FLACCID DYSARTHRIÁK

2016
 MEGHATÁROZÁSOK
A két legáltalánosabb jellemzőjét emelik ki:
• Az agyidegek vagy a gerincidegek alsó motoros neuronjainak sérülése okozza.
• Az állapotot emelik ki arra utalva, hogy a beszéd vagy respirációs izomzat kórósan gyenge, hypoton.
NEUROLÓGIAI HÁTTÉR
• Az alsó motoros neuronokat két néven is említik az irodalomban: az alsó jelző egyfelől azt jelzi, hogy a PNS része,
megkülönböztetve a központi idegrendszer (CNS) felső motoros neuronjaitól.

• ‘Végső közös pálya’, mivel ez az ’utolsó’ és egyetlen út, amelyen keresztül a neuronális impulzusok a felső motoros
neurontól eljutnak az izmokhoz.
 A BESZÉDPRODUKCIÓBAN RÉSZTVEVŐ AGYIDEGEK

• A flaccid dysarthriát bármely sérülés okozhat, amely megszakítja a neuronális impulzusok útját, amelyek
a respirációban, fonációban, artikulációban, prozódiába vagy a rezonanciával kapcsolatos izmokat
beidegzi.

• 6 pár agyideg alapvető szerepet játszik a beszédprodukcióban, amelyet ’a beszédprodukció agyidegeinek is

neveznek’. Ezek: n.trigeminus, n.facialis, n.glossopharyngeus, n.vagus, n.accessorius, n.hypoglossus.
Ezekben az agyidegekben az alsó motoros neuronok a motoros impulzusokat az általuk innervált, a
beszédfolyamatban résztvevő izmokhoz továbbítják.

• A beidegzés általában bilaterális

• Sokféle folyamat károsíthatja a beszédben résztvevő agyidegek alsó motoros neuronjait: az agytörzsi
stroke, tumor, Vírusos vagy bakteriális fertőzések, fizikai traumák, műtéti balesetek.

• A jellemző jegy attól függ, hogy mely agyideg vagy milyen kombinációjuk sérül. Például: A n.vagus ág
sérülése hypernasalis beszédet okozhat; n.hypoglossus sérülése a linguális konszonánsok produkcióját
akadályozza; n.vagus és a n.hypoglossus együttes sérülése hypernasalitást és torz mássalhangzók
megjelenését eredményezheti.
 Nervus trigeminus, V.agyideg (háromosztatú ideg)
• Érző és mozgató funkcióval is rendelkezik. A n.trigeminus az agytörzhöz a pons szintjén kapcsolódik. Az
agytörzsből kilépve három fő ágra oszlik: n.ophthalmicus, n.maxillaris, n.mandibularis.

n.ophtalmicus

n.maxillaris

n.mandibularis

• A maxillaris és a mandibularis ágak szerepe a beszéd szenzoros és motoros vonatkozásaiban is jelentős.

Szenzoros szerepük: taktilis és proprioceptív információt nyújtanak az áll, az arc, az ajkak és a nyelv
mozgásáról és a szájtéren belüli artikulációs struktúrákról (fogak, alveoláris és palatális terület).
Gyakori panasz: az arc, arcpofák, nyelv, fogak, kemény szájpad érzészavara. Ezt mutatja az, hogy a páciens
csukott szem mellett nem tudja pontosan jelezni, ha a vizsgáló lágyan megérinti vagy megnyomja a
sérült területet.
• A beszédmotorium szempontjából V.agyideg léziója a legnyilvánvalóbb olvasásnál, konverzációs
beszédnél vagy az AMR próbánál. Ez utóbbinál a ’pa’ pontatlanabb mint a ’ka,ta’. A magánhangzók
kitartása lehet ép.
• A mandibuláris ág, az áll olyan izmait innerválja, mint a m.masseter, m.pterygoideus, m.mylohyoideus
és egyéb mandibuláris izmokat (amelyek felemelik és leengedik az állkapcsot), a lágyszájpad, a velum
tensorait (amelynek a lágyszájpad emelésében, Eustach-féle kürt nyitásában van szerepe).
A mandibularis ág alsó motoros neuronjainak unilaterális sérülése az állkapocs és a velum izmainak
gyengeségét vagy paralízisét okozza a sérüléssel azonos oldalon.
Ebben az esetben az áll nyitott állapotában a sérüléssel azonos oldal felé deviálhat. Idővel, ahogyan az
áll sérült izmai fokozatosan atrofizálódnak az arc enyhén aszimmetrikussá válhat.
Az unilaterális sérülése ritkán befolyásolja jelentősen a beszédprodukciót, mivel az ép oldal általában elég
erős ahhoz, hogy kompenzálja a sérült oldal izmainak gyengeségét.

A bilaterális sérülés az artikulációt súlyosan károsíthatja.

