Az Európai Unió

döntéshozatali rendszere
 Az Európai Unió döntéshozatali
rendszere
• Az uniós szintű döntéshozatalban különféle
európai intézmények vesznek részt, különösen
– az Európai Bizottság,
– az Európai Parlament (EP),
– az Európai Unió Tanácsa
• Általában az Európai Bizottság tesz javaslatot új
jogszabályokra, de azokat a Tanács és a
Parlament fogadja el. A többi intézmény és
testület is fontos szerepet tölt be.
 Az Európai Unió döntéshozatali
rendszere
közös döntés
Európai
Tanács

Európai Parlament Tanács

(állampolgárok (nemzeti érdekek
érdekeinek képviselte vélemény képviselete a nemzeti
politikai pártok által ) nemzeti kormányok álláspontok
által)
Tagállamok
kormányai
vélemény
COREPER

Munkacsoportok
Gazdasági és
Szociális Bizottság vélemény
(gazdasági és szociális vélemény kezdeményezés
lobbik érdekeinek
kezdeményezés
megjelenítője)

Nemzeti
vélemény parlamentek
Régiók Bizottsága Európai Bizottság
(regionális és helyi (a közösségi érdekek
érdekek megjelenítője) vélemény képviselete)
 Az Európai Unió döntéshozatali
rendszere
• Az Unió döntéshozatalának szabályait és
eljárásait a szerződések rögzítik. Új európai
jogszabályokra irányuló valamennyi javaslat
alapja a Szerződés adott cikke, vagyis a javaslat
„jogalapja”. Ez határozza meg, hogy milyen
jogalkotási eljárást kell alkalmazni. A három(és
fél) fő döntéshozatali eljárás
• a „konzultációs eljárás”,
– az „együttműködési eljárás” - fél
• a „hozzájárulási eljárás” és
• az „együttdöntési eljárás”.
 Az EU
jogalkotási
folyamat
vázlatos
sémája
 Konzultáció
• A konzultációs eljárás keretében a Tanács
konzultál az Európai Parlamenttel, az
Európai Gazdasági és Szociális
Bizottsággal (EGSzB), valamint a Régiók
Bizottságával (RB).
• A Parlamentnek jogában áll
– jóváhagyni a Bizottság javaslatát,
– elutasítani azt
– vagy kérni annak módosítását.
 Konzultáció II.
• A konzultációs eljárást a Bizottság és a Tanács közötti
feladatmegosztás jellemzi, lényege: a Bizottság javasol,
a Tanács dönt.
• Amennyiben a Parlament módosításokat kér, a Bizottság
átgondolja a Parlament által javasolt változtatásokat. Ha
a Bizottság elfogadja e javaslatokat, akkor a Tanácsnak
a módosított javaslatot küldi meg.
• A Tanács megvizsgálja a módosított javaslatot, és azt
vagy változtatás nélkül elfogadja, vagy tovább módosítja.
Ebben az eljárásban – akárcsak az összes többiben is –
a Tanácsnak egyhangúan kell elfogadnia a bizottsági
javaslat módosításait.
• A konzultációs eljárás már csak azon esetekre
alkalmazandó, amelyek nem tartoznak kifejezetten az
együttműködési vagy az együttdöntési eljárás alá
 A konzultációs eljárás vázlatos
sémája

http://eur-lex.europa.eu/hu/droit_communautaire/droit_communautaire.htm
 Együttműködési eljárás
• Egységes Európai Okmány vezette be
• A konzultációnál jóval erősebb beleszólás,
de jogalkotói jogkör
• A Parlament módosításokat javasolhat a
Tanács közös álláspontjához, de az
együttdöntési eljárástól eltérően a végső
döntés a Tanács kezében marad.
• ASZ után szinte megszűnt → együttdöntés
 Az
együttműköd
ési eljárás
vázlatos
sémája
 Az együttműködési eljárás esetei
Az együttműködési eljárás kizárólag a következő
területekre alkalmazható:
• a multilaterális felügyeleti eljárás szabályai (99. cikk (5)
bekezdés),
• pénzügyi intézmények szolgáltatásaihoz való privilegizált
hozzáférés tiltása (102. cikk (2) bekezdés),
• kötelezettségek tagállamok általi átvállalásának tiltása
(103. cikk (2) bekezdés),
• a közös pénz érméi kibocsátásának harmonizálása (106.
cikk (2) bekezdés).

