Professional Documents
Culture Documents
Jatek Ped 2009
Jatek Ped 2009
Előadások vázlata
2009.
1. A játék fogalma és értelmezése
Játék és kultúra
A lelki kultúra mérhető azon, hogy miként játszik egy kor népe.
A játék közös vonást mutat más tevékenységekkel:
• munka: nem pusztán az alapszükségletek kielégítésére szorítkozik, lehetnek játékos elemei is;
• vallás: tartalmazhat játékos elemeket, de alapvetően létigazságokkal foglalkozik;
• művészet: a játékhoz hasonlóan a hétköznapitól elkülönülő, fiktív világot teremt, de más
eszközökkel.
Nincs merev határ, de nem is egybemoshatóak: nem minden játék.
A játék olyan viselkedés, amelynek nincs közvetlen adaptív haszna, amely magáért a cselekvésért
folyik.
Filozófiai magyarázat
GADAMER:
• Természeti folyamat, a természet mozgásformája
• Önmagunk bemutatása
• Cél: feloldódás a játékban, önmagunk játékba hozása
Antropológiai magyarázat
MEAD
Segédanyag! 2
• Kiindulás: az én és az öntudat fejlődési termék, társas eredetű.
• Az én alakulásában másoknak és az interakcióknak van kitüntetett szerepe.
• Az ember a nyelven és a játékon keresztül tanulja meg "szociuszként" kezelni magát.
• A játék szociális tanulás, a "másik beépítése" utánzás útján.
A gyermek
• játékában hasonmásokat, képzeletbeli játszótársakat teremt (mint a primitív népek a
mítoszokban és rítusokban )
• átveszi azok szerepét, akiktől függ, akik hatással vannak rá: szülők, felnőttek (a törzsi népek a
felettük álló hatalmakat – állatősöket – idézik, a zsákmányállatokat utánozzák)
• a szerepeket vagy szereprendszereket beépíti viselkedési repertoárjába (megjelennek az
énfejlődés fokozatai: szerepjáték → szabályjáték).
Játékformák:
• szerepjáték (play): konkrét mintakövetés, igazodás az egyéni szabályokhoz
• szabályozó játék (game): normatív, intézményesített azonosulás a kollektív szabályokkal.
Pszichológiai magyarázatok ( a gyermek felől közelítenek és a játék különböző aspektusait emelik ki)
Fejlődés és a játék
A játék az életösztön megnyilvánulása (BUYTENDIJK).
A gyermeki dinamika jellemzői: az érzékszervi és értelmi összefüggések kialakulatlansága, a
mozgékonyság, az érzelmi beállítottság, a félénkség. A játék hátterében:
• szabadságra való törekvés (szabadulási ösztön)
• környezettel való egybeolvadás (egyesülési ösztön)
• feszültségoldás (ismétlési ösztön).
A játék és az értelmi fejlődés – PIAGET "két-világ elmélete": a gyermek a játékban
• újrakódolja tapasztalatait
• a maga mentális struktúráját vetíti a valóságra
Szocializáció és a játék
Az együttműködés, a társas jelleg hangsúlya – WALLON
Játék: a „legközelebbi fejlődési zóna” – VIGOTSZKIJ
Irodalom:
Grastyán Endre: A jövő drogja. Beszélgetések a játékról. In: B. Lakatos Margit (szerk.): Játékpszichológia. Olvasókönyv
óvodapedagógus hallgatóknak. ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar. Budapest, 2001. 33-37. old.
Wallon, H.: A játék. In: Olvasókönyv. 107-116. old.
Ajánlott irodalom:
Benedek László: Játék és pszichoterápia. Magyar Pszichiátriai Társaság, Budapest, 1992. Mi a játék és mi nem? 15-29., 38-
40. old.
Freud, S.: A halálösztön és az életösztönök. Olvasókönyv. 255-257. old.
Huizinga: Homo ludens. Universum Kiadó, Szeged, 1990.
Mead G.H.: A pszichikum, az Én és a társadalom. In: Olvasókönyv. 11-20. old.
Trevarthen, C., Grant, F.: Gyermekjátékok és a kultúra teremtése. In. Cherfas, J., Lewin, R.: Nem csak munkával él az ember.
Gondolat, Budapest 1986. 31-42. old.
Varga Gyula: Megjegyzések a gadameri játékelmélet gondolataihoz. Kovácsné Bakos Éva (szerk.) 8. Játékpedagógiai Fórum,
Hajdúböszörmény, 1977. 30-36. old.
2. A játék jellemzői
A játék szabadsága
• Választott tevékenység – a játékba való belépés önkéntes, kényszer nélküli.
Segédanyag! 3
• Illúzió: a "minden minden lehet " világa.
• Térben és időben végtelen: minden újrakezdhető.
• Önmagunkkal lépünk teremtő kapcsolatba – újraalkotjuk magunkat.
• Kettős tudat: átjárás az egyik tudatszintről a másikba (megkettőzés: kreatív folyamat).
A játék rendje – kulturális és individuális kötöttség
• Alapelem a szabály (mozgás, logikai szabály... az utánzás maga is lehet szabály = szerepjáték)
• Mindig helyhez és időhöz kötött (gyermekek játékaiban elmosódottabban)
• A szabályokat magunk alkotjuk, megtartásuk a játék lényege
• Körülhatároljuk a játék világát – a fizikai és a képzeletbeli határokat (tér, idő, eszköz...)
• Játéktér: a valós világtól elkülönülő, potenciális tér, az emberi kultúra terepe (WINNICOTT)
• A játék rendje sokféle, pl.: ritmus az énekes játékokban, azonos színek a kockán, a pálcák
mozdulatlansága a Marokkó-játékban, életmodell a táblás játékokban
• Rendteremtő játékok menete: rendezettség → a rend felbomlása → újabb rendezettség
• Rítusok – szertartásszerű mozdulatok (pl.: lépkedés a járda szélén, átlépés a kőkockán, egyik
lábat a másik után, stb. ): a játszó önállóan találja ki a feladatokat, maga hajtja végre,
meggyőződése, hogy a szabályok megtartása mágikus eredménnyel jár – uralja a helyzetet
(BETTELHEIM).
