Filozófiatörténet jegyzet és kérdések

Platón: Állam
Szótár:
- „eidosz” = idea = Platónnál: eszme, lényeg, viszonyítási alap
- igazság ideája = Platónnál: megfelelőség, helyesség, valódiság -> igazgyöngy
- „logosz” = állítás
- „phantaszia” = reprezentálás
- „gnómé” = ismeret
- „dianoia” = gondolat
- „dünamisz” = képesség
- „episztémé” = tudás
- „doxa” = vélekedés
- „agnószia” = nem ismerés
- „hédoné” = élvezet
- „phronészisz” = okosság

476c-480a
elismeri a szépet, de nem ismeri meg, így csak álmodozik (vélekedés)
elismeri a szépet és a benne részesülőket, de magával össze nem keveri: ébrenlét világa
(megismerés)
Az a lélek, ami csak vélekedik, de megismerni nem képes az nem egészséges.
Csak valami létezőt lehet megismerni, ez a tudás.
A vélekedés nem egyenlő a tudással, ahogy a vélekedés tárgya sem egyenlő a megismerés
tárgyával
Minden képesség valami másra irányul (egy képesség nem alkalmazható két dologra). Vagyis
ugyanazon dolgokra vonatkozó és egyazon dolgot eredményező képesség az egy
Tudás= képesség
vélekedés= képesség
Aki helytelent állít, az nem hamisat, hanem semmit állít
létezőtudás, nem-létező nem-tudás. Közöttük van a vélekedés és annak a tárgya (a
szépségről és más fogalmakról alkotott nézetek). (Itt tulajdonképpen azt állítja, hogy a
vélekedés az tudás is és nem-tudás is egyszerre és a szép az létező és nem-létező egyszerre)
„valami” lehet szép, de a rútságot is magában hordozza
A vélekedőnek nincs igazi tudása így nem látja a szépet
A filozófus a szépet kedveli
- világ:
- „testek”: - létező anyagi dolgok, élőlények, stb.
- „cselekvések”
- „eidoszok”:
- ideák, tulajdonságok
- az ideákon keresztül válnak a dolgok (testek, cselekvések) olyanná,
amilyenek
- pl. a lopás (cselekvés) *rút* dolog, a virág (test) *szép*
- a virág azért szép, mert részesült a szép eidoszából
- a *szép* ellentéte a *rút*
- ellentétes eidoszok, de mindkettő egyenértékű és magában teljes
- jó-rossz, igazságos-igazságtalan, stb. dualitás
- az eidoszok a testeken és cselekvéseken át vannak reprezentálva
- a *szép*-et úgy tudjuk értelmezni, hogy megnézzük a rá vonatkozó példákat
- szép virág, szép ló, szép munka
- ez viszont nem adja át a szép ideáját
- a szép lóban nincs meg a szép ideája, csak a tulajdonságainak együttes
jelenléte reprezentálja azt
- arányos testalkat + kecses mozgás + hibátlan szőrzet + stb = szép ló

- a szépet kedvelők, esztétikumot szeretők, műkedvelők csak a szép reprezentációit szeretik,

nem képesek felfogni a szép ideáját (nem úgy mint a filozófusok)
(- ideák iránti szeretet = metafora, igazából ideák iránti „érdeklődés”)
- aki nem ismeri el a *szép*-et, csak a szép dolgokat, az álomvilágban él
- mert aki egy X-hez hasonlító dolgot X-nek vél, az álomvilágban él
- aki elismeri a szép létezését, és képes meglátni a benne részesülő dolgokat is, az él a
valóságban
- amit a *szép*-et megértő ember mond, azt ismeretnek hívjuk, a csak szép dolgokat látóét
pedig vélekedésnek
- orvoslás => test egészsége, filozófia => lélek egészsége
- aki nem érti meg az ideákat, annak nem lehet egészséges a lelke

- ha vitába száll velünk valaki, aki csak vélekedik, nem megismer, akkor hogyan győzzük meg?
gondolatmenet:
- ha valaki valamit megismer, akkor az egy valami, és nem semmi
- csak létező valamit lehet megismerni

létező----létezik is, meg nem is----nem létező

ismeret---------------?---------------nem ismeret
tudás------------vélekedés------------nem tudás

- tudás =/= vélekedés

- a tudás csak a létezőre vonatkozik
- a tudás a leghatalmasabb képesség
- megismerés tárgya = létező
- a vélekedés tárgya nem létező és nem is nem-létező
- a vélekedés nem tudás és nem is nem-tudás
- aki nem látja magát az ideát, az csak vélekedik, de nincs tudása

- aki a létezőt kedveli, az a bölcsességet (sophia) kedveli (philia): philo-szophosz = filozófus

- aki az ideák kivetülését, a vélekedést (doxa) kedveli: philo-doxosz
505a-518
A jó ideája
 minden igazságos akkor lesz értékes és hasznos, ha összekapcsolódik vele
 nem ismerjük jól, így minden más tudás értéktelen
 „jó”: a sokaság szerint: élvezetek, de így kénytelen elismerni, hogy van rossz is
a műveltek szerint: a jóra vonatkozó tudás
 megró, mert nem ismeri más a jót, de elvárja azt (nem „tanítja meg”)
 az igazság és szépség látszata nem egyenlő a valósággal
 javaknál senkinek nem elég a látszólagos
 A lélek a jót keresi, de nem szilárd a meggyőződése, mi is az
 Nem megengedhető, hogy az állam (ami szintén botorkál) kezére engedjünk mindent
 A jó ismerete nélkül nem megismerhető a az igazságos és a szép
 helytelen, ha valami úgy beszél valamiről, amit nem ismer, mintha tudná
 DE gondolatait tudja elmondani a tudás nélküli vélemény hitvány
 Szépből, jóból stb sok van, ezért elválasztjuk őket
 sok: látjuk, de nem ésszel fogjuk fel
 ideák: ésszel fogjuk fel, de nem látjuk
Nap hasonlat
 az ideák érzékelhetetlen, de felfogható dolgok
 - az „egyedeket” [anyagi, létező dolgok] pedig az érzékeinkkel (látás, hallás, stb.), de
nem ésszel érzékeljük
 - a látáshoz fényre van szükség, aminek a Nap a forrása
 - a Nap a „jó ivadéka” [anyagi világ-beli kivetülése]
 - a látáshoz három dolog kell: a szem, a dolog, amit látni akarunk, és a fény, ami
megvilágítja
 - a fény megvilágítja a dolgot, az által látjuk tisztán
 - a fény forrása a Nap
 - a fény és a látás rokonságban állnak a nappal, de nem azonosak vele
 - a felfogáshoz/megismeréshez is három dolog kell: az ész, a dolog, amit meg akarunk
ismerni, és a jó ideája
 - a jó ideája biztosítja a megismerhető dolognak az igazságot és a
megismerőnek a megismerés képességét
 - az ész és a megismerés rokonságban állnak a jó ideájával, de nem azonosak
vele
 - a Nap a látható dolgokat nem csak láthatóvá teszi, hanem biztosítja a
keletkezésüket, növekedésüket, táplálásukat is
 - ugyanígy származik a Jótól az intelligibilis dolgok megismerhetősége,
 létezése és lényege is
 2 féle dolog van: látható és ésszel felfogható
Vonal hasonlat
AC: érzékelhető világ
BC: ésszel felfogható világ
AD: természeti tárgyak képmásai
DC: természeti tárgyak maguk
CE: matematikai tárgyak
EB: ideák
probléma megoldása kétféleképpen:
- feltételezés a kiindulópont, innen jut el a végpontba
- végpontból indul innen jut el a kiindulópontba (nincs feltételezés)
vélekedésértelem (természettudományok)ész
Dialektika: a létező és ésszel megismerhető tudománya
Tudományok kiindulópontja az alapfelvetés
tudományok kutatói: értelem: nem a valódi kiindulóponttól
vizsgálódikalapfelvetésekből indul kiNEM ésszel ragadják meg, annak ellenére, hogy a
tudományok ésszel megérthetők
mértantudósok (matekosok): értelmi megismerés (nem ész)
ész belátása értelmi megismerés hiedelem találgatás

Barlang hasonlat
(ha esetleg vizsga előtt vagy, érdemes megnézni ezt a vidit, csak 4 perc és nagyon jól
elmondja)
- egy barlangban leláncolt embereket tartanak születésüktől fogva, előttük fal, hátuk mögött
tűz
- az őreik tárgyakat mutatnak fel, amiknek az árnyéka a falra vetődik (bábjáték)
- beszélnek is egymással, de a barlangüreg eltorzítja a hangjukat
- az árnyképeket és a torz hangot hiszik a rabok a valóságnak

- egyik nap az őrök egy fogolyról leveszik a láncokat, és fölvezetik a barlang szájához
- ahogy a rab kiér a sötét barlangból, kellemetlennek érzi a kinti világot, elvakítja a nap
- idővel hozzászokik a világoshoz és megpillantja a dolgokat a maguk valójában
- rájön hogy amit eddig valóságnak hitt, az mind csak árnykép
- miután eleget nézelődött, az őrök megint megláncolják és visszaviszik a barlangba
- a rab elmeséli társainak hogy mit látott fönn, és hogy amiket a falon látnak, az csak árnykép
- erre ők kinevetik, őrültnek tartják
- a rabnak pedig soha nem lesz nyugta a barlangban, visszavágyik a valóságba

- tűz= nap, őrök tárgyai (bábok) = létező, anyagi dolgok, barlang = látható világ, felmenetel =
a lélek felszállása az ideák világába, Nap = a Jó ideája
- Platón azt akarta szemléltetni, ahogy a lélek az anamnézisen át felszáll az ideák világába, és
ezekre emlékszik akkor is amikor visszaszáll. A birkanép persze nem érti meg a filozófust,
mert nekik az anyagi világ a valóság. A filozófusnak kell kivezetnie a népet a fényre.

1. Barlang-hasonlat: Platón-az emberi élet mely színterének felel meg a hasonlatban

szereplő barlang?
a. A mindennapi életnek, amelyből a gondolkodás segítségével ki kell jutnia
annak, aki a világra vonatkozó filozófiai igazságokra kíván szert tenni.
2. Platón Államában mi az idea?
a. Örök, változatlan, érzékelhetetlen, csak ésszel megismerhető létező. A
természeti világ dolgai az ideák képmásai.
3. Platón Államában miért biztosabb a tudás a vélekedésnél?
a. A tudás tárgya örök, változatlan, a vélekedés időbeli, változékony.
4. Platón: Nap és a Jó ideológiájának kapcsolata?
a. Az ideák a jótól származnak, mint ahogy a Nap a természetes dolgokat
láthatóvá teszi.
5. Platón: Nap és barlang-hasonlat Napja közti kapcsolat?
a. A barlang-hasonlat Napja a Jó ideája a Nap-hasonlatban.
6. Platón Államában mi a tudás?
a. Az az ismereti forma, amelynek tárgya a valódi létező, azaz az idea.
7. Mi a Jó ideájának funkciója az ideák világában?
a. Az ideák létezését, lényegét és megismerhetőségét biztosítja.
8. Összefüggés a Nap és a barlang hasonlatban a Nap és a tűz között?
a. Szerepük hasonló: a barlanghasonlatban a barlang a természeti világnak felel
meg, a barlangban égő tűz idézi elő és tesi láthatóvá az ott tartózkodó
emberek számára az általuk látott árnyképeket.
9. Az Államban a vélekedők mit tekintenek szépnek?
a. Nem magát a szépet, hanem azokat a dolgokat, amik szépnek látszanak, vagy
csak hasonlítanak a szépre.
10. Platón Állam c. műve alapján válaszoljon a kérdésre: miért állítható analógiába a
Nap a Jó ideájával?
a. mert ahogy a Nap a természeti dolgokat láthatóvá teszi, biztosítja
keletkezésüket, növekedésüket és táplálkozásukat, úgy származik az ideák
megismerhetősége, létezése és lényege a Jótól
11. Platón Állam c. műve alapján válaszoljon a kérdésre: mi a vélekedés?
a. a természeti világ keletkező és pusztuló, változékony dolgaira és eseményeire
irányuló ismeret
 Arisztotelész: Nikomakhoszi etika

