A Carta Light sorozat korábbi kötetei:

Philippa Gregory: A vörös királyné

Philippa Gregory: A másik királynő
Lars Kepler: A hipnotizőr
Lars Kepler: A Paganini-szerződés
David Nicholls: Egy nap
David Nicholls: A beugró
David Nicholls: A nagy kvízválasztó
Justin Cronin: A szabadulás
Pittacus Lore: A Negyedik
Pittacus Lore: A Hatok hatalma
Pittacus Lore: Kilencedik titka
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve
Rosamund Lupton: Drága Tess!
Jan Wallentin: Strindberg csillaga
Adam Blake: A Júdás-összeesküvés
Jojo Moyes: Az utolsó szerelmes levél
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Philippa Gregory
The Constant Princess
HarperCoWimPublishers,1001 London, 2005
Copyright © Philippa Gregory Ltd 2005

Fordította
Todero Anna

Hungarian translation © Todero Anna, 2012

Hungarian edition © Cartaphilus Könyvkiadó, 2013
A WALESI HERCEGNÉ
 GRANADA.1491

Sikoltás hallatszott, aztán a selyem sátorlapokba belekapó lángok

ropogása, majd a rémület egyre hangosabb kiáltásai harsantak,
amelyek egyik sátorról a másikra terjedtek, miközben a tűz is
elharapózott, egymás után emésztette el a selyemlobogókat, a lán-
gok felszaladtak a feszítőköteleken és áttörtek a muszlinajtókon.
A lovak rémülten nyerítettek, az emberek ordítva próbálták nyug-
tatni őket, de a hangjukból kicsengő rettegés csak rontott a hely-
zeten, s végül már az egész síkság lángokban állt, s az éjszaka füst-
től örvénylett, kiáltásoktól, sikolyoktól zengett.
A kislány ijedten ült fel ágyában, az anyját szólongatta spanyo-
lul, és így sikoltozott:
- A mórok? Lerohantak minket a mórok?
- Édes Istenem, ments meg minket, felgyújtják a tábort! -
zihálta a dajkája. - Szűzanyám, engem megerőszakolnak, a her-
cegnőt pedig miszlikbe vágják görbe pengéikkel!
- Anyám! - kiáltotta a kislány, miközben kimászott az ágyból.
- Hol az anyám?
Kirontott a sátorból, hálóinge csak úgy csapkodott a bokája körül;
sátrának lapjai ekkor már pokoli fénnyel izzottak mögötte. A tábor
valamennyi sátra lángokban állt, mind az ezer sátor, a sötét éjszaká-
ban tüzes szökőkút gyanánt csaptak fel a szikrák, s úgy ragyogtak,
mint egy szentjánosbogár-raj, amely továbbrepíti a tűzvészt.
- Anyám! - sikoltotta kétségbeesetten a kislány.
Két hatalmas, sötét ló tűnt elő a lángok közül, mintha nem is
két állat, hanem egyetlen nagy, mesebeli szörnyeteg jelent volna
meg. Koromfeketén váltak ki a lángok vöröséből. Az anya szinte
elképzelhetetlen magasságból hajolt le, hogy váltson pár szót
reszkető lányával, aki csupán a ló szügyéig ért.
- Maradj a dajkáddal, és légy jó kislány! - parancsolta neki.
A hangjában nyoma sem volt félelemnek. - Apáddal kilovago-
lunk, hogy lássanak minket az emberek.
- Hadd menjek én is, anyám! Itt elevenen elégek! Hadd men-
jek én is! - A kislány az anyja felé nyújtotta a karját.
A lángok visszfénye kísértetiesen táncolt az előrehajoló anya
mellvértjén, domborított lábvértjein, mintha valamiféle ezüstből-
aranyból kovácsolt fémasszony volna.
- Ha nem mutatkozom az embereink előtt, elmenekülnek -
felelte szigorúan. - Ezt nyilván nem akarod.
- Nem érdekel! - kiáltotta a rettegő gyermek. - Nem érdekel
semmi, csak te! Vegyél fel!
- Az első a hadsereg - jelentette ki az asszony a magas, fekete
ló hátáról. - Ki kell lovagolnom.
Elfordította a lova fejét a rettegő kislánytól.
- Majd visszajövök érted - vetette oda neki. - Várj meg itt! Ezt
most muszáj megtennem.
A kislány tehetetlenül nézte, ahogy anyja és apja ellovagol.
- Madre! - nyöszörgött. - Madre! Kérlek! - De az asszony nem
fordult hátra.
- Elevenen elégünk! - jajongott mögötte a szolgálója, Madilla.
- Fusson! Fusson, és bújjon el!
- Nyugodj meg! - támadt rá most a kislány dühösen. - Ha
engem, a walesi hercegnét itt hagyhattak egy égő táborban, akkor
te is ki fogod bírni, hiszen te csupán egy morisco vagy.
Figyelte, ahogy a két ló hol felbukkan, hol eltűnik az égő sátrak
között. Amerre haladtak, elhalt a sikoltozás, és valamelyest vissza-
tért a fegyelem a rémült táborba. Az emberek rendezett sorokba
álltak, vödröket adtak kézről kézre az öntözőcsatorna mentén, a
pánik helyébe lassanként a rend lépett. A sereg vezére kétségbeeset-
ten rohangált a katonái között, s kardlappal próbálta hevenyészett
alakulattá összecsépelni őket. Akik az előző pillanatban még mene-
külőben voltak, most védelmi alakzatba rendeződtek a síkon, hátha
a mórok a vár sötét oromzata mögül meglátják a tűzoszlopot, kitör-
nek, és lerohanják a felbolydult tábort. Ám ezen az éjszakán a
mórok nem törtek ki; ott maradtak váruk magas falai mögött, s
azon tanakodtak, ugyan miféle újabb ördöngösséget művelnek
ezek a tébolyodott keresztények a sötétben. Nem mertek leeresz-
kedni a keresztény táborban tomboló pokoli lángok közé, mert arra
gyanakodtak, hogy a hitetlenek kelepcét állítottak nekik.
Az ötéves kislány csak nézte, ahogy anyja eltökéltsége még
magát a tüzet is megfékezte, királynői magabiztossága lecsillapí-
totta a pánikot, a sikerbe vetett hite győzedelmeskedett a szeren-
csétlenségen és káoszon. A lányka az egyik kincsesládán kupor-
gott, meztelen lábfejét a hálóinge alá húzta, és várta, hogy a
táborba visszatérjen a nyugalom.
Amikor az anyja végül odalovagolt hozzá, komolyan, száraz
szemmel várta.
- Nem esett bajod, Catalina? - Spanyol Izabella leszállt a nye-
regből, és legkisebb, legkedvesebb lányához fordult. Fegyelmezte
magát, pedig a legszívesebben térdre rogyott volna, hogy átölelje
a kicsi lányt. Ám ha gyöngéden nevelik, nem lesz belőle Krisztus
katonája; egy hercegnőből még a gyöngeség írmagját is ki kell
irtani.
A kislány éppolyan szálfaegyenesen állt, mint az anyja.
- Már jól vagyok - felelte.
- Nem féltél?
- Egy csöppet sem.
Az asszony elismerően bólintott.
- Helyes - mondta. - Ezt várom egy spanyol hercegnőtől.
- És a walesi hercegnétől - tette hozzá a lánya.

Ez vagyok én, ez az ötéves kislány, aki márványfehér arccal, féle-

lemtől tágra nyílt kék szemmel kuporog a kincsesláda tetején. Úrrá
lettem reszketésemen, és most az ajkamat harapdálom, hogy ne
sikoltsak fel újra. Ez vagyok én, a kislány, aki egy katonai táborban
fogant, a szülei egyszerre vetélytársak és szeretők, két csata között
születtem, egy téli napon, amikor a folyók kiléptek medrükből, egy
páncélt viselő, erős asszony nevelt fel, a gyermekkorom folytonos
hadakozás közepette telt, tudtam, hogy megkell harcolnom a helye-
mért a világban, meg kell harcolnom a hitemért egy másik Pattéi,
meg kell harcolnom a szavamért mások szavával szemben: arra
születtem, hogy harcoljak a nevemért, a hitemért és a trónomért.
Catalina vagyok, spanyol királyi hercegnő, minden idők két legna-
gyobb uralkodójának gyermeke: Kasztíliai Izabelláé és Aragóniai
Ferdinándé. Nevüket rettegik Kairótól Bagdadig, Konstantinápoly-
tól Indiáig, de a legjobban a mór népek félnek tőlük a törökök, az
indiaiak, a kínaiak földjén - riválisaink, csodálóink, halálos ellen-
ségeink. Szüleim nevét áldják a pápák, s dicsőítik őket: mint a leg-
nagyszerűbb uralkodókat, akik megvédik a hitet az iszlám hatal-
mával szemben, mint a legfényesebb keresztes vitézeket és mint
Spanyolország első királyait; én pedig az ő legkisebb lányuk vagyok,
Catalina, a walesi hercegné, és én leszek Anglia királynéja.
Már hároméves koromban eljegyeztek Arthur herceggel, Henrik
angol király fiával, és amikor tizenöt éves leszek, elutazom az ő orszá-
gába egy gyönyörű hajón, melynek árbocán az én lobogóm leng
majd, s az ő felesége és királynéja leszek. Arthur országa gazdag és
termékeny - tele van szökőkutakkal, vízcsobogással, nap érlelte gyü-
mölcsökkel és virágillattal; s ez mind az én országom lesz, én fogok
gondoskodni róla. Mindezt már szinte a születésemkor eltervezték,
mindig is tudtam, hogy ez vár rám; s bár nehezemre esik majd
elhagynom anyámat és a hazámat, végül is hercegnőnek születtem,
az a sorsom, hogy királyné legyek, és tudom, mi a kötelességem.
Szilárd hitű gyermek vagyok. Tudom, hogy Anglia királynéja
leszek, mert ez Isten akarata és anyám parancsa. S hiszem - miként
mindenki hiszi körülöttem hogy Isten és anyám többnyire azonos
véleményen vannak; és mindig teljesül az akaratuk.
Reggelre a Granada melletti táborból csupán víztől csöpögő,
imitt-amott parázsló kárpitok, összedőlt sátrak, kormos abrak-
halmok maradtak. Mindent elpusztított egy rossz helyre tett gyer-
tya. A spanyol sereg büszkén vonult fel, hogy megostromolja a
mórok utolsó nagy királyságát spanyol földön, ám táboruk egyet-
len éjszaka alatt semmivé hamvadt. Úgy tűnt, vissza kell vonul-
niuk, hogy rendezzék soraikat.
- Nem, visszavonulásról szó sem lehet - jelentette ki Spanyol
Izabella.
A generálisok, akiket válságtanácskozásra hívtak össze egy
megperzselődött vászontető alá, az elpusztult tábor fölött rajzó
legyeket hessegették.
- Felség, ezt a tavaszt már csak vereséggel zárhatjuk - mondta
egyikük udvariasan a királynőnek. - Ez nem büszkeség vagy
elszántság kérdése. Nincsenek sátraink, nincs fedezékünk, lesúj-
tott ránk a balszerencse. Vissza kell vonulnunk, és újra fel kell
szerelnünk a sereget, hogy elindíthassuk az ostromot. Felséged
férje - biccentett a sötét hajú, jóvágású férfi felé, aki kissé félrehú-
zódva figyelt - jól tudja ezt. Mindannyian tudjuk. Újra elkezdjük
majd az ostromot, nem fognak legyőzni minket. De a jó hadvezér
tudja, mikor kell visszavonulnia.
Mindegyik férfi bólintott. A józan ész azt diktálta, hogy az év
hátralévő részére fel kell függeszteniük a granadai mórok ellen
indított ostromot, nincs más választásuk. A harc úgyis folytatódik.
Már hét évszázada tart. A keresztény királyok évről évre nagyobb
területet hódítottak el a móroktól. Minden egyes csata tovább szo-
rította vissza dél felé a nagy múltú mór uralmat al-Andalus földjén.
Egy év ide vagy oda igazán nem számít. A kislány nekidőlt egy
nyirkos sátorpóznának, amelyből nedves parázs szaga áradt, és
anyja nyugodt arcát figyelte. Izabellának arcizma sem rándult.
- Márpedig ez igenis büszkeség kérdése - mondott, ellent a
generálisnak. - Olyan ellenséggel küzdünk, amelyik mindenkinél
jobban tudja, milyen fontos a büszkeség. Ha összeégett szőnyege-
inkkel a hónunk alatt, megperzselődött ruháinkban elkullogunk,
akkorát nevetnek majd, hogy máris bebocsátást nyernek az
al-Dzsannába, az ő Paradicsomukba. Ezt nem engedhetem. De
ami még ennél is fontosabb: Isten akarata, hogy legyőzzük a
mórokat, Isten akarata, hogy folytassuk a harcot. Isten nem
akarja, hogy meghátráljunk. így hát folytatnunk kell a harcot.
A kislány apja csúfondáros mosollyal biccentette oldalra a fejét,
de nem szállt vitába a feleségével. Amikor a generálisok ránéztek,
csak legyintett.
- A királynőnek igaza van - szólt. - A királynőnek mindig
igaza van.
- De hát nincsenek sátraink, nincs táborunk!
A király az asszony felé fordult.
- Mi a véleménye erről?
- Majd építünk új tábort - jelentette ki Izabella.
- Felség, több mérföldes körzetben letaroltuk a környéket.
Merem állítani, hogy még egy ingecskét sem tudnánk varratni a
walesi hercegnének. Nincs posztónk. Nincs vásznunk. Nincsenek
errefelé patakok, nem teremnek a mezők. Átvágtuk a csatornákat,
felszántottuk a földeket. Mindent elpusztítottunk, és ebbe a végén
mi magunk pusztulunk bele.
- Akkor kőből építkezünk. Kövünk van, felteszem.
A király krákogásnak álcázta a nevetését.
- Kopár sziklákból álló síkság kellős közepén vagyunk, kedve-
sem - felelte. - Ha valamink van, hát kövünk bizonyosan.
- Akkor építeni fogunk, méghozzá nem tábort, hanem kőből
rakott várost.
- Ez lehetetlen!
Az asszony a férje felé fordult.
- Meg kell lennie - mondta. - Ez Isten akarata, és az enyém.
A király bólintott.
- Meg kell lennie. - Egy pillanatra mosoly suhant át az arcán.
- Kötelességem gondoskodni róla, hogy Isten akarata teljesüljön;
és örömömre szolgál, ha az ön akaratát támogathatom.
A tűz által legyőzött sereg két másik alapelemhez, a földhöz és a
vízhez fordult segítségért. A katonák serényen dolgoztak, akár a
rabszolgák, pedig a tűző nap és a hajnali fagyok igencsak megne-
hezítették a dolgukat. Paraszt módjára túrták fel a földeket, ahol
egykor diadalmas előretörésben reménykedtek. Mindenkitől - a
lovassági tisztektől, a generálisoktól, az ország főuraitól, a király
kuzinjaitól - elvárták, hogy napközben erejét megfeszítve dolgoz-
zon a hőségben, éjszaka pedig a kemény, hideg földön háljon.
Amikor a mórok letekintettek a Granada fölötti dombra épült
magas, bevehetetlen vörös erődjükből, kénytelenek voltak elis-
merni, hogy a keresztények nincsenek híján a bátorságnak. Senki
sem mondhatja róluk, hogy nem kellően eltökéltek. Pedig azt is
jól tudja mindenki, hogy a vereségük elkerülhetetlen. A granadai
vörös erődöt senki nem veheti be: az utóbbi kétszáz évben egyet-
len támadó sem járt sikerrel. A vár egy magas szirtre épült, alatta
pedig széles, fakó, medenceszerű síkság terül el. A váratlan rajta-
ütés reménytelen vállalkozás lett volna. A mórok szép lassan
kitermelték a köveket a síkság fölé magasodó vörös sziklaszirtből,
s ezekből a kövekből rakták a vár mind magasabbra törő falait.
Létráról nem lehetett elérni a falak tetejét, a sima köveken pedig
egyetlen ellenséges katona sem tudott felmászni.
Esetleg egy áruló becsempészhette volna az ellenséget a várba;
de ugyan ki lenne olyan bolond, hogy elhagyja a mórok szilárd,
békés uralmát - a mórokét, akik maguk mögött tudhatják az
egész ismert világot, s igaz hitük a támaszuk és a dühöngő őrült
módjára viselkedő keresztény sereghez csatlakozzék, melynek
uralkodói csupán néhány hegyes-völgyes vidéket mondhatnak
magukénak Európában, és amúgy is reménytelenül megosztot-
tak? Ki akarná elhagyni az al-Dzsannát, a kertet, a Paradicsom
e világi mását, amely Spanyolhon, sőt, egész Európa legszebb
palotájának falai között húzódik meg, hogy aztán árulása nyomán
Kasztília és Aragónia kastélyainak, várainak zűrzavaros, durva
világában keressen menedéket?
A mórok erősítésre számíthatnak Afrikából, hiszen Marokkó-
tól Szenegálig mindenfelé vannak rokonaik és szövetségeseik.
Támogatást kapnak Bagdadból, Konstantinápolyból. Granada
talán kicsinek tetszik az Izabella és Ferdinánd által meghódított
területekhez képest, de Granada mögött ott áll a világ legnagyobb
birodalma - a Próféta birodalma, akinek áldott legyen a neve.
Ám teltek-múltak a napok, a hetek, és a keresztények, meg-
küzdve a tavaszi hőséggel és az éjszakák hidegével, csodálatos
módon megcselekedték a lehetetlent. Először is egy kápolnát
emeltek, amely kerek volt, akár egy mecset, mivel a helyi építő-
mesterek ezt tudták a leggyorsabban felhúzni; aztán egy arab jel-
legű udvarral körülvett, lapos tetejű házat építettek Ferdinánd
király, Izabella királynő és a királyi család - a két uralkodó kedves
fia és örököse, az Infante, a három nagyobb lány, Isabel, María,
Juana, valamint a kis Catalina - részére. A királynő csupán négy
falat akart és tetőt a feje fölé; már évek óta háborúzott, nem
vágyott fényűző szállásra. Aztán egy tucat kezdetleges kőépít-
mény készült el, melyekben a főurak húzódhattak meg, bár nem
volt kedvükre való ez a helyzet. És mivel a királynő kemény
asszony volt, ezt követően istállókat építettek a lovaknak, vala-
mint biztonságos raktárakat a puskapornak és az értékes robba-
nóanyagoknak, amelyeket csak úgy tudott meghozatni Velencé-
ből, hogy elzálogosította az ékszereit; ekkor, és csak elekor láttak
hozzá a katonai szállások, konyhák, éléstárak és fogadócsarnokok
építéséhez. így az egykori kis tábor helyén hamarosan kőből épült
városka emelkedett. Senki sem gondolta volna, hogy ez lehetsé-
ges, mégis elkészült. A városka a Santa Fé nevet kapta, s ily módon
Izabella ismét csak győzedelmeskedett a balszerencse fölött. Az
esztelenségig eltökélt keresztény királyok folytatták Granada
kudarcra ítéltnek hitt ostromát.

Catalina walesi hercegné követte a spanyol táborban az egyik

főurat, aki suttogva tanácskozott valamiről a barátaival.
- Mit csinálnak, Don Hernando? - kérdezte a lány az olyan
ötéves gyermek koraérett magabiztosságával, aki korábban el sem
mozdult az anyja mellől, s akitől az apja szinte semmit sem tudott
megtagadni.
- Semmit, Infanta - felelte Hernando Pérez del Pulgar, de a
hercegnő látta az arcára kiülő mosolyból, hogy érdemes tovább
faggatnia.
- Dehogynem!
- Titok.
- Nem mondom el senkinek.
- Jaj, hercegnő, hogyne mondaná el! Ez nagyon nagy titok. Túl
nagy titok egy ilyen kicsi lánynak.
- Nem mondom el! Tényleg nem! Igazán! - Catalina elgondol-
kodott. - Walesre esküszöm.
- Walesre! A saját országára?
- Legyen Anglia?
- Angliára? Az örökségére?
Catalina bólintott.
- Walesre, Angliára és magára Spanyolországra.
- Hát jó. Ha ilyen szent esküvéssel fogadja, hogy nem árulja el
senkinek, akkor elmondom. Esküszik, hogy az anyjának sem
szól?
A kislány bólintott, kék szeme tágra nyílt.
- Belopózunk az Alhambrába. Tudok egy ajtót, egy kis mellék-
ajtót, amelyet elég hanyagul őriznek, ott bejuthatunk. Belopó-
zunk, és tudja, mit csinálunk?
Catalina hevesen rázta a fejét, lófarokba kötött gesztenyebarna
haja úgy csapkodott a fátyla alatt, mint egy kölyökkutya dundi
farka.
- Elmondjuk az imáinkat a mecsetükben. Én pedig otthagyok
egy Üdvözlégyet, a tőrömmel a földhöz szegezve. Mit szól hozzá?
Catalina túl fiatal volt ahhoz, hogy felfogja: a főurak a biztos
halálba készülnek. Nem is sejtette, hogy minden kapunál őrök
állnak, s nem tudta, milyen kegyetlenségekre képesek a mórok,
ha felbőszítik őket. Szeme izgatottan csillant fel:
- Csakugyan erre készülnek?
- Ugye 1
 - Mikor indulnak?
- Még ma éjjel!
- Le sem fogom hunyni a szememet, míg vissza nem jönnek.
- Imádkozzon értem, aztán pedig aludjon. Majd reggel megjö-
vök, és mindent elmesélek fenségednek meg az édesanyjának.
A kislány esküdözött, hogy nem fog elaludni, és egy ideig csak-
ugyan éberen, merev testtel feküdt kiságyában, miközben a daj-
kája az ajtó elé vetett szőnyegen forgolódott. Aztán Catalina
szeme lassan lecsukódott, szempillája rásimult a gömbölyű
orcára, a pufók kis öklök kinyíltak, és a hercegnő álomba merült.
Ám reggelre nem jött meg Don Hernando, a lova nem állt ott
az istállóban, és a barátai sem mutatkoztak. A kislány csak ekkor
érezte meg, micsoda veszedelemnek tette ki magát a férfi - halá-
los veszélynek, méghozzá semmi másért, mint a puszta dicsősé-
gért, csupán azért, hogy megénekeljék hősi tettét.
- Hol van? - kérdezgette Catalina. - Hol van Hernando?
Madilla, a szolgáló beszédes hallgatásba merült.
- Megjön valaha? - kérdezte a kislány, mert hirtelen elfogta a
kétség. - Visszajön még?
-

Lassanként kezdem sejteni, hogy talán nem is jön többé vissza,

hogy az élet nem olyan, mint a balladák, amelyekben mindig dia-
dalmaskodik a hiú remény, és a jóvágású férfiakat sosem ölik meg
ifjúságuk virágában. De ha Hernando kudarcot vallhat és meghal-
hat, akkor apámmal is megtörténhet ugyanez? Anyám is odavesz-
het? Én is meghalhatok? Még én is? A kis Catalina, Spanyolország
infánsnője, a walesi hercegné?
Letérdelek anyám újonnan épült kápolnájának kerek szentélyé-
ben, de nem imádkozom. Ezen a furcsa világon töprengek, amely
hirtelen megnyílt előttem. Ha mi állunk a jó oldalon - márpedig
ebben biztos vagyok; ha ezek a daliás férfiak a jó oldalon állnak -
igen, ebben biztos vagyok; ha fölénk és az ügyünk fölé Isten védel-
mező keze borul, akkor hogyan győzhetnek le minket?
 Ám ha valamit félreértettem, akkor itt egy s más nagyon nincs
rendjén, és mi csakugyan mind halandók vagyunk, s akkor talán le
is győzhetnek bennünket. Még a jóképű Hernando Pérez del Pulgart
és nevetős kedvű barátait, még anyámat és apámat is legyőzhetik.
Ha Hernando meghalhat, akkor apámmal és anyámmal is megtör-
ténhet ugyanez. És ha ez így van, akkor hol a biztonság ebben a
világban? Ha Madre ugyanúgy meghalhat, mint egy közkatona,
mint egy málhás szekeret húzó öszvér - mert sok embert és öszvért
láttam meghalni -, akkor hogyan maradhat fenn a világ? Hogyan
lehetséges, hogy van Isten?

Azután eljött az az óra, amikor Catalina anyja fogadta a kérelme-

zőket és barátokat, s egyszer csak ott volt Don Hernando a leg-
szebb ruhájában, a szakálla szépen megfésülve, a szeme csak úgy
villogott, s hirtelen kibuggyant belőle az egész történet: miként
öltöztek fel arab ruhákba, hogy a sötétségben a város lakóinak
higgyék őket, hogyan lopóztak be a mellékajtón, hogyan rontot-
tak be a mecsetbe, ahol aztán letérdeltek, elhadartak egy
Üdvözlégyet, tőrrel a mecset padlójához szegezték az imát, ami-
kor pedig az őrök rajtuk ütöttek, közelharcra került sor, lökdö-
sődtek, kitértek a csapások elől, csak úgy villogtak a pengék a
holdfényben; majd vissza a sikátorba, ki az ajtón, amelyet alig pár
perce törtek be, s már kint is voltak az éjszakában, még mielőtt a
várban riadót fújtak volna. Egyetlen karcolás sem esett rajtuk,
egyetlen embert sem veszítettek. Ami számukra diadal volt, az
Granadának felért egy arculcsapással.
Ez volt a legjobb tréfa, amit a mórokkal űzhettek, ez volt a világ
legmulatságosabb csínye: bevinni egy keresztény imát a muzul-
mánok szent helyének kellős közepére. Elképzelni sem tudtak
csodálatosabb sértést. A királynő elragadtatva hallgatta a történe-
tet, a király úgyszintén, a hercegnő és nővérei pedig úgy tekintet-
tek bajnokukra, Don Hernando Pérez del Pulgarra, mintha egy
lovagregény hőse, a cameloti Arthur király lovagja volna. Catalina
összecsapta a kezét, annyira elbűvölte, amit hallott, s megparan-
csolta Don Hernandónak, hogy mesélje el megint, újra meg újra.
Ám valahol mélyen, távol a tudatától, még ott kísértett a borzon-
gás, amelyet akkor érzett, amikor még azt hitte, hogy a hős nem
tér vissza többé.
Ezek után várták a mórok válaszát. Biztosak voltak benne,
hogy lesz valamiféle válasz. Tudták, hogy az ellenség - helyesen
- kihívásként értékeli majd a kalandot, s előbb-utóbb megfelel rá.
Nem kellett sokáig várniuk.
A királynő gyermekeivel egy Granada környéki faluba, Zubiába
látogatott, hogy őfelsége személyesen is megszemlélhesse az
erőd bevehetetlen falait. Csekély létszámú testőrséggel lovagol-
tak ki. A kis falu főterén a parancsnok rémülettől sápadtan
rohant oda hozzájuk, s azt üvöltötte, hogy a vörös erőd kapui
nyitva vannak, és a mórok teljes seregükkel, támadó fegyverzet-
ben özönlenek ki a várból. Arra már nem volt idejük, hogy visz-
szamenjenek a táborba, a királynő a lányaival nem tudta volna
megelőzni az arab telivéreken száguldó mór katonákat, de búvó-
hely sem kínálkozott, semmiféle fedezék mögé nem tudtak
behúzódni.
Izabella királynő kétségbeesett sietséggel felmászott hát a leg-
közelebbi ház lapos tetejére, kézen fogva felhúzta maga után a kis
hercegnőt az omladozó lépcsőn, a nagyobb lányok pedig ott
rohantak mögötte.
- Látnom kell! Látnom kell! - kiáltotta Izabella.
- Madre! Ez fáj!
- Hallgass, gyermekem! Látnunk kell, mi a szándékuk.
- Értünk jönnek? - nyöszörögte a kislány, és pufók öklét a
szája elé szorította.
- Lehetséges. Látnom kell!
Csak egy portyázó csapat volt, nem a teljes sereg. A legbátrabb
mór vitéz vezette őket, egy hatalmas termetű férfi, a bőre sötét,
akár a mahagóni, sisakja alatt mosoly villant, nagy fekete lován
mintha maga lett volna a föléjük boruló Éjszaka. A lova úgy
vicsorgott a királynő testőrére, akár egy kutya.
 - Madre, ki ez a férfi? - kérdezte súgva a walesi hercegné az
anyjától, miközben a háztető magasából figyelte a mór vitézt.
- Dzsarfénak hívják, és attól tartok, a barátodat, Don Hernan-
dót keresi.
- Olyan félelmetes a lova, mintha harapni akarna.
- Mert kivágta az ajkát, hogy úgy tűnjön, mintha vicsorogna.
De minket nem félemlít meg efféle fortélyokkal. Nem vagyunk
ijedt kisgyerekek.
- Nem kellene elmenekülnünk? - kérdezte az ijedt kisgyerek.
Anyja a vonuló mórokat nézte, meg sem hallotta a kislány sut-
togását.
- Ugye nem hagyod, hogy bántsa Hernandót, Madre?
- Hernando volt a kihívó fél. Dzsarfe most megfelel neki. Nem
hátrálhatunk meg előle - felelte Izabella színtelen hangon. -
Dzsarfe igazi lovag, a becsületét védelmezi. Nem hagyhatja figyel-
men kívül a kihívást.
- Hogyan lehet becsülete, ha eretnek? Hiszen mór.
- Ezek nagyon is tiszteletre méltó férfiak, Catalina, bár hitetle-
nek. És ez a Dzsarfe igazi hős a szemükben.
- Mit fogsz tenni? Hogyan védjük meg magunkat? Ez az ember
valóságos óriás!
- Imádkozni fogok - felelte Izabella. - És a bajnokom,
Garallosco de la Vega vív meg Dzsarféval Hernando nevében.
Azzal a királynő, mintha csak córdobai kápolnájában volna,
szép nyugodtan térdre ereszkedett a kis ház tetején, majd intett a
lányainak, hogy kövessék a példáját. Catalina nővére, Juana duz-
zogva térdelt le, aztán a két másik lány, Isabel és María is így tett.
Amikor a térdepelve fohászkodó Catalina kilesett összekulcsolt
ujjai mögül, látta, hogy María reszket a félelemtől, a gyászruhás
Isabel pedig holtsápadt.
- Mennyei Atyánk, könyörgünk Tehozzád, hogy védj meg
minket, az ügyünket, a seregünket. - Izabella királynő feltekin-
tett a ragyogó kék égre. - Imádkozunk, hogy a Te bajnokod,
Garallosco de la Vega győzelmet arasson most, a megpróbálta-
tások idején.
 - Ámen - vágták rá a lányok, aztán követték anyjuk tekintetét.
A spanyol testőrség felsorakozott, s óvatosan, némán várt.
- Ha Isten védelmezi őt... - kezdte Catalina.
- Hallgass - szólt rá az anyja gyengéden. - Hagyd, hogy min-
denki elvégezze a maga dolgát: ő is, Isten is meg én is. - Lehunyt
szemmel imádkozott tovább.
Catalina a legidősebb nővére felé fordult, és megrángatta a
ruhaujját.
- Isabel, ha Isten védelmezi őt, akkor hogyan lehet veszélyben?
Isabel lenézett a kishúgára.
- Isten nem simítja el az utat azok előtt, akiket szeret - suttogta
határozottan. - Viszontagságokkal teszi próbára őket. Akiket a
legjobban szeret, azokra küldi a legtöbb szenvedést. Én már csak
tudom. Hiszen elvesztettem az egyetlen férfit, akit szerettem, és
már soha nem fogok mást szeretni. De te is tudod. Gondolj csak
Jóbra, Catalina.
- De hát akkor hogyan fogunk győzni? - faggatta tovább a kis-
lány. - Ha Isten szereti Madrét, akkor a legszörnyűbb viszontag-
ságokat küldi rá, nem? És akkor hogyan győzhetünk?
- Cssst - hallgattatta el az anyja. - Figyelj! Figyeld, mi történik,
és imádkozz igaz hittel!
A kis létszámú testőrség és a mórok portyázó csapata harcra
készen felsorakozott egymással szemben. Aztán Dzsarfe előre-
lovagolt nagy fekete harci ménjén. A ló fényes fekete farkához
valami fehér dolog volt kötve, mely az állat minden lépésénél a
földhöz csapódott. Az első sorban álló katonáknak elállt a lélegze-
tük, amikor ráébredtek, mi az. Az Üdvözlégy volt, amit Hernando
hagyott ott a mecset földjén. A mór szándékos sértésként kötözte
a lova farkára, s most fel-alá léptetett a hatalmas paripán a keresz-
tények sorai előtt, és mosolyogva hallgatta dühös ordításukat.
- Eretnek - suttogta Izabella királynő. - Pokolra fog jutni.
Isten lesújt rá, és meglakol a bűneiért.
A királynő lovagja, de la Vega megfordította a lovát, és a kis
házhoz indult, ahol a királyi testőrök körülfogták az udvart, az
apró olajfát, a bejáratot. Megállt az olajfa mellett, levette a sisak-
ját, s felnézett a tetőre, a királynő és a hercegnők felé. Sötét, gön-
dör haja verejtéktől csillogott a hőségben, fekete szeme dühtől
szikrázott.
- Felség, engedélyezi, hogy megfeleljek a kihívásra?
- Igen - felelte a királynő határozottan. - Isten legyen önnel,
Garallosco de la Vega.
- Az a nagy ember megöli - ijedezett Catalina, és megrántotta
anyja hosszú ruhaujját. - Mondd meg neki, hogy ne menjen oda!
Dzsarfe sokkal nagyobb nála. Végezni fog de la Vegával!
- Úgy lesz, ahogy Isten akarja - felelte rendületlenül Izabella,
majd ismét lehunyta a szemét, és imáiba merült.
- Felséges anyám! Ez egy óriás! Megöli a mi vitézünket!
Izabella kinyitotta kék szemét, és lenézett a lányára. Catalina
arcocskája kipirult az aggodalomtól, a szeme könnyben úszott.
- Úgy lesz, ahogy Isten akarja - ismételte meg a királynő hatá-
rozottan. - Hinned kell abban, hogy Isten akaratát teljesíted. Oly-
kor nem érted, olykor kétségek törnek rád, de ha Isten akaratát
teljesíted, nem tévedhetsz, nem járhatsz rossz úton. Ezt jól jegyezd
meg, Catalina! Nem számít, hogy győzünk-e ebben a viadalban
vagy veszítünk. Mi Krisztus katonái vagyunk. Te is Krisztus Kató-
mája vagy. Nem számít, hogy élünk-e vagy meghalunk. Hívőként
halunk meg, csak ez a fontos. Ez a háború Isten háborúja, és
Ő győzelemre visz minket, ha nem ma, akkor holnap. És bárki
győz is ma, nem kételkedünk benne, hogy Isten fog győzni, és mi
fogunk győzni végül.
- De Garallosco de la Vega... - tiltakozott Catalina. Duzzadt
alsó ajka reszketett.
- Lehet, hogy Isten még a mai napon magához veszi a lelkét -
felelte az anyja erélyesen. - Imádkoznunk kell érte.
Juana grimaszolt egyet a kishúga felé, de amikor az anyjuk
újból térdre ereszkedett, a két lány összecsapta tenyerét a békülés
jeléül. Isabel ott térdelt mellettük, María pedig az ő oldalán.
Mindannyian hunyorogva nézték a teret, ahol de la Vega pej lován
kiállt a spanyolok elé, miközben a mór fekete csataménje büszkén
ügetett a szaracénok előtt.
 A királynő csukva tartotta a szemét, amíg imái végére nem ért,
még azt sem hallotta, hogy üvöltés harsant, amikor a két vitéz
elfoglalta a helyét, leeresztette sisakrostélyát, és megragadta lán-
csáját.
Catalina talpra ugrott, s áthajolt az alacsony mellvéd fölött,
hogy lássa a spanyol bajnokot. De la Vega lova dübörögve indult
a mór vitéz felé, viharos sebességgel száguldott, a másik irányból
pedig éppilyen gyorsan közeledett a fekete csatamén. Még a kis
ház tetején is hallani lehetett, amikor a két lándzsa a kemény pán-
célnak ütődött. Az ütközés ereje mindkét férfit kivetette a nyereg-
ből, a lándzsák eltörtek, a mellvértek behorpadtak. Nem olyan
volt ez, mint a királyi udvarban rendezett, szertartásszerű lovagi
tornák. Heves összecsapás volt, azzal a céllal, hogy törjön a nyak,
szűnjön meg dobogni a szív.
- Lezuhant! Meghalt! - sikoltotta Catalina.
- Csak elkábult - helyesbített az anyja. - Látod, már fel is állt.
A spanyol lovag feltápászkodott. A mellkasát ért erőteljes csa-
pástól dülöngélt, mint egy részeg. A termetes ellenfél már talpon
volt, félredobta sisakját és nehéz mellvértjét, s most egy nagy,
görbe karddal rontott a spanyolra, a fény csak úgy táncolt a borot-
vaéles pengén. De la Vega is kirántotta jókora fegyverét. A kardok
hatalmas csörömpöléssel csapódtak egymásnak, aztán a két férfi
összeakaszkodott, s megpróbálták legyűrni egymást. Nehézkesen
köröztek, támolyogtak a páncél súlyától és az iménti ütközéstől;
de kétség sem férhetett hozzá, hogy kettejük közül a mór az erő-
sebb. A nézők láthatták, hogy de la Vega nemigen képes ellenállni
neki. Megpróbált hátraugrani, szabadulni az ellenfél szorításából;
de a mór teljes súlyával ránehezedett, aztán a spanyol megbotlott
és a földre zuhant. A fekete lovag máris ott termett fölötte, és
leszorította. De la Vega nem engedte el a kard markolatát, ám
hiába, nem tudta felemelni a fegyvert. A mór ellenfele torkához
tartotta a kardját, készen állt a végső csapásra, arca az összponto-
sítástól olyan volt, akár egy fekete álarc, a fogát csikorgatta. Aztán
egyszerre hangos kiáltással hátrazuhant. De la Vega nagy nehezen
felemelkedett, négykézlábra állt, mint egy kutya.
 A mór a földön hevert, a mellkasát tapogatta, nagy kardja ott
feküdt mellette. De la Vega egy vérfoltos tőrt tartott a kezében -
szorult helyzetében jól elrejtett fegyverével támadt ellenfelére.
A mór emberfeletti erőfeszítéssel talpra állt, hátat fordított a
keresztény vitéznek, és a társai felé támolygott.
- Végem - mondta a többieknek, akik odarohantak hozzá,
hogy támogassák. - Vesztettünk.
Ekkor valami titkos jelre kinyíltak a vörös erőd kapui, és tömér-
dek katona özönlött ki rajtuk. Juana talpra ugrott.
- Madre, meneküljünk! - sikoltott. - Jönnek! Több ezren vannak!
Izabella tovább térdepelt, még akkor sem mozdult, amikor a
lánya átszaladt a tető túloldalára, és lerohant a lépcsőn.
- Juana, gyere vissza! - szólt rá. Olyan volt ez a pár szó, mint
egy ostorcsapás. - Imádkozzatok, lányok!
Felállt, és odament a mellvédhez. Először is saját seregén tekin-
tett végig; látta, hogy a tisztek a mór rohamra készülve alakzatba
rendezik a katonákat, az ellenség pedig félelmet keltően nyomul
feléjük. Aztán lenézett, s megpillantotta a rémült Juanát, amint a
kert fala mögül leskelődik, nem tudván eldönteni, hogy a lovához
rohanjon, vagy vissza az anyjához.
Izabella, aki szerette a lányát, egyetlen szót sem szólt. Vissza-
ment a másik három lányhoz, és letérdelt melléjük.
- Imádkozzunk - mondta, és lehunyta a szemét.
-

- Oda sem nézett! - ismételgette hitetlenkedve Juana aznap

este. Ekkor már a szobájukban voltak, kezet mostak és levették
piszkos ruháikat. Juana is megmoshatta végre könnycsíkozta
arcát. - Ott vagyunk egy csata kellős közepén, és ő egyszerűen
becsukja a szemét!
- Anyánk tudta, hogy többet ér, ha Isten közbenjárásáért
könyörög, mint ha sikoltozva szaladgál fel-alá - jegyezte meg csí-
pősen Isabel. - És a sereg számára mindennél bátorítóbb volt,
hogy láthatták őt ott térdepelni.
 - És ha eltalálta volna egy nyíl vagy dárda?
- De nem találta el. Ahogy minket sem. És megnyertük a csa-
tát. Te viszont, Juana, úgy viselkedtél, mint egy háborodott
parasztasszony. Szégyelltem magam miattad. Nem tudom, mi
ütött beléd. Elment az eszed, vagy egyszerűen gonosz vagy?
- Ugyan, kit érdekel, mit gondolsz, te ostoba özvegyasszony!?

1492. JANUÁR 6.

A mórok lelkesedése napról napra lohadt. „A királynő ütközete”

lett az utolsó csatájuk. Legvitézebb harcosuk meghalt, városukat
körbezárták, éhínség pusztított közöttük, pedig atyáik tették ter-
mékennyé ezt a földet. De a legnagyobb gondot az okozta, hogy
Afrikából nem érkezett meg az ígért segítség; a törökök ugyan
kinyilvánították barátságukat, ám a janicsárok csak nem jöttek.
A mór király elvesztette a hidegvérét, a fiát a keresztények túsz-
ként tartották fogva - a mórokkal szemben pedig ott álltak Spa-
nyolország uralkodói, Izabella és Ferdinánd, hátuk mögött a
kereszténység minden erejével, akik szent háborút hirdettek, s nap-
ról napra eredményesebb keresztes hadjáratot folytattak. A két
bajnok viadala után néhány nappal Boabdil, Granada királya
elfogadta a béke feltételeit, s pár nap múlva a hispániai mórokra
jellemző finomsággal megtervezett ünnepélyes szertartás kereté-
ben gyalog lépdelt le a város vaskapujáig, kezében egy selyempár-
nával: azon feküdtek az Alhambra kulcsai, amelyeket a teljes meg-
adás jeléül átadott a spanyol uralkodópárnak.
Granada, a város fölé magasodó vörös erőd és a falak mögött
rejtőző pompás palota, az Alhambra Ferdinándé és Izabelláé lett.
A spanyol királyi család a legyőzött ellenség fényűző selyemru-
háiba öltözve, turbánban, papucsban, kalifákhoz méltó pompá-
val, a csillogó hadizsákmánnyal felékesítve vette át az uralmat
Granada fölött. Ezen a délutánon Catalina, a walesi hercegné is
ott lépdelt szüleivel a kanyargós, meredek ösvényen, a magas fák
árnyékában Európa legszebb palotája felé. Aznap éjszaka a csodá-
latos csempékkel díszített háremben aludt, másnap pedig a már-
vány szökőkutakból csörgedező víz hangjára ébredt, s ábrándjai-
ban nemcsak angol hercegné volt, hanem csupa fényűzés és
szépség közepette élő mór hercegnő is.

Ilyen hát az életem a győzelem napjától kezdve. Tábori gyermeknek

születtem, ostromokon, csatákon át követtem a sereget, olyasmiket
láttam, amiket talán nem is lenne szabad látnia egy gyermeknek,
nap mint nap felnőtt félelmekkel kellett megbirkóznom. Sokszor
mentem el katonák holttestei mellett, amelyek bomlásnak indultak
a tavaszi hőségben, mert nem volt idő az eltemetésükre, öszvérek
mögött lovagoltam, amelyeket addig csapkodtak ostorral, míg vérző
testtel, élettelenül össze nem estek, cipeltem apám puskáját a Sierra
magas hágóin át. Láttam, amikor anyám pofon vágott egy férfit,
mert az elsírta magát kimerültségében. Hallottam, ahogy velem
egyidős gyermekek siratják szüleiket, akik eretnekség miatt kerültek
máglyára; de igazi hercegnő abban a pillanatban lettem, amikor
valamennyien hímzett selyembe öltöztünk, és bevonultunk Gra-
nada vörös erődjébe, majd a kapukon át az Alhambrának nevezett
hófehér gyöngyszembe.
A keresztény világ legszebb palotájában nőttem fel, egy bevehe-
tetlen erőd védelmében, Isten áldása kísért, s mire nagylány lettem,
végtelen, megingathatatlan hittel fordultam Isten felé, aki győze-
lemre vezetett minket, s hittem, az a sorsom, hogy én legyek az
Ő legkedvesebb gyermeke és anyám legkedvesebb leánya.
Az Alhambra egyszer s mindenkorra bizonyságul szolgált szá-
momra azt illetően, hogy Isten éppúgy kegyeiben részesít engem,
ahogy anyámat. Én voltam az Ő kiválasztott gyermeke, aki a
keresztény világ legszebb palotájában cseperedett, és a legmagaszto-
sabb dolgokra rendeltetett.
A spanyol királyi család a tisztjei nyomában, a királyi testőrségtől
követve, szultánokhoz méltó pompával vonult be az erődbe a hatal-
mas, szögletes tornyon keresztül, amelyet Igazság-kapunak nevez-
tek. Amint a torony első boltívének árnyéka Izabella felfelé fordított
arcára esett, a harsonások hangosan megfújták hangszerüket, akár-
csak Józsué Jerikó falainál, mintha el akarnák ijeszteni a hitetlenek
rejtőzködő démonait. A harsogásra visszhang felelt: borzongó
sóhaj tört ki mindazokból, akik az aranyozott falakhoz szorulva fel-
sorakoztak a kapuban; a nők lefátyolozva, bő ruhában, a férfiak
szálfaegyenesen, büszkén, némán figyeltek, s várták, mihez kezde-
nek most a hódítók. Catalina lepillantott a fejek tengerére, és meg-
látta a csillogó falakba vésett, kacskaringós arab betűket.
- Mit jelent ez az írás? - kérdezte a szolgálójától, Madillától.
Madilla felfelé sandított.
- Nem tudom - felelte barátságtalanul. Kezdettől fogva megta-
gadta mór gyökereit. Mindig is próbált úgy tenni, mintha semmit
sem tudna a mórokról, az életükről, pedig ő maga is mórnak szü-
letett, mórok között nevelkedett, és - legalábbis Juana szerint -
csak érdekből tért át a keresztény vallásra.
- Mondd meg, különben megcsipkedünk! - intette Juana
mézesmázos hangon.
A fiatal nő homlokát ráncolva nézett a két nővérre.
- Az van odaírva: „Adja Isten, hogy az iszlám igazsága ural-
kodjék e falakon belül.”
Catalina megingott egy pillanatra a hangból kicsendülő büszke
bizonyosság hallatán, mely ugyanolyan eltökéltségről árulkodott,
mint az édesanyja hangja.
- Hát, nem így történt - gúnyolódott Juana. - Allah elhagyta
az Alhambrát, s Izabella foglalta el a helyét. És ha ti, mórok úgy
ismernétek Izabellát, ahogy mi ismerjük, tudnátok, hogy a
nagyobb hatalom váltja a kisebbet.
- Isten óvja a királynőt - vágta rá sietve Madilla. - Én elég jól
ismerem Izabella királynőt.
Eközben a fekete fából készült, fekete szögekkel megerősített,
nagy ajtószárnyak megmozdultak a fekete sarokvasakon, majd
kitárultak, a király és a királynő pedig újabb harsonaszó kíséreté-
ben bevonult a belső udvarba.
A spanyol testőrség tagjai, akár a tökéletesen egyszerre mozgó
táncosok, jobbra-balra kiléptek, és ellenőrizték, biztonságos-e az
udvar, nem maradt-e a városfalakon belül néhány katona, akik
esetleg kétségbeesésükben valami végső csellel próbálkoznak.
Tőlük balra állt az Alcazaba hatalmas erődje, amely hajóorrként
nyúlt ki a granadai síkság fölé. A spanyol katonák beözönlöttek,
átvágtak a felvonulási téren, körbevették a falakat, fel-le mászkál-
tak a tornyokban. Végül Izabella királynő felnézett az égre, sze-
mét ernyőző kezén csak úgy csilingeltek a mór karperecek, s
csengő kacagásban tört ki, amikor Szent Jakab szentséges lobo-
gója és a keresztények ezüstkeresztje emelkedett fel ott, ahol nem-
rég még a félhold díszelgett.
Aztán a királynő a palota védelmezői felé fordult, akik lehaj-
tott fejjel, lassan közeledtek. Az élen haladó nagyvezírt még
magasabbnak mutatta lobogó köpenye. Szúrós tekintetű fekete
szemével Izabella szemébe nézett, majd végigmérte az oldalán
álló Ferdinánd királyt és a mögöttük csoportosuló királyi csalá-
dot, a herceget és a négy hercegnőt. A király és a herceg olyan
pompás öltözéket viselt, mint a szultánok, nadrágjuk fölé pazar,
hímzett tunika borult, a királynőn és a hercegnőkön pedig a leg-
finomabb selyemből készült, hagyományos, kamiznak nevezett
tunika volt, fehér vászonnadrág, a fejükön aranyszalaggal meg-
kötött fátyol.
- Felséges uram és asszonyom, nekem jutott az a megtisztelő
feladat, hogy üdvözöljem felségteket az Alhambra palotában -
szólalt meg a nagyvezír, mintha a világ legtermészetesebb dolga
volna, hogy a keresztény világ legszebb palotáját átadják a felfegy-
verzett megszállóknak.
A királynő gyors pillantást váltott a férjével.
- Bevezethet minket a palotába - felelte aztán Izabella.
A nagyvezír fejet hajtott, majd elindult előttük. A királynő hát-
ranézett a gyerekeire.
 - Gyertek, lányok! - szólt oda nekik. Megindultak a palotát
övező kerteken át, aztán egy rövid lépcsősoron leereszkedve egy
kisebb ajtóhoz értek.
- Ez a főbejárat? - kérdezte a királynő, és tétovázva állt meg a
sima falba vágott kis ajtó előtt.
A férfi bólintott.
- Igen, felség.
Izabella nem szólt, de Catalina látta, hogy felvonja a szemöl-
dökét, mint akinek megvan a véleménye. Aztán mindannyian
beléptek.

Ám a kis ajtó olyan, mint a kulcslyuk egy kincsesládán, amelyben

egyre újabb kincsesládák rejtőznek. A férfi úgy vezet végig minket a
ládák során, mint egy rabszolga, aki a kincstár ajtóit nyitogatja.
Már a nevek is valóságos költeményként zengnek: az Aranykamra,
a Mirtuszudvar, a Követek terme, az Oroszlános udvar, a Két nővér
terme. Hetekig tart majd, míg végre kiigazodunk a művészi csem-
pékkel kirakott helyiségek között. Hónapok telnek el, mire ámulat
nélkül tudjuk hallgatni a víz hangját, a szobák márványburkolatú
csatornáiból ugyanis állandóan egy fehér márvány szökőkútba cso-
rog a hegyi forrás kristálytiszta, üdítően friss vize. És soha nem
fáradok bele, hogy a fehér stukkócsipkézeten át bámuljam az alant
elterülő síkságot, a kék eget és az aranyló dombokat. Minden ablak
olyan, akár egy képkeret, az ember akaratlanul is megáll, kinéz és
csak ámul. Minden ablakkeret olyan, akár a hófehér csipke - a
stukkó annyira finom, olyan míves, mint egy ügyes cukrászmester
cukorból formált remeke.
A hárembe költözünk be, mivel ez a legalkalmasabb lakosztály
nekem és három nővéremnek, a hárem szolgálói pedig a hűvös esté-
ken ugyanúgy meggyújtják a parázstartókat, és ugyanúgy szétszór-
ják az illatos füveket, mintha még most is a szultánok laknának itt,
akik oly sokáig éltek elzárva a függönyök mögött. Otthon mi is
majdnem mindig mór öltözéket viseltünk, néha még a nagy orszá-
gos eseményeken is, úgyhogy most továbbra is selyemsuhogás és
papucscsattogás hallatszik a márványpadlós termekben, mintha mi
sem változott volna. Ott tanulunk, ahol egykor a rabszolgalányok
olvastak fel, azokban a kertekben sétálgatunk, amelyeket a szultán
kedvenc ágyasainak kedvéért hoztak létre. Az ő gyümölcseiket
esszük, imádjuk a sörbetjeik ízét, a virágaikból koszorút kötünk
magunknak, és a fasoraikban szaladgálunk, ahol a reggel hűvösé-
ben oly édes a rózsa és a lonc súlyos illata.
A hammamban fürdünk, mozdulatlanul állunk, míg a szolgálók
virágillatú szappannal kenik be a testünket. Aztán több aranykan-
csónyi meleg vizet zúdítanak ránk, hogy tetőtől talpig tiszták
legyünk. Rózsaolajjal kényeztetnek, puha lepedőkbe csavarnak, és
ott fekszünk, mindeme érzéki élvezetektől mámorosán, a helyiség
közepén terpeszkedő meleg márványasztalon, az aranymennyezet
alatt, melynek csillag alakú nyílásain vakító napsugarak hatolnak
be a fürdő nyugalmas félhomályába. Az egyik lány a lábkörmeinket
veszi kezelésbe, a másik a kezünkkel foglalkozik, szépen levágja a
körmünket, és csinos mintákat fest ránk hennával. Hagyjuk, hogy
az egyik öregasszony kiszedje a szemöldökünket, befesse a szemhé-
junkat. Úgy sürgölődnek körülöttünk, mint a szultánák körül, Spa-
nyolföld minden gazdasága és a Kelet minden pompája a miénk,
mi pedig testestül-lelkestül átadjuk magunkat a palota kínálta gyö-
nyörűségeknek. Rabul ejt minket az Alhambra, elalélunk tőle,
behódolunk neki - mi, az állítólagos győztesek.
Még Isabel is újra mosolyog, pedig továbbra is gyászolja elhunyt
férjét. Még Juana is békésen viselkedik, noha máskor olyan szeszé-
lyes, és folyton duzzog valamiért. Én pedig az udvar kis kedvence
vagyok: a kertészek megengedik, hogy leszakítsam az őszibaracko-
kat a fákról, a háremben megtanítanak táncolni és énekelni, a
konyhában pedig hagyják, hogy nézzem, amint arábiai süteménye-
ket, mézes-mandulás édességeket készítenek.
Apám a Követek termében fogadja a külhonból érkező küldötte-
ket, aztán elviszi őket a fürdőházba, és ott tárgyal velük, mint
valami kényelemkedvelő szultán. Anyám keresztbe tett lábbal ül a
Naszridák trónján - nemzedékek óta ők voltak itt az uralkodók -
mezítelen lábát puha bőrpapucsba bújtatja, a bő kamiz csak úgy
lebeg körülötte. A pápa követeit egy színes csempékkel borított falú
helyiségben fogadja, ahol pogány fények táncolnak. Anyám otthon
érzi magát ebben a környezetben, hiszen ő is egy mór palotában, a
sevillai Alcázarban nevelkedett. A mórok kertjeiben sétálunk, az ő
hammamjukban fürdünk, az ő illatosított bőrpapucsaikat hordjuk,
s az életünk olyan kifinomult és fényűző, amilyenről Párizsban,
Londonban vagy Rómában álmodni sem mernek. Csupa kellem.
Úgy élünk, ahogy mindig is akartunk - úgy élünk, mint a mórok.
Keresztény testvéreink kecskéket legeltetnek a hegyekben, út menti
kőkereszteknél imádkoznak a Szűzanyához, babonák rémítik,
betegségek kínozzák őket, piszokban hemperegnek, korán meghal-
nak. Mi muszlim tudósoktól tanulunk, az ő orvosaik gondoskod-
nak rólunk, azokat a csillagokat tanulmányozzuk az égbolton,
amelyeknek ők adtak nevet, az ő számaikat használjuk, amelyek a
mágikus nullával kezdődnek, az ő legédesebb gyümölcseiket esszük,
s az ő vízvezetékeiken érkező vízben fürdünk. Építészetük is minket
gyönyörködtet: valahányszor befordulunk egy sarkon, eszünkbe jut,
hogy csupa szépség vesz körül minket. Hadtudományuk most a mi
biztonságunkat szolgálja; az Alcazaba ismét bevehetetlen erődít-
mény. Az ő költeményeiket olvassuk, az ő játékaikon nevetünk, az ő
kertjeikben mulatunk, az ő gyümölcseik ízét élvezzük, az általuk
fakasztott vízben fürdünk. Mi vagyunk a győztesek, de tőlük tanul-
tuk, hogyan uralkodjunk. Néha arra gondolok, hogy olyanok
vagyunk, mint a barbárok, akik a rómaiak és a görögök után jöttek;
akik megszállták ugyan a palotákat és elfoglalták a vízvezetékeket,
de azután csak kuporogtak a trónszéken, akár a majmok, és játsza-
doztak a szépséggel, anélkül hogy értették volna.
Mi legalább nem váltunk hitet. A palotában mindenkinek úgy
kell tennie, mintha őszintén elfogadná az Egyetlen Igaz Egyház hit-
elveit. A mecset kürtjei hallgatnak, nem szólíthatnak imára ott,
ahol anyám meghallhatja. És ha valaki ellenkezni mer, három
dolog történhet vele: azonnal indulhat Afrikába, rögvest áttérhet a
keresztény hitre, vagy az inkvizíció máglyája várja. A hadizsák-
mány nem lágyítja meg a szívünket, soha nem feledjük, hogy mi
vagyunk a győztesek, s hogy győzelmünk mögött seregünk ereje és
Isten akarata állt. Szegény Boabdil királynak ünnepélyesen meg-
ígértük, hogy a muszlimok, vagyis az ő népéhez tartozók éppolyan
biztonságban élhetnek majd a mi uralmunk alatt, mint ahogy a
keresztények éltek az ő uralma idején. Megígérjük, hogy tiszteletben
tartjuk a convivenciát, vagyis a békés egymás mellett élést, ők pedig
azt hiszik, hogy olyan Spanyolországot építünk, ahol mindenki -
mór, keresztény, zsidó - nyugodtan és méltóságban élheti az életét,
mivel mindannyian „az írás népei” vagyunk. Csak abban tévedtek,
hogy ellentétben velük, akik komolyan vették ezt az egyezséget, és
be is tartották, mi - amint hamarosan kiderült - nem.
Már három hónap múlva megszegjük az ígéretünket: kiűzzük a
zsidókat, és megfenyegetjük a muszlimokat. Mindenkinek át kell
térnie az igaz hitre, s ha valakire a gyanú árnyéka vetül, a Szent
Inkvizíció vizsgálja meg, milyen mély a hite. Csak így hozhatunk
létre egységes nemzetet: egyetlen hit által. Csak így formálhatjuk
egységes néppé al-Andalus sokszínű lakosságát. Anyám kápolnát
építtet a tanácsteremben, s ahol egykor szépséges arab betűkkel ez a
felirat állt: „Lépj be és terjeszd elő kérésedet! Ne félj, itt igazságot
szolgáltatnak neked.”, ott ő most egy Allahnál jóval szigorúbb, türel-
metlenebb Istenhez imádkozik; és már senki sem jön ide azért, hogy
az igazságát keresse.
De a palota természetét semmi sem változtathatja meg. Hiába
masíroznak most katonáink a márványpadlón, még az ő dübörgő
lépteik sem űzhetik el a több évszázados békességet. Megkérem
Madillát, hogy mondja el, mit jelentenek a különféle termek kacs-
kar ingós feliratai. A kedvencem nem az, amelyik az igazságszolgál-
tatásról szól, hanem amelyik a Két nővér udvarában található:
„Láttatok-e már valaha ilyen gyönyörű kertet?”- teszi fel a kérdést,
majd meg is válaszolja: „Soha nem láttunk még dúsabban termő,
édesebb, illatosabb kertet ”
Nem is igazi palota ez, nem olyan, mint amit Córdobában vagy
Toledóban láttunk. Nem vár, nem erőd. Elsősorban kifinomult
pompájú helyiségekkel körülvett kertnek épült, amelyben az itt élők
a szabad levegőn tölthetik napjaikat. Udvarok sorozata, amelyek
egyszerre szolgálják a virágok és az emberek jólétét. Álombéli szép-
ség: falak, csempék, a virágok közt elvesző oszlopok, kúszónövények,
gyümölcsök, gyógyfüvek. A mórok hite szerint a kert voltaképpen
nem más, mint a földi Paradicsom, s évszázadokon át egész vagyo-
nokat áldoztak arra, hogy megépítsék ezt az al-Dzsannát - a szó
egyszerre jelent kertet, titkos helyet és Paradicsomot.
Én mindenesetre tudom, hogy szeretem. Már kisgyerekként is
biztosan tudom, hogy ez különleges hely; hogy soha nem találok
ennél kellemesebbet. És már kisgyerekként tudom, hogy nem
maradhatok itt. Isten akarata és anyám akarata, hogy elhagyjam
az al-Dzsannát, az én titkos helyemet, az én kertemet, az én Para-
dicsomomat. Az a sorsom, hogy alig hatévesen rátaláljak a világ
legszebb palotájára, s tizenöt éves koromban el kelljen hagynom;
ugyanolyan honvágyat érzek iránta, mint egykor Boabdil, mintha
az életemben nem tarthatna soká a boldogság és a béke.
 DOGMERSFIELD PALOTA,
HAMPSHIRE, 1501 ŐSZE

- Megmondtam, hogy nem jöhet be! Még maga az angol király

sem léphet be ide!
- De hiszen én csakugyan az angol király vagyok! - jelentette
ki Tudor Henrik komolyan. - És vagy most azonnal kijön a hölgy,
vagy igenis bemegyek, és a fiam is velem jön.
- Az Infanta már megüzente a királynak, hogy most nem
fogadhatja - felelte megvető hangon a duenna. - A kíséretéhez
tartozó nemes urak már ellovagoltak a királyhoz, hogy elmagya-
rázzák neki, az Infanta spanyol hölgyhöz illő módon visszavonult
magányába. Gondolja, hogy az angol király megtenné ezt a hosz-
szú utat, ha egyszer az Infanta nem hajlandó fogadni? Mégis mit
képzel ön, milyen ember a király?
- Pontosan ilyen - válaszolta Henrik, és öklét a nagy arany-
gyűrűvel a duenna arcához emelte. Ekkor Cabra gróf érkezett
nagy sietve az előcsarnokba, s rögtön megismerte a szikár, negy-
venéves férfit, aki ökölbe szorított kézzel fenyegette a spanyol her-
cegnő duennáját.
- A király! - hebegte elakadó lélegzettel.
E pillanatban a duenna is ráismert Anglia új jelképére, az
összefonódó York- és Lancaster-rózsára, s hátrahőkölt. A gróf
megtorpant, és mély meghajlással köszöntötte Henriket.
- Csakugyan ő a király - suttogta. Olyan mélyre hajolt, hogy a
feje a térdét érte, s alig lehetett hallani a hangját. A duenna rémül-
ten kapkodott levegő után, majd maga is mély pukedlivel üdvö-
zölte az uralkodót.
- Álljon fel - vetette oda a király. - És kísérje ide a hercegnőt!
- De hát ő spanyol hercegnő, felség! - tiltakozott a nő. Már
felegyenesedett, de a fejét lehajtotta. - El kell vonulnia a világtól.
Nem találkozhat vele az esküvőig. Ez a hagyomány. Az urak elin-
dultak, hogy megmagyarázzák...
- Ez a maguk hagyománya, nem az enyém. És mivel az én
menyemről van szó, és az én országomban vagyunk, ahol az én
törvényeim érvényesek, az én hagyományaimat kell követnie.
- Nagyon gondosan nevelték, szerénynek, illedelmesnek...
- Akkor nyilván halálra rémülne, ha egy dühös férfi törne be a
hálószobájába. Asszonyom, azt ajánlom, hogy keltse fel tüstént.
- Nem tehetem, felség. Én magától a spanyol királynőtől
kapom az utasításaimat, és ő azzal bízott meg, gondoskodjak róla,
hogy az Infanta kellő tiszteletben részesüljön, és a viselkedése
minden tekintetben...
- Asszonyom, ezentúl vagy az én utasításaimat követi, vagy
távozik. Választhat. Most pedig küldje ki a lányt, vagy a koro-
námra esküszöm, bemegyek, és ha meztelenül találom az ágyban,
hát nem ő lesz az első nő, akit így látok, de ajánlom, hogy ő legyen
a legcsinosabb!
A spanyol duenna elsápadt a sértés hallatán.
- Válasszon! - sürgette rendíthetetlenül a király.
- Nem kísérhetem ide az Infantát - makacskodott a nő.
- Isten az égben! Hát akkor legyen. Mondja meg neki, hogy
máris jövök.
A nő sietve elsuhogott, mint egy dühös varjú, arca sápadt volt a
döbbenettől. Henrik hagyott pár percet a felkészülésre, aztán
beváltotta fenyegetését, és a duenna nyomában belépett a háló-
szobába.
A helyiségben csak a kandalló tüze és egy-két gyertya adott
némi fényt. A lány az ágy végébe gyűrte a takarót, amikor sietve
felkelt. Henrik még egyetlen pillantást sem vetett leendő menyére,
de máris érzékelte az intim helyzetet: a lány hálószobájában találta
magát, a lepedő még a hercegnő testének melegét őrizte, az ő
illata lebegett a zárt térben. Az Infanta az ágy mellett állt, kicsi,
fehér kezével a faragott faoszlopba kapaszkodott. Sötétkék
köpenyt vetett a vállára, de elöl, a nyíláson át kivillant fehér háló-
inge, amelyet felbecsülhetetlen értékű csipke díszített. Dús, gesz-
tenyeszínű haja, amelyet az alváshoz befontak, a hátát verdeste, az
arcát azonban teljesen eltakarta a sietősen felkapott fekete csipke-
fátyol.
Dona Elvira ide-oda ugrált a lány és a király között.
- Ő az Infanta - mutatta be védencét. - Az esküvőig nem fed-
heti fel az arcát.
- Az én pénzem van benne - vetette oda Tudor Henrik kese-
rűen. - Nagyon köszönöm, de látni akarom, mit vettem.
Előrelépett. A kétségbeesett duenna kis híján a lába elé vetette
magát.
- De hát olyan szemérmes...
- Talán van rajta valami szörnyű csúfság? - kérdezte a király.
A lelke mélyén ettől tartott a legjobban. - Valami testi hibája van?
Vagy netán himlőhelyes, csak eltitkolták előlem?
- Nem! Esküszöm.
A lány némán kinyújtotta fehér kezét, és megfogta a fátyol
díszes szegélyét. A duenna tiltakozni próbált, de nem tudta meg-
akadályozni, hogy a hercegnő felemelje, majd hátravesse a fátylát.
Az Infanta kék szeme egyenesen Tudor Henrik ráncos, dühös
arcába tekintett. A király magába itta a látványt, aztán megköny-
nyebbült sóhaj tört ki belőle.
A hercegnő tökéletes szépségnek bizonyult: az arca kerek, a
bőre sima, az orra hosszú és egyenes, az ajka csábosán duzzadt.
A király látta, hogy felszegi az állát, és kihívó tekintettel néz rá.
Nem egy erőszaktól rettegő lányka állt előtte. Inkább egy harcos
lelkű hercegnő, aki még ebben a döbbenetesen zavarba ejtő hely-
zetben is megőrizte a méltóságát.
Henrik meghajolt.
- Tudor Henrik vagyok, Anglia királya - mutatkozott be.
A lány pukedlizett.
 A király előrelépett, és látta, hogy a hercegnő önkéntelenül hát-
rahúzódik, de aztán erőt vesz magán. Henrik határozottan meg-
fogta a vállát, és előbb az egyik, majd a másik meleg, sima orcá-
jára nyomott csókot. A haja illatától, a női test meleg szagától
feltámadt benne a vágy, ott érezte az ágyékában, ott dübörgött a
halántékában. Gyorsan hátralépett, és elengedte a lányt.
- Isten hozta Angliában - mondta, aztán megköszörülte a tor-
kát. - Bocsássa meg, hogy ilyen türelmetlenül kívántam látni.
Hamarosan a fiam is felkeresi.
- Én kérem a bocsánatát - felelte a hercegnő jéghidegen, hibát-
lan franciasággal. - Csupán néhány perce értesültem róla, hogy
felséged feltétlenül ragaszkodik hozzá, hogy e váratlan látogatás
kegyében részesítsen.
Henrik kissé hátrahőkölt a csípős szavak hallatán.
- Jogom van..,
A lány jellegzetesen spanyolos gesztussal vállat vont.
- Természetesen. Felségednek mindenhez joga van velem kap-
csolatban.
A kétértelmű, provokatív szavakat hallván a király ismét
ráébredt a közelségükre, a kis szoba, a súlyos függönyökkel
keretezett ágy, a hívogatóan félrehúzott takaró, a lány fejének
nyomát őrző párna meghittségére. Mindez inkább az erőszak
díszlete lehetne, nem a királyi üdvözlésé. Újra ott dübörgött a
testében a vágy.
- Odakint megvárom - vetette oda nyersen, mintha a lány
tehetne róla, hogy újra meg újra felvillan előtte a kép, milyen is
lenne megkapni ezt az ifjú, mégis érett szépséget, akit ő vásárolt
meg. Milyen lenne, ha nem a fiának vásárolta volna, hanem saját
magának?
- Megtiszteltetés lesz számomra - felelte a hercegnő hidegen.
A király meglehetősen gyors léptekkel távozott, s csaknem
beleütközött Arthur hercegbe, aki idegesen toporgott az ajtó előtt.
- Féleszű - förmedt rá az uralkodó.
Az izgalomtól sápadt Arthur herceg kisimította az arcából
szőke haját, mozdulatlanul állt tovább, és egy szót sem szólt.
 - Az első adandó alkalommal hazaküldöm azt a duennát -
jelentette ki a király. - Meg a többieket is. Nem engedhetjük meg,
hogy a lány külön kis Spanyolországot hozzon létre magának itt
Angliában, fiam. Az ország ezt nem tűrné, én pedig még kevésbé.
- Az embereknek nincs ellenére. A vidékiek láthatólag szeretik
a hercegnőt - vetette ellen Arthur erőtlenül. - A kísérete tagjai azt
mondják...
- Csak mert olyan lehetetlen fejdíszt visel. Mert olyan szokat-
lan: spanyol, furcsa. Mert fiatal és... - Henrik elhallgatott egy pil-
lanatra - csinos.
- Csakugyan? - kérdezett vissza elcsukló hangon a herceg. -
Mármint valóban csinos?
- Hiszen épp azért mentem be az imént, hogy megbizonyo-
sodjak róla. De ha elmúlt az újdonság varázsa, az angolok nem
fogják tűrni ezeket a spanyol szeszélyeket. Ez a házasság arra szol-
gál, hogy megszilárdítson egy szövetséget, nem pedig arra, hogy
egy ifjú hölgy hiúságát táplálja. Akár megkedveled, akár nem, ő
lesz a feleséged. Akár megkedvel téged, akár nem, te leszel a férje.
És jobban teszi, ha most azonnal kijön ide, mert ha nem, akkor én
biztosan nem fogom megkedvelni, márpedig ez az egyetlen, ami
igazán számít.

Mindenképp ki kell mennem, csak egy percnyi haladékot kaptam,

tudom, hogy a hálókamrám ajtaja előtt vár rám a király, és az
imént bebizonyította, méghozzá igen erőteljesen, hogy ha én nem
megyek hozzá, akkor a hegy megy Mohamedhez, és ismét megszé-
gyenülök.
Félreterelem Dona Elvirát, mert most nem védhet meg, és a szo-
bám ajtajához lépek. A szolgálóim dermedten állnak, olyanok,
mint a mesebeli elvarázsolt rabszolgák, annyira megdöbbentette
őket ez a királytól igencsak szokatlan viselkedés. A fülemben érzem
a vérem lüktetését, de nemcsak a nyilvánosság elé lépő fiatal lány
zavara munkál bennem, hanem a csatába szállni vágyó katona
izgalma is: alig várom, hogy megismerjem a legrosszabbat, hogy
szembenézzek a veszedelemmel, ahelyett hogy kitérnék előle.
Henrik király azt akarja, hogy találkozzak a fiával, a kísérete
szeme láttára, minden ceremónia, minden méltóság nélkül, mintha
csak közönséges parasztok volnánk. Akkor hát legyen. Nem fog
azon kapni egy spanyol hercegnőt, hogy összeesik a félelemtől.
Összeszorítom a fogamat, és mosolygok, ahogy anyám parancsolta.
Biccentek a heroldomnak, aki éppolyan elképedve áll, mint kísé-
retem többi tagja.
- Jelentsen be - utasítom.
Döbbenettől sápadt arccal tárja ki az ajtót.
- Infanta Catalina, spanyol hercegnő, walesi hercegné - böm-
böli.
Ez vagyok én. Ez az én pillanatom. Ez az én csatakiáltásom.
Előlépek.

A spanyol Infanta felfedte arcát a férfitekintetek előtt, megállt a

sötét ajtónyílásban, azután beljebb lépett. Csupán égő orcája
árulta el, milyen nehezére esett mindez.
Az apja mellett álló Arthur herceg nagyot nyelt. A lány sokkal
szebb volt, mint amilyennek képzelte, és százszorta dölyfösebb.
Fekete bársonyruhát viselt, melynek hasítékán testszínű alsóruha
villant ki, a nyakkivágása mély volt és szögletes, látni engedte telt
keblét, amelyre több gyöngysor borult. Időközben kibontott gesz-
tenyebarna haját nagy, vörös-arany háló szorította hátra. Fekete
csipkefátylát határozottan hátravetette. Mély pukedlibe ereszke-
dett, majd felszegett fejjel egyenesedett ki, kecsesen, mint egy tán-
cosnő.
- Bocsánatát kérem, amiért nem álltam készen a fogadására -
szólalt meg franciául. - Ha tudtam volna, hogy jön, felkészültem
volna.
- Csodálom, hogy nem hallotta a lármát - felelte a király. -
Legalább tíz percig pörlekedtünk az ajtaja előtt.
 - Azt gondoltam, két ajtónálló civakodik valamin - jelentette
ki a hercegnő hidegen.
Arthurnak rémületében elállt a lélegzete ilyen szemtelenség
hallatán, de az apja mosolyogva méregette a lányt, mintha egy
ígéretes fiatal kanca állna előtte.
- Nem, engem hallott; az udvarhölgyét fenyegettem. Sajnálom,
hogy kénytelen voltam így rátörni önre.
A hercegnő lehajtotta a fejét.
- A duennám volt az, Dona Elvira. Sajnálom, ha megharagí-
totta felségedet. Elég gyatrán beszél angolul. Bizonyára nem
értette, mit kíván felséged.
- A menyemet kívántam látni, a fiam pedig a menyasszonyát, és
elvárom, hogy egy angol hercegné úgy viselkedjen, ahogyan angol
hercegnéhez illik, ne pedig úgy, mint valami hárembe zárkózott
fruska. Tudtommal az ön szülei legyőzték a mórokat. Nem gondol-
tam, hogy éppen őket állították ön elé követendő példaként.
Catalina kissé félrehajtotta a fejét, mint aki nem is hallotta a
sértést.
- Biztos vagyok benne, hogy felséged majd kiokosít az angol jó
modor dolgában - mondta. - Ki is láthatna el hasznosabb taná-
csokkal? - Ezután Arthur herceg felé fordult, és gyors pukedlivel
köszöntötte: - Uram!
A herceg bizonytalankodva viszonozta az üdvözlést. Csodálat-
tal figyelte, milyen derűs nyugalommal kezeli a lány ezt a roppan-
tul zavarba ejtő helyzetet. A zekéjébe nyúlt, hogy megkeresse a
hercegnőnek szánt ajándékot, ügyetlenül babrált a kis ékszeres
zacskóval, leejtette, felvette a földről, aztán végre odanyújtotta
neki. Úgy érezte, mostanra teljesen bolondot csinált magából.
A lány elvette a tarsolyt, és köszönetképpen fejet hajtott, de
nem nyitotta ki az ajándékot.
- Vacsorázott már, felség? - tudakolta.
- Itt fogunk enni - jelentette ki nyersen a király. - Már szól-
tam, hogy hozzák a vacsorát.
- Akkor talán inna valamit? Vagy esetleg szeretne megmosa-
kodni és átöltözni, mielőtt asztalhoz ül? - Catalina alaposan
végigmérte a király magas, szikár alakját, sápadt, ráncokkal szab-
dalt arcától, amelyen sárpöttyök éktelenkedtek, egészen poros
csizmájáig. Az angolok elképesztően piszkosak, állapította meg,
még egy ilyen nagy házban sincs egy tisztességes hammam, vagy
legalább folyó víz. - Vagy netán nem szeret mosakodni?
A királyból kitört a nevetés.
- Megkínálhat egy kupa sörrel, és hozathat nekem tiszta ruhát
meg forró vizet a legjobb hálószobába, átöltözöm vacsora előtt. -
Felemelte a kezét. - Ezt ne vegye bóknak. Evés előtt mindig meg-
mosakszom.
Arthur látta, hogy a lány apró fehér fogaival beleharap az alsó
ajkába, mintha valamiféle gúnyos választ igyekezne visszafojtani.
- Igenis, felség - felelte aztán szívélyesen. - Ahogy kívánja. -
Odahívta az udvarhölgyét, és halk, hadaró hangon mondott neki
valamit spanyolul. A nő térdet hajtott, és elvezette a királyt.
A hercegnő Arthur herceg felé fordult.
- Et tu? - kérdezte latinul. - És te?
- Én? Mi van velem? - dadogta a herceg.
Érezte, hogy a lány csak nehezen fojtja vissza a türelmetlen sóhajt.
- Te is szeretnél megmosakodni és átöltözni?
- Én már mosakodtam - felelte Arthur, de a legszívesebben
azonnal visszavonta volna a szavait. Úgy beszélek, mint egy kisfiú,
akit kérdőre von a dajkája, gondolta. „Én már mosakodtam.” Hát
ez szép. És most mi jön? Tenyérrel felfelé odatartja elé a kezét,
hogy lássa, tényleg jó kisfiú volt-e?
- Akkor innál egy pohár bort? Vagy inkább sört?
Catalina az asztal felé fordult, ahol a szolgák sietve helyezték el
a kupákat és a fedeles kancsókat.
- Bort kérek.
Az Infanta elvett egy poharat meg egy kancsót, s a két üveg-
tárgy csilingelve koccant össze, nem is egyszer. A herceg csodál-
kozva vette észre, hogy a lány keze reszket.
Catalina gyorsan kitöltötte a bort, és odanyújtotta neki a poha-
rat. Arthur tekintete a kezéről és a bor enyhén fodrozódó felszíné-
ről a lány arcára vándorolt.
 Annyit látott, hogy a hercegnő nem neveti ki. Láthatólag egyálta-
lán nem érzi magát fesztelenül a társaságában. Apja udvariatlansága
előcsalta Catalina büszkeségét, de most, hogy kettesben maradtak, a
herceg látta rajta, hogy csupán fiatal lány, nála pár hónappal idősebb
ugyan, de mégiscsak lány. Európa két legrettegettebb uralkodójának
gyermeke, de akkor is csupán egy reszkető kezű lány.
- Nem kell félned - mondta neki csöndesen. - Sajnálom, ami
történt.
Azt akarta mondani: sajnálom, hogy nem sikerült elkerülnöd
ezt a találkozót, sajnálom, hogy apám olyan udvariatlanul foga-
dott, sajnálom, hogy nem tudtam lebeszélni erről, meglágyítani,
és a leginkább azt sajnálom, hogy ilyen megpróbáltatásokon kell
keresztülmenned, el kellett hagynod az otthonodat, idegenek
közé kerültél, s tiltakozásod ellenére kirángattak az ágyadból,
hogy megismerkedj leendő férjeddel.
A lány lesütötte a szemét. Arthur ámulattal nézte hibátlan,
sápadt bőrét, világos szempilláit, fakó szemöldökét.
Aztán Catalina felemelte a tekintetét.
- Nincs semmi baj - felelte. - Sokkal rosszabb dolgokat is lát-
tam már, sokkal rosszabb helyeken is megfordultam, és sokkal
rosszabb embereket is ismertem, mint apád. Ne aggódj miattam.
Én nem félek semmitől.
-

Soha senki nem fogja tudni, milyen erőfeszítésembe került, hogy

mosolyogjak, micsoda erőfeszítésembe került, hogy ott álljak apád
előtt, és ne reszkessek. Még a tizenhatodik évemet sem töltöttem be,
távol kerültem anyámtól, egy idegen országba, nem beszélem az
itteni nyelvet, és senkit sem ismerek. Nincsenek itt barátaim, kivéve
az udvarhölgyeimet és szolgálóimat, akiket magammal hoztam, ők
pedig tőlem várják, hogy megvédjem őket. Eszükbe sem jut, hogy
segítsenek nekem.
Tudom, mit kell tennem. Az angolok előtt spanyol hercegnőnek
kell mutatkoznom, a spanyolok előtt pedig angol hercegnének. Fesz-
telennek kell tűnnöm, még ha nem is vagyok az, magabiztosságot
kell színlelnem akkor is, ha félek. Tudom, te vagy a férjem, de alig
látlak, még nem érzékellek igazán. Nincs időm, hogy alaposan
szemügyre vegyelek, azzal vagyok elfoglalva, hogy az a hercegnő
legyek, akit apád megvásárolt, a hercegnő, akit anyám nevelt, a her-
cegnő, aki tiszteletben tartja az egyezséget, s megszilárdítja a szö-
vetséget Anglia és Spanyolország között.
Soha senki nem fogja tudni, hogy színlelnem kell a fesztelenséget,
színlelnem kell a magabiztosságot, a könnyedséget. Hát persze hogy
félek. De ezt soha, soha nem fogom kimutatni. És amikor a neve-
men szólítanak, mindig előlépek majd.

A király megmosakodott, felhajtott néhány pohár bort, mielőtt

asztalhoz ült volna, s ezek után már jóval szívélyesebben bánt
az ifjú hercegnővel, mintha szándékosan megfeledkezett volna
az imént történtekről. Catalina többször is rajtakapta, hogy
sanda pillantásokat vet rá, mintha ki akarná ismerni, ő pedig
homokszínű szemöldökét kérdőn felvonva, egyenesen nézett
vissza rá.
- Szólhat, ha kíván - mondta a király.
- Bocsásson meg, felség - szabadkozott Catalina színtelen
hangon. - Azt gondoltam, szüksége van valamire. Rám nézett.
- Az járt az eszemben, hogy nemigen hasonlít a portréjára.
A hercegnő kissé elpirult. A portrék mindig hízelgőek a
modellre nézve, ha pedig az ábrázolt hölgy egy királyi hercegnő,
akinek férjet keresnek, ez még inkább igaz.
- Szebb, mint a képen - ismerte el Henrik. - Fiatalabb, kedve-
sebb, csinosabb.
A lány nem lágyult el a dicsérettől, pedig a király erre számí-
tott. Csupán bólintott, mint aki valami érdekes megállapítást
nyugtáz.
- Úgy hallottam, roppant viszontagságos útja volt - jegyezte
meg Henrik.
 - Roppant viszontagságos - visszhangozta Catalina, majd
Arthur herceg felé fordult. - Augusztusban alighogy kihajóz-
tunk La Coruna kikötőjéből, máris vissza kellett fordulnunk,
hogy megvárjuk, míg véget ér a vihar. Azután végre vitorlát
bontottunk, de a tenger még akkor is háborgott, s kénytelenek
voltunk Plymouthban kikötni. Southamptonba semmiképpen
nem tudtunk volna eljutni. Már mindannyian azt hittük, hogy a
vízbe veszünk.
- Nos, szárazföldi úton nem jöhetett - állapította meg Henrik.
A veszedelmes franciaországi állapotokra és a francia királlyal
fennálló ellenséges viszonyra célzott. - Az a szívtelen király még
foglyul ejtette volna, s felbecsülhetetlen értékű túszként kezeli. De
hála Istennek, nem került az ellenség kezére.
Catalina elgondolkodva nézett rá.
- Imádkozzunk, hogy ilyen soha ne is forduljon elő.
- Nos, a megpróbáltatásai véget értek - szögezte le Henrik. -
Ha legközelebb hajóra kell szállnia, az a királyi bárka lesz, amely-
lyel lehajózik majd a Temzén. Örül, hogy ön lesz a walesi her-
cegné?
- Hároméves korom óta a walesi hercegné vagyok - helyesbí-
tett a lány. - Mindig is úgy neveztek: Catalina infánsnő, a walesi
hercegné. Tudtam, hogy ez a sorsom. - Arthurra nézett, aki
némán, lesütött szemmel ült a helyén. - Tudtam, hogy egész éle-
temre te leszel a férjem. Kedves volt tőled, hogy olyan gyakran
írtál nekem. Ettől úgy éreztem, hogy nem vagyunk vadidegenek
egymás számára.
A herceg elpirult.
- A nevelőim íratták velem a leveleket - felelte zavartan. -
A tanulmányaim részeként. De azért örültem a válaszaidnak.
- Istenemre! Fiam, te aztán nemigen sziporkázol! - jegyezte
meg Henrik kritikusan.
Arthur ezúttal fülig vörösödött.
- Minek kellett elárulnod, hogy a nevelőid íratták veled a leve-
leket? - feddte meg az apja. - Jobb lett volna, ha azt hiszi a her-
cegnő, hogy magadtól írtál neki.
 - Nem számít - szólt közbe Catalina. - Nekem is megparan-
csolták, hogy válaszoljak rájuk. És különben is azt szeretném, ha
mi ketten mindig igazat mondanánk egymásnak.
A király horkantva felnevetett.
- Egy év sem telik bele, és fordul a kocka - jósolta. - Addigra
mindketten jobban kedvelitek majd az udvarias hazugságokat.
A kölcsönös tudatlanság a házasságok nagy megmentője.
Arthur engedelmesen bólintott, ám Catalina csupán elmoso-
lyodott, mintha Henrik megjegyzését szellemesnek találná ugyan,
de nem feltétlenül helytállónak. A király azon kapta magát, hogy
bosszantja a lány, de a szépsége továbbra is felajzza.
- Felteszem, az édesapja sem oszt meg az édesanyjával minden
gondolatot, ami csak eszébe jut - mondta Henrik. Szerette volna,
ha a hercegnő újra rátekint.
így történt. Catalina hosszan, elmélázva nézte kék szemével.
- Valószínűleg nem - ismerte el. - Nem tudhatom. Nem is
volna illendő tudnom. De akár megosztja vele a gondolatait, akár
nem, egy biztos: anyám úgyis mindig mindent tud.
A király elnevette magát. Bámulatos, milyen méltóság van ebben
a lánykában, pedig nem nőtt nagyra, neki legfeljebb a melléig ér.
- Netán látnok az édesanyja? Rendkívüli képességekkel van
megáldva?
Catalina nem nevetett. Csak annyit mondott:
- Az anyám bölcs asszony. A legbölcsebb uralkodó egész Euró-
pában.
Henrik úgy gondolta, ostobaság volna megfékezni a lány rajon-
gását anyja iránt, s nem volna illendő rámutatni, hogy Izabella
királynő egyesítette ugyan Kasztíliát és Aragóniát, de még igen-
csak távol van attól, hogy megteremtse az egységes és békés Spa-
nyolországot. Izabella és Ferdinánd kiváló taktikai képességeik-
nek köszönhetően egyetlen országgá kovácsolták össze a mór
királyságokat, ám a békét még nem mindenkivel sikerült elfogad-
tatniuk. Catalina londoni utazását is megzavarták a spanyol ural-
kodók zsarnokságát megelégelő mórok és zsidók felkelései.
A király inkább másfelé terelte a társalgást.
 - Mi lenne, ha táncolna nekünk? - kérdezte, mivel szívesen
megnézte volna, hogyan mozog a lány. - Vagy a spanyoloknál ez
sem megengedett?
- Miután angol hercegné vagyok, át kell vennem az önök szo-
kásait - felelte Catalina. - Egy angol királyi hercegnő megtenné,
hogy éjnek évadján felkel az asztaltól, és táncolni kezd, miután a
király betört a szobájába?
Henrik nevetve nézett rá.
- Ha van egy csepp esze, feltétlenül megteszi.
A lány halvány, erőltetett mosollyal fordult felé.
- Akkor táncolok a kísérő hölgyeimmel - jelentette ki, azzal
felállt a magas asztaltól, és odament a helyiség közepére. Henrik-
nek feltűnt, hogy az egyik udvarhölgyét a nevén szólítja: María de
Salinasnak hívták a csinos, fekete hajú lányt, aki sietve foglalta el
a helyét Catalina mellett. Azután még három lány csatlakozott
hozzájuk; félénkséget tettettek, de valójában alig várták, hogy
megmutathassák magukat.
Henrik alaposan végigmérte őket. Előzőleg azt kérte a spanyol
uralkodópártól, hogy a hercegnő kísérői mind csinosak legyenek,
s most örömmel látta, hogy bármilyen nyersnek és rossz modorra
vallónak találták is a kérését, végül mégiscsak teljesítették.
A lányok valamennyien tetszetősek voltak, de egyikük sem
ragyogta túl a hercegnőt, aki fegyelmezetten állt, majd felemelte a
kezét, és tapssal jelezte a zenészeknek, hogy kezdhetik.
Henriknek azonnal feltűnt, hogy érzéki nőre vall a mozgása.
Pavane-t járt, lassú, szertartásos táncot, ringatta a csípőjét,
leeresztette a szemhéját, arcán halvány mosoly ült. Catalina jó
nevelést kapott, és ebbe beletartozott a tánctanulás is, hiszen az
udvari világban a tánc, az ének, a zene és a költészet mindennél
többet ért; ő azonban úgy táncolt, mint akit valósággal átjár a
zene, márpedig Henrik, akinek volt némi tapasztalata e téren, szi-
lárdan hitte, hogy azok a nők, akik engedelmeskednek a zene hívó
szavának, a bujaság ritmusát is örömmel követik.
A király eleinte örömét lelte a látványban, de aztán mindin-
kább elfogta a harag amiatt, hogy ez a csinos kis jószág Arthur
hideg ágyában köt ki. Nem tartotta alkalmasnak az elmélkedő
természetű, tudós alkatú fiút arra, hogy felébressze és felszítsa a
szenvedélyt ebben a nőiség küszöbén álló lányban. Elképzelte,
hogyan szerencsétlenkedik majd Arthur újdonsült feleségével,
talán fájdalmat is okoz neki, az pedig fogcsikorgatva teljesíti
asszonyi és királynéi kötelességét, majd pedig minden valószínű-
ség szerint belehal a szülésbe; és akkor újrakezdődik az egész haj-
cihő, kereshetnek Arthurnak másik menyasszonyt, neki meg, a
királynak az egészből nem jut más, csak ez a bosszantó, beteljesü-
letlen vágy, amelyet a lány keltett benne. Önmagában véve ked-
vező, hogy Catalina kívánatos nő, hiszen ő lesz az udvar dísze; az
viszont kellemetlen, hogy én magam is ennyire megkívántam,
gondolta Henrik.
Nem is nézte tovább a táncot, inkább azzal a gondolattal vigasz-
talta magát, hogy a hozomány legalább egyszer s mindenkorra az
övé, nem úgy, mint a menyasszony, aki olyannyira megzavarta az
eszét, ám - akár összeillenek, akár nem - mégiscsak a fiát illeti.
Amint meglesz az esküvő, Catalina kincstárnoka átadja neki a
hozomány első részletét, méghozzá tömör aranyban. Aztán egy
év múlva érkezik a második részlet, aranyban, illetve a lány
étkészlete és ékszerei formájában. Henrik, aki bizonytalan anyagi
helyzetben küzdötte fel magát a trónig, mindennél jobban bízott
a pénz hatalmában; még önnön trónjánál is többre becsülte, mert
tudta, hogy pénzért akár trónt is vehet magának, bármit megvá-
sárolhat, nem csak nőket, mert azok olcsó árunak számítanak, és
ha megfizet érte, jóval többet is kaphat, mint egy szűz hercegnő
mosolyát. Catalina ebben a pillanatban fejezte be a táncot, puked-
libe ereszkedett, majd mosolyogva egyenesedett fel.
- Tetszett felségednek? - kérdezte kipirulva, kissé zihálva.
- Jobbára - felelte Henrik, mert eltökélte, hogy a lány soha
nem tudhatja meg, mennyire elbűvölte a tánca. - De most már
későre jár, vissza kell mennie az ágyába. Holnap reggel önnel
lovagolunk egy darabig, azután előremegyünk Londonba.
A lányt meglepte a király nyers válasza. Megint csak Arthur
felé pillantott, mintha azt várná, hogy ellentmondjon az apjának;
talán vele maradhatna egész úton, ha már Henrik úgyis büszkén
hirdeti, hogy fütyül a formaságokra. Ám a fiú nem szólt.
- Ahogy óhajtja, felség - mondta Catalina udvariasan.
A király bólintott, és felállt. Az udvaroncok térdet, fejet hajtot-
tak, amerre kifelé menet elhaladt előttük.
„Nem is olyan fesztelen - gondolta Catalina, miközben elnézte,
ahogy az angol király felszegett fejjel vonul át az udvartartásán. -
Szeret azzal dicsekedni, hogy katonaember, és a modora is tábori
modor, de ragaszkodik hozzá, hogy engedelmességet és tiszteletet
mutassanak iránta. Egyébként jól is teszi” - állapította meg magá-
ban Izabella királynő leánya.
Arthur követte az apját, csak egy sietős „Jó éjszakát”-tal búcsú-
zott el a hercegnőtől. Kíséretük tagjai is eltűntek néhány pillanat
alatt, s a hercegnő magára maradt hölgyeivel.
- Micsoda rendkívüli ember! - mondta kedvenc udvarhölgyé-
nek, María de Salinasnak.
- Tetszik neki fenséged - jelentette ki a fiatal nő. - Nagyon ala-
posan szemügyre vette, tetszik neki.
- Miért is ne tetszenék? - kérdezte Catalina, az Európa leg-
nagyszerűbb királyságában felnőtt lány ösztönös pökhendiségé-
vel. - De akár tetszem neki, akár nem, már minden eldőlt, és nem
lehet változtatni rajta. Eldőlt, csaknem egész életemre.
-

Ez a király, aki a harctéren vívta ki a trónt, a csatamező sarából

emelte fel a koronát... nem olyan, amilyennek gondoltam. Azt hit-
tem, jobban emlékeztet majd lovagra, bátor katonára, talán egy
kicsit olyan lesz, mint az apám. Ehelyett inkább kalmárnak tűnik,
olyan embernek, aki a négy fal között számolgatja, hogyan tehetne
szert több haszonra - nem látszik rajta, hogy karddal nyerte el a
királyságát és a feleségét.
Azt hiszem, abban reménykedtem, hogy olyan lesz, mint Don
Hernando: egy hős, akire felnézhetek, egy férfi, akit büszkén szólít-
hatok apámnak. Ez a király viszont szikár és sápadt, mint valami
hivatalnok, nem is emlékeztet a lovagregények bajnokaira.
Az udvart is fényesebbnek képzeltem, nagy felvonulást vártam,
szertartásos találkozót, hosszas bemutatásokkal és elegáns beszé-
dekkel, ahogy nálunk szokás, az Alhambrában. Henrik azonban
nyers természetű, sőt akár udvariatlannak is mondhatnám. Hozzá
kell majd szoknom ehhez az északi módihoz, ehhez a sietséghez,
ehhez a goromba parancsolgatáshoz. Nem számíthatok rá, hogy
illően, vagy legalábbis elfogadhatóan intézik a dolgokat. Sok min-
dent el kell tűrnöm, amíg királyné nem lesz belőlem, és meg nem
változtathatom a dolgok menetét.
Egyébiránt nem sokat nyom a latban, hogy kedvelem-e a királyt,
vagy hogy ő kedvel-e engem. Szerződést kötött apámmal, a fia
jegyese vagyok. Nem sokat nyom a latban, mit gondolok róla, vagy
ő mit gondol rólam. Úgysem lesz sok dolgunk egymással. Én Wales-
ben fogok élni és uralkodni mindaddig, amíg ő Angliában él és ural-
kodik, ha pedig meghal, a férjem foglalja majd el a trónját, a fiam
lesz a következő walesi herceg, én pedig királyné leszek.
Ami pedig leendő férjemet illeti, nos, vele kapcsolatban egészen
másfélék az első benyomásaim. Olyan jóképű! Nem gondoltam
volna, hogy ennyire jóképű lesz! Szőke és karcsú, olyan, mint egy
apród valamelyik régi lovagregényből. Nagyon is el tudom képzelni,
ahogy egész éjszaka virraszt hölgye ablaka alatt, vagy szerenádot
ad neki. A bőre sápadt, szinte ezüstös, a haja aranyszínű, finom
szálú; termetre magasabb nálam, szikár és erős, már csaknem fel-
nőtt férfi.
Különleges mosolya van; ritkán mosolyodik el, de akkor aztán
hirtelen felragyog az arca. És kedves is. Ez nagy dolog egy férj eseté-
ben. Kedves volt, amikor elvette a borospoharat; látta, hogy reszke-
tek, és igyekezett megnyugtatni.
Vajon ő mit gondol rólam? Annyira kíváncsi lennék rá, mit gon-
dol rólam!
Úgy lett, ahogy a király akarta: másnap reggel Arthurral sietve
visszament Windsorba, Catalina konvoja pedig - ökrök vontatta
hordszéke, nagy utazóládákba pakolt kelengyéje, számos udvar-
hölgye és spanyol szolgálója, valamint a hozományra vigyázó
testőrcsapat - jóval lassabban haladt a sáros utakon London felé.
Catalina az esküvő napjáig nem is látta többé a herceget, de
amikor megérkezett Kingston-upon-Thames faluba, a menete
megállt, itt találkozott ugyanis a királyság legfontosabb emberé-
vel, az ifjú Edward Stafforddal, Buckingham hercegével és Hen-
rikkel, York hercegével, a király második fiával. Őket jelölték ki
arra, hogy elkísérjék a hercegnőt a Lambeth palotába.
- Kiszállok - jelentette ki sietve Catalina, majd rögvest ki is
kászálódott a hordszékéből, és gyors léptekkel odament a vára-
kozó lovakhoz. El akarta kerülni az újabb vitát szigorú duennájával
arról, hogy illik-e ifjú hölgyeknek ifjú urakkal találkozniuk az
esküvőjük előtt. - Dona Elvira, ne szóljon egy szót sem! Ez a fiú
tízéves. Nem számít az egész. Még anyám is ezt mondaná.
- Legalább takarja el az arcát a fátylával! - rimánkodott az
asszony. - Buck... Buck... szóval ez a hogyishívják is itt van.
Takarja el az arcát, amikor odalép elé, a saját jó híre érdekében,
Infanta!
- Buckingham - mondta Catalina. - Buckingham hercege. És
ön is pontosan tudja, hogy nem viselhetem a fátylamat, mert a
hercegnek nyilván jelentést kell tennie a királynak. Tudja, mit
mondott róla anyám: hogy ő a király anyjának gyámja, vissza-
kapta családi birtokait, és a legnagyobb tiszteletet kell mutatni
iránta.
Hiába ingatta a fejét a duenna, Catalina fedetlen arccal lépett
elő. Önnön merészsége megijesztette, de felszabadulttá is tette.
Látta, hogy a herceg emberei felsorakoztak az úton, s előttük ott
áll egy ifjú, akinek a fején nincs sisak, a haja csak úgy ragyog a
napfényben.
Catalina első gondolata az volt, hogy a fiú csöppet sem hasonlít
a fivérére. Arthur szőke, vékony, komoly külsejű, ez a derűs fiú
viszont úgy fest, mint akinek soha életében egyetlen komoly gon-
dolat sem fordult meg a fejében. Nem apja beesett arcát örökölte,
látszik rajta, hogy könnyedén veszi az életet. A haja aranyvörös
volt, az arca kerek és pufók, mint egy kisbabáé, és őszinte, barát-
ságos mosoly ragyogott fel rajta, amikor meglátta Catalinát.
A szeme úgy csillogott, mintha örökösen valami kellemes lát-
ványban lenne része.
- Nővérem! - szólította meg szívélyesen, majd nagy páncél-
csörömpölés közepette leugrott a lováról, és fél térdre ereszkedett.
- Henrik öcsém! - üdvözölte Catalina, és viszonozta a meghaj-
lást, de vigyázott, ne ereszkedjen túl mélyre, elvégre az ifjú csak az
angol király második fia, ő pedig Spanyolország infánsnője.
- Nagyon örülök, hogy láthatom - hadarta Henrik latinul,
erős angol akcentussal. - Annyira reméltem, hogy őfelsége meg-
engedi, hogy találkozzak önnel, mielőtt az esküvője napján Lon-
donba vinném. Azt gondoltam, nem lenne ildomos, ha úgy vezet-
ném oda Arthurhoz a templomban, hogy előtte még csak szót
sem váltottunk. Egyébként pedig hívjon csak Harrynek. Min-
denki így szólít.
- Én is örülök, hogy találkozhattunk, Harry öcsém - felelte
udvariasan Catalina, akit kissé megijesztett ez a túláradó lelke-
sedés.
- Még hogy örül! Táncolnia kellene a boldogságtól! - kiáltotta
a fiú jókedvűen. - Mert apám azt mondta, elhozhatom önnek a
lovat, amelyet nászajándékul szántak önnek, és így együtt lova-
golhatunk Lambethig. Arthur szerint meg kellene várni az esküvő
napját, de én erre azt kérdeztem: miért kéne várnia annak a lány-
nak? Az esküvő napján úgysem lovagolhat. Akkor túlságosan
lefoglalja az ünnepség. Ha viszont most elviszem neki a lovat,
rögtön kipróbálhatja.
- Ez kedves volt öntől.
- Ó, én soha nem törődöm vele, mit beszél Arthur - jelentette
ki Harry vidáman.
Catalina visszafojtotta a kuncogását.
- Csakugyan?
Harry elfintorodott, és a fejét ingatta.
 - Túl komoly fiú - mondta. - Majd ön is elcsodálkozik, ha
meglátja, milyen komoly. És persze folyton tanul, de nem tehet-
séges. Mindenki azt mondja, hogy én viszont igen tehetséges
vagyok, főleg ami a nyelveket illeti, de a zenéhez is jó érzékem
van. Franciául is beszélgethetünk, ha kívánja, a koromhoz
képest kiválóan beszélem a nyelvet. Egész jó zenésznek tarta-
nak. És persze a sportjátékokban is ügyes vagyok. Szokott
vadászni?
- Nem - felelte Catalina kissé fáradtan. - Legfeljebb távolról
követem az eseményeket, amikor vadkanra vagy farkasra vadá-
szunk.
- Farkasra? Annyira szeretnék részt venni egy farkasvadásza-
ton! És igaz, hogy önöknél medvék is vannak?
- Igen, fenn a hegyekben.
- Annyira szeretnék medvére vadászni! A farkasvadászat is
gyalogosan zajlik, mint amikor vadkanra mennek?
- Nem, lóhátról - felelte a lány. - A farkasok villámsebesek,
nagyon gyors kutyákra van szükség ellenük. A farkasvadászat
borzalmas.
- Az nem zavarna - jelentette ki Harry. - Az ilyesmi sosem
zavar. Mindenki azt mondja, hogy hihetetlenül bátor vagyok
ezekben a dolgokban.
- Nem csodálom, hogy ezt mondják - jegyezte meg Catalina
mosolyogva.
Ekkor húszas évei közepén járó, jóképű férfi lépett elő, és térdet
hajtott.
- Nos, az úr Edward Stafford, Buckingham hercege - mondta
sietve Harry. - Bemutathatom?
Catalina előrenyújtotta a kezét, és a férfi ismét meghajolt előtte.
- Isten hozta saját országában - szólalt meg hibátlan kasztíliai
nyelven. - Remélem, minden a kedvére volt az útja során. Lehe-
tek valamiben a szolgálatára?
- Igazán jól gondoskodnak rólam - felelte Catalina. Az arca
kipirult az örömtől az anyanyelvi köszöntést hallván. - És az
emberek mindenütt nagyon kedvesen fogadtak.
 - Nézze, itt az új lova! - vágott a szavába Harry. A lovász egy
gyönyörű fekete kancát vezetett elő. - Gondolom, hozzá van
szokva a jó lovakhoz. Mindig berber lovakat használnak?
- Anyám ragaszkodik hozzá, hogy a berber lovakat a lovasság
kapja.
- Vagy úgy - felelte Harry. - Azért, mert olyan gyorsak?
- Azért, mert ki lehet képezni őket harci lovaknak - mondta
Catalina, miközben odalépett a kancához, és tenyérrel felfelé oda-
tartotta elé a kezét. Az állat megszaglászta, aztán puha szájával
finoman megharapdálta az ujjait.
- Harci ló? Az meg mi? - faggatta tovább Harry.
- A szaracénoknak olyan lovaik vannak, amelyek képesek a
gazdájuk utasításait követve önállóan harcolni, és erre a berber
lovakat is ki lehet képezni - magyarázta a lány. - Felágaskodnak,
és az elülső patáikkal levernek a lábáról egy katonát, vagy hátra-
rúgnak. A törökök lovai képesek felvenni egy kardot a földről és
visszaadni a lovasuknak. Anyám szerint egy jó ló tíz emberrel is
felér a csatában.
- Annyira szeretnék ilyen lovat! - sóhajtotta Harry. - Vajon
hol szerezhetnék egyet? - Elhallgatott, de látta, hogy a lány nem
kapta be a horgot. - Ha megajándékozna valaki egy ilyen lóval,
megtanulhatnám, hogyan kell bánni vele - folytatta nyilvánvaló
szándékkal. - Esetleg a születésnapomon, vagy a jövő héten,
hiszen nem én házasodom, és így nászajándékot sem kapok. Min-
denből kihagynak, senki sem törődik velem.
- Esetleg - felelte Catalina, aki egyszer tanúja volt annak, hogy
a bátyja pontosan ilyen hízelgéssel ért célt.
- Meg kellene tanulnom jól lovagolni - fűzte tovább a szót
Harry. - Apám megígérte, hogy részt vehetek a lándzsahajításon,
bár a templomba be kell mennem. De a felséges asszony, a király
anyja azt mondja, nem lehetek ott a lovagi tornán. Ez nem igaz-
ság! Meg kéne engedniük, hogy részt vegyek a tornán. Ha jó
lovam volna, ott lehetnék, és biztos vagyok benne, hogy minden-
kit legyőznék.
- Efelől semmi kétségem - mondta a lány.
 - Nos, akkor indulhatunk? - kérdezte Harry, miután látta,
hogy hiába ravaszkodik, a hercegnő nem fogja megajándékozni
egy lóval.
- Én nem lovagolhatok, a lovaglóruháim a ládában vannak.
Harry tétovázott.
- Ebben a ruhában nem lovagolhat?
Catalina elnevette magát.
- Ez bársonyból és selyemből van. Ebben nem lehet lovagolni.
Különben sem vágtathatok át egész Anglián ilyen öltözékben,
mint valami komédiás.
- Ó... Akkor a hordszékében jön? Nem lesz az nagyon lassú?
- Sajnálom, de azt mondták, hogy a hordszékben kell utaznom
- felelte a lány. - Méghozzá behúzott függönnyel. Gondolom,
még az édesapja sem akarhatja, hogy felvont szoknyával szágul-
dozzak az országban.
- A hercegnő ma természetesen nem lovagolhat - jelentette ki
Buckingham hercege. - Én megmondtam. A hordszékben kell
utaznia.
Harry vállat vont.
- Hát, ezt nem tudtam. Senki sem mondta, milyen ruhát fog
viselni. Akkor előremehetek? A lovaim sokkal gyorsabbak, mint
az öszvérek.
- Előrelovagolhat, de csak annyira, hogy még lássam - határo-
zott Catalina. - Elvileg engem kísér, tehát a közelemben kell
maradnia.
- Én megmondtam - ismételte halkan Buckingham hercege,
és összemosolygott a hercegnővel.
- Minden keresztútnál megvárom - ígérte Harry. - Végül is a
kísérője vagyok, ne felejtse el. És az esküvője napján is én fogom
kísérni. Aranyszegélyes fehér ruhám lesz.
- Az nagyon jól fog állni önnek - jegyezte meg Catalina. Harry
elpirult örömében.
- Ó, nem is tudom...
- Biztos vagyok benne, hogy mindenki észreveszi majd, milyen
csinos fiú. - Harry láthatólag örömmel hallgatta.
 - Mindig hangos ujjongással üdvözölnek - árulta el. - Engem
pedig örömmel tölt el a tudat, hogy szeret a nép. Apám szerint az
uralkodó csakis úgy tarthatja meg a trónját, ha kivívja az emberek
szeretetét. Ebben hibázott Richard király, így mondja apám.
- Anyám szerint az ember úgy tarthatja meg a trónját, ha Isten
akarata szerint cselekszik.
- No igen... - felelte Harry, de nyilvánvalóan nem volt rá nagy
hatással, amit hallott. - Hát, gondolom, két különböző országról
beszélünk.
- Akkor tehát együtt utazunk tovább - mondta Catalina. -
Szólok az embereimnek, hogy indulhatunk.
- Majd én megmondom nekik - erősködött Harry. - Végül is
én vagyok a kísérője. Nekem kell kiadnom a parancsokat, önnek
a hordszékében kell maradnia - sandított rá. - Amikor megérke-
zünk a Lambeth palotába, nem szabad kiszállnia a hordszékből,
amíg nem jövök önért. Én majd elhúzom a függönyt, kisegítem,
és kézen fogva bevezetem az épületbe.
- Alig várom - biztosította Catalina, és látta, hogy a fiú arcát
megint elönti a pír.
Harry nekiindult, Buckingham pedig mosolyogva hajolt meg a
hercegnő előtt.
- Nagyon jó eszű fiú, és roppant lelkes - mondta. - Bocsássa
meg a túlbuzgóságát. Igencsak elkényeztették.
- Ő az édesanyja kedvence? - kérdezte Catalina, visszagon-
dolva, milyen imádattal vette körbe az ő anyja egyetlen fiát.
- Még annál is rosszabb - felelte mosolyogva a herceg. - Az
anyja úgy szereti, ahogy kell; de Harry a nagyanyja szeme fénye,
márpedig ő az, aki az udvart irányítja. Szerencsére Harry rendes
fiú és jó modorú. Túl jó a természete ahhoz, hogy elkapassák, és a
király anyja igyekszik némi kioktatással ellensúlyozni a sok ked-
veskedést.
- Engedékeny asszony?
A herceg felnevetett.
- Csak a fiával - mondta. - Mindenki más inkább... nos...
méltóságteljesnek tartja, mint anyaian jóságosnak.
 - Ugye Lambethben is beszélgethetünk még? - kérdezte
Catalina. Szeretett volna többet megtudni a családról, amelynek
hamarosan tagja lesz.
- Lambethben is, Londonban is megtiszteltetésnek veszem, ha
a szolgálatára lehetek - felelte a fiatalember, és a tekintetéből cso-
dálat sugárzott. - Bármit kérhet tőlem. A barátja leszek Angliá-
ban, számíthat rám.

Bátornak kell lennem; egy erős asszony lánya vagyok, és erre készül-
tem egész életemben. Nem lett volna szabad hagynom, hogy
könnybe lábadjon a szemem, amikor az ifjú herceg olyan kedvesen
beszélt hozzám, ez ostobaság volt a részemről. Fel kell vetnem a feje-
met, és mosolyognom kell. Anyám azt mondta, ha mosolygok, senki
sem fogja tudni, hogy honvágy vagy félelem gyötör, rendületlenül
mosolyognom kell hát, bármilyen furcsának találok is mindent.
Anglia egyelőre nagyon is idegennek tűnik, de majd megszokom.
Beletanulok az itteni szokásokba, és otthon érzem majd magam. Én
is átveszem a furcsa szokásokat, a legrosszabb dolgokat pedig, azo-
kat, amelyeket egyszerűen nem tudok elviselni, nos, azokat majd
megváltoztatom, amikor királyné leszek. Különben is, sokkal jobb
dolgom van, mint a nővéremnek, kábelnek. Az ő házassága csupán
pár hónapig tartott, aztán özvegyasszonyként volt kénytelen haza-
térni. Jobb dolgom van, mint Martának, aki Isabel nyomdokában
járva portugál földre került, jobb dolgom van, mint Juanának, aki
annyira odavan a férjéért, Philipért. Kétségkívül jobb dolgom van,
mint szegény bátyámnak, Jüannak, aki alighogy rátalált a boldog-
ságra, máris meghalt. És mindenképpen jobb dolgom van, mint
anyámnak, aki örökös veszedelmek és viszontagságok közepette töl-
tötte a gyermekkorát.
Persze az én életem nem lesz olyan, mint az övé. Manapság
kevésbé izgalmas időket élünk. Remélem, jól kijövök majd a férjem-
mel, Arthurral, az ő furcsa, nagyhangú apjával, meg ezzel a helyes,
hetvenkedő öcsikéjével. Remélem, hogy az anyja és a nagyanyja
szeretni fog, vagy legalábbis megtanítják nekem, hogyan legyek
walesi hercegné és angol királyné. Énnekem nem kell majd éjnek
évadján kétségbeesetten átlovagolni egyik ostromlott várból a
másikba, ahogy anyámnak kellett. Énnekem nem kell majd elzálo-
gosítanom az ékszereimet, hogy ki tudjam fizetni a zsoldos katonái-
mat, ahogy ő tette. Énnekem nem kell majd páncélt öltve csatába
vezetnem a seregemet. Engem nem fognak fenyegetni egyik oldalról
a hitvány franciák, a másikról az eretnek mórok, ahogy anyámmal
történt. Én egyszerűen csak feleségül megyek Arthurhoz, és amikor
az apja meghal - ami nyilván nem sokáig várat magára, hiszen a
király szörnyen vén és szörnyen zsémbes -, akkor mi leszünk az
angol királyi pár, s anyám Spanyolországban fog uralkodni, én
pedig Angliában, és anyám látni fogja, hogy fenntartom a két ország
közti szövetséget, ahogy ígértem, látni fogja, hogy megőrzőm a két
ország közti felbonthatatlan egyezményt, látni fogja, hogy mind-
örökre biztonságban leszek.

LONDON, 1501. NOVEMBER 14.

Esküvője napján korán reggel szólították Catalinát, de akkor már

órák óta fenn volt, azóta tett-vett, hogy a hideg téli nap felkelt a
sápadt égen. Pompás fürdő várta - bár a hölgyei elmondták neki,
az angolok csodálkozva fogadták, hogy meg akar fürödni az eskü-
vője előtt, sőt, a legtöbben úgy vélték, az életét kockáztatja ezzel.
Catalina viszont az Alhambrában nőtt fel, ahol a fürdők voltak a
palota legszebb helyiségei, teli pletykával, kacagással és illatos víz-
zel, így hát legalább ennyire elcsodálkozott azon, hogy az angolok
szerint bőven elegendő, ha csak alkalomadtán fürdik meg az
ember, a szegények pedig csupán évente egyszer kerítenek sort a
tisztálkodásra.
Már észrevette, hogy a király és Arthur herceg körül lebegő
mósusz- és ámbraillat csupán leplezni próbálja a verejték és a lovak
szagát, s ráébredt, hogy élete hátralevő részét olyan emberek között
kell leélnie, akik akár évekig nem váltanak alsóneműt. Úgy fogta fel,
hogy ez is azon dolgok közé tartozik, amelyeket el kell tűrnie, mint
ahogy a mennyből leszállt angyalok is eltűrik a földi megpróbálta-
tásokat. Ő az al-Dzsannából - a kertből, a Paradicsomból - szállt le
a hétköznapi világba. Az Alhambrából került Angliába, és tisztában
volt vele, hogy kellemetlen változásokban lesz része.
- Gondolom, úgyis mindig olyan hideg van, hogy mindez nem
sokat számít - mondta bizonytalanul Dona Elvirának.
- Nekünk igenis számít - felelte a duenna. - És spanyol infáns-
nőhöz illően akkor is meg fog fürödni, ha a konyhában az összes
szakácsnak abba kell hagynia a munkát, hogy vizet forraljon a
fürdőhöz.
Dona Elvira hozatott a húsos konyhából egy nagy üstöt, amely-
ben a leölt állatokat szokták leforrázni, kisúroltatta három kuktá-
val, kibélelte vászonlepedőkkel, majd telitöltötte forró vízzel,
amelybe Spanyolországból hozott rózsaszirmokat szórt, és ugyan-
onnan származó, illatos rózsaolajat csöpögtetett. Szeretetteljesen
nézte végig, ahogy megmosták Catalina hosszú, fehér tagjait,
levágták a lábkörmeit, lereszelték a kezén a körmöket, megtisztí-
tották a fogát, és végül háromszori öblítéssel megmosták a haját.
A hitetlenkedő angol szolgálók egymás után siettek az ajtóhoz,
hogy a kimerült apródoktól egyre újabb forró vizes kancsókat
vegyenek át, melyek tartalmával melegen tarthatták a hűlőben
lévő fürdővizet.
- Bár volna egy tisztességes fürdőházunk! - sóhajtotta gyászo-
san Dona Elvira. - Gőzzel, hőkamrával és rendes, tiszta márvány-
padlóval. Meleg vizes csappal, meg valami ülőalkalmatossággal,
ahol fenséged helyet foglalhatna, és alaposan ledörzsölhetnék a
testét.
- Ne aggódjon - mondta Catalina álmatagon, miközben kise-
gítették a kádból, és végigpaskolták az illatos törülközőkkel. Egy
szolgáló kicsavarta a hajából a vizet, aztán olajba mártott vörös
selyemkendővel nyomkodta át, hogy fényesen ragyogjon.
- Az édesanyja nagyon büszke lenne fenségedre - jegyezte meg
Dona Elvira. Az infánsnőt eközben odavezették a ruhásszekrényé-
hez, s elkezdték feladni rá az ingek és alsószoknyák rétegeit. - Húzd
szorosabbra azt a csipkét, leányom, hogy szép simán terüljön szét a
szoknya! Ez legalább annyira Izabella királynő napja, mint fensé-
gedé. Az édesanyja azt mondta, hogy fenségednek hozzá kell men-
nie az angol király fiához, akármibe kerüljön is.

Igen, de a legnagyobb árat végül nem ő fizette. Tudom, úgy vásárol-

ták meg nekem ezt a házasságot, hogy hatalmas hozományt ígér-
tek, és tudom, milyen hosszú és kemény tárgyalásokat folytattak,
azután olyan szörnyű utazásban volt részem, mint senkinek a vilá-
gon, de akadt még valaki, akinek nagy árat kellett fizetnie, és erről
soha nem beszélünk - nem igaz? Pedig ma egyfolytában erre gon-
dolok, mint ahogy a hajóút során is ez járt a fejemben, a szárazföldi
utazás során is, sőt, amióta csak hallottam róla, egyetlen pillanatra
sem felejtettem el.
Volt egy alig huszonnégy éves férfi, Edward Plantagenet, Warwick
hercege, királyi sarj, aki - valljuk be - több joggal támaszthatott
volna igényt az angol trónra, mint az apósom. Királyi herceg volt, a
király unokaöccse, és királyi vérből származott. Nem követett el
semmi bűnt, nem tett semmi rosszat, mégis énmiattam letartóztat-
ták, a Towerbe vitték, és végül a vérpadon lefejezték, az én kedve-
mért, azért, hogy a szüléimét biztosítsák róla, nincs egyetlen trón-
követelő sem, aki arra a trónra ácsingózna, amelyet megvettek
nekem.
Apám maga közölte Henrik királlyal, hogy nem küld el Angliába,
amíg Warwick hercege életben van, így hát számára én magam let-
tem a kaszás Halál. Amikor előállt a hajó, amellyel Angliába jöt-
tem, Warwick már nem élt.
Azt mondják, együgyű fickó volt. Nem is fogta fel igazán, hogy
letartóztatták, azt gondolta, megtiszteltetésnek szánják, hogy a
Towerbe költöztetik. Tudta magáról, hogy ő az utolsó Plantagenet
herceg, s azt is tudta, hogy a Tower nemcsak börtön, hanem ősidők
óta királyi szállásként is használják. Amikor a szomszédos cellába
bezártak egy trónkövetelőt, egy csalót, aki királyi hercegnek adta ki
magát, szegény Warwick azt hitte, csak azért tették, hogy ne legyen
egyedül. Amikor rabtársa rá akarta beszélni a szökésre, jó ötletnek
vélte a dolgot, és nagy ártatlanságában az őrök előtt sugdolózott a
csalóval a tervükről. Ezzel aztán meglett az ürügy, megvádolhatták
felségárulással. Könnyedén kelepcébe csalták, és amikor lefejezték,
egy szóval sem tiltakozott senki.
Anglia békét akar és biztonságot, ezt pedig csakis olyan királytól
várhatja, aki szilárdan ül a trónján. Az ország ügyet sem vet rá, ha
meghal egy-két trónkövetelő. Tőlem is azt várják, hogy ügyet se ves-
sek rá. Különösen így, hogy az én javamat szolgálták. Az apám
kérését teljesítették, az én kedvemben akartak járni. Minden aka-
dályt el akartak hárítani.
Amikor közölték velem a herceg halálhírét, egy szót sem szóltam,
mert spanyol infánsnő vagyok. És mindenekelőtt az anyám lánya.
Nem szoktam pityeregni, mint egy kislány, és nem szoktam megosz-
tani a világgal minden gondolatomat. De amikor estefelé egyedül
maradtam az Alhambra kertjében, s naplemente után hűvös, édes
levegő vett körül, végigsétáltam egy nyugodt vizű, hosszú csatorna
mentén, amelyet elrejtenek a fák, s arra gondoltam, hogy ezután
valahányszor e fák árnyékában sétálok, és valahányszor élvezem,
amint a forró nap átsüt a hűvös, zöld levelek között, eszembe jut
majd, hogy Edward, Warwick hercege soha többé nem láthatja a
napot, és mindez csak azért történt, hogy én gazdag, fényűző életet
élhessek. Ekkor imádkozni kezdtem Istenhez, hogy bocsássa meg
nekem ennek az ártatlan embernek a halálát.
Anyám és apám egész Kasztíliát és Aragóniát végigharcolta,
egész Spanyolországot végiglovagolta, hogy a legkisebb falucskában
is működjön az igazságszolgáltatás, hogy egyetlen spanyol se veszít-
hesse életét egy másik ember önkénye folytán. Még a legnagyobb
főurak sem gyilkolhatnak meg egy parasztot; fölöttük is a törvény
uralkodik. Ám amikor Angliáról esett szó és rólam, akkor megfeled-
keztek erről. Elfelejtették, hogy egy olyan palotában élünk, amely-
nek falán ott díszeleg a felhívás: „Lépj be és terjeszd elő kérésedet!
Ne félj, itt igazságot szolgáltatnak neked.” Egyszerűen írtak Henrik
királynak, és közölték vele, hogy addig nem indulhatok útnak, amíg
Warwick él, s az ő kifejezett kívánságukra egyik pillanatról a
másikra végeztek a herceggel.
Olykor, ha nem törődöm spanyol infánsnő és walesi hercegné
mivoltommal, csak az a Catalina vagyok, aki bevonult az édes-
anyja nyomában az Alhambra nagy kapuján, és tudta, hogy az
anyja olyan hatalommal bír, mint még senki a világon, olykor
gyerekesen eltöprengek, nem követett-e el az anyám túl nagy
hibát? Nem ment-e túl messzire Isten akaratának teljesítésében?
Messzebbre, mint maga Isten akarta volna? Mert ez az esküvő
vérben fogant, és ártatlan vér tengerén hajózik. Hogyan lehet
ilyen esküvő egy jó házasság kezdete? Nem lesz-e ez a házasság is
- amint a naplementét követi az éj - tragikus és véres? Hogyan
lehetünk valaha is boldogok Arthurral, ha a boldogságunknak
ilyen szörnyű ára van? És ha mégis boldogok leszünk, nem lesz-e
az bűnösen önző boldogság?

Harry, York tízéves hercege annyira büszke volt fehér tafotaruhá-

jára, hogy alig pillantott Catalinára, míg oda nem értek a Szent
Pál-katedrális nyugati kapujához. Akkor aztán megfordult, és ala-
posan megbámulta a hercegnőt, igyekezett kivenni az arcát a
finom csipkefátyol mögött. Előttük magasított gyalogjáró húzó-
dott, amelyet aranyszögekkel felerősített vörös kárpit borított. Ez
vezetett fej magasságban a nagy templom kaputól - ahol a londoni
polgárok egymás sarkát taposták, hogy közelebbről láthassák a
bevonulást - a padsorok közti, hosszú átjárón keresztül az oltárig,
ahol az izgalomtól sápadt Arthur herceg várt, hatszáz lassú, ünne-
pélyes lépésre menyasszonyától.
Catalina rámosolygott a mellette álló fiúra, annak pedig felra-
gyogott az arca. A hercegnő keze szilárdan nyugodott Harry kar-
ján. A fiú nem mozdult, míg a hatalmas templomban mindenki
észre nem vette, hogy a menyasszony és kísérője megjelent a
kapuban: kivárta, míg megkezdhetik a bevonulást. A templomra
mély csönd borult, mindenki a nyakát nyújtogatta, hogy lássa a
hercegnőt, aztán a legalkalmasabb, legszínpadiasabb pillanatban
Harry elindult vele.
Catalina hallotta, hogy az emberek összesúgnak a lábainál,
amikor elhalad mellettük a magas színpadon, amelyet Henrik
király építtetett, hogy mindenki tanúja lehessen, amint Spanyol-
ország virága egyesül Anglia rózsabokrával. Arthur herceg meg-
fordult, hogy lássa a közeledő menyasszonyt, s egy pillanatra elva-
kította a düh, mert az öccse úgy vezette a karján a hercegnőt,
mintha ő maga volna a vőlegény, ide-oda tekingetett, és szokásos,
önelégült kis mosolyával nyugtázta a kalapemeléseket és térdhaj-
tásokat, mintha csakis azért gyűlt volna össze a tömeg, hogy őt
láthassa.
Aztán odaértek Arthur mellé, és Harry, ha vonakodva is, de
kénytelen volt hátralépni, a hercegnő és a herceg pedig az érsek
felé fordult, s letérdeltek egymás mellé a különleges hímzéssel
díszített, fehér tafotapárnákra.
„Ennél házasabb már nem lehet egy pár - gondolta magában
keserűen Henrik, aki a királyi családnak fenntartott padsorban
várakozott feleségével és anyjával. - A lány szülei nem bíztak ben-
nem, úgy bántak velem, mint valami kígyóval, én pedig mindig is
afféle félig mór ószeresnek tartottam az apját. Kilencszer jegyez-
ték el egymást. A köteléküket semmi sem szakíthatja szét. Bármi-
lyen hátsó gondolatai voltak is az apjának, ebből a szövetségből
már nem fogja kiokoskodni magát. Mostantól védelmet nyújt
nekem Franciaország ellen; ez a lánya hozománya. Már a szövet-
ségünk puszta gondolata is annyira megijeszti a franciákat, hogy
sietve békét kötnek majd velem, márpedig erre a békére nagy
szükségünk van.”
Mellette álló feleségére sandított. Az asszony könnyes szemmel
nézte a fiát és a menyasszonyt. Az érsek ebben a pillanatban
emelte fel összekulcsolt kezüket és tekerte rá a szent stólát.
A királyné szép, elérzékenyült arcának látványa nem kavarta fel a
királyt. Ki tudja, miféle gondolatok rejtőznek a tetszetős maszk
mögött? Talán a saját házassága jár az eszében, a York és a Lancas-
ter família egyesülése, melynek révén feleségként került a trónra,
pedig saját jogán is igényt tarthatott volna rá? Vagy arra a férfira
gondol, akihez szívesebben ment volna feleségül? A király össze-
vonta a szemöldökét. Sosem tudott kiigazodni a feleségén, Erzsé-
beten. Többnyire inkább nem is törődött vele.
A királyné mögött Henrik anyja, Margaret Beaufort rezzenet-
len arccal, halvány mosollyal figyelte az ifjú párt. Ez a frigy Anglia
diadala, a fia diadala, de ami még ennél is több, az ő személyes
diadala: kirángatta ezt a fattyú famíliát a romlásból, szembesze-
gült a Yorkok hatalmával, legyőzött egy megkoronázott királyt, s
bármily reménytelennek látszott is a helyzet, mégiscsak megsze-
rezte az angol trónt. Ez az ő műve. Ő tervelte ki, hogy a trónigény
benyújtására alkalmas pillanatban visszahozza a fiát Franciaor-
szágból. Az ő szövetségesei biztosítottak katonákat a fiának a csa-
tához. Az ő haditerve kergette kétségbeesésbe a trónbitorló
Richardot a bosworthi csatatéren, s a győzelmet saját diadalaként
ünnepelte élete minden egyes napján. Ez a házasság pedig eme
hosszú küzdelem csúcspontja. A menyasszony fiú unokát szül
majd neki, egy spanyol-Tudor királyt szül Angliának, aztán majd
a fiúnak is lesz fia, és annak is lesz, és a Tudorok dinasztiája soha
ki nem hal.
Catalina elismételte a házassági fogadalom szavait, meg-
érezte a hideg gyűrű súlyát az ujján, újdonsült férje felé fordí-
totta az arcát, és kábultan érzékelte hűvös csókját. Csak amikor
már visszafelé lépkedett azon a lehetetlen alkalmatosságon, és
látta, hogy a lábától egészen a falakig csupa mosolygó arc tölti
meg a katedrálist, csak akkor kezdte felfogni, hogy megtörtént.
És amikor a templom hideg sötétjéből kiértek a ragyogó téli
napfénybe, és meghallotta, amint Arthur herceget és hitvesét, a
walesi hercegi párt élteti a tömeg, egyszerre ráébredt, hogy
maradéktalanul teljesítette a kötelességét. Még gyermekkorá-
ban elígérték Arthurnak, és most végre összeházasodtak.
Hároméves kora óta walesi hercegnének nevezték, és most
végre csakugyan megkapta ezt a nevet, elfoglalta helyét a világ-
ban. Felnézett és a tömegre mosolygott, a népre, amelyet felvi-
dított az ingyen mért bor, az ifjú hercegné szépsége, a polgárhá-
borútól mentes, biztonságos jövő ígérete, amit csakis a rendezett
királyi utódlás teljesíthet be, s most bömbölve adott hangot
helyeslésének.

Most már tehát férj és feleség voltak, de az egész hosszú nap folya-
mán alig váltottak pár szót. Az esküvőt ünnepélyes lakoma
követte, s bár egymás mellett ültek, folyton inni kellett valakinek
az egészségére, végig kellett hallgatni egy-egy újabb beszédet,
szólt a zene. A hosszú, sokfogásos lakomát mulatság követte, ver-
sekkel, énekszóval, élőképpel. Soha nem fordult még elő, hogy
egyetlen alkalomra ennyi pénzt szórtak volna el. Nagyobb ünnep-
ség volt ez, mint annak idején magának a királynak az esküvője
vagy akár a koronázása. Ez az ünneplés megmutatta az angol
királyság helyét a világban, s azt üzente mindenkinek, hogy a
Tudor rózsa és a spanyol hercegnő esküvője az új kor egyik leg-
fontosabb eseménye. Két új dinasztia állt a világ elé ezzel az egye-
süléssel: az al-Andalusból kialakított új ország uralkodói, Ferdi-
nánd és Izabella, illetve a Tudorok, akik ekkoriban vették birtokba
Angliát.
A zenészek spanyol táncot játszottak, Erzsébet királyné pedig
anyósa biccentésére odahajolt Catalinához, és halkan megszólí-
totta:
- Nagy örömünkre szolgálna, ha táncolna nekünk.
Catalina higgadtan felállt, a nagy terem közepére ment, hölgyei
odagyűltek köré, körbe álltak, és megfogták egymás kezét.
A pavane-t táncolták, azt a táncot, amelyet Henrik már látott
Dogmersfieldben, s a király most összeszűkült szemmel nézte a
menyét. Kétségkívül ő a legkívánatosabb nő ebben a teremben.
Kár, hogy az a halvérű Arthur biztosan képtelen lesz megmutatni
neki, miféle gyönyöröket tartogathat az ágy. Ha mindkettőjüket
elengedi a ludlow-i várba, a lány vagy belehal az unalomba, vagy
minden vágy kivész belőle. Ha itt tartaná maga mellett, legeltet-
hetné rajta a szemét, gyönyörködhetne a táncában, nézhetné,
ahogy felragyogtatja az udvart. Nagyot sóhajtott. Arra gondolt,
hogy ehhez úgysem lenne elég bátorsága.
- Roppant bájos - jegyezte meg a királyné.
- Reméljük - felelte a király keserűen.
- Ezt hogy érti felséged?
A király rámosolygott csodálkozó, értetlen arccal odaforduló
feleségére.
- Nem fontos. Igaza van, csakugyan roppant bájos. És egészsé-
gesnek tűnik, ugye? Már amennyire ránézésre meg lehet ítélni.
- Biztos vagyok benne, hogy egészséges, és az anyja biztosított
róla, hogy a testi működése igen szabályos.
A király bólintott.
- Az a nő bármit képes lenne elhitetni velünk.
- Ugyan már, csak nem akarna félrevezetni minket? Legalábbis
ilyen fontos ügyben - tiltakozott a királyné.
Ura bólintott, ráhagyta. Felesége jóságos természetén, mások
iránti bizalmán nem tud változtatni. Erzsébetnek nincs befolyása
a politikára, tehát úgysem számít a véleménye.
- És Arthur? - kérdezte Henrik. - Mintha megnőtt, megerősö-
dött volna. Bárcsak meglenne benne az öccse elevensége!
Mindketten az ifjú Harryre tekintettek, aki az izgalomtól kipi-
rult arccal, csillogó szemmel, állva figyelte a táncosokat.
- Ó, Harry - sóhajtotta megbocsátóan az anyja. - De hiszen
nála csinosabb és jobb kedélyű herceg nincs a földön.
A spanyol tánc véget ért, a király tapsolt.
- Most pedig lássuk Harryt és a nővérét - parancsolta. Nem
akarta rákényszeríteni Arthurt, hogy újdonsült felesége előtt tán-
coljon. A fiú úgy járt minden táncot, mint valami hivatalnok:
esetlenül, mélységes összpontosítással. Harry viszont alig várta,
hogy előléphessen, s a következő pillanatban már ott is állt a
terem közepén nővérével, Margarettel. A zenészek pontosan tud-
ták, milyen muzsikát kedvel az ifjú herceg, s belekezdtek egy
élénk gaillarde-ba. Harry ledobta az ujjasát, és mint valami
paraszt, ingujjban vetette bele magát a táncba.
 A spanyol grandok hüledezve nézték a herceg meghökkentő
viselkedését, az angol udvar tagjai azonban Harry szüleivel együtt
mosolyogva figyelték elevenségét, lelkesedését. Amikor a táncos-
pár elérkezett az utolsó pörgésekhez és vágtató tánclépésekhez,
mindenki tapsban és nevetésben tört ki. Mindenki, kivéve Arthur
herceget, aki a messzeségbe bámult, mintha nem érdekelné öccse
mutatványa. Csak akkor tért magához, amikor az anyja a karjára
tette a kezét.
- Reméljük, a nászéjszakájáról ábrándozik - súgta oda a király
az anyjának, Lady Margaretnek. - Bár kétlem.
Az asszony élesen felnevetett.
- Nemigen nyerte meg a tetszésemet a menyasszony - jelen-
tette ki rosszallóan.
- Hogyhogy? - kérdezte a király. - Hiszen látta a szerződést.
- Az árral elégedett vagyok, de az áru nem kedvemre való -
mondta Lady Margaret szokásos, csípős szellemességével. - Túl-
ságosan aprócska teremtés, nem gondolod?
- Talán valami termetes fejőlányt szeretett volna?
- Olyan lányt szerettem volna, akinek elég széles a csípője
ahhoz, hogy fiakat szüljön nekünk - válaszolta nyersen az asszony.
- Egész seregre való fiút.
- Nekem tetszik - jelentette ki a király. Tudta, hogy soha sen-
kinek nem árulhatja el, valójában mennyire tetszik neki a menye.
Még önmagának sem vallhatja be.

Catalinát nászágyába fektették a hölgyei, María de Salinas csókkal

köszönt el tőle, Dona Elvira pedig anyai áldását adta rá; Arthur
viszont kénytelen volt elviselni a hátcsapkodós, ordináré tréfák
újabb sorát, mielőtt barátai és társai az ajtóhoz kísérték volna.
Bedugták az ágyba a hercegnő mellé, aki mozdulatlanul fekve
hallgatta, amint ezek a furcsa idegenek nagy hahotázás közepette
jó éjt kívánnak nekik, aztán megérkezett az érsek, hogy szentelt-
vízzel hintse meg a lepedőt, és imádkozzon az ifjú párért. Ennél
nagyobb közönségük már csak akkor lehetett volna, ha kitárják az
ajtót, s hagyják, hogy London népe megbámulja, ahogy az ifjú
házasok ott hevernek a nászágyon egymás mellett, mozdulatla-
nul, mint két díványpárna. Mindketten úgy érezték, órák teltek el,
míg végre becsukódott az ajtó a kíváncsi, mosolygó arcok mögött,
s magukra maradtak a magas párnáknak támaszkodva, dermed-
tem mint két szégyenlős bábu.
Csönd támadt.
- Nem kérsz egy pohár sört? - kérdezte Arthur feszültségtől
elvékonyodott hangon.
- Nem nagyon szeretem a sört - felelte Catalina.
- Ez nem igazi sör. Esküvői sörnek hívják, mézsört és fűszere-
ket tesznek bele, hogy édesebb legyen. Bátorságot ad.
- Szükségünk van bátorításra?
Arthur biztatásnak vette a lány mosolyát, és felkelt, hogy hoz-
zon neki egy kupa italt.
- Azt hiszem, igen - válaszolta. - Te idegen vagy, egy új ország-
ban, én pedig a húgaimon kívül nem ismerek más lányt. Mind-
kettőnknek sokat kell tanulnunk.
Catalina elvette tőle a meleg sörrel teli kupát, és kortyolt egyet
a mámorító italból.
- Ó, ez tényleg finom.
Arthur felhajtott egy egész kupa sört, majd újra töltött. Aztán
visszament az ágyhoz. Már azt is illetlen szemtelenségnek érezte,
hogy felhajtja a takarót, és odafekszik a lány mellé, azt pedig el
sem tudta képzelni, hogy felhúzza a hálóingét és ránehezedjen.
- Elfújom a gyertyát - jelentette be.
Hirtelen rájuk borult a sötétség, csak a tűz parazsa izzott vörösen.
- Nagyon fáradt vagy? - kérdezte Arthur. Reménykedett
benne, hogy a lány azt feleli, túl fáradt ahhoz, hogy teljesítse a
kötelességét.
- Csöppet sem - szólt Catalina testetlen hangja udvariasan a
sötétben. - És te?
- Én sem.
- Nem akarsz aludni? - kérdezte a herceg.
 - Tudom, mit kell tennünk - jelentette ki váratlanul Catalina.
- A nővéreim mind férjnél vannak. Mindent tudok róla.
- Én is tudom - felelte a herceg sértődötten.
- Nem azt akartam mondani, hogy te nem tudod. Csak azt
akartam mondani, hogy nyugodtan elkezdheted, nem kell félned.
Tudom, mit kell tennünk.
- Én nem félek, csak...
Legnagyobb rémületére Arthur azt érezte, hogy a lány felhúzza
a hálóingét, és megérinti meztelen hasát.
- Nem akarlak megijeszteni - mondta a herceg remegő han-
gon. Feltámadt benne a vág)7, de rettegett tőle, hogy képtelen lesz
megtenni, amit kell.
- Én nem félek - felelte Izabella lánya. - Soha életemben nem
féltem semmitől.
A csöndben és sötétségben Arthur most azt érezte, hogy a lány
erőteljesen megragadja. Az érintéstől olyan heves vágy tört rá,
hogy attól félt, elélvez a kezében. Mély hörgéssel megfordult, a
lány fölébe került, s észrevette, hogy Catalina derékig felhúzta a
hálóingét. Ügyetlenül tapogatózott, s érezte, hogy a lány össze-
rándul, amikor beléhatol. Az egész olyan képtelenségnek tetszett.
Honnan is tudhatná, mit kell tennie ilyenkor egy férfinak? Őt
semmi sem segítette, vezérelte, nem ismerte a lány testének titok-
zatos tájait; aztán Catalina fájdalmas kis kiáltást hallatott, majd
mindjárt a szájára szorította a kezét, hogy elfojtsa a hangot, és a
herceg tudta, hogy sikerrel járt. Olyan nagy megkönnyebbülés
öntötte el, hogy azonnal elélvezett, ám ez a félig fájdalmas, félig
gyönyörteljes roham bebizonyította, hogy bármit gondoljon is
róla az apja, bármit gondoljon is az öccse, Harry, elvégezte a fel-
adatát, megmutatta, hogy igazi férfi és férj; a hercegné pedig a
felesége, s többé már nem szűz.
Catalina megvárta, míg a férje elalszik, aztán felkelt, és a saját
szobájában megmosakodott. Vérzett, de tudta, hogy ez nem tart
sokáig, a fájdalom pedig semmivel sem volt rosszabb, mint amire
számított. Isabel nővére azt mondta, jóval kellemetlenebb ennél,
amikor az ember leesik a lóról, és igaza volt. Margot, a sógornője
azt állította, hogy ez maga a Paradicsom, de Catalina el sem tudta
képzelni, hogy ez a mélységesen zavarba ejtő és kényelmetlen
helyzet hogyan is kínálhat bármiféle gyönyört - s végül arra
jutott, hogy Margot szokása szerint túlzásba esett.
Catalina visszament a hálószobába. De nem bújt be férje mellé
az ágyba. Leült a földre a tűz mellé, karját a térde köré fonta, és
hosszan bámulta a parazsat.

