Személyiséglélektan 2.

a vizsgán kérdezendő fő fogalmak a korábban megadott szakirodalom alapján

Erikson. Epigenezis. Fejlődési feladatok és krízisek.

Erikson

Epigenezis - minden egyed fejlődési pontokon megy keresztül, melyeket a

válságok jellemeznek. És habár ezek a fejlődési stádiumok genetikailag
meghatározottak, az a mód, ahogyan az egyes válságokat az egyén
megoldja, korántsem.

1. BIZALOM VS. BIZALMATLANSÁG (CSECSEMŐKOR – 0-2 ÉV)

Feladat: bizalom megtalálása
Ha megvan, akkor lesz nyugodt csecsemő, nem lesz baj, ha anya elmegy,
megtanulja magát rábízni a gondozóra, létrejönnek az adaptív maradandó
viselkedésformák
Anya beleérez a szükségleteibe a gyereknek → a gondozással felkelti a
bizalmat → identitás érzés alapja → rendben vagyunk komplex érzése
Ha nincs meg: gyermekeknél skizophrenia, felnőtteknél skizoid és depresszív
személyiség, projekciós mechanizmusok
Ebben a szakaszban megtanulja hogyan kell kapni és elvenni (oralitáson
keresztül) és megtanítja az anyát adni

2. AUTONÓMIA VS SZÉGYEN, KÉTSÉG

A feladat az autonómia fokozatos és irányított megismerése (megragadás
és elengedés → anál-maszkuláris rendszer)
Ha megvan a bizalom, kialakulhat az önuralom, önkontroll → test
uralásával érjük el
Ez teremti meg az autonómia és önfegyelem alapjait
Lehetővé válik az izomműködés akaratlagos irányítása (megragadás-
elengedés)
Ezen keresztül tudja átélni, hogy az anyától független, autonóm lény

3. KEZDEMÉNYEZÉS VS BŰNTUDAT
A lényeg valamit csinálni, valamihez közelebb férkőzni
A fiúknál jellemző a fallikus behatoló viselkedés (mindent megpiszkálni,
belenyúlni stb.)
Lányoknál a megszerzés viselkedésformái: agresszív elvétel, féltékeny
birtoklás, hízelkedés.
Rendben lesz a szakasz, ha a gyerek képes apránként kifejleszteni a szülői
felelősségérzetet, megkapja a bepillantás jogát és lehetőségét az
intézményekbe-funkciókba-szerepekbe (amelyek lehetővé teszik a
felelősségteljes részvállalást).

4. TELJESÍTMÉNY VS. KISEBBRENDŰSÉG (ISKOLÁSKOR – 6-11 ÉV)
A gyerek élvezi, hogy produktív és alkot → ha ezt nem tudja átélni,
kisebbrendűség lesz

5. IDENTITÁS VS. SZEREPKONFÚZIÓ (SERDÜLŐKOR, GENITÁLIS FÁZIS)

Benne dúl egy nagy változás, eközben kíváncsi, a többiek milyennek
látják. Cél az egyéni identitás kialakítása.

6. INTIMITÁS VS. IZOLÁCIÓ (FIATAL FELNŐTTKOR)

A feladat az, hogy az énvesztéstől való szorongás nélkül birkózzon meg a
helyzetekkel.
Szeretni (testi és lelki egyben) és dolgozni (munkaproduktivitás, ami
mellett ember maradhat).

7. ALKOTÓKÉPESSÉG VS. STAGNÁLÁS (FELNŐTTKOR)

Az alkotóképesség első sorban az új generáció megalapítására,
felnevelésére vonatkozik, az az iránti érdeklődésre.

8. INTEGRITÁS VS. KÉTSÉGBEESÉS (ÖREGKOR)

A legfontosabb, hogy elérjük az énintegritást
Része:
• Az én egyre gyarapodó biztonsága
• Minden embert szeretek, de más fajta szeretet (feltétel nélkül)
• Elfogadjuk, hogy páratlan és egyszeri az életutunk
Jung: A pszihé természete és szerkezete. A tudat funkciói. Pszichés dinamika: libidó, intra- és
extroverzió, progresszió, komplexusok tana. A tudattalan szintjei. A kollektív tudattalan. Az
archetípus tan. Az individuáció. A perszona, árnyék, animus és anima. A tudattalan
vizsgálata: szó-asszociációs teszt, az álom elemzés és az aktív imagináció.

Jung

Psziché természete és szerkezete:

A tudat:
Átmeneti jelenség, felület a tudattalan határán, pillanatnyi percepció
(Agyban lokalizált, ektodermális eredetű)


A tudattalan:
• Területe hatalmas és folytonos
• Álmok, gyermekkor nagy része
• Ebből emelkedik ki a tudatos rész
• Semmi sem tudatos az én nélkül

Libidó
Freuddal ellentétben itt nem csak szexuális hajtóerő, hanem egy általános
lelki energia, agresszió, szerzési késztetés, szellemi erőfeszítés, kíváncsiság


Intraverzió
A libidó befelé irányul
Extraverzió
A libidó kifelé irányul
Progresszió
A mostani fejlődési állapotomhoz képest előrefelé haladok (regresszió
ellentéte)


Komplexusok tana
Jung szerint a komplexusok asszociációk autonóm csoportjai, egyfajta
rész személyiségek, melyek kiválthatnak fiziológiás állapotokat is
Az én is egy komplexus, viszont ez tudatos.
 A komplexus kifejezést Jung alkotta meg, ami megoldatlan belső ill. külső
konfliktusok következtében fellépő disszonancia következménye és a
tudattal összeférhetetlen lelki tartalmakból áll.
Ezek a lelki tartalmak erős emocionális töltéssel bírnak.
Megzavarják a normális pszichés energiaáramlást, miközben ráadásul pici,
kellemetlen élmények energiatöltetével tovább növelik saját energiájukat.


A személyes tudattalan, mint a kollektív, számtalan komplexust

tartalmaz.
A komplexusoknak nagy szerepe van az álmok kialakulásában
Lehetnek tudattalanok meg tudatosak.

A tudattalan szintjei
A tudattalan tartalmak az endopszichés funkciókon keresztül érik el a
tudat felszínét.


1. Személyes tudattalan:
Teljesen személyes elemek vannak benne, amik az emberi személyiséggé
épülnek össze..
• Egyéni szerzemény
• Ösztön
• Elfelejtett, elfojtott kreatív tartalmak


2. Kollektív tudattalan: Ősképek

Archaikus karakter
Mitológiai motívumokat tartalmazó csoport. pl. hős, megváltó, sárkány
A tudattalan a múlt relikviáinak és emlékeinek tárhelye
A gyermek nem tudatos, de nem is tabula rasa, mert nem olyan a különböző
kontinensen született gyerekek agya.
A kollektív tudattalannal kapcsolatban nem tudjuk megmondani, hogy egy
emlék, közös, avagy saját emlék egyedül

A tudattalan nyelve archaikus, vannak olyan szimbólumok, melyek
kultúrától függetlenül is visszatérnek → univerzális emberi szimbólumok

Az archetípus tan
Az archetípus = ős kép. Tudattalan, de kevésbé aktív, tehát eleven
készségek, formák, ideák, amik minden lélekben megvannak, befolyásolják a
gondolkodást, érzést, cselekvést ösztönszerűen.

Az individuáció
Az individuáció a személyiség kibontakozását jelenti.
Az emberi egyediségének megvalósítása a célja. Olyan, mint egy egyéni
mítosz, a belső alakok mitológiai formákat öltenek (a kollektív tudattalan
működése ilyen), változás: belső utazás. Ebben a folyamatban a cél az
alszemélyiségek integrálása.
A személyiségfejlődés az ego-Selbst tengelyen mozog, először az
árnyékkal szembesülünk, aztán az animussal/ animával, végül pedig a
Selbsttel. Az álmok valamiféle elrendezést, mintázatot követnek. A tartalmak
eltűnnek, visszatérnek, az egyéni tendenciák hol láthatóvá vállnak hol
eltűnnek. A selbst, a mély-én, mely belső irányító tényező, mégis eltér a
tudatos személyiségtől ezért mindenkinek saját belső megismerő munka,
hogy közelebb kerüljön hozzá és ezáltal fejlődjön.
Az egónak képesnek kell lennie a figyelmes hallgatásra, hogy átadja magát a
fejlődésre irányuló belső ösztönzésnek.

Az árnyék:
Az árnyék maga a tudattalan személyiségnek egy része. Az ego olyan
ismeretlen vagy kevéssé ismert tulajdonságait képviseli, amelyek túlnyomó
részt a személyes szférába tartoznak, viszont van kollektív tartalma is.
Az árnyék az álmodóval azonos nemű személy.
Amikor a személy kísérletet tesz az árnyéka megismerésére gyakran
találkozik olyan késztetésekkel, melyeket önmagában elutasít, másokban
felismer.
Az árnyék hordozhat értékeket, melyre szüksége van a tudattalannak.
projekciónak nevezi azt, amikor másokban felismerjük saját tudattalan
törekvéseinket.
Az árnyék feladata, hogy az ego ellentétes oldalát képviselje


A perszóna
Az egonak, a személyiség tudatos részének a kifelé mutatott része.

Anima:
A férfi lelkében élő nő
Az anima a férfipsziché összes feminin pszichológiai tendenciának
megszemélyesítője, sőt egyenlő a tudatalattival
A férfi anima alakítója az anya (ezért lehet negatív/pozitív kapcsolat)
Ez pedig hatással lehet a viselkedésére is; szentimentális, sértődékeny.

Négy fejlődési szakasza van:

1. Éva alakját jelképezi → ösztönös és biológiai kapcsolatot reprezentálja
2. Faust Helénája → romantikus, esztétikai, szexuális elemekkel
3. Szűz Mária → a szerelmet a spirituális rajongás magasságába emeli
4. Sapientia → legszentebbet és legtisztábbat is túlhaladó bölcsesség

Animus:
A nő lelkében élő férfi.
Maszkulin tulajdonságban (rendíthetetlenség) jelenik meg
A nő apja formálja, álmokban inkább kollektívan jelenik meg, mint
személyként.
Négy fejlődési szakasza van:
1. Puszta fizikai erő megszemélyesítője („izomember”)
2. Kezdeményezőkészség és tervszerű cselekvés képessége
3. Animusz szó világa, gyakran professzorként vagy lelkészként jelenik
meg
4. Az értelem megtestesítője → a legmagasabb szinten a vallásos
tapasztalatok megtestesítője lesz (ezáltal új értelmet nyer) → szellemi
szilárdságot, belső támaszt nyújt a nőnek, összeköttetést teremt a nő
tudata és a kor szellemi fejlődése között


Szó-asszociációs teszt
A válaszokat logikai és lingvisztikai elvek szerint csoportosítjuk.


Álomelemzés
Freudnál az álom torzítást jelentett, és szabad asszociációkkal fejtegetett
Jung ezzel szemben azt mondta, hogy: Az álomnak nem feladata eljutni a
komplexusokhoz
Sokkal inkább az, hogy jelentéssel bíró anyagot juttasson el a tudat felé
Ezért a kontextust kell megérteni → sorozatokat értelmezett
Ha az álomban megváltozik egy kép, azt jelenti, hogy vége a gondolatsornak.


Aktív imagináció
Kép-meditáció, belehelyezkedés
A Gestalt szemlélet jellegzetességei. (egész, értelem, tapasztalat, struktúra, szerveződés)
Lewin mezőelmélete. Topológia, hodológia. A személyiség szerkezetére (élettér, személyiség,
pszichológiai környezet, élettér idegen burka, régiók, cellák), dinamikájára (határok,
jellegzetességeik, tény, esemény, befolyásolás, hozzáférés, lokomóció, kommunikáció)
(feszültség, szükséglet, kvázi szükséglet, energia, valencia, erő), valamint fejlődésére (kognitív
átstrukturálódás, differenciáció, organizáció, integráció, motiváció, valencia) vonatkozó
koncepciói. A mezőelmélet regresszió (retrogresszió, regresszió) felfogása.

Gestalt
Egész
Közvetlenül az EGÉSZet kell tanulmányozni
Az észlelés (és minden más) törvényszerűségei szerintük a pszichológia
egészleges és értelemteli megújításához adnak kulcsot


Értelem
Az élet jelenségei nem vak, véletlenszerű lefolyások
Valamennyinek értelme van, és mindenekelőtt értelme van a lelki
jelenségeknek
pl. Wertheimer: (látszatmozgás [phi jelenség]) – az alakok keletkezésének
autonóm, a dolog természetéből adódó törvényei vannak → közelség,
hasonlóság, jó folytatás
pl. Edgar Rubin → serleg
pl. Köhler → belátásos tanulás


Tapasztalat
Ennek jelentőségét hangsúlyozzák lelki életünk kialakításában és
alakulásában
Az észlelés szerveződési folyamatait – az alakképzést – az idegrendszer
veleszületett szerveződése magyarázza
Izomorfizmus → minden lelki jelentőségnek van egy neki megfelelő agyi
tevékenység → heves viták, ma is aktuális


Struktúra
Maga az egész nem valami homogén massza, hanem strukturált, sajátos
al-egészekből épül fel.


