Kerteszeti Dendrologia

Kertészeti dendrológia
Schmidt, Gábor
Tóth, Imre
Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Schmidt, Gábor
Tóth, Imre
Publication date 2006

Szerzői jog © 2006 Schmidt Gábor – Tóth Imre

Tartalom
Bevezetés ......................................................................................................................................... viii
1. A könyv nomenklatúrájának alapelvei ............................................................................... viii
I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak .................................................................................. x
1. Az ökológiai niche-elmélet és értelmezése a fás növényeknél .............................................. x
2. A fás növények csoportosítása a szukcesszióban és az erdő hierarchiájában elfoglalt helyük
szerint ........................................................................................................................................ x
2.1. 1. Pionír fák és cserjék ............................................................................................. xi
2.1.1. 1.1. Pionír fák .............................................................................................. xi
2.1.2. 1.2. Pionír cserjék ....................................................................................... xii
2.1.3. 1.3. Száraz területek pionír fái .................................................................. xiii
2.2. 2. Előfutár fafajok .................................................................................................. xiii
2.3. 3. Uralkodó fafajok ................................................................................................ xiv
2.4. 4. Az erdő alsó koronaszintjeiben élő fák és cserjék ............................................. xiv
2.5. 5. Az erdő gyepszintjét alkotó fajok ....................................................................... xv
2.6. 6. A hazánkénál melegebb vidékek díszfái, díszcserjéi ......................................... xvi
2.7. 7. Speciális talajigényű díszfák, díszcserjék .......................................................... xvi
3. A fás szárú dísznövények termesztőkörzetei és télállósági zónái ...................................... xvi
II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése ................................................................................... xxi
1. Alaktani alapfogalmak ....................................................................................................... xxi
2. Családhatározó ............................................................................................................... xxxiii
3. Gymnospermatophyta – Nyitvatermők törzse ................................................................ xxxix
3.1. Ginkgoopsida – Páfrányfenyők osztálya ................................................................. xl
3.1.1. Ginkgoaceae – Páfrányfenyőfélék .............................................................. xl
3.2. Coniferopsida (Pinopsida) – Tobozos nyitvatermők osztálya ................................ xli
3.2.1. Pinaceae – Fenyőfélék ............................................................................... xlii
3.2.2. Taxodiaceae – Mocsárciprusfélék .............................................................. liii
3.2.3. Cupressaceae – Ciprusfélék ....................................................................... lvi
3.3. Taxopsida – Tiszafák osztálya ............................................................................. lxxv
3.3.1. Taxaceae – Tiszafafélék .......................................................................... lxxv
4. Angiospermatophyta -Zárvatermők törzse ...................................................................... lxxvi
4.1. Dicotyledonopsida – Kétszikűek osztálya .......................................................... lxxvi
4.1.1. Magnoliaceae – Liliomfafélék ............................................................... lxxvi
4.1.2. Aristolochiaceae – Farkasalmafélék ....................................................... lxxxi
4.1.3. Berberidaceae – Borbolyafélék ............................................................. lxxxii
4.1.4. Ranunculaceae – Boglárkafélék ................................................................ xci
4.1.5. Hamamelidaceae – Varázsmogyorófélék ................................................ xcvi
4.1.6. Platanaceae – Platánfélék ........................................................................ xcix
4.1.7. Buxaceae – Puszpángfélék ........................................................................... c
4.1.8. Ulmaceae – Szilfélék .................................................................................... c
4.1.9. Moraceae – Eperfafélék ............................................................................. cv
4.1.10. Betulaceae – Nyírfélék ............................................................................. cx
4.1.11. Corylaceae – Mogyorófélék .................................................................. cxiv
4.1.12. Carpinaceae – Gyertyánfélék ................................................................ cxvi
4.1.13. Fagaceae – Bükkfélék ......................................................................... cxviii
4.1.14. Juglandaceae – Diófélék ...................................................................... cxxvi
4.1.15. Opuntiaceae – Kaktuszfélék ................................................................ cxxix
4.1.16. Polygonaceae – Keserűfűfélék ............................................................ cxxix
4.1.17. Punicaceae – Gránátalmafélék ............................................................. cxxx
4.1.18. Paeoniaceae – Bazsarózsafélék ............................................................ cxxx
4.1.19. Hypericaceae – Orbáncfűfélék ........................................................... cxxxii
4.1.20. Tamaricaceae – Tamariskafélék ........................................................ cxxxiv
4.1.21. Salicaceae – Fűzfélék ........................................................................ cxxxvi
4.1.22. Ericaceae – Hangafélék ...................................................................... cxlviii
4.1.23. Tiliaceae – Hársfélék ............................................................................... clii
4.1.24. Malvaceae – Mályvafélék ...................................................................... clvi
4.1.25. Thymelaeaceae – Boroszlánfélék .......................................................... clvii
iii
4.1.26. Hydrangeaceae – Hortenziafélék ......................................................... clviii

4.1.27. Calycanthaceae – Fűszercserjefélék ...................................................... clxv
4.1.28. Grossulariaceae – Ribiszkefélék ........................................................... clxv
4.1.29. Rosaceae – Rózsafélék ........................................................................ clxvii
4.1.30. Mimosaceae – Mimózafélék .............................................................. ccxxxi
4.1.31. Caesalpiniaceae – Szentjánoskenyérfélék ........................................ ccxxxiv
4.1.32. Fabaceae – Pillangósvirágúak ....................................................... ccxxxviii
4.1.33. Rutaceae – Rutafélék ............................................................................ ccliii
4.1.34. Simaroubaceae – Bálványfafélék ........................................................... cclv
4.1.35. Anacardiaceae – Szömörcefélék .......................................................... cclvi
4.1.36. Staphyleaceae – Hólyagfafélék .......................................................... cclviii
4.1.37. Sapindaceae – Szappanfafélék ............................................................. cclix
4.1.38. Aceraceae – Juharfélék ........................................................................ cclix
4.1.39. Hippocastanaceae – Vadgesztenyefélék ............................................ cclxvii
4.1.40. Cornaceae – Somfélék .......................................................................... cclxx
4.1.41. Aucubaceae – Babérsomfélék ............................................................ cclxxv
4.1.42. Araliaceae – Borostyánfélék .............................................................. cclxxv
4.1.43. Aquifoliaceae – Magyalfélék .......................................................... cclxxvii
4.1.44. Celastraceae – Kecskerágófélék ..................................................... cclxxviii
4.1.45. Rhamnaceae – Bengefélék .............................................................. cclxxxii
4.1.46. Vitaceae – Szőlőfélék ..................................................................... cclxxxiii
4.1.47. Elaeagnaceae – Ezüstfafélék ............................................................ cclxxxv
4.1.48. Asclepiadaceae – Selyemkórófélék ............................................... cclxxxvii
4.1.49. Oleaceae – Olajfafélék ................................................................. cclxxxviii
4.1.50. Caprifoliaceae – Loncfélék .................................................................. ccciii
4.1.51. Verbenaceae – Vasfűfélék ................................................................ cccxxvi
4.1.52. Lamiaceae – Ajakosok ...................................................................... cccxxx
4.1.53. Solanaceae – Burgonyafélék ........................................................... cccxxxii
4.1.54. Buddlejaceae (Buddleiaceae) – Nyáriorgonafélék ......................... cccxxxiii
4.1.55. Scrophulariaceae – Tátogatófélék .................................................. cccxxxiv
4.1.56. Bignoniaceae – Bignóniafélék ....................................................... cccxxxiv
4.1.57. Asteraceae – Fészkesek ................................................................. cccxxxvii
4.2. Monocotyledonopsida – Egyszikűek osztálya ............................................ cccxxxviii
4.2.1. Agavaceae – Agávéfélék ................................................................ cccxxxviii
4.2.2. Poaceae – Pázsitfűfélék ........................................................................ cccxlii
III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása .................................................................. cccxliii
1. 1. Telepítés (ültetés) ..................................................................................................... cccxliii
1.1. 1.1. Lomblevelű, lombhullató fák és cserjék telepítése ................................... cccxliii
1.1.1. 1.1.1. Szabadgyökerűek ...................................................................... cccxliii
1.1.2. 1.1.2. Földlabdások .............................................................................. cccxlv
1.1.3. 1.1.3. Konténeresek .............................................................................. cccxlv
1.2. 1.2. Lomblevelű örökzöldek telepítése ............................................................ cccxlvi
1.3. 1.3. Fenyők telepítése ...................................................................................... cccxlvi
1.4. 1.4. Díszfák, díszcserjék szállítása és vermelése a telepítésig ......................... cccxlvi
2. 2. Metszés ................................................................................................................... cccxlvii
2.1. 2.1. Díszfák metszése ..................................................................................... cccxlvii
2.2. 2.2. Díszcserjék metszése .............................................................................. cccxlviii
2.2.1. 2.2.1. Az egyéves vesszők oldalrügyeiből közvetlenül, vagy az azokból fejlődő
rövidhajtásokon tavasszal virágzó fajok ....................................................... cccxlix
2.2.2. 2.2.2. Az évi hajtások végén virágzó fajok .............................................. cccl
3. 3. Idős fák ápolása ............................................................................................................. cccl
3.1. 3.1. Az ágak levágása ........................................................................................... cccl
3.1.1. 3.1.1. Sebkezelés ................................................................................... cccliv
3.2. 3.2. Plombálás, faodvak kezelése ...................................................................... cccliv
3.3. 3.3. Idős fák koronaágainak biztosítása leszakadás ellen .................................. ccclvi
3.4. 3.4. Fagyrepedések kezelése ............................................................................. ccclvii
4. 4. Kerti sövények .......................................................................................................... ccclvii
4.1. 4.1. Sövények kialakítása és metszése ............................................................. ccclviii
4.1.1. 4.1.1. Lombhullató fajokból ................................................................ ccclviii
4.1.2. 4.1.2. Lomblevelű örökzöldekből ......................................................... ccclix
iv
4.1.3. 4.1.3. Tiszafából, tujákból, hamisciprusokból, Leyland-ciprusból, borókából

ccclix
4.1.4. 4.1.4. Örvös elágazású fenyőkből ......................................................... ccclix
IV. rész.Táblázatok ...................................................................................................................... ccclxi
1. A fontosabb Chamaecyparis fajok fajtái (1. táblázat) .................................................... ccclxi
2. A fontosabb × Cupressocyparis fajok és fajták (2. táblázat) .................................... ccclxxxii
3. Chamaecyparis lawsoniana fajták habitusa és magassága (3. táblázat) ................... ccclxxxiv
4. A × Cupressocyparis fajok és fajták habitusa és magassága (4. táblázat) ............... ccclxxxvii
5. A fontosabb Juniperus fajok fajtái (5. táblázat) ..................................................... ccclxxxviii
5.1. Az egymáshoz igen hasonló Juniperus fajták megkülönböztető bélyegei ............. cdi
6. A fontosabb Thuja fajok és fajták (6. táblázat) ................................................................. cdv
6.1. Az egymáshoz igen hasonló Thuja fajták megkülönböztető bélyegei ............... cdxiv
7. A fontosabb Acer fajok fajtái (7. táblázat) ..................................................................... cdxvi
7.1. Az egymáshoz igen hasonlító Acer fajták megkülönböztető bélyegei ................ cdxx
8. Clematis hibridek és fajták (8. táblázat) ......................................................................... cdxxi
9. A fontosabb Fraxinus fajok fajtái (9. táblázat) ............................................................ cdxxiv
9.1. Az egymáshoz igen hasonló Fraxinus fajták részletes jellemzése .................. cdxxvii
10. A fontosabb Malus fajok és fajták (10. táblázat) ........................................................ cdxxix
11. A fontosabb lombhullató Prunus fajok és fajták (11. táblázat) ................................ cdxxxiii
12. A fontosabb Prunus laurocerasus fajták (12. táblázat) .................................................. cdxl
13. A fontosabb Sorbus fajok és fajták(13. táblázat) ......................................................... cdxliii
14. A fontosabb Spiraea japonica fajták (14. táblázat) ..................................................... cdxlix
15. A fontosabb Tilia fajok és fajták (15. táblázat) ................................................................ cdl
16. A fontosabb Weigela fajok és fajták (16. táblázat) ......................................................... cdlii
17. Olasz és francia díszfaiskolák által forgalmazott szubtrópusi és mediterrán fás növények
télállósági zóna-besorolása (17. táblázat) ............................................................................ cdliv
Irodalomjegyzék .......................................................................................................................... cdlxii
v
A táblázatok listája
1. - ................................................................................................................................................ ccclxi
1. folytatása .............................................................................................................................. ccclxiii
1. folytatása .............................................................................................................................. ccclxiv
1. folytatása ............................................................................................................................... ccclxv
1. folytatása .............................................................................................................................. ccclxvi
1. folytatása ............................................................................................................................ ccclxviii
1. folytatása .............................................................................................................................. ccclxix
1. folytatása ............................................................................................................................... ccclxx
1. folytatása ............................................................................................................................. ccclxxii
1. folytatása ............................................................................................................................ ccclxxiii
1. folytatása ............................................................................................................................ ccclxxiv
1. folytatása ............................................................................................................................ ccclxxvi
1. folytatása ........................................................................................................................... ccclxxvii
1. folytatása .......................................................................................................................... ccclxxviii
1. folytatása ............................................................................................................................ ccclxxix
1. folytatása ............................................................................................................................ ccclxxxi
2. - ........................................................................................................................................... ccclxxxii
2. folytatása .......................................................................................................................... ccclxxxiii
3. - .......................................................................................................................................... ccclxxxiv
3. folytatása ........................................................................................................................... ccclxxxv
3. folytatása .......................................................................................................................... ccclxxxvi
4. - ......................................................................................................................................... ccclxxxvii
5. - ........................................................................................................................................ ccclxxxviii
5. folytatása .......................................................................................................................... ccclxxxix
5. folytatása ............................................................................................................................... cccxci
5. folytatása .............................................................................................................................. cccxcii
5. folytatása ............................................................................................................................. cccxciv
5. folytatása .............................................................................................................................. cccxcv
5. folytatása ............................................................................................................................. cccxcvi
5. folytatása ........................................................................................................................... cccxcviii
5. folytatása ............................................................................................................................. cccxcix
5. folytatása ..................................................................................................................................... cd
6. - ................................................................................................................................................... cdv
6. folytatása ................................................................................................................................. cdvii
6. folytatása ................................................................................................................................ cdviii
6. folytatása ................................................................................................................................... cdx
6. folytatása .................................................................................................................................. cdxi
6. folytatása ................................................................................................................................ cdxiii
7. - ................................................................................................................................................ cdxvi
7. folytatása ............................................................................................................................... cdxvii
7. folytatása ................................................................................................................................ cdxix
8. - ............................................................................................................................................... cdxxii
8. folytatása .............................................................................................................................. cdxxiii
9. - .............................................................................................................................................. cdxxiv
9. folytatása .............................................................................................................................. cdxxvi
10. - ............................................................................................................................................ cdxxix
10. folytatása ............................................................................................................................ cdxxxi
10. folytatása ........................................................................................................................... cdxxxii
11. - .......................................................................................................................................... cdxxxiii
11. folytatása ............................................................................................................................ cdxxxv
11. folytatása .......................................................................................................................... cdxxxvi
11. folytatása ........................................................................................................................ cdxxxviii
11. folytatása ................................................................................................................................ cdxl
12. - ................................................................................................................................................ cdxl
12. folytatása ............................................................................................................................... cdxli
12. folytatása .............................................................................................................................. cdxlii
vi
13. - ............................................................................................................................................. cdxliv

13. folytatása .............................................................................................................................. cdxlv
13. folytatása ............................................................................................................................. cdxlvi
13. folytatása ........................................................................................................................... cdxlviii
14. - ............................................................................................................................................. cdxlix
15. - .................................................................................................................................................. cdl
16. - ................................................................................................................................................ cdlii
16. folytatása ............................................................................................................................... cdliii
17. - ............................................................................................................................................... cdliv
17. folytatása ............................................................................................................................... cdlvi
17. folytatása ............................................................................................................................. cdlviii
vii
Bevezetés
Magyarországon kereken 25 000 ha közcélú zöldfelület, 35 000 ha-ra becsülhető magánkert, valamint 45 000
ha-nyi, zöldfelületként is funkcionáló temetőfelület van. Növényzetük vázát a fák és a cserjék alkotják, melyek
megmaradása szempontjából nem mindegy, hogy a klímánkat és talajainkat jól vagy rosszul tűrő fajokból és
fajtákból létesítik-e azokat. A zöldfelületek növényanyagának előállításához komoly és folyamatosan fejlődő
díszfaiskolai háttér szükséges. Hazánkban a díszfaiskolák hasznosított területe az elmúlt tíz évben csaknem
másfélszeresére (az 1990-es 620 ha-ról 2004-re több mint 1300 ha-ra) nőtt. Ha ehhez hozzászámítjuk azt a tényt,
hogy közben maga a termesztés és a területhasználat is intenzívebbé vált, joggal állíthatjuk, hogy a magyar
díszfaiskolai termesztés a kertészet egyik legéletképesebb, fontos alágazata. Jelentősége az EU-csatlakozás után
is megmaradt, a tőlünk keletre található országok gazdasági stabilizációja után pedig felértékelődik.
A termelés felfutását a termesztett fajok-fajták számának ugrásszerű növekedése is kísérte:
1990-ben 1075 díszfa-díszcserje taxon volt forgalomban. Ebből: lombos fa és cserje 756, fenyőféle 319.
2004-re ez a szám – a rózsák nélkül – 2619-re nőtt. Ebből lombos fa és cserje 1773, fenyőféle 846.
A „fajtarobbanás” okai: a liberalizált fajtaimport, a több mint 70 fajtát felmutató magyar nemesítés (rózsák
nélkül), a piac változása.
A három ok közül talán a piaci változás volt a legfontosabb. Míg korábban a közületek (elsősorban a közcélú
zöldfelületeket létesítő és fenntartó önkormányzatok) voltak a fő vásárlók, napjainkban egyre nagyobb hányadot
képviselnek a házikertek, üdülőkertek és egyéb magánhasználatú zöldfelületek.
Könyvünk előző kiadása 1984-ben jelent meg. A mostani, átdolgozott kiadást a dendrológiai választékban
időközben bekövetkezett változások indokolták. A díszfaiskolák választékának csak egy részét, az eddig
leginkább bevált és elterjedt fajokat-fajtákat tárgyalja. Valószínűleg még így is lesznek közöttük olyanok,
amelyek a jelenlegi (indokolatlanul nagy) választék fokozatos letisztulása után kikopnak a termesztésből, mint
ahogy az itt még nem ismertetett újdonságok egy része is idővel jobban elterjedhet és tananyaggá válhat.
Budapest, 2005 októberében
a szerzők
1. A könyv nomenklatúrájának alapelvei

Nemcsak a növények választéka, de időnként sajnos a hivatalos elnevezésük is változik. A könyvben a latin
nevek írásakor a legutóbbi botanikai és dendrológiai nomenklatúrát követtük, az alábbi mérvadó szakkönyvek
alapján:
Borhidi A. (1995): A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Erhardt. W. – Götz, E. – Bödeker, N. – Seybold, S. R. (2002): Zander, Hlandwöterbuch der Pflanzennamen.

Eugen Ulmer GmbH & Co., Stuttgart.
Gencsi L. – Vancsura R. (1996): Dendrológia. Erdészeti növénytan II. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Griffiths, M. (1997): Index of Garden Plants. The MacMillan Press Ltd., London.
Hoffman, M. H. A. (2005): List of Names of Woody Plants. International standard ENA 2005-2010, Applied
Plant Research. Boskoop, the Netherlands.
Krüssmann, G. (1985): Manual of Cultivated Conifers. Timber Press, Portland, Or., USA.
Krüssmann, G. (1989): Manual of Cultivated Broad-leaved Trees and Shrubs. Timber Press, Portland, Or., USA.
Krüssmann, G. (1990): Manual of Woody Landscape Plants. Stipes Publ. Company, Champaign, Illinois, USA.
OMMI (2002): Díszfaiskolai termelés Magyarországon. Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Budapest.
viii
Bevezetés
Rehder, A. (1990): Manual of Cultivated Trees and Shrubs Hardy in North Amerika. Dioscorides Press,
Portland, Or., USA.
Azon Kárpát-medencei endémizmusok és magyar fajták esetében, amelyek a nemzetközi szakirodalomban nem
szerepelnek, a hazai szerzők, ill. nemesítők által használt faj-, ill. fajtaneveket használjuk. (A magyar fajták
legelső, hivatalosan elfogadott leírása a Fajtaminősítő Tanács Dísznövény Bizottságának éves jegyzőkönyveiben
található meg, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet gondozásában.)
A magyar neveknél Priszter Szaniszló: Növényneveink című könyvét, 1998, Mezőgazda Kiadó, Budapest,
valamint a szakma által évtizedek óta használt elnevezéseket tekintettük irányadónak.
A növények szinonimnevei közül csak azokat tüntettük fel (zárójelben), amelyek a közelmúltban még
érvényesek voltak, így a szakma egy része azokon ismeri az adott növényt. Ezek ismerete ugyancsak a tananyag
részét képezi, elvégre alapvető, hogy az egyes szakemberkorosztályok vagy a tudományos neveket használó
rokonszakmák képviselői megértsék egymást.
A szöveges növényleírásokban a tudományos nevek után nem tüntettük fel az auktorneveket, mivel nehezítik az
olvasást.
ix
I. rész. Ökológiai és társulástani
alapfogalmak
1. Az ökológiai niche-elmélet és értelmezése a fás
növényeknél
A niche (ejtsd: nícs) az angol nyelvben részben falbemélyedést, ülőfülkét, részben pedig menedéket,
menedékhelyet jelent. Az ökológiai niche-elmélet lényege, hogy minden növény termőhelytűrése sokkal
szélesebb, mint a tényleges természetes előfordulási területe. A jó kerti viszonyoknak megfelelő termőhely a
legtöbb fás növény számára optimális. Tűrőképességük azonban ennél általában lényegesen szélesebb:
eltolódhat a szárazság, a nedvesség vagy éppen a mélyárnyék elviselése irányába. A sok, számára elfogadható
termőhely közül az adott faj ott tud elterjedni, ahol a legversenyképesebb, vagy amit a többiek „üresen” hagynak
számára: ebben az ökológiai térben foglal helyet, éppúgy, mint ahogy az ember beül egy üresen hagyott
ülőfülkébe (niche-be).
A szélsőséges termőhelyek növényei tulajdonképpen a növényvilág száműzöttjeinek tekinthetők. Általában nem

igénylik, hanem inkább csak elviselik az ott uralkodó viszonyokat. A karsztvidékek cserszömörcéi (Cotinus
coggygria), molyhos tölgyei (Quercus pubescens), egybibés galagonyái (Crataegus monogyna), lassú
(„megfontolt”) növekedésűek és kisebb termetűek, mint a síkvidéki tölgyesek fái-cserjéi. Ez is segíti őket abban,
hogy túléljék a nyári aszályokat. Ugyanakkor épp e gyenge növekedés miatt a jobb termőhelyekről kiszorítják
őket az igényesebb, de nagyobbra növő, agresszívebb társaik.
Hasonlóképp száműzöttek az ártéri vagy mocsári erdők növényei is. Nem igénylik az állandó vízborítást, de
csak ott tudnak összefüggő erdőket alkotni, mivel a náluk tovább élő és nagyobbra növő, de kényesebb
keményfafajok [tölgy (Quercus), kőris (Fraxinus), szil (Ulmus) stb.] az ilyen helyeken már nem élnek meg.
A fentiek választ adnak arra a látszólagos anomáliára, hogy egy városi parkban néha teljesen eltérő
társulásokból származó növényeket is láthatunk egymás mellett, pl. a karsztbokorerdei molyhos tölgyet
(Quercus pubescens), a vízparti fehér füzet (Salix alba) vagy a hűvös észak lucfenyőjét (Picea abies). Az más
kérdés, hogy ezek nem mindegyike érzi itt igazán jól magát, és együttes látványuk is néha disszonáns látványt
kelt.
2. A fás növények csoportosítása a szukcesszióban

és az erdő hierarchiájában elfoglalt helyük szerint
A szukcesszió az adott területet elfoglaló, egyre igényesebb és egyre nagyobb teljesítményű növénytársulások
egymásra következését jelenti. Addig halad előre, míg végül a kialakult növényzet maximálisan (erdészeti
kifejezéssel: potenciálisan) hasznosítja a termőhely nyújtotta ökológiai lehetőségeket (potenciált).
Hazánk területének többségén ez a végső stádium (a klimax) a terület teljes beerdősülését jelentené.
Amennyiben azonban bármelyik tényező nem elég kedvező, a szukcesszió a többi kedvező feltétel megléte
ellenére is megreked egy adott szinten, és addig nem halad tovább, amíg ez a korlátozó tényező meg nem javul
(Liebig-féle minimum-elmélet). Hazánk klimatikus viszonyai között ez a tényező legtöbbször a víz. Az egymást
követő növénytársulások addig válnak egyre terjedelmesebbé, robusztusabbá, amíg a párologtatáshoz elegendő
nedvesség áll rendelkezésre. Ha elfogy a víz (kevés a csapadék, vagy annak nagy része kárba vész a homokon
vagy a sziklagerincen), a növényzet megreked a sziklagyep, a homokpuszta, a cserjés bozót vagy a bokorerdő
szintjén.
Ellenkező véglet, hogy a víz túl sok (mocsár): annyira sok, hogy megakadályozza a gyökerek normális
működését. Érdekes és paradox módon itt először ismét a kis vegetációs felületű fás növények, a bokorfüzek
(Salix purpurea, S. triandra, S. viminalis) jelennek meg. Ezek ugyanis a vízelárasztás idején sem párologtatnak
többet, mint amit a víz alatti levegőtlenség miatt korlátozott működésű gyökérzet pótolni tud. A víztöbblet
mérséklődése (pl. a mocsár feltöltődése) után jöhetnek a fatermetű füzek (Salix alba, S. fragilis), a nyárak
(Populus alba, P. nigra), és végül a keményfás fafajok Quercus robur; Fraxinus angustifolia subsp. pannonica,
Ulmus minor; U. laevis).
x
alapfogalmak
A felsorolt két szélsőség között természetesen rengeteg átmenet van a helyi adottságok függvényében.
Egyszerűsítve azonban a fás növények szukcessziójában majd minden esetben három alapvető stádiumot
különböztetünk meg:
• pionír stádium (bozót- vagy bokorerdő),
• előfutár stádium (előerdő),
• klimax stádium – az uralkodó fafajokból kialakult, hosszú távon többé-kevésbé változatlan összetételben
felújuló erdővel.
Ezen túlmenően minden stádiumon belül kialakul egy bizonyos hierarchia, egy bizonyos alá- és fölérendeltség,
ill. egymásrautaltság az egyes növényi komponensek között. A fentiek tekintetbe vételével a fás szárú növények
az alábbi fő társulástani csoportokba sorolhatók:
2.1. 1. Pionír fák és cserjék

Pionírnak nevezzük azokat a fajokat, amelyek valamely területet elsőként képesek birtokukba venni.
Az igazi pionírok általában a lágy szárú növények, a mohák, a zuzmók, a füvek stb. A fás növények esetében
tulajdonképpen csak a többi fához képest beszélünk pionírokról.
2.1.1. 1.1. Pionír fák

A mérsékelt égöv pionír fái általában az üde vagy a kimondottan vizes termőhelyeken jelennek meg. Ilyen
pionír fák a füzek (Salix), a nyárak (Populus), az éger (Alnus), hűvös klímában a nyír (Betula), az erdeifenyő
(Pinus sylvestris).
A pionír fák közös tulajdonságai
a. Gyors terjeszkedő képesség. Ezek a fajok hamar termőre fordulnak és apró magvúak. Magvaik a szelek
szárnyán messzire eljutnak és a nyirkos talajfelszínen könnyen és gyorsan kicsíráznak.
b. Nagy ellenálló képesség a termőhely abiotikus tényezőivel szemben. A természetben ez elsősorban a talajjal
szembeni igénytelenségben nyilvánul meg (váztalajok). Emellett a levegő szennyezettségét is viszonylag jól
tűrik.
c. Gyors kezdeti növekedés a terület mielőbbi elfoglalása érdekében.
d. Gyenge társulási képesség. A pionírok néha még egymás társaságát is nehezen viselik el, a természetben
kiritkult, ligetes állományokat alkotnak (nyíres fenyérek). Ha a megjavult viszonyok nyomán további,
társulásképesebb fák települnek közéjük, akkor a versenyben alulmaradnak.
A rossz társulásképességnek több oka van. A pionír fák
• nagy fényigényűek (árnyékban nem tudnak újulni),
• viszonylag rövid életűek,
• a későbbi stádiumok fáinál általában alacsonyabbra nőnek.
A pionír fák kertészeti felhasználása
• A pionír fák egyes fajai és fajtái, pl. a nyárak (Populus) nagy hozamú, fontos erdőgazdasági kultúrák.
• Más fajok, jó abiotikus tűrőképességük miatt nagy szerepet kapnak a különleges erdészeti, kertépítészeti,
tájrendezési feladatokban. Ilyenek:
• a devasztált területek fásításai,
• az iparvidékek véderdői,
• az előfásítások.
xi
alapfogalmak
• Az intenzív kertekben, parkokban a pionír fák a gyors téralakítás hatékony eszközei. Erre azért is alkalmasak,
mert általában elég jó várostűrők.
2.1.2. 1.2. Pionír cserjék

A pionír cserjék még a pionír fáknál is szélsőségesebb termőhelyek növényei. A hazai vagy ahhoz hasonló
klímában előfordulhatnak
• a száraz, köves kopárokon vagy a futóhomokon (gyér bozót),
• a szikes talajokon (sziktűrő vegetáció),
• a lápokon, mocsarakban (bokorfüzesek).
Kertjeinkbe díszként telepítünk számos olyan cserjét is, amelyek eredeti termőhelyükön pionírok, nálunk
azonban már nem. Ezek a cserjék hazájukban a miénktől erősen eltérő, kedvezőtlen éghajlati viszonyok között
élnek. Erre legjellemzőbb példák a magas hegységek vagy a száraz félsivatagok pionír cserjéi:
• A magas hegységekből, a törpefenyvesek övéből került hozzánk a törpefenyő (Pinus mugo) és a nehézszagú
boróka (Juniperus sabina). Örökzöld lombjuk a rövid vegetáció kihasználásához, elfekvő termetük pedig a
rendkívül hideg tél hótakaró alatti átvészeléséhez alkalmazkodott.
• A száraz félsivatagokból (Arizona) származnak a télálló pálmaliliomok (Yucca) vagy a télálló kaktuszfajok
(Opuntia).
A pionír cserjék közös tulajdonságai
a. Valamennyi pionír cserje közös jellemzője a termőhely fontosabb abiotikus tényezőivel szembeni nagyfokú
igénytelenség; ezért sovány talajon, sőt még néhány egyéb kedvezőtlen adottság ellenére is megmaradnak.
b. A szélsőséges viszonyok miatt az ivaros szaporodásra nincs mindig mód, ezért gyakori az ivartalan úton való
lassú terjeszkedés, az ún. polikormon (sarjtelep) képzés. Ilyenek például hazánkban a kökény (Prunus
spinosa), a törpe mandula (Prunus tenella) vagy a veresgyűrűsom (Cornus sanguinea). Észak-Amerikában
így terjeszkedik az ecetszömörce (Rhus typhina), de hasonlóan tarackol több pálmaliliom (Yucca) faj is. A
magas hegyekben a törpefenyő (Pinus mugo) és a nehézszagú boróka (Juniperus sabina) földre fekvő
ágaikkal képeznek nagy kiterjedésű telepeket.
A sarjtelepképzés a szaporodás mellett a termőhely meghódítását is szolgálja. A növény így védi a talajt, saját
maga részére pedig állományklímát teremt. A polikormonképzési hajlam a körülményektől is függ. A
cserszömörce (Cotinus coggygria) ágai például száraz, köves termőhelyen laposan a földre fekszenek és
legyökeresednek. Öntözött kertben ugyanez már nem következik be, bármennyire is szeretnénk. A sarjadzási
hajlamot a laza talaj elősegíti, a kötött talaj viszont fékezi.
c. A pionír cserjék nagy része szúrós: egybibés galagonya (Crataegus monogyna) vagy mérgező: nehézszagú
boróka (Juniperus sabina), így védekezik az állatok ellen.
d. Közös tulajdonság még az erős fényigény. A termőhelyi viszonyok jobbra fordulásával a magasabb termetű,
igényesebb fajok föléjük nőnek és kiszorítják őket.
A pionír cserjék kertészeti felhasználása
• A pionír cserjék nagy tűrőképességűek. Szélsőséges ökológiájú területeken, különleges kertépítészeti

feladatok megoldására jól felhasználhatók (vízpartok, száraz kertek, devasztált területek stb.). A
polikormonképző, terjedő tövű fajok meredek rézsűk, vízmosások megkötésére alkalmasak. Az intenzív kert
viszonyai a pionír cserjék számára többnyire megfelelőek. Némelyek gyökere azonban levegőigényes. ezért
érzékeny az erősen kötött talajra. Ilyen például a cserszömörce (Cotinus coggygria) és a közönséges boróka
(Juniperus communis); kötött talajon élettanilag legyengülnek, ezért a betegségek, kártevők könnyebben
károsítják.
• A pionír cserjék fenntartás iránti igénye elsősorban a méretüktől függ, mivel a kertben nem hatnak azok a
tényezők, amelyek az eredeti termőhelyen a konkurens növényeket féken tartották. A legrosszabb
xii
alapfogalmak
termőhelyek alacsony pionírjai (törpecserjék) igénylik ezért a legintenzívebb fenntartást. A pionír cserjék a
kertben karakteres hangulatteremtők. (Pálmaliliomok: délies hatás, kúszóborókák: magashegyi karakter stb.)
• Mint már említettük, sok pionír cserje erősen sarjadzik. Ilyenek például a törpe mandula (Prunus tenella), a
kökény (Prunus spinosa), a cseplesz meggy (Prunus fruticosa), a sudárzsálya (Perovskia atriplicifolia) vagy
egyes vadrózsák (Rosa rugosa, R. spinosissima). Sarjaik nemcsak a terjeszkedést, hanem a bokor ifjítását, az
elöregedett ágak leváltását is szolgálják. A kertben ezért feltétlenül foltszerűen telepítsük őket, ahol
tősarjaikkal „kedvükre vándorolhatnak”, és közben ifjulhatnak. Ha ugyanis a nyílt gyepben, szoliterként
állnak, sarjaik a kaszálás áldozatául esnek és a növény idő előtt elöregszik. A terjedőtövű pionírok társításával
is vigyázni kell. Ne ültessük náluk alacsonyabb cserjék szomszédságába, mert sarjaikkal közéjük nőve
elhódítják a területet.
2.1.3. 1.3. Száraz területek pionír fái

Számuk viszonylag kevés, sajátosságaikat tekintve többnyire átmenetet képeznek a fák és a cserjék, vagy pedig
a pionírok és az előfutárok között. Sok közülük kezdetben bokorként növekszik, és csak akkor nő fává, ha azt a
termőhely megengedi [pl. vadkörte (Pyrus pyraster), mezei juhar (Acer campestre), virágos kőris (Fraxinus
ornus)]. Más részük viszont az igazi pionírokhoz hasonlóan hamar nagy fává nőhet, de a cserjére jellemző
sarjtelepképzési hajlamot (a termőhely makacs megtartása érdekében) élete végéig megtartja. Ez utóbbi
csoportba tartoznak a devasztált területek és a szélsőséges városi körülmények legedzettebb fái, mint az akác
(Robinia pseudoacacia) és a bálványfa (Ailanthus altissima), a bokorfák közül pedig a szömörce (Rhus)
nemzetség nagyra növő képviselői (Rh. glabra, Rh. typhina). Aszáraz területek pionír fáinak termőhelyigénye
valamivel nagyobb a száraz területek pionír cserjéiénél, ennek fejében viszont versenyképességük is jobb. Egy
beállott akácos például csak igen hosszú távon (50–100 év alatt) mozdul el a klimaxtársulás irányába, és csak
akkor, ha közben nem bolygatják meg. Ha ennél rövidebb időn belül tarra vágják (és ez a hazai akácosok elég
elterjedt erdőművelési módja), a kivágást követő erőteljes sarjtömeg továbbra is konzerválja a csaknem
elegyetlen akácos állapotát.
2.2. 2. Előfutár fafajok

Ezek a fák a beerdősülés második vagy (jó termőhelyen) az első stádiumában jelennek meg. A pionírok után
összefüggő erdőt alkotva előkészítik a terepet a zóna lassan terjeszkedő fő fafaja számára. Előfutárok a juhar
(Acer), a kőris (Fraxinus), a szil (Ulmus) és a hárs (Tilia) fajok, de ilyen a gyertyán (Carpinus) is.
Az erdőben a feltűnően nagy elegyarányuk mindig átmeneti felfutásban vagy leromlásban lévő állapotot jelez.
Alacsony elegyarányuk viszont többé-kevésbé megállapodott stádiumra utal.
Előfutár és pionír fajok közös tulajdonságai
a. A pionír fákhoz hasonlóan könnyen és gyorsan terjednek. Gyakran és sok magot teremnek, szárnyas
magvaikat messzire fújja a szél.
b. Pionírokkal közös tulajdonság még a jó abiotikus alkalmazkodóképesség. A termőhely szélsőségeit kisebb

mértékben bár, de még elviselik.
c. Kezdeti növekedési ütemük a pionírokénál lassúbb, de azért elég gyors. Kitartóbban nőnek és hosszabb ideig
élnek, mint a pionírok.
d. A pionírokénál jobb a társulóképességük. Magvaik nagyobbak, több tartalékkal indítják a fák-bokrok aljában
kikelő csemetét. Ezek a növények a későbbiekben is elég jól elviselik szomszédaik tartós árnyékolását és
gyökérkonkurenciáját.
e. Közepes élettartamúak, növekedésük elég korán leáll: pionír tulajdonságaik révén szerzett előnyüket ezért
nem tudják tartani: át kell adni helyüket az állományalkotó fő fafaj számára a szukcesszió előrehaladásával.
Az előfutár fajok kertészeti felhasználása
• Az előfutár fajok jó alkalmazkodóképességű, elég gyorsan és elég nagyra növő, közepesen hosszú élettartamú
fák. Díszfaiskolai nevelésük egyszerű.
xiii
alapfogalmak
• A gyertyán (Carpinus betulus) és egyes hársak (Tilia cordata) kivételével jó törzsnevelők. Várostűrő
képességük fajonként változó, de általában a közepes körül mozog.
• A felsorolt jó tulajdonságok miatt az előfutár fajok gyakran alkalmazott parkfák vagy utcai sorfák. A kertben
rövid idő alatt térhatárolókká válnak. Hátrányos tulajdonság, hogy sok előfutár faj erősen gyomosít. Ezek a
növények hamar termőre fordulnak, bőven és rendszeresen teremnek. A kert bokros-ligetes állományai
terjeszkedésükhöz ideális feltételeket nyújtanak. Különösen veszedelmesek azok a fajok, amelyek igényeiket
tekintve pionírok, de a szaporodási stratégiájuk az előfutárokéval azonos. A száraz termőhelyek gyomfája a
bálványfa (Ailanthus altissima). A szárazságtűrő cserjékhez hasonlóan még sarjtelep képzésére is hajlamos. A
nyirkos területek veszedelmes gyomfája a zöld juhar (Acer negundo), az ezüst juhar (Acer saccharinum) és a
vörös kőris (Fraxinus pennsylvanica).
2.3. 3. Uralkodó fafajok

A beerdősülés végső, legfejlettebb stádiumára jellemzően szerepük nem a területhódítás, hanem az előfutár
fajoktól elfoglalt területek tartós birtoklása, uralása. Minden klímazonális övnek megvannak a maga
állományalkotó fő fafajai. Hazánk sík- és dombvidékein ilyenek a különböző tölgy (Quercus) fajok, a magasabb
hegyekben pedig a bükk (Fagus sylvatica). Határainktól északra vagy nyugatra a luc (Picea abies) és a
jegenyefenyő (Abies alba) alkotnak állományokat.
Az uralkodó fafajok közös tulajdonságai
a. Atermőhely abiotikus tényezőivel (talaj, víz, levegő) szemben általában igényesebbek, mint az ott élő egyéb
fafajok. Ez azt is jelenti, hogy napjaink levegőszennyezési vagy klímaváltozási ártalmaitól az uralkodó
fafajok szenvednek a leginkább. Nyugat-Európában például a savas esők elsősorban a zonális luc- és
jegenyefenyveseket (Picea abies, Abies alba) sújtják.
b. Nagy viszont a biotikus tűrőképességük, képesek hosszú időn át elegyesen vagy elegyetlenül
állományszerűen élni.
Ezt lehetővé teszi
• a fiatalkori jó árnyéktűrő képesség,
• a tartós növekedés,
• a hosszú életkor.
Az uralkodó fafajok kertészeti felhasználása
• Elsősorban a hosszú távra tervezett, nagyméretű parkok növényei. Itt megvan számukra a szükséges
állományklíma, ugyanakkor a fejlődéshez elegendő tér és idő áll rendelkezésre.
• Szoliterként ültetve a fő fafajok méltóságos megjelenésű, hatalmas fákká nőnek. Csoportosan vagy
állományba telepítve stabil társulást alkotnak, és hatékony, tartós védelmet adnak.
• A legalkalmasabbak a kert leváltani kívánt fáinak, facsoportjainak (pl. előfásítás) alátelepítésére. Nem túl
mély árnyékban évekig vagy néha évtizedekig is képesek elvegetálni egy meglévő állomány alatt. Koronájuk
ritka lesz, de arányos, függőleges növekedési jellegüket megtartják. Ha azután végül kivágják fölöttük a fákat,
viszonylag hamar helyrejönnek, besűrűsödnek és átveszik a felszámolt állomány szerepét.
2.4. 4. Az erdő alsó koronaszintjeiben élő fák és cserjék

A mérsékelt égövi lombos erdők nagy része több szintes. A legfelső, többé-kevésbé összefüggő koronaszint alatt
egy laza, második (esetleg harmadik) koronaszint is található, az alatt pedig a cserjék szintje húzódik. Ezeket a
szinteket részben az előfutár és a fő fafajok alászorult vagy ki nem fejlődött példányai alkotják. A döntő szerep
azonban azoké az eleve kisebbre növő fáké, bokorfáké és cserjéké, amelyeknek az erdő széle és az erdő alja a
természetes termőhelyük.
Hazánk üde talajú erdőiben ilyen fa a zelnicemeggy (Prunus padus), a vadalma (Malus sylvestris) vagy az
előfutár szerepet is betöltő vadcseresznye (Prunus avium). A szukcesszió előrehaladtával a második
koronaszintbe szorulnak a korábban felsorolt előfutár fafajok, juharok (Acer), hársak (Tilia) is.
xiv
alapfogalmak
A cserjék közül az üde erdők növénye a kányabangita (Viburnum opulus). A mogyoróval (Corylus avellana), a
húsos sommal (Cornus mas), a kecskerágókkal (Euonymus europaeus, E. verrucosus) és a mogyorós
hólyagfával (Staphylea pinnata) pedig a közepesen száraz erdőkben találkozhatunk.
Az erdő sötét belsejében ezek a növények általában szálanként, szétszórtan fordulnak elő. Annál gyakoribbak a
napfényes tisztások szélén és az erdő fényben gazdag peremrészein. Itt néhány megmaradt pionírral együtt sűrű,
bozótos szegélytársulást alkotnak. Ezzel fizikailag és optikailag védik, elzárják az erdő belsejét. Életükre
rányomja bélyegét a nagy fákkal való együttélés.
Az alsó koronaszintek fáinak, cserjéinek közös tulajdonságai
a. Igénylik és jól kihasználják az erdő által biztosított, kedvezőbb talaj- és nedvességviszonyokat.
b. Az árnyékot tűrik, de nem kimondottan igénylik. Árnyékban laza ágrendszert nevelnek, fényben viszont
koronájuk sűrűbb és a virágzásuk gazdagabb lesz.
c. A felső koronaszint szélporozta fáival ellentétben többségük rovarmegporzásra rendezkedett be. Virágaik
feltűnőek, illatosak, az erdő védelmét kihasználva a rovarok szeles időben is könnyen megtalálják. A
rovarmegporzás előnye, hogy a szétszórt elhelyezkedés esetén is lehetővé teszi az idegen megtermékenyítést.
d. Sok közöttük a vadgyümölcs, amit a madarak terjesztenek. (A gyümölcsfák többsége például eredetileg erdei,
erdőszéli növény volt.)
e. Tavasszal korán fakadnak: minél alacsonyabban élnek, annál korábban. A különbség néha 5–6 hét is lehet a
felső szint fafajaihoz képest. Különösen korán fakad a mély árnyékú erdőkben élő havasi ribiszke (Ribes
alpinum), akányabangita (Viburnum opulus) vagy az akác alá is behúzódó bodza (Sambucus nigra).
f. Növekedésük kezdetben gyors, de utána elég hamar leáll.
Az alsó koronaszintek fáinak, cserjéinek kertészeti felhasználása
Az alsó koronaszintek fajainak díszkertészeti szerepe igen nagy. Ebbe a társulási csoportba tartozik a virágos
díszfák és virágos díszcserjék java része.
• A virágos díszfák közül ilyenek a különböző díszalmák (Malus), díszcseresznyék (Prunus serrulata, P
subhirtella), a liliomfa (Magnolia) fajok, az amerikai júdásfa (Cercis canadensis). Azösszes vadgesztenyefaj
(Aesculus), még a nagytermetű közönséges vadgesztenye (Ae. hippocastanum) is tulajdonképpen az üde
erdőszélek vagy a második koronaszint növénye.
• A virágzó díszcserjék közül erdőben él a legtöbb gyöngyvirágcserje (Deutzia), jezsámen (Philadelphus),

rózsalonc (Weigela) és gyöngyvessző (Spiraea) faj; a boglárcserje (Kerria japonica), a hószirom (Rhodotypos
scandens), a mályvacserje (Hibiscus syriacus) stb.
A felsorolt fajok, illetve azok fajtái változatos rendeltetésű és méretű kertek intenzív díszítésére alkalmasak,
általában rendszeres vízellátást és tápanyagban gazdag talajt kedvelnek. Bár eredetileg erdők árnyékában éltek,
kertekben a gazdag virágzás érdekében elsősorban a napra vagy félárnyékba telepítsük őket. Árnyékban
többségük kiritkul, és keveset virágzik.
2.5. 5. Az erdő gyepszintjét alkotó fajok

Hazai erdőink gyepszintjét általában a lágy szárú növények uralják. Afásszárúak közül a legismertebb faj az
örökzöld borostyán (Hedera helix). A Dél-Dunántúl erdeiben honos a jerikói lonc (Lonicera caprifolium), a
csodabogyó (Ruscus) és az erdei rózsa (Rosa arvensis). Atávol-keleti fajok közül az erdő gyepszintjében él a
kúszó kecskerágó (Euonymus fortunei) ésa japán lonc (Lonicera japonica).
A gyepszintet alkotó fajok közös tulajdonságai
a. Csak az erdők belsejében fordulnak elő vadon.
b. Ennek ellenére általában ezek a fajok sem kizárólagos árnyékkedvelők. Ha a szükséges nedvességet és párát
megkapják, a napon is megélnek, ott azonban nem versenyképesek: erős lomb- és gyökérkonkurenciájukkal
kíméletlenül elnyomják őket a fénykedvelő lágyszárúak.
xv
alapfogalmak
A gyepszintet alkotó fajok kertészeti alkalmazása
• Kertben inkább árnyéki gyeppótlónak használják fel, ritkábban pergolákra, virágrácsokra futtatják.
• Öntözött viszonyok közt a napon felhasználhatók gyeppótlásra, könnyen begyökeresednek.
Az erdő gyepszintjéhez ökológiailag közel álló fajok az alacsony erdei cserjék. Kertjeinkbe kevés ilyet ültetünk.
Ebbe a csoportba sorolhatók a télálló hortenziák (Hydrangea arborescens és H.macrophylla) vagy a nálunk
vadon is előforduló farkasboroszlán (Daphne mezereum). Ezek a növények nemcsak bírják, de többé-kevésbé
igénylik is az árnyékot: leveleik az erős napsütésben megégnek. Nem egy esetben talajigényük is speciális. A
kertben félárnyékba, árnyékba ajánlhatók.
2.6. 6. A hazánkénál melegebb vidékek díszfái, díszcserjéi

A nálunk ültethető díszfák, díszcserjék túlnyomó többségének alkalmazására jó támpontot nyújt az eredeti
társulási viszonyok ismerete. Van azonban egy növénycsoport, amelyet nálunk tudatosan és rendszeresen
hazájától erősen eltérő társulási viszonyok között alkalmaznak. Ezek a melegigényes lombhullató díszfák,
díszcserjék: a selyemakác (Albizia julibrissin), a császárfa (Paulownia tomentosa), a gránátalma (Punica
granatum), a datolyaszilva (Diospyros) fajok stb. Déli hazájukban csaknem kivétel nélkül az erdők alsó
szintjeiben, félárnyékban vagy árnyékban élnek. Ennek ellenére nálunk kimondottan a tűző napra, védett, meleg
fekvésbe kell telepíteni. Árnyékban ugyanis – a rövidebb vegetáció és a hűvösebb nyár miatt – nem kapnák meg
azt a hőösszeget, ami a hajtásaik beérleléséhez szükséges. A későig vegetáló, éretlen hajtások azután még egy
enyhébb télen is könnyen elfagynak.
Általában az eredetinél valamivel szárazabb termőhelyekre ültetjük őket, hogy ezzel is kikényszerítsük a
hajtásnövekedés leállását. A fűszercserje (Calycanthus) fajok például hazájukban, Észak-Amerikában az üde
vagy kimondottan nyirkos talajú erdők aljnövényei. Nálunk viszont közepes vízellátás mellett a legszebbek.
Nyirkos talajon túl buján fejlődnek, rendszeresen visszafagynak és alig hoznak virágot.
Természetesen a túlzott „szomjaztatás” is káros: a satnya, éretlen hajtások ugyanis könnyen elfagynak. Az is
előfordulhat, hogy a nyár folyamán mesterségesen visszafogott növény az őszi esők hatására ismét hajtani kezd,
és utána még inkább elfagy.
A legjobb megoldás ezért az lenne, ha a melegigényes fajokat differenciáltan tudnánk öntözni. A nyár első
felében, az intenzív hajtásnövekedés idején bőségesen lássuk el vízzel, „hadd nőjék ki magukat”. Augusztusban
azután abbahagyjuk vagy erősen mérsékeljük az öntözést. Ezzel lelassítjuk a hajtásnövekedést és
kikényszerítjük a hajtás beérésének folyamatát. Az ilyen differenciált öntözésre értelemszerűen csak házikertben
vagy gyűjteményes kertekben van mód. A hajtás megfásodását, ezáltal a fagytűrő képességének növelését a
hajtáscsúcs szeptember eleji visszacsípésével is elérhetjük.
2.7. 7. Speciális talajigényű díszfák, díszcserjék

A mészkerülő fajok létfeltétele a gyakorlatilag mészmentes, erősen savanyú talaj (pH 5 alatt), meszes talajon
elpusztulnak. Ilyenek például a csarab (Calluna vulgaris), aseprűzanót (Cytisus scoparius), a havasszépék
(Rhododendron).
A mészérzékeny fajok megélnek a lúgos kémhatású meszes talajon is, ott azonban sokkal kényesebbek, mint a
mészben szegény termőhelyen. Ez elsősorban víz- és páraigényességükben jelentkezik. Rendszeres öntözést,
párás környezetet kívánnak, ellenkező esetben a fejlődésben visszaesnek. (Tulajdonképpen arról van szó, hogy a
talaj túlzott kalcium- vagy magnéziumtartalma fékezi a gyökerek víz- és tápanyagfelvételét az ion-antagonizmus
révén.) Ilyen például a Spiraea × billardii, a Quercus rubra, a Cytisus × praecox vagy a japánbirsek
(Chaenomeles) egy része. A mészérzékenység érdekes esete a mocsárciprusé (Taxodium distichum), amely
meszes talajon csak kimondottan mocsári körülmények közé ültethető, míg mészben szegény talajon, normál
kerti viszonyok között is kielégítően fejlődik.
3. A fás szárú dísznövények termesztőkörzetei és

télállósági zónái
xvi
alapfogalmak
Mint minden haszonnövény, így a díszfák-díszcserjék (díszfaiskolai) termesztése is meghatározott

termesztőkörzetekre koncentrálódik. E termesztőkörzetek legelőször a felvevőpiacok (a nagyobb városok)
közelében alakultak ki, majd ahogy a szállítás egyre könnyebbé és olcsóbbá vált, a termesztés a piactól (mint
értékesítési optimumtól) fokozatosan a termesztési optimum irányába húzódott: oda, ahol a legkedvezőbbek a
klimatikus és a talajviszonyok. Az idők változásaival a felvevőpiac súlypontjai is eltolódtak: napjainkban
például településeink központjai mellett az üdülőkörzetek és magánkertek irányába.
Ezen folyamatok eredményeképp alakultak az egyes országok hagyományos díszfaiskolai termesztőkörzetei,

Magyarországon pl. az alábbiak:
• Nyugat- és Délnyugat-Dunántúl,
• Dél-Magyarország,
• Kelet-Magyarország, valamint
• Budapest környéke.
Míg az említett első három körzet kialakulását elsősorban a klíma és a talajviszonyok befolyásolták, a Budapest
környéki termesztőkörzet egyértelműen az ország legnagyobb felvevőpiacaira települt. Ez utóbbi a terjeszkedő
város és az emelkedő telekárak miatt egyre inkább zsugorodik, és termesztőkörzetből inkább értékesítési
körzetté alakul át (tranzit telepek, faiskolai árudák, garten centerek).
Az egyesülő Európában már nem az országhatárokon belül, hanem kontinensnyi dimenzióban formálódnak a
termesztőtájak. Díszfaiskolai vonatkozásban jelenleg ilyenek:
• az észak-atlanti termesztőtáj (Holstein, Oldenburg környéke, Hollandia, Belgium),
• a dél-atlanti termesztőtáj (Angers környéke, Franciaországban), valamint
• a közép-olaszországi termesztőtáj (Toscana, Lombardia).
A felsorolt termesztőtájak előnyei az atlantikus és enyhe klímából adódó hosszú vegetáció, a sok csapadék és a
télen is alig szünetelő kitermelés és szállítás (nem fagynak le). Hatalmas faiskoláik és/vagy ütőképes faiskolai
tömörüléseik értékesítésüket immár az egész Európára kiterjesztik, így termékeikkel Magyarországon is
találkozhatunk.
Az ott termesztett díszfák-díszcserjékről két alapvető dolgot kell tudnunk:
1. A miénkhez képest „luxusklímában” nevelkedtek, lazább szövetűek, ezért a kezdeti szárazság- és

hidegtűrésük rosszabb, mint az ugyanahhoz a fajhoz-fajtához tartozó, de Magyarországon megnevelt
növényeké.
A végleges felhasználás (azaz a kertbe vagy a parkba való kiültetés) előtt célszerű legalább egy vegetáción át
idehaza továbbnevelni őket, hogy adaptálódjanak a magyar klímához. Ha mégis azonnal állandó helyükre
ültetjük, ezt feltétlen tavasszal tegyük: így a magyar nyáron esélyük van annyira megerősödni, hogy utána egy
átlagos télen ne károsodjanak.
Kiváltképp vonatkozik ez a szabály a Hollandiából importált örökzöldekre, amelyek az ottani hűvös és

csapadékos nyáron a miénknél sokkal tovább és nagyobbra nőnek, viszont a hajtásaik (épp az elhúzódó
vegetáció miatt) nem tudnak kellőképp beérni.
Kisebb gond van az Olaszországból importált anyaggal: ott ugyanis a melegebb nyár jobb hajtásbeérést és
ezáltal valamivel nagyobb télállóságot biztosít. Az innen származó anyag esetében is biztosabb azonban ősz
helyett a tavaszi telepítés.
2. Az említett termesztőtájak faiskolái, különösképp az olaszok és franciák, rengeteg olyan fajt-fajtát is

termesztenek és kínálnak, amely nem a magyar, hanem az ottani (vagy még melegebb) klímába való. E
rendkívül impozáns portékákat előállítóik a délebbi piacokra vagy az északi országok télikertjeibe,
bevásárlócsarnokaiba, középületek belső dekorációira szánják, ám ezt a körülményt a színes katalógusaik nem
vagy nem eléggé tüntetik fel.
xvii
alapfogalmak
Az USA-ban, ahol az integrációs folyamatok az európainál mintegy 150 évvel korábban lezajlottak, az egész
kontinenst átfogó és kiszolgáló termesztőtájak kialakulása már az 1940-es évektől kezdődően megtörtént. Ma az
Atlanti- és a Csendes-óceán partvidékén, valamint a Nagy-tavaknál található mamutfaiskolák az egész kontinens
számára termelnek, és ún. „zónás” katalógusokat adnak ki. Ez azt jelenti, hogy a katalógusaikban feltüntetik azt
a télállósági zónát, ahová az illető fajt vagy fajtát még biztonságban ajánlják. Ilyen „zónás” katalógussal és
faiskolával Európában még csak elvétve találkozhatunk, de számuk a jövőben előreláthatóan gyarapodni fog.
Mi is az a télállósági zóna?
A télállósági zónaazt a földrajzi övezetet jelenti, ahol a szokványos telek minimum-hőmérséklete közel azonos
értékű. A díszfák-díszcserjék télállósági zónabesorolása pedig azt a zónát jelzi, ahol az adott faj vagy fajta még
nagy biztonsággal áttelel a szabadban.
A télállósági zónák rendszerét először (az 1900-as évek elején) az USA-ban dolgozták ki; időnként újra és újra
átdolgozzák, finomítanak rajta. Európában először az 1960-as években készítettek télállósági zónatérképet, évi
abszolút hőmérsékleti minimumok átlaga alapján, amit hosszú ideig csak a nemzetközi dendrológiai munkák
közöltek.
A zónák számozása 1–10-ig terjed: leghidegebb az 1-es számú (–40 °C!), míg a legmelegebb a 10-es zóna (+5–
10 °C). Maguk a zónák mindkét kontinens zóna-térképein 10 Fahrenheit-fokonként (kb. 5,5 °C) változnak.
Mivel ez az érték még mindig meglehetősen nagy különbségeket (azaz tényleges télállóságot) foglalhat
magában, Európában minden egyes zónát még két alzónára (’a’ és ’b’ alzóna) osztottak, melyek közül az ’a’
alzóna a ridegebb, a ’b’ pedig az enyhébb, kiegyenlítettebb éghajlatot jelzi.
A besorolás még így is viszonylag elnagyolt (nem veszi tekintetbe a többi éghajlati tényezőt, mint a csapadék, a
nyári meleg, a napfényes órák száma stb.), de a gyakorlat szempontjából már megfelelő.
Észak-Amerika, valamint Európa télállósági zónáit az alábbiakban mutatjuk be. Mint látható, Észak-
Amerikában az egyes zónák többé-kevésbé kelet-nyugati irányúak: délről észak felé haladva elég egyenletesen
csökkenő sorszámmal követik egymást, a fokozatosan hidegebbé váló klímának megfelelően.
Télállósági zónák és a hozzájuk tartozó évi abszolút hőmérsékleti minimumok átlaga Észak-Amerikában
(Krüssmann nyomán, 1984)
Európa télállósági zónatérképe ennél jóval változatosabb és első ránézésre kevésbé logikus. Dél-Európában a
zónák még többé-kevésbé párhuzamosak a szélességi körökkel (kelet-nyugati irányúak), de ez a párhuzamosság
xviii
alapfogalmak
csak a 8-as télállósági zónáig tart, azaz az Alpok és a Balkán déli hegyláncáig. Innen felfelé haladva már inkább
észak-déli irányba futnak a zónák, többé-kevésbé az Atlanti-óceán partvonalával párhuzamosan, de erősen
hullámzó határvonalakkal. Ennek oka, hogy Európa nyugati részét jobban körbeölelik a tengerek, mint a kb. 4-
szer nagyobb kiterjedésű Észak-Amerikát, a hegyláncai pedig kelet-nyugati irányúak (Alpok, Balkán,
Kaukázus) vagy katlan alakúak (Kárpátok). Mindkettő befolyásolja a délről érkező meleg, vagy az északról
érkező hideg légáramlatokat. A legalsó vonulatuk erősen lefékezi a déli légáramlatok melegítő hatását. Tőlük
északabbra már az Atlanti-óceán enyhe tele küzd a kemény szibériai hideggel. Így a tengertől a kontinens
belseje felé haladva először a 7., majd a 6. és 5. számú télállósági zóna (Németország, Lengyelország,
Észtország és Kelet-Belorusszia) következik, míg a távoli Moszkva, gyakorlatilag azonos szélességű fokon, már
a meglehetősen hidegnek számító 4. sz. télállósági zónához tartozik.
Télállósági zónák és a hozzájuk tartozó évi abszolút hőmérsékleti minimumok átlaga Európában (Krüssmann
nyomán, 1984)
A télállósági zónák felvázolt rendszerének óriási előnye, de egyben nagy hátránya is, hogy gyakorlatilag
egyetlen meteorológiai tényezőn, a téli minimum-hőmérsékleten alapul. Előny ez azért, mert a segítségével
kialakított rendszer viszonylag egyszerű és áttekinthető. (Az ábra tanulsága szerint még így is meglehetősen
komplikált). Hátránya pedig azért, mert a fás növények sikeres áttelelése nem csak attól függ, hogy mennyire
hideg a tél, hanem attól is, hogy ez a hideg mikor és mennyi ideig éri őket, kiváltképp pedig attól, hogy milyen
volt előtte a nyár, illetve az egész vegetációs időszak. A forró, száraz nyár és a tartós napsütés elősegíti a fény-
és melegigényes fajok-fajták hajtásainak beérését, ezáltal fokozva a télálló képességüket. A pára- és vízigényes
fajok ezzel szemben hűvös-csapadékos nyarat igényelnek a jó teleléshez: ellenkező esetben „nem növik ki
magukat”, gyengén mennek a télbe, és azért károsodnak tőle. Részben ezek a körülmények is indokolták, hogy
az É-Amerikánál lényegesen tagoltabb domborzatú Európában a 10 télállóságú zónát még további (’a’ és ’b’
jelű) alzónákra osztották.
xix
alapfogalmak
Magyarország nyugati fele, valamint a Szeged-Kecskemét-Békéscsaba vonaltól délre eső része a 7. sz.
télállósági zónába, míg a fennmaradó területrészek (Nagyalföld, Észak-Magyarország) az egy fokozattal
hidegebb 6. sz. télállósági zónába tartozik. Mint tudjuk, a valóság ennél jóval árnyaltabb. Az egyes országrészek
vagy települések mezoklímáját erősen módosíthatja:
• a tengerszint feletti magasság,
• a kitettség,
• a városklíma,
• nagy vízfelületek (tavak, nagy folyók közelsége),
• a szél- és árnyékvédelem,
• egyebek, mint a felhősödés vagy ködösödési hajlam (csökkenti az éjszakai lehűlést), az állományklíma és így
tovább. (Lásd részletesen a Növények a kertépítészetben c. tankönyv Magyarország dendrológiai körzetei és
Városfásítás c. fejezeteiben).
A Kertészeti dendrológia c. tankönyvünkben ismertetett fajok túlnyomó többsége a 6. sz., vagy annál is
hidegebb (5, 4, esetleg 3) télállósági zónába sorolható. Mivel ezek áttelelésével nálunk nincsen gond, a
besorolást, illetve a télállóságot külön nem említjük. Azok a fajok (pl. Albizia, Punica, Cupressus, Cedrus),
melyeket „melegigényes”, „kissé fagyérzékeny” vagy „fiatalon fagyérzékeny” kifejezésekkel jellemzünk, már a
7. sz. télállósági zóna növényei.
Az ennél melegigényesebb és az olasz, belga vagy francia katalógusokban szereplő legfontosabb fajok
télállóságát az alábbi felsorolásban ismertetjük. A felsorolásban a 8-as zónába tartozó növények (pl. Magnolia
grandiflora, Trachycarpus fortunei)azország legmelegebb részein és különlegesen védett fekvésbe ültetve még a
szabadban is áttelelnek, a 9., kiváltképp pedig a 10. sz. télállósági zónába soroltak viszont már csak dézsás
növénynek vagy belső terek dekorációjára alkalmasak.
Az olasz és francia díszfaiskolák által gyakrabban forgalmazott szubtrópusi és mediterrán fás növények
felsorolását és télállóságizóna-besorolását a 17. sz. táblázat tartalmazza.
xx
II. rész. A díszfák és díszcserjék
ismertetése
1. Alaktani alapfogalmak
Fás növények azok, amelyeknek föld feletti hajtásai részben vagy egészben megfásodnak, vastagodnak és több
éven keresztül áttelelve megmaradnak. E nagy csoportból díszfáknak, díszcserjéknek azokat nevezzük,
amelyeket elsősorban kedvező esztétikai, biológiai vagy funkcionális hatásuk miatt ültetünk, s gazdasági
hasznuk nem, vagy csak másodlagosan jön számításba.
A fás növények csoportosítása
Félcserje: cserje termetű növény, melynek hajtásai csak részben fásodnak meg, a felső részük télen többnyire
elhal.
Cserje: tőből elágazó, elfásodott hajtásrendszerű, 5–6 m-nél általában nem magasabb növény.
Fa: felálló, egy vagy több törzsű, koronás fás növény. A fás növények egyes típusai nem különülnek el élesen
egymástól. Sok faj mint cserje és mint fa is előfordul, különösen, ha habitusának kialakulásába beleavatkozunk.
Kedvező körülmények között a félcserjék cserjeként is viselkedhetnek.
A növény részei
Gyökér: általában a növény föld alatti része, melynek feladata a növény talajban való rögzítése, és onnan a víz,
valamint a tápanyagok fölvétele.
A gyökér eredeti rendeltetésétől eltérően más funkciót is betölthet, néhány fajnak pl. módosult gyökerei vannak.
Ilyen pl. a szár kapaszkodását elősegítő kapaszkodó léggyökér; az élősködőknél a gazdanövény testébe hatoló
szívógyökér; a mocsaras területeken élő egyes fafajokon látható légzőgyökér; mely a gyökérzet levegő-ellátására
szolgál.
xxi
ismertetése
Gyökértípusok
Fatörzs: a fák hajtásrendszerének alapja, alsó, el nem ágazó része. Talajszinti része a fa töve, innen az ágakig
terjed a dereka. Fáknak általában egy erőteljes, míg a cserjéknek több, viszonylag gyenge törzsük van. Kívülről
a kéreg (héjkéreg) borítja, melynek felülete a fajra jellemző lehet.
Korona: a fának a törzs feletti, ágakat és leveleket viselő hajtásrendszere. A sudaras koronának egyetlen,
erőteljesen felfelé törő tengelye van a fatörzs közvetlen folytatásaként. A tartóágas korona több erőteljes
tartóágból áll, sudara nincs. Ha egy tartóág veszi át a sudár szerepét, álsudaras koronáról beszélünk.
xxii
ismertetése
A fatörzs keresztmetszete
Koronatípusok
xxiii
ismertetése
Főbb koronaalakok
Ágrendszer: a háromévesnél idősebb fás elágazásokat ágaknak, a fenyők több éves, tű- és pikkelyleveles, rövid
ágrészeit ágacskáknak, a kétéveseket gallyaknak, míg a lombtalan, egyéves – néha több éves –, el nem ágazó
részeket vesszőknek nevezzük. Ha a vesszőn a levelek még rajta vannak, akkor kertészeti értelemben vett
hajtásról beszélünk. Botanikai értelemben a hajtás a növény szára és levele együtt. A hajtástengelynek az a
része, ahonnan a levél ered, a csomó. Két szomszédos csomó közötti rész a szártag vagy ínköz.
A hajtások fontosabb típusai
• a tavaszi hajtások rügyfakadáskor indulnak fejlődésnek;
• a jánosnapi hajtások atavaszi hajtások rügyeiből, júniusban alakulnak ki, azoktól sokszor alakilag is
különböznek;
• a fattyúhajtások azalvórügyekből fejlődnek ki bizonyos körülmények között;
• a földbeli hajtások aföld felszíne alatt fejlődnek ki;
• a hosszúhajtáson az ízközök nagyok, a rügyek egymástól távol állnak;
• a rövidhajtás szártagjai kicsinyek. Évi növekedése nagyon kevés. A rövid- és hosszúhajtásokon levő levelek
néha jelentősen különböznek egymástól;
• a törpehajtás egy bizonyos alakot és nagyságot elérve nem fejlődik tovább.
Főbb cserjealakok
xxiv
ismertetése
A pararéteg ahajtás külső részén található, a növény védelmét szolgálja, s néha díszértéke is van.
A paraszemölcsök akülső bőrszövet színétől eltérő, onnan kiemelkedő, gázcserenyílásokból alakult szellőztető
képletek.
A tüske a felületről könnyen leválasztható, szúrós hegyű, bőrszöveti képződmény.
A tövis többnyire rövid szártagú, kemény, hegyes végű, módosult hajtásképlet.
A kacsok anövények kapaszkodásra módosult szervei.
A bél ahajtás közepén húzódik végig. Ez gyakran fontos határozóbélyeg. Lehet telt, üreges vagy rekeszes.
Rügy: rövid szártagú hajtáskezdemény, melyből az egyes hajtások kifejlődnek. A levélrügyből levelek és
hajtások, az általában nagyobb és vastagabb virágrügyből virágok, a vegyes rügyből pedig levelek és virágok
fejlődnek.
A rügypikkelyekkel borított rügyet fedett rügynek nevezzük. A fedetlen vagy csupasz rügyet akülső, még
teljesen ki nem alakult levelek takarják. Ha közvetlenül a hajtáshoz csatlakozik, ülő rügyről, míg ha rövid
rügytartón helyezkedik el, nyeles rügyről beszélünk. Az egyesével álló rügyet magányos rügynek, a kettesével
állót páros rügynek, míg az egy csomón többesével elhelyezkedő rügyeket csoportos rügynek nevezzük. A többi
rügynél erősebben fejlett, hajtás végén álló a főrügy, míg a hajtástengelyen a hónaljrügyek találhatók.
Szőrzet: a levelek és fiatal hajtások, néha még a gallyak felületét is szőrzet boríthatja. Ez a legtöbb esetben a
fajra jellemző.
A levél vagy a szár felülete lehet:
kopasz – ha nincs rajta szőrzet;
kopaszodó – ha a szőrzet legnagyobb része a fejlődés folyamán lehull;
szőrös – hosszú, hajlékony, gyér szőrzettel fedett;
szőrösödő – rövid, finom, rányomott szőrzettel borított;
molyhos – igen sűrű, összekuszált szőrzettel takart;
nemezes – mint az előbbi, de a szőrzet még tömöttebb, összefüggő réteget alkot;
selymesszőrös – apró, rásimuló, fényes szőrzettel fedett;
csillagszőrös – csillagosan elágazó szőrökkel takart;
mirigyszőrös – váladékot kiválasztó szőrökkel beszórt;
serteszőrös – vastag és merev, kissé szúrós szőrű;
pikkelyszőrös – szétterülő, lemezszerű szőrzettel borított stb.
xxv
ismertetése
A lomblevél részei
Levél: a fellevél rendszerint a virág vagy a virágzat alatt található, a lomblevelektől többnyire eltérő alakú és
nagyságú. A murvalevél hónaljából virág nő. A bükkfafélék termős virágait a kupacslevelek övezik, melyek
később a termést körülvevő kupaccsá alakulnak. A pálhalevél alevélnyél tövénél elhelyezkedő, levélszerű
képződmény. A lomblevél ahajtásnak általában zöld színű, lemez alakú, asszimiláló oldalképlete.
A levél éle a szembeállított levéllemez függőleges vonala, mely a levél csúcsát a vállával összeköti.
Az örökzöld növény lombját több vegetációs időszak után folyamatosan hullatja le.
Levéltípusok
xxvi
ismertetése
Levélállások
Levélalakok
A levélcsúcs formái
xxvii
ismertetése
A levélváll formái
A levél elhelyezkedési módjai
Az áttelelő levelű vagy télizöld növény nem ősszel, hanem zölden áttelelve tavasszal, lombfakadáskor veszti el
leveleit.
A lombhullató fa vagy cserje lombját az első vegetációs időszak végén, ősszel, egyszerre hullatja le.
Virág: az ivaros szaporodás céljait szolgáló törpehajtás. A nyitvatermőknél amódosult törpehajtásokon külön
porzó- és külön termőlevelek alakulnak ki, és ez utóbbiak szabad felületükön viselik a magkezdeményeket. A
zárvatermőknél atermőlevél és a porzólevél termővé és porzóvá alakul. Egy vagy több termőlevél szélével
összenőve alkotja a termőt, s ennek belsejében találhatók a magkezdemények.
A teljes virág virágtakaróból, porzókból és termőből áll. A virág rendszerint kocsányon helyezkedik el, ennek
csúcsa a vacok. Ezen van a virágtakaró, melynek külső örvét a rendszerint zöld csészelevelek alkotják, míg a
belső része a többnyire színes párta, amely sziromlevelekből áll.Ha a csésze és a párta nem különbözik
lényegesen egymástól, akkor a virágtakarót lepelnek nevezzük. A virágtakaró nélküli virág a csupasz virág.
xxviii
ismertetése
A levéllemez tagoltsága
xxix
ismertetése
A levéllemez széle
A párta lehet szabad szirmú és forrt szirmú. Ez utóbbi részei: a cső, ennek belső oldala a torok és a felső széle a
perem. A forrt szirmú párta szabad részei a cimpák.
A porzótáj a porzószálakból és a rajtuk levő portokokból áll. A termőtáj a virág tengelyének csúcsán van,
melynek részei a magház, a bibeszál és a bibe.
A hímnős virágban mind a porzótáj, mind pedig a termőtáj megtalálható. Ha a virágnak nincsenek ivarlevelei
vagy csak csökevényes formában, akkor az meddővirág, ha pedig csak az egyik ivarlevél alakult ki, akkor
egyivarú. Ha csak porzói vannak, akkor porzós virágnak, ha csak termőt fejleszt, termős virágnak nevezzük. Ha
a porzós és a termős virág ugyanazon a példányon van, akkor a növény egylaki, ha pedig külön egyedeken
fejlődik, akkor kétlaki. A felemásvirágú növények hímnős és egyivarú virágokat egyaránt fejlesztenek
ugyanazon az egyeden.
Néha a porzók egy része szirmokká alakul át, akkor féligtelt virág állelő. Ha az összes porzó átalakul, vagy a
szirmok tövükig hasadnak és kiszélesednek, telt virágot kapunk.
A levéllemez éle
A levél erezete
xxx
ismertetése
A párta formái
A virág részei
A magház állása
xxxi
ismertetése
Virágzatok
Az egyedül álló virágot magányos virágnak, míg a virágokat tartó, a termésérés után elpusztuló, önálló
hajtásrendszert virágzatnak nevezzük. Virágcsoportnak mondjuk a tovább növekedő szár oldalán, egyetlen
rügyből fejlődő, egymás fölött vagy egymás mellett sűrűn elhelyezkedő olyan virágokat, melyeknek kocsányai
nem alkotnak külön hajtásrendszert.
Termés: a magházból alakul ki a megtermékenyülés után. Védi a benne fejlődött magot, és sokszor
terjesztésében is részt vesz. Ha a termésképzésben a termőn kívül egyéb virágrész is közreműködik,
áltermésalakul ki. A nyitvatermőknek csak magjuk van, termésük nincs. A toboz módosult és elfásodott termős
virág. Ha a toboz pikkelyei elhúsosodnak, tobozbogyó fejlődik ki.
xxxii
ismertetése
Termések
Mag: a magkezdeményből a megtermékenyítés után fejlődik. Főbb részei: a maghéj, a magfehérje és a csíra. A
maghéjon néha különböző függelékeket – repítőszőr, szárnyak stb. találunk. Némely fajnál magköpeny veszi
körül.
A kertészeti gyakorlatban magnak nevezzük az egymagvú, fel nem nyíló terméseket is. Ilyen – tágabb –
értelemben említi a magot e könyv a fajuk szaporítási módjaival kapcsolatban.
2. Családhatározó
1. ● A magkezdemények a termőleveleken szabadon állnak 2.

(Gymnospermatophyta – Nyitvatermők)
●● A magkezdemények a termőlevelek összenövéséből 6.

alakult magházban találhatók (Angiospermatophyta –
Zárvatermők)
2. ● A 2 karéjú levelek legyező alakúak, villás erezettel Ginkgoaceae
●● A levelek tű vagy pikkely alakúak 3.
3. ● A nővirágból fásodó toboz, a Juniperusnáltobozbogyó 4.

fejlődik
●● A magvakat részben húsos burok borítja Taxaceae
4. ● A levélzet átellenesen álló pikkelylevelekből, ritkábban Cupressaceae

örvös tűlevelekből áll
●● A többnyire tű alakú levelek spirálisak vagy fésűsen 5.

rendeződnek, egyes nemzetségeknél a rövidhajtások
csúcsán csomóban vagy a törpehajtásokon kettesével-
ötösével állnak
5. ● A toboz szabadon álló termő- és meddőpikkelyekből áll. Pinaceae

Minden terelőpikkelyen rendszerint 2 magkezdemény
van
●● A termő- és meddőpikkelyek összenőttek. Az Taxodiaceae

előbbieken 2–9 magkezdemény helyezkedik el
6. ● A levelek hálózatos erezetűek, leggyakrabban tagoltak, 7.

nyelesek, vagy a levelek tövissé alakultak. A virágtagok
száma legtöbbször 4–5 vagy ennek többszöröse
(Kétszikűek)
●● A levélerezet mellékerekből álló, párhuzamos-íves. A 84.

levél rendszerint nem tagolt, nyeletlen. A virágtagok
száma 3 vagy ennek többszöröse (Egyszikűek)
7. ● A virágoknak pártájuk van 8.
●● A virágok sziromtalapok vagy a csésze sziromszerű 60.
8. ● A virágok szabad szirmúak 9.
xxxiii
ismertetése
●● A virágok ± forrt szirmúak 43.
9. ● A porzók száma sok, több, mint 10 10.
●● A porzók száma nem több, mint a szirmok számának 19.

kétszerese
10. ● A magház felső állású 11.
●● A magház alsó állású 18.
11. ● A porzók és a termő spirálisan állók 12.
●● A porzók és a termő örvösek, körökben állók 12.
12. ● Alevelek keresztben átellenesek Calycanthaceae
●● A levelek szórtak 13.
13. ●● A gyakran sziromszerű csészelevelek száma 3 Magnoliaceae
●● A csészelevelek száma 5 14.
14. ● A levelek keresztben átellenesek Ranunculaceae
●● A levelek szórt állásúak Paconiaceae
15. ● A levelek keresztben átellenesek Hypericaceae
●● A levelek szórtak (Rhodotypos kivételével) 16.
16. ● A porzók a bibeszál körül csővé nőttek össze Malvaceae
●● A porzók szabadok 17.
17. ● A virágzati tengelyhez nyelv alakú murvalevél nőtt Tiliaceae
●● A virágzati tengelyen nincs nyelv alakú murvalevél Rosaceae
18. ● A levelek szórtak Rosaceae
●● A levelek keresztben átellenesek Hydrangeaceae
19. ● A magház felső vagy közép állású 20.
20. ● A 2 vagy több termőlevél különálló vagy csak kissé 21.

összenőtt
●● A termőlevelek 1 vagy több rekeszű magházzá nőttek 24.

össze
21. ● A porzók a csészelevelek tövénél erednek 22.
xxxiv
ismertetése
●● A porzók eredési helye a virágtengelyen van 23.
22. ●● A levelek átellenesek, a magház közép állású Hydrangeaceae
●● A levelek szórtak Rosaceae
23. ● A levelek áttetszően pontozottak Rutaceae
●● A levelek nem pontozottak Simaroubaceae
24 ● A magház egy üregű 25.
●● A magház 2 vagy több rekeszű 30.
25. ● A porzók száma 10 vagy több, ritkán 5. A termés 26.

hüvely
●● A porzók száma 4–6 (–12). A termés más 28.
26. ● A virág sugaras szimmetriájú (aktinomorf) Mimosaceae
●● A virág egyszeresen szimmetrikus (zigomorf) 27.
27. ● A virág nem pillangós Caesalpiniaeeae
●● A virág pillangós Fabaceae
28. ● A porzók száma 6. A termés bogyó Berberidaceae
●● A porzók száma 4–5 (–12). A termés tok vagy csontár 29.
29. ● A levelek kicsik, pikkelyszerűek, szárhoz simulók. A Tamaricaceae

termés apró tok
●● A levelek nagyok, gyakran összetettek. A termés Anacardiaceae

csontár
30. ● A virág kétoldali szimmetriájú 31.
●● A virág ± sugaras szimmetriájú 33.
31. ● A levelek egyszerűek Ericaceae
●● A levelek összetettek 32.
32. ● A levelek tenyeresen összetettek Hippocastanaceae
●● A levelek szárnyasan összetettek Sapindaceae
33. ● A levelek átellenesek vagy örvösek 34.
●● A levelek szórtak 37.
34. ● A termés lependék vagy ikerlependék 35.
xxxv
ismertetése
●● A termés tok 36.
35. ● A levelek egyszerűek Aceraceae
●● A levelek szárnyasan összetettek Oleaceae
36. ● A levelek egyszerűek Celastraceae
●● A levelek összetettek Staphyleaceae
37. ● Felálló ágú cserje vagy fa Rutaceae
●● Kapaszkodó cserje Vitaceae
38. ● Pálha van. A termés alma Rosaceae
●● Pálha nincs. A termés más 39.
39. ● A magház rekeszeiben több vagy sok magkezdemény Grossulariaceae

van
●● A magház rekeszeiben l–2 magkezdemény van 40.
40. ● A termés két rekeszű tok Hamamelidaceae
●● A termés más 41.
41. ● Bibe 1 van. A levelek többnyire átellenesek 42.
●● A bibék száma 2–5. A levelek szórtak Araliaceae
42. ● A levelek örökzöldek Aucubaceae
●● A levelek ősszel lehullanak Cornaceae
43. ● A magház felső állású 44.
44. ● A porzók száma a pártacimpák számának kétszerese 45.

vagy annál több
●● A porzók száma a pártacimpákéval megegyezik vagy 46.

annál kevesebb
45. ● A porzók ± szabadok Ericaceae
●● A porzók a pártacsőhöz nőttek Ebenaceae
46. ● A párta sugaras szimmetriájú 47.
●● A párta kétoldali szimmetriájú 53.
47. ● A porzók száma megegyezik a pártacimpák számával 48.
xxxvi
ismertetése
●● A porzók száma kevesebb, mint a pártacimpáké Oleaceae
48. ● Vagy 2 különálló magház van, vagy 1 és mélyen 4 49.

karéjú
●● Magház 1 van, nem mélyen 4 karéjú 50.
49. ● A porzók szabadok Apocynaceae
●● A porzók forrtak Asclepiadaceae
50. ● A porzók száma 4 51.
●● A porzók száma 5 52.
51. ● Pálha van Buddlejaceae
●● Pálha nincs Verbenaceae
52. ● A bibe ülő. A termés bengegyümölcs Aquifoliaceae
●● Bibeszál van. A termés bogyó Solanaceae
52. ● A levelek szórtak Ericaceae
●● A levelek átellenesek 54.
54. ● A magház minden rekeszében egy magkezdemény van 55.
●● A magház minden rekeszében több magkezdemény van 56.
55. ● A magház 4 karéjú Lamiaceae
●● A magház nem karéjos Verbenaceae
56. ● A toktermés legfeljebb valamivel hosszabb a Scrophulariaceae

szélességénél. A magvak gömbölydedek, keskeny
szárnnyal vagy anélkül
●● A toktermés sokkal hosszabb a szélességénél A magvak Bignoniaceae

laposak, rendszerint két hosszú szárnnyal
57. ● A szár pozsgás, rajta levél nincs Opuntiaceae
●● A szár nem pozsgás. Levél van 58.
58. ● A porzók száma 4–5 59.
●● A porzók száma 8–16 Ericaceae
59. ● A virágzat fészkes, a termés kaszat Asteraceae
●● A virágzat más, a termés bogyó vagy csonthéjas Caprifoliaceae
xxxvii
ismertetése
60. ● A virágok, de legalább a porzósak barkákban nyílnak 61.
●● A virágok nem barkákban nyílnak 67.
61. ● A porzós barkák már ősszel kialakulnak 62.
●● A porzós barkák csak tavasszal fejlődnek ki 63.
62. ● A mag kicsi, lapos, szárnyas makkocska Betulaceae
●● A mag nagy, gömbölyded, ehető makk Corylaceae
63. ● A levél egyszerű 64.
●● A levél összetett Juglandaceae
64. ● A termés sokmagvú tok Salicaceae
65. ● A termés húsos Moraceae
●● A termés száraz 66.
66. ● A makk tüskés kupacsú, háromélű Fagaceae
●● A makk hártyás kupacsú, bordás Carpinaceae
67. ● A virágokon, de legalább a porzósakon nincs csésze 68.
●● A virágokon van csésze 69.
68. ● A pálha kicsi Hamamelidaceae
●● A pálha nagy, gallérszerű Platanaceae
69. ● A 2 vagy több termőlevél különálló 70.
●● A termőlevelek egy- vagy többüregű magházzá nőttek 72.

össze
70. ● A csészelevelek sziromszerűek 71.
●● A csészelevelek nem sziromszerűek Rutaceae
71. ● A virágtakaró sok csészelevélből áll Calycanthaceae
●● A virágtakaró 4(–8) csészelevélből áll Ranunculaceae
72. ● A magház felső állású, a csészéhez nem nőtt 73.
●● A magház alsó vagy felig alsó állású, vagy a 82.

csészecsőbe zárt
xxxviii
ismertetése
73. ● A levelek szórtak 74.
●● A levelek keresztben átellenesek 79.
74. ● Legalább a termős virágok gömbös virágzatban vagy a Moraceae

serleg alakú virágzati tengely belső oldalán fejlődnek
●● A virágok magányosan vagy más virágzatban állnak 75.
75. ● A csészelevelek számával megegyező számú porzó a Rhamnaceae

csészelevelekkel váltakozva áll
●● A porzók a csészelevelek felett állnak vagy a számuk 76.

sok
76. ● A bibék vagy bibeszálak száma 2–3 77.
●● Bibe vagy bibeszál 1 van Thymelacaceae
77. ● A termés lepellevelekkel ± körülzárt makk Polygonaceae
78. ● A termés húsos falú tok Buxaceae
●● A termés lependék vagy csonthéjas Ulmaceae
79. ● A termés felnyíló tok Buxaceae
●● A termés nem nyílik fel 80.
80. ● A termés bogyószerű bengegyümölcs Rhamnaceae
●● A termés szárnyas 81.
81. ● A termés egyszerű lependék Oleaceae
●● A termés ikerlependék Aceraceae
82. ● A termés felnyíló tok 83.
●● A termés húsos csontár Elaeagnaceae
83. ● A csésze csöves. Kapaszkodó cserjék Aristolochiaceae
●● A csésze különálló levelű. Felálló ágú cserjék vagy fák Hamamelidaceae
84. ● Virágtakaró van. A termés tok Agavaceae
●● Virágtakaró nincs vagy csökevényes. Szemtermés van Poaceae
3. Gymnospermatophyta – Nyitvatermők törzse
xxxix
ismertetése
3.1. Ginkgoopsida – Páfrányfenyők osztálya

3.1.1. Ginkgoaceae – Páfrányfenyőfélék
Ősi család, mintegy 180 millió éve jelent meg a Földön. Ma egyetlen nemzetség egyetlen faja él, a többi kihalt.
3.1.1.1. Ginkgo – Páfrányfenyő
Ginkgo biloba – Kínai páfrányfenyő
40 méter magasra növő, sudaras törzsű, világosszürke kérgű, fiatalon keskeny kúp alakú, idősebb korban
terebélyes, szabálytalanul szétterülő koronájú, lazán ágas lombhullató fa. A hosszúhajtásokon szórtan, a
rövidhajtásokon 3–5-ösével csomóban álló vastag, bőrszerű levelei jellegzetes legyező alakúak, felül középen ±
mélyen hasadtak vagy szabálytalanul csipkés-karéjosak, a hosszú levélnyél felé elkeskenyedő vállúak. A főér
nélküli erezet sugárirányban szétfutó, a végén villásan elágazó. Ősszel aranysárgára színeződnek. Virága
kétlaki. A nem feltűnő barkaszerű hímvirágok és a hosszú kocsányú nővirágok a rövidhajtásokon a levelek
hónaljában jelennek meg. Kettős burkú magja éretten sárga szilvára emlékeztet, héja fehéres-hamvas (ginkgo
japánul: ezüstbarack). A lehullott mag húsa rendkívül kellemetlen szagú.
Hazája Kelet-Kína. Másutt – így Japánban is – betelepített. E területeken csontárszerű, édes belű magját
étkezésre is felhasználják.
Érdekes leveleivel, jellegzetes habitusával a páfrányfenyő a legszebb díszfák egyike. Talajban nem túl válogatós
(közepesen szárazságtűrő mezofiton), s a városi szennyezett levegőt is elég jól tűri. Sejtnedvükben található
vegyületek miatt a kártevők nem bántják. (Szegeden szép fasor van belőle, s a vele beültetett utcát elkerülik a
szúnyogok).
Viszonylag korlátozott elterjedése szaporításmódjával kapcsolatos. A díszfaiskolák ugyanis általában

magvetéssel szaporítják, így azonban – mivel elég későn fordul termőre – nem lehet biztonsággal szétválasztani
a hím- és nőpéldányokat. A tömegesen kiültetett vegyes ivarú állomány viszont büdös magjával szemetel. Ezért
általában csak gyűjteményes kertekbe vagy nagyobb parkokba (magánosan) ültetik. Szélesebb körű
felhasználásra (pl. utcafásításra) csak a vegetatívan szaporított porzós alakok ajánlhatók. Bulgáriában (Plovdiv)
utcai sorfaként alkalmaznak dugványról szaporítottakat. Mivel a porzós példányok karcsúbb koronájúak, utcai
sorfának alkalmasabbak.
Ginkgo biloba
xl
ismertetése
Ginkgo biloba
Szaporítása: Az alapfajt magról szaporítják, a magvetést (egész egyéves koráig védeni kell a pockok ellen).
Ivartalan úton tél végi, kora tavaszi oltással, esetleg dugványról szaporíthatjuk. A dugványok eredése nálunk
bizonytalan, illetve váltakozó.
3.2. Coniferopsida (Pinopsida) – Tobozos nyitvatermők osztálya

Tű- vagy pikkelylevelű, túlnyomórészt örökzöld növények. (Az itt ismertetettek közül csak a Larix,
Metasequoia és Taxodium nemzetségek tagjai lombhullatók.)
A nálunk telepített fajok legtöbbje a mérsékelt égöv hűvösebb zónáiból vagy magas hegységeiből származik
(fenyőöv, törpefenyvesek öve). Eredeti termőhelyükön a tél legalább olyan kemény, a nyár viszont hűvösebb,
párásabb, mint hazánkban. A nálunkénál rövidebb vegetációs időszak hátrányait örökzöld lombjukkal
ellensúlyozzák, amely a kihajtás előtt, még a napfényes, enyhébb téli napokon is asszimilál. Merev (sokszor
viaszbevonatos) tűleveleik a téli hideghez és az élettani szárazsághoz való alkalmazkodást példázzák. Az ilyen
levélzet a hónak vagy jégverésnek is ellenáll, s nem szárad le – mint a széles levelű örökzöldeké – az erős téli
napsütéstől.
A klímához való alkalmazkodás eredményeképp alakult ki a kúpos fenyőfaalak is, melynek ferdén lefelé álló
ágairól lecsúszik a hó. (A mediterrán fenyők koronája más alakú.)
A magashegységi vagy sarkvidéki viszonyok alakították ki a másik, kertekből ismert fenyőtípust, az ún.
kúszófenyőt. Itt a szeles, nagyon kemény, hideg teleket csak azok a fajok bírják ki, amelyek szorosan a földre
lapulva a vastag hótakaró alatt védelmet találnak. A hóból kiállók előbb-utóbb elfagynak.
Az eddig elmondottakból következik, hogy fenyőexótáink java része általában bírja teleinket. A száraz, meleg
nyarat viszont – egy-két kivételtől eltekintve – megsínylik.
Általában jobb talajba, párásabb viszonyok közé valók, mint a klímánknak megfelelőbb lombhullató fajok.
Kényesebbek a levegőszennyezettségre is, ez részben tovább élő lombjukkal kapcsolatos. Csupán néhány
képviselőjük tűri viszonylag jól (egy átlagos lomblevelű növénnyel azonos szinten) a nagyvárosi viszonyokat.
Közös tulajdonságuk még, hogy fényigényesek, árnyékba nem valók. Az erdőben élő fatermetű fenyők fiatal
korban tűrik ugyan a beárnyékolást, de később, fény hiányában fejlődésük szinte teljesen leáll. Az erdei
életmóddal kapcsolatos az is, hogy sok faj magoncai érzékenyek a téli napsütésre és a nagy hidegekre. A
faiskolai nevelés során gondoskodni kell az ilyen csemeték fagyvédelméről.
Az egyes fajok különböző lombszínű, szelektált fajtái a fajon belül eltérő ökotípusokat is képviselnek. A szürke,
kékes vagy ezüstös lombúak általában jobban bírják a szárazságot, a lombjukat borító viaszbevonat gátolja a
párologtatást. Ezzel szemben a sárga- vagy fehértarka, klorofillhiányos fajták – egy-két kivételtől eltekintve –
jóval igényesebbek és lassúbb növekedésűek, mint az alapfaj. Ezek csak nagy parkok védett, párás klímájában,
sötét, örökzöld háttér előtt díszítenek.
xli
ismertetése
A fenyők a kert egyedi szépségű díszei. Alkalmazásuk során számolnunk kell azzal, hogy nagy tömegben
ültetve északias, hegyvidéki hangulatot teremtenek. Ez a hatás kedvezően kiemelheti egy téli üdülőhely
hegyvidéki jellegét, de disszonáns egy tipikusan alföldi vidéken vagy nyári üdülőkörzetben, pl. a Balaton
mellett. Az ilyen helyeken ezért módjával, csak a kert némely hangsúlyos pontjára telepítsük őket.
A glaciális és interglaciális periódusok váltakozásával az eljegesedés visszahúzódása után hazánkba a nyugatról

keletre futó lánchegységek megakadályozták az örökzöld fajok tömeges visszatelepülését dél felől. Ezért a
Kárpát-medence örökzöld fajokban szegény. Ökológiai viszonyaink viszont lehetővé teszik számos jövevény-
(exóta-) faj és fajtáik betelepítését. Erre alkalmas fajok Kelet-Ázsia északi, északkeleti tájairól és Észak-
Amerikából származnak. A szubtrópusi és mediterrán eredetű fajok csak optimális mezo- és mikroklimatikus
területekre telepíthetők.
3.2.1. Pinaceae – Fenyőfélék
1. ● A tűlevelek egyesével állnak 2.
●● A tűlevele többesével vagy csomókban állnak, 4.

egyesével legfeljebb csak a hosszúhajtásokon
2. ● A tűlevelek alul korongszerűen kiszélesedve ízesülnek Abies

a hajtáshoz. A toboz felálló
●● A tűlevelek alul nem szélesednek ki korongszerűen. A 3.

toboz lecsüngő vagy elhajló
3. ● A levelek négyélűek, ritkán laposak, a levágott ágról Picea

száradás után lehullanak. Az ágacskák a lehullott tűk
helyén a sok kiálló levéltalptól rücskösek. A
fedőpikkelyek a termőpikkelyeknél rövidebbek
●● A levelek laposak, megdörzsölve narancsillatúak, a Pseudotsuga

levágott ágon száradás után is rajta maradnak. Az
ágacskák a lehullott tűk helyén simák. A fedőpikkelyek
a termőpikkelyek közül hosszan kiállnak
4. ● A levelek (1–)2–5(–8)-asával hártyás fenyőtű- Pinus

hüvelyben állnak
●● A rövidhajtásokon 15-nél több levél található, melyek 5.

ecsetszerű csomókban állnak
5. ● A levelek örökzöldek, ± négyélűek, szúrós-merevek Cedrus
●● A levelek ősszel lehullanak, laposak, puhák Larix
3.2.1.1. Pinus – Fenyő
Álörvös elágazású fák, ritkán cserjék. Hosszú, vékony tűik ún. törpehajtásokon, 2–3–5-ös csomókban (ritkán
magánosan vagy 7–8-asával), hártyás hüvelyben helyezkednek el. A barkaszerű, sárga hímvirágzatok a
hosszúhajtások alsó felében, kétharmadában jelennek meg, a nővirágzatok a csúcsi részen találhatók. Az alább
ismertetett fajok toboza két év alatt érik.
A nemzetség mintegy 80 faja az északi félgömbön él, többségük a mérsékelt és a hideg éghajlati zónában.
Gyűjteményekben vagy kísérleti céllal ültetve hazánkban is sok a Pinus faj: ezek nagy része jól bírja klímánkat,
különösen a két- és háromtűsek. Mivel azonban a díszérték szempontjából az egyes csoportok tagjai nem, vagy
alig különböznek egymástól, díszfaiskolai termesztésben csak a jellegzetes típusok egy-egy képviselője terjedt
el. Ezek a következők:
xlii
ismertetése
I. Egy csomóban 2 tűlevél található
1. ● A tűlevelek 2–7 cm hosszúak 2.
●● A tűlevelek 8–16 cm-esek P. nigra
2. ● A tűlevelek élénkzöldek, a rügyek erősen gyantásak. P. mugo

Többnyire elfekvő cserje
●● A tűlevelek kékes- vagy szürkészöldek, a rügyek csak P. sylvestris

± gyantásak. Fatermetű
II. Egy csomóban 5 tűlevél található
1. ● A hajtások hamvasak. A tűlevelek átlagban 12 cm-nél P. wallichiana

hosszabbak, erősen lelógók
●● A hajtások nem hamvasak. A tűlevelek átlagban 10 P. strobus

cm-nél rövidebbek, nem csüngők
1. KÉTTŰS FAJOK
Pinus nigra – Feketefenyő
20–30 méterre megnövő, széles kúp alakú, később ellaposodó koronájú fa. Tűje merev, sötétzöld, 8–16 cm-es,
törzsén a feketésszürke kéreg mélyen barázdált. 5–8 cm hosszú tobozát „nagy rózsatoboz” néven
koszorúkötéshez használják.
Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia. Nálunk is igen gyakran ültetik. Egyik legtűrőképesebb fenyőnk, mely
napra telepítve a szélsőségek (szik, nyirkos talaj, erős füst- gázszennyezettség) kivételével szinte minden talajon
és környezetben felhasználható, így homokon, karsztvidéken vagy a városban is. A mediterráneumban számos
alfaja él.
– – subsp. nigra(P. nigra var. austriana) – Magyarországon a faiskolai

forgalomban a legelterjedtebb. Ausztriában és a Balkánon honos. Fiatal korban
karcsú, később széles, tojásdad koronájú. Sűrűn álló tűi 8–16 cm-esek.
– – ’Fastigiata’ – Széles oszlopos termetű.
– – ’Silfid’ – Karcsú, tömött, oszlop alakú fajta. Sötétzöld tűlevelei kissé

csavarodottak. Magyar nemesítésű.
Pinus mugo – Havasi törpefenyő
Többnyire elfekvő ágú, alacsony cserje, néha kúpos koronájú fácska, kérge barnásszürke. Toboza apró (2–7 cm-
es). Tűlevelei 2–7 cm-esek, élénkzöldek, merevek, rügyei gyantásak.
Hazája Közép- és Dél-Európa hegyei (törpefenyvesek öve). Bár magashegységi faj, klímánkat jól bírja, ezért
sok helyen ültetik. Igényei, tűrőképessége hasonlóak a P. nigráéhoz.
Fajtái, alfajai közül nálunk az alacsony, sziklakertbe vagy cserjeszerűen foltokba telepíthetők terjedtek el:
– – ’Gnom’ – 1,5 m magas, sűrűn elágazó, gömb alakú törpefenyő.
– – ’Mops’ – Törpe növekedésű, kúp alakú fájta. Szélessége és magassága
xliii
ismertetése
egyforma.
– – subsp. pumilio(P m. ’Pumilio’) – Elfekvő ágú, igen lassú növekedésű. 40–50

cm-nél ritkán magasabb, lapos párnát alkot. Geográfiai változat a Déli-
Alpokból.
Pinus sylvestris; Pinus nigra; Pinus strobus
Pinus sylvestris – Erdeifenyő
20–30 méteres fa, fiatalon széles kúpos, később szabálytalan alakú, gyakran a lombos fákra emlékeztető
koronával. Törzsén a kéreg eleinte sárgásvöröses (ezért egyes vidékeken répafenyőnek – sárgarépa – is hívják),
majd egészen idős korban világos szürkésbarna. 3–6 cm-es tobozát a kötészet ugyancsak felhasználja („kis
rózsatoboz”) 4–7 cm hosszú tűlevelei kékes- vagy szürkészöld színűek, közepesen merevek, rügyei nem vagy
alig gyantásak.
Hazája Európa, Észak-Ázsia. Magyarországon a Nyugat- és Dél-Dunántúlon, valamint a Bakony nyugati részén
fordul elő, főleg mint erdőt alkotó faj.
Talaj és klíma iránt közepesen igényes (némi szárazságot is bír), tűrőképessége azonban elmarad a
P.nigráétól,főleg a száraz és szennyezett levegő tekintetében. A fenyőnél szokatlan formájú koronájával, szép
színű lombjával és törzsével szélesebb körű felhasználást érdemelne.
– – ’Fastigiata’– Karcsú oszlopforma, mereven felálló oldalágakkal.
– – ’Globosa Viridis’ – 2–3 m magas, széles kúp alakú törpefenyő. Tűi

világoszöldek.
xliv
ismertetése
– – ’Watereri’ – Kékes-ezüstös tűjű, 3–5 méter magas, ugyanolyan széles, lassú

növekedésű, tömött ágrendszerű fajta.
2. ÖTTŰS FAJOK
Pinus strobus – Simafenyő, amerikai selyemfenyő
25–40 méter magasra növő, kúpos (idős korban szélesebb kúpos) koronájú fa. Tűlevelei vékonyak, puhák.
Kérge még idős korban is sokáig sima marad. Toboza kissé meggörbült, henger alakú, megnyúlt, a pikkelyek
lazán állnak, a toboz hossza 10–24 cm. A virágkötészet „hasítótoboz” néven főleg koszorúkötéshez használja.
Hazája Észak-Amerika keleti része. Nálunk sokfelé ültetik, a Nyugat-Dunántúlon erdőnek is. Az öttűs csoport
többi képviselőjéhez hasonlóan elég páraigényes mezofiton, emellett a mészre is érzékeny. Újabban – különösen
kedvezőtlen ökológiai viszonyok között – gyakran megtámadja a gyapjastetű.
– – ’Radiata’ (’Nana’) – 2–4 m-es, szabálytalan gömb alakú bokor. 8–10 cm

hosszú tűlevelei szürkészöldek.
Pinus wallichiana (P. griffithii) – Selyemfenyő, himalájai selyemfenyő
20–30 méteres, széles kúpos koronájú, gyors növekedésű fa. Széles, hengeres toboza 15–30 cm hosszú („nagy
hasítótoboz”). Tűi 12–20 cm-esek, puhán lecsüngőek.
Hazája a Himalája. Keleties habitusával, hosszú, lecsüngő lombjával talán a legszebb Pinus faj. Igényei
hasonlóak a P.strobuséhozazzal a fő különbséggel, hogy a meszes talajon is jól érzi magát. Mélyrétegű, tápdús
talajon, rendszeres öntözés mellett a városi klímát is kielégítően bírja. Melegigényes növény. Hideg fekvésben a
csúcsa időnként visszafagy.
A Pinus nemzetség szaporítása: Afajokat magvetéssel, a változatokat és fajtákat az alapfaj cserépbe

begyökeresedett magoncára történő üvegházi oltással (oldallapozás, oldalékezés) szaporítjuk.
A fajták viszonylag ritkán kaphatók kereskedelmi forgalomban. A P. mugo subsp. pumilio eredeti termőhelyről
származó magról is szaporítható.
3.2.1.2. Picea – Luc
Igen szabályosan „örvös”, pontosabban álörvös elágazású fenyők (tipikus „karácsonyfák”). A tobozok egy év
alatt fejlődnek ki. Az Abies fajoktól a következő bélyegekben különböznek:
• leveleik többnyire négyélűek (ritkán laposak),
• megszáradva lehullanak, a levélripacs rücskös,
• a toboz lecsüngő, érés után nem hullik szét, keresett virágkötészeti alapanyag.
1. ● A tűlevelek ± négyszögletűek, mind a 4 oldalon 2.

levegőnyílásokkal
●● A tűlevelek laposak, csak felül van 2 széles, fehér P. omorika

levegőnyílás-sáv, mely a levelek elcsavarodása miatt
alulra kerül
2. ● A tűlevelek körkörösen állnak, kékes- vagy P. pungens

szürkészöldek, merev-szúrósak, 1,5 mm szélesek
●● A tűlevelek a hajtás felső részén félkörben állnak, 3.

tompa- vagy fényeszöldek, kissé szúrós végűek, 1 mm
szélesek
xlv
ismertetése
3. ● A tűlevelek fényes sötétzöldek, a rügyek hegyes P. abies

végűek
●● A tűlevelek fakózöldek vagy dereszöldek, a rügyek P. glauca

tompa végűek
Picea abies (P. excelsa) – Közönséges luc
30–40 méter magas, hengeresen kúpos koronájú fa. 1–2,5 cm hosszú, 1 mm széles, szúrós hegyű levelei 4 élűek,
mindegyik oldalán alig látható levegőnyílásokkal. Toboza a nemzetségen belül nagynak számít, 8–16 cm hosszú
(„szivartoboz”).
Hazája Észak- és Közép-Európa. Tipikus hegyvidéki faj. Magas hegységekben állományképző („fenyőöv”).
Nálunk az Alpok nyúlványain őshonosnak tartják. Elsősorban erdészeti szempontból értékes mint faanyag és
mint karácsonyfa. Páraigényes mezofiton, eredeti előfordulásának megfelelő hegyvidéki klímát és üde talajt
kíván. Száraz, sovány talajra, városi klímába nem való. Ilyen helyen gyakran tömegesen támadja meg a luc-
gubacstetű, ami tovább csúfítja az amúgy is sínylődő növényeket.
Igen sok fajtája van, amelyek főleg koronaformában különböznek az alapfajtól. Többségüket csak gyűjteményes
kertekben ültetik.
– – ’Inversa’ – 10–15 méter magasra nő. Sudara ferdén feláll, ezért karózni kell,
oldalágai zuhatagszerűen lecsüngenek.
– – ’Little Gem’ – Lapított félgömb alakú, törpe fajta.
– – ’Maxwellii’ – 1–1,5 m-es, kezdetben lapított félgömb, később kúp alakú

törpefenyő, a hajtásokon előreálló, merev tűlevelekkel.
– – ’Nidiformis’ – Alig 1 méteres, lapult gömb alakú, középen kissé bemélyedő,

fészek formájú. Sziklakertbe alkalmas, az előző fajtához hasonlóan.
– – ’Ohlendorffii’ – Előbb gömbölyded, majd szabálytalanul széles kúp alakú,

lassú növekedésű fenyő, felfelé növő, sűrű ágrendszerrel. 6–8 m magas lesz.
– – ’Tompa’ – Széles, tömött kúp alakú törpefenyő, keskeny, sötétzöld

tűlevelekkel. A cukorsüvegfenyőre hasonlít. Magyar fajta.
Picea glauca – Kanadai luc
Az alapfaj Magyarországon csak gyűjteményes kertekben látható. Alábbi fajtája viszont a törpe Picea fajták
közül a legelterjedtebb:
– – ’Conica’ – Cukorsüvegfenyő – Szabályos, tömött kúp alakú. Párás klímát, jó

talajt igényel. Száraz helyen a takácsatka tömegesen megtámadhatja.
Picea pungens – Szürke luc
20–30 méter magasra növő, karcsú kúpos koronájú fa. Világosbarna tobozai 6–10 cm-esek, puha pikkelyűek,
1,5–3 cm hosszú levelei szürkészöldek, merevek, szúrósak.
Hazája Délnyugat-USA (a Sziklás-hegység déli része), de állományt nem alkot. Bár párás klímában és jó talajon
fejlődik a legszebben, elég jól tűri a szárazabb, páraszegény klímát is, különösen a viaszosabb lombú, ezüstös-
kékes fajták. A nálunk elterjedt Picea-fajokközül a legvárostűrőbb – és talán a legdekoratívabb – faj.
Fajtái közül főleg a színváltozatok isivertek:
xlvi
ismertetése
– – var. glauca – Gyűjtőnév, a kékesszürke vagy kékeszöld levelű, magról nevelt

egyedeket sorolják ide.
– – ’Glauca Globosa’ – Kékes színű, törpe, szabálytalan növésű (1–1,5 m), de

idővel vezérhajtást hozva rövid szártagú, 6–8 m-es, karcsú kúpos koronát nevel.
Alacsonyan tartani az előtörő vezérhajtások eltávolításával lehet.
– – ’Hoopsii’ – Nagyon szép kúpos alakú, közepesen erős növésű. Viszonylag

hosszú
tűi télen-nyáron kifejezetten ezüstösek. Jelenleg nálunk ez a legkedveltebb

fajta.
– – ’Koster’ – Lombozata feltűnően hamvas ezüstöskék színű.
Picea abies; Picea pungens; Picea omorika
Picea omorika – Szerb luc
30 méteres, feltűnően karcsú koronájú fenyőfa, kicsi (3–6 cm-es), tojás alakú tobozokkal. Tűlevelei laposak,
felül két széles fehér légzőnyíláscsík található, amely a levél elcsavarodása miatt alulra kerül.
Hazája Bosznia. Mint glaciális reliktumfaj, viszonylag kis területen él vadon a Drina folyó völgyét övező
meredek mészkőhegyeken. Talaj- és éghajlati igénye a P.abies és a P. pungens között áll. Sudár koronájával,
gyors növekedésével Nyugat-Európában az egyik legkedveltebb luc. Újabban nálunk is mind gyakrabban
ültetik. Terjedését azért is szorgalmazzuk, mert a luc-gubacstetű nem támadja. Toboza a fiatal példányokon már
megjelenik, ami dekoratív hatását még fokozza.
– – ’Nana’ – Fiatalon gömb, később tömött kúp alakú, rövid szártagú, lassú
xlvii
ismertetése
növekedésű fenyő. 5–7 m magasra nő.
– – ’Pendula’ – A csüngő ágú típusok gyűjtőneve. A hazánkban forgalmazott klón

10–15 m magas. Rövid, ívelt oldalágain a hajtások lefelé csüngenek.
A Picea nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel, a fajtákat vagy a magot nem hozó, ritka fajokat téli
üvegházi oltással szaporítják. Az alany legtöbbször a P. abies. Aleggyakrabban a P. pungens ezüstös vagy kékes
levelű fajtáit oltják. Mivel ezek értékes tulajdonságaikat részben magról is örökítik, a faiskolák gyakran hoznak
forgalomba magpopulációból kiválogatott növényeket is ’Glauca’ néven. Az ilyen növények lombszíne
általában nem olyan intenzív, koronaformájuk viszont szabályosabb, mint az oltványoké.
A törpe fajták dugványról is szaporíthatók, igen nehezen és lassan gyökeresednek. A P. glauca ’Conica’-t
kizárólag így szaporítják.
3.2.1.3. Abies – Jegenyefenyő
A lucfenyőkhöz hasonló megjelenésű, de azoknál általában jóval igényesebb fajok. Egy-két, a közepest
majdnem elérő tűrőképességű kivételtől eltekintve a levegő szennyezettségére (SO2) rendkívül érzékeny
növények, nagyvárosba nem valók.
A Picea nemzetségtől megkülönböztető morfológiai bélyegeik:
• leveleik általában laposak,
• megszáradva nem hullanak le (az ágra „aszalódnak”),
• a levélripacs kerek,
• a toboz függőlegesen felálló, érés után (október–novemberben) széthullik, és csak a nyársszerű toboztengely
marad a fán.
A tobozok egy év alatt érnek. Egyes fajok esetében a fedőpikkelyek (brakteák) kígyónyelvszerűen kilógnak a
termőpikkelyek alól, más fajokéi takarva maradnak.
1. ● A tűlevelek felül fénylő sötétzöldek. Levegőnyílás- 2.

sávok csak a fonákon, esetleg a tűk színén a csúcsi
harmadban találhatók
●● A tűlevelek felül fénytelen szürkés- vagy kékeszöldek. 5.

