Űrkutatás és az űrverseny a hidegháború alatt

1957 október 4 és 1975 július 15

 Űrkutatás fejlödése
 A világűr elérésének első tudományos igényű leírása Isaac Newton nevéhez
fűződik, ő határozta meg először a Föld körüli pályára álláshoz szükséges
első kozmikus sebességet. Az 1900-as évek elején Konsztantyin Ciolkovszkij
révén megszületett a rakétaelv, amely irányt mutatott az űr eléréséhez. Az
1950-es években Kármán Tódor matematikai számításokra alapozva jelölte
ki a világűr határát 100 km magasan. Robert Goddard révén pedig 1926-ban
megszületett az első folyékony hajtóanyagot használó rakéta. A náci
Németországban Goddardtól függetlenül, de az ő publikációit is felhasználva
egy amatőr csoport is rakétafejlesztésbe kezdett, melynek eredménye (immár
a Harmadik Birodalom hadserege szolgálatában) a V–2 rakétafegyver, az
első, valóban működőképes és tömeggyártásban előállított hordozóeszköz
megszületése lett.
 Náci V-2-es rakéta

 . A náci Németországban Goddardtól függetlenül, de az ő publikációit is felhasználva egy amatőr

csoport is rakétafejlesztésbe kezdett, melynek eredménye (immár a Harmadik Birodalom
hadserege szolgálatában) a V–2 rakétafegyver, az első, valóban működőképes és
tömeggyártásban előállított hordozóeszköz megszületése lett.
 A német V–2 rakéták voltak az első szerkezetek, amelyek eljutottak a világűrbe. A második
világháború után ezt a technológiát és a szakembereket az Amerikai Egyesült Államok és
Szovjetunió szerezte meg. Ezután indult meg a két fél között a fegyverkezési verseny nukleáris
fegyvereket szállító interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM) fejlesztésében. 1961-ben az
első szovjet űrhajós repülése után már köztudott volt, hogy űrverseny alakult ki az Egyesült
Államok és a Szovjetunió között, amely végül igazságos döntetlennel végződött.
 Hidegháborús versengés
 A II. világháborút követően szinte azonnal kezdetét vette a háborúban győztes
szövetségesek közötti szembenállás, amely hidegháború néven vonult be a történelembe.
Ennek során az ideológiai alapon kialakult politikai tömbök között katonai szembenállás
jött létre, ám a katonai technika titkos volta miatt a széles közvélemény vajmi keveset
tudhatott a másik fél valódi erejéről. Hruscsov hatalomra kerülésével a szovjet politika
hangsúlyt helyezett az erőfitogtatásra, a szovjet technika fejlettségének a nyugati
közvélemény számára történő bemutatására. A mindkét oldalon folyó rakétafejlesztések
állásának nyilvánosságra hozatala a legjobb propagandaeszköznek látszott a
Szovjetuniónak a csúcstechnikában való jártasságát bizonyítandó. Ezért Szergej Koroljov
vezetésével titkos űrprogramba kezdtek egy ember alkotta tárgy, majd az ember űrbe
juttatására.
 A űrverseny kezdete
 Az űrverseny kezdetének a Szputnyik–1 műhold pályára állításának 1957.
október 4-i dátuma számít, bár maga – az ennek alapjául szolgáló – katonai célú
rakétafejlesztés már a második világháború végén elkezdődött. . A sikeres szovjet
műholdindítást követően először pánik, majd düh söpört végig az amerikai
közvéleményen, amely azonnali visszavágást és az űrbéli elsőség megszerzését
követelte a politikusoktól. Ezzel legfelső politikai szintre emelkedett az
űrteljesítmények forszírozása és elindult a nyílt űrverseny.
 Állatok a világűrben
 Lajka kutyával kezdődően már a legelső időktől bocsátottak fel állatokat
űrhajókkal. A szovjeteknél elsősorban kutyákkal kísérleteztek, míg az
amerikaiak főként majmokat ültettek a kísérleti űrhajóikba. Lajka 1957.
november 3-án, a Szputnyik–2 fedélzetén jutott az űrbe, ahol a hivatalos
verzió szerint 1 hétig keringett, majd az ételébe adagolt méreg hatására
kimúlt, hisz űrhajója még nem volt alkalmas a légköri visszatérésre.
 Első ember az űrben