Nem rutinjellegű tevékenység
Különbségek a játék és a mindennapi cselekvések között: a játék során –
• a cselekvés eltér a megszokottól (átalakítások, túlzások, sorrendi változások, abszurditások);
• előfordul, hogy egy viselkedéssorozatban egy bizonyos viselkedési aspektus kap hangsúlyt;
• a cselekvéshez nem a megszokott funkció társul;
• gyakori az ismétlődés;
• nagyfokú a variabilitás;
• a szerepek cserélődnek;
• a motiváció független a játékosok külső szükségleteitől;
• "a tevékenység nem az, aminek látszik, csupán annak mintájára épül fel" (GOFFMAN*).
*Átkódolás:
olyan szisztematikus átalakítás, amelyben a résztvevők a helyzetet egy meghatározott séma szerint átértelmezik; a
játékosok ismerik és értelmezik a módosítást (transzformációt); a kezdetet és a befejezést "keret" jelzi , a módosítás csak
ezeken a kereteken belül érvényes; a játék megkezdése előtt a játszók kölcsönösen jelzéseket adnak egymásnak (játékra
felhívó jelzések: kacsintás, mosoly, eltérő intonáció stb.).
Önjutalmazás és opiáttermelődés
A játék legfőbb örömforrásai
• a funkcióöröm
• a létrehozás öröme
• a ritmus kellemessége
• az ismétlés biztonsága
• a veszély legyőzése
• a beavatottság érzése
• az elaboráció öröme
• az együttesség öröme (MÉREI )
Irodalom:
Bálint Mihály: Vidámparkok és thrillek. In: Olvasókönyv. 45-50. old.
Bettelheim, B.: A játék: híd a valósághoz. In: Olvasókönyv. 224-234. old.
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan. Gondolat, Budapest, 1983. A játék öröme. 122-134. old.
Ajánlott irodalom:
Hankiss Elemér: Az emberi kaland. Helikon Kiadó, Budapest 1997. A játék világa. 155-173. old.
Goffmann, E.: A hétköznapi élet szociálpszichológiája. Budapest, Gondolat, 1981. 615-627. old.
Kulcsár Zsuzsanna: Játék és szabályozófunkciók. In: Olvasókönyv. 21-32. old.
Segédanyag! 4
3. Az állatok játékai
Az etológia a játékról
Játékos állatok:
Madarak: varjúfélék, papagájok (hangutánzás, repüléses játék, hintázás, játék különféle tárgyakkal)
Emlősök: 1) csak gyermekkorban játszó állatok;
2) felnőtt korban is hajlamos játszani: kutya, delfin, majom...
A kevésbé intelligens állatok felnőtt korban nem játszanak, elmúlik a játék feszültségteremtő ereje.
A legfejlettebb állatoknál megjelenhet a helyettesítés: másnak használja a tárgyat, mint ami. Pl. a
csimpánz "egyik lábát a kezébe veszi," és úgy bánik vele, mint egy babával, ringatja és simogatja
(KÖHLER).
Játékfajták
Segédanyag! 5
Miközben az állat figyelme a környezet felfedezésére irányul ( a tárgyakat megvizsgálja vagy
felhasználja) egyes tárgyak játékeszközzé válhatnak. Kipróbálhat olyan viselkedéskombinációt,
amelyet valódi cél nyomása alatt soha nem tenne. (BRUNER)
Csimpánzok: játszanak kővel, falevéllel, ággal.
Vadkutyák repülő papírdarab után futottak, megszagolták, megnyalták,
nyomkodták.(GOODALL)
Gorillák gyümölccsel labdáztak, görgették, ütögették a mellkasukhoz (FOSSEY)
Az állatok játéka mutat ugyan hasonlóságot az ember játékával, de eltér akár a felnőtt, akár a gyermek
játékától.
Irodalom:
Csányi Vilmos: Kis etológia II. Gondolat, Budapest, 1985. 46-54. old.
Csányi Vilmos: Az állati és az emberi játék. In: Játék az egész világ? Fordulópont 7., PONT Kiadó, 2000./1. 12-17. old.
Millar, S.: Játékpszichológia. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973. Az állatok játéka.
113-176. old.
Ajánlott irodalom:
Fossey, D.: Gorillák a ködben. Park Kiadó, Budapest, 1990.
Lawick – Goodall, J.: Az ember árnyékában. Gondolat, Budapest, 1975. 187-191. old.
Segédanyag! 6
4. A gyermek játéka. A játék szerepe a személyiség korai fejlődésében
Funkciói:
• segíti a gyermeket önmaga és a világ megismerésében;
• fejleszti mozgását;
• segíti élményei feldolgozásában, érzései elfogadásában;
• a társas szabályok gyakorlásának tere.
Formái
• játék saját testtel – elősegíti a saját test megismerését, a testi én kialakulását
a gyermek befelé figyel, kapcsolatot alakít ki saját testével, megtapasztalja saját testének határait;
„autokozmikus játék” (ERIKSON, ID. BENEDEK)
• játék tárgyakkal – explorációval kísért a manipuláció
a gyermek birtokba veszi közvetlen környezetének tárgyait; „mikrokozmikus játék”
feltétele: a fogóreflex oldódása, a csipeszfogás megjelenése ( 6-8. hó), a testközépvonal
keresztezése (4-6. hó)
• felnőttek játékai kisgyermekekkel – a kommunikáció testi szinten zajlik
kéz: tapsoltatók, ujjszámolók, tenyérjátékok, csipkedők...
száj: ajakjátékok, csettintés, berregés...
fej: arcsimogatók, arcmutogatók, orrdörzsölők, fülhúzók, egyéb arcimitációk...
láb: patkolók, csikizők, táncoltatók, sétáltatók...
test: ringatók, hintáztatók, lovagoltatók...
Testélmények
• Taktilis kommunikáció
- Érintés. kapcsolódás és elhatárolódás – mindig együtt jár valamilyen kontaktussal;
- A gyermek igen korán érzékeny a taktilis stimulációkra;
- Receptora: a bőr (az érintéssel a hőmérséklet, a nyomás és a fájdalom érzékelhető);
- Az érintésmódok: ütögetés, paskolás, csapás, csipkedés, cirógatás, simogatás, fogás, karolás...
