11.

tétel: A logopédiai intervenció korai gyakorlata, beavatkozási formák, fejlesztő

eljárások a hazai és külföldi gyakorlatban
Vázlat:
- Mi a logopédiai intervenció? Milyen ez a korai gyakorlatban?
- Beavatkozási formák (terápia) (Szanati ppt)
Rezonancia zavarok: Ruth Becker-féle, Wulff-terápiája, Gereben Ferencné, Sandra
Neumann.
Diszfluencia: szülői magatartások
Diszpraxia
Hangképzési zavarok
Nyelvlökéses nyelés
- Fejlesztő eljárások itthon
Mozdul a szó (Pintye 36., 80.)
- Fejlesztő eljárások külföldön

Az egészséges kisgyermekek fejlődésének üteme igencsak különbözhet egymástól, talán az

anyanyelv elsajátítása terén mutatkozhatnak a legnagyobb egyéni eltérések. A beszéd- és nyelvi
funkciók területén elmaradást mutató gyermekek fejlesztése logopédiai feladat, de nem
nélkülözhető a család és a gyermek tágabb környezetében lévő felnőttek segítő közreműködése
sem. A szülő elsősorban a kisgyermek hangzó beszédére figyel, a megértés hiányosságait,
bizonyos részképességek fejletlenségét ritkábban veszik észre. Ha a gyermek beszéd- és nyelvi
fejlődése jelentős elmaradást mutat, akkor már hároméves kor előtt tanácsos a logopédus
segítségét kérni. Itt jön képbe a korai logopédiai intervenció.
Kik azok, akik mindenképp korai ellátást igényelnek?
- Akik ajak- és szájpadhasadékkal születtek, s emiatt beszédfejlődésük, hangképzésük
akadályozott;
- Akiknek beszéd- és nyelvifejlődése megkésett, illetve nem indul meg, környezetükben
lévő emberek beszédére kevéssé figyelnek, beszédük érthetetlen (nyelvikésés, súlyos
artikulációs zavar)
- Akik beszéd közben megakadnak, a hangokat, szavakat ismétlik, dadogásuk tünetei
fokozódnak
- Akik környezetükkel nem tudnak beszédkapcsolatot létesíteni, túlzottan elzárkóznak,
félnek, gátolt viselkedésűek, ezek alapján elektív mutizmus, autizmus gyanúja merül fel
- Akik gyermekdalokat, verset, mondókákat nem, vagy nehezen képesek megtanulni,
utánmondani, mert verbális memóriájuk fejletlen. (Ezek a Németh-Pintye Mozdul a
szóból vannak)
- Akiknek a mozgásfejlődésükben elmaradásokat jelentkeznek, nagy-és finommozgásaik
pontatlanok (diszpraxia gyanú)
- Akiknek hangképzési zavaraik vannak
- Nyelvlökéses nyelőknél (az utolsó 3at a diából egészítettem ki)

1
A logopédiai ellátás két lépésben történik: diagnosztika és intervenció. A diagnosztika alá
tartozik a szűrés, a differnciáldiagnosztika és az állapotmegismerési folyamat. Az intervenció,
azaz a beavatkozás pedig már a folyamatdiagnosztika a fejlesztés során. Korai szakaszban a
nyelvi szűrés 2 éveseknél a védőnői hálózatban történik, 3 éveseknél az óvodai logopédiai
ellátásért felelős pedagógiai szakszolgálat végzi. A korai ellátásba nemcsak akkor lehet
bekerülni, hogy ha a gyermek a védőnői szűrésen, vagy az óvodai szűrésen „akad fenn”, hanem
akkor is, ha a szülő a gyermek beszéd- és nyelvi fejlődésében elmaradást tapasztal, és elviszi
gyermekét a korai fejlesztőkbe.
Ugyanakkor nehéz a 2 éves gyermekek tesztszerű felmérése, éppen ezért a korai nyelvfejlődési
diagnosztikában bevezették a szülői kérdőíven alapuló módszereket. (pl. KOFA; )
KOFA: 8-42 hónapos gyermekek felmérésére alkalmas:
KOFA-1: 1 éves kor körül (8-16 hó)
KOFA-2: 2 éves kor (16-30 hó)
KOFA-3: 3 éves kor (24-48 hó)
KOFA-1, KOFA-2: teljes szókincs, korai megértés, nonverbális kommunikáció, szimbolikus
tevékenységek, nyelvtani fejlettség (ezek a tesztek részletesebbek)
KOFA-3: rövidebb, fókuszált szűrőeljárás- tipikus nyelvi fejlettség vagy nyelvfejlődési késés.
A nyelvi elmaradást mutató gyermekek esetében a logopédus további vizsgálatokat végez,
kezdeményez, ezekre alapozva kezdi meg a nyelvi kommunikációs fejlesztést.

