Jogbölcselet II.

I. előadás 2017. február 24. Balázsi Barbara

HART – DEVLIN-VITA
Devlin: felsőbírósági bíró

A vita központi kérdése: milyen igazolóelvek alapján büntethetünk magatartásokat?

Az 1950-es években Angliában jellemzővé válik az erkölcs büntetőjogi kikényszerítése:

 homoszexualitás (de csak férfi)

 prostitúció
→ Wolfenden-jelentés (1957)
→ Sexual Offences Act (1967)

A kérdés politikai dimenziót kapott, amikor a brit parlamentben egy bizottság ült össze megvitatására. Ez
a bizottság készítette el a Wolfenden-jelentést 1957-ben, amely kimondta, hogy a büntetőjog funkciója az,
hogy megvédje az egyéneket a károktól, a támadástól, a kiszolgáltatottságtól, illetve a közrend
fenntartása. Tehát a büntetőjognak nem feladata a magánerkölcsi nevelés vagy fegyelmezés. Állást foglal
amellett, hogy ezeket a magatartásokat nem lehet tehát megtiltani, kizárólag a nyilvános,
megbotránkoztató formáit lehet büntetni.

Csak 1967-ben lépett hatályba a Sexual Offences Act nevű mentesítő jogszabály, mert először nem
fogadta el a parlament, 2017-ben pedig utólagosan részesítik kegyelemben részesíteni a homoszexuális
beállítottságuk miatt büntetést elszenvedett polgárokat (Policing and Crime Act, „Alan Turing law”).
Valójában ez sem a legmegfelelőbb elégtétel a büntetésekért, mivel ez sem azt mondja ki, hogy a
homoszexualitás nem bűncselekmény.

A jogfilozófiai vita forgatókönyve

 Vita az angol parlamentben a büntetőjog erkölcsi

funkciójáról
 A Wolfenden-jelentés állást foglal amellett, hogy a
büntetőjognak nem funkciója a magánerkölcsi nevelés
 Törvényjavaslat előterjesztése
 Devlin ellenérveket hoz fel a Wolfenden-jelentéssel
szemben
 A jogfilozófiai vita megkezdődik

A vita fő kérdései
 Büntethető-e valaki pusztán erkölcsi elvek alapján?
 Hol az egyéni szabadság és az állami beavatkozás szükségességének határa?
 Melyek a büntetőjogi igazolóelvek?

Igazolóelvek

Kárelv – Mill
A büntetőjog elsősorban azokat a magatartásokat bünteti, amelyek kárt okoznak másoknak.

Sérelem – Feinberg

1
Jogbölcselet II.
I. előadás 2017. február 24. Balázsi Barbara

A kár mint sérelem jelenik meg az elméletében. A tények ismeretének szerepe: nem alkalmazható az a
vezérelv, hogy amiről valaki nem tud, nem okozhat neki kárt (a titokban elkövetett házasságtörés nem jár
közvetlen kárral, de sérelmet okoz az áldozat családi érdekeinek). Érezhető sérelem, általában vett kár,
testi, lelki sértés megkülönböztetése.

Paternalizmus – Hart
Az állam megakadályozhatja, hogy a polgára önmagának okozzon kárt.

Jogi moralizmus/jogi erkölcsvédelem – Devlin

Ebből az elméletből vezeti le a dezintegrációs tézist (a társadalom felbomlásának tézise).

Jogi moralizmus
Devlin vitatkozik a Wolfenden-jelentés tartalmával a büntetőjog általános természetét illetően, szerinte
erkölcsi alapon is büntethetők az egyének. Ezek a cselekmények valójában a társadalom egészét érintik,
mivel a társadalom alapvető rendjét sértik meg, tehát ezek a sérelmek társadalmi sérelmek.

Dezintegrációs tézis
A társadalom politikai elvek és erkölcsi nézetek egysége, feladata, hogy meghatározza a helyes
magatartást. Ha a társadalom alapja tehát részben az erkölcs, akkor azok a magatartások, amelyek azt
megsértik, a társadalmi integráció megszűnésének a veszélyét hordozzák magukban, ez pedig a
társadalom felbomlásához vezet (dezintegrációs tézis).
Ez igazolja Devlinnél, hogy a jog az erkölcstelenséget üldözze.

Érvel a rivális álláspontokkal szemben: kárelv: ha valaki megkér arra valakit, hogy megölje, és az
elkövető a kérésnek eleget téve öli meg, nem mentesül a büntetés alól attól, hogy kérésre tette. Tehát az
egyén védelme és a kármegelőzés nem lehet igazolóelv. Minden büntetőjogi tilalom mögött erkölcsi elv
áll, a büntetőjog tehát az erkölcstelenséget szankcionálja.

Shaw-ügy (1961)
Az ügyben hozott ítéletre hivatkozik Devlin is elméletében. A bíróság az eset kapcsán a „szövetkezés a
közerkölcs megrontása ellen” büntetőjogi tényállást állapította meg, amely több mint 200 éve került be
common law-ba, de aztán évszázadokon át nem alkalmazták az angol büntetőjogban.