- Élményminőségek, érzetek: száraz, nedves, meleg, hűvös, hideg, fájdalmas, bizsergető, lágy,
puha, kemény, határozott, bizonytalan, megnyugtató, vibráló, semleges...
• Vesztibuláris stimuláció
- Vesztibuláris rendszer: a test mozgásváltozásait és a gravitációval szembeni egyensúlyát állítja
be, a vizuális rendszer kontrollja mellett az izomtónust, a testtartást, a térbeli tájékozódást segíti.
- mozgások: forgások, repülések, hintázások, ugrás vízbe, homokba, puha matracra, legurulás
füves vagy havas lejtőn...
- eszközök: lengő eszközök: hinta, kötéllétra, függőágy, gyűrű, függőágy; ugráló labdák,
ugróasztal, mászófalak, gördeszka, forgószék, alagutak...
Segédanyag! 7
Az anya megteremti a kommunikációs keretet, közelsége a gyermek számára
• biztonságot nyújt
• stimuláló helyzetet biztosít (kísérlet 12-24 hónapos gyerekekkel: amikor az anya bekapcsolódik
a játékba, a gyermek cselekvése kevésbe ismétlődő, mint amikor egyedül játszik)
• lehetőséget teremt az explorációra.
A kisgyermek előnyben részesíti az interaktív játékokat, az első életévben már tanulja a játékra hívó
jelzéseket és a játékot kísérő metakommunikációt
• játékra jellemző arc (felvont szemöldök, csodálkozás...)
• játékra jellemző tekintet
• játékot kísérő hangok
A korai társas játékok a kisgyermek számára szociális tanulás lehetőségei: alkalmat adnak
• a közeledés és távolodás gyakorlására, a saját határainak megtapasztalására;
• a feszült helyzetek átélésével és feloldódásával a feszültségtűrés gyakorlására;
• a pozícióváltás gyakorlására;
• az intimitás és a saját hatóképesség megtapasztalására
("Én leejtem, a mama felveszi" típusú játékok) ;
• a játékot kísérő érzések átélésére (meglepetés, visszautasítás...).
Irodalom:
Bettelheim, B.: A játék, mint problémamegoldás. In: Olvasókönyv. 124-128. old.
Falvay Károly: Az első fejlődési szakasz játékai. Olvasókönyv. 129-139. old.
Mérei Ferenc – V.Binét Ágnes: Gyermeklélektan. Gondolat, Budapest, 1983. Az éntudat kialakulása. 63-65. old.
Ajánlott irodalom
Einon, D.: A tanulás kezdetei. Aquila Könyvkiadó, 1999. A fizikai fejlődést segítő játékok. 24-25. Hogyan fejlődnek az
érzékek. 42-55. A szem-kéz koordináció fejlődése. 58-71. old.
Painter, G.: Tanítsuk a kisbabát! Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1984.
Segédanyag! 8
5. A játék eredete
WINNICOTT értelmezésében
Az "elég jó anya"
• érzelmileg elkötelezett;
• kezdetben teljesen alkalmazkodó, azonnal kielégíti gyermeke szükségleteit;
• később a gyermek önállósodása érdekében megkezdi a fokozatos leválasztást (ez a folyamat a
gyermek számára frusztráló és illúzióvesztéssel jár);
• elősegíti, hogy a feszültség oldásaként megszülessen egy köztes élmény-tér;
"Az anya, miközben a gyermek tőle elkülönül, végtelen játékteret hagy hátra
kettejük kapcsolatának emlékéül." (WINNICOTT)
Potenciális tér
• pszichikai tér
• átmeneti tartomány a külső világ és a belső között
• a gyermek illúziója ebbe a tartományba átvándorolhat és megmaradhat.
• itt jelennek meg az átmeneti tárgyak és a játék
Az ujjszopás (a gyermek a pótlást saját testével keresi). A hüvelykujj szájba vétele együtt járhat
• a többi ujj cirógató mozdulataival;
• a lepedő, takaró, vagy egyéb puha tárgy megragadásával, esetleg szopogatásával;
• hangicsálással.
Segédanyag! 9
Az óvoda és az átmeneti tárgyak
A gyermek ezekkel a tárgyakkal nem játszik, általában senkinek sem adja oda, előfordul, hogy meg
sem mutatja, még az óvónőjének sem (elrejti a szekrényébe, magához szorítva, a ruhája alatt cipeli).
Játék jellemzői:
- alapvetően kreatív tavékenység
- izgalma az objektíven és szubjektíven érzékelhető világ átmenetéből fakad
- potenciális térben zajlik
- hátterében az anya-gyermek bizalom, de már függőség nélkül
Irodalom:
Varga Zsuzsa: Játék és kreativitás. In: Olvasókönyv. 93-97. old.
Winnicott, D. W.: Átmeneti tárgyak és átmeneti jelenségek. In: Olvasókönyv. 98-104. old.
Hermann Imre: Elbújás a játékban. Olvasókönyv. 59-60. old.
Ajánlott irodalom:
Benedek László: Játék és pszichoterápia. In: Stöckert Károlyné (szerk.) : Játékpszichológia. Eötvös József Könyvkiadó,
Budapest, 1995. 75-79. old.
Winnicott, D. W: Kisgyermek, család, külvilág. Budapest, Animula Kiadó, 2000. Miért játszanak a gyerekek? 134-157.
6. Piaget játékelmélete
Piaget (1896-1980) svájci-francia gyermekpszichológus, rendszeralkotó. Feltárja a gyermeki
gondolkodás szerveződését, a felnőtt gondolkodástól eltérő minőségi különbözőségeit.
Segédanyag! 10
Megközelítése: biológia-pszichológia- filozófiai (ismeretelmélet)
Módszerei
A megfigyelés: természetes feltételek között kísérte figyelemmel három lánya fejlődését,
jegyzőkönyvben rögzítette tapasztalatait. (Szimbólumképzés gyermekkorban)
A klinikai módszer: beszélgetés során a felnőtt követi a gyermek képzetáramlását és tereli a kritikus
kérdés (de nem a megoldás) felé.
