Ötletek a 30 napos minimalista kihíváshoz

Meg lehet-e szabadulni egy hónap alatt 465 tárgytól? A két napja zárult minimalista kihívás
kapcsán összegyűjtöttem pár ötletet, leszámolandó a “jó lesz még valamire”, “kár lenne
kidobni”, “majd egyszer elolvasom/megjavítom” szörnyek okozta lomkupacokkal.

A 30 napos minimalista kihívást eredetileg a “minimalisták”, Joshua Fields Millburn és Ryan

Nicodemus jegyzik, aktuálisan azonban az Időtetrisz blognak köszönhetően ismerkedhettek meg
vele a magyar blogolvasók. Az Időtetrisz ugyanis januárra hirdette meg a közösség erejét is
kihasználó kihívást:
“Együtt könnyebb lesz belevágni, végigvinni ezt a minimalista játékot, a lényeg, hogy 30 napon át
minden nap eggyel több tárgytól válunk meg, az első napon egytől, a másodikon kettőtől és így
tovább. A vége 465, azaz négyszázhatvanöt darab. Nem kevés, de nem kizárt, hogy tényleg van
ennyi felesleges cucc otthon/a garázsban/a pincében.”
Amikor Lilla barátnőm rákérdezett, hogy részt veszek-e, azonnal az ugrott be, hogy ha én kidobnék
465 dolgot, akkor komolyan sérülne a háztartásunk, ugyanis nincsenek lomjaink. 465 legalábbis
egészen biztosan nincs. Lilla azonban lelkes volt, és őszintén szólva, azt hiszem, rá is fért egy ilyen
kihívás. Az ellentétek vonzzák egymást, szokták mondani, s ez ránk is igaz: sok mindenben
hasonlítunk, hiszen ezért is vagyunk barátok, de a cuccokhoz való hozzáállásunk nem tartozik ezek
közé – ő mindent eltesz, én mindent kidobok, s ezen nagyon jól el tudunk viccelődni egymással. S
bár néha fogtam a fejem, mik kerültek elő a szekrényeiből, éppen ez bizonyította: igenis van
létjogosultsága az ilyen lomtalanító kihívásoknak.

Én magam nem vagyok híve a kampányszerű dolgoknak, legyen szó mozgásról, diétáról vagy akár
lomtalanításról, ám miután kicsit gondolkodtam ezen az egészen, végül ezúttal más véleményre
jutottam. Ahogy írtam, nálunk nem nagyon vannak lomok, ennek oka, hogy 1) megfontoltan
vásárolunk 2) folyamatosan lomtalanítunk. Utóbbi azonban nem azt jelenti, hogy hetente
feltúrom a házat fölösleges cuccok után kutatva. Inkább arról van szó, hogy a szemem azonnal
meglátja, mi az, amire már nincs szükség, és azonnal cselekszem is, nem halogatom a selejtezést.
Ám ez a látásmód, “meglátási készség” gyakorolható – és a mostani kihívás ebben nagyon jó
segítség lehet: napról napra növelve a selejtezendő cuccok számát, ráveszi az embert arra, hogy
egy hónap erejéig tudatosan figyelje a környezetét, mi az, amire szükség van, és mi az, ami
mehet. Nem hiszem, hogy Lilla egy hónap alatt minimalistává vált; azt azonban igen, hogy jót tett
neki és az otthonának a selejtezés.

Most kezdődött egy új hónap, ha van kedvetek, vágjatok bele! Követhetitek az eredeti szabályokat
(1. nap 1 db, 2. nap 2 db stb.), de az is teljesen jó, ha saját szabályokat találtok ki, vagy egyszerűen
csak az elkövetkező hetekben nyitott szemmel jártok-keltek a lakásban, hátha kezetekbe akad
valami, amire már nincs szükség, csak rabolja a teret az életetekből. Hogy mit tesztek az
összegyűjtött lomokkal, rajtatok – és persze a tárgyakon – múlik: eladás, elajándékozás,
adományozás, újrahasznosítás, kukázás – mind érvényes! Inspirációként ajánlom a
kihívás magyar és nemzetközi Instagram-hashtagjét, illetve a teljesség igénye nélkül
összegyűjtöttem pár tipikus lomkategóriát, hátha tudok pár ötletet adni, hol nézzetek szét.