Levegőnyíláscsíkok mindkét oldalon vannak
2. ● A tűlevelek körkörösen állnak 3.
●● A tűlevelek fésűsen vagy kefeszerűen állnak 4.
3. ● A levelek szúrós hegyűek, 1,5–3 cm hosszúak, a Abies cephalonica

hajtások kopaszok
●● A levelek tompa csúcsúak, 1–2 cm hosszúak. A A. koreana

hajtások gyéren szőrösek
4. ● A levelek fésűsen állnak. A rügyek hármasával egy A. alba

síkban helyezkednek el
●● A levelek több sorban, kefeszerűen állnak. A 4 rügy A. nordmanniana

közül 3 egy síkban, a negyedik alattuk helyezkedik el
5. ● A levelek 3–8 cm hosszúak, lapítottak A. concolor
xlviii
ismertetése
●● A levelek 0,8–1,5 cm-esek, vastagok A. pinsapo
Abies alba – Közönséges jegenyefenyő
30–40 méterre megnövő, kúpos koronájú fa. 1,5–3 cm hosszú, 2–3 mm széles, tompa vagy kicsípett csúcsú
tűlevelei fésűsen állnak, színük fénylő sötétzöld, a fonákon két fehéres légzőnyíláscsíkkal. Hajtásai kissé
szőrösek.
Hazája Közép- és Dél-Európa hegyei. Nálunk Nyugat-Dunántúlon, az Alpok nyúlványain őshonos, luccal,
bükkel alkot erdőt A legigényesebb jegenyefenyők közé tartozik, kizárólag párás, kiegyenlített klímába,
mélyrétegű, tápdús, laza talajra ültessük. Fiatalon kissé fagyérzékeny.
– – ’Pyramidalis’ – Mereven felfelé törő ágú, oszlopos termetű.
Abies nordmanniana; Abies cephalonica; Abies concolor
Abies nordmanniana – Kaukázusi jegenyefenyő
20–30 méter magas, tömött, kúpos koronájú fa. 2–3,5 cm hosszú, 2–2,5 mm széles, kicsípett csúcsú, fényes
sötétzöld levelei megdörzsölve kellemesen narancsos illatúak, Hasonlóak az előző fajéhoz, csak a hajtás felső
részén félkörben, kefeszerűen állnak.
Hazája a Kaukázus. Igényes mezofiton, de az Abies nemzetségen belül edzettnek számít. Várostűrése közepes.
xlix
ismertetése
Abies nordmanniana
Abies cephalonica – Görög jegenyefenyő
15–30 méter magasra növő, tömött, kúpos koronájú fa. Hajtásai kopaszok, 1,5–3 cm hosszú, 2–2,5 mm széles
levelei merevek, fényeszöldek, szúrós hegyűek. A levelek a hajtáson körkörösen helyezkednek el, fonákukon a
légzőnyílások alkotta két fehéres csíkkal.
Hazája Görögország hegyei. Páraszegény levegőt és közepesen száraz talajt is elbír (a legszárazságtűrőbb
Abies).
Abies concolor – Kolorádófenyő, kolorádói jegenyefenyő
20–40 méteres, tömött, kúpos koronájú fa. Levelei 3–8 cm hosszúak, lapítottak, sarlósan felfelé állnak, színük
fénytelen szürkés- vagy kékeszöld. Levegőnyílások a levél színén és fonákán is találhatók.
Hazája a Sziklás-hegység déli vidékei (Coloradotól Észak-Mexikóig). Nyugat-Európában kimondottan

várostűrő fenyőnek tartják. Nálunk inkább azt mondhatjuk, hogy az Abies fajok közül az egyik legvárostűrőbb,
de nagyvárosba azért nem való. Humuszban gazdag és enyhén savanyú kémhatású talajt kíván. A szárazságot
közepesen tűri.
– – ’Compacta’ – Szabálytalan, tömött, bokor alakú fajta, mely idővel rövid

szártagú, kúpos koronájú lesz, hacsak a csúcshajtását rendszeresen vissza nem
csípik.
– – ’Violacea’ – Tűi kékesfehérek. Az alapfajnál szárazságtűrőbb.
Abies pinsapo – Spanyol jegenyefenyő
20–25 méter magasra növő, széles, kissé szabálytalanul kúpos koronájú fa. Levelei tompák, vaskosak, rövidek
(0,8–1,5 cm-esek), színük és légzőnyílásaik elhelyezkedése hasonló az előző fajéhoz.
Hazája Dél-Spanyolország hegyvidéke. A legszebb, de egyben a legigényesebb jegenyefenyő. Védett fekvést,

laza, tápdús talajt, kiegyenlített, párás klímát kíván.
l
ismertetése
– – ’Glauca’ – Kertbe főleg ezt az intenzív ezüstös-kékes lombú fajtát ültetik.
Abies koreana – Koreai jegenyefenyő
10–15 méter magasra növő fa. Lassú növekedésű, levelei rövidek, az A. nordmannianáéhozhasonlóan állnak. Az
1,5 méteres oltványokat, illetve a 2 méter magasra nőtt magoncokat már tobozok díszítik.
Hazája Korea hegyvidéki területei.
A meszes talajt nem kedvelő, intenzív viszonyok közé, főleg házikertbe való dekoratív faj.
Az Abies nemzetség szaporítása: A fajokat magvetéssel (vegyes állományban lévő anyanövények magjából
gyakran hibrid magoncok kelnek!), a fajtákat téli üvegházi oltással szaporítják. Az alany az alapfaj vagy az A.
nordmanniana.
3.2.1.4. Pseudotsuga – Duglászfenyő
A lucfenyőhöz hasonló megjelenésű és lombozatú fák. Tűik azonban hosszabbak és lényegesen lágyabbak,
laposabbak, fonákukon két vékony fehér légzőnyíláscsíkkal. Megdörzsölve narancsillatúak. Az egy év alatt érő
tobozuk megnyúlt tojás alakú, a széles, laza termőpikkelyek közül nyelvszerűen kilógó, háromhegyű
fedőpikkelyekkel.
Pseudotsuga menziesii (P.douglasii) – Oregoni vagy közönséges duglászfenyő
A világ legnagyobb fái közé tartozik. Hazájában, az USA Csendes-óceánhoz közeli, bő csapadékú területein 100
méteres magasságot is elér. Nálunk 20–40 méterre nő. Tűlevelei világoszöldék vagy szürkészöldek, a toboz
fedőpikkelyei nem hajlanak vissza. Közepesen párás klímába, üde, mészmentes talajba való. Gyors növekedésű
faj, mely erdészetileg is fontos.
Pseudotsuga menziesii
– – var. viridis – Zöld duglászfenyő – Tűi hosszúak, lágyak, világos- vagy

sárgászöldek, a toboz fedőpikkelyei nem hajlanak vissza. Igényes, kissé
mészérzékeny.
– – var. glauca(P. glauca) – Kék duglászfenyő – A var. viridis változatnál

díszesebb és edzettebb, de lassúbb növekedésű. Levelei kékeszöldek, a toboz
fedőpikkelyei visszahajlanak. Hazája az észak-amerikai Sziklás-hegység
szárazföldi klímájú területei. Közepesen szárazságtűrő, klímánkban a
li
ismertetése
legmegfelelőbb duglászfenyő.
Szaporítása: magvetéssel, a fajtáké téli üvegházi oltással történik.
Pseudotsuga menziesii; Larix decidua
3.2.1.5. Larix – Vörösfenyő
Larix decidua (L. europaea) – Európai vörösfenyő
30–40 méteresre növő, hengeresen kúpos koronájú, lombhullató fenyő. Puha, lapos, világoszöld tűlevelei a
hosszúhajtásokon egyesével csavarvonalban, a bütyökszerű rövidhajtásokon 30–40(–60)-as csomókban állnak.
Egy év alatt érő toboza 2–4 cm-es, széles tojás alakú, és kinyílva több évig az ágakon marad.
Hazája Közép-Európa hűvösebb vidékei. Nálunk a Nyugat-Dunántúlon őshonos. Hegyvidéki, pára- és

fényigényes, mezofiton. Nagyobb parkba, jó vízgazdálkodású, tápdús talajba való. A gyapjastetűre érzékeny,
különösen fiatal korban.
lii
ismertetése
– – ’Puli’ – Hajtásrendszere csüng. Többnyire 50–150 cm magas törzsre oltják.

Magyar fajta.
Szaporítása: az alapfajé magvetéssel, fenti fajtáé téli üvegházi oltással történik, a L. decidua magoncaira.
3.2.1.6. Cedrus – Cédrus
1. ● A tűlevelek 3–5 cm hosszúak, a sudár és a C. deodara

vezérhajtások vége bókol
●● A tűlevelek max. 3 cm hosszúak, a sudár és a 2.

vezérhajtások vége nem bókol
2. ● A hajtások rövid szőrűek. A levelek 2,5 cm-nél C. atlantica

rövidebbek, kékeszöldek vagy ezüstszürkék
●● A hajtások + kopaszak. A levelek 2,5–3 cm hosszúak, C. libani

többnyire sötétzöldek
Cedrus atlantica (C. libani subsp. atlantica) – Atlasz-cédrus
30–40 métert elérő, széles koronájú fa. Levelei a Larixéhozhasonló elrendezésűek, de örökzöldek, merevek,
színük kékeszöld vagy ezüstszürke. Tojás alakú és nagyságú, sima toboza 2–3 év alatt érik.
Hazája Észak-Afrikában az Atlasz-hegységben van. Páraigényes mezofiton, fiatal korban fagyérzékeny. 20–30
évenként előforduló igen kemény teleken idős példányai is visszafagyhatnak. Ezért – bár egyedülállóan szép
növény – csak kis mennyiségben szaporítják és ültetik.
– – ’Glauca’ – Tűi kékesezüstösek. Edzettebb és gyakrabban ültetett, mint az

alapfaj.
Időnként faiskolai forgalomba kerül a C.atlanticáhozhasonló igényű és megjelenésű, de kissé zömökebb és

zöldebb C. libani – libanoni cédrus is, valamint a hosszú tűjű és bókoló oldalágú C. deodara – himalájai
cédrus, mely nálunk a cédrusok között a legfagyérzékenyebb.
A Cedrus nemzetség szaporítása: az alapfajoké magvetéssel, a fajtáké oltással.
Cedrus atlantica
3.2.2. Taxodiaceae – Mocsárciprusfélék
1. ● Lombhullató fák 2.
liii
ismertetése
●● Örökzöld fák Sequoiadendron
2. ● A fiatal ágak és a rövidhajtásokon a levelek ± Taxodium

váltakozó állásúak
●● A fiatal ágak és a rövidhajtásokon a levelek átellenesek Metasequoia
3.2.2.1. Taxodium – Mocsárciprus
Taxodium distichum – Virginiai mocsárciprus
30–40 méterre növő, fiatalon karcsú koronájú, később elterebélyesedő, lombhullató fenyő. Puha, lapos tűlevelei
a hosszúhajtásokon szórtan, a levelekkel együtt lehulló rövidhajtásokon sűrűn, fésűsen helyezkednek el. A
páratlanul szárnyalt levélre emlékeztető rövidhajtások, valamint a rügyek szórt állásúak. Lombja ősszel érdekes
barnásvörösre színeződik.
Sequoiadendron giganteum; Taxodium distichum;
Hazája Észak-Amerika délkeleti részének mocsaras területei. Kertben ennek megfelelő ökológiában érzi igazán
jól magát, ilyen helyen kúpos-üreges légzőgyökerei is kifejlődnek. Mészben szegény talajon jó kerti viszonyok
közt is kielégítően fejlődik.
liv
ismertetése
Szaporítása: magvetés.
Taxodium distichum
3.2.2.2. Metasequoia – Ős-mamutfenyő
Metasequoia glyptostroboides – Kínai ős-mamutfenyő
A mocsárcipruséra emlékeztető termetű és lombozatú, 25–35 m magas, lombhullató fa. Legszembetűnőbb

megkülönböztető morfológiai bélyege, hogy rövidhajtásai, valamint rügyei átellenes állásúak.
Hazája Délnyugat-Kína, ahol 1941-ben fedezték fel Szecsuán tartományban. Korábban csak kövületekből
ismerték és rég kihalt fajnak vélték. Gyors növekedésű, klímánkat jól tűrő, közepes igényű mezofiton.
Szaporítása: magvetéssel történik tavasszal, üveg vagy fólia alatt. Csak az idős példányok magja csíraképes.
3.2.2.3. Sequoiadendron – Mamutfenyő
Sequoiadendron giganteum (Sequoia gigantea) – Hegyi mamutfenyő
Hazájában 100 métert is elérő, nálunk 30–40 méterre növő, karcsú kúpos koronájú, feketészöld, tömött
lombozatú fa. Hajtásain a megnyúlt, pikkelyszerű levelek spirálisan, három sorban helyezkednek el. Vastag,
vörösbarna kérge taplószerűen rugalmas.
lv
ismertetése
Sequoiadendron giganteum
Hazája Kalifornia, ahol állományai ma már védettek. Páraigényes, mészérzékeny mezofiton, fiatalon
fagyérzékeny.
Szaporítása: magvetés tavasszal hidegágyba. (Fiatal korban a nyár végén vagy télen üveg alatti félfás
dugványozással is szaporítható.)
3.2.3. Cupressaceae – Ciprusfélék

Parképítészeti szempontból igen fontos, alakgazdag és többnyire jó tűrőképességű nemzetségek, illetve fajok
tartoznak ebbe a családba. Leveleik a Juniperus nemzetség esetében részben árszerűek, részben pikkely alakúak,
a többi nemzetségé pikkely alakúak, legalábbis a kifejlett egyedeken.
Az árszerű levél az ősibb alak. Erre utal az is, hogy a pikkelylevelű fajok magoncai is először puha, árszerű,
juvenilis leveleket fejlesztenek, s csak később alakul ki a fajra jellemző levélforma.
Érdekes módon a magoncok néha megrekednek a fiatalkori állapotban: idősebb korukban is csak árszerű
leveleket fejlesztenek, s tobozt nem, vagy alig hoznak. Ilyen fiatalkori formák rügymutációval is keletkezhetnek.
Ezeket a később vegetatív úton fajtaként elszaporított fiatalkori alakokat nevezi a kertészeti szakzsargon
retinospóra alaknak. Különösen a Thuja és Chamaecyparis nemzetségekben gyakoriak. Az elnevezés onnan
származik, hogy az ilyen – Japánban, Kínában már évszázadok óta szaporított-fajták egy részét a botanikusok
kezdetben toboz híján egy külön gyűjtőnemzetségbe, a Retinospora nemzetségbe sorolták, s csak később,
pontosabb vizsgálatok után kerültek végleges rendszertani helyükre.
A retinospóra alakok közös jellemzője, hogy – fiatal állapotú, zsenge szövetű lévén – vegetatív úton
könnyebben szaporíthatók, viszont jóval kényesebbek, igényesebbek, mint az alapfaj.
1. ● A fiatal ágak laposak 2.
●● A fiatal ágak hengeresek vagy szögletesek, nem 5.

laposak
2. ● Már a 4–6 m-esek tobozt hoznak (a juvenilis alakjaik 3.
lvi
ismertetése
kivételével)
●● A növények nem, vagy csak a 8–10 m-es példányok xCupressocyparis

hoznak tobozt. Kúp alakú, gyors növekedésű fák,
hegyes végű pikkelylevelekkel
3. ● A toboz tojás vagy hosszúkás tojás alakú. A 4.

tobozpikkelyek több sorban állva fedelékesen takarják
egymást. A sudár egyenesen feláll (nem bókol)
●● A toboz gömbölyded. Az egy pontból kiinduló Chamaecyparis

tobozpikkelyek csúcsukon pajzs alakúak, egymáshoz
illeszkedve nem fedik egymást. A sudár oldalra hajlik
(bókol)
4. ● A toboz 6–8(–12) szabadon álló pikkelyből összetett. Thuja

A levelek párosan átellenesek
●● A toboz 6 pikkelyből áll, melyek közül a középső pár Calocedrus

oszlopszerűen összenőtt. A levelek 2–2 levélpár
torlódása miatt látszólag 4-es örvökben állnak
5. ● A nővirágból gömbölyded, dió nagyságú toboz Cupressus

fejlődik. Egylakiak
●● A nővirágokból tobozbogyó fejlődik. Többnyire Juniperus

kétlakiak
3.2.3.1. Thuja – Tuja
1. ● A főágak az elágazásaikkal együtt ± vízszintes, esetleg 2.

ferde síkban állnak, felül sötét-, alul halványabb
zöldek. A keskeny tobozpikkelyek végén nincsen
szarvszerű függelék
●● A főágak az elágazásaikkal együtt ± függőleges síkban Th. orientalis

állnak, mindkét oldaluk egyforma színű. A
tobozpikkelyek vége szarvszerűen, ívesen visszahajló
2. ● A fiatal ágacskák alul kékesfehéren foltosak Th. plicata
●● A fiatal ágacskák alul nem fehérfoltosak Th. occidentalis
Thuja occidentalis – Nyugati tuja
10–20 méter magasra növő, karcsú, kúpos, tömött koronájú fa vagy cserje. Az ágacskák vízszintesen állnak:
dorziventrálisak. A pikkelylevelek közepén mirigydudor van. A toboz laza, rügyszerű, a tobozpikkelyek
szárazak. Az ágacskák fonáki része valamivel világosabb zöld, mint a színe, fehéres rajzolat nélkül.
Hazája Észak-Amerika. Nálunk elterjedten ültetett, sok fajtája van. Közepes tápanyag- és nedvességigényű (a
várost is közepesen tűri), az átlagosnál valamivel nyirkosabb talajt is kibír. Nyírott vagy nyíratlan sövénynek is
alkalmas.
lvii
ismertetése
Thuja occidentalis
Oszlop alakúak
– – ’Columna’ – Karcsú oszlop, ferdén felálló oldalágakkal.
– – ’Fastigiata’ – Nagy termetű, széles oszlop. Gyűjtőnév: az oszlop alakú fajták

magoncai.
– – ’Holmstrup’ – Lassú növekedésű, 3–4 méterre megnövő, kúp alakú.
– – ’Malonyana’ – 6–8 m-es, egészen karcsú oszlop, rövid oldalágai majdnem

vízszintesen állnak. Ambrózy-Migazzi István malonyai arborétumából terjedt
el.
– – ’Malonyana Aurea’ – Mint az előző fajta, de a levelei kihajtáskor sárgák,

később zöldessárgák.
– – ’Micky’ – Zárt kúp alakú, fénylő sötétzöld lombú. A ’Holmstrup’ törpe

változata, magyar fajta.
– – ’Smaragd’ – 5–6méter magasra növő, tömör, karcsú kúp. Lombja élénkzöld,

színét télen is megtartja. Jelenleg a legelterjedtebb fajta, sövénynek és
szoliternek is igen szép.
Gömb alakúak
lviii
ismertetése
– – ’Danica’, ’Kobold’, ’Little Champion’, ’Tiny Tim’ – 30–40 cm-es törpe

fajták.
– – ’Globosa’ – 1,5–2méteres gömb.
– – ’Golden Globe’ – 1–l,5m-re növő, sárga lombú gömb.
– – ’Golden Globe’ – 1–1,5m-re növő, sárga lombú gömb.
– – ’Little Giant’ – Lapított gömb alakú, sötétzöld pikkelylevelű, igen lassan növő
törpe tuja.
– – ’Woodwardii’– 1–1,5m-es, igen szabályos, tömött gömb.
Sárga levelűek (3–5 m-esek)
– – ’Europe Gold’ – Aranysárga, színét télen is tartja.
– – ’Sunkist’ – Mélysárga hajtásvégű, bronzosodó.
– – ’Rheingold’ – Bronzosan sárga színű, alacsony, kúpos,vékony ágrendszerű,

átmeneti alak, részben árszerű, részben pikkelylevelekkel.
Egyéb fajták
– – ’Brabant’ – Tompa végű, keskeny kúpkoronát nevel, lombozata nyírás nélkül

is igen tömött és sűrű.
– – ’Ericoides’ – Fiatalkori alak, nyáron kékeszöld, télen lilászöld, puha, lapos

tűlevelekkel.
– – ’Henezia’ – Keskeny oszlopos koronát nevel, ágacskái kagylósak, spirális

elrendezésűek. Magyar fajta.
– – ’Rynlia’ – Tömött tojásdad koronájú széles sövénynek igen alkalmas.
– – ’Spiralis’ – 3–4 méter magasra megnövő, sötét lombú, kúp alakú fajta, hajtásai
teratológiásak, csavarodottak.
lix
ismertetése
Thuja occidentalis ’Ericoides’
Thuja plicata – Óriás tuja
Észak-Amerikában 60, nálunk csak 20–30 méterre megnövő, széles kúp alakú fa. Levelén a mirigydudor nem
feltűnő. Az ágacskák színe fénylő sötétzöld, fonáka világoszöld, fehéres rajzolatokkal.
Hazája Észak-Amerika nyugati partvidéke Alaszkától Kaliforniáig. Párás klímát, üde, tápdús talajt igényel.
Kedveli a nyirkos területeket is: ilyen helyen a földre hajló alsó ágai meggyökeresednek, csúcsuk fölfelé tör, s
az anyanövény körül több gyűrűben valóságos erdőt alkotnak. Fiatalon kissé fagyérzékeny.
– – ’Atrovirens’ – Sötétzöld lombú, erős és tömött növésű, edzett fajta.
– – ’Aurea’ – Csak ágacskáinak vége sárgás, a fajnál ellenállóbb.
– – ’Zebrina’ – Hajtásai keresztben sárga, majd fehéres csíkosak.
lx
ismertetése
Thuja orientalis; Thuja plicata;
Thuja orientalis (Biota o., Platycladus o.) – Keleti tuja, életfa
5–10 méter magas, széles kúpos, tojás alakú fa vagy cserje. Az ágacskái csaknem függőlegesen állnak, mindkét
oldaluk egyformán zöld. A pikkelylevél közepén hosszanti barázda van. Toboza gömb vagy tojás alakú,
tobozpikkelyei fiatalon húsosak, csúcsukon horgasan visszahajló függelékkel.
Hazája Kína, Korea. Klímánkat jól tűrő, különösen a temetőkben gyakran ültetett, kedvelt faj. Szárazság- és
várostűrése megközelíti a Pinus nigráét.A nyirkos talajok kivételével minden talajon jól fejlődik. Sövénynek is
alkalmas.
– – ’Aurea’ – Gyűjtőnév, a sárga lombú (többnyire magonc eredetű) alakokat

foglalja magában.
– – ’Aurea Nana’ (’Berckman’) – 0,8–1,5 m magasságot elérő, tömött tojásdad

(vagy tompa kúp) alakú fajta. Lombja mélysárga, télen bronzosra színeződik
– – ’Juniperoides’ – Alig 1 m-es, tompa kúp alakú. Sűrűn álló hajtásain a 8 mm-
es, keresztben átellenes levelek ár formájúak. Fiatalkori alak.
– – ’Pyramidalis Aurea’ – Kúpos termetű, kihajtáskor sárga, később zöldessárga

lombú, gyors növekedésű fajta.
A Thuja nemzetség szaporítása: magvetés (alapfaj), félfás dugványozás (a legtöbb fajta), téli üvegházi oltás
(néhány Th. orientalis és Th. occidentalis fajta).
lxi
ismertetése
A Thuja fajok és fajták összehasonlítása a 6. táblázatban található.
3.2.3.2. Calocedrus – Gyantáscédrus
Calocedrus decurrens (Libocedrus d., Heyderia d.) – Kaliforniai gyantáscédrus
30–40 méter magas, lekerekített csúcsú, kúp vagy oszlop alakú fa. Lapos hajtásain rövid és hosszú ízközök
váltakoznak, így a párosan átellenes, fényeszöld pikkelylevelek látszólag négyesével, álörvökben állnak. 2–3
cm-es, világosbarna, hosszúkás toboza az első évben érik.
Hazája az USA délnyugati része. Talajigénye közepes, de párás klímát kíván. Néha faiskolai forgalomban is
kapható, inkább azonban gyűjteményes kertekben találkozunk vele. Mereven felfelé törő, karcsú koronájának
üdezöld színe télen sem változik.
Szaporítása: magvetés tavasszal, hidegágyba.
Chamaecyparis nootkatensis; Calocedrus decurrens
Calocedrus decurrens
3.2.3.3. Chamaecyparis – Hamisciprus
lxii
ismertetése
A tujákhoz hasonló megjelenésű és lombú örökzöld fák. Tobozuk azonban gömb alakú, a csúcsukon
többszögletű, pajzsszerűen kiszélesedő tobozpikkelyekkel. A növények csúcsa bókol.
1. ● A fiatal ágacskák alsó részén fehér folt vagy rajzolat 2.

látható
●● A fiatal ágacskák mindkét oldalon sötétzöldek Ch. nootkatensis
2. ● Az ágacskák alján a leveleken fehér rajzolat található. 3.

A levelek csúcsa hegyes vagy tompa. A szélső levelek
nagyobbak, mint a középsők
●● A fiatal ágacskák alján hosszúkás fehér foltok vannak. Ch. pisifera

A levelek csúcsa kihegyezett, elálló. Az örvszerűen
álló levelek ± egyforma hosszúak
3. ● A levelek hegyesek, mirigyesek. A fonákon az × alakú Ch. lawsoniana

fehér rajzolat gyakran elmosódott
●● A levelek tompák, nem mirigyesek. A fonákon jól Ch. obtusa

látható Y alakú rajzolat van
Chamaecyparis fajok hajtástípusai (fonáki rész)
Chamaecyparis lawsoniana – Oregoni hamisciprus
20–40 méter magasra növő, oszlopszerűen kúpos koronájú fa. A sötét-, kékes- vagy szürkészöld ágacskák alján
a levelek találkozásánál elmosódó × alakú rajzolat van. Egy év alatt érő tobozai 8 mm-esek, gömbölydedek.
Hazája Kalifornia, Oregon csapadékban gazdag vidékei. Páraigényes faj, de jó közepes vízellátási viszonyok
között is kielégítően fejlődik. A nemzetségből ez a faj bírja a legjobban a klímánkat.
lxiii
ismertetése
Chamaecyparis lawsoniana
Ezüstös lombúak (az alapfajnál valamivel edzettebbek)
– – ’Alumii’ – Szürkéskék lombú, felálló ágú fajta.
– – ’Columnaris’– Karcsú, kúpos, majdnem oszlop alakú, levelei kékeszöldek.

Közepes igényű, sövénynek és szoliternek is kiváló. Dugványai jól
gyökeresednek.
– – ’Lővér’ – Széles kúp alakú, gyors növekedésű, kékeszöld lombú.

Dugványozással könnyen szaporítható. Magyar fajta.
– – ’Pembury Blue’ – Az egyik legszebb fajta, ezüstkék lombú. Közepes

növekedésű, kúp alakú. A hajtások a növény alsó harmadában vízszintesen
állnak vagy kissé bókolnak. Igényes, érzékeny!
– – ’Van Pelt’s Blue’ – Mint a ’Columnaris’, de a pikkelylevelei ezüstösebb

kékek.
Sárga lombúak
– – ’Stewartii’ – Aranysárga lombú, erős növekedésű.
– – ’Golden Wonder’ – Széles kúp alakú, szép sárga színű, fiatal korban kissé
fagyérzékeny. Tűző napra ne ültessük!
lxiv
ismertetése
– – ’Nova’ – Gyors növekedésű, sárga lombú.
– – ’Stardust’ – A téli hideggel szemben ellenálló, gyors növekedésű, kúpos

koronájú. Hajtásai vékonyak, sárgás színűek, a hajtások vége visszazöldülésre
hajlamos.
Gömb alakúak
– – ’Globosa’ – Alig 1 m-es, gömb alakú, tömött ágrendszerű, kékeszöld

pikkelylevelekkel.
– – ’Globus’ – Fiatalon gömb, később tojás alakú, lassan növő, fagytűrő.

Pikkelylevelei szürkészöldek. Alacsony sövény nevelésére is kiváló. Magyar
fajta.
– – ’Globus Silver’ – l–2 m-es, lapított gömb alakú, tömött ágrendszerű, kékeszöld
pikkelylevekkel. Magyar fajta.
– – ’Minima Glauca’ – Törpe növekedésű, zöldesszürke lombú.
Átmeneti alakok
– – ’Blue Surprise’ – Az ’Ellwoodii’ javított változata: színe még kékebb, lombja

edzettebb.
– – ’Ellwoodii’ – 3–4 m-es, tömött oszlopos termetű. Lombja ezüstös, többségében
lapos és rövid tű, kisebb részben pikkely alakú levelekkel. Szép, de igen
kényes.
– – ’Fletcheri’ – Az előzőhöz hasonló, de széles henger alakú, a lombszíne pedig
szürkészöld.
Egyéb fajták
– – ’Erecta Viridis’ – Lombja haragoszöld, koronája tojás alakú, hegyes csúcsú.
– – ’Silvania’ – Közepes növekedésű, kúp alakú, mélyzöld színű. Magyar fajta.
– – ’Wisselii’ – Karcsú, kúpos, sötétzöld lombú fajta. Ágai ritkásan elállók, rajtuk
spirálisan elhelyezkedő, zömök ágacskákkal és hajtásokkal.
– – ’Pottenii’ – Tömött, karcsú kúp alakú. Pikkelylevelei fényeszöldek. 10 m-t is

elér, de lassú növekedésű.
Habitusrajzok a Chamaecyparis lawsoniana fajtákról a 312. oldalon.
Chamaecyparis pisifera - Szavára hamisciprus
30–50 méter magas, karcsú kúpos fa. Sötétzöld ágacskáinak fonákán a leveleken két sorban vessző alakú,
fehéres foltok vannak. Gömbölyded toboza apró. 5–6 mm-es, az első évben érő.
Hazájában, Japánban a nedves talajú, párás völgyek növénye, nálunk is a legigényesebb fenyők közé tartozik.
lxv
ismertetése
Chamaecyparis pisifera
– – ’Filifera’ – Vékony, fonalas, gyéren elágazó, zöld ágacskái hosszan

lecsüngenek.
– – ’Filifera Nana’ – Az előző fajta törpe növekedésű változata.
– – ’Squarrosa’ – Fiatalkori alak, kékeszöld, puha tűlevelekkel és 10–15 méteres,

laza kúpkoronával. Rendkívül kényes, páraigényes fajta, ezért ma már csak
gyűjteményekben látható.
– – ’Boulevard’ – Az előző fajtára hasonlít, de annál alacsonyabb, intenzívebb

kékes-ezüstös színű és edzettebb.
Chamaecyparis obtusa – Japán hamisciprus
20–40 m magas fa, szabályos kúp alakú koronával. Vastag, tompa csúcsú pikkelylevelei felül fényeszöldek, a
fonákon ezüstösfehérek. Az első évben érő tobozai 8–10 mm-esek. Hazája Japán. Üde talajba, párás klímába
való.
– – ’Nana Gracilis’ – Lassan növő, szabálytalan kúp, vagy tojás alakú törpefenyő.
Fényes üdezöld hajtásai kanálszerűen meggörbültek.
Chamaecyparis nootkatensis – Nutka-hamisciprus
lxvi
ismertetése
30–40 méter magas, kúpos koronájú fa. Ágacskái mindkét oldalukon egyformán szürkészöldek. 10 mm
átmérőjű tobozai a 2. évben érnek.
Hazája Észak-Amerika nyugati része. Magyarországon elég ritkán ültetett, páraigényes, mezofiton.
Tűrőképesség szempontjából a Ch. lawsoniana után a második helyen áll a nemzetségen belül.
– – ’Pendula’ – Az alapfajnál elterjedtebb. Vízszintes ágairól az ágacskák és

hajtások függőlegesen lecsüngenek.
A Chamaecyparis nemzetség szaporítása: A fajokat tavaszi magvetéssel szaporítják. Sűrűn kell vetni, mert a
magvak zöme léha. A fajták félfás dugványait ősszel hidegágyban vagy télen üvegházban gyökereztetik. A
nehezen gyökeresedő, sárga levelű fajtákat és a törpe növekedésűeket (a kezdeti fejlődés meggyorsítására)
inkább növényházban oltják.
A Chamaecyparis fajok és fajták összehasonlítása az 1. táblázatban található.
3.2.3.4. Cupressus – Ciprus
A nemzetségbe tartozó fajok a Föld szubtrópusi, illetve mediterrán klímájú területein élnek. Fény- és
melegigényesek, viszont igen jó szárazságtűrők. A mi klímánkban csak néhány fajuk télálló, az is csak ott, ahol
a szőlő és a füge is beérik. Közülük a faiskolák az alábbi két fajt forgalmazzák.
Cupressus arizonica; Cupressus sempervirens
Cupressus arizonica – Arizónai ciprus
lxvii
ismertetése
Gyors növekedésű, szélesebb kúp alakú, 20–30 méter magasságot is elérő, dekoratív fenyőfaj. Hajtásai felfelé
törők, pikkelylevelei szürkék. 2–2,5 cm-es tobozai gömb alakúak, bennük a mag áprilisban érik be (az érés jele:
barna mag a tobozon belül).
Hazája az USA déli-délnyugati része. Meleg- és napfénykedvelő, de ezzel együtt a leginkább fagytűrő ciprus
faj.
– – ’Glauca’ – Az ezüstös alakok gyűjtőneve. Már fiatal korban csíraképes magot

terem.
Cupressus sempervirens – Európai ciprus
A mediterrán hosszú életű, karakterisztikus fája. 15–20 méter magasra is megnő. Ágai ± vízszintesen állnak.
Keresztben átellenes pikkelylevelei sötétzöldek. Virága egyivarú, egylaki. 2–3 cm-es tobozai gömb alakúak.
Hazája Észak-Afrika, Görögország, Kis-Ázsia.
– – ’Stricta’ – Karcsú, oszlopos termetű. A mediterránban általánosan ültetett

karakternövény. Gyors növekedésű, melegigényes, fagyérzékeny örökzöld.
Csak kimondottan védett helyre, meleg mikroklímába telepítsük.
A Cupressus nemzetség szaporítása: Az alapfajoké magvetéssel, a fajtáké oltással esetleg dugványról történik. A
fajták magoncainak egy része örökli a szülőnövény bélyegeit. A faiskolában ritkás drótszerű gyökereket
nevelnek, ezért az átültetést a nagyobb méretűek (1 m felett) rosszul tűrik.
3.2.3.5. × Cupressocyparis – Hibridciprus
× Cupressocyparis leylandii – Leyland-ciprus
A Leyland-ciprus a leggyorsabban növő, pikkelylevelű díszfenyő. Éves növekménye 1–1,5 m is lehet. 20 éves
korára eléri a 20–22 m-es magasságot. Származása szakmai körökben ma is heves viták tárgyát képezi. A
leginkább elfogadott álláspont szerint a Cupressus macrocarpa és a Chamaecyparis nootkatensis spontán
hibridje, amely több alkalommal és több helyen is létrejött. Levelei az utóbbi szülőre emlékeztetnek, de hajtásai
zöld színűek, felállóak, a sudara nem bókol. Széles oszlop alakú koronát nevel, tobozt csak idős korban, keveset
hoz. Magyarországon az 1970-es évek elején ültették az első példányokat. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják,
hogy sokkal jobban bírja a szárazságot, mint a hasonló díszt adó Chamaecyparis fajok.
Több klónja van forgalomban, de ezek oly kis mértékben különböznek egymástól, hogy a faiskolai árjegyzékek
általában fajtanév nélkül forgalmazzák őket.
– – ’Haggerston Grey’ – Magyarországon a legelterjedtebb, szürkészöld lombú

fajta. Szoliterként és csoportosan egyaránt jól mutat. A leggyorsabb növésű
sövénynövény. Jól bírja a nyírást, de anélkül is szabályos sövényfalat ad. (Az
viszont gondot okozhat, hogy 20 m-es termetével a szomszéd kertjét is mély
árnyékba borítja, teljesen elszigeteli.)
– – ’Silver Dust’ – Laza, tojásdad koronájú. Világoszöld lombja sárgásfehér foltos.

Néha egész hajtások fehérek.
Sárga lombúak (mutációval keletkeztek)
– – ’Castlewellan Gold’ – Fiatalon laza, később zártabb kúpkoronájú. Gyors

növekedésű, de fiatalon igen fagyérzékeny.
– – ’Gold Rider’, ’Robinson’s Gold’ – A sárga lombúak között a legedzettebbek.
lxviii
ismertetése
Mindkettő lassúbb növekedésű és szélesebb, mint a zöld típusok.
Szaporítása: dugványozás télen, üvegházban. A dugványt fiatal növényről szedjük: gyökeres dugványokról
vagy 2–3 évnél fiatalabb (1 m-nél alacsonyabb) példányok oldalágairól. Az idős növényekről szedett dugványok
gyökeresedése néha 2 évig is elhúzódik.
Összehasonlító táblázat a × Cupressocyparis fajokról és fajtákról a 2. táblázatban, a habitusrajzok a 4.

táblázatban találhatók.
3.2.3.6. Juniperus – Boróka
A nemzetségbe tű- és pikkelylevelű fajok is tartoznak. A pikkelyes ágacskák hengeresek vagy tompán
négyszögletűek. Azonos fajon belül is leltetnek fa- vagy elfekvő cserjetermetűek, az előbbi forma a sík- és
dombvidéki, míg az utóbbi a magashegységi, illetve északi származására utal (hó alatt telel). Virágaik többnyire
kétlakiak, termésük elhúsosodott pikkelyű tobozbogyó.
A Juniperus nemzetség képviselői csaknem kivétel nélkül pionír fák vagy cserjék: a száraz-sziklás, köves vagy
homokos talajok és a szélsőséges klímájú száraz nyarú és/vagy hideg telű termőhelyek lakói. A nálunk ültetett
fajok és fajták legtöbbje hazánk klímáját jól tűri: még az Alföld száraz kertjeiben is szépen fejlődik.
Pionírjellegük miatt nem bírják viszont a beárnyékolást. Kényesek továbbá a városi szennyezett levegőre,
egyesek pedig az erősen kötött, levegőtlen talajra is. Ilyen helyen hamar elvénülnek, élettanilag legyengülnek és
a borókapajzstetű (Carulaspis juniperi) tömegesen megtelepszik rajtuk. Legérzékenyebb e tekintetben a J.
communis, azt követi a J. sabina (mindkettő őshonos a Kárpát-medencében). Közepesen érzékeny a J. chinensis,
a J. × media és a J.scopulorum, míg a J.virginiana és a J.horizontalis gyakorlatilag teljesen ellenállónak
tekinthető.
Nálunk jelenleg a nemzetség több mint 170 fajtája van termesztésben, de ezek többsége csak gyűjteményes
értékű.
Összehasonlító táblázat a Juniperus fajokról és fajtákról az 5. táblázatban található.
I. Valamennyi levél tű alakú, elálló
1. ● A tűlevelek 10–15 mm hosszúak, egyenesek, J. communis

szürkészöldek
●● A tűlevelek 4–5 mm hosszúak, előre görbülők, J. squamata

acélkékek
II. Az idősebb növényeken a levelek zömükben pikkely alakúak, s csak ritkán, részben tű alakúak
II/A. A földre fekvő, majd felemelkedő ágú cserjék
1. ● A hajtások szétmorzsolva kellemetlen szagúak, a J. sabina

termés egy év alatt érik
●● A hajtásoknak szétmorzsolva nincs kellemetlen illatuk, J. horizontalis

a termés két év alatt érik
II/B. Fák vagy ferdén felálló ágú cserjék
1. ● A pikkelylevelek kihegyezettek. A tűlevelek színén 2.

egy fehéres csík van. A termő példányok tobozbogyója
5–6 mm-es, kék
●● A pikkelylevelek tompák. A tűlevelek színén 2 db 3.

fehéres csík van. A termő példányok tobozbogyója 6–8
lxix
ismertetése
mm átmérőjű, hamvasbarna vagy hamvaskék
2. ● A tobozbogyó egy év alatt érik. A lombozat többnyire J. virginiana

zöld
●● A tobozbogyó két év alatt érik. A lombozat szürkés J. scopulorum

vagy acélkék
3. ● A fiatalkori tűlevelek hármas örvökben állnak, a J. chinensis

vezérhajtás felálló végű. Kúpos, hengeres vagy
tojásdad koronájú
●● A fiatalkori tűlevelek kettesével állnak, a vezérhajtás J. × media

bókoló végű. Elfekvő vagy széles, szabálytalan
hengeres koronájú
1. IDŐS KORBAN IS TŰLEVELŰ FAJOK
Juniperus communis – Közönséges boróka
Igen alakgazdag faj, az elterjedési helytől függően földre terülő, bokorszerű, vagy 5–10 méteres, faszerű
termettel. Az 1–1,5 cm-es levelei hármas örvökben állnak, tűszerűek. Kék tobozbogyója két év alatt érik.
Hazája az egész északi félgömb legkülönbözőbb ökológiájú vidékei, a kontinentális síkságoktól a magas
hegységekig. (Ennek megfelelően különböző ökotípusai alakultak ki.) Hazánkban többnyire sziklás-köves, füves
területeken és futóhomokon, száraz ökológiában fordul elő mint pionír növény (alföldi nyáras-borókások), de
nyílt bokros társulásokban az ország csapadékos részein is találkozhatunk vele. Laza talajt kedvel, jól tűri a
szárazságot, a szennyezett városi levegőt viszont nem bírja. Ilyen helyen hajlamos a felkopaszodásra és –
különösen, ha száraz is a terület – a pajzstetvek tömegesen megtámadják.
Juniperus communis
Oszloposak (főképp ezek terjedtek el)
lxx
ismertetése
– – ’Bakony’ – Tömött, nagyon szép, keskeny oszlop alakú, magyar fajta.
– – ’Sentinel’ – A legkarcsúbb koronájú. Lassú növekedésű.
– – ’Hibernica’ (’Stricta’) – Tömött, keskeny oszlop, a vezérhajtások felfelé állók.
– – ’Suecica’ – Széles oszlop vagy hosszúkás tojás alakú, a vezérhajtások bókolók.
Elterülők
– – ’Green Carpet’ – A talajra fekvő ágú. Rövid tűlevelei fényeszöldek. Kiváló

talajtakaró.
– – ’Repanda’ – 30–40 cm magas, viszonylag lassú növekedésű. Rövid tűlevele

felül ezüstös, alul zöld.
Juniperus squamata – Nepáli boróka
A hármas örvökben álló tűlevelű Juniperus fajok közül ez a földre fekvő ágú, bokortermetű boróka a
legismertebb. Görbült tűlevelei jóval rövidebbek, puhábbak a közönséges borókáénál. A hajtáson sűrűn állnak,
színük ezüstös vagy acélszürke.
Hazája a Himalája, Kína, Tajvan. Páraigényes, mészérzékeny, mezofiton.
– – ’Blue Carpet’ – A talajon elfekvő ágú, ezüstöskék tűjű, gyors növekedésű

talajtakaró.
– – ’Blue Star’ – 20–40 cm magas, lapított félgömb alakú, tömött bokrú fajta.
– – ’Meyeri’ – 3–5 méter magasra növő, egy vagy több törzsű, jól elágazódó.
Intenzív kékesfehér lombú, egyike a legszebb, de legkényesebb borókáknak.
Meszes, száraz talajon, páraszegény helyen a levelei megbarnulnak.
2. IDŐS KORBAN PIKKELYLEVELŰ, FÖLDRE FEKVŐ ÁGÚ FAJOK
Juniperus sabina – Nehézszagú boróka
Elfekvő ágú cserje, esetleg ferdén felálló törzsű, 3–4 méteres fácska. A földre fekvő ágak végei felemelkedők.
Sötétzöld pikkelylevelei tompa végűek, hajtásai szétmorzsolva jellegzetes kellemetlen szagúak. Tobozbogyója
hamvaskék, lapított, borsó nagyságú, egy év alatt érik.
Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia és Szibéria köves hegyvidékei (törpefenyők öve). A szárazságot elég
jól tűri (alföldi temetőkben is megél), a városi szennyezett levegőben azonban a pajzstetvek megtámadják.
Magyarországon gyakran telepítik, de csak az elfekvő típusait. Mutatós sziklakerti cserje. Hajtásai gyomorba
jutva mérgezőek, ezért ahol kisgyermekek vannak, oda ne ültessük.
– – ’Blaue Donau’ (’Blue Danube’) – Oldalirányban növő, sötétzöld pikkelylevelű
ágain a rövid oldalhajtásokon kékes tűlevelek találhatók. Gyors növekedésű, de
atkaérzékeny fajta.
– – ’Szőke Tisza’ – A ’Blaue Donau’ fehértarka hajtású rügymutációja.
– – ’Tamariscifolia’ – 50–60 cm-nél nem magasabb, kerek, lapos párna alakú
lxxi
ismertetése
cserje, levelei kékeszöldek, többségükben tű alakúak. A vezérágak vége oldalra

áll, majd a csúcsán rövid szakaszon felemelkedik.
– – ’Tiszakürt’ – Hasonló megjelenésű és ugyancsak széles körben elterjedt.

Magyar nemesítésű fajta. A ’Tamariscifolia’-nál valamivel erősebb növésű,
szürkészöld lombozatában több a pikkelyszerű, mint az ár alakú levél.
Vezérágai a földre fekszenek, legyökeresednek, de az utolsó 20–30 cm-es
szakaszuk felfelé áll.
– – ’Variegata’ – Hajtásai fehértarkák.
Juniperus horizontalis – Henye boróka
Elfekvő ágszövedékével 20–60 cm magas, laza gyepet alkotó cserje. Levelei megnyúlt, hegyes pikkely alakúak
vagy pikkelybe átmenő, elálló tű formájúak. Ágaik egész hosszukban földre fekvők, csak a rövid oldalhajtásaik
felemelkedők.
Hazája Észak-Amerika, ahol homokos vízpartokon és a hegyekben él vadon. Az előző fajoknál igényesebb:
közepes talajnedvességet, párás klímát kíván.
– – ’Blue Chip’ – Gyenge növésű, kékes-ezüstös fajta. Elsősorban házikertbe való.
– – ’Douglasii’ (’Glauca’) – Egész laposan elfekvő, kékesderes lombú fajta. Idősen
gazdagon terem.
– – ’Plumosa’ – 40–60 cm magas, laza párnát alkot. A hajtások az ágakon

tollszerűen elrendezettek, leveleik többségükben tű alakúak. Lombja ősszel lilás
árnyalatot kap.
– – ’Wiltonii’ – 10–30 cm magasra és 2–3 m átmérőjűre nő. Sűrű szövedéket adó

hajtásain a szürkészöld lombszín télen sem változik.
3. IDŐS KORBAN PIKKELYLEVELŰ, FATERMETŰ VAGY FERDÉN FELÁLLÓ ÁGÚ FAJOK
Juniperus virginiana – Virginiai boróka
10–15 méter magas, kúpos koronájú fa. Az idősebb növényeken a levelek többsége pikkely alakú, kisebb részük
(főleg a hajtások alsó részén, a korona alján és belsejében) lapos tű alakú. Kihegyezett tűleveleik többnyire
átellenesen állnak, színükön egy fehér csíkkal. A tobozbogyó bors nagyságú, kékes, egy év alatt érik.
Juniperus virginiana (habitus)
lxxii
ismertetése
Juniperus virginiana
Hazája Észak-Amerika, ahol elég nagy területen honos. Nálunk régóta elterjedten ültetik. Szárazságtűrése
megközelíti a hazai közönséges borókáét, a szennyezett levegőt viszont jobban bírja: a pajzstetvek nem vagy
alig támadják meg.
Elterülők (elsősorban ezek terjedtek el)
– – ’Grey Owl’ – Oldalra hajló hajtásvégeivel, pikkelyleveleivel a J. × media

’Pfitzeriana’-ra emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy lombja ezüstszürke és
nőivarú.
– – ’Hetz’ – l,5–2,5 m magas, tőből elágazó, széles váza alakú oldalirányban ferdén
felfelé törő ágakkal. Pikkelylevelei kékesszürkék. Nőivarú (termős). Gyors
növekedésű, nagyobb parkokba való.
– – ’Tripartita’ – A legelterjedtebb, igen gyors növekedésű fajta. 1,5–2 m magasra

és 6–8 m szélesre nő. Ágai a föld felett alacsonyan elágazva majdnem
vízszintesen állnak, a vezérhajtások vége ferdén felálló. Levelei átmenetet
képeznek a tű- és a pikkelyforma között. A tűlevelek hármas örvökben, éles V-
alakban állnak. Az oldalhajtások is többnyire három síkban helyezkednek el.
Oszlopos
– – ’Pseudocupressus’ – 8–10 m-re is megnövő oszlop, mereven felfelé álló,

tömött ágrendszerrel, hamvas kékeszöld pikkelylevelekkel.
Juniperus scopulorum – Oregoni boróka
A J. virginianahozigen hasonló faj. Fő különbség a tömöttebb és felállóbb ágrendszer, a szürkészöld lombozat

és a nem egy, hanem két év alatt érő tobozbogyó.
Hazája Észak-Amerika nyugati része, a Sziklás-hegység, Kanadától Észak-Mexikóig.
lxxiii
ismertetése
Az alapfajt nálunk nem ültetik, oszlopos fajtáit viszont annál gyakrabban.
– – ’Skyrocket’ – Rakétaboróka – Igen karcsú termetű, acélosszürke lombú. Az

Alföldön szélesebb növésű, mint a hegyvidéken vagy a Dunántúlon. Talán a
legszebb és kétségkívül a legpiacosabb oszlopfenyő. Fiatalon az ország minden
részén kiválóan fejlődik. 10–15 éves kora után viszont a koronája szétesik,
betegségek, kártevők támadják meg. Helyettesítésére sok újabb fajtát
nemesítettek, de egyelőre egyik sem bizonyult nála ellenállóbbnak vagy
hosszabb életűnek.
Ilyenek:
– – ’Blue Arrow’, ’Wichita Blue’ – Kékes lombú fajták, pikkelyeik megnyúltak,

középen kiszélesedő oszlop alakúak, idős korban sok tobozbogyóval.
– – ’Moonglow’, ’Moonlight’ –A két név feltehetően ugyanaz a fajta. Ezüstös

színű.
– – ’Blue Heaven’, ’Springbank’ – Az előbb felsorolt fajtáknál valamivel

szélesebb, kúpos termetűek, a középsudártól lazábban elálló és tűlevelűbb
oldalágakkal. Az előbbi pikkelylevelei ezüstkékek, az utóbbié ezüstösszürkék.
Juniperus chinensis – Kínai boróka
A J. chinensis alapfaj a virginiai borókához hasonló megjelenésű, kúpos termetű fa, kétféle levéllel:
pikkelylevelei tompa hegyűek, tűlevelei többnyire hármas örvökben állnak, színükön két fehér csíkkal.
Tobozbogyója borsó nagyságú, hamvasbarna vagy hamvaskék, két év alatt érik.
Hazája Kelet-Ázsia. Klímánkat és a városi viszonyokat majdnem olyan jól tűri, mint a J.virginiana, de a
pajzstetűre valamivel érzékenyebb. Magról szaporítva karógyökereket nevel és rosszul tűri az átültetést.
Faiskolai forgalomban csaknem kizárólag a dugványról szaporított fajtáival találkozunk.
– – ’Blaauw’ – 2–3 m-es, kezdetben kissé széthajló ágú, később terpedt henger
alakú. Pikkelylevelei kékeszöldek.
– – ’Blue Alps’ – 2–4 m magas, elfekvő növésű fajta, ferdén oldalra álló ágakkal.
Ezüstszürke levelei zömében lapos tű alakúak, hármas örvökben állnak. Párás
klímát kíván, különben lombja szárad, atkásodik.
– – ’Keteleeri’ – 8–10 m-es, sötétzöld lombú, karcsú kúp, amit nagyszámú hamvas
tobozbogyóival díszít. (Dugványa rosszul gyökeresedik, oltani kell!)
– – ’Stricta’ – Széles kúpkoronát nevel. Szürkészöld levelei lapos tű alakúak,

hajtásai, ágai felfelé állnak.
J. × media – Hibrid boróka
A J. × mediahozsorolt fajták hovatartozása 1947 óta botanikai vita tárgyát képezi. Korábban a J.chinensis
fajhoz sorolták őket, a jelenlegi álláspont szerint a J.chinensis és a J.sabina természetes kereszteződéséből jöttek
létre. E fajták később a kertben már pikkelylevelű borókákkal is összekereszteződtek: az így keletkezett további
fajtákat ma vagy J. × media, vagy (ha tobozbogyót is hoznak) valamelyik egyéb szülőfaj (többnyire a J.
virginiana)nevén forgalmazzák.
Az alább felsorolt leggyakoribb fajtákat az árjegyzékben ma többnyire J. × media, de néha még mindig a
korábbi J. chinensis fajnév alatt találjuk.
lxxiv
ismertetése
Terülő növésűek (alegelterjedtebbek)
– – ’Mint Julep’ – Sötétzöld lombszínét télen is megtartja. Hátránya, hogy idős

korára ágai egyre inkább felfelé állnak, lombja pedig seprűsödik az atka- és
gombakártétel miatt.
– – ’Old Gold’ – Sárga színű, tömött növésű, elfekvő boróka, színét is jól tartja. (A
többi színes fajta télire megfakul vagy lilás árnyalatot kap.)
– – ’Pfitzeriana’ – A J. virginiana ’Tripartita’-hoz hasonló termetű, ágai azonban

terpedtebben, lazán állnak, az ágvégek puhán – kissé hullámosan – oldalra
bókolnak. A levelek zömében pikkely alakúak. Ezen a fajtanéven néha más,
hasonló megjelenésű boróka fajtákat is forgalomba hoznak.
– – ’Pfitzeriana Aurea’ – Levelei és hajtásai fiatalon sárgák, majd zöldessárgák.

Alakja az előzőéhez hasonló.
– – ’Pfitzeriana Glauca’ – Kékesderes levelű. Idős korban atkára érzékeny,

seprűsödik.
A Juniperus nemzetség szaporítása: Afajokat tavasszal magvetéssel szaporítják a szabadban (a magot rétegezni
kell). A fajtákat többnyire őszi hidegágyi vagy téli üvegházi dugványozással szaporítják. Általános szabály,
hogy a magasabb termetűek a magassággal fordított arányban gyökeresednek Legrosszabbul gyökeresednek az
oszlopos fajták. Ez utóbbiaknál fiatal (1,5 m-nél kisebb növényről szedjük a dugványt, különben a gyökeresedés
1(–2) évig is elhúzódhat. Néhány ritka fajtát üvegházban kell oltani.
3.3. Taxopsida – Tiszafák osztálya

3.3.1. Taxaceae – Tiszafafélék
3.3.1.1. Taxus – Tiszafa
1. ● A hajtása olajzöld, a napos oldalán kissé vöröses. A T. × media

levélér erősen kiemelkedő
●● A hajtás sárgászöld. A levélér csak gyengén emelkedik T. baccata

ki
Taxus baccata – Közönséges tiszafa
10–20 méter magas, széles kúpos koronájú, feketészöld lombú fa vagy cserje. Levelei az oldalhajtásokon
fésűsen, a felálló vezérhajtásokon spirálisan állnak. Virágai kétlakiak. Az egyesével fejlődő, zöldesbarna
magvakat toboz helyett csúcsán nyitott, piros színű, húsos magköpeny (arillus) burkolja. A növény minden része
– a piros magköpeny kivételével – erősen mérgező!
Hazája Európa, Kis-Ázsia, Észak-Afrika. Nálunk a Bükkben és a Bakonyban őshonos, ahol gyertyános-
tölgyesek, bükkösök védelmében él. Védett növény! A szárazságot is elég jól tűrő mezofiton. Tűző napon és
árnyékban egyaránt jól érzi magát, de napos helyen tömöttebb lesz. Lassú növekedésű, de igen sokáig él. A
radikális metszést is kitűnően tűri: a legkülönbözőbb alakra nyírva a barokk kertek egyik kedvelt növénye volt.
– – ’Aurea’ – Lassú növekedésű, sárgán kihajtó fajta. Levelei sárga szegélyűek,

majd a második évben visszazöldülnek.
– – ’Fastigiata’ – Széles, oszlopos növekedésű, nőivarú fajta. Ágai mereven felfelé

állnak, körkörösen álló, vaskos levelekkel. Nőivarú.
lxxv
ismertetése
– – ’Fastigiata Aurea’ – Az előző fajtához hasonló termetű, aranysárgán kihajtó,

majd sárga levélszegélyű, lassú növekedésű fajta. Hímivarú.
– – ’Overeynderi’ – Egész fiatal korban oszlopos, később gömbölydeddé váló

koronájú, felálló ágú,porzós fajta.
– – ’Nissen’s Corona’ – 1–1,2 m magas, széles párna alakú fajta, földre fekvő,
majd felálló végű oldalágakkal.
– – ’Barmstedter’ – Sötétzöld lombú, erős növekedésű klón.
– – ’Repandens’ – Lassú növekedésű, elterülő oldalágú fajta. Nőnemű.
Taxus baccata (habitus)
Taxus × media (T. baccata × T. cuspidata) – Hibrid tiszafa
Fiatalon zártabban, később fellazulóan növekedő, felálló ágú bokor. Jobban tűri a fagyot, mint a T. baccata
fajták, sötétzöld levelei szélesek, hegyes csúcsúak.
– – ’Hicksii’ és a ’Hillii’ széles oszlopos növésűek, 2–3 m magasak. Az előbbi az

ismertebb és nőnemű, míg az utóbbi porzós virágú.
A Taxus nemzetség szaporítása: Az alapfajt magvetéssel szaporítjuk, magját vetés előtt egy évig rétegezni kell.
A fajták fűtetlen termesztőberendezésben augusztus–szeptemberi, fűtött növényházban január–márciusi
dugványozással szaporíthatók.
4. Angiospermatophyta -Zárvatermők törzse

4.1. Dicotyledonopsida – Kétszikűek osztálya
4.1.1. Magnoliaceae – Liliomfafélék
1. ● A levél tagolatlan, hegyes csúcsú Magnolia
●● A levél karéjos, levágott csúcsú Liriodendron
4.1.1.1. Magnolia – Liliomfa
Lombhullató vagy örökzöld fák, cserjék. Szórt állású leveleik egyszerűek, ép szélűek és többnyire nagyok.
Végálló virágaik magányosak, nagyok, a szabad szirmok száma (6–(9)–15), a gyakran sziromszerű
csészeleveleké 3. Porzó, termő sok van. Terméscsoportjuk közös tengelyen elhelyezkedő, éréskor a háti
oldalukon felnyíló, 2 magvú tüszőtermésekből áll, melyekből a húsos burkú magvak hosszú köldökzsinórokon
lógnak ki.
lxxvi
ismertetése
A Magnolia nemzetség képviselői hazájukban üde talajú erdők alsóbb koronaszintjeiben élnek vadon. Kivétel
nélkül humuszban és tápanyagban gazdag, savanyú kémhatású, üde talajt kedvelnek. Meszes földben levelei
többnyire megsárgulnak, csak igen gyengén fejlődnek és idővel elpusztulnak. A nemzetség két nagy csoportra
osztható:
Az első csoport képviselői a lombozat kifejlődése után hozzák virágaikat. Az ide tartozó fajok többsége fa
termetű és különösen kényes, igényes növény (pl. M. acuminata). Kertészeti jelentőségük minimális, de régi
kastélykertekben még ma is gyakran láthatók.
Számunkra fontosabb a második csoport, amelynek tagjai lombfakadás előtt adnak feltűnő virágdíszt. Bár ezek
is igényesek, hazánk klimatikus viszonyait jobban elviselik. Ha talaj- és nedvességigényüket kielégítjük (például
egy öntözött parkban), a város levegőszennyezését is jól elviselik.
A liliomfák kertjeink, parkjaink legfeltűnőbb és egyik legnagyobb virágú fái, cserjéi. Leveleikkel és nagy
rücskös uborkához hasonlító, többnyire pirosra vagy rózsaszínűre színeződő terméseikkel is díszítenek.
Egyesével, szabad állásba ültessük.
1. ● A virágtakaró fehér 2.
●● A virágtakaró legalább kívül színes 4.
2. ● A virágtakaró 6–9 szirmú M. kobus
●● A virágtakaró 12–18 tagú 3.
3. ● A virágtakaró 7–8 cm átmérőjű, 12–18 tagú. A M. stellata

szirmok keskeny hosszúkásak
●● A virágtakaró nagyobb, többnyire 12 tagú. A szirmok M. × loebneri

szélesebbek
4. ● A csészelevél kifejlett, zöld, rövid M. liliiflora
●● A csészelevél a sziromhoz hasonló M. × soulangeana
Magnolia kobus – Japán liliomfa, fehér liliomfa
Kezdetben bokor termetű, később 6–8 m-es, széles kúp alakú kis fává nő. Március–áprilisban nyíló virágai
fehérek.
Hazája Japán. Magyarországon sokfelé ültetett díszfa. Mivel ősszel rendszeresen csíraképes magot terem,
nálunk ez a legkönnyebben beszerezhető és egyben a legedzettebb Magnolia faj.
Magnolia stellata – Csillagvirágú liliomfa
A M. kobusrahasonlít, de mindene kisebb: termete, levelei és a virágai is. 1,5 m-es bokor, 3–5 cm-es levelekkel.
Áprilisban nyíló virágai sokszirmúak, a szirmok csillagszerűen szétállnak.
Hazája Japán. Kis termete miatt elsősorban házikertbe alkalmas.
Magnolia × loebneri – Loebner-liliomfa
A M.stellata és a M.kobus keresztezésével előállított hibridcsoport, mely a M.stellatanálmagasabb termetével

(3–5 m), dúsabb és erőteljesebb virágaival különbözik.
– – ’Leonard Messel’ –Virágai halványrózsaszínűek.
lxxvii
ismertetése
– – ’Merrill’ – Virágai fehérek. Jó mésztűrésével is kitűnik.
Magnolia liliiflora – Kínai liliomfa
2–2,5 m magasra növő, tőből sokszorosan elágazó bokor. Májustól június elejéig nyíló, liliomszerű, felálló
virágai kívül bíborvörösek, belül világosabbak, pirosak vagy rózsaszínűek.
– – ’Nigra’ – Virágai feketés bíborszínűek. A nyár második felében többnyire gyér

másodvirágzást is produkál. Kertekben terjedt el.
Magnolia ’Susan’ (M. liliiflora ’Nigra’ × M. stellata ’Rosea’)
1,5 m-re növő, dúsan virágzó bokor. Keskeny, felálló, liliomszerű virágai sötét borvörösek, április-májusban
nyílnak.
Magnolia × soulangeana (M. denudata × M. liliiflora) – Nagyvirágú liliomfa
A legdekoratívabb és legkeresettebb, hibrid származású faj. 3–4 méteres, terebélyes cserje, néha többtörzses
fácskává nő. Virágai nagyok, húsos szirmúak, tulipánszerűek, ezért – tévesen – tulipánfa néven is emlegeti a
nagyközönség. Április végén – május elején virágzik.
– – ’Alexandrina’ –Nálunk ez a széles, kanalas szirmú, élénk rózsaszínben nyíló

fajta a legelterjedtebb. Bár csíraképes magot hoz, magoncai csak alanynak
valók (F2), mert bizonytalanul virágzanak és későn fordulnak termőre.
A Magnolia nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítjuk. Az ősszel érő húsos magot a
maghurokból óvatosan kifejtve elrétegezzük és tavasszal a szabadba vagy hidegágyba elvetjük. A M.liliiflora
alsó ágai gyakran meggyökeresednek, ezért házilag tőosztással is szaporítható, üzemben pedig nyári
zölddugványai elég jól gyökeresednek. A M. × soulangeana fajtáit régebben oltották a M.kobus cserépben
előnevelt, üvegházban meghajtatott magoncaira. A legkorszerűbb azonban a zölddugványozás. Itt alapvető,
hogy a dugványt fiatal, jó növekedésben lévő növények erőteljes, és épp a leállás stádiumában lévő
hajtáscsúcsaiból készítsük. Serkentőszerrel kezeljük, majd a gyökeres dugványt a dugványágyban teleltessük és
csak a következő év tavaszán cserepezzük be.
A Magnolia nemzetség tagjai húsos gyökérzetük miatt az átültetést rosszul tűrik, ezért földlabdásan vagy
konténerben forgalmazzák őket. Telepítésükre legjobb a tavasz, amikor a talaj már kissé felmelegedett.
lxxviii
ismertetése
Magnolia, Liriodendron levelek
lxxix
ismertetése
Magnolia habitus
4.1.1.2. Liriodendron – Tulipánfa
Liriodendron tulipifera – Amerikai tulipánfa
15–30 m-re növő, sudaras koronájú, hosszú élettartamú fa. Nemzetségneve líra alakú leveleire, fajneve
tulipánszerű virágaira utal. A hat szirmú, kívül zöldessárga, belül aranysárga virágok közelről igen szépek
lennének, mivel azonban a teljes kilombosodás után, júniusban nyílnak, fent a koronában alig lehet őket
észrevenni. Termése érdekes, kihegyezett szárnyú aszmagokból álló, tobozszerű aszmagcsokor, ami ősszel, érés
után pikkelyenként hullik a földre.
Hazája Észak-Amerika. Érdekes alakú, ősszel mélysárgára vagy dohánybarnára színeződő leveleivel nálunk is
kedvelt díszfa. A nyirkosabb talajokat kedveli, de átlagos kerti viszonyok között is jól fejlődik.
Szaporítása: Magvetés tavasszal, hidegágyba. Magját rétegezni kell. Egyenetlenül, sokszor csak a második
évben kel. Csak az idős fák hoznak csíraképes magot, de ezek csíraképessége sem haladja meg a 20%-ot.
lxxx
ismertetése
Liriodendron habitus
4.1.2. Aristolochiaceae – Farkasalmafélék

4.1.2.1. Aristolochia – Farkasalma
Aristolochia macrophylla (A. durior) – Pipavirágú farkasalma
8–10 m magasra csavarodva kúszó, zöldes vesszejű, lombhullató cserje. Fő díszét a nagy, tompa szív alakú
levelei adják. Június–júliusban nyíló, pipaszerű, levél alá rejtett, barnáspiros virágai inkább érdekesek, mint
szépek.
Hazája Észak-Amerika, ahol az üde talajú erdők gyors növekedésű liánnövénye. Kertben is hasonló viszonyokat
kedvel, de némi szárazságot még elvisel.
Szaporítása: Mivel magot nálunk ritkán hoz, legegyszerűbben fásdugványról szaporítható.
lxxxi
ismertetése
Aristolochia macrophylla
4.1.3. Berberidaceae – Borbolyafélék
1. ● A levelek egyszerűek Berberis
●● A levelek páratlanul szárnyasan összetettek Mahonia
4.1.3.1. Berberis – Borbolya
A nemzetség képviselői pionír cserjék, amelyek azonban ritkás erdők árnyékát is képesek elviselni. A
lombhullató fajok valamennyien a hazánkéhoz hasonló klímájú területek erdeiben vagy bozótosaiban élnek
vadon. Klímánkat ezért kiválóan tűrik, még a nyári szárazságot is elég jól elviselik. Az örökzöld fajok többsége
lxxxii
ismertetése
a hazánkénál enyhébb telű és csapadékosabb vidékekről származik. Valamivel érzékenyebbek ezért a

szárazságra, inkább a félárnyékos, mint a napos fekvésben fejlődnek jól. A tűző napon, télen a leveleik könnyen
lefagynak, illetve leperzselődnek A borbolyafajok kivétel nélkül pálhatövisesek, sárga virágaik április–májusban
nyílnak. Az egyes fajok a legkönnyebben a tövisek száma, a levélszél fogazottsága, valamint a virágzat jellege
alapján különböztethetők meg.
1. ● Lombhullató cserje 2.
●● Örökzöld cserje 5.
2. ● A levelek zöldek 3.
●● A levelek fénytelen feketésvörösek B. × ottawensis

’Superba’
3. ● A levelek széle sűrűn fogas vagy szálkásan fűrészes B. vulgaris
●● A levelek széle ép vagy csak ritkásan fogazott 4.
4. ● A hajtáson a tövisek egyesével állnak B. thunbergii
●● A hajtáson a tövisek hármasával állnak B. × media

’Parkjuweel’
5. ● A levelek 5–10 cm hosszúak B. juliunae
●● A levelek 1–3 cm-esek B. verruculosa
1. LOMBHULLATÓ FAJOK (termésük többnyire piros)
Berberis vulgaris – Közönséges borbolya
2–3 méter magas, sűrű, felálló ágrendszerű cserje. Tövisei többnyire három ágúak, egyes hajtásokon 1 vagy 5
ágúak, a levélszél szúrósan fogazott, a virágzat sokvirágú, hosszúkás fürt.
Hazája Európa, a Kaukázus. Nálunk karsztbokorerdőkben, száraz tölgyesekben vagy bozótosokban, nyáras-
borókásokban él vadon. Szárazságtűrő és elég árnyéktűrő faj. Hátránya azonban, hogy a lisztharmatra érzékeny.
– – ’Atropurpurea’ – Lombja piros
lxxxiii
ismertetése
Lombhullató Berberis fajok
Berberis thunbergii – Japán borbolya
1–1,5 méter magas, sűrűn elágazó, gömbölyded bokor. Tövisei egyágúak, a levél ép szélű, virágai 2–5 tagú
csomókban nyílnak. Nem hoz olyan gazdag virág- és termésdíszt, mint a B. vulgaris, de habitusa szebb, lombja
apróbb és finomabb, ősszel pirosra színeződik.
Hazája Japán. Az előző fajnál valamivel igényesebb, de kevés szárazságot még elvisel. Jobban tűri azonban a
szennyezett levegőt és a lisztharmat nem támadja meg.
– – ’Atropurpurea’ –Lombja piros. Jóval intenzívebb színű, mint az előző faj

hasonnevű fajtája. (Mindkét piros levelű fajta az alapfajnál valamivel
edzettebb.)
– – ’Atropurpurea Nana’ –Piros lombú, törpe növekedésű.
– – ’Bagatelle’ –Mint az előző fajta, csak még tömöttebb.
lxxxiv
ismertetése
– – ’Carmen’ –1,5–2 m-es, magyar nemesítésű fajta, kecsesen széthajló

ágrendszerrel és keskeny, mélybordó színű, csillogó levelekkel.
– – ’Green Carpet’ –50–60 cm magas, 1,5 m átmérőjű, elterülő ágú, világoszöld

levelű cserje. Jó talajtakaró.
– – ’Red Chief’ – A ’Carmen’-hez meglehetősen hasonló, nyugat-európai fajta,

keskenyebb levelekkel.
– – ’Red Pillar’ –Sötétvörös lombú, tömött tojásdad alakú bokor, mereven felálló
ágakkal.
Berberis × ottawensis ’Superba’ – Kanadai vérborbolya
(B. thunbergii ’Atropurpurea’ × B. vulgaris ’Atropurpurea’)
A B. thunbergii ‘Atropurpurea’-hoz hasonló megjelenésű, de annál edzettebb és erőteljesebb növekedésű: 2–3 m

magasra is megnő. Levelei szélesebbek, gyakran csaknem kör alakúak, színük intenzív feketésvörös. Tövisei
egyesével vagy hármasával állnak, virágai csomókban vagy rövid fürtökben fejlődnek.
Berberis × media ’Parkjuweel’
(B. hybrido-gagnepainii ‘Chenault’ × B. thunbergii)
1-1,5 m magas, tömött, gömbölyded cserje, hármas tövisekkel és szélesen elliptikus, csillogó sötétzöld, vaskos
levelekkel. A lomb enyhe teleken zölden telel át, kemény télen azonban december végén megbarnul, s a nyáron
egyébként igen mutatós bokrot elcsúfítja. Közepesen szárazságtűrő fajta, amely az enyhe telű Nyugat-
Európában igen népszerű, de nálunk is több figyelmet érdemelne.
– – ’Red Jewel’ – Az előzőhöz hasonló, de barnásvöröses lombú.
lxxxv
ismertetése
Lombhullató borbolyák
Örökzöld borbolyák
2. ÖRÖKZÖLD FAJOK (termésük feketéskék)
Berberis julianae – Julián-borbolya
lxxxvi
ismertetése
1,5–2,5 m-es, gömbölyded bokor, 8 cm hosszú, széles lándzsás, szúrósan fogazott, csillogóan zöld levelekkel.
Hazája Közép-Kína. Méltán a legkedveltebb és leggyakrabban ültetett örökzöldjeink egyike. Szárazság- és

várostűrése kiváló, erős hármas tövisei alkalmassá teszik az áttaposás veszélyének kitett parkrészek hathatós
lezárására. A szélsősségek kivételével (nyirkos talaj, szik stb.) minden talajon és fekvésben felhasználható,
napon és árnyékban egyaránt. A lombhullató cserjéktől eltérően hajtásnövekedése nyáron két vagy három
hullámban történik, és többnyire csak augusztus végén fejeződik be. Az első növekedési hullámban fejlődött
levelek ősszel sárgára, majd bíborvörösre színeződnek, végül lehullanak.
Örökzöld Berberis fajok
Berberis verruculosa – Bibircses borbolya
A B. julianaereemlékeztet – kicsiben. 0,5–1 m magas, gömbölyded bokor, 1–3 cm-es levelekkel.
Hazája Kína. Közepes vízigényű cserje, amit napra vagy inkább félárnyékba, kisebb-nagyobb foltokba
telepítsünk.
Berberis ’Jytte’ (B. candidula ’Jytte’)
1 m-es, gömbölyded bokrú, örökzöld cserje, 2–3 cm-es, hosszúkás levelekkel, aranysárga virágokkal és fehéren
hamvas, kékeslila termésekkel.
Nyugat-Európában a borbolyák faj- és fajtaválasztéka igen nagy. A kistermetű, örökzöld fajok-fajták közül a
B.verruculosáhozhasonló B. candidula, a keskeny lándzsás levelű B. × frikartii hibridek és a B. ’Klugowski’
érdemelnek említést. Valamennyien közepes igényűek, alacsony, összefüggő foltok vagy nyíratlan sövények
kialakítására alkalmasak.
lxxxvii
ismertetése
A Berberis nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítják. Az ősszel érő magot a terméshúsból
kitisztítva azonnal rétegezni, tavasszal pedig vetni kell. Néha azonban így is elfekszik. A fajták közül a két
’Atropurpurea’-t magvetéssel szaporítják, a magpopulációból idejében szétválogatva a nagy százalékban
megjelenő piros egyedeket. Az egyéb fajtákat félfás dugványról szaporítják: a lombhullató fajokat július végén-
augusztus elején, az örökzöldeket augusztus elejétől szeptember végéig.
Mahonia levelek
4.1.3.2. Mahonia – Mahónia
A Mahonia nemzetségbe tövistelen hajtású, örökzöld cserjék tartoznak. Mintegy 50 fajuk ismert. A nálunk
telepítettek képviselői két nagy csoportba sorolhatók: az észak-amerikai és a kelet-ázsiai fajok csoportjába.
1. ● A levelek 30–40 cm-esek. A levélkék szélén 2–5 nagy, M. bealei

tüskés fog van
●● A levelek 10–25 cm-esek. A levélkék szelén 5-nél 2.

több, apró, szálkás fog van
lxxxviii
ismertetése
2. ● Tarackoló tövű. A levelek nem fényesek M. repens
●● Nem tarackoló. A levelek fényes sötétzöldek M. aquifolium
1. ÉSZAK-AMERIKAI FAJOK
Az észak-amerikai fajok a mi félszáraz vagy üde tölgyeseinkhez hasonló társulásokból kerültek hazánkba.
Klímánkat és talajainkat ezért jól tűrik.
Mahonia aquifolium – Kerti mahónia
1–1,5 méter magas, bokros növekedésű, de nem tarackol. Levelei 7–9 levélkéjűek, fénylő sötétzöldek és ősszel
napon megpirosodnak. Sárga, illatos virágai tömött fürtökben áprilisban nyílnak. Termése hamvas kékesfekete
bogyó.
– – ’Apollo’ – Alacsony (60 cm), széles bokrú, sok hajtású cserje, matt zöld
levelekkel és dús virágzással. Értékes talajtakaró.
– – ’Hillary’ – 1m magas, gyengén terjedő tövű. Hajtásai fakadáskor

bronzvörösek. Dúsan virágzik. A gombásbetegségekre nem érzékeny.
Talajtakarónak kiváló, magyar nemesítésű fajta.
Mahonia repens – Kúszó mahónia
0,5 méternél alig magasabb, tarackolva terjed. Levelei matt zöldek, ősszel nem színeződnek. Egyéb
tulajdonságai az előző fajéval megegyeznek.
Mindkét fajt már a XIX. században elterjedten ültették kastélyparkokba, temetőkertekbe, lombjukat pedig a
koszorúkötészetben régóta felhasználják. Sok helyütt kivadultak és igen gyakran kereszteződtek. A
M.aquifolium néven forgalmazott magcsemeték sem mindig egyöntetűek.
lxxxix
ismertetése
Mahonia levéltípusok
A M. aquifolium és a M. repens parkjaink, kertjeink értékes, edzett örökzöldjei lehetnének, temetőhangulatuk

miatt azonban gyakran idegenkednek tőlük. Hátrányuk még a populáció kiegyenlítetlensége, valamint a
lisztharmatra való elég nagy érzékenység. Ezek kiküszöbölésére hazánkban is folyik nemesítői tevékenység,
mellette várható azonban a nyugat-európai fajták elterjedése. E fajták előnye még az ivartalan szaporításból
adódó egyöntetűség, a kiszámítható méret, ill. növekedési jelleg, a gazdag tavaszi virágzás és az egészséges,
gyakran csillogó sötétzöld lombozat.
2. KELET-ÁZSIAI FAJOK
A kelet-ázsiai fajok közös jellemzője a magasabb termet, a ritkás ágrendszer és a merev, sok levélkéjű, igen
szép rajzolatú levélzet. Ezek a fajok Kelet-Ázsiában a csapadékos, enyhe telű területeken élnek. Nálunk nagy
részük már el is fagy.
Mahonia bealei – Törzses mahónia
Viszonylag elterjedt ez a fagytűrő, 1–2 méter magas, ritkás ágú cserje, február–márciusban hosszú füzérekben
nyíló sárga virágokkal és nyáron érő, kék terméscsomókkal. Igényes faj, elsősorban Nyugat-Dunántúlon, hűvös
klímában érzi jól magát. Az ország többi részein nagy parkok vagy kertek védett mikroklímájába, félárnyékba
telepítsük, szoliterként.
A Mahonia nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítjuk (rétegezés után, elfekvésre hajlamos
lehet), a fajtákat pedig augusztusi vagy szeptemberi félfás dugványozással. A tarackoló fajok, illetve fajták
kisebb tételben tőosztással is jól szaporíthatók.
xc
ismertetése
4.1.4. Ranunculaceae – Boglárkafélék

4.1.4.1. Clematis – Iszalag
A nemzetség képviselői általában az erdőszélek, a ritka árnyékú erdők vagy a bozótosok liánnövényei. Közülük
a nálunk is őshonos C. vitalba 10–12m magasra, a miénknél enyhébb és kiegyenlítettebb klímából származó
C.montana 6–8m magasra, míg a dél-európai és kelet-ázsiai szülők keresztezéséből származó C. × jackmanii és
a többi nagyvirágú hibrid hazánkban legfeljebb 4 m-re kapaszkodik a periodikus visszafagyás vagy
visszaszáradás miatt. Virágtakarójukat sziromszerű csészelevelek alkotják. Aszmagtermésük többnyire
farokszerű bibeszálmaradványban végződik.
A Clematis hibridek és fajták összehasonlítása a 8. táblázatban található.
1. ● A levélkék széle fűrészes vagy fogas 2.
●● A levélkék széle ép vagy néha karéjos C. × jackmanii
2. ● A levelek páratlanul szárnyasan összetettek C. vitalba
●● A levelek hármasan összetettek C. montana
Clematis vitalba – Erdei iszalag
Csaknem minden lombos erdőnkben vagy annak szélén megtalálható. Gyors növekedésű, szárazságtűrő faj.
Fiatal erdősítéseknél az egyik legveszedelmesebb gyom, képes az egész újulatot elborítani, és ha nem
védekeznek, megfojtani. Levelei általában 5 levélkéjűek, az egyes levélkék durván fogazottak vagy néha ép
szélűek. Fehér virágai júniustól augusztusig sokvirágú, illatos bogernyőben nyílnak. Ősszel bozontos-szőrös
terméstömegével is díszít.
Hazája Európa, Kis-Ázsia. A legszerényebb díszt adó, de a legigénytelenebb Clematis faj, amit nagyméretű
pergolák vagy kiszáradóban lévő fák befuttatására használhatunk. Alkalmas támfalak, meredek rézsűk vagy
omló sziklafalak eltakarására és védelmére is.
Clematis montana – Hegyi iszalag
6–8 m magasra kapaszkodó kúszócserje. 4 lepellevelű, tányérszerűen szétterülő virágai már a kerti iszalagokra
emlékeztetnek, de azokénál lényegesen kisebbek (4–5 cm átmérőjűek). Színük fehér. Az év folyamán csak
egyszer, május–júniusban nyílnak a vesszők oldalán.
Hazája a Himalája, Közép- és Nyugat-Kína. Az előző fajnál valamivel igényesebb, de díszesebb. Télálló,
közepes szárazságot még elvisel.
– – var. rubens –Kihajtásban pirosló levelű, rózsaszín virágú. A fajták közül a

legkedveltebb.
xci
ismertetése
Clematis levelek
Clematis × jackmanii (C. lanuginosa × C. vitacella) – Kerti iszalag
Az első ide sorolt típust mintegy 150 éve állították elő. 3–4 m magasra kúszó cserje, egyszerű vagy hármas
levelekkel. Virágai nagyok (8–14 cm átmérőjűek), 4–6 db széles, tányérszerűen szétterülő, sötét kékesibolya
színű lepellevelekkel, melyek az az évi hajtásokon júniustól októberig többé-kevésbé folyamatosan nyílnak. A
nagyvirágú iszalagok közül ez a legrégibb, a legedzettebb, és éppen ezért nálunk ez a legelterjedtebb.
xcii
ismertetése
Clematis montana
xciii
ismertetése
Clematis × jackmanii
Egyéb nagyvirágú Clematis hibridek
xciv
ismertetése
A múlt század közepétől kezdve Nyugat-Európában több kelet-ázsiai faj bekeresztezésével a nagyvirágú és
szebbnél szebb fajták egész sorát állították elő. Ezeket néha ugyancsak C. × jackmanii néven hozzák
forgalomba, de mindig a fajtanév megjelölésével. Célszerűbb – a hazai és nemzetközi viszonylatban is
gyakoribb – a „nagyvirágú Clematis hibridek” elnevezés, ami után csak a fajtanevet tüntetik fel. A fajták skálája
óriási: a hófehértől a rózsaszín és piros különböző árnyalatain keresztül egészen a mély sötétliláig terjed. Nagy
részük nem új keletű. Többnyire lengyel vagy nyugat-európai szaporítóüzemekből kerül hazánkba, majd nálunk
fokozatosan „kikopik” a szortimentből. Általában a legedzettebbek a sötétkék és részben a sötétrózsaszín virágú
fajták, míg a halványkék, fehér és a fehér alapon rózsaszínnel sávozott lepellevelűek a kényesek közé tartoznak.
A pusztulás gyakran egyes fajták fokozott talajigényére, a szárazsággal, a talaj nyári felhevülésével vagy téli
átfagyásával szembeni érzékenységre vezethető vissza, de még gyakoribb az ún. klemátiszhervadás okozta
pusztulás. A kór leginkább a fiatal telepítéseket károsítja: a hajtások egyik napról a másikra hirtelen
elfonnyadnak. Szerencsés esetben a bokor tőből újra kihajt, de gyakoribb a teljes pusztulás. A betegség oka
részben az élettani legyengülés, de a közvetlen pusztulást általában egy talajlakó gomba idézi elő, mely gomba a
gyökereken, a gyökérnyakon keresztül károsít vagy már eleve a szaporítóanyaggal hoztuk magunkkal. Az egyes
fajták toleranciája különböző, az érzékenyeknél nincs ellene biztos védekezés. Némileg segít a tő beárnyékolása,
a laza, levegős talajkeverék, valamint a híg gombaölő szeres permetezés kéthetenként a májusi időszakban.
A C. × jackmanii és egyéb nagyvirágú hibridek elsősorban házikertbe, ritkábban az igen intenzíven fenntartott
parkokba alkalmasak, kisebb pergolák, virágrácsok befuttatására. Az ország kiegyenlített klímájú, hűvös nyarú
területei kivételével keleti fekvésben vagy félárnyékban érzik jól magukat. Tövüket télire takarni kell.
Házikertben ajánlatos rendszeres metszésben részesíteni.
A kerti klemátiszok metszési csoportjai
Napjainkban külföldi, szakosodott Clematis-faiskolákból kis- és nagyvirágú kerti iszalagok sokasága kerül az
országba és jelenik meg az árudákban. A fajok és fajták egyenként kis jelentőségűek és állandóan változnak,
ezért azokat tankönyvünk csak táblázatos formában tartalmazza. Fontos viszont tudni a Clematis-
katalógusokban, illetve a növény színes jeltábláján feltüntetett ún. metszési csoport jelentését, mivel az nem csak
az illető növény metszési sajátosságaira, hanem annak igényeire (elsősorban a fagytűrésére), közvetve pedig a
szülőfajok származására is utal.
A klemátiszokat virágzási idejük szerint, habitusuk és metszésigényük szerint három alapvető csoportba
sorolják:
1. metszési csoport. Az előző évi vesszők oldalrügyeiből korán nyíló kis- és közepes virágú fajok. Ebbe a
csoportba tartozik a már ismertetett Clematis montana, valamint az egyéb közepes méretű és színes virágú fajok
(pl. C. alpina, C. macropetala) fajtái. Kivétel nélkül fagytörők. Évente egyszer virágoznak május végén – június
elején. A virágzás után célszerű őket megmetszeni, eltávolítva a levirágzott részeket. Így a meghagyott
vesszőrészek rügyeiből erőteljes új hajtásokat fejlesztenek, amelyek a nyár második felében termőrügyekkel
berakódva a következő év késő tavaszán újra gazdag virágdíszt produkálnak.
2. metszési csoport. Vesszőn és hajtáson egyaránt virágzó, korán és későn (is) nyíló nagyvirágú fajták. Ebbe a
csoportba tartozik a C. × jackmanii, valamint a legedzettebb nagyvirágú klemátisz hibridek. Első
virághullámukat május végén-június elején az előző évivesszők rövid oldalhajtásain hozzák, majd azt az
erőteljes új hajtásokon megjelenő másod- (harmad-) virágzások követik. Többnyire télállóak. Kora tavasszal
kell őket metszeni, az új hajtások megjelenése előtt. A metszésnél eltávolítjuk az elhalt és sérült szárakat, de
meghagyjuk az összes egészséges és nagy rügyű vesszőt: ezek ugyanis az első virágzás letéteményesei.
3. metszési csoport. Az idei hajtáson virágzó, kései nyílású fajok és fajták. A 3. metszési csoporton belül
megkülönböztetjük:
a. Későn nyíló, nagy virágú és a
b. Későn nyíló, kis virágú klemátiszokat
a) Későn nyíló, nagy virágú fajták
A legszebb, de egyben a legkényesebb klemátiszok tartoznak ebbe a csoportba. (A már említett fehér,
halványkék vagy sávozott leplű szétterülő virágúak.) Elvileg valamennyi rügyükből virágzóképes hajtást
hoznak, de a legfelső (virágot is tartalmazó rügyeik) télen többnyire megfagynak és csak az alulról induló
xcv
ismertetése
leveles hajtások oldalán differenciálódnak, majd fejlődnek virágok június végétől egész nyár elmúltáig. Metszés
nélkül is alulról hajtanak ki, mert a fölső részük megfagy.
b) Későn nyíló, kis virágú fajták
Virágaik viszonylag kicsik (2–4 cm-esek) csillag vagy harang alakúak és néha egész különleges (sötétlila, piros
vagy aranysárga) színűek. Vesszőik télen nem fagynak le, de virágot csak az idei hajtáson differenciálnak, így a
virágnyílás június végétől indul és szeptemberig tart. Metszés nélkül felülről hajtanak újra, ezért a bokor alja
kopasz marad.
A 3. metszési csoport képviselőit (nagy és közepes virágúakat egyaránt) kora tavasszal kell metszeni, az új
hajtások megjelenése előtt. Ennek során az összes előző évi vesszőt, néhány erőteljes rügy meghagyásával, a
talajszint felett 15–30 cm-re visszavágjuk. A meghagyott rügyekből erős új hajtások fejlődnek, melyek a nyár
közepétől folyamatosan és gazdagon virágoznak.
A Clematis nemzetség szaporítása: A tiszta fajok magját érés után azonnal a szabadba vetjük. A C. montana
fásdugványról is szaporítható. A nagyvirágú fajták hagyományos szaporításmódja a téli üvegházi oltás volt,
egyrügyes szemlapok felhasználásával, a C.viticella vagy C.vitalba gyökérdarabjaiba vagy fiatal magcsemetére.
Jelenleg leggyakoribb a speciális módon elvégzett és feltétlenül hormonkezeléssel is kiegészített
zölddugványozás. Kisebb tételek hullámos bujtással is szaporíthatók.
4.1.5. Hamamelidaceae – Varázsmogyorófélék

4.1.5.1. Parrotia – Varázsfa
Parrotia persica – Perzsa varázsfa, perzsafa
Kezdetben lassan növő, kúpos termetű bokor, ami idős korára 8–10 m magas, többtörzsű fává, ill. bokorfává
fejlődik. Alsó ágán kérge idősebb korban a platánéhoz hasonló lapokban válik le, levelei ősszel sárgára vagy
(gyakrabban) csodálatos lilás bíborpirosra színeződnek. A kihajtás előtt nyíló bársonyos barnáspiros, apró
virágai nem feltűnőek.
Hazája a történelmi Perzsia északi része (ma: Észak-Irán és a Kaukázus déli területei). Védett és meleg fekvésbe
való, az átlagosnál valamivel bővebb, de azért gyérebb vízellátást is elvisel. Megél nagy fák árnyékában is, de
igazán szépen csak napon színeződik.
– – „Tűzmadár’ –Új magyar fajta, rózsaszínűen kihajtó, majd ősszel tartósan és

intenzíven bíborvörös levelekkel.
Szaporítása: Magot nálunk ritkán hoz, ezért mind az alapfajt, mind említett fajtáját többnyire zölddugványról
szaporíthatjuk május végén vagy június elején. A dugványokat télire szaporítóágyban hagyjuk, és csak a
következő év tavaszán, a rügyfakadás idején cserepezzük be. Rügyei érzékenyek a szürkepenészre, ezért télen
ajánlatos 3–4 alkalommal gombaölő szerrel permetezni, ill. beöntözni.
xcvi
ismertetése
Parrotia persica, Platanus × hispanica habitus
xcvii
ismertetése
Parrotia és Platanus levelek
xcviii
ismertetése
4.1.6. Platanaceae – Platánfélék

4.1.6.1. Platanus – Platán
A nemzetségből három faj érdemel említést:
1. ● A levelek 5–7 keskeny hasábúak. A kocsányon 3 vagy P. orientalis

több gömbvirágzat van
●● A levelek 3–5 karéjúak. A kocsányon 1–2 2.

gömbvirágzat van
2. ● A levél szélessége és hossza egyenlő. A gömbvirágok P. × hispanica

száma a kocsányon többnyire 2
●● A levél szélesebb, mint hosszabb. A gömbvirágzatok P. occidentalis

száma a kocsányon 1
Platanus orientalis – Keleti platán
Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. 20–30 m-es fa. Kérge apró cserepes, levelei ékvállúak, mélyen karéjosak, a
virágkocsányon 3–5 apró gömbvirágzat van. Kissé fagyérzékeny.
Platanus occidentalis – Nyugati platán
Hazája Észak-Amerika déli területei. 30–35 m magasra nő meg. Kérge nagy lapokban válik le, levelei sekélyen
karéjosak, a levélváll egyenes vagy kissé szíves, a virágkocsányon egy nagyméretű gömbvirágzat van. Nem
fagyérzékeny.
Az említett két fajjal tiszta formában csak arborétumokban, botanikus kertekben találkozhatunk.
Platanus × hispanica (P. × acerifolia, P. × hybrida) –
Közönséges platán (P.occidentalis × P. orientalis)
30–35 m-es, terebélyes koronájú fa. Morfológiai bélyegei a két szülő között képeznek átmenetet.
A platánok gyorsan felnövő, hosszú életkort és hatalmas termetet elérő fák. Hazájukban a miénknél lényegesen
melegebb klímában, patakok vagy folyók partján élnek, a nyirkos talajt és a meleget kedvelik. Levelük
többnyire nem természetes úton hullik le, hanem a fagyok megérkezése miatt. Ennek ellenére kiválóan tűrik a
klímánkat és Európa-szerte több évszázada telepítik őket. Nálunk a XIX. század elejétől váltak különösen
népszerűvé („platánkorszak”) kezdetben a nagy kastélyparkokban, később pedig utcafásításra is felhasználták.
Fővárosunk történeti fasorainak jó része is platánból áll(t).
A városi ártalmak fokozódásával azonban a platán csaknem teljesen kiszorult a lakóterületi utcákról és a
meglévő fasorok is pusztulóban vannak. Ennek fő okai az út és járdafelületek hermetikus burkolása, a sózás, a
fokozódó forgalom és az ebből adódó erőteljes légszennyeződés. Együttes hatásukra (de főként a víz és a levegő
hiánya miatt a talajban) a platánok élettanilag legyengültek, és a járványszerűen terjedő apiognomóniás betegség
és a platán-csipkéspoloska könnyű prédájává válnak. Továbbra is nagy figyelmet érdemel azonban a platán a
városi közparkokban és a lakótelepi parkokban, mivel gyorsan nagyra nő és mégsem válik törékennyé. Újabban
az USA-ból apiognomónia-rezisztenciára szelektált fajtákat (pl. P. occidentalis ’Bloodgood’) hoztak be, és a
hazai szelekció is megindult e téren.
A Platanus nemzetség szaporítása: A platánok legegyszerűbben tavaszi magvetéssel szaporíthatók. A magot

benedvesítve az elvetés előtt ajánlatos 1–2 napig meleg helyen fóliazacskóban előcsíráztatni (május elején). A
hibrid eredetűek Nyugat-Európában visszafagynak, ezért ott fagyálló klónokat szaporítanak. Ezek egy részét
nagy faiskoláink újabban ugyancsak szaporítani kezdték (főleg export célokra) közönséges fás dugványról vagy
kalapácsos dugványról. Az USA-ban névvel ellátott klónok vannak forgalomban, melyek értékét a betegség-
ellenállóság, a szép, szabályos koronaforma, több esetben pedig a piros őszi lombszíneződés adja.
xcix
ismertetése
4.1.7. Buxaceae – Puszpángfélék

4.1.7.1. Buxus – Puszpáng
1. ● A levél a közepénél vagy az alatt a legszélesebb. A B. sempervirens

hajtás többnyire kissé szőrös
●● A levél a közepe fölött a legszélesebb. A hajtás B. microphylla

többnyire kopasz
Buxus sempervirens – Örökzöld puszpáng
Tömött ágrendszerű, fényes, apró levelű, 3–6m-es, örökzöld bokor, néha kis fává is megnő. Április–májusban
nyíló, illatos, zöldes virágai nem feltűnőek.
Hazája a Földközi-tenger környéke és Nyugat-Ázsia. Magyarországon ültetve sokfelé megtalálható, elsősorban

temetőkben és régi kastélyparkokban. Előszeretettel használták barokkos elemek (kacskaringós sövények,
szabályos gömb- vagy egyéb formák) kialakítására, mivel kiválóan tűri a nyírást. Közepes igényű mezofiton,
félárnyékos fekvést kedvel. Az átlagosnál valamivel szárazabb, napos helyen is megél, de itt a puszpángszúnyog
erősen károsítja, kemény teleken pedig a lombja fagyfoltos lesz. A mélyárnyékot – még a vadgesztenyéét is –
tűri, a városi szennyezett levegőre nem kényes. Közparkjainkban „temetőhangulata” miatt kissé idegenkednek
tőle, pedig jó tulajdonságai miatt több figyelmet érdemelne.
– – ’Aurea’ –1,5–2,5 m magasra nő. Levelei kihajtáskor (és a hajtásvégeken)

aranysárgák, később sárgászöldek, majd sötétzöldek.
– – ’Aureovariegata’, ’Argenteovariegata’ –Sárga-, ill. fehértarka levelűek. Az

alapfajnál igényesebbek és kiméra jellegük miatt könnyen visszazöldülnek.
– – ’Suffruticosa’ – Sövénybuxus – Lassú növekedésű, sűrű bokor. Nyírás nélkül

gömb alakú. Alacsony, nyírott szegélysövénynek alkalmas.
Buxus levelek
Buxus microphylla – Kislevelű puszpáng
Alacsony, 1 m körüli, gömbölyded bokrú, néha elterülő ágú cserje. Levele visszás-tojásdad, 8–25 mm-es.
Japánból származik, de ott vadon nem ismert.
– – ’Faulkner’ –1–1,2 m magas, ellaposodó, félgömb alakú koronát nevel. Levele
tompazöld.
A Buxus nemzetség szaporítása: félfás dugványozás a nyár végén.
4.1.8. Ulmaceae – Szilfélék
c
ismertetése
1. ● A levél főere szárnyasan elágazó. A termés lependék Ulmus
●● A levél főere a levélvállnál 3 részre ágazik. A termés Celtis

gömbös, csonthéjas
4.1.8.1. Ulmus – Szil
A nemzetség képviselői jellegzetes előfutár fafajok valamelyik klímazonális erdőövben. Korábban parkjaink
szép és hosszú életű fái voltak, az apró levelű mezei szil pedig kiváló nyírott sövényt adott. Jelentőségük az
utóbbi időben erősen megcsappant, a fák létét veszélyeztető szilfavész elterjedése miatt. A betegség ellen kémiai
védekezés gyakorlatilag lehetetlen. Járhatóbb út a szilfavésznek ellenálló fajok vagy fajták alkalmazása. Hazai
sziljeink kivétel nélkül érzékenyek a betegségre (különösen a mezei szil). Az exóták közül az U. pumila var.
arborea bizonyult ellenállónak.
Nyugat-Európában több olyan fajtát forgalmaznak, melyet az ottani klímában gyakorlatilag nem károsít a
szilfavész. Kérdés azonban, hogyan fognak viselkedni hazánk lényegesen kedvezőtlenebb klimatikus viszonyai
közt. Időközben a hazai szilpopulációkból a szilfavészérzékeny egyedek jórészt kipusztultak, az ellenálló
típusok pedig (természetes szelekció révén) felszaporodtak. Elképzelhető ezért, hogy e szép és szívós fák
zöldfelületi jelentősége ismét nőni fog.
1. ● A levél 2–6 cm hosszú U. pumila var.

arborea
●● A levél 6–16 cm hosszú 2.
2. ● A levél fonáka sűrűn lágy szőrös. Az érzugok nem U. laevis

szakállasak
●● A levél fonáka kopasz, az érzugok szakállszőrösek 3.
3. ● Az oldalerek száma 9–12. A levélnyél 6–12 mm-es U. minor
●● Az oldalerek száma 16–20. A levélnyél 3–6 mm-es U. glabra
1. NAGYLEVELŰ FAJOK (8–16 cm-es levelekkel)
Ulmus laevis – Vénicszil
20–25 méterre növő, terebélyes fa. Levelei nagyok, erősen aszimmetrikusak, fonákjuk molyhos. A termés
hosszú kocsányú.
Hazája Közép- és Kelet-Európa. Nálunk főleg a síkvidéki folyók mentén, ligeterdőkben fordul elő. Normál
talajviszonyok közé vagy folyóvíz mellé, nyirkos talajra ültethető. Gyenge sziken is megél.
Ulmus glabra (U. scabra, U. montana) – Hegyi szil
A vénicszilhez hasonló termetű fa. Levelei annak leveleinél valamivel nagyobbak, fonákuk csak az érzugokban
gyéren szakállas, egyébként kopasz. Egyes levelek a csúcsuk felé háromkaréjúak. A termés ülő.
Hazája Eurázsia. Magyarországon hegyvidéken, a bükkös övben vagy nyirkos talajon, patakok mentén fordul
elő. Jó talajviszonyok közé való.
– – ’Pendula’ –Ágai lefelé csüngenek.
2. KISLEVELŰ FAJOK (10 cm-nél rövidebb levelekkel)
Ulmus minor (U. campestris, U. carpinifolia) – Mezei szil
ci
ismertetése
20–25 méteres, hosszúkás, szabálytalan koronájú fa. Kezdetben bokortermetű és gyökérsarjakkal terjed. A levél
széle kétszeresen fogazott, a fonáka az érzugokban szakállszőrös.
Hazája Észak-Afrikától Közép- és Dél-Európán keresztül Nyugat-Ázsiáig terjed. Hazánkban sík- és dombvidéki
erdőben vagy folyók mentén, tölgy-kőris-szil ligeterdőkben fordul elő. Az átlagosnál nyirkosabb, szárazabb
termőhelyeken is jól megél, némi sziket is elvisel. Sajnos, a szilfavésszel szemben ez a faj a legérzékenyebb.
Ulmus pumila var. arborea(U. turkestanica) – Turkesztáni szil
10–15 méter magasra növő, szabálytalan, laza koronájú fa. A levél széle egyszeresen fogazott.
Hazája Turkesztán. Igénytelen faj, közepesen szárazság- és sziktűrő. A szilfavésznek hazánkban és világszerte
ez idáig ez a faj, illetve változat mutatkozott a legellenállóbbnak. Sziktűrő képessége miatt erdészeti célra már
nagy mennyiségben ültetik, erdősávok lezárására vagy az alsó koronaszintek kialakítására. (Maga az alapfaj
nálunk csak néhol, gyűjteményekben található.)
– – ’Puszta’ –Bokorfává vagy kis fává nő, parképítészeti szempontból is figyelmet

érdemel. Erdészeti nemesítésű.
Az Ulmus nemzetség szaporítása: Azalapfajokat magvetéssel szaporítják. Magja májusban érik és azonnal el
kell vetni, még abban az évben kikel. A fajtákat tavasszal, 2–3 éves oltógallyal oltják vagy ősszel szemzik.
cii
ismertetése
Ulmus és Celtis levelek
ciii
ismertetése
Ulmus és Celtis habitus
4.1.8.2. Celtis – Ostorfa
A nemzetség képviselői hazájukban szívós előfutár vagy pionír fafajok.
1. ● A levelek fonáka sűrűn szőrös. A kéreg sima C. australis
civ
ismertetése
●● A levelek fonáka kopasz vagy csak az erek mentén C. occidentalis

szőrös. A kéreg bibircses rücskös
Celtis occidentalis – Nyugati ostorfa
20–25 méteres, terebélyes koronájú fa, mélyen lehajló ágakkal. Levelei kihegyezett tojásdadok, ferde vállúak,
fonákok csak az erek mentén szőrös. A kéreg bibircses. Ősszel érő, apró, édes húsú, csonthéjas termése
vörösbarna színű.
Hazája Észak-Amerika. Magyarországon gyakran ültetik, elsősorban városi sorfának. Gyakran ki is vadul. A
városi körülményeket – szárazság, szennyezett levegő, sózás – az Ailanthushozcsaknem hasonlóan jól tűri.
Száraz helyen azonban nem nő nagyra. Hátránya, hogy a közlekedést zavaró, lehajló ágai miatt rendszeresen fel
kell metszeni a koronáját. Jó törzsnevelő típusok felszaporítása és új fajták előállítása folyamatban van.
Celtis australis – Déli ostorfa
14–18 méteres, felfelé törő koronájú fa, sima kéreggel. Levelei valamivel keskenyebbek az előző faj leveleinél,
fonákuk sűrűn szőrös.
Hazája Észak-Afrika, Dél-Európa, Nyugat-Ázsia. Fény- és melegigényes, a városi viszonyokat az előző fajhoz
hasonlóan tűri. Utcafásításra jobban megfelelne, mivel ágai nem hajlanak le. A faiskolák azonban nem szívesen
szaporítják, mert fiatalon igen fagyérzékeny. Ezért újabban Olaszországból importálnak félkész növényeket
(suhángot vagy 8/10 cm törzskörméretű fát) és ezeket készre nevelik.
A Celtis nemzetség szaporítása: Magvetés (rétegezés után) tavasszal a szabadba. A faiskolákban rossz
törzsnevelők. Léteznek jó törzsnevelő fajtái (vagy fajtajelöltjei) is: oltással való elszaporításuk, kipróbálásuk
folyamatban van. A kész növényeket legjobb áprilisban, közvetlenül a rügyfakadás előtt állandó helyükre
ültetni, mert begyökeresedésükhöz magas talajhőmérsékletet igényelnek.
4.1.9. Moraceae – Eperfafélék
1. ● A hajtások tövisesek Maclura
●● A hajtások nem tövisesek 2.
2. ● Az összenőtt pálhák lehullása után szárölelő keskeny Ficus

csík marad. Az áltermés körte alakú, sima
●● A szabadon álló pálhák lehullása után szárölelő 3.

keskeny csík nem marad. Az áltermés elhúsosodó
epergyümölcs
3. ● A nővirágzat barkaszerű. A terméságazat hosszúkás- Morus

hengeres vagy tojás alakú
●● A nővirágzat és a terméságazat gömb alakú Broussonetia
4.1.9.1. Morus – Eperfa
1. ● A levéllemez vékony; felül sima, alul gyéren szőrös M. alba
●● A levéllemez vastag; felül érdes, alul érdesen szőrös M. nigra
Morus alba – Fehér eperfa
cv
ismertetése
10–15 méteres, gömbölyded koronájú fa. A levéllemez vékony, alul gyéren szőrős. A levelek egy része mélyen
karéjos. Virágai jelentéktelenek. Fehér, piros vagy fekete, édes epergyümölcse nyáron érik.
Hazája Kína, ahonnan a selyemhernyók kizárólagos táplálékául szolgáló lombja miatt csempészték ki és
honosították meg először Közép-Ázsiában, majd Európában is. Hazánkban régen tömegesen ültették, főleg út
menti sorfának. A XX. század elején gyakori volt a falusi kertekben is: termését frissen fogyasztották vagy
pálinkát főztek belőle, kemény fájából hordódonga, kocsikerék talpa készült. A selyemhernyó-tenyésztés
háttérbe szorulása (a műszálak elterjedése) óta az alapfajt alig ültetik. Ehető termése – higiéniai szempontból –
inkább hátránynak, mint előnynek számít. Fényigényes. Napra telepítve a szikes és a túl száraz területek
kivételével csaknem mindenhol megél, így nyirkos, mozgóvizes talajon is. A Duna árterén kivadulva gyakori a
fűz-nyárasok és a tölgy-kőris-szil ligeterdők zónájában. Magas, nyírott sövény kialakítására alkalmas. Az
amerikai fehér szövőlepke és az eperfapajzstetű károsítja.
– – ’Pendula’ – Függőlegesen lecsüngő vesszejű, tipikus „szomorú” alak. A

legelterjedtebben ültetett fajta.
– – ’Fegyvernekiana’- Magas törzsre oltva tömött, ernyő alakú koronát nevelő

fajta, rövid szártagokkal és maximum 4–5 m koronaátmérővel. Termést nem
hoz. Magyar fajta.
cvi
ismertetése
cvii
ismertetése
Morus,Broussonetia, Ficus levelek
Morus nigra – Fekete eperfa
8–10 méteres, ellaposodó koronájú, többnyire tövétől ágas fa. Levele vastag, bőrnemű, felül érdes, sötétzöld,
alul érdesen szőrös. A levelek tagolatlanok, csak kivételes esetben karéjos 1–2 levél.
Hazája Nyugat-Ázsia. Nálunk kellemesen savanykás ízű, fekete terméséért elsősorban házikertekben
gyümölcsfaként ültetik. Védett, meleg fekvést, laza talajt kedvel. Közepes szárazságtűrő, fényigényes.
A Morus nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magról szaporítjuk április végén. A fajtákat és a M. nigrát
többnyire május–júniusban pattintott szemzéssel, tavasszal szabadföldi vagy téli üvegházi oltással szaporítják.
Az alany M. alba. A M. alba fajtái (serkentőszerrel kezelve) zölddugványról, néha pedig fás dugványról is
gyökereztethetők.
cviii
ismertetése
Morus,Broussonetia, Maclura habitus
4.1.9.2. Broussonetia – Papíreperfa
Broussonetia papyrifera – Kínai papíreperfa
10–12 méterre növő, ernyős vagy gömbölyded koronájú, legtöbbször rövid törzsű, vagy az aljától szélesen
elágazó fa. Levelei fonákukon molyhosak. Kétlaki virágaik jelentéktelenek. Érdekes áltermése ősszel érik, a
zöld gömbből a magvak narancspiros, nyelvszerű nyúlványokon lógnak.
cix
ismertetése
Hazája Kelet-Ázsia. Laza talajt, védett, napos fekvést kíván, néha visszafagy, de tőből ismét kihajt.
Szaporítása: Magvetés tavasszal üveg vagy fólia alá. Gyökérsarjak felszedése.
4.1.9.3. Maclura – Narancseperfa
Maclura pomifera (M.aurantiaca) – Tövises narancseperfa
8–10 méteres, többnyire ferde törzsű fa vagy magasra növő cserje. Zöldesszürke vesszői tövisesek. Levelei
fénylő sötétzöldek, megtörve tejnedvet eresztenek. Virágai kétlakiak, jelentéktelenek. Terméságazata a
narancsra emlékeztető, 8–14 cm átmérőjű, rücskös felületű, sárgászöld, húsos gömb.
Hazája Észak-Amerika déli része. Fénykedvelő és melegigényes, a talaj iránt – a szélsőségek kivételével –
közömbös. A sziket közepesen bírja. Tövises ágai miatt telekhatároló sövénynek gyakran ültetik. Bár bírja a
metszést, nem jó sövénynövény, mert túl erőteljesen fejlődik és könnyen felkopaszodik (fényigényes). Fiatalon
fagyérzékeny, szigorú teleken vagy nyirkos talajon a be nem érett vesszők később is elfagyhatnak.
Szaporítása: magvetés tavasszal.
4.1.9.4. Ficus – Fikusz
Ficus carica – Fügefa
3–6 m magas, vastag ágú, lombhullató cserje. 10–20 cm-es levelei 3–5 karéjúak vagy hasábúak, sötétzöldek.
Évente elhúzodottan, tavasztól őszig, 2–3-szor virágzik. Virágzata körte alakú, belsejében sok apró virággal. Az
5–8 cm-es fügegyümölcs gömb vagy körte alakú, júliustól októberig érik.
A kelet-mediterráneumból származó fajt Magyarországon néhol házikertekben ehető gyümölcséért termesztik.

