Eötvös Loránd Tudományegyetem

Pedagógiai és Pszichológiai Kar

Pszichológia Szak

A kezdődő felnőttkor és a kapunyitási pánik

Készítette: Vida Katalin

Témavezető: Dr. Lisznyai Sándor

egyetemi adjunktus

2011
 EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁ NYEGYETEM
PEDAGÓGIAI ÉS PSZICHOLÓGIAI KAR

EREDETISÉGNYILATKOZAT

Alulírott Vida Katalin, az ELTE PPK pszichológia hallgatója büntetőjogi felelősségem

tudatában nyilatkozom és aláírásommal igazolom, hogy „A kezdődő felnőttkor és a
kapunyitási pánik” című szakdolgozat/diplomamunka saját, önálló szellemi munkám,
az abban hivatkozott, nyomtatott és elektronikus szakirodalom felhasználása a szerzői
jogok általános szabályinak megfelelően történt.

Tudomásul veszem, hogy szakdolgozat/diplomamunka esetén plágiumnak számít:

 a szószerinti idézet közlése idézőjel és hivatkozás megjelölése nélkül;

 a tartalmi idézet hivatkozás megjelölése nélkül;
 más publikált gondolatainak saját gondolatként való feltüntetése.

Alulírott kijelentem, hogy a plágium fogalmát megismertem, és tudomásul veszem,

hogy plágium esetén szakdolgozatom/diplomamunkám visszautasításra kerül, és ilyen
esetben fegyelmi eljárás indítható.

Budapest, 2011. április 27.

........................................................................

aláírás
Köszönetnyilvánítás

Köszönettel tartozom témavezetőmnek, dr. Lisznyai Sándornak, aki az egész dolgozat

ideje alatt segített csapongó gondolataimat formába önteni, és akinek néha egy-egy
mondata is elég volt, hogy továbblendüljek , ha elakadtam a kutatás bármelyik pontján.

Továbbá köszönettel tartozom Hudy Róbertnek, aki – nem először – végtelen

türelemmel fogadta a statisztikai kérdéseimet és órákat töltött velem az adatok
szerkesztésével.

Nem utolsó sorban szeretném megköszönni azoknak, akik részt vettek a kutatásban,
illetve akik segítettek, hogy a mintavételnél minél több személyt érhessek el.

3
Tartalomjegyzék
Köszönetnyilvánítás .......................................................................................................... 3
Ábrajegyzék ...................................................................................................................... 6
Témaválasztás ................................................................................................................... 8
Életkori sajátosságok ........................................................................................................ 9
Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete .................................................................. 10
Marcia identitás státuszok modellje ............................................................................ 11
„Emerging adulthood” – A kezdődő felnőttkor .......................................................... 14
„Emerging adulthood” különbözik a serdülőkori identitás-kereséstől .................... 17
„Emerging adulthood” különbözik a húszas évek második felének fiatal
felnőttkorától ........................................................................................................... 19
Arnett és Erikson modelljének összehasonlítása......................................................... 21
A kapunyitási pánik ........................................................................................................ 24
Mi a kapunyitási pánik? .............................................................................................. 24
Definíciós nehézségek ............................................................................................. 24
Szemben a kapuzárási pánik fogalmával ................................................................. 26
Nemzetközi kutatási eredmények a kapunyitási pánikra vonatkozóan ....................... 28
Hazai vizsgálatok a kapunyitási krízisre vonatkozóan ................................................ 30
Pályakezdési krízis és pálya-identitás ..................................................................... 30
Halogatás vizsgálatok .............................................................................................. 32
Szorongás és depresszió szintjét vizsgáló mentálhigiénés vizsgálatok ................... 33
Hipotézisek .................................................................................................................. 37
A vizsgálat ...................................................................................................................... 41
A kutatás első része - QLC Kérdőív összeállítása ...................................................... 41
Fordítás, kiegészítés ................................................................................................ 41
Elővizsgálat ............................................................................................................. 43
A kutatás második része .............................................................................................. 44
Vizsgálati személyek ............................................................................................... 45
Mérőeszközök - Felhasznált Kérdőívek .................................................................. 47
Eljárás ...................................................................................................................... 54
Eredmények .................................................................................................................... 56
A minta jellemzői ........................................................................................................ 56
4
 Kérdőívek eredményei a teljes mintán ........................................................................ 57
QLC Kérdőív ........................................................................................................... 57
Melgosa-féle OIS Kérdőív ...................................................................................... 64
Beck Depresszió Kérdőív ........................................................................................ 65
Állapot-Vonás Személyiség Kérdőív (STPI-S) ....................................................... 66
Kérdőívek közötti összefüggés ................................................................................ 67
Kérdőívek eredményei csoportbontásban ................................................................... 69
Nem ......................................................................................................................... 69
Egyetem (ELTE és Corvinus) ................................................................................. 71
Megvitatás, következtetések ........................................................................................... 73
Kutatás korlátai ........................................................................................................... 79
Kitekintés és megoldási utak ....................................................................................... 81
Irodalomjegyzék ............................................................................................................. 85
Melléklet 1. – Eredeti, angol QLC kérdőív .................................................................... 91
Melléklet 2. – Elővizsgálat során felvett kérdőív ........................................................... 92
Melléklet 3. – Elővizsgálat után kialakított, végeleges QLC kérdőív ............................ 94
Melléklet 4. – QLC Teszt-csomag .................................................................................. 96
Melléklet 5. – QLC Kérdőív Rotált komponens-mátrix ............................................... 104
Melléklet 6. – A minta jellemzői .................................................................................. 106
Melléklet 7. – Korrelációs táblák almintáknál .............................................................. 108
Melléklet 7A - Nemek szerinti alminta ..................................................................... 108
Melléklet 7B - Egyetem szerinti alminta .................................................................. 109

5
Ábrajegyzék
1. táblázat – Az identitás kialakulásának négyféle állomása .......................................... 12
1. ábra – Átlagos életkor első házasságkötéskor (1990-2007)....................................... 16
2. ábra – A nők és férfiak átlagos életkora gyermekük születésekor (1990-2008) ......... 16
3. ábra – Felsőoktatásban tanulók számának változása 1960 és 2008 között. ................ 16
4. ábra – NCS depresszió pontszámok az évfolyamok tükrében (Lisznyai, 2006) ........ 34
5. ábra - Beck Depresszió összpontszámok az évfolyamok függvényben (Lisznyai,
2010) ............................................................................................................................... 35
6. ábra – Beck Depresszió Kérdőív átlagos pontszáma korcsoportok tükrében (Németh
& Lisznyai, megjelenés alatt) ......................................................................................... 36
7. ábra – STAI szorongást mérő kérdőív átlagos pontszámai az évfolyamok tükrében
(Németh & Lisznyai, megjelenés alatt) .......................................................................... 36
2. táblázat –Az elővizsgálati minta leíró statisztikái nemre, korra és egyetem típusára
vonatkozóan .................................................................................................................... 43
3. táblázat – Az elővizsgálat során felvett QLC kérdőív leíró statisztikái ...................... 43
4. táblázat – Egyetemek és karok megoszlása a vizsgálati mintában ............................. 46
8. ábra – A vizsgálati személyek életkori megoszlása .................................................... 46
5. táblázat – QLC Kérdőív alapstatisztikái ..................................................................... 47
9. ábra – A QLC Kérdőív összpontszáma normál eloszlása ........................................... 48
6. táblázat – Kaiser-Meyer-Olkin és Bartlett teszt eredménye a QLC Kérdőíven ......... 48
10. ábra – QLC Kérdőív faktoranalízis: Scree Plot ábra ................................................ 49
7. táblázat – A QLC Kérdőíven végzett faktoranalízis eredménye: 11 faktor és az azokra
került itemek ................................................................................................................... 51
11. ábra – QLC Kérdőív itemei ...................................................................................... 52
8. táblázat – Vizsgálati minta korcsoportok szerinti megoszlása ................................... 56
9. táblázat – QLC Kérdőívek faktorain végzett két-mintás t-próbák szignifikáns
eredményei az ELTE és a Corvinus hallgatói között ...................................................... 58
12. ábra - QLC Kérdőíven elért pontszám különbség a nők és a férfiak között ............ 58
10. táblázat – QLC Kérdőív faktorain, a nemek összehasonlítására végzett t-próba
szignifikáns eredményei ................................................................................................. 59
11. táblázat - ANOVA varianciaanalízis szignifikáns eredményei a család anyagi
helyzetének tekintetében ................................................................................................. 60
13. ábra – QLC Kérdőív 2. és 6. Faktorán elért pontszámok a család anyagi helyzetének
tekintetében ..................................................................................................................... 60
12. táblázat – Tukey post hoc teszt szignifikáns eredményei QLC Kérdőív 2. és 6.
Faktorán család anyagi helyzetének tekintetében ........................................................... 61
13. táblázat - ANOVA varianciaanalízis szignifikáns eredményei a lakáskörülmények
tekintetében ..................................................................................................................... 61
14. ábra - QLC Kérdőív 1. Faktorán elért pontszám és az összpontszám a
lakáskörülmények tekintetében....................................................................................... 62
14. táblázat – QLC Kérdőív 41. itemére adott válaszok megoszlása a lakáskörülmények
tekintetében ..................................................................................................................... 63
15. ábra - QLC Kérdőív 9. Faktorán elért pontszám a lakáskörülmények tekintetében . 63
6
15. táblázat - Tukey post hoc teszt szignifikáns eredményei QLC Kérdőív 1. és 9.
Faktorán lakáskörülmények tekintetében ....................................................................... 64
16. táblázat – Marcia-Melgosa Kérdőív skáláin elért eredmények ................................ 64
16. ábra – Marcia-Melgosa Kérdőív átlagos pontszámai életkor szerinti bontásban a
jelen vizsgálatban és a korábbi, Corvinus-on végzett kutatásban ................................... 65
17. ábra – Beck Depresszió Kérdőív pontszámának gyakorisági megoszlása ............... 65
17. táblázat – BDI Kérdőív átlagos pontszámai nemi megoszlás tekintetében .............. 66
18. ábra – BDI Kérdőíven elért pontszám különbség a nők és a férfiak között ............. 66
18. táblázat – STPI-S Kérdőív átlagos pontszámai nemek tekintetében ........................ 67
19. táblázat – STPI-S Kérdőíven a nemek közötti összehasonlításra végzett két-mintás t-
próba eredménye ............................................................................................................. 67
20. táblázat – Korrelációk a kérdőívek között a teljes mintán ........................................ 68
21. táblázat – ANOVA varianciaanalízis szignifikáns eredményei a korcsoportok
összehasonlítására a férfiak és a nők almintáján ............................................................ 70
19. ábra – QLC 4. Faktor korcsoportonként a férfiak almintájában ............................... 70
20. ábra - QLC 6. és 7. Faktor korcsoportonként a nők almintájában ............................ 71
22. táblázat - Tukey post hoc teszt szignifikáns eredményei QLC Kérdőív 6. és 7. Faktor
korcsoportok tekintetében a nők almintáján ................................................................... 71
25. táblázat – Összefoglaló táblázat a kérdőívek és skáláik közötti szignifikáns
korrelációkról .................................................................................................................. 72
21. ábra – Kapunyitási pánik modellje ........................................................................... 81
22. ábra - A kapunyitási krízisben lévők számára lehetséges segítségnyújtás formái,
Wiegersma nyomán ........................................................................................................ 83
26. táblázat – QLC Kérdőív rotált komponens mátrixa ................................................ 105
27. táblázat – A minta jellemzői: Nemi megoszlás ...................................................... 106
28. táblázat – A minta jellemzői: A képzés típusa ........................................................ 106
29. táblázat – A minta jellemzői – Évfolyamok megoszlása ........................................ 106
30. táblázat – A minta jellemzői: Szülők iskolai végzettsége....................................... 106
31. táblázat – A minta jellemzői: A család anyagi helyzete ......................................... 107
32. táblázat – A minta jellemzői: Lakáskörülmények .................................................. 107
33. táblázat – A minta jellemzői: Budapesti/vidéki ...................................................... 107
34. táblázat – QLC Kérdőív és a faktorainak együttjárása a BDI, a Melgosa és az STPI-
S Kérdőíven férfiak almintáján ..................................................................................... 108
35. táblázat – QLC Kérdőív és faktorainak összefüggése a többi mérőeszközzel az
ELTE hallgatóinak körében .......................................................................................... 109
36. táblázat - QLC Kérdőív és faktorainak összefüggése a többi mérőeszközzel a
Corvinus hallgatóinak körében ..................................................................................... 110

7
Témaválasztás
Dolgozatom témaválasztását több indok is magyarázza. Elsősorban, nem lehet
eltekinteni a személyes érintettségtől, hiszen a kezdődő felnőttkor és a kapunyitási
pánik mind engem, mind a környezetemben élő barátok, ismerősök életét jelentősen
meghatározza. Úgy éreztem, hogy egy olyan generációs jelenségről van szó, amely nem
csak az én, hanem a kortársaim életében is döntő fontosságú. Fontos inspirációt
jelentetett számomra a Kontra Műhely, amely egy olyan fiatal művészek és kutatók
együttműködésén alapuló szervezet, akik tavaly a „A’80-as generáció” címmel
esszékötetet jelentettek meg, amelyben a mi generációnk sajátos élményeit és
tapasztalatait igyekeztek megragadni. Úgy tűnt tehát, hogy a generációnknak vannak
olyan megragadható közös sajátosságai, amelyeket elsősorban mi magunk tudunk
megfogalmazni.

A dolgozat készítése közben érkezett visszajelzések biztosítottak afelől, hogy sok

kortársam számára izgalmas és aktuális a kapunyitási pánik témája, amellyel, mint
jelenséggel, már ugyan szembekerültek, de még nem tudták azt nevén nevezni. A
kérdőíves felmérés kapcsán utólag, jó pár ismerősöm, barátom keresett meg, hogy hova
tudnának segítségért fordulni, ha szeretnének valakivel beszélni a pályaválasztás, a
párkapcsolati krízisek és az egzisztenciális kérdéseket okozta nehézségeikről. Úgy tűnt
tehát, hogy a kapunyitási pánik sokakat érint, akik nem feltétlenül tudatosítják
magukban, hogy ezzel a problémával nincsenek egyedül.

Témaválasztásomat továbbá az is indokolta, hogy habár a kapunyitási pánik fogalma a

közbeszédben és a médiában bevett fogalom, a szakirodalom áttekintésekor vált
világossá számomra, hogy tudományosan még kevéssé kutatott jelenség. Ez egyfelől
felkeltette a kíváncsiságomat, ugyanakkor megnehezítette a szakirodalom feldolgozását
és a kutatás menetének kidolgozását, mivel hiányzik a fogalom egységes definíciója,
hiányoznak a precíz, tudományos kutatások, valamint hiányzik egy kapunyitási pánik
kérdőív, a komplex jelenség területeinek megragadására. Jelen vizsgálatban ezért
igyekeztem egy Kapunyitási Pánik Kérdőívet (QLC Kérdőív) kidolgozni, amelyet talán
a későbbi vizsgálatok is hasznosítani tudnak annak érdekében, hogy minél pontosabban
tudjuk feltérképezni ezt a jelenséget.

A következőkben ismertetem a 18 és 25 év közötti, jellemzően egyetemista ifjúság

életkori sajátosságait, valamint Arnett kezdődő felnőttkor („emerging adulthood”)

8
koncepcióját. Ezután kitérek a kapunyitási pánik fogalmának meghatározására és a
jelenségre vonatkozó nemzetközi és hazai vizsgálatok eredményeire. A dolgozat
empirikus részében a vizsgálat első felében bemutatom, hogyan állítottam össze a
Kapunyitási Pánik Kérdőívet, majd a vizsgálat második felében leírom a 270 fővel
végzett kérdőíves kutatás eredményeit. A diszkusszióban kitérek rá, hogy az eriksoni
értelemben vett krízis fogalom alkalmasabbnak tűnik a jelenség leírására, mivel az
életciklus váltás „a nagyfokú sérülékenység, de az óriási fejlődési lehetőségek időszaka
is egyben” (Révész, 2007, old.: 228).

Életkori sajátosságok
Több elméletalkotó foglalkozott már az emberi pszichés fejlődés szakaszokra
bontásával és a fiatal felnőttkor fejlődési jellemzőinek meghatározásával.

Carl Gustav Jung (1994) eredetileg 1930-ban megjelent tanulmányában az „ifjúkort” a

serdülőkor végétől az élet deléig, körülbelül 35-40 éves korig határozta meg. Jung
szerint ebben az időszakban lesznek az egyénnek először kétségei önmaga felől és kerül
először saját magával ellentétbe. Az életkor nehézségeit egyfelől okozhatják a túlzott
elvárások és irreális előfeltevések az életről, amelyek aztán konfliktusba kerülnek a
realitással, másfelől a gondokat belső lelki nehézségek is okozhatják, mint például a
szexualitással kapcsolatos zavarok vagy a kisebbrendűségi érzés. Jung álláspontja
szerint az „ifjúkor” problémáit elsősorban a „gyermeki szintjén való
megkapaszkodás”okozza, amelyet ideális esetben a magasabb tudatállapot felé törekvés
oldana fel, azonban a közösség a teljesítményt értékeli, így a fiatal a produktivitás felé
fordulva oldja fel ezt a problémát.

A fiatal felnőttkor Robert Gould (é. n.) szerint három alszakaszból áll (idézi (Bernáth,
1997). Az első, a 16 és 22 éves kor közé tehető szakaszban a fiatal fő feladata a szülői
háztól való leszakadás1. A második szakasz a 22 és 28 év közötti szakasz, amelyben a fő
cél az autonómia, amelynek a mottója talán az lehetne „senkinek a kisgyereke nem
vagyok” (Bernáth, 1997, old.: 123). Harmadik szakasznak Gould a 28 és 34 év közötti
időszakot tekinti, amelynek fő sajátosságaként egyrészt a felnőtt szerepekbe, másrészt a
vágyakba és a lehetőségekbe való betekintést határozta meg.

1
Bár a későbbiekben kitérek rá, hogy az önálló lakásba vagy a kollégiumba költözés a mai fiataloknál
nem feltétlenül történik meg ezekben az években, gyakran későbbre tolódik.

9
Levinson a 1970-es években középkorú férfiakkal készített fiatal éveikről retrospektív
interjúkat. A 17 és 33 éves kor közötti szakaszt „novice phase”-nek nevezte el,
amelyben a fiatalok legfontosabb feladat a felnőttkorba való lépéssel a stabil élet-
struktúra kialakítása. Ezalatt az idő alatt a fiatal jelentős változásokat és instabilitást él
meg az életében, amíg a munka és a párkapcsolatok terén meglévő lehetőségek között
keresi a számára leginkább megfelelőt (Levinson, 1978; idézi Arnett, 2000)

Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete

A legismertebb elmélet, azonban Erik H. Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete

(Erikson, 1968/1991). Míg Freud a pszichoszexuális fejlődést a serdülőkorig bezárólag
elemezte, addig Erikson a személyiség alakulását egy egész életen át tartó folyamatként
határozta meg. Ezt a fejlődést nyolc egymást követő szakaszra bontotta, ahol minden
szakaszt egy-egy válság (krízis) felmerülése, illetve megoldása jellemez. A személyiség
minden része szisztematikus kapcsolatban áll a többivel, s valamennyien az egyéb
részek megfelelő sorrendben történő helyes fejlődésétől függnek, illetve mindegyik rész
valamilyen formában már az előtt is létezik, hogy eljönne az „Ő” döntő és kritikus
korszaka. Normálisan azonban mindegyik résznek meg van a „maga ideje”, amikor
válságba kerül, és ez függ attól, hogy a környezete mikor adja az erre vonatkozó
impulzust (ebből tehát következik, hogy a krízisek eltolódhatnak, ha a környezeti
impulzusok máskor jönnek, tehát már maga Erikson is utalt rá, hogy a krízisek és
életfeladatok környezet- és társadalomfüggőek). Fontos kiemelni, hogy a válság szó itt
„nem fenyegetettséget, vagy katasztrófát jelöl, hanem fordulópontot, a fokozott
sebezhetőség és a megnövekedett lehetőségek sorsdöntő időszakát” (Erikson,
1968/1991, old.: 442)

Erikson a serdülőkort az ötödik életszakasznak tekintette, amelyet elsősorban az

identitás válsága jellemez, ami – leegyszerűsítve – nem más, mint az öndefiníció, a „Ki
vagyok én?” kérdés megválaszolásának időszaka. A technikai fejlődés következtében
egyre hosszabb az idő az első iskolás év és a munkába állás között, ezért a serdülés
önálló szakasz lett (érdekes, ahogyan Erikson még a serdülésről, mint az új társadalmi
tényezők változásának eredményéről ír, miközben 2000-ben az elhúzódó felnőtté válás
életszakaszának megjelenése az újdonság számunkra). A serdülőknek újból szembe kell
nézniük a korábbi évek válságaival: integrálniuk kell a gyerekkor korábbi szakaszaiban
kialakult identitáselemeket. A legkorábbi szakasz fejleménye a bizalom, most a
másokba és eszmékbe vetett hit kérdése merül fel, a második szakaszban elsajátított

10
„énerő” az akarat, most újból felmerül az autonómia és talán még erősebben a szégyen
kérdése (elsősorban a kortársak előtt). A harmadik szakasz öröksége a képzelet, amely a
serdülőkorban az önmegvalósítás korlátlan lehetőségeit veti fel, míg a negyedik, az
iskoláskor eredménye a vágy a dolgok jól teljesítésére és elismerésre való igény, amely
a kamaszkorban a pályaválasztás konfliktusában köszön vissza. Az elért identitás a
különböző területeken meghozott saját döntésekben, elköteleződésben nyilvánul meg,
így például a pályaválasztásban, a párkapcsolati, ideológiai, illetve vallási
elköteleződésben. Érdemes kiemelni, hogy már Erikson is tisztában volt vele, hogy az
ipari társadalmakban az identitáskeresés szakasza elhúzódik „Így a nemi érés fiziológiai
forradalmával terhelt és az előttük álló felnőtt szerepek bizonytalanságától gyötört
fiatalok az utolsó iskolai években mintha azzal lennének elfoglalva, hogy hóbortos
próbálkozásokkal serdülő szubkultúrát hozzanak létre, amelyben, bár úgy látszik
tartósan megtalálták identitásukat, valójában csak átmenetről, sőt tulajdonképpen
kezdetről van szó.” (Erikson, 1968/1991, old.: 448, kiemelés tőlem).

Erikson elméletében a hatodik életszakasz a fiatal felnőttkor („young adulthood”),

amelyben a másikkal való intimitás kialakításának képessége a megoldandó feladat. Az
intimitásra való képesség azt jelenti, hogy a személy saját identitása elvesztésétől való
félelem nélkül tudjon közeli kapcsolatokban részt venni. Ebből következik, hogy az
intimitás előfeltétele az elért identitás: „Igazi intimitás – ami valójában identitások
ellenpontozódása és összeolvadása – csak akkor lehetséges, ha már előrehaladt az
identitás kialakulása.” Amennyiben a serdülőnek vagy a fiatal felnőttnek nem sikerül
intimitást elérnie kapcsolataiban, elszigetelődik (izolálódik). (Az elszigetelődés
tulajdonképpen „az arra való képtelenség, hogy igazi intimitás megteremtésével tegyük
próbára saját identitásunkat” (492. o.).)

Marcia identitás státuszok modellje

Erikson elmélete hamar felkeltette az igényt a kutatókban egy olyan mérési módszer
kialakítására, ami feltérképezi az identitás kialakulásának folyamatát, illetve
segítségével mérhető, hogy az egyes személyek hol tartanak az identitás kialakításának
fázisaiban (Cole & Cole, 2006). James Marcia (1966) a módszer kidolgozásakor az
eredeti eriksoni elméletnek két olyan tényezőjét vette figyelembe, ami az érett identitás
eléréséhez szükséges: az elköteleződést és a krízist/feltárást. Az előbbi arra utal, hogy a
személy mennyire kötődik azokhoz az értékekhez, célokhoz, nézetekhez valamint

11
leendő szakmájához, amelyet választott, az utóbbi arra a folyamatra utal, amelyben a
személy aktívan vizsgálja a jövőbeli lehetőségeit és olyan „értelmes” („meaningful”)
alternatívákat keres, amelyet ő maga megfelelőnek talál. A két dimenzió mentén 4
identitás állapot rajzolható fel:

Nincs elköteleződés Van elköteleződés

Nincs krízis Diffúzió Korai zárás
Van krízis Moratórium Elért identitás

1. táblázat – Az identitás kialakulásának négyféle állomása (Marcia, 1966)

Elért identitáson azt az az állapotot értjük, amelyben a személy már átesett egy krízis
állapoton, feltérképezte a lehetőségeit, és saját döntése alapján elköteleződött
valamilyen pályaválasztás vagy ideológiai nézet irányába (habár a „saját döntés” az
egyik legfontosabb kritérium ennél az identitás állapotnál, ez nem jelenti a döntési
folyamatban a szülői preferenciák kizárását). Ennek az identitás állapotnak az ellentéte a
diffúzió, amelyben a személy nem feltétlenül élt meg krízis időszakot és nincsen se egy
pálya, se bizonyos nézetek felé elköteleződve. Az ebben az állapotban lévő személy
bizonyos fajta érdektelenséget mutat, úgy tűnik, mintha egyik választás épp olyan lenne
számára, mint a másik (ez a két identitás állapot megfelel az eredeti eriksoni modellben
leírt állapotnak). Marcia további két típusát írta le az identitásnak: a korai zárást és a
moratórium szakaszát. A korai zárás állapotában lévő személyek már elköteleződtek
valamilyen pályaválasztás vagy ideológiai álláspont irányába anélkül, hogy átmentek
volna az identitás krízisének folyamatán. Választásaikat a családjuk vagy más külső
személyek határozzák meg, ezért a személyiségükre is egyfajta „rigiditás” jellemző
(Marcia, 1966). A negyedik állapot a moratórium, amelyben a személy még az identitás
krízisét éli meg, de még nem köteleződött el semmilyen irányba. Az identitás diffúzió
állapotától elsősorban az különbözteti meg, hogy aktívan küzd azért, hogy meghozza a
számára leginkább megfelelő döntéseket.

Az identitás állapotoknál fontos hangsúlyozni, hogy ezek a szintek nem állandó

személyiségvonások, hanem a személy aktuális élethelyzetéről készült
„pillanatfelvételek”. Az empirikus adatok azt mutatják, hogy a személy eltérő szinten
lehet az ideológiai, a vallási és a pályaválasztási identitás kidolgozottsága terén.

Empirikus adatok szerint az identitás-állapotok interakcióban állnak a családdal való

kapcsolattal és azzal a tényezővel, hogy a fiatal otthon lakik-e vagy sem (Jordyn &
Byrd, 2003). Számos empirikus tapasztalat bizonyítja, hogy azok a fiatal felnőttek, akik

12
már elköltöztek otthonról több iskolai sikerrel büszkélkedhetnek, magasabb szintű
személyiségfejlődést mutatnak, jobb a kapcsolatuk a szüleikkel és elégedettebbek társas
kapcsolataikkal. Általánosan elfogadott vélemény, hogy a szülőktől külön élő fiatalok
az önállóság és a felnőtt identitásnak magasabb szintjét érték el, mivel az önálló
életvitellel járó kihívások, mint a háztartással és a pénzügyekkel kapcsolatos kihívások
megoldásával a fiatalnak meg kell oldania, hogy hogyan gazdálkodjon hatékonyan az
idejével és az energiájával, amelyek az iskolai sikerek elérésében is kulcsfontosságú
tényezőnek bizonyulnak. A lakáskörülmények hatását azonban az identitás-állapotok
mediálják. Jordyn és Byrd (2003) úgy találták, hogy a moratórium identitás állapotában
levő fiatalok gyakran szenvednek depressziós tünetektől és a családjuktól külön élve
nem törekednek arra, hogy segítséget kérjenek. A korai zárók és a diffúz identitással
rendelkezők hajlamosabbak a közvetlen környezetükre, így a családjukra támaszkodni,
mert kiforrott identitás hiányában külső segítséggel tudnak megoldást találni
problémáikra. Az elért identitással jellemezhető fiatalok magasabb szintű önkontrollról
számolnak be, és kevésbé fordulnak segítségért családjuk felé, mert érzik, hogy egyedül
is képesek megoldani a problémáikat. Úgy tűnik tehát, hogy az identitás állapotnak
hatása van arra, hogy a személy mennyire sikeresen birkózik meg az önálló életvitellel
járó nehézségekkel és fordítva, a megküzdés sikeressége (vagy éppen sikertelensége)
hatással van az identitás-fejlődésre. További kutatások (Galambos & Krahn, 2008)
árnyalják a képet, mivel eredményeik szerint az identitás-fejlődésre és a depresszió
szintjére az életkor is hatással van: magasabb depresszió pontszám mutatkozott azoknál,
akik fiatalon már nem laktak otthon és azoknál, akik idősebb korban még mindig
szüleikkel laktak.

Bizonyos szerzők továbbfejlesztették Marcia identitás elméletét (Cote, 2006). Kutatások

alapján úgy tűnik, hogy az ideológia, a vallás, a pályaválasztás, a párkapcsolatok és az
életstílusok tekintetében nem mutatható ki egységes mintázat, vagyis a különböző
területeken különböző időpontokban érnek el kidolgozott identitást a személyek, tehát
nem lehet egységesen elért-identitásról vagy korai zárásról beszélni. Ráadásul kétséges,
hogy valóban „fejlődésről” van-e szó, mivel az identitás-állapotok regresszív és
progresszív szakaszai egymást válthatják. Fadjukoff and Pulkkinen (2005, idézi Cote,
2006)) longitudinális vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy a pályaválasztás a leginkább
stabil terület, amelyben a legkevesebb visszalépés történik korábbi identitás
állapotokba.

13
Mind Jung, Levinson, mind Erikson modellje a maga idejében pontos leírást adott a
pszichés fejlődés szakaszairól, azonban az elméleteik megalkotása óta eltelt 40-50 év
alatt alapvető társadalmi változások történtek. Ebből kifolyólag dolgozatomban Jeffrey
Jensen Arnett „emerging adulthood” koncepcióját ismertetem részletesebben, mert a
szerző egész elméletében nagy hangsúlyt fektet rá, hogy megragadja a XXI. század,
jellemzően nyugati társadalmainak fejlődésfolyamatát és arról, annak társadalmi és
kulturális kontextusában igyekezzen leírást adni 2. Az elmélet alapjaiban támaszkodik
Erikson koncepciójára, habár Arnett külön kiemeli tanulmányában, hogy miért tekinti
az „emerging adulthood” szakaszát önálló szakasznak, és miért nem a „serdülőkori
identitás felfedezés” vagy a „fiatal felnőttkor” szakaszának.

„Emerging adulthood” – A kezdődő felnőttkor

A 2000-es évektől az angolszász irodalomban új fogalom jelent meg a 18-25 éves korig
tartó életszakasz leírására. Jeffrey Jensen Arnett 2000-ben publikált cikkében
megalkotta az „emerging adulthood” kifejezést, határozottan érvelve amellett, hogy a
mai fiatal generáció életében egy új életszakasz jelent meg, amely sem a serdülőkor
(„adolescence”), sem a fiatal felnőttkor („young adulthood”) terminussal nem ragadható
meg teljesen (Arnett, 2000). 3 Az elmúlt 50-100 évben gyökeresen megváltozott egy
átlagos 22-23 éves fiatal élethelyzete: egy fél évszázaddal ezelőtt egy tipikus fiatal már
házas volt, volt egy gyereke és egy stabil állása (vagy háztartásbeliként maradt otthon a
gyerekeket nevelni), vagyis jellemzően már felnőtt életet élt. A XXI. században
azonban a huszonéves fiatalok még nem is felnőttek, de már nem is gyerekek: egy új
életszakasz jelent meg a nyugati, indusztrializált társadalmakban. Ez az ún. „emerging
adulthood” szakasza, amely fogalom – első publikálása óta – széles körben vált
fejlődéspszichológusok kutatásának tárgyává, több száz vizsgálatot inspirálva (Arnett,
2005).

A kifejezés magyar fordítására még nem honosodott meg egy egységes kifejezés, így
azt talán Lisznyai alapján készülődő felnőttségnek (Lisznyai, 2010) vagy kezdődő

2
A pszichés fejlődésmenet és annak jellemzőinek társadalmi meghatározottságát szépen példázza
Kenneth Keniston (1971, idézi Arnett, 2000) elmélete is, amelyben a fiatalságot („youth”) a
társadalommal szemben álló és a szocializációt visszautasító korosztálynak tekinti, amely mögött
valószínűleg inkább a hatvanas évek háború-ellenes hangulata és „hippi-mozgalmai”, mintsem a fiatalság
ab ovo jellemzője áll (felvetvén azt a filozófiai kérdést, hogy egyáltalán állíthatunk-e bármit is a fiatalok
társadalmi konextus nélküli pszichés fejlődéséről).
3
Magyarul erre az életszakaszra (a késői tizenéves kortól a húszas évek közepéig) a szakirodalom
jellemzően a fiatal felnőttkor kifejezést használja.

14
felnőttkornak fordíthatnánk. Arnett (2000) a témában írt első cikkében már részletesen
bemutatja, hogy ez az életszakasz miért tekinthető külön élet periódusnak az amerikai
4
fiatalok életében. Jelen dolgozatban amellett érvelek, hogy a mai globalizált
világunkban ez az állítás igaz a magyar fiatalokra is, bár jó néhány tekintetben ezt a
kérdést még Magyarországon nem vizsgálták.

