1.

Tétel
A nyelvfejlődési zavar oki elméletei, diagnosztikus és terápiás összefüggéseik
Elméletek az SNYZ magyarázatára
Az elméletek két nagyobb csoportba sorolhatók:
1) Chomsky – nativista nyelvelsajátítás szemlélet (nyelvi reprezentációk velünk születettek) követői: ők
az SNYZ hátterében az univerzális grammatika valamely elvének vagy paraméterének szelektív
sérülését vélik látni.
2) Konstruktivisták csoportja, akik a nyelvelsajátítást nem velünk született egyetemes elvek
manifesztációjának, hanem az egyéb kognitív készségek elsajátításához hasonló tanulási folyamatnak
tulajdonítják. Ezen csoport tagjai különböző okokat vélnek az SNYZ hátterében: a) általános
feldolgozásbeli elmaradás: kognitívkapacitás-korlátnak, lassú feldolgozási sebesség b) a
nyelvtanulásban kulcsfontosságú kognitív alrendszer specifikus zavara okozza a nyelvi tüneteket c)
nyelvspecifikus folyamatok helyett valamilyen általános tanulási/emlékezeti mechanizmus zavarát
teszik felelőssé.

Nyelvtanspecifikus Bemenetfeldolgozási Általánosabb tanulási/

elméletek elméletek emlékezeti elméletek

Jegyvakság,szabályalkalmazási Morfológiai gazdagság Procedurális

nehézség emlékezeti deficit

Egyeztetési deficit Kritikus szókincsméret- hipotézis Statisztikai tanulás

Elhúzódó opcionális infinitívuszi szakasz Fonológiai munkaemlékezeti zavar

Komputációs grammatikai Akusztikus szekvenciális fel- dolgozás

komplexitás hipotézise zavara

Nyelvtanspecifikus megközelítések
1) Jegyvaksági hipotézis: egy beszédgyengeséget mutató családot vizsgáltak ez alapján azt feltételezték,
hogy elképzelhető specifikus sérülés a nyelvtani reprezentáció egy aspektusában, egyes nyelvtani
jegyek használatában. Szelektív deficitet találtak az időt és egyeztetést jelölő ragok használatában
mind a produkció, mind a feldolgozás terén.

2) Elhúzódó opcionális infinitívuszi szakasz: a tipikus fejlődésből vezeti le az SNYZ kialakulását. Az

SNYZ-s gyermek nyelvi viselkedése megrekedt a fejlődésnek azon a szintjén, amit a szerzők
opcionális infinitívuszi szakasznak neveznek: az a szakasz, amikor a gyermekek választhatónak tartják
ragozatlan alakok használatát olyan kontextusokban, amik ragozott alakokat kívánnának meg. (pl
angol „-s”, „-ed” gyakori elhagyása). Specifikusan az egyeztetésre vonatkozó nyelvtani tudás elhúzódó
éretlenségét hangsúlyozzák, de ennek a szakasznak (opc. inf.) a jelensége nem figyelhető meg minden
nyelvben.

3) Komputációs grammatikai komplexitás hipotézise: Ez a hipotézis is a generatív grammatika

jegykontrolláló mechanizmusainak károsodását sejti az SNYZ hátterében. Az SNYZ egy alcsoportja, a
grammatikai zavart mutató gyerekek képtelenek a távoli függőségek jegyellenőrzési műveleteire a
szintaktikai faszerkezet felépítése során. Ennek következtében nehézségeik vannak a mondattani

1
 függőségi viszonyok kiépítésében, nem sikerül mindig ellenőrizniük a főnév vagy az ige nyelvtani
jegyeit a szintaktikai szerkezeten belül. Így deficitet mutatnak a nyelvtani egyeztetés terén, de az
anaforák és névmások referenshez kötésében is. Ennek az elméletnek a továbbfejlesztett formája, a
komputációs grammatikai komplexitás, miszerint az SNYZ-t a strukturális komplexitás zavara
jellemzi, amely a szintaxison túl a morfológiára és a fonológiára is kiterjed.

4) Egyeztetési deficit: A fentieknél specifikusabb hipotézist fogalmaz meg az egyeztetési deficit:

kimondottan az egyeztetésre vonatkozó nyelvtani jegyek károsodását tartja a nyelvi zavar okának, de
csak a szemantikai interpretáció nélküli egyeztetési jegyek elsajátítása okoz nehézséget. Ez abban
különbözik a 2. elmélettől (elhúzódó opc. inf. sz.), hogy az mindenfajta egyeztetés zavarát jósolja, míg
ez csak a szemantikai interpretáció nélküliekét.
Bemenetfeldolgozási megközelítések
Sok vizsgálat irányul arra, hogy az SNYZ-s gyerekeknél kimutatható-e valamilyen kognitív deficit. Hogyha
pedig ez kimutatható, akkor megmagyarázza-e a nyelvi problémát? A nyelvfejlődési zavarra konstruktivista
nézőpontból tekintő kutatók azt feltételezik, hogy bizonyos nyelven vagy nyelvtanon kívüli funkciózavarok
nem pusztán kísérőjelenségei vagy esetleg következményei a nyelvi deficitnek, hanem annak létrejöttében oki
tényezőként szerepelnek.
1) Felszín hipotézis: a hallásészlelés fejlődési elmaradása következtében nehéz a perceptuálisan kevéssé
kiemelkedő grammatikai morfémák észlelése, következetlen a nyelvi tapasztalatszerzés, emiatt
probléma a morfológiai paradigmák kiépítésében. Az SNYZ-t mutató gyerekek nehézsége tehát nem az
adott nyelvtani reprezentációk eleve adott sérülésében van, hanem a nyelven kívüli képességek
korlátozottságából fakad, ami a reprezentáció kiépítésének nehézségét okozza.

2) Morfológiai gazdagság: a nyelvtan elsajátítása és használata az egyes nyelvekben elérhető jelzéseket

valószínűségi alapon felfedező és alkalmazó konstruktív folyamat, amelyet SNYZ-ben az általános
nyelvi képességbeli elmaradás és a feldolgozórendszer rendelkezésére álló források szűkössége korlátoz.
A gyerekek tehát az adott nyelvben hozzáférhető jelzések érvényességét figyelembe véve részesítenek
előnyben bizonyos nyelvtani részrendszereket másokkal szemben. (pl. Angolban nincs sok rag ezért az
erőforrásaikat inkább a fontosabb nyelvtani funkcióval rendelkező szórendnek szentelik, így kevesebb
erőforrás jut a ragok elsajátítására. Ezzel szemben a gazdag morfológiájú nyelvekben a gyerekek a
ragozást részesítik előnyben.) A bemeneti nyelvben gyakrabban előforduló ragok használatában az
SNYZ-t mutató gyerekek jobb teljesítményt nyújtanak. A morfológiai gazdagság hipotézise és a
versengési modell jóslatai azon a ponton térnek el, hogy az utóbbi a számos (háromnál több) dimenziót
komplexen sűrítő toldalékok elsajátítása terén a jelzés érvényességének szerepét hangsúlyozza, az előbbi
pedig a nyelvtani dimenziók számával növekvő feldolgozási terhelést. Tehát a több dimenziós ragok
elsajátításában a morfológiai gazdagság hipotézise nehézséget jósol, a versengési modell pedig azok
magas hozzáférhetősége és megbízhatósága esetén nem.

3) Kritikus szókincsméret hipotézis: Eszerint az SNYZ-re jellemző nyelvtani zavarok oka a lexikai
fejlődés elmaradásában van. Az elmélet szerint a nyelvtan megjelenése a tipikus fejlődés során egy
kritikus szókincsméret eléréséhez kötődik; tehát szerintük a korai életszakaszban a lexikai fejlődés
megelőzi és előfeltételezi a grammatikai fejlődést. A nyelvfejlődési zavar alapja eszerint az általános
feldolgozásbeli elmaradás és a hiányos fonológiai munkaemlékezet okozta szótanulási nehézség. Az
SNYZ-t mutató gyerekeknél több előfordulásra van szükség egy új szó elsajátításához, ami lassú
szókincsfejlődést okoz. Hasonlóképpen több típus előfordulásra van szükségük egy adott
morfoszintaktikai szerkezet felismeréséhez, a szerkezeti séma általánosításához. Ebből a hipotézisből
következik, hogy az alacsonyabb típusgyakoriságú szerkezetek elsajátítását az SNYZ-re jellemző
fejlődési lassúság még súlyosabban érinti, mint a gyakoribb szerkezetekét.

2
 4) Gyorsan változó hallási ingerek feldolgozási deficitje : Egyes vizsgálatok szerint a nyelvi zavart
mutató gyerekeknek komoly nehézségeik vannak az időben gyors, akusztikusán észlelt verbális és nem
verbális sorozatok feldolgozásában. Ez alapján az SNYZ kialakulásának oka a gyorsan változó
beszédfolyam hallási feldolgozásának deficitje. A hallásészlelési elmaradás hatását a nyelvtani
morfémákra való érzékenységre több kutatás is igazolta. De több kritika érte amiatt ezt az elméletet,
mert nem magyarázza a közel azonos hallásészlelési nehézségű toldalékok használatában való
különbségeket. (pl. angolban „-s”: többesszám jeleként már korábban és pontosabban használják a
nyelvi zavart mutató gyerekek, mint E/3 igeragként). Az észlelhetőség nem lehet egyetlen tanulást
befolyásoló tényezője a morfémának, a gyakoriság és a szerkezeti előfordulás helye is fontos.

5) Fonológiai munkaemlékezeti zavar: SNYZ-ben jellemző tünet a csökkent álszó- és számsorismétlési

terjedelem, ezért a klinikumban ezek a tesztek bevett nyelvizavar-előrejelző eljárásoknak számítanak
számos nyelvben. Úgy találták, hogy nem területáltalános a munkaemlékezeti zavar, hanem legtöbbször
csak a fonológiai munkaemlékezet gyengesége (tehát a téri-vizuális emlékezet erős). Az
álszóterjedelemben mutatott elmaradás megbízhatóan előrejelzi a fonológiai alapú olvasászavart is,
ebben tehát a klasszikus SNYZ és a diszlexia tüneti képe átfedést mutat. Az álszóterjedelemben mutatott
gyengeség és az SNYZ közötti kapcsolat ráadásul tartósan fennmarad: iskoláskorú, 2. osztályos
gyerekeknél még mindig az egyik legérzékenyebb jelzőtünet. Több kutatás szerint az SNYZ-t mutató
gyerekek fonológiai munkaemlékezeti gyengesége összefügg a mondatmegértési nehézségeikkel. Egy
kutatásban a hallási diszkriminációra, illetve a fonológiai emlékezetre jutó nagyobb terhelés tipikus
nyelvi fejlődésű gyerekeknél is az SNYZ-re jellemző tüneti képet váltotta ki. Ez igazolhatná a 4. és az 5.
hipotézist együttes hatását, az általános kognitív feldolgozási nehézség hatását SNYZ-ben. Az
igeragozás és a szintaktikai megértés zavarait nem magyarázza önmagában a fonológiai rövid távú
emlékezet deficitje. A nyelvek között eltérések lehetnek abban, hogy a nyelvtan egyes komponenseinek
elsajátításához milyen szintű és jellegű kognitív erőforrások szükségesek.