Nálunk csak a tavaszi virágzásból kapunk biztosan élvezhető termést. Védett, meleg fekvést, laza talajt kíván.
Mélyen karéjos leveleivel szép, déli karaktert adó dísze a kertnek, de közparkba – ehető termése és
fagyérzékenysége miatt – nem való. Történeti kertekben mint régi kultúrnövény is felhasználható, elsősorban az
ország déli részein és a történelmi borvidékeken.
Szaporítása: Félfás dugványozás július–augusztusban, feltöltéses bujtás vagy fásdugványozás.
4.1.10. Betulaceae – Nyírfélék
1. ● A téli rügyek nyelesek. A tobozszerű terméságazat Alnurs

télire is a fán marad
●● A téli rügyek ülők. A hengeres terméságazat ősszel Betula

szétesve lehull
4.1.10.1. Betula – Nyír
A nemzetség képviselői a hűvös, humid klímájú vidékek pionír fái. Törzsük többnyire fehér vagy sárgásbarna,
az idős alsó részen fekete, repedezett. A levelek szórt állásúak. Egylaki virágaik nem díszítők, a porzósak
barkában, a termősek füzérben csoportosulnak. Termésük érés után szétesik, a lapos makkocskák szárnyasak.
Ha elég nedvességet és fényt kapnak, a talaj iránt nem igényesek (alkalmasak pl. meddőhányókra is), és a
légszennyezést is elég jól elviselik.
1. ● A fiatal hajtások és levelek kopaszak B. pendula
●● A fiatal hajtások és levelek szőrösek B. pubescens
Betula pendula (B. alba, B. verrucosa) – Közönséges nyìr
Gyorsan 15–20méterre növő, laza, karcsú koronájú fa, lecsüngő, vékony vesszőkkel. Háromszög vagy rombusz
alakú levelei ősszel sárgára színeződnek.
cx
ismertetése
Hazája Eurázsia. Nálunk elsősorban a hűvösebb, csapadékosabb országrészekben él (erdei tisztásokon,

irtásokban, nyíres fenyéreken), de elvétve az alföldi homokbuckák horpadásaiban is találkozhatunk vele.
Fényigényes, a talaj vagy a klíma iránt viszont nincsenek különösebb igényei: normál viszonyokat kíván, kisebb
szárazságot még elvisel. Fehér kérgével, kecses habitusával északias hangulatú, karakteres dísze a kertnek.
– – ’Bìbor’ –Lombja intenzívebb piros, habitusa pedig tömöttebb, mint a

’Porpurea’
fajtáé. Magyar nemesítésű fajta.
– – ’Crispa’ (f. dalecarlica)–Levelei mélyen szeldeltek, vesszői hosszan lelógnak.
– – ’Fastigiata’ –Oszlopos növésű.
– – ’Purpurea’ – Levelei sötétpirosak
– – ’Tristis’ –Habitusa az alapfajéhoz hasonló, de az oldalágak és a vesszők

hosszan, ívesen csüngenek.
– – ’Youngii’ – Kis ívben lecsüngő ágú, „szomorú” fajta.
cxi
ismertetése
Betula, Alnus, Corylus habitus
Betula pubescens – Szőrös nyír
Az előző fajhoz hasonló megjelenésű, de valamivel felállóbb ágrendszerű fa, a vesszők vége nem bókol. A fiatal
hajtások és a levelek szőrösek.
Hazája Közép-Európától Szibériáig terjed, nálunk a Nyugat-Dunántúlon és a Nyírségben, elsősorban nyirkos,

lápos területeken fordul elő (nyír- és fűzlápok, fenyéresek). Fásításra ritkán használják.
cxii
ismertetése
Nyugat-Európában még számos egyéb szép Betula fajt ültetnek, ezek időnként a hazai faiskolákban, kertészeti
árudákban és a parkokban is felbukkannak.
A Betula nemzetség szaporítása: Az alapfajokat legjobb a nyár közepén (júliusban) vetni, mihelyt a magvak
viaszérésben vannak, így még abban az évben kikelnek. Árnyékoló alá, takarás nélkül vessük (fényen csírázik).
A teljes érésben begyűjtött mag szárazon tárolva a következő év tavaszán is vethető. A fajtákat hagyományosan,
alvószemzéssel vagy télvégi, üvegházi oltással szaporították. (Az oltó- vagy szemzőgally kétéves rész is lehet.)
Napjainkban egyre elterjedtebb a mikroszaporításuk, erre szakosodott üzemekben, illetve laboratóriumokban.
4.1.10.2. Alnus – Éger
1. ● A levél fonáka zöld, a csúcsa lekerekített vagy A. glutinosa

kicsípett
●● A levél fonáka kékesszürke, a csúcsa hegyes A. incana
Alnus glutinosa – Enyves éger
20 méter magasra növő, keskeny kúpkoronájú fa. A levelek csúcsa kicsípett, a fiatal hajtások enyvesek. Hosszan
lecsüngő porzós barkái lombfakadás előtt díszítenek. Lombja ősszel zölden hull le.
Hazája Eurázsia, Észak-Afrika. Nálunk dombvidéki patakok mentén, a síkvidéken pedig égerlápokban,
ligeterdőkben gyakori. Bár jó talajviszonyok közt is megél, elsősorban nyirkos helyre való. A pangó vizet is jól
tűri. Sok kerti fajtája van, ezek nagy része különböző mértékben szeldelt levelű (’Laciniata’, ’Incisa’,
’Imperialis’), nálunk azonban általában csak az alapfajt szaporítják.
Alnus incana – Hamvas éger
10–15 méteres, kúpos koronájú fa, levelei az előző fajénál kisebbek, a csúcsuk hegyes. A fiatal hajtások
szürkék, nem enyvesek.
Hazája Eurázsia. Magyarországon főleg hegyvidéki patakok mentén fordul elő. Jó kerti viszonyok közé vagy
mozgóvizes területekre ültethető.
Az Alnus nemzetség szaporítása: Az alapfajok magját február–márciusban vetjük. A fajták téli üvegházi oltással
szaporíthatók.
cxiii
ismertetése
Betula, Alnus levelek
4.1.11. Corylaceae – Mogyorófélék

4.1.11.1. Corylus – Mogyoró
Február–márciusban nyíló porzós barkáikkal szép tavaszi díszt adnak.
1. ● Fatermetű. A levélnyél 2–4 cm hosszú. A kupacs C. colurna

mélyen rojtos-cafrangos, kemény
●● Cserje. A levélnyél 1–1,5 cm-es. A kupacs nem fásodó 2.
2. ● A kupacs rövidebb vagy olyan hosszú, mint a makk, és C. avellana

kb. a feléig hasogatott
●● A kupacs csőszerű, palack alakú, kb. kétszer olyan C. maxima

hosszú, mint a makk, és csak a csúcsán behasogatott
Corylus avellana – Közönséges mogyoró
3–5 méteres bokor, sűrűn növő, egyenes vesszőkkel. Hajtásai és a levélnyél mirigyesszőrösek, a nyár végéig
nem kopaszodnak le. A kupacs nem hosszabb a termésen, mint a makk, kb. a feléig rojtosan hasogatott.
Hazája Európa, Kis-Ázsia. Hazánkban főleg vegyes lombos erdőkben, tölgyesek szélén él. Közepes
szárazságtűrő, a talaj iránt közömbös.
cxiv
ismertetése
– – ’Contorta’ – Ágai dugóhúzószerűen csavarodottak. Gyenge növekedésű.
– – ’Fuscorubra’ – Levelei kihajtáskor sötétvörösek, majd barnásvörösek,

júniustól zöldek.
Corylus maxima – Csöves mogyoró
Az előző fajhoz hasonló megjelenésű. Hajtásai kezdetben mirigyszőrösek, de kb. a nyár közepére
lekopaszodnak. Termésén a kupacs kb. kétszer olyan hosszú, mint a makk, a vége csőszerűen összeszűkül.
Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Igényesebb, mint a közönséges mogyoró, jó kerti viszonyok közé való.
Egyes fajtáit gyümölcséért termesztik. Ezek a házikertben mint dísznövények is felhasználhatók, önmeddők és
fényigényesek.
– – ’Purpurea’– Vérmogyoró – A legszebb színes levelű cserjék egyike. Lombja
a kihajtástól kb. a nyár közepéig sötétvörös. Napra ültessük, különben bezöldül.
Corylus colurna – Török mogyoró
15–20 méter magas, különösen fiatalon igen szabályos, kúpos koronájú fa. Kérge már a kétéves ágakon is
világosszürkén parásodik. A mélyen rajtos kupacsú termések gomolyszerű, gömbölyded terméságazatot
alkotnak.
Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Fény- és melegigényes, a szárazságot és a városi levegőt közepesen tűri. A
legszebb parkfák egyike, különösen, ha tövétől ágas. Alkalmas utcafásításra is, de ehető termése miatt
balesetveszélyes (a gyerekek felmásznak rá). Sorfának nevelve lassabban indul, mint bokorfaként. Faja
„rózsafa” néven értékes bútorfa.
A Corylus nemzetség szaporítása: Magvetés (rétegezés után) tavasszal, a szabadba. A fajtákat többnyire sugaras
bujtással, ritkábban nyári zölddugványozással szaporítják. A C.alvellana ’Contorta’ nem gyökeresedik, ezért
oltani kell (télen, üvegházban, C.avellana vagy C.colurna magoncra).
cxv
ismertetése
Corylus levelek
4.1.12. Carpinaceae – Gyertyánfélék

4.1.12.1. Carpinus – Gyertyán
cxvi
ismertetése
1. ● A levelek 6–12 cm hosszúak. A kupacs 3 karéjú C. betulus
●● A levelek 3–5 cm-esek. A kupacs ferdén tojásdad C. orientalis

alakú
Carpinus betulus – Közönséges gyertyán
15–20 méter magas, gömbölyded koronájú fa. Törzse csavarodott, gyakran kissé bordás, szürke kérge sokáig
sima marad. Hosszúkás tojásdad levelei ősszel sárgára színeződnek. Egylaki, jelentéktelen virágai a vesszőn
tavasszal jelennek meg. Makkocska termése a 3 karéjú kupacs tövében található.
Hazája Európa, Kis-Ázsia, Irán. Nálunk főleg hűvösebb hegyvidéki erdőkben fordul elő a tölgyesek és a
bükkösök öve közötti átmeneti zónában (gyertyános tölgyesek öve), az előző két fafajjal elegyesen, ritkábban
elegyetlen állományban. Mezofiton, az árnyékot jól tűri. Jól metszhető, nyírott magas sövény kialakítására is
alkalmas.
– – ’Fastigiata’ –Erős növekedésű, széles oszlopforma.
– – ’Pendula’ –Széles ernyő alakú, „szomorú” változat. Ágai először vízszintesen

állnak, majd ívesen lehajlanak.
Carpinus betulus és Ostrya carpinifolia habitus
Carpinus orientalis – Keleti gyertyán
5–8 méteres bokorfa, a közönséges gyertyánnál feltűnően kisebb levelekkel, vékonyabb ágakkal, a termésen
pedig tojásdad kupacslevelekkel.
Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia, nálunk a Vértes néhány védett helyén él vadon. Védett növény!
A Carpinus nemzetség szaporítása: Magvetés ősszel vagy rétegezés után tavasszal a szabadba. A fajták téli
üvegházi oltással szaporíthatók. Az oltáshoz egy- vagy kétéves nemes részt használjunk. (Az egyéves vesszők
néha túl vékonyak és nehezen olthatók.)
cxvii
ismertetése
Carpinus, Fagus, Castanea levelek
4.1.13. Fagaceae – Bükkfélék

A család képviselői csaknem kivétel nélkül valamely klímazonális öv uralkodó fafajai (fő fajai). A szukcesszió
csúcspontján jelennek meg, akkor, amikor az előző növények (pionírok, majd az előfutárok) már mélyrétegű,
tápdús és jó víztartó képességű talajt készítettek elő számukra. Bírják a kezdeti árnyékolást, igen kitartóan és
nagyra nőnek. E tulajdonságaik révén, ha közben nem bolygatják az erdőt, túlélik és túlnövik az előfutárokat.
Hazánkban a bükk és a honos tölgyek a legfontosabb erdészeti fafajok közé tartoznak.
1. ● A kupacs a makkot csak részben borítja. A levél Qnercus

legtöbbször szárnyasan karéjos vagy osztott
●● A kupacs kezdetben a makkot teljesen beborítja. A 2.

levél ép szélű vagy fogazott
2. ● A levelek ép vagy hullámos szélűek Fagus
●● A levelek széle fogazott Castanea
4.1.13.1. Fagus – Bükk
Fagus sylvatica – Közönséges bükk
20–30 méter magas, boltozatos koronájú fa, hengeres törzzsel és sima, szürke kéreggel. Nem feltűnő, egylaki
virágai lombfakadás után április–májusban jelennek meg. Termése 3 élű makk, melyből 2 darabot puha tüskéjű,
éréskor felnyíló kupacs vesz körül.
Hazája Európa. Nálunk a magasabb hegyekben vagy lejjebb, a hűvös szurdokvölgyekben állományképző
(bükkös öv). Igényes mezofiton. Későn lombosodik és igen mély árnyékot ad. Lombja ősszel aranysárgára
színeződik.
cxviii
ismertetése
– – ’Atropunicea’ – Vérbükk –Levele a kihajtáskor sötétpiros, később

barnáspiros, párás helyen egészen a nyár végéig.
– – ’Dawyck’ (’Fastigiata’) – Fiatalon keskeny, később kissé elterebélyesedő

oszlopforma.
– – ’Laciniata’ –Levelei szeldeltek, kevésbé elterjedt, mint az itt felsorolt fajták.
– – ’Pendula’ – Az alapfajjal közel azonos méreteket is elérő, hullámzó felületű,

kúpos koronájú fa, többségében vízszintesen álló, csüngő végű ágakkal. A
„szomorú” változatoknál megszokottól eltérően gyökérnyakba oltva hozzák
forgalomba.
– – ’Purpurea Pendula’ – Csüngő koronájú, piros levelű, lassú növekedésű fajta.
– – ’Zlatia’ – Levelei kihajtáskor aranysárgák. E két utóbbi szép, de kényes, ezért

inkább házikertbe való.
Szaporítása: Az alapfajt magvetéssel szaporítják, ősszel, érés után. Viszonylag ritkán (5–10 évenként) ad
bőséges magtermést. A fajtákat télen üvegházban oltják az alapfaj cserépben előnevelt magcsemetéire. Az
’Atropunicea’ fajta piros levélszínét magról is elég jól örökíti. Angliában például ’Purpurea’ gyűjtőnéven
piroslombú magpopulációkat ültetnek (még sövénynek is).
cxix
ismertetése
Fagus és Castanea habitus
4.1.13.2. Castanea – Gesztenye
Castanea sativa – Szelíd gesztenye
20–30 méterre is megnövő, szélesen boltozott koronájú fa. Hosszú, krémszínű porzós barkái júniusban nyílnak.
Éréskor felnyíló, sűrűn tüskés kupacs veszi körül a kissé lapított, barna makktermést, mely sokféleképpen
fogyasztható.
cxx
ismertetése
Hazája Észak-Afrika, Dél-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon a gesztenyés mészkerülő tölgyesek kiritkításával

keletkezett gesztenyésekben vagy gesztenyés tölgyesekben fordul elő, főleg a Nyugat-Dunántúlon és a
Mecsekben, valamint Nagymaros környékén. Savanyú talajt és meleget kedvelő, igényes faj, mészérzékeny.
Szaporítása: Magvetés ősszel, érés után.
4.1.13.3. Quercus – Tölgy
Az igen faj- és alakgazdag nemzetség tagjainak nagy része jól bírja a klímánkat. Gyűjteményes kertekben ezért
sok szép Quercus fajjal és fajtával találkozhatunk. Az egyes típusokon belüli fajok azonban díszérték
szempontjából nem különböznek annyira egymástól, hogy mindegyikkel érdemes legyen foglalkozni.
Elszaporításukat sokszor az is nehezíti, hogy nem vagy alig hoznak csíraképes magot. Oltani kellene őket, ami a
tölgyek esetében elég nehéz. Ezért a faiskolai termesztésben csak a fontosabb típusok egy-egy jó magtermő
képviselője terjedt el.
1. ● Áttelelő levelű Qu. × turneri

’Pseudoturneri’
●● Lombhullató 2.
2. ● A levélkaréjok vagy a fogak szálkás csúcsúak 7.
●● A levélkaréjok vagy a fogak nem szálkás csúcsúak 3.
3. ● A karéjok hegyesek, a rügypikkelyek mellett hosszú, Qu. cerris

szálas pálhák vannak
●● A levélkaréjok vagy fogak lekerekítettek. A rügyek 4.

mellett nincs sallangos pálha
4. ● A hajtások kopaszak 5.
●● A hajtások szőrösek vagy molyhosak 6.
5. ● A levélnyél 1 cm-nél rövidebb. A kocsány 2–10 cm Qu. robur

hosszú
●● A levélnyél 1 cm-nél hosszabb, a kupacs ülő vagy igen Qu. petraea

rövid nyelű
6. ● A levél 3–8 cm-es, rövid karéjú, ékvállú Qu. pubescens
●● A levél 10–18 cm-es, mélyen karéjos, füles vállú Qu. frainetto
7. ● A levelek nem karéjosak, a szélük sűrűn fűrészes Qu. libani
●● A levelek karéjosak, a karéjokon csak néhány fog van Qu. rubra
1. LOMBHULLATÓ TÖLGYEK
Quercus robur – Kocsányos tölgy
A legtovább élő és legnagyobbra növő őshonos fafajunk 30–40 métert is elérő, robusztus, szabálytalan koronát
nevel. Levelei igen rövid nyelűek (csaknem ülők), a levélváll szívesfüles. A termés kocsányos.
Hazája Észak-Afrika, Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon sík- és dombvidéken állományalkotó faj, különösen
ott, ahol a gyökerek számára elérhető magasságban van a talajvíz. (Pusztai és gyöngyvirágos tölgyesek, tölgy–
cxxi
ismertetése
kőris–szil ligeterdők, égeresek, elegyes gyertyános tölgyesek.) Normál vagy enyhén nyirkos talajba való, de
kisebb szárazságot és némi sziket is elvisel. Fényigényes, a késői fagyokra érzékeny.
– – ’Fastigiata’ – Piramistölgy A legelterjedtebb tölgyfajta. Oszlopos alakú, ágai

mereven felfelé állnak. Mivel nálunk többnyire magról szaporítják, az ezen a
„fajta”-néven forgalmazott anyag nem teljesen egyöntetű: termete a tojás
alaktól a karcsú jegenyeformáig változik.
– – ’Wageningen’ – Levelei a kihajtáskor sötétpirosak, később fakó

vörösesbarnák.
Quercus petraea – Kocsánytalan tölgy
A kocsányos tölgyhöz hasonló méretű, de valamivel szabályosabb koronájú fa. Levelei egyenletesen rövid
karéjúak, viszonylag hosszú (1–3 cm) nyelűek, a levélváll nem füles. A termés ülő (kocsánytalan).
Hazája Európa, Kis-Ázsia. Hazánkban elsősorban a halom-, a domb- és az alacsonyabb hegyvidéken

állományalkotó. Gyakran elegyedik gyertyánnal, kőrissel, hárssal vagy egyéb tölgyekkel, többnyire a
csertölggyel. Közepesen szárazságtűrő, fénykedvelő faj. Később hajt ki, mint a Qu.robur, ezért a kései fagyok
nem károsítják.
Megjegyzés: Erdészetileg a tölgyek közül a fenti két faj a legértékesebb: síkvidéken a kocsányos, dombvidéken
a kocsánytalan tölgy. Fájukból nemes bútoranyag, kemény parketta, hordódonga, furnérlemez készül, régen az
építőiparban és vasúti talpfának is használták.
cxxii
ismertetése
Quercus habitusok
Quercus pubescens (Qu. lanuginosa) – Molyhos tölgy
10–15 méteres, széles, szabálytalan koronájú fa. Levelei viszonylag kicsik (3–8 cm hosszúak), ékvállúak. A
levéllemez vastag. Hajtásai, rügyei, levelei (a fonákukon) molyhosak.
Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Legészakibb előfordulása többé-kevésbé egybeesik a Kárpát-medence felső

szélével, és egyben a szőlőtermesztés északi határát is kijelöli (Moesz-féle vonal). Főleg a Középhegységben,
száraz tölgyesekben, karszt-bokorerdőkben, meleg, sziklás lejtőkön él, de néha az Alföld meszes homokján is
megtalálható. A legszárazságtűrőbb fás növények egyike, hátránya, hogy igen lassú növekedésű. Fényigényes,
melegkedvelő.
Quercus frainetto (Qu. farnetto, Qu. conferta, Qu. hungarica) – Magyar tölgy
20–30 méterre növő, gömbölyded koronájú fa. Hajtásai, levelei a molyhos tölgyéhez hasonlóak, de a levelek
igen nagyok (10–18 cm-esek), füles vállúak. A levéllemez mélyen, többszörösen karéjos.
cxxiii
ismertetése
Hazája Dél-Olaszország, Balkán, Kis-Ázsia. Neve ellenére nálunk csak néhány helyen, kisebb foltokban
található meg ültetve, meleg tölgyesekben. Igen dekoratív fa, sajnos ritkán van faiskolai forgalomban.
Quercus cerris – Csertölgy
20–30 méter magasra növő, széles, kúpos, terebélyes koronájú fa. Kérge mélyen ripacsos. Levelei egyedtől
függően igen változatos alakúak (sekélyen vagy mélyen karéjosak), a levélkaréjok porcos csücskű hegyben
végződnek. A levéllemez felül feltűnően fénylő sötétzöld (messziről is látszik), a fonákán, szürkén molyhos.
Rügyei sallangosak, kupacsa a hosszú kupacspikkelyektől bozontos.
Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Nálunk cseres–kocsánytalan tölgyesek, verőfényes lejtők egyik uralkodó fája, az
Alföldön ritka. Fényigényes, melegkedvelő. A Qu.petraeahozhasonlóan közepesen szárazságtűrő, de annál
gyorsabb kezdeti növekedésű és rövidebb életű. Bár vadon a mészkerülő tölgyesek egyik karakterfaja, meszes
talajon is jól fejlődik, kevés sziket is kibír.
Quercus libani – Libanoni tölgy
7–10 méter magas, gömbölyded koronájú fa. Levelei kicsik (6–10 cm-esek), egyenletesen fűrészes szélűek.
Termése nagy, sötétbarna, kozákkucsmaszerű, bozontos kupaccsal.
Hazája Kis-Ázsia, Szíria. Nálunk csak gyűjteményes kertekben található mezofiton.
Quercus rubra (Qu. borealis) – Vörös tölgy
20–30 méterre növő, széles, gömbölyded koronájú fa. Levelei igen nagyok (10–20 cm-esek), mélyen és
kihegyezetten karéjosak, de a levélkaréjok nem érnek beljebb a levéllemez felénél. Ősszel csodálatos
bíborvörösre színeződnek.
cxxiv
ismertetése
Quercus levéltípusok
Hazája Észak-Amerika keleti része. Mezofiton. Kedveli a nyirkosabb fekvést, de nem bír el sem annyi
nedvességet, sem annyi szárazságot, mint a Qu.robur. Mészérzékeny. Mivel a honos tölgyeknél gyorsabb
növekedésű, megfelelő termőhelyen erdősítésre is felhasználják. Őszi lombszínével szép szoliter növény.
2. ZÖLDEN ÁTTELELŐ LOMBÚ TÖLGYEK
cxxv
ismertetése
Az örökzöld tölgyek a mediterránra jellemzőek. Klímánkat csak egy-két hibrid származású faj bírja, ami nálunk
alacsony, gömbölyded koronájú fává nő. Páraigényes mezofitonok, emellett védett, meleg fekvést kívánnak.
Gyűjteményes kertekbe valók.
Quercus × turneri ’Pseudoturneri’ (Qu. robur × Qu. ilex) – Turner-tölgy
8–10 m-es fa. Lombja enyhe teleken zöld marad, hideg teleken megbarnul. Levelei egy keskeny, rövid nyelű
Qu. petraea-levélreemlékeztetnek, fonákuk gyéren szűrös. Gyűjteményes kertekben és néhány közparkban is
megtalálható.
A Qaercus nemzetség szaporítása: Azalapfajokat magvetéssel szaporítják ősszel az érés után, vagy rétegezést
követően a tavasszal. A makkot sekélyen kell rétegezni, vagy lapos halomban, vastag lombtakaró alatt teleltetni,
mert levegőigényes. A fajtákat téli üvegházi oltással szaporítják. A Qu. × turneri és Qu. frainetto nem vagy alig
hoznak csíraképes magot, azért Qu. robur alanyra oltják őket. Az oltványok nagy része nem éri meg az idős
kort, valószínűleg összeférhetetlenség miatt.
4.1.14. Juglandaceae – Diófélék
1. ● A hajtások és vesszők bele rekeszes 2.
●● A hajtósok és vesszők bele nem rekeszes. A Carya

termésburok 4 szabályos kopáccsal nyílik
2. ● A kicsi, szárnyas termés hosszú, lelógó füzéreken Pterocarya

helyezkedik el
●● A diótermés nagy, nem szárnyas. A termésburok Juglans

szabálytalanul reped fel
4.1.14.1. Juglans – Dió
A nemzetség képviselői a nálunk valamivel melegebb klímájú vidékek uralkodó fafajai. Hazájukban üde
talajokon élnek tölgyekkel társulva vagy elegyetlenül.
1. ● A levelek 5–9 levélkéjűek, melyek ép szélűek J. regia
●● A levelek 15–25 levélkéjűek, melyek fűrészes szélűek J. nigra
Juglans regia – Közönséges dió
15–25 m-re megnövő, gömbölyded koronájú fa, 5–9 levélkéjű levelekkel.
Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországi őshonossága (melegebb patak-völgyekben) vitatott.

Gyümölcséért termesztik, de a fája is igen értékes. Bár mutatós, hangulatos fa, közparkba nem való.
Felhasználható viszont házikertben, vagy mint régi kultúrnövény, építészeti emlékek történelmi jellegének
hangsúlyozására. Melegigényes mezofiton, az átültetést és a metszést rosszul tűri. Allelopátiás hatása miatt
alatta más növények nem vagy csak rosszul fejlődnek.
Juglans nigra – Fekete dió
20–40 méteres, széles koronájú fa. Levelei feltűnően sok (15–25) levélkéjűek, a levélkék fűrészes szélűek. A
termés csonthéja rücskösen bordázott, csaknem fekete, igen vastag és kemény.
Hazája Észak-Amerika keleti része. Nálunk gyakran ültetik. Nyirkosabb helyen, mozgó víz közelében gyorsan
nagy fává nő, de normál talajviszonyok közt is megél. A közönséges dióhoz hasonlóan igen mély árnyékú, alatta
a többi növény rosszul fejlődik.
cxxvi
ismertetése
A Juglans nemzetség szaporítása: Magvetés ősszel vagy rétegezés után tavasszal a szabadba. A J. nigra gyakran
elfekszik. (A közönséges dió gyümölcstermő fajtáit a tél végén üvegházban oltják vagy augusztusban szemzik.)
Juglans habitusok
Carya – Hikoridió
A dióhoz hasonló megjelenésű és igényű, nagyra növő fák, szórt állású, páratlanul szárnyalt levelekkel.
Csonthéjas termésük húsos burka 4 kopáccsal nyílik. A termés gyakran lapított vagy hosszúkás. Nálunk néhány
Észak-Amerikából származó fajt ültetnek, elsősorban arborétumokban. (Faiskolai forgalomban ritkán kaphatók.)
Szép formájuk és tartós aranysárga őszi lombszínük miatt több figyelmet érdemelnének. (Hazájukban értékes,
szívós faanyagot adó, fontos erdészeti fafajok.)
Carya cordiformis – Keserű hikoridió
5–9 keskeny levélkéjű levelei a Fraxinuséraemlékeztetnek. A csonthéj lapított, végén hegyes csőröcskével. Víz
közelébe vagy üde, tápdús talajba ültethető.
Szaporítása: magvetés (rétegezés után) tavasszal a szabadba.
cxxvii
ismertetése
Juglans, Carya, Pterocarya levelek
4.1.14.2. Pterocarya – Szárnyasdió
Pterocarya fraxinifolia – Kaukázusi szárnyasdió
15–20 méterre növő, gyakran többtörzsű, elterülő koronájú fa. Gyökérsarjaival többnyire kis ligetet alkot.
Rügyei nagyok, csupaszok. Levelei 20–45 cm hosszúak, páratlanul szárnyaltak, apró szárnyas termései
olvasószerű, hosszú füzéren lógnak.
cxxviii
ismertetése
Hazája a Kaukázus, Észak-Irán. Nálunk a régi parkokban és arborétumokban található. Nyirkos helyekre,
vízpartra való mutatós parkfa, az árnyékot is tűri.
Szaporítása: Magvetés rétegezés után a szabadba. Kisebb tételben számos gyökérsarjának felszedésével is
szaporítható.
4.1.15. Opuntiaceae – Kaktuszfélék

4.1.15.1. Opuntia – Medvetalpkaktusz
A télálló Opuntia fajok az USA és Mexikó határvidékén elterülő félsivatagos, száraz, meleg nyarú, de már
szigorú telű területeiről származnak. Napos, meleg fekvést kívánnak. A nyári öntözést meghálálják, de a téli
fölös vízre érzékenyek. (Többnyire ez pusztulásuk fő oka.) Laza, homokos vagy köves talajra, vagy jól drénezett
sziklakertbe ültethetők. Érdekes, szép hobbinövények, de közparkba nem valók. Mivel erősen elütnek a többi
növénytől, ajánlatos számukra külön részt kialakítani, más, sivatagi jellegű növényekkel (Yucca fajokkal)
közösen telepítve. Nálunk a legismertebbek az alábbiak:
1. ● Felálló törzsű O. imbricata
●● Elfekvő szárú 2.
2. ● Hosszú, kemény tövisű 3.
●● Többnyire tövistelen O. humifusa
3. ● Sárga virágú O. phaeacantha
●● Piros virágú O. rhodantha
1. FELÁLLÓ TÖRZSŰ
Opuntia imbricata – Gyertyatartókaktusz
Vékony. hengeres törzset nevel, rajta szabálytalan övökben álló, hengeres szártagokkal Kb. 1 méter magasra nő.
Tövisei 2–3 cm-esek, barnák. Húsos, sokszirmú virágai a nyár közepén nyílnak, bíborpiros színűek.
2. ELFEKVŐ SZÁRÚ
Opuntia phaeacantha – Kolorádói medvetalpkaktusz
Elfekvő ágú, tenyérnyi, lapos szártagú, nagy, kemény tövisekkel. Virágai sárgák.
Opuntia humifusa – Heverő medvetalpkaktusz
Az O. phaeacanthahozhasonló termetű és virágszínű, de többnyire nincsenek rajta tövisek, csak tömött

csomókban álló horgas szőrök (glochidák).
Opuntia rhodantha – Pirosvirágú medvetalpkaktusz
Szára elfekszik, de a vége felemelkedik. Szártagjai kissé domborúak, virága kárminpiros.
– – ’Xanthostemma’ – Szártagjai gumószerűen megvastagodottak, szabálytalan,

fordított tojás alakúak.
Az Opuntia nemzetség szaporítása: Dugványozás a nyár közepén.
4.1.16. Polygonaceae – Keserűfűfélék
cxxix
ismertetése
4.1.16.1. Fallopia – Tatáriszalag
Fallopia baldschuanica – Tadzsikiszalag
(F. aubertii, Reynoutria b., R. aubertii, Polygonum baldschuanicum)
15–20 m magasra csavarodva feljutó kúszócserje. Fénytelen sötétzöld levelei hosszú nyelűek. Kicsi, fehér, a
külső részén gyakran pirosló virágai nagy, végálló virágzatban június–júliusban, majd augusztus–októberben
nyílnak. Termése jelentéktelen.
Hazája Közép-Ázsiától Tibeten át Nyugat-Kínáig terjed.
Klímánkat kitűnően tűri, elvadulva sokfelé megtalálható. Lombja a legnagyobb szárazságban is haragoszöld
marad. A szélsőségek kivételével minden talajon és fekvésben megél. Nagy virágbugáival terjedelmes, üde
színfoltot ad, de ettől eltekintve nem különösebben dekoratív. Elsősorban extenzív parkokban nagy pergolák,
kiszáradt fák gyors befuttatására alkalmas. Óriási vessző- és lombtömege miatt erős támberendezést igényel,
ajánlatos 3–4 évenként visszavágni. Kiváló az autópályák mellett zajvédő falak befuttatására. Jó talajban évi 5–6
m-t is nő.
Szaporítása: Fásdugványozás (ősszel!), zölddugványozás.
Fallopia baldschuanica
4.1.17. Punicaceae – Gránátalmafélék

4.1.17.1. Punica – Gránátalma
Punica granatum – Közönséges gránátalma
2–4 m magas, sűrűn ágas, lombhullató cserje. Ép szélű, lándzsás levelei többnyire átellenesek. 3–6 cm széles,
tölcsér alakú, korallpiros virágai júniustól szeptemberig folyamatosan nyílnak. 5–12 cm átmérőjű, gömbölyű,
fényes sárgásvörös, majd barna termései ősszel érnek.
Hazája Kis- és Közép-Ázsia, ahol elsősorban gyümölcséért termesztik. Ősi kultúrnövény. Nálunk a mediterrán
jellegű kertekben élénk színű virágaiért és különleges terméseiért ültetik. Hosszú életű cserje, jól társítható teás,
melegigényes növényekkel. Északról védett, napos, meleg helyet, vízáteresztő, laza talajt szeret.
– – ’Legrelliae’ – Tömvetelt virágú. A világossárga szirmok széle sűrűn piros

csíkos.
– – ’Pleniflora’ – A skarlátpiros virágok tömveteltek.
Szaporítása: Hajtás- és fásdugványozás, tősarjak felszedése. Magvetés is lehetséges.
4.1.18. Paeoniaceae – Bazsarózsafélék

4.1.18.1. Paeonia – Bazsarózsa
Paeonia suffruticosa – Fás bazsarózsa
1–2 m magas, terebélyes cserje. Nagy levelei kétszeresen hármasan összetettek. 10–25 cm-es, sokszirmú virágai
a hajtások csúcsán május első felében nyílnak. A színük a hófehértől a rózsaszínen keresztül a sötétvörösig
cxxx
ismertetése
változik, egyesek telt, mások félig telt vagy szimpla virágúak: ez utóbbiaknak a sárga porzótömege is díszít.
Tüszőtermése van.
Az alapfaj Északnyugat-Kína hegyvidékein, üde, lombos erdők tisztásain él vadon. Kínában és később Japánban
is már több mint kétezer éve kultúrába vették, és a fajták szinte hihetetlen gazdagságát állították elő. Nemesítése
Európában tovább tartott és tart. Paeonia suffruticosa néven ma már gyakran annak más Paeonia fajokkal
alkotott hibridjeit is forgalmazzák.
Mélyrétegű, tápdús, laza talajt, védett, meleg, napos fekvést kíván, igényei és feltűnő dísze miatt elsősorban
házikertbe vagy a reprezentatív parkokba magányosan vagy ritkás csoportba telepítik.
Szaporítása: A fajtákat P. lactiflora gyökérdarabokra oltják augusztus végén-szeptember elején. E nagy

kézügyességet igénylő szaporítástechnológia miatt általában hiánynövény, néha ezért magról is vetik. Magja a
gyököcske és a rügyecske külön-külön jarovizációs igényéből eredő kettős nyugalma miatt általában két év
múlva csírázik. A csírázási idő a nyár közepi érést követő azonnali magvetéssel, majd a periódusos hideg-meleg
kezeléssel a következő év tavaszáig hozható előre. A magoncok nagy hányada örökli az anyanövény szépségét,
de az azonnal nyíló oltványokkal ellentétben csak 4–5 év múlva kezd virágozni.
cxxxi
ismertetése
Paeonia és Hypericum levelek
4.1.19. Hypericaceae – Orbáncfűfélék

4.1.19.1. Hypericum – Orbáncfű
Alacsony cserjék vagy inkább félcserjék. Egy részük, például a gyeppótlóként tömegesen alkalmazott H.
calycinum (örökzöld orbáncfű), tulajdonképpen inkább évelő, mint cserje. Gyakran évelőágyba is telepítik őket.
Az alább felsorolt fajokat-fajtákat a díszfaiskolák és az évelőkertészetek egyaránt forgalmazzák.
cxxxii
ismertetése
1. ● 20–70 cm magas félcserje, cserje 2.
●● 1–1,5 m magas cserje 4.
2. ● 20–30 cm magas, erősen terjedő tövű. A hajtás csúcsán H. calycinum

többnyire csak 1 virág van
●● 40–70 cm magas. A hajtás csúcsán több virág van 3.
3. ● A hajtás felső része 2 bordájú. A virág 4–5 cm H. patulum

átmérőjű
●● A hajtás gyengén 2 vagy 4 élű. A virág 5–7 cm széles H. × moserianum
4. ● Bibeszál 3. Száraz toktermése van H. ’Hidcote’
●● Bibeszál 5. A termés bogyószerű H. × inodorum
Hypericum patulum – Japán orbáncfű
50–70 cm-es, felálló ágú cserje. Hajtásai legalább a virág alatt kétélűen szögletesek, leveleik hegyesek. Lombja
örökzöld jellegű, de tél közepére a nagyobb hidegek beköszöntével általában lefagy. Aranysárga virágai július–
szeptemberben a hajtások végén kevés virágú bogernyőkben nyílnak.
Hazája Kelet-Ázsia. Igényes mezofiton, félárnyékos helyet kedvel.
Hypericum × inodorum (H. androsaemum × H. hircinum) – Szagtalan orbáncfű
1–1,5 m magasra növő, felálló ágú, terjedő tövű ± télizöld cserje vagy (kemény teleken visszafagyó) félcserje.
Apró, világossárga virágait sokvirágú bogernyőben július–augusztusban hozza a hajtásvégeken. Fő díszét
augusztustól színesedő, borsó nagyságú, húsos, bogyószerű toktermései adják: színük kezdetben zöld, pirosló,
majd (fajtától függően) piros, narancs- vagy barnássárga. Az éréssel egyre sötétebbé válnak, végül
szürkésbarnára száradnak. A hibridcsoport legtöbb fajtáját elsősorban vágási célra, csokorlazítónak
nemesítették, de kerti kiültetésben is jól mutat. Egyes fajták lombja sárga vagy pirosló. Jó talajt és vízellátást
kívánnak. Némely fajtája a rozsdára érzékeny.
Hypericum calycinum – Örökzöld orbáncfű
20–30 cm magas, tarackoló félcserje. 5–10 cm-es, ép szélű, hosszúkás tojásdad levelei felül fényes sötétzöldek,
a fonákon kékesek. 6–8 cm széles, fényessárga virágai a hajtáscsúcsokon magányosan vagy ritkán 2–3-asával
júliustól szeptemberig nyílnak.
Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Normál vagy kissé laza talajba, félárnyékos vagy árnyékos helyre való.
Napon a levelei télen lefagynak. Kiváló talajtakaró vagy árnyéki gyeppótló növény, a talajt gyorsan beborítja.
Hosszú időn át hozza hosszú porzójú, nagy virágait.
Hypericum × moserianum (H. calycinum × H. patulum) – Francia orbáncfű
Hibrid eredetű, megjelenésében a két szülő között áll. 40–50 cm magas, felálló ágú félcserje. Lombja többnyire
zölden telel át. Sárga virágai a hajtásvégeken egy–hármasával július–szeptemberben nyílnak. Igényei a H.
patuluméhozhasonlóak.
cxxxiii
ismertetése
Hypericum ’Hidcote’
Hypericum ’Hidcote’ (H. patulum ’Hidcote’)
Ezt a fajtát egy angol kastélykertről nevezték el. A legmagasabb termetű Hypericum: 1–1,5 méterre nő. Lombja
félárnyékban néha áttelel. Nagyméretű, világítósárga virágai júliustól októberig kevés virágú bogban nyílnak.
Igen szép, de nagyon igényes növény: félárnyékba való, szoliternek vagy kisebb foltba.
A Hypericum nemzetség szaporítása: Nyári–kora őszi hajtásdugványozás, ritkábban magvetés.
4.1.20. Tamaricaceae – Tamariskafélék

4.1.20.1. Tamarix – Tamariska
Gyors növekedésű, vékony vesszejű cserjék, apró, pikkelyszerű levelekkel. Idővel felkopaszodva alacsony,
görbe törzsű fácskává is megnőnek. Díszük finom, fátyolszerű lombjuk és dús virágzásuk.
A mérsékelt és a szubtrópusi égöv találkozásánál, száraz, homokos, köves vagy szikes területeken honosak
(tengerparti szikesek, sós mocsarak, Közép-Ázsia szikes-homokos pusztaságai stb.). Igen fénykedvelők, de ettől
eltekintve igénytelenek, minden talajon megélnek, még az erős sziken is. Ez utóbbi helyen gyökereik felveszik a
sziksót, majd azt a levelek „kiizzadják”. Talajjavító hatást ezért nem várhatunk tőlük, sőt, lehulló lombjuk sóban
gazdagítja a feltalajt. Rendszeres nyírás mellett sövénynek is alkalmasak.
A nálunk telepített fajok két nagy csoportba sorolhatók: a lombfakadás idején, ill. a nyáron nyíló tamariskák
csoportjába.
I. Lombfakadáskor, a vesszők oldalán virágzó fajok
1. ● Elnyílás után a szirmok lehullanak T. tetrandra
●● Elnyílás után a szirmok a virágon rajtamaradnak T. parviflora
II. Nyáron, a hajtások csúcsán virágzó fajok
1. ● Elnyílás után a szirmok lehullanak T. gallica
●● Elnyílás után a szirmok a virágra rászáradnak T. ramosissima
1. A LOMBFAKADÁSKOR A VESSZŐK OLDALÁN NYÍLÓ FAJOK
cxxxiv
ismertetése
E csoport képviselői nálunk a legfagytűrőbbek és a legmagasabb termetűek. 3–5 méteres bokorrá, idővel pedig
ferde törzsű kis fává is megnőnek.
Tamarix tetrandra – Korai tamariska
A legelterjedtebb faj. Vesszői sötét vörösesbarnák, majdnem feketék, lombja élénkzöld. Apró, rózsaszín virágai
májusban a vesszők teljes hosszában rövid álfüzérekben nyílnak.
Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia.
Tamarix parviflora – Kisvirágú tamariska
Az előzőhöz hasonló megjelenésű, de kb. két héttel későbbi nyílású, fakó virágú és magasabb termetű.
Hazája Délkelet-Európa.
2. A NYÁR FOLYAMÁN AZ AZ ÉVI HAJTÁSOK CSÚCSÁN, BUGASZERŰ, VÉGÁLLÓ FÜRTÖKBEN

VIRÁGZÓ FAJOK
Az ebbe a csoportba tartozó fajok nagy értéke a nyári virágdísz. A késői virágnyílás azonban elhúzódó
hajtásnövekedéssel is párosul. Kemény teleken ezért visszafagyhatnak, különösen a T. ramosissima.
Tamarix gallica – Francia tamariska
A csoportból ez a nálunk legismertebb. 3–5 méteres cserje, vesszői vörösbarnák, lombja világoszöld. Kicsi,
halványrózsaszín virágai június–augusztusban nyílnak. Hazája a mediterrán medence nyugati részén van.
Tamarix virágzási típusok
Tamarix ramosissima (T. odessana) – Szürke tamariska
Nálunk csak 2–3 méter magasra nő, júniustól augusztusig (néha szeptemberben is) nyílik.
cxxxv
ismertetése
Hazája a Kaszpi-tenger környéke. Szürke lombja, késői és intenzív rózsaszín virágzása igen dekoratívvá teszi.
Nálunk mégis kevéssé elterjedt, mert kissé fagyérzékeny.
A Tamarix nemzetség szaporítása: fásdugványozás. Az átültetésre kényesek, ritkás, drótszerű, el nem ágazó
gyökereik miatt. A faiskolák ezért többnyire közvetlenül a konténerbe dugványozzák (2–3 db/edény, őszre
eladható). Házikertben, sövénynek ezért helybe dugványozzák őket, másutt konténereseket telepítenek.
4.1.21. Salicaceae – Fűzfélék

A család tagjai közül a Salixokrovarbeporzású, míg a Populusokszéllel porzódó, kétlaki növények. Víz mellett
vagy csapadékos klímában élnek, és rendelkeznek a pionírok összes jellemző bélyegeivel: érzéketlenek a
termőhely abiotikus tényezőivel szemben, ha víz- és fényigényüket kielégítjük. A légszennyezést vagy a
hideget-meleget jól elviselik. Ez utóbbival kapcsolatos az egyes fajok igen nagy áreája is: a fehér fűzé például
Egyiptomtól egész Skandináviáig terjed. A család képviselői jól bírják a várost, a légszennyezést, alkalmasak
meddőhányók és egyéb devasztált területek rekultiválására. Apró magvaik a széllel terjednek, késő tavasszal
vagy nyár elején akkor érnek, amikor természetes élőhelyükről levonul az áradás, és azonnal a fényen csiráznak.
Gyorsan nőnek, hamar öregszenek. Fényigényesek.
Bár eredeti termőhelyük vízhez kötött, a vízborítást nem igénylik, inkább csak elviselik: a fűzek többet, a nyárak
kevesebbet. A víz közvetlen közelében ezért először a fűzekkel találkozunk: a leggyakrabban elárasztott
területen a legkevesebbet párologtató bokorfüzekkel (S.cinerea, S. purpurea, S. elaeagnos), a terepszint
emelkedésével először a bokorfa-, majd fatermetű füzek (S.triandra, S. fragilis, S. alba), végül pedig a náluk is
nagyobbra növő nyárak következnek. (A vízborítás levegőtlenné teszi a talajt, ezáltal részlegesen vagy teljesen
blokkolja a gyökerek működését. A vízzel elárasztott területek fás növényei ezért – a látszólagos vízbőség
ellenére – valójában az élettani szárazságtól szenvednek).
Közös tulajdonság még a szemetelő termés, ami főleg a nyáraknál okoz gondot. Kertbe-parkba ezért lehetőleg
porzós klónokat ültessünk. (A vattaszerű termés egyébként egy alapos locsolással „eltüntethető”, a gyepből.)
1. ● A hajtásokon csúcsrügy nincs. A levelek ± rövid Salix

nyelűek. A rügyeket csak két pikkely fedi, ami
összeforrt és egynek látszik
●● A hajtások csúcsrügyekben végződnek. A levelek Populus

többnyire hosszú és lapított nyelűek. A rügyeket több
pikkely takarja
4.1.21.1. Salix – Fűz
A füzek álló- és mozgóvizeink környékének megszokott karakteres növényei. Víztűrésük többek között annak
köszönhető, hogy az elárasztás idején törzsük víz alatti részén preformált gyökereket fejlesztenek, amelyek a víz
felső, oxigénben dús rétegében elbokrosodva részben átveszik a levegőtlenné vált talajban lévő gyökérzet
szerepét. Általában nyirkos talajt kedvelnek (a pangó vizet is tűrik), de normál viszonyok között is jól fejlődnek.
1. ● A hajtások, vesszők erősen csüngők 2.
●● A hajtások, vesszők felállók 3.
2. ● A vesszők hullámosan görbültek S. ×

erythroflexuosa
●● A vesszők egyenesek S. babylonica
3. ● A levelek legalább a fonákokon sűrűn 4.

selymesszőrösek vagy molyhosak
●● A levelek fonáka kopasz vagy csak kissé szőrös 9.
cxxxvi
ismertetése
4. ● A levelek nagyok, széles elliptikusak, hosszúkás vagy 5.

visszás tojásdadok
●● A levelek lándzsásak vagy szálasak 6.
5. ● A levelek a felső harmadukban a legszélesebbek. S. cinerea

Pálha van
●● Nagyobb bokor vagy fa. A levelek 5–20 cm hosszúak S. caprea
6. ● Alacsony, 1 m-es cserje. A levelek 1–5 cm-esek S. rosmarinifolia
●● Nagyobb bokor vagy fa. A levelek 5–20 cm hosszúak 7.
7. ● A levél 5–10 cm hosszú, a széle végig aprón fűrészes, S. alba

nem begöngyölt
●● A levél 8–20 cm hosszú, a széle ép vagy csak a csúcs 8.

felé finoman fűrészes, visszagöngyölt
8. ● A levél 3–6 mm széles, a fonák szürkés vagy fehéres S. elaeagnos

nemezes
●● A levél 8–15 mm széles, a fonák rásimulón ezüstös S. viminalis

selymesszőrös
9. ● A levelek a hajtások felső részén látszólag átellenesek 10.
●● A levelek végig szórt állásúak S. matsudana
10. ● A levelek 3–6 cm-esek, keskeny hosszúkásak, S. integra

lekerekített vagy szíves vállúak
●● A levelek 5–10 cm-esek, visszás lándzsásak, ékvállúak S. purpurea
1. FA TERMETŰ FAJOK
Salix alba – Fehér fűz
20–25 méterre megnövő, terebélyes, csaknem mindig tőtől ágas fa. Levelei lándzsásak, a fonákuk rásimuló
ezüstös selyemszőrös. Porzós barkái és termős füzérvirágzatai nem díszítenek.
Hazája Európa, Nyugat-Ázsia.
Parkokba főleg fajtáit ültetik:
– – ’Bédai Egyenes’ – Erdészeti célra szelektált, egyenes törzsű klón. Magyar

nemesítésű
– – ’Tristis’ (S. a. var. vitellina pendula) – Szomorúfűz – Aleggyakrabban ültetett

fajta. Hosszú, sárga vesszői a földig lógnak. (Feltehetően a S. babylonica és a
S.alba ’Vitellina’ hibridje. Egyes szerzők ezért önálló fajnak tartják S. ×
sepulcralis néven.)
– – ’Vitellina’ – Termete, mint az alapfajé, de vesszői feltűnően sárgák.
cxxxvii
ismertetése
Kosárfonásra is alkalmas.
Salix habitusok
Salix babylonica – Babiloni fűz
A legősibb szomorúfűz. Levelei kopasz fonákúak, vesszői sárgászöldek, a napos oldalon megvörösödnek.
Hazája Kína, de Nyugat-Ázsiában, majd az iszlám hódítások nyomán Észak-Amerikában és Kelet-Európában

már régóta ültetik. Nyugat-Európában a XVII. században terjedt el, és a romantikus kertek egyik divatnövénye
volt. Később részleges fagyérzékenysége miatt visszaszorult, helyette inkább az edzett és szebb vesszőjű S.alba
’Tristis’-t telepítették.
Salix matsudana (S. babylonica var. pekinensis) – Mandzsu fűz
8–12 méteres, felálló koronájú fa. Leveleinek fonáka kopasz, a vesszők sárgás- vagy olajzöldek. Virágzata nem
díszít.
Hazája Észak-Kína, Korea. Az alapfajt nálunk csak gyűjteményes kertekbe ültetik.
– – ’Golden Spiral’ (’Aranyspirál’, ’Tortuosa Aurea’) – Csavarodott vesszői és

ágai télen aranysárga színűek.
– – ’Tortuosa’ – Spirálfűz – Elterjedt fajta, dugóhúzószerűen csavarodott, szürke

hajtásokkal és ágakkal.
Mindkét fajta bizarr megjelenésű növény, szoliternek való.
Salix × erythroflexuosa – Csüngő spirálfűz
(S. alba ’Tristis’ × S. matsudana ’Tortuosa’)
Kistermetű fácska, csüngő-kunkorodó hajtásokkal és ágakkal. Kérge télen zöldesvörösre színeződik. Mindkét
szülőnél kényesebb és rövidebb életű.
2. BOKOR TERMETŰ, NEM FELTŰNŐ BARKÁJÚ FAJOK
Salix elaeagnos (S. incana) – Ciglefűz, parti fűz
cxxxviii
ismertetése
A tőfaj néha kisebb fává (bokorfává) is megnő. Nagy, keskeny lándzsás levelei felül sötétzöldek, a fonákon
szürkés molyhosak. Virágzatával nem díszít.
Hazája Közép- és Dél-Európa, Ázsia. Bár a Kisalföldön és a Mura mentén nálunk is honos, kertbe nem ültetik.
– – ’Angustifolia’ – Elterjedt keskenylevelű fajta. Ez 2–3 méter magas, szélesen

elterpeszkedő cserje. Finom, szürkészöldes, laza lombjával mutatós szoliter
növény. Nyirkos vagy normál talajra való.
Salix purpurea – Csigolyafűz
2–3 méteres cserje, keskeny, deresen kopasz levelekkel és télen pirosra színeződő vesszőkkel. Levelei gyakran
látszólag párosával állnak. Virágzata jelentéktelen.
Hazája Európától Közép-Ázsiáig terjed, nálunk árterek bokorfüzeseiben gyakori.
– – ’Gracilis’ – A kertbe az alapfaj helyett ezt a kislevelű, vékony, szürke vesszőjű
fajtáját ültetik, ami 1,5 méter körüli tömött gömbölyded bokorrá nő.
– – ’Pendula’ – Vékony vesszői ívesen lehajlanak.
Salix integra – Koreai fűz
A Salix purpureahozigen hasonló megjelenésű, de levelei kisebbek és kerekded vagy majdnem szíves vállúak.
– – ’Hakuro-nishiki’ – Levelei szélesen fehérrel és rózsaszínnel futtatottak,

különösen az intenzív hajtásnövekedés idején. (Erős napon viszont megégnek.)
Vesszőit célszerű minden tavasszal rövidre vágni, hogy jól színeződő, erős, új
hajtásokat hozzon.
– – ’Pendula’ – Többnyire félmagas törzsre oltott, csüngő ágú fajta.
Salix viminalis – Kosárkötőfűz
2–4 méteres cserje (néha kis fa), hosszan, szálasan lándzsás (10–20 cm-es), ezüstös fonákú levelekkel. Vesszői
télen zöldessárgára vagy pirosasra színeződnek.
Hazája Európától a Himalájáig terjed, nálunk főleg az árterek bokorfüzeseiben él. Kosárkötésre régóta
termesztik és időnként extenzív parkokba is ültetik.
cxxxix
ismertetése
Salix levelek
3. BOKOR TERMETŰ, DÍSZES BARKÁJÚ FAJOK (BARKAFÜZEK)
Salix rosmarinifolia (S. repens subsp. rosmarinifolia) – Serevényfűz
cxl
ismertetése
Legfeljebb méteresre növő, sűrű vesszőjű, gömbölyded cserje. Levelei kicsik (1–5 cm-esek), a fonákuk rásimuló
selyemszőröktől ezüstfehér. Apró barkái áprilisban nyílnak a vessző teljes hosszában. Régebben „gyöngybarka”
néven hozták a piacra, mint vadon begyűjtött vágott virágot: jelenleg védett növény, gyűjtése tilos.
Hazája Eurázsia. Magyarországon főleg az alföldi homokbuckák nedves talajhorpadásaiban és a dunántúli

lápréteken fordul elővadon. Nyirkos helyre vagy legalább üde talajviszonyok közé ültessük.
Salix cinerea – Hamvas fűz, rekettyefűz
3–5 m-es, félgömb alakú, dúsan ágas cserje. Vastag hajtásai tömötten molyhosak. 4–12 cm-es, hosszúkás
visszástojásdad levelei felül fénytelen szürkészöldek, alul sűrűn szürkés molyhosak. Barkáját húsvét táján
árusítják.
Hazája Európától Közép-Ázsián át Nyugat-Szibériáig terjed, Magyarországon elsősorban síkvidéki álló- és lassú
folyású vizek partján, lapos, nedves, területeken él. Fény- és vízigényes pionír növény.
Salix caprea – Kecskefűz
5–10 méteres, nagy bokor vagy, bokorfa. Vastag hajtásai fiatalon bársonyosan molyhosak, a levelek fonáka
szürkésen molyhos. Fő díszét március–áprilisban virágzó nagy, ezüstös barkái adják (mint vágott barka is
keresett).
Hazája Eurázsia. Hazánkban elsősorban üdébb talajú erdők, domb- és hegyvidéki erdők szelén, tisztásain fordul
elő. Jó talaj- és nedvességviszonyok közé ültethető, némi árnyékot elvisel.
– – ’Pendula’ – Gyenge növekedésű. Magas törzsre oltva miniatűr „szomorú”

fácskát kapunk. Termős és porzós alakja is van. A csüngő ágúak gyűjtőneve.
– – ’Kilmarnock’ – Csüngő ágú, porzós virágú fajta.
– – ’Weeping Sally’ – Mint az előző, de nővirágú.
A S. caprea mellett időnként egyéb barkafűzeket is szaporítanak a faiskolák. Ilyen a S. daphnoides –

boroszlánlevelű fűz. Nagyméretű porzós barkáikkal intenzív tavaszi díszt ad még a S. aegyptica – egyiptomi
fűz és a S. × smithiana – szépbarkájú fűz. 3–5 méteres, félgömb alakú, robusztus bokorrá nőnek, a kertben
időnként ajánlatos radikálisan visszavágni őket, hogy újra erőteljes, barkákkal dúsan berakódó vesszőket
hozzanak.
A Salix nemzetség szaporítása: Legelterjedtebb a fásdugványozás, bár magról is könnyen szaporíthatók. A

magot érés után azonnal vetni kell, mert hamar elveszti csíraképességét. Nyirkos talajon, fényen csírázik. A S.
caprea fajtáit többnyire oltják (tavasszal a szabadban vagy télen üvegházban).
4.1.21.2. Populus – Nyár
A Populus nemzetség tagjai gyors növekedésükről közismert fák. Leveleik kedvező vízellátás mellett jól bírják
a levegő szennyezettségét, és több oxigént termelnek, mint a legtöbb egyéb fafaj levelei. Városfásításra tehát
ideálisak lennének, ha felhasználásukat nem korlátozná néhány tényező:
• Hamar öregszenek. Ágaik törékennyé válnak, így forgalmas utak mellé, balesetveszély miatt nem ajánlatos
telepíteni őket. E tekintetben a legveszélyesebbek a gyorsan nagyra növő nemes nyárak (P. × canadensis),
melyek bár 40–45 évig is elélnek, 18 éves koruk után már potenciális balesetveszélyt jelentenek. Rövid életű
még a kínai nyár (P. simonii – 30–40 év), különösen pedig annak oszlopos fajtája (P.simonii ’Fastigiata’ –
20–30 év). Viszonylag kevés gondot okoz a P.alba, a P. tremula, a P. × canescens, mivel 70–90 évig is
élnek.
• Egy részük későn lombosodik, s a park többi, leveles vagy már virágzó növénye közt csúnyán fest. Ilyenek
elsősorban a nemes nyárak (P. × canadensis).
• Korai lombhullás, ugyancsak a P. × canadensis hibrideknél (az amerikai szülőnek a szélsőséges

prériklímához való alkalmazkodása miatt.)
cxli
ismertetése
• Termős példányaik a nyár elején érő, vattaszerű termésükkel erősen szemetelnek.
A nemzetség ezért elsősorban erdészeti szempontból érdekes, sok hibrid származású és exóta faját és fajtáját
telepítik. A parképítés főleg a hazai fajokkal és néhány exótával dolgozik. Parkokba, előfásításokhoz vagy
védősávok létesítésére alkalmasak.
I. Kanyargós levélszélű vagy karéjos levelű fajok
1. ● A levelek a hosszúhajtásokon tenyeresen karéjosak P. alba
●● A levelek a hosszúhajtásokon nem karéjosak 2.
2. ● A hosszúhajtásokon a fiatal levelek fonáka szürkén P. × canescens

nemezes
●● A levelek fonáka kopasz, legfeljebb fiatalon gyéren P. tremula

szőrös
II. Nem karéjos levelű fajok
1. ● A levelek széle áttetszőn porcos szegélyű 2.
●● A levelek szélén áttetsző porcos szegély nincs 3.
2. ● Alevelek ± pillás élűek, levágott vállúak. A levéllemez P. × canadensis

alapjánál többnyire szemölcsök vannak
●● A levelek nem pillásak, ékvállúak. A levéllemez P. nigra

alapjánál szemölcsök nincsenek
3. ● A levelek középen a legszélesebbek. A csúcshajtások P. simonii

élesen szögletesek
●● A levelek az alsó harmadukban a legszélesebbek. A P. × berolinensis

csúcshajtások csak kissé szögletesek
1. KANYARGÓS LEVÉLSZÉLŰ VAGY KARÉJOS LEVELŰ FAJOK
1.1. A LEVÉLFONÁK EZÜSTÖS, GYAKRAN MOLYHOS
Populus alba – Fehér nyár
20–30méteres, vaskos törzsű, szabálytalan koronájú fa. Levelei a hosszúhajtásokon tenyeresen karéjosak,
fonákuk fehéren molyhos, míg a rövidhajtásokon tojásdadok, kanyargósszélűek.
Hazája Észak-Afrikától Közép- és Dél-Európán keresztül Nyugat-Szibériáig terjed. Hazánkban elsősorban sík
vidéken él, ártéri ligeterdőkben, gyöngyvirágos tölgyesekben vagy az alföldi homokbuckás területek mélyebb
részein (nyáras-borókások). Széles ökológiai skálán felhasználható faj: elsősorban víz közelébe, nyirkos talajra
való, de az átlagosnál szárazabb viszonyok közt is megél, sőt, ha a talajvíz nincs túl mélyen, közepes erősségű
sziken is. Száraz termőhelyen azonban többnyire alacsony lesz vagy bokorszerű marad. Az időszakos vízborítást
is tűri. Ezüstfehér lombjával, fehéres kérgű festői ágrendszerével a legszebb nyárak egyike. Hátránya, hogy igen
sokat terem, ezért csak a porzós alakokat lenne szabad szaporítani és parkokba ültetni.
– – ’Pyramidalis’ (P. a. var. bolleana) – Felálló ágú, széles jegenyetermetű fajta.

Kérge szürkészöld, a rövidhajtásokon a levelek fonáka gyakran lekopaszodik.
Nálunk a porzós példányai terjedtek el. Megjegyzés: A jegenyenyárak oszlopos
cxlii
ismertetése
növésüket magról szaporítva is nagy arányban megtartják és keresztezésbenis

elég jól örökítik. A legtöbb fajta, bár a faiskolák ivartalanul szaporítják,
tulajdonképpen klónkeverék, típustól függően többségében porzós vagy
többségében termős egyedekkel.)
– – ’Villafranca’ – Egyenes törzsű, kúpos koronájú, finomabb ágrendszerű,

nőivarú fajta. Gyors növekedésű, dugványról könnyen szaporítható.
Populus ’Favorit’ (P. alba × P. grandidentata)
Gyors növekedésű, hímnemű klón. Megjelenése a P.albáéraemlékeztet,de levelei kerekdedebbek, fonákuk

kopasz. Törzse hengeres, a koronán át végig követhető. Ágai a fehér nyárénál finomabbak, koronája viszonylag
karcsú és laza szerkezetű. Kérge sima, fehéres világosszürke. Jó várostűrő és a fehér nyárnál kevésbe törik.
Populus × canescens (P. alba × P tremula) – Szürke nyár
A fehér nyárhoz igen hasonló megjelenésű fa, kérge azonban zöldesebb árnyalatú, a rövidhajtásokon a levelek
fonáka lekopaszodik.
Hazája Európa, Kis-Ázsia. Nálunk a P. albávalkeverten fordul elő, elsősorban a Dunántúlon. Igényei
ésfelhasználása hasonló az említett fajéhoz, de a tartós vízborítást nem tűri.
1.2. A LEVÉLFONÁK ZÖLD, KOPASZ
Populus tremula – Rezgő nyár
20–25 méteresre növő, gyökérsarjakkal terjedő tövű, gömbölyded koronájú fa. Kérge sima, zöldesszürke.
Hajtásai kopaszok, fénylő sárgásbarnák. Lapos nyelű, kerekded levelei a legkisebb szellőre is megmozdulnak,
ősszel aranysárgára vagy narancsvörösre színeződnek. Porzós barkái a nyílás kezdetén a Salix
capreáéhozhasonlóan ezüstösek, ezért néha vágott virágként a piacra hozzák őket.
Hazája Észak-Afrikától Európán keresztül Szibériáig terjed. Magyarországon elsősorban hegyvidéki erdőkben
fordul elő. Normál talaj- és nedvességviszonyok közé ültethető.
cxliii
ismertetése
Populus levéltípusok
2. NEM KARÉJOS LEVELŰ FAJOK
Populus nigra – Fekete nyár, topolya
cxliv
ismertetése
20–30 méter magas, szélesen felálló koronájú fa, idősebb korban mélyen repedezett, feketésszürke kéreggel.
Hazája Észak-Afrika, Eurázsia. Magyarországon főleg ártereken, vizek mentén gyakori. Ilyen helyre vagy
normál nedvességviszonyok közé ültessük. Száraz homoktalajon is megél, ott azonban gyenge növekedésű.
Bírja az időszakos elárasztást. Védett növény!
– – ’Italica’ (P. n. var. pyramidalis, P. italica) – Jegenyenyár – Keskeny oszlopos

termetű, szabad állásban a törzse alul erősen bordás. Kérge sötét színű. Nálunk
csaknem kizárólag a porzós példányait ültetik. Gyors növekedésű, de az
alapfajnál is hamarabb öregszik. Közepes szárazságot is kibír. Régebben út
menti sorfának tömegesen ültették. Erre a célra gyorsforgalmú utak mellett,
rácshatása” miatt nem alkalmas.
– – var. thevestina– Tiszaháti nyár – Az előző fajtánál szélesebb jegenyetermetű

változat. Törzse hengeres, a kérge szürkésfehér. Kertészeti szempontból kisebb
jelentőségű, mivel nálunk csak nőpéldányai ismeretesek. Közép-Ázsiából
származik és valószínűleg még a törökökkel került hazánkba.
Populus × berolinensis (P. laurifolia × P. nigra ‘Italica’) – Berlini jegenyenyár
Széles jegenyeforma, kissé szögletes és molyhos hajtásokkal és romboid alakú, kihegyezett végű levelekkel.
Igényei, felhasználása mint a közönséges jegenyenyáré. Porzós alak. Villásodik.
Populus ’Kórnik-21’ (P. nigra ’Italica’ × P. berolinensis)
Egyenes törzsű, mérsékelten szétterülő koronájú, nőivarú klón. Igen korán kihajt, a betegségeknek, kártevőknek
ellenáll. Üde vagy nedves, mészmentes talajba, hűvös, párás helyre való.
Populus × canadensis (P. × euramericana) –Nemes nyár, kanadai nyár
A fekete nyárhoz hasonló, de annál is robusztusabb termetű, gyorsabb növekedésű és valamivel nagyobb levelű
fa. Levelei levágott vállúak, a levéllemez alapjánál többnyire szemölcsök vannak. A hibrid csoport első
képviselője mintegy 200 éve keletkezett Franciaországban, az észak-amerikai P.deltoides és az európai P. nigra
spontán kereszteződéséből. Később ide sorolták a P.nigránakmás észak-amerikai Populus fajokkal alkotott
mesterséges és többszörös hibridjeit is. Ezeket erdészeti céllal (fahozam) állították elő. A kertészeti
gyakorlatban (a legelső név nyomán) P. × canadensis, azaz kanadai nyár néven terjedtek el. Szakmailag
helytállóbb az erdészek által használt elnevezés: P. × euramericana, nemes nyárak.
Közös tulajdonságuk, hogy igen gyors növekedésűek, de általában igényesebbek, mint a P.nigra: sem a pangó
vizet, sem a tartós szárazságot nem tűrik. Száraz helyen már augusztusban lehull a lombjuk. Rendkívül hamar,
már 16–18 éves korukban törékennyé és balesetveszélyessé válnak. Leváltásukat ezért (árnyéktűrő fák
alátelepítésével) módszeresen elő kell készíteni és ezt távlati programként a kertterv műleírásában is
dokumentálni kell.
cxlv
ismertetése
Populus habitusok
Porzós fajták
Kertészeti szempontból elsősorban ezek a fajták érdekesek:
cxlvi
ismertetése
– – ’Durvakérgű’ – A ’Robusta’-hoz hasonló. Jó vízellátású területeken igen gyors

növekedésű. Vastag, durva kérge a vadkár ellen megvédi.
– – ’1-45/51’ – Paráskérgű nyár – Sudaras koronájú, finom ágrendszerű, vastag,

korán parásodó, sötétszürke kérgű klón. Nagy, bőrnemű levelei sötétzöldek.
Ártéri területeken intenzív növekedésű.
– – ’1-154’ – Olasz nyár – Terebélyes koronájú, erősen ágas fajta. Kezdetben

rendkívül gyors növekedésű, a termőhelyt illetően igényes, a levélkárosító
gombásbetegségekkel szemben ellenálló.
– – ’Koltay’ – Korán lombosodó, a termőhelyt tekintve toleráns, betegség-

ellenálló, intenzív növekedésű fajta.
– – ’Kopecky’ – Egyenes törzsű, karcsú koronájú, óriásnyárszerű klón. Őszi

lombszíne élénksárga. Kezdeti növekedése kissé lassú. A termőhelyre nem túl
igényes.
– – ’Robusta’ – Óriás nyár – Egyenes, hengeres törzsű, fiatalon kúpos koronájú.

45°-os szögben felfelé törő ágai örvszerűen állnak. 20–25 éves korig gyorsan
nő, majd hamar elöregszik. A nedves talajt nem szereti, mérsékelten
szárazságtűrő.
– – ’Sudár’ – Karcsú kúpos koronájú fa, álörvös, vékony ágakkal. Korán, már
április elején bronzosan fakad. Sárga lombja október végén hull le. Nedves és
félszáraz helyen egyaránt megél.
Termős fajta
A termésükkel szemetelő, nővirágú alakok csak lakott területektől távolabb telepíthetők. Közülük legkevésbé
igényes, ezért a leggyakrabban ültetett fajta a:
– – ’Marilandica’ – Korai nyár – Nagyra növő, többnyire görbült törzsű, tojásdad

koronájú fa. Korán, már április közepén fakad, de élénksárga lombja hamar le is
hullik. Kezdetben lassan, később gyorsabban nő.
Populus ’Meggylevelű’ (P. maximowiczii × P. trichocarpa)
Egyenes, sokáig sima törzsű, közepesen szétterülő koronájú. Mutatós, sötétzöld levele a meggyére emlékeztet.
Tavasszal igen korán kihajt. Hímivarú. Nedves talajba, hűvös, párás klímába való.
Populus simonii – Kínai nyár
10–15 méter magas, keskeny, laza koronájú fa, ívesen visszahajló vesszőkkel. Levelei lekerekített rombusz vagy
fordított deltoid alakúak.
Hazája Észak-Kína. Magyarországon gyakran ültetett, közepesen szárazságtűrő faj. Lombja késő őszig zölden
marad, az átlagnál ellenállóbb a füstgázokkal szemben. A faiskolák általában csak a porzós alakjait szaporítják,
így termésével nem szemetel. Méreteinél fogva kisebb kertekbe is alkalmas.
– – ’Fastigiata’ – Széles oszlop vagy inkább tojás alakú. Levelei az alapfajénál

keskenyebbek. Porzós alak. Edzettsége és gyors növekedése miatt
lakótelepeken előszeretettel telepítik térhatárolónak. Tudni kell róla, hogy 20–
30 éves kora után hajlamos a meglepetésszerű pusztulásra.
cxlvii
ismertetése
A Populus nemzetség szaporítása: Legelterjedtebb szaporításmódjuk a fásdugványozás. Igen könnyen

gyökeresednek, kivéve a P. × cunescenstésa P. tremulat,melyek gyökérsarjakról és gyökérdugványról
szaporíthatók. A P. ’Favorit’ fajtát szemzik vagy oltják P. × canescens vagy P.alba magcsemetéire. Magról –
ritkábban – az alapfajokat szaporítják. Magjuk a Salixéhozhasonlóan a tavasz végén vagy a nyár elején érik, és
azonnal, fényen csírázik.
4.1.22. Ericaceae – Hangafélék
1. ● A levelek aprók, tű alakúak vagy pikkelyszerűek 2.
●● A levelek nagyobbak, szélesebbek Rhododendron
2. ● A csésze színes, hosszabb, mint a párta. Nyár végén Calluna

virágzik
●● A csésze zöld, a pártánál nem hosszabb. Tél végén, Erica

néha már tél elején virágzik
4.1.22.1. Rhododendron – Havasszépe
A nemzetség képviselői a legszebb virágzó díszcserjék közé tartoznak. Nyugat-Európában, ahol a talajok
többségükben savanyúak és mészben szegények, rengeteg fajt, illetve fajtát ültetnek. Magyarországon
kertépítészeti jelentőségük minimális, mivel kivétel nélkül páraigényes mezofitonok, s ami a legfontosabb,
mészkerülők. Ezért csak a Nyugat-Dunántúlon, egyes lombhullató fajok esetleg még a mészben szegény
tiszántúli vagy észak-magyarországi területeken (Zempléni-hegység) ültethetők. Májusban virágoznak.
Hazánkban a legszebb Rhododendron gyűjtemény a Kámoni (Szombathely) és a Jeli (Kám) Arborétumban

található.
A nálunk is ültetett fontosabb alapfajok a következők:
I. Örökzöld fajok
1. ● A levél hosszúkás tojásdad, tompa csúcsú, lekerekített Rh. catawbiense

vállú
●● A levél hosszúkás lándzsás, mindkét végén hegyes Rh. ponticun
II. Lombhullató fajok
1. ● A porzók száma 5, a virág nem fehér 2.
●● A porzók száma 8–10, a virág fehér Rh. murcronatum
2. ● A virágok sárgák Rh. luteum
●● A virágok más színűek 3.
3. ● A 2–4 virág és a levelek közös csúcsrügyből hajtanak Rh. kaempferi

ki
●● A 6–22virág a csúcsrügyből, a levelek az Rh. japonicum

oldalrügyekből hajtanak ki
1. ÖRÖKZÖLD FAJOK
cxlviii
ismertetése
Rhododendron catawbiense – Ketaba-havasszépe
2–3 méteres, terebélyes bokor, nagy, elliptikus, fénylő, bőrszerű levelekkel. Virágai pirosaslilák, dús
sátorvirágzatban május közepén nyílnak. Nyugat-Magyarországon az örökzöld fajok közül leggyakrabban
ültetik. Nevét egy kihalt indián törzsről, a ketabákról (angolos helyesírással catawba) kapta. Az örökzöld
hibridek egyik legfontosabb szülőfaja és maga is igen változékony: fajtái a legkülönbözőbb virágszínűek
lehetnek a fehértől a sötét bíborpirosig.
Hazája az USA délkeleti része.
Rhododendron ponticum – Pontusi havasszépe
2–4 m magas. Megjelenése az előző fajéra emlékeztet, de levelei keskenyebbek, virágai kisebbek, liláspiros
színűek. Angliában, a Rhododendronokfontos honosítási és nemesítési központjában annyira otthon érzi magát,
hogy a szigetország déli-délnyugati részein az erdőkben kivadult és gyomként terjeszkedik, sőt a walesi Nemzeti
Parkban kiirthatatlan bozótosokat alkot.
Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia és a Kaukázus.
2. LOMBHULLATÓ FAJOK
A lombhullató Rhododendron fajok többségét régebben önálló nemzetségbe sorolták Azalea néven. Ezt később
beolvasztották a Rhododendron nemzetségbe, de a kertészeti szaknyelvben az azálea elnevezés továbbra is
fennmaradt. Elsősorban a többszörös keresztezéssel kinemesített, puha levelű, törpe fajtákat nevezik így,
amelyeket télen vagy kora tavasszal, üvegházban hajtatva, cserepes dísznövényként forgalmaznak.
Rhododendron luteum (Rh. flavum) – Sárga havasszépe
A lombhullató fajok közül nálunk a legismertebb. Illatos, sárga virágú. 1–3 méter magas, gyér ágú cserje, levelei
hosszúkás lándzsásak, szőrösek. Az egyik legedzettebb faj.
Hazája Délkelet-Európa és a Fekete-tenger környéke.
Rhododendron kaempferi – Kämpfer-havasszépe
1–2 méter magasra nő, virágai rózsaszín, piros vagy skarlátpiros színűek. Levelei rombosak, hegyesen
elliptikusak, gyéren szőrözöttek. Egy részük zölden telel át.
A Japánban keletkezett ún. Kurume-azáleák egyik fontos szülőfaija. Hazája Japán.
Rhododendron japonicum (Azaleajaponica) – Japán havasszépe
1–2 m magas cserje. Virágai rózsaszínűek, téglapirosak, narancsosak vagy okkersárgák. Lombfakadás előtt,
májusban nyílik.
Hazája Észak- és Közép-Japán.
Rhododendron mucronatum – Hófehér havasszépe
1 méter magasra nő, fehér virágú. Levelei kicsik, 3–8 cm-esek, elliptikusak, szőrösek. Az első növekedési
hullámból származók ősszel lehullanak, a második hullámból származó, ún. nyári hajtások zölden telelnek át.
Hazája Japán.
A Rhododendron nemzetség szaporítása: Azalapfajokat vagy az alanyokat magvetéssel szaporítják tavasszal,

üveg alatt. A magvak igen aprók, fényen csíráznak. A hibrideket és fajtákat leveles dugványokkal, a nehezen
gyökeresedő, nagyvirágú fajtákat téli üvegházi oltással szaporíthatjuk.
cxlix
ismertetése
Rhododendron levél
4.1.22.2. Calluna – Csarab
Calluna vulgaris – Örökzöld csarab
20–100 cm vastag, laza gyepet alkotó, heverő szárú örökzöld cserje, majdnem szabályosan négy sorban álló,
megnyúlt, pikkelyszerű levelekkel. Apró, lilásrózsaszín virágai tömött, felálló fürtökben augusztus–
szeptemberben nyílnak.
Hazája Európa, valamint a Kis-Ázsia északi, hűvösebb része. Magyarországon csak a Zempléni-hegységben, a
Nyugat-Dunántúlon és a Bakony egyes részein honos, mert mészkerülő. Fényigényes faj, fenyvesek, mészkerülő
tölgyesek szélén él. Az ún. nyíres fenyérek (más néven hangamezők – németül Heide) egyik karakterfaja
Nyugat-Európában. A nyíres–fenyéres a szélsőségesen savanyú (elsavanyodott) talajokon kialakuló ligetes
növénytársulás. Karakterfajai a gyepszintben a Calluna vulgaris, a cserjeszintben a Cytisus scoparius, Juniperus
communis, Crataegus monogyna, alaza lombkoronaszintet a magányosan vagy kisebb csoportokban álló Betula
cl
ismertetése
pendula és Pinus sylvestris adják. A mi nyáras-borókásainkhoz hasonló, de párásabb klímájú és savanyú

kémhatású futóhomokokon hatalmas, összefüggő foltokat képes beborítani; ősszel, a virágzás idején már
messziről piroslik. Mészben szegény talajra, párás klímába, nagy foltokba ültessük, napra, esetleg félárnyékba.
Nyugat-Európában sok, különböző színű és magasságú, szimpla vagy telt virágú fajtája ismert. Ezeket – Erica
és esetleg Rhododendron fajokkal elegyítve – a sziklakert analógiájára készült ún. „hangakertek” kialakítására is
felhasználják.
Szaporítása: félfás dugványozás a nyár végén, tőosztás, esetleg magvetés üveg alá.
Calluna, Erica levelek
4.1.22.3. Erica – Erika
Erica carnea – Alpesi erika, alpesi hanga
20–30 cm magas, laza gyepet alkotó, heverő szárú, örökzöld törpecserje. Lapos, tű alakú, élénkzöld levelei
rendszerint négyes örvökben állnak. Húspiros virágai felálló kis fürtökben a tél végén vagy kora tavasszal
nyílnak. Sokszor már késő ősszel vagy enyhébb téli napokon virágozni kezd.
Hazája az Alpok középső és keleti része, Nyugat-Balkán. Páraigényes mezofiton. Az Ericaceae családra nem
jellemző módon a meszes talajon is megél, de a túl sok meszet nem szereti. Nyugat-Dunántúlon és hegyvidékén
napra, máshol inkább félárnyékba ültessük.
Nyugat-Európában az erikák kertépítészeti jelentősége igen nagy, termesztésükkel külön szakosodott erika-
kertészetek foglalkoznak. A választék több faj számtalan fajtáját foglalja magában, melyek virágzási ideje –
cli
ismertetése
fajtól függően – augusztus végétől egész a következő év áprilisáig tart. A virágszín a hófehértől a rózsaszínen át
a sötét bíborvörösig terjed, egyes fajták pedig sárga lombjukkal is díszítenek.
Afelhasználásuk az alábbi területeken történik:
• A csarabnál említett hangakertekben, ahol a Calluna fajták augusztus–szeptemberi virágzását Erica fajok és
fajták folytatják a következő év késő tavaszáig.
• Temetőkben, sírkertekben, különösen a német nyelvterületeken. Ezeken a vidékeken a Magyarországon

használt krizantém helyett az erikák adják a Mindenszentek ünnepének virágdíszét, ám a virágzásuk korábban
elkezdődik és jóval tovább tart.
• Házikertekben és intenzíven fenntartott közparkokban, virágzó talajtakaró cserjeként.
• Balkonládákban ősztől tavaszig. (Nyárra az erikák helyére egynyári balkonnövényt ültetnek.)
További nagy felhasználási területet jelentenek a cserepes erikák (időszakos beltéri dekoráció), melyek javarészt
afrikai és dél-európai (nem télálló) fajok többszörös hibridjei.
A télálló erikák között több mésztűrő faj és hibrid is van, de mint név, legismertebb a már említett Erica carnea.
Hazai felhasználása – különösen a házikertekben – növekvőben van. Néhány magyar főiskola már nagy
mennyiségben termeszti legalább egy-egy jól bevált fehér, piros és rózsaszín fajtáját.
Szaporítása: hajtásdugványozás a nyár végén.
4.1.23. Tiliaceae – Hársfélék

4.1.23.1. Tilia – Hárs
A hárs nemzetség egyes fajai többnyire elegyfaként (előfutár) élnek a számukra alkalmas erdőtársulásban, de
megfelelő körülmények között (pl. a T. tomentosa a Zselicségben vagy a T. platyphyllos a bükkös öv
kőgörgeteges szurdokerdeiben) elegyetlen állományokat is alkothatnak. A kertben a hársak voltak az első fák,
amelyeket (már Mátyás király idején) nem hasznukért, hanem a díszükért és illatos virágaikért ültettek. Puha,
homogén fájukat fafaragásokhoz, templomi szobrokhoz előszeretettel használták.
A Tilia fajok és fajták összehasonlítása a 15. táblázatban található.
1. ● A levelek fonáka sűrűn, ezüstösen csillagszőrös T. tomentosa
●● A levelek fonáka kopasz vagy szőrös, de nem 2.

csillagszőrös
2. ● A levelek fonáka, de gyakran a színe is szőrös T. platyphyllos
●● A levelek fonáka kopasz, vagy csak az érzugokban 3.

szőrös
3. ● A virágban 5 tagú mellékpárta van. Szakállszőrök a T. americana

fonákon csak az oldalerek találkozásainál vannak, a
főér tövénél nincsenek
●● A virágnak nincs mellékpártája. Szakállszőrök a főér 4.

tövénél is vannak
4. ● A harmadrendű erek a fonákon kiemelkednek. A T. × euchlora

termés fala vastag
●● A harmadrendű erek a fonákon nem állnak ki. A T. cordata

termés fala vékony
clii
ismertetése
Tilia tomentosa (T. argentea) – Ezüst hárs
20–30 méter magas, boltozatos vagy tojásdad koronájú fa. A levelek fonáka sűrű csillagszőröktől ezüstösfehér.
A hazai hársak közül a legkésőbb, június–júliusban virágzik.
Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon a Dél-Dunántúlon és a Nyírségben, üde talajú tölgyesekben él.
A Mecsekben a gyertyános tölgyesek és részben a bükkösök elegyfája. A várost legjobban elviselő hársunk.
Levelét a takácsatka nem károsítja, de a sózásra az összes többi hárshoz hasonlóan kényes.
Alábbi fajtái kivétel nélkül magyar nemesítésűek:
– – ’Balaton’ – Koronája gömbölyded, a faiskolában jó törzsnevelése miatt

kedvelt.
– – ’Bori’ – A ’Teri’-hez hasonlóan lassú növésű, de a koronája felálló (csaknem

tojásdad) alakú.
– – ’Szeleste’ – Igen szabályos, karcsú, tojás alakú koronát nevel. Mereven felálló
ágaival útfásításra a legalkalmasabb fajta. Gyors növekedésű.
– – ’Teri’ – Lassú növésű fajta, lapos gömbkoronával, keskeny utcákba, légvezeték

alá is alkalmas.
– – ’Wagner János’ (T. t. f. rhodopetala) – Virágai rózsaszínűek, koronája lazán

széteső.
– – ’Zentai Ezüst’ – Fiatalon csaknem oszlopos, később karcsú kúpkoronát nevelő

fa, felálló ágakkal és ezüstös levélfonákkal.
Tilia platyphyllos – Nagylevelű hárs
25–30 méteres, széles kúpos vagy kissé tojásdad koronájú. A levelek fonáka – főleg az erek mentén – gyéren
fehéren szőrös, az érzugokban fehéren szakállas. Illatos virágai a hazai hársak közül a legkorábban, június elején
nyílnak.
Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia. Nálunk főleg a bükkösök és a gyertyános tölgyesek övében alkot
előerdőt: északi lejtőkön vagy szurdokvölgyekben magas kőrissel, hegyi juharral, gyertyános tölgyessel. Gyors
növekedésű mezofiton, az árnyékot tűri. Megfelelő párás klímában kiváló parkfa és sorfa.
– – ’Ági’ – Felálló ágú, széles oszlop vagy karcsú tojásdad koronájú, erős
növekedésű magyar fajta.
– – ’Laciniata’ – Mélyen szeldelt, kissé torz levelű fajta. Az alapfajnál jóval

gyengébb növekedésű, tojás alakú koronát nevel.
– – ’Örebro’ – Karcsú kúp alakú, mereven felfelé álló ágakkal.
A T. platyphylloshoz igen hasonló megjelenésű a T. × europaea(T. cordata × platyphyllos), melynek Nyugat-

Európában és nálunk is gyakorlatilag csak egyetlen fajtáját, a ’Pallida’-t forgalmazzák. Ez a fajta magas
termetű, széles kúpkoronájú, erős növekedésű fává növő.
cliii
ismertetése
Tilia habitusok
Tilia americana – Amerikai hárs
A T. platyphylloshoz hasonló megjelenésű, de levelei feltűnően nagyok (fiatal korban 25–30 cm-esek is
lehetnek!), a fonákukon csak az oldalerek zugaiban szőrösek. Halványsárga, enyhe illatú virágai a
T.tomentosaéhoz hasonlóan későn (június végén, július elején) nyílnak.
– – ’Nova’ – Igen erős növésű egyenes törzset nevelő fajta, fiatalon tojásdad,
cliv
ismertetése
később széles kúp alakú koronával.
– – ’Redmond’ – Az előző fajtához hasonló, de tömöttebb koronájú.
Tilia levelek
clv
ismertetése
Tilia cordata (T. parvifolia) – Kislevelű hárs
20–25 méter magasra növő, hosszúkás vagy szélesen elterebélyesedő koronájú fa, idős korban a földig hajló
ágakkal. Vesszői pirosak, levelei viszonylag kicsik, sötétzöldek, fonákuk az érzugokban barnásvörös szakállas,
egyébként kopasz. Erős illatú virágai június második felében nyílnak, a legjobb hársmézet adják. Termése 4–6
mm-es, sima héjú.
Hazája Európa. Hazánkban főleg a domb- és hegyvidéki erdőkben a cseres-kocsánytalan és gyertyános-

tölgyesek övében fordul elő. Viszonylag lassú növekedésű. Még jól tűri a szárazságot és az árnyékot, a városi
klímára azonban igen érzékeny: szennyezett levegőben a takácsatka tömegesen megtámadja.
Az alapfaj mellett a faiskolák két fajtát forgalmaznak: a magyar nemesítésű ’Savaria’-t és az amerikai
’Greenspire’-t. Mindkettő értéke a jó törzsnevelés, az ún. „átmenő sudár” és az egészséges lombozat. Hasonló
díszt adó fajta a T. cordatáhozközel állóT. × flavescens‘Glenleven’.
Tilia × euchlora – Krimi hárs
(T. cordata × T. dasystyla)
A kislevelű hársnál valamivel alacsonyabb, gömbölyded vagy tojásdad koronájú fa, vesszői sárgák. Fénylő,
sötétzöld levelei az előző fajéra emlékeztetnek, de vaskosabbak, a fonákon a harmadrendű erek is kiemelkednek.
A termés fala vastag, kemény. Az ezüst hárssal agyidőben vagy meg annál is később, július elején virágzik.
A kislevelű hárshoz hasonló szárazságtűrésű faj. A városi klímát jobban bírja, mivel a takácsatkák nem
károsítják.
Tilia ’Szent István’ – Szent István-hárs
Átmenő sudarú, szabályos koronájú, többszörös hibrid. Magyar szelekció.
A Tilia nemzetség szaporítása: Magvetés – rétegezést követően – a tavasszal. A T. tomentosátfeltétlen rétegezni

kell egy nyáron át. A fajtákat saját magoncukra szemzik a nyár végén vagy kézben oltják télen, üvegházban. A
T. tomentosa T. platyphyllosrais oltható, a T. × euchlora alanya a T. cordata. Faiskolában általában rossz
törzsnevelők, ezért a nemesítésnél ennek tulajdonságnak a kiküszöbölése elsőrendű szempont volt.
4.1.24. Malvaceae – Mályvafélék

4.1.24.1. Hibiscus – Mályvacserje
Hibiscus syriacus – Kerti mályvacserje
2–4 méteres, mereven felálló ágú cserje. Virágai júliustól szeptemberig folyamatosan nyílnak. Színük a típusnál
kékeslila, a fajták virágszíne a hófehértől a sötétpirosig a legkülönbözőbb, szimpla vagy telt virágú.
Hazája Kína, India. Dús és igen szép nyári virágzásáért kedvelt, széltében ültetett növény. Jó kerti viszonyokat
kíván, párás klímában nagyobb és intenzívebb színű virágokat hoz. Bírja a magas talajvizet és az enyhén szikes
talajt is. Fény- és melegigényes, fiatalon kissé fagyérzékeny.
Egyszerű, nagyvirágú fajták (csak jó termőhelyekre!)
– – ’Blue Bird’ – Igen nagy, kékeslila.
– – ’Diana’ – Hatalmas fehér virágai éjjel is nyitva maradnak.
– – ’Red Heart’ – Fehér, középen bíborpiros szemmel.
– – ’Pink Giant’ – Nagy, rózsaszínű.
– – ’Russian Violet’ – Sötét mályvalila.
clvi
ismertetése
Telt virágú fajták
– – ’Ardens’ – Kékesviola.
– – ’Jeanne d’Arc’ – Fehér.
– – ’Lady Stanley’ – Rózsaszínnel futtatott fehér, mályvaszín középpel.
– – ’Puniceus Plenus’– Borvörös.
Tarka levelű fajták
– – ’Purpureus Variegatus’ – Levelei fehértarkák. Apró, telt, borvörös virágai

alig nyílnak ki.
Szaporítása: Az alapfajt magvetéssel szaporítják (tavasszal, hidegágyba), a fajtákat téli oltással, augusztusi
szemzéssel, esetleg zölddugványról.
4.1.25. Thymelaeaceae – Boroszlánfélék

4.1.25.1. Daphne – Boroszlán
A nemzetség alább ismertetett fajai elsősorban mint a hazai dendroflóra nem túl gyakori, de igen szép képviselői
érdemelnek említést. Kertbe, parkba ritkán telepítik őket mérgező termésük miatt.
1. ● A levelek 1–2 cm-esek. Heverő szárú törpecserje D. cneorum
●● A levelek 3–8 cm hosszúak. Felálló ágú cserje D. mezereum
Daphne mezereum – Farkasboroszlán
0,5–1 méter magas, gyéren ágas, lombhullató cserje. Erős illatú, rózsaszín virágai februártól áprilisig a
levéltelen vesszők oldalán nyílnak. Májusban érő fénylőpiros bogyótermése mérgező! Olyan helyre, ahol
gyerekek vannak, ne telepítsük.
Hazája Európától Szibériáig terjed, nálunk gyertyános tölgyesekben, bükkösükben szálanként fordul elő.
Félárnyékos, árnyékos fekvést, üde talajt kíván.
Daphne cneorum – Henye boroszlán
Alacsony, heverő szárú törpecserje, apró (1–2 cm-es), keskeny, örökzöld levelekkel. A 10–30 cm magas, ritkás
foltot alkotó növényke inkább évelőre, mint cserjére hasonlít. Ciklámen színű, kellemes illatú, apró virágai
április–májusban a hajtások csúcsán, lapos csomókban nyílnak. A nyár végén gyakran még egyszer virágzik.
Sárgásbarna, bőrszerű termése nem feltűnő.
Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon dolomitos, füves északi lejtőkőn, szárazabb tölgyesek szélén él
vadon. Kertészetileg ez a faj érdemelne nagyobb figyelmet és elterjedést: öntözött sziklakertbe, előkertbe,
alacsony évelőkkel társítva.
A Daphne nemzetség szaporítása: Magvetés, rétegezés után. Magja gyakran elfekszik. Az örökzöld fajok nyári-
nyár végi félfás hajtásdugványról is szaporíthatók.
clvii
ismertetése
Hibiscus, Daphne és Hydrangea levelek
4.1.26. Hydrangeaceae – Hortenziafélék
clviii
ismertetése
1. ● A porzók száma a szirmok számának a kétszerese 2.
●● A porzók száma a szirmok számának több mint a Philadelphus

kétszerese
2. ● A virágok kétfélék: a termősek aprók, a nagy, meddő Hydrangea

virágok a virágzat szélén találhatók
●● Valamennyi virág termékeny, egyforma Deutzia
4.1.26.1. Hydrangea – Hortenzia
A nemzetség képviselői eredeti termőhelyükön az üde talajú erdők cserjeszintjében élnek vadon. Általában véve
ezért humuszban gazdag, jó vízellátású talajt, párás mikroklímát kívánnak. Sok fajuk erősen mészérzékeny vagy
kifejezetten mészkerülő, jelentős részük pedig a szubtrópusi származás miatt hajlamos a visszafagyásra. A
nyugat-európai kertektől eltérően nálunk ezért többnyire csak két fajjal találkozunk: a H. macrophyllávalés a H.
arborescensszel.
Mindkét faj vad alakjának virágzata kétféle virágból áll: a virágzat közepén lévő apró, jelentéktelen
termővirágokból és a virágzat peremén elhelyezkedő sugárvirágokból, melyeknek nagy, sziromszerű díszét a
megszínesedett csészelevelek adják. Kertben mindkét fajból általában a „telt” virágú, azaz csak meddő
virágokból álló virágzatú fajtákat ültetik.
Újabban a faiskolák (és az árudák) néhány egyéb fajt is forgalmaznak, elsősorban a laza kúpos bugavirágzatot
hozó H. paniculata fajtáit, néha pedig a tölgylevélszerűen karéjozott levelű H. quercifoliat.
1. ● A virágzat lapos félgömb vagy ernyő alakú 2.
●● A virágzat kúp alakú 3.
2. ● Az alapfaj virágzatának a szélén körben meddő virágok H. macrophylla

vannak. Szirom 4, porzó 8
●● Az alapfaj virágzatának szélén meddő virágok H. arborescens

nincsenek vagy csak néhány. Szirom 5, porzó 10
3. ● A levelek kihegyezett tojásdadok H. paniculata
●● A levelek tölgylevélszerűen karéjosak H. quercifolia
Hydrangea macrophylla – Kerti hortenzia
1–2 m magas, vastag hajtású, nagy levelű, lombhullató cserje. Termesztett fajtái meddő virágúak. A sziromszerű
csészelevelek színesek, és 15–20 cm átmérőjű, gömbölyded vagy ernyőszerű virágzatban június–júliusban
nyílnak.
Hazája Japán, nálunk elsősorban cserepes dísznövényként ismert. Gyakran kiültetik azonban a szabadba is,
különösen a csapadékos Nyugat- és Dél-Dunántúlon. Itt a kiegyenlített klímában a napon is jól fejlődik,
egyébként félárnyékos-árnyékos fekvést kíván. Vannak kimondottan kiültetésre való edzett fajtái is, de ezek
nálunk nem terjedtek el. A cserepesek közül a szabadban való nevelésre a piros és rózsaszín virágúak a
legalkalmasabbak, erősen savanyú talajon (Zalában, Belső-Somogyban) viráguk gyakran megkékül. Szép,
nyáron nyíló díszcserje, bár merev lombozatával és virágzatával kissé idegenül hat kertjeinkben. A sok mészre
és a szárazságra érzékeny, télire ajánlatos a tövét takarni.
Hydrangea arborescens – Cserjés hortenzia
1–2 m magas, lombhullató cserje. Tejfehér virágai június–szeptemberben több hullámban nyílnak.
clix
ismertetése
Hazája Észak-Amerika keleti része. Az előző fajnál valamivel edzettebb, rendszeres öntözéssel az ország
bármely részén megtartható. Mésztűrő.
– – ’Annabelle’ – Óriás virágzatú, nálunk most van elterjedőben.
– – ’Grandiflora’ – Lapos gömbvirágzatú. Ez terjedt el nálunk.
Hydrangea paniculata – Bugás hortenzia
1,5–2 m magas cserje, vastag, szőrös hajtásokkal. 10–25 cm hosszú, laza bugákban július–augusztusban nyílnak
kicsi, kétivarú virágai, köztük elszórtan nagy, meddő, fehér, elnyílva rózsaszín virágokkal.
Hazája Kína, Japán. Nagy, kúpos virágzata, nyári nyílása miatt kedvelt. Mészérzékeny.
– – ’Tardiva’ – Virágzata nagyobb, benne sok meddő virággal. Később nyílik,

mint az alapfaj.
Hydrangea quercifolia – Tölgylevelű hortenzia
1–2 m-es, gömbölyded cserje. Nagy levelei a tölgyéhez hasonlóan karéjosak. Június–augusztusban felálló,
széles kúp alakú virágzatban vegyesen hozza apró, hímnős és nagy, meddő, fehér virágait.
Hazája az USA délkeleti része. Jellegzetes formájú, ősszel narancs- vagy lilásvörösre színeződő levele és nyári
virágzása miatt ültetik.
A Hydrangea nemzetség szaporítása: zölddugványozás puha állományú hajtáscsúcsokról, májusban.
4.1.26.2. Deutzia – Gyöngyvirágcserje
A nemzetség képviselői a jezsámenekhez hasonlóan erdei aljnövények, de a jezsámenek termőhelyénél

valamivel üdébb erdőkben. Általában jó talajt és legalább közepes vízellátást igényelnek. Öntözött kertben
valamennyi ismertetett fajuk és fajtájuk ültethető. Az alacsony termetű fajok elsősorban házikertbe valók, a
középmagas és magas termetűek házikertbe és közparkba egyaránt alkalmasak.
I. Magas, felálló bokrú fajok
A levelek csaknem ülők (levélnyél < 5 mm), a virágok csengettyűszerűen lefelé bókolnak.
1. ● A virágzat keskeny kúp alakú D. scabra
●● A virágzat széles, tömzsi kúp alakú D. × magnifica
II. Középmagas és alacsony bokrú fajok
A levelek határozottan nyelesek (levélnyél > 10 mm) kerek vagy ékvállúak. Virágaik oldalra bókolók vagy
felfelé nézők.
1. ● Alacsony 0,6–0,7 m-es cserje D. gracilis
●● Nagyobb. 1–2 m-es cserje 2.
2. ● A levelek ékvállúak, a virágok ferdén oldalra vagy D. × hybrida

kissé lefelé néznek
●● A levelek kerek vállúak, a virágok ferdén lefelé néznek D. × elegantissima
clx
ismertetése
1. MAGAS BOKRÚ FAJOK
Deutzia scabra (D. crenata p. p.) – Érdeslevelű gyöngyvirágcserje
2–3méteres, mereven felálló ágú bokor. Fehér virágai június–júliusban nyílnak.
Hazája Kelet-Ázsia. Nálunk a szimpla virágú alapfaj helyett elsősorban az alábbi teltvirágú fajtáit ültetik:
– – ’Candidissima’ – Virágai teltek, tiszta fehérek.
– – ’Codsall Pink’ – Jelenleg a legsötétebb rózsaszínű, népszerű fajta.
– – ’Plena’ – Virágai tömveteltek, belül fehérek kívül halványrózsaszínűek.
– – ’Pride of Rochester’ – Az előző fajtához hasonló, de keskenyebb szirmú.
Deutzia × magnifica (D. scabra × D. vilmorinae) – Teltvirágú gyöngyvirágcserje
Hasonló megjelenésű és igényű faj, amely a D. scabrától valamivel szélesebb leveleivel és tömzsibb, dúsabb,
fehér színű virágfürtjeivel különbözik.
2. KÖZÉPMAGAS BOKRÚ FAJOK
Deutzia × hybrida (D. discolor × D. longifolia) – Hibrid gyöngyvirágcserje
Középtermetű (1–1,5 méteres), közepes igényű cserje, a D. scabráraemlékeztető, de keskenyebb és kisebb

levelekkel, és rendkívül gazdagon nyíló, kezdetben élénkrózsaszín, majd az elnyílásban fehéresre fakuló
virágokkal.
– – ’Mont Rose’ – Szimpla virágú.
– – ’Pink Pom-Pom’ – Telt virágú.
Deutzia × elegantissima – Rózsaszínű gyöngyvirágcserje
(D. purpurascens × D. sieboldiana)
1–2 m magas cserje, 5–8 cm hosszú, élesen fűrészes szélű,matt zöld levelekkel. Fehér virágai május–júniusban
nyílnak.
– – ’Rosealind’ – 1–1,5 m magasra nő. Ívesen elhajló vesszőin laza, oldalra álló
bogernyőkben hozza sötétrózsaszín virágait.
3. ALACSONY BOKRÚ FAJ
Deutzia gracilis – Kecses gyöngyvirágcserje
60–70 cm-es, vékony, felálló ágrendszerű cserje, május–júniusban nyíló fehér virágokkal.
Hazája Japán. Alacsony, nyíratlan, virágzó sövények vagy alacsony cserjefoltok kialakítására alkalmas.
– – ’Nikko’ – 50 cm magas, dúsan elágazó, gazdagon nyíló, fehér virágú cserje.
A Deutzia nemzetség szaporítása: A nagytermetű fajok és fajtáik fás- vagy zölddugványozással, az apró
termetű, vékony vesszejűek nyár eleji zölddugvánnyal szaporíthatók.
clxi
ismertetése
Deutzia fajok
clxii
ismertetése
Deutzia és Philadelphus levéltípusok
4.1.26.3. Philadelphus – Jezsámen, hamisjázmin
A mintegy 70 fajt számláló nemzetség május–júniusban nyíló virágairól kapta magyar nevét, amelyek illata a
szubtrópusokon élő valódi jázminok (pl. a Jasminum grandiflorum) illatára emlékeztet. A XIX. század második
clxiii
ismertetése
felének és a XX. század elejének egyik divatnövénye volt. Ekkoriban Nyugat-Európában igen intenzíven
nemesítették: rengeteg fajtáját hozták létre, amelyek nagy része hibrid, sokszor ismeretlen származással. Érthető
ezért, hogy Magyarországon is elég sok, egymással néha teljesen azonos díszt adó és igényű Philadelphus fajt és
fajtát ültetnek. Közülük csak egy-egy típus legfontosabb képviselőjét ismertetjük.
1. ● A virágok egyszerűek 2.
●● A virágok teltek Ph. × virginalis
2. ● A vesszők kérge sárgásszürke, nem hámlik Ph. pubescens
●● A vesszők kérge sötétbarna, részletekben lehámló 3.
3. ● 1 m-es cserje. Levele 3–3,5cm hosszú Ph. × polyanthus
●● 2–3m-es cserje. Levele 4,5–9cm hosszú Ph. coronarius
Philadelphus coronarius – Közönséges jezsámen
2–3m magas cserje, erősen illatos, fehér virágokkal. Vesszőinek kérge sötétbarna, kissé hámló.
Hazája Olaszországtól a Kaukázusig terjed. Magyarországon az egyik legrégebben és leggyakrabban ültetett

Philadelphus faj, közepes szárazságtűréssel.
Philadelphus pubescens – Molyhoslevelű jezsámen
3–5m magas, erőteljes növekedésű cserje, leveleinek fonáka sűrűn szürkeszőrös, a vesszők kérge világos színű,
nem hámlik le. Tejfehér virágai nem illatosak, és a közönséges jezsámennél 1–2héttel később, június végén-
július elején nyílnak.
Hazája az USA délkeleti része. Szárazságtűrő faj.
Philadelphus × polyanthus – Éplevelű jezsámen
(? Ph. insignis × Ph. lemoinei)
1 m körüli, kislevelű cserje. A vesszők gesztenyebarnák, lehámlók. Rengeteg 3cm átmérőjű, kereszt alakú,
egyszerű, fehér virágot hoz.
Philadelphus × virginalis – Teltvirágú jezsámen
(Ph. lemoinei × ? Ph. nivalis ’Plenus’)
Többszörös keresztezés eredményeként létrejött fajtacsoport, mely fajtáinak közös tulajdonsága a telt, illatos
virág. Termetben, levélszabásban és ökológiai igényekben eltérnek egymástól. Az alacsony (1–1,5m-es) fajták
viszonylag igényesek, az erős növekedésűek (2–2,5 m) a Ph. coronariushoz hasonlóan edzettek.
– – ’Albâtre’ – 1,2–1,5m magas, széles termetű, kis levelű fajta, 5–7-esével álló,
hófehér, telt virágokkal.
– – ’Girandole’ – 1–1,5 m-es, lassú növekedésű cserje, tejfehér, telt, 3–5cm

átmérőjű virágokkal. Már fiatalon is dúsan nyílik.
– – ’Schneesturm’ – 1,5–2,5 m magas, gyors növekedésű. Középnagy, hófehér

virágai teltek. Néha az angol ’Snowflake’ néven is forgalmazzák.
A Philadelphus nemzetség szaporítása: Fásdugványozás az erős növekedésűeknél, vagy nyár eleji

zölddugványozás a kisebb termetűeknél.
clxiv
ismertetése
Philadelphus fajok
4.1.27. Calycanthaceae – Fűszercserjefélék

4.1.27.1. Calycanthus – Fűszercserje
Calycanthus floridus – Illatos fűszercserje
1,5–2 m magas, lombhullató cserje. 4–5 cm széles virágai június–júliusban nyílnak. A nagyszámú bordóvörös
lepellevél csúcsa hamar beszárad.
Hazája az USA délkeleti részén van. Sok keskeny lepellevélből álló, szamócaillatú virágával és illatos, sötétzöld
levelével díszít. Üde, tápdús talajba, napos, védett helyre egyesével ültessük.
Szaporítása: Hajtás-, esetleg fásdugványozás, mert magot keveset hoz.
4.1.28. Grossulariaceae – Ribiszkefélék

4.1.28.1. Ribes – Ribiszke
1. ● A levélfonák molyhos, mirigyes. A virág rózsaszín R. sanguineum

vagy piros
●● A levélfonák kopasz. A virág sárga vagy sárgászöld 2.
2. ● A virágok aprók, zöldessárgák. A termés piros R. alpinum
●● A virágok nagyobbak, sárgák. A termés fekete R. aureum
Ribes aureum – Arany ribiszke
1,5–2 méteres, terjedő tövű cserje. Illatos, sárga virágai április–májusban nyílnak, fekete termése júliusban érik.
Lombja igen korán (augusztus végén) színesedik és hullatni kezdi.
clxv
ismertetése
Hazája Észak-Amerika nyugati része. Magyarországon gyakran ültetett, szárazságtűrő faj, gyenge sziken is
megél. Laza talajt és napos fekvést kedvel, árnyékban gyengén fejlődik. A gyümölcstermesztésben a köszméte
magastörzsű alanyaként használják.
Ribes levéltípusok
Ribes alpinum – Alpesi ribiszke
1–2 méteres, sűrű, vékony ágrendszerű, gömbölyded cserje. Április–májusban nyílnak apró, zöldessárga virágai.
Kétlaki faj. Termése sötétpiros.
Hazája Európa és Szibéria hegyvidéki erdői. Hazánkban néhol az Északi-középhegységben, bükkösök szélén,
szurdokerdőkben tenyészik. Közepesen szárazságtűrő növény, melyet főleg korai kihajtása és jó árnyéktűrése
tesz értékessé.
– – ’Schmidt’ – 1–2 m magas, felfelé törő növésű, tömött bokrú cserje. Hímivarú.
– – ’Soroksár’ – Hazánkban szelektált, gyorsan növő és terebélyes bokrú, hímivarú

fajta.
Ribes sanguineum – Vérvörös ribiszke
1–2 méteres cserje. Ágai, levelei a fekete ribiszkéjére emlékeztetnek. Piros virágai lelógó, laza fürtben április–
májusban nyílnak. Termése kékesfekete.
Hazája Észak-Amerika nyugati része. Igényes faj, nyirkos talajon kissé fagyérzékeny. A meszes talajt nem
szereti.
– – ’King Edward VII’ – A fajták közül főleg ez a sötétpiros virágú terjedt el.
A Ribes nemzetség szaporítása: Zölddugványozással minden faj szaporítható, a R.alponum és R. aureum

fásdugványozással is. Az alapfajokat néha magról vetik.
clxvi
ismertetése
Ribes fajok
4.1.29. Rosaceae – Rózsafélék

Kertészeti szempontból talán a legfontosabb növénycsalád. Gyümölcsfáink java része, de virágos díszfáink,
díszcserjéink nagy hányada is e családba tartozik. Képviselőik hazájukban többnyire az erdők alsó
koronaszintjében vagy szélén élnek, ritkábban cserjések, bozótosok növényei.
1. ● A termés tüsző 2.
2. ● A levelek egyszerűek 3.
clxvii
ismertetése
●● A levelek páratlanul szárnyasan összetettek Sorbaria
3. ● A levelek karéjosak, tövükben hamar lehulló pálhákkal Physocarpus
●● A levelek nem, vagy csak kissé karéjosak, tövükben 4.

pálhák nincsenek
4. ● A virágok 5–10 mm-esek. A termés apró tüsző Spiraea
●● A virágok 3–5 cm szélesek. A termés (4–)5 nagyobb Exochorda

tüszőre széteső, tokszerű
5. ● A magház alsó állású 6.
●● A magház felső állású 13.
6. ● A magvakat körülzáró termőlevelek érés idején 7.

kőkemények. A termés 1–5 magvú
●● A termőlevelek éréskor vékony pergamenszerűek. A 9.

termés 1–5 rekeszű alma, rekeszenként 1 vagy több
maggal
7. ● A levelek ép szélűek vagy csak ritkán finoman Cotoneaster

fűrészesek. A hajtások nem tövisesek
●● A levelek széle csak ritkán ép. A hajtások többnyire 8.

tövisesek
8. ● Örökzöld cserje. Termő 5 Pyracantha
●● Lombhullató cserje. Termő 1–5 Crataegus
9. ● A virágzat sátorozó buga vagy bogernyő Sorbus
●● A virágzat ernyő vagy fürt 10.
10. ● A termő 1–2 magvú 11.
●● A termő 4 vagy több magvú Chaenomeles
11. ● A magház és a termés 2–5 rekeszű. A virágzat ülő, 12.

sátorozó fürt
●● A magház és a termés 6–10 rekeszű. A virágzat rövid Amelanchier

fürt
12. ● A bibeszálak az aljukon ± összenőttek. A portokok Malus

sárgák
●● A bibeszálak aljukon is szabadok. A portokok pirosak Pyrus
13. ● A termőlevél többnyire sok, nem csontosodó. A csésze 14.

maradó
clxviii
ismertetése
●● A csontosodó termőlevél száma többnyire 1(–2–5). A Prunus

csésze lehulló
14. ● A vacok lapos vagy domború 15.
●● A vacok gömbös vagy serleg alakú, a termők ennek Rosa

belsejében állnak
15. ● Termő 2–5. A levelek egyszerűek, tagolatlanok 16.
●● Termő sok. A levelek többnyire tagoltak vagy Potentilla

összetettek
16 ● A levelek szórt állásúak Kerria
●● A levelek átellenesek Rhodotypos
4.1.29.1. Spiraea – Gyöngyvessző
I. A lombfakadás előtt, illetve ezzel egy időben, közvetlenül a vesszők oldalrügyeiből virágzó fajok
1. ● A virágok tömveteltek S. prunifolia
●● A virágok egyszerűek 2.
2. ● A kifejlett levél fonáka kopasz S. × arguta
●● A levél fonáka rásimuló selymes szőrös S. × cinerea
II. A lombfakadás után a vesszők oldalrügyeiből fejlődő rövid, leveles hajtósokon nyíló fajok
1. ● A hajtások szögletesek, cikkcakkosan növők S. chamaedryfolia
●● A hajtások ± hengeresek, egyenesen növők 2.
2. ● A virágzat egyszerű, ernyőszerű 3.
●● A virágzat összetett, bogernyő 6.
3. ● A levelek ép szélűek, csak a csúcs felé ritkán 4.

fogazottak
●● A levelek széle az alsó harmadtól durván fűrészes 5.
4. ● A hajtások szögletesek, a levelek 1–3 cm hosszúak, a S. nipponica

hajtás végén kerekdedek, lekerekített csúcsúak
●● A hajtások hengeresek, a levelek 3–5 cm hosszúak, S. media

tojásdadok, hegyes csúcsúak
5. ● A levelek hosszúkásak vagy lándzsásak, a fonákon S. cantoniensis

kiálló szárnyas erezettel
clxix
ismertetése
●● A levelek rombos tojásdadok, gyakran kissé 3–5 S. × vanhouttei

karéjúak
6. ● A porzók a szirmoknál hosszabbak. Felálló ágú S. betulifolia
●● A porzók hossza a szirmokéval megegyezik. Elterülő S. decumbens

bokrú
III. Nyáron, az az évi hajtások végén nyíló fajok
1. ● A virágok ± széles, lapos sátorvirágzatban nyílnak S. × japonica
●● A virágzat 10–20 cm hosszú, ± keskeny buga 2.
2. ● A levelek kopaszak S. salicifolia
●● A levelek molyhos szőrösek S. × billardii
A lombhullató nemzetség képviselői három nagy csoportba sorolhatók a virágzási idő és a virágzat jellege
szerint:
1. A lombfakadás előtt közvetlenül a vesszők oldalrügyeiből virágzó,
2. A lombfakadás után a vesszők oldalán fejlődött rövid, leveles hajtásokon virágzó,
3. A nyár folyamán az az évi hajtásvégeken virágzó fajok.
1. A LOMBFAKADÁS ELŐTT, ILLETVE EZZEL EGY IDŐBEN, KÖZVETLENÜL A VESSZŐK

OLDALRÜGYEIBŐL VIRÁGZÓ FAJOK
A csoportba tartozó fajok április végén, május elején fehéren nyílnak. A virágok egyszerű ülőernyőkben
fejlődnek a vesszők oldalán.
Spiraea prunifolia – Szilvalevelű gyöngyvessző
2–3 m-es, felálló, laza ágrendszerű cserje. 1 cm-es, fehér virágai tömveteltek.
Hazája Kína. Érdekessége, hogy a fajként ezt a régóta dísznövényként termesztett, teltvirágú formát írták le, és
csak később bukkantak rá Kína Hupeh tartományában a szimpla virágú, szerény díszű, vad alakjára. A legszebb,
de legigényesebb gyöngyvessző. Párás klímát és savanyú talajt igényel. Meszes talajon sínylődik, súlyosabb
esetben el is pusztul.
Hazánkban nagyobb kertészeti jelentőséggel bír az alábbi két, hibrid származású faj.
Spiraea × arguta (S. thunbergii × S. multiflora) – Élesfogú gyöngyvessző
1,5m körüli magasságú, vékony, felálló ágrendszerű cserje. Levelei aprók (2–4 cm-esek), élénkzöld színűek,
keskeny lándzsásak vagy keskenyen visszástojásdadok, szélük fűrészes. Fehér virágait április–május elején a
vesszők teljes hosszában igen dúsan hozza. Jó kerti viszonyokat igénylő faj: savanyú talajt és rendszeres
vízellátást kedvel. A mészre kissé érzékeny.
Spiraea × cinerea (S. cana × S.hypericifolia) – Hamvas gyöngyvessző
Az előző fajjal gyakorlatilag azonos időben és hasonlóan gazdagon virágzó, de annál lényegesen edzettebb.
Hazánkban a szélsőségek kivételével mindenhol kielégítően fejlődik. Vékony vesszői felfelé törnek, majd
oldalra hajlanak, termete ettől inkább félgömb alakú. Levelei a S. × arguta leveleivel azonos méretűek és
formájúak, de ép szélűek, színükön és fonákukon egyaránt finoman selyemszőrösek (hamvasak).
clxx
ismertetése
– – ’Grefsheim’ – A legismertebb fajta. Tulajdonságai az alapfajéval

megegyeznek. Nem mészérzékeny.
Tavasszal virágzó Spiraea fajok
2. A LOMBFAKADÁS UTÁN A VESSZŐK OLDALRÜGYEIBŐL FEJLŐDŐ RÖVID, LEVELES

