16.

Tétel
Az írott nyelvi zavarok diszciplináris és interdiszciplináris meghatározása, felosztások és
modellek, törvényi kategóriák

1. Tanulási zavarok és írott nyelvi zavar (felosztások, kategóriák)

(Röviden: Tanulási nehézség  tanulási zavarok  speciális tanulási zavarok  írott nyelvi zavarok  fejlődési
diszlexia/diszortográfia/nyfz következtében létrejött ínyz)
Gyógypeadgógiai szempontból a hazai gyakorlatban az iskolai tanulási nehézségeknek 3 csoportját
különböztetjük meg a jellemző tünetek, a megelőzés, a diagnosztikus vizsgálatok, a pszichológiai és/vagy
gyógypedagógiai befolyásolhatóság, valamint a tanulási képesség befolyásolhatóságát szolgáló tanulás-
módszertani eljárások szempontjából. A tanulási nehézség tehát gyűjtőfogalom, amelynek 3 alkategóriáját a
tanulási gyengeség, a tanulási zavar és a tanulási akadályozottság jelentik.
A tanulási zavar a tanulás egyes részterületein jelenik meg, különösen az olvasás, az írás, vagy a matematika
tantárgyakban, illetve beszédtanulás területén. Ez azt jelenti, hogy ezekben a tárgyakban feltűnő a gyermek
tanulási eredménytelensége, ami tanulási motivációs problémákat és viselkedési problémákat is magával vonzhat.
Az előjelző tünetek általában már óvodás korban felfedezhetőek. Egyes álláspontok szerint bármely
intelligenciaszint mellett előfordulhat tanulási zavar, mások szerint csak 90-es vagy annál magasabb IQ esetén
lehet zavarról beszélni.
 Becsült előfordulása: a tanköteles népesség 3-4%-a
 megelőzés, segítés: korai felismerés, fejlesztő foglalkozások, speciális terápiás eljárások, különböző
kompetenciájú szakemberek (orvos, pszichológus, gyógypedagógus) együttműködése, az
óvodapedagógusok és tanárok/tanítók számára rendszeres tanácsadás, a szülők bevonása a fejlesztésbe, Nkt
által lehetővé tett kedvezmények biztosítása
 várható eredmények: Hosszú távon fennmaradó probléma, azonban rendszeres és komplex
fejlesztés/terápia hatására az iskolai teljesítmény (az érintett tantárgyakban) illetve a tanulási motiváció
lassan javul.
Az írott nyelvi zavarok kifejezést a nyelv írott szimbólumrendszerének megértését és/vagy használatát
érintő károsodások gyűjtőfogalmaként használjuk.
Az írott nyelvi zavarok lehetnek fejlődésiek vagy szerzettek, amelyek megmutatkozhatnak az írott nyelv atipikus
elsajátításában és/vagy akadályozott használatában, a tanulási helyzetekben és a mindennapi életben egyaránt.
A fejlődési írott nyelvi zavarok a neurogén tanulási zavarok körébe tartoznak, ezen belül verbális tanulási
nehézségként értelmezhetőek. A szerzett nyelvi zavarok koponyatraumák, agyi érkatasztrófák, tumorok, a kp- i
idegrendszert érintő fertőző betegségek, esetleg demencia következtében lépnek fel. Ezek megmutatkozhatnak
diszlexia vagy alexia formájában, önállóan vagy afáziával társulva is.
Pszicholingvisztikai szempontból az írott nyelvi zavarok a beszélt nyelviekhez hasonlóan különböző nyelvi
szintek zavart működésére vonatkoznak:
• nyelvi formára: fonológia, morfológia, szintaxis
• nyelvi tartalomra: szemantika
• nyelv kommunikatív funkciójára: pragmatikára
Az írott nyelvi zavarok különböző típusai lesznek a speciális tanulási zavarok:
 fejlődési diszlexia,
 fejlődési diszortográfia vagy a
 nyelvfejlődési zavar következtében létrejövő írott nyelvi zavar
(A speciális tanulási zavarok meghatározás Kirk nevéhez fűződik (USA, 1960-as évek). Pedagógia-pszichológiai
alapú meghatározás, melyben a szerző tehát szakít a hagyományos orvosi gondolkodásmódhoz kötődő
szemlélettel, és elhatárolja a specifikus tanulási zavarokat az értelmi és érzékszervi fogyatékosságtól, a kulturális