(Azt gondolnád, hogy) Egyértelmű dolgok

Mit keress: Fölösleges minden, ami elromlott, és nem javíható; ami hiányos, és ebben az
állapotában nem használható; ami funkcióját vesztette (pl. babakocsira esővédő, amikor már nincs
babakocsi); ami kifogyott; amit sosem használtál, pedig évek óta megvan; minden, amit csak azért
tartottál meg, mert valakitől kaptad, esetleg mert régi családi “ereklye”, de nem jelent semmit.
Az én gyenge pontom: az egyetemista koromban használt PDA-m, “aki” éveken át társam volt –
már be sem lehet kapcsolni, de nem tudom elengedni.

Ruhák és kiegészítők
Mit keress: Ruhákat, cipőket, táskákat, kiegészítőket, amelyeket sosem viseltél. Vagy csak nagyon
régen. Esetleg néha viseled lelkiismeretfurdalásból, de nem érzed jól magad benne. Netán jól
éreznéd magad benne, ha nem fogytál/híztál volna ki belőle. Ruhákat, amelyek kopottak,
foltosak, bolyhosak, szakadtak, eldeformálódtak (összementek, kinyúltak, megcsavarodtak),
tönkrementek. Ruhák alkatrészeit, amelyeket nem használsz (kabátról a műszőr, nadrághoz adott,
de nem viselt öv stb.). Fehérneműket, amelyek kinyúltak, elszürkültek. Fürdőruhákat, amelyeknek
a színét már rég kivette a klór és a tengervíz. Zoknikat, amelyek anyaga már javíthatatlanul
elvékonyodott, vagy amelyek pár nélkül maradtak. Harisnyákat, amelyeken felszaladt a
szem. Bizsukat, amelyek elszíneződtek, eldeformálódtak. Fülbevalókat, amelyekből csak az egyik
van meg. Ne feledkezz meg a sapkákról, sálakról, (fél pár) kesztyűkről, illetve a pénztárcákról sem!
(A ruhák selejtezéséről ittírtam korábban.)
Az én gyenge pontom: egy gyönyörű piros bőröv, amely még a nagymamámé volt – nem tudok
megválni tőle, pedig sem pirosat, sem övet nem hordok.

Kozmetikumok és egyéb fürdőszobai holmik

Mit keress: Arc- és testápolási termékeket és sminkcuccokat, amelyek kiürültek, lejártak,
megromlottak (pl. furcsa állagúvá vagy kellemetlen illatúvá váltak), vagy tudod, hogy nem fogod
elhasználni őket. Évek óta gyűjtögetett tasakos kis mintákat, amelyeket “majd” elhasználsz
valamelyik utazásod során, de valójában sosem kerül rájuk sor. Üres tégelyeket, mini flakonokat,
amelyeket utazások alkalmával használhatsz – bőven elég ezekből egy-két darab! Neszeszereket,
amelyeket ilyen-olyan ajándékakcióban kaptál – őszintén, tényleg szükség van 16 neszeszerre?
(Haladó kérdés: érdemes megvenni az ajándékcsomagot a szép neszeszer miatt?) A kiegészítők
között is nézz szét: elkopott luffa, szőrhullató sminkecset, kinyúlt hajgumik, felhalmozott
szemöldökcsipeszek… ideje menniük!
Az én gyenge pontom: hajcsatok mindenféle színben és mintában a hajcsatos korszakomból. Már
teljesen másképp viselem a hajam, de talán majd a kislányom szeretni fogja őket (nyilván nem
fogja…).