1. KÖNYV
- minden tevékenység, mesterség végcélja valami jó. 2 féle lehetőség:
• ez állhat magában a tevékenységben
• vagy a tevékenység tárgyi eredményében (pl. hajókészítésnél a hajó.)
- ahol van tárgyi eredmény is, ott ez magasabb rendű
- ha több tudomány azonos képesség alá tartozik, akkor a vezető tudomány végcélja előrébb
való
- cselekedeteink célja, melyet csak önmagáért akarunk, és nem valami másért (végső cél): a
legfőbb
jó. Nem árt tudnunk, mi ez.
- A legfőbb jó nyilván a legfontosabb tudomány, az államtudomány körébe tartozik: az
államtudomány – mely a többi tudomány céljait magában foglalja – célja a legfőbb jó!
- A közösség célja fontosabb az egyéni céloknál
- A szép, jó cselekedetek látszólag relatívak: még az is előfordult, hogy pl. a bátorság valakire
bajt
hozott. Ezért csak annyi szabatossággal lehet meghatározni a legfőbb jó természetét,
amekkorát ez
a tudomány – az államtudomány – megenged. (Nem lehet ugyanolyan precizitást elvárni pl.
a
szónoklásban, mint a matematikában.)
- A fiatalok még alkalmatlanok a legfőbb jó és az államtudomány tanulmányozására: ok: még
az
érzelmeik vezérlik őket, ill. tapasztalatlanok. Az észre kell hallgatni, nem az érzelmekre…
- Lássuk, mi valójában a legfőbb jó: a legtöbben boldogságnak nevezik. De, hogy mi az, abban
eltérők a vélemények – pl. gyönyör, gazdagság, kitüntetés, betegnek egészség stb. Mások
szerint e
sokféle jóban van egy közös vonás, mely a jó mivoltot okozza (=platónisták?).
- Kiindulás: az elvekből a tények felé, vagy fordítva: Platón vetette fel ezt a kérdést (az Állam-
ban).
Ariszt. a tényekből fog kiindulni, ebből 2 féle van: azok, melyek ismertek, és amelyek nem. Az
ismertekből fog kiindulni, ám ezekből is 2: melyek önmagában ismertek, és melyek
számunkra
azok. Ariszt. a számunkra ismert tényekből indul el.
- Aki érteni akarja tehát a jót, annak eleve jó, erkölcsös nevelésűnek kell lennie, s már
birtokolnia
kell az alapelveket. Aki pedig nem ilyen: az legalább hallgasson a jókra (Hésziodosz)
- 3 féle boldogságot szoktak meghatározni:
• Nagy tömegnek: gyönyör, élvezethajhászás.
• Közügyekkel foglalkozók: a dicsőséget keresik, ám ez attól is függ, aki adja, s ezért
bizonytalan –
a jó pedig nem lehet ilyen: olyannak kell lennie, amit nem lehet elvenni tőlünk. A kitüntetést
egyébként is azért szeretik, mert akinek van ilyen, azt erényes embernek tartják: a
dicsőséghajhászók tehát az erényt vadásszák – akkor ez a legfőbb jó? Ariszt. szerint nem:
hiszen,
egy erényes ember sem biztos, hogy boldog: 1. lehet, hogy épp alszik, 2. lehet, hogy
szerencsétlenségek sújtják, s akkor aligha nevezhető boldognak…A pénzszerző életforma
sem
boldogít, hisz a pénz is csak eszköz, nem magáért akarják birtokolni az emberek
• Elmélkedők:
- Ariszt. az egyetemes jót keresi, s ebben hajlandó még mesterével is vitába szállni, mivel az
igazságot tartja a legtöbbre. Szerinte, mivel jóról egyaránt beszélhetünk a minőség, a
viszony, és a
lényeg kategóriájában, ezért nem lehet a jónak közös ideája!
- A jóról számos kategóriában beszélhetünk: alany – isten, ész; minőség – erény, mennyiség –
helyes mérték; viszony – haszon; idő – kellő pillanat; hely – egészséges lakóhely stb. – ezért
sem
lehet közös idea
- Az azonos idea körébe tartozó jókról csak 1 tudomány szólna, márpedig az egyes jókkal
több
tudomány foglalkozik – ezért sem lehet közös idea
- A jót ráadásul nem lehet önmagában venni: elvégre pl. az ember önmagában véve-fogalom
is
értelmetlen, mert nem lehet „emberebb” az embernél
2
- Ám azzal sem lesz egy fogalom erősebb a többinél, ha örökkévaló – attól még, mert valami
sokáig
fehér, nem fehérebb, mint más – ez is az ideatan ellen szól. Ariszt. inkább a püthagoreus
érvelést
támogatja, mely szerint a legfőbb jó: az Egy, Szpeuszipposz is őket követi
- De: van olyan, hogy valami önmagában jó, míg mások csak ezáltal lesznek azzá (utóbbiak a
hasznos dolgok). Vajon az önmagukban jó dolgokat 1 idea révén tarthatjuk azoknak? Melyek
ezek? Pl. a gondolkodás, a látás, vagy a kitüntetés – csakhogy ezek eltérő módon jók, így nem
lehet közös az ideájuk
- Esetleg az önmagában véve jó nem más, mint maga az idea? Csak így az idea üres
fogalommá
válna…
- Akkor hát milyen értelemben beszélhetünk jóról? Véletlenül közös a nevük? A sokféle egyre
vezethető vissza? Netán analógia alapján? Ariszt. ezt most itt nem válaszolja meg, mert ez
már
nem az etika (hanem a metafizika?) területére tartozik… Noha, ha vki ismeri ezt a Jót,
könnyebben találja meg a gyakorlati életben is a jót: igaz, az egyes tevékenységek gyakorlói
nem
konkrétan a legfőbb jót keresik, hanem saját céljaikat (az orvosnak a gyógyulás kell, nem a
„Legfőbb Jó”, mint olyan…☺
- Mi tehát a jó? Minden tevékenységben más és más, mégpedig a végcél: pl.
fuvolakészítőnek a
fuvola, orvosnak az egészség. De nem lehet egyik se a legfőbb jó…
- A legfőbb jónak olyannak kell lennie, ami önmagáért jó, amit csak és kizárólag önmagáért
választunk. A boldogság ilyen – ezt csak magáért keressük. Az észt, gyönyört, kitüntetést stb.
viszont a boldogságért… Olyannak kell lennie, ami önmagában elégséges – nem kell
hozzáadni
semmit ahhoz, hogy tökéletes legyen. Ez a boldogság!
- De mi a boldogság? Tudni kell ehhez: mi az ember sajátos munkája. Mi ez?
• Az élet? Nem, mert ez a növényekben is megvan
• Az érzékelés? Erre az állatok is képesek
• Az eszes lélekrész tevékenysége marad – ez is 2 részből áll, az egyik a gondolkodást végzi,
a másik pedig ennek engedelmeskedik. Az ember sajátos munkája a lélek értelmi
tevékenysége, a gondolkodás.
- utóbbi egyforma egy átlagemberben és egy kiváló emberben is, csak az átlagember ezt
elvégzi, a
kiváló pedig kiválóan végzi – az emberi jó tehát nem más, mint a léleknek az erény szerinti
tevékenysége, az egész élet tartama alatt.
- De nem egyforma szabatossággal kell kutatni mindent, hanem a témához illő
szabatossággal –
néhány elvet pl. indukció útján, mást érzésekkel, ismét mást megszokással stb. A kezdet: már
az
egésznek több, mint a fele!
- Kiindulópont vizsgálatával kezdjük.
- A jókat 3 csoportra szokták osztani:
• Külsők
• Lelkiek – ezeket tartják a legértékesebbeknek. Ide tartozhat a boldogság is, hiszen: 1. a régi
filozófusok is így tanították, 2. a tevékenységet a lélek irányítja, 3. a boldog ember jól él
• Testiek
- a boldogság tehát: a lelki javak egyike. De mi pontosan? Egyesek szerint erény, mások
szerint
okosság, ismét mások azt mondják, bölcsesség, vagy épp ezek összessége gyönyörrel együtt.
Van
olyan álláspont is, mely még a külső javak bőségét is beilleszti ezek közé (hogy ti. ezek
alkotják a
boldogságot).
- Nézzük egyenként ezeket az irányzatokat:
• Boldogság = erény? Ariszt. ezzel részben egyetért, hiszen a boldogság az erény szerinti
tevékenysége a léleknek. De az is kérdés, hogy a
• Boldogság = valaminek a birtoklása?
• A legfőbb jó, azaz a boldogság = valaminek az alkalmazása?
• A boldogság = lelki készség? – aligha, mert a lelki készség olyankor is megvan az emberben,
ha pl. alszik, a legfőbb jó tevékenység-mivolta pedig ennek ellentmond. Az élet javait azok
3
nyerik meg, akik cselekednek is – miként az olimpián se a legszebb, vagy a legerősebb győz,
hanem az, aki megnyeri a versenyt!
• A boldogság = tevékenység?
• A boldogság = szokás? Szokás, gyakorlás, tanulás útján sajátítjuk el, vagy
„véletlenszerűen” rátalálunk? Isten adja – szerencsének tűnik, de ha tanulás útján szerezzük
meg, akkor is isteni dolog. Ariszt. szerint: szert lehet rá tenni tanulás útján! Érvelése: ha a
legfőbb jóhoz csak a vakszerencse juttatná az embereket, ez nem lenne igazságos –
következésképpen nem működne jól a világ – ez pedig nem lehetséges, hisz a világ jó.
• A boldogság = gyönyör? Hogy viszonylik a gyönyörhöz? A boldog élet gyönyörteli is
egyben. Mindenki abban gyönyörködik, amit szeret – az erényes ember pl. az erényes
cselekedetekben leli gyönyörét. Ez az, ami természettől fogva is gyönyörűséges – az
átlagemberben azért tusakodnak a gyönyörök, mert ő azt is gyönyörnek tartja, ami pedig
nem
természettől fogva gyönyörűséges. A legtermészetesebben gyönyörűséges az erény szerinti
cselekedet – ezért az erényes embernek nincs szüksége – mint valami ráaggatott plusz
holmira
– külön gyönyörökre… Nem is lehet erényes az, aki nem leli gyönyörét az erényes tettekben!
Az erénynek megfelelő tettek tehát már önmagukban véve gyönyörteliek…
• Boldogsághoz kellenek külső javak is? Ariszt. szerint kellenek – aki rút testű, nemtelen
származású, az pl. aligha lehet boldog. Ezek az ún. szerencsejavak.
• Konklúzió: a boldogságban nem különíthetők el ezek a dolgok – mindegyik egyszerre.
(Déloszi feliratban elkülönülés: legszebb az igazság, legjobb az egészség, legkedvesebb pedig,
hogy elérhetünk mindent, amit szeretnénk…) Mi tehát a boldogság: a léleknek erény szerint
végbemenő, valamely irányú tevékenysége. A javak egy része előfeltételként kell hozzá,
más része mint eszköz működik közre.
- az államvezetés célja éppen ez: jókká tenni a polgárokat, azaz alkalmassá tenni őket arra,
hogy az
erkölcsi jót cselekedjék
- Mivel a boldogság erény, ebből adódik, hogy csak embert lehet boldognak nevezni, állatot
nem.
Gyermeket sem: a boldogsághoz ugyanis hozzátartozik a beteljesült élet – a gyereknél nem
tudható, még mi minden fogja érni az élete során (lásd Priamosz). Akkor hát Szolónnak van
igaza,
és csak a haldoklóról lehet megmondani, hogy boldog (volt)-e?! Csak a halott boldog? Aligha,
mert a boldogság tevékenység.
- A halott kérdése: utódainak milyensége, sorsa hatást gyakorol-e rá? Ariszt. szerint talán
igen –
akinek boldogok az utódai, ő is boldognak mondható, akkor is, ha nem él már. Furcsa volna,
ha az
utódok sorsa nem érintené az ősöket – no de akkor a halott az utódai sorsának változásai
szerint
hol boldog, hol nem???
- De az is fura, ha csak az élete végén merünk boldognak nevezni valakit, csak, mert akkor
már túl
van a kockázatokon – hogy épp, mikor él, és boldog, ne lehessen boldognak nevezni?! A
boldogság valami forgandó dolog, mint a szerencse? Csakhogy így a boldog ember olyan,
mint a
kaméleon, vagy mint egy gyenge báb… Ariszt. megoldása: a boldogságot nem igazíthatjuk a
sors
fordulataihoz, hiszen a külső javakra csak mintegy ráadásként van szükségünk, nem ezek a
fontosak – a boldogság döntő tényezői nem ezek, hanem az erény szerinti tevékenység.
- A boldog ember a legállandóbb: az erényes ember viseli a legméltóságteljesebben a
sorscsapásokat is. A sors fordulatai bemocskolhatják a boldogságot, de a nemes lélek ezeket
is tűri
– mindig a legjobbat hozza ki a helyzetéből, miként a hadvezér a csata erőviszonyaiból, vagy
a
varga a „hozott anyagból”. A boldog ember ezért sose lesz nyomorult, még a legszörnyűbb
csapások közepette sem
- Boldog tehát az, aki az erénynek megfelelően tevékenykedik + kellően el van látva külső
javakkal is egész életén át. A jövőt nem kell ehhez hozzátennünk…
- Utódok, barátok sorsa: döntő, hogy ez életünkben, vagy halálunk után történik (a
tragédiákban a
színfalak mögött, vagy előtt történnek-e a szörnyű dolgok?) Nem tudjuk, a halottakat
mennyire
érinti az itt maradottak sorsa – ezért továbbra is nevezhetjük őket életük alapján boldognak,
ha
rászolgáltak erre, ill. nem boldognak, ha nem. Ez sem a boldogokat nem teheti
boldogtalanná, sem
fordítva.
- Vajon a boldogság:
4
• Dicsérendő – 2 féle. Vagy azért dicsérjük, mert 1. valamilyen tulajdonsága van, pl. jól fut, ill.
2.
valamihez viszonyul, pl. bátran viselkedik. A dicséret mindig viszonyítás, ily módon abszurd,
hogy dicsérjük az isteneket, hisz őket nem mérhetnénk magunkhoz – inkább magasztalni
kellene
őket, és boldognak nevezni – a boldogságot sem lehet dicsérni (nem tulajdonság, és nem is
viszony), hanem magasztalni. Eudoxosznak igaza van Ariszt. szerint: a gyönyört sem lehet
dicsérni, ahogy az istent vagy a jó-t se, csak magasztalni. A dicséret ugyanis az erényeket illeti
meg, a dicsőítés (magasztalás) pedig a tetteket – testieket és lelkieket is, márpedig a
boldogság:
lelki tett.
• Vagy becsülendő dolog? Ez is igaz. A boldogság mindennek a kiindulópontja, tehát
becsülendő
és tökéletes.
- ha a boldogságot, mely erény szerinti cselekvés, érteni akarjuk, értenünk kell magát az
erényt is,
főképp a lelki erényeket. Az államférfinak tisztában kell lennie ezért a lelki élettel, miként az
orvosnak a testtel – ő a polgárokat akarja erkölcsössé, törvénytisztelővé tenni (lásd, Spárta
és
Kréta törvényei)
- a lélek 2 részével is tisztában kell lennie a politikusnak: ezek: 1. értelem nélküli (=tápláló
lélek, ez
felelős a növekedésért és a táplálkozásért – ez álomban a legaktívabb). Álmainkban pedig
semmi
különbség nincs a boldogság és a boldogtalanság között, álomban nincs erény, nincs jó és
rossz,
csak apró mozgások szűrödnek be a valós életből (az erényes embernek talán az álmai is
jobbak).
2. egy másik lélekrész, mely szintén értelem nélküli, mely azonban részesül az értelemben –
ám
folyton szembehelyezkedik vele. Fegyelmezett embernél ezt irányítja az értelem,
mértékletes és
bátor embernél még inkább. Ez az ún. vágyakozó lélekrész
- az értelem nélküli vágyakozó lélekrész, ha hallgat az értelemre: figyelmeztetéssel,
dorgálással,
serkentéssel lehet befolyásolni
- az értelmes lélekrész is kettős: 1. a tényleges értelem, 2. az, amelyik hallgat rá, uralma alatt
áll,
mint ahogy az ember hallgat az apja szavára. Ennek megfelelően az erényeket is 2 csoportra
oszthatjuk:
• észbeli erények – bölcsesség, éleslátás, okosság
• erkölcsi erények – nemes lelkű adakozás, mértékletesség
- mind2 dicsérendő. Erény: az a lelki alkat, mely dicséretet érdemel.
2. KÖNYV
- 2 féle erények tehát: észbeliek és erkölcsiek. Forrásuk: az észbelinél a tanulás, az erkölcsinél
a
szokás
- Az erények tehát nem természettől fogva vannak meg bennünk (hiszen természete ellenére
pl. a
követ nem lehetne rászoktatni, hogy ne essen le a föld felé). De nem is természet ellenére
fejlődnek ki bennünk, hanem természettől fogva úgy vagyunk alkotva, hogy alkalmasak
vagyunk
erények befogadására – csak a szokás teheti tökéletessé őket
- Ha valami természettől fogva van meg, mint pl. a látás, nem gyakorlás révén sajátítjuk el,
hanem a
képesség eleve megvan, azután használjuk. Az erénynél fordítva: a tevékenység révén
fejlődik ki
bennünk, előbb használjuk, és csak azután kerül a birtokunkba
- Gyakorlás, tevékenység révén sajátítjuk el, mint pl. építkeznünk kell ahhoz, hogy
megtanuljunk
házat építeni, lanton játszani, hogy megtanuljuk a lantművészetet
- Eképp, bátran kell viselkednünk, ha bátorrá akarunk válni, igazságosan, ha igazságossá stb.
- A tevékenységeink során válunk erkölcsössé, de erkölcstelenné is – ha pl. valaki gyakran
viselkedik gyáván, gyávává válik. Így fejlődik ki a lelki alkatunk
- E fejtegetésnek gyakorlati célja van: hogy váljunk erényessé. Ebben nincsenek szilárd elvek
–a
szabatosságnak a tárgyunkhoz kell igazodnia. Minden eset más, az adott eset
körülményeihez
mérten kell cselekedni
5
- Az erényeknél is káros a túlzás és a hiányosság, mint pl. a testedzésnél vagy az étkezésnél: a
helyes valahol középütt van (bátor: a vakmerő és a gyáva között, gyönyöröknél: az élvhajhász
és a
bárdolatlan között)
- Visszacsatolás: a testi erő a testi munka és sok táplálék révén fejlődik ki, de utóbbiakra csak
az
képes, aki eleve erős. Ugyanígy az erényeknél: pl. a gyönyörtől tartózkodás révén leszünk
mértékletesek, de csak akkor tudunk tartózkodni tőle, ha már eleve mértékletesek vagyunk.
Bátran
is akkor tudunk viselkedni, ha eleve bátrak vagyunk…
- Az erény, a lelki alkat gyakorlása közben kellemes vagy kellemetlen érzéseket gerjeszt – ez
alapján ismerjük fel, milyen a lelki alkatunk. Ha pl. veszélyes helyzetben rossz érzés fog el –
gyáva, ha nem esik nehezére szembeszállni a veszéllyel – bátor. Platón szerint ezért fontos a
nevelés: annak örüljünk és afelett bánkódjunk gyerekkortól fogva, aminek és amin kell.
- Érzelmek, erények: kellemetlen v. kellemes érzettel járnak – a fenyítés is ezen alapul,
gyógyító
eljárás az ellentétes hatás alapján.
- Az ember épp e kellemes, v. kellemetlen érzések hatására válik rosszá, úgy, hogy vagy
keresi,
vagy kerüli őket (pl. úgy, ahogy nem kéne, vagy akkor, amikor nem kéne, vagy azokat,
melyeket
nem kéne) – ezért mondják némelyek, hogy az erény az érzelmektől való teljes mentesség
(sztoikusok?). Ariszt. ezzel nem ért egyet: nem mindegy, hogy melyik érzelemről van szó, és
mikor
- Tény: az erény a kellemes és kellemetlen érzésekkel szemben mindig úgy viselkedik, ahogy
kell.
A rossz lelki alkat – ahogy nem kéne. Az erény és a lelki rosszaság tehát a kellemes és
kellemetlen
érzésekkel áll kapcsolatban.
- 3 dologra irányul választásunk: erkölcsi jó, hasznos, kellemes és 3, melytől menekülni
próbálunk:
erkölcsi rossz, haszontalan, kellemetlen. Aki erkölcsös, az eltalálja ezeknél a mértéket, aki
nem, az
elhibázza. A gyönyör mind3 jóval vele jár (a jóval, a hasznossal és a kellemessel is), ráadásul
gyermekkorunk óta hozzá vagyunk szokva a gyönyörhöz. A kellemes és a kellemetlen a
zsinórmérték…
- Hérakleitosz: a gyönyörrel nehezebb hadakozni, mint a haraggal – márpedig a nehezebb
feladat
megoldása a nagyobb siker. Aki tehát helyes magatartást tanúsít a kellemetlen és a kellemes
érzésekkel kapcsolatban, jó ember, aki nem, az nem.
- Az erényt a körülmények ronthatják, nevelhetik is. Tevékenysége is akörül forog, amiből
keletkezett. Kérdés: hogy lehet, hogy az egyes erény a gyakorlása által fejlődik ki bennem, ha
eleve ahhoz, hogy gyakoroljam, birtokomban kell, hogy legyen??? Ha valaki igazságosan
cselekszik, az eleve igazságos is, mint ahogy ha valaki a zene szabályai szerint jár el, már ért a
zenéhez. A tudományok és az erény közti különbség: akkor is eljárhatok a zene szabályai
szerint,
ha véletlenül ráhibázom, vagy a mesterem útmutatása szerint járok el, ám tudós csak akkor
leszek,
ha saját ismereteim alapján végzem. Az erénynél ez nem elég: itt 1. tudnom kell, mit akarok,
2.
határozott szándékból kell cselekednem, 3. állhatatosan kell cselekednem.
- A tudományoknál a tudás számít, míg az erényeknél inkább az akarat, a szándék. Nem elég
erényes dolgot csinálni, hanem úgy kell az tennem, ahogy az erényes ember szokta –
gyakorlás
révén lehet. Aki nem így tesz, csak filozofál, az olyan, mint aki az orvos tanácsát
meghallgatja, de
nem hajtja végre azt.
- Mi az erény? A lelki jelenségeknek 3 fajtája van:
• Érzelem – pl. vágy, indulat, félelem, magabiztosság, irigység, öröm, szeretet, gyűlölet,
sóvárgás,
féltékenység, szánalom – amivel kellemes v. kellemetlen érzés jár. Az erény biztos, hogy nem
érzelem: 1. érzelmek miatt nem szoktak senkit se dicsérni v. gáncsolni, márpedig erény v.
ellenkezője miatt igen. 2. az érzelem hirtelen támad bennem, elhatározás nélkül, az erénynél
fontos az előzetes elhatározás. 3. az érzelmek nyomán mozgás, az erény hatására állapot
keletkezik bennünk
• Képesség – amelyek révén az érzelmekre alkalmasak lehetünk. Az erény nem lehet
képesség sem
– 1. képesség miatt nem érhet bennünket sem dicséret, sem gáncs, mint az erény miatt, 2. a
képesség természetnél fogva van meg bennünk, nem úgy, mint az erény, melyet elsajátítunk
• Lelki alkat – amelynek folytán az érzelmekkel szemben helyesen v. helytelenül viselkedünk.
Pl.
lanyhaság – hirtelen haragúság. Az erény lelki alkat!!!
6
- de miféle lelki alkat az erény? Minden kiválóság a tárgyát is jó állapotba juttatja, ill. a
munkáját is:
a jó szemmel pl. jól lehet látni, a jó ló jól viselkedik csatában stb. Az erény folytán is, az
ember is
jó lesz és a munkája is. Biz.: ami összetett és osztható, lehet benne több, kevesebb vagy
egyenlő,
vagy magára a dologra, vagy önmagunkra vonatkoztatva. Az egyenlő közép a túl sok és a túl
kevés között, de 2 értelemben 1. magára a dologra von.: ami precízen a két véglet között
van,
mindenki számára ez ugyanaz 2. ez mindenkinél más (a számtani közép 10 és 2 közt
mindenkinek
6, de pl. ha vkinek 10 font étel sok, 2 kevés, nem biztos, hogy a 6 az ideális).
- A magunkhoz viszonyított közepet kell eltalálni. Nyilván az erény is mindig ezt igyekszik
eltalálni, mint minden más tevékenység is!
- Mindent úgy, és olyan mértékben kell, ahogy éppen azt kell: ez a közép, ez az erény.
Érzelmekben
és cselekedetekben is a közép a kívánatos, a túlzás és a hiány pedig kerülendő
- Márpedig az erény épp érzelem és cselekedet – itt is ez kell…
- Hibázni könnyű, mert hibázni sokféleképp lehet (Püthagorasz: a jó behatárolt, a rossz
határtalan),
de a jót sokkal nehezebb eltalálni – ebből is az következik, hogy a rossz hiány vagy túlzás, az
erény viszont közép. „Derék ember csak 1 féleképpen lehet vki, rossz ember sokféleképp”.
- Erény definíciója tehát: olyan lelki alkat, mely 1. akarati elhatározásra vonatkozik, 2. abban
a hozzánk viszonyított középen áll, mely egy szabálynak megfelelően határozható meg, 3.
mégpedig azon szabálynak megfelelően, mely szerint az okos ember határozná meg.
- Az erény: középhatár 2 rossz között. Lényege szerint közép, egyébként – aszerint, hogy mi
helyes
– a legfelsőbb csúcs.
- Nem minden érzelemre/cselekvésre igaz ez: pl. a káröröm, az irigység, ha nem visszük
túlzásba,
akkor is rossz. Aki ilyet tesz/érez, eleve hibát követ el, nem csak akkor, ha pl. a nem
megfelelő
módon/alkalommal érzi. Ugyanígy a gyávaságban sincs középút, mert ez eleve hiányosság –
a
hiányban nincs hiány/túlzás, és a túlzásban sem.
- A jókban sincs ilyen: nem lehet pl. vki túl mértékletes v. túl bátor, mert itt a közép egyben a
legfelső fok is
- A túlzásban és a hiányban nincs közép, a középben nincs túlzás vagy hiány.
Az egyes erények
• Félelem és biztonság dolgában: a közép: bátorság, a félelemnélküliség túlzása: nincs neve,
a
biztonság túlzása: vakmerőség, a túlzott félelem-hiányzó biztonság: gyávaság
• Kellemes és kellemetlen érzésekkel szemben: hiány: érzéketlenség, túlzás: mértéktelenség,
közép:
mértékletesség
• Anyagiak, adás ill. elvevés: tékozlás – fösvénység – nemes lelkű adakozás
• Áldozatkészség: túlzás: ízléstelen nagyzolás, ostoba fitogtatás, hiány: szűkkeblűség, közép:
áldozatkészség
• Kitüntetés-megszégyenítés: túlzás: felfuvalkodottság, hiány: kishitűség, közép: nemes
becsvágy
• Az áldozatkészség és a nemes lelkű adakozás közt a különbség: előbbi nagyobb, utóbbi
kisebb
célokra vonatkozik. Ugyanez a becsvágynál: a nemes becsvágy a nagy arányú, a kisebb:
közép:
nincs neve, túlzás: nagyravágyás, hiány: közömbösség
• Indulat kérdésében: túlzás: dühös, hiány: halvérű, közép: szelíd
• Igazság: közép: igaz, igazmondó ember, aki a valóságnál többet színlel: fennhéjázó, aki
kevesebbet: gúnyosan szerénykedő
• Kellemesség a tréfában: közép: szellemes, túlzás: bohóc, hiány: bárdolatlan
• Kellemesség általában: közép: kedves, túlzás: tetszelgő, hízelgő, hiány: összeférhetetlen,
házsártos
• :Érzelmekben: közép: szemérmes, túlzás: szégyenlős, hiány: szemérmetlen
• Mások sorsával kapcsolatban bosszankodás: túlzás: irigység, középhatár: jogos
felháborodás,
hiány: káröröm
• Az igazságosságnak 2 fajtája van – ezeket Ariszt. később tárgyalja
7
- a közép a túlzáshoz képest mindig hiány, a hiányhoz képest túlzás. A hiányt szenvedő vagy
túlzó
ezért a megfelelőt torzan látja: a gyáva pl. vakmerőnek tartja a bátort, míg a vakmerő
gyávának
- a két véglet esik egymástól a legtávolabb. De néha nem egyenlőnek érezzük a távolságot: a
bátorságtól pl. a gyávaság messzebb áll, mint a vakmerőség, de a mértékletességtől a
mértéktelenség van távolabb, nem az érzéketlenség. Ennek oka: 1. a dolog természetében
áll: ált.
mindig azt viszonyítjuk a középhez, ami távolabb áll tőle (gyávaság – bátorság,
mértéktelenség –
mértékletesség), 2. önmagunkban áll a másik ok: amire a saját természetünk jobban hajlik,
azt
érezzük ellentétesebbnek a középpel (pl. az emberek többsége hajlamosabb
mértéktelenségre,
mint érzéketlenségre)
- az erkölcsi erény tehát: középhatár a túlzás és a hiány között
- a közepet a legnehezebb eltalálni – ezért dicsérendő az erény. Ha valaki ezt akarja: először
a
nagyobb ellentéttől kell óvakodnia (pl. a gyávaságtól), mert akkor már a vakmerőség pl.
ebben az
esetben kisebb hiba. A kisebbik rossz elvét kell követnünk (lásd: Kalüpszó tanácsa). Arra is
figyelnünk kell, nekünk magunknak melyik irányra van hajlamosságunk, s ekkor az ellenkező
felé
kell törekednünk – mintha egy görbe fát akarnánk kiegyenesíteni. Ezt főleg onnét tudjuk
megállapítani, ha megvizsgáljuk: a túlzás vagy a hiányosság esetén fog-e el bennünket
gyönyör?
A gyönyör érzete mutatja, hogy helytelen úton járunk – úgy kell a gyönyörrel viselkednünk,
mint
a véneknek Helénával szemben. Igaz, sokszor az emberek a túlzást v. a hiányt dicsérik (pl.
férfiasnak nevezik a haragost stb.) – az egyes eseteket egyénilet kell elbírálni.
- Egy biztos: a közepet kereső lelki alkat dicsérendő, ám néha el kell kicsit hajolnunk a túlzás
v. a
hiány irányába, mert így találjuk el a közepet…
6. KÖNYV
- a lelki alkatok és a képességek is 1-1 célra irányulnak, és mindegyikben van középhatár. Ám,
hogy hogy érjük ezt el, arra pontos szabályt kell adni…
- ismerni kell a lélek felépítését. A léleknek 2 része van:
• értelem nélküli
• értelmes, ennek is 2 része:
o tudományos lélekrész: ezzel azokat a létezőket szemléljük, melyek legfőbb okai nem
változnak,
o mérlegelő lélekrész: ezzel viszont azokat, melyek változékonyak.
- feladat: a tudományos és a mérlegelő lélekrész erényeit megállapítani. Ehhez tudni kell, mi
a
munkájuk?
- A lélek 3 megnyilvánulása cselekvésben, ill. az igazság megállapításában:
➢ Érzékelés – ez a cselekvésben nem játszik szerepet – az állatok is képesek érzékelni,
mégsem
cselekednek elhatározás alapján, tudatosan
➢ Ész: állítás-tagadás
➢ Kívánság: vmi elérésére, ill. elkerülésére való törekvés. Az erkölcsi erény: elhatározásban
megnyilvánuló lelki alkat, az elhatározás viszont: megfontoláson alapuló kívánság, ezért az
erkölcsös cselekedethez mi kell:
- a gondolkodás eredményének igaznak, a kívánságnak helyesnek kell lennie, ill. a 2
tárgyának
azonosnak kell lennie.
- A szemlélődésnél ez más: itt a gondolkodás jósága-rosszasága az igazsággal és a tévességgel
azonos
- A cselekvés kezdete az elhatározás, az elhatározás kezdete a törekvés + valamilyen célra
irányuló
gondolkodás, ezért nincs elhatározás ész/gondolkodás, sem erkölcsi alkat nélkül. Cselekvés
tehát
nincs ész és erkölcs nélkül!
- Csak a célra irányuló, cselekvésben megnyilvánuló gondolkodás mozgat. Önmagában a
gondolkodás nem (mert ez csak szemlélődés lenne)
- Az alkotó gondolkodás is célra irányul, de az alkotott mű is valamit szolgál. A cselekvés
viszont
önmagáért van. Az elhatározás tehát: kívánó ész, ill. gondolkodó kívánság
8
- Elhatározás nem irányulhat a múltra: olyan nincs, hogy „elhatározom, hogy feldúltam
Tróját” –
csak a jövőre. Agathón: ezt még az istenek sem tehetik meg
- A lélek mind2 értelmes részének a munkája tehát: az igazság megismerése. Amelyik lelki
alkat alapján ezt a leginkább megteheti, az az erény.
- a léleknek 5 olyan megnyilvánulási formája van, mellyel igazságot fejezhet ki igenléssel vagy
tagadással:
• Mesterség: tárgya a változásnak alávetett dolgok. Létrehozásra irányul mindig – pl.
házépítés. A
mesterség: igaz gondolkodással párosult létrehozó, alkotó lelki alkat. (Van a változásnak
alávetett dolgok körében cselekvő lelki alkat is, de ez más.) Mindig egy dolog elkészítésére,
vagy
létrejöttének vizsgálatára irányul (arra, hogy jöhetett létre, amikor egyaránt lehetséges a
létezése,
és a nemlétezése is.) A mesterség mindig csak olyasmire vonatkozik, melynek kiindulópontja
a
létrehozásában van (természeti dolgokkal, ill. szükségszerűen létrejött dolgokkal nem.) Köze
van
a véletlenhez is: Agathón: „a művészet kedveli a véletlent, s a véletlen a művészetet.” A
mesterség
hiánya: ugyanilyen lelki alkat, csak hamis gondolkodással párosul.
• Tudomány: ennek tárgya változatlan, feltétlen szükségszerűséggel létezik és örök. Amit
tudományosan ismerünk meg, az szükségszerűen igaz. Tanítható és megtanulható. A tanulás
már
elsajátított ismeretekre épül, rávezetéssel és következtetéssel. Különbség: 1. rávezetés: az
általánoshoz is ezzel jutunk, 2. következtetés: mindig az általánosból indul ki. Vannak olyan
elvek, melyekre a következtetés nem alkalmazható, bár minden következtetés ezekből indul
ki –
ezeket rávezetéssel nyerjük. A tudomány tehát: bizonyításra alapozott lelki alkat. Feltétele,
hogy ismerje és meggyőződéssel elfogadja a kiindulási alapelveket.
• Okosság: a tudománytól abban tér el, hogy tárgyai mulandó dolgok, a mesterségtől pedig
abban,
hogy nem létrehozásra, hanem cselekvésre irányul. Milyen az okos ember? – 1. jól meg tudja
fontolni, mi az, ami neki hasznos: azaz komoly erkölcsi cél érdekében, helyesen mérlegel.
Mindent jól megfontol. Fontolgatás tárgya azonban nem lehet olyasmi, ami szükségszerűen
igaz
(mint a tudomány tárgyai), ill. olyan se, amit az illetőnek lehetetlen megtennie. Az okosság
tehát:
igaz gondolkodással párosult cselekvő lelki alkat. A létrehozás célja magán kívül van, a
cselekvésnek nem, mert itt a jó cselekvés maga a cél. Okos az, aki maga és embertársai javát
felismerni, és ennek megfelelően cselekszik, pl. Periklész, vagy egy jó családfő, jó államférfi.
A
mértékletesség (szófroszüné): szózusza tén fronészin: „megmenteni az okosságot”. A
mértékletesség ugyanis megmenti a helyes fontolás képességét: a gyönyör és a fájdalom
megzavarja ezt (csak a cselekvéssel kapcsolatos érzékünket zavarja meg, ugyanis pl. azt nem,
hogy fájdalom hatására ne tudnánk, mondjuk, megítélni azt, hogy a 3szög szögeinek az
összege 2
derékszöggel egyenlő…) A cselekvés kiindulópontja ugyanis mindig a cél, amiért cselekszünk
–
de akit megront a fájdalom, vagy a gyönyör, az pont ezt nem fogja látni! A mesterségnek
ráadásul
van kiválósága, az okosságnak nincs. A mesterségben kisebb baj az, ha valaki készakarva
hibázik,
mint ha véletlenül, de az okosságban és az erényekben ez a nagyobb baj.
- Ebből következik, hogy az okosság tulajdonképpen erény, semmiképpen nem mesterség. Az
értelmes lélekrészünkön belül az okosság a mérlegelő lélekrész erénye (az okosság
olyasmikkel
foglalkozik, melyek lehetnének másképp is, mint ahogy vannak – nem úgy, mint a
tudományos
igazságok.) Az okosságot soha nem lehet elfelejtenünk – nemcsak gondolkodás, de cselekvés
is!
- A tudomány viszont általános és szükségszerű dolgok megismerésével foglalkozik. Kiinduló
elveit sem tudomány, sem mesterség, sem okosság nem foghatja fel. Ezekkel az elvekkel az
ész
foglalkozik! A bölcsesség sem foghatja fel ezeket az alapelveket, mivel a bölcsesség is
olyasmivel
foglalkozik, ami bizonyítható – márpedig az alapelvek bizonyíthatatlanok.
- Egy másféle szempontból: a tudományos megismerés tárgya (nem az alapelvek) mindig
bizonyíthatóak, míg az okosságé és a mesterségé nem, mert ezek cselekvések, létrehozások,
eshetőleges dolgok.
9
• Bölcsesség: az alkotóművészetben is mondhatjuk: Pheidiász bölcs kőfaragó, Polükleitosz
bölcs
szobrász (azaz: mesterségét tökélyre vitte). De általános értelemben is mondható: pl.
Homérosz a
Margitészben: vkit semmiben se tettek bölccsé az istenek. A bölcsesség tehát: a tudomány
legtökéletesebb formája. Nemcsak a kiindulási elveket ismeri (mint a tudomány), hanem azt
is, mi
az igazság. A bölcsesség tehát: ésszel párosult tudományos megismerés, a legbecsesebb
dolgokra vonatkozó tudomány, mely mindent betetőz. Az okosság személyfüggően különféle
lehet, a bölcsesség alatt viszont mindenki ugyanazt érti – olyasmivel foglalkozik, ami
mindenkor,
mindenhol ugyanaz a világban. Még állat is lehet okos, ha saját magára nézve képes előnyös
megítélésre, bölcs azonban csak értelmes lény lehet. A bölcsesség tehát nem azonos az
okossággal.
De az államvezetéssel sem azonos a bölcsesség: más-más élőlénynek ugyanis más-más a jó.
Ráadásul
az államvezetés csak az emberre vonatkozik, márpedig vannak az embernél tökéletesebb
dolgok is, pl.
az égbolt jelenségei – ezzel már a bölcsesség foglalkozik. Anaxagorasz, Thalész épp ezért
Ariszt.
szerint bölcs ugyan, de nem okos, mert nem azzal foglalkoztak, mi jó az embernek, hanem
távoli
dolgokkal.
- az okosság viszont az emberi dolgokra vonatkozik, azokra, melyek megfontolás tárgyai
lehetnek –
az okosság feladata a helyes megfontolás. Nemcsak általános dolgokkal, de egyes esetekkel
is
foglalkoznia kell – ezért a tapasztalt emberek ügyesebbek a cselekvésben, mint mások,
akiknek
talán a tudásuk nagyobb (pl. a madár húsa könnyebb, mint más állatoké – aki ezt tudja,
tapasztalt.)
Az okosság azonban inkább cselekvésben nyilvánul meg – közös a gyökere az
államvezetéssel,
bár nem ugyanaz. Legfontosabb ága az államot kormányzó okosságnak a törvényhozó
okosság,
míg az egyes esetekre az államkormányzás művészete vonatkozik – ez megint csak
cselekvésben
és megfontolásban valósul meg (ezért a politikával így foglalkozó emberek tevékenysége a
kézműveséhez hasonló.) Az okosság az egyes esetekre vonatkozik, a többi: törvényhozás, ill.
államkormányzás (az utóbbi 2 része: tanácskozó, ill. bírói működés).
- Okosnak ált. azt tartják, aki felismeri a maga javát, és a saját érdekeivel törődik. A közéleti
ember
inkább mások ügyével foglalkozik (lásd: Euripidész: az ilyen ember kérdezi: hogy volnék én
okos,
mikor ahelyett, hogy elvegyülnék és magammal törődnék…).
- Az okosság összefügg a tapasztalattal: bölcs lehet valaki pl. a mértanban fiatalon is, okos
nem. Az
okosság ugyanis a konkrét dolgokra von., ezek megismeréséhez pedig idő kell. Egy gyermek
is
lehet kiváló matematikus, de bölcs vagy természettudós nem – ez azért van, mert a
matematika
elvont dolgokkal fogl., az utóbbi 2 pedig a tapasztalatból merít. A megfontolásbeli hiba vagy
az
alapelvet érinti (pl. minden nehéz súlyú víz rossz), vagy az egyes eseteket (ez v. az a víz
nehéz.)
- Az okosság tehát az egyes esetekre vonatkozik, tapasztalati alapú (észlelés, pl. a 3 szög
felismerése – bár ez is más kicsit, mint az okosság.) Szemben az ésszel: utóbbi a meg nem
okolható, elvont tételekkel foglalkozik.
• Ész: az elvont, bizonyíthatatlan tételek megismerésére való
- csak a fenti 5 vezethetnek igazságra: a vélekedés, feltevés tévedéshez is juttathat.
- A kutatás és a megfontolás közti különbség: a a megfontolás a kutatás egyik formája
- Mi a jó megfontolás? Tudomány, vélemény, helyes érzék, vagy más? Tudomány nem lehet:
amit
tudunk, azt nem kell megfontolni (a megfontolás tanakodás, kutatás, mérlegelés.) Helyes
érzék
sem, mert az gyorsan dönt, míg a tanakodáshoz hosszabb idő kell. Vélemény sem.
- A jó megfontolás: helyes, aki rosszul fontol meg vmit – hibát követ el. A tudomány
esetében nincs
helyesség/hiba, a véleménynél van, de itt a vélemény helyessége már igazságot jelent.
- A jó megfontolás tehát okoskodást is jelent, keresést – a vélemény nem keresés, ez a
különbség,
hanem máris kijelentés. A megfontolás mindenképpen a gondolkodás körébe tartozik
- A rossz ember is fontolhat helyesen, noha a jó megfontolás csak jót eredményezhet. De
hamis
következtetéssel is lehet jó eredményre jutni – igaz, ezt nem nevezhetjük jó megfontolásnak
(ott a
középső premisszák is jók…). Az egyik ember ráadásul hosszan fontolgatva éri el a jó
eredményt,
a másik gyorsabban
- A jó megfontolás: hasznos és helyes, mint az idő, mind a mód, mind a cél tekintetében.
10
- Jó megfontolás 2 féle lehet:
• Feltétlen értelemben sikeres
• Meghatározott cél érdekében sikeres
- a jó megfontolás tehát az okos ember tulajdonsága. Az a helyesség, mely arra vonatkozik,
mi
vezet el a célhoz – az okosság pedig az ezt megragadó igaz felfogás.
Mi az értelmesség és a jó felfogás?
- Értelmesség - nem a tudománnyal és nem a véleménnyel kapcsolatos. Az értelmesség nem
vonatkozhat örök dolgokra, hanem csak olyanra, ahol fontolni kell, ahol kétség merülhet fel.
Ugyanazokra von., amire az okosság – de akkor miben más az értelmesség, mint az okosság?
Különbség: az okosság rendelkezik (megmondja mit kell tenni, mit nem), az értelmesség csak
ítélkezik (megmondja, mi jó, mi nem.) A jó felfogás azonos az értelmességgel. Az értelmesség
nem jár mindjárt okossággal, v. annak megszerzésével: az értelmesség az, hogy a véleményt
olyan
dolgok megítélésére használja fel, melyek az okosság körébe tartoznak, olyankor, ha más
beszél
ezekről. Az értelmesség tehát a tanulással kapcsolatos: tanulni = megérteni.
- Megértő gondolkodás: a méltányosság helyes megítélése. A méltányos ember: együttérző.
- E képességek ált. együtt járnak, 1 személyben: megértő gondolkodás, értelmesség, okosság,
ész.
Ezek mind a végrehajtandó, végső cselekvésekkel állnak kapcsolatban. Ész 2 féleképpen: 1. a
bizonyításban szereplő ésszel a mozdulatlan, első dolgokat fogjuk fel, 2. a cselekvésben
szereplő
ésszel a végső, változókat.
- A cselekvés céljának kiindulópontja: a változó dolgok, ebből következtetünk az általánosra –
ezért
kell az ész. Megértő gondolkodás, okosság, értelem, ész: természeti adományok: a természet
fejleszti ki őket, bizonyos életkorban – ezért kell hallgatni az idősekre. (A bölcsesség más.)
- Az 5 képesség tehát más-más lélekrészek erénye. De vajon mire használhatjuk őket?
Az 5 képesség használata
- a bölcsesség nem foglalkozik olyasmivel, melynek révén boldogok lehetünk. Az okosság
ezzel
foglalkozik, ám attól még, mert ezt tudjuk, nem leszünk a cselekvésre is alkalmasak: ahogy
attól
még nem leszünk egészségesek, mert ismerjük az orvostudományt. Az okosság igazi célja
nem
pusztán az okosság, hanem az, hogy erényesen cselekedjünk. Ha viszont ez így van, akkor
azok,
akik eleve erkölcsösek, nincs hasznuk az okosságból, de másoknak se: nem kell orvossá
válnunk
ahhoz, hogy egészségesek legyünk
- az is fura, hogy az okosság így fontosabb, mint a nála magasabbrendű bölcsesség – hisz
mindig a
létrehozó oké az elsőbbség
- megoldás: az okosság és a bölcsesség más-más lélekrész erénye. Mind a 2 létrehoz valamit,
de
nem úgy, mint az orvostudomány az egészséget, hanem mint az egészség az egészséget:
önmagukban is kívánatosak. A bölcsesség és az okosság is boldogságot teremt
- Az erény kitűzi a célt, az okosság megadja az eszközöket az erényes tettekhez.
- A tápláló lélekrésznek nincsenek ilyen erényeik
- Igaz-e, hogy okosság folytán még nem leszünk alkalmasak erényes cselekedetre? Lehet,
hogy vki
igazságosan cselekszik – pl. mert követi a törvényt -, ám attól még nem igazságos. De olyan is
van, akinek jó a lelki alkata, s ebből eredően cselekszik jót
- A helyes elhatározást az erény alakítja ki, a végrehajtást azonban egy másik képesség, az
ügyesség intézi. Ez az a képesség, mely szerint a kitűzött célhoz vezető dolgokat meg tudjuk
csinálni, és jól eltaláljuk. Ha a cél jó, akkor ez ügyesség, ha gonosz: agyafúrtság. Az
okossággal
ez kapcsolatban áll: ez a lélek szeme. A végcél azonban helyesen csak az erkölcsös embernek
jelenik meg, a gonoszság ugyanis eltorzítja az észt is – nem lehet olyan valaki okos, aki
erkölcsileg rossz.
- Ahogy az okosság viszonyul az ügyességhez, úgy a természet adta erény az igazi értelemben
vett
erényhez. Vannak születésünktől fogva erényeink, de az igazi erény valahogy más…
gyerekekben
és állatokban is vannak ilyenek, de ész nélkül ezek károsak, értelmetlenek. A vakon mozgó
erős
test nagy erővel beleütközik valamibe – ész nélkül cselekedve hiába vagyunk születéstől jó
lelki
alkatúak.
11
- A lélek vélekedő részének 2 erénye tehát: ügyesség és okosság. Gondolkodó részének:
bölcsesség, ész. Erkölcsi részének: természet adta erény, ill. igazi erény, ez utóbbi: okosság
által jön létre!
- Minden erény okosság. Ezzel Ariszt. nem ért egyet. Szókratész tanítását túlzásnak tartja:
szerinte
erény nem létezhet okosság nélkül, ám hogy minden erény okosság volna, az nem igaz. Az
erénynek csak része az okosság, mely maga a helyes szabályt a helyes cselekedethez: csak az
a
lelki alkat erény, mely az okosságnak megfelel.
- Ám nem egyszerűen a helyes szabálynak megfelelő, hanem az azzal együttjáró lelki alkat az
erény! E helyes szabály: az okosság!
- Szókratész szerint: minden erény: szabály, tudás. Ariszt. szerint: minden erény szabállyal jár
együtt… ez azért más!!!
- Senki se lehet erkölcsös okosság nélkül, és okos erény nélkül
- Ariszt. szerint nem igaz, hogy az erényeket egymástól elkülönítve is birtokolhatjuk (egyiket
már
igen, másikat még nem stb.) – ez csak a természetadta erényekre igaz. Az okossággal
valamennyi
erény egyszerre a birtokunkba kerül!
- Az erény kijelöli a célt, az okosság a hozzá vezető cselekvést biztosítja
- Ám ettől még az okosság nem uralja a nála magasabbrendű bölcsességet, ahogy az
orvostudomány sem az egészséget. Az okosság inkább azért parancsol, hogy a bölcsesség
kifejlődjön, ám nem neki parancsol. Kb. mintha azt mondanánk, hogy az államtudomány
uralkodik az isteneken…
Jó az, amire minden irányul.
A tárgyi eredmények mindig jobbak, mint a tevékenység ( ha eredménnyel jár egy folyamat).
A szaktudomány(pl. orvos- vagy hadtud.) végcélja mindig előbbre való, mert erre törekedik a
többi
tudomány.
A legfőbb a tudomány: az államtudomány. Ez magába foglalja a többi tudomány célját is,
ezért ez az
embernek való jó.
Mindenki abban ítél jól, amihez ért, a fiatalok tapasztalatlanok, ezért nem tanulhatnak
államtudományt.
A végcél itt nem a megismerés, hanem a cselekvés lenne.
Az érzelmeit követő ember számára a megismerés nem jelent hasznot, akárcsak az
erkölcsileg
fegyelmezetlennek. Viszont, aki észszerűen cselekszik, annak hasznos a tudás.