„Nem is volt rossz ez a nap” - mondtam magamban, és elmosolyod-

tam; ez anyám szavajárása. Annyira szeretném hallani a hangját,
hogy akaratlanul is az ő mondása hangzik fel bennem. Amikor még
egészen kicsi voltam, gyakran előfordult, hogy az egész napot lóhá-
ton töltötte, ellenőrizte a portyázásra, felderítésre kiküldött előőr-
söt, majd visszalovagolt, hogy megsürgesse a lassú szállítóoszlopot,
s amikor visszaért a sátorba, lerúgta a csizmáját, levetette magát a
vastag mór szőnyegek és párnák közé, a réz parázstartóban égő tűz
mellé, és felsóhajtott: „Nem is volt rossz ez a nap”
- Létezik rossz nap? - kérdeztem tőle egyszer.
- Nem, ha Istennek tetsző módon cselekszel - felelte komolyan.
- Vannak napok, amikor minden könnyen megy, és vannak napok,
amikor nehezen. De ha Istennek tetsző módon cselekszel, akkor
nincsenek rossz napok.
Egy pillanatig sem kétlem, hogy Istennek tetsző módon cseleked-
tem, amikor Arthurral háltam, még akkor is, ha merészen megérin-
tettem őt, és a testembe vezettem. Istennek tetsző dolog, hogy széttép-
hetetlen szövetség álljon fenn Spanyolország és Anglia között.
Spanyolország csak akkor tud ellenállni a franciák terjeszkedésének,
ha olyan megbízható szövetséges segíti, mint Anglia. Nekünk, spa-
nyoloknak szükségünk van az atígolok gazdagságára és legfőképpen
a hajóikra, hogy szembeszálljunk a gonosszal, vagyis az afrikai és
törökországi mór birodalmakkal. Az itáliai fejedelmek folyton egy-
mással csatároznak, a franciák valamennyi szomszédjukra veszélyt
jelentenek, így csakis Anglia csatlakozhat a keresztes hadjárathoz,
amelyet Spanyolország vív, hogy megvédje a kereszténységet a mórok
rémisztő erejétől; akár az afrikai fekete mórokról van szó, gyerekko-
rom mumusairól, akár a rettegett Oszmán Birodalom világos bőrű
mórjairól. S ha őket legyőztük, a kereszteseknek tovább kell menniük
Indiába, keletre, bárhová, hogy legyőzzék azt a gonosz erőt, amelyet
a mórok vallása jelent. Csak attól félek, hogy a szaracén királyságok
tán a végtelenbe nyúlnak, a világ legtávolabbi sarkáig elérnek - és
hogy az hol van, azt még Cristóbal Colón1 sem tudhatja.
- Mi van, ha végtelenek az országaik? - kérdeztem egyszer
anyámtól, amikor kihajoltunk az erőd naptól forró kőfala fölött, és
néztük, amint újabb mór csapat kullog el Granadából: a málháju-
kat ökrök cipelték, a nők sírtak, a férfiak lehajtották a fejüket; a
vörös erőd tetején pedig, ahol hétszáz éven át a félhold díszelgett,
immár Szent Jakab zászlója lobogott, s ahol egykor kürtök szólítot-
ták imára az eretnekeket, most misére hívó harangok kongtak. - Mi
van, ha most ugyan legyőztük őket, és visszamennek Afrikába, de
egy év múlva megint itt lesznek?
- Ezért kell bátornak lenned, kis walesi hercegném-felelte anyám.
- Ezért kell készen állnod rá, hogy megküzdj velük, bármikor jönnek
is vissza. Ez a harc addig tart, míg világ a világ, az idők végezetéig,
amikor Isten nagy sokára véget vet neki. Sokféle formát ölt majd a
küzdelem. De soha nem lesz vége. Újra és újra jönni fognak, és neked
éppúgy készen kell állnod Walesben, ahogy nekünk Spanyolország-
ban. Harcos hercegnőnek neveltelek, mint ahogy én is harcedzett
királynő vagyok. Apáddal döntve rólatok téged Angliába helyeztünk,
Máriát Portugáliába, Juanátpedig a Habsburgokhoz, Németalföldre.
Azért vagytok új otthonotokban, hogy megvédj étek férj etek országát,
s hogy megtartsátok őket a szövetségeseinknek. Az a feladatod, hogy
készítsd fel Angliát, és őrizd meg a biztonságát. Soha ne hagyd cser-
ben az országodat, mint ahogy a nővéreid sem hagyhatják cserben az
ő országukat, és én sem hagytam soha cserben a magamét.
-

1 Kolumbusz Kristóf
Catalina kora hajnalban arra ébredt, hogy Arthur gyengéden
benyomakszik a lába közé. Bántotta a dolog, de azért hagyta,
hadd töltse kedvét, mert tudta, hogy csakis így foganhat fiút és
szilárdíthatja meg a szövetséget. Vannak hercegnők, például az
anyja, akiknek a csatamezőn kell megvédeniük a birodalmukat.
A legtöbb hercegnőnek azonban, ahogy neki is, a magánéletében
kell fájdalmas megpróbáltatásokat elviselnie. Az együttlét nem
tartott soká, s Arthur máris újra elaludt. Catalina dermedten
feküdt, mint a kő, nehogy megint felébressze.
A herceg meg sem mozdult pirkadatig, amikor is udvaroncai
hangosan megzörgették az ajtót. Akkor kissé zavartan odavetett
egy „Jó reggelt”-et a feleségének, aztán elhagyta a szobát. Odakint
nagy ujjongással fogadták, s diadalmenetben vonultak vele a lak-
osztályába. Catalina még hallotta az otromba dicsekvést: „Uraim,
az éjjel Spanyolországban jártam!” és hallotta a tréfás megjegyzés
nyomán kitörő hahotát is. Az udvarhölgyei, akik ekkor hozták be
a ruháját, szintén hallották a férfiak nevetését. Dona Elvira az
angolok modorán megbotránkozva, felvont szemöldökkel tekin-
tett az égre.
- Nem tudom, mit szólna ehhez fenséged anyja - jegyezte
meg.
- Azt mondaná, hogy a szavaknál fontosabb Isten akarata,
márpedig Isten akarata beteljesedett - jelentette ki határozottan
Catalina.

Nem úgy történt, mint anyám esetében. Ő első látásra beleszeretett

apámba, és boldogan ment hozzá feleségül. Amikor kissé felcsepe-
redtem, megsejtettem, hogy köztük nem csupán egy nagy király és
egy nagy királynő erős szövetségéről van szó, hanem igazi vágyat
éreznek egymás iránt. Apám tartott ugyan szeretőket, de mindig
szüksége volt a feleségére, nem lehetett boldog nélküle. Anyám pedig
ügyet sem vetett más férfira. Mintha apámon kívül meg sem látta
volna a férfiembereket. Valamennyi európai udvar közül egyedül a
spanyol udvarban nincs hagyománya a szerelmi játszadozásnak, az
évődésnek, a királynő iránti imádat lovagi szerelem formájában
való kifejezésének. Úgyis csak időpocsékolás lett volna minden
efféle. Anyám egyszerűen észre sem vett más férfiakat, és ha vala-
melyikük sóhajtozva dicsérte kék szemét, mely olyan, akár az ég, ő
egyszerűen elnevette magát, s azt mondta, „Micsoda butaság”, és
ezzel véget is vetett az egésznek.
Ha a szüléimét elválasztotta a kötelesség, mindennap írtak egy-
másnak, apám egyetlen lépést sem tett anélkül, hogy a feleségét ne
tudósította volna, és ne kérte volna ki a tanácsát. Ha veszélyben
forgott, anyám aludni sem tudott.
Apám sosem jutott volna át a Sierra Nevadán, ha anyám nem
küld neki embereket és utászcsapatokat, amelyek elegyengették
előtte az utat. Senki más nem tudott volna ott utat építeni. Apám
tudta, csakis anyámban bízhat, ő az, aki támogatja, aki összetartja
a királyságot, amígő előretör. Anyám pedig senki más kedvéért nem
igázta volna le a hegyeket, csak őérte, egyedül ő volt, akit támoga-
tott. Úgy tűnt, két számító játékos figyelemre méltó szövetségéről
van szó, de csalóka volt a kép - az egymás iránti szenvedélyük öltött
politikai formát. Anyám azért lett nagy királynő, mert így tudta
felébreszteni a vágyat apámban önmaga iránt. Apám pedig azért
lett nagy hadvezér, hogy méltó legyen hozzá. Legalább annyira a
szerelmük, a vágyuk vezérelte őket, mint Isten.
Szenvedélyes család vagyunk. Amikor Isabel nővérem, akit idő-
közben magához szólított az Úr, özvegyként tért vissza Portugáliá-
ból, megesküdött, hogy imádott férje után soha többé nem kíván
másik házastársat. Csupán hat hónapot töltöttek együtt, de Isabel
azt mondta, nélküle semmi értelme az életének. Juana, a másik
nővérem annyira imádja a férjét, Philipet, hogy örökösen látni
akarja, s esküdözik, hogy ha az ura más nőre pillant, hát ő meg-
mérgezi a riválisát. Őrülten szerelmes. Az öcsém pedig... drága
Juan öcsém... ő egyszerűen belehalt a szerelembe. Szépséges felesé-
gével, Margottal annyira odavoltak egymásért, hogy a szenvedély
aláásta az egészségét, és hat hónappal az esküvő után ?neghalt.
Van-e annál tragikusabb, mint amikor egy ifjú alig fél évvel az eskü-
vőjét követően távozik az élők sorából? Szenvedélyes családból szár-
mazom tehát - de mi a helyzet velem? Vajon leszek-e valaha szerel-
mes?
Annyi biztos, hogy ebbe a szerencsétlen fiúba soha. Kezdetben
még kedveltem, de ez az érzés hamar elenyészett. Olyan félénk,
hogy alig mer hozzám szólni, csak hebeg, és úgy néz, mint aki háro-
mig sem tud számolni. Rákényszerített, hogy én irányítsak a háló-
szobában, és restellem, hogy nekem kellett megtennem az első
lépést. Szégyentelen nőt csinál belőlem, piaci kofát, pedig én azt sze-
retném, ha úgy udvarolna nekem, mint egy lovagregény hősnőjé-
nek. De ha nem lettem volna határozott, mire jutott volna? Most
megvetem magamat, és őt hibáztatom, amiért ilyen kínos érzés tölt
el. „Spanyolországban jártam” - no persze! Olyan messze lett volna
Spanyolországtól, mint Indiától, ha meg nem mutatom neki, mit
csináljon. Ostoba fajankó.
Amikor először láttam, azt gondoltam, olyan szép, mint egy
regénybeli lovag, mint egy trubadúr, mint egy költő. Azt gondoltam,
olyan leszek majd, mint a toronyszobában ülő hölgy, ő pedig szere-
nádot ad az ablakom alatt, és könyörög, hogy szeressem. De noha a
kinézete csakugyan olyan, mint egy költőé, nincs benne semmi szel-
lemesség. Két szónál többet sosem szól hozzám, s kezdem úgy érezni,
lealacsonyító, hogy ennyire igyekszem kivívni az elismerését.
Természetesen soha nem fogom elfelejteni, hogy kötelességem
elviselni ezt az ijjoncot, ezt az Arthurt. Leginkább abban reményke-
dem, hogy gyermekem lesz, és tudom, az a sorsom, hogy megvéd-
jem Angliát a móroktól. Ezt is fogom tenni; bármi történjék is,
angol királyné leszek, és megóvom mindkét hazámat: szülőfölde-
met, Spanyolországot, és a férjem országát, Angliát.
 LONDON 1501 TELE

Arthur és Catalina mereven álltak egymás mellett a királyi bár-

kán, és egyetlen szót sem szóltak egymáshoz. Nyomukban élénk
színekre festett bárkák egész sora tartott a Baynard kastély felé,
amely a következő hetekben az ifjú pár londoni otthona lesz.
A kastély nagy, téglalap alaprajzú épülete a folyóra nézett, s a kert
egészen a vízpartig húzódott. A királyi bárkát követte a londoni
polgármester, a tanácsnokok és az egész udvar; zenészek játszot-
tak, miközben a trónörökös és hitvese elfoglalták új rezidenciáju-
kat a City szívében.
Catalina észrevette, hogy igen nagy számban vannak jelen a skót
küldöttek. Új sógornője, Margaret hercegnő házasságáról tárgyal-
tak. Henrik király, amint uralkodóhoz illik, sakkfiguraként hasz-
nálta gyermekeit hatalmi játszmáiban. Arthur révén megteremtette
a létfontosságú köteléket Spanyolországgal, Margaret házasságával
pedig, noha a lány még csak tizenkét éves, Skóciát teszi évszázados
ellenségből Anglia barátjává. Mary hercegnő is férjhez megy majd,
amikor eljön az ideje, mégpedig vagy az ország legveszedelmesebb
ellenségéhez, vagy a legfontosabb barátjához - akit inkább maguk-
hoz akarnak kötni. Catalina örült, hogy gyermekkora óta tudta, ő
lesz Anglia következő királynéja. Nem következtek be politikai vál-
tozások, nem választottak új szövetségest. Csaknem születésétől
fogva ő volt a leendő angol királyné. Ez nagyban megkönnyítette az
elválást hazájától és családjától.
Feltűnt neki, hogy Arthur igen visszafogottan üdvözli a skót
főurakat a Westminster palotában rendezett vacsorán.
 - A skótok a legveszedelmesebb ellenségeink - suttogta spa-
nyolul Catalina fülébe Edward Stafford, Buckingham hercege,
miközben a terem végében állva várták, hogy a társaság minden
tagja elfoglalja a helyét. - A király és a herceg abban reményke-
dik, hogy ez a házasság hű barátainkká teszi őket, mindörökre
hozzánk köti Skóciát. De nehezen tudjuk elfelejteni, milyen rég-
óta gyötörnek minket. Valamennyien abban a tudatban nőttünk
fel, hogy északon igen állhatatos és rosszindulatú ellenségeink
lakoznak.
- De hiszen Skócia csupán egy kicsi és szegény királyság - cso-
dálkozott el Catalina. - Mit árthatnak ők nekünk?
- Állandóan lepaktálnak Franciaországgal - magyarázta a
herceg. - Valahányszor háborúzunk a franciákkal, a skótok
melléjük állnak, és az északi határt átlépve ránk rontanak.
S bármilyen kicsik és szegények is, szörnyű veszedelmet jelen-
tenek, mivel lehetővé teszik, hogy a franciák észak felől rohan-
janak le minket. Gondolom, felséged már gyermekkorában
megtanulta, hogy egy szomszédos ország akkor is veszélyt
jelenthet, ha kicsi.
- Nos, a végén már a móroknak is kicsi volt az országuk -
jegyezte meg Catalina. - Apám azt szokta mondani, hogy a mórok
olyanok, mint valami makacs kórság. Lehet, hogy csekély fájdal-
mat okoznak csupán, de lehetetlen megszabadulni tőlük.
- Számunkra valóságos dögvészt jelentenek a skótok - helye-
selt a herceg. - Nagyjából háromévente betörnek az országunkba,
olyankor kisebb háborút vívunk velük, s hol elvesztünk pár hold-
nyi földet, hol visszaszerezzük. A határ menti falvakat pedig min-
den nyáron feldúlják, s mindent elrabolnak, amit maguk nem
termelnek meg vagy nem állítanak elő. A király most elszánta
magát, hogy békét köt velük.
- Kedvesek lesznek Margaret hercegnővel?
- A maguk nyers módján - mosolyodott el Edward Stafford. -
Nem úgy, ahogy itt fogadták felségedet.
Catalina arcán ragyogó mosoly jelent meg. Tisztában volt vele,
hogy csakugyan meleg fogadtatásban részesült Angliában. A Ion-
doniak a szívükbe zárták a spanyol hercegnőt, tetszett nekik rikító
színekben pompázó, csillogó kísérete, furcsa ruhája, és tetszett
nekik, hogy mindig mosolyogva üdvözölte a várakozó tömeget.
Catalina megtanulta anyjától, hogy a nép nagyobb erő, mint egy
zsoldossereg, és mindig szívesen fogadta, ha ünnepelték. Intege-
tett, mosolygott, és ha dübörgő tapssal köszöntötték, még kecse-
sen fejet is hajtott köszönetképpen.
Most Margaret hercegnő felé pillantott. A hiú, koraérett lány
éppen a ruháját simította le és a hajdíszét igazgatta, mielőtt belé-
pett volna a terembe.
- Hamarosan ön is férjhez megy és elutazik, ahogy én tettem
- szólt oda neki nyájasan franciául. - Remélem, boldog lesz.
A fiatalabb lány kihívó tekintetet vetett rá.
- Nincs köztünk hasonlóság, mert ön Európa legnagyszerűbb
királyságába jött, én viszont száműzetésbe megyek, messzi földre
- mondta.
- Lehet, hogy ön nagyszerűnek látja Angliát, számomra azon-
ban mégiscsak idegen ország - felelte Catalina higgadtan. Igyeke-
zett tudomást sem venni a lány udvariatlanságáról. - És ha látta
volna, milyen helyen éltem spanyol földön, meglepődött volna,
micsoda nagyszerű palotánk van.
- Angliánál nincs jobb hely - jelentette ki Margaret az elké-
nyeztetett Tudor-gyerekek derűs meggyőződésével. - De király-
nénak lenni jó lesz. Ön még mindig csak hercegné lesz, én viszont
királyné. Egyenrangú leszek anyámmal. - Margaret elgondolko-
dott egy pillanatra, aztán hozzáfűzte: - Sőt az ön anyjával is
egyenrangú leszek.
Catalina arca elvörösödött.
- Ön soha életében nem lesz egyenrangú az én anyámmal -
vetette oda. - A puszta gondolat is ostobaság.
Margaret levegő után kapkodott.
- Ugyan, ugyan, fenséges hölgyeim! - vágott közbe sietve
Buckingham herceg. - Hercegnő, az édesapja hamarosan elfog-
lalja a helyét. Követné őt a terembe?
Margaret sarkon fordult, és gyors léptekkel otthagyta Catalinát.
 - Nagyon fiatal még - magyarázta a herceg békítő céllal. - És
bár soha nem vallaná be, megijeszti, hogy el kell hagynia a szüleit,
és ilyen távolra kell költöznie.
- Még sokat kell tanulnia - jegyezte meg Catalina összeszorí-
tott foggal. - Ha királyné akar lenni, akkor a modora is legyen
királynéhoz méltó. - Amikor megfordult, már ott állt mellette
Arthur, hogy a királyi pár nyomában bevezesse a terembe.
A királyi család helyet foglalt. Az uralkodó és két fia az emelvé-
nyen álló főasztalnál, az állami baldachin alatt, ahonnan az egész
termet belátták, a királyné és a hercegnők pedig tőlük jobbra.
A felséges asszony, a király anyja, Margaret Beaufort a király mel-
lett ült, Henrik és a felesége között.
- Margaret és Catalina összeszólalkozott a bevonulásnál -
jegyezte meg komor elégedettséggel. - Sejtettem, hogy Margaret
hercegnő bosszantónak találja majd az infánsnőt. Rosszul tűri, ha
nem ő áll a figyelem középpontjában, márpedig most mindenki
annyira odavan Catalináért.
- Margaret úgyis hamarosan elutazik - felelte szűkszavúan
Henrik. - Akkor aztán meglesz a saját udvara, meglesznek a saját
mézeshetei.
- Catalina lett az udvar első számú látványossága - panaszko-
dott az anyja. - A palota tele van olyanokkal, akik csak azért jöttek,
hogy megnézzék, hogyan vacsorázik. Mindenki őt akarja látni.
- Most ő számít újdonságnak, de minden csoda három napig
tart. Különben is, azt akarom, hogy lássák az emberek.
- Kétségkívül van benne valami báj - jegyezte meg az idős
asszony. Egy szolga illatos vízzel teli aranytálat tartott elé, ő pedig
belemártotta az ujjai hegyét, aztán megtörölte a kezét a szalvétá-
jával.
- Szerintem nagyon derék lány - jelentette ki Henrik, miköz-
ben ő is az ujjait szárogatta. - Hibátlanul csinálta végig az eskü-
vőt, és a nép kedveli.
Lady Margaret megvetően legyintett.
- Beteges hiúság lakozik benne, nem úgy nevelték, ahogy én
neveltem volna. Nem törték meg az akaratát, nem kényszerí-
tették engedelmességre. Azt képzeli magáról, hogy különb
másoknál.
Henrik a hercegnére sandított. Catalina épp félrebiccentett fej-
jel hallgatta, amit a fiatalabbik Tudor hercegnő, Mary mondott
neki, aztán mosolyogva válaszolt.
- Tudja, mit, anyám? Szerintem tényleg különb másoknál -
jelentette ki a király.

Az ünnepségsorozat hosszú napokig tartott, azután az udvar elvo-

nult az újonnan épített, fényűző richmondi kastélyba, amelyet
jókora, szépséges park vett körül. Catalina az idegen arcok és
bemutatkozások forgatagában úgy érezte, mintha a pompás lovagi
tornák és bálok összefolynának, s mindennek a közepén ő állna, a
hercegné, akit úgy ünnepelnek, mint egy szultánét, és az egész
ország csak azon szorgoskodna, hogy ő minél jobban mulasson.
Ám egy hét elteltével az ünneplés véget ért, a király felkereste a her-
cegnét, s közölte vele: itt az ideje, hogy hazaküldje spanyol kísérőit.
Catalina mindig is tudta, hogy kísérete, amely a viharos, kis
híján hajótöréssel végződő úton vele tartott, elhagyja majd, mi-
helyt lezajlott az esküvő, és kifizették a hozomány első részletét;
ám a csomagolás és búcsúzkodás napjai mégis szomorúan teltek.
Csak a kamarása, kincstárnoka, a házi szolgálói, udvarhölgyei és
komornái maradhattak vele, a kíséret többi tagjának mennie kel-
lett. Bár tudta, hogy ez a dolgok rendje, tudta, hogy az esküvői
kíséret mindig távozik az esküvő után, azért igencsak elkeserí-
tette, hogy meg kell válnia tőlük. Mindenkinek üzenetet küldött
velük Spanyolországba, anyjának pedig levelet írt.
Leányától, Catalinától, a walesi hercegnétől Őfelségének Kasztília
és Aragónia királynőjének, kedves anyámnak.
Ó, Madre!
Amint ezek a hölgyek és urak elmondják majd felséges anyám-
nak, a herceggel szép házat kaptunk a folyó közelében. A neve Bay-
nard kastély, noha nem valódi kastély, és csak nemrég épült. Fürdő-
házak nincsenek benne, sem a nőknek, sem a férfiaknak. Tudom,
mit gondol most. Ezt el sem tudja képzelni.
Doha Elvira csináltatott a kováccsal egy nagy üstöt, amelyet a
konyhában a tűz fölé tesznek, azután hat szolga becipeli a forró
vízzel teli edényt a szobámba. Itt nincsenek virágoskertek, sem
patakok, sem szökőkutak, ami roppant különös. Olyan az egész
palota, mintha még nem lenne teljesen készen. Csupán egy szűk kis
udvar van, mértani alakzatokban ültetett növényekkel, ahol addig
sétálhat körbe-körbe az ember, míg bele nem szédül. Az étel igen
rossz, a bor savanyú. Friss gyümölcsöt sosem esznek, csak befőttet,
zöldségekről pedig, azt hiszem, mégnem is hallottak.
Kérem, ne gondolja, hogy panaszkodom. Csupán azt akartam
tudtára adni, hogy eme kisebb nehézségek ellenére is örülök, hogy
hercegné vagyok. Arthur herceg kedves és figyelmes velem, ha talál-
kozunk, amire általában vacsora idején kerül sor. Kaptam tőle egy
igen szép kancát, félig berber vérvonalú, félig angol, és mindennap
kilovagolok rajta. Az udvar férfi tagjai lovagi tornákat vívnak (de a
királyi hercegek nem); az én bajnokom többnyire Buckingham her-
ceg, aki roppant kedves velem, és tanácsokkal lát el az udvari visel-
kedést illetően. Legtöbbször angol módra vacsorázunk, férfiak és
nők együtt. A nőknek van saját szobájuk, de a férfi látogatók és a
szolgák szabadon járnak ki-be; errefelé a nők egyáltalán nem zár-
kóznak el. Csak akkor maradhatok egyedül, ha bezárkózom az
árnyékszékre - máskülönben mindenhol emberek vannak.
Erzsébet királyné igen halk szavú, ám ha találkozunk, nagyon
nyájas velem, és én szívesen időzöm a társaságában. A felséges
asszony, a király anyja roppant rideg; de azt hiszem, ő mindenkivel
ilyen, a királyt és fiait kivéve. Valósággal bálványozza a fiát és fiú
unokáit. Úgy parancsolgat az udvarban, mintha maga is királyné
volna. Roppant ájtatos és komoly természetű. Biztos vagyok benne,
hogy minden tekintetben csodálatra méltó asszony.
Felséges anyám bizonyára tudni akarja, várandós vagyok-e már.
Egyelőre nincs jele. Bizonyára azt is tudni kívánja, hogy naponta két
órát olvasom a Bibliámat vagy más szent könyveket, ahogy paran-
csolta, naponta háromszor járok misére, és minden vasárnap áldo-
zom. Alessandro Geraldini atya jól van, s éppolyan nagyszerű lelki
vezető és tanácsadó itt Angliában, mint amilyen Spanyolországban
volt, én pedig bízom benne és Istenben, hogy segítenek megőrizni
hitemet, hogy éppúgy Istennek tetsző életet éljek Angliában, amiként
Spanyolországban tettem. Dona Elvira rendet tart a hölgyeim között,
és én úgy engedelmeskedem neki, ahogy felséges anyámnak engedel-
meskednék. Itt is María de Salinas a legjobb barátnőm, akárcsak ott-
hon, bár itt semmi sem olyan, mint Spanyolországban, és nem bírom
elviselni, ha az otthoni dolgokról beszél.
Olyan hercegné lesz belőlem, amilyet felséges anyám akar. Nem
fogok csalódást okozni sem anyámnak, sem Istennek. Királyné
leszek, és megvédem Angliát a móroktól.
Kérem, írjon mielőbb, és tudassa, hogy van. Amikor eljöttem,
olyan szomorúnak, lehangoltnak láttam. Remélem, most már job-
ban érzi magát. Biztos vagyok benne, hogy felséges anyám életében
nem lesz tartós a sötétség, amely egykor anyja életére borult.
Hogyan is sújthatná szomorúsággal Isten azt, aki mindig is az
Ő legkedvesebb gyermeke volt? Mindennap imádkozom anyámért
és apámért. A fülemben cseng felséges anyám hangja, magamban
hallom a tanácsait. Kérem, írjon hamar szerető lányának,
Catalinának
Ui.: Bár örülök, hogy férjhez mentem, s teljesíthetem Isten és
Spanyolország iránti kötelességemet, nagyon hiányzik felséges
anyám. Tudom, hogy ön elsősorban királynő, és csak másodsorban
anya, de nagyon boldog lennék, ha megtisztelne levelével. C.

Az udvar vígan búcsúzott a spanyoloktól, Catalinának azonban

nehezére esett mosolyogva integetni. Miután kísérői távoztak,
lement a folyóhoz, és elnézte, hogyan lesznek a bárkák egyre
kisebbek, mígnem végül teljesen eltűnnek a messzeségben. Itt
talált rá Henrik király. Catalina magányosan álldogált a mólón, és
a távolba bámult, mintha arra vágyna, hogy ő is elhajózzon.
 A király jobban ismerte a nőket annál, mint hogy megkérdezze
tőle, mi bántja. Pontosan tudta, mi gyötri: a magány és a honvágy,
ami nagyon is természetes egy tizenhat éves iíjú hölgy esetében.
Henrik csaknem egész életét száműzetésben, Angliától távol töl-
tötte, és jól emlékezett rá, milyen az, amikor egy váratlan illat, az
évszakváltás vagy egy búcsú felkelti az emberben az otthon utáni
sóvárgást. A kérdezősködés csak könnyáradathoz vezetne, nem
volna semmi haszna. Inkább a karjába fűzte a lány hideg kis kezét,
és kijelentette, hogy látnia kell a kastély nemrég kialakított könyv-
tárát, ahonnan bármikor kölcsönözhet olvasnivalót. Hátraszólt az
egyik apródnak, azután a könyvtár felé vezette a hercegnét, kör-
bejárt vele a gyönyörű polcok között, és nemcsak azokat a köny-
veket mutatta meg neki, amelyek őt magát érdekelték, a klasszi-
kus auktorok műveit és a történelmi munkákat, hanem a hősökről
és szerelemről szóló regényeket is, mivel úgy vélte, ezeket Catalina
nyilván szórakoztatóbbnak találja majd.
Henrik helyeslően nyugtázta, hogy a hercegné nem panaszko-
dott, sőt, amint meglátta őt közeledni, letörölte a könnyeit.
Kemény nevelésben részesült. Spanyol Izabella katonafeleség, és
maga is katona, egyik lányát sem kényeztette el. Egyetlen fiatal nő
sincs Angliában, aki olyan erős jellem volna, mint a hercegné,
gondolta a király. De Catalina kék szeme körül sötét karika ékte-
lenkedett, és bár köszönettel fogadta a köteteket, amelyeket Hen-
rik nyújtott felé, egyszer sem mosolyodott el.
- Kedveli a térképeket? - érdeklődött a király.
A hercegné bólintott.
- Természetesen - felelte. - Apám könyvtárában az egész
világról vannak térképeink, Cristóbal Colón pedig külön térképet
készített számára az Újvilágról.
- Nagy könyvtára van az édesapjának? - kérdezte Henrik, aki
tudós uralkodó hírében állt, és nem szerette, ha valaki túlszár-
nyalja.
A válasz előtti udvarias habozás többet mondott, mint maga a
válasz. Kiderült belőle Henrik számára, hogy a könyvtára, amelyre
oly büszke, semmiség a spanyolországi mórok tudásához képest.
 - Apám persze sok könyvet örökölt, nem mind a saját gyűjtése
- magyarázta tapintatosan Catalina. - Számos mór szerzőtől van
könyve, mór tudósoktól. Felséged nyilván tudja, hogy a mórok
már azelőtt lefordították a görög műveket, hogy azok franciául,
olaszul vagy angolul megjelentek volna. Az arabok akkor is fog-
lalkoztak természettudományokkal és matematikával, amikor a
keresztények megfeledkeztek minderről. Apám könyvtárában
megvan az összes mór Arisztotelész- és Szókratész-fordítás, meg
még sok más szerző munkája.
A királyt éhséghez hasonlatos sóvárgás fogta el mindeme tudás
iránt.
- Sok könyve van?
- Több ezer kötet - felelte a lány. - Héber, arab és latin nyelven,
meg az összes keresztény nyelven is. De nem olvasta mindet, az
arab tudósai tanulmányozzák őket.
- És a térképek?
- Leginkább arab hajósok és térképkészítők dolgoznak neki.
Ők roppant messzi tájakra is eljutnak, kiismerik magukat a csilla-
gok segítségével. A tengeri utazás olyasmi számukra, mint az
átkelés a sivatagon. Azt mondják, a víztömeg pont olyan, mint a
homokkal borított síkság, mindkét esetben a csillagok és a hold
segítségével számítják ki, merre menjenek.
- És az édesapja úgy véli, nagy haszonra tehet szert ezekből a
felfedezésekből? - kérdezte kíváncsian a király. - Mindannyian
hallottunk Cristóbal Colón nagy útjáról, és arról, hogy micsoda
pompás kincseket hozott magával.
Henrik csodálattal nézte, hogy Catalina szeme felcsillan egy
pillanatra, majd máris leereszkedik a szemhéja, hogy elrejtse a
csillogást.
- Ó, azt nem mondhatnám - felelte a hercegné, okosan kike-
rülve a kérdést. - Anyám természetesen úgy gondolja, hogy sok
lélek van ott, akit meg kell mentenünk Jézusnak.
Henrik kinyitotta a térképgyűjteményét rejtő nagy mappát, és
kiterítette tartalmát a lány elé. A sarkokban csodálatosan megfes-
tett tengeri szörnyek fickándoztak. A király végighúzta az ujját
Anglia partjain, a Német-római Birodalom határain, Franciaor-
szág tartományain, Spanyolország új és egyre táguló határain,
végül az Itáliában található pápai birtokokat mutatta meg.
- Láthatja, miért kell barátoknak maradnunk az édesapjával -
magyarázta a lánynak. - Mindkettőnket közvetlenül fenyeget
Franciaország ereje. Még kereskedni sem tudunk egymással, ha
nem tartjuk távol a franciákat a Csatornától.
- Ha Juana fia megörökli a Habsburg birtokokat, akkor két
királyság lesz az övé - mondta Catalina. - Spanyolország és Hol-
landia.
- Az ön fiának pedig ott lesz Anglia, szövetségben Skóciával,
továbbá valamennyi franciaországi birtokunk - mutatta a király,
nyitott tenyerét végighúzva a térképen. - Igazán nagyhatalmú
kuzinok lesznek.
A gondolat mosolyra késztette a hercegnét, s Henrik meglátta
benne a becsvágyat.
- Szeretné, ha a fia uralná a keresztény világ felét?
- Melyik asszony ne szeretné? - kérdezett vissza Catalina. -
A fiam és Juana fia együtt biztosan le tudnák győzni a mórokat,
visszaűznék őket egészen a Földközi-tengeren túlra, nem igaz?
- Vagy esetleg megtalálhatnák a módját, miként lehet békében
együtt élni velük - vetette fel a király. - Csak mert két hívő közül
az egyik Allahhoz imádkozik, a másik meg Istenhez, még nem
kell feltétlenül ellenségeknek lenniük, nemdebár?
Catalina máris a fejét rázta.
- Én úgy vélem, ez a háború örökké fog tartani. Anyám szerint
ez a nagy harc a Jó és a Rossz között, amely az idők végezetéig tart.
- Akkor önök örökké veszélyben lesznek... - kezdte a király,
de ekkor valaki kopogott a könyvtár ajtaján. Az apród volt, akit
Henrik előzőleg elküldött valahová. Futva érkezett, s magával
hozott egy zavarodott aranyművest, aki már napok óta várta,
hogy a munkáját bemutathassa a királynak, és most igencsak
elcsodálkozott, hogy ilyen hirtelen hívatták.
- Nos - fordult Henrik a menye felé -, szeretném meglepni
valamivel.
 Catalina felemelte a tekintetét.
„Uramisten! - gondolta magában a király. - Kőből van az a
férfi, aki nem vágyik rá, hogy ezt a szép kis virágszálat az ágyába
vigye. Esküszöm, hogy mosolyt csalnék az arcára, vagy legalábbis
szívesen megpróbálnám.”
- Csakugyan?
Henrik intett a férfinak, aki egy vörös bársonydarabot húzott
elő a zsebéből, majd tarsolya tartalmát a skarlátszínű anyagra
szórta. Catalina tágra nyílt szemmel bámulta a drágakövek, gyé-
mántok, smaragdok, rubinok, gyöngyök, láncok, medalionok,
fülbevalók és melltűk csillogását.
- Válasszon! - szólalt meg Henrik nyájasan. - Ez az én külön
ajándékom önnek, hogy visszatérjen a mosoly erre a csinos arcra.
Catalina alig hallotta, mit mond a király, máris az asztalnál ter-
mett, az aranyműves pedig egyik ékszert emelte fel a másik után.
Henrik megbocsátóan figyelte a lányt. Hiába csörgedez az ereiben
a kasztíliai nemesek tiszta vére, míg az ő nagyapja dolgozó ember
volt, azért a hercegné is csak éppolyan könnyen megvásárolható,
mint bármely másik nő. Őneki pedig megvannak az eszközei,
hogy a kedvében járjon.
- Valami ezüstöt? - kérdezte.
Catalina a király felé fordította ragyogó arcát.
- Ezüstöt nem kérek - felelte határozottan.
Henriknek eszébe jutott, hogy a lány saját szemével látta az
inkák kincsét, amelyet csak úgy odaöntöttek a lába elé.
- Akkor aranyat?
- Csakugyan jobban szeretem az aranyat.
- Gyöngyöket?
A lány elbiggyesztette a száját.
„Istenem, micsoda gyönyörű ajkak!” - gondolta a király, de
hangosan csak annyit kérdezett:
- Akkor nem kér gyöngyöt?
- Nem kedvelem különösebben a gyöngyöket - vallotta be
a lány, aztán rámosolygott Henrikre. - És felségednek melyik a
kedvenc köve?
 „No, nézd csak, kacérkodik velem - állapította meg magában
csodálkozva a király. - Úgy évődik velem, mint valami elnéző
nagybácsival. Hálóba ejt, akár a halat.”
- Smaragdot?
A lány megint mosolygott.
- Nem. Ezt kérem - mondta egyszerűen.
Egyetlen pillanat alatt kiválasztotta a legdrágább darabot az
ékszerész kínálatából: egy mélykék zafírokkal díszített nyakéket a
hozzá illő fülbevalóval. Bájosan odatartotta az ékszert sima orcá-
jához, hogy a király a drágakövekről a szemére tekinthessen.
Olyan közel lépett hozzá, hogy Henrik megérezte az Alhambra
kertjéből származó narancsvirágok illatát a haján. Úgy illatozott,
mintha maga is valamiféle egzotikus virág volna.
- Illik a szememhez? - kérdezte. - Olyan kék a szemem, mint
a zafír?
Henrik maga is meglepődött, milyen hevesen reagál a teste.
- Igen, nagyon is illik hozzá. Az ékszer az öné - felelte a vágy-
tól elcsukló hangon. - Ez is az öné, és minden, amit kíván. Csak...
közölje... mit óhajt.
Catalina tekintetéből tiszta öröm sugárzott.
- És ez a kísérő hölgyeimre is vonatkozik?
- Hívja be a hölgyeit, válasszanak ők is!
A lány boldogan kacagva szaladt ki a könyvtárszobából.
A király hagyta, hadd menjen. Nem mert kettesben maradni vele.
Maga is kisietett az előcsarnokba, ahol összetalálkozott a miséről
visszatérő anyjával.
Henrik letérdelt, az anyja pedig áldón tette a homlokára a
kezét.
- Fiam!
- Anyám!
A király felállt. Lady Margaret egyetlen pillantással megállapí-
totta, hogy az arca kipirult, és háborog a lelke.
- Valami felzaklatott?
- Nem!
Az asszony felsóhajtott.
 - A királyné volt az? Erzsébet? - kérdezte elcsigázottan. - Már
megint Margaret házassága miatt panaszkodott?
- Nem - felelte Henrik. - Ma még nem is találkoztam vele.
- Majd beletörődik - mondta az anyja. - Egy hercegnő nem
maga dönti el, kihez megy férjhez, és mikor hagyja el az otthonát.
Ezt Erzsébet is tudhatná, ha rendes nevelést kapott volna. De nem
kapott.
Henrik arcán ferde mosoly jelent meg.
- Erről igazán nem ő tehet.
Az asszony szeméből csak úgy sütött a megvetés.
- Az anyjától semmi jót nem tanulhatott - jelentette ki. - Alja-
népség az egész Woodwille pereputty.
Henrik vállat vont, nem felelt. Soha nem védte meg a feleségét
az anyjával szemben - Lady Margaret olyan makacs és megingat-
hatatlan rosszindulattal viseltetett a menye iránt, hogy csak idő-
pocsékolás lett volna, ha megpróbálja jobb belátásra bírni. De az
anyját sem védte meg soha a feleségével szemben, mert erre nem
volt szükség. Erzsébet királyné ugyanis soha nem tett megjegyzé-
seket sem nehéz természetű anyósára, sem nagyigényű férjére.
Úgy fogadta el Henriket, a hatalmaskodását, az anyját, mint a
rossz időt vagy más kellemetlen, de elkerülhetetlen természeti
jelenséget.
- Nem volna szabad hagynod, hogy felzaklasson - mondta
Lady Margaret.
- Soha nem zaklat fel - válaszolta a király, s közben a hercegné
járt az eszében, aki viszont nagyon is felzaklatta.
-

Most már biztos vagyok benne, hogy a király kedvel, jobban kedvel,
mint a lányait, és ez nagy örömmel tölt el. Megszoktam, hogy én
vagyok a kedvenc lány a családban. Tetszik nekem, hogy a király ked-
vence vagyok, szeretem, ha különleges bánásmódban részesítenek.
Amikor látta, mennyire elszomorított, hogy a kísérőim haza-
utaztak Spanyolországba, én pedig itt maradtam Angliában, az egész
délutánt velem töltötte, megmutatta a könyvtárát, mesélt a térképei-
ről, és végül megajándékozott egy csodálatos zafír nyakékkel.
Hagyta, hogy én válasszak az aranyműves portékáiból, és azt
mondta, a zafírok pont olyan színűek, mint a szemem.
Eleinte nem kedveltem Henriket, de most már kezdek hozzá-
szokni nyers beszédéhez és hirtelen modorához. Olyan ember ő, aki-
nek a szava törvény az udvarban és az országban, és senkinek nem
tartozik köszönettel, kivéve talán az anyját, a felséges asszonyt.
Nincsenek közeli barátai, nincsenek bizalmasai, csak Lady Marga-
ret meg a katonák, akikkel együtt harcolt, és akik ma az udvar leg-
fontosabb emberei. Nem bánik gyengéden a feleségével, nem bánik
kedvesen a lányaival, én azonban élvezem, hogy olyan figyelmes
velem. Talán egy idő után a lányaként fogom szeretni. Már most is
örülök, amikor észrevesz. Egy ilyen udvarban, ahol mindenki az ő
kedvét keresi, igazi hercegnének érzem magam, amikor megdicsér,
vagy rám szán némi időt.
Nélküle még magányosabb volnék. Férjem, a herceg úgy bánik
velem, mint valami bútordarabbal. Soha nem szól hozzám, soha
nem mosolyog rám, soha nem kezdeményez beszélgetést, legfeljebb
válaszol, ha kérdezek tőle valamit. Azt hiszem, nagy butaság volt
részemről, hogy trubadúrnak gondoltam. Valójában nyámnyila
alak, ez az igazság. Ha beszél is, csak suttogva, és soha nem mond
semmi érdekeset. Lehet, hogy remekül tud franciául, latinul és még
vagy fél tucat nyelven, de mit ér mindez, ha nincs semmi mondani-
valója? Úgy élünk egymás mellett, mint, két idegen, és ha hetente
egy-egy éjszaka nem surranna be a hálókamrámba, mint aki csu-
pán a kötelességét teljesíti, észre sem venném, hogy férjes asszony
vagyok.
Megmutattam a zafírokat a férjem húgának, Margaret herceg-
nőnek, akit csak úgy mardos a féltékenység. Meg kell majd gyón-
nom, hogy a hiúság és a gőg bűnébe estem. Nem helyes, hogy ezzel
kérkedtem Margaret előtt; de ha valaha is lett volna hozzám egy
kedves szava vagy gesztusa, nem tettem volna ilyet. Tudtára aka-
rom adni, hogy az apja nagyra becsül, még ha ő meg a nagyanyja
meg a bátyja más véleményen vannak is. De csak annyit érek el,
hogy felbosszantom őt, magam pedig bűnbe esem, amit majd kény-
telen leszek meggyónni és levezekelni.
Az egészben az a legrosszabb, hogy nem viselkedtem spanyol her-
cegnőhöz illő méltósággal. Ha nem volna olyan ez a lány, mint
valami halas kofa, akkor én is barátságosabb lettem volna. Ez az
udvar a király körül forog, mintha semmi más nem számítana a
világon, csak az ő kegye, de nekem igazán lehetne annyi eszem,
hogy nem szállók be a versengésbe. Vagy legalábbis nem volna sza-
bad egy olyan lányhoz mérnem magam, aki négy évvel fiatalabb
nálam, és csupán angol hercegnő, még akkor is, ha minden adandó
alkalommal Skócia királynéjaként emlegeti magát.

Az ifjú walesi herceg és hercegné befejezte richmondi vendéges-

kedését, s beköltözött a Baynard kastélyba. Catalina lakosztálya
az épület hátsó részében volt, s a kertre és a folyóra nézett. Itt
kaptak helyet a szolgálói, spanyol udvarhölgyei, spanyol káplánja
és duennája. Arthur lakosztálya a City felé nézett; itt lakott káp-
lánja, nevelője és legtöbb szolgája is. Férj és feleség hivatalosan
naponta egyszer találkozott, vacsora idején, amikor a két háznép
a terem két végében foglalt helyet, és kölcsönös gyanakvással für-
készte egymást. Inkább tűzszünetre kényszerült ellenségeknek
tűntek, mintsem egyazon hercegi ház lakóinak.
A kastélyban a király anyja, Lady Margaret utasításainak megfe-
lelően folyt az élet. Ő döntött az ünnepnapok és a böjti napok, a
mulatságok és a napirend ügyében. Még azt is ő határozta meg,
mely napokon látogasson el Arthur a felesége hálókamrájába. Lady
Margaret el akarta kerülni, hogy a fiatalok túlságosan kimerülje-
nek, de ragaszkodott hozzá, hogy teljesítsék kötelességüket. így hát
Arthur hetente egyszer, háza népe és barátai kíséretében ünnepé-
lyesen bevonult Catalina lakosztályába, és az egész éjszakát ott töl-
tötte. Ezek az éjszakák mindkét fiatal számára kínos megpróbálta-
tást jelentettek. Arthur semmivel sem lett rátermettebb, mint
kezdetben volt, Catalina pedig igyekezett udvariasan fogadni csőn-
des elszántságát. Ám egy december eleji napon a hercegnének
megjött a vérzése, és szólt Dona Elvirának. A főudvarhölgy azonnal
közölte Arthur kamarásával, hogy a hercegnek egy hétig távol kell
tartania magát az Infanta ágyától, mivel az úrnő gyengélkedik. Fél
órán belül a Whitehallban tartózkodó királytól a Baynard kastély
legutolsó kuktájáig mindenki tudta, hogy megjött a walesi her-
cegné havibaja, vagyis még nem fogant gyermeket; és a királytól a
kuktáig mindenki azon tanakodott, hogy ha egyszer a lány erős
és egészséges, és nyilván termékeny is, hiszen vérzik, akkor vajon
Arthur csakugyan képes volt-e teljesíteni a kötelességét.
December közepén, amikor az udvar a hosszú, tizenkét napos
karácsonyi ünnepre készült, Arthurt magához hívatta az apja, és
felszólította, hogy költözzön át a ludlow-i várba.
- Gondolom, a feleségedet is magaddal akarod vinni - mondta
Henrik, és érdektelenséget színlelve elmosolyodott.
- Ahogy kívánja, felséges atyám - felelte Arthur óvatosan.
- Te mit kívánsz?
Miután egy hétre kitiltották Catalina ágyából, s körülötte min-
denki arról suttogott, hogy még nem fogant gyermekük - bár per-
sze nem telt el sok idő az esküvő óta, és lehet, hogy egyikük sem
okolható Arthur összezavarodott és elbátortalanodott. Azóta
nem látogatott el újra a felesége hálókamrájába, és a hercegné sem
hívatta. Természetesen maga is tudta, hogy nevetséges volna meg-
hívásra várni, egy spanyol hercegnő sohasem hívatna magához egy
angol herceget; de Catalina még csak egy mosollyal vagy más
módon sem bátorította. Semmiféle üzenettel nem biztatta arra,
hogy újrakezdje látogatásait, neki pedig sejtelme sem volt róla,
mennyi ideig szoktak tartani ezek a titokzatos dolgok. Senkitől sem
kérdezhette meg, és egyszerűen nem tudta, mit tegyen.
- Nem tűnik valami vidámnak - jegyezte meg válaszul.
- Mert honvágya van - förmedt rá az apja. - Neked kellene
felvidítanod. Vidd el magaddal Ludlow-ba! Vásárolj neki ezt-azt!
Ő is csak olyan lány, mint a többi. Dicsérd a szépségét! Mesélj
neki tréfás történeteket! Enyelegj vele!
Arthur értetlenül bámult az apjára.
 - Latinul?
A király harsány hahotában tört ki.
- Ide hallgass, fiam! Akár walesi nyelven is társaloghatsz vele,
ha a tekinteted vidám és a szerszámod kemény. Tudni fogja, mit
akarsz mondani. Ebben biztos lehetsz. Olyan lány ez, aki nagyon
is kiismeri magát a férfiakon.
A herceg arca nem derült fel.
- Igen, felséges atyám.
- De ha nem akarsz vele lenni, hát nem kell magaddal vinned
az idén. Úgy volt, hogy összeházasodtok, azután az első évet
külön töltitek.
- Akkor még csak tizennégy éves voltam.
- Az még alig egy éve volt.
- Igen, de...
- Akkor tehát el akarod vinni?
Arthur elpirult. Az apja együtt érző tekintetet vetett rá.
- Akarod őt, de attól félsz, hogy megszégyenít? - kérdezte.
A szőke fej igenlően biccentett.
- És azt gondolod, hogy ha távol lesz az udvartól és tőlem, ala-
posan meggyötör majd.
Újabb biccentés.
- Ö is, meg az udvarhölgyei is. Meg a duennája.
- Te pedig nem tudod majd, mit kezdj az időddel.
A fiú elkeseredett arccal nézett fel.
- Ö pedig unatkozni fog, rosszkedvű lesz, és ludlow-i udvaro-
dat nyomorúságos börtönné teszi mindkettőtök számára.
- Ha nem kedvel... - szólt a herceg alig hallhatóan.
Henrik a fia vállára tette súlyos kezét.
- Ugyan, fiam! Nem számít, mit gondol rólad - mondta. -
Valószínűleg én sem anyádat választottam volna, és ő sem engem.
Ha a trónról van szó, a szív másodlagos, már ha számít egyáltalán.
A feleséged tudja, mit kell tennie, és egyedül ez a fontos.
- Ó, ő aztán nagyon is tudja! - fakadt ki a fiú sértődötten. -
Benne nincs...
Az apja türelmesen várt.
 - Mi nincs benne?
- Nincs benne szégyenérzet.
Henriknek elakadt a lélegzete.
- Szégyentelen? Szenvedélyes? - Lelki szemei előtt hirtelen
megjelent a menye pucéran és szégyentelenül; de igyekezett, hogy
a hangjából ne érződjön ki a vágy.
- Nem! Úgy fogadja a közeledésemet, mintha a lovát kellene
felkantároznia - siránkozott Arthur. - Mint egy feladatot, amin
túl kell esni.
Henrik visszafojtotta a nevetését.
- De legalább megteszi - mondta. - Nem kell kérlelned, győz-
ködnöd. Tudja, mi a teendője?
Arthur az ablak felé fordult, és a lőrésen át lenézett a hideg
Temzére.
- Szerintem nem kedvel. Csak a spanyol barátait kedveli, meg
Maryt, no és talán Harryt. Olykor látom, ahogy nevetgél meg tán-
col velük. Az ő társaságukban jókedvűnek tűnik. A saját háza népé-
vel szívesen eltársalog, mindenkihez van egy kedves szava, min-
denkire mosolyog. Én viszont alig látom, de nem is akarom látni.
Henrik az ifjú vállára tette a kezét.
- Fiam, még ki sem alakította a véleményét rólad - nyugtatta
meg. - Túlságosan lefoglalja a saját kis világa, a ruhák, az ékszerek
meg azok az átkozott spanyol némberek. Minél előbb maradtok
kettesben, annál könnyebben megtaláljátok a közös hangot. Elvi-
heted Ludlow-ba, és ott alaposabban megismerhetitek egymást.
A fiú bólintott, de különösebb meggyőződés nélkül.
- Ha így kívánja, felség - felelte távolságtartó modorban.
- Megkérdezzem tőle, hogy akar-e menni?
A fiatalember orcáját elöntötte a pír.
- És mi lesz, ha nemet mond? - kérdezte aggodalmasan.
Az apja elnevette magát.
- Nem fog nemet mondani - ígérte. - Majd meglátod.
Henriknek igaza lett. Catalina vérbeli hercegnő volt, tudta, hogy
sem igent, sem nemet nem mondhat egy királynak. Amikor Hen-
rik megkérdezte tőle, szeretne-e Ludlow-ba menni a herceggel,
azt felelte, úgy tesz, ahogy a király kívánja.
- Lady Margaret Pole még mindig a várban van? - kérdezte
aztán kissé aggodalmas hangon.
A király összeráncolt homlokkal fordult felé. A hölgyet
ekkorra már férjhez adták Sir Richard Pole-hoz, a Tudorok
egyik legmegbízhatóbb támogatójához, a ludlow-i vár gondno-
kához. Ám az asszony Lady Margaret Plantagenet néven szüle-
tett, Clarence hercegének szeretett leányaként. Edward király
unokatestvére volt, és annak a Warwick Edwardnak a húga, aki
sokkal több joggal tarthatott volna igényt a trónra, mint Henrik
maga.
- És ha ott van?
- Nem számít - vágta rá Catalina.
- Semmi oka rá, hogy kerülje - szólt nyersen a király. - Ami
történt, az én nevemben történt, az én parancsomra. Önt senki
sem hibáztathatja érte.
A lány elpirult, mintha valami szégyenteljes dologról volna szó.
- Nem engedhetem meg, hogy bárki kétségbe vonja a trónhoz
fűződő jogomat - jelentette ki a király nyersen. - Túl sok van
belőlük, Yorkok, Beaufortok, Lancasterek is, meg még egy
csomóan, akik megpróbálnak trónkövetelőként fellépni. Ön nem
ismeri ezt az országot. A családok keresztbe-kasul házasodnak,
össze vannak keveredve, mint egyazon gazda nyulai. - Elhallga-
tott, hogy lássa, elneveti-e magát a lány, de Catalina összeráncolt
homlokkal hallgatta francia hadarását. - Nem hagyom, hogy
valami állítólagos jog alapján elvegyék tőlem azt, amit karddal
vívtam ki - folytatta a király. - Sőt azt sem hagyom, hogy karddal
vegyék el tőlem.
- Én azt gondoltam, felséged a törvényes uralkodó - mondta
bizonytalanul Catalina.
- Most már az is vagyok - vetette oda Tudor Henrik. - És
egyedül ez számít.
 - Felkent király.
- Most már az vagyok - felelte Henrik kegyetlen mosollyal.
- De nem királyi leszármazott?
- Királyi vér folyik az ereimben - jelentette ki Henrik. - Nem
érdemes méricskélni, sok-e vagy kevés. A csatatérről emeltem fel
a koronát, szó szerint, ott hevert a lábam előtt a sárban. Ebből
tudtam, mint ahogy mindenki tudhatta, láthatta, hogy Isten adta
nekem a győzelmet, mert engem jelölt ki királynak. Az érsek azért
kent fel, mert ő is tudta ezt. Ugyanolyan király vagyok, mint bár-
mely keresztény uralkodó, sőt, még több jogom van a királyi cím-
hez, mint legtöbbjüknek, mert én nem egyszerűen csecsemőként
örököltem egy másik ember harcának gyümölcsét. Isten adta
nekem a királyságomat, amikor már felnőtt férfi voltam. Azt kap-
tam, amit kiérdemeltem.
- De benyújthatta volna a trónigényét...
- Azt követeltem, ami megilletett - zárta le a király a vitát. -
Azt nyertem el, ami megilletett. Isten azt adta nekem, ami megil-
letett. Erről ne többet.
A király határozott szavai hallatán Catalina fejet hajtott.
- Igenis, felség.
Henriket elbűvölte a lány alázatossága és a mögötte rejlő büsz-
keség. Arra gondolt, nincs még egy fiatal nő, akinek sima arca úgy
el tudná rejteni a gondolatait, mint az övé.
- Szeretne inkább itt maradni velem? - kérdezte halkan. Tudta,
hogy nem volna szabad ilyesmit kérnie, s amint a szavak kicsúsz-
tak a száján, máris azért imádkozott magában, hogy a lány mond-
jon nemet, és fojtsa el benne ezt a titkos vágyat.
- Én azt kívánom, amit felséged kíván - felelte a hercegné
hűvösen.
- Gondolom, inkább Arthurral szeretne lenni - mondta a
király, hogy lássa, van-e bátorsága nemmel felelni.
- Ahogy óhajtja, felség - ismételte Catalina.
- Mondja meg! Ludlow-ba akar menni Arthurral, vagy itt akar
maradni velem?
A lány arcán halvány mosoly jelent meg, de nem tágított.
 - Ön a király - mondta csendesen. - Azt kell tennem, amit
felséged parancsol.

Henrik tudta, hogy nem volna szabad maga mellett tartania a

lányt az udvarban, de nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy
eljátsszon a gondolattal. Kikérte Catalina spanyol tanácsadóinak
véleményét, de kiderült, hogy azok reménytelenül megosztottak,
s folyton csak civakodnak. A spanyol követ, aki annak idején oly
sokat fáradozott azért, hogy létrejöjjön a szinte lehetetlennek lát-
szó megegyezés a házassági szerződés ügyeben, azt hajtogatta,
hogy a hercegnének feltétlenül újdonsült férjével kell mennie, és
minden tekintetben férjes asszonynak kell látszania a külvilág
szemében. A lány gyóntatója - olybá tűnt, az egész társaságból
egyedül ő viseltetik gyengéd érzelmekkel a kis hercegné iránt -
úgy vélte, hagyni kell, hogy a fiatalok együtt legyenek. A duenna,
a félelmetes, nehéz természetű Dona Elvira nem szívesen hagyta
volna el Londont. Úgy hallotta, hogy Wales csupa hegy és szikla,
és száz mérföldre van a fővárostól. Ha Catalina a Baynard kastély-
ban maradna, és a háznép megszabadulna Arthurtól, akkor egy
kis spanyol enklávét alkothatnának a Cityn belül, s az ő hatalmát
attól kezdve senki sem kérdőjelezné meg, ő irányítaná a hercegnét
és a kis spanyol udvart.
A királyné kéretlenül is kifejtette a véleményét: szerinte decem-
ber közepén Catalina túl hidegnek és kietlennek találná Ludlow-t,
így hát jobb lenne, ha az ifjú pár tavaszig együtt maradna Lon-
donban.
- Ön egyszerűen abban reménykedik, hogy maga mellett tart-
hatja Arthurt, de a fiúnak mennie kell - vetette oda Henrik barát-
ságtalanul. - Ki kell tanulnia az uralkodás mesterségét, és hogyan
is tanulhatná meg jobban, miként kormányozza Angliát, mint
úgy, hogy a hercegséget kormányozza?
- Arthur még fiatal, és szégyelli magát a felesége előtt.
- A férj mesterségét is ki kell tanulnia.
 - Először azt kell kitanulniuk, hogyan bánjanak egymással.
- Akkor annál jobb, hogy kettesben lesznek.
Végül a király anyja mondta ki a döntő szót.
- Küldd el vele a lányt! - tanácsolta a fiának. - Szükségünk van
arra, hogy gyereket szüljön. Ha egyedül marad Londonban, nem
lesz gyereke. Küldd el Ludlow-ba Arthurral - mondta, aztán fel-
nevetett. - Ott úgysem lesz más dolguk.
- Erzsébet attól fél, hogy a lány szomorú lesz és magányos -
jegyezte meg a király. - Arthur pedig attól tart, hogy nem jönnek
ki jól egymással.
- Kit érdekel? Mi jelentősége ennek? - kérdezte az anyja. -
Házasok, együtt kell élniük, és örököst kell nemzeniük.
Henrik arcán mosoly suhant át.
- A lány még csak tizenhat éves - mondta -, a családja szeme
fénye, még most is hiányzik neki az anyja. Igazán tekintetbe
vehetné a korát, anyám.
- Én tizenkét évesen mentem férjhez, és még abban az évben
világra hoztalak - vágott vissza az asszony. - Senki nem volt
tekintettel rám. Mégis túléltem.
- Nem hinném, hogy boldog volt.
- Nem voltam boldog. Nyilván ő sem az. De ennek az égegy-
adta világon semmi jelentősége.
-

Dona Elvira azt mondta, ne utazzak el Ludlow-ba. Geraldini atya

azt mondta, kötelességem követni a férjemet. De Puebla doktor azt
mondta, anyám nyilván azt akarná, hogy a férjemmel éljek, s min-
dent elkövessek, hogy lássák, a házasságunk mind szóban, mind
cselekedetben teljes. Arthur, az a szerencsétlen égimeszelő semmit
sem mondott, az apja pedig láthatólag rám akarja bízni a döntést;
ő azonban király, és én nem bízom benne.
Valójában egyetlen dolgot szeretnék igazán: hazamenni Spa-
nyolországba. Akár Londonban leszünk, akár Ludlow-ban, hideg
lesz, folyton zuhogni fog az eső, még a levegő is nyirkos, semmi
ehető ételt nem kapok, és egyetlen szót sem értek abból, amit körü-
löttem beszélnek.
Tudom, hogy walesi hercegné vagyok és angol királyné lesz belő-
lem. Ez így van, és így lesz. De epillanatban nem sok örömöm telik
benne.

- Ludlow-i váramba megyünk - jelentette be Arthur esetlenül

Catalinának. Egymás mellett ültek a vacsoraasztalnál. Alattuk a
terem, fölöttük a karzat, és mindegyik széles ajtónyílás zsúfolva
volt emberekkel, akik a Cityből jöttek az ingyen szórakozás ked-
véért: nézték, hogyan vacsorázik az udvar. A legtöbben a walesi
herceget és ifjú hitvesét figyelték.
Catalina bólintott, de nem pillantott a férjére.
- Ez apád parancsa? - kérdezte.
- Igen.
- Akkor örömmel megyek.
- Nem lesz ott rajtunk kívül más, csak a vár gondnoka a felesé-
gével - folytatta Arthur. Azt akarta még mondani, reméli, hogy
Catalina nem bánja a dolgot, reméli, hogy nem fog unatkozni,
nem lesz szomorú vagy - ami a legrosszabb - dühös rá.
Catalina mosolytalan arccal nézett a férjére.
- Igen?
- Remélem, meg leszel elégedve - motyogta Arthur.
- Úgy lesz, ahogy apád kívánja - jelentette ki Catalina határo-
zottan, mintha emlékeztetni akarná, hogy ők csupán hercegi pár,
nincsenek jogaik, nincs semmi hatalmuk.
Arthur megköszörülte a torkát.
- Ma este felkereslek a hálókamrádban - mondta.
Catalina olyan pillantást vetett rá kék szemével, hogy annál a
nyakában lógó zafírok sem lehettek volna keményebbek.
- Ahogy óhajtod - felelte közönyös hangon.
Amikor este Arthur belépett, Catalina már az ágyában feküdt.
A herceget Dona Elvira engedte be. A duenna arca rezzenetlen
volt, és minden mozdulatából helytelenítés sugárzott. Catalina
felült az ágyban, és figyelte, ahogy a kamarás leveszi Arthur kön-
tösét, aztán csendesen kimegy, és becsukja maga mögött az ajtót.
- Bort? - kérdezte Arthur kissé reszkető hangon.
- Köszönöm, nem kérek.
A fiatalember esetlenül odament az ágyhoz, felemelte a taka-
rót, és bebújt a felesége mellé.
Catalina fürkésző tekintetet vetett rá, s ő érezte, hogy elpirul.
Gyorsan elfújta a gyertyát, hogy a lány ne láthassa, mennyire
zavarba hozta. A spaletta résein beszűrődött a kint álló őr fáklyá-
jának fénye, de aztán az is eltűnt, amint a strázsa továbbment.
Arthur érezte, hogy megmozdul az ágy: Catalina hanyatt feküdt,
és elhúzta a hálóingét az útból. A hercegben felhorgadt az érzés,
hogy a felesége valamiféle jelentéktelen tárgyként kezeli, amit
meg kell tűrnie maga mellett, ha Anglia királynéja akar lenni.
Egyszerre lerúgta magáról a takarót, és kiugrott az ágyból.
- Nem maradok itt. Visszamegyek a szobámba - jelentette be
szűkszavúan.
- Tessék?
- Nem vagyok hajlandó itt maradni. Ha te nem látsz szíve-
sen...
- Nem látlak szívesen? De hát én sosem mondtam olyat, hogy
nem látlak szívesen...
- Nyilvánvaló. Úgy nézel rám...
- De hiszen koromsötét van! Honnan tudod, hogyan nézek?
Különben is, te meg úgy nézel, mintha kényszerből jöttél volna ide!
- Én? Nem én kaptam üzenetet, amely a fél udvarhoz eljutott,
hogy tartsam távol magam az ágyadtól?
Arthur hallotta, hogy a lány levegő után kapkod.
- Én nem azt üzentem, hogy tartsd magad távol az ágyamtól!
Én csak azt mondtam nekik, hogy szóljanak neked... - Zavartan
hallgatott el. - Akkor volt a havibajom... tudnod kellett...
- A duennád azt mondta a kamarásomnak, hogy tartsam
magam távol az ágyadtól. Mit gondolsz, mit éreztem? És mit gon-
doltak erről mások?
 - Hogyan kellett volna közölnöm veled?
- Megmondhattad volna te magad! - dühöngött a herceg. - Nem
kellett volna világgá kürtölni.
- Hogyan tehetnék ilyet? Hogyan mondhatnék neked ilyes-
mit? Szörnyű zavarban lennék!
- Ehelyett engem tettél nevetségessé!
Catalina kicsusszant a takaró alól, s megállt az ágy magas, fara-
gott oszlopa mellett.
- Férjuram, bocsánatot kérek, ha megbántottam, nem tudom,
hogyan szokták intézni ezeket a dolgokat errefelé... Ezentúl úgy
teszek, ahogy óhajtja...
Arthur nem szólt. Catalina várt.
- Elmegyek - közölte aztán a herceg, és kopogni kezdett az
ajtón, hogy a kamarása jöjjön érte.
- Ne tegye! - szakadt ki a lányból a kiáltás.
- Tessék? - fordult meg Arthur.
- Mindenki megtudja - mondta kétségbeesetten Catalina. -
Mindenki tudni fogja, hogy valami nincs rendben köztünk. Min-
denki tudni fogja, hogy alighogy bejött, már távozott is, és min-
denki azt fogja gondolni...
- Egy percig sem maradok itt tovább! - harsogta a herceg.
A hercegnéből kitört a büszkeség.
- Mindkettőnket megszégyenít! - kiáltotta. - Mit fognak gon-
dolni az emberek? Hogy undorodik tőlem? Vagy talán azt, hogy
nem tudja teljesíteni férfiúi kötelességét?
- Hadd gondolják! Ha egyszer mindkettő igaz! - vágott vissza
a herceg, és még hangosabban kezdett dörömbölni az ajtón.
Catalina döbbenten kapkodott levegő után, és nekidőlt az osz-
lopnak.
- Fenség! - hangzott a kiáltás a külső szobából, majd kinyílt az
ajtó, s a küszöbön megjelent a herceg kamarása, több apród kísé-
retében, mögöttük pedig Dona Elvira és egy udvarhölgy.
Catalina odabotorkált az ablakhoz, és mindenkinek hátat for-
dított. Arthur tétovázott, segítségkérően nézett vissza rá, tőle
várta, hogy megmondja, most mit tegyen.
 - Micsoda szégyen! - kiáltott fel Dona Elvira, aztán átnyoma-
kodott Arthur mellett, odaszaladt Catalinához és a vállára vetette
a köntösét. A duenna ott állt, karját a hercegné vállára fonva, és
vasvillatekintettel meredt a hercegre, aki ezek után már nem
mehetett oda a feleségéhez. Átlépte a küszöböt, és visszament a
lakosztályába.

Ki nem állhatom a férjemet. Ki nem állhatom ezt az országot. El

sem tudom képzelni, hogy itt éljem le az életemet. Képes volt azt
mondani, hogy undorodik tőlem! Hogy merészel így beszélni velem?
Talán megveszett, mint a loncsos kutyáik, amelyek ott lihegnek
mindenütt? Elfelejtette, ki vagyok? Megfeledkezett magáról?
Annyira feldühített, hogy a legszívesebben fognék egy handzsárt,
és lenyisszantanám azt az ostoba fejét. Ha csak egy pillanatra haj-
landó lett volna gondolkozni, beláthatta volna, hogy az egész
palota, egész London, sőt, valószínűleg az egész ország rajtunk fog
nevetni. Azt fogják mondani rólam, hogy csúnya vagyok, nem tet-
szem neki.
Dühömben sírok, nem bánatomban. A párnába fúrom a feje-
met, hogy senki meg ne halljon, és ne mondhassa el fűnek-fának,
hogy a hercegné álomba sírta magát, mert a férje nem hajlandó
ágyba bújni vele. Fuldoklom a könnyektől és a dühtől, annyira
haragszom rá.
Kis idő múltán abbahagyom a sírást, megtörlöm az arcomat,
felülök. Születésem és házasságom jogán is hercegnő vagyok, nem
szabad így elhagynom magam. Bennem azért van némi méltóság,
mégha őbenne nincs is. Persze ő fiatalember, ráadásul fiatal angol
férfi - honnan is tudhatná, mi az illem? Az otthonomat látom
magam előtt: a holdfényben fehéren csillognak a falak és az áttört
csipkézetek, a sárga kő pedig vajszínűnek tetszik. Az bezzeg igazi
palota, ahol az emberek tisztában vannak vele, milyen az illendő és
méltóságteljes viselkedés. Teljes szívemből azt kívánom, bárcsak
még mindig ott lehetnék!
 Eszembe jut, hogyan bámultam a nagy, sárga hold tükörképét a
víz színén a szultána kertjében. És ostoba fejjel a házasságomról
ábrándoztam.

OXFORD, 1501 KARÁCSONYA

Néhány nappal karácsony előtt indultak útnak. A nyilvánosság

előtt eltökélt udvariassággal beszéltek, ha azonban senki sem látta
őket, nem is szóltak egymáshoz. A királyné azt szerette volna, ha
legalább a tizenkét napos ünnep végéig Londonban maradhat-
nak, de a felséges asszony, a király anyja úgy rendelkezett, hogy
Oxfordban kell karácsonyozniuk, mivel így az ország népe is lát-
hatja a walesi herceget és új hitvesét, márpedig a király anyjának
szava törvénynek számított.
Catalina hordszékben utazott, amely kegyetlenül rázkódott a
fagyos utakon, az öszvérek bicegve vágtak át a gázlókon, a hercegné
pedig csontig átfagyott, bármennyi takarót és szőrmét csavartak is
köré. A király anyja nem engedte, hogy lovon menjen, mert attól
tartott, leesik. Bár nem mondták ki, abban reménykedtek, hogy
Catalina gyermeket vár. Ő a maga részéről sem megerősíteni, sem
cáfolni nem kívánta ezt a reményt. Arthur néma volt, akár a sír.
Az Oxfordba vezető út során mindvégig külön szobában hál-
tak, és amikor odaértek, a Magdalene College-ban is külön szobá-
kat kaptak. A kóristák készen álltak, a konyhák készen álltak, a
roppant vendégszerető Oxford mindent megtett a vidám ünnep
érdekében, a walesi hercegi pár azonban éppoly hideg volt és
álmosító, mint az időjárás.
A vacsorát együtt költötték el: ott ültek az emelvényen a nagy
asztalnál, ahonnan leláttak az egész teremre, a karzatra pedig
annyi oxfordi polgár zsúfolódott be, amennyi csak elfért, és onnan
nézték, amint a hercegné apró falatokat rak a szájába, és hátat for-
dít a férjének, aki viszont a teremben kémlel körül cimborákat,
beszélgetőtársakat keresve, mintha egyedül vacsorázna.
 Táncosok és zsonglőrök, pantomimesek és zenészek szóra-
koztatták a jelenlévőket. A hercegné igen szívélyesen mosoly-
gott, de egyszer sem nevetett; minden mulattatónak spanyol
érmékkel teli erszényeket adott, megköszönte a mutatványukat,
de egyetlenegyszer sem fordult a férje felé, hogy megkérdezze,
jól szórakozik-e. A herceg fel-alá sétálgatott a teremben, nyája-
san társalgóit a város előkelő uraival. Mindig angolul beszélt,
spanyol anyanyelvű hitvese pedig várhatta, hogy valaki fran-
ciául vagy latinul szóljon hozzá, már ha akadt ilyen. A vendégek
inkább a herceg körül gyülekeztek, fecsegtek, tréfálkoztak,
hahotáztak. Catalina úgy érezte, őrajta nevetnek, és nem akar-
ják, hogy értse, miről beszélnek. Egyedül, merev tartásban ült a
kemény, faragott faszéken, felvetette a fejét, és halvány, kihívó
mosoly ült az arcán.
Aztán végre éjfélt ütött az óra, és véget ért a hosszú este.
Catalina felállt, s végignézte, amint az udvar térdet hajt előtte.
Könnyed spanyol pukedlivel köszönt el a férjétől, duennája zord
tekintetétől kísérve.
- Jó éjszakát kívánok, fenség - búcsúzott még utoljára a her-
cegtől latinul, csengő hangon, tökéletes kiejtéssel.
- Hamarosan felkeresem a szobájában - közölte Arthur.
A teremben helyeslő moraj hallatszott; az udvar elvárta, hogy a
herceg buja természetű legyen.
A nyilvános bejelentés hallatán Catalina arcát elöntötte a pír.
Mit mondhatott volna? Nem utasíthatta vissza; de az, ahogyan
felállt és távozott, nem ígért meleg fogadtatást. Hölgyei pukedliz-
tek, aztán sértetten kiviharzottak a nyomában, mint valami tarka
uszály. Az ifjú asszony felindultságát látván az udvaroncok a
kezüket a szájuk elé tartva mosolyogtak.
Arthur fél óra múlva érkezett meg, italtól és haragtól feltüzelve.
A hercegné még nem vetkőzött le, a tűz mellett várakozott, olda-
lán a duennája, a szobában ragyogtak a gyertyák, s az udvarhöl-
gyek úgy cseverésztek és kártyáztak, mintha a délután közepén
járnának. A vak is láthatta, hogy Catalina még nem készül lefe-
küdni.
 - Jó estét, fenség! - köszöntötte térdet hajtva a belépő herceget.
Arthur kis híján sarkon fordult és távozott. Ő már levetkő-
zött, csupán hálóing volt rajta és egy köntös a vállára borítva.
Egyszeriben szemébe ötlött meztelen lábfeje, csenevész lábujjai.
Catalina viszont csak úgy ragyogott pompás estélyi ruhájában.
Az udvarhölgyek mind megfordultak és a herceget bámulták
barátságtalan arccal. Arthur látta magát hálóingében, mezítláb,
s hallotta a mögötte álló udvaroncok egyikének alig elfojtott
kuncogását.
- Azt hittem, már ágyban találom - hebegte.
- Természetesen lefekhetek - felelte a hercegné jeges udvarias-
sággal. - Már amúgy is aludni készültem. Nagyon későre jár. De
amikor mindenki füle hallatára bejelentette, hogy hamarosan fel-
keres, azt gondoltam, bizonyára magával hozza az egész udvartar-
tását. Azt gondoltam, mindenkit felszólított, hogy jöjjön a lakosz-
tályomba. Máskülönben miért jelentette volna be olyan hangosan,
hogy mindenki hallja?
- Én nem jelentettem be hangosan!
Catalina nem vitatkozott, csak felvonta a szemöldökét.
- Itt maradok éjszakára - makacskodott a herceg, és elindult a
hálószoba ajtaja felé. - A hölgyek is lefekhetnek, későre jár. - Bic-
centett az embereinek. - Távozzanak! - Bement a belső szobába,
és becsukta maga mögött az ajtót.
Catalina követte, aztán ő is becsukta az ajtót, kizárta a megbot-
ránkozott arcú udvarhölgyeket. A hátát az ajtónak vetve nézte
végig, amint a férje ledobja a köntösét és hálóingét, s ott áll anya-
szült meztelenül, aztán bebújik az ágyába. A párnáknak dőlt, a
karját összefonta szűk, csupasz mellkasán, mint aki valami szóra-
koztató előadásra vár.
Most Catalina jött zavarba.
- Fenség...
- Ideje lenne levetkőznie - szólalt meg gúnyosan a herceg. -
Amint mondta, igen későre jár.
Catalina elveszetten tekingetett jobbra-balra.
- Elküldetek Dona Elviráért.
 - Csak tessék. Küldessen akárkiért, aki hajlandó levetkőztetni.
Velem ne is törődjön, kérem.
Catalina az ajkába harapott. Arthur látta rajta, hogy tétovázik.
Nem tudta volna elviselni, hogy a férje szeme láttára vetkőztessék
meztelenre. Végül sarkon fordult, és elhagyta a hálószobát.
A szomszéd helyiségből ideges spanyol hadarás hallatszott.
Arthur elvigyorodott, sejtette, hogy Catalina elküldi a hölgyeit, és
odakint vetkőzik le. Amikor a hercegné visszajött, látta, hogy igaza
volt. Catalina finom csipkeszegéllyel díszített, fehér köntöst viselt,
a haját hosszú lófarokban fogta össze. Egyszerű lánynak tűnt, már
nem olyan rátarti hercegnőnek, mint az imént, s Arthur érezte,
hogy a vágy mellett egy másik érzés is eltölti: a gyengédség.
Catalina barátságtalan tekintetet vetett rá.
- El kell mondanom az imáimat - jelentette be. Odament az
imazsámolyához, és letérdelt. Arthur figyelte, amint összekulcsolt
kezére hajtja a fejét, és suttogni kezd. Most először tudta ingerült-
ség nélkül nézni a feleségét, s arra gondolt, milyen nehéz lehet
neki. Az ő zavara és félelme semmiség lehet Catalináéhoz képest:
hiszen egyedül van egy idegen országban, kiszolgáltatva egy nála
alig pár hónappal fiatalabb fiú kénye-kedvének, igazi barátok és
család nélkül, messze mindentől és mindenkitől, amit és akit
ismer.
Az ágy meleg volt. Arthur jó sok bort megivott, hogy felbáto-
rodjon, de most inkább elálmosodott az italtól. Hátradőlt a pár-
nára. Az imádkozás hosszúra nyúlt, de voltaképpen jó dolog, ha
az embernek ájtatos felesége van. Ettől a gondolattól lecsukódott
a szeme. Úgy tervezte, hogy amikor Catalina bebújik mellé az
ágyba, ezúttal magabiztosan, de gyengéden teszi magáévá. Végül
is karácsony van, kedvesnek kell lennie vele. Catalina valószínű-
leg magányos és fél. Nagylelkűnek kell lennie. Jóleső érzés töltötte
el, amikor arra gondolt, milyen szerető férjként fog viselkedni, és
milyen hálás lesz ezért a felesége. Talán előbb-utóbb kitanulják,
hogyan szerezhetnek örömet egymásnak, talán boldoggá teszi
majd a lányt. Egyre mélyebben lélegzett, még egy kis szörcsögő
horkantást is hallatott. Álomba merült.
 Catalina felnézett imáiból, és diadalmasan elmosolyodott.
Aztán néma csöndben bebújt az ágyba a férje mellé, óvatosan
elhelyezkedett, nehogy akár csak a hálóinge szegélye is hozzáér-
jen Arthur testéhez, és elaludt.

Azt hitted, zavarba hozhatsz a hölgyeim előtt, az egész udvar előtt.

Azt hitted, megszégyeníthetsz és diadalmaskodhatsz fölöttem. De
én spanyol hercegnő vagyok, és olyan dolgokat láttam, amilyenekről
te még csak nem is álmodtál ebben a biztonságos kis országban,
ebben az önelégült kis kuckóban. Én az Infanta vagyok, a keresz-
tény világ két leghatalmasabb uralkodójának leánya, azoké, akik
egyedüliként legyőzték minden idők legnagyobb veszedelmét.
A mórok hétszáz évig uralkodtak spanyol földön, a birodalmuk erő-
sebb volt, mint a rómaiaké, és ki űzte ki őket? Az anyám! Az apám!
Úgyhogy ne képzeld, hogy félek tőled, te kis rózsaszirom-herceg,
vagy minek neveznek. Én soha nem süllyedek odáig, hogy olyat
tegyek, amit egy spanyol hercegnőnek nem illik tennie. Soha nem
leszek kicsinyes vagy rosszindulatú. De ha szembeszállsz velem,
legyőzlek.

Arthur nem is szólt a hitveséhez másnap reggel. Kamaszos büsz-

keségén jókora seb esett. A felesége már korábban is megszégye-
nítette őt apja udvartartása előtt, amikor nem engedte be a szo-
bájába, most pedig négyszemközt alázta meg. Úgy érezte, a lány
csapdába csalta, bolonddá tette, és még most is nevet rajta. Fel-
kelt, és néma csöndben elhagyta a szobát. Misére ment, de rá
sem nézett a feleségére, vadászni ment, és estig vissza sem jött.
Vacsoránál sem szólt hozzá. Egymás mellett ülve néztek végig
egy színielőadást, de egész este egyetlen szót sem váltottak. Egy
teljes hétig időztek Oxfordban, de napjában legfeljebb tucatnyi
szót intéztek egymáshoz. Arthur elszánt fogadalmat tett magá-
ban, hogy soha, de soha többé nem beszél a feleségével. Gyere-
ket nemz neki, ha tud, minden elképzelhető módon megalázza,
de soha többé nem szólítja meg, és soha, de soha nem alszik
többé az ágyában.
Amikor elérkezett az idő, hogy továbbinduljanak Ludlow-ba,
kövér hófelhők úsztak a szürke égen. Catalina kilépett a kollé-
gium ajtaján, és hátrahőkölt, amint a jeges, nyirkos levegő az
arcába csapott. Arthur tudomást sem vett róla.
A hercegné kiment az udvarba, ahol már útra készen várako-
zott az egész menet. A hordszék előtt megtorpant. Arthur úgy
látta, olyan, mint valami fogoly, akinek nem akaródzik felszállni
a rabszállító szekérre. De nem volt más választása.
- Nem lesz nagyon hideg? - kérdezte Catalina.
Arthur komor arccal meredt rá.
- Jobb, ha hozzászokik a hideghez, nem Spanyolországban
van.
- Azt látom.
Catalina elhúzta a hordszék függönyeit. Odabent takarók vár-
ták, amelyeket maga köré csavarhatott, és párnák, amelyekre ráül-
hetett, de mégsem volt valami barátságos a látvány.
- Ennél sokkal rosszabb idő is szokott lenni - jelentette ki
Arthur derűsen. - Jóval hidegebb, és esik az eső vagy a havas eső,
vagy havazik, és sötétebb is van. Februárban naponta legfeljebb
pár óráig van világos, a jeges köd pedig a nappalt is éjszakává vál-
toztatja, úgyhogy csak örökös szürkeséget látunk.
Catalina megfordult és ránézett.
- Nem halaszthatnánk el az utazást?
- Ön akart jönni - vágott vissza gúnyosan a herceg. - Én bol-
dogan otthagytam volna Greenwichben.
- Azt tettem, amit parancsoltak.
- Ahogy mondja. Most pedig folytatjuk az utunkat, ahogy
parancsolták.
- Ön legalább mozoghat, és akkor nem fázik - felelte panaszo-
san Catalina. - Nem lovagolhatnék?
- A felséges asszony, a király anyja megtiltotta.
 Catalina elűntorodott, de nem szólt.
- Döntse el, mi legyen. Hagyjam itt? - kérdezte Arthur éles
hangon, mintha sürgős dolga volna, és nem akarná, hogy efféle
vitákkal fecséreljék az idejét.
- Ne - felelte a hercegné. - Szó sem lehet róla - mondta, majd
beült a hordszékbe, és a lábára meg a vállára húzta a takarókat.
Oxfordból kifelé menet Arthur haladt elöl, biccentéssel és
mosollyal üdvözölte az embereket, akik kitódultak az utcára,
hogy megéljenezzék. Catalina behúzta a függönyt, hogy ne
hatoljon be a sok kíváncsi tekintet meg a hideg, és nem mutat-
kozott.
Egy út menti nagy háznál álltak meg ebédelni. Arthur sietve
bement, meg sem várta, hogy a feleségét kisegítsék a hordszélcből.
A ház asszonya izgatottan szaladt ki a hordszékhez, amelyből épp
ekkor kászálódott elő a sápadt arcú, vörös szemű Catalina.
- Jól érzi magát, hercegné? - kérdezte az asszony.
- Fázom - felelte Catalina elcsigázottan. - Teljesen átfagytam.
Azt hiszem, soha életemben nem fáztam még ennyire.
Alig evett pár falatot, borral is hiába kínálgatták. Úgy tűnt,
mindjárt összeesik a kimerültségtől; ám amint végeztek az ebéd-
del, Arthur tovább akart menni, hogy még húsz mérföldet megte-
gyenek, mielőtt leszállna a korai téli alkonyat.
- Nem mondhatna nemet? - kérdezte úrnőjétől suttogva
María de Salinas.
- Nem - felelte a hercegné, aztán szó nélkül felállt az asztaltól.
De amikor kinyitották az udvarba vezető széles fakaput, látták,
hogy apró hópelyhek libegnek körülöttük.
- így nem vághatunk neki az útnak, hamarosan besötétedik, és
eltévedünk! - kiáltott fel Catalina.
- Én nem tévedek el - jelentette ki Arthur, és odalépett a lová-
hoz. - Önök pedig engem követnek.
Egy szolgáló rohant oda hozzájuk, a ház asszonya küldte, hogy
vigyen Catalinának egy felmelegített követ, amelyet a lábához
tehet a hordszékben. A hercegné beült, és újra maga köré csavarta
a takarókat, még a kezét sem húzta ki alóluk.
 - A herceg bizonyára azért akar minél előbb Ludlow-ba érni,
hogy megmutathassa fenségednek a várat - vélekedett a ház
asszonya, jóindulatúan értelmezve a kínos helyzetet.
- Semmi mást nem akar megmutatni, csak azt, hogy mennyire
nem törődik velem - vágott vissza Catalina, de azért ügyelt rá,
hogy spanyolul mondja.
Maguk mögött hagyták az udvarház melegét és fényeit, s hal-
lották, amint a kapu becsapódik mögöttük, miközben ők nyugat-
nak fordították a lovak fejét, és elindultak a horizont fölött
derengő, fehér napkorong felé. Még csak délután két óra volt, de
az eget olyan sűrű hófelhők borították, hogy a dimbes-dombos táj
baljós szürkeségbe burkolózott. Az út eleinte kanyargósan, bar-
nán vált ki a barna mezőből, majd a kavargó hópelyhek lassan
mindkettőt fehérre festették. Arthur vígan dalolva haladt elöl,
Catalina hordszéke döcögve követte. Az öszvérek minden lépés-
nél jobbra, aztán balra döntötték a hordszéket, a hercegné kényte-
len volt a perembe kapaszkodni, s az ujjai teljesen átfagytak,
elgémberedtek, megkékültek a hidegtől. A függöny megóvta a
hóeséstől, de a szünet nélkül csapkodó széltől nem védte meg. Ha
behúzódott a sarokba, és kinézett a tájra, örvénylő fehérséget
látott: a hópelyhek táncoltak, kavarogtak az út fölött, az ég pedig
percről percre szürkébbnek tetszett.
A nap fehéren trónolt a fehérségben, miközben a világra mind
sötétebb árny borult. Hó és felhőgomoly zárta körbe a kis menetet,
amely folytatta kanyargós útját a fehér földön, a szürke ég alatt.
Arthur lova előrevágtatott; a herceg könnyedén ült a nyereg-
ben, egyik kesztyűs kezével a gyeplőt tartotta, a másikkal az osto-
rát. Vastag bőrzekéje alatt gyapjú fehérnemű volt rajta, a lábán
meleg bőrcsizma. Catalina figyelte, ahogy elöl lovagol. Most már
annyira fázott és olyan nyomorúságosán érezte magát, hogy még
neheztelni sem tudott a férjére. Csak arra vágyott, hogy Arthur
odalovagoljon hozzá, és közölje vele, hogy az utazás már a végé-
hez közeledik, hamarosan megérkeznek.
Eltelt egy óra, az öszvérek tovább poroszkáltak az úton, fejüket
leszegték a metsző szélben, amely felkavarta a havat a fülük körül,
és besüvített a hordszék belsejébe. Most már sűrűbben hullottak a
hópelyhek, s betöltötték a levegőt és az út keréknyomait. Catalina
összekuporodott a takarók alatt, mint egy kisgyerek, a hasához
szorította a percről percre hűlő követ, a térdét felhúzta, hideg
kezét két térde közé szorította, a fejét lehajtotta, befúrta a prémek
és takarók közé. A lába majd lefagyott, a hátán szétnyíltak a plé-
dek, s olykor megborzongott, mert megcsapta a jeges szél.
Hallotta, hogy odakint a férfiak tréfálkozva beszélgetnek a
hidegről, és már előre fenik a fogukat, micsoda lakomát csapnak
majd, ha a menet befut Burfordba. A hangjuk mintha valahonnan
a messzeségből jött volna; Catalinát annyira elcsigázta a hideg,
hogy álomba merült.
Kábultan arra ébredt, hogy a hordszék a földnek ütődött, és
valaki elhúzta a függönyöket. Megcsapta a jeges levegő, mire ő
leszegte a fejét, és kétségbeesésében elsírta magát.
- Infanta! - szólította Dona Elvira. A duenna öszvérháton tette
meg az utat, és a mozgástól nem fagyott át annyira. - Infanta!
Hála Istennek, végre megérkeztünk.
Catalina nem emelte fel a fejét.
- Mi az? - hallatszott Arthur hangja. A herceg látta, hogy letet-
ték a hordszéket, és a duenna behajol az ablakon. Látta, hogy a
takarókupac nem mozdul. Egy pillanatra elfogta a rémület, mert
azt hitte, hogy a hercegné rosszul lett. María de Salinas szemrehá-
nyó tekintetet vetett rá. - Mi a baj?
- Semmi - felelte kiegyenesedve Dona Elvira, s ott állt a herceg
és ifjú felesége között, pajzsként védelmezve Catalinát, miközben
Arthur leugrott a lováról és elindult felé. - A hercegnő elaludt,
most tér magához.
- Látni akarom - jelentette ki a herceg. Biztos kézzel félretolta
a duennát, és letérdelt a hordszék mellé.
- Catalina! - szólította halkan a lányt.
- Teljesen átfagytam - válaszolt egy vékony hangocska.
Catalina felemelte a fejét, és Arthur látta, hogy az arca fehér, mint
a hó, az ajkai pedig kékek. - Annyira fá-fázom, hogy belehalok, és
akkor majd örülhetsz. Eltemetsz ebben a bo-borzalmas ország-
ban, és elveszel valami hájas, dagadt angol nőt. Én pedig sosem
látom viszont... - Zokogásba fulladt a hangja.
- Catalina! - szólongatta Arthur mélységes zavarodottsággal.
- So-sosem látom viszont tö-többé az anyámat. De ő tudni
fogja, hogy te okoztad a halálomat a nyomorúságos országoddal
meg a kegyetlenségeddel.
- Én nem voltam kegyetlen! - vágott vissza azonnal a herceg,
aki észre sem vette a körülöttük gyülekező udvaroncokat. - Az
Isten szerelmére, Catalina, nem én tehetek róla!
- Kegyetlen voltál - emelte fel újra a fejét a hercegné a takarók
közül. - Kegyetlen voltál, mert...
A könnyektől foltos, fehér, bánatos arc többet mondott Arthur-
nak, mint bármely szó. Catalina úgy festett, mint a húgai, amikor a
nagyanyjuk megfeddte őket. Nem olyan volt, mint egy bosszantó,
sértő szavakkal dobálózó spanyol hercegnő, hanem mint egy lány,
akit addig gyötörtek, míg sírva nem fakadt - és Arthur ekkor jött
rá, hogy ő gyötörte, ő ríkatta meg, ő hagyta, hogy ott dideregjen a
hideg hordszékben egész délután, miközben ő előrelovagolt, és
élvezettel gondolt rá, milyen pocsékul érezheti magát a felesége.
Benyúlt a takarók közé, és megfogta a lány jéghideg kezét - az
ujjai egészen megdermedtek. Arthur tudta, hogy hibát követett el.
Az ajkához emelte Catalina megkékült ujjait, és egyenként meg-
csókolta, aztán a leheletével melengette őket.
- Isten bocsásson meg nekem - mondta. - Megfeledkeztem
róla, hogy férj vagyok. Nem tudtam, hogy férjként kell viselked-
nem. Nem gondoltam, hogy megríkatlak. Soha többé nem teszek
ilyet.
Catalina hunyorgott könnyben úszó kék szemével.
- Tessék?
- Hibáztam. Dühös voltam, és hibát követtem el. Engedd,
hogy bevigyelek, aztán megmelegszünk, még egyszer bocsánatot
kérek tőled, és megígérem, hogy soha többé nem bántalak.
Catalina máris elkezdte lehámozni magáról a takarókat, mi-
közben Arthur a lábáról csavarta le a plédet. A lány annyira át-
fagyott és elgémberedett, hogy csak támolyogva tudott talpra
állni. Arthur ügyet sem vetett a duenna erőtlen tiltakozására, a
karjába kapta feleségét, és úgy lépett át vele a nagyterem küszö-
bén, mintha most lett volna az esküvőjük.
A ropogó tűz mellett gyengéden letette, lehúzta a fejéről a csuk-
lyáját, kigombolta a köpenyét, dörzsölgetni kezdte a kezét. Elhesse-
gette a szolgálókat, akik el akarták vinni a köpenyt, s borral kínálta
a lányt. A béke és csönd l<is körét teremtette meg maguk körül, és
figyelte, amint a szín visszatér Catalina sápadt arcára.
- Bocsáss meg - kérlelte szívből. - Nagyon-nagyon dühös vol-
tam rád, de nem volt helyes, hogy ilyen hosszú útra kényszerítet-
telek ebben a rossz időben, nem lett volna szabad hagynom, hogy
így átfagyjál. Csúnya dolog volt részemről.
- Megbocsátok - suttogta a lány, és halvány mosoly ragyogott
fel az arcán.
- Nem voltam tisztában vele, hogy gondoskodnom kell rólad.
Nem gondoltam rá. Olyan voltam, mint egy gyerek, mint egy utá-
latos gyerek. De most már tudom, Catalina. Soha többé nem bán-
talak.
Catalina bólintott.
- Jaj, Arthur, te is bocsáss meg nekem! Én is utálatos voltam
veled.
- Csakugyan?
- Oxfordban - suttogta a lány alig hallhatóan.
A herceg bólintott.
- És most mit mondasz nekem?
Catalina felnézett rá, aztán gyorsan elkapta a pillantását. Látta,
hogy Arthur nem csak színleli a sértődést. Még kamasz, és meg-
van benne a kamaszok erős igazságérzete. Valódi bocsánatkérést
vár el.
- Nagyon-nagyon sajnálom - mondta Catalina, és őszintén
beszélt. - Nem volt helyes, amit tettem, és már reggelre megbán-
tam, de nem árulhattam el.
- Mi lenne, ha most ágyba bújnánk? - súgta a fülébe a herceg.
- Megtehetjük?
- Mondhatnánk, hogy nem érzed jól magad.
 Catalina némán bólintott.
- A hercegnét megviselte a hideg - jelentette be Arthur hango-
san. - Dona Elvira most elkíséri a szobájába, és én is ott vacsorá-
zom majd, kettesben vele.
- De az emberek azért jöttek, hogy lássák fenségedet! - tiltako-
zott a házigazda. - Mulatsággal készültek, és néhány v’.tás kérdést
is fenséged elé akarnak tárni...
- Most fogadom őket a nagyteremben, és holnap is itt leszünk.
De a hercegnének azonnal vissza kell vonulnia a lakosztályába.
- Ahogy parancsolja, fenség.
Az udvarhölgyek, élükön Dona Elvirával, izgatottan kísérték a
hercegnét a szobájába. Catalina hátrapillantott Arthurra.
- Kérem, jöjjön a szobámba vacsorázni - mondta elég hango-
san ahhoz, hogy mindenki hallja. - Szeretném, ha fenséged velem
lenne.
Arthur mást nem is kívánt: a felesége nyilvánosan kifejezte,
hogy vágyik utána. Meghajolt, aztán a nagyterembe sietett, kért
egy kupa sört, és szívélyesen elbeszélgetett azzal a fél tucat férfival,
akik felsorakoztak, hogy találkozzanak vele, majd hamarosan
kimentette magát, és hitvese szobájába ment.

Catalina már várta, egymagában üldögélt a tűz mellett. Elküldte

az udvarhölgyeit, a szolgálóit, senki sem sürgölődött körülöttük:
kettesben lehettek. Arthur csaknem hátrahőkölt az üres szoba lát-
tán; a Tudor hercegeket és hercegnőket soha nem hagyták
magukra. Catalina azonban kiküldte a szolgákat, akiknek a vacso-
rát kellett volna felszolgálniuk, és elbocsátotta a hölgyeket is,
akiknek velük együtt kellett volna vacsorázniuk. Még a duennáját
sem tűrte meg maga mellett. Senki sem láthatta, hogyan alakí-
totta át a lakosztályt, hogyan terítette meg a vacsoraasztalt.
Az egyszerű fabútorokat élénk színű, könnyű leplekbe bur-
kolta, még a hideg falakat is szőnyegekkel borította, amitől olyan
lett a szoba, mint egy csodálatosan felékesített sátor.
 Megparancsolta, hogy az asztal lábait vágják egészen rövidre.
Meglehetősen nevetséges bútordarab lett belőle, olyan alacsony
volt, mint egy zsámoly. Mindkét végébe nagy párnákat helyezett,
mintha a földön heverve akarnának enni, akár a vademberek.
A vacsorát a térdmagasságban lévő asztalon tálalták, amelyet
közelebb húztak a kandallóban égő fahasábok melegéhez, mint
valami barbár lakomán. Mindenfelé gyertyák égtek, és erős, töm-
jénre emlékeztető illat terjengett, mely olyan szédítő volt, mint a
templom belseje ünnepnapokon.
Arthur tiltakozni akart - miféle túlzó szeszély ez, hogy szétfű-
részelteti a bútorokat? -, de aztán inkább nem szólt. Lehetséges,
hogy ez nem afféle kislányos hóbort; Catalina talán meg akar
mutatni neki valamit.
A lány roppant különös öltözéket viselt. A fejére finom selymet
csavart, megcsomózta, és a lelógó végét hanyagul betűrte az egyik
oldalon, ahonnan akár fátyol gyanánt az arca elé is húzhatta. Rendes
ruha helyett csupán a legfinomabb, legkönnyebb selyemből készült,
halványkék lepel borította a felsőtestét. A kelme olyan áttetsző volt,
hogy látni engedte a lány fehér bőrét. Arthur szíve nagyot dobbant,
amikor ráébredt, hogy Catalina meztelen a leheletnyi selyem alatt.
A leplen kívül csupán egy nadrág volt rajta, amilyet a férfiak horda-
nak, de mégsem olyan, mert a hullámzó anyagot aranyzsinór tar-
totta karcsú csípőjén, a bokáján pedig ugyancsak meg volt kötve, s
alóla kivillant bíborvörös, aranyhímzéses papucsba bújtatott, kecses,
meztelen lábfeje. Arthur végigmérte tetőtől talpig, a barbár turbán-
tól a török papucsig, és egyszerűen nem talált szavakat.
- Úgy látom, nem tetszik az öltözékem - szólalt meg Catalina
színtelen hangon. Arthur túl tapasztalatlan volt ahhoz, hogy felis-
merje, milyen mélységes zavarban van.
- Még sohasem láttam ilyet - hebegte. - Ezek arab ruhák?
Hadd nézzem meg jobban!
Catalina pördült egyet, hátrapillantott a férjére, aztán megint
szembenézett vele.
- Spanyolországban mind ilyeneket hordunk - mondta. -
Anyám is. Kényelmesebb, mint a nyugati ruhák, és tisztább is.
Mindent ki lehet mosni, nem úgy, mint a bársonyt és a damasz-
tot.
Arthur bólintott. Egyszerre megcsapta a selyemből áradó köny-
nyű rózsavíz-illat.
- És a nagy forróságban hűsíti a testet - tette hozzá a lány.
- Ez... gyönyörű. - Majdnem kicsúszott a száján a „barbár” jelző,
de örült, hogy nem mondta ki, mert Catalina szeme felcsillant.
- Komolyan mondod?
- Igen.
A lány hirtelen felemelte a karját, és még egyszer megfordult,
hogy megmutassa neki, hogyan libeg a nadrág és milyen könnyű
az ing.
- Ebben is alusztok?
Catalina elnevette magát.
- Csaknem mindig ezt viseljük. Anyám a páncél alatt is ilyen
öltözéket hord, nincs ennél kényelmesebb, és különben is, a pán-
céling alatt nem viselhetne rendes ruhát.
- Az biztos...
- Persze amikor keresztény követeket fogadunk, vagy jelentős
állami eseményre kerül sor, vagy amikor ünnep van az udvarban,
hosszú ruhát és köpenyt öltünk, különösen karácsonykor, mert
olyankor hideg van. De a saját szobáinkban, főleg nyáron, no meg
amikor hadjáraton vagyunk, mór viseletben járunk. Könnyű
megvarrni, könnyű mosni, és kellemes hordani.
- De itt nem hordhatod - mondta Arthur. - Sajnálom. A felsé-
ges asszony, a király anyja már attól is felháborodna, hogy van
ilyen ruhád.
Catalina bólintott.
- Tudom. Anyám is ellenezte, hogy elhozzam. De azt akartam,
hogy legyen nálam valami, ami az otthonomra emlékeztet, és azt
gondoltam, majd elrakom, és nem szólok róla senkinek. Aztán
ma este eszembe jutott, hogy megmutathatnám neked. Megmu-
tathatnám neked magamat, azt, hogy milyen voltam régen.
Azzal odalépett az asztalhoz, és intett Arthurnak, hogy csatla-
kozzon hozzá. A herceg túl nagynak, ormótlannak érezte magát,
ezért ösztönösen lehajolt, lehúzta lovaglócsizmáját, és mezítláb
lépett a vastag szőnyegre. Catalina helyeslően bólintott, aztán
intett, hogy foglaljon helyet. Arthur lehuppant az egyik arany-
hímzésű párnára.
Catalina derűsen leült vele szemben, és átnyújtott neki egy tál
illatos vizet meg egy kéztörlőt. Arthur belemártotta az ujjait a vízbe,
aztán megtörölgette a kezét. Catalina mosolygott, és egy étellel
megrakott aranytányért nyújtott felé. Arthur kedvenc gyerekkori
étele volt rajta: sült csirkeláb pirított vesével és finom fehér kenyér-
rel, egyszóval igazi angol vacsora. Catalina azonban csak kis adago-
kat tálaltatott a két külön tányérra, amelyeken művészien rendezték
el az apró csontokat. Ezenkívül elrendelte, hogy szeletelt almát is
szolgáljanak fel, továbbá finom, fűszeres húsokat, szeletelt, cukro-
zott szilvával. Mindent megtett, hogy a kifinomult, fényűző mór
ízlésvilágnak megfelelő, valódi spanyol vacsorával álljon elő.
Arthur előítéletei meginogtak.
- Ez... gyönyörű - dadogta, miután hiába keresett olyan szót,
amellyel jobban leírhatta volna a látványt. - Ez... ez olyan, akár
egy festmény. Te pedig olyan vagy... - kezdte, de semmi nem
jutott eszébe, amihez a lányt hasonlíthatná. Aztán felderengett
előtte egy kép. - Láttam egyszer egy festett tányért - mondta. -
Perzsiából származik, anyám kincstárában van. Hát olyan vagy.
Furcsa, de roppant bájos.
A lány arca kigyúlt a bók hallatán.
- Azt szeretném, ha megértenéd - mondta szabatos latinsággal.
- Azt szeretném, ha megértenéd, ki is vagyok. Cuiusmodi sum.
- Hogy ki vagy?
- A feleséged vagyok - nyugtatta meg Catalina. - A walesi her-
cegné vagyok, és Anglia királynéja leszek. Ez a sorsom. De ugyan-
akkor Spanyolország, al-Andalus infánsnője is vagyok.
- Tudom.
- Tudod, és mégsem tudod. Nem tudsz semmit Spanyolor-
szágról, nem tudsz semmit rólam. Szeretném megértetni maga-
mat veled. Azt akarom, hogy ismerd meg Spanyolországot. Én
Spanyolország hercegnője vagyok. Apám kedvence. Amikor csa-
ládi körben vacsorázunk, így eszünk. Amikor hadjáratot folyta-
tunk, sátrakban lakunk, és ilyen parázstartók mellett ülünk, már-
pedig hétéves korom óta minden évben háborúztunk.
- De mégiscsak keresztény udvart visztek - ellenkezett Arthur.
- A keresztény világ egyik nagyhatalma vagytok. Vannak rendes
székeitek, nyilván rendes asztalnál szoktatok enni.
- Csak ha hivatalos vacsorát rendezünk - felelte Catalina. -
A magánlakosztályainkban így élünk, akárcsak a mórok. Termé-
szetesen elmondjuk az asztali áldást, köszönetét mondunk a Min-
denható Istennek, amikor megszegjük a kenyeret. De nem úgy
élünk, mint ti itt Angliában. Gyönyörű kertjeink vannak, ahol
szökőkutakból csörgedezik a víz. A palotáinkban értékes kövek-
kel kirakott termeink vannak, ahol a falakat aranybetűs feliratok
díszítik, amelyek szépséges igazságokat fogalmaznak meg költői
formában. Fürdőházainkban meleg vízben fürödhetünk, és sűrű,
illatos gőz tölti be a helyiséget, hűtőházainkat telente a sierrákból
származó hóval rakjuk tele, így nyaranta jeges gyümölcsökkel és
italokkal csillapíthatjuk szomjunkat.
A szavai éppoly csábítóak voltak, mint a képek, amelyeket fel-
idézett.
- Olyan furcsán beszélsz - szólt elbizonytalanodva a herceg. -
Mintha tündérmesét mondanál.
- Csak most kezdem felfogni, milyen furcsának találjuk egy-
mást - mondta Catalina. - Azt gondoltam, a te országod ugyan-
olyan lesz, mint az enyém, pedig nagyon is más. Most kezdek
rájönni, hogy mi jobban hasonlítunk a perzsákra, mint a germá-
nokra. Inkább arabok vagyunk, mint vizigótok. Te pedig talán azt
gondoltad, én ugyanolyan hercegnő leszek, mint a húgaid, pedig
nagyon is más vagyok.
Arthur bólintott.
- Meg kell ismernem a szokásaidat - vetette fel félénken. - És
neked is meg kell ismerned az enyémeket.
- Én leszek Anglia királynéja, angollá kell válnom. De azt aka-
rom, hogy tudd, milyen voltam lánykoromban.
Arthur megint csak bólintott.
 - Nagyon fáztál ma? - kérdezte. Valami furcsa, ismeretlen
érzés szállta meg, mintha súlyt érzett volna a hasában. Aztán
rájött, mi ez: nyomasztja a gondolat, hogy Catalina boldogtalan.
A lány egyenesen a szemébe nézett.
- Igen - mondta. - Nagyon fáztam. Aztán arra gondoltam,
hogy undok voltam veled, és nagyon boldogtalannak éreztem
magam. Aztán meg arra gondoltam, hogy távol vagyok az ottho-
nomtól, a melegtől, a napfénytől, anyámtól, és rám tört a honvágy.
Szörnyű volt ez a mai nap. Szörnyű napom volt.
Arthur feléje nyújtotta a kezét.
- Megvigasztalhatlak?
Összeértek az ujjaik.
- Már megtetted - felelte Catalina. - Amikor behoztál, leültet-
tél a tűz mellé, és bocsánatot kértél. Tényleg vigasztalónak talá-
lom a jelenlétedet. Bíznom kell benne, hogy ez mindig így lesz.
Arthur magához húzta, lefektette maga mellé, a könnyű, puha
párnákra, és gyengéden megtapogatta a feje köré tekert selymet,
amely azonnal lecsúszott, és alóla szabadon omlottak szét a sűrű,
vöröses fürtök. A lány hajához érintette az ajkát, majd a finom,
kissé remegő szájhoz, a homokszínű szempillákkal szegélyezett
szemhez, a halánték kék ereihez, a fülcimpákhoz. Azután érezte,
hogy feltámad benne a vágy, és megcsókolta a kis gödröt Catalina
nyakánál, a kiálló kulcscsontot, a meleg, csábító bőrt a nyakától a
válláig, belecsókolt a könyökhajlatába, meleg tenyerébe, csábosán
illatozó hónaljába, majd felhúzta a lány ingét, és ott feküdt előtte
meztelenül, a karjában tartotta, a felesége volt, szerető felesége,
végre.

Szeretem. Nem hittem volna, hogy ez lehetséges, de szeretem. Cso-

dálkozva nézem magamat a tükörben, mintha megváltoztam
volna, mintha minden megváltozott volna. Ifjú asszony vagyok, aki
szerelmes a férjébe. Szerelmes vagyok a walesi hercegbe. Én, Spa-
nyolországi Catalina, szerelmes vagyok. Akartam ezt a szerelmet,
de azt hittem, lehetetlen, és most mégis itt van. Szerelmes vagyok a
férjembe, és mi leszünk Anglia királya és királynéja. Ki kételked-
hetne benne, hogy Isten kiválasztott leánya vagyok? Ő juttatott a
háború veszedelmeiből az Alhambra békéjébe és biztonságába,
most pedig Ő adta nekem Angliát és annak az ifjúnak a szerelmét,
aki Anglia királya lesz.
Hirtelen rám törnek az érzelmek, összeteszem a kezemet, és
imádkozni kezdek: „Ó, Istenem, add, hogy örökké szeressem, ne
szakíts el minket egymástól, ahogy Jüant elszakítottad Margottól
boldogságuk első hónapjaiban! Add, hogy együtt öregedjünk meg,
add, hogy örökké szeressük egymást!”

LUDLOW VÁRA, 1502 JANUÁRJA

Alacsonyan járt a téli nap, vörösen ragyogott a lankás dombok

fölött, amikor áthaladtak a ludlow-i városfalba ékelt tágas kapun.
Arthur, aki a hordszék mellett lovagolt, a kövezeten kopogó paták
zaját túlkiabálva odaszólt Catalinának:
- Végre itt vagyunk Ludlow-ban!
Előttük felhangzott a fegyveresek kiáltása:
- Utat Arthurnak, a walesi hercegnek! - mire megnyíltak az
ajtók, s az emberek kitódultak a házakból, hogy lássák a menetet.
Catalina elé takaros város tárult, mintha csak egy faliszőnyeg
képét látta volna. A kétszintes, fagerendás, zsúfolt épületek között
kövezett utcák húzódtak, a házak alsó szintjén pedig jól menő kis
boltok és műhelyek működtek. A boltosfeleségek az utcán üldö-
géltek támlátlan székeiken, de most felugrottak, és integetve
üdvözölték a hercegnét, Catalina pedig mosolygott, és visszainte-
getett. Az emeleti ablakokból kesztyűvarró lányok, cipészsegédek,
aranyműves-inasok és aggszüzek hajoltak ki és a nevét kiabálták.
Catalina elnevette magát, majd elállt a lélegzete ijedtében, amikor
az egyik legény kis híján kiesett az ablakon, ám hahotázó cimbo-
rái végül visszahúzták.
 Elhaladtak egy nagy küzdőtér mellett, ahol megsötétült geren-
dájú fogadó állt. A városka féltucatnyi harangja - a kolostoroké, a
kollégiumé, a kápolnáké és az ispotályé - ekkor mind egyszerre
szólalt meg, hogy üdvözölje otthonában a herceget és hitvesét.
Catalina előrehajolt, hogy jobban lássa a várat. Először a beve-
hetetlen külső várudvart pillantotta meg. A kapu tárva-nyitva állt
s mikor bevonultak, már ott várták őket a város vezetői: a polgár-
mester, a templomi elöljárók, a legjelentősebb céhek első emberei.
Arthur megállította a lovát, és udvariasan hallgatta a hosszú
beszédet, melynek az első fele walesi nyelven, a második angolul
hangzott el.
- Mikor eszünk? - kérdezte Catalina suttogva latinul, és látta,
hogy Arthur remegő szájjal próbálja elfojtani a mosolyát.
- Mikor kerülünk ágyba? - lehelte a hercegné, és örömmel
nyugtázta, hogy a férje gyeplőt tartó keze megremeg a vágytól.
Catalina elkuncogta magát, aztán visszaült a hordszékbe, míg be
nem fejeződtek a végtelenségig elnyúló üdvözlő beszédek, és a
királyi menet be nem vonulhatott a belső várudvarra.
Szép vár volt az új otthonuk, éppolyan erős, mint bármely vég-
vár Spanyolországban. A belső várudvart magas, vastag fal vette
körül, amely valami furcsa, rózsaszínes kőből épült, s ettől mele-
gebb, otthonosabb hatást keltett.
Catalina gyakorlott tekintete az erős falakról előbb a külső,
majd a belső várudvar kútjára siklott, megfigyelte, hogyan kap-
csolódik egymáshoz a két védhető terület, s arra a következtetésre
jutott, hogy ostrom esetén akár évekig is kitarthatnak. De maga
az épület kicsi volt, olyan, mint egy játék kastély. Az apja legfel-
jebb egy folyami átkelő vagy védelemre szoruló út mellé építtetett
volna ilyet. Spanyolországban csak a köznemesek büszkélkednek
efféle várakkal.
- Ez minden? - kérdezte kifejezéstelen arccal, s közben a kis-
városra gondolt, amely granadai otthona falai mögött terült el, a
kertekre és teraszokra, a dombra és a kilátásra, a városközpont
nyüzsgő életére, mindarra, ami a védett falakon belül volt. Meny-
nyit kellett gyalogolniuk az őröknek! Egy óráig is eltartott, míg a
lőréses falakat körbejárták. Ludlow-ban pár perc alatt végezhet az
őrjárat. - Ennyi az egész?
Arthur elképedve nézett rá.
- Többet vártál? Mire számítottál?
Ha nem bámulja őket több száz ember, Catalina megsimogatta
volna aggódó arcát. De így inkább nem mozdult.
- Ugyan, butaság volt a részemről. Richmond járt az eszem-
ben. - Semmi pénzért be nem vallotta volna, hogy az Alhambrára
gondolt.
Arthur megnyugodott, mosoly jelent meg az arcán.
- Jaj, szerelmem, Richmond nemrég épült, apám legfőbb büsz-
kesége és öröme. London a keresztény világ egyik legnagyobb
városa, és a kastély mérete is ennek megfelelő. Ludlow azonban
nem főváros, csak egyszerű város. Itt a határvidéken persze nagy-
városnak számít, de azért mégsem London. Ám gazdag település,
majd meglátod, bőséges vadászzsákmányt kínál, és a népe barát-
ságos. Boldog leszel itt.
- Biztos vagyok benne - mosolygott rá Catalina, s igyekezett
elfelejteni, hogy vannak olyan paloták is, amelyeket a szépség
okán, kizárólag a szépség kedvéért építettek, ahol az építők első
gondolata az volt, hogyan is fog beesni a fény, és miként verődik
majd vissza a sima márványlapokról.
Körülnézett, és a belső várudvar közepén egy különös, kerek
épületre lett figyelmes. Olyan volt, mint egy tömzsi torony.
- Az micsoda? - kérdezte, miközben Arthur segítségével kiká-
szálódott a hordszékből.
A herceg odapillantott.
- Az a mi kerek kápolnánk - vetette oda hanyagul.
- Kerek kápolna?
- Igen, mint Jeruzsálemben.
Catalina örömmel ismert rá a mecsetek hagyományos formá-
jára. Ezeket mindig kör alakúra építették, hogy egyetlen hívőnek
se jusson jobb hely, mint a másiknak, mert a szegények éppúgy
dicsőítik Allahot, mint a gazdagok.
- Igazán szép - állapította meg.
 Arthur csodálkozva pillantott rá. Számára az épület csupán
egyszerű, kerek torony volt, amelyet a tetszetős, szilvaszínű helyi
kőből építettek, bár most észrevette, hogy az alkonyi fényben
szinte ragyog, és békét sugároz.
- Igen - felelte, de nem sok figyelemre méltatta a kápolnát. -
Ez pedig - mutatott az előttük álló, nagyszabású építményre,
melynek nyitott ajtajához szép lépcsősor vezetett - a nagyterem.
Balra vannak a walesi tanács termei, fölöttük pedig az én lakosz-
tályom. Jobbra a vendégszobák, továbbá ott lakik a vár gondnoka
és a felesége, Sir Richard és Lady Margaret Pole. A te szobáid fel-
jebb vannak, a legfelső emeleten.
Látta, hogy Catalina összerándul.
- Itt van most Lady Margaret?
- Jelenleg nem tartózkodik a várban.
A hercegné bólintott.
- A nagyterem mögött vannak még további épületek?
- Nincsenek. A csarnok beleépült a várfalba. Ennyi az egész.
Catalina barátságos mosolyt erőltetett az arcára.
- A külső várudvarban vannak további vendégszobáink -
jegyezte meg védekezően Arthur -, és van egy fogadónk is. Moz-
galmas, vidám hely ez. Szeretni fogod.
- Biztos vagyok benne - felelte mosolyogva a lány. - Hol is
vannak az én szobáim?
Arthur a legfelső ablakokra mutatott.
- Látod? A jobb oldalon, ugyanott, ahol az enyémek, csak a
nagyterem túloldalán.
Catalina kissé ijedtnek tűnt.
- És hogyan fogsz felkeresni a lakosztályomban? - kérdezte
halkan.
Arthur megfogta a kezét, és miközben jobbra-balra mosoly-
gott, elindult vele a nagy kőlépcsőn a csarnok kétszárnyú ajtaja
felé. Taps hallatszott, és a kíséretük felsorakozott mögöttük.
- Ahogy a felséges asszony, a király anyja parancsolta, havonta
négyszer felkereslek a szobádban, miután látványosan végigvo-
nultam kíséretemmel a nagytermen - felelte a herceg, miközben
felvezette a lépcsőn.
 - Ó - sóhajtott Catalina csalódottan.
Arthur lemosolygott rá.
- A többi napon pedig a várfal gyilokjáróján keresztüljutok be
hozzád - suttogta. - A lakosztályodból egy kis ajtó nyílik a vár
körül futó falra. Az én lakosztályomból is. Bármikor átjöhetsz
hozzám, ha kedved tartja, és senki sem fogja tudni, hogy együtt
vagyunk. Még csak azt sem fogják tudni, melyik lakosztályban
tartózkodunk.
Boldogan látta, hogyan ragyog fel a hercegné arca.
- Bármikor együtt lehetünk, amikor csak kedvünk tartja?
- Boldogok leszünk itt.

Igen, úgy van, boldog leszek itt. Nem fogom gyászolni otthonom
gyönyörű kertjeit, mint valami perzsa, és nem fogom azt állítani,
hogy sehol máshol nem lehet élni. Nem fogom azt mondani - mint
egy honvágy gyötörte berber -, hogy ezek a hegyek olyanok, akár az
oázis nélküli sivatag. Meg fogom szokni Ludlow-t, hozzá fogok
szokni az itteni élethez, és később majd az angliaihoz is. Anyám
nem csupán királynő, hanem katona is, és úgy nevelt, hogy tudjam,
mi a kötelességem, és a szerint járjak el. Az a kötelességem, hogy
boldog legyek itt, és zokszó nélkül éljem az életem.
Soha nem viselhetek páncélt, ahogy anyám, s valószínűleg soha
nem harcolhatok az országomért, ahogy ő; de sok egyéb módon is
lehet szolgálni egy királyságot, többek között úgy, hogy jó kedélyű,
becsületes, állhatatos királyné leszek. Ha Isten nem akar a csatame-
zőn látni, még mindig elhívhat, hogy törvényhozóként, igazságosz-
tóként szolgáljam Őt. Akár úgy védelmezem a népemet, hogy har-
colok érte az ellenséggel, akár úgy, hogy harcolok törvényes
szabadságáért, mindenképpen szívvel-lélekkel az ő királynéjuk
leszek, Anglia királynéja.
Éjszaka volt, elmúlt éjfél. Catalina alakját ragyogó fénybe vonta a
tűz. Álmosan hevertek az ágyban, de túlságosan kívánták egy-
mást ahhoz, hogy elaludjanak.
- Mesélj még valamit!
- Már rengeteget meséltem.
- Akkor mesélj valami mást! Meséld el, milyen volt, amikor
Boabdil selyempárnán nyújtotta át az Alhambra palota aranykul-
csait, aztán sírva távozott!
- Azt már hallottad. Tegnap este meséltem el.
- Akkor mesélj Dzsarfáról meg a lováról, amelyik rávicsorí-
totta a fogát a keresztényekre.
- Micsoda gyerek vagy! Különben is Dzsarfe a neve.
- De láttad, amikor megölték?
- Ott voltam, de meghalni nem láttam.
- Hogyhogy nem néztél oda?
- Egyrészt azért, mert imádkoztam, ahogy anyám parancsolta,
másrészt pedig azért, mert kislány voltam, nem vérszomjas, utá-
latos kisfiú.
Arthur játékosan Catalina fejéhez vágott egy hímzett párnát.
A lány elkapta és visszadobta.
- Hát akkor azt meséld el, amikor anyád zálogba adta az éksze-
reit, mert kellett a pénz a keresztes háborúra!
Catalina megint elnevette magát, és a fejét rázta, csak úgy libe-
gett vöröses haja.
- Inkább mesélek neked az otthonomról - ajánlotta.
- Rendben. - Arthur kettejük köré csavarta a vörös takarót, és
várt.
- Amikor belépsz az első ajtón az Alhambrába, olyan, mintha
egy kis szobába lépnél be. Apád méltóságán alulinak tartaná,
hogy egy ilyen palotába betegye a lábát.
- Nem nagyszabású?
- Akkora, mint egy kereskedő házának a fogadószobája az
itteni városban. Egy kis ludlow-i házban egész tisztességes mére-
tűnek számítana, de semmi több.
- És aztán?
 - Aztán az udvarba jutsz, onnan pedig az aranyszobába.
- Az már jobb egy kicsit?
- Csupa szín, de nem sokkal nagyobb, mint az előző. A falak
színes csempéktől és aranyfüsttől ragyognak, és van egy magas
erkélye is, de azért ez sem valami tágas helyiség.
- És innen hová megyünk ma?
- Ma jobbra fordulunk, és kilépünk a Mirtuszudvarba.
Arthur behunyta a szemét, hogy jobban el tudja képzelni a
helyet a leírás alapján.
- Ez egy téglalap alakú udvar, amelyet magas, aranyozott falú
épületek zárnak körbe. Mindkét végében ajtó van, a sötét fából
készült ajtókereteket csodálatos csempék szegélyezik. Középen
egyszerű, téglalap alakú tó terül el, amelyet minden oldalról édes
illatú mirtuszsövény vesz körül. Nem olyan sövény, amilyen itt
nálatok van - tette hozzá bizonytalanul Catalina a walesi földeket
szegélyező, tüskés, gazos sövényekre gondolva.
- Hanem milyen? - kérdezte Arthur, és kinyitotta a szemét.
- Olyan, mint egy fal - magyarázta a lány. - Egyenesre, szögle-
tesre vágják, olyan, akár egy zöld márványtömb, mint egy élő,
zöld, édes illatú szobor. És a sövény nyílása, meg a fölé boruló
boltív, meg a boltívet magában foglaló épület visszatükröződik a
víz színén. Úgyhogy a lábad előtt ott fodrozódik az egész tükör-
kép. A falakat pedig finom stukkórácsok díszítik, olyan légiesek,
mintha papírból lennének, vagy fehér vászonra fehér fonallal
hímezték volna őket. A madarak pedig...
- Madarak? - kérdezte csodálkozva Arthur. Madarakról még
nem mesélt neki Catalina.
A lány elhallgatott, a megfelelő szót kereste.
- Apodes? - próbálkozott latinul.
- Apodes? Sarlósfecskék?
Catalina bólintott.
- Ott suhognak a fejed fölött, vijjogva köröznek a szűk kis
udvarban, gyorsak, mint egy lovasroham, körbe-körbe szágulda-
nak, akár a szél, amíg csak a nap rásüt a víztükörre, reggeltől estig.
Éjszaka pedig...
 - Éjszaka?
Catalina könnyed kézmozdulatot tett, mint egy varázslónő.
- Éjszaka eltűnnek, de sosem látjuk, hová szállnak le, hol fész-
kelnek. Egyszerűen csak eltűnnek, amikor lemegy a nap, de pir-
kadatkor már megint ott vannak, akár az örvény, akár az áradat.
- Elhallgatott, aztán halkan így folytatta: - Nem könnyű leírni.
De mindig magam előtt látom az egészet.
- Hiányzik neked - állapította meg Arthur tárgyilagosan. -
Bármilyen boldoggá teszlek is, mindig visszavágysz majd.
Catalina legyintett.
- Hát persze. Erre számítani lehetett. De sosem felejtem el,
hogy ki vagyok. Hogy mire születtem.
Arthur türelmesen várt. Catalina rámosolygott, az arcát ellá-
gyította a mosoly, kék szeme ragyogott.
- Arra, hogy a walesi hercegné legyek - folytatta. - Gyerekko-
romtól kezdve tudtam. Mindig is így szólítottak. Később pedig,
Isten akarata szerint, Anglia királynéja lesz belőlem. Catalina,
Spanyolország infánsnője, walesi hercegné.
Arthur viszonozta a mosolyt, és közelebb húzódott; visszafe-
küdtek, Catalina feje a férje vállán nyugodott, hosszú vörös haja
fátyolként borult Arthur mellére.
- Én majdhogynem születésemtől fogva tudtam, hogy te leszel
a feleségem - szólt a herceg elgondolkozva. - Nem is emlékszem
arra az időre, amikor még nem voltunk jegyesek. Nem is emlék-
szem arra az időre, amikor még nem írtam neked leveleket, ame-
lyeket aztán odaadtam a nevelőmnek, hogy javítsa ki.
- Még szerencse, hogy tetszem neked, most, hogy itt vagyok.
Arthur a lány álla alá csúsztatta az ujját, és maga felé fordította
az arcát, hogy megcsókolhassa.
- Még nagyobb szerencse, hogy én tetszem neked.
- Én mindenképpen jó feleséged lettem volna - jelentette ki
határozottan Catalina. - Akkor is, ha nincs ez a...
Arthur megfogta a kezét a puha takaró alatt, és hagyta, hogy
megérintse férfiasságát, amely már ismét vágytól ágaskodott.
- Úgy érted, hogy ha nincs ez? - csipkelődött vele.
 - Úgy értettem, hogy ha nincs ez a... boldogság - felelte
Catalina, aztán leengedte a fejét, és várta a férje ölelését.

A szolgák hajnalban ébresztették őket, és Arthurt a felesége ágyá-

ból ünnepélyesen visszakísérték a lakosztályába. Legközelebb a
misén látták egymást, de ott a kerek kápolna két szemközti olda-
lán foglaltak helyet, mindegyikük a maga kíséretével, s egyetlen
szót sem válthattak.

Úgy illene, hogy a mise legyen a napom fénypontja, ennek kellene

vigasztalást hoznia, tudom. De mise közben mindig magányosnak
érzem magamat. Természetesen imádkozom Istenhez, és megkö-
szönöm Neki, hogy gondoskodik rólam, de amint belépek ebbe a
kápolnába, amely olyan, mint egy kis mecset, rögtön eszembe jut az
anyám. A tömjénfüst úgy idézi elém, mintha az illatszerét érezném,
s alig tudom elhinni, hogy nem őmellette térdelek, ahogy régen
naponta négyszer, életem csaknem minden napján. Amikor kimon-
dom, hogy „Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes”, anyám kerek,
mosolygós, elszánt arcát látom magam előtt. És amikor azért
fohászkodom, hogy legyen erőm teljesíteni a kötelességemet ezen az
idegen földön, ezek között a zord, zárkózott emberek között, anyám
erejére vágyom.
Köszönetét kellene mondanom Arthurért, de amikor Isten színe
előtt térdepelek, még csak gondolni sem merek rá. Nem tudok úgy
gondolni rá, hogy a buja vágy bűnébe ne essem. Az agyamba véső-
dött képe már önmagában is mélységes titok, pogány gyönyörűség.
Biztos vagyok benne, hogy ez nem a házasság szent boldogsága. Az
efféle mindent elsöprő gyönyör bizonyosan bűn. Az ilyen sötét, mély
vágy és kielégülés nem lehet azonos egy kis herceg tiszta fogantatá-
sával, márpedig ennek a házasságnak mégiscsak ez lenne minden
célja és értelme. Egy érsek áldotta meg hitvesi ágyunkat, de szenve-
délyes egyesülésünk éppoly állatias, mint amikor két kígyó tekergő-
zik együtt, nagy gyönyörűség közepette, a nap melegében. Mindenki
elől titkolom, milyen örömömet lelem Arthurban, még Isten elől is.
Senkivel nem oszthatom mega titkomat, hiába is akarnám. Kife-
jezetten megtiltották nekünk, hogy úgy legyünk együtt, ahogyan
szeretnénk. Arthur nagyanyja, a felséges asszony, a király anyja
rendelkezett így, mint ahogy mindenben az ő szava a döntő, még itt,
a walesi határvidéken is. A felséges asszony azt parancsolta, hogy
Arthur hetente egyszer keressen fel, minden héten, kivéve a vérzé-
sem idején. Este tíz előtt kell érkeznie, és reggel hatig távoznia kell.
Természetesen engedelmeskedünk a felséges asszonynak, mindenki
engedelmeskedik neki. Hetente egyszer, ahogy parancsolta, Arthur
átvonul a nagytermen, mint egy kelletlenül engedelmeskedő ifjú,
reggel pedig szó nélkül otthagy, csöndben távozik, mintha csupán a
kötelességét teljesítette volna, s nem lélegzetelállító élvezetek köze-
pette, ébren töltötte volna az egész éjszakát. Soha nem henceg a
történtekkel, amikor eljönnek érte, hogy visszakísérjék a szobámból
a lakosztályába, egyetlen szót sem szól, így senki sem sejti, milyen
örömöt lelünk egymás szenvedélyében. Soha senki nem fogja meg-
tudni, hogy minden éjszakát együtt töltünk. A gyilokjárón találko-
zunk, amely az ő lakosztálya és az enyém között fut végig a vár
legtetején, szürkéskék ég borul fölénk, s úgy bújunk össze, mint a
titkos szeretők, akiket elrejt az éj, aztán vagy az én szobámba
megyünk, vagy az övébe, és megteremtjük a magunk külön kis bol-
dog világát.
Hiába van tele ez a szűkös vár mindenféle kotnyeles alakokkal
meg a király anyjának kémjeivel, senki sem tudja, hogy együtt
vagyunk, és senki sem tudja, mennyire szeretjük egymást.

A mise után a hercegi pár mindkét tagja a saját lakosztályában reg-

gelizett, noha szívesebben lettek volna együtt. A ludlow-i vár a
hivatalos királyi udvart utánozta kicsiben. A király anyja úgy ren-
delkezett, hogy reggeli után Arthurnak a nevelőjével kell tanulnia,
vagy ha az időjárás megengedi, a testedzésnek kell szentelnie magát;
a hercegné pedig tanuljon, olvasson, vagy sétálgasson a kertben.
- Méghogy kertben! - suttogta maga elé Catalina, miközben a
várfal tövében meghúzódó, keskeny, ázott gyepcsíkon lépdelt. -
Szerintem még soha életében nem látott igazi kertet!
Délután együtt kilovagolhattak vadászni a környező erdőkbe.
Termékeny vidék övezte a várat, a széles völgyet gyors vizű folyó
szelte keresztül, a domboldalakat ősi, sűrű erdő borította. Catalina
azt gondolta, előbb-utóbb megszereti majd a Teme folyó mentén
elterülő réteket és a látványt, ahogy a látóhatáron a dombok sötét-
jét felváltja az ég. De így, tél közepén csupa szürkeség és fehérség
volt az egész táj, a hideg erdő sötétjét pedig csupán a hó csillogása
enyhítette. Sokszor olyan zord volt az idő, hogy a hercegné nem is
hagyhatta el a várat. Gyűlölte a nyirkos ködöt meg a havas esőt.
Arthur gyakran egyedül lovagolt ki.
- Akkor sem lehetnék veled, ha itthon maradnék - mondta
bánatosan. - Nagyanyám találna nekem valami más teendőt.
- Akkor hát menj csak! - felelte Catalina mosolyogva, bár úgy
érezte, még végtelen sok idő van hátra vacsoráig, és addig nem
volt más dolga, mint hogy várja a vadászat végét.
Hetente egyszer kimentek a városba, a Szent Lőrinc-templom-
ban hallgattak misét, vagy a várfalba épült kis kápolnát keresték
fel, részt vettek valamelyik nagy céh vacsoráján, esetleg megtekin-
tettek egy kakas- vagy bikaviadalt, színielőadást. A hercegné cso-
dálattal nézte a takaros kis várost. Ludlow-t annak idején nem
sújtotta a Yorkok és Lancasterek háborúsága, amely Tudor Hen-
rik győzelmével ért véget.
- Egy királyság számára a legfontosabb a béke - jegyezte meg
Catalina Arthur felé fordulva.
- Jelenleg csak a skótok fenyegetnek minket - felelte a herceg.
- A Yorkok és a Lancasterek egyaránt az őseim, úgyhogy a viszály
velem véget ért. Most már csak az északi területeket kell megvé-
denünk.
- És apád úgy gondolja, Margaret hercegnő házasságával ezt is
megoldotta?
 - Isten adja, hogy igaza legyen, de a skótok nagy hitszegők. Ha
király leszek, megerősítem a határ védelmét. Majd kikérem a
tanácsodat, együtt megyünk el oda, és gondoskodunk a végvárak
rendbehozataláról.
- Ez jó lesz - örvendezett Catalina.
- Hát persze, végül is egy olyan hadsereg közelében töltötted a
gyerekkorodat, amely a határ menti területekért harcolt, nyilván
többet tudsz ezekről a dolgokról, mint én.
Catalina elmosolyodott.
- Örülök, hogy a hasznodra lehet a tudásom. Apám mindig
szóvá tette, hogy anyám nem hercegnőt nevel belőlünk, hanem
amazont.
Alkonyaikor együtt vacsoráztak, s a hideg téli estéken szeren-
csére hamar elérkezett az alkonyat. Ilyenkor legalább egymás
közelében lehettek: egymás mellett ültek a magas asztalnál, ahon-
nan lenézhettek a vár nagytermére. Az oldalsó falból nyílt a faha-
sábokkal megrakott, tágas kandalló. Arthur ragaszkodott hozzá,
hogy Catalina a balján foglaljon helyet, közel a tűzhöz. A her-
cegné még így is prémszegélyes köpenybe burkolózott, és több
lenvászon inget is felvett díszes felsőruhája alá. Ennek ellenére
már akkor fázni kezdett, amikor meleg lakosztályából lesétált a
jéghideg lépcsőn a füstös terembe. Az egyik oldalasztalnál a spa-
nyol hölgyei ültek, köztük María de Salinas és a duenna, Dona
Elvira, egy másiknál az angol hölgyei, akik elvileg a társalkodónői
lettek volna, egy harmadiknál pedig spanyol szolgálói kaptak
helyet. A terem közepén ültek az Arthur tanácsát alkotó nagy-
urak, a herceg kamarása, Sir Richard Pole, aki egyben a vár gond-
noka is volt, William Smith lincolni püspök, a herceg orvosa,
Bereworth doktor, a kincstárnoka, Sir Henry Vernon, a ház-
nagya, Sir Richard Croft, a főkamarása, Sir William Thomas of
Carmarthen, továbbá a hercegség más főemberei. A terem végé-
ben és a karzaton pedig akár Wales valamennyi kíváncsi, kotnye-
les polgára ott tolonghatott, hogy lássa, miként költi el a vacsorá-
ját a spanyol hercegnő, és azon tanakodhasson, vajon kedveli-e a
felesége az iljú herceget.
 Ezt a kérdést nem volt könnyű megválaszolni. A legtöbben úgy
vélték, hogy a herceg kudarcot vallott az ágyban. Hiszen a vak is
láthatja! Az Infanta úgy ül ott, mint egy merev játék baba, és alig
fordul ifjú férje felé. A walesi herceg nagyjából tízpercenként
gépiesen odavet neki pár szót. Nem lehetett volna azt mondani
róluk, hogy az illendő viselkedés mintaképei, szinte egymásra
sem pillantottak. A várban azt pletykálták, hogy a herceg felkeresi
ugyan a feleségét a hálószobájában, amint megparancsolták neki,
de szigorúan csak hetente egyszer, és soha nem a saját elhatározá-
sából. Talán a herceg és a hercegné nem kedvelte meg egymást.
Végül is nagyon fiatalok, talán túl fiatalok is a házassághoz.
Senki nem sejtette, hogy Catalina ökölbe szorítja a kezét az ölé-
ben, nehogy megérintse a férjét, s azt sem, hogy félóránként lát-
szólag közömbösen rápillant, de közben azt suttogja maga elé:
„Bújjunk ágyba most azonnal!”
Vacsora után táncoltak, olykor mímesek vagy énekmondók,
egy-egy walesi bárd vagy vándorszínészekből álló társulat szóra-
koztatta a társaságot. A költők időnként leereszkedtek a magas
hegyek közül, és elmondták furcsa, ősi regéiket a maguk nyelvén,
amelyet Arthur is csak nehezen értett meg, de azért megpróbálta
lefordítani Catalinának.

Amikor eljő a hosszú, aranyló nyár, és közel a győzelem,

És a breton hajók vitorlát bontanak,
És amikor elérkezik a hőség, és amikor fellángol a láz,
Akkor tudhatjuk, hogy a miénk lesz a győzelem.

- Miről szól ez a vers? - kérdezte a hercegné.

