Görög mitológia

Nüksz ősvíz

Erosz

Gaia Anya (az első bindu)

Uranos Atya

Aither a hullám üres része

Héméra a hullám víz része (pára)

A hallhatatlanok lakhelye a hegyormok, Pontosz, Tartarosz, a három tér

Kronosz A férfi szentlélek?

Aphrodité Női szentlélek?

Titánok A szentlélekben az Atya másolatai

A görög mitológia alapjai Kezdetben csak a végtelen tátongó űr, a Khaosz létezett. A szelek még nem
kavarták habosra a borszínű vizeket, s a halas tenger zúgó hullámai sem ostromolták a föld peremét.
A mindenséget betöltötte a Nüksz, a roppant, fekete szárnyú éj.

RigVéda - A Teremtés:

1.Nemlétező és Létező se volt még,

Nem volt Ég, és az Égen túl a Menny sem.
Mi mozdult, és hol, kinek oltalmában?
Víz volt talán, és feneketlen mélység?

2. Nem volt még Élet és nem volt Halál sem,

Éj s nap közt nem volt különbségtevő-jel.
Csak az Egy lélegzett, lehelet nélkül,
Önerejéből. Nem volt semmi más ott.

3. Sötétet akkor sötétség borított,

Mindenütt jel-nélküli óceán honolt.
Üresség burkolta a létbe lépőt,
Amint az Egy felkélt izzó erővel.

4. A Vágy volt, ami feltámadt először,

S első csírája lett az értelemnek.
A látók szívükben bölcsen kutatva
Nem-létben lelték meg a lét bilincsét.
 5. Mérőzsinórjuk kifeszült erősen,
De hol volt a lenn, s merre volt a fenn ott?
Termékenyítő s termékeny hatalmak:
Energia mélyen, felül lökések.

6. Ki az, ki tudja, s itt ki mondja majd el,

Honnét keletkezett, honnan e Teremtés?
Az istenek? Hisz később jöttek ők is!
Hogy honnan ered, ki tudhatja akkor?

7. Ó hogyan létesült ez a Teremtés ?

Talán magát formálta meg, talán nem?
Legfőbb mennyből ki letekint reája,
Talán az tudja, vagy nem tudja Ő sem?

Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

Ez kezdetben az Istennél vala.

2 

Minden õ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

3 

A távolban légáram keletkezett és megtermékenyítette az éj madarát. Nüksz a homály közepébe