Szerveződés
• Kölcsönös viszonylatok és kölcsönhatások egész rendszere
• Szerveződés / élő szervezet → a legkisebb rész rezdülésére az összes
többi értelmesen az egész fenntartását szolgálva válaszol
• Szerveződés / szervezés → tagok, szerepek, együttműködés
• Felülről lefelé szerveződés, nem alulról lefelé
 Lewin mezőelmélete
Topológia: fogalmak téri terminusokban való reprezentálása
A lelki jelenségek térben ábrázolhatók, a dinamikák függvényekben
leképezhetők
Hodológia: dinamikus fogalmak definiálása (irány, távolság, erő) az utak - a
mozgás tudománya

Személyiség szerkezete, dinamikája, fejlődése:

Szerkezete:
Élettér
Élettér = személy + pszichológiai környezet (hat egymásra) + realitás/
irrealitás; múlt/jövő dimenziók
Személyiség
A környezet feléje irányuló motívumainak és saját igényeinek dinamikus
kölcsönhatásaként érvényesülő, a belső és külső feltételek módosulásával
változó tényező, régiói akkor vannak kapcsolatban, ha kommunikálnak
= perceptuomotoros régió + belső személyiség régió
• az egyén csak a szituációval együtt értelmezhető
• ahogy az egyén megél egy bizonyos szituációt az az ő pszichológiai
valósága
Pszichológiai környezet
• A környezet régiói akkor vannak kapcsolatban, ha a személy lokomóciót
hajthat végre közöttük.
• Feszültséggel töltött entitás
• Szubjektív
• Dinamikája négyféleképpen változhat meg:
1. A régió értéke mennyiségileg
2. A vektorok ereje, iránya vagy mindkettő
3. Határok erősödhetnek, gyengülhetnek, megjelenhetnek,
eltűnhetnek
4. A régiók anyagi megváltozhat (fluiditás / rigiditás)
Élettér idegen burka
Objektív környezet, nem pszichológiai.
Régiók
Permeábilis határok választják el a régiókat: folyamatosan kapcsolatban
állnak egymással (befolyásolhatják egymást).
Cellák
Kognitív tudattartalmak tulajdonképpen → minden, amit beépítek a
mezőből. Kétféle: perifériás, centrális
Dinamikája
Határok, jellegzetességeik
A személy és a pszichológiai környezet fokozottabb differenciálódása a
különböző határok számának növekedésével is jár. Gyerekeknél kevésbé
szilárdak a határok.
Tény
Bármi lehet, akár hipotetikus vagy empirikus pl. szék, ember
Esemény
Több tény interakciójának eredménye: az ember (2. tény) le ül a székre: (1.
tény) → az esemény maga, hogy a személy leül a székre
Befolyásolás
A környezetből a személy felé irányuló befolyások esetén
a belső-személyes régiót övező szféra a perceptuális folyamatokat
reprezentálja (input).
A személytől a környezet felé irányuló befolyások esetén ezek régiók a
motoriumot (output) képviselik.
Hozzáférés
Két régió kapcsolatban van egymással, ha az egyik régió tényei
hozzférhetők a másik számára. A hozzáférhetőség a befolyás téri
megfelelője.
Lokomóció
A szükséglet- és annak a kielégítéséhez vezető sajátos út.
Kommunikáció
A személy régiói akkor vannak kapcsolatban, ha a személy lokomóciót
hajthat végre a régiók között.
Feszültség
A személyen belüli régiók egymáshoz viszonyított állapota.
Két fogalmi tulajdonsága:
Folyamatosan a kiegyenlítődésre törekszik: (feladathelyzet-feladathelyzet-
probléma → feszültség → GONDOLKODÁS → megoldás, egyensúly) ez lehet:
gondolkodás, érzés, emlékezés, észlelés, stb. (legegyszerűbb megoldás:
lokomóció a pszichológiai környezetben ((ez lehet képzeletbeli is: fantázia,
csak álmodozik a meg tett útról és így is csökkenhet a feszültség)))
Nyomást gyakorol a rendszer hatásaira. Ha a régiók határai szilárdak: az
feszültség áramlása (diffúzió) gátolt, ha pedig gyenge, akkor szabadon
áramlik.

Szükséglet, kvázi szükséglet

Szükséglet
Belső személyes régióban történt eseményből keletkezik külső környezeti
régiói feszültség fokozódás vagy energia felszabadulása miatt.
Lehet fiziológiás: éhség; vágy: állás; szándék: feladat elvégzése
3 állapot lehet:
• Éhség
• Telítődés (szatiáció)
• Túltelítődés (már taszító)
Kvázi szükséglet
Egy specifikus szükséglettel egyenértékű: éhség enyhítése egy adott
étteremben
Feszültség, szükséglet: környezeti sajátosság, ennek hatására történnek a
különböző mozgásformák, így kapcsolódik a motiváció a viselkedéshez.

Energia, valencia, erő

Energia
személy, mint komplex energia rendszer
Pszichikus energia
akkor szabadul fel, ha a személy megpróbálja visszaállítani az
egyensúlyvesztést
Valencia: a pszichológia környezet egyik régiójának fogalmi tulajdonsága: a
régió érték a személy számára
Lehetnek: pozitív (vonz), és negatív (taszít) régiók, ezek hálózatot alkotnak és
a valencia kormányozza a személyt a pszichológiai környezetében. - ez nem
egy erő
Vektor (vagy erő)
Van iránya, intenzitása (hosszúság), támadáspontja (vektor nyilának a
hegye). Pszichológiai környezetben található.
Szükséglet → energia felszabadulás → feszültség fokozódik → értéket
kölcsönöz az egyensúly miatt (+/-) → ez erőt hoz létre

Fejlődése
Kognitív átstrukturálódás
Cellák átrendezése → egyberakom, vagy külön szedem
Differenciáció
Az egész minden részeinek a számának a növekedése (belső régiók
növekednek)
Egy felnőttnek több differenciált feszültséGi rendszere van, mint egy
gyermeknek.
Megjelenik az idői dimenzió:
távoli múlt, közeli múlt, jelen, közeli jövő, távoli jövő
Organizáció
Adott viselkedésegység növekvő komplexitást mutat, struktúráját tekintve
pedig hierarchikusabbá válik
Integráció
Organizációs interdependencia: szeparált akcióknak vagy
szükségleteknek nagyobb egységgé való kombinálását és integrálást jelenti
(pl. zongorajáték)
Domináns-alárendelt viszonyok hierarchiája működik → bonyolult tervek
kivitelezése: x vezeti y-t,y vezeti z-t) → szelektivitás
Míg az egyszerű interdependens kapcsolatnál a régiók között kapcsolat
kölcsönös és reciprok, tehát rendezetlenül áramolhat az egyik régióból a
másikba a feszültség az egyensúly kiegyenlítése érdekében (x régióban nagy
a feszültség, y-ba áramlik át, hogy egyensúlyban legyenek)
Érés során eltűnik a kölcsönös és reciprok jelleg: megjelenik a vezető és
vezetett viszony: a kiegyenlítődés mellett az összehangolása is törekszik:
képes kontrollálni a motoros funkciókat: éhes tanulás közben

Motiváció
pl. a szükséglet motivációs fogalom
A valencia kormányozza a személyt a pszichológiai környezetben → ez ad
motivációs erőt a lokomócióhoz

A mezőelmélet regresszió felfogása

• Retrogresszió: az egyén egy olyan viselkedésformára tér vissza, amit
korábban már átélt.
• Regresszió: ez is egy primitívebb viselkedésforma felé történő változás,
de mindegy, hogy az egyén korábban átélte-e azt a bizonyos
viselkedést.
Holisztikus organizmikus elméletek alapkoncepciói (összerendezettség, szerveződés,
önaktualizáció, személy és környezet viszonya, kutatási paradigma)

Holisztikus organizmikus elméletek

Összerendezettség
A normális személyiség jellemzője: egység, összerendezettség,
konzisztencia és koherencia.

Szerveződés
Izoláció révén előálló funkciómódosulás: lehetetlen az egészet az
elszigetelt részek közvetlen tanulmányozása révén megérteni, mivel az
egészet irányító törvényszerűségek nincsenek meg a részekben .
Betegség esetén egy-egy tünet az egész organizmus megnyilvánulása.
Az organizmus egy egység, nem külön részek sora: - elemzés során
alkotórészeire bontja, de sosem vonatkoztatja el az egésztől.
Pszichikum és test együtt: ami a részben történik, az az egészet
befolyásolja.


Önaktualizáció – önmegvalósítás
Az ember minden lehetséges úton-módon mindig arra törekszik, hogy
belső lehetőségeit megvalósítsa.

Személy és környezet viszonya

• Minimális a külső környezetnek a normális fejlődésre gyakorolt elsődleges
irányítóhatása.
• A hangsúlyt az organizmus belsőleg adott fejlődési lehetőségein van.
• Az organizmus kiválogatja a környezet azon sajátosságait, amelyekre
reagálni fog → környezet nem tudja arra kényszeríteni az egyént, hogy
természetétől idegen módon viselkedjék (kivéve rendellenes
körülmények)
• Az organizmusban nincs „eleve rossz”, csak a nem megfelelő környezet
révén válhat azzá.
• Egyetlen személy mindenre kiterjedő, koncentrált vizsgálatából többet
lehet tanulni, mint sok egyén elszigetelt pszichikus működéseinek
tanulmányozásából.
A tünet: az egész organizmus megnyilvánulása - tünet helyett az egész
megbetegedett emberre, a betegség szociális eredetére koncentrál

Kutatási paradigma
Korábban atomisztikus módszert használtak: felbontó eljárások, részeg
vizsgálatából törvényszerűséget.
W. James próbál elszakadni, az empirizmus és a konkrétság felé.
Az analitikus módszerrel nyert adatokból indulunk, de nem az adatok
puszta összerakása („tégláról téglára”) a cél; az organizmus („épület”) belső
struktúrájának tényleges Gestaltját kell feltárni (ez egy egységes, rendezett,
viszonylag konstans alakzat)
 Dialektikus, empirikus eljárással haladnak, elmélet alapján elkezdenek
gyakorlatban kísérletezni, eltérésekkel találkoznak
Szimbólumokat kezdenek alkalmazni, azért mert ezek alkalmasak az
empirikus tények meghaladására, a koherens értelmezésre

Goldstein "organizmikus modellje". Az organizmus struktúrája (alak, természetes alak, nem

természetes alak) (teljesítmény, attitűd, folyamat) (konkrét és absztrakt viselkedés). Az
organizmus dinamikája (kiegyenlítődés, önmegvalósítás, környezettel való
összehangolódás). A tünetek értelmezése Goldsteinnél (közvetlen, közvetett, katasztrófa
következtében vagy ezek elhárítására szolgáló, fáradtság miatt előálló).
Goldstein organizmikus modellje

Az organizmus struktúrája
Az organizmus valamely alkotórésze kiemelkedhet az egész szervezet
hátteréből, mégis kapcsolatban marad az organizmus egész struktúrájával.
Az organizmus számos állandó tényezővel rendelkezik:
jellemvonások, szokások, érzékelési küszöbök, intellektuális jellemzők,
érzelmi tényezők → ezek velünk születettek és a viselkedés szelekciós
tényezői
Ugyanakkor a tapasztalás és a tanulás bizonyos fokig formálja őket: konkrét
megnyilvánulásaikon látható az adott kultúra hatása.