- A hosszú, aranyló nyár az az időszak, amikor apám úgy dön-
tött, hogy támadást indít Bretagne felől. Az útja Bosworthig és a
győzelemig vezetett.
Catalina bólintott.
- Nagy forróság volt abban az évben, és a csapatok magukkal
hoztak egy új betegséget, a forrólázat, amely nyaranta azóta is
minden évben sújtja Angliát és Európát.
 A hercegné ismét bólintott. Egy újabb költő állt elő, megpendí-
tette hárfája egyik húrját, aztán énekelni kezdett.
- És ez a dal miről szól?
- Egy vörös sárkányról, amely a hercegség fölött repül -
magyarázta a herceg. - És megöli a vadkant.
- Ez mit jelent? - kérdezte Catalina.
- A sárkány a mi jelképünk, a Tudoroké - felelte Arthur. - Biz-
tosan láttad a vörös sárkányt a lobogónkon. A vadkan pedig a
trónbitorló Richard. Apámat dicsőíti az ének, amely egy régi
legendán alapszik. Valamennyi énekük ősi ének. Valószínűleg
már Noé bárkájában is ezeket zengték - vigyorodott el.
- Azt állítják rólatok, Tudorokról, hogy túléltétek az özönvi-
zet? Tán maga Noé is Tudor volt?
- Valószínűleg. A nagyanyám még az Édenkert létrejöttét is
képes lenne a maga érdemének tulajdonítani. Ez itt a walesi határ-
vidék, mi a glendoweri Owen ap Tudortól származunk, úgyhogy
bármilyen érdemekkel ruháznak fel minket, örömmel fogadjuk.
Ahogy Arthur megjósolta, amikor a tűz már csak alig parázs-
lóit, az énekmondók belekezdtek az ősi walesi énekekbe, amelyek
az ember nem járta, sötét vadonban zajló, titokzatos varázslatok-
ról szóltak. Aztán daloltak csatákról és dicsőséges győzelmekről,
amelyeket ügyességüknek és bátorságuknak köszönhetően vívtak
ki őseik. Furcsa nyelvükön előadták Arthur és Camelot, Merlin
herceg és Guinevere históriáját - a királynőét, aki bűnös szerel-
méért elárulta férjét.
- Én meghalnék, ha szeretőd lenne - suttogta a herceg Catalina
fülébe, amikor egy bort töltő apród eltakarta őket a társaság elől.
- Én észre sem veszek senki mást, ha te ott vagy - nyugtatta
meg hitvese. - Csak téged látlak.
A ludlow-i udvarban minden este volt zene vagy egyéb mulat-
ság. A király anyja úgy rendelkezett, hogy a hercegnek gondos-
kodnia kell a várbeliek szórakoztatásáról - jutalom volt ez a hűsé-
ges walesieknek azért, hogy a felséges asszony fiát, Tudor Henriket
hozzásegítették a koronához, amelyet másképp talán sosem szer-
zett volna meg. Az unokájának most meg kell becsülnie azokat,
akik annak idején leereszkedtek a dombok közül, hogy a Tudoro-
kért harcoljanak, és emlékeztetnie kell őket arra, hogy ő is walesi,
és számít majd a támogatásukra, amikor az angolok fölött kell
uralkodnia, akikre egyáltalán nem lehet számítani. A walesieknek
és az angoloknak össze kell fogniuk: együtt távol tarthatják az
országtól a skótokat, és megzabolázhatják az íreket.
Amikor a zenészek lassú, ünnepélyes spanyol zenét játszottak,
Catalina táncra perdült valamelyik udvarhölgyével. Magán érezte
Arthur tekintetét, de merev, tiszteletet parancsoló arccal táncolt
tovább, mintha maszk lett volna rajta; pedig a legszívesebben
pörögni-forogni kezdett volna, ringatva a csípőjét, mint egy hárem-
hölgy, mint egy mór rabszolgalány, aki a szultánnak táncol. De a
felséges asszony kémei mindenhol ott voltak és figyeltek, még
Ludlow-ban is, és hamar jelentést tettek volna a király anyjának az
ifjú hercegné illetlen viselkedéséről. Catalina időnként a férjére
sandított, és látta, hogy le sem veszi róla a szemét, szerelmes pillan-
tással bámulja. Ilyenkor csettintett egyet, mintha ez is a tánc része
volna, de valójában Arthurt akarta figyelmeztetni, hogy ne nézze
így, mert a nagyanyja nem helyeselné; a herceg pedig elfordította
róla a tekintetét, és sietve szóba elegyedett valakivel.
Az ifjú házasok még akkor sem maradhattak kettesben, ami-
kor vége lett a zenének, és az énekmondók meg a színészek is
távoztak. Mindig jelen voltak olyanok, akik tanácskozni kívántak
Arthurral, földhöz akartak jutni, vagy a közbenjárását kérték
valamilyen ügyben. Ilyenkor odamentek hozzá, és halkan beszélni
kezdtek angolul, amit Catalina nem teljesen értett, vagy walesiül,
amiről viszont úgy gondolta, nincs ember, aki képes lenne megér-
teni. A határvidéken nem sok ereje volt a törvénynek, minden
földbirtokos úgy viselkedett a maga birtokán, mint valami kis-
király. A hegyek között még éltek olyan emberek, akik azt hitték,
hogy továbbra is Richard ül a trónon, mit sem tudtak a megválto-
zott világról, semmiféle törvénynek nem engedelmeskedtek.
Arthur érvelt, dicsért, azt tanácsolta, hogy vessenek véget
viszályoknak, tegyék jóvá, amit egymás ellen elkövettek, s a
büszke walesi törzsfők ne irigykedésre fecséreljék az idejüket,
hanem fogjanak össze, hogy hazájuk éppolyan virágzó legyen,
mint a szomszédos Anglia. A völgyeket és a tengerparti vidéket
tucatnyi kisnemes uralta, a hegyekben pedig az emberek a vad
törzsekre emlékeztető klánokba szerveződtek. Arthur lassanként
eltökélte, hogy az egész országban érvényre juttatja a törvényeket.
- Minden embernek tudnia kell, hogy a törvény erősebb, mint
a földesúr - mondta egy alkalommal Catalina. - A mórok is ezt
vallották Spanyolországban, és anyám meg apám követte a példá-
jukat. A mórok nem fáradtak azzal, hogy más vallásra vagy
nyelvre kényszerítsék az embereket, egyszerűen csak békét és
jólétet teremtettek, és létrehozták a jog uralmát.
- A lordok fele eretnekségnek tartaná ezt - csipkelődött vele
Arthur. - Anyád és apád pedig éppen most kényszeríti a népre
a maga vallását. A zsidókat már kiűzték az országukból, aztán a
mórok következnek.
Catalina a homlokát ráncolta.
- Tudom - felelte. - És ez sok szenvedéssel jár. De eredetileg
úgy tervezték, megengedik az alattvalóiknak, hogy szabadon gya-
korolják a vallásukat. Amikor bevették Granadát, ezt ígérték.
- Nem gondolod, hogy ha egységes országot akarunk létre-
hozni, a népnek is egyetlen vallást kell követnie? - kérdezte
Arthur.
- Az eretnekek uralma alatt nem kell, hogy így legyen - jelen-
tette ki határozottan Catalina. - Al-Andalusban a mórok, keresz-
tények és zsidók békében, barátságban éltek egymás mellett. De
ha az ember keresztény uralkodó, kötelessége elvezetni Istenhez
az alattvalóit.
Catalina figyelte, ahogy Arthur egyik kérelmezővel a másik
után tárgyal, majd amikor Dona Elvira jelt adott, egy pukedlivel
elköszönt a férjétől, és elhagyta a nagytermet. Visszavonult a lak-
osztályába, elmondta az esti imáit, felvette a köntösét, elüldögélt
egy darabig a hölgyeivel, aztán a hálószobájába ment, és várt,
várt, várt.
- Elmehet, ma éjszaka egyedül alszom - szólt nagy sokára
Dona Elvirának.
 - Már megint? - kérdezte a duenna összevont szemöldökkel.
- Amióta itt vagyunk a várban, minden éjszaka egyedül alszik
fenséged. Kihez fordul, ha felébred az éjszaka közepén, és szük-
sége van valamire?
- Jobban tudok aludni, ha nincs más a szobában - felelte erre
Catalina. - Távozhat.
A duenna és a hölgyek jó éjszakát kívántak, és magára hagyták,
bejöttek a komornák, kibontották a fűzőjét, levették a fejdíszét, a
cipőjét meg a harisnyáját. Belebújtatták melegített lenvászon
hálóingébe, ő pedig kérte a köpenyét, és azt mondta, elüldögél
még egy kicsit a tűz mellett, azzal kiküldte őket.
Az éjszaka közeledtével a vár elcsöndesedett, és Catalina egyre
csak várta a férjét. Aztán egyszerre halk zajt hallott: Arthur lépett
a szobája külső ajtajához, a két tornyot összekötő gyilokjáró felől.
Catalina odarohant az ajtóhoz és kireteszelte, a hidegtől piros
arcú, hálóinge fölött köpenyt viselő herceg belépett - nyomában
hideg szél süvített be a szobába -, és a hercegné a karjába vetette
magát.

- Mesélj valamit!
- Miről meséljek ma?
- Mesélj a családodról!
- Elmondjam, milyen volt anyám kislány korában?
- Igen. Ő is hercegnő volt, mint te? Kasztília hercegnője?
Catalina a fejét rázta.
- Nem, szó sincs róla. Őt nem kényeztették, bizonytalan volt a
helyzete. A bátyja udvarában élt, az apja meghalt, és a bátyja nem
szerette úgy, ahogy kellett volna. Tudta, hogy a húga az egyetlen
törvényes örököse. Ő viszont inkább a saját lányának szánta volna
a trónt; de a lányról mindenki tudta, hogy fattyú, a felesége csak
úgy rásózta az uralkodóra. Még a gúnynevét is a királyné szere-
tője után kapta. Az igazi apja után úgy nevezték: La Beltraneja. El
tudsz képzelni ennél szégyenletesebb dolgot?
 Arthur engedelmesen rázta a fejét.
- Nem.
- Anyám lényegében rabként tengette az életét a fivére udvará-
ban; a királyné természetesen gyűlölte, az udvaroncok barátság-
talanul viselkedtek vele, a bátyja pedig azon fondorkodott, hogyan
tudná megfosztani jogos örökségétől. Még az anyjuk sem tudta
jobb belátásra bírni.
- Miért nem? - kérdezte Arthur, aztán megragadta Catalina
kezét, mert látta, hogy árny suhan át az arcán. - Jaj, szerelmem,
bocsáss meg! Mi a baj?
- Anyám anyja beteg volt - felelte a lány. - Mélabú gyötörte.
Nem tudom pontosan, mi volt az oka, és miért volt olyan súlyos az
állapota. De még beszélni, mozogni is alig tudott. Folyton csak sírt.
- Ezek szerint tehát anyádnak nem akadt védelmezője?
- Bizony nem akadt, s a bátyja, a király egyszer csak elrendelte,
hogy jegyezze el magát Don Pedro Girónnal. - Catalina feljebb
húzódzkodott az ágyban, és a térde köré kulcsolta a kezét. - Ez a
férfi roppant gonosz ember hírében állt, azt beszélték, hogy eladta
a lelkét az ördögnek. Anyám ekkor Istennek ajánlotta lelkét, s azt
kérte cserében, hogy Isten védje meg őt, a szűz lányt, ettől a sors-
tól. Azt mondta, a könyörületes Isten nem teheti meg, hogy egy
olyan lányt, mint ő, egy hercegnőt, aki hosszú évek óta senyved
Európa egyik legborzalmasabb udvarában, olyan ember karjaiba
vessen, aki a romlását akarja, aki csak azért vágyik rá, mert fiatal
és érintetlen, aki tönkre akarja tenni.
Arthur visszafojtotta a mosolyt, amely a romantikus történet
hallatán az arcára kívánkozott.
- Csodálatosan mesélsz - jegyezte meg. - Remélem, jó vége
lesz.
Catalina felemelte a kezét, mint amikor egy trubadúr csöndet kér.
- Anyám udvarhölgye és legjobb barátnője, Beatriz felkapott
egy kést, és megesküdött, hogy ha Don Pedro közeledni mer Iza-
bellához, hát ő megöli, még mielőtt rátehetné a mocskos mancsát.
Anyám pedig három napon és három éjszakán át térdepelt az
imazsámolyán, és megállás nélkül fohászkodott Istenhez, hogy
mentse meg az erőszaktól. Don Pedro már úton volt, aznap kellett
megérkeznie. Bőségesen evett-ivott, és azzal dicsekedett a társai-
nak, hogy másnap Kasztília legelőkelőbb szűz leányával bújik
ágyba... Ám még azon az éjjelen meghalt - folytatta áhítatos sut-
togással Catalina. - Meghalt, mielőtt megitta volna a vacsoráról
megmaradt bort. Úgy esett össze, mintha Isten maga nyúlt volna
le az égből, és kipréselte volna belőle az életet, ahogy a jó kertész
nyomja el a levéltetűt.
- Méreg? - kérdezte Arthur, akinek volt némi sejtése róla,
milyen eszközökhöz szoktak folyamodni a mindenre elszánt
uralkodók, és úgy vélte, Kasztíliai Izabella nagyon is képes volna
gyilkolni.
- Isten akarata - felelte Catalina komolyan. - Don Pedro és
mindenki más is megtudta, hogy Isten akarata és anyám kíván-
sága mindig egy és ugyanaz. És ha te is olyan jól ismernéd Istent
és anyámat, ahogy én ismerem őket, tudnád, hogy az ő akaratuk
mindig beteljesedik.
Arthur felemelte a poharát, és ivott Catalina egészségére.
- Nos, ez szép történet - mondta aztán. - Jó lenne, ha a nagy-
teremben is előadhatnád.
- És szóról szóra igaz - emlékeztette a felesége. - Tudom, hogy
az. Anyám maga mesélte.
- Tehát ő is megharcolt a trónjáért - szólt Arthur elgondol-
kodva.
- Előbb a trónért, aztán a Spanyol Királyság létrehozásáért.
A herceg elmosolyodott.
- Bármennyit hajtogatják is, hogy királyi vér folyik az ereink-
ben, mindketten harcosoktól származunk, akiknek úgy kellett
meghódítaniuk a trónjukat.
Catalina felvonta a szemöldökét.
- Nekem csakugyan királyi vér folyik az ereimben - mondta.
- Anyám volt a törvényes trónörökös.
- Hát persze. De ha nem harcolt volna meg az őt megillető
címért, akkor egyszerűen csak Dona Hogyishívják lett volna
belőle...
 - Girón.
- Girón. Te pedig névtelen senkinek születtél volna.
Catalina a fejét rázta. Fel sem tudta fogni ezt a gondolatot.
- Bármi történt volna, mindenképpen a király húgának lánya
lettem volna. Akkor is királyi vér folyt volna az ereimben.
- Egy nagy senki lettél volna - jelentette ki nyersen Arthur. -
Egy nagy senki, akinek királyi vér folyik az ereiben. Én is senki
lennék, ha apám nem harcolt volna meg a trónjáért. Mindketten
olyan családból származunk, amelyik kivívta azt, amit meg akart
szerezni.
- Igaz - ismerte el kelletlenül a lány.
- Mindketten olyan szülők gyerekei vagyunk, akik valami
olyat szereztek meg, ami törvényesen másoké volt - folytatta
Arthur.
Catalina felkapta a fejét.
- Ez nem igaz! Az én anyámra legalábbis nem igaz. Ő volt a
törvényes trónörökös.
Arthur nem értett egyet vele.
- A bátyja a lányát nevezte ki örökösévé, saját gyermekének
ismerte el őt. Anyád úgy hódította el a trónt. Mint ahogy apám is
ezt tette.
- Nem igaz - bizonygatta Catalina kipirult arccal. - Anyám a
jogos örökös. Ő csupán megvédte öröklési jogát egy trónkövete-
lővel szemben.
- Hát nem érted? - vágott vissza Arthur. - Mindannyian trón-
követelők vagyunk, amíg nem győzünk. Aki győz, újraírhatja a
történelmet, átrajzolhatja a családfákat, kivégeztetheti a vetélytár-
sait, vagy bebörtönözheti őket, és a végén kijelentheti, hogy min-
dig is csak egyetlen igazi trónörökös volt: ő maga. De mindaddig
ő is csak egy a számos trónkövetelő közül. És még csak az sem
igaz, hogy mindig a legalkalmasabb trónkövetelő a legerősebb.
Catalina összevonta a szemöldökét.
- Miket beszélsz? - támadt a férjére. - Azt akarod mondani,
hogy nem is vagyok igazi királyi hercegnő? Hogy te nem vagy
Anglia törvényes trónörököse?
 Arthur megfogta a kezét.
- Nem, nem. Ne légy dühös rám - csitítgatta. - Csak azt állí-
tom, hogy az a miénk, amit kikövetelünk magunknak. Azt állí-
tom, hogy mi magunk teremtjük meg az örökségünket. Igényt
nyújtunk be arra, amit meg akarunk szerezni, azt mondjuk, mi
vagyunk a walesi herceg, az angol királyné. Mi döntjük el, milyen
néven és címen ismernek minket. Ahogy mindenki más.
- Tévedsz - vágott vissza Catalina. - Én Spanyolország infáns-
nőjének születtem, és Anglia királynéjaként fogok meghalni. Ez
nem döntés kérdése, ez a sorsom.
Arthur megfogta a kezét és megcsókolta. Belátta, semmi
értelme arról győzködni, hogy az ember a saját meggyőződése
által is formálhatja a sorsát. Neki lehetnek kétségei, de Catalina
esetében a feladat már elvégeztetett. Az ő hitét semmi sem ingat-
hatja meg, a sorsa beteljesült, és Arthur biztos volt benne, hogy
hitvese csakugyan mindhalálig védelmezni fogja ezt a sorsot.
A címe, a büszkesége, az önmagáról formált képe elválaszthatat-
lanok egymástól.
- Katalin, Anglia királynéja - mondta a herceg, és végigcsó-
kolgatta felesége ujjait, ő pedig visszamosolygott rá.

Olyan mélységesen szeretem, nem is gondoltam, hogy így tudok sze-

retni. Érzem, hogy az iránta érzett szerelmem egyre türelmesebbé és
bölcsebbé tesz. Csillapodik bennem az ingerlékenység és a türelmet-
lenség, még a honvágyat is zokszó nélkül viselem. Érzem, hogy jobb
asszonnyá váltam, jobb feleséggé, mindigazon iparkodom, hogy a
kedvére tegyek, és büszke legyen rám. Azt akarom, hogy mindig
örüljön annak, hogy feleségül vett. Azt akarom, hogy mindig olyan
boldogok legyünk, mint ma. Szavakkal le sem írhatom, mit érzek
iránta... erre nincsenek szavak.
Küldönc érkezett a királyi udvarból, és néhány ajándékot hozott
az ifjú párnak: egy szarvaspárt a windsori erdőből, egy csomag
könyvet Catalinának, leveleket Erzsébet királynétól és újabb ren-
delkezéseket a felséges asszonytól, a király anyjától, aki értesült
róla - bár senki sem tudta, mi módon jutott el hozzá a hír -, hogy
a herceg a vadásztársaival ledöntött néhány kerítést, és most meg-
parancsolta Arthurnak, hogy gondoskodjon a helyreállításról,
illetve a földbirtokos kárpótlásáról.
Amikor a herceg éjszaka meglátogatta hitvesét a szobájában,
magával vitte a levelet.
- Hogyan lehetséges, hogy mindenről értesül? - kérdezte.
- Bizonyára írt neki a károsult - felelte bánatosan a hercegné.
- De miért nem fordult közvetlenül hozzám az illető?
- Talán ismeri nagyanyádat. Az ő hűbérese.
- Lehetséges - felelte a herceg. - Nagyanyám szövetségesi kap-
csolatai úgy szövik keresztül-kasul az országot, mint valami pók-
háló.
- Bölcs lépés lenne, ha elmennél ehhez az emberhez - taná-
csolta Catalina. - Elmehetünk együtt. Viszünk neki ajándékot,
egy kis húst vagy valamit, és megfizetjük, ami jár neki.
Arthur még mindig hitetlenkedve ingatta a fejét nagyanyja
hatalma láttán.
- Igen, megtehetjük. De hogyan lehetséges, hogy a felséges
asszony mindenről értesül?
- Ez az uralkodás művészete, nem? - vetette fel Catalina. -
Gondoskodnod kell róla, hogy mindenről értesülj, és mindenki
hozzád forduljon, ha valami gondja van. Akkor aztán engedel-
mességet tanulnak, te pedig parancsolhatsz nekik.
Arthur kuncogott.
- Látom, egy újabb Margaret Beaufortot vettem nőül -
mondta. - Most aztán Isten óvjon, mert már egy is éppen elég a
családban.
- Figyelmeztethettek volna - ismerte el Catalina mosolyogva.
- Én egy erős asszony lánya vagyok. Anyám még apámon is túl-
tesz.
 Arthur letette a levelet, és magához vonta a feleségét.
- Egész nap utánad vágyakoztam - súgta meleg nyakhajlatába.
Catalina kigombolta elöl a férje hálóingét, hogy illatos bőréhez
simíthassa az arcát.
- Jaj, szerelmem!
Egyszerre indultak az ágy felé.
- Jaj, szerelmem!

- Mesélj valamit!
- Miről meséljek ma?
- Meséld el, hogyan házasodtak össze a szüleid. Előre elrende-
zett házasság volt, mint a miénk?
- Ó, dehogy! - kiáltott fel Catalina. - Szó sincs róla. Anyám
teljesen egyedül volt a világban, és bár Isten megmentette őt Don
Pedrótól, még mindig nem volt biztonságban. Tudta, hogy a
bátyja bárkihez hajlandó férjhez adni, aki megígéri, hogy távol
tartja a tróntól. Sötét évek voltak ezek anyám számára. Azt
mondta, hogy amikor az anyjához fordult segítségért, akárha egy
halotthoz beszélt volna. A nagyanyám belemerült a maga fájdal-
mas világába, semmit nem tehetett a lányáért. Anyámnak az uno-
katestvére, a szomszédos királyság trónörököse, Aragóniai Ferdi-
nánd volt az egyetlen reménye. A kuzin álruhában látogatta meg
őt. Szolgák nélkül, katonai kíséret nélkül lovagolt egész éjszaka, s
hajnalra érkezett a várba, ahol anyám tengette napjait. Amikor
bebocsátották, ledobta a süvegét meg a köpenyét, anyám pedig
azonnal ráismert.
Arthur elragadtatottan figyelt.
- Csakugyan?
Catalina elmosolyodott.
- Olyan, mint egy lovagregény, igaz? Anyám azt mondta,
azonnal beleszeretett, első látásra, mint a hercegnők a költemé-
nyekben. Apám nyomban megkérte a kezét, ő pedig rögvest
igent mondott. Apám is még azon az éjjelen, első látásra belesze-
retett, pedig ezt egyetlen hercegnő sem várhatja el. Isten áldása
kísérte őket. Ő ébresztett szerelmet bennük, a szívük követte az
érdekeiket.
- Isten gondoskodik a spanyol uralkodókról - jegyezte meg
Arthur félig tréfásan.
Catalina bólintott.
- Apád jól tette, hogy a barátságunkat kereste. Épp most ala-
kítjuk ki a királyságunkat az egykori al-Andalusból, a mór feje-
delmek országából. A miénk Kasztília és Aragónia, immár a
miénk Granada is, és még több területet szerzünk majd. Apám
Navarra után áhítozik, és ott sem fog megállni. Tudom, hogy
szándékában áll megszerezni Nápolyt. Nem hinném, hogy elége-
detten hátradőlne, amíg Franciaország teljes déli és nyugati része
nem lesz a miénk. Majd meglátod. Még nem jelölte ki véglegesen
Spanyolország határait.
- Titokban házasodtak össze? - faggatta tovább Arthur. Cso-
dálattal töltötte el ez a királyi pár, mely kezébe vette a sorsát, maga
alakította az életét.
Catalina kissé szégyenlősen válaszolt.
- Apám azt mondta anyámnak, hogy diszpenzációt kapott a
pápától, de az okirat valójában nem volt szabályosan aláírva. Attól
tartok, becsapta őt.
- Az a csodálatos apád hazudott a szentéletű feleségének? -
kérdezte a homlokát ráncolva Arthur.
Catalina arcán félszeg mosoly jelent meg.
- Apám bármire képes, hogy elérje a célját. Hamar megtanu-
lod ezt, ha kapcsolatba kerülsz vele. Mindig két-három lépéssel
előre gondolkodik. Tudta, mennyire ájtatos az anyám, és nem
volna hajlandó hozzámenni pápai diszpenzáció nélkül, úgyhogy
ólé! - máris ott volt a kezében az engedély.
- De később azért elintézték?
- Igen, és bár apám apja és anyám bátyja megharagudott rájuk,
helyesen cselekedtek.
- Hogyhogy helyesen cselekedtek? Helyes, ha az ember szem-
beszáll a családjával? Helyes, ha megtagadja az engedelmességet
az apjának? Ez bűn. A Tízparancsolat megszegése. A főbűnök
egyike. Nincs pápa, aki áldását adhatná ilyen házasságra.
- Ez volt Isten akarata - jelentette ki magabiztosan Catalina. -
A családból senki sem tudta, hogy ez Isten akarata. De anyám
tudta. Ő mindig tudja, mit akar Isten.
- Hogyan lehet ennyire biztos benne? Hogyan lehetett ennyire
biztos benne akkoriban, hiszen még csak fiatal lány volt?
Catalina kuncogva felelt:
- Isten és anyám mindig is egyformán gondolkodtak.
Arthur elnevette magát, és megcsavargatta a felesége haját.
- Annyi bizonyos, hogy amikor téged hozzám küldött, helye-
sen cselekedett.
- Ez így van - értett egyet Catalina. - És mi is mindent megte-
szünk majd az országért.
- Igen - mondta rá Arthur. - Rengeteg tervem van arra az
időre, amikor majd trónra lépünk.
- Mit teszünk majd?
A herceg habozott.
- Gyerekesnek fogsz tartani, azt gondolod majd, hogy a köny-
vekben olvasott történetekkel van tele a fejem.
- Nem fogom ezt gondolni. Mondd el!
- Szeretnék létrehozni egy tanácsot, ahogy az első Arthur tette.
Nem olyat, mint apám tanácsa, amelyben csak az egykori harcos-
társai és barátai kaptak helyet, hanem valódi, az egész királyságot
képviselő tanácsot. Lovagi tanácsot, amelybe minden grófság
küld egy tagot. Nem én hívom oda őket, mert örömömet lelem a
társaságukban, hanem a saját grófságuk küldi őket, mint legkivá-
lóbb képviselőit. Azt szeretném, ha leülnénk egy asztalhoz, és
mindegyikük beszámolna róla, mi folyik a grófságában. S ha
rossznak ígérkezne a termés, és éhínség fenyegetne, időben meg-
tudnánk, és küldhetnénk élelmet.
Catalina érdeklődve ült fel.
- Ők lennének a tanácsadóink. A szemeink és füleink.
- Igen. És azt szeretném, ha mindegyikük részt venne a
védművek építésében, különösen az északiak és a partvidékiek.
 - És évente egyszer csapatokat toboroznának, így mindig fel-
készülten várnánk az esetleges támadást - tette hozzá a hercegné.
- Mert előbb-utóbb támadni fognak, meglátod.
- A mórok?
A lány bólintott.
- Spanyolországban egyelőre vereséget szenvedtek, de Afriká-
ban, a Szentföldön, Törökországban meg azon túl szemernyit sem
gyengült a hatalmuk. Amikor további területekre lesz szükségük,
ismét elindulnak a keresztény világ ellen. Az oszmán szultán úgy
vonul hadba évente egyszer, ahogy más ember felszántja a földjét.
Ellenünk törnek majd. Nem tudhatjuk, mikor, de biztosak lehe-
tünk benne, hogy előbb-utóbb megteszik.
- Az egész déli partvidéken védműveket kell építeni a franciák
és a mórok ellen - jelentette ki Arthur. - Várak egész sorát, mögé-
jük pedig világítótornyokat, hogy ha mondjuk Kentet támadás
éri, hamar értesüljünk róla Londonban, és mindenkit figyelmez-
tethessünk.
- Hajókat is kell építeni - tanácsolta Catalina. - Anyám a
velencei hajóépítőktől rendelt hadihajókat.
- Nekünk is vannak hajóépítő műhelyeink - felelte a herceg.
- Meg tudjuk építeni a saját hajóinkat.
- De honnan szerzünk pénzt ennyi várra meg hajóra? - tette
fel a gyakorlatias kérdést Izabella lánya.
- Részben onnan, hogy megadóztatjuk a népet - mondta
Arthur. - Részben pedig onnan, hogy megadóztatjuk a kereske-
dőket és mindazokat, akik a kikötőket használják. Az ő biztonsá-
gukat szolgálják az intézkedéseink, tehát fizetniük kell. Tudom,
hogy az emberek gyűlölik az adókat, de csak azért, mert nem tud-
ják, mire költik a pénzüket.
- Becsületes adószedőkre lesz szükségünk. Apám azt szokta
mondani, hogy ha az összes adót be tudjuk szedni, és nem veszít-
jük el a felét közben, az többet ér, mint egy lovasezred.
- Ez igaz, de hol találunk megbízható embereket? - töprengett
hangosan Arthur. - Jelenleg az a helyzet, hogy ha valaki meg akar
gazdagodni, akkor szert tesz egy adószedői stallumra. Elvileg
minket kellene szolgálniuk, nem a saját zsebüket. Fizetést kellene
kapniuk, nem pedig maguknak gyűjteni a pénzt.
- Ezt soha senki nem oldotta meg, kivéve a mórokat - mondta
Catalina. - Al-Andalusban iskolákat, sőt, egyetemeket hoztak
létre a szegény emberek fiainak, így megbízható hivatalnokokat
neveltek belőlük. A legfontosabb udvari állásokat pedig mindig
az ifjú tudósok töltik be, olykor maguk a király fiai.
- Talán tegyek szert száz feleségre, hogy ezer megbízható hiva-
talnokot biztosítsak a koronának? - kérdezte incselkedve Arthur.
- Neked csak egy feleséged lehet, és az én vagyok!
- De muszáj lesz tisztességes embereket találnunk - szólt a
herceg elgondolkodva. - Olyanokat, akik lojálisak a koronához,
akik a koronától kapják a fizetésüket, és a koronának engedelmes-
kednek. Máskülönben saját zsebre dolgoznak, megvesztegetést
fogadnak el, és a családjuk túl nagy hatalomra tesz szert.
- Az egyház is részt vehetne a kinevelésükben - vetette fel
Catalina. - A móroknál is az imám oktatja a fiúkat. Ha nálunk is
minden parókiához tartozna egy iskola, ahogy a mecsetekhez, ha
minden pap tudná, hogy írás-olvasást kell tanítania, akkor új kol-
légiumokat alapíthatnánk az egyetemeken, így a fiúk folytathat-
nák a tanulmányaikat.
- Lehetséges ez? - kérdezte Arthur. - Nem csupán álom?
Catalina bólintott.
- Valóságnak kell lennie. Nincs valóságosabb dolog, mint fel-
építeni egy országot. Olyan királyságot fogunk létrehozni, amelyre
büszkék lehetünk, ahogy anyám és apám Spanyolországban. Elő-
ször kitaláljuk, milyen is legyen, aztán megvalósítjuk.
- Camelot - mondta egyszerűen Arthur.
- Camelot - ismételte meg Catalina.
 LUDLOW-VÁRA, 1502 TAVASZA

Egy álló hétig havazott februárban, aztán megenyhült az idő, a hóból

latyak lett, és most az eső esik. Nem sétálhatok a kertben, nem lova-
golhatok ki, még csak öszvérháton sem mehetek ki a városba. Soha
életemben nem láttam még ilyen esőt. Nem olyan, mint nálunk, ahol
az esőcseppek a forró talajra hullanak, s miközben felszívj a őket a por
és beisszák a növények, erős, meleg illatot árasztanak. Itt hideg víz
csapkodja a hideg földet, és nincs illat, csak pocsolyák vannak, ame-
lyekre sötét jégréteg borul, mint valami hideg bőr.
Ezekben a rideg, sötét napokban annyira vágyom az otthonom
után, hogy az már fáj. Amikor Spanyolországról és az Alhambráról
mesélek Arthurnak, arról ábrándozom, hogy talán egyszer ő maga
is láthatja mindezt, s megismerheti anyámat és apámat. Szeretném.,
ha találkoznának vele, ha látnák, milyen boldogok vagyunk. Azon
gondolkodom, vajon az apja megengedné-e neki, hogy elhagyja
Angliát... de tudom, hogy mindez csupán álmodozás. Egyetlen
király sem engedné meg becses fiának és örökösének, hogy elhagyja
az országát.
Azután azon kezdek el töprengeni, vajon én egyedül hazautaz-
hatnék-e egy rövid időre. Igaz, egyetlenegy éjszakát sem bírok ki
Arthur nélkül, de aztán eszembe jut, hogy ha nem megyek haza,
sosem látom többé anyámat, és ez a gondolat - hogy sosem érzem
többé a keze érintését a kezemen, sosem mosolyog rám többé - egy-
szerűen elviselhetetlen.
Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy én vagyok a walesi her-
cegné és a leendő angol királyné, de nem gondoltam bele, nem fog-
tam fel - tudom, milyen butaság volt ez részemről -, egyáltalán
nem értettem, mit jelent ez: azt, hogy örökké itt fogok élni, soha
többé nem mehetek haza. Bár tudtam, hogy a walesi herceghez
megyek feleségül, és egy napon Anglia királynéja lesz belőlem, még-
sem fogtam fel teljesen, hogy mostantól mindörökre ez lesz az ottho-
nom, és talán soha többé nem látom anyámat, apámat és a régi
otthonomat.
Azt reméltem, hogy legalább írunk majd egymásnak, azt remél-
tem, hogy gyakran kapok hírt felőlük. De anyám velem is úgy bánik,
mint ísabellel, Maríával és Juanával: a követ által küldi utasításait,
parancsokat kapok, mint spanyol hercegnő. De mint anya a lányá-
nak, csak ritkán ír.
Nem bírom elviselni. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyesmi
megtörténhet. Isabel nővérem visszatért a szülői házba, miután
megözvegyült; igaz, utóbb újra férjhez ment, és megint el kellett
hagynia minket. Juana pedig azt írja, hogy hamarosan hazaláto-
gat a férjével. Ez nem igazság, hogy ő mehet, én pedig nem! Még
csak tizenhat éves vagyok. Nem állok készen arra, hogy anyai
útmutatás nélkül éljek. Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy anyám nél-
kül éljek. Mindennap hozzá fordulnék, hogy megmondja, mit
tegyek, de hiába.
A férjem anyja, Erzsébet királyné az események jelentéktelen
részesének számít az udvarban. Ő nem lehet anyám helyett anyám,
még a saját idejét sem maga osztja be, hogyan is adhatna hát
nekem tanácsot? Mindent a király anyja, Lady Margaret irányít; ő
pedig köztiszteletben álló, de kemény szívű asszony. Ő sem lehet
anyám helyett anyám, hiszen semmi anyai nincs benne. Bálvá-
nyozza a fiát, mert neki köszönheti, hogy a király anyja lett belőle;
de nem szereti őt, minden gyengédség hiányzik belőle. Még Arthurt
sem szereti, márpedig ha egy nő nem szereti Arthurt, akkor tényleg
nincs szíve. Egyébként az a gyanúm, hogy engem kifejezetten nem
szível, bár sejtelmem sincs, miért.
De bizonyára anyámnak is éppúgy hiányzóm, ahogy ő hiányzik
nekem. Talán hamarosan ír a királynak, és megkéri, hogy engedjen
haza egy rövid időre. Mielőtt még ennél is hidegebbre fordulna az
idő. Pedig már most is borzalmasan hideg és nyirkos a levegő. Biz-
tos, hogy nem bírom ki ezt a hosszú telet. Biztos, hogy belebeteg-
szem. Biztos, hogy anyám is látni szeretne már...

Catalina az ablak előtti asztalnál ült, a szürke februári délután

gyér fényében. Felemelte a levelet, amelyben azt kérdezte anyjá-
tól, hazamehetne-e Spanyolországba egy kis időre, aztán könnye-
dén kettétépte, majd tovább tépdeste, s végül a tűzbe szórta az
apró fecniket. Nem az első levél volt ez, amelyben azt kérte az
anyjától, hogy hazamehessen, de - a többihez hasonlóan - ezt
sem küldte el. Nem olyan nevelést kapott, hogy megfutamodjon,
elmeneküljön a szürke ég és a hideg eső elől, elhagyja azokat,
akiknek a nyelvét senki sem érti, s akiknek öröme és bánata az ő
számára egyaránt megfejthetetlen.
Nem tudhatta, hogy még ha el is küldte volna levelét a londoni
spanyol követnek, az agyafúrt diplomata kibontotta volna, elol-
vassa, és ő maga tépi szét, utána pedig jelentést tesz a levél tartal-
máról az angol királynak. Rodrigo Gonsalvi de Puebla tisztában
volt azzal, amit Catalina még nem fogott fel: a házassággal szövet-
ség jött létre a feltörekvő Spanyolország és a feltörekvő Anglia
között a feltörekvő Franciaország ellen. Ezt pedig egyetlen hon-
vágytól gyötört, az anyjához kívánkozó hercegné sem szakíthatja
szét.

- Mesélj valamit!
- Olyan vagyok, mint Seherezádé, ezernyi mesét akarsz hallani
tőlem.
- Igen! - felelte Arthur. - Ezeregy mesét akarok. Eddig meny-
nyit is meséltél?
- Minden éjjel elmondtam egy mesét, amióta Burfordban elő-
ször töltöttük együtt az éjszakát.
 - Az negyvenkilenc nap.
- Mindössze negyvenkilenc mese. Ha én volnék Seherezádé,
még kilencszázötvenkettőt kellene mesélnem.
Arthur rámosolygott.
- Tudod, hogy boldogabb voltam ebben a negyvenkilenc nap-
ban, mint előtte bármikor?
Catalina megfogta a férje kezét, és az ajkához emelte.
- És azok az éjszakák! - fűzte hozzá a herceg.
A lány szeme elsötétült a vágytól.
- Igen, azok az éjszakák - felelte halkan.
- Bárcsak még kilencszázötvenkét ilyen éjszakánk lehetne! -
sóhajtotta a herceg. - Azután újabb ezer.
- És utána még ezer?
- És utána megint ezer meg ezer mindörökké, amíg mindket-
ten meg nem halunk.
Catalina elmosolyodott.
- Isten adja, hogy hosszú évekig lehessünk együtt - szólt gyen-
géden.
- Szóval miről mesélsz ma?
A lány elgondolkodott.
- Egy mór költeményt mondok el neked.
Arthur elhelyezkedett a párnákon, Catalina pedig előredőlt, és
kék szemével az ágy függönyét nézte meredten, mintha átlátna
rajta.
- A költő az arábiai sivatagban született - magyarázta. - Úgy-
hogy amikor spanyol földre került, nagyon hiányzott neki az ott-
hona. Akkor írta ezt a költeményt.

Pálmafa áll Ruszafa közepén,

nyugaton született, távol a pálmák hónától.
Így szóltam hozzá: Hogy hasonlítasz rám! Távol élsz,
száműzve,
elszakadtál a családodtól, barátaidtól.
Te idegen talajból sarjadtál,
Én pedig hozzád hasonlatosan messze vagyok hazámtól.
 Arthur csöndben hallgatta az egyszerű költeményt.
- Nem olyan, mint a mi költészetünk - mondta.
- Nem - felelte halkan Catalina. - Vannak emberek, akikben
mélységes rajongás él a szavak iránt, ők szeretik egyszerűen
elmondani az igaz dolgokat.
Arthur kitárta a karját, és Catalina hozzásimult. így feküdtek
ott, összefonódva. A herceg megérintette a felesége arcát, és
érezte, hogy nedves.
- Jaj, szerelmem! Te sírsz!
Catalina nem szólt.
- Tudom, hogy hiányzik az otthonod - mondta neki Arthur
gyengéden, aztán megfogta a kezét, és végigcsókolta az ujjbegyeit.
- De majd hozzászoksz az itteni élethez a sok ezer itt töltött nap
során.
- Boldog vagyok veled - szólalt meg sietve Catalina. - Csak
éppen... - Elcsuklott a hangja. - Az anyám - suttogta. - Hiány-
zik. És aggódom érte. Mert... tudod, én vagyok a legkisebb gyer-
meke. És ameddig csak lehetett, maga mellett tartott.
- De tudta, hogy el kell menned.
- Annyi... megpróbáltatás érte. Elvesztette a fiát, a bátyámat,
Jüant, pedig ő volt az egyetlen örökösük. Szörnyű dolog elveszí-
teni egy trónörököst, el sem tudod képzelni, milyen szörnyű.
Nem csupán őt vesztettük el, a benne rejlő lehetőségek is oda-
vesztek. Elveszett az élete, de az uralkodása, a jövője is. A fele-
sége nem lesz királyné, mindaz, amiben reménykedett, nem
valósul meg. Aztán a következő trónörökös, a kis Miguel is
meghalt, mindössze kétéves korában. Csupán ő maradt nekünk
Isabel nővéremtől, az anyjától, és Isten úgy határozott, hogy őt is
elveszi tőlünk. Szegény María idegenben, portugál földön halt
meg, oda ment férjhez, és soha többé nem láttuk. Nem csoda,
hogy anyám maga mellett akart tartani. A gyermekei közül én
hagytam el utolsónak az otthonunkat. És most nem tudom,
hogyan boldogul nélkülem.
Arthur átkarolta Catalina vállát, és magához vonta.
- Isten majd megvigasztalja.
 - Olyan magányos lesz - suttogta a lány.
- Ha valaki, akkor ő bizonyosan vigaszt talál Istenben.
- Nem biztos, hogy mindig sikerül neki - felelte Catalina. - Az
anyját is mélabú gyötörte, tudod. A családunkban sok nő betege-
dett bele a bánatba. Tudom, anyám is fél attól, hogy az anyjához
hasonlóan belesüpped a szomorúságba. Olyan sötét dolgokat
látott, hogy olykor azt kívánta, inkább lenne vak. Tudom, attól fél,
hogy soha többé nem lesz boldog. Tudom, azért akarta, hogy
mellette legyek, mert én boldoggá tudtam tenni. Azt mondta
rólam, hogy örömre születtem, és látja rajtam, hogy mindig bol-
dog leszek.
- Apád nem tudja megvigasztalni?
- De igen - felelte bizonytalanul Catalina. - Csakhogy ő gyak-
ran van távol. S akárhogy is, én szeretnék anyámmal lenni. De te
bizonyára tudod, mit érzek. Neked nem hiányzott anyád, amikor
először küldtek el tőle? Meg az apád, a testvéreid?
- A húgaim hiányoznak, de az öcsém csöppet sem - közölte
Arthur olyan határozottan, hogy Catalina elnevette magát.
- Miért? Én igen mulatságos fiúnak találtam.
- Az öcsém egy felfuvalkodott béka - jelentette ki Arthur
dühösen. - Mindig előtérbe tolakszik. Gondolj csak az eskü-
vőnkre, akkor is mindvégig makacsul ott állt az emelvény köze-
pén; vagy gondolj a lakodalmunkra, akkor is úgy táncolt, hogy
minden tekintet őrá szegeződjön. Magával rángatta Margaretet,
és minden lehetséges módon feltűnést keltett.
- Ugyan már! Csak annyi történt, hogy apád táncolni küldte, ő
meg jókedvű volt. Hiszen még gyerek.
- De férfi akar lenni. Férfiként próbál viselkedni, és ezzel
mindannyiunkat nevetségessé tesz. És soha senki nem feddi meg!
Nem láttad, hogyan nézett rád?
- Semmit sem láttam - felelte a lány őszintén. - Minden elho-
mályosult előttem.
- Azt képzeli, hogy szerelmes beléd, és arról ábrándozott, hogy
saját menyasszonyaként vezet az oltárhoz.
- Ó, micsoda butaság! - nevette el magát Catalina.
 - Mindig is ilyen volt - mondta Arthur keserűen. - És mi-
után ő a kedvenc, azt mond és azt tesz, amit csak akar. Nekem
jogot kell tanulnom meg nyelveket, és itt kell élnem, hogy ké-
szüljek az uralkodásra. Eközben Harry Greenwichben múlatja
az időt, vagy Whitehallban, az udvari élet forgatagában, mintha
követ volna, nem pedig trónörökös, aki még nevelésre szorul.
Amikor én kaptam egy új hátaslovat, neki is rögtön kapnia kel-
lett - noha én akkor már évek óta egy lassan poroszkáló jószá-
gon lovagoltam. Amikor én megkaptam az első sólymomat, ő is
rögtön kapott egyet - neki nem kellett előtte évekig egy vörös
vércsét, aztán meg egy galambászhéját idomítania. Azután meg-
kapta a nevelőmet is, és valahányszor csak alkalma adódik,
igyekszik felülmúlni, megpróbál túltenni rajtam, és mindig
mindenki őt bámulja.
Catalina látta, hogy Arthur haragja szívből jön.
- De hát ő csak a második fiú - jegyezte meg.
- Mindenkinek ő a kedvence - kesergett Arthur. - Mindent
megkap, amire vágyik, és minden jól megy neki.
- De nem ő a walesi herceg - mutatott rá Catalina. - Lehet,
hogy népszerű, de nem fontos. Csak azért van az udvarban, mert
nem elég fontos ahhoz, hogy ideküldjék. Nincs saját hercegsége.
Apádnak nyilván tervei vannak vele. Valószínűleg megnősítik,
aztán elküldik. A második fiú semmivel sem fontosabb, mint egy
lány.
- Egyházi pályára szánják - mondta Arthur. - Pap lesz belőle.
Ki menne hozzá feleségül? így aztán örökre itt marad Angliában.
Talán még azt is el kell majd tűrnöm, hogy ő lesz az érsekem, már
ha ki nem harcolja magának a pápai trónt.
Catalina elképzelte a kipirult arcú, szőke, eszes fiút pápaként,
és elnevette magát.
- Milyen magasra hágunk mindannyian, mire felnövünk! -
jegyezte meg. - Mi ketten Anglia királya és királynéja leszünk,
Harry pedig érsek, talán még bíboros is.
- Harry sohasem fog felnőni - makacskodott Arthur. - Min-
dig önző kisfiú marad. És miután a nagyanyám meg apám mindig
mindent megadott neki, amire csak vágyott, mohó, nehéz termé-
szetű fiú lesz belőle.
- Talán megváltozik - vélekedett Catalina. - Amikor az idő-
sebb nővérem, szegény Isabel elutazott Portugáliába, azt gondol-
tuk, hogy nála hiúbb, világiasabb lányt még nem hordott a hátán
a föld. De miután meghalt a férje, és hazajött, semmi másra nem
vágyott, csak arra, hogy kolostorba vonulhasson. Teljesen össze-
tört a szíve.
- Harry szívét senki sem fogja összetörni - jelentette ki a her-
ceg. - Nincs is szíve.
- Isabelről is ezt gondolta volna az ember - felelte Catalina. -
De az esküvője napján beleszeretett a férjébe, és azt mondta, soha
többé nem fog szeretni senki mást. Persze másodszor is férjhez
kellett mennie. De az akarata ellenére.
- És te? Veled is ez történt? - kérdezte Arthur, hirtelen más
hangulatba kerülve.
- Énvelem? Hogy én is akaratom ellenére mentem-e férjhez?
- Nem! Te is beleszerettél a férjedbe az esküvőd napján?
- Az esküvőm napján biztosan nem - válaszolta a lány. - Egy
hencegő alakról beszélünk! Harry kutyafüle hozzád képest! Hal-
lottam, amikor a nászéjszakánk utáni reggelen mindenki füle hal-
latára kijelentetted, milyen jó mulatság házasembernek lenni.
Arthurban volt annyi finomság, hogy zavarba jöjjön.
- Lehet, hogy tettem valami tréfás megjegyzést.
- Hogy az egész éjszakát Spanyolországban töltötted?
- Jaj, Catalina! Bocsáss meg. Mit tudtam én még akkor? Igazad
van, kisfiú voltam. De most már férfi vagyok, a férjed. Te pedig
igenis beleszerettél a férjedbe. Ne tagadd!
- De nem egyhamar - hűtötte le a lelkesedését Catalina. - Első
látásra egyáltalán nem lettem szerelmes.
- Tudom, mikor történt, úgyhogy hiába is kötekedsz velem.
Azon az estén Burfordban, amikor sírtál, és én először csókolta-
lak meg rendesen, és az ingujjammal letöröltem a könnyeidet.
S aztán éjszaka bementem hozzád, és olyan csönd volt a házban,
mintha rajtunk kívül egyetlen lélek sem élne a világon.
 Catalina közelebb húzódott.
- És elmondtam neked az első mesémet - tette hozzá. - Emlék-
szel még, mi volt az?
- A Santa Fé-i tűzvész története - felelte Arthur. - Amikor a
szerencse kivételesen a spanyolok ellen fordult.
Catalina bólintott.
- Általában mi voltunk azok, akik tűzzel-vassal támadtunk az
ellenségre. Apám kegyetlen hadvezér hírében áll.
- Apád kegyetlen volt? Pedig olyan területért harcolt, amely
megillette, nem? Hogyan kívánta hát elérni, hogy az emberek
tiszteljék az akaratát?
- Megfélemlítéssel. Különben sem az ő akarata volt. Isten
akarta így, és Isten olykor kegyetlen. Ez nem a szokásos háború
volt, hanem keresztes hadjárat. A keresztes hadjáratok kegyetle-
nek.
Arthur bólintott.
- A mórok írtak egy dalt apám előretöréséről.
Catalina hátravetette a fejét, és halk, mélázó hangon elénekelte
a franciára fordított dalt:

Lovasok vágtatnak át az Elvira-kapun, fel az Alhambrába,

Félelmes híreket visznek a királynak.
Ferdinánd maga vezeti seregét, Spanyolország színe-virágát
A Genil partján, és vele van Izabella,
Aférfiszívű királynő.

Arthur elragadtatva hallgatta.

- Énekeld el újra! - kérte.
Catalina nevetett, aztán újra elénekelte a dalt.
- És tényleg „férfiszívű királynődnek nevezték anyádat?
- Apám szerint amikor anyám a táborban volt, olyan bátorsá-
got öntött a katonáinkba, és annyira megfélemlítette a mórokat,
hogy két zászlóaljnál is többet ért. Anyám soha egyetlen csatát
sem vesztett. A sereg egyetlen csatát sem vesztett, amikor ő ott
volt.
 - Bárcsak ilyen király lehetnék! Bárcsak rólam is efféle dalokat
írnának!
- Megértelek... De képzeld csak el, milyen, amikor az ember-
nek egy élő legenda az anyja. Nem csoda, hogy hiányzik. Akkori-
ban soha semmitől nem félt. Még akkor sem ijedt meg, amikor a
tűz végezhetett volna velünk. Nem ijedt meg az éjszakában lobogó
lángoktól, nem félt a vereségtől. Bár apám és az összes tanács-
adója azon a véleményen volt, hogy vissza kell vonulnunk Tole-
dóba, és rendeznünk kell a sorainkat, a következő évre halasztva
a támadást, anyám nemet mondott.
- A nyilvánosság előtt bocsátkozott vitába apáddal? - kérdezte
Arthur. Lenyűgözte a gondolat, hogy egy feleség nem alattvaló-
ként viselkedik.
- Ő tulajdonképpen nem szokott vitatkozni - mondta elgon-
dolkodva Catalina. - Soha nem mondana ellent apámnak, soha
nem viselkedne vele tiszteletlenül. Apám mégis pontosan tudja,
mikor nem ért egyet vele. És a végén többnyire anyám akarata
győzedelmeskedik.
Arthur a fejét ingatta.
- Tudom, mit gondolsz: a feleség engedelmességgel tartozik a
férjének. Anyám maga is ezt mondaná. Csak éppen az a baj,
hogy neki mindig igaza van - magyarázta Izabella lánya. -
Ahány eset csak eszembe jut, ahány fontos kérdés felmerült,
például hogy előrenyomuljon-e a hadsereg, vagy véghez lehet-e
vinni valamit, mindig igaza lett. Mintha csakugyan maga Isten
vezérelné; mindig jobban tudja, mi a teendő. Még apám is tisz-
tában van ezzel.
- Rendkívüli asszony lehet.
- Királynő - szólt Catalina egyszerűen. - Királynő a saját
jogán. Nem egyszerűen királyné, nem egy közrendű nő, aki a
király feleségeként került a trónra. Ugyanúgy spanyol királyi her-
cegnőnek született, mint én. Uralkodásra született. Isten a leg-
szörnyűbb veszedelmekből is kimentette, hogy Spanyolország
királynője lehessen belőle. Mi mást tehetne, mint hogy uralja az
országát?
Ezen az éjszakán azt álmodom, hogy madár vagyok, latinul apus,
fecske, s magasan, minden félelem nélkül szállók az új, Toledótól
délre elterülő Kasztília fölött, Córdoba fölött, agranadai királyság
felé; alattam úgy terül el a táj, mint egy sárgásbarna szőnyeg,
amelyet a berber juhok aranyszínű gyapjából szőttek, a sárgaréz-
színű földet bronzsziklák pettyezik, a hegyek olyan meredeken
törnek az égbe, hogy még az olajfák sem tudnak megkapaszkodni
lejtőiken. Tovább repülök, kis madárszívem hevesen dobog, míg
meg nem pillantom az Alcázar rózsaszín falait, a nagy erődét,
amely körbezárja az Alhambra palotát, és miközben már alacso-
nyan, sebesen szállók, könnyedén súrolom a barátságtalan, szög-
letes őrtornyot, ahol egykor a félholdas zászló lengett, aztán
leereszkedem a Mirtusz-udvar fölé, s egyre csak körözök a meleg
levegőben, a stukkó- és csempedíszes, kecses épületek között, lené-
zek a víztükörre, és végre meglátom azt, akit kerestem: anyámat,
Spanyol Izabellát, amint az enyhe esti szellőben sétálgat, és a
messzi Angliában senyvedő lányára gondol.

LUDLOW VÁRA, 1502 MÁRCIUSA

- Szeretném összeismertetni egy hölggyel, aki jó barátom, és

készen áll rá, hogy önnek is jó barátja legyen - mondta Arthur,
gondosan megválogatva a szavait.
Catalina kísérő hölgyei, akik mulattató előadások híján unat-
koztak ezen a hideg délutánon, előrehajoltak, hogy jobban hallják
a beszélgetést, noha látszólag lefoglalta őket a kézimunka.
Catalina hirtelen olyan fehér lett, mint a vászon, amelyet éppen
hímzéssel díszített.
- Igen, uram - felelte szorongva. Korán reggel, amikor ébredés
után szeretkeztek, Arthur egy szót sem szólt erről. Ezért azt hitte,
legközelebb csak vacsoraidőben találkozik a férjével. Ha a herceg
felkeresi a lakosztályában, akkor nyilván történt valami. Catalina
óvatos volt, várta, hogy kiderüljön, miről van szó.
- Ki ez a hölgy?
- Már hallhatott róla másoktól, de kérem, ne felejtse el, hogy
az illető semmire sem vágyik úgy, mint arra, hogy a barátja lehes-
sen, és nekem is mindig jó barátom volt.
Catalina felvetette a fejét, mélyen beszívta a levegőt. Egy pilla-
natig, egyetlen szörnyű pillanatig azt gondolta, hogy Arthur egy
régi kegyencnőjét akarja bemutatni az udvarban, az ő udvarhöl-
gyei közé akar bekönyörögni valakit, aki korábban a szeretője
volt, hogy aztán folytathassák a viszonyukat.

Ha erre készül, hát tudom, milyen szerep vár rám. Láttam anyám
körül azokat a csinos lányokat, akiknek apám - Isten bocsássa meg
neki - nem tudott ellenállni. Újra meg újra tanúi lehettünk, amint
a figyelmét magára vonta egy-egy új arc az udvarnál. Anyám min-
den egyes alkalommal úgy viselkedett, mintha semmit sem vett
volna észre, tisztes hozománnyal látta el a lányt, hozzáadta vala-
melyik alkalmas udvaronchoz, és rávette az illetőt, hogy költözzön
jó messzire újdonsült hitvesével. Oly gyakran előfordult ez, hogy
már tréfák célpontja is lett: azt beszélték, ha egy lány jó férjet akar
magának a királynő áldásával, azután pedig valamely távoli tarto-
mányban kívánja leélni az életét, elég, ha magára vonzza a király
tekintetét, s hamarosan szépséges új paripán, pompás ruhákban
távozhat az Alhambrából.
Tudom én, hogy az értelmes feleség félrenéz, és megpróbálja elvi-
selni a sértést, a megaláztatást, amikor a férje másik nőt visz az
ágyába. Egy dolog van, amit nem szabad megtennie, amit semmi-
képpen nem szabad megtennie: nem szabad úgy viselkednie, mint
luana nővérem, aki valamennyiünkre szégyent hoz azzal, hogy
sírógörcsökben tör ki, sikoltozik, és bosszúval fenyegeti a férjét.
- Ennek semmi értelme - mondta egyszer nekem anyám, ami-
kor a követek beszámoltak róla, milyen szörnyű jelenetek játszód-
tak le Németalföldön, Fülöp udvarában: Juana azzal fenyegetőzött,
hogy levágja a nő haját, ollóval támadt rá, aztán pedig esküdözött,
hogy önmagátfogja megszúrni. - A panaszkodás csak megnehezíti
a helyzetet. Ha a férjed félrelép, utána vissza kell fogadnod az éle-
tedbe és az ágyadba, bármi történt is; a házasságból nincs menek-
vés. Ha uralkodók vagytok, együtt kell működnötök. Még ha ő meg-
feledkezik is a kötelességéről, te nem teheted meg ugyanezt. Bármily
fájdalmas is, örökre a felesége maradsz, ő pedig a férjed.
- Bármit tesz is? - kérdeztem. - Bárhogyan viselkedik? Ő sza-
bad, a feleség pedig meg van kötve?
Anyám vállat vont.
- Bármit tesz is, nem tépheti szét a házasság kötelékét. Isten
színe előtt házasodtatok össze: ő mindig a férjed lesz, te mindig a
felesége leszel. Amit Isten összekötött, azt ember szét nem választ-
hatja. Bármilyen fájdalmat okoz is neked a férjed, akkor is a férjed
marad. Lehet, hogy rossz férj, de akkor is a férjed.
- És ha másik nőre vágyik? - kérdeztem kislányos kíváncsiság-
gal.
- Ha másik nőre vágyik, lehet, hogy megkapja, lehet, hogy nem,
ez az ő dolguk. Ez már azon a bizonyos nőn és az ő lelkiismeretén
múlik - felelte anyám határozottan. - Neked azonban állhatatos-
nak kell maradnod. Bármit mond is a férjed, bármit akar is a nő, te
továbbra is a férjed felesége, a királynéja vagy.

Catalina eszébe idézte ezt a zord útmutatást, azután ifjú férje felé
fordult.
- Mindig örülök, ha megismerkedhetek a barátaival, uram -
szólt, és remélte, hogy nem remeg a hangja. - De amint tudja, az
udvartartásom meglehetősen kicsiny. Az ön apja igen világosan
értésemre adta, hogy nem lehet több udvarhölgyem, mint ahá-
nyan jelenleg szolgálnak. Amint tudja, a királytól nem kapok
semmiféle járadékot. Egyszóval, nem fogadhatok be több hölgyet
az udvaromba, még akkor sem, ha fenséged barátja az illető.
 Arthur összerándult Catalina szavaira, melyek emlékeztették
rá, milyen kicsinyes módon korlátozta a király az udvartartását.
- Ó, nem, félreértett. Nem udvarhölgynek akarom beajánlani
ezt a bizonyos barátomat - felelte sietve. - Lady Margaret Pole-
ról van szó, aki alig várja, hogy megismerkedjenek. Végre haza-
érkezett.

Szűz Mária, Isten anyja, könyörögj érettünk! Ez rosszabb, mint ha

a szeretője volna. Tudtam, hogy egy napon szembe kell majd néz-
nem vele. Ez az ő otthona, de amikor megérkeztünk, távol volt, én
pedig azt gondoltam, szándékosan kerül, azért utazott el, és azért
nem siet visszatérni. Azt gondoltam, a gyűlölet tartja távol tőlem,
mint ahogy engem a szégyen tartott távol tőle. Lady Margaret Pole
a nővére annak a szegény fiúnak, Warwick hercegének, akit lefejez-
tek, hogy biztosítsák az én utódaim trónöröklését. Régóta rettegek
a pillanattól, amikor találkoznom kell vele. Sokat fohászkodtam a
szentekhez, hogy ne jöjj ön vissza -gyűlöljön, vádoljon, csak marad-
jon távol.

Arthur látta Catalina elutasító mozdulatát, de előzőleg hiába töp-

rengett rajta, nem tudta kitalálni, miként készíthetné fel erre az
eseményre.
- Kérem! - sürgette. - Lady Margaret azért volt távol, mert a
gyermekeiről kellett gondoskodnia, máskülönben a férjével
együtt üdvözölte volna önt a várban, amikor megérkeztünk.
Említettem már, hogy vissza fog térni. Most pedig szeretné önt
köszönteni. Mindannyiunknak együtt kell élnünk itt. Sir Richard
apám bizalmas barátja, tanácsom tagja és a vár gondnoka. Együtt
kell élnünk velük.
Catalina a férje felé nyújtotta remegő kezét, Arthur pedig köze-
lebb lépett hozzá, mit sem törődve az elbűvölten figyelő hölgyekkel.
 - Nem találkozhatok vele - suttogta a hercegné. - Ez egysze-
rűen lehetetlen. Tudom, hogy az öccsét miattam végezték ki.
Tudom, hogy a szüleim ragaszkodtak ehhez, enélkül nem lettek
volna hajlandók Angliába küldeni. Tudom, hogy az öccse ártatlan
volt, mint a ma született bárány, apád azért őriztette a Towerben,
hogy ne gyűljenek köré olyan emberek, akik azután igényt jelent-
hetnek be a trónra a nevében. Nyugodtan élhette volna a napjait,
ha a szüleim nem követelik a halálát. Lady Margaret Pole biztosan
gyűlöl engem.
- Dehogy gyűlöl! - felelte Arthur őszintén. - Higgy nekem,
Catalina, soha nem tennélek ki mások rosszindulatának. Lady
Margaret nem gyűlöl téged, még apámat sem gyűlöli, pedig ő ren-
delte el a kivégzést. Tisztában van vele, hogy időnként történnek
efféle dolgok. Ő maga is hercegnő, ugyanolyan jól tudja, mint te,
hogy nem a kívánságaink, hanem a politikai érdekeink vezérel-
nek minket. Különben sem a te döntésed volt, és nem is az enyém.
Tudja, hogy a szüleidnek gondoskodniuk kellett róla, hogy ne
legyen olyan rivális herceg, aki igényt nyújthat be a trónra. Tudja,
hogy apámnak szabaddá kellett tennie előttem az utat, bármi
áron. Lady Margaret beletörődött ebbe.
- Beletörődött? - kapkodott levegő után hitetlenkedve
Catalina. - Hogyan törődhet bele egy nő abba, hogy meggyilkol-
ták a fivérét, a családjuk örökösét? Hogyan fogadhat barátsággal,
amikor a fivérének miattam kellett meghalnia? Amikor mi elvesz-
tettük a bátyámat, vége volt a világnak, vele együtt vesztettük el
minden reményünket. Anyám igazi szent, mégis beleroppant.
A bátyám halála óta egyetlen boldog perce sem volt. Egyszerűen
nem bírja elviselni. Ha valami idegen végezte volna ki, biztos,
hogy bosszút állt volna érte. Miként lehetséges, hogy Lady Mar-
garet csöndben tűri a fivére halálát? Hogyan tud elviselni engem?
- Belenyugodott a megváltoztathatatlanba - felelte egyszerűen
Arthur. - Igen ájtatos asszony, és ha kárpótlást akart, hát meg-
kapta, amikor hozzámehetett Sir Richard Pole-hoz, apám bizal-
mas emberéhez, most pedig itt él, köztiszteletnek örvend, baráti
viszonyban áll velem, és remélem, hamarosan veled is.
 A herceg megfogta a felesége reszkető, kezét.
- Ugyan már, Catalina! Ez nem vall rád. Légy bátor, szerel-
mem! Lady Margaret nem okol téged.
- Ki mást okolhatna? - kérdezte Catalina aggodalmas sutto-
gással. - Az én szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy a kétség árnya
se vetülhessen az öröklés rendjére. Tudom, hogy ők voltak. Apád
pedig megígérte, hogy nem lesznek rivális hercegek. A szüleim
tudták, mit jelent ez. És nem mondták neki, hogy hagyjon életben
egy ártatlan embert. Hagyták, hogy megtegye. Sőt, ők akarták,
hogy tegye meg. Az én kezemhez tapad Edward Plantagenet vére.
A házasságunkon az ő halálának átka van.
Arthur visszahőkölt; még sosem látta ilyen elkeseredettnek a
feleségét.
- Úristen, Catalina, nem nevezhetsz minket átkozottnak! -
A lány fájdalmas arccal bólintott. - Sosem beszéltél erről.
- Nem bírtam volna kimondani.
- De így gondoltad?
- Attól a pillanattól kezdve, hogy közölték velem: énmiattam
végezték ki a herceget.
- Szerelmem, csak nem hiszed komolyan, hogy el vagyunk
átkozva?
- Ebben az egy dologban igen.
Arthur megpróbálta tréfával enyhíteni az aggodalmát.
- Nem szabad ezt hinned. Azt kell gondolnod, hogy áldás van
rajtunk. - Közelebb lépett hozzá, és nagyon halkan, hogy senki
más ne hallhassa, megkérdezte: - Amikor reggelenként a karja-
imban ébredsz, elátkozottnak érzed magad?
- Nem - felelte vonakodva Catalina. - Nem, olyankor nem.
- Éjjelente, amikor felkereslek a szobádban, úgy érzed, hogy
ránk vetül a bűn árnya?
- Nem - ismerte el a lány.
- Nincs rajtunk átok - jelentette ki Arthur határozottan. -
Isten áldása kísér minket. Catalina, szerelmem, bízz bennem!
Lady Margaret megbocsátott apámnak, biztos, hogy soha nem
hibáztatna téged. Esküszöm neked, akkora szíve van, mint egy
katedrális. Szeretne megismerkedni veled. Gyere velem, hadd
mutassam be!
- De nem lesz ott senki más, ugye? - kérdezte Catalina, mert
még mindig attól félt, hogy valami szörnyű jelenet következik.
- Nem lesz ott más. A várgondnoki lakosztályban van. Most
rögtön elindulunk, mindenkit itt hagyunk, és szép csöndben, ket-
tesben lemegyünk hozzá.
Catalina felállt a székről, és férje karjába fűzte a karját.
- Kettesben megyünk sétálni a hercegnével - jelentette be
Arthur az udvarhölgyeknek. - Önök itt maradhatnak.
A hölgyeket meglepte a hír, néhányuk arcáról csalódottság
sugárzott. Catalina úgy suhant el mellettük, hogy fel sem nézett.
Miután kiléptek az ajtón, Arthur előrement a szűk csigalép-
csőn. Egyik kezével a középső kőoszlopba kapaszkodott, a másik-
kal a falba. Catalina követte, de minden egyes lőrésnél megállt, s
kinézett a völgyre, ahol a Teme kilépett medréből, és ezüstös
tóként terült szét az ártéren. Márciushoz képest még a határvidé-
ken is hidegnek számított az időjárás, s Catalina úgy megborzon-
gott, mintha valaki átlépett volna a sírja fölött.
- Szerelmem! - szólította meg Arthur, ahogy felnézett a kes-
keny lépcsőn. - Bátorság! Anyád biztosan bátran viselkedne.
- Ő rendelte el, ami történt - mondta komoran Catalina. - Azt
gondolta, hogy az én érdekemet szolgálja vele. De az ő becsvágya
miatt meghalt valaki, és most nekem kell szembenéznem ennek
az embernek a nővérével.
- Érted tette - emlékeztette Arthur. - És téged senki sem
hibáztat.
Leértek a hercegnő lakosztályának ajtaja elé. Arthur habozás
nélkül bekopogott a várgondnoki lakrész nehéz faajtaján, és belé-
pett.
A völgyre néző, négyszögletű helyiség ugyanolyan volt, mint
odafent Catalina fogadószobája: a falakat faburkolat és egy sor
tarka kárpit borította. Egy hölgy ült a kandalló mellett, de amikor
kinyílt az ajtó, felállt. Halványszürke ruha volt rajta, a haját szürke
főkötő takarta. Nagyjából harmincéves lehetett; barátságos érdek-
lődéssel tekintett Catalinára, azután mélyen, tiszteletteljesen tér-
det hajtott előtte.
Arthur kivonta a karját felesége szorításából, és egészen az ajtó-
nyílásig hátrahúzódott. Catalina szemrehányó pillantást vetett rá,
azután könnyed pukedlivel köszöntötte az idősebb nőt. Egyszerre
emelkedtek fel.
- Annyira örülök, hogy megismerhetem - mondta kedvesen
Lady Pole. - És nagyon sajnálom, hogy érkezésekor nem üdvö-
zölhettem. De az egyik gyermekem megbetegedett, és meg akar-
tam bizonyosodni róla, hogy megfelelő ápolásban részesül.
- A férje nagyon kedves volt - szólalt meg nagy nehezen Catalina.
- Remélem is, mert alaposan elláttam utasításokkal. Minden-
képpen azt akartam, hogy meleg, kényelmes szobákat kapjanak.
Csak szóljon, ha bármire szüksége van! Én nem ismerem Spa-
nyolországot, úgyhogy nem tudom, miféle tárgyakban lelné örö-
mét fenséged.
- Ne fáradjon. Mindenem megvan... igazán.
Az idősebb nő a hercegnére emelte a tekintetét.
- Akkor remélem, hogy boldogok lesznek itt velünk - mondta.
- Én is remélem... - lehelte Catalina. - De én... én...
- Igen?
- Mélységes sajnálattal töltött el a fivére halála - vágott bele
Catalina. Arca, amely eddig sápadt volt a feszültségtől, most elvö-
rösödött. Érezte, hogy ég a füle, és döbbenten észlelte, hogy remeg
a hangja. - Csakugyan mélységesen sajnáltam. Igazán...
- Nagy veszteség volt nekem és a családomnak - felelte Lady
Pole határozottan. - De a világ már csak ilyen.
- Attól tartok, az én érkezésem...
- Soha nem gondoltam, hogy az ön döntése volt, vagy hogy az
ön hibája, fenség. Amikor a mi drága Arthur hercegünk eljegyezte
magát, az apjának gondoskodnia kellett az utódlásról. Én tudom,
hogy a fivérem soha nem fenyegette volna a Tudorok békéjét, de ők
ezt nem tudhatták. Ráadásul egy gonosz fiatalember tévútra vezette,
belekeverte valami esztelen összeesküvésbe... - Elcsuklott a hangja,
de aztán gyorsan összeszedte magát. - Bocsásson meg. Még mindig
fáj. A fivérem ártatlan volt. Ostoba fondorkodása éppen az ártat-
lanságát bizonyította, nem a bűnösségét. Nincs kétségem afelől,
hogy most már Isten országában van, az összes ártatlanokkal
együtt. - Rámosolygott a hercegnére. - E világban mi, nők gyakran
tapasztaljuk, hogy nincs hatalmunk afölött, amit a férfiak tesznek.
Biztos vagyok benne, hogy fenséged nem akart ártani a fivérem-
nek, és abban is biztos vagyok, hogy ő soha nem szegült volna
szembe fenségeddel vagy a mi kedves hercegünkkel - de az élet
már csak olyan, hogy időnként kegyetlen dolgokat teszünk. Apám
hozott néhány rossz döntést élete során, és Isten a megmondhatója,
hogy alaposan megfizetett értük. A fiának, noha ártatlan volt, szin-
tén az ő sorsa jutott. Ha másként fordul a sors, az ő élete is másképp
alakult volna. Úgy vélem, egy nőnek akkor is el kell viselnie a for-
dulatokat, ha azok kedvezőtlenek számára.
Catalina figyelmesen hallgatta.
- Tudom, hogy anyám és apám akarta bebiztosítani, hogy a
Tudor vérvonalnak ne lehessen riválisa - suttogta. - Tudom, hogy
ők szóltak a királynak. - Úgy érezte, muszáj feltárnia az asszony
előtt, milyen mélységes bűntudat gyötri.
- Talán én is ezt tettem volna a helyükben - mondta egysze-
rűen Lady Margaret. - Fenség, én nem hibáztatom sem önt, sem
a szüleit. Nagy királyunkat sem hibáztatom. Ha a helyükben let-
tem volna, talán én is hasonlóan cselekszem, és csupán Isten előtt
adtam volna számot a tetteimről. De miután nem vagyok ilyen
nagy ember, csak egy derék férfiú alázatos felesége, mindössze
annyi a dolgom, hogy ügyeljek a viselkedésemre, és arra, hogyan
fogok majd számot adni a tetteimről Isten előtt.
- Fivére halálának terhe igencsak ránehezedett a lelkemre,
amikor Angliába jöttem - tört ki hirtelen Catalinából.
Az idősebb nő a fejét ingatta.
- Az ő halála nem fenséged lelkén szárad - jelentette ki határo-
zottan. - És nem helyes, hogy magát hibáztatja olyasmiért, amit
másvalaki követett el. Szerintem a gyóntatója azt mondaná önnek,
hogy ez a gőg egyik formája. Gyónja meg ezt a bűnt, de ne vállalja
magára mások bűneit.
 Catalina most először pillantott fel. Lady Pole állta a tekintetét,
és elmosolyodott. Ő óvatosan visszamosolygott rá, azután az
asszony kinyújtotta a kezét, ahogy a férfiak szokták, ha megkötöt-
tek egy üzletet.
- Tudja fenséged - szólt nyájasan én magam is királyi her-
cegnő voltam. Én voltam az utolsó Plantagenet hercegnő, Richard
király fiával együtt nevelkedtem. Én aztán igazán tudom, hogy az
életben sok olyasmi történik, amibe egy nőnek nincs beleszólása.
Hol a férje parancsol neki, hol az anyja vagy az apja, hol a királya,
hol Isten. Senki sem okolhat egy hercegnőt egy király tetteiért.
Hogyan is szállhatna szembe az uralkodó akaratával? És külön-
ben is, mi haszna volna? A mi dolgunk az engedelmesség.
Catalina érezte a meleg kéz erős szorítását, és hihetetlenül
megkönnyebbült.
- Attól tartok, én nem mindig vagyok eléggé engedelmes -
vallotta be.
Lady Pole felnevetett.
- Hát persze, bolond az, akinek nincs meg a saját véleménye -
ismerte el. - Az igazi engedelmesség az, amikor titokban azt gon-
dolja az ember, hogy ő jobban tudja, de mégis úgy dönt, hogy
fejet hajt. Minden egyéb csak egyetértés, egyetérteni pedig min-
den Fejbólintó János képes. Nem gondolja?
Catalina pedig, aki először beszélgetett el bizalmasan egy angol
nővel, most hangosan felnevetett, azután kijelentette:
- Én sohasem akartam Fejbólintó János lenni.
- Én sem - mosolygott szélesen Margaret Pole, aki egykor
Plantagenet hercegnő volt, most pedig csupán egyszerű feleség,
aki a Tudorok uralma alatt álló határvidék egyik várában tengeti
az életét. - A lelkem mélyén mindig tudom, hogy önmagam
vagyok, bármilyen címmel ruháznak is fel.

Nagy csodálkozással tapasztalom, hogy annak a nőnek a jelenléte,

akitől úgy rettegtem, lassanként otthonossá teszi számomra a
ludlow-i várat. Lady Margaret Pole igazi társnő, barátnő, kárpótol
anyám és a nővéreim elvesztéséért. Csak most jöttem rá, hogy min-
dig is nők uralta világban éltem: ott volt anyám, a királynő, aztán a
nővéreim, az udvarhölgyeink, a komornáink és a szeráj összes szol-
gálólánya. Az Alhambrában csaknem teljesen elkülönültünk a fér-
fiaktól, a szobáinkat úgy építették, hogy kifejezetten a nők örömét
és kényelmét szolgálják. Majdhogynem elzárkózva éltünk hűvös
helyiségeinkben, és amikor átfutottunk az udvaron vagy kihajol-
tunk az erkélyen, biztosak lehettünk benne, hogy a palota fele kizá-
rólag a miénk, nőké.
Részt vettünk az udvari életben apámmal, nem voltunk elzárva
a kíváncsi tekintetek elől; de az Alhambra építészeti sajátosságai jól
szolgálták a nőknek azt a természetes vágyát, hogy időnként elvo-
nuljanak a nyilvánosságtól - hiszen nekünk voltak fenntartva a
palota legszebb szobái és legpompásabb kertjei.
Amikor Angliába jöttem, férfiak uralta világba csöppentem.
Természetesen van saját lakosztályom, vannak hölgyeim, de bármi-
kor odajöhet egy férfi, és bebocsátást kérhet. Sir Richard Pole vagy
Arthur valamelyik embere minden előzetes értesítés nélkül megje-
lenhet nálam, és még azt is gondolják, hogy én ezt megtiszteltetés-
ként fogom fel. Úgy látszik, az angolok szemében az a megszokott és
helyes, hogy a nők és a férfiak élete nem válik külön. Még nem jár-
tam olyan házban, ahol lettek volna kizárólag a nőknek fenntartott
szobák, és itt soha nem hordanak fátylat a nők - Spanyolországban
időnként előfordult velünk még utazás közben sem, idegenek
között sem.
A királyi család élete is a nyilvánosság előtt zajlik. Vadidegen
emberek is nyugodtan sétálgathatnak a királyi palotákban, ha elég
rendes a megjelenésük ahhoz, hogy az őrök beengedjék őket. Vára-
kozhatnak a királyné fogadószobájában, és megbámulhatják, vala-
hányszor belép, mintha csak családtagok volnának. A nagyterem, a
kápolna, a királyné szobáinak egy része mindenki előtt nyitva áll,
aki felvesz egy tisztességes süveget és köpenyt, és nemesembernek
néz ki. Az angolok úgy kezelik a nőket, mintha fiúk vagy szolgák
volnának, bárhová mehetnek, bárki rájuk vetheti a tekintetét. Ele-
inte nagy szabadságnak éreztem ezt, és valósággal lubickoltam
benne; de aztán rájöttem, hogy hiába mutogathatják az arcukat az
angol nők, nem olyan bátrak, mint a férfiak, nem olyan szabadok,
mint a fiúk; csöndben kell maradniuk, és engedelmeskedniük kell.
Mióta Lady Margaret Pole visszatért a várgondnoki lakosz-
tályba, érezni lehet, hogy asszonyi kéz irányítja a vár életét. A nagy-
teremben csendesebb a mulatozás esténként, még vacsorára is
másféle ételt kapunk. A trubadúrok többet énekelnek szerelemről,
és kevesebbet csatákról, s gyakrabban hallatszik francia szó, mint
walesi.
Az én lakosztályom fent van, az övé pedig pont alatta, úgyhogy
egész nap fel-le járunk a lépcsőn, hogy láthassuk egymást. Amikor
Arthur és Sir Richard vadászni mennek, a vár úrnője itthon marad,
és többé nem üres a ház. Lady Margaret valahogy a puszta jelenlé-
tével egy úri hölgy kastélyává teszi a várat. Amikor Arthur nincs itt,
nem csöndesedik el az élet az ő visszatértére várva. Meleg, boldog
otthonban élünk, ahol nagy sürgés-forgás közepette zajlik a min-
dennapos munka.
Korábban soha nem volt idősebb barátnőm. María de Salinas
éppen olyan ifjú és bohó, mint én, remek társnő, de nem várhatok
tőle útmutatást. Dona Elvirát anyám, a királynő helyezte mellém,
hogy őt helyettesítse; de nem tudtam megkedvelni, hiába igyekez-
tem. Szigorúan bánik velem, mindenkire féltékeny, aki a közelembe
kerül, ő akarja irányítani az egész udvart. A férjével együtt, aki az
udvartartásom vezetője, rátelepszik az életemre. Azóta, hogy azon
az első estén Dogmersfieldben szembeszállt a királlyal, nem bízom
Dona Elvira ítélőképességében. Most is szüntelenül arra int, hogy
ne kerüljek túl közel Arthurhoz, mintha helytelen volna, ha egy
asszony szereti a férjét, mintha képes lennék ellenállni neki! Dona
Elvira egy kis Spanyolországot akar létrehozni itt angol földön, azt
akarja, hogy továbbra is az Infanta legyek. Énnekem viszont meg-
győződésem, hogy csak akkor boldogulhatok itt Angliában, ha
magam is angollá válók.
Dona Elvira nem hajlandó megtanulni angolul. Úgy tesz, mintha
nem értené az angol akcentussal hangzó francia beszédet. A wale-
sieket mélységesen megveti, a civilizáció legalsó fokán tanyázó bar-
bároknak tartja őket, ami nem túl kellemes, ha éppen Ludlow
városában sétálunk. Az igazat megvallva, életemben nem láttam
még ilyen fennhéjázó asszonyt, még anyámnál is gőgösebb. Kétség-
kívül fennhéjázóbb, mint én. Muszáj csodálnom őt, de nem tudom
szívből szeretni.
Margaret Pole viszont egy király unokahúgaként nevelkedett, és
ugyanúgy folyékonyan beszél latinul, mint én. Franciául is jól eltár-
salgunk, emellett angolul tanít, és ha olyan szóba botlunk, amelyet
egyik közös nyelvünkön sem ismerünk, akkor addig próbáljuk
elmutogatni, míg végül már potyognak a könnyeink a nevetéstől.
Amikor a gyomorrontást próbáltam ábrázolni, harsány kacagásra
késztettem, amikor pedig az udvar összes hölgye és az ő szolgálólá-
nyaik segítségével próbálta bemutatni nekem, hogyan is zajlik egy
szabályos vadászat Angliában, berohantak az őrök, mert azt hitték,
megtámadtak minket.

Catalina úgy gondolta, Margaret előtt szóba hozhatja a jövőjét is,

no meg az apósát, aki meglehetősen nyugtalanította.
- A király bosszús volt, mielőtt eljöttünk Londonból - mondta.
- A hozomány miatt.
- Igazán? - kérdezte Margaret. Az ablaknál ültek, várták, hogy
a férfiak visszatérjenek a vadászatról. Odakint csontig hatoló
hideg és nyirkosság volt, egyiküknek sem akarózott kimenni.
Margaret helyesebbnek vélte, ha nem fejti ki a véleményét Catalina
hozományának kényes kérdéséről. A férjétől már hallott róla,
hogy a spanyol király tökélyre fejlesztette a csalárdság művésze-
tét. Beleegyezett, hogy tekintélyes hozománnyal látja el az
Infantát, de csak az ígért pénz felét küldte el vele Angliába.
A hozomány másik felét, tudatta, az étkészlet és az egyéb kincsek
képviselik, amelyeket a lánya háztartási felszerelésként visz magá-
val. A haragtól tajtékzó Henrik király a teljes összeget követelte.
Erre Ferdinánd spanyol király nyájasan azt felelte, hogy az Infanta
háztartását a legértékesebb darabokkal szerelték fel, Henriknek
csak választania kell közülük.
Nem jól indult ez a házasság, amely végeredményben csakis a
pénzsóvárságon és a becsvágyon alapult, no meg azon, hogy
mindkét fél tartott Franciaországtól. Catalina a két hideg szívű
férfi akarata között vergődött. Margaret úgy sejtette, hogy talán
azért is küldték a ludlow-i várba a férjével, mert rá akarták kény-
szeríteni, hogy saját háztartási felszerelését használja, amelynek
ezáltal csökken az értéke. Ha Henrik király az udvarában tartotta
volna őket Windsorban, Greenwichben vagy Westminsterben,
Catalina az ő edényeiből evett volna, az apja pedig azzal érvelhe-
tett volna, hogy a spanyol étkészlet vadonatúj, s ilyeténképpen el
kell fogadni a hozomány részeként. Most azonban minden este
Catalina aranytányérjairól ettek, s valahányszor egy ügyetlen kéz
megkarcolta késsel az edényeket, valamelyest csökkent az érté-
kük. Amikor majd eljön az ideje, hogy kifizessék a hozomány
második felét, a spanyol király kénytelen lesz készpénzben fizetni.
Lehet, hogy Ferdinánd király kemény természetű és agyafúrt
alkudozó, de Tudor Henrikben emberére talált.
- Henrik király azt mondta, viselkedjek úgy, mintha a lánya
lennék - kezdte óvatosan Catalina. - De nem engedelmeskedhe-
tek neki úgy, mint a lánya, ha a saját apámnak kell engedelmes-
kednem. Apám azt parancsolta, hogy ne használjam az étkészle-
temet, hanem adjam oda a királynak. Ő viszont nem hajlandó
elfogadni. És miután a hozomány nincs kifizetve, a király egyálta-
lán nem gondoskodik rólam, még a járadékomat sem fizeti.
- Nem fordult fenséged tanácsért a spanyol követhez?
Catalina elfintorodott.
- A követ a király embere - felelte. - Nem várhatok tőle segít-
séget. Nem kedvelem. Zsidó, de kikeresztelkedett. Spanyol, de
hosszú évek óta itt él. A Tudorok embere lett belőle, nem az Ara-
góniaiaké. Tudatni fogom apámmal, hogy de Puebla doktor nem
szolgálja elég hűségesen, ám jelenleg az a gondom, hogy nincs,
akitől tanácsot kérjek, ami pedig az udvartartásomat illeti, Dona
Elvira és a kincstárnokom szüntelenül civakodnak. Dona Elvira
szerint a javaimat el kellene zálogosítani az aranyműveseknél, és
így kellene pénzt szerezni, a kincstárnok viszont azt mondja, nem
engedi elvinni a kincseket, amíg hivatalosan át nem adják őket a
királynak.
- A herceg véleményét nem kérte ki?
Catalina habozott a válasszal.
- Ez az ő apja és az én apám közti vita - mondta óvatosan. -
Nem akartam, hogy megrontsa a kapcsolatunkat. Ő fizette az
összes utazási költségemet. Nyár derekán ő lesz kénytelen kifi-
zetni a hölgyeim járandóságát, és hamarosan új ruhákra is szük-
ségem lesz. Nem akarok pénzt kérni tőle. Nem akarom, hogy azt
gondolja, mohó vagyok.
- Szereti őt, ugye? - kérdezte Margaret mosolyogva, és látta,
hogy a fiatal nő arca felragyog.
- Ó, igen - suttogta Catalina. - Nagyon is szeretem.
Az asszony mosolyogva figyelte.
- Nagy áldás ez - mondta kedvesen. - Egy hercegnő beleszeret
a férjébe, akit kijelöltek számára... Igazi áldás ez, Catalina.
- Tudom. Úgy gondolom, ez azt mutatja, hogy Isten különös
kegyében részesít.
Lady Margaretet meglepte ez a fensőbbséges kijelentés, de nem
bocsátkozott vitába. Minek is figyelmeztetné? Az ifjonti magabiz-
tosság úgyis hamar elenyészik.
- És vannak már jelek?
Catalina értetlenül nézett rá.
- Vannak már jelei a gyermek érkezésének? Tudja, milyen
jelekről van szó?
A lány elpirult.
- Tudom. Anyám elmondta. Még nincsenek jelek.
- Még nem késett le semmiről - felelte Lady Margaret vigaszta-
lóan. - De ha gyermeket várna, azt hiszem, többé nem lenne gond
a hozománnyal. Úgy vélem, semmi sem lehetne előnyösebb fensé-
gednek, mint ha a következő Tudor herceget hordozná a méhében.
- Akár van gyermekem, akár nincs, a járadékomat akkor is
meg kellene kapnom - jegyezte meg Catalina. - Én vagyok a
walesi hercegné, szükségem van a járadékra ahhoz, hogy a ran-
gomhoz méltón élhessek.
- Igen - mondta Margaret szárazon. - De ki fogja ezt közölni
a királlyal?

- Mesélj valamit!
Foltokban vetült rájuk a gyertyák és a tűz aranyló fénye. Éjfél
volt, csönd borult a várra, csak az ő suttogásuk hallatszott, és
egyedül Catalina szobájából szűrődött ki némi fény, ahol a két ifjú
szerelmes virrasztóit.
- Miről meséljek ma?
- Mesélj a mórokról!
Catalina elgondolkodott, aztán egy kendőt terített meztelen
vállára, hogy ne fázzon. Arthur keresztben nyúlt el az ágyon, de
amikor a lány megmozdult, odahúzta magához, s hagyta, hogy
meztelen mellkasára hajtsa a fejét. Ujjait felesége vörös fürtjei
közé mélyesztette, aztán összefogta a haját.
- Az egyik szultánáról fogok mesélni neked - kezdte Catalina.
- De ez valójában nem mese. Igaz történet. A háremben élt. Tudod,
hogy a nők a saját szobáikban laknak, elkülönülve a férfiaktól?
Arthur bólintott. Elnézte, ahogy a pislogó gyertyaláng megvi-
lágítja Catalina nyakát, kulcscsontja mélyedését.
- Amikor a szultána egy nap kitekintett az ablakán, azt látta,
hogy odalent a folyó éppen apadásnak indult. A városbeli szegény
gyerekek a vízben játszottak. A hajóknak kialakított sólyában
hancúroztak, mindenfelé sarat fröcsköltek, csúszkáltak, korcso-
lyáztak a sárban. A szultána nevetve nézte őket, és azt mondta a
hölgyeinek, jó lenne, ha ők is így játszhatnának.
- De nem mehetett ki?
- Nem, soha nem mehetett ki. A hölgyei szóltak az eunuchok-
nak, akik a háremet őrizték, azok szóltak a nagyvezírnek, ő pedig
szólt a szultánnak, és miután a szultána ellépett az ablaktól, és
bement a fogadószobájába, tudod, mi történt?
 Arthur mosolyogva ingatta a fejét.
- Mi történt?
- A fogadószoba egy tágas, márványburkolatú csarnok volt.
A padlót rózsaszínű, erezett márvány borította. A szultán megpa-
rancsolta, hogy hozzanak illatos olajokat, több nagy üveggel, és
öntsék a padlóra. A város valamennyi illatszerésze rózsaolajat vitt
a palotába. Összeszedtek egy csomó rózsaszirmot meg édes illatú
füvet, aztán a rózsaolajból, a szirmokból meg a füvekből sűrű
masszát kevertek, és egy láb vastagon bekenték vele a fogadó-
szoba padlóját. A szultána és a hölgyei ingre vetkőztek, rózsavíz-
zel fröcskölték és rózsaszirmokkal dobálták egymást, és egész
délután ott hancúroztak ebben az illatos sárban, mint az utca-
kölykök.
Arthur elbűvölten hallgatta.
- Ez csodálatos!
Catalina rámosolygott.
- Most te jössz. Te mesélj nekem valamit.
- Én nem ismerek ilyen történeteket. Csak háborúsakat tudok.
- Amikor én mesélek, akkor is a csatatörténeteket élvezed a
legjobban.
- Ez igaz. És apád most megint háborúba készül.
- Csakugyan?
- Nem tudtad?
Catalina a fejét rázta.
- A spanyol követ időnként rövid levélben tájékoztat a leg-
újabb hírekről, de erről egyetlen szót sem írt. Újabb keresztes
hadjárat?
- Micsoda vérszomjas katonája vagy te Krisztusnak! Felte-
szem, már valósággal reszket a hitetlenek sarus lába. Nem, nem
keresztes hadjáratról van szó. Jóval kevésbé hősies ügy. Apád, szá-
munkra felettébb meglepő módon, szövetséget kötött a francia
királlyal, Lajossal. Minden valószínűség szerint együtt akarják
megtámadni Itáliát, azután majd megosztoznak a zsákmányon.
- Lajossal? - kérdezte csodálkozva Catalina. - Ez lehetetlen!
Azt hittem, halálos ellenségek.
 - Nos, úgy tűnik, a francia királynak mindegy, kivel áll össze.
Előbb a törökkel, most meg apáddal.
- Még mindig jobb, ha Lajos király apámmal szövetkezik, mint
ha a törökkel - jegyezte meg Catalina csípősen. - Minden jobb,
mint a törököt magunkra szabadítani.
- De miért fog össze apád az ellenségünkkel?
- Mindig is meg akarta szerezni Nápolyt - árulta el Catalina.
- Nápolyt és Navarrát. Akár így, akár úgy, előbb vagy utóbb min-
denképpen eléri a célját. Lajos király most nyilván azt hiszi, szö-
vetségesre tett szert, de nagy árat fog fizetni érte. Ismerem apá-
mat. Nem hamarkodja el a dolgokat, de a végén mindig megszerzi,
amit akar. Kitől értesültél a hírről?
- Apámtól. Azt hiszem, bosszantja, hogy őt kihagyták a szö-
vetségből. A franciáktól még jobban tart, mint a skótoktól. Csaló-
dás számunkra, hogy apád bármilyen ügyben is összefog velük.
- Nem kellene az legyen, a királynak inkább örülnie kéne,
hogy apám lefoglalja a franciákat délen. Szívességet tesz neki.
Arthur elnevette magát.
- Ezzel aztán sokat segítettél!
- Apád nem kíván csatlakozni hozzájuk?
Arthur a fejét rázta.
- Előfordulhat, de valójában az a leghőbb vágya, hogy meg-
őrizze Anglia békéjét. A háború szörnyű csapás egy országnak.
Te hadvezér lánya vagy, igazán tudhatod. Apám szerint szörnyű
dolog, amikor egy ország háborúzni kezd.
- Mindössze egyetlen nagy csatát vívott - felelte Catalina. -
Pedig az embernek időnként muszáj harcolnia. Időnként min-
denképp csapást kell mérni az ellenségre.
- Én sosem háborúznék azért, hogy újabb területeket szerezzek
- jelentette ki a herceg. - De háborúznék, ha meg kellene
védenünk
a határainkat. Szerintem előbb-utóbb harcolnunk is kell majd a
skótok ellen, hacsak a húgom nem téríti jobb belátásra őket.
- És a király fel van készülve a háborúra?
- A Howard családra bízta az északi területek védelmét -
magyarázta Arthur. - És minden északi földbirtokosban megbíz-
hat. Megerősíttette a várakat, és gondoskodott róla, hogy a Nagy
északi út járható legyen, hogy odaküldhesse a katonáit, ha szük-
ség lesz rájuk.
Catalina elgondolkodva nézett maga elé.
- Ha úgyis kikerülhetetlenül meg kell küzdenie velük, jobban
tenné, ha ő támadna rájuk - mondta. - Akkor ő választhatja meg
a harc helyét és idejét, nem kényszerítik védekezésre.
- így jobban járna?
Catalina bólintott.
- Apám ezt mondaná. Mindennél többet ér, ha a seregünk
magabiztosan nyomul előre. Az ellátásukhoz felhasználhatjuk az
előttünk elterülő vidék kincseit; és előretörünk, márpedig a kato-
nák szeretik, ha érzik, hogy haladnak. Nincs rosszabb, mint ha az
ellenség visszafordulásra kényszerít.
- Micsoda stratéga vagy! - szólt Arthur. - Bárcsak nekem is
olyan gyerekkorom lett volna, mint neked, és tudhatnám mind-
azt, amit te tudsz!
- De hiszen tudod - válaszolta gyengéden Catalina. - Mert
amit én tudok, azt te is tudod, és ami én vagyok, az te is vagy. S ha
valaha harcolnom kell érted és az országunkért, hát készen állok
a harcra.

Mind hidegebbre fordult az idő, egy hosszú héten át szüntelenül

esett, aztán jégeső jött, most pedig itt a hó. De nem napfényes, hideg
téli időnk van, hanem örvénylő felhőkkel teli, nyirkos köd ereszke-
dett a tájra, és a szél latyakot hord, amely rátapad a fákra, a tor-
nyokra, s olyan lesz tőle a folyó vize, mint az állott sörbet.
Amikor Arthur meglátogat a szobámban, úgy siklik végig a gyi-
lokjárón, mintha korcsolyázna, és ma reggel, amikor visszaindult a
lakosztályába, biztosak voltunk benne, hogy rajtakapnak minket,
mert megcsúszott a friss jégen, elesett, és olyan hangosan szitkozó-
dott, hogy a legközelebbi toronyban álló őr kidugta a fejét és felkiál-
tott: „Ki van ott?”, én pedig kénytelen voltam visszakiabálni neki,
hogy csak én vagyok az, a téli madarakat etetem. Arthur meg
fütyülni kezdett, odasúgta, hogy éppen egy vörösbegy énekel, és
mindketten dőltünk a nevetéstől. Biztos vagyok benne, hogy az őr
látott valamit, de olyan hideg volt, hogy nem jött elő.
Arthur ma kilovagolt tanácsának tagjaival, azt vizsgálják, hol
építhetnének fel egy új malmot. A folyó árad, ajég helyenként eltor-
laszolja a víz útját; mi pedig Lady Margarettel itthon ülünk, és kár-
tyázással múlatjuk az időt.
Odakint hideg van és szürkeség, a levegő mindig nyirkos, még a
várfalait is belepi a jeges pára, de én boldog vagyok. Szeretem a
férjemet, bárhol hajlandó lennék vele élni, s különben is, hamaro-
san itt a tavasz, aztán meg a nyár. Tudom, hogy akkor is boldogok
leszünk.

Késő éjjel kopogtatás hallatszott. Catalina kitárta az ajtót.

- Jaj, drágám, szerelmem! Hol voltál?
Arthur belépett, és megcsókolta. A lány érezte a leheletén a
borszagot.
- Alig akartak elmenni - panaszolta a herceg. - Órák óta pró-
bálok elszabadulni, hogy legalább három órát veled tölthessek.
Felkapta a feleségét, aztán lefektette az ágyra.
- De Arthur, nem akarsz inkább...?
- Téged akarlak.
-

- Mesélj valamit!
- Nem vagy álmos?
- Nem. Énekeld el azt a dalt, amelyik arról szól, hogy a mórok
elvesztik a málagai csatát!
Catalina felnevetett.
- Az az alhamai csata volt. Elénekelhetek néhány versszakot,
de az egész dal nagyon hosszú.
 - Énekeld el végig!
- Azzal elmenne az egész éjszaka - tiltakozott Catalina.
- Az egész éjszaka a miénk, hála Istennek - felelte örvendező
hangon a herceg. - Az egész éjszaka a miénk, és egész hátralévő
életünkben minden éjszaka a miénk, Istennek legyen hála érte.
- Ez tiltott dal - mondta Catalina. - Anyám személyesen til-
totta be.
- Akkor hogyan tanultad meg? - érdeklődött Arthur hirtelen
felélénkülve.
- A szolgálóktól - vallotta be a lány. - Volt egy morisco daj-
kám, aki olykor megfeledkezett róla, ki is ő, és ki vagyok én, és
elénekelte nekem.
- Mi az a morisco? És miért volt betiltva a dal? - kíváncsisko-
dott Arthur.
- A morisco spanyolul annyit jelent, „kicsi mór” - magya-
rázta Catalina. - így hívjuk a spanyol földön élő mórokat. Ők
nem olyan igazi mórok, mint afrikai társaik, akiket „moros”-
nak nevezünk. Amikor ide készültem, éppen az jött szokásba,
hogy „mudajjan” néven emlegették magukat, már aki ott marad-
hatott.
- Hogy érted azt, hogy „már aki ott maradhatott”? - kérdezte
a herceg. - Hiszen az az ő földjük.
- Nem az ő földjük! - csattant fel Catalina. - A miénk. Spanyol
föld.
- Hét évszázadon át az övék volt - vitatkozott Arthur. - Ti, spa-
nyolok még kecskéket legeltettetek a hegyek között, amikor ők
már utakat, várakat, egyetemeket építettek. Te magad mondtad.
- Nos, most már akkor is a miénk - jelentette ki a hercegné.
Arthur tapsolt egyet, mint valami szultán.
- Énekeld el a dalt, Seherezádé! De franciául, te barbár, hogy
én is értsem.
Catalina összetette a két kezét, mintha imádkozni készülne, és
lehajtotta a fejét.
- Ez tetszik - állapította meg elégedetten Arthur. - A hárem-
ben tanultad?
 Catalina rámosolygott, aztán felszegte a fejét, és énekelni
kezdett.

Egy öregember odakiált a királynak: „Mi ez a váratlan riadó?”

- Jaj! Alhama!
Jaj, barátaim, a keresztények bevették Alhamát!
- Jaj! Alhama!
Egy ősz szakállú imám azt feleli: „Ez a te bűnöd, ó, király!”
- Jaj! Alhama!
Kiirtottad az Abencerraje nemzetséget, Granada színe-virágát.
- Jaj! Alhama!
Nem tart már soká sem Granada, sem a királyság, sem az életed.
- Jaj! Alhama!
-
Catalina elhallgatott.
- És ez így is történt - mondta aztán. - Szegény Boabdil kivo-
nult az Alhambra palotából, a vörös erődből, amelyről azt mond-
ták, soha nem fog elesni. Mély meghajlással, selyempárnán adta
át anyámnak a palota kulcsait, és ellovagolt. Azt mondják, a hegyi
hágóhoz érve hátratekintett a királyságára, gyönyörű országára,
és elsírta magát, az anyja pedig odavetette neki, hogy amit nem
tudott férfihoz illőn megtartani, azt most asszony módra sirat-
hatja.
Arthurból kamaszos nevetés tört ki.
- Ezt mondta?
Catalina komoly arccal nézett fel.
- Fölöttébb tragikus volt.
- A nagyanyám is ilyesmit mondott volna - jegyezte meg
vigyorogva a herceg. - Még szerencse, hogy apám végül megsze-
rezte a koronát. Ha elveszti a csatát, a nagyanyám is éppen olyan
mézesmázos lett volna, mint Boabdil anyja. Te jó Isten! „Amit
nem tudott férfihoz illőn megtartani, azt most asszony módra
sirathatja.” Hogy mondhat valaki ilyet egy királynak, aki éppen
legyőzötten kullog el a várából?
Catalina is elnevette magát.
 - Ezen még sohasem gondolkoztam - ismerte el. - Csakugyan
nem túl vigasztaló.
- Gondold csak el, hogy száműzetésbe kell vonulnod anyád-
dal, ő meg dühösen rád formed!
- Gondold csak el, milyen lehet elveszteni az Alhambrát,
milyen lehet tudni, hogy soha többé nem mehetsz vissza oda!
Arthur magához húzta, és arcon csókolta.
- Csak semmi önsajnálat! - adta ki a parancsot.
Catalina azonnal elmosolyodott.
- Akkor tereld el valamivel a figyelmemet! - rendelkezett. -
Mesélj anyádról és apádról!
Arthur elgondolkodott egy pillanatra.
- Apám a Tudorok örökösének született, de a trónra több
tucatnyi, nála esélyesebb jelölt tartott igényt - vágott bele. - Az
apja az Owen nevet akarta adni neki, ami rendes walesi név,
Owen Tudornak akarta hívni, de még a fia születése előtt elesett
a háborúban. A nagyanyám mindössze tizenkét éves volt, ami-
kor világra hozta apámat, de már akkor is tudta, mit akar, és
királyi nevet adott neki, Henrynek nevezte el. Ebből is látszik,
mi járt a fejében, pedig maga is szinte gyermek volt még, a férje
pedig halott. Apámnak hol jól ment dolga, hol kevésbé jól, attól
függően, miként alakultak a polgárháború csatái. Egyik percben
még az uralkodó család tagja volt, a másikban már menekülnie
kellett. A nagybátyja, Jasper Tudor - biztosan emlékszel rá -
kitartott apám és a Tudorok ügye mellett, de aztán elérkezett a
döntő csata, amelyet elvesztettünk, és a királyunkat kivégezték.
Edward került a trónra, apám pedig az utolsó lett a trónörökö-
sök sorában. Olyan komoly veszély fenyegette, hogy Jasper bácsi
kitört a várból, ahol fogva tartották őket, és Bretagne-ba mene-
kítette.
- Ott már biztonságban volt?
- Többé-kevésbé. Azt mondta, minden reggel úgy ébredt,
hogy talán még aznap kiadják Edwardnak. Egyszer Edward
király hazahívta, azt ígérte, barátságos fogadtatásban lesz része,
sőt, még menyasszonyt is találtak neki. Apám azonban útköz-
ben rosszullétet tettetett, és megszökött. Ha hazatért volna, vége
az életének.
Catalina csodálkozva pislogott.
- Tehát a maga idejében ő is trónkövetelő volt.
Arthur vigyorogva fordult felé.
- Amint mondtam. Ezért tart annyira tőlük. Tudja, mit érhet el
egy trónkövetelő, ha melléáll a szerencse. Ha elfogták volna, haza-
hozzák, és a Towerben végzi. Ahogy Warwickkal történt. Edward
király azonnal kivégeztette volna. Ő azonban rosszullétet színlelt,
és megszökött, sikerült átlépnie a francia határon.
- És a franciák nem adták ki?
Arthur felnevetett.
- Inkább támogatták. Ő jelentette a legnagyobb fenyegetést
Anglia békéjére, hát persze hogy bátorították. A franciáknak az
idő tájt nagyon is érdekükben állt, hogy támogassák. De akkor
még nem volt király, csupán trónkövetelő.
Catalina bólintott. Olyan fejedelem gyermeke volt, akit maga
Machiavelli is dicsérően emlegetett. Ferdinánd lányai jól ismerték
a politikai fondorlatok világát.
- És aztán?
- Edward fiatalon, élete virágában meghalt, a fia, a trónörö-
kös pedig még nagyon fiatal volt. Edward fivére, Richard előbb
csak régensként uralkodott, aztán magának követelte a trónt, és
unokaöccseit, Edward fiait, a kis hercegeket a londoni Towerbe
záratta.
Catalina bólintott; erről az esetről már Spanyolországban is
tanult, a trónért folyó halálos vetélkedés történetét pedig mind-
ketten jól ismerték.
- Bevitték őket a Towerbe, és többé elő sem kerültek onnan -
folytatta Arthur komoran. - Szegény fiúk, Isten nyugosztalja őket,
senki sem tudja, mi történt velük. Az emberek Richard ellen for-
dultak, és visszahívták apámat Franciaországból.
- Csakugyan?
- Nagyanyám egymás után vonta be tervébe a nagyurakat,
ő volt az összeesküvés feje. Összefogtak Buckingham herceggel,
és meggyőzték a királyság nemeseit, hogy álljanak készenlétben.
Ezért tartja apám olyan nagy becsben, hiszen neki köszönheti a
trónját. Aztán kivárta, míg üzenhetett anyámnak, hogy ha meg-
szerzi a trónt, feleségül veszi őt.
- Mert szerette? - kérdezte reménykedő hangon Catalina. -
Anyád gyönyörű asszony.
- Nem szerette. Még csak nem is látta azelőtt. Ne felejtsd el,
hogy élete jelentős részét száműzetésben töltötte. Elrendezett
házasság volt az övék; apám anyja úgy okoskodott, hogy ha a két
fiatal összeházasodik, mindenki látni fogja, hogy a York örökösnő
hozzáment a Lancaster örököshöz, és vége lesz a háborúnak.
Anyám anyja pedig úgy vélte, a lánya csak így lehet biztonságban.
A két anya úgy alkudott meg a fiatalok sorsáról, mint amikor két
vén kofa alkudozik a vásárban egy üstről. Mindketten olyan
asszonyok, akiket jobb elkerülni.
- Apád tehát nem szerette anyádat? - kérdezte a hercegné csa-
lódottan.
Arthur elmosolyodott.
- Nem. Ez nem afféle románc. És anyám sem szerette őt. De
tudták, mi a kötelességük. Amikor apám bevonult Angliába,
legyőzte Richardot, és a véres csatatérről, a holttestek közül fel-
kapta a koronát, tudta, hogy feleségül fogja venni a hercegnőt,
megszerzi a trónt, és új dinasztiát alapít.
- De nem anyádnak kellett volna örökölnie a trónt? - csodál-
kozott Catalina. - Hiszen Edward király lánya. A nagybátyja
pedig elesett a csatatéren, és a fivérei is mind meghaltak.
Arthur bólintott.
- Ő volt a legidősebb hercegnő.
- Akkor miért nem követelte magának a trónt?
- Nahát, micsoda kis lázadó vagy te! - jegyezte meg a herceg,
aztán a hajánál fogva magához húzta a lányt, és szájon csókolta.
Catalina bor és édesség ízét érezte. - Ráadásul York-párti lázadó,
ami még rosszabb.
- Én csak azt gondoltam, hogy magának kellett volna követel-
nie a trónt.
 - Ebben az országban nem így mennek a dolgok - jelentette ki
Arthur. - Angliában nincsenek királynők. A lányok nem örököl-
nek. Nem szerezhetik meg a trónt.
- És ha egy királynak csak lányai vannak?
Arthur vállat vont.
- Az igazi tragédiát jelent az országnak. Fiút kell szülnöd
nekem, szerelmem. Egyéb megoldás szóba sem jöhet.
- És ha csak lányunk lesz?
- Akkor hozzámegy egy herceghez, akit társuralkodónak
neveznek ki, és együtt uralkodnak majd. Angliának királyra van
szüksége. Úgy lenne, ahogy anyád esetében. Ő is társuralkodó a
férje mellett.
- Aragóniában igen, de Kasztíliában apám a társuralkodó
anyám mellett. Kasztília anyám, országa, Aragónia pedig apámé.
- Angliában ez elképzelhetetlen - szögezte le Arthur.
Catalina bosszúsan húzódott el a férjétől, és csak félig színlelte
a bosszúságot.
- Márpedig én azt mondom, hogy ha csak egyetlen gyerme-
künk születik, és az lány lesz, akkor királynőként fog uralkodni,
és éppen olyan jó királynő lesz belőle, mint amilyen jó király lehet
egy férfi.
- Nos, ez aztán igazi újdonság lesz - jegyezte meg Arthur. - Mi
nem hiszünk abban, hogy egy nő képes úgy megvédeni az orszá-
got, ahogy az egy királytól elvárható.
- A nők is tudnak harcolni - vágta rá Catalina. - Láttad volna
anyámat tetőtől talpig páncélban! Még én is meg tudnám védeni
az országot. Én már láttam közelről háborút, míg rólad ez nem
mondható el. Ugyanolyan jó uralkodó lehetnék, mint bármelyik
férfi.
Arthur mosolyogva nézett rá, de a fejét ingatta.
- Nem így lenne, ha az országot megtámadnák. Nem lennél
képes elvezérelni egy hadsereget.
- Képes lennék elvezérelni egy hadsereget. Miért ne?
- Képtelenség, hogy egy nő vezesse az angol sereget. A katonák
nem fogadnának el parancsokat egy nőtől.
 - Kénytelenek lennének elfogadni a parancsokat a parancs-
nokuktól - csattant fel Catalina. - Ha nem így tennének, az azt
jelentené, hogy nem jó katorák, és további kiképzésre szorul-
nak.
Arthur elnevette magát.
- Egyetlen angol férfi sem engedelmeskedne egy nőnek -
jelentette ki, de látta felesége konok arcán, hogy nem sikerült
meggyőznie.
- Csak az számít, hogy megnyerjük a csatát - mondta a her-
cegné. - Csak az számít, hogy megvédjük az országot. Nem érde-
kes, ki vezeti a sereget, amíg a katonák követik őt.
- Nos, anyám mindenesetre nem gondolt rá, hogy magának
követelje a trónt. Álmában sem jutott volna eszébe ilyesmi. Hoz-
záment az apámhoz, és ezáltal Anglia királynéja lett belőle. S mi-
után ő a York családból származott, apám pedig a Lancaster famí-
liából, beteljesedett a nagyanyám terve. Tény, hogy apámat a
csatatéren kiáltották ki uralkodónak, de a trón megtartásában
már a törvényes öröklés játssza a főszerepet.
Catalina bólintott.
- Anyám azt mondta, nincs semmi baj azzal, ha valaki újon-
nan szerzi meg a trónt. Nem a trón elnyerése a fontos, hanem a
megtartása.
- Márpedig mi megtartjuk - közölte Arthur határozottan. -
Nagyszerű országot hozunk létre mi ketten. Utakat építünk, pia-
cokat, templomokat és iskolákat. Erődöket emelünk a tengerpar-
ton, és hajókat építtetünk.
- Bíróságokat hozunk létre, ahogy anyám és apám Spanyolor-
szágban - vette át a szót Catalina. A közös jövő tervezgetése min-
dig örömmel töltötte el. - így senki sem kegyetlenkedhet majd
másokkal. Mindenki tudni fogja, hogy sérelem esetén elmehet a
bíróságra, és a bírák elé tárhatja az ügyét.
Arthur a feleségére emelte a poharát.
- Ideje volna, hogy elkezdjük leírni mindezt - jegyezte meg. -
És a megvalósítást is ki kellene gondolnunk.
- Még évekbe telhet, mire elfoglalhatod a trónt.
 - Sohasem tudhatjuk. Nem mintha ezt kívánnám, Isten a meg-
mondhatója, tisztelem apámat és anyámat, és kivárom, amíg eljön
az ideje, hogy trónra lépjek. De sohasem tudhatjuk. Én a walesi
herceg vagyok, te a hercegné. De egy napon Anglia királya és
királynéja leszünk. Tudnunk kell, kit hívunk majd az udvarunkba,
tudnunk kell, kik lesznek a tanácsadóink, hogyan virágoztatjuk
fel az országot. Ha ez csak álom, akkor beszélgethetünk róla ket-
tesben éjszakánként, ahogy eddig is. Ha azonban komoly terv,
akkor papírra kell vetnünk napvilágnál, tanácskoznunk kell róla,
végig kell gondolnunk, hogyan akarjuk intézni a dolgokat.
Catalina arca felragyogott.
- Talán akkor lehetne sort keríteni rá, amikor befejeztük a
tanulást. Talán a nevelőd segíthetne nekünk, meg az én gyónta-
tom is.
- Meg a tanácsadóim - tette hozzá a herceg. - És kezdhetnénk
itt, Walesben. Teljesíthetném a walesiek kéréseit, persze az éssze-
rűség határain belül. Alapíthatnánk itt egy kollégiumot, és épít-
tethetnénk néhány iskolát. Még egy hajót is rendelhetnénk az
itteni hajóépítőktől. Walesben kiváló hajóácsok vannak, megépít-
tethetnénk az első hajónkat, amivel az országot védjük.
Catalina úgy tapsikolt, akár egy kislány - mint ahogy az is volt.
- Máris megkezdhetjük az uralkodást! - kiáltotta.
- Éljen Katalin királyné! Anglia királynéja! - tréfálkozott
Arthur, de önnön szavai hallatán hirtelen elhallgatott, és komoly
arccal fordult Catalina felé. - Tudod, sokszor fogod még ezt hal-
lani, szerelmem. Vivat! Vivat Catalina Regina, Katalin királyné,
Anglia királynéja!

Olyan ez, mint valami kaland - tervezgetni, milyen országot is épít-

sünk, hogyan uralkodjunk. Természetes, hogy Camelot példája
lebeg előttünk. Anyám könyvtárában ez volt a kedvenc könyvem,
aztán Arthur rongyosra olvasott példányát is megtaláltam az apja
könyvtárában.
 Tudom, hogy Camelot története csak mese, legenda, éppoly távol
van a valóságtól, mint a trubadúrok szerelme vagy a tündérmesék
kastélyai, a rablókról, kincsekről, dzsinnekről szóló regék. De az a
gondolat, hogy egy. királyságot igazságosan, az emberek egyetérté-
sével kell irányítani, nem csupán mese, jóval több.
Arthurral jelentős hatalmat fogunk örökölni, az apja gondosko-
dott erről. Úgy gondolom, erős trónt és gazdag kincstárat öröklünk.
Megörököljük a nép jóindulatát; a királyt nem szeretik, de tisztelik,
és senki sem akarja, hogy visszatérjen a folytonos háborúskodás.
Az angolok egyszerűen irtóznak a polgárháborútól. Márpedig ha
ilyen hatalom, ilyen gazdagság, ilyen jóakarat birtokában lépünk
trónra, akkor semmi kétségem afelől, hogy nagyszerű országot
hozunk létre.
És ez a nagyszerű ország Spanyolország szövetségese lesz.
A szüleim trónját Juana fia, Károly örökli majd. Ő lesz a német-
római császár és a spanyol király. Károly az unokaöcsém, és
rokoni jó viszony áll majd fenn köztünk. Micsoda erős szövetség
lesz ez! A nagy Német-római Birodalom és Anglia. Senki sem
szállhat szembe velünk, feloszthatjuk Franciaországot, feloszthat-
juk Európa nagy részét. Aztán a császárság és Anglia együtt felve-
szi a harcot a mórokkal, legyőzzük őket, és megnyílik előttünk az
út az egész Kelet - Perzsia, az Oszmán Birodalom, India, sőt,
Kína - felé.

A várban megváltozott az élet. A napok már melegebbek és vilá-

gosabbak voltak, s az ifjú walesi hercegi pár dolgozószobát rende-
zett be a hercegné lakosztályában: az ablakhoz húztak egy nagy
asztalt, hogy kihasználhassák a délutáni fényt, a fal faragott fabur-
kolatára pedig a hercegség térképeit szögezték fel.
- Olyan, mintha hadjáratot terveznének - jegyezte meg barát-
ságosan Lady Margaret Pole.
- A hercegnének pihennie kellene - morogta maga elé Dona
Elvira.
 - Talán nem érzi jól magát? - aggodalmaskodott Lady Mar-
garet.
Catalina elmosolyodott, és a fejét rázta. Már kezdett hozzá-
szokni, hogy az egészségi állapota ilyen élénk érdeklődést vált ki
a környezetéből. Amíg be nem jelenti, hogy az angol trónörököst
hordja a szíve alatt, folytonosan arról faggatják majd, hogy érzi
magát.
- Nincs szükségem pihenésre - mondta. - Holnap pedig, ha
hajlandó elkísérni, szívesen körülnéznék a környező földeken.
- A földeken? - hökkent meg Lady Margaret. - Márciusban?
Még legalább egy hét, amíg megkezdődik a szántás, egyelőre nem
sok látnivaló akad odakint.
- Meg kell ismernem az itteni életet - felelte Catalina. -
A régi hazámban nyaranta olyan szárazság van, hogy minden
mezőn, minden fa tövében árkot kell ásnunk, és oda kell vezet-
nünk a vizet, másképp kiszáradnának, elpusztulnának a növé-
nyek. Amikor ideérve először utaztam át az országon, és láttam
az árkokat a földeken, olyan tudatlan voltam, hogy azt hittem,
ezekben is öntözővizet vezetnek. - Az emlék nyomán hangosan
felnevetett. - Azután a herceg elmondta, hogy épp ellenkezőleg,
ezek az árkok a víz elvezetésére szolgálnak. El sem akartam
hinni! Úgyhogy jobb lesz, ha kilovagolunk, és mindent elma-
gyaráznak nekem.
- Egy királynénak nem kell értenie a gazdálkodáshoz - közölte
a sarokban ülő Dona Elvira rosszallóan. - Minek kellene tudnia,
mit termesztenek a gazdák?
- Már hogyne kellene tudnia! - vágott vissza Catalina bosszú-
san. - Egy királynénak mindenről tudnia kell, ami az országában
folyik. Máskülönben hogyan uralkodhatna?
- Én bizonyos vagyok benne, hogy fenségedből pompás
királyné lesz - szólt békítőleg Lady Margaret.
Catalina arca felragyogott.
- Mindent megteszek, hogy a lehető legjobb királynéja legyek
Angliának - jelentette ki. - Gondom lesz a szegényekre, támo-
gatni fogom az egyházat, és ha valaha háborúznunk kellene,
- magam is hadba vonulok majd, ahogy anyám tette Spanyolor-
szágért.

Mióta a jövőt tervezgetjük Arthurral, egészen megfeledkeztem a hon-

vágyamról. Mindennap kieszelünk valami jobbító intézkedést, talá-
lunk valami törvényt, amelyet meg kell változtatni. Együtt olvasunk
filozófiai és politikai tárgyú könyveket, megvitatjuk, szabadságot
kell-e biztosítani a népnek, megtárgyaljuk, jóságos zsarnok legyen-e a
király, vagy inkább engedjen a hatalmából. A hazámról is beszélünk,
a szüleim elgondolásáról, miszerint egységes országot csak egységes
vallásra, nyelvre és törvényekre építve lehet létrehozni. Vagy talán
úgy is lehetséges, ahogy a mórok tették?Náluk a törvények egységesek
voltak, de sokféle vallás és nyelv élt egymás mellett, s elég bölcsnek
vélték a népet, hogy kiválassza a legjobbat.
Vitatkozunk, beszélgetünk. Olykor nevetésben törünk ki, máskor
szóváltásba keveredünk. Arthur már eddig is tagadhatatlanul a
kedvesem volt, a férjem. De lassanként a barátommá is válik.

Catalina a ludlow-i vár kis kertjében állt, a keleti fal mellett, és

komoly beszélgetést folytatott a vár egyik kertészével. Körülötte
takaros ágyásokban zöldelltek a szakácsok által használt fűszer-
növények, valamint Lady Margaret gyógynövényei és virágai.
Arthur, aki éppen gyónásról tartott vissza a kerek kápolnából,
meglátta a feleségét, azután elnézett a nagyterem felé, nem várja-e
valaki, és lopva elfordult, hogy Catalinával lehessen. Amikor oda-
ért, a hercegné éppen élénk kézmozdulatok segítségével igyeke-
zett elmagyarázni valamit a kertésznek.
- Üdvözlöm, hercegné - köszöntötte Arthur kimérten.
Catalina kis pukedlivel viszonozta az üdvözlést, de a szeme fel-
csillant a férje láttán.
- Jó napot, fenség!
 A kertész térdre borult a herceg előtt a sárban.
- Felállhat - szólt oda neki Arthur barátságosan. - Attól tar-
tok, az évnek ezen szakában nem sok szép virágot talál, asszo-
nyom.
- Épp arról próbáltam meggyőzni ezt az embert, hogy salátá-
nak való zöldségeket kellene termeszteni - felelte Catalina. - De
ő csak walesiül meg angolul tud, én pedig a latinnal és a franciával
próbálkoztam, úgyhogy egyáltalán nem értjük egymást.
- Nem csodálom. Én sem értem. Mi az a saláta?
Catalina elgondolkodott egy pillanatra, aztán lefordította
latinra a szót:
- Acetaria.
- Acetaria?
- Igen, saláta.
- Hát az meg mi?
- Olyan zöldségfélék, amelyek a földben nőnek, és főzés nélkül
is ehetők - magyarázta a hercegné. - Azt kérdeztem tőle, hogy
tudna-e ültetni ilyesmit.
- Nyersen eszik? Nem főzik meg?
- így van. Mi a baj ezzel?
- De ha ebben az országban nyersen eszik valamit az ember,
szörnyű betegségeket kaphat.
- Gondoljon a gyümölcsökre, az almára. Azt is nyersen
fogyasztják.
Ám Arthurt nem győzte meg.
- Többnyire azokat is megfőzzük, vagy befőttet készítünk
belőlük, vagy megaszaljuk. Különben is, a gyümölcs meg a zöld-
ség nem ugyanaz. De milyen zöldségeket akar?
- Lactucát - mondta ismét csak latinul a hercegné.
- Lactucát? - ismételte a herceg. - Életemben nem hallottam
róla.
Catalina felsóhajtott.
- Igen, értem. Úgy látom, errefelé semmit sem tudnak a zöld-
ségfélékről. A lactuca olyan, mint... - Megpróbált visszaemlékezni,
mi is volt a neve annak a borzalmas zöldségnek, amit Greenwichben
tálaltak elé egyszer, péppé főzve. - A tengeri kömény - jutott eszébe
végül. - A lactuca leginkább a tengeri köményre hasonlít. Csak
éppen a lactucát nem kell megfőzni, ropogós és édes.
- Ropogós zöldség?
- Igen - felelte Catalina türelmesen.
- És Spanyolországban ilyeneket esznek?
A lány kis híján elnevette magát férje döbbent tekintete láttán.
- Igen. Fenségednek is ízlene.
- És itt is lehetne termeszteni?
- Ügy vélem, a kertész épp azt próbálja közölni velem, hogy
nem. Soha nem hallott még ilyesmiről. Nincs magja, amit elves-
sen. Nem tudja, hol szerezhetne ilyen magokat, és nem gondolja,
hogy megteremne. - Catalina felnézett a kék égen egymást ker-
gető esőfelhőkre. - Talán igaza van - mondta kissé csüggedten. -
Biztos, hogy ez a növény sok napfényt kíván.
Arthur a kertészhez fordult.
- Hallottál már valaha lactuca nevű növényről?
- Nem, fenség - felelte a férfi lehajtott fejjel. - Sajnálom, fen-
ség. Talán valami spanyol növény lehet. Nagyon barbár hangzású
neve van. A fenséges hercegné csakugyan azt állítja, hogy arrafelé
füvet esznek? Mint a birkák?
Arthur ajka megremegett.
- Nem, ez valami fűszernövény-féleség. Majd megkérdezem
tőle.
Azzal ismét Catalina felé fordult, megfogta a kezét, és a karjába
fűzte.
- Tudod, nyaranta néha nagyon is napos és meleg az idő erre-
felé. Komolyan. Délben még túl hevesnek is találja az ember a
napsütést. Szívesebben húzódik az árnyékba.
A hercegné hitetlenkedve pillantott fel a hideg sárról az égen
sűrűsödő felhőkre.
- Nem most, persze. Nyáron. Előfordult már, hogy nekidőltem
ennek a falnak, és melegnek találtam. Tudod, itt megterem az
eper, a málna, az őszibarack. Mindenféle gyümölcs, amit Spa-
nyolországban is termesztenek.
 - A narancs is?
- Nos, a narancs talán nem - ismerte el a herceg.
- És a citrom? Az olajbogyó?
Arthur igyekezett komoly képet vágni.
- Természetesen.
Catalina gyanakodva pillantott rá.
- És a datolya?
- Cornwallban igen - jelentette ki Arthur rezzenéstelen arccal.
- Persze Cornwallban melegebb van.
- És a cukornád? A rizs? Az ananász?
Arthur bólogatott, de már nem tudta visszafojtani a kuncogá-
sát, úgyhogy végül a hercegné is kacagásban tört ki, és a karjába
borult.
Miután fegyelmezték magukat, a herceg körbenézett a belső
várudvaron, aztán azt mondta:
- Gyere, senki sem fog hiányolni minket egy darabig. - Azzal
leterelte Catalinát a lépcsőn a kiskapuhoz, majd kiléptek a rej-
tekajtón.
Keskeny ösvény vezetett le a meredek domboldalon a vártól a
folyóig. A hercegi pár közeledtére néhány birka elszaladt, s az ifjú
juhászlegény utánuk indult. Arthur a felesége derekára csúsztatta
a kezét, Catalina pedig a férjéhez igazította a lépteit.
- Őszibarackot tényleg termesztünk - mondta a herceg. -
A többiről persze szó sem lehet. De biztos vagyok benne, hogy a
lactucád megterem itt, bármi legyen is az. Csak egy olyan ker-
tészre lesz szükségünk, aki meghozza a magokat, és aki termesz-
tett már efféle növényeket. írhatnál az Alhambra főkertészének,
és megkérhetnéd, hogy küldjön ide valakit.
- Hozathatok egy kertészt? - kérdezte hitetlenkedve Catalina.
- Szerelmem, előbb vagy utóbb te leszel Anglia királynéja.
Akár egy egész regiment kertészt is hozathatsz.
- Komolyan?
Arthur nevetve nézte, hogyan ragyog fel az örömtől Catalina
arca.
- Most rögtön intézkedhetsz is. Hát nem tudtad?
 - Nem! De hol legyen a kert? A várfal mellett nincs hely, és ha
nemcsak zöldségeket akarunk, hanem gyümölcsöket is...
- Te vagy a walesi hercegné! Ott alakítod ki a kertedet, ahol
kedved tartja. Ha akarod, egész Kentet megkaphatod, kedvesem.
- Kentet?
- Ott megterem az alma és a komló, szerintem a lactucával is
próbát tehetünk.
Catalina együtt nevetett vele.
- Erre nem gondoltam. Álmomban sem jutott eszembe, hogy
hozassak egy kertészt. Már eleve hoznom kellett volna. Most itt
állok egy csomó haszontalan udvarhölggyel, kertészem meg nincs.
- Elcserélhetnéd Doha Elvirát egy kertészre.
Catalinából bugyborékoló nevetés tört ki.
- Ó Istenem, micsoda áldás van rajtunk! - szólt Arthur. -
Áldásra leltünk egymásban, és áldott az életünk. Mindent meg-
kapsz, amire csak vágysz, mindig, esküszöm. Akarsz írni anyád-
nak? Ő küldhet neked egy-két alkalmas embert, én pedig most
rögtön felásatok egy darab földet.
- Juanának írok - döntötte el Catalina. - A németalföldi
udvarba. Ő ugyanúgy a keresztény világ északi részén él, mint én.
Bizonyára tudja, mi terem meg ezen az éghajlaton. írok neki, és
megkérdezem, mire jutott.
- És akkor lactucát fogunk enni! - mondta Arthur, és végig-
csókolta hitvese ujjait. - Egész nap. Semmi mást nem eszünk,
csak lactucát, bármi legyen is az, mint ahogy a birkák legelik a
füvet.

- Mesélj valamit!
- Nem, inkább te mesélj valamit!
- Csak ha megint elmeséled Granada elestét.
- Elmesélem. De valamit el kell magyaráznod nekem.
Arthur kinyújtotta a karját, és magához húzta a feleségét.
Catalina keresztben feküdt az ágyon, és fejét a férje vállán nyug-
tatta. Érezte, ahogy Arthur sima mellkasa minden egyes lélegzet-
vétellel emelkedik és süllyed, és hallotta halk szívverését, amely
állandó volt, akár a szerelem.
- Mindent elmagyarázok. - Catalina hallotta a hangján, hogy
mosolyog. - Ma különösen bölcs vagyok. Hallanod kellett volna,
hogyan tettem igazságot a peres ügyekben vacsora után!
- Nagyon méltányosan ítélkezel - ismerte el Catalina. - Igazán
szeretem látni, amikor ítéletet hirdetsz.
- Valóságos Salamon vagyok - tréfálkozott a herceg. - Hama-
rosan úgy fognak emlegetni: Jó Arthur.
- Bölcs Arthur - helyesbített a lány.
- Nagylelkű Arthur.
Catalina kuncogott.
- De szeretném, ha elmagyaráznál valamit, amit anyádról hal-
lottam.
- S mi volna az?
- Az egyik angol udvarhölgy azt mondta, hogy anyád a zsar-
nok Richard jegyese volt. Azt gondoltam, félreértettem valamit.
Franciául beszéltünk, és azt gondoltam, talán nem jól értettem.
- Ó, tehát erről a történetről van szó - mondta Arthur, és egy
kissé elfordította a fejét.
- Akkor hát nem igaz? De ugye nem bántottalak meg?
- Nem, csöppet sem. Sokfelé beszélik ezt.
- De nem igaz, ugye?
- Ki tudja? Csak anyám és a zsarnok Richard tudhatja, mi is
történt. És kettejük közül az egyik halott, a másik pedig hallgat,
mint a sír.
- Elmeséled? - kérdezte óvatosan Catalina. - Vagy inkább ne
is beszéljünk róla?
Arthur megvonta a vállát.
- Kétféle történet van. A közismert és a titkos. A közismert
változat szerint anyám az anyjával és a húgaival szent helyen kere-
sett menedéket, valamennyien egy templomban bujkáltak, együtt.
Tudták jól, hogy ha elhagynák a búvóhelyüket, Richard, a trónbi-
torló elfogatná őket, és ugyanúgy eltűnnének a Towerben, mint
anyám öccsei. Nem lehetett tudni, élnek-e még a hercegek vagy
meghaltak, de már egy ideje senki sem látta őket, és mindenki
attól félt, hogy végeztek velük. Anyám levelet írt apámnak - pon-
tosabban az anyja ráparancsolt, hogy írjon neki és megígérte,
hogy ha apám, aki Tudor ugyan, de Lancaster-leszármazott, Ang-
liába jön, akkor ő, a York hercegnő feleségül megy hozzá, és ezzel
mindörökre véget vetnek a két família ősi viszályának. Anyám
arra kérte apámat, hogy jöjjön érte, mentse meg, és ő híven fogja
szeretni. Apám megkapta a levelet, hadsereget toborzott, elment a
hercegnőért, feleségül vette, és békét teremtett Angliában.
- Igen, ezt már elmesélted. Nagyon szép történet. - Arthur
bólintott a lány szavaira. - És hogy szól az a történet, amit nem
akarsz elmesélni?
A hercegből akaratlanul is kitört a kuncogás.
- Az bizony meglehetősen botrányos történet. Anyám állítólag
egyáltalán nem rejtőzködött szent helyen. Azt mondják, otthagyta
a templomot, ahol az anyja és a húgai bujkáltak, s elment az
udvarba. Richard király felesége meghalt, és a trónbitorló éppen
új feleséget keresett. Anyám pedig elfogadta a házassági ajánlatát.
Hajlandó lett volna hozzámenni a saját nagybátyjához, a zsarnok-
hoz, ahhoz az emberhez, aki meggyilkoltatta az öccseit.
Catalina döbbenetében a szája elé kapta a kezét, a szeme tágra
nyílt.
- Ez lehetetlen!
- Pedig ezt beszélik.
- A királyné, az anyád?
- Pontosan - mondta Arthur. - Sőt, még rosszabbat is beszél-
nek. Állítólag már akkor eljegyezték egymást Richarddal, amikor
az akkori királyné a halálos ágyán feküdt. Ezért volt anyám min-
dig is olyan ellenséges viszonyban a nagyanyámmal. A nagy-
anyám nem bízik benne, de nem hajlandó elárulni, miért.
- Hogyan is bízhatna? - kérdezte Catalina.
- Miért ne bízhatna? - kérdezett vissza Arthur. - Nézzük a
dolgokat anyám szempontjából. A York családból való hercegnő
volt, az apja meghalt, az anyja a király ellensége volt, menekülnie
kellett, ugyanúgy be volt zárva, mintha bebörtönözték volna a
Towerbe. Ha túl akarta ezt élni, valahogyan a király kegyeibe kel-
lett férkőznie. Ha azt akarta, hogy mindenki elismerje hercegnő-
nek, először is azt kellett elérnie, hogy a király ismerje el. Ha angol
királynévá akart válni, mi mást tehetett volna, mint hogy hozzá-
megy a királyhoz?
- De hát valahogyan bizonyára... - kezdte Catalina, de aztán
elhallgatott.
- Nem - rázta a fejét Arthur. - Hát nem érted? Hercegnő volt,
nemigen lehetett más választása. Ha életben akart maradni, enge-
delmeskednie kellett a királynak. Ha királyné akart lenni, csak
arra gondolhatott, hogy hozzá kell mennie.
- Megtehette volna, hogy saját hadsereget toboroz.
- Angliában nem tehette volna meg - emlékeztette Arthur. -
Ahhoz, hogy trónra kerüljön, feleségül kellett mennie Anglia
királyához. Nem volt más lehetősége.
Catalina hallgatott egy darabig.
- Milyen áldás, hogy nekem éppen veled kellett összeházasod-
nom ahhoz, hogy királyné legyek, és hogy a sorsom ilyen egysze-
rűen eljuttatott ide!
Arthur elmosolyodott.
- Nagy áldás, hogy elégedettek vagyunk a sorsunkkal. Mert
akkor is házasok lennénk, és akkor is Anglia királynéja lenne
belőled, ha nem kedvelnél. Nem igaz?
- De igen - felelte Catalina. - A hercegnőknek soha nincs
választásuk.
Arthur bólintott.
- De a nagyanyád, a felséges asszony, a király anyja... nyilván
ő tervelte ki, hogy anyád hozzámenjen apádhoz. Akkor miért
nem bocsát meg neki? Hiszen ő is a terv része volt.
- A két nagyhatalmú asszony, apám anyja és anyám anyja úgy
alkudott meg a házasságról, mint két mosónő a lopott lepedőről.
Catalina szájából halk, döbbent sikoly tört elő.
Arthur kuncogott. Csak most jött rá, mennyire szereti meg-
lepni a feleségét.
 - Rémes, ugye? - folytatta nyugodtan. - Akkoriban valószínű-
leg anyám anyja volt a leggyűlöltebb asszony egész Angliában.
- És ő hol van most?
Arthur megvonta a vállát.
- Egy ideig az udvarban élt, de a felséges asszony, a király anyja
annyira gyűlölte, hogy megszabadult tőle. Híresen szép nő volt,
tudod, és nagy cselszövő. Nagyanyám azzal vádolta, hogy apám
ellen ármánykodik, ő pedig hitt neki.
- De nem halt meg? Nem végezték ki?
- Nem. Kolostorba zárták, és soha többé nem jelenhet meg az
udvarban.
Catalina döbbenten hallgatta.
- A nagyanyád kolostorba záratta a királyné anyját?
Arthur komoly arccal bólintott.
- így történt. Vedd ezt figyelmeztetésnek, kedvesem. A nagy-
anyámnak nincs ínyére, ha olyasvalaki tűnik fel az udvarban, aki
veszélyezteti a hatalmát. Nagyon vigyázz, nehogy magadra hara-
gítsd!
Catalina a fejét rázta.
- Eszemben sincs. Rettegek tőle.
- Én is! - nevette el magát a herceg. - De ismerem, ezért óvlak
tőle. Semmitől sem riad vissza, hogy megőrizze a fia és a családja
hatalmát. Semmi sem térítheti el ettől. A fián kívül senkit sem
szeret. Engem sem, a férjeit sem szerette, soha senki mást nem
szeretett, csakis apámat.
- Téged sem szeret?
Arthur a fejét ingatta.
- Tulajdonképpen apámat sem szereti. Ő csupán a fia, akiről
úgy határozott, hogy király lesz belőle. Egészen kicsi korában
elküldte magától, hogy biztonságban tudja. Megvárta, míg felcse-
peredik. Azután ráparancsolt, hogy nyújtsa be igényét a trónra,
noha ezzel apám rettenetes veszélynek tette ki magát. A nagy-
anyám csak egy királyt képes szeretni.
Catalina bólintott.
- Apád az ő trónkövetelője.
 - Pontosan. És ő követelte a trónt apám nevében. Ő csinált
belőle királyt. így lett apámból Anglia királya.
A herceg komor tekintettel pillantott a feleségére.
- Nos, elég ebből - mondta. - Most inkább énekeld el nekem a
dalodat!
- Melyiket?
- Hány dal szól Granada elestéről?
- Gondolom, több tucat.
- Énekeld el az egyiket! - parancsolta Arthur, majd újabb pár-
nákat púpozott a feje alá, Catalina pedig letérdelt mellé, hátrave-
tette vörös sörényét, és halk, lágy hangon énekelni kezdett:
-
Jajveszékel Granada, amint a nap leáldozik,
Ki a Szentháromsággal, ki Mohameddel álmodik,
Míg itt a Korán elenyész, amott a hit Keresztet szül,
S míg itt keresztény harangszó, ott mór kürtnek hangja zendül.
„Te Deum Laudamusi” - az Alhamhrából zeng a dal,
Minaretjein már félhold helyet többé nem foglal,
Kasztília s Aragón most egyesítik hadaik,
Egy király dicsőn bevonul, s a másik törve távozik.

Arthur hosszú percekig hallgatott. Catalina ismét végignyúlt

mellette az ágyon, s a hímzett ágyfüggönyre szegezte a tekintetét,
de valójában semmit sem látott belőle.
- Mindig így történik, nem igaz? - jegyezte meg a herceg. - Az
egyik ember felemelkedése a másik bukásával jár. Belőlem király
lesz, de csak apám halála árán. És amikor majd én halok meg, a
fiam kerül a trónra.
- Nevezzük Arthurnak? - kérdezte Catalina. - Vagy inkább
Henriknek, apád után?
- Az Arthur jó név - felelte a herceg. - Jó név Britannia új
királyi családjának. Ha Camelotnalc jó volt Arthur, nekem is jó
lesz. Nem kell több Henrik, bőven elég az öcsém. Nevezzük
Arthurnak, a nővére pedig legyen Mária.
- Mária? Én Izabellának akartam nevezni, anyám után.
 - Majd a következő lányt elnevezed Izabellának. Azt akarom,
hogy az elsőszülöttünk Mária legyen.
- Arthurnak kell az elsőnek lennie.
A herceg a fejét rázta.
- Az első gyermekünk Mária lesz, hogy megtanuljuk, hogyan
is kell csinálni ezt az egészet.
- Ezt az egészet?
- A szülőszobai elzárkózást, a szülést, a keresztelőt, az egész
hajcihőt, a szoptatós dajkát, a bölcsőringatókat, a pesztonkákat.
A nagyanyám vastag könyvben foglalta össze a szabályokat. Ször-
nyen bonyolult. De ha Mária lesz az elsőszülöttünk, akkor már
készen áll a gyermekszoba, és a következő szülés után a fiunkat és
örökösünket tehetjük a bölcsőbe.
Catalina felült, és tettetett haraggal támadt a férjére:
- Te a lányomon akarod gyakorolni az apaságot! - kiáltotta.
- Csak nem akarod a fiammal kezdeni! - vágott vissza Arthur.
- Ő lesz Anglia rózsájának rózsája. Hiszen tudod, így hívnak
engem: „Anglia rózsája”. Úgy vélem, illő tisztelettel kell bánnod az
én kis rózsabimbómmal, az én kis virágommal.
- De akkor Izabella lesz a lányunk - alkudozott Catalina. - Ha
ő az első, Izabellának hívjuk.
- Mária lesz, a mennyek királynője után.
- Izabella, Spanyolország királynője után.
- Mária, köszönetképpen, amiért a Szűzanya elküldött hoz-
zám. Ennél szebb ajándékot nem kaphattam volna az égtől.
Catalina a férje karjába omlott.
- Izabella - mondta, és megcsókolta.
- Mária - súgta a fülébe a herceg. - És tüstént gondoskodjunk
a fogantatásáról!