Arnett szerint az „emerging adulthood”, mint különálló életszakasznak a kialakulása

több okra vezethető vissza. Egyrészt demográfiai okokra, mivel mind a házasságkötés,
mind az első gyerek születésének átlagos életkora jó pár évvel kitolódott. 1960-ban az
amerikaiak átlagos életkora házasságkötéskor nőknél 21, férfiaknál 23 év volt; míg
1996-ra nőknél 25 év, férfiaknál 27 évre emelkedett. Emellett az átlagos életkor az első
gyerek születésekor is hasonló tendenciát mutat. (U.S. Bureau of the Census, 1997,
idézi Arnett, 2000). Magyarországon is nagyon hasonló a helyzet, az elmúlt 20 évben is
erősen emelkedett, a mind házasságkötéskor, mind az első gyerek születésekor jellemző
átlagos életkor. Míg 1990-ben az először házasuló menyasszonyok átlagosan 22 éves
korban léptek az anyakönyvvezető elé, 2007-ben ezt már 27,5 éves korukban tették. Az
először nősülő férfiak átlagos életkora is több mint 5 évvel emelkedett: 24,7 évről 30,1
évre (Pongrácz, 2009). 1990 és 2008 között a nők átlagos kora első gyermekük
születésekor öt évvel, 23-ról 28 évre emelkedett. Az összes gyermek esetén a szülők
átlagosan négy évvel lettek idősebbek, a nők életkora 26 évről 30 év közelébe, a
férfiaké 29 évről 33 évre emelkedett (Kapitány & Spéder, 2009). Az alábbi ábrák
foglalják össze a magyarországi demográfiai változásokat:

4
Arnett cikkei elérhetőek honlapján: http://www.jeffreyarnett.com/ továbbá érdekes információk
találhatóak az általa megalakított Society for the Study of Emerging Adulthood oldalon:
http://www.ssea.org/index.htm

15
 1. ábra - Átlagos életkor első házasságkötéskor
2. ábra - A nők és férfiak átlagos életkora
(1990-2007)
gyermekük születésekor (1990-2008)

A későbbre tolódó családalapítás mellett második ok az általánossá váló felsőoktatás (és

amely egyben egyik oka is a későbbi családalapításnak). Míg 1940-ben az amerikaiak
14%-a, addigra a 1990-es évek közepére a 60%-a vett részt valamilyen felsőoktatásban
(Arnett & Taber, 1994). Magyarországon szintén megfigyelhető tendencia, hogy míg
1960-ban a felsőoktatásban 45 ezer fő tanult, addigra 2008-ra ez a szám több mint a
hétszeresére nőtt. Az alábbi ábra foglalja össze a Magyarországon a felsőoktatásban a
hallgatók számának változását az elmúlt ötven évben.

Felsőoktatásban tanulók száma 1960-2008

között (ezer fő)
450
400
350
300
250
200
150
100
50
0
1960
1963
1966
1969
1972
1975
1978
1981
1984
1987
1990
1993
1996
1999
2002
2005
2008

3. ábra - Felsőoktatásban tanulók számának változása 1960 és 2008 között. Saját ábra, KSH adatok alapján

Mivel Arnett ezt a korszakot elsősorban a kísérletezés korszakának tekinti, az új

életszakasz megjelenésének további feltétele a lehetőségek: egyrészt a kulturális

16
elfogadottsága a szexuális és romantikus kapcsolatok fenntartásának már a házasság
előtt, továbbá a munka világán belül a karrierlehetőségek magas száma (Arnett, 2000).

A fent felsorolt okok társadalmi és kulturális beágyazottsága azt mutatja, hogy az

„emerging adulthood” életszakasz megjelenése nem egy normatív sajátosság, tehát nem
az emberi fejlődésben szükségszerűen megjelenő szakasz, hanem egy olyan jelenség,
amely a XXI. század indusztriális és poszt-indusztriális társadalmainak terméke.
Izgalmas kérdés, hogy ennek az életszakasznak a pszichés jellemzői mennyire
társadalmilag meghatározottak és mennyire általános jellemzők. Egy 2004-ben készült
interkulturális vizsgálat keretében 207 kínai diákot kérdeztek meg arról, hogy milyen
kritériumok alapján ítélik meg a felnőtté válást és mi jellemzi az ebben a korban lévő
kínai fiatalokat. Az eredmények szerint a kínai fiatalok már a húszas éveik elején úgy
érzik, hogy elérték a felnőttkort, kulturálisan meghatározott kritériumaik vannak a
felnőtt státuszról és az amerikai diákoktól eltérő módon viselkednek és gondolkodnak
ebben az életszakaszban (Nelson, Badger, & Wu, 2004). Schlegel and Barry (1991,
idézi Arnett, 2000) kulturális összehasonlító vizsgálatukban 186 társadalmat
összehasonlítva azt az eredményt kapták, hogy a serdülőkor és azok jellegzetességei
szinte minden társadalomban megjelennek, de az azt követő „fiatal kor” – ahogyan ők
nevezték – a kultúráknak csupán 20%-ban jelent meg (mivel a lányok átlagosan 16-18,
a fiúk 18-20 évesen házasodtak és ez tradicionálisan belépőt jelentett a felnőtt korba).
Az „emerging adulthood” szakaszának tehát kulturális és társadalmi előfeltételei
vannak, úgy, mint az iparosodott vagy poszt-iparosodott társadalom, felsőoktatásban
tanuló fiatalok magas aránya, a házasság és a családalapítás átlagos életkorának
kitolódása a húszas évek végére, kulturális elfogadottsága a házasság előtti szexuális és
romantikus kapcsolatok fenntartásának, továbbá a karrierlehetőségek magas száma a
munka világán belül. Ebből kifolyólag valószínűleg a társadalmi osztálynak
meghatározó szerepe van abban, hogy megjelenik-e az „emerging adulthood” korszaka,
sőt valószínűleg nagyobb, mint az etnikumnak vagy akár az ország határnak. Ennek a
kérdésnek a feltérképezése további kutatásokat igényelne a jövőben.

„Emerging adulthood” különbözik a serdülőkori identitás-kereséstől

Arnett az „emerging adulthood”-ot az identitás felfedezés szakaszától azért különbözteti

meg, mert az identitás-keresés kamaszkorban be nem fejeződő, a húszas évek elejéig
eltartó szakasza, minőségileg másfajta identitás keresés, mint serdülőkorban (Valde,
1996; Whitbourne & Tesch, 1985, idézi Arnett, 2000). A felfedezés az élet három nagy
17
területét érinti: a szerelem a munka és a meggyőződések világát – mind a három
területtel a kamaszkorban kezdődik az ismerkedés, amely azonban csak az „kezdődő
felnőttkor” szakaszában fejeződik be.

Ami a párkapcsolat kérdését illeti, az amerikai fiatalok 12-14 évesen kezdenek el

ismerkedni a másik nemmel (Padgham & Blyth, 1991). Magyarországon 2010-ben több
mint 3000 diákkal készített felmérés eredményei szerint az első szexuális aktusra
fiúknál átlagosan 13,56 éves korban, lányoknál pedig 13,97 éves korban kerül sor
(Tudatlanok a szexualitással ismerkedő magyar fiatalok, 2010). Továbbá Padgham és
Blyth vizsgálatai szerint a serdülőknél a randevúzás inkább szórakozás, többekkel
együtt töltött idő, ezért csoportosan járnak el szórakozni, míg a huszonévesek már
intimebb kapcsolat kialakítására törekednek.

A munka területén is hasonló mintázat figyelhető meg: míg a serdülők általában

vállalnak már valamilyen részmunka-idős diákmunkát, ekkor még a könnyű
pénzkereseti lehetőség és nem a szakmai elköteleződés motiválja őket (Steinberg &
Cauffman, 1995; idézi Arnett, 2000). A serdülők jellemzően a szolgáltatás területén
vállalnak munkát (például étteremi felszolgálás, szórólaposztás, turizmus, stb.) A fiatal
huszonéveseknél a munkavállalást a pénzkereset mellett már a felnőtt munkaszerepekre
való felkészülés motiválja. A húszas évek elején járó fiatalok jellemzően szakmai
gyakorlatot végeznek, vagy valami olyan állást töltenek be, ami kapcsolódik későbbi
szakterületükhöz.

Mind a munka, mind a párkapcsolat területét érintő felfedezés már sokkal szabadabban
zajlik a húszas évek elején, hisz a fiatal már jogilag felnőtt, gyakran külön él a szüleitől,
ugyanakkor még nem vonatkoznak rá a felnőttség olyan felelősségei, mint a szülővé
válás vagy az önfenntartás. Arnett (2010) szerint a rengeteg lehetőség, de kevés
kötelezettség a meghatározója a húszas évek szabadabb identitás keresés korszakának.

A világnézet tekintetében is számos változás áll be: serdülőkorban kialakult világnézetet

még nagyban a szülők értékrendje határozza meg (akár annak teljes elutasításának
formájában). A 18-19 éves fiatalok az egyetem világába lépve még a serdülőkorból
hozott értékrendjükkel érkeznek, azonban a felsőoktatásban új, többféle világnézettel
ismerkednek meg, amely gyakran okozza a korábbi értékeik megkérdőjeleződését
(Perry, 1970/1999). Az egyetemi évek végére gyakran más világnézet felé köteleződnek
el, mint amivel érkeztek, ugyanakkor nyitottak maradnak az értékrendjüket illető

18
további hatásokra (a pszichológiában évtizedek óta ismert jelenség, hogy a kezdődő
felnőttkorban lévő fiatalok a leginkább nyitott gondolkodásúak).

Míg a serdülők gondolkodás módjára egyfajta egocentrizmus („self-centred”) jellemző,

addig a húszas éveikben járó fiatalok gondolkodási módja inkább én-központúnak
(„self-focused”) mondható. A kezdődő felnőttkor szakaszában lévő fiatalok a szüleiket
már személyként és nem csak szülő szerepben látják, és képesek mind a szüleikkel,
mind párkapcsolatban empatikusan viszonyulni a másikhoz (Arnett, 2005). Ez a fajta
én-központúság – amely az identitás-felfedezéshez és az önállóság megteremtéséhez
szükséges –, az időtöltés minőségében is megjelenik: a húszas éveikben lévő személyek
töltik a legtöbbet egyedül a szabadidejüket (kivéve az időseket) illetve a produktív
cselekvéssel töltött órákat, mint a tanulás vagy a munka (Larson, 1990, idézi Arnett,
2005).

A kamaszkor és az „emerging adulthood” szakaszának szétválasztását a fiatalok fizikai

fejlődésének és a társadalmi szabályoknak változása indokolja. A lányok első
menstruációjának időpontja is korábbi időpontra tolódott az elmúlt évtizedek során, így
a pubertás is korábban kezdődik.5 Emellett a kötelező középiskolai oktatással a 18 éves
kor vált azzá a társadalmi fordulóponttá, amikor a fiatalok vagy munkába állnak vagy
tovább tanulnak. Továbbá a 18 éves kor jogi szempontból is fordulópont, az ezt az
életkort betöltött személyek szavazhatnak, írhatnak alá hivatalos papírt vagy
vásárolhatnak alkoholt. A kamaszkor tehát napjainkban 12-13 éves kortól 18 éves korig
datálható, míg a kezdődő felnőttkort jellemzően 18-25 éves kor közé szokás tenni.

„Emerging adulthood” különbözik a húszas évek második felének fiatal felnőtt-

korától

A kezdődő felnőttkor továbbá mind demográfiai, mind szubjektív szempontból

különbözik a fiatal felnőttkortól is. Ez az egyetlen olyan életszakasz, amikor semmi sem
normatív vagy tipikus demográfiai szempontból. Kamaszkorban az amerikai fiatalok
95%-a otthon él, 98%-uk nem házas, kevesebb, mint 10%-uknak van gyereke és 95%-
uk jár iskolába. A harmincas évektől újból megjelennek a tipikus demográfiai
jellemzők: a harmincévesek 75%-a házas, 75%-uknak van gyereke és kevesebb, mint

5
Magyarországon Eiben Ottó több, mit négy évtizede (1958-tól) vizsgálja Körmend gyermekeinek és
ifjainak testi fejlettségét 10 évenként. Kutatási eredményei szerint míg 1958-ban 13,53 év volt az átlagos
menarché-kor, 1998-ra 12,98 év lett (Eiben, 2001). Franciaországi kutatások szerint az elmúlt 100 év
során 15,2 évről csökkent a menarché-kor 12,7 évre (Bodzsár & Susanne, 1998; idézi (Gyenis & Kálmán,
2002)

19
10%-uk jár még valamilyen oktatási intézménybe (U.S. Bureau of the Census, 1997;
idézi Arnett, 2000). A két életszakasz között azonban a demográfiai adatok nagy szórást
mutatnak, tehát nincsenek biztos szerepek vagy elvárt normák.

Ez a heterogenitás különösen igaz a lakhatás kérdésére. Ebben az időszakban az

amerikai fiatalok harmada kollégiumba költözik, ahol továbbra is félig a szüleire
támaszkodik, a fiatalok 40%-a költözik el önállóan és függetlenedik a szüleitől, míg a
fiatalok másik harmada költözik össze párkapcsolatával, míg egy részük otthon marad a
szüleivel illetve a fiatalok egy része ezeknek valamilyen kombinációjában él (Rindfuss,
1991). Ebben az életkorban figyelhető meg a legtöbb költözés, amely a fiatalok életére
jellemző instabilitást mutatja. Ezzel szemben a húszas évei végén, harmincas évei elején
járó egyén már házas, a párjával él, van legalább egy gyermeke és gyakran egy
megállapodott, biztos állása.

Nem utolsó sorban a kezdődő felnőttkor szubjektíven is eltér a felnőttkortól. A húszas

éveik elején járó fiatalok már nem látják magukat serdülőnek, de még nem is tekintenek
önmagukra felnőttként. Arnett 519 fiatalt kérdezett meg arról, hogy: „Úgy érzed-e, hogy
már elérted a felnőttkort”? A serdülők 19%-a válaszolta, hogy „igen”; 38%-uk, hogy
„nem” és 48%-uk, hogy „igen is, meg nem is”. A 18 és 25 év közötti fiatalok már
nagyobb arányban tekintik magukat felnőttnek (38%) és jelentősen megnő a
bizonytalanok aránya (58% vallja, hogy „igen is meg nem is”). Ezzel szemben 26 és 35
év között már többségbe kerülnek, azok, akik már felnőttként tekintenek magukra
(66%) és lecsökken azoknak az aránya (31%), akik az „igen is, meg nem is” választ
adták (Arnett, 2001). A felnőttségnek ezt a szubjektív kritériumát legjobb tudomásom
szerint Magyarországon még nem kutatták.

Ahogyan fent említettem, a kezdődő felnőttkort a demográfiai heterogenitás jellemzi,

ezért azt várhatnánk, hogy a felnőttség elérésére a fiatalok a megállapodás olyan
kritériumát tartják fontosnak, mint a tanulmányok befejezése, első munka vagy a
házasság. Azonban úgy tűnik, hogy a fiatalok ezeket a kritériumokat a legkevésbé
fontosak közé rangsorolják. Felmérések szerint a felnőttség három fő meghatározójának
a saját magukért való felelősség-vállalást, az önálló döntések meghozatalára való
képességet és az anyagi függetlenség biztosítását ítélték a fiatalok. A felnőttség
kritériumának egyszóval az önellátásra való képességet ítélik (self-sufficiency) (Arnett,
1997). Megjegyzendő, hogy habár a gyerekvállalást jellemzően nem tekintik a fiatalok a

20
felnőtté válás ismérvének, azok, akik azonban ténylegesen szülővé váltak, már a
szülőséget ítélik a legfontosabb szempontnak (Arnett, 1998)

Ahogyan korábban írtam, a kezdődő felnőttkor kezdeti időpontját könnyű meghatározni,

jellemzően a 18 éves korhoz köthető, azonban a korszak végét – a fenti szubjektív
kritériumokból kifolyólag – nem lehet olyan élesen meghatározni. Valószínű, hogy egy
több évig tartó átmenetről lehet szó, és a felnőttkort a személyek jellemzően körülbelül
30 éves korukra érik el (Arnett, 2000).

Arnett és Erikson modelljének összehasonlítása

Habár Arnett tanulmányaiban és egész koncepciójában amellett érvel, hogy az utóbbi

évtizedekben a nyugati, poszt-indusztrializált társadalmakban megjelenő életszakasz
eltér a serdülőkortól és a fiatal felnőttkortól, alapvetően azonban úgy tűnik, hogy a
kezdődő felnőttkor egyfajta egyvelege a két, Erikson által leírt szakasznak. Arnett
koncepciójában azonban valóban fontos új szempontnak tűnik, hogy a 18-25 év közötti
kor a korlátlan lehetőségek és a kevés felelősségvállalás korszaka, így a XXI. századi
nyugati társadalmakban minden eddiginél tágabb lehetőségei nyílnak a fiataloknak az
identitás felfedezésre. Ebből eredően Arnett amellett foglal állást, hogy ez egy rendkívül
pozitív életszakasz a fiatalok életében, mert a sokféle lehetőség mellett ők maguk is
pozitívan látják a jövőjüket és irreálisan magas reményeket táplálnak a jövőbeli
párkapcsolatukkal és munkájukkal kapcsolatban (Arnett, 2005).

A mai fiataloknak valóban több lehetősége van szüleiknél az identitásuk felfedezésére,

azonban a felnőtté válás elhúzódó, az „intézményesedett moratórium” szakaszában
(Cote, 2006) az egyéneknek több átmenettel és életre szóló döntéssel kell
megküzdeniük, mint bármelyik másik életszakaszban (Caspi, 2002; Grob, Krings, &
Bangerter, 2001; idézi Salmela-Aro, Aunola, & Nurmi, 2008). A kezdődő felnőttkorban
lévő felnőttnek egyszerre három életfeladattal is szembe kell néznie: a szülőkről való
leválással, a pályaválasztással és az új foglakozási szerepbe való beilleszkedéssel,
valamint a stabil partnerkapcsolat kialakításával (Hajduska, 2008).

A szülőkről való leválásnak több aspektusa van. A jogi értelemben vett leválás 18 éves
korban következik be, és a közös fedél alól való elköltözés illetve az anyagi- pénzügyi
leválás ennél ritkán történik meg korábban. Azonban a leválás a döntések és az
érzelmek területén már kamaszkorban megkezdődik, míg a felnőttség szubjektív érzetét
jellemzően csak a húszas évek második felére érik el a fiatalok. A szülőről való

21
leváláshoz sikeres megküzdési stratégiák szükségesek, hiszen gyakran konfliktust jelent
mind a szülők, mind az egész család életében. Az elégtelen leválásból számos probléma
eredhet, mint az éretlen személyiség, az érzelmi függés a szülőktől, (és akár éppen
ebből eredően) a párkapcsolati kötődési problémák és lojalitás konfliktusok, vagy a
saját szülőszerep megfogalmazásának nehézségei (Hajduska, 2008). Nem egyszerű
feladat a pályaválasztás illetve a munkába állás folyamata sem. A munka világába
kerülést nagy elvárások és ambíciók kísérik, amelyek az egyetem befejezése előtt, a
tökéletes kiválasztásának igényéből fakadóan gyakran nagymértékű szorongással, míg
munkába állás után kisebb-nagyobb csalódásokkal járnak (Hajduska, 2008). A
pályaválasztás komplex döntését mind belső, mind külső tényezők befolyásolják. Külső
hatás lehet például a pálya összetettsége, követelményei, a képzési lehetőségek, a
gazdasági hatások, pályairányítás, propaganda, társadalmi hatások, divat és az iskola
hatásai. A külső környezeti hatás lehet ezen belül objektív, mint például a médiából
kapott információ és lehet szubjektív, a szülőktől, ismerősöktől eredő. A személyes
információk is feloszthatók tudatos vagy tudattalan hatásokra. Belső, személyi feltételek
az életkori sajátosságok, a képességek, kívánságok, igényszint, beállítottság, pályával
kapcsolatos ismeretek és az önismeret (Rókusfalvy, 1992). A fiatalok ideális esetben
összhangot teremtenek a külső és belső tényezők, a saját elvárásaik és lehetőségeik
között, azonban ez a folyamat gyakran jár szorongással (Hajduska, 2008). Nem
utolsósorban harmadik életfeladata ennek a kornak a stabil párválasztás, amely
napjainkban már sokkal kevésbé szabályozott, mint a polgárosodás előtt. Korunkban és
a nyugati társadalmakban már kevéssé meghatározott a párválasztás módja vagy
szokásai, meghosszabbodott a párválasztás ideje, legalizálttá vált a párkapcsolatok és
együttélések kipróbálásnak sora. Azonban nehezíti a döntést a kapcsolatok
véglegesítéséről a fiataloknak a házasság intézményében való bizalomvesztése és a jól
működő házasság modelljének hiánya, hiszen a válási arányszám Magyarországon is
igen magas: 2007-ben 0,45 volt, ami azt jelenti, hogy napjainkban majdnem minden
második házasság válással végződik (és ez az arányszám évről évre növekszik)
(Földházi, 2009).

Összefoglalva tehát úgy tűnik, hogy a mai 18 és 25 év korosztálya életében egyszerre

jelennek meg az Erikson által leírt serdülőkor és a fiatal felnőttkor életfeladatai,
amelyeket kiegészít a korlátlannak tűnő lehetőségek jelensége minőségileg újfajta
életszakaszt hozva létre ezzel. Arnett a napjainkban virág korát élő pozitív pszichológia

22
felfogásának megfelelően a lehetőségek pozitív hatásával érvel (Arnett, 2010) és
megkérdőjelezi, hogy a korszak komoly krízist jelentene (Arnett személyes közlése,
idézi (Von Rohr, 2005). Ezzel szemben a következőkben ismertetett egyéb
szakirodalom alapján úgy tűnik, hogy a komoly életfeladatok sikeres megoldása lehet
megterhelő a XXI. századi fiatalok számára, és ez különösen igaz az egyetemről a
munka világába történő váltás 1-2 éves időszakára. A 2000-es évek elején egy új
fogalom jelent meg, amely igyekezett megragadni azt az életszakasz váltással járó
krízist, amellyel a kezdődő felnőttkorban lévő fiatalok szembesülnek. Ez az ún.
„quarterlife crisis”.

23
A kapunyitási pánik
Mi a kapunyitási pánik?

Definíciós nehézségek

A „quarterlife crisis” fogalmát Alexandra Robbins és Abby Wilner alkották meg 2001-
ben megjelent „Quarterlife crisis: The unique challenges of life in your twenties” című
könyvükkel. Ahogyan könyvük első fejezetében írják a médiában régóta ismert fogalom
a negyven-ötvenéveseket sújtó életközépi krízis, az elmúlt félévszázadban rengeteg
kutatás és tanulmány készült, hogy megértsük az ún. „midlife crisis” jelenségét, de a
szerzők szerint vajmi kevés figyelem fordult korábban a közbeszédben a más
életszakasz-váltást kísérő krízisekre 6 . Könyvük áttörést jelentett ezen a téren, a
fogalomra rákeresve a Google internetes keresőben ma már közel hétmillió találat van.
A szerzők elsődleges célja volt felhívni a figyelmet a jelenségre, hogy a fiatalok
felismerjék, hogy nincsenek egyedül és forduljanak segítségért (ahogyan az életközépi
krízistől szemvedőknek ma már önsegítő csoportok, könyvek és internetes oldalak
sokasága segít sikeresen megküzdeni ezzel az élethelyzettel), mivel véleményük szerint
pszichológushoz fordulni továbbra is stigmának számít, illetve a fiatalok nem
engedhetik meg maguknak, hogy terápiába járjanak.7

A „quarterlife crisis” magyar fordítására – a kapuzárási pánik kifejezés mintájára – a

frappáns „kapunyitási pánik” kifejezés honosodott meg. Habár a kifejezésekben
megjelenő „kapu” szimbolika találó módon ragadja meg ahogyan az egyén
huszonévesen szembesül a felnőtt világba való „belépéssel”, illetve az élete delén az
addig végtelennek tűnő lehetőségek lezárultával, dolgozatomban amellett érvelek, hogy
a „pánik” kifejezés eltérő szakmai jelentéstartalma miatt nem a legszerencsésebb
elnevezés. A krízis eriksoni értelemben vett fogalma pontosabban írja le az
életszakaszváltással járó „fordulópontot, sorsdöntő életszakaszt, az alkotóerő és/vagy a
meghasonlottság forrását, amely a nagyfokú sérülékenység, de az óriási fejlődési
lehetőségek időszaka is egyben” (Révész, 2007, old.: 228).

6
Ezt mutatja az is, hogy Osváth és munkatársainak a krízisről szóló összefoglaló tankönyvében külön
fejezet szól a serdülőkori és az életközépi krízisről, azonban a kapunyitási pánik jelenségét nem említik
(Osváth, Csürke, Árkovits, & Vörös, 2009)
7
Robbins és Wilner is létrehoztak egy honlapot, hogy a krízisben lévő fiatalok információhoz juthassanak
és segíthessenek egymásnak. A honlap címe: www.quarterlifecrisis.com

24
A fogalom először a publicisztikában jelent meg, így a kapunyitási krízis pontos, szűk
értelemben vett tudományos definícióját az újságíró-informatikus szerzőpáros nem
alkotta meg. Robbins és Wilner első könyvükben a „quarterlife crisis” meghatározására
úgy fogalmaznak, hogy „az az a korszak, amikor az egyén a leginkább koncentrált
módon kérdőjelezi meg a jövőjét. Ez az időszak az akadémiai világból a felnőtt világba
való átmenetet fedi le, a késő kamaszkortól a a harmincas évek közepéig, bár általában a
legintenzívebben a huszonéveseknél jelenik meg.” (Robbins & Wilner, 2001, old.: 2).
Alexandra Robins három évvel később írt könyvében már ennél pontosabban fogalmaz:
„Kapunyitási pánik alatt azt a szorongást és döntésképtelenséget értjük, amit jellemzően
a húszas éveikben járó fiatalok tapasztalnak a felnőttkorba való átmenet időszakában”
(Robbins A. , 2004, old.: 2).

Külön nehezíti a definíció megalkotását, hogy a szerzők szerint a kapunyitási krízistől

két életkori csoport is szenved: egyrészt azok a húszas éveik elején járó fiatalok,
akiknek el kell dönteniük, hogy milyen irányba szakosodjanak tovább, milyen szakmai
gyakorlatot vagy munkát keressenek, vagyis az ő élethelyzetüket elsősorban a sokféle
lehetőség, a fontos döntések és az ezt kísérő szorongás kísérik. Másrészt azok a húszas
éveik végén járó fiatal felnőttek, akik már elhelyezkedtek, de most szembesülnek azzal,
hogy nagyobb elvárásaik voltak a felnőtt élettel, a karrierjükkel és önmagukkal
kapcsolatban, mint a megvalósult realitás. 8 Habár Robbins és Wilner szerint két
különböző csoportról van szó, közös élménye a két csoportnak, hogy mind a ketten
megkérdőjelezik „döntéseiket, képességeiket, felkészültségüket, múltjukat, jelenüket,
jövőjüket… és mindenekfelett: önmagukat.” (Robbins & Wilner, 2001, old.: 10.) Ez a
fajta nagyfokú bizonytalanság az, ami jelentős szorongást okoz a huszonéves
fiataloknak. Azonban jelen dolgozatban a szűkös keretei miatt csak az első, a húszas
éveik elején járó alcsoporttal foglalkozom.

Ennek a két csoportnak az egységes kezelését valószínűleg az magyarázza, hogy az

amerikai oktatási rendszerben tipikus pályaképnek tekinthető, hogy a Bachelor diploma
után a fiatalok dolgozni kezdenek és csak ez után térnek vissza az ún. Gradschool-ba és
szereznek Master diplomát. Lehetséges, hogy Magyarországon nem jelenne meg élesen
ez az eltérő két alcsoport, ennek a kérdésnek a megválaszolása azonban további
kutatásokat igényelne.

8
Érdekes, hogy ennek a második csoportnak a nehézségei mennyire hasonlítanak a Jung által leírt és a
dolgozatban korábban ismertetett „ifjúkor” problémáihoz.

25
A pontos definíció hiányából és a kétfajta igen különböző korcsoport problémáinak
összevonásából fakadóan hiányzik egy egységes, tudományos és pontos meghatározás.
Ezért a kapunyitási pánik meghatározására jellemzően egy másik életciklus váltás, a
kapuzárási pánik fogalmát hívják segítségül, és ennek a már tudományosan bevett
fogalomnak a segítségével definiálják az életkezdési krízist (Robbins & Wilner, 2001;
Thorspecken, 2005; Tauzel, 2007).

Szemben a kapuzárási pánik fogalmával

Az életközépi válság fogalmát 1965-ban Eliot Jacques alkotta meg a Halál és az

életközépi válság című írásában (Jacques, 1965). Pszichoanalitikus szerzőként
tanulmányában a válságról, mint az Erósz és Thanatosz konfliktusáról ír, amikor az
egyén saját életének végességével szembesül, ezért Jacques az életközép-krízist a
halálfélelem megjelenésétől számítja. Az évek során a fogalom igen nagy
népszerűségre tett szert 9 , számos szerző foglalkozott a témával, amely széles, bio-
pszicho-szociális értelmezési keretbe került. Az általánosan elfogadott életközép krízis
fogalmánál napjainkban a hormonális változásokról, a sűrűsödő testi zavarjeleiről és
betegségek megjelenéséről, továbbá a családi életciklus változásáról (az üres-fészek
szindrómáról, a saját szülők elvesztésének nehézségeiről) és ezzel kapcsolatban a
párkapcsolatban felmerülő nehézségekről, az ez idő tájt nőkben erősödő
maszkulinitásról és a férfiakban felbukkanó feminitásról valamint a munkahely
elvesztése okozta stresszről is beszélünk (Osváth, Árkovits, & Csürke, 2009). Ahogyan
látjuk a fogalom ma már egy komplex jelenséget ír le, amely egy meghatározott
életkorhoz köthető.

Azonban már a téma első felvetésénél felmerültek a jelenség pontos életkorhoz történő
rendelésének nehézségei. Az életközépi válságot Jacques 35 éves kortól datálta, azzal a
kitétellel, hogy a válság évekig tarthat, és személyenként eltérő, hogy kinél pontosan
mikor zajlik. Jacques szerinte a válság nőknél jellemzően a hormonális változásokhoz,
így a menopauzához köthető, míg férfiaknál az ún. férfi klimaxhoz, a szexuális
viselkedés intenzitásának csökkenéséhez kapcsolja. A hormonális változások, így
például a menopauza azonban átlagosan a késő negyvenes, korai ötvenes korukban lép

9
Olyannyira a közbeszéd tárgyává vált, hogy más tudományterületek diskurzusának is része lett a
kifejezés: például az asztrofizikában (The Midlife Crisis of the Cosmos) vagy a közgazdaságban
(Europe’s Midlife Crisis) (Tauzel, 2007)

26
 a nők életében, ezért a 35 éves korhoz kötés, ebből a szempontból korai időpontnak
tűnik. Az évek során más szerzők különböző életkorhoz kötötték a válság kezdetét:
McGill (1980) 40 és 60 év közé, Hunt (1977) 35 és 45 kor közé, míg Neugarten (1976)
35 és 55 év között definiálja a középkorúságot (idézi Bagdy, 2005).

A kapuzárási pánik fogalmának mintájára alkották meg a kapunyitási pánik

koncepcióját, amely szintén egy életciklus váltáshoz köthető és élet szinte minden
területét érinti. Azonban míg a kapuzárási pánik egyik kulcs tényezője a stabilitástól és
lezárult lehetőségektől való szorongás, a veszteségek megjelenésére és az idő múlására
való rádöbbenés (Bagdy, 2005), addig a kapunyitás krízis jellemzője a túl sok lehetőség
kiszámíthatatlansága, bejósolhatatlansága, az állandó változás és a döntési helyzetek
sora okozta sebezhetőség érzése, illetve a huszonévesekben szakadatlanul
megkérdőjeleződő identitásuk és a karrierválasztásuk (Robbins & Wilner, 2001).

Míg a kapuzárási pánik jelenségének megfogalmazása a hatvanas-években történt meg,

és bizonyos kutatások szerint jelen korunkban és más kultúrákban is megfigyelhető10, a
kapunyitási pánik Robbins és Wilner szerint különösen a mai huszonéves fiatalokat
jellemzi (ez az ún. Y Generáció). Az oktatásban eltöltött évek alatt a célok, a
követelmények és a visszajelzések egyértelmű rendszerében kellett a fiataloknak
eligazodniuk. Azonban a munka világába és a felnőttkorba lépéssel a fiatalok életében
komoly döntési helyzetek jelennek meg a karrier-választással, az életmóddal és a
financiális kérdésekkel kapcsolatban, amelyekre már nincsenek olyan egyértelmű
válaszok és kitaposott ösvények, mint szüleik idejében voltak. Emellett lehetséges, hogy
a verseny értékén alapuló nyugati társadalmakban a fiatalok úgy érzik, hogy
keményebben kell dolgozniuk, mint valaha, hogy kiemelkedjenek társaik közül (ezért a
teljesítményvágy és a kortársakkal való összehasonlítás a szerző szerint integráns részét
képezik a kapunyitási pániknak) (Robbins & Wilner, 2001).