Állapotmegismerés és folyamatdiagnosztika lépései:

1. Részletes anamnézis felvétele a szülővel
2. Nyelvi-kommunikációs fejlettség felmérése szülői kikérdezéssel (KOFA-1/KOFA-2)
3. Komplex magyar nyelvre adaptált nyelvfejlődési vizsgálóeljárás (Juhász-Bittera)
4. Szükség esetén fókuszált teszteljárások (TROG, PPL, Peabody, stb)
Fél év elteltével a szülő ismét kitölti a KOFA-tesztet, a logopédus 1 év fejlesztés után aktuális
nyelvi fejlettséget vizsgál, ezután javaslatot tesz:
 A fejlesztési folyamat lezárására
 Eddigi fejlesztés folytatása
 A fejlesztés intenzivitásának/ formájának módosítása
 Szakértői bizottság vizsgálatának kezdeményezése az SNI megállapítása érdekében.
Fontos a korai diagnózis, a folyamatos nyomonkövetés, tanácsadás. Kétéves korban nyelvi
késéssel kiszűrt gyermekek ezután preventív fejlesztésben vesznek részt, melynek fontos eleme a
HOME TRÉNING.
HOME TRÉNING: a fejlesztésbe bevont gyermekekkel és szüleikkel egyeztetett gyakorisággal,
legalább havonta egyszer találkozik a logopédus, ennek során a gyermekkel egyéni nyelvi
intervenciós foglalkozást tart; ezzel mintát ad a szülőnek az otthoni foglalkozásokhoz; konzultál
a szülőkkel a gyermek fejlődésével kapcsolatban. -> 2 éves kortól alkalmazható- elérhető korai
központokban, egyes pedagógiai szakszolgálatoknál. 4 éves korra eldől, hogy a gyermeknek
nyelvfejlődési zavara van-e és szükséges-e intenzív logopédiai terápia.

2
BEAVATKOZÁSI FORMÁK (Szanati ppt)
I. Az ajak- és szájpadhasadék korai fejlesztésében lévő beavatkozási formái és terápiái.
Gondozási rendszere:
Lépések, javasolt műtéti időpontok:
1) 3 hó: ajakhasadék- műtét és hallásvizsgálat
2) 8-12 hó: lágyszájpad-plasztika és logopédiai szaktanácsadás, oro-faciális gyakorlatok a
beszédmotorium fejlődéséhez, ismételt hallásvizsgálat
3) 1-2 év: teljes szájpadzárás
4) 2-3 év: beszéd- és nyelvfejlődéses vizsgálat, beszédkésésnél: hallásvizsgálat, intelligencia
mérése, logopédiai terápia kezdete
5) 3-4 év: kemény szájpad megmaradt nyílásának zárása
6) 5 év: szükség esetén beszédjavító műtét, kisebb ajakkorrekció
7) Beiskolázás előtt: közös vizsgálat a team tagjaival, ha szükséges: szájpadtágító műtét
8) 6-7 éves: rendszeres ortodonciai kezelés kezdete
9) 8 éves: esetleges csontimplantáció a fogmedernyúlványba, orrsövényműtét
10) 16-17 éves: orrkorrekció, nagyobb szájsebészeti műtétek
11) 18 éves: kezelések eredményeinek értékelése, humángenetikai tanácsadás.