Reggel van. Ébren fekszem, világosodik, és a madarak lassanként

dalolni kezdenek. Már felkelt a nap, és az ólomüveg ablakon át a
kék eget látom. Talán meleg napunk lesz, talán eljön végre a tavasz.
 Arthur itt fekszik mellettem, csöndesen, egyenletesen lélegzik.
A szívemet majd’ szétveti a szerelem; megsimogatom szőke fürtjeit,
és azon töprengek, vajon élt-e valaha asszony a világon, aki ennyire
szeretett egy férfit.
Aztán összerezzenek, és a másik kezemet hasam meleg domboru-
latára teszem. Lehetséges, hogy az éjjel gyermeket nemzettünk? Lehet,
hogy már ott rejtőzik a hasamban a kisbaba, akit majd Máriának,
Mária hercegnőnek nevezünk, s aki Anglia rózsájának rózsája lesz?
Hallom, hogy a szolgálólány tesz-vesz a fogadószobámban, fát
hoz, a parazsat szítja. De Arthur meg se moccan. Finoman meg-
érintem a vállát.
- Ébredj, álomszuszék! - suttogom szerelemtől átfűtött hangon.
- Már itt vannak a szolgálók, menned kell.
A teste izzadt, a vállán hideg és nyirkos tapintású a bőr.
- Szerelmem! - szólongatom. - Beteg vagy?
Kinyitja a szemét, és rám mosolyog.
- Csak nem akarod azt mondani, hogy már reggel van? Olyan
fáradt vagyok, hogy akár holnap reggelig is tudnék aludni.
- Pedig reggel van.
- Jaj, miért nem ébresztettél fel korábban? Annyira szeretek
veled lenni hajnalban, és most egészen estig várnom kell.
A mellkasához simítom az arcomat.
- Most nem lehet. Én is elaludtam. Későig fent voltunk. És most
menned kell.
Arthur erősen magához ölel, mintha nem akarna elválni tőlem;
de már hallom, hogy nyílik a kinti ajtó, meghozták a forró vizet.
Elhúzódom Arthurtól. Olyan érzés, mintha a bőrömet nyúznák le.
Nem bírok elszakadni tőle.
Hirtelen megérzem, milyen meleg a teste, még a lepedő is tüzel
alattunk.
- Oly an forró vagy!
- A vágytól - mondja mosolyogva. - El kell mennem a misére,
hogy lehűtsem magam.
Felkel az ágyból, és beburkolózik a köntösébe. Egy pillanatra
meginog.
 - Biztos, hogy jól vagy, kedvesem ? - kérdezem.
- Csak megszédültem - feleli. - Elvakított a vágy, te tehetsz róla.
Találkozunk a kápolnában. Imádkozz értem, édesem.
Felkelek az ágyból, és kireteszelem a gyilokjáróra nyíló ajtót,
hogy kiengedjem a férjemet. Kissé megtántorodik, amint felfelé
lépdel a kőlépcsőn, aztán látom, hogy kihúzza magát, és nagyot
szippant a friss levegőből. Becsukom mögötte az ajtót, és vissza-
bújok az ágyba. Körülnézek a szobában, de látom, semmi nyoma
annak, hogy az imént még itt volt. A következő pillanatban Dona
Elvira kopog az ajtón, majd már jön is be a komornával, mögöt-
tük pedig néhány szolgálólány, akik a meleg vizes kancsót és a
ruhámat hozzák.
- Sokáig aludt, biztosan nagyon fáradt - szól Dona Elvira szem-
rehányó hangon; de engem olyan béke és boldogság tölt el, hogy
nem is méltatom válaszra.

A kápolnában csupán arra volt módjuk, hogy időnként titokban

egymásra mosolyogjanak. A mise után Arthur kilovagolt,
Catalina pedig reggelizni indult. Reggeli után tanulnia kellett a
káplánjával, így hát ott ült vele az ablak előtti asztalnál, amelyen
könyvek hevertek, és Szent Pál leveleit tanulmányozta.
Margaret Pole éppen akkor lépett be, amikor Catalina becsukta
a könyvet.
- A herceg kéri, hogy keresse fel a lakosztályában - jelentette.
Catalina felállt.
- Történt valami?
- Azt hiszem, nem érzi jól magát. Mindenkit elküldött, csak a
kamarásai és a szolgái vannak vele.
Catalina azonnal indult, a nyomában Dona Elvira és Lady
Margaret. Arthur lakosztálya zsúfolva volt a kis hercegi udvar-
tartás szokásos léhűtőivel: különféle kegyeket vagy meghallga-
tást remélő emberek, igazságtételt kívánó kérelmezők, kíván-
csi bámészkodók, no meg az alacsonyabb rangú szolgák és
hivatalnokok hada tülekedett a helyiségben. Catalina átvágott
köztük, majd a kétszárnyú ajtón át belépett a férje magánszo-
bájába.
Arthur holtsápadtan ült székében a tűz mellett. Dona Elvira és
Lady Margaret az ajtónál várt, míg Catalina odasietett hozzá.
- Rosszul érzed magad, szerelmem? - kérdezte azonnal.
Arthur mosolyt erőltetett az arcára, de látszott rajta, hogy
nehezére esik.
- Alighanem meghűltem - felelte. - Ne gyere közelebb, nem
akarom, hogy elkapd.
- Meleged van? - faggatta tovább aggodalmasan Catalina.
A lázkór járt az eszében, amely forrósággal kezdődött, és holttes-
tet hagyott maga után.
- Nem, inkább fázom.
- Nos, nem csoda egy olyan országban, ahol folyton havazik
vagy esik.
Arthur szája ismét halvány mosolyra húzódott.
Catalina körülnézett, és Lady Margareten állapodott meg a pil-
lantása.
- Lady Margaret, el kell hívatnunk a herceg orvosát.
- Már elküldtem érte az egyik szolgámat - jelentette az asszony,
és előrelépett.
- Nem akarom, hogy nagy hűhót csapjanak körülöttem - tilta-
kozott Arthur ingerülten. - Csak azt akartam közölni önnel, her-
cegné, hogy nem tudok lemenni vacsorázni.
Összenéztek. „Mi lesz velünk egymás nélkül?” - gondolták
mindketten, de nem mondták ki.
- Megengedi, hogy a lakosztályában költsem el a vacsorámat?
- kérdezte Catalina. - Most, hogy nem érzi jól magát, esetleg ket-
tesben vacsorázhatnánk.
- Helyes, legyen így - rendelkezett a herceg.
- Előbb jöjjön az orvos - javasolta Lady Margaret. - Már ha
fenséged beleegyezik. Ő majd megmondja, mit ehet, és hogy nem
jelent-e veszélyt a hercegnére nézve, ha fenséged társaságában
időzik.
 - A herceg nem beteg - erősködött Catalina. - Csak fáradt.
Csupán a hideg levegő ártott meg neki, vagy a nyirkosság. Tegnap
hideg volt, és ő csaknem az egész napot lovaglással töltötte.
Ekkor kopogtak az ajtón, és kiáltás harsant:
- Bereworth doktor van itt, fenség.
Arthur intett, hogy bocsássák be az orvost, mire Dona Elvira
kinyitotta az ajtót, és a férfi belépett a szobába.
- A herceg fázik és fáradt. - Catalina azonnal odasietett az
orvoshoz, és franciául kezdett hadarni. - Beteg? Szerintem nem
beteg. Ön mit gondol?
Az orvos mély meghajlással köszöntötte a hercegnét és a herce-
get, majd meghajolt Lady Margaret és Dona Elvira felé is.
- Sajnálom, de nem értem - szólalt meg aztán zavartan ango-
lul. - Mit mond a hercegné?
Catalina dühösen csapta össze a kezét.
- A herceg... - kezdte angolul.
Margaret Pole odalépett mellé.
- Őfensége nem érzi jól magát - közölte.
- Beszélhetnék vele négyszemközt? - kérdezte az orvos.
Arthur bólintott. Megpróbált felállni a székből, de kis híján
összeesett. Bereworth doktor azonnal ott termett mellette, és
betámogatta a hálószobájába.
- Nem lehet beteg - mondta Catalina spanyolul, Dona Elvira
felé fordulva. - Tegnap este még semmi baja nem volt. Csak ma
reggel volt melege. De azt mondta, csupán fáradt. Most viszont
alig áll a lábán. De nem lehet beteg.
- Ki tudja, miféle betegségeket szedhet össze az ember ebben
az esős, ködös időben? - felelte a duenna mogorván. - Kész csoda,
hogy fenséged nem beteg. Kész csoda, hogy valamennyien elvi-
seljük ezt az éghajlatot.
- A herceg nem beteg - makacskodott Catalina. - Csak kime-
rült. Sokat lovagolt tegnap. És hideg volt, nagyon hideg szél fújt.
Nekem is feltűnt.
- Az ilyen szél képes megölni egy embert - jelentette ki Dona
Elvira gyászosan. - Annyira hideg, és annyira nyirkos.
 - Elég volt! - csattant fel Catalina, és a fülére szorította a kezét.
- Egy szót sem akarok hallani! A herceg csupán fáradt, kimerült.
És talán meghűlt. Semmi szükség rá, hogy gyilkos szélről meg
nyirkosságról beszéljünk.
Lady Margaret odalépett hozzájuk, és gyengéden megérintette
Catalina karját.
- Legyen türelemmel, hercegné - csitította. - Bereworth dok-
tor kiváló orvos, és gyermekkorától ismeri a herceget. A herceg
erős fiatalember, és jó egészségnek örvend. Valószínűleg semmi
ok az aggodalomra. Ha Bereworth doktor szükségesnek látja,
elküldetünk a király saját orvosáért Londonba. Őfensége hama-
rosan jobban lesz.
Catalina bólintott, aztán leült az ablak elé, és kifelé bámult. Az
ég befelhősödött, a nap teljesen eltűnt. Megint esett, a kis ablak-
táblákon esőcseppek gurultak végig. Catalina bénultan nézte a
cseppeket. Megpróbált nem gondolni a fivére halálára, a bátyjáé-
ra, aki annyira szerette a feleségét, aki oly izgatottan várta a fiuk
születését. Juan ágynak esett, majd pár nap múlva meghalt, és
soha senki nem tudta megmondani, mi baja volt.
- Nem gondolok rá, nem gondolok szegény Jüanra - suttogta
maga elé Catalina. - A két esetben nincs semmi hasonlóság. Juan
mindig is nyápic fiú volt, Arthur viszont erős.
Az orvos sokáig időzött a betegnél, és amikor végre kilépett
a hálószobából, a herceg nem jött vele. Catalina, aki felpattant a
székről, amint kinyílt az ajtó, most belesett az orvos mellett, és
látta, hogy Arthur félmeztelenül, kábultan fekszik az ágyán.
- Úgy vélem, az inasainak le kellene vetkőztetniük, és hálóin-
get kellene adniuk rá - mondta az orvos. - Nagyon elcsigázott.
Pihennie kell. Ha vigyáznak, fel sem ébred, miközben átöltöztetik
és ágyba fektetik.
- Beteg? - kérdezte Catalina. Ezúttal latinul beszélt, és lassan
formálta a szavakat. - Aegrotat? Súlyos beteg?
Az orvos széttárta a kezét.
- Láza van - felelte óvatosan, nehézkes franciasággal. - Adha-
tok neki egy főzetet, ami leviszi a lázát.
 - Tudja, mi baja van őfenségének? - kérdezte Lady Margaret
nagyon halkan. - Nem a lázkór, ugye?
- Hála Istennek, nem az. És amennyire tudom, nincsenek is
lázkóros esetek a városban. De pihenésre, nyugalomra van szük-
sége. Most megyek, elkészítem azt a bizonyos főzetet, azután visz-
szajövök.
A halk angol párbeszédet Catalina nem értette.
- Mit mond?- Mit mondott? - faggatta Lady Margaretet.
- Csak amit fenséged is tud - nyugtatta meg az asszony. -
A hercegnek láza van, és pihennie kell. Megyek, szólok a szolgái-
nak, hogy vetkőztessék le, és gondosan fektessék ágyba. Ha estére
jobban lesz, együtt vacsorázhatnak. Tudom, hogy ő is azt szeretné.
- Most hová megy az orvos? - kiáltott fel Catalina, látván,
hogy Bereworth doktor meghajol, és az ajtó felé indul. - Itt kell
maradnia, hogy vigyázzon a hercegre!
- Azért megy el, hogy elkészítsen egy főzetet, ami majd leviszi
a herceg lázát. Hamarosan visszajön. A herceg a lehető legjobb
ellátásban részesül, fenség. Mi ugyanúgy szeretjük, mint fensé-
ged. Gondoskodunk róla.
- Tudom, hogy nem fogják... én csak... Sokára jön vissza az
orvos?
- Siet, ahogy tud. És nézze, a herceg elaludt. Az alvás a legjobb
orvosság. Pihen egy kicsit, erőre kap, és ma este már fenségeddel
fog vacsorázni.
- Gondolja, hogy estére jobban lesz?
- Ha ez csupán könnyű láz és fáradtság, akkor néhány nap alatt
rendbe jön - jelentette ki határozottan Lady Margaret.
- Majd én vigyázom az álmát - mondta Catalina.
Lady Margaret kinyitotta az ajtót, és odahívta a herceg szemé-
lyes szolgálatára rendelt embereket. Kiadta nekik az utasításokat,
azután kivezette a tömegből a hercegnét, és elindult vele a saját
lakosztálya felé.
- Jöjjön, fenség! - ösztökélte. - Sétáljunk egyet a belső várud-
varban, azután én visszamegyek a herceghez, és megnézem, meg-
felelően gondoskodtak-e róla.
 - Én most rögtön visszamegyek hozzá - makacskodott
Catalina. - Őrizni akarom az álmát.
Lady Margaret Dona Elvirára pillantott.
- Ha a herceg lázas, akkor jobb, ha fenséged távol tartja magát
a szobájától - mondta franciául, lassan és világosan ejtve a szava-
kat, hogy a duenna is megértse. - Fenséged egészsége nagyon
fontos. Nem bocsátanám meg magamnak, ha bármelyikükkel is
történne valami.
Dona Elvira a száját összeszorítva lépett oda úrnőjéhez. Lady
Margaret tudta, hogy a duennában megbízhat, ő biztosan meg-
óvja a hercegnét minden veszélytől.
- Az imént azt mondta, hogy a hercegnek csupán könnyű láza
van. Ugye odamehetek hozzá? - kérdezte Catalina.
- Várjuk ki, mit mond az orvos - felelte Lady Margaret, azután
halkabban hozzátette: - Ha fenséged netán gyermeket várna,
drága hercegné, semmiképpen nem engedhetjük, hogy elkapja a
lázat.
- De vele vacsorázom.
- Ha elég jól lesz.
- De látni akar majd!
- Abban biztos lehet - mosolyodott el Lady Margaret. - Ha
estére lemegy a láza, és jobban érzi magát, fel tud ülni, és képes
lesz elfogyasztani a vacsoráját, akkor biztosan látni kívánja majd
fenségedet. Legyen türelemmel.
Catalina bólintott.
- Ha én most elmegyek, megesküszik, hogy nem mozdul el az
ágya mellől?
- Máris sietek vissza hozzá, ha fenséged sétál egyet, aztán a
szobájába megy, és tanulással, olvasással vagy varrással foglalja el
magát.
- Megyek - ígérte Catalina, váratlan engedelmességgel. - Ha
ön vele marad, akkor megyek a szobámba.
- Én pedig máris megyek a herceghez - felelte Lady Mar-
garet.
Olyan ez a kis kert, mint egy börtönudvar, csak sétálok körbe-körbe
a gyógyfüvek között, és az esőcseppek úgy hullanak, mint a köny-
nyek. A lakosztályomban sem érzem jobban magam, a magánszo-
bám olyan, mint valami cella, senkit nem tudok elviselni magam
mellett, de egyedül sincs nyugtom. A hölgyeimet a fogadószobában
hagytam, folytonos fecsegésük annyira bosszant, hogy sikítani tud-
nék. Ha meg egyedül vagyok a szobámban, társaságra vágyom.
Szeretném, ha valaki megfogná a kezemet, és megnyugtatna, hogy
nem lesz semmi baj.
Lemegyek a keskeny kőlépcsőn, aztán a kőlapokon végighaladva
belépek a kerek kápolnába. Az ívelt falba egy kereszt és egy oltár
illeszkedik, előtte mécses ég. Ez a tökéletes béke helye; de énbennem
nincs béke. Hideg kezemet a ruhaujjamba dugom, és karba font
kézzel sétálgatok az ívelt fal mentén: harminchat lépés az ajtóig,
aztán megint körbejárok, akár egy szamár a taposómalomban.
Imádkozom; de nem hiszek benne, hogy imáim meghallgatást
nyernek.
„Catalina vagyok, spanyol hercegnő és walesi hercegné - emlé-
keztetem magamat. - Catalina vagyok, Isten kegyeltje, Isten szere-
tett leánya. Semmi bajom nem eshet. Nem történhet ilyen nagy baj
velem. Isten akarata volt, hogy hozzámenjek Arthurhoz, s egyesít-
sük a spanyol és az angol királyságot. Isten nem engedi, hogy valami
rossz történjen Arthurral vagy velem. Tudom, hogy anyám és én
mindenki másnál kedvesebbek vagyunk előtte. Ezt a rettegést nyil-
ván csak azért küldte rám, hogy próbára tegyen. De nem fogok
félni, mert tudom, hogy semmi baj nem érhet ”

Catalina a lakosztályában várakozott. Óránként elküldte valame-

lyik hölgyét, tudakolja meg, hogy érzi magát a herceg. Eleinte azt
jelentették, hogy még mindig alszik, az orvos elkészítette a főze-
tet, és ott van az ágya mellett, várja, hogy felébredjen. Aztán dél-
után háromkor az a hír jött, hogy a herceg felébredt, de nagyon
magas a láza, valósággal lángol a teste. Megitta a főzetet, és most
várják, hogy lemenjen a láz. Négykor azt mondták, hogy nem
javult az állapota, inkább rosszabbodott, és az orvos újabb gyógy-
szert készít. Majd közölték, hogy a herceg nem fog vacsorázni, az
orvos gyógyfőzetem kívül csak némi hideg sört iszik.
- Menjen, kérdezze meg, hogy fogadna-e - küldte el Catalina
az egyik angol udvarhölgyét. - Személyesen Lady Margarettel
beszéljen. Ő azt ígérte nekem, hogy a herceggel vacsorázhatok.
Emlékeztesse rá.
A nő elment, aztán komor arccal tért vissza.
- Fenség, mindannyian nagyon aggódnak - jelentette. - Elküld-
ték egy másik orvosért Londonba. Bereworth doktor, aki ott van
a herceg mellett, nem érti, miért nem megy le a fenséges úr láza.
Lady Margaret is ott van, meg Sir Richard Pole, Sir William Tho-
mas, Sir Henry Vernon és Sir Richard Croft, valamennyien az
ajtaja előtt várnak, fenségedet nem engedik be hozzá. Azt mond-
ják, a herceg félrebeszél.
- Azonnal a kápolnába kell mennem. Imádkoznom kell -
jelentette ki hirtelen Catalina.
Fátylat borított a fejére, és visszament a kerek kápolnába. Leg-
nagyobb döbbenetére Arthur herceg gyóntatóját ott találta az
oltárnál, lehorgasztott fejjel, imába merülve, a falak mentén pedig
a város és a vár főemberei ültek, ugyancsak fejüket lehajtva.
Catalina besurrant, és letérdelt. Állát összekulcsolt kezén nyug-
tatva leste a pap görnyedt hátát, reménykedve, hátha látja rajta
valami jelét, hogy imái meghallgatást nyertek. De semmi ilyet
nem látott. Lehunyta a szemét.

Édes Istenem, kíméld meg Arthurt, kíméld meg az én drága férje-

met, Arthurt! Még olyan fiatal, akárcsak én, és olyan kevés időt
töltöttünk együtt, alig egy pillanatnyi időt. Tudod, micsoda király-
ságot hozunk létre, ha megkíméled őt. Tudod, milyen terveink van-
nak az ország felvirágoztatására, micsoda szent erőddé formáljuk
majd ezt a földet, hogyan zúzzuk szét a mórokat, hogyan védjük
meg a királyságot a skótoktól Édes Istenem, kíméld meg kegyesen
Arthurt, add őt vissza nekem! Gyermekeket akarunk: Máriát, aki a
rózsa rózsája lesz, és egy fiút, Arthurt, aki Anglia harmadik római
katolikus Tudor királyaként fog uralkodni. Hadd vigyük végbe,
amit ígértünk! Jaj, édes Istenem, légy kegyes, és kíméld meg őt!
Drága Szűzanyám, járj közben érettünk, és kíméld meg őt! Édes
Jézus, kíméld meg őt! Én, Catalina kérem ezt, és anyám, Izabella
királynő nevében kérem, aki egész életében a Te szolgálatodban
munkálkodott, aki a legkeresztényibb királynő, aki részt vett keresz-
tes hadjárataidban. Ő a Te szeretett leányod, mint ahogy én is a Te
szeretett leányod vagyok. Könyörögve kérlek, ne kelljen csalódnom
Benned!

Catalina olyan hosszan imádkozott, hogy időközben besötéte-

dett, de ő észre sem vette. Már későre járt, amikor Dona Elvira
finoman megérintette a vállát, és szólította:
- Infanta, ennie kellene valamit, és azután lefeküdni.
Catalina a duenna felé fordította sápadt arcát.
- Mi hír jött róla? - kérdezte.
-

Édes Jézus, ne vedd el őt, édes Jézus, ne sújts engem, édes Jézus, ne
sújtsd Angliát! Mondd, hogy Arthur nincs rosszabbul!
- Azt mondják, rosszabbul van.

Reggel azt jelentették, hogy a herceg nyugodtan töltötte az éjsza-

kát, de a szolgák azt suttogták egymás közt, hogy az állapota egyre
romlik. A láza annyira felszökött, hogy félrebeszélt, időnként azt
hitte, a gyerekszobában van a húgaival meg az öccsével, máskor
meg hogy az esküvőjén vonul, fényes fehér szaténba öltözve, és
olykor - ez volt a legfurcsább - egy mesebeli palotába képzelte
magát. Valami mirtuszudvarról beszélt, egy négyszögletű tóról,
amelyben egy aranyépület tükröződik, meg a fecskék rajairól,
amelyek megállás nélkül köröznek, míg csak le nem bukik a nap.
- Meglátogatom - közölte Catalina Lady Margarettel délben.
- Hercegné, lehetséges, hogy ez mégis a lázkór - közölte nyíl-
tan az asszony. - Nem engedhetem fenségedet a herceg közelébe.
Nem engedhetem, hogy elkapja a kórt. Megszegném a kötelessé-
gemet, ha odaengedném hozzá.
- Ön engem szolgál! - csattant fel Catalina.
Az asszony - maga is királyi hercegnő - meg sem rezzent.
- Én Angliát szolgálom - jelentette ki. - És ha ön Tudor örö-
köst hordoz a méhében, akkor azt a gyermeket is szolgálom,
nemcsak fenségedet. Kérem, hercegné, ne ellenkezzen. Egy lábnál
közelebb nem mehet az ágyához.
- Jó, csak engedjen oda, kérem! - esedezett Catalina, mint egy
kislány. - Hadd láthassam!
Lady Margaret fejet hajtott, és elindultak a hercegi lakosztály
felé. A fogadószobában még nagyobb lett a tömeg, mivel a város-
ban elterjedt a hír, hogy a herceg az életéért küzd; de csöndben
voltak, mint valami gyásznép. Vártak, és imádkoztak Anglia
rózsájáért. Néhányan meglátták Catalinát, aki csipkemantillával
takarta el az arcát, és áldást kiáltottak rá, aztán egy férfi előrelé-
pett, és térdre borult előtte.
- Isten áldja a walesi hercegnét! - mondta. - Kívánjuk, hogy a
herceg mielőbb felépüljön, és ismét boldog napokat tölthessen
fenségeddel.
- Ámen - felelte rá Catalina hideg ajkakkal, aztán folytatta
útját.
Kitárták előtte a belső szobába nyíló, kétszárnyú ajtót, és ő
belépett. A herceg magánszobájában hevenyészett patikát ren-
deztek be: egy kecskelábú asztalon nagy üvegek sorakoztak min-
denféle hozzávalókkal, de volt ott mozsár is mozsártörővei, vala-
mint egy vágódeszka. Az asztal körül féltucatnyi, az orvosok
gabardinköpenyét viselő férfi szorgoskodott. Catalina megállt,
tekintete Bereworth doktort kereste.
- Doktor úr!
Az orvos azonnal odalépett hozzá, és térdre borult. Az arca
komor volt.
- Hercegné!
- Mi hír a férjemről? - kérdezte Catalina, lassan, gondosan
formálva a francia szavakat.
- Sajnos nem javul az állapota.
- De nem is romlik, ugye? - reménykedett a hercegné. - Las-
sanként jobban lesz.
Az orvos a fejét rázta.
- II est trés maiadé - mondta egyszerűen.
Catalina hallotta a szavakat, de mintha hirtelen elfelejtett volna
franciául. Egyszerűen nem értette, mit mondott az orvos. Lady
Margarethez fordult.
- Azt mondja, hogy jobban van? - kérdezte.
Lady Margaret a fejét ingatta.
- Azt mondja, hogy nagyon beteg - közölte becsületesen.
- De csak tudnak adni neki valamit! - A hercegné ismét a fér-
fihoz fordult. - Vous avez un médicament?
Az orvos a háta mögött lévő asztalra mutatott.
- Ó, bárcsak volna egy mór orvosunk! - kiáltott fel Catalina.
- Ők a legügyesebbek, nincs náluk jobb. Nekik voltak a legkivá-
lóbb orvosi egyetemeik, mielőtt... Bárcsak magammal hoztam
volna egy orvost! Az arab orvostudomány a legkiválóbb a vilá-
gon!
- Mindent megteszünk, ami tőlünk telik - szólt Bereworth
doktor mereven.
Catalina megpróbált mosolyt erőltetni az arcára.
- Biztos vagyok benne - felelte. - Csak azt sajnálom, hogy...
Nos, láthatom végre a herceget?
Lady Margaret és az orvos összenézett. A pillantásukon lát-
szott, hogy ez a kérés komoly vita tárgya volt köztük.
 - Megnézem, ébren van-e - mondta az orvos, és bement a
hálószobába.
Catalina várt. Hihetetlennek találta, hogy ez történik, hiszen
előző reggel Arthur még amiatt panaszkodott, hogy nem ébresz-
tette fel időben, pedig szeretkezni akart vele. Most pedig olyan
beteg, hogy még a kezét sem foghatja meg.
Az orvos kinyitotta az ajtót.
- A küszöbig jöhet, hercegné - közölte. - De a saját egészsége
érdekében és az esetlegesen már megfogant gyermek érdekében
nem szabad közelebb jönnie.
Catalina sietve odalépett az ajtóhoz. Lady Margaret egy fok-
hagymagerezdekkel és gyógyfüvekkel megtömött párnácskát
nyomott a kezébe. Catalina az orrához tartotta, majd az erős szag-
tól könnybe lábadt szemmel tekintett végig az elsötétített szobán.
Arthur az ágyán feküdt, a hálóingét az illendőség kedvéért lehúz-
ták, az orcája égett a láztól. Szőke haját átitatta a verejték, az arca
megnyúlt. Nem tizenöt éves fiúnak nézett ki, jóval idősebbnek tűnt.
A szeme besüppedt, a szem alatti bőrön barna foltok terjengtek.
- Itt a felesége - szólt oda neki az orvos halkan.
Arthur szeme kinyílt, hunyorogva próbálta kivenni a világos
ajtónyílásban álló, rémülettől sápadt arcú lányt.
- Szerelmem - mondta. - Amo te.
- Amo te - suttogta Catalina. - Azt mondták, nem mehetek
közelebb.
- Ne gyere közelebb - felelte a herceg elhaló hangon. - Sze-
retlek.
- Én is szeretlek! - Catalina hallotta, hogy a hangja könnyekbe
fúl. - Ugye meggyógyulsz?
A herceg olyan gyenge volt, hogy nem bírt válaszolni, csak a
fejét ingatta.
- Arthur! - szólította a hercegné követelően. - Meggyógyulsz,
ugye?
Az iíjú a forró párnára hajtotta a fejét, és összeszedte minden
erejét.
- Igyekszem, édesem. Mindent megteszek. Teérted. Miértünk.
 - Szükséged van valamire? - kérdezte Catalina. - Mit hozzak
neked? - Körbenézett, de látta, hogy semmit nem tehet. Semmi
nem segít. Ha hozott volna magával egy mór orvost, ha a szülei
nem rombolták volna le az arab egyetemeket, ha az egyház
engedné, hogy orvostudományt tanítsanak, és nem tartaná eret-
nekségnek a tudást...
- Én csak veled szeretnék élni - rebegte Arthur.
Catalina felzokogott.
- Én pedig veled.
- A hercegnek most pihennie kell, fenséged pedig nem marad-
hat tovább - intette mellélépve az orvos.
- Kérem, hadd maradjak még! - könyörgött suttogva Catalina.
- Kérem, engedje meg! Könyörgök! Kérem, hadd legyek vele!
Lady Margaret átkarolta a derekát, és elhúzta onnan.
- Ha most távozik, akkor később újra meglátogathatja - ígérte.
- A hercegnek pihennie kell.
- Visszajövök - szólt oda Catalina Arthurnak, és apró kézmoz-
dulatából látta, hogy a herceg hallotta. - Nem hagylak magadra.

A kápolnába ment, hogy a férjéért könyörögjön, de képtelen volt

imádkozni. Csak Arthurra tudott gondolni, fehér arcára a fehér
párnán. Csak azt érezte, hogy vágyik utána. Mindössze száznegy-
ven napja voltak házasok, és csupán kilencvennégy éjszaka telt el
azóta, hogy szenvedélyes szeretők lettek. Megígérték egymásnak,
hogy egész életüket együtt töltik, s Catalina nem tudta elhinni,
hogy most térden állva kell fohászkodnia a férje életéért.

Ez nem lehet, hiszen tegnap még semmi baja sem volt! Ez csupán
valami rossz álom, mindjárt felébredek, ő pedig megcsókol, és azt
mondja, milyen buta vagyok. Nem létezik, hogy valaki így, egyik
pillanatról a másikra ágynak essen, nem létezik, hogy egy erős, csi-
nos fiatalember egyetlen nap leforgása alatt halálos beteg legyen.
Mindjárt felébredek. Ez nem lehet. Nem tudok imádkozni, de nem
számít, mert mindez úgysem igaz. Az álombéli imádság semmit
sem jelent. Az álombéli betegség semmit sem jelent. Nem vagyok én
holmi babonás pogány, hogy álmokban higgyek. Mindjárt felébre-
dek, és akkor majd jót nevetünk a félelmeimen.

Amikor elérkezett a vacsoraidő, Catalina felállt, a szenteltvízbe már-

totta az ujját, keresztet vetett, és még szenteltvíztől nedves homlok-
kal visszaindult a herceg lakosztálya felé, nyomában Dona Elvirával.
A lakosztályok előtti termekben és a fogadószobában még
sűrűbb lett a tömeg, néma bánatba merülve várakoztak férfiak és
nők egyaránt. Utat engedtek a hercegnének, egymáshoz nem
szóltak, csupán áldást mormoltak halkan. Catalina átvágott köz-
tük, nem nézett se jobbra, se balra, keresztülment a fogadószo-
bán, maga mögött hagyta a patikáriusok asztalát, s egyenesen a
herceg hálószobájának ajtajához lépett.
Az őr félreállt. Catalina halkan kopogott az ajtón, majd benyitott.
Többen hajoltak a herceg ágya fölé. Catalina hallotta Arthur
köhögését. Sűrű köhögés volt ez, mintha a torka vízzel lett volna tele.
- Madre de Diós - suttogta a hercegné. - Istennek szent anyja,
oltalmazd meg Arthurt!
Az orvos megfordult a suttogásra. Sápadt volt az arca.
- Ne jöjjön közelebb! - figyelmeztette a hercegnét. - Ez a lázkór.
A rettegett szót hallva Dona Elvira hátralépett, és megragadta
védence ruháját, mintha el akarná rángatni a veszedelem közeléből.
- Engedjen el! - csattant fel Catalina, és kitépte magát a duenna
szorításából. - Nem megyek közelebb, de beszélnem kell vele -
mondta eltökélten.
Az orvos megérezte a hangjából csengő határozottságot.
- Fenség, a herceg túl gyenge.
- Hagyjon magunkra! - parancsolta Catalina.
- Hercegné...
 - Beszélnem kell vele. A királyság érdekében.
Az orvos látta a hercegné arcán a hajthatatlanságot, s megértette,
hogy nem mondhat neki nemet. Lehajtott fejjel ment ki a szobából,
nyomában a segédeivel. Catalina intésére Dona Elvira is távozott.
A hercegné átlépte a küszöböt, és becsukta maga mögött az ajtót.
Látta, hogy Arthur tiltakozóan int felé.
- Nem megyek közelebb - nyugtatta meg. - Esküszöm. De
veled kell lennem. Nem bírom elviselni... - folytatta, de elcsuk-
lott a hangja.
A herceg odafordította az arcát, amely izzadságtól fénylett, a
haja pedig olyan csatakos volt, mint amikor zuhogó esőben tért
haza a vadászatról. Fiatal, kerek arca megnyúlt, mintha a betegség
kiszívta volna belőle az életet.
- Amo te - suttogta kicserepesedett, láztól sötét ajkakkal.
- Amo te - felelte Catalina.
- Haldoklom - mondta ki nyíltan Arthur.
Catalina nem vágott a szavába, és nem is cáfolta meg. Csupán
kihúzta magát egy kicsit, mintha az imént megingott volna egy
halálos csapás alatt.
A herceg hörögve lélegzett.
- De neked azért angol királynénak kell lenned.
- Micsoda?
Arthur nehezen szedte a levegőt.
- Szerelmem, tedd, amit mondok! Engedelmességet fogadtál
nekem.
- Mindent megteszek.
- Menj feleségül Harryhez! Légy királyné! Szülj gyerekeket!
- Micsoda? - ismételte Catalina a döbbenettől szédülten. Alig
értette a férje szavait.
- Angliának szüksége van egy nagy királynéra - magyarázta a
herceg. - Különösen ha Harry lesz a király. Az öcsém nem alkal-
mas az uralkodásra. Tanítanod kell őt. Építsd meg a váraimat!
Építsd meg a flottámat! Védd meg az országot a skótoktól! Szüld
meg a lányomat, Máriát! Szüld meg a fiamat, Arthurt! Engedd,
hogy benned éljek tovább!
 - Szerelmem...
- Engedd, hogy így legyen! - suttogta a herceg vágyakozó han-
gon. - Engedd, hogy általad védjem meg Angliát! Engedd, hogy
benned éljek tovább!
- Én a te feleséged vagyok - jelentette ki Catalina büszkén. -
Nem az övé.
Arthur bólintott.
- Mondd nekik, hogy nem vagy az.
Catalina erre megtántorodott, kénytelen volt az ajtónak
támaszkodni.
- Mondd nekik, hogy nem tudtam megtenni! - A herceg
beesett arcán halvány mosoly jelent meg. - Mondd nekik, hogy
nem volt bennem elég férfierő! Aztán menj feleségül Harryhez!
- De hiszen gyűlölöd Harryt! - fakadt ki a hercegné. - Nem
akarhatod, hogy feleségül menjek hozzá. Különben is, ő még gye-
rek! Én pedig téged szeretlek.
- Ő lesz a király - felelte Arthur keserűen. - így királyné lesz
belőled. Menj hozzá! Kérlek, szerelmem. A kedvemért.
A hercegné mögött résnyire nyílt az ajtó, és Lady Margaret
szólt be halkan:
- Nem szabad kifárasztania a herceget, fenség.
- Mennem kell - mondta Catalina kétségbeesetten az ágyban
fekvő, mozdulatlan alaknak.
- Ígérd meg...
- Visszajövök. Hamarosan jobban leszel.
- Kérlek!
Lady Margaret szélesebbre tárta az ajtót, és megfogta Catalina
kezét.
- Az ő érdekében - magyarázta csöndesen. - Magára kell
hagynia.
Catalina megfordult, de még egyszer hátrapillantott. Arthur
kissé felemelte a kezét a díszes takaró fölé.
- Ígérd meg! - esengett. - Kérlek! A kedvemért. ígérd meg!
Ígérd meg most, szerelmem!
- Megígérem - szakadt ki a szó Catalinából.
 Arthur leengedte a kezét, és röpke, megkönnyebbült sóhaj
hagyta el az ajkát.
Ezek voltak az utolsó szavaik egymáshoz.

LUDLOW VÁRA, 1502. ÁPRILIS 2.

Este hat órakor, vesperás idején Arthur gyóntatója, Eldenham

doktor feladta az utolsó kenetet, és röviddel ezután a herceg meg-
halt. Miközben a pap megkente férje testét a szent olajjal, Catalina
a küszöbön térdepelt, és lehorgasztott fejjel hallgatta végig az
áldást. Addig nem állt fel, amíg nem közölték vele, hogy ifjú férje
halott, ő pedig tizenhat esztendősen megözvegyült.
Lady Margaret és Dona Elvira együttes erővel támogatta vissza
a hálószobájába. Catalina bebújt a hideg ágyba, és tudta, bármed-
dig vár is, soha többé nem hallja Arthur halk lépteit a gyilokjárón,
nem hallja, amint bekopog. Soha többé nem nyit neki ajtót, és
nem veti magát a nyakába. Arthur soha többé nem kapja fel és
nem viszi az ágyba, ahol ő csak arra vágyik, hogy az egész napot a
karjában tölthesse.
- Nem tudom elhinni - rebegte megtört hangon.
- Igya meg ezt - mondta Lady Margaret. - Az orvos hagyta itt
fenségednek. Altató főzet. Délben jövök, és felébresztem.
- Nem tudom elhinni.
- Igya meg, fenség.
Catalina megitta a főzetet, még a keserű íz sem zavarta. Semmi
másra nem vágyott, csak arra, hogy elaludjon, és ne ébredjen fel
soha többé.

Azon az éjszakán azt álmodtam, hogy az Alhambra palotát oltal-

mazó vörös erőd nagy kapujának tetején állok. A szél úgy csap-
kodta a fejem fölött Kasztília és Aragónia lobogóját, mint Cristóbal
Colón hajóinak vitorláit. A szememhez emeltem a kezemet, hogy
ne bántsa az őszi napfény, és végigtekintettem a széles granadai
síkon; láttam a táj egyszerű, ismerős szépségét, a vöröses földet,
amelyet ezernyi kis öntözőcsatorna hálózott be. Alattam ott terült
el Granada fehér fallal körbevett városa, amely még most, tíz évvel
az elhódítása után is igazi mór város: a házak árnyas udvarok köré
épültek, az udvarok közepén szökőkút szórja szét a vizet csábítóan,
a kertekben a kései rózsák nehéz illata terjeng, a fák gyümölcsöktől
roskadoznak.
Valaki engem keresett:
- Hol van az Infanta?
És álmomban azt feleltem:
- Én Katalin vagyok, Anglia királynéja. Most már ez a nevem.
-

Arthur walesi herceget, Anglia trónörökösét Szent György napján

temették el. A szertartást rémálomba illő utazás előzte meg
Ludlow-ból Worcesterbe. Útközben olyan eső zúdult a menetre,
hogy alig tudtak továbbhaladni. Az utak sártengerré váltak, az
árteret térdmagasságban víz borította, a Teme kilépett medréből,
ezért nem tudtak átkelni a gázlókon. Kénytelenek voltak ökörfo-
gatokat igénybe venni, mivel a lovak nem boldogultak ebben az
ingoványbán, s rajtuk a tollak, a fekete leplek mind lucskosra
áztak, mire a menet végre nagy nehezen bevonult Worcester
városába.
Százak tódultak az utcákra, hogy lássák, amint a nyomorúsá-
gos gyászmenet végigvonul a város utcáin, egészen a székesegy-
házig. Százak siratták Anglia rózsáját. Miután leeresztették a her-
ceg koporsóját a szentély alatti kriptába, Arthur udvaroncai
eltörték a hivatalukat jelző pálcákat, és darabjaikat bedobták a
sírba, halott uruk mellé. Számukra véget ért a történet. Amikor az
ifjú herceg szolgálatába álltak, ígéretes jövőben bíztak, ám most
minden reményük füstbe ment. Arthur története véget ért. Olyan
volt, mintha minden véget ért volna, és többé semmi sem állhatna
helyre.
Nem, nem, nemi

Catalina a lakosztályában töltötte a gyászidőszak első hónapját.

Lady Margaret és Dona Elvira azt híresztelte, hogy beteg, de az
életét nem fenyegeti veszély. Ám valójában attól tartottak, hogy
megtébolyodik. Nem beszélt félre, nem sírt, nem kelt ki a sors
ellen, nem szólongatta az anyját, csupán szótlanul feküdt, fejét a
falnak fordítva. A kétségbeesésre való családi hajlam úgy kísér-
tette, akár a bűn. Tudta, hogy nem szabad átadnia magát a zoko-
gásnak és az őrületnek, mert ha egyszer elindul ezen az úton,
többé nem fog tudni megállni. Az elzárkózás hosszú hónapja alatt
a fogát csikorgatta, s minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne
kezdjen sikoltozni fájdalmában.
Amikor reggelente felébresztették, azt mondta, fáradt. Nem
sejtették, hogy mozdulni is alig mer, nehogy hangosan nyöszö-
rögni kezdjen. Miután felöltöztették, mereven, moccanatlanul ült
a székében. Amint megengedték, visszabújt az ágyba, hanyatt
feküdt, s nézte az élénk színű baldachint, amelyet annyiszor látott
szerelemtől félig lehunyt szemmel, s arra gondolt, hogy Arthur
már soha többé nem fonja köré a karját.
Elhívták az orvost, Bereworth doktort, de amikor Catalina
meglátta, megremegett az ajka, és csupa könny lett a szeme. Elfor-
dította a fejét, visszasietett a hálószobájába, és bezárkózott. Nem
tudta elviselni annak az orvosnak a látványát, aki hagyta meg-
halni Arthurt, sem a barátokét, akik mindezt végignézték. Egyet-
len szót sem bírt szólni hozzá. Gyilkos düh szállta meg, amikor
meglátta az orvost, aki nem mentette meg az ifjú herceget. Azt
kívánta, bár ez a sarlatán halt volna meg, nem pedig Arthur.
- Attól tartok, a gyász megzavarta az eszét - mondta Lady
Margaret az orvosnak, miután meghallották a hálószoba ajtaján a
zár kattanását. - Nem beszél, de még csak nem is siratja a férjét.
 - Enni hajlandó?
- Igen, ha elébe teszik az ételt, és figyelmeztetik, hogy ennie
kell.
- Hívjanak el valakit, valami ismerőst, mondjuk a gyóntatóját,
hogy vigasztaló szavakat olvasson fel neki.
- Nem hajlandó fogadni senkit.
- Lehetséges, hogy várandós? - tudakolta suttogva az orvos.
Már csak ez az egy kérdés számított.
- Nem tudom - felelte az asszony. - Semmit nem szólt erről.
- Most a férjét gyászolja - mondta Bereworth doktor. - Úgy
gyászol, ahogy egy fiatal nő szokott, siratja ifjú férjét, akit elvesz-
tett. Hagyjuk őt. Hadd gyászoljon. Hamarosan összeszedi magát.
Vissza kell mennie az udvarba?
- Ez a király parancsa - felelte Lady Margaret. - A királyné a
saját hordszékét küldi érte.
- Nos, ha a hordszék megérkezik, úgyis kénytelen lesz változ-
tatni a viselkedésén - állapította meg az orvos. - Nagyon fiatal.
Rendbe fog jönni. A fiataloknak erős a szívük. És jót tesz majd
neki, hogy elmegy innen, maga mögött hagyja a szomorú emlé-
keket. Ha szükségük van tanácsra, csak hívjanak. De nem akarom
a jelenlétemmel felzaklatni szegény gyermeket.

Nem, nem, nem

De Catalina egyáltalán nem úgy fest, mint egy szegény gyermek,

gondolta Lady Margaret. Inkább olyan, mint egy szobor, mint
egy bánatból faragott kőhercegnő. Dona Elvira ráadta új gyász-
ruháját, és rábeszélte, hogy üljön az ablakhoz, ahonnan láthatja
a zöldellő fákat és a krémszínű májusi virágokkal teli sövénye-
ket, a mezőket elárasztó napfényt, s hallhatja a madarak énekét.
Arthur ígéretéhez híven eljött a tavasz, és meleg lett, ahogy
ígérte; de Catalina nem sétálhatott vele a folyóparton, nem
üdvözölhették együtt a Spanyolország felől érkező fecskéket.
Nem ültet salátát a várkertben, és nem beszéli rá a férjét, hogy
kóstolja meg. Itt a tavasz, itt a napfény, itt van ő, Catalina, Arthur
kihűlt teste azonban lent fekszik a worcesteri székesegyház sötét
kriptájában.
Catalina mozdulatlanul ült fekete selyemruhájában, összefont
kezét az ölébe ejtve bámult ki az ablakon, de semmit sem látott,
csak összeszorított szájjal csikorgatta a fogát, mintha szavak egész
áradatát akarná visszatartani.
- Hercegné - szólította meg Lady Margaret óvatosan.
A nehéz fekete főkötő lassan felé fordult.
- Tessék, Lady Margaret - mondta Catalina rekedt hangon.
- Beszélni szeretnék fenségeddel.
Catalina félrebiccentette a fejét.
Dona Elvira hátralépett, majd csöndesen elhagyta a szobát.
- A londoni utazásáról szeretném kérdezni. Megérkezett a
királyi hordszék, el kell mennie.
Catalina mélykék szeme nem csillant fel. Csak bólintott,
mintha egy csomag elszállításáról volna szó.
- Nem tudom, elég erős-e egy ilyen hosszú utazáshoz.
- Nem maradhatok itt? - kérdezte a hercegné.
- Úgy tudom, a király fenségedért küldetett. Sajnálom. Azt
írják, addig maradhat, amíg nem lesz elég jól ahhoz, hogy útra
keljen.
- Miért, mi lesz velem? - kérdezte Catalina a legcsekélyebb
érdeklődés nélkül. - Mármint amikor Londonba érek.
- Nem tudom. - Az egykori királyi hercegnő egy pillanatig
sem tett úgy, mintha megfordulna a fejében, hogy egy királyi csa-
ládból való lány maga dönthet a sorsa felől. - Sajnálom. Nem
tudom, mit terveznek. A férjem semmit sem mondott, csak
annyit, hogy készítsem elő fenséged londoni utazását.
- Ön szerint mi fog történni? Amikor a nővérem férje meg-
halt, őt visszaküldték hozzánk Portugáliából. Hazatért spanyol
földre.
 - Felteszem, hogy hazaküldik fenségedet - mondta Lady Mar-
garet.
Catalina megint elfordította a fejét. Kinézett az ablakon, de
semmit sem látott. Lady Margaret várt, nem tudta, van-e még
valami mondanivalója.
- A walesi hercegnének Londonban is van háztartása, úgy,
mint itt? - kérdezte Catalina. - Visszamehetek a Baynard kas-
télyba?
- Ön már nem a walesi hercegné - kezdte Lady Margaret. El
akarta magyarázni a helyzetet, de Catalina olyan sötét, haragos
pillantást vetett rá, hogy elállt a szava. - Bocsásson meg, fenség -
szabadkozott. - Csak azt gondoltam, talán nincs tisztában vele,
hogy...
- Mivel nem vagyok tisztában?
Catalina fehér arcát rózsásra színezte a düh.
- Fenség...
- Akkor mi vagyok? - csattant fel Catalina.
Lady Margaret pukedlizett, majd térdre ereszkedett.
- Akkor mi vagyok? - süvöltötte Catalina. Mögöttük kinyílt az
ajtó, és Dona Elvira viharzott be a szobába. Amikor meglátta a
haragtól égő arcú védencét, aki felpattant a székéről, és az előtte
térdelő Lady Margaretet, egyetlen szó nélkül távozott.
- Spanyol hercegnő - felelte Lady Margaret nagyon halkan.
Mélységes csönd borult a szobára.
- Én a walesi hercegné vagyok - mondta Catalina tagoltan. -
Egész életemben a walesi hercegné voltam.
Lady Margaret felemelte a fejét, és Catalina szemébe nézett.
- Ön most az özvegy hercegné.
Catalina a szájára szorította a kezét, hogy visszafojtsa a fájdal-
mas kiáltást.
- Sajnálom, fenség.
Catalina nem bírt szólni, csak a fejét rázta, szájához szorított
öklével fojtotta el fájdalmas nyöszörgését. Lady Margaret komor
arccal térdelt előtte.
- Özvegy hercegnének fogják szólítani.
 - Ezt meg sem hallom majd.
- Pedig tiszteletteljes megszólítás. Angliában így nevezik azt,
aki elveszti a férjét.
Catalina a fogát csikorgatva fordult ismét az ablak felé.
- Felállhat - szűrte a szót a foga között. - Semmi szükség arra,
hogy térdepeljen előttem.
Lady Margaret felállt, azután bizonytalankodva belekezdett a
mondandójába.
- Levelet kaptam a királynétól. Fenséged egészsége felől érdek-
lődnek. Nemcsak azt akarják tudni, hogy jól érzi-e magát, elég
erős-e az utazáshoz, hanem azt is, hogy várandós-e.
Catalina összekulcsolta a kezét, és elfordult, hogy Lady Marga-
ret ne lássa, milyen hideg düh szállta meg.
- Ha ugyanis várandós, és a gyermek fiú, akkor ő lesz a walesi
herceg, később pedig az angol király, ön pedig akkor felséges
asszony lesz, a király anyja - emlékeztette halkan Lady Margaret.
- És ha nem vagyok várandós?
- Akkor ön az özvegy hercegné, Harry herceg pedig a walesi
herceg.
- És ha a király meghal?
- Akkor Harry herceg lesz a király.
- És én?
Lady Margaret némán vállat vont. „Ön lényegében nem lesz
senki” - ezt jelentette a gesztus. Hangosan csak annyit mondott:
- Ön akkor is az Infanta lesz -, és az arcára mosolyt erőltetve
hozzátette: - Mint ahogy mindig is az marad.
- És ki lesz a következő angol királyné?
- Harry herceg felesége.
Catalina dühe már lecsillapodott. Most odament a kandallóhoz,
és nekitámaszkodott a magas párkánynak. A tűz alig égett, a gyász-
ruha fekete szövetén nem hatolt át a melege. Catalina úgy bámulta
a lángokat, mintha azokból akarná kiolvasni, mi is történt vele.
- Tehát megint az leszek, aki hároméves koromban voltam -
mondta lassan. - Spanyolország infánsnője, nem pedig walesi
hercegné. Kislány leszek. Jelentéktelen.
 Lady Margaret, akinek királyi vérét gondosan felhígították egy
rangon aluli házassággal, nehogy fenyegetést jelentsen a Tudorok
uralmára, bólintott.
- Fenség, az ön pozíciója a férje pozíciójától függ. A nők eseté-
ben ez mindig így van. Ha nincs férje és nincs fia, pozíciója sincs.
Akkor csak a születési rangja marad.
- Ha özvegyasszonyként visszatérek Spanyolországba, és hoz-
záadnak egy nagyherceghez, akkor csak egy nagyherceg felesége
leszek, nem a walesi hercegné, és sohasem lesz belőlem angol
királyné.
Lady Margaret bólintott.
- Én is így jártam - mondta.
Catalina odafordult felé.
- Ön?
- Plantagenet-vérből való királyi hercegnő voltam, Edward
király unokahúga, Richard király örökösének, Warwick Edward-
nak a testvére. Ha Henrik király elvesztette volna a bosworthi csa-
tát, akkor most Richard király ülne a trónon, a fivérem lenne a
trónörökös, a walesi herceg, én pedig Margit hercegnő lennék,
minthogy annak születtem.
- Ehelyett Lady Margaret lett önből, egy olyan férfi felesége,
aki egy kis vár gondnoka valahol Anglia határán, és a vár még
csak nem is a sajátja.
Az asszony bólintással jelezte, hogy egyetért helyzete kímélet-
len leírásával.
- Miért nem mondott nemet? - kérdezte Catalina nyersen.
Lady Margaret megbizonyosodott róla, hogy a fogadószoba
ajtaja csukva van, és Catalina hölgyei nem hallhatják a szavait.
- Hogyan mondhattam volna nemet? - kérdezett vissza
azután. - A fivéremet a londoni Towerben tartották fogva, pusz-
tán azért, mert királyi hercegnek született. Ha nemet mondtam
volna a Sir Richarddal kötendő házasságra, én is odakerültem
volna mellé. Drága fivérem csupán azért végezte a vérpadon, mert
az volt a neve, ami. Nekem, miután lánynak születtem, módom
nyílt rá, hogy másik nevet vegyek fel. És meg is tettem.
 - De hát megvolt rá az esélye, hogy Anglia királynéja legyen -
vitatkozott vele Catalina.
Lady Margaret megelégelte a fiatal özvegy hevességét.
- Úgy van, ahogy Isten akarja - mondta egyszerűen. - Ha volt
is rá esélyem, már elszalasztottam. Mint ahogy ön is. Ki kell talál-
nia, hogyan tud úgy élni, hogy nem sírja vissza a múltat, Infanta.
Catalina nem szólt, de zord arccal fordult Lady Margaret felé.
- Azt fogom kitalálni, hogyan tudom beteljesíteni a sorsomat
- felelte aztán. - Art... - kezdte, de elcsuklott a hangja, még a
barátnője előtt sem tudta kiejteni a férje nevét. - Egyszer arról
beszélgettünk, hogy az embernek ki kell követelnie a jussát. Most
már értem. Kénytelen leszek trónkövetelőként viselkedni. Kény-
telen leszek kikövetelni a jussomat. Tudom, mi a kötelességem,
tudom, mit kell tennem. Isten akarata szerint fogok cselekedni,
bármily nehéz lesz is.
Lady Margaret bólintott.
- De Isten talán azt akarja, hogy nyugodjon bele a sorsába.
Isten talán beletörődést vár fenségedtől - vetette fel.
- Nem azt várja - jelentette ki Catalina eltökélten.

Senkinek nem árulom el, mit ígértem. Senkinek nem árulom el, hogy
a szívemben továbbra is walesi hercegné vagyok, mindig is walesi her-
cegné leszek, amíg ott nem ülök a fiam esküvőjén, és nem látom, hogy
a koronát ráteszik a menyem fejére. Senkinek nem árulom el, hogy
most már értem, amit Arthur mondott nekem: még egy született
királyi hercegnővel is megeshet, hogy meg kell harcolnia a címéért.
Azt sem árultam el senkinek, hogy várandós vagyok-e. Pedig
nagyon is jól tudom. Áprilisban megjött a havibajom, nem várok
gyermeket. Nincs Mária hercegim, nincs Arthur herceg. A szerel-
mem, az egyetlen szerelmem halott, és semmim nem maradt tőle,
még csak egy meg nem született gyermek sem.
Semmit nem fogok mondani, pedig az emberek állandóan kíván-
csiskodnak, faggatnak. Végig kell gondolnom, mit is tegyek most,
hogyan szerezzem meg a trónt, melyet Arthur nekem szánt. Ki kell
eszelnem, hogyan teljesítsem az ígéretemet, hogyan adjam elő azt a
hazugságot, amelyet szükségesnek tartott. Hogyan tudom majd
meggyőzően előadni, hogyan tudom becsapni magát a királyt is,
meg az ő éles eszű, rideg természetű anyját.
De amit megígértem, megígértem, nem vonom vissza. Arthur
könyörögve kért, hogy ígérjem meg, és rám parancsolt, hogy hazud-
jak, én pedig igent mondtam neki. Nem hagyom cserben. Ez volt az
utolsó kívánsága, és én teljesítem. Megteszem őérte, a szerelmünkért.
Jaj, szerelmem, ha tudnád, mennyire hiányzol!

Catalina visszautazott Londonba. A hordszék fekete szegélyű függö-

nye eltakarta előle az immár virágba borult táj szépségét. Nem látta,
hogy az emberek lekapják a fejfedőjüket vagy pukedliznek, amint a
menet áthalad a kis angol falvakon. Nem hallotta, hogy férfiak és nők
kiáltják: „Isten áldja a hercegnét!”, amint a hordszék lassan végigdö-
cög a falusi utcákon. Nem tudta, hogy minden fiatal nő keresztet vet
a menet láttán, és azért imádkozik, hogy ne legyen olyan balszeren-
csés, mint a szép spanyol hercegnő, aki ilyen messzire utazott a sze-
relem kedvéért, ám alig öt hónap után elveszítette a férjét.
Catalina csupán egy-egy futó pillantást vetett a vidéki táj buja
zöldjére, a termékeny mezőkön sarjadó gabonára, az ártereken
legelésző kövér tehenekre. Amikor az út sűrű erdőben kanyar-
góit, érezte a zöld árnyék hűvösét, az út fölé boruló, összefonódó
ágakat. Szarvascsordák iramodtak tova az árnyékfoltok között,
kakukkszó és egy harkály kopácsolása hallatszott. Szép, gazdag
vidék volt ez, nagyszerű örökség egy ifjú pár számára. Catalinának
az jutott eszébe, mennyire meg akarta védeni Arthur a földjét a
skótoktól, a móroktól. Mennyire vágyott rá, hogy jobban, igazsá-
gosabban uralkodjon itt, mint elődei.
Útközben nem elegyedett szóba vendéglátóival, akik a gyász
fájdalmának tudták be hallgatását, és sajnálkozva tekintettek rá.
Nem szólt a hölgyeihez, még Máriához sem, áld néma részvéttel
ült mellette, és Dona Elvirához sem, aki ebben a válságos helyzet-
ben mindenütt jelen volt; a férje szervezte meg a pihenőket, a
duenna pedig személyesen intézkedett a hercegné étkezése, ágya,
társnői ügyében. Catalina nem szólt, hagyta, hogy azt tegyék vele,
amit jónak látnak.
Némelyik vendéglátója úgy hitte, olyan mélyre merült alá fáj-
dalmába, hogy megnémult, s imádkozott azért, hogy az özvegy
nyerje vissza ép eszét, jusson haza Spanyolországba, és kössön új
házasságot, legyen új férje a régi helyett. Ezek az emberek nem
tudták, hogy Catalina a lelke mélyére, egy titkos helyre temette
férje elvesztése fölött érzett fájdalmát. Szándékosan késleltette a
gyászt, arra az időre halasztotta, amikor már nyugodtan elmerül-
het benne. A döcögő hordszékben utazva nem a könnyeit hullatta
férjéért, hanem azon töprengett, hogyan válthatja valóra Arthur
álmát. Azon gondolkodott, hogyan engedelmeskedhet neki,
miként tehet eleget a kérésének. Azt fontolgatta, hogyan teljesít-
heti egyetlen szerelmének tett utolsó ígéretét.

Okosnak kell lennem. Furfangosabbnak kell lennem Tudor Henrik

királynál, elszántabbnak kell lennem a király anyjánál. Nem
tudom, hogyan fogok boldogulni kettőjükkel. De valahogy megkell
oldanom. ígéretet tettem, tehát hazudni fogok. Angliát úgy fogják
kormányozni, ahogy Arthur akarta. A rózsa új életre kel, megépí-
tem azt az Angliát, amelyet ő akart felépíteni.
Kár, hogy nem hozhattam magammal Lady Margaretet, szüksé-
gem volna a tanácsaira, hiányzik a barátsága, hiányzik sok szenve-
dés árán szerzett bölcsessége. Bár láthatnám egyenes tekintetét,
hallhatnám szavát, amely arra int, hogy törődjek bele a helyze-
tembe, hajtsak fejet a sors előtt, engedjek Isten akaratának. Nem
fogadnám meg a tanácsát - mégis jó volna hallani.
 1502 NYARA

CROYDON, 1502 MÁJUSA

A hercegné és kísérete megérkezett a croydoni palotába, és Dona

Elvira a lakosztályába vezette Catalinát. A lány kivételesen nem
vonult el a hálószobájába, csukott ajtó mögé, hanem megállt a
pompás fogadószobában, és körülnézett.
- Hercegnőnek való szoba - jegyezte meg.
- De nem fenségedé - felelte Dona Elvira, akit aggodalommal
töltött el pártfogoltja jelenlegi helyzete. - Nem adták oda fensé-
gednek, csak a rendelkezésére bocsátották.
A fiatal özvegy bólintott.
- Megfelelő - mondta.
- A spanyol követ bebocsátásra vár - jelentette Dona Elvira. -
Mondjam neki, hogy nem fogadja?
- Fogadom - közölte csöndesen Catalina. - Szóljon neki, hogy
jöjjön be.
- Fenségednek nem kell...
- Lehet, hogy anyámtól hozott üzenetet - vágott közbe
Catalina. - Szükségem volna anyám tanácsára.
A duenna fejet hajtott, majd elment, hogy megkeresse a köve-
tet, aki a hercegné káplánjával, Alessandro Geraldini atyával tár-
salgóit a fogadószoba előtti folyosón. Dona Elvira mindkettőjüket
ellenszenvvel méregette. A káplán magas, sötét hajú, jóvágású
férfi volt, beszélgetőtársának szöges ellentéte. A követ, de Puebla
doktor eltörpült mellette, egy széknek támasztotta púpos hátát,
sánta lábát a másik mögé húzta, és keskeny arca csak úgy ragyo-
gott az izgalomtól.
- Tehát várandós? - suttogta. - Biztos ebben?
- Bár adná Isten! Mindenesetre annyi bizonyos, hogy ebben
reménykedik - erősítette meg a káplán.
- Doktor de Puebla! - csattant fel a duenna. Nem tetszett neki
a két férfi pusmogása. - Odakísérem a hercegnéhez.
A követ megfordult, és rámosolygott az ingerült asszonyra.
- Hogyne, Dona Elvira - mondta. - Máris megyek.
De Puebla bebicegett a fogadószobába, díszes szegélyű fekete
kalapját már a kezében tartotta, kis arca ezernyi ráncba gyűrődött
mesterkélt mosolyától. Mélyen, kacskaringósan bókolt a hercegné
előtt, aztán alaposan szemügyre vette.
Egészen megdöbbentette, mennyire megváltozott ilyen rövid idő
alatt. Fiatal lányként érkezett Angliába, a fiatal lányokra jellemző
bizakodás töltötte el. A követ elkényeztetett lánykának tartotta, akit
mindig óvtak a köznapi világ durvaságától. Az Alhambra mesebeli
palotájában a keresztény világ két leghatalmasabb uralkodójának
kis kedvenceként élte napjait. Angliai utazása volt az első megpró-
báltatás, amit el kellett szenvednie, és keservesen panaszkodott is
miatta, mintha csak a követ képes lenne megváltoztatni az időjá-
rást. Amikor az esküvője napján Arthur oldalán állt, és hallgatta,
hogyan ünnepli a nép a herceget, életében először történt meg vele,
hogy valaki a háttérbe szorította - kivéve persze felséges szüleit.
Most azonban de Puebla doktor egy olyan lányt látott maga
előtt, akit érett nővé változtatott a boldogtalanság. Ez a Catalina
soványabb volt és sápadtabb, de valami új, átszellemült szépség
jellemezte, és a vonásait markánsabbá tették a megpróbáltatások.
A követ lélegzet-visszafojtva bámulta. Ez a Catalina már királynői
megjelenésű ifjú hölgy volt. A gyász hatására nemcsak Arthur
özvegye lett belőle, hanem Izabella lánya is. A hercegnő abból a
családból származott, amely legyőzte a kereszténység leghatalma-
sabb ellenségét. Ez az ifjú hölgy itt testestül-lelkestül Kasztíliai
Izabella leánya. Hideg, kemény. A követ csak remélni merte, hogy
Catalina nem nehezíti meg a dolgát.
 Megnyugtatónak szánt mosollyal fordult az ifjú özvegyhez, de
Catalina továbbra is rideg tekintettel fürkészte, köszöntésre
nyújtotta a kezét, majd leült egy egyenes támlájú székre a tűz
mellé.
- Leülhet - vetette oda a követnek kegyesen, és egy távolabbi,
alacsonyabb szék felé intett.
A férfi ismét meghajolt, majd helyet foglalt.
- Hozott valamilyen üzenetet?
- A király, Erzsébet királyné, a felséges asszony, a király anyja,
továbbá természetesen a magam nevében részvétemet kívánom
kifejezni. Amint kipihente az utazás fáradalmait és véget ért a
gyászidő, a királyi család várja az udvarban.
- Meddig tart a gyászidő? - kérdezte Catalina.
- A felséges asszony, a király anyja azt mondta, hogy a temetés
után egy hónapig nem mehet társaságba. De mivel ez idő alatt
nem tartózkodott az udvarban, a felséges asszony úgy rendelke-
zett, hogy addig kell itt maradnia, amíg ő úgy nem dönt, hogy
Londonba mehet. Aggódik fenséged egészségéért...
A követ elhallgatott, azt remélte, hogy a hercegné magától
elárulja, várandós-e, Catalina azonban nem szólt.
De Puebla doktor úgy gondolta, talán célszerűbb lenne nyíltan
feltenni a kérdést.
- Infanta...
- Szólítson hercegnének - vágott a szavába Catalina. - Én
vagyok a walesi hercegné.
A követet kizökkentette a megjegyzés, nem tudta, mit mond-
jon.
- Az özvegy hercegné - helyesbített azután halkan.
Catalina bólintott.
- Természetesen. így értettem. Hozott levelet Spanyolor-
szágból?
A férfi meghajolt, majd átnyújtotta a levelet, amelyet a zubbo-
nya ujján lévő titkos zsebben rejtegetett. Catalina nem tépte ki a
kezéből, mint egy kislány, és nem bontotta fel azonnal. Csak bic-
centett, és ült tovább a levéllel a kezében.
 - Nem akarja most rögtön felbontani? Nem akar válaszolni rá?
- Ha megírtam a válaszomat, majd elküldetek önért - felelte
szűkszavúan a hercegné, éreztetve a követtel, ki parancsol. - Híva-
tom, ha szükségem lesz önre.
- Igenis, fenség. - De Puebla doktor fekete bársony térdnad-
rágját simogatta, hogy leplezze ingerültségét, de magában szem-
telenségnek tartotta, hogy a megözvegyült Infanta így paran-
csolgat neki, holott korábban, walesi hercegnéként, mindig csak
udvarias kéréssel fordult hozzá. Arra jutott, hogy végeredmény-
ben talán nem is tetszik neki annyira ez a megváltozott, megszé-
pült hölgy.
- Vannak hírei a felséges spanyol uralkodókról? - érdeklődött
Catalina. - Tájékoztatták, mi a kívánságuk?
- Igen - felelte a követ, miközben azon töprengett, mennyit
mondjon el. - Izabella királynőt természetesen nyugtalanítja,
hogy fenséged nem érzi jól magát. Arra kért, hogy érdeklődjek
fenséged egészségi állapotáról, és tegyek jelentést róla.
Catalina arcán árnyék suhant át.
- Majd írok anyámnak, a királynőnek, és tudatom vele, hogy
vagyok - mondta.
- A királynő nagyon szeretné tudni, vajon fenséged... - kezdte
a követ. A legfontosabb kérdésre várt választ: lesz-e trónörökös?
Várandós-e a hercegné?
- Ezt csakis anyámmal osztom meg.
- Addig nem intézkedhetünk fenséged özvegyi járandósága
ügyében, amíg ezt nem tudjuk - közölte nyersen a követ. - Ettől
függ minden.
Azt hitte, a hercegné dühbe gurul majd e szavak hallatán, de
nem így történt. Catalina olyan erősen uralkodott magán, hogy
csupán félrebiccentette a fejét.
- írni fogok anyámnak - ismételte meg, ügyet sem vetve mind-
arra, amit a követ mondott.
De Puebla doktor látta, hogy többet úgysem tud kihúzni belőle.
De a káplán legalább azt mondta, elképzelhető, hogy a hercegné
várandós, márpedig ő csak tudja. A király örömmel hallja majd,
hogy van esély az örökös érkezésére. A hercegné mindenesetre
nem tagadta. A hallgatásából is tőkét lehet kovácsolni.
- Akkor magára hagyom, hadd olvassa el a levelet - szólt meg-
hajolva.
Catalina könnyedén intett, hogy távozhat, majd tovább bámulta
a kis nyári tűz lángjait. A követ ismét meghajolt, és miután a her-
cegné nem fordult felé, alaposan szemügyre vette az alakját. Nem
látszik rajta a korai terhesség ragyogása, gondolta, de vannak nők,
akik megszenvedik az első hónapokat. A sápadtságát reggeli rosz-
szullét is okozhatja. Egy férfi ezt nem tudja megállapítani. Kény-
telen lesz a gyóntatóatya véleményére támaszkodni, és óvatosan
továbbítani a híreket.

Annyira remeg a kezem, amikor felbontom anyám levelét, hogy alig

tudom feltörni a pecsétet. Először is az ötlik a szemembe, hogy
mindössze egyetlen oldal a szöveg.
- Jaj, Madre! - sóhajtom. - Ennyi az egész?
Talán sietős dolga volt; de nagyon rosszulesik, hogy csak ilyen
röviden írt! Ha tudná, mennyire vágyom hallani a hangját, leg-
alább kétszer ennyit írt volna. Isten a tanúm, úgy érzem, hogy nél-
küle képtelen leszek ezt végigcsinálni; mindössze tizenhat és fél éves
vagyok, szükségem van az anyámra.
Gyorsan végigfutom a rövid levelet, azután hitetlenkedve olva-
som el újra.
Egy szerető anya nem írhat ilyen levelet a lányának. Egy asszony
nem írhat ilyen levelet kedvenc gyermekének, a kétségbeesés szélén
álló gyermekének. Rideg, hatalmaskodó levél ez a királynőtől a her-
cegnőnek. Csakis üzleti ügyekről esik szó benne. Mintha kufárok
lennénk, akik valami üzletet akarnak nyélbe ütni.
Azt írja anyám, itt kell maradnom, bármilyen házat bocsátanak
is a rendelkezésemre, amíg meg nem jön a következő vérzésem, és
nem tudhatom bizonyosan, hogy nem várok gyermeket. Ha így áll
a helyzet, akkor utasítanom kell de Puebla doktort, hogy igényelje
az özvegyi járandóságomat, amely megillet mint özvegy walesi her-
cegnét, és amint megkapom az összes pénzt, de nem előbb (ezt még
alá is húzta, nehogy elkerülje a figyelmemet), Spanyolországba kell
hajóznom.
Ha viszont Isten kegyes volt hozzám, és gyermeket várok, akkor
közölnöm kell de Puebla doktorral, hogy a hozományomat kész-
pénzben kifizetik, őneki gondoskodnia kell arról, hogy megkapjam
az özvegy walesi hercegnének járó járadékot, s itt kell maradnom,
és reménykednem kell benne, hogy fiút szülök.
Anyám felszólít, hogy írjak neki azonnal, és tudassam vele,
várandós vagyok-e. Amint eldőlt a kérdés, akár így, akár úgy, írjak
rögtön, és közöljem a hírt de Puebla doktorral is, egyebekben pedig
továbbra is bízzam magamat Doha Elvira gondoskodására.
Gondosan összehajtom a levelet, egymáshoz igazítom a széleit,
mintha ennek bármi jelentősége lenne. Arra gondolok, ha anyám
tudná, milyen kétségbeesés környékez - mintha egy sötét folyó
,kavarogna bennem -, kedvesebben írt volna. Ha tudná, mennyire
egyedül vagyok, milyen fájdalom tölt el, mennyire hiányzik a fér-
jem, akkor nem csupán járandóságokról, hozományról, címekről
szólna. Ha tudná, mennyire szerettem Arthurt, és milyen elviselhe-
tetlen az életem nélküle, megírná, hogy szeret, és bármikor haza-
mehetek hozzá.
Bedugom a levelet a derekamon lévő zsebbe, és felállók, mintha
várnának valahol. Már nem vagyok gyerek. Nem fogok sírni az
anyám után. Belátom, hogy nem vagyok Isten kegyeltje, hiszen
hagyta meghalni Arthurt. Belátom, hogy nem vagyok anyám ked-
vence, hiszen képes itt hagyni egyedül, ezen az idegen földön.
Ő nemcsak anya, hanem Spanyolország királynője is, és gon-
doskodnia kell róla, hogy legyen egy fiúunokája, vagy ha az
nincs, akkor legalább egy megtámadhatatlan szerződése. Én
pedig nem csak fiatal nő vagyok, aki elvesztette urát, a szeretett
férfit. Spanyol hercegnő vagyok, és fiúunokával kell előállnom,
vagy ha ez nem megy, akkor megtámadhatatlan szerződést kell
kötnöm. És mindezek mellett még az ígéretemre is gondolnom
kell. Megígértem, hogy újra walesi hercegné leszek, majd pedig
angol királyné. Ezt ígértem annak a fiatalembernek, akinek min-
dent megígértem. És az ígéretemet valóra is váltom őérte, akar-
jon bárki bármit.

A követ nem tett azonnal jelentést a spanyol királyi párnak.

Inkább szokása szerint kettős játékot játszott: először az angol
királlyal közölte a káplán véleményét.
- A hercegnő gyóntatója úgy véli, hogy őfensége várandós -
jelentette.
Henrik király napok óta először érzett némi megkönnyebbülést.
- Édes Istenem, ha igaz volna, az mindent megváltoztatna!
- Ha Isten is úgy akarja, akkor igaz. Örülnöm kellene neki -
helyeselt doktor de Puebla. - De nem garantálhatom. A herceg-
nén semmi jel nem látszik.
- Még az elején lehet - mondta Henrik. - Különben pedig
Isten a megmondhatója, és én is nagyon jól tudom, hogy egy böl-
csőben fekvő gyermekből még nem feltétlenül lesz trónon ülő
herceg. Hosszú az út a koronáig. De nagy vigasztalásomra szol-
gálna, ha a hercegné gyermeket várna... és a királynénak is - tette
hozzá azután.
- Ezek szerint tehát az Infantának Angliában kell maradnia,
amíg biztosak nem lehetünk a dologban - összegezte a helyzetet a
követ. - És ha mégsem várandós, akkor mi ketten, felséged és én
rendezzük a számlákat, ő pedig hazatér. Az anyja azt kéri, hogy
küldjük haza azonnal.
- Majd meglátjuk - szólt Henrik kitérően. - Az anyjának
ugyanúgy várnia kell, mint mindannyiunknak. És ha olyannyira
szeretné már otthon látni a lányát, jobban tenné, ha kifizetné a
hozomány hátralevő részét.
- Felséged nyilván nem késleltetné a hercegné hazautazását
holmi anyagi ügyek miatt - vetette fel a követ.
- Minél előbb rendeződnek a dolgok, annál jobb - mondta
nyájasan a király. - Ha várandós, akkor a mi leányunk és az örö-
kösünk anyja; mindent megkap, amit csak kíván. Ha nem váran-
dós, akkor hazamehet az anyjához, mihelyt kifizették a hozo-
mányt.

Tudom, hogy nem növekszik a méhemben sem Mária, sem Arthur;

de senkinek sem árulom el, amíg ki nem eszelem, mit tegyek. Meg
sem merek szólalni, amíg nem tudom biztosan, mitévő legyek.
Anyám és apám Spanyolország érdekét nézi majd, Henrik király
pedig Anglia érdekét. Magamnak kell rájönnöm, miként teljesít-
hetem az ígéretemet. Senki sem lesz a segítségemre. Még csak nem
is tudhatja senki, mire készülök. Csupán a mennyekből letekintő
Arthur fogja érteni a cselekedeteimet, ő viszont nagyon-nagyon
messze van. Kegyetlenül fáj ez, nem is hittem volna, hogy létezik
ilyen fáj dalom. Soha nem volt mégolyán nagy szükségem Arthurra,
mint most, amikor már nincs velem, és csak ő tud segíteni, hogy a
neki tett ígéretemet teljesítsem.

Catalina már majdnem egy hónapot töltött a nyilvánosságtól

elzárva a Croydon palotában, amikor egy nap megjelent a királyi
kamarás, és közölte vele, hogy előkészítették számára a Strandén
található Durham házat, s beköltözhet, amikor kedve tartja.
- Megfelelő lakhely ez a walesi hercegnének? - faggatta
Catalina izgatottan de Pueblát, akit sürgősen a lakosztályába
kéretett. - Alkalmas a Durham ház egy hercegné elszállásolására?
Miért nem lakhatok megint a Baynard kastélyban?
- A Durham ház tökéletesen megfelelő - hebegte a követ, akit
megdöbbentett a hercegné hevessége. - És az udvartartása létszá-
mát sem kell csökkentenie. A király nem kérte fenségedtől, hogy
bárkit is bocsásson el. Megfelelő udvara lesz. És a király járadékot
fizet fenségednek.
- Az özvegyi járandóságomat?
 A követ kerülte a hercegné tekintetét.
- Egyelőre csak járadékot. Ne felejtse el, hogy fenséged szülei
még nem fizették ki a királynak a hozományt, ezért egyelőre nem
adja ki a járandóságot. De tisztességes összeget juttat fenséged-
nek, meglátja, semmiben sem szenved majd hiányt.
- Meg kellene kapnom a járandóságomat.
A követ a fejét ingatta.
- Azt a király nem fizeti ki, amíg kézhez nem kapja a teljes
hozományt. De tisztes járadékot ad, fenséged kényelmesen meg-
élhet belőle.
De Puebla doktor látta, hogy a hercegnét hatalmas megköny-
nyebbülés tölti el.
- Hercegné, a király feltétlenül tiszteletben tartja fenséged
rangját - mondta óvatosan. - Emiatt nem kell aggódnia. Termé-
szetesen ha őfelsége megnyugtató választ kapna fenséged egész-
ségi állapotát illetően...
Catalina arcáról eltűnt minden érzelem.
- Nem tudom, mire céloz - felelte szűkszavúan. - Jól vagyok.
Megmondhatja őfelségének, hogy jól vagyok. De semmi mást.

Időt akarok nyerni, ezért igyekszem elhitetni velük, hogy gyermeket

várok. Szörnyű kín tudni, hogy megvolt a havibajom, elmúlt, s
készen állnék rá, hogy befogadjam Arthur magját, de ő meghalt,
elhagyott, soha többé nem bújik az ágyamba, és soha nem születik
meg sem a lánya, Mária, sem pedig a fia, Arthur.
Nincs erőm, hogy elmondjam nekik az igazat: azt, hogy nem
fogantam meg, nem nevelhetem fel Arthur gyermekét. És amíg nem
mondok semmit, addig várniuk kell. Nem küldenek haza Spanyol-
országba, amíg abban reménykednek, hogy én lehetek a felséges
asszony, a walesi herceg anyja. Várniuk kell.
És amíg ők várnak, én eltervezhetem, mit fogok mondani, és mit
fogok tenni. Olyan bölcsnek kell lennem, amilyen anyám lenne az
én helyzetemben, és olyan ravasznak, amilyen apám volna, az a
ravasz róka. Olyan elszántnak kell lennem, mint anyám, és olyan
titoktartónak, mint apám. Ki kell gondolnom, hogyan és mikor kez-
dem terjeszteni a hazugságot, Arthur herceg nagy hazugságát. Ha
meggyőzően tudom előadni, ha el tudom érni, hogy beteljesíthes-
sem a sorsomat, akkor Arthur, az én imádott Arthurom megkapja,
amire vágyott. Rajtam keresztül uralkodhat Anglia fölött, hozzá-
mehetek az öccséhez, és királyné lehet belőlem. Arthur tovább élhet
abban a gyermekben, aki majd az öccsétől sarjad, felépíthetjük azt
az Angliát, amelyet elterveztünk, nem áll utunkba a balszerencse,
nem áll utunkba az öccse oktalansága, nem áll utunkba a saját két-
ségbeesésem.
Nem adom át magam a fájdalomnak, Angliának adom át
magam. Be fogom tartani az ígéretemet. Állhatatosan kitartok a
férjem és a sorsom mellett. Addig tervezgetek, addigfondorkodom,
addig töprengek, míg ki nem eszelem, hogyan kerekedhetek fölébe
ennek a szerencsétlenségnek, és hogyan lehet belőlem az, amire szü-
lettem: hogyan lehetek trónkövetelő, akiből majd királyné lesz.

LONDON, 1502 JÚNIUSA

A szerény udvartartás június végén költözött át a Durham házba.

Időközben megérkeztek azok is, akiket annak idején a ludlow-i
várban hagytak. Ők azt mesélték, hogy a város elnémult, a vár
gyászba borult. Catalina láthatólag nem nagyon örült a költözés-
nek, noha a Durham ház szép palota volt, a folyóig húzódó, csinos
kerttel, saját lépcsővel és mólóval. Amikor a spanyol követ meglá-
togatta a hercegnét, a ház elején lévő zárt erkélyen találta, ahon-
nan az elülső udvarra és azon túl az Ivy Lane-re lehetett kilátni.
A hercegné nem kínálta hellyel a férfit.
- Fenség, édesanyja, a királynő hamarosan elküldi fenséged-
hez megbízottját, aki hazakíséri önt, amint kifizetik az özvegyi
járandóságot. Miután fenséged nem közölte velünk, várandós-e,
édesanyja megkezdte utazásának előkészítését.
 De Puebla látta, hogy a hercegné összeszorítja az ajkát, mintha
nem akarná, hogy valami elsietett válasz törjön ki belőle.
- Mennyit tartozik fizetni a király nekem mint a fia özvegyé-
nek?
- Wales, Cornwall és Chester jövedelmének egyharmadát -
felelte a követ. - És fenséged szülei most azt is követelik, hogy
Henrik király fizesse vissza fenséged hozományát.
Catalina döbbenten meredt rá.
- Erre soha nem lesz hajlandó - állapította meg szárazon. -
Semmiféle küldött nem tudja rávenni erre. Henrik király soha
nem fog ekkora összeget fizetni nekem. Még akkor sem fizette a
járadékomat, amikor élt a fia. Miért fizetné vissza a hozományt és
hozzá még a járandóságot, ha már semmi haszna belőle?
A követ megvonta a vállát.
- Ez áll a szerződésben.
- A járadékom is benne van a szerződésben, és ön annak a kifi-
zetését sem érte el - jegyezte meg élesen a hercegné.
- Fenségednek át kellett volna adnia az étkészletét, amint meg-
érkezett Angliába.
- Akkor milyen tányérból ettem volna? - vágott vissza Catalina.
De Puebla pökhendien állt előtte. Tudta, hogy a hercegnének
nincs semmi hatalma - noha maga az érintett ezt még nem fogta
fel. Ha nem jelenti be, hogy gyermeket vár, napról napra veszít a
fontosságából. Ő már bizonyos volt benne, hogy a hercegné nem
várandós. Buta libának tartotta: a titkolózással némi időt nyer
ugyan, de mire megy vele? A férfit nemigen zavarta, hogy a her-
cegné nem kedveli; úgyis hamarosan hazamegy. Dühönghet,
ahogy akar, úgysem változtat semmin.
- Miért fogadott el egyáltalán ilyen szerződést? Tudhatta
volna, hogy a király nem fogja betartani.
A követ ismét vállat vont. Úgy vélte, ennek a beszélgetésnek
semmi értelme.
- Honnan gondolhattuk volna, hogy ilyen tragikus esemény
fog bekövetkezni? Ki sejthette volna, hogy a herceg meghal, amint
eléri a felnőttkort? Nagyon szomorú eset.
 - Igen, igen - mondta Catalina. Megfogadta magában, hogy
mások előtt soha nem fog sírni Arthur miatt. Senki nem láthatja
a könnyeit. - De most ennek a szerződésnek a folyományaképpen a
király egy kisebb vagyonnal tartozik nekem. Vissza kell adnia
a hozományt, amit kifizettünk neki, nem juthat hozzá az étkészle-
temhez, és még a járandóságomat is meg kell adnia. Követ úr, nyil-
ván ön is tudja, hogy őfelsége soha nem fog ennyi pénzt kifizetni. És
semmi kétségem afelől, hogy nem fogja örökké fizetni nekem... mit
is? Wales meg Cornwall? Tehát Wales meg Cornwall jövedelmét.
- Csupán addig kell fizetnie, amíg fenséged újra férjhez nem
megy - jegyezte meg de Puebla. - A járandóság csak addig illeti
meg. És feltételezhető, hogy fenséged hamar férjhez megy. A fel-
séges királyi pár azért szólítja haza, hogy megszervezzék az újabb
házasságot. Gondolom, pontosan ezért kíséri haza a küldött.
Valószínűleg el is készítették már a házassági szerződést. Talán
fenséged már el is van jegyezve.
A követ egy pillanatra meglátta a hercegné arcán a döbbenetet,
ám Catalina sietve elfordult, s inkább a palota előtti udvart és a
forgalmas utcára nyíló kaput bámulta.
A férfi kíváncsian figyelte Catalina görcsbe merevedő vállát,
megfeszülő nyakát. Meglepte, hogy az újabb házasság emlegetése
ilyen rosszul érinti a hercegnét. Miért ilyen döbbenetes számára a
házasság gondolata? Tudnia kell, hogy mindenekelőtt azért hív-
ják haza, hogy újra férjhez adják!
Catalina némán szemlélte tovább a Durham ház kapuján túl
húzódó utcát. Mennyire más ez a hely, mint az otthona! Itt nincse-
nek sötét bőrű férfiak gyönyörű ruhákban, nincsenek lefátyolozott
asszonyok. Nincsenek fűszereket kínáló utcai árusok, nincsenek
virághegyek alatt görnyedező virágárusok. Nincsenek gyógyfűáru-
sok, orvosok, csillagászok, akik úgy gyakorolják mesterségüket,
mintha a tudás bárki számára hozzáférhető volna. Az emberek
nem vonulnak csöndben a mecsetbe imádkozni naponta ötször,
nem hallani a szökőkutak folytonos csobogását. Itt a világ egyik
legnagyobb városának zsibongása fogadja az embert, a jólét, a kal-
márélet fáradhatatlan, megállíthatatlan nyüzsgése, és a több száz
templom harangjainak kongása. Ez egy önbizalomtól duzzadó, saját
kereskedelméből meggazdagodott, elképesztően jómódú város.
- Most már ez az otthonom - jelentette ki Catalina. Eltökélten
száműzte elméjéből a melegebb város, a kisebb közösség, a köny-
nyedebb, egzotikusabb világ képeit. - A király csak ne gondolja,
hogy hazatérek, és újra férjhez megyek, mintha az angliai életem
soha nem is lett volna. És a szüleim se gondolják, hogy megvál-
toztathatják a sorsomat. Ügy neveltek fel, hogy én leszek a walesi
hercegné és az angol királyné. Engem nem lehet megtagadni,
mint egy kifizetetlen adósságot.
A követ, aki olyan népből származott, amely jól ismerte a csa-
lódást, s jóval idősebb és bölcsebb volt, mint az ablaknál álló lány,
elmosolyodott, amit a neki hátat fordító hercegné nem láthatott.
- Természetesen úgy lesz, ahogy fenséged óhajtja - hazudta
könnyedén. - írok a szüleinek, és tudatom velük, hogy szíveseb-
ben várná ki itt, Angliában, míg eldől, mi lesz a jövője.
- Nem, a jövőm felől én fogok dönteni! - förmedt rá Catalina.
De Puebla beszívta az arcát, hogy el ne mosolyodjon újból.
- Természetesen, Infanta.
- Özvegy hercegné.
- Özvegy hercegné.
Catalina nagy levegőt vett, azután színtelen hangon szólalt meg
ismét.
- Közölheti apámmal és anyámmal, és nyilván meg fogja mon-
dani a királynak is, hogy nem várok gyermeket.
- Értem - lehelte a követ. - Köszönöm, hogy tájékoztatott
minket. Ettől mindjárt világosabb lesz a helyzet.
- Milyen értelemben?
- A király elengedi fenségedet. Hazatérhet. A király nem akarja
majd itt tartani, nem fűződik hozzá semmilyen érdeke. Fenséged-
nek pedig semmi oka nincs, hogy itt maradjon. Még intézkednem
kell, de megoldható, hogy az özvegyi járandóságát ön után küld-
jék. Akár azonnal indulhat.
- Nem megyek - felelte Catalina szárazon.
De Puebla meglepődött.
 - Özvegy hercegné, ön maga mögött hagyhatja ezt a kudarcot.
Hazamehet. Szabadon távozhat.
- Úgy érti, az angolok azt gondolják, hogy már nincs szüksé-
gük rám?
A követ alig észrevehetően vállat vont, mintha azt kérdezné:
miért is volna szükségük önre, hiszen se nem lány, se nem anya?
- Mi mást tehetne még itt? Az itteni ideje lejárt.
Catalina még nem állt készen rá, hogy a tervét teljes egészében
a követ elé tárja.
- írni fogok anyámnak - ennyit felelt csupán. - De ön még ne
kezdje szervezni az utazásomat. Lehetséges, hogy egy kicsit
tovább maradok. Ha újra férjhez kell mennem, azt Angliában is
megtehetem.
- Mégis kihez menne hozzá? - érdeklődött a követ.
Catalina elnézett mellette.
- Honnan tudhatnám? Erről a szüleim határoznak és Henrik
király.

Ki kell találnom, miként sugalmazhatnám a királynak, hogy hoz-

zámehetnék Harryhez. Most már tudja, hogy nem vagyok váran-
dós. Előbb-utóbb csak eszébe jut, hogy minden nehézségre megol-
dást jelentene, ha Harry feleségül venne!
Ha jobban megbíznék de Puebla doktorban, megkérhetném, ejt-
sen el egy-két célzást a király előtt arról, hogy eljegyezhetnénk egy-
mást Harry vei. De nem bízom benne. Az első házassági szerződése-
met elrontotta, nem akarom, hogy ezt is elrontsa.
Ha úgy tudnék levelet küldeni anyámnak, hogy de Puebla ne
lássa, beszámolhatnék neki a tervemről, Arthur tervéről.
De nem lehet. Ezt most magamnak kell megoldanom. Ijesztően
egyedül érzem magam.
 - Hamarosan kihirdetik, hogy Harry az új trónörökös - súgta
oda Dona Elvira június utolsó hetében a hercegnének, miközben
a haját kefélte. - Ő lesz Henrik walesi herceg.
A duenna letette a kefét. Arra számított, hogy Catalina elsírja
magát, amikor meghallja, hogy ezzel végképp elvágják a múlt-
hoz fűződő szálakat, ám a hercegné csupán körülnézett a szo-
bában.
- Távozzanak - szólt oda a szolgálólányoknak, akik éppen a
hálóköntösét készítették ki és ágyaztak.
A lányok halk léptekkel elhagyták a szobát, és becsukták az
ajtót maguk mögött. Ahogy Catalina hátravetette a haját, a tükör-
ben találkozott a pillantása Dona Elviráéval. Visszaadta a hajkefét
a duennának, és intett neki, hogy folytassa.
- Azt akarom, hogy írjon a szüleimnek, és közölje velük, hogy
Arthur herceggel nem háltuk el a házasságot - mondta barátságo-
san. - Ugyanúgy szűz vagyok, mint amikor elindultam Spanyol-
országból.
Dona Elvira döbbenten hallgatta, hajkefét tartó keze megállt a
levegőben, a szája tátva maradt.
- De hiszen az egész udvar szeme láttára feküdtek ágyba! - til-
takozott.
- A herceg nem tudta teljesíteni férfiúi kötelességét - jelentette
ki Catalina. Az arca kemény volt, akár a gyémánt.
- Hetente egyszer együtt voltak.
- De hiába - felelte a hercegné megingathatatlanul. - Nagy
bánat volt ez számára, amiként számomra is.
- Infanta, erről soha nem szólt. Miért nem mondta el nekem?
Catalina tekintete semmit sem árult el az érzelmeiről.
- Miért mondtam volna el? Nemrég volt az esküvőnk. Arthur
még nagyon fiatal volt. Azt gondoltam, idővel javul a helyzet.
Dona Elvira még csak nem is tettette, hogy hisz neki.
- Hercegné, semmi szükség rá, hogy ezt állítsa. Az, hogy egy-
szer már férjnél volt, nem teszi tönkre a jövőjét. Az özvegység
nem akadálya a jó házasságnak. Majd találnak önnek valakit.
Találnak egy jó férjet, nem kell úgy tennie, mintha...
 - Nem akarok „valakit” - tört ki dühösen Catalina. - Ezt ön
éppolyan jól tudhatja, mint én. Arra születtem, hogy walesi her-
cegné és angol királyné legyek. Arthur leghőbb vágya is az volt,
hogy én legyek az angol királyné. - Sikerült megállnia, hogy eláb-
rándozzon a férjéről, vagy hogy a kelleténél többet áruljon el a
duennának. Az ajkába harapott; nem lett volna szabad kimonda-
nia Arthur nevét. Visszafojtotta a könnyeit, és nagy sóhajjal foly-
tatta. - Ma is ugyanolyan érintetlen vagyok, mint Spanyolország-
ban voltam. Ezt közölje velük.
- De hát semmit nem kell mondanunk, mindenképpen vissza-
mehetünk Spanyolországba - mutatott rá az asszony.
- Ahol majd hozzáadnak valami nemesúrhoz, esetleg egy
nagyherceghez - mondta Catalina. - Nem akarom, hogy újra
elküldjenek. Ön talán szeretne a házvezetőnőm lenni valami
jelentéktelen kis spanyol kastélyban? Vagy Ausztriában? Vagy
valami rosszabb helyen? Ne felejtse el, hogy oda is velem kell jön-
nie. Szeretne holland vagy német földre kerülni?
Dona Elvira elfordította a tekintetét, a fejében sebesen kerget-
ték egymást a gondolatok.
- Senki sem hinne nekünk, ha azt állítanánk, hogy fenséged szűz.
- Dehogynem. Ha ön mondja nekik. Engem senki sem merne
megkérdezni. Ön viszont nyugodtan elmondhatja. Önnek kell
elmondania. Hinni fognak önnek, mert közel áll hozzám, olyan
közel, mintha az anyám lenne.
- Mostanáig semmit sem mondtam.
- És ez helyes is volt. Most azonban beszélni fog. Dona Elvira,
ha úgy látják, hogy nincs tisztában a helyzettel, vagy ha ön mond
egyvalamit, én meg az ellenkezőjét, akkor mindenki tudni fogja,
hogy nem avattam a bizalmamba, hogy nem gondoskodott rólam
úgy, ahogy kötelessége lett volna. Azt fogják gondolni, hogy nem
törődött kellőképpen az érdekeimmel, hogy kiesett a kegyeimből.
Úgy vélem, anyám kegyvesztetté nyilvánítja, ha elgondolkodik
azon, hogy szűz vagyok, és ön még csak nem is tudott erről. Soha
többé nem szolgálhat egyetlen királyi udvarban sem, ha azt gon-
dolják önről, hogy nem törődött velem.
 - Mindenki látta, mennyire szerette fenségedet a férje.
- Dehogy látták! Azt látták, hogy együtt vagyunk, ahogy her-
ceghez és hercegnéhez illik. Azt látták, hogy csakis akkor keresett
fel a hálószobámban, ha ráparancsoltak. Ennyit láttak, és nem
többet. Senki sem tudhatja, mi zajlott a hálószoba ajtaja mögött.
Senki, csak én. És én azt állítom, hogy híján volt a férfierőnek.
Kicsoda ön, hogy ezt megcáfolja? Talán volna mersze meghazud-
tolni?
Az asszony lehajtotta a fejét, hogy időt nyerjen.
- Ahogy óhajtja, Infanta - mondta aztán óvatosan. - Ahogy
csak óhajtja.
- Hercegné.
- Hercegné - ismételte a duenna.
- Igenis így óhajtom. Erre vezet tovább az utam. Igazság sze-
rint az ön útja is erre vezet tovább. Vagy elterjesztjük ezt a rövid,
egyszerű kis hírt, és itt maradunk Angliában; vagy gyászruhába
öltözve visszatérünk Spanyolországba, és senkik leszünk.
- Természetesen elmondhatom nekik, amit fenséged óhajt. Ha
el akarja terjeszteni, hogy a férje nem tudta teljesíteni a kötelessé-
gét, és fenséged még mindig szűz, én elmondhatom nekik. De
hogyan teszi ez fenségedet királynévá?
- Miután a házasságot nem háltuk el, nincs semmi akadálya,
hogy hozzámenjek Arthur herceg öccséhez, Harryhez - jelentette
ki Catalina kemény, elszánt hangon.
Dona Elvira levegő után kapkodott döbbenetében.
Catalina folytatta.
- Amikor a küldött megérkezik Spanyolországból, ön közli
vele, hogy Isten akarata és az én kívánságom, hogy ismét walesi
hercegné legyek, mint ahogy mindig is az voltam. Neki pedig
beszélnie kell a királlyal. Tárgyalnia kell vele, de nem az özvegyi
járandóságomról, hanem az újabb házasságomról.
Dona Elvira csak ámult-bámult.
- Nem szervezheti meg a saját házasságát!
- Dehogynem - felelte Catalina kihívóan. - Ezt fogom tenni,
ön pedig segíteni fog nekem.
 - Csak nem gondolja, hogy beleegyeznek, hogy hozzámenjen
Harry herceghez?
- Miért ne egyeznének bele? A bátyjával kötött házasság nem
lett elhálva. Szűz vagyok. A hozomány felét kifizették a királynak,
így megtarthatja azt, amit már megkapott, és a hiányzó részt is
megadhatjuk neki. Mi több, nem kell kifizetnie a járandóságomat.
Ott az aláírt, lepecsételt szerződés, csak egy nevet kell kicserélni
benne, én meg már amúgy is itt vagyok Angliában. Ez a legjobb
megoldás mindenkinek. Enélkül én semmi sem vagyok, és ez két-
ségkívül önre is igaz. Az ön törekvései, a férje törekvései mind
hiábavalóvá lesznek. Ám ha ezt végbevisszük, akkor önből egy
királyi udvartartás vezetője lesz, én pedig az leszek, aminek len-
nem kell: walesi hercegné és angol királyné.
- Ebbe nem fognak beleegyezni! - zihálta Dona Elvira, akit
elképesztett a védencében lakozó becsvágy.
- Bele fognak egyezni - vágta rá Catalina hevesen. - Harcol-
nunk kell érte. Ki kell vívnunk a jussunkat, nem érhetjük be keve-
sebbel!
A VÁRAKOZÓ HERCEGNÉ
 1503 TELE

Arthur elvesztése után Henrik király és Erzsébet királyné újabb

gyermeket nemzett. Catalina, aki a királyi pár kegyeibe akart
férkőzni, csinos babakelengyét varrt a tűz mellett, a Durham
ház legkisebb szobájában, 1503 februárjának elején. Hölgyei
távolabb ültek, és az anyagok beszegésével foglalatoskodtak,
úgyhogy Dona Elvira bizalmas beszélgetésbe elegyedhetett a
hercegnével.
- Fenségednek a saját gyermeke kelengyéjét kellene készítenie
- suttogta neheztelve. - Már egy éve özvegy, és egy tapodtat sem
jutott előrébb. Mi lesz így fenségeddel?
Catalina felnézett a fekete fonallal varrt, finom hímzésről.
- Nyugodjon meg, Dona Elvira - mondta csöndesen. - Úgy
lesz, ahogy Isten, anyám és apám, meg ahogy a király akarja.
- Tizenhét éves - folytatta a duenna makacsul, leszegett fejjel.
- Meddig akar még itt maradni ebben az Isten háta mögötti
országban úgy, hogy se nem menyasszony, se nem feleség? Nincs
az udvarban, de nincs máshol sem. Közben meg a számlák egyre
csak halmozódnak, a járandóságot pedig még mindig nem fizet-
ték ki...
- Dona Elvira, ha tudná, milyen fájdalmat okoz nekem a sza-
vaival, azt gondolom, nem beszélne ilyeneket - szólt rá élesen
Catalina. - Attól, hogy a varrása fölött morog, mintha valami
egyiptomi átkot mormolna, még mindent hallok. Ha tudnám, mi
lesz velem, azonnal közölném önnel. Azzal, hogy elsuttogja a
félelmeit, még semmivel sem leszünk okosabbak.
 Az asszony felnézett, és a pillantása találkozott Catalina tiszta
tekintetével.
- Én csak fenséged érdekét nézem - zsörtölődött. - Még ha
más nem is törődik ezzel. Még ha az az ostoba követ meg az a
féleszű küldött fütyül is fenséged érdekeire. Ha a király nem háza-
sítja össze a herceggel, mi lesz fenségeddel? Ha nem engedi el, ha
a szülei nem erősködnek, hogy térjen haza, akkor mi történik?
A király egyszerűen örökre itt tartja? Most voltaképpen micsoda
fenséged: hercegné vagy fogoly? Csaknem egy év telt el. Túszként
tartják itt, a Spanyolországgal kötött szövetség érdekében? Med-
dig várhat még? Már tizenhét éves, mégis meddig várhat még?
- Várok - felelte Catalina nyugodtan. - Türelmesen. Amíg
nem rendeződik a helyzet.
A duenna elhallgatott, Catalinának pedig nem volt ereje vitat-
kozni. Tisztában volt vele, hogy a gyászév során egyre jobban
kiszorult az udvari életből. Azt hitte, ha bejelenti, hogy szűz,
máris sor kerülhet az újabb eljegyzésre, de csalódnia kellett; ezál-
tal csak még jelentéktelenebbé vált. Csupán ünnepi alkalmakkor
hívták meg az udvarba, s olyankor is Erzsébet királyné jóindula-
tának volt kiszolgáltatva.
A király anyját, Lady Margaret Beaufortot nem érdekelte az
elszegényedett spanyol hercegnő. A lány nem bizonyult kellően
termékenynek, ráadásul azt állította, hogy nem is hált a férjével,
majd pedig megözvegyült, és többé nem hozott pénzt a királyi
kincstárba. Semmi haszna nincs belőle a Tudor-háznak, attól
eltekintve, hogy bábuként használható a Spanyolországgal folyó
végtelen játszmában. Mindegy, hogy az udvarban van-e, vagy
a Strandén álló házában. Különben is, a felséges asszonynak, a
király anyjának nem tetszett, ahogy az új walesi herceg méregette
megözvegyült sógornőjét.
Valahányszor Harry herceg találkozott Catalinával, egy kiskutya
lelkes rajongásával bámulta. A felséges asszony, a király anyja úgy
döntött, hogy távol tartja egymástól a két fiatalt. Úgy vélte, hogy a
lány túl nyájasan mosolyog a hercegre; nyilván hízeleg a hiúságá-
nak ez a kisfiús csodálat. A felséges asszony nem örült, ha bárki is
hatással volt az egyetlen életben maradt fiúra és örökösre. Ráadásul
nem is bízott Catalinában. Miért bátorítja az ifjú özvegy a sógorát,
aki csaknem hat évvel fiatalabb nála? Mit remél ettől a barátságtól?
Bizonyára tudja, hogy a herceg olyan erős felügyelet alatt áll, mint
egy gyermek: az apja szobájában alszik, éjjel-nappal vigyáznak rá,
soha nem hagyják magára. Mit akar elérni a spanyol özvegyasszony
azzal, hogy könyveket küld neki, spanyolra tanítja, jókat nevet az
akcentusán, és figyeli, ahogy a lándzsavetést gyakorolja, mintha a
fiú arra készülne, hogy az ő kóbor lovagja legyen?
Ebből nem lesz semmi. Ebből nem lehet semmi. De a felséges
asszony, a király anyja még így sem tűrte, hogy rajta kívül más is
bizalmas viszonyba kerüljön Harryvel, ezért úgy rendelkezett, hogy
Catalina csupán ritkán és rövid időre látogathat el az udvarba.
Maga a király illő kedvességgel bánt Catalinával, ha találkoz-
tak, de a lány úgy érezte, Henrik úgy vizslatja, mint valami ello-
pott kincset. Mindig is az volt az érzése, hogy az uralkodó úgy
tekint rá, mint egy trófeára - nem pedig úgy, mint egy tizenhét
éves lányra, aki teljes mértékben az ő kegyétől függ, s aki a házas-
sága révén bizonyos értelemben a lánya lett.
Ha képes lett volna rávenni magát, hogy beszéljen Arthurról az
anyósával vagy a királlyal, akkor talán gyakrabban megkeresték
volna, hogy megoszthassák vele a gyászukat. De Catalina nem
volt hajlandó arra használni a férje nevét, hogy a királyi pár kegyét
keresse. Hiába telt már el egy év Arthur halála óta, valahányszor a
hercegre gondolt, összeszorult a torka, és úgy érezte, a fájdalom-
tól még a lélegzete is eláll. Képtelen volt hangosan kimondani a
férje nevét. Hogyan is használhatta volna arra a gyászát, hogy
bekerüljön az udvarba?
- De most mi lesz? - faggatta tovább Dona Elvira.
Catalina elfordította a fejét.
- Nem tudom - felelte szűkszavúan.
- Talán ha a királyné megint fiút szül, akkor a király visszaküld
minket Spanyolországba - erősködött a duenna.
Catalina bólintott.
- Talán.
 Dona Elvira eléggé ismerte a védencét, hogy felismerje csöndes
eltökéltségét.
- Az a baj, hogy fenséged még mindig nem akar távozni - sut-
togta. - A király itt tarthatja túszként, a hozomány kifizetése
végett, a szülei is megengedhetik, hogy maradjon; de ha fenséged
határozottan kijelentené, hogy haza akar menni, biztosan
mehetne. Még mindig azt gondolja, ráveheti őket, hogy házasít-
sák össze Harryvel; de ha erre készülnének, mostanra már sor
került volna az eljegyzésre. Jobb, ha letesz erről. Eltelt egy év, és
nem ért el semmit. Mindannyian be vagyunk ide zárva, amíg el
nem ismeri a vereségét.
Catalina homokszínű szempillái eltakarták a szemét.
- Nem - felelte. - Én másképp látom.
Ekkor valaki megzörgette az ajtót.
- Sürgős üzenetet hoztak az özvegy walesi hercegnének - kiál-
totta egy hang.
Catalina ledobta a hímzését, és felállt. A hölgyei is felpattantak.
A csöndes Durham házban roppant ritkán történt valami, nem
csoda hát, hogy valamennyien lázas izgalomba jöttek.
- Engedjék be a hírhozót! - kiáltotta Catalina.
María de Salinas kitárta az ajtót; a királyi kamarás lépett be,
és letérdelt a hercegné előtt.
- Szomorú hírt hoztam - mondta. - A királyné fiúnak adott
életet, de a gyermek meghalt. Őfelsége a királyné is halott. Isten
oltalmazza a királyt felséges gyászában.
- Micsoda? - kiáltott fel Dona Elvira, aki nehezen tudta
követni a döbbenetes események sorát.
- Isten nyugosztalja a királynét - szólt illemtudóan Catalina.
- Isten óvja a királyt.
- Isten nyugosztalja a királynét - szólt illemtudóan Catalina.
- Isten óvja a királyt.

„Uram, fogadd mennyei országodba leányodat, Erzsébetet. Bizo-

nyára kedves ő szívednek, hiszen felettébb jóságos és kegyes asszony
volt.”
 Visszaülök a sarkamra, és abbahagyom az imádkozást. Arra
gondolok, milyen szomorú volt a királyné tragikusan végződött
élete. Ha igaz az a botrányos történet, amelyet Arthurtól hallottam,
akkor eredetileg Richard királyhoz készült férjhez menni, bármily
hitvány zsarnok volt is az uralkodó. Az ő felesége, az ő királynéja
akart lenni. Ám az anyja, a felséges asszony meg a bosworthi győ-
zelem végül rákényszerítette, hogy Henrik királyhoz menjen felesé-
gül. Arra született, hogy angol királyné legyen, és annak az ember-
nek a felesége lett, aki mellett elfoglalhatta a trónt.
Arra gondoltam, hogy ha beszélhettem volna vele az ígéretemről,
akkor megtudta volna, milyen fájdalom szivárog a lelkembe, akár
az olvadó jég, valahányszor eszembe jut Arthur, és azt is megtud-
hatta volna, hogy megígértem a férjemnek, hozzámegyek Harryhez.
Arra gondoltam, ő megértette volna, hogy ha egyszer valaki Anglia
királynéjának született, Anglia királynéjának kell lennie, bárki is a
király. Bárki lesz is a férje.
Most, hogy ő már nincs az udvarban, úgy érzem, még ingata-
gabb a helyzetem, még távolabb kerültem a célomtól. Ő kedvesen
bánt velem, szívélyes asszony volt. Amíg vártam, hogy leteljen a
gyászév, azt reméltem, segít majd, hogy hozzámenjek Harryhez,
mert a herceg lehetne az én menedékem, én pedig jó asszonya len-
nék. Azt reméltem, a királyné tudja, hogy akkor is lehet valaki jó
feleség, ha olyan férfival köti össze az életét, aki iránt teljesen
közömbös.
Most azonban az udvar a király anyja irányítása alá kerül, őpedig
félelmetes asszony, semmi más nem érdekli, csak a saját ügye, senkit
sem szeret, csak a fiát, Henriket és az unokáját, Harry herceget.
Ő senkinek sem segít, csakis a családja érdekeit tartja szem előtt.
Számára én csupán egy leszek a hercegi menyasszonyjelöltek közül.
Isten bocsássa meg neki, de még az is előfordulhat, hogy egy francia
menyasszonyra esik a választása, s akkor aztán nemcsak Arthur-
nak tett ígéretemet szegem meg, de anyámat és apámat is cserben-
hagyom, nekik ugyanis szükségük van rá, hogy fennmaradjon a
szövetség Anglia és Spanyolország, illetve az ellenséges viszony Ang-
lia és Franciaország között.
 Nehéz volt számomra ez az év, azt vártam, hogy ha a gyászidő
letelik, új eljegyzés következik, de láthatólag senki sem tervez ilyet, és
ez napról napra jobban aggaszt. Most ráadásul attól tartok, még rosz-
szabbra fordul a helyzet. Mi van, ha Henrik király úgy dönt, lemond
a hozomány második részéről, és hazaküld?Mi van, ha valaki mással
jegyzik el Harryt, azt az ostoba kölyköt? Mi van, ha egyszerűen meg-
feledkeznek rólam? Ha itt maradok túszként, hogy sakkban tartsák
velem Spanyolországot, de fütyülnek rám? Itt fogom tengetni a nap-
jaimat a Durham házban, egy árnyékudvar árnyékhercegnéjeként,
miközben a valódi események másutt zajlanak?
Gyűlölöm az évnek ezen szakát Angliában, amikor a tél nem
akar elmúlni, és a szürke ég alatt hideg köd telepszik a tájra. Az
Alhambrában mostanra megolvadt a csatornák vize, s újra folyik,
bár jéghideg, mert a Sierra olvadt hava táplálja. A kertekben kezd
felmelegedni a föld, a kertészek virágokat és facsemetéket ültetnek,
a nap már reggel is melegen süt, s az ablakokról leveszik a vastag
függönyöket, hogy a meleg napfény ismét átjárja a palotát.
A költöző madarak visszatérnek a magas hegyek közé, az olajfák
levelei zöldesszürke színben csillognak. A földművesek mindenfelé
szántják a vörös talajt, a pezsdülő élet illata érződik.
Hazavágyom, de nem hagyom el az őrhelyemet. Katona vagyok,
aki nem feledkezik meg a kötelességéről, őrszem vagyok, aki egész
éjjel virraszt. Nem hagyom cserben a szerelmemet. ígéretet tettem
neki, és ezt nem felejtem el. Állhatatosan kitartok mellette. A halha-
tatlan élet kertje, az al-Dzsanna várni fog rám, a rózsa ott fog várni
az al-Dzsannában, Arthur ott fog várni rám. Anglia királynéja
leszek, merthogy annak születtem, s mert ezt az ígéretet tettem
Arthurnak. A rózsa Angliában is nyílni fog, akárcsak a mennyben.

Erzsébet királynénak nagyszabású állami temetést rendeztek,

Catalina pedig ismét gyászruhát öltött. Fekete csipkemantillája
mögül figyelte a rangsor szerint elhelyezkedő résztvevőket, a szer-
tartás előkészületeit - mindent a király anyja által összeállított
nagy könyv szerint intéztek. Még Catalinának is előre kijelölték a
helyét: a hercegnők mögött, de az udvar többi hölgye előtt.
Lady Margaret Beaufort, a király anyja minden eseményről
leírta, hogyan kell lezajlania a Tudor-udvarban, a születéstől a fel-
ravatalozásig, hogy a fia és az utána következő nemzedékek -
melyek eljöveteléért nap mint nap imádkozott - minden alka-
lomra fel legyenek készülve, hogy minden egyes alkalom egy
másiknak az emlékét idézze, és hogy az idők végezetéig az ő elő-
írásai szerint menjenek végbe a dolgok.
Ez volt az első nagy temetése, utált menyének búcsúztatója, s
minden olyan rendezetten, szépen ment, akár egy jól megszerve-
zett udvari álcajáték. A felséges asszony, a nagy rendező most
végre elfoglalta a helyet, amely megkérdőjelezhetetlenül megil-
lette: ő lett az udvar első számú asszonya.

1503. ÁPRILIS 2.

Elérkezett Arthur halálának egyéves évfordulója. Catalina egye-

dül töltötte a napot a Durham ház kápolnájában. Hajnalban
Geraldini atya misét mondott az ifjú herceg lelki üdvéért, Catalina
pedig a szertartás után ott maradt a kis templomban, s egész álló
nap böjtölt, még csak egy kupa sört sem vett magához.
Az idő egy részében az oltár előtt térdelt, ajkait néma imádság-
ban mozgatta, s küzdött a férje elvesztése fölötti fájdalommal,
amely még mindig éppoly nyers és éles volt, mint azon a napon,
amikor ott állt a szobája küszöbén, és megtudta, hogy Arthurt
nem képesek megmenteni, hogy meg fog halni, és hogy neki nél-
küle kell élnie tovább.
Időnként körbesétált az üres kápolnában, s meg-megállt, hogy
megcsodálja a falakat díszítő szentképeket vagy a padsorok és a
szentélyrács finom faragványait. Attól rettegett, hogy lassanként
elfelejti Arthurt. Előfordult, hogy reggel, amikor felébredt, meg-
próbálta maga elé képzelni az arcát, de semmit sem látott lehunyt
szemhéja mögött, vagy - amit még rosszabbnak érzett - csupán
elnagyolt vázlat jelent meg előtte, mely alig hasonlított Arthurra:
csalóka árnykép volt csupán. Ilyenkor gyorsan felült, felhúzta a
térdét, és szorosan köré fonta a karját, hogy ne hatalmasodjon el
rajta a gyötrelmes gyász.
Azután később, a nap folyamán, miközben a hölgyeivel beszél-
getett, vagy a hímzésével foglalatoskodott, vagy a folyóparton
sétált, valaki mondott valamit, vagy meglátta a vízen megcsillanó
napfényt, és Arthur egyszerre ott volt előtte, olyan elevenen,
mintha élne, s felragyogott tőle a délutáni égbolt. Catalina ilyen-
kor egy pillanatra megállt, és mozdulatlanul itta be a látványt,
aztán folytatta a beszélgetést vagy a sétát, tudván, hogy soha nem
fogja elfelejteni őt. A szemhéjára ráégett a látványa, a bőre őrizte
az érintését, ő testestül-lelkestül Arthuré, mindhalálig - és mint
kiderült, nem Arthur haláláig, hanem a saját haláláig. E világi
házasságuk csak akkor ér véget, ha már mindketten távoztak a
földi létből.
De Catalina megfogadta, hogy Arthur halálának évfordulóján
egyedül lesz, és nem tagadja meg magától, hogy belemerüljön a
gyászba, s pörlekedjen Istennel, amiért elvette tőle a férjét.

- Tudod, soha nem fogom megérteni, mi volt a célod ezzel -

mondom a keresztre feszített Krisztus szobrának, amely vérfoltos
tenyérrel függ az oltár fölött. - Miért nem adsz jelet? Miért nem
mutatod meg, mit kellene tennem?
Várok, de Ő nem felel. Kénytelen vagyok arra gondolni, hogy az
Isten, aki egykor anyámhoz beszélt, vagy alszik, vagy eltávozott.
Miért van az, hogy noha hű keresztényként, szenvedélyes római
katolikusként nevelkedtem, nem érzem, hogy meghallgatást nyer-
nék, amikor fájdalmam mélyéről fohászkodom Istenhez? Miért
hagyott el engem, amikor oly nagy szükségem volna Rá?
Ismét visszatérek az oltár előtti, hímzett térdeplőhöz, de nem
ereszkedem le rá, mint aki imádkozni készül, hanem megfordítom,
és ráülök, mintha csak otthon lennék, mintha egy párnát húztam
volna a meleg parázstartó mellé, s készen állnék rá, hogy beszéljek,
és meghallgassam a másikat. De senki sem szól hozzám. Még az én
Istenem sem.
- Tudom jól, a Te akaratod, hogy királyné legyek - mondom
tűnődve, mintha azt várnám, hogy Isten válaszoljon, éppoly racio-
nálisan szóljon hozzám, ahogy én szóltam Őhozzá. - Tudom, hogy
anyám kívánsága is ez. Tudom, hogy az én drága... - Nem fejezem
be a mondatot. Még most, egy év elteltével sem merem kiejteni
Arthur nevét, még egy üres kápolnában sem, még Isten színe előtt
sem. Még mindig attól félek, hogy elárasztanak a könnyek, úrrá lesz
rajtam a kétségbeesés, a téboly. Önfegyelmem úgy fojtja vissza
Arthur iránti szenvedélyemet, mint ahogy a mély malomtavat nem
engedi kitörni medréből a zsilipkapu. Egyetlen csepp sem törhet elő,
különben elsodor a fájdalom áradata.
- Tudom, hogy azt kívánta, királyné legyek. A halálos ágyán
arra kért, hogy tegyek ígéretet. Én megtettem. A Te nevedben. És
komolyan is gondoltam. Megfogadtam, hogy királyné leszek. De
hogyan vigyem végbe? Ha ez éppúgy a Te akaratod, mint a férjemé,
ahogy hiszem, ha ez éppúgy a Te akaratod, mint anyámé, ahogy
hiszem, akkor hallgass meg, Istenem! Kifogytam a haditervekből.
Most Te következel. Neked kell megmutatnod, merre tovább.

Már egy éve mind kétségbeesettebben könyörgök Istenhez, eközben

a hozomány visszatérítéséről meg a járandóság kifizetéséről szóló
tárgyalások a végtelenségig nyúlnak. Miután anyám nem közölte
világosan, mit akar, arra jutottam, hogy ugyanolyan játszmába
kezdett, mint én. Bizonyos vagyok benne, hogy apám valamilyen
hosszú távú tervet forgat a fejében. Csak legalább megmondanák,
mit tegyek! Diszkrét hallgatásukból arra következtetek, hogy azért
hagynak itt, mert a királynak szánt csalétek vagyok. Addig várat-
nak itt, amíg a király be nem látja - amit én is beláttam, amit
Arthur is belátott -, hogy a gondokat úgy oldhatjuk meg a legegy-
szerűbben, ha hozzámegyek Harry herceghez.
 A baj csak az, hogy amint telnek a hónapok, Harry egyre növek-
szik, és nemcsak magasságát, hanem udvari státuszát tekintve is:
egyre vonzóbb vőlegényjelöltnek számít. A francia király is ajánla-
tot fog tenni neki, a kis európai államok fejedelmei is felajánlják
neki csinos lányaikat, még a német-római császárnak is van egy
Margit nevű hajadon lánya, aki megfelelő lehetne. Döntésre kell
vinnünk a dolgot, méghozzá most, áprilisban, özvegységem első
évének végén. Most már nem köt a gyászidő, nem kell tovább vára-
koznom. Időközben azonban változott a hatalmi helyzet. Henrik
királynak nem sietős a dolga, hiszen az örököse még fiatal - mind-
össze tizenegy éves. Én azonban tizenhét éves vagyok. Ideje, hogy
férjhez menjek. Ideje, hogy újra walesi hercegné legyek.
Felséges szüleim lehetetlent kívánnak: nemcsak a befektetésüket
akarják az utolsó aranyig visszakapni, hanem a lányukat is,
továbbá igényt tartanak az özvegyi járandóságra, méghozzá meg-
határozatlan időre. Ezzel a túlzott követeléssel arra próbálják
rászorítani az angol királyt, hogy valami más megoldást keressen.
A szüleim türelmesen tárgyalnak arról, hogyan tarthatna meg Ang-
lia mind engem, mind a pénzt. Érzékeltetik, hogy valójában sem
lányukat, sem a pénzt nem akarják visszakapni. Azt remélik, az
angol király megérti, hogy nem kell mindenáron visszaküldenie
sem a hozományt, sem engem.
De alábecsülik Henriket. A királyfiak nincs szüksége efféle célzá-
sokra. Nyilván maga is tökéletesen átlátja a helyzetet. Miután nincs
előrelépés, mindkét követelésnek ellen kell állnia. És miért ne tenné?
Birtokon belül van. Nála van a hozomány fele, és nála vagyok én is.
Henrik egyáltalán nem ostoba. Látván az új küldött, Don
Gutierre Gómez de Fuensalida nyugalmát és a tárgyalások elhúzó-
dását, az éles eszű király rájött, hogy apám és anyám egyáltalán
nem bánja, ha itt maradok Angliában, az ő kezében. Nem kell
ahhoz Machiavellinek lennie, hogy kitalálja, a szüleim egy újabb
angliai házasságban reménykednek - mint ahogy a megözvegyült
Isabelt is visszaküldték Portugáliába, és hozzáadták a sógorához.
Előfordulnak efféle dolgok. De csak ha teljes az egyetértés. Angliá-
ban, ahol a király egy új dinasztia alapítója, és ég a becsvágytól,
lehetséges, hogy még az eddigieknél is ügyesebbnek kellene lennünk
célunk eléréséhez.
Anyám azt írja, hogy van egy terve, de kell hozzá némi idő, míg
meg tudja valósítani. Addig is legyek türelemmel, és soha ne tegyek
olyat, amivel megsérthetném a király anyját.
„Én a walesi hercegné vagyok - válaszolom neki. - Walesi her-
cegnének és angol királynénak születtem. Felséges anyám is erre
nevelt. Csak nem kell megtagadnom a neveltetésemet? Ugye még
ezek után is lehet belőlem walesi hercegné és angol királyné?”
„Légy türelemmel - ír vissza anyám a hosszú út során összema-
szatolódott papíron, amely több hét alatt ért el hozzám, és közben
fel is bontották; bárki elolvashatta. - Magam is úgy vélem, az a
sorsod, hogy Anglia királynéja légy Ez a sorsod, ez Isten akarata, ez
az én kívánságom. Légy türelemmel.”
- Meddig legyek még türelemmel? - kérdezem Istent, amint ott
térdelek előtte a kápolnában, Arthur halálának évfordulóján. - Ha
ez az akaratod, miért nem valósítod meg azonnal? Ha pedig nem ez
az akaratod, miért nem vettél magadhoz engem is a férjemmel
együtt? Ha hallasz most, mondd meg, miért vagyok ilyen szörnyen
egyedül?

Késő este ritka látogatót jelentettek be a Durham ház csöndes

fogadószobájában.
- Lady Margaret Pole - kiáltotta az ajtónálló. Catalina leejtette
a Bibliáját, és sápadt arcát az ajtó felé fordította, ahol barátnője
álldogált félszegen.
- Lady Margaret!
- Özvegy hercegné! - Az asszony mélyen pukedlizett, Catalina
pedig odasietett hozzá, felsegítette, és a nyakába borult.
- Ne sírjon - súgta a fülébe Lady Margaret. - Ne sírjon, mert
esküszöm, én is elsírom magam.
- Nem sírok, nem sírok, megígérem. - Catalina a hölgyei felé
fordult. - Hagyjanak magunkra minket.
 A hölgyek nem szívesen távoztak; a csöndes házban ritkán
járt vendég, ráadásul a többi helyiségben nem is égett a tűz.
Lady Margaret körülnézett a szegényesen berendezett szo-
bában.
- Hát ez meg mi?
Catalina vállat vont, és mosolyogni próbált.
- Sajnos, nem sok gyakorlati érzék szorult belém. És Dona
Elvira sincs segítségemre. Azonkívül meg, őszintén szólva, csak
az a pénzem van, amit a királytól kapok, és az nem valami sok.
- Ettől féltem - felelte az idősebb nő. Catalina odahúzta a tűz
mellé, és leültette a saját székébe.
- Azt hittem, még mindig Ludlow-ban van.
- Ott is voltunk, egészen mostanáig. Miután sem a király, sem
a herceg nem jön Walesbe, minden tennivaló a férjemre hárult.
Ha látná, micsoda kis udvartartásom van, azt gondolná, vissza-
kaptam a királyi hercegnői címet.
Catalina ismét mosolyt erőltetett az arcára.
- Nagyvilági életet élnek?
- Hogyne. És leginkább walesi szót hallunk. Vagy még inkább
walesi éneket.
- Képzelem.
- A királyné temetésére jöttünk, Isten nyugosztalja, de én
maradni akartam még egy darabig, s a férjem azt mondta, eljö-
hetnék, és meglátogathatnám fenségedet. Ma egész nap önre gon-
doltam.
- A kápolnában voltam - mondta Catalina, látszólag összefüg-
géstelenül. - El sem hiszem, hogy már egy év telt el.
- Nos, valóban nehéz elhinni - helyeselt Lady Margaret, bár
magában azt gondolta, hogy a lány jóval idősebbnek látszik, mint
egy évvel korábban. A gyász finomabbá tette kislányos szépségét,
tiszta, eltökélt tekintete immár egy olyan nőé volt, aki látta füstbe
menni minden reményét. - Jól van fenséged?
Catalina arcán kis grimasz jelent meg.
- Elég jól vagyok. És ön? És a gyerekek?
Lady Margaret elmosolyodott.
 - Hála Istennek, jól vagyunk. De tudja fenséged, mit tervez
önnel a király? Úgy lesz, hogy... - Egy pillanatra elhallgatott. -
Visszamegy Spanyolországba? Vagy itt marad?
Catalina kissé közelebb húzódott hozzá.
- Tárgyalnak. A hozományomról, a hazatérésemről. De egy-
előre semmi sem történt. Még semmi sem dőlt el. A király engem
is itt tart, a hozományomat is, és a szüleim nem tesznek ez ellen
semmit.
Lady Margaret arcán aggodalom tükröződött.
- Úgy hallottam, szóba került, hogy eljegyzik Harry herceggel
- vetette fel. - Ezt eddig nem is tudtam.
- Kézenfekvő lenne. De úgy tűnik, a király nem így látja -
felelte Catalina savanyú ábrázattal. - Ön mit gondol? Olyan
ember a király, akinek elkerüli a figyelmét egy kézenfekvő megol-
dás?
- Nem - mondta Lady Margaret, akinek annak idején a puszta
élete is veszélybe került, mert a király nagyon is tisztában volt
vele, milyen kézenfekvő, hogy a családja trónkövetelőként lépjen
fel.
- Akkor azt kell feltételeznem, hogy gondolt erre a lehetőségre,
és most csak azt várja, hogy kiderüljön, van-e ennél jobb megol-
dás - állapította meg Catalina, aztán felsóhajtott: - Isten a meg-
mondhatója, milyen kimerítő olykor ez a várakozás.
- Most, hogy véget ért a gyászév, őfelsége kétségkívül intéz-
kedni fog - biztatta a barátnője.
- Kétségkívül - ismételte meg Catalina.

A király több hetet töltött egyedül, feleségét gyászolva, majd visz-

szatért az udvarba, a Whitehall palotába, Catalinát pedig meghív-
ták, hogy vacsorázzon a királyi családdal, s Mary hercegnő és más
hölgyek közé ültették. Az ifjú Harry, a walesi herceg természete-
sen apja és nagyanyja között kapott helyet. Öt bezzeg nem küld-
ték a téli hidegben a ludlow-i várba, s nem részesítették a trónörö-
kösnek járó, kemény kiképzésben. A király anyja rajta akarta
tartani a szemét a hercegen, az egyetlen életben maradt örökösön,
s úgy rendelkezett, hogy Harry kellemes körülmények között
nevelkedjen, a széltől is óvják. Eszükben sem volt elküldeni,
állandó felügyelet alatt tartották. Még azt sem engedték meg neki,
hogy veszélyes sportokat űzzön, például lovagi tornán vegyen
részt vagy birkózzon - Harry legnagyobb bánatára, mivel az iíjú
kedvelte a mozgást és az izgalmakat. A nagyanyja azonban úgy
vélekedett, a fiú túl értékes ahhoz, hogy kockára tegyék az életét.
Harry most rámosolygott Catalinára, ő pedig diszkréten barát-
ságosnak szánt pillantással válaszolt. De egyetlen szót sem vált-
hattak egymással. Catalina nem mozdulhatott a neki kijelölt asz-
taltól, ahonnan alig látta Harryt, hála a felséges asszonynak, a
király anyjának, aki saját tányérjáról adogatta a legfinomabb fala-
tokat a fiúnak, s széles vállával eltakarta a hölgyek elől.
Catalina arra gondolt, hogy Arthurnak igaza volt, az öccsét
csakugyan elkényeztetik. Aztán a felséges asszony egy pillanatra
hátradőlt, hogy valami utasítással lássa el az egyik szolgálót, és
Catalina észrevette, hogy Harry pillantása átsuhan rajta. Rámo-
solygott a fiúra, azután lesütötte a szemét. Amikor kisvártatva fel-
emelte a tekintetét, Harry még mindig őt nézte, majd amint rájött,
hogy Catalina rajtakapta, elpirult. „Gyerek még” - bírálta a lány
magában, de azért halvány mosolyt küldött felé. „Tizenegy éves
gyerek. Csupa kisfiús hencegés. Miért is maradt életben ez a
dundi, elkényeztetett fiúcska, amikor Arthur.. ” Itt azonnal meg-
álljt parancsolt a gondolatainak. Ha összehasonlítja Arthurt az
öccsével, azzal a fiú halálát kívánja, ilyet pedig nem szabad tennie.
Ha nyilvános helyen Arthurra gondol, azzal az összeomlást koc-
káztatja - soha többé nem tesz ilyet.
„Egy nőnek nem lenne nehéz irányítani egy ilyen fiút - gon-
dolta. - A szerencsés nőből igen nagy királyné lehet, ha egy efféle
fiúhoz megy feleségül. Az első tíz évben Harry még teljesen tudat-
lan lesz, ennyi idő alatt pedig már olyannyira beleszokik az enge-
delmességbe, hogy hagyja a feleségét tovább uralkodni. De az is
lehet, hogy - amint Arthur mondta - lusta a fiú. Elvesztegeti a
fiatalságát. Talán annyira lusta, hogy el lehet vonni a figyelmét
mindenféle játékokkal, vadászattal, sportokkal és egyéb szórako-
zásokkal, a királyság ügyeit pedig a feleségére bízza.”
Catalina jól emlékezett rá, mit mondott Arthur: Harry azt kép-
zeli, hogy szerelmes őbelé, bátyja hitvesébe. „Ha mindent megad-
nak neki, amit csak akar, akkor talán azt is megengedik, hogy
maga válassza meg a menyasszonyát - vélekedett. - Láthatólag
elkényeztetik. Talán ha elég kitartóan kéri, hogy elvehessen, a
végén engednek neki, és beleegyeznek.”
Látta, hogy a fiú még jobban elpirul, még a füle is rózsaszín.
Egy hosszú pillanatig állta a tekintetét, majd beszívta a levegőt, és
szétváltak az ajkai, mintha súgni akarna neki valamit. Látta, hogy
a fiú mélykék szeme a száját figyeli; aztán kiszámítottan lesütötte
a szemét. „Micsoda ostoba kölyök!” - gondolta.
A király felállt az asztaltól, mire a zsúfolt teremben valamennyi
férfi és nő felállt, s fejet hajtott.
- Köszönöm, hogy eljöttek és üdvözöltek - mondta Henrik
király. - Bajtársak a háborúban és barátok a békében. De most
bocsássanak meg, szeretnék egyedül lenni.
Biccentett Harrynek, majd karját nyújtotta az anyjának, és a
népes királyi család a magánlakrészükbe nyíló kis ajtón keresztül
kivonult a teremből.
- Tovább is maradhattál volna - morgolódott a király anyja,
miközben leültek a tűz mellé, és egy szolga bort hozott nekik. -
Nem szép dolog ilyen korán visszavonulni. Azt mondtam a
lovászmesternek, hogy sokáig maradsz, és éneklés is lesz.
- Fáradt vagyok - felelte szűkszavúan Henrik. Átpillantott arra
az asztalra, ahol Catalina és Mary hercegnő ült egymás mellett.
A fiatalabb lány kisírt szemmel bámult maga elé: anyja elvesztése
nagyon megviselte. Catalina - szokás szerint - hűvös volt, mint egy
hegyi patak. Végtelen önfegyelem van benne, gondolta a király.
Úgy látszik, nem nyomasztja különösebben, hogy elveszítette
egyetlen igaz barátját az udvarban, utolsó barátját Angliában.
- Holnap visszamehet a Durham házba - szólalt meg a felséges
asszony, követve fia tekintetét. - Nincs semmi értelme, hogy ide-
járjon. A királyi udvarban nem érdemelte ki a helyét, hiszen nem
szült örököst, és nem is vásárolta meg, mert csak a hozománya
felét adta át.
- Állhatatos asszony - mondta a király. - Kitartóan szolgálja
anyámat is, ahogy engem is.
- Állhatatos, akár a pestis - jegyezte meg a felséges asszony.
- Anyám keményen bánik vele.
- Kemény világban élünk - felelte az asszony egyszerűen. - Én
csak megmondom az igazat. Haza kellene küldenünk.
- Hát egyáltalán nem csodálja?
A király anyját meglepte a kérdés.
- Mi csodálnivaló van benne?
- A bátorsága, a méltósága. Szép is, persze, de van benne
valami báj. Jól nevelt, elegáns. Azt hiszem, más körülmények
között jókedvű is lehetne. És noha súlyos csapás érte, mindvégig
úgy viselkedett, mint egy királyné.
- Semmi hasznunk belőle - jelentette ki a felséges asszony. -
Ő volt a walesi hercegné, de a hercegünk meghalt. Most már
semmi hasznunk belőle, akármilyen bájosnak tűnik is.
Catalina felemelte a tekintetét, és észrevette, hogy a király meg
az anyja őt nézi. Halvány, fegyelmezett mosoly jelent meg az
arcán, és biccentett feléjük. Henrik felállt, egymagában odament
az egyik ablakfülkéhez, és intett Catalinának, hogy csatlakozzon
hozzá. Ő nem pattant fel azonnal, ahogy az udvar más hölgyei
tették volna. A királyra pillantott, felvonta a szemöldökét, mintha
azon tűnődne, engedelmeskedjen-e, aztán kecsesen felállt, és
elindult felé.
„Úristen, milyen kívánatos! - gondolta Henrik. - Mindössze
tizenhét éves. Ki van szolgáltatva nekem, mégis úgy vonul át a
termen, mintha ő volna Anglia megkoronázott királynéja.”
- Gondolom, hiányzik majd önnek a királyné - szólalt meg
franciául, amikor Catalina odaért hozzá.
- Igen - felelte a lány. - Együtt érzek felségeddel a felesége
elvesztése miatti fájdalomban. Anyám és apám is kétségkívül azt
kívánná, hogy tolmácsoljam felségednek részvétüket.
 Henrik bólintott, de a tekintetét egy pillanatra sem vette le
Catalina arcáról.
- Most mindketten gyászolunk - mondta. - Ön is elvesztette
élete párját, és én is.
Látta, hogy a lány arca elsötétül.
- Csakugyan - válaszolta aztán szilárd hangon Catalina. - Ez
így van.
A király kíváncsi volt, vajon a lány megpróbálja-e megfejteni
az iménti mondat rejtett jelentését. Lehet, hogy serényen járt a
fürge elme a tiszta, szép arc mögött, de ennek semmi jele nem
látszott.
- Árulja el, mi a titka a belenyugvásának.
- Ó, nem hiszem, hogy igazán belenyugodtam volna.
Henriknek felkeltette az érdeklődését ez a válasz.
- Csakugyan nem?
- Nem, felség. Talán inkább csak abban bízom, hogy Isten
pontosan tudja, mi szolgál a javunkra, és az Ő akarata fog telje-
sülni.
- Még akkor is, amikor rejtve marad előttünk a célja, és mi,
bűnösök csak sötétben tapogatózunk?
- Én ismerem a sorsomat - jelentette ki nyugodtan Catalina.
- Isten kegyesen feltárta előttem.
- Akkor ön a kevesek egyike - jegyezte meg a király, remélve,
hogy megnevetteti a lányt.
- Tudom - felelte Catalina a mosoly leghalványabb árnyéka
nélkül. Henrik ráébredt: az ifjú özvegy a lehető legkomolyabban
hiszi, hogy Isten feltárta előtte a jövőjét.
- És miféle nagyszerű sorsot szánt önnek az Úr? - kérdezte
gúnyosan. Őszintén remélte, hogy a lány azt feleli, Anglia király-
néjának kell lennie, mire ő nyíltan megkérdezheti tőle, ami a fejé-
ben jár, esetleg rávezetheti, vagy legalább célozhat rá.
- Azt, hogy beteljesíthetem az Ő akaratát, és megvalósíthatom
az Ő királyságát a földön - felelte Catalina okosan; s ezzel megint
kicsusszant a király kezéből.
Roppant magabiztosan beszélek Isten akaratáról, és emlékeztetem a
királyt, hogy walesi hercegnének neveltek, de valójában Isten nem
szól hozzám. Arthur halála óta már nem tudom oly szilárdan
hinni, hogy áldás van rajtam. Hogyan is nevezhetném áldottnak
magamat, amikor elvesztettem azt az egyvalamit, ami teljessé tette
az életemet? Hogyan lehetnék áldott, ha nem gondolom, hogy még
valaha boldog leszek? De hát a hívők világában élünk - azt kell
mondanom, hogy Isten oltalma alatt állok, úgy kell tennem, mintha
biztos lennék a sorsomban. Végül is Spanyolországi Izabella lánya
vagyok. Tőle örököltem a magabiztosságomat.
De az igazság az, hogy egyre inkább egyedül vagyok. Egyre
magányosabbnak érzem magam. Semmi sem választ el a kétségbe-
eséstől, csak Arthurnak tett ígéretem, meg önnön elszántságom
vékony fonala, amely olyan, akár az aranyszál egy szőnyegben.