További különbség a két krízis között, hogy míg az életközépi krízis ismert fogalom
mind a tudományos életben, mind a közbeszédben, azok, akiknek nehézséget jelent ez
az időszak könnyebben jutnak társas támogatáshoz, fordulnak segítségért (illetve van rá
anyagi lehetőségük). Ezzel szemben „A fiatal felnőttek úgy kellene, hogy gondolják,
hogy az életük legszebb napjait élik, mert azok, akik már túl vannak rajta, ezt sugallják

10
A kapuzárási pánik kultúrközi vizsgálatait heves vita övezi, a szakirodalomban bizonyos szerzők annak
kultúrafüggetlenségéről beszélnek, míg más kutatások szerint, habár lehetnek az életciklus váltásnak
nehézségei, az nem közelíti meg a krízis szintjét (Bagdy, 2005).

27
nekik. De mi van akkor, ha ezt az ember nem élvezi? Mi van, ha úgy érzi, minden
döntés egy újabb, végleges tégla a jövendő életének falában? Mi van, ha nem tudja,
hogy a tanulással hova jut? Mi van, ha a szerelmi élete rossz, és minden barátja
sikeresebbnek tűnik nála? Mi van, ha az ember csak vágyódik minden után, ami
választani segít, további döntések és kétségek nélkül?” (Gustaffson, é. n.).

Robbins és Wilner szerint (2001) a kapunyitási krízis egyfajta szorongással, enyhe

depresszióval, reménytelenséggel, elveszettség és bizonytalanság érzésével jár. A
következőkben áttekintem, hogy milyen empirikus kísérletek történtek az állítás
igazolására (vagy éppen cáfolására).

Nemzetközi kutatási eredmények a kapunyitási pánikra vonatkozóan

Érdekes jelenség, hogy az angolszász szakirodalomban a szűk értelemben vett

tudományos diskurzus alig használja a „quarterlife crisis” kifejezést (a tudományos
folyóiratok keresőiben alig egy-két találat akad rájuk) és úgy tűnik, hogy a kifejezés –
az eltelt tíz év ellenére – mind a mai napig megmaradt a népszerűsítő pszichológia
területén. Lehetséges, hogy egyrészt ennek az az oka, hogy a „crisis” fogalom túlzottan
negatívan hat a napjainkban mindinkább teret nyerő pozitív pszichológia tükrében,
másrészről a fogalom talán túlzottan a népszerűsítő pszichológia területéhez kötődik,
ezért nem szívesen használja a szűk értelemben vett tudományos diskurzus. A kifejezés
negligálása azonban – a kapuzárási pánik mintájára – talán változik az elkövetkezendő
években. Az a pár vizsgálat, amely címében is a „quarterlife crisis” fogalmát igyekszik
megragadni jellemzően kvalitatív vizsgálat és az interjú módszerét használják (ahogyan
az eredeti könyvükben is Robbins és Wilner, illetve más szerzők, mint például (Tauzel,
2007; Koevoets, 2010). A vizsgálatoknak a hátránya, hogy kevés elemszámmal
dolgoznak, így nehezen vonhatóak le belőlük következtetések általában a
huszonévesekre vonatkozóan11

A fiatalok szorongási szintjének a vizsgálata azonban korántsem új a pszichológia (és

különösen a tanácsadás) vizsgálatokban, azonban annak leírására a „transition to
adulthood” fogalmát használják a szorongás, a depresszió vagy az identitás-válság
kifejezésekkel együtt.

11
Koevoets (2010) vizsgálatában 12 vizsgálati személlyel készítette mély-interjút, míg Tauzel (2007) 30
főt kérdezett a jövőbeli terveikről és geográfiai mobilitásukra vonatkozóan.

28
A fiatalok szorongás és depresszió szintjének kvantitatív vizsgálati eredményei vegyes
képet mutatnak. Néhány tanulmány szerint a depresszió szintje nem változik a
serdülőkor és felnőttkor között (Birmaher & Ryan, 1996; Fergusson & Woodward,
2002; idézi Salmela-Aro, Aunola, & Nurmi, 2008), míg más szerzők szerint a
huszonévesek 62%-a számolt be a depresszió jeleiről, és 91%-uk mutatta az általános
szorongás jeleit (Robbins és Wilner 2004; idézi Thorspecken, 2005). Más szerzők
szerint, például Radloff (1991; idézi Salmela-Aro és mtsai, 2008) eredményei szerint a
depresszív tünetek emelkednek 13 és 15 éves kor között, 17-18 éves korban érik el a
csúcspontot, majd a felnőttkorban lecsökkenek. Kifejezetten az „emerging adulthood”
életkorára vonatkozó kvantitatív vizsgálatok eredményei sem konzisztensek: míg
Blazer and Kessler (1994) eredményei szerint 15 és 24 év között a legmagasabb a
depressziós tünetek száma, addig más kutatók szerint (Galambos, Barker, & Krahn,
2006) 18 és 25 év közötti fiataloknál szignifikáns csökkenést talált a depressziós
tüneteket illetően.

Salmela-Aro, Aunolak és Nurmi (2008) kutatása azon kevés vizsgálatok közé tartozik,
amely szisztematikus módon vizsgálja az „emerging adulthood” szakaszában lévő
fiatalok depressziós tüneteit. Tízéves longitudinális vizsgálatukban azt találták, hogy
önmagában az átmeneti életciklus nem okoz depressziót, de a depresszió és az
elégedetlenség elmélyülését okozza azoknál a fiataloknál, akik eleve rossz
pszichológiai állapotban voltak. Salmela-Aro és munkatársai a depresszióban szenvedő
huszonévesek három csoportját különböztetik meg: 23%-uknál alacsony szintű és stabil
tüneteit, 61%-uknál közepes szintű és stabil tüneteit, és 16%-uknál magas és növekvő
tüneteit lehet megfigyelni a depresszív szimptómáknak. Az alacsony és közepes
depresszió szintű csoportba tartozó személyeknél általában nem találtak növekedést,
míg a magas depresszió pontszámos személyeknek súlyosbodtak a tüneteik.

Összefoglalva úgy tűnik, hogy az a pár kutatás, amely a „quarterlife crisis” jelenségét
igyekezett megragadni, jellemzően kis elemszámú, kvalitatív vizsgálat volt, míg a nagy
és átfogó kvantitatív vizsgálatok eredményei inkonzisztensnek bizonyultak. Emellett
lehetséges, hogy egyrészt nem ragadták meg ennek az életszakasz váltásnak a komplex,
eriksoni értelemben vett krízis jellegét, másrészt lehetséges, hogy a depressziót mérő
kérdőívek igazán a súlyosabb tünetek megragadására alkalmasak. Azt azonban
mindenképpen elmondhatjuk, hogy a területen kevés vizsgálat történt még, és további,
szisztematikus kutatás lenne szükséges a „quarterlife crisis” jelenségéről.

29
Hazai vizsgálatok a kapunyitási krízisre vonatkozóan

A magyar kutatások, elsősorban szakdolgozatok a jelenség leírásakor jellemzően

Szvetelszky Zsuzsa 12 cikkére hivatkoznak (A kapunyitási pániktól a nagymama-
elméletig, 2005), habár a szerző csak egy pár oldalban foglalta össze Robbins és Wilner
könyvének első fejezetét, ami jelzi, hogy a fogalom a magyar tudományos körökben
sem honosodott még meg. A koncepció hazai helyzetére is igaz: kifejezetten a
kapunyitási pánik szisztematikus leírása és tudományos kutatása még nem történ meg,
habár különböző aspektusait sokat vizsgálták. Ezek a karrier-kezdési krízisre vonatkozó,
az identitás-állapotokat mérő vizsgálatok, a halogatás vizsgálatok és az egyetemisták
általános mentálhigiénés helyzetét vizsgáló kutatások.

Pályakezdési krízis és pálya-identitás

A fogalom magyar sajátossága, hogy a kapunyitási pánik vizsgálatára történt
tudományos kutatások pályakezdési krízis értelemben használják a fogalmat, és ennek
megfelelően választanak kutatási módszereket is. A fogalom eltérő használata a
korábban említett definíció hiányból fakad, így a további kutatások
értékválasztásuknak és személyes feltételezéseiknek megfelelően kezelték a fogalmat.
A pályakezdési krízist vizsgáló kutatások további közös jellemzője, hogy – nem
létezvén még önálló kérdőív – a jelenséget egy összetett tesztcsomaggal vagy a már
létező szorongást mérő teszt módosított változatával igyekeztek vizsgálni.

Az ELTE-n több szakdolgozat is született kapunyitási pánik témában, amelyek mind

pályakezdési krízis értelmében használták a fogalmat. Az első ilyen dolgozatban
Horváth Tünde (2004) végzős hallgatók és friss pályakezdők karrierkezdéshez való
viszonyát vizsgálta, amelyben a karrierválasztással kapcsolatos szorongás szintjét a
STAI (State-Trait Anxiety Inventory) Állapot-szorongás mérő kérdőívének módosított
változatát használta (az instrukcióban arra kérte a kitöltőket, hogy attól függően
válaszoljanak, hogy ha a pályakezdésükre gondolnak, akkor éppen hogyan érzik
magukat). A 74 fő végzős hallgató és a 30 fő pályakezdő összehasonlításakor nem
kapott szignifikáns különbséget a két csoport között (bár megjegyzendő a pályakezdők
alacsony elemszáma). Horváth felvett továbbá egy általa kidolgozott Pályakezdés
Kérdőívet, amelynek egyik iteme a pályakezdéssel kapcsolatos érzésekre kérdezett rá.
Az eredmények szerint a végzős hallgatók esetében erősebb volt a bizonytalanság, míg

12
Aki az eredeti szerzőpároshoz hasonlóan maga is újságíró.

30
 a pályakezdőknél a várakozásteli izgalom érzete. Horváth dolgozatát azzal zárja, hogy
nem sikerült bizonyítani a kapunyitási pánik (ez esetben pályakezdési krízis)
jelenségét, bár az eredményei nem zárják ki, hogy egy eléggé terhelt lelkiállapotról
beszéljünk (például azért, mert a végzős hallgatók az elhelyezkedés sikerességét rajtuk
kívülálló tényezőknek tulajdonítják, míg a friss pályakezdők már a fellépést és
gyakorlatot tarják fontosnak).

További szakdolgozatok a kapunyitási pánik megragadására – Horváth mintájára –

szintén a STAI módosított változatát használták. Magyari (2009) utolsó éves
egyetemistákkal végzett kutatásában azt vizsgálta, hogy a pályakezdési krízis
kialakulásában milyen szerepe van a családi tényezőknek: eredményei szerint a
transzgenerációs beágyazottság, a stabil családi identitás, családi történetek ismerete és
a hozzájuk fűződő pozitív érzelmek protektív tényezőnek mutatkoztak a
bizonytalanságokat magában rejtő életszakaszban lévő fiatalok számára. Emellett egy
másik kutatás (Olasz, 2010) a szülői bánásmód és az énhatékonyság szerepét vizsgálta.
A családi tényezők mellett a pálya-krízis kialakulását és minőségét befolyásolhatja a
választott pálya (pl. műszaki vagy bölcsész) a meglévő munkatapasztalat vagy annak
hiánya, (Horváth, 2004), a fiatal neme és a szülők iskolai végzettsége (Makai, 2004), a
fiatal anyagi helyzete, illetve a munkaerőpiac (Kiss, 2005, idézi Magyari, 2009).

Makai saját kutatásában nem talált kifejezett bizonytalanságérzetet vagy aggodalmat a

végzős egyetemisták jövővel kapcsolatos vélekedéseinél, sem a jövőbeli
elhelyezkedéssel kapcsolatban (szemben Horváth kutatásával). „A diploma előtt álló
egyetemisták – az itt bemutatott kutatás eredményei szerint – hozzávetőlegesen közepes
mértékű szakmai kompetenciájuk birtokában hagyják el az iskolapadot, nem aggódnak
kifejezetten a rájuk váró álláskeresés miatt, és az élethosszig tartó tanulás szellemének
megfelelően, nem tekintik lezártnak képzésüket” (Makai, 2004, old.: 91). Azonban ez a
kutatás gyakorlatilag csak egy kérdésében kérdezett rá a pályakezdéssel kapcsolatos
aggodalmakra13, míg Horváth egy erre a célra kifejlesztett kérőívvel mért.

Sem Horváth (2004), sem Makai (2004) közvetlenül nem talált különbséget a műszaki,
a humán és a gazdasági területen tanuló hallgatók között a pályakezdéssel kapcsolatos
szorongás tekintetében, és az olyan közvetett tényezők – amelyek hatással lehetnek a

13
„Ha arra gondolsz, hogy hamarosan befejezed az egyetemet: (1) örülök, és már várom hogy vége
legyen; (2) aggaszt hogy hogyan fogok elhelyezkedni; (3) bizonytalan vagyok a jövőmmel kapcsolatban,
nincs konkrét tervem; (4) sok, nagy változás várható az életemben”

31
pályakezdési krízisre – mint a pályakezdéssel kapcsolatos jövőkép és célok szintén
vegyes képet mutatott a csoportok között. A bölcsészhallgatók szignifikánsan nagyobb
arányban ítélték úgy, hogy érdeklődésüknek megfelelő munkát találnak, míg a
gazdasági területen tanulók szignifikánsan hosszabb időt jósolnak, amíg egyetem után
munkát találnak. A műszaki és humán területen tanulók egyaránt aggódnak, hogy
nehezen találnak majd munkát: de míg a műszaki területen tanulók elsősorban attól
tartanak, hogy nincs megfelelő munkalehetőség, addig a bölcsészhallgatóknak a pálya
telítettsége a fő probléma. Az aggodalmak hátterében tehát különböző tényezők
állhatnak, de nem mutatkozott egységes mintázat arra nézve, hogy valamelyik területen
a tanulók szignifikánsan szorongóbbak lennének a pályakezdésükkel kapcsolatban.

Ezzel némileg ellentétes eredményre jutott egy pár évvel ezelőtt készült vizsgálat,
amelyben a bölcsész-, pszichológus- és villamosmérnök hallgatók pályaidentitása került
összehasonlításra. (Angyal, 2006). A vizsgálat eredményei szerint a pszichológus-
hallgatók szignifikánsan nagyobb arányban érték el az érett identitás állapotát, míg a
moratórium állapota jellemzően a bölcsészhallgatókra igaz. Évfolyamonkénti
összehasonlítást sajnos csak a bölcsészhallgatók tekintetében végzett a szerző, itt
azonban nem mutatkozott szignifikáns különbség az első és utolsó éves hallgatók
között. A pályakezdésre vonatkozó érzések tekintetében azonban megjelenik az
évfolyamok közötti különbség: míg az első évesek a pályakezdésükkel kapcsolatban
előbbre rangsorolják az örömöt, addig az ötödévesek szignifikánsan előrébb sorolják a
bizonytalanság érzését (és ez különösen igaz a bölcsészhallgatókra). Az eredmények
szerint az identitás állapotokban nem mutatkozott jelentős eltérés a csoportok között,
azonban a bölcsészhallgatókra a moratórium, míg a pszichológushallgatókra az elért
identitás bizonyult jellemzőbbnek. A pályakezdéssel kapcsolatos érzésekben
megmutatkozott, hogy a bölcsészhallgatókra jellemzőbb a bizonytalanság és a
szorongás érzése is.

Halogatás vizsgálatok
Robbins és Wilner szerint a kapunyitási pánik által okozott szorongás érinti mind a
karrier, mind a magánélet, mind az identitás kialakításának területét, és az ezekkel a
terültetekkel kapcsolatos komolyabb döntéseket. Ráadásul a huszonévesek életében a
sokféle választási alternatíva már önmagában is járhat megnövekedett stresszel, mert
Schwartz szerint (2003; idézi Panchal & Jackson, 2007) a túl sok lehetőség irreálisan
magas elvárásokhoz és a rossz döntéstől való szorongáshoz vezethet.

32
A kapunyitási pánik megragadására a halogatás jelenségének leírásakor is történtek
kísérletek, mivel a fontos döntésekkel együtt járó stressz egyik lehetséges kimenetele a
halogatás (Takács, 2008), amely a kapunyitási pániknak mind oka, mind a
következménye is lehet egyben (Robbins & Wilner, 2001). Radics (2008) vizsgálatában
a kapunyitási pánikot egy összetett tesztcsomaggal igyekezett megragadni (Életvezetési
Kérdőív, Beck Depresszió Kérdőív, Megküzdési Módok Kérdőív és Diszfunkcionális
Attitűdök Skála), amelyet összevetett azzal, hogy a személyek 5 év alatt befejezik-e az
egyetemet (nem halogatók csoportja) vagy sem (halogatók csoportja). Az eredmények
szerint a 3 vagy annál több éve halogatók szignifikánsan depressziósabbnak bizonyultak
és alacsonyabb pontszámot értek el az Életvezetési Kérdőíven, azonban nem
mutatkozott szignifikáns eltérés a diszfunkcionális attitűdök és a megküzdési módok
terén.

Izgalmas kérdés a halogatás és a szerhasználat kérdésköre. Tudomásom szerint a

halogatásról Magyarországon nem készült még nagymintás adatfelvétel és a
szerhasználattal való összefüggéséről egy, szakdolgozati keretek között történt kutatás
volt fellelhető (Szabó, 2006). Az eredményekből azonban nem lehet igazán
következtetéseket levonni, mert a szerző 24 fő marihuánát fogyasztó személy halogatás
szokásait hasonlította össze. A kis csoporton végzett számítások eredményei szerint a
férfiaknál szignifikánsan több a halogató azok között, akik rendszeresen használják a
cannabiszt, mint azok között, akik csak kipróbálták, azonban a kutatásból nem derül ki,
hogy a szerző mi alapján határozta meg ezeket a kategóriákat. Megjegyzendő továbbá,
hogy a rendszeres használók és azok között, akik még sohasem próbálták nem
mutatkozott különbség.

Külföldi szakirodalmi adatok alapján úgy tűnik a halogatás negatív következménnyel

jár a személyek mentálhigiénés állapotára (Tice & Baumeister, 1997), izgalmas kérdés
volna ezt magyar mintán is vizsgálni.

Szorongás és depresszió szintjét vizsgáló mentálhigiénés vizsgálatok

A Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület (FETA) évek óta kutatja egyetemisták és
főiskolások, valamint a kortárs fiatalok mentálhigiénés állapotát, egészségmagatartását
és megküzdési stratégiáit. A depresszió vizsgálatára jellemzően a Beck Depresszió
Kérdőív (BDI) rövidített változatát és a Neurotikus Kognitív Struktúra Kérdőívet (NCS)
használták (Lisznyai, 2006). A 2004/2005 évben történt adatfelvétel (a Bologna

33
rendszer bevezetését megelőző) eredmények szerint az NCS Kérdőíven mért depresszió
pontszám az első évfolyamtól kezdve folyamatosan csökkent, majd az ötödik, utolsó
évben szignifikáns módon megnövekedett (és a Beck Depresszió Kérdőíven kapott
eredmények is hasonló mintázatot mutattak:

72

70
NCS átlagpontszám

68

66

64

62

60
1 2 3 4 5
Évfolyamok

4. ábra – NCS depresszió pontszámok az évfolyamok tükrében (Lisznyai, 2006)

A FETA tavaly publikált kutatásában 575 egyetemista és nem egyetemista, 18 és 29 év

közötti fiatalt vontak be (Lisznyai, 2010). A kutatásban használt tesztcsomaggal többek
közt a depressziót (Beck Depresszió Kérdőív rövidített változatával, a Neurotikus
Kognitív Struktúra Kérdőívet, a Diszfunkcionális Attitűd Skálával), az életkészségeket,
a megküzdési módokat illetve az identitás-állapotot (Marcia-Melgosa-féle Kérdőív)
vizsgálták. A Beck Depresszió Kérdőíven elért átlagos pontszámok hullámzó tendenciát
mutatnak: harmadik és ötödik évfolyamon magasabb pontszámot érnek el a fiatalok. Ez
valószínűleg a Bologna rendszer miatt van így, hiszen komolyabb teljesítményt és
felelősségteljes döntéseket ebben a két időpontban kell a hallgatóknak jellemzően
meghozni:

34
 10

Beck Depresszió Pontszám

9,5
9
8,5

átlaga
8
7,5
7
6,5
6
1 2 3 4 5 6
Évfolyamok

5. ábra - Beck Depresszió összpontszámok az évfolyamok függvényben (Lisznyai, 2010)

Habár ugyanezen adatokra vonatkozóan nem publikálták az életvezetési készségek

életkor vagy évfolyam szerinti megoszlását, de az Életvezetési Készségek Kérdőív
pontszámai alapján képzett csoportok (átlag alatti, átlagos és átlag feletti életvezetési
készségek) szignifikánsan eltértek mind a Beck depresszió, mind az NCS pontszámok
alapján, tehát elmondható, hogy a magasabb depresszió pontszámmal rendelkező
fiatalok rosszabb életvezetési készségekkel is bírnak (Kiss, 2010). Érdekes kérdés, hogy
a fiatalok vajon mennyire szorongóak, a kutatásban sajnos azonban nincsenek adatok
erre vonatkozóan.

Ebben az évben készült egy hasonló mentálhigiénés állapotfelmérés több mint 700
hallgatóval a Budapesti Corvinus Egyetemen (Németh & Lisznyai, megjelenés alatt). A
vizsgálatban felmérték a diákok szorongási és depresszió szintjét, identitás-állapotát,
életvezetési készségeit és drogfogyasztási szokásait. Az előzetes eredmények szerint a
hallgatóknál kimutatható a kapunyitási krízis jelensége az utolsó éves hallgatóknál. A
Beck Depresszió Kérdőív eredményeiben az egész minta összesített eredményei szerint
a hallgatók pontszámaik alapján nem tekinthetőek depressziósnak, azonban a
korcsoportok között szignifikáns eltérés van (p<0,05). Az alábbi ábra szerint a
depresszió pontszáma megnő a 24-26 év közötti korcsoportban, tehát az MA szakot
befejező hallgatók körében. Évfolyamonkénti bontásban, korábbi kutatáshoz hasonlóan
ismét a harmadik és ötödik évfolyam hallgatói mutattak megnövekedett depresszió
pontszámot (a depresszió tekintetében tehát érdekes módon a 24-26 évesek körében volt
magasabb a pontszám, míg évfolyamonként az ötöd és a harmadévesek is kiugró
pontszámot kaptak).

35
 10

Beck Depreszió Kérdőív végleges pontszám átlaga

8

18-19 év 20-21 év 22-23 év 24-26 év 27 év vagy annál

idősebb

Korcsoportok

6. ábra – Beck Depresszió Kérdőív átlagos pontszáma korcsoportok tükrében (Németh & Lisznyai, megjelenés
alatt)

Ebben a vizsgálatban már a hallgatók szorongás szintje is felmérésre került, amely

egységesebb mintázatot mutat. Korcsportonkénti bontásban a 21 éveseknek és a 24-26
éveseknek szignifikánsan magasabb a szorongásszintje, emellett évfolyamonkénti
bontásban ismét megjelenik a harmadik és ötödik évben kiugró pontszám mintázat:

40,5
STAI vonás szorongás kérdőív pontszám átlaga

40

39,5

39

38,5

1. évfolyam 2. évfolyam 3. évolyam 4. évfolyam 5. évfolaym több

Hányadik évfolyamodban vagy összességében?

7. ábra – STAI szorongást mérő kérdőív átlagos pontszámai az évfolyamok tükrében (Németh & Lisznyai,
megjelenés alatt)

A kutatásban a szorongás szintjében nem, azonban a depresszió szintjében találtak nemi

különbségeket: a fiúk szignifikánsan depressziósabbnak bizonyultak.

A vizsgálatban továbbá felmérték a hallgatók identitás-állapotát is. Az amerikai

átlagokkal összehasonlítva megállapítható, hogy a Corvinus Egyetem hallgatói

36
összességében nem térnek el a pálya-identitás tekintetében az amerikai standardtól,
azonban korcsoportonként való összehasonlításban kitűnik, hogy mind a moratórium,
mind a korai zárás, mind az identitás diffúzió állapotának tekintetében erősen
szignifikáns eltérés volt a korcsoportok között. Az eredmények szerint, míg az identitás-
diffúzió állapota folyamatosan csökken az egyetem végére, addig a moratórium skála
pontszáma végig nagyon magas, amely csak azoknál csökken le, akik már 27 év felett
végzik az egyetemet. Ez talán arra utal, hogy az identitás-diffúzió állapota nem tartható
fent az egyetemi évek alatt, a hallgató mindenképpen valamifajta választás elé
kényszerül és nem tarthatja fent tovább a krízis-mentes állapotot. Ezt mutatja, hogy a
moratórium skálán szinte végig magas pontszámot érnek el a hallgatók, tehát az
egyetemi évek alatt folyamatosan megkérdőjeleződik az identitásuk önmaguk számára.

A fent ismertetett hazai kutatásokból tehát a kapunyitási krízis tekintetében nem

rajzolódik ki egységes kép. A pálya-krízis vizsgálatok eredményei szerint nem találtak
közvetlen módon különbséget az utolsó éves és a pályakezdő hallgatók között, míg más,
közvetlen mutatókban megjelent a különbség. A választott pálya az egyik kutatásban
hatással volt a szorongás mértékére, míg máshol inkább csak a szorongás módját
határozta meg. A mentálhigiénés vizsgálatok az utolsó (és a harmadéves) hallgatók
megnövekedett depresszió és szorongásszintjéről tudósítanak, amely különösen a férfi
hallgatókra igaz. Kérdéses, hogy valóban beszélhetünk-e mai fiatalok esetében a
kapunyitási krízis jelenségéről és ez köthető-e életkorhoz, nemhez vagy más
tényezőkhöz (például a szocio-ökonómiai státuszhoz). Jelen vizsgálatban kidolgoztam
egy saját, a kapunyitási pánikot megragadni szándékozó kérdőívet, hogy a jelenségről és
annak háttérváltozóiról pontosabb képet kaphassunk. Az itt bemutatásra kerülő
kutatásban a következő hipotéziseket feltételeztem.

Hipotézisek
Ahogyan korábban említettem a szorongásra és depresszióra vonatkozó korábbi
eredmények inkonzisztensnek bizonyultak a nemi különbségek tekintetében, azonban a
nagymintás Corvinus kutatásban a férfiak magasabb depresszió pontszámot értek el,
valamint a szorongást vizsgáló kérdőívben a standardok eleve magasabb pontszámot
adnak meg a férfiaknak, ezért első hipotézisemben feltételeztem:

1. Hipotézis: A kapunyitási pánik jelenségénél nemi különbségek vannak, mégpedig a

férfiak szignifikánsan jelentősebb krízist mutatnak.

37
Mind a szorongás (1. Hipotézis A), mind a depresszió (1. Hipotézis B) és mind a
kapunyitási pánik kérdőíven (1. Hipotézis C) a férfiak magasabb pontszámot érnek el.

Mivel a kapunyitási krízis a tanulásból a munka világába való lépésnél jelentkezik

elsősorban, feltételeztem:

2. Hipotézis: A kapunyitási pánik jelenségénél az életkornak illetve az évfolyamnak

megfelelő mintázat jelenik meg, mégpedig az utolsó éves (24-26 éves) hallgatókra lesz
jellemzőbb a kapunyitási krízis.
Mind a szorongás, mind a depresszió és mind a kapunyitási pánik kérdőíven az utolsó
éves (2. Hipotézis A) illetve a 24-26 éves (2. Hipotézis B) hallgatók magasabb
pontszámot érnek el.

Több szerző kitért rá, hogy a kapunyitási krízis és maga az „emerging adulthood”
jelensége társadalmi és kulturális tényezőktől függ, mivel azoknak, akiknek eleve
korlátozottabbak a lehetőségeik, nem okoznak (nem okozhatnak) a többféle opciók
szorongást. Ezért harmadik hipotézisemben feltételeztem, hogy:

3. Hipotézis: Azok a hallgatók, akik rosszabb anyagi helyzettel rendelkeznek,

alacsonyabb kapunyitási pánikkal fognak bírni.
A kapunyitási pánik kérdőíven alacsonyabb pontszámot érnek el a rosszabb anyagi
helyzettel rendelkező személyek.

Mivel a mentálhigiénés állapot egyik fő protektív faktora a szociális kapcsolatok észlelt

minősége és a barátokkal töltött idő (Lisznyai, 2006), ezért negyedik hipotézisemben
feltételeztem, hogy a lakáskörülmények is hatással lesznek a kapunyitási pánikra:

4. Hipotézis: Azok, akik a barátaikkal vagy a párjukkal élnek kevésbé lesznek

jellemezhetőek a kapunyitási krízissel, mint azok akik, a szüleikkel élnek vagy egyedül
élnek.
Azok, akik egyedül vagy a szüleikkel élnek érik el a legmagasabb pontszámot a
kapunyitási krízis kérdőíven, míg azok, akik kollégiumban, barátokkal élnek vagy a
párjukkal élnek szignifikánsan alacsonyabb pontszámot érnek el.

Mivel a kapunyitási pánikban jelentős szerepet játszik a karrier-krízis, és korábbi

kutatások alapján erre hatása van a választott pályának, ezért ötödik hipotézisemben
feltételeztem:

38
5. Hipotézis: A kapunyitási pánik, a szorongás és a depresszió szintje eltérő lesz a
különböző egyetemen tanuló hallgatók között.
Mivel ez egy feltáró jellegű hipotézis, ezért nem határoztam meg konkrét elvárást, hogy
melyik egyetemen lesznek magasabbak a kérdőíven elért pontszámok, csak feltételeztem,
hogy megjelenhetnek különbségek a felsőoktatási intézmények között.

Az identitás állapotokra vonatkozóan Waterman (1985, idézi (Cole & Cole, 2006)
kutatásai szerint az egyetem első évfolyamában a moratórium állapota a legjellemzőbb,
egyetem felső évfolyamaiban már az elért-identitás és a korai zárás állapota a tipikus. A
korábban idézett legfrissebb kutatás szerint, míg az elért identitás a hallgatók körében a
negyedik évfolyamon a legnagyobb (már a Master szakirány után, de a konkrét
pályaválasztás előtt), addig az identitás diffúzió az első évben, majd az utolsóban
emelkedik ki szignifikánsan (érdekes módon a moratórium skála átlagpontszáma végig
szinte azonos marad, jelezvén, hogy az egyetemi évek egyfajta elhúzódó identitás
kereső szakasz, míg a korai zárás átlagpontszáma kifejezetten lecsökkent az egyetem
végeztével). Ezek alapján hatodik hipotézisemben feltételeztem:

6. Hipotézis: Az identitás állapotok megoszlása a fiatalok körében az életkorral változik.

Az identitás diffúzió első és utolsó évben magasnak bizonyul (5. Hipotézis A), az elért
identitás a negyedik évfolyamon lesz a legjellemzőbb (5. Hipotézis B), a moratórium
állapot jellemzően magas lesz az egész mintán (5. Hipotézis C).

Mivel a moratórium identitás állapota definíció szerint krízissel jár, utolsó

hipotézisemben feltételeztem, hogy:

7. Hipotézis: Azok a személyek, akik a moratórium állapotában vannak magasabb

depresszió és szorongás szintről számolnak be.
A Melgosa Kérdőív Moratórium skálája szignifikánsan korrelál a Beck Depresszió
Kérdőívvel, a STPI-S Kérdőív Szorongás és Düh skálájával.

Nem utolsó sorban jelen vizsgálat fontos célja a kapunyitási pánik jelenségét mérő
önálló kérdőív kidolgozása és annak validálása. Hetedik hipotézisemben feltételeztem,
hogy:

8. Hipotézis: A kapunyitási pánik összefüggésben van a depresszióval, a szorongással és

a dühvel valamint egyenes irányú összefüggésben a moratórium és negatív irányú az
elért identitás állapottal.

39
A kapunyitáson pánik kérdőív szignifikánsan korrelál a Beck Depresszió Kérdőívvel (8.
Hipotézis A), a STPI-S Kérdőív Szorongás és Düh skálájával (8. Hipotézis B) valamint
a Melgosa féle Kérdőív Moratórium skálájával és az Elért identitás skálával negatívan
korrelál (8. Hipotézis C).

40
A vizsgálat
Kutatásom két részből állt. Az első részben kidolgoztam egy olyan kérdőívet, amely
kifejezetten a kapunyitási krízis jelenségét méri. Ezért lefordítottam egy rövid, angol
kérdőívet, amelyet kiegészítettem és egy elővizsgálat keretében felvettem 30
személlyel. Ez alapján hoztam létre a QLC Kérdőívet, amelyet a kutatás második
felében a Beck Depresszió Kérdőívvel, a STPI állapot szorongásmérő teszttel és a
Melgosa-féle pálya-identitást mérő teszttel együtt 272 fővel töltöttem ki.