HAJTÁSOKON NYÍLÓ FAJOK
Az ebbe a csoportba tartozók az előző csoporthoz hasonlóan fehér virágúak, tavasszal nyílnak, de azoknál
később, a lombfakadás után, május közepén-végén. Többségük a hazánkéhoz hasonló klímájú vidékekről
származik, ahol a félszáraz erdők cserjeszintjében vagy szélein él vadon.
Spiraea media – Szirti gyöngyvessző
1–1,5 méter magas, tarackokkal terjedő tövű cserje. Hosszúkás tojásdad levelei fonákukon gyéren szőrösek, a
Mecsekben és a Pilisben élő S. m. var. oblongifoliáé kopaszok. Viszonylag későn, júniusban virágzik. Védett
faj!
clxxi
ismertetése
Hazája Délkelet-Európa és Ázsia. Magyarországon az alacsonyabb hegyvidékek sziklás lejtőin, sziklagerincein

alkot összefüggő cserjéseket. Közepesen szárazságtűrő és mérsékelten árnyéktűrő növény. Terjedő tövével
rézsűk megkötésére is alkalmas.
Spiraea chamaedryfolia – Cserlevelű gyöngyvessző
Az előző fajhoz hasonló termetű, tarackoló cserje. Hajtásai szögletesek, kopaszak, zegzugosan ide-oda hajlók.
4–6 cm-es, ékvállúan tojásdad levelei hegyes csúcsúak, durván fűrészesek, virágai csontfehérek.
– – var. ulmifolia – Szillevelű gyöngevessző – A tőalaknál erősebb növésű. A

hozzá igen hasonló S. × schinabekiivel (és a gyengébb növekedésű alapfajjal)
együtt kiváló szárazságtűrő, erős tarackjaival rézsűk megkötésére alkalmas.
Spiraea betulifolia – Nyírlevelű gyöngyvessző
50–80 cm-es, tömött bokrú cserje. Széles tojásdad, lekerekített csúcsú, ékvállú, csipkés szélű levelei felül sötét-,
alul szürkészöldek. Fehér virágai 3–6 cm átmérőjű bogernyőkben júniusban nyílnak.
Hazája Északkelet-Ázsia, Japán. Humuszos, üde talajba, intenzíven gondozott kertbe, sziklakertbe, tetőkertbe
való.
Spiraea decumbens – Karintiai gyöngyvessző
20–30 cm magas, 40–50 cm széles törpecserje, vékony, drótszerű hajtásokkal, vesszőkkel. A fehér virágok a
leveles hajtások csúcsán 3–5 cm széles, ernyőszerű virágzatban júniusban nyílnak.
Hazája Karintia, Dél-Tirol. Napos vagy félárnyékos helyre, normál vagy mérsékelten száraz talajba ültessük.
Sziklakertbe, virágvályúba, házikertbe kisebb foltokban talajtakarónak telepítsük.
Spiraea × vanhouttei (S. cantoniensis × S. trilobata) – Kerti gyöngyvessző
1,5–2 m magasra növő, mereven felálló ágú cserje, ami edzettsége és igénytelensége révén a legszélesebb
körben elterjedt. Alkalmas nyírott vagy nyíratlan sövénynek, térhatároló cserjefoltok kialakítására, de
szoliterként is jól mutat.
clxxii
ismertetése
Spiraea levéltípusok
Spiraea nipponica – Nipponi gyöngyvessző
clxxiii
ismertetése
Ez a 1,5–2,5 m magas, gömbölyded cserje nemrég került kultúrába. Edzettsége megközelíti a S. ×

vanhoutteiét,de annál jóval látványosabban és gazdagabban virágzik, ezért szoliternek vagy térhatároló
cserjének alkalmasabb.
Hazája Japán.
– – ’Halward’s Silver’ – Alig egy méter magas, bokros termetű, ellaposodó tetején
közel egy síkban elhelyezkedő fehér virágokkal. Talajtakarónak vagy alacsony
jelzősövénynek alkalmas.
– – ’Snowmound’ – A típusnál valamivel alacsonyabb (1,5 m), tömöttebben és

gazdagabban virágzik. Jelenleg a legelterjedtebb fajta.
Spiraea cantoniensis – Kantoni gyöngyvessző
1,5 m körüli, széthajló ágú, félgömb alakú cserje. Levelei 3–6 cm-esek, széles lándzsásak, mélyen fűrészesek.
Virágai valamivel nagyobbak, mint az eddig felsorolt fajoké.
Hazája Dél-Kína (Kanton).
– – ’Lanceata’ – Telt virágú fajta. Az alapfajnál ugyan gyengébb növekedésű és

kissé fagyérzékeny, de sokkal mutatósabb. Normál kerti viszonyokat, napos
vagy félárnyékos fekvést kíván.
Spiraca cantoniensis ’Lanceata’
3. NYÁRON, AZ AZ ÉVIHAJTÁSOK VÉGÉN NYÍLÓ FAJOK
Az előző két csoport fehér vagy csontszínű virágaival ellentétben a harmadik csoport képviselőinek virágai
többségében rózsaszínűek vagy csaknem pirosak, és csak néhány fajnál vagy fajtánál fehérek. Közös
tulajdonságuk, hogy üde, némely esetben nyirkos talajt kedvelnek, és az erősen meszes talajra érzékenyek.
Megjelenését tekintve a csoport két további alcsoportra osztható:
• lapos, széles sátorvirágzatúak,
• hengeres vagy megnyúlt kúpos bugavirágzatúak.
3.1. LAPOS SÁTORVIRÁGZATÚ FAJOK
Spiraea japonica (S. × bumalda) – Japán gyöngyvessző
clxxiv
ismertetése
60–120 cm magas, gömbölyded cserje. Levelei hosszúkásak vagy lándzsásak, tavasszal, kihajtáskor
barnáspirosak. Nagy, lapos bogernyőkben csoportosuló rózsaszín virágai június végétől több hullámban nyílnak
egészen augusztus végéig.
Hazája Japán. Igényes növény, az átlagosnál kissé nyirkosabb talajokat is kedveli. Elsősorban az intenzíven
fenntartott kertekbe (házikert, kiemelt közpark stb.) való, ahol szoliternek, virágos cserjefoltnak vagy szabadon
növő jelzősövénynek ültethető. A dúsabb virágzás érdekében ajánlatos a vesszőket tavasszal rövidre
visszametszeni.
Újabban ide sorolják a korábban önálló fajnak tekintett, alacsonyabb termetű Spiraea × bumaldat fajtáival
együtt. Ezeket a leírásoknál jelöljük.
clxxv
ismertetése
clxxvi
ismertetése
Spiraea japonica
Sötétrózsaszín virágúak
– – ’Anthony Waterer’ (S. × bumalda ’A. W.’) – Virága bíboros rózsaszínű,

leveleinek egy része rózsaszínes-fehéresen tarka (csíkozott a vírusfertőzéstől).
Erősen mészérzékeny, igényes fajta.
– – ’Atrosanguinea’ – Virágai sötétvörösek.
– – ’Crispa’ (S. × bumalda ’C.’) – Élesen fűrészfogas levelei fodrosak.
– – ’Froebelii’ (S. × bumalda ’F.’) – A típusnál erőteljesebb növekedésű és

edzettebb. Levelei szélesebbek, kihajtáskor és ősszel bronzos színűek. Virágai
sötét liláspirosak.
– – ’Ruberrima’ – Sötétrózsaszín virágú.
Világosrózsaszín virágú
– – ’Little Princess’ – Törpe növekedésű, világos rózsaszín virágú.
Fehér és rózsaszín virágú
– – ’Shirobana’ – Virágai részben fehérek, részben rózsaszínűek, részben pirosak,

így igen kellemes összhatást nyújtanak. Nyugat-Európában és nálunk is
divatnövény.
Sárga lombúak
– – ’Golden Princess’ – Mint a ’Little Princess’, de a levelei sárgásak. Napégésre

nem érzékeny.
– – ’Goldmound’ – A napjainkban divatos, viszonylag nagy számú sárga

lombszínű fajták közül a legkedveltebb. Alig 0,5 m-es, tömött félgömb alakú,
virágai pirosak.
3.2. HENGERES VAGY KÚPOS BUGAVIRÁGZATÚ FAJOK
Spiraea salicifolia – Fűzlevelű gyöngyvessző
1,5 méteres, felálló ágú, tarackokkal terjedő, terebélyes cserje. Rózsaszín virágai június–júliusban nyílnak.
Hazája Délkelet-Európától Japánig terjed. Nálunk a Nyugat-Dunántúlon lápos, vizes területeken, savanyú
talajon él vadon. Védett! Erősen mészérzékeny. Tájfásításnál lehet szerepe, egyéb kertészeti jelentősége
nincsen.
Spiraea × billardii (S. douglasii × S. salicifolia) – Pirosvirágú gyöngyvessző
Az előző fajtól valamivel tartósabb és gazdagabb virágzásával, szürkészölden molyhos levélfonákával és

valamivel jobb mésztűrésével különbözik. Kertészetileg közepesen fontos. Elsősorban az ország nyugati részein
és a Nyírségben telepítik széles körben.
A Spiraea nemzetség szaporítása: Az erős növésű fajokat fás-, a gyengébb növekedésűeket általában nyár eleji
zölddugványozással szaporítják.
clxxvii
ismertetése
4.1.29.2. Sorbaria – Tollasgyöngyvessző
A nemzetség képviselői Észak- vagy Kelet-Ázsiában honos cserjék, páratlanul szárnyaltan összetett levelekkel
és a hajtások végén fejlődő, nagy, laza bugavirágzatokkal. Nálunk két faja terjedt el:
1. ● A levélkék 1,5 cm-nél szélesebbek, kétszeresen S. sorbifiolia

fűrészesek
●● A levélkék 1,5 cm-nél keskenyebbek, egyszeresen S. aitchisonii

fűrészesek
Sorbaria sorbifolia – Északi tollasgyöngyvessző
1–1,5 m magasra nő, gyökérsarjaival idővel kiterjedt sarjtelepet alkot. Fehér virágai július–augusztusban végálló
bugákban nyílnak.
Hazája Észak-Ázsia. Kertben összefüggő virágos foltok létesítésére vagy rézsű megkötésére alkalmas.
Sorbaria aitchisonii – Afganisztáni tollasgyöngyvessző
2–3 m magasra nő és csak alig sarjadzik. Összetett levélzetében az egyes levélkék az előző fajénál valamivel
keskenyebbek, virágai június–júliusban nyílnak.
Hazája Afganisztán, Kasmír.
Mindkét faj közepesen szárazságtűrő, napra vagy félárnyékba alkalmas.
A Sorbaria nemzetség szaporítása: téli gyökérdugványozással vagy a gyenge oldalhajtások júliusi

zölddugványozásával, néha pedig üveg alatti magvetésről történik.
4.1.29.3. Physocarpus – Hólyagvessző
Physocarpus opulifolius – Bangitalevelű hólyagvessző
1,5–2 m magas, sűrűn ágas cserje, az idősebb ágakról jellegzetesen nagy, összefüggő darabokban hámló
kéreggel. Csontfehér virágai, június–júliusban, 3–5 cm átmérőjű bogernyőkben nyílnak.
Hazája Észak-Amerika középső és keleti része. Klímánkat és talajainkat jól tűri, napra és félárnyékba egyaránt
alkalmas tömegcserje.
– – ’Diabolo’ – Sötétpiros levelű új (és védett) fajta.
– – ’Luteus’ – Feltűnő díszt ad a sárgán kihajtó fajta, mely az alapfajnál valamivel

gyengébb növekedésű, de ahhoz hasonlóan edzett.
Szaporítása: fásdugványozás, nyár közepi zölddugványozás, ritkábban (tavaszi) magvetés üveg, ill. fólia alá.
clxxviii
ismertetése
Physocarpus opulifolius
Physocarpus levéltípusok
4.1.29.4. Exochorda – Gyöngycserje
1. ● Porzó 15. A szirom a köröm felé hirtelen E. racemosa

elkeskenyedik. 3–5 m-es cserje
●● Porzó kb. 20. A szirom a köröm felé fokozatosan E. × macrantha

keskenyedik el. 1–1,5 m-es cserje ’The Bride’
Exochorda racemosa – Fürtös gyöngycserje
clxxix
ismertetése
A nemzetség nálunk legelterjedtebb képviselője. 3–5 m magasra növő, lombhullató, terebélyes cserjék. Fő
értéküket a májusban nyíló hófehér virágai adják, de ötbordás, papsapkára emlékeztető, tokszerű tüszőtermésük
is érdekes téli dísz. Rendszeresen csíraképes magot terem.
Hazája Kína. Klímánkat jól tűri, a szélsőségek kivételével gyakorlatilag mindenhol telepíthető. Kórokozók,
kártevők nem bántják.
Exochorda racemosa
clxxx
ismertetése
Sorbaria és Exochorda levéltípusok
Exochorda × macrantha ’The Bride’ – Dúsvirágú gyöngycserje
(E. korolkowii × E. racemosa)
Csak –1,5 m magasra nő és igen gazdagon virágzik. Új hibrid fajta.
clxxxi
ismertetése
Az Exochorda nemzetség szaporítása: tavasszal magvetéssel a szabadba (az alapfajt), vagy a nyár elején
zölddugványozással (a fajtát).
4.1.29.5. Cotoneaster – Madárbirs
Lombhullató vagy örökzöld, közepes vagy alacsony termetű, kecses ágrendszerű cserjék. Május júniusban nyíló
rózsaszínesfehér virágaik – 1–2 kivételtől eltekintve – aprók, nem mutatnak, őszi terméstömegük viszont
rendkívül látványos. Klímánkat jól tűrik, kiváltképp a lombhullatók. Parkjainkban, de a faiskolákban is elég sok
fajjal és fajtával találkozunk. Az almatermésűeket károsító tűzelhalásra (Erwinia amylovora) azegyes fajok
különböző mértékben érzékenyek. A túlzott fogékonyság miatt egyelőre a C. bullatus, C. franchetii, C. lucidus,
C. microphyllus, C. salicifolius és C. × watereri termesztését tiltották be, de elképzelhető, hogy ez a
„feketelista” a jövőben változik.
I. Lombhullató fajok
I/A. Nagylevelű fajok (Alevél 3–5 cm-es vagy nagyobb)
1. ● A levéllemez sima felületű 2.
●● A levéllemez hólyagos felületű C. bullatus
2. ● A levél fonáka szőrös 3.
●● A levél fonáka kopasz C. multiflorus
3. ● A levéllemez felül is ± szőrös C. nebrodensis
●● A levéllemez felül kopasz v. lekopaszodó 4.
4. ● A termés piros C. integerrimus
●● A termés bíborfekete C. niger
I/B. Kislevelű fajok (Alevél 1–2,5 cm hosszú)
1. ● Elfekvő ágú cserje C. horizontalis
●● Felálló ágú cserje 2.
2. ● A levél fonáka szőrös C. dielsianus
●● A levél fonáka kopasz 3.
3. ● A termés piros C. divaricatus
●● A termés fekete C. nitens
II. Örökzöld fajok
II/A. Nagylevelű faj
1. ● A levél 3–8 cm hosszú, kihegyezett ellipszis alakú, C. salicifolius

felálló vagy elfekvő ágú cserje
II/B. Kislevelű fajok (Alevél 2 cm-nél rövidebb, visszás tojásdad. Elfekvő ágú cserjék)
clxxxii
ismertetése
1. ● A hajtások legyökeresednek 2.
●● A hajtások nem gyökeresednek le 3.
2. ● A levél 2–3(–5) cm-es, igen rövid nyelű C. dammeri
●● A levél 1–2 cm hosszú, a nyél 4–8 mm-es C. radicans
3. ● A levél 2–3 cm hosszú, visszás tojásdad. Erős C. × suecicus

növekedésű cserje ’Skogholm’
●● A levél 5–8 mm-es. Törpecserje 4.
4. ● A levél fonáka fehéres, kopasz C. congestus
●● A levél fonáka szürkésfehér, szőrös C. microphyllus
A lombhullató madárbirsek többsége a hazánkéhoz hasonló éghajlati körülmények közül, a félszáraz

tölgyeseknek megfelelő társulásokból került hozzánk. Klímánkat ezért kiválóan tűrik; parkokba telepített
növényekről a madarak által széthordott magokkal néha maguktól is terjednek. Származásukat, morfológiai
bélyegeiket tekintve az alábbi típusokba sorolhatjuk őket:
1.1–1.2. Nagylevelű fajok
1.3–1.4. Kislevelű fajok
1.1. NAGYTERMETŰ (2–4 m), NEM ŐSHONOS FAJOK
Cotoneaster bullatus – Hólyagoslevelű madárbirs
2–3 m magas cserje. Fénytelen sötétzöld, hólyagos felületű, 3–8 cm-es levelei ősszel pirosra színeződtek. Kissé
pirosas virágai május–júniusban nagy tömegben nyílnak. Borsónyi, fényespiros termései augusztus–
szeptemberben érnek.
Hazája Nyugat-Kína. Normál talajba, napos helyre való. Dús termésdísze miatt az egyik legszebb madárbirs. A
levéltetű gyakran károsítja.
Cotoneaster multiflorus – Dúsvirágú madárbirs
A nemzetség nálunk telepített képviselői közül eza legnagyobb termetű: 2–3 m magas, széles, gömbölyded
bokorrá nő. Különleges értéke még a gazdag júniusi virágzás: félgömb alakú, kellemetlen szagú, fehér virágzatai
a gyöngyvesszőkéére emlékeztetnek. Levelei elég nagyok (4–5 cm-esek), kihajtáskor enyhén molyhosak,
később lekopaszodnak. Piros termése ősszel érik és a többiekéhez viszonyítva hamar lehull.
Hazája a Kaukázustól Nyugat-Kínáig terjed. Nálunk a szélsőségek kivételével bárhova telepíthető, napra és
félárnyékba egyaránt.
clxxxiii
ismertetése
Cotoneaster multiflorus
Lombhullató Cotoneaster fajok
1.2. KÖZÉPTERMETŰ (1–2 m), ŐSHONOS MADÁRBIRSEK
Három faj tartozik ebbe a csoportba:
Cotoneaster integerrimus – Szirti madárbirs
Cotoneaster nebrodensis (C. tomentosus) – Molyhos madárbirs
clxxxiv
ismertetése
Cotoneaster niger – Fekete madárbirs
Közös tulajdonságuk az 1–2 m magas termet, a fonákjukon és gyakran a színükön is sűrűn molyhos, viszonylag
nagyméretű (4–5 cm-es) levelek, és a gyakran szőrös, fiatal hajtások.
Hazánkban száraz, meleg, köves helyeken, karsztbokorerdőkben fordulnak elő vadon. Mindhárom faj védett
növény, díszértékük elmarad a többi Cotoneaster fajétól. Díszfaiskolai forgalomban nem találkozunk velük.
1.3. ELFEKVŐ, KISLEVELŰ TÍPUS
Cotoneaster horizontalis – Kerti madárbirs
A legismertebb és legkedveltebb lombhullató madárbirsünk. Kecses ágrendszerével, csodás lombszínével

sokoldalúan felhasználható: szoliterként, sziklakertbe, rézsűmegkötésre vagy talajtakaró foltok kialakítására.
Hazája Nyugat-Kína. Közepesen szárazságtűrő és mérsékelten árnyéktűrő faj, jól bírja a városi levegőt.
1.4. APRÓ, TOJÁSDAD LEVELŰ, 1,5–2 m MAGAS FAJOK
Cotoneaster divaricatus – Ragyogólevelű madárbirs
Kopasz, hegyes levelű, piros termésű. Hazája Közép- és Nyugat-Kína.
Cotoneaster nitens – Fényeslevelű madárbirs
Az előzőhöz hasonló, de feltűnően sima, sötétzöld, tompa csúcsos levelű, és előbb piros, majd feketésbordó
termésű. Hazája Nyugat-Kína.
Cotoneaster dielsianus – Dústermésű madárbirs
Kissé ráncolt, fonákán erősen molyhos levelű, piros termése lapított gömb alakú. Hazája Közép- és Nyugat-
Kína.
A klímánkat mindegyik faj kiválóan bírja, napra vagy félárnyékba egyaránt telepíthetők.
2. ÖRÖKZÖLD (HELYESEBBEN TÉLIZÖLD) FAJOK
A nálunk is telepíthető örökzöld madárbirsek a lombhullatóknál lényegesen igényesebbek: jó talajt, nyáron

rendszeres vízellátást, lehetőleg párás mikroklímát és inkább félárnyékos, mint napos fekvést kívánnak. Napra
telepítve állományszerűen alkalmazzuk őket, így kevésbé károsodnak a téli napsütés okozta élettani szárazságtól
vagy a hidegektől. Az alább tárgyalt fajok – a hibridek kivételével – mind Kínából származnak.
Cotoneaster salicifolius – Fűzlevelű madárbirs
2–4 m-es, rendkívül alakgazdag faj, melynek a közelmúltig a következő fajtái voltak faiskolai forgalomban:
– – ’Gnom’ – Laposan a földre fekvő, tömött növekedésű fajta, apró, fényes

levelekkel. Házikertbe, sziklakertbe vagy (téli takarás mellett) kőedénybe
alkalmas.
– – ’Herbstfeuer’ – Földre fekvő ágrendszerével 50–60 cm magas, hullámos

szőnyeget alkot. Ősszel piros terméstömegével és részben pirosra színeződő
lombjával díszít. Viszonylag gyorsan nő, intenzív zöldfelületeken
talajtakarónak alkalmas.
A C. salicifolius lombozata nálunk közepesen fagytűrő. A tél különösen a felálló termetűeket sújtja. Az elfekvő
alakok a hó védelmében többnyire sikeresen áttelelnek. Mint korábban említettük, a faj és fajtáinak termesztését
a tűzelhalás iránti fogékonyság miatt betiltották, de a korábban kiültetett növények a kertekben, parkokban még
megtalálhatók.
clxxxv
ismertetése
Cotoneaster levéltípusok
clxxxvi
ismertetése
Örökzöld Cotoneaster fajok és fajták
Cotoneaster dammeri – Szőnyeg-madárbirs
A levelek színe fénylő, a fonákokon az erek (különösen a főér) erősen kiemelkedik, a májusban nyíló apró, fehér
virágok többnyire egyesével állnak.
– – ’Major’ (C.d. var. radicans) – Azalapfajnál erősebb növekedésű, nagyobb

levelű. Ágai, hajtásai a földre fekszenek. Kitűnő, de igényes talajtakaró.
Cotoneaster ’Bella’
A C. dammeri ’Major’-hoz hasonló, de annál nagyobb levelű, robusztusabb termetű és edzettebb magyar fajta.
30–40 cm vastagságú örökzöld gyepet alkot. Elsősorban házikertbe való, de intenzív közparkban is megállja a
helyét.
Cotoneaster × suecicus ’Skogholm’(C. dammeri ’Skogholm’)– Svéd madárbirs
20–40 cm-es, elfekvő ágú cserje, 2–3 cm-es, visszás tojásdad levelekkel. Agresszív növekedésű fajta, az egyik
legkiválóbb örökzöld talajtakaró. Egy átlagos (öntözött) közpark viszonyai közt évente 1–1,5 m-es hajtásokat
nevel, és 1–2 év alatt 50–60 cm vastag, tömött szőnyeget alkotva minimális ápolással a terület gyommentesen
tartható. Télen (és főleg napos fekvésben) a levelek egy része lefagy ugyan, de a többség zölden telel át.
Egyetlen hátránya, hogy termésdísze nem túl dús.
Cotoneaster ’Coral Beauty’ (C. dammeri ’Coral Beauty’)
clxxxvii
ismertetése
40 cm körüli, elfekvő, sűrű ágú cserje, viszonylag kicsi (max. 2 cm-es), fénylő sötétzöld levelekkel és ősszel
rengeteg piros terméssel.
Cotoneaster radicans – Kúszó madárbirs
A C. dammerihezigen hasonló megjelenésű (egy időben annak változataként forgalmazták), de levelei kisebbek
(1–2 cm), felül tompa zöldek, fonákjukon az erek kevésbé kiemelkedők. A hajtások ívesen a földre hajlanak
(40–60 cm-es hullámzó gyepet alkotók). Virágaik többnyire párosával állnak.
Hazája Délnyugat-Kína. Elsősorban házikertben vagy intenzív parkban árnyéki gyeppótlónak alkalmas.
– – ’Eichholz’ (C. dammeri ’Eichholz’) – Tömött növésű, talajtakarónak alkalmas.
Cotoneaster microphyllus – Kislevelű madárbirs
20–70 cm között változó termetű, alacsony cserje. A faiskolák a földre fekvő, gyenge növekedésű, kerekded
levelű var. cochleatus változatát forgalmazzák többnyire a faj nevén, házikerti felhasználásra.
Cotoneaster congestus – Havasi madárbirs
Visszahajló ágaival szorosan a földre vagy a sziklákra lapuló, lassú növekedésű cserje, 5–8 mm-es levelekkel.
Házikertbe való (sziklakert, kőedény).
A Cotoneaster nemzetség szaporítása: Az alapfajok magvetéssel szaporíthatók: az ősszel megszedett termések

egészben elrétegezhetők, majd kora tavasszal a rétegező anyaggal (és az elkorhadt terméshússal) együtt
vethetők. A magvak néha csak a 2. évben csíráznak ki. Ezt a módszert elsősorban a lombhullató fajoknál
alkalmazzuk. Az örökzöldek (fajok és fajták) legelterjedtebb szaporításmódja a hajtásdugványozás: a C.
dammeri fajtái a téli és kora tavaszi hónapok kivételével bármikor, a többi örökzöld faj júniustól augusztus
végéig dugványozható.
4.1.29.6. Pyracantha – Tűztövis
Pyracantha coccinea – Közönséges tűztövis
2–3 m magas, sűrű bokrú, tövises ágú cserje. 2–4 cm-es, örökzöld levelei tojásdadok, vékonyak. Fehér virágai
rövid bugákban május–júniusban nyílnak. Borsónyi, korallpiros termései augusztus végétől sokáig díszítik a
bokrokat.
Hazája Dél-Európában és Kis-Ázsiában van; egyike a nálunk leggyakrabban felhasznált örökzöldeknek. Ebben
nagy díszértéke mellett edzettsége és kezdeti gyors növekedése is szerepet játszik. Talaj iránt nem igényes, a
közepes szárazságot jól elviseli. Tűri a városok szennyezett levegőjét, napon és árnyékban is megél. Lombja
igazából csak télizöld, tél végére sokszor megbarnul vagy megvörösödik és részben lehullik. A hűvös nyarú
országrészben és kemény teleken a hajtásai is visszafagyhatnak, de tőből újra kihajt.
Elsősorban nagyvárosokban összefüggő cserjefoltok kialakítására alkalmas, de nyírott sövényt is nevelhetünk

belőle. (Tövisei mindkét esetben átjárhatatlanná teszik.)
– – ’Kasan’ – Kúpos, tömör növekedésű fajta, narancspiros, gazdag

terméstömeggel. Párás klímában (az alapfajhoz hasonlóan) megtámadja a
varasodás, és a terméseket elfeketítve elcsúfítja a bokrot. (Nagyvárosban a
száraz, forró levegő miatt a fertőzés minimális.) A termelésből és
felhasználásból fokozatosan kiszorítják a varasodás-ellenállásra és intenzívebb
díszre szelektált kerti hibridek.
Pyracantha hibridek
Az utóbbi évtizedekben Nyugat-Európában és az USA-ban az új tűztövisfajták széles skáláját állították elő. A

nemesítési cél a varasodás elleni ellenállóság és a díszérték növelése volt. A nálunk is telepíthető fajták a
Pyracantha coccineanaknémely délkelet-ázsiai Pyracantha fajjal alkotott hibridjei. Közös tulajdonságuk a laza,
„rácsos” ágrendszer, és az ágakat teljes hosszukban tömötten borító, apró termések tömege. Hajtásaik csak
clxxxviii
ismertetése
gyéren szőrözöttek, leveleik fényesebbek, a terméskocsány pedig (a P. coccinea szőrös kocsányához képest)
kopasz. A fajták általában varasodás-ellenállók (a szülők nem, vagy alig érzékenyek, és a ritka ágállás miatt a
termésen és lombozaton nem ül meg a pára, így nem tud a gomba megtelepedni). Az utóbbi években megjelent
tűzelhalás sajnos a Pyracantha fajtákat is megtámadja, bár a Cotoneasterekhezképest sokkal kisebb mértékben.
Pyracantha’Orange Glow’
clxxxix
ismertetése
Pyracantha coccinea ’Kasan’
Nálunk a legismertebbek:
– – ’Golden Charmer’ – Termése mélysárga.
– – ’Mohave’ – Termése sötétpiros, igen dús.
– – ’Orange Charmer’, ’Orange Glow’ – Termésük narancsvörös.
– – ’Red Column’ (P. coccinea ’Red Column’) – Felálló sudarat és fiatalon

karcsú, később szélesebbé váló kúpkoronát nevel. Termése a
P.coccineaéhozhasonlóan elég nagy és gömbölyded: évjárattól függően
sötétvörös vagy narancspiros színű. Sűrűbb növésű és edzettebb fajta, mint az
előbb felsorolt hibridek.
– – ’Soleil d’Or’ – Termése citromsárga.
– – ’Teton’ – Mereven felfelé törő habitusú, rengeteg sárgáspiros, sokáig az

ágakon maradó terméssel. Sajnos fagyérzékeny.
A felsoroltak a P.coccinea ’Kasan’ fajtánál sokkal díszesebbek, és elsősorban magánosan vagy ritka
csoportokba ültessük. Összefüggő cserjefoltként való telepítésük során hátrány, hogy a gyér ágrendszer miatt
cxc
ismertetése
fiatal korban is gyomosodnak. A nedvesség és a talaj iránt valamivel igényesebbek, mint a P.coccinea, és a
leveleik is hajlamosabbak a téli fagyásra. Legkényesebb a ’Teton’ (néha tövig visszafagy), elég kényes még a
’Soleil d’Or’ (lombja 2–3 évente lefagy).
A Pyracantha nemzetség szaporítása: Zöld- vagy félfás dugványozás júniustól szeptemberig, vagy – ha a lomb
még nem fagyott meg – egész december elejéig. Magvetéssel – bár jól csírázik – nem szaporítják.
Pyracantha és Chaenomeles levéltípusok
4.1.29.7. Chaenomeles – Japánbirs
A lombfakadás kezdetén nyíló, nagy, viasszerű virágaikkal díszítő, közkedvelt cserjék. Ágaik tövisesek. Apró,
sárga birsalmatermésük erősen illatos, de keserű, nem ehető (kompót ízesítésére viszont kiváló).
Magyarországon két, Japánból származó alapfajjal, illetve azok hibridjeivel találkozhatunk.
1. ● A fiatal hajtások molyhosak vagy szőrösek. A vesszők 2.

± bibircsesek
●● A fiatal hajtások kopaszak, a vesszők nem bibircsesek Ch. speciosa
2. ● A levelek 3–5 cm hosszúak, csipkés szélűek Ch. japonica
●● A levelek nagyobbak, élesen fűrészesek Ch. × superba
Chaenomeles japonica – Téglapiros japánbirs
Mintegy méteresre növő, terjedő tövű cserje, élénk téglapiros virágokkal. Termései gömbölydedek, vesszői
többé-kevésbé bibircsesek. A tiszta fajjal kertben viszonylag ritkán találkozunk, mert a későbbi, nemesített
fajták díszértékben felülmúlják.
Chaenomeles speciosa – Pompás japánbirs
Az előzőnél gyakrabban fordul elő, különösen a régi kastélykertekben. 1,5–2m magas, csak kismértékben
sarjadzó cserje, közepes növekedési eréllyel. Fiatal hajtásai kopaszak, vesszői nem bibircsesek. A magról
szaporított alapfaj virágai többnyire pirosak vagy élénk rózsaszínűek, termése pedig hosszúkás, palackszerű.
– – ’Brilliant’ – Világos- és sötétrózsaszín között váltakozó árnyalatú virágai

egyszerűek.
– – ’Nivalis’ – Virágai fehérek, egyszerűek. Erős növekedésű (2 m) fajta.
cxci
ismertetése
Chaenomeles × superba (Ch. japonica × Ch. speciosa) – Bìbor japánbirs
Az előző két faj keresztezéséből létrejött fajták csoportja. Termetük és egyéb morfológiai bélyegeik a két
szülőfaj között állnak, jelenleg főleg az alacsony (1 m körüli) piros fajták vannak divatban. (’Elly Mossel’,
’Etna’, ’Crimson and Gold’ stb.)
A japánbirsek jó vízellátású, tápdús talajt, napos vagy félárnyékos fekvést igényelnek. Érzékenyek a magas
mésztartalomra. A robusztus termetű fajták fenntartásigénye minimális, idős korban radikális visszavágással jól
ifjíthatók, miután gyökérről könnyen sarjadzanak.
A Chaenomeles nemzetség szaporítása: A tiszta fajok magvetéssel szaporíthatók. A faiskolák időnként – tévesen
– Ch. japonica vagy Ch. speciosa néven forgalmazzák a bizonytalan származású és változó virágdíszt adó
magpopulációkat is. Az ősszel begyűjtött magot a terméshúsból kimosva elrétegezzük, majd tavasszal a
szabadba vetjük. A fajtákat többnyire nyári zölddugvánnyal szaporítják, kisebb tételben feltöltéses bujtással,
házilag pedig tőosztással vagy szemzéssel.
4.1.29.8. Pyrus – Körte
A nemzetség tagjai száraz területek pionír fái vagy kiritkult tölgyesek elegyfái. Általában jól bírják a
szárazságot (néha a sziket is), és díszértékük nem marad el a többi díszfa mögött. Májusban fehér
virágtömegükkel, a nyár folyamán csillogó lombjukkal, ősszel pedig barnásvörös vagy lilásvörös
színeződésükkel adnak kellemes díszt. Parképítészeti szempontból ezért az eddiginél több figyelmet
érdemelnének. Elterjedésük egyik fő akadálya a goromba tövises ágrendszer (nehéz kezelni), valamint az, hogy
a legtöbb faj ritkás karógyökérzetet nevel, és sorfává nevelve rosszul tűri az átültetést. Ez utóbbi alól kivétel a
dúsan elágazó gyökerű P. betulifolia és a P.calleryana, amelyek ezért alanyként is érdekesek lehetnek,
valamennyi díszkörte, de különösen a P.calleryana fajták számára. Újabban a tűzelhalás a körtéket is
megtámadja. E téren a távol-keleti fajok (egyelőre) ellenállóbbak az európaiaknál.
I. A termés 2 cm-nél nagyobb, körte alakú, rászáradt csészelevelekkel
1. ● A levelek és a hajtások kopaszak 2.
●● A levelek és a hajtások ezüstösen molyhosak 3.
2. ● A levelek a rövidhajtásokon kerekdedek, 2–4 cm-esek. P. pyraster

Az ágak tövisesek
●● A levelek hegyes tojásdadok, 3–8 cm-esek. Az ágak P. communis

többnyire nem tövisesek
3. ● A levelek lándzsásak P. elaeagrifolia
●● A levelek kerekdedek vagy elliptikusak P. nivalis
II. A termés 1–2 cm-es, gömbölyű, csészelevél nélküli
1. ● A kifejlett levél fonáka kopasz P. calleryana
●● A kifejlett levél fonáka molyhos P. betulifolia
1. „NORMÁL” KÖRTE TERMÉSŰ FAJOK, A TERMÉSEN FENNMARADÓ CSÉSZELEVELEKKEL
Pyrus pyraster – Közönséges vadkörte
10–15m magasra növő, hosszú életű, tömött, gömbölyded koronájú fa, kerekded, kopasz levelekkel.
Hazája Európa, Kis-Ázsia. A legkülönbözőbb társulásokban találkozunk vele a tölgy-kőris-szil ligetektől

egészen a karsztbokorerdőkig. Ennek megfelelően igen széles ökológiai skálán használható: jól bírja a száraz
cxcii
ismertetése
homokot és a szikes talajt is. Mindennek ellenére a korábban említett problémák miatt díszfaiskolákban ritkán
találkozunk vele. Csemetéit erdészeti csemetekertekből lehet többnyire beszerezni: gyümölcsfák alanyául vagy
extenzív fásításoknál elegyfának vagy erdősávok lezárására használják. Edzettsége miatt hazai díszkertészeti
szelekciója folyamatban van (’Veszprémi’ – tömött tojás alak, ’Márkói’ – laza oszlopkorona; ’Bihar’ –
gömbkorona).
Pyrus communis – Nemes körte
Nálunk ez a név a gyümölcseiért termesztett körték kultúrkörét takarja.
– – ’Beech Hill’ – 8 m-es, keskeny oszlopkoronát nevelő, mereven felálló oldalágú.

Levelei a Pyrus pyrasterérehasonlítanak.
Pyrus elaeagrifolia – Ezüstöslevelű díszkörte
5–10 m-es, felálló ágrendszerű fa. Levelei keskeny elliptikusak vagy lándzsásak, színükön és fonákukon fehéren
molyhosak. Termése viszonylag nagyméretű (zölddió nagyságú), édeskésen fanyar.
Hazája Kis-Ázsia. Jól bírja a szikes talajt és a szárazságot. Hátránya, hogy ez is kissé tövises faj.
Pyrus nivalis – Hófehér körte
Az előző fajhoz hasonló termésű és megjelenésű, de növekedése lassúbb, termete zömökebb, levelei tojásdadok,
sűrűbben molyhosak. Védett!
Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon az Északi- és Dunántúli-középhegység déli lejtőin,

bokorerdőkben elszórtan található. Napos, meleg helyet szeret.
– – ’Kartália’ – Széles oszlop alakú magyar fajta.
2. CSERESZNYE NAGYSÁGÚ VAGY KISEBB, BOGYÓSZERŰ TERMÉST HOZÓ FAJOK, A

TERMÉSRŐL LEHULLÓ CSÉSZÉVEL
Pyrus betulifolia – Nyírlevelű körte
10–12 m-re növő, gyors növekedésű fa, lazán elhajló, gyéren tövises ágakkal. Levelei rombusz alakúak, puhák;
kihajtáskor gyéren (lisztesen) molyhosak, később színük lekopaszodik. Őszi lombszíne csodálatos bíborvörös.
Termésének érdekessége, hogy lehullik róla a csészelevél, így éretten barna, parás héjú, cseresznyeméretű
bogyóra hasonlít.
Hazája Kína. Közepes igényű, gyors növekedésű és jól átültethető faj.
cxciii
ismertetése
Pyrus levéltípusok
Pyrus calleryana – Kínai körte
Az előző fajtól elsősorban merevebb, tojásdad alakú és őszre lekopaszodó fonákú leveleivel különbözik.
cxciv
ismertetése
Az utóbbi ötven évben az USA-ban intenzíven foglalkoztak a faj nemesítésével fénylő, egészséges lombozata és
jó várostűrése miatt. Ennek eredményeképp tövistelen, többé-kevésbé szabályos tojásdad koronájú fajták egész
sorát hozták létre.
Hazája Kína.
– – ’Capitol’ – Kezdetben keskeny, később kissé szélesebb hengeres oszlopkoronát

nevelő fajta. Oldalágai mereven felfelé állnak. Levelei bőrszerűek: nyáron
csillogó sötétzöld színűek, ősszel bíborvörösre színeződnek. Gazdagon
virágzik, de termést keveset hoz.
– – ’Chanticleer’ – Nálunk elsősorban ez a széles oszlopos fajta van forgalomban,

de a többiek elterjedése is várható. Levelei a nemes körte leveleihez hasonlóak,
de valamivel húsosabbak és fénylőbbek, termésük a P.
betulifoliaéraemlékeztetően bogyószerű, de valamivel apróbb.
A Pyrus nemzetség szaporítása: A vad fajokat többnyire magvetéssel szaporítják ősszel vagy rétegezés után
tavasszal a szabadba. A fajtákat P. betulifolia vagy (gyakrabban) P. pyraster magcsemetéire szemzik. Ez utóbbi
alanyon gyakori átiskolázást igényelnek.
Pyrus és Malus habitus
4.1.29.9. Malus – Alma
Díszkertészeti és gyümölcstermesztési szempontból egyaránt igen fontos nemzetség. A díszként ültetett fajok,
fajták, ill. azok szülőfajai eredeti hazájukban a mi tölgyeseinkhez hasonló társulások alsó koronaszintjében vagy
peremén élnek vadon. Többségük ezért jól bírja klímánkat, és a szélsőségek kivételével csaknem minden
kertben vagy parkban megél. Nagy értékük, hogy virágukkal és termésükkel egyaránt díszítenek, sőt színes
lombú fajták is vannak közöttük. Nemesítésükkel már régóta és sok helyen foglalkoztak és foglalkoznak ma is.
Hazai faj- és fajtaválasztékuk korábban is gazdag volt, az utóbbi tíz évben pedig rengeteg új fajtával
gyarapodott. Az igen széles választékból részletesen csak a már bevált fajokat és fajtákat ismertetjük. A régi és
új fajták bélyegeit táblázatos formában foglaljuk össze.
A Malus fajok és fajták összehasonlítása a 10. táblázatban található.
cxcv
ismertetése
Malus terméstípusok
1. ● A levelek a hosszúhajtásokon karéjosak M. sargentii
●● A levelek tagolatlanok 2.
2. ● A virágok és termések pirosak M. × purpurea
●● A virágok fehérek, a termések sárgák M. spectabilis
1. ALAPFAJOK
Díszalmából kevés tiszta fajt találunk a kertekben, helyettük inkább az igen nagyszámú és jelentős díszértékű
hibrideket ültetik.
Malus spectabilis – Aranyalma
A Kínából származó (de vadon ott sem ismeretes) faj régebben kastélyparkjaink kedvelt növénye volt. Kis fa
vagy magas cserje, fénylő sötétzöld, széles levelekkel. Virága bimbóban rózsaszínű, kinyílva fehér. Nagyobb
cseresznye nagyságú, fénylő aranysárga termései augusztus végén érnek és szeptember végéig maradnak. Igen
ízletesek (ez házikertben előny, közkertben hátrány), kompótnak vagy savanyúságnak elkészítve is kiválóak.
Malus sargentii – Sargent-díszalma
2–3 m-re növő, szétálló ágú, bokor termetű faj. Levelei a hosszúhajtásokon háromkaréjúak, a virágzó hajtásokon
keskeny tojásdadok. Virágai bimbóban kissé piroslók, kinyílva hófehérek, nagyok. Piros, borsó nagyságú
terméséről a csészelevelek lehullanak.
– – ’Gyöngyvér’ – Tömött növésű, gazdagon nyíló és sok piros termést hozó

magyar fajta.
cxcvi
ismertetése
2. MALUS HIBRIDEK
Többszörös keresztezés eredményeképp létrehozott fajták tartoznak ide. Egy részüket különböző –
tulajdonképpen fajtatípus értékű – hibridfaj-csoportokhoz sorolják, másokat fajnév nélkül, csupán a nemzetség
és a fajtanév megjelölésével forgalmazzák. A jelenleg leginkább elterjedtek az alábbiak:
2.1. „NORMÁL” TERMETŰ FAJTÁK
Malus × purpurea – Piros díszalma
(M. atrosanguinea × M. niedzwetzkyana)
Ez a piros virágával és őszi piros terméstömegével kettős intenzív díszt adó faj, fajtái, valamint a hasonló
megjelenésű egyéb hibridek ma a legnépszerűbbek hazánkban. Széles termetű, alacsony fa vagy bokor. Levelei
kihajtáskor pirosak, gyakran nyáron is pirosaszöldek maradnak. Hajtásai, vesszői barnásvörösek, kezdetben
kissé molyhosak, később kopaszak. Virágai a többi díszalmáéhoz hasonlóan április végén–május elején nyílnak.
Jókora cseresznye nagyságú, piros almácskái sokáig, gyakran december közepéig a növényen maradnak.
Malus ’Eleyi’ (M. × purpurea ’Eleyi’)
A M. × purpurea alakkörhöz tartozó régi, de még mindig versenyképes fajta. A faiskolában gyorsan és egyenes
törzset nevel. A kertben pirosan kihajtó, egészséges lombozata, nagy, szimpla, piros virágai és piros termései
teszik értékessé.
Malus ’Royalty’
A M. × porpurea fajtáihoz hasonlóan piros virágú és termésű, de a termete valamivel zömökebb, növekedése
gyengébb. Ezt ellensúlyozza a sokkal díszesebb megjelenés: sötétbordó virág, csaknem feketésvörös termés és
vessző, csillogó sötétpiros, merev levélzet.
Malus ’Van Eseltine’
3–5 m magasra növő, a csoport többi tagjához képest mereven felálló ágú fácska. Koronája kezdetben csaknem
oszlop, később tölcsér alakú. Virágai bimbóban sötét-, később élénkrózsaszínűek, teltek. Termésszíne
barnássárga. Virágzásban az egyik legszebb díszalma.
cxcvii
ismertetése
Malus levéltípusok
2.2. CSÜNGŐ KORONÁJÚ FAJTÁK
Malus ’Cheal’s Weeping’
Kis ívben, szinte függőlegesen lecsüngő ágú fácska. Virágai egyszerűek, élénkrózsaszínűek, termése 2–3 cm-es,
piros, jó ízű.
Malus ’Piroska’ (M. × purpurea ’Piroska’)
Magyar fajta, ágai ívesen oldalra hajlanak, majd lecsüngenek. Virága, lombja és termése a M. ×
purpureáéhozhasonló.
Malus ’Red Jade’
Széles ívben lecsüngő ágú, szomorú fa. Levelei keskeny elliptikusak, üde zöldek. Virágai bimbóban piroslók,
kinyílva rózsaszínűek, majd fokozatosan kifakulnak. Termése élénkpiros, jókora borsó nagyságú, a csésze
lehullik róla.
2.3. KESKENY OSZLOP ALAKÚ FAJTÁK
Az ún. Ballerina-almák tartoznak ebbe a csoportba. A Ballerina-almák tulajdonképpen olyan házikerti

gyümölcsfa-fajták, melyek kevés helyet foglalnak és az ízletes gyümölcs mellett szép díszt is adnak. 2–2,5 m
magasra növő, zömök, felálló sudarakon rövid oldalhajtásokat hoznak, így keskeny oszlopformájukat életük
végéig megtartják. Virágaik (a pirosat nyíló ’Maypole’ kivételével) bimbóban pirosak, kinyílva
fehéresrózsaszínűek. 6–8 cm átmérőjű almáik fajtától függően pirosak, zöldek, sárgák vagy cirmosak. Igen
igényesek és a többi (gyümölcstermő) almához hasonlóan rendszeres metszést és növényvédelmet kívánnak.
A Malus nemzetség szaporítása: Az alanyokat tavaszi magvetéssel szaporítják, magját decembertől rétegezni
kell! A termesztett fajokat és fajtákat szemzik a gyümölcstermő almák valamelyik alanyára. (Az M 106-os
alanyon hamar és gazdagon virágoznak, illetve teremnek. M 111-es alanyon erős lesz a növekedés, de valamivel
későbbi és gyérebb a virág- és termésdísze.)
cxcviii
ismertetése
4.1.29.10. Sorbus – Berkenye
Az egész északi félgömbön elterjedt, rendkívül faj- és alakgazdag nemzetség. Ez nemcsak a fajon belüli nagy
változatosságból ered, a formák (és fajták) számát hibridek is növelik. A Kárpát-medencében különösen a S.
aria és a vele egy szekcióba tartozó, hasonló megjelenésű fajok (pl. S.graeca) kereszteződnek a
S.torminalisszalés a S. aucupariaval.A hibridek érdekes tulajdonsága, hogy apomixis útján állandósult fajokká
alakulhatnak, önálló (gyakran csak egy völgyre korlátozódó) elterjedési területtel.
Az alapfajok közti morfológiai különbség szembetűnő, míg a köztes fajok egy-egy származási csoporton belül
elég nehezen különíthetők el egymástól. A Sorbus nemzetség kertészetileg legfontosabb képviselőit ezért
származás szerint csoportosítva ismertetjük (csaknem minden faj, ill. fajta május közepe táján virágzik,
termésével pedig augusztus közepétől vagy szeptembertől december elejéig díszít).
A hibrid származású fajokra jellemző még az erős heterofilia: a fiatal, még nem termő példányok levelei
általában sokkal erősebben tagoltak, mint az idős, termőre fordult példányokon. Ez utóbbiakon is nagy
különbségek vannak a korona aljából fejlődő meddőhajtások és a koronában elhelyezkedő termőhajtások levelei
között. Mivel a legstabilabban a termőhajtások tekinthetők (már nem változnak tovább) az alábbi határozókulcs
elsősorban ezek levélformáját veszi tekintetbe.
A Sorbus fajok és fajták összehasonlítása a 13. táblázatban található.
I. A levél szárnyasan összetett, de legalább alul különálló levélkepárral
1. ● Az egész levél páratlanul szárnyasan összetett 2.
●● Csak a levél alján van 1–4 levélkepár 3.
2. ● A termés skarlátpiros S. ancuparia
●● A termés narancssárga S. × arnoldiana

’Golden Wonder’
3. ● A levél 8–10 oldalérpáros, alul 1–2levélkepárral S. × hybrida

’Gibbsii’
●● A levél 10–14oldalérpáros, alul 1–4levélkepárral S. thuringiaca
II. A levél egyszerű
1. ● A levél tagolatlan, csak fogazott S. aria
●● A levél karéjos, hasadt vagy szeldelt 2.
2. ● A levélkaréjok, -szeletek lekerekített csúcsúak 3.
●● A levélkaréjok, -szeletek hegyes csúcsúak 5.
3. ● A levél alapja majdnem a főérig szeldelt S. borbasii
●● A levél alapja nem szeldelt 4.
4. ● A levél fonáka fehéren molyhos S. dacica
●● A levél fonáka szürkén nemezes S. intermedia
5. ● A levél 3–5 érpáros, az alsó osztat hosszú, a főérre S. torminalis
cxcix
ismertetése
majdnem merőleges
●● A levél 5–8 érpáros, csak karéjos, az alsó osztat nem 6.

éri el a fél levéllemez felét
6. ● A levél fonáka csak kihajtáskor kissé molyhos, később S. decipientiformis

kopasz
●● A levél fonáka őszig gyéren szőrös vagy molyhos 7.
7. ● A levél tojásdad, a termés hosszúkás S. degenii
●● A levél széles tojásdad, a termés gömbölyű vagy csak S. rotundifolia

alig nyújtott
1. ALAPFAJOK
Sorbus aucuparia – Madárberkenye
10–12 m-es, laza koronájú fa, az akácéra emlékeztető, páratlanul szárnyalt levelekkel. Levélkéinek válla
feltűnően ferde, fogaik szétállók. Virágai nagy, lapos sátorban nyílnak, termései kb. borsó nagyságúak,
skarlátpirosak. Mivel kedvelik a madarak (és talán a száraz klíma miatt is), a nagyvárosokban 3–4 hétnél ritkán
díszít tovább, és szeptember végén többnyire lehullik.
Hazája Európától egész Nyugat-Szibériáig terjed, ahol a bükkösök vagy fenyveserdők övében él vadon. Nálunk
is az ország hűvös, párás klímájú hegyvidéki erdeiben találkozhatunk vele. Igényes növény, az ország
csapadékos területeire, egyéb helyeken pedig csak öntözött parkba való.
– – ’Edulis’ (S. aucuparia var. moravica) – Középmagas fa, kezdetben keskeny,

később szélesebb ovális koronával. Savanykás-édes termése ehető.
Megjegyzés: A S. aucuparianak számos, ugyancsak páratlanul szárnyalt levelű rokon faja él az északi félgömb
hűvös éghajlatú vidékein. Egy részük rendkívül dekoratív, ezért Nyugat-Európában egyre divatosabbá válik: a
termésük nemcsak piros, de bíborlila, aranysárga vagy fehér is lehet, szép kontrasztot adva az ősszel pirosra
színeződő lombozattal.
Sorbus aria – Lisztes berkenye
5–15 m magas, széles, hengeres koronájú fa vagy cserje. Tojásdad levelei kezdetben felül nemezesen
molyhosak, később fénylő sötétzöldek. A fonákuk fehéren molyhos. Mintegy 1 cm átmérőjű, gömbölyded
termése vörös vagy narancssárga színű, néhány világosabb ponttal. Húsa megérve lisztes, édes-kesernyés.
Hazája Európa, Északnyugat-Afrika. Magyarországon hegyvidéken, üde tölgyesekben, szurdokerdőkben él

vadon. Védett! Jó kerti viszonyokat kíván. Faiskolai termesztését 2001-től betiltották a tűzelhalásra való
fogékonysága miatt.
– – ’Favorit’ – Magyar nemesítésű fajta, keskeny tojásdad (majdnem oszlop alakú)

koronával. Az eddigi tapasztalatok szerint ellenállóbb a tűzelhalással szemben,
mint a nyugat-európai típusok.
cc
ismertetése
Sorbus levéltípusok
Sorbus torminalis – Barkócaberkenye
cci
ismertetése
Hazánkban a legnagyobbra növő és a legedzettebb Sorbus faj, hosszú élettartammal. 10–15, ritkán 20 m-es fává
nő, csonka kúp vagy szabálytalan gömb alakú koronával. A többi fajnál valamivel később, május végén-június
elején virágzik. Külön értéke, hogy lombja ősszel pirosra színeződik. Termése hosszúkás vagy körte alakú,
éretten barna színű és végül megpuhul (szotyósodik), a naspolyára emlékeztető, igen kellemes ízű.
Hazája Észak-Afrikától Európán át Kis-Ázsiáig terjed. Hazánkban főleg a közepesen száraz vagy száraz
tölgyesekben fordul elő. A legedzettebb Sorbus faj, kertben mégis ritkán találkozunk vele. Ennek az az oka,
hogy a vadkörtéhez hasonlóan ritkás karógyökérzetet nevel, így sorfa méretűvé nevelve rosszul tűri az átültetést.
A jó gyökerű körte- vagy berkenyealanyokon viszont megmaradása bizonytalan (összeférhetetlenség). Fiatal (2–
3 éves) csemetéi az erdészeti csemetekertekből szerezhetők be.
2. AZ ARIA SZEKCIÓ ÉS A S. AUCUPARIA KÖZÖTTI FAJOK
Leveleik – különösen fiatal korban – részben az egyik, részben a másik szülőfajra hasonlítanak: alsó részükben
vagy harmadukban párosan szárnyaltak, a csúcsuk felől tompán és karéjosan egyszerűsödnek. Idős korban a
levélformájuk tölgylevélszerűen karéjossá válik, csupán néhány – a S.aucupariáhozközelebb álló – faj időskori
leveleinek alapi részén található 1–2, a főérig szeldelt levélkaréj vagy levélkepár. E változékonyság miatt
mindig csak a virágos hajtásokon található időskori leveleket vehetjük a meghatározás során számításba.
Termésük piros, valamivel ritkább fürtű és nagyobb méretű, mint a S.aucupariáé,de kisebb, mint a S.ariáé.
Sorbus dacica – Erdélyi berkenye
Tojásdad koronájú kis fa, ritkábban bokorfa. Levelén a karéjok a fél levéllemez közepéig érnek. Közepes
szárazságot még elvisel.
Hazája Erdély.
– – ’Torda’ – Jó növekedési erélyű, egyenes törzsű, szép lombú fajta.
Sorbus intermedia – Svéd berkenye
Az előző fajhoz hasonló megjelenésű, de annál valamivel erőteljesebb növekedésű faj. Észak-Európában igen
kedvelt. Nálunk elsősorban alanynak használják, de parkfának, sorfának megnevelve is jól mutat. Talajainkat (a
meszes talajt is), jól, a klímánkat közepesen tűri.
Hazája Észak-Európa.
Sorbus × hybrida ’Gibbsii’ (S. aucuparia × S. intermedia)
A S. dacicahozhasonló megjelenésű és igényű, észak-európai fajta. Egyenes törzset, tömött csonkakúp alakú
koronát nevel.
Sorbus borbasii – Borbás-berkenye
Nagy bokor vagy kisebb fácska. Levelei a fél lemez közepéig vagy mélyebben karéjosak, és a legalsó 1–2
levélkaréj a termőhajtások alsó levelein is a főérig hasad. Korán érő, sötétvörös termését nem szeretik a
madarak, ezért augusztus elejétől sokszor december végéig is díszít termésével.
Hazája a Déli-Kárpátokban van. Normál kerti viszonyokat igényel. Többtörzsű parkfának nevelve a
legdekoratívabb, de egytörzsesen kis koronájú fa is alakítható belőle.
– – ’Herkulesfürdő’
A parkokban elsősorban ezzel a dúsan termő fajtájával találkozunk.
ccii
ismertetése
Sorbus fajok levéltípusai
Sorbus × thuringiaca – Türingiai berkenye
cciii
ismertetése
Az eddig felsorolt fajok közül ez áll a legközelebb a S.aucupariához:hosszú leveleik a fiatal növényeken
legalább kétharmadukban, de néha csaknem teljesen páratlanul szárnyaltak, míg az idős példányok levelein alul
csak 1–4 pár levélke található. Ezek fölött a levél egyre csökkenő mértékben karéjos, és a levélcsúcs közelében
már csak fogazott. Termésdísze, termete és igényei a S. aucupariáéhozhasonlóak.
– – ’Fastigiata’ – Oszlopos termetű (5–10 m magasra növő).
3. AZ ARIA-SZEKCIÓ ÉS A S. TORMINALIS KÖZÖTTI ALAKOK
Leveleik többé-kevésbé karéjosak és a levélkaréjok a S.torminaliséhozhasonlóan kihegyezettek. A legalsó karéj

azonban az említett fajtól eltérően nem ér el a fél levéllemez közepéig. Termésük gömbös vagy hosszúkás,
sárgásbarna vagy barnáspiros, erősebben vagy gyengébben lenticellás. Szárazságtűrésben, edzettségben
általában a S. torminalishozállnak közelebb.
Sorbus decipientiformis – Keszthelyi berkenye
Kúp alakú, sűrűn elágazó, középnagy koronájú fa. Bőrszerű levele deltoid alakú, egyenletesen fogazott,
sárgászöld, fényes; fonáka kihajtáskor gyengén molyhos, később csupasz. Ősszel sárgásbarnára színeződik.
Termése körte alakú, fényesbarna, fehér, apró pettyekkel. Védett!
– – ’Vallus’ – Erős növekedésű, átmenő sudarat és tömött koronát nevelő, magyar

fajta.
Sorbus rotundifolia – Kereklevelű berkenye
Egyenes törzsű, kis vagy középtermetű fácska, felül kissé kihegyesedő, gömbölyded koronával. Őszi lombszíne
egyedülállóan szép, először csak a legfelső levelek lesznek fénylő barnáspirosak, majd ez a pirosság felülről
lefelé fokozatosan elborítja az egész koronát. Termése a S.torminaliséraemlékeztet, de kerekebb és kissé
piroslóbb.
Hazája a Kárpát-medence északi és nyugati részén van, tölgyesekben fordul elő.
– – ’Bükk Szépe’ – Formás koronájával, intenzív termésdíszével és tartós őszi

lombszínével egyik legértékesebb berkenyénk. Különösebb igényei nincsenek,
a szárazságot is elviseli, nem túl szennyezett levegőjű városrészben
utcafásításra alkalmas. A kártevőkkel és betegségekkel szemben viszonylag
ellenálló.
Sorbus degenii – Dégen-berkenye
Levele és termése egyaránt nagyon hasonlít a S.torminaliséra,de a levelek valamivel sekélyebben karéjosak: az
alsó karéj a fél lemeznek kb. egyharmadáig ér. Fonákuk – a S.torminalis lekopaszodó levélfonákával szemben –
a nyár végéig ritkás zöldesszürkén molyhos marad. Őszi lombszíne barna.
A Vértes közepesen száraz karsztbokorerdőiben vagy északi füves lejtőin honos. Védett! A
S.torminalisszalcsaknem azonos növekedési erélyű és tűrőképességű, vele gyakorlatilag azonos díszt adó faj.
Előnye, hogy valamivel jobban tűri saját gyökerén az átültetést.
– – ’Csákvár’ – Szabályos koronaformájú.
4. EGYÉB ALAKOK
Sorbus ’Gran Sasso’
Tojásdad koronát nevelő kis fa. Bőrszerű levelei kicsik, kerekdedek, gyengén fűrészesek. A levél színe
mélyzöld, erősen fényes, fonáka fehéren molyhos, sűrűn erezett. Lombja ősszel barnássárgára színeződik. Piros
termése hosszúkás, középnagy. Kiskertekbe vagy parkokba alkalmas magyar fajta.
cciv
ismertetése
Sorbus × arnoldiana ’Golden Wonder’ – Sárgatermésű madárberkenye
(S. aucuparia × S. discolor)
Kisméretű, széles kúp alakú koronát nevelő fa, gyakran soktörzsű. Páratlanul szárnyaltan összetett levele ősszel
élénksárga-pirosas színben pompázik. Tojásdad alakú termése már augusztusban sárgára, világos narancssárgára
színeződik. Savanyú talajt kedvel, de a kissé meszes talajokon is szépen fejlődik.
A Sorbus nemzetség kertészeti szerepe:
Szép lombjukkal, májusban nyíló virágukkal, ősszel színes termésükkel tartósan díszítő, igen dekoratív
megjelenésű kisebb fák vagy nagy bokrok. Egy részük sorfaként is felhasználható, de a parkokban többtörzses,
tövétől ágas fának nevelve mutatnak a legjobban. A gyümölcsfákhoz hasonlóan hajlamosak az alternanciára,
azaz egy-egy gazdagon termő évet többnyire egy kevésbé gazdag „kihagyó” év követ. Várostűrésük
származástól függően változik. A magasabb hegyvidékről származó S.aucuparia, S. aria és hibridjeik a mi
klímánkban legyengülnek, ezért a pajzstetűre és a farontó lepkére elég érzékenyek. (A tűzelhalás-érzékenység
miatt a S.aria termesztését betiltották. Elképzelhető, hogy ez a lista a jövőben sajnálatosan bővülni fog,
elsősorban ebből az alakkörből.) Szennyezett és meleg városi levegőn legyengülve a kártevők fellépésének
fokozottabban ki vannak téve, növényvédelmükre ezért különösen ügyelni kell. Ahol e tényezők igen erősen
hatnak – pl. egy nagyváros utcáin –, lehetőleg ne alkalmazzuk őket.
Nagyvárosokba megfelelőbbek a S.torminalis származékai (S. rotundifolia, S. degenii): a pajzstetűvel szemben

inkább ellenállóak és a farontó lepke hernyója is kevéssé károsítja őket. Erősen szennyezett viszonyok közé
azonban ezek sem valók. Folyamatban van (Alsótekeresen) az edzett, endémikus Sorbus kisfajok további
szelekciója. A közeljövőben ezért a szortimens változása várható.
A Sorbus nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítják, rétegezés után tavasszal a szabadba
vetve. A S. degenii, S. dacica, S. borbasii így jól szaporítható: sokat terem, jól csírázik és kiegyenlített
magpopulációt ad. A köztes fajok némelyike csak kevés magot terem, vagy nem ad kiegyenlített magpopulációt.
Többségüket, valamint a fajtákat ezért szemzik. Alanyként egy időben elterjedten alkalmazták a birset. Hátránya
volt, hogy tulajdonképpen törpésítő alany, ugyanakkor gyökérzete bojtos, de sekély elhelyezkedésű és nem elég
stabil (megdőltek rajta a fák). Helyette ma Magyarországon inkább a S.intermedia magcsemetét használják. Ez
az apomiktikus faj teljesen kiegyenlített populációt ad, rajta a fentebb felsoroltak jól erednek és később nem hoz
tősarjakat (nem kell vadalni).
Sorbus és Crataegus habitus
4.1.29.11. Crataegus – Galagonya
Nagytermetű, tövises bokrok, amelyek idővel kisebb, lapos koronájú fává nőhetnek. Május–júniusban nyíló
fehér virágukkal, ősszel tömeges termésükkel, némely esetben pedig szép lombjukkal díszítenek. A nemzetség
képviselői az északi félgömbön a száraz, félszáraz területek pionír cserjéi, klímánkat ezért egy-két kivételtől
eltekintve jól tűrik. Parkjainkban sok fajjal találkozunk, közülük csak a honos fajokat és néhány fontosabb típus
egy-egy egzóta képviselőjét ismertetj
ccv
ismertetése
1. ● A levelek tagolatlanok 2.
●● A levelek tagoltak 3.
2. ● A levelek fonáka kopasz C. crus-galli
●● A levelek fonáka szőrös C. × lavallei
3. ● A levelek 1,5–5 cm-esek, 3–5 karéjúak 4.
●● A levelek 5–10 cm-esek, 5–11 karéjúak 5.
4. ● A levelek a fél levéllemez közepénél mélyebben C. monogyna

szeldeltek vagy hasadtak
●● A levelek sekélyen karéjosak. Az öblök nem terjednek C. laevigata

a fél levéllemez közepénél tovább
5. ● A levelek fonáka kopasz C. pinnatifida
●● A levelek fonáka sűrűn szőrös C. nigra
Lombozat szerinti csoportosításuk:
1. Mélyen karéjos levelű fajok
2. Tagolatlan, vagy csak egészen sekélyen karéjos levelű fajok
1. MÉLYEN KARÉJOS LEVELŰ FAJOK
Crataegus monogyna – Egybibés galagonya
Virágjában egy bibeszál van, a vörös termés egymagvú. 3–5 cm-es levelei a fél levéllemez közepénél
mélyebben – néha majdnem a főérig – karéjosak.
Hazája Európa, Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia. Nálunk száraz tölgyesekben, bozótosokban fordul elő. A
legigénytelenebb, igen szárazságtűrő fajok egyike. Az alapfajt a díszfaiskolák alanynak használják, kész
növénnyé ritkán nevelik. Alkalmas lenne extenzív parkokba, és kiváló nyírott sövény nevelhető belőle.
– – ’Stricta’ – Oszlopos növésű fajta.
Crataegus laevigata (C. oxyacantha) – Cseregalagonya
Virágjában általában két bibeszál van és a borsó nagyságú, piros termés kétmagvú. 2–5 cm-es levelei legfeljebb
a levéllemez feléig karéjosak, a levélhasábok tompák.
Hazája Európa, Észak-Afrika. Hazánkban a párásabb klímájú, üdébb talajú területeken (gyertyános-tölgyes,
bükkös régió) fordul elő. Némi szárazságot még elviselő faj.
– – ’Paul’s Scarlet’ – Virágai teltek, sötét kárminpiros színűek. A legszebb,

leggyakrabban ültetett díszgalagonyánk.
Kevésbé elterjedt a:
ccvi
ismertetése
– – ’Plena’ – Fehér, teltvirágú fajta.
– – ’Rosea Plena’ – Világos rózsaszín, teltvirágú.
A fajtákat C.monogyna alanyon törzses fává nevelve utcafásításra is használják; jól tűrik a szennyezett levegőt
és elviselik a szárazságot.
Crataegus pinnatifida – Szárnyaltlevelű galagonya
3–4 m-es, merev ágú bokor vagy kis fa, nagy, fehér virágokkal és hosszúkás, 2–3 cm-t is elérő, fényespiros,
aprón pontozott terméssel. Koronája ősszel fénylő pirosra színeződik.
Hazája Észak-Kína.
– – ’Tahi’ – Gazdagon termő és jól színesedő levelű, magyar fajta.
Crataegus nigra – Fekete galagonya
Az összes egyéb ismertetett fajtól eltérően a termése fekete. Levelei kétszer nagyobbak az első két faj leveleinél,
a fonákukon sűrűn molyhosak.
Hazája Délkelet-Európa, nálunk ártéri ligeterdőkben fordul elő. Kertészeti jelentősége csak a tájfásításban van.
2. TAGOLATLAN VAGY CSAK EGÉSZ SEKÉLYEN KARÉJOS LEVELŰ FAJOK
Crataegus crus-galli – Egyenestövisű galagonya, sarkantyús galagonya
Fénylőbarna színű, hosszú, vékony töviséről télen is felismerhető. Levelei hosszúkás vagy visszás tojásdadok,
bőrneműek, ősszel szép sárgáspirosra színeződnek. 1 cm-es termése fénytelen sötétpiros.
Hazája Észak-Amerika.
Hozzá hasonló megjelenésű, de valamivel keskenyebb levelű faj a C. × prunifolia – szilvalevelű galagonya.
Crataegus × lavallei (C. × carrierei) – Fényeslevelű galagonya
(C. crus-galli × C. pubescens)
Az eddigi terebélyes vagy ellaposodó koronájú fajoktól eltérően felálló ágrendszerű, tojásdad alakú, nagy bokor
vagy kisebb fa. Vesszői, fiatal ágai sárgászöldek, gyéren tövisesek. Tompazöld levelei a fonákukon molyhosak,
és igen későn, többnyire csak novemberben hullanak le. Nagyméretű, hosszúkás, narancsvörös termései
csaknem egész télen át fennmaradnak. Az eddig tárgyalt galagonyáknál igényesebb faj, száraz vagy félszáraz
helyen gyengén fejlődik.
A Crataegus nemzetség szaporítása: A fajokat magvetéssel szaporítjuk. A magot rétegezni kell és tavasszal a
szabadba vetni. Elfekvésre hajlamos. A fajtákat és a hibrideket szemzik az egybibés galagonya vagy valamelyik
közelálló faj magcsemetéire.
ccvii
ismertetése
Crataegus, Amelanchier, Kerria, Potentilla és Rhodotypos levéltípusok
4.1.29.12. Amelanchier – Fanyarka
ccviii
ismertetése
1. ● A 2,5–4,5 cm-es levelek lekerekített csúcsúak A. ovalis
●● A 4,5–8,5 cm-es levelek hegyes csúcsúak A. lamarckii
Amelanchier ovalis – Szirti fanyarka
1–2 m magasra növő, kerek levelű, őshonos faj.
Hazája Északnyugat-Afrikától Dél-Európán a Kaukázusig terjed. Magyarországon a Dunántúli-

középhegységben a Gerecsétől a Keszthelyi-hegységig fordul elő. Száraz karsztbokorerdőkben, mészköves,
dolomitos lejtőkön vagy sziklagerinceken él. Védett növény, kertészeti jelentősége nincs.
Amelanchier lamarckii – Rézvörös fanyarka
5–10 m-es, kúp alakú, nagy bokor vagy kis fa, hosszúkás levelekkel. Díszét tömeges április végi–május eleji
fehér virágai adják. Kékesfekete, ehető termése júniusban érik, hamar elhordják a madarak. Lombja ősszel a
sárgától a tűzvörösig sokféle árnyalatra színeződik.
Hazája Észak-Amerika keleti része. Nyirkos talajt kedvel, de normál kerti viszonyok közt is jól fejlődik. A
faiskolák gyakran A. canadensis néven forgalmazzák.
Az Amelanchier nemzetség szaporítása: Magvetés (rétegezés után) a szabadba vagy szemzés Sorbus aucuparia,
S. intermedia, Crataegus monogryna vagy Pyruspyraster alanyra.
4.1.29.13. Kerria – Boglárcserje
Kerria japonica – Kínai boglárcserje
1,5–2 m magas, széles növésű cserje, csillogózöld, felálló vesszőkkel és ágakkal. Sárga virágai április végén–
májusban nyílnak.
Hazája Kína, onnan került át a japán kertekbe, ahol első példányait leírták és elnevezték a botanikusok. Az
egyszerű virágú alapfajt kertbe viszonylag ritkán ültetik.
– – ’Picta’ – Fehéren szegélyezett levelű fajta, inkább félárnyékba való, jól

öntözött talajba.
– – ’Pleniflora’ – Igen elterjedt ez a tömvetelt virágú, buja növekedésű fajta.

Közepes igényű, a szélsőségek kivételével mindenhol kielégítően fejlődik,
napon és félárnyékban egyaránt.
Szaporítása: Kisebb tételeket tőosztással vagy sarjak leválasztásával szaporíthatunk, üzemileg pedig fás- vagy
zölddugványozással.
ccix
ismertetése
Kerria japonica ’Pleniflora’
4.1.29.14. Potentilla – Pimpó
Potentilla fruticosa – Cserjés pimpó
50–150 cm magas, sűrű, vékony ágrendszerű cserje. Kicsi levelei páratlanul szárnyasan összetettek. Sárga
virágai május elejétől augusztus végéig csaknem folyamatosan nyílnak.
Az egész északi félteke mérsékelt égövén honos, de a miénknél kiegyenlítettebb és csapadékosabb klímájú
területeken. Nyugat-Európában igen kedvelt: alacsony, virágzó cserjefoltokban, virágos jelzősövénynek vagy
(előkertben) szoliterként is rengeteg fajtáját ültetik a hófehértől a csaknem pirosig terjedő virágszínben. A mi
klímánkban elsősorban házikertbe és intenzíven fenntartott, öntözött parkokba való.
Számos fajtája közül a sárga virágúak alegszebbek.
– – ’Elizabeth’ – Alacsony, szürkésen szőrös levelű. Tartósan és gazdagon nyílik.
– – ’Goldfinger’ – Viszonylag magas (0,8–1 m-es), üdezöld lombú.
– – ’Goldteppich’ – Alig 40 cm magas, elfekvő ágú fajta. Virágai mély

aranysárgák.
– – ’Klondike’ – Az ’Elizabeth’-hez igen hasonló.
A narancsos, rózsaszínű vagy piros virágú fajták kényesek: levelük leég, viráguk kifakul a nyári melegben. (A
pirosnak hirdetett ’Red Ace’ például csak ködös, párás klímában hozza a jellemző színét: nálunk a legelsőnek
(április végi) és a legutolsónak (szeptemberben) nyíló virág lesz ilyen színű.)
A fehéren nyílók zömükben mészérzékenyek, kivétel az edzett var. mandshurica, a ’Grönland’ és az

’Abbotswood’.
Szaporítása: zölddugványozás késő tavasszal vagy a nyár elején.
ccx
ismertetése
Potentilla fruticosa
4.1.29.15. Rhodotypos – Hószirom
Rhodotypos scandens (Rh. kerrioides, Rh. tetrapetala) – Hószirom
1–2 m magas, sűrű, gömbölyded bokor. Levelei a boglárcserje leveleire emlékeztetnek, de azokénál
merevebbek, kerekdedebbek, és – a Rosaceae családnál kivételes módon – átellenes állásúak. Május–júniusban
ccxi
ismertetése
nyíló, négyszirmú virágai fehérek, 6–8 mm-es, fekete aszmagtermései is többnyire négyesével állnak, és a tél
végéig kitartanak.
Hazája Japán és Közép-Kína. Edzett, közepes szárazság- és légszennyeződést tűrő faj. Elsősorban
tömegcserjének alkalmas.
Szaporítása: őszi magvetés, fás-, esetleg zölddugványozás.
Rhodotypos scandens
4.1.29.16. Rosa – Rózsa
A rózsák az emberiség első ültetett dísznövényei közé tartoznak. Nemesítésük több ezer éve kezdődött és
napjainkban is tart, számtalan fajtát, a színek és formák megszámlálhatatlan sokaságát hozva létre. A fajták
pontos botanikai besorolása szinte lehetetlen az ismeretlen időkbe visszanyúló származás, a számtalan, nehezen
követhető keresztezés, és az egyre-másra létrehozott újabb és újabb típusok miatt. E helyett inkább gyakorlati
ccxii
ismertetése
csoportokba osztják őket a díszérték és a felhasználás szempontjából. E csoportok a nemesítés különböző

állomásait és egyben különböző nemesítési irányokat képviselnek. Díszértékük mellett biológiai ritmusuk és
igényeik is különböznek.
1. ● A virágok egyszerűek 2.
●● A virágok teltek vagy félig teltek 6.
2. ● Felfutó szárú vagy támaszkodó cserje R. multiflora
●● Felálló ágú cserje 3.
3. ● A hajtásokon csak tüskék találhatók 4.
●● A hajtásokon tüskék és serteszőrök is vannak 5.
4. ● A tüskék egyenesek, a virágok sárgák R. foetida
●● A tüskék horgasak, a virágok fehérek vagy R. canina

halványrózsaszínűek
5. ● A levélkék sima felületűek R. spinosissima
●● A levélkék felülete ráncos R. rugosa
6. ● A virágok fehérek vagy rózsaszínesfehérek R. × alba
●● A virágok rózsaszínűek 7.
7. ● A szárat mirigyes serteszőrök és egyenes tüskék R. × centifolia

borítják
●● A szárakon sok egyforma, horgas tüske van R. × damascena
1. BOTANIKAI FAJOK
Jellegükben, igényeikben nem különböznek lényegesen az egyéb lombhullató díszcserjéktől: virágaik szimplák,
a betegségekre, kártevőkre és a téli hidegre nem érzékenyek. A fontosabb fajok az alábbiak:
Rosa canina – Gyepűrózsa
2–3méter magasra megnövő, ívesen elhajló, zöld vesszejű cserje. Fehér vagy halvány rózsaszín virágai
júniusban nyílnak. Skarlátpiros termése tojásdad. Ágai felállóak.
Hazája Észak-Afrikától Európán keresztül Nyugat-Ázsiáig húzódik. Változatos populációjú, legelterjedtebb

rózsafajunk. Jelentősége inkább alanyként való felhasználásában van. Parkokba nem nagyon ültetik, pedig
gazdag virágzása és piros terméstömege erre alkalmassá tenné. Extrém viszonyok közé is ültethető:
védősövénynek, erdősávok lezárására. Termése C-vitaminban gazdag, iparilag is feldolgozzák.
– – ’Inermis’ – Tüske nélküli. Elsősorban alanynak használják, de parkban is

mutatós.
Rosa multiflora – Sokvirágú rózsa
ccxiii
ismertetése
3 méter magasra is megnövő, elhajló vagy kúszó ágú cserje. Tüskéi aprók, horgosak. Ágai gallyakkal rakódnak
be, melyeken június–júliusban kúpos sátorvirágzatban tömegesen nyílnak a szedervirághoz hasonló, fehér
virágai. Termése piros, apró.
Hazája Japán, Korea. Virágos sövénynek, kerítések mellé ültethető futórózsaként is alkalmazható. Egy-két
öntözéssel a szárazabb viszonyokat is jól tűri. Mészmentes talajon általánosan használt alany. A futó-, a
polyantha és a babarózsák egyik őse.
Rosa rugosa
Rosa rugosa – Japán rózsa, ráncoslevelű rózsa
1–2 méter magas, erősen tüskés és serteszőrös, vastag, felálló szárú, tarackoló, kelet-ázsiai cserje. Levélkéi
ráncosak, fonákukon szőrösek, erezetük kiemelkedő. Sötét lilásrózsaszínű, nagy virágai júniustól augusztusig
folyamatosan nyílnak. Termése nagy, lapított gömb alakú, narancsvörös. Ugyanazon a tövön virág és termés
együtt is található.
Hazája Kelet-Szibéria, Észak-Kína, Korea, Japán. Nyugat-Európában alacsony termete, gyors növekedése miatt
tömegesen alkalmazzák. Intenzíven fenntartott parkban jó virágos sövénycserje és sokáig díszítő takarócserje.
ccxiv
ismertetése
Nálunk száraz viszonyok között kezdeti gyors növekedése után fejlődésben hamar leáll, 1–2 év alatt kiritkul és
elöregedik. Mészérzékeny. Van fehér és piros színű, telt virágú fajtája is, de ezek kevésbé ismertek.
Rosa spinosissima (R. pimpinellifolia) – Jajrózsa
50–100 cm magas, terjedő tövű cserje. Vékony hajtásai sűrűn tüskések és serteszőrösek. Levelei többnyire 7–9
levélkéjűek. Fehér, néha kissé sárgás vagy rózsaszínes virágai május–júniusban nyílnak. Barnásfekete termése
lapított gömb alakú.
Hazája Eurázsia. Magyarországon a Középhegység száraz, köves, bokros területein, tölgyesekben él. Az
alacsonyabb típusai sűrű hajtásnövekedésük miatt a legjobb talajtakaró fajnak számítanak városban, autópályák
mellett egyaránt. Sziklakertbe és rézsűre is ültethető. Nagyobb figyelemre érdemes faj.
2. KÖZÉPKORI RÓZSÁK
A középkori rózsák számos fajt és fajtát foglalnak magukba, amelyek egy része – a történelem viharait
átvészelve és sarjakból szaporítva – ma is fellelhető, elsősorban mint a falusi kertek, régi temetők
„parasztrózsája”. Nincsenek faiskolai forgalomban. A fontosabbak az alábbiak:
Rosa × alba – Fehér rózsa
(R. canina × R. damascena)
Kb. 2–3 méterre növő, felálló ágú cserje. Angliában a Rózsák Háborúja idején ez volt a York család fehér
rózsája. Júniusban nyílik. Virága fehér vagy halványrózsaszín, telt vagy féligtelt.
Rosa foetida – Sárga rózsa
Kis-Ázsiából került kertjeinkbe, először a keresztes háborúk idején. 1,5–2,5 méter magas, terebélyes bokor.
Virágai igen szépek, de kissé kellemetlen szagúak. Teltvirágú fajtája a ’Persiana’, az énekben is megörökített
„sárga rózsa”.
Rosa × centifolia – Százlevelű rózsa, káposztarózsa, Provence-i rózsa
A R. × albahozhasonlóan valószínűleg többszörös hibrid faj (illetve fajtacsoport), alacsony termettel és nagy,
tömvetelt, illatos virágokkal. Többek között idetartozik az erősen mirigyes szárú, rózsaszín virágú moharózsa
(’Muscosa’), valamint a pirosan nyíló burgundi rózsa (’Parviflora’).
Rosa × damascena – Damaszkuszi rózsa
(R. gallica × phoenicia vagy R. gallica × R. moschata)
Valószínűleg Kis-Ázsiából származik és ott ősidők óta termesztett, erős illatú, telt, rózsaszín virágú rózsa. A
var. trigintipetala alakkörből került ki a bolgárok híres rózsája, melynek szirmaiból rózsaolajat nyernek.
Nálunk többnyire visszafagy, szinte csak elvétve találkozunk vele.
ccxv
ismertetése
Rosa levéltípusok
3. PARKRÓZSÁK
Erős növésű, 2–3 m-es bokrot nevelő rózsák tartoznak ebbe a csoportba. Virágaik általában teltek vagy
szimplák, de igen nagyok, illatosak vagy illat nélküliek. Nagy részük a nyár folyamán kétszer, esetleg többször
ccxvi
ismertetése
is nyílik. A parkrózsák igényesebbek a vad fajoknál, de azért általában edzettek: különösebb növényvédelmet
vagy téli takarást nem igényelnek. Metszésük is csak a 2–3 évenkénti ifjításra szorítkozik.
4. KERTI RÓZSÁK (NEMES RÓZSÁK)
Az idetartozó fajtatípusokat jórészt az utóbbi száz évben állították elő az Európában addig elterjedt, egyszer
virágzó (középkori) rózsák és a Délkelet-Ázsiából behozott folyton nyíló rózsák többszörös
összekeresztezésével. Ezek a rózsák a nemesítés magas fokát képviselik. Virágaik teltek és többnyire illatosak.
Színskálájuk a hófehértől a sárga és rózsaszínen keresztül a sötétvörösig terjed. A nyár folyamán több
hullámban, többé-kevésbé folyamatosan nyílnak. Magas díszértékük fokozott igényekkel párosul: évente
rendszeres metszést, egyes fajtái pedig folyamatos növényvédelmet is kívánnak. Kelet-ázsiai szülőiktől a
folyton-virágzó képesség mellett némi fagyérzékenységet is örököltek. A legújabb nemesítésű fajták között már
olyanok is vannak, amelyek ellenállóak a két legveszélyesebb kórokozóval, a feketefoltossággal és a
lisztharmattal szemben. Ha pedig Rosa canina alanyra szemzik őket, a szárazságtűréssel sincs gond.
Rózsa fajtatípusok
A kerti rózsák a kert kiemelt pontjaira valók: utak, pihenők mellé, épületek közvetlen környezetébe. Feltűnő és
folyamatosan nyíló virágaikkal reprezentatív jelleget adnak, amit a rózsanemesítők évszázados tevékenysége
alakított ki. Felhasználási módjuk a fajtacsoporttól függően többféle lehet.
Főbb fajtatípusaik:
4.1. TEAHIBRIDEK (RÖVIDÍTVE: TH)
Képviselői egy száron kevés (1–3, ritkán 5 db), de nagyméretű virágot hoznak. Többnyire nagyra nőnek, nyár
végére a 1,5 méter magasságot is elérik.
ccxvii
ismertetése
Napjainkban ezek a legelterjedtebb nagyvirágú kerti rózsák, amiket vágásra is előszeretettel termesztenek üveg
alatt hajtatva és szabadföldön egyaránt. Virágzásuk május végétől kezdve egészen az őszi fagyokig folytonos,
mivel minden hajtás bimbóban zár. Színskálájuk a fehér, sárga, rózsaszín és piros minden árnyalatát és
kombinációját felöleli, sőt még lilás („kék”) színű fajtáik is vannak. A magas díszérték „ára”, hogy a teahibridek
kényesek és igényesek. Fokozottan érzékenyek a fagyra, de a betegségre, kártevőkre is.
Az idetartozó rózsafajták a kertben szoliterként vagy laza csoportokban mutatnak a legjobban, ahol a növény
alakja, lombja és virága egyaránt érvényesül. Telepíthetők rózsaágyba is, ez esetben a tőállás 4–5 db/m2.
Általában nem adnak annyira intenzív és egyöntetű színfoltot, mint az ágyásrózsák, a nagyobb növénymagasság
és a virághoz képest nagyobb tömegű lombozat miatt.
4.2. POLYANTHA (PO) ÉS POLYANTHAHIBRID (PH) RÓZSÁK
Alacsony vagy középmagas növekedésűek (40–100 cm). Virágaikat sokvirágú, lapos bugavirágzatokban
hozzák. Az egyes virágok viszonylag kicsik és nem is mindig illatosak, a lombozat fölött nagy tömegben
fejlődve azonban igen intenzív színhatást adnak.
Az említett két fajtatípust legtöbbször rózsaágyak kialakítására használják, ezért az ide tartozó fajtákat virágágyi
rózsáknak is nevezik. A telepítés sűrűsége 6–10 db/m2 (30–40 cm-es tőtávolság). Ilyen sűrű állásban a növények
már nem egyedileg, hanem összefüggő színfoltként érvényesülnek, az egynyári virágokhoz hasonlóan.
A virágágyi rózsák alkalmazási területei sok tekintetben hasonlóak az egynyári virágokéhoz. A színek
társítására az általános elvek az irányadók. A virág mellett egyes fajták pirosan kihajtó lombja is színeffektust
ad, mások a termésükkel is díszítenek. A virágágyi vagy ágyásrózsák a teahibrideknél valamivel edzettebbek.
4.3. FLORIBUNDA (FL) RÓZSÁK
Ezek átmenetet képeznek a polyanthahibridek és a teahibridek között, ami a polyanthahibridekénél magasabb

termetben, egy virágzatban kevesebb, de nagyobb méretű virágban nyilvánul meg. A floribunda grandiflora
rózsák már egy kisebb teahibridre emlékeztetnek, sokszor nem is lehet köztük éles határt vonni. Felhasználásuk
ennek megfelelően szoliterként, de ágyakban is történhet.
4.4. TÖRPE RÓZSÁK (BABARÓZSÁK)
Közös tulajdonságuk a törpe termet (max. 30–40 cm), a gyenge növekedés, a finom ág- és levélrendszer és a sok
apró, egyszerű vagy féligtelt virág.
A törpe rózsákat zölddugványról szaporítva többnyire cserepes dísznövényként forgalmazzák, de a házikertbe

kiültetve és télire takarva a szabadban is megélnek. A betegségekre, fagyra és a kártevőkre a kerti rózsákhoz és
virágágyi rózsákhoz hasonlóan kényesek.
4.5. KÚSZÓRÓZSÁK
Változatos származású és díszű fajták tartoznak ide, melyek egyetlen közös vonása a kúszó jellegű
hajtásnövekedés. Virágaik többnyire teltek, a nyár folyamán egyszer vagy többször is nyílnak. Általában véve a
folytonvirágzók igényesebbek az egyszer nyílóknál, mind a növényvédelem és metszés, mind pedig a téli
takarás vonatkozásában.
A kúszórózsák önálló kapaszkodásra nem képesek. Ezért csak támberendezésre (pergolák, virágrácsok, gúlák)
futtathatók, de annál is némi segítséget, kötözést igényelnek. A kerti és a virágágyi rózsákhoz hasonlóan erősen
kultúrjellegűek.
A kúszórózsákon belül külön csoportot képeznek az ún. climbing változatok, amelyek valamelyik korábban
ismertetett fajtából keletkeztek rügymutáció útján. Nevük származásukra utal: a ’Climbing Peace’ a ’Peace’
teahibrid rózsa kúszó sportja, a ’Climbing Orange Triumph’ az ’Orange Triumph’ polyantha rózsáé és így
tovább. Ezek a változatok nem igazi kúszórózsák, csak ívesen elhajló, hosszú hajtásokat nevelnek, ezért
támrendszerre futtatandók.
4.6. TALAJTAKARÓ RÓZSÁK
A csoport – a kúszórózsákhoz hasonlóan – rendkívül vegyes származású és virágzási jellegű fajtát foglal
magában, melyek közös tulajdonsága a viszonylagos edzettség (általában nem kell permetezni és takarni) és az
ccxviii
ismertetése
alacsony (50–100 cm-es), de agresszív növekedés. Egyes képviselői a már ismertetett alacsony termetű fajok
(többnyire a R.rugosa) „újrafelfedezett” szimpla, telt vagy féligtelt fajtái, másokat az utóbbi 1–2 évtizedben
kimondottan talajtakaró célra állították elő. Ez utóbbiak elterülő növekedésűek, apró, fényes, egészséges
levélzettel és folytonos virágzással. Szaporításuk részben szemzéssel, részben dugványról történik. Ez utóbbi
minden felhasználó számára előnyösebb, mert így nem hoznak vad sarjakat.
4.7. SÖVÉNYRÓZSÁK
Sűrűn elágazó, erősen tüskés, felfelé törő hajtású rózsák. A kora tavaszi metszést jól tűrik. Évente egyszer sok
virágot hoznak.
A Rosa nemzetség szaporítása: A vad alapfajokat magról szaporítják (rétegezés után), a nemes rózsákat szemzik
vad fajokra, illetve tüskétlen alanyfajtákra. A félvad fajták közül a gyökérnemes sarjadzók kis tételekben
tőosztással, nagy tételben szemzéssel szaporíthatók. Lehetséges a hajtásdugványozás is.
4.1.29.17. Prunus
Korábban az összes csonthéjas fajt (szilva, cseresznye, mandula, kajszi stb.) ebbe a nemzetségbe sorolták. Az
1958-as Montreali Botanikai Kongresszuson a nemzetséget önálló alcsalád (Prunoideae) rangjára emeltek és
fajait hét önálló nemzetségbe osztották. Ezt az új nomenklatúrát sok ország (és faiskola) nem vette át. Jelenleg –
kompromisszumként – a régi és az új elnevezést egyaránt érvényesnek fogadják el. Könyvünk, a hazai és a
nemzetközi díszfaiskolai gyakorlattal összhangban, a „hagyományos” elnevezéseket alkalmazza, feltüntetve
azonban az egyes országokban (korábban nálunk is) a botanikusok által használt montreáli neveket is.
A Prunus fajok és fajták összehasonlítása a 11. táblázatban található.
Az alnemzetségek határozókulcsa
1. ● A virágok magányosan, 2–3-asával vagy ernyőszerű 2.

csomókban nyílnak
●● A virágok hosszú fürtökben nyílnak 6.
2. ● A virágok hosszú kocsányúak, a magház kopasz. A 3.

termés nem szőrös
●● A virágok ülők vagy igen rövid kocsányúak. A magház 4.

sűrűn szőrös. A termés többnyire szőrös
3. ● A termés hamvas. A virágkocsányok tövében a Prunus alnemzetség

pikkelyek nem enyvesek
●● A termés nem hamvas. A virágkocsányok tövében a Cerasus

pikkelyek enyvesek alnemzetség
4. ● A termés gömbös, húsos 5.
●● A termés hosszúkás, lapított, húsa éréskor száraz Amygdalus

alnemzetség
5. ● A csonthéj mélyen barázdált Persica almzetség
●● A csonthéj ± sima Armeniaca

alnemzetség
6. ● A levelek örökzöldek Laurocerasus

alnemzetség
ccxix
ismertetése
●● A levelek ősszel lehullanak Padus alnemzetség
A továbbiakban a nemzetséget alnemzetségenként ismertetjük.
1. PRUNUS ALNEMZETSÉG (SZILVÁK)
1. ● A fiatal hajtások bársonyos szőrösek P. spinosa
●● A fiatal hajtások kopaszak 2.
2. ● A levelek zöldek, a csúcsuk hegyes. A virágok kicsik, P. cerasifera

szimplák
●● A levelek pirosas- vagy zöldesbarnák, kihegyezett P. × blireana

csúcsúak. A virágok nagyobbak, féligteltek
Prunus cerasifera (P. myrobalana) – Cseresznyeszilva, mirabolán
Március végén zöldesfehéren nyíló, tövises, 5–8 m-es fa vagy bokorfa. Gömbölyű termése sárga vagy piros
színű, kellemes édeskés-savanykás ízű. Kiváló kompót készíthető belőle.
Hazája Délnyugat-Ázsia. Edzett, igénytelen növény, az átlagosnál valamivel szárazabb vagy nyirkosabb
viszonyokat is elvisel. Tűri a nyírást, áthatolhatatlan sövénnyé nevelhető. Az alapfajt a faiskolák
mirabolánszilva néven alanynak szaporítják. Egy sor csonthéjas gyümölcsöt, díszfát, díszcserjét szemeznek rá.
Dísznövényként a fajtái kedveltek, közülük is elsősorban a piros levelű, ún. vérszilvák.
– – ’Nigra’ – Fénylő feketéspiros lombú, jobb növekedésű.
– – ’Pissardii’ (P. c. var. pissardii) – Időben legelső, kevésbé intenzív színű, ezért
ma már visszaszorulóban lévő fajta.
– – ’Woodii’ – Sötétpiros levelű.
Kevésbé elterjedt fajtái:
– – ’Hessei’ – Az előzőeknél gyengébb növekedésű és apróbb levelű. A

hosszúhajtásokon a kissé torzult formájú levelek piros alapon sárgatarkák.
– – ’Pendula’ – 3–5 m átmérőjű, csüngő ágú fa, ami tavasszal gazdagon virágzik,
majd később terem.
Prunus × blireana – Teltvirágú vérszilva
(P. cerasifera ’Pissardii’ × P. mume)
3–5 m-es bokor vagy bokorfa, a P.cerasifera ’Pissardii’-hoz hasonló, de annál valamivel kisebb és világosabb
színű levelekkel. Színes lombja mellett áprilisban a szilvarózsára emlékeztető telt, rózsaszín virágjaival díszít.
Szebb, de igényesebb az előző fajnál, ill. annak fajtáinál, jól öntözött viszonyok közé való.
Prunus spinosa – Kökény
2–3 m-es, sűrűn elágazó, terjedő tövű cserje. Rövid oldalhajtásai tövises végűek. 2–4 cm-es levelei sötétzöldek,
kopaszak. Fehér virágai lombfakadás előtt, március végén, április elején nyílnak. 1–1,5 cm-es, gömbölyded
termése hamvas kékesfekete.
ccxx
ismertetése
Hazája Észak-Afrikától Európán át Kis-Ázsiáig húzódik. Hazánkban a szárazabb erdők szélén, bozótosokban,
utak mentén igen elterjedt, igénytelen cserje. Kertben tövises ágai miatt ritkán ültetik. Csemetekertekből
származó csemetéit extrém területeken rézsűmegkötésre, erdősávok fásítására, vízmosásos területek védelmére
lehet használni.
A Prunus alnemzetség szaporítása: Az alapfajokat szabadföldi magvetéssel (rétegezés után), a hibrideket és a

fajtákat saját magoncra vagy mirabolánra való alvószemzéssel szaporítjuk.
2. AMYGDALUS ALNEMZETSÉG (MANDULÁK)
1. ● A levelek ± 3 karéjúak P. triloba
2. ● Alacsony cserje. A levelek 3–7 cm hosszúak, fénylő P. tenella

zöldek
●● Fa vagy nagyobb cserje. A levelek 7–12 cm hosszúak, P. dulcis

fénytelen szürkészöldek
Prunus dulcis (P. amygdalus, Amygdalus communis) – Édes mandula
Gyümölcséért régóta termesztett, igen korán (február–március) virágzó, középtermetű fa. Virága rózsaszín vagy
majdnem fehér.
Hazája a Földközi-tenger keleti része és Nyugat-Ázsia. Laza talajt, napos fekvést kedvel, kiválóan tűri a
szárazságot.
– – var. amara – Keserű mandula – A csonthéjas gyümölcsűek egyik

legfontosabb alanya. Díszként délies jellegű kertekbe, száraz talajú parkokba
telepíthetjük.
– – ’Balaton’ – Kimondottan díszítő értékű, oszlopos termetű, édes gyümölcsöt

termő, magyar fajta.
Az ehető termésű, nemes mandulák gyümölcsnövények. Házikertben a kert díszítő részébe is ültethetők, miután
szépen virágoznak, természetes alakúak, metszést, permetezést gyakorlatilag nem igényelnek.
ccxxi
ismertetése
Prunus fajták
Prunus tenella (P. nana, Amygdalus n.) – Törpe mandula
Alig 100 cm magas, terjedő tövű cserje, ágai miniatűr manduláéra emlékeztetnek. Bimbóban piros, kinyílva
rózsaszín virágai a vesszők oldalán áprilisban gazdagon nyílnak. Védett növény!
ccxxii
ismertetése
Hazája Délkelet-Európa, Ázsia; nálunk köves-füves lejtőkön, száraz erdők szélén, cserjésekben fordul elő.
Napos, meleg fekvést kedvel, kiválóan bírja a szárazságot.
– – ’Kati’, ’Pipacs’ – Sötétrózsaszín (csaknem húspiros), dúsan virágzó, magyar

nemesítésű fajták.
– – ’Rózsaszìn Szőnyeg’ – Erősen terjedő bokrú. Szintén magyar szelekció.
Prunus triloba (Amygdalus t.) – Szilvarózsa
2–3 méter magas, sűrűn ágas cserje, sötétbarna vesszőkkel. Rózsaszín virágai a lombfakadás előtt április végén-
május elején nyílnak.
Hazája Kína. Az alapfajjal nálunk csak gyűjteményekben találkozhatunk.
– – ’Multiplex’ – Teltvirágú fajta, az egyik legkedveltebb díszcserje, különösen

házikertekben és falusi kertekben.
Közepes igényű, a szárazságot is elviseli. Ha virágzás után a vesszőit visszavágjuk, erőteljes, új

hajtásnövekedést és a következő évben rendkívül gazdag virágzást kapunk.
Az Amygdalus alnemzetség szaporítása: Magvetéssel a törpe mandulát és a keserű mandulát (mint alanyt)
szaporítják, rétegezés után. A nemes mandulákat keserű mandulára szemzik. A törpe mandula fajtáit kisebb
tételben tőosztással, vagy (ami elég nehéz) zölddugványozással szaporíthatjuk; szemezhetjük keserű mandulára
– ez esetben nem sarjadzik. A szilvarózsát mirabolánra vagy keserű mandulára szemzik: ez utóbbi alany az
előnyösebb, mert nem sarjadzik. Legjobb, de a legnehezebb szaporításmódja a május végi zölddugványozás. A
saját gyökerű szilvarózsa lassabban nő, de nem kell vadalni, és idővel nemes sarjakat hoz, amelyekről
szaporítható is.
ccxxiii
ismertetése
Prunus levéltípusok
3. PERSICA ALNEMZETSÉG (ŐSZIBARACKOK)
Prunus persica (Persicavulgaris) – Őszibarack
ccxxiv
ismertetése
A Kínából származó és nálunk gyümölcséért nagy felületeken termesztett fajnak van néhány teltvirágú változata
is (a hófehértől a sötétpirosig terjedő virágszínnel), de nálunk ezek nem terjedtek el.
Prunus ’Rubin’
Díszkertészetileg az előzőeknél jóval fontosabb, hófehér virágú, csillogó sötétpiros levelű fajta. Származását
tekintve feltehetően az őszibarack és a Dávid-mandula (Prunus davidiana) hibridje. Ez utóbbi fajtól örökölhette
edzettségét és ellenálló képességét. Az őszibarack szokásos betegségei, mint a lisztharmat és a levélfodrosodás
nem károsítják, és a kártevők között is csak a levéltetű okoz némi kárt.
A Persica nemzetség szaporítása: Szemzéssel szaporítják (vadbarack vagy keserű mandula alanyra). A piros
lombú ’Rubin’ fajta magról is 30%-ban piros levelű populációt ad, de a magoncok habitusa, virága és ellenálló
képessége erősen változó.
4. CERASUS ALNEMZETSÉG (CSERESZNYÉK, MEGGYEK)
1. ● A rügyek a vesszők oldalán hármasával állnak P. glandulosa
●● A rügyek a vesszők oldalán magányosak 2.
2. ● A csészecimpák felfelé vagy vízszintesen állnak 3.
●● A csészecimpák visszahajlók 5.
3. ● A levelek fonáka kopasz P. serrulata
●● A fonákon az erek szőrösek 4.
4. ● A levelek 3–7 cm hosszúak. A virágok ernyőszerű P. subhirtella

csomókban nyílnak
●● A levelek 6–13 cm-esek. A virágok rövid fürtökben P. × yedoënsis

jelennek meg
5. ● A fiatal hajtások szőrösek P. mahaleb
●● A fiatal hajtások kopaszak 6.
6. ● A levelek 2–5 cm-esek, a nyelük 0,5–1,5 cm hosszú P. fruticosa
●● A levelek 5–15 cm hosszúak, a nyelük 1–5 cm-es 7.
7. ● A levelek 5–15 cm hosszúak, szabálytalanul, durván P. avium

fűrészesek. A fonákok ± szőrös
●● A levelek 5–8 cm-esek, a szélük aprón fűrészes. A P. cerasus

fonákuk kopasz
Prunus avium (Cerasus a.) – Vadcseresznye
10–12 m magas, széles koronájú fa, látványos tavaszi virágzással és apró, édeskés-kesernyés terméssel.
Hazája Európa és Nyugat-Ázsia. Üde tölgyesekben nálunk vadon is előfordul mint elegyfa (előfutár). A
kertészetben elsősorban mint alany jelentős, a parkokban is akkor látjuk, ha a nemes lepusztul róla. Jól
használható viszont az extenzív zöldfelületeken, kevésbé forgalmas utak mentén vagy erdősávokban.
ccxxv
ismertetése
– – ’Plena’ – Virágai teltek. Termést nem hoz.
Gyümölcstermő fajtái házikertben díszként is ültethetők, mivel metszést nem igényelnek és permetezés nélkül is
többé-kevésbé elvannak. Üde talajt igényel, de a közepes szárazságot elviseli.
Prunus serrulata (Cerasus s.) – Japán dìszcseresznye
A japán díszcseresznye a közönséges cseresznyéhez hasonló igényű, levele is hasonló ahhoz. Fontosabb
különbségek: a közönséges cseresznye levelei a végükön egyenletesen hegyesednek, szélük szabálytalanul
durván fogazott. A japán díszcseresznye levele a végén hirtelen elkeskenyedik, majd hosszú hegyben végződik;
a levél széle egyenletesen, aprón fogazott, a fogak előre állnak és finom, szálkaszerű hegyben végződnek.
Hazája Kelet-Ázsia. A legkedveltebb díszcseresznyénk.
– – ’Kanzan’ – Tömvetelt, rózsaszín virágú fajta (tölcsér alakú koronájáról télen is

könnyű felismerni). Az összes díszcseresznye csaknem 80%-át ez a fajta teszi
ki parkjainkban.
A többi (többségében még Kínában vagy Japánban szelektált) fajta szín- és alakgazdagsága rendkívül nagy, a
hófehértől a sárgászöldön keresztül a sötétrózsaszínig terjedő szimpla vagy telt virágokkal. Közülük
fontosabbak:
– – ’Amanogawa’ – Oszlopos termetű, halványrózsaszín virágú.
– – ’Kiku-shidare-zakura’ – Csüngő koronájú, élénkrózsaszín, telt virágú.
– – ’Shirotae’ – Lapos koronájú, féligtelt-telt, fehér virágú.
Megjegyzés: A kelet-ázsiai díszcseresznyék közül nálunk számos egyéb faj és fajta is megtalálható. Közülük
említést érdemelnek:
Prunus × yedoënsis (Cerasus × y.) – Jedói cseresznye
(P. speciosa × P. subhirtella)
A Prunus serrulatánálkisebb levelű. Áprilisban nyíló, egyszerű virágai kezdetben halványrózsaszínűek, később
hófehérek. Származása ismeretlen.
A „faj” nevén (fajtanév nélkül) egy 4–5 m magas, lapos koronájú, korán és igen gazdagon virágzó klónt
forgalmaznak.
Fajtanévvel ellátott alakjai:
– – ’Moerheimii’ (P. incisa var. moerheimii) – Vékony ágai csüngők.
– – ’Shidare Yoshino’ – Erős, vastag hajtásai kis ívben lefelé hajolnak. A kicsi,
fehér, egyszerű virágok március végén, április elején nyílnak. Mindkét fajtát
magas törzsön hozzák forgalomba.
Prunus subhirtella (Cerasus herincquiana) – Higan-cseresznye
Vékony vesszőjű, apró levelű, kis virágú, 10–12 m magas fa. Szimpla vagy telt, fehéres vagy rózsaszín virágú
fajtái a tél végén vagy tavasszal nyílnak.
Hazája Japán.
ccxxvi
ismertetése
Prunus ’Accolade’ (P. sargentii ’A.’)
(P. sargentii × P. subhirtella)
Magas, több ágas cserje vagy 5–7 m-es fa. 4–5 cm átmérőjű, féligtelt, lilásrózsaszín virágai igen korán, már
márciusban nyílnak.
Prunus ’Spire’ (P. × hillieri ’S.’)
5–7 m magas, alulról felfelé kiszélesedő koronájú fa. Nagy levelei kihajtáskor bronzvörösek, később fénylő
sötétzöldek, ősszel narancsvörösek. 2,5–3,5 cm átmérőjű, egyszerű, pasztellrózsaszínű virágai áprilisban
nyílnak.
Prunus cerasus (Cerasusvulgaris) – Meggy
5–8 m magas, laza gömbkoronájú fa, levelei a cseresznye leveleinél valamivel kisebbek, szélesebbek,
bőrneműbbek és a levelek fonáka teljesen kopasz. Virágfürtjein az előző fajok levéltelen fürtjeitől eltérően, 1–2
zöld, levélszerű fellevél is található.
Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia.
A növény elsősorban mint gyümölcsfa jelentős, a házikertben a cseresznyéhez hasonlóan díszként is

alkalmazhatjuk. Közepesen szárazságtűrő.
Prunus fruticosa (Cerasus f.)–Cseplesz meggy
1–2 méteres, laza ágú, sarjadzó cserje, a meggyére emlékeztető, de annál kisebb és keskenyebb levelekkel,
április–májusban nyíló, fehér virágokkal és apró, piros, ehető terméssel.
Hazája Közép-Európától Kelet-Szibériáig terjed, nálunk száraz cserjésekben, száraz tölgyesek szélén él vadon.
Az alapfajt kertekben nem alkalmazzák.
– – ’Globosa’ – Magas törzsre szemezve az egyik legszebb, legszabályosabb,

tömött gömbkoronát neveli.
ccxxvii
ismertetése
Prunus habitusok
Prunus mahaleb (Cerasus m.)– Sajmeggy
5–10 méteres, alacsony törzsű fa, szélesen ellaposodó koronával. Levelei széles tojásdadok, lekerekített vagy
szíves vállúak. Fiatal hajtásai és lombja megdörzsölve kumarinszagúak. Apró, fehér virágai májusban nyílnak,
termése fekete.
Hazája Délkelet-Európa, Közép-Ázsia, nálunk száraz tölgyesekben, karsztbokorerdőkben él vadon. Elsősorban

mint a meggy- és cseresznyefélék alanya jelentős, de száraz és extenzív parkokban díszként is jól
felhasználható.
Prunus glandulosa (Cerasus g.)– Japán dìszmeggy
1 m magas, vékony vesszejű cserje, hosszúkás, lándzsás, vékony lemezű levelekkel. Vesszői a Spiraea-
vesszőkre emlékeztetnek, jellegzetességük, hogy rügyei hármasak.
Hazája Kína, Japán. A szimpla virágú alapfaj kertészetileg nem jelentős.
– – ’Alba Plena’ – Fehér, tömvetelt virágú.
– – ’Rosea Plena’ (’Sinensis’) – 2–2,5 cm-es virágai rózsaszínűek, tömveteltek.

Kertekbe ezt a két fajtát ültetik.
A Cerasus alnemzetség szaporítása: Tekintettel a díszváltozatok nagy számára, magról csak a madárcseresznyét
és a sajmeggyet szaporítják. A többi faj fajtáit cseresznye vagy sajmeggy alanyra szemzik, termettől függően
gyökérnyakba vagy magas törzsre. (Sajmeggyen a gömbkoronák rövid életűek.) A távol-keleti fajok és fajtáik
sajmeggyre nem szemezhetők. A P.glandulosat,aszilvarózsához hasonlóan mirabolánra szemeznek vagy
zölddugványról gyökereztetnek, a P.trilobánálelmondott előnyökkel és gondokkal.
5. ARMENIACA ALNEMZETSÉG (KAJSZIK)
Prunus armeniaca (Armeniaca vulgaris) – Kajszibarack
ccxxviii
ismertetése
Gyümölcstermő növényeink egyike. Házikertben a meggyhez, cseresznyéhez hasonlóan díszfaként is

felhasználható, mivel minimális metszéssel (így természetes alakjával) kellemes díszt, ugyanakkor ízletes
gyümölcsöt is ad.
Hazája Közép-Ázsia, Észak-Kína.
Az Armeniaca alnemzetség szaporítása: Az alapfaj magját rétegezés után tavasszal szabadba vetjük. A fajtákat
alvóra szemezzük.
6. PADUS ALNEMZETSÉG (MÁJUSFÁK)
1. ● A levél felül fénylő sötétzöld, a fonákon a főér sűrűn P. serotina

szőrös
●● A levél felül fénytelen sötétzöld, a fonák kopasz vagy P. padus

az érzugokban fehér szakállszőrös
Az alnemzetség képviselői 10–15 m-es, kúpos termetű fák vagy bokorfák. Az alább ismertetett fajok közül
hazájában a P. padus a nyirkos, a P.serotina a félszáraz és száraz erdők második koronaszintjében él vadon.
Prunus padus (Padus avium) – Zelnicemeggy, májusfa
Nevét csüngő, nyúlánk fürtökben április végén–május elején nyíló fehér virágairól kapta. Apró, fekete termése
nyár közepén érik.
Hazája Kelet-Európától Kelet-Ázsiáig terjed, nálunk a vízparti vagy üde talajú erdőkben él vadon. Közepes kerti
viszonyokat kíván, a nyirkos talajt is elviseli. Jól bírja az árnyékot, de ott keveset virágzik.
– – ’Coloratus’ – Halványpiros levelű és rózsaszín virágú. Páraigényes.
– – ’Rózsaszìn Hajnal’ – Az előzőhöz hasonló, de edzettebb. Magyar nemesítésű.
Prunus serotina (Padus s.) – Kései meggy, fürtös meggy
Az előző fajtól keskenyebb és bőrszerűen csillogó leveleivel, valamint kb. két héttel később nyíló, kevésbé
díszes, fehér, karcsú virágfürtjeivel különbözik. Jellegzetessége még, hogy a levél fonákán a főér mentén két
szőrcsík húzódik, melynek színe kezdetben fehér, később barna.
Hazája Észak-Amerika. Nálunk a félszáraz, száraz területeken ültetik, gyakran erdészeti célokra is elegyfának.
Kissé mészérzékeny.
Újabban terjed az ugyancsak észak-amerikai Prunus virginiana – virginiai zelnicemeggy – ’Shubert’ és

’Canada Red’ fajtája. 4–6 méteres kis fák vagy bokorfák. Leveleik merevek, csaknem bőrszerűek, felül
fénylők. A kihajtáskor zöldek, később pedig sötét borvörösre váltanak.
A Padus alnemzetség szaporítása: A július–augusztusban érő magot azonnal rétegezni kell, és lehetőleg még az
ősszel a szabadba vetni. A fajtákat az alapfajra szemezzük.
7. LAUROCERASUS ALNEMZETSÉG (BABÉRMEGGYEK)
Prunus laurocerasus (Laurocerasus officinalis) – Balkáni babérmeggy
Délkelet-Európában és Kis-Ázsiában őshonos, igen dekoratív, lomblevelű örökzöld. Déli típusai nagytermetűek
és nagy levelűek, míg az északi áreahatár felé (a Balkánon) termete és levele egyre kisebb lesz, és a növény az
erdők árnyékába húzódik. Örökzöld lombja mellett május–júniusban nyíló, a májusfáéhoz hasonló, karcsú
virágfürtjeivel is díszít. Termése fényesfekete.
– – ’Magnoliifolia’ – A legnagyobb levelű, a leggyorsabb növekedésű és a
ccxxix
ismertetése
legnagyobbra növő (3–5 m) fajta, de egyben a legigényesebb és a

legfagyérzékenyebb.
– – ’Otto Luyken’ – 1,5 méternél ritkábban nő magasabbra. Tömött, felálló ágú

bokor, sötét smaragdzöld levelű, jó fagytűrő.
– – ’Schipkaensis’ (L. o. f. schipknensis) – Bulgáriából, a Sipka-szorosból

származó geográfiai változat. Közepes termetű (2 m körüli), közepesen edzett
fajta, ami védett helyen rendszeresen virágzik és dúsan terem. Tulajdonságait
magról is örökíti.
– – ’Zabeliana’ – 1–1,5 méter magas, szétterülő növésű. Jó fagytűrő. Levelei

hosszúak, keskenyek. Csaknem vízszintes ágú cserje.
Jelentősek a magyar nemesítésű fajták:
– – ’Baumgartner’ – 2,5 méteres, széles bokor, levelei szélesek, viszonylag

nagyok, de télállóak, porcelánszerűen fénylők és merevek.
– – ’Klári’ – 2 méter körüli bokor, levelei széles tojásdadok, fénylő sötétzöldek.
– – ’Mari’ – 1,5 méter magas, gömbölyded bokor, középnagy és fagytűrő

levelekkel.
– – ’Piri’ – Még a ’Zöld Párna’ fajtánál is tömöttebb növésű, lombja sötétzöld.

Mindkét fajta csak intenzív parkba vagy házikertbe való, a gyenge növekedés
miatt.
– – ’Zöld Párna’ – Kompakt, félgömb alakú a bokra.
– – ’Zöld Szőnyeg’ – Vízszintesen elterülő ágrendszerű, levelei középnagyok.

Magassága 0,5–1 m. Jó talajtakaró, de kemény teleken lombja visszafagyhat.
Megjegyzés: Babérmeggyből Európa-szerte jelentős nemesítés és több országban módszeres fajtaértékelés

folyik. A legelterjedtebb fajtákról a 367. táblázat ad összefoglaló áttekintést.
A Laurocerasus alnemzetség szaporítása: nyár végi–őszi félfás dugványozással, vagy ha magot hoz,
magvetéssel.
ccxxx
ismertetése
Prunus laurocerasus fajták. Erős növekedésű (>3m) fajták
Prunus laurocerasus fajták. Közepes (2–3 m) és széles növekedésű fajták
Prunus laurocerasus fajták. Kompakt növekedésű (1–2 m) fajták
Prunus laurocerasus fajták. Elterülő növekedésű (1–1,5 m) fajták
4.1.30. Mimosaceae – Mimózafélék

4.1.30.1. Albizia – Selyemakác
Albizia julibrissin – Perzsa selyemakác
6–10 méter magasra növő, ernyős koronájú fa, júniustól szeptemberig több hullámban nyíló, sárgás-rózsaszínes
virágokkal.
Hazája a szubtrópusi öv északi határán Irántól Japánig húzódik. Az utóbbi 20 évben terjedt el hazánkban.
Korábban fagyérzékenynek tartották. Nyugat-Európában valóban elfagy a hűvös nyár miatt, amely a hajtások
ccxxxi
ismertetése
beérését megakadályozza. Nálunk a hegyvidéki és a nyugati országrészek kivételével gyakorlatilag télálló.