1503 MÁJUSA

Henrik király illendőségből egy hónapig nem kereste meg

Catalinát, de miután levehette fekete ujjasát, udvariassági látoga-
tást tett a hercegnénél a Durham házban. A hercegné udvartartá-
sát előre figyelmeztették, hogy a király felkeresi őket, úgyhogy
mindenki a legszebb ruháját öltötte fel. Az uralkodó látta a sza-
kadt, kopott függönyöket, szőnyegeket, falikárpitokat, és mosoly-
gott magában. Ha a lány csakugyan olyan józan gondolkodású,
amilyennek gondolja, akkor örülni fog, ha valamiképpen kisza-
badulhat ebből az áldatlan helyzetből. Henrik megdicsérte magát,
amiért nem könnyítette meg az özvegy dolgát az utóbbi évben.
Mostanra tudhatja, hogy teljesen ki van szolgáltatva neki, és a
szülei semmit sem tehetnek a kiszabadulásáért.
A királyi hírnök kitárta a fogadószoba kétszárnyú ajtaját, és
elkiáltotta magát:
 - Őfelsége, Henrik, Anglia királya...
Henrik intett, hogy a többi címét nem szükséges elsorolnia,
majd odalépett a menyéhez.
Catalinán sötét ruha volt, melynek hasított ujját egy sor kék
betét díszítette, a mellrészét pedig pompás hímzés. A lány sötét-
kék főkötője szépen kiemelte borostyánszínű haját és kék szemét.
A királyt mosolyra késztette a kellemes látvány. A hercegné illen-
dően pukedlizett előtte, majd felegyenesedett.
- Felség - köszöntötte barátságosan. - Micsoda megtiszteltetés!
A királynak erőt kellett vennie magán, hogy ne bámulja meg a
lány fehér nyakát, sima, ránctalan arcát, melyet felé fordított.
Henrik egész életét egy szép, de vele egyidős nővel élte le; most
pedig itt ez a fruska, aki a lánya lehetne, csak úgy árad belőle az
ifjúság illata, a keble telt és kemény. Csakugyan készen áll a házas-
ságra, nagyon is készen áll rá. Ennek a lánynak férfi kell. A király
sietve megfékezte gondolatait, s arra jutott, hogy részben a buja-
ság, részben a szeretet vezérli, amikor ilyen vágyakozva tekint
halott fia szinte még gyermek hitvesére.
- Megkínálhatom valami frissítővel? - kérdezte Catalina.
A szemében mosoly ült.
A király arra gondolt, hogy ha egy idősebb, tapasztaltabb nőről
lenne szó, azt hihetné, játszik vele, méghozzá olyan ügyesen,
ahogy egy gyakorlott horgász fog ki egy lazacot.
- Köszönöm, egy pohár bort elfogadnék.
Beleesett a csapdába.
- Sajnos, olyat nem tudok kínálni, ami felséged ízlésének meg-
felelne - mondta Catalina mézesmázos hangon. - A pincém telje-
sen üres, nem engedhetem meg magamnak, hogy jó bort vásárol-
jak.
Henriknek arcizma sem rándult, pedig tisztában volt vele: a
hercegné lépre csalta, hogy elébe tárhassa nehéz anyagi helyzetét.
- Ezt sajnálattal hallom. Majd átküldetek önnek néhány hor-
dóval - ígérte. - Úgy látom, a személyzete igen hanyag.
- Inkább igen kis létszámú - helyesbített Catalina. - Elfogadna
egy kupa sört? Saját sört főzünk, nagyon olcsón.
 - Köszönöm - felelte a király, és az ajkába harapott, nehogy
elmosolyodjon. Álmában sem gondolta volna, hogy a lány ilyen
magabiztos. Úgy látszik, a gyászév előhozta a bátorságát. Egyedül
maradt egy idegen országban, mégsem omlott össze, ahogy más
lányokkal történt volna, hanem inkább összeszedte magát, és még
erősebb lett.
- Jó egészségnek örvend a felséges asszony, a király anyja? És
Mary hercegnő jól van? - érdeklődött Catalina olyan fesztelenül,
mintha csak az Alhambra aranytermében látná vendégül a királyt.
- Igen, hála Istennek. És ön?
Catalina elmosolyodott, és bólintott.
- Azt pedig meg sem kell kérdeznem, hogy szolgál felséged
egészsége - jegyezte meg. - Felséged semmit sem változott.
- Valóban?
- Semmit sem változott, amióta először találkoztunk - felelte
a lány. - Amikor megérkeztem Angliába, és London felé utaz-
tunk, és felséged eljött, hogy megismerkedjen velem. - Nagy
erőfeszítésébe került, hogy ne gondoljon rá, milyen is volt
Arthur azon az estén: szégyenkezett apja udvariatlansága miatt,
alig hallhatóan intézte hozzá szavait, s időnként lopva rápillan-
tott a szeme sarkából.
Eltökélten kiszorította a gondolataiból iíjú szerelmesét, és
mosolyogva fordult Arthur apja felé:
- Emlékszem, nagyon meglepett, hogy felkeresett, egészen
megrémített felséged.
Henrik elnevette magát. Tisztán látta, hogy Catalina szándéko-
san idézi fel az első találkozásukat, amikor is egy szűz lány állt az
ágya mellett, fehér hálóingben, kék köntösben, hajfonata a hátát
verdeste, s neki az járt az eszében, hogy úgy támadt rá, mintha el
akarná rabolni, betört a hálókamrájába, akár rá is vethette volna
magát.
Most megfordult, és egy székért nyúlt, hogy elterelje a gondo-
latait, majd intett a hercegnének, hogy ő is leülhet. A duennája -
ugyanaz a savanyú képű spanyol boszorka - a szoba másik felé-
ben állt, két másik hölggyel együtt.
 Catalina higgadtan foglalt helyet, fehér ujjait összekulcsolta az
ölében, kihúzta magát, csak úgy sugárzott róla a vonzó fiatal nő
magabiztossága. Henrik nem szólt, csak nézte egy darabig. Nyil-
ván nem véletlenül emlékeztette az első találkozásukra. De hát
Spanyolországi Izabella leánya és a saját fia özvegye csak nem
akar kacérkodni vele!
Egy szolga lépett be két kupa sörrel. Először a királyt szolgálta
ki, azután Catalinát. A lány kortyolt egyet a sörből, aztán letette a
kupát.
- Még mindig nem szerette meg a sört? - A király maga is
meglepődött rajta, milyen bizalmas hangnemet ütött meg. De hát
az istenért, csak megkérdezheti a menyétől, milyen italt kedvel!
- Csakis akkor iszom meg, ha nagyon szomjas vagyok - felelte
a lány. - Nem szeretem, hogy olyan rossz íz marad utána a szám-
ban. - A szájához emelte a kezét, és megérintette az alsó ajkát.
A király elbűvölten nézte, ahogy az ujjbegye végigsiklik a nyelve
hegyén. Catalina elfintorodott. - Azt hiszem, soha nem lesz a
kedvenc italom - jelentette ki.
- Spanyolországban mit ittak? - kérdezte Henrik, nehezen for-
málva a szavakat. Még mindig azt a puha szájat nézte, amely fény-
lett, ahol a lány megnyalta.
- Ott iható a víz - felelte Catalina. - A mórok csöveken keresz-
tül vezették a tiszta vizet a hegyekből az Alhambra palotába.
Hűvös hegyi forrásvizet ittunk a szökőkutakból. Meg persze
különféle gyümölcsleveket, nyáron csodálatos gyümölcseink
teremtek, de ittunk jeges italokat, sörbeteket, bort is.
- Ha elkísér az országjárásra a nyáron, elmehetünk olyan
helyekre, ahol iható a víz - vetette fel a király. Aztán arra gondolt,
úgy beszél, mint valami ostoba kölyök, a vízivás ígéretével pró-
bálja levenni a lábáról a lányt. De azért makacsul folytatta: - Ha
velem tart, elmehetünk vadászni, elmehetünk Hampshire-be,
vagy még messzebb, az Új erdőbe. Emlékszik az ottani tájra?
Arrafelé van, ahol először találkoztunk.
- Nagyon szívesen tartanék felségeddel - mondta Catalina. -
Persze csak ha még itt leszek.
 - Ha még itt lesz? - A király megdöbbent: kis híján elfelejtette,
hogy a lány a túsza, és úgy volt, hogy nyárra már hazamegy.
- Kétlem, hogy az édesapjával megegyezünk addigra.
- De hát mi tart ilyen sokáig? - kérdezte a lány, s kék szeme
tágra nyílt a tettetett csodálkozástól. - Minden bizonnyal hama-
rosan egyezségre jutunk, nem igaz? - Egy pillanatra elhallgatott,
aztán így folytatta: - Hiszen barátok vagyunk. Ha nem tudunk
megegyezni a pénz kérdésében, nyilván adódik más megoldás.
Másfajta egyezséget is köthetünk. Hiszen egyszer már megegyez-
tünk.
Ez annyira egybevágott a király elképzelésével, hogy Henrik
zavartan ugrott talpra. Catalina is azonnal felállt. Szép kék főkö-
tőjének teteje csak a király válláig ért, s az uralkodó arra gon-
dolt, milyen jó is volna lehajolni és megcsókolni, ha pedig ott
feküdne alatta az ágyban, mennyire vigyázna, hogy ne okozzon
fájdalmat neki. Érezte, hogy a puszta gondolattól is az arcába
tódul a vér.
- Jöjjön ide - mondta rekedt hangon, és odavezette a lányt az
ablakfülkéhez, ahol a hölgyei nem hallhatták, miről beszélnek.
- Gondolkoztam rajta, miféle egyezségre juthatnánk - kezdte.
- Önnek is az volna a legegyszerűbb, ha itt maradhatna. Minden-
képpen azt szeretném, ha maradna.
Catalina nem nézett fel rá. Ha megteszi, a király megbizonyo-
sodhatott volna róla, mit gondol. Ezért inkább lesütötte a szemét,
nem emelte fel az arcát.
- Természetesen, ha a szüleim is beleegyeznek - mondta olyan
halkan, hogy a király alig hallotta.
Henrik úgy érezte, csapdába került. Úgy érezte, nem tud
továbblépni, amíg a lány ilyen finoman félrebiccenti a fejét, s ő
csak az orcája vonalát meg a szempilláit látja, de visszavonulót
sem fújhat, ha a lány nyíltan megkérdezi, van-e más megoldás
arra, hogy rendezzék a konfliktust a szülei és őközötte.
- Ön nyilván nagyon öregnek tart engem - tört ki belőle
váratlanul.
 Catalina pillantása végigsuhant az arcán, aztán megint lesü-
tötte kék szemét.
- Szó sincs róla - mondta színtelen hangon.
- Az apja lehetnék - folytatta a király, és remélte, hogy a lány
tiltakozni fog.
Ő ehelyett felemelte a tekintetét.
- Én sohasem gondolok így felségedre - felelte.
Henrik elhallgatott. Egyszerűen nem tudta, mit kezdjen ezzel a
karcsú fiatal nővel, aki az egyik pillanatban mintha finoman báto-
rítaná, a másikban pedig mintha nem is értené, mit akar neki
mondani.
Catalina végre felemelte a fejét, és rámosolygott a királyra.
A szája ugyan mosolyra húzódott, de a tekintete hideg maradt.
- Ön mit szeretne? - kérdezte Henrik.
- Azt, amit ön óhajt, felség - mondta. - A leghőbb kívánságom
az, hogy engedelmeskedjek felségednek.

Mit akart mondani? Mire készül? Arra számítottam, hogy felajánlja

nekem Harryt, és már a számon volt az igenlő válasz, amikor egy-
szeriben előállt azzal, hogy biztosan nagyon öregnek tartom őt, az
apám lehetne. Ami persze igaz is; bár jóval öregebbnek néz ki, mint
az apám, ezért nem is gondolok rá soha apaként, inkább talán
nagyapának látom, afféle öreg papnak. Az igazi apám jóképű férfi,
hírhedt szívtipró, bátor katona, valóságos hős a csatatéren. Az angol
király egyetlen csatát vívott, azt is vonakodva, továbbá levert
néhány szánalmas lázongást, szegény emberek felkelését, akiknek
végképp elegük lett az uralmából. Úgyhogy egyáltalán nem hasonlít
az apámra, és igazat mondtam, amikor azt állítottam, hogy nem
szoktam így gondolni rá.
Ekkor azonban úgy nézett rám, mintha valami roppant jelentő-
ségteljes dolgot mondtam volna, és megkérdezte, mit akarok. Nem
mondhattam meg neki szemtől szemben, hogy azt akarom, felejtse
el, hogy az idősebb fia felesége voltam, és házasítson össze a kiseb-
bik fiával. így hát azt feleltem, hogy engedelmeskedni akarok neki.
Ebből nem lehet baj. De valahogy nem ezt akarta hallani. És én sem
jutottam előrébb ezzel a válasszal.
Fogalmam sincs, mit forgat a fejében. És azt sem tudom, hogyan
fordíthatnám a magam javára a helyzetet.

Henrik visszament a Whitehall palotába. Az arca égett, a szíve

hevesen dobogott, hol a csalódottság lett úrrá rajta, hol tovább
tervezgetett. Ha rá tudná venni Catalina szüleit, hogy egyezzenek
bele az új házasságba, megszerezhetné a tekintélyes hozomány
maradékát, nem kellene kifizetnie a lány járandóságát, megszilár-
díthatná Spanyolországgal kötött szövetségét - aminek nagy
jelentősége van most, hogy Skóciával és Franciaországgal is szö-
vetségre kíván lépni -, s egy ilyen ifjú feleségtől talán még újabb
fia és örököse is születhetne. Egyik lánya a skót király felesége, a
másik a francia királyé - ezzel egy emberöltőre mindkét országgal
békét teremthet. Ha pedig a spanyol hercegnő az angol király fele-
sége lenne, a legkeresztényibb spanyol uralkodókkal kötött szö-
vetség is fennmaradna. Több nemzedékre szóló békés szövetség
jönne létre a keresztény világ nagyhatalmai között. Közös örökö-
seik lennének; senki nem fenyegetné a biztonságukat. Anglia biz-
tonságban lenne. És ami még fontosabb, Anglia fiai örökölhetnék
a francia, a skót és a spanyol királyságot. Az ország elindulhatna a
béke és a nagyság felé vezető úton.
Nagyon is hasznos volna, ha megszerezné Catalinát; igyekezett
a politikai előnyöket szem előtt tartani, és nem gondolni a lány
nyakának vonalára, csípőjének ívére. Azzal próbálta csillapítani
felkavart lelkét, hogy kiszámolta, valóságos vagyont takaríthatna
meg, ha nem kellene kifizetnie sem a hercegné járandóságát, sem
az ellátását, és nem kellene egy vagy akár több hajót is küldenie,
hogy hazakísérjék. De a gondolatai közé mindig befurakodott az
a kép, ahogy Catalina az ujjával megérintette puha ajkát, és azt
mondta neki, hogy nem szereti a sör utóízét. Amikor lelki szemei
előtt megjelent, ahogy a lány a nyelvének hegyével végigsimított
az ajkán, a király hangosan felnyögött. A lovász, aki éppen a lovat
tartotta, hogy a király leszállhasson a nyeregből, felnézett, és
megkérdezte:
- Valami baj van, felség?
- Az epém - vetette oda a király mogorván.
Tényleg olyan érzés, mintha túlságosan belakott volna, gon-
dolta, miközben a lakosztálya felé tartva elhaladt a hízelgően
mosolygó udvaroncok között. Nem szabad elfelejtenie, hogy a
lány még szinte gyerek, ráadásul a saját menye. Ha a józan eszére
hallgat - márpedig annak köszönheti, hogy sikerült eljutnia idáig
-, egyszerűen megígéri, hogy kifizeti a hercegné járandóságát,
visszaküldi a szüleihez, aztán addig halogatja a fizetést, amíg
Catalinát hozzá nem adják egy másik koronás bolondhoz valahol,
s akkor végül egyetlen garast sem kell kiadnia.
De amikor arra gondolt, hogy a lány máshoz megy feleségül,
azonnal kénytelen volt megállni, hogy a tölgyfa burkolatnak
támaszkodjon.
- Felség! - szólította meg valaki. - Rosszul érzi magát?
- Az epém - ismételte a király. - Valami rosszat ettem.
Odalépett hozzá a főkamarása.
- Küldessek el az orvosért, felség?
- Nem kell - felelte a király. - Viszont küldessen néhány hor-
dót a legjobb borunkból az özvegy hercegnének. Üres a pincéje,
és amikor meg kell látogatnom, bort akarok inni, nem sört.
- Igenis, felség - mondta a férfi, meghajolt, majd távozott.
Henrik kihúzta magát, és elvonult a lakosztályába. A helyiségek
szokás szerint zsúfolva voltak kérelmezőkkel, udvaroncokkal,
mindenféle kegyekért folyamodó emberekkel, szerencsevadá-
szokkal, barátokkal, kisnemesekkel és főurakkal, akik szeretetből
vagy számításból álltak a király szolgálatába. Henrik keserűen
tekintett végig rajtuk. Bezzeg amikor még Henry Tudorként
Bretagne-ba menekült, nem volt ennyi barátja!
- Hol az anyám? - kérdezte egyiküktől.
- A lakosztályában, felség - szólt a válasz.
 - Meglátogatom - jelentette be az uralkodó. - Tudassák vele.
Várt néhány percig, hogy a felséges asszony felkészülhessen,
azután elindult a lakosztálya felé. Menye halála után Lady Marga-
ret Beaufort átköltözött abba a lakosztályba, amelyet hagyomá-
nyosan a mindenkori királyné foglalt el. Új faliszőnyegeket és
bútorokat rendelt, s a helyiségek most pompásabbak voltak, mint
bármely eddigi királyné idejében.
- Nem szükséges bejelentenie - mondta a király az ajtónálló-
nak, és minden ceremónia nélkül belépett.
Lady Margaret az ablaknál ült, előtte számadások hevertek az
asztalon. Úgy ellenőrizte a királyi udvar költségeit, mintha egy jól
vezetett gazdaságról lenne szó. Mióta átvette az irányítást, az
udvarban erősen visszaszorult a pazarlás, az esztelen pénzszórás
teljesen megszűnt, azoknak a királyi szolgáknak pedig, akik azt
hitték, hogy a kezükön átfolyó pénzből jut is, marad is, hamar
csalódniuk kellett.
Henrik jóváhagyó bólintással fogadta, hogy anyja ellenőrzi az
udvar üzleti ügyeit. Őt magát is aggasztotta, hogy az angol trón
feltűnő gazdagsága netán talmi csillogásnak bizonyul. Annak ide-
jén kölcsönökből és adományokból finanszírozta a trónért folyta-
tott harcát, és soha többé nem akart levett kalappal, alázatosan
könyörögni másoknak.
A felséges asszony felnézett, amikor Henrik belépett.
- Fiam! - üdvözölte.
Henrik letérdelt elé, áldását kérve. Mindig így tett, amikor a
nap folyamán először találkoztak. Anyja ujjai finoman megérin-
tették a feje búbját.
- Zaklatottnak tűnsz - jegyezte meg Lady Margaret.
- Csakugyan az vagyok - felelte Henrik. - Az özvegy herceg-
nét látogattam meg.
- Igen? - Az asszony arcán a megvetés árnyéka suhant át. -
Már megint miféle újabb követeléssel álltak elő?
- Nekünk... - kezdte a király, de elcsuklott a hangja. - Nekünk
kell eldöntenünk, mi lesz vele. Ő arról beszélt, hogy visszamenne
Spanyolországba.
 - Majd ha kifizették, amivel tartoznak - vágta rá a felséges
asszony. - Tudják, hogy ki kell fizetniük a hozomány hátralevő
részét, addig nem utazhat el.
- Igen, ezzel ő is tisztában van.
Néhány pillanatra elhallgattak.
- Azt kérdezte, nem jöhetne-e létre valami másféle egyezség -
mondta aztán a király. - Valamiféle megoldás.
- Ó, már vártam ezt! - kiáltott fel Lady Margaret diadalmasan.
- Tudtam, hogy ez jár a fejükben. Csak azon csodálkozom, hogy
ilyen sokáig vártak vele. Gondolom, úgy vélték, illik kivárniuk,
míg letelik a gyászév.
- Hogy mi jár a fejükben?
- Azt akarják, hogy itt maradjon.
Henrik érezte, hogy mosoly terül szét az arcán, de sietve meg-
fegyelmezte a vonásait.
- Úgy gondolja?
- Már vártam, hogy színt valljanak. Tudtam, hogy azt akarják,
mi lépjünk elsőként. Hah! Mégiscsak elértük, hogy ők nyilvánít-
sák ki előbb a szándékukat!
A király felvonta a szemöldökét. Azt remélte, hogy az anyja
ugyanazt tervezi, amire ő is vágyik.
- És mégis mi volna a szándékuk?
- Természetesen azt várják, hogy házassági ajánlatot tegyünk
nekik - felelte Lady Margaret. - Tudják jól, hogy ilyen lehetőséget
nem szalaszthatunk el. A lány annak idején kiváló parti volt, és
most is az. Annak idején jó alkut kötöttünk, ami még most is
jónak számít. Főleg ha a teljes hozományt kifizetik. Sőt, a lány
most még több hasznot hoz, mint valaha.
A király elvörösödő arccal bámult az anyjára.
- Csakugyan?
- Természetesen. Most már itt van, a hozomány felét kifizet-
ték, már csak a másik felét kell kihúznunk belőlük, a kíséretétől
megszabadultunk, a szövetség bevált és a hasznunkra van.
A franciák nem lennének ilyen tisztelettel irántunk, ha nem fél-
nének a lány szüleitől, és a skótok is tartanak tőlünk. Úgyhogy
még mindig ő a legjobb parti számunkra az egész keresztény
világban.
A királyt elöntötte a megkönnyebbülés. Ha az anyja nem ellenzi
a tervét, akkor nekiláthat a megvalósításának. Mindig is a felséges
asszony volt a legjobb és legmegbízhatóbb tanácsadója, az ő aka-
ratával nem szállhat szembe.
- És a korkülönbség?
Lady Margaret vállat vont.
- Ugyan már! Nagyjából öt év, valamivel kevesebb, mint hat.
Egy herceg esetében ez nem számít.
Henrik úgy rezzent össze, mintha az anyja pofon vágta volna.
- Hat év? - kérdezte döbbenten.
- Különben is Harry kifejezetten magas és erős a korához
képest. Összeillő pár lesznek - jelentette ki az asszony.
- Nem - tiltakozott a király színtelen hangon. - Nem. Nem
Harryről van szó. Én nem Harryről beszéltem. Nekem meg sem
fordult a fejemben Harry!
A dühös hang hallatán a felséges asszony felkapta a fejét.
- Micsoda?
- Nem. Nem. Nem Harry. Az ördögbe is! Nem Harry!
- Micsoda? Mi a csudáról beszélsz?
- De hát ez nyilvánvaló! Egyszerűen nyilvánvaló!
Az asszony tekintete végigfutott a fia arcán. Lady Margaret úgy
olvasott Henrik gondolataiban, mint senki más.
- Nem Harry?
- Azt hittem, anyám rólam beszél.
- Rólad? - Lady Margaret gyorsan visszaidézte magában az
iménti beszélgetést. - Hogy te és az Infanta? - kérdezte hitetlen-
kedve.
A király érezte, hogy ismét elvörösödik.
- Igen.
- Arthur özvegye? A saját menyed?
- Igen! Miért is ne?
Lady Margaret döbbenten meredt rá. Kezdje sorolni az ellen-
érveit?
 - Arthur túl fiatal volt. A házasságot nem hálták el - mondta a
király, megismételve mindazt, amit a spanyol követ Dona Elvirá-
tól hallott, s ami azóta az egész keresztény világban elterjedt.
A felséges asszony tekintetéből csak úgy sütött a kétség.
- Ő maga is ezt mondja. A duennája is ezt mondja. A spanyo-
lok is ezt mondják. Mindenki ezt mondja - sorolta Henrik.
- És te hiszel nekik? - kérdezte az anyja hidegen.
- Arthurból hiányzott a férfierő.
- Nos... - Lady Margaretnek az volt a szokása, hogy egy szót
sem szólt, amíg össze nem szedte a gondolatait. A fiára tekintett, s
feltűnt neki égő orcája, feldúlt arckifejezése. - Valószínűleg hazud-
nak. Láttuk őket ágyba feküdni a nászéjszakán, és akkoriban egy
szóval sem céloztak rá, hogy ne történt volna meg a dolog.
- Ehhez semmi közünk. Ha valamennyien ugyanazt a hazug-
ságot mondják és kitartanak mellette, akkor az annyi, mintha igaz
volna.
- De csak ha mi is elfogadjuk.
- Mi pedig elfogadjuk - jelentette ki a király.
A felséges asszony felvonta a szemöldökét.
- Ez a vágyad?
- Ez nem vágy kérdése. Szükségem van feleségre - szólt Hen-
rik hidegen, mintha nem számítana, lát vesz el. - És kapóra jön,
hogy ő már amúgy is itt van, amint anyám mondta.
- Születése jogán alkalmas volna - ismerte el az anyja -, de a
hozzád fűződő kapcsolata akadályt jelent. A menyed, még akkor
is, ha nem hálták el a házasságot. És nagyon fiatal.
- Tizenhét éves - mondta Henrik. - Egy nőnél ez a legszebb
életkor. És özvegyasszony. Készen áll az újabb házasságra.
- Lehet, hogy szűz, lehet, hogy nem az - szögezte le Lady Mar-
garet csípősen. - Mindenesetre egyezségre kell jutnunk.
- Tizenhét éves - ismételte meg a király. - Ez a legalkalmasabb
életkor a házasságra. Készen áll a szó teljes értelmében vett házas-
ságra.
- A népnek ez nem fog tetszeni - jegyezte meg a felséges
asszony. - Emlékezni fognak az első esküvőjére, hiszen roppant
látványos ünnepséget rendeztünk. Megkedvelték őt. Megkedvel-
ték mindkettőjüket. A gránátalmát és a rózsát. Megtetszett nekik
a lány a csipkemantillájában.
- Nos, Arthur halott - jelentette ki Henrik nyersen. - A lány-
nak pedig úgyis férjhez kell mennie.
- Az emberek furcsállnák.
A király vállat vont.
- Majd ha fiút szül nekem, örülni fognak.
- Hát persze, már ha képes rá. Arthurtól nem fogant gyer-
meket.
- Amint már mondottam, Arthurból hiányzott a férfierő.
A házasságot nem hálták el.
A felséges asszony összeszorította a száját, nem válaszolt.
- Ráadásul így megszerezzük a hozományt, és nem kell kifizet-
nünk a járandóságot - mutatott rá a király.
Az asszony bólintott. Kedvére való volt a gondolat, hogy
Catalina sok pénzt hoz a házhoz.
- És a lány már amúgy is itt van.
- Méghozzá igencsak állhatatosan - jegyezte meg savanyúan
Lady Margaret.
- Állhatatos hercegnő - mosolyodott el a király.
- Komolyan azt gondolod, hogy a szülei beleegyeznének?
A spanyol királyi pár?
- Ez nekik is megoldást jelentene, nemcsak nekünk. És fenn-
maradna a szövetség. - A király azon kapta magát, hogy moso-
lyog, aztán gyorsan magára öltötte szokásos szigorú arckifejezé-
sét. - A lány maga is úgy gondolja, hogy ez a sorsa. Hisz benne,
hogy Anglia királynéjának született.
- Hát akkor egyszerűen bolond - jegyezte meg gúnyosan az
asszony.
- Kisgyerek korától arra nevelték, hogy királyné lesz belőle.
- De anyakirályné úgysem lesz. Hiába szül fiút, semmire sem
megy vele. A fia, már ha fiút szül valaha, soha nem lehet király.
Csak Harry után következne a trónöröklés sorában - emlékez-
tette az anyja Henriket. - Sőt, még Harry fiai is megelőzik majd.
Az Infantának jóval kevésbé előnyös ez a megoldás, mint a walesi
herceggel kötendő házasság. A spanyoloknak nem fog tetszeni.
- Ugyan már, Harry még gyerek. Hol van még az, hogy fiai
szülessenek? Éveket kell várni addig.
- Akkor is. A lány szülei ezt kedvezőtlennek találnák. Biztos,
hogy Harry herceget részesítik előnyben. így a lányukból királyné
lesz, a fiát pedig királlyá koronázzák majd. Miért érnék be keve-
sebbel?
Henrik habozott. Semmit sem tudott felhozni anyja logikus
érvelése ellenében, legfeljebb annyit mondhatott volna, hogy ő
fütyül erre a logikára.
- Ó. Értem. Egyszerűen meg akarod kapni - szólalt meg az
anyja, amikor a csönd már olyan hosszúra nyúlt, hogy rájött, van
valami, amit a fia nem szívesen mondana ki. - Akkor hát mégis-
csak a vágyról van szó.
Henrik elszánta magát, hogy nyílt lapokkal játszik.
- Igen - erősítette meg.
Lady Margaret számító pillantást vetett rá. A fiát még apró
gyermek korában elvették tőle, és másra bízták. Azóta mindig is
a felemelkedés lehetőségét látta benne, a potenciális trónörököst,
a nagysághoz vezető utat. Csecsemőkorában alig ismerte, gyerek-
korában nem szerette. Amikor a fiú férfivá lett, ő eltervezte a
jövőjét, megvédte királyi jogait, megszervezte a York-ház elleni
hadjáratát - de gyengéd szeretet soha nem élt benne iránta. Ennyi
idősen már nem tudott elnéző lenni vele; különben sem volt
elnéző soha senkivel, még önnönmagával sem.
- Ez felettébb megdöbbentő - állapította meg hidegen. - Azt
hittem, hogy érdekházasságról beszélünk. Az özvegy hercegné
olyan, mintha a lányod lenne. Az iránta érzett vágyad bűnös vágy,
a test bűne.
- Nem bűnös vágy, és nem a lányom! - tiltakozott a király. -
Semmi rossz nincs egy tiszteletre méltó szerelemben. Ő nem a
lányom. A fiam özvegye. És nem hálták el a házasságot.
- Ez bűn. Pápai diszpenzációra lesz szükséged.
- De hiszen a fiam hozzá sem ért! - kiáltott fel Henrik.
 - Az egész udvar ott volt, amikor a nászéjszakájukon ágyba
bújtak - mutatott rá a felséges asszony tárgyilagos hangon.
- Arthur túl fiatal volt. Nem volt benne férfierő. Pár hónap
múlva meg is halt szegény.
Lady Margaret bólintott.
- Legalábbis ezt mondja most a lány.
- De anyám nem ellenzi a dolgot, ugye? - kérdezte a király.
- Ez bűn - ismételte az asszony. - De ha meg tudod szerezni a
pápai diszpenzációt, és a lány szülei is beleegyeznek... - hallgatott
el savanyú arccal. - Nos, van nála rosszabb is, gondolom - ismerte
el aztán vonakodva. - És így legalább a felügyeletem alatt lesz az
udvarban. Jobban tudom ellenőrizni és irányítani, mint egy idő-
sebb lányt, és róla legalább tudjuk, hogy rendesen viselkedik. Enge-
delmes. Majd én kitanítom a kötelességeire. És a nép is szereti.
- Még ma beszélek a spanyol követtel.
Lady Margaret még sohasem látta ilyen örömtelinek a fia arcát.
- Megtanítom egyre-másra azt a lányt - mondta, és az asztalon
fekvő számadásokra mutatott. - Bőven van tanulnivalója.
- Megmondom a követnek, hogy továbbítsa a házassági aján-
latot a spanyol királyi párnak, holnap pedig beszélek a lánnyal.
- Ilyen hamar visszamész hozzá? - kérdezte csodálkozva az
anyja.
Henrik bólintott. Nem akarta elárulni, hogy számára még a
másnap is túl távolinak tűnik. Ha megtehetné, tüstént vissza-
menne, és már aznap este megkérné a kezét, mintha csak valami
kisnemes volna, Catalina pedig egyszerű lány, nem pedig az angol
király és a spanyol hercegnő - após és menye.

Henrik gondoskodott róla, hogy de Puebla doktort, a spanyol

követet éppen alkalmas időpontban hívják vacsorára a
Whitehallba, az egyik főasztalnál jelöljék ki a helyét, és a legjobb
borral kínálják. A király asztalánál tökéletesre érlelt, gyömbéres
mártásban párolt vadhúst szolgáltak fel. Az uralkodó szedett
belőle magának egy kisebb adagot, azután átküldte a tálat a spa-
nyol követnek. De Puebla, aki az Infanta házassági szerződéséről
folyó tárgyalások megkezdése óta egyszer sem részesült efféle
kegyben, jól megrakta a tányérját, majd a szószba mártogatta a
finom fehér kenyeret. Örömmel töltötte el, hogy ilyen jól tartják
az udvarban, és az arcán mohó mosoly ült, de magában azon töp-
rengett, vajon mit jelent mindez.
A király anyja biccentett felé, de Puebla pedig felállt, és meg-
hajlással viszonozta az üdvözlést.
„Roppant szívélyes - jegyezte meg magában, miközben ismét
helyet foglalt. - Hihetetlenül. Meglepően.”
A követ nem volt ostoba ember, tudta, hogy a nyilvánosság
előtti kegyekért cserében valamit kérni fognak tőle. De az elmúlt
év borzalmaihoz képest - amikor Spanyolország reményeit elte-
mették a worcesteri székesegyház kriptájában - most legalább
kedvezőek az előjelek. Úgy tűnik, Henrik királynak más tervei is
vannak vele, nem csak bűnbaknak tekinti, amiért a spanyol kirá-
lyi pár még mindig nem fizette meg a tartozását.
De Puebla mindig igyekezett mentegetni a felséges spanyol
uralkodókat, de az angol király az idő múlásával egyre ingerülteb-
ben hallgatta. A követ hosszú, részletes levelekben magyarázta a
királyi párnak, hogy hiába követelik Catalina özvegyi járandósá-
gát, ha közben nem fizetik ki a hozomány hátralevő részét. Pró-
bálta megértetni Catalinával, hogy nem tudja rávenni az angol
királyt, hogy bőkezűbben járuljon hozzá a költségeihez, és a spa-
nyol királyt sem tudja rábeszélni, hogy támogassa a lányát. Mind-
két uralkodó roppant konok, és mindkettő eltökélte, hogy fölébe
kerekedik a másiknak. Láthatólag egyiküket sem zavarja, hogy a
mindössze tizenhét éves Catalina szinte üres zsebbel kénytelen
eltartani népes udvartartását idegen földön. Egyikük sem haj-
landó megtenni az első lépést, és elfogadni, hogy felelős Catalina
eltartásáért, mert attól fél, hogy utána soha nem szabadul ettől a
tehertől.
De Puebla felnézett és rámosolygott a királyra, aki a trónján ült,
az állami baldachin alatt. A követ őszintén kedvelte Henriket, cső-
dálta, milyen bátran harcolta ki és őrizte meg a trónját, tetszett neki
természetes, józan gondolkodása. De ami még ennél is fontosabb,
szeretett Angliában élni, hozzászokott, hogy szép háza van Lon-
donban, és jelentős személyiségnek számít, mivel Európa legújabb
és leghatalmasabb uralkodóházát képviseli. Élvezte, hogy az ango-
lok számára teljesen érdektelen a zsidó származása és az, hogy csak
nemrég keresztelkedett ki, hiszen ebben az udvarban mindenki a
semmiből jött, s élete során legalább egyszer nevet vagy szövetsé-
gest váltott. Anglia kiváló hely volt de Puebla számára, és ő bármire
hajlandó lett volna, hogy itt maradhasson. Ha ez azt jelentette, hogy
hűségesebben szolgálja az angol királyt, mint a spanyol uralkodó-
kat, hát erre az apró kompromisszumra is kész volt.
Henrik felállt a trónjáról, és jelt adott a szolgáknak, hogy
elkezdhetik összeszedni a tányérokat. Miközben az asztalok lesze-
dése folyt, a király körbesétált a vendégek között, hol itt állt meg
egy szóra, hol ott. Láthatólag még mindig nagy tiszteletnek örven-
dett az emberei körében. A Tudor-udvar legmegbecsültebb tagjai
azok voltak, akik annak idején nemcsak szavakkal, hanem kard-
dal is támogatták Henriket, amikor bevonult Angliába. Tudták,
milyen nagyra becsüli őket az uralkodó, és ők is nagyra becsülték
őt. Ez a társaság még mindig jobban hasonlított egy győztes had-
vezér táborára, mint egy civilekből álló, elpuhult udvarra.
Henrik végül odalépett de Puebla asztalához.
- Követ úr! - üdvözölte.
De Puebla mélyen meghajolt.
- Köszönöm felségednek a vadhúst - mondta. - Roppant ízle-
tes volt.
A király bólintott.
- Beszélni szeretnék önnel.
- Hogyne.
- Négyszemközt.
A két férfi behúzódott a terem egyik néptelen sarkába. Eköz-
ben a karzaton rázendítettek a zenészek.
- Volna egy javaslatom, amellyel megoldhatnánk az özvegy
hercegné ügyét - kezdte Henrik a lehető legszárazabban.
 - Csakugyan?
- Talán szokatlannak találja majd az elképzelésemet, de én úgy
vélem, nagyon is megfontolandó.
„Végre! - gondolta de Puebla. - Megkéri a lány kezét Harry
számára. Azt hittem, hagyja mélyebbre süllyedni az Infantát, s
csak aztán szánja rá magát erre a lépésre. Azt hittem, elég mélyre
taszítja ahhoz, hogy kétszeres árat kérhessen a második walesi
próbálkozásért. De hát másképp történik. Isten kegyes.”
- Valóban? - szólt hangosan.
- Azt javaslom, hogy felejtsük el a hozomány kérdését - kezdte
Henrik. - Az özvegy hercegné javai beolvadnak az én vagyo-
nomba. Megfelelő járadékot fizetek neki, ahogy a néhai Erzsébet
királynénak is fizettem, Isten nyugosztalja. Én magam veszem
feleségül az Infantát.
De Puebla annyira meghökkent, hogy alig jutott szóhoz.
- Felséged?
- Igen, én. Talán van valami ellenvetése?
A követ nagyot nyelt, nehézkesen nagy levegőt vett, aztán bele-
kezdett:
- Nem, nem, legalábbis... Attól tartok, a rokonság akadályt
jelenthet.
- Pápai diszpenzációért fogok folyamodni. Ugyebár ön bizo-
nyos abban, hogy a házasságot nem hálták el?
- Igen - hebegte de Puebla.
- És erről az Infanta saját szavai alapján biztosított engem.
- A duenna mondta...
- Akkor ez nem jelent akadályt - zárta le a kérdést a király. -
Lényegében csak el voltak jegyezve. Nem is lettek igazán férj és
feleség.
- Ezt még a felséges spanyol királyi pár elé kell terjesztenem -
vetette fel de Puebla, miközben kétségbeesetten próbált rendet
teremteni kavargó gondolatai között, s azon igyekezett, hogy
mélységes döbbenete ne üljön ki az arcára. - Felséged tanácsadó
testülete beleegyezett? - kérdezte, hogy időt nyerjen. - Mit szólt a
canterburyi érsek?
 - Pillanatnyilag jobb, ha kettőnk közt marad a dolog - felelte
Henrik nagyvonalúan. - Nemrég özvegyültem meg. Csupán tud-
tára akarom adni a felséges királyi párnak, hogy gondoskodni
fogunk a lányukról. Nehéz volt számára az elmúlt év.
- Ha hazamehetett volna...
- Most már nem lesz szükség rá, hogy hazamenjen. Anglia az
otthona. Ez a hazája - szögezte le Henrik szárazon. - Itt lesz belőle
királyné. Végül is erre nevelték.
De Puebla alig tudott megszólalni, annyira megdöbbentette a
gondolat, hogy ez az öregember, aki csak nemrég temette el a fele-
ségét, el akarja venni halott fia özvegyét.
- Hogyne. Tehát akkor közöljem a felséges spanyol királyi pár-
ral, hogy felségednek ez az eltökélt szándéka? Nincs más lehető-
ség, amit számításba kellene vennünk? - De Puebla azon törte a
fejét, miként hozhatná szóba Harry herceget, aki kétségkívül
alkalmasabb férjjelölt lenne Catalina számára. Aztán úgy döntött,
nem köntörfalaz tovább. - Például felséged fia?
- A fiam még túlságosan fiatal a házassághoz - vetette el sietve
a javaslatot Henrik. - Alig tizenegy éves, és bár erős, koraérett
gyerek, a nagyanyja ragaszkodik hozzá, hogy még négy évig ne
házasítsuk meg. Addigra pedig az özvegy hercegné már huszon-
egy éves lesz.
- Még akkor is fiatalnak mondható - hebegte de Puebla. - Fia-
tal nő, és korban közel áll Harry herceghez.
- Kötve hiszem, hogy a felséges királyi pár örülne, ha a
lányuk további négy évet töltene Angliában férj és önálló udvar-
tartás nélkül - mondta Henrik, leplezetlen fenyegetéssel a hang-
jában. - Nem hinném, hogy szeretnék, ha az özvegy hercegné-
nek meg kellene várnia, míg Harry nagykorú lesz. Hogyan
töltené ezeket az éveket? Hol élne? Talán hajlandók vásárolni
neki egy palotát, és gondoskodni a fenntartásáról? Hajlandók
jövedelmet biztosítani számára? A pozíciójához méltó udvart?
Négy éven át?
- És ha esetleg Spanyolországban várná ki ezt az időt? - vetette
fel de Puebla.
 - Akár most azonnal elutazhat, ha kifizeti a hozomány teljes
összegét, és aztán próbálhatja másutt megcsinálni a szerencséjét.
De kaphat-e annál jobb ajánlatot, mint hogy Anglia királynéja
legyen? Ha ön azt gondolja, hogy igen, akkor csak vigye el!
Már évek óta mindig ebbe a zsákutcába torkolltak a megbeszé-
lések. De Puebla tudta, hogy legyőzték.
- Még ma este írok a felséges királyi párnak - mondta.

Azt álmodtam, hogy fecske vagyok, és a Sierra Nevada aranyló

hegyei fölött repülök. Ám ezúttal észak felé tartottam, balról tűzött
rám a forró délutáni nap, előttem pedig hideg felhők tornyosultak
az égen. Az egyik felhő hirtelen alakot öltött: a ludlow-i vár alakját.
Kis madárszívem nagyot dobbant az épület láttán, s az eljövendő
éjszaka járt az eszemben, amikor a kedvesem a karjába zár, rám
nehezedik, én pedig szinte szétolvadok a vágytól.
Aztán megláttam, hogy valójában nem Ludlow az, hanem a
windsori kastély nagy szürke falai magasodnak előttem, a kanyargó
folyó pedig az üvegesen csillogó, szürke Temze, s az ide-oda sikló
vagy éppen a kikötőben horgonyzó hajók a szorgos, gazdag Anglia
képviselői. Tudtam, hogy távol vagyok az otthonomtól, mégis ott-
hon voltam. Ez lesz az otthonom, itt fogom felépíteni a tornyok
szürke kövéhez tapadó fészkemet, ahogy Spanyolországban tettem.
Olyan sebesen fogok szállni, hogy a földről meg sem látnak, olyan
magasan fogok szállni, hogy azt hiszik majd, sosem érek földet.
Nem leszek többé Catalina, Spanyolország infánsnője. Aragóniai
Katalin leszek, angol királyné, ahogy Arthur nevezett: Katalin,
Anglia királynéja.

- Ismét itt a király - jelezte Dona Elvira az ablakon kitekintve.

- Mindössze két ember kíséretében lovagolt ide. Még a zászlóvi-
vőjét és a testőreit sem hozta magával - szipákolt. Amúgy is rossz
szemmel nézte az Angliában általánosnak mondható hanyagsá-
got, de ennek a királynak olyan a modora, mint valami istálló-
fiúnak!
Catalina odasietett az ablakhoz, és kilesett.
- Vajon mit akarhat? - töprengett. - Szóljon, hogy fejtsenek le
valamennyit a borából.
Dona Elvira kisietett a szobából. A következő pillanatban Hen-
rik bejelentés nélkül lépett be az ajtón.
Catalina mély pukedlibe ereszkedett.
- Felséged igen kegyes hozzám - mondta. - Most már legalább
meg tudom kínálni egy pohár jó borral.
Henrik elmosolyodott, de nem szólt. Állva várták meg, míg
Dona Elvira visszatért a szobába. Mögötte egy spanyol szolgáló-
lány lépkedett, kezében mór réztálca, rajta két velencei üvegpo-
hár, vörös borral megtöltve. Henriknek feltűnt, milyen finom
kidolgozásúak e tárgyak, és azt gondolta - nem is tévedett hogy
ezek is a spanyolok által visszatartott hozomány részei lehetnek.
- Egészségére - köszöntötte a hercegnét, és ráemelte poharát.
Nagy csodálkozására Catalina nem viszonozta a gesztust, csak
ráfüggesztette a tekintetét, és hosszan, elgondolkodva nézte. Ami-
kor a pillantásuk találkozott, a király érezte, hogy az egész teste
bizseregni kezd, mint valami kamasznak.
- Igen, hercegné? - szólt halkan.
- Igen, felség?
Mindketten Dona Elvira felé pillantottak, aki kényelmetlenül
közel állt hozzájuk, s némán méregette viseltes cipőjét meg alatta
a padlódeszkákat.
- Magunkra hagyhat minket - mondta a király.
Az asszony a hercegnére tekintett, mint aki tőle vár parancsot,
és nem mozdult.
- Négyszemközt kívánok beszélni a menyemmel - jelentette ki
Henrik határozottan. - Távozhat.
Dona Elvira pukedlizett, majd kiment. A többi hölgy követte a
példáját.
Catalina rámosolygott a királyra.
 - Parancsoljon.
Henrik pulzusa gyorsabban vert a lány mosolyától.
- Csakugyan négyszemközt kell beszélnünk. Házassági aján-
lattal érkeztem. Már beszéltem a spanyol követtel, ő pedig írt az
ön szüleinek.
„Végre! Igen! Végre! - gondolta Catalina. - Azért jött, hogy
megkérje a kezemet Harry számára. Köszönetét mondok Isten-
nek, aki elhozta nekem ezt a napot. Arthur, szerelmem, ma látha-
tod, hogy nem szegem meg az ígéretemet.”
- Újra kell házasodnom - folytatta Henrik. - Még fiatal
vagyok... - Úgy gondolta, jobb, ha nem teszi hozzá, hogy negy-
venhat éves. - Akár még több gyermekem is lehet.
Catalina udvariasan bólintott, de nem is figyelt oda rá igazán.
Azt várta, mikor kéri meg a kezét Harry herceg nevében.
- Már végigvettem gondolatban az összes hercegnőt Európá-
ban, aki megfelelő házastárs lehetne számomra - mondta a király.
Catalina még mindig hallgatott.
- De egyikük sem nyerte meg a tetszésemet.
A hercegné tágabbra nyitotta a szemét, hogy jelezze, figyelme-
sen hallgatja.
Henrik rátért a lényegre.
- Önre esett a választásom - bökte ki hirtelen -, mégpedig a
következő okokból. Ön már amúgy is itt van Londonban, hozzá-
szokott az itteni élethez. Önt angol királynénak nevelték, és ha
feleségül jön hozzám, királyné lesz. Elfelejthetjük a hozománnyal
kapcsolatos nehézségeket. Ön ugyanolyan járadékot kap majd,
mint Erzsébet királyné. Anyám is egyetért mindezzel.
A király szavai végre behatoltak Catalina elméjébe. Annyira
megdöbbent, hogy szinte szóhoz sem jutott, csak némán bámult
az uralkodóra.
- Én?
- A rokonságunk ugyan kisebb akadályt jelent, ámde diszpen-
zációt fogok kérni a pápától - folytatta a király. - Tudom, hogy
Arthurral kötött házasságát nem hálták el. Ilyenformán pedig
nincs igazi akadály.
 - Nem háltuk el - ismételte Catalina gépiesen a szavakat,
mintha hirtelen elfelejtette volna, mit jelentenek. A nagy hazug-
ságnak az volt a célja, hogy Harry herceggel vonuljon oltárhoz,
nem pedig az apjával! De most már nem lehet visszavonni.
Annyira kavarogtak a gondolatai, hogy csupán ezt tudta megis-
mételni: - Nem háltuk el.
- Akkor minden rendben lesz - állapította meg a király. - Jól
értem, hogy nincs ellenvetése?
Lélegzet-visszafojtva várta a választ. Minden gondolat, amit
Catalina keltett benne, és ide juttatta, semmivé lett, amikor ráné-
zett erre a sápadt, döbbent arcra.
Megfogta a lány kezét.
- Ne nézzen ilyen ijedten - kérte gyengéd hangon. - Nem aka-
rok rosszat önnek. Ez megoldja minden nehézségét. Jó férje
leszek. Gondoskodom önről. - Kétségbeesetten próbált kieszelni
valamit, amivel elnyerhetné a lány tetszését. - Szép dolgokat
veszek önnek - mondta. - Olyanokat, mint azok a zafírok, ame-
lyek annyira tetszettek önnek. Egy egész ládára való szép dolgot
veszek, Catalina.
A lány tudta, hogy muszáj felelnie.
- Nagyon meglepett, felség - szólalt meg végül.
- Csak nem azt akarja mondani, hogy nem vette észre, meny-
nyire vágyom ön után?

Elfojtottam a tiltakozó kiáltást. A legszívesebben rávágtam volna:

dehogy vettem észre! De nem lett volna igaz. Észrevettem, mint
ahogy minden fiatal nő észrevette volna - abból, ahogyan rám
nézett, abból, ahogyan hatottam rá. Az első pillanattól kezdve ott
volt köztünk ez a rejtett áramlás. Csak nem vettem tudomást róla.
Úgy tettem, mintha valami jelentéktelen dologról volna szó, és
kihasználtam. Nagyon rosszul tettem.
Hiúságomban úgy véltem, arra bátorítok egy öregembert, hogy
legyen jóindulattal irántam, azt hittem, magamhoz köthetem, ille-
gethetem magamat előtte, még kacérkodhatok is vele mint jóságos
apósommal, azután rávehetem, hogy házasítson össze Harry her-
ceggel. Úgy akartam a kedvére tenni, mintha a lánya volnék, azt
akartam, hogy csodáljon, kényeztessen. Azt akartam, hogy rajong-
jon értem.
Ez bűn volt, súlyos bűn. A hiúság és a gőg bűnébe estem. Kihasz-
náltam buja vágyait és mohóságát. Ostobaságommal őt is bűnbe
vittem. Nem csoda, hogy Isten elfordult tőlem, anyám pedig sosem
ír nekem. Bűnt követtem el.
Édes Istenem, milyen ostoba vagyok, és az ostobaságomhoz még
gyerekes hiúság is társul! Nem sikerült kelepcébe csalnom a királyt,
sőt, én estem az ő kelepcéjébe. Hiúságom, gőgöm elhitette velem,
hogy bármire rá tudom venni. De csak arra vettem rá, hogy a saját
vágyait kövesse, és most megszerzi majd, amit akar. Márpedig
engem akar. És mindez a saját ostobaságom következménye.

- Nyilván észrevette - mosolygott rá Henrik magabiztosan. -

Nyilván rájött, amikor tegnap meglátogattam, és amikor jó bort
küldtem önnek.
Catalina bólintott. Bármilyen ostobán viselkedett is, valamit
csakugyan észrevett, feltűnt neki, hogy valami történt; és büszke
volt diplomáciai képességeire, azt gondolván, hogy még magát az
angol királyt is az orránál fogva tudta vezetni. Nagyvilági nőnek
képzelte magát, a spanyol követet pedig féleszűnek tartotta, ami-
ért nem volt képes eljutni idáig, holott Henrik olyan könnyen
manipulálható. Azt hitte, az angol király úgy táncol, ahogy ő
fütyül, pedig Henrik valójában egészen más dallamot követett.
- Azóta vágyom önre, amióta először láttam - szólt halkan a
király.
Catalina felnézett.
- Csakugyan?
- Így van, ahogy mondom. Azóta, hogy beléptem a hálókam-
rájába Dogmersfieldben.
 Catalina akkor az út porával belepett, szikár öregembernek
látta, úgy tekintett rá, mint a vőlegénye apjára. Most eszébe jutott,
hogy amikor a király berontott a hálószobájába, izzadt férfitest
szaga csapta meg az orrát. Ő ott állt az uralkodó előtt, és arra gon-
dolt: micsoda pojáca, micsoda bárdolatlan katona, hogy csak így
betör valahová, ahol nem látják szívesen. Aztán megjelent a
kócos, szőke hajú Arthur, akinek félszeg mosoly ragyogott az
arcán.
- Hát persze. - Végtelen eltökéltséggel mosolyt erőltetett az
arcára. - Emlékszem. Táncoltam felségednek.
Henrik egy kissé közelebb húzódott, és a lány derekára csúsz-
tatta a kezét. Catalina erővel kényszerítette magát, hogy ne hátrál-
jon el.
- Néztem önt - mondta a király -, és elfogott a vágy.
- De házas volt felséged.
- Mostanra viszont megözvegyültem, akárcsak ön - felelte
Henrik. Még a ruha mellrészének halcsontjain keresztül is érezte,
milyen merev a lány teste, úgyhogy elengedte. Arra gondolt, hogy
lépésről lépésre kell majd meghódítania. Lehetséges, hogy
Catalina kacérkodott vele, de úgy látszik, most mégis meglepte az
események ilyetén fordulata. Gyerekkorában még a széltől is
óvták, Arthurral eltöltött ártatlan hónapjai alatt pedig aligha nyílt
ki a szeme. Lassan kell haladnia. Meg kell várnia, míg a lány meg-
kapja az engedélyt Spanyolországból, a követet pedig meg kell
bíznia, hogy ecsetelje előtte, micsoda gazdagság vár rá, s hagynia
kell, hogy a hölgyei meggyőzzék ezen házasság előnyeiről.
Catalina még fiatal, s természeténél és tapasztalatlanságánál fogva
hajlamos arra, hogy bután viselkedjen. Időt kell adnia neki.
- Most magára hagyom - mondta. - Holnap ismét eljövök.
Catalina bólintott, majd az ajtóhoz kísérte a királyt. Itt egy pil-
lanatra megtorpant.
- Komolyan gondolja felséged? - kérdezte, és kék szeméből
egyszerre aggodalom sugárzott. - Komolyan gondolja ezt a lány-
kérést, nem csak afféle cselnek szánja? Igazán el akar venni felesé-
gül? Királyné leszek?
 Henrik bólintott.
- Komolyan gondolom. - Csak most kezdte átlátni, milyen
forrón ég a lányban a becsvágy, és elmosolyodott, mert már sej-
tette, miként tudja megkörnyékezni. - Hát ennyire szeretne
királyné lenni?
Catalina bólintott.
- Erre neveltek - mondta. - Semmi másra nem vágyom. - Kis
híján kiszaladt a száján, hogy ez volt a férje utolsó kívánsága, de
aztán felülkerekedett benne az Arthur iránti szerelem, amely nem
engedte, hogy bárkinek is elárulja a titkot - még Arthur tulajdon
apjának sem. Különben is, a herceg azt tervelte ki, hogy Harryhez
menjen férjhez.
A király mosolygott.
- Tehát vágy nincs önben, de becsvágy annál több - jegyezte
meg kissé hűvösen.
- Ez egyszerűen megillet engem - felelte Catalina szárazon. -
Arra születtem, hogy királyné legyek.
Henrik megfogta a kezét, és fölé hajolt. Megcsókolta az ujjait;
nagy önfegyelmet kívánt tőle, hogy ne nyalogassa végig őket.
„Csak lassan! - figyelmeztette magát. - Ez egy fiatal lány, ráadá-
sul valószínűleg szűz, de mindenesetre biztosan nem szajha.” Fel-
egyenesedett.
- Ha feleségül jön hozzám, Aragóniai Katalin, Anglia király-
néja lesz önből - ígérte, és látta, hogy a lány kék szeme mohón
felcsillan a cím hallatán. - Amint megkapjuk a pápai diszpenzá-
ciót, összeházasodhatunk.

Gondolkozz! Gondolkozz! - parancsoltam magamra. Nem egy

ostoba nőszemély nevelt ostobának, hanem egy királynő nevelt
királynénak. Ha ez valamiféle csel, át kell látnod rajta. Ha szívből
jövő ajánlat, akkor a magad javára kell fordítanod.
Ezzel nem teljesíteném mindenben a szerelmemnek tett ígérete-
met, de nem járnék messze tőle. Arthur azt akarta, hogy angol
királyné legyek, és szüljem meg a gyerekeket, akiket neki kellett
volna nemzenie. Mi lenne, ha ezek a gyerekek nem az unokaöccsei
és unokahúgai, hanem a féltestvérei lennének? Végül is mindegy.
Megborzongok a gondolattól, hogy hozzámenjek ehhez az öregem-
berhez, aki az apám lehetne. A nyakán olyan vékony és petyhüdt a
bőr, mint egy teknősbékának. Nem tudom elképzelni, hogy vele hál-
jak. A lehelete savanyú, mintáz öregeké; a teste pedig sovány, csontos
a válla, a csípője. De akkor is megborzongok, ha arra gondolok, hogy
azzal a kölyökkel, Harryvel kellene ágyba bújnom. Az arca olyan
sima és kerek, mint egy lányé. Az az igazság, hogy csakis Arthur fele-
sége akarok lenni, senki másé; de az életemnek ez a része már elmúlt.
Gondolkozz! Gondolkozz! Lehet, hogy ez a leghelyesebb, amit
tehetek.
Jaj, szerelmem, bárcsak itt volnál, és megmondanád, hogyan
döntsék! Bárcsak kimehetnék hozzád a kertbe, és te megmondanád,
mit tegyek! Még csak tizenhét éves vagyok, nem tudok túljárni egy
olyan ember eszén, aki az apám lehetne, egy olyan király eszén, aki
már messziről kiszagolja a trónkövetelőket.
Gondolkozz!
Senki sem fog segíteni rajtam. Magamnak kell kitalálnom, mit
tegyek.

Dona Elvira kivárta, míg eljött a lefekvés ideje a hercegné szá-

mára, s valamennyi udvarhölgy, komorna és szolgálólány távo-
zott. Becsukta az ajtót mögöttük, azután Catalinához fordult, aki
az ágyban ült, hátát a párnáknak vetve, haja rendes fonatba fonva.
- Mit akart a király? - kérdezte tőle minden köntörfalazás
nélkül.
- Megkérte a kezemet - felelte Catalina nyers őszinteséggel. -
Saját magának.
Dona Elvira néhány pillanatig levegő után kapkodott döbbene-
tében, aztán keresztet vetett, mintha valami tisztátalanságot látott
volna.
 - Isten legyen irgalmas hozzánk! - csak ennyit mondott. Aztán
hozzátette: - Isten bocsássa meg neki, hogy egyáltalán megfor-
dult a fejében ilyesmi.
- Isten bocsásson meg önnek - vágott vissza Catalina. - Úgy
döntöttem, hogy megfontolom az ajánlatot.
- De hát a király az apósa, ráadásul az apja lehetne!
- A kora nem számít - közölte Catalina nyíltan. - Ha vissza-
megyek Spanyolországba, ott sem fiatal férjet keresnek számomra,
hanem olyat, akivel előnyös házasságot köthetek.
- De hát ő a férjének az apja!
Catalina összeszorította a száját.
- A néhai férjemé - vetette oda barátságtalanul. - És a házas-
ságot nem háltuk el.
Dona Elvira nem tiltakozott a hazugság ellen, de gyors, jelentő-
ségteljes pillantást vetett védencére.
- Amint arra ön is jól emlékszik - tette hozzá Catalina nyája-
san.
- Akkor is! Ez természet ellen való!
- Nem természet ellen való - vitatkozott a hercegné. - A házas-
ság nem teljesedett be, nem született belőle gyermek. Úgyhogy ez
nem lehet természet ellen való vétek. Különben is, szerezhetünk
diszpenzációt.
- Csakugyan? - bizonytalanodott el Dona Elvira.
- A király mondta.
- De hát ön nem akarhatja ezt, hercegné!
Catalina kis arca elkomorult.
- A király nem hajlandó eljegyezni Harry herceggel - magya-
rázta. - Túl fiatalnak tartja. Nem várhatok négy évig, amíg megnő.
Akkor pedig mi mást tehetek, mint hogy hozzámegyek a király-
hoz? Arra születtem, hogy angol királyné legyek, ez Isten által
kijelölt sorsom. Azt gondoltam, rá kell kényszerítenem majd
magamat, hogy elfogadjam Harry herceget. Most úgy tűnik, arra
kell rákényszerítenem magamat, hogy elfogadjam a királyt. Isten
talán ezzel akar próbára tenni. De az én akaratom erős. Én leszek
az angol királyné, a következő király anyja. A mórok elleni erődít-
ménnyé teszem az országot, ahogy anyámnak ígértem, az igazsá-
gosság és méltányosság országává teszem Angliát, s megvédem
a skótoktól, ahogy Arthurnak ígértem.
- Nem tudom, mit fog gondolni fenséged anyja - szólt a
duenna. - Ha ezt tudtam volna, nem hagyom kettesben a király-
lyal.
Catalina bólintott.
- Ne is hagyjon minket kettesben ezután - kérte, azután né-
hány pillanatra elhallgatott, majd hozzátette: - Kivéve, ha biccen-
tek, hogy távozzon. Előfordulhat, hogy biccentek önnek, és akkor
magunkra kell hagynia minket.
A duenna döbbenten meredt rá.
- Még csak nem is láthatná fenségedet az esküvő napjáig! Szó-
lok a követnek, hogy kérje meg a királyt, mostantól egyáltalán ne
látogassa fenségedet.
Catalina a fejét ingatta.
- Nem Spanyolországban vagyunk - szögezte le határozottan.
- Hát még mindig nem értette meg? Ezt nem hagyhatjuk a
követre, még anyám sem tudhatja, mi fog történni. Ezt az ügyet
most én magam intézem. Idáig is egyedül jutottam el, és ezt is
egyedül fogom végigcsinálni.

Azt reméltem, rólad fogok álmodni, de egyáltalán nem álmodtam.

Úgy érzem, nagyon távol vagy tőlem. Anyámtól sem jön levél, úgy-
hogy nem tudom, mit szól a király ajánlatához. Imádkozom, de
nem hallom Isten hangját. Mindig roppant bátran beszélek a sor-
somról és Isten akaratáról, de e kettő most aztán igazán összefonó-
dott. Ha Isten nem tesz angol királynévá, nem tudom, hogyan
hihetnék benne. Ha nem vagyok angol királyné, nem tudom, ki
vagyok.
Catalina várta, hogy a király ígéretéhez híven meglátogassa. Más-
nap nem jött ugyan, de a lány biztos volt benne, hogy a következő
napon felkeresi. Három nap elteltével Catalina egyedül sétált ki a
folyóhoz, köpenyében melengetve a kezét. Teljesen biztos volt
abban, hogy a király előbb-utóbb megérkezik, ezért felkészült a
látogatásra: úgy döntött, nem hagyja lanyhulni az uralkodó
érdeklődését, saját kezébe veszi az irányítást. Úgy tervezte, hogy
kacérkodik Henrikkel, de kellően távol tartja magától. Ám a
király nem jött, s ő azon kapta magát, hogy türelmetlenül várja.
Nem azért, mert vágyott rá - úgy vélte, hogy őbenne többé nem
ébred vágy hanem mert egyedül a király révén juthatott el az
angol trónig. Minthogy Henrik nem jött, halálos félelem fogta el:
félt, hogy a király meggondolta magát, és már nem is jön.

„Miért nem jön? - kérdem a folyó kis hullámaitól, amelyek a part-

hoz csapódnak, amint elhalad erre egy-egy evezős csónak. - Miért
van az, hogy előbb szenvedélytől tüzesen látogat meg, azután felém
se néz?”
Nagyon félek az anyjától; a felséges asszony sosem kedvelt, és ha
most ellenem fordul, akkor a király talán letesz a szándékáról. De
aztán eszembe jut, hogy azt mondta: az anyja is beleegyezett.
Azután attól félek, hogy talán a spanyol követ emelte fel a szavát a
házasság ellen - de azt hiszem, ő előbb árulna el engem, mint hogy
olyasmit mondjon, amivel kellemetlenséget okozna a királynak.
„Akkor hát miért nem jön?- kérdezem magamtól. - Ha angol
módra udvarol, sietősen és minden ceremónia nélkül, akkor min-
dennap el kellene jönnie.”

Eltelt egy újabb nap, aztán megint egy újabb. Catalina végül nem
titkolta tovább aggodalmát, és üzenetet küldött az udvarba a király-
nak, amelyben kifejezte reményét, hogy őfelsége jól érzi magát.
 Dona Elvira egy szót sem szólt, de aznap este úgy ellenőrizte
Catalina köpenyének kiporolását, kikefélését, mintha karót nyelt
volna, és a tartása mindent elárult.
- Tudom, mit gondol most - szólalt meg Catalina, amikor a
duenna elbocsátotta a szolgálólányt, és odafordult hozzá, hogy
megkefélje a haját. - De nem engedhetem meg magamnak, hogy
elszalasszam ezt a lehetőséget.
- Semmit sem gondolok - jelentette ki az asszony ridegen. -
Ilyen az angol modor. Amint fenséged mondta, itt nem tarthatjuk
magunkat a tisztességes spanyol illemszabályokhoz. És különben
is, nekem ebbe nincs beleszólásom. Úgysem fogadja meg a taná-
csaimat. Falra hányt borsó minden, amit mondok.
Catalina túl feszült volt ahhoz, hogy megnyugtassa a duennát.
- Nem számít, mit mond - felelte szórakozottan. - Holnap
talán eljön a király.
-

Miután Henrik rájött, hogy a lányt a becsvágya révén tudja magá-

hoz édesgetni, hagyott neki néhány napot, hogy átgondolja a
helyzetét. Azt remélte, Catalina összeveti majd, hogyan él most
a Durham házban - ahová be van zárva spanyol hölgyeivel egyre
kopottabb bútorai közé, új ruhákról pedig nem is álmodhat -, és
azt, hogyan élhetne ifjú királynéként Európa egyik leggazdagabb
udvara élén. Úgy vélte, a lánynak van annyi esze, hogy magától is
levonja a következtetéseket. Amikor levélkét kapott tőle, melyben
az egészségi állapota felől érdeklődött, azonnal tudta, hogy igaza
volt; és másnap el is lovagolt a Strandre, hogy meglátogassa a her-
cegnét.
A kapus közölte vele, hogy úrnője a kertben tartózkodik, a höl-
gyeivel sétálgat a folyóparton. Henrik az épület hátsó kapuján
keresztül kiment a teraszra, majd leereszkedett a lépcsőn a kertbe.
Meglátta Catalinát a folyónál: egymagában lépkedett, fejét
lehajtva, gondolataiba merülve, a hölgyei távolabbról követték.
A király régről ismerős bizsergést érzett a gyomrában, amikor
megpillantotta a lányt, akit annyira kívánt. Mintha visszahozta
volna a fiatalságát ez a mélyre hatoló vágy, s Henrik elmosolyo-
dott, amikor észrevette, hogy ismét egy fiatalember szenvedélye
és bohósága lakozik benne.
Az apródja előreszaladt és bejelentette, s a király látta, hogyan
kapja fel a fejét Catalina a neve hallatán, majd hogyan fürkészi a
gyep túloldalát, míg meg nem pillantja őt. Henrik elmosolyodott,
várta már a pillanatot, amikor a nő ráismer a férfira, aki szereti -
amikor találkozik a két tekintet, s mindkettejüket elárasztja a vég-
telen öröm, amikor a két szempár azt üzeni egymásnak: „Te vagy
az!”, és ennél több nem is kell.
De nem így történt, és a király számára ez olyan volt, mint egy
arculcsapás. Catalina nyilvánvalóan nem repesett az örömtől,
amikor meglátta őt. Henrik félszegen mosolygott, az arca várako-
zón ragyogott; de a lány szemében csupán meglepetés tükröző-
dött. Nem volt felkészülve a látogatásra, így hát nem tudott izgal-
mat színlelni, egyáltalán nem úgy festett, mint egy szerelmes nő.
Felnézett, meglátta őt - és a király azonnal megértette, hogy nem
szereti. Nem örömteli meglepetés sugárzott a lány arcáról, csak a
számítás villant fel rajta egy óvatlan pillanatban, amikor arra gon-
dolt, vajon eléri-e a célját. Egy olyan zsibárus pillantása volt ez,
aki éppen megkopasztani készül egy szegény bolondot. Henrik,
akinek két önző természetű lánya is volt, azonnal ráismert erre a
pillantásra, és tudta, hogy bármit mondjon is a hercegné, s bár-
mily nyájasan mondja is azt, számára ez csupán érdekházasság
lesz - bárhogyan érez is iránta a király. És azt is pontosan tudta: a
lány rászánta magát, hogy igent mondjon.
Odament hozzá a gondosan nyírt gyepen keresztül, és meg-
fogta a kezét.
- Jó napot, hercegné.
- Jó napot, felség - köszöntötte Catalina, és pukedlizett, azután
a hölgyei felé fordult. - Visszamehetnek. - Dona Elvirának pedig
odaszólt: - Gondoskodjon róla, hogy hozzanak frissítőt őfelségé-
nek, mire bemegyünk. - Aztán ismét a király felé fordult. - Volna
kedve sétálni egyet, felség?
 - Önből roppant elegáns királyné lesz - mosolygott Henrik. -
Igen bájosan tud parancsolgatni.
Látta, hogy Catalina megtorpan, és karcsú testéből megköny-
nyebbült sóhajjal elszáll a feszültség.
- Tehát komolyan gondolta - lehelte. - Csakugyan feleségül
akar venni.
- Igen - felelte Henrik. - Ön igazán gyönyörű angol királyné lesz.
A lány arca felragyogott.
- Alaposabban meg kell ismernem az angol illemszabályokat.
- Majd anyám megtanítja mindenre - vágta rá a király. - Az ő
lakosztályában fog élni az udvarban, az ő felügyelete alatt.
Catalina kissé lelassította a lépteit.
- De lesznek saját szobáim, ugye? A királyné szobái.
- Most anyám lakik a királyné szobáiban - mondta Henrik. -
A néhai királyné halála után, Isten nyugosztalja, beköltözött a
lakosztályába. Ön pedig ott fog élni vele. Anyám úgy véli, ön még
túl fiatal ahhoz, hogy saját lakosztálya és saját udvara legyen. Ott
élhet anyám lakosztályában az ő udvarhölgyeivel, és majd min-
dent megtanít önnek.
Látta, hogy Catalina zavarban van, de igyekszik palástolni.
- Úgy vélem, van némi fogalmam arról, miként folyik az élet
egy királyi palotában - szólalt meg a lány, mosolyt erőltetve az
arcára.
- Csakhogy ez egy angol palota - szögezte le a király. - Szeren-
csére amióta csak trónra léptem, mindig anyám felügyelte a palo-
táimat és kastélyaimat, és ő kezelte a vagyonomat.
Catalina összeszorította a száját, nehogy kimondja, amit gondol.
- Felséged szerint mikor kapunk választ a pápától? - kérdezte
inkább.
- Már elküldtem egy emberemet Rómába, hogy megérdek-
lődje - felelte Henrik. - Közösen kell diszpenzációért folyamod-
nunk, az ön szüleinek és nekem. De valószínűleg gyorsan lezajlik
az ügy. Ha megvan köztünk az egyetértés, akkor nem merülhet fel
semmilyen komoly akadály.
- Értem - felelte Catalina.
 - Márpedig mi, ugyebár, megegyeztünk a házasság dolgában
- erősítette meg a király.
- Igen.
Henrik ekkor megfogta a kezét, és a karjába fűzte. Catalina egy
kicsit közelebb húzódott hozzá, a feje súrolta a férfi vállát. Nem volt
rajta fejdísz, a haját csak egy csuklya takarta, amely a mozdulattól
hátraesett. A király érezte a lány hajából áradó rózsavízillatot, a
vállához simuló fej melegét. Úgy kellett visszafognia magát, nehogy
a karjába kapja Catalinát. Most egyszerre megállt, a lány is megtor-
pant, és a király egész testében érezte a fiatal testből áradó meleget.
- Catalina... - szólalt meg mély, rekedt hangon.
A lány lopva rápillantott, látta az arcán a vágyat, és nem húzó-
dott el tőle. Sőt, inkább még közelebb lépett.
- Igen, felség? - suttogta lesütött szemmel, de aztán lassan,
némán ráemelte a tekintetét. Amikor az arcát felé fordította, a
király nem tudott ellenállni a ki nem mondott biztatásnak, leha-
jolt és szájon csókolta.
Catalina nem rándult össze, nem tolta el magától, ajka a férfi
ajkához simult. Henrik érezte az ízét, magához szorította a lányt,
aztán oly hevesen tört rá a gerjedelem, hogy kénytelen volt elen-
gedni, nehogy szégyent hozzon magára.
Elengedte hát, és reszketve állt ott; olyan erővel söpört végig
rajta a vágy, hogy alig akarta elhinni. Catalina a fejére húzta a
csuklyáját, mintha ezzel fátylat borítana az arca elé, mintha
háremhölgy volna, aki eltakarja a száját, és csak sötét, sokat ígérő
szeme látszik ki a maszk mögül. A visszahúzódó, rejtőző mozdu-
lat láttán a király legszívesebben lehúzta volna róla a csuklyát,
hogy újra megcsókolja. Kinyújtotta felé a kezét.
- Megláthatnak - szólt Catalina hűvösen, és hátralépett. -
Megláthatnak a házból, vagy a folyón elhaladó csónakokból.
Henrik elengedte. Nem mert megszólalni, mert tudta, hogy
remegne a hangja. Némán a karját nyújtotta, a lány pedig némán
elfogadta. A király Catalina apró lépteihez igazította a maga hosz-
szú lépteit, úgyhogy most egy ütemre sétáltak tovább. Rövid
csönd után Catalina szólalt meg:
 - A gyermekeink lesznek felséged örökösei? - kérdezte hideg,
színtelen hangon. Ez a gondolat igencsak távol állt Henrik kavargó
érzéseitől.
Megköszörülte a torkát.
- Igen, igen, persze.
- Ez az angol hagyomány?
- Igen.
- A többi gyermeke nem előzi meg őket?
- Ha fiunk születik, akkor ő megelőzi Margaret és Mary her-
cegnőt - felelte a király. - De a lányaink csak utánuk jönnek.
Catalina a homlokát ráncolta.
- Hogyhogy? Miért nem előzik meg őket?
- Az első szempont a nem, a második az életkor - magyarázta
Henrik. - Az elsőszülött fiú az első számú örökös, aztán a többi
fiú, utánuk pedig a lányok, a koruk szerint. Remélhetőleg mindig
születik fiúörökös. Angliában nincs hagyománya annak, hogy
királynő üljön a trónon.
- Egy királynő éppen olyan jó uralkodó lehet, mint egy király
- jelentette ki Kasztíliai Izabella lánya.
- De nem Angliában - vitatkozott Tudor Henrik.
Catalina ráhagyta.
- Ha felséged meghalna, a legidősebb fiunk lenne a király,
ugye? - faggatta tovább.
- Reméljük, azért még van néhány évem - felelte Henrik sava-
nyú képpel.
Catalina a maga tizenhét évével nem érezte kényes témának az
életkor kérdését.
- Hát persze. De ha meghal, és ha addigra lesz egy fiunk, ő lesz
felséged utódja?
- Nem. Énutánam Harry herceg lesz a király, a jelenlegi walesi
herceg.
Catalina összevonta a szemöldökét.
- Azt gondoltam, felséged maga jelölheti ki az utódját. Nem
jelölheti a mi fiunkat?
A király a fejét rázta.
 - Harry a walesi herceg. Utánam ő lesz a király.
- Azt hittem, ő egyházi pályára készül.
- Már nem.
- De ha fiunk születik? Nem teheti meg felséged Harryt a fran-
ciaországi birtokai vagy Írország királyának, és a mi fiunkat angol
királynak?
Henrik elnevette magát.
- Nem. Mivel ezzel lerombolnám a királyságomat, melyet
jelentős nehézségek árán szereztem meg és tartottam egyben.
Harryt illeti az uralkodás joga, és ő is fogja megkapni a trónt. -
Látta, hogy a lányt felkavarja ez a hír. - Catalina, maga lesz az
angol királyné, Európa egyik legnagyszerűbb országának király-
néja. Ezt a címet szánták önnek a szülei. A fiai és a lányai angol
királyi hercegek és hercegnők lesznek. Mi mást kívánhat még?
- Azt akarom, hogy a fiamból király legyen - közölte a lány
nyíltan.
Henrik vállat vont.
- Ez lehetetlen.
Catalina elfordult, és csak azért nem hagyta faképnél a férfit,
mert az megfogta a kezét.
A király megpróbálta tréfával elütni a dolgot.
- Catalina, hiszen még össze sem házasodtunk! Az is lehet,
hogy nem születik fia. Nem kellene elrontanunk a jegyességünket
egy meg sem született fiú miatt.
- Akkor mi értelme a házasságnak? - kérdezte a lány egyene-
sen, célját nem titkolva.
A király legszívesebben azt felelte volna: „a vágy”.
- Az, hogy beteljesíthesse a sorsát, és királyné lehessen.
Ám Catalina nem hagyta annyiban a dolgot.
- Azt gondoltam, hogy angol királyné leszek, és látni fogom,
amint a fiam trónra lép - mondta. - Azt gondoltam, hogy hatal-
mam lesz az udvarban, ahogy felséged anyjának. Azt gondoltam,
hogy várakat kell építeni, hajókat kell tervezni, iskolákat, kollégi-
umokat kell alapítani. Meg akarom védeni északi határainkat a
skótoktól, a partvidéket a móroktól. Uralkodni akarok Anglia
fölött, ezeket a dolgokat terveztem el, ezekben reménykedem.
Már a bölcsőben a következő angol királynénak neveztek, folyton
azt tervezgettem, mihez kezdek majd a királysággal, amely fölött
uralkodni fogok. Sok mindent akarok tenni.
Henrik akaratlanul is hangosan felnevetett a gondolatra, hogy
ez a lány, ez a gyerek nem átall a királyságot érintő terveket szőni.
- Hamar rá fog jönni, hogy ön csak utánam következik -
jegyezte meg nyersen. - Ebben a királyságban a király uralkodik.
Ebben a királyságban én uralkodom. Nem azért harcoltam ki
magamnak a koronát, hogy aztán átengedjem egy fiatal lánynak,
aki akár a lányom is lehetne. Az ön feladata az lesz, hogy meg-
töltse a királyi gyerekszobát, az lesz az ön világa.
- De felséged anyja...
- Majd meglátja, hogy az anyám legalább annyira őrzi a maga
hatalmát, mint én az enyémet - mondta a király, magában még
mindig azon mulatva, hogy ez a gyerek azt tervezgeti, milyen
jövője lesz az ő udvarában. - Úgy fog parancsolgatni önnek,
mintha a lánya lenne, ön pedig engedelmeskedni fog neki. Ne
legyen tévedésben, Catalina. Az udvaromba költözik, és engedel-
meskedik nekem, anyám lakosztályában fog élni, és engedelmes-
kedik neki. Angol királyné lesz önből, ott lesz a fején a korona. De
az én feleségem lesz, nekem pedig engedelmes feleség kell, mint
ahogy mindig is engedelmes feleségem volt.
A király elhallgatott. Nem akarta megijeszteni a lányt, de bár-
mennyire kívánta is, legalább olyan erős volt benne a vágy, hogy
nehezen kivívott birodalmát megtartsa.
- Én nem vagyok kisfiú, mint Arthur volt - folytatta halkan.
Az járt a fejében, hogy a fia, az a lágyszívű kölyök bizonyára fűt-
fát ígért határozott ifjú asszonyának. - Ön nem lesz az uralkodó-
társam. Csupán az én kis gyermek-hitvesem lesz. Szeretni fogom,
és boldoggá teszem. Esküszöm, nem fogja megbánni, hogy hoz-
zám jött. Kedves leszek önnel. Nagylelkű leszek. Mindent meg-
kap, amit csak kíván. De nem teszem uralkodóvá. Még a halálom
után sem uralkodhat az országom fölött.
Ma éjjel álmomban királyné voltam, az egyik kezemben jogart tar-
tottam, a másikban vezéri pálcát, és korona volt a fejemen. Fel-
emeltem a pálcát, és azt láttam, hogy egyszerre átváltozott, faág lett
belőle, virágszár, értéktelen ócskaság. A másik kezemben sem a
jogar súlyos gömbjét szorongattam már, hanem egy maroknyi
rózsaszirmot. Még az illatukat is éreztem. Felemeltem a kezemet, és
megfogtam a fejemen ülő koronát, de az is virágokból font kis
koszorúvá változott. A trónterem eltűnt, én pedig a szultána kertjé-
ben találtam magam, az Alhambrában, ahol a nővéreim éppen
százszorszépből fontak koszorút egymásnak.
- Hol van az angol királyné? - kiáltotta valaki a kert alatti tera-
szon.
Felálltam a kamillavirágokkal pettyezett gyepről, és amint el
akartam futni a szökőkút mellett a kert végében álló, boltíves
kapuig, megcsapott a gyógyfüvek keserédes illata.
- Itt vagyok! - kiáltottam volna, de nem hallatszott más hang,
csak a márványmedencébe csorgó víz csobogása.
- Hol van az angol királyné? - hallottam ismét.
- Itt vagyok! - kiáltottam némán.
- Hol van Katalin, Anglia királynéja?
- Itt! Itt! Itt!

De Puebla már kora reggel megkapta az üzenetet, hogy induljon

azonnal a Durham házba, ő azonban nem igyekezett, így csak
reggel kilenc órakor ért oda. Catalina a magánszobájában várt rá,
mellette csupán Dona Elvira ült.
- Több órája elküldettem önért - szólt szemrehányóan a her-
cegné.
- Fenséged édesapjának ügyeit intéztem, nem tudtam hama-
rabb jönni - felelte a követ mézesmázosan, mit sem törődve a
lány duzzogásával. - Valami baj van?
 - Tegnap beszéltem a királlyal, és megismételte házassági aján-
latát - közölte Catalina, némi büszkeséggel a hangjában.
- Értem.
- De azt mondta, hogy az udvarban az anyja lakosztályában
kellene laknom.
- Így van - bólintott de Puebla.
- És azt is közölte, hogy a fiaim csak Harry herceg után követ-
keznének az öröklési sorban.
A követ megint bólintott.
- Nem vehetnénk rá, hogy hagyja ki Harry herceget? Nem
tudnánk olyan házassági szerződést kötni, amely rögzíti, hogy a
fiaim előnyt élveznek vele szemben?
A követ a fejét rázta.
- Ez lehetetlen, fenség.
- De hát egy férfi maga jelölheti ki az örökösét, nem?
- Nem. Nem, ha olyan királyról van szó, aki csak nemrég sze-
rezte meg a trónt. Ha az angol királyról van szó, akkor nem. És
még ha megtehetné is, nem tenné meg.
Catalina felpattant a székéből, és odament az ablakhoz.
- A fiam a spanyol királyi pár unokája lesz! - tört ki. - Akiknek
az ősei már évszázadok óta uralkodnak. Harry herceg meg csu-
pán Yorki Erzsébet és egy sikeres trónkövetelő fia.
De Puebla felszisszent a nyers szavak hallatán, és az ajtó felé
sandított.
- Jobb lenne, ha soha többé nem beszélne így fenséged az ural-
kodóról. Ő az angol király.
Catalina bólintott, mint aki tudomásul veszi a korholást.
- De akkor sem olyan a származása, mint az enyém - makacs-
kodott. - Harry herceg nem olyan király lenne, mint az én fiam.
- Nem ez a lényeg - magyarázta a követ. - Itt az életkor a
lényeg, meg a szokásjog. Mindig a király legidősebb fia a walesi
herceg. Mindig ő örökli a trónt. Nincs olyan király a világon, aki
trónkövetelőt csinálna a saját törvényes fiából, Henrik király
pedig különösen nem tenne ilyet. Kezdettől fogva üldözik a trón-
követelők. Nincs szüksége egy újabbra.
 Catalina, mint mindig, most is összerezzent, amikor eszébe
jutott az utolsó trónkövetelő, Warwick Edward, akit azért fejeztek
le, hogy neki ne álljon útjában.
- Egyébként meg - folytatta de Puebla - minden király szíve-
sebben látna örököseként egy keménykötésű tizenegy éves fiút,
mint egy bölcsőben fekvő csecsemőt. Veszedelmes időket élünk.
Mindenki arra vágyik, hogy férfi legyen az örököse, ne egy kis-
gyermek.
- Ha a fiamból nem lesz király, akkor mi értelme, hogy felesé-
gül menjek egy királyhoz? - kérdezte Catalina.
- Az, hogy királyné lenne fenségedből - mutatott rá a követ.
- De miféle királyné lennék, ha mindenben a felséges asszony,
a király anyja parancsol? A király nem engedné, hogy a magam
módján intézzem a dolgokat az országban, a felséges asszony
pedig nem engedné, hogy a magam módján intézzem a dolgokat
az udvarban.
- Fenséged még nagyon fiatal - próbálta nyugtatgatni de
Puebla.
- Elég idős vagyok ahhoz, hogy tudjam, mit akarok - szögezte
le Catalina. - Márpedig én nem névleges, hanem valódi királyné
akarok lenni. De ezt a király sohasem engedné, igaz?
- Igaz - ismerte el a férfi. - Amíg ő él, fenséged szava nem
számít.
- És ha meghal? - kérdezte Catalina higgadtan.
- Akkor özvegy királyné lesz önből - felelte a követ.
- És a szüleim megint hozzáadhatnak valakihez, és talán mégis
el kell hagynom Angliát! - fejezte be a gondolatmenetet Catalina
elkeseredve.
- Lehetséges - erősítette meg de Puebla.
- Harry felesége pedig walesi hercegné lesz, azután ő lesz az új
királyné. Magasabb rangja lesz, mint nekem, ő fog uralkodni
helyettem, és hiába hoztam áldozatot, semmit sem értem el vele.
Ráadásul az ő fiai lesznek az angol királyok!
- Ez igaz.
Catalina levetette magát a székbe.
 - Akkor Harry herceghez kell hozzámennem - jelentette ki. -
így kell lennie.
De Puebla döbbenten meredt rá.
- Úgy tudtam, fenséged már beleegyezett, hogy feleségül megy
a királyhoz! Őfelsége értésemre adta, hogy fenséged igent mon-
dott.
- Arra mondtam igent, hogy királyné legyek - vágott vissza
Catalina elszántságtól sápadt arccal. - Nem pedig valami dróton
rángatott bábu. Tudja, minek nevezett? Azt mondta, én leszek az
ő kis gyermek-hitvese, és az anyja lakosztályában fogok élni,
mintha csak az egyik udvarhölgye volnék!
- Az előző királyné...
- Az előző királyné valóságos szent volt, ha elviselt egy ilyen
anyóst. Egész életében a háttérben maradt. Én erre nem vagyok
képes. Nem ezt akarom, anyám sem ezt akarja, és Isten sem ezt
akarja.
- De ha már megegyeztek...
- Ugyan, mikor tartottak be bármilyen egyezményt ebben az
országban? - förmedt rá dühösen Catalina. - Megszegjük ezt az
egyezséget, és kötünk egy másikat. Nem megyek feleségül a
királyhoz. Máshoz megyek feleségül.
- Kihez? - kérdezte kábultan de Puebla.
- Harryhez, a walesi herceghez - jelentette ki Catalina. - Így
amikor Henrik király meghal, valóban királyné leszek, nem csu-
pán névleg.
Rövid csönd támadt.
- Tehát fenséged ezt akarja - mondta aztán lassan a követ. -
Lehet róla szó. De ki közli a királlyal?

Istenem, ha hallasz, mondd meg, jó úton járok-e! Ha hallasz, segíts

nekem! Ha az az akaratod, hogy Anglia királynéja legyen belőlem,
akkor segítségre lesz szükségem, hogy elérjem ezt a célt. Mostanra
minden elromlott, és ha ezt a nehézséget azért küldted rám, mert
próbára akarsz tenni, hát tessék! Itt térdelek, és reszketek az aggo-
dalomtól. Ha csakugyan a Te áldásod van rajtam, ha csakugyan
kiválasztottál, és kegyeidbe fogadtál, akkor miért érzem magam
olyan reménytelenül egyedül?

De Puebla doktor fölöttébb kellemetlen helyzetbe került: neki

kellett megvinnie a rossz hírt a keresztény világ egyik leghatalma-
sabb és leginkább hirtelen haragú királyának. Ott voltak a kezé-
ben a spanyol királyi pártól kapott, határozott hangú visszautasító
levelek, ott volt a háttérben Catalina, aki mindenáron walesi her-
cegné akart lenni, és ott volt szívében a saját, egyre zsugorodó
bátorsága, amely a kínosnak ígérkező megbeszélés közeledtével
szinte semmivé vált.
A király úgy döntött, hogy a Whitehall palota istállóudvarában
fogadja, ahol éppen az angol állomány feljavítására beszerzett,
újonnan érkezett berber lovakat tanulmányozta. De Puebla azt
gondolta, tesz némi szellemes célzást arra, milyen előnyös, ha a tör-
zsökös állományt idegen vér frissíti fel, és mennyivel kedvezőbb, ha
a fiatal jószágokat párosítják egymással; ám Henrik sötét arcát látva
rögtön belátta, hogy ezzel sem tudná megkönnyíteni a dolgát.
- Jó napot, felség - köszönt mély meghajlással.
- Üdvözlöm - viszonozta a köszöntést szűkszavúan a király.
- Megkaptam a választ a felséges királyi pártól felséged rop-
pantul megtisztelő ajánlatára. De nem lenne jobb, ha ezt valamely
alkalmasabb időpontban tárgyalnánk meg?
- Itt is jó lesz. A köntörfalazásából már úgyis sejtem, mi a
válasz.
- Az az igazság... - készülődött de Puebla a hazugsághoz - ...
azt akarják, hogy a lányuk hazatérjen, s ezért fontolóra sem vették
a házassági ajánlatot. A királynő egyszerűen hallani sem akar róla.
- Ugyan miért? - kérdezte Henrik.
- Mert azt akarja, hogy a lánya, az ő legkisebb, legkedvesebb
lánya vele egykorú királyi herceg felesége legyen. Ez afféle asszo-
nyi szeszély... - legyintett a követ bátortalanul. - Asszonyi sze-
szély, semmi más. De egy anya kívánságának engednünk kell,
nemdebár, felség?
- Nem feltétlenül - válaszolta a király, de Puebla legnagyobb
bánatára. - És mit mond maga az özvegy hercegné? Azt gondol-
tam, mi ketten megegyeztünk. Közölhetné az anyjával, hogy
őneki más a kívánsága. - A király egy arab csődört követett a
tekintetével, amely fejét büszkén felvetve léptetett körbe az udvar-
ban, fülét előre-hátra mozgatta, farkát feltartotta, a nyaka ívbe
feszült, akár az íj. - Nem kétlem, hogy képes kiállni az érdekeiért.
- Ő azt mondja, hogy engedelmeskedni fog felségednek, ahogy
mindig is tette - felelte de Puebla tapintatosan.
- Akkor hát?
- Csakhogy az édesanyjának is engedelmességgel tartozik. -
Henrik olyan zord tekintetet vetett rá, hogy a követ hátrahőkölt.
- Szófogadó leány, felség. Engedelmeskedik az anyjának.
- Megkértem a kezét, ő pedig értésemre adta, hogy elfogadja
az ajánlatomat.
- Soha nem utasítana vissza ilyen nagyszerű uralkodót, mint
felséged. Hogyan is tehetné? Ám ha a szülei nem adják beleegye-
zésüket, akkor nem fognak diszpenzációért folyamodni a pápá-
hoz. Márpedig diszpenzáció nélkül nincs házasság.
- Úgy tudom, az első házasságát nem hálták el. Igazából nincs
is szükségünk diszpenzációra. Ez csak afféle illendő formalitás.
- Valamennyien tudjuk, hogy nem hálták el a házasságot -
erősítette meg sietve de Puebla. - A hercegné voltaképpen még
hajadon, és készen áll a házasságra. Mindazonáltal szükség van a
pápai engedélyre. És ha a felséges királyi pár nem folyamodik
érte, akkor nincs mit tenni.
Henrik ismét komor pillantást vetett rá.
- Nem tudom, mit gondoljak. Azt hittem, tisztában vagyok
vele, mi a teendő. De most összezavarodtam. Mondja meg ön. Mit
lehet itt tenni?
De Puebla ekkor népének kitartó bátorságából merített, titkolt
zsidóságából, amely mindig segítségére volt a legnehezebb pilla-
natokban. Tudta, hogy ő és a népe valahogyan mindenképpen
túlélik a nehézségeket.
- Felség, attól félek, semmit sem lehet tenni - jelentette ki.
Együtt érző mosolyt erőltetett az arcára, de attól tartott, inkább
vigyornak hat, ezért sietve komoly arckifejezésre váltott. - Ha a
spanyol királynő nem folyamodik diszpenzációért, akkor semmit
sem lehet tenni. Ő pedig megingathatatlan.
- Az én országom nem Spanyolország valamelyik szomszédja,
amelyet egy tavaszi hadjárattal le lehet rohanni - jegyezte meg a
király szárazon. - Ez itt nem Granada. Ez itt nem Navarra. Én
nem félek a királynő haragjától.
- Éppen ezért kívánnak felségeddel szövetséget kötni - vágta
rá de Puebla mézesmázos hangon.
- Miféle szövetséget? - kérdezte hidegen a király. - Hiszen épp
most utasítottak vissza, nem?
- Talán elkerülhetnénk mindezeket a nehézségeket egy másik
házasság révén - vetette fel óvatosan a diplomata, s közben Hen-
rik sötét arcát fürkészte. - Egy új házasság révén. Mellyel létre-
hozhatnánk a vágyott szövetséget.
- Miféle házasságról beszél?
A király haragos arcát látva a követnek elállt a szava.
- Felség... én...
- Most meg kivel akarják összeboronálni? Most, hogy a fiam,
Anglia rózsája a sírban fekszik! Most, hogy a lányból nincstelen
özvegyasszony lett, akinek csak a fele hozományát fizették ki, és
kegyelemkenyéren él!
- A herceggel - közölte végre nyíltan de Puebla. - Az Infantát
azért küldték ide, hogy walesi hercegné legyen. Azért küldték ide,
hogy a herceg felesége legyen, azután később, persze remélhető-
leg jóval később, királynévá koronázzák. Talán csakugyan ez az ő
sorsa, felség. Ő legalábbis így gondolja.
- Ő így gondolja! - kiáltott fel a király. - Pont annyira képes
gondolkodni, mint ez a kancacsikó itt! Nem lát tovább az orránál.
- Még fiatal, felség. De sokat fog tanulni. És a herceg is fiatal,
együtt tanulnak majd.
 - Nekünk, öregeknek meg ideje visszavonulnunk, igaz? De hát
egyetlen szóval sem célzott rá a hercegné, hogy mi a kívánsága?
Nem mondta, mennyire kedvel engem? Hiszen előzőleg világo-
san tudtomra adta, hogy hajlandó hozzám jönni. Nem szomorí-
totta el ez a fordulat? Nem hajlik arra, hogy szembeszálljon a szü-
leivel, és tartsa magát ahhoz, amit szabad akaratából ígért nekem?
A követ kihallotta a keserűséget az idősödő férfi szavaiból.
- Nincs más választása - emlékeztette a királyt. - Azt kell ten-
nie, amit a szülei parancsolnak neki. Azt gondolom, hogy ami őt
illeti, igenis vonzódott felségedhez, talán nagyon is erős volt ez a
vonzalom. De tudja, hogy azt kell tennie, amit felséges szülei
jónak látnak.
- Én feleségül akartam venni! Királyné lehetett volna! Anglia
királynéja. - Henriknek kis híján elcsuklott a hangja, hiszen egész
életében úgy gondolta, hogy ennél nagyobb megtiszteltetés nem
létezik egy nő számára - mint ahogy saját rangjáról is úgy véleke-
dett, hogy annál előkelőbbet elképzelni sem lehet.
De Puebla elhallgatott egy pillanatra, hogy a királynak legyen
ideje összeszedni magát.
- Tudja, felség, vannak az Infanta családjában más ifjú hölgyek
is, akik legalább olyan szépek, mint ő - vetette fel óvatosan. - Az
ifjú nápolyi királyné nemrég özvegyült meg. Ferdinánd király
unokahúgaként szép hozománya lenne, és hasonlít a rokonaira.
- Némi habozás után hozzátette: - Azt mondják, nagyon bájos
és... szenvedélyes.
- Az özvegy hercegné értésemre adta, hogy szeret. Csupán
színlelés volt az egész?
A követ minden pórusából hideg verejték áradt.
- Dehogyis - felelte már-már kísérteties mosollyal. - Az Infanta
felséged szerető menye, gyengéd érzésű leány...
Jeges csönd telepedett rájuk.
- Nyilván tudja, követ úr, miként végzi ebben az országban, aki
szembeszegül a királlyal - jegyezte meg mereven Henrik.
- Igen, felség! De...
- A hercegné keservesen megbánja, ha játszadozni próbál velem.
 - Dehogy játszadozik! Dehogy színlel bármit is! Eszében sincs!
A király elnézte az előtte álló, enyhén reszkető követet.
- Azt hittem, véget vethetünk ennek a fárasztó alkudozásnak
a hozományról meg a járandóságról - jegyezte meg végül.
- Véget is vethetünk neki, felség. Amint a herceg eljegyzi a
hercegnét, Spanyolország kifizeti a hozomány második részét, az
özvegyi járandóságról pedig többé nem esik szó - igyekezett
megnyugtatni a királyt de Puebla. Észrevette, hogy túl gyorsan
beszél, úgyhogy nagy levegőt vett, aztán lassabban folytatta. -
Minden nehézség véget ér. A felséges spanyol királyi pár kész
pápai diszpenzációt kérni, hogy a lányuk feleségül mehessen
Harry herceghez. Az Infanta számára ez kitűnő frigy lenne, s ő azt
teszi, amit parancsolnak neki. Felséged pedig ettől még nyugod-
tan nézhet új asszony után, s Cornwall, Wales és Chester jövedel-
mével is újra rendelkezhet.
Henrik megvonta a vállát, s hátat fordított az iskolázás alatt álló
lónak.
- Tehát akkor vége? - kérdezte hidegen. - Tévesen gondoltam,
hogy a hercegné is vágyik utánam. Rosszul értelmeztem irányom-
ban mutatott figyelmét. Ezek szerint csupán az após iránti szere-
tet volt, ugye? - Hangosan felnevetett, amikor eszébe jutott a
folyóparti csók. - Felejtsem el iránta érzett vágyamat?
- Spanyol hercegnőként engedelmességgel tartozik a szüleinek
- emlékeztette de Puebla. - Tudom, hogy nagyon is kedveli felsé-
gedet. Ő maga mondta nekem. - Arra gondolt, hogy ezzel fedez-
heti Catalina alakoskodását. - Az igazat megvallva, most igen
csalódott. De az anyja hajthatatlan. Nem mondhatok nemet Kasz-
tília királynőjének, őfelsége Izabella királynő ragaszkodik hozzá,
hogy a lánya vagy térjen haza Spanyolországba, vagy menjen
hozzá Harry herceghez. Más javaslatot nem hajlandó megfon-
tolni.
- Akkor hát legyen - szólt a király jéghideg hangon. - Volt egy
ostoba álmom, egy vágyam. De most már vége.
Sarkon fordult, és elindult kifelé az istállóudvarból. Egyszerre
elment a kedve attól, hogy a lovaiban gyönyörködjön.
 - De remélem, nem haragszik felséged! - mondta a követ, sie-
tősen bicegve a nyomában.
- Szó sincs róla - vetette oda neki a király. - Eszemben sincs.
- És az eljegyzés Harry herceggel? Biztosíthatom a felséges
királyi párt, hogy sor kerül rá?
- Hogyne, máris. Ez lesz az első és legfontosabb dolgom.
- Remélem, nem bántódott meg felséged! - kiáltotta de Puebla
a távolodó király háta felé.
Henrik megfordult, és összezárt öklét a csípőjére téve, vállát
hátrafeszítve nézett szembe a spanyol követtel.
- A hercegné a bolondját járatta velem - szűrte a szót összeszorí-
tott fogai között. - Nem vagyok hálás érte. A szülei az orromnál
fogva próbáltak vezetni. Úgy vélem, rá fognak jönni, hogy sárkány-
nyal van dolguk, nem egy halálba heccelhető bikával. Ezt nem fogom
elfelejteni. De maguk, spanyolok sem fogják elfelejteni. A hercegné
pedig örök életében bánni fogja, hogy úgy játszadozott velem, mintha
valami szerelmes kamasz volnék, mint ahogy én is bánom.

- Megszületett az egyezség - jelentette de Puebla szárazon

Catalinának. Ott állt előtte - „mintha csak egy küldönc lennék!”
gondolta magában sértődötten -, miközben a hercegné egy átala-
kításra váró bársonyruhát bontott szét.
- Tehát hozzámegyek Harry herceghez - szólalt meg Catalina
éppoly színtelen hangon, mint az imént a követ.
- A király beleegyezett. Még meg kell várnia a diszpenzációt.
De beleegyezett.
Catalina felemelte a tekintetét.
- Nagyon dühös volt?
- Azt hiszem, még annál is dühösebb, mint amilyennek lát-
szott. Márpedig az is éppen elég volt.
- Most mit fog tenni? - kérdezte Catalina.
De Puebla a hercegné sápadt arcát fürkészte. Fehér volt ez az arc,
de nem a félelemtől. A kék szempár éppúgy nem árult el semmit
Catalina érzéseiről, mint az apjáé, amikor tervezgetett valamit.
Nem úgy festett, mint egy aggódó fiatal lány, inkább mint egy nő,
aki megpróbál túljárni roppant veszedelmes ellenfele eszén. Semmi
megindító nincs benne, gondolta a követ, ahogy például egy köny-
nyező lány megindító lenne. így csak félelmetes; de nem megnyerő.
- Nem tudom, mit fog tenni - felelte. - Bosszúálló természet.
De nem szabad ürügyet kínálnunk neki a bosszúra. Azonnal ki
kell fizetnünk fenséged hozományát. Eleget kell tennünk a szer-
ződésnek, hogy ő is eleget tegyen neki.
- Az étkészlet már veszített az értékéből - közölte a hercegné
szárazon. - A használattól megrongálódott. Egyes darabokat el is
adtam belőle.
A követ levegő után kapkodott.
- Eladta? De hiszen az a király tulajdona!
Catalina vállat vont.
- Ennem kell, doktor de Puebla. Nem mindenki teheti meg,
hogy hívatlanul ellátogat az udvarba, és odaférkőzik a közös asz-
talhoz. Nem élek valami fényesen, de valamiből mégiscsak élnem
kell. És mi másból élhetnék, mint a javaim eladásából?
- Tökéletes állapotban kellett volna megőriznie az étkészletet!
- Nem lett volna szabad megengedniük, hogy idáig süllyedjek.
A megélhetésem érdekében kénytelen voltam eladni és elzálogo-
sítani az étkészlet egy részét. Annyi bizonyos, hogy ebben nem én
vagyok a hibás.
- Fenséged apjának ki kell majd fizetnie a hozományt, és jára-
dékot kell fizetnie fenségednek - mondta elkeseredetten a követ.
- Nem szabad ürügyet szolgáltatni nekik arra, hogy visszavonják,
amiben megegyeztek. Ha a hozományát nem fizetik ki, nem háza-
sodhat össze a herceggel. Infanta, figyelmeztetnem kell, hogy a
király élvezettel fogja végignézni a szenvedését, sőt, mindent
elkövet majd, hogy meghosszabbítsa.
Catalina bólintott.
- Tehát akkor mostantól már ő is az ellenségem.
- Attól tartok, így van.
- Akkor is meglesz - jelentette ki Catalina.
 - Micsoda? - értetlenkedett de Puebla.
- Hozzámegyek Harryhez. Királyné leszek.
- Infanta, ez a leghőbb vágyam.
- Hercegné - helyesbített Catalina.
-

WHITEHALL, 1503 JÚNIUSA

- Eljegyeztelek Aragóniai Catalinával - közölte a király a fiá-

val, s közben eszébe jutott a másik fiú, akit elveszített.
A szőke kamasz úgy elpirult, mint egy lány.
- Értem, felséges apám.
A nagyanyja tökéletesen kioktatta. Mindenre felkészítették,
csak a való életre nem.
- De ne gondold, hogy ebből házasság lesz! - figyelmeztette
Henrik.
A fiú csodálkozva tágra nyitotta, majd ismét lesütötte a szemét.
- Nem lesz?
- Nem. Ezek a spanyolok kifosztottak és becsaptak minket.
Valahányszor módjuk nyílt rá, úgy kizsebeltek bennünket, mint
valami kocsmai szajha. Játszadoztak velünk, egyik ígéretet tet-
ték a másik után, mint valami ribanc, aki csak illegeti magát.
Azt mondják... - Elhallgatott, mert tágra nyílt szemmel bámuló
fiára nézve ráébredt, hogy úgy beszél, mint férfi a férfival, pedig
Harry még gyerek. És bárhogy fáj is a sértés, nem szabad kimu-
tatnia a neheztelését. - Kihasználták a barátságunkat - össze-
gezte a történteket. - Most pedig mi fogjuk kihasználni az ő
gyengeségüket.
- De hát barátságban vagyunk a spanyolokkal, nem?
Henrik arcán grimasz jelent meg, ahogy a csirkefogó Ferdi-
nándra gondolt, meg a lányára, arra a jéghideg szépségre, aki visz-
szautasította.
- Hát persze - felelte. - Hűséges barátságban.
- Tehát akkor most jegyesek vagyunk, és amikor betöltőm a
tizenötöt, összeházasodunk?
 Ezek szerint a fiú nem értett meg semmit. Nem baj, gondoljon,
amit akar.
- Inkább majd amikor betöltőd a tizenhatot.
- Arthur is csak tizenöt éves volt.
Henrik a legszívesebben rávágta volna, hogy nem is tett jót
neki a házasság, de aztán lenyelte a kikívánkozó választ. Külön-
ben is, mit számít? Hiszen az esküvőből úgysem lesz semmi.
- Hát jó - szólt végül. - Akkor legyen tizenöt.
A fiú érezte, hogy valami nincs rendben. Sima homloka rán-
cokba gyűrődött.
- Ugye komolyan gondoljuk ezt az egyezséget, apám? Nem
szeretnék félrevezetni egy hercegnőt. Ugye ünnepélyes esküt
fogok tenni?
- Hát persze - mondta a király.

A Harry herceggel tartandó eljegyzésem előtti éjszakán olyan cso-

dálatos álom száll rám, hogy nem is akarok felébredni. Az Alhambra
kertjében vagyok, kéz a kézben sétálunk Arthurral, nevetve emelem
rá a tekintetemet, s mutatom neki, mennyi szépség van körülöt-
tünk: a homokkőből rakott nagy fal, amely körbeöleli az erődöt,
alattunk Granada városa, a látóhatáron pedig a hósipkás hegyek.
- Győztem - mondom neki. - Elértem mindent, amit akartál,
mindent, amit elterveztünk. Királyné leszek, ahogy akartad. Meg-
lesz anyám kívánsága, a te vágyad és Isten akarata, beteljesül a sor-
som. Örülsz, szerelmem?
Lemosolyog rám, a szeméből melegség sugárzik, az arca gyengéd,
a mosolya csak nekem szól.
- Mindig vigyázni fogok rád - suttogja. - Innen, az al-Dzsan-
nából.
Először nem is értem, mi ez a furcsa hangzású szó, aztán rájö-
vök, hogy a mór kifejezést használta: az al-Dzsanna egyszerre jelent
mennyországot, temetőt és kertet. A mórok számára a mennyor-
szág kert, örökzöld kert.
 - Mindennap eljövök hozzád - suttogom, miközben a keze
szorítása egyre gyengül, aztán már nem is érzem, hiába marasz-
talnám. - Újra veled leszek, szerelmem. Találkozni fogunk itt, a
kertben.
- Tudom - mondja, és az arca ekkor eltűnik, szertefoszlik, mint
a reggeli köd, mint a délibáb a sierra forróságában. - Tudom, hogy
ismét együtt leszünk, Catalina, Katalinom, szerelmem.
-

1503. JÚNIUS 25.

Derűs, meleg júniusi nap volt. Catalina új kék ruhát viselt, kék
főkötővel. Az aranyruhába öltöztetett, tizenegy éves Harry csak
úgy ragyogott az izgalomtól.
A salisburyi püspök előtt álltak, körülöttük csupán a király, az
anyja, Mary hercegnő és még néhány tanú. Catalina a herceg
gyermekien pufók, meleg tenyerébe tette hideg kezét.
A fiú mellett komor arccal állt a király. A felesége halála óta
eltelt hónapok megöregítették, az arcán mélyebbek lettek a rán-
cok, a szeme körül sötét karika éktelenkedett. Az udvaroncok azt
beszélték, beteg, megtámadta valami kór, ami felhígítja a vérét és
elveszi az erejét. Mások szerint a gondok keserítették meg: elvesz-
tette az örökösét, elvesztette a feleségét, kútba estek a tervei. Egye-
sek azt suttogták, hogy szerelmi csalódás érte, kikosarazta egy
titokzatos hölgy. Csakis emiatt lehet ilyen csüggedt.
Catalina félénken rámosolygott, de a férfi, aki most másodszor
lesz az apósa, holott önmagának akarta megszerezni, nem viszo-
nozta a mosolyt. A hercegné magabiztossága egy pillanatra meg-
ingott. Eddig abba a hitbe ringatta magát, hogy a király engedett
az ő eltökéltségének, Izabella királynő kívánságának, Isten akara-
tának. Most azonban, Henrik rideg tekintetét látva, egy pillanatra
elfogta a félelem, hogy bár az eljegyzés nagyon is komoly, szent
dolog, a szertartás esetleg csupán a világ legfondorlatosabb kirá-
lyának bosszúja.
 A rémülettől dermedten fordult vissza a püspök felé, aki az
esküvői szertartás mondatait recitálta. Utánamondta a maga
részét, de közben nagyon vigyázott, nehogy felidézze, milyen is
volt, amikor először ejtette ki e szavakat. Mindössze másfél évvel
ezelőtt történt. Hideg keze akkor a legcsinosabb fiú kezében
pihent, akit valaha látott; a vőlegénye félszegen rámosolygott, ő
pedig csipkemantillája mögül fürkészte párját, és közben tudta,
hogy ezernyi vendég figyeli némán.
Az ifjabbik herceg, akit akkor elkápráztatott sógornője, a
menyasszony szépsége, most vőlegényként állt Catalina oldalán,
és úgy vigyorgott, ahogy egy szilaj természetű fiú szokott egy
szépséges, de nála idősebb lány mellett. Catalina a bátyja meny-
asszonya volt, a fiatal nő, akit büszkén kísért be a templomba az
esküvője napján. Akkor azt kérte tőle, hogy a tizedik születésnap-
ján ajándékozza meg egy berber lóval. A lakodalom alatt mindvé-
gig őt bámulta, és aznap este azért imádkozott, hogy neki is lehes-
sen egyszer ilyen spanyol menyasszonya.
Amikor Catalina elhagyta az udvart Arthurral, ő a sógornőjé-
ről álmodozott, verseket és szerelmes dalokat írt, amelyeket tit-
kon neki ajánlott. Arthur halálhíre féktelen örömmel töltötte el,
mert tudta, hogy ezáltal Catalina szabad lett.
Most pedig még két év sem telt el az esküvő óta, és Catalina itt
áll mellette, bronzos csillogású aranyhaja kibontva hullik a vállára
szüzessége jeleként, arcát kék csipkemantilla takarja. A keze ott
van a kezében, kék szemével őt nézi, csak őrá mosolyog.
Harry ifjú szíve úgy dagadt a büszkeségtől, hogy eleinte alig
tudta elismételni a pap szavait. Arthur meghalt, és most ő a walesi
herceg; Arthur meghalt, és most ő az apja kedvence, Anglia rózsa-
bokra. Arthur meghalt, és Arthur hitvese most már az ő jegyese.
Dölyfösen kihúzta magát, és tiszta, éles hangján ismételte az eskü
szavait. Arthur meghalt, s csak egy walesi herceg van, és egy her-
cegné: Harry herceg és Katalin hercegné.
ÚJRA HERCEGNÉ
 1504

Akár azt is hihetném, hogy győztem; de még mindig nem győztem.

Győznöm kellett volna, de nem győztem. Harry betölti a tizenkette-
dik évét, és kihirdetik, hogy ő a walesi herceg, de nem jönnek el
értem, nem hirdetik ki az eljegyzésemet, nem avatnak hivatalosan
hercegnévé. Elküldetek a követért. Nem jön el reggel, sőt, aznap
egyáltalán nem jön. Csak másnap állít be, mintha az én ügyeim
ráérnének, s még bocsánatot sem kér a késésért. Megkérdezem,
miért nem avattak hercegnévé Harryvel együtt, mire azt feleli, hogy
nem tudja. Felveti, hogy talán a hozományom kifizetését várják,
anélkül nem léphetünk előrébb. De jól tudja, mint ahogy én is
tudom, és Henrik király is tudja, hogy már nincs meg a teljes étkész-
let, amit átadhatnék nekik, és ha apám nem küldi el a részét, akkor
semmit sem tehetek.
Anyám, a királynő bizonyára tudja, mennyire vigasztalan
vagyok; de csak ritkán hallok felőle. Mintha én is a felfedezőik
egyike lennék, egy magányos Cristóbal Colón, társak és térképek
nélkül. Anyám kibocsátott a világba, és ha belezuhanok a vízbe,
vagy eltévedek a tengeren, az az én bajom.
Anyámnak nincs semmi mondanivalója számomra. Attól félek,
szégyenkezik miattam, hiszen úgy rostokolok itt az udvarban, mint
valami kérelmező, s várom, hogy a herceg teljesítse ígéretét. Novem-
berben megszáll a rossz előérzet, hogy anyám talán beteg, vagy bús-
komorságba süllyedt, úgyhogy írok neki, és könyörögve kérem,
válaszoljon, írjon legalább egyetlen szót. S mint utóbb kiderült, ez
éppen a halála napján történt, így hát nem kaphatta meg a levele-
met, és hozzám nem érkezett meg az az egyetlen szó. Úgy hagyott el
a halálban, ahogy az életben is: némán, hatalmas űrt hagyva maga
után.
Amikor eljöttem otthonról, tudtam, hogy hiányozni fog. De
vigasztalásomra szolgált, hogy a nap még mindig ragyog az
Alhambra kertjeiben, s ő még mindig ott van a sövénnyel szegélye-
zett medence mellett. Nem is sejtettem, hogy az elvesztése ennyire
megnehezíti a helyzetemet Angliában. Apámnak, aki oly régóta
nem hajlandó kifizetni a hozományom második felét - része volt ez
az angol királlyal folytatott játszmájának -, rá kell jönnie, hogy a
játékból keserű valóság lett: nem tud fizetni. Egész élete és vagyona
ráment a mórok elleni, folytonos keresztes háborúra, s nem maradt
pénze semmi másra. Kasztília bőséges jövedelme mostantól anyám
örökösét, Juanát illeti; apám aragóniai kincstárában pedig nincs
semmi, amivel elősegíthetné a házasságomat. Apám ettől kezdve
csupán Spanyolország számos királyának egyike. Kasztília örökös-
nője Juana, és ha a pletykáknak hinni lehet, ő tébolyult, mint egy
veszett kutya: a szerelem és a férje őrületbe kergette. Aki most rám
néz, nem az egységes Spanyolország hercegnőjét látja, a keresztény
világ egyik legkívánatosabb menyasszonyjelöltjét, hanem csupán
egy rossz családból származó, elszegényedett özvegyasszonyt lát.
Anyám figyelmes tekintete és erős keze nélkül családunk vagyoni
helyzete pillanatok alatt összeomlott. Apámnak nem maradt más,
mint a kétségbeesés; egyéb hozományra nem számíthatok tőle.
Mindössze tizenkilenc éves vagyok. Lehet, hogy vége az életemnek?
 1509

És ekkor vártam. Hihetetlen, de hat hosszú évig kellett várnom.

Hat esztendő alatt tizenhét éves menyasszonyból huszonhárom
éves nővé értem. Rá kellett jönnöm, hogy Henrik király haragja
irántam keserű, eredményes és nem múló. Egyetlen királyi herceg-
nőt sem várakoztattak még ennyi ideig a világon, egyikkel sem
bántak ilyen gonoszul, egyiket sem taszították ilyen kétségbe-
esésbe. Nem túlzók, amint a trubadúrok szoktak, hogy tetszető-
sebb legyen a történetük - amint neked mesélhettem volna mind-
ezt, szerelmem, az éjszaka sötét óráiban. Nem, ez nem mese volt,
de valódi élet sem. Olyan volt, mint egy halálos ítélet, olyan,
mintha túsz lennék, a kiváltás minden reménye nélkül, magány
volt, és a vereség lassú felismerése.
Cserbenhagytam anyámat, nem sikerült megkötnöm a szövetsé-
get Angliával, pedig erre születtem, és erre neveltek. Miután Spa-
nyolországból nem érkezett meg a hozomány nem kényszeríthet-
tem rá az angolokat, hogy tartsák be az eljegyzéskor tett ígéretüket.
A király olyan ellenségesen viselkedett velem, hogy semmire sem
kény szer íthettem őket. Harry tizenhárom évesfiúcska volt, és szinte
nem is találkoztunk. Nem nyílt alkalmam arra, hogy emlékeztes-
sem az ígéretére. Nem volt hatalmam, az udvar semmibe vett, és
gyalázatos szegénységbe süllyedtem.
Azután Harry betöltötte a tizennegyedik évét, és az eljegyzésünk-
ből még mindig nem lett házasság. Vártam egy esztendőt, ő tizenöt
éves lett, de nem jöttek értem. Így jutottunk el Harry tizenhatodik,
majd tizenhetedik születésnapjáig, és még mindig nem jöttek értem.
Teltek az évek. Öregedtem. Vártam. Állhatatos maradtam. Mást
nem tehettem.
Átszabtam a ruháimat, és eladtam az ékszereimet, hogy enniva-
lóhoz jussak. Darabonként kellett megválnom értékes étkészletem-
től. Amikor elküldettem az aranyművesekért, az járt az eszemben,
hogy ez a király tulajdona. Valahányszor elzálogosítottam egy
darabot, tudtam, hogy ily módon egy újabb nappal késleltetem az
esküvőmet. De ennem kellett, nekem is meg a házam népének is.
Fizetést nem tudtam adni nekik, azt pedig mégsem kérhettem tőlük,
hogy kolduljanak helyettem, vagy éhezzenek.
Barátok nélkül maradtam. Rájöttem, hogy Dona Elvira titokban
apám ellen ármánykodik Juanával és a férjével, Fülöppel, s hara-
gomban elbocsátottam, elküldtem a háztól. Az sem érdekelt, hogy
mindennek elmondott, hazugnak nevezett. Az sem érdekelt, hogy
azt terjesztette: Arthurral szeretők voltunk. Felségáruláson kaptam,
elárulta apámat; csak nem képzelte, hogy összefoghat a nővérem-
mel Aragónia királya ellen? Annyira dühös voltam, hogy nem érde-
kelt, milyen nagy árat kell fizetnem azért, hogy az ellenségemmé
tettem.
De persze nem vagyok ostoba, és nem is tévedtem, amikor arra
számítottam, hogy kettőnk közül nekem hisznek majd, nem neki.
Dona Elvira Németalföldre menekült, Fülöp és Juana udvarába, s
többé nem kaptam hírt felőle - nem sirattam az elvesztését.
A követem, de Puebla doktor is elhagyott. Gyakran panaszkod-
tam apámnak, hogy a követ két urat szolgál, hogy tiszteletlen, hogy
engedményeket tesz az angol udvarnak. De amikor visszahívták
Spanyolországba, rájöttem, hogy többet tudott, mint gondoltam, a
királyhoz fűződő baráti viszonyát az én javamra használta, és
remekül kiigazodott ebben a roppant bonyolult udvarban. Jobb
barát volt, mint sejtettem, s nélküle én lettem szegényebb. Saját
gőgöm miatt elvesztettem egy barátot, egy szövetségest; és sajnálat-
tal fogadtam a távozását. Utóda, akit annak idején azért küldtek
ide, hogy hazavigyen, Don Gutierre Gómez de Fuensalida, ostoba,
fontoskodó alak volt, aki azt gondolta, a jelenléte megtiszteltetés az
angolok számára. Az angolok azonban csak gúnyolódtak vele, és a
háta mögött kinevették. Énbelőlem meg rongyos hercegné lett, aki
csak egy önnön fontosságától megmámorosodott követre számíthat.
Elvesztettem kedves lelki atyámat is, a gyóntatómat, akiben meg-
bíztam, akit anyám helyezett mellém, hogy a helyes útra vezéreljen,
így hát új gyóntató után kellett néznem. Elvesztettem udvarhölgyei-
met, akik nem voltak hajlandók megpróbáltatások közepette, ínség-
ben élni, én pedig nem tudtam fizetni nekik a szolgálataikért. María
de Salinas mindvégig türelmesen kitartott mellettem, puszta szere-
tetből; de a többi hölgy távozni akart. Végül pedig elvesztettem a
házamat, a Strandén álló kedves házamat, amely az otthonom volt,
biztonságos menedéket jelentett ezen az idegen földön.
A király azt ígérte, kapok néhány helyiséget az udvarban. Azt
hittem, végre megbocsátott. Azt hittem, azt ajánlja, hogy menjek az
udvarba, lakjak hercegnéhez méltó lakosztályban, és találkozzak
Harryvel. De amikor átköltöztem, kiderült, hogy a leghitványabb
szobákat kaptam, a legrosszabb kiszolgálásban van részem, és a
herceggel csupán hivatalos alkalmakkor találkozhatok. Egy szörnyű
napon az udvar úgy indult el országjárásra, hogy nekünk nem is
szóltak, és kénytelenek voltunk utánuk sietni, úttalan utakon
bolyongtunk, fölöslegesek voltunk és jelentéktelenek, akár egy régi
kacatokkal megrakott szekér. Amikor utolértük őket, kiderült, észre
sem vették, hogy nem vagyunk ott, és nekem már csak az istálló
fölötti szobák jutottak, mint valami cselédnek.
A király nem folyósította többé a járadékomat, az anyja nem járt
közben értem. Egyáltalán nem volt pénzem. Lenézett páriaként
éltem az udvar peremén, és a spanyol személyzetem csak azért szol-
gált még ki, mert nem tudtak elutazni. Ugyanúgy csapdába kerül-
tek, mint én; néztük, ahogy elsuhannak az évek, egyre öregebbek és
házsártosabbak lettünk, s a végén már úgy éreztem magamat, mint
Csipkerózsika a mesében, és azt hittem, sosem fogok felébredni.
A hiúságom semmivé foszlott, már nem képzeltem gőgösen, hogy
túl tudok járni a vén róka, az apósom, meg a fondorlatos kígyó, az
anyja eszén. Rájöttem, hogy a király nem azért jegyzett el a fiával,
Harry herceggel, mert szeret és megbocsátott nekem, hanem azért,
mert ez volt a legravaszabb és legkegyetlenebb büntetés számomra.
Ha ő nem kaphatott meg, hát más se kaphasson meg. Keserves volt
a nap, amikor mindezt megértettem.
S ekkor meghalt Fülöp, Juana nővérem özvegyen maradt, akár-
csak én, és Henrik király előállt azzal a tervvel, hogy feleségül veszi
szegény nővéremet - aki a férje halála után teljesen elvesztette az
eszét -, és fölébem helyezi őt, Anglia trónjára ülteti, ahol mindenki
láthatja, hogy tébolyult, ahol mindenki láthatja, milyen rossz vér-
ből származom, ahol mindenki láthatja, hogy őbelőle királynét csi-
nált, engem pedig a porba taszított. Gonosz terv volt, mely rám is,
Juanára is csak szégyent és fájdalmat hozott volna. Henrik véghez
is vitte volna, ha lehetséges, sőt, belőlem még kerítőnőt is csinált -
rákényszerített, hogy járjak közben az érdekében apámnál. Apám
parancsára áradoznom kellett a királynak Juana szépségéről, a
király parancsára pedig arra kellett biztatnom apámat, hogy mond-
jon igent neki; s mindeközben tudtam, hogy eladom a lelkemet. De
már képtelen voltam nemet mondani Henrik királynak, kínzóm-
nak, apósomnak, önjelölt csábítómnak. Féltem visszautasítani.
Nagyon mélyre süllyedtem akkoriban.
Nem bíztam többé a vonzerőmben, nem hittem az okosságom-
ban, a képességeimben; de az életkedvemet soha nem vesztettem el.
Soha nem lettem olyan, mint az anyám, soha nem lettem olyan,
mint Juana, nem fordultam arccal a fal felé, csak arra várva, hogy
érjenek véget szenvedéseim. Nem zuhantam sem a téboly jajongó
fájdalmába, sem az egykedvűség jóleső sötétjébe. A fogamat csikor-
gattam, de tudtam, hogy én vagyok az állhatatos hercegnő - más
megadhatja magát, de én nem tehetem. Folytattam a harcot. Vár-
tam. Ha mást nem is tehettem, várni várhattam. Így hát vártam.
Ezek nem a vereség évei voltak; ezekben az esztendőkben felnőt-
tem, és ez a felnövekedés keserves tapasztalat volt. Tizenhat éves,
szeretni vágyó fiatal lányból huszonhárom éves, félárva, magányos
özvegyasszony lettem. Mindezen évek alatt az Alhambrában átélt
gyermekkori boldogság és a férjem iránti szerelem tartott életben, s
megesküdtem, hogy bármennyi akadályt kell is leküzdenem, angol
királyné lesz belőlem. Mindezen évek alatt anyám - noha meghalt
- bennem élt. Az ő elszántságára, az ő bátorságára, Arthur szerel-
mére és derűlátására találtam rá magamban. Mindezen évek alatt,
bár semmim sem maradt, se férjem, se anyám, se barátom, se sze-
rencsém, se reményem, megesküdtem, hogy bármennyire lenéznek
is, bármilyen szegény vagyok is, bármennyire valószínűtlen is, hogy
sikerrel járjak, mégiscsak angol királyné lesz belőlem.

Az udvari élet peremére szorult, lerongyolódott spanyolokhoz

mindig lassan jutottak el a hírek, de most kiszivárgott, hogy Mary
hercegnőre, Harry nővérére fényes jövő vár: hozzámegy Károly
herceghez, Fülöp király és Juana királyné fiához, aki egyfelől
Miksa császár, másfelől Ferdinánd király unokája. Csodálatos
módon Ferdinánd király épp ekkor talált annyi pénzt, hogy kifi-
zesse Catalina hozományát, amelyet el is küldött Londonba.
- Édes Istenem, megszabadultunk! Kettős esküvő lehet! Hoz-
zámehetek Harryhez! - lelkendezett Catalina a spanyol királyi
küldöttnek, Don Gutierre Gómez de Fuensalidának.
A férfi sápadt volt az aggodalomtól, sárga fogaival az ajkát
harapdálta.
- Jaj, Infanta, nem is tudom, hogyan mondjam el. Hiába a szö-
vetség, hiába a hozományra szánt pénz... Istenem, attól tartok,
már késő. Attól tartok, ezzel sem megyünk semmire.
- Hogy lehet az? Mary hercegnő eljegyzése éppen hogy meg-
erősíti a családommal kötött szövetséget.
- De mi van, ha... ? - kezdte a küldött, majd elhallgatott. Nehe-
zen tudta megfogalmazni, miféle veszedelmet lát. - Hercegné, az
angolok mind tudják, hogy a hozományra szánt pénz már úton
van, mégsem szólnak egyetlen szót sem fenséged házasságáról.
Jaj, hercegné, mi van, ha olyan szövetséget terveznek, amelyből
kihagyják Spanyolországot? Ha Henrik király a császárral köt
szövetséget? Mi van, ha arra szövetkeznek, hogy háborút indítsa-
nak Spanyolország ellen?
Catalina elfordította a fejét.
- Ez lehetetlen.
 - És ha mégis igaz?
- A fiú a saját nagyapja ellen?
- Csupán az történne, hogy az egyik nagyapa, a császár a másik
nagyapa, fenséged apja ellen fordulna.
- Ez nem történhet meg - szögezte le Catalina.
- Miért is ne?
- Henrik király nem volna képes elkövetni ilyen becstelenséget.
- Hercegné, ön is tudja, hogy képes lenne rá.
Catalina elbizonytalanodott.
- Mi ez az egész? - kérdezte hirtelen támadt ingerültséggel. -
Valami más is van itt. Valami, amit ön elhallgat előlem. Mi az?
A küldött hazudni készült; de aztán úgy döntött, inkább mégis
megmondja az igazat.
- Attól félek, méghozzá nagyon, hogy Harry herceget összehá-
zasítják Eleonóra hercegnővel, Károly húgával.
- Ezt nem tehetik, hiszen jegyesek vagyunk!
- Ez is a nagy egyezség része lehet. Fenséged nővére, Juana
hozzámegy a királyhoz, fenséged unokaöccse, Károly elveszi
Mary hercegnőt, fenséged unokahúga, Eleonóra pedig hozzá-
megy Harry herceghez.
- És velem mi lesz? Most, hogy a hozományom végre úton van?
A küldött nem szólt. Fájdalmasan nyilvánvaló volt, hogy
Catalinát kihagyták ebből a szövetségből, és eszükben sincs gon-
doskodni róla.
- Egy igazi herceg nem szegi meg az adott szavát - jelentette ki
Catalina szenvedélyesen. - Püspök celebrálta az eljegyzésünket,
tanúk előtt, ünnepélyes esküt tettünk.
A küldött vállat vont, nem tudta, mit mondjon. Végül nagy
nehezen rászánta magát, hogy előálljon a legrosszabb hírrel.
- Hercegné, kérem, legyen erős. Attól tartok, megtörténhet,
hogy Harry herceg visszavonja az esküjét.
- Ezt nem teheti.
Fuensalida folytatta.
- Valójában attól tartok, már vissza is vonta. Lehet, hogy már
évekkel ezelőtt visszavonta.
 - Micsoda? - kérdezte Catalina élesen. - Hogyhogy?
- Ez csak afféle pletyka, nem vagyok biztos benne. De attól tar-
tok. .. - A küldött ismét elhallgatott.
- Mitől tart?
- Attól tartok, hogy a herceget feloldották a fenségednek tett
eskü alól. - A hercegné elsötétülő arcát látva a férfi elbizonytala-
nodott. - Lehet, hogy nem ő döntött így - tette hozzá sietve. - Az
apja ádáz ellenségünk.
- Hogyan lehetséges ez? Hogy lehet ilyet tenni?
- A herceg megesküdhetett, hogy annak idején túl fiatal volt,
és kényszer alatt cselekedett. Kinyilváníthatta, hogy nem kívánja
feleségül venni fenségedet. Igen, azt hiszem, ez történhetett.
- Senki sem kényszerítette! - kiáltott fel Catalina. - Nagyon is
örült. Évek óta szerelmes volt belém, biztos vagyok benne, hogy
még most is az. Nagyon is el akart venni feleségül!
- Ha megesküszik egy püspök előtt, hogy annak idején nem
szabad akaratából cselekedett, az elég ahhoz, hogy feloldják a
fogadalma alól.
- Tehát annyi éven át, amikor a jegyese voltam, és eszerint
jártam el mindenben, annyi éven át, amikor csak vártam, vár-
tam és tűrtem... - Elcsuklott a hangja. - Azt akarja mondani,
hogy mindezen évek alatt, amikor úgy hittem, hogy érvényes
szerződéssel kötöttük őket magunkhoz, ő mindvégig szabad
volt?
A követ bólintott; a hercegné dermedt, döbbent arca láttán
nem talált szavakat.
- De hát ez... árulás - mondta Catalina. - Borzalmas árulás!
- hebegte. - Ennél csúfabb árulást még nem látott a világ!
A férfi ismét csak bólintott.
Hosszú, fájdalmas csönd telepedett rájuk.
- Tehát vesztettem - állapította meg végül tárgyilagosan
Catalina. - Most már tudom. Évekkel ezelőtt vesztettem, csak
nem tudtam. Hadsereg nélkül, minden támogatás nélkül vívtam
háborút. És úgy tűnik, értelmetlenül. Ön most azt mondja nekem,
hogy egy olyan ügyet védelmeztem, amely már rég elveszett.
A házasságomért harcoltam, ám nem is voltam eljegyezve. Mind-
végig teljesen egyedül voltam. Most már ezt is tudom.
Nem sírt, de kék szeméből rémület sugárzott.
- Ígéretet tettem - szólt aztán éles hangon. - Ünnepélyes ígére-
tet tettem, amelyet nem szeghetek meg.
- Az eljegyzésére gondol?
Catalina legyintett.
- Dehogy! Ígéretet tettem. Valakinek a halálos ágyánál. És ön
most azt mondja nekem, hogy minden hiába volt.
- Hercegné, ön kitartott nehéz helyzetében. Az édesanyja is ezt
várta volna fenségedtől.
- Bolondot csináltak belőlem! - fakadt ki Catalina. - Egy foga-
dalom teljesítéséért harcoltam, és nem tudtam, hogy nem teljesít-
hető.
A követ nem felelt; a hercegné fájdalma túl nyers volt ahhoz,
hogy nyugtató szavakkal csillapítani lehessen.
Egy perc elteltével Catalina felemelte a fejét.
- Tudja ezt valaki rajtam kívül? - kérdezte barátságtalan
hangon.
A követ a fejét rázta.
- Biztos vagyok benne, hogy a legnagyobb titokban tartották.
- A felséges asszony, a király anyja nyilván tudta - jegyezte
meg keserűen Catalina. - Bizonyára az ő döntése volt. Aztán a
király, maga a herceg, és ha ő tudta, akkor Mary hercegnő is tudta,
Harry nyilván elmondta neki. Meg a legjobb barátai... - Felszegte
a fejét. - A király anyjának udvarhölgyei, a hercegnő udvarhöl-
gyei. A püspök, aki előtt a herceg esküt tett, egy-két tanú. Vagyis
a fél udvar tudta, gondolom. - Egy pillanatra elhallgatott, aztán
folytatta: - Azt hittem, legalább néhányan a barátaim.
A férfi vállat vont.
- Egy udvarban nincsenek barátok, csak udvaroncok.
- Apám megvéd majd, ha értesül erről a... kegyetlenségről! -
kiáltott fel Catalina. - Gondolniuk kellett volna erre, mielőtt így
elbántak velem! Ha megtudja, vége az Anglia és Spanyolország
közti szövetségnek! Megbosszulja ezt a gyalázatot!
 A követ nem szólt, ám a felé forduló, néma, rezzenetlen arcról
a hercegné leolvasta a szörnyű igazságot.
- Nem lehet - dadogta. - Apám... Apám is... Ez lehetetlen.
Ő nem tudhatta. Ő szeret engem. Soha nem tudna megbántani.
Soha nem hagyna így cserben.
A követ még mindig nem tudott megszólalni. Látta, hogy a
hercegné nagy levegőt vesz.
- Ó. Ó. Értem. A hallgatása mindent elárul. Hát persze. Apám
tudja, persze hogy tudja. Igaz? Apám is tudja. A hozományra
szánt pénz csak újabb cselfogás. Tudja, hogy Harry herceg el
akarja venni Eleonóra hercegnőt. Ő hitette el Henrik királlyal,
hogy elveheti Juanát. Rám parancsolt, hogy bátorítsam a királyt
erre a házasságra. Nyilván igent mondott Harry herceg újabb
lánykérésére. És ezek szerint tudja, hogy a herceg megszegte
nekem tett esküjét, és szabadon házasodhat, igaz?
- Hercegné, a felséges apja nem mondott nekem semmit. De
úgy vélem, tudnia kell. Ámbár talán azt tervezi, hogy...
Catalina egy legyintéssel elhallgattatta.
- Apám lemondott rólam. Értem. Csalódást okoztam neki,
ezért félreállított. Most már csakugyan egyedül maradtam.
- Akkor próbáljam meg elérni, hogy hazamehessünk? - kér-
dezte halkan Fuensalida. Ennél többre most már úgysem vágyhat
az Infanta, gondolta. Ha haza tudja juttatni ezt a sorsüldözött her-
cegnét boldogtalan apjához és egyre tébolyultabb nővéréhez, az
új kasztíliai királynőhöz, akkor igazán megtett minden tőle telhe-
tőt ebben a reménytelen helyzetben. Senki sem veszi feleségül
Catalinát most, hogy Spanyolország megosztott királysággá vált.
Ráadásul a nővérénél mind nyilvánvalóbban mutatkoznak a csa-
ládot sújtó őrültség jelei. Még Henrik király sem állíthatja, hogy
Juana alkalmas a házasságra, amikor a tébolyult özvegy halott
férje koporsójával vonul keresztül-kasul Spanyolországon. Ferdi-
nánd önmagát ejtette kelepcébe diplomáciai cselszövésével, min-
denkit ellenségévé tett Európában, és a két legnagyobb hatalmú
férfiú épp most köt szövetséget, hogy háborút indítsanak ellene.
Ferdinándnak vége, leáldozóban van a csillaga. A szerencsétlen
hercegné a legjobb esetben is csak abban reménykedhet, hogy
sietve hozzámegy valamelyik spanyol nagyúrhoz, és visszavonul
vele vidéki birtokára, így talán elkerülheti a minden bizonnyal
bekövetkező háborút. A legrosszabb esetben pedig itt marad
Angliában, és nagy szegénységben éli az életét, mint egy elfeledett
túsz, akit senki sem akar kiváltani. Mint egy rab, akiről nemso-
kára még a porkolábok is megfeledkeznek.
- Mit tegyek? - kérdezte Catalina. Végre felfogta a veszedel-
met, gondolta a követ. Látta, hogy a hercegné megértette a hely-
zetet. Végre felfogta, hogy vesztett. A férfi látta, amint a királyné-
nak született lány felméri hatalmas vereségét. - Tudnom kell, mi
a teendőm. Máskülönben túsz leszek egy ellenséges országban, és
többé az ajtót sem nyitják rám.
Fuensalida jobbnak vélte, ha nem árulja el, hogy amióta csak
Angliába érkezett, maga is így ítéli meg úrnője helyzetét.
- Elmegyünk - mondta határozottan. - Ha háború lesz, fensé-
gedet itt tartják túsznak, és ráteszik a kezüket a hozományára.
Isten őrizzen attól, hogy a pénzt, amely végre úton van, arra hasz-
nálják, hogy háborút indítsanak belőle Spanyolország ellen!
- Én nem mehetek el - közölte tárgyilagosan Catalina. - Ha
elmegyek, soha többé nem jöhetek vissza.
- De hát vége! - kiáltott fel a követ váratlan szenvedéllyel. - Lássa
be végre! Vesztettünk. Legyőztek minket. Vége a játszmának fensé-
ged és Anglia között. Fenséged kitartott, tűrte a megaláztatásokat és
a nélkülözést, úgy tűrte, ahogy hercegnéhez, királynéhoz, szenthez
illik. A tulajdon édesanyja sem viselkedhetett volna bátrabban. De
legyőztek minket, Infanta. Vesztett. Haza kell mennünk, amint
lehet. El kell menekülnünk, még mielőtt lefognának minket.
- Lefognának?
- Mindkettőnket börtönbe zárhatnak mint ellenséges kéme-
ket, és ott tarthatnak, amíg valaki váltságdíjat nem fizet értünk -
magyarázta a férfi. - Lefoglalhatják mindazt, ami még megma-
radt a hozományából, és lefoglalhatják a fennmaradó részt is,
amikor ideér. Ha nagyon akarják, akár még valami vádat is kohol-
hatnak, és kivégezhetik fenségedet.
 - Ilyesmire nem vetemedhetnek! Én királyi hercegnő vagyok!
- tört ki felháborodottan Catalina. - Minden mást elvehetnek
tőlem, de ezt soha! Ha semmi más nem vagyok, akkor is Spanyol-
ország infánsnője maradok! Még ha nem lesz belőlem soha angol
királyné, akkor is mindig Spanyolország infánsnője leszek.
- Előfordult már, hogy királyi hercegeket a Towerbe zártak, és
soha többé nem kerültek elő - jegyezte meg a követ. - Angol királyi
hercegek mögött csukódott be a Tower kapuja, és soha többé nem
látták a napvilágot. A király rásütheti fenségedre, hogy trónköve-
telő. Márpedig jól tudjuk, ez mit jelent Angliában. Mennünk kell.

Catalina pukedlizett a felséges asszony, a király anyja előtt, aki

viszonzásképpen még csak nem is biccentett. Az özvegy hercegné
dermedten állt. A két társaság misére menet találkozott össze; az
idős hölgy mögött ott volt az unokája, Mary és vagy féltucatnyi
udvarhölgy. Valamennyien jéghideg arccal fordultak a fiatal nő
felé, aki egykor állítólag eljegyezte magát a walesi herceggel, de
akit oly régóta elhanyagoltak.
- Felséges asszony! - Catalina az idős asszony útjába állt, s
várta, hogy tudomást vegyen róla.
A király anyja leplezetlen ellenszenvvel pillantott rá.
- Úgy hallottam, nehézségek merültek fel Mary hercegnő
eljegyzése körül - szólalt meg végül.
Catalina a hercegnőre nézett, aki a nagyanyja háta mögött buj-
kálva előbb elfintorodott, aztán kitört belőle a nevetés.
- Nem tudtam.
- Lehet, hogy ön nem tudta, de az édesapja kétségkívül tudja
- vágott vissza az idős hölgy haragosan. - Miután úgyis olyan
állhatatosan ostromolja leveleivel, megírhatná neki, hogy nem
tesz jót sem önmagának, sem önnek, ha keresztezi a családunk
terveit.
- Biztos vagyok benne, hogy apám sosem akarná... - kezdte
Catalina.
 - Én pedig biztos vagyok benne, hogy éppen ezt teszi, és ön
igazán figyelmeztethetné, hogy ne álljon az utunkba - vágott a
szavába élesen az idős nő, majd továbbindult.
- Az én eljegyzésem... - próbálkozott Catalina.
- Az ön eljegyzése? - A király anyja úgy ismételte meg a szava-
kat, mintha még sosem hallotta volna őket. - Az ön eljegyzése? -
Egyszerre hátravetett fejjel, tátott szájjal kacagni kezdett. Mögötte
a hercegnő is elnevette magát, majd az udvarhölgyek is hangosan
felnevettek a gondolatra, hogy ez a rongyos hercegné a keresztény
világ legjobb férjjelöltjének számító hercegről ábrándozik.
- Apám elküldte a hozományomat! - kiáltott fel Catalina.
- Már késő! Nagyon is késő! - sipította a király anyja, barát-
nője karjába kapaszkodva.
Catalinát nevető arcok vették körül: a hölgyeket féktelen
kacajra késztette a gondolat, hogy ez a kétes származású hercegné
az étkészletét meg az aranyát ajánlgatja nekik. Leszegett fejjel
átnyomakodott köztük, és távozott.