A záródási/zárási elégtelenég befolyásolja az összes olyan funkciót, amelyben a lágyszájpadi

zárásnak szerepe van. A struktúra minél korábbi helyreállítása teheti lehetővé a tipikus
működés kialakulását, amíg ez nincs, kompenzációs stratégiák jönnek létre. Ezért fontos a
korai intervenció kiépítése, kliens-út meghatározása, orvosi-gyp-i rehabilitáció
végigvezetése.
Ennél a kórképnél a korai intervenció feladata az anya támogatása a megfelelő táplálási-
szoptatási forma megtalálásában. A korai beavatkozások tervezésének alapja a születés
pillanatától indul, ez egy interdiszciplináris folyamat (orvosi, logopédiai, gyógypedagógiai,
pszichológiai). A gondozási rendszer csak 8 hónapos korra teszi a logopédus megjelenését a
korai támogatásban, pedig már korábban kellene (prevenciós munka szerepe).
Magyarországon még mindig elsődleges szerepe az orvosnak van, általában nincs jelen
logopédus az első évben, szülők sem mindig „találják” meg őt 2-3 éves kor előtt!
Sandra Neumann nyomán a hasadékos gyermekek logopédiai gondozási rendszere így épül
fel:
1) Születéstől 1;0-1;6 évesig:
- Szülők bevonása a terápiába
- Szoptatási és táplálási tanácsadás
- Orofaciális terápia a szopás és a nyelés javításának érdekében
- Szülők felvilágosítása, ismeretnyújtás a tipikus beszéd- és nyelvfejlődésről, a lehetséges
atipikus fejlődésmenetről
- Tájékoztatás a finanszírozási lehetőségekről, együttműködés más szakemberekkel.
2) 1;0-1;6 évestől 3 évesig:

3
 - Szájpadműtét után a korai beszédfejlesztés koncepciójának megbeszélése a szülővel
(célok, feladatok, megvalósítási terv)
3) 2-3 évestől beiskolázásig:
- Dokumentált, írásban rögzített fejlesztődiagnosztika (logopédiai vizsgálat, logopédiai
vélemény)
- Korai ambuláns terápia kezdete a szülővel és a gyermekkel (klinikán, logopédiai
intézetben)
- Szoros együttműködés a többi intézménnyel, szakemberrel, kooperáció kiépítése az
óvodákkal
- Logopédiai kontroll fél évente, évente
A rezonanciazavarok korai logopédiai intervenciójának céljai:
 Gyermek önbizalmának erősítése
 Sikeres verbális kommunikáció
 Érthető beszéd feltételeinek megteremtése
 Kompenzációs beszédmozgások kialakulásának megakadályozása
KORAI INTERVENCIÓS TERÁPIÁK HASADÉKOS GYERMEKEKNÉL
1) Ruth Becker-féle terápia (1988,1993)
Kor: 1;6-3;0 év, HOME TRÉNING jellegű.
Célja: a beszédzavar kialakulásának megelőzése, meglévő tünetek leépítése, csengő hangszín
elérése.
Gyakorlatok: légzés szabályozása, auditív differenciálás, vizuális orientáció, ajak- és
nyelvgyakorlatok, hehezetes és mgh-gyakorlatok
Logopédus által vezetett foglalkozások az anya jelenlétével, kéthavonta. Fontos a kísérő
személy, valamint az otthoni gyakorlás.
Működése: elő-, majd utánmondással, egyéni vagy kiscsoportos formában, természetes napi
tevékenységekbe ágyazva (evés, mosakodás, séta, játék)
2) Wulff terápiája: (1981, 1987)
Kor: 2-3 éves gyerekek, havi egyszer, illetve kétszer korai fejlesztés, 3 éves kortól heti egyszeri,
illetve kétszeri foglalkozás
Hangsúly: artikulációs beszédmozgások képzési feltételeinek megteremtése
Célja: beszédterápia előkészítése, melyet a szülő együttműködésével, otthoni gyakorlással
végeznek
Gyakorlatok: elsődlegesen mozgás- és beszédszervek működésére, hallásfigyelem fejlesztésére
fókuszál; előkészítő gyak-ok: ajak, szájpad, torok, garat, gégeizmok, egésztest izomzatának laza
mozgatása; ajak, alsó állkapocs, nyelv, szájpad, garat, szájtér izmainak erősítése. Egyes izmok
fejlesztésére külön gyakorlatok műtétek előtt és után
3) Gereben Ferencné terápiája: (1980)
- Korai intenzív beszédterápia
- Kiemeli a személyiségformálás- pozitív motiváció, helyes önértékelés kialakításának.
Kitartás fejlesztésének, szakemberek közötti együttműködés fontosságát