Dísztárgyak
Mit keress: Fölösleges gyertyákat, mécsestartókat. Dísztárgyakat, amelyekért nem vagyunk oda
(minden más csak vizuális szennyezés). Poros, de nem tisztítható dekorációkat (száraz termések,
papír hópelyhek, textil borítású, de nem mosható koszorúk stb.). Kreatív projektek eredményeit,
amelyeket csak azért tartottunk meg, mert milyen sokat dolgoztunk vele, de amúgy nem
szépek. Mindenféle értelmetlen csetreszt. Törött és/vagy ronda kaspókat, vázákat. Törött
karácsonyfadíszeket, kibogozhatatlan girlandokat, javíthatatlan fényfüzéreket.
Az én gyenge pontom: cserepes növények, amelyeken már látszik, hogy menthetetlenek, de én
még szorgalmasan locsolgatom, hátha csoda történik (nem szokott – már önmagában az is csoda
lenne, ha két hét alatt nem mennének tönkre a kezeim között).
Minden, ami papír
Mit keress: Régi újságokat, folyóiratokat, IKEA-katalógusokat, amelyeket “majd egyszer”
szeretnél átlapozni. Lejárt határidőnaplót. Használt határidőnaplót, hacsak nincs valami tényleges
haszna. Félig betelt füzetet, amit már nem fogsz használni. Régi tankönyveket, jegyzeteket.
Szórólapokat, kuponokat, prospektusokat, katalógusokat, amelyek már aktualitásukat vesztették.
Képeslapokat, meghívókat, amelyeket eltettél, mert sajnáltad a kukába dobni, de valójában már
nem jelentenek semmit. Ugyanez Sziget-jegyre, színházjegyre, vonatjegyre, mindenféle belépőre,
karszalagra. Termékek kartondobozát, mert hátha vissza kell vinni (igaz, már egy éve lejárt a
garanciája is). Termékek kartondobozát, mert olyan jó kis masszív doboznak tűnik, majd teszel bele
valamit (de nem teszel, és csak gyűlnek és gyűlnek). Blokkokat, számlákat, amelyekre már nincs
garancia, lejárt garancialeveleket; közüzemi számlákat, bankszámlakivonatokat, hivatalos iratokat
(saját belátásod szerint – mindenki mást tart reálisnak, van, aki fél év után selejtez, van aki 3 év
után, mindenesetre a ’96-os rezsiszámlákra már tuti nincs szükség). Régi
gyógyszerrecepteket. Háztartási gépek használati utasítását – legalábbis nem teljes
terjedelmükben (tipp: a 100 oldalas útmutató 10 db magyar oldalát kivágni, lefúzve eltenni, a
többi kuka; haladó tipp: pdf-ben letölteni a gyártó oldaláról vagy például innen). Papírszatyrokat
(néhány jól jöhet, de 116-ra nincs szükség). Könyveket, amelyeket soha nem olvastál, vagy
várhatóan soha nem is fogsz – ide értve a már elolvasott könyveket is, ha tudod, hogy többet nem
tervezed elolvasni; könyveket, amelyekből több példány van (a könyvek selejtezéséről itt írtam
bővebben).
Az én gyenge pontom: szép noteszek, amelyeket nem fogok elhasználni, mert számomra nem
praktikusak.

Irodai és kreatív cuccok

Mit keress: Későbbi kreatívkodásra eltett háztartási hulladékokat (tejfölös doboz! wc-papír guriga!
fagyipálcika!) – különösen, ha nem szoktál kreatívkodni. Ha szoktál, akkor sincs szükség egy
köbméterre, úgyis újratermelődik a háztartásban. Ajándékzacskókat, amelyek már nincsenek
odaajándékozható állapotban. Csomagolópapírok utolsó cafatkáit. Nem ragadó vagy
gubancos díszmasnikat, szamárfüles ajándékkísérőket. Kifogyott tollakat, filctollakat. Beszáradt
ragasztót, már nem ragadó celluxot, gyurmaragasztót. Gombokat – egy értelmes méretű készleten
túl csak kényszeres felhalmozás. Különböző kreatív projektek maradványait, amelyekkel már nem
fogsz foglalkozni.
Az én gyenge pontom: színes szalagok! Kényszeresen gyűjtöm őket, még a pólók akasztóit is
kivágom és elteszem, “jó lesz valamire” alapon – ajándékot csomagolni (sosem…), kézműveskedni
(sosem…), babaruhákra (még nem, de gyanítom, sosem…).