A kutatás első része - QLC Kérdőív összeállítása

Mivel a kapunyitási pánik jelenségét csak az utóbbi időben ismerték fel, nem létezik
sem a hazai, sem a nemzetközi szakirodalomban kifejezetten ezt a krízist a maga
komplexitásában mérő kérdőív. Ahogyan a bevezetőben említettem igyekeztek
korábban is megragadni egy-egy aspektusát a jelenségnek, de az önálló kérdőív még
hiányzott. Ebből kifolyólag kidolgoztam a kapunyitási pánikot felmérő kérdőívet

A kérdőív összeállításánál Christine Hassler által publikált rövid kérdőívből indultam ki

(Hassler, 2009) (Melléklet 1.), amelyet kiegészítettem, illetve módosítottam a korábban
ismertetett szakirodalom alapján. A kérdőívet egy elővizsgálat keretében felvettem 30
személlyel, majd ez alapján alkottam meg a végső kérdőívet. Mivel a kérdőívet magam
alkottam, az egyes lépéseket az alábbiakban részletesen kifejtem, valamint a teszt-
szerkesztési állomásokat a mellékletben csatolom.

Fordítás, kiegészítés
A kérdőív összeállításának első lépésében lefordítottam az eredetileg angol nyelvű
kérdőívet, amely 25 eldöntendő kérdést tartalmazott. A cikkben található instrukció
szerint, ha a kitöltő 12 esetben igennel válaszolt a kérdésekre, az kapunyitási-pánikot
indikált. A kérdőív fordításánál a kérdéseket egyes szám első személyű állításokká
fogalmaztam át, hogy azokat értékelni lehessen egy 1-5-ig terjedő Likert skálán. A
fordításnál bizonyos esetekben figyelembe kellett venni az amerikai oktatási rendszer
sajátosságait és annak megfelelően értelmezni át a Magyarországi helyzetre. Például a
23. item esetében az angol mondat arra utal, hogy Amerikában a három éves alapképzés
után tovább lehet tanulni mester szakon, hasonlóan a Magyarországon bevezetett
bolognai rendszerhez, de azzal a különbséggel, hogy a három éves képzés után is
könnyen el lehet helyezkedni a munkaerő piacon. Ezért a fordításnál úgy fogalmaztam,

41
hogy az első master diploma után, mivel jelenleg a mintában szereplő Corvinus
Egyetemi hallgató a BA fokozat megszerzése után jellemzően tovább tanul MA szinten,
ezért ez a halogatási helyzet - amelyre az eredeti kérdés utal – a master diploma után
jelentkezik.14

„Are you thinking about going back to grad school because you don't know what else to do with
your life?”

„Úgy érzem, az első master diplomám után is tovább kellene tanulnom, mert nem tudom, mi
mást kezdhetnék az életemmel.”

Második lépésben az így összeállított 25 itemet kiegészítettem további 6 olyan

állítással, amelyeket más szerzők releváns tényezőknek ítéltek a fogalom ismertetésénél.

Úgy érzem, hogy túl sok a lehetőség és egyszerűen nem (Thorspecken, 2005)
tudok dönteni közöttük.

Aggaszt, ha arra gondolok, hogy vajon meg fogom-e (Robbins & Wilner,
találni életem párját. 2001)

Nyomaszt a gondolat, hogy nemsokára anyagilag (Arnett, 2000)

függetlenné kell válnom.

Úgy érzem, hogy annyira nehéz elhatározni, hogy mit (Radics, 2008)
kezdjek az életemmel, hogy hajlamos vagyok halogatni
ennek eldöntését.

Úgy érzem, hogy a jövőmmel kapcsolatban túl sok a (Thorspecken, 2005)

kiszámíthatatlan és bejósolhatatlan faktor.

A jövőmmel kapcsolatban túl sok az állandó változás és ez (Thorspecken, 2005)

gyakran tölt el aggodalommal.

A kérdőív kiegészítésénél az volt az egyik szempont, hogy azok a tényezők, amelyekkel

kapcsolatban a fiatalok szoronganak (és amelyeket a szakirodalmi bevezetőben
ismertettem) mind megjelenjenek és közel azonos módon súlyozódjanak. A kérdőívben
végül a következő témakörök jelennek meg: az egyik nagy témakör a jövővel
kapcsolatos gondolatok, amelyek egyaránt vonatkoznak a konkrét karrier tervekre és a
párkapcsolati jövőképre, a másik témakör az aktuális döntési nehézség és az azzal járó
halogatás, a harmadik a jelenlegi egzisztenciális állapot és az azzal kapcsolatos érzések,
valamint a kortársakkal történő összehasonlítás és a külső, belső elvárások. A kérdőív
tartalmaz itemeket az általános kedélyállapotra vonatkozóan, de ezek az érzések

14
Ezt az itemet érdemes a jövőben is a mintához igazítani, annak függvényében, hogy az adott mintában
fiatalok jellemzőn mikor állnak munkába.

42
természetesen az adott területekkel összefüggésben is felvetődnek (ezért kerülhet egy
item több témakörhöz is).

Másrészt az eredeti kérdőívben az egyes kérdések gyakran összetettek voltak, ezért több
itemmé választottam szét őket, hogy a kérdőív kitöltő egyértelműen el tudja dönteni
mennyire igaz rá az adott mondat.

Mivel a kérdőív összeállításakor szembeötlő volt, hogy az eredetei kérdőívben az összes

kérdés negatívan van megfogalmazva, így egyrészt sugallja a kapunyitási pánik
meglétét (tehát torzítani fog), másrészt a kitöltőnek is kellemetlen ennyi negatív állítást
értékelni (tehát rosszabb hangulatba kerülhet, mint a kérdőív kitöltése előtt) 15 , ezért
harmadik lépésben a kérdőívet kiegészítettem olyan pozitív itemekkel, amelyek
értelemszerűen fordítottan súlyozódnak a kérdőív összpontszámának számításakor.

Az elővizsgálati kérdőívbe összesen 44 item került (Melléklet 2.), amelyből fordított

itemek a következőek: 4., 9., 12., 14., 17.,21.,24., 28., 30., 34., 36., 39.,44.

Elővizsgálat
Az elővizsgálat során a kérdőívet 30 személlyel vettem fel. Az elővizsgálat elsődleges
célja az volt, hogy a kitöltők véleményezzék a kérdőív itemeit, ezért a minta
kiválasztásánál a heterogenitás is fontos szempont volt. Az alábbi táblázat mutatja a
minta jellemzőit:

Nem Életkor Egyetem

nő = 15 fő átlag=23,12 év Budapest Corvinus Egyetem = 18 fő

férfi =11 fő min =20 év ELTE= 7 fő

hiányzó adat=4 fő max =27 év már végzett = 5 fő

2. táblázat –Az elővizsgálati minta leíró statisztikái nemre, korra és egyetem típusára vonatkozóan

A minta heterogenitásából és a kis elemszámából kifolyólag nem volt értelme

statisztikai próbákat futtatni az eredményeken, ezért csak a minta alap-statisztikáit
ismertetem:

Elemszám Minimum Maximum Átlag Szórás

QLC Kérdőív 30 77 201 122,43 26,99
Összpontszám

3. táblázat – Az elővizsgálat során felvett QLC kérdőív leíró statisztikát

15
Mivel az eredeti kérdőív célja a figyelem felhívás volt, ezért a kizárólag negatív tartalmú megfogalma-
zások retorikai célt szolgáltak.

43
Ahogy a táblázatból is látszik az átlag a kérdőíven elérhető pontszám (220 pont) fele,
így ez a pont valóban átlagosnak tekinthető. A minimum és a maximum értékek
mutatják, hogy a kérdőíven az átlagtól szélsőségesen eltérő eredmények is születtek,
tehát a kérdőív első ránézésére valóban differenciál az emberek között. (További
statisztikákat azonban csak a végleges, nagy mintán készítettem).

Mivel a kérdőív fejlesztése szempontjából elsősorban a kitöltők visszajelzésére voltam

kíváncsi, arra kértem őket, hogy írják le a véleményüket a kérdőívről és az egyes
itemekről. Az alábbi észrevételek mentén módosítottam a kérdőívet:

 a kitöltők közül többen is jelezték, hogy bizonyos itemek továbbra is túl

összetettek, ezért további itemekre bontottam szét a 3., 10., 36. állításokat
 jelezték, hogy hasonló itemek vannak egymás mellett a kérdőívben (42., 43.),
így azokat jobban elosztottam a kérdőíven belül
 az egyik kitöltő jelezte, hogy szerinte releváns kérdés a karrier és a párkapcsolat
viszonya; az ő javaslatára került be a következő item:

„Attól tartok, hogy a karrierem rovására fog menni a magánéletem

boldogsága.”
 egy másik kitöltő jelezte, hogy a továbbtanulásra (32.) vonatkozó kérdés
megfogalmazása nem szerencsés, így az is pontosításra került

Az elővizsgálat fontos tanulsága, hogy néhányan jelezték mennyire megragadja a

kérdőív azt az élethelyzetet, amiben benne vannak: „Ha nem lesz max pontszámom, az
csak azért van, mert nálam tavaly volt mindennek a csúcspontja!” „Frankón szó szerint
ezeket éreztem/gondoltam, szóval ez pozitív észrevétel!!!” "Nagyon találó, szerintem, jó
lett :)"

A fenti módosításokat figyelembe véve, a QLC Kérdőívnek jelen formájában tehát 46

iteme van, amelyből fordított: 4., 9., 13., 15., 18., 23., 26., 30., 32., 37., 39., 42., 46. A
kialakított kérdőívet a 3. Melléklet tartalmazza.

A kutatás második része

A kutatás második részében a QLC kérdőívet egy nagyobb mintán más, már létező
kérdőívekkel együtt vettem fel, mivel jelen felmérés célja a kapunyitási pánik vizsgálata
mellett, a QLC Kérdőív reliabilitás és validitás vizsgálata is volt.

44
Vizsgálati személyek
A mintaválasztásnál két szempontot vettem figyelembe, egyrészt, hogy a vizsgálati
személyek egyetemi vagy főiskolai hallgatók legyenek, másrészt életkor tekintetében a
18 és 26 év közé essenek.

Az első szempont értelmében, a vizsgálatban egyetemista és főiskolás diákok vettek

részt. A mintavételi eljárás sajátosságai miatt (amit az Eljárás alfejezetben részletesen
kifejtek), a mintába 19 felsőoktatási intézményből kerültek személyek. Legnagyobb
arányban a Budapesti Corvinus Egyetemi diákjai (97 fő), és az Eötvös Loránd
Tudományegyetem (102 fő) hallgatói kerültek be. Az alábbi táblázat összefoglalja, hogy
a vizsgálati személyek melyik egyetemen tanulnak, illetve az ELTE és a Corvinus
esetében a karok szerinti megoszlást is.

Egyetem Kar Fő Százalék

Társadalomtudományi Kar 30

Élelmiszertudományi Kar 1

Tájépítészeti Kar 1
Budapesti Corvinus Egyetem
Közgazdaságtudományi Kar 9

Gazdálkodástudományi Kar 56

Összesen 97 35,5%
Állam és Jogtudományi Kar 8

Bölcsészettudományi Kar 22

Pedagógia és Pszichológia Kar 58

Társadalomtudományi Kar 8
Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE)
Természettudományi Kar 4

Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar 1

Tanító- és Óvóképző Kar 1

Összesen 102 37,4%

ELTE-Corvinus 9 3,3%
Budapesti Műszaki Egyetem 7 2,6%
Central European University 5 1,8%
Budapesti Gazdasági Főiskola 18 6,6%
Debreceni Egyetem 1 0,4%
Károli Gáspár Református Egyetem 1 0,4%
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem 2 0,7%

45
Magyar Képzőművészeti Egyetem 1 0,4%
Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem 1 0,4%
Nyugat-magyarországi Egyetem 2 0,7%
Pázmány Péter Katolikus Egyetem 11 4,0%
Pécsi Tudományegyetem 4 1,5%
Semmelweis Egyetem 3 1,1%
Széchenyi István Egyetem 2 0,7%
Szegedi Tudományegyetem 2 0,7%
Technische Universität Wien 1 0,4%
Testnevelési Főiskola 1 0,4%
Zsigmond Király Főiskola 2 0,7%

4. táblázat – Egyetemek és karok megoszlása a vizsgálati mintában

A második, életkori szempont értelmében 18 és 26 év közötti személyeket kerestem a

vizsgálathoz. Az egyetemista szempont miatt azonban a mintába kerültek 26 évnél
idősebb személyek is: 3fő 27 éves, 2 fő 28 éves és 1-1 fő 29, 31 és 37 éves személy.
Mivel a minta átlagéletkora (22,75 év) így is megfelelt a célkitűzéseimnek, valamint az
egyetemista/főiskolai státusz volt a mintavétel elsődleges szempontja, a mintából nem
vettem ki ezt a pár személyt. A mintába tehát összesen 272 személy került. Az alábbi
ábra mutatja a vizsgálati személyek életkori megoszlását:

8. ábra – A vizsgálati személyek életkori megoszlása (átlag=22,75 év, szórás=2,04 év)

46
Mérőeszközök - Felhasznált Kérdőívek
A kutatásban egy teszt-csomagot vettem fel a vizsgálati személyekkel (Melléklet 4.). A
csomag tartalmazta (ebben a sorrendben) a demográfiai jellemzőkre vonatkozó
kérdéseket, a kidogozott QLC Kérdőívet a kapunyitási pánik megragadására, a Marcia-
Melgosa Kérdőívet a pálya-identitás mérésére, továbbá a Beck Depresszió Kérdőív
rövidített változatát a fiatalok depresszió szintjének megragadására és a STPI-Állapot
Kérdőívet a vizsgálati személyek pillanatnyi szorongásszintjének felmérésére.

Demográfiai kérdések
A kérdőív első felében a kérdések a kitöltő életkorára, nemére, egyetemére, szakjára, a
képzés típusára és az évfolyamára vonatkoztak. További kérdések mérték fel a kitöltő
szüleinek iskolai végzettségét, illetve a kitöltő lakás- és anyagi körülményeit annak
érdekében, hogy a vizsgálati személyek szocio-ökonómiai státusza meghatározható
legyen.

QLC Kérdőív
A kérdőív tehát 46 itemet tartalmaz, amelyet a vizsgálati személyeknek egy 5 fokú
Likert skálán kell értékelniük, hogy mennyire tartják jellemzőnek magukra. az egyes
állításokat. A kérdőív 13 fordított itemet tartalmaz: fordított: 4., 9., 13., 15., 18., 23.,
26., 30., 32., 37., 39., 42., 46.

A kérdőív alapstatisztikáit az alábbi táblázat foglalja össze:

Átlag Variancia Szórás Minimum Maximum Itemek száma

117,47 902,471 30,041 60 200 46

5. táblázat – QLC Kérdőív alapstatisztikái

A QLC kérdőíven elért összpontszámok eredményei normál eloszlást mutatnak:

47
 9. ábra – A QLC Kérdőív összpontszáma normál eloszlást mutat

A kérdőív megbízhatóságának vizsgálatára először a Cronbach Alfa mutatót számoltam

ki. A kérdőív belső konzisztenciáját vizsgáló mutató igen magas lett: 0,942. Mivel a
mutató ilyen magasnak bizonyult, egyik item törlése se okozott volna jelentős változást
a Cronbach Alfa értékében.

A kérdőíven az egyes skálák vizsgálatára faktoranalízist végeztem. A feltáró

faktorelemzés első lépéseként megvizsgáltam, hogy az elemzésre kerül változók milyen
szoros kapcsolatban vannak egymással. A faktorelemzés adekvátságára a Kaiser-Meyer-
Olkin (KMO) mutatóval számoltam, amely ha 0,5 alatti, akkor a változók nem
alkalmasak faktorelemzésre, 0,5 0,7 között gyenge, 0,7 0,8 között közepes, 0,8 felett
pedig jó faktorelemzést biztosít a változók kapcsolatrendszere (Rózsa, 2006). Jelen
esetben a KMO értéke 0,923, tehát a kérdőív alkalmas a faktoranalízisre. A Bartlett-
teszt azt vizsgálja, hogy a változók az alapsokaságban korrelálatlanok-e (nullhipotézis),
azaz azt teszteli, hogy a korrelációs mátrixnak a főátlón kívüli elemei csak véletlenül
térnek-e el a nullától (Sajtos & Mitev, 2006). Jelen esetben a nullhipotézist el lehet
vetni, mivel a szignifikancia szint kisebb 0,01-nél, azaz a változók alkalmasak a
faktorelemzésre:

Kaiser-Meyer-Olkin Mutató 0,923

Bartlett's Test of Sphericity Chi-Négyzet 6437,138

df 1035

Szignifikancia 0,000
6. táblázat – Kaiser-Meyer-Olkin és Bartlett teszt eredménye a QLC Kérdőíven

A faktoranalízis eredményei szerint 11 olyan komponens van, amelynek 1-nél nagyobb

a saját értéke. A 11 faktor a variancia 64,41%-át magyarázza. Az alábbi Scree plot ábra

48
mutatja, hogy az első faktor ugrott ki jelentősen a többi közül, amelynek a sajátértéke
14,46 és a variancia 31,81%-át magyarázza:

10. ábra – QLC Kérdőív faktoranalízis: Scree Plot ábra

A faktorok tartalmának meghatározásához a derékszögű (ortogonális), Varimax

forgatási módszert használtam (a derékszögű esetében a tengelyek merőlegesen állnak
egymásra, ezáltal a faktorok nem korrelálnak egymással). Általános szabály, hogy a
faktorsúlynak legalább 0,3-as szintet el kell érnie- abszolút értékben- ahhoz, hogy
figyelembe vegyük, illetve gyakorlati szempontból jelentősnek tekintjük, ha értéke
abszolút értékben eléri, vagy meghaladja a 0,5-öt. Mindazonáltal ahhoz, hogy a
faktorsúlyokat statisztikailag szignifikánsnak tudjuk, a minta-elemszámot is figyelembe
kell vennünk. Ez azt jelenti, hogy például egy 350 fős minta esetén 0,3-as faktorsúly
már statisztikailag szignifikánsnak tekinthető, míg egy 50 fős esetén csak 0,75 vagy a
felettiek (Sajtos & Mitev, 2006). Jelen dolgozatban a 0,4 körüli értéket tekintettem
ennek a határértéknek. (A rotált komponens mátrixot és a pontos faktorsúlyokat az 5.
Melléklet tartalmazza).

Az első faktorra 15 tétel került, amelyek jellemzően a „Karrier-krízissel” kapcsolatosak.

A második faktorra pozitív itemek sorolódtak, ezért ennek a faktornak talán a „Pozitív
várakozás” elnevezést lehetne adni. A harmadik faktorra, olyan itemek sorolódtak, mint
a „Gyakran érzem magam szorongónak, túlterheltnek és rosszkedvűnek” vagy az „Úgy
érzem, az önbecsülésemen lehetne még mit javítani.”, ezért ez a faktor a „Szorongás és
alacsony önbizalom” elnevezést kapta. A negyedik faktorra a jövővel kapcsolatos
itemek kerültek, így ez a faktor a „Jövővel kapcsolatos vélekedések” elnevezést, míg az
ötödik faktorra a döntéssel kapcsolatos tételek kerültek, ezért ez a faktor a „Döntéssel

49
kapcsolatos aggodalmak” elnevezést kapta. A hatodik faktorra az idő múlásával
kapcsolatos tételek, míg a hetedikre a párkapcsolati aggodalmat megfogalmazó item
került. A nyolcadik faktorra a külső elvárások és a párkapcsolat-karrier
összeegyeztethetősége került, amelynek talán a „Külső elvárások” nevet lehetne adni. A
kilencedik faktorra az „Anyagiakkal kapcsolatos vélekedések” kerültek, míg a
tízediknek talán a „Függés/Autonómia” elnevezést lehetne adni. Az utolsó, tizenegyedik
faktorra csupán egy item, a „Nem nyugtalanít, ha éppen nincsen párkapcsolatom” tétel
került. Az egyes faktorokra a következő tételek kerültek (dőlttel jelölve a negatív
faktorsúlyú tételek):

1. Faktor: 16. Úgy érzem, hogy kudarcot vallottam, mert nem tudom, mihez akarok
Karrier-krízis kezdeni az életemmel.
25. Szégyellem magam és zavarban vagyok, hogy még nem jöttem rá, mihez
akarok kezdeni az életemmel.
42. Magabiztos vagyok a pályaválasztásomat illetően. (negatívan)
17. Elveszettnek és céltalannak érzem magamat.
5. Aggaszt, hogy nem tudom, hogy mit akarok kezdeni az életemmel.
14. Össze vagyok zavarodva és csalódott vagyok a karrieremmel
kapcsolatban.
3. Alulmotiváltnak és közönyösnek érzem magamat.
13. Büszke vagyok rá, hogy már pontosan tudom, mit akarok kezdeni az
életemmel. (negatívan)
9. Úgy érzem, hogy a karrierem nagyon jó irányban halad. (negatívan)
44. Úgy érzem, hogy annyira nehéz elhatározni, hogy mit kezdjek az
életemmel, hogy hajlamos vagyok halogatni ennek eldöntését.
30. Úgy érzem, teljes mértékben a helyemen vagyok. (negatívan)
35. Úgy érzem, az első diplomám (master) után elsősorban azért kellene
tovább tanulnom, mert nem tudom, mi mást kezdhetnék az életemmel.
38. Úgy érzem az életem egyáltalán nem úgy alakul, mint ahogyan
elterveztem.
10. Néha úgy érzem, hogy kifutok az időből, hogy végre eldöntsem, mivel
akarok foglakozni.
36. Folyamatosan a jövőmön gondolkodom, és ez annyira nyomaszt, hogy a
szorongás szinte pánikszerűen tör rám.
2. Faktor: 46. Biztos vagyok benne, hogy a jövőm jobban fog alakulni, mint a legtöbb
Pozitív várakozás kortársamé.
26. Lehet, hogy még nem tudom, mivel fogok később foglalkozni, de ez
várakozásteli izgalommal tölt el.
4. Úgy érzem, hogy a világ kinyílt előttem és az élet tele van fantasztikus
lehetőségekkel, amik csak arra várnak, hogy felfedezzem őket.
39. Úgy érzem még előttem az egész, fantasztikus élet.
23. Egyáltalán nem aggaszt a jövőm, úgyis minden a helyére fog kerülni.
32. Elégedett vagyok az életemmel.
3. Faktor: 22. Úgy érzem, túl sokat elemezgetem magamat.
Szorongás és 34. Úgy érzem, az önbecsülésemen lehetne még mit javítani.
alacsony önbizalom 7. Gyakran érzem magam szorongónak, túlterheltnek és rosszkedvűnek.

50
 21. Nehezen hozom meg a döntéseket, és ha meg is hozom őket, utána
gyakran megbánom.
27. Sokat aggodalmaskodom a párkapcsolatomban.
29. Gyakran hasonlítom magam össze a kortársaimmal és úgy érzem, hogy ők
sikeresebbek nálam.
1. Úgy érzem, hogy semmi sem nagyon rossz az életemben, de semmi sincs
igazán rendben.
4. Faktor: 45. Úgy érzem, hogy a jövőmmel kapcsolatban túl sok a kiszámíthatatlan
Jövővel kapcsolatos és megjósolhatatlan faktor.
vélekedések
20. Tudom, hogy mit akarok csinálni, de nem igazán sikerül megvalósítanom.
33. A jövőmmel kapcsolatban túl sok az állandó változás és ez
gyakran tölt el aggodalommal.
5. Faktor: 40. Úgy érzem, hogy túl sok a lehetőség és egyszerűen nem tudok dönteni
Döntéssel közöttük.
kapcsolatos 15. Könnyen hozok döntéseket, még ha súlyos kérdésekről van is szó.
aggodalmak (negatívan)
12. Nyomaszt, hogy olyan súlyos döntéseket kell meghozzak, amik örökre
meghatározzák az életemet.
6. Faktor: 2. Életemben először érzem magam öregnek.
Idő múlásával 19. Néha attól tartok, hogy kifutok az időből, hogy végre eldöntsem meg
kapcsolatos akarok-e házasodni vagy akarok-e gyerekeket.
vélekedések
7. Faktor: 28. Jelenleg még otthon élek a szüleimmel.
Párkapcsolati 41. Aggaszt, ha arra gondolok, hogy vajon meg fogom-e találni életem párját.
aggodalom
8. Faktor: 11. Attól tartok, hogy a karrierem rovására fog menni a magánéletem
Külső megfelelés boldogsága.
8. Nagy nyomás van rajtam és mindenki azt várja, hogy csináljak „valamit”
vagy legyek „valaki”.
9. Faktor: 37. Nagyon várom már, hogy végre anyagilag függetlenné váljak a szüleimtől.
Anyagiakkal 6. Úgy érzem, hogy egy izgalmasabb életre vagyok hivatva, mint amilyet most
kapcsolatos élek.
vélekedések 31. Aggaszt az anyagi helyzetem.
10. Faktor: 43. Nyomaszt a gondolat, hogy nemsokára anyagilag függetlenné kell válnom.
Függés/autonómia 24. Bűntudatom van, hogy csalódást okozok másoknak (különösen a
szüleimnek).
11. Faktor: 18. Nem nyugtalanít, ha éppen nincsen párkapcsolatom.

7. táblázat – A QLC Kérdőíven végzett faktoranalízis eredménye: 11 faktor és az azokra került itemek

Úgy tűnik azonban, hogy az egyes faktorok nem térnek el igazán egymástól, ha
felrajzoljuk az egyes itemeket egy kétdimenziós térben, az itemek szinte egyenlő
távolságban helyezkednek el (két csomópontot az ábra bal és jobb oldalán az egyenes
illetve a fordított itemek képeznek):

51
 11. ábra – QLC Kérdőív itemei

A kérdőív tehát magas Cronbach-alfa mutatóval rendelkezik, a statisztikai próbák azt

mutatják, hogy a kérdőívnek magas a belső konzisztenciája. A kérdőíven a faktor-
elemzés 11 faktort azonosított, amelyek közül az első hét faktor az, amelynek
valószínűleg relevanciája lehet a további kérdőívekkel történő összehasonlításkor.

Melgosa-féle OIS Kérdőív

A pályaidentitás állapotainak mérésére a Melgosa-féle OIS (Occupational Identity
Scale, (Melgosa, 1987)) Andrási Zsuzsanna által magyarra fordított és módosított
változata, a Pályaidentitás Skála került felvételre (Andrási, 1995). A mérőeszköz Marcia
elméletéből kiindulva, de kizárólag a pálya-identitás vonatkozásában az elért identitás,
identitás-diffúzió, moratórium és korai zárás állapotaira vonatkozó tételeket tartalmaz
(amelyeket a vizsgálati személyeknek egy 5 fokozatú (1-5) Likert skálán kell
megítélniük):

 Elért identitás-skála: 3., 5., 20., 22., 23., 25., 27.

 Moratórium-skála: 1., 2., 6., 9., 10., 12., 17., 21.
 Korai zárás-skála: 4., 8., 13., 15., 18., 24., 26.
 Identitásdiffúzió-skála: 7., 11., 14., 16., 19., 28.

A megerősítő faktorelemzés a jelen vizsgálatban is a fenti 4 skálát azonosította. Az

eredmények értelmezésekor az amerikai mintán végzett vizsgálatok átlag és szórás
értékeihez viszonyítottam, amelyek a következők:

 Elért identitás skála: átlag: 21,0; a szórás 7,0

 Moratórium-skála: átlag: 23,7; a szórás 7,6
 Korai zárás-skála: átlag: 14,9; a szórás 4,9

52
  Identitásdiffúzó-skála: átlag: 11,5; szórás 4,1

Beck Depresszió Kérdőív (BDI)

A vizsgálatban a Beck Depresszió Kérdőív rövidített változata került felvételre. A Beck
által kidolgozott Depresszió kérdőív, illetve annak rövidített változata a depressziós
tünetegyüttes súlyosságát vizsgálja, tehát elsősorban nem a súlyos, pszichiátriai
betegségként megjelenő depressziót, hanem azt a tünetegyüttes, érzelmileg, hangulatilag
negatív állapotot, amely mindennapi teljesítőképességünket, életminőségünket már
jelentősen befolyásolja, anélkül, hogy ezt az állapotot betegségnek tekintenénk. A
rövidített változat 9 itemet tartalmaz (nincsenek fordított itemek), amelyet egy 4
fokozatú (1-4) Likert skálán kell megítélni a kísérleti személyeknek. Ha a rövidített
16
kérdőív pontszámait átszámítjuk (rövidített összpontszám-9 x 2) , az alábbi
pontszámsávok használhatóak (Perczel Forintos, Kiss, & Ajtay, 2005):
 0-9 pontszám - nincs depressziós tünetegyüttes
 10-18 - enyhe depressziós tünetegyüttes
 19-25 - közepesen súlyos depressziós tünetegyüttes
 25 fölött - súlyos depressziós tünetegyüttes

A korábban említett, a Corvinus Egyetemen végzett nagymintás elemzés szerint a

hallgatók átlagos depresszió pontszáma 8,26, míg a szórás 9,972 pont (Németh &
Lisznyai, megjelenés alatt).

Állapot-Vonás Személyiség Kérdőív (STPI)

Az eredeti Állapot-Vonás Személyiség Kérdőív a pillanatnyi szorongás, a pillanatnyi
kíváncsiság és düh, mint aktuális állapotok mérése mellett a szorongás, a düh és a
kíváncsiságra való hajlam, mint tartós személyiségvonás diagnosztizálását teszi
lehetővé (Spielberger és mtsai, 1980, idézi (Oláh, 2005). Az STPI szerkesztési elve
teljes mértékben megegyezik a Spielberger által kidolgozott State-Trait Szorongás
Kérdőív (STAI) szerkesztési elvével: a kérdőív egyik fele az aktuális állapotra kérdez
rá, míg másik felében általános vonás jellemzőkre kérdez.

Jelen vizsgálatban a kérdőív állapot-szorongásra vonatkozó részét használtam fel, mert

úgy gondoltam, hogy a személyek pillanatnyi szorongás, düh és kíváncsiság-szintje

16
A szakirodalomban több helyen a kérdőív értékelésekor az „(összpontszám-9)x20” képlete szerepel,
azonban ez olyan magas pontszámot eredményezne, amelynek nem volna értelme, ezért feltételeztem,
hogy elírásról van szó, és „20” helyett kétszeres szorzóval számoltam.

53
ragadja meg a kapunyitási krízis jelenségét. A vonás-szorongásra vonatkozó kérdőív
részt azért hagytam ki jelen esetben, mert tartottam tőle, hogy a túlzottan hosszúra nyúló
kérdőív-csomag csökkenti a kitöltési hajlandóságot (azonban egy későbbi kutatásban
érdemes lenne azt is felvenni és a két kérdőív-részt összehasonlítani).

A STPI-S Kérdőív 30 itemet tartalmaz, amelyeket a vizsgálati személyeknek egy 4

fokozatú Likert skálán kell megítélniük, hogy „éppen most” mennyire tartják
jellemzőnek magukra az állításokat. A Kérdőívnek 3 skálája van, amelyek a szorongás,
a düh és a kíváncsiság szintjét mérik. A skálák, 10-10 itemet tartalmaznak, mindegyiken
az elérhető minimum 10, a maximum 40 pontérték:

 Szorongás, mint pillanatnyi állapot: 4, 10, 13, 16, 22, 28, illetve fordított tételek:
1, 7, 19, 25,
 Düh, mint pillanatnyi állapot: 3, 6, 9, 12, 15, 18, 21, 24, 27, 30. Fordított tételek
nincsenek.
 Kíváncsiság, mint pillanatnyi állapot: 2, 5, 8, 11, 14, 17, 20, 26, fordított tételek:
23, 29.

Az eredmények értelmezésére a kérdőív magyar adaptációja során, egyetemistákkal

végzett vizsgálat eredményeit vettem alapul (Oláh, 2005):

 Szorongás, mint állapot: átlag fiúknál 18,16 (szórás 4,65), átlag lányoknál 18,41
(szórás 4,34)
 Düh, mint állapot: átlag fiúknál 12,25 (szórás 3,55), átlag lányoknál 11,32
(szórás 2,76)
 Kíváncsiság, mint állapot: átlag fiúknál 26,68 (szórás 4,70), átlag lányoknál
27,45 (szórás 4,16)

Eljárás
A kutatásban használt kérdőív-csomagot online módon tettem elérhetővé a vizsgálatban
résztvevők számára. A Google Dokumentumok űrlap funkciója segítségével
létrehoztam egy oldalt, ahol a vizsgálati személyek bejelölhették válaszaikat, amelyeket
elküldve azok kizárólag számomra váltak hozzáférhetővé17. A mintavétel során sajnos
nem állt módomban se reprezentatív mintát venni, se egy egyetemről elérni a megfelelő
számú diákot, ezért a mintavételem jelen esetben az egyszerűen elérhető alanyok elvét,
az ún. „hólabda módszert” követi. A módszer lényege, hogy első körben azokat
kérdezzük meg, akiket elérünk, majd a megtalált személyt kérjük meg, hogy ajánljon

17
Az oldal URL címe:
https://spreadsheets.google.com/viewform?hl=hu&formkey=dHRjNEN0QXJRWHdkUnZWcThoU01vak
E6MA#gid=0

54
további embereket. Ideális esetben a minta hólabda-szerűen bővül (Rózsa, A normák és
a pontszámok interpretációja, 2006). Jelen esetben az online kérdőív-csomag linkjét
közösségi portálokon és egyetemi csoport listákon küldtem szét egyetemista
ismerőseimnek, akik azt további ismerőseiknek küldték el.

A mintavételnél két kritériumot alkalmaztam: a vizsgálati alanyoknak

egyetemistáknak/főiskolásoknak kellett lenniük illetve 18 és 26 év közé kellett esniük
életkor tekintetében.