Áttelelésének alapfeltétele azonban a napos, meleg fekvés, fagyzugba nem való.
Szaporítása: Magvetés. Az átültetés után 1–2 évig lassan, majd később elég gyorsan növekedik.
ccxxxii
ismertetése
Albizia julibrissin
ccxxxiii
ismertetése
4.1.31. Caesalpiniaceae – Szentjánoskenyérfélék
1. ● A levelek egyszerűek Cercis
2. ● A levélkék 2–3 cm-esek. Az ágak tövisesek Gleditsia
●● A levélkék 6–8 cm hosszúak. Az ágak nem tövisesek Gymnocladus
ccxxxiv
ismertetése
Albizia, Cercis, Gleditsia, Gymnocladus levelek
4.1.31.1. Cercis – Júdásfa
1. ● A levél csúcsa lekerekített vagy kicsípett C. siliquastrum
●● A levél rövid hegyű C. canadensis
ccxxxv
ismertetése
Cercis siliquastrum – Közönséges júdásfa
6–10 méteres, gyakran többtörzsű fa vagy laza ágú nagy bokor. Levelei vese alakúak. Érdekes formájával és
április–májusban a csaknem fekete ágakon, sőt a törzsön is dús csomókban megjelenő élénkrózsaszín virágaival
az egyik legszebb virágzó díszfa.
Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Elsősorban parkfaként alkalmazzák, de egy törzsre nevelve szűk utcák fásítására
is felhasználható. Szárazságtűrő, fény- és melegkedvelő. Fiatal korban fagyérzékeny.
Cercis canadensis – Amerikai júdásfa
10–12 méteres, széles, gömbölyded vagy felálló koronájú – gyakran tövétől elágazó – fa. Kérge világosabb
szürkésbarna, április–májusban nyíló virágai halványabb rózsaszínűek, mint az előző fajé. Levelei szív alakúak.
Hazája Észak-Amerika. Jelenleg nincs faiskolai forgalomban, bár felállóbb ágrendszere miatt a kisforgalmú,
keskeny utak mellé alkalmas lenne. Vízigénye közepes.
A Cercis nemzetség szaporítása: Magvetés tavasszal üveg alá, a magot szkarifikálni vagy forrázni kell. (A
magkezelésnek ez a módja a Caesalpiniaceae és Fabaceae családok csaknem minden képviselőjére
vonatkozik.)
ccxxxvi
ismertetése
Cercis, Gleditsia, Gymnocladus habitusok
4.1.31.2. Gleditsia – Lepényfa
Gleditsia triacanthos – Tövises lepényfa
20 méterre megnövő, ernyőszerű koronájú fa. Levelei egyszeresen vagy kétszeresen párosan, szárnyasan
összetettek. Zöldes színű, jelentéktelen virágai a nyár elején nyílnak, hosszú, kissé csavarodott hüvelytermése
egész télen át díszít.
Hazája Észak-Amerika. Edzettsége és szívóssága közismert: elég jól bírja a szárazságot (de a nyirkos talajt is), a
gyengébb sziket, városban a sózást. Utcafásításra – és általában a kertépítészetben – egészen a közelmúltig nem
terjedt el, elsősorban goromba tövisei, részben pedig „szemetelő” termése miatt. A tövises alapfajt gyakran
ccxxxvii
ismertetése
ültetik védősövénynek. Erre a célra nem túl alkalmas, mert bár a metszést jól tűri, de igen erős növekedésű, így
hamar felkopaszodik.
– – ’Elegantissima’ – Felfelé törő ágú, tömött, tojás alakú (3–5 méteres).
– – f. inermis – Tövis nélküli, magról szaporított egyedek gyűjtőneve.
Az utóbbi időben kezdték el a faiskolák a f. inermis alakkörből szelektált tövis és termés nélküli amerikai fajták
szaporítását. Közülük utcafásításra legjobbak:
– – ’Moraine’ – Tömött koronaformájú.
– – ’Rubylace’ – Pirosan kihajtó, torz gomba alakú koronájú, 3–4 m-es fácska,
visszahajló sudárral és oldalágakkal.
– – ’Shademaster’ (árnyékmester) – Robusztus, széles kúpkoronájú.
– – ’Skyline’ – Karcsú termetű.
– – ’Sunburst’ – Aranysárgán kihajtó, ellaposodó koronájú. Sokáig sárga marad.
Szaporítása: Magvetés tavasszal, szkarifikálás vagy forrázás után. A fajtákat az alapfaj magoncaira,
gyökérnyakba oltják tavasszal vagy nyáron szemzik. Karógyökerű, ezért feltétlenül iskolázni kell.
4.1.31.3. Gymnocladus – Vasfa
Gymnocladus dioicus – Kanadai vasfa
20–25 méteres, vaskos, ritkás ágrendszerű fa. Vesszői hamvas szürkésbarnák, nagy, patkó alakú levélripaccsal.
30–80 cm-es levelei kétszeresen szárnyaltak. Júniusban nyíló virágai kétlakiak, zöldes színűek, nem feltűnőek.
Hazája Észak-Amerika. Jókora bab nagyságú magvait az első kivándorlók pörkölve fogyasztották, innen egyik
angol elnevezése is: ,,Kentucky-kávé”. Nálunk többfelé ültetett, közepes igényű faj. Fiatalon mutatós, idősebb
korában azonban gyakran csúcsszáradás jelentkezik, ilyenkor (vagy ha megsérül a koronája) erősen sarjadzik.
Szaporítása: Magvetés, szkarifikálás vagy forrázás után, tavasszal.
4.1.32. Fabaceae – Pillangósvirágúak
1. ● A levelek egyszerűek, kicsik, néha hiányoznak 2.
2. ● A hajtás hengeres Spartium
●● A hajtás szögletes, rovátkolt Cytisus
3. ● A levelek párosan összetettek Caragana
●● A levelek páratlanul összetettek 4.
4. ● A levelek hármasak 5.
●● A levelek 5-nél több levélkéjűek 6.
ccxxxviii
ismertetése
5. ● A levélkék 2,5 cm-nél rövidebbek Cytisus
●● A levélkék 3–8 cm-esek Laburnum
6. ● Csavarodva kapaszkodó cserje Wisteria
●● Felálló ágú fa vagy cserje 7.
7. ● A virágtakarót csak egy sziromlevél, a vitorla alkotja Amorpha
●● A virágtakaró 5 sziromlevélből áll 8.
8. ● A hajtás pálhatövises Robinia
●● A hajtás nem tövises 9.
9. ● A virágok bugákban állnak, a termés olvasószerűen Sophora

tagolt hüvely
●● A virágok fürtben állnak. A termés felfújt hüvely Colutea
4.1.32.1. Sophora – Japánakác
Sophora japonica – Közönséges japánakác
15–20 méter magas, széles, gömbölyded koronájú fa, jellegzetes zöld vesszőkkel. Krémfehér virágai a nyár
közepén (július–augusztusban) végálló bugában nyílnak.
Hazája Kína, Korea. Edzett, közepes szárazságtűrő, és a városi szennyezett levegőt jól elviseli. Utcafásításra
gyakran használják. Az eperfapajzstetű elterjedése óta (melyre érzékeny) alkalmazása némileg visszaszorult.
– – ’Pendula’ – Csüngő ágú, nem vagy csak alig virágzó.
– – ’Regent’ – Egyenes törzsű, gyors növekedésű.
Szaporítása: Magvetés tavasszal (szkarifikálni vagy forrázni kell); a fajtákat tavaszi oltással vagy júliusi
alvószemzéssel szaporítják. Faiskolai nevelése nehéz, mert a ’Regent’ fajta kivételével – igen rossz törzsnevelő.
4.1.32.2. Cytisus – Zanót
Alacsony vagy legfeljebb középtermetű cserjék, illetve félcserjék. Leveleik többnyire hármasak, a tárgyalt
növények közül a C. × praecox levelei egyszerűek.
I. Szőrös hajtású és levelű fajok
1. ● A virágzat fürt C. nigricans
●● A virágzat fejecske C. supinus
II. Kopasz hajtású és levelű fajok
1. ● Valamennyi levél egyszerű C. × praecox
●● A levelek legalább a hajtások, vesszők alsó részén 2.
ccxxxix
ismertetése
hármasak
2. ● A virágok a hajtások csúcsán fejecskében nyílnak C. sessilifolius
●● A virágok a vesszők oldalán 1–2-esével nyílnak C. scoparius
Igényeik és morfológiai bélyegeik alapján két nagy csoportba sorolhatók:
1. Szőrös hajtású és levelű fajok
2. Kopasz hajtású és levelű fajok
1. SZŐRÖS HAJTÁSÚ ÉS LEVELŰ FAJOK
Az ebbe a csoportba tartozó fajok Közép- és Dél-Európában honosak, többségük nálunk vadon is előfordul.
Laza talajt, napos vagy félárnyékos, meleg fekvést kedvelnek. Általában szárazságtűrők. Vadon rendszerint
félcserje vagy évelő jellegűek, mert a vadon élő állatok – főképp a nyulak – telente tövig lerágják őket.
Elsősorban sziklakertbe vagy napos rézsűkre valók, a C.nigricans inkább félárnyékba. A faiskolákban jelenleg
nem, vagy csak elvétve szaporítják.
Cytisus nigricans – Fürtös zanót
0,5–1,5 m-es, felálló ágú cserje. Levelei 3 levélkéjűek, hosszú nyelűek. Aranysárga, illatos virágaik végálló
fürtökben június–júliusban nyílnak.
Hazája Közép- és Dél-Európa. Nálunk az Alföld kivételével erdőszéleken, bokros területeken, félárnyékban él,
többnyire mészmentes talajon. A talaj kémhatása az alkalmazást nem befolyásolja.
Cytisus supinus (C.capitatus) – Gombos zanót
0,5–1 m-es, sűrűn ágas, gömbölyded cserje. Hosszú nyelű levelei hármasak. Sárga virágai májustól augusztusig
a hajtásvégeken fejecskékben nyílnak.
Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon száraz, meleg talajú cserjésekben, domboldalakon, napos
helyen gyakori. Egész nyáron át virágzik, lombja ősszel sokáig a bokron marad.
2. KOPASZ HAJTÁSÚ ÉS LEVELŰ FAJOK
Az idetartozók az előzőekénél intenzívebb díszt adnak vagy erőteljesebb növekedésűek, ezért kertészeti
jelentőségük is nagyobb. Legalább normál víz- és tápanyagellátást igényelnek, és – a C.sessilifolius kivételével
– mészmentes vagy savanyú talajt.
Cytisus sessilifolius – Déli zanót
1–1,5 méteres, gyors növekedésű, sűrű ágú cserje. Hajtásai eleinte lilásvörösek és kissé hamvasak. Világossárga
virágai végálló, laza fürtökben május–júniusban nyílnak. A virágzó hajtásokon a levelek ülők, a többi hajtáson
nyelesek.
Hazája a mediterrán medence nyugati vidéke. Közepes igényű faj, főleg mint töltőcserje telepíthető.
ccxl
ismertetése
ccxli
ismertetése
Cytisus sessilifolius
Cytisus × praecox – Korai zanót
(C. multiflorus × C. purgans)
1–1,5 méter magas, sűrűn ágas, szürkészöld vesszejű cserje. Levelei egyszerűek. Nagy, krémfehér virágai a
vesszők teljes hosszában április–májusban nyílnak. Színük – fajtától függően – lehet még sárga, esetleg pirosló.
Virágzásban a legszebb, de egyben a legigényesebb Cytisus faj. Jó talajra, párás klímába való. A mészre
érzékeny. Fajtaválasztéka Nyugat-Európában igen nagy. Nálunk időnként a csontfehér virágú „alapfajjal”, az
első, még fajtanév nélküli hibriddel találkozunk, elsősorban házikertekben. Hozzá hasonló a liláspiros virágú C.
’Hollandia’ hibrid.
Cytisus scoparius (Sarothamnus s.) – Seprűzanót
1–2 méter magas, felálló ágú, sűrű vesszejű cserje. A vesszők sötétzöldek, bordásan ötszögletűek. Levelei alul
hármasan összetettek, a hajtás csúcsa felé többnyire egyszerűek. Nagy, élénksárga, illatos virágai május–
júniusban nyílnak.
Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon Nyugat- és Dél-Dunántúlon, savanyú, laza talajon, fenyvesek
szélén, nyíres fenyéreken tenyészik. Igen fényigényes. Dús virágzásával, télen zöld vesszőtömegével nagyon
mutatós cserje. Nyugat-Európában sok fajtáját ültetik, de nálunk csak korlátozott jelentőséggel bír, mivel
mészkerülő.
A Cytisus nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magról szaporítják (vetés tavasszal, szkarifikálás vagy forrázás
után). A hibridek és a különböző fajták zölddugványai nyáron gyökereztethetők. Konténerben kell őket nevelni,
mert rosszul tűrik az átültetést.
ccxlii
ismertetése
Cytisus scoparius
4.1.32.3. Spartium – Jeneszter
Spartium junceum – Jeneszter
2–3 méter magas cserje, lombtalan állapotban a Cytisus scopariusrahasonlít, de zöld vesszői hengeresek, sima
héjúak. Egyszerű, lándzsás levelei a hajtásokon ritkásan elszórva helyezkednek el, hamar lehullanak. Nagy,
illatos, aranysárga virágai felálló, laza füzérben júniustól szeptemberig nyílnak.
Hazája a Földközi-tenger környéke. Nálunk főleg gyűjteményes kertekbe ültetik. A seprűzanóttal azonos
díszértékű, de attól eltérően kimondottan meszes talajra való. Napos, védett, kissé száraz helyet kedvel. Szigorú
teleken gyakran tövig visszafagy, de tőből újra kihajt. Vesszői idős korban fagykár nélkül is száradnak
(„szalmásodnak”), ezért ajánlatos a bokrot 3–5 évenként radikálisán visszavágva megifjítani.
Szaporítása: Magvetés szkarifikálás vagy forrázás után május elején.
Spartium junceum
4.1.32.4. Laburnum – Aranyeső
5–7 méteres, felálló ágú bokrok, melyek egytörzsű fácskává is nevelhetők. Leveleik hármasak; enyhén illatos
virágaik sárgák, hosszú, lecsüngő fürtökben május–júniusban nyílnak. Minden részük (levél, hajtás, virág és a
mag) mérgező!
1. ● A hajtások rásimuló szőrösek, a fürtök 10–20 cm-esek L. anagyroides
●● A hajtások kopaszak, a fürtök 20–40 cm hosszúak L. × watereri
Laburnum anagyroides – Közönséges aranyeső
ccxliii
ismertetése
Hajtásai és a levelek fonáka rásimuló selymesszőrösek, virágfürtjei 10–20 cm-esek, május végén nyílnak.
A Dél-Európában őshonos, a Dunántúlon nálunk vadon is előfordul félszáraz, meleg tölgyesekben,

cserjésekben. Napra és árnyékba egyaránt alkalmas, közepesen szárazságtűrő faj.
Laburnum × watereri – Kerti aranyeső
Az előző faj és az ugyancsak Dél-Európában, de a magasabb hegyvidékeken élő, kopasz hajtású és levélfonákú
L. alpinum – alpesi aranyeső keresztezéséből jött létre. A közönséges aranyesőnél kb. egy héttel később, május
végén, június elején virágzik. Hajtásai kopaszak, a levelek fonákán csak a főér és az oldalerek selyemszőrösek.
– – ’Vossii’ – Karcsú, kúpos, csüngő virágfürtjei 40–50 cm hosszúak. A L.

anagyroidesnéljóval intenzívebb díszt ad, de a szárazságot kevésbé tűri.
ccxliv
ismertetése
Cytisus, Spartium, Laburnum és Wisteria levéltípusok
A Laburnum nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítjuk. A magot késő tavasszal,

szkarifikálás vagy forrázás után vessük. A L. × watererittöbbnyire L.anagyroides magoncokra oltják tavasszal
vagy szemzik a nyár végén.
4.1.32.5. Amorpha – Gyalogakác
ccxlv
ismertetése
Amorpha fruticosa – Cserjés gyalogakác
3–4 méterre is megnövő, de többnyire csak embermagasságú, terebélyes cserje. Rügyei a felálló, barna, nem
tövises vesszőkön gyakran egymás felett kettesével állnak. Barnás-ibolyás virágai felálló, karcsú fürtben
júniustól augusztusig nyílnak.
Hazája Észak-Amerika keleti és délkeleti része. Nálunk gyakran ültetik, főleg erdősávok lezárására. Ártereken
többfelé kivadulva él. Fő értéke igénytelensége: a szárazságot elég jól tűri, sovány, köves vagy homokos talajon,
sőt, nem túl erős sziken is megél. Nyirkos talajon gyakran visszafagy.
Szaporítása: Magvetés (szkarifikálás vagy forrázás után) tavasszal, fásdugványozás.
4.1.32.6. Wisteria – Lilaakác
Wisteria sinensis (Glycine s.) – Kìnai lilaakác
Balról jobbra csavarodó hajtásaival 8–10 méter magasra is felkapaszkodó, erőteljes kúszócserje, páratlanul
szárnyalt levelekkel. Kékeslila, gyengén illatos virágai áprilistól június elejéig, 20–30 cm-es, lecsüngő fürtökben
nyílnak. Termése 12–15 cm hosszú, bársonyosan szőrös hüvely.
Hazája Kína. Kedvelt, dúsan és tartósan nyíló kúszócserje. Elsősorban nagyobb méretű pergolák, rácsok,
lugasok befuttatására alkalmas. Kisebb szárazságot még elviselő, meleg, napos fekvést kedvelő mezofiton.
Fiatal korban ajánlatos vesszőit télire a föld felszínén letakarni, mert kissé fagyérzékeny, később azonban jól tűri
a klímánkat.
– – ’Alba’ – Fehér virágú fajta, azonban nem olyan elterjedt, mint az alapfaj.
Néha, főleg gyűjteményes kertekben, az ugyancsak balról jobbra csavarodó, de kopasz hüvelyű, piroslila, rövid
virágzatú W. frutescens – amerikai lilaakác – és a jobbról balra csavarodó W. floribunda – dúsvirágú
lilaakác – is megtalálható. Ez utóbbi a legszebb virágú (a virágfürtök hossza 50 cm vagy több is lehet), de az
előbbi két fajnál jóval igényesebb.
A Wisteria nemzetség szaporítása: Magvetés tavasszal (szkarifikálás vagy forrázás után) üveg alá. Magról
nevelt növények csak idősebb korban kezdenek virágzani, és gyakran akkor is keveset. Elterjedtebb ezért a
dúsan virágzó alakok vegetatív szaporítása: oltás, hullámos bujtás vagy zölddugványozás pára alatt. Egyes
fajtáit – ha rendszeres visszametszéssel erős vesszők hozására késztetjük –, fásdugványozással is szaporíthatjuk.
4.1.32.7. Robinia – Akác
A mintegy 10 fajt számláló nemzetség képviselői Észak-Amerikában, részben pedig Mexikóban őshonosak. Bár
eredeti termőhelyük többnyire kedvezőbb a magyarországinál, a nálunk elterjedt fajok klímánkat kiválóan bírják
és szárazságtűrő pionírokként viselkednek: szívósak, tövisesek, fényigényesek, kezdetben gyorsan növekednek
és számtalan gyökérsarjukkal sarjtelepképzésre is hajlamosak.
A sarjadzási hajlam a cserje vagy bokorfa méretű fajoknál a legnagyobb, amelyek így egyben önmagukat
ifjítják. A cserje termetű R. hispida ága például 6–8 év alatt, a bokorfává növő R. luxurians, R. viscosa törzse
10–15 év alatt elvénül (és részben vagy teljesen) elszárad; szerepét az addigra nagy számban fejlődő új
gyökérsarjak veszik át. A legnagyobbra növő R. pseudoacacia esetében ez az önifjulás nem olyan feltűnő, mivel
természetes úton sokkal hosszabb idő (50–70 év) alatt zajlana le. Eközben az akácost többször is letermelik, így
a sarjról való felújulás a beavatkozás eredményének tűnik. Jellemzője még az akácoknak az igen kései (májusi)
fakadás.
1. ● A hajtások kopaszak, a virág fehér R. pseudoacacia
●● A hajtások hosszú serteszőrösek, virága rózsaszín R. hispida
ccxlvi
ismertetése
Sophora, Cladrastis és Robinia habitus
Robinia pseudoacacia – Fehér akác
20–25 m magas, állományban ennél jóval alacsonyabb, ± sudaras, idős korban elterebélyesedő koronájú fa.
Hajtásai kopaszak, a rügyek mellett 2 pálhatövissel. Nagy levelei páratlanul szárnyasan összetettek. Illatos, fehér
virágai 10–20 cm-es fürtökben május–júniusban nyílnak. Lapos hüvelytermése 5–10 cm hosszú, barna.
A fehér akác volt az első fafajok egyike, amit (1601-ben) Amerikából Európába áthoztak, hazánkban pedig az
első, erdősítésre felhasznált exóta faj. Az 1700-as évek elején került Magyarországra, majd a XVIII. század
végétől országszerte tömegesen kezdték telepíteni. Ma egyike a legfontosabb erdészeti fafajoknak (mintegy 16%
területaránnyal), de egyben azon kevés fának is, amit a falusi kertekben (a gyümölcsfákon kívül) megtűrtek, sőt
ültettek is. Alföldi falu például el sem képzelhető akác nélkül. Népszerűségét – szívóssága mellett – sokoldalú
felhasználhatóságának köszönheti: virága illatos, kiváló mézet ad, fája alkalmas oszlopnak, szőlőkarónak,
cölöpnek, parkettának, hordókészítésre, szerszámnyélnek és még számos egyéb célra. Tűzifaként szárítás nélkül
„nyersen” is ég. Meg kell azonban jegyezni, hogy igazán jó minőségű fát és nagy fahozamot csak a Dunántúli-
vagy az Északi-középhegység lábánál elterülő, jó termőhelyeken szolgáltat.
Hazája az USA középső és keleti része.
Fény- és melegigényes, szárazság- és várostűrő.
A fehér akácnak, mint alapfajnak a kertészeti jelentősége jóval kisebb. Hátránya, hogy tövises, árnyéka gyér,
zárt állománya alatt pedig (allelopátiás hatása miatt) más fás szárú növény (díszcserje) nemigen marad meg.
Kivétel a nitrogénkedvelő, rendkívül korán fakadó Sambucus nigra, kisebb mértékben pedig a Syringa vulgaris,
Ptelea trifoliata, Prunus serotina. Utcafásításra főképp a fajtáit használják:
– – ’Bessoniana’ – Laza, gömbölyded koronájú, elég erős növekedésű fajta. Ritkán

virágzik. Régebben ezt telepítették – rendszeres visszacsonkázás mellett –
gömbakác gyanánt.
– – ’Pyramidalis’ – Jegenyeakác – Karcsú, oszlopos koronájú fajta.
– – ’Tortuosa’ – Dendrológiai ritkaság, ágai, hajtásai erősen görbültek vagy

csavarodottak.
– – ’Umbraculifera’ – Gömbakác – Magas törzsre oltva metszés nélkül is

szabályos, 3–4 méternél nem szélesebb gömbkoronát nevel. Szűk utcák
fásítására is alkalmas. Virágot nem hoz.
ccxlvii
ismertetése
– – ’Unifoliola’ – Levelei 1–3 levélkéjűek, sötétzöldek, koronája tömött tojásdad

alakú.
Az erdészeti célra nemesített, gyorsan növő, egyenes törzsű fajták részben mint magas törzsű alanyok, részben
pedig a szennyezett viszonyok között ismét tért hódító utcai sorfaként érdemelnek figyelmet. Ilyenek az Észak-
Amerikában nemesített ’Appalachia’, valamint a magyar nemesítésű „árbócakácok”: ’Zalai’, ’Jászkiséri’ stb.
Robinia ’Casque Rouge’
Az árjegyzékekben néha a R. pseudoacacia fajtái között szerepel, de valójában hibrid származású. Gyengén
tövises, közepes fává növő fajta, élénk rózsásvörös virágokkal. Kérge ólomszürke. Kevésbé törékeny, mint a R.
hispida.
Robinia hispida – Rózsás akác
1–1,5 méteres, terjedő tövű cserje, amit többnyire törzsre oltva, alacsony, gömbölyded fácskaként hoznak
forgalomba. Hajtásai hosszú, barnásvörös serteszőrösek, virágai élénkrózsaszínűek vagy húspirosak, nem
illatosak. A május júniusi fővirágzás után többé-kevésbé folyamatosan, de gyérebben egész szeptemberig
nyílnak.
Hazája az USA délkeleti része. Szép színű virágzata miatt keresett növény. Mezofiton. Feltétlenül szélvédett
helyre ültessük, mert a széltörésre igen érzékeny. Részben a széltörést megelőzendő, részben pedig az ifjítás
végett, ajánlatos minden év tavaszán rövidre (csaknem tarra) metszeni. Az önifjulás így sem tökéletes, ezért a
magas törzsre oltott R. hispida ritkán él 10 évnél tovább.
Az ismertetett fajon kívül hazánkban főképp faluhelyen még több rózsaszín virágú fajjal vagy azok egymással,
vagy a R. pseudoacaciavalalkotott hibridjével találkozhatunk. A növekvő termetet általában fakuló virágszín és
csökkenő másodvirágzási hajlam kíséri.
Közülük a leggyakoribb a tövises és mirigyszőrös (de nem ragadós) hajtású R. luxurians – mirigyes akác,
valamint a hozzá igen hasonló, de erősen mirigyszőrös, ragadós hajtású R. viscosa – szurkos akác. Mindkét faj
6–8 m magasra nő, június elejétől augusztusig több hullámban virágzik, erősen sarjadzik.
A Robinia nemzetség szaporítása: Magvetés szkarifikálás vagy forrázás után tavasszal. A fajtákat és a R.
hispidátfehér akácra oltják, többnyire magas törzsre, héj alá oltással április végén, május elején. A saját
gyökéren lévő fajok és fajták gyökérdugványról is szaporíthatók.
ccxlviii
ismertetése
Sophora, Amorpha, Robinia, Colutea és Caragana levéltípusok
4.1.32.8. Colutea – Dudafürt
Colutea arborescens – Pukkanó dudafürt
ccxlix
ismertetése
2–3 méter magas, széles bokrú cserje, páratlanul szárnyalt levelekkel. Virágai sárgák, május–júliusban elég
hosszú ideig nyílnak. Termése rózsaszíneszöld, pergamenszerű, felfújt hüvely.
Hazája Dél-Európa, Észak-Afrika. Magyarországon szárazabb tölgyesekben, meszes talajú cserjésekben fordul
elő. Laza talajt, meleg fekvést kedvel, a szárazságot elég jól tűri.
Szaporítása: Magvetés tavasszal.
ccl
ismertetése
Colutca arborescens
4.1.32.9. Caragana – Borsófa
ccli
ismertetése
Caragana arborescens – Sárga borsófa
4–6 méter magas, sűrű, ferdén felálló ágú bokor. A vesszők és a fiatal ágak zöldek, hosszú, rostszerűen lehajló,
feketés kéregfoszlányokkal. Pálhalevelei pergamenszerűek, kissé szúrósak. Levelei a Colutea leveleire
emlékeztetnek, de párosan szárnyaltak, mivel a levélgerinc rövid, serteszerű nyúlványban végződik. Sárga
virágai májusban a vesszők oldalán, rövid, leveles csomókban nyílnak. Termése 3–5 cm hosszú, hengeres
(borsószerű) hüvely.
Hazája Szibéria, Észak-Kína. A szárazságot jól tűrő, hazánkban is gyakran ültetett tömegcserje.
– – ’Pendula’ – Koronába oltva ágai lecsüngenek.
– – ’Walker’ – Ugyancsak csüngő ágú fajta, de a levélkéi feltűnően keskenyek,

csaknem szálasak. Virágai is keskenyebb szirmúak a típusénál.
Mindkét fajta viszonylag rövid életű (10–15 év), mivel koronába oltva nem tudja megifjítani magát.
Szaporítása: Az alapfaj magját tavasszal vetjük, a fajtáit középmagas törzsre télen üvegházban vagy tavasszal
szabadban oltjuk.
cclii
ismertetése
Caragana arborescens
4.1.33. Rutaceae – Rutafélék
1. ● A levelek hármasak Ptelea
●● A levelek páratlanul szárnyasan összetettek Euodia
4.1.33.1. Ptelea – Alásfa
Ptelea trifoliata – Hármaslevelű alásfa
3–5 méteres, ritkás ágú bokor vagy többtörzsű fácska. Vesszői, ágai vörösbarnák, levelei hármasak. Júniusban
nyíló apró, zöldes virágai nem mutatósak, kerek, érmeszerű lependéktermése viszont egész télen át díszít.
ccliii
ismertetése
Hazája Észak-Amerika keleti része. Közepes szárazságot még elviselő, edzett faj. Elsősorban tömegcserjeként
ültetik, napos vagy félárnyékos fekvésbe.
Szaporítása: Magvetés tavasszal. A sárga levelű ’Aurea’ lombszínét részben magról is megtartja, de téli
kézbenoltással és tavaszi kecskelábékezéssel is szaporítható.
4.1.33.2. Euodia – Mézesfa
Euodia hupehensis – Kínai mézesfa
(Tetradium daniellii var. hupehensis)
10–15 méteres lombhullató fa, ernyőszerűen elterebélyesedő koronával. Levelei páratlanul szárnyaltak, 5–9 db
fénylőzöld, ép szélű levélkével. Apró, fehér virágai széles, végálló sátorvirágzatokban július végén–augusztus
elején nyílnak. Ősszel vörösbarna, apró toktermései is mutatósak.
Hazája Kína. Közepesen szárazságtűrő, napos, meleg fekvést kívánó faj. A szennyezett levegőt elég jól bírja.
Kiváló mézelő, ezért egy időben nyári virágzású méhlegelőnek ültették. Szigorúbb teleken a vesszőinek egy
része visszafagy, különösen nyirkosabb talajon.
Szaporítása: Magvetés tavasszal üveg alá. A második évtől 4–5 éves korukig igen gyorsan nőnek – évente 1,5–2
métert –, de gyakran visszafagynak.
ccliv
ismertetése
Ptelea, Euodia és Ailanthus levéltípusok
4.1.34. Simaroubaceae – Bálványfafélék

4.1.34.1. Ailanthus – Bálványfa
Ailanthus altissima (A. glandulosa) – Mirigyes bálványfa
15–20 méter magasra növő fa, idősebb korban ernyőszerűen ellaposodó koronával. Június–júliusban nyíló, apró,
zöldessárga virágai többnyire kétlakiak. Termése egyes példányokon sötétpirosra színeződik (f. erythrocarpa),
a sötétzöld lombok között nagy csomókban fejlődve igen dekoratív.
cclv
ismertetése
Hazája Északkelet-Kína, Korea. Nálunk elvadulva többször találkozunk vele, mint ültetve. Az egyik
legtűrőképesebb fafaj, a nyirkos, hűvös területek kivételével jóformán mindenhol megél. Jól bírja a szárazságot,
és a levegőszennyezésre csaknem teljesen érzéketlen. Némi sziket is elvisel. Hátránya, hogy lombja kellemetlen
szagú, valamint, hogy rengeteg magoncával és gyökérsarjaival erősen gyomosít (gyökérsarjat főleg akkor hoz,
ha koronáját vagy gyökerét megsértik). Igényes parkba, reprezentatív épületek közelébe ezért ne telepítsük.
Nagy jelentősége van viszont ipari objektumok erősen szennyezett levegőjű közvetlen környékének fásításánál,
vagy a száraz, homokos, köves vagy enyhén szikes talajú területeken. A nagyvárosok forgalmas útjai mentén
utcafásításra is felhasználják. Az elmúlt száz év folyamán többször kísérleteztek erdészeti terjesztésével is („a
homok nyárfája”). A próbálkozások nem váltak be, mivel állományban visszafagyásra hajlamos, nem hoz elég
vastag törzset és a fája puha.
– – ’Bìborsárkány’ – Augusztusban fénylő sötétpiros termésével díszít. Egyenes

törzset és gömbölyded koronát nevel, utak mellé inkább ez a fajta javasolható,
mivel szebb és egyöntetűbb a magoncoknál. Magyar nemesítésű.
Szaporítása: Magvetés (alapfajt), gyökérdugványozás (a fajtát).
4.1.35. Anacardiaceae – Szömörcefélék
1. ● A levelek egyszerűek Cotinus
●● A levelek páratlanul szárnyasan összetettek Rhus
4.1.35.1. Cotinus – Cserszömörce
Cotinus coggygria – Sárga cserszömörce
3–5 méteres, terebélyes bokor. Fiatal hajtásai és levelei megdörzsölve jellegzetes kesernyés terpentin illatúak.
Lombja ősszel mély bíborvörösre (ritkán sárgára) színeződik. Júniusban nyíló virágbugái érdekes díszét a
rengeteg meddő virág tollas-szőrős virágkocsányai adják. Színük liláspiros, rózsaszínes vagy sárgászöld, és az
elvirágzás után még sokáig, néha augusztus végéig is megmarad.
Hazája a mérsékelt égöv melegebb zónáiban, Európától Kínáig terjed. Magyarország kb. a legészakibb
előfordulását jelzi (Moesz-féle vonal). A karsztbokorerdőkben, meszes, dolomitos kopárokon fordul elő. A
szélsőséges szárazságot is jól elviselő, fény- és melegkedvelő faj. A normálisnál nyirkosabb talajra már nem
való, mert levegőigényes gyökerei könnyen megbetegszenek (Verticillium). Hasonló okok miatt nem szabad
mélyre telepíteni. Alkalmas száraz rézsűk megkötésére: ilyen helyen alsó ágai a földre fekszenek és
legyökeresednek.
– – ’Royal Purple’ – Piros levelű. A szárazságot csak közepesen tűri, viszont a

Verticilliumrakevésbé érzékeny.
– – ’Rubrifolius’ – az előbbinél tompább piros színű és kisebb levelű.
– – ’Kanárimadár’ – Sárga lombú magyar fajta.
– – ’Grace’ – Erős növekedésű, nagy levelű és világos bíborpiros színű.

Dugványozással könnyebben szaporítható, ezért újabban inkább ezt termesztik.
cclvi
ismertetése
Cotinus és Rhus levéltípusok
cclvii
ismertetése
Szaporítása: Az alapfajt tavaszi magvetéssel szaporítjuk, hidegágyban (rétegezni kell, mert elfekszik). A
fajtákat hagyományosan zölddugványozással vagy sugaras bujtással, napjainkban inkább mikroszaporítással
szaporítják, de a pirosak magról is elég nagyarányú piros populációt adnak.
4.1.35.2. Rhus – Szömörce
1. ● A hajtások kopaszak Rh. glabra
●● A hajtások sűrűn bársonyosan szőrösek Rh. typhina
Ailanthus, Rhus és Koelreuteria habitus
Rhus typhina (Rh. hirta) – Valódi ecetfa, ecetszömörce
3–5méter magas, gyökérsarjakkal terjedő tövű bokor vagy kis fa. Levelei nagyok, páratlanul szárnyaltak, a
hajtások és a vesszők sötétbarnán bársonyos szőrösek. Lombja ősszel intenzív lilásvörösre színeződik. Virágai
kétlakiak, zöldessárgák, szőrös bugát alkotnak. Sötétvörös szőrű terméscsomói júliustól a tél végéig díszítenek.
Hazája Észak-Amerika keleti része, ahol a mi cserszömörcénkhez hasonló termőhelyeken él. Szárazságtűrő,
fényigényes. Nagy foltokba telepítsük, mert erősen terjed. Ha a nyílt gyepfelületbe szoliterként ültetik, alacsony,
görbe ágú fává nő. (Ilyen helyen a sarjait rendszeresen lekaszálják, így nem tud terjedni.) Erősen kötött vagy
nyirkos talajra nem való.
– – ’Dissecta’ –Az alapfajnál kedveltebb fajta, mélyen szeldelt levélkékkel.
Rhus glabra – Hamvas szömörce
Az előző fajnál valamivel alacsonyabbra növő, egyébként igen hasonló megjelenésű és díszt adó, sarjadzó
bokor. Hajtásai kopaszak, liláshamvasak. Ritkábban telepítik, mint a Rh. typhinat,mivel igényesebb: megkívánja
a normál kerti viszonyokat.
Hazája Észak-Amerika.
– – ’Laciniata’ – Szeldelt levélkéjű fajta.
A Rhus nemzetség szaporítása: Magvetés, gyökérdugványozás hidegágyba, tősarjak leválasztása.
4.1.36. Staphyleaceae – Hólyagfafélék

4.1.36.1. Staphylea – Hólyagfa
Staphylea pinnata – Mogyorós hólyagfa
cclviii
ismertetése
2–5méter magas, felálló ágú cserje, ágai jellegzetes, márványosan csíkozott kérgűek. Levelei páratlanul
szárnyaltak, 5–7levélkével. Krémfehér, kívül kissé pirosló, illatos virágai május–júniusban nyílnak. Termése
gömbösen felfújt, kétrekeszű tok.
Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon üde talajú tölgyesekben, sziklaerdőkben, ritkás
bükkösökben fordul elő. Jó árnyéktűrő, némi szárazságot még elviselő mezofiton. Elsősorban tömegcserjének
alkalmas.
Szaporítása: Magvetés ősszel vagy rétegezés után tavasszal a szabadba.
Staphylea és Koelreuteria levél
4.1.37. Sapindaceae – Szappanfafélék

4.1.37.1. Koelreuteria – Csörgőfa
Koelreuteria paniculata – Bugás csörgőfa
5–10 méteres, gömbölyded koronájú fa, páratlanul szárnyalt, nagy levelekkel. Sárga virágai nagy, végálló
bugákban június–júliusban nyílnak. Hólyagosan felfújt, háromrészes toktermése ugyancsak díszít.
Hazája Kelet-Ázsia. A szárazságot és a városi levegőt elég jól tűri, ezért különösen utcafának gyakran ültetik.
Szűkebb utcákban a villanyvezeték alatt is elfér.
Szaporítása: Magvetés érés után a szabadba.
4.1.38. Aceraceae – Juharfélék

4.1.38.1. Acer – Juhar
cclix
ismertetése
A juharok közül a fatermetűek tipikus előfutár fajok, a cserje vagy bokorfa termetűek pedig az erdő
peremrészeinek és alsóbb szintjeinek lakói valamely klimazonális övben. Az alább ismertetett fajok az A.
palmatum kivételével jól bírják klímánkat és talajainkat.
A fontosabb Acer fajok fajtáinak összehasonlítása a 7. táblázatban található.
1. ● A levelek egyszerűek 2.
●● A levelek páratlanul A. negundo

szárnyasan összetettek
2. ● A levelek 5 vagy több 3.

karéjúak, a levéllemez
hossza és szélessége közel
azonos
vagy 3 karéjúak, a
levéllemez 1,5-szer
hosszabb a szélességénél
3. ● A fiatal hajtás és a levél 4.

megtörve tejnedvet bocsát
ki
●● A fiatal hajtás és a levél 5.

tejnedvet nem tartalmaz
4. ● A levélkaréjok rövidek, A. campestre

tompák
●● A levélkaréjok A. platanoides
kihegyezettek,
mindegyiken több
kihegyezett, nagy fog van
5. ● A levelek legfeljebb a fél A.

levéllemez közepéig pseudoplatanus
karéjosak
●● A levelek a fél levéllemez 6.

felén túl is hasogatottak
6. ● A levél 5 hasábú, a A. saccharinum

középső hasáb 3 karéjú. A
fonák ezüstösfehér
●● A levél 5–7–11 hasábú, a A. palmatum

hasábok épek. A fonák
világoszöld
7. ● A levelek tagolatlanok A. tataricum

vagy csak gyengén
karéjosak
●● A levelek 3 karéjúak, a A. ginnala
cclx
ismertetése
középső erősen megnyúlt
Acer platanoides – Korai juhar
20–25 méteres, terebélyes koronájú fa. Levelei 5–(7) karéjúak, a karéjok kihegyezettek. Sárgászöld, elég
mutatós, enyhén illatos virágai lapos ernyőben áprilisban nyílnak.
Hazája Európa, a Kaukázus. Nálunk a jó vízellátású tölgyesekben és részben a bükkösök övében fordul elő
vadon. A szárazságot közepesen tűri, gyors növekedésű mezofiton. Szép törzset nevel, ezért gyakran ültetik
utcai sorfának. Erre a célra azonban csak a kis járműforgalmú területeken alkalmas, mert a füstgázokat és a
sózást elég rosszul tűri.
Piros levelű fajták
– – ’Crimson King’, ’Royal Red’ – Levelei kihajtástól a lombhullásig

sötétvörösek, tompa fényűek.
– – ’Deborah’ – Széles kúpkoronát nevel, átmenő sudárral és ferdén felálló

oldalágakkal. Levelei tavasszal piroslóan márványozottak, később
megzöldülnek.
– – ’Faassen’s Black’ – Levelei a kihajtástól a lombhullásig fénylő feketésvörösek.
– – ’Schwedleri’ – Levelei kihajtáskor vörösek, a nyár derekára visszazöldülnek.
Egyéb fajták
– – ’Cleveland’, ’Emerald Queen’ – Új amerikai fajták, nyílegyenes törzzsel,

egészséges, sötétzöld lombbal, tömött koronával és „átmenő” sudárral.
– – ’Columnare’, ’Olmsted’ – Karcsú oszlop, felfelé törő, rövid, zömök

oldalágakkal.
– – ’Drummondii’ – A levelek fehér vagy sárga szegélyűek. Érzékeny,

páraigényes fajta.
– – ’Globosum’ – Lapos, tömött gömbkoronát nevel. (Koronába oltják.)
– – ’Summershade’ – Gyors növekedésű, terebélyes koronájú.
– – ’Superform’ – Nagy termetű, formás koronájú, gyors növekedésű fajta.
Az Acer platanoides fajták összehasonlítása a 7. táblázat után található.
Acer campestre – Mezei juhar
10–20 méterre megnövő, többnyire görbe törzsű fa, tömött, gömbölyded koronával. Vesszői fiatal korban néha
vastagon paralécesek (f. suberosum). Levelei 3–5 karéjúak, tompa csúcsúak, ép szélűek. Sárgászöld virágai
lombfakadáskor nyílnak. A termésszárnyak majdnem vízszintesen állnak.
Hazája Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon az ártéri erdőktől a karsztbokorerdőkig majd minden

erdőtársulásban elegyfaként előforduló, igen tág ökológiai amplitudójú növény. A szárazságot és a szennyezett
levegőt jól tűri, némi sziket is elvisel. Alkalmas ezért extrém parkokba vagy nagyvárosokban, ipartelepek
környékén utcafásításra. Hátránya, hogy lassan nő és rossz törzsnevelő. Jól metszhető, szép, magas sövény
alakítható ki belőle.
cclxi
ismertetése
– – ’Elsrijk’ – Tömött tojásdad koronájú.
– – ’Nana’ – Bokor termetű: magas törzsre oltva torz gömbkoronát nevel.
– – ’Queen Elizabeth’, ’Zentai’ – Nyílegyenes törzset, felálló koronát nevelő

fajták, jó utcai sorfák.
Az Acer campestre fajták összehasonlítása a 7. táblázat után található.
Acer levéltípusok
Acer pseudoplatanus – Hegyi juhar
20–30méterre megnövő fa, széles, boltozatos koronával. Kérge pikkelyes. 5karéjú leveleinek széle
szabálytalanul fűrészes. Zöldes színű virágai lombfakadás után hosszú, lecsüngő fürtben nyílnak. A
termésszárnyak egymással hegyesszöget zárnak be. A mag a termésrekeszből erősen kidomborodik.
Hazája Közép-Európától Kis-Ázsia hegyvidékeiig és a Kaukázusig terjed. Nálunk üde talajú, hegyvidéki
erdőkben (bükkösök, gyertyános-tölgyesek, szurdokerdők) él vadon.
Megfelelő helyen szép park- és utcafa, mert jó törzset nevel és gyorsan nő. Az A.platanoidesnél valamivel
edzettebb, de ez sem kimondottan nagyvárosi utcákra való.
cclxii
ismertetése
– – ’Erectum’ – Levágott végű, keskeny kúp alakú koronát nevel.
– – ’Leopoldii’ – A levelek kihajtáskor sárgásak, később sűrűn fehéren vagy sárgán

pontozottak. Kényes, páraigényes fajta.
– – ’Purpurascens’ – A levél felül tompa sötétzöld, a fonákán liláspiros.
– – ’Rotterdam’, ’Negenia’ – Új nyugat-európai fajták, egészséges lombbal és

széles kúpkoronával.
Megjegyzés: Az új (nyugat-európai vagy amerikai) fajták előnye az egyöntetű, nem túl feltűnő, de szabályos
forma, egységes lombozat, jó koronafelépítés (átmenő sudár), a faiskolákban pedig a gyors növekedés, jó
törzsnevelés.
Az Acer pseudoplatanus fajták összehasonlítása a 7. táblázat után található.
Acer saccharinum (A.dasycarpum) – Ezüst juhar
20–30méterre növő fa, széles gúla alakú koronával. Levelei mélyen ötkaréjosak, a fonákuk ezüstös, ősszel
bíborpirosra színeződnek. Jelentéktelen barnás virágcsomói február–márciusban nyílnak, kétlakiak vagy néha
egylakiak. Termése már júniusban megérik, lehull és azonnal csírázik.
Hazája Észak-Amerika délkeleti része. A nedves, nyirkos helyeket szereti, de normál viszonyok közt is igen jól
fejlődik, ha a talaj nem túl meszes vagy szikes. A Populus fajokhoz hasonlóan igen gyorsan nő, de hamar el is
öregszik. Ágai törékenyek, balesetveszélyesek, törzse a szélnyomástól elferdülhet. Ezért elsősorban parkfának
alkalmas.
– – ’Pyramidale’ – Kezdetben széles oszlop, később fokozatosan szétnyílik, és kúp

alakúvá válik.
– – ’Laciniatum Wieri’ (’Wieri’) –Tavaszi levelei még csak mélyen karéjosak, a

nyáriak már majdnem a főérig szeldeltek, a szeletek gyakran egészen
keskenyek és erősen tagoltak. Gyors növekedésű fajta, ívesen lehajló, vékony
ágakkal.
Acer negundo – Kőrislevelű juhar, zöld juhar
10–20méter magas, széles koronájú fa, többnyire ferde törzzsel. Zöld vagy lilásbarnás, sima héjú vesszőiről
télen is könnyen felismerhető. Levelei páratlanul szárnyaltan összetettek. Virágai kétlakiak, szirom nélküliek;
sárgászöld, laza csomókban a lombfakadás előtt, március–áprilisban nyílnak.
Hazája Észak-Amerika. Nálunk ültetve és mint ruderális gyomfa elvadulva is csaknem mindenhol megtalálható.
A nyirkos talajokat kedveli, a Duna és Tisza árterén kivadulva él. A közepesen száraz területeken is megél, ilyen
helyen azonban – különösen, ha a levegő szennyezett – lombját hamar elhullatja. Gyorsan növekszik és hamar
termőre fordul. Rengeteg magjával erősen gyomosít. E sok hátránya miatt utcafásításra nem ajánlható, parkba is
csak módjával ültessük.
cclxiii
ismertetése
Acer habitusok
– – ’Auratum’ (’Odessanum’) – Fajták közül ez a gyors növekedésű, körülbelül a

nyár közepéig aranysárga levelű a legedzettebb, bár ez is valamivel igényesebb,
mint az alapfaj. Magról mintegy 50%-ban ad sárga lombú populációt.
cclxiv
ismertetése
Több egyéb, sárga vagy fehértarka levelű A. negundo fajta is forgalomban van (’Aureovariegatum’,
’Argenteolimbatum’ stb.). Ezek valamennyien páraigényesek, száraz klímában védett, félárnyékos helyre
valók, mert leveleik a napon megperzselődnek.
– – ’Flamingo’ – Napjaink legdivatosabb zöldjuhar fajtája. Levelei fehértarkák, a

növekvő hajtásokon rózsaszín árnyalattal. Viszonylag gyenge növésű: 6–8
méteres fává fejlődik.
Acer tataricum – Tatár juhar, feketegyűrű-juhar
5–10 méteres, többnyire többtörzsű bokorfa, ellapuló koronával. Levelei hosszúkás tojásdadok, nem vagy csak
alig karéjosak. Őszi lombszíne sárga vagy piros. Krémfehér virágai jóval a kihajtás után május–júniusban, rövid,
felálló bugában nyílnak. Egyes példányok termése nyáron élénkpiros színű.
Hazája Délkelet-Európától Kis-Ázsiáig terjed. Nálunk a nem túl száraz, melegkedvelő tölgyesekben fordul elő,
mint második és harmadik koronaszintet alkotó faj. A szárazságot közepesen, az árnyékot elég jól tűri.
Acer ginnala – Mandzsu juhar
Az A. tataricumhozhasonló megjelenésű, de a levelei (legalábbis többségükben) határozottan háromkaréjosak.
Hazája Kelet-Ázsia. Felhasználása az előző fajéval azonos. Valamivel igényesebb, de intenzív lilásvörös őszi
lombszíne miatt díszítőértéke is nagyobb. Egy törzsre nevelve szűk utcák fásítására is alkalmas.
Acer ginnala
Acer palmatum – Japán juhar
3–4 méter magas, vékony vesszejű bokor vagy ernyős koronájú miniatűr fa, jellegzetes tenyeresen karéjos
levelekkel.
Hazája Japán, Korea, ahol az üde és savanyú talajú erdők aljnövénye. Finom rajzolatú leveleivel, őszi mélyvörös
lombszínével az egyik legszebb szoliter cserje. Pára- és vízigényes, árnyéktűrő, mészérzékeny.
cclxv
ismertetése
Acer levéltípusok
Rengeteg fajtája és alakja van. Ezek nagy része eredeti japán vagy nyugat-európai szelekció, és oltják vagy
zölddugványozzák, másokat magról szaporítva latin gyűjtőneveken forgalmazzák. Nálunk egyelőre inkább ez
utóbbiakkal találkozhatunk:
cclxvi
ismertetése
– – ’Atropurpureum’ – A levelek mélyen ötkaréjosak, a kihajtástól a lombhullásig

sötétvörös színűek.
– – var. dissectum – Levelei a közepükig szeldeltek, az egyes szeletek szárnyasan

bemetszettek. Lassú növekedésű.
– – ’Ornatum’ – A levelek az előző fajtához hasonlóan szeldeltek, de sötétvörös

színűek.
– – ’Garnet’ – Levelei mélyen, szinte a levélvállig szeldeltek, az egyes karéjok

szintén mélyen hasogatottak. Színük folyamatosan barnásvörös, ősszel
kárminpiros.
Az Acer nemzetség szaporítása: az alapfajokat magvetéssel szaporítjuk. Júniusban az érés után azonnal el kell
vetni az A. saccharinum magját, mert csíraképességét hamar elveszíti. A többi faj magját ősszel vagy rétegezés
után a tavasszal vetjük a szabadba. Elfekvésre hajlamosak az A.campestre és az A. tataricum magjai. A fajtákat
az alapfaj magoncaira szemzik. Az A.palmatum fajtáit üvegházban oltják, némelyiket pedig zöld dugványról
szaporítják. Az egyes típusok (piros, szeldelt, sárga) tulajdonságaikat magról is elég jól örökítik.
4.1.39. Hippocastanaceae – Vadgesztenyefélék

4.1.39.1. Aesculus – Vadgesztenye
1. ● 2–3m magas, terjedő tövű cserje Ae. parviflora
●● Magasabb fa 2.
2. ● A levélkék a felső harmadukban a legszélesebbek. A Ae. hippocastanum

virágok fehérek
●● A levélkék középen a legszélesebbek. A virágok Ae. × carnea

húspirosak vagy rózsaszínűek
cclxvii
ismertetése
Aesculus habitusok
cclxviii
ismertetése
Aesculus levéltípusok
Aesculus hippocastanum – Közönséges vadgesztenye
cclxix
ismertetése
16–20 m-es fa. A tenyeresen összetett levél egyes levélkéi a felső harmadukban a legszélesebbek. A rügyek
enyvesek. Keskeny, boltozatos koronájával, ívesen lehajló ágaival, májusban nyíló nagy, kúpos, fehér
virágbugáival az egyik legszebb fa.
Hazája a Balkán és Kis-Ázsia. Régen, a lovas kocsik és a mainál lényegesen szellősebb beépítettség korában
utcafásításra is előszeretettel használták (pl. Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor). Erre a célra ma már legfeljebb
kisvárosokban, jó talaj- és nedvességviszonyok közt alkalmas. Nem bírja ugyanis a nagyvárosok száraz, meleg
klímáját, és a levegőszennyeződésre, különösen pedig a sózásra igen érzékeny. Ilyen helyen sokszor már
júliusban leszárad a lombja, majd a rügyeket megtámadó atkák szívogatásától ősszel újra kihajt. Forgalmas utak
mentén ősszel a gyerekek által gyűjtött termése baleset forrása lehet. Mindezek miatt elsősorban parkfának
alkalmas. Lombkoronája alatt, akárcsak a többi Aesculus faj alatt, minden más növény kipusztul, részben a mély
beárnyékolás és az esőárnyékolás miatt, részben pedig a lehullott levelekből kioldódó mérgező anyagok hatására
(allelopátia). (Megoldások: az oldalágak enyhe felmetszése, a fa alatt rendszeres öntözés, ősszel a lehullott lomb
eltávolítása.) Újabban a vadgesztenyelevél-aknázómoly tömeges lombhullást okoz.
– – ’Baumannii’ – Telt virágú fajta. Nem ad sokkal jelentősebb díszt az alapfajnál,

de nem hoz termést.
Aesculus × carnea (Ae. × rubicunda) – Piros vadgesztenye
(Ae. hippocastanum × Ae. pavia)
15–18 méteres, gömbölyded koronájú fa. A levélkék középen a legszélesebbek, erősen hullámos szélűek. A
rügyek csak kissé enyvesek. Virágai húspirosak, termése ritkásan tüskés. Mezofiton. Lombja valamivel
edzettebb, mint az Ae. hippocastanumé,de városfásításra azért ez a faj sem alkalmas, bár a vadgesztenyelevél-
aknázómoly nem, vagy csak alig károsítja.
– – ’Briotii’ – Intenzív piros virágú.
Aesculus parviflora – Cserjés vadgesztenye
2–3 méter magas, gyökérsarjakkal erősen terjedő cserje. Levélkéi visszáslándzsásak. Fehéres virágai a többi
vadgesztenyétől eltérően a nyár második felében nyílnak.
Hazája Észak-Amerika keleti része. Nedves, nyirkos talajt kedvel, de normál kerti viszonyok közé is telepíthető.
Nincs mindig faiskolai forgalomban.
Az Aesculus nemzetség szaporítása: A tiszta fajokat magvetéssel szaporítják. Magját – a tölgyéhez hasonlóan –
a lombtakaró alatt kell tárolni, és tavasszal a szabadba elvetni. Az Ae. parviflora gyökérdugványozással vagy
tősarjakkal könnyen szaporítható. A hibrideket és fajtákat Ae. hippocastanum magoncokra oltják télen
üvegházban vagy szemzik (pajzsos szemzéssel) a nyár közepén.
4.1.40. Cornaceae – Somfélék

4.1.40.1. Cornus – Som
A nemzetség képviselői különböző erdőtársulások szegély-, esetleg aljnövényei. A parképítés a kis virágúakat
főképp tömegcserjeként alkalmazza őket, napon vagy félárnyékban, míg a nagy virágzatúak szoliterként
mutatnak a legjobban.
I. A virágzat körül nincs fellevél (kis virágú somok)
1. ● A levelek szórt állásúak C. controversa
●● A levelek keresztben átellenesek 2.
2. ● A levelek fonákán az érzugok fehér szakállszőrösek. A C. mas
cclxx
ismertetése
sárga virágok lombfakadás előtt nyílnak
●● A levelek fonákán az érzugok nem szakállszőrösek. A 3.

fehér virágok lombfakadás után nyílnak
3. ● A levelek a fonákon berzedten szőrösek, a termés C. sanguinea

fekete
●● A levelek ± kopaszok, a termés fehér 4.
4. ● Legyökeresedő szárú, terjedő tövű cserje C. stolonifera
●● A vesszők, ágak nem gyökeresednek le C. alba
II. A virágzatot 4 nagy, fehér fellevél veszi körül (nagy virágzatú somok)
5. ● A fellevél kicsípett csúcsú C. florida
●● A fellevél kihegyezett csúcsú C. kousa
1. KIS VIRÁGÚ SOMOK
Cornus mas – Húsos som
4–6 méter magasra növő bokor vagy idős korára kisebb fa. Zöldespirosas vesszőiről, gömb alakú virágrügyeiről
télen is könnyen felismerhető. Levelei alul az érzugokban fehéren szakállszőrösek. Apró, sárga virágai igen
korán, gyakran már februárban kinyílnak, ősszel érő piros termése kellemes savanykás ízű.
Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon száraz tölgyesekben, karszterdőkben, bokros déli lejtőkön
fordul elő. Szárazságtűrő faj, nyírott sövény nevelésére is alkalmas.
Cornus sanguinea – Veresgyűrűsom
3–4 méter magas, terjedő tövű cserje. Vesszői barnászöldek, a napos oldalon piroslók. Levelei a C. mas
leveleihez igen hasonlóak, de fonákukon az érzugokban nincsenek szőrcsomók. Fehér virágai lapos álernyőkben
május–júniusban nyílnak, termése apró, fekete.
Hazája Európa. Nálunk lombos erdőkben vagy cserjésekben majd mindenütt előfordul az ártéri erdőktől a
karsztbokorerdőkig, ahol különböző ökotípusai alakultak ki. Felhasználása ennek megfelelően történhet. Mivel
terjedő tövű, rézsűk megkötésére is alkalmas.
Cornus alba – Fehér som
2–3 méteres, terebélyes cserje. Ágai általában nem gyökeresednek le, sarjakat sem hoz. Kékes- vagy fehéreszöld
fonákú levelei a veresgyűrűsoménál nagyobbak, és ernyőszerű, fehér virágzatai annál 1–2héttel később nyílnak.
Termése fehér vagy kékesfehér.
Hazája Szibéria, Mandzsúria, Észak-Korea. Kertben a kisebb szárazságot, de a nyirkos talajt is elviseli. Csillogó
piros vesszői szép téli díszt adnak. Jól bírja a városklímát és gyorsabban nő, mint a két hazai Cornus faj.
– – ’Elegantissima’, ’Sibirica Variegata’, ’Argenteomarginata’ (’Variegata’) –

Levelei fehér szegélyűek, néha fehér foltosak.
– – ’Kesselringii’ – Vesszői télen csokoládébarnák.
– – ’Sibirica’ – Vesszői fénylő korallpirosak.
cclxxi
ismertetése
– – ’Spaethii’ (’Gouchaultii’) – Levelei a kihajtáskor bronzosak, később széles

sárga szegélyűek, illetve foltosak.
Cornus fajok
– – ’Westonbirt’ – Az irodalom szerint azonos a ’Sibirica’-val, valójában annak

javított változata, még élénkebb vesszőszínnel és erőteljesebb növekedéssel. A
tarka levelű fajták a zöld levelűeknél gyengébb növekedésűek és igényesebbek.
Cornus stolonifera – Tarackos som
Az előző fajra annyira hasonlít, hogy magoncait és azok vegetatív szaporulatát gyakran – tévesen – C.alba
néven hozzák forgalomba. Legfeltűnőbb különbség, hogy vesszői-ágai földre hajlanak és legyökeresednek, a
legalsó ágak pedig néha az avar alatt vízszintesen kúszva, tarackszerűen terjednek tovább.
Hazája Észak-Amerika keleti része.
– – ’Flaviramea’ – Sárgászöld vesszőjű; a tompa piros vesszőjű alapfajnál

népszerűbb. Normál kerti viszonyok közé vagy nyirkos talajra való.
– – ’Kelseyi’ – Törpe növésű fajta: alig félméteres, lapított gömb alakú bokorrá nő,
vékony korallpiros vesszőkkel. Házikertbe vagy igényes parkba való, levelei
foltosodást okozó gombás betegségre érzékenyek.
2. NAGY VIRÁGZATÚ SOMOK
A csoport képviselőinek virágai ugyancsak aprók, de a virágcsomókat négy hatalmas sziromszerű fellevél veszi
körül, amelynek színe többnyire fehér, a szelektált fajtáknál néha rózsaszín vagy piros.
Cornus florida – Virágos som
3–5 m magas cserje, hazájában kisebb fa. Matt zöld levelei őszre skarlátvörösre színeződnek. Kicsi, zöldesfehér
vagy sárgás virágai 10–12 mm-es fejecskékben májusban nyílnak.
cclxxii
ismertetése
Cornus florida
cclxxiii
ismertetése
Cornus, Aucuba és Hedera levéltípusok
A gömbölyded virágzatot kereszt alakban 4 kicsípett csúcsú, 4–5 cm-es, fehér fellevél övezi. 1 cm-es termése
skarlátvörös, tojás alakú.
cclxxiv
ismertetése
Hazája Észak-Amerika. Humuszos, üde, lehetőleg mészmentes talajba, párás klímába, világos vagy félárnyékos
helyre ültessük.
Cornus kousa – Csillagsom
Az előző fajhoz hasonló megjelenésű és igényű, de nagyobbra nő, a fehér fellevelek kihegyezett csúcsúak, és a
hosszú kocsányú, gömbölyded termése sötétrózsaszínű. Hazája Japán, Korea.
3. FATERMETŰ SOM
Cornus controversa – Emeleteságú som
5–6 m-es cserje, vagy annál jóval magasabbra növő fa, emeletesen elrendezett, vízszintes oldalágakkal. Szórt
állású, nagy levelei ősszel vörösek. Apró, fehér virágai felálló, 6–12 cm-es bogernyőkben júniusban nyílnak.
Termése kékesfekete.
Hazája Japán, Kína. Igénye a C. floridaéval megegyezik. Szabad állásba ültessük.
A Cornus nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítják, rétegezés után tavasszal. A

C.mastajánlatos egy teljes évig rétegezni, mert elfekszik. A fajták zölddugványozással, a C.alba és C.
stolonifera fásdugványozással is szaporítható. A „nagy virágú” somok ritkán és kevés magot hoznak,
dugványról nehezen erednek. Igényességük és mészérzékenységük mellett a nehézkes szaporítás a fő oka a
kismérvű elterjedtségüknek.
4.1.41. Aucubaceae – Babérsomfélék

4.1.41.1. Aucuba – Babérsom
Aucuba japonica – Japán babérsom
1–2 m magas, vastag, zöld ágú, örökzöld cserje. Keresztben átellenes, ritkásan, durván fogazott levelei fényes
élénkzöldek. Kétlaki növény. Apró, barnászöld virágai a tél végén nyílnak. A nőivarúak piros húsú termése
ősszel érik és a következő év tavaszáig (az új virágok nyílásáig) díszít.
Hazája Japán. Nálunk elsősorban mint hidegházi cserepes dísznövény ismert, és csak másodsorban mint
szabadba is kiültethető cserje. Páraigényes, mezofiton. Árnyékvédelmet kapjon és lombtakarással teleltessük,
mert télen levelei vagy az egész növény is elfagyhat.
– – ’Longifolia’ – Levelei hosszúak és keskenyek.
– – ’Picturata’ – A levéllemez közepén nagy, hosszúkás, aranysárga folt található.
– – ’Variegata’ (’Maculata’, ’Punctata’) – Levelei sűrűn sárgafoltosak, a foltok

aprók és egyenlőtlen nagyságúak. A tőalaknál gyakrabban felhasznált, erőteljes
növekedésű, nagy levelű. Érdekes módon valamivel jobban elviseli a
páraszegény levegőt, mint az alapfaj. Többnyire porzós virágot hoz.
– – ’Crotonifolia’, ’Marmorata’ – A ’Variegata’-hoz hasonlóan sárgafoltos levelű

fajták, de nőivarúak: ősztől tavaszig a tarka levelek tövében megjelenő piros
termésükkel is díszítenek.
Szaporítása: félfás dugványozás augusztustól októberig hidegágyban vagy január–februárban üvegházban.

Magvetés lehetséges, de nem szokásos.
4.1.42. Araliaceae – Borostyánfélék

4.1.42.1. Hedera – Borostyán
1. ● A vegetatív hajtás levelei 10–20 cm-esek, nem H. colchica
cclxxv
ismertetése
karéjosak
●● A vegetatív hajtás levelei 4–10 cm-esek, 3–5 karéjúak 2.
2. ● A vegetatív hajtás levelei kupolásan karéjosak. A H. hibernica

virágzó hajtás levelei szíves vállúak
●● A vegetatív hajtás levelei hegyes karéjúak. A virágzó H. helix

hajtás levelei ékvállúak
Hedera helix – Közönséges borostyán
A borostyán a heterofilia klasszikus esete. Az ötkaréjos levelű, fiatalkori, meddő alak a földön kúszva sűrű,
örökzöld gyepet alkot, és többnyire árnyékban él. A fák koronájába, sziklára vagy falra léggyökerekkel
felkapaszkodva fokozatosan alakul át ékvállú rombos tojásdad levelű, zömök hajtású, időskori alakká. Ez hozza
ősszel, szeptember-októberben a gömbös ernyőkben álló, zöldessárga virágokat, a borsó nagyságú, fekete
termés tavasszal érik.
Hazája Európa, a Kaukázus. Magyarországon az Alföld kivételével erdőkben gyakori. Igen széles ökológiai
határok közt alkalmazható: árnyékos vagy félárnyékos fekvésben a szélsőségesen száraz vagy szélsőségesen
nyirkos talajok kivételével jóformán mindenhol megél. Árnyéki gyeppótlónak tömegesen ültetik: hamar sűrű
borítást ad. Rendszeres öntözés mellett napon is jól fejlődik, itt azonban nagyon gyomosodik. Kőedényekben is
nevelhető. Alkalmas északi falak vagy idős fák törzsének befuttatására.
– – ’Arborescens’ – A vegetatív szaporítással rögzített időskori alakok gyűjtőneve,

amelyek torz, gömbölyded, örökzöld bokorrá fejlődnek. Fényigényes.
Árnyékban visszaalakul a kúszó, meddő alakká.
– – ’Balkon’ – Tömött gyepet alkotó, sokszorosan elágazó hajtásrendszerű, magyar

fajta. Balkonládába kiváló, de gyeppótlónak is igen jó.
– – ’Glacier’ – Közepes méretű leveleinek alapszíne szürkészöld, a széle felé ezüst

színű és fehér foltokkal. Télálló.
– – ’Ivalace’ – Fodros szélű, élénkzöld levelei közepes méretűek. Rövid ízközű,

kompakt fajta.
– – ’Perint’ – A ’Balkon’ fajtánál valamivel lazább és gyorsabb növekedésű

magyar fajta.
– – ’Woerner’ – Fagytűrő és gyors növésű, északnyugat-európai fajta, kerekded

levelekkel és feltűnő, fehéres levélerekkel.
A borostyán sok levélváltozatát mint hidegházi cserepes ámpolnanövényt is szaporítják. Ezek közül a zöld
levelűek a szabadba is ültethetők, pl. ’Pedata’, ’Sagittifolia’, de igényesebbek az alapfajnál. A tarka levelű
fajták, mint szabadföldi növények, esetleg házikertben vagy gyűjteményekben jöhetnek számításba. Egy részük
fagyérzékeny, ezért télire lombbal kell takarni őket. A ’Goldheart’ fajta a fagytűrők közé tartozik, levelei
viszonylag aprók, középen széles, fénylő, szabálytalan, aranysárga folttal. Függőleges felületek befuttatására
való, talajtakarónak kevésbé alkalmas. Hajlamos zöld levelű hajtásokat hozni.
Hedera hibernica (H. helix var. hibernica) – Ír borostyán
Gyors növekedésű faj, kupolásan széles karéjú, kevésbé feltűnő (világoszöld) erezetű levelekkel. Az időskori
hajtás levelei szív alakúak, szíves vállúak. Igényesebb, mint a nálunk honos közönséges borostyán.
Hazája Írország. Magyarországon egyre jobban terjed. Talajtakarónak, falak befuttatására ültetik.
Hedera colchica – Kolchiszi borostyán
cclxxvi
ismertetése
Talajon elfekvő hajtású, később léggyökerekkel magasra kapaszkodó, örökzöld cserje. Nagy, széles tojásdad
levelei többnyire ép szélűek, néha sekélyen távol fogazottak, szíves vállúak, szétdörzsölve zellerillatúak.
Kékesfekete termései a közönséges borostyánénál nagyobbak.
Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia, a Kaukázus. Árnyékos, párás, védett helyet, üde talajt szeret. Kissé
fagyérzékeny. Igényeinek megfelelő körülmények között gyorsan nagy felületet befed.
– – ’Sulphur Heart’ – Levelei sárgatarkák.
A Hedera nemzetség szaporítása: A meddő alakot többnyire félfás hajtásdugványról szaporítjuk hidegágyban,
ritkábban magvetéssel, tavasszal. A termő alak félfás dugvánnyal szaporítható, de csak serkentőszerrel kezelve
gyökeresedik és lassú kezdeti növekedésű.
4.1.43. Aquifoliaceae – Magyalfélék

4.1.43.1. Ilex – Magyal
1. ● A hajtások zöldek, kopaszok I. aquifolium
●● A hajtások zöldes kékesvörösek, szőrösek I. × meserveae
Ilex aquifolium – Közönséges magyal
5–15 méter magasra növő, örökzöld cserje vagy tövétől ágas, keskeny kúp alakú fa. Fénylő, bőrszerű levelei
öblösen fodros szélűek, nagy, szúrós fogakkal. Az idős példányok ép szélű, tüskétlen leveleket hoznak. Apró,
fehér, illatos virágai kétlakiak, május–júniusban nyílnak. Élénkpiros termése tavaszig a növényen marad.
Hazája Észak-Afrikától Nyugat- és Dél-Európán keresztül Észak-Iránig terjed. Páraigényes faj, ezért elsősorban
a csapadékos nyugati országrészben alkalmazható. Az ország egyéb területein nagyobb parkokba,
árnyékvédelembe telepítsük.
– – ’Alaska’ – Kompakt növésű, viszonylag fagytűrő, dúsan termő, nőivarú fajta.
– – ’Angustifolia’ –Alig 3 cm-es levelei keskenyek, egyenletesen fogazott szélűek.

Igen lassú növésű fajta. Keskeny, tömött, kúp alakú koronát nevel.
Ilex aquifolium levéltípusok
– – ’Aureomarginata’, ’Argenteomarginata’ – Sárga- és fehértarka levelű fajták.
cclxxvii
ismertetése
Mint a többi tarka levelű, feltűnő díszt adnak, de lassú növekedésűek és igen
páraigényesek.
– – ’Ferox’ – A levél széle és a levél lapja is sűrűn apró tüskés.
– – ’J. C. van Tol’ – Hermafrodita virágú, ezért magánosan telepítve is igen

gazdagon termő klón. Levelei csaknem ép szélűek (1–2 foggal).
– – ’Golden van Tol’ – Mint az előző, de lombja sárgatarka, növekedése lassú.
Ilex × meserveae – Kékeslevelű magyal
(I. aquifolium × I. rugosa)
2–3,5 m magas, széles bokrú, örökzöld cserje. Fényes, sötét kékeszöld, 3–6 cm-es levelei nagy szúrós, elálló
fogúak. Kétlaki, apró virágai májusban nyílnak. A gömbölyded termések fényes élénkpirosak és tavaszig
megmaradnak.
Az USA-ban szelektálták. Az I. aquifoliumnálalacsonyabb és fagytűrőbb, ezért Európa-szerte, így nálunk is

terjedőben van. Sok fajtája ismert.
– – ’Blue Angel’ – Nővirágú, bőven termő. Kékes sötétzöld levelei az alapfajénál

nagyobbak, hullámosabbak. 1,5 m-es, lassú növekedésű.
– – ’Blue Prince’ – Hímivarú. Sűrű bokrú, fényes sötétzöld lombú. Az I. ×

meserveae fajták jó porzónövénye. Fagytűrő.
– – ’Blue Princess’ – Nőivarú. Bőven hozza sötétpiros termését. Levelei fénylő

kékes-, télen feketészöldek.
Szaporítása: Az Ilex aquifoliumot magvetéssel szaporítjuk (az érés után vagy rétegezést követően tavasszal,
hidegágyba). A hibrideket, fajtákat a nyár végén hidegágyba dugványozzuk, vagy télen növényházban,
melegtalpon gyökereztetjük.
Ilex levéltípusok
4.1.44. Celastraceae – Kecskerágófélék

4.1.44.1. Euonymus – Kecskerágó
Lombhullató vagy örökzöld cserjék. A nyár elején vagy közepén nyíló, apró virágaik nem mutatósak. A
nemzetség fajainak közös ökológiai tulajdonsága, hogy rosszul tűrik a szennyezett, füstgázos levegőt. Ilyen
helyen – különösen, ha ez száraz, meleg levegővel is párosul – elvesztik természetes ellenálló képességüket és a
cclxxviii
ismertetése
pajzstetvek tömegesen ellepik őket. Ennek következtében még jobban legyengülnek és idővel el is
pusztulhatnak. Nagyvárosi klímába ezért nem valók. Különösen érzékeny az E. japonicus. és az E.europaeus,
viszonylag ellenálló az E. fortunei var. radicans ellenálló az E. alatus.
Lombhullató kecskerágók levéltípusai
Örökzöld kecskerágók levéltípusai
1. ● A levelek szórt vagy örvös állásúak E. nanus
●● A levelek átellenesek 2.
cclxxix
ismertetése
2. ● A hajtások, vesszők sűrűn fekete bibircsesek E. verrucosus
●● A hajtások, vesszők simák vagy paralécesek 3.
3. ● A vesszőkön 2–5mm széles paralécek vannak E. alatus
●● A vesszőkön legfeljebb 1–2mm-es parás csíkok E. europaeus

találhatók
II. Örökzöld fajok
1. ● Felálló ágú cserje E. japonicus
●● Heverő vagy kapaszkodó szárú cserje E. fortunei
Euonymus verrucosus – Bibircses kecskerágó
1–2méter magas, vékony ágú cserje. Vesszői, ágai sűrűn, feketén bibircsesek. Lombja ősszel liláspirosra
színeződik. Liláspiros toktermései hamar kinyílnak.
Hazája Dél-Európától a Kaukázusig és Kis-Ázsiáig terjed. Nálunk elsősorban a középhegységi melegkedvelő

tölgyesekben, karsztbokorerdőkben fordul elő. Jó szárazság- és közepes árnyéktűrő, lassú növekedésű faj.
Euonymus europaeus – Csíkos kecskerágó
2–5méteres, felálló ágú bokor. Vesszői zöldek, négy, hosszanti irányban futó, barna paraléccel. Lombja ősszel
pirosra színeződik. Ősszel nagy tömegben fejlődő rózsaszín vagy piros termése szép díszt ad.
Hazája Európa, Nyugat-Ázsia. Nálunk erdős, bokros helyeken igen gyakori. Közepesen szárazságtűrő.
Euonymus alatus – Szárnyas kecskerágó
Lassan növő, 2–2,5méteres cserje, szétálló ágakkal. Vesszői látványosan széles paralécesek, lombja ősszel
világító liláspirosra színeződik. Közepesen szárazságtűrő, a pajzstetű (eddig) nem károsítja.
Hazája Északkelet-Ázsia, Kína.
– – ’Compactus’ – Csak 0,5–0,8m magasra nő.
Euonymus nanus – Törpe kecskerágó
Alacsony, vékony vesszejű cserje, keskeny, szálas levelekkel. Ágai a földre fekszenek és részben
legyökeresednek, de a végük 40–80cm magasan felhajlik. Érdekes, barnáspiros virágai május–júniusban
nyílnak, termése nagy, rózsaszínű, négybordás tok.
Hazája a Keleti-Kárpátok külső oldalától Nyugat-Kínáig terjed. Igényes és kényes faj. Száraz, napos helyen
kiritkul és könnyen elgyomosodik. Félárnyékban a leveleinek egy része zölden telel át.
– – var. turkestanicus(E. nanus var. koopmanii) – Azalapfajnál erősebb

növekedésű változat. Levelei valamivel szélesebbek, szélük nem begöngyölt.
cclxxx
ismertetése
Részben áttelelő vagy örökzöld lombú Euonymus fajok
2. ÖRÖKZÖLD FAJOK
Euonymus japonicus – Japán kecskerágó
Gyors növekedésű, 2–3 méter magas, dekoratív bokor, fénylő sötétzöld, visszás tojásdad levelekkel. Termése
halványpiros, lapított gömb alakú.
Hazája Japán. Jó viszonyok közé, védett, félárnyékos helyre ültessük. Szigorú teleken visszafagy, ezért, ha mód
van rá, ajánlatos télire betakarni.
A fajt hidegházi cserepes vagy dézsás növényként is igen gyakran termesztik. Sok szép tarka levelű fajtája van
(’Albomarginatus’, ’Aureomarginatus’, ’Ovatus Aureus’), ezek a tőfajnál is kényesebbek, házikertbe valók.
– – ’Microphyllus’ – Törpe növésű és kis levelű: 30 centiméter magasra nő,

hajtásai vékonyak, levelei alig 1 centiméteresek.
Euonymus fortunei – Kúszó kecskerágó
Levelei az előző faj leveleinél kisebbek, az erek mentén fehéresek. Igen változékony, viselkedése a borostyánéra
emlékeztet: fiatal korban legyökeresedő, sűrű gyepet alkot vagy a fák törzsére kapaszkodik, termést csak az
időskori, bokrosodó alakjai hoznak. Ezek levele általában szélesebb, merevebb.
Hazája Kína.
Magyarországon különösen a kúszó, fiatalkori alakjait ültetik félárnyékba vagy árnyékba, gyeppótlónak. Üde
talajt, párás klímát kíván. Tűző napra ne tegyük, mert télen a levelei lefagyhatnak. Alkalmas alacsony falak,
fatörzsek befuttatására.
Fiatalkori alakok
– – ’Blondy’ – Levelei merevek, hullámos felületűek, középen fénylő aranysárga
cclxxxi
ismertetése
folttal.
– – ’Coloratus’ – Erős növésű kúszó fajta. Levelei nyáron smaragdzöldek, télen

liláspiros árnyalatot kapnak.
– – Emerald’n Gold’ – Középerős növésű, kúszó fajta, levelei smaragdzöldek,

széles aranysárga szegéllyel.
– – ’Emerald Gaiety’ – Mint az előző, de a levelei fehér szegélyűek.
– – var. radicans – Elfekvő vagy léggyökerekkel kapaszkodó geográfiai változat.

Levelei kicsik, hosszúkásak, termést alig hoz. Hazája Japán. Nálunk
gyeppótlónak régebben ezt használták.
– – ’Sunspot’ – Levelei közepén nagy, hosszúkás, aranysárga folt található
– – ’Variegatus’ (’Gracilis) – Gyűjtőnév: ide sorolják a fehér vagy sárgástarka

levelű, elfekvő alakokat.
Megjegyzés: A felsorolt fajták egy idő után időskorivá alakulhatnak, egyre nagyobb levelekkel és néha virággal,
terüléssel.
Időskori alakok
– – ’Canadale Gold’ – 1–1,5 m magasra növő bokor, széles tojásdad (majdnem

kerek) levelekkel, melyek szélén széles aranysárga sáv található. Törzsre oltott
„törpefa” formájában is forgalmazzák.
– – ’Vegetus’ – Szabad állásban felálló ágú bokor, árnyékban, félárnyékban

felkúszik a környező tárgyakra. Levelei szélesen elliptikusak vagy tojásdadok,
alig feltűnő erezettel. Rendszeresen virágzik és terem. Hazája Japán.
Az Euonymus nemzetség szaporítása: Alombhullatókat többnyire magvetéssel szaporítják érés után. Az E. nanus
és az örökzöldek legelterjedtebb üzemi szaporításmódja a nyár végi félfás dugványozás.
4.1.45. Rhamnaceae – Bengefélék
1. ● Alevelek párosan átellenesek. A virág négytagú. Rhamnus

Rügypikkelyek vannak
●● A levelek szórt állásúak. A virág öttagú. A rügy Frangula

csupasz
4.1.45.1. Rhamnus – Benge
Rhamnus cathartica – Varjútövisbenge
6 méter magasra is megnövő, nagy bokor, idősebb korban esetleg többtörzses kis fa. Levelei átellenesek, a
hajtás többnyire tövisben végződik. Sárgászöld, jelentéktelen virágai május–júniusban nyílnak, fénylő, fekete,
bogyószerű bengetermése ősszel érik.
cclxxxii
ismertetése
Rhamnus levéltípusok
Hazája Eurázsia. Nálunk főleg melegkedvelő tölgyesekben fordul elő. A szárazságot közepesen tűri. Elsősorban
tájfásításra, extenzív parkokba vagy védőerdősávok lezárására való.
Szaporítása: Magvetés ősszel vagy rétegezés után tavasszal, szabadba.
4.1.45.2. Frangula – Kutyabenge
Frangula alnus (Rhamnus frangula) – Közönséges kutyabenge
2–3 méteres, tövistelen bokor vagy bokorfa, szórt állású, visszás tojásdad levelekkel. Zöldes, apró virágai
májustól júliusig folyamatosan nyílnak. Termése először piros, majd megfeketedik.
Hazája Észak-Afrikától Európán keresztül Nyugat-Ázsiáig terjed. Magyarországon nyirkos talajú

erdőtársulásokban vagy savanyú talajú tölgyesekben él vadon. Nedves, nyirkos helyekre, vízpartra alkalmas.
Szaporítása: Magvetés ősszel, érés után vagy rétegezve tavasszal a szabadba.
4.1.46. Vitaceae – Szőlőfélék

4.1.46.1. Parthenocissus – Vadszőlő
Elsősorban a lombjukkal díszítő, erőteljes növekedésű kúszó cserjék. Apró zöldes vagy zöldessárga virágaik a
nyár folyamán nyílnak, a termés kékesfekete.
1. ● A levelek egyszerűek, csak a magoncok legalsó levelei P. tricuspidata

3 levélkéjűek
●● A levelek 5 levélkéjűek 2.
2. ● A kacsok 5–8 ágúak, a végükön tapadókorong van P. quinquefolia
●● A kacsok 3–5 ágúak, a végükön tapadókorong nincs P. inserta
cclxxxiii
ismertetése
Parthenocissus levéltípusok
Parthenocissus tricuspidata – Repkényszőlő
Tapadókorongokkal 10–15 méter magasra kapaszkodó cserje. Világoszöld levelei jellegzetes háromkaréjúak,
ősszel fénylő narancs- vagy skarlátvörösre színeződnek. (A fiatal magoncok legalsó levelei hármasak, majd
széles tojásdadok.) Apró, sárgászöld virágai a levelek takarásában június–júliusban nyílnak. Borsónyi bogyói
hamvas kékesfeketék.
cclxxxiv
ismertetése
Hazája Kína, Japán.
– – ’Veitchii’ – Elterjedt fajta, nálunk az épületek, falak befuttatására

leggyakrabban alkalmazott vadszőlő. Ágainak többsége vízszintes irányban fut,
s a növény egy-egy függőleges hajtással szinte emeletenként halad egyre
feljebb. Napos fekvést, normál talajviszonyokat kíván. Árnyékos falra futtatva
időnként visszafagy.
Parthenocissus quinquefolia – Tapadó vadszőlő
10–15 méter magasra is felkúszó, tapadókorongokkal kapaszkodó cserje. Levelei tenyeresen osztottak, 5
levélkével, ősszel mély bíborpirosra színeződnek. Árnyékos vagy félárnyékos fekvésbe, jó vízellátású talajba
ültessük. Napos helyen viszonylag alacsony marad. Felhasználható északi falak, sziklák, fatörzsek befuttatására.
Mivel főleg függőleges irányban terjed, panelházak ablaktalan tűzfalainak eltakarására különösen alkalmas.
– – var. engelmannii – Gyakran ültetett változat, a típusénál kisebb és keskenyebb

levélkékkel.
Parthenocissus inserta – Közönséges vadszőlő
Lombja és termete az előző fajra hasonlít, de a kacsokon nincs tapadókorong és valamivel alacsonyabbra nő.
Tápdús, üde földbe, vagy víz közelébe, nyirkos talajra való. (Ártereken, patakok mentén nálunk is gyakran
kivadul.) Mivel kacsokkal kapaszkodik, csak támrendszerre futtatható.
Az előző fajjal együtt Észak-Amerikából származik.
A Parthenocissus nemzetség szaporítása: A magvetés lehetséges mód, de ritkán alkalmazzák. A P.quinquefolia

és a P.inserta fásdugvánnyal jól szaporítható. A P.tricuspidatat január–márciusban üvegházban oltják P.
quinquefolia vagy P. inserta gyökérdarabjaiba, gyökeres vagy sima fásdugványaira vagy magoncaira. A
’Veitchii’ fajta speciális magyar technológiával, hajtásdugványozással is gyökereztethető.
4.1.47. Elaeagnaceae – Ezüstfafélék
1. ● A levelek szálasak vagy keskeny lándzsásak. A Hippophaë

csészelevelek száma 2
●● A levelek lándzsásak vagy tojásdadok. A csészelevelek Elaeagnus

száma 4
4.1.47.1. Elaeagnus – Ezüstfa
1. ● A levelek fonáka csak ezüstös pikkelyszőrös. A termés E. augustifolia

lisztes húsú, ezüstös vagy barnás
●● A levelek ezüstös fonáka elszórtan barna pikkelyes. A E. umbellata

termés lédús, vörös
Elaeagnus angustifolia – Keskenylevelű ezüstfa
Kezdetben gyors növekedésű nagy bokor, ami idővel 5–15 méter magas, ferde törzsű fává nő. Ágai tövisesek, a
hajtások ezüstösek. Az alacsonyabb típusok gyakran gyökérsarjakkal terjednek. Hosszúkás vagy lándzsás levelei
felül fénytelen zöldek vagy fehéresek, a fonákon ezüstfehérek. Apró, bódító illatú, sárga virágai a levelek
hónaljában május–júniusban nyílnak. Termése ezüstös, majd idővel kissé megbarnuló, lisztes húsú csontár.
cclxxxv
ismertetése
Elaeagnus,Hippophaë és Periploca levelek
Hazája a Földközi-tenger környékétől Mongóliáig terjed. A tengerparti sós mocsarak, a közép-ázsiai

szoloncsákos szikes puszták pionír fája. Hasonló viszonyok között Magyarországon is meghonosodott és
kivadult: az Alföld mély fekvésű szikesein (Békéscsaba könnyékén) vagy a Velencei-tavat övező szikesedő,
nyirkos lapályokon. Erdősávok lezárására tömegesen ültetik. Erősen fényigényes, egyébként jóformán mindent
kibír: a sovány, száraz, homokos vagy köves talajt, a magas talajvizet, az erős sziket, a szennyezett levegőt.
Gyökerén mikroorganizmusok élnek, amelyek megkötik a levegő nitrogénjét. Kiváló várostűrése ellenére
utcafásításra sajnos nem alkalmas, mert törzse elhajlik vagy eldől. Jól metszhető, szép, magas élősövény
nevelhető belőle.
Elaeagnus umbellata – Pirostermésű ezüstfa
3–4 méteres, tövistelen vagy néha tövises ágú bokor, az előző fajnál kisebb és keskenyebb levelekkel. Sárga,
illatos virágai május–júniusban nyílnak. Ősszel apró, piros termései a vesszőket teljes hosszukban elborítják és
intenzív díszt adnak.
Hazája Kelet-Ázsia. Napos fekvést, közepes vízellátást és humuszos, lehetőleg savanyú talajt kedvel. A magas
mésztartalomra érzékeny.
Az Elaeagnus nemzetség szaporítása: Magvetés (rétegezés után) tavasszal a szabadba.
4.1.47.2. Hippophaë – Homoktövis
Hippophaë rhamnoides – Közönséges homoktövis
3–6 méter magas, gyökérsarjakkal terjedő, tövises ágú bokor vagy kis fa. Keskeny levelei felül szürkészöldek,
alul ezüstfehérek. Jelentéktelen, kétlaki virágai a lombfakadás előtt, áprilisban nyílnak. A nőpéldányokon
tömegesen fejlődő, fénylő narancssárga, bogyószerű, húsos csontártermése augusztustól díszít. Vitaminokban
gazdag, ezért mint gyümölcsnövényt is termesztik.
cclxxxvi
ismertetése
Hazája Európától Észak-Kínáig terjed. Hazánkban néhol a Dráva és a Duna árterén, folyó menti hordalékon
vagy homokon fordul elő. Védett! Laza, közepes vízellátású talajt, napos fekvést kíván. Ha a talajvizet eléri,
sovány futóhomokon is megél. Mivel terjedő tövű, nagy foltokba ültessük a hím- és nőpéldányokat vegyesen.
Szaporítása: Magvetés tavasszal, fás- vagy gyökérdugványozás.
4.1.48. Asclepiadaceae – Selyemkórófélék

4.1.48.1. Periploca – Fatekercs
Periploca graeca – Görögtekercs
Csavarodó szárával 10 –15 méterre is felkapaszkodó cserje. Sima, hengeres hajtásai tejnedvet tartalmaznak. 4–
10 cm-es, tojásdad vagy lándzsás levelei fénylő sötétzöldek, simák. Belül ibolyásbarna, kívül sárgászöld,
augusztusban nyíló virágai érdekesek, de nem túl mutatósak. Termése hosszú, hengeres, sokmagvú tüsző.
Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia, ahol a vizeket kísérő galériaerdők liánnövénye. Nyirkos talajt vagy legalább
normál, közepes víz- és tápanyagviszonyokat kíván. Ilyen helyen gyors növekedésű, pusztuló fák hatásos
eltakarására is alkalmas.
Szaporítása: fás-, esetleg zöIddugványozás.
cclxxxvii
ismertetése
Periploca graeca
4.1.49. Oleaceae – Olajfafélék
cclxxxviii
ismertetése
A család alább tárgyalt képviselői parkjainkban tömegesen ültetett fák vagy cserjék. Közepes igényű növények.
Gyors kezdeti növekedésűek. Sekélyen elhelyezkedő bojtos gyökérrendszerükkel jól bírják az átültetést, viszont
faiskolában a gyomirtó vegyszerekre érzékenyek.
1. ● A termés száraz falú 2.
●● A termés húsos 4.
2. ● A termés lependék (szárnyas) Fraxinus
●● A termés nem szárnyas 3.
3. ● A virágok sárgák. A hajtások üreges vagy rekeszes Forsythia

belűek
●● A virágok nem sárgák. A hajtások bele tömött, fehér Syringa
4. ● A levelek egyszerűek Ligustrum
●● A levelek összetettek Jasminum
4.1.49.1. Fraxinus – Kőris
Gyors növekedésű, középes vagy nagytermetű fák. Leveleik páratlanul szárnyasan összetettek. Hazájukban
valamely klímazonális öv előfutár fajai. A fontosabb Fraxinus fajok fajtáinak összehasonlítása a 9. táblázatban
található.
1. ● A rügy barna 3.
●● A rügy más színű 2.
2. ● A rügy fekete F. excelsior
●● A rügy szürke E. ornus
3. ● A hajtás és a levélgerinc szőrös E. pennsylvanica
●● A hajtás és a levélgerinc kopasz 4.
4. ● A levélkék tojásdad lándzsásak vagy tojásdadok, ép E. americana

szélűek
●● A levélkék keskeny lándzsásak, a szélük élesen E angustifolia

fűrészes subsp.pannonica
1. LOMBFAKADÁS ELŐTT NYÍLÓ, JELENTÉKTELEN VIRÁGÚ FAJOK
Fraxinus excelsior – Magas kőris
20–30 méter magas fa, fekete rügyekkel. Levelei 9–11 levélkéjűek, melyek széles lándzsásak vagy lándzsásak.
Virágtakaró nélküli, nem feltűnő virágai lombfakadás előtt, áprilisban nyílnak. Lependéktermésük 3–4,5 cm
hosszú.
cclxxxix
ismertetése
Hazája Európa, Nyugat-Ázsia. Nálunk hegyvidéken, hárs-kőris sziklaerdőben, bükkösökben, gyertyánosokban,

szurdokerdőkben él. Némi szárazságot még elvisel, a városi levegőre sem túl kényes. Szép törzset nevel és jól
tűri az átültetést. A kisebb járműforgalmú helyeken jó utcai sorfa. Lombja ősszel többnyire zölden hull le.
– – ’Aurea’ – Levelei kihajtáskor és augusztustól a lombhullásig világos

aranysárga színűek. Vesszői és fiatal ágai sárgák. Gyenge növekedésű.
– – ’Jaspidea’ – Hasonlít az ’Aurea’ fajtára, de erősebb növekedésű. Vesszői sárga

alapon zölddel sávozottak.
– – ’Diversifolia’ (F. e. f. heterophylla) – Levelei egyszerűek vagy néha hármasan

összetettek, koronája tömött tojásdad alakú.
– – ’Pendula’ – Ágai széles ívben lehajlanak. Nem igazi „szomorú” változat, mert
idős korára elég terebélyesre és magasra nő.
– – ’Heterophylla Pendula’ – Termete mint a ’Pendula’ fajtáé, de levelei

egyszerűek vagy hármasak.
A fentieken túl megjelentek már hazánkban az új nyugat-európai fajták is. Ilyenek például az ’Altena’, az
’Atlas’, az ’Eureka’ vagy a ’Westhof’s Glorie’, melyek értékét a gyors és erőteljes torzsnevelés, az „átmenő
sudár”, az egészséges, sötétzöld lombozat és az alapfajénál valamivel tömöttebb, egyöntetű koronaforma adja.
Többségük nem hoz termést.
A Fraxinus escelsior fajták összehasonlítása a 9. táblázat után található.
Elaeagnus, Fraxinus és Sambucus habitusok
Fraxinus angustifolia subsp. pannonica – Magyar kőris
(F. a. subsp. danubialis)
F. excelsiorhozhasonló termetű fa, de hajtásai és vesszői vékonyak, a levélkék feltűnően keskenyek (keskeny
lándzsásak). Rügyeik barnák.
ccxc
ismertetése
Hazája a Kárpát-medence síkságai, a Bécsi-medence, a Morvamező, Nyugat-Ukrajna. Nálunk síkvidéken, álló-

vagy folyóvizek mentén, ligeterdőkben vagy láperdőkben Qaercus roburral, Ulmus laevisszel,
Almusglutinosaval állományképző táj. Vizes talajt kedvel (a pangó vizet is bírja), de átlagos vízellátás mellett
megél, sőt némi szárazságot is elvisel. A városi klímát – meglepő módon – jól viseli. Lombja ősszel szépen
színeződik.
– – ’Raywood’ – A F.angustifolia alakkörből származó. Ausztráliában szelektált és

Angliában forgalomba hozott fajta. Tömött tojásdad koronát nevel, merev,
felálló oldalágakkal. Nem hoz termést és lombja ősszel fénylő liláspirosra
színeződik.
A Fraxinus angustifolia fajtákösszehasonlítása a 9. táblázat után található.
Fraxinus americana – Fehér kőris
20–30 méteres fa, rügyei ugyancsak rozsdabarna színűek, de a hajtások és vesszők normál vastagságúak, a
levélkék szélesek, tojásdad lándzsásak vagy elliptikusak. Hajtásai és a levélgerinc kopaszak.
Hazája Észak-Amerika. Sudár termetű, szép, fénylő barnásvörös vagy sárga őszi lombszínt adó faj. Jó
vízellátású vagy nyirkos talajra ültethető. Új amerikai fajtái, az ’Autumn Purple’ és az ’Urbanite’ még
kipróbálás alatt vannak. Előnyük az élénk őszi lombszín és a jó faiskolai növekedés.
A Fraxinus americana fajták összehasonlítása a 9. táblázat után található.
ccxci
ismertetése
Fraxinus levéltípusok
Fraxinus pennsylvanica – Amerikai kőris
Az előző fajnál valamivel alacsonyabbra (15–20 méterre) nő. Sudaras, széles koronájú, kissé lehajló ágú.
Hajtásai és a levélgerinc szőrösek. A vastag levélkék felül sötét-, a fonákon fehéreszöldek.
ccxcii
ismertetése
Hazája Észak-Amerika. Nálunk régebben elég elterjedten, ma már ritkábban használják erdősítésre a második-
harmadik koronaszintben. A Duna és a Tisza árterén kivadulva is megtalálható. Nyirkos, de üde talajra, mozgó
víz mellé való. A pangó vizet nem tűri. Szárazabb helyen, sőt gyenge sziken is megél, de itt kimondottan csúnya
lesz: lassan nő, hamar termőre fordul, s azután erősen gyomosít.
Az új amerikai és nyugat-európai fajták, mint a ’Patmore’ vagy a ’Zundert’, nálunk még az előzetes
elszaporítás és kipróbálás stádiumában vannak. Az alapfajtól a F. excelsior új fajtáinál felsorolt
tulajdonságokban különböznek, némelyikük lombja pedig ősszel szép pirosra színeződik. Mind a F. americana,
mind a F: pennsylvanica hátránya, hogy lombjuk két héttel korábban lehull, mint az európai kőriseké.
A Fraxinus pennsylvanica fajták összehasonlítása a 9. táblázat után található.
2. VIRÁGOS KŐRIS
Fraxinus ornus – Virágos kőris, mannakőris
8–10 méteres fa, jellegzetes gömbölyded vagy ernyőszerűen ellaposodó koronával. Rügyei szürkék (esetleg
kissé vörhenyesek), molyhosak. Lombja ősszel lilásvörösre vagy narancssárgára színeződik.
Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Nálunk karsztbokorerdőkben, meleg, sziklás-köves lejtőkön él vadon. A

legszárazságtűrőbb fák egyike, amely májusban a lombfakadás idején intenzív virágdíszt is ad. Napos, meleg
fekvést, laza talajt kedvel.
– – ’Mecsek’ – Magyar nemesítésű fajta, az első valódi gömbkőris: sűrű, szabályos

koronával és egészséges, mélyzöld lombozattal.
A Fraxinus nemzetség szaporítása: Magvetés érés után (a F. excelsior magja többnyire elfekszik). A fajtákat az
alapfaj magoncára szemzik a nyár végén vagy tavasszal oltják.
4.1.49.2. Forsythia – Aranycserje
Lombhullató cserjék, keresztben átellenes, többnyire egyszerű, ritkábban hármas levelekkel. Nagy, sárga
virágaik lombfakadás előtt a vesszők teljes hosszában március–áprilisban nyílnak. A párta 4 cimpájú. Termésük
2 kopáccsal nyíló, rövid, hegyes csúcsú tok. Rendkívül népszerű díszcserjék.
Nálunk három kelet-ázsiai alapfajjal és azok hibridjeivel találkozhatunk.
1. ● A hajtás belül üres, csak a csomóknál tömör E. suspensa
●● A hajtás az ízközökben belül rekeszes 2.
2. ● A hajtás belül a csomóknál tömör, az ízközökben F. × intermedia

rekeszes, néha üres. A levél a hosszúhajtásokon
többnyire hármas
●● A hajtás belül teljes hosszában rekeszes, a levél 3.

egyszerű
3. ● A hajtás hengeres, sárga. A levél széles tojásdad E. ovata
●● A hajtás négyélű, zöld. A levél lándzsás E. viridissima
Forsythia suspensa – Közönséges aranycserje
Az alapfajok közül eleinte ezt az aranycserjét ültették.
Két változata ismert:
ccxciii
ismertetése
– – var. fortunei – 3 m-es, erős növekedésű, felfelé törő ágú. Levelei a

hosszúhajtásokon többnyire hármasak vagy szárnyasan hasogatottak. Kicsi
virágai 1–2-esével állnak.
– – var. sieboldii – 2 m-re növő, vékony, lehajló, legyökeresedő vesszőjű. Levelei

mindig egyszerűek, nem tagoltak. Virágai többnyire egyesével állnak.
Hazája Kína. Mindkét változat kevés és kicsi virágot hoz, ezért ma már nem termesztik, de régi parkokban még
előfordul.
Forsythia viridissima – Zöldkérgű aranycserje
Ágai felállóak, levelei a hosszúhajtásokon is egyszerűek.
Hazája Kína. Késői virágzása és fagyérzékenysége miatt szorult vissza.
– – ’Weber’s Bronx’ – Törpe növésű, alig 60 cm magas.
Forsythia levéltípusok
Forsythia ovata – Koreai aranycserje
Alacsony (1–1,5 m) termetű, keveset, de korán virágzó cserje.
Hazája Korea. Fajtái a más fajokénál alacsonyabbak (1,5–2 m) és kb. 1 héttel korábban nyílnak.
– – ’Tetragold’ – Sötét okkersárga virágú, gazdagon nyílik.
ccxciv
ismertetése
Forsythia × intermedia – Hibrid aranycserje
(F. suspensa × F. viridissima)
A fajták a vad szülőfajoktól gazdagabb virágzásukkal különböznek. Ma ezeket ültetik a legelterjedtebben. 2–3
m magasra nőnek:
– – ’Beatrix Farrand’ – Tetraploid fajta: viszonylag kevés, de igen nagy,

okkersárga virágot és vaskos leveleket hoz.
– – ’Golden Tide’, ’Weekend’ – 1 m-re nőnek.
– – ’Lynwood’, ’Goldzauber’ – Virágaik sötét aranysárgák.
– – ’Minigold’ – 1,4–1,6 m magas, gömbölyded bokor.
– – ’Primulina’ – Kissé zöldes aranysárga virágú.
Az aranycserjék közepes igényű, sokhasznú növények, csaknem minden, nem túl száraz talajon szépen
díszlenek, napon vagy félárnyékban.
A Forsythia nemzetség szaporítása: Fás- vagy zölddugványozás.
4.1.49.3. Syringa – Orgona
1. ● A virágzat a vesszők oldatrügyeiből fejlődik 2.
●● A tövénél leveles virágzat a hajtás csúcsán fejlődik 3.
2. ● A levélváll szíves vagy levágott S. vulgaris
●● A levél ékvállú S. × chinensis
3. ● A levél 2–4cm-es S. meyeri
●● A levél 6–12cm hosszú S. josikaea
Syringa vulgaris – Közönséges orgona
3–7 méterre növő, tarackokkal terjedő tövű, nagy bokor, idővel kisebb fa. Felálló vesszőin csak a legfelső 1–
2,ritkán 3 rügypárból fejlődik virág, amely április végén, májusban nyílik. Az alapfaj orgonalila virágú, a kerti
fajták színe a hófehértől a feketés sötétliláig a legkülönbözőbb (még sárga is van közöttük), a virágok
egyszerűek vagy teltek.
Hazája a Balkánon van. Először a törökök ültették kertekbe, tőlük került a keresztény Európába. Török nevéből
(leilak) származik a lila szín neve sok európai nyelvben.
Az egyszerű virágúak akedveltebbek: sötétlila az ’Andenken an Ludwig Späth’ és a ’Negro’, fehér a ’Mme
Florent Stepman’.
A telt virágú fajták csapadékos időben hamar rozsdásodnak a sok apró szirom között megálló víztől. Fehér a
’Mme Lemoine’, lila a ’Charles Joly’.
Az alapfaj a szárazságot jól tűri, rézsűk megkötésére is alkalmas, mert tarackol. Száraz helyen, öntözés nélkül
azonban nem díszít: sokszor már augusztusban lehull a lombja. A fajták jó kerti viszonyok között fejtik ki
díszértéküket. Egy-egy csoportba csak egy fajtát ültessünk, mert az egymáshoz túl közel, vegyesen telepített
színek elnyomják egymást.
ccxcv
ismertetése
Syringa × chinensis – Kínai orgona
Neve félrevezető, ugyanis Franciaországban jött létre a S.vulgaris és a S. persica kereszteződésével. 3–5méteres,
sűrűn ágas bokor, vesszőin a legfelső 3–6rügypárból fejlődik virágzat. Leveles hajtása a közönséges orgonáéra
hasonlít, kicsiben. Virágzatai egyenként kisebbek, de az 5–8virágzat összessége együtt nagyobb, mint az előbbi
fajé, enyhén illatosak. Normál talajviszonyok közé való.
– – ’Saugeana’ – Középlila színű, igen nagyméretű virágzatokat hoz.
Syringa meyeri – Törpe orgona
Lassú és tömött növekedésű, 1,5–2 m magasságot elérő bokor, apró, széles, tojásdad levelekkel. Illatos, lilás
virágai többszörösen összetett, szabálytalan bugákban nyílnak május közepén. Hazája Kína.
ccxcvi
ismertetése
Syringa levéltípusok
– – ’Palibin’ – Nagy bugájú, rózsaszín virágú. A faiskolák ezt a fajtáját szaporítják.