Implicit tanulás és SNYZ

Az SNYZ magyarázatai között több helyen is találkozunk azzal a felvetéssel, hogy a nyelvi zavar alapvető
tanulási mechanizmusok sérülését is takarhatja. Az ő értelmezésükben a munkamemória-deficit lassabb
tanuláshoz vezet, ennek a következménye, hogy a nyelvtani általánosításokhoz szükséges lexikális
reprezentációk kritikus mennyiségének elérésében megfigyelhető nehézség van jelen. Ezek a magyarázatok
magukban foglalják az implicit tanulás problémáját SNYZ-ben, de nem írják pontosan körül, néhány újabb
javaslat azonban kifejezetten az implicit tanulási deficitet állítja a magyarázat középpontjába. Ezek bizonyos
pontokon eltérnek, de egyetértenek abban, hogy SNYZ-ben sérül az implicit tanulás mechanizmusa, vagyis az a
lassú, sok gyakorlást igénylő tanulási forma, amely a mozgásos, kognitív és társas készségek elsajátításáért
felelős, és amely ugyan megmutatkozik a teljesítményben, de nem hozzáférhető a tudatos introspekció számára.
1) Procedurális emlékezeti deficit: a szekvencia- és szabálytanulásért, így többek között a nyelvtan
elsajátításáért is felelős procedurális emlékezeti rendszert alkotó agyi struktúrák rendellenes fejlődése áll a
nyelvi fejlődés zavarának hátterében. Ebből a hipotézisből az következik, hogy a fejlődési zavar nem
kizárólag a nyelvtani vagy nyelvi képességeket érinti, hanem megnyilvánulhat minden olyan nyelvi és nem
nyelvi tartományban, amelynek a működése vagy kialakulása procedurális tanuláshoz kötött vagy a
procedurális rendszer agyi struktúráira épül. Ezzel összhangban áll az a megfigyelés, hogy a nyelvi zavart
gyakran kíséri figyelemzavar, és sokszor jár együtt mozgásos nehézségekkel és munkamemória-
problémákkal is. Az SNYZ sokféleségét ez az elmélet azzal magyarázza, hogy a procedurális körön belül
bármelyik rész sérülhet, és eltérő szerkezetek sérülése esetén a tünettan is változatos lehet. (procedurális
rendszer struktúrái: bazális ganglion, Broca-régió, több kérgi terület és a kisagy). Több eredmény is azt
mutatja, hogy SNYZ-ben valóban sérül a specifikus és absztrakt szekvenciák implicit tanulása is: motoros
3
 szekvenciatanulást vizsgálták a szeriális reakcióidő (SRT) feladattal. (pl. A képernyőn 4 lehetséges hely
közül valahol megjelenik a célinger és adott billentyűt kell megnyomni. Egy maghatározott sorrendben
jelenik meg a célinger, amíg ez a szekvencia megvan a gombnyomások ideje folyamat csökken, de ha
megváltozik, és véletlenszerűen fog megjelenni a célinger, akkor megnő a reakcióidő. – nincs nyelvi
komponens) Lassabb szekvenciatanulást figyeltek meg azoknál az SNYZ-t mutató serdülőknél, akiknél
korábban nyelvtani sérülést írtak le, de nem találtak procedurális tanulási problémát az elsősorban lexikális
deficitettel járó nyelvi zavarban. A lexikális mutatók a deklaratív emlékezeti képességekkel mutattak
szoros kapcsolatot SNYZ-ben és a tipikus fejlődésű gyerekeknél egyaránt, míg a nyelvtani teljesítmény a
procedurális tanulás mutatójával járt együtt a tipikus fejlődésben, SNYZ-ben pedig a deklaratív emlékezeti
képességekhez kapcsolódott, a kompenzáló mechanizmusok feltételezésének megfelelően. Ezek az
eredmények emellett a hipotézis mellett szólnak, más vizsgálatok azonban a szótanulásban érintett
területáltalános statisztikai folyamatokat is sérülékenynek mutatják SNYZ-ben.

2) Statisztikai tanulás: Ebben az elméletben Tomasello (konstruktivista) elsajátítás elméletét veszik alapul,
mely szerint a korai nyelvtani fejlődésben a gyerekek egyenként tanulnak morfoszintaktikai szerkezeteket
anélkül, hogy a szerkezetek kategóriáival, elemzésével tisztában lennének, a nyelvtani szerkezet pedig az
egyenként tanult szószerkezetek statisztikai alapú generalizációja során emelkedik ki fokozatosan. Az
előfordulási valószínűségeken alapuló statisztikai tanulási képesség gyengesége lehet önálló deficit, de
lehet a fonológiai munkaemlékezet és az auditív észlelés gyengeségének következménye is a nyelvtan
esetében, hiszen a bemeneti nyelv fonológiai elemzése és emlékezeti fenntartása alapfolyamatok az
előfordulási valószínűségek feldolgozásában. Magyar vizsgálatok azt mutatták, hogy az implicit
szekvenciatanulási képességek hajlamosak sérülni SNYZ-ben, tartománytól függetlenül (verbális és nem-
verbális feladatokon is), de nem minden gyereknél. A további kutatások feladata az implicit tanulási
képességek és a nyelvi sérülés összefüggésének tisztázása.