Az adatokat az SPSS 14.0 statisztikai programmal elemeztem.

55
Eredmények
A minta jellemzői

A vizsgálati minta 272 egyetemista és főiskolai hallgatóból állt. A nemi megoszlást

tekintve a mintába háromszor annyi nő került (75,4%), mint férfi (24,6%). Habár a
korábbi Corvinus felmérésben is több nő vett részt, mint férfi, jelen esetben a mintának
csupán az egynegyede áll férfiakból. Érdekes kérdés, hogy vajon kevesebb férfit értem-
e el a mintaválasztással, a férfiak kevésbé hajlamosak a teszt kitöltésre, vagy maga a
kapunyitási krízis jelensége a női teszt kitöltőknek jobban felkeltette-e az érdeklődését.

Ahogyan a „Vizsgálati személyek” alfejezetben írtam, korosztály tekintetében 18 és 26

év közötti személyeket kerestem a vizsgálathoz. Az átlagos élekor 22,75 év, a szórás
2,04 év. A könnyebb számítás érdekében az életkor folytonos változójából
korcsoportokat képeztem az alábbiak szerint:

Korcsoportok

Gyakoriság (fő) Százalék (%)

18-19 éves 8 2,9

20-21 éves 68 24,9
22-23 éves 107 39,2
24-26 éves 80 29,7
27 év és idősebb 9 3,3
Összesen 272 100,0

8. táblázat – Vizsgálati minta korcsoportok szerinti megoszlása

Ahogy korábban említettem a vizsgálati személyek sokféle felsőoktatási intézményből

kerültek a mintába. A képzés típusát tekintve a hallgatók többsége (44,3%) BA
képzésben vesz részt, további 30,4% MA képzésben tanul, míg a maradék 25% a
korábbi rendszerű, osztatlan képzésű felsőoktatásban vesz részt.

A kérdőív csomagban az évfolyamra vonatkozó kérdésnél arra kértem a kitöltőket, hogy

amennyiben MA képzésben tanulnak, akkor ezt negyedik és ötödik évfolyamként
jelöljék meg. A legtöbben a mintában (63 fő) harmadik évfolyamban tanulnak, míg a
legkevesebben (26 fő) az első évfolyamból kerültek a mintába.

A szülők iskolai végzettségét tekintve a hallgatók szülei jellemzően rendelkeznek

legalább egy diplomával (47-48%), míg a 8 általános iskolai végzettség elenyésző

56
számban (kevesebb, mint 1%) és a szakmunkás bizonyítvány is kis arányban (4-14%)
jelenik meg.

A család anyagi helyzetére vonatkozó kérdésnél a hallgatók többsége (64,3%) átlagos

anyagi helyzetűnek, 7,4% átlagosnál rosszabb helyzetűnek, és 28%-a a válaszadóknak
átlagosnál jobb anyagi helyzetűnek vallotta magát. Az iskolai végzettséget és az anyagi
körülményeket figyelembe véve a mintába jellemzően középosztálybeli kitöltők
kerültek.

A teszt kitöltők lakáskörülményeit tekintve a válaszok széles skálán mozogtak. A

kitöltők harmada (36,4%) jelenleg is a szüleivel él, 25,4%-a kollégiumban lakik, 16-
16%-ban élnek önálló lakásban barátokkal illetve partnerrel és kevesebb, mint 6%-ban
élnek egyedül. A teszt kitöltők jelentős többsége (80,9%) jelenleg Budapesten él.

A minta jellemzőinek pontos megoszlását a 6. Melléklet tartalmazza.

Kérdőívek eredményei a teljes mintán

Az egyes kérdőívek és a skáláik eredményeit, illetve a kérdőívek közötti együttjárásokat

először a teljes mintán vizsgáltam meg. Mivel a QLC Kérdőív jelentős nemi és
egyetemek közötti különbségeket mutatott, illetve a teljes mintán nem volt kimutatható
összefüggés a QLC Kérdőív és a többi mérőeszköz között, ezért végül a korrelációs
számításokat alminták szerinti bontásban is kiszámítottam.

QLC Kérdőív
A QLC Kérdőíven elért pontszámok átlagában nem volt szignifikáns különbség se
életkor, se a képzés típusa, se az évfolyam tekintetében. Megjegyzendő azonban, hogy
felrajzolva az átlagos pontszámokat az évfolyamok tekintetében kiemelkedik a
harmadik és ötödik évfolyam (ez azonban nem szignifikáns).

A két legnagyobb számú hallgatóval reprezentált egyetemet összehasonlítva (ELTE és

Corvinus) sem mutatkozott szignifikáns különbség az átlagos összpontszámok között. A
faktorok esetében azonban két egyetemet két-mintás t-próbával összehasonlítva az 1.
(Karrier-krízis) (t(197)=-2,530; p=0,01), a 6. (Idő múlásával kapcsolatos vélekedések)
(t(197)=2,047; p=0,42), a 9. (Anyagiakkal kapcsolatos vélekedések) (t(197)=2,57;
p=0,011), és a 10. Faktoron (Autonómia/Függés) (t(197)=2,98; p=0,003) jelent meg
szignifikáns különbség. Az összpontszámot tekintve valószínűleg azért nem jelent meg
különbség, mert a faktorokon eltérő irányban jelenik meg a különbség az ELTE és a

57
Corvinus között: A Karrier-krízis faktoron a Corvinus hallgatói értek el magasabb
pontszámot, míg az Idő múlásával kapcsolatos vélekedések, Anyagiakkal kapcsolatos
vélekedések, Autonómia/Függés faktorokon az ELTE hallgatói. A pontos adatokat az
alábbi táblázat foglalja össze:

T-próba Csoport statisztikák

Levene-próba
Átlagok
különbs Szórá
F Szign. t df Szign. ége s Egyetem Átlag Szórás
QLC 1. Szórások 0,146 0,703 -20,530 197 0,012* -0,351 0,139 ELTE -0,192 10,018
Faktor egyeznek

Szórások -20,536 1960,76 0,012 -0,351 0,138 Corvinus 0,159 0,935

nem
egyeznek
QLC 6. Szórások 0,495 0,482 20,047 197 0,042* 0,287 0,140 ELTE 0,157 0,976
Faktor egyeznek

Szórások 20,046 1950,92 0,042 0,287 0,140 Corvinus -0,129 0,999

nem
egyeznek
QLC 9. Szórások 0,187 0,666 20,579 197 0,011* 0,351 0,136 ELTE 0,143 0,939
Faktor egyeznek

Szórások 20,576 1950,17 0,011 0,351 0,136 Corvinus -0,208 0,983

nem
egyeznek
QLC 10. Szórások 60,68 0,010 20,984 197 0,003 0,403 0,135 ELTE 0,156 10,094
Faktor egyeznek

Szórások 30,010 1820,30 0,003** 0,403 0,134 Corvinus -0,246 0,775

nem
egyeznek
9. táblázat – QLC Kérdőívek faktorain végzett két-mintás t-próbák szignifikáns eredményei az ELTE és a
Corvinus hallgatói között

A kérdőíven elért pontszámban szignifikáns különbség mutatkozott a nemek között: a

férfiak átlag pontszáma 110,6 míg a nőké 119,72 pont. A különbség két-mintás t-
próbával számítva 0,05 szinten szignifikáns (t(270)=-2,172; p=0,031).

12. ábra - QLC Kérdőíven elért pontszám különbség a nők és a férfiak között

58
A kérdőív faktorain is megjelent a nemi különbség, amely a 3. Faktor (Szorongás és
alacsony önbizalom) (t(270)=-2,074; p=0,039), az 5. Faktor (Döntéssel kapcsolatos
aggodalmak) (t(270)=-2,13; p=0,034), a 8. Faktor (Külső elvárások) (t(270)=-2,042;
p=0,042) és a 10. Faktor (Függés/autonómia) (t(270)=-3,72; p=0,00) esetében p<0,05
szinten szignifikánsnak bizonyult. Az átlagok minden esetben a nőknél nagyobbak:

Levene Próba T-próba

Csoportstatisztikák
Átlagok
F Szign. t df Szign. különbsége Szórás Nem Átlag Szórás
QLC 3. Szórások 10,142 0,286 -20,074 270 0,039* -0,290 0,140 Férfi -0,219 0,927
Faktor egyeznek
Szórások nem -20,172 1210,796 0,032 -0,290 0,134 Nő 0,071 10,015
egyeznek

QLC 5. Szórások 0,151 0,698 -20,133 270 0,034* -0,298 0,140 Férfi -0,225 10,058
Faktor egyeznek

Szórások nem -20,042 1040,780 0,044 -0,298 0,146 Nő 0,073 0,972

egyeznek

QLC 8. Szórások 0,126 0,723 -20,042 270 0,042* -0,286 0,140 Férfi -0,215 0,977
Faktor egyeznek

Szórások nem -20,066 1140,589 0,041 -0,286 0,138 Nő 0,070 10,000

egyeznek

QLC 10. Szórások 20,550 0,111 -30,727 270 0,00** -0,512 0,137 Férfi -0,386 0,826
Faktor egyeznek

Szórások nem -40,147 1370,353 0,000 -0,512 0,124 Nő 0,126 10,021

egyeznek

10. táblázat – QLC Kérdőív faktorain, a nemek összehasonlítására végzett t-próba szignifikáns eredményei

Mivel a kapunyitási krízis jelensége a szakirodalom alapján társadalmi és kulturális

tényezőktől is függ, ezért a QLC Kérdőív faktorok pontszámait összehasonlítottam a
család anyagi helyzete és a lakáskörülmények szempontjából is.

A család anyagi helyzetére a kérdőívcsomagban egy kérdés vonatkozott, amelyre egy

háromfokú ordinális skálán kellett a kitöltőnek válaszolnia: átlagnál rosszabb, átlagos,
átlag feletti. Az anyagi helyzet alapján képzett három csoport QLC Kérdőíven elért
összpontszám és faktorok átlagait varianciaanalízissel hasonlítottam össze. Két faktoron
lett szignifikáns különbség: a 2. Faktoron (Pozitív várakozás) (F(2)=6,054; p<0,01) és a
6. Faktoron (Idő múlásával kapcsolatos vélekedések) (F(2)=4,53; p<0,05). Az alábbi
táblázat mutatja a pontos értékeket:

59
 Négyzet- Átlag
df F Szign.
összeg négyzete

QLC 2. Csoportok között 11,673 2 5,836 6,054 0,003**

Faktor
Csoporton belül 259,327 269 ,964

Összesen 271,000 271

QLC 6. Csoportok között 8,834 2 4,417 4,532 0,012*

Faktor
Csoporton belül 262,166 269 ,975

Összesen 271,000 271

11. táblázat - ANOVA varianciaanalízis szignifikáns eredményei a család anyagi helyzetének tekintetében

A Pozitív várakozás faktoron azok, akik az átlagosnál jobb anyagi helyzetűnek vallották
magukat magasabb pontszámot értek el, mint azok, akik átlagos vagy átlagnál rosszabb
anyagi körülményről számoltak be. Ez a különbség, elvégezve a Tukey-féle post hoc
próbát, az átlagos és az átlagosnál jobb anyagi helyzetű csoportok között bizonyult
szignifikánsnak (p<0,01). Az Idő múlásával kapcsolatos vélekedések faktoron a
rosszabb anyagi helyzetű kitöltők értek el magasabb pontszámot, amely a Tukey-féle
post hoc teszt alapján az átlagosnál jobb és az átlagosnál rosszabb anyagi helyzetű
csoport között szignifikáns (p<0,05):

13. ábra – QLC Kérdőív 2. Faktorán (Pozitív várakozás) és 6. Faktorán (Idő múlásával kapcsolatos
vélekedések elért pontszámok a család anyagi helyzetének tekintetében

60
 Függő (I) Család (J) Család anyagi Átlagok Szórás Szign.
változó anyagi helyzete különbsége
helyzete (I-J)
QLC 2. átlagosnál átlagosnál rosszabb 0,492 0,246 0,111
Faktor jobb
átlagos 0,455* 0,134 0,002**

QLC 6. átlagosnál átlagos 0,422 0,233 0,167

Faktor rosszabb
átlagosnál jobb 0,698* 0,247 0,014*

12. táblázat – Tukey post hoc teszt szignifikáns eredményei QLC Kérdőív 2. Faktorán (Pozitív várakozás) és 6.
Faktorán (Idő múlásával kapcsolatos vélekedések) család anyagi helyzetének tekintetében

A lakáskörülményekre vonatkozó kérdésnél a kérdőívcsomag kitöltője öt lehetőség

közül választhatott: szülőkkel élek, kollégiumban lakom, önálló lakásban élek egyedül,
önálló lakásban élek baráttal/barátokkal és önálló lakásban élek partneremmel
(párkapcsolat, házastárs). A lakáskörülmények alapján képzett öt csoport QLC
Kérdőíven elért összpontszám és faktorok átlagait varianciaanalízissel hasonlítottam
össze. Szignifikáns különbség az 1. Faktoron (Karrier-krízis) (p<0,05), a 7. Faktoron
(Párkapcsolati aggodalmak) (p<0,01), a 9. Faktoron (Anyagiakkal kapcsolatos
vélekedések) (p<0,01) mutatkozott meg, míg a kérdőív összpontszámánál
tendenciaszerű különbség jelentkezett (p<0,1). Az alábbi táblázat mutatja a pontos
értékeket:

Négyzetösszeg df Átlag négyzete F Szign.

QLC 1. Faktor Csoportok között 9,582 4 2,396 2,447 0,047*
Csoporton belül
261,418 267 ,979
Összesen
271,000 271
QLC 7. Faktor Csoportok között 112,462 4 28,115 47,350 0,000**
Csoporton belül
158,538 267 ,594
Összesen
271,000 271
QLC 9. Faktor Csoportok között 16,622 4 4,156 4,362 0,002**
Csoporton belül
254,378 267 ,953
Összesen
271,000 271
QLC Kérdőív Csoportok között
7260,501 4 1815,125 2,042 0,089
összpontszám
Csoporton belül
237309,264 267 888,799
Összesen
244569,765 271

13. táblázat - ANOVA varianciaanalízis szignifikáns eredményei a lakáskörülmények tekintetében

61
A Karrier-krízis faktoron azok érték el a legmagasabb pontszámot, akik jelenleg
egyedül élnek, és ez a Tukey-féle post hoc teszttel számolva p<0,05 szinten
szignifikánsan azoktól különbözött, akik a párjukkal élnek (a többi csoporttal
tendenciaszerű különbség van, p<0,1). Az összpontszámot nézve is azok érték el a
legmagasabb pontszámot, akik egyedül vagy a szüleikkel élnek (ez azonban a Tukey
post hoc teszt alapján nem szignifikáns a csoportok között):

14. ábra - QLC Kérdőív 1. Faktorán (Karrier-krízis) elért pontszám és az összpontszám a lakáskörülmények
tekintetében

Mivel a 7. Faktoron tartalmaz egy itemet arra nézve, hogy a kitöltő jelenleg a szüleivel
él, ezért a 41. itemre („Aggaszt, ha arra gondolok, hogy vajon meg fogom-e találni
életem párját”) adott válaszokat χ2 próbával hasonlítottam össze a lakáskörülmények
tekintetében. Az elvégzett χ2 próba szignifikánsnak bizonyult (p<0,01), tehát van
összefüggés a lakáskörülmények és a 41. itemre adott válaszok között. Az alábbi
kereszttábla mutatja, hogy azok, akik jelenleg a szüleikkel élnek az elvártnál
kevesebbszer választották „az egyáltalán nem jellemző” választ, és az elvártnál többször
a „teljes mértékben jellemző” választ. Ezzel szemben – érthető módon – azok, akik már
jelenleg a partnerükkel élnek az elvártnál nagyobb arányban választották „az egyáltalán
nem jellemző” választ, míg nem volt olyan, akik a „jellemzőnek” vagy „teljes
mértékben jellemzőnek” ítélte önmagára:

62
 QLC Kérdőív 41. item
„Aggaszt, ha arra gondolok, hogy vajon meg fogom-e
Lakáskörülmények találni életem párját”
Total
egyáltalán teljes
alig valamennyire
nem jellemző mértékben
jellemző jellemző
jellemző jellemző
Megfigyelt
27 14 11 21 26 99
érték
Szülőkkel élek
Elvárt
37,1 14,6 13,8 14,9 18,6 99,0
érték
Megfigyelt
22 12 12 11 12 69
érték
Kollégiumban lakom
Elvárt
25,9 10,1 9,6 10,4 12,9 69,0
érték
Megfigyelt
6 2 3 1 4 16
Önálló lakásban élek érték
egyedül Elvárt
6,0 2,4 2,2 2,4 3,0 16,0
érték
Megfigyelt
17 5 5 8 9 44
Önálló lakásban élek érték
baráttal/barátokkal Elvárt
16,5 6,5 6,1 6,6 8,3 44,0
érték
Megfigyelt
30 7 7 0 0 44
Önálló lakásban élek érték
partneremmel Elvárt
16,5 6,5 6,1 6,6 8,3 44,0
érték
14. táblázat – QLC Kérdőív 41. itemére adott válaszok megoszlása a lakáskörülmények tekintetében

A lakáskörülményeket tekintve a 9. Faktoron (Anyagiakkal kapcsolatos vélekedések)

mutatkozott szignifikáns különbség: azok, akik kollégiumban élnek, érték el a
legalacsonyabb pontszámot, azok pedig, akik a szüleikkel vagy partnerükkel, a
legmagasabbat (a csoportok között pedig a Tukey post hoc teszt szerint szignifikáns
eltérés van):

15. ábra - QLC Kérdőív 9. Faktorán (Anyagiakkal kapcsolatos vélekedések) elért pontszám és a
lakáskörülmények tekintetében

63
 Függő változó (I) (J) Átlagok Szórás Szign.
Lakáskörülmények Lakáskörülmények különbsége
(I-J)
QLC Faktor 1. önálló lakásban szülőkkel élek 0,669 0,267 0,092
élek egyedül kollégiumban lakom 0,705 0,275 0,079

önálló lakásban élek 0,775 0,289 0,059

baráttal/barátokkal
önálló lakásban élek 0,879* 0,289 0,021**
partneremmel
QLC Faktor 9. kollégiumban szülőkkel élek -0,584 0,153 0,002**
lakom önálló lakásban élek -0,356 0,271 0,682
egyedül
önálló lakásban élek -0,378 0,188 0,264
baráttal/barátokkal
önálló lakásban élek -0,621 0,188 0,010*
partneremmel

15. táblázat - Tukey post hoc teszt szignifikáns eredményei QLC Kérdőív 1. Faktorán (Karrier-krízis) és 9.
Faktorán (Anyagiakkal kapcsolatos vélekedések) lakáskörülmények tekintetében

Végül összehasonlítottam a szülők iskolai végzettségének tekintetében a kérdőív

összpontszáma és a faktorainak átlagát, azonban ennél a két változónál nem mutatkozott
szignifikáns eltérés.

Melgosa-féle OIS Kérdőív

A kérdőív skáláin elért összpontszámokat egyrészt a korábban említett, a Corvinus
Egyetemen végzett eredményekhez, valamint az amerikai standardokhoz hasonlítottam.
Az alábbi táblázat mutatja, hogy nem volt különbség az identitás állapotokat mérő
skálák átlagos pontszámaiban:

Amerikai
Jelen kutatás Corvinus 2010
standard
N Min Max Átlag Szórás N Min Max Átlag Szórás Átlag Szórás
Moratórium 272 8 39 21,52 6,490 765 8 40 22,96 6,508 23,7 7,6
Elért identitás 272 7 34 18,79 6,084 763 6 30 16,50 5,185 21,0 7,0
Korai zárás 272 7 28 11,22 4,156 758 7 35 13,67 5,808 14,9 4,9
Identitás diffúzió 272 6 28 13,22 4,352 767 6 30 14,22 4,682 11,5 4,1

16. táblázat – Marcia-Melgosa Kérdőív skáláin elért eredmények

A kérdőív skáláin elért pontszámokban nem volt szignifikáns különbség se a

korcsportokban, se évfolyamokban, se a nemek között, se az ELTE és a Corvinus
hallgatóinak összehasonlításakor. Az skálákon elért pontszámok korcsoportonkénti

64
osztásában azonban eltérő mintázat rajzolódott ki a korábbi, Corvinus-os kutatáshoz
képest. Míg jelen vizsgálatban a moratórium és korai zárás skálán növekszik a pontszám
az életkorral, addig a Corvinuson végzett kutatásban csökken.

16. ábra – Marcia-Melgosa Kérdőív átlagos pontszámai életkor szerinti bontásban a jelen vizsgálatban
(baloldal), és a korábbi, Corvinus-on végzett kutatásban (jobboldal)

Beck Depresszió Kérdőív

A Beck Depresszió Kérdőíven az átlagos pontszám 8 lett, ami a normál, nem
depressziós kategóriába esik. A kitöltők jelentős részének, közel 70%-ának a pontszáma
a 0-9-ig tartó normál kategóriába esik, míg 17,6%-esik az enyhe depresszió, további
9,9% a közepesen súlyos és 4% a súlyos kategóriába sorolható (ezek megegyeznek a
Crorvinus-on végzett kutatás arányszámaival). Az alábbi ábra mutatja a pontszámok
gyakoriságának megoszlását:

17. ábra – Beck Depresszió Kérdőív pontszámának gyakorisági megoszlása

A korcsoportok, az évfolyam és az ELTE és a Corvinus Egyetem összehasonlításában

nincs szignifikáns különbség a kérdőíven elért pontszám tekintetében.

Azonban a nemek közötti összehasonlításban ezen a kérdőíven is mutatkozik különbség,

habár a QLC Kérdőívhez képest ellenkező irányú. A férfi kérdőív kitöltők átlagos

65
pontszáma 10 pont körüli, míg a nőké 7,41 pont. A férfiak magasabb pontszáma korábbi
kutatásban is megjelent, jelen esetben azonban még kifejezettebb. Az alábbi táblázat
mutatja az átlagokat és a szórást:

Jelen kutatás Corvinus 2010

Beck Nem N Átlag Szórás N Átlag Szórás

Depresszió
Kérdőív Férfi 67 10,02 9,37 267 9,20 10,99
összpontszám Nő 205 7,41 7,69 473 7,73 9,31

17. táblázat – BDI Kérdőív átlagos pontszámai nemi megoszlás tekintetében

Mivel a szórás homogenitás feltétele nem teljesült, a különbség Welch-féle d-próbával

számítva az átlagok p<0,05 szinten szignifikánsan különböznek (d(96,75)=2,066
p=0,041,):

18. ábra – BDI Kérdőíven elért pontszám különbség a nők és a férfiak között

Állapot-Vonás Személyiség Kérdőív (STPI-S)

Mivel az STPI skáláin elért pontszámokhoz tartozó standard értékek eleve nemek
szerinti bontásban vannak megadva, ezért nem számoltam az egész mintán átlagos
pontszámot. Nemek szerinti bontásban kiderül, hogy a férfiak a standard értékekhez
képest egy-mintás t-próbával összehasonlítva p<0,01 szinte szignifikánsan magasabb
pontszámot értek el a Szorongás skálán (t(66)=4,949; p=0,00), és szignifikánsan
alacsonyobbat (p<0,01) a Kíváncsiság skálán (t(66)=-0,329; p=0,00). Ezzel szemben a
nőknél nem volt eltérés a standard értékektől.

66
 Jelen kutatás Standard
NEM=férfi NEM=férfi

N Min Max Átlag Szórás Átlag Szórás

Szorongás skála 67 11,00 38,00 21,62 6,314 18,16 4,65

Düh skála 67 10,00 25,00 12,13 3,579 12,25 3,55
Kíváncsiság skála 67 14,00 39,00 24,76 5,184 26,68 4,70

NEM=nő NEM=nő

N Min Max Átlag Szórás Átlag Szórás

Szorongás skála 205 10,00 39,00 18,71 6,446 18,41 4,34

Düh skála 205 10,00 40,00 12,43 5,040 11,32 2,76
Kíváncsiság skála 205 14,00 40,00 26,17 5,735 27,45 4,16

18. táblázat – STPI-S Kérdőív átlagos pontszámai nemek tekintetében

A kérdőív skáláinak átlagos pontszámai nem mutatattak szignifikáns eltérést sem a

korcsoportok, sem az évfolyam, se az ELTE és a Corvinus Egyetem
összehasonlításában.

A skálák átlagos pontszámaiban, amennyiben a férfiak és a nők átlag eredményeit

egymáshoz viszonyítottam, szignifikáns nemi különbség mutatkozott: a férfiak p<0,01
szignifikancia szinten szorongóbbnak bizonyultak (t(270)=3,22; p=0,00), míg a nők
tendencia szinten (p<0,1) magasabb pontszámot értek el a Kíváncsiság skálán
(t(270)=2,24; p=0,07):

Levene-próba T-próba
Átlagok
F Szign. t df Szign. különbsége Szórás
Szorongás skála Szórások 0,018 0,894 3,224 270 0,001** 2,909 0,902
egyeznek
Szórások nem 3,258 114,328 0,001 2,909 0,893
egyeznek
Düh skála Szórások 2,552 0,111 -0,458 270 0,647 -0,304 0,664
egyeznek
Szórások nem -0,543 157,798 0,588 -0,304 0,561
egyeznek
Kíváncsiság Szórások 2,248 0,135 -1,793 270 0,074 -1,414 0,788
skála egyeznek
Szórások nem -1,887 122,977 0,061 -1,414 0,749
egyeznek
19. táblázat – STPI-S Kérdőíven a nemek közötti összehasonlításra végzett két-mintás t-próba eredménye

Kérdőívek közötti összefüggés

A kérdőívek közötti együttjárást a teljes mintán vizsgálva kiderült, hogy az STPI, a

Beck és a Melgosa Kérdőívek között van szignifikáns együttjárás. A Beck Depresszió

67
Kérdőívvel legerősebben a Szorongás skála korrelál (r=0,54; p<0,01) valamint a Düh
skálával (r=0,4; p<0,01) és a Moratórium skálával (r=0,29; p<0,01) van egyenes irányú
összefüggésben, míg logikus módon a Kíváncsiság skálával negatív korrelációt mutat
(r=-0,25; p<0,01). Ennek megfelelően a Szorongás skála legerősebben a Düh skálával
korrelál (r=0,57; p<0,01), valamint a Moratórium skálával mutat egyenes (r=0,23;
p<0,01) és a Kíváncsiság skálával gyenge, fordított együttjárást (r=-0,15; p=0,01).
Emellett gyenge korreláció van a Düh és a Moratórium skála (r=0,11; p<0,05), valamint
a Kíváncsiság és az Elért identitás skálák között (r=0,2; p<0,01). A kérdőívek közötti
korrelációs és szignifikancia értékeket a következő táblázat foglalja össze:

QLC STPI
STPI STPI Morató- Elért Korai Diffúz
Kérdőív QLC 4. Kíván-
Szorongás Düh rium identitás zárás identitás
össz- Faktor csiság
skála skála skála skála skála skála
pontszám skála

BDI -0,064 -0,165** 0,545** 0,402** -0,256** 0,294** -0,119 -0,036 0,059
összpontszám
0,295 0,006 0,000 0,000 0,000 0,000 0,050 0,551 0,336

QLC Kérdőív -0,084 -0,086 -0,039 -0,035 -0,001 -0,051 0,017

összpontszám
0,167 0,155 0,522 0,570 0,980 0,399 0,784

QLC 4. Faktor -0,096 -0,090 0,019 -0,048 0,001 -0,002 -0,045

0,116 0,137 0,754 0,432 0,988 0,975 0,461

STPI Szorongás 0,570** -0,156* 0,233** -0,077 -0,081 -0,094

skála
0,000 0,010 0,000 0,206 0,185 0,123

STPI Düh skála 0,047 0,119* 0,001 0,047 0,073

0,444 0,050 0,981 0,436 0,233

STPI Kíváncsiság 0,034 0,209** 0,102 -0,002

skála
0,574 0,001 0,092 0,968

20. táblázat – Korrelációk a kérdőívek között a teljes mintán (QLC Kérdőív faktorai közül csak a 4.,
szignifikáns faktor jelölve)

Habár a három kérdőív skálái szignifikáns együttjárást mutattak a teljes mintán, a fenti
táblázatból is kitűnik, hogy a QLC Kérdőív összpontszáma nem korrelál a többi
mérőeszközzel. Ez alól a QLC Kérdőív 4. Faktora, a „Jövővel kapcsolatos vélekedések”

68
kivétel, amely gyenge negatív korrelációt mutat a BDI Kérdőívvel. Lehetséges, hogy a
2. Faktorhoz hasonlóan ez a faktor is egyfajta pozitív jelentéstartalommal bír.

Mivel mind a QLC Kérdőívben, mind a többi mérőeszközön jelentős nemi különbségek
mutatkoztak, valamint a vizsgálati személyek bemutatásánál kiderült, hogy a minta
nagyon heterogén, a kérdőívek közötti együttjárásokra vonatkozó korrelációs
számításokat csoportbontásban végeztem el.

Kérdőívek eredményei csoportbontásban

Nem
A kérdőívek közötti korrelációs számításokat először nemek szerinti bontásban
végeztem el. Nők esetében nem mutatkozott szignifikáns együttjárás a QLC Kérdőív (és
faktorai) valamint a többi mérőeszköz között, azonban a férfiak esetében szignifikáns
korrelációk jelentek meg. A QLC Kérdőív 1. Faktora, amely a „Karrier-szorongás”
elnevezést és a 2. Faktora, amely a „Pozitív várakozás” elnevezést kapta korrelál a Düh
skálával (r=0,25; p<0,05 illetve r=0,28; p<0,05). A kérdőív 4. Faktora, a „Jövővel való
kapcsolatos vélekedések” negatívan korrelál a Beck Depresszió Kérdőívvel és a
Szorongás skálával (r=-0,35; p<0,01 illetve r=-0,33; p<0,01), a teljes mintán végzett
számításokhoz hasonlóan. Az 5. Faktor, amely a „Döntéssel kapcsolatos aggodalmak”-
at tartalmazza mind a Beck Depresszió Kérdőívvel, mind a Szorongás és a Düh
skálákkal szignifikánsan együttjár (ebben a sorrendben: r=0,25; p<0,05; r=0,32; p<0,01
illetve r=0,31; p<0,01). A nemek szerinti alminták pontos korrelációs adatait a 7A.
Melléklet tartalmazza.

Mivel a teljes mintán nem jelentek meg szignifikáns különbségek a korcsoportok

között, az életkor hatását külön megvizsgáltam a nők és a férfiak almintáján. Az
almintájákon végzett variancia-analízis szerint, amelyben a korcsoportok közötti
különbséget hasonlítottam össze a férfiaknál a 4. Faktoron (Jövővel kapcsolatos
vélekedések) (F(4)=3,73; p=0,00), míg a nőknél 6. (Idő múlásával kapcsolatos
vélekedések) (F(4)=3,51; p=0,00) és a 7. Faktoron (Párkapcsolati aggodalmak)
(F(4)=3,4; p=0,01) van p<0,01 szinten szignifikáns eltérés a korcsoportok között. Az
alábbi táblázat mutatja az ANOVA varianciaanalízis eredményeit:

69
 Négyzet- Átlag
df F Szign.
összeg négyzete

NEM=Férfi
Csoportok között 12,559 4 3,14 3,73 0,009**
QLC 4. Faktor Csoporton belül 52,189 62 0,842
Összesen 64,748 66

NEM=Nő
Csoportok között 13,012 4 3,253 3,515 0,008**
QLC 6. Faktor Csoporton belül 185,11 200 0,926
Összesen 198,122 204
Csoportok között 13,705 4 3,426 3,401 0,01**
QLC 7. Faktor Csoporton belül 201,503 200 1,008
Összesen 215,208 204
21. táblázat – ANOVA varianciaanalízis szignifikáns eredményei a korcsoportok összehasonlítására a férfiak
és a nők almintáján

A férfiak esetében a 4. Faktoron (Jövővel kapcsolatos vélekedések), − amely a korábbi

eredmények alapján negatív összefüggésben áll a depresszióval − magasabb pontszámot
jellemzően a fiatal korcsoportba tartozó kitöltők értek el, és a faktoron elért pontszám
fokozatosan csökken az idősebb korcsoportokban (az egyik csoport alacsony elemszáma
miatt a Tukey post hoc teszt nem volt elvégezhető):

19. ábra – QLC 4. Faktor (Jövővel kapcsolatos vélekedések) korcsoportonként a férfiak almintájában

Nők esetében a 6. Faktoron (Idő múlásával kapcsolatos vélekedések) egyre magasabb

pontszámot érnek el, és ez a különbség a 20-21 évesek és a 24-26 illetve 27 évnél
idősebbek között – a Tukey-féle Post hoc teszttel ellenőrizve – p<0,05 szinten
szignifikáns. A 7. Faktoron (Párkapcsolati aggodalmak) a pontszámok csökkenek, majd
a 27 év és annál idősebb korcsoportban ismét növekedni kezdenek. A post hoc teszt
szignifikáns különbséget a 20-21 éves és a 24-26 éves korcsoport között mutat (p<0,01):

70
 20. ábra - QLC 6. (Idő múlásával kapcsolatos vélekedések) és 7. Faktor (Párkapcsolati aggodalmak)
korcsoportonként a nők almintájában

Függő változó (I) Korcsop5 (J) Korcsop5 Átlag Szórás Szign.

különbsége (I-J)
QLC 6. Faktor 20-21 éves 18-19 éves 0,134 0,389 0,997
22-23 éves -0,401 0,175 0,153
24-26 éves -0,503 0,184 0,050*
27 év és idősebb -10,148 0,417 0,050*
QLC 7. Faktor 20-21 éves 18-19 éves -0,066 0,406 10,000
22-23 éves 0,410 0,183 0,168
24-26 éves 0,666 0,192 0,006**
27 év és idősebb 0,536 0,435 0,732

22. táblázat - Tukey post hoc teszt szignifikáns eredményei QLC Kérdőív 6. (Idő múlásával kapcsolatos
vélekedések) és 7. Faktor (Párkapcsolati aggodalmak) korcsoportok tekintetében a nők almintáján

A férfiak és a nők csoportját évfolyamonkénti al-kategóriákra bontva se a nőknél, se a

férfiaknál nem volt szignifikáns különbség.