James Stephen – szélsőséges tézis

A bűn minden formáját üldözni kell → Devlin ezzel szemben mérsékelt álláspontot képvisel: az erkölcs
egyfajta eszköz a társadalmi integráció fenntartására.

Az erkölcs Devlinnél
Erkölcstelen magatartás az, ami egy átlagos, jóérzésű ember számára nem tolerálható, kellemetlen érzetet
kelt benne (undor, viszolygás), tehát az erkölcs érzet kérdése, ez alapján pedig ténykérdés. Devlin szerint
az erkölcsi állítások mellett nem kell tudnunk érvelni.

Liberális kritikák (Hart és Feinberg)

Mitől liberális? Ezek szerint a kritikus álláspontok szerint indokolatlan mértékben korlátozza az egyéni
szabadságot a jogi erkölcsvédelem.

John Stuart Mill – kiindulópont

Kárelv, 19. század → Mill tehát közvetlenül nem szereplője ennek a vitának, csak kiindulópontot ad az
egyes elméletekhez.

Mill szerint azért üldöz a büntetőjog egy magatartást, mert az másnak kárt okoz. Az állam beavatkozása
akkor legitim, ha megvédi az egyéneket a kártól. A liberális kritikák ehhez az állásponthoz kapcsolódnak.

2
Jogbölcselet II.
I. előadás 2017. február 24. Balázsi Barbara

Hart
A szabadság a legfontosabb érték. Minden tilalom, ami korlátozza a szabadságot, az kényszer, a kényszer
pedig rossz. Az állam tehát csak nagyon indokolt esetben alkalmazhat kényszert.
Az emberi vágyak, érzelmek, szexuális késztetések elfojtása nagyon súlyos beavatkozás az emberi
személyiség fejlődésébe, így tehát Hartnál a büntetőjog erkölcsi alapja igazolhatatlan.

A harti igazolóelvek
 kárelv és paternalizmus: az állam az egyént az önmagának okozott kártól védi meg (pl. biztonsági
öv, kábítószer-fogyasztás büntetése)
 a dezintegrációs tézis tarthatatlansága → a sokszínű társadalmakban is működik kohéziós erő,
Devlin nem tud arra példát mondani, hogy a homogén társadalmak tovább maradnának fenn, mint
a sokszínű társadalmak
 a privát erkölcstelenség és a közszeméremsértés között különbséget kell tenni

Pozitív erkölcs és kritikai erkölcs

A kritikusok szerint tarthatatlan, hogy Devlin az erkölcs kérdését ténykérdéssé redukálja. Hart szerint az
erkölcs igenis racionálisan igazolható (Dworkin nyomán), ezért tudni is kell érvelni az erkölcsi állításaink
mellett. Abból kifolyólag, hogy nem pusztán érzet kérdése, folyamatosan felül kell vizsgálnunk a
közerkölcs kérdéseit, hogy azok az elvek valóban helytállóak-e az idő múlásával, amelyeket erkölcsösnek
vagy erkölcstelennek tartunk. Ez a kritikai erkölcs elmélete.

Joel Feinberg
Elmélete a korrigált kárelv: kárelv és sérelem elve: olyan cselekmények, amelyek kárt nem okoznak, de
valamilyen sérelemmel járnak. A sérelem negatív, kellemetlen pszichés változást idéz elő az
elszenvedőben.
Azonban kizárólag nyilvános cselekmény adhat okot a sérelem üldözésére.

A büntetőjogi üldözés korlátai

 univerzalitás: a cselekménynek nyilvánosnak kell lennie, és olyannak, amely egy átlagos,
jóérzésű polgár számára sérelmet okoz → ez kizárja a túlzott érzékenységet
 ésszerű elkerülhetőség: kikerülhetetlen, hogy a sérelemmel találkozzunk (pl. obszcén irodalom
vagy meztelenkedés egy színházi darabban: nem büntethető, ugyanis elkerülhető, hogy
megvegyem a könyvet vagy megnézzem a színdarabot).

A feinbergi igazolóelvek
 korrigált kárelv

AZ ALKOTMÁNYOSSÁG MODELLJEI

Új konstitucionalizmus
Uralkodó modell.

 írott
 bírói alkotmányvédelem természetjogi igazolás (erkölcsi
objektivizmus)
Garancia a totális állammal szemben.

Parlamenti szuverenitás
A konstitucionalizmus alternatívája: a(z) (angol) parlament bármilyen jogszabályt megalkothat és
eltörölhet.

3
Jogbölcselet II.
I. előadás 2017. február 24. Balázsi Barbara

Az új kostitucionalizmus időben későbbi, mint a parlamenti szuverenizmus, a XX. század önkényes

diktatúrái hívták életre.

Az alkotmányosság témájában központi kérdés, hogy az alkotmánybíróság hogyan korlátozhatja a

parlament jogalkotását.