• A vizsgáló könnyen nyithatja vagy zárhatja a szájat, mivel a páciens képtelen elég erősen összezárni a
fogakat ill. az ajkakat.
• Gyakran panaszkodnak a rágási nehézségről, nyálfolyásról, az áll zárásának és mozgásának nehézségéről.
• Súlyos sérülés esetén a páciens nem tudja megfelelően emelni az állát ahhoz, hogy helyesen produkálja a
konsonánsokat és a magánhangzókat, különösen azokat, amelyeknek a produkciójához bilabiális,
linguadentális és a linquopalatalis zár szükséges (a bilabialis, labiodentális, lingua-dentális, lingua-
alveolaris hangok, a magánhangzók, a glide-ok és a liquidák).
• A beszédráta gyakran kórosan csökkent az áll felemelésének korlátozódása következtében
 Nervus facialis (VII. Arcideg)
A n.trigeminus alatt ágazik ki az agytörzsből. Két fő ágra oszlik:
• A temporofacialis ág beidegzi az arc felső részének izmait a temporalis és a zygomatic alágakon keresztül.
• A cervicofacialis ág innerválja az arc alsó felén levő izmokat a buccalis, lingualis és a mandibularis alágakon
keresztül.

Ha a n.facialis sérülése azon pont felett helyezkedik el, ahol két ág leágazik, akkor a sérüléssel azonos oldalon
a teljes arcra kihat a sérülés: minden izom gyengül vagy paralizálódik. Valószínű a megjelenése a petyhüdt
szemhéjnak, szájnak, arcnak és más struktúráknak a sérült oldalán az arcnak.
Ha a sérülés csak az egyik ágat érinti: csak azoknak az izmoknak a mozgása gyengül, amelyet ez az ág innervál.
Például: ha csak a cervicofacialis ág sérül, akkor az ajkak mozgása gyengül, amelynek következtében a
bilabialis vagy a labiodentális hangok torzulnak.
Unilaterális sérülés nyugalmi állapotban: az érintett oldal lóg és hypotóniás, nyálfolyás tapasztalható.
• A ráncok hiányoznak a homlokról, a szemöldök lóg, a szem nyitott pislogás nélküli.
• A szájzug az ép oldal felé lóg.
• A száj és az orr közötti barázda (nasolabial fold) gyakran elsimult. Belégzés alatt az orrszárnyak
mozdulatlanok.
• Mosolygás alatt az ép oldalon az izom összehúzódás kifejezettebb

• Az étel a m.buccinator (pofaizom) gyengesége miatt a gyenge oldalon a pofa és a fogak között maradhat.
• A páciens megharapja az arc belső felét, rágásnál vagy beszédnél,nehéz az ételt a szájban megtartani.
• Az unilaterális sérülés hatása inkább látható mint hallható, de lehet enyhe hallható zavar a bilabialis,
labiodentális konsonansoknál és kevésbé gyakran az elülső lingualis fricatíváknál és affrikátáknál. A
magánhangzóknál általában nincs hallható torzítás.

Bilaterális sérülés kevésbé gyakori és kevésbé nyilvánvaló, mivel az arc szimmetria ekkor megmarad.
• Nyugalomban a száj ernyedt, a felső és az alsó ajak közötti rés tágabb a normálisnál. A páciens képtelen az
ajkak széthúzására, csücsörítésre, a felfújt arc könnyen összenyomható a vizsgáló által.
• A szájkörül és az állban fasciculatio előfordulhat, amelyről a páciens nem tud. A beteg arról panaszkodik,
hogy az ajkai a beszéd alatt ’nem mozognak jól’ és az étel ill. a folyadék evés alatt kifolyik a szájából.
• Abnormális mozgások pl. szinkinézia, hemifacialis spazmus megjelenése.
• A gyengeség mértékétől függ, hogy a /p,b,m,w,f,v/ hangok mennyire sérülnek.
• Az ajakmozgás sérülése a magánhangzókra is hatással lehet (kerekítéses és réses ejtés).
• A flaccid dysarthria a konverzációban, olvasásban
• Az AMR feladatban a ’pa’ jelentősen rosszabb, mint a ’ta,ka’.

Általában elmondható, hogy a pontatlanság inkább jellemző, mint a tempó változás, hacsak a sérülés nem
bilaterális.
 A n.facialis felső motoros neuronjának innervációja

A felső motoros neuronok eltérően innerválják a n.facialis két ágában az alsó motoros neuronokat:
• A n.facialis azon ága, amely az arc felső részét innerválja (temporofacialis ág) bilaterális felső motoros
innervációt kap, azaz mind a bal, mind pedig a jobb oldalról kap innervációt.
• Ezzel ellentétben, a n.facialis azon ága, amely az arc alsó részét innerválja (cervicofacialis ág) csak az
ellenoldali felső motoros neurontól vesz fel impulzusokat (unilaterális innerváció)
Mi ennek a következménye?