 Az űrszondák sikerei után kézenfekvő volt a következő lépés, az ember

űrbe juttatása, amelyben az elsőség szintén fontos presztízskérdés volt. A
nyilvánosság előtt futó Mercury-program első startját 1961 áprilisára
tűzték ki, ám a műholdprogramokhoz hasonlóan titkos Vosztok-program
első űrhajója megint megelőzte a NASA űrhajóit. 1961. április 12-én Jurij
Gagarin a Vosztok–1 fedélzetén startolt az űrbe és egy Föld körüli
fordulatot megtéve az első űrben járt ember lett.
 Jurij Alekszejevics Gagarin
 Jurij Gagarin 1934. március 9-én született a Moszkvától nyugatra fekvő Klusino
faluban. Szülei egy termelőszövetkezetben dolgoztak, de mindketten képzettek
voltak – édesanyja sokat olvasott, édesapja pedig bútorasztalos volt Gagarint a
tanárai intelligens és szorgalmas tanulóként jellemezték.
 1957-ben sikeresen letette a pilótavizsgát a MiG–15-re. Ugyancsak 1957-ben
megismerkedett későbbi feleségével, Valentyina Gorjacsevával, akitől két lánya
Jelena és Galina született. 1960-ban kiválasztották, így bekerült a szovjet
űrprogramba. 20 társával együtt igen kemény kiképzésen ment keresztül. Gagarint
és társát, German Tyitovot kitűnő teljesítményük és kis termetük alapján
választották ki az űrutazásra. (Gagarin 157 cm magas volt.)
 Vlagyimir Szerjogin életét vesztette egy MiG–15-ben rutinrepülés közben 1968.
március 27-én
 Verseny a Holdért

 Gagarin repülésével az amerikaiak "másodszor is vereséget szenvedtek" a Szputnyik

után. Ezért az éppen beiktatott új elnök John F. Kennedy meghirdette az Apollo-
programot. A célkitűzés szerint rendkívül rövid időn belül – 9 év alatt – a NASA-nak
embert kellett juttatnia a Holdra és biztonságosan vissza is kellett hoznia onnan. Ez
hatalmas vállalás volt annak ismeretében, hogy a bejelentés idején meglévő realitások
fényévnyi messzeségben voltak a holdutazások által támasztott igényektől. A politikai
cél pedig az volt, hogy az inkább tudományos fantasztikumba illő cél teljesítésével
kitöröljék a közvélemény gondolkodásából a szovjet teljesítményeket és helyébe egy
amerikait állítsanak.
 Kis lépés egy embernek,

Apollo-11 de hatalmas ugrás az

emberiségnek.
– Neil Armstrong 1969

 Az Apollo-program ötödik űrutazókkal végrehajtott repülése az Apollo–11

volt. Az első kísérlet a holdra szállásra, amely egyben az első sikeres holdra
szállás is lett. A holdprogram fő célkitűzése 1969. július 20-án teljesült,
amikor Neil Armstrong és Edwin Aldrin sima leszállást teljesítettek a Mare
Tranquillitatison (Nyugalom Tengerén), a Hold innenső oldalának egyik
lávasíkságán. Később 2 óra 31 perc 40 másodperces időtartamú holdsétát tett
a két űrhajós, amelyen 21,55 kg holdkőzet- és holdpormintát gyűjtöttek. Az
expedíció harmadik tagja Michael Collins volt, aki Hold körüli pályán
keringett a parancsnoki űrhajóval, míg két társa a holdkomppal (LM) leszállt
a felszínre.
 Az űrverseny vége

 Az űrverseny a hidegháborús enyhüléssel fejeződött be. A szovjet-amerikai kapcsolatokban a

hetvenes évek elején, közepén látványos javulás indult el, a fegyverzetkorlátozó tárgyalások
(SALT-I, SALT-II) mellett az űrkutatásbeli kooperációról is tárgyalások indultak, hiszen ez
mindkét fél számára előnyökkel kecsegtetett. Ezek eredményeként jött létre az Apollo-Szojuz-
program, egy közös amerikai-szovjet űrrepülés. Ennek 1975. július 15-i startját tekintjük az
Űrverseny befejező aktusának.