Alak, természetes alak, nem természetes alak

Az organizmus működésének legfontosabb szerveződési elve: alak és
háttér különválása.
• Természetes alak: funkcionálisan be van ágyazva az organizmus egészébe
• Nem természetes alak: az organizmus elszigetelt részét alkotják, leválnak
az egészről → előhívja: traumatikus események vagy értelmetlen,
folyamatos cselekvések

Konkrét és absztrakt viselkedés

Konkrét
Az organizmus egy ingere automatikusan vagy közvetlen formában
reagál.
Elvont
Az ingerre valamilyen cselekvést hajt végre
Absztrakt attitűdöknek a homloklebeny sérülése következtében előálló
károsodása:
• Képtelen a külvilág elválasztására a belső tapasztalattól
• Egy művelet szándékos és tudatos végrehajtására képtelen - Nem tudja
érzékelni a téri viszonyokat
• Nem tud átváltani egyik feladatról a másikra
• Nem tud fejben tartani olyan feladatot, amiben valamilyen
megkülönböztetést kell tennie - Képtelen egy szervezett egészre
reagálni, hogy az egészet részekre bontsa, majd újra összerakja
• Rész-egész viszonyos kialakítására képtelen
• Képtelen előre tervezni, szimbólumokban gondolkodni (változatlan
környezetben jól kiismeri magát)
Az organizmus dinamikája
Kiegyenlítődés, vagy organizmus koncentrálódása
• Viszonylag állandó energiakészlet – az egész szervezeten belül egyenlő
mértékben oszlik el
• Átlagos feszültségi állapot: a szervezet mindig visszatér vagy megpróbál
visszatérni, miután valamilyen inger ebből kibillentette
• A normális, egészséges személy nem megszüntetni, hanem kiegyenlíteni
akarja a feszültséget
• Maximális központosulás (teljes egyensúly) az az ideális holisztikus
állapot, ami csak nagyon ritkán érhető el
• A kiegyenlítődés magyarázza, hogy zavaró ingerek ellenére is miért
maradhat a viselkedés egységes, koherens és szabályos
• Az inger létrehoz egy olyan lényegi változást, ami azt eredményezi, hogy
az előbbivel azonos inger eltérő hatást vált ki (pl, ha sokáig dörzsölöd a
karod egy idő után más érzet lesz pedig ugyanaz az inger) ez csupán
ideiglenes, bizonyos idő után visszaáll az eredeti küszöbre.
• Érés zavarok és konfliktusok minimumra való visszaszorítása, organizmus
egyensúlyának fenntartása
• Ő az állandóság előfeltétele, hogy az inger által okozott ingerlékenység-
változás csupán időleges legyen
• Kiegyenlítődés= közeli és távoli területek közti kiegyenlítődés tehát az
egész szervezet kell hozzá


Önmegvalósítás
Organizmus legfőbb és egyetlen motívuma
Szerves elv, aminek a révén az organizmus fejlettebbé, teljesebbé válik
Minden szükség hiányállapot, - hiány kitöltésére sarkall.
Egyetemes jelenség, de az egyéni célok mindenkinél mások


Környezettel való összehangolódás

Mindig megtalálja azt a környezetet, ami önmegvalósítás szempontjából
a legkedvezőbb.
Külvilág: zavarok forrása, de az erőforrás az individuum sorsának
beteljesítése.
Szervezet és környezet között állandó kölcsönhatás van
Normális, egészséges organizmushoz: belülről fakadó önmegvalósítás, - a
zavarok a hódítás örömének erejével győzhetők le.
Tünetek értelmezése Goldsteinnél
Egy tünet megjelenése tehát az egész organizmus általános módosulását
jelzi.
Az egészleges lokalizáció tana
A tünet megértéséhez az egész személyiséget kell megismerni azokkal a
változásokkal együtt, amelyeket a szervezet a betegség során elszenvedett
(egyes tüneteket mérlegelni, mennyire jelentősek a beteg egész
személyiségére nézve), az egyént a társadalomba ágyazottságával együtt
vizsgáljuk.
Tünet
Nem egyszerűen az organizmus működésében vagy struktúrájában
végbement változás, hanem a beteg vagy sérült személy sajátos
alkalmazkodási formája. Így a tüneteknek is szerepe van abban, hogy az
organizmus az adott szituációban önmagát megvalósítsa.

A tünetek osztályozása
Közvetlen
Adott funkció szisztematikus szétesése
De-differenciálódás → az organizmus egy korábbi, fejletlen stádiumra esik
vissza

Közvetett
A sérült terület változásai hatással vannak az idegrendszer más részeire is,
melyek a sérült résszel funkcionálisan összkapcsolódnak
pl. részleges látáskárosodáskor a személy a sérült látórendszerrel próbál meg
alkalmazkodni környezetéhez, ami szükségszerűen teljesítményromláshoz
vezet


Katasztrófa következtében vagy ezek elhárítására szolgáló
Az organizmus a kudarc elkerülésére törekszik
Élettere beszűkül, rutinszerű, gépies életmód. kudarckerülés, nem
természetes alakok megjelenése.

Fáradtság és perszeveráció miatt előálló

Akkor jelentkezik, ha a beteg képességeit meghaladó feladatot kap → a
fáradtság egyfajta védekező mechanizmus
Perszeveráció: azt a feladatot ismételgeti, amit még meg tud oldani
Ez is eszköz a kudarc lekerülésére.

Angyal "bioszféra" koncepciója. A bioszféra struktúrája (bioszférikus rendszerek). A rendszer
alapvonásai (rigiditás, differenciáltság, autonómia). A személyiség definíciója, struktúrája
(vertikális, horizontális és transzverzális dimenzió, ezek jellegzetességei). A szimbolikus én
fogalma. A bioszféra működése (heteronómia, autonómia és homonómia). Az egészséges és
a neurotikus működés mintázatai (rendszerszerveződési zavarok, rendszer működési
zavarok).

Angyal bioszférája

A bioszféra struktúrája
A bioszféra olyan rendszerelméleti felépítmény, amely magába foglalja
mind a szervezetet, mind pedig a környezetet - ketten együtt jelentik a
valóság egyedül érvényes megjelenési formáját.
Tartalmaz biológiai, szociológiai és pszichológiai összetevőket.
Angyal a bioszféra holisztikus egységeit rendszereknek (system) nevezi.
A rendszerek legfőbb jellemzői szerinte a következők:
• A rendszer annyi tagot foglalhat magába, amennyi egy adott jelenség
magyarázatához szükséges
• A rendszer tagjainak minden más taggal lehet kapcsolata. - tagjai között
kialakuló kapcsolatokat azok rendszerben elfoglalt helye határozza meg.
• A rendszernek olyan tagja is lehet, melynek a rendszer más tagjaival
nincs direkt/ konkrét kapcsolata, mégis fontos azért, mert rá is az adott
holisztikus egység törvényszerűségei vonatkoznak
A rendszer alapvonásai:
• Rigiditás (merevség) és/vagy plasztikusság (rugalmasság)
• Differenciáltsági fok
• Relatív autonómia
A személyiség definíciója, struktúrája
Vertikális dimenzió
A bioszféra felszínén jelentkező nyílt viselkedéstől a bioszféra centrális
magjában levő/zajló folyamatokig, a személyiség növekedése a skála
központi pozíciójától kifelé és befelé egyaránt megvalósulhat.
Az egyén mélyebb, egyre lényegibb szükségletekhez (alapszükségletekhez)
jut el, egyre kimunkáltabb szükséglet kielégítő viselkedés-mintázatokat
alakít ki.


Progresszív dimenzió
Eszköz-cél, azon viselkedések sora, mely közelebb visz a célhoz, a fejlődés
a hatékonyság és a produktivitás növekedését jelenti.
A személy közvetlenebbül, kevesebb felesleges mozzanattal jut el a
céljaihoz.


Transzverzális dimenzió
”Viselkedési ökonómia”: a növekedés a jobb koordinációban, megfelelőbb
integrációban, sokoldalúbb, változékonyabb viselkedésben, nagyobb
magatartási ügyességben, több pszichológiai cselekvésben (elgondolás), és
kevesebb, de hatékonyabb valóságos erőfeszítésben nyilvánul meg.

 A három dimenzió egységének, összerendezett működésének
eredménye: önkiterjesztés
A harmonikus növekedés mindhárom dimenzióban gazdagítja és kiterjeszti
a személyiséget.
Célja: a létet értelmessé kifejlett és tovább fejlődésre képes egésszé tenni.

A szimbolikus én fogalma
A szimbolikus én az ember önmagáról, mibenlétéről, világról,
képességeiről, viszonylatairól, kapcsolatairól való képzetrendszere -
• az organizmus autonómiáját szolgálja vigyázat:
• a szimbolikus én meghamisíthatja, eltorzíthatja a bioszféra valóságát.

A bioszféra működése
Autonómia
Önkiterjesztés, a környezet asszimilációja, és a felette való uralkodás.
Az organizimikus folyamat az autonómia/heteronómia arányban mindig arra
törekszik, hogy az autonómiát növelje.

Homonómia
A vágy, hogy harmóniában éljük az önnön határainkat meghaladó
egésszel.
Tendenciái:
• Mozgás
• Kíváncsiság/tudásvágy
• Szervezés, tulajdonhalmozás
• Sérthetetlenség/integritás
Heteronómia
A szervezeten kívüli törvények és folyamatok, amik az organizmusra
hatnak.

Egészséges működés:
Azon bizakodáson alapszik, hogy az egyén képes megvalósítani az
autonóm és a homonóm törekvéseit
Azok a tényezők, amelyek döntően autonóm irányítás alatt állnak a
személyt, míg a döntően heteronóm irányítás alatt állók a környezet tárgyait
alkotják - mindketten dinamikus szerveződések, a biológiai összfolyamat
szembenálló irányai feszültségek.

Neurotikus működés:
Az elszigeteltségen, a tehetetlenségen, a szeretetlenségen és azon a
kétségen, bizonytalanságon alapul, hogy az egyén képes irányítani,
befolyásolni a környezetét.

Az autonómia zavarai
A neurotikusság állandó kísérője az autonómia zavara, de a dinamikája
esetenként eltér.
Az autonómia zavara: gyenge ego egyik aspektusa a pszichoanalitikusoknál
Autonómia csökkenése:
• Ha az autonómia hiánya generalizálódik, a személy életét leginkább
külső tényezők határozzák meg.

Az énképet emiatt erősen jellemzi az impotencia érzése, és csökken
az öndetermináció.
• Túlzott konformitás, ellentmondásra való képtelenség, mások
segítségének túlzott mértékű igénybevétele
• Előfordulhat, hogy képtelen az önérvényesítésre, emellett szinte kéri a
kizsákmányolást
Túlzott autonómia:
Általában a reálisan átélt hiány, a fenyegetésre adott reakció
kompenzációi .
• Az extrém sértődékenység, mások által gyakorolt hatás elutasítás →
ebben a fejlődési fázisban az emancipáció elérése a cél
• Bizonyos neurózisok esetében a lázadás és a beavatkozások
elutasítása felnőttkorban is fennmarad.
• Néha a túlvédés elleni védekezésről van szó, védekezésről az
öndetermináló egyénné válás törekvése ellen elkövetett erőszakkal
szemben .


Az autonómia zavarai fontos résztvevői a munkaképesség gátlásának ➢

• Kudarctól való félelmet tükrözhet - félek a komoly próbálkozástól
• Kifejezheti azt is, hogy azt érzem, kívülről valamit rám kényszerítettek,
ennek következményei ellen tiltakozom.

Rendszerszerveződési zavarok
Vertikális dimenzió
A mélyebb szükséglet és a felszínen megjelenő viselkedés szétválása –
tettetés, hamis magatartás, túlkonformitás


Progresszív dimenzió
Frusztráció


Transzverzális dimemenzió
Kommunikációs és viselkedészavarok

Rendszer működési zavarok

Autonóm törekvés zavarai
Csökkent/fokozott homonómia szükséglet zavarai
Túlzott szeretigény, túlzásba vitt ön-elkötelezés, a másik
túlszeretése és birtoklása

Perls "Gestalt-teóriája". Elméletének alapfogalmai (gestalt, homeosztázis, egészlegesség,
kapcsolati/kontaktus határ, tapasztalat, visszahúzódás, kapcsolat). Dinamikai alapjelenségek
(homeosztázis, szorongás, asszimiláció, introjekció, konfluencia, elfojtás, retroflexió,
projekció) Növekedési zavarok (gyermekkori kedvezőtlen tapasztalatok, lezáratlan ügyek)
Perls neurózis felfogása (a neurózis a határok, a szükségletek, a megkülönböztetés
képessége, és a lezáratlan élménygestaltok tükrében)

Perls Gestalt-teóriája

Elméletének alapfogalmai
Gestalt
Saját magunk megértése az érzelmek és az érzékenység útján:
a tényeket, észleléseket, viselkedéseket vagy jelenségeket a szerveződésük,
nem pedig az őket alkotó egyéni részletek határozzák meg.
Egységként fogjuk fel a látványt amiből az érdeklődésünk függvényében
kiemelkedik valami.
Alapfeltevése, hogy az emberi természet mintázatokba vagy egészekbe
szerveződik, amit az egyén így is észlel. Az egyént pedig csak az őt alkotó
minták vagy egészek függvényeként lehet megérteni.


Homeosztázis
Alkalmazkodás, melynek során az élőlény akkor is fenn tudja tartani az
egyensúlyát, hogyha a körülmények változnak.
Célja: a szükségletek kielégítése
• lelkikapcsolat szükségletek
• élettani szükségletek
Önszabályozás, melynek során interakcióban vagyunk a környezetünkkel.
Ösztönszükségleteink mindig működnek, nem lehet őket elfojtani.
Ha több szükséglet jelenik meg egyszerre, az értékek hierarchiája alapján
cselekszünk.


Egészlegesség
Az ember egységes élőlény: test és lélek/ gondolkodás és cselekvés.
A szellemi tevékenység az egész személy cselekvése, mely alacsonyabb
energiaszinten történik, mint a fizikai cselekvés.
Az ember a gondolkodás folyamata során képes a szimbólumok
megértésére, megtanulására, kezelésére
Amikor egy problémán gondolkozunk, igénybevesszük a
szimbólumalkotó képességunket és fantáziatevékenységet végzünk,
előállítjuk a világot kicsiben a szimbólumok segítségével.
Azért gondolkodunk a fantáziában a problémákról, hogy a valóságban
meg tudjuk oldani őket.