Alsó motoros neuronok sérülése: sérüléssel azonos oldali teljes arcfél gyengesége
Felső motoros neuron sérülése: sérüléssel ellenoldali alsó arcfél gyegesége
 n.cervofacialis
n.cervofacialis

n. Temporofacialis

n. temporofacialis

jobb bal
A n.facialis NORMÁLIS MŰKÖDÉSE
 n.cervofacialis
n.cervofacialis

n. Temporofacialis
n. temporofacialis

jobb bal

A n. facialis: FELSŐ MOTOROS NEURON SÉRÜLÉSE

 n.cervofacialis
n.cervofacialis

n. Temporofacialis

n. temporofacialis

jobb bal

A n.facialis ALSÓ MOTOROS NEURON SÉRÜLÉSE

 Nervus glossopharyngeus (IX. Nyelvgaratideg)

Ez az agyideg az agytörzsben a medullából ered és a garatba futva ott innerválja a m.stylopharyngeus és a

superior pharyngeális izmokat. Ezek az izmok résztvesznek a garat emelésében. Ennek az idegnek a
működése a garatreflex kiváltásával vizsgálható.
• A n.glossopharyngeus fontosságának megítélése a beszédben azért nehéz, mert ennek az agyidegnek a
sérülése általában a n.vagussal együtt jelenik meg, amelynek pedig jelentős szerepe van a beszédben.
• Mindazonáltal, a n.glossoppharyngeus a beszédrezonanciában és a fonációban játszik szerepet azáltal,
hogy a garatot a megfelelő pozícióba hozza a fonémák pontos kiejtéséhez.
 Nervus vagus (X. bolygóideg)

A beszédprodukció szempontjából a legfontosabb agyideg.

• Az agytörzsben a medullából ered és a n.glossopharyngeussal n.accessoriussal együtt fut. A n.vagus
nagyon hosszú és sok elágazással bír, így a test különböző részeit innerválja - a gége, belek, szív, velum –
csak néhányat említve.
• A motoros beszédprodukcióban fontos szerepet játszik a pharyngeális ág, az externális superior
laryngeális ág és a recurrens ág.
Pharyngeális ág
• Ez az ág számos izmot innervál a garatban, köztük az uvula izmait (levator veli palatinit,
salpingopharyngeus, palatopharyngeus, pharyngális izmokat). A velopharingeális zár kialakításában döntő
szerepe van
• Sérülése a velum mozgására hat. Például az unilaterális sérülése : az érintett oldalon a velum
alacsonyabban áll. De a velum izmai az ép oldalon képesek kellő mértékben megemelni a velumot ahhoz,
hogy a megfelelő velopharingeális zár létrejöjjön a nem-nasalis hangok képzésekor.
• A bilaterális sérülés sérülés: a rezonancia jelentős megváltozását idézi elő, mivel ekkor a velum majdnem
minden izmában gyengeség vagy paralizálódás tapasztalható. Az eredmény különböző fokú hypernasalitás.
Ezen kívül a zárhangok, frikativák és az affrikáták kiejtése pontatlan.
• lehet a levegő nasalis emissioja , amely a nem megfelelő velophrayngeális zár következménye.
Externális superior laryngeális ág
• Ez az ág innerválja a m.cricothyroidot a gégében. Ez az izom segíti a hangrés feszességét és lazulását a
beszéd ideje alatt, és fontos szerepet játszik a hangmagasság irányításában.
• Az unilaterális sérülés: kis nehézséget eredményez a hangmagasság változásában.
• A bilaterális sérülése: a hangerő csökkenhet és a levegősség növekszik. Nagy nehézséget jelent a
hangmagasság váltása.
Recurrens ág
• A n.recurrens a gége minden izmát innerválja kivéve a m.cricothyroid-ot, amelyet az external superior
laryngeál innervál. A n.recurrens életfontosságú, mert a hangrés minden adductorát és abductorát
innerválja.
A n. glossopharingeus ágainak:
• Az unilaterális sérülése az érintett oldalon a hangrés mozgását korlátozza, azaz paramedián pozícióban
fixálja azt. A páciensnél az unilaterális hangrés paralizis levegős fonációt eredményez és csökkent a
hangerőt.
• A bilaterális sérülés esetén a hangajkak mindkét oldal paramedián állásban fixálódnak. Ha mindkét a
hangajak ebben a pozícióban van feltehetően még elég közel vannak ahhoz, hogy a kilégzés általi fonáció
létrejöjjön. De ez a fonáció nagyon levegős és rekedtes. A belégzéssel történő fonáció is létrejöhet (lehet
inhalátoros stridor) mivel a hangajkak ebben az állásban fixálódtak a belégzés és kilégzés alatt is.
 Nervus accessorius (XI.)

