1/4 Biofizika kérdésgyűjtemény, 2019

1. Első- és másodrendű kötések disszociációs energiája (sorrend)

Erősség szerint (sorrendet tudni):

- ionos kölcsönhatás (1100-20000 kJ/mol) pl. foszfatidil-kolin
[Kevés egy átlagos fehérje molekulában lévő ionos (amin) csoportok mennyisége, nem túl     
jelentős.]

-kovalens kötés (130-1100 kJ/mol)

-H-híd (4-50 kJ/mol)

- dipólus-dipólus kh. (2-8 kJ/mol)

- diszperziós kh (<4 kJ/mol)

2. A szabadentalpia differenciális és az integrális változás állandó hőmérsékleten, entalpia- és

entrópiatag fizikai tartalma

ΔG = ΔH - TΔS

    

Entalpia: a kölcsönhatások energia-jellegű változásai. A hőtartalom állandó nyomáson. [J]

(dlnK)/dT = ΔrHo/RT2
Itt: Az oldószer (vizes elektrolit oldat) és az amfipatikus molekula poláris fejcsoportjai között
kialakuló kölcsönhatásokat jellemzi.

Entrópia: statisztikus értelemben jellemzi a rendezetlenséget. [J/K]

A rendezetlenség növekedése az entrópia növekedését jelenti.
S = k*lnW

3. Termodinamikai stabilitás feltétele a szabadentalpiával

ΔG = ΔH - TΔS

ΔG = -RT*lnK

4. A micellaképződés termodinamikai magyarázata

Amfipatikus molekula esetén a vízmolekula a poláris fejcsoporthoz akar rendeződni, és ugyanígy a

többi amfipatikus molekulánál. Ezáltal egy nagyon rendezett szerkezet alakul ki, melynek során az
apoláris csoportok egymás felé fordulnak. Ez egyúttal kicsi entrópiát jelent.
Miért jó ez? Mivel így kisebb a fajlagos felület, kevesebb vízmolekula kell, hogy körbevegye a poláris
fejcsoportokat.
A vízmolekulák kiszorulnak az apoláris láncok közül.

5. Fehérjék hélixképződésének termodinamikai magyarázata

A fehérjék / polipeptidek másodlagos szerkezetét a láncon belül kialakuló szabályos szerkezetű
szakaszok jelentik, melynek egyik típusa az α-hélix. Az α-hélix spirálisan felcsavarodott (jobbmenetű)
alak, melynek vázát (külső oldal csoportjait) hidrogénkötések tartják össze. A váz orientációja a spirál
mentén azonos, a H-kötések sorban az 1. aminosav karboxil- és a 4. aminosav amino csoportjai
között létesülnek.

A víz kiszorul, a hélix szerkezet kialakulása miatt. A víz kiszorulás nagy entrópia növekedést okoz. Ez
hajtja a szerkezet kialakulását

6. Lehetséges micella struktúrák, vezikulák szerkezete

 Vonal szerű

 Gömb alakú

 Hengeres 

 Gömb alakú kettősréteg = Vezikuláris elrendeződés (Lipid kettősréteg)

7. Einstein-Smoluchowski egyenlet, a megtett út és az idő kapcsolata szabad diffúzió esetén

X = (2Dt)1/2

8. Foszfolipidek alapvető fázisállapotai, jellemzés pásztázó kalorimetriával, meghatározható

termikus mennyiségek

A Hőmérséklet növelésével:

 Rendezetlen szerkezet

 Átmeneti szerkezet: fázisátalakulás, hővel jár

 Lineáris, rendezett szerkezet

Alapvető fázisállapotok:

 Folyadék rendezetlen struktúra

 Folyadék rendezett struktúra = Folyadék kristályos állapot

  Gél fázisállapot

Differenciális pásztázó kalorimetria: Kis hőefektussal járó átalakulások nyomonkövetése ->

entalpiaváltozás meghatározása  -> entrópiaváltozás kiszámolása -> milyen irányú reakciók
játszódnak le: 0 = ΔG = ΔH - TΔS

Sejtmembrán tipikus méréstartománya: [néhány nm]

9. Tipikus nagyságrendek: egyedi lipid molekulák, foszfolipid kettősréteg, prokarióta, eukarióta

sejtek mérettartománya

Egyedi lipidmolekulák: 0,1 - néhány nm

Foszfolipid kettősréteg: néhány 10 nm

Prokarióta: néhány µm

Eukarióta: néhány 100  µm

10. Membránfluiditás definíciója, változása a hőmérséklettel

A fluiditás (= átjárhatóság) azt fejezi ki, mennyire viszkózus az adott membrán. A membrán fluiditása
fontos a sejt védelmének és interakcióinak biztosításához. A viszkozitás reciproka, szoros
kapcsolatban van a permeabilitással.
A diffúzióval szokták jellemezni: adott komponens milyen gyorsan, milyen sebességgel tud
átdiffundálni a membránon. A mérőszáma az a hőmérséklet, amelyen ez a diffuzivitás drasztikusan
megnő.
Minél több a membránban a telítetlen lánc, annál kevésbé tud a 2 apoláris lánc összerendeződni,
mivel más a konformációjuk. Ezáltal fluidabb, átjárhatóbb a szerkezet, a membrán struktúrája
dinamikusabb.

A membrán fluiditása a hőmérséklet növelésével ugrásszerűen nő.

11. A membránfluiditást befolyásoló szerkezeti tényezők

A foszfolipidek apoláris láncát, ezáltal az összetételét illetően:

 A bennük található kettős kötések száma. Minél kevesebb a kettős kötés (és több az
egyszeres ill. Háromszoros, azaz telítetlen kötés), annál rendezetlenebb a szerkezet, annál
nagyobb a fluiditása. => A telítetlenséggel nő.

Nem fordítva? telítetlen lipidekből felépülő membránok szerkezete kevésbé rendezett, alacsonyabb
hőmérsékleten válnak fluiddá 

De igen, a tanár mondta rosszul, erre ma jöttem rá :’(

Kijavítottam

 A C-lánc minél hosszabb, annál merevebb a struktúra, annál kisebb a fluiditása.

=> A C-atomszámmal csökken, ha telített homológ sort nézünk.

A koleszterin beépülése az apoláris láncok közé drámaian megnöveli a fluiditást.

12. A koleszterin szerepe a membránfluiditásban

A transzport képesség miatt van jelen a membránban.

A plazmamembrán, mely a sejt és a környezete kapcsolatát biztosítja, nagyon nagy koleszterin

tartalommal rendelkezik. A sejtnek szüksége van arra, hogy kifele bocsásson anyagcsere termékeket,
és ezt a fluiditás tudja biztosítani. Emiatt több koleszterint tartalmaz.
Az ER számára, mely a foszfolipidek szintéziséért felelős, nem lenne előnyös, ha nagyon átjárható
lenne a membránja. Emiatt nagyon kevés koleszterint tartalmaz és ezáltal a transzport gátoltabb.

13. A lipidmegoszlást meghatározó tényezők

ER: a foszfolipid szintézisért felel. Szimmetrikus a lipidek megoszlása a membrán belső és külső
oldalán.

Golgi: a kémiai transzformációért felel. Aszimmetrikus a lipidek megoszlása a membrán két oldalán.

A tényezők és mechanizmusok, melyek meghatározzák a lipidmegoszlást:

 Transzportképesség: át tudnak-e jutni a membránon.

 Retenciós mechanizmusok: benn tartják a lipideket.

 Aktív transzporterek: ioncsatornán vagy más módon juttatják át a lipideket a külső oldalra.

14. A vezikuláris transzport alapjai

A citoplazma vizes, hidrofil közegnek tekinthető, a foszfolipid viszont egy nagy hidrofób csoportot
tartalmaz. A citoplazmán nem tudják átküzdeni magukat, mert az nem túl kedvező nekik. Ehhez a
transzporthoz vezikula kell:
PL kettős rétegből áll, de ideiglenes szerkezetek (rövid idő alatt képződnek és más membránnal
fuzionálnak). A foszfolipidek becsomagolódnak egy kolloidális szerkezetbe, mely szintén amfipatikus
molekulákból épül fel, az apoláris láncaikkal találkoznak. A sejt felőli és belső oldalon poláris
fejcsoportok vannak. Így egy apoláris fázis választ el egymástól egy külső és egy belső vizes fázist. A
belső vizes fázis egy tároló rész középen, így kapszulaként tud szállítani a belső vizes fázisában poláris
molekulákat.
Ugyanakkor a PL molekulák nem szeretnek vizes közegben tartózkodni, mert hosszú az apoláris
láncuk. Úgy szállítódnak, hogy kettős réteg apoláris láncai közé rendeződnek. Így eljutnak a többi
sejtszervecskéhez, melyeknek szintén szükségük van rá.

15. Anion-szelektív fehérjecsatornák működési elve (töltések szerepe)

16. Membrángörbület előjele, vezikulák görbületének változása lefűződés során

17. A görbület kialakulásának főbb mechanizmusai

a. A fejcsoport nagy, összerendezve ez pozitív görbületet hoz létre.

Pl. lizofoszfatidil-kolin: kisebb lánc, enzim által lehasítva van, nagy fejcsoport.

De ez önmagában még nem elég. -> Másik hajtóerő, hogy olyan erős kölcsönhatást tud
kialakítani, hogy a membránon belül doménekre rendeződik, így töltetek alakulnak ki.

b. Transzmembrán fehérjék által.

1. Olyan fehérjék, melyeknek önmagukban natív konformációjuk van. Azt preferálják, hogy a
membrán körül ennek megfelelő szerkezetben helyezkedjenek el. A lipid fejcsoportokkal
tudnak kölcsönhatásokat kialakítani, a hidrofil részek képesek erre. 

2. Oligomer formájú fehérjék, melyek önmagukban nem olyan kiterjedésűek vagy nem tudnak elég
erős kölcsönhatást kialakítani, de olyan asszociátumokat hoznak létre, melyek önmagukban elérik
ezt a lipid rendeződést.
 c. Citoszkeleton a sejtmembránon belül, melyet az aktin fehérje képez. Ez egy vázszerkezet,
mely jól definiált alakot eredményez.
A merevségével tartja meg a görbületet.
A foszfolipid kettősréteget deformáljuk (paint-es ábra), ekkor feszültség keletkezik és fellép
egy olyan erő, ami igyekszik ezt megszüntetni. Ez az állapot nagyon torzított az eredeti kettős
lineáris réteghez képest, a membrán szeretné ezt a görbületet megszüntetni. Ez ellen
dolgozik a citoszkeleton, megtartja a kialakult feszültséget.
=> A már kialakult görbületet stabilizálja, hogy ne legyen feszült.

c. Scaffold szerkezet, mely megtartja a rendszer görbületét.