1
és gazdasági elhanyagoltságtól és a depriváció következményeként kialakuló tanulási nehézségektől. A fejlődési
diszkrepancia hangsúlyozásával napjainkban is érvényes szűkített definíciót fogalmaz meg.
A tanulási képességek zavarain (specifikus tanulási zavarok) belül speciális és igen jelentős esetet jelent a fejlődési
diszlexia, mely az olvasás, írás elsajátításának nehézségét jelenti. A fejlődési diszlexia legtöbbször helyesírási
zavarokkal együtt jelentkezik, önmagában a helyesírási zavar (dizortográfia) előfordul ugyan, de ritkán. Az írás
kivitelezésének a zavara (diszgráfia) gyakran olvasási zavar nélkül jelenik meg.
2. Fejlődési diszlexia diszciplináris és interdiszciplináris meghatározásai:
Kezdetben minden tudományág (pl. pedagógia, nyelvtudomány, gyógypedagógia, orvostudomány) a saját
diszciplínájára alapozva fogalmazta meg a diszlexia mibenlétét. Így egymástól elszigetelten többféle meghatározás
létezett, ami a terminológia felduzzadásához vezetett. Közös jellemzője a korai definícióknak: leíró jellegűek,
főként csak az olvasásteljesítményben megjelenő tüneteket mutatják be.
Pedagógiai definíció:
A diszlexia az iskolai teljesítmények és az intelligencia szignifikáns eltérése, melynek hátterében súlyos olvasási
zavar található. (Stanovich, 1988) Csak a felszínt vizsgálja, ezen az alapon mindenkire rámondják, hogy
diszlexiás, aki gyengébben olvas
Pszichológiai definíció:
Gyűjtőfogalom, az egyes részképességek olyan zavara, amelyek változatos összetételben vezetnek ugyanazon
problémához, azaz súlyos olvasási zavarhoz. (Perfetti, 1985, Adams, 1990, Breznitz 1989) Itt már alánéznek
egy kicsit, nemcsak a tanulási teljesítményt, hanem a mögötte lévő kognitív részképességeket is
Logopédiai definíció:
Viszonyfogalom, diszharmónia, a gyermekkel szembeni jogos elvárások (pl. adottságai), az olvasás-írás tanításra
szánt idő, a gyakorlási mennyiség és az eredmény között (Meixner, 2000)  Egyénen belüli és egyénen kívüli
okokat próbálja ötvözni. A definíción erősen érződik az akkor már kudarcot vallott globális olvasástanítási
módszer (egészszó-módszer, angol közegből vették, de inadekvát a magyar sekély ortográfiához, ahol a fonéma-
graféma megfeleltetés 1:1 arányú) hatásait kiegyenlíteni szándékozó megfogalmazás (1980-as évek). (A globális
olvasástanítási módszer és az, hogy ekkor csökkentették le az olvasástanulásra szánt időt súlyos
következményekkel jártak- Mivel globálisan ismerték fel a szavakat, az analitikus olvasás minősége nem jelent
meg —> csak azokat a szavakat ismerték fel, amihez korábban képeket társítottak, a toldalékos alakokat nem
tudták olvasni, megjelentek a logopédiai ellátásokon az áldiszlexiás gyerekek. Azoknak a gyerekeknek jelölték
ezzel a fogalommal a problémáját, akik tágabb értelemben a kedvezőtlen oktatási környezet, szűkebb értelemben
véve a nem megfelelő olvasástanítási módszer és gyenge tanítói kompetenciák következtében küzdenek olvasási
zavarokkal. (Ez is mutatja, hogy az olvasás írás feleszíni teljesítményei nem elegendőek írott nyelvi zavar
megállapításához.)  Gyors javulás, ha analitikus-szintetikus módszerrel újra megtanították őket olvasni, míg a
valódi diszlexiásoknál a reedukáció egy hosszas terápiás folyamat, illetve a hátrányaik a jó olvasókhoz képest a
terápia hatására csökkennek, de általában megmaradnak
Neuropszichológiai definíció:
A fejlődési diszlexiai olyan olvasási zavar, amely az olvasáselsajátításában és működésében meghatározó agykérgi
feldolgozó hálózatoknak tipikustól eltérő fejlődéséhez köthető. (Meghatározó jellemzői közül kiemelkedik a
nyelvi fakultás fejlődésének általános elmaradása, melynek hátterében csak részben állnak nyelvspecifikus elemek.
(Csépe, 2006) Ez már feltételezi, hogy a nyelvspecifikus és a nem nyelvi kognitív elemek szoros kapcsolatban
állnak egymással, ezek összekapcsolódása adja az olvasás lehetőségét, zavara pedig olvasási sikertelenségeket
mutat.
Ma már ezek a meghatározások csak egy interdiszciplináris keretben tekinthetőek validaknak. A korszerű
definíciók kritériumai:
1. Tartalmaznak kizáró kritériumokat (pl. alacsony intelligenciaszint, észlelési deficitek, motivációhiány,
szociokulturális hátrányok, rossz tanítási módszer).
2. Törekszenek az okok meghatározására (más okból előálló olvasási zavarokat más körbe utal).

2
 3. Törekszenek a legjelentősebb tünetek összefoglalására (pl. olvasási pontosság és folyamatosság súlyos
deficitje).
4. Törekszenek az olvasási teljesítmény mögötti nyelvi-kognitív magkészségek meghatározására (pl.
dekódolás zavara mögött a fonológiai feldolgozás deficitje).
Ilyen komplex interdiszciplináris megközelítés – jelenleg konszenzusos – a fejlődési diszlexiáról:
• Indokolatlannak tűnő olvasási nehézség olyan gyermekek és felnőttek esetében, akik egyébiránt
rendelkeznek a pontos és folyékony olvasáshoz szükséges intelligenciával, motivációval és
iskolázottsággal.
• A diszlexia neurobiológiai eredetű specifikus tanulási zavar.
• Jellemzője a pontos és/vagy gördülékeny szófelismerés nehezítettsége és a gyenge betűzési és dekódolási
képesség.
• Ezek a problémák jellemzően a nyelvi rendszer fonológiai komponensének hiányosságaiból származnak és
szokatlan kapcsolatban állnak egyéb kognitív képességekkel, ill. az iskolai oktatás hatékonyságával.
A definíció fejlődésének következtében vált mára a fejlődési diszlexia az írott nyelvi zavarok gyűjtőfogalmából
(főfogalom volt) az írott nyelvi zavarok egy alcsoportjává. (Lásd a tétel eleje, tanulási nehézségek és diszlexia
viszonya.)
3. Diagnosztikai kézikönyvekben való megjelenést tekintve:
a BNO-10 a pszichés fejlődés zavarai főcsoport alá sorolja az iskolai teljesítmények legnagyobb gyakoriságú
jellegzetes megjelenési formáit, valamint ezek kevert specifikus előfordulását. A meghatározott olvasási zavar
nevű F81.0 kategória jelenti a diszlexiát.
a DSM-V az idegrendszer fejlődési zavarai főcsoportban tárgyalja a specifikus tanulási zavar jelenségét. Nevesíti
az olvasási zavart, az írásbeli kifejezés zavarát és a számolási zavart. A megjelenési formák lehetséges enyhe,
mérsékelten súlyos és súlyos jellegének megjelenítése a tanulók megsegítésének, a pedagógiai-pszichológiai-
medicinális szempontok összehangolásának irányába mutat.
Probléma: Ezek a nemzetközi osztályozások a tudományos klasszifikációs rendszereknek egyfajta lecsapódásai,
nem mindig felelnek meg pontosan a tudományos rendszereknek. Ezután a magyar rendszerben egy újabb
torzulással csapódnak le a törvénykezés szintjén megjelenve. A törvénykezés még a DSM-4 alapján dolgozik: a
beszédfogyatékosság és egyéb pszichés zavarok között ingázik az írott nyelvi zavarok tekintetében.
4. Törvényi kategóriák
Az olvasási zavarok hazai nevesítését illetően már-már eklektikusságba torkolló fogalmi gazdagság tapasztalható,
a szakemberek, szülők, pedagógusok nehezen igazodnak el az elnevezések, szakzsargonok erdejében. Mindezt az
sem segíti, hogy az oktatáspolitika más elnevezéseket használ, mint a gyógypedagógia. A közoktatási rendszerben
komoly problémát jelent a definíciós tisztázatlanság és a kapcsolódó financiális következmények miatt az ’olvasási
zavar–nehézség–elmaradás’ (sajátos nevelési igény versus BTM) minősítése, illetve vizsgálata.
A tanulók 10-15%-a találja magát szembe különböző nehézségekkel az írott nyelv elsajátítása során. A Nemzeti
Köznevelési törvény alapján többletjogokban részesülhetnek a szakértői bizottság által különleges bánásmódot
igénylőnek minősített tanulok. Az írott nyelvi nehézségekkel kapcsolatban BTMN státuszt kaphat, akiknél az
olvasási, helyesírási, szövegértési nehézség átmeneti, vagyis megfelelő szintre hozható fejlesztéssel.
SNI státuszt az írott nyelvi zavart mutató csoportba tartozó diákok kaphatnak:
• Esetükben a nehézség tartós tanulási hátránnyá alakul és befolyással lesz az egyén pszichés fejlődésére,
életminőségére és társadalmi integrációjára
• Olvasási, helyesírási teljesítményeik, az említett nyelvi készségeik mellett jelentős elmaradást mutatnak
a tipikus olvasókéhoz képest
• Az elmaradás a prevenció és a tudományos bizonyítékokon alapuló fejlesztés hatására csökkenhet, de
mivel neurogén eredetű, nem szüntethető meg
A kedvezmények jelentősége az életkor előre haladtával nő!
• Értékelés alóli felmentés

3
 • 30%-kal több idő az írásbeli feladatok, dolgozatok elkészítésére
• Az írásbeli számonkérés szóbelivel való kiváltása
• Külön fejlesztő foglalkozáson, terápián való részvétel joga.
• Órai segítségnyújtás, akár két tanáros modellben is.
• Segédeszközök használata,
• Személyi segítő kérése.

Érettségire csak akkor vehető igénybe, ha legalább a középiskoláskorban már kapott diagnózist!!! DE a
szakértői bizottságokhoz valójában már 12 éves kor előtt el kellett jutnia a gyermeknek!
5. A fejlődési diszortográfia:
A diszgráfia meghatározásában két tényező fonódik össze. Egyrészt az írásmozgások kivitelezésének (kézírás
zavara), másrészt a helyesírási szabályok alkalmazásának (diszortográfia) zavara. A két folyamat zavara izoláltan,
de együttesen is előfordul, mindazáltal érdemes a két jelenséget külön kezelnünk. Mind a specifikus olvasási
zavar, mind a nyelvfejlődési zavar gyakori kísérője a diszortográfia, ugyanakkor gyakran találkozunk olyan
személyekkel, akik jó nívójú olvasás ellenére komoly helyesírási és/vagy kézírási nehézségekkel küzdenek. Így az
írott nyelvhasználat zavarának prevalenciája feltételezhetően nagyobb, mint a specifikus olvasási zavaré,
legkevesebb 10%-a az iskolás populációnak, de persze ez függ a definíciós és diagnosztikus kritériumoktól
egyaránt (BERNINGER, 2004; FLETCHER és mtsai, 2007)
Tehát: a diszortográfia és a diszgráfia külön kezelendő jelenségek!
diszortográfia: az írott nyelvi kifejezés zavara, amely az alfabetikus kódolás nehézségeiben nyilvánul meg (BNO-
kódrendszer szerint F81.1 Az írás zavara). Diszortográfia esetén az evidenciaalapú (füllel/hallásra írható)
szavaknak a helyesírása is zavart szenved, valamint egyszerűbb nyelvtani szabályok (pl. szóelemzés elve)
alkalmazása is nehézkessé válik. Szavak és mondatok diktálásakor jelenik meg, a társult zavarral nem küzdő
diszortográfiások pedig jobb teljesítményt nyújtanak másolási, mint diktálási feladatokban.
Az írásbeli kifejezőkészség zavarának diagnózisa hasonló folyamatot követ, mint az olvasási zavar vizsgálata,
ugyanakkor még nemzetközi viszonylatban is a vizsgálati eszközök kevésbé kidolgozottak, mint diszlexia
esetében, s nagyon gyakran az íráskészség funkcionális mérése felértékelődik ezen a területen. (CHRISTO és
mtsai, 2009.) Magyar, standard vizsgálóeljárásként a Lőrik-féle Helyesírásvizsgálat érhető el.

6. A nyelvfejlődési zavarral küzdők írott nyelvi zavara

ÍNYZ hátterében állhat nyelvfejlődési zavar is, mint homotipikus együttjárás. Ez esetben a nyfz már a
nyelvelsajátítás korai szakaszában jelentkezik (nyelvfejlődési késés, expresszív és/vagy receptív szókincs
elmaradása, grammatikai feldolgozás zavara stb.), amely iskoláskorra befolyásolja az írott nyelv elsajátításának
folyamatát. Ilyen esetben az olvasási és írási képesség zavarának súlyosságát a nyelvi zavar súlyosága és
kiterjedése határozza meg. Pl. fonetikai-fonológiai szint zavara inkább az alfabetikus kódolás/dekódolás, a lexikai
és morfológiai szint zavara inkább az ortografikus olvasás, a szemantikai és pragmatikai nyelvi szint zavara pedig
a szövegértés elsajátításában és használatában okoz nehézséget.

7. Homotipikus együttjárások (kockázati tényezőként már az óvodáskorban figyelembe vehetőek, hátterükben

ugyanaz az ok áll, de egymástól független a megjelenésük):
• nyelvfejlődési zavarok
• artikulációs zavarok
Heterotipikus együttjárások (együttállásuk kockázatát már az óvodában, első osztályban figyelembe kell venni,
ezeknél csak a neurogén elem hasonló):
• figyelemzavar,
• hiperaktivitás,
• diszkalkúlia
Ezek (kivéve a diszkalkúliát) már az általános tanulási zavarok irányába is mutathatnak.

4
Fontos: komorbiditás (két külön zavar egy egyénen belül együttjárást mutat) nem egyenlő a másodlagos
következményként létrejövő tünetekkel (pl. kezeletlen diszlexia miatti viselkedészavarok)

Megjegyzések a tételhez:

Megjegyzés: A tételcímben található modell szót nem tudtam megfejteni, legalábbis szerintem nem az olvasási
modellekről van szó. A meghatározásokra vonatkozó modellekről pedig a tanárnő diasorában nem volt szó, az
erről szóló diasor egyik ajánlott irodalmában van ilyen, hogy diszciplináris- meg diszkrepancia-modellek, de végül
nem írtam ki belőle semmit: diszciplináris modellek: pszi2012.dvi (mtak.hu)

+Megjegyzés: csak ellenőrzött, hiteles forrásokból, a tanárnő diái és a tételhez és/vagy a diasorban ajánlott
irodalmak alapján dolgoztam :)

A tétel rövid vázlata

1. Tanulási zavarok és írott nyelvi zavar
Tanulási nehézség  tanulási zavarok  speciális tanulási zavarok  írott nyelvi zavarok  fejlődési
diszlexia/diszortográfia/nyfz következtében létrejött ínyz
2. Fejlődési diszlexia diszciplináris és interdiszciplináris meghatározásai
diszciplináris: pedagógiai, pszichológiai, logopédiai, neuropszichológiai
interdiszciplináris: Scheywitz
3. Diagnosztikai kézikönyvek vonatkozó tartalma
BNO-10, DSM-4, DSM-5
4. Törvényi kategóriák
Nkt – különleges bánásmód  BTMN, SNI  többletjogok
5. A fejlődési diszortográfia
diszortográfia vs. diszgráfia, kapcsolata a fejlődési diszlexiával
6. Nyfz+ínyz
kapcsolat a kettő között, melyik a meghatározóbb
7. Komorbiditás
homotipikus és heterotipikus együttjárások