4
 4) Sandra Neumann terápiája: (2006)
Célja: a helyes beszédmozgás érzékeltetése, beszédszervek mozgásának összehangolása,
kiegyenlített légzés megteremtése, orrlégzés ösztönzése, szájon át történő beszédlégzés
kialakítása, ajkak érzékenységének és mozgékonyságának erősítése, nyelv
mozgékonyságának és nyugalmi helyzetének javítása, lágyszájpad aktivizálása, hallás
fejlesztése, beszédhangok differenciált észlelése
Szülőknek otthoni játékjavaslatok- gyakorlás legyen játékos, vidám.
II. Nem folyamatos beszéd- diszfluencia
o A fluencia (=beszédfolyamatosság) fejlődésében a megszakítottság a gy.-i beszéd
természetes jelensége
o 1-1,5 éves kor: első holofrázisok – folyamatosság és megszakítottság számos
variációja – felnőtt szavak utánzására való törekvés, még nem kellően „bejáratott”
beszédmozgások, szótalálás, beszédtervezés gyakorlatlansága
o 1,5-2 éves kor: egyre folyékonyabbá a beszéd, hangsúlyok száma csökken
o 2-3 évesen előző jelenségek folytatása, többelemű közlések
o 3 éves: folyamatos beszéd kialakulása – kb. 1000 szavas szókincs, 3-4 szavas
szószerk.-ek., mondatok, összetett mondatok
→ újabb megszakítottsági jelenség: nem folyamatos beszéd
A diszfluencia hátterében nylevi és nem nyelvi okok is szerepelnek, elemismétlések,
töltelékszavak, hangos szünetek jellemzik a beszédet. A szülők képesek átsegíteni ezen az
átmeneti szakaszon gyermeküket, a lényeg, hogy alkalmazkodjanak a gyermek beszéd- és
nyelvi fejlettségéhez, beszédtempójához, ritmusához. Ha a környezet visszajelzései
negatívak, fejlődési dadogás alakulhat ki.

Beavatkozási forma:
Preventív módon családra, nem gyerekre irányuló tanácsadás. Célja: felvilágosítani a szülőket,
szülői félelmek, bizonytalanságok kioltása, beszéd- és nyelvfejlődést támogató szülői magatartás
elősegítése.
Szülő mivel tud támogatni:
- Nyugodt, halk hangsúlyos beszéd
- Ismétléskor a korrektív visszajelzés elvének érvényesítése
- Testi-lelki állapot figyelembe vétele
- Megnyugtatás képessége
- Verselés, éneklés, bábozás, olvasás, mesélés, közös játék
- Segítségnyújtás a sikerélményhez, önbizalom erősítése
- Feszültséget, bűntudatot keltő hatások kerülése
- Mindennapi esti mese
- Tudatosítás: szülő szeretete nem függvénye a beszédteljesítménynek
- Lehet: szülőnek naplót vezetni a gyermek beszédéről- időnként megosztani a
logopédussal

