– Csend legyen! – intett az elöljáró, amitől a rostélya megint lecsapódott.

– Aztán
tudjátok-e, hogy több módja is van annak, hogy megtudjuk, vírus-e?
– Több is? Mondd el, halljuk, halljuk! – tapadt rá kíváncsi-mohón minden szem a
tömegből. – Mondd el nekünk is, mi az?
– Mondjátok meg, mit csinálnak egy vírussal?
– Törlik... eltávolítják!
– És mi egyebet szoktak még törölni?
– Több vírust! – kiáltott közbe egy fiatal fickó, mire megrovás érte.
– Fájlokat – mondta a koszos arcú.
– Helyes. Miért törlődnek a vírusok?
Zajos töprengés, végül a bőrsipkás fejtette meg a talányt:
– Azért, mert digitálisak!
Megkönnyebbült nevetés a háttérből.
– Úgy van! És hogyan győződhetünk meg róla, hogy ő digitális-e?
– Ha vírusízol!
– Nono, fiam, számítógépből nem lehet híddal kommunikálni?
– De igen – ismerte el nyurga paraszt a többiek helyett.
– Terjed-e a vírus a hálózaton? – vitte tovább a logikai fonalat a kérdező.
– Nem, megáll rajta... – válaszolták, aztán hirtelen felismeréssel kiáltottak fel
szinte egyszerre –
Töröljük a rendszerből! A rendszerből... Meg fogjuk!
– Csendet! És mondjátok meg nekem: mi terjed még a hálózaton?
– Az adat!
– ...vírus is!
– Frissítés!
– Spam!
– Hálózati kártya...
– Na, na... nem... nem... – rázta a fejét az elöljáró, de óvatosságból ezúttal már
sisakrostélyát megtámasztva.
– Malware!
– A hackerek, a hackerek!
– Nem, nem, nem! – intett végre türelmetlenül az emelvényen álló.
– A ransomware!
Az elöljáró az utoljára szólóra pillantott, aki nem volt más, mint Arthur:
– Öömm... ez az! – biccentett elismerően – Vonjuk le a logikus következtetést! No!
– fordult újra a
csőcselékhez.
– Ha ő... ugyanannyit terjed, mint egy ransomware – próbálkozott a nyurga paraszt.
– Na... – bíztatta az emelvényen álló.
– ...akkor digitális!
– Következésképpen...
– Vírus! Vírus! – ujjongott fel a tömeg – Teszteljük le!
– A legszebb vírusírtómat és tűzfalszolgáltatásomat! – ugrott le az emelvényről a
sisakos-páncélos alak.
Egy öreg informatikus hozta a fájlt, a tesztelés pedig már munkára készen állt a
falu szélén: vírusírtó helyett két fájlkezelő himbálózott a keresztrúdon, melyekben
akár egy fájl is elfért volna.
– Gyerünk, teszteljük le... eltávolítjuk valahára! – özönlött ki a tömeg a rétre.
– Ide a fájlt! – rendelkezett az elöljáró.
– Na, milyen... úgy! – tuszkolták be a fájlt az egyik kezelőbe.
– Csendet! Végrehajtani a tesztet... most!
Egy pillanatnyi néma csend, aztán kitörő öröm, ahogy a fájl kezelője mozdulatlanul
egy szintben
maradt a tesztelőéval.
– Vírus! Vírus! – hangzott a megfellebbezhetetlen ítélet.
– A fene egye meg, lebuktam – suttogta maga elé a halálraítélt.