Közepes igényű, főleg házikertbe való.
ccxcvii
ismertetése
Hasonló megjelenésű és termetű, de valamivel nagyobb levelű az ugyancsak Kínából származó S. microphylla
– kislevelű orgona, amelynek ’Superba’ fajtája van időnként forgalomban. A másodvirágzásra hajlamosak.
Syringa microphylla ’Superba’
ccxcviii
ismertetése
ccxcix
ismertetése
Syringa josikaea
Syringa josikaea – Jósika-orgona
3–4 méteres, Felálló ágú cserje, hosszúkás és mindkét végén hegyes levelekkel. Jellemző sajátossága, hogy
virágzatát 1 db csúcsrügyből, kevés levelű hajtás végén hozza. Az enyhén illatos, rózsaszíneslila virágok ezért a
közönséges orgonáénál 1–2 héttel később, május második felében nyílnak. Nem ad olyan szép díszt, mint a
közönséges orgona, ezért közkertben ritkán találkozunk vele. Jó kerti viszonyokat kíván, bírja a nyirkos talajt is.
Hazája a Keleti-Kárpátokban és Galíciában van. Nyirkos, párás völgyekben élő reliktum faj. Legközelebbi
rokonai a Himalájában találhatók.
Megjegyzés: Nálunk néha a Jósika-orgona kelet-ázsiai rokonait is ezen a néven telepítik, amelyek az említett
fajtól csak igen nehezen különböztethetők meg.
A Syringa nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magról vetik, ősszel vagy tavasszal, hidegágyba. A S. ×
chinensis fás- és zölddugvánnyal is szaporítható. A S. vulgaris fajtákat többnyire saját magoncokra szemzik, az
oltványokat mélyre kell ültetni, hogy a nemes rész legyökeresedjen, és az alany elpusztuljon. Az előtörő vad
sarjak ugyanis sok gondot okoznak („elfajzik” az orgona). Egyre keresettebb ezért a nemes gyökerű kerti
orgona, amit mikroszaporítással vagy a virágzás idején megszedett zölddugvánnyal szaporítanak.
4.1.49.4. Ligustrum – Fagyal
Elsősorban a lombjukkal díszítő tömegcserjék, egyszerű, ép szélű, keresztben átellenes levelekkel. Apró, fehér
virágaik június–júliusban a hajtások csúcsán nyílnak. Termésük többnyire fekete vagy kékesfekete bogyó.
1. ● A fiatal hajtások kopaszak L. ovalifolium
●● A fiatal hajtások szőrösek 2.
2. ● A pártacső rövidebb, mint a pártacimpák L. vulgare
●● A pártacső háromszor hosszabb a pártacimpáknál 3.
3. ● A csésze és a kocsány kopasz L. amurense
●● A csésze és a kocsány szőrös L. obtusifolium
Ligustrum vulgare – Közönséges fagyal
3–4 méteres, terjedő tövű, felálló ágú cserje. Fiatal hajtásai finoman szőrösek. Levelei lándzsásak vagy keskeny
hosszúkásak, védett helyen néha áttelelnek. Illatos virágai június–júliusban nyílnak. Termése fénylő fekete,
gömb alakú.
Hazája Észak-Afrika, Európa, Kis-Ázsia. Nálunk erdőkben, cserjésekben gyakori. Igénytelen, jó szárazságtűrő
faj, gyakran ültetett sövénycserje. Rézsűk megkötésére is alkalmas.
– – ’Atrovirens’ – Erősen felfelé törő növekedésű. Lombja nyáron sötétzöld,

ősszel barnásra színeződik és úgy telel át.
– – ’Atrovirens Compacta’ – Mint az előző, de alacsonyabb, tömöttebb bokrú.
– – ’Atrovirens Select’ – Mint az előző, de lombja zölden telel át.
– – ’Chlorocarpum’ – Zöldessárga termésű, a típusnál tömöttebb növekedésű.
– – ’Lodense’ – Lassú és kompakt növésű fajta. Idővel max. 1,5 m-re nő. Lombja
ccc
ismertetése
többnyire áttelel. Alacsony sövénynek nyírás nélkül is alkalmas.
– – ’Pyramidale’ – Mereven felálló ágú oszlopforma, vaskos levelekkel és

zöldessárga terméssel.
Ligustrum ovalifolium – Széleslevelű fagyal, télizöld fagyal
2–5 méteres, sűrű, felálló ágú bokor. Fénylő, sötétzöld levelei szélesebbek és kissé merevebbek a L.vulgare
leveleinél, többnyire szabályos ellipszis alakúak, enyhe télen zölden maradnak egész tavaszig. Termése tompa
fekete vagy ólomszürke, kissé hosszúkás.
Hazája Japán. Nálunk gyakran ültetik, elsősorban sövénynek. Közepesen szárazságtűrő faj, napos vagy
félárnyékos fekvést kedvel. Napon a levele a tél közepére rendszerint lefagy vagy leszárad. Igen szigorú teleken
a vesszők is károsodhatnak.
– – ’Aureum’ – Fajtájának levelei sárgatarkák vagy teljesen sárgák. Kiméra

jellegű, igen hajlamos a visszazöldülésre.
– – ’Góliát’ – Gyors, erős növekedésű fajta. Magas (max. 3 m) sövénynek vagy

törzses, nyírott koronájú, dézsában is tartható fácskának alkalmas. Magyar fajta.
– – ’Nünü’ – Igen lassan, max. 1,5 m-re növő, sűrűn elágazó, gömbölyded bokrú,
gazdagon nyíló cserje. Kevés nyírással alacsony sövény nevelhető belőle.
Magyar nemesítésű.
Ligustrum amurense – Amuri fagyal
3–4 méteres, mereven felfelé törő ágú cserje. Lombos állapotban igen hasonlít a L.ovalifoliumra, de fiatal
hajtásai az előző faj kopasz hajtásaival ellentétben szőrösek. Levele ősszel lehullik.
Hazája Észak-Kína. Kisebb szárazságot elviselő mezofiton, amely az előző fajnál lényegesen fagytűrőbb.
Ligustrum obtusifolium – Tompalevelű fagyal
A Japánból származó alapfajjal viszonylag ritkán, gyűjteményekben találkozunk.
– – var. regelianum – Puha hajtásai és vékony vesszői erősen szőrösek. Szőrös

fonákú levelei a hajtásokon szabályosan két sorban állnak. Lombja ősszel
kékeslilára színeződik. Termései aprók, tompa feketék, sörétszerűek.
Közepesen szárazságtűrő, igénytelen faj, kiváló sövénycserje.
– – ’Őszi Bìbor’ – 2 méter magas, vízszintesen álló oldalágú, szép őszi lombszínt
adó, magyar nemesítésű fajta.
A Ligustrum nemzetség szaporítása: Magvetés ősszel, vagy rétegezés után tavasszal a szabadba.
Fásdugványozás, zölddugványozás.
ccci
ismertetése
Ligustrum, Jasminum és Sambucus levéltípusok
4.1.49.5. Jasminum – Jázmin
cccii
ismertetése
A nemzetség tagjai többségükben trópusi-szubtrópusi cserjék, illetve kúszócserjék. Egyes fajok (J.
grandiflorum, J. sambac) erősen illatos, fehér virágjából illóolajat párolnak. Az alább ismertetett fagytűrő fajok
sárgán nyílnak, nem vagy csak alig illatosak.
1. ● A levelek hármasak J. nudiflorum
●● A levelek 5–7levélkéjűek J. humile
Jasminum nudiflorum – Téli jázmin
1,5–2 méterre is megnövő, de többnyire ennél alacsonyabb, szétterülő ágú cserje, átellenes, hármasan összetett
levelekkel. Zöld vesszői jellegzetesen négyszögletűek, földig hajolva meggyökeresednek, majd ívesen tovább
nőnek. A növény, ha van mire támaszkodnia (sűrű ágú cserje, rézsű oldala), 3–4 méter magasra is felkúszik.
Sárga virágai a tél végétől áprilisig nyílnak.
Hazája Kína. Mezofiton. Félárnyékba telepítsük, mert napon már sokszor decemberben nyílni kezd, és a
rákövetkező hidegben a virágok lefagynak.
Jasminum humile – Télizöld jázmin
1,5–2méteres, vastag vesszőjű, gömbölyded bokor. Sötétzöld levelei vaskosak, 5–7(ritkán 3) levélkéjűek,
páratlanul szárnyaltak. Védett fekvésben zölden telelnek át. Sárga, enyhén illatos virágai június–júliusban
nyílnak.
Hazája Nyugat-Kína. A télálló Jasminum fajok közül talán ez a legszebb. Védett, meleg fekvést, laza, de tápdús
talajt kíván. Szigorú teleken lombja és a fiatal hajtások esetleg lefagynak.
– – ’Revolutum’ – Erősebb növekedésű, nagyobb és több virágú. A levélkék

száma 5–7.
A Jasminum nemzetség szaporítása: fás- és zölddugványozás.
4.1.50. Caprifoliaceae – Loncfélék

A család alább tárgyalt nemzetségei és fajai az erdők cserjeszintjében vagy peremrészein élnek a hazánkéhoz
hasonló klimatikus viszonyok között. Nagy részük ezért edzett tömegcserje, széles körű kertészeti elterjedéssel.
1. ● A levelek páratlanul szárnyasan összetettek Sambucus
●● A levelek egyszerűek 2.
2. ● A termés húsos vagy száraz csontár vagy bogyó 3.
●● A termés tok 5.
3. ● A virágok sokvirágú bugában vagy bogernyőben Viburnum

állnak. A termés egy magvú
●● A virágzat más. A párta harang alakú, csöves vagy 4.

tölcséres. A termés 2vagy több magvú
4. ● A virágok kicsinyek, fürtben, füzérben vagy csomóban Symphoricarpos

állnak
●● A virágok a levélhónaljban párosával, a kúszó fajok Lonicera

többségénél örvszerűen hatosával helyezkednek el. A
ccciii
ismertetése
termés több magvú
5. ● A termés erősen szőrös, kicsi, tojás alakú, egy magvú Kolkwitzia

tok
●● A termés hosszúkás, kopasz, több magvú tok Weigela
4.1.50.1. Sambucus – Bodza
1. ● A vesszők bele fehér, a termés fekete S. nigra
●● A vesszők bele barna, a termés vörös S. racemosa
Sambucus nigra – Fekete bodza
4–6méteres bokor vagy zömök, több törzsű kis fa. Vesszői lenticellásak, fehér belűek. Csontfehér, illatos virágai
június–júliusban nyílnak. A termés fekete, ehető.
Hazája Észak-Afrikától Európán keresztül Nyugat-Ázsiáig húzódik. Magyarországon a nagyon száraz és a

nagyon hűvös, nyirkos helyek kivételével majd mindenhol előfordul (akácosban is!), különösen üde, tápdús
talajokon. Nitrogénkedvelő, de alapjában véve nem túl igényes faj. Hátránya, hogy nagyon szeretik a
levéltetvek. Karakteres emberkísérő (falumúzeumok portáin szinte mindig megjelennek).
– – ’Albovariegata’ – A levélkék fehéren tarkázottak.
– – ’Luteovariegata’ – A levélkék kihajtáskor aranysárgák, később világossárga

foltosak és csíkosak.
– – ’Aureomarginata’ – A levélkék sárga szegélyűek. E három tarka levelű fajta

kissé páraigényes, elsősorban félárnyékba való.
– – ’Laciniata’ – Levélkéi szeldeltek. A leggyakrabban ültetett fajta.
Sambucus racemosa – Fürtös bodza
2–3méteres cserje. Vesszői simák, barna belűek. Virágai zöldessárgák, tömött, hosszúkás fürtben a lombfakadás
idején, áprilisban nyílnak, a vörös termés mérgező.
Hazája Európa, Nyugat-Ázsia. Nálunk a bükkösök övében, erdők szélén, tisztásain fordul elő. Június végétől
színesedő skarlátpiros terméscsomóival intenzív díszt adó, de igényes faj. Száraz helyen a termés hamar lehullik
vagy ki sem fejlődik.
A Sambucus nemzetség szaporítása: fásdugványozás vagy magvetés érés után.
4.1.50.2. Viburnum – Bangita
1. ● A rügyek csupaszak, gyakran szőrösek. A hajtások és a 5.

levelek többnyire sűrűn csillagszőrösek
●● A rügyeket pikkelyek fedik. A hajtások és a levelek 2.

nem vagy csak gyengén szőrösek
2. ● A levelek 3–5karéjúk V. opulus
ccciv
ismertetése
●● A levelek épek, nem karéjosak 3.
3. ● Novembertől márciusig virágzik 4.
●● Május–júniusban nyílik V. plicatum
4. ● A virágok bugában nyílnak, színük fehér vagy V. farreri

halványrózsaszín
●● A virágok csomókban nyílnak, bimbóban V. × bodnantense

sötétrózsaszínűek, kinyílva világosabbak
5. ● A levelek széle, sűrűn, aprón fogazott V. lantana
●● A levelek széle szabálytalanul, durván fogazott 6.
6. ● A virágzat 8–13cm széles, a pártacső 2–3mm hosszú V. × carlcephalum
●● A bogernyő 4–8 cm széles, a pártacső 6–10mm hosszú V. carlesii
II. Örökzöld vagy télizöld levelű fajok
1. ● A levelek elliptikusak vagy széles tojásdadok V. × burkwoodii
●● A levelek lándzsásak vagy keskeny elliptikusak 2.
2. ● A levelek 5–10cm hosszúak, fényeszöldek V. × pragense
●● A levelek 8–18cm hosszúak, erősen ráncosak V. rhytidophyllum
Viburnum opulus – Kányabangita
2–4 méteres cserje, jellegzetesen karéjos levelekkel. Hófehér virágai lapos bogernyőben nyílnak május–
júniusban. Az apró, belső termővirágokat nagy, mutatós, sziromszerű, meddő virágok veszik körül. Húsos,
élénkpiros termése sokáig a bokron marad.
Hazája Észak-Afrika, Eurázsia. Nálunk nyirkos talajú erdőszéleken, ligetekben él vadon. Víz közelébe vagy jó
kerti viszonyok közé ültessük, száraz helyen a levéltetű, szilvapajzstetű könnyen megtámadja.
– – ’Compactum’ – 1 m magas, rövid szártagú, kis levelű cserje. Virága, termése

az alapfajéval megegyezik.
– – ’Nanum’ – 40–50cm-es törpe fajta, levelei aprók, virágot nem hoz.
– – ’Roseum’ (V. o. var. sterile) – Labdarózsa. Gömb alakú virágzata kizárólag

fehér, meddő virágokból áll, amelyek elnyíláskor lilásrózsaszínűek lesznek.
Viburnum plicatum – Redős bangita
2–4 méter magas cserje, redőzött felületű levelekkel és az előző fajhoz hasonló, lapos virágzatokkal.
Hazája Kína és Japán. Jó kerti viszonyokat igénylő faj.
cccv
ismertetése
– – ’Lanarth’ és ’Mariesii’ – Virágzatai igen nagyok, laposak, és a bokor

vízszintes, emeletes ágára merőlegesen helyezkednek el.
– – ’Sterile’ – Virágzata a labdarózsáéhoz hasonló.
Viburnum plicatum
Viburnum farreri (V. fragrans) – Korai bangita
Viburnum × bodnantense (V. fragrans × V. grandiflorum) – Kikeleti bangita
A fenti neveken két, egymáshoz igen hasonló fajt forgalmaznak a faiskolák. Az első Kínából származik, míg a
második annak hibridje. 2–3 méter magas, felálló, barna ágú cserjék, elliptikus vagy visszás tojásdad, a V.
plicatuméhozhasonló felületű levelekkel. Rózsaszín, fehér vagy fehéresrózsaszín virágaik oldalra álló, zömök
fürtökben a tél végén (néha már a tél elején) nyílnak, kellemes illatúak. Védett fekvést, jó kerti viszonyokat
igényelnek.
Viburnum lantana – Ostorménfa
3–4 méteres, felálló ágú cserje. Szőrös vesszőiről, nagy, lapos, kerek virágrügyeiről télen is könnyen
felismerhető. Széles tojásdad levelei alul szürkén nemezes-szőrösek, ősszel napos fekvésben bársonyos
sötétpirosra színeződnek. Krémfehér virágai május–júniusban nyílnak, termése eleinte piros, majd fekete.
Hazája Európa, Kis-Ázsia. Nálunk karsztbokorerdőkben, száraz cserjésekben, erdők szélén él vadon.
Mészkedvelő, szárazságtűrő.
cccvi
ismertetése
Viburnum lantana
cccvii
ismertetése
cccviii
ismertetése
Viburnum × carlcephalum
Viburnum carlesii – Illatos bangita
1,5–2 méter magas cserje, a V. lantanaraemlékeztető, de annál szélesebb és kopaszabb levelekkel és rügyekkel.
Erős illatú virágai áprilisban nyílnak. Színük bimbóban kissé rózsaszínes, kinyílva fénylő porcelánfehér.
Hazája Korea. Üde, tápdús talajba való. Lassú növekedésű.
Viburnum × carlcephalum – Illatos labdarózsa
(V. carlesii × V. macrocephalum)
Mint az előző faj, de virágai kevésbé illatosak, porcelánfehérek. Az egyik legszebben nyíló Viburnum, mérsékelt
szárazságtűréssel.
Lombhullató bangiták levéltípusai
cccix
ismertetése
Télizöld és örökzöld bangiták levéltípusai
2. ÖRÖKZÖLD VAGY ÁTTELELŐ LOMBÚ FAJOK
Viburnum rhytidophyllum – Ráncoslevelű bangita
3–5 méter magas, felálló ágú cserje, jellegzetesen ráncolt felületű, vaskos levelekkel. Csontfehér virágai május–
júniusban nyílnak (a nagy, lapos virágrügyek már az előző év őszén kifejlődnek). Termése eleinte piros, majd
fekete.
Hazája Kína. Félárnyékban érzi igazán jól magát, de kedvező vízellátás mellett napra is telepíthető.
Örökzöld és áttelelő lombú Viburnum fajok
Viburnum × pragense – Prágai bangita
(V. rhytidophyllum × V. utile)
Prágában állították elő. 2–3 méteres, vékony ágú cserje. Levelei a V. rhytidophyllum leveleire emlékeztetnek, de
jóval kisebbek, fénylőek, csaknem sima felületűek. Virágai enyhén illatosak. Igényei az előző fajéval azonosak.
Viburnum × burkwoodii – Tavaszi bangita
cccx
ismertetése
(V. carlesii × V. utile)
Az előző fajhoz hasonló termetű cserje, 4–6 cm-es, sötétzöld levelekkel és április–májusban nyíló, nagy, illatos
virágzatokkal. Lombja különösen enyhe télen megmarad, egyébként december–januárban már lefagy. Normál
kerti viszonyokat kíván.
A Viburnum nemzetség szaporítása: Magvetés érés után vagy rétegezést követően tavasszal. Magjuk elfekvésre
hajlamos. A lombhullatók (hibridek és fajták) zölddugványozással, az örökzöldek félfás dugványozással
szaporíthatók.
4.1.50.3. Symphoricarpos – Hóbogyó
1–1,5 méteres, vékony vesszejű cserjék. Leveleik egyszerűek, átellenes állásúak. Apró, fehér vagy rózsaszín
virágaik a hajtások csúcsán vagy a levelek hónaljában csoportosan júniustól szeptemberig nyílnak. Termésük
bogyószerű csontár. Csoportosan ültetve napon és árnyékban hamar sűrű borítást adnak, ugyanakkor nem nőnek
túl magasra. A városi klímát jól tűrik. Hulladékdepóniák befedésére, talajtakaró jelleggel tömegesen
alkalmazhatók.
1. ● A termés fehér S. albus
●● A termés színes 2.
2. ● A termés egyenletesen sötét liláspiros S. orbiculatus
●● A termés fehérfoltos vagy fehéres rózsaszín 3.
3. ● A levelek 1–2cm-esek S. × chenaultii
●● A levelek 2–4 cm hosszúak S. × doorenbosii
Symphoricarpos albus (S. racemosus) – Fehér hóbogyó
Termése bogyószerű, fehér. A levelek alul ritkásan szőrösek vagy kopaszok, a hosszúhajtásokon gyakran
karéjosak.
Hazája Észak-Amerika északibb részei. Nálunk csak botanikus kertekben található.
– – var. laevigatus(S.rivularis) – Nyugati hóbogyó – Normál viszonyokat kíván,

de nyirkos talajra is alkalmas. A nagy szárazságot nem tűri. Tarackokkal terjedő
tövű. Hazája Alaszkától Kaliforniáig terjed. Nálunk kertekben, parkokban ezt
ültetik.
Symphoricarpos orbiculatus – Piros hóbogyó
Termése liláspiros, levelei kisebbek, tompa végűek, fonákuk sűrűn puha szőrös. Mereven felálló ágú cserje.
Hazája Észak-Amerika. A szárazságot és az árnyékot elég jól tűri; lombja későn hullik le. Talajtakaróként az
utak terelőszigetein is bevált.
cccxi
ismertetése
Symphoricarpos levéltípusok
Symphoricarpos × chenaultii – Kislevelű hóbogyó
(S. microphyllus × S. orbiculatus)
Hajtása és termése az előző fajéhoz hasonlít, de a termés az árnyékos oldalán fehéren foltos, a levelek hegyesek.
Ívesen elhajló vesszejű, laza növésű cserje. Közepes szárazságot még eltűr, talajtakaróként a legjobban bevált
Symphoricarpos. Gyorsan nő, és hamar sűrű, egyenletes borítást ad. Terelőszigeteken vagy nem túl száraz
rézsűk megkötésére jól felhasználható.
– – ’Hancock’ – Ágai a földre fekszenek és 30–50 cm magas, hullámzó, gyepszerű

borítást adnak.
Symphoricarpos × doorenbosii – Hibrid hóbogyó
A nemesítőjükről, Doorenbos holland dendrológusról elnevezett hibridcsoport egyetlen közös tulajdonsága a

közös nemesítés.
– – ’Mother of Pearl’ – A legszebb, de legigényesebb fajta (a Gyöngy Anyja),

lazán elhajló ágrendszerrel és nagy, gyöngyházrózsaszín termésekkel. Jó talajra,
szoliternek alkalmas.
– – ’Magic Berry’ – A piros hóbogyóéhoz hasonló megjelenésű, de rendkívül

dúsan termő, hibrid származású fajta. Lilásvörös, tömött terméscsomói
többnyire a tél végéig megmaradnak.
– – ’White Hedge’ – A fehér hóbogyóhoz hasonló megjelenésű, de hibrid

származású. 1–1,5 méteres, tömött, gömbölyded bokor, mereven felálló
hajtásain rengeteg, viszonylag apró, fehér terméssel. Nyíratlan sövénynek is
alkalmas.
cccxii
ismertetése
A Symphoricarpos nemzetség szaporítása: Fás- vagy (ritkábban) zölddugványozás, magvetés.
4.1.50.4. Lonicera – Lonc
Faj- és alakgazdag nemzetség, változatos igényekkel és felhasználással. Mintegy 180 faja él az északi
félgömbön. Lombhullató cserjék, de van örökzöld és télizöld is. Átellenes állású leveleik egyszerűek,
rendszerint ép szélűek. A legtöbb virág kétajkú, felül 4, alul 1 cimpával. A termés többmagvú álbogyó, melyek
közül kettő az ikervirágú fajok többségénél az alapjuknál összenőtt.
I. Felálló vagy elterülő ágú cserjék
I/A. Lombhullató cserjék, > 3 cm-es levelekkel
1. ● A levelek mindkét oldalon kopaszak 2.
●● A levelek legalább az ereken szőrösek 3.
2. ● A hajtások kopaszak, a levelek 4–6 cm-esek L. tatarica
●● A hajtások szőrösek, a levelek 3–4 cm hosszúak L. × amoena ’Alba’
3. ● A levelek 1–3 cm hosszúak L. korolkowii
●● A levelek 3 cm-nél hosszabbak 4.
4. ● A hajtások belül üregesek. Május–júniusban nyílók 6.
●● A hajtások belül tömött, fehér belűek. Kora tavasszal 5.

virágzók
5. ● A hosszú hajtások kopaszok L. fragrantissima
●● A hosszú hajtások gyéren serteszőrösek L. × purpusii
6. ● A levéllemez sötétzöld, kihegyezett csúcsú L. maackii
●● A levéllemez szürkészöld, tompa vagy rövid hegyű L. xylosteum
I/B. Örökzöld jellegű alacsony cserjék, < 3 cm-es levelekkel
1. ● Az ágak elterülők, hajtásai ± kétsorosan állnak. Levelei L. pileata

1–3 cm hosszúak
●● Felálló ágú cserje, a hajtásai ± keresztben átellenesek. L. nitida

A levelek 6–12 mm-esek
II. Kúszó cserjék,
1. ● Lombhullató. A virágok a hajtások végén örvös 2.

füzérekben állnak. A termés piros
●● Télizöld. A virágok a levelek tövében párosával állnak. L. japonica

A termés fekete
cccxiii
ismertetése
2. ● A levelek a virágos hajtások csúcsán is különállóak L. periclymenum
●● A virágos hajtásokon a legfelső levélpár a állánál 3.

összenőtt
3. ● A virág sárga vagy krémfehér 4.
●● A virág rózsaszínű vagy piros 5.
4. ● A virág sárga L. × tellmanniana
●● A virág kívül pirossal futtatott sárgásfehér L. caprifolium
5. ● A virág hosszú cső alakú, 5 cimpájú, skarlátpiros L. × brownii
●● A virág rövid csövű, kétajkú, kívül világos hússzínű L. × heckrottii
Az alábbiakban kertépítészeti szempontból csoportosítva tárgyaljuk a legfontosabb fajokat.
1. MAGAS BOKRÚ LONCOK
Virágaik a lombfakadás után, május–júniusban nyílnak, termésük piros. A csoportba tartozó fajokat elsősorban
térhatároló tömegcserjeként alkalmazzák, bár egyik-másik szoliterként ültetve is mutatós. Átlagos
nedvességigényűek, kisebb szárazságot még jól elviselnek.
Lonicera tatarica – Tatár lonc
3–4 m magas cserje. Korán fakadó, szürkészöld levelei tojásdad alakúak, kopaszok. Párosával nyíló, kétajkú
virágai rózsaszínűek. Piros ikerbogyói június–júliusban érnek.
Hazája Közép-Ázsia.
Jelenleg a parkokban ez a loncfaj a legelterjedtebb. Sajnos, épp ezt támadja meg tömegesen a hajtások
seprűsödését okozó lonctetű. A védekezés nehézkes, s a beteg növények elveszítik díszértéküket. Telepítése
igényes parkba ezért semmiképp sem ajánlható, kiváló viszont az autópályák mentén vagy azok
választósávjában. Mindez vonatkozik a kerti fajtáira is. Ilyen a fehér virágú ’Grandiflora’, a sötétvörös virágú
’Hack’s Red’ vagy a törpe ’Louis Leroy’ (’Leroyana’). Helyettük a csoport többi, hasonlóan edzett és azonos
díszértékű képviselőjét ültessük, melyek a lonctetűvel szemben ellenállóak.
cccxiv
ismertetése
Magas bokrú Lonicera fajok
Lonicera korolkowii – Szürke lonc
2–4 méteres, ívesen visszahajló vesszejű cserje. Levelei szürkészöldek, puhán szőrösek, köztük jól mutatnak a
pasztellrózsaszín virágok, majd a világospiros termések.
Hazája Turkesztán. Fényigényes és elég szárazságtűrő faj, szürke lombjával dekoratív foltot ad.
Lonicera × amoena ’Alba’ – Kései lonc
cccxv
ismertetése
Az előző két faj spontán hibridje, és egyben a legedzettebb, agresszív tömegcserje. 3–5 méteres, mereven felálló
ágú bokor, a L.tataricarahasonlító, de annál valamivel kerekdedebb, kopasz levelekkel és fehér, az elnyílásban
megsárguló virágokkal. Termése szeptember–októberig fennmarad.
Lonicera maackii – Koreai lonc
4–5 méter magas, terebélyes cserje. Levelei nagyok, kihegyezett csúcsúak, legalább az erek mentén mindkét
oldalon szőrösek. Virágai fehérek, az elnyílásban sárgák. Sötétpiros, gyöngyszerű termése ősszel érik és még a
lombhullás után is jó sokáig díszít.
Hazája Mandzsúria, Korea. Gyorsan nagyra növő, edzett faj, szoliterként is alkalmazható.
2. KÖZÉPMAGAS BOKORLONCOK (1-2 m)
Lonicera xylosteum – Ükörkelonc
Vesszői szürkék, szőrös rügyei elállóak, hegyesek. A levelek mindkét oldalon puha szőrösek, különösen a
fonákokon. Virágai krémfehérek, elnyílásban sárgák, termése piros, mérgező.
Hazája Eurázsia. Nálunk sűrű árnyékú hegyvidéki erdőkben él vadon. Kiválóan tűri a mély árnyékot is (bükkös
árnyékát), s mint a legtöbb bükkös aljnövény, korán lombosodik.
– – ’Clavep’s Dwarf’ (L. × xylosteoides ’C. D.’) – A faiskolák jelenleg elsősorban

ezt a tömött növekedésű (1–1,5 méteres) fajtát forgalmazzák.
3. ALACSONY, ÖRÖKZÖLD JELLEGŰ LONCOK
Lonicera pileata – Törpe lonc
Alig félméteres, lapos bokor, ferdén elfekvő ágakkal. Levelei 1–3 cm hosszúak, lándzsásak vagy hosszúkás
tojásdadok. A fonákukon a középéren szőrösek. Csak kimondottan párás klímában, félárnyékban telelnek át,
egyébként (a földre fekvő legalsó ágak leveleinek kivételével) még az ősszel lehullanak. Apró, világossárga,
májusban nyíló virágai és októberben érő pirosaslila bogyói a levelek között többnyire rejtve maradnak.
Hazája Közép- és Nyugat-Kína.
cccxvi
ismertetése
Középmagas és alacsony loncok
cccxvii
ismertetése
Lonicera levéltípusok
cccxviii
ismertetése
Lonicera nitida – Mirtuszlonc
1 méter körüli magasságú, terebélyes bokor. Vezérágai felfelé állnak, rajtuk szabályosan, keresztben átellenesen
elhelyezkedő, rövid oldalágakkal. Levelei az előző faj leveleinél lényegesen rövidebbek (6–12 mm-esek),
tojásdadok, a fonákuk teljesen kopasz. Általában napos fekvésben is örökzöldek. Tejfehér, illatos, kicsi,
májusban nyíló virágai és liláskék termései nem feltűnőek.
– – ’Maigrün’ – Üdezöld lombú, elterülő növésű, tömött bokrú fajta.
– – ’Elegant’ – Tulajdonképpen az előző két faj közötti átmeneti alak. 1–1,3 méter
magasra nő. Vezérágai felfelé állnak, de rajtuk a hosszú oldalágak ívesen
lehajlanak. Levelei mindkét alapfaj leveleire hasonlítanak, és majdnem annyira
télállók, mint a L. nitida levelei.
Mindegyik cserje apró, fényes leveleivel díszít. Öntözött viszonyok között talajtakaró cserjének tömegesen
használják őket, erre a célra elsősorban az edzett, gyors növekedésű L. nitida ’Elegant’ vagy a valamivel
lassabban fejlődő L.nitida ’Maigrün’ alkalmas. A L. pileata – alacsony termete és rossz lombtartása miatt – csak
jó klímában, félárnyékos fekvésbe javasolható.
4. KORA TAVASSZAL VIRÁGZÓ LONCOK
2–3 méter magas, terebélyes bokrok. Kellemes illatú, krémfehér virágaik enyhe időben gyakran már a télen
nyílni kezdenek, majd a virágzás február–márciustól egyre gazdagabbá válva egész április elejéig tart. A kert
forgalmas pontjára ültessük őket, ahol illatuk is érvényesül, magánosan vagy csoportokba.
Lonicera fragrantissima – Illatos lonc
A hajtásai, vesszői kopaszok. Merev tapintású levelei csak a fonákukon, a főér mentén serteszőrösek.
Kínában őshonos.
cccxix
ismertetése
Lonicera fragrantissima
Lonicera × purpusii – Korai lonc
(L. fragrantissima × L. standishii
Az előző fajtól valamivel bőrszerűbb, nagyobb, sötétebb zöld, jobban áttelelő lombjával és gyéren serteszőrös
hajtásaival különbözik.
Mindkét faj normál kerti talajt és félárnyékos vagy napos fekvést kíván.
5. KÚSZÓ LONCOK
Lonicera japonica – Japán lonc
4–5 méter magasra kúszó vagy a földön laza gyepet alkotó télizöld faj. Erős illatú virágai fehérek, kívül kevés
rózsaszínnel, elnyílásban sárgák, június–júliusban a levelek hónaljában nyílnak. Gyakori az augusztus–
szeptemberi másodvirágzás. Termése fekete.
Hazája Kelet-Ázsia. Közepes nedvességigényű cserje, félárnyékos vagy árnyékos helyen gyeppótlóként
tömegesen alkalmazzák. Napra talajtakarónak nem való, mert átnő rajta a gyom. Télen a levelei leszáradnak
vagy lefagynak. Pergolák, virágrácsok befuttatására is felhasználható.
– – ’Halliana’ – Az alapfajnál erősebb növekedésű, gyeppótlónak különösen

alkalmas. Virágai tiszta fehérek, elnyílásban sárgák.
– – ’Reticulata’ (’Aureoreticulata’) – Gyenge növekedésű. Levelei aranysárgán

hálós-eresek.
Lonicera periclymenum – Búbos lonc
4–5 méterre kapaszkodó, lombhullató cserje. Vesszői barnáspirosak. Kívül pirossal futtatott, illatos, sárgásfehér
virágai örvös füzérekben májustól augusztusig nyílnak. Az összes többi lombhullató kúszó lonccal ellentétben a
levelek a virágzat alatt nem nőnek össze.
Hazája Észak-Afrika, Dél-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon a Mecsekben elvadulva is megtalálható.

Mezofiton. Félárnyékban vagy napon lugasok, virágrácsok befuttatására alkalmas, különösen a későn,
augusztus–szeptemberben gazdagon nyíló ’Serotina’ fajtája.
cccxx
ismertetése
Lonicera levéltípusok
Lonicera × heckrottii – Húspiros lonc
(? L. americana × L. sempervirens)
Az előző fajhoz hasonló megjelenésű és igényű, de gyengébb növekedésű faj. Megkülönböztető bélyegei a
virágzat alatt gallérszerűen összenőtt levelek, és a kívül húspiros, belül narancsos virágszín.
cccxxi
ismertetése
Kúszóloncok
Lonicera caprifolium – Jerikói lonc
5–6 méterre kúszó, lombhullató cserje, kívül halványrózsaszín, belül sárgásfehér virágokkal.
Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia. Hazánkban a Dunántúl melegebb tölgyeseiben, cserjéseiben él vadon.
Állványok befuttatására vagy gyeppótlónak felhasználható, jó árnyéktűrő és közepes szárazságtűrő faj.
Lonicera × tellmanniana – Magyar lonc
(L. tragophylla × L. sempervirens)
Erőteljes növekedésű, június–júliusban örvökben hozza nagy, aranysárga virágait. Levelei kékesderesek,
kopaszok. A Budapesti Kertészeti Tanintézet (egyetemünk Kertészettudományi Karának jogelődje) tanára,
Magyar Gyula állította elő az 1920-as években. Ma is a legszebb kúszó loncok egyikének tartják világszerte.
Igényes mezofiton: jó talajra és feltétlenül öntözött viszonyok közé való. A levéltetvekre érzékeny, szívásukra a
virágok torzulnak és zöldesek lesznek.
Lonicera × brownii – Skarlát trombitalonc
(L. hirsuta × L. sempervirens)
Az előző fajhoz hasonló lombú, de cső alakú és skarlátpiros virágú hibrid. Júniustól augusztusig több hullámban
nyílik. Virágai a tetűszívástól szintén torzulnak és zöldülnek.
cccxxii
ismertetése
Megjegyzés: A L. × brownii és L. × heckrottii nem igazi kúszók, csak kúszó jellegűek: 2–3 méternél magasabb
támrendszer befuttatására nem alkalmasak.
A Lonicera nemzetség szaporítása: A lombhullató fajok többsége fás és zöld dugványról, az örökzöldek és félig
örökzöldek nyárvégi félfás dugványokról könnyen gyökereztethetők. Magról szaporítják a rosszul gyökeresedő
L. maackiit vagy egyes alapfajokat (pl. L. xylosteum, L. korolkowii), ha nagy mennyiségű, olcsó tömegárura van
szükség.
4.1.50.5. Weigela – Rózsalonc
Weigela florida – Ösztörűs rózsalonc
2–3 méteres, terebélyes cserje. A fiatal hajtásokon két szőrcsík húzódik. Bimbóban pirosló, kinyílva rózsaszínű,
esetleg fehér, tölcsér alakú, 5 széles cimpájú virágai május–júniusban nyílnak.
Hazája Észak-Kína, Korea. Kimondottan jó kerti viszonyokat kíván. Ilyen helyen sokáig él és jól regenerálódik,
még idős korban is tűri az átültetést. Száraz fekvésben hamar elvénül.
Hazánkban helyenként más Weigela fajokat és fajtákat is ültetnek. A kerti hibridek többnyire fajnév nélkül
kerülnek forgalomba. Ezek igényei és felhasználása megegyezik a W. floridáéval.
– – ’Purpurea’ és ’Nana Purpurea’ – A két név valószínűleg ugyanazt a fajtát

jelzi. Alig 1 m-es, gyenge növésű bokor, feketéspirossal futtatott levelekkel és
lilásrózsaszín, hosszúkás virágokkal. Különleges megjelenésű, de
mészérzékeny, és minden szempontból kényes növény. Az ország csapadékos
és savanyú talajú vidékeire, elsősorban házikertbe való.
– – ’Nana Variegata’, ’Variegata’ –A két név valószínűleg ugyanarra a fajtára

vonatkozik. 1,2–1,6 m-es, kompakt növésű bokor, üdezöld levelei széles fehér
szegélyűek. Klímánkat és talajainkat az alapfajhoz hasonlóan (közepes) bírja.
– – ’Victoria’ – Alacsony növésű (1,2–1,4 m), mészérzékeny fajta, üdezöld

levelekkel és nagyméretű, világítópiros virágokkal.
cccxxiii
ismertetése
Weigela florida
Piros virágú
– – ’Bristol Ruby’ – Kárminpiros pártájú.
– – ’Eva Rathke’ – Kisebb, sötétpiros virágú, régi fajta. Mészérzékeny.
– – ’Eva Supreme’ – Intenzív kárminpiros virágú, talán a legszebb a hasonló

színűek között.
– – ’Lucifer’ –Alacsony növésű (1,2–1,5 m) bronzoszöld levelű fajta, élénk

sötétpiros virágokkal.
– – ’Newport Red’ – Kárminpiros virágú.
– – ’Red Prince’ – A ’Lucifer’-hez hasonló megjelenésű, de annál kényesebb:

párás klímát, savanyú talajt kíván.
cccxxiv
ismertetése
Weigela és Kolkwitzia levéltípusok
Rózsaszín virágú
– – ’Boskoop Glory’ – Gyöngyházrózsaszín virágú.
– – ’Carnaval’ – Alig 1–1,4 m magas, széles növésű bokor, viszonylag kicsi (4–6
cm-es), széles tojásdad levelekkel. Virágai tarkák, színük a sötétrózsaszíntől a
csaknem fehér halványrózsaszínig változik. A klímánkat és talajainkat kiválóan
tűrő, kedves megjelenésű díszcserje.
– – ’Conquête’ – Virága rózsaszínből fehérbe vált.
Fehér virágú
– – ’Candida’ – Fehéren nyíló.
A Weigela nemzetség szaporítása: zölddugványozás júniusban, az erős vesszőjűeknél esetleg fásdugványozás.
A Weigela fajok és fajták összehasonlítása a 16. táblázatban található.
4.1.50.6. Kolkwitzia – Viráglonc
Kolkwitzia amabilis – Kínai viráglonc
2–3 méteres, felálló ágú cserje. Érdekes, szőrös csészelevelű virágai fehéres-rózsaszínesek, sárga torokkal.
Május–júniusban nyílnak. Elnyílás után szőrös, barnáspiros termése is díszít.
Hazája Közép-Kína. A szárazságot tűri, laza talajt, napos fekvést szeret.
Szaporítása: Magvetés tavasszal, üveg alá.
cccxxv
ismertetése
Kolkwitzia amabilis
4.1.51. Verbenaceae – Vasfűfélék
1. ● A levelek egyszerűek Caryopteris
●● A levelek tenyeresen összetettek Vitex
4.1.51.1. Vitex – Barátcserje
Vitex agnus-castus – Illatos barátcserje
2–3 méter magas, szellős ágrendszerű, illatos cserje, tenyeresen összetett levelekkel. A levélkék ép szélűek.
Virágai világoslilák, fajtáié rózsaszínűek vagy fehérek, júliustól szeptember elejéig nyílnak.
Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Közepesen szárazságtűrő, fényigényes és melegkedvelő faj. Keményebb teleken
visszafagy, de tőből újra kihajt és dúsan virágzik. A gyengébb sziket is tűri.
Szaporítása: Magvetés tavasszal hidegágyba (csemetekorban különösen fagyérzékeny), zölddugványozás vagy

fásdugványozás az ősszel megszedett és fagymentesen elvermelt vesszőkből.
Vitex agnus-castus
4.1.51.2. Caryopteris – Kékszakáll
1. ● A levelek tojásdadok, durván fűrészesek C. incana
●● A levelek lándzsásak, ép szélűek vagy csak l–2 fogúak C. × clandonensis
cccxxvi
ismertetése
Callicarpa bodinieri
Caryopteris incana (C. mastacanthus) – Kìnai kékszakáll
50–100 cm-es, ívesen lehajló vesszejű, gömbölyded cserje. Levelei tojásdadok vagy hosszúkás tojásdadok,
durván fűrészesek. Az egész növény szürkén szőrös. Liláskék virágai augusztus–szeptemberben az évi
hajtásokon, a levelek hónaljában, kis bugákban nyílnak.
Hazája Északnyugat-Kína, Japán. Laza talajt, napos, meleg fekvést kíván. A szárazságot jól tűri. A téli fölös
vízre érzékeny – húsos gyökerei könnyen rothadnak.
Caryopteris incana
Caryopteris incana
Déli tájolású rézsűbe, kőedényekbe, sziklakertbe alkalmas. Hajtása kemény teleken visszafagyhat, de ez a
virágzást nem befolyásolja. Fiatalon gyorsan nő, ezért laza, meleg talajon talajtakarónak is felhasználható.
– – ’Cary’ – Igen gazdagon nyíló, sötét liláskék virágú fajta.
cccxxvii
ismertetése
Caryopteris × clandonensis
cccxxviii
ismertetése
cccxxix
ismertetése
Caryopteris × clandonensis
Caryopteris × clandonensis – Angol kékszakáll
(C. incana × C. mongholica)
60–120 cm-es, sűrű, felálló ágú félcserje, szürkén szőrös hajtásokkal és levelekkel. Levelei lándzsásak, ép
szélűek vagy ritkán 1–2 fogúak. Élénkkék virágai augusztus–szeptemberben a hajtások végén bugaszerű leveles
virágzatban nyílnak.
Igényei, felhasználása az előző fajéval azonos.
– – ’Heavenly Blue’, ’Kew Blue’ – Az alapfajnál sűrűbb növésű, sötét liláskék

virágú, gazdagon nyíló fajták.
A Caryopteris nemzetség szaporítása. Zölddugványozás a nyár elején. Fásdugványozás is lehetséges, ha a

vesszőket még a nagyobb fagyok előtt megszedjük. A C.incana magról is vethető, tavasszal, hidegágyba.
4.1.52. Lamiaceae – Ajakosok

A család fás szárú képviselői tulajdonképpen csak félcserjék. Megjelenésükben és technológiai
tulajdonságaikban is (szaporítás, nevelés, fenntartás) elég közel állnak az évelő dísznövényekhez. Az alábbi
fajokat ezért – különösen a levendulát és a kerti zsályát – a faiskolák gyakran az évelőkkel együtt termesztik, s
néha a parkokban is az évelőágyakba ültetik.
1. ● A virágok ± sugaras szimmetriájúak, a párta 4 cimpájú Elsholtzia
●● A virágok ± kétajkúak, a párta 5 cimpájú 2.
2. ● A párta felső ajka 4 egyenlőtlen cimpájú Perovskia
●● A párta felső ajka ép vagy 2–3 cimpájú 3.
3. ● A párta felső ajka ép vagy kicsípett. Az ép porzók Salvia

száma 2
●● A párta felső ajka 2 cimpájú. Az ép porzók száma 4 Lavandula
4.1.52.1. Lavandula – Levendula
1. ● Levele 2–4 cm hosszú, 2–4 mm széles L. angustifolia
●● Levele 3–6 cm hosszú, 4–6 mm széles L. × intermedia

’Dutch’
Lavandula angustifolia (L. officinalis) – Közönséges levendula
40–80 cm-es, örökzöld félcserje. Keresztben átellenes, sűrűn álló, keskeny szálas levelei ezüstszürkék,
molyhosak. Liláskék virágfüzérei június–júliusban nyílnak.
Hazája a mediterraneum. A szárazságot elég jól tűrő, fényigényes faj, laza, meszes talajt, meleg fekvést kedvel.
Felhasználható sziklakertekben, déli rézsűkön, nagy védőfoltok kialakítására, esetleg szárazabb parkokban
talajtakaró jelleggel. 3–4 évenként ifjító metszést igényel, különben felkopaszodik, kizsombékosodik. Mint
karakteres, régi kultúrnövényt építészeti emlékek környékén is előszeretettel alkalmazzák. Illóolajáért régóta
termesztik.
cccxxx
ismertetése
– – ’Dwarf Blue’ –Alacsony növésű, virágai sötétkékek.
– – ’Rosea’ – Virágai halvány rózsaszínűek.
Lavandula × intermedia ’Dutch’
(L. angustifolia × L. latifolia)
A L. angustifolianakrobusztusabb növésű és nagyobb levelű hibridje. Elsősorban feltűnően ezüstös lombja miatt
kedvelt, virágot későn és keveset hoz.
A Lavandula nemzetség szaporítása: Dugványozás a nyár végén, magvetés ősszel, hidegágyba.
4.1.52.2. Salvia – Zsálya
Salvia officinalis – Kerti zsálya
40–60 cm magas, szürkésezüstös félcserje. Finoman ráncos felületű levelei hosszúkásak vagy lándzsásak,
áttelelnek Nagy, ibolyáspiros virágai június–júliusban nyílnak.
A mediterráneumból származó, régi kultúrnövény. Igényei, felhasználása, szaporítása megegyezik a

levenduláéval.
– – ’Purpurascens’ – Pirosló levelű.
– – ’Tricolor’ – Levelei sárgával és pirossal futtatottak. Gyenge növésű,

fagyérzékeny.
– – ’Variegata’ – Sárgatarka levelű fajta.
Szaporítása: Őszi magvetés, június–augusztusi hajtásdugványozás vagy szeptember–októberi félfás

dugványozás.
4.1.52.3. Perovskia – Sudárzsálya
Perovskia atriplicifolia – Kék sudárzsálya
1–1,5 méter magas, illatos félcserje, szürkészöld levelekkel és hajtásokkal. Liláskék virágai a hajtásuk végén
szeptemberben nyílnak.
Hazája Afganisztántól Tibetig terjed.
Hasogatottan szeldelt levelével díszít a Himalájából és Közép-Ázsiából származó P. abrotanoides ürömlevelű

sudárzsálya, valamint a P. ’Superba’(P. abrotanoides P. × atriplicifolia).
Mindhárom említett növény laza talajt, napos fekvést kedvel, közepes szárazságot még elvisel. Ritkás, felálló
ágrendszerük miatt önmagukban kiültetve könnyen gyomosodnak. Elsősorban házikertbe, közparkokban pedig
évelőágyba valók.
A Perovskia nemzetség szaporítása: zölddugványozás, fásdugványozás, magvetés ősszel, hidegágyba.
4.1.52.4. Elsholtzia – Szálkamenta
Elsholtzia stauntonii – Kései szálkamenta
1 méternél ritkán magasabb, illatos félcserje. Levelei tojásdad lándzsásak, zöld színűek. Világos bíborpiros
virágai augusztustól októberig, keskeny, felálló álfüzérekben nyílnak.
Hazája Észak-Kína. Fő értékét késő őszi virágzása adja. Az előző fajnál igényesebb (mezofiton), bár kevés
szárazságot még elvisel. Meleg, laza talajba, védett, napos fekvésbe ültessük.
cccxxxi
ismertetése
Szaporítása: Zölddugványozás, fásdugványozás vagy őszi magvetés.
Lavandula, Salvia, Perovskia, Elsholtzia, Lycium és Buddleja levéltípusok
4.1.53. Solanaceae – Burgonyafélék
cccxxxii
ismertetése
4.1.53.1. Lycium – Ördögcérna
Lycium barbarum (L. halimifolium) – Közönséges ördögcérna
2–3 m-es lombhullató cserje, ívesen elhajló, tövises vesszőkkel. Lándzsás levelei szürkészöldek, kopaszak.
Lilás, elnyílva világosbarna virágai júniustól augusztusig láthatók. Ősszel érő, skarlátpiros terméstömege elég
intenzív színfoltot ad, de ettől eltekintve nincs különösebb dísze. (A nyár közepétől ellepi a lisztharmat.) Fő
értéke igénytelensége. Jóformán minden talajon és fekvésben megél, az erős sziket is tűri. Felhasználható száraz
rézsűkre, vízmosásos, kőgörgeteges helyek megkötésére: erősen tarackoló tövével, sűrű ág- és vesszőtömegével
kiválóan védi a talajt. Hátrányai hogy bokrai tele vannak elszáradt vesszőkkel és levelekkel, ami gyúlékony.
Autóutak, vasutak közvetlen közelébe ezért nem ajánlható.
Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia száraz, köves helyei. Nálunk elsősorban mint ruderális gyomcserje ismert.
Szaporítása: Fásdugványozás, zölddugványozás, magvetés.
4.1.54. Buddlejaceae (Buddleiaceae) – Nyáriorgonafélék

4.1.54.1. Buddleja (Buddleia) – Nyáriorgona
1. ● A levelek keresztben átellenesek B. davidii
●● A levelek szórt állásúak B. alternifolia
Buddleja davidii (B. variabilis) – Közönséges nyáriorgona
2–3 méteres, gyorsan növő cserje vagy nálunk inkább félcserje. Levelei keresztben átellenesek, a virágok a
hosszúhajtások végén hosszú fürtökben júliustól szeptemberig folyamatosan nyílnak. 1,5–2 méteres hajtásai a
tél folyamán gyakran tövig visszafagynak, ez azonban nem befolyásolja a következő évi virágzást, mivel tőből
újra erőteljesen kihajt, s a hajtásai virággal zárulnak. (Egyes kertekben a növényt éppen az intenzív virágzás
érdekében évente tövig vagy rövidre visszametszik.)
Hazája Kína. Fényigényes, melegkedvelő fáj, laza talajt és jó kerti viszonyokat kíván.
– – ’Black Knight’ – Sötét feketéslila virágú. Gyenge növekedésű.
– – ’Empire Blue’ – Kissé lilás sötétkék virágú.
– – ’Fascinating’ – Halványrózsaszín és igen nagy virágzatú.
– – ’Ile de France’ – Lilásrózsaszín virágú.
– – ’Nanho Blue’ – Alig másfél méteresre növő, halvány liláskék virágú fajta.
Levelei keskenyek és kisebbek a típusénál.
– – ’Pink Delight’ – Talán a legszebb rózsaszín virágú fajta. 1,5–2 m magasra nő,
virágzatai nagyok, tömöttek, oldalra bókolnak.
– – ’Royal Red’ – Bíborpiros virágú.
– – ’White Profusion’ – Fehér virágú.
cccxxxiii
ismertetése
Buddleja alternifolia
Buddleja alternifolia – Korai nyáriorgona
2–3 méteres bokor, ívesen bókoló, vékony vesszőkkel és szórt állású, keskeny lándzsás levelekkel. Apró,
liláskék virágai az éves vesszők oldalrügyeiből, csomókban nyílnak júniusban.
Hazája Északnyugat-Kína. Közepesen szárazságtűrő mezofiton, fényigényes és melegkedvelő.
A Buddleja nemzetség szaporítása: Zölddugványozás vagy tavaszi fásdugványozás a tél előtt megszedett és
fagymentesen átteleltetett vesszőkkel.
4.1.55. Scrophulariaceae – Tátogatófélék

4.1.55.1. Paulownia – Császárfa
Paulownia tomentosa (P. imperialis) – Nagylevelű császárfa
10–20 méteres, széles koronájú fa, hatalmas, szív alakú levelekkel. Gyűszűszerű, halvány liláskék virágai a
lombfakadás előtt április–májusban, felálló, kúpos bugákban nyílnak, illatosak.
Hazája Kína. Virágzáskor feltűnően szép, nálunk is közkedvelt szoliter növény. Mezofiton, de kevés szárazságot
még elvisel. Fiatal korban igen erőteljes növekedésű (3–4 métert is nő egy év alatt) és elég fagyérzékeny.
Vesszői, vagy már ősszel kialakuló virágbimbói szigorú teleken idős korukban is károsodhatnak. Védett, meleg
fekvésbe, laza talajba ültessük.
Szaporítása: Magvetés tavasszal, üveg alá.
4.1.56. Bignoniaceae – Bignóniafélék
1. ● Egyszerű levelű, fatermetű Catalpa
●● Összetett levelű kúszócserje Campsis
4.1.56.1. Catalpa – Szivarfa
cccxxxiv
ismertetése
1. ● A levelek ± tagolatlanok, a fonákon szőrösek C. bignonioides
●● A levelek 3(–5) karéjúak, a fonákon az erek kivételével C. ovata

kopaszak
Catalpa bignonioides – Szívlevelű szivarfa
10–15 méteres, laza koronájú fa. Nagy levelei szív alakúak vagy kihegyezett tojásdadok, általában ép szélűek,
ritkán 1–2 kisebb, sekély oldalkaréjjal. Fehér virágai június–júliusban nagy, sokvirágú, felálló bugákban
nyílnak. Termése 20–40 cm hosszú és kb. 8 mm átmérőjű, vékony falú tok.
Hazája az USA déli része. A városi levegőt a közepesnél valamivel jobban tűrő mezofiton, amit néha
utcafásítási célra is ültetnek. Hátránya, hogy az ágai széltörésre hajlamosak. Fény- és melegigényes.
– – ’Nana’ – Lapos gömbkoronát nevel, virágot nem hoz. Magas törzsre oltva szűk
utcák fásítására használják.
Paulownia és Catalpa habitusok
Catalpa ovata (C. kaempferi) – Karéjoslevelű szivarfa
8–10 méteres, széles koronájú fa. Levelei sekélyen három-(öt) karéjúak. Virágai kisebbek, mint az előző fajé,
színük sárgásfehér, június–júliusban nyílnak. Termése elég vékony és rövid (20–30 cm-es), kissé görbült.
Hazája Kína. Igényei a C.bignonioideséhezhasonlóak, de nem ad olyan intenzív virágdíszt, ezért ritkábban,
elsősorban parkfának ültetik.
A Catalpa nemzetség szaporítása: Magvetés tavasszal, hidegágyba. Csemetéi 1–2 éves korukig fagyérzékenyek.
A fajtákat tavasszal koronába vagy télen üvegházban gyökérnyakba oltják. Az oltáshoz kétéves részt
használnak, mert az egyéves vesszők túl puhák.
cccxxxv
ismertetése
Paulownia, Catalpa, Campsis és Phyllostachys levéltípusok
4.1.56.2. Campsis – Trombitafolyondár
cccxxxvi
ismertetése
1. ● A csészecimpák háromszögletűek, rövidek C. radicans
●● A csészecimpák lándzsásak, hosszúak C. × tagliabuana
Campsis radicans (Tecoma r.) – Amerikai trombitafolyondár
Léggyökereivel 8–10 méter magasra is felkúszó, erőteljes növekedésű cserje. Levelei átellenes állásúak,
páratlanul szárnyaltan összetettek. Sötét téglapiros virágai a hajtásvégeken laza, fürtszerű virágzatban júniustól
szeptemberig nyílnak.
Hazája az USA délkeleti része. Edzettsége, dús nyári virágzása miatt nálunk is igen kedvelt. Fény- és
melegigényes mezofiton, idősebb korban, ha jól begyökeresedett, a szárazságot is tűri.
Campsis × tagliabuana – Olasz trombitafolyondár
(C. grandiflora × C. radicans)
A C. radicansnálgyengébb növésű. Virágai feltűnően nagyok, tág tölcsérűek, élénk narancsos téglavörös
színűek.
– – ’Mme Galen’ –Nyugat-Európában a legelterjedtebb, látványos díszt adó fajta.

Virága kívül narancs színű, belül kissé világosabb, sötétebb erezettel. Nyílása
2–3 héttel később kezdődik (és fejeződik be) a C.radicanshozképest.
– – ’Galen Select’ – Virágdísze az előző fajtáéhoz hasonló, de korábbi nyílású és

edzettebb. Magyar fajta.
A Campsis nemzetség szaporítása: Magvetés ősszel, hidegágyba; gyökérdugványozás hidegágyba,

zölddugványozás.
4.1.57. Asteraceae – Fészkesek
1. ● Örökzöld. A virágzatok egyesével állnak Santolina
●● Lombhullató. A virágzatok kis bugában csoportosulnak Artemisia
4.1.57.1. Santolina – Cipruska
A mediterráneumból származó, illatos, örökzöld félcserjék, apró, tollszerűen szeldelt levelekkel. Mintegy
félméteres, gömbölyded, párnaszerű bokorrá nőnek. Csak kögvirágokból álló, gombszerű virágzatuk július–
augusztusban nyílik.
1. ● A levél ezüstszürke S.
chamaecyparissus
●● A levél zöld 2.
2. ● A virág fehér S. pinnata
●● A virág világossárga S. rosmarinifolia
Santolina chamaecyparissus – Szürke cipruska
Hajtásai és levelei szürkén molyhosak, virágai sötétsárgák. A nemzetségen belül a legedzettebb.
cccxxxvii
ismertetése
Santolina pinnata – Tollas cipruska
Zöld és kopasz levelű, fehér virágú.
Santolina rosmarinifolia (S. virens) – Zöld cipruska
Az előzőhöz hasonló megjelenésű, de világossárga virágú.
Mindhárom faj fényigényes és melegkedvelő. Védett fekvést, laza talajt kívánnak, a szárazságot jól tűrik.
Szigorú teleken hajtásaik visszafagyhatnak, de tőből ismét kihajtanak. Nyirkos, hűvös fekvésbe nem valók, mert
ott fokozottan fagyérzékenyek, különösen a S. pinnata és a S.rosmarinifolia. Alkalmasak sziklakertbe,
kőedényekbe vagy megfelelő ökológiában talajtakarónak. Előnyük, hogy gyorsan nőnek: egy év alatt elérik
végleges méreteiket. Legalább kétévenként vissza kell azonban őket metszeni, különben felkopaszodnak,
kiritkulnak.
A Santolina nemzetség szaporítása: Zölddugványozás az év bármely szakában.
4.1.57.2. Artemisia – Üröm
Artemisia alba – Sziklai üröm
Mintegy félméteres, legyökeresedő szárú félcserje, keskeny cimpákra osztott, szürkészöld levelekkel. Fő díszét
finom lombozata adja; a nyár végén, végálló fürtökben nyíló apró, sárgásfehér virágai inkább csak érdekesek,
mint szépek.
Hazája Dél-Európa, Észak-Afrika. Nálunk száraz, sziklafüves, kőtörmelékes lejtőkön a subsp. saxatilis alfaja
fordul elő vadon. Kiváló szárazságtűrő, fény- és melegkedvelő. Sziklakertbe, laza talajon évelőágyba, esetleg
száraz, napos területen talajtakarónak alkalmas. Az évelő dísznövényekhez hasonlóan minden tavasszal vissza
kell vágni, különben felkopaszodik.
Szaporítása: Fásdugványozás, zölddugványozás.
4.2. Monocotyledonopsida – Egyszikűek osztálya

4.2.1. Agavaceae – Agávéfélék
4.2.1.1. Yucca – Pálmaliliom
Törzs nélküli vagy alacsony törzses, levélüstökös örökzöld cserjék. Bókoló, csontfehér vagy zöldesfehér
virágaik a nyár második felében, 1–1,5 méteres, sudár bugavirágzatban nyílnak. A nálunk szabadban is áttelelő
fajok az USA déli részéről (a nemzetség északi áreahatáráról) származnak.
1. ● A levelek szélén vékony rostok vannak Y. filantentosa
●● A levelek szélén elálló rostok nincsenek Y. recurvifolia
1. TÖRZS NÉLKÜLI FAJOK
A csoport képviselői vastag rizómákkal terjedő tövűek. Levelük széléről fonalas rostok válnak le. Többnyire
évelő dísznövényként termesztik és alkalmazzák őket.
Yucca filamentosa – Kerti pálmaliliom
Nálunk a legelterjedtebb Yucca faj. Levelei mereven felállnak. Hasonló megjelenésű, de valamivel puhább,
visszahajló levelű a Y. flaccida – puhalevelű pálmaliliom.
A gyűjteményes kertekben számos, főképp keskeny levelű Yucca faj található még. Igen mutatósak, de kevés
sarjat hoznak.
cccxxxviii
ismertetése
cccxxxix
ismertetése
Yucca filamentosa
cccxl
ismertetése
cccxli
ismertetése
Yucca recurvifolia
2. ALACSONY TÖRZSET NEVELŐ FAJOK
Yucca recurvifolia – Törzses pálmaliliom
A nálunk ültetett Yucca fajok közül ez a legszebb, de egyben a legkényesebb. 1–1,5 méteres törzset nevelő
cserje. A levelek szélén nincsenek leváló rostok. A szárazságot kevésbé tűri, és kemény teleken néha visszafagy.
Főleg a Dél-Dunántúlon (Pécs, Mohács, Baja környékén) terjedt el.
A pálmaliliomok napos, meleg helyet, jó vízáteresztő, laza talajt kívánnak. Homokon jól fejlődnek. A
szárazságot kiválóan tűrik, a téli fölös vízre ellenben érzékenyek. Elsősorban házikertbe vagy sziklakertbe
valók. Szabályos termetükkel, könnyed virágzatukkal jól mutatnak kőlapos utak, kőlépcsők, támfalak
közelében. Közparkban kevésbé kedvelik őket, mert könnyen begyomosodnak és gyomlálásuk – szúrós levelük
miatt – körülményes.
A Yucca nemzetség szaporítása: Kora őszi tőosztással, a rizómák vagy a törzs feldarabolásával történik.
Yucca recurvifolia
Yucca filamentosa
4.2.2. Poaceae – Pázsitfűfélék

4.2.2.1. Phyllostachys – Botnád
Phyllostachys viridiglaucescens – Dereslevelű botnád
3–6 méter magas, tarackoló tövű, fásodó szárú bambuszféle. Szívós ágai fénylő sárgák vagy olajzöldek. 5–20
cm-es, keskeny lándzsás levelei árnyékban zölden telelnek át.
Hazája Kína. Karakteres kelet-ázsiai növény. Nyirkos talajt, párás, kiegyenlített klímát kíván, ezért
Magyarországon elsősorban a Balaton környékén és a Nyugat-Dunántúlon találkozunk vele. Félárnyékba, párás
helyen pedig napra is ültethetjük. Megfelelő fekvésben nagy foltokat képes beborítani. Hazánkban gyakran
visszafagy, 50–60 évente virágzik, ezt követően elpusztul.
Szaporítása: Tőosztás. Fontos, hogy a szétosztott egyedek mindegyikén hagyjunk legalább egy darab lombos
„szívóhajtást”. Ha ugyanis megfosztjuk a leveleitől (pl. úgy, hogy a tőosztás után erősen visszavágjuk), a
növény nagyon visszaesik a fejlődésben és csak lassan regenerálódik.
Megjegyzés: A „télálló bambuszok”, amelyek a kelet-ázsiai, soknemzetiségű alcsalád északra szorult (és egyre
törpébb termetű) képviselői, Nyugat-Európában nagy népszerűségnek örvendenek; elképzelhető, hogy a
közeljövőben nálunk is divatossá válnak.
cccxlii
III. rész. Díszfák és díszcserjék
ültetése, gondozása
1. 1. Telepítés (ültetés)
1.1. 1.1. Lomblevelű, lombhullató fák és cserjék telepítése
1.1.1. 1.1.1. Szabadgyökerűek
10–12 cm-es körméretnél vastagabb törzsű fát és 3 évesnél idősebb cserjét szabad gyökérrel már ne ültessünk.
1.1.1.1. 1.1.1.1. A telepítés időpontja
A lombhullatókat a nyugalmi időszakban – lombhullás és lombfakadás között –, fagymentes időben, és ha a

talaj sincs átfagyva, elvileg bármikor telepíthetjük. Az ültetés két fő időszaka azonban ősszel (október végén–
novemberben) és kora tavasszal (február végén–márciusban) van, a gyümölcsfákéhoz hasonlóan.
Az őszi ültetés a jobb megeredés szempontjából előnyösebb. Ilyenkor a növény gyökerein ejtett sebek télig még
gyógyulni kezdenek, és mivel a gyökérképződés a fagymentes talajzónában télen sem áll le teljesen, tavaszig a
begyökeresedés is megindul.
Tavaszi ültetés esetén a növénynek a kihajtásig kevesebb ideje van a begyökeresedésre és a gyökerein ejtett
sebek beforradására. Az ilyenkor megmozgatott talaj könnyebben szárad, a megeredés többszöri bőséges
beöntözés nélkül bizonytalan. Ez munkatöbblettel is jár, ezért tavasszal csak akkor ültessünk, ha erre ősszel nem
volt mód.
A telepítés időpontjával kapcsolatban elmondottak a díszfák, díszcserjék többségére érvényesek. A

gyümölcsfákhoz hasonlóan azonban közöttük is akadnak olyan fajok, amelyek számára jobb a tavaszi, mint az
őszi telepítés. Déli származású vagy húsos gyökérzetű növények ezek, amelyek a gyors begyökeresedéshez
magasabb talajhőmérsékletet igényelnek, és őszi telepítés esetén a talajban a begyökeresedés folyamatának
elhúzódása ősszel visszavetheti fejlődésüket. Ilyenek az alábbi fajok:
- Broussonetia papyrifera, - Euodia fajok,
- Carya fajok, - Magnolia fajok,
- Catalpa fajok, - Paulownia tomentosa,
- Celtis fajok, - Tilia tomentosa.
Ha mód van rá, a fenti fajokat akkor telepítsük, amikor rügyeik pattanni kezdenek. Ebben az állapotban a
növény „élő hőmérőként” saját maga jelzi, hogy a hőmérséklet elérte az aktiváláshoz szükséges határértéket.
A konténeres növények – a fagyos napok kivételével – bármikor telepíthetők.
1.1.1.2. 1.1.1.2. Az ültetőgödör előkészítése
Az ültetőgödör mérete:
• fák számára: 1 × 1 × 1 méter,
• suhángok és bokorfák számára: 0,8 × 0,8 × 0,8 méter,
• cserjék számára: 0,6 × 0,6 × 0,6 méter vagy 0,4 × 0,4 × 0,4 méter.
A gödör kiásásának és előkészítésének a menete termett talajon az alábbi:
cccxliii
A kiásás során tegyük külön a humuszban gazdag feltalajt és a humusz- és tápanyagszegény altalajt. Később, a
betemetés során a feltalaj kerül majd alulra a gyökerekhez. Alaptrágyázásként ezt a talajt még érett
istállótrágyával vagy komposzttal keverjük össze. Egy 0,6 × 0,6 × 0,6 m-es gödörbe kb. 1 vödör istállótrágyát
vagy komposztot tegyünk. A friss trágya nem megfelelő, mert az erjedésben lévő, gyorsan bomló szerves anyag
a gyökerek rothadását okozhatja. A gödröket az ültetés előtt lehetőleg 3–4 héttel ássuk meg, így a trágya a
talajjal tökéletesen keveredik, „összeérik”. Az elkészített gödröket utána temessük vissza, hogy ülepedjen.
Ültetéskor csak annyira ássuk ki újra, hogy a növény gyökérzete beleférjen.
Városi utcán és parkban többnyire nincs „feltalaj”, illetve „altalaj”, mivel a terület bolygatott, gyakran
építkezések visszahagyott törmelékével töltötték fel. Itt a kiásott gödröket teljes mértékben idehozott
termőtalajjal töltsük meg, amit a fentiek szerint komposzttal vagy egyéb trágyával gazdagítsunk. Sűrűn telepített
cserjefoltnál a folt egész tükrét kiemeljük, majd termőföldet terítünk bele.
Megjegyzés: A kellő méretű és jól előkészített ültetőgödör jó kezdeti növekedést biztosít az elkövetkező 1–2
esztendőre, így tulajdonképpen a nyári fenntartás munkáit csökkenti. A gödörásáson ezért – amit a téli
holtszezonban tudunk elvégezni – soha ne akarjunk spórolni.
1.1.1.3. 1.1.1.3. A növények visszametszése
Először a gyökereket éles ollóval visszametszve eltávolítjuk a sebzett, roncsolt részeket. A gyökérvisszavágás
ne legyen mechanikus előfordul, hogy a gyökérsebek egy része már a vermelőben beforrt, sőt, bennük az
elágazások kezdeményei is kialakultak. Ezt a gyökérvégek bunkószerű megvastagodása jelzi. Az ilyen
gyökereket ne kurtítsuk meg, hiszen ezzel a növényt 2–3 hetes előnytől fosztanánk meg a begyökeresedés
folyamán.
A következő művelet a pépezés: a gyökereket híg sárba mártjuk. Ajánlatos a pépet komposzt vagy érett trágya
és agyagos föld 1:1 arányú keverékéből készíteni. A pép megakadályozza a kiszáradást a telepítés folyamán.
Az átültetés során a növény elveszti gyökereinek egy részét. A további normális fejlődés érdekében ezért
metszéssel kell egyensúlyba hozni a föld feletti és a föld alatti részek arányát. Optimális időpontja a fagytűrő
növények esetében közvetlenül az ültetés előtt van, amikor a fát vagy cserjét kézben tartva jól látható az
ágrendszer, annak esetleges hibái, a rügyek állása, és a visszametszés kényelmesen állva elvégezhető. Ezek után
a megmaradt rügyek időben felkészülhetnek a kihajtásra, és az ültetés után a növényekhez jó darabig nem kell
nyúlni.
Díszfák esetében kiválasztjuk a leendő korona sudarát képező vezérvesszőt, és 3–4, esetleg 5 oldalvesszőt. A
többit eltávolítjuk. A meghagyott vesszőket hosszúságuk felére-harmadára visszametsszük úgy, hogy az
uralkodó helyzetben lévő sudárhoz képest egy képzelt kúppalást mentén helyezkedjenek el. A visszavágás
mértéke a növekedés erélyétől függ: erős növekedésű fajokat gyengébben, a gyengébb növekedésűeket
erősebben kell visszametszeni (kevesebb meghagyott rüggyel terhelni). Minél erőteljesebb a visszametszés,
annál bujább, erőteljesebb lesz a hajtásfejlődés, ezzel tulajdonképpen a fácska jövendő vázágrendszerét
készítjük elő. Az oldalvesszőket kifelé álló rügyre metsszük, a vezérvesszőt pedig olyan állású rügyre, hogy a
belőle fejlődő hajtás növekedési iránya ellensúlyozza a sudár esetleges várható elferdülését, görbületeit. A páros
rügyállású fajok (Acer, Fraxinus) visszavágott sudarának egyik rügyét kivakítjuk, hogy elejét vegyük a villás
elágazódás kialakulásának. A felsorolt általános szempontokat később a koronaalakító metszés során is vegyük
figyelembe.
Ne metsszük vissza az erős csúcsrügyű Aesculus sudarát, mivel visszavágás nélkül csak a csúcsrügyből,
visszavágás esetén viszont a legfelső 2–4 rügyből hoz új hajtást villás elágazással. Ilyen esetben a
koronavesszőket ritkítjuk.
A fagyérzékeny növények (pl. Albizia, Buddleja, rózsahibridek) föld feletti részét ősszel ne metsszük, csak
tavasszal, rügyfakadás után, amikor már jól látható az esetleges elfagyás. A bokor- vagy koronaformát a
megmaradt, élő részekből alakítjuk ki.
A díszcserjék erősebb visszametszést igényelnek. Először is tőből eltávolítjuk a beteg vagy sérült ágrészeket. A
meghagyott vesszőket a talaj felett 20–25 cm-re vágjuk vissza egészséges, jól fejlett rügyekre. Az ezekből
fejlődő erőteljes hajtások a későbbiekben a bokor szilárd vázátalkotják. Míg a fáknál a metszlapot a rügy felett
kb. 1,5 cm-rel készítjük és úgy, hogy a rüggyel ellentétes irányban lejtsen, cserjéknél ez kevésbé fontos, mivel
rügyeik mindenképpen sűrűn állnak.
1.1.1.4. 1.1.1.4. Az ültetés
cccxliv
A kisebb méretű lombhullató díszfák, díszcserjék többsége szabad (csupasz) gyökérrel is nagy biztonsággal
átültethető. Miután az ilyen növények a legolcsóbbak, a kertépítésben (ha csak szervezési gondok nem
indokolják az ellenkezőjét) lehetőleg ilyen anyag felhasználására kell törekedni.
Olyan mélyre ültessünk, amilyen mélyen a növény eredeti helyén a talajban volt. Sekélyebb telepítésnél a
gyökerek kiszáradhatnak, a túl mélyre ültetés esetén a gyökerek befulladása miatt a növény satnyán fejlődik.
Kivételt képeznek a gyökérnyakba szemzett oltványok. Ezeket ajánlatos úgy telepíteni, hogy az oltás helye 5–10
cm-rel a talaj felszíne alá kerüljön. Így sok esetben a nemes rész legyökeresedve az alanyt mintegy megfojtja
maga alatt, ezzel megakadályozzuk a vadhajtások előtörését. A gyökerek a talajban természetes helyzetben,
egyenletesen elosztva helyezkedjenek el. Jó, ha az ültetést ketten végzik: az egyik tartja a növényt, a másik a
földet húzza a gyökerekre, majd rétegenként óvatosan megtapossa. A gyökerek egyenletes eloszlását a növény
óvatos rázogatásával is elősegíthetjük. Ültetéskor (ősszel is!) a gyökereket még a gödör betemetése előtt 1–2
vödör vízzel beiszapoljuk, majd a gödröt a maradék földdel betemetjük.
Ősszel a töveket lazán felkupacoljuk, ezzel is védve őket a téli hideg ellen. Tavasszal azután a kupacokat
kibontva a tő körül tányérszerűen képezzük ki a talajt. Ilyenkor nem árt még egyszer alaposan beöntözni a
növényt. Tavaszi telepítés esetén felkupacolás helyett tányérozzuk a töveket.
A fák ültetésének fontos mozzanata a karózás. A karó a fa törzsénél kissé magasabb legyen, és még a gödör
betemetése előtt helyezzük el a gyökerek között a növény szél felőli oldalán (az uralkodó szélirányt tekintve).
Az ültetés után laza 8-as kötéssel rögzítsük.
1.1.2. 1.1.2. Földlabdások

A lombhullató fák, cserjék közül feltétlenül földlabdával kell telepíteni az Alnus, a Betula, a Carpinus, a Fagus,
a Juglans, a Magnolia, a Paeonia, a Paulownia és Quercus nemzetségek képviselőit, továbbá a Corylus colurnát
és az Acer palmatumot.
A felsoroltak többsége erdőt alkotó fafaj: a földlabdával a gyökerek gombaflóráját (mikorrhiza) visszük át és
őrizzük meg. A Magnolia, a Juglans, a Paeonia, a Paulownia és a Carya fajoknál a földlabda a kényes húsos
gyökerek védelme miatt szükséges.
A felsoroltakon túlmenően néhány faiskola csaknem minden díszfát földlabdával forgalmaz a biztonságos
megeredés érdekében.
A telepítés során elsőrendű fontosságú, hogy a földlabda épen maradjon. Az ültetés előtt a kiásott gödröt annyira
temessük vissza, hogy a belé helyezett földlabdás növény gyökérnyaka a talajszintbe vagy (számítva némi
süppedéssel) 2–3 cm-rel a talajfelszín fölé kerüljön. Ha a földlabdát (szabályosan) a talajban elbomló jutazsákba
vagy hálóba csomagolták, a csomagolóanyaggal együtt helyezzük a gödörbe. Ezután a lebontott takaróanyagot
vízszintesen terítsük szét, és a gyökerekkel együtt temessük be. Előtte a földlabdából esetleg kilógó gyökereket
éles ollóval vágjuk vissza. Ha a földlabdát (helytelenül) valamilyen el nem bomló anyagba (fólia, műanyag rafia
stb.) burkolták, ezt értelemszerűen ki kell venni betemetés előtt a gödörből, mivel a későbbiekben akadályozná a
gyökérfejlődést.
A földlabdával telepített bokorfa, parkfa vagy sorfa méretű fákat, cserjéket az ültetés után általában nem vágjuk
vissza. Az így telepített fajok kb. 8–10 cm-es törzskörméretig ezt nem igénylik. Kivételt képeznek a földlabdás
továbbnevelt (túlkoros) fák, melyek koronaméretét, a csupasz gyökerű fákhoz hasonlóan, ültetés után
csökkenteni kell a gyökérzettel arányosan vagy a vesszők visszavágásával vagy koronaritkítással.
1.1.3. 1.1.3. Konténeresek

A földlabdás telepítésnél felsorolt fajokat – kb. bokorfa méretig – a faiskolák néha konténerben nevelik.
Feltétlenül konténerben kell nevelni ezeken kívül a gyéren elágazó vagy az átültetésre érzékeny gyökerű
cserjefajokat: Caryopteris, Cytisus, Heliauthemum, Hypericum stb.
A felsoroltakon túl bizonyos mennyiséget általában a többi cserjéből is konténerben állítanak elő, a telepítés és
az értékesítés időszakának meghosszabbítása végett. Sorfát ilyen formában csak keveset nevelnek, mivel egy idő
után a konténer visszafogja a növekedést, és nehéz megakadályozni a gyökérzet körbefordulását. Ez utóbbiaknál
gyakoribb, hogy a csupasz gyökérrel kiásott növényeket konténerbe teszik és földlabdásként nevelik tovább.
cccxlv
Konténerből – elvileg – a túl fagyos téli időszak kivételével bármikor telepíthetünk. Az eredés és az ápolás
szempontjából azonban ekkor is az őszi és a tavaszi ültetési időszak a legelőnyösebb.
A telepítés menete az alábbi:
Az ültetőgödröt annyira temessük vissza, hogy a gyökérlabda magassága + 10 cm maradjon üresen. A

gyökérlabdáról szedjük le a konténert, majd a körbefordult gyökereket bontsuk szét és sugarasan húzzuk el a
gödör alján. Ezt a műveletet többnyire elmulasztják, pedig két okból is fontos:
• a gyökereket így a talajba „kényszerítjük”, elejét véve annak, hogy a laza és tápdús termesztőközegben
maradva egy gyors nyári kiszáradás, télen pedig élettani kiszáradás vagy fagyás áldozatává váljanak,
• a körkörösséget megszüntetve lehetővé tesszük a stabil pányvázógyökérzet kialakulását.
Ha a gyökerek túl hosszúak, vágjuk rövidebbre vissza. A gödröt a szokásos módon temessük be, a gödör teljes
betemetése előtt pedig öntözzük be a növényt.
Városi parkban – talajcsere után – a konténeres cserjéket gyakran kapával ültetik. Hatékony és gyors módszer
ez, de a gyökérlabda szakszerű elhelyezésére itt is ügyelni kell.
A konténeres lombhullató fák, cserjék a telepítés után nem igényelnek visszavágást, miután gyökerük teljes
egészében megmarad. Ennek ellenére a cserjéket a csupasz gyökérrel telepítettekhez hasonlóan ajánlatos a
talajfelszín felett 20–25 cm-re visszametszeni. Ez kizárólag a növény bokrosodását szolgálja. Elhagyandó a
visszavágás, ha a cserjefoltnak (pl. Berberis thunbergiibőllakótelepi parkban) forgalomterelő funkciót szánunk,
és azt akarjuk, hogy ennek kezdettől fogva eleget tegyen.
1.2. 1.2. Lomblevelű örökzöldek telepítése

A lomblevelű örökzöldeket a faiskolák régebben földlabdával, ma szinte kivétel nélkül konténerben hozzák
forgalomba. Így szakszerűen kezelve fagymentes időben elvileg az év minden szakában átültethetők, de az
ültetés optimális időpontja a kora ősz: szeptember második fele. Ilyenkor a növekedés már leállt, a levegő lehűlt,
többnyire csapadék is van, a talaj viszont még elég meleg ahhoz, hogy télig a begyökeresedés beinduljon és az
esetleges gyökérsebek beforrjanak. Az ültetés menete azonos a lombhullató cserjékével. A lomblevelű
örökzöldeket ültetés után nem vágjuk vissza, és később sem igényelnek alakító metszést, legfeljebb a sérült vagy
beteg ágrészeket távolítjuk el.
1.3. 1.3. Fenyők telepítése

A fenyőket földlabdával vagy konténerben hozzák forgalomba. Konténerből elvileg bármikor ültethetők,
földlabdásan ősszel vagy tavasszal. Az ültetés legmegfelelőbb időpontja azonban tavasszal van, közvetlenül a
hajtásnövekedés megindulása előtt (március vége–április eleje). Különösen fontos ez a melegigényes fajoknál:
Pinus nigra, Picea omorika, Cedrus fajok stb.
A Cupressus fajokat még később telepítjük: április második felében, amikor a téli vízvesztéses időszak után
ismét „megszívták” magukat, lombozatuk kisimult és visszanyerték üde, nyári színüket.
Az ültetés menete megegyezik a földlabdával vagy konténerben elültetett lomblevelű fák, cserjék
ültetésmenetével. Telepítés után a fenyőket sem vágjuk vissza (nem is kedvelik), és a későbbiekben se metsszük
különösebben. Ha azonban módunk van rá, a telepítést követő 1–2 évben védjük árnyékolóval a túl erős
napsugárzástól, a széltől és rendszeresen öntözzük.
Megjegyzés: A téli telepítés mind a tű-, mind a lomblevelű örökzöldek számára kedvezőtlen. Ilyenkor a talaj
hideg, a növény nem tud begyökeresedni, és nem is annyira a téli fagy, mint az élettani szárazság tehet igen
nagy kárt bennük. Üzemszervezési okokból mégis előfordul, hogy télen kell telepíteni. Ilyenkor ügyeljünk az
élettani szárazság elkerülésére: szalmával, lombbal vagy tőzeggel takarjuk a talajt, hogy át ne fagyhasson.
1.4. 1.4. Díszfák, díszcserjék szállítása és vermelése a telepítésig

Az ültetésre kerülő fákat, cserjéket díszfaiskolában vagy kertészeti árudában vásároljuk meg. A szállítás során a
gyökereket – az örökzöldeknél pedig a lombot is – óvni kell a kiszáradástól. A csupasz gyökerek közé nedves
szalmát tömködünk, a gépkocsi platóját pedig ponyvával védjük a széltől. Fagyos időben (–2 °C alatt) csupasz
cccxlvi
gyökerű növényt ne szállítsunk. Földlabdás vagy konténeres növények –8–10 °C hidegig még biztonsággal
szállíthatók.
A fákat és cserjéket megérkezés után azonnal bontsuk ki, vizsgáljuk meg, hogy nem érte-e károsodás, majd
ültetésig gyorsan vermeljük el. A vermelőben a növényeket soronként döntve helyezzük el úgy, hogy dél felé
nézzen a csúcsuk: így a korona árnyékolja a tövet, ugyanakkor „elszalad” felette a (télen többnyire észak-
északnyugati) szél. A vermelés során a gyökereket olyan mélyen temessük be földdel, hogy a gyökérnyak is föld
alá kerüljön. A rászórt földet tapossuk meg.
A szállítás során a növényeket különböző károsodás érheti: fonnyadás, fagyás, sérülés. Ha a gyökerek vagy a
vesszők a szállítás során kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek, vermelés előtt a sérült, roncsolt részeket az
egészségesig metsszük vissza. Ha az idő meleg és száraz volt és a csomagolás nem teljesen szakszerű, előfordul,
hogy a növények megfonnyadva érkeznek meg. Ezt arról vehetjük észre, hogy a vesszők héja megráncosodott.
Ilyenkor a gyökereket kissé visszametszve, a töveket 1 napig áztassuk vízbe, és csak ezután vermeljük el.
Szükség esetén ott is öntözzük be. Csak akkor szabad ültetni, ha a vesszők héja kisimult, jelezve, hogy elég
vizet vettek fel. Ha a szállítmányt fagy érte, először hűvös helyen, a fagypontnál csak néhány fokkal magasabb
hőmérsékleten hagyjuk kiengedni, és miután meggyőződtünk róla, hogy a gyökereket nem érte károsodás,
ültessük vagy vermeljük el. Ha ősszel már nem tudunk ültetni, télire ritkásan vermeljük el a növényeket, és a
vermelőt lombbal vagy szalmával takarjuk, hogy át ne fagyjon.
A földlabdás vagy konténeres növényeket nem kell vermelni. Tegyük szorosan egymás mellé őket, és takarjuk
szalmával vagy lombbal a fagyás elleni védelem céljából. Száraz télen, hosszú tárolás során előfordul, hogy a
földlabda vagy a konténer földje kiszárad. Rendszeresen figyeljük ezért, és ha szükséges, alaposan áztassuk be.
2. 2. Metszés
A gyümölcsfákhoz és a szőlőhöz hasonlóan a díszfák, díszcserjék metszésére is a tél vége a legmegfelelőbb
időpont. Ilyenkor már láthatók és szükség szerint metszéssel korrigálhatók az esetleges téli károk, és attól sem
kell tartani, hogy a visszavágott ág vagy vesszőrész a kihajtásig tovább károsodik: visszafagy vagy visszaszárad.
Lényeges különbség viszont a haszonnövényekhez képest, hogy a díszfáktól, díszcserjéktől nem várunk
egyenletes és jó minőségű terméshozamot. Egyetlen fontos elvárás, hogy legyenek életerősek, egészségesek:
fejlesszék ki tökéletesen természetes formájukat, lombozatukat, virág- vagy terméspompájukat. A fentiekből
következik, hogy a díszfák, díszcserjék a szőlőnél, gyümölcsnél lényegesen ritkább és enyhébb metszést
igényelnek. Általában alapelv, hogy minél nagyobbra nő és tovább él az adott faj, annál kevesebbet metsszük, és
viszont. A két nagy (és néha mesterséges) növénycsoport közül ezért
• a díszfák csak némi alakítást,
• a díszcserjék viszont periodikus ifjítást igényelnek.
2.1. 2.1. Díszfák metszése

A fák alapvető jellemzője, hogy egy tengellyel folyamatosan nőnek felfelé, egészen életük végéig. A díszfákat
ezért lehetőleg keveset és csak a legszükségesebb esetben metsszük. Igyekezzünk követni a fa természetes
növekedési jellegét, s inkább csak az esetleges hibákat, rendellenességeket korrigáljuk.
A díszfák koronáját – a faj biológiai adottságainak megfelelően – különböző magasságban alakíthatjuk ki, így
nevelhetünk tövétől ágas parkfát, alacsony vagy magas törzsű sorfát. A legtöbb fafaj jobban szereti, ha
kezdetben tövétől ágasan fejlődhet: így nagyobb lombtömeg táplálja, ami egyben védi is a törzset a tűző nap
hevétől. Némely faj igen érzékeny a törzse idő előtti lekopaszítására: fejlődése csaknem teljesen leáll és 3–4 év
is eltelik, mire ismét normálisan megindul. Ilyen pl. a Betula, a Carpinus, a Corylus colurna, a Fagus, a
Quercus. Később azután a törzsük természetes úton is feltisztul: a legerősebb oldalágaik 2–3 méter magasságban
fejlődnek és árnyékukkal fokozatosan elsorvasztják a lentebb lévőket. (Ez utóbbiakat, mihelyt legyengülésüket,
száradásukat észleljük, tőből távolítsuk el!)
Ha viszont azt szeretnénk, hogy valamely díszfánk idős korára is tövétől ágas maradjon, a felső ágak ésszerű
ritkításával elérhetjük, hogy az alsók elegendő fényhez jutva megerősödhessenek. Így idővel igen szép és a
gyerekek által különösen kedvelt „mászófát” nevelhetünk. Nem javasolt az oszlop alakú fák törzsének
feltisztogatása: az 1–2 méter magasról induló „felstuccolt” oszlopkorona igen szomorú vagy nevetséges látványt
nyújt. Ha a növény a kívánt magasságban nem ágazik el, a vezérvessző visszavágásával elágazódásra késztetjük.
cccxlvii
Mindig a visszavágás helyéhez legközelebb eső 4–5 rügy fog kihajtani. Ezekből a nyár folyamán vagy a
következő tavasszal kiválasztjuk a nekünk megfelelőket, a többit pedig eltávolítjuk vagy egy (esetleg két) évig
törzserősítőnek visszavágjuk.
Koronaalakítás az első években
Ügyeljünk arra, hogy a kis fának csak egy sudara legyen. A két- vagy többsudarú fa a szélnek kevésbé ellenálló,
a villás elágazásnál könnyen széthasad. Ezért a csúcs körüli rügyekből nőtt, mereven felálló vesszők közül csak
egyet, a legmegfelelőbbet hagyjuk meg, a többit tőből távolítsuk el. Az oldalágakat emeletenként vagy a törzsön
elszórtan nevelhetjük ki. A legtöbb esetben a legalsó emeleten 3, esetleg 4 ágat, a felsőbb emeleteken 2–3 ágat
hagyjunk. Az emeletek közötti távolság erős növekedésű fajoknál 70–80 cm, gyengébb növekedésűeknél 40–60
cm legyen. Szórt elhelyezkedésű ágrendszerben az ágak egy képzelt spirálvonal mentén egymás felett 20–40
cm-re álljanak. A vezérvesszőt ott vágjuk vissza, ahol a következő ágcsoportot kívánjuk kiképezni. Megfelelő
állású rügyre metsszük, hogy a fa sudara egyenes legyen. A sudár uralkodó szerepét az oldalágak végén
fejlődött vesszők egyharmaddal-egynegyeddel történő visszavágásával érjük el. Az egyes oldalágak végei (az
oldalvezérek) viszont az ág többi részével szemben legyenek uralkodó helyzetben.
Egyes fajok növekedési jellegének jobban megfelel és díszítő értéküket is növeli, ha többtörzses fácskát
nevelünk belőle. Ilyen a júdásfa (Cercis), a legtöbb díszalma (Malus), némely berkenye (Sorbus) stb. Ezek
legtöbbször már eleve tőben elágaznak, vagy ha nem, alacsonyabb visszavágással elágazásra késztethetők. Ha
azonban a faiskolából idősebb, egy törzsre nevelt, koronás fát kapunk, a törzs visszavágásával ne kísérletezzünk,
mert a sarjadás bizonytalan.
A fiatal fa koronája a legtöbb esetben 4–5 év alatt kialakul. A fenntartó metszés a későbbiekben minimális
legyen: csak a beteg, elhalt, befelé növő vagy egymást túlzottan beárnyékoló részeket távolítsuk el. Ha
vastagabb ágat vágunk le, amelynek helyét a fa abban az évben nem tudja beforrni, a sebfelületet fasebkenőccsel
(pl. Vulneron) kenjük be, hogy megakadályozzuk a farontó gombák megtelepedését, a seb visszaszáradását, és
elősegítsük a beforradását.
2.2. 2.2. Díszcserjék metszése

A cserjék jellemzője, hogy több tengelyből nőnek (több törzset vagy szárat fejlesztenek). Növekedésük egy
bizonyos kor és méret elérése után leáll, ezután az idős szárrészek fokozatosan elhalnak, s szerepüket több, a
tőből hajtó új sarj veszi át. Idővel ezek is elvénülnek, és a megifjulás ciklikusan újra és újra ismétlődik.
A díszcserjék metszésénél ezt az önifjulási folyamatot segítjük elő, tesszük zökkenőmentessé. Ezáltal azt is
elérjük, hogy évről évre dúsan virágozzanak. Egészséges, jó növekedésű, laza ágrendszerű, kellőképpen szellős
bokor kialakítására törekedjünk. A bokor besűrűsödött részei a kártevők búvóhelyeivé válnak, és csak
elcsúfítják a növényt. A tápanyagszállítás akkor a legkönnyebb, leggyorsabb, ha közvetlenül a tőből kinőtt fiatal
részek közvetítésével, lehetőleg minél kevesebb elágazás közbeiktatásával történik. Az elöregedett részek
szállítóképessége csökken, minden egyes elágazási csomópont akadályozza a szállítást.
Az eddig elmondottak alapján a metszést a következőképpen végezzük el:
Először tisztogatunk. Eltávolítjuk a sérült, beteg, elhalófélben lévő, befelé növő vagy egymást beárnyékoló
részeket. Ha a bokor elterülő növekedésű, akkor a földre szorított, elfekvő ágait is levágjuk, mivel azok a
beárnyékolás következtében idővel úgyis elhalnak.
Ezután következik az ifjítás: annyi idős részt távolítunk el, amennyit a bokor károsodás nélkül kibír. Ennél a
műveletnél mindig a tőhöz közeli egy-, esetleg kétéves vesszőket, illetve ágakat (vízhajtásokat) hagyjuk meg.
Végezetül, ha a bokor már túl sűrű sarjtömeget fejlesztett, végezzük el ezek óvatos ritkítását, és csak a
legerőteljesebbeket hagyjuk meg, egyenletes elrendezésben. (A túlzott besűrűsödés biztos jele, ha a sarjak,
illetve vízhajtások egy részének a csúcsa elhalt az erős beárnyékolás miatt).
A másik véglet, ha a bokor nyilvánvalóan elvénült, felkopaszodott, de nem hozott olyan sarjakat, amelyre
visszaifjíthatnánk. Ez esetben az ifjítás több évig elhúzódik. Első lépcsőben mérsékelten visszavágjuk az egész
koronát úgy, hogy azért a látható rügyek (egyéves vesszők) mintegy harmada maradjon meg. A visszavágás 1–2
éven belül kikényszeríti a talajhoz közeli alvórügyek kihajtását. Az ezekből fejlődő hajtások megerősödése után
következhet az elvénült felső részek teljes eltávolítása.
cccxlviii
Ez az elnyújtott ifjítási procedúra soha nem árt, de természetesen nem mindig szükséges. A legrezisztensebb,
edzett tömegcserjék még azt is eltűrik, ha egyszerűen tarra várjuk őket. Ilyenek pl. a fagyal (Ligustrum), a
legtöbb lonc (Lonicera), az aranycserje (Forsythia), a gyöngyvessző (Spiraea) fajok, továbbá a japánbirs
(Chaenomeles) és az orgona (Syringa). Ezutóbbiból csak a vad alapfajt vagy a saját gyökerű (dugványról
szaporított) nemes fajtákat vághatjuk tarra: az oltványoknál ugyanis a vadalany sarjadzását (a bokor
„elfajzását”) segítenénk elő.
Díszcserjék metszése: a) Ha a bokor méreteit is csökkenteni akarjuk, a munkát az általános visszavágással

kezdjük. b) Ezután távolítjuk el azokat a részeket, amelyek mindenképpen feleslegesek vagy károsak: a sérült, a
beteg, az egymást árnyékoló, valamint a földre szorult ágakat. c) A következő lépés az ifjítás: az elvénült,
legyengült növekedésű ágakat lehetőleg a tőhöz közeli fiatal vesszőkig, gallyakig vágjuk vissza. Ha a bokor még
ezután is túlságosan sűrű a túlburjánzott sarjaktól, a metszést ezek óvatos és egyenletes ritkításával fejezzük be.
Megjegyzés: Ha a túl terebélyesre nőtt bokor méreteit is csökkenteni akarjuk, akkor a munkát általános
visszavágással kezdjük, s csak utána végezzük el a ritkítást és ifjítást. Igaz, hogy így több dolgunk lesz, de nem
eshetünk abba a hibába, hogy a ritkításkor olyan ágakat is levágunk, amelyekről később – az általános
visszavágás után – kiderülne, hogy szükség lett volna rájuk.
Díszcserjéknél a metszés gyakorisága (a már korábban felvázolt törvényszerűségek szerint) a növekedés

erélyétől és az élettartamtól függ. A naggyá növő bokrokat, melyek már átmenetet képeznek a fák felé, csak
ritkán vagy egyáltalán nem szükséges ifjítani. Ilyen például az Acer tataricum, az A. ginnala, a Malus, a
Syringa, sőt részben a Viburnum opulus ’Roseum’ is: idővel miniatűr fává (bokorfává) fejlődnek, és metszés
nélkül is sokáig élnek.
A legtöbb cserje a „középkategóriába” sorolható, 2–3 méteres magassággal és 3–5 évenkénti önifjulási
periódussal Ilyenek a Forsythia fajok, a Lonicera tatarica, a Spiraea × vanhouttei, a Deutzia scabra, a
nagytermetű Philadelphus fajok, a Kerria japonica vagy a Weigela fajták. A felsoroltakat 3–4 évenként kell
feltétlenül ifjítani. Az ennél gyakoribb (kétévenkénti), óvatos ifjítást buja növekedéssel és gazdag virágzással
hálálják meg.
A félcserjék már a lágy szárú évelő növényekhez képeznek átmenetet: vesszőik őszre csak részben érnek be, és
a tél folyamán többé-kevésbé visszaszáradnak vagy visszafagynak. Tavasszal azután a földhöz közeli részekből
vagy a föld alatti gyökérnyakból erős, új hajtásokat fejlesztenek. Ilyenek a Buddleja davidii, a Vitex, a
Caryopteris, a Lespedeza vagy a Santolina fajok. A felsoroltak jól tűrik a tavaszi alacsony visszavágást; az
elszáradt, elfagyott részektől megszabadítva hamar visszanyerik eredeti formájukat és nyárra dúsan virágzanak.
A visszavágás gyakorisága itt is fordítottan arányos a növény méretével: a cipruskát (Santolina), sudárzsályát
(Perovskia), fehér ürmöt (Artemisia alba), istenfát (A. abrotanum) legjobb minden tavaszon megnyírni: ennek
híján hamar felkopaszodik, elvénül, sőt el is pusztul. A nyáriorgonát (Buddleja davidii), barátcserjét (Vitex)
viszont ifjíthatjuk minden évben, de 4–5 évenként is. Évenkénti ifjítás esetén szebb lesz a formája, de csak jó
talajon, öntözés és kapálás mellett hoz elegendő és dús virágot.
Mint már korábban említettük, a metszés ideje általában a tél végén van. Díszcserjéknél azonban, ha módunk
van rá, ajánlatos a metszés időpontját a virágzáshoz időzíteni. E tekintetben két nagy csoportot különböztetünk
meg.
2.2.1. 2.2.1. Az egyéves vesszők oldalrügyeiből közvetlenül, vagy az azokból

fejlődő rövidhajtásokon tavasszal virágzó fajok
A csoport legfeltűnőbb képviselői a Forsythia és Chaenomeles fajok, a Prunus triloba ’Multiplex’ vagy a
Spiraea × cinerea, de ide sorolhatók a tavasz egyéb díszcserjéi is: az orgonák (Syringa), jezsámenek
cccxlix
(Philadelphus) vagy a gyöngyvirágcserjék (Deutzia). A dús virágnyílás feltétele, hogy minél több 1–2 éves
vessző legyen a bokron. Metszeni tavasszal, közvetlenül az elvirágzás után a legjobb. Így nem fosztjuk meg
magunkat a gazdag virágpompától. Az elnyílás után meghagyott rügyekből fejlődő hajtások biztosítják a
következő évi virágzást. A kambiumtevékenység ilyenkor a legaktívabb, s a metszéssel ejtett sebek hamar
beforrnak.
2.2.2. 2.2.2. Az évi hajtások végén virágzó fajok

A később nyíló díszcserjék tartoznak ide: Buddleja davidii, Hibiscus syriacus, Vitex, Caryopteris, Hypericum
fajok stb. Metszeni mindig kora tavasszal kell, a rügyfakadás előtt. A meghagyott rügyekből kevesebb, de
erőteljes hajtás fejlődik, ezek dús, nagy virágokkal-virágzatokkal zárnak.
3. 3. Idős fák ápolása

Mint korábban szó volt róla, a fiatal fák koronaalakítása a telepítés után 4–5 éven belül általában befejeződik.
Ezután a fa hosszú időn át nem, vagy csak minimális beavatkozást igényel, a legnyilvánvalóbb koronahibák
kiküszöbölése végett. Újabb, intenzívebb ápolásra van szükség életének késői, öregedő szakaszában, részben
egészségi állapota helyreállítása (így élettartama meghosszabbítása) érdekében, részben pedig a nyilvánvaló
balesetveszély elhárítására.
A leggyakrabban előforduló műveletek a következők.
3.1. 3.1. Az ágak levágása

Viharkár, visszaifjítás vagy egyéb ok miatt szükség van a vékonyabb-vastagabb ágak levágására. Mielőtt az ág
levágásának munkaműveleteit ismertetnénk, ismerkedjünk meg a sebgyógyulás folyamatával!
Az egy-két éves hajtások, vesszők levágásakor az internódium hamar beszárad. További károsodás általában
nem következik be, legfeljebb még a seb alatti második internódium egy részének visszaszáradásával kell
számolni. Kisebb szövetroncsolások – még idős fák esetében is – az előbbiekhez hasonlóan hegednek be.
Egészen más a helyzet a nagyobb (5 cm átmérő feletti) sebfelületek gyógyulásakor. A fákon a sebhormonok
hatására a vágási vagy törési felületek közelében lévő szövetekben sebzáró és védekezőanyagok raktározódnak,
amelyek a gombafertőzést igyekeznek megakadályozni. A csonthéjasok erős mézgaképződéssel reagálnak a
sebzésekre, ezzel vonják be a sebfelületet. Ugyanez a helyzet a fenyőknél is, ahol erre a célra a gyanta szolgál.
A védekezéssel egy időben indul meg a kambiumzónában a kalluszképződés. A kallusz később másodlagos
parakambiumra és szállítószövet-gyarapító kambiumra tagozódik. A kétféle merisztémából képződő szövetek a
szabaddá vált fatestet kívülről befelé haladva fokozatosan növik be. Ideális esetben a sebhely idővel teljesen
eltűnik. A hosszú folyamat sikeres befejezését hátrányosan befolyásolják a korhadást okozó gombák, amelyek a
sebhelyen táptalajt találnak életvitelükhöz, amihez nélkülözhetetlen a víz, a levegő, a meleg. Az ágak
levágásakor ezért az első szempont az ágalapra való metszés, hogy a regenerálódás alapfeltételét ezzel
megadjuk. „Tarisznyaakasztó” csonk hagyása megakadályozza a seb beforradását, elősegíti a korhadást.
cccl
Sebforradás az ágak különböző módon történő levágása után (a–c). Leggyorsabban az oválisformájú
„áramvonalas” seb heged be (c), mivel teljes hosszában a tápanyagszállítás útjába esik. A „tarisznyaakasztó”
ágcsonk hagyása megakadályozza a beforradást (d). A visszavágott ág vagy vessző metszlapjának optimális
kialakítása (e)
Ugyanilyen fontos az is, hogy a metszfelület sima legyen. Ezért a seb szélét éles késsel utánvágjuk. Ezzel
elősegítjük, hogy az eső a sima felületen minél hamarabb lecsorogjon, a fatest gyorsan száradjon. Az éles késsel
körülvágott sebszéleken gyorsabban képződik a kallusz.
A nagyobb ágakat több részletben vágjuk le, hogy ezzel a háncs és a kéreg beszakadását, és nem utolsó sorban a
baleset bekövetkezését kizárjuk. Az ágakat kézi, rudas fűrésszel és motoros fűrésszel lehet vágni. A fűrésszel
való munka veszélyes, ezért nagyon fontos az idevágó biztonságtechnikai előírások megtartása.
A vastag koronaágak töve a levágás során behasadhat (a), ezért az ágat több részletben darabolva vágjuk le (b)
cccli
Vastag oldalágak tövének levágási sorrendje a) tompaszögű, b) hegyesszögű elágazás esetén
ccclii
Kisebb felszíni odvasodások kezelése. A kitisztított sebfelület fertőtlenítése és lezárása mellett a vízelfolyásról
is gondoskodni kell
cccliii
Ágak levágására szolgáló szerszámok a) rudas fűrész, b) keresztvágó fűrész, c) rókafarkfűrész, d) motoros
fűrész
3.1.1. 3.1.1. Sebkezelés

A gombás fertőzések ellen a sebet több hónapon keresztül a levegőtől és nedvességtől hermetikusan el kell
zárni. Erre a célra oltóviaszt, olajfestéket, fasebkátrányt, Vulneront vagy egyéb sebkezelő anyagokat
használnak. Ha a sebet lezáró anyag felszakad és/vagy megsérül, a gombás fertőzés megelőzése céljából előnyös
a letisztított fatestet xylamonnal kezelni és a fedőréteget ismét megújítani.
3.2. 3.2. Plombálás, faodvak kezelése

Korhadás, sérülés vagy háborús károk következtében az idős fák törzsében üregek keletkeznek, amelyek a fák
pusztulását, idő előtti kidőlését okozhatják. Ezek kívülről gyakran nem láthatók. A fatörzs vagy az ág belső
állapotára az erdészetben növedékfúróként használt Mattson-féle fúró adhat tájékoztatást. A fúróból kikerülő
facsapon nemcsak az évgyűrűk, hanem a fa állapota is láthatóvá válik. Régebben az üregek kitöltésére kizárólag
betont használtak. Ma már ezt a megoldást elvetik, mert egyes esetekben, pl. a magasabban elhelyezkedő
üregekben a betontömeg a fa stabilitását rontja. Újabban ezért szemcsés, könnyű anyagokkal, pl. fűrészporral és
gyantakeverékkel vagy műanyag habbal töltik ki az üreget. Kedvező a tapasztalat a perlit és cement, valamint a
salak és cement keverékével is. Fontos, hogy a vízbeszivárgás ellen a könnyűbetonra cementhabarcs-felhordás
kerüljön, amely az üreget vízzáróan fedi be.
cccliv
Nagyobb faodvak kitisztítása
A plombálás munkaműveletei:
1. Az üregből az összes beteg és korhadt farészt el kell távolítani, ki kell kaparni;
2. Az egészséges fatestet gombaölő szerrel kell fertőtleníteni, pl. rézgálicos oldattal, xylamonnalvagy más
gombaölő szerrel;
3. Az üreg belső falát ezután sebkezelő anyaggal itatják át: oltóviasz, fasebkátrány, olajfesték stb.;
4. Az üreget megtöltjük a plombálóanyaggal kb. a fatest széléig;
5. A háncs síkjánál kissé beljebb hajlékony anyaggal kell a nyílást lezárni, hogy a kambium hatására kialakuló
hegedési párkányok a plombát minél gyorsabban befedhessék. Az üregben esetleg összegyűlő nedvesség
elvesztésére dréncső szolgál. Az üreget lefedő anyag lehet 5–6 cm vastag beton rabicfal is.
A plombálás nélküli odúkezelés különösen a nagyméretű üregeknél lehet indokolt. A nyílásokat vaspálcákkal
zárjuk el a bemászás ellen, a fa tövénél pedig drénerezéssel biztosítsuk a víz elfolyását
ccclv
Az odvak kezelésének másik megoldása, hogy a szakszerűen kikapart üreget gombaölő és sebkezelő anyaggal
kezeljük, de a plombálás elmarad. Ha az üreg nagyméretű, a bemászás ellen a fatestben több helyen elhelyezett
vasszállal védekezzünk. A madarak befészkelését az odú nyílására szegezett bádoglappal vagy sűrű szövésű
dróthálóval akadályozhatjuk meg.
Itt jegyezzük meg, hogy szakmai gyakorlatban az idős fák gondozásának körébe csak a föld feletti részek
tartoznak. A föld alatt elhelyezkedő gyökerekről, a talaj tápanyag-, víz- és levegőellátásáról már jóval kevesebb
gondoskodás történik, pedig a feltételek javítása nélkül a költséges plombálás – bár hálás, népszerű feladat –,
vajmi keveset ér.
3.3. 3.3. Idős fák koronaágainak biztosítása leszakadás ellen

Öreg fák villás elágazásainál a többtonnás ágak szétszakadására is számítani kell. Ez a helyzet elsősorban akkor
áll fenn, ha az elágazási helyeken a fatörzs korhadni kezd. Baleset és anyagi kár megelőzésére az idős fák ágait
egymáshoz kell kikötni. Erre a célra régebben 6–8 cm széles vasabroncskötés szolgált. A fa növekedésével az
abroncs bevágott a kéregbe és a háncsba, ezáltal a tápanyagok szállításában zavarok keletkeztek. Az abroncs
felett a kéreg megvastagodott, alatta pedig fokozatosan elhalt. Súlyos esetben az abroncsozott rész teljesen
elgyengült, végül (10–15 év múlva) eltört. Helyette ezért a következő megoldást javasoljuk:
Könnyen megindul az odvasodás az ágvillákon, ahol megül a por ésmegreked a víz
Odvasodástól meggyengült ágvilla kitisztítása, majd megerősítése az ágakon átvezetett vaspálcával (a);
Többszörös elágazás rugalmas rögzítése az ágakra erősített gyűrűkön áthúzott drótkötéllel (b)
ccclvi
Vaspálca végének rögzítési módja a törzs külső oldalán a) menetes pálcavég; b) közvetlenül a fatestre fekvő
ovális fémalátét; c) csavaralátét; d) csavaranya
Az ágakat egymással szemben átfúrjuk. Két végén csavarmenetes vaspálcát dugunk át a lyukakon, amelyeknek
végeit alátéttel és csavaranyával látjuk el, hogy az ágakat összefogja.
Az ilyen rögzítést a kéreg 2–3 év alatt benövi.
3.4. 3.4. Fagyrepedések kezelése

Kemény és szeszélyes teleken, derült időben egyes fák törzse hosszában végigrepedhet, a nappali fölmelegedést
hirtelen követő erős éjszakai lehűlés miatt. Az ilyen fagyrepedés a többnyire napos oldalon következik be.
Különösen hajlamos rá a csertölgy (Quercus cerris), a cseresznyék (Prunus avium) és a nyírfa (Betula pendula).
Atél elmúltával sürgős teendő a repedések gyógyítása.
Farepedések széleinek kiképzése és összehúzatása
Először a repedés széleit simára képezzük, a sebet gombaölő szerrel fertőtlenítjük. Ezután a repedést az ábrán
látható módon, szorítócsavarokkal összehúzzuk. Hosszú, nagy repedések esetén 4–5 csavar is szükséges lehet
(80–100 cm-enként), s az összehúzás sem mindig tökéletes. Ilyenkor a csavarokat egymáshoz kissé elforgatva
helyezzük el, hogy a forradásig a különböző irányú erőkkel szemben is biztosan tartsanak.
4. 4. Kerti sövények
A sövények a terek szabályos növényi határolását szolgálják. Akkor alakítsunk sövényt, ha hangsúlyozni
akarjuk a kert vagy kertrészlet épített jellegét, vagy ha nincsen elég hely a szabadon növő, térhatároló
cserjefoltok létesítésére.
ccclvii
A fenntartás módját tekintve beszélünk nyírott vagy nyíratlan sövényről. Nyírt sövénynek azok a fajok
alkalmasak, amelyek levele kicsi, egyöntetű és ágrendszere a nyírás után jól regenerálódik.
Méretük szerint a sövények lehetnek magasak (1,5–2 méter), félmagasak (1 méter), vagy alacsony, úgynevezett
jelzősövények. Nyírás nélkül is kiváló jelzősövények az alacsony, gömbölyded virágos cserjék: a Spiraea
japonica, Santolina, Lavandula angustifolia, Caryopteris fajok stb. Szép jelzősövény nevelhető a törpe
változatokból: Buxus sempervirens ’Suffruticosa’, Ligustrum ovalifolium ’Nünü’, Ligustrum vulgare ’Lodense’,
Viburnum opulus ’Nanum’ stb.
4.1. 4.1. Sövények kialakítása és metszése

4.1.1. 4.1.1. Lombhullató fajokból
Tavasszal, 25–40 cm-es tőtávra a sövény nyomvonalában kiásott 40 cm széles és mély árokba telepítsünk, majd
a növényeket a talajfelszín felett 8–10 cm-rel vágjuk vissza. A visszavágást a következő tavaszokon mindig az
előző évi felett 30–40 cm-rel ismételjük meg, hogy a tövek oldalágakkal sűrűn berakódjanak. A kívánt
magasság elérése után évente minél többször, de legalább két alkalommal (tavasszal és nyár elején), az előző
nyírás felett 2–3 cm-rel vágjuk vissza a növényeket.
Nyírott sövény kialakítása lombhullató fajokból: a) első év, b) második év, c) harmadik év, d) negyedik év
A sövény keresztmetszete: a) és b) helyes, c) helytelen
A sövény keresztmetszete téglalap vagy nyújtott trapéz alakú legyen. A felfelé szélesedő sövény nem jó, mert az
alja felkopaszodik a túlzott beárnyékolás miatt.
Alkalmas fajok: Acer campestre, A. ginnala, Berberis fajok, Carpinus betulus, Cornus mas, C. sanguinea,
Cotoneaster divaricatus, C. dielsianus, C. nitens, Crataegus monogyna,, C. laevigata, Cytisus sessilifolius,
Elaeagnus fajok (fényigényesek!), Ligustrum fajok, Lonicera bokor termetű fajai, Morus alba, Prunus
cerasifera, Rhodotypos scandens, Spiraea fajok, Syringa vulgaris, Tamarix fajok (fényigényes!).
ccclviii
Nyírott, de ún. virágos sövénynek alkalmasak egyes virágos díszcserjék (díszfák) is: Chaenomeles fajok, Cercis
siliquastrum, Spiraea × vanhouttei, S. × cinerea, Forsythia × intermedia, Hibiscus syriacus. Ha a belőlük
nevelt sövényt csak egyszer nyírjuk (a nyáron hajtáson nyíló mályvacserjét a kihajtás előtt, a többi, tavasszal
nyíló fajt az elnyílás után), kevésbé szabályos formát, de gazdagabb virágzást kapunk.
4.1.2. 4.1.2. Lomblevelű örökzöldekből

60 × 60 cm-es árokba 50–80 cm tőállásra telepítsünk tavasszal. A növények kezdetben szabadon nőjenek:
nyírásuk felesleges, mert anélkül is jól bokrosodnak. Amint a kívánt szélességet és magasságot elérték, az
elképzelt profilból kilógó vesszőket-hajtásokat visszakurtítva fokozatosan kezdjük meg a sövény kialakítását.
Később az örökzöld sövényt évente kétszer nyírjuk: tavasszal, közvetlenül a kihajtás előtt, és júliusban, a
hajtásnövekedés csillapodásának idején.
Alkalmas fajok: Berberis julianae, Buxus sempervirens, Prunus laurocerasus, Ilex aquifolium és Pyracantha
coccinea.
4.1.3. 4.1.3. Tiszafából, tujákból, hamisciprusokból, Leyland-ciprusból,

borókából
A lomblevelű örökzöldeknél leírt időpontban, de ritkábbra (80–120 cm) telepítsük. Ne metsszük, csak azután,
hogy összeborultak és megnőttek a növények. Később évente kétszer: késő tavasszal és kora ősszel nyírjunk. A
nyírás során ügyeljünk arra, hogy ne menjünk a leveles zónánál beljebb, mert a levéltelen részükig
visszacsonkolt ágak újrahajtása bizonytalan. Az oszlopos fajtákból nyírás nélkül is szabályos sövényfal
nevelhető.
Nyírott sövény kialakítása pikkelylevelű örökzöldekből: a) első év, b) második év, c) harmadik év, d) végleges
sövényprofil
4.1.4. 4.1.4. Örvös elágazású fenyőkből

Szép, csipkeszerű sövény nevelhető a lucokból (különösen a szerb lucból (Picea omorika), a vörösfenyőből
(Larix decidua), valamint a duglászfenyőből (Pseudotsuga menziesii). Akis fenyőket 1–1,3 méter tőállásra
ültetjük, 60 × 60 × 60, vagy 80 × 80 × 80 cm-es gödrökbe. Kezdetben szabadon hagyjuk őket fejlődni, majd ha a
képzelt határvonalat elérték, új hajtásaikat május végén, június elején kurtítsák felére-harmadára. A visszavágás
hatására ezek az egyébként ritka ágállású fajok is besűrűsödnek. Nyírni a továbbiakban is évente egyszer kell: a
tavaszi hajtásnövekedés végén.
ccclix
Hasonló módon, meleg fekvésben cédrusból (Cedrus) is nevelhető sövény: rendkívül dekoratív, de
meglehetősen költséges.
ccclx
IV. rész.Táblázatok
Könyvünk eddigi szöveges részében azokat a legfontosabb és többé-kevésbé már bevált fajtákat ismertettük,
melyek a hazai kertekben-parkokban, valamint a díszfaiskolákban általában fellelhetők. A tényleges
díszfaiskolai választék ennél lényegesen nagyobb: megközelíti a 3000 taxont.
A most következő fejezet azon nemzetségek vagy fajok nálunk fellelhető teljes fajtaválasztékát tartalmazzák,
melyek szortimense még nem tisztult le (sok a hasonló fajta) és ez az állapot előreláthatóan az elkövetkező
évtizedekben is fennmarad. Táblázatos formában ismerteti az alábbi taxonokat:
Fenyők
1. táblázat. Chamaecyparis fajok fajtái (Orlóci L.)
2. táblázat. × Cupressocyparis fajok és fajták (Orlóci L.)
3. táblázat. Chamaecyparis lawsoniana fajták habitusrajzai (Orlóci L.)
4. táblázat. × Cupressocyparis fajok és fajták habitusrajzai (Orlóci L.)
5. táblázat. Juniperus fajok fajtái (Komiszár L., Kiss M., Pálmai B., Schmidt G.)
6. táblázat. Thuja fajok fajtái (Komiszár L., Kiss M., Pálmai B.)
Lombosak
7. táblázat. Acer fajok fajtái (Ifju Z.)
8. táblázat. Clematis hibridek és fajták (Koósné Váradi É.)
9. táblázat. Fraxinus fajok fajtái (Ifju Z.)
10. táblázat. Malus fajok és fajták (Gurisatti G., Schmidt G.)
11. táblázat. Prunus fajok és fajták (Gurisatti G., Tóth I.)
12. táblázat. A Prunus laurocerasus fajták (Józsa M.)
13. táblázat. Sorbus fajok és fajták (Barabits E.)
14. táblázat. Spiraea japonica fajták (Csikor J.)
15. táblázat. Tilia fajok és fajták (Barabits E.)
16. táblázat. Weigela fajok és fajták (Csikor J.)
17. táblázat. Szubtrópusi és mediterrán fás növények télállósági besorolása (Schmidt G.)
A Szerzők bíznak benne, hogy a fejezet hasznos iránymutatásul szolgál a jövő szortimensének alakításához,
mind a termesztők, mind a felhasználók számára.
1. A fontosabb Chamaecyparis fajok fajtái (1. táblázat)

1. táblázat - -
Növeke Lombozat és
Mére Koronaszerkezet Szaporítá
Név Alak dési lombszín Megjegyzés
t (m) és ágállás s
erély nyáron (télen)
ccclxi
Chamaecyparis lawsoniana
középzöld,
sűrű, elhajló kihajtáskor a dugvány a hajtáscsúcs színe
– – 'Albospica' kúp közepes 8-10
ágak hajtáscsúcs ozás télen visszazöldül
fehér
a fehér foltok
kiégnek, kifagynak;
ovális
– – 'Albovariegata' sűrű, elhajló mélyzöld, fehér dugvány igényes; hasonlít az
vagy gyenge 1,5-2
('Albopicta') ágak foltokkal ozás 'Albospica'-ra, de
kúp
annak csak a
hajtáscsúcsa fehér
tavasszal
ágak rövidek és alakra hasonlít az
14- sötétsárga, dugvány
– – 'Alumigold' oszlop erős elhajlók, 'Alumii'-ra, de
15 később kékes ozás
hajtások csüngők sárgán hajt
árnyalatú sárga
hasonlít a 'Fraseri'-
ágak rövidek és re, de annak
kesken 14- dugvány
– – 'Alumii' erős elhajlók, fémes kék pikkelylevelei
y kúp 15 ozás
hajtások csüngők nagyobbak és
durvább tapintásúak
ágak rövidek és dugvány

keskenyebb, mint az
– – 'Alumii Magnifica' oszlop erős 5-6 elhajlók, intenzív kék ozás,
'Alumii', jó télálló
hajtások csüngők oltás
kúp, ágak rövidek és dugvány

– – 'Argentea Smith' szürkészöld, a
mint az erős 8-10 elhajlók, ozás,
('Greycoat') fonák ezüstkék
alapfaj hajtások csüngők oltás
ágak rövidek és zöld, gyengén dugvány

– – 'Argenteovariegata széles 18-
gyenge elhajlók, sárgásfehér ozás, napon sem ég meg
Nova' kúp 20
hajtások csüngők foltos oltás
ágak rövidek és hasonlít a 'Lutea'-ra,

dugvány
– – 'Aurea' kúp gyenge 6-8 elhajlók, halványsárga de annak színe
ozás
hajtások csüngők kénsárga
ágak szétterülők,
apró, dugvány
– – 'Aurea Nova' kúp gyenge 8-10 hajtások gyengén
zöldessárga ozás
csüngők
fiatal levelek és
14- az alapfajjal dugvány
– – 'Aureospica' kúp közepes a hajtások
16 megegyező ozás
aranysárgák
világossárga
– – 'Aureovariegeta' kúp erős foltos, télre
16 megegyező ozás
fakul
aranysárga, dugvány
– – 'Barabits Gold' oszlop erős 4-5 tömött
télen is ozás
ccclxii
kúp, 14- sűrű és felálló dugvány

– – 'Blaue Bautzener' gyenge acélkék
törpe 16 ágak és hajtások ozás
hasonlít a 'Chilworth
ezüstös, puha, dugvány Silver'-re, de az
– – 'Bleu Nantais' kúp gyenge 1,5-2 felálló, merev
árlevelű, fényes ozás félbevágott kúp
alakú
kiszéles
sűrű, felálló ágak szürkészöld dugvány
– – 'Blom' edő gyenge 1,5-2
és hajtások egész évben ozás
oszlop
1. táblázat - folytatása
Chamaecyparis
felálló ágak,
lawsoniana keskeny ezüstös, puha dugvány fitoftorára érzékeny,
gyenge 1,5-2 rövid, merev
'Blue Surprise' oszlop árlevelű ozás fagyérzékeny
hajtások
('Comet')
adult levelek
megnyúlt fonalas
lapítottak, az
ágak, hosszan dugvány
– – 'Caudata' széles kúp gyenge 1,5-2 oldalhajtásokon
kinyúló és terülő ozás
csoportokban
hajtásvégek
állnak, zöldek
hasonlít a 'Bleu
Nantais'-ra, de
– – 'Chilworth félbevágott felálló ágak és puha kék dugvány
gyenge 1-1,5 félbevágott kúp
Silver' kúp hajtások árlevelű ozás
alakú és a levelei
apróbbak
sűrű, csüngő ágú zöld, fonák dugvány

– – 'Coerulea' kúp közepes 8-10
és hajtású világoskék ozás
sűrű, felálló
sötétzöld, fonák dugvány
– – 'Columnaris' keskeny kúp erős 9-10 hajtások csúcsa
ezüstös ozás
kékes színű
hasonlít az 'Alumii'-
sűrű, felálló
– – 'Columnaris dugvány ra, de annál
kúp erős 9-10 hajtások csúcsa szürkéskék
Glauca' ozás szélesebb és néha
kékes színű
fakóbb színű
fonalas hajtásai a hasonlít a

szabálytalan,
–– korall dugvány 'Lycopodioides'-re,
idős korban közepes 2-3 szürkészöld
'Coralliformis' növekedéséhez ozás de levelei nem
széles kúp
hasonlítanak szúrnak
fiatal levelek
az alapfajjal dugvány
– – 'Croftway' kúp közepes 8-10 fehéres színűek,
megegyező ozás
később
ccclxiii
sötétzöldre
váltanak
fiatal levelek
14- felálló ágak, sárgásfehérek, dugvány
– – 'Depkenii' karcsú kúp közepes
15 csüngő hajtások később ozás
bezöldülnek
féljuvenilis,
széthajló ágak és kékeszöld, dugvány
– – 'Dow's Gem' terülő közepes 1
hajtások fonák fehéren ozás
erezett
szabályos
–– dugvány
széles kúp közepes 6-8 ágállás, csüngő sötétzöld
'Drummondii' ozás
hajtások
levelek
csomókban a
ellaposodó zárt ágállású, dugvány
– – 'Duncanii' gyenge 2-2,5 nóduszokon
csúcsú kúp fonalas hajtású ozás
állnak,
szürkészöldek
fiatal hajtások
–– és levelek dugvány
kúp közepes 8-10 felálló ágállású
'Elegantissima' kanárisárgák, ozás
télen kifakulnak
Chamaecyparis puha, fényes, hasonlít a 'Fletcheri'-

felálló ág- és dugvány
lawsoniana keskeny kúp gyenge 1,5-2 sötétzöld re, de annak
hajtásrendszerű ozás
'Ellwoodii' árlevelű lombozata szürkés
puha, fényes,
– – 'Ellwoodii felálló ág- és dugvány
keskeny kúp gyenge 1,5-2 szürkéskék jó télálló
Glauca' hajtásrendszerű ozás
árlevelű
– – 'Ellwood's felálló ág- és puha, sárga dugvány

keskeny kúp gyenge 1,5-2 elfajzásra hajlamos
Gold' hajtásrendszerű árlevelű ozás
puha fényes,
– – 'Ellwood's felálló ág- és dugvány
keskeny kúp ngy 1-1,5 kékeszöld
Pillar' hajtásrendszerű ozás
árlevelű
puha, fényes,
szürkészöld
– – 'Ellwood's felálló ág- és árlevelű, dugvány a fehér foltok
keskeny kúp gyenge 1,5-2
White' hajtásrendszerű krémfehér ozás kibarnulnak
hajtásokkal
foltos
ccclxiv
hajtások fehér
erős, felfelé törő dugvány
– – 'Erecta Alba' karcsú kúp erős 8-10 csúcsúak,
ágállású ozás
levelek zöldek
– – 'Erecta felálló ág- és dugvány hónyomásra

kúp gyenge 1,5-2 aranysárga
Aurea' hajtásrendszerű ozás érzékeny
levelek nagyon
– – 'Erecta rövid, felálló dugvány
tömött kúp gyenge 4-5 kicsik,
Filiformis' hajtás ozás
világoszöldek
– – 'Erecta keskeny felálló ágak és dugvány

gyenge 9-10 kékeszöld
Glaucescens' oszlop hajtások ozás
hasonlít a 'Sabján'-ra,
felálló ágak, kicsi puha
– – 'Erecta dugvány amelynek alakja alul
kúp közepes 8-10 szétterülő levelek,
Viridis' ozás nem szélesedik ki és
hajtások ragyogó zöldek
a hajtásai is felállók
juvenilis, vagy
átmeneti
tömötten felálló,
lapos, törpe lombozat, dugvány
– – 'Ericoides' gyenge 1 vörösbarna ágak
gömb keskeny levelek ozás
és hajtások
élesek és
fényeszöldek
nyitott ágállású,
halványzöld dugvány
– – 'Filifera' keskeny kúp gyenge 8-10 csüngő, fonalas
fonalas levelek ozás
hajtású
szétterülő, sötét kékeszöld