A n.accessorius különleges, mivel nem ’tisztán’ agyideg. Tartalmaz olyan idegeket, amelyek a gerinvelőből
ágaznak.
• Ez az ideg a medullából ered közvetlenül a n.vagus alatt. Valójában sok motoros neuronja egybeolvad a
n.vagussal kevéssel azután, hogy elhagyják a medullát.
• A n.vagust segítve innerválja a velum, a gége és a garat izmait. Mivel nagyon közel fut a n.vagushoz
valójában lehetetlen a kettő funkcióját elválasztani. Általában minden sérülés, amely a n.vagust érinti, az
érinti a n.accesoriust is és vica versa.
 Nervus hypoglossus (XII. Nyelvalatti ideg)
A medullából ered és a nyelvhez fut. A nyelv minden belső és a legtöbb külső izmát innerválja.
• A n. hypoglossusnak elsősorban unilaterális innervációja van a felső motoros neuronoktól. Ez azt jelenti
például, hogy a jobb n.hypoglossus kizárólag a corticobulbaris pálya bal felső motoros neuronja felől kap
innervációt. A sérülése a bal oldali felső motoros neuronoknak a nyelv jobb oldali gyengeségét okozza.
• Az uniletrális sérülés: a nyelvnek (az agyi) sérüléssel azonos oldalán idéz elő gyengeséget vagy paralizist. A
nyelv a kinyújtáskor az érintett oldala felé deviál (mivel csak a fele a m.posterior genioglossusnak képes
kontrakcióra).
• A bilaterális sérülés a teljes nyelv gyengeségét, a mozgások beszűkülését és a nyelv mindkét oldali
atrófiáját okozza.
• Pontatlan artikuláció az elsődleges jellemzője a n.hypoglossus sérülésének.
• Az unilaterális sérülés esetén az artikulációs nehézség enyhe, mivel a nyelv ép oldala képes a
kompenzációra.
• A bilaterális sérülés jelentősebb zavart okoz az artikulációban. A nyelvhegy vagy a nyelvhát emelését
megkívánó hangok képzése jelentősen torzul. A nyelv mozgása szintén meglassul.

A gerincidegek
• közvetve vesznek részt a beszédben, a fonációhoz szükséges respiráció biztosításával. Az egyik
legfontosabb ideg n.phrenic, amely a diaphragma innervációját biztosítja.
 A FLACCID DYSARTHRIA OKAI
Fizikális trauma
• Műtéti sérülés, fejsérülés, nyaksérülés – általános okai a flaccid dysarthriának. Minden fizikális sérülés
flaccid dysarthriát okoz, amely sérülést idéz elő az alsó motoros neuronokban.
• A beszédsérüléshez vezető műtéti sérülés tumorok eltávolítása esetén vagy fogászati beavatkozáskor
keletkeznek. Ekkor leggyakrabban az agyideget vágják el.
• A motoros balesetek esetén leggyakrabban a letörött csont gyakorol nyomást az idegre. A fej rotációja is
okozhatja az agyidegek sérülését.
Agytörzsi stroke
• A cerebrovascularis accident (CVA) a leggyakoribb oka a flaccid dysarthria kialakulásának: az elégtelen
véráramlás a neuronok metabolikus folyamatait gátolja.
• Az agytörzsi stroke közvetlen hatással van az agyidegre, mivel az alsó motoros neuronok sejttestjei (az
agyidegmag) az agytörzsön belül helyezkednek el. A vérellátás megszakadása következtében számos
neuron működése végleg megszakad. A zavar mértéke a stroke következtében sérült alsó motoros
neuronok számától függ. Ha csak kevés neuront érint, akkor az innerváció csak minimálisan csökken. Ha
sok agyideg motoros neuronját érinti, akkor számos izom működése gyengülhet vagy paralizálódik.
• Nagyon valószínű az is, hogy egyetlen agytörzsi stroke több mint egy agyideget érint, mivel az agyidegek
magjai nagyon közel helyezkednek el az agytörzsben. Például, a n.glossopharyngeus, n.vagus, n.accesorius
közel helyezkednek el, így egyetlen területet érintő agytörzsi stroke mindhárom agyideg alsó motoros
neuronjára hatással lehet.
Myasthenia gravis
• A neuromuscularis juncion-t érintő betegség.
• az elsődleges szimptomája az izomkontrakció gyors kifáradása viszonylag rövid idő alatt, de amely
pihenés után ismét megfelelő lesz. A myastenia gravist az antitestek okozzák, amelyek blokkolják és
kisebb mértékben a sérülését okozzák az izomszövet azon részének, amely a felveszik a neurotranszmitter
acetilcholint az alsó motoros neuronoktól.
• Következménye: az izom nem képes megtartani az izom összehúzódást a megfelelő ideig, gyorsan kifárad.
A pihenéssel az izom újra képessé válik az acetilcholin felvételére és az erősebb izom összehúzódás ismét
megjelenik.
• A beszéd jellemzője: a hypernasalitás, csökkent hangerő, levegős hangminősség, a pontatlan artikuláció
a beszédidő előrehaladásával. A beszédvizsgálat során a stress-test elvégzése gyakran segít e betegség
jelenlétének megítélésében (1-100-ig kell számolni vagy hosszabb szöveg felolvasása)
Guillain-Barré Szindróma
• A myelinhüvely progresszív gyulladásos elhalása jellemzi az axon körül (demyelinatio). A betegség
pontos oka nem meghatározható, de gyakran megjelenik bizonyos fajta fertőzés és védőoltások után.
• A demyelinatio általában a PNS-ben jelenik meg és inkább a motoros, mint a szenzoros neuronokat érinti.
• A progresszió általában gyors, gyakran napok vagy hetek alatt kialakul. Ez lényegesen megkülönbözteti a
jól-ismert progresszív neurológia zavartól a Parkinson-kórtól, amely tipikusan hónapok, évek alatt alakul
ki.
• Korai szimptómák: gyengeség és a zsibbadás a lábakban, flaccid dysarthria és a dysphaghia.
Egyéb okok
• Tumor, baleset , progresszív bulbaris bénulás (olyan zavar, amely mind a felső, mind pedig az alsó
motoros neuronokat érintheti, bár gyakoribb az alsó motoros neuronokban.
 (DVD) A FLACCID DYSARTHRIÁS BESZÉD JELLEMZŐI
Lehetnek individuális variációk, nem minden tünet jelenik meg mindenkinél. A diagnózis során szimptóma
csoportokat kell keresni és ennek mentén beazonosítani a dysarthria típusát.
A rezonancia
• A hypernasalitás a flaccid dysarthria legjellemzőbb diagnosztikus jegye, bár nem csak ennél a
dysarrthriánál jelenik meg.
• nasalis emissió (= A levegő hallható és mérhető szökése a levegőnek az orrüregen keresztül a nem-nazalis
hangoknál. Általában a legnyilvánvalóbb a zöngétlen zárhangoknál és a frikatíváknál amely az inkomplett
velopharingeális zárnak a következménye. )
• Szintén ennek köszönhetően gyengék a konszonánsok, mivel csökken a szájtéren belüli nyomása a
levegőnek. Így a páciens rövidebb frázisokat használ. Mindezek a rezonanciaváltozások a nervus vagus
pharingeális ágának a bilaterális sérülését tükrözik, mivel ez innerválja a velum legtöbb izmát.
Artikuláció
• A második leggyakoribb tünet a pontatlan konszonánsképzés.
• Okaként leggyakrabban a n.facialis és a n.hypoglossus sérülését említik (Duffy, 2005):
a. A n.facialis bilaterális sérülése jelentős hatással van a bilaterális és labiodentális
konszonánsokra valamint a magánhangzókra, amelyek az ajakkerekítést igénylik.
b. A n.hypoglossus bilaterális sérülése a lingua-dentális, és linguapalatalis (l, j) fonémák
torzítását eredményezi.
• A n.trigeminus sérülése szintén okoz konszonánstorzítást. A bilaterális sérülése az állkapocs emelését
lehetetlenné teszi ill. a zárása nem teljes. Ennek hiányában minden konszonáns és a legtöbb magánhangzó
hibás.
Fonáció
• Egy másik jellemzője a flaccid dysarthriának a fonációs inkompetencia (= a hangrés teljes zárásának
kételensége főként paresis vagy paralizis következtében.).
• Ezt a n.vagus recurrens ágának a sérülése okozza, mivel a gége majdnem minden belső izmát ez
innerválja:
a. Ha az adductor izmokra hat a sérülés elsősorban, akkor a hangajkak nem találkoznak elég
erősen ahhoz, hogy tiszta fonáció történjen. Ennek eredménye lesz a levegős hangminőség, amely
suttogásnak hangzik számos esetben.
b. Ha az abductor izmokat érinti a sérülés, akkor a hangajkak a belégzés alatt nem képesek
teljesen nyílni, amely gyakran inhalációs stridorhoz vezet.
• A hypernasalitás, fonációs inkompetencia jelenléte megerősíti a flaccid dysarthria diagnózisát.