Ugyanaznap este a spanyol követ egy jómódú, roppant diszkrét

itáliai kereskedő társaságában ácsorgott a sötét rakparton, a lon-
doni kikötő egyik csöndes zugában, és figyelték, ahogy spanyol
árukat rakodnak egy Bruges-be tartó hajóra.
- Tehát a hercegné nem adta hozzájárulását? - suttogta a
kereskedő, akinek az arcát csak egy fáklya pislogó fénye világí-
totta meg. - Akár azt is mondhatnák, hogy ellopjuk a hozomá-
nyát! Mi lesz, ha az angolok egyszer csak bejelentik, hogy a
házasságra mégis sor kerül, és kiderül, hogy mi közben kiürí-
tettük a kincstárát? Mi lesz, ha rájönnek, hogy a hozomány
végre megérkezett Spanyolországból, de nem jutott el a her-
cegné kincstárába? Tolvajnak fognak nevezni minket. Tolvajok
leszünk!
- Nem fogják bejelenteni, hogy mégis sor kerül a házasságra
- közölte Fuensalida egyszerűen. - A javait lefoglalják, őt pedig
börtönbe zárják, amint hadat üzennek Spanyolországnak, és ez
most már bármelyik nap megtörténhet. Nem engedhetem, hogy
az angolok rátegyék a kezüket Ferdinánd király pénzére. Ők az
ellenségeink, nem a szövetségeseink.
- És mi lesz a hercegnével? Kiürítettük a kincstárát. Csak üres
ládák maradtak benne. Egyszerűen nincstelenné tettük őfenségét.
A követ vállat vont.
- Neki amúgy is vége. Ha itt marad, miközben Anglia háborút
vív Spanyolországgal, akkor ellenséges túszként börtönbe zárják.
Ha elmenekül velem, otthon sem lesz része barátságos fogadtatás-
ban. Az anyja meghalt, a családja romokban, és neki sincs már
semmi reménye. Nem lepődnék meg, ha a Temzébe vetné magát.
Az életének úgyis vége. El sem tudom képzelni, mi lesz vele.
A pénzét még csak meg tudom menteni, ha ön rendelkezésemre
bocsátja a hajóját. Őrajta azonban nem tudok segíteni.

Tudom, hogy el kell hagynom Angliát; Arthur sem akarná, hogy itt
maradjak és veszedelemnek tegyem ki magam. Rettegek a Towertől
és a vérpadtól. Az csak az árulókat illeti, nem egy hercegnét, aki
semmi rosszat nem tett, csupán egyszer hazudott, azt is jó szándék-
ból. A sors keserű tréfája lenne, ha arra a vérpadra kellene lehajta-
nom a fejemet, ahol Warwick halt meg, ha spanyol trónkövetelő-
ként ott végezném, ahol ő végezte Plantagenetként.
Ennek nem szabad megtörténnie. Gondoskodom róla, hogy ne
adhassák ki a letartóztatási parancsot ellenem. Nem vagyok olyan
ostoba, hogy azt gondoljam, maradt még bármi hatalmam. Már
nem is imádkozom. Nem kérem a sorsom beteljesülését. De elmene-
külhetek. És azt hiszem, most jött el a menekülés ideje.

- Hogy mit csinált? - vonta kérdőre Catalina a követet. A kezé-

ben remegett a leltárjegyzék.
 - Vettem a bátorságot, és elszállíttattam fenséged apjának
javait az országból. Nem kockáztathattam meg, hogy...
- A hozományomat! - emelte fel a hangját Catalina.
- Fenség, mindketten tudjuk, hogy nem lesz házasság, amihez
szükség volna hozományra. Harry herceg nem fogja elvenni fen-
ségedet. Csak lefoglalnák a hozományt, de akkor sem venné fele-
ségül.
- Ezt vállaltam az egyezségünkben! - tört ki a hercegné. - Nem
szegem meg a szavamat! Még akkor sem, ha mindenki más ezt
teszi! Éheztem, otthagytam a saját házamat, hogy ne kelljen elzá-
logosítani az értéktárgyaimat. ígéretet tettem, és be is tartom,
bármi áron!
- A király arra használta volna a vagyont, hogy a fenséged apja
ellen harcoló katonáit fizesse belőle. Fenséged apjának aranyából
indított volna háborút Spanyolország ellen! - kiáltotta Fuensalida
kétségbeesetten. - Ezt nem hagyhattam.
- Tehát inkább kirabolt!
- Én csupán biztonságba helyeztem fenséged vagyonát -
hebegte a követ -, abban a reményben, hogy...
- Távozzon! - förmedt rá Catalina.
- De hercegné...
- Elárult, akárcsak Dona Elvira, akárcsak mindenki más -
mondta Catalina keserűen. - Elmehet. Többé nem hívatom.
Soha többé. Egyetlen szót sem szólok önhöz ezentúl, ebben biz-
tos lehet. De tudatom apámmal, mit tett. Most rögtön írok neki,
és közlöm vele, hogy ön ellopta a hozományomra szánt pénzt,
hogy ön közönséges tolvaj. Soha többé nem fogadják a spanyol
udvarban.
A követ felindultságtól reszketve meghajolt, és elindult kifelé.
Túl büszke volt ahhoz, hogy védekezzen.
- Ön egész egyszerűen áruló! - süvítette Catalina, amikor
Fuensalida az ajtóhoz ért. - És ha királyné volnék, királynéi hata-
lommal, felakasztatnám felségárulásért.
A követ egy pillanatra mozdulatlanná dermedt, azután vissza-
fordult, ismét meghajolt, majd jéghideg hangon megszólalt.
 - Infanta, kérem, ne alacsonyítsa le magát azzal, hogy engem
sérteget. Nagyon téved. Tulajdon édesapja volt az, aki megparan-
csolta, hogy küldjem vissza a hozományt. Egyértelmű parancsot
kaptam tőle. Tulajdon édesapja kívánta, hogy vigyünk el minden
értékeset fenséged kincstárából. Ö akarta visszakapni a hozo-
mányra szánt pénzt, mert már nem bízik az ön házasságában. Azt
akarta, hogy a pénz biztonságban legyen, ezért kellett kicsem-
pészni Angliából. De meg kell hogy mondjam önnek - tette hozzá
rosszmájúan -, arra nem adott parancsot Ferdinánd király, hogy
fenségedet is helyezzem biztonságba. Arra nem adott parancsot,
hogy fenségedet is csempésszem ki Angliából. A rendelkezései
csakis az értéktárgyakra vonatkoztak. Az ön nevét még csak nem
is említette. Úgy vélem, teljesen lemondott önről.
Fuensalida legszívesebben azonnal visszavonta volna a szavait.
A hercegné megrendült arckifejezésénél szörnyűbbet még sosem
látott.
- Apám azt mondta önnek, hogy küldje vissza az aranyat, de
engem hagyjon itt? Nincstelenül?
- Biztos vagyok benne, hogy...
Catalina hátat fordított, és odatámolygott az ablakhoz, hogy a
követ ne láthassa az arcára kiülő rémületet.
- Menjen - mondta. - Távozzon.

Én vagyok a mesebeli hóhercegnő, akit itt hagytak ebben a hideg

országban, s lassanként elfelejti, milyen érzés, ha rásüt a nap. Hosz-
szú volt a tél, még angliai mércével mérve is. Már áprilist írunk, de
reggelente még mindig dér lepi a gyepet, s amikor felkelek és kinézek
a jégvirágos ablakon, olyan fehér fény szűrődik be, mintha az éjjel
hó esett volna. Éjfélre megfagy a víz az ágyam mellé helyezett ser-
legben, azt pedig már nem engedhetjük meg magunknak, hogy
egész éjszakára felszítsuk a tüzet. Amikor kint sétálok a pázsiton,
ropog a jég a lábam alatt, és vékony csizmatalpamon át érzem a
talaj hidegét. Tudom, hogy ha eljön a nyár, benne lesz az angol nya-
rak minden lágy édessége; de én a spanyolországi nyarak égető for-
rósága után vágyom. Azt akarom, hogy égesse ki belőlem újra a
kétségbeesést. Az az érzésem, hogy hét év óta egyfolytában fázom,
és ha egyhamar nem melegít fel valami, egyszerűen belehalok, elol-
vadok az esőben, elfúj a szél, mint a ködöt a folyóról. Ha a király
csakugyan haldoklik - mert erről szólnak az udvari pletykák -, és
Harry herceg lép trónra, aki azután feleségül veszi Eleonórát, akkor
apámtól engedélyt kérek, hogy felölthessem az apácafátylat, és
kolostorba vonulok. Ennél rosszabb ott sem lehet. Nem lehetnek
szegényesebbek a körülmények, nem lehet hidegebb, nem lehetek
elhagyatottabb. Apám nyilvánvalóan nem szeret már, feladta velem
kapcsolatos reményeit, mintha csak meghaltam volna Arthurral
együtt. Be kell vallanom, ma már én is mindennap azt kívánom,
bár így történt volna.
Megfogadtam, hogy soha nem keseredem el - a családomban a
nők hajlamosak úgy szétolvadni a kétségbeesésben, mint a melasz
a vízben. De ez a jeges érzés a szívemben nem kétségbeesés. Olyan,
mintha sziklaszilárd elhatározásomtól, hogy királyné leszek, kővé
váltam volna. Nem engedek szabad folyást az érzelmeimnek, mint
Juana; inkább mintha becsaptam volna az érzéseimet. Kőtömb
vagyok, jégcsap, örök hóból formált hercegnő.
Próbálok imádkozni Istenhez, de nem hallom a szavát. Attól
félek, ő is elfelejtett, mint mindenki más. Már egyáltalán nem érzem
a jelenlétét, már nem félem az akaratát, már nem örvendezem az
áldásán. Semmit sem érzek iránta. Már nem. gondolom, hogy kivá-
lasztott gyermeke vagyok, akit áldásaival halmoz el. Már nem
vigasztalom magamat azzal, hogy kiválasztott gyermeke vagyok,
akit próbára tesz. Azt gondolom, hogy Isten elfordult tőlem. Nem
tudom, miért, de ha földi atyám megfeledkezhet rólam, elfelejtheti,
hogy én voltam a kedvenc gyermeke - mert ez történt -, akkor fel-
teszem, hogy Mennyei Atyám is megfeledkezhet rólam.
Most már csak két dolog érdekel a világon: még mindig él ben-
nem Arthur iránti szerelmem, mint valami meleg, csöndesen
dobogó szív egy kismadárban, amelyik átfagyva, dermedten zuhant
le a jeges égből. És még mindig visszavágyom Spanyolországba, az
Alhambrába, az al-Dzsannába; a kertbe, a titkos helyre, a Paradi-
csomba.
Csak azért viselem el az életemet, mert nincs más választásom.
Minden évben reménykedem, hogy megfordul a szerencsém; min-
den évben, amikor elérkezik Harry születésnapja, és az eljegyzésből
nem lesz házasság, tudom, hogy termékeny életem újabb éve múlt
el. Minden évben Szent Iván napján, amikor esedékes lenne a hozo-
mány kifizetése, de apámtól nem jön váltó, eltölt a szégyen: olyan
érzés, mint a hascsikarás. És évente tizenkétszer, immár hét éve,
vagyis összesen nyolcvannégyszer jön meg és múlik el a havibajom.
És minden alkalommal azt érzem, ismét kimaradt egy lehetőség,
hogy herceget szüljek Angliának. Újabban úgy gyászolom a
fehérneműmön esett foltot, mint egy halott gyermeket. Nyolcvan-
négyszer lehetett volna fiam ifjúságom virágában; nyolcvannégy
esélyt vesztegettem el. Kezdek hozzászokni a vetéléshez. Kezdek
hozzászokni a vetélés kínjához.
Mindennap, amikor imádkozni megyek, felnézek a megjeszített
Krisztusra, és azt mondom neki: „Legyen meg a Te akaratodMin-
dennap, hét éve, vagyis kétezer-ötszázötvenhatszor. Ez a fájdalmam
számtana. Azt mondom: „Legyen meg a Te akaratod”; de valójában
azt akarom mondani: „Kényszerítsd rá az akaratodat ezekre a gonosz
angol tanácsosokra, erre a gyűlölködő, megbocsátani képtelen
királyra, meg az anyjára, arra a vén boszorkára! Add meg nekem azt,
amihez jogom van! Tégy királynévá! Királynénak kell lennem, fiút
kell szülnöm, máskülönben hóhercegnő lesz belőlem”

1509. ÁPRILIS 21.

„A király meghalt” - üzente Fuensalida követ Catalinának rövid

levélben, tudván, hogy személyesen nem lenne hajlandó fogadni,
jól tudva, sohasem bocsátja meg neki, hogy ellopta a hozományát
és trónkövetelőnek nevezte, s hogy megmondta neki, nem szá-
míthat az apjára. „Tisztában vagyok vele, hogy nem kíván fogadni,
de teljesítenem kell a kötelességemet, és értesítenem kell fensége-
det, hogy halálos ágyán a király azt mondta a fiának, azt vesz el,
akit akar. Ha meg kíván bízni, hogy rendeljek hajót, amely haza-
viszi Spanyolországba fenségedet, megtehetem a saját költsége-
men. A magam részéről úgy látom, fenséged semmi másra nem
számíthat, ha itt marad, csak sértésekre, megaláztatásokra és eset-
leg veszedelemre.”
- Meghalt - szólalt meg Catalina.
- Parancsol, fenség? - kérdezte az egyik udvarhölgye.
A hercegné összegyűrte a kezében tartott levelet. Már senkiben
sem bízott.
- Nem érdekes - mondta. - Megyek, sétálok egyet.
María de Salinas felállt, és úrnője vállára terítette foltozott
köpenyét. Ugyanebbe a köpenybe burkolózott Catalina a téli
hidegben hét éve, amikor Arthurral Londonból Ludlow-ba utaz-
tak.
- Kísérjük el fenségedet? - kérdezte María lelkesedés nélkül, a
szürke égre sandítva.
- Nem szükséges.

Szaporán lépkedek a folyóparton, pedig a kavicsok nyomják a lába-

mat a vékony bőrtalpon keresztül; mintha csak a remény elől mene-
külnék. Vajon van rá esély, hogy megforduljon a szerencsém, hogy
épp ebben a pillanatban következzen be a változás? A király, aki
meg akart kapni, aztán meggyűlölt, mert visszautasítottam, halott.
Mondták, hogy beteg, de valahogy soha nem vesztette el az erejét.
Azt hittem, örökké fog uralkodni. Most mégis halott. Nincs többé.
A hercegen múlik a döntés.
Nem merek reménykedni. A böjt évei után most úgy érzem,
egyetlen cseppnyi reménytől is megrészegülnék. De azért mégis
reménykedem egy kicsit, csak hogy ajkamon érezzem a bizakodás
ízét, valamit, ami elüt szokásos, sötét kétségbeesésből álló étren-
demtől.
 Mert ismerem a fiút, Harryt. Esküszöm, hogy ismerem. Úgy
figyeltem, ahogy a solymász figyel egy fáradt madarat. Figyeltem,
megítéltem, aztán az ítéletemet újra meg újra összevetettem a visel-
kedésével. Olyan buzgón olvastam a lelkében, mint ahogy a kate-
kizmust tanultam. Tudom, mi az erőssége, mik a gyengéi, s úgy
vélem, van valami halvány, egészen halvány okom a reményre.
Harry hiú, ez a kamaszok bűne, és én nem hibáztatom érte, de
tény, hogy bőven jutott neki a hiúságból. Ez egyfelől arra ösztönöz-
heti, hogy feleségül vegyen, mert azt akarja majd, hogy lássák, tisz-
tességesen viselkedik: állja a szavát, sőt, egyenesen a megmenté-
semre siet. Ha arra gondolok, hogy Harry lesz a megmentőm,
megállók, és a köpenyem rejtekében a tenyerembe vájom a körmei-
met. Ezt a megaláztatást is el kell viselnem valahogy. Megeshet,
hogy Harry meg akar menteni, és nekem még hálásnak is kell len-
nem ezért. Arthur meghalt volna szégyenében, ha azt hallja, hogy a
hencegő öcsikéje lesz a megmentőm; de Arthur nem érte meg ezt a
napot, és anyám sem érte meg; egyedül kell hát elviselnem.
Ám Harry hiúsága akár ártalmamra is lehet. Ha sokat emlegetik
előtte, milyen gazdag Eleonóra hercegnő, milyen befolyásos a Habs-
burg család, micsoda dicsőség rokonságba kerülni a német-római
császárral, előbb-utóbb elcsábul. A nagyanyja ellenem lesz, márpe-
dig az ő szava Harry számára parancs. Ő arra fogja biztatni, hogy
Eleonóra hercegnőt vegye el, Harry pedig - mint minden ostoba
kölyök - vonzónak találja majd, hogy egy ismeretlen szépség lehet a
felesége.
De még ha Eleonóra hercegnőt akarja elvenni, akkor is el kell
döntenie, mihez kezd velem. Ha hazaküldene, az rossz fényt vetne
rá, arra viszont mégsem vetemedhet, hogy elvegyen egy másik nőt,
miközben én még itt várakozom az udvarban, nem igaz? Tudom,
hogy Harry bármire képes lenne, csak hogy ne váljon nevetségessé.
Ha megtalálom a módját, hogy itt maradhassak, amíg nem dönte-
nek a házasság ügyében, akkor tényleg előnyös helyzetben leszek.
Lelassítom a lépteimet, nézem a hideg folyót, a téli köpenybe bur-
kolózó hajósokat. „Isten áldja, hercegné!” - kiáltja felém egyikük,
amikor felismer. Válaszképpen intek neki. E furcsa, megosztott
ország népe már akkor megszeretett, amikor a kis plymouthi kikö-
tőben tolongtak, hogy láthassanak. Ez még hasznomra lehet egy
olyan herceg szemében, aki csak most foglalja el a trónt, és fölöttébb
vágyik az emberek szeretetére.
Harry nem zsugori. Olyan fiatal, hogy még nem ismeri a pénz
értékét, és különben is mindig mindent megkapott, amit csak akart.
Ő nem fog perlekedni a hozomány meg a járandóság miatt. Ebben
biztos vagyok. Hajlandó lesz nagylelkű gesztust tenni. Mielőbb gon-
doskodnom kell róla, hogy Fuensalida és apám ne ajánlja fel, hogy
hazavisznek, s ezáltal szabaddá teszik az utat az új menyasszony
előtt. Fuensalida már réges-rég lemondott arról, hogy az ügyünket
győzelemre vigyük. Én azonban nem. Muszáj ellenállnom a kétség-
beesésének és önnön félelmeimnek. Itt kell maradnom, nem hagy-
hatom el a csatateret. Most nem vonulhatok vissza.
Harry valaha vonzódott hozzám, ezt tudom. Arthur beszélt erről
először, azt mondta, a fiúcska örül, hogy ő vezethet az oltárhoz az
esküvőmön, s arról ábrándozik, hogy ő a vőlegény, és én vagyok a
menyasszonya. Én pedig azóta is igyekszem ébren tartani az érdeklő-
dését, s valahányszor látom, különös figyelmet szentelek neki. Amikor
a nővére megvetően kineveti, én felé pillantok, megkérem, hogy éne-
keljen nekem, csodálattal nézem, ha táncol. Azon ritka alkalmakkor,
amikor egy-egy pillanatra kettesben maradunk, arra kérem, olvasson
fel nekem, azután eszmecserét folytatunk a nagy írókról. Igyekszem
okvetlenül tudtára adni, hogy műveltnek tartom. Egyébként csak-
ugyan jó eszű fiú, nem esik nehezemre elbeszélgetni vele.
Az igazi nehézséget más okozza: Harryt oly mélységes csodálat-
tal övezik, hogy az én szerény barátságomat talán észre sem veszi.
A nagyanyja, a felséges asszony kijelentette, hogy ő a legcsinosabb
herceg az egész keresztény világban, a legtanultabb, a legígéretesebb
- mit mondhatnék én, ami felérne ezzel? Hogyan kedveskedhet az
ember egy olyan fiúnak, akit már annyira körbehízelegtek, hogy
végtelen hiúság töltötte el, s már amúgy is meggyőződése, hogy nála
nagyszerűbb herceg soha nem élt a világon?
Vannak tehát számomra előnyös tényezők. Viszont ott van ezek-
kel szemben a tény, hogy miután hat évvel ezelőtt eljegyezték velem,
talán úgy tekint rám, mint az apja választottjára, és ráadásul nem
is tartja valami szerencsésnek ezt a választást. Hiszen időközben
megesküdött egy püspök előtt, hogy ez nem az ő döntése volt, és
nem kíván elvenni engem. Most pedig talán azt gondolja, hogy ki
kell tartania ez utóbbi esküje mellett, talán ünnepélyesen ki akarja
nyilvánítani, hogy soha nem kellettem neki, és vissza akarja vonni
az eljegyzési fogadalmát. Amikor arra gondolok, hogy Harry beje-
lenti: mások varrtak a nyakába, és most boldog, hogy megszaba-
dulhat tőlem, újból megtorpanok egy pillanatra. De ezt is el tudom
viselni.
Az elmúlt évek nem voltak kegyesek hozzám. Harry egyszer sem
látott gondtalanul nevetni, soha nem látott mosolygósnak, /elsza-
badultnak. Mindig csak szegényes öltözékben látott, örökös aggoda-
lomban a megjelenésem miatt. Soha nem kérte, hogy táncoljak
előtte, vagy énekeljek neki. Amikor az udvar vadászni ment, mindig
rossz lovon próbáltam lépést tartani velük, s olykor bizony lemarad-
tam. Mindig elcsigázottnak látszom, mindig tele vagyok szorongás-
sal. Harry fiatal és könnyelmű, szereti a pompát, a szép ruhákat.
Talán olyan képet alkotott rólam, hogy szegény asszony vagyok,
kölönc a családja nyakán, sápadt özvegy, ünneprontó kísértet.
Harry elpuhult ifjú, előfordulhat, hogy úgy dönt, kibújik a köteles-
sége teljesítése alól. Hiú, gondtalan siheder, talán egyszerűen csak
egyik percről a másikra hazaküld.
De nekem maradnom kell. Ha elutazom, egy szempillantás alatt
elfelejt. Ha másban nem is, de ebben biztos vagyok. Maradnom kell.

A királyi tanács magához kérette Fuensalidát. A követ fejét fel-

szegve lépett be a terembe, azt akarta, hogy lássák, nem hunyász-
kodik meg. Biztos volt benne, hogy azért hívatták, mert azt kíván-
ják, hogy távozzon, és vigye magával a nemkívánatos hercegnét
is. Spanyol büszkeségét fitogtatva, amelyet már oly sokszor talál-
tak bántónak, most átlépett a küszöbön, és odavonult a királyi
tanács asztalához. Az új király miniszterei körbeülték az asztalt,
és pontosan középen hagytak egy helyet a követ számára.
Fuensalida úgy érezte magát, mint egy diák, akit behívnak a taní-
tói, hogy jól megmossák a fejét.
- Először is talán elmagyaráznám, milyen helyzetben van a
walesi hercegné - vágott bele bizalmatlanul. - A hozományra
szánt pénzt biztos helyen tartjuk külföldön, és bármikor kifizet-
hetjük...
- Nem számít a hozomány - szólt közbe az egyik tanácstag.
- Nem számít? - hüledezett Fuensalida. - És a hercegné étkész-
lete?
- A király nagylelkű kíván lenni a jegyesével.
A követ alig tudott megszólalni döbbenetében.
- A jegyesével?
- A legnagyobb gondunk jelenleg a francia király hatalma,
valamint az a veszély, amelyet terjeszkedési szándéka jelent
Európa számára. Ez már az azincourti csata óta így van. Ifjú kirá-
lyunk, Henrik eltökélt szándéka, hogy újra dicsőséges, nagyszerű
országgá teszi Angliát. Országunk biztonságát csakis a Spanyol-
ország, Anglia és a császár közti szövetség garantálhatja. A fiatal
uralkodó bízik benne, hogy az Infantával kötendő házassága
révén megszerzi Aragónia királyának támogatását a nagy ügyhöz.
Nem fog csalatkozni, ugye?
- Nem, dehogy - felelte Fuensalida kábultan. - De az étkész-
let. ..
- Az étkészlet nem számít - ismételte meg az egyik tanácsos.
- Azt gondoltam, hogy a hercegné vagyona...
- Mindez nem érdekes.
- Tájékoztatnom kell a hercegnét, hogy... változás állt be... a
helyzetében.
A tanácstagok felálltak.
- Akkor kérjük, tájékoztassa.
- Visszatérek, miután... ööö... felkerestem. - Fuensalida úgy
gondolta, semmi értelme előadni, hogy a hercegné annyira meg- -
haragudott rá azért, amit árulásnak vélt, hogy talán nem is lesz
hajlandó fogadni. Semmi értelme elárulni, hogy amikor legutóbb
találkoztak, azt mondta az Infantának, hogy számára mindennek
vége, és ezzel már évek óta mindenki tisztában van.
Nem is kiment, inkább kitántorgott a helyiségből, és csaknem
beleütközött az ifjú hercegbe. A fiatalember - aki még mindig
nem töltötte be a tizennyolcat - ragyogó mosollyal fordult felé.
- Követ úr!
Fuensalida hátralépett, és térdre borult.
- Felség! Szeretném... részvétemet kifejezni édesapja...
- Persze, persze - legyintett az ifjú. Képtelen volt komolyságot
erőltetni az arcára. Igencsak megnőtt az utóbbi időben, és fülig ért
a szája. - Kérem, közölje a hercegnével, hogy azt javaslom, minél
előbb tartsuk meg az esküvőt.
- Igenis, felség - hebegte Fuensalida kiszáradt szájjal.
- Üzenetet küldök neki, hogy segítsek önnek - mondta a fia-
talember nagylelkűen, majd kuncogva folytatta: - Tudom, hogy
kegyvesztetté vált nála. Tudom, hogy látni sem akarja önt, de az
én kedvemért bizonyára fogadja majd.
- Köszönöm - felelte a követ. A herceg intett, hogy távozhat.
Fuensalida felállt, és elindult a hercegné lakosztálya felé. Kezdett
ráébredni, hogy a spanyolok számára nem lesz könnyű elviselni
az új angol király nagyvonalúságát. Ez a nagylelkűség, ez a szán-
dékosan fitogtatott nagylelkűség akár megsemmisítő is lehet.

Catalina megváratta a követet, de azért egy órán belül fogadta.

Fuensalida kénytelen volt elismerni magában, hogy csodálja a her-
cegné önfegyelmét: képes az órát figyelni, miközben az, aki már
tudja, mi lesz a sorsa, odakint várakozik, hogy beszélhessen vele.
- Követ úr! - üdvözölte Catalina nyugodt hangon.
Fuensalida meghajolt. Észrevette, hogy a hercegné ruhájának
rongyos a széle. Látta az apró, egyenletes öltéseket, amelyekkel
megvarrták, ám az anyag megint elvásott. Elöntötte a megköny-
nyebbülés, hogy bármi történjék is az Infantával ez után a várat-
lanul jött esküvő után, régi ruhákat soha többé nem kell hordania.
 - Özvegy hercegné, beszéltem a tanács tagjaival. Hányattatása-
ink véget értek. Harry herceg feleségül akarja venni fenségedet.
Fuensalida azt várta, hogy a hercegné felkiált örömében, vagy
térdre hullik, és köszönetét mond Istennek. De nem tett semmi
ilyet. Csak lassan elfordította a fejét. A főkötő kopott aranyszalag-
ján megcsillant a fény. Catalina csupán annyit mondott:
- Ezt örömmel hallom.
- Azt mondják, az étkészlet sem számít - folytatta a követ,
rosszul palástolt diadallal a hangjában. Catalina ismét bólintott.
- A hozományt ki kell fizetni. Visszahozatom a pénzt Bruges-ből.
Hiánytalanul megőrizték, fenség. - Fuensalida hangja akaratlanul
is megremegett.
Catalina megint csak bólintott.
A férfi fél térdre ereszkedett.
- Hercegné, örvendezzen! Ön lesz az angol királyné!
Amikor Catalina visszafordult, olyan kemény volt a tekintete,
mint a zafír, amelyet már rég eladott.
- Követ úr, mindig is tudtam, hogy én leszek az angol királyné.

Sikerült! Édes Istenem, sikerült! Hétévnyi végtelen várakozás után,

oly sok nehézség és megaláztatás után sikerült. Bemegyek a háló-
szobámba, leereszkedem a térdeplőmre, és lehunyom a szememet.
De nem a Mennyek Urához szólok, hanem Arthurhoz.
- Sikerült - mondom neki. - Harry elvesz feleségül, véghezvit-
tem, amit kértél tőlem.
Egy pillanatig látom a mosolyát, látom őt, ahogy oly gyakran lát-
tam, amikor vacsora közben oldalra sandítottam, és észrevettem,
hogy rámosolyog valakire a teremben. Ismét itt van előttem ragyogó
arca, sötét szeme, tiszta vonalú profilja. És mindennél erősebben
érzem az illatát, saját vágyam szagát.
Még a feszület előtt térdepelve is hosszú sóhaj szakad ki belőlem.
- Arthur, kedvesem, egyetlen szerelmem! Hozzámegyek az
öcsédhez, de mindörökre a tiéd maradok. - Egy pillanatig olyan
élénken érzem, milyen illatú volt a bőre reggelenként, akár az első
tavaszi cseresznye ízét. Felemelem az arcomat, és mintha érezném,
amint az arcomhoz ér a mellkasa, miközben fölém hajol, belém
hatol. - Arthur - suttogom. Az övé vagyok, most és mindörökké.

Catalinára még egy megpróbáltatás várt. Az udvari vacsorán

sebtiben megvarrt új ruhájában jelent meg, nyakában arany nyak-
ékkel, fülében gyöngyökkel. Odavezették egy új asztalhoz, amely
a terem elülső részében állt, pukedlivel köszöntötte leendő férjét,
aki ragyogó mosollyal viszonozta az üdvözlést, majd Harry nagy-
anyja felé fordult, s azt látta, hogy Lady Margaret Beaufort bazilisz-
kusztekintettel mered rá.
Később, amikor a zenészek játszani kezdtek, és a szolgák leszed-
ték az asztalokat, az idős hölgy odavetette neki:
- Szerencsésnek tarthatja magát.
- Úgy véli? - kérdezte Catalina szándékosan szűkszavúan.
- Hozzáment egy nagyszerű angol herceghez, és elvesztette;
most pedig minden valószínűség szerint hozzámegy egy másik-
hoz.
- Nincs ebben semmi meglepő - jegyezte meg Catalina hibát-
lan franciasággal -, hiszen már hat éve a jegyese vagyok. Csak
nem kételkedett benne, felséges asszony, hogy egyszer eljön ez a
nap? Ugye nem gondolta, hogy egy ilyen tiszteletre méltó herceg
megszegi az adott szavát?
Az idős asszony jól palástolta zavarát.
- A mi szándékainkban soha nem kételkedtem - mondta. - Mi
betartjuk, amit ígértünk. De amikor ön nem volt hajlandó átadni
a hozományát, az édesapja pedig az ígérete ellenére nem fizetett,
csakugyan kétségeim merültek fel az ön szándékait illetően. Két-
ségeim merültek fel Spanyolország becsületét illetően.
- Akkor igen kedves öntől, hogy eme kétségeivel nem zaklatta
fel a királyt - felelte Catalina mézesmázosan. - Mert ő bízott ben-
nem, tudom. Én pedig soha nem kételkedtem abban, hogy ön szí-
vesen fogad unokájának. És lám, most csakugyan az unokája
leszek, angol királyné leszek, a hozományt kifizettük, és minden
úgy van, ahogy lennie kell.
Ezzel aztán sikerült az idős hölgy torkára forrasztania a szót -
márpedig erre kevesen voltak képesek.
- Nos, mindenesetre reménykednünk kell abban, hogy lesznek
gyermekei - csak ennyit morgott végül fanyarul Lady Margaret.
- Miért ne lennének? Anyám fél tucat gyereket szült - közölte
nyájasan Catalina. - Reméljük, hogy leendő férjemet is olyan
termékenységgel áldotta meg az Úr, mint Spanyolországot. Az
én címeremet gránátalma díszíti: spanyol gyümölcs, az élet gyü-
mölcse.
A felséges asszony, a király nagyanyja elviharzott, s magára
hagyta Catalinát. A hercegné pukedlizett az elsuhanó hát felé,
majd felállt, és felvetette a fejét. Kit érdekel, mit mond vagy mit
gondol Lady Margaret? Csak az számít, mit tehet. Catalina úgy
vélte, az esküvőt nem tudja megakadályozni, márpedig egyedül
ez a fontos.

GREENWICHI PALOTA, I509. JÚNIUS 11.

Rettegtem az esküvőtől, attól a pillanattól, amikor ugyanannak

a házassági fogadalomnak a szavait kell elmondanom, amelyet
Arthurnak tettem. De a szertartás végül annyira más volt, mint az
a diadalmas nap a Szent Pál-székesegyházban, hogy mégiscsak
képes voltam végigcsinálni. Harry ott állt mellettem, Arthurt pedig
gondolataim mélyére száműztem. Az ő kedvéért csináltam az egé-
szet, pontosan azt tettem, amit ő parancsolt, amihez olyannyira
ragaszkodott - és mégsem kockáztathattam meg, hogy rá gondolok.
Nem volt tömeg, mint annak idején a katedrálisban, nem bámul-
tak minket a követek, nem folyt bor a szökőkutakból. A greenwichi
palota falai között házasodtunk össze, az obszerváns barátok temp-
lomában, mindössze három tanú és fél tucat vendég jelenlétében.
 Nem volt bőséges lakoma, zene, tánc, nem voltak lármás része-
gek. Nem volt nyilvános nászéjszaka. Pedig tartottam tőle - attól,
hogy mások előtt kell ágyba bújnunk, azután reggel be kell mutat-
nunk a lepedőt a nyilvánosságnak; de a herceg - vagyis a király,
most már így kell neveznem - éppoly szégyenlős, mint én, így hát
szép csöndesen megvacsorázunk az udvar színe előtt, majd együtt
vonulunk vissza. A jelenlévők isznak az egészségünkre, és tudo-
másul veszik, hogy távozunk. Harry nagyanyja is ott van, az arca
akár valami maszk, a tekintete hideg. Udvariasan bánok vele,
nem érdekel, mit gondol. Úgysem tehet semmit. Senki sem említi,
hogy az ő lakosztályában kellene élnem, az ő felügyelete alatt. Épp
ellenkezőleg, kiköltözött a lakosztályából a kedvemért. Harry fele-
sége vagyok. Angol királyné vagyok, ő pedig csupán a király nagy-
anyja.
A hölgyeim csöndben levetkőztetnek; ez az ő diadaluk is, ugyan-
úgy megszabadultak a szegénységtől, mint én. Senki sem szívesen
emlékszik vissza arra az oxfordi éjszakára, arra a burfordi éjsza-
kára, azokra a ludlow-i éjszakákra. Az ő sorsuk is, akárcsak az
enyém, a nagy hazugság sikerén múlik. Ha megkérdezném őket,
még azt is letagadnák, hogy Arthur létezett egyáltalán.
Különben is, olyan rég volt. Hét hosszú év telt el azóta. Ki emlék-
szik már ilyen régi időkre rajtam kívül? Ki emlékszik rajtam kívül,
milyen szép volt Arthurra várni, hogyan táncolt a tűz fénye az ágy
tarka függönyén, hogyan sárgállott a gyertyafény összefonódó lába-
inkon? A hajnali, álmos suttogásra: „Mesélj valamit!”
Felöltöm tucatnyi szép, új hálóingem egyikét, hölgyeim pedig
némán magamra hagynak. Várom Harryt, ahogy egykor Arthurt
vártam. Az egyetlen különbség az, hogy most egy cseppnyi öröm
sincs bennem.

A testőrök és az udvaroncok a királyné ajtajáig kísérték az ifjú

királyt, bekopogtak, majd az ifjú belépett a királyné lakosztályába.
Catalina hálóingben ült a tűz mellett, a vállát dúsan hímzett sál
takarta. A szobában kellemes meleg volt. Amikor Harry belépett,
Catalina felállt, és pukedlivel köszöntötte.
Harry a könyökénél fogva felemelte. Catalina rögtön látta rajta,
hogy egészen kipirult az izgalomtól, még a keze is remegett.
- Mit szólna egy kupa esküvői sörhöz? - kínálta, de vigyázott,
hogy ne gondoljon Arthurra, aki annak idején sört hozott neki,
mondván, ez bátorságot ad.
- Elfogadom - felelte Harry. A hangja még mindig kamaszosan
csengett. Catalma elfordult, hogy kitöltse a sört, és elrejtse mosolyát.
Egymásra emelték kupáikat.
- Remélem, nem találta túlságosan csöndesnek a mai napot -
szólalt meg az ifjú férj. - Minthogy apám csak nemrég halt meg,
úgy gondoltam, nem volna helyes, ha nagy mulatságot csapnánk.
Nem akartam megbántani a felséges asszonyt, apám anyját.
Catalina bólintott, de nem felelt.
- Remélem, azért nem csalódott - folytatta Harry. - Az első
esküvője igen nagyszabású volt.
Catalina elmosolyodott.
- Már alig emlékszem rá, olyan rég volt.
Látta, hogy Harrynek tetszik a válasza.
- Nos, igen, csakugyan rég volt. Szinte gyerekek voltunk még
mindannyian.
- Igen - mondta Catalina. - Nagyon is fiatalok voltunk a házas-
sághoz.
Harry fészkelődni kezdett a székében. Catalina tudta, hogy az
udvaroncok, akiket arannyal fizettek le a Habsburgok, ellene lesz-
nek. Spanyolország ellenségei ellene lesznek. Harry nagyanyja
maga is ellenezte a házasságot. Ez az őszinte fiatalember pedig
még mindig aggódik a döntése miatt, bármilyen bátornak próbál
is mutatkozni.
- Annyira azért nem; ön tizenöt éves volt - emlékeztette most.
- Fiatal nő.
- Arthur pedig velem egykorú volt - tette hozzá Catalina, nagy
merészen kiejtve első férje nevét. - De azt hiszem, sosem volt elég
erős. Nem tudott igazi férjem lenni.
 Harry hallgatott, és Catalinát elfogta a félelem, hogy túl mesz-
szire ment. De aztán meglátta, ahogy felragyog a remény a férje
arcán.
- Akkor tehát igaz, hogy nem hálták el a házasságot? - kér-
dezte Harry, és zavarában elpirult. - Sajnálom... én nem voltam
biztos benne... tudom, hogy azt mondták... de akkor sem voltam
biztos benne...
- Nem háltuk el - felelte nyugodtan Catalina. - Próbálkozott
egyszer-kétszer, de ne felejtse el, mennyire gyenge volt. Szegény
Arthur, talán még el is dicsekedett vele, hogy megtörtént, de ez
nem jelent semmit.

- Érted teszem ezt - mondom magamban büszkén a szerelmem-

nek. - Te akartad ezt a hazugságot. Most már végigcsinálom. Ha
meg kell lennie, csináljuk alaposan. Bátran kell cselekedni, meggyő-
ződéssel; és soha nem szabad meg nem történtté tenni.

Catalina hangosan annyit mondott:

- Emlékszik, novemberben volt az esküvőnk. A december
nagy részét azzal töltöttük, hogy Ludlow-ba utaztunk, utazás köz-
ben pedig nem voltunk együtt. Karácsony után nem érezte jól
magát, áprilisban pedig már meg is halt. Nagyon sajnáltam.
- Tehát Arthur soha nem volt a szeretője? - kérdezte Harry,
bizonyosságra vágyva.
- Hogyan is lehetett volna? - Catalina finoman, mintegy men-
tegetőzve vállat vont, amitől fehér válláról egyik oldalon kissé
lecsúszott a sál. Látta, hogy Harry tekintete rátapad a bőrére, és a
fiatalember nagyot nyel. - Gyenge volt. Az édesanyjuk is úgy gon-
dolta, hogy az első évben egyedül kellene Ludlow-ba utaznia. Bár
így történt volna! Nekem végül is mindegy lett volna, ő viszont
talán még ma is élne. Egész házasságunk alatt idegen maradt szá-
momra. Úgy éltünk, mint két gyerek a királyi gyermekszobában.
Még csak társak is alig voltunk.
Harry felsóhajtott, mint akinek nagy kő esett le a szívéről, és
ragyogó arccal fordult hitvese felé.
- Tudja, egyszerűen nem tudtam elhessegetni a félelmemet -
vallotta be. - A nagyanyám azt mondta...
- Ugyan már! Az öregasszonyok szeretnek sötét sarkokban
pletykálkodni - vágott a szavába Catalina mosolyogva. - Hála
Istennek, mi fiatalok vagyunk, és nem kell törődnünk az efféle
szóbeszéddel.
- Tehát akkor csak szóbeszéd volt - állapította meg Harry
ugyanolyan megvető hangon. - Öregasszonyok pletykálkodása.
- Nem törődünk vele, mit beszél a felséges asszony - felelte
Catalina, folytatásra biztatva az ifjút. - Felséged a király, én vagyok
a királyné, és azt tesszük, amit jónak látunk. Nincs szükségünk a
tanácsaira. Hiszen éppen ő választott el minket, amikor pedig
együtt is lehettünk volna.
Harry erre még nem is gondolt.
- Csakugyan - ismerte el, és megkeményedtek a vonásai. - Mind-
kettőnket megfosztott valamitől. És folyton arra célozgatott, hogy ön
igenis Arthur felesége volt, minden megtörtént kettejük között, úgy-
hogy jobban tenném, ha másik menyasszony után néznék.
- Ugyanúgy szűz vagyok, mint amikor Angliába érkeztem -
jelentette ki merészen Catalina. - Megkérdezheti az egykori
duennámat vagy akármelyik udvarhölgyemet. Mindannyian tud-
ják. Anyám is tudta. Érintetlen vagyok.
Harryből megkönnyebbült sóhaj tört ki.
- Kedves öntől, hogy ezt közölte velem - mondta. - Jobb vilá-
gosan látni ezeket a dolgokat, hogy mindketten tisztában legyünk
a helyzettel. így nem maradnak kétségeink. Szörnyű volna, ha
bűnbe esnénk.
- Fiatalok vagyunk. Nyugodtan beszélhetünk efféle dolgokról
egymás között. Lehetünk egymással becsületesek és őszinték.
Nem kell félnünk a szóbeszédtől és a rágalmaktól. Nem kell fél-
nünk a bűntől.
 - Nekem is ez lesz az első alkalom - vallotta be félszegen Harry.
- Remélem, nem vet meg ezért.
- Dehogyis - felelte kedvesen Catalina. - Hiszen szinte el sem
hagyhatta a palotát. A nagyanyja meg az édesapja kalitkába zár-
ták, mint valami értékes sólymot. Örülök, hogy együtt leszünk,
hogy ez lesz az első alkalom, mindkettőnk számára.
Harry felállt, és kinyújtotta a kezét.
- Ezek szerint együtt tanuljuk ki a szerelem művészetét -
mondta. - Gyengédnek kell lennünk egymáshoz. Nem akarok
fájdalmat okozni neked, Catalina. Szólj, ha fájdalmat okozok.
Catalina könnyedén hozzásimult, és érezte, hogy az érintésétől
Harry egész teste megdermed. Óvatosan hátralépett, mintha sze-
mérmesen elhúzódna tőle, de az egyik kezét a fiú vállán tartotta,
és húzta maga felé, míg az ágyhoz nem értek. Ott ledőlt a pár-
nákra, és mosolyogva nézett fel Harryre. Látta, hogy az ifjú kék
szemé elsötétül a vágytól.
- Kívánlak, amióta csak megláttalak - zihálta Harry. Sietős
mozdulatokkal simogatni kezdte Catalina haját, a nyakát, mezte-
len vállát, mint aki minden porcikáját magának akarja.
- Én is téged.
- Igazán?
A lány mosolyogva bólintott.
- Arról ábrándoztam, hogy én veszlek feleségül azon a napon
- vallotta be Harry fülig pirulva, lihegve.
Catalina lassan kibontotta a hálóinge nyakán a szalagokat, fél-
rehúzta a selymes tapintású vásznat, s Harry elé tárta nyakát,
kerek, kemény mellét, csípőjét, a sötét árnyat két combja között.
A fiúból vágyteli nyögést csalt elő a látvány.
- Akár úgy is lehetett volna - suttogta Catalina. - Nem volt az
életemben senki más. És most végre házasok vagyunk.
- Ó, Istenem, csakugyan - felelte Harry vágyakozva. - Most
végre házasok vagyunk.
Arcát a lány meleg nyakához szorította, Catalina a haján érezte
egyre szaporább, sürgetőbb lélegzetvételét, testét a testéhez
nyomta, ő pedig hozzásimult. Eszébe jutott Arthur érintése, és
finoman a nyelve hegyébe harapott, hogy emlékeztesse magát:
soha, de soha nem szabad hangosan kimondania Arthur nevét.
Hagyta, hogy Harry rávesse magát, magához szorítsa, aztán belé-
hatoljon. Ekkor gondosan elpróbált, fájdalmas kiáltást hallatott,
de azonnal tudta - és a szíve nagyot dobbant rémületében -, hogy
ez kevés volt. Nem kiáltott elég hangosan, a teste nem állt ellen
elég hosszan. Túl odaadó volt, túl engedékeny. Túlságosan köny-
nyen ment. Ez a tejfelesszájú fiú nem sokat tud az eíféle dolgokról;
de azt még ő is tudja, hogy nehezebben kellett volna mennie.
Harryt még a vágy sem vakította el teljesen. Tudta, hogy valami
nincs rendjén. Lenézett Catalinára.
- Te tényleg szűz vagy - mondta bizonytalanul. - Remélem,
nem fájt nagyon.
De tudta, hogy nem igaz. A lelke mélyén tudta, hogy a felesége
nem volt szűz. Nem sokat tudott ez a széltől is óvott fiú, de ezt
tudta. Valahol a lelke mélyén tudta, hogy hitvese hazudott.
Catalina felemelte a tekintetét.
- E pillanatig szűz voltam - mondta, a lehető leghalványabb
mosollyal. - De most legyőzött a férfierőd. Csodálatosan erős
vagy. Úrrá lettél rajtam.
Harry arca még mindig zavart volt, de a gerjedelme nem vár-
hatott tovább. Újra mozogni kezdett, nem tudott ellenállni a gyö-
nyörnek.
- Leigáztál - biztatta Catalina. - A férjem vagy, elvetted, ami jár
neked. - Látta, hogy Harryvel lassan elfeledteti kétségeit a mind
erősebb vágy. - Megtetted, amire Arthur nem volt képes - suttogta.
Ennél izgatóbb szavakat nem is találhatott volna. A fiatalember
gyönyörteljes nyögést hallatott, és rázuhant, belélövellve magját.
Immár tagadhatatlanul megtörtént.

Többé nem faggat. Annyira hinni akar nekem, hogy nem teszi fel a
kérdést, mert fél, hogy olyan választ kap, ami nem lesz kedvére való.
Ebben a dologban gyáván viselkedik. Hozzászokott, hogy mindig
olyan válaszokat hall, amilyeneket hallani akar, és inkább megelég-
szik a kellemes hazugsággal, mintsem hogy szembe kelljen néznie a
kellemetlen igazsággal.
Ez egyrészt amiatt van, hogy nagyon kíván, és olyannak kíván,
amilyennek először látott: fehér menyasszonyi ruhába öltözött
szűznek. Másrészt pedig meg akarja mutatni, hogy nem volt igazuk
azoknak, akik figyelmeztették, hogy kelepcébe csalom. De ami a
legfontosabb: Harry mindig is gyűlölte és irigyelte az én szeretett
Arthuromat, s leginkább azért kellek neki, mert Arthur jegyese vol-
tam, és - Isten bocsásson meg ennek a rosszindulatú, irigy lelkű
öcsnek - aztakarja hallani tőlem, hogy képes valamire, amire Arthur
nem volt képes, meg tud szerezni valamit, amit Arthur nem tudott
megszerezni. Bár szeretett férjem kihűlt teste rég a worcesteri kated-
rális kriptájában nyugszik, a gyermek, aki a koronáját viseli, még
mindig diadalmaskodni akar fölötte. A legnagyobb hazugság nem
az, hogy azt mondtam Harrynek, szűz vagyok. A legnagyobb
hazugság az, hogy azt mondom neki, ő jobb ember, férfiasabb férfi,
mint a bátyja. Márpedig ezt is megtettem.
Hajnalban, amikor Harry még alszik, előveszem a tollkésemet, és
megvágom vele a talpamat, ott, ahol nem fogja észrevenni a sebhe-
lyet, aztán hagyom, hogy a vér rácsöpögjön a lepedőre, ahol feküd-
tünk. Ennyi éppen elég lesz, ha ellenőrizni akarja a felséges asszony,
a király nagyanyja, vagy bármely más zsémbes, gyanakvó ellensé-
gem, aki még mindig kellemetlenséget akar okozni nekem. A király-
nak és hitvesének nem kötelessége bemutatni a lepedőt; de tudom,
hogy mindenki rá fog kérdezni, és jobb, ha a hölgyeim azt mond-
hatják, hogy valamennyien látták a vérfoltot, és hallották, hogy fáj-
dalomra panaszkodom.
Reggel mindent megteszek, amit a nászéjszaka után tenni szokott
egy asszony. Azt rebegem, hogy fáradt vagyok, és pihenéssel töltöm a
délelőttöt. Lesütött szemmel mosolygok, mintha valami édes titkot
fedeztem volna fel. Kissé merev tartással lépkedek, és egy hétig nem
megyek vadászni. Minden módon értésére adom a környezetemnek,
hogy olyan ifjú nő vagyok, aki most vesztette el a szüzességét. Min-
denkit meggyőzök. Különben is, mindenki ezt akarja hinni.
 A talpamon még sokáig sajog a seb. Valahányszor belebújok nagy
gyémántcsattal díszített új cipőmbe, belém nyilall a fájdalom.
Olyan, mintha az Arthurnak tett ígéretem miatt kiötlött hazug-
ságra emlékeztetne. A nagy hazugságra, amely meghatározza egész
hátralevő életemet. De nem törődöm az éles fájdalommal, amikor
jobb lábamat beledugom a cipőmbe. Semmiség ez ahhoz a titkos
fájdalomhoz képest, amely belém hasít, valahányszor rámosolygok
az érdemtelen fiúra, akiből király lett, és új, behízelgő hangomon
„férjuram”-nak szólítom.

Harry felébredt az éjszaka közepén, és néma mozdulatlanságával

Catalinát is felébresztette.
- Mi történt, férjuram?
- Csak aludj - mondta a király. - Még nem is pitymallik.
Catalina felkelt, meggyújtott egy vékony viaszgyertyát a tűz
parazsánál, aztán lángra lobbantott vele egy vastagabb gyertyát.
Hagyta, hogy Harry végigmérje az alakját a félig nyitott hálóing-
ben, sima tomporát, amelyet nem rejtett el teljesen az ing.
- Kérsz egy kis sört? Vagy inkább bort?
- Egy pohár bort - felelte a király. - És magadnak is tölts.
Catalina berakta a gyertyát az ezüst gyertyatartóba, aztán a
borospoharakkal a kezében visszabújt az ágyba a férje mellé. Nem
tudta leolvasni a gondolatait az ura arcáról, de palástolta ingerült-
ségét, amiért - bármi legyen is a gond - fel kellett kelnie, most
pedig faggatnia kell, mi bántja, aggodalmas feleségnek kell mutat-
koznia. Arthur esetében egy pillanat alatt rájött, mit szeretne, mi
jár a fejében. Harryt viszont akármi megzavarhatta, egy dal, egy
álom, egy levél, amit a tömegből dobtak felé. Bármi képes volt
felzaklatni. Gyerekkorában hozzászokott, hogy megossza mások-
kal a gondolatait, hozzászokott, hogy útmutatást kapjon. Állan-
dóan barátokból, csodálókból, nevelőkből, mentorokból, roko-
nokból álló kíséretet igényelt. Szeretett folyton fecsegni. Most
Catalina volt az egyedüli beszélgetőtársa.
 - A háborún gondolkoztam - mondta Harry.
- Értem.
- Lajos király azt hiszi, elkerülheti, hogy összecsapjon velünk,
de igenis rá fogjuk kényszeríteni a harcra. Állítólag békére törek-
szik, de én hallani sem akarok erről. Én az angolok királya vagyok,
az azincourt-i győzteseké. Majd meglátja Lajos, hogy számolnia
kell velem!
Catalina bólintott. Az apja világosan értésére adta: bátorítania
kell Harry Franciaországgal szembeni háborús törekvéseit. Ferdi-
nánd a lehető legmelegebb hangú levelet küldte neki, legdrágább
leányának szólította, s arra biztatta, hogy indítsanak háborút a
franciák ellen, méghozzá ne az északi partvidéken - ahol az ango-
lok általában támadni szoktak -, hanem a francia-spanyol határ-
nál. Értésére adta, hogy jó lenne, ha az angolok visszahódítanák
Aquitaniát, amely boldogan fogadná, ha megszabadítanák a fran-
cia igától, s készséggel állna felszabadítói mellé. Spanyolország
pedig jelentős támogatást biztosítana az angoloknak. Könnyű és
dicsőséges hadjárat lenne.
- Reggel első dolgom lesz, hogy új páncélzatot rendelek
magamnak - jelentette ki Harry. - Nem bajvívásra valót, hanem
csatatérre való nehéz páncélzatot.
Catalinának kis híján kicsúszott a száján, hogy most, amikor
annyi tennivaló lenne az országban, nem mehet háborúba.
Abban a pillanatban, hogy az angol sereg Franciaország ellen
vonul, a skótok - noha jelenleg angol királynéjuk van - minden
bizonnyal kihasználják a helyzetet, és megszállják az északi
országrészeket. Az egész adórendszert átjárja a kapzsiság és az
igazságtalanság, meg kell reformálni, új iskolákat kell alapítani,
új királyi tanácsot kell létrehozni, erődöket és hadihajókat kell
építeni a partvidék védelmére. Ezek voltak Arthur tervei Ang-
liát illetően, s ezek érdemelnének figyelmet, nem pedig Harry
harci kedve.
- Ha hadba vonulok, a nagyanyámat jelölöm ki régensnek -
folytatta az ifjú király. - Ő tudja, mi a teendő.
Catalina nem szólt, előbb összeszedte a gondolatait.
 - Kétségkívül - mondta azután. - De szegény asszony már
igencsak idős. És annyi minden van mögötte. Nem kellene újabb
feladatokkal terhelni.
Harry elmosolyodott.
- Számára ez nem teher! Úgyis mindig ő irányított mindent.
Ő vezeti a királyi könyvelést, ő tudja, mit kell tenni. Szerintem
neki semmi sem súlyos teher, ha arról van szó, hogy megőrizze a
hatalmat nekünk, Tudoroknak.
- Igaz - felelte Catalina, aki kiérezte férje szavaiból a sértődött-
séget. - Téged is milyen jól irányított! Egy pillanatra sem vesztett
szem elől. Szerintem a legszívesebben még most sem engedné
meg, hogy elhagyd a palotát. Amikor kisfiú voltál, nem hagyta,
hogy lovagi tornát vívj, nem hagyta, hogy szerencsejátékot játssz,
nem hagyta, hogy barátaid legyenek. Mindent megtett azért,
hogy biztonságban, jó egészségben neveljen fel. Akkor sem köt-
hetett volna szorosabban magához, ha lánynak születtél volna -
nevette el magát. - Szerintem igazából azt hitte, lány vagy, nem
pedig egy életerős fiú. De most már ideje volna, hogy kipihenje
magát, nemde? És neked is járna egy kis szabadság.
A férje arcán megjelenő dacos kifejezés láttán rögtön tudta,
hogy nyert.
- Különben is - folytatta mosolyogva -, ha hatalmat adsz a
kezébe, az első dolga az lesz, hogy ráparancsol a tanácsra, hívja-
nak haza, mert túl nagy veszedelemben forogsz a csatatéren.
- Nem akadályozhatja meg, hogy hadba vonuljak! - dühön-
gött Harry. - Én vagyok a király.
Catalina felvonta a szemöldökét.
- Ahogy mondod, kedvesem. De könnyen el tudom képzelni,
hogy képes megvonni tőled a forrásokat, ha a háború kezd rosszul
alakulni. Ha ő meg a királyi tanács kételkedni kezd a hadvezéri
képességeidben, egyszerűen tétlenek maradnak, nem szedik be a
háború költségeit biztosító adót. És a végén azon kapod magad,
hogy miközben idegenben hadakozol, odahaza puszta szeretetből
elárulnak. Azon veszed észre magad, hogy az öregek nem engedik,
hogy azt tégy, amit akarsz. Mert ők mindig ebben mesterkednek.
 Harry döbbenten meredt rá.
- A nagyanyám sosem áskálódna ellenem.
- Szándékosan csakugyan nem - ismerte el Catalina. - Mindig
úgy vélekedne, hogy a te érdekedben cselekszik. Csak éppen...
- Csak éppen?
- Mindig azon a véleményen lesz, hogy még nálad is jobban
tudja, mi a teendő. Számára mindig kisfiú maradsz.
Catalina látta, hogy a férje arcát elönti a harag pírja.
- Számára mindig a második fiú leszel, az, aki Arthur után jön.
Nem az igazi örökös. Egy olyan fiú, akinek nem való a trón. Az
öregeknek már nem változik meg a gondolkodása, nem képesek
belátni, hogy most már minden másképp van. De hogyan is bíz-
hatna az ítélőképességedben, amikor egész életét azzal töltötte,
hogy irányított téged? Számára mindig is a fiatalabbik herceg
leszel, egy kisbaba.
- Nem hagyom, hogy egy öregasszony akadályozzon - fogad-
kozott Harry.
- Most eljött a te időd - biztatta Catalina.
- Tudod, mit teszek? - kérdezte a király. - Téged nevezlek ki
régensnek, amikor hadba vonulok! Te fogod irányítani az országot
helyettem, amíg távol leszek. Te fogod vezényelni az itthoni erőin-
ket. Senki másban nem bízom. Együtt fogunk uralkodni. És te mel-
lettem fogsz állni, ahogy kell. Mit gondolsz, képes lennél rá?
Catalina rámosolygott.
- Tudom, hogy képes vagyok rá. Nem vallok kudarcot - ígérte.
- Arra születtem, hogy Anglia fölött uralkodjak. Megóvom az
országot, amíg távol leszel.
- Pontosan erre van szükségem - jelentette ki Harry. - Anyád
is nagy hadvezér volt, igaz? Ott állt a férje mellett. Úgy hallottam,
hogy apád vezette a csapatokat, de anyád szedte össze a pénzt és ő
toborozta a sereget. így volt?
- Igen - felelte Catalina, akit meglepett a férje érdeklődése. -
Igen, anyám mindig jelen volt. A hátországban részt vett a hadjá-
ratok előkészítésében, gondoskodott róla, hogy apámnak rendel-
kezésére álljanak a szükséges erők, pénzt szerzett, csapatokat
toborzott, és olykor maga is az első vonalban harcolt a csatatéren.
Megvolt a saját páncélzata, gyakran kilovagolt a sereggel.
- Mesélj róla! - kérte Harry, s hátradőlt a párnákra. - Mesélj
Spanyolországról! Arról, hogy milyen volt a gyerekkorod a spa-
nyolországi palotákban. Milyen volt ott az élet? Abban a... hogy
is hívják? Az Alhambrában.
Ez túlságosan is emlékeztette Catalinát a múltra. Mintha
árnyék suhant volna át a szívén.
- Ó, már alig emlékszem rá - mondta, kíváncsi férje felé for-
dítva mosolygó arcát. - Nincs mit mesélnem.
- Ugyan, mesélj már valamit!
- Nem lehet. Nincs semmi mesélnivalóm. Tudod, már olyan
régóta vagyok angol hercegné, hogy nem tudok mesélni a gyer-
mekkoromról.

Reggel Harry energiával telve ébredt, izgalommal töltötte el, hogy

páncélt rendelhet magának, s alig várta, hogy hadat üzenhessen.
Csókokkal ébresztette hitvesét, s máris rávetette magát, mint
valami telhetetlen kamasz. Catalina magához szorította, elfogadta
gyors, önző élvezetét, aztán mosolyogva figyelte, ahogy kiugrik az
ágyból, öklével verni kezdi az ajtót, és kikiabál a testőreinek, hogy
azonnal kísérjék a lakosztályába.
- Még mise előtt ki akarok lovagolni - magyarázta Harry. -
Olyan csodálatos napunk van! Nem jössz velem?
- Majd a misén találkozunk - ígérte Catalina. - És akkor
együtt reggelizhetünk, ha akarod.
- A teremben fogunk reggelizni - rendelkezett Harry. - Utána
pedig vadászni megyünk. Ilyen szép napon bűn volna, ha nem
vinnénk ki a kutyákat. Ugye eljössz?
- Hát persze - felelte Catalina, s elmosolyodott e túláradó lel-
kesedés láttán. - Akár piknikezhetnénk is, nem igaz?
- Nálad jobb feleséget nem is találhattam volna! - kiáltott fel
Harry. - A piknik csodás lesz. Szólj, hogy küldjenek néhány
zenészt, akkor táncolhatunk is. És hozd el az udvarhölgyeidet,
hozd el az összeset, nagy táncmulatságot csapunk.
Az ifjú király már épp kilépett volna az ajtón, de Catalina meg-
állította.
- Harry, elküldethetnék Lady Margaret Pole-ért? Te is kedve-
led őt, ugye? Lehetne az udvarhölgyem?
Harry hátralépett, átkarolta a feleségét, és szenvedélyesen meg-
csókolta.
- Azt hívsz a szolgálatodba, akit csak akarsz. Bárkit hívhatsz.
Küldess csak el Lady Margaretért, tudom róla, hogy roppant
finom hölgy. És fogadd udvarhölgyeid közé Lady Elizabeth
Boleynt is. Nemrég született gyermeke, most fog visszatérni az
udvarba. Egy újabb lánynak adott életet.
- Hogy hívják a kislányt? - kérdezte Catalina szórakozottan.
- Azt hiszem, Marynek. Vagy Anne-nek, nem is emlékszem.
Ami pedig a táncot illeti...
Catalina a férjére mosolygott.
- Kerítek egy csapat zenészt meg táncost, és ha lehet rendelni
lágy szellőt, akkor azt is rendelek. - Harry örömteli arcát látva
elnevette magát. Odakint a testőrök döngő léptekkel közeledtek.
- Találkozunk a misén!
-

Arthur kedvéért mentem hozzá, anyám kedvéért, Isten kedvéért, az

ügyünk kedvéért és a magam kedvéért is. De alig telt el egy kis idő,
és máris megszerettem. Nehéz nem szeretni egy ilyen lágyszívű, ele-
ven, jó természetű fiút, mint amilyen Harry az uralkodása első évei-
ben. Az emberek mindig csak kedvességgel és csodálattal övezték, s
ezt el is várja. Minden reggel boldogan ébred, bizton számít rá,
hogy kellemes nap áll előtte. És miután király, és udvaroncok, hízel-
gők veszik körül, minden napja kellemes nap. Ha nehezére esik a
munka, vagy az emberek mindenféle bosszantó panaszokkal járul-
nak elé, körülnéz, hogy talál-e valakit, aki megkíméli a kellemetlen-
ségektől. Az első hetekben még a nagyanyja felügyelte a teendőket;
de szép lassan gondoskodtam róla, hogy Harry inkább énrám
hárítsa át a kormányzás terheit.
A királyi tanács tagjai megszokják, hogy hozzám forduljanak, ha
ki akarják puhatolni, mit gondol a király Kedvezőbb fogadtatásra
találnak nála egy irattal vagy javaslattal, ha én már felkészítettem
rá. Az udvaroncok is hamar rájönnek, hogy nincs ínyemre, ha meg-
próbálnak közénk állni, vagy igyekeznek meglazítani a Spanyolor-
szághoz fűződő szövetség szálait; Harry pedig nem szereti, ha zord
arccal fogadom. A királyi kegyeket remélők, a segítségért folyamodó
szószólók, az igazságtételre váró kérelmezők mind megtanulják,
hogy ha gyors és igazságos döntést szeretnének, előbb a királyné
lakosztályába kell bejutniuk, s meg kell várniuk, hogy én ajánljam
a király figyelmébe az ügyüket.
Senkit nem kell megkérnem, hogy bánjon tapintatosan az ural-
kodóval. Mindenki tudja, hogy úgy kell elétárnia a kérését, mintha
azt hinné, a király most hall róla először. Mindenki tudja, hogy az
ilyen sihederek igen jó véleménnyel vannak önmagukról, s nem sza-
bad olyasmit tenni, ami sérti a hiúságukat. Mindenki levonja a
tanulságot Harry nagyanyjának esetéből, aki egyszerre azon veszi
észre magát, hogy kedvesen, de határozottan félreállították, mert
nyíltan ellátta tanácsaival az unokáját, mert nélküle hozott dönté-
seket, mert egyszer - ostoba módon - megpirongatta. Harry köny-
nyelmű uralkodó, bárkinek hajlandó lenne átadni a királysága kul-
csait, akiben megbízik. Nekem pedig el kell érnem, hogy ne bízzon
senki másban, csakis bennem.
Ügyelek rá, hogy soha ne hibáztassam azért, mert ő nem Arthur.
Özvegységem hét éve alatt meggyőztem magamat, hogy Isten aka-
rata teljesedett be, amikor Arthurt elvette tőlem az Úr, és nincs
értelme szemrehányást tenni az élőknek azért, mert a legnagysze-
rűbb herceg halott. Arthur úgy halt meg, hogy az ígéretemet hal-
lotta utoljára, és csakugyan roppant szerencsésnek tartom magam,
amiért az öccsével kötött házasságomat nem egyszerűen elviselem,
hanem még élvezem is.
Szeretek királyné lenni. Örömmel tölt el, hogy sok szép ruhám
van, jó néhány pompás ékszerem meg egy ölebem, és olyan udvar-
hölgyeket gyűjthetek magam köré, akiknek a társasága élvezet szá-
momra. Örömmel tölt el, hogy végre kifizethetem María de
Salinasnak a bérét, amellyel oly régóta tartozom, s láthatom, amint
tucatnyi ruhát rendel magának, és szerelmes lesz. Örömmel tölt el,
hogy írhatok Lady Margaret Pole-nak és udvaromba hívhatom,
boldogan a karjába vethetem magam, ő pedig megígéri, hogy min-
dig velem marad. Örömmel tölt el, hogy tudom: soha nem árul el,
soha nem szól egyetlen szót sem Arthurról. De az is örömmel tölt el,
hogy tudja, mibe került nekem ez a házasság, és miért tettem, amit
tettem. Örömmel tölt el, hogy látja, hogyan építem fel Arthur Ang-
liáját, miközben a trónon Harry ül.
A férjem számára házasságunk első hónapja ünnepségek, lako-
mák, vadászatok, kirándulások, utazások, hajózgatások, játékok és
lovagi tornák sorozata. Harry olyan, mint egy kisfiú, akit hosszú
időre bezártak az iskolába, és most végre kiszabadult, mert itt a
nyári vakáció. Számára a világ olyannyira mulattató hely, hogy a
legjelentéktelenebb esemény is végtelen boldogsággal tölti el. Imád
vadászni, ám korábban soha nem engedték, hogy gyors lovon szá-
guldozzon. Imádja a bajvívást, de korábban az apja meg a nagy-
anyja soha nem engedte, hogy részt vegyen a tornákon. Imád
tapasztalt, felnőtt férfiak társaságában lenni, akik gondosan úgy
forgatják szavaikat, úgy szervezik mulatságaikat, hogy a kedvére
tegyenek. Imád hölgyek társaságában lenni, de - hála Istennek -
továbbra is gyermeki rajongással csügg rajtam. Szeret csinos nőkkel
beszélgetni, kártyázni, szereti nézni, ahogy táncolnak, és jelentékte-
len teljesítményükért jelentős jutalomban részesíteni őket - de
ilyenkor mindig rám sandít, hogy lássa, jóváhagyom-e. Mindig ott
van mellettem, s olyan imádattal tekint le rám nagy termete maga-
sából, hogy akaratlanul is gyöngéden viselkedem vele, hiszen annyi
mindent kapok tőle; és rövidesen rájövök, hogy már önmagáért is
szeretem.
Harry udvartartása fiatal férfiakból és nőkből áll, s e tekintetben
olyannyira különbözik az apjáétól, hogy az újdonság már önmagá-
ban is jelzi: minden megváltozott. Apja udvara tele volt öregembe-
rekkel, olyanokkal, akik Henrik királlyal együtt élték át a nehéz
időket, egyesek számos csatát is megjártak; s valamennyien leg-
alább egyszer elvesztették, majd visszaszerezték birtokaikat. Harry
udvara olyan emberekkel van tele, akik soha életükben nem küz-
döttek semmiféle nehézséggel, akiknek soha nem kellett bizonyíta-
niuk a hűségüket.
Mindig is ügyeltem rá, hogy ne bíráljam sem őt, sem a körülötte
összegyűlt féktelen ifjakat. Úgy nevezik magukat: „a kegyencek”, s
egész álló nap - sőt, a pletykák szerint akár hajnalig is - őrült fogadá-
sokba, képtelen mókákba hajszolják egymást. Harryt olyan szigorú
felügyelet alatt tartották egész gyermekkorában, hogy azt hiszem,
nincs abban semmi furcsa, ha most némi szilaj mulatozásra vágyik,
és kedveli azokat a fiatalembereket, akik folyton azzal hencegnek,
mennyit vedeltek, hogyan keveredtek csetepatéba, miféle hajtóvadá-
szaton vettek részt, milyen széplányt csábítottak el épp, és hogyan ker-
gette meg őket a lány apja furkósbottal a kezében. Harry legjobb
barátja William Compton, akivel állandóan egymás vállát karolva
járnak-kelnek, mintha mindig készen állnának a táncra vagy a vere-
kedésre. Nincs semmi baj Williammel, ugyanolyan bolond, mint a
többi udvaronc, pajtásaként szereti Harryt, irántam pedig játékos,
színlelt imádattal viseltetik, amivel mindannyiunkat megnevettet.
A „kegyencek” fele úgy tesz, mintha szerelmes volna belém, én pedig
hagyom, hogy verseket írjanak, énekeljenek nekem, de mindig tuda-
tom Harryvel, hogy az ő versei, az ő dalai a legszebbek.
Az udvar idősebb tagjai rossz szemmel nézik a király szilaj cim-
boráinak viselkedését; én azonban nem szólok. Amikor a tanácsta-
gok panaszkodnak, azt felelem nekik, hogy a király még fiatal, és az
ifjúságnak ki kell tombolnia magát. Egyik társával sincs különösebb
baj; amikor nem isznak, nagyon kedves fiúk. Némelyikük - például
Buckingham herceg, aki annak idején üdvözölt az udvarban, vagy
az ifjú Thomas Howard - kifejezetten derék fiatalember, bármely
udvarnak díszére válna. Még anyámnak is tetszenének. Ám amikor
a pohár fenekére néznek, bizony lármáznak, duhajkodnak, heves-
kednek a legények, amint az efféle ijjak szoktak, ha pedig józanok,
ostobaságokat hordanak össze. Anyám szemével nézem őket, s
tudom, hogy egyszer ezek a fiúk lesznek seregünk tisztjei. Amikor
háborút vívunk majd, éppen az ő elevenségükre, bátorságukra lesz
szükségünk. Pontosan azok lesznek a legjobb vezéreim a csatatéren,
akik békeidőben a leglármásabb, legfékezhetetlenebb sihederek.

Miután Lady Margaret Beaufort, a király nagyanyja eltemette

több férjét, a menyét, az unokáját és végül drága fiát is, már kissé
belefáradt, hogy megharcoljon a hatalmáért, Catalina pedig
ügyelt rá, hogy ne ingerelje régi ellenségét, ne törjön ki köztük
nyílt háborúskodás. A királyné tapintatos viselkedésének köszön-
hetően a két asszony vetélkedése nem öltött látványos formát. Ha
valaki azt remélte, hogy tanúja lehet, amint Lady Margaret lete-
remti az unokája feleségét - amit egyébként a menyével gyakran
megtett annak idején -, hát csalódnia kellett. Catalina kerülte az
összetűzéseket.
Amikor a vacsorára tartó Lady Margaret néhány szándékoltan
sietős lépéssel előtte érkezett a nagyterem ajtajához, Catalina - a
született királyi hercegnő, Spanyolország infánsnője és immár
Anglia királynéja - azonnal hátralépett, és olyan szívélyesen
engedett utat az idős asszonynak, hogy mindenkinek feltűnt az
udvariassága. Ez a viselkedés egyébként ellenkezett az udvari hie-
rarchiára vonatkozó minden szabállyal, s valamiképpen még fel is
hívta a jelenlévők figyelmét arra, milyen esetlenül szedi a lábát
Lady Margaret, hogy unokája felesége előtt érjen a főasztalhoz.
Amikor pedig Catalina feltűnő gesztussal félreállt, mindenki
megjegyezte, milyen bájos és nagylelkű.
Az idős asszony számára súlyos csapást jelentett fia, Henrik
király elvesztése. Nem egyszerűen szeretett gyermeke távozott az
élők sorából; önnön ügyét vesztette el. Fia elhunytával már nem
maradt ereje, hogy rákényszerítse a királyi tanács tagjait, tegye-
nek jelentést neki, mielőtt felkeresnék az uralkodót. Harry köny-
nyelműen elengedte az apjával szembeni adósságokat, és szaba-
don bocsátotta apja foglyait. Az idős hölgy számára ez Henrik
emlékének és saját hatalmának megsértésével ért fel. Az udvar
egyszerre megtelt fiatalsággal, szabadsággal, játékossággal, s ettől
Lady Margaret öregnek és zsémbesnek érezte magát. Egykor ő
volt az udvar első asszonya, a szabályok megalkotója, ám most
félreállították. Már senki sem volt kíváncsi a véleményére. Valaha
ő írta a nagy könyvet, amely megszabta a különféle udvari esemé-
nyek lebonyolításának módját; ám az udvarban egyszeriben olyan
rendezvényeket kezdtek tartani, amelyek nem szerepeltek a
könyvben, újfajta időtöltéseket, mulatságokat találtak ki, és őt
még csak meg sem kérdezték.
Lady Margaret Catalinát okolta ezekért a kárhozatos változáso-
kért, a királyné pedig csak bájosan mosolygott, s továbbra is arra
biztatta ifjú férjét, hogy vadásszon, táncoljon és mulasson hajna-
lig. A felséges asszony gyakran panaszolta udvarhölgyeinek, hogy
a királyné szeles, hiú teremtés, aki romlásba viszi a királyt. Még
azt a gonosz megjegyzést is megengedte magának, hogy ha a spa-
nyol fruska azt képzeli, így kell vezetni egy királyi udvart, akkor
nem csoda, hogy Arthur meghalt.
Lady Margaret Pole a lehető legtapintatosabban próbált ellent-
mondani régi ismerősének.
- Felséges asszony, a királyné udvara csakugyan jókedvű, de ő
maga sohasem tenne olyat, ami veszélyeztetné a trón méltóságát.
Sőt, nélküle az udvar jóval féktelenebb lenne. A király az, aki
valósággal beleveti magát a mulatságokba. A királynénak köszön-
hető, hogy a jó modor nem halt ki az udvarból. A fiatalemberek
imádják, és az ő jelenlétében senki sem vetemedik italozásra vagy
helytelen viselkedésre.
- Márpedig én akkor is a királynét hibáztatom - mondta az
idős asszony haragosan. - Eleonóra hercegnő semmiképp nem
viselkedett volna így. Őt az én lakosztályomban szállásolták volna
el, és az udvarban az én szabályaim lennének érvényesek.
Catalina tapintatosan úgy tett, mintha semmit sem hallott
volna; még akkor is, amikor az emberek felkeresték, és elismétel-
ték neki a rágalmakat. Egyszerűen levegőnek nézte férje nagyany-
ját, örökös bírálataival együtt. Úgyis csak annyit tudott volna
elérni, hogy még jobban magára haragítja.
 Az idős hölgy legnagyobb fájdalma az volt, hogy az udvarban
újabban igen későig tartott a mulatozás. Örökösen várnia kellett,
hogy felszolgálják a vacsorát. Azt panaszolta, hogy a szolgák haj-
nalig sem végeznek, ő pedig kénytelen visszavonulni, mielőtt az
udvar befejezné az étkezést.
- Folyton pirkadatig tivornyázol - korholta Harryt. - Ez osto-
baság. Szükséged van alvásra. Még gyermek vagy, nem volna sza-
bad hajnalig mulatnod. Én nem tudok ilyen későig fennmaradni,
és a gyertyákkal is szörnyű pazarlás folyik.
- Igen, de ön, felséges nagyanyám, már csaknem hetvenéves -
felelte türelmesen Harry. - Nyilvánvaló, hogy szüksége van pihe-
nésre. Akkor vonul vissza, amikor jólesik. Catalina és én még fia-
talok vagyunk. Természetes, hogy szeretünk sokáig fent maradni.
Szeretünk szórakozni.
- Neki is pihennie kéne. Örököst kell fogannia - jegyezte meg
Lady Margaret ingerülten. - Nem azokkal a kótyagos udvaron-
cokkal kellene illegetnie magát. Álcajáték minden este. Ki hallott
már ilyet? És ki fizeti mindezt?
- De hiszen alig egy hónapja vagyunk házasok! - kiáltott fel
Harry kissé bosszúsan. - Ezek a mézesheteink. Azt gondolom,
jogunk van némi szórakozáshoz, vidámsághoz. Szeretek tán-
colni.
- Úgy viselkedsz, mintha annyi volna a pénzed, mint a pelyva
- csattant fel az asszony. - Mennyibe került ez a vacsora? És a
tegnap esti? Csak az illatos füvekért egy kisebb vagyont kell
fizetni. Nem beszélve a zenészekről. Az országnak most kell fel-
halmoznia a gazdagságát, nem engedhet meg magának egy költe-
kező királyt. Az angolok nem szoktak hozzá, hogy egy üresfejű
piperkőc üljön a trónon, ripacsokkal körülvéve.
Harry elvörösödött, s kis híján kicsúszott a száján valami csí-
pős megjegyzés.
- A király nem költekezik meggondolatlanul - szólt közbe
sietve Catalina. - Mindez még az esküvői ünnepségek része. Az
ön fia, a néhai király mindig úgy vélekedett, hogy az udvarnak
jókedvűnek kell lennie. Úgy gondolta, az embereknek látniuk
kell, hogy az udvar gazdag és vidám. Harry csupán bölcs apja
nyomdokain jár.
- Harry apja nem egy esztelen ifjú volt, aki hagyja, hogy a spa-
nyol felesége dróton rángassa - sziszegte gyűlölködő hangon az
idős hölgy.
Catalina szeme tágra nyílt, kezét Harry karjára tette, hogy
csöndre intse.
- A férjem társa és segítője vagyok, ahogy Isten rendelte - mondta
kedvesen. - Biztos vagyok benne, hogy ön is ezt várja tőlem.
Az asszony felhorkant.
- Úgy hallottam, ennél magasabbra tör - jegyezte meg.
A két fiatal várt. Catalina érezte, hogy Harry nyugtalanul izeg-
mozog, hiába csitítja.
- Úgy tudom, az édesapja visszahívja a követét. Igaz ez? - kér-
dezte Lady Margaret, és meredten nézte mindkettőjüket. - Felte-
hetőleg már nincs szüksége követre. Merthogy az angol király
felesége a spanyolok zsoldjában áll, őket szolgálja. Az angol király
felesége maga lesz a spanyol követ. Hogyan lehetséges ez?
- Felséges nagyanyám... - tört ki Harry; de Catalina továbbra
is elbűvölően higgadt maradt.
- Spanyol hercegnő vagyok, természetes hát, hogy képviseljem
eredeti hazámat házassággal szerzett hazámban. Büszke vagyok
rá, hogy ezt tehetem. Természetesen közölni fogom apámmal,
hogy szeretett fia, a férjem, jól van, és királyságunk virágzik. Ter-
mészetesen közlöm a férjemmel, hogy szerető apám egyaránt
támogatja békében és háborúban.
- Amikor majd háborút indítunk... - kezdte Harry.
- Háborút? - kérdezte haragosan az idős hölgy, és elsötétült az
arca. - Már miért indítanál háborút? Semmiféle vitás ügyünk
nincs Franciaországgal. Egyedül a feleséged apja akar hadakozni
a franciákkal, senki más. Csak nem ment el az eszed, hogy olyan
háborúba sodorj minket, amelyikben a spanyolokért harcolunk?
Hát ki vagy te? A cselédjük? A vazallusuk?
- A francia király valamennyiünkre nézve fenyegetést jelent!
- bömbölte Harry. - És Anglia dicsősége mindig is...
 - Biztos vagyok benne, hogy Lady Margaret nem kívánt ellen-
kezni önnel, felség - vágott közbe Catalina nyájasan. - Változnak
az idők. Nem várhatjuk, hogy az idősebbek mindent megértse-
nek, amikor ilyen gyorsan változik a világ.
- Még nem butultam el teljesen! - förmedt rá az idős asszony.
- És képes vagyok felismerni a veszélyt. Ahogy azt is felismerem,
ha valaki két urat szolgál. És képes vagyok felismerni egy spanyol
kémet...
- Ön igen becses tanácsadó - nyugtatta meg Catalina. - Felsé-
ges férjuram és én mindig örömmel hallgatjuk meg a tanácsait.
Igaz, Harry?
A király még mindig dühös volt.
- Azincourt-nál...
- Fáradt vagyok - közölte vele hirtelen a felséges asszony. -
A feleségeddel úgyis csak kiforgatod a dolgokat. A szobámba megyek.
Catalina mély, tiszteletteljes pukedlivel búcsúzott tőle, Harry
pedig kimért udvariassággal fejet hajtott. Mire Catalina felemel-
kedett, az idős hölgy már távozott.
- Hogy mondhat ilyeneket? - háborgott Harry. - Hogy tudod
nyugodtan végighallgatni az efféle vádakat? Én a legszívesebben
üvöltenék, mint egy felheccelt medve! Nagyanyám semmit sem
ért, és örökösen sérteget téged! Te meg csak itt állsz és hallgatod!
Catalina elnevette magát, két keze közé fogta férje haragos
arcát, és szájon csókolta.
- Ugyan, Harry, kit érdekel, mit beszél? Hiszen úgysem tehet
semmit. Már senki nem törődik vele, miket hord össze.
- Márpedig bármit gondol is, én háborút indítok Franciaor-
szág ellen - szögezte le a király.
- Természetesen. Amint eljön az ideje.

Nem hencegek a felséges asszony fölött aratott győzelmemmel, de

hosszan ízlelgetem, és igencsak édesnek találom. Magamban azt
gondolom, hogy egy napon majd azok is megtudják, micsoda hatal-
mam van, akik vele együtt özvegységem megkeserítői voltak: a her-
cegnők, Harry lánytestvérei.
Lady Margaret öreg ugyan, de még az udvar idősebb tagjait sem
tudja maga mellé állítani. Ezer éve ismerik, a rokonság, gyámság,
rivalizálás és ellenségeskedés szálai olyan sűrű hálót fonnak köré-
jük, mint a márvány erezete. Soha nem volt népszerű, sem mint nő,
sem mint a király anyja. Az ország egyik legelőkelőbb családjából
származik, de amikor a bosworthi csatát követően hirtelen a trón
közelébe került, pöffeszkedő lett. Mindenki tudja róla, hogy roppant
tanult és ájtatos asszony, de nem szeretik. Mindig is hangsúlyozta,
hogy ő a király anyja, s ezáltal szakadék jött létre közte és az udvar
többi tagja között.
Most lassanként elpártolnak tőle, és hozzám szegődnek: először is
természetesen Lady Margaret Pole, aztán Buckingham herceg és a
húgai, Elizabeth és Anne, Thomas Howard a fiaival, Sir Thomas és
Lady Elizabeth Boleyn, a drága William Warham, a canterburyi
érsek, George Talbot, meg Sir Henry Vernon, akit még Walesből
ismerek. Mindannyian tudják, hogy Harry talán elhanyagolja a
királyság ügyeit, de én nem.
Tanácsot kérek tőlük, megosztom velük Arthurral kovácsolt ter-
veinket. A királyi tanács tagjaival együttműködve hatalmas, békés
országgá teszem Angliát. Azt fontolgatjuk, miként érhetnénk el,
hogy egyik parttól a másikig a jog uralkodjon, a pusztákon, a
hegyekben, az erdőkben egyaránt. Megkezdjük a partvidék megerő-
sítésének munkálatait. Felmérjük, hány hajóból állhatna a hadi-
flottánk, és hány katonát tudnánk toborozni a seregünkbe. Kezembe
vettem a királyság gyeplőjét, és rájöttem, hogy tudom, miként kell
bánni vele.
A kormányzás tudománya nálam családi örökség. Kislányként
az Alhambra palotában ott ültem anyám lábánál a trónteremben.
Hallgattam apámat a gyönyörű, aranyburkolatú Követek termé-
ben. Tanóráimon ugyanúgy szó esett az uralkodás művészetéről,
mint a szépségről, a zenéről, az építészetről. Egyszerre ismertem
meg a szép csempéket, a finom, csipkeszerű stukkón áttörő ragyogó
napfényt és a hatalmat. Régensnek lenni számomra olyan, mint
hazatérni. Boldog vagyok Anglia királynéjaként. A helyemen
vagyok, erre születtem, erre neveltek.

A király nagyanyja díszes ágyában feküdt. A nehéz függönyöket

behúzták, hogy ne bántsa szemét a fény. Az ágy lábánál egy türel-
mes udvarhölgy tartotta elé a monstranciát, hogy láthassa Krisz-
tus hófehér testét a csiszolt üvegen keresztül. A haldokló asszony
a szentségtartóra függesztette a tekintetét, olykor oldalra pillan-
tott, az ágy melletti falon függő feszületre, és mit sem törődött a
körülötte imádkozok halk mormolásával.
Catalina az ágy lábánál térdelt lehajtott fejjel, kezében korall
rózsafüzér, és némán fohászkodott. Lady Margaret Beaufort, aki
biztosan tudta, hogy kiérdemelte helyét a mennyben, lassanként
elhagyni készült a földi világot.
Odakint, a felséges asszony fogadószobájában Harry várta, hogy
bejelentsék nagyanyja halálát. Tudta, hogy Lady Margaret távozá-
sával az utolsó szál is elszakad, amely alárendeltként, kisebbik fiú-
ként eltöltött gyermekkorához köti. Véget ér az a korszak, amely-
ben ő csupán Arthur öccse volt, s mindig egy kicsit jobban meg
kellett küzdenie a figyelemért, mindig egy kicsit ragyogóbban kel-
lett mosolyognia, mindig okosabbnak kellett látszania. Mostantól
mindenki a családja legidősebb tagját, legjelesebb leszármazottját
látja majd benne. Nem lesz többé mellette a szókimondó, kritikus
szellemű idős Tudor hölgy, hogy vigyázzon a könnyen rászedhető
hercegre, egyetlen csöndes szóval lehűtse a lelkesedését. Ha a nagy-
anyja meghal, ő végre férfi lehet, mégpedig a maga módján. Nem
lesz körülötte senki, áld kisfiúként ismerte volna. Noha látszólag
ájtatosan várta a hírt, a lelke mélyén csak arra vágyott, hogy haljon
már meg a nagyanyja, s ő hadd legyen végre igazán független, hadd
legyen végre férfi és király. Nem sejtette, hogy még mindig nagy
szüksége lenne a felséges asszony tanácsaira.
- Nem szabad háborúznia - szólalt meg a király nagyanyja
rekedten az ágyában.
 Az udvarhölgy összerezzent a váratlanul világos szavak halla-
tán. Catalina felállt.
- Mit mondott, felséges asszony?
- Nem szabad háborúznia - ismételte meg Lady Margaret. -
Ki kell maradnunk az Európában zajló végtelen hadakozásból,
nem szabad átkelnünk a tengeren, távol kell tartanunk magunkat
a kis fejedelmecskék civakodásától. Meg kell őriznünk Anglia
békéjét.
- Épp ellenkezőleg - mondta Catalina határozottan. - A mi
utunk az, hogy keresztes háborút vívjunk a keresztény világ szívé-
ben és azon túl is. Angliának kell elvállalnia, hogy az élére áll
annak a küzdelemnek, melynek célja a keresztény egyház megszi-
lárdítása Európában és a Szentföldön, majd hatalmának kiterjesz-
tése Afrikára, a törökökre, a szaracénokra, a világ minden részére.
- A skótok...
- Legyőzöm a skótokat - jelentette ki Catalina eltökélten. -
Nagyon is tisztában vagyok a veszéllyel.
- Nem azért engedtem Harrynek, hogy feleségül vegye önt,
hogy azután háborúba vezessen minket. - A sötét szempárban
egy pillanatra neheztelés lobbant.
- Egyáltalán nem engedte Harrynek, hogy feleségül vegyen.
Az első pillanattól ellenezte - vágott vissza nyíltan Catalina. - Én
pedig pontosan azért mentem hozzá, hogy nagy keresztes hábo-
rút indíthasson - folytatta, mit sem törődve azzal, hogy az udvar-
hölgy, aki úgy vélte, egy haldoklónak nem illik ellentmondani,
halkan felnyögött a szavai hallatán.
- Ígérje meg, hogy nem engedi háborúzni - lehelte az idős
hölgy. - Ígérje meg ezt nekem, a haldoklónak, a halálos ágyam-
nál. Szent kötelességévé teszem ezt, itt, a halálos ágyamon.
- Nem tehetem - ingatta a fejét Catalina. - Nem ígérem meg.
Nem teszek több ilyen ígéretet. Egyszer már a szavamat adtam egy
haldoklónak, és igen nagy árat fizettem érte. Még egyszer nem
teszem meg. Önnek pedig különösen nem. Úgy élte le az életét, úgy
alakította a világát, ahogy akarta. Most rajtam a sor. Látni fogom,
amint a fiamból Anglia és talán Spanyolország királya lesz. Látni
fogom, amint a férjem dicsőséges keresztes háborút vív a mórok és
a törökök ellen. Látni fogom, amint a hazám, Anglia elfoglalja a
helyét a világban, ahogy megérdemli. Látni fogom, hogy ott lesz
Európa szívében, Európa vezető hatalmává emelkedik. S én leszek
az, aki megvédi és minden veszedelemtől megoltalmazza. Én leszek
Anglia királynéja, az, ami ön sohasem lehetett.
- Nem... - suttogta az idős asszony.
- De igen - jelentette ki Catalina ellentmondást nem tűrően.
- Anglia királynéja vagyok, és az is maradok, amíg csak élek.
Az idős asszony felült, levegőért kapkodott.
- Imádkozzon értem! - Úgy adta ki a parancsot a fiatalabb
nőnek, mintha valami átkot mondana. - Megtettem a kötelessé-
gemet Angliáért, a Tudor családért. Meglátja majd, úgy fognak
emlékezni rám, mintha királyné lettem volna.
Catalina habozott. Ha ez az asszony nem tett volna meg min-
dent önmaga, a fia és a hazája érdekében, a Tudorok sohasem sze-
rezték volna meg a trónt.
- Imádkozni fogok önért - egyezett bele barátságtalanul. - És
amíg csak egyetlen alapítványi kápolna is van Angliában, amíg a
szent római katolikus egyház él Angliában, megemlékeznek önről.
- Mindörökre - tette hozzá az idős asszony, akit boldogsággal
töltött el a hit, hogy van, ami soha nem változik.
- Mindörökre - visszhangozta Catalina.

Aztán alig egy óra múlva meghalt; belőlem pedig, noha még nem
koronáztak meg, királyné lett, igazi királyné, akinek a hatalmát
senki nem vonhatja kétségbe, s akinek nincs riválisa. Most az
udvarban senki sem tudja, mi a teendő, nincs senki, aki értelmes
parancsokat adhatna. Harry soha életében nem vezényelt le egy
királyi temetést, honnan is tudhatná, hogyan fogjon hozzá, honnan
tudhatná, milyen szertartás illeti meg a nagyanyját? Hány tagú
legyen a gyászmenet? Mennyi ideig tartson a gyász? Hová temes-
sük? Milyen legyen a ceremónia?
 Elküldetek legrégebbi angol barátomért, Buckingham hercegért - ő
üdvözölt annak idején, amikor az országba érkeztem -, ő most a
lordbíró; és Lady Margaret Pole-t is magamhoz kéretem. A hölgyeim
odahozzák a nagy szertartáskönyvet, a Királyi könyvet, amelyet
maga a néhai felséges asszony írt, én pedig nekiállok, hogy életemben
először megszervezzek egy nyilvános eseményt Angliában.
Szerencsés vagyok; a könyv fedele alá behajtva találok három
lapot, tele kézírásos utasításokkal. A hiú idős hölgy pontosan leírta,
milyen temetést kíván. Lady Margaret Pole-lal hüledezve olvassuk
óhajait: hány püspök celebrálja a szertartást, hányán tartsák a
koporsólepel zsinórját, hány halottkísérő kell, hány ember vonuljon a
gyászmenetben, hogyan legyenek feldíszítve az utcák, meddig tartson
a gyászidő. Megmutatom a lapokat Buckingham hercegének, aki egy-
kor a felséges asszony gyámfia volt. Nem szól semmit, csak tapintatos
csöndben mosolyog, és a fejét ingatja. Illetlen diadalérzésemet elrejtve
fogok egy tollat, jól belemártom a fekete tintába, csaknem minden
számot a felére csökkentek, aztán elkezdem kiadni a parancsokat.

Csöndes, méltóságteljes ceremónia volt, s mindenki tudta, hogy a

király spanyol hitvese szervezte meg. Akik korábban nem voltak
tisztában vele, azok most megértették, hogy a lány, aki hét évet várt,
hogy elfoglalhassa az angol trónt, nem vesztegette az idejét. Kiis-
merte az angol nép vérmérsékletét, tudta, miféle látványosságra
vágynak az emberek. Kiismerte az udvar ízlését is: tudta, mit tarta-
nak elegánsnak, mit ítélnek szegényesnek. És született királyi her-
cegnőként azt is tudta, miként kell uralkodni. A koronázása előtti
napokban Catalina elérte, hogy mindenki királynéként tekintsen rá,
s akik az ínség éveiben levegőnek nézték, most egyszeriben ráébred-
tek, hogy végtelen szeretettel és tisztelettel viseltetnek iránta.
Catalina ugyanúgy fogadta csodálatukat, ahogy annak idején a
mellőzést: higgadt udvariassággal. Hiszen tudta: azáltal, hogy
megszervezte a király nagyanyjának temetését, ő lett az udvar első
asszonya, az udvari élet irányítója. Egyetlen remekbe szabott lát-
ványossággal elérte, hogy Anglia első számú vezetőjeként tartsák
számon. És biztos volt benne, hogy ez után a diadal után senki
sem fogja kimozdítani a helyéről.

Úgy döntünk, hogy nem halasztjuk el a koronázást, noha nem sokkal

előtte kerül sor a felséges asszony temetésére. Az előkészületek már
mind megtörténtek, s úgy határozunk, nem szabad elrontanunk a
City örömét, no meg azét a sok emberét, akik Anglia legtávolabbi
részeiből is eljöttek, hogy lássák, amint az ifjú Harry fejére teszik apja
koronáját. Egyesek állítólag Plymouthból érkeztek; ők még láttak
partra szállni annak idején mint riadt, tengeribeteg leánykát. Nem
mondhatjuk nekik, hogy a nagy örömünnep, Harry koronázása és az
én koronázásom elmarad, mert egy zsémbes idős hölgy éppen rossz-
kor halt meg. Mindketten arra jutottunk, hogy az emberek várják a
nagy ünnepélyt, és nem szabad csalódást okoznunk nekik.
Ám igazából Harry az, aki nem viselné el a csalódást. Régóta
várja ezt a nagyszerű, diadalmas pillanatot, és a világ minden kin-
cséért sem mulasztaná el. Egy vénséges vén asszony kedvéért meg,
aki az élete utolsó éveiben mást sem tett, csak akadályozta őt, sem-
miképpen nem volna hajlandó késleltetni.
Én pedig egyetértek vele. Úgy vélem, hogy miután a király nagy-
anyja annak idején megszerezte a hatalmat, alaposan ki is élvezte,
de most már rajtunk a sor. Úgy vélem, hogy az ország is, az udvar
is ünnepelni kívánja Harryt, aki most velem együtt diadalmasan
trónra lép. Néhányuk számára - akik régóta érdeklődéssel figyelik a
sorsomat - az a legnagyobb öröm, hogy végre én is megkapom a
koronámat. Úgy döntök hát - márpedig ebben csakis enyém a dön-
tésjoga -, hogy folytatjuk az ünnepség szervezését. És így is teszünk.
Tudom, hogy Harry jórészt csupán színleg gyászolja a nagyany-
ját. Láttam őt, amikor kiléptem a felséges asszony hálószobájából:
Harry tisztában volt vele, hogy ha otthagytam a betegágyat, akkor
a nagyanyja minden bizonnyal meghalt. Láttam, hogy hirtelen
kinyújtózik, kihúzza magát, mintha egyszerre megszabadult volna
az idős hölgy gondoskodásának terhétől, mintha Lady Margaret
csontos, májfoltos, szerető keze addig hatalmas súlyként nehezedett
volna a vállára. Láttam, hogy mosoly suhan át az arcán - örömmel
töltötte el, hogy ő él, fiatal és eleven, az öregasszony pedig eltávozott
az élők sorából. Aztán láttam, hogy szomorúságot erőltet az arcára,
amint illik, s magam is komoly arccal léptem oda hozzá, és halkan,
megtört hangon tudattam vele, hogy a nagyanyja meghalt, ő pedig
ugyanilyen hangon válaszolt.
Örülök, hogy megtudtam, nem idegen tőle a képmutatás. Az
Alhambra palotában sok ajtaja van a trónteremnek; apám azt
mondta, az a jó, ha a király kimegy az egyiken, bejön a másikon, és
senki sem lát bele a gondolataiba. Tudom, hogy az uralkodás titka
a bölcs hallgatás. Harry ma még csak siheder, de egy napon férfi
lesz, és önállóan kell majd döntenie, bölcsen kell ítélnie. Nem felej-
tem el, hogy képes mást mondani, mint amit gondol.
De egyebet is megtudtam róla. Amikor láttam, hogy egyetlen köny-
nyet sem hullat a nagyanyjáért, ráébredtem, hogy királyunknak, a
mi drága Harrynknek rideg a szíve, és nem szabad megbízni benne.
Lady Margaret az anyja helyett anyja volt, ő határozta meg egész
gyermekkorát. Gondoskodott róla, vigyázott rá, ő maga tanította.
Minden ébren töltött pillanatát ellenőrizte, megóvta minden kelle-
metlen látványtól, nem engedett a közelébe tanítókat, akik megis-
mertették volna a világ dolgaival, csak a felséges asszony kertjében
sétálgathatott. Lady Margaret hosszú órákat töltött azzal, hogy tér-
den állva imádkozott érte, s ragaszkodott hozzá, hogy ismerje meg az
egyház előírásait és hatalmát. Ám amikor az útjába állt, amikor
elvonta az élvezetektől, akkor Harry rögtön ellenséget látott benne;
márpedig ő egyszerűen képtelen megbocsátani annak, aki megta-
gadja tőle, amit akar. Ebből arra következtetek, hogy ez.a fiú, ez az
elbűvölő ifjú olyan férfivá érik majd, aki az önzésével veszélyt jelent
önnönmagára és a környezetére. Egy napon talán valamennyien azt
kívánjuk majd, bár jobban megnevelte volna a nagyanyja.
1509.JÚNIUS 24.

Catalina a westminsteri Towerből indult a koronázásra, mint egy

angol hercegnő. Négy fehér ló hátára helyezett, aranyszövetből
készült hordszéken vitték, hogy mindenki láthassa. Fehér szatén-
ruhát viselt, gyöngyös fej éket, kibontott haja a vállára omlott.
Elsőként Harryt koronázták meg, aztán Catalina is lehajolt, fejét
és mellét megkenték az uralkodók szent olajával, majd kinyújtott
kezébe tették a jogart és az elefántcsont pálcát, s tudta, hogy végre
csakugyan királyné lett belőle, uralkodó, akár az anyja: felkent
királyné, a közönséges halandóknál magasabb rendű lény, egy
lépéssel közelebb az angyalokhoz, hiszen Isten kiválasztotta, hogy
az Ő országát kormányozza, és ezért az Ő oltalma alatt áll. Tudta,
hogy végre beteljesítette a sorsát, azt, amire született, elfoglalta az
őt megillető helyet, ahogy ígérte.
Leereszkedett trónjára, mely alig volt alacsonyabb, mint Hen-
rik királyé, s a tömeg, amely ujjongva fogadta a daliás ifjú király
trónra lépését, megünnepelte őt is, a spanyol hercegnőt, aki min-
den nehézség ellenére állhatatos maradt, s most végre Katalin,
angol királyné lett belőle.

Oly régóta vártam már ezt a napot, hogy most, amikor eljött, olyan,
mint egy álom, mint azok az álmok, amelyekben leghőbb vágyaim
teljesülnek. Lejátszódik előttem a koronázási szertartás: látom
magamat a menetben, látom magamat a trónon, egyik kezemben a
könnyű, hűvös elefántcsont pálcát érzem, a másikban a súlyos
jogart, érzem a homlokomra és mellemre kent szent olaj erős, szé-
dítő szagát, mintha csak Arthur látogatna meg ismét álmomban.
De ez most nem álom.
Amikor kilépünk az apátságból, s hallom, hogyan éljenzi a tömeg
a királyt, hogyan éljenez engem, a férjem felé fordulok. S ekkor,
mintha álomból ocsúdnék, döbbenten észlelem, hogy nem Arthur,
nem a szerelmem áll mellettem. Az volt a vágyálmom, hogy Arthur
oldalán koronázzanak meg, s együtt foglaljuk el a trónt. De a fér-
jem csinos, elgondolkodó arca helyett Harry kerek, kipirult képét
látom. A férjem félszeg ifjúi bája helyett Harry végtelen pöffeszke-
dése jutott nekem.
Ebben a pillanatban fogom fel, hogy Arthur csakugyan halott,
csakugyan elhagyott. Teljesítem az ígéretemet, hozzámegyek az
angol királyhoz, még akkor is, ha Harry az. De kérlek, Istenem,
add, hogy Arthur is teljesítse a maga ígéretét: vigyázzon rám az
al-Dzsannából, és ott várjon rám! Egy napon, amikor elvégeztem a
munkámat, elmegyek a szerelmemhez, és ott fogok élni vele örökké.
- Boldog vagy? - kérdezi a fiú hangosan, hogy túlkiabálja a
harangzúgást és a tömeg örömujjongását. - Boldog vagy, Catalina?
Örülsz, hogy feleségül vettelek? Örülsz, hogy Anglia királynéja
lehetsz, hogy neked adtam a koronát?
- Nagyon boldog vagyok - felelem. - Kérlek, mostantól szólíts
Katalinnak.
- Katalinnak? - kérdezi. - Nem vagy többé Catalina?
- Anglia királynéja vagyok - mondom, majd eszembe jut, hogy
Arthur is ugyanezeket a szavakat használta. - Katalin, Anglia
királynéja.
- Ó, értem! - kiáltja. Tetszik neki az ötlet, hogy nevet változtat-
hat, ahogy én is tettem. - Ez jó. Mostantól Henrik király és Katalin
királyné leszünk. Engem is Henriknek fognak hívni, mint apámat.
A király áll mellettem, de nem Arthur, csak Harry, aki azt akarja,
hogy Henriknek szólítsák, amint férfihoz illik. Én vagyok a királyné,
és nem leszek többé Catalina. Katalin leszek - ízig-vérig angol, s
többé már nem az a lány, aki egykor oly szerelmes volt a walesi
hercegbe.
 KATALIN,
ANGLIA KIRÁLYNÉJA
 1509 NYARA

Az örömittas, önnön ifjúságától és szabadságától megmámoroso-

dott udvar az egész nyarat mulatozással töltötte. Két hosszú hóna-
pon át vándoroltak egyik gyönyörű, vendégszerető házból a
másikba. Henrik és Katalin vadásztak, a szabadban étkeztek, éjfé-
lig táncoltak, és két kézzel szórták a pénzt. A királyi háztartás
nagy társzekerei döcögve haladtak végig a poros angliai utakon,
hogy a következő kastélyban is csillogó aranytárgyak és pompás
falikárpitok várják a királyi párt, s hogy a királyi ágyban - amely-
ben minden éjjel együtt háltak - a legszebb ágynemű és a legfino-
mabb prém fogadja őket.
Henrik egyáltalán nem foglalkozott komoly ügyekkel. Egyszer
írt az apósának, hogy tudassa vele, milyen boldog, ám a királyi
intézkedést igénylő hivatalos iratok nagy ládákban követték egyik
szépséges, ligettel övezett kastélyból vagy udvarházból a másikba,
s csupán Katalin, Anglia királynéja olvasta el őket, aki elrendelte,
hogy az írnokok jegyezzék le parancsait, majd a király nevében
elküldte azokat a királyi tanácsnak.
Az udvar csupán szeptember közepén tért vissza Richmondba,
ahol Henrik rögvest kijelentette, hogy az ünneplésnek folytatód-
nia kell. Ugyan miért is hagynának fel a mulatozással? Az idő kel-
lemes, elmehetnek vadászni, csónakázni, íjász- és teniszviadalo-
kat, bálokat és álcajátékokat rendezhetnek. A fő- és köznemesek
csak úgy özönlöttek Richmondba, hogy részt vegyenek a véget
nem érő mulatságon: ott voltak azok a családok, amelyek dicsőbb
múltra tekinthettek vissza, mint maguk a Tudorok, de megjelen-
tek azok a feltörekvő famíliák is, melyek vagyonát és hírnevét a
Tudorok felemelkedése és gazdagsága táplálta. A bosworthi győz-
tesek, akik annak idején a nagy veszedelemben kockára tették az
életüket a Tudorokért, most egyszerre ott találták maguk mellett
azokat, akik egyszerűen csak a Tudorok mulatságainak köszön-
hetően csinálták meg a szerencséjüket.
Henrik mindenkit szívesen látott, aki örömmel belevetette
magát a szórakozásba; bárkinek, aki szellemes volt és olvasott,
elbűvölően társalgott vagy ügyesnek bizonyult a sportok terén,
helye volt az udvarban. Katalin mindenkit mosolyogva fogadott,
sohasem pihent, egyetlen meghívást sem utasított vissza, s felada-
tának tartotta, hogy biztosítsa az egész napos szórakozást kamasz
férje számára. Lassan, de biztosan átvette a mulatságok szervezé-
sét, majd az udvartartás irányítását, aztán a király ügyeit, s végül
az egész királyság az ő kezébe került.

Katalin királyné az udvar könyvelését tanulmányozta; az egyik

oldalán egy írnok állt, a másikon az udvari számvevő, kezében
nagy könyvével, mögötte pedig az államkincstár tisztviselőinek
csoportja. A királyné az udvar főbb részlegeinek elszámolásait
ellenőrizte: a konyháét, a borospincéét, a ruhatárét, az étkezőét,
továbbá a különféle szolgáltatásokért kifizetett összegeket, az
istállók és a zenészek költségeit nézte át. Valamennyi részlegnek
havonta elszámolást kellett készítenie s beadnia jóváhagyásra a
királyné kincstárnokának - mint ahogy régen a felséges asszony-
nak, a király anyjának -, és ha jelentősen túlköltekeztek, számít-
hattak rá, hogy felkeresi őket valamelyik számvevő, s éles hangon
megkérdi, vajon mivel magyarázzák, hogy ennyire megnöveked-
tek a kiadásaik.
Európában valamennyi udvar küzdött azzal, hogy kordában
tartsa a költségeket, melyek a mindinkább szétterpeszkedő feudá-
lis udvartartások egyre fényűzőbb életvitele miatt az utóbbi idő-
ben jelentősen megugrottak. Minden király nagy kíséretet akart,
akár valami középkori hűbérúr; de most már kultúrát is akartak,
gazdagságot, nagyszerű épületeket és pompás környezetet. Angliá-
ban egyébként még mindig jobban álltak a dolgok, mint a többi
európai udvarban. Katalin királyné keservesen sajátította el a ház-
vezetés tudományát: annak idején úgy próbálta fenntartani a
Durham házat, mintha királyi palota lenne, miközben semmiféle
jövedelme nem volt. Pontosan tudta hát, mennyibe kerül egy
cipó, mi a különbség a friss és a sózott hal között, mennyiért adják
a Spanyolországból behozott olcsó, illetve a Franciaországból
származó drága bort. Miután még a felséges asszonynál, a király
anyjánál is szigorúbban vizsgálta át a könyvelést, a konyha örökös
veszekedéstől volt hangos: a szakácsok igyekeztek a lehető legala-
csonyabb árakat kialkudni a beszállítóknál az esztelen fogyasz-
tásba merülő udvar számára.
Katalin királyné hetente ellenőrizte a különféle részlegek kiadá-
sait, s minden hajnalban, amíg Henrik király vadászott, elolvasta
az uralkodónak érkezett leveleket, és elkészítette a királyi válasz-
levelek vázlatát.
Állandó, lankadatlan munkával járt, hogy az udvart mint az
ország rendezetten működő központját irányítsa, és szigorú ellen-
őrzés alatt tartsa a király ügyeit. Katalin eltökélte, hogy alaposan
megismeri új hazáját, így hát nem panaszkodott, amiért hosszú
órákat kellett levelek olvasásával, a királyi tanács javaslatainak,
ellenvetéseinek, elgondolásainak meghallgatásával töltenie.
Annak idején látta, hogy az anyja is a meggyőzés erejével kormá-
nyozta az országát. Spanyol Izabella azzal emelte ki a maga álla-
mát a rivális királyságok és kiskirályságok közül, hogy azt ígérte,
jól működő, olcsó központi kormányzást vezet be, az egész
országra kiterjedő igazságszolgáltatást hoz létre, véget vet a meg-
vesztegetésnek és a haramiák garázdálkodásának, és tökéletes
védelmi rendszert épít ki. Izabella lánya pedig jól tudta, hogy eze-
ket a vívmányokat Angliában is el lehetne érni.
Ugyanakkor Tudor apósáról sem feledkezett meg, s minél töb-
bet olvasgatta hátrahagyott iratait, leveleit, annál inkább csodálta
szilárd ítélőképességét. Furcsa módon most azt kívánta, bárcsak
uralkodóként ismerhette volna, mert akkor hasznára vált volna a
bölcsessége. Apósa feljegyzéseiből kiviláglott, miként egyensú-
lyozott két ellentétes erő között: az angol főurak minél nagyobb
önállóságot kívántak saját birtokaikon, neki viszont az volt az
érdeke, hogy a koronához kösse őket. Fortélyos módon az északi
uraknak nagyobb szabadságot, vagyont és magasabb rangot adott,
mint bárki másnak, mivel a skótok ellen csak rájuk támaszkodha-
tott. Katalin alaposan tanulmányozta az északi országrészek tér-
képeit, amelyek a tanácsterem falára voltak kiszögezve, s látta,
milyen a skót határvidék: nehéz terepen elterülő, vitatott terüle-
tek sora. Az ilyen határt lehetetlen megvédeni egy ellenséges
szomszéddal szemben. Arra jutott, hogy a skótok Anglia mórjai:
nem lehet velük osztozni az országon. Megsemmisítő vereséget
kell mérni rájuk.
Apósához hasonlóan maga is tartott az udvarban jelen lévő nagy-
hatalmú főuraktól; megtudta, hogy a néhai király féltékeny volt
vagyonukra és hatalmukra; s amikor most Henrik egy-egy mámo-
ros pillanatában bőséges járadékot akart juttatni valakinek, Katalin
rámutatott, hogy az illető már amúgy is igen gazdag, semmi szükség
rá, hogy tovább erősítsék a pozícióját. Henrik olyan király akart
lenni, aki bőkezűségéről híres, akit azért szeretnek, mert időről időre
ajándékokkal halmozza el alattvalóit. Katalin viszont tudta, hogy a
gazdagságból hatalom fakad, s a frissen trónra került uralkodóknak
mindkettőből bőséges készleteket kell felhalmozniuk.
- Apád soha nem figyelmeztetett a Howardokkal kapcsolat-
ban? - kérdezte férjétől, miközben egymás mellett állva figyeltek
egy íjászversenyt. Az ingujjra vetkőzött Henrik íjat tartott a kezé-
ben. A második helyen állt a versenyben, s most várta, hogy ismét
ő következzen.
- Nem - felelte. - Figyelmeztetnie kellett volna?
- Ó, dehogy - vágta rá sietve Katalin. - Nem arra akarok
célozni, hogy bármilyen módon is becsapnának, ők a megteste-
sült szeretet és hűség. Thomas Howard mindig is a családod jó
barátja volt, megvédte az északi határt számotokra, Edward pedig
az én legkedvesebb lovagom. Csak arra gondoltam, hogy az
utóbbi időben nagyon meggazdagodtak, és a családi kötelékeik is
roppant erősek. Kíváncsi vagyok, apád mit gondolt róluk.
- Nem tudom - vetette oda Henrik könnyedén. - Nem kérdez-
tem tőle ilyesmit. Különben sem árulta volna el nekem.
- Még akkor sem, amikor már tudta, hogy te leszel a következő
király?
Henrik a fejét rázta.
- Apám úgy hitte, hogy még hosszú évekig nem leszek király
- mondta. - Folyton azt akarta, hogy a könyveim fölött görnyed-
jek. Nem engedett ki a világba.
Katalin a fejét ingatta.
- Ha fiunk lesz, gondoskodni fogunk róla, hogy már idejeko-
rán készen álljon az uralkodásra.
Henrik hirtelen átfogta a derekát.
- Mit gondolsz, ugye nem kell sokat várnunk rá? - kérdezte.
- Ha Isten is úgy akarja, akkor nem - felelte Katalin, aki még
nem akarta elárulni titkos reményét. - Mostanában azon gondol-
kodom, milyen nevet adjunk majd neki.
- Ezen gondolkodsz, kedvesem? Szeretnéd Ferdinándnak
nevezni apád után?
- Ha nem bánnád, arra gondoltam, hogy nevezzük Arthurnak
- pendítette meg óvatosan Katalin.
- A bátyám tiszteletére? - kérdezte Henrik elsötétült arccal.
- Nem, Anglia tiszteletére - válaszolta sietve Katalin. - Ha rád
nézek, sokszor az jut eszembe, hogy olyan vagy, mint a Kerekasz-
tal hőse, Arthur király, és ez itt Camelot. Olyan szépséges, varázs-
latos udvart hozunk létre, amilyen Camelot lehetett.
- Ezt gondolod, te kis álmodozó?
- Azt gondolom, hogy olyan nagy király lehetsz, amilyet a
cameloti Arthur óta nem látott Anglia.
- Hát akkor legyen Arthur - egyezett bele a király, akit szokás
szerint lecsillapított a hízelgés. - Arthur Henrik.
- Helyes.
Ekkor a lőtérről szóltak a királynak, hogy ő következik, s a győ-
zelemhez igen magas pontszámot kell elérnie, úgyhogy Henrik
csókot lehelt Katalin felé és otthagyta. Katalin ügyelt rá, hogy
végignézze, amint a király felajzza az íját, s amikor Henrik ráte-
kint - mint mindig -, lássa, hogy csakis őrá figyel. Henrik csontos
hátán megfeszültek az izmok, amint felajzotta az íjat, olyan volt,
mint egy gyönyörű tartású szobor, aztán lassan, akár egy táncos,
elengedte a húrt. Az íj sebesen szállt, olyan gyorsan, hogy nem is
látszott, majd pontosan a céltábla közepébe csapódott.
- Talált!
- Nyert!
- A király a győztes!
A jutalom egy aranynyíl volt, s Henrik ragyogó arccal lépett
oda a feleségéhez, majd letérdelt elé, hogy Katalin előbb a két
orcájára cuppantson csókot, aztán szerelmesen szájon csókolja.
- Teérted nyertem - mondta. - Senki másért. Szerencsét hozol
nekem. Ha itt vagy és figyelsz, sohasem hibázok. Meg kell őrizned
a győztes nyílvesszőt.
- Ez Cupido nyila - felelte a királyné. - Megőrzőm, hogy emlé-
keztessen arra, akit a szívemben hordok.
- Szeret engem. - A király felállt, és az udvaroncok felé fordult,
akik tapsban és nevetésben törtek ki. Henrik diadalmasan kiáltva
megismételte: - Szeret engem!
- Ki ne szeretné felségedet? - kiáltott merészen az egyik udvar-
hölgy, Lady Elizabeth Boleyn. Henrik rápillantott, aztán lete-
kintve végigmérte apró termetű feleségét.
- Ki ne szeretné őt? - kérdezte, és rámosolygott Katalinra.
-

Aznap este imádkozás közben a hasamra szorítom a kezemet. Két

hónapja nem jött meg a vérzésem, majdnem biztos vagyok benne,
hogy gyermeket várok.
- Arthur - suttogom csukott szemmel Szinte látom őt, amint
meztelenül fekszik a gyertyafényben, ludloxv-i hálószobánkban. -
Arthur, szerelmem. Henrik azt mondja, beleegyezik, hogy Arthur
Henriknek nevezzem a kisfiút. Így hát beteljesítem reményeinket:
azt, hogy Arthur nevű fiút szülök majd neked. És bár tudom, nem
szeretted az öcsédet, én illő tisztelettel viselkedem vele; rendes ifjú,
és imádkozom érte, hogy rendes férfiember legyen belőle. Mindket-
tőtök kedvéért fogom Arthur Henriknek nevezni a fiamat.
Nincs bűntudatom, amiért egyre jobban megkedvelem az ifjú
Henriket, noha a bátyja, Arthur helyét sosem foglalhatja el. De az
a dolgok rendje, hogy szeressem a férjemet, és Henrik igazán meg-
nyerő fiú. Hosszú éveken át figyeltem, olyan kitartóan, mintha
valami ellenség volna, és mostanra már úgy ismerem, mint a tenye-
remet. Önző, akár egy gyerek, de megvan benne a gyerekek nagylel-
kűsége és gyakran előtörő gyengédsége is. Hiú, becsvágyó, s az iga-
zat megvallva, olyan öntelt, mint egy színész, de könnyen elneveti és
könnyen elsírja magát, hamar megsajnál másokat, és mindig kész
enyhíteni a nehézségeiken. Rendes ember lesz belőle, ha jó tanítói
lesznek, ha megtanulja, hogyan zabolázza meg vágyait, s miként
legyen országa és Isten szolgálatára. Akiknek tanítaniuk kellett
volna, elkényeztették; de még nem késő, hogy rendes embert farag-
junk belőle. Az én feladatom és kötelességem, hogy megfékezzem az
önzését. Mint minden ifjú, ő is a legjobb úton van afelé, hogy zsar-
nokká váljon. Egy jó anya megfegyelmezte volna, s most talán egy
szerető feleség féken tarthatja. Ha képes leszek szeretni és szerető
férjemként megtartani, nagy királlyá tehetem. Márpedig Angliának
szüksége van egy nagy királyra.
Talán többek között ezzel lehetek Anglia szolgálatára: hogy gyen-
géden, de kitartóan vezérlem őt, felelős férfivá formálom az elké-
nyeztetett fiúcskát. Apja és nagyanyja gyerekként kezelte; talán az
én feladatom, hogy segítsem felnőni.
- Arthur, drága Arthurom - mondom halkan, miközben felál-
lók, és elindulok az ágy felé; s ezúttal mindkettejükhöz szólok: sze-
retett férjemhez és a gyermekhez, aki lassan, nyugodtan növekszik
bennem.
Egy októberi estén, miután már három hete nem volt hajlandó
éjfél után táncolni, csak nézte, ahogy Henrik az udvarhölgyekkel
járja a táncot, Katalin közölte a férjével, hogy gyermeket vár, de
megeskette, hogy titokban tartja a hírt.
- Világgá akarom kürtölni! - kiáltotta Henrik. Hálóingben
kereste fel a királynét a szobájában, s most a tűz két oldalán ültek,
lefekvésre készülve.
- Jövő hónapban megírhatod apámnak - engedett Katalin. -
De egyelőre nem akarom, hogy ország-világ megtudja. Úgyis
hamar rájönnek.
- Pihenned kell - aggodalmaskodott máris Henrik. - És nincs
szükséged valami különleges csemegére? Nem kívánsz valamit?
Elküldethetek érte akár most azonnal, felkelthetik a szakácsokat.
Áruld el, szerelmem, mit szeretnél?
- Semmit! Semmit! - tiltakozott nevetve Katalin. - Látod, van
kétszersültünk és borunk. Mi mást szoktam enni ilyen késői órán?
- Többnyire semmit, hát persze! De mostantól minden más-
képp lesz.
- Majd reggel megkérdezem az orvosokat - ígérte Katalin. -
De most nincs szükségem semmire. Igazán, szerelmem.
- Márpedig én hozatni akarok neked valamit - erősködött a
király. - Gondoskodni akarok rólad.
- De hát gondoskodsz rólam - nyugtatta meg a felesége. -
Tökéletesen jóllaktam, és remekül érzem magam.
- Nem vagy rosszul? Ez biztosan azt jelenti, hogy fiunk lesz.
 - Reggelente egy kicsit rosszul vagyok - ismerte el Katalin,
férje boldog arcát nézve. - Biztosan érzem, hogy fiú lesz. Remé-
lem, a mi Arthur Henrikünk jön a világra.
- Ó! Tehát őrá gondoltál, amikor az íjászversenyen beszélgettünk.
- Igen. De akkor még nem voltam biztos a dologban, és nem
akartam elsietni a bejelentést.
- És mit gondolsz, mikor fog megszületni?
- Azt hiszem, valamikor nyár elején.
- Olyan soká? - kiáltott fel a király.
- Azt hiszem, olyan soká, szerelmem.
- Reggel írok apádnak - jelentette ki Henrik. - Közlöm vele,
hogy nyárra jó híreket várhat. Addigra talán már hazatérünk a
franciák elleni nagy hadjáratunkból. Talán győzelemmel térek
haza hozzád, te pedig fiút szülsz nekem.
-

Henrik elhozatta a saját orvosát, aki a legjobb egész Londonban.

A férfi ott áll a szoba egyik végében, én pedig egy széken ülök a
másikban. Természetesen nem vizsgálhat meg - a királyné testéhez
senki nem érhet hozzá, csak a király. Nem kérdezheti meg, szabá-
lyos-e a vérzésem vagy rendben van-e az emésztésem; ezek tiltott
témák. Annyira zavarban van, amiért a királynéhoz hívatták, hogy
lesüti a szemét, és halk, elhaló hangon teszi fel rövid kérdéseit.
Angolul beszél, én pedig alig hallom és nehezen értem.
Azt kérdezi, van-e étvágyam, és kínoznak-e rosszullétek. Azt
felelem, hogy elég jó az étvágyam, de a főtt ételek szagától és látvá-
nyától rám tör a rosszullét. Hiányzik a gyümölcs és a zöldség, ami
Spanyolországban mindennapos táplálékom volt, mézes baklava
után sóvárgok, meg zöldséges-rizses tagine után. Az orvos azt
mondja, ennek nincs jelentősége, mert az embernek nem tesz jót, ha
zöldséget vagy gyümölcsöt eszik, s nem tanácsolja, hogy bármilyen
nyers ételt fogyasszak, amíg áldott állapotban vagyok.
Azt kérdezi, mikor fogant a gyermek. Azt felelem, hogy nem
tudom pontosan, de tudom, mikor volt az utolsó vérzésem. Úgy
mosolyog rám, mint tanult ember a bolondra, s közli velem, hogy
ebből aligha lehet kikövetkeztetni, mikorra várható a gyermek szü-
letése. Annak idején láttam, ahogy a mór orvosok egy különleges
abakusz segítségével számították ki a szülés várható időpontját.
Ő azt mondja, sosem hallott ilyesmiről, és az efféle pogány prakti-
kák természetellenesek és nemkívánatosak, ha egy keresztény gyer-
mek világrajöveteléről van szó.
Azt tanácsolja, pihenjek. Arra kér, hogy hívassam, ha nem érzem
jól magam, akkor majd piócákat alkalmaz. Azt mondja, mélysége-
sen hisz abban, hogy a nőknek sokat kell vérezniük, mert ez óvja
meg a testüket a túlhevüléstől. Azután meghajol és távozik.
Elképedve bámulok María de Salinasra, aki a szoba sarkában
áll. Hiszen ez az orvosi vizsgálat megcsúfolása volt!
- És ez a legjobb doktor Angliában? - kérdezem tőle. - Ennyi
telik tőlük?
María hitetlenkedve ingatja a fejét.
- Talán hozathatnánk valakit Spanyolországból - vetem fel.
- Felséged anyja és apja szinte minden tanult embertől megfosz-
totta Spanyolországot - feleli, és egy pillanatra majdhogynem szé-
gyenfog el a szüleim miatt.
- A tudásuk eretnek tudás volt - védekezem.
María vállat von.
- Nos, a legtöbbjüket letartóztatta az inkvizíció. A többiek elme-
nekültek.
- Hová mentek? - kérdezem.
- Mindenfelé. A zsidók Portugáliába, onnan meg Itáliába,
Törökországba. A mórok, gondolom, Afrikába és keletre.
- Nem találhatnánk valakit Törökországban? - vetem fel. - Per-
sze nem egy pogányt. Olyasvalakit, aki mór orvosnál tanult. Bizto-
san vannak olyan keresztény orvosok, akik értenek is a mestersé-
gükhöz. Akik többet tudnak, mint ez az itteni doktor.
- Majd megkérdezem a követtől - ígéri María.
- De mindenképpen kereszténynek kell lennie - kötöm ki.
Tudom, hogy jobb orvosra lesz szükségem, mint ez a félszeg viselke-
désű sarlatán, de nem akarok szembeszegülni anyám és az Anya-
szentegyház tekintélyével. Ha ők azt mondják, hogy az efféle tudás
hűn, akkor nyilván el kell fogadnom a tudatlanságot. Ez a köteles-
ségem. Én nem vagyok tudós, és jobb, ha az Anyaszentegyház dön-
tései vezérelnek. De vajon Isten csakugyan meg akarja tagadni
tőlünk a tudást? És ha ez a tudatlanság az angol trónörökös életébe
kerül?

Katalin továbbra is ugyanannyit dolgozott, mint korábban, ellátta

utasításokkal a király írnokait, meghallgatta az uralkodói igazság-
tételben reménykedő kérelmezőket, megvitatta a királyi tanáccsal
az országból érkező híreket. Emellett írt Spanyolországba, s azt
javasolta apjának, hogy küldjön egy követet, aki a spanyol érdeke-
ket képviselheti, különösen annak fényében, hogy Henrik eltö-
kélte, amint itt a tavasz, Spanyolországgal szövetségben háborút
indít Franciaország ellen, így hát sűrű lesz a levélváltás a két
ország között.
„A király eltökélt szándéka, hogy úgy tegyen, ahogy Apám
kívánja - írta Katalin Ferdinándnak, gondosan kódolva minden
szót az általuk használt, bonyolult titkosírás szerint. - Nagyon is
tudatában van, hogy még sosem háborúzott, és aggódik, hogy
minden rendben lesz-e az angol-spanyol sereggel. Magam is
nagyon izgulok, nehogy valami veszélynek tegye ki magát. Nincs
örököse, és ha lenne is, ebben az országban nehéz sors vár a kis-
korú királyi hercegekre. Amikor elindulnak együtt a háborúba,
kérem, Apám, vigyázzon rá. Természetesen mindenestül át kell
élnie a háború élményét, természetesen meg kell tanulnia Apám-
tól, hogyan kell levezényelni egy hadjáratot. De bízom benne,
hogy Apám távol tartja majd minden komoly veszélytől. Kérem,
ne értse félre a szavaimat - folytatta azután szigorúan. - Henrik-
nek éreznie kell, hogy valódi háborút vív, meg kell tanulnia,
hogyan kell csatát nyerni; de igazi veszélybe nem szabad kevered-
nie. És persze - tette hozzá - soha nem szabad megtudnia, hogy
meg akarjuk védeni.”
 Ferdinánd király, aki immár ismét Kasztília és Aragónia teljes
jogú ura volt, mivel régensként ő uralkodott Juana helyett, akiről
azt beszélték, semmi esélye rá, hogy valaha is elfoglalja a trónt,
nyájasan azt válaszolta legkisebb lányának, hogy nem kell aggód-
nia háborúzó férje biztonságáért, ő majd gondoskodik róla, hogy
Henriknek semmi más ne jusson a hadakozásból, csak az izga-
lom. „És ne hagyd, hogy asszonyi félelmeid elvonják őt a köteles-
ségétől - figyelmeztette Katalint. - A hosszú idő alatt, melyet
együtt töltöttünk, anyád soha nem riadt vissza semmiféle veszély-
től. Olyan királynénak kell lenned, amilyennek ő szeretett volna
látni. Ezt a háborút mindannyiunk biztonsága és haszna érdeké-
ben meg kell vívnunk, és az ifjú királynak ott kell lennie az idős
király, azaz jómagam és az idős császár mellett. Ez két vén csataló
és egy fiatal csikó szövetsége, és ő bizonyára ki akarja venni belőle
a részét.” Itt üresen hagyott némi helyet a papíron, mintha elgon-
dolkodott volna, azután hozzátett leveléhez egy utóiratot: „Ter-
mészetesen mindketten ügyelni fogunk rá, hogy leginkább játék
legyen számára a háború. Természetesen ő erről nem fog tudni.”
Ferdinándnak igaza volt. Henrik alig várta, hogy részt vehes-
sen a szövetségben, mely legyőzi Franciaországot. A királyi tanács
tagjai, óvatosan kormányzó apja bölcs tanácsadói döbbenten
tapasztalták, hogy az ifjú uralkodó szerint a királyi hatalom
egyenlő a háborúskodással, s hogy úgy véli, ha ország-világnak
tudtára akarja adni, hogy immár övé a trón, legjobban teszi, ha
hadba vonul. Az új udvartartást alkotó türelmetlen, hencegő fia-
talemberek alig várták, hogy megmutathassák a bátorságukat,
ezért maguk is háborúskodásra buzdították Henriket. Az angolok
ősidők óta gyűlölték a franciákat, s már alig tudták elhinni, hogy
valaha békét kötöttek velük, és ez a béke ilyen sokáig kitartott.
Természetellenesnek tűnt békében élni a franciákkal - azonnal
helyre kellett állítani a rendes háborús állapotokat, amint biztos-
nak tetszett a győzelem. Márpedig most, az ifjú új királlyal, az ifjú
új udvarral hogy is ne lenne biztos a győzelem?
Katalin csöndes megjegyzései nem tudták lecsillapítani a harci
lázat, s Henrik olyan ellenségesen viselkedett a francia követtel
első találkozásuk során, hogy a döbbent küldött azt jelentette gaz-
dájának: az ifjú királynak elvette az eszét a harag, s tagadja, hogy
valaha békés hangú levelet írt volna a francia uralkodónak - e
levelet egyébként a királyi tanács küldte el Henrik távollétében.
Szerencsére a következő megbeszélés jobban sikerült. Katalin
ragaszkodott hozzá, hogy ő is jelen legyen.
- Üdvözöld szívélyesen! - nógatta Henriket, amikor meglátta a
közeledő követet.
- Nem fogok jóindulatot tettetni, amikor háborúra készülök,
- Nincs szükség alakoskodásra - felelte kedvesen a királyné. -
Csak ki kell tanulnod, hogyan kell mást mondani, és mást gon-
dolni.
- Soha nem fogok színészkedni. Soha nem tagadom meg jogos
büszkeségemet.
- Erről van szó, nem kell színészkedned. Csak hagyd, hogy
ostobaságában félreértse a szavaidat. Többféleképpen is meg lehet
nyerni egy háborút, és a győzelem számít, nem a fenyegetés. Ha a
barátjának hisz, akkor felkészületlenül éri őket a támadásunk.
Miért figyelmeztetnénk előre?
Henrik zavarodottan, homlokát ráncolva tekintett a feleségére.
- Nem vagyok hazug.
- Persze hogy nem, hiszen legutóbb megmondtad neki, hogy
móresre tanítod a királyát. Nem szabad megengedni, hogy a fran-
ciák elfoglalják Velencét. Régóta szövetségben állunk Velencé-
vel...
- Csakugyan?
- Hát persze - felelte határozottan Katalin. - Anglia régóta
szövetségben áll Velencével, amely mellesleg a kereszténység leg-
első védőbástyája a törökkel szemben. Ha a franciák Velencét
fenyegetik, azt kockáztatják, hogy a pogányok bezúdulnak Itáliá-
ba. Szégyellhetnék magukat. Ámde a legutóbbi találkozásotok
alkalmával figyelmeztetted a francia követet. Világosabban nem
is beszélhettél volna. Most viszont itt az ideje, hogy mosolyogva
üdvözöld. Nem kell részleteket elárulnod a hadjáratodról. Ezeket
megtartjuk magunknak. Nem osztjuk meg az olyanokkal, mint ő.
 - Egyszer már megmondtam neki, még egyszer nem kell
elmondanom. Nem ismétlem magamat - jelentette ki Henrik,
akinek egyre inkább megtetszett a gondolat.
- Nem kérkedünk az erőnkkel - fűzte hozzá Katalin. - Tudjuk,
mire vagyunk képesek, és tudjuk, mit fogunk tenni. Ők pedig
majd csak akkor tudják meg, amikor mi akarjuk.
- Így van - mondta Henrik, és lelépett a kis emelvényről, hogy
barátságosan üdvözölje a francia követet. Örömmel tapasztalta,
hogy a férfi esetlenül hajladozik előtte, és összevissza hebeg-
habog.
- Teljesen összezavartam - büszkélkedett később Katalinnak
vigyorogva.
- Mesterien csináltad - dicsérte a felesége.

Ha afféle fajankó volna, gyakrabban kellene türelemre intenem

magam és féket vetnem a nyelvemre. De Henrik egyáltalán nem
buta. Nagyon is élénk eszű, talán még azt is mondhatnám, hogy
ugyanolyan gyors felfogású, mint Arthur. Csakhogy Arthurt gon-
dolkodásra nevelték, születésétől fogva az uralkodásra készítették
fel, ezt a kisebbik fiút meg hagyták, hogy a vonzereje és szellemes-
sége segítségével boldoguljon. Elragadónak találták, és arra nevel-
ték, hogy elég, ha egyszerűen csak szeretetre méltó. Jó esze van,
sokat olvas, ügyesen vitatkozik, gyorsan forog az agya - de csak
akkor, ha a téma felkelti az érdeklődését, és akkor is csak egy ideig.
Megtanították tanulni, de csakis azért, hogy az okosságát fitogtat-
hassa. Lusta, szörnyen lusta - elvárja, hogy mások végezzék el
helyette az aprómunkát, és ez súlyos hiba egy király esetében, mert
ily módon kiszolgáltatja magát a hivatalnokainak. Az a király, aki
nem hajlandó dolgozni, mindig is a tanácsadói kezében van. Ennek
pedig az lesz a vége, hogy a tanács tagjai túl nagy hatalomra tesz-
nek szert.
Amikor elkezdjük megvitatni a Spanyolország és Anglia közti
szerződésfeltételeit, arra kér, hogy írjam le neki, mert ő nem szeret
ezzel foglalkozni, azt szereti, ha lediktálhatja, azután majd egy
írnok letisztázza a szöveget. Azzal pedig sosem bajlódna, hogy
megtanulja a titkosírást. Ez pedig azt jelenti, hogy minden egyes
levelet, amelyet a császárral vagy apámmal váltanak, nekem kell
megírnom vagy kódolnom. Én vagyok a mind élénkebb háborús
készülődés kulcsfigurája, akár akarom, akár nem. Kénytelen vol-
tam felvállalni, hogy döntéshozó legyek ebben a szövetségben,
miközben Henrik a háttérbe húzódik.
Természetesen meg sem fordul a fejemben, hogy ne teljesítsem a
kötelességemet. Nem is lennék az anyám lánya, ha visszariadnék a
munkától, különösen az olyan munkától, amely háborúhoz vezet
Spanyolország ellenségeivel szemben. Minket arra neveltek, hogy a
királyi hatalom nem élvezet, hanem hivatás. Királynak lenni annyit
jelent, mint uralkodni; az uralkodás pedig fárasztó munka. Nem is
lennék az apám lánya, ha kimaradtam volna a tervezgetésböl, a
cselszövésből, a háború előkészítéséből. Nincs senki az angol udvar-
ban, aki nálam jobban tudná háborúba vezérelni az országot.
Nem vagyok ostoba. Kezdettől fogva sejtem, mit terveit ki apám:
kihasználja, hogy angol csapataink a franciák ellen vonulnak, s
amíg mi lefoglaljuk őket az általa meghatározott időben és helyen,
ő lerohanja Navarra királyságát, erre akár fogadni is mernék. Leg-
alább tucatnyi alkalommal hallottam, amikor azt mondta anyám-
nak, hogy ha meg tudná szerezni Navarrát, azzal védhetné Aragó-
nia északi határát, és különben is, Navarra gazdag szőlő- és
búzatermő vidék. Apám már azóta feni rá a fogát, hogy elfoglalta
Aragónia trónját. Tudom, hogy ha alkalma nyílik Navarra meg-
szerzésére, hát élni fog vele, és ha rá tudja venni az angolokat, hogy
végezzék el helyette a munkát, akkor csak még elégedettebb lesz.
De én nem azért vágok bele ebbe a háborúba, hogy szívességet
tegyek apámnak, bár hagyom, hogy ebbe a hitbe ringassa magát. Nem
ő fog eszközként használni engem, hanem én őt. Anglia miatt akarom
a háborút és Isten miatt. A pápa maga rendelte el, hogy a franciák ne
rohanják le Velencét, ő maga is hadba szállt szent seregével a franciák
ellen. Ha valaki az egyház hű gyermeke, nem lehet számára ennél
fontosabb ügy - hiszen maga a Szentatya kér segítséget.
 És részemről van még egy ok, az előbbinél is jelentősebb. Soha
nem feledem anyám figyelmeztetését, miszerint a mórok előbb-
utóbb újra rárontanak a keresztény világra; soha nem feledem,
hogy azt mondta, készen kell állnom arra, hogy megvédjem Ang-
liát, mint ahogy ő is mindig kész rá, hogy megvédje Spanyolorszá-
got. Ha a franciák legyőzik a pápai seregeket, és beveszik Velencét,
kétség sem férhet hozzá, hogy a mórok úgy vélik majd, itt az alka-
lom, hogy megkaparintsák Velencét a franciáktól. És ha egyszer
ismét megvetik a lábukat a keresztény világ kellős közepén, akkor
újra kell vívni anyám háborúját. Kelet felől rontanak ránk, Velence
felől rontanak ránk, és attól kezdve tőlük függ majd a keresztény
Európa sorsa. Apám maga mondta nekem, hogy Velencét -jelentős
kereskedelmével, fegyvertárával, hajóépítő műhelyeivel - soha nem
szabad átengedni a móroknak, soha nem engedhetjük, hogy az övék
legyen egy olyan város, ahol egy hét leforgása alatt hadihajókat
építtethetnek maguknak, pár nap alatt felfegyverezhetik azokat, s
egyetlen délelőttön legénységgel láthatják el a flottájukat. Ha meg-
szerzik a velencei hajóépítő műhelyeket és hajóácsokat, akkor elve-
szítjük a tengereket. Tudom, hogy ez a kötelességem, anyám és Isten
által elrendelt kötelességem: angol katonákat kell küldenem a pápa
szolgálatára, s minden megszállótól meg kell óvnom Velencét. Nem
nehéz rávenni Henriket, hogy ő is hasonlóképpen gondolkozzon. De
Skóciáról sem feledkezem meg. A királyi tanácsnak vannak kémei a
határ mentén, és Thomas Howardot, Surrey idős grófiát is odatele-
pítette a néhai király, gondolom, nem véletlenül. Az apósom nagy
birtokokat adományozott Thomas Howardnak északon, hogy
őrködjön a határvidék biztonsága fölött. Márpedig az öreg király
nem volt ostoba. Nem azt várta, hogy mások végezzék el a munká-
ját, nem az ő képességeikre akart hagyatkozni. Ehelyett inkább
érdekeltté tette őket a maga sikerében. Ha a skótok lerohanják Ang-
liát, akkor átgázolnak Thomas Howard birtokain, és ezt Howard
legalább annyira szeretné elkerülni, mint én. Mindazonáltal meg-
nyugtatott, hogy idén nyáron nem támadnak ránk szomszédaink,
legfeljebb a szokásos portyázások várhatók. Minden értesülés, amit
a skóciai angol kereskedőktől kapunk, vagy azoktól az utazóktól,
akiket megfizetünk, hogy tartsák nyitva a szemüket, megerősíti a
gróf véleményét. Idén nyáron biztonságban lehetünk. Most megra-
gadhatom az alkalmat, és háborúba küldhetem az angol sereget a
franciák ellen. Henrik nyugodtan hadba vonulhat, és kitanulhatja
a katonáskodást.