– – 'Filiformis törpe dugvány
gyenge 1 fonalas ágú és lomb, fehéren
Compacta' félgömb ozás
hajtású erezett fonákkal
szétterülő, sötét kékeszöld

– –'Filiformis törpe dugvány
gyenge 1 fonalas ágú és lomb, fehéren
Compacta' félgömb ozás
hajtású erezett fonákkal
télre bebarnuló,
féljuvenilis, hasonlít az
Chamaecyparis
több sudarú, szürkészöld dugvány 'Ellwoodii'-ra, de
lawsoniana közepes 9-10 felálló ágú
felálló kúp lombozatú, ozás annak lombozata
'Fletcheri'
fonáka zöld, nem barnul
sötétzöld
rövid hajtások hasonlít a

–– kihegyesedő, tömötten állnak, dugvány 'Tharandtensis
gyenge 1 szürkészöld
'Forsteckensis' törpe gömb csavarodottak, ozás Caesia'-ra, de annál
végük vastagodó kékebb lombszínű
ccclxv
kemény, nagy hasonlít a 'Alumii'-

felálló ágú és dugvány
– – 'Fraseri' keskeny kúp közepes 8-10 pikkelylevelek ra, de keskenyebb és
hajtású ozás
szürkészöldek zöldebb
mereven felálló,
tömött, rövid,
dugvány
– – 'Gimbornii' lapított tojás gyenge 2-2,5 csavarodott kékeszöld
ozás
hajtások fiatalon
vöröslők

– – 'Glauca' kúp erős ezüstöszöld
30 megegyező ozás
részben
hasonlít a 'Globus'-
ágak felállók, juvenilis, apró,
ra, de apróbb levelű,
hajtások terülők, halványzöld dugvány
– – 'Globosa' félgömb gyenge 1-1,5 szabályosabb
szabályos lombozata a ozás
ágállású. Nálunk
állásúak, rövidek fonákon
fagyérzékeny
ezüsttel erezett
laza, ágak
– – 'Globosa dugvány
nyitott gömb közepes 1 terülők, hajtások szürkéssárga
Aurea' ozás
csüngők
az egyik
legellenállóbb fajta;
a talaj túlzott
mésztartalmát
laza, ágak dugvány
sárgulással jelzi;
– – 'Globus' nyitott gömb közepes 2-2,5 terülők, hajtások szürkészöld ozás,
hasonlít a 'Globosa'-
csüngők oltás
ra, de pikkelylevelei
nagyobbak, az
ágállása
szabálytalanabb
laza, ágak a talaj túlzott

– – 'Globus dugvány
nyitott gömb közepes 1,5-2 terülők, hajtások szürkéskék mésztartalmát
Silver' ozás
csüngők sárgulással jelzi
hasonlít a
'Forsteckensis'-re, de
széles, törpe annál gyengébb
szabálytalan dugvány
– –'Gnome' kúp, néha gyenge 1-1,5 néha juvenilis növekedésű, zöldebb
ágállású ozás
fészekszerű lombszínű; a
hajtásvége nem
vastagodó
aranysárga,
– – 'Golden ágrendszere és dugvány
kúp erős 5-6 télen is
Wonder' hajtásai felállók ozás
megtartja
néha erős
törpe merev, felálló, apró, puha, zöld dugvány
– – 'Green Globe' gyenge 0,5 hajtáskitöréseket
félgömb sűrű ágállású lombozatú ozás
fejleszt
ccclxvi
hasonlít az 'Erecta
Chamaecyparis Viridis'-re, de annál
szabályos, dugvány
lawsoniana közepes 5-6 sűrű ágállású fényeszöld gyengébb
tömött kúp ozás
'Green Hedger' növekedésű,
szélesebb
jó fagytűrő; hasonlít
az 'Erecta Viridis'-re
felálló, sűrű világos dugvány
– – 'Green Star' kúp erős 8-10 de annál fényesebb
ágállású smaragdzöld ozás
lombszínű, gyorsabb
növekedésű
10- laza ágállású, dugvány

– – 'Grisette' kúp közepes szürkészöld
12 csüngő hajtású ozás
ágállása
dugvány
– – 'Hillieri' karcsú kúp közepes 8-10 szétterülő, aranysárga
ozás
hajtások szélesek
nyitott szélesen csüngő nagy, durva

korona, 15- ágállású, rövid, tapintású, dugvány
– – 'Intertexta' közepes
határozott 16 széles szürkészöld ozás
sudárral hajtásokkal pikkelylevelek
nyitott szélesen csüngő nagy, durva

– – 'Intertexta korona, 15- ágállású, rövid, tapintású, dugvány
közepes
Kék' határozott 16 széles kékesszürke ozás
sudárral hajtásokkal pikkelylevelek
– – 'Kelleris 14- ágállása rövid és sárga, télen dugvány

keskeny kúp közepes
Gold' 16 terülő bezöldül ozás
tömött felálló ágállású, féljuvenilis,

dugvány
– – 'Kék Hordó' hordóalakú, gyenge 1,5-2 rövid, erős kékesszürke
ozás
törpe hajtásokkal lombozat
ágak felállók,
fiatal részeken
– – 'Konijn's szabálytalan hajtások dugvány
közepes 6-8 széles, fehér
Silver' kúp szétterülők, kissé ozás
foltos
csüngők
10- csüngő ágállású ezüstkék, télen dugvány

– – 'Lilla' laza kúp közepes
12 és hajtású lilás árnyalatú ozás
ágak felállók,
karcsú dugvány
– –'Lővér' erős 9-10 hajtások szürkéskék
oszlop ozás
szétterülők
ágak rövidek és hasonlít az 'Aurea'-

dugvány
– – 'Lutea' kúp gyenge 4-5 elhajlók, kénsárga ra, de annak színe
ozás
hajtások csüngők halványsárga
ccclxvii
szabályos, ívesen
álló ágállás,
hajtások világossárga,
–– széles kúp, visszahajlók, kékeszöld dugvány
gyenge 2-3
'Luteocompacta' vagy tojás fiatalon fonákkal, télen ozás
aranysárgák, bezöldül
később
bezöldülnek
páraigényes,
fagyérzékeny;
Chamaecyparis merev, spirálisan hasonlít a
lapított, dugvány
lawsoniana gyenge 4-5 csavarodott kékeszöld 'Coralliformis'-ra, de
széles kúp ozás
'Lycopodioides' hajtások a levele
szabadállású, hegyes
csúcsú
terülő ágállású,
14- dugvány
– – 'Maas' kúp erős gyengén csüngő sárgászöld
15 ozás
hajtások
hasonlít a
felálló, sűrű 'Columnaris Glauca'-
karcsú dugvány
– – 'Mattersburg' közepes 9-10 ágállású, rövid, ezüstöskék ra, de annál kékebb
oszlop ozás
sűrű hajtásokkal színű, merevebb
ágállású
mereven felálló,
karcsú, törpe rövid ágak, sötétzöld, nagy dugvány
– – 'Micky' gyenge 0,5-1 fagyérzékeny
oszlop vastag, rövid levelek ozás
hajtásokkal
felálló, merev, aranysárga

– – 'Minima nyújtott, dugvány
gyenge 1 rövid ágak és mindkét
Aurea' törpe tojás ozás
hajtások oldalon
felálló, merev,
szürkészöld,
– – 'Minima tömött, törpe rövid ágak és dugvány
gyenge 1 ezüstös
Glauca' félgömb elterülő, sűrű ozás
fonákkal
hajtások
–– sűrű, lapított merev, felálló dugvány

közepes 9-10 ezüstkék
'Monumentalis' oszlop ágak és hajtások ozás
nyitott, merev,
felálló ágak kékesen
––
idősebb korban hamvas dugvány
'Monumentalis sűrű oszlop közepes 4-5
vízszintessé lombozat ozás
Nova'
válnak, a fonáka zöld
hajtások
ccclxviii
szabálytalan
méretűek
fiatal lombozat
ágállása terülő, kénsárga, dugvány
– – 'Naberi' kúp erős 9-10
hajtások csüngők kékesen ozás
hamvas
elterülő, kissé
kicsik,
csüngő
– – 'Nana félgömb, lapítottak, dugvány
ágrendszerű,
Rogersii' később gyenge 1,5-2 halvány ozás,
hajtások lazák és
('Rogersii') kúposodó szürkészöldek, oltás
vékonyak,
kékek
elhajlók
a csúcshajtás
vízszintesen
hasonlít a
elhajlik, ágállása kékeszöld,
dugvány 'Tamariscifolia'-ra,
– – 'Nidiformis' fészekszerű gyenge 2-2,5 terülő, a hajtás fonáka erősen
ozás de levelei durvább
vége csüngő, kék
tapintásúak
keresztmetszete
kerek
ágállása terülő,
oltás,
hajtások
– – 'Nova' keskeny kúp közepes 8-10 aranysárga dugvány
elfordulók, néha
ozás
csüngők
hajtások oltás,
– – 'Nova Mini' széles kúp gyenge 3-4 merevek, aranysárga dugvány
csüngők, ozás
elfordulók
Chamaecyparis kis levelek

kiszélesedő sűrű, csüngő ág, dugvány
lawsoniana közepes 6-8 aranysárgák, kevés tobozt fejleszt
kúp és hajtásállású ozás
'Orlóci Gold' fonákuk ezüstös
szúrós,
sűrű, széles sűrű, csüngő ág dugvány
– – 'Patula' közepes 4-5 sötétzöld
kúp és hajtásállású ozás
levelek
– – 'Pelt's Blue' mereven feltörő

karcsú kúp, ezüstkék, nagy dugvány
('Van Pelt's közepes 6-8 ágak, felálló
oszlop pikkelylevelek ozás
Blue') hajtások
kékesszürke,
– – 'Pembury kiszélesedő terülő, sűrű dugvány
közepes 8-10 nagy
Blue' kúp ágállású ozás
pikkelylevelek
ccclxix
keskeny,
10- hosszan csüngő
– – 'Pendula' szabálytalan közepes sötétzöld oltás fagyérzékeny
12 ágakkal és
kúp
hajtásokkal
hosszú, mereven
részben
felálló ágállás,
keskeny juvenilis, puha, dugvány
– – 'Pottenii' gyenge 9-10 hajtások felállók,
oszlop szürkészöld ozás
csúcsuk
lombozat
visszahajló
ágak merevek,
hajtások rövidek, kékeszöld,
– – 'Pygmaea szabálytalan dugvány
gyenge 1 lemezesen állnak hajtáscsúcsok
Argentea' gömb ozás
és kissé fehérek
elfordultak
ágállása csüngő,
Microbiotához
hasonló, de dugvány
– – 'Rijnhof'’ lapított gömb közepes 1,5-2 szürkészöld
kevésbé lapos és ozás
télen is zöld
marad
csüngő végű,
– – 'Robusta 20- dugvány
széles kúp gyenge erős ágállású, szürkészöld
Glauca' 22 ozás
hajtások bókolók
ágállása felálló, fagytűrő; hasonlít az

kicsi, puha
szabályos, dugvány 'Erecta Viridis'-hez,
– – 'Sabján' oszlop közepes 6-8 tapintású,
lemezesen álló, ozás de annál karcsúbb,
halványzöld
hajtások felállók fagytűrőbb
szétterülő
ágállású, elterülő dugvány
– – 'Scarabantia' széles kúp gyenge 1,5-2 szürkészöld
hajtáscsúcsú, ozás
csüngő
felálló, kagylós
ágállású,
hajtások rövidek, oltás, gyökérbolygatást
– – 'Silvania' kúp gyenge 3-4 szintén sötétzöld dugvány nem tűr,
kagylósan állnak, ozás mészérzékeny
csúcshajtások
lecsüngők
ezüstös
Chamaecyparis
ágállás és krémszínű dugvány
lawsoniana széles oszlop közepes 8-10
hajtások csüngők fiatalon, később ozás
'Silver Queen'
bezöldül
ccclxx
ágállása lazán
szétálló,
némileg durva
14- hajtásvégek dugvány
– – 'Spek' kúp gyenge tapintású,
16 csüngők, a hajtás ozás
szürkéskék
világosbarna
színű
szétterülő ág, és juvenilis, dugvány

– – 'Squarrosa' kúp gyenge 5-6
hajtásrendszer halványzöld ozás
ágállása felálló,
gyenge- 15- hajtása dugvány
– – 'Stardust' sűrű kúp kénsárga
közepes 20 szétterülő, sűrű ozás
állású
felálló, később
hatások vége és
szétterülő
a lombozat
14- ágállású,
– – 'Stewartii' keskeny kúp közepes aranysárga, oltás
16 hajtások
fonákuk
elterülők, végük
sárgászöld
csüngő
változatos
irányban
szétterülő halvány hasonlít a
–– ágállású, középzöld, dugvány 'Nidiformis'-ra, de
fészekszerű közepes 2,5-3
'Tamariscifolia' hajtások ezüstös ozás levelei puhább
háromszög bevonattal tapintásúak
keresztmetszetűe
k
ritka ágállású,
törpe gömb,
–– hajtások dugvány
vagy széles gyenge 1,5-2 zöld
'Tharandtensis' szorosan, sűrűn ozás
kúp
állnak
szabálytalan
–– hasonlít a
ágállású, gyakran dugvány
'Tharandtensis kúp közepes 1,5-2 szürkésszöld 'Forsteckensis'-re, de
erős kitöréseket ozás
Caesia' a színe zöldebb
hoz
ágállása gyengén dugvány

––
karcsú kúp közepes 8-10 kagylós, sötétzöld ozás,
'Transsylvania'
mereven felálló oltás
– – 'Triomf van 14- ágállás és hajtás durva tapintású, dugvány

széles kúp közepes
Boskoop' 16 szélesen lehajló szürészöld ozás
széthajló
18- zöld alapon dugvány
– – 'Versicolor' széles kúp közepes ágállású, hajtása
20 sárgán csíkos ozás
lecsüng
világossárga,
– – 'Winston fonáka dugvány
kúp közepes 5-6 sűrű, csüngő ágú
Churchill' szürkészöld, ozás
sárgás foltos
ccclxxi
ágak mereven
felállók, majd
gyengén
széthajlók,
14- kicsik,
– – 'Wisselii' keskeny kúp gyenge hajtások rövidek, oltás
15 kékeszöldek
vastagok, zárt
állásúak, gyakran
sugár irányban
növők
mereven felálló
Chamaecyparis levelek aprók,
ágállású,
lawsoniana többsudarú szürkészöldek,
gyenge 4-5 hajtások oltás
'Wissel's oszlop hajtások
körkörösen állók,
Saguero' simulók
rövidek
levelek kicsik,
ágak és hajtások dugvány
– – 'Witzeliana' oszlop közepes 4-5 sűrűn állnak,
felállók ozás
sötétzöldek
mereven felálló,
14- sűrű ágállású, dugvány
– – 'Worlei' oszlop közepes szürkészöld
15 rövid és kemény ozás
hajtásokkal
átmeneti
lombozat puha
felálló ágállású, hasonlít a 'Fletcheri'-
– – 'Yellow kúp, vagy tapintású, dugvány
gyenge 4-5 hajtások sűrűn hez de ennek hajtásai
Transparent' lapított tojás féljuvenilis, ozás
állók kénsárgák
kénsárga, télen
bebarnul
erősen lehajló
ágú, hajtások páfrányszerű,
– – 'Youngii' karcsú kúp közepes 8-10
csüngők és mélyzöld
csavarodottak
Chamaecyparis (Xanthocyparis) nootkatensis
kihajtások
gyengén csüngő ragyogó sárga, hasonlít a 'Lutea'-ra,
18- dugvány
– – 'Aurea' kúp gyenge ág- és később de annál élénkebb
20 ozás
hajtásállású sárgászölddé színű
fakul
sárga foltos,
–– 18- dugvány
széles kúp közepes hajtások csüngők télen matt,
'Aureovariegata' 20 ozás
bebarnul
– – 'Barabits' kúp közepes 14- hajtások részben dugvány
ccclxxii
16 csüngők, rövid juvenilis ozás

hajtások kevésbé lombozatú,
szürkéskék
hajtások levele kicsi, oltás, hasonlít a 'Gracilis'-
nyújtott
– – 'Compacta' gyenge 1,5-2 váltakozva keskenyek, dugvány hoz, de annál
gömb, törpe
felállók, vagy halványzöldek ozás világosabb színű
laposan növők
féljuvenilis, oltás,
– – 'Compacta sűrűn felálló
tojás alakú gyenge 1,5-2 levelek dugvány
Glauca' ágrendszer
kékeszöldek ozás
28- ágállása részben

– – 'Glauca' kúp közepes kék oltás
30 felálló
hasonlít a
lapított tojás,
– – 'Gracilis' gyenge 2-2,5 sűrű ágállású sötétzöld oltás 'Compacta'-ra, de
törpe
annál sötétebb színű
dugvány hasonlít az 'Aurea'-

18- szabálytalanul
– – 'Lutea' kúp közepes fakózöld ozás, ra, de annál fakóbb
20 csüngő ágállású
oltás színű
erős vezérágat
nevelő, csüngő
ág- és
– – 'Pendula' kúp közepes 8-10 szürkészöld oltás
hajtásrendszerű,
az oldalhajtások
ritkán állnak
puha tapintású,
Chamaecyparis
féljuvenilis dugvány
nootkatensis széles kúp közepes 8-10 sűrű ágállású
lombozatú, ozás
'Tatra'
kékesszürke
ágállása felfelé fényeszöld,

14- dugvány
– – 'Viridis' kúp erős törő, hajtások színét télen is
16 ozás
csüngenek megtartja
Chamaecyparis obtusa
ágállása terülő, néhány arany

dugvány
– – 'Aurea' kúp közepes 6-8 hajtások rövidek, levél tarkítja a
ozás
merevek zöld lombozatot
juvenilisek,
– – 'Blue ágállása merev,
törpe kúp gyenge 0,5-1 puhák, oltás
Feathers' rövid hajtásokkal
szürkészöld
ccclxxiii
színűek
aranysárga,
– – 'Bronze merev, gyengén
félgömb gyenge 0,5-1 télen bronz oltás
Pygmy' csavarodott
színűre vált
juvenilis,
– – 'Chabo- sűrű, csavarodott
törpe kúp gyenge 05-1 világoszöld, oltás
Yadori' ágrendszerű
adult részekkel
világos
aranysárga,
oltás,
korral sötétedő
– – 'Confucius' törpe kúp gyenge 1-1,5 laza ágállású dugvány
lombozat,
ozás
melynek fonáka
smaragdzöld
csavarodott
– – 'Contorta' törpe kúp gyenge 1,5-2 üdezöld oltás
ágrendszerű
nagyon rövid,
– – 'Contorta csavarodott ág-
törpe kúp gyenge 1-1,5 üdezöld oltás
Minima' és
hajtásrendszerű
ágak
rendszertelenül
hosszabb- zöld, a fonákon
hasonlít a Ch. laws.
–– rövidebb ezüstös,
kúp közepes 1,5 oltás 'Coralliformis'-ra, de
'Coralliformis' ízközűek, hajtás gyengén barnán
ennek lombja zöld
vörösesbarna, a pettyezett
korall ágaihoz
hasonló
ágak
rendszertelenül
hosszabb-
––
rövidebb sárga
'Coralliformis kúp gyenge 1,5 oltás
ízközűek, hajtás lombozatú
Aurea'
vörösesbarna, a
korall ágaihoz
hasonló
ágrendszere
aranysárga, oltás,
vízszintesen
– – 'Crippsii' széles kúp közepes 6-8 fonáka dugvány fagyérzékeny
terülő, hajtások
sárgászöld ozás
csúcsa elforduló
hajtásai lassúbb növekedésű

– – 'Densa'
kis kúp gyenge 1,5 kakastaréjszerűe zöld oltás és élénkebb színű,
('Nana Densa')
n kiszélesedők mint a 'Nana'
ccclxxiv
mereven felálló
ágrendszerű,
levelek gerince
hajtásokon hat
Chamaecyparis kemény, dugvány
tömött kúp közepes 2-3 sorban, sűrűn
obtusa 'Draht' árszerű, ozás
állnak a
szürkészöld
pikkelyszerű
levelek
ágak hosszúak,
keskenyek,
14- sötétzöld, fonák dugvány
– – 'Filicoides' kúp közepes hajtások rövidek,
15 ezüstös ozás
szabályosak,
laposak,
páfrányszerűek
ágak hosszan,
ívesen hajlók,
10- ritkán állnak, zöld, fonáka
– – 'Fontana' széles kúp erős oltás
12 hajtás rövid, ezüstös
gyengén
csavarodott
ágrendszere
széthajló, dugvány
– – 'Goldilock's' oszlopos közepes 5-6 aranysárga
hajtások vége ozás
csüngő
fiatal levelek
sűrű, citromsárgák,
dugvány
– – 'Goldspire' keskeny kúp közepes 4-5 szabálytalan télen is
ozás
ágállású megtartják
színűket
dugvány
– – 'Gracilis ágállása sűrű, aranysárga,
széles kúp gyenge 3-4 ozás,
Aurea' hajtásai bókolók foltos, tarka
oltás
terülő
ágrendszerű,
sötétzöld,
néha visszahajló,
– – 'Gracilis' keskeny kúp gyenge 6-8 fonáka oltás
szabálytalan
halványzöld
állású
hajtásokkal
nagyon kicsik,
ágak tömötten sötétzöldek,
– – 'Hage' törpe, ovális gyenge 1-1,5 állnak és télen oltás
csavarodottak sárgásbarnára
színesednek
merev ágállású,
– – 'Juniperoides törpe, apró levelű,
gyenge 0,5 sűrű, apró oltás
Compacta' félgömb sötétzöld
hajtású
szabálytalan ágállása terülő, fényes, hasonlít a 'Nana

– – 'Kosteri' gyenge 1,5-2 oltás
kúp hajtások sötétzöld Gracilis'-hoz, de
ccclxxv
kagylósan állnak, annál

gyakran szabálytalanabb
csavarodottak alakú
– – 'Loenik'
szabálytalan fényeszöldek,
('Graciosa', kis kúp gyenge 3-4 oltás
vastag ágú csipkeszerűek
'Lunik')
ágak és hajtások
szétterülők, halványsárga,
– – 'Lutea Nova' széles kúp közepes 6-8 oltás szélálló
nyitott koronát télen bebarnul
nevel
Megjegyzés (hasonló
Növeke Lombozat és faj, fajta;
Név Alak dési lombszín betegségérzékenység
erély nyáron (télen) , különleges igény
stb.)
ágak és hajtások
szabálytalanul
levelek
állnak,
Chamaecyparis szabálytalanok,
törpe, szétterülők,
obtusa gyenge 2-2,5 néha oltás
félgömb hajtásvége
'Lycopodioides' juvenilisek,
gyakran
sötétzöld
kakastaréjszerűe
n ellaposodó
ágak
nagyon vízszintesek, dugvány
– – 'Magnifica' széles, erős erős 6-8 hajtások zöld ozás,
kúp vörösesbarna oltás
gerincűek
krémfehér vagy
laza, halványsárga,
törpe, laza
– – 'Mariesii' gyenge 0,5-1 szabálytalan pöttyös, foltos oltás
kúp
ágállású nyáron, fonáka
sárgászöld
ágai kevésbé
hasonlít a 'Densa'-ra,
kagylósak,
– – 'Nana' alacsony kúp gyenge 2 halványzöld oltás de a színe fakóbb,
szétálló
növekedése gyorsabb
hajtásrendszerű
lombja napon
aranysárga,
szétterülő árnyékban
– – 'Nana Aurea' törpe kúp gyenge 1,5-2 oltás
ágállású halványzöld,
télen
bronzosodik
– – 'Nana lapított zöld, árnyékban

ágállása
Bartley' csúcsú, gyenge 0,5 a fiatal hajtások oltás
szabálytalan
('Bartley') szabálytalan hamvasak
ccclxxvi
alakú, törpe
kúp
hasonlít a 'Kosteri'-
hajtások
– – 'Nana fényes, re. Elkülönítő
széles kúp gyenge 1,5-2 kagylósan állnak, oltás
Gracilis' sötétzöld bélyegek a hasonló
gyakran
fajtól: szabályosabb
csavarodottak
– – 'Nana karcsú, törpe

gyenge 1-1,5 sűrű ágállású sötétzöld oltás
Pyramidalis' kúp
hajtások
széles kúp, fiatalon bőven terem
– – 'Opaal' gyenge 1-1,5 kagylósan állnak, sárgászöld oltás
törpe (tobozosodik)
gyakran
csavarodottak
oldalágak
hosszabban
karcsú,
– – 'Pagoda' gyenge 1-2 kihajlók, végük smaragdzöld oltás
tömött kúp
felfelé
kunkorodó
levelek a
hajtáson
hasonlít a 'Repens'-
– – 'Pygmaea' egymást
terülő hajtások re, de színe
('Pygmaea gyenge 1 átfedők, zöldek, oltás
félgömb legyezőszerűek középzöld és télen
Aurescens') nyáron
bebarnul
vöröslők, télen
bebarnulnak
Chamaecyparis
rövid
obtusa törpe oszlop gyenge 1-1,5 zöld oltás
oldalhajtások
'Pyramidalis'
laza, felálló
– – 'Reis Dwarf' cipó alakú gyenge 0,5 üdezöld oltás
ágállású
levelek a
hajtáson hasonlít a 'Pygmaea'-
hajtások rövidek, egymást ra, de hajtásai
– – 'Repens' lapított gömb gyenge 1 oltás
legyezőszerűek átfedők, zöldek, rövidebbek, télen is
nyáron zöld lombozatú
vöröslők
ágak függőleges
felálló kúp,
– – 'Rigid Dwarf' gyenge 1-1,5 állásúak, sötétzöld oltás
törpe
hajtások terülők
ccclxxvii
hajtások serleg
mereven alakú-ak, ritkán
– – 'Spiralis' felálló, törpe közepes 1-1,5 állók, az ágak zöld oltás
kúp körül körbe
csavarodottak
ágak gyengén
ezüstös zöld,
csavarodottak,
fémes színű,
fővezérhajtás
szabálytalan, juvenilis
– – 'Split Rock' közepes 1-1,5 hosszan, oltás
laza kúp levelek is
fonalasan növő,
előfordulnak
hajtások rövidek
benne
és merevek
kunkorodó,
– – 'Suiroya
laza kúp közepes 2-2,5 fonalas zöld oltás
Hiba'
hajtásrendszer
zöld,
dugvány
sűrű, széles, hajtások sárgászöld,
– – 'Tempelhof' közepes 1,5-2 ozás,
tojás legyezőszerűek gyakran barnán
oltás
árnyaltak
ágak hosszúak, bronzsárga

– – 'Tetragona visszahajlók, napon,
közepes kúp közepes 1,5-2 oltás napégésre érzékeny
Aurea' sűrűek, hajtások árnyékban
négyszögletesek kékeszöld
világoszöld,
gyenge, kicsi csúcshajtásokon
– – 'Tonia' törpe, kúp gyenge 1,5-2 oltás
hajtások ezüst-fehér,
foltos
ágak terülők,
hasonlít a
hajtásai
'Coralliformis'-ra, de
– – 'Tsatsumi' kúp közepes 1-1,5 fonálszerűek, sötétzöld oltás
annál gyengébb
simák, kissé
növekedésű
csavarodottak
Chamaecyparis pisifera
apró levelű, a
14- laza ágállású, fiatal levelek dugvány
– – 'Aurea' kúp erős
15 hajtások sűrűek aranysárgák, ozás
fonákuk zöld
juvenilis,
Chamaecyparis
szabálytalan levelek dugvány mészérzékeny,
pisifera közepes 4-5 terülő ágállású
kúp behajlók, lágy ozás árnyékkedvelő.
'Boulevard'
tapintásúak,
ccclxxviii
szürkészöld,
ezüstkék
fonákkal
lapított,
dugvány
– – 'Compacta' törpe, gyenge 1 laza ágrendszerű kékeszöld
ozás
félgömb
vastag hasonlít a 'Nana

– – 'Compacta lapított nyitott csúcsú, foltokban matt dugvány Aureovariegata'-ra,
gyenge 1
Variegata' félgömb laza ágrendszerű aranysárga ozás de annál gyengébb
színű növekedésű
zöld, fonák
hosszú, csüngő
18- ezüstös, dugvány
– – 'Filifera' széles kúp erős végű ágak és
20 gyengén szúrós ozás
fonalas hajtások
levelek
aranysárga,
hosszú, csüngő
– – 'Filifera fonák ezüstös, dugvány
széles kúp közepes 5-6 végű ágak és
Aurea' gyengén szúrós ozás
fonalas hajtások
levelek
aranysárga,
hosszú, csüngő dugvány idős korára 'Filifera
– – 'Filifera nyújtott fonák ezüstös,
gyenge 1,5-2 végű ágak és ozás. Aurea' méretűvé
Aurea Nana' gömb gyengén szúrós
fonalas hajtások oltás kinőheti magát
levelek
krémsárga,
hosszú, csüngő tarka, fonák dugvány
– – 'Filifera napon a sárga
kúp gyenge 1,5-2 végű ágak és ezüstös, ozás,
Aureovariegata' hajtások megégnek
fonalas hajtások gyengén szúrós oltás
levelek
sötétzöld, fonák
hosszú, csüngő
– – 'Filifera széles, ezüstös, dugvány
közepes 1 végű ágak és
Nana' lapított gömb gyengén szúrós ozás
fonalas hajtások
levelek
vékony fonalas
halványsárga,
ágrendszerű,
– – 'Gold vagy dugvány
lapított kúp közepes 2,5-3 szabálytalan
Spangle' aranysárga, ozás
szálas, merev
télre bebarnuló
hajtások
pikkelyszerű,
lapított
hajtásai legyező sötétzöld, dugvány
– – 'Nana' félgömb, gyenge 1
alakúak ezüstös ozás
törpe
fonákkal
hasonlít a 'Compacta
vastag Variegata'-ra, de
– – 'Nana nyitott csúcsú, dugvány
félgömb gyenge 1 foltokban matt annál erősebb
Aureovariegata' laza ágrendszerű ozás
fakósárga színű növekedésű;
napégésre érzékeny
ccclxxix
levelek
átmenetet
mutatnak az
adult és
Chamaecyparis ágak terülők,
18- juvenilis között, dugvány
pisifera széles kúp közepes hajtások felállók,
20 színük ozás
'Plumosa' tollszerűek
világoszöld,
ezüstös
fonákkal, télen
bebarnul
sötétzöld, apró,
fehér foltokkal,
ágak terülők,
– – 'Plumosa melyek dugvány
széles kúp gyenge 1,5-2 hajtások felállók,
Albopicta' koranyáron a ozás
tollszerűek
legintenzívebbe
k
ágállása
– – 'Plumosa 14- szétterülő, dugvány
széles kúp erős sárga
Aurea' 16 hajtások felállók, ozás
tollszerűek
átmeneti,
túlnyomóan
féljuvenilis, de
ágállása felálló,
a hajtásvégeken
– – 'Plumosa sokcsúcsú, dugvány
lapított gömb gyenge 1,5-2 mindig
Aurea Compacta' hajtások felállók, ozás
juvenilis,
tollszerűek
aranysárga,
fonákán két
fehér csíkkal
zöld,
ágak terülők,
féljuvenilis,
– – 'Plumosa visszahajlók, dugvány
kúp gyenge 1,5-2 ritkán juvenilis,
Compacta' hajtások ozás
fonákán
tömötten állnak
szürkéskék
– – 'Plumosa tömött, sűrű ezüstöszöld, dugvány

gömb, törpe gyenge 1
Compressa' ágállású levelei kevertek ozás
– – 'Plumosa juvenilis
Juniperoides' lombozat,
négyszögletes, dugvány
félgömb gyenge 05-1 nyáron
éles hajtások ozás
('Juniperoides aranysárga,
Aurea') télre bezöldül
levelek
juvenilisek,
– – 'Plumosa félgömb, tömött, sűrű dugvány
gyenge 1 erősen
Nana Aurea' törpe párna ágállású ozás
görbültek,
aranysárgák
ccclxxx
levél juvenilis,
– – 'Plumosa dugvány
törpe, kúp gyenge 1-1,5 ágak felállók egész évben
Rogersii' ozás
aranysárga
Növeke Mér Lombozat és

Koronaszerkeze Szaporìt
Név Alak dési et lombszìn Megjegyzés
t és ágállás ás
erély (m) nyáron (télen)
Chamaecyparis lapított, törpe hajtásai fehérek, kékeszöld, dugvány

gyenge 0,5-1 szárazságra érzékeny
pisifera 'Snow' zsemle sűrűn állók féljuvenilis ozás
ágak terülők,
végük
levelek
– – 'Squarrosa' visszahajló,
18- egyenesek, dugvány
('Squarrosa kúp erős hajtások
20 laposak, ozás
Veitchii') szabálytalanok,
ezüstös-zöldek
tollszerűek,
puhák
fiatalon
lapított
– – 'Squarrosa juvenilis, ezüst
gömb, hajtások rövidek, dugvány
Intermedia' gyenge 1-2 vagy
később erős szabálytalanok ozás
('Dwarf Blue') ezüstöszöld
vezérágakat
fejleszt
laza, merev
– – 'Squarrosa laza, széles ágállású, ezüstszürke, dugvány
erős 8-10
Lombarts' kúp hajtások puhán juvenilis ozás
csüngenek
ágak terülők,
végük levelek
visszahajló, egyenesek,
– – 'Squarrosa dugvány
lapított kúp gyenge 1 hajtások laposak, ezüstös
Lutea' ozás
szabálytalanok, zöldessárgák,
tollszerűek, hamvasak
puhák
ágak terülők,
végük levelek
visszahajló, egyenesek,
– – 'Squarrosa dugvány
lapított kúp gyenge 4-5 hajtások laposak,
Sulphurea' ozás
szabálytalanok, kénsárgák, télen
tollszerűek, ezüstszürkék
puhák
aranysárga,
hosszú, csüngő
sárgás, bronzos,
lapított, törpe végű ágak és dugvány
– – 'Sungold' gyenge 0,5-1 fonák ezüstös, napra nem érzékeny
gömb vékony, fonalas ozás
gyengén szúrós
hajtások
levelek
– – 'Tamu- félgömb, gyenge 0,5 sűrű juvenilis, dugvány hasonlít a Ch. obtusa
ccclxxxi
Növeke Mér Lombozat és

Koronaszerkeze Szaporìt
Név Alak dési et lombszìn Megjegyzés
t és ágállás ás
erély (m) nyáron (télen)
himuro' törpe ágrendszerű, kékeszöld ozás 'Blue Feathers'-re, de
sűrű hajtásállású lombozatú erősebb növekedésű
és fakóbb lombszínű.
2. A fontosabb × Cupressocyparis fajok és fajták (2.

táblázat)
2. táblázat - -
Növeke Magas Korona

Növekedési Hajtásc Lombszí
Latin név Alak dési ság sűrűség Megjegyzés
típus súcs n
erély (m) e
× Cupressocyparis hengere szürkész

tojás gyenge 4-5 zárt cupressoid fagyérzékeny
leylandii'Blue Jeans' s öld
– – 'Castlewellan'
('Castlewellan Gold', zöldessár
'Keownii', 'Barden’s hengere ga,
oszlopos közepes 10-12 nyitott cupressoid fagyérzékeny
Gold', 'Galway s hajtáscsú
Gold', 'Netherton cs sárga
Gold')
hengere
– – 'Emerald See' tojás gyenge 2-3 zárt cupressoid zöld
s
kúp, hengere szürkésk

– – 'Fota' erős 6-8 nyitott cupressoid
csüngő s ék
hengere aranysár
– – 'Gold Rider' tojás közepes 4-5 zárt cupressoid
s ga
hengere citromsár napégésre hajlamos,

– – 'Golconda' oszlopos gyenge 4-5 zárt cupressoid
s ga páraigényes
többé-
világosz
– – 'Green Spire' oszlopos erős 12-14 zárt cupressoid kevésbé
öld
lapos
nyitott,
hengere
– – 'Haggerston idős szürkész porzótoboz ritka,
tojás erős 12-14 cupressoid s, ritkán
Grey' korban öld termőtoboz gyakori
lapos
záródó
tarka,
szürkész
hengere öld
– – 'Harlequin' oszlopos közepes 6-8 zárt cupressoid s, néha alapon
lapított sűrűn
elszórt
apró
ccclxxxii
hófehér
foltokkal
– – 'Herculea' chamaecyparis halványz

oszlopos gyenge 2-3 zárt lapos
(Miniver) oid öld
tarka,
zöld
alapon
ritkásan
elosztott
chamaecyparis aranysár fagyra és napégésre
– – 'Jubilee' kúp közepes 3-4 nyitott lapos
oid ga foltos, érzékeny
néha
egész
hajtások
aranysár
gák
Növeke Magas Korona

Növekedési Hajtásc Lombszí
Latin név Alak dési ság sűrűség Megjegyzés
típus súcs n
erély (m) e
nyitott,
hengere
× Cupressocyparis idős
oszlopos erős 18-20 cupressoid s, ritkán sötétzöld
leylandii 'Kyloe' korban
lapított
záródó
nyitott,
rengeteg pollent
idős chamaecyparis hengere hamvasz
– – 'Leighton Green' oszlopos erős 18-20 termel, allergén
korban oid s öld
növény!
záródó
hengere szürkésk
– – 'Naylor's Blue' kúp erős 15-16 nyitott cupressoid
s ék
hengere
– – 'Olive’s Green' kúp közepes 4-5 nyitott cupressoid olajzöld
s
zárt, hónyomásra
keskeny, hengere
– – 'Pyramidalis' erős 6-8 többsud cupressoid zöld érzékeny, rendszeres
oszlopos s
arú metszést igényel
kihajtásk
or
aranysár
chamaecyparis hengere
– – 'Robinson's Gold' oszlopos erős 10-12 zárt ga,
oid s
később
világosz
öld
rombus
nagyon chamaecyparis z
– – 'Rostrevor' oszlopos 16-18 nyitott sötétzöld
erős oid kereszt-
metszet
ccclxxxiii
tarka,
világosz
öld
alapon
ritkásan
elosztott a fehér hajtások
– – 'Silver Dust' chamaecyparis hengere
tojás közepes 8-10 nyitott krémfehé napégésre
('Variegata') oid s
r foltos, érzékenyek
néha
egész
hajtások
krémfehé
rek
hengere
– – 'Skinner's Green' oszlopos erős 10-12 nyitott cupressoid fakózöld
s
hengere
– – 'Spring Gold' oszlopos gyenge 3-4 zárt cupressoid kénsárga
s
chamaecyparis hengere
– – 'Stapehill' oszlopos erős 10-12 zárt zöld kiváló sudárnevelő
oid s
× Cupressocyparis hengere szürkész

kúp erős 15-16 nyitott cupressoid
notabilis s öld
× Cupressocyparis széteső nagyon chamaecyparis szürkész

16-18 nyitott lapos kissé fagyérzékeny
ovensii kúp erős oid öld
3. Chamaecyparis lawsoniana fajták habitusa és

magassága (3. táblázat)
3. táblázat - -
'Albo 'Argentea 'Argenteova

variegata' 'Alumii Smith' riegata
('Albopicta' 'Alumigold' 'Alumii' 14- Magnifica' 'Greycoat' Nova' 18- 'Aurea' 6-8
) 1,5-2 m 14-15 m 15 m 5-6 m 8-10 m 20 m m
'Aurea 'Aureovarie 'Blaue 'Bleu

Nova' 8-10 'Aureospica gata' 14-16 'Barabits Bautzener' Nantais' 'Blom' 1,5-
m ' 14-16 m m Gold' 4-5 m 14-16 m 1,5-2 m 2m
ccclxxxiv
'Blue
Surprise' 'Chilworth 'Columnaris
('Comet') 'Caudata' Silver' 1- 'Coerulea' 'Columnaris Glauca' 9- 'Croftway'
1,5-2 m 1,5-2 m 1,5 m 8-10 m ' 9-10 m 10 m 8-10 m
'Ellwoodii
'Dow's 'Depkenii' 'Drummond 'Duncanii' 'Elegantissi 'Ellwoodii' Glauca' 1,5-
Gem' 1 m 14-15 m ii' 6-8 m 2-2,5 m ma' 8-10 m 1,5-2 m 2m
'Ellwood's 'Ellwood's 'Ellwood's 'Erecta 'Erecta 'Erecta 'Erecta

Gold' 1,5-2 Pillar' 1-1,5 White' 1,5- Alba' 8-10 Aurea' 1,5- Filiformis' Glaucescen
m m 2m m 2m 4-5 m s' 9-10 m
'Erecta 'Ericoides' 'Filifera' 8- 'Filiformis 'Fletcheri' 'Forstecken 'Fraseri' 8-

Viridis' 8- 1m 10 m Compacta' 9-10 m sis' 1 m 10 m
10 m 1m
'Gimbornii' 'Glauca' 18- 'Globosa' 1 'Globosa 'Globus' 2- 'Globus 'Gnome' 1-

2-2,5 m 20 m m Aurea' 1 m 2,5 m Silver' 1,5- 1,5 m
2m
'Golden 'Green 'Green 'Green Star' 'Grisette' Hillieri' 8- 'Intertexta'

Wonder' 5- Globe' 0,5 Hedger' 5-6 8-10 m 10-12 m 10 m 10-15 m
6m m m
ccclxxxv
'Intertexta 'Kék Hordó' 'Kelleris 'Konijn's 'Lilla' 10-12 'Lővér' 9-10 'Luteocomp
Kék' 10-15 1,5-2 m Gold' 14-16 Silver' 6-8 m m acta' 4-5 m
m m m
'Lycopodioi 'Maas' 14- 'Mattersbur 'Micky' 0,5- 'Minima 'Minima 'Monument

des' 4-5 m 16 m g' 9-10 m 1m Aurea' 1 m Glauca' 1 m alis' 9-10 m
'Monument 'Naberi' 9- Nidiformis' 'Nova' 8-10 'Nova Mini' 'Orlóci 'Patula' 4-5
alis Nova' 10 m 2-2,5 m m 3-4 m Gold' 6-8 m m
4-5 m
'Pelt's Blue' 'Pembury 'Pendula' 'Pottenii' 9- 'Pygmaea 'Rijnhof' 'Robusta

('Van Pelt's Blue' 8-10 10-12 m 10 m Argentea' 1 1,5-2 m Glauca' 20-
Blue') 6-8 m m 22 m
m
'Nana 'Sabján' 6-8 'Scarabantia 'Silvania' 3- 'Silver 'Spek' 14- 'Squarrosa'

Rogersii' m ' 1,5-2 m 4m Queen' 8- 16 m 5-6 m
('Rogersii') 10 m
1,5-2 m
ccclxxxvi
'Stardust' 'Stewartii' 'Tamariscif 'Tharandten 'Transsylva 'Triomf van 'Versicolor'

25-30 m 14-16 m olia' 2,5-3 sis' 1,5-2 m nia' 8-10 m Boskoop' 18-20 m
m 14-16 m
'Winston 'Wisselii' 'Witzeliana' 'Worlei' 14- 'Yellow 'Youngii' 8- 'Wissel's

Churchil' 5- 14-15 m 4-5 m 15 m Transparent 10 m Saguero' 5-
6m ' 4-5 m 6m
4. A × Cupressocyparis fajok és fajták habitusa és

magassága (4. táblázat)
4. táblázat - -
× C. l. 'Blue × C. l. × C. l. × C. l. × C. l. × C. l. × C. l.
Jeans' 4-5 'Castlewella 'Emerald 'Fota' 6-8 m 'Gold Rider' 'Golconda' 'Green
m n' 10-12 m See' 2-3 m 4-5 m 4-5 m Spire' 12-
14 m
× C. l. × C. l. × C. l. × C. l. × C. l. × C. l. × C. l.
'Haggerston 'Harlequin' 'Herculea' 'Jubilee' 3-4 'Kyloe' 18- 'Leighton 'Naylor's
Grey' 12-14 6-8 m ('Miniver') m 20 m Gree n' 18- Blue' 15-16
m 2-3 m 20 m m
ccclxxxvii
× C. l. × C. l. × C. l. × C. l. × C. l. × C. l. × C. l.
'Olive's 'Pyramidali 'Robinson's 'Rostrevor' 'Silver 'Skinner's 'Spring
Green' 4-5 s' 6-8 m Gold' 10-12 16-18 m Dust' Green' 10- Gold' 3-4 m
m m ('Variegata' 12 m
) 8-10 m
× C. l. × C. × C. ovensii
'Stapehill' notabilis 16-18 m
10-12 m 15-16 m
Rövidítése × C. = × Cupressocyparis
k:
× C. l. = × Cupressocyparis leylandi
Megjegyzés: A × Cupressocyparis leylandii 'Castlewellan' fajta habitusa és magassága egyezik a következő

fajtákéval: 'Castlewellan Gold', 'Keownii', 'Barden's Gold', 'Galway Gold', 'Netherton Gold'.
5. A fontosabb Juniperus fajok fajtái (5. táblázat)

5. táblázat - -
Méret (m)
Tobozbogyóm
Lombszín
éret (mm),
Név Forma magasság/s Növeked nyáron
Ivarjelle Megjegyzés, hasonló faj
ési erély g szín és - és fajta:
zélesség (télen)
(10 évesen) gyakoriság
Juniperus chinensis
8-9;
szárazságtűrő; fiatalon
– – (fiatalon szürkészöl h.zöld/h.kék;
0,8-1/1-1,2 gyenge ♀ hasonlít az
'Belvedere' gömb) kúp d kevés (ritkán,
'Echiniformis'-ra
közepes)
szürkészöl
(fiatalon 3-4;
d atkára, pajzstetűre
– – 'Blaauw' váza) terpedt 1,8-2/0,8-1 gyenge ♀ h.zöld/h.kék;
(szürkészöl érzékeny
henger sok
d)
atkára, pajzstetűre
katlanszerű v.
– – 'Blue ezüstkék ritkán érzékeny; páraigényes;
féloldalasan 2/2 közepes ♂
Alps' (ezüstkék) előfordul! többségében tűleveleket
sudaras
fejleszt
atka támadhatja;
– – 'Blue 2-2,5/1.2- kékesszürk
kúp közepes ? páraigényes; hasonlít
Point' 1.5 e
fiatalon a 'Stricta'-ra,
ccclxxxviii
zöld
– – oszlop, széles 3,5-4,5/1,5-
erős (szürkészöl ♂ – szárazságtűrő
'Columnaris' kúp 1,8
d)
lapított v. világoszöld páraigényes; hasonlít a

– – 0,5-0,6/0,6-
szabályos gyenge (világoszöl nv – 'Belvedere'-re, juvenilis
'Echiniformis' 0,8
gömb d) lomb
6-7;
– –
kúp 4-5/1,2-1,5 erős zöld (zöld) ♀ h.zöld/h.kék; szárazságtűrő
'Jacobiana'
sok
zöld 8-12;
katlanszerűen
(sárgás- h.zöld/h.kék
– – 'Japonica' széthajló v. 2-3/1-1,5 gyenge ♀ fiatalon sok tűlevél
barnászöld (h.barna);
karcsú kúp
) kevés
8-12;
hirtelen bekövetkező
szabálytalan frisszöld h.zöld/h.kék
– – 'Kaizuka' 2,5-3/1-2 közepes ♀ erős fagy hajtáselhalást
csavart kúp (frisszöld) (h.barna);
okozhat
közepes
10-12;
2,8-3,2/1- kékesszürk
– – 'Kék' karcsú kúp közepes ♀ h.zöld/h.kék
1.5 e
(h.barna); sok
8-12;
sötétzöld
– – 4,5-5,5/1- h.zöld/sötétlila szárazságtűrő, pajzstetű-
karcsú kúp erős (barnászöl ♀
'Keteleerii' 1.2 (h.barna); igen rezisztens
d)
sok
aranysárga
– – 'Kuriwao széles bokor, -tarka
2-3/1,4-1,8 közepes ♂ – szárazságtűrő
Gold' majd kúp (barnás-
sárgatarka)
– – 'Kuriwao széles bokor, sárgászöld

2-3/1,2-1,4 közepes ♂ – szárazságtűrő
Sunbeam' majd kúp (zöld)
– – 'Leeana' kúp 4-5/1,2-1,5 erős zöld (zöld) ♂ – szárazságtűrő
8-12;
4,5-5,5/1,8- szürkészöl
– – 'Monarch' széles kúp erős ♀ (h.barna); szárazságtűrő
2,2 d
gyakran
Rövidítések: a lombszín és termésméret oszlopokban h.= hamvas, az ivarjelleg oszlopban nv=(még) nem hoz
virágot
Méret (m) Tobozbogyóm

Lombszín
Növeked Ivarjelle éret (mm), Megjegyzés, hasonló faj
Név Forma magasság/s nyáron
zélesség (télen)
gyakoriság
(10 évesen)
ccclxxxix
fiatalon
szürkészöl
Juniperus karcsú kúp, szárazságtűrő;
d 7-9; (h.kék);
chinensis később 4-5/1,2-1,5 erős ♀ többségében tű alakú
(szürkészöl gyakran
'Obelisk' széteső széles leveleket fejleszt
d)
kúp
8-12;
3-3,5/1,5-
– – 'Olympia' kúp erős zöld (zöld) ♀ h.zöld/h.kék szárazságtűrő
1,8
(h.barna); sok
szürkészöl
– – 'Parsonsii' elfekvő 0,3/0,8-1,5 erős nv
d
1,4-1,8/1,5-
– – 'Plumosa' bokros gyenge zöld (zöld) ♂ – páraigényes
2
aranysárga 3-4;
– – 'Plumosa 1,4-1,8/1,5-
bokros gyenge (aranysárg ♀ sárgászöld/h.k páraigényes
Aurea' 2
a) ék; kevés
– – 'Plumosa sárgatarka
1,4-1,8/1,5-
Aureovariegat bokros gyenge (sárgatarka ♂ – páraigényes
2
a' )
szürkészöl
8-12;
– – 'Robusta szabálytalan d
2-2,5/0,8-1 gyenge ♀ h.zöld/h.kék
Green' kúp (barnászöl
(h.barna); sok
d)
0,2-0,3/1,2- 5-6; (zöld);

– – 'San Jose' elfekvő gyenge zöld (zöld) ♀
1,5 ritkán
5-6;
hasonlít a Juniperus
– – 'Spartan' oszlop 6-7/1,8-2 közepes zöld nv h.zöld/h.kék;
virginiana 'Canaertii'-re
igen sok
szürkészöl
széles atkára érzékeny; fiatalon
2,5-3,5/1,2- d ritkán
– – 'Stricta' (gömbölyded) közepes juv. páraigényes; puha
1,8 (szürkészöl előfordul!
kúp tűlevelek
d)
szabálytalan
– – 'Titlis' 2-2,5/0,8-1 gyenge zöld (zöld) ♂
kúp
fehértarka 8-10;
– – 'Variegata' kúp 3-4/1,2-1,4 közepes (fehértarka ♀ h.zöld/h.barna atka megtámadhatja
) ; ritka
Juniperus communis
keskeny 2,4-2,6/0,4- zöld-

– – 'Arnold' gyenge nv hasonlít a 'Sentinel'-re
oszlop 0,5 ezüstös
kifejezetten ellenálló, hó
4,5-4,8/0,7- zöld-
– – 'Bakony' oszlop erős nv nem károsítja; hasonlít a
0,9 ezüstös
'Hibernica'-ra és a
cccxc
'Suecica'-ra
–– oszlop zöld-
0,4/0,05 erős nv nem terem törpe oszlop
'Compressa' (törpe!) ezüstös
4,0-4,5/2,5- zöld-
– – 'Cracovia' kúp erős nv
2,7 ezüstös
– – subsp. 0,4-0,6/1,5- zöld-

terülő /katlan/ közepes nv ágai könnyen törnek
depressa 1,8 ezüstös
sárgászöld-
– – 'Depressa 0,6-0,8/2- ezüstös 4-5; zöld/kék;
terülő /katlan/ közepes ♀ ágai könnyen törnek
Aurea' 2,3 sok
(bronzos)
– – 'Dresdner 2,5-2,8/1,4- zöld-

széles oszlop közepes nv hónyomás károsítja
Heide' 1,6 ezüstös
virágot

Lombszín
Növeked Ivarjell éret (mm), Megjegyzés, hasonló
Név Forma nyáron
magasság/szélessé ési erély eg szín és - faj és fajta:
(télen)
g (10 évesen) gyakoriság
zöldes-
pajzstetű; fagyra,
Juniperus sárga
napégésre kissé
communis karcsú oszlop 1,4-1,6/0,3-0,4 gyenge nv –
érzékeny; hasonlít a
'Gold Cone' (fakóbb
sárga) 'Suecica Aurea'-ra
– – 'Green mélyzöld-
elfekvő 0,3-0,4/1,5-2 közepes nv –
Carpet' ezüst
pajzstetűre érzékeny;
–– zöld, alig hónyomás károsítja;
széles oszlop 3,2-3,5/1,6-1,8 közepes nv –
'Hibernica' ezüstös hasonlít a 'Bakony'-ra
és a 'Suecica'-ra
borókamoly!; hasonlít
–– zöld, kissé a 'Repanda'-ra és a J.
elfekvő 0,3-0,4/1,8-2 gyenge nv –
'Hornibrookii' ezüstös communis var.
montanara
–– szabálytalan zöld, kissé

3-3,5/1,5-2,5 nv hasonlít a J. rigidara
'Horstmann' csüngő ezüstös
zöld, kissé 4-5; zöld/kék;

– – 'Meyer' kúp 2,5-2,8/1,3-1,5 közepes ♀ hónyomásra érzékeny
ezüstös sok
széles, laza zöld-

– – 'Pendula' 4,2-4,6/2,5-2,8 erős ? –
kúp, csüngő ezüstös
cccxci
–– zöld- 5-6; zöld/kék; pajzstetűre érzékeny,

karcsú kúp 2,8-3/1-1,2 közepes ♀
'Pyramidalis' ezüstös kevés borókamoly!
sötétzöld- hasonlít a
– – 'Repanda' elterülő 0,6-0,8/2,8-3 erős nv
ezüstös 'Hornibrookii'-ra
––
'Schneeverdin bokros zöld-
ger /csüngő 2,3-2,5/1-1,3 közepes ezüstös, nv bókoló hajtás
Goldmachang hajtás/ sárgászöld
el'
keskeny zöld-
– – 'Sentinel' 2,5-3/0,4-0,5 közepes nv hasonlít az 'Arnold'-ra
oszlop ezüstös
sötétzöld-
– – 'Spotty
elfekvő 0,3-0,4/0,8-1,2 gyenge ezüstös, nv
Spreader'
krémtarka
pajzstetű; hónyomás-
zöld- 4-5; zöld/kék; érzékeny; hasonlít a
– – 'Suecica' oszlop 1,5-1,7/0,6-0,7 gyenge ♀
ezüstös kevés 'Hibernica'-ra és a
'Bakony'-ra
élénksárga erős nyári napsugárzás

– – 'Suecica
széles oszlop 1,3-1,5/0,4-0,5 gyenge (fakóbb nv károsítja; hasonlít a
Aurea'
sárga) 'Gold Cone'-ra
zöld- hasonlít a
– – var.
terülő 0,4-0,5/2,0-2,4 erős erősen nv 'Hornibrookii'-ra és a
saxatilis
ezüstös 'Repanda'-ra
rezisztens az
felfelé zöld- 4-6; zöld/kék; almaféléket is károsító
– – 'Wallis' 2,3-2,5/1,7-1,9 közepes ♀
szélesedő kúp ezüstös sok rozsdagombákkal
szemben
virágot
Méret (m)
Tobozbogyóm
Lombszín
éret (mm),
Név Forma magasság/sz Növeked nyáron
Ivarjell Megjegyzés, hasonló faj
ési erély eg szín és - és fajta:
élesség (10 (télen)
évesen) gyakoriság
Juniperus horizontalis
elfekvő, majd 5-6;

0,5-0,6/2,2- szürkészö
– – 'Alpina' emelkedő közepes ♀ h.zöld/h.kék; atka károsítja
2,4 ld (lilás)
hajtások sok
– – 'Andorra 0,4-0,5/1,7- szürkészö

elterülő közepes ♂ – atka károsítja
Compact' 1,9 ld (lilás)
cccxcii
kékeszöld 6-7;
– – 'Bar 0,1-0,15/1,8- hasonlít: a'Wiltonii'-ra és
elfekvő gyenge (kissé ♀(♂) h.zöld/h.kék;
Harbor' 2 a 'Douglasii'-ra
lilás) sok
kékeszöld
– – 'Blue laposan 0,15-0,2/1,7- csak ár alakú levelek;
gyenge (erősen nv –
Acres' elterülő 1,9 hasonlít a 'Blue Chip'-re
lilul)
h. kék,
– – 'Blue boltozatosan 0,2-0,25/1,3- kékeszöld csak ár alakú levelek;
gyenge nv –
Chip' terülő 1,5 (lilás hasonlít a 'Blue Acres'-re
árnyalat)
elfekvő,
– – 'Blue
felálló 0,2-0,3/ gyenge kékeszöld nv
Forest'
hajtások
fakószürk
– – 'Bonin 0,15-0,2/1,9- 7-8; h.zöld/;
elfekvő közepes e (kissé ♀
Isles' 2,1 igen ritka
lilás)
6-7; hasonlít a'Wiltonii'-ra és

0,1-0,15/1,0- ezüstszür
– – 'Douglasii' elfekvő gyenge ♀ h.zöld/h.kék; a 'Bar Harbour'-ra (syn.
1,3 ke (lilás)
igen ritka 'Glauca'?)
smaragdz
– – 'Emerald 0,15-0,2/1,2- páraigényes; hasonlít a
elfekvő gyenge öld ♂ –
Spreader' 1,4 'Prince of Wales'-re
(barnás l.)
ezüstszür 7-8; hasonlít a 'Jade River'-re,

0,15-0,2/1,8-
– – 'Glauca' elfekvő közepes ke (alig ♀ h.zöld/h.kék; és a 'Wiltonii'-ra (syn.
2
lilás) sok 'Douglasii'?)
sárgás
szürkészö
– – 'Golden
elfekvő gyenge ld nv
Carpet'
(fakóbb
sárga)
élénkszür
– – 'Grey 0,25-0,3/1,0-
elfekvő gyenge ke (alig nv juvenilis lomb
Pearl' 1,3
lilás)
ezüstös
kékesszür
0,9-1,1/2,8- lombszín télen alig
– – 'Hughes' elterülő erős ke ♂
3,1 változik
(hajtásvé
g lilás)
ezüstkék-
– – 'Jade szürke
elfekvő 0,2-0,3/2-2,3 erős ♂ hasonlít a 'Glauca'-ra
River' (lilás
árnyalatú)
ezüstszür magas gyep, télen

– – 'Plumosa' elfekvő 0,4-0,6/1,8-2 közepes ♂ –
ke feltűnő (nem túl szép)
cccxciii
(barnáslil lombszín; hasonlít a

a) 'Winter Blue'-ra
virágot
Méret (m)
Tobozbogyóm
Lombszín
éret (mm),
Név Forma magasság/s Növeked nyáron Ivarjelleg
Megjegyzés, hasonló faj
zélesség ési erély (télen)
szín és - és fajta:
Juniperus
élénkzöld
horizontalis elfekvő, 0,2-0,25/1- hasonlít a 'Emerald
gyenge (lilás ♂ –
'Prince of párnás 1,3 Spreader'-re
árnyalat)
Wales'
sötét
sötétzöld/szür
– – 'Prostrata' elfekvő ezüstöszö ♀ laza ágrendszer
késkék; alig
ld
szürkészö
– – 'Pumila' elfekvő 0,2-0,25/ ? gyenge nv
ld
szürkészö
7-8;
ld,
sárgatarka-
– – 'Sunspot' elfekvő 0,2-0,3/ ? gyenge sárgatark ♀
h.zöld;
a (kissé
bőséges
lilás)
– – 'Turquoise 0,2-0,3/2- tűrkizzöld

elfekvő gyenge ? – juvenilis lomb jelenléte
Spreader' 2,4 (bronzos)
szürkészö
0,3- ld,
– – 'Variegata' elterülő 0,35/1,5- gyenge krémtarka ♀ alig terem laza ágrendszer
1,6 (barnáslil
a)
– – 'Wiltonii' ezüstkéke 7-8;

0,1- hasonlít a 'Bar Harbor'-ra
s (erősen h.zöld/h.kék;
(az USA-ban elfekvő 0,15/1,4- közepes ♀ és a 'Douglasii'-ra,
lilás nem túl
néha 'Blue 1,5 továbbá a 'Glauca'-ra
árnyalat) bőséges
Rug')
ezüstszür
– – 'Winter 0,4-0,6/1,8-
elfekvő közepes ke/liláské ♂ – hasonlít a 'Plumosa'-ra
Blue' 2
k
Juniperus × media
––
'Armstrongii' világoszö
széthajló 1-1,2/1-1,4 gyenge ♂ – szárazságtűrő
ld (zöld)
('Pfitzeriana
cccxciv
Nana')
szürkészö
– – 'Berry 1,2-1,4/2,5- ld
elterülő közepes ♂ – szárazságtűrő
Hill' 3 (szürkész
öld)
5-7; h.zöld
kékeszöld (sárga szárazságtűrő; fagyra
0,9-
– – 'Blue and - tarka)/h.kék kényes; többségében
kiterülő 1,2(3)/1,5- közepes ♀
Gold' krémsárg (sárgatarka); tűlevelek; hasonlít a
2
a kevés (ritkán 'Winter Gold'-ra
közepes)
– – 'Dierks' kényes a napfényre;

0,5-0,6/1,5-
('Dierks elterülő gyenge sárga nv hasonlít a 'Pfitzeriana
1,8
Gold') Aurea'
halványsá
katlanszerű, rga 4-6; h.sárga-
1,2-1,5/1,5- szárazságtűrő; hasonlít a
– – 'Favorit' meredeken erős (bronzos ♀ zöld/h.kék
1,8 'Pfitzeriana Aurea'-ra
széthajló narancssá (h.barna); sok
rga)
virágot
Méret (m)
Tobozbogyóm
Lombszín
g szín és - és fajta:
gyakoriság
(10 évesen)
aranysárga
Juniperus × napfényre kényes;
(élénk
media 'Gold elterülő 0,8-1/2-2,5 közepes ♂ – hasonlít az 'Old Gold'-ra
világossárg
Coast' és a 'Mordigan Aurea'-ra
a)
aranysárga
0,5-0,6/1,5- napfényre kényes;
– – 'Gold Star' elterülő gyenge (bronzsárg ♂ –
1,8 hasonlít a 'Goldkissen'-re
a)
–– 0,4-0,6/1,4- világossárg napfényre kényes;

elterülő gyenge ?
'Goldkissen' 1,6 a hasonlít a 'Gold Star'-ra
szürkészöl
ívesen 8-12;
1,2-1,5/1,5- d
– – 'Maney' felemelkedő, közepes ♀ h.zöld/h.kék; szárazságtűrő
1,8 (szürkészöl
kiterülő sok
d)
szürkészöl
d szárazságtűrő; hasonlít a
– – 'Mathot' elterülő 0,8-1/2-2,5 közepes ♂ –
(szürkészöl 'Pfitzeriana Compacta'-ra
d)
cccxcv
5-6;
idős korban atkásodik,
– – 'Mint emeletesen frisszöld h.zöld/h.kék;
1,4-1,8/2-3 erős ♀ színét télen is tartja;
Julep' széthajló (frisszöld) kevés (ritkán
szárazságtűrő
közepes)
aranysárga napfényre kényes;

– – 'Mordigan (élénk hasonlít a 'Gold Coast'-
elterülő 0,8-1/2-2,5 közepes ♂ –
Aurea' világossárg ra, az 'Old Gold'-ra, és a
a) 'Saybrook Gold'-ra
aranysárga szárazságtűrő; hasonlít a

0,8-1,2/2-
– – 'Old Gold' kiterülő közepes (mélysárga ♂ – 'Mordigan Aurea'-ra,
2,5
) 'Gold Coast'-ra
szárazságtűrő, jól bevált

–– zöld régi fajta; hasonlít a
szétterülő 1,8-2,2/4-5 erős ♂ –
'Pfitzeriana' (fakózöld) Juniperusvirginiana
'Kosteri'-re
–– szárazságtűrő; hasonlít
sárgacirmo
'Pfitzeriana szétterülő 1,8-2,2/4-5 erős ♂ – fiatalon a 'Dierks'-re,
s (bronzos)
Aurea' 'Favorit'-ra
–– szürkészöl
laposan 0,8-1,0/2-
'Pfitzeriana közepes d (szürkés- ♂ – hasonlít a 'Mathot'-ra
szétterülő 2,5
Compacta' zöld)
kékesszürk
–– atkára érzékeny; hasonlít
2,2-2,4/3,5- e
'Pfitzeriana szétterülő erős ♂ – a'Hetz'-re, a 'Grey Owl'-
4 (kékesszür
Glauca' ra, 'Blue Cloud'-ra
ke)
napfényre kényes;
– – 'Saybrook 0,5-0,6/1,5- élénksárga
elterülő gyenge ♂ – hasonló: 'Mordigan
Gold' 1,8 (sárga)
Aurea', 'Gold Coast'
virágot

Lombszín
zélesség (télen)
gyakoriság
(10 évesen)
Juniperus ×
media fagyra kényes; hasonlít a
elterülő 0,3/ gyenge sárgatarka ♂?
'Winter 'Blue and Gold'-ra
Surprise'
Juniperus sabina
0,6-0,7/2,5- világosabb 6-9; zöld; hasonlít: a 'Scandia'-ra és

– – 'Arcadia' elterülő erős ♀
2,8 zöld nagyon ritka a 'Rockery Gem'-re
cccxcvi
––
0,6-0,7/2-
'Aureovariega elterülő közepes sárgatarka ♂ –
2,5
ta'
– – 'Blaue 1,2-1,4/2,3- szürkészöl atkára, pajzstetűre igen

terülő erős ♂ –
Donau' 2,5 d kényes
–– terülő, 0,3-0,4/1,2- hasonlít a

közepes zöld ♂ –
'Broadmoor' boltozatos 1,4 'Tamariscifolia'-ra
8-9;
0,3-0,4/1,7- hasonlít a
– – 'Buffalo' terülő gyenge zöld ♀ h.zöld/h.kék;
1,9 'Tamariscifolia'-ra
sok
–– 0,6-0,8/2- többségében
terülő erős tompazöld ♀ kék, bőséges
'Cupressifolia' 2,5 pikkelylevelű
4-5;
torz oszlop v. 4,5-5/1,2-
– – 'Fastigiata' közepes zöld ♀ h.zöld/h.kék;
kúp 1,4
kevés
6-7;
terülő, 1,7-1,9/2,3- zöld ágvégek ívesen oldalra
– – 'Hicksii' erős ♀ h.zöld/h.kék;
boltozatos 2,6 (barnás) hajlanak
igen kevés
– – 'Karaca 0,5-0,6/1,8- zöld, a héj hajtásainak héja sárgán

terülő közepes nv
Variegata' 2 sárga csíkozott
elterülő, 1,4-1,6/2,3- Magyarországon

– – 'Kékes' erős zöld ♀
boltozatos 2,5 szelektált klón
kékeszöld idős korban 1-2 termést

– – 'Mas' 1-1,3/1,8-2 közepes ♂ –
(lilás) is hoz
atka károsíthatja,
– – 'Rockery 0,5-0,6/2,7- szürkészöl
elterülő erős nv hasonlít az 'Arcadia'-ra
Gem' 3 d
és a 'Skandia'-ra
0,5-0,6/2,6- világosabb hasonlít a 'Arcadia'-ra, és

– – 'Skandia' elterülő erős ♂ –
2,9 zöld a 'Rockery Gem'-re
szürkészöl
– – 'Szőke 0,5-0,6/1,8-
elterülő közepes d, nv hasonlít a 'Variegata'-ra
Tisza' 2
sárgatarka
– – 'Tam No 0,7-0,8/2- szürkészöl hasonlít a

terülő, párnás közepes ♂ –
Blight' 2,3 d 'Tamariscifolia'-ra
––
0,7-0,8/2- szürkészöl egyik legelterjedtebb,
'Tamariscifoli terülő, párnás közepes ♂ –
2,3 d bevált fajta
a'
5-6;
1,2-1,4/2,4- szürkészöl hasonlít a
– – 'Tiszakürt' terülő erős ♀ h.zöld/h.kék;
2,6 d 'Tamariscifolia'-ra
szórványos
cccxcvii
virágot

Lombszín
zélesség (télen)
gyakoriság
(10 évesen)
Juniperus elfekvő, 7-8; h.zöld-

0,9-1,3/1,7- zöld- hasonlít a 'Szőke Tisza'-
sabina meredeken közepes ♀ sárgatarka/h.k
2 sárgatarka ra
'Variegata' felálló ágak ék; szórványos
Juniperus scopulorum
atkára érzékeny,
hónyomás károsítja;
– – 'Blue acélkék
oszlop 4-4,5/1-1,4 erős nv – hasonlít a 'Moonglow'-
Arrow' (lilás)
ra, 'Skyrocket'-re és a
'Wichita Blue'-ra
– – 'Blue keskeny kúp ezüstszürk 8-10; h.zöld hasonlít a 'Springbank'-

5,7-6/2-2,4 erős ♀
Heaven' v. oszlop e (h.kék); sok ra
–– széles kúp v. 2,3-2,6/1,2- 5-6; h.zöld

gyenge h.szürke ♀
'Compacta' oszlop 1,5 (h.kék); kevés
zöld-
– – 'Gold Star' 3-4; h.zöld
széles kúp 2,8-3/2-2,3 közepes sárgászöld ♀ magyar szelekció
'Barabits' (h.kék); sok
(bronzos)
– – 'Holmes 2,7-3/1,6-
kúp közepes h.szürke ♂
Silver' 1,8
hasonlít: a 'Blue Arrow'-

ra, 'Wichita Blue'-ra, a
–– ezüstösszür 8-10; h.zöld
oszlop 5,5-6/1,8-2 erős ♀ 'Skyrocket'-re;
'Moonglow' ke (h.kék); sok
valószínűleg azonos a
'Moonlight'-tal,
–– keskeny kúp 5,5-6/1,5- ezüstösszür 8-10; h.zöld valószínűleg azonos a

erős ♀
'Moonlight' v. oszlop 1,8 ke (h.kék); sok 'Moonglow'-val
ezüstösszür 7-9; h.zöld

– – 'MX' kúp 5,5-6/1,8-2 erős ♀
ke (h.kék); gyér
–– bokros 3-3,2/2,4- ezüstösszür 3-4; h.zöld különleges alakja idős

közepes ♀
'O'Connor' (katlan) 2,6 ke (h.kék); gyér korban látványos
–– kékesszürk
széles kúp 2,5-3/1,8-2 közepes ♂ –
'Pathfinder' e
– – 'Silver 2,8-3,2/1,2- ezüstszürk 6-8; h.zöld

keskeny kúp közepes ♀
Star' 1,5 e, krémes (krém-
cccxcviii
tarkázott tarka)/h.kék
atkára, pajzstetűre
3-4; h.zöld érzékeny, hónyomás
–– keskeny 7,5-8/1,6- ezüstösszür
erős ♀ (h.kék); igen kidönti, hasonló: 'Blue
'Skyrocket' oszlop 1,8 ke
gyér Arrow', 'Wichita Blue',
'Moonglow', 'Monlight'
virágot
Méret (m)
Tobozbogyóm
Lombszín
éret (mm),
Név Forma magasság/s Növeked nyáron
Ivarjelle Megjegyzés, hasonló faj
g szín és - és fajta:
Juniperus
2,5-2,8/1,7- ezüstösszür hasonlít a 'Blue Heaven'-
scopulorum keskeny kúp közepes ♂ –
1,9 ke re, aminél keskenyebb
'Springbank'
5-7; h.zöld
ezüstösszür
keskeny kúp (h.kék)
– – 'Tarka' 1,8-2/1-1,2 gyenge ke, ♀ magyar szelekció
v. oszlop sárgatarka;
sárgatarka
gyér
kékes atkára érzékeny, hasonlít

– – 'Wichita 4-4,2/1,2-
oszlop gyenge ezüstösszür ♂ – a 'Blue Arrow'-ra és a
Blue' 1,5
ke 'Skyrocket'-re
Juniperus squamata
7-8;
– – 'Blue ezüstös meszes talajra kissé
elfekvő 0,6-1/2-2,2 erős ♀ barnás/kék;
Carpet' (lilás) érzékeny (klorotikus)
kevés
lapított 0,4-0,5/0,6- ezüstös

– – 'Blue Star' gyenge nv –
gömbszerű 0,7 (lilás)
– – 'Golden elterülű, 1,3-1,5/1,5- ezüstös, 3-4; h.kék; lombja télen sötétlilásra

gyenge ♀
Flame' katlanszerű 1,7 krémtarka gyér vált
6-7;
elterülő, 1,5-1,7/1,8- párás klímában tavasszal
– – 'Holger' közepes ezüstös ♀ barna/kék;
katlanszerű 2 sárga hajtásvégek
közepes
–– elterülő, 1,4-1,6/2-
közepes kékeszöld nv –
'Hunnetorp' katlanszerű 2,4
5-6;
0,8-1/0,6- ezüstöszöl
– – 'Loderi' bokorszerű gyenge ♀ zöld/h.kék két éves lomb bebarnul
0,9 d (lilás)
igen kevés
– – 'Meyeri' bokros, 2-2,2/2,5- erős ezüstös ♀ 5-6; páraigényes, kétéves
cccxcix
katlanszerű 2,8 barnászöld/ké lomb barnul

k; nagyon
kevés
ezüstöszöl
laza kúp vagy 1,9-2,1/1,8-
– – 'Wilsonii' közepes d (fakóbb nv –
gömbös 2,1
színű)
––
8-10; gazdag kék termésdíszt
'Alsótekeres' 0,5-0,7/4- hamvaszöl
terülő erős ♀ h.zöld/h.kék; adó, ellapuló habitusú
4,5 d
sok magyar szelekció
(Barabits)
zöld sárga
terülő
hajtásvégg magyar szelekció, 10
– – 'Aranyeső' (meredeken ? közepes nv –
el évnél fiatalabb
felálló ágak)
(bronzos)
8-10;
– – 'Blue
terülő 0,8-1/2,5-3 közepes h.szürke ♀ szürkés/kék;
Cloud'
sok
6-8;
– – 'Blue
elterülő ? közepes h.szürke ♀ h.zöld/h.kék;
Surprise'
sok
virágot
Méret (m)
Tobozbogyóm
Lombszín
zélesség (télen)
Juniperus 3-4;
virginiana széles kúp 7,5-8/4-4,5 erős h.szürke ♀ h.zöld/h.kék; hasonlít a 'Glauca'-ra
'Burkii' sok
5-6;
hasonlít a J. chinensis
– – 'Canaertii' széles oszlop 6-8/1,8-2 erős sötétzöld ♀ h.zöld/h.kék;
'Spartan'ra
sok
5-6;
3,8-4,3/1,7-
– – 'Fastigiata' széles oszlop közepes zöld ♀ h.zöld/h.kék;
2
sok
3-4;
– – 'Glauca' széles kúp 7-8/4-4,5 erős h.szürke ♀ h.zöld/h.kék; hasonlít a 'Burkii'-ra
sok
széles kúp v. 0,8-1,1/1- 3-4;

– – 'Globosa' gyenge zöld ♀
gömb 1,2 h.zöld/h.kék;
cd
sok
h.zöld
– – 'Golden sárgás
elterülő ? közepes nv –
Spring' hajtásvégg
el
6-8; hasonlít a J. × media

– – 'Grey
elterülő 1,6-2/4-5 erős h.szürke ♀ h.zöld/h.kék; 'Pfitzeriana'-ra, 'Hetz'-re,
Owl'
sok 'Blue Cloud'-ra
– – 'Hetz' (J. 5-6; szárazságtűrő; hasonló:

ezüstszürk
× media szétterülő 1.5-2/3-4 erős ♀ h.zöld/h.kék; 'Pfitzeriana Glauca',
e (szürke)
'Hetzii') sok 'Grey Owl', 'Blue Cloud'
– – '(kék
széles oszlop 7-8/1,8-2 erős h.szürke ♂ – magyar szelekció
oszlopos)'
hasonló a J. × media
– – 'Kosteri' elterülő 1,2-1,6/4-5 erős zöld ♂ –
'Pfitzeriana'
4-6;
laza, széles
– – 'Pendula' 5,5-6/3,5-4 erős (fű)zöld ♀ h.zöld/h.kék; oldalágak csüngők
kúp
sok
–– 4-5; kéregtetű megjelenhet,

keskeny
'Pseudocupres 8-10/2-2,3 erős h.szürke ♀ h.zöld/h.kék; kemény teleken
oszlop
sus' kevés kambiumfagyás
5-6;
0,2-0,3/1,5-
– – 'Reptans' elfekvő gyenge h.szürke ♀(♂) h.zöld/h.kék;
1,8
kevés
– – 'Silver 0,8-1,1/3,5-
elterülő erős h.szürke ♂ –
Spreader' 4
ezüstösen időnként atka károsítja

– – 'Tripartita' elterülő 1,8-2/5-6 erős ♂ –
zöld
virágot
5.1. Az egymáshoz igen hasonló Juniperus fajták

megkülönböztető bélyegei
Juniperus chinensis
Juniperus chinensis 'Belvedere', J. chinensis 'Echiniformis'
Közös tulajdonság: Fiatalon mindkét fajta gömb alakú, tűlevelű.
Különbségek: A 'Belvedere' idősebb korban széles kúp alakú, erősebb növekedésű, tobozbogyót hoz. Az
'Echiniformis' nagyon gyenge növekedésű, lapított gömb alakú és csak tűleveles hajtásai vannak, tobozbogyót
ne mhoz.
Juniperus chinensis 'Blue Point', J. chinensis 'Stricta'
Közös tulajdonság: Fiatalon mindkét fajta kúp alakú, puha árlevelű.
cdi
Különbségek: A 'Stricta' idősebb korban pikkelyleveles hajtású, keskenyebb, szabályos alakú.
Juniperus chinensis 'Spartan', J. virginiana 'Canaertii'
Közös tulajdonság: Oszlop alakúak, sötétzöld lombúak.
Különbségek: A 'Spartan' ágrendszere meredeken feltörő és zártabb. A 'Canaertii' ágrendszere széthajló, lazább
szerkezetű.
Juniperus communis
Juniperus communis 'Arnold', J. communis 'Sentinel'
Közös tulajdonság: Keskeny oszlop alakúak, hasonló méretűek és ezüstös zöld lombúak.
Különbségek: Az 'Arnold' talán kissé szélesebb.
Juniperus communis 'Bakony', J. communis 'Hibernica', J. communis 'Suecica'
Közös tulajdonság: Oszlop alakúak és ezüstöszöld lombúak, tobozbogyót nem hoznak.
Különbségek: A 'Bakony' a 'Hibernica'-nál szürkébb lombszínű, szúrós tűlevelű, és magasabb; a 'Suecica'-nál

erősebb növekedésű és keskenyebb oszlop alakú (ivarjellege ?). A 'Hibernica' a 'Bakony'-nál puhább és zöldebb
tűlevelű, a 'Suecica'-nál puhább zöldebb tűlevelű és keskeny koronájú, felálló hajtásvégű. A 'Suecica'
mindkettőnél szélesebb növekedésű, vezérhajtásai bókolóak, tobozbogyót hoz.
Juniperus communis 'Gold Cone', J. communis 'Suecica Aurea'
Közös tulajdonság: Oszlop alakúak, nem teremnek(?).
Különbségek: A 'Gold Cone' keskenyebb habitusú, színe zöldesebb árnyalatú, erősebb növekedésű. A 'Suecica
Aurea'-t az erős nyári napsugárzás károsítja, a 'Gold Cone'-nál gyengébb növekedésű, élénkebb sárga.
Juniperus communis 'Horstmann', J. rigida
Közös tulajdonság: Szabálytalan, csüngő korona, laza ágrendszer.
Különbségek: A 'Horstmann' levélfelszíne szürkébb, nem barázdált.
Juniperus communis 'Repanda', J. communis 'Hornibrookii', J. communis var. saxatilis
Közös tulajdonság: Elfekvő habitusúak és ezüstöszöld lombúak, tobozbogyót nem hoznak.
Különbségek: A 'Repanda' tűi puhábbak, nem szúrósak. A Juniperus communis var. saxatilis a 'Hornibrookii'-
nál, és a 'Repanda'-nál merevebb, vaskosabb, erősebb, ezüstösebb levelű. A 'Hornibrookii' tűi zöldebbek, szúrós
végűek, mindkettőnél alacsonyabb.
Juniperus horizontalis
Juniperus horizontalis 'Bar Harbor', J. horizontalis 'Wiltonii' (az USA-ban néha 'Blue Rug'), J. horizontalis
'Douglasii'
Közös tulajdonság: Elfekvő növekedésűek és hasonló méretűek, kékeszöld lombúak.
Különbségek: A 'Bar Harbor' a 'Wiltonii'-nál több tobozbogyót hoz és lombja zöldebb árnyalatú, 'Douglasii'-nál
zöldebb árnyalatú. A 'Douglasii' szürkébb, kevés tobozbogyójú, gyengébb növekedésű. (Dirr szerint több klón
azonos néven, sok juvenilis levéllel.) A 'Wiltonii' a 'Bar Harbor'-nál ezüstösebb, erősebb növésű, kevesebb
termésű, a 'Douglasii'-nál zöldebb, erősebb növésű, több termésű, néha 'Glauca' néven forgalmazzák.
Juniperus horizontalis 'Blue Acres', J. horizontalis 'Blue Chip'
Közös tulajdonság: Elterülő és gyenge növekedésűek, kékeszöld lombúak, árlevelűek, nem teremnek.
cdii
Különbségek: A 'Blue Acres' laposan terül, télen erősen lilul. A 'Blue Chip' boltozatosan terül, télen kevésbé
lilul.
Juniperus horizontalis 'Emerald Spreader', J. horizontalis 'Prince of Wales'
Közös tulajdonság: Elfekvő habitusúak, hasonló méretűek és gyenge növekedési erélyűek.
Különbségek: Az 'Emerald Spreader' a 'Prince of Wales'-nél szabálytalanabb formájú, alacsonyabb, több ♂

virágzatú, igényesebb. A 'Prince of Wales' szabályosabb formájú, gyengébb növekedésű, kevés ♂ virágzatú,
juvenilis lomb.
Juniperus horizontalis 'Plumosa', J. horizontalis 'Winter Blue'
Közös tulajdonság: Elfekvő növekedésűek, azonos méretűek és nyáron ezüstszürke, télen lilás lombszínűek ♂.
Különbségek: A 'Winter Blue' szebb téli lombú; liláskék, a barnáslila'Plumosa'-hoz képest.
Juniperus horizontalis 'Glauca', J. horizontalis 'Jade River', J. horizontalis 'Wiltonii'
Közös tulajdonság: Elfekvő növekedésűek, hasonló méretűek és ezüstszürke lombszínűek.
Különbségek: A 'Glauca' a 'Jade River'-rel ellentétben ♀, a 'Wiltonii'-nál (talán) nagyobb tobozbogyójú. A 'Jade
River' a 'Glauca'-hoz képest télen lilás, ♂. A 'Wiltonii' ♀ nyáron ezüstöskékes, télen lilás árnyalatú.
Juniperus × media
Juniperus × media 'Dierks' ('Dierks Gold'), J. × media 'Pfitzeriana Aurea', J. × media 'Favorit'
Közös tulajdonság: Elterülő, laza habitusúak, sárga lombúak.
Különbségek: A 'Dierks' a 'Pfitzeriana Aurea'-hoz képest szinte vízszintes, merev vázágú, gyengébb
növekedésű, télen élénkebb sárga színű. A 'Pfitzeriana Aurea' fiatalon hasonlít a 'Dierks'-re, 'Favorit'-ra, de
bókoló hajtású, erősebb növekedésű, fakóbb, barnás téli színű, ♂. A 'Favorit' a 'Pfitzeriana Aurea'-nál
meredekebben felálló vázágú, sárgább lombszínű télen is, ♀.
Juniperus × media 'Gold Coast', J. × media 'Old Gold', J. × media 'Mordigan Aurea', J. × media 'Saybrook Gold'
Közös tulajdonság: Elterülő, tömött habitusúak, egyforma méretűek és aranysárga lombúak, középerős
növésűek, ♂.
Különbségek: A 'Gold Coast' az 'Old Gold'-nál élénkebb sárga színű télen is, a 'Mordigan Aurea'-nál
szabályosabb alakú. Az 'Old Gold' a 'Mordigan Aurea'-nál és a 'Gold Coast'-nál is kevésbé élénksárga színű,
télen lényegesen fakóbb, viszont a napégésre nem kényes. A 'Mordigan Aurea' a 'Gold Coast'-nál kevésbé
szabályos; az 'Old Gold'-nál élénkebb sárga télen is; 'Saybrook Gold'nál kevésbé intenzív sárga színű, napégésre
kissé érzékeny. A 'Saybrook Gold' a 'Mordigan Aurea'-nál és a 'Gold Coast'-nál gyengébb növekedésű, és a
legsárgább lombozatú.
Juniperus × media 'Mathot', Juniperus × media 'Pfitzeriana Compacta'
Közös tulajdonság: Elterülő formájúak, azonos méretűek és szürkészöld lombszínűek, ♂.
Különbségek: A 'Mathot' szárazságtűrő, a 'Pfitzeriana Compacta'-nál szúrósabb lombozatú, kevesebb porzós

tobozkájú. A 'Pfitzeriana Compacta'-hoz képest a 'Mathot' sok porzós tobozú, kevésbé szúrós.
J. × media 'Pfitzeriana', Juniperus virginiana 'Koster'
Közös tulajdonság: Terülő habitus, gyors növekedés, zöld lombszín, ♂.
Különbségek: A 'Koster' a 'Pfitzeriana'-hoz képest alacsonyabb növésű, idős korban is lapos koronával.
Juniperus × media 'Pfitzeriana Glauca', J. virginiana, 'Hetz', J. virginiana 'Grey Owl', J. virginiana 'Blue Cloud'
Közös tulajdonság: Elterülő formájúak, hasonló méretűek, erős növésűek és szürke lombszínűek.
cdiii
Különbségek: A 'Pfitzeriana Glauca' a J. virginiana, 'Hetz'-nél vastagabb hajtású és ♂ atkára érzékeny, a J.

virginiana 'Grey Owl' és a J. virginiana 'Blue Cloud' pedig vele ellentétben ♀, atkára nem érzékeny. A J.
virginiana 'Hetz' a J. chinensis 'Pfitzeriana Glauca'-nál finomabb hajtású, ♀, atkára nem érzékeny; a J.
virginiana 'Grey Owl'-nál és a J. virginiana 'Blue Cloud'-nál valamivel magasabb növésű.
Juniperus × media 'Winter Surprise' J. × media 'Blue and Gold'
Közös tulajdonság: Elterülő formájúak, fagyra kényesek és tarka lombozatúak.
Különbségek: A 'Blue and Gold' középerős növésű, ♀. A 'Winter Surprise' a gyengébb növésű (♂?).
Juniperus × media 'Goldkissen' J. × media 'Gold Star'
Közös tulajdonság: Elterülő formájúak, hasonló méretűek és sárga lombszínűek, viszonylag sok árszerű levéllel,
nem teremnek, napfényre kényesek.
Különbségek: A 'Gold Star' a 'Goldkissen'-nél kevésbé szúrós lombú, élénkebb sárga színű.
Juniperus sabina
Juniperus sabina 'Arcadia', Juniperus sabina 'Skandia', Juniperus sabina 'Rockery Gem'
Közös tulajdonság: Elterülő növekedésűek és hasonló méretűek, világos, ill. szürkészöld lombúak.
Különbségek: Az 'Arcadia' a 'Skandia'-hoz képest ♀ és sötétebb zöld, a J. sabina 'Rockery Gem'-nél világosabb
zöld. A 'Skandia' a 'Arcadia'-hoz képest ♂, J. sabina 'Rockery Gem'-hez képest világosabb zöld színű és ♂. A
'Rockery Gem' az 'Arcadia'-hoz és az 'Scandia'-hoz képest szürkés színű, ivari jellege kérdéses, atkára kissé
kényes.
Juniperus sabina 'Broadmoor', J. sabina 'Buffalo', J. sabina 'Tam No Blight', J. sabina 'Tamariscifolia', J.
sabina 'Tiszakürt'
Közös tulajdonság: Elterülő növekedésűek és szürkészöld lombszínűek.
Különbségek: A 'Broadmoor' a 'Tamariscifolia'-nál laposabb. A 'Buffalo' a 'Tamariscifolia'-hoz képest laposabb

és ♀. A 'Tam No Blight' a 'Tamariscifolia'-nál betegségellenállóbb. A 'Tiszakürt' a 'Tamariscifolia'-nál lazább
lombozatú.
Juniperus sabina 'Szőke Tisza', J. sabina 'Variegata', J. sabina 'Karaca Variegata'
Közös tulajdonság: Elterülő növekedésűek és sárgatarka lombozatúak.
Különbségek: A 'Szőke Tisza' a 'Variegata'-nál kevésbé felemelkedő formájú, szürkés színű, ivari jellege
kérdéses. A 'Variegata' a 'Szőke Tisza'-nál zöldebb, felemelkedő forma, nőnemű.
Juniperus scopulorum
Juniperus scopulorum: Hasonlít a J. virginianara, amihez képest lombja szürkébb, termése két év alatt érik meg,
lombja szürke vagy kékeszöld
Juniperus scopulorum 'Blue Arrow' (?), 'Skyrocket' (♀), 'Wichita Blue' (♂), 'Moonglow' (♀), 'Moonlight' (♀)
Közös tulajdonság: Keskeny oszlopos termet, ezüstszürke vagy kékesszürke lomb, mereven felálló, tömött
ágrendszer.
Különbségek: A 'Blue Arrow' (nálunk még nem hozott virágot) a 'Skyrocket'-nél kékesebb, a 'Wichita Blue'-hoz
képest pikkelyei nyúltabbak, keskenyebbek. A 'Skyrocket' a 'Blue Arrow'-nál és a 'Wichita Blue'-nál ezüstösebb
lombszínű, a 'Moongow'-nál karcsúbb oszlop alakú. A 'Wichita Blue' a 'Blue Arrow'-nál ezüstösebb, a
'Skyrocket'-nél kékesebb és ♂. A 'Moonglow' valószínűleg azonos a 'Moonlight'-tal, mindkettő a 'Skyrocket'-hez
hasonló, de szélesebb és ♀. Az atkával és idős korban a pajzstetűvel szemben (egyelőre) legérzékenyebbek a
tobozbogyót nem hozó 'Blue Arrow', 'Skyrocket' és 'Wichita Blue' fajták, míg a tobozbogyót hozó 'Moonglow'
és 'Moonlight' fajták viszonylag ellenállóak.
cdiv
Juniperus scopulorum 'Blue Heaven', J. scopulorum 'Springbank'
Közös tulajdonság: Széles oszlopos vagy keskeny kúpos termet, ezüstszürke lomb, az előző csoporthoz képest
lazább (szétállóbb) ágrendszer, határozott központi sudárral.
Különbségek: A 'Blue Heaven' szélesebb koronájú, ♀ a 'Springbank' keskenyebb, ♂.
Juniperus virginiana: Hasonlít a J. scopulorumra, de tobozbogyója egy év alatt érik, lombja általában zöld.
Juniperus virginiana 'Burkii', J. virginiana 'Glauca'
Közös tulajdonság: Kúpos termet, hamvasszürke lomb, ♀.
Különbségek: A 'Burkii' tömöttebb, de torzabb, a 'Glauca' lazább kúp alakú.
Juniperus virginiana 'Canaertii', J. chinensis 'Spartan'
Közös tulajdonság: Oszlop alakúak, sötétzöld lombúak.
Különbségek: A 'Spartan' nem terem.
Juniperus virginiana 'Koster', J. × media 'Pfitzeriana'
Közös tulajdonság: Terülő habitus, gyors növekedés, zöld lombszín, ♂.
Különbségek: A 'Koster' a 'Pfitzeriana'-hoz képest alacsonyabb növésű, idős korban is lapos koronával.
Juniperus virginiana 'Hetz' (J. chinensis 'Hetzii'), J. × media 'Pfitzeriana Glauca', J. virginiana 'Blue Cloud'
Közös tulajdonság, különbségek: Lásd a J. × media 'Pfitzeriana Glauca'-nál
6. A fontosabb Thuja fajok és fajták (6. táblázat)

6. táblázat - -
Méret
Tobozméret
(‹m› 10 Lombszín
Növekedési (mm) Megjegyzés, hasonló
Név Forma évesen) nyáron
erély faj és fajta
magasság/ (télen)
gyakoriság
szélesség
Thuja occidentalis
zöld, kis
mértékben
világossárga 11-12
4,3-4,8/2,1- közepes v.
– – 'Alba' laza kúp tarkázott
2,5 erős
közepes
(fakóbb
színű)
zöld a hajtások, ágacskák

csavarodottak, laza
–– 8-9
keskeny 2,7-2,8/1,5- közepes, (fakózöld) ágrendszer.
'Asplenifoli
kúp 1,7 gyenge
a' közepes
bronzos hasonlók: 'Spiralis',
hajtásvégek 'Leptoclada'
cdv
élénksárga
széles 3,5-4,0/1,7- 10-11
– – 'Aurea' közepes
laza kúp 2,0 (fakóbb
közepes (sok)
sárga)
napégésre nem v.
kissé érzékeny;
–– 10-12
4,0-4,5/1,4- sárga hasonlók: 'Europa
'Barabits kúp közepes
1,5 (mélysárga) Gold', 'Sunkist',
Gold' közepes
'Yellow Ribbon',
'Semperaurea'
–– széles 3,5-3,8/2,5- zöld 10-11 felkopaszodó (laza

közepes
'Bodmeri' kúp 2,8 ágrendszer)
(barnás zöld) sok
fényes zöld 15-16

–– 5,5-6,0/2,3-
kúp erős
'Brabant' 2,6
(fakóbb zöld) közepes
zöld hasonlók: 'Columna',

'Fastigiata',
(fakóbb, 7-8
–– széles 6,5-7,0/1,9- 'Holmstrup',
erős kissé
'Buchanani' oszlop 2,2 'Pyramidalis
sok
sötétebb Compacta',
zöld) 'Rosenthalii'
hónyomás
károsíthatja, hasonlók:
zöld 10-11 'Fastigiata',

–– keskeny 6,5-7,5/1,0-
erős 'Buchanani',
'Columna' oszlop 1,3
(sötétzöld) közepes 'Holmstrup ',
'Pyramidalis
Compacta',
'Rosenthalii'
zöld
lapított,
05,-0,6/0,8- (bronzos, hasonlók: 'Kobold',
– – 'Danica' tömött gyenge
0,9 fakó 'Tiny Tim', 'Szeged'
gömb
sötétzöld)
a hajtások, ágacskák
–– zöld 9-10
keskeny 1,7-1,9/0,3- kanalasan
'Dergoot's gyenge
oszlop 0,4 csavarodottak;
Spire' (sötétzöld) (igen-) kevés
hasonlók: 'Henezia'
zöld
–– 7-8 finom, részben
terebélye 2,4-2,7/1,7-
'Ellwangeri közepes (bronzos
juvenilis lomb,
s bokor 2,0
a na' közepes hónyomás károsítja
fakózöld)
terebélye
–– zöldes-sárga
s bokor
2,5-2,8/1,9- 7-8 hónyomás károsítja;
'Ellwangeri közepes
2,3 (bronzos
ana Aurea' (széles sok hasonlók: 'Rheingold'
fakósárga)
kúp)
cdvi
terebélye juvenilis alak,

s bokor szürkézöld hónyomás károsítja;
–– 2,3-2,6/2,0-
közepes nincs hasonlók:
'Ericoides' 2,5
(széles (lilás barna) 'Juniperoides'
kúp) (Barabits)
Méret
Lombszín Tobozméret
(‹m› 10 Növekedési (mm) Megjegyzés, hasonló
(télen)
magasság/ gyakoriság
szélesség
/zöldes-/
sárga napégésre kissé
Thuja érzékeny; hasonlók:
10-11
occidentali keskeny 4,8-5,4/1,5- közepes (fakóbb 'Barabits Gold',
s 'Europe kúp 1,8 (erős) színű) 'Sunkist', 'Yellow
közepes
Gold' Ribbon',
kénsárga 'Semperaurea'
részekkel
hasonlók: 'Columna',
'Buchanani'',
zöld 11-12
–– 7,5-8,0/1,8- 'Holmstrup',
oszlop erős
'Fastigiata' 2,2 'Pyramidalis
(sötétzöld) sok
Compacta',
'Rosenthalii'
mélyzöld
11-12
–– széles 3,8-4,5/3,1-
erős (haragoszöld
'Frieslandia' kúp 3,4
sok
)
zöld hónyomás
9-10 károsíthatja. hasonlók:
–– lapított 1,1-1,3/1,6- közepes,
(fakózöld), 'Globosa', 'Little
'Froebelii' gömb 1,8 gyenge
bronzos közepes Champion',
hajtásvégek 'Woodwardii'
zöld
hónyomás
9-10 károsíthatja; hasonlók:
–– 1,6-1,8/1,7- (kissé
gömb közepes fakóbb),
'Froebelii', 'Little
'Globosa' 2,0
kevés Champion',
bronzos
hajtásvégek 'Woodwardii'
élénk
10-11
– – 'Golden 1,4-1,6/1,3- sárgászöld
gömb gyenge
Globe' 1,5
kevés
(fakóbb szín)
zöld 9-10 a hajtások, ágacskák

–– keskeny 1,6-1,8/0,3-
gyors kanalasan
'Henezia' oszlop 0,4
(sötétzöld) kevés csavarodottak;
cdvii
hasonlók: 'Degroot’s
Spire'
–– széles zöld 8-9

1,7-2,0/1,6-
'Hoersholm kúp v. gyenge
1,8
iensis' bokor (fakózöld) kevés
ellenálló; hajtásai
zöld 13-15 kissé kanalasodók;
–– 3,0-3,5/1,0-
oszlop közepes hasonlók: 'Buchanaii',
'Holmstrup' 1,3
(sötétzöld) sok 'Fastigiata', 'Columna',
'Rosenthalii'
élénksárga
–– 10-11
2,5-2,8/1,7-
'Holmstrup kúp gyenge (fakóbb laza ágrendszer
1,9
Yellow' bronzos kevés
sárga)
világoszöld
2,5-3,0/3,0- 9-10
– – 'Hoveyi' tojás közepes hónyomásra érzékeny
3,5 (bronzos
közepes
fakózöld)
zöld
9-10
–– 0,4-0,5/0,5- hasonlók: 'Danica',
gömb gyenge
'Kobold' 0,6 (fakó 'Tiny Tim', 'Szeged'
kevés
sötétzöld)
a hajtások, ágacskák
zöld 8-9 csavarodottak, laza
–– keskeny 2,0-2,3/1,4-
közepes ágrendszer; hasonlók:
'Leptoclada' kúp 1,6
(sötétzöld) közepes 'Asplenifolia',
'Spiralis'
hónyomásra kevésbé
– – 'Little 2,0-2,3/2,1- zöld 9-10 érzékeny; hasonlók:
gömb erős
Champion' 2,3 'Woodwardii',
(fakóbb szín) közepes (sok)
'Froebelii', 'Globosa'
Méret
Tobozméret
(‹m› 10 Lombszín
Növekedési (mm) Megjegyzés, hasonló
magasság/ (télen)
gyakoriság
szélesség
kúp
Thuja világoszöld 8-9
4,2-4,6/1,6-
occidentalis (laza közepes
1,8
'Lori' ágrend- (zöld) kevés
szer)
–– szabályo 5,0-6,0/0,5- fiatalon világoszöld hajtásai kanalasan

sok
'Malonyana' s, karcsú 0,8 erős (zöld) behajlók;
cdviii
oszlop hasonló:'Smaragd'
––
'Nekrológ'
hasonló: 'Pendula'
(Barabits)
hosszú, fonalas
–– zöld hajtások és ágacskák,
1,7-2,0/0,8-
'Ohlendorffi laza tojás gyenge hónyomásra nem
1,1
i' (barnás zöld) érzékeny; hasonlók:
'Filiformis'
zöld 8-10
–– 0,8-1,5/0,7- hasonló: 'Nekrolog'
csüngő közepes
'Pendula' 1,2 (Barabits)
(fakóbb szín) sok
ellenálló; hasonlók:
–– zöld 10-11 'Buchanani'
keskeny 5,0-5,5/0,8-
'Pyramidali közepes 'Columna', 'Fastigiata',
kúp 1,0
s Compacta' (fakózöld) kevés 'Pyramidalis Compact
a', 'Rosenthalii'
zöldes-sárga részben vagy teljesen

7-8 juvenilis lomb,
–– 2,4-2,7/2,5- (fakóbb
bokor közepes hónyomás károsítja;
'Rheingold' 2,8 sárga)
kevés hasonlók:
barnul 'Ellwangeriana Aurea'
hasonlók:
'Buchananii',
zöld 8-9 'Columna',
–– 3,4-3,7/0,7-
oszlop közepes 'Holmstrup',
'Rosenthalii' 0,9
(fakóbb szín) sok 'Fastigiata',
’Pyramidalis
Compacta'
napégésre érzékeny;
zöldes-sárga
–– 9-10
3,4-3,7/1,7- hasonlók: 'Europa
'Semperaur kúp közepes (fakóbb szín) Gold', 'Barabits Gold',
1,9
ea' sok
'Sunkist', 'Yellow
kissé barnul
Ribbon'
jellegzetes a télen is
zöld fényeszöld, lombszín,
oszlop és a finom
–– 6,5-7,0/1,6- 6-8
erős (mélyzöld) lombszerkezet, mely a
'Smaragd' (keskeny 1,8
kevés többi oszlopos fajtától
kúp)
fényeszöld egyértelműen
elkülöníti
zöld a hajtások, ágacskák

kúp csavarodottak;
8-9
5,5-6,0/2,4-
– – 'Spiralis' (széles közepes (sötétzöld) hasonlók:
2,8
sok 'Asplenifolia',
oszlop)
kissé barnul 'Leptoclada'
cdix
fényes zöld,
sárga 12-13 napégésre hajlamos;
–– széles 2,8-3,2/2,3- közepes,
spriccelt hasonlók: 'Gold Perle',
'Stolwijk' kúp 2,5 (gyenge)
sok 'Compacta Elegans'
(fakóbb szín)
zöldes hasonlók: 'Barabits

9-10
keskeny 3,3-3,6/1,2- élénksárga Gold', 'Europe Gold',
– – 'Sunkist' közepes
kúp 1,5 'Semperaurea',
sok
(fakóbb szín) 'Yellow Ribbon'
Méret
Tobozméret
Lombszín
Név Forma nyáron
évesen) erély faj és fajta
(télen)
szélesség
Thuja 10-12
occidentali gömb 0,7-0,8/0,9-1 közepes (fakó zöld) ellenálló
s 'Szeged' közepes
– – 'Szőlősi
klón' élénksárga 10-11
2,3-2,5/0,6-
oszlop közepes napégésre érzékeny
0,8
('Malonyan (melegsárga) sok
a Aurea')
zöld 9-10
– – 'Tiny 0,5-0,6/0,6- hasonlók: 'Danica',
gömb gyenge
Tim' 0,7 'Kobold', 'Szeged'
(barnászöld) (igen) kevés
–– 5,3-5,8/2,3- zöld 9-10

tojásdad közepes hónyomásra érzékeny
'Wagneri' 2,6
(sötétzöld) igen kevés
széles
kúp vagy zöld
9-10
–– henger 3,4-3,7/2,6-
közepes (fakóbb szín) ellenálló
'Wareana' 2,9
sok
(tojásdad
kissé barnul
)
–– széles krémsárga 9-10

3,5-3,8/2,4-
'Wareana kúp vagy erős ellenálló
2,6
Lutescens' henger (fakóbb szín) közepes
hónyomásra
–– zöld 8-9 érzékenyebb;
1,7-1,9/1,8-
'Woodward gömb közepes hasonlók: 'Little
2,1
ii' (fakóbb szín) közepes Champion', 'Froebelii',
'Globosa'
– – 'Yellow keskeny 3,5-4,0/1,3- közepes /zöldes/sárga 8-9 napégésre kissé
cdx
Ribbon' kúp 1,5 érzékeny; hasonlók:

(fakóbb szín) sok 'Barabits Gold',
(v. 'Europa Gold',
oszlop) barnás sárga 'Sunkist'
Thuja orientalis
széles 14-16
zöldessárga sárgalombú magoncok
– – 'Aurea' kúp v. 3-4/2-3 közepes
(bornzos) gyűjtőneve
tojásdad sok
zöldessárga 14-15 fagyérzékeny;

– – 'Aurea 1,4-1,5/0,6-
tojásdad gyenge hasonlók:
Nana' 0,7
(bronzos) kevés 'Berkmannii'
fonalas hajtások és
zöld 15-16 ágacskák; hasonlók:
–– 0,8-1,2/0,7-
laza tojás gyenge 'Filiformis', ill.
'Balaton' 1,0
(zöldesbarna) csak 1-2 db Thujaoccidentalis
'Ohlendirfii'
kevésbé
–– zöldessárga 15-16
1,5-1,6/0,7- fagyérzékeny;
'Berkmanni tojásdad gyenge
0,8 hasonlók: 'Aurea
i' (bronzos) igen kevés
Nana'
világoszöld
–– 12-13
0,8-1,0/0,5-
'Blijdenstei tojásdad gyenge hasonlók: 'Sieboldii'
0,6 (bronzoszöld
n' igen kevés
)
zöld 16-18
– – 'Cedar keskeny 2,2-2,5/0,7-
gyenge
Lodge' oszlop 0,9
(fakóbb szín) kevés
tojásdad 3,2-3,5/1,8-
'Elegantissi közepes
(v. kúp) 2,1
ma' (bronzos) sok
––
zömök 0,8-1,2/0,5- zöldessárga
'Filiformis gyenge hasonlók: 'Balaton'
kúp 0,6 (bronzos)
Erecta'
zöldes
15-17
– – 'Golden széles 1,2-1,5/0,8- gyenge élénksárga
Surprise' kúp 1,0 (közepes)
közepes
(bronzos)
széles hónyomásra kissé

–– kúp zöld
1,9-2,2/1,5- érzékeny; hasonlók:
'Juniperoide gyenge nincs
1,8 'Meldensis',
s' (v. (lila)
'Rosedalis', 'Sanderi'
bokor)
Név Forma Méret Növekedési Lombszín Tobozméret Megjegyzés, hasonló
cdxi
erély nyáron (mm) faj és fajta

(‹m› 10 (télen)
évesen) gyakoriság
magasság/
szélesség
Thuja zöldessárga 13-14

2,6-2,9/1,6-
orientalis kúp közepes
1,8
'Magnifica' (bronzos) kevés
erősen fagyérzékeny,
zöld hónyomásra érzékeny;
–– 0,9-1,1/0,5-
tojásdad gyenge hasonlók:
'Meldensis' 0,6
(barna) 'Juniperoides',
'Rosedalis', 'Sanderi'
zöldessárga
– – 'Nusi' kúp 3-3,5/2 közepes
(bronzos)
4,5-5,0/2,1-
'Pyramidali kúp erős
2,4
s Aurea' (ó-arany) közepes
fagyérzékeny,
zömök hónyomásra kissé
sárga → zöld
–– kúp 1,4-1,5/0,7-
gyenge nincs érzékeny; hasonlók:
'Rosedalis' 0,8
(zöldesbarna) 'Juniperoides',
(bokor)
'Meldensis', 'Sanderi'
hasonlók:
–– zömök 0,8-1,0/0,5- kékes zöld 'Juniperiodes',
gyenge nincs
'Sanderii' kúp 0,6 (vöröses lila) 'Rosedalis',
'Meldensis'
széles
–– kúp zöldessárga 12-14
6,5-7,0/3,5- hónyomásra kissé
'Semperaur erős
4,0 érzékeny
ea' (v. (bronzos) sok
tojásdad)
tömött zöld
12-13 hónyomásra kissé
–– tojásdad 3,2-3,5/1,6-
közepes (fakóbb szín) érzékeny; hasonlók:
'Sieboldii' vagy 1,8
közepes 'Blijdenstein'
gömb bronzos
Thuja plicata
fényes zöld
12-14
–– 7,0-8,0/3,4-
kúp erős igényes
'Atrovirens' 3,8 (sötét fényes
kevés
zöld)
sárgás
12-14
7,0-8,0/3,4- mattzöld
– – 'Aurea' kúp erős régi, télálló fajta
3,8
kevés
(mattzöld)
cdxii
fényes zöld
–– sárga 12-13
széles 3,2-3,5/2,8- hasonlók: 'Stoljwijk',
'Compacta közepes spriccelt
kúp 3,1 'Gold Perle'
Elegans' kevés
(fakóbb)
fényes zöld
3,8-4,1/2,1- 10-11 hasonlók: 'Euchlora',
– – 'Dura' kúp közepes (sötét fényes
2,3 zöld) 'Gelderland'
kevés
bronzos
széles
–– sárgászöld, 15-17
kúp 2,1-2,3/2,0-
'Elegantissi gyenge fényes
2,2
ma' (fakóbb) közepes
(bokor)
fényes
világoszöld
15-16
–– 4,8-5,3/2,2- hasonlók: 'Dura',
kúp erős
'Euchlora' 2,4 (fakóbb szín) sok
'Gelderland'
bronzos
fényes zöld 9-10

–– keskeny 2,5-2,8/1,5-
gyenge teljesen télálló
'Excelsa' kúp 1,7
(fakóbb) sok
közepes fényes zöld 12-13