Respiráció
• A gyengült respiráció jelen lehet, meg nem is a flaccid dysarthriánál. Ha a cervicalis vagy thoracalis
gerincidegek sérülnek csökken a belégzés vagy sérül a kilégzéssel való beszéd. Bármely esetben, a
beszédhez megfelelő subglottikus levegőnyomás nem tud kialakulni. Ennek következménye a csökkent
hangerő és rövid frázishossz.
• De a beszéd lehet feszes hangminősségű is, ha residuális levegőt használnak a beszédhez vagy
megpróbálják kitartani a levegőt a frázis végéig. Természetes következménye: a redukált hangosság,
rövidült frázishossz, a beszédprozódia megváltozása.
• Beszámolnak arról is, hogy a gyenge respiráció monoton beszédet eredményez.
A probléma respirációs vagy fonációs eredetű?
• A flaccid dysarthria esetén a páciens gyakran belégzés alatt beszél.
• Gyakran nehéz meghatározni, hogy a levegőpazarlást a gyenge laryngeális zár vagy a redukált
vitálkapacitás okozza a gyenge belégzés miatt.
• Hogyan lehet különbséget tenni, hogy a probléma respirációs vagy fonációs eredetű? Duffy (2005)
egyszerű próbája:
1. A pácienst megkérjük, hogy erős köhögést produkáljon. Hallgassuk meg, hogy mennyire éles a köhögés
minősége. A levegős, erőtlen köhögés oka lehet a hangajkak adductorainak gyengesége, de a nem
megfelelő respiráció is.
2. Kérjük meg a pácienst, hogy egy erős glottális zár produkciójára (/k,G/). Hallgassuk meg, hogy ez
hogyan hallatszik. Az erős glottális zár megköveteli, hogy a hangajkak erős zárását, de gyenge respirációs
erőfeszítést.
Következésképpen:
• az a személy, aki gyenge köhögést produkál, de erős glottális zárat – ez a gyenge respirációra utal.
• Ha viszont a köhögés levegős és a glottális zár is erőtlen – akkor ennek oka lehet respirációs probléma, de
gyenge laryngeális zár is ill. a kettő kombinációja.
Prozódia
A páciensek hangját jellemezheti:
• egyhangú (a hangmagasság megváltoztatásának nehézsége a beszéd közben)
• és/vagy monoton (a beszéd hangosságának megváltoztatásának képtelensége a beszéd alatt)
hangminőség.
• A hangminősségnek ezeket a minőségi változatait a gyenge gégeizomzat okozza, amely a hangmagasság
és a hangerő változtatásához szükséges finom hangajakmozgásokhoz szükséges (pl. a nervus vagus
superior laryngeális ágának sérülése következtében).
• A hangmagasság és a hangerő változtatás képtelensége nem csak a flaccid dysarthriát jellemzi, más
dysarthria típusoknál is megjelenik. (spasztikus, ataxisás). Következésképpen, ezek megjelenése nem
diagnosztikus értékű a flaccid dysarthria tekintetében, szemben a hypernasalitással és a fonációs
elégtelenséggel.