5
Szülő milyen magatartástól tartózkodjon:
- Ne nyilvánítsák ki a beszéddel kapcsolatos aggodalmukat
- Ne szóljanak rá, ne mondják gyereküknek, hogy dadog
- Ne ismételtessék, ha megakad a folyamatosság elérése érdekében
- Ne produkáltassák
- Ne számoltassák be az oviban történtekről kötelező jelleggel
- Ne szakítsák félbe, ha ő beszélni szeretne, ne sürgessék, hallgassák figyelemmel
- Ne legyen türelmetlen, hangos, ideges jelenetek fül- és szemtanúja
- Ne fárasszák túl sem szellemileg, sem fizikailag
Ha fél év múlva sincs változás-> szülőcsoportos kommunikációs személyiségfejlődéses
terápia
Ha ez 1 év után sem változik-> célzott dadogás terápia
III. Diszpraxia
 DISZPRAXIA = mozgáskoordináció atipikus fejlődésének központi jelensége
 Nyelvi késéshez általában társulnak praxiazavarok, amelyek kihatnak a verbális
teljesítményre és egyéb nagy-, finommozgásos teljesítményre
 A helyváltoztató mozgások által elért tárgyakkal szerzett tapasztalatok közvetve
befolyásolják a nyelvi fejlődést: 
o Mozg.-os ismeretszerzés – tárgyakról szerzett tapasztalatok kialakítják a belső
képzeteket
o Belső képzetekhez később a szó, mint szimbólum kapcsolódik
o Ha gátolva van a perceptuomotoros tevék. → verbális szimbólumképzés
folyamata is zavart szenved
Három fajtája van: végtag, orofaciális és verbális diszpraxia (plusz lehet szerzett).
Orofaciális diszpraxia: arc, ajkak, nyelv, garat, rágóizmok területén akaratlagos mozgások
zavara. Kiterjed a szopásra, étkezésre, ivásra, mimikára, egyéb tevékenységekre,
beszédfejlődésre. Nincs rá standard teszt- Sósné Pintye Mária állított össze egy gyakorlatsort
orális diszpraxia kezelésére.
Elvek: 3-5 éves családközpontú korai intervenció; direkt gyakorlatokat ne! (életkor miatt).
Verbális diszpraxia: inkonzisztens hibázások mgh, msh ejtésének utánzásakor. Diszláliák,
paraláliák halmozottan jelen vannak; elnyújtott, megszakított koartikulációs átmenetek hangzók-
szótagok között. Helytelen prozódiahasználat, szókezdő msh elhagyása, túl kemény vagy erőtlen
hangtartás, egyszerű mondatalkotás, stb.

IV. Hangképzési zavarok

- „5 évesnél fiatalabb gyermek még nem tudja kielégítően végezni az összetett
gyakorlatokat és fél év után már megunja a hangterápiát. Így iskolakezdés előtti
tanévkezdés a legmegfelelőbb idő a hanggyakorlatok megkezdéséhez.” (Balázs
Boglárka, 2008)