helyezte ezüsttojását, amiből idők múltán kikelt a szél fia, Érosz. Ő volt a szerelem istene, a vonzás
lelke, az ő akarata költözött a dolgokba, hogy egymáshoz közelítsenek és termékennyé váljanak.
Érosz volt a legszebb a halhatatlan istenek között. Ő szelíditi a szíveket, ő teremti a bölcs akaratot.
Érosz körültekintett, de pillantása csak a féktelen és gomolygó Khaoszt járhatta be. A szerelem
ősszelleme borzadott a magánytól, visszatért az ezüsttojásba és előhozta Gaiát, a dús keblű, szilárd és
örök Földet, majd Uranoszt, a csillag koronázta eget. Érosz életre keltette e párt, hogy létrehozzák a
világot és lakhelyül szolgájanak halandóknak és halhatatlanoknak. Érosz a Kháoszból előhívta
Ereboszt, a homályt, társul adta Nüksz mellé, s az ő szerelmükből született Aithér, a lég, és Hémera a
nappal. Uranosz éjjelente körülölelte Gaiát, és termékeny földanyánk létrehozta a halhatatlanok
boldog lakhelyét, a büszke magas hegyoromokat, majd Pontoszt, a dühödten zajló tengert és
Tartaroszt, a föld félelmetes mélyét. Uranosz öleléséből születtek Gaia roppant gyermekei - a titánok
és titániszok. Hat fiú: a mély örvényű Ókeánosz, majd Koiosz, Hüperión, Kriosz, Iapetosz s végül a
legfiatalabb és legravaszabb: Kronosz. Hét leány: Téthüsz, Rheia, Themisz, Mnémoszüné, Phoibé,
Dioné és Theia. A titánok után Gaia világra hozta az érdes szívű, kemény lelkű küklópszokat :
Brontészt, Szteropészt és Argészt. A küklopszok homloka közepén egyetlen kerek szem fénylett.
Tetteikben erő és ügyesség volt. Roppant karjaikkal ők kovácsolták föld alatti műhelyekben az istenek
legyőzhetetlen fegyvereit. Mind e napig béke és szeretet honolt az istenek között. Egyszer Gaia
azonban három újabb gyermeket szült: a kemény öklű Kottoszt, az erős Briareuszt és a soktagú
Güészt. Ilyen szörnyű teremtményeket még nem látott a föld. Mindkét vállukból ötven-ötven izmos
kar meredt elő, nyakukon ötven riasztó fej imbolygott. Vadak voltak és fékezhetetlenek. Uranoszban
a borzadály lassan gyűlöletté változott. Megragadta hát százkezű fiait és a föld mélyébe, a
Tartaroszba lökte őket, hogy még a napvilágot se láthassák. Gaia, a földanya nyöszörgött és
hánykolódótt. Sokáig töprengett, miként bosszulhatná meg Uranosz kegyetlenségét. Egyszerre
szörnyű gondolata támadt. Létrehozta méhében a fehér fémet és óriási sarlót készített belőle.
Magához hívatta a titánokat, akiket szavaira elfogott a félelem. Egyedül Kronosz jelentkezett, akivel
Gaia közölte, miként kívánja tőrbecsalni megátalkodott férjét. Kronosz megragadta az élesre fent
sarlót és várta az alkalmas pillanatot. Eljött az éj, s mint mindig Uranosz most is szerelemittasan
közeledett Gaia felé. Kronosz ekkor előrontott rejtekéből és megcsonkította atyját. Uranosz vére a
földre hullott és a vérből a föld megszülte az erős Erinnüszeket (latin nevük: Fúriák) : Megairát,
Tisziphonét és Allektót, a kegyetlen vérbosszú és a furdaló lelkiismeret szellemeit és megszülte a
méliai nimfákat és a csillogó fegyverű óriás gigászokat. Uranosz nemzőszerve a tengerbe hullott. A
hullámok tovaringatták a halhatatlan férfierőt, majd lassanként hófehér tajték keletkezett körülötte
és a habokból egyszerre egy varázslatos szépségű szűz bukkant elő: Aphrodité (latin neve: Venus), a
szépség és a szerelem csodálatos istennője. A bámulatos jelenség hatalmas, gyöngyházfényű
kagylóhéjon ringatózott a hullámok tetején egészen Küprosz-szigetéig (Ciprus), ami Aphrodité
mellékneve is volt egyben. A titánok felhozták a föld mélyéből a százkezűeket, megfosztották
Uranoszt hatalmától és Kronoszt tették meg az év urává. Kronosz nem hálálta meg félelmetes
testvérei jótettét. Ő is rettegett százkezű öccseitől, kezüket széttéphetetlen bilincsbe verte és bezárta
őket a Tartaroszba, az alvilág mélyére. A titánok nőül vették nővéreiket és számos istenmagzatot
nemzettek. Hüperión asszonya, Theia szülte Hélioszt, a fényes Napot. Héliosz aranyszekerével
minden reggel felhajt az égre, hogy tüzes sugarával elűzze a homályt. Az ő lányuk az ezüsthajú
Szeléné, a Hold, és a rózsaujjú Éósz, a Hajnal is. Koiosz Phoibét választotta párjául és számos dicső
leszármazottnak életet. Phoibé szülte a szelíd Létót, Apollón és Artemisz anyját, és Asztériát, az
alvilág bolyongójának, Hekaténak anyját. Ókeánosz szerelme Thétüszt igézte meg. Végtelen
termékenységük számtalan istengyermeknek adott életet.