1. Ariszt. Nikom. etikája szerint melyik tudomány vagy képesség körébe tartozik a
legfőbb jó?
a. Az államtudományba
2. Mi a boldogság lényege?
a. A legtökéletesebb erény szerinti cselekvés egész életen keresztül.
3. Ariszt. Nikom. etikája alapján: miért van szükség a boldogsághoz külső javakra is?
a. Mert lehetetlen szép tetteket végrehajtani, ha az embernek nincsenek meg
hozzá az eszközei.
4. Arisztotelész szerint miért nem lehet kitüntetés a boldogság és a jó forrása?
a. Mert a jó hozzánk tartozik, tőlünk el nem vehető, a kitüntetést viszont mások
adják.
5. Mi a cselekvés által elérhető javak közt a legfőbb jó?
a. A boldogság.
6. Miben is áll az erény természete?
a. Az önmagunkhoz viszonyított középben.
7. Mennyire különbözik az erény a szaktudástól?
a. Az erényhez nem szükséges tudás.
8. Melyek az erény fajtái?
a. Észbeli és erkölcsi.
9. Milyen a kétféle erény?
a. Az etikus erények az észnek az érzéki ösztönök fölötti uralmában állnak. A
dianoetikus, gondolkodói erények magának az észnek a tökéletesebbé
tételére szolgálnak, ez utóbbiak a magasabb rendűek.
10. Arisztotelész Nikomakhoszi etikája alapján válaszoljon a kérdésre: melyek a lélek
részei?
a. Értelmes és értelem nélküli való.
11. Arisztotelész Nikomakhosz Etikája alapján válaszoljon a kérdésre: miért kell
elhajolnunk viselkedésünk közben a túlzás vagy a hiányosság irányába?
a. Mivel érzelmeink könnyen valamilyen végletbe sodorhatnak minket, ilyenkor
az ellentétes törekvés is dicséretre méltó.
 Augustinus: Vallomások

A Vallomásokról általában:
- Keletkezés: 397-400 körül (megtérése után)
- Műfaj: önvallomás, életrajz, filozófiai elmélkedés, ima
- Szerkezet: 3 rész
o 1 (I-IX. Könyv): múlt idejű: életút, megtérés folyamatának leírása
o 2 (X): jelen idejű: saját lélek kérdései, bűn és erény
o 3 (XI-XIII. Könyv): Teremtés könyvének tárgyalása (anyag, idő, Teremtés)

XI. könyv:
A könyv központi témája az idő, az idővel kapcsolatos különböző elgondolások, valamint a
Teremtés. Az első fejezetekben kegyelmet kér Istentől (“add meg nekem a megértés
kegyelmét”), hogy képes legyen megérteni a Teremtést (“Mózes írását”). A teremtés hirdeti
teremtőjét, és a teremtett világ azért szép, mert Isten is szép (“Szép vagy, hiszen ők is
szépek. Jó vagy, mert ők is jók. Létezel, mert ők is vannak”). A Teremtéskor kimondott szavak
(“Az Ige”) nem hasonlítanak az általunk ismert beszédre, hanem Istennel együtt örökké
vannak (“Nincs vége a kimondott Igének, nem csendül másik, együtt van benne öröktől fogva
minden”). A Teremtés Isten bölcsességének köszönhetően jött létre, így alkotott a semmiből
valamit (“Bölcsességgel teremtettél mindent. Ez a bölcsesség a Kezdet és ebben a Kezdetben
alkottad az eget és a földet”). Istennek nem kellett fáradoznia, és semmit nem változott,
amikor teremtette a világot (“Amint tehát ismerted kezdetben az Eget és a Földet
ismeretednek változása nélkül, éppen úgy teremtetted kezdetben az Eget és a Földet
tevékenységed válozása híján”). Felmerül a kérdés, hogy mit művelt Isten a Teremtés előtt,
amire egy későbbi – az idő témájával foglalkozó - fejezetben kapunk választ: Mivel az idő is a
Teremtés pillanatában jött létre, ezért értelmetlen feltenni ezt a kérdést (“Hiszen nem volt
még ‘akkor’, amikor idő nem létezett”). Felteszi a kérdést, hogy mi az idő, azonban nem tud
rá válaszolni (“Ha senki nem kérdezi tőlem, akkor tudom. Ha azonban meg kell magyarázni,
akkor nem tudom”). Három idő létezik, ezek a múlt, jelen és jövő; azonban a múlt egyszer
jelen volt, a jövő pedig egyszer jelen lesz (“három idő van: jelen a múltról, jelen a jelenről és
jelen a jövőről … Emlékezésünk: jelen a múltról. Szemléletünk: jelen a jelenről.
Várakozásunk: jelen a jövőről”). Az időt valahogyan próbáljuk megragadni. A múló időt nem
a testek mozgásával, azonban a testek mozgását idővel mérjük (“Az idő tehát nem a test
mozgása”). Arra a következtetésre jut, hogy az idő nem más, mint a lélek kiterjedése (“nem
más az idő, mint kiterjedés … Benned mérem lelkem az időt”), s ebben a lélekben jelen van a
múlt, a jelen és a jövő is (“A lélekben ott van már a jövőre való várakozás … ott van még a
múlt emléke is”).

1. Miként találhatók meg emlékezetünkben Ágoston szerint azok a tárgyak, melyek az

érzékek kapuin át jutottak be oda?
a. Képek formájában.
2. Miként ítéli meg Ágoston a templomi éneket?
a. Inkább helyesli, mint ellenzi, tekintettel a gyöngébb lelkekre.
3. Hogyan találhatók meg emlékezetemben Ágoston szerint a szabad tudományok
tárgyai?
a. Valami belsőbb hely nélkül való helyen rejtőzködnek bennem.
4. Augustinus szerint mi a boldog élet?
 a. Az igazságon való örvendezés.
5. Augustinus szerint mi mutatja az érzelmi tényezőkben azt, hogy mind Isten
teremtményei?
a. A szépség.
6. Augustinus szerint miből látszik, hogy a létezőket Isten teremtette?
a. a szépség vagy a tökéletesség
7. Hogyan viszonyul egymáshoz Augustinus szerint a tér és az idő teremtésének
problémája?
a. Lényegesen eltérő.
8. Hányféle idő különböztet meg Augustinus?
a. Múlt a jelenben, jelen a jelenben, jövő a jelenben.
9. A korábbi nézetek elutasításához a kételkedés módszerét, más szóval a szkeptikus
érveket használ. Milyen sorrendben mutatja be ezeket az érveket?
a. Érzékeim megcsalhatnak; az álom és az ébrenlét megkülönböztethetetlen; a
gonosz szellem hamis nézeteket is helyesként tűnhet fel.
10. Az időmérés Augustinus szerint…
a. megmutatja, hogy valahogy megragadjuk az idő múlását.
11. Augustinus szerint az ember az idő múlását?
a. A lelkében méri.
12. Augustinus szerint az idő?
a. A lélekben található.
13. Mi Aug. szerint a “Mi az idő?” kérdés sajátossága?
a. ha nem kérdezik, tudunk válaszolni, ha kérdezik, nem tudunk válaszolni
14. Milyen nehézséget fogalmaz meg Augustinus azzal kapcsolatban, hogy az időt Isten
teremtő igéje hozza létre?
a. az isteni szó kimondásának időtartalma van, ezért már feltételezi az idő létét
 Descartes: Értekezés az ész helyes vezetésének módszeréről

Szinopszis
- a 6 elmélkedésben D. 2 dolgot akar bizonyítani: 1. Isten létezik, 2. a lélek és a test
különbözik
egymástól
o 1. elmélkedés: az okok, melyek alapján kételkedni lehet az anyagi világ jelenségeinek
valóságosságában – addig, amíg az egész tudományt új alapokra nem helyeztük. Ok: az
általános kétely megszabadít az előítéletektől, s így az érzékek az elmétől elkülöníthetők
lesznek. Amit ezek után igaznak találunk, abban viszont már nem fogunk kételkedni –
tehát az általános kételynek pont az a feladata, hogy rámutasson: mi az, amiben biztosak
lehetünk, mit tudhatunk…?
- tehát az 1. elmélkedés témája: általános kétely, mint módszer
o 2. elmélkedés: tegyük fel, hogy semmi sem létezik, melynek létezésében kételkedhetünk –
de neki magának, tudniillik az elmének muszáj léteznie: így elkülöníthető, mi tartozik az
elméhez, és mi a testhez. Ahhoz, hogy bizonyíthassuk a lélek halhatatlanságát, meg kell
alkotnunk a lélek fogalmát – ez itt megtörténik.
- Itt jelenik meg továbbá a világos és elkülönült belátás fogalma: amit így látunk be, az igaz.
- A testi természet fogalma is itt jelenik meg – amit világosan és elkülönítetten önálló
szubsztanciákként fogunk fel (az elmét és a testet), azok tényleg különböznek – ok: a testek
oszthatók, az elme oszthatatlan, a 2 dolog természete tehát nemcsak különböző, de
ellentétes
egymással. Ebből következik: a test pusztulásából nem következik az elme halála!
- minden halhatatlan, aminek létezéséhez isteni teremtésre van szükség: csak akkor szűnhet
meg, ha Isten megvonja tőle a támogatást. Elvileg a test is ilyen (szubsztancia), tehát ez se
semmisülhet meg – de az emberi test akcidensekből épül fel, míg az elme tiszta szubsztancia
–
ebből következően a test halandó, az elme halhatatlan
- tehát a 2. elmélkedés témája: az elme halhatatlansága, szembeállítva a test
halandóságával
o 3. elmélkedés: Isten létének bizonyítása: a bennünk létező idea a legtökéletesebb létezőtől
nem eredhet máshonnét, mint magától a legtökéletesebb októl. Hasonlat: egy tökéletes gép
ideája, mely egy mester elméjében van – ennek is kell legyen oka, hiszen a mester
valahonnét szerezte az ideát, ugyanúgy, Istennek a bennünk lévő ideája sem származhat
máshonnét, csak Istentől…
- tehát a 3. elmélkedés témája: Isten létének bizonyítása
o 4. elmélkedés: bizonyítja Descartes, hogy amit világosan és elkülönítetten fogunk fel az
igaz, és azt is megmutatja, mi a hamisság – ám nem erkölcsi értelemben.
- tehát a 4. elmélkedés témája: igaz és hamis fogalma
o 5. elmélkedés: a testi természettel foglalkozik, valamint újabb bizonyítékot hoz fel Isten
létére. Még a geometriai igazságok is Isten megismerésétől függenek…
- tehát az 5. elmélkedés témája: testi természet + újabb istenbizonyítékok
o 6. elmélkedés: az értelmi belátás és a képzelet megkülönböztetése. Az elme különbözik a
testtől, ám szoros egységet alkotnak. Az érzékek általi megismerés számos hibával jár – itt
D. megmutatja, miként lehet e hibákat elkerülni.
- érvek arra, hogy az anyagi világ létezik (tehát a démonargumentum, álomargumentum,
illúzióargumentum megcáfolása) – ám kiderül, hogy ezek az érvek nem annyira szilárdak,
mint
azok, melyek elménk és Isten létezését bizonyítják. Amit a legbiztosabban tudhatunk: az
elme
létezése + Isten létezése – az egész műnek az a célja, hogy ezt a tételt bizonyítsa be!
2
- Tehát a 6. elmélkedés témája: az anyagi világ létezésének bizonytalansága + a szellemi sík
létezésének biztossága szembeállítása…
ELSŐ ELMÉLKEDÉS – Azokról a dolgokról, melyek kétségbe vonhatók
- életünk hamis nézeteken alapul, és mindent ezekre építünk fel. Feladat: gyökeresen
felforgatni és
újravizsgálni mindent, amit eddig igaznak fogadunk el
- nem szükséges mindent egyenként megnéznem – ha az alapokat aláássuk, a felépítmény
magától
össze fog dőlni…
- amit mostanáig igaznak fogadtunk el, 2 féleképpen érkezett hozzánk:
• érzékektől
• érzékek közvetítésével. Csakhogy az érzékek becsaphatnak minket – (igaz,
Isten ideáját pl. nem érzékek útján kapjuk, hanem velünk született –
Descartes hisz az apriori velünk született ideákban! – csakhogy az ilyen
ideák is hallomás útján jutottak el hozzánk, másrészt:
- illúzió-argumentum: az érzékeink bármikor tévedhetnek! Ellenérv: bizonyos dolgokban így
is
biztosnak kell lennem (pl. abban, hogy itt ülök stb.) – erre ellenérv:
- álom-argumentum: álmomban pont ugyanilyen biztos vagyok benne, hogy pl. ülök, pedig az
ágyban fekszem: nem lehet megkülönböztetni az álmot az ébrenléttől! Ellenérv: de az
álomképek
mintái azért valóságos dolgok: a művészek is csak létező dolgok mintájára tudnak kitalált
dolgokat produkálni…
- ezek a valóságos elemek: testi természet, kiterjedés, alak, mennyiség, nagyság, szám, tér,
idő stb.
- ebből következik: azok a tudományok, melyek összetett dolgokkal foglalkoznak, kétségesek
(pl.
fizika, asztronómia, orvostudomány), azok viszont, melyek egyszerűkkel (aritmetika,
geometria)
tartalmaznak biztos elemeket – elvégre 2x2 az álmomban is 4…
- ellenérv erre: démon-argumentum: honnét tudom, hogy Isten nem téveszt meg
mindezekkel
kapcsolatban? No de ha jóságos, akkor nem tesz ilyet – igaz, az ember egyébként is tud
tévedni,
akkor hát az is lehet, hogy mindig téved…
- ha valaki nem hisz Isten létében, akkor még valószínűbb, hogy az ember tökéletlen, ezért
nem
bízhatunk az ítéleteinkben – semmi sincs tehát, amit ne lehetne kétségbe vonni!
- Módszer: a bizonytalan dolgokat az elme valószínűnek szokta felfogni – ezért D. az
ellenkezőjét
javasolja: amiben a legkisebb kétely is felmerül, arról tegyük fel, hogy teljesen hamis. Tegyük
fel
tehát, hogy egy gonosz démon vetít elénk mindent, amit igaznak hittünk: nehéz azonban
mindez,
mert az elme folyton visszacsúszik a régi megszokásába…
MÁSODIK ELMÉLKEDÉS: AZ EMBERI ELME TERMÉSZETÉRŐL: ARRÓL, HOGY
JOBBAN ISMERJÜK, MINT A TESTET
- tehát: el kell távolítanunk mindent, amiben egy cseppnyi kétség is felmerül, hogy nem igaz,
és azt
kell feltennünk, hogy az ilyen hiedelmeink hamisak, egészen addig, amíg nem jutok bármiféle
bizonyossághoz – akár ahhoz is, hogy nincs bizonyosság… Egy szilárd pont kell, mint
Arkhimédesznek☺
- de így akkor mi marad? Csak az, hogy semmi sem biztos. De: pusztán az, hogy mindezt én
tételezem fel, bizonyítja, hogy egy valami mégis biztosan létezik: én magam, az elmém. Ezt a
gondolkodásom bizonyítja – gondolkodom, tehát vagyok (bár ez nem hangzik el a
szövegben…)
- akármennyire is megtéveszt a gonosz démon, az ettől még igaz, hogy „engem” téveszt meg
–
egyedül az biztos, hogy „én vagyok” – ez, valahányszor kimondom, szükségszerűen igaz…
- mi vagyok? Ember. De mi az ember? Eszes élőlény – Arisztotelész nyomán, de Descartes
szerint
ez túl bonyolult, mert akkor vizsgálnom kéne, mi az, hogy eszes, és mi az, hogy élőlény –
saját
érzésünk csak annyit tesz biztossá, hogy van testünk (helyet foglal el, és a többi testet innen
kizárja), és van valami, ami mozgatja és léleknek nevezzük. No de azt feltételeztem, hogy
mindezt
3
a gonosz démon vetíti az elmémbe (hogy van testem) – ezek szerint a látás, hallás stb. is csak
képzelgés, a táplálkozás, mozgás is – egy valami biztosan az enyém: a gondolkodás!
- Addig létezem, amíg gondolkodom is – ha megszűnnék gondolkodni, akkor már többé nem
is
léteznék. Következtetés: gondolkodó dolog vagyok
- A képzelettel se ragadhatjuk meg, hogy mik vagyunk, hiszen a képzeletünk is az érzékekből
táplálkozik (képekből – kép-zelet). Amit tehát képzelet segítségével megragadhatok, nem
tartozik
a biztos ismeretekhez – az elmét távol kell tartanom tőle, hogy ő maga elkülönített módon
ragadhassa meg saját természetét
- Akarás, elképzelés, tagadás, állítás, kételkedés, megértés – mind-mind a gondolkodás egy-
egy
aspektusa
- Én vagyok az, aki kételkedik, aki elképzel: és még ha tényleg nem is létezne mindaz, amit
elképzelek, az, hogy én képzelem el, az biztos: a képzelőerő az enyém, és részét képezi a
gondolkodásomnak. Ugyanez az érzékeléssel is: még ha illuzórikus is, az biztos, hogy én
érzékelek
- Különös, hogy látszólag biztosabban ragadom meg a külvilág tárgyait, mint saját
gondolkodásomat, pedig épp ez utóbbi a biztosabb. A testeket nem tudjuk érzékeinkkel
megragadni pontosan: viasz példája: a tulajdonságai megváltoznak a tűz közelében, de vajon
ettől
még ez ugyanaz a viasz? Igen. De mi volt ebben a viaszdarabban, amit világosan és
elkülönítetten
ragadtunk meg – a tulajdonságai nem lehetnek ilyenek, hiszen ezek megváltoztak – akkor hát
olyasvalami, ami hordozza ezeket a tulajdonságokat (ami ezeknek az összetétele?) – mi
marad, ha
eltávolítom a viasz tulajdonságait?
- A kiterjedés? Az alak? De ezekből végtelen változat lehetséges ugyanannál a viaszdarabnál
–
akkor hát mi a viasz?
- Megoldás: azt, hogy mi valójában ez a viaszdarab, a képzeletemmel nem tudom felfogni,
csak és
kizárólag az elmémmel. Az érzékszervek a tulajdonságokat érzékelik, de a dolog mivoltát csak
az
elme képes megragadni – ez a megragadás lehet 1. tökéletlen és zavaros, 2. világos és
elkülönített
- A látás nem jelent még semmit: attól még, mert kinézve az ablakon, kalapokat és kabátokat
látok,
ezek lehetnének automaták is: csak az elmém ítélőképessége alapján tudom, hogy
emberek…
- A viaszt először azt hittem, hogy az érzékeimmel, illetve a „közös érzékkel” (=képzelőerővel)
ragadhatom meg, de most már tudom, hogy az elmémmel. De: az első módon csak a külső
tulajdonságait ismerhetem meg, viszont a másodikkal a dolognak a lényegét is!
- Abból, hogy az elmém a viaszt biztosan létezőnek ítéli, következik, hogy saját magát még
biztosabban tudja megismerni – hiszen az lehet, hogy az, amit látok, nem is viasz, de az nem
lehet,
hogy én, aki azt hiszem, hogy látom a viaszt, ne legyek semmi…
- Minden más érzékelési formából is az következik, hogy én, aki érzékelek – tehát
gondolkodom -,
létezem
- Sokkal biztosabb az ismeret, ha az elme önmagát ragadja meg, hiszen így nincs szükség az
anyag
közvetítésére
- Konklúzió: a testeket nem az érzékekkel és nem a képzelettel észleljük, hanem az értelem
által. Nem azon az alapon észlelem őket, hogy megérintem, látom stb., hanem az elme által,
mely megérti őket
- Nincs semmi, amit világosabban és elkülönítettebben észlelhetünk, mint saját elménket!
másik jegyzet:
• racionalizmus alapelveinek kidolgozása
• matematikát tartotta a legfőbb tudománynak → minden más tudományt annak mintájára
kell
felépíteni → az értelem, az ész ismereteinek fő forrása
• kiinduló tétel: gondolkodom, tehát vagyok
• dedukciónak nagy jelentősége → általánostól kell eljutni az egyes megismeréshez
• vallások dogmái, hittételei, babonás hiedelmei szembekerültek a józan ésszel →
ésszerűtlennek
tartották a vallásokat → deista felfogás (Isten megteremtette a világot, aztán magára hagyta)
4
franciául, hazája nyelvén írta, nem latinul → jobban megítélik, mint akik csak a régi
könyvekben
hisznek
• az „én” minden emberben egyenlő → különbség, hogy ki hogyan használja: helyesen vagy
rosszul
• vélemények nem azért különböznek, mert az egyik ember okosabb, mint a másik, hanem
másképp
gondolkozunk, másképp használjuk naz eszünket
• ész = józan értelem, vagyis a képesség, amivel az ember helyesen ítél
• meg kell különböztetni a jót a rossztól → nem elég, hogy valakinek jó esze van, a lényeg az,
hogy
jól használja
• több ember által készített mű nem olyan tökéletes, mint amit egy mester készített (pl.
épület
építése)
• ház lebontása és újraépítése → értelmetlen → pont ilyen az ember által megreformált
állam →
tudományok elméletét sem lehet felforgatni
• hitt elveket régen vizsgálat nélkül is elhitték, most már bizonyítani kell az ész által
• miénkkel ellentétes nézetű emberek → nem barbárok, lehet, hogy jobban cselekednek
• másképp nevelkedik egy francia vagy egy kínai gyerek → környezet sokat számít
• munka bevezetése: szkepticizmus és csalódottság
• kora tudományosságának skolasztikus felfogása, gondolkozás meddősége miatt
• matematika törényei, geometria viszonya, logikai gondolkozás alapján módszer és annak
négy
elve
Négy tétel:
• semmi sem fogadható el igaznak addig, amíg igazsága nincs megtapasztalva (evidencia
szabálya)
• minden probléma megoldása az ésszerűségben rejlik, egyszerűbb részproblémákra kell
osztani
(analízis szabálya)
• egyszerű problémáktól és összefüggésektől az összetettebbek felé kell haladni
(szisztematikus
dedukció szabálya)
• probléma minden alkotóelemének teljes és hiánytalan számbavételére kell törekedni
(felsorolás
szabálya)
• teljességre való törekvés → józanul gondolkozás
• társadalmi és vallási törvényekhez való alkalmazkodás (ideiglenes erkölcs): egymásnak
szügesen
ellentmondó felfogások és nézetek egyike sem igaz, az emberek elhatározásaihoz
ragaszkodni
kell, de a megváltozhatatlan sorskérdéseket el kell fogadni
Más erkölcstan létrehozása:
• engedelmeskednek az államnak, egyház elveivel nem lehet szembeszállni
• emberek nézeteivel akkor tud igazán megismerkedni, ha odafigyel arra, hogy mit tesznek
• vélemények közül a legmértékletesebb kiválasztása → legvalószínúbb, ha téved, akkor sem
tér el
nagyon
• kétségek nélkül kiállni a saját igaza mellett
• inkább saját magát győzze le, mint a sorsot és inkább a vágyait, kívánságait változtassa
meg, mint
a világ rendjét
• foglalkozások áttekintése → értelem bővítése, szellem fejlesztése (övé a legmegfelelőbb)
5
Ismeretelmélet, metafizika:
• első építőköve → mindenben kételkedni kell
• metafizikai elve: elveti mindazt, miben kételkedik, hogy megtudja, marad-e az elméjében
olyan,
ami teljesen kétségbevonhatatlan
• vannak érzékek, mik az embert megcsalják
• nem tudjuk pontosan, hogy ébren vagyunk-e vagy csak álmodozunk → álmunkban is
jelentkezhet
az, amit ébren gondolunk
• elméi nem igazabbak, mint álmainak csaló képei
Szubsztanciaelmélet:
• „gondolkodom, tehát vagyok”
• van az embernek egy gondolkodó lényege → első szubsztancia
• van egy kiterjedt lényeg → fizikai-biológiai test, ami létezéséhez nem férhet kétel
• egész lénye és természete abban nyílvánul meg, hogy gondolkozik → nem függ semmiféle
anyagtól, létezik a lelke test nélkül is
• lénye nem tökéletes → eljutott oda, hogy nála tökéletesebb dolgokra gondoljon
Ontológiai istenérv: a képzetet Istentől kapta → nem magától, semmiből sem
• Isten legalább annyira létezik, mint bármely geometriai bizonyítás
• az értelmünkben, lelkünkben is tökéletesség eszméjét hirdető Isten nem csaphatja be a
teremtményeit: külvilág, amit az emberi értelem érzékel valóba létezik, ezzel a kiterjedt
dolog
nem csak feltételezés többé, hanem szubsztancia
Antropológiájában is érvényesül a testi és a szellemi szubsztancia dualizmusa: Az ember
mind a két
világból részesedik. Descartes a kettő harmóniáját az emberben az életszellemek tana
segítségével akarja
megőrizni. Ezek biztosítják az átmenetet a testiségből a szellembe és megfordítva. Az agyi
tobozmirigyben vezetik át a szellemibe az idegpályák fizikai impulzusait
• azért vannak kételyeink, mert nem vagyunk tökéletesek
• ha világosan és határozottan látnánk → tudnánk, hogy mi az igazság
Fizikai kutatások: szív mozgása, orvostudomány, mi lelkünk és állatok közti különbségek
• összefoglalja tanulmányainak tartalmát → festészet példa → nem képes egy szilárd testet
minden
oldalról ábrázolni, ezért egyet kiválaszt, ami világos, többi árnyék
• megemlíti: napok, csillagok → fény majdnem ezekből ered
• üstökösök, bolygók, Föld → visszaverik a fényt
• testek, amik a Földön vannak: színesek, átláthatóak, világítóak
• ember az ő fő szemlélője
• állatoknak is van intelligenciájuk → de hiába tudnak kiejteni szavakat a papagájok, beszélni
nem
tudnak
• úgy gondolja, hogy az állatoknak nincs eszük (pl. egy siket vagy néma kapcsolatba tud lépni
másokkal, de az állatok nem)
• állatokban a természet működik, mint egy óra
• lélek halhatatlan → nem lát olyan okokat, amik megsemmisítenék a lelket
• orvostudomány → fejletlen, szükség van a kísérletekre, de erőltetni nem szabad őket
6
Descartes.:
• 8.Az I.Elmélkedés bef.-ben Descartes elhatározza,h kitart amellett a feltételezés mellett,h
- van vmely nagy hatalmú gonosz és ravasz szellem,aki folyvást megcsalja
• Descartes: mit jelent, h a lélek gondolkodó tényező?
Átfogó kifejezés arra, h a lélek képes érteni, állítani, akarni, elképzelni.
• Descart megpróbálja világossá tenni mi teszi a lelket lélekké
a lélek addig lélek amíg gondolkodik
• 24. A II. Elm.ben Des. egy szükségszerűen igaz, és így kétségbevonhatatlan ismeretet keres,
amelyen a szkeptikus érvek sem képesek kifogni. Mi ez az ism.?
-Akár létezik egy mindenható lény, akár nem, mindannyiszor, mikor elgondolkodom, v
kimondom az állítást, h ;Én vagyok, én létezem;, az szükségszerűen igaz.

