Füstelvezetés, kályhák, kandallók

 a falusi ház központja, az otthon jelképe a tűzhely

 a tűzhelyen főztek, sütöttek, körülötte melegedtek, aludtak, beszélgettek :O

Nyílt tüzelőberendezések

 legkorábbi házak: középen, szabadon égett a tűz (szabad tűzhely)

 14. századig: kemencés házak 
o Árpád kor: épített ás vájt kemencék
o kőkemence, sárkemence
 kandallós kemence
 kandalló:
o olyan ládához hasonlíthatók, amelyiknek nincs feneke, s fel van támasztva oszlopokkal kb. egy
méter magasságban, alatta az alacsony padkán ég a tűz, melynek szikráját, füstjét ez a „láda”
fogja fel, s ebből kürtő vezeti a padlásra
o hátul a falra támaszkodik, elöl a lábak támasztják alá  elöl nagy felületen nyitott
o szinte mindenütt azonos forma, anyagban különböznek egymástól
 a tűz őrzése fontos feladat (István is csak a tüzet őrzőknek engedte meg, h vasárnap ne menjenek
misére)

Zárt tüzelőberendezések

 belülfűtős tüzelőberendezés: a sütés, főzés, fűtés a szobából történik (Felföld, Erdély)

 kívülfűtős tüzelőberendezés:
o kétosztatú házak megjelenése  egyik helyiségben tüzelnek, a másik helyiségben zárt tüzelő,
kályha v. kemence (a kemencét a konyhából fűtik)
o ezzel jött létre először a meleg, füstmentes lakótér, a szoba (a füsttelenített szoba a 15. sz.-tól
kezdett elterjedni)
o Alföld, Dunántúl

 szabadkéményes tűzhely kemencével

o kívülfűtős:
o Alföld
o a füst a boltozatos szabadkéményen jut a szabadba
o van kémény a háztetőn
 szobai szemeskemence:
o kör, ovális, v. szögletes alaprajz
o a sárkemence továbbfejlesztett változata
o bögre, kupa, csupor, tál stb. alakú lehetett, kifele nyíló szájjal vastag sárrétegbe voltak
ágyazva
 cserépkemence/szemeskemence
o kívülfűtős
o átmenet a kályha és a kemence között
o domború alakzat
o a szemeskemencék módosult változatainak tekinthetők az Alföld peremén, a dunántúli
Mezőföldön s szomszédságában a dóri, dorkó, dórikályha

1
  belülfűtős kemence kürtővel:
o Felföld
o a füst a kürtőn keresztül a padlásra távozott
o füstlyukas tető
 kandalló:
o Erdély
o füstfogó, kürtő  a füst a padlásra távozik
 sifonkemence:
o 20. sz.-tól
o a tégla elterjedése során alakult ki
o magas, szögletes
 kályha:
o Dunántúl, Kisalföld, Börzsöny-hg
o a kívülfűtős kemencéből, közvetlenül a szemeskemencéből jött létre  ennek teljes felületét
összefüggően csempével borították
o sokféle forma  Mo-n a leggyakoribb: osztott hasáb forma (felső része keskenyebb)
o a borító csempe formája, színe, díszítése igen változatos
 siska, siskó, siskakemence:
o Kisalföld É-i része, Szlovákia
o nyeregkemence
 kemence, amelyek hátsó fele a szabadba, a falon kívül nyúlott, de szája a konyhába nyílt (Duna jobb
parti sávja, Szigetköz, Szentendre)
 takaréktűzhely/sparhelt:
o 19. sz. 2. felétől
o kiszorítják a kemence és kályha szája előtti padkán történt nyílt lángú főzést
o konyhában v. szobában

Szikrafogók, füstelvezetők

 a lobogó tűz és pattogó szikra nagy veszélyt jelentett a házban  védekezésként további
berendezések csatlakoztak a tűzhelyhez
 különösen fontos a nyílt tüzelőberendezések esetében
 19. sz., DNY-Dunántúl:
o nincs füstelvezetés  a füst az ajtó feletti nyíláson át távozik  füstüskonyha 
o a tűzhely közelében állandó volt a füst, a tetőn vagy az ajtónyílásokon keresztül távozott,
amíg a kéményt fel nem találták ( 12. sz.)  kürtővel ellátott kandallókat építettek
 szikrafogók: a nyílt tűzhelyek tartozékai, eltérő kivitelezés 
 kúp alakú vesszőfonadék: kívül-belül besározva a tűz fölé akasztottak, hogy a szikrákat és a lángot
felfogja
 kürtő: cső, ami felvezette a füstöt
 kupolás füstfogó/cserény/szikrafogó/bobura, babakémény, füstfogó kas/bobotyi
 nyitott kémény/szabad kémény: már nem az épületen belül teríti el a füstöt