Játékelmélete
A játék – alkalmazkodási forma
A gyermek elméleteket (sémákat: belső reprezentáció) alkot arról, hogyan működik a fizikai és a
társas világ. A gyermek megpróbálja megérteni az új tárgyakat és eseményeket, szembesíti a
benyomásait az aktuális sémáival (a külső valóság – belső séma). Alkalmazkodás során az egyik, vagy
a másik kap hangsúlyt (attól függ, melyikből visz be többet a cselekvésbe).
Az alkalmazkodás kétféle formája az akkomodáció és az asszimiláció.
• Akkomodáció: olyan működés, amellyel a szervezet a külső körülményhez igazítja önmagát,
hozzáilleszti a saját belső sémáját az új benyomáshoz
a külső minta fokozottan érvényesül
a régi belső séma nem megfelelő – elhalványodik, módosul, átdolgozódik
akkomodációs tevékenység: az utánzás
• Asszimiláció során a belső séma az uralkodó, a gyermek saját sémáinak megfelelően elrendezi a
világról szerzett benyomásait, az új tapasztalati anyag beépül és elhalványul a korábban kialakult
belső sémákban;
az átdolgozást az emlékezés, a fantázia és a gondolkodás segíti
a gyermek játékában az asszimilációs folyamatok vannak túlsúlyban
az asszimiláció tiszta formája: a szimbolikus játék/fantáziajáték
A JÁTÉKOK RENDSZEREZÉSE
A játékfajtákat az értelmi fejlődés szakaszainak megfelelően csoportosítja
Segédanyag! 11
Szakaszai
I. szakasz (2-4 éves korban)
A szimbolikus sémák kivetítése új tárgyakra
Két formáját írja le Piaget. Az egyik az, amikor a kisgyermek saját cselekvését, viselkedését úgy
utánozza, hogy mással végezteti. A mackóját sétáltatja, miközben ő is sétál. A másik pedig az, amikor
a másoknál megfigyelt cselekvést utánozza. Pl. padlót dörzsöl, mint a takarítónő.
Tárgy egyszerű asszimilációja másik tárgyhoz Az előzőek összetetteb formája, azzal a változással, az
egyszerű mozdulatot megelőzi az asszimiláció.
Bonyolultabb formák
• Egyszerű kombinációk. A játék funkciója: a valóság megismétlése és meghosszabbítása. Az
előzőek folytatása de annak aprólékosan kidolgozott formája – teljes jelenetet kimunkál (fürdőt
készít, fűszál hőmérő, doboz kád, képzelt víz és úgy tesz, mintha vetkőztetné testvérét)
• Kiegyenlítő-kompenzálóA gyermek felveszi a harcot a félelme ellen, az igazságtalan világ ellen és
játékában törekszik helyreállítani a világ rendjét. Hátterében a gyermek jóvátételi igénye, az
elégtétel, hite a világ igazságosságában. Pl.: nem veheti karba kistestvérét– képzeletében ringatja
nem játszhat a fürdővízzel
• Ismétlő, likvidáló. A kínos vagy kellemetlen helyzetet úgy fogadja el, hogy megismétli a történést.
Változatlanul játssza el azokat a jeleneteket, amelyekben az ént veszély fenyegette;
megismétléssel a helyzetről leválik a kellemetlen és az én így már képes felülkerekedni, beépíteni.
Pontos utánzással követi a történéseket, de nem azért, hogy alávesse magát az utánzott mintának,
hanem hogy maga alá rendelje azt.
• Anticipáló. Akkor jelenik meg, amikor egy parancsot vagy egy tanácsot kell követni.A gyermek
úgy számolja fel a feszültségét, hogy előrejelzi az engedetlenség vagy meggondolatlanság
következményeit, amely a parancs vagy tanács elutasítása esetén bekövetkezne. Alkalmazott
képzet: mi történne ha? A valóság egyszerű megismétlésével eltúlozza a cselekvés
következményét. Nem pontos anticipáció, hanem a társnak tulajdonított rekonsrukció. A
feszültségcsökkenést az idézi elő, hogy most már nem kell aggódnia az irreális és nehezen
követhető jövője miatt, mert a baj a történet szerint mással esett meg. „Vigyázz, a kő csúszik! M-
el megesett…”
II. szakasz 4-7; A szimbolikus játék hanyatlása
Jellemzői:
- rendezett szimbolikus kombinációk: a játék koherensebb, összefüggőbb történeteket játszik
- a valóság pontos utánzása (tárgyak pontossága), a valóság imitálása egyre erősebb
- kollektív szimbólumok: a közös szerepjátékok; a kezdeti egocentrikus gondolkodást felváltja a
kölcsönösség. A szocializáció az objektív valóság utánzásának irányába tereli a játékot.
III. szakasz
családi játékok, színházasdi
Irodalom
Gerő Zsuzsa: A fantáziajáték szerepe a gondolkodás fejlődésében. In: Olvasókönyv. 195-202. old.
Ajánlott irodalom
Bettelheim, B.: Játék és valóság: a kényes egyensúly. In: Olvasókönyv. 245-250. old.
Mérei Ferenc: Gyermeklélektan és ismeretelmélet: Piaget életműve. 1977. In: Piaget, Jean: A szimbolikus játékok
osztályozása és fejlődése.Gondolat, Budapest, 1978.
Piaget, Jean: A szimbolikus játékok osztályozása és fejlődése. Gondolat, Budapest, 1978.
Pléh Csaba: Pszichológiatörténet. Gondolat, Budapest, 1992.
Segédanyag! 12
7. A játéktevékenység kezdeti fejlődése. Az explorációs játék
(gyakorló, funkciós, érzékszervi-mozgásos, kísérletező játék...)
A játék kezdete
A csecsemő cselekvéseiről (gőgicsélés, fej- és kézmozgások, tárgyak érintése, csörgőrázás stb.)
önmagában nem, csak a tényleges működés ismeretében dönthető el, hogy ismerkedés vagy játék.
Az odafordulás, figyelem, a vizsgálódás még nem játék, hanem akkomodációs erőfeszítés.