1. Az I. Elmélkedés befejezésében Descartes elhatározza, hogy kitart amellett a

feltételezés mellett, hogy?
a. Van egy nagyhatalmú gonosz és ravasz szellem, aki folyvást megcsalja.
2. Descartes: mit jelent, hogy a lélek gondolkodó tényező?
a. Átfogó kifejezés arra, hogy a lélek képes érteni, állítani, akarni, elképzelni.
3. Descartes megpróbálja világossá tenni, mi teszi a lelket lélekké?
a. A lélek addig lélek, amíg gondolkodik.
4. A II. Elmélkedésben Descartes egy szükségszerűen igaz, és így kétségbevonhatatlan
ismeretet keres, amelyen a szkeptikus érvek sem képesek kifogni. Mi ez az
ismeret?
a. Akár létezik egy mindenható lény, akár nem, mindannyiszor, mikor
elgondolkodom, vagy kimondom az állítást, én vagyok, én létezem, ez
szükségszerűen igaz.
5. Descartes a II. Elmélkedés utolsó harmadában az ún. viasz-példázatot vizsgálja.
Milyen következtetésre
jut a példázat alapján?
a. a viaszt változásai során az értelmemre támaszkodva ismerem meg, és
ebből az következik, hogy hogy önmagamat ismerhetem meg elsősorban
b. (Abból, hogy az elmém a viaszt biztosan létezőnek ítéli, következik, hogy
saját magát még biztosabban tudja megismerni. Minden más érzékelési
formából is az következik, hogy én, aki érzékelek, gondolkodom, létezem.
 Sokkal biztosabb az ismeret, ha az elme önmagát ragadja meg, hiszen így
nincs szükség az anyag közvetítésére.)
6. Descartes mit tart léleknek?
a. Olyan szubsztancia, melynek lényegi sajátossága a gondolkodás.
7. Milyen módszerre kíván Descartes megszabadulni korábbi hamis vagy kétséges
nézeteitől?
a. Minden korábbi nézetét tételesen felülvizsgálja, és egyenként dönti el róluk,
melyiket érdemes megtartani.
8. A lélektől történő elkülönítés végett Descartes a II. Elmélkedésben definiálja, hogy
mit ért testen?
b. A testet alak határolja, és úgy tölti ki a teret, hogy abból a többi testet kizárja.
9. Ha nem vagyunk képesek megkülönböztetni az álmot a valóságtól, akkor
Descartes szerint
a. még mindig lehetséges olyan tudomány, ami a legegyszerűbb és
legáltalánosabb dolgokkal foglalkozik: aritmetika és geometria
10. A korábbi nézetek elutasításához a kételkedés módszerét, más szóval a szkeptikus
érveket használ. Milyen sorrendben mutatja be ezeket az érveket?
a. Érzékeim megcsalhatnak; az álom és az ébrenlét megkülönböztethetetlen; a
gonosz szellem hamis nézeteket is helyesként tűnhet fel.
11. Miért van szükség Descartes szerint egy radikális újrakezdés elvégzésére?
a. Minket rabságban tartó meggyőződésrendszer kényszerítő erejével szemben
képesek vagyunk elhatározni, hogy mindent kétségbe vonunk, majd, ha erre
egyáltalán lehetőségünk nyílik, mindent újraépítünk. Akaratunk kiterjedése
végtelen.
12. Milyen rendben követik egymást a szkeptikus argumentumok, és minek a kétségbe
vonhatóságát bizonyítják elsődlegesen az egyes érvek?
a. Illúzióargumentum -> érzékek, őrületargumentum -> a test létezése,
álomargumentum -> amit teszünk az valóságos, démonargumentum -> Isten
jó, csaló démon -> állandó megtévesztés.
13. Hogyan épül fel az álomargumentum?
a. Hiába tűnik bizonyosnak, hogy most ébren vagyunk, hiszen álmunkban is
határozottan úgy véljük, hogy mindaz, ami történik velünk vagy amit teszünk,
valóságos. Nem állnak rendelkezésünkre olyan biztos jelek, melyek alapján el
tudnánk választani az álmot az ébrenléttől.
14. Milyen filozófiai probléma vezeti be a csaló démon hipotézisét?
a. Egyfelől úgy hisszük, hogy létezik Isten, aki minket teremtett és akit a legfőbb
jónak mondanak; másfelől azt is tudjuk, hogy tévedünk, ami azonban
összeegyeztethetetlennek tűnik azzal, hogy Isten a legfőbb jó.
15. Hogyan épül fel a csaló démon hipotézise?
a. Tegyük fel, hogy nem Isten, hanem egy gonosz, nagyhatalmú és ravasz
démon az „igazság forrása” – aki tehát mást sem tesz, mint megtéveszt
minket a lehető legegyszerűbb igazságokkal kapcsolatban is.
16. Mi az a két filozófiai kérdés, amelyre az Elmélkedések választ igyekszik adni?
a. Elsődlegesen a lélekre és Istenre vonatkozó vizsgálódások.
17. Hogyan épül fel a cogito-érv?
a. A képzelet vagy az érzékelés a gondolkodó dolog cselekvése, így én nem
lehetek más, mint gondolkodó dolog.
18. Miért nem vonható kétségbe Descartes szerint az „én vagyok, én létezem” tétel?
a. Meggyőzhetem-e magamat arról, hogy nem létezem? Nem, hiszen magamat
győzködöm – akinek így lennie kell. A tézis így szükségképpen igaz.
19. Mit ért Descartes a gondolkodó dolog fogalmán? Miért vagyunk érvelése szerint
szükségképpen gondolkodó dolgok?
a. A gondolkodás nem választható el tőlünk, és az ego sum, ego existo igazságát
is a gondolkodás útján láttuk be. Ezzel a cogito állítása teljessé lesz: én
vagyok, én létezem, mégpedig úgy, hogy gondolkodó dolog (res cogitans)
vagyok. A gondolkodó dolog kételkedő, megértő, állító, tagadó, akaró, nem-
akaró, de ugyanakkor elképzelő és érzékelő dolog.
20. Hogyan bizonyítja a viaszhasonlat, hogy az elme könnyebben megismerhető, mint
a test?
a. Ami képes a viaszt felismerni a rengeteg alakváltás közepette, az nem más,
mint az értelem; a világot tehát nem az érzékeken, hanem az értelmemen
keresztül ragadhatom meg. Bárhogyan is ítéljek a viaszról, érzékekkel,
értelemmel vagy képzelettel, az az én ítéletem lesz, ami tehát
elválaszthatatlan tőlem.
 Hume: Tanulmány az emberi értelemről

2. fejezet: AZ ESZMÉK EREDETÉRŐL

- nagy különbség van aközött, hogy valaki érez valamit, vagy emlékezik az érzetére – az
akármilyen élénk emlék sem éri utol hevességben az érzéseket. (Pl. egészen más, ha
melegem van, mint ha emlékszem rá, hogy tavaly nyáron melegem volt). Az érzelmeknél is
hasonló: egészen más, ha dühös vagyok, mint ha gondolok rá, milyen volt dühösnek lennem
- az igazi tapasztalathoz képest az emlék halvány és fakó
- 2 felé oszthatjuk erősségük szerint a képzeteket:

• Gondolatok/eszmék: ezek a gyengébbek

• Benyomások: ezek az erősebbek. Az eleven képzeteink, mikor érzünk egy érzetet vagy
egy érzelmet (pl. melegünk van, vagy dühösek vagyunk)

- a gondolat korlátlannak tűnik: amit ellentmondás nélkül el tud képzelni, azt el is

képzelheti. Hume szerint azonban némi vizsgálódás után kiderül: nagyon is korlátok közé van
szorítva, mert csak abból „gazdálkodhat”, amit a tapasztalat szállít a rendelkezésére: az
anyagot, amiből dolgozni tud, a tapasztalat szolgáltatja! Pl.: arany + hegy képzete = az
aranyhegyet is el tudjuk képzelni, erény + ló = erényes ló . Ő csak kapcsolhatja-vegyítheti
ezeket: minden eszménk csak a benyomásaink másolata…
- 2 érv erre: 1. minden eszménkről, a legmagasztosabbakról is kiderül, hogy ilyen
eredetű. Még Isten eszméje is: a jóság és a bölcsesség eszméit határtalanul felnagyítjuk, de e
2 is a tapasztalatból származik. Hume szerint ezt csak úgy lehetne megcáfolni, hogy
mutasson valaki egy eszmét, amely nem benyomásból ered!
- 2. ha valakinek nem működik egy érzékszerve, akkor eszméje sincs a dologról, pl. a
vakoknak a színekről, süketeknek a hangokról – de ha meggyógyul, rögtön el tudja majd
képzelni őket. Ugyanez van akkor, ha valaki még nem találkozott az adott benyomással. Pl.
lappok, négerek nem ismerik a bort, vagy egy szelíd ember a gyűlöletet, az önző a
nagylelkűséget
- Az eszme csak tényleges érzékelés útján férkőzhet az elménkbe (Hume empirista…)
- Látszólagos ellenpélda (a neki megfelelő benyomás nélkül is eszménk lehet) – pl.
valaki nem látta a kék egy bizonyos árnyalatát soha, attól még, ha elé tesszük a színskálát,
oda tudja képzelni! De Hume szerint ez kivételes eset, mely nem rombolja le tételének
igazságát…
- Szerinte: az eszmék halványak, homályosak, könnyen összetévesztjük őket, de a
benyomások erősek és élénkek. Meg kell vizsgálni az eszméket, abból a szempontból, hogy
milyen benyomásból származnak, és ha nincs ilyen benyomás, akkor az az eszme ködkép, ki
kell irtani a metafizikából…

3. fejezet: AZ ESZMETÁRSÍTÁSRÓL
- az eszmék társulása között törvényszerűségek uralkodnak, az eszmék módszeresen,
szabályosan idézik fel egymást. Még álmunkban is szabályosan asszociálunk, beszélgetés
közben is. A különféle nyelvekben is az összetett fogalmak ugyanazokból az egyszerű
fogalmakból állnak
- a filozófusok közt még nem akadt olyan, aki e kapcsolatokat osztályozni próbálta
volna (pedig izgalmas). Hume szerint 3 féle törvényszerűség létezik:

• hasonlóság (egy festmény az eredetire irányítja a figyelmet)

• idő-vagy térbeli érintkezés (egy épület egyik szobája kapcsán a többi is eszünkbe jut)
• okság (egy seb kapcsán a fájdalom is felidéződik)

- Hume szerint csak ez a 3 létezik, ezek alól nincs kivétel

4. fejezet: AZ ELME TEVÉKENYSÉGE IRÁNTI KÉTELYEK

1. rész

- gondolkodásunknak 2 féle tárgya van:

• eszmék közti viszonyok – itt nincs kétség, az ellenkezője nem képzelhető el

ellentmondásmentesen, ilyenek pl. a matematikai igazságok: pl. Püthagorasz tétel, vagy az,
hogy 3X5 = 30/2
• tények – ezeknek az ellentettje is elképzelhető, pl. azt is el tudjuk képzelni, hogy „a
Nap holnap fel fog kelni”, de azt is, hogy nem fog. Ez tehát nem bizonyíthatóan téves, mert
akkor az elménk nem tudná felfogni

.- izgalmas tehát megvizsgálni, mennyire bizonyosak a tények: itt az idő aláásni az ezzel
kapcsolatos „vakhitet és magabiztosságot”
- a tényekre vonatkozó okoskodás az ok-okozat viszonyon alapul: ennek segítségével
jutunk tovább érzékeinken túlra: pl. miért hiszek benne, hogy barátom Franciaországban
van? Azért, mert pl. levelet kaptam tőle onnét… Ha egy szigeten találok egy órát,
következtetek, hogy emberek jártak ott
- ha sötétben beszédet hallok: emberekre következtetek. Ha fényt és meleget
érzékelek: tűzre
- a tényekre vonatkozó ismeretszerzésnél tehát okságra hivatkozunk
- Hume szerint ezt a priori módon soha nem ismernénk meg, mert ez az oksági viszony
csak a tapasztalatból származik. Abból, hogy a víz folyékony és átlátszó, ésszel nem lehetne
kikövetkeztetni, hogy meg lehet fulladni benne, ahogy a tűz fényéből és melegéből sem,
hogy éget – még ha Ádámnak éles esze is volt: tapasztalat nélkül nem jutottunk volna
ezekhez!
- Az okságot tehát nem ésszel, hanem tapasztalattal ismerjük fel: ez a számunkra új
dolgoknál különösen nyilvánvaló. Ha pl. valaki még nem látott soha márványt, és elé teszünk
2 márványdarabot, nem fog rájönni, hogy összetapadnak
- A puskapor vagy a mágnes tulajdonságait soha nem ismernénk a priori. Nem jönnénk
rá tapasztalat nélkül, hogy a kenyér vagy a tej nekünk élelem, de a tigrisnek vagy az
oroszlánnak nem
- Más törvényeknél azt hinnénk, tapasztalat nélkül is tudhatjuk őket: pl. azt, hogy ha
egy biliárdgolyó meglök egy másikat, akkor az is megmozdul – de Hume szerint nincs benne
eleve az okban a hatás, ezért az elme vagy a tapasztalatra hagyatkozik, vagy csak találgatna
- A második golyó viselkedése nincs benne az elsőében. Ha egy követ elengedünk,
leesik, de ezt honnét tudnánk tapasztalat nélkül??? Akár lebeghetne, vagy bármi mást is
csinálhatna…
- Csak önkényesen tudjuk elképzelni az okozatot tapasztalat híján. Ellentmondás nélkül
el tudom azt is gondolni, hogy a második golyó nem mozdul, vagy visszapattan – miért
részesíteném előnyben azt a verziót, hogy ő is továbbgurul???
- Minden okozat az okától teljesen eltérő, új történés, azt az okban nem lehet
felfedezni, sőt, az okból az okozatra való következtetés merőben önkényes
- Ezért a filozófusok soha nem próbálkoztak ennek feltárásával. Csak annyit lehet, hogy
a sokféle okozat mögött analógia, tapasztalat és megfigyelés segítségével okokat
következtessenek ki, de ezeknek az általános okoknak az okait már végképp nem tudhatjuk
és soha nem is fogjuk tudni. Csak az alapvető mechanikai okokat ismerhetjük – a
legtökéletesebb tudomány is csak arra jó, hogy tudatlanságunkat még jobban feltárja. A
filozófia végső eredménye: az, hogy nem tudhatunk semmit… (szkepticizmus!)
- A mértan sem alkalmas erre. Pl. a tapasztalat feltárta, hogy egy test energiája
összefügg annak tömegével és sebességével – a mértan segíthet, de magát a törvényt itt is a
tapasztalat mutatta meg, okoskodással nem találhattuk volna ki!
- Ha a priori okoskodunk (azaz nem használjuk a tapasztalatot), akkor az okból soha
nem jöhetünk rá az okozatra, sem a kettejük közti kapcsolatra: pl. arra, hogy a kristály a hő, a
jég a hideg hatása, tapasztalat nélkül soha nem jöhetnénk rá

2. rész

- a tényekre vonatkozó tudásunk tehát az okságon alapszik, ez utóbbi pedig a

tapasztalaton – Hume szerint, ha már szereztünk az oksági kapcsolatról tapasztalatot, még
akkor is szükségünk van rá továbbra is, és nem következtethetünk pusztán okoskodással!
- A természet őrzi a titkait: a kenyér tulajdonságait érzékszerveink felfogják, ám tápláló
erejét ebből nem következtethetnénk ki – ha egy hasonló tárgyat tesznek elém, elvárom,
hogy hasonló tulajdonságokkal rendelkezzen: de milyen alapon várhatom el ezt? Hume
szerint egy tapasztalat csak és kizárólag arra az egy esetre vonatkozik, és semmi jogom nincs
a jövőre következtetni ebből: elménk itt egy ugrást tesz, Hume ezt szeretné megmagyarázni
- 1. A dolog B hatással jár, 2. X, amely hasonlít A-ra, feltehetően szintén B hatással fog
járni – a kettő között a láncszemet Hume szerint pusztán okoskodással nem lehet kipótolni:
hogy mi ez a láncszem, Hume nem tudja…
- Szerinte ezt soha nem is fogjuk tudni megismerni. Ám ezt a tételt bizonyítani is
szeretné…
- Az okoskodásoknak 2 fajtája van: 1. bizonyító (eszmék viszonyára vonatkozik), 2.
tapasztalaton alapuló (tényekre és létezésre vonatkozik). A bizonyító módszer itt kiesik,
hiszen ellentmondásmentesen el tudjuk képzelni azt is, hogy egy ok teljesen más okozatot
váltson ki, mint korábban (pl. azt, hogy holnap nem fog felkelni a Nap). Pl. azt is el tudom
képzelni, hogy a hó sós és forró, vagy hogy a fák januárban virágoznak – márpedig ha így van,
akkor nem lehet a priori módon megcáfolni
- A múltbeli tapasztalatainkra való alapozás csak valószínűséget ad – az ok és okozat
törvényén alapul, ez pedig a tapasztalatból ered
- A tapasztalat alapja viszont: a természeti jelenségek közti hasonlóság: elvárjuk, hogy
hasonlónak látszó okok hasonló okozatokat váltsanak ki
- Hiába hasonlít egymáshoz 2 tojás, az ízük nem egyforma: nem alapozhatok pusztán
okoskodásra!
- A kenyér külleme nincs kapcsolatban a tápláló erejével: csak a tapasztalat alapján
ismerhetem meg az utóbbit. Egy dologtól, mely a kenyérre hasonlít, hasonló ízt és táperőt
várunk: ez az elme részéről egy magyarázatra szoruló lépés. 1. Minden korábbi A B-vel járt.
2. X hasonlít A-ra, ezért B-vel fog járni – a 2 között nem logikus a kapcsolat! Ha azt mondom:
tapasztalat alapján következtetek, akkor körben forgok: épp a tapasztalat alapja szorul
magyarázatra!
- Hume szerint ez nyugtalanító probléma: mint magánembert őt se zavarja, de mint
filozófust igen: miért bízunk meg benne, hogy az eddigi gyakorlat a jövőben is érvényes
lesz???
- Attól még, mert mi nem találunk bizonyítékot, az nem jelenti, hogy nem is létezik
ilyen, de azt se mondhatjuk, hogy az emberi elme képességeit meghaladja ez
- Még az állatok és gyerekek is alapoznak a tapasztalatra: ha egy gyerek megégette a
gyertya lángjában a kezét, nem fog többé hozzányúlni: hogy miért következtet rá, hogy a
jövőben is égetni fognak a gyertyák, ezt okoskodással nem lehet megmagyarázni
- Hume: ha nincs igaza, akkor „nagyon gyenge” tudós lehet: olyasmit nem tud, amit
még pólyás korában is ismert…)))