1. Cukortípusú fejcsoportok.
Poláris fejcsoportok, melyek kölcsönhatásokat képesek kialakítani.

2. Burkoló / Borító fehérjék: Clathrin.

3. Indirekt kapcsolatok (fehérjékkel)

BAR domént tartalmazó fehérjék ide tartoznak.

e. Amfipatikus hélixek.

18. A lipidösszetétel szerepe a görbület kialakulásában

A lipidek önmagukban nem generálnak görbületet, de adott lipidek valamilyen görbületet

preferálhatnak.
Lizofoszfatidil-kolin, Foszfátsav.

19. A BAR domén fehérjék szerepe a görbület kialakulásában

A d) típusú fehérjék alkotják. Dimereket képeznek olyan módon, hogy számos funkciós csoportot
tartalmaznak, melyek a foszfolipid fejcsoportokhoz erős kölcsönhatásokkal tudnak kötődni. Ennek a
kötődésnek az energiája összemérhető azzal, ami a membrán meghajlításához szükséges. => Azért
kötnek, hogy fenntartsák ezt a görbült állapotot.

Sok negatívan töltött funkciós (foszfát) csoportunk van, így a BAR domént tartalmazó fehérjék pozitív
töltésű csoporttal rendelkeznek: Arg és Lys csoportok. Elektrosztatikus kölcsönhatások révén
stabilizálódik ez a szerkezet.
A legtöbbször ez nem elég, vannak szelektív kötőhelyek is (->hidrofób asszociációval kötődnek a lipid
szerkezethez), és ezen kölcsönhatások összessége hozza létre az erős komplexet.
(= Aviditás).

Amphyphysin: a T-tubulus létrehozásában játszik szerepet a különböző sejtszervecskék között, mely

az izomműködéshez szükséges, az ingerületvezetés csatornáit alakítja ki, mely az ionok megfelelő
transzportjához kell.

Az adott BAR domén az adott görbülethez felel meg. Nagyobb sugár esetén nem passzol annyira a
fehérje a görbülethez, nem stabilizál olyan jól.

20. Az amfipatikus hélixek szerepe a görbület kialakulásában

Általában BAR domént tartalmazó fehérjék részeit képezik.

Olyan aminosavsorrenddel rendelkező α-hélix struktúra, melynek térben az egyik oldala hidrofób, a
másik oldal hidrofil csoportokat tartalmaz (gömbös ábra). A hidrofób része beépül a membrán
hidrofób részébe, a fehérje hidrofil része a fejcsoportok környékén marad. Így egy feszítő hatást
eredményez és ezzel hozzájárul a membrán görbület kialakításához.

A hidrofób asszociáció (nem egy erős “kölcsönhatás”) révén csak nagyon lassan tud kidiffundálni a
hélix a foszfolipidből. Más szóval, ha egy amfipatikus hélix hozza létre a görbületet, az a görbület
nagyon stabilan megmarad.
21. Tipikus időskálák biológiai rendszerekben: fehérjeszintézis, enzimkatalízis, DNS
konformációváltozás

Fehérjeszintézis: s

Enzimkatalízis: 10-3 s (ms)

DNS konformációáváltozás: 10-6 s (µs)

22. Ultracentrifuga működési elve

A gravitációs tér helyett a centrifugális erőteret használjuk fel. Sokkal nagyobb az elválasztási
hatékonyságot tudunk elérni, mint gravitációs térben.
A hatékonyságot a szedimentációs együtthatóval (s) tudjuk jellemezni.

Nagyon nagy, néhány tízezer g gyorsulás, mivel  nagy molekulákat akarunk elválasztani és nem
sokkal nagyobb az a rendszerünk, amiből el akarjuk választani. Emiatt ez nem olyan egyszerű, mint
egy sima centri.

23. Az ionkromatográfia működési elve, kölcsönhatások szerepe és szabályozása

Sok molekula rendelkezik töltéssel, melyek közül a nukleinsavak töltése nem függ a pH-tól, de a
fehérjék töltése igen.
Az ionkromatográfia során fehérjéket választunk el egymástól oszlopon keresztül. Gyantát vagy
szilikatöltetet tartalmaz, amin ionos csoportok vannak és a különböző töltésű ionok közti
kölcsönhatás az, ami az elválasztás alapját adja. 

Alkalmazása: A puffer pH-ját gradiens módszerrel változtathatjuk. A fehérjéket a különböző funkciós

csoportok miatt választja el pl. karboxil, amin, tiol csoport. Más-más időt fognak a pH-tól függően az
oszlopon tölteni. Ami több negatív töltéssel rendelkezik, hosszabb ideig kötődik meg.

Detektálás: a biomolekulákat nem túl könnyű.

1 . Abszorbancia mérés: nagyobb UV tartományban (200-400 nm), kevés fehérje nyel el.
2. Törésmutató mérés.

24. Az affin kromatográfia működési elve, kölcsönhatások jellege, szabályozásuk, kompetitív ágens
szerepe, disszociációs állandó nagysága elválasztás során

Az elv ugyanaz, de a kölcsönhatások specifikusabbak. Nem elektrosztatikus kölcsönhatás

segítségével választunk el, hanem a fehérjék immobilizált (helyhez kötött) formában tartalmaznak
antitesteket vagy affin próbákat, melyek specifikusan megkötik az adott biomolekula funkciós
csoportját és ezzel befolyásolják a tartózkodását.
Inkább 1 adott komponens elválasztására, tisztítására szokták használni.

Leggyakoribb felhasználás: Avidin-Biotin kölcsönhatás, nagyon erős komplex.

Akkor működik jól az affinkromatográfia, ha ebben a nagyságrendben van a disszociációs állandó

(KD): 

(10-14 = nem jön szét a komplex, 10-4 = elég nagy

mennyiségben van disszociált állapotban a komplex)

Eltávolítás belátható időn belül:

Kompetitíven kötődő ágens, leszorítja a fehérjét, pl. Hisztamin.
Akkor működik jól, ha a disszociációs állandót meg tudjuk növelni 0,1 M-ra.

25. Az elektroforézis alapjelensége, meghatározható mennyiségek

Elektromos térben gyorsítjuk a töltéssel rendelkező részecskéket, felvesznek egy állandó mozgási
sebességet, mely annak köszönhető, hogy az elektromos térben lévő gyorsító erő és a
közegellenállás egymással egyensúlyra jut. Így a mozgási sebességből a töltéssűrűséget meg lehet
határozni és a molekula szerkezetére lehet következtetni. A kialakult skála összehasonlításra
alkalmas, 10-3 m-es nagyságrendű meghatározás.

26. Steady-state elektroforézis alapelve, meghatározható mennyiségek

Ugyanúgy elektródok között gyorsítjuk a rendszert, de az oldatunkat félig áteresztő

(szemipermeábilis) membránba helyezzük, melyen a makromolekula nem tud átjutni. Ennek
eredményeképpen a töltésének megfelelően a vele ellentétes előjel közelében a membrán belső
oldalán felhalmozódik a makromolekula, a másik oldalon lecsökken a koncentrációja. Így kialakul egy
koncentráció gradiens és emiatt egy ellentétes áramú diffúziós folyamat, diffúziós áramsűrűség indul
meg a membránon belül, és egy idő után ez a diffúzió stacioner lesz (időben állandó). => A membrán
két oldala között egy nagyjából egyenes koncentráció profil alakul ki.
-> Ennek az egyenesnek a paramétereiből meg lehet határozni a makromolekula diffúziós tényezőit
és az abszolút töltéssűrűségét is.

27. SDS-PAGE alapjai, az SDS szerepe, elválasztás elve, standard minta alkalmazásának lényege

Csak a méret az elválasztásban szerepet játszó tényező, csak ettől függ a mozgási sebességük
elektromos térben.
SDS: kiegyenlíti a makromolekulák töltés sűrűsség-beli különbségét. Körbeveszi a DNS molekulákat
és egységes (negatív) töltést eredményez nekik.

28. Izoelektromos fókuszálás működési elve

Azt az állapotát keressük a molekulának, amikor nincs töltése. 

A cső / oszlop mentén változtatjuk a pH-t, valahol ott van az izoelektromos pontja a fehérjének = 0 a
töltése, a fehérje megdermed és nem mozdul tovább.

29. 2D-s gélelektroforézis alapelve

Két irányban lesz anyagtranszport:

SDS-PAGE + Izoelektromos fókuszálás kombinálása. => A méretről és töltés sűrűségről is lesznek

információink.

30. A fényszórásmérő készülék vázlatos felépítése

31. Fényszórás szükséges feltételei

A mintákon belül különböző pontokban más-más az elektronsűrűség. Nagy intenzitású fényforrással,

lézerrel világítjuk meg. Kolloid mérettartományú részecskék akkor szórják a fényt, ha az
elektronfelhő polarizálható. Ez biológiai minták esetében adott.

Könnyű: A lézer hullámhosszán a fényt a minta nem nyeli el.

Nehéz: Akkor lesz fényszórás, ha az oldószer és az anyag (biológiai minta) törésmutatója különböző.
Pl. sok vizet tartalmazó sejtet akarunk vízben látni. 

32. A törésmutató definíciója

Az elektromágneses hullámok terjedési sebessége egy anyagi közegben kisebb, mint a vákuumban.
Ennek a mértéke a törésmutató, ami a következő összefüggés szerint adható meg:

n = c0c

ahol n a közeg törésmutatója, c0 a fény vákuumbeli, c pedig a közegbeli terjedési sebessége.

33. Az intenzitás fluktuációs függvény és a diffúziós tényező kapcsolata, az autokorrelációs

függvény leírása

Az idő függvényében mérjük az intenzitást, mely egy állandó érték körül ingadozik, mivel elég sokáig
mérjük a mintánkat ahhoz, hogy a mérés során elmozduljanak a felületi komponensek.
=> Fluktuáló jelet kapunk.

Elcsúsztatjuk az eredeti függvényt egy τ korrelációs idővel, mennyire hasonlítanak egymáshoz.