A viselkedés vizsgálható nyílt testi szinten és rejtett lelki szinten

Így lehet bevezetni a lélektanba az egészleges (holisztikus) szemlélet,
egységes mező fogalmát.
Kapcsolati/kontaktus határ
Az egyén csak a környezeti mezőben tud létezni, melynek minden
pillanatban része.
Azt vizsgálva, hogy hogyan működik az ember a környezetben, valójában
a kettő közti folyamatokat kell nézni, melyek a kapcsolati határon mennek
végbe. Ezen a határon történnek meg a lelki események.
A jól integrált ember képes a környezetével gondoskodó kapcsolatban
lenni, hogy az ne szippantsa fel őt, de ne is vonuljon belőle teljesen vissza >
felismerte a kapcsolati határt maga és a társadalom között.


Tapasztalat
Az észlelési és mozgási rendszer segítségével cselekszünk, és
mindkettővel kapcsolódunk a világhoz. Az érzékelővel tájékozódunk, a
mozgatóval manipulálunk.

Visszahúzódás
Egy cselekvési módszer, az alak bezárása. Csak akkor tudjuk megítélni, ha
tudjuk, mitől vonul vissza az illető, hova, mennyi időre.

Kapcsolat
A környezettel való kapcsolatteremtés: alakképzés.
A visszahúzódás = az alak bezárása. A kapcsolat és visszahúzódás ritmikusan
váltakozik, így az élet folyamatai állandóan zajlanak, szükségletek
keletkeznek, kielégítődnek.
Az erő, ami mindehhez energiát ad, az érzelem: - ez az élőlény nyelve,
mellyel kifejezi magát.

Dinamikai alapjelenségek
Homeosztázis
Az emberrel vele születik a társas és lelki egyensúly érzése, és minden
lépést afelé igyekszik tenni, hogy egyensúlyt teremtsen a személyes
szükségletei és a társadalom követelményei között. 


Szorongás
Ha a saját szükségleteink ütköznek a társadalom/környezetünk
szükségleteivel
A szorongás annak a jele, hogy felfokozott izgalom van a szervezetben, de
ezt az egyén igyekszik kordában tartani.


Asszimiláció
A növekedéshez el kell vennünk a környezetünktől dolgokat, amiket teljes
mértékig meg kell emésztenünk és magunkévá, magunkhoz hasonlóvá kell
tennünk.

Introjekció
Bekebelezés.
Ha valamit emésztetlenül, kritika nélkül teszünk magunkévá, introjektumok
keletkeznek
Két veszély:
• Nem tudja kifejleszteni saját személyiségét, mert az köti le, hogy a sok
bekebelezett idegen dolgot magában tartsa
• Hozzájárulhat a személyiség széttöredezéséhez (fragmentációjához). Ez
akkor történik, ha két ellentétes felfogást nyelünk le egészben.
Bekebelezéskor tehát úgy mozdítjuk el a köztünk és a környezet közti határt,
hogy a környezet javára annyival beljebb kerül, hogy belőlünk alig marad
valami.

Konfluencia
Ilyen esetben a személy semmilyen határt nem érzékel saját maga és a
környezet között.
Az egyén nem tudja megtapasztalni önmagát. Nem tudja hol végződik ő,
hol kezdődnek a többiek, és mivel nincs tudatában a határnak, nem tud
velük kapcsolatot teremteni, sem visszahúzódni tőlük.

Elfojtás
Egy szükséglet élve eltemetése
Akivel konfliktusban vagyok, ahhoz erőlködöm hasonló lenni vagy elvárom,
hogy ő ugyanolyan legyen, mint én, ezért megtagadom saját Gestaltom saját
szükségleteinek tudomásul vételét.

Retroflexió
Visszahajlítás.
Ő sem tudja hol a határ önmaga és környezete között, ezért azt saját maga
közepére húzza meg.
A visszahajlítást alkalmazó személy azt teszi önmagával, amit másokkal
szeretne tenni.
Megállítja a kifele irányuló energiáit, amivel manipulálni, változtatni akart
a környezetén a szükségletei kielégítése céljából, és ehelyett befelé irányítja.
Személyiségét ketté hasítja: cselekvőre és elszenvedőre

Projekció
A bekebelezés fordítottja.
A környezetet okoljuk olyasmiért, ami valójában belőlünk ered.
Kivetítéskor tehát úgy húzzuk odébb a köztünk és a környezet közti
kapcsolati határt, hogy lehetséges legyen megtagadnunk személyiségünk
azon részeit, amelyeket kellemetlennek, elfogadhatatlannak tartunk. Így
nem kell érte vállalnunk a felelősséget.
Növekedési zavarok
Gyermekkori kedvezőtlen tapasztalatok
Sokkal többet tanulunk a nevelés útján, mint öröklött ösztöneink alapján
– a „helyes eljárást” inkább közösségi fantáziák helyettesítik; nemzedékről
nemzedékre szállnak, módosulnak pl. etika, világnézetek, esztétika, attitűdök


Elkényeztetés
Mindentől óvják (megrendítik a bizalmát abban hogy képes az
önállóságra, saját szerepeire)
A gyerek vagyon/kiállítási tárgy (nagyra törő, koravén).

Lezáratlan ügyek
Nevelésünkben jelen levő megszakítások:
Kapcsolatra irányulók (ne nyúlj hozzá) (hagyj már békén)
Visszavonulásra irányulók (maradj és figyelj rám)(addig nem mehetsz...)

Perls neurózis felfogása

A neurózis a határok, a szükségletek, a megkülönböztetés képessége és a
lezáratlan élménygestaltok tükrében.
A páciens lelki szükségleteit nem elégíti ki jelenlegi életmódja. Azért
konzultál a terapeutával, mert azt reméli, benne megtalálja a környezeti
támogatást, amivel kipótolhatja a saját elégtelen eszközeit.


A neurotikus homeosztázisa nem működik rendesen, de ahhoz elég jól

működik, keletkezzen egy szükséglet a felbillent egyensúly helyreállítására.
Ezt a szükségeltet a terápia pozitív megszállásaként éli meg
a neurotikus ember Gestalt-ja tökéletlen, határai nincsenek megfelelően
kialakítva így adekvátan működtetni sem képes azokat.
Manipulációi a fogyatékossága fenntartására irányulnak, mégis sikerként
könyveli el őket
Negatív eredménye pedig az a képtelensége, hogy megfeleljen az
egzisztenciális válsághelyzet követelményeine.
Hiányzik nála a belső támasz : Szüksége lesz az állandó helyeslésre és
elfogadásra, a környezeti támogatásra.
Mivel a környezeti támogatást az énkép érdekében keresi, soha nem tud
hozzájárulni a valódi én fejlődéséhez.
Elveszítette a megkülönböztetés képességét: nem tudja mikor kell
visszahúzódni, mikor kell aktívnak lenni, elfogadni, elutasítani.
Elvesztette a szabad választás lehetőségét vagy nem elégedett a
döntéssel, amit hozott.
Ha a terápiában nem nyújtunk olyan környezeti támogatást, amit a
páciens vár, a frusztráció negatív megszállásában fogunk részesülni.
A Gestalt-terápia olyasmit is folyamatosan biztosít, amit szeretne:
figyelmet, és az ellenállásai elfogadását > így a terápia a frusztráció és
elégedettség bizonyos egyensúlyával indul.
Mélyre kell ásni a múltba, álmokba, tudattalanba.

 Téves azonban azt feltételezni, hogy egy-egy ok vált ki egy neurózist, mert
a személyiségnek csak azokkal a részeivel foglalkozik, melyek kapcsolatban
vannak ezekkel az okokkal.
Nem elegendők a miértek, így csak egy bűnbakot kap a válasz helyett.
A problémát nem csak az elfojtott dolgok okozzák, hanem azok is, melyeket
a megszakításai miatt nem tanult meg.
A nehézségeket a neurotikus személy tudatosságának hiánya, vakfoltjai
okozzák, azok a dolgok, amiket nem érez.
A terápiában nem az a hatékony, ami volt, hanem az ami nem volt,
hiányzik, elmaradt (befejezetlen alakok).
Humanisztikus lélektani (3. erő) irány alapkoncepciói. A paradigmaváltás (növekedéselméleti
alaptétel, fenomenológiai kiindulás, öndetermináció, az emberi természet jó, jövőre
irányulás, egészségesből való kiindulás stb.). Humanisztikus pszichológiai „iskolák”, közös
jellemzőik.

ÖNMEGVALÓSÍTÁS

(vitalitás, kreativitás, önfenntartás, hitelesség, játékosság, céltudatosság)

esztétikai: szimmetria, rend, szépség ÉS kognitív: tudni, érteni, megismerni

ÖNBECSÜLÉS – MEGBECSÜLÉS
(teljesíteni, kompetensnek lenni, elnyerni mások tiszteletét és megbecsülését)

SZERETET ÉS ÖSSZETARTOZÁS
(közösséghez tartozás, máshoz tartozni, befogadottnak lenni)

BIZTONSÁG ÉS VÉDELEM
(biztonság, rend, állanság, kiszámíthatóság)

FIZIOLÓGIAI SZÜKSÉGLETEK

(levegő, víz, étel, alvás, biztonságérzet, szex)

Humanisztikus lélektan

Paradigmaváltás
Az emberi természet jó.
Mindenkiben van egy biológiai alapú belső természet, ami bizonyos
mértékben természetes, belső, adott és bizonyos korlátok között
változtathatatlan.
Részben magunkra jellemző, részben az egész emberi fajra.
Nem tűnik belsőleg meghatározott módon, elsődlegesen gonosznak. Az
alapszükségletek, alapvető emberi érzések és képességek vagy semlegesnek,
premorálisnak, vagy egyenesen jónak tűnnek. A rombolás, kegyetlenség stb.
a belső szükségleteink, érzelmeink és képességeink frusztrációja ellen adott
ellenséges reakciók – önmagukban nem rosszak.
Mivel ez a természet inkább jó vagy semleges, ezért jobb, ha inkább
előhozzuk és bátorítjuk megjelenését, mint hogy elfojtjuk. Ha ez irányítja az
életünk, akkor egészségesek, termékenyek és boldogok leszünk. Ha
megtagadjuk vagy elfojtjuk, akkor betegek leszünk előbb vagy utóbb.


Egészségesből való kiindulás

Alapvetően jók vagyunk → ha nincsenek nagyon nehezítő életkörülmények,
akkor nem tudják ezt a növekedési potenciált kiirtani (csak gátolni)
Humanisztikus pszichológia közös jegyei:
• fenomenológiai (középpontjában az élményeket átélő személy áll, őt
megérteni az ő világában) 


•  mindannyian egy biológiailag meghatározoM belső természeMel

rendelkezünk- növekedéselméle) alaptétel (humán potenciál) 


• ez a belső természet nem olyan erős, mint az ösztönök, szokások,

kulturális hatások elnyomhatják, de a háMérből aktualizációra tör 


•  a büntetés, frusztráció, fájdalom – kívánatos abban a mértékben,

amennyiben feltárja, előmozdítja belső természetünk törvényeit (énerő,
teljesítmény, önértékelés, stb) 


• holisz)kus (egységre, teljességre törekvés) 


• az ember autonómiájának és szabadságának helyreállításán fáradozik 


• felelősség 


• nincs patológia besorolás – fejlődésében elakadt ember van 


• a pszichológus, terapeuta nem gyógyít → segít, szolgáltatást nyújt a

kliensnek 


• nem az elmélet fontos, hanem a TALÁLKOZÁS történései 


• a fejlődést, változást nem kívülről viszi be a rendszerbe → csak elhárítja az

akadályokat 


• a fejődés legfontosabb akadálya a jelennel, a valósággal való kontaktus

lazulása 


• e kapcsolat helyreállításának feltételei: nyílt, bizalmon és elfogadáson

alapuló 


• szimmetrikus emberi viszony 


• az emberi fejlődés maga az ember mélyebb potenciáinak a

megvalósítása irányába vezet → önaktualizáció, önmegvalósítás (ez a HP-i
segítségnyújtás célja) autentikus én 

Maslow elméletének alapfogalmai (alapvető szükségletek, a szükségletek hierarchiája,
önaktualizáció, stb.) Az egészséges személy jellemzői. Az önmegvalósító és a deficitmotivált
személy jellemzői. Metaszükségletek. B értékek. A csúcsélmény fogalma. Az
önmegvalósításhoz vezető lépések.

Maslow elmélete

Az egészséges személy jellemzői

• Átlagon felüli valóságészlelés.
• Fokozott önelfogadás, mások elfogadása, a természet elfogadása.
• Fokozott spontaneitás.
• Fokozott problémaközpontúság.
• Fokozott távolságtartás, a magánélet igénye.
• Autonómia, ellenállás a kultúra beolvasztó hatásával (enkulturáció) szemben.
• Friss szemlélet, az érzelmi reakciók gazdagsága.
• Gyakoribb csúcsélmények.
• Fokozott azonosulás az emberiséggel.
• Megváltozott (klinikai értelemben jobb) személyközi kapcsolatok.
• Demokratikusabb jellemszerkezet (karakterstruktúra).
• Nagymértékben felfokozott kreativitás.
• Az értékrendszer bizonyos változásai.