Katalin figyelte a táncolókat a karácsonyi ünnepségeken, megtap-

solta a férjét, aki más hölgyekkel lejtett körbe a teremben, jókat
nevetett a mímesek előadásain, majd pedig aláírta a hatalmas
mennyiségű borról, sörről, marhahúsról s ritka és különleges cse-
megékről szóló számlákat. Karácsonyra egy gyönyörű, berakásos
nyerget ajándékozott Henriknek, továbbá néhány inget, amelye-
ket saját kezűleg varrt és díszített szépséges spanyol fekete hím-
zéssel.
- Azt akarom, hogy minden ingemet te varrd - jelentette ki a
király, miközben arcához simította a finom vásznat. - Nem vise-
lek többé olyan holmit, amit más nő érintett. Csak a te kezed
készítheti az ingeimet.
Katalin elmosolyodott, és magához vonta férjét. Henrik leha-
jolt, mint egy nagyra nőtt gyerek, ő pedig homlokon csókolta.
- Így lesz - ígérte. - Mindig én fogom varrni az ingeidet.
- És most nézd meg az én ajándékomat! - Henrik egy nagy
bőrdobozt nyújtott felé. Katalin kinyitotta. Pompás összeillő
ékszerkészlet volt benne: egy diadém, egy nyaklánc, két karkötő
és a hozzá való gyűrűk.
- Nahát, Henrik!
- Tetszenek?
- Csodálatosak - felelte a királyné.
- Felveszed őket ma este?
- Ma este is és vízkeresztkor is - ígérte Katalin.
Az ifjú királyné csak úgy ragyogott a boldogságtól uralkodása
első karácsonyán. Immár bő szabású ruhái sem rejtették el dom-
borodó hasát; bárhová ment, az ifjú király azonnal megparan-
csolta, hogy hozzanak széket neki, egy pillanatra sem maradha-
tott állva, nem fáraszthatta ki magát. Henrik dalokat írt hozzá,
amelyeket saját zenészei adtak elő, különleges táncokat mutattak
be és álcajátékokat rendeztek a tiszteletére. Az ifjú királyné termé-
kenységén és az ifjú király erején, egészségén örvendező udvar
késő éjszakáig mulatozott, Katalin pedig csak ült a trónján, kissé
szétterpesztett lábbal, hogy könnyítsen hasa súlyán, és boldogan
mosolygott.

WESTMINSTER PALOTA, 151O JANUÁRJA

Fájdalomra és valami furcsa érzésre ébredek az éjszaka közepén.

Azt álmodtam, hogy a Temze megáradt a dagálytól, és fekete vitor-
lával felszerelt hajók úsznak rajta felfelé. Azt gondolom, ezek a
mórok, eljöttek értem, aztán pedig úgy hiszem, spanyol hajóhad ez
- egy armada, de furcsa módon, érthetetlen módon az ellenségem,
és Anglia ellensége. Kínlódva hánykolódom az ágyban, rettegve
ébredek, s azt látom, hogy a valóság rosszabb az álomnál, a lepe-
dőm ugyanis csupa vér, és a hasamba valódi fájdalom hasít.
Rémülten kiáltok fel, és a kiáltásom felébreszti María de Salinast,
aki a szobámban alszik.
- Mi történt? - kérdezi, majd amint meglátja az arcomat, éles
hangon szólítja az ágy lábánál fekvő komornát, és sietve elküldi a
hölgyeimért meg a bábákért, de valahogy a lelkem mélyén érzem,
hogy már úgysem tehetnek semmit. Miközben a székemhez tántor-
gok, s vérfoltos hálóingemben leroskadok, érzem, ahogy a fájdalom
szaggatja a hasamat.
Mire felkelnek az ágyukból és álmosságtól kábán ideérnek, már a
földön térdelek, mint egy beteg kutya, s imádkozom, hogy múljon el
a fájdalom, és maradjak meg épségben. Tudom, hogy már semmi
értelme a gyermek életéért fohászkodni. Tudom, hogy elveszítem a
gyermekemet. Miközben mindjárt távozik a testemből, úgy érzem,
majd szétszakad a hasam.
 Eltelik egy hosszú, keserves nap, melynek során Henrik újra és
újra megjelenik az ajtóban, én pedig mindig elküldöm, megnyugta-
tóan tiszta hangon szólok hozzá, aztán a tenyeremet harapdálom,
hogy ne kiáltsak fel, s végül halva születik a gyermek. A bába meg-
mutatja a kislányt: fehér, csenevész kis jószág - szegény gyermek,
szegény kis gyermekem. Egyetlen vigaszom, hogy nem az a fiú volt,
akit Arthurnak ígértem. Kislány, halott kislány; s a gondolattól fáj-
dalmasan eltorzul az arcom, mert eszembe jut, hogy Arthur elsőnek
kislányt akart, úgy terveztük, hogy Máriának nevezzük.
Megszólalni sem bírok, annyira fáj, nem vagyok képes szembe-
nézni Henrikkel és megmondani neki. Nem tudom elviselni a gon-
dolatot, hogy valaki bejelentse a történteket az udvarnak, nem
tudom rávenni magam, hogy írjak apámnak, és közöljem vele, hogy
csalódást okoztam Angliának, csalódást okoztam Henriknek, csaló-
dást okoztam Spanyolországnak, s ami a legrosszabb - és ezt senki-
nek sem mondhatom el -, csalódást okoztam Arthurnak.
A szobámban maradok, kizárom az aggodalmas arcokat, a
bábákat, akik eperlevélteát akarnak itatni velem, a hölgyeket, akik
saját vetéléseikről meg az anyjuk vetéléseiről akarnak mesélni, és
azzal vigasztalnának, hogy végül minden jóra fordult, bezárkózom
előlük, letérdelek az ágy lábánál, és a takaróra simítom forró arco-
mat. Zokogva suttogok a takaróba, hogy senki ne hallja: - Sajná-
lom, annyira sajnálom, szerelmem! Sajnálom, hogy nem tudtam
megszülni a fiadat. Nem tudom, miért történt így, nem tudom,
miért küldte rám a mi jóságos Istenünk ezt a nagy bánatot. Annyira
sajnálom, szerelmem! Ha lesz még egy lehetőségem, mindent meg-
teszek majd, igazán mindent, hogy meglegyen a fiunk, hogy ne
essen semmi baja a születéséig és azon túl. Esküszöm, hogy így lesz.
Megpróbáltam, és Isten a megmondhatója, bármit megadtam
volna azért, hogy megszülhessem a fiadat, és Arthurnak nevezhes-
sem utánad, szerelmem. - Felegyenesedem, mert érzem, hogy a
szavak túlságosan féktelenül áradnak belőlem, kezdem elhagyni
magam, fojtogat a zokogás.
- Várj rám! - mondom aztán halkan. - Várj még rám! Várj rám
a nyugodt víz mellett a kertben, ahol fehér és vörös rózsaszirmok
hullanak! Várj rám, és ha megszültem a fiadat, Arthurt és a lányo-
dat, Máriát, és megtettem a kötelességemet ezen a világon, megyek
hozzád. Várj rám a kertben, és én betartom az ígéretemet. Megyek
hozzád, szerelmem. Szerelmem!

A király orvosa a királyné lakosztályából egyenesen az uralkodó-

hoz ment.
- Felség, jó hírem van.
Henrik olyan savanyú képpel fordult felé, mint egy gyerek, aki-
től elvették a kedvenc játékát.
- Csakugyan?
- Igen.
- A királyné jobban van? Csillapultak a fájdalmai? Rendbe jön?
- Még ennél is jobb - felelte az orvos. - Bár az egyik gyermekét
elvesztette, a másik megmaradt. Ikreket hordott a méhében, fel-
ség. Az egyik gyermeket elvesztette, de a hasa még most is nagy,
és ott van benne a másik gyermek.
A fiatalember egy pillanatra nem is értette, mit beszél az orvos.
- Még mindig várandós?
Az orvos mosolygott.
- Igen, felség.
Henrik érezte, hogy reménnyel telik meg a szíve. Olyan volt,
mintha a kivégzését állították volna le.
- Hogyan lehetséges ez?
Az orvos magabiztosnak mutatkozott.
- Több jel is erre utal. A hasa még kemény, a vérzés elállt. Biz-
tos vagyok benne, hogy még mindig várandós.
Henrik keresztet vetett.
- Isten velünk van - mondta határozottan. - Ez annak a jele,
hogy nem fordult el tőlünk. - Elhallgatott, azután megkérdezte:
- Láthatom a feleségemet?
- Igen, a királynét éppolyan boldoggá tette a hír, mint felsé-
gedet.
 Henrik valósággal rohant felfelé a lépcsőn, hogy mielőbb Kata-
lin lakosztályába érjen. A fogadószobában csak a legtájékozatla-
nabb kíváncsiskodók gyülekeztek. Az udvar és a fél City már
tudta, hogy a királyné ágyban fekszik, és nem mutatkozik a nyil-
vánosság előtt. Henrik elszáguldott a várakozók mellett, akik sut-
togva jókívánságaikat fejezték ki neki és a királynénak, átvágott
Katalin fogadószobáján, ahol az udvarhölgyek varrogattak, és
bekopogott a hálószoba ajtaján.
María de Salinas ajtót nyitott, majd félrehúzódott a király útjá-
ból. A királyné nem volt az ágyban, az ablaknál üldögélt, s a
fénybe tartotta az imakönyvét.
- Szerelmem! - kiáltott fel a király. - Doktor Fielding a lehető
legjobb hírt közölte velem.
Katalin arca is sugárzott az örömtől.
- Arra kértem, hogy négyszemközt mondja el neked.
- Így is tett. Senki más nem tudja. Szerelmem, annyira örülök!
Katalin könnyes szemmel nézett rá.
- Olyan ez, mint a megváltás - mondta. - Úgy érzem, mintha
valami nagy terhet vettek volna le a vállamról.
- Amint a gyermekünk megszületett, elmegyek Walsinghambe,
és köszönetet mondok Szűz Máriának a segítségéért - ígérte Hen-
rik. - Ha fiú lesz, egész vagyont adományozok a szentélynek.
- Reméljük, Istennek tetsző lesz az ajándék - motyogta Katalin.
- Miért ne lenne? - kérdezte Henrik. - Ha egyszer ez a kíván-
ságunk, és Angliának is ez az érdeke, és az egyház hűséges gyer-
mekeiként kérjük?
- Ámen - felelte rá a királyné. - Ha ez Isten akarata.
Henrik legyintett.
- Hát persze hogy ez Isten akarata - jelentette ki. - De most
már pihenned kell, vigyáznod kell magadra.
Katalin rámosolygott.
- Ahogy parancsolod.
- Nos, mindenképp ezt kell tenned. És bármit szeretnél, meg-
kapod.
- Szólok a szakácsoknak, ha bármit megkívánok.
 - A bábák pedig éjjel-nappal vigyázni fognak rád, hogy lássák,
minden rendben van-e.
- Helyes - egyezett bele a királyné. - És ha Isten is úgy akarja,
fiunk lesz.

María de Salinas, igaz barátnőm még Spanyolországból jött velem,

és mind a szép hónapokban, mind a nehéz években mellettem volt.
Most ő talált rá a mórra. A férfi egy gazdag kereskedő szolgálatá-
ban áll, akivel Genovából Párizsba tart, csak azért jötték el Lon-
donba, hogy valami aranyat becsüljenek fel, és María egy asszony-
tól hallott róla, aki száz fontot adományozott a walsinghami
Miasszonyunknak, abban a reményben, hogy fia születik.
- Azt beszélik, meddő nőket is termékennyé tud tenni - suttogja
María, ügyelve, hogy egyik udvarhölgyem se hallja.
Keresztet vetek, mintha a kísértést akarnám legyőzni.
- Akkor nyilván fekete mágiát alkalmaz.
- Nagyszerű orvos hírében áll, felség. A toledói egyetem tanárai
oktatták.
- Nem vagyok hajlandó fogadni.
- Mert arra gyanakszik, hogy fekete mágiát alkalmaz?
- Mert az ellenségem, és anyám ellensége. Anyám tudta, hogy a
mórok törvénytelen módon tettek szert a tudásukra, az ördögtől
szerezték, nem Isten kinyilvánított igazságából merítették. Kiűzte a
mórokat Spanyolországból, és velük együtt a varázslataiktól is meg-
szabadult.
- Felség, valószínűleg ez az egyetlen orvos Angliában, aki bármit
is tud a nőkről.
- Nem vagyok hajlandó fogadni.

María beletörődött a döntésembe, s türelmesen várt hetekig. Aztán

egyszer arra ébredek az éjszaka közepén, hogy éles fájdalom hasít a
bensőmbe, és érzem, hogy lassan folyni kezd belőlem a vér. María
azonnal szól a szolgálólányoknak, hogy hozzanak törülközőket és
egy kancsó vizet, s amikor már újra ágyban vagyok, és rájövünk,
hogy csupán a havibajom jött meg ismét, csöndben odalép hozzám,
és megáll az ágy fejénél Lady Margaret Pole némán vár az ajtóban.
- Felség, kérem, fogadja az orvost!
- Nem fogadhatok egy mórt.
- Megértem, de szerintem ő az egyetlen ember ebben az ország-
ban, aki meg tudja mondani, mi történik itt. Hogyan jöhet meg a
vérzése, ha egyszer várandós? Lehet, hogy elfogja veszíteni a máso-
dik gyermeket is. Muszáj, hogy beszéljen egy megbízható orvossal.
- María, ez az ember az ellenségem. Anyám ellensége. Anyám az
egész életét annak szentelte, hogy a népét kiűzze Spanyolországból.
- De velük együtt a bölcsességüket is elvesztettük - feleli María
halkan. - Felséged már csaknem egy évtizede elhagyta Spanyolor-
szágot, s nem tudja, milyen ott a helyzet mostanában. A fivérem azt
írja, hogy nincsenek kórházak, ahol a betegeket kezelhetnék.
Az apácák és a szerzetesek mindent megtesznek, ami tőlük telik, de
nincs meg a szükséges tudásuk. Ha valakinek veseköve van, csak
a lódoktorra számíthat, ha eltörik a keze vagy a lába, kénytelen
a patkolókovácshoz fordulni. A borbélyok dolgoznak sebészként, a
fájós fogakat pedig a piacokon tevékenykedő foghúzók rántják ki,
akik sokszor eltörik a beteg állkapcsát. A bábák fekélyekkel borított
testű emberek temetéséről mennek a szülő nőkhöz, és legalább
annyi gyermek hal meg a kezük között, mint ahányat élve segítenek
a világra. A mór orvosok ügyessége, az emberi testről szerzett tudá-
suk, a tisztaságuk, a fájdalomcsillapító füveik, a sebészeszközeik -
mind odavesztek.
- Ha bűnös tudás volt, jobb is, hogy odaveszett - makacskodom.
- Miért volna Isten a tudatlanság, a piszok és a betegség pártján?
- kérdezi bátran María. - Bocsásson meg, felség, de ennek semmi
értelme. És felséged elfelejti, mit is akart az édesanyja. Izabella
királynő mindig azt mondta, az egyetemeket helyre kell állítani, hogy
keresztény tudományt oktassanak. Csakhogy akkorra már megölette
vagy elűzte mindazokat a tanárokat, akik bármit is tudtak.
 - A királyné nem tűrheti, hogy egy eretnek lássa el tanácsokkal
- jelenti ki határozottan Lady Margaret Pole. - Nincs olyan angol
hölgy, aki hajlandó volna meghallgatni egy mór véleményét.
María odafordul hozzám.
- Kérem, felség!
Olyan fájdalmaim vannak, hogy nem bírom tovább hallgatni a
vitájukat.
- Mindketten távozhatnak - mondom. - Most hagyjanak aludni.
Lady Margaret kimegy, de María előbb még az ablakhoz lép, és
becsukja a spalettát, hogy ne zavarjon a fény.
- Nem bánom, eljöhet az az orvos - szólok oda neki. - De nem
most, amikor ilyen állapotban vagyok. Jöjjön a jövő héten.
-

A doktort María a titkos lépcsőn kíséri fel, amely a pincéből a sze-

mélyzeti folyosón át a richmondi palota királynéi lakosztályába
vezet. Fáradtan öltözködöm vacsorához, s amikor beengedem őket,
még nem vagyok befűzve, csak egy köpenyt vetettem a vállamra az
ingem fölé. Elfintorodom, amikor eszembe jut, mit szólna anyám,
ha látná, hogy egy férfi lép be a magánlakosztályomba. De a lelkem
mélyén tudom, hogy muszáj beszélnem egy orvossal, aki meg tudja
mondani, hogyan szüljek fiú trónörököst Angliának. És ha őszinte
akarok lenni, azt is tudom, hogy valami nincs rendben a gyermek-
kel, akit talán a méhemben hordok.
Első pillantásra látszik a férfin, hogy hitetlen. A bőre ébenfekete,
a szeme szurokfeketén csillog, a szája széles és érzéki, az arca egy-
szerre derűs és együtt érző. A kézfeje fekete, mint az arca, az ujjai
hosszúak, a körmei rózsaszínek, a tenyere barna, még a ráncok is
színesek rajta. Ha tenyérjós volnék, úgy rajzolódna ki előttem az
életvonal ezen az afrikai tenyéren, mint a szekérnyom az agyagos
mező barna porában. Rögtön látom rajta, hogy mór, méghozzá
núbiai; s a legszívesebben kiparancsolnám a szobámból. De azt is
tudom, hogy talán ő az egyetlen orvos ebben az országban, aki bir-
tokában van annak a tudásnak, amire szükségem van.
 Ennek az embernek a népe - bűnösök népe, akik elfordították
Istentől fekete arcukat - sok olyasmit tud az orvoslásról, amiről
nekünk sejtelmünk sincs. Isten és az ő angyalai valami okból nem
fedték fel előttünk azt a tudást, amit ez a nép keresett és megtalált. Ez
a nép mindent elolvasott görögül, amit a görög orvosok leírtak. Aztán
maguk is kutatásokat végeztek, tiltott eszközökkel tanulmányozták
az emberi testet, mint az állatokat, mindenfélelem és tisztelet nélkül.
Elképesztő elméleteket állítottak fel, tele tiltott gondolatokkal, ame-
lyeket aztán minden babonaságot mellőzve próbának vetettek alá.
Semmiféle gondolattól, semmiféle megfontolástól nem riadnak visz-
sza; náluk nincsenek tabuk. Ez a nép olyan dolgokat tud, amikről
nekünk fogalmunk sincs, amikről nekem fogalmam sincs. Lenézhe-
tem ezt az orvost, mert vademberektől származik, lenézhetem, mert
hitetlenként a pokol várja; de tudnom kell, amit tud.
Már amennyiben hajlandó megosztani velem a tudását.
- Catalina vagyok, Spanyolország infánsnője, és Katalin, Anglia
királynéja - közlöm vele nyersen, hogy tudja, királynéval van dolga,
annak a királynőnek a lányával, aki legyőzte a népét.
Büszkén biccent.
- Én pedig Juszuf vagyok, Ismail fia - mutatkozik be.
- Rabszolga vagy?
- Rabszolgának születtem, de ma már szabad ember vagyok.
- Anyám betiltotta a rabszolgaságot - mondom. - Azt állította,
nem egyeztethető össze vallásunkkal, a kereszténységgel.
- Ennek ellenére rabszolgasorba vetette a népemet - jegyzi meg.
- Talán tekintetbe kellett volna vennie, hogy a jó szándék és a sok
fennkölt elv nem terjed túl az országhatáron.
- Miután a néped nem fogadta el a megváltást Istentől, úgysem
számít, mi történik földi porhüvelyetekkel.
Mosoly ragyog fel az arcán, és önkéntelenül kuncogni kezd.
- Azt hiszem, nekünk nagyon is számít - feleli. - Az én népem
körében megengedett a rabszolgaság, de nem igazoljuk ilyen érvek-
kel. És ami a legfontosabb, nálunk nem öröklődik a rabszolgasors.
Amikor megszületik az ember, akár rabszolga az anyja, akár nem,
szabadnak születik. Ez a törvény, és én ezt jó törvénynek tartom.
 - Nos, nem számít, milyennek tartod - vetem oda barátságtala-
nul. - Hiszen úgyis tévelygésben élsz.
Megint hangosan felnevet, szívből jövő kacagással, mintha
valami roppant mulatságosat mondtam volna.
- Milyen jó lehet abban a hitben élni, hogy mindig igaza van -
mondja. - Önnek talán mindig is meggyőződése lesz, hogy nem
téved. De érdemes lenne megfontolnia, Spanyolországi Catalina és
Angliai Katalin, hogy olykor jobb, ha a kérdéseket ismerjük, nem a
válaszokat.
Elhallgatok egy pillanatra.
- Én csak a válaszokat akarom tőled - jelentem ki aztán. - Jár-
tas vagy az orvostudományban?Meg tudod állapítani, hogy képes-e
egy nő fiút foganni? Vagy hogy várandós-e?
- Időnként meg lehet állapítani - feleli. - Máskor meg Allah
kezében vagyunk, áldott legyen az ő szent neve, és az is előfordul,
hogy nem tudhatjuk biztosan.
Allah neve hallatán sietve keresztet vetek. Olyan vagyok, mint az
öregasszonyok, akik babonásan ráköpnek az árnyékra. A férfi
elmosolyodik, csöppet sem zavartatja magát.
- Mit kíván tudni? - kérdezi nyájasan. - Mi az, amit annyira
szeretne tudni, hogy egy hitetlentől kér tanácsot? Szegény királyné,
igazán magányos lehet, ha az ellenségétől vár segítséget.
Részvétteli hangja könnyeket csal a szemembe. Kezemmel meg-
torlóm az arcomat.
- Elvesztettem a gyermekemet - közlöm szűkszavúan. - Egy kis-
lányt. Az orvosom azt mondja, hogy ikreket hordtam a méhemben,
és a másik gyermek még mindig megvan, s előbb-utóbb megszületik.
- Akkor miért hívott ide?
- Biztosan akarom tudni - felelem. - Ha csakugyan van még egy
gyermek a méhemben, akkor el kell zárkóznom a külvilág elől.
Tudni akarom, él-e bennem a gyermek, fiú-e, és képes lesz-e meg-
születni.
- Miért kételkedik a saját orvosa véleményében?
Elfordulok, hogy ne kelljen érdeklődő, becsületes szemébe néz-
nem.
 - Nem is tudom - kerülöm ki a választ.
- Infanta, szerintem ön tudja, hogy állapotos-e.
- Honnan tudhatnám?
- Női megérzés.
- Bennem nincs ilyesmi.
Mosolyra készteti a konokságom.
- Nos, érzéketlen asszonyság, akkor azt kérdezem, mit gondol az
éles eszével, ha már azt, amit a teste súg önnek, nem hajlandó meg-
hallgatni?
- Honnan tudhatnám, mit gondoljak? - kérdezem. - Anyám
meghalt. A legkedvesebb barátom itt Angliában... - Elcsuklik a han-
gom, mielőtt kimondhatnám Arthur nevét. - Senkiben sem bízhatok.
Az egyik bábaasszony ezt mondja, a másik azt. Az orvos biztos a
dolgában... de csakis azért, mert biztos akar lenni. A király csak
akkor fizeti, ha jó híreket visz neki. Honnan tudhatnám az igazat?
- Én mégis úgy vélem, hogy akarata ellenére is tudja - erősködik
barátságosan. - A teste elárulja önnek. Gondolom, a vérzése nem
tért vissza.
- De igen, véreztem - avatom be vonakodva. - Múlt héten.
- Fájt?
- Igen.
- A melle puha?
- Az volt.
- Teltebb, mint lenni szokott?
- Nem.
- Érzi a gyermeket? Mozog a hasában?
- Amióta a kislányt elvesztettem, nem érzek semmit.
- Most vannak fájdalmai?
- Nincsenek. Már... - Elhallgatok.
- Igen?
- Már semmit sem érzek. Egyszerűen semmit.
Nem szól, csöndben ül, olyan halkan lélegzik, mint egy csöndesen
alvó, fekete macska. Mar iára néz.
- Megérinthetem? - kérdezi.
- Nem - feleli María. - Ő a királyné. Senki sem érhet hozzá.
 A mór vállat von.
- Ugyanolyan asszony, mint a többi. Gyermeket akar, mint min-
den asszony. Miért ne érinthetném meg a hasát, ahogy bármely
más asszonyét?
- Ő a királyné - ismétli María. - Nem lehet megérinteni a
királyné felkent testét.
Az orvos elmosolyodik, mintha mulatságosnak találná a szent
igazságot.
- Nos, gondolom, valaki csak hozzáért, máskülönben nem vár-
hatna gyermeket - jegyzi meg.
- A férje. A felkent király - veti oda María. - És vigyázz a nyel-
vedre! Ezek szent dolgok.
- Ha nem vizsgálhatom meg, akkor csak annak alapján nyilvánít-
hatok véleményt, amit látok. Ha nem engedi, hogy megvizsgálják,
akkor be kell érnie a találgatással. - Felém fordul. - Ha nem királyné
volna, hanem közönséges asszony, most megfognám a kezét.
- Miért?
- Mert rossz hírt kell közölnöm önnel
Lassan kinyújtom felé a kezemet, ujjaimon a felbecsülhetetlen
értékű gyűrűkkel. Ő finoman megfogja; fekete keze olyan puha,
mint egy gyerekkéz. Sötét szeme félelem nélkül néz a szemembe, az
arca gyengéd, felindult.
- Ha vérzik, akkor nagyon valószínű, hogy üres a méhe - mondja.
- Nincs benne gyermek. Ha a melle nem duzzadt, akkor nem gyűlik
benne a tej, vagyis a teste nem készül arra, hogy egy gyermeket táp-
láljon. Ha nem érzi mozogni a gyermeket a hatodik hónapban, akkor
a gyermek vagy meghalt, vagy soha nem is volt ott. Ha nem érez
semmit, akkor minden valószínűség szerint nincs is mit éreznie.
- De a hasam még mindig nagy. - Félrehúzom a köpenyt, és
megmutatom neki domború testemet az ing alatt. - Kemény a
hasam, pedig nem vagyok kövér. Ugyanúgy nézek ki, mint mielőtt
elvesztettem az első gyermeket.
- Lehet valami fertőzés - feleli elgondolkodva. - Vagy, Allah
adja, hogy ne így legyen, daganat is lehet. Vagy a vetéléssel nem
távozott minden a méhéből.
 Visszahúzom a kezemet.
- Te a rosszakaróm vagy!
- Szó sincs róla - tiltakozik - Számomra itt és most ön nem
Catalina, Spanyolország infánsnője, hanem csupán egy asszony, aki
a segítségemet kérte. Sajnálom önt.
- Szép kis segítség! - vág a szavába dühösen María de Salinas.
- Mondhatom, szép kis segítség!
- Különben sem hiszek neked - jelentem ki. - Te ezt mondod,
doktor Fielding meg mást mond. Miért hinnék inkább neked, mint
egy jó kereszténynek?
Hosszan néz rám, ellágyult arccal.
- Bár jobb híreket közölhettem volna önnel - szól végül. - De
gondolom, sokan vannak, akik kellemes hazugságokkal traktálják.
Én abban hiszek, hogy igazat kell mondani. Imádkozni fogok önért.
- Nincs szükségem a pogány imáidra - vetem oda neki nyersen.
- Távozz, s vidd magaddal a rossz híreidet meg az eretnekségedet!
- Isten legyen önnel, Infanta - köszön el méltósággal, mintha
nem is hallotta volna a sértést. Meghajtja a fejét. - És mivel nem
akarja, hogy az én Istenemhez imádkozzak önért, áldott legyen az
Ő szent neve, remélni fogom, hogy mégis az orvosának van igaza, s
amikor elérkezik a vajúdás ideje, az ön Istene vigyáz önre.
Hagyom elmenni, úgy surran ki, mint egy fekete macska, én
pedig nem szólok. Hallom, ahogy a saruja siseg a kőlépcsőn, olyan
hangot ad, mint odahaza a szolgák halk léptei. Hallom hosszú
ruhája suhogását, amely nem is emlékeztet a merev angol ruhák
súrlódó hangjára. Érzem, ahogy a levegőből lassan eltűnik az illata,
otthonom meleg, fűszeres illata.
S amikor végleg távozott, amikor odalent becsukódik mögötte az
ajtó, és hallom, hogy María de Salinas elfordítja a kulcsot a zárban,
akkor ráeszmélek, hogy a legszívesebben elsírnám magam - és nem
egyszerűen azért, mert a mór rossz híreket közölt, hanem mert
azon ritka emberek egyike távozott, akik igazat mondtak nekem.
 1510 TAVASZA

Katalin nem szólt ifjú férjének a mór doktor látogatásáról, és a

rossz hírt sem adta tovább neki, amelyet az orvos olyan őszintén
közölt vele. Senkinek sem említette a látogatást, még Lady Marga-
ret Pole-nak sem. Erőt merített a sorsba vetett hitéből, büszkesé-
géből, s abból a meggyőződéséből, hogy ő Isten kegyeltje, és min-
den kétség nélkül élte tovább a várandós asszony életét.
Jó oka volt erre. Az angol orvos, Fielding doktor továbbra is
magabiztosan hangoztatta véleményét, a bábák nem mertek
ellentmondani neki, s az udvar arra számított, hogy a királyné
márciusban vagy áprilisban visszavonul a szülőszobába, így hát
Katalin derűs mosollyal, kezét gyengéden gömbölyű hasára kul-
csolva szemlélte a tavaszi időt, a zöldülő kerteket, a virágzó fákat.
Henrik izgatottan várta a gyermek születését; arra készült,
hogy a nagy eseményt világraszóló lovagi tornával ünnepük
Greenwichben. A kislány elvesztése nem intette óvatosságra,
mindenkinek elhencegte az udvarban, hogy hamarosan egészsé-
ges gyermeke jön világra. Csak arra ügyelt, hogy ne jósolja fiú
érkezését. Mindenkinek azt mondta, hogy nem érdekli, fiú lesz-e
az első gyermeke vagy lány - mindenképpen szeretni fogja mint
elsőszülöttjét, aki boldogságuk első fellángolása idején örvendez-
teti meg a királyi párt.
Katalin eltitkolta kétségeit, még María de Salinasnak sem árulta
el, hogy a gyermek nem rugdal, ő pedig napról napra egy kicsivel
jobban fázik, és mintha távolodna a környező világtól. Egyre
hosszabb ideig térdepelt a kápolnájában; de Isten nem szólt hozzá,
és mintha anyja hangja is elhallgatott volna. Rájött, hogy hiányzik
neki Arthur - nem az a szenvedélyes sóvárgás gyötörte, ami fiatal
özvegy korában, hanem legkedvesebb angliai barátját hiányolta,
az egyedüli embert, akivel most megoszthatná kételyeit.
Februárban részt vett a nagy húshagyókeddi ünnepélyen, s
pompás hangulatban mutatkozott az udvar előtt. Láthatták
domborodó hasát, láthatták, milyen magabiztosan ünnepli
velük együtt a nagyböjt kezdetét. Az udvar ezután átköltözött
Greenwichbe, s úgy számolták, hogy a gyermek közvetlenül
húsvét után jön világra.

Greenwichbe megyünk, hogy ott szülessen meg a gyermekem; már

előkészítették a szobáimat, ahogy a felséges asszony, a király nagy-
anyja által írt Királyi könyv előírja - lelkesítő jeleneteket ábrázoló,
tetszetős kárpitokat aggattak a falakra, szőnyegeket terítettek a
padlóra, és friss gyógyfüveket szórtak szét. A küszöbhöz érve meg-
torpanok, mögöttem a barátaim felemelik fűszeres borral töltött
poharaikat. Itt kell hát elvégeznem a legnagyobb feladatot, amellyel
Angliának tartozom, most jön el a pillanat, amikor beteljesedik a
sorsom. Erre születtem, erre neveltek. Nagy levegőt veszek, és belé-
pek. Az ajtó becsukódik mögöttem. Amíg meg nem születik a baba,
nem láthatom a barátaimat, Buckingham herceget, drága lovago-
mat, Edward Howardot, a gyóntatómat, a spanyol követet.
A hölgyeim velem jönnek; Lady Elizabeth Boleyn illatos labda-
csot tesz az éjjeliszekrényemre, Lady Elizabeth és Lady Anne,
Buckingham herceg két testvére egy falikárpitot feszít ki a szoba két
sarka között, és nevetnek, mert hol erre ferde, hol arra. María de
Salinas mosolyogva áll a nagy ágy mellett, amelyre új, sötét függö-
nyöket aggattak. Lady Margaret Pole a bölcsőt rendezgeti az ágy
lábánál. Felnéz, és rám mosolyog, amikor belépek, s nekem eszembe
jut, hogy ő is anya, biztosan tudni fogja, mi a teendő.
- Azt akarom, hogy az ön felügyelete alatt álljon a királyi gyer-
mekszoba - közlöm vele váratlanul, mert egyszerre úrrá lesz rajtam
az iránta érzett szeretet és az az érzés, hogy szükségem van egy idő-
sebb nő tanácsaira, megnyugtató szavaira.
A hölgyeim kuncognak. Tudják, hogy többnyire nagyon ragasz-
kodom a formaságokhoz, és egy efféle kinevezést legalább tucatnyi
emberrel kellett volna megbeszélnem.
Lady Margaret rám mosolyog.
- Tudtam, hogy így kívánja majd - mondja éppoly bizalmas
hangon, ahogy én szóltam hozzá. - Számítottam rá.
- Királyi felkérés nélkül? - csipkelődik vele Lady Elizabeth. -
Ejnye, Lady Margaret! Hogy lehet ilyen törtető?
Valamennyien elnevetjük magunkat, mivel Lady Margaretnél
méltóságteljesebb asszony nincs a földön, nehéz elképzelni róla,
hogy pártfogásért könyörög valakinek.
- Tudom, hogy úgy fog gondoskodni róla, mintha a saját fia
volna - súgom oda neki.
Megfogja a kezemet, és besegít az ágyba. A testem nehézkes és
idomtalan, s állandóan fáj a hasam, bár ezt igyekszem titkolni.
- Ügy lesz, ahogy Isten akarja - feleli halkan.
Henrik jön elbúcsúzni. Arca kipirult a felindultságtól, az ajka
némán mozog, inkább ifjú legénynek tűnik, mint királynak. Megfo-
gom a kezét, és gyengéden szájon csókolom.
- Szerelmem! - sóhajtom. - Imádkozz értem, biztos vagyok
benne, hogy minden rendben lesz.
- Elmegyek majd, és köszönetét mondok a walsinghami Miasz-
szonyunknak - ígéri meg ismét. - Már írtam a zárdába, és nagy
adományt helyeztem kilátásba, ha közbenjárnak az érdekedben a
Szűzanyánál. Most is érted imádkoznak, szerelmem. Megnyugtat-
tak, hogy mindvégig imádkozni fognak.
- Isten jóságos - felelem. Egy pillanatra eszembe jut a mór orvos,
aki azt mondta, nem várok gyermeket, de aztán gyorsan kiverem a
fejemből ezt a pogány maszlagot. - Ez a sorsom, anyám kívánságá-
nak és Isten akaratának teszek eleget.
- Bár itt lehetne anyád! - fohászkodik Henrik esetlenül. Nem
akarom, hogy lássa, összerándultam e szavak hallatán.
 - Jó lenne, persze - mondom halkan. - De biztos vagyok benne,
hogy letekint rám az al-Dzsan... - Gyorsan elharapom a szót. -
A Paradicsomból - helyesbítek. - A mennyországból.
- Szükséged van valamire? - kérdezi Henrik. - Hozzak neked
valamit, mielőtt magadra hagylak?
A legszívesebben elnevetném magam a gondolatra, hogy Henri-
ket - aki sosem tudja, mit hol keressen - éppen most kezdjem ellátni
efféle megbízásokkal.
- Mindenem megvan - nyugtatom meg. - És a hölgyeim gon-
doskodnak rólam.
Királyhoz illő módon kihúzza magát, és körbehordozza a tekin-
tetét.
- Szolgálják jól az úrnőjüket! - szól határozottan. Azután Lady
Margarethez fordul: - Kérem, hívasson azonnal, ha van valami hír,
bármikor, éjjel vagy nappal. - Azután gyengéd búcsúcsókot ad, és
kimegy, becsukják mögötte az ajtót, én pedig magamra maradok a
hölgyeimmel, bezárva a lakosztályomba.
Örülök, hogy elzárkózhatok a külvilágtól. A félhomályos, békés
hálószoba lesz a menedékem, legalább pihenhetek egy kicsit höl-
gyeim megszokott társaságában. Nem kell többé eljátszanom a ter-
mékeny és magabiztos királynét, végre önmagam lehetek. Félrete-
szem minden kételyemet. Nem gondolkodom, nem aggódom.
Türelmesen várok, amíg a gyermek meg nem érkezik, azután féle-
lem nélkül, jajgatás nélkül világra hozom. Eltökélten bízom benne,
hogy ez a kisded, aki túlélte ikertestvére elvesztését, erős gyermek
lesz. Én pedig, aki túléltem első gyermekem elvesztését, remek anya
leszek. Talán úgy áll a helyzet, hogy együtt kerekedünk felül a gyá-
szon és a veszteségen - a gyermek meg én.
Várok. Eltelik a március, és még mindig várok. Megkérem höl-
gyeimet, hogy hajtsák félre az ablak elé függesztett kárpitot, mert
szeretném érezni a tavasz illatát, hallani akarom a folyó fölött rep-
kedő sirályok rikoltozását.
Egyelőre nem történik semmi, sem velem, sem a babával.
A bábák kérdezgetnek, vannak-e fájdalmaim, de nincsenek. Csak
az a tompa fájdalom, amit már régóta érzek. Azt kérdezik, mozog-e
a gyermek, érzem-e, hogy rugdal, de az igazat megvallva, nem is
értem, miről beszélnek. Összenéznek, aztán túlságosan is hangosan,
túlságosan is határozottan kijelentik, hogy ez nagyon jó jel, a nyu-
godt gyerek erős gyerek; bizonyára pihen a kicsi.
Elűzöm a szorongást, amely azóta gyötör, hogy megkezdődött ez
a második terhesség. Nem vagyok hajlandó a mór doktor intésére,
az arcán megjelenő szánalomra gondolni. Elhatároztam, hogy nem
keresem a félelmet, nem rohanok a szerencsétlenség felé. De elérke-
zik az április, hallom az esőcseppek kopogását az ablakon, aztán
érzem a nap melegét - és továbbra sem történik semmi.
A ruháim, amelyek télen még feszültek a hasamon, áprilisban
már nem olyan szorosak, később pedig már valósággal lógnak raj-
tam. María kivételével mindenkit kiküldők, aztán kifűzöm a ruhám
zsinórját, megmutatom neki a hasamat, és megkérdezem tőle, hogy
szerinte is lefogytam-e.
- Nem tudom - mondja; ám döbbent arcáról leolvasom, hogy
kisebb lett a hasam, és nyilvánvaló, hogy nem rejtőzik benne gyer-
mek, aki hamarosan világra jöhetne.
A következő héten már mindenki észreveszi, hogy a hasam lelap-
padt, újra karcsú vagyok. A bábák azt próbálják elhitetni velem,
hogy van, amikor a nő hasa összemegy közvetlenül a gyermek szü-
letése előtt, mivel a szülés előtt a gyermek lehúzódik, meg más efféle
ostobaságokat hordanak össze. Rideg tekintettel nézek rájuk, s azt
kívánom, bár elküldethetnék egy tisztességes orvosért, aki megmon-
daná az igazat.
- A hasam kisebb, és épp ma jött meg a havibajom - mondom
nekik szárazon. - Vérzek. Önök is tudják, hogy amióta elvesztettem
a kislányt, minden hónapban megjött a vérzésem. Hogyan lehetnék
várandós?
A kezüket csapkodják, nem válaszolnak. Nem tudják. Azt mond-
ják, erről a férjem köztiszteletben álló orvosát kell megkérdeznem.
Ó mondta, hogy még mindig gyermeket várok, nem ők. Ők sosem
állították, hogy várandós vagyok, őket csak azért hívták ide, hogy
segédkezzenek a szülésnél. Nem ők mondták, hogy gyermeket
várok.
 - De mit gondoltak, amikor az orvos azt közölte, hogy ikreket
hordtam a méhemben? - kérdezem. - Nem tiltakoztak, amikor azt
mondta, hogy az egyik gyermeket elvesztettem, de a másik még ott
van bennem.
A fejüket ingatják. Ők nem tudtak semmit.
- De hát csak gondoltak valamit! - csattanok fel. - Látták, ami-
kor elvetéltem. Látták, hogy a hasam nem lappadt le. Mi okozhatta
ezt, ha nem egy másik gyermek?
- Isten akarata - nyögi egyikük kétségbeesetten.
- Ámen - vágom rá, de igencsak nehezemre esik kimondani.

- Megint beszélni akarok azzal az orvossal - súgta oda Katalin

María de Salinasnak.
- Felség, lehet, hogy már nincs is Londonban. Egy francia gróf
szolgálatában áll, vele utazik. Lehet, hogy már elmentek.
- Derítsd ki, hogy a városban van-e még, s ha nincs, mikor jön
vissza - kérte a királyné. - De ne szólj senkinek arról, hogy hívat-
tam.
María de Salinas együtt érző tekintetet vetett úrnőjére.
- Azt akarja megtudni tőle, hogyan szülhetne fiút? - kérdezte
halkan.
- Angliában nincs olyan egyetem, ahol orvostudományt oktat-
nának - mondta Katalin keserűen. - Olyan sincs, ahol nyelveket
tanítanának. De nem oktatnak csillagászatot, matematikát, geo-
metriát, földrajzot, kozmográfiát, sőt még állat- vagy növénytant
sem. Az angliai egyetemek csak annyit érnek, mint egy kolostor,
ahol szerzetesek díszítgetik a szent szövegek margóit.
María de Salinasnak a döbbenettől elakadt a lélegzete Katalin
nyers szavai hallatán.
- Az egyház szerint...
- Az egyháznak nincs szüksége valamirevaló orvosokra - csat-
tant fel Katalin. - Az egyháznak nem kell tudnia, hogyan lehet
fiúgyermeket foganni. Az egyház megelégedhet a szentek kinyi-
latkoztatásaival. A Szentíráson kívül nincs szüksége semmire. Az
egyház olyan férfiakból áll, akiket nem érdekelnek a nők betegsé-
gei, gondjai. De nekünk, e világi zarándokoknak, különösen ha
nők vagyunk, egyéb dolgokra is szükségünk van.
- De hiszen épp felséged mondta, hogy nem akar pogány
tudományt! Felséged mondta a mór orvosnak. Azt mondta, az
édesanyja jól tette, hogy bezáratta a hitetlenek egyetemeit.
- Anyám fél tucat gyermeket szült - felelte dühösen Katalin.
- De hidd el, ha talált volna olyan orvost, aki képes megmenteni
a bátyámat, felfogadta volna, még akkor is, ha egyenesen a pokol-
ban szerezte a tudását. Anyám rosszul tette, hogy elfordult a
mórok műveltségétől. Tévedett. Sosem tartottam tökéletesnek, de
most rosszabb véleménnyel vagyok róla. Nagy hibát követett el,
amikor az eretnekekkel együtt a bölcs tudósokat is elűzte.
- Az egyház azt hirdeti, hogy a tudásuk már önmagában is
eretnekség - jegyezte meg María. - Hogyan lehetne hát megsze-
rezni a tudást, de elkerülni az eretnekséget?
- Szerintem te ehhez nem értesz - közölte Izabella lánya
sarokba szorítva. - Nem olyan kérdés ez, amiről kifejthetnéd a
véleményedet, és különben is, már megmondtam, mit akarok.

Juszuf, a mór nincs Londonban, de a fogadóban, ahol korábban

megszállt, azt mondják, még a héten visszatér. Türelmesnek kell
lennem. A szülőszobába bezárkózva várakozom, és próbálok türel-
mes lenni.
Juszufot jól ismerik azon a környéken, újságolják Martának a
szolgálólányai. Az utcában nagy eseménynek számít a mór érkezése
vagy távozása. Angliában annyira ritkák az afrikaiak, hogy igazi
látványosságnak számítanak - az orvos ráadásul jóképű férfi, és
bőségesen osztogatja az aprópénzt mindenféle kisebb szolgálatért.
María szolgálólányainak azt is elmesélték, mennyire ragaszkodik
hozzá, hogy mindig legyen friss mosdóvíz a szobájában, mert min-
dennap megmosakszik, sőt, naponta többször is, és - csodák cso-
dája! - hetente háromszor-négyszer fürdik, szappant és törülközőt
használ, és telefröcsköli a padlót a szobalányok nagy bosszúságára,
arról nem beszélve, micsoda veszélynek teszi ki az egészségét.
Akaratlanul is elnevetem magam, amint megjelenik előttem a
kép: a magas, kifinomult ízlésű mór bepréseli magát egy dézsába, és
közben azután sóvárog, hogy előbb belemerülhessen a gőzbe, a lan-
gyosfürdővízbe, aztán megmasszírozzák, hidegvízzel lezuhanyoz-
zon, majd hosszan, gondolataiba merülve pihenhessen, miközben
vízipipát szív, és erős, édes borsmentateát kortyolgat. Eszembe jut,
mennyire megdöbbentem, amikor Angliába érkezve felfedeztem,
hogy az itteniek csak ritkán fürödnek, étkezés előtt pedig csupán az
ujjuk hegyét mossák meg. Arra gondolok, hogy az orvos ügyesebb
volt nálam - ő magával hozta otthona iránti szeretetét, sőt, újrate-
remti az otthonát, bárhová megy is. Én viszont olyannyira igyekez-
tem Katalin angol királynévá válni, hogy megszűntem Spanyolor-
szági Catalinának lenni.

A sötétség leple alatt kísérték be a mórt Katalinhoz, a külvilágtól

elzárt szülőszobába. A királyné a megbeszélt időben kiküldte a
hölgyeit, azt mondta nekik, egyedül akar lenni. Leült az ablakhoz
húzott székbe, ahol a kárpitokat félrevonták, hogy bejöjjön némi
levegő, s amikor az orvos belépett, elsőként a királyné arcélét pil-
lantotta meg, amely a sötét ablak előtt kirajzolódott a gyertya-
fényben. Katalin észrevette, hogy a férfi arca együtt érzőén meg-
rándul.
- Nincs gyermek - állapította meg a mór.
- Nincs - felelte szűkszavúan a királyné. - Holnap elhagyom a
szülőszobát.
- Vannak fájdalmai?
- Nincsenek.
- Nos, ennek örülök. Vérzik?
- Múlt héten jött meg a szokásos havibajom.
Az orvos bólintott.
 - Akkor valószínűleg beteg volt, de mostanra elmúlt a beteg-
sége. Alkalmas lehet arra, hogy gyermeket foganjon. Nincs oka a
kétségbeesésre.
- Eszemben sincs kétségbeesni - jelentette ki szárazon Katalin.
- Én soha nem esem kétségbe. Ezért is hívattalak ide.
- Gondolom, a lehető leghamarabb szeretne gyermeket
foganni - vetette fel az orvos.
- Igen.
A férfi elgondolkodott egy pillanatra.
- Nos, Infanta, egy gyermeke már megfogant, még ha nem is
tudta kihordani, ebből pedig tudhatjuk, hogy ön és a férje termé-
keny. Ezt jó tudni.
- Igen - mondta Katalin, akit meglepett ez a gondolat. Annyira
megviselte a vetélés, hogy meg sem fordult a fejében: a termé-
kenységéhez nem férhet kétség. - De miért beszélsz a férjem ter-
mékenységéről?
A mór elmosolyodott.
- Egy gyermek fogantatásához ketten kellenek, egy férfi és egy nő.
- Itt, Angliában csak a nővel foglalkoznak.
- Igen. De mint oly sok dologban, ebben is tévednek. Minden
csecsemő két részből áll: a férfi leheli bele az életet, és a nő adja
neki a testet.
- Itt azt mondják, ha a nő elveszíti gyermekét, az az ő hibája,
még az is lehet, hogy valami nagy bűnt követett el.
Az orvos összevonta a szemöldökét.
- Lehetséges - ismerte el. - De nem valószínű. Máskülönben
hogyan születhetne a gyilkos asszonyoknak gyermekük? És miért
van az, hogy ártatlan állatok elvetélnek? Én úgy vélem, idővel
majd rájövünk, hogy a vetéléseket a nedvek és a fertőzések okoz-
zák. Én nem hibáztatom a nőt, ennek semmi értelme.
- Azt is mondják, hogy ha a nő meddő, az azért van, mert
nincs Isten áldása a házasságán.
- Az önök Istenéről van szó - jegyezte meg az orvos ésszerűen.
- Miért sújtana egy boldogtalan asszonyt csak azért, hogy bebizo-
nyítson valamit?
 Katalin nem válaszolt.
- Ha nem tudok élő gyermeket világra hozni, én leszek a hibás
- szólt azután nagyon halkan.
- Tudom - felelte az orvos. - De az igazság a következő: miután
egyszer már megfogant, csak elvetélt, okkal hihetjük, hogy képes
lesz újra megfoganni. Semmi sincs, ami az ellenkezőjére utalna.
- Ki kell hordanom a következő gyermekemet.
- Ha megvizsgálhatnám, többet tudnék mondani.
A királyné a fejét rázta.
- Ez nem lehetséges.
- Ó, maguk vademberek! - mondta halk hangon, mosolyogva
az orvos.
Katalin színlelt döbbenettel kapkodott levegő után.
- Megfeledkezel magadról!
- Akkor küldjön el.
A királyné rögtön lehiggadt.
- Maradhatsz - mondta. - De természetesen nem vizsgálhatsz
meg.
- Akkor gondoljuk át, mi segíthetné abban, hogy megfoganjon
és kihordjon egy gyermeket - javasolta a mór. - Meg kell erősíte-
nie a testét. Szokott lovagolni?
- Igen.
- Lovagoljon férfi módra, mielőtt megfoganna, utána viszont
használjon hordszéket. Sétáljon mindennap, ússzon is, ha tud.
A gyermeke nagyjából két héttel azután fogan meg, hogy elmúlt a
vérzése. Ilyenkor pihenjen, és ügyeljen rá, hogy ebben az időszak-
ban a férjével háljon. Próbáljon mértékkel enni minden étkezés-
kor, és a lehető legkevesebbet fogyassza abból az utálatos sörből,
amit itt főznek.
Katalin elmosolyodott, mert a saját előítéleteire ismert rá az
orvos szavaiban.
- Ismered Spanyolországot?
- Ott születtem. A szüleim Málagából menekültek el, amikor
az ön édesanyja bevezette az inkvizíciót, és ráébredtek, hogy kín-
halál vár rájuk.
 - Sajnálom - szabadkozott Katalin esetlenül.
- Egyszer még visszatérünk, meg van írva - közölte a mór
fesztelen magabiztossággal.
- Jobb, ha figyelmeztetlek, hogy sohasem fogtok visszatérni.
- Én pedig tudom, hogy visszatérünk. Saját szememmel láttam
a próféciát.
Hirtelen mindketten elcsöndesedtek.
- Mondjam el, mit tanácsolok? Vagy inkább távozzak? - kér-
dezte a férfi, mintha hidegen hagyná, melyiket választja a királyné.
- Mondd el - felelte Katalin. - Azután megfizetlek, és elme-
hetsz. Mi ellenségeknek születtünk. Nem lett volna szabad ide-
hívnom téged.
- Mindketten spanyolok vagyunk, mindketten szeretjük a
hazánkat. Mindketten a magunk istenét szolgáljuk. Talán inkább
barátoknak születtünk.
Katalin a legszívesebben megfogta volna a kezét, de fegyel-
mezte magát.
- Talán - vetette oda mogorván, és elfordította a fejét. - De engem
arra neveltek, hogy gyűlöljem a népedet és gyűlöljem a hitedet.
- Engem arra neveltek, hogy ne gyűlöljek senkit - szólt barát-
ságosan a mór. - Talán először is erre kellene megtanítanom önt.
- Elég, ha arra tanítasz meg, hogyan szüljek fiúgyermeket.
- Rendben. Csak forralt vizet igyon, és annyi gyümölcsöt meg
friss zöldséget egyen, amennyit csak tud. Termesztenek itt salátát?

Egy pillanatra megint ott találom magamat a ludlow-i kertben;

Arthur csillogó szemmel néz rám.
- Acetaria?
- Igen, saláta.
- Hát az meg mi?
Az orvos látta, hogy a királyné arca felragyog.
- Mire gondol?
- Az első férjemre. Azt mondta, hívhatok kertészeket, hogy
salátának való zöldségeket termesszenek, de aztán nem hívtam.
- Én hoztam magammal magokat - lepte meg a mór. - Adha-
tok önnek néhányat, így megtermelheti a zöldségeket, amelyekre
szüksége van.
- Igazán?
- Igen.
- És odaadnád... eladnád nekem a magokat?
- Igen, szívesen odaadnám őket.
A királynénak egy pillanatra elállt a szava az orvos nagylelkű-
sége láttán.
- Nagyon kedves tőled - mondta.
A férfi elmosolyodott.
- Mindketten spanyolok vagyunk, távol az otthonunktól.
Szerintem ez fontosabb, mint az, hogy én fekete vagyok, ön
pedig fehér bőrű, vagy hogy én Mekka felé fordulva imádom az
istenemet, ön pedig nyugat felé fordulva imádja a maga istenét,
nem?
- Én az igaz hit gyermeke vagyok, te pedig pogány vagy -
jelentette ki Katalin, de csekélyebb meggyőződéssel, mint valaha.
- Mindketten hívők vagyunk - felelte csöndesen a mór. - Azo-
kat kellene ellenségnek tekintenünk, akikben nem lakozik hit,
akik nem hisznek sem a maguk istenében, sem másokéban, sem
önmagukban. Azok ellen kellene keresztes hadjáratot folytat-
nunk, akik csupán saját hatalmuk érdekében kegyetlenkednek.
Épp elég bűn és gonoszság van a világban, semmi szükség rá,
hogy olyanokra emeljünk kardot, akik hisznek egy megbocsátó
istenben és tisztességes életet próbálnak élni.
Katalin azon kapta magát, hogy egyszerűen nem tud mit vála-
szolni. Egyfelől ott volt az anyja tanítása, másfelől meg az az egy-
szerű jóság, ami ebből az emberből sugárzott.
- Nem is tudom - mondta végül, s úgy érezte, mintha önnön
-szavai egyszerre felszabadítanák. - Nem is tudom. Istennek kel-
lene feltennem ezt a kérdést. Majd imádkozni fogok hozzá útmu-
tatásért. Nem akarok úgy tenni, mintha tudnám a választ.
- Pontosan itt kezdődik a bölcsesség - szólt halkan az orvos.
- Én legalábbis így gondolom. Ha az ember tudja, mi az, amit
nem tud, akkor alázatosan kérdez, nem pedig pökhendien meg-
mondja a magáét. Itt kezdődik a bölcsesség. De ami még fonto-
sabb, most hazamegyek, és írok önnek egy listát azokról az ételek-
ről, amelyeket nem ehet, azután küldök majd valami orvosságot,
ami megerősíti a testnedveit. Ne engedje, hogy megköpölyözzék,
ne engedje, hogy piócákat rakjanak a testére, és ne engedje, hogy
bármiféle mérget vagy főzetet adjanak be önnek, ön még fiatal, és
a férje is az. Előbb-utóbb gyermekük fog születni.
Olyan volt a véleménye, akár egy áldás.
- Biztos benne? - kérdezte Katalin.
- Biztos vagyok benne - felelte az orvos. - És inkább előbb,
mint utóbb.

GREENWICHI PALOTA, 151O MÁJUSA

Elküldetek Henrikért: neki kell elsőként megtudnia a hírt, még-

hozzá tőlem. Henrik retteg a női titkoktól, az asszonyok ügyes-bajos
dolgaitól, és nem szívesen lép be egy olyan szobába, amelyet vajú-
dáshoz készítettek elő. És van itt még valami: látom, hogy elfordítja
az arcát, amelyről eltűnt minden melegség. Nem hajlandó a sze-
membe nézni. De nem hibáztathatom a ridegségéért, amikor ilyen
rossz hírt kell közölnöm vele. Lady Margaret magunkra hagy min-
ket, becsukja az ajtót maga mögött. Tudom, gondoskodni fog róla,
hogy senki ne hallgatózhasson. Úgyis hamar megtudja mindenki.
- Férjuram, sajnálom, de mindkettőnk számára rossz hírem van
- kezdem.
Henrik mogorván fordul felém.
- Már akkor tudtam, hogy nem lehet jó hír, amikor Lady Mar-
garet értem jött.
 Egy pillanatra fellobban bennem az ingerültség, de aztán fegyel-
mezem magam. Ura kell hogy legyek a helyzetnek, őhelyette is.
- Nem várok gyermeket - vágok bele. - Az orvos nyilvánvalóan
tévedett. Csak egy gyermek volt a méhemben, és őt elvesztettem.
Tévedésből zárkóztam el a szülőszobába. Holnap visszatérek az
udvarba.
- Hogyan tévedhetett az orvos efféle kérdésben?
Enyhén megvonom a vállam. A legszívesebben azt válaszolnám:
azért tévedett, mert egy nagyképű pojáca, a te embered, márpedig
olyanokkal veszed körül magad, akik mindig csak jó híreket közölnek
veled, és félnek megmondani az igazat. Ehelyett csak megismétlem:
- Nyilvánvalóan tévedett.
- Bolondot csináltam magamból! - tör ki belőle. - Csaknem
három hónapra bezárkóztál, és semmi eredménye.
Néhány pillanatig nem szólok. Értelmetlen volna azt kívánni,
bár olyan férfihoz mentem volna feleségül, akit nem csupán a lát-
szat érdekel. Értelmetlen volna azt kívánni, bár olyan férfihoz men-
tem volna feleségül, akinek én vagyok az első gondolata.
- Senki sem fog gondolni semmit - mondom aztán határozot-
tan. - Legfeljebb engem néznek majd bolondnak, amiért nem tud-
tam, hogy valóban várandós vagyok-e. De legalább volt egy gyer-
mekünk, és ez azt jelenti, hogy másik is lehet majd.
- Csakugyan? - kérdezi a király, és egyszeriben remény költözik
a hangjába. - De miért vesztettük el a kislányt? Talán Isten megha-
ragudott ránk? Elkövettünk valami bűnt? Ez Isten haragjának a
jele?
Az alsó ajkamba harapok, nehogy kicsússzon a számon a mór
kérdése: talán Isten olyan bosszúszomjas, hogy képes lenne megölni
egy ártatlan gyermeket, csak hogy megbüntesse a szüleit valami
jelentéktelen bűnért, amelyről nem is tudják, hogy elkövették?
- Az én lelkiismeretem tiszta - jelentem ki határozottan.
- Az enyém is - vágja rá Henrik túlságosan is gyorsan.
Pedig valójában nem tiszta a lelkiismeretem. Aznap este letérdelek
keresztre feszített Urunk képmása előtt, és kivételesen tényleg imád-
kozom - nem Arthurról ábrándozom, nem anyám emlékével
tanácskozom, hanem becsukom a szememet, és imádkozom.
- Uram, a halálos ágyánál tettem ígéretet - mondom lassan. -
Ő kérte ezt tőlem. Anglia érdekében. Azért, hogy a királyságot és az új
királyt az egyház útjára vezéreljük. Hogy megvédjük Angliát a mórok-
tól és a bűntől. Tudom, hogy ezáltal gazdag lettem és elfoglalhattam a
trónt, de nem azért tettem, hogy hasznot húzzak belőle. Ha ez bűn
volt, Uram, akkor most tudasd velem. Ha nem helyes, hogy az öccse
felesége lettem, akkor ezt most add tudtomra, kérlek. Mert én hiszem,
hogy helyesen cselekedtem, és hogy most is helyesen cselekszem. És
hiszem, hogy nem vennéd el tőlem a fiamat, csak hogy megbüntess.
Hiszem, hogy kegyes Isten vagy. És hiszem, hogy helyesen cselekedtem
Arthur érdekében, Henrik érdekében, Anglia és a magam érdekében.
A sarkamra ülök, és hosszan várok, egy óráig, talán tovább is,
hátha Isten, anyám Istene úgy dönt, hogy szól hozzám haragjában.
De nem szól.
Így hát továbbra is úgy gondolom, hogy helyes úton járok. Arthur
jól tette, hogy kicsikarta tőlem az ígéretet, én jól tettem, hogy
hazudtam, anyám pedig jól lette, hogy azt mondta, Isten akarata,
hogy Anglia királynéja legyen belőlem, és bármi történjék is, ezen
semmi nem változtathat.

Lady Margaret velem tölti az estét, elzárkózásom utolsó estéjét; a

kandalló másik oldalához húzza a zsámolyt, de elég közel van hoz-
zám, senki nem hallja, miről beszélünk.
- Valamit el kell mondanom felségednek - kezdi.
Az arcára pillantok: olyan nyugodt, hogy biztosan valami baj történt.
- Hallgatom.
Kissé elfintorodik.
- Sajnálom, hogy udvari pletykákkal kell traktálnom.
- Nem baj. Csak halljuk.
 - Buckingham herceg húgáról van szó.
- Elizabethről? - kérdezem. Amikor megtudta, hogy királyné
leszek, a csinos fiatal nő tüstént felkeresett, és megkérdezte, lehet-e
az udvarhölgyem.
- Nem, Anne-ről.
Bólintok; tehát Elizabeth húgáról terjed valamilyen szóbeszéd,
arról a sötét szemű, huncut tekintetű lányról, aki szereti a férfitár-
saságot. Az udvarban nagy népszerűségnek örvend a fiatalemberek
körében, de - legalábbis amikor én jelen vagyok - olyan illedelme-
sen viselkedik, ahogy az az ország legelőkelőbb családjából való és a
királyné szolgálatában álló ifjú asszonytól elvárható.
- Mi van vele?
- Titokban összejár William Comptonnal. Már több találkájuk
is volt. Anne bátyját igencsak felzaklatta a dolog. Szólt a húga fér-
jének, az pedig tombol dühében, amiért a felesége a király jó barát-
jával találkozgat, s ezzel kockára teszi az ő hírnevét.
Elgondolkodom egy pillanatra. William Compton Henrik egyik
legféktelenebb cimborája, ők ketten valósággal elválaszthatatlanok.
- William nyilván csak szórakozik Anne-nel - vélem. - Nagy
szívtipró.
- Kitudódott, hogy Anne már többször is eltűnt: egyszer egy
álcajátékról, egyszer a vacsoráról, egy alkalommal pedig vadászat
közben egy egész napra.
Bólintok. Ez igen komoly ügy.
- Van valami jele, hogy szeretők lennének?
Lady Margaret finoman vállat von.
- Annyi bizonyos, hogy Anne bátyja, Edward Stafford roppantul
megharagudott. Szemrehányást tett Comptonnak, és szóváltás lett
belőle. A király pedig Compton mellé állt.
Összeszorítom az ajkamat, nehogy valami elítélő megjegyzés szalad-
jon ki a számon dühömben. Edward Stafford, Buckingham hercege a
Tudor család egyik legrégibb barátja, hatalmas birtokokkal rendelkezik
és rengeteg csatlósa van. Annak idején Harry herceggel együtt ő üdvö-
zölt Anglia földjén, most pedig a király megbecsült barátja, az ország
leghatalmasabb embere. Nekem is jó barátom kezdettől fogva. Akkor is
mindig volt hozzám egy kedves szava, egy mosolya, amikor kegyvesztett
voltam. Minden nyáron vadhúst küldött ajándékba, és megesett, hogy
hetekig nem is láttunk más húst az asztalunkon. Henrik nem teheti meg,
hogy egyszerűen leáll pörölni vele, mint egy bárdolatlan paraszt a bol-
tossal. Anglia királyáról és az ország leghatalmasabb főuráról van szó.
Az öreg Henrik király semmiképp nem szerezhette volna meg a trónt
Buckingham herceg támogatása nélkül. Ha a férjem és a herceg egymás
ellen fordul, az nem magánügy, hanem végzetes csapás a nemzetre
nézve. Ha Henriknek egy csöpp esze volna, nem ártaná bele magát az
udvaroncok csip-csup ügyeibe. Lady Margaret bólint; meg sem kell szó-
lalnom, látja rajtam, hogy helytelenítem a dolgot.
- Hát egy pillanatra sem hagyhatom el az udvart anélkül, hogy
a hölgyeim máris kimásszanak a hálószobájuk ablakán, és fiatal-
embereket kergessenek?
Lady Margaret előrehajol, és megpaskolja a kezemet.
- Úgy látszik, nem. Bolondos ifjú társaság ez, felség, rajtuk kell
tartania a szemét. A király igencsak odamondogatott a hercegnek,
aki pedig nagyon megsértődött. William Compton azt mondja, sen-
kivel sem hajlandó beszélni az ügyről, úgyhogy mindenki rosszat sejt.
Anne-t gyakorlatilag bezárta a férje, Sir George, ma még egyikünk
sem látta. Attól tartok, hogy miután felséged elhagyja a szülőszobát,
Sir George nem fogja megengedni Anne-nek, hogy tovább szolgálja
önt, és így felséged becsületén is csorba esik. - Lady Margaret elhall-
gat egy pillanatra, majd így folytatja: - Azt gondoltam, jobb, ha most
tudja meg, mint ha holnap reggel meglepetésként éri a hír. Bár ellen-
kezik a természetemmel, hogy efféle ostoba históriákról fecsegjek.
- Valóban nevetséges ügy - mondom. - Holnap, amint elhagy-
tam a szülőszobát, intézkedem. Nem is értem, mégis mit képzelnek
ezek? Hiszen már nem gyerekek! William szégyellheti magát, és az
is meglep, hogy Anne ennyire megfeledkezik az illemről, és utána
szaladgál. És a férje mit képzel magáról? Camelot lovagjának hiszi
magát, aki bezárja a feleségét a vártoronyba?
Katalin királyné mindenféle ünnepélyes bejelentés nélkül
elhagyta a szülőszobát, és visszaköltözött szokásos greenwichi
lakosztályába. Miután nem szült gyermeket, nem ünnepelték
különleges templomi szertartással a visszatérését a hétköznapi
életbe. Miután nem volt gyermek, nem tartottak keresztelőt.
A királyné szó nélkül távozott a félhomályos szobából, mintha tit-
kos, szégyenletes betegségen esett volna át, s mindenki úgy tett,
mintha csak pár óráig lett volna távol az udvartól, nem három
hónapig.
Az udvarhölgyei, akik ez idő alatt hozzászoktak a tétlenség-
hez, most sietve gyülekeztek a lakosztályában, a szolgálólányok
pedig illatos füvekkel hintették meg a padlót, és új gyertyákat
hoztak.
Katalinnak feltűnt, hogy a hölgyei közül többen is lopva egy-
másra pillantanak, s ebből arra következtetett, hogy őket is fur-
dalja a lelkiismeret, mert a távollétében helytelenül viselkedtek;
hamarosan azt is észrevette azonban, hogy folyton sugdolóznak
egymás között, de valahányszor felemeli a fejét, elhallgatnak.
Nyilván történt valami, ami Anne szégyenénél is súlyosabb; és az
is nyilvánvaló volt, hogy erről senki nem szólt neki.
Odaintette maga mellé az egyik udvarhölgyét, Lady Madge-et.
- Lady Elizabeth nem csatlakozik hozzánk ma reggel? - kér-
dezte, minthogy nem látta az idősebbik Stafford nővért.
A lány fülig pirult.
- Nem tudom - hebegte. - Valószínűleg nem.
- Hol van? - kérdezte Katalin.
A lány kétségbeesetten pillantott körbe segítségért, de a többi
hölgyet hirtelen túlságosan is lefoglalta a varrás, a hímzés vagy az
olvasás. Elizabeth Boleyn olyan figyelmesen játszott egy csomag
kártyával, mintha egy egész vagyont tett volna fel a lapokra.
- Nem tudom, hol van - vallotta be a lány.
- Nincs a hölgyek szobájában? - kérdezte Katalin. - Vagy
Buckingham herceg lakosztályában?
- Azt hiszem, elment - jelentette ki ekkor merészen Lady
Madge. Valaki felszisszent, aztán csönd lett.
 - Elment? - Katalin körbenézett. - Elárulná valaki, mi folyik
itt? - kérdezte viszonylag higgadtan. - Hová ment Lady Elizabeth?
És hogyan távozhatott az engedélyem nélkül?
A lány hátralépett. E pillanatban érkezett meg Lady Margaret Pole.
- Lady Margaret! - üdvözölte szívélyesen a királyné. - Lady
Madge épp az imént közölte velem, hogy Lady Elizabeth elhagyta
az udvart, noha erre nem adtam engedélyt, és búcsú nélkül távo-
zott. Mi folyik itt?
Amikor régi barátnője kissé megrázta a fejét, Katalin érezte,
hogy az arcára fagy a barátságos mosoly, Lady Madge pedig meg-
könnyebbülten roskadt le a székére.
- Mi az? - kérdezte Katalin halkabban.
A hölgyek szinte észrevehetetlenül előrenyújtották a nyakukat,
hogy hallják, miként tárja Lady Margaret a királyné elé a legújabb
fejleményeket.
- Attól tartok, a király és Buckingham herceg csúnyán össze-
szólalkozott - mondta udvariasan Lady Margaret. - A herceg
elhagyta az udvart, és mindkét húgát magával vitte.
- De hát ők az én udvarhölgyeim! Az én szolgálatomban áll-
nak! Nem távozhatnak a beleegyezésem nélkül.
- Valóban nagyon helytelen volt részükről - felelte Lady Mar-
garet. Összekulcsolt kezében, egyenes, nyugodt tekintetében volt
valami, ami arra intette Katalint, hogy ne faggassa tovább.
- Nos, mivel foglalkoztak a távollétemben? - fordult a királyné
a hölgyeihez, hátha így vidámabb lesz a hangulat.
De hirtelen mintha mind zavarba jöttek volna.
- Tanultak valamilyen új dalt? Volt álarcos táncmulatság? -
kérdezgette őket Katalin.
- Én tudok egy új dalt - jelentkezett az egyik lány. - Elénekeljem?
Katalin bólintott, egy másik udvarhölgy pedig sietve felkapott
egy lantot. Mintha mindenki azon igyekezett volna, hogy elszóra-
koztassa. Katalin mosolyogva hallgatta a dalt, és kezével ütötte a
taktust a szék karfáján. Olyan nő volt, aki összeesküvők udvará-
ban született és nevelkedett, pontosan tudta hát, hogy most csak-
ugyan nagy baj van.
 Odakintről közeledő léptek zaja hallatszott, azután az őrök
kitárták az ajtót, s a király vonult be a kíséretével. A hölgyek fel-
álltak, lesimították a ruhájukat, megharapdálták az ajkukat, hogy
pirosabb legyen, érezhetően izgalomba jöttek. Valaki minden ok
nélkül felnevetett. A lovaglóruhás Henrik barátai társaságában
érkezett, William Comptonnal kart karba öltve.
Katalinnak ismét feltűnt, hogy a férje megváltozott. Miután
belépett, nem ölelte át, nem csókolta meg, de még csak nem is
vonult a terem közepére, hogy meghajlással köszöntse. Egysze-
rűen csak bejött a legjobb barátjával, s valósággal megpróbáltak
elbújni egymás mögé, mint két kisfiú, akiket csínytevésen kaptak;
az arckifejezésük egyszerre volt szégyellős és Kihívó. Katalin éles
pillantása nyomán Compton ügyetlenül kiszabadította magát
barátja szorításából, Henrik pedig közönyösen, lesütött szemmel
üdvözölte a feleségét, megfogta a kezét, és nem a szájára, csak az
orcájára nyomott csókot.
- Már jól van? - kérdezte.
- Igen - felelte a királyné nyugodtan. - Most már teljesen jól
vagyok. És felséged hogy érzi magát?
- Ó - vetette oda könnyedén a király én jól vagyok. Csodá-
latos hajtóvadászatunk volt ma reggel. Kár, hogy nem jöhetett
velünk. Biztos vagyok benne, hogy egészen Sussex közepéig elju-
tottunk.
- Holnap ott leszek - ígérte Katalin.
- Elég jól lesz hozzá?
- Teljesen jól vagyok - ismételte a királyné.
Henrik arcán megkönnyebbülés látszott.
- Azt gondoltam, még hónapokig beteg lesz - tört ki belőle.
Katalin mosolyogva ingatta a fejét. Szerette volna tudni, ki
mondott ilyet az uralkodónak.
- Reggelizzünk meg - javasolta a király. - Farkaséhes vagyok.
Kézen fogta a királynét, és bevezette a nagyterembe. Az udvar
tagjai a hivatalos rendre fittyet hányva követték őket. Katalin hal-
lotta izgatott suttogásukat. Henrik felé fordult, hogy senki ne
hallhassa a szavait:
 - Úgy értesültem, sor került valamiféle szóváltásra az udvarban.
- Ó! Szóval már hallott erről a kis perpatvarról? - kérdezte a
király. Túlságosan is hangos volt, túlságosan is kedélyes. Olyan
férfinak próbált mutatkozni, akinek tökéletesen tiszta a lelkiisme-
rete. Nevetve fordult hátra, társat keresett erőltetett tréfálkozásá-
hoz. Féltucatnyi férfi és nő mosolygott vissza rá, alig várták, hogy
mulathassanak a tréfáin. - Volt is valami, meg nem is. Szóváltásba
keveredtem az ön nagy barátjával, Buckingham herceggel, aki
aztán dühroham közepette távozott az udvarból! - Henrik megint
elnevette magát, ezúttal még kedélyesebben, de közben a király-
néra sandított, hogy lássa, mosolyog-e, és hogy megpróbálja kita-
lálni, mennyit tud a történtekről.
- Csakugyan? - kérdezte Katalin hidegen.
- Roppant sértően viselkedett - bizonykodott a király meg-
bántott hangon. - Nem is baj, ha távol marad az udvartól, amíg
nem áll készen a bocsánatkérésre. Tudja, milyen fontoskodó
ember a herceg. Mindig azt hiszi magáról, hogy mindent tud. És
az a savanyú húga, Elizabeth sem fog hiányozni.
- Elizabeth jó udvarhölgy és kedves társnőm - jegyezte meg
Katalin. - Azt vártam, hogy ő is itt üdvözöl ma reggel. Én nem
vesztem össze sem vele, sem a húgával, Anne-nel. Gondolom, fel-
séged sem veszett össze velük.
- Nem, mindazonáltal a bátyjukra nagyon megharagudtam -
jelentette ki a király. - Egyikük sem fog hiányozni.
Katalin hallgatott egy darabig, azután nagy levegőt vett.
- Elizabeth és a húga az én udvartartásomhoz tartozik -
mondta. - Jogom van hozzá, hogy magam válasszam ki és bocsás-
sam el az udvarhölgyeimet.
Látta, hogy a király arcát kisfiús pír önti el.
- Akkor lekötelezne, ha elbocsátaná őket az udvartartásából!
Még hogy jogok! Kettőnk között nem eshet szó holmi jogokról!
Mögöttük egyszeriben elhallgattak az udvaroncok. Mindenki
hallani akarta a királyi pár első veszekedését.
Katalin elengedte a férje kezét, és odament a főasztalhoz, hogy
elfoglalja a helyét. Ezzel nyert némi időt, és figyelmeztetni tudta
magát, hogy nyugodtnak kell maradnia. Amikor Henrik odaért
mellé, ismét mélyen beszívta a levegőt, és rámosolygott.
- Nekem végül is mindegy. De hogyan lehet jól szervezett
udvartartásom, ha elküldöm azokat a jó családból való ifjú höl-
gyeket, akik semmi rosszat nem követtek el?
- Ön nem volt itt, úgyhogy fogalma sincs, mit tett vagy
mit nem tett az udvarhölgye! - Henrik újabb okot keresett a
panaszra, és meg is találta. Intett az udvaroncoknak, hogy leül-
hetnek, majd maga is helyet foglalt. - Ön hónapokra bezárkó-
zott. Mit kellett volna tennem egymagamban? Hogyan lehet
irányítani a dolgokat, ha ön egyszerűen csak elmegy, és itt hagy
csapot-papot?
Katalin derűs arccal bólintott. Pontosan tudta, hogy az egész
udvar figyelme ráirányul, akár a nagyító által összegyűjtött fény a
vékony papírra.
- Nem kedvtelésből mentem el - jegyezte meg.
- Én mindenesetre roppant kellemetlen helyzetbe kerültem -
vágott vissza a király, aki sértésnek vette a szemrehányást. - Rop-
pant kellemetlen helyzetbe. Ön persze szép nyugodtan heverészik
az ágyában hetekig, de hogyan lehet az udvart irányítani királyné
nélkül? Az udvarhölgyeit senki sem tartotta kordában, senki sem
tudta, mi a teendő, én sem láthattam önt, egyedül kellett hál-
nom... - Az uralkodó hangja elcsuklott.
Katalin csak ekkor jött rá, hogy a férje heveskedése mögött
valódi sértődés rejlik. Henrik olyan önző, hogy mit sem vett észre
az ő hetekig tartó fájdalmából és rettegéséből, csupán a maga
gondjait látta. Felesége elzárkózását - amely végül nem járt a
remélt eredménnyel - úgy értelmezte, hogy szántszándékkal
magára hagyta, elvárva, hogy egyedül irányítsa a megroggyant
udvart; vagyis egész egyszerűen cserben hagyta.
- Úgy gondolom, az a legkevesebb, hogy teljesítse a kérésemet
- folytatta a király ingerülten. - Épp elég bajom volt az utóbbi
hónapokban. Mindez igen rossz fényt vet rám, bolondot csináltak
belőlem. És öntől nem várhattam segítséget.
 - Jól van - felelte Katalin békülékeny hangon. - Elküldöm
Elizabethet és a húgát, Anne-t is, mivel felséged ezt kéri tőlem.
Ahogy kívánja.
Henrik arcán úgy ragyogott fel a mosoly, mint amikor a nap
kibukkan a felhők mögül.
- Helyes. És most, hogy visszatért, minden úgy lesz, mint
azelőtt volt.

Egyetlen kedves szava sincs hozzám, nincs egyetlen vigasztaló

szava, sem egy megértő gondolata. Bele is halhattam volna abba,
hogy világra hozom a gyermekét, így, gyermektelenül pedig bánat-
tal, gyásszal és örökös bűntudattal kell megküzdenem. De neki ez
még csak meg sem fordul a fejében.
Nagy nehezen ráveszem magam, hogy viszonozzam a mosolyát.
Amikor hozzámentem, tudtam róla, hogy önző fiú, és azt is tud-
tam, hogy önző férfi lesz belőle. Azt a célt tűztem ki magam elé,
hogy útmutatással lássam el, és segítsem jobb emberré, a lehető leg-
jobb emberré válni. Ám előbb-utóbb eljönnek azok a pillanatok,
amikor belátom, hogy nem lett belőle az az ember, akivé lennie kel-
lett volna. És amikor eljön egy ilyen pillanat, mint például most, azt
csakis úgy foghatom fel, hogy nem tudtam a helyes útra vezérelni.
És kénytelen vagyok megbocsátani neki.
Ha nem vagyok megbocsátó, ha nem vagyok a lehető legtürelme-
sebb, azt a házasságunk sínyli meg. Henrik mindig kész megnehez-
telni a nőre, aki szereti - ez még a nagyanyja öröksége. Nekem pedig,
Isten ne vegye bűnömül, jóval gyakrabban jut eszembe a férj, akit
elvesztettem, mint a férj, akit megnyertem. Henrik nem olyan ember,
amilyen Arthur volt, és soha nem lesz olyan király, amilyen Arthur
lett volna. De ő a férjem és királyom, és nekem tisztelnem kell.
Igen, tisztelni fogom, akár megérdemli, akár nem.
Az udvaroncok leverten fogyasztották a reggelijüket, csak néhá-
nyan emelték tekintetüket a főasztalra, ahol az aranyszínű állami
baldachin alatt, a trónszéken ülve láthatólag a legnagyobb béké-
ben beszélgetett a király és a királyné.
- Tudja már a királyné? - kérdezte suttogva egy udvaronc
Katalin egyik udvarhölgyétől.
- Ki mondaná meg neki? - kérdezett vissza a nő. - Ha María
de Salinas vagy Lady Margaret nem szólt neki, akkor nem tudja.
A fülbevalómat tenném rá.
- Akkor fogadjunk! - ajánlotta az udvaronc. - Tíz shillinget
teszek rá, hogy megtudja.
- Meddig?
- Holnapig - felelte a férfi.

A kirakós játék újabb darabkájára akkor bukkantam rá, amikor

átnéztem azoknak a heteknek az elszámolásait, amelyeket a szülő-
szobába bezárkózva töltöttem. Az első távol töltött napjaim alatt
nem mutatkozott semmilyen rendkívüli kiadás. De aztán megsza-
porodtak a mulatságokkal kapcsolatos költségek. Énekesek és színé-
szek nyújtottak be számlát a születendő gyermek megünneplésének
próbáiról, de jöttek számlák az orgonistától, a kóristáktól, a zászló-
készítő mesterektől is, továbbá külön szolgálólányokat vettek fel az
arany keresztelőtál kifényesítésére. Azután fizettek különféle jelme-
zek zöldre festéséért, fizettek az énekeseknek, akik Lady Anne
ablaka alatt adtak szerenádot, fizettek egy írnoknak, aki lemásolta
a király által írt új dal szövegét, fizettek az új májusünnepi álcajá-
ték próbáira, valamint három hölgy jelmezeire, akik az Elérhetetlen
szépség szerepében tündöklő Lady Anne társaságában léptek fel.
Felálltam az asztaltól, ahol az iratokat forgattam, az ablakhoz
mentem, és kinéztem a kertre. Egy birkózás céljára elkerített terüle-
ten az udvar ifjú tagjai ingujjra vetkőzve küzdöttek egymással
Henrik és Charles Brandon épp összeakaszkodtak, mint két kovács-
legény a hetivásárban. Néztem őket; Henrik elgáncsolta és a földre
rántotta barátját, aztán teljes súlyával ránehezedett, hogy ne tud-
jon felállni. Mary hercegnő tapsolt, az udvar ujjongott.
Elfordultam az ablaktól. Azon gondolkoztam, hogy Lady Anne
vajon csakugyan elérhetetlen szépségnek bizonyult-e. Azon gondol-
koztam, milyen pompásan vigadozhattak május ünnepén, miköz-
ben én magányosan, szomorúan, csöndben ültem a szobámban, és
senki sem adott szerenádot az ablakom alatt. És hogy vajon miért
az udvar fizeti az énekeseket, akiket Compton bérelt fel, hogy meg-
hódítsa új szeretőjét?

Délután a király a lakosztályába kérette a királynét. Üzenetet

kapott a pápától, és Katalin tanácsára volt szüksége. A királyné
leült mellé, meghallgatta a hírnök jelentését, majd a nyakát felfelé
nyújtogatva férje fülébe súgta, mi a véleménye.
Henrik bólintott.
- A királyné az imént emlékeztetett rá, hogy amint az köztudott,
szövetségben állunk Velencével - szónokolt dagályosan. - De való-
jában nem is kellett volna emlékeztetnie erre. Úgysem felejteném
el. A Szentatya számíthat rá, hogy minden erőnkkel megvédj ük
Velencét, sőt, egész Itáliát, a francia király mohóságától.
A követek tiszteletteljesen bólogattak.
- Hamarosan levelet küldök önöknek ez ügyben - jelentette ki
Henrik ünnepélyesen. A követek meghajoltak, majd távoztak.
- Megírod a levelet? - kérdezte Katalint.
Az asszony bólintott.
- Hát persze - felelte. - Azt hiszem, pontosan úgy intézted ezt
az ügyet, ahogy kell.
Henrik mosolyogva fogadta a dicséretet.
- Sokkal jobb, ha itt vagy - állapította meg. - Amikor nem
vagy itt, semmi sem megy rendjén.
- Nos, most már visszajöttem - mondta Katalin, és egyik kezét
a férje vállára tette. Érezte a tenyere alatt az izom erejét. Henrik
megemberesedett, megerősödött.
 - Drágám, nagyon sajnálom, hogy összevesztél Buckingham
herceggel.
Érezte, hogy Henrik izmai megfeszülnek. A király egy vállrán-
dítással kiszabadult felesége keze alól.
- Semmiség - közölte. - A herceg majd bocsánatot kér, és
akkor az egészet elfelejtjük.
- De talán egyszerűen vissza is térhetne az udvarba - vetette
fel Katalin. - A húgai nélkül, ha nem akarod látni őket...
Henrik érthetetlen módon horkanó nevetést hallatott erre.
- Jól van, hozd csak vissza őket, miért is ne? - mondta. - Ha ez
a leghőbb vágyad, ha ezen múlik a boldogságod... Nem is kellett
volna bezárkóznod a szülőszobába, nem vártál gyermeket, a vak
is láthatta, hogy nem lesz gyermek.
Katalin a döbbenettől alig tudott megszólalni.
- Hogy jön ide az én bezárkózásom?
- Anélkül ez biztosan nem történt volna meg. De mindenki
láthatta, hogy nem lesz gyermek. Csak az időt pazaroltuk.
- De hiszen a saját orvosod állította, hogy...
- Ugyan, mit tudta ő! Csak annyit tud, amennyit te elmondasz
neki.
- Határozottan állította, hogy...
- Az orvosok semmit sem tudnak! - fakadt ki Henrik. - Min-
denki tudja, hogy a nők az orruknál fogva vezetik őket. Egy nő
meg azt mond, amit akar. Van gyerek, nincs gyerek? Szűz, nem
szűz? Csak a nő tudja, és úgy csap be mindenkit, ahogy akar.
Katalin kétségbeesetten próbált rájönni, mivel bánthatta meg
ennyire Henriket, mit mondhatott vajon, ami ilyen hatással volt rá.
- É11 megbíztam az orvosodban - magyarázta. - Nagyon biz-
tos volt a dolgában. Biztosított róla, hogy gyermeket várok, így
hát elvonultam a szülőszobába. Legközelebb majd okosabb leszek.
Igazán sajnálom, szerelmem. Nagy fájdalom volt ez számomra.
- Belőlem meg bolondot csináltál! - siránkozott Henrik. -
Nem csoda, hogy én...
- Hogy te? Micsoda?
- Semmi - felelte a király dacosan.
 - Olyan kellemes a délután, sétáljunk egyet! - mondom nyája-
san a hölgyeimnek. - Lady Margaret, kísérjen el, kérem!
Kimegyünk, hozzák a köpenyemet, felveszem, a kesztyűmet is
felhúzom. A folyóhoz vezető ösvény sáros, csúszós, Lady Margaret
karon fog, és együtt lépkedünk le a lépcsőn. A kankalinok vajsárgán
virítanak a sövények között, szépen süt a nap. Fehér hattyúk úsz-
nak a folyón, de amikor dereglyék, ladikok tűnnek fel a vízen, egy
szempillantás alatt félrehúzódnak. Mélyeket lélegzem, olyan jó,
hogy végre elhagyhattam azt a szűk szobát, és újra érezhetem a
napfényt az arcomon; nem sok kedvem van most előhozakodni
Lady Anne ügyével.
- Ön bizonyára tudja, mi történt - mondom Lady Margaretnek
halkan.
- Értesültem a szóbeszédről -feleli színtelen hangon. - De semmi
biztosat nem tudok.
- Mi dühítette fel annyira a királyt? - kérdezem. - Bosszús, ami-
ért elvonultam a szülőszobába, haragszik rám. Mi zaklatta fel
ennyire? Mert nyilván nem az, hogy a Stafford lány kacérkodott egy
kicsit Comptonnal.
Lady Margaret arca komoly.
- Őfelsége nagyon ragaszkodik William Comptonhoz - mondja.
- Nem tűri, hogy megsértsék.
- Úgy tudom, nem ő a sértett fél - vitatkozom. - Lady Anne és a
férje becsületét érte sérelem. Azt gondoltam volna, hogy a király
Williamre lesz dühös. Lady Anne-t nem lehet egyszerűen csak úgy
eltüntetni a világ szeme elől. Ott van a családja, meg a férje rokon-
sága, rájuk mindenképp tekintettel kell lenni. Úgy vélem, a király-
nak figyelmeztetnie kellett volna Comptont, hogy viselkedjen ren-
desen.
Lady Margaret megvonja a vállát.
- Nem látok világosan - mondja aztán. - A lányok nem hajlan-
dók elárulni nekem semmit. Úgy hallgatnak, mintha valami komoly
ügyről volna szó.
 - De hiszen vélhetőleg csak afféle futó kaland volt! Kikeletkor fel-
pezsdül az ifjak vére...
Lady Margaret a fejét ingatja.
- Tényleg nem tudom. Azt hinné az ember, hogy így volt. De ha
csupán évődtek egymással, miért bőszült fel annyira a herceg? Miért
veszett össze a királlyal? És miért nem nevetik ki a lányok Anne-t,
amiért kibukott a titok?
- És van itt még valami... - folytatom.
Lady Margaret vár.
- Miért a király fizette Compton udvarlását? Az énekesek bére
szerepel az udvari elszámolásban.
Barátnőm homloka ráncokba gyürődik.
- Csakugyan, miért bátorította a király a dolgot? - töpreng han-
gosan. - Tudhatta, hogy a herceg nagyon rossz néven veszi majd.
- Compton továbbra is a király kegyeltje?
- Elválaszthatatlanok.
Kimondom a rémisztő gondolatot, amely már jó ideje kísért.
- Nem gondolja, hogy Compton csupán álcázásra kellett, és való-
jában Lady Anne meg a férjem között állt fenn a viszony?
Lady Margaret komor arca elárulja, hogy ő is ettől tart.
- Nem tudom - mondja szokásos becsületességével. - Amint
említettem, a lányok nem árulnak el semmit, én pedig nem tettem
fel ezt a kérdést.
- Mert úgy gondolja, nem lenne kedvére való a válasz?
Bólint. Lassan megfordulok, és szótlanul sétálunk vissza a folyó-
parton.

Vacsoraidőben Katalin és Henrik a társaság élén bevonult a nagy-

terembe, majd, mint mindig, leültek egymás mellé az aranyozott
állami baldachin alá. Ezen az estén a francia udvarból érkezett
énekesek szórakoztatták a királyi párt. Hangszerek nélkül énekel-
tek, igen pontosan, tucatnyi szólamban. Henriket valósággal
elbűvölte a bonyolult, de gyönyörűen előadott darab. Amikor az
énekesek az első dal végére értek, megtapsolta őket, és ismétlést
követelt. Az előadókat örömmel töltötte el a lelkes fogadtatás, és
újból elzengték az imént elhangzott éneket. Henrik ekkor újabb
ismétlést kért, utána pedig elénekelte nekik a dal tenor szólamát,
méghozzá hibátlanul.
Ekkor az énekesek tapsolták meg a királyt, s felkérték, hogy
énekelje velük a dallamot, amelyet oly gyorsan megtanult. Katalin
előrehajolt a trónszéken, s mosolyogva figyelte, amint jóképű, ifjú
férje dalol tiszta, fiatalos hangján, az udvarhölgyek pedig elisme-
rően tapsolnak.
Amikor a hangszerek is rázendítettek, és az udvar táncra per-
dült, Katalin is elhagyta a főasztal emelvényét, és táncolni kezdett
Henrikkel. Boldogságtól ragyogó arcán barátságos mosoly ült.
Henrik - asszonya biztatására - itáliai módra ropta a táncot, für-
gén, kecsesen lépkedett, és magasakat ugrott. Katalin elragadtatva
csapta össze a tenyerét, s újabb táncot kért a zenészektől, mintha
semmiféle gond nem gyötörné. Az egyik udvarhölgy odahajolt az
udvaronchoz, aki fogadást kötött vele, hogy a királyné egy napon
belül rájön, miként áll a helyzet.
- Úgy látom, nem kell megválnom a fülbevalómtól - mondta.
- A királynak sikerült rászednie a feleségét. Bolonddá tette. Úgy-
hogy mostantól bármelyikünk lecsaphat a királyra. Kicsúszott a
királyné markából.

Megvárom, míg kettesben maradunk, megvárom, míg mohón a

magáévá tesz, majd kisurranok az ágyból, és hozok neki egy kupa sört.
- Akkor hát mondd meg az igazat, Henrik - kérem egyszerűen.
- Mi a valódi oka a nézeteltérésnek közted és Buckingham herceg
között, és mit műveltél a húgával?
Sietve elkapott tekintete többet mond minden szónál. Hazug-
ságra készül Már hallom is: egy álcajátékról mesél valamit, amikor
mindannyian maszkot viseltek, és táncoltak a hölgyekkel, Compton
és Anne együtt táncoltak - és tudom, hogy hazudik.
 Nem gondoltam, hogy ilyen fájdalmat tud okozni nekem. Nagy-
jából egy éve vagyunk házasok, jövő hónapban lesz egy éve, s eddig
mindig a szemembe nézett becsületes, ifjú pillantásával. Soha nem
hallottam mást a szájából, csakis az igazat: hencegett, persze, meg-
volt benne a fiatal férfiak pökhendisége, de soha nem próbált így
összevissza hebegve megtéveszteni. Hazudik nekem, pedig szíveseb-
ben venném, ha őszintén bevallaná a hűtlenségét, mintsem hogy
így nézzen rám bájos kék szemével, akár egy kisfiú, és csak úgy
áradjon a hazugság a szájából.
Leintem, most már igazán nem bírom tovább hallgatni.
- Elég volt - mondom. - Eleget tudok ahhoz, hogy felfogjam,
mindez nem igaz. A lány a te szeretőd volt, ugye? Compton pedig a
barátod, és fedezett téged.
Döbbenten mered rám.
- Katalin...
- Csak mondd meg az igazat!
Remeg a szája. Nem képes bevallani, mit tett.
- Én nem akartam...
- Tudom, hogy nem akartad -felelem. - Bizonyára túl nagy volt
a kísértés.
- Olyan hosszú ideig voltál távol...
- Tudom.
Rémisztő csönd ereszkedik ránk. Azt gondoltam, hazudni fog
nekem, mire én leleplezem, szembesítem a hazugságaival, a
házasságtörésével, és jogos haragomban úgy viselkedem majd,
mint egy valódi harcos királyné. De csak szomorúságot érzek, a
vereség ízét. Ha Henrik nem képes hű maradni hozzám, amíg én
a szülőszobában töltöm a napjaimat, hogy világra hozzam a
gyermekünket, hőn várt gyermekünket, akkor hogyan lesz hűsé-
ges hozzám a sírig? Megfogadta, hogy minden más nőről lemond
a kedvemért, de hogyan fogja betartani a fogadalmát, ha ilyen
könnyű elcsavarni a fejét? Mit tegyek, mit tehet egy nő, ha a férje
olyan ostoba, hogy képes néhány pillanatra megkívánni egy
másik nőt az asszony helyett, akihez mindhalálig szóló fogada-
lom fűzi?
 - Drága férjem, ez így nagyon nincs rendjén - mondom szomo-
rúan.
- Csak azért történt, mert kétségeim támadtak. Egy időre felme-
rült bennem, hogy nem is vagyunk törvényes házasok - vallja be.
- Elfelejtetted, hogy összeházasodtunk? - hitetlenkedem.
- Dehogy! - Felveti a fejét, kék szeme könnyben úszik. Az arcáról
bűnbánat sugárzik. - Azt gondoltam, hogy a házasságunk nem
érvényes, így hát nem is kell betartanom a fogadalmamat.
Egészen elcsodálkozom a szavain.
- A házasságunk? Már miért ne volna érvényes?
A fejét ingatja. Szégyell szólni. Tovább faggatom.
- Mégis miért?
Letérdel az ágyam mellé, és a lepedőbe rejti az arcát.
- Tetszett nekem, megkívántam, és olyasmiket mondott, amiktől
úgy éreztem...
- Mit ér ezt él?
- Azt gondoltam...
- Mit gondoltál?
- Hogy mi van, ha nem is voltál szűz, amikor elvettelek?
Azonnal résen vagyok, mint egy gonosztevő a bűntett helyszínén,
mint egy gyilkos, amikor a jelenlétében megindul az áldozat vére.
- Hogy érted ezt?
- Ő szűz volt...
- Anne?
- Igen. Sir George férfierő híján van, ezt mindenki tudja.
- Csakugyan?
- Igen. Anne tehát szűz volt. És vele... - A lepedőhöz nyomja az
arcát. - Vele nem úgy volt, mint veled. Ő... - Zavartan hebeg. -
O felsikoltott fájdalmában. És vérzett, egészen megijedtem, amikor
megláttam azt a sok vért, csak úgy ömlött belőle... - Megint elhall-
gat. - Először nem is bírta folytatni. Abba kellett hagynom. Sírt,
átöleltem. Tényleg szűz volt. Ilyen, amikor az ember először visz
ágyba egy szűz lányt. Én voltam az első szerelme. Ebben biztos
lehettem. Az első szerelme.
Hosszú, hideg csönd ereszkedik közénk.
 - Rászedett - mondom aztán kegyetlenül, egy csapásra megsem-
misítve Lady Anne jó hírét és Henrik gyengéd érzelmeit. Anne-ből
szajhát csinálok, a férjemből pedig bolondot, mindenki örömére.
Döbbenten tekint fel.
- Úgy gondolod?
- Korántsem voltak olyan erős fájdalmai, csak színészkedett. -
A fejemet ingatom, mint akit megbotránkoztat a fiatal nők romlott-
sága. - Régi fogás ez. Nyilván volt a kezében egy megtöltött hólyag,
amit felszakított, hogy lásd a vért. Még fel is sikoltott. Gondolom,
kezdettől fogva nyöszörgött, hogy nem bírja a fájdalmat.
- így volt - ismeri el Henrik csodálkozva.
- Csak azt akarta, hogy megsajnáld.
- De hiszen én sajnáltam!
- Hát ez az. Azt akarta, hogy úgy érezd, te vetted el a szüzességét,
az ártatlanságát, és ezért tartozol neki azzal, hogy megoltalmazod.
- Pontosan ezt mondta!
- Csapdába akart csalni - mondom. - Nem volt ő szűz, csak
eljátszotta. Én valóban szűz voltam, amikor először háltam veled,
és az első éjszakán minden könnyen ment. Emlékszel?
- Igen - feleli.
- Nem volt ott sikoltozás meg siránkozás, mint a színpadon. Csön-
desen, szeretetteljesen lettünk egymáséi. Ebből indulj ki. Én csak-
ugyan szűz voltam. Te voltál az első szerelmem, és én a tiéd. Nem volt
szükségünk színészkedésre, túlzásokra. Ne feledkezz meg igaz szerel-
münkről, Henrik! Téged egyszerűen becsapott egy csalárd nő.
- De azt mondta...
- Mit mondott? - vágok a szavába bátran. Mindent elkövetek,
hogy Anne Stafford ne választhassa szét, amit Isten és anyám össze-
kötött.
- Azt mondta, hogy biztosan Arthur szeretője voltál - magya-
rázza, de elszánt, sápadt arcom láttán hebegni kezd. - Hogy vele
háltál, és...
- Nem igaz.
- Nem tudtam.
- Nem igaz.
 - Értem.
- Arthurral nem háltuk el a házasságunkat. Szűzen mentem
hozzád. Te voltál az első szerelmem. Ki mer engem meghazudtolni?
- Senki - vágja rá sietve. - Senki. Senki nem hazudtol meg téged.
- Sem téged.
- Sem engem.
- Ki merné szemtől szemben azt állítani, hogy nem én vagyok az
első szerelmed, hogy nem voltam érintetlen, amikor egybekeltünk,
hogy nem vagyok törvényes hitvesed és Anglia királynéja?
- Senki - ismétli meg.
- Még te sem.
- Én sem.
- A becsületemre törnek! - dühöngök. - És hová fajulhat ez a
botrány? Tán még azzal is előállnak, hogy nincs jogod a trónhoz,
mert anyád nem volt érintetlen az esküvője napján?
Döbbenten bámul rám.
- Azt beszélik, hogy a nagybátyjával hált, a trónbitorló Richard-
dal - mondom színtelen hangon. - Gondolj bele! És azt is beszélik,
hogy még az esküvő előtt, sőt, már az eljegyzésük előtt apáddal hált.
Azt beszélik, rég nem volt már szűz, amikor kibontott hajjal, fehér
ruhában az oltárhoz vonult. Azt pletykálják, kétszer is megtévedt,
és alig volt különb egy szajhánál, amikor a trónra került. Hát enged-
jük, hogy az emberek ilyen csúfságokat hordjanak össze egy király-
néról? Azt szeretnéd, hogy megfosszon a koronádtól az efféle szóbe-
széd? Vagy engem? Vagy a fiunkat?
Henrik elképedve kapkod levegő után. Szerette az anyját, és
eddig soha nem gondolt rá úgy, mint aki férfiakkal bújik ágyba.
- Az anyám soha nem... ő egész egyszerűen... hogy lehet... ?
- Látod? Ez történik, ha megengedjük, hogy az emberek plety-
kálkodjanak azokról, akik különbek náluk. - És most megalkotom
a törvényt, amely a védelmemre lesz. - Ha bárkinek megengeded,
hogy megrágalmazzon engem, sosem lesz vége a botránynak.
A sérelem az enyém, de a veszedelem a tiéd. Ki tudja, hová fajul a
botrány, ha egyszer kitör? A királyné elleni rágalom magát a trónt
ingatja meg. Vigyázz, Henrik!
 - Ő mondta! - kiált fel. - Anne mondta, hogy nem követek el
bűnt, ha vele hálok, mert úgysem vagyok a törvényes férjed!
- Hazudott neked - állapítom meg. - Szüzességet színlelt, engem
pedig megpróbált befeketíteni.
Az arca elvörösödik a dühtől. Megkönnyebbülés számára, hogy
Anne ellen fordulhat.
- Micsoda szajha! - kiáltja nyersen. - Csak egy szajhának juthat
eszébe, hogy elhitesse velem... micsoda hitvány csalás!
- Nem szabad megbíznod a fiatal nőkben - mondom halkan. -
Most, hogy már Anglia királya vagy, jobban kell vigyáznod, szerel-
mem. Futnak utánad, megpróbálnak elbűvölni, elcsábítani, de te
csak maradj hű hozzám. Én voltam a te szűz menyasszonyod, az
első szerelmed. Én vagyok a feleséged. Ne hagyj el engem!
Átölel.
- Bocsáss meg! - suttogja megtört hangon.
- Erről soha többé ne essék szó köztünk - mondom ünnepélye-
sen. - Nem tűröm, és senkinek sem engedem, hogy megrágalmaz-
zon engem vagy anyádat.
- Nem engedjük! - visszhangozza lelkesen. - Istenre esküszöm.
Soha többé nem beszélünk erről, és másnak sem engedjük, hogy
szóba hozza.

Másnap reggel Henrik és Katalin egyszerre keltek fel, és csönde-

sen lementek a misére a királyi kápolnába. Katalin letérdelt a
gyóntatója elé, hogy megvallja bűneit. Nem tartott soká, állapí-
totta meg Henrik, úgy látszik, nem kellett nagy bűnöket meg-
gyónnia. Ő azonban annál rosszabbul érezte magát, látván, hogy
a felesége elvégzi rövid gyónását, aztán derűs arccal tér vissza.
Tudta, hogy Katalin maga a szent tisztaság, mint ahogy az ő anyja,
Erzsébet is ilyen volt. Bűnbánóan, arcát a kezébe temetve gondolt
arra, hogy vele ellentétben Katalin bezzeg soha nem szegte meg
az adott szavát, sőt, talán még életében nem ejtett ki hazugságot a
száján.
Vörös bársonyruhában vadászni indulok az udvarral Eldöntöt-
tem, hogy megmutatom, jól vagyok, visszatértem, és minden úgy
lesz, mint azelőtt. Hosszan, kitartóan üldözünk egy szép szarvasbi-
kát, amely megkerüli a nagy parkot, aztán a kopók végül beszorít-
ják a patakba, és Henrik maga gázol be nevetve a vízbe, hogy
elvágja a torkát. A patak vizét vörösre festi a vér, Henrik ruhája,
keze csupa folt. Együtt nevetek a többiekkel, pedig valójában rosz-
szullét környékez a vérontás láttán.
Lassan lovagolunk haza, arcomon mosoly ül, hogy leplezzem
fáradtságomat és a combomba, hasamba, hátamba hasító fájdal-
mat. Lady Margaret odalovagol mellém, és rám pillant.
- Bölcsebb lenne, ha pihenéssel töltené a délutánt, felség -
mondja.
- Nem tehetem - felelem szűkszavúan.
Fölösleges lenne megkérdeznie, miért nem. Királyi hercegnőnek
született, tudja, hogy egy királynénak mindig ki kell állnia a nyilvá-
nosság elé, bármi zajlik is a lelkében.
- Megtudtam, mi történt, már ha kíváncsi rá.
- Ön igazi jó barát - mondom neki. - Adja elő röviden. Azt
hiszem, a legrosszabb részét már tudom.
- Miután elvonultunk a szülőszobába, a király és ifjú társai
esténként a Citybe kezdtek járogatni.
- Testőrökkel?
- Nem, testőrök nélkül, és álruhában.
Visszafojtom a kitörni készülő sóhajt.
- Senki nem próbálta megakadályozni?
- Surrey grófja, Isten áldja meg érte. De a saját fiai is a tár-
sasághoz tartoztak, és olyan vígan voltak, és felséged is tudja,
hogy a királynak nem lehet nemet mondani, ha szórakozásról
van szó.
Bólintok.
- Egyik este álruhában jelentek meg az udvarban, londoni keres-
kedőknek öltöztek. A hölgyek táncoltak velük, remekül mulattak.
Én nem voltam ott, felségeddel voltam a szülőszobában; csak más-
nap mesélte valaki. Akkor még nem tulajdonítottam jelentőséget a
dolognak. Ám a hírek szerint az egyik kereskedő kiszemelte magá-
nak Lady Anne-t, és egész este vele táncolt.
- Henrik - mondom, és kihallom a keserűséget saját suttogá-
somból.
- Igen, de mindenki azt hitte, hogy William Compton volt az.
Nagyjából egyforma magasak, s mindannyian álszakállt és kalapot
viseltek. Tudja, hogy megy ez náluk.
- Igen - felelem. - Tudom, hogy megy ez náluk.
- Úgy tűnik, összebeszéltek, és miközben Buckingham herceg azt
hitte, a húga felségeddel tölti az időt esténként, Lady Anne kisur-
rant és találkozott a királlyal. Ám amikor egyszer egész éjszakára
kimaradt, a nővére megelégelte a dolgot. Elizabeth elment a báty-
jukhoz, és elmondta neki, mit művel Anne. Szóltak a férjének, aztán
odahívták Anne-t, és követelték, hogy árulja el, kivel találkozgat, ő
pedig azt felelte, Comptonnal. De amikor újból eltűnt, s azt hitték,
hogy a szeretőjével van, összetalálkoztak Comptonnal. így hát
rájöttek, hogy nem ő a kedvese, hanem a király.
A fejemet ingatom.
- Sajnálom, drágaságom - mondja kedvesen Lady Margaret. -
Őfelsége még fiatal. Biztos vagyok benne, hogy csupán hiúságból és
meggondolatlanságból tette.
Bólintok, de nem szólok. Csak ekkor veszem észre, hogy a lovam
hevesen rángatja a fejét, mert túl szorosan fogom a gyeplőt. Eszembe
jut Anne, aki felsikoltott, amikor átszakadt a szűzhártyája.
- És Lady Anne férje, Sir George csakugyan férfierő híján van?
- kérdezem. - A lány valóban szűz volt mostanáig?
- Állítólag igen - feleli szárazon Lady Margaret. - De ki tud-
hatja, mi történik mások hálószobájában?
- Azt mindenesetre tudjuk, mi történik a király hálószobájában
-jegyzem meg keserűen. - Nemigen ügyeltek a diszkrécióra.
- Ez már csak így szokott lenni - állapítja meg csöndesen Lady
Margaret. - Amikor az asszony elvonul a szülőszobába, természe-
tes, hogy a férj szeretőt keres magának.
 Megint bólintok. Csakugyan ez az igazság. Engem csupán az lep
meg, hogy ennyire megviselnek a történtek.
- A herceg nyilván nagyon megbántódott - mondom, és a méltó-
ságteljes férfira gondolok, aki a legtöbbet tette azért, hogy a Tudo-
rok foglalhassák el a trónt.
- Igen - feleli a barátnőm, aztán habozva elhallgat. A hangjából
kiérzem, hogy van még valami, amiről nem tudja eldönteni,
elmondja-e.
- Mi az, Margaret? - kérdezem. - Elég jól ismerem önt ahhoz,
hogy tudjam, valamiről hallgat.
- Elizabeth mondott valamit az egyik lánynak, mielőtt elhagyta
az udvart -feleli.
- Igen?
- Azt mondta, hogy a húga szerint ez nem csak afféle futó kaland
volt, amely véget ér, mihelyt felséged elhagyja a szülőszobát.
- Hát mi más?
- Elizabeth szerint Anne-nek komoly tervei voltak.
- Miféle tervei?
- Úgy gondolta, teljesen elbűvölheti és magához kötheti a királyt.
- Egy-két hónapra - mondom lenézően.
- Nem, jóval hosszabb időre - feleli Lady Margaret. - A király
szerelemről beszélt. Őfelsége érzelmes természetű fiatalember. Azt
mondta Anne-nek, hogy örökké szeretni fogja. - Az arckifejezése-
met látva elhallgat. - Bocsásson meg, nem lett volna szabad elmon-
danom mindezt.
Anne Staffordot látom magam előtt, amint fájdalmasan felsikolt,
aztán odasúgja a királynak, hogy ő szűz, igazán szűz, és annyira fáj
neki, hogy jobb lenne, ha abbahagynák. Azt mondja neki, hogy ő az
első szerelme, az egyetlen szerelme. Tudom, mennyire kedvére van
ez Henriknek.
Megint a lovamra pillantok, mert le akarja rázni a zablát.
- Hogy érti azt, hogy tervei voltak?
- Talán úgy gondolta, hogy miután nem akármilyen családból
származik, és egymásba szerettek a királlyal, ő lehetne az angol
udvar úrnője.
 Csak pislogok.
- És velem mi lenne?
- Talán úgy gondolta, hogy a király idővel elfordulna felségedtől,
és őt állítaná felséged helyére.
Bólintok.
- És gondolom, Lady Anne úgy tervezte, ha belehalok abba,
hogy megszülöm a király gyermekét, akkor érvénytelenné nyilvá-
níttatja el nem hált házasságát, és hozzámegy a királyhoz, igaz?
- Ez lett volna vágyai betetőzése - ért egyet Lady Margaret. - De
történtek már ennél cifrább dolgok is. Elizabeth Woodville például
kizárólag az előnyös megjelenésének köszönhette az angol trónt.
- Anne Stafford az udvarhölgyem volt - mondom. - Erényes
jelleme miatt esett rá a választásom. És az irántam való köteles-
sége? És a hozzám fűződő barátsága? Rám egyáltalán nem gon-
dolt? Ha Spanyolországban szolgált volna mellettem, akkor a nap
huszonnégy óráját együtt töltöttük volna... - Elcsuklik a hangom;
képtelen vagyok elmagyarázni, milyen biztonságra és szeretetre lel
a háremben az a nő, aki egész életét a férfiak pillantásainak
kereszttüzében éli.
Lady Margaret a fejét ingatja.
- A nők mindig vetélytársak -jelenti ki egyszerűen. - De mosta-
náig mindenki azt hitte, hogy a király meg sem lát más nőt felsége-
den kívül. Most viszont mindenki megtudta, hogy nem így áll
a helyzet. Nincs az országban olyan csinos lány, aki ne gondolná e
pillanatban, hogy neki is esélye lehet a korona megszerzésére.
- Az még egyelőre az én koronám - szögezem le.
- De a lányok reménykedni fognak abban, hogy megkaparint-
hatják -feleli Lady Margaret. - A világ már csak ilyen.
- Ki kell várniuk a halálomat - mondom nyersen. - Márpedig
ennyi ideig még a leginkább nagyratörő lány sem akar majd várni.
Lady Margaret bólint. Hátrafelé intek, és ő odapillant. Az udvar-
hölgyek kacagva évődnek a vadászokkal és az udvaroncokkal Hen-
rik egyik oldalán Mary hercegnőt látom, a másikon a hercegnő
egyik udvarhölgyét. Új lány az udvarban, fiatal és csinos. Kétségkí-
vül szűz lány, méghozzá a szebbik fajtából
 - És melyikük lesz a következő - kérdezem keserűen -, amikor
legközelebb bezárkózom a szülőszobába, és nem tudom úgy figyelni
őket, mint a lecsapni kész héjamadár? Talán valamelyik Percy lány?
Vagy egy Seymour? Egy Howard? Netán egy Neville? Melyik lány
próbálja legközelebb az ágyába csábítani a királyt, hogy elfoglal-
hassa a helyemet?
- A hölgyei között olyanok is vannak, akik nagyon is szeretik
felségedet - igyekszik vigasztalni Lady Margaret.
- Mások pedig bármikor kihasználhatják, hogy mellettem van-
nak, így próbálhatnak közel férkőzni a királyhoz -felelem. - Most,
hogy egyszer már megtörtént, csak ki kell várniuk az újabb alkal-
mat. Tudni fogják, hogyan juthatnak a legkönnyebben a király
közelébe: eljönnek hozzám, úgy tesznek, mintha a barátnőim vol-
nának, felajánlják a szolgálataikat. Barátságot, hűséget színlelnek,
de valójában folyton csak azt lesik, mikor jön el az ő napjuk. Annyit
tudhatok, hogy előbb-utóbb megteszi valamelyikük, de nem tudha-
tom, melyikük lesz az.
Lady Margaret komoly arccal előrehajol, és megsimogatja a lova
nyakát.
- így van - ismeri el.
- És valamelyikük, egy a sok közül, elég eszes lesz ahhoz, hogy
elcsavarja a király fejét - mondom keserűen. - Henrik fiatal, hiú, és
könnyű tévútra vezetni. Előbb vagy utóbb valamelyikük ellenem
fordítja, és megpróbálja átvenni a helyemet.
Lady Margaret felegyenesedik, és becsületes, szürke szemével a
szemembe néz.
- Ez mind igaz lehet; de úgy vélem, felséged semmit sem tehet
ellene.
- Tudom - felelem szomorúan.

- Jó hírem van - közölte Katalin Henrikkel. Előzőleg kitárták a

királyné hálószobájának ablakait, hogy beáradjon a hűvösebb
éjszakai levegő. Még csak május vége közeledett, de szokatlanul
meleg volt, és Henrik kivételesen úgy döntött, hogy korán lefek-
szik.
- Nos, halljuk azt a jó hírt - felelte a király. - A lovam tegnap
lesántult, holnap nem lovagolhatok rajta. Szívesen fogadnék
valami örvendetes újságot.
- Úgy hiszem, gyermeket várok.
A király felugrott az ágyban.
- Igazán?
- Úgy hiszem - ismételte meg mosolyogva Katalin.
- Hála Istennek! Komolyan beszélsz?
- Biztos vagyok benne.
- Istennek legyen hála! Amint világra hozod a fiunkat, már
indulok is Walsinghambe. Térden csúszva megyek oda! Négykéz-
láb kúszom végig az úton! Tiszta fehérbe öltözöm. Gyöngyöket
adományozok a Miasszonyunknak.
- A Miasszonyunk valóban kegyes volt hozzánk.
- Most aztán mindenki megtudhatja, micsoda férfierő lakozik
bennem! Május első hetében hagytad el a szülőszobát, és a hónap
végére már várandós vagy. Jól megmutatom nekik! Bebizonyí-
tom, hogy valódi férj vagyok.
- Igen, így van - felelte Katalin színtelen hangon.
- Biztosan nem túl korai az öröm?
- Kimaradt a vérzésem, és reggelente rosszullét gyötör. Állító-
lag ez biztos jel.
- Tehát akkor biztos vagy benne? - Henrikben nem volt annyi
tapintat, hogy aggodalmát gyengédebb szavakkal fogalmazza
meg. - Ezúttal biztos vagy benne? Semmi kétség nem fér hozzá?
Katalin bólintott.
- Biztos vagyok benne. Minden szükséges jelet észleltem.
- Istennek legyen hála! Tudtam, hogy így lesz. Tudtam, hogy
áldás lesz az égben köttetett házasságon.
Katalin mosolyogva bólogatott.
- Majd lassan haladunk az országjáráson - jelentette ki Hen-
rik. - Vadásznod nem szabad. Az út egy részét hajón tesszük meg,
bárkákon.
 - Arra gondoltam, hogy inkább nem is indulnék útnak, ha
nem bánod - vetette fel Katalin. - Nyugodtan, egy helyben sze-
retném tölteni a nyarat, még hordszékben sem akarok utazni.
- Nos, én elmegyek országjárásra az udvarral, azután hazajö-
vök hozzád - ígérte a király. - És micsoda ünnepséget rendezünk,
ha megszületett a gyermekünk! Mikorra várható?
- Karácsony után fog világra jönni - felelte a királyné. - Az új
évben.
 1510 TELE

Jósnőnek is elmehettem volna, olyan pontosan valóra vált, amit

jövendöltem, még csak mór abakuszra sem volt szükségem hozzá.
A karácsonyt Richmondban ünnepeljük, és az udvar velem együtt
örvendezik. A hasamban lévő gyermek már nagy, és olyan hevesen
rugdal, hogy ha Henrik odateszi a kezét, érzi a kis. sarok bökéseit.
Kétség sem férhet hozzá, hogy a gyermek életerős, és elevensége az
egész udvart felvidítja. Amikor a tanács ülésein veszek részt, időn-
ként megrándul az arcom a furcsa érzéstől, hogy mozog bennem a
baba, testét a testemhez nyomja, s az idősebb tanácstagok néme-
lyike felnevet - hiszen saját feleségét is láthatta hasonló állapotban
mert boldog, hogy Angliának és Spanyolországnak végre trónörö-
köse lesz.
Fiúért imádkozom, de nem akarok mindenáron fiút. Gyermeket
akarok Angliának, gyermeket akarok Arthurnak, ez minden, amire
vágyom. Ha lányom születik, ahogy Arthur szerette volna, akkor a
kérésének megfelelően Máriának nevezem majd.
Henrik annyira vágyik fiúörökösre, és annyira odavan értem,
hogy kissé megfontoltabb lett végre. Úgy gondoskodik rólam, mint
még soha. Azt hiszem, kezd felnőni, jó ember lesz végre az önző
kamaszból, s a félelem, amely a Stafford lány ügye óta kísértett,
lassanként elenyészik. Lehet, hogy lesznek szeretői, amint királyok-
nál szokás, de talán ellenáll a kísértésnek, hogy beléjük szeressen, és
olyan merész ígéretekkel kecsegtesse őket, amilyeneket bármely férfi
tehet, csak egy uralkodó nem. Talán lesz annyi józan esze, hogy
megtanulja végre, amit annyi más férfi megtanult: hogy miként
élvezheti új szeretőjét úgy, hogy szívében hű marad a feleségéhez.
Bizonyos, hogy ha továbbra is ilyen elragadóan viselkedik, remek
apa válik belőle. Máris magam előtt látom, amint lovagolni,
vadászni, vívni tanítja a fiunkat. Nincs fiúgyermek, aki annyit
tanulhatna az apjától testedzés és mulatozás dolgában, mint Hen-
rik fia. Még Arthur sem lehetett volna játékosabb kedvű apa. Én
pedig majd arra ügyelek, hogy a fiunk jó oktatásban részesüljön,
jártas legyen az udvari életben, rendes keresztény legyen belőle, s
kitanulja az uralkodás művészetét. Átadom neki anyám bátorságát
és apám tehetségét, tőlem pedig... nos, úgy vélem, tőlem az állhata-
tosságot, az eltökéltséget örökölheti. Ezek az én legfontosabb tulaj-
donságaim manapság.
Hiszek benne, hogy Henrikkel olyan herceget fogunk nevelni
a fiunkból, aki meghatározza Európa sorsát, s megvédi Angliát a
móroktól, a franciáktól, a skótoktól, valamennyi ellenségünktől.
Ismét be kell zárkóznom majd a szülőszobába, de addig húzom
az időt, ameddig csak lehetséges. Henrik esküdözik, hogy rá sem
néz más nőre, amíg távol leszek, hogy ő az enyém, csakis az enyém.
Megvárom a karácsonyestét, s akkor aztán fogom fűszeres borral
teli poharamat, és hölgyeimmel együtt búcsút intek az udvar tagjai-
nak, boldog karácsonyt kívánok nekik, ők pedig Isten oltalmába
ajánlanak, és újból elvonulok csöndes hálószobámba.
Az igazat megvallva, nem is hiányzik a tánc meg az ivászat.
Fáradt vagyok, súlyos teher ez a gyermek a hasamban. A téli nap-
pal kelek és fekszem: ritkán hagyom el az ágyat reggel kilenc előtt,
és délután ötkor már lecsukódik a szemem az álmosságtól. Időm
nagy részét azzal töltöm, hogy könnyű szülésért imádkozom, meg
azért, hogy egészséges legyen a gyermek, aki olyan hevesen izeg-
mozog a hasamban.
Henrik csaknem mindennap meglátogat. A Királyi könyv egyér-
telműen leszögezi, hogy a gyermek születése előtt a királyné senkit
sem fogadhat; de a Királyi könyvet Henrik nagyanyja írta, én pedig
azt gondolom, miért ne szereznénk örömet egymásnak? Nem látom
be, miért kellene a síron túlról is a felséges asszonynak irányítania
minden lépésemet, amikor életében csak megkeserítette a napjai-
mat. Különben pedig nyugodtan fogalmazhatok nyíltan, amúgy
aragóniai módra: csöppet sem bízom Henrikben, amikor magára
marad az udvarban. Szilveszter estéjén velem vacsorázik, mielőtt a
nagyterembe menne mulatozni, és ajándékot hoz nekem: egy nyak-
éket akkora rubinkövekkel, amekkorákat csak Cristóbal Colón
zsákmányai közt láttam. A nyakamba csatolom az ékszert, és
látom, hogy Henrik szemében vágy villan, amint a kövek megcsil-
lannak telt, fehér keblemen.
- Már nem tart sokáig - szólok mosolyogva; pontosan tudom,
mi jár a fejében.
- Amint a gyermekünk megszületett, már indulok is Walsing-
hambe, és ha visszajöttem, részt veszel a megtisztító templomi szer-
tartáson - mondja.
- Utána pedig, gondolom, haladéktalanul újabb gyermeket
akarsz
nemzeni - jegyzem meg színlelt kimerültséggel a hangomban.
- így van - feleli boldogságtól ragyogó arccal.
Megcsókol, boldog új évet kíván, aztán a rejtekajtón át távozik a
lakosztályába, onnan indul majd a mulatságra. Szólok a hölgyeim-
nek, hogy hozzák a forralt vizet, mivel a mór orvos tanácsára még
mindig azt iszom, majd a tűz mellett üldögélve apró gyermekruhát
varrók, miközben María de Salinas felolvas nekem spanyolul.
Hirtelen olyan érzésem támad, mintha az egész hasam megfor-
dult volna, mintha nagy magasságból zuhannék lefelé. A fájdalom
olyan mélyre hatol, annyira nem hasonlít semmire, amit eddig
éreztem, hogy kiesik a varrás a kezemből, a szék karfáját szorítom,
és egyetlen szó sem jön ki a számon, csak levegő után kapkodok.
Rögtön tudom, hogy hamarosan világra jön a gyermek. Attól fél-
tem, nem fogom majd tudni, mi történik, hogy a fájdalom olyan
lesz, mint amikor elvesztettem szegény kislányomat. De ez most
inkább olyan, mint egy mély folyó áradása, mintha valami erős és
csodálatos áramlat indulna meg. Egyszerre tölt el öröm és szent
rémület. Tudom, hogy hamarosan megszületik a gyermek, tudom,
hogy ő erős, én pedig fiatal vagyok, és nem lesz semmi baj.
Szólok a hölgyeimnek, s azonnal nagy sürgés-forgás kezdődik a
szobában. A felséges asszony, a király nagyanyja úgy rendelkezett,
hogy mindent józanul, nyugodtan kell elvégezni, a bölcsőnek már
készen kell állnia, az anya számára két ágyat kell előkészíteni, az
egyikben szülni fog, a másikban megpihen utána; de a valóságban
a hölgyek úgy futkosnak ide-oda, mint a csirkék a baromfiudvar-
ban, rémült kotkodácsolás közepette. Behívták a bábákat is, akik
este elmentek mulatni, mert úgy vélekedtek, hogy szilveszter éjjelén
nem lesz rájuk szükség. Egyikük annyit ivott, hogy María de Salinas
egyszerűen kidobja, mielőtt még elesne és összetörne valamit. Az
orvost sehol sem találják, pedig palotaszerte apródokat küldtek a
keresésére.
Csupán három higgadt és eltökélt ember van a szobában: Lady
Margaret Pole, María de Salinas meg én. María azért ilyen, mert
eleve nyugodt természetű; Lady Margaret mindig is bizakodó volt,
amióta csak elvonultunk a szülőszobába; én pedig érzem, hogy a
kisbabát semmi sem állíthatja meg, s elegendő, ha az egyik kezem-
mel a szülőágyban szokványos kötelet markolom, a másikkal Szűz
Mária-ereklyémet, tekintetemet a szoba sarkában álló kis oltárra
szegezem, és imádkozom Antiokheiai Szent Margithoz, hogy a szü-
lés gyors és könnyű legyen, a gyermek pedig egészséges.
Hihetetlen módon mindössze hat óra telik el - igaz, ezen órák
egyike egész napnak tűnik és a nagy sürgés-forgás közepette
kicsúszik valami belőlem, mire a bába azt motyogja, „Istennek
legyen hála!”, aztán hangos, ingerült sírás, szinte kiáltás hallatszik,
és rájövök, hogy ez az új hang az én kicsikémtől származik.
- Kisfiú, hála Istennek, kisfiú! - jelenti be a bába, María pedig
rám néz, és látja, hogy örömtől sugárzik az arcom.
- Igazán? - kérdezem. - Hadd nézzem meg!
Elvágják a köldökzsinórt, és odaadják a gyermeket. Még mezíte-
len, még véres a teste, apró száját kitátva bömböl, szeme összeszű-
kül a haragtól: lerí róla, hogy Henrik fia.
- A fiam - suttogom.
- Anglia fia - mondja a bába. - Istennek legyen hála érte.
Hozzásimítom az arcomat a meleg, még ragacsos fejecskéhez,
szaglászom, ahogy az anyamacska szaglássza a kölykeit. „A mi
fiunk - suttogom magamban Arthurnak, aki e pillanatban oly közel
van hozzám, mintha csakugyan ott állna mellettem, és a vállam
fölött átnézve gyönyörködne ebben az apró csodában. A kisfiú most
elfordítja a fejét, és kis száját a mellemhez nyomja. - Jaj, Arthur,
szerelmem, ő az a kisfiú, akit neked és Angliának ígértem. Ő a mi
fiunk, Anglia fia, és ő lesz a király.”
 1511 TAVASZ

1511. JANUÁR 1.

Egész Anglia felboly dúlt, amikor elterjedt a hír, hogy szilveszter

éjjelén a királyné kisfiúnak adott életet. Mindenki Henry herceg-
ként emlegette a kicsit, más nevet el sem tudtak képzelni. Az utcá-
kon az emberek ökröt sütöttek és a sárga földig leitták magukat.
Országszerte megszólaltak a templomi harangok, a nép pedig
ünnepségeket rendezett a Tudor örökös tiszteletére, a trónörökö-
sére, aki megóvja majd Anglia békéjét, megszilárdítja a szövetsé-
get Spanyolországgal, megvédi Angliát az ellenségeitől, végül
pedig egyszer és mindenkorra legyőzi a skótokat.
Henrik a szabályokra fittyet hányva felkereste a szülőszobát,
hogy megnézze a fiát. Lábujjhegyen óvakodott be, mintha attól
tartana, hogy a léptei megrengetik a szoba falait. Bekukkantott a
bölcsőbe, de szinte rá sem mert lehelni a kisfiúra, nehogy feléb-
ressze.
- Nagyon picike - állapította meg. - Hogy lehet ilyen kicsi?
- A bába azt mondta, hogy nagy és erős - vetette ellen Katalin,
azonnal a gyermeke védelmére kelve.
- Bizonyára. Csak hát a keze olyan... és nézd csak, van körme!
Igazi körme van!
- A lábujjain is van körme - mondta Katalin. Ott álltak egy-
más mellett, és ámulattal figyelték a csodát, amelyet ők hoztak
létre. - Apró, pufók lábfeje van, és olyan pici lábujjai, amekkorá-
kat még elképzelni is nehéz.
 - Hadd lássam! - kérte a király.
Katalin gyengéden lehúzta a piciny selyemcipőt a kisfiú lábáról.
- Tessék - szólt ellágyult hangon. - De hamar vissza kell
adnom rá a cipőt, nehogy megfázzon.
Henrik a bölcső fölé hajolt, és nagy kezével finoman megfogta
az aprócska lábat.
- A fiam - szólalt meg ábrándosán. - Hála Istennek, fiam szü-
letett!

Az ágyamon fekszem, ahogy a néhai felséges asszony előírta a Kirá-

lyi könyvben, így fogadom előkelő vendégeimet. El kell rejtenem a
mosolyomat, amikor eszembe jut, hogyan szült meg anyám: hadjá-
rat közben, egy sátorban, mintha csak egy baka szeretője lett volna.
De az angoloknál ez a szokás, én pedig angol királyné vagyok, és a
gyermekem Anglia királya lesz.
Soha nem éreztem még ilyen tiszta, felhőtlen örömet. Ha elszuny-
nyadok, arra ébredek, hogy a szívemet boldogság tölti el, és hirtelen
nem is tudom, miért. Aztán eszembe jut: fiút szültem Angliának,
Arthurnak és Henriknek. S ilyenkor elmosolyodom, elfordítom a
fejemet, és bárki van is mellettem, tüstént megválaszolja a ki nem
mondott kérdést: „Igen, jól van a fia, felség.”
Henriknek semmi másra nincs gondja, csak a fiunkra. Napjában
tucatszor bejön hozzám, hogy kérdezzen valamit, vagy elújságolja,
mit intézett. Nem kevesebb mint negyven emberből álló udvartar-
tást szervezett a kicsinek, és már ki is jelölte, hol lesz a tanácsterme
a Westminster palotában, amikor felcseperedik. És csak mosolygok,
nem szólok semmit. Henrik olyan pompás keresztelőt tervez, ami-
lyet még nem látott Anglia; szerinte semmi sem elég jó a kis
Henrynek, aki egy nap majd IX. Henrik néven lép trónra. Időnként
az ágyban üldögélve úgy teszek, mintha levelet írnék, de valójában
az ő monogramját rajzolgatom. IX. Henrik: a fiam, Anglia királya.
Nagy gonddal választottuk ki a pártfogóit, Ausztriai Margitot, a
császár leányát és XII. Lajos francia királyt. Úgyhogy ez a kis Tudor
máris azon ügyködik, hogy eloszlassa a franciák gyanakvását, és
megszilárdítsa szövetségünket a Habsburg családdal. Amikor ide-
hozzák az ágyamba, és az ujjamat apró tenyerére teszem, köréfonja
az ujjait, mintha belém kapaszkodna. Mintha megfogná a kezemet.
Mintha máris viszontszeretne. Csöndesen fekszem, nézem, ahogy
alszik, az ujjam ott nyugszik a tenyerén, a másik kezemet puha kis
fejére simítom, s érzem, ahogy ereiben egyenletesen lüktet a vér.
A keresztszülei Warham érsek, kedves, igaz barátom, Thomas
Howard, Surrey gróf a, továbbá Devon grófja és grófnéja lesznek.
Az én drága Lady Margaretem gondjaira bízom a richmondi gyer-
mekszobát. A London környéki paloták közül Richmond a legújabb
és legtisztább, s bárhol tartózkodunk is éppen, akár Whitehallban,
akár Greenwichben, akár a Westminsterben, ott könnyen megláto-
gathatom a fiamat.
Nagyon nehezemre esik elengedni, de jobb lesz neki vidéken,
mint a Cityben. És legalább hetente egyszer láthatom majd; Henrik
megígérte, hogy hetente láthatom.

A király ígéretéhez híven elzarándokolt a walsinghami Miasszo-

nyunkhoz, Katalin pedig megkérte, tudassa a szentélyt felügyelő
apácákkal, hogy ő is felkeresi majd őket, ha legközelebb áldott
állapotba kerül. Amint a következő gyermek ott lesz a méhében,
elmegy, hálát ad, amiért elsőszülött gyermekét baj nélkül világra
hozta, és imádkozni fog, hogy a következő szülése is könnyű
legyen. Megkérte a királyt, mondja meg az apácáknak, hogy mos-
tantól mindig felkeresi őket, valahányszor várandós lesz, és
reméli, hogy sokszor megfordul majd náluk.
Katalin egy aranyakkal teli, súlyos erszényt is átadott Henriknek.
- Kérlek, add át ezt nekik a nevemben, és kérd meg őket, hogy
imádkozzanak értem.
A király elvette az erszényt.
- Amúgy is kötelességük imádkozni az angol királynéért -
jegyezte meg.
 - Szeretném emlékeztetni őket erre.
Walsinghamből az udvarba visszatérve Henrik olyan pompás
lovagi tornát rendezett, amilyet még sosem láttak Angliában,
Katalin pedig elhagyta az ágyat, hogy segítsen a szervezésben.
A király még hálaadó útja előtt új páncélt rendelt magának,
Katalin pedig felkérte kedvenc pártfogoltját, Edward Howardot,
a Howard család tehetséges kisebbik fiát, hogy ellenőrizze, töké-
letes lett-e az alkotás, és illik-e az ifjú király karcsú termetére.
Emellett a királyné parancsára zászlókat varrtak, kárpitokat
függesztettek ki, a dicső múltat megidéző maszkokat készítet-
tek. Minden csupa arany volt: aranyzászlók és -függönyök,
aranyleplek, aranytányérok és aranykupák, aranyhegyű díszlán-
dzsák, aranybevonatú díszpajzsok - még a királyi lószerszámot
is aranyozás díszítette.
- Ilyen pompás lovagi tornát még nem látott Anglia - mondta
Edward Howard a királynénak. - Angol lovagok, spanyol elegan-
cia. Csodálatos lesz!
- Valóban sosem rendeztünk még ilyen nagyszabású ünnepsé-
get - felelte a királyné mosolyogva. - De soha nem is volt ilyen
jeles okunk az ünneplésre.

Tudom, hogy káprázatos díszletet építtettem fel Henrik számára, de

amikor belovagol a küzdőtérre, eláll a lélegzetem. Újabban az jött
divatba, hogy a tornára érkező lovagok mottót választanak maguk-
nak, olykor akár verset is költenek vagy élőképben vesznek részt,
mielőtt megvívnának egymással. Henrik titokban tartotta a mottó-
ját, még nekem sem árulta el, mit talált ki. Maga rendelte meg a
zászlaját, s a hölgyek kuncogva rejtegették előlem, amikor a mottó
szavait hímezték a Tudorok zöld selymére. Találgatni sem tudom,
mi lesz rajta, míg a királyi páholyban ülve meg nem látom, hogy
Henrik meghajol előttem, és kibontják a zászlót, hírnöke pedig han-
gosan közhírré teszi, milyen néven vesz részt a tornán a király:
„Hűséges Szív uraság”.
 Felpattanok, és az arcom elé kapom a kezemet, hogy elrejtsem
ajkam remegését. A szemembe könny szökik. „Hűséges Szív uraság”
- ezt a nevet választotta: így akarja tudatni az egész világgal, hogy
ismét hódolattal és szerelemmel fordul felém. A hölgyeim hátrébb
lépnek, hogy láthassam a leplet, amelyet az uralkodó parancsára a
királyi páholy köré vontak. Az egészet kis aranyjelvények, egybefo-
nódó H és K betűk díszítik. Bárhová nézek, a küzdőtéren, a zászló-
kon, az oszlopokon mindenütt összekapcsolódó K és H betűket
látok. Henrik arra használta ezt a lovagi tornát, a legnagyobb és
legpompásabb ilyen eseményt, amelyet valaha láttak Angliában,
hogy tudassa a világgal: szeret, testestül-lelkestül az enyém, és
enyém a szíve, az a hűséges szív.
Diadalmasan tekintek végig udvarhölgyeimen. Ha szabadon szól-
hatnék, most ezt mondanám nekik: „Tessék! Vegyétek ezt figyelmezte-
tésnek! Henrik nem olyan ember, amilyennek hittétek. Nem olyan férj,
aki cserben hagyja hites feleségét. Nem olyan férfi, akit elcsábíthattok,
bárhogy ravaszkodtok is, bármily alattomosan pusmogtok is a hátam
mögött. Nekem adta a szívét, és az ő szíve hűséges szív.”
Végigjártatom
rajtuk a pillantásomat, Anglia legelőkelőbb családjainak legszebb
lányain, és tudom, hogy titkon mindegyik azt hiszi, elfoglalhatná
a helyemet. Ha mellészegődne a szerencse, ha el tudná csábítani a
királyt, ha én meghalnék, akkor megszerezhetné a trónomat.
De ez a zászló azt üzeni nekik: „Ne is álmodozzatok róla!” Ez a
zászló, az arany KésH betűk, a hírnök kiáltásának szavai mind azt
üzenik, hogy Henrik az enyém, örökre. Anyám akarata, Arthurnak
tett ígéretem, Anglia Isten által kijelölt sorsa végül eljuttatott ide: a
bölcsőben ring Anglia trónörököse, az angol király ország-világ
színe előtt kihirdeti, hogy szeret, s bárhová tekintek, mindenütt a
nevem arany kezdőbetűjét látom, az ő nevének kezdőbetűjével
összefonódva.
Az ajkamhoz érintem a kezemet, aztán Henrik felé nyújtom. Fel-
tolta a sisakrostélyát, kék szeme csak úgy izzik az irántam érzett
szenvedélytől. Szerelme gyermekkorom perzselő napsütését juttatja
eszembe. Úgy látszik, mégiscsak Isten kegyeltje vagyok, az Úr áldása
van rajtam. Túléltem, hogy megözvegyültem, túléltem Arthur
elvesztését. Az öreg király hiába udvarolt, nem tudott elcsábítani,
majd amikor ellenem fordult, nem tudott legyőzni, és az anyja gyű-
lölete sem tudott tönkretenni. Henrik szerelme boldoggá tesz, de
nem kárpótol. Isten különös kegyelméből magam mentettem meg
magamat. Én magam törtem ki az ínség sötétjéből a fénylő ragyo-
gásba. Én magam győztem le a végtelen kétségbeesést, megálltam a
szörnyű szakadék szélén. A magam erejéből lettem olyan asszony
aki az élettel és a halállal egyaránt megbirkózik.
Emlékszem, kislány koromban egyszer láttam anyámat imád-
kozni csata előtt. Azután felállt, megcsókolta a kis elefántcsont
feszületet, visszatette a helyére, s intett az udvarhölgyének, hogy
hozza a mellvértjét és csatolja rá.
Odarohantam, könyörögtem anyámnak, hogy ne menjen el, s azt
kérdeztem: miért kell csatába vonulnia, ha egyszer úgyis rajtunk van
Isten áldása? Ha Isten megáldott minket, miért kell harcolnunk?
Miért nem űzi el egyszerűen az Úr a mórokat a kedvünkért?
- Azért vagyok áldott, mert Isten maga választott ki, hogy betel-
jesítsem az akaratát. - Anyám letérdelt, és körém fonta a karját. -
Mondhatnád, hogy hagyjam ezt Istenre, Ő majd tomboló vihart
küld a gonosz mórokra.
Bólintottam.
- Én vagyok a tomboló vihar - mondta anyám mosolyogva. -
Én vagyok Isten vihara, amely elsöpri őket. Istennek ma nem egy
viharra esett a választása. Hanem engem választott. És akárcsak a
sötét viharfelhőknek, nekem is teljesítenem kell a kötelességemet.
Mosolyogva nézem, ahogy Henrik leengedi a sisakrostélyát, és
ellovagol a királyi páholytól. Most már tudom, mit értett anyám
azon, hogy ő Isten tomboló vihara. Isten arra választott ki engem,
hogy én legyek Anglia napsugara. Istentől rám rótt kötelességem,
hogy boldogságot, jólétet teremtsek, biztonságot nyújtsak Angliá-
nak. Ezt pedig oly módon teszem, hogy helyes döntéseket sugallók a
királynak, biztosítom a trónöröklést, és megvédem a határainkat.
Isten jelölt ki arra, hogy Anglia királynéja legyek. Elégedetten
mosolygok Henrikre, miközben nagy, fényes szőrű, fekete lova las-
san elüget a küzdőtér végébe, elégedetten mosolygok London népére,
akik a nevemet harsogják, s azt kiáltják: „Isten áldja Katalin király-
nét7” és magammal is elégedett vagyok e percben, mert azt cselek-
szem, amit anyám akart, amit Isten eldöntött, és tudom, hogy
Arthur vár rám az al-Dzsannában, a kertben.