Kulcsfeladatok a flaccid dysarthria diagnosztizálásához

• A konverzációs beszéd, az olvasás felszínre hozhatja a rezonancia (hypernazalitás), az artikuláció
(pontatlan konsonánsok), respirációs jellemzők (rövid frázishossz), prozódiai (hangerő és hangmagasság
változtatásának képtelensége) jellemzőket.
• A változó mozgásráta ( AMR ) feladat rávilágít a fonémaprodukció meglassulására.
• A kitartott magánhangzó feladat segít elicitálni a levegős hangminősséget.
• A beszédhangsúly teszt a myastenia gravis gyanúja esetén.
 A FLACCID DYSARTHRIA KEZELÉSE

• Az alábbi gyakorlatok nem kizárólagosak és csak a legáltalánosabb gyakorlatokat tartalmazzák.

• Számos szakember úgy gondolja, hogy a non-verbális feladatok is szükségesek a flaccid dysarthria kezelése
esetén (beszédizmok erősítése). Ezek hatékonysága azonban még nyitott kérdés. A mai napig nincs olyan
meghatározó tanulmány, amely egyértelműen bizonyította volna ezeknek a feladatoknak a hatékonyságát
a beszédprodukció fejlesztésére.
Trigeminalis agyideg sérülése (V.agyideg)
Az unilaterális sérülés hatása negligálható. Feltehetően ilyen sérülés nem igényel jelentős terápiát. A bilaterális
sérülés, bár ritka, az áll izmainak gyengeségét okozza, súlyos esetben az áll emelésének képtelenségét.
I . Az ’állemelő-hám’ használata kompenzálja az áll zárásának képtelenségét. Ez egy protetikai eszköz,
amelyet az áll alá helyeznek. Segíti a megfelelő artikulációs kontaktus létrehozását. Speciális orvosi eszköz

II. Izometriás gyakorlat:

1. Egyenes ülés, lábak fixen a padlón
2. jobb kéz az állon
3. az állat finoman a kéz felé nyomni, a kéz álljon ellen a mozgásnak
4. a nyomás megtartása 10mp-ig.
5. 10mp relaxáció
6. 10x megismételni a feladatot
III. Az áll feszítése
1. Ülés egy biztonságos széken
2. Lassan kinyitni a szájat és az állal köröket írni. Amennyire csak lehet az áll mozogjon
jobbra/lefelé/balra/felfelé a fájdalomhatárig.
3. A kör végeztével az áll eredeti helyzetbe tér vissza
4. Relaxáció 10 mp-ig
5. 10x ismételni a gyakorlatot

IV. Az áll nyitása

1. A szájat kinyitni, amíg feszítést, de nem fájdalmat érzel
2. Ennek a pozíciónak a megtartása 5mp-ig
3. relaxáció 1mp-ig
4. száj becsukása
5. 5x ismétlés