6
 - A kezelést hetente egyszer félórában végezzük, mindig szülő jelenlétében. Lehetőleg az a
szülő jöjjön el a gyermekkel a foglalkozásra, aki otthon gyakorol vele, hiszen csak tőlünk
tanulva tudja a gyermek hibáit kijavítani. 
- a gyermek hangja akkor javul meg, ha ők otthon mindennap 10-12 percet gyakorolnak
velük. 
- A hanggyakorlatok előtt megmagyarázzuk a gyermeknek, hogy milyen hibákat kell
kijavítania ahhoz, hogy hangjának rekedtsége megszűnjön. 
Megtanítjuk és ellenőrizzük: 
– az állkapocs ellazított mozgását
– a pontos artikulációt 
– a lágy hangindítást
– a nyakizomzat lazaságát 
– a gégeváz túlzott mozgásainak csökkentését 
– a helyes légzést 
– a hasizomzat természetes mozgását, a vállak emelésének elmaradását 
– a hang megfelelő magasságát
– a hang tisztaságát és csengő jellegét
V. Nyelvlökéses nyelés
Nyelvlökéses nyelés és egyéb szájtéri rossz szokások (pl. szájlégzés, ujjszopás, cumizás,
ajakszopás, fogcsikorgatás, fogszorítás, rongyi-, köröm- és ceruzarágás stb.) esetében ez az
izomegyensúly felborul, melynek hatására:
 az arc és a fogívek fejlődése eltér a szabályostól
 harapási rendellenességek (nyitott harapás, túl-, kereszt-, bulldog-, élharapás)
 fogazati eltérések (kifelé dől, befelé dől, elfordul)
 beszédhibák (pöszeség: interdentális – a nyelv a két fogsor között, addentális – a nyelv a
foggal érintkezik, laterális – a nyelv oldal irányba mozdul, valamint orrhangzós beszéd)
alakulhatnak ki.
A nyelvlökéses nyelést a csecsemő- és kisgyermekkorban élettani sajátosságnak
tekintjük, hiszen az anyamellről való táplálás másképp nem lehetséges. Előfordulása
azonban az életkor növekedésével csökken, és kb. 5 éves korra fokozatosan megszűnik. Ha
azonban a nyelvlökéses nyelés a vegyes fogazat kialakulása után is fennáll, már kórosnak
tekinthető.

Beavatkozási formák és fejlesztő eljárások a külföldi és hazai gyakorlatban- pszichomotoros

fejlesztés
Mozdul a szó: fejlesztési eljárások: Frostig, Ayres, Harris, Kiphard, Kephart, Affolter.
Frostig: vizuális észlelés vizsgálatára dolgozott ki fejlődéstesztet, és a vizuomotoros
koordinációt fejlesztő programja révén vált ismertté. Marian Frostig fejlesztő hozzáállásának
lényege: messzemenően figyelembe venni a gyermek szükségleteit, lehetőségeit, elősegíteni
önmegvalósítását. Frostig szerint a vizuális észlelés zavara igen gyakori a tanulási nehézségekkel

7
küzdő gyermekek körében, és mivel a vizuális észlelés erősen befolyásolja a gyermek lelki
stabilitását, ez elbizonytalanítja a gyermeket, és ez indokolja a vizuomotoros koordináció
terápiás programjának kidolgozását.
A program részterületei közül kettőt emelnék ki:
A) Mozgásnevelés fejlesztési területei: koordináció és ritmus, agilitás, erő, rugalmasság,
egyensúly, sebesség, relaxáció, légzés, kreatív mozgás.-> segítik a különböző
pszichikaifunkciók fejlődését, segítik az alkalmazkodó viselkedés kialakulását.
B) Előkészítő program a vizuális észlelés fejlesztésére főbb területei:
1) A testkép, testfogalom fejlesztése
2) Szemmozgás gyakorlatok
3) Perceptuális konstanciát igénylő tevékenységek
4) Tapasztalatszerzés három dimenziós tárgyakkal.

Ayres: szenzomotoros integráció áll a középpontjában. A vesztibuláris rendszer az