5. fejezet: A KÉTELYEK SZKEPTIKUS MEGOLDÁSA

1. rész

- Hume szerint a legtöbb filozófiai irányzat káros, mert amúgy is meglévő

szenvedélyeinket erősíti, így például Epiktétosz sztoicizmusa. Kivéve egy irányzat jó: az
akadémikus (szkeptikus) filozófia: ez arra int, ne ítéljünk elhamarkodottan
- Ez minden szenvedélyt elfojt, kivéve az igazságszeretetet – ehhez képest szidják,
szabadossággal, világiassággal, vallástalansággal vádolják
- Mások azt mondják, a szkepticizmus ellentmond a józan észnek, és lehetetlenné teszi
a gyakorlati életünket – pedig Hume szerint ettől nem kell félni, lévén a természet úgyis
kiköveteli jogait…
- Hume gondolatkísérlete: a földre pottyant marslakó (egy rendkívüli ésszel megáldott
ember) – megfigyeli a dolgok menetét, de 2 eseményről még nem fogja tudni kitalálni, hogy
az egyik ok, a másik okozat, hisz kapcsolatuk véletlen, esetleges is lehet: csak a közvetlen
tapasztalatban bízhat
- Ha megfigyelte, hogy azonos A-kat azonos B kíséri, akkor, ha A-val találkozik,
feltételezi, hogy B is megjelenik – pedig nem az értelmével következtetett erre! A „szokás”-ra
hivatkozhat
- Ez lenne a végső ok? A szokás? De: 1 esetből miért következtetek a világ összes
hasonló esetére? A szokás, és nem az értelem műve ez!
- „ a szokás az emberi élet nagy vezérlője”: e nélkül csak azt tudhatnánk, amit
egyenként, közvetlenül tapasztalunk, így nem is tudnánk rendesen élni…
- A tapasztalatból leszűrt következtetés túlhalad az emlékezet és érzékelés korlátain –
térben-időben távoli dolgokról is hírt adnak, de akkor is csak akkor következtethetek
bármire, ha tapasztalok is: pl. csak akkor következtethetek arra, hogy e tájon emberek éltek,
ha pompás épületeiket látom is. A történelemkönyveket el is kell olvasnom. Az alap csak az
1. emlékezet, 2. az érzékelés lehet
- Ha megkérdezek valakit, miért hisz egy adott dolog igazságába, tények láncolatát
hozza fel, de az utolsó, amire hivatkozik, emlékezet vagy érzéki tapasztalat kell legyen
- Tehát: minden tényre vonatkozó hitünk az emlékeinkből, vagy a tapasztalatunkból
ered: pl. mivel minden eddigi havat hideg kísért, ezért, ha havat látok, elmém hidegre
következtet, s azt hiszi, létezik ilyen tulajdonság. Ez ösztönné válik: hasonló, mint mikor, ha
rosszat tesznek velem, automatikusan haragot fogok érezni, vagy ha jót, akkor hálát,
szeretetet

2. rész

- a tapasztalat szolgáltatja az alapelemeket, de a képzelet ezeket korlátlanul

rendezheti, összerakhatja, vegyítheti, szétválaszthatja. De mi a különbség képzelet és hit
között?
- Pl. egy emberfejet lótesttel összeköthet a képzeletünk, de azt nem hihetjük, hogy
ilyen lény létezik is: milyen alapon? A hithez tehát valami többlet kapcsolódik, ami a
fikcióban nincs meg. Ha egy golyó nekiütődik egy másikhoz, azt is el tudom képzelni, hogy a
második golyó megmozdul, de azt is, hogy nem – és mégis, más érzés kapcsolódik a két
képzetemhez (az első hihető, a másik nem!)
- A hit tehát valami más: sokkal erősebb, mint a képzelet, a fikciónál sokkal
nyomatékosabb! A hit olyasmi, amit az elme érez, s ami az ítélet eszméit megkülönbözteti a
képzelet tárgyaitól – sokkal jobban hat az érzelmeinkre, ha pl. egy ismerős hangját hallom,
mint ha pl. elképzelek egy varázskastélyt…
- A hit: a képzelet szüleményeinél erősebb, tartósabb elképzelés: vagy az
emlékezetünkből, vagy a tapasztalatból ered
- Az elménk tehát egyik dologból a másikra asszociál: 3 féle kapcsolattal: 1. hasonlóság,
2. érintkezés, 3. okság. Ha pl. egy képre nézünk, mely barátunkat ábrázolja (hasonlóság), a
hiten keresztül gondolataink keletkeznek, de ha pl. a kép nem őt ábrázolja, akkor nem – ha a
képet elénk teszik, rá gondolunk, de ha elveszik, akkor inkább a barátunkra gondolunk,
semmint a képre. A katolikus egyház szimbólumai is erre alapoznak: felidéznek dolgokat a
képek, melyeket közvetlenül nem tudna az elme megragadni
- Az érintkezés hasonló hatású: a közeledés növeli a képzet erejét, a távolodás
csökkenti. Ha valamire gondolunk, a környezetét is felidézzük – pl. ha néhány mérföldre
vagyok otthonomtól, az erősebben él bennem, mint ha több ezer mérföldnyire
- Az okság a harmadik: az ereklyék tisztelete pl. ezen alapul, vagy ha pl. egy rég halott
barátunk fia meglátogat bennünket, felidéződik a régi barátság…
- De ezek hiteket feltételeznek: pl. azt a hitet, hogy a barátunk élt, vagy azt, hogy az
otthonunk tényleg létezik – Hume szerint e hiteink csakis hasonló gondolatváltási folyamaton
alapulnak (azért hiszem, mert mindeddig így történt)
- Az okról okozatra átváltás nem értelmi tevékenység! Eredete a szokás és a
tapasztalat. Ez a hit: erősebb, mint a képzelet – ha például tőrt szegeznek mellemnek,
erősebben érzem a vér/fájdalom eszméjét, mint ha pl. bort töltenek nekem…
- E képzeteket a dolog jelenléte mellett az idézi fel, hogy 2 eszme közt kapcsolat van,
egyikből a másikra következtetünk: összhang van az eszméink közt, noha a rejtett
mozgatóerőket nem ismerjük
- A szokáson alapul az egész, ez teszi rendezetté életünket és magatartásunkat. Ha ez
nem volna így, akkor minden egyes esetben csak az emlékezetre és az érzékelésre kellene
hagyatkoznunk
- Az elmének ez a tevékenysége tehát fontos az emberiség fennmaradása
szemszögéből – ezért nem bízhatta a természet az értelemre! Hume nem bízik az utóbbiban,
szerinte nagyon csalóka, hajlamos a tévedésre. A természet ezért inkább egy ösztönre bízta e
fontos tevékenységet, mely hibátlanul működik, s független az értelemtől – ahogy a
végtagjainkat is anélkül használjuk, hogy tudatosulna bennünk az idegek és izmok
működése…

6. fejezet: A VALÓSZÍNŰSÉGRŐL

- mivel nem ismerjük a dolgok igazi okát, ezért tulajdonítjuk a „véletlen”-nek

- a valószínűségnek azonban az egyik vagy a másik oldalon túlsúlya van. Ha egy kocka 4
oldalát egy bizonyos ábrával látjuk el, a másik 2-t egy másik fajtával – sokkal valószínűbb,
hogy az első ábrát fogjuk dobni. De még nagyobb volna a valószínűség, ha 1000 oldal volna
az elsőre és 1 a másodikra…
- a véletlenben mindegyik lehetőségnek azonos az esélye. De ha az egyik lehetőségre
nagyobb az esély, hitünk is nagyobb lesz – a hit a fikciónál szilárdabb és erősebb képzet
- vannak okok, melyek mindig ugyanazt az okozatot hozzák létre (pl. a tűz mindig éget),
de vannak olyanok, melyek csak valószínűen (pl. a rebarbara hashajtó, de nem minden
esetben) – ez utóbbinál a legvalószínűbb következményt részesítjük előnyben: pl.
valószínűbb, hogy januárban fagy lesz, mint az, hogy enyhülés – előbbi váltja ki a hitet:
„hiszem, hogy fagy lesz”
- e folyamatot nagyon nehéz megmagyarázni (hogy alakulnak ki a hiteink)

7. fejezet: A SZÜKSÉGSZERŰ KAPCSOLAT ESZMÉJÉRŐL

1. rész

- a matematika előnye az etikával szemben: világosan elhatárolt, egyértelmű

fogalmakkal dolgozik, melyek tartósak is. Az etika: kétértelmű, illanékony, homályos
- de az etika előnye: kevesebb következtetési lépést használ, mint a matematika
- mind2nél a haladás legfőbb gátja: az eszmék, fogalmak kétértelműsége,
homályossága, a matematikában a következtetési folyamat hosszúsága, a
természettudományokban a jelenségek megfigyelésének hiányossága
- a metafizikában a leghomályosabbak a következők eszméi:

• erő
• energia
• szükségszerű kapcsolat
- Hume szerint az eszméink nem mások, mint benyomásaink másolatai, azaz: nem
gondolhatunk olyasmire, amit korábban ne észleltünk volna érzékszerveinkkel. Szerinte, ha
meg akarunk magyarázni egy eszmét, akkor meg kell keresni azt a legelemibb benyomást,
melyből származik – így az erkölcsfilozófia és a metafizika eszméi is megmagyarázhatók
lesznek
- Hume: az okság esetén NEM TALÁLUNK ILYEN BENYOMÁST!!! Csak azt mondhatjuk,
hogy B követi A-t – semmilyen benyomás nincs, amely az oksági kapcsolat eszméjét sugallná
nekünk!
- Ha először látunk valamit, nem tudhatjuk, milyen hatást fog kiváltani: a világ rejtett
erői nem tárulkoznak fel
- Az erő eszméjét tehát nem vezethetjük le a tapasztalatból!
- Vajon nem-e valamilyen belső, értelmi benyomásunkból származik a szükségszerű
kapcsolat eszméje? Az akaratunkról való eszménk például ilyen: a gondolkodásból származik
(pl. tudom, hogy meg tudom mozdítani bármikor a karomat) – de ezt is csak a tapasztalatból
tudhatom
- Test és lélek kapcsolata is rejtélyes marad Hume szerint: hogy mozgathatja egy
szellemi szubsztancia az anyagot? Ismernünk kellene a kettő közti kapcsolatot, ha tudatunk
képes volna ilyesminek a felderítésére…
- Nem minden testrészünket tudjuk mozgatni: a kezemet pl. igen, de a szívemet vagy a
májamat nem. Ha a tapasztalattól függetlenül tudnánk ezt, akkor meg tudnánk mondani
mindezek okát
- Ha valaki elveszti egy végtagját, néha reflexszerűen próbálja mozgatni: a tudat
tájékoztat erről. De: az akarat működéséről csak a tapasztalat tájékoztat, de ez csak azt
mutatja be, hogy A eseményt B követni szokta – a köztük lévő rejtett kapcsolatról nem árul el
semmit
- Az anatómiából tudjuk: nem közvetlenül a tagot mozgatjuk, hanem bizonyos inakat,
idegeket, életnedveket. De ha nem ismerjük a hatást, az erőt sem ismerhetjük
- Mindebből az következik, hogy az erőről alkotott eszménk nem egy bennünk lévő
erőre vonatkozó benyomás másolata: nem ebből származik. Ennek az erő-eszmének NINCS
megfelelő benyomása tehát!
- Nem ismerjük az a benyomást sem, melynek eredményeképp az egyik eszmét
megfontoljuk, majd elvetjük egy másik kedvéért
- Ha egy oksági kapcsolatot ismerünk, akkor ismernünk kell azokat a körülményeket is,
melyek segítségével az ok létrehozza az okozatot – tehát ismernünk kéne az okot, az
okozatot és a köztük lévő viszonyt, de állíthatjuk ezt az emberi léleknél (ok) és a létrejött
eszménél (okozat)???
- Elménk ilyet nem ismer. Mi csak magát a történést észleljük: akaratunk folytán egy
eszme merül fel bennünk, de hogy miként, az rejtély…
- Az elme uralma önmaga felett korlátozott – pl. érzelmeinket kevésbé uraljuk, mint
eszméinket, de ezt is csak a tapasztalat útján figyelhetjük meg
- Az önuralom különféle emberekben különböző fokú, sőt, egy emberben különböző
időpontokban is: pl. betegen, jóllakottan, este gyengébb, mint reggel, egészségesen, üres
gyomorral – de ennek az eszméjét is csak a tapasztalat szolgáltatja számunkra
- Az akarat esetében is csak a tapasztalat mondja meg, mire képes – „fiat” szerűen nem
tudunk akarni
- A természet más jelenségeinél is így (pl. nehéz testek leesése, táplálkozás, állatok
szaporodása, növények fejlődése stb.) – csak a szokás révén gondolkodunk: amint az okot
látjuk, biztosra vesszük állandó kísérőjének megjelenését is
- Csak akkor gondolkodnak el az emberek, mikor épp nem a várt okozatot hozza létre
az ok: ilyenkor egy rejtett intelligencia létére következtetnek (csoda, Isten így akarta stb.) – a
filozófusok pedig, mivel az okság eszméje megmagyarázhatatlan, a többi, normális
eseménynél is feltételezik Isten közbelépését (okkazionalizmus)
- Azt állítják, hogy ha az egyik golyó meglöki a másikat, és az megmozdul, ezt Isten
irányítja, sőt: Ő biztosítja a test és a lélek kapcsolatát is, Ő hozza bennünk létre az érzeteket,
Ő működteti akaratunkat is: mindezt azért, mert nem ismerhető meg ezeknek a
jelenségeknek a megfelelő benyomása…
- Szerintük az eszmék is úgy jönnek létre bennünk, hogy Isten mutatja meg a dolog
képét elménknek
- Hume szerint ezzel ezek a filozófusok nem dicsőítik Istent, hanem épp, hogy
lealacsonyítják: szerinte nagyobb bölcsességet tanúsít, ha Isten csak a „kezdő lökést” adja
meg a világnak, a többit teremtményeire bízza… (deizmus)
- Hume ellenérvei: 1. szerinte ezt a következtetést csak irracionális érvekkel lehet
támogatni, márpedig akkor rögtön „Tündérországban” vagyunk: rövidebb a mérőónunk,
semmint ilyen mélységeket megmérhetnénk vele (azaz: értelmünkkel ezt úgyse
bizonyíthatjuk be soha). 2. ennyi erővel Istenről sincs megfelelő benyomásunk, akkor honnét
tudunk róla? Amilyen tudatlanok vagyunk az anyag kapcsán, ugyanolyan tudatlanok a
Szellem kapcsán is…

2. rész

- hiába keressük tehát az erő és a szükségszerű kapcsolat eszméjét, nem találjuk 1. a

testek kölcsönhatása esetében sem, 2. a szellemnek a testre gyakorolt hatása esetében sem,
3. az akarati aktusok esetében sem…
- a történések teljesen különállónak, egymástól függetlennek tűnnek: az egyik követi a
másikat, de ebből semmilyen következtetést nem vonhatunk le, s mivel amiről nincs
benyomásunk, arról nem lehet eszménk, ezért az erőről és a szükségszerű kapcsolatról nem
lehet eszménk!!!
- Csak arról tudhatunk, amiről a tapasztalat, vagy a múltbeli tapasztalatból származó
emlékezet tájékoztat minket
- Ha egy esetben megfigyeltük, hogy A együtt jár B hatással, ebből még nem
következtethetünk semmire. De ha mindig így történt – akkor megalkotjuk az okság
eszméjét, elnevezzük A-t oknak, B-t okozatnak, s a kettő között kapcsolatot feltételezünk. Az
egyedi esettől a második esetet (ahol többször fordult elő) mi különbözteti meg? A SZOKÁS.
- Hume: az okság eszméje eredetének soha, semmilyen más formájára nem
bukkanhatunk! Ez a különbség az egyedi eset (mely nem ébreszti fel bennünk a kapcsolat
eszméjét), és a sok hasonló eset közt (melyek az eszmét sugalmazzák nekünk). Csak akkor
hihetem, hogy a golyók általában mozgásba hozzák a másikat, aminek nekiütődtek, ha nem
egyszer, hanem többször láttam ilyet…
- Amikor tehát azt állítjuk, hogy pl. a hó és a hideg kapcsolatban vannak egymással,
akkor csak azt akarjuk mondani, hogy a gondolatainkban összekapcsolódtak egymással
(hiszen előfordulhatna, hogy a hó meleg) – ez elménk korlátaira világít rá!
- Pedig egész világképünk az okság eszméjére épül… A tudományok is azon alapulnak,
hogy az okság segítségével megpróbálják megjósolni a jövőt. De a róla alkotott eszménk
teljesen tökéletlen!
- Csak annyit tudunk, hogy hasonló dolgok mindig hasonló dolgokkal függenek össze.
Ok: egy dolog, melyet egy másik dolog követ, de úgy, hogy minden, az elsőhöz hasonló
dolgot a másodikhoz hasonló dolog követ. Vagy: ha az első nem lett volna, a második sem
következne be. Elménket az első megjelenése a másodikhoz vezeti, mint okozathoz: egy
harmadik definíció az okra: ok az, amit egy másik dolog követ, úgy, hogy az első megjelenése
a másodikat is eszünkbe juttatja
- De azt a körülményt, mely az okot és az okozatot összekapcsolja, nem képes elménk
megragadni! Pl. ha azt mondjuk, egy adott húr rezgése (ok) okozza ezt a hangot (okozat) –
csak azt tudhatjuk, hogy 1. minden hasonló rezgést hasonló hang fog követni, illetve 2.
elménk a rezgésből a hangra következtet

- Összefoglalás: minden eszme egy neki megfelelő benyomás másolata (teljes

empirizmus!) – ha nem észlelünk benyomást, eszme se keletkezik – az erő és a szükségszerű
kapcsolat esetében egyedi esetben (pl. ha egyszer hidegnek találom a havat) nincs
benyomás, így eszme sincs az oksági kapcsolatról – de ha többször ismétlődik, új benyomást
érzünk: kapcsolatot a két dolog (hó és hideg) közt, ez az alapja az okság bennünk lévő
eszméjének: ez az érzés a keresett eszme forrása. Csak a képzeletnek ez az átváltása
különbözteti meg a sok esetet az egyedi esettől, minden más szempontból a kettő azonos

1. Milyen feltevésen alapulnak a tapasztalatból a jövőbeli tényekre vonatkozóan

levont következtetéseink Hume szerint?
a. Azon, hogy a múlt a jövővel összhangban lesz.
2. Hogyan tudunk különbséget tenni dologról szóló benyomásunk és eszménk közt
Hume szerint?
a. Elevenségünk foka alapján.
3. Ok-okozati közti kapcsolat Hume szerint?
a. A megszokáson alapul.
4. Melyek az értelem vagy vizsgálódás tárgyainak fajtái Hume szerint?
a. Eszmék közötti viszonyok és tények (Benyomások és eszmék).
5. Hume szerint az okból az okozat?
a. Nem következtethető ki kizárólag okoskodással.
6. A képzeteknek mely fajtáit különbözteti meg Hume?
a. Benyomások és eszmék.
7. Miért lehetséges mind „A nap holnap fel fog kelni”, mint pedig „A nap nem fog
felkelni” tényállítás Hume szerint?
a. Mert egyik sem tartalmaz ellentmondást, s az elme könnyűszerrel és világosan
el tudja képzelni mindkettőt.
8. Mikor nevezhetjük Hume szerint az „A” dolgot egy későbbi „B” dolog okának?
a. ha „A”-hoz hasonló dolgokat mindig „B”-hez hasonló dolgok követnek, és ha
„A” nem lett volna, „B” sosem létezhetett volna
 Kant: A tiszta ész kritikája

