J.

Gagarin az űrben
Jurij Alekszejevics Gagarin 1934. március 9-én született Klusino faluban, ami Oroszországban
található. A világ első űrhajósa a Szovjetunióban, a második világháborút gyermekként élte át, ahol a
betörő nácik elhurcolták kettő testvérét is. Iskolai tanulmányai alkalmával lépett be az akkori
kommunista ifjúsági szervezetbe, a Komszomolba, majd ezután egy szaratovi repülőklubba, ahol Jak–
18-ason tanult elsőként repülni. Repülőtanulmányai okán, amikor sorkatonai szolgálata megkezdődött,
Cskalov városba, repülőkiképzésre vezényelték. 1957-ben pilótavizsgát tett MiG–15 repülőgépen,
továbbá hadnagyi rendfokozattal tényleges szolgálatra vezényelték a luosztari katonai bázisra a
Murmanszki területre. 1959 nyarán a Szergej Koroljov által összeállított követelményrendszer alapján
a pilóták között a hadsereg (a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának utasítására)
elindított egy szelekciós processzust leendő űrhajósjelöltek kiválasztására. A végső célkitűzés hat jelölt
kiválasztása volt, akik majd a Szovjetunió leendő Vosztok-programjában űrrepülést végezhetnek. A
válogatást a Központi Katonai Repüléskutató Kórházban végezték, amelynek alkalmával előbb 154
főre, majd 20 főre alacsonyabb lett a kiválasztottak köre. Ez a csoport a későbbiekben a hodinkai
bázisra költözött, továbbá ott fizikai gyakorlatokkal rostálták tovább a jelöltek körét, amely végül 6
főre alacsonyabb lett. Ők lettek a Szovjetunió első űrhajós-jelöltjei, köztük Jurij Gagarinnal. A hat
űrhajós kiképzése haladt tovább, miközben Koroljov, valamint a programot irányító, ezen kívül a
csoportot átvevő Kamanyin altábornagy permanensen figyelte a jelöltek teljesítményét. Különféle
tesztek elvégzése után, valamint különféle szempontok szerint értékelve 1961. április 3-án, kilenc
nappal a tervezett első Vosztok repülés előtt Kamanyin javaslatára Jurij Gagarint választották ki –
German Tyitov tartalék jelölése mellett az első repülésre. 1961. április 12-én, lokális idő szerint reggel
9:07-kor a Vosztok–1 űrhajó a katonai R–7 „Szemjorka” interkontinentális ballisztikus rakétából
átalakított Vosztok–K rakétával elstartolt a tyuratami Bajkonur Űrközpontból, majd röviddel a
későbbiekben Föld körüli pályára állt utasával, Jurij Gagarinnal.

Repülés kezdete
9:07:00 : start

A start pillanatát Gagarin csupán Koroljov rádiózásából, valamint a megnőtt rázkódásból érzékelte. A
szovjetek nem használtak visszaszámlálást az első űrrepüléseiknél, az az USA-ban munkavállaló
német rakétamérnök-csoport találmánya volt.

9:08:10 : első státuszriport

9:09:19 : első fokozat leválás

9:10:00 : orrkúp leválás

9:12:58 : második fokozat leválás

A start után közel hat perccel fogyott ki az R-7-es központi fokozatának üzemanyaga, a fokozat hajtása
leállt, csupán négy kis helyzetszabályzó rakétafúvóka működött pár másodpercig, amik a rakéta pályán
tartását biztosították a meghajtás kiesésének idejére. Majd levált a fő fokozat, valamint a végfokozat
gyorsította tovább az űrhajót. A meghajtáskiesés 10–15 másodperce alatt Gagarin elsőként érzékelte a
súlytalanságot.

9:18:28 : a harmadik fokozat leválása, az űrhajó pályára állása.