érzékszervünk, mely már a magzati életben is aktív, és először szerez benyomásokat a
gravitációról, valamint érzékeli a test helyzetét a térben. A vesztibuláris rendszer még azért is
különleges, mert ez az egyetlen érzékszervünk, mely a test belsejéből, az izomzattól is kap
közvetlenül információkat.
Alapterápiájának elemei:
- A taktilis és vesztibuláris rendszer általános normalizálása: több érzékelés terület együttes
ingerlése. Fontos eszköze a plafonról lefüggő háló, melyben a gyermek az anyaméhben
átélt ősbizalom állapotát tapasztalhatja meg újra. (csepp alakú hálóhinta)
- A primitív poszturális reflexek legátlása: (posztura: az a motoros válasz, amely az
embernek a föld felszínéhez és a gravitációhoz való viszonyát fejezi ki). A csecsemőkori
reflexek az integráció magasabb fokán legátlódnak, ha mégsem, akkor akadályozzák az
integratív mozgásszervezést.
- A szemmozgások normalizálása: a jól működő szem körüli izomzat a poszturális
mechanizmusokkal a vizuális percepció meghatározó része. Ayres szerint a poszturális
gyakorlatok, valamint a nyak erős összehúzódása jótékony hatást fejtenek ki a
látásérzékelésre. Fontosnak tartja még a gyorsuló és lassuló téri mozgások hatását,
valamint egyes célgyakorlatokat: fixálás, tárgykövetés, vizuális keresés.
- A test két oldalának integrálása: a test két oldala funkcionális egységet képez. A korábbi
fejlesztési területek elősegítik a két testfél jobb koordinációját.
- A vizuális forma- és térpercepció fejlesztése: a térérzékelés a többi érzékelési terület
(vizuális-, taktilis-, kinesztetikus, proprioceptív-, vesztibuláris-) ingereinek
integrációjaként jön létre, melyek a kialakult testséma segítségével megteremtik a
vizuális környezetsémát. Ennek kialakulását speciális feladatokkal segíthetjük elő,
melyeket hintával billenő játékokkal is összekapcsolhatunk. Fontos, hogy a terápiát
örömérzet kísérje.

8
Ezt a terápiás eljárást hazánkban Dorner Márta és Szvatkó Anna alkalmazta először főleg
diszlexiás gyerekekre.

Affolter: észlelési modalitásokról alkotott elmélete fontos a terápiák szempontjából. Az

észlelési folyamatok fejlődése körülbelül a tizedik életévig tart, fázisai a következők:
- Modalitássecifikus fokozat: a többi területtől függetlenül minden érzékelési területen
kialakulnak az ingerek rendeződési mintái. A gyermek megtanulja érzékelni, majd fixálni
az ingereket. Ez a magatartás lehetővé teszi, hogy a gyermek az ingereket analizálja.
- Intermodális fokozat: kb. 6 hónapos kortól. Ha az egymástól független érzékelési
területek fejlődése elér egy bizonyos szintet, kapcsolatba lépnek egymással, megkezdődik
a különböző ingerek integrációja, kiépülnek az egyes modalitásspecifikus területeket
összekötő pályarendszerek, létrejönnek az intermodális minták. (pl. megtanulja a látott
tárgyakat tapintani). Affolter felhívja a figyelmet ennek a fázisnak a fontosságára.
- Szeriális fokozat: a kapcsolatok kiépülése után megnövekszik az időbeni integráció
szerepe. A szeriális integráció fejlettsége fontos szerepet játszik a beszédelsajátításban.
A három fokozat hierarchikusan épül egymásra. Affolter hangsúlyozza, hogy ha az első
fázisban valamelyik érzékleti modalitás károsodik, akkor kompenzációs mechanizmus lép
fel, de a hierarchia magasabb szintjein a gyermek egyre gyengébb teljesítményt mutat.-> ezt
már az első életévben fel kell deríteni, hogy a másodlagos sérüléseket megelőzhessük.
A második fázisban történt károsodás következménye, hogy a gyermek nem reagál az
ingerekre, jóllehet érzékeli őket. Viselkedése autisztikusnak hat, és a szemiotikus
viselkedésmódok nem tudnak kialakulni.-> a második életév a kritikus.
A szeriális fokozat károsodásakor a gyermek kapkodó, nyugtalan, túl sokat akar egyszerre,
figyelmét nem tudja koncentrálni. Jellemző rá az echolália. A bonyolultabb információknak
csak a töredékét veszi fel (rossz beszédértés)-> a beszédtanulás szempontjából még az ötödik
életév előtt kötelességünk a szeriális zavarokat kiszűrni és kezelni.