Kronosz az idő istene a görög mitológiában (Kronosz = Cronus). Római megfelelője Szaturnusz.  
Születése :

Uranosz és Gaia gyermeke, a tizenkét titán legfiatalabbja. Az olümposzi istenek egyik atyja. Amikor a
föld világra hozta az óriás titánokat, Uranosz megrémült látványuktól, de legfőképpen megijedt
gyermekei erejétől és hatalmasságától. Így az ég azt mondta Gaiának, hogy rútságuk miatt a
Tartaroszban fognak élni. A föld mélyén azonban nagyon keserves az élet, és a szerető anya, Gaia
egyre nehezebben viselte, hogy a titánoknak ilyen sanyarú sorsot szánt apjuk. Egy nap megelégelte
Uranosz kegyetlenségét, és elhatározta, hogy bosszút áll rajta. Gaia úgy gondolta, hogy az ég istene
fájdalmat okoz neki azzal, hogy teherbe ejti, majd szinte összes gyermekét a föld mélyére száműzi. Így
aztán azt remélte, hogy szeretője jobb belátásra tér, ha megfosztja férfiasságától.

Hatalom megszerzése 

Tervét egyedül nem tudta végrehajtani, így azt előadta gyermekeinek, akiket szavaira elfogott a
félelem. Egyedül Kronosz jelentkezett a feladatra. Gaia létrehozott méhében egy fehér fémet és
óriási, gyémánt keménységű sarlót készített belőle. Kronosz megragadta az élesre fent sarlót és várta
az alkalmas pillanatot. Mikor Uránosz megjelent, hogy ismét lefeküdjön Gaiával, előugrott rejtekéből,
és levágta atyja nemi szervét. Az üvöltő istenség vére a földre hullott, és ebből születtek meg az
Erinnüszök, a Gigászok és a Meliák, az isteni eledel készítői. Kronosz a levágott szervet a dühöngő
tenger habjaiba vetette, amelyből így kikelt a gyönyörűséges Aphrodité. Ezután a titánok felhozták a
föld mélyéből a százkezűeket, megfosztották Uranosz-t hatalmától és Kronosz-t tették meg az ég
urává. Kronosz nem hálálta meg félelmetes testvérei jótettét. Ő is rettegett százkezű öccseitől,
kezüket széttéphetetlen bilincsbe verte és bezárta őket a Tartaroszba, az alvilág mélyére. A titánok
nőül vették nővéreiket és számos istenmagzatot nemzettek.

Az aranykor 

Miután Uranosz félrehúzódott az istenek trónjáról, Kronosz feleségül vette saját testvérét, Rheiát, és
együtt uralkodtak emberek és istenek felett. Uralma alatt élte aranykorát a világ. Az emberekben
ekkor még nem dolgozott az irigység, kapzsiság vagy bármi erőszak. Nem ismerték a nehéz munkával
elérhető megélhetést és a törvényeket sem. A teljes harmóniát azonban megbontotta Gaia jóslata,
amely szerint Kronosz trónját saját gyermeke fogja megdönteni.

Az Olümposz 

Ezt hallván Kronosz úgy döntött, hogy lenyeli összes utódját. Rheia három leányt és három fiút szült
Kronosznak, aki sorban el is nyelte őket. Hesztia, Démétér, Héra, Poszeidon és Hadész után azonban
Rheia megelégelte férje kegyetlenségét, és Gaia segítségével titokban szülte meg Zeuszt, akit ezután
Kréta szigetén neveltek fel nimfák és egy anyakecske. A gyermek helyett egy nagy követ pólyált be
Rheia, és Kronosz nem törődve a dologgal, le is nyelte azt. A titánok kora hamarosan lejárt, hiszen
Zeusz felcseperedett, és Gaia, valamint Meltisz segítségével sikerült meghánytatnia apját. Így öt
testvére újból napvilágra került. Mire Kronosz feleszmélt, Zeusz testvéreivel és szövetségeseivel
megtámadta a titánokat. Eget-földet rázó hosszú háború tört ki, amely sokmindent elpusztított a
földön. A háborúban végül Zeusz győzött, és a titánokat a Tartaroszba záratta. Ezután elfoglalhatta
apja helyét az istenek és emberek trónján