Konyhafelszerelés
Mit keress: Üres befőttesüvegeket, papír tojástartókat, parafa dugókat (egy bizonyos mennyiség
fölött nincs rájuk szükség). Csorba, magányos poharakat, bögréket, tányérokat. Duplán meglévő
konyhai eszközöket. Berozsdált fémeszközöket. Elhasználódott faspatulákat, fakanalakat,
fa vágódeszkákat. Régóta használatban lévő, nagyon karcos műanyag vágódeszkákat (különösen,
ha húst szoktál vágni rajta). Műanyag tárolódobozokat (ebből is elegendő egy bizonyos mennyiség
– mehetnek a kimoshatatlanul foltosak, ragacsosak, tetejüket – vagy éppen aljukat – vesztettek).
Fazekakat, sütőeszközöket, amelyeket nem szoktál elővenni. Pohárkészleteket,
kávéskészleteket, amelyeket sosem használtál. Abroszokat, tányéralátéteket, asztali futókat,
amelyek pecsétesek, kopottak, vagy sosem szeretted (és emiatt nem használtad). Konyhagépeket,
amelyek javíthatatlanul tönkrementek, vagy amelyeket sosem használtál. (A konyhai eszközök
minimalizálásáról itt írtam bővebben.)
Az én gyenge pontom: egy mackó formájú szilikon sütőforma, ami a mérete miatt használhatatlan
– de valamikor jól jöhet.

Háztartás
Mit keress: Elhasználódott szivacsokat, portörlőket, felmosórongyokat. Mosó- és tisztítószereket,
amelyeket nem fogsz elhasználni, esetleg nem váltak be (tisztítószereknél is van szavatossági idő,
én őszintén megvallom, a legtöbbnél bő ráhagyással számolok – nem nagyon tudom elképzelni,
hogy egy amúgy jó illatú, normális állagú mosószerrel gond lenne fél évvel a szavatosság lejárta
után). Használaton kívüli vödröket (és vödöralkatrészeket), partvisokat, felmosónyeleket. Kopott,
már durvává vált törölközőket, szakadt konyharuhákat. Ágyneműt, ágyneműhuzatokat, amelyeket
nem használsz, nem szeretsz (a “vendégágyneműnek jó lesz” felkiáltás egy-két darabra
alkalmazható esetleg, de többre nem). Vállfákat (a használatban lévőkön túl nincs szükség még
több tízre), különös tekintettel a töröttekre, meghajlottakra. Nylonszatyrokat (megintcsak
elegendő belőlük pár darab, a többit fel lehet használni szemeteszsáknak). Lejárt szavatosságú
gyógyszereket (figyelem! veszélyes hulladék!), lejárt autós elsősegélydobozokat. Törött
képkereteket. Tönkrement villanykapcsolókat. Építkezési maradékokat, fel nem használt
járólapokat, csempéket (pár darab azért maradjon, ha pótlásra van szükség). Fölösleges
apróságokat: pénzérméket és bankjegyeket, amelyek nem érvényesek, kulcsokat, amelyekről már
azt sem tudod, mire valók, reklámajándékokat (tollak, kulcstartók, hűtőmágnesek!).
Az én gyenge pontom: mikroszálas törlőkendősereg (ezeket tulajdonképpen nem selejtezni kéne,
hanem egy ideig nem kellene újravásárolni, évekig kitart a mostani készlet).

Elektronika
Mit keress: Kazettákat, floppy-kat és más kőkorszaki adathordozókat. CD-ket és DVD-ket,
amelyeket már nincs amin meghallgatni, megnézni – vagy lenne, de már nem érdekel. Szoftverek
telepítő CD-it, amelyek már régesrég elavultak. CD-tokokat. Pendrive-okat – elegendő fejenként 1-
1, fölösleges 37-et tárolni. Töltőket, amelyekhez már nincs eszköz. Kábeleket, amelyeket már nem
használsz.
Az én gyenge pontom: a számítógépem rettentően megviselt, már balesetveszélyes régi töltője,
mert mi van, ha az új hirtelen még annál is jobban tönkremegy.

https://paretolanya.com/2017/02/02/lomtalanit-a-baratnom-otletek-a-30-napos-minimalista-
kihivashoz/