Kephart: Ayreshez és Frostighoz hasonlóan hangsúlyozza a testvázlat kialakulásának

jelentőségét, ezen belül is a két testfél megkülönböztetését, majd a jobb és bal irányok
kialakulását, mint első lépést a világ megismerésében. A fejlődés fontos állomásának tartja a
test középvonalát átlépő gyakorlatok bevezetését. A Patricia C. Pothier, Delmont Morrison és
Langley Porter által kidolgozott szenzomotoros stimulációs program Kephart terápiás elveit
használja fel, az alapmozgásokat gyakoroltatja változatos formában. Fontos az így kialakult
testérzet felerősítése, ezután következik az egyensúlyreakciók kiváltása.
Az autogén tréning Schultz nevéhez fűződik, magatartástanítás zenei és mozgásnevelés a
lényege. Izadora Duncan a táncot, ritmikus mozgást a gyermeknevelés ideális eszközeként
tekinti, számos követője van, mintpéldául Jaques Dalcrose, és a magyar származású Emil
Laban, akik mozgásművészetükkel, pedagógiai módszerükkel egy jellegzetes
gondolkodásmódot, humanista nevelési elveket valósítottak meg. (a táncban a felszabadult
önkifejező erőt hangsúlyozzák)

9
Ennek az iránynak a magyar követői között meg kell említeni Dienes Valériát, valamint a ma
is aktív Berczik Sárát, aki a művészi tornának, mint nevelési eszköznek kidolgozója volt. A
módszer életképességét bizonyítja, hogy DÉVÉNY ANNA a művészi tornát a gyógytornával
ötvözve sikeresen kezel mozgásfogyatékos gyermekeket.

Little angol sebész összefüggést talált a szülés lefolyása és a mozgászavarok között.

Rámutatott, hogy a légzészavar következtében agykárosodás jön létre. Későbbi követői közül
a Bobath módszer kiemelendő. Bobath úgy gondolja, hogy az agykárosodás következtében
hiányzik az agy gátló hatása, amellyel a poszturális reakciókat befolyásolja, ennek
következménye a fokozott izomtónus, a spaszticitás, ez pedig megakadályozza a
felegyenesedési reakciót. A terápia első lépése a kóros reflexek legátlása, és a statokinetikus,
egyensúlyozási reflexek elsajátítása. Erre épül később a helyes mozgások begyakorlása
igazodva a gyermeki mozgásfejlődéshez. A metódus legfontosabb eszköze a Bobath-labda,
mely segítséget nyújt a kóros reflexek legátlásához, fejleszti a vesztibuláris rendszert.

Fröhlich azon súlyos fogyatékosok számára dolgozott ki fejlesztő módszert, akiknek

kommunikációja a környezettel a legközvetlenebb testi szükségletekre vonatkozik, a
közelebbi és távolabbi környezet egyaránt elérhetetlen számukra. Fröhlich bazális
stimulációs módszere azon a bizonyított tényen nyugszik, miszerint a központi idegrendszer
fejlődése a már meglévő feltételeken túl a szenzoros stimulálástól függ, többszöri ingerlés
hatására a szinaptikus kapcsolatok száma az idegrendszerben megnő. Ez teszi egy magasabb
rendű válaszreakciók létrejöttét, és a differenciáltabb ingerfelvételt. Az alapterápia 3 területre
koncentrál: szomatikus, vibrációs és vesztibuláris stimuláció.

A pszichomotoros fejlesztés meghonosítása a logopédiában Dr. Ormainé Huba Judit

nevéhez fűződik. A megkésett- és akadályozott beszédfejlődés (mai terminológiával nyelvi
késés), valamint az ajak-, és szájpadhasadékosok korai terápiájának részletes terápiás tervét
hazánkban Dr. Juhász Ágnes és Bittera Tiborné adták közre, a beszédfogyatékosság
differenciáldiagnózisának szempontjait Gerebenné Várbíró Katalin dolgozta ki.

Korai komplex fejlesztés a logopédiában: az értelmi fogyatékosok korai nevelésének elveit és

gyakorlatát Kiss Tiborné dolgozta ki, a mozgásfogyatékosságok területén Bernolák Béláné és
Bencúr Miklósné munkásságát kell kiemelni.

10