Előszó a második kiadáshoz

- az ész működésének ismeretével kapcsolatos tudomány (mit tudhatunk? Mit ismerhetünk
meg a
világból?) még ma is sötétben botorkál. Nem így a logika: Arisztotelész óta egyszer sem
kellett
hátrálnia, de haladást se tett: lezárt, befejezett tudomány! Max. annyi, hogy pszichológiai,
metafizikai
és antropológiai fejezeteket biggyesztettek hozzá, de Kant szerint ezzel csak eltorzítják valódi
céljait,
elmossák határait…
- a logika feladata: a gondolkodás formális szabályainak meghatározása és bebizonyítása
- a logika sikerének titka az, hogy elvonatkoztathat – sőt, el kell vonatkoztatnia! – a
megismerés
tárgyaitól, azaz: itt az értelemnek önmagával van dolga! Ha az értelem nem csak önmagával
foglalkozik, sokkal nehezebb a dolga…
- a logika mindössze propedeutika, azaz bevezetés a többi tudományhoz
- a tudományok lényege: a priori igazságok szerzése (melyek a tapasztalattól függetlenül
igazolhatók),
s ezek 2 félék lehetnek:
● olyanok, melyek az ismeret tárgyát csak meghatározzák – az ész elméleti
ismeretei
● olyanok, melyek létre is hozzák – az ész gyakorlati ismeretei
- mind2 területen tiszta ismeretekre kell törekedni: azaz olyanokra, melyekben az ész csak a
priori
módon működik…
- matematika és fizika: két apriori jellegű tudomány: a matematika csak tiszta ész alapján
működik
(független a tapasztalattól), a fizika részben
- de a matematikának nem volt olyan szerencséje, mint a logikának: sokáig ez is sötétben
tapogatózott
(az egyiptomiaknál). Volt egy fordulat: Diogenész Laertiosz szerint ezt Thalész hajtotta végre:
bebizonyította az egyenlő szárú háromszög tulajdonságait: rájött, hogy nem az a lényeg,
hogy az
empirikus tulajdonságokat leírja, hanem a priori elvek útján alkossa meg ő maga a síkidomot!
Mindennek abból kell következnie, amit apriori módon ő maga helyezett a tárgyba, nem
pedig abból,
amit érzékelés útján ismer meg… (pl. lát)!
- Természettan: Bacon, Verulami, Galilei, Torricelli, Stahl – tanulság: az ész csak azt látja be,
amit
saját maga hoz létre. Nem szabad az észnek hagynia, hogy a természet pórázon vezesse őt,
mert így
akkor nem fogja tudni felismerni a törvényeket. Egyik kezében általános elvek (az egyező
dolgokat
csak ez teszi törvénnyé), a másikban kísérletek legyenek – a természettel a viszonya ne olyan
legyen,
mint az iskolás gyerekeknek a tanárhoz (bármit, amit az oktató mond, vakon elhiszi), hanem,
mint a
bíróé, mikor a tanúkat faggatja (a természet csak tanú, az ész a bíró!)
- Azt kell felkutatni a természetben, amit az ész maga helyezett bele – a természettan már
rátalált a
helyes útra…
- Nem úgy a metafizika: ez még mindig tévelyeg, és még mindig nem vált tudománnyá – itt az
ész
teljes egészében a tapasztalat fölé emelkedik. Még mindig az a baja, hogy azzal kérkedik:
apriori
módon látja be azokat az elveket, melyeket csak közönséges tapasztalat igazol. Folyton vissza
kell
hátrálnia, ráadásul harcmező az egész, képviselői vitáznak – fogalmak sötétjében botorkál…
- De miért? Van remény, hogy ez megváltozik? Itt is fordulatra volna szükség, mint a
matematikában
és a fizikában. A fordulat lényege: mostanáig feltételezték, hogy ismereteinknek mindig a
tárgyaikhoz
-
2
kell igazodniuk – így viszont nem tudunk apriori ismeretekez szerezni: nos, az kellene, hogy
ne az
ismeretek alkalmazkodjanak a tárgyakhoz, hanem fordítva: a tárgyak alkalmazkodjanak az
ismereteinkhez (mielőtt azok adva lennének, már volnának megállapításaink róluk) – ez
kopernikuszi fordulat! A tárgynak, illetve a tapasztalatnak kell igazodnia a fogalmakhoz: a
tapasztalat során az értelem működik, márpedig az értelem szabályai apriori módon
adottak…
Ha a szemlélet igazodik a tárgy tulajdonságához (mikor pl. azt mondom, hogy ez az asztal
barna) –
függök a tapasztalattól (hisz ezt csak akkor mondhatom, ha látom is az asztalt). De ha a tárgy
igazodik a szemléletalkotó képességemhez: így már lehet apriori ismeret!
- A fogalmak tehát nem a tárgyból erednek, hanem apriori módon adottak az értelmemben:
minden
tárgynak ezekhez kell alkalmazkodnia a megismerés során
- Ahol a tárgy nem adott a tapasztalat számára (pl. Isten fogalma) – az az igazi próbakő
ahhoz, hogy a
dolgokból csak azt ismerjük meg apriori módon, melyet mi magunk helyeztünk belé (az
észnek van
egy konstruáló működése)
- A módszer hasonlít a természetkutatókéhoz: a tiszta ész elemeit abban keresni, ami kísérlet
által
igazolható/cáfolható – csakhogy itt nem lehet a tárgyakkal mindig kísérletezni – ha a tárgyat
mint
érzéktárgyat, másfelől mint pusztán elgondolható tárgyat veszem, és így, egyszerre nézve
nem jutok
ellentmondásra, csak külön-külön, akkor jó a módszerem (a tárgy, mint jelenség, ill. a tárgy,
mint
magábanlévő dolog)
- Így magyarázatot lehet adni az apriori megismerés lehetőségeire, ill. be lehet bizonyítani az
apriori
törvényeket
- A metafizika első része azokkal a tárgyakkal foglalkozik, melyek a tapasztalat számára is
adottak:
csakhogy úgy tűnik, még így, apriori elvekkel se jutunk túl soha a tapasztalati világon – pedig
épp ez
volna a cél… Csak a jelenségeket ismerhetjük meg ésszel, magát a dolgot soha! Pedig mi a
feltételhez
nem kötődőt akarjuk megismerni (a feltétlent)…
- Ha feltesszük, hogy képzetünk a magában álló dolgokhoz igazodik, valóban nem ismerhető
meg a
dolgok igazi lényege (a magában álló dolog) azaz a feltétlent nem tudjuk ellentmondás nélkül
elgondolni; ha viszont ezt elvetjük, és feltesszük, hogy:
o Képzeteink nem a dologhoz, mint magában állóhoz igazodnak, hanem
o Fordítva: a dolog, mint jelenség igazodik értelmünkhöz (képzetalkotásunk módjához),
így az ellentmondás megszűnik: a feltétlen nem a dolgokban, mint jelenségben rejlik,
hanem a magukban való dolgokban (a Ding An Sich-ben!)
o Mindez valójában olyan, mint a vegytanban a redukció: szintetikus eljárás – tiszta apriori
megismerés. Az analízis: a dolognak mint jelenségnek + mint magában valónak a
megismerése, így, külön – a dialektika egyesíti a szintézist és az analízist, s egyben
rámutat a 2 valóságos különbözésére!
- a spekulatív ész képtelen megragadni a feltétlent (azaz tapasztalaton túli apriori
ismereteket szerezni a
metafizika óhaja szerint) – de a gyakorlati ész képes erre? Igen, csak az lehet képes (ahol a
tárgyat
létre is hozza, meg is teremti: szintetikus ítéletekkel lehet megismerni az érzékeken túli
világot?)
- Feladat: a tiszta, spekulatív ész kritikája (ez, gondolom, egyben felvilágosodás-kritika is☺ )
- Kant: ez a mű értekezés a módszerről: a spekulatív észnek fel kell mérnie önnön
lehetőségeit, határait.
Az apriori megismerés semmit sem tulajdoníthat a tárgyaknak, amit a gondolkodó
szubjektum ne
önmagából merítene + az elvek organikus egészt alkotnak. Utóbbi miatt a metafizika
szerencsés
helyzetben van: ha egyszer rátalált a helyes útra, akkor az egész területét birtokba is veheti
egyszerre,
-
3
s befejezett tudománnyá válhat! (Semmi se mondható befejezettnek, ha hátravan még
valami, amit
meg kell tenni…)
- Valaki azt mondhatná, a metafizika-kritikából csak negatív haszon származik: a spekulatív
ész
használatában soha ne merészkedjük túl a tapasztalat világán. De: pozitív haszon:
rájöhetünk, hogy
amikor a spekulatív észt így próbáljuk használni, az érzékeket használjuk valójában, s ezzel
kiszorítjuk az ész tiszta (tapasztalattól független) gyakorlati használatát… Pozitív hozadék:
rádöbbenünk, létezik az észnek egy ilyen tiszta, gyakorlati (erkölcsi) használata, mely valóban
túlvezet az érzékelés világán!
- A kritika feladata: mint a rendőrségé…
- Kant szerint: a tér és az idő is csak az érzékelés formái, csak a dolgok, mint jelenségek
feltételei
A dolgokat csak mint jelenségeket ismerhetjük meg, mint magukban való dolgokat nem: ok:
a
megismerés során szemléletet használunk – a spekulatív ésszel csak tapasztalati tárgyakat
ismerhetünk meg
- De, ha megismerni nem is tudjuk a magábanvalót, legalább elgondolhatjuk: megismeréshez
szükséges
a dolog lehetőségének a bizonyítása (ész v. tapasztalat útján), de elgondolni bármit lehet,
feltéve,
hogy a fogalom lehetséges gondolat
- A dolog jelensége, ill. az a valami, ami megjelenik (utóbbi a magábanvaló) – ha e 2-t nem
különböztetjük meg (és ez is a kritika eredménye!), akkor az oksági törvény mindenre ki fog
terjedni,
minden dolog hatóok lesz és mindenféle ellentmondásra jutok: pl. a lélek szabad akarattal
rendelkezik
v. szükségszerű? Megoldás: a tárgyat 2 féle értelemben kell vennem, mint:
● 1. jelenséget , és mint
● 2. magábanvalót .
- az okság csak a dolgokra, mint jelenségekre vonatkozik (a magábanvalóra nem, mert ez
nincs
alávetve az okságnak!) – az akarat, mint jelenség nem szabad, de mint magábanvaló, szabad:
ám a
szabadságot nem tudom megismerni, hisz így létezése szerint, nem pedig az időben
meghatározottként kellene szemlélnem a lelket, s erre az elme képtelen, mert ő csak azt
tudja
értelmezni, amihez szemlélet is tartozik – de a szabadságot viszont el tudom gondolni
- ha nem különböztetem meg a 2-t, arra jutok, hogy a szabadságot el se tudom gondolni, s
így az
erkölcs – mely a szabadságra épül – helyét átvenné a természeti mechanizmus. Ám mivel a
szabadság
elgondolható, megvan a helye az erkölcsnek és a természetnek is – ezért is fontos a kritika:
megmutatja, mit ismerhet meg az ész (a jelenségeket) és mit nem (a magábanvalót)
- Isten léte, lelkünk egyszerű természete: ugyanez
- Isten, szabadság és halhatatlanság fogalmára szükségem van az ész gyakorlati
használatához (az
erkölcshöz) – de nem juthatok el ezekhez, ha nem tagadom azt, hogy a spekulatív ész képes
tapasztalaton túli ismeretekhez vezetni (erős racionalizmus-bírálat…)
- Ha a spekulatív ész mégis megpróbál tapasztalaton túli mezőkre „nyújtózkodni”, akkor a
dolgot
megpróbálják jelenséggé változtatni, s így azt igazolják, hogy a tiszta ésszel nem lehet semmi
tapasztalaton túlit megismerni – azaz, Kant épp azért akarja korlátozni a tudást, hogy a hit
számára
teret nyerjen…
- Épp, hogy a metafizika dogmatikus (kritika nélküli) használata vezet istentagadáshoz,
erkölcstagadáshoz! Az ifjúság is ezért tévelyeg. Szókratész módszere kell ide: az ellenfél
-
4
tudatlanságára való rávilágítás. Véget kell vetni a metafizika káros hatásainak – helyette: a
tiszta ész
dialektikája…
- A spekulatív ész használatának területét tehát – Kant szerint – korlátozni kell: ezen
legfeljebb az
iskolai dogmatika veszít, az emberi érdek nyer. Dogmatikusok: a lélek halhatatlanságát a
szubsztancia
egyszerű mivoltával akarják bizonyítani, az akaratszabadságot 2 féle szükségszerűség
(szubjektív és
objektív) megkülönböztetésével, Isten létét pedig (Tamás 5 útja) egy legvalóságosabb létező
fogalmával, ill. az első mozgató-elmélettel… Mindez teljesen fölösleges: az emberekben
természettől
fogva megvan: 1. a túlvilági élet reménye, 2. a szabadság tudata, 3. a világ jelenségeiben
gyönyörködve a Teremtőbe vetett hit – ez épp elég volna a filozófiai iskoláknak is!
- „azt akarja, hogy úgy tűnjön, egyedül ő tudja azt, amit ő maga sem tud” – a dogmatikusok…
- A kritika hasznos lesz az embereknek, anélkül, hogy erről tudnának, hisz egy kritika sose
népszerű.
Még a közemberek is felfigyeltek a metafizika botrányaira… Csak a kritika győzheti le az olyan
vadhajtásokat, mint pl: materializmus, fatalizmus, ateizmus, hitetlenség, rajongás, babonák,
idealizmus, szkepticizmus. A gondoskodó, felvilágosult kormánynak a kritikát kéne ezekkel
szemben
segítenie
A kritika nem a dogmatikai eljárásmóddal (elvekből kiinduló, apriori bizonyítás) száll szembe,
hanem
a dogmatizmussal (azaz azzal, hogy ellenőrizetlenül haladjunk előre kizárólag elvek, fogalmak
segítségével, anélkül, hogy megnéznénk, milyen jogon teszi ezt az ész). A dogmatizmus: a
tiszta ész
dogmatikai eljárásmódja, melyet nem előz meg saját képességeinek kritikája
- A kritikával Kant nem a szkepticizmust akarja segíteni, épp ellenkezőleg: egy megalapozott
metafizika a cél! Ebben a dogmatikai filozófusok legnagyobbjának, Wolffnak a módszerét
akarja
követni: elvek megállapítása, fogalmak megvizsgálása német alapossággal, csak épp a tiszta
ész
kritikáját mulasztotta el megtenni: ennek oka a kor dogmatizmusa volt. Kritika nélkül a
filozófia
puszta filodoxia: hisz nem volna semmilyen biztos ismeret, csak vélekedések…
- E 2. kiadást Kant felülvizsgálta: de a lényege nem változott, mivel a könyv a tiszta ész
tagoltságát
követi: a szervezethez hasonlóan a részek az egészért vannak, s az egész a részekért. Az
elemektől fel
lehet emelkedni az egészhez, majd onnét vissza a legapróbb részig – az eredmény ugyanaz
lesz.
- A kifejtésmódon változtatott: cáfolni akarja a (pszichológiai) idealizmust. Kant elismeri a
világ
objektív létezését, és bizonyítani is akarja (a metafizika botrányának tartja, hogy ez
mostanáig nem
sikerült) – pedig még belső érzékünk is a külvilágtól kapja minden anyagát. A külvilág Kant
szerint
nem lehet egy pusztán bennem lévő szemlélet: hiszen a képzeteimnek is létezik külső
mintája,
melyekkel ellentétben áll a képzeteim váltakozása, melyek biztosítják időbeni létezésemet.
Erre
ellenvetés: csak saját képzeteimről lehet közvetlen tudásom, ezért nem tudhatom, létezik-e
rajtam
kívül valami, ami megfelel nekik, vagy sem – de Kant szerint: létezésem empirikus tudata
nem csak
egy képzet a sok közül: muszáj, hogy ezt a tudatot valamilyen külső, rajtam kívüli dologra
vonatkoztassuk – tehát létezik külvilág!
- Létezésem intellektuális tudata (ez a „vagyok”) – ha ez egyszerűen a szemlélettel
kapcsolódna, nem
kellene feltételeznem külső világot is, de: a belső érzéknek szükségszerűen össze kell
függenie
bizonyos külső érzékkel: ahogy tudom, hogy létezem, ugyanúgy tudom, hogy létezik
körülöttem a
világ…
- Az állandó létező és az állandó képzet nem azonos: utóbbi képlékeny, de mégis valami
állandóra
vonatkozik – létezik a külvilág
- A tapasztalatot meg kell különböztetnem a képzelettől…
-
5
- Németországban Kant szerint elharapódzott a csapongás kultusza, de reméli, hogy visszatér
a
módszertani alaposság: ehhez a kritika tövises útja kell!
- Kant a tiszta ész és az erkölcsök metafizikáját is meg akarja alkotni, mint tudományt.
Utódaira bízza a
munka megvédését, megszilárdulását, mert tudja, hogy támadni fogják, mint minden újat…
1. A TISZTA ÉS AZ EMPIRIKUS ISMERETEK KÜLÖNBSÉGÉRŐL
- időben minden megismerés a tapasztalattal kezdődik: utóbbi 1. saját maga is képzetet vált
ki, 2.
értelmi tevékenységet indít el. Időben tehát semmilyen tudásunk nem előzheti meg a
tapasztalatot
- ám ebből még nem következik az, hogy minden tudás a tapasztalatból is ered! A tapasztalat
ugyanis 2
elemből áll: 1. az, amit a benyomásokból nyerünk, 2. az, amit elménk tesz hozzá önmagából
– ez
utóbbi nagyon fontos, és általában nem szoktuk megkülönböztetni a 2-t!!!
- kérdés tehát: léteznek-e a tapasztalattól független előzetes ismereteink? Ezek az apriori
ismeretek –
szemben az a posteriorival
- sokszor mondják tapasztalatból származó ismeretekre, hogy apriori eredetűek, pedig nem
azok:
általános szabályokból vezethetők le, melyeket azonban megint csak a tapasztalatból
származtathatunk. Pl. az aláásott házról apriori lehet tudni, hogy össze fog dőlni? Nem
egészen –
szükség volt tapasztalati előzményre ahhoz, hogy tudjuk, a testeknek súlya van…
a priori ismeretek: melyek MINDEN tapasztalattól függetlenek! Ezeken belül tiszta ismeretek:
melyekhez SEMMI empirikus nem keveredik – pl. az, hogy minden változásnak oka van,
apriori
tétel, de nem tiszta, mert a változás fogalmának megértésére szükségem van tapasztalatra is
2. BIRTOKUNKBAN VANNAK BIZONYOS A PRIORI ISMERETEK, S MÉG A
KÖZÖNSÉGES ÉRTELEM SINCS SOHA MEG NÉLKÜLÜK
- egészen biztosan apriori tételek: a 1. szükségszerű és az 2. általános tételek, illetve azok,
melyek 3.
maguk is szükségszerű tételekből vezethetők le
- érthető, miért: az általánosságot tapasztalati úton csak mi terjesztjük ki önkényesen – csak
annyit
mondhatunk: amennyire megfigyeltük, nincs kivétel. Ha semmilyen kivételt nem engedünk
meg, ez
nem származhat a tapasztalatból – csak apriori lehet. Pl: minden testnek súlya van
- szükségszerű és általános tételek: tiszta apriori tételek. Ilyen a matematika bármely tétele,
vagy pl. az,
hogy minden változásnak szükségszerűen oka van – utóbbinál az ok fogalmában benne van a
szükségszerűség és általánosság (Hume szerint csak a megszokás…)
- Kant: ilyen elvek nélkül nem is lehetséges semmilyen tapasztalat! Ha kimutatjuk
megismerőképességünk tiszta használatát, ill. ennek ismérveit, akkor további bizonyításukra
már
nincs is szükség
- Tiszta apriori fogalmak is vannak, pl. ha a test fogalmából minden empirikusat elhagyunk,
marad a
tér, melyet a test betölt. Ill. ilyen a szubsztancia és az akcidens fogalma is…
- Első kiadásból származó rész: a tapasztalat nyújtja az első információkat a világról. De: nem
elégíti ki
az észt, hiszen csak azt mutatja meg, mi van, azt nem, hogy szükségszerűen így kell lennie és
-
6
általános így van – ezek lennének az apriori ítéletek. De még a tapasztalatba is keverednek a
priori
tételek, fogalmak – hiszen nem csak azt tudjuk elmondani a tapasztalati tárgyakról, melyeket
látunk/érzékelünk…
3. A FILOZÓFIÁNAK SZÜKSÉGE VAN VALAMILYEN TUDOMÁNYRA,
MELY MINDEN A PRIORI ISMERET LEHETŐSÉGÉT, ELVEIT ÉS KÖRÉT
MEGHATÁROZZA
- feladat: az érzékek körén túlmenő ismeretek szerzése! 3 legfontosabb fogalom, melyről
biztos tudás
kellene:
● Isten
● Szabadság
● Halhatatlanság
- ezzel foglalkozik a metafizika. Eljárása kezdetben dogmatikai: anélkül vág ebbe bele, hogy
megvizsgálná az ész lehetőségeit, határait
- ezért: a metafizika olyan elvekkel és ismeretekkel dolgozik, melyek forrása ismeretlen – ez
baj!
Feladat megvizsgálni:
● hogyan jut az ész ilyen jellegű apriori ismeretekhez?
● Meddig terjednek ezek az ismeretek?
- ezek az ismeretlen eredetű ismeretek ősidők óta biztosnak számítanak! Pl. matematikai
ismeretek.
- A metafizikai tudás kiterjesztésének vágya erős: csak akkor álltak meg a filozófusok, ha
nyilvánvaló
ellentmondásba botlottak. Ezért óvatosan gyártották agyszüleményeiket, melyek ettől még
7
agyszülemények… A matematika pl. csak addig megy el, amíg a tételei ábrázolhatók a
szemléletben –
csakhogy utóbbit is apriori gondolja el, ezért nem észrevehető a „csalás”…
- Platón is így hagyta el az érzéki világot („a könnyű kis galamb” allegóriája – légüres térben
még
szabadabban repülhetne) – felépített egy rendszert, de nem vizsgálta meg az alapjait…
- Ált. csak a már birtokukban lévő fogalmakat bontogatták részekre – ezek semmit se tettek
hozzá a
fogalmakhoz, legfeljebb értelmezték őket. A priori analitikus megismerést használtak,
később pedig
idegen predikátumokat is becsempésztek…
4. AZ ANALITIKUS ÉS SZINTETIKUS ELVEK KÜLÖNBSÉGÉRŐL
- Egy állító ítéletben: szubjektum + predikátum (pl. az ég kék.) 2 féle viszony a 2 között:
● Analitikus: a predikátum eleve benne foglaltatik a szubjektumban –
magyarázó ítélet. Pl. Minden test kiterjedt – a test fogalmából következik a
kiterjedtség fogalma
● Szintetikus: a predikátum kívül esik az alanyán – gyarapító ítélet. Pl. Minden
test súlyos – abból, hogy valami test, nem következik, hogy súlyos
- az analitikusnál a 2 kapcsolata azonosság, a szintetikusnál nem
- a tapasztalati ítéletek mind szintetikusak (analitikusnál eleve nem szorulnék rá a
tapasztalatra). Itt a
tapasztalat az az x, mely szükséges hozzá, hogy az alany és az állítmány összetartozzon - az,
hogy pl.
„minden test kiterjedt”, apriori jellegű – az analitikus ítéletek többsége apriori!
- Maga a tapasztalat is szemléletek szintetikus kapcsolata!
- Apriori szintetikus esetén viszont az x nem lehet a tapasztalat – de akkor itt mi fűzi össze az
alanyt és
az állítmányt??? Pl. „Mindennek, ami bekövetkezik, oka van” – ez egy ilyen apriori
szintetikus:
általános és szükségszerű is!
- A cél ilyen, apriori szintetikus ítéletek megszerzése, létrehozása…
5. AZ ÉSZ MINDEN ELMÉLETI TUDOMÁNYA TARTALMAZ SZINTETIKUS
A PRIORI ÍTÉLETEKET, MINT ELVEKET
- a matematikai ítéletek mind szintetikusak: erre eddig senki sem figyelt, s látszólag ez
ellentmond az
intuíciónak is – egy szintetikus ítélet nem vezethető le az ellentmondás elvéből, csak egy
másik
szintetikus ítéletből!
- A matematikai ítéletek mind apriori jellegűek, mert szükségszerűek, és nem vezethetők le a
tapasztalatból
- Az, hogy (a). 7+5 = (b). 12, látszólag analitikus, de valójában szintetikus: az elsőből sehogy
se jutok
el puszta okoskodással a másodikig – Segner módszere: ujjakkal számolás, azaz muszáj
segítségül
hívnom a szemléletet…
- Geometria: itt is szintetikus elvek jellemzőek: pl. két pont között a legrövidebb az egyenes –
szükség
van a szemléletre
- Noha a geometriában van néhány analitikus tétel is, melyek az ellentmondás elvén
nyugszanak: a=a,
vagy a+b > a. De még itt is szükség van tapasztalatra – a predikátum szükségszerűen
kapcsolódik
ugyan az alanyhoz, de nem úgy, hogy benne van, hanem, hogy elkerülhetetlenül társítjuk
hozzá
8
- Természettudomány (fizika): szintetikus apriori ítéletek, mint princípiumok: pl.
anyagmegmaradás
törvénye, hatás-ellenhatás törvénye
- A metafizika célja ilyen törvények létrehozása – pl. „szükségszerű, hogy a világnak kezdete
legyen…”: olyasmikről mondjon valamit, ahová a tapasztalat már nem vezet el bennünket
6. A TISZTA ÉSZ ÁLTALÁNOS FELADATA
- fő kérdés tehát a metafizikában: hogyan juthatunk szintetikus apriori ítéletekhez?
- A metafizika tévelygésének oka: korábban ez a feladat nem volt tudatosítva, sőt: még a
szintetikus és
analitikus ítéletek közti különbség sem – márpedig az egész metafizika létjogosultsága ezen
áll vagy
bukik!
- Hume jutott legközelebb a megoldáshoz, de megállt a principium causalitatis (az okság elve)
keresésénél – szerinte ez a tétel nem apriori, ebből adódóan minden, amit okságnak
tulajdonítunk, a
tapasztalat műve csupán (megszokás) – tehát a metafizikának szerinte nincs értelme. Kant:
Hume
szerint akkor hát tiszta matematika sem lehetséges, ami viszont képtelenség…
- Fontos kérdés: hogyan lehetséges tiszta matematika és tiszta természettudomány? Ezek
léteznek,
tehát a kérdés alatt azt kell érteni: hogyan lehetséges a létezésük? (Noha van, aki kételkedik
a
létezésükben – Kant szerint azonban az elvek bizonyítják a physica pura létezését)
- A metafizikáról azonban nem egyértelmű, hogy lehetséges – mivel tévúton jár. De: van az
emberben
egy természetes hajlam a metafizikára (metaphysica naturalis) – így a kérdés: hogyan
lehetséges a
metafizikára való hajlam?
- Fontos kérdések: pl. van-e a világnak kezdete, vagy öröktől fogva létezik… De: a
természetes
hajlamot követve mindezidáig ezeknél csak ellentmondásokba botlottak a filozófusok.
Megoldás:
vizsgáljuk meg, meddig terjedhet az ész hatásköre a metafizikában: vagy tágítsuk ki, vagy
szabjunk
világos határokat neki: hogyan lehetséges a metafizika, mint tudomány…?
- Az ész kritikája: tudományhoz vezet. Kritikátlan, dogmatikus használata: megalapozatlan
állítások –
ezekkel látszatállításokat helyeznek szembe – végén szkepticizmushoz vezet!
- Az észnek először saját magát kell megvizsgálnia, nem az ész tárgyait (magát kell tárggyá
tennie) –
így állapíthatja meg a hatáskörét.
- A metafizikai dogmatikától tehát el lehet tekinteni: ez csak analitikus tételeket tudott
létrehozni – az
igazi cél azonban a szintetikus apriori ismeretekhez való jutás!
- A dogmatika ellentmondásokba sodorja az észt, így aláássa a metafizika tekintélyét. Kant
támadhatatlanná akarja tenni a metafizikát: egy olyan tudományt akar teremteni, melynek
tépdeshetik
a leveleit, de gyökerét nem tudják kiszakítani…
7. A TISZTA ÉSZ KRITIKÁJÁNAK NEVEZETT KÜLÖN TUDOMÁNY IDEÁJA
ÉS FELOSZTÁSA
- ez a sajátos tudomány: a tiszta ész kritikája – az ész biztosítja az apriori megismerés elveit,
tiszta
akkor, ha nem keverednek belé tapasztalati elemek
- organonja (eszköze) e tiszta észnek: az elvei
9
- a tiszta ész határaival, forrásaival fogl. tudomány: propedeutika a tiszta ész rendszeréhez:
ez még nem
doktrína, csak kritika.
- Kant szerint: transzcendentális egy ismeret akkor, ha nem magukkal a tárgyakkal
foglalkozik,
hanem a tárgyakra irányuló megismeréssel, annak módjaival, amennyiben e megismerés
apriori
jellegű – ez a transzcendentális filozófia
- Transzcendentális kritika: nem az a cél, hogy gyarapítsa, hanem csak hogy kiigazítsa
tudásunkat, s
próbakő legyen apriori ismereteink helyességéhez – e kritika előkészíti a tudomány
organonját, vagy
legalább a kritika kánonját, mely által egyszer majd meg lehet alkotni a tudományt magát: a
tiszta ész
filozófiáját (végcél)!!!
- A tárgy itt nem a dolgok természete tehát, hanem az értelem
- Kant nem az eddigi könyveket, rendszereket akarja kritizálni, hanem a tiszta ész képességeit
- A transzcendentális filozófia: a tiszta ész összes elvének rendszere. Architektonikusan kell
felépülnie, kezdve az alapoktól – a kritika csak a propedeutika ehhez
- a kritika: számba kell vennie a tiszta megismerés összes alapfogalmát, de ezeket nem kell
analizálnia
– a cél ugyanis a szintézis. Az analízis során csak addig megy el, ameddig ez szükséges a
szintetikus
apriori ismeretek megítéléséhez
- teljesen tisztának kell lennie – ezért nem tartalmazhatja ez a tudomány az erkölcs elveit,
alapfogalmait, noha ezek apriori jellegűek (csakhogy a kötelesség fogalma miatt be kell
vonniuk
magukba empirikus jelenségeket is, mint a fájdalom vagy az öröm). Ami indítékot is
tartalmaz, az
már tapasztalati is
- a transzcendentális filozófia: a merőben spekulatív ész világbölcselete
- felosztás: Kant műve a tiszta ész 1. elemeinek tanát, másrészt 2. módszereinek tanát
tartalmazza. Az
emberi megismerés 2 ága: 1. érzékelés, 2. értelem. Érzékelés: ezáltal adva vannak számunkra
a
tárgyak. Értelem: ezáltal gondoljuk el a tárgyakat. Ha az érzékelés tartalmazna apriori
ismereteket,
melyek feltételei az érzékelés működésének, akkor ez is a tr.fil-hoz tartozna, így ez volna az
első
fejezet elején…

