A szerves kémia

születése

Irodalom: 1/413-424
 Az életerő elmélet („vis vitalis”) 1/413-415
 Már az ókortól kezdve sokféle szerves anyagot
állítottak elő (cukor, ecet, alkohol stb.), de
összetételüket (és pláne szerkezetüket) nem ismerték.
Megpróbáltak tiszta vegyületeket is előállítani (ld. pl.
Glauber, Margraff, Scheele).
 Bergman 1770 : a szervetlen és a szerves kémia
megkülönböztetése (szerinte az élő szervezet és az
élettelen természet tárgyai között szerkezeti különbség
van!)
 Friedrich Albert Carl Gren (1760-1798): német
gyógyszerész „A kémia alapjai” c- könyvében 1796-ban
kifejtette: az élő szervezet különleges anyagai csak az
életerő hatására jöhetnek létre. A „Bölcsek kövéhez”
hasonlóan misztifikáló!
 Az életerő elmélet (folyt.)

 Berzélius 1806: organikus és anorganikus kémia elnevezés

 Az elemanalízis fejlődése:
 Égetési kísérletek: Lavoisier, Gay-Lussac (1815: a cukrokban
a szén mellett a hidrogén és oxigén aránya olyan, mint a
vízben – „szénhidrátok”),
 Justus Freiherr von Liebig 1831: a szén-dioxidot lúgban
nyeleti el, a vizet nedvszívó anyaggal köti meg, a kéntartalmat
bárium-szulfátként, a halogéntartalmat ezüst-halogenidként
határozza meg.
 Nitrogénmeghatározás: 1827-ben Dumas (CuO→N2, ami CO2-
ot szorit ki), 1883-ben Kjeldahl cc. H2SO4 hatására → NH3-t
méri.
 Szerkezetmeghatározás és szintézis 1/414-419

 1809: Michele Eugéne Chevreul szappanok vizsgálata

alapján megállapította, hogy a zsírok zsírsavakból és
glicerinből épülnek föl.
 1823-ban Liebig fulminátokkal (izociánsav sói), 1824-ben
Friedrich Wöhler (1800-1882) pedig cianátokkal
kísérletezett (később barátok lettek). Az ezüst-fulminát
robbanékony, az ezüst-cianát szelídebb, de az Annales de
Chimie folyóiratot kiadó Gay-Lussac (akinek cikkeiket
beküldték) észrevette, hogy az elemanalízis eredménye
azonos!
 Berzélius 1830: IZOMÉRIA (+ rájöttek arra is, hogy a
borkősav és a „szőlősav” is azonos összetételű – az
izoméra egy másik fajtája!)
 Az életerő elmélet megdöntése:
 1821-ben Döbereiner: szén-oxidokból hangyasav!
(Valószínűleg ez volt az első szerves szintézis!)
 1824 Wöhler: dicián+víz→ammónia+oxálsav (Scheele
1784 vonta ki sóskából)
 1828 Wöhler ammónium-cianát → karbamid (addig
csak a vizeletből tudták előállítani – „szerves anyag”!)
 1842 H. F. Melsens: ecetsavszintézis (kegyelemdöfés!)
 1848 Herman Fehling (1812-1885): a redukáló és a nem
redukáló szacharidok megkülönböztetése és súlyszerinti
meghatározása (a keletkező Cu2O-ból).
 Az elemzéseket segítette sok vegyületet (pl. alkaloidok,
aminosavak, szteroidok) kivonása és tisztítása.
 Liebig és Wöhler 2007. ápr. 25.
http://www.google.hu/search?sourceid=navclient&aq=t&ie=UTF-8&rls=DVX
B,DVXB:2005-43,DVXB:en&q=Liebig+photgraph

http://imagesvr.library.upenn.edu/cgi/i/image/image-idx?type=detail&cc=smi
th&entryid=X-smit0391&viewid=1&sstrt=6&hits=15&q1=%5B254%5D&cat1
=PeopleID&thsz=12&txsz=50&slsz=1&c=smith
 Szerves vegyület- és reakciótípusok 1/436-456

 A gyökelmélet születése:
 1815 Gay-Lussac: higany-cianid→dicián: a
cianidcsoport változás nélkül megy át →
 1839 Berzélius: „cianid gyök-Cy”!
 1832 Wöhler és Liebig: (keserűmandula-olajból
kinyert) benzaldehid klórozásával benzoil-kloridot,
majd benzil-alkoholt, s oxidációval (a már régebben
ismert) benzoesavat állítottak elő →
 Berzélius: benzoilgyök (Bz)!
 1834 Liebig: etil-alkohol és dietil-éter: etilgyök!
 Dumas és Berzélius vitája:

 Jean Baptiste André Dumas (1800-1884): a királyi palotában

a gyertyák szúrós, kellemetlen szagú gázt árasztottak, mert
a paraffint klórral fehérítették → szénhidrogének
halogénezésével kezdett foglalkozni → SZUBSZTITÚCIÓ
fogalma (a hidrogén atom kicserélődése halogénekre)
 Berzélius: „…Ennyire elektronegatív elem, mint a klór, soha
nem léphet be szerves gyökbe!”
 A vegyületek szerkezetének meghatározása nehéz és
bonyolult problémát jelentett → a frusztrált tudósok nagy
vitákba keveredtek. Csak lassan, sok adat összegyűjtésével
tisztázódtak a hasonlóságok és különbségek alapján az
egyes vegyülettípusok –
 1845 Gerhardt: HOMOLÓG SOROK elve.
 A vegyérték fogalma 1/519-524

 XIX. sz. közepe Gerhardt: “típuselmélet”: az összetétel

(elemanalízis) alapján csoportosítja a vegyületeket
(nem kémiai tulajdonságok szerint)
 Herman Kolbe (1818-1884): nem szereti a
típuselméletet, kémiai tulajdonságok alapján
“hatógyökök” szerint rendszerez → megjósolja a
másod- és a harmandrendű alkoholok létét!
 1862 Friedel: szek-iPro-alkohol (első másodrendű)
 1863 Butlerov: terc-iBu-alkohol (első harmadrendű)
 A gyökelmélet megerősítése

 1849 Edward Frankland: fémorganikus vegyületek

 etil-jodid+cink → cink-etil (1855 Adolf Würtz: nátrium-
etil)
 A szerves szintéziseknél is fontos, de a
GYÖKELMÉLET megerősítéseként is!
 “Affinitási erők”: a N, P, Sb és As “törekvése” az, hogy
más elemek 3 v. 5 atomjával képezzenek vegyületet!
 1868 Carl Wichelhaus: VEGYÉRTÉK elnevezés a régi
“affinitási számok” v. az elemek “atomossága” helyett.
 A szerves molekulák felépülése 1/523-529

 1860. szept. 3. Karlsruhe: a híres vegyészkonferencián

Cannizzaro egy nyomtatványt oszt ki, amin feleleveníti
Avogadro hipotézisét a kétatomos molekulákról→a szerves
vegyületek képletei a molekulák felépítését rögzítő, a
molekulák tömegét kifejező írásmóddá váltak!
 1861 Butlerov (a kazáni egyetem professzora): a szerkezeti
képlet fogalma→vegyületek szerkezete megismerhető és
ennek alapján tulajdonságaik megjósolhatók!
 Gerhardt homológ sora új értelmet nyer: a szénlánc minden
tag esetében egy –CH2- csoporttal hosszabb.
 (Carl Reichenbach már 1830-ban elnevezte a metánt, etánt
és a hozzájuk hasonló szénhidrogéneket paraffinoknak -
„parum affinis” (lat.) – kevéssé rokon, azaz kevéssé
reakcióképes.)
 A szerves molekulák felépülése (folyt.)

 1861 Joseph Loschmidt: a szénatomok talán KETTŐS

KÖTÉSSEL is kapcsolódhatnak
 1864 Alexander Crum Brown már kettős kötésekkel írta
fel az etilén képletét!
 1864 Lothar Meyer: az etilén, acetilén stb. TELÍTETLEN
VEGYÜLETEK, kötéseik telítetlen kötések.
 A telítetlen vegyületek könnyen reagálnak halogénekkel!
 1865 A. W. Hofmann (1818-1892): a vegyületek SÍKBELI
szerkezeti modellje (rudak és gömbök).
 Aromás vegyületek 1/529-538

 Glauber a benzolt szénkátrány desztillációjával állította

elő és „kellemes AROMÁS olaj”-nak nevezte.
 1819 John Kidd és Alexander Garden:
kőszénkátrányból kivonták a naftalint és az antracént.
 1825 Faraday: a bálnaolaj hőbontásával előállított
világítóolaj lecsapódó termékeként állította elő a
benzolt, megállapította, hogy szénből és hidrogénből
áll.
 1556 Nostradamus a benzoefa gyantájának
hevítésével→ benzoesav, aminek kalciumsóját hevítve
Mitscherlch 1833-ban→benzol, és „benzin”-nek nevezte
el. Később salétromsavval→nitro-benzol,
kénsavval→benzol-szulfonsav.
 Aromás vegyületek (folyt.)