-> Ha nagyon hasonlítanak, kicsivel elcsúsztatva is átfedi egymást a két függvény. Egyre elcsúsztatva
egyre kevésbé hasonlítanak. Ezt a korrelációs együtthatóval lehet jellemezni (τ).
Ha ez =1, a két függvény teljesen hasonlít, majd tovább csúsztatva a függvény egyre kevésbé hasonlít
önmagára. 

A fluktuáció gyorsaságából lehet következtetni a vizsgált molekula mozgási sebességére:

A fényintenzitás fluktuáció sebessége meghatározza azt, hogy milyen gyorsan mozognak a

részecskék. A részecskék mozgási sebessége diffúziós tényezővé (D, cm2/s) alakítható, mely pedig
kapcsolatba hozható a részecskék méretével.
Ha gyorsan cseng le a függvény, rövid a relaxációs idő -> gyorsan mozgó részecske
Ha lassan cseng le a függvény, hosszú a relaxációs idő -> lassan mozgó részecske

34. A fluoreszcencia jelensége, gerjesztés és emisszó jellemző időtartományai, abszorpciós és

emissziós hullámhossz viszonya, foszforencia alapjai

Fluoreszcencia: [ns]
A fehérjét fluoreszcens festékkel festjük meg. Nem a megvilágító fény hullámhosszán detektáljuk a
fotonokat (nem a szórt fényt követjük közvetlenül), hanem a lézerrel elérjük a festék fluoreszcenciját
és az emittált fluoreszcens fotonokat detektáljuk. 

Gerjesztés: fs (10-15 )
Emisszió: ns (10-9 )

Foszforeszcencia: Kevés anyag képes erre, emiatt szelektív. Lassú, [ms-s].

Szemben a fluoreszkálással, a foszforeszkáló anyag nem azonnal sugározza ki azt a sugárzást,
amelyet korábban abszorbeált. Mivel ez az átmenet bizonyos anyagoknál igen lassan megy végbe, az
abszorbeált sugárzás újra kisugárzása később (msec - órák múltán) alacsonyabb intenzitással történik
az eredeti gerjesztéshez képest.
Az abszorbeált foton egy szokatlan spinváltó átmenet révén magasabb spin energiaállapotba,
rendszerint triplett állapotba kerül. Ennek eredményeként az energia a triplett állapotban csapdába
kerül, ahonnan csak egy klasszikusan „tiltott” átmenettel kerülhet alacsonyabb energiaállapotba.
Ezek „tiltott” átmenetek, kinetikailag nem kedvezményezettek, ezért a folyamat lényegesen
lassabban zajlik le. A legtöbb foszforeszkáló anyag még mindig elég gyors fénykibocsátó, a
milliszekundumos (ms) élettartammal. Vannak viszont anyagok, melyeknél az élettartam percek vagy
órákban mérhető, ami azt jelenti, hogy ezek az anyagok a fényenergiát lassan lebomló gerjesztett
elektronállapotban tárolják. 
35. A fluoreszcencia intenzitás korrelációs spektroszkópia alapelve

A fényszórást mérjük: olyan részecskéket vizsgálunk, melyek Brown-mozgással vagy egyéb transzport
folyamatok révén transzlációs mozgást tudnak végezni, azaz változtatják a helyüket. Ezek által a
diffúziós együtthatót (D, cm2/s) tudjuk meghatározni és az aktív transzportot tudjuk megfigyelni.

Mindebből egy autokorrelációs függvényt kapunk, egy jellemző időállandót ad arra vonatkozóan,
hogy milyen gyorsan mozog, mozdul el a részecske.

Ha rövid a relaxációs idő -> gyorsan mozognak a részecskék.

Ha hosszabb a relaxációs idő -> lassabban mozognak.

A mért jel függ attól, hány részecske van: az intenzitás (I) fordítottan arányos a részecskék számával
(N): ha sok részecske van, nehezebbé válik a detektálás.

Az autokorrelációs függvény értelmezése: a molekulák hány %-a marad a vizsgált térrészen belül
adott idő alatt. Ebből arra tudunk következtetni, hogy mi az adott folyamat mechanizmusa.
(Diffúzió: lassabb, Aktív transzport: gyors).

36. A keresztkorrelációs mérés alapelve, meghatározható mennyiségek 2/4

A keresztkorrelációval a kölcsönhatásokat vizsgáljuk.

A két makromolekulát két különböző festékkel tesszük láthatóvá. -> Két különböző hullámhosszon
vizsgáljuk az emittált fényt, majd vizsgáljuk a ezen két fényintenzitás fluktuációjának a
keresztkorrelációját, hogyan változik a két fény intenzitása az időben.

 Teljes korreláció, létrejött a komplex: Ugyanúgy ingadozik a két fény intenzitása az időben,
ha a két részecske együtt mozog (lila).

 Egymástól függetlenül mozognak a részecskék, ha az intenzitás össze-vissza fluktuál

egymáshoz képest (fekete).

 A kettő közti átmenet (narancssárga).

Keresztkorrelációs függvény: milyen gyorsan mozog a komplex, az anyag mekkora része van
komplexben.
=> A komplexképződés kinetikáját tudjuk vizsgálni.

37. A kettőstörés feltételei 

Szükséges feltételek:

•Törésmutató (polarizálhatóság) különbség

•Rendezettség

•Polarizált fény

38. A kettőstörésre épülő mérési elrendezés vázlatos felépítése

39. Az elektromos kettőstörés alapelve, meghatározható mennyiség

A dipólusok az elektromos tér hatására az elektronok beállnak egy irányba, kialakul az elektromos
kettőstörési jelenség. Amikor megszüntetjük ezt az elektromos teret, véletlenszerű pozícióba,
orientációba fordulnak a dipólusok. Lecseng ez a jelenség, nem lesz törésmutató különbség a két
irányba. Ezáltal a jellegzetes törésmutató különbséget és ennek időbeli lecsengését lehet vizsgálni
(exponenciális függvénnyel írják le a lecsengés sebességét). Jellegzetes korrelációt mutat a fehérje
méretével.
Néhány kristályos anyag a beeső fényt két merőlegesen polarizált sugárrá alakítja, amelyek a
közegben különböző sebességgel terjednek. Ezt a tulajdonságot kettős törésnek nevezik. A közeg
kettős törését a két sugár törésmutatójának különbségeként definiáljuk.

Δn = nx - ny

ez összefügg a δ optikai retardációval (más néven fáziseltolódás):

, ahol λ a beeső fénysugár hullámhossza vákuumban, l pedig a minta vastagsága.

40. A DNS elektromos kettőstöréséből meghatározott relaxációs idő és bázispárok számának

kapcsolata, függvényalak magyarázata

A DNS esetében nem ilyen egyértelmű az összefüggés. Ha a bázispárok függvényében a DNS

kettőstörését vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy kis számú bp-ok esetén a lecsengési állandó is kicsi, de
van egy törés a függvényben adott bázispárok esetén. Ebből fontos szerkezeti következtetés vonható
le; a törés felett kettős hélixként új mozgásformák jelennek meg, többféle relaxációs idővel.
=> Szintén arra lehet következteni, milyen mozgásra képes az adott molekula, mely fontos a
szerepének betöltésében. Minél bonyolultabb, annál többféle relaxációs idővel lehet jellemezni.

41. A nyírási kettőstörés alapelve, meghatározható mennyiség

A rendezett szerkezetet nyírással is ki lehet alakítani.
A mintát kellően nagy sebességgel forgatjuk és ha elég nagy a nyíróerő, a makromolekula a
kompakt / tubuláris szerkezetből egy orientáltabb, megnyúltabb alakot vesznek fel. Az áramlás
irányába állnak be a részecskék, rendezett szerkezetek alakulnak ki. -> Megszüntetjük a deformációt
(az állandó sebességű nyírást) és vizsgáljuk, hogy a kettőstörés hogyan szűnik meg.

Valójában ezt oszcillációval szokták csinálni. A tér két irányában oda-vissza forgatják a mintát
(folyamatos szinuszos függvény szerint), és a minta kettőstörésének iránya mindig változik.

=> Különböző dinamikájú, viszkozitású közegekben milyen mozgásra és hogyan képes a minta.

42. A korrelációs függvény alakja és a jellemző transzportfolyamat kapcsolata, a korrelációs

függvény mint tartózkodási idő eloszlásfüggvény

43. A fluoreszcencia depolarizáció alapjelensége, a mérés alapfeltétele

A polarizált fény kölcsönhatásba léphet az anyaggal és az eredő fény is polarizált lesz.

(Polarizált fény: A terjedő fény elektromos és mágneses terének vektora egymásra merőleges.)

Ha átbocsátjuk egy polarizátoron, akkor megvalósítható, hogy csak olyan fényt bocsássunk rá a
mintára, mely egy bizonyos síkban polarizált. = Polárszűrés.
Így a részecske által kibocsátott fluoreszcens fény is csak egy síkban lesz polarizált.
Mikor lehetséges ez?

 Kismolekula gyorsan elmozdul [ns] -> Hosszabb a fluoreszcenciájának az élettartama, de a

részecske össze-vissza elmozdult, maga az emittált fény nem lesz polarizált (mert össze-
vissza bocsátotta ki a polarizált fényt a tér minden irányába, de már nem lesz irányhoz kötött
a fény).

 Fluorofórt tartalmazó molekula [100 ns] -> Megvalósítható, hogy amíg a fluoreszcencia
történik, nem nagyon mozdul el, így lesz egy kitüntetett irány, mely felé halad a fluoreszcens
fény.

44. A steady-state fluoreszcencia depolarizáció alkalmazása

Időben nem változtatunk meg semmit. Folyamatosan világítjuk meg a mintát egy polarizált fénnyel
és folyamatosan nézzük, hogy milyen fényt emittál a minta.
Ha nagy a korrelációs idő, azaz lassan mozog a molekula, akkor

45. A fluoreszcencia anizotrópia lecsengés jellemző függvény alakja, meghatározható mennyiségek

A valóságban van egy emelkedés és csak utána jön a lecsengés. De az első szakaszt el lehet tüntetni
és elég a lecsengést vizsgálni, mely legtöbbször természetes alapú logaritmus függvénnyel írható le.

Ebből a folyamat időbeliségére, a kölcsönhatás kialakulására, tartósságára  lehet következtetni.

[ns]

 46. A forgási korrelációs idő és molekulatömeg kapcsolata globuláris fehérjék esetén, magyarázat

A méret alatt a hidrodinamikai térfogatot és a molekulatömeget értjük.