1. Milyen ismeret nem létezhet Kant szerint? / Az ítéletek kanti felosztásában mely
ítéletfajta nem lehetséges?
a. A posteriori analitikus.
2. Mi az összefüggés a megismerés és annak tárgya között/Kant? / Mi jellemzi Kant
ismereteink és a tárgyak viszonyát?
a. A tárgy igazodik a megismeréshez.
3. Mely ítéleteket nevez Kant analitikusnak?
a. Azokat, amelyekben olyasmit állítunk az alanyról, ami abban már benne
foglaltatik.
4. Kant szerint miért kell a magukban levő dolgokat legalább elgondolni, ha egyszer
az ész minden spekulációs ismerete a tapasztalat tárgyaira korlátozódik?
a. Különben az képtelen állítás lenne, hogy létezik jelenség anélkül, hogy létezik
az a valami, ami megjelenik.
5. Melyek Kant szerint az a priori ismeretek legfőbb ismérvei?
a. Szükségszerűség és szigorú általánosság.
6. Melyek Kant szerint a metafizika legfőbb hagyományos kérdései, s egyben a tiszta
ész megkerülhetetlen feladatai?
a. Isten, szabadság, hallhatatlanság.
7. Mi a metafizika feladata?
a. A valamikor valahogyan birtokoltnak a nyomába eredni és azt (lehetőleg
tudományként) visszaszerezni.
8. Miért mondja Kant, hogy a spekulatív ész elveinek túlzott kiterjesztése valójában
leszűkíti az ész használati körét?
a. Mert teljesen kiszorítja az ész tiszta (gyakorlati) használatát.
9. Kant szerint az alábbi ítéletek közül melyik szintetikus a priori
a. ’minden testnek van kiterjedése’
10. Mit jelent a kriticizmus kifejezés?
a. A kritika az igaz ismeretek körének kijelölésére utal.
11. Mit jelent az antropológiai fordulat?
a. A kanti filozófia egésze. Nem az emberre vonatkozó tudomány megszületése,
hanem az ember radikális végességének meghatározóvá válása a
gondolkodásba.
12. Mit kutat a transzcendentális filozófia?
a. Az emberi megismerés lehetőségeit.
13. Hogyan érti Kant a kopernikuszi fordulat kifejezést?
a. A megközelítés horizontjának, a kérdések nézőpontjának radikális
megváltoztatása. (Kopernikusz kimozdítja az embert a világegyetem
központjából Kant az embert helyezi a gondolkodás középpontjába)
14. Hogyan vélekedik Kant a metafizika sorsát illetően?
a. Meg kell reformálni, de kérdései lényegesek a gyakorlati filozófia
szempontjából.
15. Mi a szerepe az a priori szintetikus ítéleteknek A tiszta ész kritikájában?
a. A priori szintetikus = úgy ismeretbővítő, hogy nem tapasztalatból származik és
úgy a priori (=racionalista), hogy nem logikai következtetésen alapul.
Szükségszerű, általános érvényű. A TÉK-ben (Tiszta ész kritikája) : Nemcsak,
hogy vannak a priori szintetikus ítéletek, hanem minden elméleti tudomány
ilyenekre épül.
16. Miért állítja azt Kant, hogy a matematika a priori szintetikus ítéletekre épül?
a. Fogalmi tudomány, ám minden esetben a szemlélet valamilyen formájához
tartozó szintézist jelent. Túl kell lépni a fogalmakon. Minden aritmetikai tétel
szintetikus (támaszkodunk benne a szintézisre.) Pl.: a geometriában valós
vagy képzeletbeli alakzatokat rajzolunk és a fogalmakhoz minden esetben
szemlélet társul.
17. Mik az a priori szintetikus ismeretek legfőbb ismérvei?
a. A tapasztalat értelmezése számára szükségszerű és általános érvényű
tételekként szolgáltatnak vezérfonalat az alaptételek. A prioriak
(=racionalisták), de ismeretbővítőek is, mert nem a fogalmakból származnak
analitikus kifejtéssel. Túllépünk az anyag fogalmán és a priori módon
hozzágondolunk valamit, amit nem gondoltunk benne magában.
18. Mi a megismerés két forrása Kant szerint?
a. Érzékiség és értelem.
19. Mennyiben vitatja Kant álláspontja Hume felfogását?
a. Szerinte a metafizikai állítások nem tartalmatlanok, valamint az ész helyes és
jogosult használatát mutatja be.
20. Mit jelent az, hogy az emberi elme a természet törvényadója?
a. A természet törvényeinek forrása az értelem. Elménk nem teremti a dolgokat,
de meghatározza, hogy ezek a dolgok milyen formában, milyen rendben és
milyen törvényeket követve jelennek meg számunkra.
21. Hogyan különbözteti meg Kant a magánvaló dolgot és a jelenséget?
a. A magánvaló dolog fogalma csupán határfogalomként értelmes az emberi
megismerés számára. A dolgok magukban függetlenül léteznek az elménktől,
de amint megjelennek, a szemlélet és a gondolkodás a priori (=racionalista)
formái által meghatározott jelenségként jelennek meg.
22. Mit jelent a transzcendentális idealizmus?
a. Rá vagyunk utalva az érzéki tapasztalatra, ám az érzékiségen keresztül
megjelenő világ nem nyers és rendezetlen, hanem mi magunk formáljuk a
számunkra megjelenő jelenségeket szabályoknak és törvényeknek
engedelmeskedő természetté.
23. Hogyan lép túl Kant a racionalizmus és az empirizmus szembenállásán?
a. A tapasztalat leírásában az emberi végességre helyezi a hangsúlyt és nem
enged egyik szélsőségnek sem.
24. Miben áll az a priori és az a posteriori ítéletek különbsége?
a. Priori: racionalista, tisztán értelmi belátáson alapul, tapasztalatoktól független
Posteriori: empirikus. Tapasztalati ítéleteink minden esetben hozzátesznek
valamit az ítélet alanyához, ismeretbővítőek és szintetikusak.
25. Miben áll a szintetikus és az analitikus ítéletek különbsége?
a. Szintetikus: ismeretbővítő, hozzátesz valamit az ítélet szubjektumához
Analitikus: a predikátum fogalma benne van az ítélet alanyának fogalmában
26. Adjon példákat a priori szintetikus ítéletekre.
a. Minden elméleti tudomány alapjaiban ilyen ítéletekre épül.
Matek: (7+5) túl kell lépni a 7 és az 5 fogalmain, hogy részekre bontva össze
tudjuk adni őket.
Geometria: ha szerkesztünk/rajzolunk, a fogalmakhoz szemlétet társul
27. A fizika törvényei milyen típusú ítéletek Kant szerint?
a. A priori szintetikus. (túllép a fogalmakon + hozzágondol valamit)
28. Mik a metafizika legfőbb kérdései?
a. lélek halhatatlansága, szabadság, világrend, Isten léte
29. Lehetséges-e ismeretelméleti alapon állást foglalni a metafizika legfőbb
kérdéseiben?
a. Nem, mert túllépnénk a lehetséges ismeret határain.
30. Mi jellemzi Kant szerint ismereteink és a tárgyak viszonyát?
a. A tárgyak kell, hogy igazodjanak ismereteinkhez.
31. Melyek Kant szerint a metafizika legfőbb hagyományos kérdései, s egyben a tiszta
ész megkerülhetetlen feladatai?
a. Isten, szabadság, halhatatlanság
 Hegel: Előadások a filozófia történetéről

- Az író célja: el akarja magyarázni, hogy a filozófiatörténet nem külsődleges szempont

a filozófiához viszonyítva, hanem: annak belső lényegének, természetének megértéséhez
vezet. A fil.tört. eseményei sajátosan produktívak.
- A filozófusok az ész segítségével tárták fel a szellem, azaz Isten lényegét. Műveik –
szemben pl. a politikatörténettel – annál értékesebbek, minél kevésbé az adott egyénhez
tartoznak, minél inkább az alkotás a fontos, és nem az adott egyén
- Látszólag a filozófiatörténet eseményei a múlthoz tartoznak, de valójában hatást
gyakorolnak a jelenre. Mindaz, ami most van a filozófiában: örökség, hagyomány, ahogy
Herder mondja, szent láncként fonódik át mindenen; benne van minden előző nemzedék
munkája
- E hagyomány azonban dinamikus: nemcsak megőriz, de formál, alakít, s mint egy
folyam, egyre nagyobbra duzzad. A világszellem mindig mozog, az élete: tett. A szellem
anyagként dolgozza fel, ami az előző korokból ránk maradt. Minden kor feladata: a kapottat
megőrizni + magasabb szintre emelni, azaz elsajátítani: hozzátenni a sajátost
- Így a filozófiatörténet vizsgálata magának a filozófiának a vizsgálatával azonos.
- Az embert a gondolkodás különbözteti meg a többi élőlénytől. Az a legnemesebb,
amikor a gondolat önmagával foglalkozik: ez a filozófia (a gondolat létrehozza önmagát).
- A gondolat örök, mégis történelme van: hogy lehet ez? A gondolatnak a filozófián
kívül más művei is vannak (politika, vallás stb.) – ezek hogy viszonyulnak a tárgyunkhoz? A
harmadik feladat: meglátni a fáktól az erdőt: látszólag véletlenszerűen következnek a
filozófiák, pedig valójában nem ez a helyzet. Feladat: meg kell látni az általánost az egyedi
jelenségek mögött.
- 1. filozófia története, 2. filozófia fogalma (kizárni mindent, ami nem filozófia), 3. a
történet felosztása, ezáltal a rendszer meglátása a látszólag véletlenszerű jelenségek mögött,
4. a fil.tört. forrásai

A. A FILOZÓFIATÖRTÉNET FOGALMA

- látszólagos ellentmondás: külső története (mulandó) van annak, ami örök…

Hasonlóan a valláshoz, a filozófiának is van külső története (személyek, események),
csakhogy a belső történetnél más: míg a vallásnak fix alaptételei vannak, melyek nem
változtak! A tudományoknál sem változik a nagy rész: az új felismerések nem írják felül a
korábbiakat, hanem kiegészítik. A filozófiánál teljesen más: itt az egész folyton megváltozik,
az új mindig a teljes felülírás igényével lép fel!!!

1. Közönséges felfogások a filozófia történetéről

a. A filozófia története, mint vélemények halmaza
- sokan úgy vélik, a filozófiatörténet csak random, egymás után tetszőlegesen
következő vélemények galériája, noha „hasznos megismerni ezeket”… Hegel szerint
azonban: a vélemény merőben szubjektív nézet, mely az enyém vagy a tiéd, a filozófiában
ilyen nincs és nem is volt. Ráadásul úgy néz ki, hogy a vélemény (doxa) szemben áll az
igazsággal. Sokan úgy vélik, utóbbit csak a hit által lehet megismerni, míg a gondolkodás csak
véleményekhez vezet. Mások viszont az ész elsőbbségét hangsúlyozták, de a belső sejtés, a
vélemény diadalmaskodott efelett is… Korunk betegsége, mondja Hegel: a vélemények
központi szerepe: a tudományok nem az igazságot keresik többé, hanem megelégednek
vélekedésekkel! Lásd Pilátus: „mi az igazság”??? – ennek oka: akkor is ez volt a „divat”
- ha ez igaz volna: akkor a filozófiatörténet tanulmányozása valami rajtam kívül eső,
halott dolgoknak a tanulmányozását jelentené! Ha viszont úgy vélem, hogy az igazságot
úgyse lehet megismerni, mert mindenkinek más az, akkor értelmetlen fil.tört-el foglalkozni…

b. A filozófiai megismerés semmisségének bizonyítása maga a filozófiatörténet által

- ha viszont ez így van, akkor hogy lehetne a sokféle nézet közül eldönteni, melyiké az
igazság? Cicero is így, epikureus módon ábrázolja az istenek történetét a De natura
deorumban (nem tudni, kinél van az igazság). Keresztények: „hadd temessék el a halottak az
ő halottaikat, inkább kövess engem”… De: „íme, a küszöbön vannak annak lábai, akik majd
kivisznek téged” – azaz: minden legjobb filozófiát meg fogja cáfolni a következő…

c. Magyarázatok a filozófiák különbözőségéről

- csak józan gondolkodással tűnik úgy, hogy a sok irányzat közül csak 1 birtokolhatja az
igazságot, ám mindegyik ezt állítja magáról. Ám Hegel szerint a józanság: halott, merev
gondolkodás. A filozófia nem józan, hanem éhes, és ilyesmivel nem engedi magát jóllakatni!
- Hegel zseniálisan bírálja a nominalista szőrszálhasogatást a gyümölcsös példával: nem
akarják egyesek meglátni az általánosságot, mert irtóznak tőle!
- A filozófia tarkasága nem hátrány, hanem a filozófia sajátossága! Ne az igazság és a
tévedés szemüvegén át nézzük az egészet! Fejlődés a kulcsszó: a fil.története nem „bolyongó
lovagok utazásai”, hanem rendezett egész: a Világszellem mozgása!

2. A filozófiatörténet fogalom-meghatározására vonatkozó magyarázatok

- igazság csak 1 van. Ez nem üres, hanem meghatározott, konkrét gondolat. 2
legfontosabb fogalom:
• „fejlődés”
• „konkrét”
- a gondolat fejlődése: a gondolt (Gedachtes) – ez a gondolat általában, majd: fogalom
(jobban meghatározott gondolat), végül: eszme (a gondolat a maga teljességében)

a. A fejlődés fogalma
- 2 féle állapotot kell megkülönböztetni:
• magánvaló lét (csíra, potencialitás, dünamisz) – pl. a gyermek eszessége
• magáért való lét (aktus, energeia)

- a folyamat lényege: kivonja magából a magánvalót és tárggyá teszi – látszólag nem

változik semmi, mégis ez hajtja a világot - így lesz magáért való: pl. a szabadságot a görögök
és a rómaiak így tették valósággá. Így lép a dolog egzisztenciába. Csíra magánvaló – a
magáért-valóság a gyümölcs, azaz visszatérés az első állapothoz. Ami benne van, széttevődik,
majd visszatér oda, ahonnét kiindult.
- A szellemnél hasonlóan, de különbség: itt az eredeti és az utód ugyanaz mind2
szempontból. Minden ezért van: Isten élete. A szellem megismerje magát – mindennek ez a
célja. „A szellem megkettőződés, elidegenedés, de azért, hogy megtalálhassa önmagát, hogy
visszatérhessen önmagához.” A szellem ily módon abszolút szabad, mert nem függ mástól.

b. A konkrét fogalma
- a lényeg a tett: a magánvaló lét és a magáértvaló lét is a tett 2 mozzanata. A filozófiáról azt
hiszik, csak üres általánosságokkal foglalkozik, holott épphogy a konkrét a célja: épp, hogy
visszavezet a konkréthoz, minthogy az absztrakt a legnagyobb ellensége…
- a magánvaló eszme már magában konkrét, mégis egyszerű. Ez a paradoxon sarkallja
fejlődésre - feladata, hogy magáért-valóvá váljon: ekkor jelenik meg különbözőként (ezért
van annyiféle irányzat). Ám ezek arra irányulnak, hogy újra visszatérjenek forrásukhoz, az
egységhez. Maguk a dolgok is így jelennek meg: pl. az arany minden pontja tartalmazza
azokat a tulajdonságokat, melyek az egészre vonatkoznak – a különbözők mögött itt
meglátjuk az egyet, akkor a szellemnél miért nem látjuk meg? Nem kellene különbözőknek
tartanunk a filozófiai irányzatokat!
- a virág illata és íze: nem találjuk különösnek, hogy ezek együtt vannak, mégis különböznek –
akkor a gondolatoknál miért furcsálljuk??? A sok vagy-vagy miatt nem értjük a világot: pl.
vagy szabadság, vagy szükségszerűség… Hegel szerint: ez ugyanannak a 2 arca: a szellem
meghatározásai: szabadság ÉS szükségszerűség! A szellem szabadsága szükségszerűségében
nyugszik, és viszont: szükségszerű, mivel szabad…
- elvont képzet, pl. piros, de egy piros rózsa pl. konkrétan az: a szabadság szükségszerűség
nélkül nem konkrét, csak elvont szabadság – azaz hamis!
- a fejlődés gyümölcse: egy újabb lépés előfeltétele. Goethe: ami alakult, mindjárt újra
átalakul. A szellem újra tárggyá teszi magát. Nem az elvont, végtelenbe futó egyenes
vonalak, hanem körök, körök egy nagy körön belül…

c. A filozófia, mint a konkrét fejlődésének megismerése

- a filozófia: az eszme fejlődésének megismerése: minél tovább halad előre, annál
tökéletesebb maga a filozófia. Kifelé halad, ám egyben befelé, a kiindulópontja felé: nem
változás, hanem magába-mélyedés, ahol a legextenzívebb, ott a legintenzívebb is.
- A sok filozófiai irányzatban tehát 1 eszme van, ahogy egy teljes szervezetben a sok
sejtet 1 élet tartja össze! Maga az eszme végig immanens marad…

3. Eredmények a filozófiatörténet fogalmára nézve

- a szellem fejlődése hasonló a gyermek, vagy a növény fejlődéséhez: egyszerűen,
szükségszerűen megjelenik a következő lépcsőfok
- ennek kimutatása a fil.tört. feladata: a tiszta szellem megismerése pl. a logika
tudományát eredményezi. A filozófia külső története csak színjáték: a szellem
alakváltozásai…
- ha megtisztítjuk a fil.rendszereket a különböző sajátosságaikról (hely, idő, ország,
stb.) – megkapjuk az eszme meghatározásának logikai fokait (logikai sorozat és történelmi
sorozat szimultán)
- tehát: a filozófia történetének tanulmányozása magának a filozófiának a
tanulmányozása! Ám ahhoz, hogy meglássuk a fáktól az erdőt, az eszme fogalmával már
rendelkeznünk kell, különben csak káoszt látunk
- csak az így bemutatott fil.történetet illeti meg az, hogy tudománynak nevezzük –
vélekedések egymásutánja nem tudomány. Az egészben az ész mutatkozik meg: ami épp az
ésszel foglalkozik, nem lehet ésszerűtlen!

a. A különféle filozófiák időbeli fejlődése

- miként lehet időbeli fejlődése a filozófiának? Válasz: a szellem léte az ő tette, ez pedig
az, hogy megismeri önmagát: nem véletlen Delphoiban a gnóti széauton! A tudat azt jelenti,
hogy magamnak tárgy vagyok, tudok magamról gondolkodni. A szellem tehát kiteszi, kivetíti
önmagát a természetbe, ám ezzel időbelivé válik – az idő tulajdonsága pedig a végesség…
- a nyugalomban lévő szellem tehát végtelen, ám a kivetítettnek már történelme van –
az egyszerre általános és konkrét szellem a világtörténelemben bomlik ki: minden forma, fok
egy adott népben jelenik meg, itt és most
- a sokféleség tehát csak látszat, múló mozzanat: azt hinni, hogy ez a valóság, merő
koldusgőg. A filozófia kifejti tehát a benne lévő különbségeket – ezek mint gondolatok
tételeződnek – alakot öltenek, egyik itt, másik ott, de mindegyik magában hordja a totalitást
(mint a sejt/DNS az egész testet)
- a gondolat 1-1 alakotöltése: 1-1 filozófia. A forma különböző, de a tartalom azonos. E
különböző formák magának az eszmének eredeti különbségei, a formák az eszme lényegéhez
tartoznak, tartalmát alkotják – a tartalom széttevődik, ekként jön létre a forma. A formák
képe együtt alkotja az egészet.
- A fejlődés látszólag a végtelenbe halad, de Hegel szerint van abszolút célja is: ez nem
más, mint a szellem felszabadulása. Ésszerűen építette a filozófia templomát egy belső
építőmester… Az egészet az ész irányítja, azaz Isten. A Világszellemnek van ideje: előtte a
végtelen annyi, mint nekünk egy nap!

b. Alkalmazás a filozófia történetének tárgyalására

- 1. következmény az eddigiekből: a filozófia története szükségszerű, következetes
fejlődés. Mozgatóereje a belső dialektika, mely folyton szétrombolja a véges alakulatokat.
Annak a filozófiának, melynek nincs meg a tartalommal azonos formája, el kell múlnia – a
haladás a priori szükséges.
- 2. következmény: az eddigi filozófiák nem tűntek el, hanem most is jelen vannak.
Egyet se cáfoltak meg, legfeljebb azt cáfolták meg, hogy ő lenne a végső… Magát az
atomizmust pl. már nem vallja senki, de elve benne van az Abszolútum felfogásában ma is. A
növény életében is egymást cáfolják a fejlődési fokok, de a gyümölcsben mégis benne van
mindegyik!
- 3. következmény: minden elv egy ideig uralmon volt, 1-1 fil.rendszert alkotva. De ha
egy-egy elv túl elvont, akkor még nem alkalmas az ésszerű kifejtésre – pl. Platón
Timaioszában a természetfil. még szegényes, ahogy Descartes-nél az „egy” fogalma is
- 4. következmény: a fil.történet noha történet, mégsem az elmúlt dolgok tudománya.
A fil.történet tárgyai az öröklét elemei!

c. A filozófia történetének közelebbi összehasonlítása magával a filozófiával

- 1. következtetés: az első fokok közelebb állnak az általánoshoz, ezért fejletlenebbek.
Hegel szerint az csak látszat, hogy a gyermek konkrétabb, intenzívebb, a férfi pedig már
belesüllyedt a logika világába, gyengébb. Szerinte a gyermek az általánosabb (a természetes
konkrét helyett ez itt a gondolkodás konkrétjára vonatkozik), mert ő a szegényebb
gondolatokban. A férfi a konkrétabb, tehát a fejlettebb. A tudomány konkrétabb a
szemléletnél…
- az első filozófiák a legáltalánosabb. Ezért nem célszerű olyat keresni bennük, ami már
a későbbi fokok fogalma. Pl. Thalésznél megkérdezni, teizmust tanított-e, vagy ateizmust,
merőben anakronisztikus és értelmetlen
- mindig a legutolsó filozófia a legfejlettebb, legkonkrétabb. A tudatlanok ezt
pejoratívnak, divatfilozófiának nevezik…
- 2. következtetés: ne várjuk olyat a korai filozófiáktól, ami nem sajátjuk, és ne is
kérjünk számon ilyesmit rajtuk – a legtöbb fil.történetíró, pl. Bruckner is beleesik ebbe a
hibába. Pl. az arkhé szót Thalész még nem is használta, majd csak Anaximandrosz, az első ok
fogalmát még kevésbé – történetietlen tehát azt mondani, hogy „Thalész szerint az arkhé a
víz”…
- Bruckner: a semmiből nem lesz semmi elvet is Thalésznak tulajdonítja, pedig T. nem
tudott ilyesmiről. Ritter: T. szerint a világ egy élő, lélegző lény, holott ez csak Arisztotelésznél
jelenik majd meg
- 3. következtetés: minden irányzatnak ott volt a helye, ahol megjelent, ott értékes.
Mindegyik a korának megfelelő követelményeket elégíti ki, a korának gyermeke. A mi
kérdéseinkre ne a régi rendszerekben keressük a választ! Mindegyik él még elveiben, de
formájában már nem – ezért értelmetlen, hogy pl. sztoikusok v. platonikusok legyünk, ez
olyan, mintha egy férfi gyerekként akarna gondolkodni, noha mint személy, ugyanaz a
kettő…
- Persze, azért volt ilyen: Ficino platonikus, Cosimo del Medici platóni akadémiát
nyitott, Pomponazzi arisztoteliánus, Gassendi epikureus, Lipsius sztoikus – ám az ilyesmi nem
bírja sokáig, mert életidegen a maga közegében. Ma is sokan ajánlják, hogy térjünk vissza
Platónhoz például. Fichte azt javasolta Az ember rendeltetése c. műben, hogy Melkisedek
vallásához kellene visszatérni! Mindez azonban csak menekülés az igazi kihívás elől…
- A régi irányzatokban nincsenek meg a mai kor kérdései, pl. a gonosz eredete, a
szabadság kérdése, vagy a szubjektum-objektum ellentét. Az ember ekkor még nem ismerte
magáért valóságát. Igaz, az athéni v. a római polgár szabadnak tudta magát, ám azt még nem
tudták, hogy az egyén magának-és magáértvalósága szerint is szabadnak született – ezt a
keresztények ismerik fel, de náluk sincs még meg az, hogy az ember fogalmában benne van
az, hogy ő szabad…

B. A FILOZÓFIA VISZONYA MÁS TERÜLETEKHEZ

- a filozófiatörténet tárgyalásánál ki kell zárni a történelmet, noha a 2 kapcsolatot tart
egymással: a filozófia az utóbbi csúcsa. Vajon mi a kapcsolat a fil. és a történelem, ill. a fil. és
a vallás között?

1. Ennek az összefüggésnek a történeti oldala

- Sokan azt mondják: a fil., történelem, vallás nagy befolyással van kölcsönösen egymásra.
Hegel: ez nem igaz, hanem mindegyik egy és ugyanazon valaminek a különféle kifejeződése,
arca.

a. A filozofálás külső, történeti feltétele

- ez az, hogy az adott nép egy bizonyos műveltségi szintet elérjen. Ariszt. szerint: miután
gondoskodnak a testi szükségletekről, utána kezdenek gondolkodni – a filozófia tehát
egyfajta fényűzés…? A szellem szemszögéből nem az.

b. A filozofálás szellemi szükségletének történeti fellépése

- a filozófia apriorikus is, de egyben eredmény is. Egyben negáció is: ha egy nép
kiemelkedik a természeti létből, vagy a szenvedélyes érdek álláspontjából – azaz elfárad -,
filozofálni kezd. Megtámadja a korábbi hitet, megjelenik a romlás kora: ebben a hanyatló
korban jelenik meg igazán a gondolkodás (a vallás ekkor már nem kielégítő, a belső törekvés
és a külső valóság közt kiáltó ellentét van). Hegel: a szellem a gondolat térségeibe menekül…
- a filozófia a romlás kiengesztelése. A ión államok pusztulásával jelenik meg a ión fil.,
ill. Athén hanyatlásakor Platón. Rómában a császárság idején emelkedik fel az alexandriai
filozófia, Európában a 15-16.sz-ban, mikor az egyház és az állam elszakadt egymástól.

c. A filozófia, mint korának gondolata

- nem véletlen, hogy nem úgy általában a fil., hanem egy konkrét fil. jelenik meg egy
adott nép adott fejlődési állomásán. Hogy ez milyen lesz, függ a népszellemtől – a nép
erkölcseitől, szokásaitól, múltjától stb.stb. Dómhasonlat (gyönyörű) – egy nép szellemi élete
olyan, mint egy dóm, kérdés, ezen belül a fil. hol foglal helyet. Hegel szerint: a legfőbb
virága…
- a fil. nem oka a többinek (vallás, politika stb.) és azok sem a filozófiának. Mindkettő a
korszellem kifejeződése!!! A filozófia tehát nem áll a kora felett, hanem azonos azzal, ahogy
az egyén sem áll kora fölött… Formája szerint azonban a fil. mégis a kora felett áll, mert
gondolkodik róla, gondolkodásának tárgyává teszi. Ez a tudás a szellem tudása önmagáról, ez
pedig új formát hoz létre – a szellem ugyanis különbséget tesz aközött, ami van és a tudás
között – új filozófia keletkezik. Az újban válaszolódik meg mindaz, amit a régebbi kérdezett:
így teljesedik ki pl. a görög filozófia a kereszténységben.