V. Áll vízszintes mozgatása

1. az áll mozgatása jobbra, ameddig nem fáj, csak nyúlik
2. Ennek a pozíciónak megtartása 5mp-ig
3. relaxáció 1mp-ig
4. az állmozgatása balra, ameddig nem fáj, csak nyúlik
5. ennek a pozíciónak a megtartása 5mp-ig
6. relaxáció 5mp-ig
7. mozgások váltogatása 5x
A nervus vagus sérülése (X.) ( ‘zártechnikák’ kialakítása)
• Általában az a sérülés, amely n.vagus-t érinti, az érinti a n.glossopharingeus és az n.accessory agyidegeket
is, mivel ez a három ideg nagyon közel lép ki az agytörzsből. Továbbá, ennek a három idegnek a funkcióját
nehéz különválasztani, mivel sok azonos anatómiai struktúrát innerválnak. Az alábbi feladatok mindhárom
agyideg sérülése esetén használhatók.
1. Nyomás-húzás technika, gyakran ’erőteljes zárástechnikának’ nevezik, mivel a húzás és nyomás segíti a
hangrés addukcióját azáltal, hogy növeli az általános izomkontrakciót a törzsben és a nyakban. Elegendő
idejű gyakorlással ezek a folymatok segíthetik, hogy a páciens észrevegye, hogy a nagyobb erőfeszítéssel
képes normálishoz hasonló hangprodukcióra. A technika lényege, hogy a páciens ülve egy székkarfát lefelé
nyomva nyílt magánhangzókat produkál. További gyakorlat, hogy a páciens egy nehéz asztalt próbál húzni,
amíg kitartja a magánhangzókat.
2. A levegő benntartása: mély levegő benntartása, amely a hangrés teljes zárásához szükséges. Minél
erősebb az addukció, annál sikeresebb a levegő megtartása a tüdőben.
1. a páciens mély levegőt vesz
2. megtartja 10-15 mp-ig. (tükröt tarthatunk az orr alá, hogy detektálhassuk az elszökő levegőt)
3. Relaxáció
3. Erős glottális zár: Néhány páciens jobb hangminőséget tud produkálni, ha erős glottális zárral kezdi a
kijelentés hangoztatását. Dworkin (1991) komplex gyakorlatot ír le:
1. mély belégzés
2. feszes /a/ produkciója
3. feszes glottális zár módosítása (a negatív következmények elkerüléséhez)
4. Fejfordítás és a gége oldalra nyomása: A vocalis hangrés unilaterális gyengesége vagy paralizise esetén a
levegős a fonació, mivel a középvonalban nem jön létre a zárás. Ha a fejet a páciens a sérült oldal felé
fordítja, komplettebb zár produkciója jöhet létre. Egy további lehetőség, hogy a terapeuta a sérült oldal
felől a gégét az ép oldal felé nyomja. Mindkét esetben a gyengébb hangajkat a közelebb nyomjuk a ez
ellenkező hangajak felé, így jobb hangminőség jöhet létre.

A prozódia deficit kezelése

5. Hangmagasság kiterjesztésének gyakorlása: ez egy kezdőgyakorlata az intonáció kezelésének. A gyakorlat
azzal kezdődik, hogy a páciensnek észlelnie kell a kezelő hangmagasságának változását. Ha erre a pácien
képtelen, akkor nem valószinű, hogy a kezelés sikeres lesz és a prognózis rossz. Ha képes a
hangmagasságváltozást érzékelni, akkor a feladat segíthet.
1. a kezelő hangmagasság változásainak érzékelése és annak jelzése
2. a páciens hosszú /a/ hangot produkál a lehető legmagasabb hangmagasságon, majd a legmélyebb hangon
3. ha megállapítottuk a legmélyebb és a legmagasabb magasságot, akkor a kettő közötti távolságot felosztjuk
8 részre. A páciens hangoztatja a magasan és mély hangot folyamatosan (átmenettel).
4. A beteg olyan szöveget olvas, amelyen a hangmagasság változást nyilak jelölik pl. a kérdőmondat végén
egy felfelé mutató nyíl.
6. Intonációs profil: A szövegben az intonációs minta vonallal van jelölve (flat, emelkedő, stb. intonáció).
Lehet a gyakorlatot egyszerű mondatokkal kezdeni. A cél, hogy a hangmagasságváltozás a konverzációra is
áttevődjék.
7. Kontrasztív hangsúly drillek: A feladat alapja: a klinikus kérdést tesz fel, a páciens a válasznak megfelelő
hangsúllyal válaszol, mindig a fókuszált kifejezést hangsúlyozva. pl.
1. V:’A férfi FOCIZIK?’ (a képen a férfi pipázik)
2. P: ’Nem. A férfi PIPÁZIK’
3. V: ’A NŐ pipázik?’
4. P: ’Nem. A FÉRFI pipázik’
5. komplexebb képekkel megismételve a feladatot