Bár a híradások évtizedeken át állították, hogy Gagarin Föld körüli pályára állása mindenben tökéletes
volt, ám ez nem volt igaz. Az kilencvenes évek végén megjelent pályaadatok alapján kiderült, hogy a
Vosztok–1 pályájának 327 kilométer magasságban levő földtávolpontja közel 100 kilométerrel haladta
meg a tervezett 230 kilométeres értéket. Ez rögtön biztonsági nehézségeket vetett fel. A magasabb
pálya hosszabb idő-intervallumra jelentett stabil keringést, másképpen megfogalmazva a biztonsági
tartalékként szereplő „B-terv” (miszerint, ha probléma adódik a visszatéréskori fékezéssel, legfeljebb a
természetes lassulás miatt 5–7 nap múlva magától tér vissza az űrhajó) nem működött volna. A
túlgyorsítás következtében ténylegesen kialakult pályáról baj esetében 2–4 hét elteltével térhetett volna
vissza az űrhajó, Gagarinnak a létfenntartó készletek idő előtti kifogyása (legvalószínűbbként a levegő
fogyott volna el, de a vízkészletei, vagy az űrhajó áramellátása, ezáltal a létfenntartó berendezések
működésének ideje is véges volt) miatti halálát valószínűsítve. A másik probléma a visszatérési pont
máshová helyeződése volt, a tényleges pálya leszállópontja máshová került, váratlan feladatot róva a
kutató-mentő szolgálatokra.

Keringés eseménysora: Az űrhajós bilaterális rádiókapcsolatot tartott fenn a földi irányítóközponttal.

Teendője volt az űrhajó rendszereinek permanens figyelése, saját életfunkcióinak ellenőrzése,
jegyzetek készítése, sőt (teszt célból) még egy táplálkozás is. Maga a repülés teljes mértékben
automatizált volt, mert előre nem lehetett tudni, hogy az űrhajós képes lesz-e dolgozni a súlytalanság
állapotában. Az űrhajós csupán a központ utasítására, esetleg extrém vészhelyzet esetekor nyúlhatott
(volna) a kezelőszervekhez. Majdnem semmilyen probléma nem történt, kivéve azt, hogy a ceruza,
amivel Gagarin a hajónaplót írta, az ülés alá került, valamint onnan nem tudta kivenni. A szovjet
irányítás úgy tervezte meg a Vosztok–1 pályáját, hogy az zömmel a tengerek, óceánok felett húzódjon
végig. Az egyedüli keringés alkalmával Gagarin csupán kilenc állam felett repült el. A tervezésnél
amiatt lett célkitűzés a minél kevesebb szárazföld érintése, mert a szovjet vezetés kiemelten fontosak
tartotta hangsúlyozni a repülés békés típusát, valamint a tervezők részére világossá tették, hogy messze
el szükséges kerülni az Egyesült Államokat, ezen kívül a Nyugat országait, nehogy a Szputnyik–1-hez
hasonló hisztéria törjön ki, ezen kívül a nyugati újságírók ismét haditettnek állítsák be a repülést.

9:21 : az első üzenet a HF sávon

9:25 : a Vosztok–1 elhagyja a Kamcsatka-félszigetet, a repülés a Csendes-óceán feletti szakaszba

lépett. Egyben Gagarin utolsó URH (UHF) adása. Gagarin érdeklődött a pályaparaméterekre
vonatkozóan, az űrhajóban ugyanis nem volt olyan rendszer, amelyből az űrhajós megtudhatta volna,
hogy az elért pályája az előre tervezettek szerint alakul-e, ezt csupán a földi irányítás tudta
megállapítani, továbbá közölni vele.

9:29 : z URH kapcsolat vége, az űrhajó elhagyja a Kamcsatka-félszigetet.

Az URH adás megszakadása után csupán az RH adás állt rendelkezésre, ám az nagyon gyenge
minőségűnek bizonyult, csupán abban az esetben vált használhatóvá, amikor a Vosztok–1 a
későbbiekben elérte a pálya földtávolpontját, messze a Csendes-óceán felett.

9:37 : Vosztok–1 belép az árnyékos féltekére a Hawaii-szigetektől északnyugatra.

Gagarin elmulasztotta a lokális naplementét, csupán abban az esetben eszmélt rá, hogy belépett a sötét
féltekére, amikor az ablakon át már nem látott semmit, csupán sötétséget. Ilyenkor feljegyzéseket írt a
repülési naplójába (ami egy jegyzetblokkból és egy zsinórral hozzá rögzített ceruzából állt). Aztán egy
kísérlet következett: Gagarin evett egy-két falatot az előkészített ételből. Előzetesen voltak olyan
felvetések, mely szerint a súlytalanságban képtelenség lesz enni, a kísérlet rácáfolt erre, Gagarin gond
nélkül evett, valamint ivott. A tapasztalatait fel szerette volna jegyezni, de nem találta a ceruzáját.
Amikor hozzákezdett az étkezéshez, hagyta, hogy a jegyzetblokkja, továbbá a ceruza lebegjen a
kabinban, de aztán a zsinór valahogy elengedte a ceruzát, ami elveszett a kabinban. Ilyenkor úgy
döntött, a vele levő hangrögzítőre mondja fel tapasztalatait, ám ez is akadályba ütközött, a diktafon
magnószalagja addigra betelt (a kis eszköz hangimpulzusra kapcsolt be, de a mikrofonja túl érzékenyre
sikerült, és a kabin apróbb hangjai, mint a ventilátorok zaja, beindították), azon felül értéktelen adattal.
Gagarin úgy döntött, visszatekercseli a szalagot egy kicsit, továbbá rámondja a diktafonra a
tapasztalatait.

9:46 : a fékezőmanőverre való felkészülés.

Habarovszk egy rövid üzenetet küldött Gagarinnak, inkább csupán egy kódot – „KK” – mintsem
differenciált parancsot. Ennek értelmében Gagarinnak vissza kellett jeleznie, ha látta, hogy a
távirányítással küldött parancs betöltődött az automatikus leszállító rendszerbe (a repülés mindvégig
távirányítással zajlott, az irányítóközpont aktiválta a parancsokat, Gagarin csak felügyelte a
rendszereket). Gagarin két perccel a későbbiekben jelentette a művelet sikeres megtörténtét.

9:48 : a Vosztok-1 a nyugati hosszúság 170 fok mentén szelte át az egyenlítőt, és átlépett a déli
féltekére. Gagarin jelenti a helyzetét.

9:49 : az első sikeres RH üzenetváltás a Csendes-óceán felett

9:50 : elkezdődik az orientációs manőver, a napszenzorok a jó pozícióba tájolták az űrhajót a

fékezéshez

A Vosztok űrhajó fenekén helyezkedtek el a fékezőrakéták, ehhez az űrhajót át kellett fordítani, hogy a
rakéták a haladási irány felé fejthessék ki hatásukat. A manővert automatikus rendszer vezérelte,
amelynek fő eleme egy napszenzor volt, amely az űrhajó Naphoz képesti viszonylagos helyzetét mérve
teljes mértékben egzakt irányba fordította a kabint. Gagarin következésképpen üzenetében az primer
rendszer működőképességét egyben az egyszerűbb, automatikus leszállási módot igazolta vissza.

9:53 : Kamanyin parancsot adott, hogy végre közöljék Gagarinnal, jó pályán repül.

Gagarin következésképpen végre értesülhetett róla, hogy minden rendben van a repülésével. Ezzel
szemben a pályája korántsem terv szerint alakult, Kamanyin intézkedése inkább Gagarin
megnyugtatására irányult, lényegében becsapták az űrhajóst, mivel a kezdeti gyorsításnál a Vosztok–1-
et kissé túlgyorsította a rakéta, valamint magasabbra került a pályája, így a fékezőrakéta hibája
esetében Gagarinnak nem lett volna esélye a túlélésre.

10:00 : a TASZSZ hírügynökség nyilvánosságra hozta a hírt a világ közvéleménye részére, hogy az
első ember jár éppen a világűrben. „A Szovjetunió a mai napon fellőtte a világ első embert szállító
űrhajóját, a Vosztokot egy egy fordulatos Föld körüli útra. Az első űrpilóta Jurij Alekszejevics Gagarin
őrnagy, szovjet állampolgár. Bilaterális rádiókapcsolatot teremtettünk, ezen kívül tartunk fenn
Gagarinnal. ”A szovjet hírügynökség csupán abban az esetben jelentette be a világnak a hírt, amikor a
Vosztok–1 már rendben pályára állt. Eredetileg három verziót készítettek a bejelentéshez: egyet, amely
a győzelemről, a dicsőségről szólt, egy másikat, amelyet arra az esetre készítettek elő, ha az űrhajó
nem állt volna sikeresen pályára, továbbá a tajgában, esetleg az óceánban ért volna földet, továbbá
amelyben felkérik más államok kormányait, hogy nyújtsanak támogatást az űrhajós felkutatásában,
végül egy harmadikat a sikertelenség, a világ első űrhajósának halála esetére írták meg.

10:02 : a moszkvai rádió bemondta a hírt.

10:09 : a Vosztok–1 kilépett az árnyékból, ezen kívül átlépett a nappali féltekére. A geográfiai helyet
tekintve a Magellán-szorost elhagyva, az Atlanti-óceán déli szegmense felett bukkant ki az űrhajó a
sötétből.

10:11 : az utolsó rádiókapcsolat a habarovszki rádióállomással

10:18 : rádiókapcsolatot átvette a moszkvai rádióállomás. Gagarin ugyan nem válaszolt az üzenetre,
ám hallotta az üzenetet. A repülés alkalmával elsőként alkalmazták az űrhajós katonai rangjelzését,
amely azon felül újabb volt: Gagarint hivatalosan pár órával a repülés előtt léptették elő főhadnagyból
őrnaggyá.

Leszállás: Mivel a Vosztok nem rendelkezett manőverező hajtóművel, emiatt a pályáját sem tudta
változtatni, így a visszatérése a Föld felé úgynevezett ballisztikus pályán történt. Az űrhajónak olyan
keringési pályát terveztek, hogy ha a fékezőrakéta (aminek nem volt tartaléka) meghibásodik, abban az
esetben is kb. 5–7 nap alatt lefékeződjék, ezen kívül visszatérjen a légkörbe. Gagarinnak elegendő
ellátmánya volt erre az időszakra is. A visszatérés a felszállás utáni 39. percben a magasságszabályzó
automatika bekapcsolásával kezdődött. A 71. percben bekapcsolt a fékezőrakéta, majd a légköri
fékezés emésztette fel az űrhajó mozgási energiájának hatalmas részét, végül a végső 5–7 km-es távot
az űrkabin, ezen kívül utasa külön-külön, ejtőernyővel tette meg. A légköri fékezés alkalmával
tekintélyes, 8–10 g-s lassulást kellett Gagarinnak elviselnie.

10:55 : leszállás : légköri fékezést követően Gagarin a terveknek megfelelő módon 7 km-es
magasságban katapultált a kabinból, továbbá szeparáltan ejtőernyővel ereszkedett tovább, majd landolt
a Volga folyó egyik kanyarulatnál levő Szmelovka falu melletti szántásban, Engels (Szaratov)
városától délnyugatra. Összesen 108 percet repülve egy Föld körüli keringést tett meg. légköri fékezést
követően Gagarin a terveknek jó módon 7 km-es magasságban katapultált a kabinból, valamint külön
ejtőernyővel ereszkedett tovább, majd landolt a Volga folyó egyik kanyarulatnál levő Szmelovka falu
melletti szántásban, Engels (Szaratov) városától délnyugatra. Összesen 108 percet repülve egy Föld
körüli keringést tett meg.

Amint szilárd talajra léptem, körülnéztem és észrevettem egy asszonyt meg egy kislányt; ott
álltak egy tarka borjú mellett, s kíváncsian néztek engem. Elindultam feléjük, ők pedig elém
jöttek. De minél közelebb értünk egymáshoz, annál lassabban lépkedtek. Nem csoda, én még
mindig az élénk narancsszínű űrhajós ruhámban voltam, s a furcsa látvány megijesztette
ezeket az embereket. Ilyet még sohasem láttak. Anna Akimovna Tahtarova, egy erdőőr
felesége volt az asszony, Rita nevű, hatéves unokájával.
- Csak nem az űrből? - kérdezte egy kicsit bizonytalanul.
- Képzelje csak, onnét! - válaszoltam.
- Jurij Gagarin! Jurij Gagarin! - kiáltozták, s futva közeledtek a kolhoz gépészei, akik
távolabbról ugyancsak észrevették az űrhajót.
– Jurij Gagarin
Közben a repülés pályája mentén készültségbe helyezett katonai alakulatok egyike radaron
érzékelte a visszatérő űrhajót, sőt a katapultálást követően azt is, hogy a radarjel két részre
válik szét. Az engelsi repülőtérről egy Mi–4 kutató-mentő helikoptert küldtek rövid idő alatt,
(mivel a fokozott készültség okáról tudták, hogy a visszaérkező űrhajó és utasa lehet a radarjel
forrása). Nemsokára a kutató-mentő szolgálatok is a helyszínre értek. Itt azonban meg kellett
keresni Gagarint, aki nem volt a kabinban, mivel a kolhozparasztok már elvitték onnan (a
mentőalakulatok őrt hagytak a kapszula mellett). Miután megtalálták az űrhajóst, elvitték
előbb Engels városába, ahonnan telefonon jelentette a teendő teljesítését Konsztantyin
Versinyin marsallnak, a légierő parancsnokának, továbbá egy gratuláló táviratot vett át,
amelyet Hruscsov küldött a részére. A későbbiekben Kujbisev (a mai Szamara) városába
szállították, ahol igen összetett, mindenre kiterjedő orvosi vizsgálatnak vetették alá, majd
ezután tért vissza Moszkvába.