Egyetem (ELTE és Corvinus)

Mivel a kapunyitási pánik esetében meghatározó lehet az egyetemen végzett szak és a
választott pálya, vizsgálati mintám pedig jelentősen heterogén volt ebből a
szempontból, a további számításokhoz az ELTE (102 fő) és a Budapesti Corvinus
Egyetem (97 fő) diákjait vettem figyelembe, mivel erről a két egyetemről kerültek a
legtöbben a mintámba. Összesen tehát ebben az alcsoportban 199 fő adatait elemeztem.
A Corvinus és az ELTE hallgatói között összességében nem volt különbség a QLC
Kérdőíven elért pontszámok között, azonban amennyiben külön vizsgáltam, hogy a két
almin tán hogyan függnek össze QLC Kérdőív és faktorai a többi mérőeszközzel, már

71
eltérő mintázat rajzolódott ki 18 . Az egyetemek szerinti almintán végzett korrelációs
számítások eredményeit a 7B. Melléklet tartalmazza.

Az ELTE hallgatóinak almintáján a QLC Kérdőív 3. Faktora (Szorongás és alacsony

önbizalom) a Kíváncsiság skálával (r=0,21; p<0,05) és az Identitás diffúzió skálával
(r=0,23; p<0,05) korrelál. A Corvinus hallgatóinak almintáján a QLC Kérdőív 1.
Faktora és az kérdőív összpontszáma szignifikánsan negatívan korrelál a Diffúz
identitás skálával (r=-0,23 p<0,05; r=-0,22; p<0,05). A QLC Kérdőív 3. Faktora
(Szorongás és alacsony önbizalom) pedig a Szorongás skálával jár együtt (r=0,30;
p<0,01).

Az alábbi táblázat foglalja össze a kérdőívek közötti szignifikáns eredményeket a teljes

mintán, valamint az almintákon (ez utóbbi esetben csupán a QLC faktorok és a többi
kérdőív közötti összefüggés van jelölve):

Teljes mintán:
BDI→ STPI Szorongás skála, STPI Düh skála, Melgosa Moratórium skála
BDI QLC 4. Faktor, STPI Kíváncsiság skála
STPI Szorongás skála → STPI Düh skála, Melgosa Moratórium skála
STPI Szorongás skála  STPI Kíváncsiság skála
STPI Düh skála → Melgosa Moratórium skála
STPI Kíváncsiság skála → Elért identitás
Férfi Nő
QLC 1. Faktor → STPI Düh skála -
QLC 2. Faktor → STPI Düh skála
QLC 4. Faktor  BDI, STPI Szorongás skála
QLC 5. Faktor → BDI, STPI Szorongás skála
ELTE Corvinus
QLC 3. Faktor → STPI Kíváncsiság skála, Melgosa QLC 1. Faktor  Melgosa Identitás
Identitás diffúzió skála diffúzió skála
QLC 3. Faktor → STPI Szorongás skála
QLC Összpontszám  Melgosa Identitás
diffúzió skála
23. táblázat – Összefoglaló táblázat a kérdőívek és skáláik közötti szignifikáns korrelációkról (dőlttel szedve a
negatív korrelációk)

18
Természetesen egy egyetemen belül is nehezen összehasonlíthatóak a különböző szakokra járó
személyek, azonban a további, esetleges karok szerinti bontás már túlzottan alacsony elemszámot jelentett
volna

72
Megvitatás, következtetések
Első hipotézisem a kapunyitási pánik jelenségében megjelenő nemi különbségekre
vonatkozott, amely jelentős részben beigazolódott:

1. Hipotézis: A kapunyitási pánik jelenségénél nemi különbségek vannak, mégpedig a

férfiak szignifikánsan jelentősebb krízist mutatnak.
Mind a szorongás (1. Hipotézis A), mind a depresszió (1. Hipotézis B) és mind a
kapunyitási pánik kérdőíven (1. Hipotézis C) a férfiak magasabb pontszámot érnek el.

A teljes mintán végzett számítások alapján szignifikáns nemi különbség mutatkoztak

mind a kapunyitási krízis, mind a depresszió, mind a szorongás tekintetében, azonban
ezek a különbségek nem egy irányban mutattak. Mind a depresszió, mind a szorongás
tekintetében a férfiak értek el magasabb pontszámot, valamint a férfiak szignifikánsan
alacsonyabbat értek el a Kíváncsiság skálán (tehát beigazolódott a 1. Hipotézis A és B).
Ugyanakkor meglepő módon a kapunyitási kérdőíven a nőknek lett szignifikánsan
magasabb az összpontszáma. A QLC Kérdőív faktorainak tekintetében a nemek közötti
különbségek a 3. Faktor (Szorongás és alacsony önbizalom), az 5. Faktor (Döntéssel
kapcsolatos aggodalmak), a 8. Faktor (Külső elvárások) és a 10. Faktor
(Függés/autonómia) esetében szignifikánsnak bizonyultak és az átlagok minden esetben
a nőknél magasabbak. Tehát nem igazolódott be a 1. Hipotézis C.

A nemek szerinti mintabontásban további nemi különbségek jelentek meg. Nők

esetében nem mutatkozott szignifikáns együttjárás a QLC Kérdőív (és faktorai)
valamint a többi mérőeszköz között, azonban a férfiak esetében szignifikáns
korrelációk jelentek meg. A QLC Kérdőív 1. Faktora, amely a „Karrier-szorongás”
elnevezést és a 2. Faktora, amely a „Pozitív várakozás” elnevezést kapta korrelál a Düh
skálával. A kérdőív 4. Faktora, a „Jövővel való kapcsolatos vélekedések” negatívan
korrelál a Beck Depresszió Kérdőívvel és a Szorongás skálával (a teljes mintán végzett
számításokhoz hasonlóan). Az 5. Faktor, amely a „Döntéssel kapcsolatos aggodalmak”-
at tartalmazza, ami mind a Beck Depresszió Kérdőívvel, mind a Szorongás és a Düh
skálákkal szignifikánsan együttjár.

Összességében úgy tűnik, hogy a kapunyitási krízis jelenségében markáns nemi

különbségek jelennek meg. Mind a depresszió, mind a szorongás tekintetében a férfiak
magasabb pontszámot érnek el, ezzel szemben a nők mutatnak magasabb pontszámot a
QLC Kérdőíven. Ugyanakkor csak a férfiak esetében mutatnak együttjárást a QLC

73
Kérdőív faktorai a depresszióval, a szorongással és a dühvel. Ezek alapján úgy tűnik,
hogy – legalábbis ebben a mintában – a férfiak és a nők mást értenek kapunyitási krízis
alatt és lehetséges, hogy míg a nők ezen, saját bevallásuk alapján, jobban aggódnak, a
férfiak esetében párosul ez komolyabb krízissel. Lehetséges, hogy a nők jobban
reflektálnak arra, hogy szoronganak az életkezdéssel kapcsolatban, azonban nemek
közötti emancipáció ellenére, lehetséges, hogy a jó karrier és pénzkereseti lehetőség
megtalálásának terhe továbbra is jelentősen a férfiakat nyomasztja (vagyis továbbra is
érvényben lehet a hagyományos nemi szerep, amely szerint a férfinak kell eltartania a
családot). Összességében úgy tűnik, hogy a nem jelentős szerepet játszik a kapunyitási
pánik jelenségében, ebben az értelemben tehát az első hipotézis beigazolódott.

Második hipotézisemben feltételeztem, hogy a kapunyitási pánik életkor függő:

2. Hipotézis: A kapunyitási pánik jelenségénél életkornak illetve az évfolyamnak

megfelelő mintázat jelenik meg, mégpedig az utolsó éves (24-26 éves) hallgatókra
jellemzőbb lesz a kapunyitási krízis.
Mind a szorongás, mind a depresszió és mind a kapunyitási pánik kérdőíven az utolsó
éves (2. Hipotézis A) illetve a 24-26 éves (2. Hipotézis B) hallgatók magasabb
pontszámot érnek el.

A teljes mintán végzett számítások alapján nem volt különbség se a depresszió, se a

szorongás, se a kapunyitási pánik, se az identitás-állapotokat felmérő kérdőíveken a
korcsoport illetve az évfolyam tekintetében.

Amennyiben a korcsoportok közötti különbséget a férfiak és a nők almintáján

számoltam a férfiaknál a 4. Faktoron (Jövővel kapcsolatos vélekedések), míg a nőknél
6. (Idő múlásával kapcsolatos vélekedések) és a 7. Faktoron (Párkapcsolati
aggodalmak) van p<0,01 szinten szignifikáns eltérés a korcsoportok között. A férfiak
esetében a Jövővel kapcsolatos vélekedések (amely, ahogyan korábban említettem
negatívan függ össze a depresszióval) faktor pontszáma folyamatosan csökken a korral,
tehát ahogyan idősödnek a férfiak, lehetséges, hogy egyre inkább aggasztja őket a jövő.
A nők esetében az Idő múlásával kapcsolatos vélekedések faktoron egyre magasabb
pontszámot érnek el, és ez a különbség a 20-21 évesek és a 24-26 illetve 27 évnél
idősebbek között p<0,05 szinten szignifikáns. A Párkapcsolati aggodalmak faktoron a
pontszámok csökkenek, majd a 27 év és annál idősebb korcsoportban ismét növekedni
kezdenek. A nők almintájánál az életkor érhető módon az idővel kapcsolatos

74
aggodalmakban játszik szerepet, ahogy egyre idősödnek a nők, egyre inkább aggódnak
rajta, míg párkapcsolati aggodalmak csökkenek és újból a 27 éves vagy annál idősebb
korosztályban kezdik el a nőket aggasztani. Az évfolyamok tekintetében nem jelent meg
szignifikáns eredmény. A korcsportokban csak részben jelentek meg különbségek és
úgy tűnik, hogy a nem ezt a tényezőt is jelentősen mediálja. Ebből kifolyólag az
életkornak a kapunyitási pánikra történő hatását csak részben tekintem igazoltnak.

A harmadik hipotézisben a kapunyitási pánik megjelenésében továbbá a család anyagi

helyzetének befolyásoló szerepét feltételeztem:

3. Hipotézis: Azok a hallgatók, akik rosszabb anyagi helyzettel rendelkeznek,

alacsonyabb kapunyitási pánikkal fognak rendelkezni.
A kapunyitási pánik kérdőíven a rosszabb anyagi helyzettel rendelkező személyek
alacsonyabb pontszámot érnek el.

Az anyagi helyzet alapján képzett három csoport QLC Kérdőíven elért összpontszám és
faktorok átlagait varianciaanalízissel hasonlítottam össze. Két faktoron lett szignifikáns
különbség: a 2. Faktoron (Pozitív várakozás) és a 6. Faktoron (Idő múlásával
kapcsolatos vélekedések). A Pozitív várakozás faktoron azok, akik az átlagosnál jobb
anyagi helyzetűnek vallotta magát szignifikánsan magasabb pontszámot értek el, mint
azok, akik átlagos anyagi körülményről számoltak be. Ez az eredmény valószínűleg
annak tudható be, hogy azok a személyek tekintenek a jövőre úgy, hogy az tele van
„fantasztikus lehetőségekkel”, akiknek az anyagi lehetőségeik is adottak hozzá. Az Idő
múlásával kapcsolatos vélekedések faktoron a rosszabb anyagi helyzetű kitöltők értek el
szignifikánsan magasabb pontszámot, az átlagosnál jobb anyagi helyzetű hallgatókhoz
képest. Lehetséges, hogy az idő jobban szorítja azokat a hallgatókat, akiknek rosszabb
anyagi körülményeik vannak, mert ők kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy
egyetem után ne kezdjenek el dolgozni. Ahogyan az elméleti bevezetőben írtam maga
Arnett is élesen hangsúlyozza, hogy a kezdődő felnőttkor pszichés jellegzetességei
jelentős mértékben társadalmi és kulturális tényezőktől függnek, és ez úgy tűnik, hogy
igaz a kapunyitási pánik jelenségére is, ezért a harmadik hipotézist igazoltnak tekintem.

Feltételeztem továbbá, hogy a kapunyitási krízis jelenségére egyéb társas tényezők is

hatással lehetnek:

75
4. Hipotézis: Azok, akik a barátaikkal vagy a párjukkal élnek kevésbé lesznek
jellemezhetőek a kapunyitási krízissel, mint azok akik, a szüleikkel élnek vagy egyedül
élnek.
Azok, akik egyedül vagy a szüleikkel élnek érik el a legmagasabb pontszámot a
kapunyitási krízis kérdőíven, míg azok, akik kollégiumban, barátokkal vagy a párjukkal
élnek szignifikánsan alacsonyabb pontszámot érnek el.

A teljes mintán végzett számítások alapján a lakáskörülmények mentén szignifikáns

különbség az 1. Faktoron (Karrier-krízis), a 7. Faktoron (Párkapcsolati aggodalmak), a
9. Faktoron (Anyagiakkal kapcsolatos vélekedések) mutatkozott meg, míg a kérdőív
összpontszámánál tendenciaszerű különbség jelentkezett. A Karrier-krízis faktoron azok
érték el a legmagasabb pontszámot, akik jelenleg egyedül élnek, és ez p<0,05 szinten
szignifikánsan különbözött azoktól, akik a párjukkal élnek. Az összpontszámot nézve is
azok érték el a legmagasabb pontszámot, akik egyedül vagy a szüleikkel élnek. Mivel a
7. Faktoron tartalmaz egy itemet arra nézve, hogy a kitöltő jelenleg a szüleivel él, ezért
a 41. itemre („Aggaszt, ha arra gondolok, hogy vajon meg fogom-e találni életem
párját”) adott válaszokat hasonlítottam össze, amely szignifikánsnak bizonyult (p<0,01),
tehát van összefüggés a lakáskörülmények és a 41. itemre adott válaszok között. A
lakáskörülményeket tekintve a 9. Faktoron (Anyagiakkal kapcsolatos vélekedések)
mutatkozott szignifikáns különbség: azok, akik kollégiumban élnek érték el a
legalacsonyabb pontszámot, azok pedig, akik a szüleikkel vagy partnerükkel a
legmagasabbat. Összességében tehát azok értek el magasabb pontszámot, akik a
szüleikkel vagy egyedül élnek, míg azok, akik a barátaikkal, kollégiumban vagy a
párjukkal alacsonyabb pontszámot mutattak. Úgy tűnik tehát, hogy a kortárs
kapcsolatok a korábbi kutatási eredményekhez hasonlóan protektív faktorként működik
a kapunyitási krízis esetében is.

Az ötödik hipotézisben feltételeztem a lehetőségét, hogy a kapunyitási pánik valamint a

többi kérdőív szintjében megjelenhet különbség az egyetemek között:

5. Hipotézis: A kapunyitási pánik, a szorongás és a depresszió szintje eltérő lesz a

különböző egyetemen tanuló hallgatók között.

A két legnagyobb számú hallgatóval reprezentált egyetemet összehasonlítva (ELTE és

Corvinus) nem mutatkozott szignifikáns különbség az átlagos összpontszámok között,
azonban a faktorok esetében a két egyetemet két-mintás t-próbával összehasonlítva a

76
Karrier-krízis faktoron a Corvinus hallgatói értek el magasabb pontszámot, míg az Idő
múlásával kapcsolatos vélekedések, az Anyagiakkal kapcsolatos vélekedések és az
Autonómia/Függés faktorokon pedig az ELTE hallgatói. Lehetséges, hogy a Corvinus
hallgatóit ténylegesen jobban nyomasztja a karrier-szorongás, mivel az egyetem
kimondottan nagy hangsúlyt fektet a karrier-kérdésekre, lehetséges, hogy a különbséget
a mintában megjelenő szakok közötti különbségek okozzák, valamint lehetséges, hogy a
család anyagi helyzetének háttérváltozója játszik szerepet a különbségben. A Corvinus
Egyetem hallgatói között magasabb az átlagosnál jobb anyagi körülményekkel
rendelkező személyek száma, tehát őket jobban nyomaszthatják a lehetőségek közötti
megfelelő választás súlya, míg az ELTE hallgatói között magasabb az átlagos anyagi
helyzettel rendelkezők aránya, ami indokolhatja, hogy magasabb pontszámot értek el az
Anyagiakkal kapcsolatos vélekedések skálán. A későbbiekben érdemes volna
megvizsgálni, hogy valóban egyetemek közötti különbségekről, vagy más
háttérváltozók hatásáról beszélhetünk. Az ötödik hipotézist ezért igazoltnak tekintem.

6. Hipotézis: Az identitás állapotok megoszlása a fiatalok körében az életkorral változik.

Az identitás diffúzió első és utolsó évben magasnak bizonyul (5. Hipotézis A), az elért
identitás a negyedik évfolyamon lesz a legjellemzőbb (5. Hipotézis B), a moratórium
állapot jellemzően magas lesz az egész mintán (5. Hipotézis C).

Az identitás állapotok tekintetében nem volt szignifikáns különbség se az életkor, se az

évfolyamok tekintetében, ezért ez a hipotézis nem igazolódott.

7. Hipotézis: Azok a személyek, akik a moratórium állapotában vannak magasabb

depresszió és szorongás szintről számolnak be.
A Melgosa Kérdőív Moratórium skálája szignifikánsan korrelál a Beck Depresszió
Kérdőívvel, a STPI-S Kérdőív Szorongás és Düh skálájával.
A kérdőívek közötti összehasonlítás már a teljes mintán szignifikáns korrelációkat
hozott az identitás állapotok és a szorongás valamint a düh szintjét mérő skálák között.
A Moratórium skála szignifikáns korrelációt mutatott a Beck Depresszió Kérdőívvel,
valamint az STPI-S Kérdőív Szorongás valamint Düh skálájával. Emellett az Elért
identitás skála szignifikánsan korrelál az STPI-S Kérdőív Kíváncsiság skálájával. Ez
tehát azt jelenti, hogy azok a személyek, akik pálya-identitásukat tekintve a moratórium
állapotában vannak magasabb depressziót és szorongást élnek meg, míg azok, akik már

77
elérték a kialakított identitás állapotát a kíváncsiság pillanatnyi állapotával jellemzik
magukat. A hetedik hipotézist tehát igazoltnak tekintem.

Nem utolsós sorban a vizsgálat célja volt a QLC Kérdőív reliabilitás és validitás
vizsgálata. A kérdőív Cronbach-alfa igen magasnak bizonyult, ami alapján elmondható,
hogy a kérdőív jelentős belső-konzisztenciával rendelkezik. A faktorelemzés tizenegy
faktort hozott, bár az elemzések során az első nyolc faktor bizonyult relevánsnak.
Fontos kiemelni, hogy a második faktorra sorolódott a fordított itemek jelentős része,
ezzel egyfajta Pozitív várakozás skálát hozva létre. A negyedik faktor a korrelációs
vizsgálatok alapján szintén egy pozitív jelentéstartalommal bíró faktornak bizonyult,
mivel több elemzésben negatív együttjárást mutatott a Beck Depresszió Kérdőívvel. A
kérdőívnek ez a kettősége arra enged következtetni, hogy a kapunyitási krízist mérő
kérdőívben a krízisre utaló itemek mellett megjelenik a pozitív várakozások és a jövő
lehetőségeinek bizakodó szemlélete is. A validitás kérdésének vizsgálatára az utolsó
hipotézisben feltételeztem, hogy a kérdőívek az elméletnek megfelelő együttjárást
mutatnak a QLC Kérdőívvel:

8. Hipotézis: A kapunyitási pánik összefüggésben van a depresszióval, a szorongással és

a dühvel valamint egyenes irányú összefüggésben a moratórium és negatív irányú az
elért identitás állapottal.
A kapunyitáson pánik kérdőív szignifikánsan korrelál a Beck Depresszió Kérdőívvel (8.
Hipotézis A), a STPI-S Kérdőív Szorongás és Düh skálájával (8. Hipotézis B) valamint
a Melgosa féle Kérdőív Moratórium skálájával és az Elért identitás skálával negatívan
korrelál (8. Hipotézis C).
A teljes mintán a QLC Kérdőív összpontszáma és faktorai nem mutattak összefüggést a
többi mérőeszközzel. A minta heterogenitása miatt azonban alcsoportokat képeztem és
ezekben az almintákban részben igazolódtak az elvárt hipotézisek.
A férfiak almintájában a QLC Kérdőív 5. Faktora (Döntéssel kapcsolatos aggodalmak)
pozitívan, míg a 4. Faktor (Jövővel kapcsolatos vélekedések) negatívan korrelál a
depresszióval.
A Szorongás skála a férfiak almintáján szintén a QLC Kérdőív 5. Faktora (Döntéssel
kapcsolatos aggodalmak) pozitívan, míg a 4. Faktor (Jövővel kapcsolatos vélekedések)
negatívan korrelál. A Corvinus hallgatókból álló almintán a szorongás a 3. Faktorral
(Szorongás és alacsony önbizalom) is együttjárást mutat.

78
A Düh skála a férfiak almintáján az 1. (Karrier-krízis) és meglepő módon a 2. (Pozitív
várakozás) Faktorral szignifikáns együttjárást mutatott.
A QLC Kérdőív és faktorai valamint a Melgosa-féle identitás-állapotot vizsgáló kérdőív
egyik skálája között nem volt szignifikáns korreláció a teljes mintán. A nemek közötti
bontás sem hozott szignifikáns korrelációk, azonban az egyetemek közötti
összehasonlítás esetében érdekes módon eltérő mintázat mutatkozott az ELTE és a
Corvinus hallgatói között. Míg az ELTE hallgatóinál a QLC Kérdőív 3. Faktora
(Döntési nehézségek és alacsony önbizalom) együttjárást mutatott a Melgosa Identitás
diffúzió skálával, addig a Corvinus hallgatóinál az Identitás diffúzió skálája negatív
korrelációt mutatott mind az összpontszámmal, mind az 1. Faktorral (Karrier-krízis).
A depresszióra, a szorongásra és a dühre vonatkozó 8. Hipotézis A és B tehát kis
részben beigazolódott, amely összefüggések jelentős részben a férfiak almintáján volt
kimutatható. A moratórium és az elért identitás skálával azonban nem kaptam
semmilyen irányú összefüggést, és az Identitás diffúzió skálája eltérő irányú
összefüggést mutatott a két legnagyobb egyetem összehasonlításakor. A 8. Hipotézis C-
tehát nem tekintem bizonyítottnak. Ez utóbbi eredmény meglepő volt számomra, hiszen
a pályabizonytalansággal kapcsolatos itemek jelentős hasonlóságot mutatnak a QLC és
a Melgosa-féle Kérdőív között. Talán az lehet a különbség a két kérdőív között, hogy a
Melgosa-féle pálya-identitások esetében a moratórium állapota, amelyben az elmélet
szerint megjelenik a krízis, de még nincs elköteleződés, a kérdőívben nem kerül negatív
megfogalmazásra, nem kötődik hozzá szorongásra vagy nyugtalanságra vonatkozó item.

Kutatás korlátai

A kutatás első számú korlátját a szűkös erőforrásaimból fakadó mintavételi eljárás és a

túlzottan heterogén minta képezi. Fontos volna a jelenséget választott pályánként is
összehasonlítani, hiszen a szakma és annak elhelyezkedési nehézségei fontos
meghatározói lehetnek a kapunyitási krízisben.

Nagyon fontos kiemelni, hogy fiatal felnőttkor jelenségét és a kapunyitási pánik

speciális szakaszát jellemzően azokra a fiatalokra vonatkoztatjuk, akik részt vesznek a
felsőoktatásban, és ez a fiataloknak csupán körülbelül 20%-a19. A kapunyitási pánik és

19
2009-ben: 248 931 18 és 19 éves élt Magyarországon (becsült adat)
(Forrás: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_wdsd001a.html),
míg 2009-ben 44 331 18 és 19 éves fiatal tanult a magyar felsőoktatásban
(Forrás: http://db.okm.gov.hu/statisztika/fs09_fm/Default.aspx ),

79
életkor váltás a fiatalok jelentős részénél az iskolából a munka világába lépésével
történik meg, de ez a réteg szinte soha nem kerül a kutatók vizsgálati mintájába. Ennek
egyrészt praktikus okai vannak: A pszichológián belül a legtöbb kutatás kizárólag fehér,
középosztálybeli személyekre vonatkozik, és ezen belül is az egyetemista fiatalokkal
végzett vizsgálatok száma jelentősen kiemelkedő, mivel őket könnyű elérni és tisztában
vannak azzal a formális nyelvezettel és logikai lépésekkel, amiket általában a kérdőíves
vizsgálatok megkívánnak. Másrészről a szakirodalmi bevezetőben említetett
tanulmányok szerint az „emerging adulthood” szakasza és a kapunyitási krízis a
kulturálisan meghatározott jelenség, amelyek jelentős részben a lehetőség nagy
számával állnak kapcsolatban. Mivel egy alacsonyabb társadalmi osztályhoz tartozó
fiatalnak lehetséges, hogy kevesebb ideje és lehetősége van az identitása felfedezésére
ezek a jelenségek náluk nem, vagy máshogyan figyelhetőek meg. Izgalmas volna a
kapunyitási krízis jelenségét a jövőben illesztett minta segítségével a társadalom más
rétegeiben is megvizsgálni.

A kapunyitási krízis egy összetett pszichoszociális jelenség, amelynek nem került

minden aspektusa a jelen vizsgálat tárgykörébe. Dolgozatom eredményei szerint a
krízisre a nem, a szocio-ökonómiai státusz, a választott egyetem és a társas támogatás,
azon belül is a kortárs kapcsolatok jelentős hatást gyakorolnak. Kérdéses azonban, hogy
például az éltkor milyen szerepet játszik, mivel jelen vizsgálatban nem mutatkozott
életkor szerinti különbség az egész jelenségben, inkább csak rész faktoraiban. Kérdéses,
hogy milyen különbség mutatkozna, amennyiben az egyetemista korcsoportot a húszas
éveik végén járó személyekkel hasonlítanánk össze. Mivel Robbins és Wilner (2001)
eredeti koncepciójában ez a korosztály is a kapunyitási krízisben szenvedők al-
csoportját képezi, lehetséges, hogy náluk is megjelenne a krízis (csak talán más
hangsúlyokkal). Jelen kutatásban nem került felmérésre, ugyanakkor fontos lenne
megvizsgálni, hogy a kapunyitási krízisre milyen hatással van a mentálhigiénés háttér
vagy éppen a megküzdési és életkészségek. Talán ezeknek a faktoroknak a hatását egy
longitudinális vizsgálat tudná feltérképezni. A társas támogatás tekintetében, jelen
vizsgálat igazolta, hogy a kortárs kapcsolatok protektív faktorként működnek a
krízisben, míg a szülőkkel való együttélés magasabb krízis pontszámot eredményezett.
Ugyanakkor fontos lenne felmérni a családdal való kapcsolat minőségét, hiszen egy
külön élő fiatalnak is nyújthat segítséget a családdal való harmonikus kapcsolata. Nem
utolsó sorban a pszichológiai tanácsadás hatását is érdemes lenne vizsgálni, vajon tud-e

80
segítséget nyújtani a krízis megoldásában a fiatalok számára (a tanácsadás lehetőségeire
kitérek a következő alfejezetben). Az alábbi, 21. ábra tehát összefoglalja, hogy milyen
tényezők lehetnek hatással a kapunyitási pánikra. Az ábra baloldalán helyezkednek az
eleve adott háttér tényezők, valamint azok a társadalmi és kulturális tényezők,
amelyekben megszületethetett ez a jelenség. Az ábra alsó részén a mentálhigiénés
változók, jobb oldalon pedig a társas tényezők:

21. ábra – Kapunyitási pánik modellje

Kitekintés és megoldási utak

A krízis görög eredetű szó, amelynek jelentése válság, fordulat. Egy további
jelentésrétege etimológiai kapcsolatban van az elválással, változással. A fogalom eredeti
meghatározásában első jelentésében „válságos állapotot”, míg másodikban „betegségek
válságos szakasza, fordulópontja” (Osváth, Csürke, Árkovits, & Vörös, 2009). A krízis
kifejezés tehát utal rá, hogy általában egy szakaszról beszélhetünk, amely valamilyen
válsággal terhelt és ez a krízis gyakran egy fordulópontot jelenthet. Úgy tűnik, hogy a
kapunyitási krízis megfelel ezeknek a fogalmi kritériumnak, tehát joggal állíthatjuk,
hogy a felnőttkorba lépéssel együtt járó szorongásos időszakot nevezhetjük egyfajta
krízis állapotnak. A szűkebb értelemben vett krízisnek több formája létezik: a korábban
említett, eriksoni értelemben vett normatív krízis és akcidentális krízis, amely
valamilyen külső stressz vagy trauma hatására alakul ki. A kapunyitási krízis fogalmi
meghatározása alapján a normatív krízis kategóriájába, amelyen az emberek mindegyike
átesik és a krízis sikeres megoldása esetén tovább lép egy további személyiségfejlődési
szakaszba. Ezzel szemben az akcidentális krízis nem a normális személyiségfejlődés
része, hanem valamifajta külső provokatív tényező által létrehozott krízisállapot. T. H.

81
Holmes (1967, idézi (Csürke, Vörös, Osváth, & Árkovits, 2009, old.: 12) vizsgálatai
alapján ilyen krízist okozó tényező „a házastárs halála, a válás, az elszakadás a
házastárstól, a fogság, a közeli hozzátartozó halála, és a súlyos sérülés vagy betegség”.
Azonban olyan események is, amelyek jellemzően pozitívak, válhatnak olyan stresszel
teli eseménnyé, amely krízist indukál (pl. házasság vagy gyerek születése). Ha az egyén
életében a kétfajta krízis egyszerre jelenik meg, akkor a „krízismátrix” fogalmáról
beszélhetünk (Jacobson, 1965, idézi (Csürke, Vörös, Osváth, & Árkovits, 2009)). Ebben
az esetben a kétfajta krízis felerősíti egymás hatását, mert a normatív krízis sorén már
kimerülhettek a személy megküzdő kapacitásai, így egy ilyen élethelyzet fokozott
veszélyeztetettséget jelent. Ebből kifolyólag a normatív válság okozta sérülékeny
állapotban olyan külső körülmények is krízist okozhatnak, amivel egyébként a személy
képes volna hatékonyan megküzdeni. Ezért különösen fontos a pszichoszociális krízist
is figyelemmel kísérni, mert rizikófaktorként jelenhet meg komolyabb, akcidentális
krízisek esetében.

Kutatásom során több hallgató keresett meg, hogy úgy érzik valóban kapunyitási
krízisben vannak, most már csak az a kérdés, hogy hogyan tudnának belőle kikerülni.
Robbins és Wilner (2001) könyvükben elsődleges céljuknak az életkezdési krízisre való
figyelem felhívást tekintették, mivel úgy gondolták, hogy sok fiatal életében már az is
megoldást jelentene, ha tudnák, hogy nincsenek egyedül. Ha felismernék, hogy társaik
épp úgy szenvednek a sokféle választási lehetőségtől és a norma-nélküliségtől, mint ők,
ráébredve. hogy a szorongás, amit tapasztalnak generációs jelenség (Atwood & Scholtz,
2008). Habár az életkezdési krízis létezésének elismerése az első lépés, a Palo-Altó-i
családterápiás iskola megállapítása óta tudjuk, hogy a helyzet felismerése és a „belátás”
gyakran nem elégséges a változáshoz. A krízisben lévő fiataloknak gyakran konkrét
segítségre van szükségük.