Önmegvalósító személy
Motivált a kreativitásra és az új dolgok megismerésére. Céltudatos,
játékos. Fontos neki tudni, érteni, megismerni.

Deficitmotivált személy
A hiányszükségletek kielégülésére koncentrál. Tudatos/nem tudatos
sóvárgás,, hiányérzet motiválja őket. Alapvető vagy ösztönszerű
szükségleteket akarnak beteljesíteni.

A csúcsélmény fogalma
Egy olyan élmény, amelyet boldogság és kielégültség jellemez.
A csúcsélmény az intenzív önmegvalósítás pillanata. -extázis
Carl Rogers személyiség felépítésére (aktuális-, ideális énkép), működésére és fejlődésére
(kongruencia, aktualizáló tendencia, önaktualizáció, szimbolizáció, pozitív értékelés
szükséglete, introiciált értékek, organizmikus értékelő folyamatok, zavar mozzanatok)
vonatkozó elgondolásai. A személyközpontú terápia fejlődése (nondirektív, klienscentrikus,
személyközpontú).

Carl Rogers
Aktuális énkép
Azok a jellemzők, amelyeket a személy önmagára nézve aktuálisan
jellemzőnek tart.
Ideális énkép
Azok a jellemzők amikkel rendelkezni szeretnék, énideál.

Kongruencia
Ez a terápiás személyiségváltozás egyik szükséges és elégséges feltétele.
A terapeuta a klienssel való kapcsolatban kongruens, vagyis a selfje és a
tapasztalatai összhangban vannak
A személyközpontú terápia eredményeképp a kliens tapasztalatai és self-
je összhangba kerül, — ön-kongruencia.

Aktualizáló tendencia
Ez a tendencia hajtja előre Rogers szerint az embert; ez egy önjellegű
késztetés arra, hogy önmagát megvalósítsa, és a növekedés irányában
haladjon.
Önaktualizáció
Növekedésre irányuló tendencia.
A szervezet fenntartását és növekedését biztosítja, szervezett és célirányos
A cél az „én” kiteljesedése: önszabályozás, autonómia, teljesség érzése,
kongruencia és integráció.

Szimbolizáció
Ez az, amit a tapasztalatainkkal csinálunk, összefüggésbe szervezzük a
self-el
Énképünket módosítjuk a helyzetnek megfelelően.
A viselkedésünket megváltoztatjuk az énképünknek megfelelően .
Figyelmen kívül hagyjuk azokat a dolgokat, melyek nincsenek a self-
struktúrával összhangban
Megtagadjuk a szimbolizációt, ha a tapasztalat nem konzisztens a szelf-el

Pozitív értékelés szükséglete

Többre tartjuk, ha a pozitív értékelést egy számunkra fontos embertől
kapjuk.

Introiciált értékek
A tapasztalati és a self struktúrás ( a saját tulajdonságok és képességek
észlelése, self viszonya a környezettel, pozitív vagy negatív célok) értékeknek
Két fajtája van :
• Közvetlenül tapasztaltak
 • Mások által tapasztaltak: ez torzul, olyan mintha mi tapasztaltuk volna
őket : így lesznek ezek introjicitált értékek

Organizmikus értékelő folyamatok

A csecsemő az organizmikus értékelő folyamat során megtartja és / vagy
közelít a pozitív tapasztalatok felé, a negatívat elveti és elkerüli.
Belső motivációs és szabályozó rendszere van, a saját világában egyedül ő
létezik.
Az ember automatikusan értékeli tapasztalatait és cselekvéseit abból a
szempontból, hogy azok előmozdítják-e az aktualizációt vagy sem. Ha nem,
akkor az organizmikus értékelő folyamat azt az érzést kelti, hogy „valami
nincs rendben”.

Zavar mozzanatok
Csecsemő korban van az első, és a második-
Azt mondom a gyereknek, hogy „nem vagy szeretetreméltó, hogy ha így
viselkedsz.
Ennek következményei:
Tudatosan tagadja az ilyen viselkedések kielégítő voltát, torzítja a
szülőkről való szimbolizációkat
- a helyes ez lenne: a szüleimet úgy érzékelem, mint akiknek a
viselkedés nem elfogadható
- helyette: ÉN észlelem a viselkedésemet úgy, mint ami nem kielégítő
Következmény:
Elsődleges viszcerális, szenzoros információt figyelmen kívűl hagyja, nem
engedi a tudatba/self-be.
Az ezekre építhető értékeket sem tudja beépíteni a tudatába/self-be
helyette mások élményét, értékét építi be, mint sajátot –
torz szelf fogalom : első zavar mozzanat
A viselkedést hol az aktuális élmény, hol pedig a torz szelf irányítja
-"én valójában nem tudom ki vagyok " élménye organizmikus értékelő
folyamat vs. mások elfogadása folyamatos védekezés, folyamatos támadás,
minden élmény potenciális fenyegetés — ez a második zavar mozzanat

A személyközpomtú terápia fejlődése

1. szakasz: Nondirektív
Nem irányító, a terápiás ülések történéseit nem a terapeuta hanem a kliens
határozza meg
A hangsúly a beszélgetés technikán van
Ekkor jönnek létre az encounter csoportok ( ebben az évtizedben, vagy kb.
1940-50): találkozás, lelki értelemben ember és ember között ; ez a rogersi
irányzat csoportmódszerének alapja ( vagyis a személyközpontú terápiának)


2. szakasz: Klienscentrikus
Már pontosabb alapok: kliens ( nem beteg elnevezés, ezt kerüli) kerül a
középpontba
1957. „ a terápiás személyiség változás szükséges és elégséges feltételei:
Empátia, 2. Elfogadás, 3. Kongruencia
Elkezdődik a terapeuta vizsgálata: ő egy útitárs, kísérő, aki a jelenlétével segít
leginkább ( Rogers-féle empátia labor) 


3. szakasz: Személyközpontú
Encounter = találkozás, az átélés fontosságának hangsúlyozása
Egyre nagyobb terepet kap a terápiás kapcsolat vizsgálata
A terapeuta: egy jól működő személy
Interperszonális és kommunikációs paradigma a személyiségelméletekben.
A Palo Alto-i megközelítés alapkoncepciói. A pragmatika törvényei. (5) Ebben a
megközelítésben a megzavart érintkezés formái, jellemzőik. A kapcsolat meghatározása.
Kontroll a kapcsolatban. Paradox kommunikáció és formái. A kettős kötés elmélet. A
tünetek értelmezése. A problémák keletkezésének formái („szörnyű egyszerűsítés”, „utópia
szindróma”, „logikai hiba”) Az első- és másodfokú változás.

Interperszonális és kommunikációs paradigma

A Palo Altoi megközelítés alapkoncepciói

• Problémaorientált
• Pragmatikus
• Rendszerszemléletű megközelítés
• Interperszonális megközelítés
• Stratégikus, strukturális
• A kommunikáció szükségszerűsége /a kommunikáció többszintűsége
• Minden problémának vannak kommunikációs aspektusai/ tünet
• Interdiszciplináris

A pragmatika törvényei
• 1. nem tudunk nem kommunikálni
• 2. minden kommunikációnak van egy tartalmi és egy kapcsolati oldala -
az utóbbi határozza meg az előbbit, ezáltal metakommunikációvá válik
• 3. a kapcsolat természetét az dönti el, hogy a partnerek oldaláról történő
központozás miképp hat a kommunikáció lefolyására
• 4. digitális és analóg kommunikáció
• 5. a személyközi érintkezés: szimmetrikus, komplementer,
metakomplementer

A megzavart érintkezés formái, jellemzőik

A második pragmatikai alaptörvényhez kapcsolódik:
Ez a fajta megzavart érintkezés mindenhol előfordul, ahol a személy
szeretné elkerülni a kommunikációban rejlő állásfoglalás.
• Elutasítás
• Kényszerű elfogadás
• Értéktelenítés
• Tünet
• Skizofrén beszéd, agymosás
Ha két fél tartalmi szinten nem ért egyet, de nem sínyli meg a kapcsolatuk
akkor szimmetrikus kapcsolatban visszavágás alakulhat ki, —
komplementerben pedig csodálat.

Ha a két fél tartalmi szinten egyetért, de kapcsolati szinten nem , akkor a

kapcsolat megterhelődik, szétmegy.
A kapcsolat bonyodalmait tartalmi szinten oldják meg, vagy a tartalmi
nézeteltérésre reagálnak kapcsolati szinten (ha szeretnél nem ellenkeznél)
tartalom szintjén ingadozik, hogy ne sodorja veszélybe a kapcsolatot

 A harmadik paradigmához kapcsolódik:
Megzavart kommunikáció lehet: hamis feltevés -> a másik ugyanazzal az
információval rendelkezik, tehát ugyanarra a következtetésre kell jutnia, de
ha ez mégsem így történik, annak egy oka lehet.
• Rosszindulat
• Őrültség


A negyedik paradigmához kapcsolódik:

Ebben az esetben a megzavart kommunikáció:
Fordítási hibák ( pl.: az álomfejtésnél)
A terápia sikere illetve kudarca is múlik ezen a paradigmához kötődő
zavart érintkezésen.


Az ötödik paradigmához kapcsolódik:

Érintkezési zavar lehet az is, ha a szimmetrikusság eszkalációja megtörténik,
vagy ha merev komplementaritás áll fent

A kapcsolat meghatározása
Két ember találkozik: kitalálják a kapcsolatuk normáit -> megszólítás, a
kapcsolat motivációja ( pl.: szex, barátság, üzleti kapcsolat stb. ) : — ez a
kapcsolat-meghatározás, kapcsolatdefiníció.
Minden új közlés ( manőver a kapcsolat meghatározására) megerősíti,
vagy a változás vágyát jelzi a definícióra nézve ( pl.: eddig barátságban
álltunk egymással, most megölelem a másikat és ő beleegyezik; ez
dinamikus, nem végleges vagy állandó)

Nem csak a közlés szintjén folyik a kommunikáció; ott van pl.: a

metakommunikáció
Ezáltal van lehetőség arra, hogy a közlés és a metaközlés között
inkongruencia legyen, erre példa: megölelem a barátomat, ő nemet mond
erre, de közben közelebb húzodik hozzám → ekkor inkongruencia van.


Vannak a közlést minősítő tényezők

• A kontextus, amelyben történik a közlés
• A közlés tartalma
• A hanghordozás, amellyel közlök, a nyelvészeti sajátosságok
• A testi mozdulatok


Inkongruencia a közlések között: zavar magában a kapcsolatban

Lehetetlen nem minősíteni egy közlést, hiszen mindenképpen van pl.:
hanghordozás

Kontroll a kapcsolatban
Lehetetlen egy közlést nem minősíteni, nem meghatározni egy
kapcsolatot.
 A közlés nem csak információt közvetít, hanem befolyásol és utasít is – pl.:
ha valaki elkerüli a kapcsolat meghatározását, éppen az elkerüléssel
határozza meg a kapcsolatot -> ő határozza meg, hogy nem határozza meg
( pl.: egy beteg megkéri az orvosát, hogy mondja meg mit tegyen; a szenvedő magatartás
jobban meghatároz, hiszen ha szenvedek, akkor valaki ápolni fog, mintha autokratikus
lennék)

Paradox kommunikáció és formái

Olyan utasítás, amely egy másik utasítást egyidejűleg vagy egy másik
időpontban , de ellentétesen minősít.
Pl.: „Ne hallgass rám!” -> Se követni, se megtagadni nem lehet ezt az
utasítást.


Paradoxonba szorítás: kommunikációs alakzat, ami akkor jön létre, ha az

egyik fél ellentétes direktívákat ad a másiknak (lásd: menj csak el mulatni,
majd láthatod, hogy én otthon közben a szorongástól meghaltam)
Erre válasz: 1. a másik fél megszakítja a kapcsolatot; 2. utal a lehetetlen
helyzetre 3. maga is egy paradoxonnal válaszol (jelzi, hogy nem válaszol)
Egy kapcsolatot paradoxonba szorítással lehet megnyerni, hiszen a másik
ekkor sem engedelmeskedéssel, sem elutasítással nem tudja meghatározni
a kapcsolatot, mivel egyidejűleg van mindkettőre felszólítva → de ez nem jó,
mert a másikat is egy paradoxon válaszra sarkallja.

A kettős kötés elmélet

A kettőskötés nem egyszerűen ellentmondásos, hanem valóban paradox
felhívás cselekvésre.
Két vagy több személy van jelen, az ő kapcsolatuk az egyiküknek, vagy
mindegyiküknek testileg és / vagy lelkileg életfontosságú
Ezek között a keretek között közlés hangzik el, amely
• Állít valamit
• A saját állításáról állít valamit
Úgy van összetéve, hogy ez a két állítás , hogy az egyik állítás tagadja a
másikat, összeegyeztethetetlenné téve egymást.
Ezután, az a személy, aki fogadja ezt a közlést nem képes az így előállított
kapcsolatmintát metakommunikációval vagy visszavonulással elkerülni.
Felelni sem tud rá, de azzal szemben másként viselkedni sem, mert maga
a közlés paradox. A helyes észlelésért esetleg büntetést kap, talán még
bolondnak is nevezik.