A játék akkor alakul ki, amikor a gyermek a jelenséget megérti és már nem ösztönzi felfedezésre; a
gyermek a maga örömére ismétli a tevékenységet. (Piaget
Segédanyag! 13
A kisgyermek fizikai fejődését segítő eszközök (Einon):
tologató és húzogató játékok
lábbal hajtható kismotor, kiskocsi
alagutak
hintaló
háztartási eszközök
talicska
csúszda
rongylabda, papírlabda
A jó játék feltétele: lehetőséget ad az önálló próbálkozásra, ugyanakkor biztonságos.
Irodalom:
Einon, Dorothy.: A tanulás kezdetei. Aquila Könyvkiadó, 1999. A fizikai fejlődést segítő játékok. 24-25. Hogyan fejlődnek
az érzékek. 42-55. A szem-kéz koordináció fejlődése. 58-71. old.
Millar, S.: Az explorációs és a mozgásos játék. In: Olvasókönyv. 143-149. old.
Ajánlott irodalom
Jean A. Ayres: A szenzoros integráció és a gyermek. In: B. Lakatos Margit – Serfőző Mónika (szerk.): Szöveggyűjtemény
óvodapedagógus hallgatóknak. Trezor Kiadó, Budapest, 1999. 127-138.
Segédanyag! 14
8. Szimbolikus játék és szerepjáték
(színlelő játék, szerepjáték, fantáziajáték, fikciós játék, alkotójáték, szociodramatikus játék...)
1. A gyermek és a tárgyak
1. tárgyakkal különféle mozgásokat hoz létre – manipulál
2. érzékleti benyomásokat szerez – explorál, szenzomotoros tapasztalatokhoz jut
3. tárgyakból valamit készít – konstruál;
4. tárgyakkal helyettesít más tárgyakat – szimbólumokat alkot.
2. A szimbolikus játék
Megjelenésének feltétele: a "mintha-elem" működése
A gyermek
• a szenzomotoros sémáktól eljut a képzeti sémákig;
• képessé válik a belső reprezentálásra, a világ megkettőzésére – "kettős tudat"
• helyettesíti a dolgokat és a helyzeteket;
• eltávolodik saját konkrét cselekvésétől;
• fantáziája segítségével keres pótlást ott, ahol a valóság megértésében hézag van;
• kontrollálja a körülötte lévő (fizikai és társas) világot;
• megjelenít, megeleveníti a gondolatokat, érzéseket.
Öröme: az illúzió, az utánzás az alkotás, az átváltozás, a másnak lenni érzése, a titok a feszültsége
"Az vagyok, aminek el tudom képzelni magam."
3-5 év: a témát a környezetből átvett, társadalmi jellegű tárgyi cselekvés hordozza:
• a játék tartalmát a meghatározott tárgyakkal folytatott cselekvések képezik;
• a történést a manipuláció tartja össze;
• a szerepet az ismétlődő műveletekből álló cselekvés szabja meg (etetés...);
• a szerepet a tárgy hitelesíti;
• a szerepelnevezés eleinte hiányozhat;
• a cselekvés egyre gazdagabbá válik, új elemekkel bővül ki;
• a gyermek igyekszik szerepével a valósághoz közelíteni (sorrend megtartása...), "ezt így
szokták csinálni".
5-7 év: A játék témája maga a szerep – előtérbe kerülnek a szociális funkciók:
• a gyermek igazodik a szerepviselkedést meghatározó szabályokhoz;
• a szerepek világosan körvonalazódnak és megnevezik egymás szerepeit;
• a gyermek a logika szintjén is igyekszik összhangba hozni a szerepcselekvéseket a
valósággal, a külső mintával;
• a beszéd-megnyilvánulások szerepszerűekké válnak.
Segédanyag! 15
5. A belső tartalmak kivetítésének módja a szimbolikus játékban (Piaget):
1. kombinatív szimbólumok:
- a gyermek az egyes elemeket úgy kombinálja, hogy megfeleljen a képzeteinek;
- a belsőt helyettesíti az aktuális mással.
2. kompenzáló játékforma:
- ami a gyermek számára rossz, azt valamilyen átalakítással megpróbálja ellensúlyozni;
- úgy vesz elégtételt, hogy a probléma megoldását elfogadhatóvá alakítja – korrigálja;
- szembeszáll a félelmeivel, megteszi, amit a valóságban nem merne megtenni;
- katarzist él át: megkönnyebbül, megszabadul a félelmeitől.
3. likvidáló játékforma:
- a gyermek változatlanul megismétli a számára kínos, fenyegető helyzetet;
- a kellemetlen eseményt játékában jeleníti meg, a problémát kívülre helyezi;
- az én uralma alá rendeli a történéseket – felülkerekedik az eseményeken;
- a fiktív helyzetek újraélésével csökkenti a feszültséget.
Irodalom:
Krisztián Ágota: A varázsló trükkjei. Az első trükk: a játék. In: Olvasókönyv. 205-211. old.
Mérei Ferenc – V.Binét Ágnes: Gyermeklélektan. Gondolat, Budapest, 1985.
A játékot a valóság táplálja. 131-134. old.
Piaget, J.: A szimbolikus játékok osztályozása és fejlődése. In: Olvasókönyv. 155-178. old.
Ajánlott irodalom
Cole, M. – Cole, S.R.: Szociodramatikus játék. In: Olvasókönyv. 184-187. old.
Korintus Mihályné: A szerepjáték kialakulásának előzményei a pszichikus fejlődésben. In: Olvasókönyv. 150-154. old.
Elkonyin, D.B.: A gyermeki játék pszichológiája. Gondolat, Budapest, 1983. A szerepjáték társadalmi természete 38-59. old
9. Szabályjátékok
A szabályok eredete:
Segédanyag! 16
1. átörökített:
- társadalmilag intézményesített, mindennapi élethez, munkához fűződő, vagy akár
mágikus, vallási eredetű felnőtt szokásokat jelenít meg
- nemzedékről nemzedékre hagyományozódnak (regionális változatokkal);
- felnőtt közvetíti a gyermekeknek, vagy a nagyobbak tanítják a kisebbeknek;
2. spontán:
- pillanatnyilag alakul ki, közös megegyezésen alapszik
(pl. gyakorló játékból származó mozgásszabály).