Logaritmikus skálán egyenes arányosságban, lineárisan függ a fehérje méretétől a mozgása.

Az eltérés a gömbtől eltérő molekula alakból adódik.
47. Nagy molekulatömegű fehérjék fluoreszcencia depolarizációs vizsgálatának feltétele

Makromolekulákat akkor lehet ilyen módszerrel jellemezni, ha a mérés ideje alatt többé-kevésbé
mozdulatlan. Ha elmozdul, változik a polarizációs sík és nem polarizált fényt kapunk (mert akkor
össze-vissza szórják a fényt). De akkor se tudunk sok mindent mérni, ha mozdulatlan a fehérje. 

=> Valamilyen változás legyen a polarizációs síkban, de nem veszítsük el a polarizációt teljesen.
Ehhez a különböző méretű fehérjékhez különböző típusú fluoreszcens jelölőket alkalmazunk. A
fluoreszcencia élettartama többé-kevésbé azonos nagyságrendben legyen annak a mozgásformának
az élettartamával, amit vizsgálni szeretnénk.
Pl. fémkomplexek [ms]-os élettartam ; foszforeszcencia [µs]

48. Degradáció követése fluoreszcencia depolarizációval

 A véralvadásban fontos szerepe van egy fehérje tetramer kialakulásának. Két dimer fehérje
kapcsolódik össze. Egyensúlyi depolarizációs méréssel lehet vizsgálni: titrálással nézik a
polimerizáció változását. Az egyik dimer fehérjét fluoreszcensen jelölik, ezt titrálják. A másik
dimert elkezdik adagolni, a komplex fluoreszcens depolarizációját vizsgálják. Milyen
koncentrációnál lesz a jellemző polarizáció változás, ebből lehet következtetni az egyensúlyi
állandóra. [nM]

 Enzimatikus bontás pl. RNáz. Az optikailag aktív molekula (DNS, fehérje) ha már nem
makromolekulaként, hanem kisebb egységekben van jelen, mozgékonyabbá válik és kisebb
polarizációval rendelkezik, mely az időben követhető.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

49. A Newton-féle viszkozitástörvény, felírás a nyírófeszültséggel

50. A viszkozitás meghatározására alkalmas készülékek

Kapilkáris viszkozitásméter: ostwald és ubbelohde

51. A szerkezeti viszkozitás definíciója, bemutatása diagramon

Azokat az anyagokat, melyek viszkozitása csökken a nyíró igénybevétel növekedésével, pl.

keveréskor, szerkezeti viszkozitású anyagoknak nevezzük.
52. Viszkozitás és molekulaalak kapcsolata a fehérjék példáján

Rúd alak esetén sokkal nagyobb a viszkozitása mint a gombolyagnak, azonos molekulatömeg mellett.

53. Denaturáció követése viszkozitásméréssel

Denaturáció → nagyobb viszkozitás

54. A Hagen- Poiseuille-törvény alkalmazásának feltételei

The assumptions of the equation are that the fluid is incompressible and Newtonian; the flow is
laminar through a pipe of constant circular cross-section that is substantially longer than its
diameter; and there is no acceleration of fluid in the pipe. For velocities and pipe diameters above a
threshold, actual fluid flow is not laminar but turbulent, leading to larger pressure drops than
calculated by the Hagen–Poiseuille equation.

 Összenyomhatatlan folyadék

 Newtoni folyadék

 Lamináris áramlás

 Konstans kör keresztmetszetű cső

 Sokkal hosszabb mint amekkora az átmérője

 Nem gyorsul a folyadék

55. A véráram eltérése a Hagen- Poiseuille-törvénytől (okok felsorolása)

 Nem newtoni

 Deformálodó komponensek, örvények

 Nem homológ rendszer hanem szuszpenzió

 Fahraeus-lindqvist effektus: középen ahol kicsi a nyírófeszültésg alakos elemek feldúsulnak,

szélén plazma és vérlemezkék. Középen viszkozusabb, mint a szélén. Torzul a parabolikus
áramlási profil

 Belépési hatás, tranziens hatás

 Nem stacioner, hanem pulzáló áramlás (szív)

 Turbulens jellegű áramlás

 Nem állanó átmérő

56. A vér nem-newtoni viselkedésének szerkezeti magyarázata

Aggregáció, diszaggregáció, orientáció, megnyúlás

57. A Fahraeus-Lindqvist effektus bemutatása

 Fahraeus-lindqvist effektus: középen ahol kicsi a nyírófeszültség alakos elemek feldúsulnak,

szélén plazma és vérlemezkék. Középen viszkózusabb, mint a szélén. Torzul a parabolikus
áramlási profil

58. Diffúzió és drift definíciója

Diffúzió: a kisebb koncentráció felé. Termikus energia révén, véletlenszerű mozgás (általában vizes
fázisban (3D), vagy membránokban (lipid fázis, 2D)

Drift: a potenciál gradiensnek megfelelő irányba. Erőtérben mozgás, kitüntetett térirányban

(elektromos tér)  

59. Fick I-II törvények egy dimenziós felírása

Fick 1:

 J is the diffusion flux, of which the dimension is amount of substance per unit area per unit
time. J measures the amount of substance that will flow through a unit area during a unit
time interval.

 D is the diffusion coefficient or diffusivity. Its dimension is area per unit time.

 φ (for ideal mixtures) is the concentration, of which the dimension is amount of substance
per unit volume.

 x is position, the dimension of which is length.

Fick 2:

 φ koncentráció, pl. mol/m3; 

 t :idő

 D diffuziós koefficiens m2/s

 x : pozició (hosszúség), pl. méter

60. Einstein-Stokes összefüggés

(gömb alakú részecskére)

61. A diffúzió szerepe a légzésben

A vér és a tüdő közötti gázcserében van szerepe a diffúziónak. az O2 koncentráció a

tüdőhólyagocskákban sokkal nagyobb, mint a közeli kapillárisok vörösvértesteiben (a tüdőtől távoli
perifériás szövetekben pedig kisebb). A CO2 koncentráció fordított, így a gázcsere diffúzióval
történik.

Több határoló rétegen is át kell haladniuk, együttesen ~1 um diffúziós távolságot adva. A diffúziós
együtthatókból számolt idők:

D(O2) 10–9 m2/s t(O2)= 500 s,

D(CO2) 6*10–9 m2/s t(CO2)= 80 s.

A tüdő-kapillárisokban a véráramlás gyors, a térrészben a vörösvértestek átlagos tartózkodási ideje

~0,5 s. A diffúziós tér speciális felépítéséből adódó rövid távolság mégis hatékony gázcserét biztosít.  

62. A membránokban lejátszódó laterális diffúzió mozgásformái

Laterális, forgó mozgás, enzim aktivált flip-flop 

lipid-zsírsavláncok „csapkodó  

63. Az ozmózis alapjelenség bemutatása, van’t Hoff egyenlet

(Híg oldatok ozmózisnyomása (anyagtól függetlenül) ugyanakkora, mint amekkorát az oldott anyag
az oldattal azonos térfogaton és hőmérsékleten gázalakban kifejtene:)

V: összes mol anyag a rendszerben

V: térfogat

R: egyetemes gázállandó

T: abszolult hőmérséklet

Ozmózis:

Speciális egyirányú anyagáramlás diffúzióval. Féligáteresztő membránokon keresztül zajlik.

Elegendően nagy molekulát (pl. cukor) tartalmazó, féligáteresztő hártyával körbevett tartályt
oldószerbe (pl. víz) merítve csak a víz képes a hártyán áthatolni, az oldott anyag molekulái nem. Ezért
a membrán két oldalán fennálló koncentrációkülönbség nem tud kiegyenlítődni, amely speciális
egyensúlyra vezet. 

Az ozmózist létrehozó hajtóerő az oldószer (víz) kémiai potenciálkülönbsége.

Jelentősége: pl. növények vízfelvétele, izotóniás sóoldat (kb. 0,9 m/v%),hipertóniás vizelet,
hipotóniás nyál kiválasztása  

64. A közvetített passzív diffúzió bemutatása, különbségek a szabad diffúzióhoz képest

A modellben a lipid membránon kívül megjelennek a funkcionális fehérjék. A gyengén diffundáló

részecskék (pl. ionok) membrán-transzportját, ezek a fehérje közvetítők segítik, szelektív diffúziós
útvonalakon keresztül. 

Karrier fehérjék, ioncsatornák, ionofórok: mobilis ionkarrierek, csatornaképzők

 szabad diffúzióhoz képest:

1. Sebessége nagyobb, mint a Fick törvényekből jósolt

2. Erősen szelektív: kizárólag egy molekulaféleség (vagy -csoport, B) transzportját biztosítja.

3. Korlátozott számú „közvetítő” molekulán (A) keresztül valósul meg, ezért sebessége
maximumot mutat: a gradiens növekedésével „telíthető” 
 4. Mindkét irányban működhet: irányát a transzportálandó molekula koncentráció gradiensével
ellentétes irány határozza meg. 

5. Szelektíven gátolható (a közvetítő molekulára ható ún. inhibitorokkal).  

pl. inger / válasz közvetítéséhez szükséges ionok

(Ca2+, Na+, K+) transzportja, melyek méretük / töltésük / poláros természetük miatt

nem képesek passzív diffúzióra  

65. Passzív és aktív transzport összehasonlítás

Passzív Aktív

Nem igényel energia befektetést Energia befektetést igényel

Csak a gradienssel ellenkező irányba működik (elektro)kémiai potenciál eséssel ellenkező

(+gradiens) irányba is képes szállítani

fehérjementes közeg   Transzporter fehérjék:

Koncentráció gradiens alapján. Termikus ATP vel működő, fénnyel működő, csatolt (ko-)
energia révén véletlenszerű mozgás transzporterek (másodlagos aktív transzport)

Lasabb Gyorsabb

uniporter: egyetlen részecskére (pl. Ca2+-ATP-áz

sejtből kifelé);

szimporter: két vagy több részecske egyirányú

mozgatása;

antiporter: két vagy több részecske ellentétes irányú

mozgatása (pl. Na+-K+-ATP-áz

pumpa; Ca2+-Na+-ioncserélő pumpa). 

Ezek közül a szimporter és az antiporter csatolt

transzporter  

66. A Na-K pumpa működési iránya (mely ionok áramlanak extra-, illetve intracelluláris irányban,
az egyes ionok gradiens iránya)

Na+ koncentráció kint nagy

K+ koncentráció bent nagy

Na-ot kifele tolja, K-ot befele.