Ehhez hozzáadva a következő két szegmenst alakulhat ki skizofrénia.

A kettős kötés hosszabb ideig fennáll, szokásszerűvé és elvárássá válik az
emberi kapcsolatok terén.
A kettős-kötés által okozott paradox viselkedésnek magának is kettős
kötés visszahatása van, ez pedig állandósuló kommunikációs mintákhoz
vezet.
Tünetek értelmezése
Tünetek, mint taktikai lépések az emberi kapcsolatokban
• A pszichiátriai tünet kommunikációs szempontból nagy hatással van
egy másik emberre és kifejezi az illető azt is, hogy nem tehet róla.
• A tünetekben ellentétpárok vannak, pl.: a fóbiás nem érinti meg a
kilincset, a kényszeres viszont folyamatosan a kilincset érintgeti, valami
közös nevezőnek kell lennie.
• A tüneti viselkedés inkongruenciában áll a közlés egyik szintje és a
metakommunikatív szint között
• A tünet a beteg viselkedésmódja és a és a vele intim kapcsolatban
állók viselkedését tartja fent
• A terapeuta a viszonyát úgy alakítja ki, hogy a beteget változásra bírja
saját viselkedésében illetve környezetét a másokkal való viselkedésben.

A problémák keletkezésének formái

Szörnyű egyszerűsítés
A probléma tagadása. A probléma tagadása együtt jár azok támadásával,
akik próbálnak rámutatni arra, vagy küzdeni azzal.
Utópia szindróma
A szörnyű egyszerűsítés ellentéte, a személy megoldást lát ott is, ahol az
valójában nincs.
Három formája van:
• introjektív: következményei elsősorban pszichiátriaik. Az elérhetetlen cél
elérésének egyéni képtelensége a kudarc mély és fájdalmas átéléséhez
vezet.
•
• Jobb reménykedve utazni mint megérkezni: ebben az esetben azzal
vádolja magát a személy, hogy képtelen előidézni egy utópisztikus
változást, átadja magát a halogatás ártalmatlan már-már
játékosformájának
•
• Projektív: Először a meggyőzés különböző módjaival próbálja
megváltoztatni a világot, azt reméli, hogy ha egyszer sikerül rávilágítania
az igazságra, akkor azt minden jóakaratú ember meg is látja.

Logikai hiba
Paradoxonok (alternatívák illúziója, kettős kötés, vég nélküli játék.
Az első és másodfokú változás
Elsőfokú változás
Kezdetét veszi A esemény , de ez az A esemény nem kívánatos
Így hát a józan ész : A eseményt a reciprokán keresztül ( tehát nem A ,
ellentétje annak) lehet elkerülni mítosza,
az alternatívák illúziójához vezet, dilemmát okozhat


Másodfokú változás
Azt célozza meg, ami az elsőfokú változás perspektívájából megoldásnak
látszik – a másodfokú megoldás megvilágításában erről a megoldásról
kiderül, hogy éppenséggel alappillére a megoldani kívánt problémának.
Általában különös, váratlan, és nem következik a szokásos logikából; a
változás folyamatában van valami rejtélyes, paradox elem.
A tranzakcióanalízis - Berne. A TA emberképe. Autonómia. Énállapotok. Az énállapotok
strukturális analízise (szülői, felnőtti, gyermeki énállapot Az énállapotok funkcionális
analízise. (gondoskodó és kritikus szülői, felnőtt, szabad gyereki, alkalmazkodó gyereki)

Tranzakcióanalízis - Berne

A TA emberképe
Az emberek eredendően lelkileg egészségesek.
Minden ember alaptermészetétől fogva arra törekszik, hogy harmóniában
legyen önmagával, másokkal és a természettel
Mindenkiben megvan a gondolkodásra való képesség, azaz megtudja
érteni mi történt vele, mi van a nehézsége hátterében
Mindenki felelős a saját döntéseiért.
Képes az ember a változásra ha igazán elköteleződik.

Autonómia
A TA emberképének központi értéke.
A személyiségnek a sorskönyv korlátozó befolyása aló felszabadított, érett
működése.
A személyiség fejlődését az autonómia kimunkálása jelenti.
A viselkedés, gondolkodás, az érzések felszabadítása a korai sorskönyvi
programozás korlátozó hatása alól.


Autonómia működőképes fennállásának fő képességei:

• Tudatosság → torzításoktól mentes valóságszemlélet (tisztán látás)
• Spontaneitás → a problémák előrevivő megoldását kereső, változási
készséges képviselő rugalmasság → tranzakciók során az énállapotok
közötti szabad választásban jelenik meg
• Intimitás → érzelmi nyíltságra, bensőséges kapcsolatokra való készség

Énállapotok
• Szülőkre hasonlító – Exteropszichikus vagy szülői én-állapot
• Autonóm tárgyilagos értékelésre irányuló – Neopszichikus vagy felnőtt
én-állapot
• Archaikus maradványokkal rendelkező, gyermekkorban rögzül, de még
élő gyermeki – Archeopszichikus vagy gyermeki én-állapot
Az énállapotok strukturális analízise – első és másodrendű analízis
Szülői
Két formában jelenik meg:
• Közvetett: Aktív én-állapot, mintha egyik szülőnk beszélne
• Közvetlen: ilyenkor úgy válaszolunk, ahogy elvárt tőlünk
Két fő funkciója van:
• Lehetővé teszi, hogy sikeresek legyünk valódi szülőként
• Automatizált válaszadás – idő és energia spórolás
Felnőtti
A fennmaradáshoz szükséges, adatokat dolgoz fel, számol.
Szabályozza a szülői és a gyermeki állapotot, mediál közöttük tárgyilagosan.


Gyermeki
Sok módon a személyiség legértékesebb része, gazdagítja az életet;
öröm, báj.
Egyik megnyilvánulási formája
Alkalmazkodó gyerek. Anya mond valamit, akkor módosítja a viselkedést.
Természetes gyerek. Sponán kifejeződés, alkotás. Ilyenek vagyunk részegen
Lázadó gyermek

Az énállapotok funkcionális analízise

Gondoskodó és kritikus szülői

Gondoskodó
A szülői énállapot ilyenkor gondoskodásban, gondozásban,
segítségnyújtásban, a másik személyének és szükségleteinek-törekvéseinek
elismerésében, éhségeinek kielégítésében, bizalomban és engedélyekben
jut kifejezésre.
• Pozitív: a másik valódi igényére reagál-e, előre viszi-e annak fejlődését
• Negatív: nincs tekintettel a másikra, saját elképzelései szerint ráerőlteti
a törődését
Kritikus
Van az irányító-szabályozó Szülő, ilyenkor irányít, ellenőriz, bírálatot
gyakorol.
Pozitív/negatív → támogatja/korlátozza a partnert vagy önmagát a
problémák megoldásában
A negatív formát szokták a funkcionális énállapot-modellben, romboló
hatású működését emelik ki


Felnőtt
Tájékozódik, mérlegel, döntést hoz, cselekszik, tetteiért felelősséget vállal.
A Felnőtt érett és ép működésének terméke az autonómia.
Szabályozó működésének hatékonysága a határainak optimális
rugalmasságán múlik.

Szabad gyermeki, alkalmazkodó gyermeki
Alkalmazkodó Gyermek:
A szülői, társadalmi szabályokhoz és normákhoz való viszonyban – azok
követésében, illetve megtagadásában – megjelenő reaktív gyermeki érzés,
gondolat és viselkedésegyüttes
Két formája: alávetett és lázadó énállapot
Lehet pozitív és negatív aszerint, hogy az alkalmazkodást segítik vagy
hátráltatják.
Lázadó Gyermek
Alkalmazkodó gyermeki énállapotnak az a megnyilvánulása, amikor a
Szülői és társadalmi követelményekkel ellentétes módon cselekszik


Szabad Gyermek
Olyan gyermek énállapot vagy viselkedésmód, melynek vezérlése a
gyermek saját vágyaiból, szándékaiból fakad – nem a szülők vagy más
személyek kezdeményezésére adott reakció
Negatív forma: vágyak kontrolljának hiánya
Tranzakcióanalízis. Tranzakciók típusai. A kommunikáció szabályai. Szociális szükségletek.
Inger/érintési-, struktúra- és pozíció szükséglet. Életpozíciók. Az idő strukturálása
(tevékenység, fantázia, rituálé, időtöltés, játszma, intimitás, tevékenység). Játszma.
Játszmaelemzés I-II. Sorskönyv. A sorskönyvi apparátus (sorskönyvi nyereség, gátló parancs,
provokáció, előírás, program, démon, ellensorskönyv). Sorskönyvek típusai. (nyertes, nem
nyertes, vesztes)

Tranzakcióanalízis
A társas érintkezés egysége a tranzakció (a simogatások/stroke-ok
cseréje).
A tranzakciós elemzés azt nézi, milyen énállapotok mozgósították az
ingert és váltották ki a választ.
Összesen 3-3 én állapot beszélget (szülői, felnőtti, gyermeki)
Tranzakciós inger – Tranzakciós válasz (pl, köszönés, visszajelzés).
A tranzakció lehet nyílt vagy rejtett, rejtett amikor a felnőtt énállapottal
párhuzamosan gyermeki énállapotban is van üzenetközvetítés. 


Tranzakciók típusai
• Kiegészítő (komplementer)
A megszólított énállapotból érkezik a válasz az indító énállapot felé
→ párhuzamos vektorok
• Keresztezett
A megszólított nem a megcímzett énállapotból küldi a választ
• Rejtett (duplafenekű)
A közlés a nyúlt üzenet mellett egy rejtettet is magában foglal → ez
indítja a játszmák

A kommunikáció szabályai
A kiegészítő/párhuzamos/komplementer tranzakciók elvben a
végtelenségig folytatódhatnak.
Keresztezett tranzakció után a kommunikáció elakad, a folytatás csak
egyik vagy mindkét fél énállapot-váltása után lehetséges
A rejtett, duplafenekű tranzakció kimenetelét a rejtett pszichológiai és
nem a nyílt kapcsolati szint határozza meg.
Ezen alapulnak a játszmák → a partnert a nyílt közlés mögötti rejtett
üzenet érinti érzékenyen, erre reagál.

Szociális szükségletek
Ingeréhség
Arra irányul, hogy valamennyi érzékszervünk működésén keresztül sokféle
élvezethez, örömhöz jussunk.
Társas vonatkozás: érintés, fizikai kontaktus, simogatás, szóbeli elismerések
(ezek mind sztrókok) → ezekre irányuló vágy


Sztrókéhség
Igény a másik ember figyelmére, elismerésére, visszaigazoló
megerősítéseire

Struktúraéhség
Az élet kereteit adó tér és idő berendezésére serkent.
Kielégítése az időstrukturálás által történik.

Életpozíciók
Pozíciók: a tranzakciókban lévő szerepek/személyek ÉN oké vagyok Te oké
vagy alfajai
• ÉN+ TE+ egészséges pozíció
• ÉN+ TE- megszabadulni pozíció; én herceg, te béka vagy.
• ÉN- TE+ Depresszív életpozíció; bárcsak kellett volna szavak;
önlealacsonyítás
• ÉN- TE- miért ne pozíció; skizofrén, skizoid emberek
Vannak háromszemélyes pozíciók.

Az idő strukturálása
Tevékenység
Felnőttiben vagyunk, összegyűlünk és valamit közösen csinálunk
Felnőtt állapotok között zajlik.
Fantázia
Magányos ember csinálja.
Rituálé
Előre programozott módon történ ő rövid sztrókok sorozata. pl. köszönés
Időtöltés
Leginkább csevegést jelent, projektív és introjektív beszélgetés
Szemben a rituáléval, ez egész életen át tartó is lehet
Játszma
Kiegészítő, rejtett tranzakciók folyamatos sorozata.
Pontosan meghatározott, előre látható kimenetel felé halad
Rejtett jellege van, nyereséggel jár, tisztességtelen és drámai.
Intimitás
A felek nyíltan, hátsó célok és titkos üzenetek nélkül kommunikálnak
Őszintén fejezik ki érzéseiket és szükségleteiket.
Programozás
Az idő strukturálásának műveleti oldala
• Anyagi programozás
• Adatfeldolgozás, kapcsolat a valósággal.
• Társadalmi programozás
• Rituális és félrituális érintkezések
• Egyéni programozás
Játszma
A horogból, gyenge pontból, válaszból, átkapcsolásból, szembesülésből
álló, és végül pszichológiai nyereséghez vezető tranzakciósorozat.
Ezzel töltik az emberek a rendelkezésükre álló idő javát.
Időstrukturálási mód, sorskönyvi indíttatásból az intimitás pótlékaként
használjuk.