Szabályok a szerepjátékokban:
• minden szerepjáték rejtetten tartalmaz szabályokat, de itt a szabályok másodlagosak;
• a szabályok a szerep által előírt cselekvésben jelennek meg;
• a szabályok a társadalmi viselkedésre vonatkozó előírásokat tartalmaznak;
• a szereptartalmak differenciálódásával a szabályok bonyolódnak.
SZEREPJÁTÉK S ZA BÁL YJ ÁT ÉK
a gyermek azok szerepét veszi át, a gyermek készen áll átvállalni
akik hatással vannak rá, a többi szerepét
vagy akiktől függ
a konkrét másikat jeleníti meg az általános másikat jeleníti meg
(az egész közösség
attitűdjével rendelkezik)
egyik szerepről a másikra vált át 2-3-4 egyén attitűdje egyszerre
van jelen benne
egyes szerepek interiorizálódnak egységes szereprendszerek
interiorizálódnak
konkrét mintakövetés normatív, intézményes szabályok
(személyes azonosulás) (intézményes azonosulás)
A szabályjáték feltétele:
• a szabály megértése (intellektuális fejlettség);
• a decentrálás képessége – igazodás az általánosított szabályokhoz;
• frusztrációtűrés.
Segédanyag! 17
A szabályjátékok típusai: többféle felosztás
Pl.: az óvodai játékok körében a mozgásos és értelemfejlesztő játékok (KARLÓCAINÉ),
az énekes játékok, a népi játékok...
Irodalom:
Bettelheim, B.: Miért értjük ma kevésbé a játékot mint régen? Olvasókönyv. 89-92. old.
Justné Kéry Hedvig: Ősi és népi játékok élménylefolyása és jelentősége. In: Olvasókönyv. 61-88. old.
Piaget, J.: A szabályjátékok és a gyermeki játékok fejlődése. In: Olvasókönyv. 178-183. old.
Ajánlott irodalom:
Cherfas, J.: Ez csak játék. In: Cherfas, J, Lewin, R.: Nem csak munkával él az ember. Gondolat, Budapest, 1986. 43-66. old.
Karlócainé Kelemen Mariann: Kisgyermekek játékos könyve. Medicina, Budapest, 1976.
Kiss Áron: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény. Holnap Kiadó Kft., Budapest, 2000.
Lukácsy András: Játszd újra. Budapest, 1981.
Cole, M. – Cole, S.R.: Játékok és a csoport szabályozása. In: Olvasókönyv. 188-194. old.
Segédanyag! 18
10. Társas viszonyok
Utalás:
- olyan természetes jel, részlet, amely újraéleszti az eredeti élményt, annak érzelmi-hangulati
hőfokával, gyakran a lényegtelen, véletlenszerű epizódok megőrzésével felidézi a teljes játékot;
- az együttes élmény anyanyelve;
- rítusszerű cselekvés; a hagyományképződés módja (MÉREI).
Háttere: a játékélmény, amely tapasztalatokban – érzékszervi-mozgásos és affektív elemeket hordozó
sémában – tovább él a résztvevőkben.
Jellemzői: az indító jel csak annak jelent valamint, aki résztvevője volt az eredeti történésnek;
ismétléskor a gyerekek rekonstruálnak (kiegészítenek, improvizálnak) és nem utánoznak.
Segédanyag! 19
I. Magányos semmittevés (a gyerek egyedül van, nem játszik).
II. Magányos semmittevés csoportban (a gyermek egy csoport társas terében van.
III. Magányos játék.
IV. Mások szemlélése.
V. Őt szemlélik.
VI. Csoportos semmittevés (együtt vannak, bámulnak, nézelődnek).
VII. Magányos játék esetleg szemlélődés csoportban (együtt vannak, de közös elfoglaltságuk nincs).
VIII. Csoportos szemlélés (közösen szemlélnek valakit vagy valamit).
IX. A csoport együttesen játszik, a megfigyelt gyerek külön.
X. Együttmozgás (előfordul, hogy más-más helyeken, de egyféle cselekvést végeznek, utánoznak).
XI. Összeverődés egy tárgy örül (egyazon tárggyal tevékenykednek, együttműködés nélkül).
XII. Kollaboráció (összedolgozás szerepek nélkül, pl. építkezésnél).
XIII. Szereposztásos tevékenység (két formája: a kialakult és a kiosztott szerepek).
XIV. Szervezett csoporttevékenység vezetővel és szerepekkel.
Irodalom:
Mérei Ferenc – V.Binét Ágnes: Gyermeklélektan. Gondolat, Budapest, 1985.
Az együttléttől az együttműködésig. 135-138. old.
Hagyományképződés óvodás csoportokban. 146-149. old.
Ajánlott irodalom
Cole, M. – Cole, S.R.: Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. Kulturális különbségek az óvodában. 446-447. old.
Kósáné Ormai Vera – Járó Katalin – Kalmár Magda: Fejlődéslélektani gyakorlatok. Tankönyvkiadó, Budapest, 1975.
Kortárskapcsolatok alakulása a csoportban. 124-154. old.
Segédanyag! 20
A gyermek játékának lényege a folyamat, nem a teljesítmény.
A játék folyamán egy-egy funkció
1. kiemelkedik
2. minden lehetőséget végigjár – kipróbálja a lehetőségek végső határait
3. újból beépül a működés egészébe = integrálódik egy magasabb funkcióba
Legközelebbi fejlődési zóna: rés a között a viselkedés között, amelyet a gyermek önállóan véghez
tud vinni és amelyre valamilyen támogatással képes. "A játék során a gyerek mindig felette áll az
életkorának, a mindennapi viselkedésének; mintha a játék során egy fejjel magasabb lenne saját
magánál." (Vigotszkij, id. Cole)
Mentális támogató lehet:
1. a felnőtt finoman hangolt közreműködése, amely
• igazodik a gyermek képességeihez és szükségleteihez;
• társas interakciókat – együttes játékokat – kezdeményez;
• aktívan szervezi a gyermek tapasztalatait (kitartásra bátorítja, erőfeszítésre ösztönzi);
• támogatja a gyermek kognitív fejlődését (újabb és újabb felfedezésre bíztat) ;
• egy kicsit magasabb szintű – tartósabb, változatosabb – játékot tesz lehetővé.