A pszichológiai segítségnyújtás szintjeit Wiegersma (1994) azonosította, és piramis

modellje a kapunyitási krízis esetében is jól alkalmazható. A fiatalok egy jelentős
részének információs tanácsadásra van szüksége, amely a Wiegersma szerint a
tanácsadás első szintje. Egy kisebb része a döntési helyzetekkel való megküzdésben
pszichológiai tanácsadást igényel, amely Wiegrsma szerint a tanácsadás második
(bonyolultabb a döntési helyzetek) és harmadik szintje (belső konfliktusokkal való
megküzdés), míg egy még kisebb részük olyan súlyos krízist él meg (akár komolyabb
depressziót él meg), hogy terápiás segítségre szorul (negyedik és ötödik szint). Az

82
alábbi ábra foglalja össze a kapunyitási krízisben lévők számára lehetséges
segítségnyújtás formáit, Wiegersma nyomán:

Terápiás szint:
Családterápia

Tanácsadási szint:
Diáktanácsadók,
Kortárs segítés

Információs tanácsadás szintje:

Információ és szakmai gyakorlat

22. ábra - A kapunyitási krízisben lévők számára lehetséges segítségnyújtás formáit, Wiegersma nyomán

A fiatalok információs hiányát, már Robbins és Wilner is igyekezett orvosolni, az

általuk létrehozott www.quarterlifecrisis.com honlapon konkrét tanácsokat fogalmaztak
meg az állás- és lakáskereséssel valamint az anyagi gondokkal kapcsolatban. Robbins
(2004) második könyvében olyan huszonévesekkel készített interjúkat mutat be,
amelyekben a megkérdezettek konkrét tanácsokkal igyekeznek segíteni a krízisben
lévőknek. Itt érdemes megjegyezni a szakmai gyakorlat fontosságát, hiszen a korábban
említett kutatásban a tapasztalattal nem rendelkező hallgatók nagyobb fokú
bizonytalanságról számoltak be pályakezdésükkel kapcsolatban (Horváth, 2007).
Valószínűnek tűnik, hogy a pályakezdési krízis csökkenthető lenne a szakmai gyakorlat
általánossá tételével.20

A fiatalok egy részsének azonban az információk nem jelentenek elégséges segítséget a

krízis megoldásában és a különböző döntési helyzetekben pszichológiai tanácsadásra
van szükségük. A felsőoktatási kereteken belül működő életvezetési tanácsadók
megfelelő segítséget nyújthatnak a fiatalok számára, akár konkrét stressz-csökkentő,
relaxációs technikák formájában is. Ahogyan a bevezetőben írtam, a kapunyitási krízis
esetében egy generációs jelenségről és egyfajta referencia nélküliségről beszélhetünk,
ezért a leghatékonyabb segítői forma a horizontális tanácsadás, vagyis a Kortárs Segítés.
A kortárs hallgatók azok, akik a leginkább tudnak a fiatal problémáival azonosulni
(hiszen talán maguk is megélik azt), azonban jelenleg Magyarországon csupán hat olyan

20
A Bologna-típusú képzési rendszernek a szakmai gyakorlat immár a részét képezi, ez talán a jövőben a
megkönnyíti a fiatalok számára a munka világába való belépést.

83
felsőoktatási intézmény van, ahol működnek Kortárs Segítők21. Amennyiben a fiatalnak
nincs lehetősége Kortárs Segítőkhöz fordulni, saját kortárs kapcsolatainak erősítése is
segítséget jelenthet, hiszen a mentálhigiénés állapot egyik fő protektív faktora a
szociális kapcsolatok észlelt minősége és a barátokkal töltött idő (Lisznyai, 2006).

Nem utolsó sorban komolyabb krízis esetén a kapunyitási pániktól szenvedő fiatal
esetében a családterápia nyújthat megoldást (Atwood & Scholtz, 2008). A családterápia
azért bizonyulhat különösen alkalmasnak a krízis kezelésére, mert ezt a normatív krízist
elsősorban a társadalmi és kulturális tényezők okozzák, és ahogyan Atwood és Scholtz
írja, a családterápia rendszer-szemlélete az, amely kellően összefüggéseiben és
kontextusában tudja kezelni a jelenséget. Módszer tekintetében a szerzőpáros a
dinamikus rövid terápia és a megoldás-központú terápia módszereit ajánlja.

A kutatásban kidolgozott kérdőív faktoranalízise rámutatott a krízis kettős természetére,

amelyben egyaránt megjelent a szorongás, de a lehetőségek és az azok felé irányuló
pozitív várakozás. Úgy tűnik tehát, hogy Arnett (2000) koncepciója a kezdődő
felnőttkorról és annak pozitív lehetőségeiről, nem mond ellent annak, hogy ez egyszerre
lelkesítse és töltse el szorongással a fiatalokat.

A krízis kínai jele: „wēi jī”, amely a „veszély” és a „lehetőség” jeleit egyaránt
tartalmazza:

危机
A jel tehát egyaránt utal a krízis destruktív kimeneteli lehetőségére és a konstruktív
változás esélyére. Rajtunk, segítő és jövőbeli segítő személyeken is múlik, hogy a
fiatalok melyik úton indulnak el.

21
A Felsőoktatási Tanácsadó Egyesület legutóbbi felmérése szerint Kortárs Segítők ma Magyarországon
az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Budapesti Corvinus Egyetemen, a Debreceni Egyetemen, a
Szegedi Tudományegyetemen, az Eszterházy Károly Főiskolán, illetve az Eötvös József Főiskolán
működnek (Lisznyai, és mtsai., 2010).

84
Irodalomjegyzék
Andrási, Zs. (1995). Pszichológus hallgatók pályaidentitásának vizsgálata. Budapest:
ELTE BTK. Szakdolgozat.

Angyal, A. (2006). Bölcsészhallgatók pályaidentitásának vizsgálata. Budapest: ELTE-

PPK. Szakdolgozat.

Arnett, J. J. (2001). Conceptions of the transition to adulthood: Perspectives from

adolescence to midlife. Journal of Adult Development , 133-143. Vol. 8.

Arnett, J. J. (2000). Emerging Adulthood. A Theory of Development From the Late

Teens Through the Twenties. American Psychologist, Vol. 55. No. 5,469-480.

Arnett, J. J. (2005). Emerging Adulthood: Understanding the New Way of Coming of

Age. In J. J. Arnett, & J. L. Tanner (szerk): Emerging Adults in America: Coming of
Age in the 21st Century (old.: 3-20). Washington DC: American Psychological
Association Press.

Arnett, J. J. (1998). Learning to stand alone: The contemporary American transition to

adulthood in cultural and historical context (absztrakt). Human Development , 295-315,
Vol 41.

Arnett, J. J. (2010). Oh, Grow Up! Generational Grumbling and the New Life Stage of
Emerging Adulthood. Perspectives on Psychological Science , 89-92. Vol. 5.

Arnett, J. J. (1997). Young people's conceptions of the transition to adulthood

(absztrakt). Youth & Society , 1-23, Vol 29.

Arnett, J. J., & Taber, S. (1994). Adolescence terminable and interminable: When does
adolescence end? Journal of Youth & Adolescence. , 517-537.

Atwood, J. D., & Scholtz, C. (2008). The Quarter-life Time Period: An Age of
Indulgence, Crisis or Both? Contemprary Family Therapy , 233–250. Vol. 30.

Bagdy, E. (2005). "Az emberélet útjának felén" - At életközépi krízis:átélések, tévutak,

kiutak. In K. Pető (szerk) Életciklusok: Magyar Pszichoanalitikus Egyesület évkönyvei
(old.: 33-48). Budapest: Animula Kiadó.

Bernáth, L. (1997). A felnőttkor néhány jellegzetes kérdése. In L. B.-K. Solymosi

(szerk) Fejlődéslélektan olvasókönyv (old.: 121-139). Budapest: Tertia Kiadó.

Cole, M., & Cole, S. R. (2006). Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó, (old. 673-
674)

Cote, J. E. (2006). Emerging Adulthood as an Institutionalized Moratorium: Risks and

Benefits to Identity Formation. In J. L. Tanner, & J. J. Arnett (szerk): Emerging Adults

85
in Anmerica. Coming of Age in the 21st Century (old.: 85-116). Washington DC:
American Psychological Association Press.

Csürke, J., Vörös, V., Osváth, P., & Árkovits, A. (2009). A lélektani krízis elméleti
háttere. In J. Csürke, V. Vörös, P. Osváth, & A. Árkovits (szerk): Mindennapi
kríziseink. A lélektani krízis és a krízisintervenció kézikönyve (old.: 9-26). Budapest:
Oriold és Társai Kiadó.

Eiben, O. (2001). A magyar gyermekek biológiai állapota a XX. században. In Történeti

Demográfiai Évkönyv 2001. (old.: 481-502). Budapest: Központi Statisztikai Hivatal -
Népességtudományi Kutatóintézet.

Erikson, E. H. (1968/1991). Az életciklus: az identitás epigenezise. In E. H. Erikson, A

fiatal Luther és más írások (old.: 437-497). Budapest: Gondolat Kiadó.

Földházi, E. (2009). Válás. In Demográfiai Portré 2009. Budapest: Központi

Statisztikai Hivatal. http://www.demografia.hu/index.php/kiadvanyok/demografiai-
portre/demografiai-portre-fejezetei. Letöltés dátuma: 2011. január 29

Galambos, N. L., & Krahn, H. J. (2008). Depression and Anger Trajectories During the
Transition to Adulthood. Journal of Marriage and Family , 15-27. Vol. 70.

Galambos, N. L., Barker, E. T., & Krahn, H. J. (2006). Depression, self-esteem, and
anger in emerging adulthood: Seven-year trajectories. Developmental Psychology , 350-
365. Vol. 42.

Gustaffson, C. (é. n.). Cooking up a crisis. HERO (Higher Education & Research
Oppotunities)

Gyenis, G., & Kálmán, J. (2002). Óriások leszünk? A felnőttkori testmagasság

szekuláris trendje. Természet Világa , 20-25. 133. évfolyam, 11. szám.
http://www.termeszetvilaga.hu/tv2002/tv0211/gyenis.html Letöltés dátuma: 2011.
január 10

Hajduska, M. (2008). Krízislélektan. Budapest: Eötvös Kiadó.

Hassler, C. (2009). Are you having a quarterlife crisis? The Huffington Post:
http://www.huffingtonpost.com/christine-hassler/are-you-having-a-
quarterl_b_326612.html Letöltés dátuma: 2010. december 20.

Horváth, T. (2004). A végzős hallgatók és a pályakezdés. Budapest: ELTE-PPK.

Szakdolgozat.

Horváth, T. (2007). Pályakezdés előtt. A kapunyitási pánik jelenségének vizsgálata a

felsőoktatásban. In Zs. Puskás-Vajda (szerk): Felsőoktatásban tanuló fiatalok
problémái, útkeresése, pályafejlődése a 21. század kezdetén Magyarországon (old.:
137-152). Budapest: FETA könyvek 2.

86
Jacques, E. (1965). Death and midlife crisis. International Journal Psychoanal , 46:
502-530.

Jordyn, M., & Byrd, M. (2003). The name assigned to the document by the author. This
field may also contain sub-titles, series names, and report numbers. The Relationship
between the Living Arrangements of University Students and Their Identity
Development. Adolescence , 267-78. vol. 38
http://findarticles.com/p/articles/mi_m2248/is_150_38/ai_109027879/ Letöltés dátuma:
2011. március 19.

Jung, C. G. (1994). Az élet delén. In Mélységeink ösvényén (old.: 7-21). Budapest:

Gondolat Kiadó.

Kapitány, B., & Spéder, Z. (2009). Gyermekvállalás. In Deomgráfiai Portré 2009.

Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. Népességkutató Intézet.
http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/DemPort/03kapitany_speder.pdf
Letöltés dátuma: 2011. február 27

Kiss, I. (2010). Életvezetési kompetencia, életvezetési készségek és szerhasználat. In

Zs. Puskás-Vajda, & S. Lisznyai (szerk): Életszakaszok határán. Közösségi és egyéni
tanulási feladatok. (old.: 25-50). Budapest: FETA Könvyek 5.

Koevoets, D. (2010). Keuzecrisis bij het volwassen worden? Een onderzoek naar de
quarterlife crisis & de rol die keuzestress hierbij speelt. Rotterdam:
http://oaithesis.eur.nl/ir/repub/asset/6985/D%20J%20%20Koevoets.pdf Letöltés
dátuma: 2011. március 4.

Lisznyai, S. (2006). Depressziós tünetek egyetemisták körében. A tünetintegráció és a

segítő kapcsolati attitűdök. Budapest: PhD Disszertáció.

Lisznyai, S. (2010). Készülődő felnőttség. Kutatás a fiatalok mentálhigiénés állapota

témakörében. In S. Lisznyai, & Zs. Puskás-Vajda (szerk): Életszakaszok határán.
Közösségi és egyéni tanulási feladatok (old.: 9-24). Budapest: FETA Könyvek 5.

Lisznyai, S., Puskás-Vajda, Zs., Kiss, I., Vida, K., Füzi, V., Tillmann, L., és mtsai.
(2010). Felsőoktatási hallgatói szolgáltatások rendszerei, jellemzői 2. Bologna füzetek
7. Budapest: Tempus Közalapítvány.
http://www.tpf.hu/pages/books/index.php?page_id=35&books_id=231 Letöltés dátuma:
2011. április 4

Magyari, J. (2009). A családi narratívák és a jövőtől való szorongás összefüggései

pályakezdő fiataloknál. In S. Lisznyai, & Zs. Puskás-Vajda (szerk): Egy igazolt praxis
felé. Újabb eredmények a pszichológiai és a felsőoktatási tanácsadás hazai kutatásaiból
(old.: 9-29). Budapest: FETA Könyvek 4.

Makai, A. (2004). Végzős egyetemisták a diploma küszöbén. Budapest: ELTE PPK.

Szakdolgozat.

87
Marcia, J. (1966). Development and validation of ego identity status. Journal of
Personality and Social Psychology , 551–558. Vol. 3.

Melgosa, J. (1987). Development and validation of the occupational identity scale .

Journal of Adolescence , 385-397. Vol. 10. .

Nelson, L. J., Badger, S., & Wu, B. (2004). The influence of culture in emerging
adulthood: Perspectives of Chinese college students (absztrakt). International Journal
of Behavioral Development , 26-36, Vol. 28.

Oláh, A. (2005). Az Állapot-Vonás Személyiség Kérdőív kialakításának elméleti

alapjai. In Érzelmek, megküzdés és optimális élmény (old.: 33-41). Budapest: Trefort
Kiadó.

Olasz, K. (2010). A szülői bánásmód, az énhatékonyság és más tényezők szerepe a

kapunyitási pánik kialakulásában. Budapest: ELTE PPK Szakdolgozat BA.

Osváth, P., Árkovits, A., & Csürke, J. (2009). A "korfüggő" krízisek - az életközépi és
időskori krízis. In J. Csürke, V. Vörös, P. Osváth, & A. Árkovits (szerk): Mindennapi
kríziseink. A lélektani krízis és a krízisintervenció kézikönyve (old.: 187-204). Budapest:
Oriold ésTársai kiadó.

Osváth, P., Csürke, J., Árkovits, A., & Vörös, V. (2009). A krízisről általában. In J.
Csürke, V. Vörös, P. Osváth, & A. Árkovits (szerk): Mindennapi kríziseink. A lélektani
krízis és a krízisintervenció kézikönyve (old.: 3-25). Budapest: Oriold és Társai Kiadó.

Padgham, J. J., & Blyth, D. A. (1991). Dating during adolescence. In A. C.-G. M.

Lerner, Encyclopedia of adolescence (old.: 196-198). New York: Garland.

Panchal, S., & Jackson, E. (2007). ‘Turning 30’ transitions: generation Y hits quarter-
life. The Coaching Psychologist , 46-51. Vol 2.
http://www.bps.org.uk/downloadfile.cfm?file_uuid=AD63D732-1143-DFD0-7ED9-
02E9A986CE67&ext=pdf Letöltés dátuma: 2011. január 4

Perczel Forintos, D., Kiss, Z., & Ajtay, G. (szerk) (2005). Kérdőívek, becslőslálák a
klinikai pszichológiában. Belső használatra. Budapest: Országos Pszichiátriai és
Neurológiai Intézet.

Perry, W. G. (1970/1999). Forms of ethical and intellectual development in the college

years: A scheme. San Fransisco: Jossey-Bass.

Pongrácz, T. (2009). A párkapcsolatok jellegzetességei. In Demográfiai portré 2009.

Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. Népességkutató Intézet.
http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/DemPort/01pongracz.pdf Letöltés
dátuma: 2011. február 19.

Radics, B. (2008). A kapunyitási pánik és a halogatás összefüggése egyetemisták

körében. ELTE-PPK. Szakdolgozat.

88
Révész, G. (2007). Személyiség, társadalom, kultúra – a pszichoszociális fejlődés
erikson-i koncepciója. In E. K. Gyöngyösiné, & A. Oláh (szerk): Vázlatok a
személyiségről. A személyiséglélektan (old.: 224 -243.). Budapest: Új Mandátum.

Robbins, A. (2004). Conquering Your Quarterlife Crisis. Advice from

Twentysomethings Who have Been There and Survived. New York: Perigee Book.

Robbins, A., & Wilner, A. (2001). Quarterlife crisis: The unique challenges of life in
your twenties. New York: NY: Jeremy P. Tarcher/Putnam.

Rókusfalvy, P. (1992). A serdülők és ifjak pályafejlődése, pályaalkalmazkodó

tevékenysége. In P. Ritoók, & M. T. Gillemontné (szerk): Pályalélektan.
Szöveggyűjtemény (old.: 99-116). Budapest: Tankönyvkiadó.

Rózsa, S. (2006). A normák és a pontszámok interpretációja. In S. Rózsa, O. N.

Nagybányai, & A. Oláh (szerk): A pszichológiai mérés alapjai. Elmélet, módszer és
gyakorlati alkalmazás (old.: 91-102). Budapest: HEFOP.
http://mek.niif.hu/05500/05536/05536.pdf Letöltés dátuma: 2010 december 9.

Rózsa, S. (2006). A pszichológiai tesztek kultúrközi adaptációja. In S. Rózsa, O. N.

Nagybányai, & A. Oláh, A pszichológiai mérés alapjai. (old.: 152-166). Budapest:
HEFOP.

Sajtos, L., & Mitev, A. (2006). In SPSS kutatási és adatelemzési kézikönyv (old.: 245-
282). Budapest: Alinea Kiadó.

Salmela-Aro, K., Aunola, K., & Nurmi, J.-E. (2008). Trajectories of depressive
symptoms during emerging adulthood: Antecedents and consequences. The European
Journal of Developmental Psychology , 439-465. Vol. 5.

Szabó, G. (2006). A halogató szindróma és a szerhasználat összefüggése egyetemisták

körében. Budapest: ELTE-PPK. Szakdolgozat.

Szvetelszky, Z. (2005). A kapunyitási pániktól a nagymama-elméletig. Budapest: Pont

Kiadó.

Takács, I. (2008). Mit tegyünk a halogató egyetemi hallgatókkal? VII. Nevelésügyi

Kongresszus (old.: 742-748). Budapest:
http://www.petriktiszk.hu/Dokumentumok/Egy%C3%A9b%20dokumentumok/viinevel
esugyikongresszuszarokotet.pdf Letöltés dátuma: 2011. február 19.

Tauzel, J. (2007). Rethinking the Quarterlife Crisis: Expected Geographic Mobility

among Young Adults in Flanders, Belgium and Upstate New York. Honors Thesis.
Cornell University:
http://ecommons.cornell.edu/bitstream/1813/7825/1/Tauzel,%20Brian.pdf Letöltés
dátuma: 2011. március 8.

89
Thorspecken, J. M. (2005). Quarterlife Crisis: The Unaddressed Phenomenon.
Proceedings of the Annual Conference of the New Jersey Counseling Association (old.:
120-127). Eatontown, New Jersey:
http://www.angelfire.com/nj/counseling/NJCA2005ProceedingsPapers.pdf Letöltés
dátuma: 2011. március 9.

Tice, D., & Baumeister, R. F. (1997). Longitudinal study of procrastination,

performance, stress, and health. The Costs and Benefits of Dawdling. Psychological
Science , 454-458. Vol. 8 no. 6.
http://radar.northgeorgia.edu/~ssmith/PSYC4900/Baumeister%20and%20Tice.pdf
Letöltés dátuma: 2011. március 21.

Tudatlanok a szexualitással ismerkedő magyar fiatalok. (2010. szeptember 22.). HVG .

http://hvg.hu/egeszseg/20100922_magyar_fiatalok_es_a_szex Letöltés dátuma: 2011.
április 2.

Von Rohr, K. (2005). College Ends, Crisis Begins: Curbing the quandaries of
quarterlife. The Bulletin,
http://www.acui.org/publications/bulletin/article.aspx?issue=416&id=966 Letöltés
dátuma: 2011. február 11.

Wiegersma, S. (1994). Hogyan adjunk pszichológiai tanácsot. In M. P. Ritoók, & M. G.

Tóth (szerk): Pályalélektan (old.: 297-396). Budapest: Tankönyvkiadó.

90
Mellékletek

Melléklet 1. – Eredeti, angol QLC kérdőív

1. Are you in a "funk" where you feel like nothing is terribly wrong, but nothing seems
right either?
2. Do you feel older for the first time in your life?
3. Are you unmotivated, directionless or passionless?
4. Are you concerned that you don't know what you want to do with your life?
5. Do you feel pressure to grow up and get your adult life in order?
6. Do you feel entitled to a life much grander than the one you are living?
7. Do you often feel depressed, anxious, overwhelmed, lost, and maybe even a little
hopeless?
8. Do you feel a lot of pressure and expectations to do, have or be something?
9. Do you ever feel that time is running out in regards to figuring out your career and
deciding whether you want to get married and/or have children?
10. Are you stressed out by choices that seemingly will affect the rest of your life?
11. Are you experiencing confusion or disappointment in your career?
12. Do you feel that you have failed because you don't know what you want to do with
your life?
13. Do you know what you want to do, but can't seem to make it work?
14. Is it difficult for you to make decisions and when you do, you question them?
15. Do you overanalyze yourself?
16. Do you ever feel guilty for complaining about your life or feel like you are
disappointing people (especially your parents)?
17. Are you embarrassed that you have not figured out more?
18. Is a breakup, romantic relationship, or lack of one causing you stress and/or sadness?
19. Are you still living at home with mom and dad?
20. Do you frequently compare yourself to other people your age and feel like you don't
measure up?
21. Do you feel financially unstable?
22. Could your self-esteem use an upgrade?
23. Are you thinking about going back to grad school because you don't know what else to
do with your life?
24. Are you constantly thinking about the future resulting in anxiety and possibly panic?
25. Is your life just not at all turning out like you planned?
Forrás: (Hassler, 2009)

91
Melléklet 2. – Elővizsgálat során felvett kérdőív
Egyenes fordítás, kiegészítve fordított itemekkel:
(fordított itemek vastagon szedve)

Mennyire igazak rád az alábbi állítások? Kérlek, jelöld az alábbiak szerint:

1 - egyáltalán nem jellemző

2 - alig jellemző
3 - valamennyire jellemző
4 - jellemző
5 - teljes mértékben jellemző

1 2 3 4 5
1. Úgy érzem, hogy semmi sem nagyon rossz az életemben, de
semmi sincs igazán rendben.
2. Életemben először érzem magam öregnek.
3. Alulmotiváltnak, céltalannak és közömbösnek érzem magamat.
4. Úgy érzem, hogy a világ kinyílt előttem és az élet tele van
fantasztikus lehetőségekkel, amik csak arra várnak, hogy
felfedezzem őket.
5. Aggaszt, hogy nem tudom, hogy mit akarok kezdeni az életemmel.
6. Úgy érzem, hogy egy izgalmasabb életre vagyok hivatva, mint
amilyet most élek.
7. Gyakran érzem magam szorongónak, túlterheltnek és
rosszkedvűnek.
8. Nagy nyomás van rajtam és mindenki azt várja , hogy csináljak
„valamit” vagy legyek „valaki”.
9. Úgy érzem, hogy a karrierem nagyon jó irányban halad.
10. Néha úgy érzem, hogy kifutok az időből, hogy végre eldöntsem,
mivel akarok fogalakozni, meg akarok-e házasodni vagy akarok-e
gyerekeket.
11. Nyomaszt, hogy olyan súlyos döntéseket kell meghozzak, amik
egy életre meghatározzák az életemet.
12. Büszke vagyok rá, hogy már pontosan tudom mit akarok
kezdeni az életemmel.
13. Össze vagyok zavarodva és csalódott vagyok a karrieremmel
kapcsolatban.
14. Könnyen hozok döntéseket, még ha súlyos kérdésekről van is
szó.
15. Úgy érzem, hogy megbuktam, mert nem tudom, mihez akarok
kezdeni az életemmel.
16. Elveszettnek érzem magamat.
17. Nem nyugtalanít, ha éppen nincsen párkapcsolatom.
18. Tudom, hogy mit akarok csinálni, de nem igazán sikerül
megvalósítanom.
19. Nehezen hozom meg a döntéseket, és ha meg is hozom őket, utána
gyakran megbánom.
20. Úgy érzem, túl sokat elemezgetem magamat.
21. Egyáltalán nem aggaszt a jövőm, úgyis minden a helyére fog
kerülni.
22. Bűntudatom van, hogy csalódást okozok másoknak (különösen a
szüleimnek).
23. Szégyellem magam és zavarban vagyok, hogy még nem jöttem rá,
mihez akarok kezdeni az életemmel.
24. Lehet, hogy még nem tudom, mivel fogok később foglalkozni,

92
 de ez várakozásteli izgalommal tölt el.
25. Sokat aggodalmaskodom a párkapcsolatomban.
26. Jelenleg még otthon élek a szüleimmel.
27. Gyakran hasonlítom magam össze a kortársaimmal és úgy érzem,
hogy ők sikeresebbek nálam.
28. Úgy érzem teljes mértékben a helyemen vagyok.
29. Aggaszt az anyagi helyzetem.
30. Elégedett vagyok az életemmel.
31. Úgy érzem, az önbecsülésemen lehetne még mit javítani.
32. Úgy érzem, az első diplomám (master) után is tovább kellene
tanulnom, mert nem tudom, mi mást kezdhetnék az életemmel.
33. Folyamatosan a jövőmön gondolkodom, és ez annyira nyomaszt,
hogy a szorongás szinte pánikszerűen tör rám.
34. Nagyon várom már, hogy végre anyagilag függetlenné váljak a
szüleimtől.
35. Úgy érzem az életem egyáltalán nem úgy alakul, mint ahogyan
elterveztem.
36. Jó érzés fiatalnak lenni, úgy érzem még előttem az egész,
fantasztikus élet.
37. Úgy érzem, hogy túl sok a lehetőség és egyszerűen nem tudok
dönteni közöttük.
38. Aggaszt, ha arra gondolok, hogy vajon meg fogom-e találni életem
párját.
39. Magabiztos vagyok a pályaválasztásomat illetően.
40. Nyomaszt a gondolat, hogy nemsokára anyagilag függetlenné kell
válnom.
41. Úgy érzem, hogy annyira nehéz elhatározni, hogy mit kezdjek az
életemmel, hogy hajlamos vagyok halogatni ennek eldöntését.
42. Úgy érzem, hogy a jövőmmel kapcsolatban túl sok a kiszámít-
hatatlan és megjósolhatatlan faktor.
43. A jövőmmel kapcsolatban túl sok az állandó változás és
ez gyakran tölt el aggodalommal.
44. Biztos vagyok benne, hogy a jövőm jobban fog alakulni, mint a
kortársaimé.

93
Melléklet 3. – Elővizsgálat után kialakított, végeleges QLC
kérdőív
(fordított itemek vastagon szedve)

Mennyire igazak rád az alábbi állítások? Kérlek, jelöld az alábbiak szerint:

1 - egyáltalán nem jellemző

2 - alig jellemző
3 - valamennyire jellemző
4 - jellemző
5 - teljes mértékben jellemző

1 2 3 4 5
1. Úgy érzem, hogy semmi sem nagyon rossz az életemben, de semmi sincs igazán
rendben.
2. Életemben először érzem magam öregnek.
3. Alulmotiváltnak és közönyösnek érzem magamat.
4. Úgy érzem, hogy a világ kinyílt előttem és az élet tele van fantasztikus
lehetőségekkel, amik csak arra várnak, hogy felfedezzem őket.
5. Aggaszt, hogy nem tudom, hogy mit akarok kezdeni az életemmel.
6. Úgy érzem, hogy egy izgalmasabb életre vagyok hivatva, mint amilyet most
élek.
7. Gyakran érzem magam szorongónak, túlterheltnek és rosszkedvűnek.
8. Nagy nyomás van rajtam és mindenki azt várja , hogy csináljak „valamit” vagy
legyek „valaki”.
9. Úgy érzem, hogy a karrierem nagyon jó irányban halad.
10. Néha úgy érzem, hogy kifutok az időből, hogy végre eldöntsem, mivel akarok
foglakozni.
11. Attól tartok, hogy a karrierem rovására fog menni a magánéletem
boldogsága.
12. Nyomaszt, hogy olyan súlyos döntéseket kell meghozzak, amik örökre
meghatározzák az életemet.
13. Büszke vagyok rá, hogy már pontosan tudom, mit akarok kezdeni az
életemmel.
14. Össze vagyok zavarodva és csalódott vagyok a karrieremmel kapcsolatban.
15. Könnyen hozok döntéseket, még ha súlyos kérdésekről van is szó.
16. Úgy érzem, hogy kudarcot vallottam, mert nem tudom, mihez akarok kezdeni az
életemmel.
17. Elveszettnek és céltalannak érzem magamat.
18. Nem nyugtalanít, ha éppen nincsen párkapcsolatom.
19. Néha attól tartok, hogy kifutok az időből, hogy végre eldöntsem meg akarok-e
házasodni vagy akarok-e gyerekeket.
20. Tudom, hogy mit akarok csinálni, de nem igazán sikerül megvalósítanom.
21. Nehezen hozom meg a döntéseket, és ha meg is hozom őket, utána gyakran
megbánom.
22. Úgy érzem, túl sokat elemezgetem magamat.
23. Egyáltalán nem aggaszt a jövőm, úgyis minden a helyére fog kerülni.
24. Bűntudatom van, hogy csalódást okozok másoknak (különösen a szüleimnek).
25. Szégyellem magam és zavarban vagyok, hogy még nem jöttem rá, mihez akarok
kezdeni az életemmel.
26. Lehet, hogy még nem tudom, mivel fogok később foglalkozni, de ez
várakozásteli izgalommal tölt el.
27. Sokat aggodalmaskodom a párkapcsolatomban.
28. Jelenleg még otthon élek a szüleimmel.
29. Gyakran hasonlítom magam össze a kortársaimmal és úgy érzem, hogy ők

94
 sikeresebbek nálam.
30. Úgy érzem, teljes mértékben a helyemen vagyok.
31. Aggaszt az anyagi helyzetem.
32. Elégedett vagyok az életemmel.
33. A jövőmmel kapcsolatban túl sok az állandó változás és ez gyakran
tölt el aggodalommal.
34. Úgy érzem, az önbecsülésemen lehetne még mit javítani.
35. Úgy érzem, az első diplomám (master) után elsősorban azért kellene tovább
tanulnom, mert nem tudom, mi mást kezdhetnék az életemmel.
36. Folyamatosan a jövőmön gondolkodom, és ez annyira nyomaszt, hogy a
szorongás szinte pánikszerűen tör rám.
37. Nagyon várom már, hogy végre anyagilag függetlenné váljak a szüleimtől.
38. Úgy érzem az életem egyáltalán nem úgy alakul, mint ahogyan elterveztem.
39. Úgy érzem még előttem az egész, fantasztikus élet.
40. Úgy érzem, hogy túl sok a lehetőség és egyszerűen nem tudok dönteni közöttük.
41. Aggaszt, ha arra gondolok, hogy vajon meg fogom-e találni életem párját.
42. Magabiztos vagyok a pályaválasztásomat illetően.
43. Nyomaszt a gondolat, hogy nemsokára anyagilag függetlenné kell válnom.
44. Úgy érzem, hogy annyira nehéz elhatározni, hogy mit kezdjek az életemmel,
hogy hajlamos vagyok halogatni ennek eldöntését.
45. Úgy érzem, hogy a jövőmmel kapcsolatban túl sok a kiszámíthatatlan és
megjósolhatatlan faktor.
46. Biztos vagyok benne, hogy a jövőm jobban fog alakulni, mint a legtöbb
kortársamé.

95
Melléklet 4. – QLC Teszt-csomag

Kedves Hallgató!

Az ELTE PPK végzős pszichológus hallgatója vagyok, és a szakdolgozatom

megírásához szeretném kérni a segítségedet. Kutatásom témája az egyetemistákat érintő
Kapunyitási Pánik (az ún. "quarter life crisis").

Kapunyitási pánik alatt azt a szorongást, elbizonytalanodást és önbizalomhiányt értjük,

amit jellemzően a húszas éveik elején járó fiatalok tapasztalnak a pályaválasztással, a
párkapcsolattal és a meghozandó döntéseikkel kapcsolatban. Hazánkban még kevéssé
kutatott, új területről van szó, ezért szeretném kérni, hogy ennek a kérdőív-csomagnak a
kitöltésével segíts, hogy Magyarországon először mérjük fel, hogy az egyetemisták
mennyire tapasztalják a kapunyitási pánik jelenségét.

A válaszadás természetesen önkéntes, az adatokat és az eredményeket szigorúan

bizalmasan kezelem. Amennyiben szeretnéd, szívesen küldök visszajelzést az
eredményeidről.

A kérdőív kitöltése körülbelül 15 percet vesz igénybe. Habár több item is tűnhet
ugyanolyannak, kérlek, hogy mindegyikre figyelmesen válaszolj, mert a Kapunyitási
Pánik Kérdőív érvényességének kidolgozása miatt van szükség erre a teszt-szerkesztési
eljárásra.