1511. FEBRUÁR 22.

Tíz nappal a lovagi torna után, boldogsága csúcsán Katalin

királyné olyan rossz hírt kapott, mint még soha életében.

Ez még rosszabb, mint a férjem, Arthur halála volt. Soha nem gon-
doltam volna, hogy lehet annál rosszabb, de most bebizonyosodott,
hogy lehet. Rosszabb, mint az özvegység, a várakozás évei. Rosz-
szabb, mint amikor Spanyolországból megírták, hogy anyám meg-
halt, s ráeszméltem, hogy éppen aznap halt meg, amikor levélben
könyörögtem neki, hogy írjon végre. Rosszabb, mint életem eddigi
legrosszabb napja.
Meghalt a kisfiam. Ennél többet nem tudok mondani, nem is bír-
tam végighallgatni a hírt. Azt hiszem, Henrik időnként itt van mel-
lettem, és María de Salinas is. Azt hiszem, Margaret Pole is itt van,
és Henrik mögött ott látom Thomas Howard döbbent arcát; Wil-
liam Compton kétségbeesetten kapaszkodik Henrik vállába; de az
arcok mind elmosódnak előttem, és semmiben sem vagyok biztos.
Bemegyek a szobámba, és megparancsolom, hogy hajtsák be a
spalettákat, reteszeljék be az ajtókat. De már késő. Már meghozták
életem legrosszabb hírét, és hiába zárom be az ajtót, nem tudom
kirekeszteni. Nem bírom elviselni a fényt. Nem bírom hallgatni a
zavartalanul folytatódó mindennapi élet zajait. Amikor meghal-
lom, hogy az ablakom alatt egy apród felnevet a kertben, nem
értem, hogyan lehet még öröm és boldogság a világban, hiszen a
kisfiam nincs többé.
 És a bátorság, amelyre egész eddigi életemben támaszkodtam,
egyszerre szertefoszlik, eltűnik, semmivé válik. Szilárdan hittem,
hogy Isten útján járok, és az Úr megvédelmez, ám ez csupán ábránd
volt, gyerekes tündérmese. A szobám homályában belezuhanok
abba a sötétségbe, amelyet anyám is megismert, amikor elvesztette
a fiát; amely elől Juana sem menekülhetett, amikor elvesztette a fér-
jét; amely megkeserítette a nagyanyám életét; amely úgy köti össze
családom nőtagjait, mint valami sötét fonal. Végül is nem sokban
különbözöm tőlük. Tévedtem, amikor azt hittem, olyan asszony
vagyok, aki túléli a szerelmet és a veszteséget. Csupán úgy állt a
helyzet, hogy mostanáig nem vesztettem el olyasvalakit, aki többet
jelentett számomra, mint maga az élet. Amikor Arthur meghalt,
majd meghasadt a szívem. De most, hogy a kisfiam halt meg, sem-
mire nem vágyom, csak arra, hogy a szívem szűnjön meg dobogni.
El sem tudom képzelni, miért kellene tovább élnem, amikor ezt
az ártatlan, bűntelen kis teremtményt elragadták tőlem. Nem látok
rá semmiféle okot. Nem értem, miért vette el tőlem Isten. Nem
értem, hogy lehet ilyen kegyetlen a világ. Abban a pillanatban, ami-
kor meghallottam: „Felség, legyen erős, rossz hírünk van a herceg-
ről”, elvesztettem a hitemet Istenben. Elvesztettem az életkedvemet.
Még az a vágyam is elhagyott, hogy kormányozzam és megvédjem
Angliát.

Kék szeme volt és pici, de tökéletes formájú kezecskéje. A körmei

apró kagylóhéjakra emlékeztettek. És a kis lába... a kicsi lába...

Lady Margaret Pole, aki a néhai herceg gyermekszobájának fele-

lőse volt, most kopogtatás nélkül lépett be a királyné szobájába,
anélkül hogy hívatták volna, és letérdelt Katalin előtt, aki a tűz
mellett üldögélt hölgyei körében, a semmibe bámult, és semmit
sem hallott.
 - Azért jöttem, hogy a bocsánatát kérjem, ámbár nem követ-
tem el hibát - szólott Lady Margaret határozottan.
Katalin felemelte tenyerébe támasztott fejét.
- Micsoda?
- Én gondoskodtam a gyermekéről, aki meghalt. Azért jöttem,
hogy a bocsánatát kérjem. Esküszöm, nem voltam gondatlan.
Mégis meghalt. Nagyon sajnálom, hercegné.
- Ön mindig itt van - mondta Katalin csöndes ellenszenvvel.
- A legsötétebb pillanataimban mindig itt van mellettem, akár a
balvégzet.
Lady Margaret összerezzent.
- Ez csakugyan így van, de nem vezérel semmiféle szándék -
szabadkozott.
- És ne szólítson hercegnének.
- Elnézését kérem, felség.
Katalin hetek óta először húzta ki magát, és először nézett a
szemébe valakinek. Most először látta a másik tekintetén, a szája
körül megjelent új ráncokon, hogy nem csak ő gyászolja a kisfiú
elvesztését.
- Jaj, Margaret! - sóhajtotta, és előrebukott.
Margaret Pole elkapta és átölelte.
- Jaj, Katalin! - suttogta a királyné hajába.
- Hogyan veszthettük el?
- Isten akarata. Isten akarata. Hinnünk kell benne. Meg kell
hajolnunk előtte.
- De miért?
- Hercegné, senki sem tudja, miért van az, hogy egyeseket
elragad tőlünk az Úr, másokat nem. Emlékszik?
Katalin borzongásából látta, hogy őt is férje elvesztésére emlé-
kezteti a fia halála.
- Mindig az eszemben van. Mindennap. De miért?
- Ez Isten akarata - ismételte meg Lady Margaret.
- Azt hiszem, képtelen leszek elviselni - lehelte Katalin olyan
halkan, hogy egyik udvarhölgye sem hallhatta. Aztán felemelte
könnyfoltos arcát barátnője válláról. - Arthur elvesztése szörnyű
gyötrelem volt, de a kisfiam elvesztése számomra maga a halál.
Azt hiszem, ezt már képtelen leszek elviselni, Margaret.
Az idősebb nő végtelen türelemmel mosolyodott el.
- Jaj, Katalin, valahogy bele kell törődnie. Az ember nem tehet
mást, mint hogy elviseli. Dühönghet, sírhat, de a végén mégiscsak
beletörődik.
Katalin lassan visszaereszkedett a székére; Lady Margaret
továbbra is kecsesen térdelt előtte, kezét barátnője kezébe fűzve.
- Megint meg kell mutatnia, hogyan legyek bátor - suttogta a
királyné.
Lady Margaret a fejét rázta.
- Ezt csak egyszer kell megtanulnia az embernek - mondta. -
S ön már megtanulta Ludlow-ban; felséged nem olyan asszony,
akit porig sújt a fájdalom. Gyászolni fog, de túléli, és visszatér
majd a világba. Üjra szeretni fog. Újabb gyermeket fogan, és az a
gyermek életben marad, ön pedig ismét boldog lesz.
- Ezt el sem tudom képzelni - felelte Katalin elkeseredetten.
- Pedig így lesz.

A csata híre, melyre Katalin oly régen várt, épp akkor érkezett,
amikor a gyermekét gyászolta. Fájdalmán semmi sem tudott
áthatolni.
„Nagyszerű hír, a világ legjobb híre!” - örvendezett levelében
az apja. Katalin kedvetlenül fejtette meg a titkosírással írt üzene-
tet, majd lefordította spanyolról angolra. „Afrikában fogok
keresztes háborút vívni a mórok ellen. Puszta létük fenyegetést
jelent a kereszténységre, portyáikkal rettegésben tartják az egész
Földközi-tengert, s veszélyeztetik a görög partok és az Atlanti-
óceán közti hajóforgalmat. Küldd el hozzám legkiválóbb lovagjai-
dat - hiszen azt állítjátok, ti vagytok az új Camelot. Küldd el leg-
jobb embereitek élén legbátrabb hadvezéreiteket, én elviszem
őket Afrikába, és szentéletű keresztény királyokhoz illően földig
romboljuk a hitetetlenek országait.”
 Katalin unottan fordította a levelet Henriknek. A király a
teniszpályáról érkezett, nyakába kendőt kötött, arca kipirult. Fel-
csillant a szeme, amikor meglátta a feleségét, ám az örömteli arc-
kifejezést rögvest bűntudatos grimasz váltotta fel, mintha csak
fiatal fiú lenne, akit valami tiltott élvezeten kaptak. Ez a futó
mosoly, ez a rövid, de jelentőségteljes pillanat elárulta a királyné-
nak, hogy a férje megfeledkezett halott fiukról. Jót teniszezett a
barátaival, nyert, aztán találkozott szeretett feleségével: egyszóval
boldog volt. Henrik családjában a férfiak éppoly hajlamosak vol-
tak a vidámságra, mint Katalin családjában a nők a búbánatra.
A királyné érezte, hogy elárasztja a viszolygás. Olyan erővel tört
rá ez az érzés, hogy a szájában érezte az ízét. Henrik, ha csak egy
pillanatra is, de képes volt elfelejteni, hogy meghalt a kisfiúk!
Ő bezzeg soha nem fogja elfelejteni, gondolta; soha.
- Levelet kaptam apámtól - újságolta a férjének, s megpróbált
némi érdeklődést csempészni barátságtalan hangjába.
- Igen? - Henrik csupa aggodalom volt. Odajött hozzá, átölelte.
Katalin a fogát csikorgatta, hogy ne kiáltson fel: „Hagyj békén!”
- Arra biztatott, hogy légy erős? Vigasztaló szavakat írt?
Katalin elviselhetetlennek érezte az ifjú király suta közeledését;
legtürelmesebb mosolyát erőltette az arcára.
- Nem. Nem személyes hangú levél. Tudod, hogy ritkán ír
nekem ilyesmit. Egy keresztes hadjáratról értesít. Arra biztatja a
nemeseinket, hogy toborozzanak sereget, és csatlakozzanak
hozzá a mórok ellen.
- Igazán? Komolyan? Micsoda lehetőség!
- De nem neked - hűtötte le a lelkesedését Katalin. Szó sem
lehet róla, hogy Henrik hadba vonuljon, amíg nincs fiuk. - Ez
csak afféle kisebb hadjárat lesz. Apám azonban szívesen látna a
seregében angolokat, és szerintem is jó lenne, ha csatlakoznának
hozzá néhányan.
- Hogy szívesen látná őket? Azt meghiszem!
Henrik megfordult, és odakiáltott a barátainak, akik erre szé-
gyenlősen osontak vissza, mint a rajtakapott iskolás gyerekek.
Nem szívesen találkoztak Katalinnal, amióta olyan sápadt és
csöndes lett. Akkor bezzeg még nagyon is kedvelték, amikor ő
volt a lovagi torna királynője, Henrik pedig Hűséges Szív uraság.
Most azonban, amikor úgy foglalt helyet a vacsoraasztalnál, mint
egy kísértet, egy falatot sem evett, és korán távozott, feszélyezve
érezték magukat a jelenlétében.
- Hé! Akar valaki háborúzni a mórokkal?
Izgatott kórus felelt a király kérdésére. Katalin arra gondolt,
hogy ez csak egy csapat elragadtatott kölyök, Lord Thomas
Darcyval és Edward Howarddal az élükön.
- Én megyek!
- Én is!
- Mutassuk meg nekik, hogyan harcolnak az angolok! - buzdí-
totta őket Henrik. - Magam állom a hadjárat költségeit.
- Megírom apámnak, hogy lelkes önkéntesekre találtál -
mondta Katalin csöndesen. - Máris írok neki.
Megfordult, és sietős léptekkel elindult az ajtó felé, ahonnan
néhány lépcső vezetett a lakosztályához. Úgy érezte, egyetlen pilla-
natig sem bírja tovább ezekkel az emberekkel. Ők tanították volna
lovagolni a fiát. Ők lettek volna hivatalnokai, királyi tanácsának
tagjai. Ők kísérték volna el az elsőáldozására, az eljegyzésére, ők
lettek volna fiainak a keresztapjai. Most pedig itt téblábolnak, haho-
táznak, lármásan követelik, hogy hadba vonulhassanak, versengve
igyekeznek kivívni Henrik helyeslését, mintha a kisfiú meg sem
született, s meg sem halt volna. Mintha a világ ugyanolyan lenne,
mint azelőtt; miközben Katalin tudta, hogy minden megváltozott.

Kék szeme volt. És apró, de tökéletes formájú lábacskája.

A dicsőséges keresztes hadjáratra végül nem került sor. Az angol

lovagok megérkeztek ugyan Cádizba, de a keresztesek nem hajóz-
tak ki a Szentföld felé, nem kellett megküzdeniük a sötét szívű
hitetlenek éles handzsárjaival. Katalin egymás után fordította le
az apja és Henrik közti leveleket. Apja hol azt magyarázta, hogy
még nem sikerült megfelelő csapatokat toboroznia, hol pedig
hogy még nem áll készen az indulásra - aztán egy napon a
királyné újabb levéllel a kezében nyitott be Henrikhez, és az arcá-
ról lerítt, hogy valami kizökkentette szokásos közönyéből.
- Apám borzalmas hírt közölt velem.
- Az égre, hát mi történik? - kérdezte Henrik elképedve. -
Nézd csak, épp most kaptam levelet egy Itáliában élő angol keres-
kedőtől, de egyetlen szót sem értek belőle. Azt írja, hogy kitört a
háború a pápa és a franciák között. - Odanyújtotta a levelet Kata-
linnak. - Hogy lehetséges ez? Én ebből semmit sem értek.
- Igaz a hír. Ez áll apám levelében is. Azt írja, a pápa kijelen-
tette, hogy a francia seregeknek ki kell vonulniuk Itáliából -
magyarázta Katalin. - És a Szentatya a saját pápai csapataival
indult a franciák ellen. Lajos király pedig kihirdette, hogy a pápát
meg kell fosztani egyházfői címétől.
- Hogy mer ilyet követelni? - háborodott fel Henrik.
- Apám szerint le kell most mondanunk a keresztes hadjárat-
ról, és a pápa segítségére kell sietnünk. Megpróbál szövetséget
létrehozni velünk és a német-római császárral. Össze kell fog-
nunk Franciaország ellen. Nem hagyhatjuk, hogy Lajos király
elfoglalja Rómát. Nem szabad beljebb nyomulnia Itáliába.
- Lajos megbolondult, ha azt képzeli, hogy ezt eltűrjük! - kiál-
tott fel Henrik. - Hagynám, hogy a franciák bevegyék Rómát?
Hagynám, hogy egy francia bábot ültessenek a pápai trónra? Tán
elfelejtette, mire képes az angol sereg? Újabb azincourt-i csatát
akar?
- írjam meg apámnak, hogy összefogunk vele a franciák ellen?
- kérdezte Katalin. - Akár most rögtön megírhatom a levelet.
Henrik elkapta és megcsókolta a kezét. Katalin kivételesen nem
húzta el, mire a király kissé közelebb vonta magához, és a dere-
kára fonta a karját.
- Veled maradok, amíg megírod a levelet, aztán mindketten
aláírjuk. Ebből apád tudni fogja, hogy spanyol lánya és angol veje
egyesült erővel, szíwel-lélekkel támogatja. Hála Istennek, a csa-
pataink már úgyis ott vannak Cádizban! - kiáltotta Henrik, egy-
szeriben ráeszmélve, milyen szerencsés a helyzet.
Katalin egy pillanatra megtorpant, mert lassanként kezdte
átlátni a történteket.
- Micsoda véletlen...
- Szerencsés véletlen - örvendezett a király. - Isten áldása van
rajtunk.
- Apám úgy akarja intézni, hogy Spanyolország valamiképp
hasznot húzzon ebből az ügyből - fogalmazta meg a gyanúját
óvatosan Katalin, miközben a lakosztálya felé tartottak. Henrik
lassított, hogy a királyné lépést tudjon tartani vele. - Mindig rop-
pant előrelátó módon dolgozza ki a terveit.
- Hát persze, de te majd megvéded az érdekeinket, mint min-
dig - felelte a király bizakodóan. - Bízom benned, szerelmem,
ahogy apádban is bízom. Hiszen most már apám helyett ő az
apám, nem igaz?
 1511 NYARA

Lassanként, amint melegebbre fordul az idő, és a napfény is egyre

jobban emlékeztet a spanyolországira, én is felengedek, s mindjob-
ban hasonlítok arra a spanyol lányra, aki hajdan voltam. Továbbra
sem tudok belenyugodni a fiam halálába, azt hiszem, sohasem
fogok beletörődni az elvesztésébe; de most már belátom, hogy senkit
nem hibáztathatok a haláláért. Nem történt semmiféle gondatlan-
ság, hanyagság; egyszerűen csak meghalt, mint egy kismadár a
meleg fészekben, és el kell fogadnom, hogy sosem fogom megtudni
az okát.
Most már tudom, butaság volt, hogy magamat hibáztattam.
Semmi olyan bűnt, semmi olyan vétket nem követtem el, amelyért
Isten, gyermekkori imáim kegyes Istene ilyen borzalmas gyásszal
sújtana. A Jóisten nem vehet el egy ilyen aranyos kisdedet, egy ilyen
tökéletes, kék szemű babát csak azért, hogy megmutassa isteni aka-
ratát. Bár eleinte, amikora leginkább gyötört a fájdalom, magamat
és Istent hibáztattam, most már tudom, hogy ez nem valamiféle
büntetés. Tudom, hogy a lehető legjobb szándék vezérelt, amikor
megtartottam Arthurnak tett ígéretemet; és Isten nem fordult el
tőlem.
A szörnyű, jeges, sötét fájdalom, amelyet a kisfiam elvesztése
okozott, mintha egyszerre múlna el a szörnyű, jeges, sötét angol tél-
lel. Egy napon bejött az udvari bolond, előadott valami tréfát, és
hangosan felnevettem. Olyan volt, mintha egyszerre kinyílt volna
egy bezárt ajtó. Rájöttem, hogy képes vagyok nevetni, hogy nem
tűnt el mindörökre a boldogság, hogy visszakaphatom a nevetést és
a reményt, s talán lehet még gyermekem, és újra érezhetem azt a
mindent elsöprő, gyengéd szeretetet.
Kezdem érezni, hogy újra etek, hogy vannak reményeim, van
jövőm, hogy az a nő vagyok, aki a spanyol lányból lett. Érzékelem,
hogy élek: félúton lebegek a múlt és a jövő közt.
Olyan, mintha végigtapogatnám magam, miután csúnyán lees-
tem a lóról; tapogatom a karomat, a lábamat, törékeny testemet,
hogy maradandó sérülést szenvedtem-e. Istenhitem is visszatért, s
éppoly szilárd, mint régen. Egyetlen nagy változás történt: megren-
dült az anyámba és apámba vetett hitem. Életemben először gondo-
lom úgy, hogy talán ők sem tévedhetetlenek.
Nem felejtem el, milyen kedves volt velem a mór orvos, és kény-
telen vagyok megváltoztatni a népéről alkotott véleményemet. Egy-
szerűen nem lehet barbárnak, vadembernek nevezni azt, aki olyan
megalázott helyzetben látja az ellenségét, ahogy ő látott engem, s
mégis képes mélységes együttérzéssel fordulni felé. Tévelygésekbe
merült eretnek, de engedjük meg neki, hogy saját gondolatai alap-
ján önálló következtetésekre jusson. És noha nem volt alkalmam
alaposan megismerni, annyit bizton állíthatok, hogy a gondolatai
nagyon is értelmesek.
Szívesen elküldenék hozzá egy rátermett papot, hogy megküzd-
jön a lelkéért, de azt semmiképpen nem mondhatom róla - amint
anyám mondta volna -, hogy a lelke halott, és már csak a halál vár
rá. Megfogta a kezemet, amikor a rossz hírt közölte, és a Miasszo-
nyunk gyöngédségét láttam a szemében. Többé nem intézhetem el
annyival a mórokat, hogy eretnekek és az ellenségeink. Be kell lát-
nom, hogy ők is férfiak és nők, esendők, akárcsak mi, bizakodók,
akárcsak mi, hűségesek a hitükhöz, ahogy mi is a miénkhez.
Ez a gondolat vezet arra, hogy megkérdőjelezzem anyám böl-
csességét. Valaha megesküdtem volna rá, hogy anyám mindent tud,
és mindenütt az ő törvényének kell uralkodnia. De most már eléggé
megokosodtam ahhoz, hogy árnyaltabban lássam őt. Amikor meg-
özvegyültem, azért kellett szegénységben élnem, mert az általa alá-
írt szerződést nem fogalmazták meg kellő gondossággal. Magamra
hagytak egy idegen országban; mert anyám ugyan sürgősen vissza-
rendelt magához, de mindez valójában csak színjáték volt; semmi
pénzért nem fogadott volna vissza. Elhidegült tőlem, ragaszkodott
a tervéhez, és mit sem törődött velem, a saját lányával.
S végül kénytelen voltam titokban keresni egy orvost, és titokban
kellett beszélnem vele, mert anyám mindent megtett, hogy kiűzze a
keresztény világból a legjobb orvosokat, a legjobb tudósokat, a leg-
ragyogóbb elméket. Tudásukat bűnnek bélyegezte, Európa többi
részén pedig követték a példáját. Megszabadította Spanyolországot
a zsidóktól - a zsidók okosságától és bátorságától; megszabadította
Spanyolországot a móroktól - a mórok tudásától és tehetségétől.
Csodálta a műveltséget és a tudást, mégis kiűzte az országból azo-
kat, akik az írás népének nevezik magukat. Az igazságért harcolt,
mégis igazságtalanságot követett el.
Még fel sem fogtam, mit is jelent számomra, hogy így elidegened-
tem a szüleimtől. Anyám halott, már nem tehetek szemrehányást
neki, nem szállhatok vitába vele, legfeljebb képzeletben. De tudom,
hogy ezek a hónapok mély és tartós változást indítottak el bennem.
Ráébredtem, hogy másképp látom a világot, mint ahogy anyám
látta. Már nem támogatom a keresztes hadjáratot sem a mórok
ellen, sem bárki más ellen. Nem támogatom, hogy üldözzék őket,
kegyetlenkedjenek velük, csupán azért, mert más a bőrük színe és
más hitet őriznek a szívükben. Már tudom, hogy anyám nem volt
csalhatatlan, s többé nem hiszem, hogy ő és Isten mindenről egyfor-
mán vélekedett. Továbbra is szeretettel gondolok anyámra, de már
nem bálványozom. Azt hiszem, kezdek felnőni.

A királyné lassanként kigyógyult fájdalmából, s újra felébredt

benne az érdeklődés az udvar és az ország ügyei iránt. Egész Lon-
don arról beszélt, hogy a skót kalózok megtámadtak egy angol
kereskedőhajót. Azt is pontosan tudták, ki a bűnös: Andrew Bar-
ton, aki Jakab skót király hozzájárulásával folytatta üzelmeit. Bar-
ton kíméletlen volt az angol hajókkal, s a londoni dokkokban
mindenki úgy vélekedett, hogy Jakab kimondottan az angol hajók
 kifosztásával bízta meg a kalózt, mintha a két ország máris hábo-
rúban állna.
- Meg kell állítanunk - mondta Katalin Henriknek.
- Nem mer szembeszállni velem! - kiáltott fel a király. - Jakab
a határ mentén portyázó csapatokat meg kalózokat küld ellenem,
de szemtől szemben nem mer megütközni velem. Gyáva, álnok
hitszegő!
- Igen - helyeselt Katalin. - De Bartonnal kapcsolatban nem
az a lényeg, hogy veszélyt jelent a kereskedőinkre, hanem hogy
valami nagyobb rossznak az előhírnöke. Ha hagyjuk, hogy a skó-
tok átvegyék az uralmat a tengerek fölött, akkor hamarosan raj-
tunk is ők fognak uralkodni. Az otthonunk egy sziget; a tengere-
inket ugyanúgy meg kell védenünk, mint a földünket, másképp
nem lehetünk biztonságban.
- A hajóim készen állnak, délben kihajózunk. Élve fogom el
Bartont - ígérte Katalinnak Edward Howard, a flotta parancs-
noka, aki búcsúzni jött. A királyné arra gondolt, milyen fiatal a
férfi, ugyanolyan fiús jelenség, mint Henrik; de rátermettsége és
bátorsága megkérdőjelezhetetlen. Edward örökölte apja taktikai
érzékét, s ennek nagy hasznát vette az újonnan kiépített haditen-
gerészetnél. Hagyományosan a Howardok töltötték be a flottapa-
rancsnoki tisztet, Edward azonban egészen kivételes képességek-
ről tett tanúbizonyságot. - Ha nem tudom élve elfogni,
elsüllyesztem a hajóját, és holtan hozom vissza.
- Szégyellje magát! így bánni egy keresztény ellenséggel! - tré-
fálkozott vele a királyné, miközben kézcsókra tartotta oda a kezét.
Edward felnézett. Kivételesen komoly volt az arca.
- Bizton állíthatom, felség, hogy a skótok nagyobb veszélyt
jelentenek országunk békéjére és gazdagságára, mint amekkorát a
mórok valaha jelentettek.
Katalin arcán szomorkás mosoly jelent meg.
- Nem ön az első angol, akitől ezt hallom - ismerte el. - És az
utóbbi években magam is ezt tapasztaltam.
- Mert így is van - felelte a fiatalember. - Spanyolországban
felséged szülei nem nyughattak, amíg ki nem űzték a mórokat a
hegyek közül. Nekünk, angoloknak a skótok a legközelebbi ellen-
ségeink. Ők bujkálnak a hegyeinkben, őket kell legyőznünk egy-
szer és mindenkorra, ha valaha békét akarunk. Apám egész életé-
ben az északi határainkat védte, én pedig most ugyanazzal az
ellenséggel szállók szembe, csak a tengeren.
- Vigyázzon magára! - kérte a királyné.
- Ha kell, vállalom a kockázatot - felelte könnyelműen Edward.
- Nem vagyok afféle anyámasszony katonája.
- Senki sem kételkedik a bátorságában, ám a flottámnak szük-
sége van a parancsnokára - mondta a királyné. - Azt szeretném,
ha még hosszú éveken át ugyanaz a személy lenne a parancsnoka.
Nekem pedig szükségem van a bajnokomra a következő lovagi
tornán. És szükségem van a táncpartneremre. Vigyázzon hát
magára a harcban, Edward Howard!

A király nem örült annak, hogy barátja, Edward Howard táma-

dást indított a skótok ellen, még ha csak egy skót kalóz ellen
indult is. Mindeddig abban reménykedett, hogy a szövetség
révén, amelyet apja kötött Skóciával, s amelyet megerősített az
angol hercegnő házassága, sikerül megőrizni a békét.
- Micsoda képmutató ez a Jakab! Egyfelől békét ígér, és felesé-
gül veszi Margaretet, másfelől meg hozzájárulását adja ezekhez a
rajtaütésekhez. írok Margaretnek, és megkérem, figyelmeztesse
a férjét, hogy nem tűrjük el a hajóink elleni kalóztámadásokat. És
a határt sem szabad átlépniük.
- Lehetséges, hogy Jakab nem hallgat a feleségére - vetette fel
Katalin.
- Ezért nem hibáztathatjuk a királynét - vágta rá Henrik. -
Már eleve nem lett volna szabad hozzámennie. Margaret túl fiatal
volt, Jakab pedig túl konok, és különben is háborúpárti. De a
nővérem igyekszik békét teremteni, tudja, mi volt apám kíván-
sága, tudja, hogy békében kell élnünk. Most már rokonok is
vagyunk, nemcsak szomszédok.
 Ám a határ menti birtokosok, Percyék és Neville-ék azt jelen-
tették, hogy a skótok mostanság mind merészebben törnek be az
északi területekre. Jakab kétségkívül háborúzni vágyik, kétségkí-
vül magának akarja a northumberlandi földeket. A hírek arra
utaltak, hogy bármikor elindulhat dél felé, beveheti Berwicket, és
továbbvonulhat Newcastle irányába.
- Hogy merészel ilyet tenni? - dühöngött Henrik. - Hogy
merészel egyszerűen bevonulni az országunkba, hogy meri
elvenni a javainkat és háborgatni a polgárainkat? Nem tudja,
hogy bármikor sereget toborozhatok, és akár holnap harcba száll-
hatok vele?
- Nehéz hadjárat lenne - jegyezte meg Katalin, a kietlen határ-
vidékre és az oda vezető hosszú útra gondolva. Ráadásul a skóto-
kat tüzeli, hogy karnyújtásnyira a cél, hiszen a határtól délre ott
terülnek el előttük a gazdag földek, az angol katonák viszont
sosem harcolnak lelkesen, ha távol vannak a falvaiktól.
- Könnyű lesz - vetette ellen Henrik. - Mindenki tudja, hogy
a skótok képtelenek a csatatéren is használható sereget kiállítani.
Nekik csupán portyázó csapataik vannak. Ha megfelelő fegyve-
rekkel, utánpótlással és parancsokkal ellátott angol sereggel állok
ki ellenük, egyetlen nap alatt végzek velük!
- Természetesen így van - mosolygott Katalin. - De ne felejtsd
el, nekünk a franciák ellen kell sereget kiállítanunk. Sokkal jobb,
ha a franciákat győzöd le egy lovassági ütközetben, ami bekerül a
történelembe, mint ha valami jelentéktelen kis határvillongásba
keveredsz.

A királyi tanács ülésének végén, amikor a tanácstagok sorra

távoztak a királyi lakosztályból, Katalin félrevonta Thomas
Howardot, Edward Howard apját.
- Van valami híre Edwardról, uram? Hiányolom az én ifjú
lovagomat.
Az idős férfi mosolyogva tekintett a királynéra.
 - Épp ma kaptunk jelentést. A király személyesen közli majd
felségeddel a hírt. Felséged nyilván örömmel hallja majd, hogy
kedvenc vitéze győzelmet aratott.
- Csakugyan?
- Elfogta a kalóz Andrew Bartont és két hajóját. - Howard
igyekezett szerényen fogalmazni, de érezhető volt, hogy igen
büszke a fiára. - Csupán a kötelességét teljesítette - fűzte hozzá.
- Úgy viselkedett, ahogy egy Howardtól elvárható.
- Edward igazi hős! - kiáltott fel Katalin lelkesen. - Angliának
nemcsak katonákra van szüksége, hanem nagyszerű tengeré-
szekre is. A keresztény világ jövője azon múlik, ki szerzi meg az
uralmat a tengerek fölött. Nekünk úgy kell uralnunk a tengereket,
ahogy a szaracénok uralják a sivatagot. El kell űznünk a kalózo-
kat, és biztosítanunk kell az angol hajók folyamatos jelenlétét. És
mondja, mi hír van még? Edward már hazafelé tart?
- Londonba hozza a hajóit és a láncra vert kalózt. Bartont bíró-
ság elé állítják, aztán felakasztják a rakparton. Jakab királynak ez
nem fog tetszeni.
- Úgy véli, a skótok tényleg háborút akarnak? - tette fel a kér-
dést nyíltan Katalin. - Háborúzni fogunk egy ilyen ügy miatt?
Csakugyan veszélyben van az ország?
- Amióta élek, még sosem fenyegette ekkora veszély a király-
ság békéjét - ismerte el kereken az idős férfi. - A walesieket már
leigáztuk, nyugati határunkon békét teremtettünk, most a skóto-
kat kell legyőznünk. Azután pedig az írek következnek.
- De itt egy önálló országról van szó, megvan a saját királyuk,
megvannak a saját törvényeik - aggodalmaskodott Katalin.
- A walesiekkel is ez volt a helyzet, amíg le nem győztük őket
- mutatott rá Howard. - Túl kicsi ez a föld ahhoz, hogy három
királyságnak adjon helyet. A skótokat le kell igáznunk.
- Esetleg felajánlhatnánk nekik egy herceget - töprengett han-
gosan Katalin. - Ahogy a walesieknek még annak idején. Amint az
elsőszülött fiú a walesi herceg, úgy a másodszülött Skócia hercege
lehetne az angol király uralma alatt álló, egységes királyságban.
Az idős tanácsnokot meghökkentette az ötlet.
 - Igaza van - mondta. - Ez volna a jó megoldás. Előbb kemé-
nyen lecsapunk rájuk, aztán békét ajánlunk nekik, a méltóságuk
megőrzésével. Máskülönben örökké szorongatni fognak ben-
nünket.
- A király úgy véli, hogy kis létszámú sereget állítanak ki, ame-
lyet könnyű legyőzni - jegyezte meg Katalin.
Howard kis híján felnevetett.
- Őfelsége soha nem járt Skóciában - mondta. - Még csak
háborúban sem járt soha. A skótok félelmetes ellenfelek, akár sza-
bályos csatát vívnak, akár portyázó csapatokkal járják a vidéket.
Rosszabbak, mint a kényes-fényes francia lovasság. Nem ismerik
a lovagiasság szabályait, elszántan győzelemre törnek, és mindha-
lálig harcolnak. Jelentős erőket kell küldenünk ellenük, gyakor-
lott hadvezérrel.
- Ön képes lenne legyőzni őket?
- Minden erőmmel igyekeznék - felelte a férfi őszintén. - Pil-
lanatnyilag én vagyok a legjobb fegyver, ami felségtek rendelkezé-
sére áll.
- És a király képes lenne rá? - kérdezte halkan a királyné.
Howard rámosolygott.
- Őfelsége még fiatal - felelte. - Bátorságnak nincs híján,
ebben senki nem kételkedhet, aki valaha látta lovagi tornán vívni.
És gyakorlott lovas. De a háború nem lovagi torna, és ő ezzel még
nincs tisztában. Hadba kell vonulnia egy bátor sereg élén, és jó
néhány csatában kell edződnie, mielőtt belevágna élete legna-
gyobb háborújába - amelyet a saját királyságáért vív. Egy csikó
nevelését sem azzal kezdjük, hogy bevetjük egy lovasrohamban.
Előbb még sokat kell tanulnia, hogy csatamén válhasson belőle.
Amiként a királynak is, bár uralkodó, sokat kell tanulnia még.
- Henrik nem tanulta ki a hadviselés művészetét - mondta a
királyné. - Nem kellett régebbi csatákat tanulmányoznia. Fogalma
sincs róla, hogyan kell megítélni a terület fekvését, hogyan kell
elhelyezni a különféle erőket. Az apja semmire sem tanította meg.
- Az apja sem sokat tudott minderről - felelte a gróf halkan,
hogy csak a királyné hallhassa. - A bosworthi ütközet volt az első
csatája, s azt is részben a szerencsének köszönhetően nyerte meg,
részben pedig azért, mert az anyja odaküldte a csatatérre a szövet-
ségeseit. Elég bátor volt, de nem volt igazi hadvezér.
- De miért nem gondoskodott róla, hogy Henrik kitanulja a
hadviselést? - kérdezte Ferdinánd lánya, aki katonai táborban
nőtt fel, s előbb látott haditervet, mint hogy megtanult volna
varrni.
- Ki gondolta volna, hogy szüksége lesz efféle tudásra? - kér-
dezett vissza az idős gróf. - Mind úgy hittük, hogy Arthur lesz az
uralkodó.
Katalin sietve elrejtette fájdalmát, mely Arthur nevének várat-
lan említése hallatán tört rá.
- Hát persze - szólt. - Ez érthető. Elfelejtettem. Valóban.
- Őbelőle bezzeg nagy hadvezér vált volna! Őt érdekelte a
háborúskodás. Sokat olvasott és sokat tanult. Beszélgetett az apjá-
val, s engem is nemegyszer faggatott. Nagyon is tisztában volt
vele, milyen veszélyt jelentenek a skótok, és remek érzéke volt az
emberek irányításához. Gyakran kérdezgetett a határvidékről,
arról, hogy hol vannak a várak, milyenek a domborzati viszo-
nyok. Ő talán sikerrel indíthatott volna háborút a skótok ellen. Az
ifjú Henrik nagy király lesz, ha egyszer kitanulja a hadi taktikát,
de Arthur már eleve mindent tudott erről. A vérében volt.
Katalin nem engedélyezte magának azt az örömet, hogy Arthur-
ról beszélgessen. Csupán annyit mondott:
- Talán így van. De addig is, nem tehetnénk valamit, hogy
visszaszorítsuk a skótok portyázó csapatait? Nem lehetne erősí-
tést küldeni a határ menti birtokosoknak?
- Lehetne, csakhogy a határvonal hosszú és nehezen védhető.
Jakab nem ijed meg a király vezette seregtől. És a határ menti bir-
tokosoktól sem fél.
- Hogyhogy nem fél tőlünk?
Az idős gróf vállat vont. Vérbeli udvaroncként nem akart olyat
mondani, amivel megsérthetné királyát.
- Nos, Jakab régi harcos, már két emberöltő óta háborúzni
készül.
 - Ki az, aki megfélemlíthetné őt és Skóciában tarthatná, amíg
megerősítjük a határt és felkészülünk a háborúra? Mivel késleltet-
hetnénk, amíg mi időt nyerünk?
- Semmivel - jelentette ki Howard a fejét ingatva. - Senki sem
tarthatja vissza Jakabot, ha egyszer elszánta magát a harcra. Talán
csak a pápa lenne kivétel. De ki tudná meggyőzni Őszentségét,
hogy avatkozzon be két keresztény uralkodó viszályába, amely
egy kalóztámadás és egy zsebkendőnyi földdarab miatt tört ki?
Különben is a pápát most túlságosan lefoglalja a franciák előretö-
rése. És ha panaszt nyújtanánk be nála, csak annyit érnénk el,
hogy a skótok cáfolnák az állításainkat. Miért állna Őszentsége a
mi oldalunkra?
- Nem tudom - felelte Katalin. - Nem tudom, mivel lehetne
rávenni Őszentségét, hogy mellénk álljon. Bár tudná, milyen
nagy szükségünk van rá! Bár felhasználná a hatalmát a védel-
münkre!

A yorki érsek, Richard Bainbridge kardinális, aki jó barátom, törté-

netesen épp Rómában tartózkodik. Még aznap este írok neki egy
baráti levelet, mintha csak távolba szakadt ismerősömnek írnék:
beszámolok a londoni hírekről, az időjárásról, a várható szüretről és
a gyapjú áráról. Aztán szóba hozom a skót király ellenséges magatar-
tását, bűnös gőgjét, azt, hogy gonosz módon engedélyezi hajóink
megtámadását és - ami a legrosszabb - örökösen betör északi terüle-
teinkre. Leírom, hogy attól tartok, a király kénytelen lesz az északi
határvidék védelmére kelni, s ha így lesz, nem tud majd a francia
királlyal konfliktusban álló Szentatya segítségére sietni. Márpedig
valóságos tragédia volna, írom, ha a pápa ki lenne téve a támadás-
nak, mi pedig a skótok elvetemültsége miatt nem tudnánk megsegí-
teni. Azt tervezzük, hogy csatlakozunk apám szövetségéhez, és meg-
védelmezzük a pápát; de nemigen tudjuk csapatainkat a Szentatya
rendelkezésére bocsátani, amíg a hazánk nincs biztonságban. Ha
rajtam múlna, semmi sem fordíthatná el a férjemet az apámmal, a
császárral és a pápával kötött szövetségtől de ugyan mit tehetek én,
egyszerű asszony? Egy szegény, egyszerű asszony, akinek országában
állandó veszedelemnek van kitéve a védtelen határvidék.
Mi sem természetesebb, mint hogy Richard, testvérem Krisztus-
ban, elvigye a levelemet Őszentségéhez, és elmondja neki, mennyire
aggaszt, hogy a skót Jakab király országom békéjét fenyegeti, s e
rossz szomszédság miatt milyen veszélybe került az Örök város
megvédésére alakult szövetség.
A pápa pontosan érti, mi áll a levelemben, s azonnal ír Jakab
királynak, és megfenyegeti, hogy kiátkozza, ha nem tartja tisztelet-
ben a békét s egy másik keresztény uralkodó országának törvényes
határait. Döbbenettel tölti el, hogy Jakab kész lenne megbontani a
keresztény világ békéjét. Nagyon aggasztja a viselkedése, amely
súlyos megtorlást vonhat maga után. Jakab király kénytelen engedni
a pápa óhajának, bocsánatot kér a rajtaütésekért, majd keserű
hangú levelet ír Henriknek, amelyben szemére veti, hogy az angol
királynak nincs joga egyoldalúan a pápához fordulni, ez kettejük
viszálya, és semmi szükség rá, hogy Henrik az ő háta mögött a
Szentatyához szaladgáljon.

- Nem tudom, mire utal - panaszkodott Henrik Katalinnak,

aki éppen labdajátékot játszott a kertben az udvarhölgyeivel.
A király olyan zaklatott volt, hogy szokásától eltérően nem szállt
be a játékba. Máskor egyszerűen elkapta volna a labdát a levegő-
ben, és boldog kiáltás kíséretében jó erősen odadobta volna a leg-
közelebbi hölgynek. De most túlságosan eltöltötte az aggodalom.
- Miért ír ilyeneket? Eszemben sem volt a pápához fordulni.
Nem
írtam neki. Nem szokásom árulkodni!
- Nem, csakugyan nem szokásod, és ezt közölheted is Jakabbal
- felelte derűsen Katalin, miközben karját Henrik karjába fűzte,
és távolabb vonultak a hölgyektől.
- Közlöm is! Nem árulkodtam a pápának, és ezt be is tudom
bizonyítani.
 - Lehetséges, hogy az érseknek írott levelemben említést tet-
tem aggodalmaimról, és lehetséges, hogy ő továbbította, amit
írtam neki - jegyezte meg Katalin mintegy mellékesen. - De
neked igazán nem tehet szemrehányást senki, ha a feleséged meg-
írja a lelki tanácsadójának, mi nyugtalanítja.
- így van - helyeselt Henrik. - Ezt fogom közölni vele. Te
pedig egy pillanatig se aggódj.
- Helyes. A lényeg pedig az, hogy Jakab tudja, nem támadhat
meg minket büntetlenül, Őszentsége a mi javunkra döntött.
Henrik elbizonytalanodott.
- Ugye nem azért írtál Bainbridge-nek, hogy szóljon a pápá-
nak?
Katalin arcán halvány mosoly jelent meg.
- Dehogynem - felelte. - De akkor sem mondhatja senki, hogy
te panaszoltad be Jakabot.
Henrik karja erősebben szorította felesége derekát.
- Félelmetes ellenség vagy. Remélem, sosem kerülünk szembe
egymással. Biztos, hogy én veszítenék.
- Ilyesmi soha nem történhet meg - mondta kedvesen Katalin.
- Mert én mindig is jó és hűséges feleséged és királynéd leszek.
- Tudod, hogy egy pillanat alatt ki tudok állítani egy sereget -
emlékeztette Henrik. - Nem kell félned Jakabtól. Még csak úgy
sem kell tenned, mintha félnél tőle. Én lehetek a skótok pörölye.
Ugyanúgy le tudom győzni őket, mint bárki, tudhatod.
- Hát persze, tudom én. De hála Istennek, egyelőre nincs szük-
ség rá, hogy bebizonyítsd.
Edward Howard láncra verve vitte Londonba a skót kalózokat, s
az angolok igazi hősként ünnepelték. Henrik, aki mindig vágyott
az emberek elismerésére, szinte megirigyelte a népszerűségét.
Egyre gyakrabban emlegette a skótok elleni háborút, és a királyi
tanács tagjai - noha aggasztották őket a várható költségek, és
titokban kételkedtek Henrik hadvezéri képességeiben - nem
tagadhatták, hogy a skótok mindig is veszélyeztették Anglia béké-
jét és biztonságát.
A királyné volt az, aki csillapította Henrikben az Edward
Howarddal szembeni irigységet, ő emlékeztette férjét újra meg
újra, hogy első csatáit Európa nagy harcterein kell megvívnia,
nem az eldugott határvidéken, a hegyek között. Ha Henrik, Ang-
lia királya csatába száll, akkor a francia királlyal kell megküzde-
nie, szövetségben a keresztény világ másik két nagy uralkodójá-
val. És Henriket, aki gyermekkorában sokat hallott a crécyi és az
azincourt-i diadalról, nem volt nehéz meggyőzni, micsoda dicső-
ség vár rá, ha a franciák ellen száll hadba.
 1512 TAVASZA

Henrik csak nehezen tudta megállni, hogy ne szálljon hajóra

maga is, amikor a flotta elindult, hogy csatlakozzon Ferdinánd
királynak a franciák ellen indított hadjáratához. Dicsőséges indu-
lás volt ez: a hajókon a legjelesebb angol nemesi családok zászlói
lobogtak, s Anglia évek óta nem állított ki ilyen jól felszerelt,
pompás haderőt. Katalin is kivette a részét a munkából: ő ellen-
őrizte a hajók élelemmel való ellátásának, a fegyvertárak feltölté-
sének, a katonai felszerelés összegyűjtésének végtelen folyamatát.
Emlékezett rá, mennyit dolgozott az anyja, amikor apja háború-
zott. Gyermekkorában alaposan megtanulta, hogy a csatát csak
úgy lehet megnyerni, ha megfelelő az ellátmány és a felszerelés.
A flotta, amelyet végül útnak indított, szervezettebb volt, mint
bármely korábbi angol hajóhad, és Katalin bízott benne, hogy
apja vezetésével megvédik a pápát, legyőzik a franciákat, területe-
ket hódítanak el tőlük, és ismét jelentős angol birtokok lesznek
francia földön. A királyi tanács békepárti tagjai amiatt aggodal-
maskodtak, mint mindig, hogy Anglia újabb végtelen csatározá-
sokba keveredik; de Henriket és Katalint meggyőzte Ferdinánd
magabiztos kijelentése, miszerint gyors győzelem várható, Angliá-
nak pedig bőséges hasznot hoz majd a háború.

Egész gyermekkorom azzal telt, hogy apám egyik hadjáratot indí-

totta a másik után. És soha nem vesztett. A küszöbönálló háború
felidézi a gyermekkoromat, a készülődés izgalma, színei, hangjai
mélységes boldogsággal töltenek el. Most, hogy egyenlő félként
kötöttünk szövetséget apámmal, most, hogy rendelkezésére bocsát-
hatjuk az angol sereg erejét, úgy érzem, nagykorúvá váltam. Ezt
várta tőlem, most lettem csak igazán a lánya. Ezért vártam türe-
lemmel hosszú éveken át az angol trónra. Ez hát a sorsom: hadve-
zér lettem, mint apám és anyám. Harcos királyné vagyok, s ezen a
verőfényes reggelen, amikor elnézem, hogyan indul útnak a flotta,
szemernyi kétségem sincs afelől, hogy diadalmas királyné leszek.

A terv az volt, hogy az angol sereg egyesül a spanyol sereggel, és

lerohanják Franciaország délnyugati részét, vagyis Guyenne-t és
az aquitaniai hercegséget. Katalin biztos volt benne, hogy apja
tekintélyes hadizsákmányra tesz majd szert, de abban remény-
kedett, hogy megtartja az ígéretét, és az egyesült sereggel vissza-
szerzi az angoloknak Aquitaniát. Azt gondolta, Ferdinánd titok-
ban Franciaország feldarabolását tervezi; ennek nyomán a nagy
hatalmú ország ismét apró királyságokra és hercegségekre esne
szét, és nagyra törő ambíciói legalább egy emberöltőre szerte-
foszlanának. Katalin tudta, hogy apja úgy véli, a keresztény világ
számára jobb lenne, ha Franciaország meggyengülne: egy ilyen
ország nem érdemli meg az egységből fakadó hatalmat és gaz-
dagságot.

1512 MÁJUSA

A legpompásabb udvari mulatság sem lehetett jobb időtöltés,

mint végignézni, ahogy a ragyogó napsütésben kifutnak a hajók a
kikötőből, s az erős hátszél máris messze röpíti őket. Henrik és
Katalin úgy tértek vissza Windsorba, hogy szilárdan hitték: az ő
hajóhaduk a legerősebb az egész keresztény világban, és nem vall-
hatnak kudarcot.
 Katalin élt az alkalommal, hogy Henrikben felébredt a hajók
iránti lelkesedés, s megkérdezte tőle, nem építhetnének-e gályá-
kat, vagyis evezőkkel felszerelt hadihajókat. Arthur annak idején
rögtön tudta, mi az a gálya, sok rajzot látott, és olvasott is arról,
hogyan lehet csatarendbe állítani az ilyen vízi járműveket. Henrik
azonban soha életében nem látott tengeri csatát, és a gályákat sem
ismerte, amelyek szélcsendes időben is egy pillanat alatt képesek
megfordulni, és megtámadni a szél híján veszteglő vitorlás hajó-
kat. Katalin megpróbálta elmagyarázni neki, de Henrik, akit
lenyűgözött a kibontott vitorlákkal távolodó flotta látványa, meg-
fogadta, hogy csakis vitorlás hajókat építtet, nagy hajókat, szabad
emberekből álló legénységgel, amely minden!: megtesz a győzele-
mért.
Az egész udvar egyetértett vele, és Katalin tudta, hiába is pró-
bálná meggyőzni ezeket az embereket, akik mindig a legutolsó
divatot követik. A flotta olyan elragadó látványt nyújtott, amikor
kifutott a kikötőből, hogy egyszeriben minden fiatalember admi-
rális akart lenni, mint Edward Howard - az előző év nyarán
viszont még mindegyikük keresztes vitéznek készült. Szóba sem
került, milyen gyengeségeik vannak a nagy vitorlás hajóknak a
közelharcban; mindenki csak arra vágyott, hogy felvont vitorlák-
kal suhanjon a tengeren. Valamennyien saját hajót akartak. Hen-
rik hajóácsokkal és hajóépítőkkel töltötte napjait, Edward Howard
pedig egyre nagyobb flottára támasztott igényt.
Katalin elismerte, hogy a hajóhaduk csodálatos, és az angol
tengerészek a legjobbak a világon, de megjegyezte, hogy arra gon-
dolt, írna egy velencei hajóépítő műhelynek, hogy megtudakolja,
mennyibe kerülne egy gálya, és hajlandók lennének-e megépí-
teni, vagy inkább részekben küldenék Angliába, ahol aztán az
angol hajóépítők raknák össze a dokkokban.
- Nincs szükségünk gályákra - jelentette ki megvetően Hen-
rik. - A gályák csak part menti portyázásra valók. Mi nem
vagyunk kalózok. Nekünk nagy hajók kellenek, amelyek elviszik
a katonáinkat. Nekünk nagy hajók kellenek, amelyek a nyílt ten-
geren képesek megküzdeni a francia hajókkal. A hajó voltakép-
pen magaslat, ahonnan támadást indíthat az ember. Minél
nagyobb, annál több katona fér rá. A tengeri csatákhoz nagy
hajók kellenek.
- Kétségkívül igazad van - mondta Katalin. - De a többi ellen-
ségünkről sem szabad megfeledkeznünk. Az egyik határunk a
tenger, amelyet nagyobb és kisebb hajókkal egyaránt uralnunk
kell. De a másik határunk biztonságáról is gondoskodnunk kell
valamiképp.
- A skótokra gondolsz? Ők megkapták a figyelmeztetést a
pápától. Nem hinném, hogy meggyűlne velük a bajunk.
Katalin elmosolyodott. Soha nem szállt nyíltan vitába a fér-
jével.
- Ez így van - felelte. - Az érseknek köszönhetően fellélegez-
hettünk. De jövőre, vagy azután mégiscsak meg kell küzdenünk a
skótokkal.
 1512 NYARA

Katalin csak várt, mást nem tehetett. Mintha mindenki csak várt
volna. Az angol sereg Fuenterrabiában várta, hogy a spanyolok csat-
lakozzanak hozzájuk, és együtt meginduljanak Dél-Franciaország
ellen. A várakozás közben a hőség egyre elviselhetetlenebb lett, a
katonák pedig alig ettek, csak ittak, mint a szomjas vadak. A királyi
tanácsban egyedül Katalin tudta, hogy Spanyolországban a nyári
hőség akár el is pusztíthat egy parancsokra várakozó hadsereget.
A királyné nem szólt félelmeiről Henriknek és a tanácstagoknak, de
titokban levelet intézett apjához, és érdeklődött, mik a tervei, emel-
lett pedig apja követét is örökösen arról faggatta, mit tervez Ferdi-
nánd az angol sereggel, s mikor vonulnak már Franciaország felé.
Apja, aki serege élén úton volt, nem írt vissza; a követ pedig
nem tudott válaszolni a királyné kérdéseire.
Elmúlt a nyár, és Katalin nem írt többé az apjának. Egy elkese-
redett pillanatában, bár ezt még magának is nehezen vallotta be,
ráeszmélt, hogy ő nem apja szövetségese az európai sakkjátszmá-
ban, hanem csupán gyalog a táblán. Már nem kellett az apja stra-
tégiájáról érdeklődnie; amikor látta, hogy hiába van ott az angol
sereg, Ferdinánd fütyül rá, immár maga is megértette, mi a terv.
Angliában hűvösebbre fordult az idő, ám Spanyolországban
még mindig forróság uralkodott. Ferdinándnak végre eszébe
jutottak a szövetségesei, de amikor értük küldetett, és úgy rendel-
kezett, hogy a telet is a harcmezőn kell tölteniük, az angol katonák
nem engedelmeskedtek. Fellázadtak a parancsnokaik ellen, és
követelték, hogy vigyék őket haza.
 1512 TELE

Sem Katalin, sem a tanács egynéhány cinikus tagja nem lepődött

meg, amikor az angol sereg lerongyolódva, dicstelenül kullogott
haza decemberben. Lord Dorset - aki már nem bízott benne,
hogy valaha is utasításokat és utánpótlást kap Ferdinánd király-
tól, ráadásul meg kellett küzdenie az éhes, elcsigázott lázadókkal,
s a különféle betegségek következtében kétezer emberét vesztette
el - annak idején dicsőségesen indult útnak Angliából, ám most
kegyvesztetten tért haza.
- Mi lehetett a gond? - Henrik valósággal berontott Katalin lak-
osztályába, és intett az udvarhölgyeknek, hogy távozzanak. A király
a vereség szégyenéről értesülve kis híján elsírta magát dühében.
Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy bátor katonái ilyen dicstelenül
tértek vissza. Apósától több levelet is kapott, melyekben Ferdinánd
az angol csapatok viselkedésére panaszkodott. Az angol király
megszégyenült a spanyolok előtt, és megszégyenült az ellenség,
Franciaország előtt. Most Katalinhoz menekült, minthogy ő volt az
egyetlen a világon, akivel megoszthatta döbbenetét és kétségbeesé-
sét. Henriket annyira feldúlta a kudarc, hogy csak dadogni tudott.
Amióta trónra lépett, most először történt, hogy valami balul ütött
ki, pedig ő - akár egy gyerek - azt hitte, hogy soha nem érheti baj.

Megfogom a kezét. Erre számítottam a nyár első napjától kezdve,

amikor kiderült, hogy az angol csapatokra vonatkozóan nincs
haditerv. Amikora megérkezésük után nem állították csatarendbe
a katonáinkat, rögtön tudtam, hogy félrevezettek minket. Ponto-
sabban - és ez még rosszabb - tudtam, hogy apám félrevezetett
minket.
Nem vagyok ostoba. Ismerem apámat mint hadvezért, és isme-
rem mint embert. Amikor érkezésük napján nem vetette be az angol
csapatokat, már tudtam, hogy más terve van velük, és hogy a tervét
titkolja előlünk. Rendes körülmények közt sohasem hagyná, hogy
derék katonák a táborban fecserésszenek, italozzanak, és elkapja-
nak mindenféle betegségeket. Gyermekkorom nagy részét katonai
táborokban töltöttem apám hadjáratai során, és sosem láttam,
hogy tétlenkedni hagyta volna az embereit. Mindig mozgásban tar-
totta őket, szüntelenül feladatokat adott nekik, nehogy rossz útra
tévedjenek. Apám istállójában egyetlen ló sem akad, amelyen akár
csak egy fontnyi fölösleges háj volna; és hasonlóképpen bánik a
katonáival is.
Ha hagyta, hogy az angolok a táborban lézengjenek, az azért
volt, mert pontosan ezt akarta: hogy ott maradjanak a táborban.
Nem törődött vele, hogy ellustulnak és megbetegszenek. E gondo-
lat nyomán még egyszer igen alaposan megnéztem a térképet, és
rájöttem, mi a célja. Ellensúlyként használta az angolokat, tétlen
figyelemelterelésként. Elolvastam a tisztjeink jelentéseit, az értel-
metlen semmittevésről szóló panaszaikat, a határ menti gyakorla-
tozásról szóló beszámolóikat - amikor láthatták a franciákat, és
azok is látták őket, katonáink mégsem indulhattak csatába -, és
máris tudtam, hogy igazam van. Apám azért hagyta téblábolni
az angol csapatokat Fuenterrabiában, hogy védekező taktikára
kényszerítse a franciákat, azok ugyanis nyilván megijedtek ettől a
jelentős erőtől, amely bármikor oldalba támadhatja őket. így
tehát készen kellett állniuk a védekezésre az angolok ellen, és nem
támadhattak apámra, aki vígan nekiindult serege élén, és aka-
dálytalanul bevonult a védtelen navarrai királyságba. Ily módon
végre megszerezte azt, amire oly régóta vágyott, méghozzá anél-
kül, hogy nagyobb árat fizetett volna érte vagy különösebb veszély-
nek tette volna ki magát.
 - Kedvesem, nem arról van szó, hogy a katonáid megmérettek és
könnyűnek találtattak - vigasztalom elkeseredett ifjú férjemet. - Az
angolok bátorsága megkérdőjelezhetetlen. És veled kapcsolatban
sem merülhetnek fel kétségek.
- De itt azt írja... - lengeti felém a levelet.
- Nem számít, mit ír - felelem türelmesen. - Csak arra figyelj,
mit tesz.
Felém forduló arcáról olyan megbántottság sugárzik, hogy nincs
szívem megmondani neki, apám egyszerűen kihasználta, bolonddá
tette, kihasználta a seregét, kihasznált engem is, hogy megszerezze
magának Navarrát.
- Apám egyszerűen csak felvette a jutalmát, mielőtt elvégezte
volna a munkát - mondom aztán nyersen. - Most rá kell bírnunk,
hogy a munkát is végezze el.
- Hogy érted ezt? - kérdezi elképedve Henrik.
- Isten bocsássa meg, hogy ezt mondom, de apám bárkit képes
becsapni. Ha vele akarunk szövetkezni, akkor ugyanolyan ravasz-
nak kell lennünk, mint amilyen ő. Szerződést kötött velünk, és azt
ígérte, összefog velünk a Franciaország elleni harcban, de végül csak
annyit tett, hogy megszerezte magának Navarrát, a seregünket
pedig szépen hazaküldte.
- A seregem megszégyenült. És én is megszégyenültem.
Henrik továbbra sem érti, amit mondok.
- A sereged pontosan azt tette, amit apám elvárt tőle. Ilyen érte-
lemben ez egy roppant sikeres hadjárat volt.
- De hát semmit sem csináltak! Apád arról panaszkodik, hogy
egy seregre való naplopót küldtem neki!
- Ezzel a semmivel lekötötték a franciák erőit. Gondolj csak bele!
A franciák elvesztették Navarrát.
- Hadbíróság elé állítom Dorsetet!
- Jól van, megtehetjük, ha ez a kívánságod. De a lényeg az, hogy
még mindig megvan a seregünk, mindössze kétezer embert vesztet-
tünk, és az apám a szövetségesünk. Azzal, ami az idén történt, az adó-
sunk lett. Jövőre visszaküldheted a sereget Franciaországba; és
ezúttal
apám fog harcolni a mi érdekünkben, nem pedig mi az ő érdekében.
 - Apád azt állítja, megszerzi nekem Guyenne-t... Úgy mondja,
mintha én nem lennék képes rá! Olyan hangot üt meg velem,
mintha valami pipogya fráter lennék, semmirevaló hadsereggel!
- Helyes - mondom, Henrik legnagyobb csodálkozására. - Csak
szerezze meg nekünk Guyenne-t.
- Azt akarja, hogy fizessünk érte.
- Hát akkor fizessünk. Mit számít ez, amíg apám mellettünk
van, amikor összecsapunk a franciákkal? Ha megszerzi nekünk
Guyenne-t, azzal csak jól járunk, ha pedig nem szerzi meg, de lefog-
lalja a franciákat, miközben mi északról, Calais felől támadunk
rájuk, akkor is jól járunk.
Egy pillanatig tátott szájjal mered rám, valósággal szédeleg.
Aztán felfogja, miről beszélek.
- Vagyis leköti a franciákat, miközben mi előrenyomulunk,
ahogy mi tettük, amikor ő nyomult előre?
- Pontosan.
- Kihasználjuk, ahogy ő használt ki minket?
- Igen.
Henrik csak ámul és bámul.
- Apád tanított erre? Hogy úgy tervezd meg előre a lépéseidet,
mintha egy sakktábla volna előtted, és azon kellene mozgatnod a
bábukat?
Megrázom a fejemet.
- Nem tanított. De ha az ember egy olyan férfi mellett tölti a
napjait, mint apám, akaratlanul is kitanulja a diplomácia művé-
szetét. Tudtad, hogy apámat maga Machiavelli nevezte tökéletes
fejedelemnek? Ha valaki ott volt mellette az udvarban, mint én,
vagy a katonai táborban, mint én, láthatta, mivel tölti az életét:
azzal, hogy megpróbál mindenből hasznot húzni. Minden egyes
nap tanultam tőle valamit. Akaratlanul is tanultam abból, hogy őt
figyeltem. Tudom, hogyan forog az agya. Tudom, hogyan gondol-
kodik egy hadvezér.
- De mi alapján jutottál arra, hogy Calais felől kell támadnunk?
- Jaj, kedvesem, hát hol máshol rohanhatná le Anglia Franciaor-
szágot? Apám csak harcoljon délen az érdekünkben, aztán majd
meglátjuk, meg tudja-e szerezni Guyenne-t. Biztos lehetsz benne,
hogy sikerrel jár, ha ez neki magának is érdekében áll Minden-
esetre miközben ő délen támad, a franciák nem tudják megvédeni
Normandiát.
Henrik magabiztossága egyszerre visszatér.
- Én magam vezetem a sereget - jelenti ki. - Személyesen leszek
ott a csatamezőn. Apád nem bírálhatja majd az angol sereget, ha
én magam állok az élén.
Egy pillanatra elbizonytalanodom. A háborúsdi még játéknak
is veszélyes, és amíg nincs örökösünk, Henrik hihetetlen értéket
képvisel. Ha ő odavész, százával tűnnek fel a trónkövetelők, és
vége Anglia békéjének. De ha bezárom, ahogy a nagyanyja tette,
akkor nem tudom a befolyásom alatt tartani. Meg kell tapasztal-
nia, milyen is a háború, és tudom, hogy ha a hadjáratot apám
vezeti, akinek legalább annyira fontos, hogy megőrizzem az angol
trónt, mint nekem, akkor a férjemnek haja szála sem görbül; és
különben is jóval veszélytelenebb a lovagias franciákkal megüt-
közni, mint a vérszomjas skótokkal. Egyébként pedig van egy tit-
kos tervem. És ennek megvalósításához az kell, hogy Henrik
elhagyja az országot.
- Helyes, tedd azt - felelem végül. - Egyetlen hadba szálló király-
nak sem volt még olyan pompás páncélja, erős lova és szemrevaló
gárdája, mint neked.
- Thomas Howard szerint nem kellene háborúznunk a franciák-
kal, amíg le nem vertük a skótokat.
A fejemet rázom.
- Három király szövetségében fogsz harcolni Franciaországban
- mondom. - Nagyszerű háború lesz, amelyet sokáig emlegetnek
majd. A skótok a hitvány határ menti portyáikkal kisebb veszélyt
jelentenek, ők még várhatnak. Ha pedig betörnének észak felől,
amíg te a franciákkal harcolsz, ilyen jelentéktelen ellenséggel akár
én is szembeszállhatok, miközben te a valódi háborút vívod Fran-
ciaországban.
- Te? - kérdezi csodálkozva.
 - Miért is ne? Hiszen teljhatalommal bíró, ifjú királyi pár
vagyunk. Ki állhatna az utunkba?
- Senki! Nekem most nem szabad mással foglalkoznom - jelenti
ki. - Én hódító hadjáratot folytatok Franciaországban, te pedig
megvéded az országot a skótok ellen.
- Így lesz - ígérem. Pontosan ezt akartam.
 1513 TAVASZA

Henrik egész télen másról sem beszélt, csak a háborúról, aztán

tavasszal Katalin megkezdte a katonák toborzását és a felszerelés
összegyűjtését Észak-Franciaország megtámadásához. A Ferdi-
nánddal kötött egyezményben az állt, hogy a spanyol király Ang-
lia nevében megszállja Guyenne-t, miközben az angol csapatok
lerohanják Normandiát. Miksa német-római császár az északi
fronton csatlakozik az angol sereghez. A terv hibátlannak ígérke-
zett, feltéve, hogy a három fél egyszerre támad, és mindvégig
tökéletesen megbíznak egymásban.

Nem lep meg, amikor kiderül, hogy apám béketárgyalásokat foly-

tat a franciákkal - méghozzá éppen akkor, amikor megkértem
Thomas Wolseyt, bizalmi emberemet, a királyi alamizsnaosztót,
hogy írjon minden angol városnak, és tudakolja meg, hány embert
tudnak küldeni a királyi seregbe a franciaországi háború céljára.
Tudtam, hogy apámat csakis Spanyolország fennmaradása érdekli
- Spanyolország mindenekelőtt. Nem hibáztatom érte. Most, hogy
királyné vagyok, kissé jobban megértem, mit is jelent olyan szen-
vedélyesen szeretni egy országot, hogy a védelme érdekében bárkit
képes elárulni az ember - még, mint apám teszi, a saját gyermekét
is. Apám most választás elé került: egyfelől ott egy sok gonddal
járó és kevés haszonnal kecsegtető háború, másfelől pedig a béke,
és minden, ami azzal jár. Ő pedig a békét választotta és Francia-
ország barátságát. Teljes titokban elárult minket, és becsapott
engem is.
Amikor nagy hitszegésére fény derül, minden felelősséget a köve-
tére hárít, no meg bizonyos elveszett levelekre. Gyönge védekezés ez,
de nem panaszkodom. Apám úgyis azonnal csatlakozik majd hoz-
zánk, amint látszik, hogy győzni fogunk. Számomra most az a fon-
tos, hogy Henrik elindíthassa a franciaországi hadjáratát, én pedig
szép nyugodtan elbánhassak a skótokkal.
- Még meg kell tanulnia, hogyan vezesse csatába az embereit -
mondja Thomas Howard Henrikről. - Ez nem olyan, mint amikor
a bordélyba viszi a cimboráit, már megbocsásson, felség.
- Tudom - felelem. - Dicsőséget kell aratnia. De ez fölöttébb
kockázatos.
A vén katona a kezemre teszi a kezét.
- Igen ritka, hogy egy király a csatatéren veszti életét - szól
nyugtatólag. - Richard királyt ne vegye számításba, mert ő lényegé-
ben belerohant ellenfelei kardjába. Tudta, hogy elárulták. A kirá-
lyokat többnyire foglyul ejtik, és váltságdíjat kérnek értük. Feleak-
kora veszély sem fenyegeti Henriket, mint amekkorával felségednek
kell szembenéznie, ha felszerel egy hadsereget és elküldi a csatornán
túlra, Franciaországba, majd pedig a hátramaradt embereinkkel
próbálja legyőzni a skótokat.
Néhány pillanatra elakad a szavam. Nem sejtettem, hogy átlátja
a tervemet.
- Ki gondolja, hogy erre készülök?
- Csak én.
- És szólt róla bárkinek is?
- Nem - feleli sztoikus nyugalommal. - Elsősorban Angliának
tartozom hűséggel, és úgy vélem, felségednek igaza van. Végez-
nünk kell a skótokkal egyszer s mindenkorra, és jobb, ha ezt az
ügyet akkor intézzük el, amikor a király biztonságban van a ten-
geren túl.
- Úgy látom, az én biztonságom miatt nem aggódik különöseb-
ben - jegyzem meg.
Vállat von és elmosolyodik.
 - Ön királyné - mondja. - Szeretett királynénk. De másik király-
nét bármikor találhatunk. Tudor királyunk azonban nincs másik.
- Tudom - felelem. Ez a nyilvánvaló igazság. Engem lehet
pótolni, Henriket azonban nem. Amíg nem szülök egy Tudor fiút.
Thomas Howard rájött, mii eszeltem ki. Nincs kétségem afelől,
mi a legfőbb kötelességem. Úgy van, ahogy Arthur mondta: Anglia
biztonságát leginkább északról fenyegetik, Skócia felől, így tehát
északra kell vezetnem a sereget. Henriket arra kell biztatnom, hogy
vegye fel a legcsinosabb páncélját, és a legkedvesebb barátaival
induljon afféle lovagi tornára a franciák ellen. Az északi határ men-
tén viszont véres harc várható; de ha ott győzünk, több emberöltő-
nyi időre biztonságban leszünk. Ha azt akarom, hogy Anglia biz-
tonságos hely legyen számomra, születendő fiam számára és az
utánunk jövő királyok számára, le kell győznöm a skótokat.
Amennyiben vereséget mérek rájuk, úgy akkor is megtettem leg-
főbb kötelességemet szeretett Angliám iránt, ha soha nem születik
fiam, ha soha nem lesz okom, hogy elmenjek Walsinghambe, és
köszönetét mondjak a Miasszonyunknak, amiért fiúval ajándéko-
zott meg. Még az sem számít, ha az életemmel fizetek.
Ügyelek rá, hogy Henrik ne veszítse el lelkesedését, elszántságát.
Megküzdök a királyi tanáccsal, mivel apám megbízhatatlanságából
azt a következtetést vonták le, hogy jobb, ha most nem háborúzunk.
Részben egyet is értek velük. Szerintem nincs valódi okunk arra,
hogy megtámadjuk a franciákat, és nem is várhatunk sok hasznot
ettől a hadjárattól. De tudom, hogy Henrik ég a vágytól, hogy csa-
tába mehessen, s meggyőződése, hogy Franciaország az ellensége,
Lajos király pedig a riválisa. Azt akarom, hogy ezen a nyáron, ami-
kor szándékom szerint végzetes csapást mérek a skótokra, Henrik
ne legyen útban. És tudom, hogy csakis egy dicsőséges háborúval
lehet elvonni a figyelmét. Háborút akarok hát, nem mintha hara-
gudnék a franciákra, vagy meg akarnám mutatni apámnak, milyen
erősek vagyunk; azért akarok háborút, mert a franciák délen van-
nak, a skótok pedig északon, s ahhoz, hogy Anglia biztonságban
legyen, az egyiket le kell rohannunk, a másikkal meg el kell játsza-
doznunk.
 Órákat töltök a királyi kápolnában térdepelve; hosszú, néma
merengéseimben Arthurhoz szólok. - Biztos vagyok benne, hogy
igazam van, szerelmem - suttogom összekulcsolt kezembe. - Biztos
vagyok benne, hogy igazad volt, amikor figyelmeztettél, milyen
veszedelmesek a skótok. Le kell igáznunk őket, máskülönben soha
nem alhatunk nyugodtan. Ha meg tudom valósítani a tervemet,
akkor ebben az évben eldől Anglia sorsa. Ha meg tudom valósítani
a tervemet, akkor Henriket elküldöm a franciákkal harcolni, én
pedig a skótok ellen vonulok, és eldőlhet a sorsunk. Tudom, hogy a
skótok jelentik a nagyobb veszélyt. Mindenki a franciákkal foglal-
kozik - kiváltképpen az öcséd -, de ezek az emberek mit sem tud-
nak a háború valódi természetéről. Az az ellenség, amelyik a tenge-
ren túl van, bármennyire gyűlöljük is, kevésbé veszedelmes, mint
az, amelyik egyetlen éjszaka alatt áttörhet a határainkon.
Csukott szemmel is szinte magam előtt látom Arthurt a félho-
mályban. - Hát persze - mondom neki mosolyogva. - Biztosan azt
gondolod, hogy egy nő nem tud elvezérelni egy hadsereget. Biztosan
azt gondolod, hogy egy nő nem viselhet páncélt. De én többet tudok
a hadviselésről, mint a legtöbb férfi ebben a békés udvarban. Az
udvar odavan a lovagi tornákért, és minden fiatalember azt hiszi,
hogy a háború is csak játék. De én tudom, milyen a háború. Saját
szememmel láttam. Idén tanúja lehetsz majd, amint hadba vonu-
lok, ahogy anyám tette, láthatod majd, amint szembeszállók az
ellenségünkkel - az egyetlen igazán fontos ellenséggel. Most már ez
az ország a hazám, te magad tetted a hazámmá. És én meg fogom
védeni, érted, értem és az örököseinkért.

A franciák elleni angol hadjárat előkészületei remekül haladtak.

Katalin és hűséges segítője, Thomas Wolsey egymás után kapta a
létszámjelentéseket a városokból, gondoskodtak a hadsereg ellát-
mányáról, a fegyverekről, valamint az önkéntesek kiképzéséről,
vagyis arról, hogy a katonák fel legyenek készítve a parancsra
történő támadásra és visszavonulásra. Wolseynak feltűnt, hogy a
királynénál két lajstrom van, mintha két külön sereget akarna
felállítani.
- Arra számít felséged, hogy nemcsak a franciákkal, hanem a
skótokkal is meg kell ütköznünk? - kérdezte egy alkalommal.
- Biztos vagyok benne.
- Amint a csapataink elindulnak Franciaország felé, a skótok
lecsapnak ránk - vélekedett Wolsey. - Meg kell erősítenünk a
határt.
- Remélem, hogy ennél többet is tehetünk - felelte szűksza-
vúan a királyné.
- De őfelségét, a királyt semmi sem vonhatja el a Franciaor-
szág elleni háborútól - jegyezte meg a férfi. Azonban hiába
reménykedett, a királyné nem osztotta meg vele titkos tervét.
- Tudom - válaszolta Katalin. - Gondoskodnunk kell róla,
hogy nagy erőkkel érkezzen Calais-be. Semmi sem vonhatja el a
figyelmét.
- De azért bizonyos erőket itthon kell tartanunk, hogy meg-
védhessük magunkat a skótok ellen, hiszen bizonyára támadni
fognak - figyelmeztette újból Wolsey.
- Arra ott vannak a határcsapatok - felelte elutasítóan a
királyné.
Ekkor a jóképű ifjú Edward Howard kért bebocsátást új, tenger-
kék köpenyében. Búcsúzni jött, mivel a flotta is hadba indult. Azt a
parancsot kapták, hogy blokáddal szorítsák be kikötőikbe a franciá-
kat, vagy ha lehetséges, kössék le az erőiket a nyílt tengeren.
- Isten áldja - szólt a királyné elérzékenyülve, kissé remegő
hangon. - Isten áldja, Edward Howard, és kísérje továbbra is sze-
rencse!
A férfi mélyen meghajolt.
- Azért vagyok szerencsés, mert kegyeiben részesít egy nagy
királyné, aki egy nagyszerű országot szolgál - mondta. - Megtisz-
teltetés, hogy szolgálatára lehetek a hazámnak, a királynak... és
- folytatta meghitt suttogásra váltva - önnek, királyném.
Katalin elmosolyodott. Henrik valamennyi barátja hajlamos
volt rá, hogy egy lovagregény hősének képzelje magát. Camelot
története még élénken élt az emlékezetükben. Amióta csak
királyné lett, Katalin az udvari legendavilág úrhölgyének szerepét
töltötte be. Edward Howardot azonban jobban kedvelte, mint a
többi fiatalembert. Őszinte vidámsága és nyitottsága miatt min-
denki szerette, a tengerészet és a hajók iránti szenvedélye pedig
csak még kedvesebbé tette királynéja szemében, aki úgy gondolta,
hogy Anglia biztonsága attól függ, uralni tudják-e a tengereket.
- Ön a lovagom, és bízom benne, hogy dicsőséget hoz önma-
gára és rám - szólt Katalin, s látta, milyen örömmel csillan fel
Edward szeme, amikor sötét fejét lehajtja, hogy megcsókolja
úrnője kezét.
- Hozok felségednek néhány francia hajót - fogadkozott a fia-
talember. - Hoztam már önnek skót kalózokat, ezúttal majd fran-
cia gályákat kap tőlem.
- Szükségem is van rájuk - jegyezte meg a királyné komolyan.
- Megkapja őket, akár a halálom árán is.
Katalin figyelmeztetően emelte fel az ujját.
- Halálról szó sem lehet! - intette az ifjút. - Önre is szükségem
van - fűzte hozzá, és másik kezét is Edward felé nyújtotta. - Min-
dennap gondolok majd önre, és imádkozom önért - ígérte.
A fiatalember felegyenesedett, és új köpenyét suhogtatva távo-
zott.

Szent György napja van, és még mindig nem tudjuk, mi lett az

angol flottával, amikor komor arcú hírnök érkezik. Henrikkel
együtt hallgatom végig, amint a fiatalember elmeséli, hogyan is zaj-
lott a tengeri ütközet, amelyről Edward azt gondolta, kétségkívül
megnyeri, amelyről azt gondoltuk, kétségkívül megmutatja, hogy a
flottánk erősebb, mint a franciáké. Edward apjával együtt értesülök
a flottaparancsnok sorsáról, a lovagoméról, aki oly szilárdan hitte,
hogy magával hoz néhány francia gályát Londonba.
Edward beszorította az ellenséges flottát Brestbe, a franciák nem
mertek kitörni. Ő azonban túl türelmetlen volt, nem bírta kivárni,
míg megteszik a következő lépést, túl fiatal volt, elkapkodta a dol-
got. Bolond volt, szeretetre méltó bolond, akárcsak az udvari bará-
tai, akik mind legyőzhetetlennek hiszik magukat. Úgy ment a csa-
tába, mint egy kisfiú, aki nem fél a haláltól, aki azt sem tudja, mi a
halál, aki még csak el sem tudja képzelni, hogy meghalhat. Ő is azt
gondolta, akárcsak gyerekkorom spanyol grandjai, hogy a félelem
betegség, amelyet soha nem kaphat el. Azt gondolta, hogy Isten
kegyesebb hozzá, mint másokhoz, és semmi baja nem eshet.
Miután az angol flotta semmiképp nem tudott előrébb jutni, a
franciák pedig ott lapultak a kikötőben, Edward összeszedett
néhány evezős csónakot, és harcba küldte őket - egyenesen a fran-
cia ágyúk elé. Komoly ballépés volt ez, fölöslegesen áldozta fel az
embereit és saját magát - csupán azért, mert nem volt elég türelme
ahhoz, hogy tovább várjon, és túl fiatal volt ahhoz, hogy átgondolja
a dolgot. Sajnálom, hogy a halálba küldtük a drága Edwardot, ezt
a drága, ifjú bolondot. De aztán eszembe jut, hogy a férjem sem
idősebb, és kétségkívül nem is bölcsebb nála, a háború világáról
pedig még kevesebbet tud, és hogy akár én is, a huszonhét éves
asszony - akinek egy nemrég nagykorúvá vált siheder a férje -
könnyen abba a hibába eshetek, hogy elhiszem: soha nem vallhatok
kudarcot.
Edward a társaival együtt feljutott a francia admirális zászlósha-
jójára - hihetetlenül merész tett! -, de az emberei, Isten bocsássa
meg nekik, szinte azonnal cserbenhagyták, s amikor túl hevessé vált
a csata, őt is arra biztatták, hogy meneküljön velük. Beugráltak a
francia hajó fedélzetéről a csónakjaikba, sőt, akadt, aki a tengerbe
vetette magát rémületében, miközben csak úgy záporoztak körülöt-
tük a lövések. Aki tudott, elmenekült a csónakokkal, otthagyták
Edwardot, ő pedig küzdött, akár egy tébolyult, hátát az árbocnak
vetve csapkodott a kardjával, ám az ellenség létszámfölénye miatt
reménytelen volt a helyzete. Sikerült ugyan kitörnie a szorításuk-
ból, és ha lett volna a közelben egy csónak, beleugorhatott volna. De
a csónakok mind elmentek. Ekkor letépte nyakából a hivatalát jelző
aranysípot és a tengerbe hajította, nehogy a franciák megkaparint-
sák, azután megfordult, és újra felvette a harcot. Elterült a fedélze-
ten, de még mindig nem adta meg magát, tucatnyi kard döfte át a
testét, de még mindig küzdött, fél karjára támaszkodva hárította a
csapásokat. Aztán egy mohó penge levágta a kardot tartó karját, és
attól kezdve nem küzdött tovább. Megállhattak volna, tiszteletben
tarthatták volna a bátorságát; de nem tették. Tovább szurkálták,
úgy vetették rá magukat, mint az éhes kutyák a zsákmányra. Száz
sebből vérzett, amikor meghalt.
A holttestét a tengerbe dobták; ennyire becsülték ezek a francia
katonák, ezek az állítólagos keresztények. Akár vademberek is
lehettek volna, akár mórok is lehettek volna, hiszen semmiféle
keresztényi könyöriiletet nem mutattak. Eszükbe sem jutott az
utolsó kenet, a halottért mondott ima, a keresztény temetés, pedig
egy pap is végignézte a halálát. Egyszerűen csak behajították a ten-
gerbe, mint valami romlott ételt, hogy majd felfalják a halak.
Azután rájöttek, hogy Edward Howard volt az, az én Edward
Howardom, az angol hajóhad parancsnoka, Anglia egyik legjele-
sebb emberének fia, s akkor már sajnálták, hogy lehajították a
fedélzetről, mint egy kutyát. No nem becsületből - ugyan már, mit
számít nekik a becsület! hanem azért, mert szép váltságdíjat
követelhettek volna érte a családjától, és Isten a megmondhatója, ki
is fizettük volna, hogy visszakapjuk a drága Edwardot. Kampókkal
felszerelt csónakokban kiküldtek egypár tengerészt, hogy húzzák ki
a vízből a tetemet. Elküldték őket, hogy halásszák ki szegény
Edward holttestét: mintha valami hajótörés hulladéka volna. Majd
kibelezték, mint egy pontyot, kivágták a szívét, besózták, mint egy
tőkehalat, ellopták a ruháit, és elküldték őket a francia udvarba.
Azt pedig, ami e mészárosmunka után megmaradt belőle, vissza-
küldték az apjának és nekem.
Ez a borzalmas történet eszembe juttatja Hernando Pérez del
Pulgart, aki annak idején oly vakmerően betört az Alhambrába.
Ha elkapták volna, megölik, de úgy hiszem, még a mórok sem vág-
ták volna ki a szívét puszta kedvtelésből. Elismerték volna mint
méltó ellenfelet, mint tiszteletre méltó férfiút. Nagylelkű, lovagias
gesztussal visszaszolgáltatták volna nekünk a holttestét. Sőt az is
bizonyos, hogy egy héten belül balladát írtak volna róla, amely két
hét alatt egész Spanyolországban elterjed, s egy hónapon belül szö-
kőkutat építtettek volna az emlékére. Mórok voltak ugyan, de meg-
volt bennük az a finomság, ami ezekből az emberekből teljességgel
hiányzik. Ha ezekre a franciákra gondolok, szégyellem, hogy valaha
is barbárnak neveztem a mórokat.
Henriket megrázta a történet és a vereségünk, Edward apja pedig
tíz évet öregszik abban a tíz percben, amikor a hírnök közli vele,
hogy a fia holtteste odalent hever egy szekéren, ám a ruháit hadi-
zsákmányként elküldték Madame Claude-nak, a francia király
lányának, a szívét pedig a francia admirális megtartotta emlékbe.
Egyiküket sem tudom vigasztalni, magam is döbbenten hallgatom
a hírnök szavait. A kápolnámba megyek, és a Szűzanya elé tárom
fájdalmamat, hiszen Ő jól tudja, milyen, amikor látjuk, hogy egy
szeretett fiatalember a halálba indul. És ahogy ott térdelek, megfo-
gadom: megbánják még a franciák, hogy így végeztek az én bajno-
kommal! Megfizetnek aljas tettükért! Soha nem bocsátok meg
nekik.
 1513 NYARA

Edward Howard halála után Katalin még buzgóbban foglalatosko-

dott a Calais-ba készülő angol sereg hadjáratának előkészítésével.
A háború ugyan Henrik számára csak színjáték lesz, de valódi
ágyúkkal és ágyúgolyókkal, kardokkal és íjakkal harcol majd, a
királyné pedig azt akarta, hogy ezek jól elkészített, pontos fegyve-
rek legyenek. Ő már gyermekkora óta tudta, milyen a háború,
Henriket azonban csak Edward Howard sorsa ébresztette rá, hogy
ez nem lovagi torna, nem mese. Még egy jóképű, sikeres fiatalem-
berrel is megtörténhet, hogy ragyogó napfényben indul hadba, és
szekéren hozzák vissza, darabokra szabdalva. Becsületére legyen
mondva, Henrik bátorsága eme felismerés hatására sem ingott
meg. Eközben az ifjú Thomas Howard lépett bátyja helyére, az apja
pedig összeszedte a bérlőit, és adósságuk rendezésére szólította fel
őket, hogy csapatokat állíthasson ki, és megbosszulhassa fia halálát.
A sereg első része májusban indult el Calais felé, Henrik pedig
arra készült, hogy a második hullámban, júniusban követi őket.
Soha életében nem volt még olyan komor, mint ez idő tájt.
Katalin és férje kényelmes tempóban lovagolt keresztül Ang-
lián, Greenwichből Doverbe, ahol a királyt már várta vitorlás
hajója. A városokban az emberek az utcákra tódulva ünnepelték
őket, és csapatokat állítottak ki. A királynak és a királynénak egy-
forma, nagy, fehér lova volt. Katalin férfi módra lovagolt, hosszú
kék ruhája szinte beterítette a ló hátát. Az aranyhajú Henrik pom-
pásan festett mellette: magasabb volt, mint bármelyik társa, a leg-
többjüknél erősebb is, és mindenkire mosolygott.
 Reggelenként, amikor kilovagoltak valamelyik városból, pán-
célt viseltek: összeillő, ezüstözött, aranyozott páncélt. Katalin csak
finoman kovácsolt, aranydíszes mellvértet és sisakot öltött ma-
gára, Henrik azonban mindennap tetőtől talpig páncélba bújt,
akármilyen forróság volt is. Sisakrostélyát feltolta, kék szeme csil-
logott, sisakját aranykarika övezte. A zászlóvivők egyik oldalon
Katalin, a másikon Henrik jelvényeit hordozták, s amikor az em-
berek meglátták a királyné gránátalmáját és Henrik rózsáját, azt
kiáltozták: „Isten áldja a királyt! Isten áldja a királynét!” Amikor
elhagytak egy várost, s mögöttük a katonák masíroztak, előttük
pedig az íjászok haladtak, a városlakók legalább egy mérföld
hosszan felsorakoztak az út két szélén, és rózsaszirmokat, rózsa-
bimbókat hintettek a lovak elé. Minden katonának rózsa volt a
hajtókáján vagy a sapkáján, és masírozás közben pajzán dalokat
harsogtak a régi időkből, vagy éppen a Henrik által szerzett balla-
dákat énekelték.
Csaknem két hét alatt jutottak el Doverbe, ám ez nem volt
elvesztegetett idő, mert útközben minden faluban ellátmányt sze-
reztek be és katonákat toboroztak. Nem akadt olyan férfi, aki ne
akart volna csatlakozni a sereghez, hogy megvédje Angliát a fran-
ciáktól. Nem akadt olyan lány, aki ne biztatta volna a kedvesét,
hogy álljon katonának. Az egész ország bosszút akart állni a fran-
ciákon. És az egész ország bízott benne, hogy az ifjú király sikert
arat az ifjú sereg élén.

Boldogabb vagyok, érezhetően boldogabb, mint bármikor a fiunk

halála óta. Nem is gondoltam, hogy még lehetek ilyen boldog. Miköz-
ben nagyszabású ünnepségek és táncmulatságok közepette a tenger-
partfelé vonulunk, Henrik minden egyes éjszakát az ágyamban tölt,
az enyém minden gondolata, szava és tette. Megszerveztem a hadjá-
ratát, sikeresen elvontam a valódi háborútól, amelyet én fogok meg-
vívni, s nincs olyan gondolata, amelyet ne osztana meg velem. Azért
imádkozom, hogy miközben a háború izgalmától feltüzelve együtt
lovagolunk dél felé, az egyik éjszakán nemzzünk újabb gyermeket,
újabb fiút, egy újabb rózsát Anglia számára, Arthur helyett.

Hála Katalinnak és Thomas Wolseynak, a sereg indulását tökélete-

sen megszervezték. Ezúttal elmaradt a szokásos késés, elmaradtak
az utolsó pillanatban kiadott parancsok, s nem kellett kétségbeesve
ide-oda szaladgálni azokért az alapvető dolgokért, amelyeket elmu-
lasztottak beszerezni. Négyszáz hajó várta, hogy Franciaországba
szállítsa a csapatokat: mind élénk színekre festve, libegő árbocsza-
lagokkal, indulásra kész vitorlázattal. Henrik hajója - amelyet
aranyfüsttel vontak be, a tatján pedig ott csapkodott a vörös sárká-
nyos lobogó - a dokkban ringatózott. A remekül kiképzett királyi
gárda tagjai a Tudorok zöld-fehér színeiben pompázó, csillogó-vil-
logó új egyenruhájukban a parton sorakoztak fel. A király két
aranyberakásos páncélzatának darabjait már felrakodták a fedél-
zetre, különlegesen betanított lovai az istállójukban voltak. A had-
járatot éppoly alaposan készítették elő, mint a leggondosabban
kidolgozott udvari álcajátékokat, és Katalin tudta, hogy az ifjak
többsége éppúgy várja a háborút, mint az udvari mulatságokat.
Minden készen állt, hogy Henrik elhagyja a kikötőt és elindul-
jon Franciaország felé. A doveri parton egyszerű ceremónia zaj-
lott le: a király fogta a nagy állami pecsétet, és mindenki előtt
Katalint jelölte ki, hogy a távollétében ő legyen a régens, a király-
ság kormányzója és a honvédő angol erők főparancsnoka.

Ügyelek rá, hogy az arcom komoly és ünnepélyes legyen, amikor

kinevez Anglia régens ének, aztán megcsókolom a kezét, majd szá-
jon csókolom, és szerencsés utat kívánok neki. De amikor az uszá-
lyok kivontatják a hajóját a kikötőből, aztán a szél belekapaszkodik
a kibontott vitorlákba, és a hajó elindul Franciaország felé, a legszí-
vesebben hangosan dalolnék örömömben. Nem siratom a férjemet,
aki messzi útra indul, mert itt hagyott nekem mindent, amit akar-
tam. Már nem is csak walesi hercegné vagyok, már nem is csak
angol királyné vagyok, immár én vagyok a királyság kormányzója,
én vagyok a hadsereg főparancsnoka, ez most már csakugyan az én
országom, és én vagyok az egyedüli uralkodója.
És most az első dolgom - sőt, talán az egyetlen dolog, amit meg-
cselekszem a rám ruházott hatalomnál fogva, az egyetlen dolog,
amit meg kell tennem, ha már ilyen Istentől nyert lehetőségem van
rá - az lesz, hogy legyőzöm a skótokat.

Amint Katalin visszaérkezett a richmondi palotába, megparan-

csolta Thomas Howardnak, Edward öccsének, hogy hozza elő a
nagyágyút a Tower fegyvertárából, s induljon el a teljes angol flot-
tával, hogy Newcastle-tól északra megvédjék a határt a skótoktól.
Thomas nem volt olyan rátermett flottaparancsnok, mint a bátyja,
ám derék fiatalember volt, s a királyné úgy vélte, rábízhatja azt a
feladatot, hogy a legfontosabb fegyvereket északra szállítsa.
Katalin mindennap híreket kapott Franciaországból az út
mentén állomásozó hírnököktől, akiket előzőleg odaküldött.
Wolseynak szigorúan meghagyta, hogy folyamatosan tájékoz-
tassa a háború állásáról, és alaposan elemezze a helyzetet. Tudta
jól, hogy Henriktől csak optimista beszámolókat várhat. Pedig
nem csupán jó hírek érkeztek. Az angol sereg eljutott Francia-
országba, Calais-ban nagy izgalom, ünneplés, mulatozás fo-
gadta őket. Felvonulásokat rendeztek, embereket toboroztak, s
rengetegen dicsérték Henrik csinos páncélját és daliás seregét.
Ám Miksa császár nem küldte el a csapatait, amelyeknek az
angolok oldalán kellett volna hadba vonulniuk. Üres kincstá-
rára hivatkozott, és kijelentette, hogy az ügyet persze továbbra
is lelkesen támogatja, s felajánlotta az ifjú fejedelemnek kardját
és szolgálatait.
Nyilvánvalóan szédítő pillanat volt Henrik számára - aki még
egy veszekedés során elsült puska dörrenését sem hallotta életé-
ben -, hogy a német-római császár felajánlja szolgálatait a ragyogó
ifjú uralkodónak.
Katalin összevont szemöldökkel olvasta Wolsey beszámolójá-
nak ezen részét, mert attól tartott, hogy Henrik túlságosan sokat
kínál majd a császárnak, s így végül maga fizet szövetségesének a
zsoldosseregért, melyet Miksának saját költségén kellett volna
kiállítania. Azonnal ráismert arra a kétkulacsos politikára, mely
kezdettől fogva kísérte a hadjáratot. De legalább a császár ott lesz
Henrik mellett első csatája során, és Katalin tudta, bízhat abban,
hogy a tapasztalt idős uralkodó minden meggondolatlanságtól
visszatartja az ifjú királyt.
Miksa tanácsára az angol sereg megostromolta Therouanne-t
- a Német-római Császárság régóta fente a fogát erre a városra,
Anglia számára viszont semmiféle taktikai értékkel nem bírt -,
Henrik pedig, biztonságos messzeségben a városka falain elhelye-
zett, kis hatótávolságú lövegektől, egymaga járta végig táborát
éjfélkor, bátorító szavakat intézett az őrködő katonákhoz, és meg-
engedték neki, hogy életében először elsüssön egy ágyút.
A skótok, akik csak arra vártak, hogy a király és serege elindul-
jon Franciaországba, s Anglia védtelen maradjon, nyomban hadat
üzentek az angoloknak, és megindultak dél felé. Wolsey rémülten
kérdezte levelében Katalintól, kívánja-e, hogy Henrik egyes csa-
patai visszatérjenek és megküzdjenek az újabb fenyegetéssel.
A királyné azt válaszolta, úgy véli, egy határ menti csetepatéval ő
is elboldogul, s a korábban összeállított lajstromok alapján újabb,
minden városra kiterjedő toborzást kezdett.
Ezután összehívta a londoni nemzetőrség gyűlését, és fehér
lován, páncélban szemlélte meg a csapatokat, mielőtt északra
vonultak volna.

Megnézem magamat a tükörben, miközben az udvarhölgyeim rám

csatolják a mellvértemet, a komornám pedig a sisakomat tartja.
Látom az arcukon az elkeseredést, az ostoba leány úgy fogja azt a
sisakot, mintha alig bírná el, mintha mindennek nem volna szabad
megtörténnie, mintha nem erre a pillanatra születtem volna. Pedig
most jött el a pillanat, amikor beteljesedik a sorsom.
Halkan sóhajtok. A páncélban annyira hasonlítok anyámra, mintha
csak őt látnám a tükörben; némán, büszkén áll, hátrakötött hajjal, a
szeme úgy csillog, akár fényes, aranyozott mellvértje; felpezsdítette
a csata ígérete, s csak úgy ragyog a győzelembe vetett hit örömétől.
- Nem fél felséged? - kérdezi halkan María de Salinas.
- Nem - felelem őszintén. - Egész életemben erre a pillanatra
vártam. Királyné vagyok, és egy olyan királynő leánya, akinek meg
kellett harcolnia az országáért. Épp akkor érkeztem ide, új hazámba,
amikor az országnak szüksége volt rám. Most nem olyan királyné
kell ide, aki a trónján ücsörög, és jutalmat oszt a lovagi tornák nyer-
teseinek. Most olyan királyné kell, akiben megvan a férfiak lelkese-
dése és bátorsága. Ez a királyné én vagyok. Hadba vonulok a sere-
gemmel.
Döbbent zsivaly támad körülöttem.
- Hadba vonul?
- De nem északra, ugye?
- Megszemléli őket, de csak nem akar hadba vonulni velük?
- Nem veszélyes ez?
A sisakomért nyúlok.
- Északra vonulok a sereggel, hogy megütközzünk a skótokkal.
Ha betörnek az országunkba, meg kell küzdenem velük. És addig
maradok ott, amíg le nem győzöm őket.
- De mi lesz velünk?
Rámosolygok a hölgyeimre.
- Hárman velem jönnek, hogy ne legyek egyedül, a többiek itt
maradnak - felelem határozottan. - A hátramaradók tovább varr-
ják a zászlókat, tépést készítenek a sebesülteknek, és mindet elkül-
dik nekem. És rendesen viselkednek! - teszem hozzá szigorúan. -
Akik pedig velem jönnek, azok olyanok lesznek, mint a katonák a
csatatéren. Nem akarok panaszt hallani.
A hölgyeimből kitörnek a döbbenet szavai. Az ajtó felé indulok,
hogy ne kelljen tovább hallgatnom őket.
 - María és Margaret, önök most velem jönnek - mondom.
A csapatok a palota előtt sorakoztak fel. Lassan lovagolok el a
sorok előtt, minden egyes arcon megpihen a tekintetem. Láttam,
hogyan csinálja ezt apám és anyám. Apám arra intett, minden
katonának tudnia kell, hogy nagyra értékelik, tudnia kell, hogy
egyénként tekintenek rá a szemle során, éreznie kell, hogy ő is a
sereg létfontosságú része. Azt akarom, hogy mind biztosak legyenek
benne, láttam őket, minden egyes embert láttam; hogy ismerem
őket. Azt akarom, hogy ismerjenek. Amikor mind az ötszáz katona
előtt ellovagoltam, előremegyek és leveszem a sisakomat, hogy lás-
sák az arcomat. Most nem olyan vagyok, mint egy spanyol her-
cegnő, aki elrejti a haját és elfátyolozza az arcát. Hajadonfőtt, fedet-
len arccal, angol királynéként állok előttük. Felemelem a hangomat,
hogy mindenki jól halljon.
- Angol katonák! - kiáltom. - Együtt vonulunk hadba a skótok
ellen, és sem ti nem inogtok meg, sem én, egyikünk sem vall kudarcot.
Nem fordulunk meg, amíg visszafordulásra nem bírtuk őket. Együtt
legyőzzük a skótokat, mert Istennek tetszően cselekszünk. Nem mi
akartuk ezt a háborút, hanem Jakab skót király támadt ránk aljas
módon; megszegte a szerződést, amelyet ő maga írt alá, s ezzel meg-
alázta angol feleségét. Az isteni rend elleni támadást maga a pápa is
elítélte. Jakab király már régóta dédelgette ezt a tervét. Gyáván várt,
mert azt hitte, gyengeségünkben csaphat le ránk. De tévedett, mert
nagyon is erősek vagyunk. Legyőzzük őt, az eretnek királyt. Győzni
fogunk. Biztos vagyok benne, mert tudom, hogy Isten is ezt akarja.
Az Úr velünk van. És biztosak lehettek benne, hogy Isten mindig
megvédi azokat, akik a hazájukért harcolnak.
Szavaimat helyeslő moraj fogadja, mire megfordulok, és előbb a
sereg egyik felére mosolygok rá, aztán a másikra, hogy lássák,
milyen örömmel tölt el a lelkesedésük.
- Helyes. Menet indul! - szólok oda szűkszavúan a mellettem
lova-
goló tisztnek. A katonák hátraarcot csinálnak, és elvonulnak a térről.
Miközben Katalin első honvédő serege Surrey grófjának vezetésé-
vel észak felé vonult, s útközben további katonákat toborzott, a
hírnökök lóhalálában siettek dél felé, Londonba, hogy megvigyék
a királynénak a hírt, amelyre várt. Jakab serege átlépte a skót
határt, és előrenyomult a határ menti dombvidéken, menet köz-
ben pedig foglyokat ejtett és élelmiszert rekvirált.
- Afféle határ menti rajtaütés? - kérdezte Katalin, noha tudta,
hogy nem erről van szó.
A hírnök a fejét rázta.
- Az uram meghagyta, tudassam felségeddel, hogy a francia
király azt ígérte a skót királynak, elismeri őt, ha legyőz minket.
- Elismeri őt? Mint mit?
- Mint Anglia királyát.
A férfi arra számított, hogy a királyné felsikolt majd felháboro-
dásában vagy rémületében, de Katalin csak bólintott, mintha csu-
pán újabb megfontolásra érdemes hír jutott volna a tudomására.
- Hány emberük van? - kérdezte aztán.
A hírnök csak a fejét ingatta.
- Nem tudom pontosan megmondani.
- Mégis mit gondol?
A férfi a királynéra nézett, látta a szemében a gyötrő aggodal-
mat, és nem tudta eldönteni, mit mondjon.
- Az igazat akarom hallani! - szólt rá Katalin.
- Attól tartok, felség, lehetnek hatvanezren, vagy akár többen is.
- Mennyivel többen?
A hírnök ismét elhallgatott. A királyné felállt, és az ablakhoz
lépett.
- Kérem, mondja meg, amit gondol - sürgette a férfit. - Azzal
nem segít, ha próbál megkímélni, és emiatt aztán amikor hadba
vonulok, nagyobb erővel találom magamat szembe, mint amire
számítottam.
- Százezerre becsülném őket - felelte halkan a hírnök.
Azt várta, hogy a királyné rémülten kapkod majd levegő után,
de amikor ránézett, mosolyt látott az arcán.
- Felséged nem fél százezer skóttól? - kérdezte.
- Láttam már rosszabbat is.
Most már tudom, hogy készen állok. A skótok erejük teljében özön-
lenek át a határon. Nevetségesen könnyen foglalták el az északi
várakat, hiszen az angol katonák színe-java, beleértve a tiszteket is,
a tengeren túl van, Franciaországban. A francia király azt hiszi,
elérheti, hogy a skótok végzetes csapást mérjenek ránk saját földün-
kön, miközben a főseregnek álcázott erőink bejárják Észak-Fran-
ciaországot, és tetszetős haditetteket hajtanak végre. Most jött el az
én időm. Rajtam múlik minden, meg azokon az embereken, akik itt
maradtak. Előhozatom a királyi lobogókat a nagy ruhatárból. Ha a
sereg élén ott lengenek a királyi zászlók, az azt jelenti, hogy maga
az angol uralkodó van a csatatéren. Vagyis ezúttal én.
- Csak nem akar a királyi lobogó alatt lovagolni? - kérdezi egyik
udvarhölgyem.
- Hát kinek kellene á királyi lobogó alatt lovagolnia?
- A királynak.
- A király a franciák ellen harcol. A skótok ellen pedig én fogok
harcolni.
- Felség, egy királyné nem teheti meg, hogy fogja a királyi lobo-
gót, és hadba vonul.
Rámosolygok; nem tettetem a magabiztosságot, egyszerűen
tudom, hogy ez az a pillanat, amelyre egész életemben vártam.
Megígértem Arthurnak, hogy harcos királyné leszek, és most végre
az vagyok.
- Egy királyné is hadba vonulhat a király zászlaja alatt, ha úgy
gondolja, hogy győzni fog - jelentem ki.
Összehívom az Angliában maradt csapatokat; ez lesz az én sere-
gem. Azt tervezem, hogy csatarendbe állítom őket, de újabb két-
kedő hangokat hallok.
- Ugye nem akar az élükre állni?
- Hát hová kellene állnom?
- Felség, talán nem is kellene ott lennie.
- Én vagyok a főparancsnok - szögezem le egyszerűen. - Ne
olyan királynénak képzeljenek, aki otthon ül, a háttérből befolyá-
solja a politikát, és a gyermekeivel basáskodik. Én olyan királyné
vagyok, aki uralkodik, ahogy anyám tette. Ha az országom veszély-
ben van, én is veszélyben vagyok. Ha az országom diadalmaskodik,
az az én diadalom is.
- De mi lesz, ha...? - Haragos tekintetem csöndre inti az udvar-
hölgyet.
- Nem vagyok bolond, a vereségre is felkészültem - mondom. -
A jó parancsnok mindig győzelemről beszél, de van terve vereség
esetére
is. Pontosan tudom, mikor kell visszavonulnom, pontosan tudom,
mikor kell rendezni a sorainkat, s azt is pontosan tudom, mikor száll-
hatok ismét csatába, és ha veszítek, azt is tudom, hogyan kell újból
rendezni a sorainkat. Nem azért vártam annyi éven át a trónra, hogy
aztán a skót király meg az az ostoba Margaret elvegye tőlem.

Katalin emberei - mind a negyvenezren - végtelen menetben

haladtak az úton a királyi gárda nyomában. A késő nyári napsü-
tésben erősen húzták a vállukat a fegyverek és a málhazsákok.
Katalin fehér lován a menet élén lovagolt, ahol mindenki láthatta,
feje fölött a királyi zászlóval, hogy az emberek menet közben
megismerjék királynéjukat, és később, a csatában ráismerjenek.
Naponta kétszer végiglovagolt a menet mellett, és mindenkihez,
aki hátul csoszogott, és fulladozott a szekerek által felvert portól,
volt egy bátorító szava. Megtartotta az imák rendjét: hajnalban
kelt, hogy részt vegyen a misén, délben áldozott, és alkonyat ide-
jén lefeküdt, de éjfélig virrasztott, s a királyságért, a királyért és
önmagáért fohászkodott.
A hírnökök folytonosan jöttek-mentek Katalin serege és a
másik sereg között, melynek élén Thomas Howard, Surrey grófja
állt. Ügy szólt a terv, hogy amint alkalom nyílik rá, Surrey leköti a
skótok erejét, s mindent megtesz, hogy megállítsa gyors és pusz-
tító előrenyomulásukat dél felé. Ha netán vereséget szenvedne, és
a skótok előretörnének, akkor Katalin ütközik meg velük, és visz-
szaveri őket, hogy megvédje Anglia déli grófságait. Katalinnak
és a grófnak arra az esetre is volt egy vészterve London védel-
mére, ha a skótok mégis áttörnének. Ekkor rendeznék soraikat,
fegyverbe szólítanák a polgárokat, földsáncokkal vennék körbe
a Cityt, és ha nem marad más megoldás, visszavonulnának a
Towerbe, ahol tartani tudják magukat addig, míg Henrik a segít-
ségükre nem siet Franciaországból.

Surrey aggódik, mert úgy rendelkeztem, hogy egymagában vezesse

az első támadást a skótok ellen; szívesebben várná meg, míg az én
erőim is csatlakoznak hozzá, én azonban ragaszkodom hozzá, hogy
az ütközetnek úgy kell lezajlania, ahogy elterveztem. Biztonságo-
sabb lenne persze, ha egyesítenénk seregeinket, de most védekező
hadjáratot folytatok. Mindenképp tartalékolnom kell egy második
sereget, amely megakadályozhatja, hogy a skótok dél felé özönölje-
nek, amennyiben megnyernék az első ütközetet. Itt most nem egyet-
len csatát vívok. Ez a háború legalább egy emberöltőnyi időre véget
vet majd a skót fenyegetésnek - vagy talán örökre.
Nagy a kísértés, hogy elrendeljem, várjon meg Surrey, mert alig
várom, hogy csatázhassak; csöppet sem félek, csupán valami fékte-
len öröm van bennem, mintha sólyom lennék, melyet túl sokáig tar-
tottak kalitkában, és most végre szabadon engedtek. De nem vetem
be értékes katonáimat egy olyan ütközetben, amely után vereség
esetén a skótok előtt szabaddá válna az út Londonba. Surrey úgy
véli, ha egyesítenénk erőinket, biztosan győznénk, de én tudom,
hogy a háborúban semmit sem lehet biztosra venni, mindig meges-
het, hogy félresiklik valami. A jó parancsnok fel van készülve a leg-
rosszabbra; nem kockáztatom meg, hogy a skótok egyetlen csatában
legyőzzenek minket, aztán szépen továbbvonuljanak dél felé a Nagy
északi úton, be a fővárosomba, és Jakab a franciák jóváhagyásával
a fejére tegye a koronát. Nem azért küzdöttem annyit a trónért,
hogy most egyetlen meggondolatlan lépés miatt elveszítsem. Van
haditervem Surrey számára, és van a saját seregem számára is,
tudom, hová lehet visszavonulni, és milyen pozíciókat foglalhatunk
el a visszavonulás után. A skótok megnyerhetnek egy csatát, sőt,
akár többet is, de semmiképp nem vehetik el a trónomat.
Buckinghamben vagyunk, Londontól hatvan mérföldre. Ez azt
jelenti, hogy elég gyorsan haladunk; azt mondják, egy angol sereg
részéről ez szédítő sebességnek számít, mivel az angol katonák arról
híresek, hogy mindig csigalassúsággal vonulnak. Fáradt vagyok, de
nem hagyott el az erőm. Az izgalom és - hogy őszinte legyek - a
félelem éberen tart, akár egy pórázra kötött kopót: alig várom, hogy
célomhoz érjek, és kezdődjön a vadászat.
És mindemellett van egy titkom. Minden délután, amikor leszál-
lok a lovamról, első dolgom, hogy az árnyékszékre megyek, vagy
a sátorba, vagy bárhová, ahol egyedül lehetek, aztán felhúzom a
szoknyámat, és megvizsgálom a fehérneműmet. A havibajomat
várom, de most már második hónapja nem jön meg. Reménység
éled bennem, erős, édes reménység, hogy mielőtt Henrik elhajózott
Franciaországba, gyermeket nemzett nekem.
Nem szólok senkinek, még a hölgyeimnek sem. El tudom kép-
zelni, micsoda sápítozás támadna, ha rájönnének, hogy miközben
nap mint nap lovagolok és csatára készülök, várandós vagyok, vagy
legalábbis nincs kizárva, hogy gyermeket várok. Az igazat meg-
vallva, egyszerűen nem merem megmondani nekik, semmi olyat
nem merek tenni, ami halványítaná győzelmi esélyeinket. Termé-
szetesen semmi sem lehet olyan fontos, mint egy angol trónörökös
- egyvalamit kivéve: hogy megtartsuk az országot, amelyet a trón-
örökös megörököl majd. A fogamat csikorgatom, ha belegondolok,
micsoda kockázatot vállaltam, de nem fordulok vissza.
Az emberek tudják, hogy ott lovagolok a sereg élén, és győzelmet
ígértem nekik. Tisztességesen menetelnek, és a csatában is tisztessé-
gesen fognak harcolni, mert bíznak bennem. Surrey katonái, akik
közelebb vannak az ellenséghez, mint mi, tudják, hogy mögöttük
ott van a seregem, melyre bizton számíthatnak. Tudják, hogy sze-
mélyesen én vezetem az erősítést. Országszerte mindenki erről
beszél, az emberek büszkék rá, hogy olyan királynéjuk van, aki csa-
tába vonul értük. Ha most sarkon fordulnék, és megparancsolnám
nekik, hogy menjenek tovább nélkülem, mert engem várnak asszo-
nyi kötelességeim, ők is hazamennének - ez ilyen egyszerű. Azt
gondolnák, hogy már nem bízom magamban, hogy nem bízom
bennük, hogy vereségre számítok. Épp elég szóbeszéd terjed a skótok
megállíthatatlan seregéről - százezernyi dühödt felföldi! -, nem
hiányzik, hogy még én is tápláljam a félelmeiket.
Különben is, ha nem tudom megvédeni a királyságomat a gyer-
mekem számára, akkor nem sok értelme van, hogy gyermeket hoz-
zak világra. Le kell győznöm a skótokat, nagy hadvezérnek kell len-
nem. Majd ha ezt a feladatot elvégeztem, újra lehetek nő.
Éjszaka hírt kapok Surreytől arról, hogy a skótok egy hegygerincen
ütöttek tábort, s egy Flodden nevű hely mellett csatarendbe álltak.
Elküldi a területről készített rajzot; a hegygerincre települt skót tábor-
ból dél felé lehet látni. A vázlatra vetett egyetlen pillantás elég, hogy
rájöjjek: az angoloknak nem szabad hegynek felfelé nyomulva megtá-
madniuk az alaposan felfegyverzett skótokat. A skót íjászok a völgyre
zúdítják majd nyilaikat, aztán a felföldiek rohamot indítanak a sere-
günk ellen. Ilyen támadás bármely sereg számára végzetes lenne.
- Mondd meg az uradnak, hogy küldjön ki kémeket, és kerüljön
valamiképp a skótok hátába, hogy északról támadhasson rájuk -
magyarázom a hírnöknek, miközben a vázlatot tanulmányozom. -
Mondd meg neki, hogy cselt javaslok: hagyjon a völgyben annyi em-
bert, amennyivel lekötheti a skót erőket, a többiekkel pedig vonuljon
tovább, mintha észak felé tartana. Ha szerencséje van, utánaerednek,
és akkor sikerül kicsalni őket nyílt terepre. Ha nincs szerencséje, ak-
kor kénytelen lesz északról rájuk törni. Milyenek a talajviszonyok?
Látom, hogy egy patakot is rajzolt a vázlatra az urad.
- Mocsaras, süppedős a talaj - erősíti meg a hírnök. - Valószínű-
leg nem tudunk átkelni a patakon.
Az ajkamba harapok.
- Márpedig úgy látom, nincs más út - állapítom meg. - Mondd
meg a grófnak, hogy ez nem parancs, csupán jó tanács részemről.
A csatatéren ő a parancsnok, neki kell megítélnie a helyzetet. De
mondd
meg neki, biztos vagyok benne, hogy valamiképpen le kell csalnia a
skótokat arról a magaslatról. Vagy meg kell kerülnie őket, és meglepe-
tésszerűen kell lecsapnia rájuk hátulról, vagy le kell csalogatnia Őket.
 A férfi meghajol és távozik. Remélhetőleg eljuttatja az üzenete-
met Surrey nek. Ha a gróf azt hiszi, hogy le tudja győzni a gerincre
települt skót sereget, akkor vége.
Amint a hírnök elment, az egyik udvarhölgyem érkezik. Reszket
a fáradtságtól és a félelemtől.
- Most mit teszünk?
- Tovább menetelünk észak felé - mondom.
- De most már bármelyik nap sor kerülhet az ütközetre!
- Igen, és ha győznek a mieink, hazamehetünk. De ha veszíte-
nek, itt kell maradnunk a skótok és London között.
- És akkor mit kell tennünk? - suttogja.
- Akkor nekünk kell megvernünk őket - felelem egyszerűen.

1513. SZEPTEMBER 10.

- Felség! - Egy apród rontott be Katalin sátrába, és elégtelenül

kivitelezett, sietős meghajlással köszöntötte a királynét. - Hírnök
jött, a csatáról hozott híreket! Hírnök jött Lord Surreytől!
Katalin azonnal megfordult, pedig páncélinge vállszíja még
nem volt megkötve.
- Küldd be!
A férfi már ott is állt előtte, rajta még a csata mocska, de az arca
ragyogott, mint aki jó hírt, nagyszerű hírt hozott.
- Igen? - fordult felé Katalin, és a reménységtől elszorult a torka.
- Felséged győzött! - jelentette a hírnök. - Jakab király holtan
hever a csatatéren, mellette húsz skót főúr, püspök, gróf és apát.
Ezt a vereséget sohasem heverik ki. Egyetlen nap alatt odalett a
főnemesség fele.
Látta, hogy a királyné hirtelen elsápad, majd visszatér az arcára
a szín.
- Győztünk?
- Győzött felséged - erősítette meg a hírnök. - A gróf úr arra
kért, közöljem, hogy az emberek, akiket felséged szedett össze,
képzett ki és fegyverzett fel, megtették, amit felséged elvárt tőlük.
Ez felséged győzelme, ön óvta meg Angliát.
A királyné önkéntelenül is a Kasára simította kezét, a fém mell-
vért alá.
- Most már biztonságban vagyunk - mondta.
A férfi bólintott.
- Lord Surrey ezt küldi felségednek...
Egy köpenyt nyújtott Katalin felé, amelyen szörnyű szakadá-
sok, vágások, vérfoltok éktelenkedtek.
- Mi ez?
- A skót király köpenye. Bizonyságképpen lehúztuk a holttest-
ről. Nálunk van a teteme, épp most balzsamozzák. A király halott,
a skótokat legyőztük. Felséged megcselekedte azt, amire I. Edward
óta egyetlen angol király sem volt képes. Megvédte Angliát a skót
támadásoktól.
- Állíts össze nekem egy jelentést! - parancsolta határozottan a
királyné. - Mondd tollba az írnoknak! Legyen benne minden, amit
tudsz, és minden, amit Lord Surrey mondott. írnom kell a királynak.
- Lord Surrey azt kérdezteti...
- Igen?
- Azt kérdezteti, nyomuljon-e be Skóciába, feldúlja-e az orszá-
got. Azt mondja, szinte semmiféle ellenállásra nem számíthatunk.
Itt a nagy lehetőség. Elpusztíthatjuk őket, a kezünkben vannak.
- Természetesen igen - vágta rá azonnal Katalin, azután elhall-
gatott. Bármely európai király ezt a választ adta volna. Sikerült
meggyengíteni a sok gondot okozó szomszédot, az esküdt ellen-
séget. Bármely keresztény király előrenyomulna, és bosszút állna.
- Nem. Mégsem, várj egy percet.
A királyné elfordult, és a sátornyíláshoz lépett. Odakint az embe-
rek újabb éjszakára készülődtek, amelyet az út mentén fognak töl-
teni, távol az otthonuktól. A táborban a szakácsok kis tüzei lobog-
tak, fáklyák égtek, étel, ürülék és verejték szaga terjengett. Katalint a
gyermekkorára emlékeztette ez a szag, hiszen élete első hét évét foly-
tonos háborúskodásban élte. Az ellenséget előbb csak visszaszorí-
tották, azután rabszolgaság, száműzetés és halál lett az osztályrésze.
Gondolkozz, mondom magamnak dühösen. Ne a lágy szívedre
hallgass, hanem a kíméletlen eszedre, egy katona eszére. Ne úgy
gondold végig, ahogy egy várandós nő tenné, aki tudja, hogy ma sok
asszony özvegyült meg Skóciában. Úgy gondolkodj, mint egy
királyné. Az ellenséget legyőztük, az országuk védtelenül áll előt-
tünk, a királyuk halott, a királynéjuk egy ostoba fruska, a sógor-
nőm. Most darabokra szaggathatom Skóciát, szétszabdalhatom,
mint egy ócska ruhát. Minden gyakorlott parancsnok úgy döntene,
hogy kihasználja az alkalmat, és legalább egy emberöltőnyi időre
megsemmisíti az ellenséget. Apám egy percig sem habozna; anyám
már rég kiadta volna a parancsot.
Itt aztán megakadok. Anyámnak és apámnak nem volt igaza.
Végül csak kimondom magamban ezt a kimondhatatlan dolgot,
amelyre korábban még csak gondolnom sem volt szabad. Anyám-
nak és apámnak nem volt igaza. Kétségkívül szilárd meggyőződésű,
zseniális katonák, hadvezérek voltak, keresztény uralkodóknak tar-
tották őket - de nem volt igazuk. Egész eddigi életem kellett ahhoz,
hogy ráeszméljek erre.
A folytonos háborúskodás kétélű fegyver: nemcsak a legyőzött-
nek árt, hanem a győztesnek is. Ha most üldözőbe vesszük a skóto-
kat, diadalmaskodunk, elpusztíthatjuk az országukat, nemzedé-
kekre tönkretehetjük őket. De a pusztítás csak patkányokat és
dögvészt hoz. A skótok idővel összeszednék magukat, és újból ránk
támadnának. A gyermekeik rátámadnának az én gyermekeimre, s
újrakezdődne a kegyetlen háborúság. A gyűlölet gyűlöletet szül.
Anyám és apám a tengeren túlra űzte a mórokat, de mindenki
tudja, hogy ezáltal csupán egyetlen csatáját nyerték meg annak
a háborúnak, amely nem ér véget mindaddig, míg a keresztények és
a muszlimok nem lesznek képesek békében és harmóniában meg-
férni egymás mellett. Izabella és Ferdinánd lesújtott a mórokra, de
gyermekeik és azok gyermekei kénytelenek lesznek majd szembe-
nézni a keresztes hadjáratra visszavágó dzsiháddal. A háború nem
válasz a háborúra, a háború nem vet véget a háborúnak. A hábo-
rúnak csakis a béke vethet véget.

- Kerítsenek nekem egy pihent hírnököt! - szólt hátra Katalin,

és megvárta, míg a férfi megérkezik. - Siess Lord Surreyhez - uta-
sította -, és mondd meg neki, hogy köszönöm a csodálatos győ-
zelemről szóló nagyszerű hírt. Azt is mondd meg neki, hogy
engedjen szabad elvonulást azoknak a skót katonáknak, akik lete-
szik a fegyvert. Magam fogok írni a skót királynénak, és békét
ígérek neki, ha jó rokonunk és jó szomszédunk lesz. Mi vagyunk
a győztesek, kegyet gyakorolhatunk. Tartós békévé formáljuk ezt
a győzelmet, amely nem csupán egy gyors csata, nem csupán
ürügy az öldöklésre.
A férfi meghajolt és távozott. Katalin a fáradt katonához fordult.
- Menj, kérj a konyhán valami ennivalót. Mindenkinek
elmondhatod, hogy kemény csatában győztünk, most pedig haza-
megyünk, tudván, hogy békében élhetünk.
Odament az asztalkájához, és maga elé húzta írókészletét.
A tinta egy bedugaszolt üvegcsében volt, a tollszárat úgy vágták,
hogy beleférjen a kis dobozba. Kézre esett a papír és a pecsétviasz
is. Katalin kihúzott egy lapot, maga elé tette, aztán néhány pilla-
natra eltöprengett. Majd először is üdvözlő szavakat intézett férjé-
hez, s közölte vele, hogy elküldi neki a halott skót király köpenyét.
Ily módon Felséged látni fogja, hogy megtartottam ígérete-
met, mivel egy király köpenyét küldöm el, hogy sorolja jelvényei
közé. Eleinte úgy terveztem,hogy magát a királyt küldöm el
Felségednek,de angol alattvalóink ezt nem szenvedhetnék.

Félbehagyom a levélírást. Ez után a nagy győzelem után visszatérhe-

tek Londonba, pihenhetek, felkészülhetek a gyermek születésére -
most már ugyanis biztos, hogy állapotos vagyok. Szeretném tudatni
Henrikkel, hogy ismét gyermeket várok, de úgy, hogy csak ő értesül-
jön róla. Ez a levél - akárcsak a többi, amelyet egymással váltunk -
félig-meddig a nyilvánosságnak szól. A király sosem maga bontja fel
a leveleit, külön írnoka van, aki kibontja és felolvassa neki a leveleket,
és ritkán esik meg, hogy maga írja a választ. Egyszerre eszembe jut,
mit ígértem neki egy alkalommal: ha a Szűzanya ismét gyermekkel
áld meg, azonnal elmegyek a walsinghami szentélybe, hogy köszöne-
tét mondjak neki. Ha Henrik még nem felejtette el a szavaimat, akkor
ezt használhatom titkos kódként. Bárki felolvashatja neki, csak ő
fogja érteni, mit is jelent, ily módon tudathatom vele a titkot, hogy
gyermekünk lesz, talán fiunk lesz. Elmosolyodom, és újból írni kez-
dek; most már tudom, hogy megfogja érteni, mit akarok közölni vele,
és tudom, milyen örömet szerez majd neki ez a levél.

WALSINGHAM, 1513 ŐSZE

Katalin a walsinghami Miasszonyunk szentélye előtt térdepelt,

tekintetét Krisztus anyjának mosolygó szobrára függesztette, de
semmit sem látott.

„Szerelmem, szerelmem, sikerült! Elküldtem a skót király köpenyét

Henriknek, és gondosan hangsúlyoztam, hogy ez az ő győzelme,
nem az enyém. Pedig valójában a tiéd. A tiéd, mert amikor a
móroktól rettegve eljöttem hozzád, ide a hazádba, te tanítottad
meg nekem, hogy a valódi veszélyt a skótok jelentik. Azután az élet
keményebb leckével szolgált, szerelmem: ráébredtem, hogy jobb
megbocsátani az ellenségnek, mint elpusztítani. Ha volnának itt
mór orvosaink, csillagászaink, matematikusaink, jobban állnának
a dolgok. Még eljöhet az az idő, amikor a skótok bátorságára és
ügyességére is szükségünk lesz. Talán a békeajánlatom eredménye-
ként megbocsátanak nekünk a floddeni csatáért.
Mindenem megvan, amit csak valaha akartam - kivéve téged.
Olyan győzelmet arattam, amely egy emberöltőnyi időre megóvja
az ország biztonságát. Gyermeket fogantam, és bizton érzem, hogy
ez a baba életben marad. Ha fiú lesz, Arthurnak nevezem a tiszte-
letedre. Ha lány, Mária lesz a neve. Immár én vagyok Anglia király-
néja, a nép szeret, Henrikből pedig jó férj válik majd és jó ember.”
A sarkamra ülök, és lehunyom a szemem, hogy a könnyeim ne
folyjanak végig az arcomon. „Csak te hiányzol, szerelmem. Mindig.
Örökké.”
- Jól érzi magát, felség? - Az apáca halk hangja kizökkent a
merengésből, kinyitom a szemem. A lábam egészen elgémberedett
a hosszas térdepléstől. - Nem akartuk megzavarni, de már órák óta
itt van.
- Ó, igen. - Próbálok mosolyt erőltetni az arcomra. - Máris
megyek. Most hagyjon magamra.
Szeretném folytatni az álmodozást, de Arthur eltűnt.
- Várj rám a kertben! - suttogom. - Megyek hozzád. Nemsokára
ott leszek. A kertben találkozunk, ha itteni munkám véget ért.
 BLACKFRIARS TEREM
A PÁPAI LEGÁTUS TÖRVÉNYSZÉKÉNEK
TÁRGYALÁSA
A KIRÁLY ÜGYÉBEN, 1529 JÚNIUSA

A szavaknak súlyuk van, ami egyszer kimondatott, azt nem lehet ki

nem mondottá tenni, a jelentésük olyan, mint a tóba dobott kő: a
víz hosszan fodrozódik körülötte, és az ember nem tudhatja, hol
csapódnak majd partnak a hullámok.
Egy éjjel valaha azt mondtam egy fiatalembernek: „Szeretlek,
örökké szeretni foglak” Valaha azt mondtam: „Megígérem.”
Huszonhét évvel ezelőtt ígéretet tettem egy haldokló ifjúnak, hogy
beteljesítsem Isten akaratát, eleget tegyek anyám kívánságának és
- nem tagadom - önnön becsvágyamnak. E szó most úgy tér vissza
hozzám, mint a hullám, amely a márványmedence szélét mossa,
azután visszacsapódik középre.
Tudtam, hogy Isten előtt felelnem kell majd hazugságaimért. De
soha nem gondoltam, hogy a világ előtt is felelnem kell. Soha nem
gondoltam, hogy a világ egy nap kérdőre von olyasmiért, amit sze-
relemből tettem, amit titokban suttogtam el. S ilyenformán büszke-
ségemben sohasem feleltem érte. Sőt, még elszántabban tartottam
ki mellette.
Hiszem, hogy minden nő így tett volna a helyemben.
Henrik új szeretője Elizabeth Boleyn leánya, az udvarhölgyem.
Tudtam, hogy tartanom kell tőle, mert benne még nagyobb becs-
vágy él, mint bennem. Mohóbb még a királynál is. Soha életemben
nem láttam még ennyi törekvést sem férfiban, sem nőben. Nem úgy
kívánja Henriket mint férfit - láttam az egymást váltó királyi sze-
retőket, és úgy olvasok a lelkűkben, akár egy nyitott könyvben. Ez a
nő nem a férjemet kívánja, hanem a trónomat. Sokat kellett fára-
doznia, hogy megtalálja az oda vezető utat, de kitartó és eltökélt.
Azt hiszem, már akkor tudtam, amikor Henrik bizalmába férkő-
zött, hogy egy idő után - akár a menyét, amely megérzi a vérszagot
a nyúl üregében - kiszimatolja a hazugságomat. És amint kiszima-
tolta, ráveti magát.
A teremszolga felkiált: - Aragóniai Katalin, Anglia királynéja,
lépjen a bíróság elé! - aztán képletes csönd következik, mert arra
számítanak, hogy nem jelenek meg. Nincsenek ott ügyvédek, akik a
segítségemre sietnének, nem készültem fel a védekezésre. Világossá
tettem, hogy nem ismerem el a bíróságot. Arra számítanak, hogy
nélkülem folytathatják. A törvényszolga már szólítaná is a követ-
kező tanút...
Ám ekkor megjelenek.
Embereim kitárják a kétszárnyú ajtót, s belépek a jól ismert
terembe. A fejemet felvetem, nem félek semmitől, mint ahogy nem
féltem soha életemben. A terem túlsó végében áll az arany királyi
baldachin, alatta pedig a trónon ott ül a férjem, az én hamis, hazug,
hűtlen férjem, csálé koronával a fején.
Az alatta lévő emelvényen kapott helyet a két bíboros, akik fölé
szintén arany baldachin borul, és aranypárnás aranyszéken ülnek.
Az egyik az a hitszegő szolga, Wolsey, vörös bíborosi ruhában, vörös
képpel, aki kerüli a tekintetemet, ha csak lehet, a másik pedig az
áruló barát, Campeggio. A három arcon, a király és két kerítője
arcán végtelen kétségbeesés látszik.
Azt hitték, annyira elkeserítettek és összezavartak, miután elsza-
kítottak a barátaimtól és összetörtek, hogy nem jövök el. Azt hitték,
mélabúba zuhanok, mint anyám, vagy kitör rajtam a téboly, mint a
nővéremen. A megfélemlítésre játszottak: megfenyegettek, elvették
tőlem a gyermekemet, s mindent megtettek, hogy megtörjenek.
Álmukban sem gondolták volna, hogy lesz bennem annyi bátorság,
hogy odalépjek elébük, jogos felháborodástól reszketve megállják
előttük, és szembenézzek velük.
 Milyen ostobák! Elfelejtik, ki vagyok. A Boleyn lány tanácsait
követik, aki még sosem látott engem páncélban, ő irányítja őket, aki
nem ismerte anyámat, apámat. Csak úgy ismer, hogy én vagyok
Katalin, az idősödő, ájtatos, pufók, tunya királyné. Fogalma sincs
róla, hogy a lelkem mélyén még mindig Catalina vagyok, az ifjú
spanyol infánsnő. Harcra születtem, harcra neveltek. Olyan nő
vagyok, aki mindenért megharcolt, amije van, és harcolni is fogok,
s megtartom, amim van, győzni fogok.
Nem sejtették, mire leszek képes azért, hogy megvédjem maga-
mat és a lányom örökségét. Ő Mária, az én Máriám, Arthur kíván-
ságára kapta ezt a nevet - az én szeretett lányom, Mária. Talán
hagyjam, hogy háttérbe szorítsa valami Boleyn fattyú?
Ez volt az első hibájuk.
A bíborosokkal egyáltalán nem törődöm. Az előttük lévő lócákon
helyet foglaló írnokok sem érdekelnek, akik hosszú pergamenteker-
csekre jegyzik le ennek a szánalmas színjátéknak a részleteit. Nem
érdekel a bíróság, az egynéhány városi elöljáró, még az emberek
sem érdekelnek, akik szeretetteljesen suttogják a nevemet. Nem
nézek senkire, csak Henrikre.
Ismerem őt, jobban ismerem, mint bárki ezen a világon, jobban
ismerem, mint ahogy jelenlegi kegyencnője valaha ismerni fogja,
mert én egyaránt láttam férfinak és kisfiúnak. Már akkor tanul-
mányoztam a jellemét, amikor tízéves gyermekként elém lépett, és
megpróbált rávenni, hogy ajándékozzam meg egy berber csődör-
rel. Olyan fiúnak ismertem meg akkoriban, akit szép szavakkal és
ajándékokkal lehet megnyerni. Aztán megismertem a bátyja sza-
vai révén; Arthur azt mondta róla - és igaza volt -, hogy a nagy
engedékenység elkényeztetett fiúvá tette, s elkényeztetett férfi lesz
belőle, aki mindannyiukra veszélyt jelent majd. Ismertem sihe-
derként is, a hiúságára alapozva szereztem meg a trónomat. Én
voltam a legnagyobb jutalom, amelyre szemet vethetett, és hagy-
tam, hogy elnyerje ezt a jutalmat. Ismertem mint férfit, aki olyan
hiú és mohó volt, mint egy páva. Ekkor őt méltattam a háborúban
elért diadalomért, a legnagyobb győzelmért, amelyet Anglia
valaha kivívott.
 Arthur kérésére olyan hazugsággal álltam elő, amelynél nagyob-
bal még egyetlen nő sem, és kitartok mellette a sírig. Spanyolország
infánsnője vagyok, nem szeghetem meg adott szavamat. Szeretett
Arthurom azt kérte a halálos ágyán, tegyek ígéretet, és én engedtem
a kérésének. Azt kérte, jelentsem ki, hogy sosem voltunk szeretők, s
megparancsolta, hogy menjek hozzá az öccséhez, és legyek királyné.
Mindent úgy tettem, ahogy ígértem, állhatatosan ragaszkodtam az
ígéretemhez. A hosszú évek során semmi sem ingatta meg azon
hitemet, hogy Isten akaratából lettem angol királyné, és angol
királynénak kell lennem, míg meg nem halok. Senki más nem
menthette meg Angliát a skótoktól, csakis én - Henrik túl fiatal volt
és túl tapasztalatlan ahhoz, hogy csatába vezesse a seregét. Párbajt
ajánlott volna, reménytelen vállalkozásba fog, aztán elveszíti a csa-
tát, meghal Floddennél, s helyettem a nővére, Margaret lett volna
az angol királyné.
De minderre nem került sor, mert nem engedtem. Anyám kíván-
sága és Isten akarata volt, hogy angol királyné legyen belőlem, és
angol királyné leszek mindhalálig.
Nem bánom a hazugságot. Kitartottam mellette, és mindenkit
rávettem, hogy tartson ki mellette, még ha kétségei voltak is. Ami-
kor Henrik tapasztaltabb lett az asszonyok dolgában, és jobban
kiismert engem is, már biztos volt benne, mint ahogy valójában az
esküvőnk éjjelén is tudta, hogy hazudtam: nem őriztem meg neki a
szüzességemet. De házasságunk húsz együtt töltött éve alatt csak
egyszer szedte össze a bátorságát, hogy kérdőre vonjon, még a leg-
elején; most pedig úgy lépek a bíróság elé, hogy arra számítok, soha
többé nem lesz bátorsága, hogy még egyszer kérdőre vonjon, még
most sem meri megtenni.
Úgy lépek a bíróság elé, hogy a gyengeségére alapozom a védel-
memet. Hiszem, hogy ha már ott állok előtte, és kénytelen lesz a
szemembe nézni, nem meri majd azt mondani, hogy nem voltam
szűz, amikor hozzámentem, hogy Arthur felesége és szeretője vol-
tam, mielőtt az övé lettem volna. A hiúsága nem engedi, hogy kije-
lentse, valódi szenvedéllyel szerettem Arthurt, és ő is engem; hogy
valójában Arthur feleségeként élek, akivel elhálta a házasságát, és
így is fogok meghalni, ezért hát a vele, Henrikkel kötött frigyemet
jogosan lehet érvénytelennek nyilvánítani.
Nem hinném, hogy van benne annyi bátorság, mint bennem.
Hiszem, hogyha odaállok, és megismétlem a nagy hazugságot, nem
mer felállni, hogy a szemembe mondja az igazat.
- Aragóniai Katalin, Anglia királynéja, lépjen a bíróság elé! -
ismétli a törvényszolga bután, miközben a mögöttem becsapódó
ajtó döndülése végigvisszhangzik a döbbent tárgyalótermen, s min-
denki láthatja, hogy már odaléptem a bíróság elé, ott állok a trón-
szék előtt, mint valami tömzsi harcos.
Engem szólítanak ezen a címen. Haldokló férjem reménysége,
anyám kívánsága és Isten akarata volt, hogy angol királyné legyen
belőlem; s őértük és az országért mindhalálig angol királyné leszek.
„Aragóniai Katalin, Anglia királynéja, lépjen a bíróság elé!”
Ez vagyok én. Ez az én pillanatom. Ez a csatakiáltásom.
Előlépek.
 A SZERZŐ JEGYZETE

E könyv megírása - a fiatal Katalin életének megismerésétől annak

a hazugságnak a kérdéséig, amelyhez egész életében ragaszkodott
- legelragadóbb és legmeghatóbb élményeim közé tartozik.
Mert úgy hiszem, az a legvalószínűbb magyarázat, hogy hazug-
ság volt: véleményem szerint Arthurral igenis elhálták a házassá-
got. Akkoriban kétségkívül mindenki így gondolta; az ellenkező-
jét csupán Dona Elvira bizonygatta Katalin megözvegyülése után,
illetve Katalin maga hangoztatta válása idején. Csak ekkor merül-
tek fel kétségek a házasság elhálását illetően. A későbbi történé-
szek azután, akik csodálták Katalint, és inkább neki hittek, mint
Henriknek, a hazugságot történelmi ténnyé tették, s ma is annak
számít.
A hazugság volt a regény kiindulópontja, ám a kutatás közben
az igazi meglepetést Spanyolországi Katalin háttere jelentette.
Csodálatos kutatóúton vettem részt Granadában, hogy többet
tudjak meg Izabella és Ferdinánd Spanyolországáról, s úgy tértem
haza, hogy mind bátorságuk, mind a kultúra, amelynek legyőzé-
sére felesküdtek, vagyis a spanyolországi muszlimok gazdag, tole-
ráns, gyönyörű világa, el-Andalus maradandó tiszteletet ébresz-
tett bennem. Könyvemben megpróbáltam hangot adni ezeknek a
majdhogynem elfelejtett európaiaknak, hogy napjaink emberé-
nek, aki sok hasonló gonddal küszködik, legyen némi fogalma a
convivenciáról - arról a világról, ahol a zsidók, a muszlimok és
a keresztények kölcsönös tiszteletben, békében éltek egymás mel-
lett mint „az írás népei”.