2. önmagában a játékhelyzet
• a valóság átírása a "mintha-játékokban";
• a társas együtt alkotás;
• a játékszabályok önkéntes és tudatos vállalása.
Segédanyag! 21
• fejlesztik az egyensúlyérzéket
• segítenek az érzékszervi tapasztalatok szervezésében
Irodalom
Cheryl L. Sanders: Előszó. A játék mélyebb értelme. Hogyan segíti a játék a gyermek mozgásának és egyensúlyérzékének
fejlődését az elektronika korában? In Kim Payne: Gyermekeink játékai. AKG Kiadó és Metódus-Tan BT, Budapest,
1999. 15-20. old.
Cole, M. – Cole, S.R.: Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. A bizonytalanság szerepe a bizalmatlanságban. 217-
218., Az utánzás. 238.
Einon, D.: A tanulás kezdetei. Aquila Könyvkiadó, 1999. Hogyan tanulnak a gyerekek. 118-119., A figyelem
koncentrációja és az emlékezet. 120-121., Hogyan gondolkodnak a gyerekek. 122-123., A memóriát fejlesztő játékok.
124-125., Segítsünk a gyereknek tanulni. 128-129., A fogalmak kialakítása. 130-131. old.
Ajánlott irodalom
Páli Judit: A játék, mint integratív szabályozás. In: Olvasókönyv. 38-44. old.
Wallon, H.: A játék. In: Olvasókönyv. 107-117. old.
Az óvónő
• modell, segítő
Segédanyag! 22
• bevonható, együttműködő társ Szerep
• ismeri a gyermekeket
• ismeri a játék természetét
A beavatkozás módja:
• közvetett vagy közvetlen;
• az óvónő az adott helyzet ismeretében dönti el, mikor és milyen módon avatkozik bele.
Segédanyag! 23
• nem tudják a konfliktust megoldani
• megerősítést várnak (produktum értékelését)
• jóváhagyást, engedélyt várnak (tevékenységre, eszközre)
Irodalom:
Az Óvodai nevelés országos alapprogramja. V. fejezet. Játék. In: Olvasókönyv. 301. old.
B. Méhes Vera: Az óvónő és az óvodai játék. Calibra, Budapest, 1993. 52-71. és a 85-89. old.
Ajánlott irodalom:
Babic, N. – Irovic, S.: A pedagógus és a gyermek interakciója játék közben az óvodában. In: Kovácsné Bakosi Éva (szerk.):
9. Játékpedagógiai Fórum 1998. 6-12. old.
Segédanyag! 24
13. Játékterek, játékszerek
A gyermekek igényei
• a kicsik a felnőttek közelében érzik magukat védettségben, biztonságban;
• a nagyobbak (7-8 éves kortól) a függetlenséget szeretik;
szívesen vonulnak olyan helyekre, ahol kizárólag egymás társaságában lehetnek.
A játékterek fajtái
• természetes (szabad) terek: erdők, ligetek, utcák, terek, padlás, pince...
• mesterséges (kötött) terek: a felnőttek által kijelölt játszóhelyek, iskolai, óvodai játszóterek,
vidámparkok, játékbirodalmak (Madurodam, Disneyland, Legoland…)
Játéktér az óvodában
• tagolt – a funkciók elkülönülése a tevékenységtől, a játék jellegétől függően
− közös terek ↔ egyéni játékra alkalmas terek
− nagy tér (mozgáshoz) ↔ intim kuckók (családi játékokhoz, fantáziajátékokhoz
barkácsoláshoz)
− zajos helyek (pl. kockázáshoz) ↔ csendes zugok (pihenéshez, elvonuláshoz)
• változtatható, rugalmasan átalakítható
− a gyerekekkel való megbeszélés eredményeképp közösen átrendezhető,
− a rendezés a játék része
(kevésbé rombolnak a gyerekek, ha maguk alakíthatják ki a játék színhelyét (MILLAR)
• átjárható
Példák:
∗ családi játékok tere szobai és konyhai kellékekkel és imitációs kiegészítőkkel
∗ mesekuckó, olvasóhely nyugalmas hely puha párnákkal, szőnyeggel, könyvekkel
∗ építőjátékok tere fakockákkal, kirakó és összerakó játékokkal
∗ rajzolás, festés, kézmosóval, mosogatóval
gyurmázás, barkácsolás helye megfelelő eszköztárral – szerszámokkal
∗ kísérletező hely természetes anyagokkal és felszereléssel (mágnes, nagyító...)
∗ mozgásos játékok helye tornaterem, udvar (rögzített játékokkal és kéziszerekkel)
∗ az énekes játékok tere hangadó játékokkal, kellékekkel, bábokkal
A játékszerek eredete
poligenezis: a világ minden tájékkán hasonló formák jelennek meg
természetes alapanyagok
elemi formák (gömb – labda: az alapforma maradt, a minőség változott)
elemi mozgások (csigák, forgók…)
monogenezis: egy meghatározott helyen keletkezik és innen terjed széjjel (Fakató)
Játékeszközök az óvodában:
Segédanyag! 25
• saját test ( kéz, hang...)
• természetben található anyagok (homok, víz, sár, kavics...)
tárgyak (virágok, termések, állati szőr, csont...),
• nem játék céljára készült tárgyak (bútorok, edények, takarók, gombok, fonalak...)
• kiegészítő kellékek (sapkák, koronák, párták; szoknyák, ruhák, ingek…)
• játékszerek; a játék céljára előállított eszköz legyen –
− sokféle, de ne túl sok
− személyes jellegű (pl. a babáknak legyen neve, kora; a szülők varrhatják a ruhájukat,
a nagymama kertjéből hozott gyümölcsből készítsék el a gyümölcssalátát...)
− hozzáférhető, elérhető magasságú polcokon.