Gradiens a nagyobb cc. fele mutat

67. A neuron felépítése

Idegrendszeri funkciók:

• Receptor

• Affektor

• Effektor  

68. Az iontranszport és a kémiai szinapszis összehasonlítása

iontranszport  kémiai szinapszis

Lehet kétirányú egyirányú

ionok kémiai átvivő anyagok (neurotranszmitterek)  

 Aktív, facilitált vagy néha  passzív transzport Vezikuláris ürülés

69. A membránpotenciál definíciója, mérési elrendezés, az elektródok anyaga

Def.: a sejtmembrán külső és belső felszíne között elektromos potenciálkülönbség, azaz feszültség
van. Ez a membránpotenciál

feszültség áram függése vagy az áram feszültség függése  

Amikor feszültség áramfüggését vizsgáljuk, meghatározott nagyságú áramot injektálunk a sejt

belsejébe (áramgenerátor vagy áram-rögzítés: current-clamp), és a hatására létrejövő feszültség
változást mérjük.

Feszültség-rögzítés (feszültség-clamp) során a folyamat fordított (7.6.6. ábra). Adott feszültséget

kényszerítünk a membránra, és a membránon átfolyó áramot mérjük. 

Üveg kapilláris, sóoldattal töltve

Mérés mikroelektródákkal:

két, a sejttestbe vezetett mikroelektróda: nagy sejtkár, sok elfolyó áram

egyetlen mikroelektróda alkalmazása: gyors, kiszajú elektronikus kapcsolóval felváltva hol a

visszacsatoló erősítő áram kimenetére, hol pedig a feszültségkövető bemenetére kapcsoljuk 

Mérés patch-clamp technikával  

Elkerülhető vele a sejt megsértése.

Sok problémát kiküszöböl.

Kis sejtek vagy akár membrán darabok egyedi ioncsatorna szintjén is mérhetőek vele.

Elektródot szorosan a sejtmembrán felszínére illesztjük (szúrás helyett).

Sima felszínű, tompa vég. Rászívjuk a membránra.

Sokkal kevesebb az áramszivárgás.

On-cell, whole-cell, inside-out, outside-out.

70. Nyugalmi állapotú idegsejt membránpotenciáljának előjele, indoklás a Nernst-potenciál

alapján

Negatív.

Nernst potential for Na+ = +55mV (kint)

Nernst potential for Cl- = -65mV

Nernst potential for K+ = -90mV (bent sok → negatív nyugalmi membrán potenciál. A belső potenciál
negatív)
71. A passzív ionmegoszlás elve

Aktív transzport mellett az állandó koncentráció gradiens fenntartásában vesz részt. A membrán
nem minden ion számára átjárható - ez okozza a passzív ionmegoszlást.

Donnan szabály:

72. A membránpotenciál változása az extracelluláris klorid-koncentráció változásának hatására,

bemutatás diagramon, ionáramok iránya, víztranszport iránya

1. Csökkentjük a cl- külső koncentrációt, K+ külső koncentráció állandó

2. φm köztes értékre (–77 mV) depolarizálódik, de ez nem Donnan-egyensúly: a Cl– is és K+ is a

sejtből kifelé mozog, amíg az új Donnan-egyensúly be nem áll

3. ozmotikus egyensúly fenntartására még vízmolekulák is áramlanak kifelé

4. [K+]b>>[Cl–]b, ezért [K+]b változása nem számottevő, azonban a Cl– ionok kifelé mozgása
miatt a [Cl–]b percek alatt ~negyedére csökken (0,6 mmol/l) 

5. Mivel a [Cl–]k-t állandó értéken tartjuk ami ismét kielégíti a Donnan-egyensúly feltételét φm
= –98,5 mV lesz újra.  

6. Most a [Cl–]k-t visszaállítva:  φN,C  –134 mV  

7. De φ N,K marad, így φm= –112 mV értékre hiperpolarizálódik, majd visszaáll eredeti értékére

73. A sejtmembrán helyettesítő elektromos modelljében az egyes áramköri elemek megfeleltetése

a biológiai rendszer elemeivel ¾

Az Um membránfeszültséget mutató membránt kapacitásból, vezetőből és koncentrációs elemből

álló áramkörrel modellezhetjük
  Kondenzátor: a membránkapacitás fegyverzete a lipid kettősréteggel érintkező vékony extra
és intracelluláris folyadék réteg (töltések a benne oldott ionokból)

 Szigetelő: lipid kettősréteg (mert ionokra átjárhatatlan)

 Vezető: ioncsatorna

 Koncentrációs elem: adott ion koncentráció különbsége

74. Az időfüggetlen modell feszültség-áram görbéje különböző külső/belső koncentrációarányok

esetén, magyarázat, stabil pontok bemutatása, áramirány a rendszer egyensúlyból történő
kimozdítása esetén

 membránt homogén, folytonos közegnek tekintjük, amely bizonyos ionok számára átjárható

 Ha az elektromos tér állandó és független ionmozgást feltételezünk (Goldman–Hodgkin–

Katz-modell)  
  Hatás nem függ időtől

 a) diagram monoton nő

 Külső belső cc. Jobbra nő

 Metszéspontok: stabil pontok - elmozdítjuk áram folyik

 Csak stabil állapotok vannak a diagramon

???

75. Az ioncsatornák működésének alapelve, szűrő és kapu szerepe, kapunyitási hatások

Vízzel telt csatorna amit fehérjék vesznek körül. Szelektíven átjárható bizonyos ionoknak

Kapu:

Ionok keresztüljutását gátolja ha zárva van.

A csatornáknak kapuja van, amit a csatornában lévő kapuzó részecskék (feszültség- érzékeny
molekulák, vagy töltések) vezérelnek és a csatornafehérjék konformációváltozása eredményezi a zárt
/ nyitott állapot  

Szűrő:

Ionszelektálás

Kapunyitási hatások:

 Ligandvezérelt (ligand gated) - nyitás nourontrnaszmitter kötődésére

 Feszültségvezérelt (voltage-gated) - nyitás elektromos tér változásra

 Mechanically gated - megnyúlás, összehúzódás hatására

76. Sejtmembrán válasza áramgenerátoros, illetve feszültséggenerátoros ingerlésre

Amikor feszültség áram függését vizsgáljuk, meghatározott nagyságú áramot injektálunk a sejt
belsejébe (áramgenerátor vagy áram-rögzítés: current-clamp), és a hatására létrejövő feszültség
változást mérjük.

Feszültség-rögzítés (feszültség-clamp) során a folyamat fordított. Adott feszültséget kényszerítünk a

membránra, és a membránon átfolyó áramot mérjük.  

77. Membránpotenciál változása a nyugalmi potenciálhoz képest hiperpolarizáció, illetve

depolarizáció esetén, az akciós potenciál kialakulásához szükséges potenciál

Az idegsejtek nyugalmi potenciálja általában -70mV. Hiperporalizáció esetén a polarizáltság nő, tehát
az abszolút értéke nagyobb lesz, értéke kisebb. 

Depolarizáció esetén a polarizáltság megszűnése felé mozdul a rendszer, vagyis 0mV-ot közelíti. 

Akciós potenciál akkor alakul ki, ha a stimulus elég nagy ahhoz, hogy a potenciál elérjen egy
küszöbértéket. Ez a küszöbérték általában -55mV.
78. A Noble-model alapjai, feszültség-áram diagram, stabil pontok, az akciós potenciál
kialakulásának mechanizmusa, ioncsatornák szerepe a folyamat egyes lépéseiben, az akciós
potenciál jelalakja, a jelalak magyarázata

a következő egyszerűsítő feltételek bevezetésével alkalmas az idegsejtek ingerlési tulajdonságainak

félkvantitatív (illusztratív) leírására (7.7.2. ábra):

 Az ionáram csak az INa nátrium- és IK káliumáramtól függ.

 A tintahal óriásaxonban IK feszültségfüggése lineárisnak tekinthető (ez nem szükségképpen

igaz más sejtekre).  

Ha nem érjük el a küszöb potenciált, visszaáll a rendszer a nyugalmi potenciálra

1: gyors ingerlés - látványos akciós potenciál

2: lassabb ingerlés - akciós potenciál

3 nagyon lassú ingerlés - nincs akciós potenciál (alkalmazkodás)

Um kis pozitív [negatív] változására pozitív [negatív], kifelé [befelé] folyó áram indul meg, aminek
hatására a sejt hiperpolarizálódik [depolarizálódik], visszaállítva az eredeti Ur értéket  
a) A küszöb depolarizációnál a feszültségvezérelt Na-csatornák kinyitnak további depolarizációt (és
Na-beáramlást) eredményezve

b) A Na-csatornákat nyitó depolarizáció nyitja a K-csatornákat is – de késleltetve.

c) A Na-csatornákat a kapuzó részecskéi automatikusan inaktiválják ( nagy ingerkü-

szöb).

d) A K-csatornák teljesen kinyitnak. Az aktív pumpa is káliumot pumpál be, ezzel egyidejűleg
nátriumot pumpál ki – végeredményben visszaáll az eredeti nyugalmi állapot.

e) A K-csatornák késleltetett zárása miatt átmeneti hiperpolarizáció történik. A Na áram teljesen

leáll, az inaktivált Na-csatornák zárt állapotba kerülnek: a sejt újra ingerelhető.

Akciós potenciál kialakulása:

Amikor a membránpotenciál eléri az Uth (I=0) küszöbértéket (threshold), a konduktancia (a függvény

meredeksége) negatív lesz. Ez nem stabilis állapot: Um bármely kis pozitív

[negatív] megváltozása további depolarizációt [hiperpolarizációt] okoz. A pozitív visszacsatolás

következtében a membrán vagy addig depolarizálódik, míg akciós potenciál nem

alakul ki, vagy addig hiperpolarizálódik, míg vissza nem áll az Ur értékre. Ez a folyamat

gyorsan lezajlik, azaz a membrán soha nem tartózkodik stabilisan a negatív meredekségű
tartományban.  

79. Az ingerelhetőség és a stimulus sebességének kapcsolata

(Előző ábra)

 Ha a stimulus gyors, az I–Um függvény a kapuzó-részecskék hatására az (1) görbe szerinti

alakot követi, amihez az Uth1 küszöbpotenciál tartozik → kicsi küszöbpotenciál, könnyen
ingerelhető

 A lassú stimulus a (2) görbe szerinti függvényt eredményezi: az akciós potenciál

kialakulásához szükséges depolarizáció megnő, Uth2 > Uth1. nagyobb köszöbpotenciál,
nehezebben ingerelhető

 Ennél is lassabb stimulusra (3.görbe) akciós potenciál ki sem alakul. Ez a folyamat az ún

alkalmazkodás.  