2. A filozófia elválasztása a vele rokon területektől

- e rokon területek: művelődés, vallástörténet, metafizika. Az egész anyag beletartozik a
filozófiába, ha csak a fil. nevét nézzük… nehéz elválasztani.

a. A filozófia viszonya a tudományos művelődéshez

- itt a tárgyak véges tárgyak és jelenségek, nem úgy, mint a filozófiánál. Ha tudomány:
van rendszere, logikája.
- A gondolkodás egyes formái, a tudományos módszerek közösek egy kor és egy nép
művelődésével. A művelődés általános hálóként mindent átfog…

1. A fejlődés milyen fogalmát veszi igénybe?

a. Organikus fejlődés, mint önmagához visszatérés.
2. Mi különbözteti meg Hegel szerint az embert az állattól?
a. Gondolkodás.
3. Hegel szerint a filozófia története első látásra ellentmondásos, mert…
a. Ha a filozófia az örök igazsággal foglalkozik, akkor nem lehet története.
4. Hegel szerint a filozófiai rendszerek időbeli egymásutánja nem más, mint?
a. Az eszme meghatározásainak logikai egymásutánja.
5. Hegel szerint ami vagyunk,
a. egyben történetileg vagyunk
 Nietzsche: A tragédia születése

2.
- 2 princípium: apollóni és dionüszoszi – első kulcsszava az álom, a másodiké a mámor.
Mindkettő az egyén feloldására törekszik
- a művész vagy egyiknek, vagy másiknak szolgál, vagy mindkettőnek (utóbbira példa a görög
tragédia)
- görögök álmai: Homérosz erre a megfelelő tükör. Görögök, mint álmodó Homéroszok, és
Homérosz, mint álmodó görög…
- dionüszoszi görög és dionüszoszi barbár úgy viszonyul egymáshoz, mint maga Dionüszosz és
egy szatír. A görögök egy darabig védekeztek a Keletről érkező dionüszoszi ellen – ezt fejezi
ki a dór művészet (védekező-visszaparancsolás). Végül inkább kibékült vele, és elővette saját
mély múltjából ugyanezt: az apollóni és a dionüszoszi kibékült, bár tisztes távolságot tartott
- de a görögöknél a méreg gyógyszerré vált (a babilóniai szakáknál sokkal vadabb). A
principium individuationis fájdalma csendül ki e kor művészetéből…
- az apollóni kithara sajátosan dór harmóniát áraszt, de a csúcspont a dionüszoszi
dithürambosz – ehhez már a táncra is szükség van
- az apollóni tudatának fátyola mögött ott húzódik a dionüszoszi…

3.
- hogy megértsük ezt, meg kell vizsgálni az apollóni világot: központban az olümposzi istenek:
ezt nem lehet keresztény fejjel megérteni, itt nincs irgalom, szentség, aszkézis: ez a nyers lét
dicsőítése, a dichotómiákon túl, akár jó, akár rossz
- ez hedonizmusnak tűnik (Heléna), de Midász története: megkérdezi, mikor végre elfogta,
Szilénoszt, hogy mi a legjobb az ember számára, mire a szatír először nem válaszol, végül:
nagyot kacag, és azt mondja, az embernek először is legjobb nem lenni, de ha ez nem lehet,
akkor mielőbb meghalni!
- ekkor nyílik meg előttünk az olümposzi varázshegy: a görögök értették a létezés borzalmát,
ezért állították az iszonyat elé az istenek szépségét! Azért kellettek az istenek, hogy a
görögök kibírják az életet – a titáni világból az olümposzi rend: az, hogy az istenek is az
emberéletet élik, az egyetlen megfelelő teodícea: az életigenlés csak álarc… Akhilleusz még a
napszámos sorsát is jobbnak tartja, mint a halottét: pont fordítva, mint Szilénosz tanításában
- Schiller a homéroszi kort naivnak nevezte, Nietzsche ezzel nem ért egyet: ez nem naiv,
hanem apollóni: szépség tükrözése a felső világba, így védekeztek a szenvedés ellen

4.
- az ember az ébrenlétet többre tartja, mint az álomvilágot, pedig az álom bizonyos
értelemben értékesebb: erre a megváltás érdekében van szükség, s ezért érezzük ezt nem
létezőnek: az álom a látszat látszata N. szerint
- a naiv művészet hasonló az álomhoz: a látszat látszata ez is. Pl. Raffaello: Krisztus
színeváltozása: ez ismét apollóni
- Apollón, az individuáció istene – kulcsszava a mérték, szépség: Semmit se túlzottan! Ismerd
meg önmagadat! A mértéktelenség titáni (hübrisz), pl. Prométheusz mértéktelenül szerette
az embert, Oidipusz mértéktelenül sokat tudott
- a dionüszoszi is titáninak, barbárnak tűnt az apollóni számára a titkos rokonság ellenére…
Az apollóni a látszat művészete, a dionüszoszi pedig a könyörtelen valóságé: „rettegjetek,
végetek”! (Szilénosz az olümposziak felé) – a mértékfeletti feltárja a puszta igazságot, elnyeli
az individuumot
- ahol csak érintkeztek, a dionüszoszi megsemmisítette az apollónit, ahol pedig mégsem, ott
az apollóni megerősödött – erre példa a dór művészet, melyet N. „Apollón hadi táborának”
tart: csak a dionüszoszival való szembenállás erősíthette meg
- a dionüszoszi és az apollóni egymást tehát alkotásra késztetik
- a titáni korból emelkedik ki a homéroszi világ, ezt nyeli el a Keletről betörő dionüszoszi
hatás, majd ennek ellenhatása az apollóni dór művészet – ez tehát a görög művészet 4 nagy
korszaka:

• Titáni kor
• Homéroszi-naiv művészet
• Dionüszoszi irány megérkezése
• Válasz erre: az apollóni-dór művészet

- ezután: 2 eredmény: 1. attikai tragédia (Antigoné a jelképes alak), 2. dionüszoszi

dithürambosz (Kasszandra jelképezheti)

5.
- a tragédia és a dithürambosz eredete: Homérosz és Arkhilokhosz szembenálló párosa:
előbbi a naiv, objektív művész, utóbbi a szenvedélyes, szubjektív költő
- N. szerint saját korában a „szubjektív művész” szinte szitokszó: egy művésztől azt várják el,
hogy elvonatkoztasson saját egyéni lététől – az esztétika problémája: hogyan lehetséges a
lírikus, azaz az, hogy valaki egyszerre legyen művészi és személyes
- még a delphoi jóslat is nagy művésznek nyilvánította Arkhilokhoszt
- Schiller: szerinte a költői alkotást megelőzi egy zenei hangulat: az antik lírikusok egyben
zenészek is voltak (a mai líra: „fő nélküli istenkép”) N. szerint az alkotási folyamat
rekonstruálása: először eggyé válik a Lét forrásával (dionüszoszi), majd ezt zeneként képezi
le, ezután az apollóni álomhatás nyomán – ez a második tükröződés – versben alkotja meg
- a szubjektivitása tehát csak illúzió, hisz a közös gyökeret az objektív mélységből meríti:
mikor pl. Arkhilokhosz versében Lükambész lánya iránti őrjöngő szerelmét és megvetését
fejezi ki, valójában Dionüszoszként jelenik meg – majd leroskad, elalszik, Apollón odalép és
megérinti homlokát egy babérággal
- az apollóni művész képeket szemlél, a dionüszoszinál nincsenek képek: ezért más az epika
és a líra (utóbbinál nincsenek képek). Az epikus: neki minden kép, mely megóvja őt, hogy
összeolvadjon alkotása tárgyával. A lírikus: a képei voltaképpen önmaga kivetítései, a lírai én
ennek a sajátos világnak a középpontja. De ez az Én nem az empirikus, tapasztalati világ éber
énje, hanem világ-géniusz: a kozmikus Én maga…
- ennek a Világ-Én-nek a jelképe csupán a költő reális énje, pl. Arkhilokhoszé
- Schopenhauer is meg akarta fejteni a lírikus titkát: szerinte a lírikus néha az akarat foglya
(affektusok: öröm-bánat), néha viszont eljut a tiszta akaratmentesség síkjára: a kettő elegye
a dal. N. szerint ez nem tökéletes jellemzés, mert a dalt olyannak mutatja be, amely soha
nem éri el igazán a célját (a teljes akaratnélküliséget). Szerinte a szubjektív és az objektív
ellentéte nem írja le igazán a művészetet, mert utóbbinál a szubjektum inkább akadályozó
tényező, ellenfél. De ha a szubjektum művész, akkor az akarattól való megváltás máris
bekövetkezett: médiummá lett alkotás közben, aki valami kozmikust, személyen túlit közvetít
- valójában alkotás során a személyfeletti erőnek vagyunk az eszközei, amelyről azonban a
művész nem tudhat, csak az eggyéválás pillanatában: ekkor olyanná lesz, mint az a szörny,
aki szemét megfordítva önmagát szemléli…

6.
- Arkhilokhosz honosította meg a görög művészetben a népdalt. Azok a korok, amikor egy
nép körében sok népdal jelenik meg, mindig a dionüszoszi erő korszakai
- a dallam a maga álomjelenségét a költeményben találja meg és fejezi ki. A dallam mindig
fontosabb, mint a szöveg: nem véletlenül, hogy a dallamra sokféle szöveg keletkezhet
(versszakok), pl. A fiú csodakürtje c. népdalgyűjtemény
- a népdal világa dionüszoszi, míg az epikáé apollóni
- a népdalköltészetben a nyelv próbálja utánozni a zenét – Arkhilokhosz. 2 irány keletkezik: 1.
a nyelv a zenét utánozza (népdalköltészet, líra), 2. a nyelv a képi világot utánozza (epika). Az
elsőre Pindarosz, a másodikra Homérosz lehet példa
- N. szerint a zene nem utánoz semmit, de minden őt utánozza: lásd a jelenséget, hogy egy-
egy Beethoven-szimfóniának képi világot adnak utólag (pl. Pastorale, A falusiak víg
mulatsága) – ugyanígy keletkezett a görögöknél a versszakos népdal is!
- a zene a képek és fogalmak tükrében akaratként jelenik meg, noha az akarat a művészet
ellenfele, mely utóbbi a tiszta nem-akarat. Csakhogy amikor a művész a zenei tartalmat
képekké alakítja, már maga is az apollóni távolságból szemléli az egészet: apollóni
géniuszként a zenét az akarás képeivel közvetíti, de ő maga mentes marad mindettől…
- a líra tehát függ a zenétől, míg a zenének nincs szüksége se képre, se fogalomra, csak
megtűri őket maga mellett
- a zenei szimbolikát a nyelv ezért soha nem merítheti ki: a zenéhez képest, mely az ős-egy
ősfájdalma, minden csak jelkép és hasonlat: a nyelv soha nem érheti el ezt az igazi tartalmat,
hiába minden ékesszólás…

7.
- a görög tragédia eredete: maga a hagyomány úgy tartja, hogy a karból keletkezett:
eredetileg csak kar létezett.
- politikai magyarázat: a kar a népet képviselte a színpad arisztokratikus világával szemben:
ezt a véleményt Nietzsche élesen elutasítja, mondván, SEMMI köze nem lehet a tragédia
létrejöttének az – általa megvetett – demokráciához…
- Schlegel elmélete: szerinte a kar az eszményi néző. N. szerint ez merész, bárdolatlan, de
ragyogó kijelentés, ismerve az ő korának német közönségét (melyről lesújtó véleménye van).
Ellentmondás: a jó néző mindig tudja, hogy nem valóságot, hanem műalkotást lát, míg a
karnak a drámát valóságosnak kellett érzékelnie: a Kar tagjai pl. felrohannak a színpadra, és
megszabadítják Prométheuszt (saját magukat is valóságosnak látják)…
- a hagyomány cáfolja Schlegelt: a kar előbb volt, mint a közönség, márpedig a színmű nélküli
közönség értelmetlen fogalom…
- Schiller: A messinai menyasszony előszavában a kart eleven falnak nevezi, mellyel a
tragédia elhatárolja magát a valóságtól – N. ezt már jobb megközelítésnek tartja
- ezt N. kora pszeudoidealizmusnak nevezi, mert ragaszkodnak a „valóságos”-hoz, melyet N.
„viaszfigurák tárházá”-nak nevez. Korának kedvelt regényei azt hangoztatják, hogy a schilleri-
goethei pszeudoidealizmust sikerült meghaladniuk…
- N.: a kar talaja valóban eszményi talaj, ahogy Schiller véli, a természeti állapotot jelképezi,
ezért áll szatírokból a kar (így nem kell másolgatnia a valóságot). Ez egy mitikus valóság – a
szatír úgy aránylik az emberhez, mint a dionüszoszi zene a civilizációhoz. Wagner: utóbbit a
zene úgy foszlatja szét, mint a Nap fénye a lámpafényt… (megjegyzés tőlem: milyen igaz!!!:)
- a szatír ezt, a civilizáció mögött húzódó természetes, romlatlan vadságot jelenítette meg –
ez menti meg a helléneket attól, hogy Buddha-jellegű akarattagadásba meneküljenek: a
művészet megőrzi őket az élet számára!
- a dionüszoszi ember ugyanis látta már a lét mélységeit, s ezért, mikor visszatér a
hétköznapokba, csömört, undort érez, akár Hamlet: a tudás elundorítja őket a cselekvéstől
(ezért fenyeget, hogy tétlenségbe menekülnek a görögök). A tudás a cselekvés gyilkosa, mert
csak az képes cselekedni, aki tudatlan – megérti az emberi létet, mely iszonyattal tölti el
- az akaratot tehát veszély fenyegeti, de gyógyító varázslónőként megjelenik a Művészet – a
lét borzalmát, undorát és abszurditását csak ő formálhatja át képekké, melyek elviselhetővé
teszik az életet: a fenséges megköti a borzalmat, a komikum pedig az abszurditás undorát
semlegesíti – a szatírkar mindezt elvégzi, így teszi kibírhatóvá a létezést…

8.
- a szatír ugyanazért jelenik meg, mint Nietzsche korának színpadain az idillikus pásztor:
mekkora különbség!
- a szatír nem ember, nem állat: a kettő között, az ember ősképe, istennel együtt szenvedő
társ, hírnök, a természet mindenható nemzőerejét jelképezi. A szatírhoz képes hazug
karikatúra a kultúrember…
- Schillernek igaza volt: a művészet nem a valóság ellentéte (valami, ami valótlan), hanem az
abszolút valóság – ezért nem tűri a kultúra hazug díszletét. Természet és kultúra közt a
viszony olyan, mint a magábanvaló dolog (a lényeg) és a jelenségek látszatvilága között. Az
ókori görög szatírrá varázsolva látta magát, míg korunk embere a mesterkélt pásztor-alakban
éli meg saját „ideális” képét…
- ennek a kifejezése a kar: a nézőket és a beavatottakat elválasztja, de az attikai
orkhésztrában a kar és a közönség között nem volt különbség: a közönség maga volt a kar, itt
értjük meg Schlegelt egy másik értelemben: a kar az eszményi néző! Olyan értelemben vett
nézőt, mint manapság, a görögök nem ismertek – ezért koncentrikus a nézőtér náluk!
- a szatírkar eredetileg a dionüszoszi tomboló tömeg látomása: ők nem érzékelték a
színpadon kívüli kultúrvilágot: a színpad a görögöknél hegyekkel körülvett völgyet ábrázol és
jelképez
- Nietzsche szerint mindezt csak a modern tehetségtelenség képzeli el túl elvontan, de egy
igazi költőnek a metafora nem szófordulat, hanem a fogalom helyett álló kép, melyet ő lát is:
Homérosz ezért olyan nagy művész – mert többet lát másnál!
- a költő, drámaíró eggyé válik tárgyával, nem kívülről látja azt: a dionüszoszi mámor viszont
pont ezzel a képességgel látja el a beavatottakat – ez a kar drámai ősjelensége: más testben
látom magam, saját individuumomat feladom: így születik a tragédia. Ez más, mint a
rapszódosz látomása, aki nem látja saját magát abban, amiről énekel, vagy akár a festőé, aki
képeket lát
- mindez a Dionüszosz-hívek közt járványszerűen terjed: ellentétben Apollón szűz papnőivel,
akik megőrzik nevüket, identitásukat, ők nem, elfeledik polgári nevüket, státusukat:
átváltozottak
- N.: minden drámai művészet feltétele az elvarázsoltság. A beavatott saját magát is szatírnak
látta, szatírként pedig meglátta az istent – ez egyben apollóni beteljesülés is, és a kör
bezárult
- a kar művészete tehát az individuum szétzúzására irányul, apollóni képeken keresztül: a
dráma nem más, mint dionüszoszi megismerések és hatások apollóni megjelenítése
- hagyomány: a kar fontosabb volt, mint a színpadi szereplők és cselekmények! Ezt a modern
kórusok alárendeltségéhez szokott értelmezők nem értették, ahogy azt sem, miért „alantas”,
félállati szatírokból áll ez a kar. Nietzsche: a színpadi cselekményt csak látomásnak
érzékelték, a kar volt a valóság!!! A kar hozza létre, álmodja azt, ami a színpadon történik
- a kar mindig szolgáló: Dionüszosz a mesterük: együtt szenvednek vele, a kar a természetet
fejezi ki, ezért beszélnek jóslatokban, bölcsességekben, ők nyilvánítják ki az igazságot, miként
a jósdák. A szatír bölcs és balga egyben: ösztönlény, de zenész, táncos, költő, médium
egyben
- N. szerint kezdetben Dionüszosz nincs jelen, csak a kar úgy tesz, mintha jelen volna, de
később megjelenik igazi valójában: ezzel kezdődik az igazi dráma
- a néző felajzása a feladatuk, mire az istent játszó színész a színpadra lép: ahogy Admétosz
várja felcsigázva Alkésztiszt, s mikor meglátja, a néző már elvárását rávetíti a maszkos alakra:
megindul az apollóni álomállapot (a művészet befogadásakor) – az ébrenlétnél világosabb,
mégis árnyszerűbb
- a tragédiában tehát együtt él a dionüszoszi dinamika és az apollóni álomvilág – a kar
dionüszoszi erőket mozgat meg, de a színpad nyelve már Apollóné. Dionüszosz immár
Homérosz nyelvén szólal meg, mint epikus hős…

1. Miből alakult ki Nietzsche szerint az attikai tragédia?

a. A dionüszoszi szatírkórusból.
2. Az „hogy a jelenségek minden változékonysága ellenére a dolgok mélyén az élet
hatalma, ereje, gyönyöre szétrombolhatatlan”; ez Nietzsche szerint az attikai
tragédia…
a. Metafizikai vigasza.
3. Nietzsche szerint ki a szemléletes művészet, a szép látszat, az álom, az individuális
elkülönültség istene?
a. Apollón
4. Az olümposzi istenvilág melyik művészi elvet fejezi ki Nietzsche szerint?
a. az Apollónit
 Dilthey: Bevezetés a szellemtudományokba

Előszó: Mi a célja a szellemtudományoknak?

- Megkönnyíti a politikusok, jogászok, teológusok, pedagógusok számára az őket
vezetőtételek és
szabályok összefüggését az emberi társadalom valóságával.
- Francia forradalom → megrázkódtatások→ civilizációnk számára létkérdéssé vált a
társadalomban
rendelkezésre álló gyógymódok megismerése.
↓
Ezért nő a szellemtud.-ok jelentősége a term.tud.-okéhoz képest.
- A modern életben a tud érdeklődés úgy alakult át, mint a görög poliszokban a Kr. E. V. és IV.
sz.
fordulóján (szofisták, Szókratész-> termfil mellett előtérbe kerülnek az emberrel foglalkozó
kérdések
is, pl. az állam)
II. A szellemtudományok önálló egészet alkotnak a természettudományok mellett
- Szellemtud.-ok értelmezése ebben a műben: amiknek tárgya a történelmi-társadalmi
valóság.
- Tudományok : tételek olyan foglalata, melynek elemei fogalmak, amik meghatározottak és
az egész
gondolati összefüggésben állandók és ált. érvényűek.
- A pozitivisták a tudományfogalom tartalmát a term.tud.-os foglalatosságok során felmerült
fogalom
meghatározásából vezetik le. Ezért egyesek „rövidlátón és önhitten” elvitatták a
történetírástól a
tudományos rangját
+ azt gondolták, h azokat a tud.-okat, amelyek alapjául az imperativus-ok szolgálnak, nem
pedig a valóságról szóló ítéletek, át kell alakítani.
- A szellemtud. kifejezés sem meríti ki teljesen a fogalmat, de még mindig ez a legjobb, mert
John
Stuart Mill Logikájának köszönhetően általánosan érthetővé vált.
- Az ember számára csak az áll fenn, ami tudatának ténye-> célja: szellemi tényállások
létrehozása.
- A történelem birodalmának köszönhetően van egy terület az objektív szükségszerűségek
világának
(értsd: természet) közepette, ahol felvillan a szabadság, mert az akarat tettei itt
létrehozhatnak vmit.
- A középkor metafizikai fő műve: Aquinói Szt. Tamás Summa de veritate catholicae fidei c.
könyve
→ a teremtett világ olyan tagozódását vázolja fel, melyben a lényegi mivolt a léttől
megkülönböztetett, míg Istenben magában mindkettő egy, a teremtett lények
hierarchiájának
legfelsőbb tagjaként a szellemi szubsztanciákat jelöli meg, amelyek testetlenek.
- Az öntudat élménye a szubsztancia-fogalom kiindulópontja.
-Csak ha a szellemi tényeknek a természet megismerés tényei alá rendelése kizárt, akkor
mondhatjuk, h van határ, ahol a természet megismerés végződik és egy önálló szellemtud
kezdődik.
-Minden tapasztalat immanens korlátba ütközik.--> Du Bois-R. szerint a szellemi folyamatok
materiális feltételeikből érthetők meg, hiszen az anyagi rendszerek vmennyi részének helyét,
mozgását és kölcsönös helyzetét is hiába értjük, attól még nem értjük, h egy atomnak miért
számítana a helyzete és hogy hogyan mozog.
III. A szellemtudományok egészének viszonya a természettudományokéhoz
- Az ember nem tisztán szellemi lény, mert részben az érzékszerveket kívülről ért affekciók
határozzák
meg. → Idegrendszer fizikai működése.
- Az ember, mint életegység kettős felfogása: szellemi tények összefüggéseként létezik
számunkra
addig, amíg a belső észrevevés ér, de testi egészként ott, ahol az érzékekkel fogjuk föl.
- 18-19. sz-i német transzcendentális filozófia (Kant): a belső tapasztalatból indul ki, ezért a
természeti törvényeket a tudattól függőnek tartja.
- Mivel ez a mű a szellemtud.-ok önállóságát igyekszik megalapozni, ezért ki kell fejtenie
azoknak a
függőségeknek a rendszerét is, amik miatt e tud-okat a természet megismerés határozza
meg.
→ Ebben a rendszerben ezek a tud-ok jelentik az utolsó tagot, és ők vannak a legmagasabb
szinten abban a felépítésben, amely a matematikai alapvetéssel kezdődik.
- Nem vak erők, hanem akaratok vagyunk. Függünk a természettől, a természeti folyamat,
mint okok
rendszere, megszabja a társadalmi-történelmi valóságot.
- A szellemtud.-ok természeti ismeretekhez fűződő viszonyának problémája csak akkor
számít
megoldottnak→ HA megszűnik a természetet a tudatnak alárendelő transzcendentális
álláspont és a
szellemi fejlődést a természetnek alárendelő objektív empirikus álláspont közötti ellentét.
ÖSSZEFOGLALÓ
- Dilthey gondolkodásában egyre inkább az élet fogalma tölt be központi szerepet
→ döntő ösztönzést ad az életfilozófiának
- szellemtudományok megalapozása = „történelmi ész kritikája” + metafizika kritikájának
összekapcsolása
- szellemtud.-i kutatás alapja: ember, emberi cselekedet történeti szemlélete = az ember a
történelemből tudja meg, mi az az ember
- szellemtud. abban különbözik a term.tud.-tól, hogy :
→ a szellemtud. olyan valóságra vonatkozik, amelyet maga az ember hozott létre = a szellem
magának a szellemnek a teremtményeivel foglalkozik
- TEHÁT: „ a természetet magyarázzuk, a történelmet megértjük”
↓
ebben különbözik a 2 eljárás
- az ember társadalmi és alkotói teljesítményei belső folyamatok → a lélek kifejeződései
↓
ezek csak a lelki élet egészébe való belehelyezkedéssel érthetőek meg
- a kutatás alapja tehát nem az elvont megismerés szubjektuma → HANEM maga az ember =
„akarva,
érezve elképzelő lény
- döntő a tudat belső és külső érzékelésben adott tényeinek a tapasztalata→ ezért tölt be a
pszichológia jelentős szerepet
- csak a tapasztalat bázisán dolgozhatók ki szabályszerűségek, struktúrák, típusok stb.
- az az eljárás, amellyel az ember a szellemtudományok tárgyává válik, a megélés, a kifejezés
és a
megértés összefüggésében alapozódik meg
→ nemcsak az egyéni életmegnyilatkozások érthetők meg így, hanem az individuum fölötti
kultúrrendszerek (a művészet, a tudomány, a vallás stb.) és szervezeti formák (állam, egyház
stb.) is
„A megértés folyamata világítja meg az élet számára önmaga mélységeit, másrészt
önmagunkat és
másokat csak akkor értjük meg, ha megélt életünket belevisszük a saját és az idegen élet
kifejeződésének minden fajtájába... A szellemtudományok így a megélés, a kifejezés és a
megértés
összefüggésében alapozódnak meg.”
„így alkotja az életből való kiindulás és az élettel való tartós összefüggés az első alapvonást a
szellemtudományok struktúrájában; hiszen e tudományok a megélésen, megértésen és
élettapasztalaton nyugszanak.”
- az élmények azok a strukturális egységek, amelyekből a lelki élet felépül
→ ezekben jelen van a tudat belső összefüggése saját tartalmaival
- a kifejezés a megélés lecsapódása külső formákban (pl. gesztusok, nyelv, művészet stb.)
→ így minden ilyen külső megnyilvánulási forma egyben a lelki élet objektivációja
→ a megértés a belső felfogása a külső lecsapódása alapján: Az idegen lelki élet
objektivációjának megértése saját lelki életünk tapasztalata alapján való utánélés
↓
ezért az öneszmélésnek döntő funkciója van
- későbbi írásaiban Dilthey számára az élet fogalma egyre jelentősebbé válik:
„Az élet az az alaptény, amelynek a filozófia kiindulópontját kell képeznie. Ez a bensőből
ismert, ez az, ami mögé nem lehet visszamenni.”
- a szellemi-történelmi világ az élet objektivációja:
→ Megértéséhez az objektív képződményeket vissza kell helyezni abba a szellemi
elevenségbe, amelyből létrejöttek
- az élet értelmének értelmezése egészében a világnézeti rendszerekben történik: a
filozófiában
a vallásban
a művészetben
- Dilthey 3 alaptípus között tesz különbséget:
→ a naturalizmus az embert mint biológiai, ösztönkiélésre determinált lényt fogja fel, amely
létezése materiális feltételeinek van alávetve
→ a szabadság idealizmusa az ember szabad, teremtő önkibontakozását hangsúlyozza, amely
a külső feltételektől való szellemi függetlenségben gyökerezik
→ az objektív idalizmus az individuum és a világegész közötti kiegyezésre törekszik, az élet
ellentmondásainak feloldását minden lét univerzális harmóniájában keresi
- a világnézetek egyike sincs az egyedüli igazság birtokában, hanem annak csak egy
aspektusát tárja
fel
→ így ezek mindegyike gondolkodásunk határain belül az univerzum egy oldalát fejezi ki
↓
Ennyiben mindegyik igaz
Azonban mindegyik egyoldalú
→ Nekünk nem adatik meg, hogy ezeket az oldalakat együttesen lássuk: Az igazság tiszta
fénye számunkra csak különbözőképpen megtört sugárban pillantható meg

1. Mi Dilthey szerint a filozófia kiindulópontja?

a. Az egész ember.
2. Dilthey szerint mi a Descartes, Locke és Kant által meghatározott ismeretelmélet fő
hibája?
a. Megismerő lényre redukálja az embert.
3. Pozitivizmus hiányossága Dilthey szerint?
a. Történeti valóság megcsonkítása.
4. Dilthey filozófiájának (filozófiai programjának) fő célja?
a. A társ megismerése.
5. Mi Dilthey szerint a történeti iskola legfontosabb teljesítménye?
a. Eleven és mély történetszemlélet kialakítása.
6. Dilthey szerint mi különbözteti meg a szellemtudományt a
természettudományoktól? Szerinte mi a természettudományok hiányossága?
a. A természettudományoknak csak külső tapasztalatokkal van dolga; a
szellemtudomány a belső tapasztalattal, az öntudattal foglalkozik. Szerinte a
szellemtudományok az élet intuitív tudatából indulnak ki, éppen ezért csak
ezeken keresztül lehetséges az élet megértése.
7. Dilthey szerint a szellemtudományok tárgyát a természettudományok tárgyától
megkülönbözteti?
a. A szabadság.
8. Dilthey szerint a szellemtudományok megnevezés elfogadható, mert
a. a szellem fogalma jelzi, hogy fontos tudományokról van szó
b. megjelöli azon tények körét, melyekkel e tudományok foglalkoznak
c. elég egyértelműen elhatárolódik a többi tudománytól (valószínűleg ez)