A szöveg felosztása szintaktikai egységekre: A dysarthriások gyakran használnak rövid fázisokat, mivel nincs
elegendő levegő a hosszabb frázisok használatához. Ennek kompenzálásához használatos az alábbi feladat:
8. Egy szöveg felosztása mondatokra, frázisokra. Ezek jelölése szünetekkel a szövegben, amelyek a
levegővétel helyét jelzik. A szünetjelek a normális a levegővétel helyét jelzik. Ezek segítenek a normális
beszédritmus fenntartásában.
Hagyományos artikulációs terápia
9. Érthetőségi drill:
1. szólisták és mondatok olvasása.
2. A klinikus nem nézi a szó vagy mondatlistát, így is meg kell értenie a páciens beszédét
3. Ha nem érti, akkor a páciensnek meg kell magyaráznia, hogy miért volt érthetetlen a szó
4. megismételni a hibásan ejtett szót
5. Ha a páciens nem tudja megmagyarázni a hiba okát, akkor a klinikus magyarázza el, specifikus visszajelzést
nyújtva (Nem hallottam, hogy víz vagy kvíz?)
10. Artikulációs pozíció magyarázata: A klinikus elmagyarázza az artikulátorok helyes pozícióját, mielőtt a
páciens kiejti a hangot, a szót. Sok dysarthriás érzékeli a hanghibát, de nem értik, hogy miért. pl. Miért
hangzik a /z/ /p//b/-nek.
11. Konszonánsok ’túlartikulálása’: ez megtanítja a pácienst, hogy minden konsonánst teljesen artikuláljon.
Darley et al.(1975) megállapítja, hogy a legtöbb páciensnek a középen és az utolsó pozícióban
elhelyezkedő konszonánsokra kell különösen koncentrálni, mivel ezek a legvalószinübb, hogy nem
artikuláltak a folyamatos beszédben. Az érthetőség drámaian változik a flaccid dysarthria esetén, ha a
középső és utolsó konszonánsokat artikulálják a szóban.
12. Minimális kontraszt drill: olyan szavakat kell hangoztatni, amelyek egyetlen fonémában térnek el. pl.
zöngésségben: tél-dél; módban:mimi-nin; helyben:kor-kör. Ezek a szópárok előfordulnak szópárban,
mondatban a szükségletnek megfelelően.
A respiráció fejlesztése flaccid dysarthria esetén

13. Helyes testtartás: a beteg ’feljebb’ üljön a széken (fej előre, vállak hátra). Néha a korrekt testtartás
fenntartásához protetikai eszköz szükséges.
14. Azonnali kilégzéses beszéd: A subglottikus levegő pazarlás megelőzésére a páciensnek a kevéssel a
kilégzés megkezdése után kell kezdeni a beszédet.
15. a páciens a kezét a hasára helyezi
16. /m/ hangoztatása akkor, amikor a keze befelé kezd mozogni (kilégzés). Ha szükséges, a klinikus fogja a
páciens kezét, hogy megmutassa mikor kezdje a konszonáns hangoztatását.
15. teljes belégzés: A teljes belégzés megtanítása a páciensnek. gyakran kell erre figyelmeztetni a pácienst. A
cél, hogy a teljes mély belégzés habituálódjon a konverzációs beszédben. gyakran kombinálható ez a
gyakorlat az azonnali kilégzéses beszéd gyakorlásával.
A beszédtempó módosítása
16. Pacing board használata: a beteg felolvas vagy ismétel mondatokat, mialatt minden szó esetén egy új
vájatba helyezi az ujját. Azaz, egy vájat-egy szó. Ez jelentősen növelheti a beszéd érthetőségét.
17. Kopogás kézzel vagy ujjal: egy szótag-egy koppantás a terapiát vezető részéről. Amint a páciens
megszokta az ütemet ő koppant. Azaz, egy szótag-egy koppantása a páciensnek. Az egyik problémája
ennek amódszernek, hogy a Parkinsonos páciensek nehezen tudják fenntartani a lassú egyenletes
kopogást. Ennek eredményeként a kopogás sebessége egyre növekszik a beszéd sebesség növekedésével.
18. Betűtábla használata: A pácensnek az általa kiejtett szó első betűjét kell megmutatni. Ez a módszer
kétféleképpen is növelheti az érthetőséget. Egyfelől, lelassítva a beszédet több időt ad a tiszta artikulációs
kontaktus kialakítására, másfelől vizuális visszajelzést nyújt a páciensnek arról, hogy melyik szót mondja ki
a páciens. A pacing boardhoz hasonlóan az ABC tábla használata azonnali hatás a a beszéd érthetőségének
növelése. A hátránya, hogy a páciensek vonakodna ennek nyilvános használatától. (Meg kell jegyezni, hogy
ép kognitív képességek szükségesek a használatához.)
19. Késleltetett auditoros feedback (Delayed auditory feedback (DAF). Ez az elektronikai eszköz 50-150ms-
mal késlelteti a páciens beszédét. Ahhoz, hogy a páciens saját beszédét megértse le kell lassítania a
beszédét. Az eszköz hasznosságát számos tanulmány bizonyítja (Parkinson-kór esetén is kimutatták a
hatékonyságát). De minden esetben előbb meg kell vizsgálni, hogy az adott páciensnél mennyire hatékony
az eszköz
20. Metronom használata: a szótagprodukció sebességét szabályozza a metronóm. A páciensnek ennek a
sebességnek megfelelően kell felolvasnia vagy megismételnie mondatokat. Bár a beszéd ’gépinek’ fog
tűnni, de ez elfogadható, mert a cél kialakítani a páciens figyelmét a saját beszéd sebességének
tudatosításához. Elegendő gyakorlás esetén a lassabb beszédráta habituálódik a páciens konverzációjában