–– széles 2,5-2,8/2,0- hasonlók: 'Euchlora',
'Gelderland' kúp 2,2 'Dura'
(gyenge) (barnás) közepes
fényes zöld,
sárgán 12-13
– – 'Gold 1,7-2,0/1,2-
kúp gyenge spriccelt hasonlók: 'Stolwijk'
Perle' 1,4
kevés
(fakóbb)
krémsárga/zö
10-11
– – 'Gracilis 1,3-1,5/0,9- ld/
kúp gyenge
Aurea' 1,0
kevés
(fakóbb)
Méret
Lombszín Tobozméret
(télen)
szélesség
Thuja
zöldessárga
plicata 1,1-1,3/0,4-
kúp gyenge
'Stoneham 0,5
(bronzos)
Gold'
cdxiii
fényes zöld,
sárga csíkos 12-14
–– széles 7,0-8,0/3,4- hasonlók: 'Zebrina
erős
'Zebrina' kúp 3,8 Extra Gold'
(sötétebb kevés
színű)
fénylő zöld
– – 'Zebrina 2,1-2,5/1,6- élénksárga- napégésre érzékeny;
kúp gyenge
Extra Gold' 1,8 csíkos hasonlók: 'Zebrina'
(fakóbb)
6.1. Az egymáshoz igen hasonló Thuja fajták megkülönböztető

bélyegei
Thuja occidentalis
Thuja occidentalis 'Asplenifolia', Thuja occidentalis 'Leptoclada', Thuja occidentalis 'Spiralis'
Közös tulajdonság: Kúp forma, valamint csavarodott hajtások, ágacskák
Különbségek: Az 'Asplenifolia' a 'Spiralis'-nál alacsonyabb, gyengébb növekedésű és finomabb a

hajtásszerkezete, a 'Leptoclada'-nál lazább ágrendszerű, hajtásai kevésbé csavarodottak és kissé gyengébb
növekedésű.
A 'Spiralis' mindkettőnél erősebb növekedésű, nagyobb termetű, hajtásai kisebb mértékben csavarodottak
Thuja occidentalis 'Dergoot’s Spire', Thuja occidentalis 'Henezia'
Közös tulajdonság: Keskeny oszlopforma, kanalasan csavarodott hajtások
Különbségek: A 'Henezia' kompaktabb, kissé sűrűbb lombozatú, ellenállóbb.
Thuja occidentalis 'Barabits Gold', Thuja occidentalis 'Europa Gold', Thuja occidentalis 'Sunkist', Thuja
occidentalis 'Yellow Ribbon', Thuja occidentalis 'Semperaurea'
Közös tulajdonság: Kúp vagy keskeny kúp forma, sárga lombszín
Különbségek: A 'Semperaurea' mindegyiknél lazább ágrendszerű, kevésbé tetszetős. A 'Sunkist' mindegyiknél

gyengébb növekedésű, lombozata zöldes élénksárga és finom szerkezetű.
A 'Barabits Gold' az 'Europa Gold'-hoz nagyon hasonló, de annál kissé erősebb sárga színű, s ez a többi sárga
fajtától is megkülönbözteti.
A 'Yellow Ribbon' hajtásának belső pikkelylevelei jellegzetesen sárga élűek, mely a többi fajtánál hiányzik vagy
nem ennyire feltűnő. Lombja a 'Barabits Gold' és az 'Europa Gold' lombozatánál kevésbé sárgább, azoknál
karcsúbb. A 'Sunkist'-nál sárgább színű, erősebb növekedésű.
Thuja occidentalis 'Buchanani', Thuja occidentalis 'Columna', Thuja occidentalis 'Fastigiata', Thuja occidentalis
'Holmstrup', Thuja occidentalis 'Pyramidalis Compacta', Thuja occidentalis 'Rosenthalii', Thuja occidentalis
'Malonyana', Thuja occidentalis 'Smaragd'
Közös tulajdonság: Keskeny kúp illetve oszlop forma
Különbségek: A 'Buchanani' a többihez képest halványabb zöld színű (télen is). A 'Columna' a 'Fastigiata'-hoz
nagyon hasonló, de annál keskenyebb (egy sudarú), és a tobozkák mennyisége sem annyira feltűnő. A
'Pyramidalis Compacta'-nál nagyobb termetű és szélesebb is. A 'Buchanani', 'Holmstrup', 'Rosenthalii' fajtáktól
finomabb lombszerkezete egyértelműen elkülöníti. A 'Holmstrup' zömök, kissé kanalasodó hajtásai
jellegzetesek, mely a többi oszlopos formától jól elkülönítik. Leginkább a 'Buchanani' téveszthető össze vele, de
annál keskenyebb forma, tobozkái viszont nagyobbak. A 'Rosenthalii' már fiatalon is feltűnően sok tobozkát
hoz, s e jellegzetessége mindegyik hasonló ’oszlop’-tól jól megkülönbözteti. A 'Holmstrup' és 'Buchanani' fajták
cdxiv
idősebb korukban hoznak sok tobozkát, de azok robosztusabb megjelenésükkel elkülöníthetők a nyúlánkabb
'Rosenthalii'-tól A 'Smaragd'-ot jellegzetes fényeszöld, télen is maradó lombszíne és finom lombszerkezete
minden oszlopos formától kétséget kizáróan megkülönbözteti.
Thuja occidentalis 'Danica', Thuja occidentalis 'Kobold', Thuja occidentalis 'Szeged', Thuja occidentalis 'Tiny
Tim'
Közös tulajdonság: Kismérető gömb
Különbségek: A 'Danica' robusztus, sűrű, tobozmentes hajtásai, idős korában ellapuló gömbformája miatt a
többi hasonló fajtával nem keverhető össze. A 'Kobold' lombozata a 'Tiny Tim'-énél durvább, tobozkái nagyobb
számúak. A 'Szeged'-nél kisebb termetű, kevesebb tobozkái is kisebbek.
Thuja occidentalis 'Froebelii', Thuja occidentalis 'Globosa', Thuja occidentalis 'Little Champion', Thuja
occidentalis 'Woodwardii'
Közös tulajdonság: Nagyméretű gömb
Különbségek: A 'Froebelii' idősebb korában ellapuló formájával, kisebb termetével és több tobozkájával a
'Globosa'-tól, a durvább lombozatával, jelentősen kisebb magasságával különbözik a 'Little Champion' és
'Woodwardii' fajtáktól. A 'Globosa' mind a 'Little Champion'-nál, mind a 'Woodwardii'-nál alacsonyabb,
növekedési üteme kisebb, lombozata viszont kissé durvább azokénál. Idős korára a 'Little Champion' kissé
nyúltabb alakú és nagyobb termetű, mint a szabályosabb 'Woodwardii', de fiatalon a két fajta szinte
megkülönbözhetetlen a egymástól.
Thuja occidentalis 'Ellwangeriana Aurea', Thuja occidentalis 'Rheingold'
Közös tulajdonság: Hasonló méretű bokorforma és sárgás lombszín
Különbségek: A két fajta közül az 'Ellwangeriana Aurea' több tobozkát hoz, a 'Rheingold' viszont idősebb
korában is több juvenilis hajtást fejleszt.
Thuja occidentalis 'Stolvijk', Thuja plicata 'Gold Perle', Thuja plicata 'Compacta Elegans'.
Közös tulajdonság: Kúp illetve széles kúpforma, sárgán spriccelt hajtások.
Különbségek: A 'Gold Perle' kisebb termetű, szabályosabb alakú, mint a másik két fajta. A 'Compacta Elegans'
erősebb növekedésű és kevesebb tobozkát fejleszt, mint a 'Stolvijk'.
Thuja orientalis
Thuja orientalis 'Aurea Nana', Thuja orientalis 'Berkmannii'.
Közös tulajdonság: Tojásdad forma, zöldes-sárga lombszín, hasonló méret.
Különbségek: Az 'Aurea Nana' több tobozt hoz és érzékenyebb a fagyra.
Thuja orientalis 'Juniperoides', Thuja orientalis 'Meldensis', Thuja orientalis 'Rosedalis'.
Közös tulajdonság: juvenilis alakok.
Különbségek: A 'Juniperoides' kissé szabálytalan kúp vagy bokor formájú, ágrendszere lazán álló, lombja télen
lilára színeződik.
A 'Meldensis' tojásdad alakú, lombja a 'Rosedalis'-tól eltérően puhább tapintású, lombja télen barnás színezetű.
A 'Rosedalis' inkább kúp formájú, ágrendszere feltörő, lombja télen barnáslilára színeződik.
Thuja plicata
Thuja plicata 'Dura', Thuja plicata 'Euchlora', Thuja plicata 'Gelderland'
Közös tulajdonság: Kúp formájúak, fényeszöld lombúak
cdxv
Különbségek: A 'Dura' az 'Euchlora'-nál sűrűbb és sötétebb lombozatú, tobozkái kisebbek és kevesebb számúak.
A 'Gelderland' mindkettőnél szélesebb növekedésű és kisebb termetű.
7. A fontosabb Acer fajok fajtái (7. táblázat)

7. táblázat - -
Lombszí Magassá Szélesség Növekedési Hasonló fajok, fajták,

Latin név Koronaforma
n g (m) (m) erély megjegyzés
Acer campestre
'Queen Elizabeth', 'Red

− − 'Elsrijk' zöld tömött, kúpos 8-15 4-6 közepes
Shine', 'Zentai'
− − f.
piros termésű alakok
erythrocarpu zöld kerekded 8-15 6-10 közepes
gyűjtőneve
m
− − 'Nanum' zöld lapos, gömb 3-8 8-9 gyenge
− − 'Queen 'Elsrijk', 'Red Shine',

zöld tojásdad 10-15 6-8 erős
Elizabeth' 'Zentai'
piros,
− − 'Red majd 'Elsrijk', 'Queen
széles kúpos 8-10 6-8 közepes
Shine' visszazöl Elizabeth', 'Zentai'
dül
kezdetbe
n vörös,
−−
majd gömbölyded 5-10 4-6 közepes 'Red Shine'
'Schwerinii'
megzöldü
l
keskeny 'Elsrijk', 'Queen

− − 'Zentai' zöld 10-15 6-8 erős
tojásdad Elizabeth', 'Red Shine'
Acer platanoides
'Cleveland', 'Emerald
Lustre', 'Emerald
boltozatos,
− − 'Autumn Queen', 'Farlake’s
zöld majd 18-20 8-10 erős
Blaze' Green', 'Parkway',
gömbölyded
'Summershade',
'Superform'
'Autum Blaze',
'Emerald Lustre',
'Emerald Queen',
−−
zöld tojásdad 15-20 10-12 erős 'Farlake’s Green',
'Cleveland'
'Parkway',
'Summershade',
'Superform'
−− zöld oszlopos 10-15 4-6 erős 'Olmsted'
cdxvi
'Columnare'
'Crimson Sentry',
− − 'Crimson közepesen
piros gömbölyded 10-12 5-6 'Royal Red', 'Faassen’s
King' gyenge
Black'
− − 'Crimson 'Crimson King', 'Royal

piros tojásdad 6-9 4-5 gyenge
Sentry' Red', 'Faassen’s Black'
−− a levelek kanalasak, 7
piros tojásdad 10-15 5-8 közepes
'Cucullatum' erűek
− − 'Deborah' piros kerekded 15-20 10-15 erős 'Fairview', 'Schwedleri'
a levél széle
világossárga vagy
−− fehértark közepesen
gömbölyded 10-12 7-9 fehér, majd
'Drummondii' a gyenge
világoszöld, kihajtáskor
rózsaszínes árnyalatú
'Cleveland', 'Autumn
Blaze', 'Emerald
− − 'Emerald Queen', 'Farlake’s
zöld gömbölyded 15-20 8-10 erős
Lustre' Green', 'Parkway',
'Summershade',
'Superform'
Blaze', 'Emerald
− − 'Emerald boltozatos, Lustre', 'Farlake’s
zöld 15-20 8-10 erős
Queen' majd terebélyes Green', 'Parkway',
'Summershade',
'Superform'
'Crimson King',
− − 'Faassen’s
piros gömbölyded 12-15 6-8 közepes 'Crimson Sentry',
Black'
'Royal Red'
Lombszí Magassá Szélesség Növekedési Hasonló fajok, fajták,

Latin név Koronaforma
n g (m) (m) erély megjegyzés
piros,
Acer
majd
platanoides tojásdad 12-15 5-7 középerős 'Deborah', 'Schwedleri'
visszazöl
'Fairview'
dül
Blaze', 'Emerald
boltozatos,
− − 'Farlake’s Lustre', 'Emerald
zöld majd 12-15 8-10 erős
Green' Queen', 'Parkway',
gömbölyded
'Summershade',
'Superform'
−− zöld lapos gömb 3-4 4-6 vitorla barnásvörös,
cdxvii
'Globosum' majd zöld levél
világos
−− barnásvör
közepesen 'Faassen’s Black',
'Goldsworth ös, majd gömbölyded 10-12 10-12
gyenge 'Crimson King'
Purple' matt
bordó
− − 'Olmsted' zöld oszlopos 10-12 4-5 középerős 'Columnare'
mélyen, a főérig
karéjos levél, a karéjok
−− egymásra simulnak, a
zöld lapos gömb 6-8 4-6 gyenge
'Palmatifidum' levél kicsi, mintha öt
levélke lenne a
levélnyélen
Blaze', 'Emerald
Lustre', 'Emerald
− − 'Parkway' zöld széles oszlop 12-15 5-6 közepes
Queen', 'Farlake’s
Green', 'Summershade',
'Superform'
lombja sárga, nyári

− − 'Princeton
sárga laza gömb 6-7 6-7 gyenge melegben a széle
Gold'
megéghet
− − 'Royal 'Crimson King',

piros gömbölyded 10-15 5-7 közepes
Red' 'Crimson Sentry'
piros,
−− majd
gömbölyded 15-20 10-13 közepes 'Deborah', 'Fairview'
'Schwedleri' visszazöl
dül
a levél 3 karéjú, ép
kúp, majd szélű, a levélváll
− − 'Stollii' zöld 8-10 12-14 közepes
gömbölyded gyakran stanicliszerűen
összenőtt
Blaze', 'Emerald
−− széles tojásdad,
Lustre', 'Emerald
'Summershad zöld majd 15-20 10-15 középerős
Queen', 'Farlake’s
e' gömbölyded
Green', 'Parkway',
'Superform'
Blaze', 'Emerald
széles tojásdad,
−− Lustre', 'Emerald
zöld majd 12-15 5-7 középerős
'Superform' Queen', 'Farlake’s
gömbölyded
Green', 'Parkway',
'Summershade'
Acer pseudoplatanus
cdxviii
−−
a fonákán
'Atropurpureu boltozatos 20-25 12-18 középerős 'Purpurascens'
liláspiros
m'
fehér,
−− 'Leopoldii', 'Nizetii',
sárga,
'Brilliantissim gömbölyded 5-7 4-5 gyenge 'Pseudonizetii',
rózsaszín
um' 'Spaethii', 'Worleei'
foltos
− − 'Erectum' zöld széles oszlop 16-18 8-10 erős
Koronafor Magassá Széless Növekedési Hasonló fajok, fajták,

Latin név Lombszín
ma g (m) ég (m) erély megjegyzés
Acer élénkpiros termésű alakok

pseudoplatan gyűjtőneve
us f. zöld boltozatos 18-20 10-12 erős
erythrocarpu
m
'Brilliantissimum', 'Nizetii',
sárga, majd fehéres gömbölyd közepesen
− − 'Leopoldii' 12-14 10-14 'Pseudonizetii', 'Spaethii',
foltos ed gyenge
'Worleei'
tompa
− − 'Negenia' zöld 18-20 8-12 erős 'Rotterdam'
kúp
'Brilliantissimum',
fehér, sárga, rózsaszín
− − 'Nizetii' boltozatos 12-14 8-10 közepes 'Leopoldii', 'Pseudonizetii',
foltos
'Spaethii', 'Worleei'
'Brilliantissimum',
− − 'Prinz fehér, sárga, rózsaszín széles 'Leopoldii', 'Nizetii',
10-12 8-9 gyenge
Handjery' foltos tojásdad 'Pseudonizetii', 'Spaethii',
'Worleei'
'Brilliantissimum',
− − fehér, sárga, rózsaszín
boltozatos 12-14 8-10 közepes 'Leopoldii', 'Nizetii',
'Pseudonizetii' foltos
'Spaethii', 'Worleei'
a levélfonák és a
− −
a fonákán piros boltozatos 18-20 12-18 erős termésszárnyak feltűnő
'Purpurascens'
piros színűek
− −
zöld 18-20 10-12 középerős 'Erectum', 'Negenia'
'Rotterdam'
közepesen
− − 'Spaethii' sárga foltos boltozatos 10-15 6-8 'Atropurpureum'
gyenge
narancs-, majd 'Brilliantissimum',

gömbölyd
− − 'Worleei' aranysárga, végül 10-15 5-8 gyenge 'Leopoldii', 'Nizetii',
ed
zöldes 'Pseudonizetii', 'Spaethii'
cdxix
7.1. Az egymáshoz igen hasonlító Acer fajták megkülönböztető

bélyegei
Acer campestre
1. Zöld levelű, felálló koronájú fajták:
− − 'Elsrijk' − A levél 4−7 cm hosszú, 3−5 karéjú, mely a levéllemez közepéig ér, mellékkaréjok nélkül. A
hosszúhajtások levelei kevésbé tagoltak, sokszor hullámosak, a karéj széle ép. A levélnyél 5−6 cm hosszú.
− − 'Queen Elizabeth' − A levél 6−10 cm hosszú és széles, sötétzöld, fényes; a karéjok közti öböl a fiatal
leveleken egyformán a levéllemez alsó harmadáig ér. A karéjok széle nem ép, sok pilla kiemelkedik, a
levéllemez széle kanalas és erőteljesen hullámos, a vitorla bronzos. A vesszőn 2−3 mm-es, hosszúkás lenticellák
vannak. A levélnyél 5−9 cm hosszú, az ízesülésnél széles háromszög alakú. A terméskocsány 1,5−2 cm-es, a
termés felső széle egyenes, a vége lecsapott, 6−7 cm hosszú.
− − 'Zentai' − A levél 7−9 cm széles, 5−7 cm hosszú, a levéllemez alja a levélnyélhez közelít. A vitorla bronzos,
a fiatal levelek mélyen, szinte a főérig karéjosak, sok mellékkaréjjal; az idős levél sekélyebben karéjos. A
vessző sötétbarna, a vesszőn sok apró lenticellával. Törzse parásodik.
2. A kihajtáskor piros, később ± visszazöldülő fajták:
− − 'Red Shine' − A levél 7−12 cm-es, a fiatal levél gyakran 3 karéjos, szélessége kisebb, mint magassága. A
vitorla és a felső 5−7 levélpár piros, a levélnyél 8−15 cm-es, a fő-erek és a levélnyél piros. Termése
július−szeptemberben díszít, a magnál sötét-, a szélén világosabb piros. Egy kocsányon sok a termés, melynek
alsó széle hullámos. A vessző világosbarna.
− − 'Schwerinii' − A legelső pirosan kihajtó A. campestre fajta volt, ma már nem termesztik.
Acer platanoides
1. „Normál” habitusú, zöld levelű fajták, idős korban boltozatos vagy gömbölyded (a 'Parkway' esetében széles
oszlopos, majd tojásdad) koronával, őszi lombszínük többnyire sárga vagy narancssárga:
− − 'Autumn Blaze' − A vitorla zöldes, karéjok kicsik, a levéllemez vastag. Ősszel vörösre színeződik.
− − 'Cleveland' − Márványozott vitorla, 5−7 cm-es levélnyél a fiatal, 8−15 cm-es az idős levélnél. A levélnyél
felül pirosas, a levélerek pirosak. A levélváll szinte a levélnyélig zárt.
− − 'Emerald Lustre' − A vitorla élénk mattpiros színű, a levélnyél 8−17 cm hosszú, a levéllemez vastag.
− − 'Emerald Queen' − A vitorla levelei halványpirosak, a levél tenyérszerűen felfelé hajlik, mélyen szeldelt, a
karéjok a levéllemez közepéig érnek. A főér piros, levélnyél alsó felén hosszanti paraléc van, a levélnyél és
lemez közel 30 fokos szögben áll.
− − 'Farlake’s Green' − A vitorla zöld, a haragos sötétzöld levél sekélyen karéjos, a levélnyél és főér zöld. A
levélváll szinte a levélnyélig zárt.
− − 'Parkway' − A vitorla sárgásbarnásan márványozott, a levélnyél 15−25 cm-es, a levél a nyélen közel
vízszintesen áll. Nagy, mélyen karéjos a levél, a karéj vége csavarodott.
− − 'Summershade' − A vitorla világos sárgászöld, a levéllemez az erek mentén erősen ráncos, a levélszél
erőteljesen karéjos hullámos, a karéjok nagyok. A levélnyél 10−18 cm hosszú, alján sárgás folt van.
− − 'Superform' − A vitorla világos sárgászöld. Az idős levelek kanalasan görbülnek, a levéllemez az erek
mentén hullámos-ráncos.
2. Oszlopos habitusú zöld levelű fajták:
− − 'Columnare' − Hosszabb ízközök, több erőteljesebben kiugró ág, vessző.
cdxx
− − 'Olmsted' − A vitorla barnáspiros bronzos, márványozott, a levélkaréj kihegyesedő, hosszú, a levélnyél 5−10
cm-es. Rövid ízközű, karcsú oszlop alakú, a levél sötétzöld.
− − 'Parkway' − Koronája nem igazi oszlop, inkább tojásdad. A vitorla sárgásbarnás márványozott, a levél nagy,
mélyen karéjos. A karéjok vége csavarodott.
3. A kihajtás idején piros, a nyár közepétől ± visszazöldülő levelű fajták:
− − 'Deborah' − Kihajtáskor bordó, majd barnászöld a levél, a levéllemez válla közelít az egyeneshez.
− − 'Fairview' − A vitorla levelei pirosan hajtanak ki, alatta 5−7 levélpár világospiros, majd matt barnászöld, a
levélnyél, főér piros, a levélpárok sűrűn helyezkednek el, a levélkaréjok vége kanalas. Az ágak, vesszők
hegyesszögben állnak.
− − 'Schwedleri' − Bronzospiros kihajtáskor, később tompa fényű barnászöld a levél.
4. Tavasztól őszig ± egyenletesen piros (sötétvörös) lombú fajták:
− − 'Crimson King' − Sötét feketésbordó, matt a levéllemez, a levélváll közel vízszintes, a karéjok vége görbült,
a fiatal levelek ráncosak. A levélnyél hosszú, a virágban sok sárga porzó van.
− − 'Crimson Sentry' − Sötét feketéspirosas a levél. Hosszú, vékony a levélnyél, a levéllemez szélessége
kétszerese a hosszúságának, a karéjok rövidek.
− − 'Goldsworth Purple' − A levél kihajtásban világos barnásvörös, majd mély bíborvörös, matt.
− − 'Faassen’s Black' − Kihajtáskor bordó majd barnászöld levél 10−16 cm-es, a fiatal levelek nem ráncosak, a
levél széle kissé „karimás”, fölfelé hajló. A levélnyél középhosszú.
− − 'Royal Red' − Bronzospiros, nagy levelű, rövid karéjokkal. A levélnyél hosszú, vékony.
Acer pseudoplatanus
1. Tömött, felálló koronájú fajták:
− − 'Erectum' − Hegyesszögben álló ágak a vessző olívzöld, sárgászöld vitorla. Közel 30 cm-es levelek, matt
világoszöld levéllemez, fonák szürkészöld.
− − 'Negenia' − A levél nagy, sötétzöld, a fonák kékes szürkészöld, kicsit fényes, rövid karéjú. A levélváll
közelít a levélnyélhez, találkozásuknál keskeny háromszög figyelhető meg. A barnáspiros levélnyél az
ízesülésnél hirtelen kiszélesedik.
− − 'Rotterdam' − A sötétzöld, matt, durvább levél 5 karéjos, mélyebb beöblösödésekkel. A levélváll és a

levéllemez találkozásánál széles háromszög látható, a levélnyél alul fokozatosan szélesedik ki.
2. Sárga vagy sárga+piros foltos levelű fajták:
− − 'Brilliantissimum' − Kihajtáskor rózsaszínes narancssárga a 10−20 cm-es levél. A levélváll szinte egyenes, a
levélerek határozottan kiemelkednek, a levélnyél felül bordó.
− − 'Leopoldii' − A vitorla rózsaszínes sárgásbronzos, a világoszöld levél fehér- vagy sárgafoltos, pettyes.
− − 'Nizetii' − A levelek felül sárga foltosak, fonákuk liláspiros.
− − 'Prinz Handjery' − A levelek kihajtáskor felül világos téglapirosak, nyáron zöldek és szürkéssárgán foltosak
vagy mozaikosak. A fonákuk fakó liláspiros.
− − 'Spaethii' − A 3−5 karéjú levél fényes világoszöld, nagy, sárga foltokkal, a fonáka sötétbordó. A termés
rózsaszínes, a vitorla kihajtáskor világoszöld.
8. Clematis hibridek és fajták (8. táblázat)
cdxxi
8. táblázat - -
Metszési Hibridcsopor Virágátmérő Virágzási Magasság Növekedési

Latin név Virágszín
csoport t (cm) idő (m) erély
Clematis 'Aureolin'
harang alakú,
(syn: C. tangutica 3 5-6 6-9 6 erőteljes
sárga
'Aureolin')
– 'Bill MacKenzie'
harang alakú, nagyon
(syn: C. orientalis 3 6-7 6-9 6
sárga erőteljes
'Bill MacKenzie')
jégkék, erőteljes,
– 'Chalcedony' 2 12-15 5v-6, 8-9 2,5-3
teltvirágú gyors
– 'Comtesse de
Bouchaud' (syn: C.
3 J. lilásrózsaszín 10-15 6-9 2-2,5 mérsékelt
'Comtesse de
Bouchard')
bordóspiros,
– 'Crimson King' (syn: nyáron telt,
2 L. 15-20 5v-8 2,5-3 mérsékelt
C. 'Crimson Star') később
egyszerű
– 'Daniel Deronda' 2 P. sötétkék 18-20 5v-6, 8-9 2,5-3 erőteljes
– 'Dorothy Walton'
3 lilásrózsaszín 10-14 6-9 3-3,5 erőteljes
(syn: C. 'Bagatelle')
sötétrózsaszín,
mérsékelt,
– 'Dr Ruppel' 2 P. világosrózsasz 15-20 5,7-9 2-2,5
kompakt
ín széllel
– 'Ernest Markham' 2 vagy 3 V. petúniapiros 10-15 7-10 3-3,5 erőteljes
liláskék,
– 'Etoile Violette' 3 V sötétebb 6-7 6-9 3-4 erőteljes
csíkkal
– 'Fujimusume' 2 vagy 3 világoskék 16-18 5v-6, 8-9 2-2,5 kompakt
– 'Gipsy Queen' 3 J. ibolyalila 12-14 6-9 3-3,5 erőteljes
– 'H. F. Young' 2 P. középkék 15-20 5-6, 8 2,5-3 erőteljes
– 'Hagley Hybrid'
mérsékelt,
(syn: C. 'Pink 3 J. rózsaszín 10-15 7-9 2-2,5
kompakt
Chiffon')
– × jackmanii 3 J. sötétlila 10 6-9 3-3,5 erőteljes
– – 'Alba' 2 vagy 3 J. fehér 12 6-9 3-3,5 erőteljes
cdxxii
– – 'Superba' 3 J. kékeslila 13-14 6-9 3-3,5 erőteljes
– 'Kakio' (syn: C. mérséklet,

2 rózsaszín 14-16 5v-6, 8-9 2-2,5
'Pink Champagne') kompakt
– 'Kardynal
3 J. püspöklila 15-20 6-9 2,5-3,6 erőteljes
Wyszynski'
– 'Kermesina' (syn: C. karmazsinpiro

3 V. 6 6-9 3-4 erőteljes
viticella 'Rubra') s
– 'Lady Betty Balfour' 3 V. mélykék 15-20 6-9 3-3,5 erőteljes
erőteljes,
– 'Lazurstern' 2 P. levendulakék 18-23 5v-6, 8-9 2,5-3
gyors
– 'Marie Boisselot'
(syn: C. 'Mme Le 2 vagy 3 P. krémfehér 15-20 6, 8-9 2,5-3 erőteljes
Coultre')
teltvirágú,
– 'Markham’s Pink' 1 harang alakú, 5 4v-5 2-2,5 mérsékelt
rózsaszín
bársonyos
– 'Monte Cassino' 2 vagy 3 15-20 6-8 2,5-3 erőteljes
lilás-piros
Hibridcsoportok rövidítései: J. = Jackmanii; P. = Patens; L. = Lanuginosa; V. = Viticella
Metszési Hibridcsopor Virágátmérő Virágzási Magasság Növekedési

Latin név Virágszín
csoport t (cm) idő (m) erély
Clematis 'Moonlight'
2 krémsárga 15-20 6-7(8) 2,5-3 erőteljes
(syn: 'Yellow Queen')
lila, bordó
– 'Mrs. N. Thompson' 2 P. 12-15 5v-6,9 2-2,5 mérsékelt
csíkkal
– 'Multi Blue' 2 P. telt-kék 10-12 5-8 2-2,5 mérsékelt
világosrózsasz
ín,
– 'Nelly Moser' 2 L. 15-20 5v-6, 8-9 2,5-3 erőteljes
sötétrózsaszín
csíkkal
– 'Niobe' 2 vagy 3 J. vörös 12-15 6, 8-9 2-2,5 mérsékelt
rózsaszín,
– 'Pink Fantasy' 2 vagy 3 sötétrózsaszín 12-14 6-9 2-2,5 mérsékelt
csíkkal
– 'Polish Spirit' 3 V sötétkék 5-6 6-9 3-4 erőteljes
cdxxiii
– 'Rhapsody' 3 indigókék 10-12 6-9 2,5-3 erőteljes
– 'Rouge Cardinal' 2 J bíborvörös 15-20 6-9 2-3 erőteljes
– 'Sir Garnet
2 püspöklila 12-15 5-6, 8-9 2-2,5 mérsékelt
Wolseley'
– 'Snow Queen' 2 kékesfehér 15-18 5v-6, 8-9 2-2,5 mérsékelt
kékeslila
– 'Star of India' 3 J. 10-12 6-9 3-3,5 erőteljes
bordó csíkkal
– 'Sunset' 2 liláspiros 10-12 6-9 2-2,5 mérsékelt
– 'The President' 2 P. sötétkék 15-17 5v-6, 8-9 2,5-3 erőteljes
cseresznyepiro
– 'Ville de Lyon' 3 V. 10-15 6-9 3-3,5 erőteljes
s
– 'Warsawska Nike'
(syn: C. 'Warsaw 3 V. bordó 12-15 6-9 2-2,5 mérsékelt
Nike')
bársonyos
– 'Westerplatte' 2 vagy 3 10-12 6-8 1-1,8 kompakt
sötétvörös
sötétkék, bíbor
– 'Xerxes' 3 P 12-15 6-9 2-3 erős
csíkkal
– montana 'Rubens'
nagyon
(syn: C. montana var. 1 rózsaszín 5-6 5 8-10
erőteljes
rubens)
– texensis 'Princess
tulipán alakú,
Diana' (syn: 'The 3 6 5v-9 2-2,5 erőteljes
sötétrózsaszín
Princess of Wales')
– viticella 'Betty harang alakú, erőteljes

3 5-6 6-9 2,5-3
Corning' liláskék kúszó
– – 'Mme Julia
3 piros 7-10 6-9 3-4 erőteljes
Correvon'
Hibridcsoportok rövidítései: J. = Jackmanii; P. = Patens; L. = Lanuginosa; V. = Viticella
Az 1–2–3. metszési csoport leírása az Egyéb nagyvirágú Clematis hibridek c. fejezetben található.
9. A fontosabb Fraxinus fajok fajtái (9. táblázat)

9. táblázat - -
Koronafor Magass Széless Növekedé

Latin név Hasonló fajták
ma ág (m) ég (m) si erély
cdxxiv
Fraxinus americana
– – 'Autumn Fraxinus americana,

tojásdad 15-18 10-12 közepes
Purple' 'Champaign County'
Fraxinus americana,
– – 'Champaign gömbölyde 'Autumn Purple', F.
15-18 10-12 közepes
County' d pennsylvanica
'Urbanite'
Fraxinus excelsior
'Atlas', 'Eldik',
'Geessink', 'Eureka',
– – 'Altena' tompa kúp 20-25 12-15 közepes
'Grift', 'Westhof's
Glorie'
'Altena', 'Eldik',
'Eureka', 'Geessink',
– – 'Atlas' boltozatos 15-20 8-12 közepes
'Grift', 'Westhof's
Glorie'
– – 'Aurea' tojásdad 5-8 4-6 gyenge 'Jaspidea'
torz, álló
– – 'Crispa' 3-5 3-5 gyenge
gömb
– – 'Diversifolia' tömött
15-20 10-15 közepes
tojásdad
('Monophylla')
'Altena', 'Atlas',
'Eureka', 'Geessink',
– – 'Eldik' 18-20 10-15 közepes
'Grift', 'Westhof's
Glorie'
'Altena', 'Atlas',
gömbölyde 'Eldik', 'Geessink',
– – 'Eureka' 20-25 15-17 erős
d 'Grift', 'Westhof's
Glorie'
'Altena', 'Atlas',
'Eldik', 'Eureka',
gömbölyde
– – 'Geessink' 15-20 10-12 középerős 'Grift', Fraxinus
d
angustifolia
'Raywood'
'Altena', 'Atlas',
közepesen 'Eldik', 'Eureka',
– – 'Grift' 18-20 10-12
gyenge 'Geessink', 'Westhof's
Glorie'
– – 'Heterophylla
csüngő közepes 'Pendula'
Pendula'
– – 'Jaspidea' tojásdad, 10-15 5-8 középerős 'Aurea'
cdxxv
boltozatos
lapított
– – 'Nana' 5-6 4-5 középerős
gömb
'Heterophylla
– – 'Pendula' csüngő 8-10 8-10 közepes
Pendula'
'Altena', 'Atlas',
– – 'Westhof's gömbölyde
20-25 10-12 erős 'Eldik', 'Eureka',
Glorie' d
'Geessink', 'Grift'
Fraxinus pennsylvanica
Fraxinus
széles, pennsylvanica,
– – 'Aerial' tömött 9-12 4-5 közepes 'Bergesson', 'Marshall
oszlop Seedless', 'Patmore',
'Summit', 'Zundert'
az egyetlen sárgán
– – 'Aucubifolia' boltozott 8-9 5-6 gyenge
pettyezett levelű fajta
Fraxinus
pennsylvanica,
– – 'Bergeson' tojásdad 15-20 10-12 középerős 'Aerial', 'Marshall
Seedless', 'Patmore',
'Summit', 'Zundert'
Fraxinus
pennsylvanica,
– – 'Marshall
tojásdad 15-17 10-12 közepes 'Aerial', 'Bergesson',
Seedless'
'Patmore', 'Summit',
'Zundert'
Fraxinus
pennsylvanica,
– – 'Patmore' tojásdad 15-18 10-12 középerős 'Aerial', 'Bergesson',
'Marshall Seedless',
'Summit', 'Zundert'
Fraxinus
pennsylvanica,
– – 'Summit' tojásdad 16-18 12-14 erős 'Aerial', 'Bergesson',
'Marshall Seedless',
'Patmore', 'Zundert'
Fraxinus americana
– – 'Urbanite' tompa kúp 15-17 10-12 középerős
'Champaign County'
Széles
Magass növekedés
Latin név Koronaforma ség Hasonló fajták
ág (m) i erély
(m)
cdxxvi
Fraxinus
Fraxinus pennsylvanica,
tojásdad majd
pennsylvanica 15-20 10-12 középerős 'Aerial', 'Bergesson',
boltozott
'Zundert' 'Marshall Seedless',
'Patmore', 'Summit'
Fraxinus
'Raywood', 'Tahi',
angustifolia kerekded 8-10 7-8 gyenge
'Tekeres', 'Pleinweg'
'Elegantissima'
'Raywood',
széles oszlop,
– – 'Pleinweg' 12-15 8-9 közepes 'Elegantissima',
majd tojásdad
'Tahi', 'Tekeres'
'Elegantissima',
tojásdad, majd
– – 'Raywood' 20-25 10-15 középerős 'Tahi', 'Tekeres',
gömbölyded
'Pleinweg'
'Raywood',
– – 'Tahi' kerekded 20-25 10-14 erős 'Elegantissima',
'Tekeres', 'Pleinweg'
'Raywood',
– – 'Tekeres' tojásdad 20-25 10-14 erős 'Elegantissima',
'Tahi', 'Pleinweg'
9.1. Az egymáshoz igen hasonló Fraxinus fajták részletes

jellemzése
Fraxinus americana
Nemesítésénél elsődleges szempont volt az erőteljes, egyenes törzs, az átmenő sudár, az intenzív (többnyire
bíboros) őszi lombszín, valamint a termésnélküliség. Ez utóbbi feltételnek néhány fajta már nem tesz eleget,
mivel az idő múlásával elvénült, termőre fordult. A fontosabb fajták jellemzése az alábbi:
– – 'Autumn Purple' – Koronája tojásdad alakú. Vörösbarna, nem csúcsos rügy, levélnyél rövid, lilásbarnás,
tompán fűrészes, a fonákon kidomborodó erek, a főér lilás. Őszi lombszíne bíborvörös.
– – 'Champaign County' – Koronája gömbölyded. Vastag, hamvas vessző, sötétbarna rügy, a végálló rügy
csúcsos. A levél széle szinte ép, a levélnyél, főér lilászöld.
– – 'Urbanite' – Lásd F. pennsylvanica 'Urbanite'.
Fraxinus angustifolia
Fajtáit felálló ágrendszer és tömött, kezdetben tojás, majd az idő múlásával gömb alakúvá szélesedő korona
jellemzi. Elvileg meddőek (nem hoznak termést), ám az elöregedéssel ez valószínűleg változni fog. (A
'Raywood' fajta már terem). Lombjuk sokáig fennmarad, novemberben fénylő, sötét bíborvörösre vált.
Az egyes fajták jellemzése az alábbi:
– – 'Elegantissima' – Koronája gömbölyded alakú. Sötétbarna, szinte fekete rügy, gyakran 3-as örvökben, vessző
sűrűn paraszemölcsös. Világos sárgászöld levél, nagyon keskeny szinte fűzszerű, a fonák az erek mentén
teljesen kopasz.
– – 'Pleinweg' – Koronája széles oszlop, majd tojásdad alakú. Zöldesszürke vessző, világosbarna, elálló rügy.
Matt világoszöld, bőrszerű levél, 7-11 levélke, a végálló levélke hosszú levélkenyelű, a fonák a levélke alapjánál
fehéren gyapjas.
cdxxvii
– – 'Raywood' – Koronája tojásdad, majd gömbölyded alakú. A kéreg fiatalon sötétszürke, sima,
paraszemölcsös, a téli vessző fényes szürkés olajzöld, barna rügy. Bronzospiros levelekkel fakad, a mélyzöld,
fényes ülő levélkék gyakran 3-as örvökben, finoman nyújtottan fűrészesek, a főér mellett molyhosak. Bordó őszi
lombszín, termése bordós.
– – 'Tahi' – Koronája gömbölyded alakú. Vékony, szürkés, sűrűn lenticellás vessző, vörösbarna rügy gyakran
3-as örvökben, tompán csúcsos végálló rügy. Kihajtáskor bronzos vitorla, fényes sötétzöld levelek, durván
fűrészesen fogazottak, a hosszú levélkék egymástól távol állnak.
– – 'Tekeres' – Gyors növekedésű. Koronája kezdetben kúp, majd tojás alakú. Fekete rügy, a keskeny lándzsás
levelek középzöldek, mattak, alig fogazott levélkékkel. Őszi lombszín barnászöld.
Fraxinus excelsior
A kőrisek közül elsőként a Fraxinus excelsiorból ültettek és szaporítottak névvel ellátott fajtákat. A legelső
hagyományos fajták szelekciója az 1700-as évek végén indult. Ekkor (még) a különleges megjelenés volt a fő
szempont: csüngő vagy gömb korona, színes (sárga) lomb, illetve vessző. A második nemesítési irányzat az
1900-as évek közepén vette kezdetét, akkor, amikor a F. excelsior mint utcai sorfa került egyre inkább előtérbe.
Ez utóbbi korszakban előállított fajták közös jellemzője a gyors törzsnevelés, valamint a jó koronaszerkezet
(felálló ágrendszer, átmenő sudár, tojásdad vagy gömbölyded forma).
Őszi lombszínében a F. excelsior elmarad a F. americana, F. pennsylvanica és a F. angustifoliahoz képest.

Levele ősszel többnyire zölden hullik le, legfeljebb 5-10 napra ölt sárga vagy sárgászöld színt. Előnyük viszont
a jó lombtartás (csaknem 3 héttel tovább, mint a F. pennsylvanica vagy a F. americana), mely téren csupán a F.
angustifolia közelíti vagy előzi meg. Az egyes fajták jellemzése az alábbi:
1. Kisméretű gömbkoronájúak
– – 'Crispa' – Torz álló gömb. A fiatal vesszők vastagok, rövid ízközök, méregzöld levélkék erősen görbültek,
tompa vagy kicsípett csúcsúak.
– – 'Nana' – Lapított gömb alakú. Kisebb levél, mint alapfajnál, 9-11 sűrűn elálló, szálkásan fűrészes sötétzöld
levélke, a csúcslevél hosszan elkeskenyedő vállú.
2. Csüngő koronájúak
– – 'Heterophylla Pendula' – Ritkább korona, kevesebb elágazás, a vessző szürkébb, sötétebb rügy, egy levélkéjű
levelek.
– – 'Pendula' – Koronája sűrűbb, mint a 'Heterophylla Pendula'-é a csúcsrügy a koronából kifelé mutat, a
vesszőtől elálló, fekete. A vitorla sötétbíbor, hosszú levélnyél, durván fűrészes, gyűrt felületű, páratlanul
szárnyasan összetett a levél.
3. Sárga lombúak
– – 'Aurea' – Sűrű ízközű, a rügyek koromfeketék, gyakran 3-as örvökben állnak. Kerek paraszemölcsök a
vesszőn, a kéreg sárga. Világos sárgászöld levélkéi, keskeny lándzsásak.
– – 'Jaspidea' – A vesszőtől elálló, gömbölyded fekete rügy, kevés paraszemölcs van a vesszőn az ízközök
hossza közel azonos. A téli vessző bronzosan színeződhet, a hajtás kérge sárga, gyakran zöld csíkokkal. Levele
nagy, 13 levélkéjű, szélesebb mint az 'Aurea'-é.
4. Utcai sorfának nemesítettek, tojásdad vagy gömbölyded koronával
– – 'Altena' – A csúcsrügy püspöksapkaszerű, sárgásszürke vesszőjű. A világos levél durván fogazott, a

levélnyél az ízesülésnél lilás.
– – 'Atlas' – Ritkább ágrendszer, sötétszürke kéreg. Kihajtás bronzos, keskenyebb, hosszabb, határozottan
fogazott a levélke, a levélnyél az ízesülésnél zöld.
– – 'Eldik' – A csúcsrügy alatt bunkószerűen duzzadt, a vessző a rügynél nem laposodik el. A sötétzöld, nagy
levél széles, mélyen fűrészelt szélű, a levélkék enyhén csavarodottak.
cdxxviii
– – 'Eureka' – Ritka korona, világosbarna vessző, fehér lenticellákkal, a levélnyélalapnál 2 kicsi, egyenes borda
van. A fényes sötétzöld levélkék szorosan, szinte nyél nélkül ülnek, fűrészesebbek, mint a 'Westhof’s Glory'-é.
– – 'Grift' – Fénylőzöld levele világosabb, mint 'Westhof’s Glory'-é, 7-9 levélkéjű, a csúcslevélke viszonylag
nagy, a főér barnásan molyhos.
– – 'Westhof's Glorie' – A virágban sötétlila portokok vannak. A fényes sötétzöld, sima, enyhén hullámos, szinte
épszélű, kicsit tompán fűrészes levélkék széle is hullámos. A levélalapnál nincs kiugró széllebeny, a levelek
szabályosan hegyesszögben állnak.
Fraxinus pennsylvanica
Nemesítési szempontjai (ezért fajtái is) hasonlóak voltak, mint a F. americana esetében, azzal a fő
különbséggel, hogy a fajták őszi lombszíne (a kétséges hovatartozású 'Urbanite' fajtája kivételével) többnyire
sárga. Hátrányuk a korai lombhullás.
A fontosabb fajták jellemzése az alábbi:
– – 'Aerial' – Koronája széles, tömött, oszlop alakú. Csillogó élénkzöld, tömött levél, citromsárga őszi lombszín.
– – 'Aucubifolia' – Koronája boltozott. A bőrszerű zöldessárga levél sárgán pettyezett, 5-7 levélke ülő, a végálló
kivételével. Vörösbarna rügy, a hajtás szőrős.
– – 'Bergesson' – Koronája tojásdad alakú. Vörösbarna vessző, sűrűn kerek paraszemölcsös, világosbarna, nagy
csúcsrügy. Sárgás vitorla, fénylő sötétzöld 7 levélke, a levélnyél, főér zöld. Őszi lombszíne sárga.
– – 'Marshall Seedless' – Koronája tojásdad alakú. Durván parás kéreg, sima, fényes, sötétzöld levél, a fonák
molyhos. Ez a fajta, nevével ellentétben sokat terem (bevénült). Hajlamos az Y elágazásra. Őszi lombszíne
sárga.
– – 'Patmore' – Koronája tojásdad alakú. Törzse sötét, sima, majd laposan barázdált, a vesszőn kerek lenticellák.
A hajtáscsúcs sárgászöld, a hajtás és a levelek fonáka erősen molyhos, gyakran a csúcslevélke is ülő, 5-7
levélkéjű. Rozsdabarna, tompán kúpos rügyű, virágzata bíbor színű.
– – 'Summit' – Koronája tojásdad alakú. A fiatal vesszők, ágak lenticella nélküliek. 5-9 levélke, fényes
középzöld. Őszi lombszíne sárga.
– – 'Urbanite' – Koronája tompa kúp alakú. Vesszői ezüstösen hamvasak, vastagok, hengeresek a rügynél is,
csúcsrügyei nagyok, gömbölyűek, élénk barnák. Bőrszerű, nagy levelei felül fénylő, sötétzöldek alul hamvasak,
kopaszak. Az ép szélű, nyeles levelek (ősszel fénylő lilásvörösek) sokáig a fán maradnak. Bár hivatalosan a F.
pennsylvanica-hoz sorolják, valójában a F. americana fajhoz tartozik.
– – 'Zundert' – Koronája tojásdad, majd boltozott alakú. Rügyei világosbarnák, a vesszőn ovális lenticellák, 7-9
levélke rövid levélnyélen ül, felül fényes sötétzöld, a vitorla enyhén bronzos, a levélke a főér mellett szőrös.
Zöldes virágzatú.
10. A fontosabb Malus fajok és fajták (10. táblázat)

10. táblázat - -
Koronafor Levél Virág színe és teltsége Termés

ma,
színe
Név magasság átmé
/ szélesség alakja a a
bimbóban nyílásban színe rő
fakadás vegetációb hosszúhajtásokon (cm)
csésze
(m) kor an
széles kúp világosz fényes sárga, lehull

Malus baccata tagolatlan fehér fehér 1
3-4 / 2-4 öld világoszöld piros ó
cdxxix
folttal
3-4 cm sárga,
terebélyes, fényesz keskeny, sötétrózsasz lehull
– – 'Gracilis' fényeszöld átmérőjű, narancss 1
5 / 5-5,5 öld tagolatlan ín ó
fehér árga
fénylővö
– – 'Street terebélyes, tojásdad, halványrózs rös, lehull
zöld fényeszöld fehér 1,5
Parade' 6 / 3-3,5 tagolatlan aszín gömböly ó
ded
Malus
terebélyes, tölgylevélszerűen halványrózs zöldessár marad
coronaria zöld zöld rózsaszín 4-5
5-7 / 4-6 karéjos aszín-fehér ga ó
'Charlotte'
halványrózs sárga,
terebélyes, 4-8 cm-es, ± lehull
Malus floribunda zöld sötétzöld rózsaszín aszín, piros 1
6 / 5-6 tagolt ó
fehér, apró folttal
barnás- keskeny, sötétrózsasz vörösbar lehull

Malus halliana 3/3 zöld sötétpiros 0,7
vörös tagolatlan ín, félig telt na ó
Malus terebélyes, piros, marad

pirosló zöld tagolatlan piros piros 5-6
niedzwetzkyana 4/8 egyszerű ó
tojásdad, marad
Malus prattii 6/5 vöröslő bronzos rózsaszín fehér vörös 1-1,5
tagolatlan ó
Malus × 4 cm sötét
terebélyes, barnás bronzos tojásdad, marad
purpurea bíborvörös átmérőjű, lilásvörö 2,5
4-7 / 3-4 vörös vörös tagolatlan ó
(gyűjtőnév) vörös s
Malus sargentii
ernyő,
(syn. Malus fehér, sötétvörö lehull
félgömb, zöld zöld hármasan karéjos fehér 1
toringo var. egyszerű s ó
1,5 / 2
sargentii)
terebélyes, fehér, sötétvörö lehull

– – 'Gyöngyvér' zöld zöld hármasan karéjos fehér 1
1,5 / 2 egyszerű s ó
Malus tojásdad, 8 fehér, aranysár marad

zöld zöld széles, tagolatlan rózsaszín 2,5
spectabilis /7 egyszerű ga ó
narancsb
keskeny
tölcséres, sötétrózsasz halványrózs arna, lehull
– –'Plena' zöld zöld elliptikus, 1,5
4-5 / 5-6 ín aszín, telt érdes ó
tagolatlan
felületű
Malus széles kúp, világosrózsa zöldessár marad

fénylőzöld ovális-tojásdad fehér 3-4
sylvestris 6-8 / 4-5 szín ga ó
Malus toringo tömött,

sötétrózsasz világosrózs sárgásvö lehull
'Tina' (syn: M. elterülő, 3 zöld zöld 3-as tagolt 1,5
ín aszín, fehér rös ó
sargentii 'Tina') /2
Malus kúpos, 8- halvány szürkészöl széles ovális, halványrózs sárgásbar marad

fehér 2-3
tschonoskii 10 / 4-6 zöld d durván fogazott aszín na ó
cdxxx
terebélyes fehér, piros, lehull

Malus × zumi zöld zöld hármasan karéjos rózsaszín 1
7/7 egyszerű sárga ó

ma,
színe
Név magasság / átmé
szélesség alakja a a
fakadás vegetáci hosszúhajtásokon csésze
(cm)
(m) kor óban
Malus × zumi terebélyes fehér, lehull

zöld zöld hármasan karéjos rózsaszín piros 1
'Calocarpa' 7/7 egyszerű ó
4-5 cm kárminv
kerekded, halvány átmérőjű, örös, marad
Malus 'Adams' bronzos tojásdad, tagolatlan vörös 1,5
4-6 / 5-5,5 zöld sötét gömböly ó
rózsaszín ű
széles 4 cm
sötétzöl sötétzöl lilásrózsasz narancsv
– 'Adirondack' oszlop, 4 / keskeny, hosszúkás átmérőjű, 1
d d ín örös
2-3 fehér
halvány széles tojásdad, néha aranysár lehull

– 'Butterball' 4-5 / 5-5,5 zöld rózsaszín fehér 3-4
zöld tagolt ga ó
– 'Cheal’s csüngő, 5- halvány lehull

bronzos zöld hosszúkás liláspiros bordó 2,5-3
Weeping' 6 / 3-4 téglavörös ó
halvány lehull
– 'Coccinella' 4-5 / 4-5 piros bronzos hosszúkás liláspiros bordó 2,5-3
téglavörös ó
gömbölyde
– 'Coralcole' halványrózs
d, tömött, zöld zöld hosszúkás rózsaszín bordó 1-1,5
('Coralburst') aszín
3-4 / 2-3
terebélyes, bronzos téglapiro lehull

– 'Dolgo' zöld tagolatlan fehér fehér 3
5-7 / 4-6 zöld s ó
csüngő, 3 / bronzos sötétrózsasz marad

– 'Echtermeyer' zöld tagolatlan piros piros 2
3-4 zöld ín ó
terebélyes,
sötétvörö marad
– 'Eleyi' 6-7 / 4,5- vörös bronzos hosszúkás sötétvörös borvörös 2
s ó
5,5
zöldessár
terebélyes, hosszúkás tojásdad, sötétrózsasz marad
– 'Evelyn' vörös bronzos rózsaszín ga és 3
3-5 / 3-5 karéjos ín ó
piros
terebélyes, sötétzöl sötétlilás narancsv marad

– 'Evereste' zöld ovális, 6-8 cm fehér 2,5
5-6 / 4-5,5 d rózsaszín örös ó
cdxxxi
– 'Golden terebélyes, sötétlilás halványlilás aranysár lehull

zöld frisszöld ovális, tagolatlan 2,5
Hornet' 6 / 4-5 rózsaszín fehér ga ó
3 cm
átmérőjű, vörösess marad
– 'Hillieri' 5-7 / 6-7 zöld zöld elliptikus, sötétzöld vörös, kései 2
rózsaszín, árga ó
féltelt
4 cm marad
terebélyes, vöröslő- kárminvörö átmérőjű, halványv ó v. ±
– 'Hopa' bronzos ovális, tagolatlan 2-3
4-6 / 3-4 zöld s sötétlilás örös lehull
rózsaszín ó
Sárga,
4-5 cm
tojásdad, 6 fénylőzö halványrózs narancsv marad
– 'John Downie' zöld tojásdad, tagolatlan átmérőjű, 3-4
/ 4-5,5 ld aszín örös ó
fehér
folttal

ma,
színe
Név magasság / átmé
szélesség alakja a a
fakadás vegetáci hosszúhajtásokon csésze
(cm)
(m) kor óban
3-4 cm gömböly
terebélyes, lilás
sötét bronzos ovális, tojásdad, 2-3 átmérőjű, ded, marad
Malus 'Liset' 5-6 / 3,5- sötétvörös, 1,5
vörös zöld karéjú lilásrózsasz lilásbord ó
4,5 barnás
ín ó
csüngő, 5 / bronzo vöröslő marad

– 'Piroska' tagolatlan bíbor vörös vörös 2
4 s zöld ó
4,5 cm
terebélyes,
– 'Professor ovális, hármasan sötétrózsas átmérőjű, narancsv lehull
5-6 / 3,5- zöld zöld 1,5
Sprenger' karéjos zín fehér, örös ó
4,5
egyszerű
4 cm
sötétvörö
váza, 6-7 / vöröslő- 6-10 cm-es, ovális átmérőjű, marad
– 'Profusion' vöröslő mélyvörös s, 1,5
4-5 zöld néha 3-asan tagolt sötét lilás- ó
vérvörös
vörös
2-3 cm
terebélyes, bronzv hosszúká marad
– 'Radiant' zöld tagolatlan mélyvörös átmérőjű, 1
4-6 örös s, piros ó
rózsaszín
3-4 cm
csüngő, 3- halvány ovális, hármasan lilásrózsas fénylővö lehull
– 'Red Jade' zöld átmérőjű, 1-1,5
4 / 6-8 zöld karéjos zín rös ó
fehér
terebélyes, bronzo halványlil 4 cm ibolyásv részbe

– 'Red Sentinel' zöld tojásdad 2,5
5-6 / 4-5 s ás átmérőjű, örös n
cdxxxii
hófehér lehull
ó
terebélyes, bronzos feketésv marad

– 'Roberts' vörös tojásdad, tagolatlan bíborvörös vörös 6-8
5-6 / 5-6 zöld örös ó
széles kúp, sötétvö barnásv sötétvörö marad

– 'Royalty' elliptikus, tagolatlan bíborvörös borvörös 1,5
5-6 / 3-4 rös örös s ó
5-6 / 3,5- bronzv sötétzöl sötétlilás narancso

– 'Rudolph' ovális, 6-8 cm barnáslila 1,5-2
4,5 örös d rózsaszín s
sárga,
halványvör
– 'Pom’zai' = halvány kicsi, tagolatlan 2,5- narancss lehull
3-4 / 2,5 zöld vörös ös- 2
'Courtabri' zöld 3,5 cm árga ó
rózsaszín
foltos
széles
rózsaszín,
felálló, bronzpi pirosasz fénylő
– 'Selkirk' egyszerű 2,5-3
később ros öld bíbor
v. féltelt
ernyős
– 'Striped sötétvörö
fehér, lehull
Beauty' 6/6 zöld zöld tagolatlan fehér s, sárgán 2,5
egyszerű ó
('Gorgeous') csíkos
sárgászöl
tölcséres, 6 sötétzöl halványpir sötétrózsasz lehull
– 'Van Eseltine' zöld tagolatlan d, 1,5-2
/4 d os ín, félig telt ó
parásodó
világos jórészt
terebélyes, fénylőzö
– 'Winter Gold' zöld 3-5-ös tagolt rózsaszín fehér zöldessár 1,5 lehull
6-7 / 4,5-5 ld
ga ó
11. A fontosabb lombhullató Prunus fajok és fajták

(11. táblázat)
11. táblázat - -
Levél színe Virág színe és teltsége Termés

Koronaforma,
Alnemze színe,
Név magasság /
tség átmérője
szélesség (m) kihajtásk nyáron bimbóban nyilásban
or (cm)
tölcséres
Prunus sötétrózsaszí lilásrózsaszín,
Cerasus koronájú, zöld zöld –
'Accolade' n félig-telt
6-7 / 4-6
kúpos v.
Prunus Armenia széles kúpos halványrózsa narancssár
zöld zöld fehér
armeniaca ca v. boltozott, 5- szín ga, 3-6
10 / 5-12
Prunus boltozott, 10- feketéspir

Cerasus zöld sötétzöld fehér fehér
avium 12 / 10-15 os, 2
cdxxxiii
boltozott, 15-
– – 'Plena' Cerasus zöld sötétzöld fehér fehér, telt –
20
Prunus gömbölyded, feketésbor

Cerasus zöld szürkészöld fehér fehér
besseyi 1/3 dó, 1,5
Prunus × gömbölyded, barnásvö sötétrózsaszí rózsaszín,

Prunus vörösesbarna –
blireana 3-5 / 4-6 rös n féligtelt
Prunus gömbölyded, sárga v.

Prunus zöld zöld zöldesfehér fehér
cerasifera 5-8 / 4-6 vörös, 2-3
––
gömbölyded, sárgásvö sötétrózsaszí sötétvörös
'Atropurpure Prunus vörös rózsaszín
5-7 / 3-6 rös n , 2-3
a'
gömbölyded, sötétvörös, rózsaszín sötétrózsaszí vörös, 2-

– – 'Hessei' Prunus vörös rózsaszín
3,5-4 / 4-5 és sárga tarka n 2,5
gömbölyded, barnásvö sötétrózsaszí sötétvörös

– – 'Nigra' Prunus feketéspiros rózsaszín
5-7 / 3-6 rös n , 2-3
csüngő ágú, 4-
– – 'Pendula' Prunus zöld zöld fehér fehér vörös, 2-3
6 / 4-6
gömbölyded, barnásvö sötétrózsaszí sötétvörös

– – 'Woodii' Prunus sötétpiros sötétrózsaszín
5-7 / 3-6 rös n , 2-3
Prunus gömbölyded, sötétpiros,

Cerasus zöld zöld, fénylő fehér fehér
cerasus 5-8 / 5-9 1,5-2
gömbölyded,
– – 'Plena' Cerasus zöld zöld, fénylő fehér fehér, féligtelt –
5-6 / 5-6
––
gömb, 3-4 / 4- sötétvörös
'Umbraculife Cerasus zöld zöld, fénylő fehér fehér
5 , 1,5-2
ra'
Prunus × tojásdad, 2-2,5 halványrózsa sötétvörös

Cerasus vörös élénk fénylővörös fehér
cistena / 2-2,5 szín ,2
Prunus Amygdal ernyős, 3-10 / világosz halványrózsa halványrózsaszí sárgás,

sötétzöld
davidiana us 5-12 öld szín n szőrös, 3
Prunus × szürke,
ernyős, 4-6 / világosz
davidiopersic Persica szürkészöld rózsaszín rózsaszín szőrös, 3-
6-12 öld
a 5
szürke,
– – 'Tavasz ernyős, 4-6 / világosz
Persica szürkészöld rózsaszín rózsaszín szőrös, 3-
Hírnöke' 6-12 öld
5
fehér – szürke,
Prunus Amygdal tojásdad, 4-6 / világosz
világoszöld rózsaszín halványrózsaszí szőrös, 3-
dulcis us 6-10 öld
n 6
cdxxxiv
fehér – szürke,
– – var. Amygdal tojásdad, 4-6 / világosz
világoszöld rózsaszín halványrózsaszí szőrös, 3-
amara us 6-10 öld
n 6
szürke,
Amygdal oszlopos 3-5 / világosz
– – 'Balaton' szürkészöld fehér fehér szőrös, 3-
us 1-2 öld
6
– – 'Rosea Amygdal ernyős, 5-7 / világosz sötét sötétrózsaszín,

szürkészöld –
Plena' us 6-10 öld rózsaszín telt

Koronaforma,
Alnemze színe,
Név magasság /
tség átmérője
or (cm)
Prunus meggypir
Cerasus 1-1,5 / 2-5 zöld fénylő sötétzöld fehér fehér
fruticosa os, 0,6-1
gömb, 3,5-4,5
– – 'Globosa' Cerasus zöld sötétzöld, fénylő fehér fehér
/ 2,5-3
gömbölyded,
Prunus sarjakkal világosz piros, 1-
Cerasus zöld fehér fehér
glandulosa terjedő tövű, öld 1,2
1-1,5 / 1-2
gömbölyded,
– – 'Alba sarjakkal
Cerasus zöld zöld fehér hófehér, telt -
Plena' terjedő tövű,
1-1,5 / 1-2
gömbölyded,
– – 'Rosea sarjakkal sötétrózsaszí
Cerasus zöld zöld rózsaszín, telt -
Plena' terjedő tövű, n
1-1,5 / 1-2
–
hajtáscsúcsa sötétrózsaszín piros, 5-6,
'Hollywood' gömbölyded,
Prunus pirosló rózsaszín, lejjebb halványvörös (4-5 cm), néha keveset
(– cerasifera 6-8 / 4-6
zöldes féltelt terem
'Hollywood')
fehér vagy
Prunus gömbölyded, feketésbor
Cerasus zöld zöld fehér halványrózsaszí
kurilensis 1/1 dó, 0,7
n
hófehér,
gömbölyded,
– – 'Brilliant' Cerasus zöld zöld fehér egyszerű, 3 cm
1,5-2 / 1,5
átmérőjű
Prunus fényesfek
Padus 6-10 / 6-8 zöld fényeszöld fehér fehér
maackii ete, 0,5
cdxxxv
fehér, egyszerű,
Prunus terebélyes, 4-6
Cerasus zöld fénylőzöld fehér 1,5 cm fekete, 1
mahaleb / 4-6
átmérőjű
széles kúpos,
Prunus Armenia halványrózsaszí
5-6(-20) / 6- zöld zöld rózsaszín sárga, 2,5
mandshurica ca n
8(-15)
Prunus
maximowiczi Cerasus 5-10 / 6-12 üdezöld zöld fehér fehér fekete, 0,5
i
Prunus Armenia széles kúpos, halványrózsaszí

zöld zöld rózsaszín sárga
mume ca 4-6 / 3-5 n, fehér
–– Armenia széles kúpos, sötétrózsaszí rózsaszín, telt,

zöld zöld –
'Alphandii' ca 4-6 / 3-5 n nagy
–– Armenia széles kúpos,

zöld zöld rózsaszín rózsaszín, apró
'Kenkyoh' ca 4-6 / 3-5
– – 'Omoi- Armenia széles kúpos, halványrózsa

zöld zöld fehér, apró
no-mama' ca 4-6 / 3-5 szín
Prunus keskeny, 6-9 / fehér, elnyílva narancsvö

Prunus zöld sötétzöld fehér
nigra 5-8 rózsaszín rös, 2-3
sötétrózsaszín –
keskeny, 3-4 / sötétrózsaszí
– 'Okame' Cerasus bronzos zöld kárminvörös, 2-
1-2 n
2,5 cm
Prunus kúpos, 10-15 / fehér

Padus zöld mattzöld fehér fekete, 0,6
padus 5-10 fürtvirágzat
kúpos, 4-7 / teltfürtű,

– – 'Albertii' Padus zöld zöld fehér fekete, 0,6
2,5-5 hófehér
kúpos, 4-6 / 4- sötétrózsaszí

– – 'Aurora' Padus piros sötétvörös sötétrózsaszín fekete, 0,6
5 n
kúpos, 6-8 / 4-
– – 'Colorata' Padus bronzos lilásrózsaszín rózsaszín rózsaszín fekete, 0,6
6

Koronaforma,
Alnemze színe,
Név magasság /
tség átmérője
or (cm)
Prunus
padus kúpos, 6-8 / 4-
Padus bronzos halványpiros rózsaszín rózsaszín fekete, 0,6
'Rózsaszín 6
Május'
cdxxxvi
piros,
apró,
gömbölyded, halványrózsa fehér, egyszerű, csereszny
– 'Pandora' Cerasus bronzos sötétzöld
4-6 / 2-3 szín 3 cm átmérőjű eszerű,
ritkán
terem
Prunus
pennsylvanic Cerasus 5-12 / 4-10 zöld fényeszöld fehér fehér piros, 0,6
a
Prunus ernyős, 3-6 / rózsaszín vagy sárgáspiro

Persica üdezöld zöld rózsaszín
persica 4-7 piros s, 5-7
ernyős, 3-4 / halványrózsaszí

– – 'Duplex' Persica üdezöld zöld rózsaszín –
4-5 n, féligtelt
–– ernyős, 3-4 /
Persica vörös vörös rózsaszín rózsaszín vörös, 4-6
'Purpurea' 4-5
– – 'Windle csüngő ágú, 3- sötétrózsaszí sötétrózsaszín,

Persica zöld zöld zöld, 4-6
Weeping' 5 / 2-4 n féligtelt
Prunus terülő, 0,5-1 / feketéspir

Cerasus zöld felül zöld, alul fehér rózsaszín rózsaszín
prostrata 1 os, 1
Prunus feketésbor
Cerasus terülő, 1 / 3 zöld szürkészöld fehér fehér
pumila dó, 1
– – var. feketésbor
Cerasus terülő, 0,5 / 5 zöld szürkészöld fehér fehér
depressa dó, 1
Amygdal rubinvör
– 'Rubin' ernyős zöldespiros rózsaszín fehér
us ös
Prunus sárga,
Prunus 6-9 / 5-8 zöld világoszöld fehér fehér
salicina piros, 5-7
Prunus sötétpiros,
Cerasus 10-15 / 5-10 bronzos zöld rózsaszín rózsaszín
sargentii 1
Prunus kúpos, 10-15 / sötétbordó

Padus zöld fényeszöld fehér fehér
serotina 10-12 , 0,8-1
terebélyes,
Prunus feketésbor
Cerasus tölcséres, bronzos fényeszöld fehér fehér, telt
serrulata dó, 0,5
gömb, 3 / 3
–– oszlopos, 3-5 / halványrózsaszí

Cerasus bronzos zöld rózsaszín –
'Amanogawa' 1-2 n, telt
ernyős, 3-5 / rózsaszín,

– – 'Fugenzo' Cerasus bronzos zöld rózsaszín –
4-6 féligtelt
–– Cerasus tölcsér, 6-10 / bronzos zöld rózsaszín rózsaszín, –
cdxxxvii
'Hizakura' 6-12 féligtelt
terebélyes, 5-6 világosrózsas világosrózsaszí

– – 'Hokusai' Cerasus bronzos zöld –
/ 10-12 zín n, féligtelt
tojásdad, 4-5 / világosrózsas világosrózsaszí

– – 'Horinji' Cerasus bronzos zöld –
3-5 zín n, féligtelt
terebélyes, 5-7 világosrózsas világosrózsaszí

– – 'Ichiyo' Cerasus bronzos zöld –
/ 4-6 zín n, féligtelt
terebélyes, 5-7 sárgásbar

– – 'Jo-nioi' Cerasus zöld fehér fehér –
/ 5-8 na
tölcsér, 8-12 / sötétrózsaszí sötétrózsaszín,

– – 'Kanzan' Cerasus bronzos zöld –
6-10 n telt
– – 'Kiku-
csüngő ágú, 4-
shidare- Cerasus bronzos zöld rózsaszín rózsaszín, telt –
6 / 3-5
zakura'
––
terebélyes, 4-6
'Mikuruma- Cerasus bronzos zöld rózsaszín rózsaszín –
/ 3-4
gaeshi'
tojásdad, 5-7 / fehéresrózsaszí

– – 'Ojochin' Cerasus bronzos zöld fehér –
3-5 n

Koronaforma,
Alnemze színe,
Név magasság /
tség átmérője
or (cm)
Prunus
serrulata gömb, 8-10 /
Cerasus bronzos zöld rózsaszín rózsaszín, telt –
'Pink 6-10
Perfection'
– – 'Royal kúpos, 6-8 / 4- bronzvör bronzos, halvány sötétrózsaszín, ritkán

Cerasus vöröslő
Burgundy' 6 ös vörös telt terem
–– terebélyes, 7-9
Cerasus bronzos zöld rózsaszín fehér –
'Shirofugen' / 8-12
terebélyes, 3-4 fehér, egyszerű

– – 'Shirotae' Cerasus bronzos zöld fehér –
/ 8-12 v. féligtelt
gömbölyded,
– – 'Taihaku' Cerasus rézvörös zöld fehér fehér –
6-8 / 6-8
kúpos, 6-8 / 6-
– – 'Ukon' Cerasus bronzos zöld zöldesfehér sárgás, féligtelt –
8
cdxxxviii
– – 'Yae- ernyős, 2-3 / sötétrózsaszí sötétrózsaszín,

Cerasus bronzos zöld
Murasaki' 3-4 n féligtelt
– – 'Yedo- tölcsér, 6-8 / sárgásvö sötétrózsaszín,

Cerasus zöld kárminpiros
Sakura' 6-8 rös féligtelt
sarjakkal hamvas
Prunus
Prunus terjedő tövű, zöld sötétzöld fehér fehér kékesfeket
spinosa
2-3 / 3-4 e, 1-1,5
sarjakkal
– – 'Plena' Prunus terjedő tövű, zöld sötétzöld fehér fehér, telt –
2-3 / 3-4
sarjakkal hamvas
–– vörösesb
Prunus terjedő tövű, barnászöld rózsaszín rózsaszín kékesfeket
'Purpurea' arna
2-3 / 3-4 e, 1-1,5
tölcsér, 5-7 / halványrózsa halványrózsaszí

– 'Spire' Cerasus zöld zöld
2-4 szín n
Prunus széles kúp, 6- világosz halványrózsaszí feketésbor

Cerasus üdezöld rózsaszín
subhirtella 10(-15) / 4-10 öld n dó, 0,9
–– széles kúpos, világosz

Cerasus üdezöld fehér fehér, félig telt –
'Autumnalis' 4-5 / 4-5 öld
–– széles kúpos, világosz sötétrózsaszí

Cerasus üdezöld rózsaszín, telt –
'Fukubana' 3-5 / 3-5 öld n
csüngő, 6-10 / világosz fehéresrózsaszí

– – 'Pendula' Cerasus üdezöld fehér –
6-12 öld n
– – 'Pendula csüngő, 3-5 / világosz fehéresrózsaszí

Cerasus üdezöld fehér –
Plena Rosea' 3-6 öld n
ernyős, 3-5 / világosz sötétrózsaszí

– – 'Plena' Cerasus üdezöld fehér, telt
3-5 öld n
sarjakkal
Prunus Amygdal szürkés,
terjedő tövű, 1 zöld szürkészöld piros rózsaszín
tenella us szőrös, 2
/ 1-2
sarjakkal
Amygdal szürkés,
– – 'Alba' terjedő tövű, 1 zöld szürkészöld fehér fehér
us szőrös, 2
/ 1-2
sarjakkal
Amygdal szürkés,
– – 'Kati' terjedő tövű, 1 zöld zöld piros sötétrózsaszín
us szőrös, 2
/ 1-2
–– sarjakkal
Amygdal szürkés,
'Rózsaszín terjedő tövű, 1 zöld zöld piros sötétrózsaszín
us szőrös, 2
Szőnyeg' / 1-2
cdxxxix
Prunus Amygdal gömb, 1-2 / 1- rózsaszínesfehé

zöld szürkészöld rózsaszín piros, 1
tomentosa us 1,5 r

Koronaforma,
Alnemze színe,
Név magasság /
tség átmérője
or (cm)
gömb,
Prunus Amygdal sarjakkal sötétrózsaszí
zöld sötétzöld rózsaszín szürke, 1
triloba us terjedő tövű, n
2-3 / 1,5-2,5
gömb,
rózsaszín, telt,
–– Amygdal sarjakkal sötétrózsaszí
zöld zöld gömbös (2,5-3 –
'Multiplex' us terjedő tövű, n
cm)
2-3 / 1,5-2,5
gömb,
rózsaszín
–– Amygdal sarjakkal sötétrózsaszí igen szép,
zöld sötétzöld féltelt, lapos (2-
'Rosenmund' us terjedő tövű, n, tömött kényes
2,5 cm)
2-3 / 1,5-2,5
Prunus
kúpos, 4-6 / 4- halványz fénylőzöld, majd
virginiana Padus krémfehér fehér, apró fekete, 1
6 öld borvörös
'Canada Red'
széles kúpos, halványz fénylőzöld, majd

– – 'Shubert' Padus krémfehér fehér, apró fekete, 1
5-8 / 4-6 öld borvörös
Prunus × terebélyes, 6-
Cerasus zöld zöld rózsaszín fehér fekete, 0,5
yedoensis 10 / 6-10
–– csüngő ágú, 2- rózsaszín, majd

Cerasus zöld zöld rózsaszín fekete, 0,5
'Moerheimii' 3 / 2-3 fehér
– – 'Shidare- csüngő ágú,

Cerasus zöld zöld fehér fehér
yoshino' 23-4 / 3-4
12. A fontosabb Prunus laurocerasus fajták (12.

táblázat)
12. táblázat - -
Virágzat
Koronaforma
Növekedés Levél Levél alakja, hossza / mérete;
Név magasság/ Fagytűrés Megjegyzés
i erély színe szélessége (cm) egyéb
szélesség (m)
jellemzői
gömbölyded,
'Albaregia' közepes sötétzöld elliptikus jó
zárt, 1,5−2 /
cdxl
1,5−2
'Barabits ellapuló, 1−1,2 alig

gyenge tarka keskeny elliptikus gyenge
Silver' / 1−1,5 virágzik
fénylő
'Barmstedt' 1−2/1,5-2,5 közepes keskeny elliptikus közepes
sötétzöld
„porcos” levelek,
'Baumgärtn tojásdad, 2−3/ csillogó gyenge,
erős széles elliptikus közepes ősszel nehezen áll
er' 1−2 zöld közepes
le
'Camelliifo széles elliptikus, Angliában

robusztus, > 3 erős sötétzöld gyenge gyenge
lia' visszahajló termesztik
felálló
fénylősöt középna a nagylevelűekből
'Caucasica' ágrendszerű, > erős elliptikus 13−20/3−4 közepes
étzöld gy a legtélállóbb
3 / 1−2
nagy:
'Cherry Ívesen elhajló, élénkzöld
nagy sok, közepes kihajtáskor bronzos
Brandy' 1−1,5 / 2−3 , matt
remontál
széles zárt;
fénylő visszás tojásdad, kihajtáskor bronzos
'Etna' gömbölyded, hosszú közepes
élénkzöld 10−10,5/4,5−5 narancs
1,5−2 / 1,5−2 fürtök
Virágzat
Koronaforma
szélesség (m)
jellemzői
'Green fénylő
2−3 / 1−2 erős elliptikus 12−15/4−5 közepes
Marble' sötétzöld
'Green fénylő
elfekvő közepes 13−16/3−4
Star' sötétzöld
'Grüner
közepes; talajtakaró, idővel a
Teppich' elfekvő, 0,8−1 fénylő
erős elliptikus 7−9/2−3 keveset jó közepe
('Zöld / 3−4 élénkzöld
nyílik kikopaszodik
Szőnyeg')
fénylő közepes;
'Herbergii' 2−3 / 1−2 erős elliptikus jó
sötétzöld remontál
'Interlo' sok;
('Dart's fénylő ősszel
lapos, elhajló erős keskeny, elliptikus közepes
Low’s sötétzöld erősen
Green') remontál
széles, lapos, közepes,

'Klári' sötétzöld közepes jó
1-2 / 2-3 erős
cdxli
közepes, fénylőzöl
'Kleopátra' közepes széles, elliptikus jó kihajtáskor bronzos
erős d
felálló, laza hazánkban

világoszö széles, elliptikus ritkán igen
'Latifolia' tojásdad, 3−6 / erős 'Magnoliifolia'
ld 15−18/6−8 virágzik gyenge
2−4 néven
széles, felálló, fénylő közepes; levél széle kissé

'Leander' erős keskeny, elliptikus közepes
2−3 / 1−2 sötétzöld remontál visszahajló
fénylő
'Luxus' 1,5−2 / 1,5−2 közepes keskeny, elliptikus közepes csillogó levél
élénkzöld
hazánkban nincs,
nagy; igen
'Magnoliif laza tojásdad, fénylő helyette: 'Latifolia',
erős magas 15−30/4−8 ritkán fagyérzéke
olia' 3−5 / 3−4 sötétzöld 'Rotundifolia'
virágzik ny
néven
sok;
tömött tojás, fénylő hegyes elliptikus leggazda jellegzetes
'Manó' közepes jó
1−2 / 1−1,3 sötétzöld 7−8/3−4 gabban levélforma
nyíló
'Marbled széles, fehértark ritkán fagyérzéke

erős 11−13/3−5
White' szabálytalan a nyílik ny
gömbölyded,
sötétzöld,
'Mari' zárt, 2−3 / közepes elliptikus, 8−10/3−4 közepes jó
matt
1−1,5
tömött tojás,
közepes;
majdnem fénylő lándzsás, fűrészes, vékony vessző,
'Miky' erős keveset közepes
oszlop, 3−4 / sötétzöld elliptikus 5,5−8/1−2 heterofiliás levél
nyílik
1,5
felálló,
'Mischeana elfekvő, 1−1,5 fénylő
erős 9−10/3−4 sok; közepes Späth 1898.
' / 2−3 sötétzöld
remontál
földre fekvő,
'Mount nagyon fénylő keskeny elliptikus még nem
tömör, 0,3−0,4 közepes hó befedi
Vernon' gyenge sötétzöld 8−11/3−4 nyílott
/ 0,5−0,6
Virágzat
Koronaforma
szélesség (m)
jellemzői
sok,
tömött felálló,
'Otto fénylő keskeny elliptikus kicsi,
1−1,5 (1,8) / közepes közepes
Luyken' sötétzöld 9−11/3−4 felálló;
0,5−1,5
remontál
cdxlii
gömbölyded, matt,
'Piri' gyenge elliptikus, 6−8/2−3 közepes közepes
0,5−1 / 0,5−1 zöld
tömött
'Polster'
félgömb, fénylő alig közepes, nincs
('Zöld gyenge széles elliptikus
0,6−0,8 / sötétzöld virágzik gyenge termesztésben
Párna')
0,6−0,8
közepes,
terebélyes, fénylő felálló; nincs
'Porpáczi' közepes a levél éle hullámos igen jó
2−2,5 / 2−2,5 sötétzöld csontszín termesztésben
ű
'Reynvaani tompazöl keskeny, elliptikus,

1−2 / 0,5−1 erős sok jó
i' d 9−14/2−4
1865
széles elliptikus visszás Franciaország,
fénylő
'Rotundifol tojásdad ritkán közepes, hazánkban
4-5 / 2-3 erős világoszö
ia' virágzik gyenge többnyire
ld
11−15/5−7 'Magnoliifolia'
néven'
fénylő
'Rudolf sötétzöld
1/2 közepes 6−8/1−3 - közepes
Billeter' világos
erekkel
sok,
középna 1889, Späth
'Schipkaen fénylő széles elliptikus, gy,
1,5−2,5 / 2−3 közepes jó
sis' sötétzöld 9−12/3−4 széles, termesztésben:
felálló; magoncok
remontál
közepes
nagy;
'Schipkaen
széles,
sis széles, felálló, fénylő széles, elliptikus, 10-13 nagylevelű, holland
közepes felálló jó
Macrophyl 1,5−2,5 / 2−3 sötétzöld / 3-5 szelekció
virágzat,
la'
néha
remontál
közepes,
lapos félgömb, nem nagyon régi, nincs
'Serbica' gyenge sötétzöld széles elliptikus jó
1−1,2 / 1−1,2 mindig termesztésben
virágzik
széles bokor, fénylő nagy; igen nincs

'Van Nes' közepes 7−11/3−5
1/2 sötétzöld remontál gyenge termesztésben
lapos sok,
fénylő
'Zabeliana' (ernyőszerű), közepes keskeny, 8−15/2−4 közepes; igen jó 1898, Späth
sötétzöld
1−1,5 / 2−3 remontál
13. A fontosabb Sorbus fajok és fajták(13. táblázat)

cdxliii
13. táblázat - -
Korona Termés
Levél Levél
Növeke
Őszi Korona alak alakja a Virág
Név széles dési Megjegyzés
lombszín -forma típus hosszúhajtá magass színe átmér
ség erély színe
a sokon ág (m) ő (cm)
(m)
tojásda
Sorbus d- páratlanul élénkpiro bokrosodó
piros 1 10 5 közepes fehér 0,7
americana kerekde szárnyalt s hajlam
d
–– tojásda páratlanul élénkpiro sorfának

piros 1 12 5 erős fehér 0,7
'Belmonte' d szárnyalt s alkalmas
levele
kihajtáskor
tojásda narancs/ fehéren
Sorbus aria sárga 2 tojásdad 10 6 közepes fehér 1
d piros molyhos,
nyáron
szürkészöld
levele
kihajtáskor
– – f. tojásda fehéren
sárga 2 kerekded 10 5 közepes fehér piros 1,2
cyclophylla d molyhos,
nyáron
szürkészöld
karcsú, kúpos
korona, levele
kihajtáskor
oszlopo
– – 'Favorit' sárga 2 kerekded 10 4 közepes fehér piros 1,3 fehéren
s
molyhos,
nyáron
szürkészöld
levele
kihajtáskor
–– hosszúkás
sárga 2 10 5 közepes fehér piros 1,2 fehéren
'Gigantea' tojásdad
molyhos,
nyáron zöld
kihajtáskor
hamvas
lombozat,
levele
–– tojásda narancsv
sárga 2 tojásdad 10 5 közepes fehér 1,2 kihajtáskor
'Lutescens' d örös
fehéren
molyhos,
nyáron
szürkészöld
levele
–– széles narancsv
sárga 2 tojásdad 10 5 közepes fehér 1,2 kihajtáskor
'Magnifica' kúpos örös
fehéren
cdxliv
molyhos,
nyáron
sötétzöld
Sorbus × rózsaszín
arnoldiana' kerekde páratlanul , majd viszonylag
lazac 1 10 5 erős fehér 1,2
Golden d szárnyalt aranysár szárazságtűrő
Wonder' ga
szárnyalt
levélnyél,
sötétbarn bőrszínű
kerekde páratlanul a, majd levélkék, levele
– 'Astrid' barna 1 5 5 gyenge fehér 1
d szárnyalt krémsárg kihajtáskor
a szürkészöld,
nyáron
sötétszöld
Sorbus kerekde páratlanul

piros 1 12 6 erős fehér piros 1 –
aucuparia d szárnyalt
– – 'Cardinal kerekde páratlanul

piros 1 12 6 erős fehér kármin 0,9 –
Royal' d szárnyalt
– – 'Edulis'
páratlanul
(syn. – – piros telt kúp 1 12 6 erős fehér piros 1,3 –
szárnyalt
'Moravica')
sűrű, tömött
–– oszlopo páratlanul
piros 1 6 2 gyenge fehér piros 1,2 lombozat,
'Fastigiata' s szárnyalt
széles oszlop
– – 'Őszi kerekde páratlanul

piros 1 12 6 erős fehér vörös 1 –
Tűz' d szárnyalt
Levélalak tipizálásai: 1. S. aucuparia típus, 2. S. aria típus, 3. S. torminalis típus, 4. S. × intermedia típus 5. S.
rotundifolia típus, 6. egyéb típus
Korona Termés
Levél Levél
Növeke
ség erély színe
(m)
Sorbus
csüngő páratlanul
aucuparia piros 1 3 4 gyenge fehér piros 1 –
ágú szárnyalt
'Pendula'
levele
– – 'Rossica kerekde páratlanul kihajtáskor
piros 1 10 6 erős fehér piros 1,5
Major' d szárnyalt zöld, nyáron
szürkészöld
– – 'Schmidt piros kerekde 1 páratlanul 12 6 erős fehér vörös 1 –
cdxlv
klón' d szárnyalt
––
kerekde páratlanul narancsv
'Sheerwater piros 1 12 6 erős fehér 1 –
d szárnyalt örös
Seedling'
sárgásbar kerekde páratlanul

– – 'Tekeres' 1 12 6 erős fehér vörös 1 –
na d szárnyalt
Sorbus rombusz
barnáspir tojásda narancss
bakonyensis 3 alakú, 8 5 közepes fehér 1,2 –
os d árga
'Fánivölgy' karéjos
Sorbus barnáspir tojásda hosszúkás, kárminpi bokrosodó

4 6 4 közepes fehér 1
borbásii os d karéjos ros törzsű
––
barnáspir tojásda hosszúkás, kárminpi bokrosodó
'Herkulesfür 4 6 4 közepes fehér 1
os d karéjos ros törzsű
dő'
Sorbus sötétzöld
sárga, tojásda elliptikus,
borosiana 3 8 5 erős fehér barna 1,4 levelei késő
piros d karéjos
'Alba Regia' őszig díszítik
kerekde páratlanul kajszisár

– 'Brigitte' piros 1 4 3 fehér 1 –
d szárnyalt ga
sarjakk
al hosszúkás, tartós, csillogó
– 'Burka' piros 4 fehér fekete 1,4
terjedő karéjos piros őszi lomb
tövű
Sorbus kerekde páratlanul narancsv

piros 1 8 6 közepes fehér 0,9 –
commixta d szárnyalt örös
tartós,
kerekde páratlanul narancsv
– – 'Tekeres' piros 1 8 6 közepes fehér kárminpiros
d szárnyalt örös
lomb
Sorbus barnáspir tojásda téglavörö

4 karéjos 6 4 közepes fehér 1,4 –
dacica os d s
barnáspir tojásda téglavörö

– – 'Torda' 4 karéjos 6 4 közepes fehér 1,4 ehető termés
os d s
Korona Termés
Levél Levél
Növeke
ség erély színe
(m)
cdxlvi
kerekd
Sorbus ed,
rombusz,
decipientifo sárga majd 3 8 5 erős fehér sárga 1,4 –
karéjos
rmis tojásda
d
kerekd
ed,
rombusz,
– –'Vallus' sárga majd 3 8 5 erős fehér barna 1,4 átmenő sudarú
karéjos
tojásda
d
levele
Sorbus terebél páratlanul élénkpiro kihajtáskor
piros 1 10 5 közepes fehér 1
decora yes szárnyalt s barnászöld,
nyáron zöld
Sorbus narancsv tompa tojásdad,

3 10 5 erős fehér barna 1,5 –
degenii örös kúp karéjos
Sorbus
narancsv tompa tojásdad,
degenii 3 10 5 erős fehér barna 1,5 –
örös kúp karéjos
'Csákvár'
hosszú
Sorbus narancsv széles hajtáskon
1 8 8 közepes fehér fehér 1 mészérzékeny
discolor örös kúp páratlanul
szárnyalt
rügyei
ragadósak,
kerekd
levele
Sorbus ed, páratlanul zöldessár
barna 1 20 15 erős fehér 2,4 kihajtáskor
domestica tojásda szárnyalt ga
molyhos
d
szürke, nyáron
zöld
levele
kihajtáskor
– 'Gran kerekd
sárga 2 elliptikus 10 6 közepes fehér piros 1,2 molyhos
Sasso' ed
szürke, nyáron
sötétzöld
Sorbus × vörösbar
hosszúkás, téglavörö
hybrida'Gib na gömb 1 7 4 közepes fehér 1,3 –
karéjos s
bsii' (barnás)
levele
kihajtáskor és
nyáron
Sorbus × tojásdad,
barna kúpos 2 10 6 erős fehér ? ? szürkészöld;
incana karéjos
tömött korona,
átmenő sudár,
nem terem?
Sorbus vörösbar tojásda tojásdad, tompa- levele

4 15 8 erős fehér 1,2
intermedia na d karéjos vörös kihajtáskor
cdxlvii
szörkészöld,
nyáron
sötétzöld
levele
kihajtáskor
szürkészöld,
–– barnáspir tojásda tojásdad, tompa- nyáron
4 15 8 erős fehér 1,2
'Brouwers' os d karéjos vörös sötétzöld;
holland
szelekció, erős
növény
angol fajta,
– 'Joseph páratlanul
piros felálló 4 6 3 közepes fehér krém 0,9 mészérzékeny,
Rock' szárnyalt
páraigényes
levele
Sorbus
barnássár széles széles barnássár kihajtáskor
pseudolatifo 5 10 6 erős fehér 2-
ga kúpos tojásdad ga világoszöld,
lia
nyáron zöld
Korona Termés
Levé Levél
Növeke
Őszi Korona lalak alakja a Virág
ség erély színe
(m)
levele
Sorbus
sárgásbar kerekde széles, barnássár kihajtáskor
redliana 5 8 5 közepes fehér 1,5
na d elliptikus ga szürkészöld,
'Burokvölgy'
nyáron zöld
Sorbus páratlanul
1 5 3 gyenge fehér rózsaszín 1 –
'Rosemary' szárnyalt
Sorbus narancsv kerekde

5 fehér –
rotundifolia örös d
fénylő
barnásvörös
őszi lomb,
– – 'Bükk lazacvör kerekde barnás
5 tojásdad 12 7 erős fehér 1,2 levele
Szépe' ös d sárga
kihajtáskor
zöld, nyáron
sárgás zöld
levele
kihajtáskor
Sorbus barnássár széles narancsv
6 tojásdad 8 6 közepes fehér 1,2 szürkén
semiincisa ga kúp örös
molyhos,
nyáron
cdxlviii
szürkészöld
tojásda
Sorbus ×
vöröslő d, majd hosszúkás, narancsv
thuringiaca 4 6 3 erős fehér 1,3 –
zöld álló karéjos örös
'Fastigiata'
gömb
kúpos,
– – 'Leonard vöröslő majd hosszúkás, narancss
4 8 4 erős fehér 1,2 –
Springer' zöld tojásda karéjos árga
d
kárminpiros
tojásda hosszúkás,
– 'Titan' piros 4 3 3 gyenge fehér liláspiros 1 őszi
d karéjos
lombszíneződés
Sorbus barnáspir tompa mélyen

3 15 10 erős fehér barna 1,5 –
torminalis os kúp karéjos
narancsvörös
őszi
lombszíneződés
narancso tojásda páratlanul narancsv
–'Ullong' 1 8 6 közepes fehér 1 , levele
slazac d szárnyalt örös
kihajtáskor
zöld, nyáron
fűzöld
levele
kihajtáskor
Sorbus
szürkésb terebély fehéren
umbellata 2 Tojásdad 8 5 közepes fehér piros 1,2
arna es molyhos,
var. cretica
nyáron
szürkészöld
Sorbus tojásda hosszúkás sárgás

sárga 2 10 5 közepes fehér 1,2 –
vertesensis d elliptikus narancs
14. A fontosabb Spiraea japonica fajták (14. táblázat)

14. táblázat - -
Magass Széless Növekedési

Név Virág szìne Megjegyzés
ág (m) ég (m) erély
'Anthony
levele kihajtáskor pirosas, majd zöld
Waterer' (syn: S. félgömb mély
néhány levélen fehér, sárga csíkok;
bumalda 0,6-0,8 0,6-1,0 alakú rózsaszín
hasonlít az 'Anthony Waterer Sapho'-ra,
'Anthony gyenge (piros)
de levelén sárga hosszúkás foltok vannak
Waterer')
'Anthony mély levele kihajtáskor bronzos, ősszel pirosas;

Waterer Sapho' 0,8-1,0 0,8-1,0 középerős rózsaszín hasonlít az 'Anthony Waterer'-re, amivel
(syn: S. (piros) ellentétben vírusmentes, sárga foltok nem
cdxlix
Magass Széless Növekedési

Név Virág szìne Megjegyzés
ág (m) ég (m) erély
bumalda találhatók a levélen
'Anthony
Waterer Sapho')
levelének széle erősen csipkézett sötétzöld

'Crispa' 0,8-1 0,8-1,2 középerős rózsaszín
kihajtáskor bordó
'Elegans' (syn:
halványrózs hasonlít az 'Anthony Waterer'-re, aminél
S. bumalda 0,8-1,2 0,8-1,0 erős
aszín erősebb növekedésű, sötétebb virágú
'Elegans')
'Froebelii' (syn: levele kihajtáskor bronzos; viszonylag

kerekded, mély
S. bumalda 0,8-1,0 0,8-1,2 edzett ± mésztűrő fajta, virága
erős rózsaszín
'Froebelii') halványabb, mint az 'Anthony Waterer'-é
'Goldflame'
levele kihajtáskor pirosas, majd világos
(syn: S. pirosas
0,6-0,8 0,81,0 középerős zöld-sárga, ősszel bronzos; napégésre
bumalda rózsaszín
érzékeny
'Goldflame')
'Golden sötétrózsasz levelekihajtáskor bronzos kihajtáskor

0,5-0,8 0,6-1,0 lassú
Princess' ín sárga, ősszel narancs, syn. 'Lisp'
lassú,
'Goldmound' 0,5-0,7 0,6-0,8 rózsaszín levele kihajtáskor sárga, majd zöldessárga
kerekded
levele világos zöld ősszel vöröses; idővel

kerekded, halvány 1-1,2 m magasra is megnő; viszonylag
'Little Princess' 0,5-0,6 0,6-0,8
lassú rózsaszín edzett és ± mésztűrő fajta; hasonlít a
'Nana'-ra, de annál magasabb
kerekded, mélyrózsas hasonlít a 'Ruberrima'-ra, de kisebb,

'Manon' 0,6-0,8 0,6-0,8
lassú zín, (piros) virágzata sötétebb színű
'Nana' (syn: S. sötétzöld; hasonlít a 'Little Princess'-re, de

japonica 0,3-0,4 0,5-0,6 lassú rózsaszín annál alacsonyabb, sötétebb levél; ősszel
'Alpina') pirosas-narancs
sötét
'Ruberrima' 0,8-1,0 0,8-1,0 lassú sötétzöld, ősszel pirosas
rózsaszín
fehér és
kerekded, rózsaszín hasonlít a 'Little Princess'-re, aminél
'Shirobana' 0,6-0,8 0,6-0,8
lassú egy erősebb növekedésű, syn. 'Genpei'
növényen
Megjegyzés:
A jelenleg a Spiraea japonica fajnév alatt forgalmazott fajták egy részét korábban hibridnek tekintették, S. ×
bumalda néven. A fajták többsége mészéerzékeny és vízigényes.
15. A fontosabb Tilia fajok és fajták (15. táblázat)

15. táblázat - -
cdl
Koronaforma és méret Növeked

Név Megjegyzés
(magasság / szélesség) (m) ési erély
Tilia americana 20/14 erős a levél nagy széles tojásdad, durván fogazott
hasonlít a 'Redmond'-ra, de ahhoz képest

– – 'Nova' kúp; 20/14 erős
hegyesebb koronájú
– – 'Redmond' kúp; 20/14 erős hasonlít a 'Nova'-ra, de annál tömöttebb koronájú
a levél felszíne zöld, fonáka kékeszöld, érzugok

Tilia cordata 17/10 közepes
vörösesbarnák
szimmetrikus, kúp alakú korona, egyenes törzs és

– – 'Greenspire' kúp; 16/8 közepes
végigmenő sudár
– – 'Rancho' tojás; 12/6 közepes sűrű, tömött korona
– – 'Rathaus' keskeny kúp; 14/10 közepes levélszín fényes, sötétzöld fonák matt zöld
– – 'Savaria' kúp; 20?/14? erős
Tilia ×
kúp; 14/8 közepes hajtása sárgászöld
euchlora
Tilia ×
europaea'Pallida széles kúp; 20/14 közepes vessző élénkpiros
'
vesszők fiatalon csillag levelek mélyen, öblösen

Tilia henryana tojás; 15/8 közepes
fogazottak, késő július-augusztusban virágzik
vesszői sötétbarnák, kissé lehajlóak, a levelek

Tilia mongolica változó; 10/8 gyenge
mintázata szőlőlevélre emlékezetet
hasonlít a Tilia tomentosa-ra, de a vesszői ívesen

Tilia petiolaris változó; 17/10 erős
lehajlók, lelógóak, néha gömb alakú koronájú
Tilia
változó; 20/14 erős
platyphyllos
– – 'Ági' kúp; 20/14 erős mint az alapfaj, de ± tömötebb, gyorsabb növésű
– – 'Fastigiata' keskeny kúp; 14/8 erős ágai hegyesszögben felállók
levelei szeldeltek, koronája fiatalon karcsú, majd

– – 'Laciniata' tojás; 10/6 gyenge
tojásdad
hasonlít a 'Fastigiata'-ra, de fiatalon karcsú

– – Örebro keskeny kúp; 14/8 erős
termetű korona
– – 'Rubra' 20/14 erős hasonlít az alapfajra, de vesszői bordópirosak
– 'Szent István' kúp; 20/14 erős erőteljes növekedésű, átmenő sudarú
cdli
csillag szőrös hajtás, levél; a levelek fonáka

Tilia tomentosa változó; 20/14 erős
ezüstszürke
– – 'Bori' tojásdad; 8/6 gyenge a korona igen tömött, kéregbetegségre érzékeny
– –'Bozsok' tompa kúp; 14
hasonlít a 'Szeleste'-re és az 'Argentea'-ra, de

– – 'Brabant' tömött kúp; 14/10 közepes tömöttebb és szélesebb koronájú, egyenes törzs
jellemzi
– – f.
terebélyes; 20/14 erős rózsaszínű virágú
rhodopetala
hasonlít az 'Argentea'-ra és a 'Brabant'-ra, de

– – 'Szeleste' kúp; 14/10 közepes tömött a korona, egyenes koronában követhető
törzs jellemzi
– – 'Teri' kerekded; 6/6 gyenge koronája tömött, terpedt, kúp alakú
– – 'Wagner
széles tompa kúp; 20/14 erős rózsaszín virágú
János'
– – 'Wandell'
tojás, gömbölyded; 20/14 erős
('Sterling Silver')
– – 'Zentai ezüst' keskeny kúp; 20/14 erős felálló ágú és robusztus növekedésű
Megjegyzés:
1. A fák méretei szabad állású egyedekre vonatkoznak; állományban 25-30 m-re is megnőnek
2. A keskeny kúp alakú fajták koronája idővel „szétnyílik”, kúp, majd széles tompa kúppá válik
16. A fontosabb Weigela fajok és fajták (16. táblázat)

16. táblázat - -
Magassá Széless Növekedé

Név Virág színe Megjegyzés
g (m) ég (m) si erély
Weigela rózsaszín, sötétrózsaszín, belül

2,5-3 2 erős jól remontál
florida világosabb
levele vörös; hasonlít a 'Victoria'-ra,

––
0,5 0,5 gyenge sötétrózsaszín-piros de annál nagyobb virágú, szétállóbb
'Alexandra'
szirmokkal, syn. 'Wine and Roses'
jól remontál; hasonlít a 'Bristol

– – 'Eva gyenge Ruby'-ra és a 'Newport Red'-re;
1-1,5 1-1,5 fénylő, mély piros
Rathke' közép erős élénkebb virágszín, lassú, gyengébb
növekedés
– – 'Korea' 1-1,2 1-1,2 közép erős sötét rózsaszín, elnyílásban fehéredik dúsan virágzik, szép bokorfa
cdlii
levele világoszöld, fehér és rózsaszín

– – 'Monet' 0,5 0,5 gyenge rózsaszín szegéllyel; mészérzékeny, pára- és
vízigényes
levele sárgásfehér szegélyű; hasonlít

– – 'Nana
1,5-2 1-1,2 közép erős halvány rózsaszín a 'Florida Variegata'-ra aminél
Variegata'
alacsonyabb, zártabb bokor
páraigényes, a meszes talajra

– – 'Purpurea' 1-1,5 1-1,2 lassú sötét rózsaszín (torok sárga foltos) érzékeny; levele bordóspiros, majd
zöldes barna; syn. 'Foliis Purpureus'
–– levele sárgásfehér szegélyű; jól

2-2,5 2 erős halványrózsaszín
'Variegata' remontál
páraigényes, a meszes talajra

érzékeny; levele bordósbarna, majd
– – 'Victoria' 1-1,2 1-1,2 középerős élénk lilásrózsaszín, piros barnászöld; hasonlít a 'Florida
Purpurea'-ra, aminél élénkebb
virágszínű
Weigela
hibridek
2-2,5 2 erős fénylő piros, a torok sárga csíkos elhajló ágak jellemzik
– 'Abel
Carriere'
– 'Boskoop jól remontál; jellemzője még: bimbó

2-2,5 2 erős lazacrózsaszín, elnyílásban fakul
Glory' és a virág erősen szőrős
levele világoszöld, széles sárga

– 'Brigela' 1,5-2 1-1,2 közepes tűzpiros szegéllyel; mészérzékeny, pára- és
vízigényes, syn. 'French Lace'
jól remontál; a hasonló 'Eva Rathke'-

– 'Bristol
2,5-3 2 erős rubin piros, torok sárga foltos, nagy nál erősebb a növekedése, kevésbé
Ruby'
fénylő a virága
bimbóban rózsaszín fedőszín, virág

– 'Candida' 1,5-2 1,5 középerős levele világoszöld
tiszta fehér
különböző színű virágok (fehér-

– 'Carnaval' 1,5 -2 1,5 erős rózsaszín-sötétpiros –világos jól remontál; syn: 'Courtalor'
szegéllyel)
az alapfajhoz hasonló, de nagyobb és

– 'Conquete' 2-3 3-4 erős halványrózsaszín majd fehér
dúsabb virágú, edzett régi fajta
jól remontál; hasonlít az 'Eva

– 'Eva
1,5-2 1,5 középerős élénk piros, belül halványabb Rathke'-re, aminél kompaktabb a
Supreme'
forma, fénylőbb a virág
Név Magassá Széless Növekedé Virág színe Megjegyzés
cdliii
g (m) ég (m) si erély
Weigela páraigényes, a meszes talajra

hibridek érzékeny; jól remontál; hasonlít az
0,8 0,8-1,2 lassú sötétpiros, torokban sárga csík
'Eva Rathke'-re, de annál
– 'Evita' alacsonyabb
– 'Le
2-2,5 2 erős rózsaszín, fehér szegély syn. 'Springtime'
Printemps'
kompakt bokor, jól remontál; syn.

– 'Lucifer' 1,2-1,5 1-1,5 közepes sötétpiros
'Courtared'
levele enyhén bronzos, ősszel

sötétrózsaszín torok, sárga foltos,
– 'Minuet' 0,5-0,75 0,5 lassú bordóra színeződik, mész és
illatos
páraigényes
jól remontál; hasonlít az 'Eva

– 'Newport Rathke'-re aminél erősebb
2-2,5 2 erős sötétpiros
Red' növekedésű, télen zöld hajtású, syn.
'Vanicek'
középerős levele ősszel sárga, narancssárga; jól

– 'Red Prince' 1,5-2 1,5 elhajló sötétpiros remontál; jellemzője még a keskeny
ágakkal virágtölcsér és a tömeges virágzás
levele világos zöld; jól remontál;

– 'Snowflake' 1,5-2 1,5 középerős fehér
syn. 'Bristol Snowflake'
– 'Styriaca' 2-2,5 2,5 középerős rózsaszín, kárminpiros levele keskeny, világoszöld
Weigela sötét rózsaszín, kárminpiros, belül

1,5-2 1,5-2 középerős legkorábban nyílik
praecox sárga
17. Olasz és francia díszfaiskolák által forgalmazott

szubtrópusi és mediterrán fás növények télállósági
zóna-besorolása (17. táblázat)
17. táblázat - -
Név Növénytípus* Zóna
Abelia × grandiflora cs, l-ö, + 7
Abutilon fajok cs, ö 9
Acacia dealbata fa, ö 9
Acacia farnesiana bf, ö 9
Acacia egyéb fajok és fajták fa, ö 9-10
Actinidia arguta ku, l 6
cdliv
Actinidia deliciosa (syn. Actinidia chinensis) ku, l (7-)8
Actinidia kolomikta ku, l 7
Araucaria araucana fe, ö, + 8
Araucaria bidwillii fe, ö (8)9
Arbutus unedo fa, ö, + 9
Banksia fajok cs, ö 10
Bauhinia fajok fa, l 9
Berberis darwinii cs, ö 8
Bignonia capreolata ku, ö, 9
Bougainvillea glabra ku, ö-l (9-)10
Brahea armata pálma 9
Butia capitata pálma 9
Caesalpinia gillesii cs, l 8-9
Callistemon citrinus cs, ö, + 9
Callistemon viminalis bf, ö 8
Callistemon egyéb fajok cs, ö, + 9
Camellia japonica cs, ö, + 8
Camellia egyéb fajok cs, ö, + 8
Cassia fajok cs 8 (9)
Casuarina cunninghamiana fe, ö (9-)10
Ceanothus × pallidus és C. × delilianus cs, l 8
Ceanothus egyéb fajok és fajták cs, l, ö 8-9
Ceratonia siliqua fa, ö 9
Chamaerops humilis pálma 9
Chamelaucium uncinatum cs, l-ö 9
Chorisia speciosa fa, l (9-)10
Choysia ternata cs, ö, + (7-)8
cdlv
Cinnamomum camphora fa, l 10
Cistus laurifolius cs,ö 7
Cistus egyéb fajok és fajták cs, ö 8
Citrus fajok és fajták bf, ö 9-10
Clerodendrum bungei cs, l 7
Clerodendrum trichotomum cs, l 7
Cordyline australis cs, ö 8
Cordyline indivisa cs, ö 9
Cotoneaster glaucophyllus cs, ö 8
Cotoneaster lacteus cs, ö 8
Cupressus fajok és fajták fe, ö 8
Cyathea australis (syn. Alsophila australis) páfrány, ő, + 8(-9)
Cycas fajok pálma 9
Dasylirion glaucophyllum cs, ö 9
Delonix regia (syn. Poinciana regia) fa, l 10
Dicksonia antarctica páfrány, ö, + 8(-9)
Diospyros kaki fa, l (7-)8
Elaeagnus × ebbingei cs, ö 7
Elaeagnus pungens cs, ö 7
Erica fajok (az E. carnea kivételével) cs, ö, + 7-8
Eriobotrya japonica bf, ö 8
Erythrina crista-galli cs, e (8-)9
Escallonia fajok cs, ö, + 8
Eucalyptus gunnii, E. camphora, E.

fa, ö 8
johnstonii, E. pauciflora, E. parviflora
cdlvi
Eucalyptus egyéb fajok fa, ö 9
Fatsia japonica (syn. Aralia sieboldii) cs, ö 7
Feijoa sellowiana cs, ö 8-9
Ficus carica cs, l 6
Ficus pumila ku, ö (7-)8
Ficus egyéb fajok fa, ö (9-)10
Firmiana simplex (syn. Sterculia

fa, + 10
platanifolia)
Fremontodendron californicum bf, ö 8
Fuchsia fajok és fajták cs, l 8-9
Gardenia jasminoides cs, ö, + 8
Grevillea robusta fa, ö 9
Griselinia littoralis cs, ö 8-9
Hebe apró levelű fajok és fajták cs, ö 8 (7?)
Hebe közepes és nagy levelű fajok, fajták cs, ö, + 9
Hibiscus rosa-sinensis cs, ö 10
Jacaranda mimosifolia fa, l 10
Jasminum officinale ku, ö 8-9
Jasminum sambac ku, ö 9
Lagerstroemia hibridek cs, l 7-8
Lagerstroemia indica fa, l 8
Lantana camara cs, ö 9
Laurus nobilis cs, ö 8
Lavandula stoechas cs, ö 8
Leptospermum fajok cs, ö, + 8
Ligustrum delavayanum cs, ö 8
Ligustrum japonicum fa, ö (7-)8
cdlvii
Ligustrum japonicum var. texanum bf, ö 7(-8)
Ligustrum lucidum bf, ö 8
Livistona chinensis pálma 10
Lycianthes rantonneti (syn. Solanum

cse, l 9
rantonetti)
Magnolia grandiflora fa, ö 8
Mahonia japonica cs, ö (7-)8
Mahonia lomariifolia cs, ö 7-8
Mahonia × media 'Charity' cs, ö 8
Mandevilla fajok ku, ö, + 9(10)
Melaleuca fajok fa, ö, + (9)10
Melia azedarach fa, l 8
Metrosideros excelsa cs, ö 10
Musa basjoo (kenderbanán) cse, ö 8
Musa egyéb fajok és fajták cse, ö 9-10
Myrtus communis cs, ö (9-)10
Nandina domestica cs, ö (7)8
Nerium oleander cse, ö 8
Olea europaea fa, ö 8
Olearia fajok és fajták cs, ö 8-9
Osmanthus heterophyllus cs, ö (7-)8
Parthenocissus henryi ku, l 7
Passiflora coerulea ku, ö 9
Passiflora egyéb fajok és fajták ku, ö 10
Persea americana bf, ö, + 9
cdlviii
Phillyrea fajok cs, ö (7-)8
Phlomis fruticosa cs, ö 8
Phoenix canariensis pálma 9
Phoenix dactylifera pálma 9
Phormium fajok és fajták cs, ö 8
Photinia × fraseri cs, ö 7
Pinus halepensis fe, ö 8 (7?)
Pinus pinaster fe, ö 8 (7?)
Pinus pinea fe, ö 8
Pistacia lentiscus cs, ö 8
Pittosporum fajok cs, ö 8-9
Plumbago auriculata (syn. P. capensis) ku, ö 9
Plumeria rubra cs, l, + 9
Prunus lusitanica fa, ö 8(-9)
Psidium guajava bf, ö, + 10
Punica granatum cs, l 7
Punica granatum 'Nana' cs, l 8
Pyracantha 'Teton' cs, ö 8
Quercus ilex fa, ö 8
Quercus suber fa, ö 9
Raphiolepis fajok cs, ö (7-)8
Rosmarinus officinalis cs, ö (7-)8
Russelia equisetiformis cs, ö (8-)9
Sabal palmetto pálma 9-10
Schinus molle fa, ö 9-10
Senna × floribunda cs, l (9)-10
Sequoia sempervirens fe, ö 8
cdlix
Solanum jasminoides ku, ö 8-9
Stephanandra incisa cs, l, + 7
Strelitzia reginae cse, ö (9-)10
Syagrus romanzoffiana (syn. Arecastrum

pálma 9
romanzoffiana)
Tecomaria capensis ku 9
Thunbergia grandiflora ku, ö 9
Tibouchina heteromalla cse, ö 10
Trachelospermum jasminoides ku, ö 10
Trachycarpus fortunei pálma 8
Veitchia merrillii pálma 10
Viburnum davidii cs, ö 7
Viburnum tinus cs, ö 8
Washingtonia filifera pálma 9
Yucca aloifolia cs, ö 8
Yucca gloriosa cs, ö (7-)8
Ziziphus jujuba bf, l (7-)8
Jelmagyarázat:
* a hazájában jellemző tulajdonságok
+ mészérzékeny vagy mészkerülő (savanyú

talajt kíván)
bf bokorfa
cs cserje
cse edényes (dézsás) növény
fe fenyőféle
fa fa
ku kúszónövény
l lombhullató
cdlx
ö örökzöld
cdlxi
Irodalomjegyzék
Bartha D. (1997): Fa- és cserjehatározó. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Borhidi A. (1995): A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Debreczi Zs. – Rácz I. (2000): Fenyők a Föld körül. Dendrológiai Alapítvány, Budapest.
Dirr, M. A. (1990): Manual of Woody Landscape Plants: Their Identification, Ornamental characteristics,
Culture, Propagation and Uscs. Stipcs Publ. Company, Champaign, Illinois.
Erhardt, W. – Götz, E. – Bödeker, N. – Seybold, S. R. (2002): Zander Handwörterbuch der Pflanzennamen.

Eugen Ulmer GmbH & Co., Stuttgart.
Gencsi L. – Vancsura R. (1996): Dendrológia. Erdészeti növénytan II. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Griffiths, M. (1997): Index of Garden Plants. The MacMillan Press Ltd., London.
Hoffman, M. H. A. (2005): List of Names of Woody Plants. International standard ENA 2005-2010, Applied
Plánt Research. Boskoop, the Nctherlands.
Iliev, I. (2001): Genetika i szelekcija na dekorativnite rasztenija. Sejani Ed., Szófia.
Józsa M. (2002): Fenyők. Botanika Kft., Budapest.
Krüssmann, G. (1985): Manual of Cultivated Conifers. Timber Press, Portland, Or., USA.
Krüssmann, G. (1989): Manual of Cultivated Broad-leaved Trecs and Shrubs. Timber Press, Portland, Or., USA.
Krüssmann, G. (1990): Manual of Woody Landscape Plants. Stipes Publ. Company, Champaign, Illinois, USA.
Nagy B. (szerk.) (1980): Díszfák, díszcserjék termesztése és felhasználása. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
OMMI (2002): Díszfaiskolai termelés Magyarországon. Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Budapest.
Priszter Sz. (1998): Növényneveink. A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Mezőgazda Kiadó,
Budapest.
Rehder, A. (1990): Manual of Cultivated Trees and Shmbs Hardy in North Amerika. Dioscoridcs Press,
Portland, Or., USA.
Retkes J. – Tóth I. (2005): Lombos fák, cserjék. Botanika Kft., Budapest.
Schmidt G. – Tóth I. (2003): Kertészeti dendrológia. BKÁE Kertészettudományi Kar jegyzete, Budapest.
Schmidt G. – Tóth I. (szerk.) (1996): Díszfaiskola. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Schmidt G. (szerk.) (2003): Növények a kertépítészetben. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Tóth I. (1969): Díszfák, díszcserjék. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Udvardy L. (szerk.) (2003): A Kertészeti Növénytan Növényismereti kompendiuma. BKÁE KETK. Budapest
cdlxii

Kerteszeti Dendrologia

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Kerteszeti Dendrologia

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Kertészeti dendrológia

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Publication date 2006

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

4.1.26. Hydrangeaceae – Hortenziafélék ......................................................... clviii

4.1.3. 4.1.3. Tiszafából, tujákból, hamisciprusokból, Leyland-ciprusból, borókából

13. - ............................................................................................................................................. cdxliv

A termelés felfutását a termesztett fajok-fajták számának ugrásszerű növekedése is kísérte:

Budapest, 2005 októberében

1. A könyv nomenklatúrájának alapelvei

Borhidi A. (1995): A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Erhardt. W. – Götz, E. – Bödeker, N. – Seybold, S. R. (2002): Zander, Hlandwöterbuch der Pflanzennamen.

A szélsőséges termőhelyek növényei tulajdonképpen a növényvilág száműzöttjeinek tekinthetők. Általában nem

2. A fás növények csoportosítása a szukcesszióban

• pionír stádium (bozót- vagy bokorerdő),

• előfutár stádium (előerdő),

2.1. 1. Pionír fák és cserjék

2.1.1. 1.1. Pionír fák

A pionír fák közös tulajdonságai

c. Gyors kezdeti növekedés a terület mielőbbi elfoglalása érdekében.

A rossz társulásképességnek több oka van. A pionír fák

• nagy fényigényűek (árnyékban nem tudnak újulni),

• viszonylag rövid életűek,

• a későbbi stádiumok fáinál általában alacsonyabbra nőnek.

A pionír fák kertészeti felhasználása

• a devasztált területek fásításai,

2.1.2. 1.2. Pionír cserjék

• a száraz, köves kopárokon vagy a futóhomokon (gyér bozót),

• a szikes talajokon (sziktűrő vegetáció),

• a lápokon, mocsarakban (bokorfüzesek).

A pionír cserjék közös tulajdonságai

A pionír cserjék kertészeti felhasználása

• A pionír cserjék nagy tűrőképességűek. Szélsőséges ökológiájú területeken, különleges kertépítészeti

2.1.3. 1.3. Száraz területek pionír fái

2.2. 2. Előfutár fafajok

Előfutár és pionír fajok közös tulajdonságai

b. Pionírokkal közös tulajdonság még a jó abiotikus alkalmazkodóképesség. A termőhely szélsőségeit kisebb

Az előfutár fajok kertészeti felhasználása

2.3. 3. Uralkodó fafajok

Az uralkodó fafajok közös tulajdonságai

Ezt lehetővé teszi

• a fiatalkori jó árnyéktűrő képesség,

Az uralkodó fafajok kertészeti felhasználása

2.4. 4. Az erdő alsó koronaszintjeiben élő fák és cserjék

Az alsó koronaszintek fáinak, cserjéinek közös tulajdonságai

a. Igénylik és jól kihasználják az erdő által biztosított, kedvezőbb talaj- és nedvességviszonyokat.

f. Növekedésük kezdetben gyors, de utána elég hamar leáll.

Az alsó koronaszintek fáinak, cserjéinek kertészeti felhasználása

• A virágzó díszcserjék közül erdőben él a legtöbb gyöngyvirágcserje (Deutzia), jezsámen (Philadelphus),

2.5. 5. Az erdő gyepszintjét alkotó fajok

A gyepszintet alkotó fajok közös tulajdonságai

a. Csak az erdők belsejében fordulnak elő vadon.

A gyepszintet alkotó fajok kertészeti alkalmazása

• Öntözött viszonyok közt a napon felhasználhatók gyeppótlásra, könnyen begyökeresednek.

2.6. 6. A hazánkénál melegebb vidékek díszfái, díszcserjéi

2.7. 7. Speciális talajigényű díszfák, díszcserjék

3. A fás szárú dísznövények termesztőkörzetei és

Mint minden haszonnövény, így a díszfák-díszcserjék (díszfaiskolai) termesztése is meghatározott

Ezen folyamatok eredményeképp alakultak az egyes országok hagyományos díszfaiskolai termesztőkörzetei,

• az észak-atlanti termesztőtáj (Holstein, Oldenburg környéke, Hollandia, Belgium),

• a dél-atlanti termesztőtáj (Angers környéke, Franciaországban), valamint

• a közép-olaszországi termesztőtáj (Toscana, Lombardia).

Az ott termesztett díszfák-díszcserjékről két alapvető dolgot kell tudnunk: