A Hold

A Hold a Föld egyetlen holdja a Naprendszer egyik óriásholdja. A Hold a bolygók kialakulása
után nem sokkal, a korai Föld és egy nagyjából Mars méretű másik ősi bolygó ütközése
nyomán keletkezett. Ennek során nagy mennyiségű anyag dobódott ki a Föld köpenyéből
(ezért kisebb az átlagos sűrűsége), ami egy korongot képezve pályára állt az összeolvadt új
Föld körül. A korong anyaga az ütközések miatt hamarosan egy égitestté állt össze, kialakult
a Hold. Ekkor még kb. 20-szor közelebb volt a Földhöz, mint most.A Földtől mért átlagos
távolsága 384 402 kilométer. Átmérője 3476 kilométer, ami hozzávetőleg negyede a
Földének. A felszíni nehézségi gyorsulás (és így a testek súlya) körülbelül hatoda a földinek
így a rajta járó űrhajósok a 80–90 kg-os űrruhában is könnyedén mozogtak, ugráltak.
Égboltja a sűrű légkör hiánya miatt teljesen fekete nappal is. Az űrkutatasban a Hold
elsősorban a légkör hiánya miatt nem alkalmas a marsi viszonyokhoz adaptálható
technológia kidolgozására. A Hold az első olyan égitest, amelyet nemcsak passzívan
(szabad szemmel, illetve távcsővel) figyeltek meg, hanem rádióhullámok rásugárzásával is
vizsgálták. 1946-ban az Egyesült Államokban és Magyarországon sikerült kimutatni a
radarhullámok visszaverődését a Holdról. A Holdat először 1959-ben a szovjet Luna-
program első űrszondája, a Luna-1 érte el, de ez még csak elrepült mellette. Az első olyan,
ember alkotta tárgy, amely valóban eljutott a Holdra, a Luna-2 szonda volt ugyancsak 1959-
ben: ez a szonda egyszerűen becsapódott a felszínbe, és ettől megsemmisült. A Hold
felszínéről először a Luna-3 készített közelképet, amikor elrepült mellette. Az első sikeres
sima leszállás a Luna-9 -é volt 1966. február 3-án, az Oceanus Procellarumon. A Holdat
nemcsak űrszondákkal kutatták, hanem mindeddig ez az egyetlen olyan Földön kívüli
égitest, amelyen ember is járt. Az Apollo-11 űrhajósai, Neil Armstrong parancsnok és Buzz
Aldrin holdkomppilóta lettek az első emberek, akik holdkompjukkal sikeres leszállást
hajtottak végre. A Holdnak a Földre gyakorolt hatásai nagyon fontosak. Ha nem lenne
holdunk, sok minden másképp történt volna. A Hold az evolúcióra is jelentősen hatott: az
árapály közrejátszott az életnek a vízből a szárazföldre való terjedésében. Az
első távcsöves megfigyelők kezdetleges műszereikkel a Hold sötét területeit tengernek
nézték, annak is nevezték el. Ezért mondjuk azokat ma is marenak, mert ez latinul tengert
jelent; az egyik leghíresebb ilyen terület például a Mare Tranquillitatis, azaz a nyugalom
tengere. Más kisebb sötét foltok a sinus, lacus vagy palus nevet kapták.