80. A myelin-hüvely és a Ranvier-befűződés funkciója az ingerületvezetésben

Az akciós potenciált erősíteni kell. Ezt feszültésgfüggő ioncsatornák végzik. Időigényes és nagy
ioncsatorna-sűrűség kell és ezeken a helyeken nagy a membránkapacitás értéke, ami lassítja a jel
terjedését. 

Ennek kiküszöbölésére kis kapacitású az extracelluláris tértől jól elszigetelt szakaszok helyezkednek
el az axon mentén. A jó szigetelést az ún. myelin hüvely biztosítja, ami az axonmembrán külső
oldalán helyezkedik el  Szivárgó áram, mind a membránkapacitás lecsökken.

Az ilyen szakaszokon a csatornasűrűség is jóval kisebb, biztosítva a gyors jelterjedést. Ennek ára
viszont az aktív jel regenerálás hiánya, aminek következtében a jel amplitúdó a terjedés irányában
(exponenciálisan) csökken. Ennek feloldására a myelin hüvely helyenként – az ún. Ranvier-
befűződéseknél – hiányzik, lehetőséget teremtve a jelerősítésre. Miután a gyors, de csillapodó és
lassú, de erősített jelterjedés váltakozik az axon mentén, az ilyen terjedést „ugráló” (szaltatórikus)
ingerületvezetésnek nevezzük.

Myelin hüvely: szigetel, kis kapacitás, gyors jelterjedés, nincs aktív jelerősítés

Ranvier- befűződés: ioncsatornákban gazdag, aktív jelerősítés

81. A négy reflexkomponens bemutatása

bármilyen típusú idegsejtről is legyen szó, mindegyik sorrendben 4 különböző jelet generál
különböző funkcionális területein.

1. Bemeneti komponens 

1. Stimulussal arányos lokális jelet generál =receptor potenciál

2. A stimulus hathat közvetlenül pl. A neuron receptor területén, vagy más neuronok
dendrit oldali szinaptikus kapcsolatain.

b. Integráló (trigger) komponens 

1. eldönti, generáljon-e a sejt akciós potenciált

 2. Ez a tartomány az idegsejt axonjának eredési dombja, ahol a Na-csatornák sűrűsége
igen nagy, vagyis az akciós potenciál kiváltásához a legkisebb küszöbbel rendelkezik

3.  Funkcionálisan ezen a tartományon összegződnek az egyes bemeneti receptor vagy

szinaptikus potenciálok

b. Vezető komponens

1.  felelős a „mindent vagy semmit” elven kiváltott akciós potenciál eljuttatásáért a más
idegsejteken végződő szinapszisokig. Az akciós potenciál korábban ismertetett
jelalakja univerzális, azaz gyakorlatilag független a neuron típusától. Az akciós
potenciálnak csak két paramétere hordoz információt: az akciós potenciálok száma
és ismétlődési idejük. A bemenő komponens által szolgáltatott jel nagyságát az
akciós potenciál-sorozat frekvenciája határozza meg, míg időtartamát az
impulzussorozat teljes ideje. Azt a jelenséget, amikor az idegsejt a stimulusra akciós
potenciál-sorozattal válaszol, tüzelésnek (firing) nevezzük. 

b. Kimeneti komponens

1. az akciós potenciál hatására kémiai (neuro-) transzmittereket bocsát ki. Ezek

lehetnek kis molekulák, vagy akár fehérjék is, amelyek a szinaptikus vezikulákban
tárolódnak és kibocsátáskor a szinapszis aktív tartományába ürülnek. Ez az adott
neuron kimenő jele és hasonlóan a bemenő jelhez, ez is arányos. A transzmitterek
mennyiségét a tüzelés frekvenciája és időtartama határozza meg. Kibocsátás után a
transzmitterek átdiffundálnak a szinaptikus résen, majd a posztszinaptikus sejt
receptorain (bemenő komponensén) befogódnak.

82. A látás biofizikája: a pálcikák és csapok szerepe, a retinal funkciója

Pálcika: Szürkületi látásra szakosodtak. Nagyobb fényérzékenység 10^-9 ...10lux. 120 millió db,
pigmentjük a rodopszin (látóbíbor), melynek opszin molekulájához retinál kötődik mint fényérzékeny
molekula

Csapok: Nappali és színes látásért felelnek. (Érzékenységük 1-10^5 lux, számuk 6.5millió. Három féle,
különböző hullámhosszra érzékeny van. Fotopszint tartalmaznak, melyek fényérzékeny molekulája a
retinál  Sárga foltban koncentrálódnak

Retinal: Karotin származék, szervezet nem tudja szintetizálni, étrenddel lehet szervezetbe juttatni
(megfelelő karotinok, húsokból közvetlen felvétel). Béta-karotin→ A vitamin (retinol)→ retinal.

Emberi szemben: 11-cis-retinal configuration → (megfelelő hullámhosszú) foton befogása →

kiegyenesedik all-trans-retinal konfigurációra. A kitekeredés miatt “megnyomja” az opsint, ami
kémia kaszkádot indít, így képet vagy fényt láthatunk

Szóval fotont kap el és opszint nyom.

83. A szem hullámoptikai és biológiai felbontásának kapcsolata, a felbontás alsó határát

meghatározó tényezők

Fény áthalad szem különböző optiaki elemein: szaruhártya – csarnokvíz – lencse – üvegtest  

Szemlencse görbülete – így fókusztávolsága – a tárgytávolságtól függően változtatható  

szem elméleti felbontóképessége a diffrakció-limitált látószögből számolható  

Két pont megkülönböztetéséhez 2P= 4 um távolság kell  

Látható, hogy a biológiai (mintavételezett) és a hullámoptikai (diffrakció-limitált) felbontás közel

azonos, vagyis a biológiai rendszer optimális geometriai és spektrális tulajdonságokkal rendelkezik
(nincs sem alul-, sem túl-mintavételezés).  

84. A hangnyomás és decibel definíciója

Hangnyomás:

A nyomás Δp amplitúdója [Pa], ami a légköri nyomáson mért effektív nyomásváltozás.

Decibel: 

A decibel (dB) két mennyiség arányának logaritmikus mértéke

85. Az erősítés szerepe a hallás során: a jelek elvesztésének oka és az erősítés fizikai
mechanizmusai

Külső és középfül közege a levegő, míg a belső fül közege folyadék. A közegváltásnál a levegő-víz
határfelületén igen nagy a hang reflexiója - a nagy akusztikus - impedencia különbség miatt.

Ezt elkerülendő, a középfül impedancia-illesztést végez a nyomás passzív erősítésével. A

hallócsontocskák egykarú emelőt alkotnak. Az erősítés nagy részét a felület nagyság különbség
okozza, a dobhártya (nagyobb) és az ovális ablak (kisebb) között.

86. A szőrsejtek szerepe a hallási ingerület kialakításában

A csiga járatba átadott rezgésekre az alap- és fedőhártya egymáshoz képest elmozdul, az érzékelő
szőröcskék nyíró irányú elmozdulását eredményezve. A szőrsejteket ez az inger gerjeszti, vagyis
mechano-elektromos átalakítóként működnek  
Passzív erősítőként is működnek-kövi kérdés

87. A prestin fehérje szerepe a hallási adaptációban

Külső szőrsejtek palást-membránjában is van prestin. Membrán potenciál megváltozására

konformáció (így keresztmetszet) változáson megy át. Ennek következtében megnyúlik vagy
megrövidül a szőrsejt. Ez pozitív visszacsatolást eredményez, amely ~50 dB-es frekvencia-kiemelést
biztosít.

88. Felületi feszültség definíciója, mértékegysége, a víz felületi feszültsége

 Egységnyi területű határfelület létrehozásához szükséges energia. Jele α. Mértékegysége

N/m.

 Felület érintősíkjában ható összehúzó erő (mN/m), mely a felületben levő, egységnyi hosszú
szakaszra merőlegesen hat

 Víz-levegő határfelület (felületi film) esetén 20 °C-on a = 0,073 N/m

89. A reverzibilis adhéziós munka definíciója, az irreverzibilis és reverzibilis adhéziós munka

különbségének magyarázata

(Az adhézió egymástól különböző molekulák között fellépő vonzó kölcsönhatás)

Adhéziós munka definíciója: egységnyi felületen érintkező különnemű fázisok szétválasztásához

szükséges munka

90. A felületi feszültség mérésére szolgáló elrendezés (Wilhelmy-mérleg)

91. A súrlódási együttható definíciója

érintkező felületek anyagminőségétől függő empirikus mennyiség.

(Dimenziómentes skalár mennyiség, amely leírja két test közötti súrlódási erőt és az erőt ami
összenyomja őket)

92. A súrlódás sebességfüggése, a Stribeck-görbe értelmezése

93. A porc kémiai összetétele, a mechanikai ellenálló képességének szerkezeti magyarázata

- Kollagén+proteoglikán (25%) – ellenállás elasztikus deformációval szemben

- Intersticiális víz (75%) – a pórusokban lévő víz ellenállása a folyással szemben  

Kollagén (elasztikus)+aggrecan-proteoglikán (disszipatív)

94. Az ízületi folyadék összetétele, szerepe a súrlódási tényező kialakításában

Viszkoelasztikus folyadék (hialuronsav Na-só)

Kenést biztosít az izületeknek

Nem newtoni folyadék. Shear thinning - nyírássebességgel növekedés hatására kb. lineárisan
csökken a viszkozitása

95. A mucin főbb szerkezeti elemei, lehetséges másodrendű kölcsönhatások

PTS régió (proline, threonine and serine) glikozilált  

Oligoszacharid egységek+sialic sav+fehérje lánc

H-híd, diszulfid híd

(Gélszerű állag)

96. Az „Asymmetric flow field flow fractionation” elve, szerepe a mucin jellemzésében

Frakcionáló módszer amit nanorészecskék, polimerek és fehérjék karakterizációjához használnak.

