A digitális oktatásról röviden

A SARS-Cov-2 által okozott kór 2020-as világjárvánnyá nyilvánítását követően Magyarország

kormánya krízishelyzetet vezetett be, aminek ideje alatt egyik első intézkedésük az iskolák említett év
március 16-ától meghatározatlan ideig történő bezárása és a digitális oktatás bevezetése volt. Ezt az
oktatási formát szeretném most bemutatni.

Az iskolák bezárási törvényileg egyik napról a másikra történt, ám ez gyakorlatilag nem volt ilyen
hirtelen változás. Országszerte megjelentek kötelezővé tett higéniai szabályozások az iskolákban,
valamint bizonyos intézményeket már a rendelet előtt hetekkel bezártak, egészségügyi aggodalmak
miatt. Ennek tudatában meglepőnek találom, hogy mennyire felkészületlenek voltak az iskolák a
digitális oktatásra való átállásra.

Március 16.-a és az azt követő néhány nap minden oktatási intézményben zűrzavart okozott, mivel
törvény kötelezte a tanárokat, hogy folytassák a tanítást, ám ennek hogyanja kérdéses volt. Ebben az
időszakban a diákokat sokféle rendszerről tájékoztatták tanárjaik, és végül egyik sem került tiszta
megvalósításra. Bizonyos tanárok biztosították diákjaikat, hogy a pdf-ben megkapott tananyagot kell
majd feldolgozniuk. Mások úgy vélték, hogy az iskolai órák idejében VoIP-hívásos órákat kell tartaniuk
az oktatóknak. Megint mások másféle eljárásokról biztosították diákjaikat. Ez a kétségesség odáig
fajult, hogy a diákok, amikor ezt írom már három hete nem kaptak semmilyen információt, amiben
egyértelműen bízhatnának.

Tény, hogy az idő múlásával a tanórák nagyrésze vagy az internetes hívások, vagy az elküldött pdf
vázlat felé tolódott el, ám azon tanárok, akik az elsőt támogatják számtalanszor elmondják a
diákjaiknak, hogy ez a tankerület kérése, a második metódust pártolók ugyanerre a szervezetre
hivatkozva jelentik ki, hogy a saját eljárásuk a helyes. A diákok persze egyértelmű tájékoztatást nem
kaptak. Mit tehetnek? Aki VoIP-hívásos órát akar tartani, annak az óráin részt vesznek, aki valamilyen
más formában elküldi a tanagyagot, azt az órai idejében leírják és átveszik önállóan, hogy a következő
hívásos órára odaérjenek.

A rendszer ilyenfajta megosztottsága számomra visszautal arra, hogy – mint a bevezetésben is

említettem – az iskolákat ez felkészületlenül érte. Éppen ezért nincsenek egységes rendszerek, és
éppen ezért megosztottak a tanárok is. Ezenfelül így vélem az iskolák között is fellép egy
megosztottság, mivel különböző iskolák különböző komolysággal kezelik a helyzetet. Bizonyos
iskolákban minden órát megtartanak a tanárok, más iskolákban – főleg általános iskolákban – a
szülőkre hagyják gyermekeik tanítását munkaidejük után. Megint más iskolákban néhány tanár
kivételével az oktatás egyészében elmarad. Ez a megosztottság akkor fog problémát okozni, amikor a
krízishelyzet végén el kell dönteni, hogy mi történjen iskolai tanévvel, kerüljön-e meghosszabbításra
vagy befejezettnek tekinthető?

Egy másik probléma a digitális oktatással kapcsolatban, aminek megemlítése nélkül úgy vélem annak
tárgyalása nem lehet teljes, hogy a szó jelentése, és annak megvalósítása majdnemhogy ellentétes
egymással.

A digitális oktatás kifejezés közvetlen jelentéstartalma egy olyan oktatási rendszer, vagy oktatási
forma, ami a XXI. században elérhető digitális eszközöket használja ki, azok teljes oktatópotenciáljáig.
Úgy gondolom, lehet hogy megintcsak a váratlan váltás miatt, de a „digitális oktatás”-t úgy
értelmeztük, hogy „oktatás” csak egy „digitális” határozóval. Tehát a módszer változatlan, és
igyekszünk úgy csinálni, mintha mi sem történt volna, nem lenne krízishelyzet, karantén, csak
tantermek helyett digitális terekben folynak az órák.
Ugyanakkor ennek az értelmezésnek az ideiglenes természete ellentmond annak is, amire a hírek
alapján számíthatunk, és annak is, amire a tanárok viselkedése utal; úgy tűnik a diákok hosszabb távú,
hetek helyett hónapokig tartó krízishelyzetre számíthatnak.

Zárógondolatként tekintünk egy kicsit arra, hogy ez az oktatás pszichológiailag mit jelent a diákok
számára: Egész nap be vannak zárva, esetenként tovább mint az iskolában lennének. Amikor vége
sem mehetnek ki a szabadba, csak a boltba. Esténként nem tudnak aludni a szoba csendjében, mert
félnek attól, hogy másnap folytatódik a gép örökös zúgása, ami ugyan halk, de mindig hallható. Mikor
elérkezik a hétvége, a szórakozásuk forrása ugyanaz, mint a bajaiké, és így az megrontja mind annak
felfrissítő hatását, mind pedig zavaró tényezővé válik az órák alatt. Ez előtérbe hozza, hogy mennyire
nincsen választási lehetőségük, mert minden órán részt venni külön erőfeszítést igényel tőlük, amit
nem könnyít a megszokás, mint általában.