Játszmaelemzés I-II.
Játszmaelemzés I.:
• Megállapítom, hogy a manőverek egymásra épülése kimeríti-e a
játszma kritériumát.
• Annyi mintát gyűjtünk az adott játszmából, amennyi lehetséges
• Elkülönítjük a szignifikáns vonásokat
• Rubrikákba soroljuk a lényeges elemeket
• Az elemzést mindig az alany szemszögéből végezzük
- Tézis: a játszma általános leírása, tartalmazza az események egymásra
következését (társadalmi szint) információt a pszichológiai hátteréről-
fejlődéséről-jelentőségéről (pszichológiai szint)
- Antitézis: ami megszakítja a játszmát.
Célzat: megállapítani a játszma célját

Játszmaelemzés II.:
H → GyP → V → Á → Sz → Ny
Horog → GyengePont → Válasz → Átkapcsolás → Szembesülés → Nyereség

Sorskönyv
Gyermekkori döntésen alapuló, a szülők által megerősített, a későbbi
események által igazolt, majd a választott alternatívában kulmináló
tudattalan életterv.
• Szülői utasítás
• Ennek megfelelő személyiségfejlődés
• Gyermekkori elhatározás
• A sikerhez/kudarchoz vezető módszerek tényleges alkalmazása
• Meggyőző attitűd
Sorskönyvi módon reagálni → nem autonóm módon, hanem gyermekkori
szülői programozás és korai döntések által vezérelten szemlélni a világot
Sorskönyvek típusai
• Nyertes
• Nem vesztes
• Vesztes

Egzisztenciálanalitikus megközelítés. Viktor Frankl logoterápiája - a dimenzionál ontológiai

rendszer (fizikai, technikai műveleti és szellemi spirituális dimenzió és jellegzetességeik); a
tudatos és tudattalan működések (noogén tudattalan); az önelkülönítő képesség; az értékek
(alkotói, élmény, beállítódási érték); a szenvedés értelme, az önmegvalósítás; a lelkiismeret.
Frankl neurózis felfogása -pszichogén és noogén neurózisok.

Egzisztenciálanalitikus megközelítés

Viktor Frankl logoterápiája (harmadik bécsi iskola)

Elméletének egyik fő gondolata: az embert leginkább az "életértelem
akarása" motiválja.
Az ember feladata az értelem-beteljesítés, az értékek megvalósítása.
Saját lelkiismeretünk hangjára kell hallgatnunk, saját érték-hierachiánkra kell
támaszkodnunk
A logoterápia testi és lelki adottságaink figyelembevétele mellett a
szellemi személy voltunkat, önfelülmúlási képességünket, humorunkat
szólítja meg.
Szellemi képességeinket használva szabadon és felelősen tudjunk
dönteni a felismert értékek mellett.
A szabad és felelős döntés az alapja annak, hogy önmagunkon túl
mutató, értelmes életet élhessünk.
A két megközelítés, logoterápia és egzisztenciaanalízis a gyakorlatban
nem választhatóak szét, olyanok, mint egy érme két oldala.

Dimenzionál ontológiai rendszer

Fizikai dimenzió:
• Egy darab vagyok a sok ember közül, semmi nincs ami
megkülönböztetne.
• Szomatikus erők mozgatnak
• Az a cél h életben maradjak, automatizmusok működtetnek.

Technikai műveleti dimenzió:

Technikai műveleti dimenzió, tudatos és pszichikus tartomány.
• Második szinten autonómak vagyunk, határt tudunk vonni köztünk és a
környezet között.
• Meg tudom lépni ezeket a határokat
• Még mindig nem személyiség vagyok hanem egyéb
• Szociálisan deteminált vagyok
• Pszichogén érők mozgatnak
• Képesek vagyunk öntükrözésre, állás foglalásra, döntések meghozására
Szellemi spirituális dimenzió:
• Már személyiség vagyok
• Olyan vagyok amilyennek meg vagyok álmodva, amilyen feladatokkal
ideküldtek
• Mindannyiunkat ide kellene analizálni
• Ha ebben rendben vagyunk, akkor mindegyik szinten rendben vagyunk
• Noogén erők mozgatnak
• Dolgok értelmesítése, teleologizáló (?)
• Ha be vagyok ágyazva a szellemi tudattalanomba, akkor eligazít a
döntésekben a tudattalan

A tudatos és tudattalan működések

Tudat és a tudattalan között a kapcsolat kétirányú.

Noogén tudattalan
Szellemi tudattalan, amiben csak értékek vannak.
Itt csak magasabb szellemi értékekvannak, pl.: hősiesség szeretet
áldozatkészség

Az önelkülönítő képesség, öndistanciálás

az ember túl tud emelkedi testi és pszichés kötöttségein át egy

magasabb szellemi dimenzióba/ világba
→ képes önvizsgálatra sőt arra is, hogy megítélje önmagát: tud önnön bírája
lenni és bírálni tudja cselekedeteit
→ ez vezethet az öntudat és a lelkiismeret jelenségeihez
az eltávolodás képessé teszi arra, hogy:
• hősiesen győzedelmeskedjék önmagán
• erőt ad neki arra, hogy szembenézzen önmagával, mégha ezt iróniával
teszi is, humor

a szellemin keresztül képes távolságot teremteni a szituációtól

a szellemi dimenzió lényege: az embernek egyetlen szituációban sem kell
feladnia magát, nem kell feloldódnia, sokkal inkább felette állhat az adott
szituációnak, vagyis mindenkor dönthet arról, hogy beleveti e magát a
szituációba, hogy azért felelősséget vállal és azt lehetőségei és eszményei
szerint formálja

Az értékek
• Alkotói érték → cselekvés valósítja meg
• Élmény érték → a világ passzív befogadása révén realizálódik
• Beállítódási érték → ott jön létre, ahol valami elkerülhetetlen sorsszerűt
kell elfogadni

A szenvedés értelme
A feladat és a lényeg: szembesülni azzal, amit a sors ránk mér.
Belsőleg eltávolodunk a dologtól, distanciát teremtünk meg e dolog és
személyünk között
Feszültségben vagyunk a tényszerű lét és aközött, aminek lennie kellene.


Az önmegvalósítás
az ember célja: önmegvalósítás
• csak olyan mértében valósítja meg önmagát, amilyen mértékben
értelmet teljesít be
• az értelembeteljesítés hatásaként – de nem céljaként – az önmegvalósítás
magától is bekövetkezik
• önmegvalósítás

- lehetőségek megvalósítása
• - feszültség csökkentése aközött aki, és aki lehetne: feszültség az
egzisztencia és az eszencia között, a létezés és az értelem között

A lelkiismeret
• A szellemi tudattalan része
• Másodlagos racionalizáló
• A lelkiismeret megmutatja „azt az egyet, ami kell”. „De ez az egy mindig
egyetlen.” A lelkiismeret feltárja az egyedi ember számára a konkrét
helyzetben teendőt.
• Az adott szituációra adekvát más és más választ súg az embernek.
• Ki előtt vagyunk felelősek? Mindenkinek magának kell megválaszolnia

Egészség és betegség
Nem az egészséges, aki nem szorong és nincs fájdaloma, kell a szenvedés,
a feszültség, mert ezek kihívások.

Pszichogén és noogén neurózisok

Noogén neurózis
nem találjuk a szellemi tudattalannal a kapcsolatot, ezáltal értelmetlenné
válik az élet
Amikor az ember hite megrendül az életben; amikor kétségbe vonja saját
létének értelmességét.
tében frusztrált az ember - egzisztenciális vákuum - ögy, drog, alkohol,
kriminalitás, vasárnapi neurózis, munkanélküliség neurózisa, nyugdíjasok
neurózisa, pénz hajhászás, jólét, termelés kényszere, stb.
Pszihogén neurosis
az ösztönös tudatlan betör a tudatos én szférájába és ott különböző
szintű dezintegrációs folyamatokat indít el, illetve tart fenn
A transzperszonális pszichológia. A TP fogalmának jelentéskörei (motiváció, tudatélmény,
személyiségszintézis). A TP fejlődéselmélete: perszonális és transzperszonális dimenzió, a
transzperszonális növekedés koncepciója, pszichoszintézis tan (Assagioli), a dualitás- és
egzisztenciális krízis és az újra-orientálódás, az "út" szerepe a transzperszonális
pszichoterápiákban (Firman, Vargiu), spirituális krízisek (Grof)

A transzperszonális pszichológia

A TP fogalmának jelentéskörei
Motiváció
Első jelentésében a transzperszonális mint motiváció, irányulás, keresés,
törekvés felfelé, sőt, mint túllépési szándék jelenik meg. E vonatkozásban
Jung komplex lélektanának, a selftranszcendenciának, Max Scheler
etikájának és Frankl egzisztenciaanalízisének jelentős hatása tükröződik a
transzperszonális pszichológiában. Holizmus alapgondolata: az ember
szimbólum, megfejtendő rejtély, titok a másik ember számára. A
transzperszonalitás mint motiváció elsősorban ezt a cél-, értelem-, és
jelentéskeresést tartalmazza. Ez a keresés a homonímiaszükséglet.
Transzperszonális motiváció az ember méltóságának, szabadságának
előfeltevésén alapú keresés erejét pedig az életbátorság adja. (Tillich)

Tudatélmény
Második jelentéskörében a transzperszonális, mint élmény és valóság,
tapasztalás, különleges tudatosság és tudatélmény mutatkozik meg. Olyan
tapasztalásként, mely túlmutat a sztereotip tanult és tanulható sémákon és
melynek forrása maga az individuum. Ebben a jelentésben elsősorban a
fenomenológiához, Brentano, Hussler, Buber, Gadamer eszméihez, de
legfőképpen a humanisztikus pszichológia irányához van csatlakozása.

Személyiségszintézis
Harmadik jelentésköre magasabb rendű személyiségstruktúrát és
érettebb, integráltabb funkciót, személyiségszintézist jelöl meg.
Holisztikusan szemlélt létezést, önkiterjesztő, selftranszcendáló motivációkat
és különleges élményeket tételez fel. Integráció, szintézis, transzperszonális
self vonatkozásában forrásul szolgál a Gestalt-holizmus, Angyal András
selfkiterjesztés modellje, Perls önmonitorozó, fokozott tudatosságú selfje,
Fromm intrinsic lelkiismeret által vezérelt, transzcendencia vágytól áthatott
emberképe a gondolati forrás anyaga.

Perszonális és transzperszonális dimenzió

• Egymással összefüggésben áll, de ugyanakkor különböző is
• Közös bennük: az emberi növekedés és fejlődés természetéből
következnek
• Általában azonban az emberek az egyikkel erősebb érintkezésben
vannak, reálisabbnak, fontosabbnak ítélik meg
• Ahhoz, hogy az emberi lnyünket minél inkább ki tudjuk teljesíteni a
perszonális és transzperszonális dimenzióval is foglalkoznunk kell
 • Mielőtt a 2 dimenziót egyesíthetnénk magunkban –> ki kell fejlődnie
egyidejűleg vagy egymásutániságban
• Az, hogy milyen formában, az sok mindenen múlhat -> egyéni
adottságok, tudatosság, környezet… (leggyakrabban az van, hogy az egyik
dimenzió már azelőtt is igen fejlett, hogy egy-egy egyénben tudatosulna
a másik léte).
• Ha az egyik dimenzióhoz jobban vonzódunk -> az az út közelebb áll,
hozzánk azt jelzi, hogy számunkra az lenne a „helyes” irány bár a másik
dimenzió tudatosságát is erősíteni kell.
• A tapasztalatok szerint előbb- utóbb a másik dimenzióval is megtörténik
a találkozás -> ha eljön az idő, hogy az egyénnek hiányérzete támad ->
ált. megnyílik a másik út (nemritkán fájdalom, krízis árán).

A perszonális dimenzió
A célok elérése érdekében egymás után fejlesztjük ki személyiségünk
különböző aspektusait.
Ez a személyiség funkciók teljes, harmonikus integrációja.
A személyes önmegvalósítás értelmes célok révén természetes módon halad
előre.
Így mind magasabb célokra tör, de ezek elérése csak időleges kielégülést
nyújt.
Paradox, mert minél nagyobb a siker, annál értéktelenebbnek éli meg azt,
amit eddig kielégítőnek tartott → folytatódik → egzisztenciális krízis.


A transzperszonális dimenzió
Megtapasztalása nem egzotikus vagy szokatlan dolog, hanem az emberi
lét egyik ismertetőjele.
A transzperszonális felé orientálódás különböző módokon és időben
következhet be.
Minden életszakasznak megvannak a transzperszonális aktivitás tipikus
mintái
Ez a dimenzió gyenge, finom, törékeny
A vele való kapcsolat kezdetben törékeny lehet.
Ápolni és erősíteni kell → megtanuljuk felismerni, kutatni az ilyen
tapasztalatot.
Azért, hogy végül integráljuk és midennapi életünkben kifejezésre
juttassuk.

Roberto Assagioli pszichoszintézis tana

• Az értelem keresése általános emberi igény.
• Az emberi értelem 2 fajtájának megtalálása a cél:
• Saját egyéni egzisztenciánk jelentése
• Megtanulni értelmezni a világot, amiben élünk → így eljutni az Élet
általános értelme felé.
• Személyiségfejlődésünk szakaszai során, az egyik első törekvés -> saját
személyes egzisztenciánk értelmének megtalálása -> a személyes
értelemre és célokra törekvéstől válik lehetővé növekedésünk ->
integráltabb kreatívabb személyiség
 • Ahogy aktívabb szerepet vállalunk a világ dolgaiban -> rájövünk, hogy a
világ értelme iránti érzékünknek is fejlődnie kell -> ha a keresést elég
sokáig folytatjuk -> eljutunk önmagunkon túlmutató kérdésekig pl.: Mi a
világ igazi lényege? Mi az, hogy idő? stb.

A dualitás- és egzisztenciális krízis és az újra-orientálódás

Dualitáskrízis
A transzperszonális ösvény veszélye.
Akik a tiszta transzcendencia ösvényét járják, elfordulnak személyiségük
fejlődésétől és a világban való részvételtől
Ez a tapasztalat is csak átmeneti (bár időlegesen sikeres lehet).
Elhanyagolják a hétköznapi életüket, ignorálják személyiségüket és annak
integrációját is
Így csak növelik a transzperszonális és perszonális fejlődés közötti
egyensúlytalanságot.


Egzisztenciális krízis
A célok teljesülése megkérdőjeleződik, értelmetlen minden aktivitás →
apátia, szorongás, kétségbe esés.
Az individuális egzisztencia alapja válik kérdéssé,
Az egzisztenciális krízis szakasza alkalmat teremt a transzperszonálissal való
kapcsolat keresésére.
Magasabb Önmagunk felől nézve az egzisztenciális krízist a tudatfeletti
vagy transzperszonális energia növekvő árama váltja .ki
Magasabb Önmagunk vonzereje ugyanolyan erőssé válik, mint a
személyiség és a környezet vonzereje → semlegesítik egymást
Átmeneti idő → a személy életének korábbi értelme eltűnt, új még nem
jelent meg.


Újra-orientálódás
Az egzisztenciális krízis legyőzése, a transzperszonális dimenzió irányába
való újraorientálódás.


A transzperszonális terapeuta vagy tanácsadó

• a saját spirituális vagy transzperszonális ösvényét járja(“út”)
• elismeri minden kliensének azt a jogát, hogy a saját ösvényét kövesse, vagy
egy másikra váltson át, ha az számára kívánatosabbnak tűnik
• elkötelezettje annak az elvnek, hogy minden embernek folyamatos
impulzusai vannak az emocionális növekedés és egy magasabb állapot
elérésének irányába
• elismeri, hogy a transzperszonális szemléletű terapeuta fő felelőssége
abban áll, hogy legjobb tudása és ereje szerint segítse a klienst az
emocionális növekedés és egy magasabb állapot elérésének
megvalósításának irányába
• más pszichológiai irányzat elméleti és gyakorlati ismereteinek birtokában
tisztában van azzal, hogy milyen szerepet játszanak az ember teljes
 életciklusában az önbecsapási mechanizmusok, beleértve ezek saját
személyisége működésében játszott szerepének ismeretét is
• elismeri, hogy minden embernek vannak impulzusai a magasabb
állapotok elérésének irányába, akár járnak egy bizonyos ösvényen, akár
nem

Spirituális krízisek

spirituális ébredést megelőző krízisek

morális krízis, újfajta felelősség, bűntudat
testi tünetek: álmatlanság, emésztései pr., vérkeringési pr.,

spirituális ébredés által okozott krízisek

nem sikerül asszimilálni az új élményeket
kontrollálatlan érzelmek és képzelet

–önteltség, térítés, szekta

– szétesett vis./kiabálás, éneklés, kitörések
• túlságosan érzékeny idegrendszer – parapszichológiai képességek,
látomások, médiumi írás

spirituális ébredésre negatív adott reakciók

• az egyén megtagadja átélt tapasztalatait, azok értékét, 

valóságát
• keserűvé, gúnyossá válik, miközben kísérti a megtapasztalt 

iránti honvágy
• éles fájdalmas érzés alkalmatlanságuk, akaraterejük, 

önkontrolljuk elvesztése, döntés és cselekvésképtelenségük 

elvesztése, berzenkedés - depresszió, ögy. kísérlet

a belső átalakulás krízisei

1. túlzott befelé fordulás

- önmaga általi megszállás

- nem dolgozza át a spirituális ébredést által felmerült
problémákat, helyette idealizált belső világba menekül

megoldás: nem azonosulni saját növekedési folyamatunk elemeivel,
hanem haladni tovább gyakorlás, humor
2. gyorsítási szándék – pl. a szexuális és agresszív késztetések erőszakos
elfojtásával megoldás: fokozatos irányváltás, a többi késztetéssel való
integrálás
3. lejövő energiák:

- elfecsérelése lázas tevékenységben

- akadályozása, elzárkózás

megoldás az energiák hasznosítása: a belső újrateremtésben, kreatív
önkifejezésben, mások szolgálatában
4. kimerültség, testi tünetek
Stan Grof és a transzperszonális pszichoterápia teoretikus és empirikus alapjai. Holotróp
tudat-állapotok. HTÁ és pszichiátria. Az emberi psziché térképe. A születés utáni
élettörténet és az egyéni tudattalan, a COEX rendszerek. A tudattalan perinatális szintje, a
négy BMP és jellegzetességeik.

Stan Grof és a transzperszonális pszichoterápia

Holotrop tudatállapotok
A holotróp légzés hiperventilláción alapul, ami egy bizonyos idő után (az
agy oxigénellására hatva) LSD-hez hasonló tüneteket vált ki.

4 fő élménysík:
• Környezet esztétikai változásai
• Pszichodinamikai tapasztalatok
• Születés körüli élmények
• Transzperszonális sík
A transzperszonális sík eltér a nyugati társadalmakban elfogadott
ideőfelfogástól, térfelfogástól és valóságfelfogástól
Transzperszonális tapasztalatok definíciója: egyéni tudat kibővülése a
megszokott Én-határokon, és tér-idő korlátozásokon túlra.

HTÁ és pszichiátria
Ez az ideiglenes személyiségmodell alapvető ismertető jegyei:
• Perinatális tapasztalatok alapvető alkotórészei
• Pszichológiai tünetek aspektusait ábrázolják pl. félelem, agresszió,
bűntudat
• Pszichoszomatikus tünet: fejfájás, rosszullét, hányás

Az emberi psziché térképe

Freudi metafora: szellem- hatalmas úszó jéghegy
Ebben az új modellben a jéghegy látható része amit a „mélypszichológia”
eddig képes volt kikutatni.
Láthatatlan rész, amit most a „pszichedelia” segítségével lehet elérni.
Végső soron az emberi szellem határai az Univerzum határával esik egybe.

A szülés utáni élettörténet és az egyéni tudattalan

Az egyén különböző életszakaszaiból származó emlékek, érzelmi
problémák, konfliktusok.
Freudi terminológiában magyarázható

DE
Itt teljes korregresszióban éli az eredeti élményt → azt érzi és éli, amit akkor
abban a testben
Pszichotraumák mellett első sorban testi természetű traumában találkozunk
(pl. megfulladás)
Az érzelmileg releváns emlékeket nem elszigetelten tároljuk, hanem
összetett dinamikus konstellációkban → COEX-rendszerekben
COEX rendszer definíciója: az egyén különöböző életszakaszbeli, kondenzált
tapasztalatokból (és/vagy fantáziákból) származó emlékeinek specifikus
konstellációja

A COEX rendszerek
Az LSD ülések 2. síkjával függ össze, mikor is az alany Pszichodinamikus
tapasztalatokat él át. Pszichodinamikai fogalmak segítségével lehet
megérteni: az egyén kül. életszakaszaiból származó fontos elemekkel,
emocionális problémákkal, megoldatlan konfliktusokkal függ össze

COEX-rendszereknek nevezzük (kondenzált tapasztalati rendszerek):

Az egy bizonyos COEX-r.hez tartozó emlékeknek hasonló az alaptémájuk,
és azonos minőségű, erős emocionális töltés kíséri őket.

definíciója: egyén kül. életszakaszához tartozó kondenzált tapasztalatokból

(és/vagy fantáziákból) származó emlékek specifikus konstellációja (= a dolgok
összefüggése).

Legmélyebb rétegei: csecsemőkori és korai gyermekkori tapasztalatok színes

emlékei
Felszínesebb réteg: hasonló tapasztalatok emlékei, de későbbi
életszakaszból
Tartalmi elemei többnyire egybehangzók a freudi elgondolással
Személyiségstruktúra számos COEX-r.t tartalmaz
Emocionális töltés minősége szerint van: ¨ a környezettel folyó bonyolult
interakciókban – befolyásolják a személy ön-és világérzékelését, érzelmeit,
gondolkodását, és sok testi folyamatát is
• pozitív C-r.: kellemes emocionális tapasztalatok, eltelt évek pozitív
aspektusai
• negatív C-r.: kellemetlen emocionális tapasztalatok

A tudattalan perinatális szintje

• Terápia első ülésein: esztétikai és pszichodinamikai tapasztalatok
• Középső szakasz: perinatális jelenségek dominanciája (Az LSD ülések 3.
síkja)
• Utolsó ülések: transzperszonális tapasztalatok
Már az első pár ülés után, a tapasztalatok kp.-i témája:
Fizikai fájdalommal, szenvedéssel, öregséggel, halállal, betegséggel és
esendősséggel kapcsolatosak
A születés és halál közötti hasonlóság -> élet kezdete ugyan olyan, mint a
vége.

A négy BMP és jellegzetességeik

LSD-ülések legtöbb olyan eleme, mely a tudattalannak ezt a síkját tükrözi
vissza, 4 tipikus mátrixba tartozik
Ezeket kapcsolatba hozta a születés biológiai folyamatának egymásra
következő stádiumaival
Valamint a gyermek tapasztalataival a perinatális periódusban

I-IV. alapvető perinatális mátrix (basic perinatal matrixes, BPM)

Saját, speciális tartalmuk van: prenatális jelenségek
Konkrét és reális tapasztalatok, melyek a biológiai születés egyes
stádiumaival kapcsolatosak és ezeknek spirituális ellenpárjai
Fix kapcsolatban állnak bizonyos tipikus emlékkategóriákkal
Összefüggenek a freudi erogén zónákban zajló aktivitások bizonyos
aspektusaival
Ez a paradigma megvilágítja a biológiai születés stádiumai és a szexuális
orgazmus mintázata közötti párhuzamokat is

A BPM-ek a születés fázisainak sorrendjében írja le (eltérő lehet az élmények

sorrendje személyeknél)


I. BPM: primer egység az anyával

Születési folyamat megkezdődése előtti intrateurin (=méhen belüli) lét
Poz. és neg. aspektusait a páciensek a „jó” vagy „gonosz” anyaölről szerzett
tapasztalatként írják le
Eksztatikus spirituális állapottal lehet újra átélni -> kozmikus egység
megtapasztalása formájában
Intrateurin lét zavarainak átélése:
• Biológiai szint
• Filogenetikus evolúciós krízis
• Különböző démoni jelenségek
I. BMP pozitív aspektusai a pozitív COEX-rendszerekkel függnek össze.
Ez az alapja minden olyan későbbi élethelyzetre való emlékezésnek,
amelyben az egyén ellazult szabad az igényektől, nem zavarja kellemetlen
inger
Freudi erogén zónák: pozitív aspektusok egybevágnak a zónák
feszültségmentes állapotával, és minden parciális ösztön kielégülésével .

II. BPM: antagonizmus (=ellentét) az anyával

Születési folyamat első klinikai stádiuma – gyermek a méh
összehúzódásainak van kitéve.
Biológiai síkon lehet megélni vagy pszichológiai és spirituális ellenpárban
pl. kiúttalan helyzet, pokol.
• Víziók színei sötétek, komorak
• Egyén bezártnak, fogolynak érzi magát
• Leírhatatlan szenvedést él át
• Nem képest kiutat találni sem időben sem térben
III. BMP: szinergizmus az anyával
Születési folyamat második stádiuma → szülőcsatornán való áthaladás
tapasztalása-
Biológiai születés újbóli átélésének, halál- és újjászületési küzdelemnek
írják le.
„Vulkanikus eksztázis”: egy erősen érzéki dinamikus tapasztalat, amelyben
a kín gyönyörrel keveredik.
3 különböző fazetta: szadomazochista, szexuális, szkatologikus
Emlékezés: minden olyan jövendő tapasztalat, amely intenzív érzéki és
szexuális elemet tartalmaz → a vad, veszélyes izgató kalandokat épp úgy,
mint szkatologikus megszégyenüléseket

IV. BMP: elszakadás az anyától

A születés harmadik stádiuma → szülőcsatornából való kikerülés és a
köldökzsinór elvágásának élménye.
Megszületés pillanatának újbóli átélése
Mutatja a halál és az újjászületés tapasztalat szimbolikus formáját.
Tér elképeszt kitágulása, sugárzó fényű, színekben pompázó víziók
Tapasztalathoz kötődő szimbólumok: megszabadulás, megmenekülés,
megváltás, ellenség felett aratott győzelem.
Emlékezés: eljövendő helyzetek, melyek nagyobb személyes sikerrel és
hosszan tartó vészhelyzetek befejezésével kapcsolatosak.