Ismeretek a cigány/roma közösségek

történelméről, kultúrájáról, oktatásáról

Készítette: Horvát Tímea

Szak: Szociális munka – III/6
 A CIGÁNYSÁG TÖRTÉNETE
Először is ez egy olyan nép, amely egészen a 17-18 sz. írástudatlanok voltak, így nincsen régi
forrásaink róluk. Ezért mondják azt, hogy a cigányság olyan mint egy puzzle mindig egy-egy újabb
kis darab bukkan elő.
A cigányság évszázadokon keresztül orális kultúrával rendelkező nép volt, önálló államot nem
hoztak létre, ezért nem tartották a történelmüket sem fontos, hogy feljegyezék. A legkorábban
feljegyzést amit ejtettek róluk Hamza al-Iszfaháni arab történetíró 10 sz. készült munkájában
olvasható.
A cigányok megjelenése Magyarországon a 14 sz. végére tehető. A legelső forrás egy 1396 és 1406
között készült oklevél. A letelepedett cigányokról szóló első közlés 1455-ben keltezett oklevélben
található.
Különböző megnevezéssel illetik őket: atszinganosz, egyiptomiak, fáraó népe, zingarus, cingarus.
Magyarországon egészen a 16 sz. a latin ciganus megjelenést találjuk, utána terjedt el a czigány
népnév.
A tudományos nézett az, hogy nem minden cigány csoport ősei származnak Indiából, nem egységes
népről van szó. Vélemények szerint a hazánkban élő, más-más nyelvet beszélő beás és oláh cigányok
nem közös őstől származnak. Az a tény erősíti meg ezt az állítást, hogy vannak olyan genetikai
betegségek, amelyek csak az oláh cigányoknál jellenek meg, a beásoknál pedig nem.
A magyarországi cigánykutatások a 19 sz. második felében indult el, 3 személy alkotta az „első
ciganológus triásznak” nevezett kört: Habsburg-Lotaringiai József Károly főherceg, Wlislocki Henrik
és Herrmann Antal. A Magyar Néprajzi Társaságon belül mindhárman a cigány szakosztályba
tartoztak, rendszeresen írtak folyóiratokat, többek között az 1888-ban Angliában alapított
cigánytudományi társaság, Gypsy Lore Society kiadványában.
Nagyidai Sztojka Ferenc írta meg az első cigány-magyar gyökszótárt, ami 1868 jelent meg. A kiadás
után a főherceg is írt egy „Czigány nyelvtankönyvet”. Mária Terézia a cigányokban a „vadembereket”
látta, ezért keményen fogott hozzá életmódjuk megváltoztatásához, azt remélve, hogy a cigányság
mint nép és vele az összes probléma megszűnik. Eltörölte a cigány népnevet és „újmagyar, újparaszt”
nevet kellett használniuk, nem beszélhették a nyelvüket, ruhaviseletük eltiltották, halálbüntetést járt a
vándorlásért. Ennek voltak pozitív eredményei is: a letelepedés következtében a cigányság és a
többségi társadalom fizikailag közelebb kerültek egymáshoz, létrejöttek vegyes házasságok, átvették
egymás szokásait, a cigány gyerekek járhattak iskolába.
A cigányok foglálakozása: állatok őrzése, építkezés, bádogos, kosárfonás, kovács, dögnyúzó,
dohánygyári munka, szövés, tollfosztás stb.
Híres cigányok: Erdélyi Náci, Dankó Pista, Rigó Jancsi, Hegyi Aranka.
 A CIGÁNYSÁG INTEGRÁLT OKTATÁSA

Ma már a cigányok 80-90% elvégzi a nyolc osztályt, akadnak olyanok is akik a továbbtanulást
választják, de régén nem így volt. Az első akadály, hogy aki nyomorból vagy telepen él az előtt nincs
szülői minta, így nem ismeri a felsőoktatáshoz vezető utat és ezért nem is kezd bele. Sokszor azért
nem mennek tanulni mert segítség a munkába.
1961-ben elkezdték a cigányok beiskolázását, oktatásuk azonban elkülönítették „cigány osztályokra,
„cigány iskolákra”. Acél a felzárkóztatás volt ami csak elméletben történt meg nem pedig
gyakorlatban. A szegregált cigány iskolákban alacsonyan lecsökkentett tananyagok kaptak, így nem
csoda, hogy kikerülve az analfabéták tömegét alakították. Igaz senkinek sem volt fontos a cigány
gyermekek iskolái.
A magyar oktatási rendszer súlyos hibája, hogy nem képes kiegyenlíteni a diákok társadalmi
egyenlőségét, inkább felerősíti azokat. 1993-ban írták meg a szegregált oktatás felszámolásának jogi
szabályozását. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló törvény pedig megteremtett
az alapot a szegregáló önkormányzatok és iskolai körzethatárók antiszegregációs szempontú
kialakításáról.
A szülőket, úgy lehet meggyőzni az integrált program kapcsán, hogy lakossági fórumot kell tartani a
cigány önkormányzat, a hangadók bevonásával akik mindkét réteg szülővel tud beszélni. Meg kell
tervezni, hogy a cigány gyerekeket melyik település körzetben lehet szétszórni az iskolákban, hogy
arányosan legyen.
A tanodák fontos szerepet játsszanak az otthonról hozott hátrányok leküzdésében, és új tapasztalatok
szerzésében.
 A CIGÁNYSÁG CSOPORTJAI ÉS SZOKÁSAI

A zenei szolgáltatás a cigányok között egy megszokott mesterség volt. Már a 15-16 sz. vannak adatok
a cigány muzsikusokról. A 19 sz. vált híressé Bihari János szerző és hegedűművészként. Az 1848-49
szabadságharcban a cigányok muzsikusokként is szolgáltak, Kálódzi Jancsi megzenésítette a Nemzeti
dalt. A muzsikus csoportok eléggé elkülönülnek, ritka, hogy egy neves muzsikus cigány gyermek más
csoportból házasodjon.
Erőteljes hierarchia van egy-egy csoportokon belül és között is. A hagyományaik is eltérőek, régen
még a ruhaviseletükből is meglehetett a csoportokat különböztetni. Az oláh cigányok magukat tartják
az igazi cigányoknak, és valóban ők őrzik a legrégebbi hagyományokat, szokásokat. Az oláh cigányok
a 18-20 sz. folyamatosan vándoroltak be. Nyelvük a romani az indoeurópai ind ágába tartozik,
rokonai a kasmír és a hindi. Foglalkozás szerint megkülönböztetik magukat: lovári, khelderás, colári,
mashári, chadrári, drizári, bugári törzsekre.
Tulajdonképpen a régi paraszti hagyományokaz őrizték meg a mai napi, virrasztóval, búcsúztatóval.
Elmesélik az elhunyt életét, emlékeznek a vele történt eseményekről, éneklik nótáit. A virrasztó ideje
alatt természetesen szinte megáll a telep, a cigánysor külső élete, az éjszakázás után másnap alszanak
illetve előkészítik a sirt.