A játékeszközök kritériumai
Pedagógiai kritériumok:
• az életkornak megfelelő
• biztonságos
• könnyen tisztítható
• viszonylag tartós
• esztétikus
Jogi előírások
A játékok biztonságáról jogszabály is rendelkezik. Előírja azokat a követelményeket, amelyek a
játékok biztonságosságát befolyásolják. (a játékok mérete, anyaga – pl. nyálban oldódó festék – ,
használat során fellépő kockázati tényezők…)
Hagyományos játékszerek
Egyes munkaeszközök, tárgyak túlélték az eredeti funkciót, és mára játékszerré váltak: pörgettyűk,
keljfeljancsik, kötéljátékok, fonaljátékok, gólyaláb, karika, kötéllétra, parittya, ijesztgetők: csörgők,
kereplők, forgók, töklámpás...
Adalék:
• Régi játékok eredete
• Fröbel „adományai”
• Montessori játékok
• Játékok életkoronként
• A fiúk és lányok kedvelt játékszerei – személy és tárgyorientáció (babázás és autózás)
• Elektronikus játékok az óvodában
Irodalom:
Millar, S.: Játékszerek In: Olvasókönyv. 281-286. old.
Einon, D.: A tanulás kezdetei. Aquila Könyvkiadó, 1999. A fizikai fejlődést elősegítő játékok. 24-25., A biztonságos játék.
30-31., Játékok járni tudó apróságok számára. 34-35., A tipegő kétévesektől az iskolásokig. 36-37. Ismerkedés a
térrel. 145-149. old.
Ajánlott irodalom:
Elkonyin, D.B.: A gyermeki játék pszichológiája. Gondolat, Budapest, 1983. A játékszerek történetéből. 60-71.
Fenyvesi György: A gyermekvilág csodái. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1979.
Kiss Zsolt Péter: Szeretünk, Barbie! 2000. In: Olvasókönyv. 294-298. old.
Pirk Ambrus: Játékról komolyan. Ságvári Endre Könyvszerkesztőség, Budapest, 1979.
Segédanyag! 26
14. Játék a reformpedagógiában
Képviselői
Maria Montessori (1870-1952.) olasz orvosnő
Rudolf Steiner (1861-1925.) német antropozófus
Celestin Freinet (1896-1967.) francia néptanító
Montessori
- a játékot munkának nevezte, az óvodát iskolának
- a manipulációt helyezte előtérbe a speciális az eszközök felkínálásával
- nincs utánzás, mindenki a saját feladatával foglalkozik
- a felépített feladatmegoldások, az individuális foglalkozás, az elmélyülést, koncentrálást
segítették elő
- a teljesítmény örömét a saját cselekvéssel és nem a pedagógus elismerésével köti össze
- önálló problémamegoldással erősíti a gyermek önbizalmát, lehetővé teszik az egészséges
önértékelést és pozitív kapcsolat kialakítását önmagával és a világgal
- gyakorlati tennivalókra, az öntevékenységre, az önellátásra helyezi a hangsúlyt
- a fantáziajátékot, a mesét nem építi be a mindennapokba
Waldorf
- az ember és a természet harmóniáját keresi a természetes alapanyagú eszközökben
- a játék és az egész óvodai élet az ünnepek köré csoportosulnak
(a gyermek is átéli az ősi formákat)
- a tanulás folyamatában a szabad játék az elsődleges
- az óvónő anyai szerepet tölt be (dajka nincsen, az óvónő főzi meg a reggelit, mosogat, takarít)
- a mese, az ének hangsúlyos
- a mozgás természetes része a mindennapoknak
- nincs hagyományos értelemben vett tanulás
Freinet
- játék, munka, tanulás egységben van, nem válik külön
- a szabad önkifejezést támogatja
(szabad fogalmazás, mozgásos kifejezés, színház, szabad rajzolás…)
- valódi eszközökkel valódi munkát végeznek
Ajánlott irodalom:
Bakonyi Anna: Irányzatok, alternativitás az óvodai nevelés területén. Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.
Bakonyi Anna: Már megint – vagy még mindig – a játékról. Kisgyermeknevelés. 1. évfolyam 2. szám, 4-7. old.
Montessori Maria: A gyermek felfedezése. Herder Kiadó, Budapest, 1995.
Segédanyag! 27
15. A gyermekek megismerése a játékban
Hátterében áll:
• a ragaszkodás és a biztonság igénye
• az agresszív feszültségek
• a szeretet elvesztésétől való félelem
• az én érvényesítésének feszültségei
Segédanyag! 28
– képes-e kontrollálni viselkedését
– részt vesz-e a csoportos játékokban (aktometria: Mérei)
– felhasználja-e a játéktárgyakat helyettesítésre (= játszik-e szerepjátékot).
Az értékelés szempontjai
Az óvónő feladata:
• A gyermek folyamatos megfigyelése (regisztrálja, hol tart a gyermek a fejlődésben, milyen
elmaradások, esetleg érzelmi problémák tapasztalhatók)
• A gyermek támogatása a játékban
• Az egyéni fejlesztés módjának, lehetőségeinek megkeresése
• Lehetőség megteremtése, hogy a gyermek olyan módon vezesse le feszültségét, játssza ki
indulatait, amellyel a többi gyermeket nem veszélyezteti
• Konzultáció a szülőkkel
• Szakember bevonása (pszichológus, ideggyógyász, logopédus, gyógytornász), ha az óvónő
úgy véli, felkészültsége nem elegendő a segítséghez.
Irodalom:
Az élmények feldolgozása játékban című fejezete. Olvasókönyv. 203-267.
Ajánlott irodalom:
Petzold, H.G.: Babák és babajátékok a gyermekek integratív terápiájában. In: Olvasókönyv. 294-298.
Polcz Alaine: Világjáték. Dinamikus játékdiagnosztika és játékterápia. PONT Kiadó, Budapest, 1999. A gyermek sajátos
nyelve a játék. 7-10. old.
Tunyogi Erzsébet: Gyógyító játék a családban. Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan. Gondolat, Budapest, 1985.
A vágyak kerülő útjai. 105-115. old.
Az indulatok feldolgozása gazdagítja az érdeklődést és emeli a teljesítmény színvonalát. 273-281. old.
Segédanyag! 29