 Liebig és Wöhler 1831-től végzett

kísérletei→”benzilgyök”, a „benzin” nevet „benzol”-ra
változtatják, mert az „in” végződés már foglalt volt az
alkaloidokra (DE! angolul ma is „benzene”).
 1841 Laurent: a világítógáz kondenzációs termékeiből
tiszta benzolt és fenolt vont ki (pheino=ragyogni, gör.)
 1845 Hofmann: benzolt von ki kőszénkátrányból
Londonban (ahová Albert herceg hívta meg, ugyanis
előtte az angol királynő egy Beethoven-ünnep
alkalmából meglátogatta bonni laboratóriumát). A benzol
nitrálásával nitro-benzolt nyert.
 1858 Couper: Kekulétől függetlenül ismeri fel a szén 4
vegyértékűségét és a vegyértékeket vonalakkal jelöli.
Friedrich August Kekulé von Stradonitz (1829-1896) és
a szénláncok 1/521-523 2007. ápr. 25.
http://www.britannica.com/eb/art-12287
 Építészetet tanult a giesseni egyetemen,
de Liebig hatására kémiával kezdett
foglalkozni, később Dumas mellett tanult
és Gerhardttal levelezett.
 1853-ban már Londonban, szerves
foszfor- és halogénvegyületeket vizsgált.
 1857. évi „Annalen”-ben írt cikkének
lábjegyzetében: A SZÉN 4
VEGYÉRTÉKŰ!
 1858: A szénatomok képesek
egymáshoz is kapcsolódni! – A szerves
kémia = a szénvegyületek kémiája!
 Kekulé álma – a benzol titka 1/529-538
2007. ápr. 25.
http://www.sgipt.org/th_schul/pa/kek/pak_kek0.htm#Der%20Ausgangs-Sachver
halt:%20Kekulés%20Uroboros

 1865 Kekulé: A BENZOL GYŰRŰS

SZERKEZETŰ!
 „Minden aromás vegyületben egy és ugyanaz
az atomcsoport… van, amely hat szénatomból
áll”
 1866 Emil Erlenmeyer (1825-1909): naftalin= 2
összenőtt benzolgyűrű; 1868 Carl Graebe és
Carl Lieberman: antracén= 3 összenőtt
benzolgyűrű!
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/humor/vici
nalis-dugohuzo-18.html
(2007. ápr. 25.)
„Londoni omnibusz tetején utazott Kekule, és
álmodott
Akkor is a benzol képletén, a hat szén helyzetén
gondolkodott,
Álmában hat kismajom egymás farkát kergette,
S felkiáltott Kekule meglepetve:
Ím itt a benzol, mit kerestem,
Végre hogy megleltem a gyűrűjét.”
(Szigor herceg, avagy Carmen-ni vegyésznek egy
Szintetikus zenés sorstragédia egy felvonásban)
 Az optikai aktivitás 1/541-545

 1811 Dominique Francois Arago: kvarc tükörképi

kristályai a poláros fény síkját különböző irányban
fordítják el.
 1815-1835 Jean Baptist Biot: az optikai aktivitás szerves
vegyületeknél gyakori (pl. cukrok, kámfor)
 1830 Berzélius: a borkősav és a Kestner-féle „szőlősav”
(1822) azonos összetételű, de eltérő fizikai
tul.→izoméria!
 Az optikai aktivitás (folyt.)
 1847-1853 Louis Pasteur (1822-1895):
 Kétféle borkősav egyenértékű mennyiségeit összeöntve
optikai aktivitás megszűnik→racemátok (racemus=szőlő,
lat.)
 Az optikai izomerek előállítása tisztán:
 A kristályok szétválogatása mikroszkóp alatt csipesszel

 A kristályosítás hőmérsékletének változtatásával és

eltérő olvadáspont alapján.
 Bizonyos penészgombák a szőlősavból csak a
jobbraforgató borkősavat emésztik fel!
 1853: előállítja a mezo-borkősavat
 Az eltérő kristályszerkezetre és optikai viselkedésre a
molekulaszerkezet aszimmetriájában kereste a
magyarázatot!
 1873 Johannes Wislicenus: a tejsav szintézisével bizonyítja a
„hústejsav” és a savanyútejből kivont tejsav azonosságát.
 A tetraéderes szénatom 1/545-549

 1874 Jacob Henricus van’t Hoff (1852-1911) holland kémikus

felfedezte A SZÉN 4 VEGYÉRTÉKÉNEK TÉRBELI
IRÁNYULTSÁGÁT→A TETRAÉDERES SZÉNATOM elve!→az
aszimmetriás szénatom elve alapján számos vegyület optikai
tulajdonságát tudta magyarázni!
 1874 Joseph Achille Le Bel: néhány hónap eltéréssel szintén
ugyanerre a következtetésre jut!
 A tetraéderes szénatom modellje alapján van’t Hoff új
térizoméria lehetőségére hívja fel a figyelmet, amit később
Adolf Bayer cisz-transz
 A tetraéderes szénatom (folyt.)

 Van’t Hoff: + és – jelöléssel az izomerek

forgatóképességének irányát jelöli
 Emil Fischer (1852-1919) a jobbra (óramutató járásával
megegyező irányban) forgató vegyületeket d-vel jelölte
(dexter=jobb, lat.), a másik fajta izomert l betűvel
(laevus=bal, lat.).
 A cukrok térszerkezetének felírásakor önkényesen
választotta ki, hogy melyik szerkezet a jobbra forgató, de
szerencséje volt és eltalálta!
 1936 és 1952 Kuhn: a glicerinaldehid abszolút
térszerkezete!
 Ma: röntgendiffrakcióval és cirkuláris dikroizmus (CD)
spektroszkópiával!