There are two components that make up the FFF system. Firstly, the laminar flow that carries the
sample through the separation chamber and secondly the separation field applied perpendicular to
the channel, against the sample flow.
As particles flow along the channel the cross flow separation field pushes the molecules towards the
bottom of the channel. As they pass by the bottom they undergo a counter acting diffusion back into
the channel against the carrier flow. The extent to which the molecules can diffuse back into the
channel is dictated by their natural Brownian motion, a characteristic based on size that is unique to
each individual species. Smaller particles have a higher Brownian motion than larger ones and are
able to diffuse higher into the channel against the carrier flow.

The rate of laminar flow within the channel is not uniform. It travels in a parabolic pattern with the
speed of the flow increasing towards the center of the channel and decreasing towards the sides.
Therefore, the rate at which particles will be carried through will depend on their position within the
channel. Those with a greater diffusion, located in the center of the channel, will be transported with
a greater velocity. The larger particles in the shallow, slower moving stream are transported with
lower flow velocity and elute later than smaller particles. This results in a gentle separation of
particles based on mass with the elution order of smallest to largest.

Mucinnál: molekulatömeg megállapítása (nagy). Illetve annak megállapítása, hogy olyan

makromolekuláris elemekből áll amiknek különböző a moláris tömegük

97. A mucinfehérje hidrodinamikai átmérőjének pH-függése, szerkezeti magyarázat

Heterogén kapcsolati háló alakul ki pH2-nél. Alatta-fölötte diszintegrálódik, homogénebb a rendszer,
az elektrosztatikus taszítások miatt. pH1-nél töredezett hálózat, kontraktált láncok, kevés pozítív
töltéssel

98. A turbidimetria alkalmazása a makromolekulás kölcsönhatások követésére

Turbiditás maximum: aggregátumok kialakulása, majd hígulás

99. Az egyes másodrendű kölcsönhatások kizárására alkalmas additívek, működési elvük

Kaotróp anyagok: pl. Karbamid, etanol, sds, litium

Növelik az entrópiát. Csökkenti a nettó hidrofób hatást. Tönkreteszik a hidrátburkot

Kaotróp sók: elfedik a töltéseket, ezzel megakadályozzák sóhidak kialakulását

100. Az ultracentrifuga alkalmazása makromolekulás kölcsönhatások igazolására

Ultracentrifuga, dn/dr mérése (törésmutató változása)  

???

101. Mukoadhéziós kölcsönhatás követésének alapelve fluoreszcencia depolariziációs méréssel

Kismolekulák esetén gyors depolarizáció

Makromolekulák esetén maradó polarizáció, steady-state mérhető  

Kölcsönhatások esetén ”nőnek a molekulák” → makromolekulák→ lassabb forgás→ maradó

polarizáció

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

102. Az egyensúlyi állandó és a reakciószabadentalpia kapcsolata

ΔG = -RT*lnK
103. Az aviditás definíciója

Biológiai rendszerekben a funkció kialakításáért felelős többszörös kölcsönhatások összessége. 

Különböző doménekre határozzuk meg, hiszen az E-S kölcsönhatás kialakításában, nem feltétlen csak
egy domén vesz részt. Tehát a domének az adott szubsztrátra vonatkozóan rendelkeznek egy-egy
egyensúlyi állandóval.

104. A hőkapacitás differenciális definíciója állandó nyomáson

105. Kétállapotú fehérjék tipikus pásztázó kalorimetriás görbéje, jellemző mennyiségek

Hőmérséklet tartomány: -10-130°C

Kis anyagmennyiség: 50ug

Nagy érzékenység: 10 uJ/°C

A hőkapacitások mérésével az entalpia-entrópiaváltozás meghatározható (köv. kérdés)

106. Az entalpia- és entrópiaváltozás meghatározása a hőmérsékletfüggő hőkapacitásból

Azonos hőm. tartományban azonos fűtési/hűtési sebesség mellett vizsgáljuk a mintákat. Jellemző
lesz a fehérje átalakulási csúcshőm-e, a görbe alatti terület pedig az átalakuláshoz szükséges
entalpiaváltozás.

107. A tranziens entalpiaváltozás és a van’t Hoff entalpiaváltozás kapcsolata (kooperatív

domének) 4/4

Kétállapotú fázisátmenet: egységenként alakul át a fehérje

Van’t Hoff entalpiaváltozás: kisebb egységek (részdomének); ha van köztes állapot is, és először csak
a fehérje egy része alakul át, majd az egész, jellemzően és jól mérhető módon, akkor nem egyezik
meg a kétféle entalpiaváltozás.

Kalorimetriás mérés: az adott hőmérsékleten fellépő látens hőt detektáljuk.

Egyensúlyi mérés (van't Hoff egyenlet): meghatározzuk az egyensúlyi állandót különböző

hőmérsékleteken, melyből a reakcióra jellemző entalpia változást számolhatunk. Ezáltal az

egyensúlyi állandó hőmérséklet függését definiáljuk. Ekkor nem

tudjuk megmondani, hogy az anyagmennyiség mekkora része vesz részt a reakcióban.

Van’t Hoff entalpiaváltozás: nagyobb részek; két egység kölcsönhat egymással, összehangolva
dimerként vagy köztes dimer képzéssel alakul át a kettő.

Mikor egyezik meg a kettő?

Nem túl gyors kalorimetriás mérés esetén (0. feltétel) akkor egyeznek meg, ha nincs más stabil
köztes állapot. Ha natív vagy denaturált a fehérje, akkor két állapotú az átmenet.

108. Kooperatív domének termikus átmenetének pH-függése, alkalmazás a natív és denaturált

fehérjék széles hőmérséklet tartományú hőkapacitásának meghatározásában

Adott hőmérsékleten nehéz kimérni a kétféle állapot (natív és denaturált) hőkapacitását, a pH

változtatása erre lehetőséget ad (ha az egyébként nem befolyásolja a hőkapacitást). Pl úgy
változtatjuk a ph-t hogy a natív forma ugyanazon a hőmérsékleten legyen mérhető mint a denaturált
forma.

109. Fehérjék hőkapacitásának főbb tagjai

Cp: fehérje hőkapacitása

Cp,a: elsődleges hőkapacitás, atomi és kovalens kötések. Aminosav összetételtől függ

Cp,b: nem kovalens kötések, másodlagos kölcsönhatások az összehajtogatott fehérjében (H-híd)

Cp,c: hidratációs vagy fehérje-oldószer kölcsönhatások

Cp,other: egyéb kölcsönhatások, pl. Ionizálható (savas vagy bázikus) oldalláncokat tartalmazó
csoportok (pl hisztidine, lizin) protonációs állapota. Általában elhanyagolható

110. Fehérjék elsődleges hőkapacitásának számítási elve

Össze kell adni az egyes aminosavak hozzájárulását és korrigálni a peptid kötés létrejöttének erejével
(ez negatív, mivel a peptidkötés létrejötte energiafelszabadulással jár). 

A hőkapacitás azzal kapcsolatos, hogy milyen mozgásformákra képes a molekula, Tehát minél
többféle a mozgásforma, annál nagyobb a hőkapacitás. 

111. Fehérjék másodlagos hőkapacitásának elemei

Másodlagos kötések (H-híd). A fehérjék hőkapacitása döntő részt a kovalens kötésekből származik,
így a másodlagos kötőerők hozzájárulása kicsi.

112. Fehérjék hőkapacitásának hidratációs tagja, előjel, magyarázat

Nagyobb hőkapacitás mint a nem hidratált fehérjének. A teljes hőkapacitás kb. 15%-át adja.

Az oldószer által hozzáférhető felszínek nagyságától is függ.

A poláris csoportok hidratációjának hőkapacitása negative (entalpianyereség). Az apoláris

csoportoké pozitív (entalpiaveszteség). Nettó pozitív, mert az oldható fehérjék felszíne 55% apoláris
csoport.

113. Denaturáció során bekövetkező hőkapacitás növekedés magyarázata

Denaturáció során a natív konformáció létrejöttéhez hozzájáruló funkciós csoportok eltávolodnak

egymástól. A feltekeredett állapot megszűnésével nő a hozzáférhető felület (apoláris csoportok!),
ezért tovább nő a hőkapacitás (másodlagos kölcsönhatások megszűnése nem jelentős tényező).

114. Izoterm titrálásos kalorimetria mérési elve, jellemző mérési görbe, meghatározható
termodinamikai mennyiségek

Két reagensünk van. Az egyik reagenshez titráljuk a másikat. Mérjük azt az energiaszükségletet ami
ahhoz kell, hogy fenntartsuk a rendszer konstans hőmérsékletét. Az abszorbált vagy kiadott hő
mennyiségét az energiagörbe adott időre történő integrálásával kapjuk meg.
Minden csúcs egy titrálási lépés. A csúcsok a reagens fogyása miatt csökkennek. 

Kötés entalpia, hőkapacitás, kötési hőkapacitás.

Ha tudjuk az asszociációs konstantot, akkor a szabadentalpiát és az entrópia változást is

kiszámíthatjuk.

Affinitás konstansg

115. Izoterm titrálásos kalorimetriás görbe alakja egyensúlyi és teljesen végbemenő reakció
esetén

Egyensúlyi:
Teljesen végbemenő: nem tudom, hogy ez az-e, csak tipp

116. Egyensúlyi állandó meghatározása izoterm titrálásos kalorimetriás mérésből nagyon nagy
affinitások esetén

10^8-10^9 1/M asszociációs állandóig meghatározható a K is az ITC mérésekből, fölötte  csak alsó
határ állapítható meg (nem elég karakterisztikus az ITC görbe).  

Ligand kompetíciót alkalmazunk:

3 titrációt végzünk a fehérje oldaton:

Elősször gyenge inhibitor esetében állapítju meg a termodinamikai paramétereket. 

Másodjára egy magas affinitású liganddal titráljuk a fehérjét, hogy megállapítsuk a kötödési
entalpiát. 
A harmadik titrálásnál (displacement titration), a magas affinitású ligandot egy olyan oldatba titráljuk
amiben a fehérje a gyengébb inhibitorhoz van kötve. 

Ka is determined from Kapp by

using the equation:   

117. Fénymikroszkóp vázlatos felépítése

118. A kromatikus aberráció definíciója

Színi eltérés. A fehér fénnyel történő leképezés során keletkezett kép egyes részei elszíneződnek.
Ennek az az oka, hogy a lencse törésmutatójának értéke függ a fény színétől is, aminek
következtében a széleken áthaladó, tehát nagyobb mértékben eltérített fénysugarak jobban
szóródnak (l. prizma, színszórás), mint amelyek a lencse közepén haladnak át. Így a kép belső része
kékes, külső része vöröses elszíneződést mutat.