Minden más, korábban ezen eljárás alkalmazási körébe

tartozó terület az Amszterdami Szerződés
hatálybalépése óta átkerült az együttdöntési eljárás alá.
 Hozzájárulás
• Egységes Európai Okmány vezette be
• A hozzájárulási eljárás azt jelenti, hogy a
Tanácsnak néhány kiemelten fontos döntés
meghozatala előtt a Parlament hozzájárulására
van szüksége. Lényegében vétójog
• Maga az eljárás ugyanaz, mint a konzultáció
esetében, azzal a kivétellel, hogy a Parlament
nem módosíthatja a javaslatot: vagy
megszavazza, vagy elveti azt. A Parlament
hozzájárulásához a leadott szavazatok abszolút
többsége szükséges.
A hozzájárulási eljárás vázlatos
sémája
 A hozzájárulási eljárás esetei
• megerősített együttműködés (11. cikk (2) bekezdés),
• az EKB egyes feladatai (105. cikk (6) bekezdés),
• a Központi Bankok Európai Rendszere alapszabályának
módosítása (107. cikk (5) bekezdés),
• strukturális alapok és Kohéziós Alap (161. cikk),
• egységes európai választási rendszer (190. cikk (4)
bekezdés),
• egyes nemzetközi megállapodások (300. cikk (3)
bekezdés),
• emberi jogok megsértése (az Európai Unióról szóló
szerződés 7. cikke),
• új tagállamok csatlakozása (az Európai Unióról szóló
szerződés 49. cikke).
 Együttdöntési eljárás I.
• Európai Unióról szóló szerződés vezetett
be, az együttműködési eljárás
folytatásaként hozták létre
 Együttdöntési eljárás II.
• Manapság ezt az eljárást használják az EU jogalkotási
tevékenységének többségére.
• Az együttdöntési eljárás során a Parlament nem pusztán
kifejezi véleményét, hanem a Tanáccsal együtt osztja a
jogalkotási hatáskört. Ha nem sikerül megegyezniük egy
javasolt jogszabályról, akkor azt a Tanács és a
Parlament azonos számú képviselőjéből álló, ún.
egyeztető bizottság elé terjesztik.
• Amint a bizottság megegyezésre jut, a jóváhagyott
szövegtervezetet újra megküldik a Parlamenthez és a
Tanácshoz, hogy azok végül jogszabályként fogadják el.
Az együttdöntési eljárás vázlatos
sémája
 Együttdöntési eljárás esetei I.
Az együttdöntés a jogalkotási gyakorlatban mára messze a
legfontosabb eljárássá vált.
A következő területeken kell alkalmazni:
• vízum, menedékjog, bevándorlás és más, a személyek szabad
mozgásával kapcsolatos politikák (67. cikk (4) és (5) bekezdés),
• közlekedés (71. cikk (1) bekezdés; 80. cikk),
• belső piac (95. cikk),
• foglalkoztatás (129. cikk),
• vámügyi együttműködés (135. cikk),
• szociális politika (137. cikk (2) bekezdés),
• oktatás (149. cikk (4) bekezdés),
• kultúra (az ajánlások kivételével) (151. cikk (5) bekezdés),
• közegészség (152. cikk (4) bekezdés),
• fogyasztóvédelem (153. cikk (4) bekezdés),
 Együttdöntési eljárás esetei II.
• transzeurópai hálózatok (156. cikk),
• ipar (157. cikk (3) bekezdés),
• gazdasági és társadalmi kohézió (159. cikk),
• európai Regionális Fejlesztési Alap (162. cikk),
• kutatás és technológiai fejlesztés (166. cikk (1)
bekezdés; 172. cikk),
• szakképzés (150. cikk (4) bekezdés),
• környezetvédelem (175. cikk (1) és (3) bekezdés),
• fejlesztési együttműködés (179. cikk (1) bekezdés),
• csalás elleni küzdelem (280. cikk),
• statisztika (285. cikk),
• az adatvédelem területén egy felügyelő szerv felállítása
(286. cikk).