Tipikus korlátok
 alapjogok (tulajdonhoz való jog, vallásszabadság, véleménynyilvánításhoz való jog stb.)
 egyenlőség (az egyenlőség is alapjog, de egy másfajta korlátot jelent).

Az alapjogok
Funkciójuk: tartalmi korlát a parlament működésével szemben. Az alapjogok olyan életviszonyok,
amelyeket az állam nem szabályozhat, amelyek az egyén személyes döntései (pl. a vallás).
Az alapjogok az egyéni autonómiát védik, így azokba az állam nem szólhat bele. Csak nagyon erős
indokkal lehet szabályozni alapjogot érintő kérdést, nagyon kivételes esetekben.

Abszolút vagy relatív korlátok?

Abszolút alapjogok: korlátozhatatlanok.

 rabszolgaság tilalma
 kínzás tilalma
 élethez való jog (alkotmánybíróság: az emberi méltósággal egységben)
 ártatlanság vélelme (már mérlegelés eredménye)
 diszkrimináció tilalma (a mérlegelésre vonatkozik).

Vitatott, hogy vannak-e korlátozhatatlan alapjogok, de a rabszolgaság és a kínzást illetően már kezd
globlális konszenzus kialakulni.

Relatív alapjogok: védik az egyéni autonómiát, de bizonyos esetekben korlátozhatóak.

Az alapjogok korlátozása
 erős igazolás szükséges
 cél-eszköz vizsgálat (teszt, általános elnevezése: arányossági teszt – proportionality
test/principle of proportionality → magyar elnevezése: szükségességi-arányossági teszt)

Milyen tesztekkel vizsgálja az Alkotmánybíróság az alapjogok korlátainak működését?

Vizsgálat az alkotmányossági kontroll betartására

Szükségességi-arányossági teszt
 legitim cél
 megfelelő teszt

A szükségességi-arányossági teszt doktrínája az alkotmánybíróságok gyakorlatából fejlődött ki.

Magyarország: Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés.

Lépései
 legitim cél
 alkalmasság
 szükségesség
 arányosság

Legitim cél
Alkotmányos indok, amely alapján korlátozni lehet az alapjogot.

4
Jogbölcselet II.
I. előadás 2017. február 24. Balázsi Barbara

Alkalmasság
Gyenge kritérium. A választott eszköz alkalmas-e az adott cél elérésére?

Szükségesség
Van-e más olyan eszköz, amellyel az adott cél elérhető, és kevésbé korlátozza az érintett alapjogot?
Elkerülhető-e az adott eszköz alkalmazása?

Arányosság
A kitűzött cél elérésének és az alapjogok korlátozásának aránya. A cél eléréséből több előnynek, mint
hátránynak kell származnia.

A teszt előnyei
 jogászi racionalitás (analitikus érvelési lánc)
 ellenőrizhető
 átlátható

„Az alkotmánybíróságok jól érvelnek.”

Az egyenlőség
Az egyenlőség morális egyenlőséget jelent az alapjogokban. Mindenki egyenlő státusszal rendelkezik: ez
az alapjogokban való egyenlőség, vagyis a jogegyenlőség fogalma. Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdés.

Miért kell külön kezelni?

 formális: nem tartalmi korlát
 nincs speciális védelmi területe
 hárompólusú jogviszonyt feltételez
 speciális, kevésbé szigorú teszt: mérce: ésszerűségi teszt

Formális
Arra ad választ, hogyan cselekedjen az állam egy bizonyos területen → nem arra válaszol, hol nem
szabályozhatja az életviszonyokat.

Hárompólusú jogviszony
Alapvetően jogosult és kötelezett áll egymással szemben egy jogviszonyban. Az egyenlőség tárgykörében
az egyént azonban csak egy harmadik féllel szemben kezelheti, akihez képest a jogosult egyenlőtlen
kezelése megvalósult.

Az ésszerűségi teszt
A törvényhozás különbséget tehet egyének és csoportjaik között, de csak morálisan releváns tényezők
alapján, de ez soha sem lehet önkényes.

A teszt mércéje a célhoz viszonyított egyenlőség.

Ésszerűség: a megkülönböztetésnek mindig legyen racionális indoka.

Pl.: házasság. A házasságkötés jogosultság, amely a 18. életévüket betöltött személyeket illeti meg.
Fennáll-e a célhoz viszonyított egyenlőség?

Igen, mert a házasság életközösség kialakításának céljából jön létre, amely felelősségvállalást jelent. Ezt a
döntést belátási képességhez köti az állam a polgárainak védelme érdekében, és a legracionálisabb eszköz
egy életkori határ kikötése.

5
Jogbölcselet II.
I. előadás 2017. február 24. Balázsi Barbara

Szuboptimális szabályozás: nem a legoptimálisabb feltétel, de nem önkényes, és racionális, tehát

morálisan releváns tényező.

Ugyanilyen példa a családi pótlék elosztása.