119. Egy tárgypontról képződő diffrakciós kép, intenzitás-távolság függvény jellemző alakja 

Egy pontról képződő diffrakciós kép:

Jellemző diagram (x tengely a távolság (d), y az intenzitás (I)):

120. Az optikai felbontás feltétele az intenzitás-távolság függvénnyel

Egy pont képe, nem pontszerű hanem egy diffrakciós kép. Nagysága van, tehát egy folt lesz, vannak
felharmonikusai.
Két pontot akkor tudunk elkülöníteni, ha a diffrakciós maximumok kellően távol vannak egymástól:
az egyik maximumának a másik első felharmonikusával (minimumával) kell egybe esnie (Rayleigh).

121. A sötét terű mikroszkóp működési elve, kontraszt és felbontás változása

Kontraszt növelésére alkalmas. Alacsony felbontást eredményez. 

Biológiai makromolekulák: sokszor nincs fényelnyelés, áttetszőek, nehéz megjeleníteni azokat világos
térben (nincs amplitudó kontraszt).

Világos látótér esetén ott látunk képet, ahova és ahonnan fény érkezik. Sötét látótér esetén a fény
nagyrészét blokkoljuk, ha nincs minta nincs jel. Ha van minta, a blokkoláson keresztüljutott kevés
fény szórodik a mintán, ezt tudjuk érzékelni. Inverz képet kapunk jó kontraszttal. A nulla
intenzitáshoz képest ez az alacsony jel is elég nagy, nagy a kontraszt.

A fény blokkolására egy opak diszket használunk, így sötét teret kapunk. Egy kevés fény így is eléri a
teret és a minta diffraktálja azt. A felbontás rossz, mert diffrakció által hordozott információ egy
része elveszik.

122. A fáziskontraszt mikroszkóp működési elve

Kontrasztot növeli. Vékony rétegek esetén alkalmazható. A sejteken áthaladó fény különböző
törésmutatójú fázisokon halad át, ez fáziseltolódást okoz. Ezt konvertáljuk intenzitás különbséggé. 

A fény kétszer szenved diffrakciót, egyszer amikor keresztűl halad a mintán, egyszer meg amikor
keresztül halad a tárgy lencsén. A kép tartalmazza a kombinált interferenciákat.

Ha a lencse rendszer úgy van kialakítva, hogy megfelelően nagy fáziseltolódás okozzon a fényben,
azelőtt, hogy a rekombináció megtörténne a képsíkban, akkor elegendő destruktív interferenciát
kaphatunk ahhoz, hogy intenzitás különbségként használhassuk.

123. A polarizációs mikroszkóp működési elve, vizsgálható minták jellege

Kettőstörő szerkezeti egységek vizsgálatára alkalmas (hosszúláncú molekulák rendezett szerkezete,
korong alakú részecskék párhuzamos elrendeződése stb.)  

Két egymásra merőleges polarizátort alkalmaz. Az egyik a condenser-ben van, egy pedig az objektív
és az okulár között (ezt hívják analyzer-nek). 

A kettőstörő anyagok csak parallel polarizált fényt adnak amikor a fény párhuzamos a hosszanti
tengelyére az anyag részecskéinek. Amikor a polarizált fény 45°-os szögben halad át egy kettőstörő
anyagon a fény párhuzamos és merőleges komponensekre bomlik. Ha a polarizátorok 90° fokban el
vannak fordítva egymáshoz képest a fény nem képes keresztül haladni rajtuk és sötét teret látunk.
Ha egy kettőstörő tárgyat 45°-os szögbe helyezünk mindkét polarizátorhoz képest, egy kevés fény
keresztüljut, és igen fényesnek látszik a sötét térhez képest. Hosszúláncú molekulák rendezett
szerkezete, korong alakú részecskék párhuzamos elrendeződése fényesen látszik 45°-nál, mivel
mindekettő kettőstörő anyag. Egy compensator segítségével megállapíthatjuk, hogy pozitív vagy
negatív kettőstörő az anyagunk.

124. A fluoreszcens mikroszkóp felépítése, a dikroikus tükör karakterisztikája, a „cube”- ba épített

elemek

(Szelektívebb mint az optikai mikroszkópia. Minta elnyeli a fényt, az energia egy részét alacsonyabb
energia szinten vissza sugározza (nagyobb hullámhosszon).Vannak inherensen fluoreszcens minták,
pl triptofán. Bevihetünk egyéb fluorofórokat is)

Dikroikus tükör: Kis hullámhosszon visszatükröz. Nagy hullámhosszon (fluoreszcencia) átenged.

A filter cube housing a dichroic mirror, excitation filter and barrier (emission) filter is mounted in the
infinityspace behind the objective.

125. A konfokális mikroszkóp alapelve

Fluoreszens mikroszkópia. Egy vastag minta esetén a képet különböző mélységről érkező sugarak
alkotják, ami homályos képet eredményez. 
A kontrasz növelhető, ha csökkentjük a megfigyelt térfogatot. Ezt megtehetjük pinhole
használatával. A pontszerű fényforrást úgy vetítjük a megfigyelendő pontba, hogy konfokális legyen
a fényforrással. A megfigyelő optika a képet egy pinhole-ra vetíti.

126. A kétfoton-gerjesztés alapelve, előnyei, valószínűség az egyfoton-gerjesztéshez képest

Egy nagyobb energiájú foton helyett, két egymást nagyon rövid idő (10-18s) után követő kisebb
energiájú fotont alkalmazunk a gerjesztéshez. A két foton energiája külön-külön körülbelül fele
akkora kell legyen mintha csak egy fotont használnánk (dupla hullámhossz, fele frekvencia). Például
egy fluorofór, ami normális esetben UV fénnyel (~350nm) gerjeszthető, két piros fotonnal (~700nm)
is gerjeszthető, ha nagyon kis különbséggel érik el a fluorofórt.

Ahhoz, hogy szignifikáns kétfoton abszorpciót érjünk el (ahol megfelelően rövid idő alatt lép mind a
két foton interakcióba az anyaggal), a foton sűrűségnek kb. milliószor nagyobbnak kell lennie, mint
az egy foton abszorpciónál.

Előnyei:

·         Kevésbé roncsolja a mintát a kisebb energia miatt.

·         Csak a fókuszban generál fluoreszenciát, így nincs háttér, amit ki kell szűrni és nincs szűkség
résre sem.

·         Jól működik vastag soksejtes mintákon (pl. agyszelet preparátumok)

·         NADPH is jól detektálható vele

Csak a fókuszpontban van nullától eltérő valószínűsége a kétfoton-gerjesztésnek (impulzuslézerrel).

127. A 4Pi mikroszkópia alapelve

Célja a felbontás növelése (increase far-field resolution in the axial direction). Ezt úgy éri el, hogy két
egymással szemben lévő magas numerikus apertúrával rendelkező objektív lencsét használ, amikkel
ugyan az a pontja a tárgynak koherensen van megvilágítva és megfigyelve. A két körhullám
összeadódik egy közös hullámmá, így a teljes apertúra szög is megduplázódik. Ez megvalósítható a
megvilágításnál vagy a detektálásnál, illetve egyszerre mindkettőnél

128. A STED-mikroszkópia alapelve

·         Diffrakciós oldalról közelíti meg. Két különböző hullámhosszal rendelkező lézert alkalmaz. Az
egyik nyaláb gerjeszti a másik kioltja a fluorofórt. Egy rövid (200fs) látható tartományban lévő
nyalábot lövünk egy diffrakció limitált pontra, ahol ez által az össze fluorofórt gerjesztjük. Egy
második közeli infravörös és hosszabb ideig (40ps) tartó nyalábbal emissziót váltunk ki a fókusz külső
részén is, amit aztán rögtön alapállapotba kényszerítünk vissza. A hosszabb időnek köszönhetően
teljes kioltást kapunk, reabszorpció nélkül. Ezzel csökkentjük az első lézer gerjesztési tartományát,
ami növeli a felbontást.

129. A FRET jelenség távolságfüggése, alkalmazási lehetőségek

·         Éles függvény, néhány 10A -nél lép fel a jelenség

·         Alkalmazási lehetőségek:

o   Nanométeres léptékben lehet vele távolságot és távolság változásokat vizsgálni.

o   Konformáció változás vizsgálatok

o   Fehérje indukált DNS deformáció vizsgálat

130. A FRET méréshez alkalmazható donor és akceptor molekulák jellemző abszorpciós és

emissziós csúcsának egymáshoz képesti elhelyezkedése, a FRET-működési elv

·         A donor molekula emissziós spektrumának át kell fednie az akceptor molekula abszorpciós

spektrumával. Tehát a csúcsoknak közel kell lennie egymáshoz és a görbék egy részének át kell
fednie.

·         Sugárzás mentes energialeadás, dipole-dipole kölcsönhatáson keresztül. Két fluorofór

molekulát használunk, az egyik a donor a másik az akceptor. A donor emissziós spektruma átfed az
akceptor abszorpciós spektrumával, így ha gerjesztjük a donort akkor annak emissziója gerjesztheti
az akceptort, így érzékelhetjük az akceptor aktivitását. A gerjesztés a két molekula között viszont
csak akkor lép fel, ha elég közel vannak egymáshoz.

131. A Green fluorescent protein alkalmazásának előnyei

1.       Sok fajta sejtben kifejezhető, amikben spontán módon, kofaktor nélkül fluoreszcens lesz

2.       Hozzáfuzionálható a host proteinhez. Így olyan fúziós fehérjét kapunk ami általában
fluoreszcens a GFP miatt, és megtartja a host biokémiai funkcióit is

3.       Specifikus organellumokba irányítható, ha signal peptidet adunk hozzá.

4.       A GFP mutagenezisével sokféle spektrumban működő fehérjéket kapunk, amik donorként és

akceptorként alkalmazhatóak FRET-hez

Minden fluoreszcens festéknél kell:

1.       Specifikus

2.       A lehető legkevésbé interferál a reakcióval

3.       Nem borítja fel a sejt fiziológiás állapotát

4.       Kedvező spektroszkópikus tulajdonságokkal rendelkezik, hogy detektálható legyen

Hátrányai:

1.       Limitált érzékenység

2.       Relatív nagy

3.       Színváltozásokon mehet át sugárzás hatására

4.       Sok idő amíg összeáll