Amennyiben bármilyen egyéb kérdésed vagy észrevételed van a kérdésekkel vagy a

kutatással kapcsolatban, az alábbi e-mail címen bátran megoszthatod velem:
vida.katalin1@gmail.com

Köszönettel:

Vida Katalin

96
Kérlek, válaszodat X-szel vagy, ahol szükséges, szövegesen jelöld!

Kérsz visszajelzést az eredményeidről?

 igen
 nem

Ha igen, kérlek add meg az e-mail címed: ___________________________

1 Életkor: év
2 Nem:  férfi  nő
3 Egyetem  ELTE
 Corvinus (BCE)
 BME
 CEU
 egyéb:______________________
 már nem járok egyetemre
4 Évfolyam:
(Ha pl. Masteren vagy  1  2  3  4  5  több
első éves, akkor
negyediket írj!)
5 A képzés típusa:  BA  MA  osztatlan rendszer

6 Szak:

7 Szülők iskolai Anya  8 általános

végzettsége:  szakmunkás bizonyítvány
 középfokú (érettségi)
 diploma
 több diplomával is
rendelkezik
Apa
 alapfok
 szakmunkás bizonyítvány
 középfokú (érettségi)
 diploma
 több diplomával is
rendelkezik
8 Lakáskörülmények  szülőkkel élek
 kollégiumban lakom
 önálló lakásban élek egyedül
 önálló lakásban élek baráttal/barátokkal
 önálló lakásban élek partneremmel
(párkapcsolat, házastárs)
9 Családod anyagi  átlagosnál rosszabb
helyzete  átlagos
 átlag feletti
10 Jelenleg Budapesten  igen
élsz?  nem

97
Kapunyitási Pánik Kérdőív (QLC Kérdőív):

Mennyire igazak rád az alábbi állítások? Kérlek, jelöld az alábbiak szerint:

1 - egyáltalán nem jellemző

2 - alig jellemző
3 - valamennyire jellemző
4 - jellemző
5 - teljes mértékben jellemző
1. Úgy érzem, hogy semmi sem nagyon rossz az életemben, de 1 2 3 4 5
semmi sincs igazán rendben.
2. Életemben először érzem magam öregnek. 1 2 3 4 5
3. Alulmotiváltnak és közönyösnek érzem magamat. 1 2 3 4 5
4. Úgy érzem, hogy a világ kinyílt előttem és az élet tele van 1 2 3 4 5
fantasztikus lehetőségekkel, amik csak arra várnak, hogy
felfedezzem őket.
5. Aggaszt, hogy nem tudom, hogy mit akarok kezdeni az 1 2 3 4 5
életemmel.
6. Úgy érzem, hogy egy izgalmasabb életre vagyok hivatva, mint 1 2 3 4 5
amilyet most élek.
7. Gyakran érzem magam szorongónak, túlterheltnek és 1 2 3 4 5
rosszkedvűnek.
8. Nagy nyomás van rajtam és mindenki azt várja , hogy csináljak 1 2 3 4 5
„valamit” vagy legyek „valaki”.
9. Úgy érzem, hogy a karrierem nagyon jó irányban halad. 1 2 3 4 5
10. Néha úgy érzem, hogy kifutok az időből, hogy végre 1 2 3 4 5
eldöntsem, mivel akarok foglakozni.
11. Attól tartok, hogy a karrierem rovására fog menni a 1 2 3 4 5
magánéletem boldogsága.
12. Nyomaszt, hogy olyan súlyos döntéseket kell meghozzak, amik 1 2 3 4 5
örökre meghatározzák az életemet.
13. Büszke vagyok rá, hogy már pontosan tudom, mit akarok 1 2 3 4 5
kezdeni az életemmel.
14. Össze vagyok zavarodva és csalódott vagyok a karrieremmel 1 2 3 4 5
kapcsolatban.
15. Könnyen hozok döntéseket, még ha súlyos kérdésekről van is 1 2 3 4 5
szó.
16. Úgy érzem, hogy kudarcot vallottam, mert nem tudom, mihez 1 2 3 4 5
akarok kezdeni az életemmel.
17. Elveszettnek és céltalannak érzem magamat. 1 2 3 4 5
18. Nem nyugtalanít, ha éppen nincsen párkapcsolatom. 1 2 3 4 5
19. Néha attól tartok, hogy kifutok az időből, hogy végre 1 2 3 4 5
eldöntsem meg akarok-e házasodni vagy akarok-e gyerekeket.
20. Tudom, hogy mit akarok csinálni, de nem igazán sikerül 1 2 3 4 5
megvalósítanom.
21. Nehezen hozom meg a döntéseket, és ha meg is hozom őket, 1 2 3 4 5
utána gyakran megbánom.
22. Úgy érzem, túl sokat elemezgetem magamat. 1 2 3 4 5

98
23. Egyáltalán nem aggaszt a jövőm, úgyis minden a helyére fog 1 2 3 4 5
kerülni.
24. Bűntudatom van, hogy csalódást okozok másoknak (különösen 1 2 3 4 5
a szüleimnek).
25. Szégyellem magam és zavarban vagyok, hogy még nem jöttem 1 2 3 4 5
rá, mihez akarok kezdeni az életemmel.
26. Lehet, hogy még nem tudom, mivel fogok később foglalkozni, 1 2 3 4 5
de ez várakozásteli izgalommal tölt el.
27. Sokat aggodalmaskodom a párkapcsolatomban. 1 2 3 4 5
28. Jelenleg még otthon élek a szüleimmel. 1 2 3 4 5
29. Gyakran hasonlítom magam össze a kortársaimmal és úgy 1 2 3 4 5
érzem, hogy ők sikeresebbek nálam.
30. Úgy érzem, teljes mértékben a helyemen vagyok. 1 2 3 4 5
31. Aggaszt az anyagi helyzetem. 1 2 3 4 5
32. Elégedett vagyok az életemmel. 1 2 3 4 5
33. A jövőmmel kapcsolatban túl sok az állandó változás és ez 1 2 3 4 5
gyakran tölt el aggodalommal.
34. Úgy érzem, az önbecsülésemen lehetne még mit javítani. 1 2 3 4 5
35. Úgy érzem, az első diplomám (master) után elsősorban azért 1 2 3 4 5
kellene tovább tanulnom, mert nem tudom, mi mást
kezdhetnék az életemmel.
36. Folyamatosan a jövőmön gondolkodom, és ez annyira 1 2 3 4 5
nyomaszt, hogy a szorongás szinte pánikszerűen tör rám.
37. Nagyon várom már, hogy végre anyagilag függetlenné váljak a 1 2 3 4 5
szüleimtől.
38. Úgy érzem az életem egyáltalán nem úgy alakul, mint ahogyan 1 2 3 4 5
elterveztem.
39. Úgy érzem még előttem az egész, fantasztikus élet. 1 2 3 4 5
40. Úgy érzem, hogy túl sok a lehetőség és egyszerűen nem tudok 1 2 3 4 5
dönteni közöttük.
41. Aggaszt, ha arra gondolok, hogy vajon meg fogom-e találni 1 2 3 4 5
életem párját.
42. Magabiztos vagyok a pályaválasztásomat illetően. 1 2 3 4 5
43. Nyomaszt a gondolat, hogy nemsokára anyagilag függetlenné 1 2 3 4 5
kell válnom.
44. Úgy érzem, hogy annyira nehéz elhatározni, hogy mit kezdjek 1 2 3 4 5
az életemmel, hogy hajlamos vagyok halogatni ennek
eldöntését.
45. Úgy érzem, hogy a jövőmmel kapcsolatban túl sok a kiszámít- 1 2 3 4 5
hatatlan és megjósolhatatlan faktor.
46. Biztos vagyok benne, hogy a jövőm jobban fog alakulni, mint 1 2 3 4 5
a legtöbb kortársamé.

99
Az alábbi állításokról azt kell eldöntened, hogy mennyire értesz velük egyet. Nincs
helyes vagy helytelen válasz, az a fontos, hogy az állítások mennyire találóak a Te
helyzetedre. Az állítások után talált számok közül csak egyet kell bekarikáznod, aszerint,
hogy a számok közül melyik felel meg leginkább a te helyzetednek:

1 - egyáltalán nem jellemző

2 - alig jellemző
3 - valamennyire jellemző
4 - jellemző
5 - teljesen jellemző

1. Jelenleg nem tudom pontosan milyen pályát válasszak, de

1 2 3 4 5
több lehetőség is megfordul a fejemben.
2. Rengeteg javaslatot kapok arra vonatkozólag, hogy
milyen foglalkozást válasszak, én pedig megpróbálom 1 2 3 4 5
eldönteni, hogy ezek közül melyik a legjobb a számomra.
3. Sok vívódás és töprengés után végre egyértelművé vált
1 2 3 4 5
számomra, hogy mi legyen a foglalkozásom
4. Nálunk családi tradíció az a szakma, amit választottam és
1 2 3 4 5
én folytatni szeretném ezt a hagyományt.
5. Miután végiggondoltam számos szóba jöhető
pályalehetőséget, végre sikerült egy bizonyos terület mellett 1 2 3 4 5
döntenem.
6. Zavar az, hogy nincs határozott elképzelésem a jövőbeni
1 2 3 4 5
munkámat illetően
7. Jelen pillanatban nem izgat az, hogy melyik foglalkozást
űzhetném a legsikeresebben, majd a jövőben gondolkodom 1 2 3 4 5
rajta
8. Gyermekkoromban eldöntöttem, hogy mi szeretnék lenni
1 2 3 4 5
és soha nem is gondoltam komolyan más lehetőségre.
9. Számos elképzelésen töprengek a jövőbeni munkámat
illetően és úgy érzem, hamarosan döntenem kell egy 1 2 3 4 5
bizonyos terület mellett.
10. Bár jelenleg meghatározott irányú tanulmányokat
folytatok, továbbra is élénken érdeklődöm más 1 2 3 4 5
tanulmányi- és pályalehetőségek iránt.
11. Túl korai számomra, hogy szakmai jövőmön
1 2 3 4 5
gondolkodjak
12. Mostanában épp azt próbálom eldönteni, hogy milyen
1 2 3 4 5
foglalkozást válasszak, de még nem jutottam semmire.
13. Szüleim pályaválasztási javaslatai segítettek eldönteni,
1 2 3 4 5
hogy mi legyen a foglalkozásom
14. Nem fogok sokat töprengeni azon, hogy pályát
módosítsak, ha nem látok majd perspektívát abban, amit 1 2 3 4 5
tanulok.
15. Számomra soha nem volt gond, hogy milyen
foglalkozást válasszak, mivel a szüleim már régóta jó 1 2 3 4 5
irányba igazítottak.
16. Nincs határozott elképzelésem arról, hogy milyen lesz a 1 2 3 4 5

100
társadalmon belüli szakmai helyem, de nem is nagyon
foglalkoztat ez a kérdés.
17. Szeretném minél hamarabb eldönteni, hogy a
lehetőségek közül mi legyen pályacélom, hogy aztán
1 2 3 4 5
kiválaszthassam a számomra
leginkább megfelelő szakirányt.
18. A családom javaslatai segítettek abban, hogy elkerüljek
sok, a pályaválasztással kapcsolatos 1 2 3 4 5
problémát
19. Manapság már olyan bonyolult a foglalkozások világa,
hogy egyik irány mellett sem tudom elkötelezni magam. 1 2 3 4 5
Majd meglátom mit hoz a jövő.
20. Miután sok embert megkérdeztem és sok információt
gyűjtöttem, biztos vagyok abban, hogy mit akarok és nem
1 2 3 4 5
nyugszom,
míg azt meg nem valósítom.
21. Komolyan foglalkoztat a szakmai jövőm, mivel sok
1 2 3 4 5
kételyem van ezzel kapcsolatban
22. Elkötelezett vagyok a pályám iránt és nem is
változtatnám meg egykönnyen, mivel nagyon sokat 1 2 3 4 5
töprengtem, hogy emellett a pálya mellett döntsek-e.
23. Nehéz volt eldöntenem, hogy milyen pályát válasszak,
de most, ha magamba nézek, úgy érzem, meg fogok felelni a 1 2 3 4 5
választott szakmámnak.
24. Nem okozott hosszas töprengést az, hogy milyen pályát
válasszak, mert a családom megmutatta a számomra 1 2 3 4 5
megfelelő irányt.
25. Nemrég még krízisben voltam a pályával kapcsolatos
döntésképtelenségem miatt, de most már határozott célom 1 2 3 4 5
van a jövendő szakmámat illetően
26. Úgy tűnik, Apám/Anyám nagyon szereti a foglalkozását,
1 2 3 4 5
így én is ilyen jellegű munkával foglalkozom majd.
27. Sokat gyötrődtem, amíg eldöntöttem, hogy mi legyen a
1 2 3 4 5
foglalkozásom, de ez már nem jelent gondot.
28. Bár még nem világos számomra, hogy mi lesz a
foglalkozásom, ez most még nem is érdekel 1 2 3 4 5

101
Olvasd el figyelmesen az alábbi állításokat. Mennyire érzed igaznak magadra az alábbi
mondatokat?

1 - egyáltalán nem jellemző

2 - alig jellemző
3 - jellemző
4 - teljesen jellemző

1. Minden érdeklődésem elvesztettem mások iránt. 1 2 3 4

2. Semmiben sem tudok dönteni többé. 1 2 3 4
3. Több órával korábban ébredek, mint szoktam, és nem tudok 1 2 3 4
újra elaludni.
4. Túlságosan fáradt vagyok, hogy bármit is csináljak. 1 2 3 4
5. Annyira aggódom a testi-fizikai panaszok miatt, hogy másra 1 2 3 4
nem tudok gondolni.
6. Semmi munkát nem vagyok képes ellátni. 1 2 3 4
7. Úgy látom, hogy jövőm reménytelen, és a helyzetem nem fog 1 2 3 4
változni.
8. Mindennel elégedetlen, vagy közömbös vagyok. 1 2 3 4
9. Állandóan hibáztatom magam. 1 2 3 4

102
Néhány olyan állítást olvashatsz az alábbiakban, amelyekkel az emberek önmagukat
szokták jellemezni. Figyelmesen olvasd el valamennyit, és karikázd be a jobb oldali
számok közül a megfelelőt attól függően, hogy ÉPPEN MOST HOGYAN ÉRZED
MAGÁT.
Nincsenek helyes vagy helytelen válaszok. Ne gondolkozz túl sokat, hanem a jelenlegi
érzésedet legjobban kifejező választ jelöld meg.

1 – egyáltalán nem jellemző

2 – valamennyire jellemző
3 – eléggé jellemző
4 – nagyon jellemző

1. Nyugodt vagyok 1 2 3 4
2. Kedvem volna jobban megismerni a környezetemet 1 2 3 4
3. Dühös vagyok 1 2 3 4
4. Feszült vagyok 1 2 3 4
5. Kíváncsiság fog el. 1 2 3 4
6. Legszívesebben az asztalra csapnék 1 2 3 4
7. Felszabadultnak érzem magam. 1 2 3 4
8. Érdekel a helyzet 1 2 3 4
9. Mérges vagyok 1 2 3 4
10. Aggódom, hogy bajba keveredem 1 2 3 4
11. furdal a kíváncsiság 1 2 3 4
12. Legszívesebben ráripakodnék valakit 1 2 3 4
13. Ideges vagyok 1 2 3 4
14. Kérdezősködő kedvemben vagyok 1 2 3 4
15. Legszívesebben törnék, zúznék 1 2 3 4
16. Be vagyok gyulladva 1 2 3 4
17. Izgatott vagyok 1 2 3 4
18. Be vagyok gurulva 1 2 3 4
19. Ellazultnak érzem magam 1 2 3 4
20. Szellemileg aktívnak érzem magam 1 2 3 4
21. Ingerült vagyok 1 2 3 4
22. Aggódom 1 2 3 4
23. Unatkozom 1 2 3 4
24. Legszívesebben megütnék valakit 1 2 3 4
25. Magabiztos vagyok 1 2 3 4
26. Tettrekésznek érzem magam 1 2 3 4
27. Fel vagyok paprikázva 1 2 3 4
28. Meg vagyok ijedve 1 2 3 4
29. Hidegen hagy, ami körülöttem történik 1 2 3 4
30.Káromkodhatnék 1 2 3 4

Köszönöm a segítséged!
103
Melléklet 5. – QLC Kérdőív Rotált komponens-mátrix
Rotált komponens mátrix
Komponensek

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11
QLC16 0,789 -0,119 0,188 -0,042 -0,072 0,107 -0,003 0,199 0,032 0,092 -0,121
QLC25 0,784 -0,118 0,256 -0,006 0,149 0,079 -0,04 0,167 0,074 0,129 -0,021
QLC42 -0,764 0,224 0,003 -0,092 -0,353 0,025 -0,048 0,109 0,117 0,017 0,018
QLC17 0,754 -0,244 0,267 0,074 0,005 0,117 0,059 0,156 0,006 0,069 0,029
QLC5 0,745 -0,054 0,132 0,174 0,292 -0,007 0,077 0,103 0,07 0,036 -0,027
QLC14 0,712 -0,117 0,194 0,105 -0,022 0,12 0,006 0,131 0,158 0,036 0,045
QLC3 0,7 -0,207 0,23 -0,031 -0,003 0,266 0,01 -0,009 -0,022 0,052 0,017
QLC13 -0,694 0,195 0,103 -0,16 -0,253 0,106 -0,118 0,139 0,227 0,128 0,011
QLC9 -0,65 0,402 -0,015 -0,17 -0,013 0,038 -0,191 0,142 0,066 -0,119 -0,055
QLC44 0,631 -0,071 0,112 0,149 0,34 0,102 0,059 0,107 0,011 0,298 -0,091
QLC30 -0,604 0,346 -0,124 -0,197 -0,06 -0,179 -0,274 0,022 -0,051 0,184 -0,006
QLC35 0,558 0,191 0,125 0,285 0,149 0,05 -0,072 -0,104 -0,172 0,182 0,069
QLC38 0,557 -0,276 0,022 0,171 -0,138 0,237 0,314 0,109 0,113 0,127 -0,002
QLC10 0,523 -0,066 0,088 0,327 0,406 0,097 0,018 0,269 0,021 0,024 0,043
QLC36 0,437 -0,191 0,415 0,275 0,058 0,055 -0,102 0,163 0,163 0,203 -0,232
QLC46 -0,241 0,718 -0,013 -0,026 -0,205 0,079 -0,154 -0,022 0,098 -0,134 -0,144
QLC26 -0,091 0,598 -0,181 0,008 0,095 -0,136 0,128 -0,133 -0,154 -0,069 0,076
QLC4 -0,427 0,581 -0,014 -0,2 0,062 -0,173 0,053 0,14 0,019 0,013 0,166
QLC39 -0,392 0,542 -0,118 -0,313 0,087 -0,276 -0,089 -0,014 0,175 0,054 0,153
QLC23 -0,306 0,519 -0,206 -0,266 -0,233 0,054 0,008 -0,129 -0,132 -0,015 0,264
QLC32 -0,435 0,49 -0,206 -0,295 0,065 -0,256 -0,271 0,053 -0,05 0,171 0,052
QLC22 0,151 0,137 0,655 0,256 0,015 0,171 -0,002 -0,067 0,031 0,067 -0,022
QLC34 0,202 -0,281 0,625 0,031 0,19 -0,07 0,121 0,053 -0,018 -0,054 0,023
QLC7 0,288 -0,378 0,59 0,14 0,05 0,175 0,04 0,204 0,134 -0,013 -0,005
QLC21 0,379 -0,177 0,505 -0,1 0,29 0,152 0,118 0,149 0,011 0,083 -0,041
QLC27 -0,015 0,003 0,493 0,273 0 0,076 0,277 -0,069 -0,009 0,121 -0,372
QLC29 0,369 -0,333 0,417 0,009 0,092 0,024 0,372 0,257 0,072 0,183 0,018
QLC1 0,348 -0,216 0,394 0,065 0,038 0,381 0,179 0,13 -0,031 -0,202 0,136
QLC45 0,328 -0,178 0,168 0,607 0,136 0,047 0,11 0,155 -0,052 0,169 -0,143
QLC20 0,201 -0,297 0,196 0,503 -0,214 -0,005 0,118 0,13 0,07 0,092 0,114
QLC33 0,156 -0,143 0,207 0,486 0,292 0,151 -0,115 0,304 0,032 0,142 -0,13
QLC40 0,17 0,116 0,093 0 0,714 0,12 -0,021 0,047 0,07 0,016 0,159
QLC15 -0,23 0,365 -0,346 0,105 -0,509 0,032 0,016 0,077 0,081 -0,064 0,317
QLC12 0,308 -0,157 0,139 0,254 0,466 0,125 0,185 0,336 0,037 0,124 -0,038
QLC2 0,144 -0,076 0,102 0,089 0,135 0,737 -0,027 0,086 0,054 0,037 0
QLC19 0,14 -0,036 0,073 -0,031 0,027 0,689 0,217 0,108 0,058 0,187 -0,174
QLC28 0,055 0,02 0,066 -0,055 -0,089 -0,028 0,708 0,057 0,085 0,087 0,027
QLC41 0,084 -0,043 0,102 0,135 0,161 0,206 0,69 0,044 -0,022 -0,018 -0,16
QLC11 0,042 0,034 0,007 0,124 0,096 0,156 0,168 0,799 -0,015 -0,128 -0,132
QLC8 0,307 -0,246 0,241 0,25 0,083 0,058 -0,085 0,396 0,217 0,269 -0,019
QLC37 -0,145 0,019 -0,076 -0,181 0,005 -0,02 0,057 0,057 0,761 0,14 -0,118

104
QLC6 0,3 0,067 0,231 0,287 0,058 0,078 0,149 -0,058 0,553 -0,2 0,073
QLC31 0,007 -0,266 0,114 0,285 0,062 0,367 -0,031 0,002 0,5 0,013 0,018
QLC43 0,2 -0,066 0,041 0,163 0,091 0,163 0,165 -0,087 0,051 0,761 0
QLC24 0,318 -0,31 0,265 0,178 -0,076 0,058 -0,123 0,376 0,061 0,38 0,053
QLC18 0,009 0,071 -0,028 -0,031 0,077 -0,095 -0,072 -0,123 -0,067 0,021 0,83
Extraction Method: Principal Component Analysis.
Rotation Method: Varimax with Kaiser Normalization.

24. táblázat – QLC Kérdőív rotált komponens mátrixa

105
Melléklet 6. – A minta jellemzői
Nem
Gyakoriság Százalék
(fő) (%)
Férfi 67 24,9
Nő 205 75,1
Összesen 272 100

25. táblázat – A minta jellemzői: Nemi megoszlás

Képzés típusa
Gyakoriság Százalék
(fő) (%)
BA 121 44,3
MA 83 30,8
Osztatlan képzés 68 24,9
Összesen 272 100

26. táblázat – A minta jellemzői: A képzés típusa

Évfolyam
Gyakoriság Százalék
(fő) (%)
Első 26 9,6
Második 41 15,1
Harmadik 63 23,2
Negyedik 45 16,5
Ötödik 45 16,5
Több 52 19,1
Összesen 272 100,0
27. táblázat – A minta jellemzői – Évfolyamok megoszlása

Szülők iskolai végzettsége

Anya Apa
Gyakoriság Százalék Gyakoriság Százalék
(fő) (%) (fő) (%)
8 általános 2 0,7 2 0,7
Szakmunkás bizonyítvány 10 3,7 36 13,2

Középfokú (érettségi) 82 30,1 66 24,3

Diploma 131 48,2 129 47,4

Több diplomával is rendelkezik 47 17,3 39 14,3
Összesen 272 100,0 272 100,0

28. táblázat – A minta jellemzői: Szülők iskolai végzettsége

106
 Család anyagi helyzete
Gyakoriság (fő) Százalék (%)

Átlagosnál rosszabb 20 7,4

Átlagos 175 64,3
Átlagosnál jobb 77 28,3
Összesen 272 100,0
29. táblázat – A minta jellemzői: A család anyagi helyzete

Lakáskörülmények

Gyakoriság (fő) Százalék (%)

Szülőkkel élek 99 36,4

Kollégiumban lakom 69 25,4
Önálló lakásban élek egyedül 16 5,9

Önálló lakásban élek baráttal/barátokkal 44 16,2

Önálló lakásban élek partneremmel 44 16,2

Összesen 272 100,0
30. táblázat – A minta jellemzői: Lakáskörülmények

Budapest/vidéki
Gyakoriság Százalék
(fő) (%)
Budapesti 220 80,9
Vidéki 52 19,1

Összesen 272 100,0

31. táblázat – A minta jellemzői: Budapesti/vidéki

107
Melléklet 7. – Korrelációs táblák almintáknál
Melléklet 7A - Nemek szerinti alminta

NEM=Férfi

Morató- Elért Korai Diffúz BDI

QLC Szorong Düh Kíváncsi-
rium identitás zárás identitás össz-
Kérdőív ás skála skála ság skála
skála skála skála skála pontszám

1. Faktor Pearson 0,019 -0,049 -0,098 -0,091 0,066 0,149 0,256* 0,012
Korreláció
Szign. 0,878 0,696 0,428 0,465 0,594 0,230 0,036 0,924
2. Faktor Pearson -0,204 -0,005 -0,174 -0,182 -0,058 0,199 0,282* -0,046
Korreláció
Szign. 0,098 0,968 0,159 0,141 0,642 0,106 0,021 0,710
3. Faktor Pearson -0,018 -0,127 0,044 0,101 0,049 0,167 -0,046 -0,001
Korreláció
Szign. 0,883 0,305 0,722 0,418 0,691 0,177 0,710 0,993
** **
4. Faktor Pearson -0,130 0,108 0,011 -0,097 -0,355 -0,334 -0,082 0,030
Korreláció
Szign. 0,293 0,383 0,931 0,435 0,003 0,006 0,511 0,807
5. Faktor Pearson 0,051 -0,025 -0,045 0,123 0,253* 0,322** 0,317** -0,208
Korreláció
Szign. 0,684 0,844 0,721 0,322 0,039 0,008 0,009 0,091
6. Faktor Pearson 0,036 -0,037 0,015 0,092 0,008 -0,013 0,086 -0,139
Korreláció
Szign. 0,769 0,766 0,905 0,457 0,949 0,916 0,487 0,262
7. Faktor Pearson 0,054 -0,156 0,058 0,045 0,119 0,080 0,071 -0,149
Korreláció
Szign. 0,665 0,208 0,642 0,716 0,338 0,521 0,566 0,230
8. Faktor Pearson -0,039 0,074 -0,204 0,100 -0,120 -0,048 -0,080 -0,054
Korreláció
Szign. 0,754 0,553 0,098 0,422 0,332 0,701 0,519 0,664
9. Faktor Pearson 0,040 -0,060 -0,052 -0,034 -0,186 -0,150 -0,030 0,100
Korreláció
Szign. 0,749 0,629 0,679 0,782 0,132 0,224 0,811 0,419
10. Pearson -0,175 0,053 -0,106 0,161 0,126 0,046 -0,079 -0,201
Faktor Korreláció
Szign. 0,157 0,669 0,393 0,192 0,310 0,714 0,524 0,103
11. Pearson 0,117 -0,143 0,030 0,050 0,107 -0,025 -0,007 -0,038
Faktor Korreláció
Szign. 0,347 0,249 0,812 0,690 0,391 0,838 0,955 0,760
QLC Pearson 0,045 -0,050 -0,026 0,108 0,020 0,034 0,056 -0,094
Kérdőív Korreláció
összponts Szign. 0,715 0,687 0,834 0,382 0,875 0,782 0,650 0,449
zám
32. táblázat – QLC Kérdőív és a faktorainak együttjárása a BDI, a Melgosa és az STPI-S Kérdőíven férfiak
almintáján

108
Melléklet 7B - Egyetem szerinti alminta

ELTE
Diffúz
BDI Szoron Elért Korai
QLC Düh Kíváncsis Moratóri identit
összpont gás identitás zárás
Kérdőív skála ág skála um skála ás
szám skála skála skála
skála
1. Faktor Pearson -0,029 -0,068 -0,017 -0,018 0,010 -0,023 -0,147 0,066
Korreláció
Szign. 0,771 0,496 0,868 0,857 0,917 0,817 0,141 0,512
2. Faktor Pearson -0,084 0,104 0,127 0,179 -0,105 0,147 0,002 0,010
Korreláció
Szign. 0,404 0,300 0,203 0,071 0,294 0,140 0,984 0,922
*
3. Faktor Pearson 0,077 0,085 0,121 0,213 0,044 -0,010 0,063 0,230*
Korreláció
Szign. 0,442 0,393 0,225 0,032 0,662 0,918 0,529 0,020
*
4. Faktor Pearson -0,202 -0,071 -0,021 0,005 -0,024 0,049 -0,069 0,006
Korreláció
Szign. 0,042 0,476 0,833 0,964 0,808 0,626 0,492 0,954
5. Faktor Pearson -0,069 -0,048 -0,017 0,035 -0,043 0,072 -0,066 0,062
Korreláció
Szign. 0,491 0,634 0,862 0,725 0,667 0,471 0,509 0,534
6. Faktor Pearson -0,155 -0,005 -0,132 -0,012 -0,135 0,016 0,028 -0,070
Korreláció
Szign. 0,120 0,959 0,187 0,901 0,175 0,877 0,782 0,486
7. Faktor Pearson -0,120 -0,099 -0,149 -0,046 -0,239 0,064 0,100 0,071
Korreláció
Szign. 0,230 0,320 0,135 0,646 0,560 0,523 0,315 0,478
8. Faktor Pearson 0,054 -0,007 0,187 0,068 -0,001 -0,061 0,091 0,069
Korreláció
Szign. 0,590 0,946 0,060 0,499 0,992 0,543 0,366 0,488
9. Faktor Pearson 0,008 0,165 0,082 -0,177 -0,097 0,049 -0,017 -0,131
Korreláció
Szign. 0,933 0,098 0,414 0,075 0,334 0,623 0,866 0,190
*
10. Faktor Pearson 0,053 0,214 0,084 0,080 0,068 0,024 0,042 -0,035
Korreláció
Szign. 0,594 0,031 0,399 0,423 0,494 0,809 0,678 0,729
11. Faktor Pearson 0,026 0,067 -0,008 -0,095 -0,030 0,051 0,029 0,053
Korreláció
Szign. 0,792 0,503 0,940 0,343 0,768 0,611 0,774 0,594
QLC Pearson -0,078 -0,079 -0,047 0,017 -0,021 -0,044 -0,079 0,129
Kérdőív Korreláció
összpontszá Szign. 0,434 0,433 0,637 0,868 0,836 0,662 0,430 0,196
m
33. táblázat – QLC Kérdőív és faktorainak összefüggése a többi mérőeszközzel az ELTE hallgatóinak körében

109
Corvinus
Diffúz
BDI Szoron Kíván- Elért Korai
QLC Düh Moratóri identit
összpont gás csiság identitás zárás
Kérdőív skála um skála ás
szám skála skála skála skála
skála
1. Faktor Pearson 0,023 0,137 -0,040 -0,087 0,023 -0,036 0,027 -0,23*
Korreláció
Szign. 0,824 0,180 0,698 0,394 0,824 0,726 0,795 0,021
**
2. Faktor Pearson 0,098 0,302 0,181 -0,026 0,112 -0,152 -0,113 0,007
Korreláció
Szign. 0,340 0,003 0,075 0,797 0,274 0,138 0,272 0,948
3. Faktor Pearson -0,001 -0,008 -0,149 -0,025 0,015 -0,064 -0,082 -0,149
Korreláció
Szign. 0,993 0,937 0,146 0,808 0,883 0,531 0,426 0,145
4. Faktor Pearson -0,175 -0,069 -0,093 0,102 -0,001 -0,078 0,098 0,039
Korreláció
Szign. 0,086 0,500 0,365 0,318 0,994 0,447 0,338 0,707
5. Faktor Pearson 0,040 0,001 0,171 -0,072 0,138 0,164 -0,131 -0,166
Korreláció
Szign. 0,699 0,994 0,095 0,486 0,177 0,108 0,202 0,105
6. Faktor Pearson 0,026 0,114 -0,120 -0,129 0,155 0,026 0,009 -0,100
Korreláció
Szign. 0,804 0,264 0,243 0,208 0,131 0,798 0,933 0,330
7. Faktor Pearson 0,096 -0,033 0,106 -0,026 0,113 0,091 -0,095 0,177
Korreláció
Szign. 0,348 0,745 0,300 0,803 0,272 0,378 0,354 0,083
8. Faktor Pearson -0,046 0,009 -0,093 0,068 -0,090 0,158 -0,021 0,015
Korreláció
Szign. 0,658 0,932 0,363 0,508 0,382 0,123 0,835 0,887
9. Faktor Pearson 0,056 -0,112 -0,152 -0,031 0,136 0,104 0,015 -0,066
Korreláció
Szign. 0,586 0,273 0,136 0,760 0,185 0,312 0,884 0,522
10. Faktor Pearson 0,004 0,082 0,106 0,031 -0,143 0,005 - 0,064
Korreláció 0,238*
Szign. 0,971 0,425 0,299 0,765 0,163 0,959 0,019 0,536
**
11. Faktor Pearson -0,026 -0,004 -0,069 -0,084 0,021 -0,286 -0,016 0,093
Korreláció
Szign. 0,802 0,966 0,500 0,413 0,840 0,004 0,873 0,364
QLC Pearson -0,037 -0,015 -0,147 -0,057 0,057 0,091 -0,021 -0,22*
Kérdőív Korreláció
összpontszá Szign. 0,716 0,886 0,151 0,582 0,582 0,376 0,841 0,029
m
34. táblázat - QLC Kérdőív és faktorainak összefüggése a többi mérőeszközzel a Corvinus hallgatóinak
körében

110