Magyarország államberendezkedése a dualizmus korában

A külpolitikai helyzet alakulása a neoabszolutizmus idején

Ferenc József a magyarországi uralom megszilárdításával párhuzamosan a soknemzetiségű
birodalomból egy egységesebb államot kívánt létrehozni, e törekvései azonban kurdarcba fulladtak.
További problémákat jelentett, hogy a krimi háborúban semleges maradt ezért elvesztette Oroszország
szövetségét.
Az 1860-as évek eseményei, valamint az 1866.-os königgrätzi ütközet után az uralkodó külpolitikai
elszigeteltsége tovább nőtt.

Út a kiegyezéshez
A Schmerling-provizórium ideje alatt mind a bécsi udvar, mind a magyar politikai elit nyitottabbá vált
az osztrák-magyar viszony rendezésére.
A bécsi udvart nagyhatalmi helyzetének megingása, a magyarokat az passzív ellenállás és a
nemzetiségek növekő nyomása. Ferenc József Deáknak jelezte közeledési szándékét. Ezt követően a
Pesti Naplóban nyilvánosságra hozta a magyar álláspontot, ezt szokás Húsvéti cikknek nevezni (1865),
Deák belátta, hogy az alkotmányos egység nem valósítható meg a ’48-as perszonálunió
értelmezésével. Kettős célt fogalmazott meg, egyrészt a birodalom megszilárdítását, másrészt
Magyarország alkotmányos működését egyaránt biztosítani kell, és mindez a Pragmatica Sanction
alapul.

Kiegyezés
 A kiegyezés az 1848.évi áprilisi törvényeken alapszik, de a közös ügyek szabályozásával
definiálja a két ország viszonyát.
 1867.-ben megalakult az Osztrák-Magyar Monarchia
 kétközpontú (két fővárosa van)
 dualista államszervezettel rendelkezik, azaz két különálló alkotmánnyal rendelkező
állam szövetségeként működött.
 a két államot a közös ügyek fűzik össze
 a két államot a közös uralkodó fűzi össze, a magyar király és az osztrák császár
 közös ügynek minősült a külügy, hadügy és az ezek fedezetére szolgáló pénzügy
 a közös ügyeket és minisztereket 60-60 tagú delegációból álló bizottságok ellenőrizték.
 a delegációk egyik évben Bécsben, másik évben Budapesten értekeztek.

A gazdasági kiegyezés
A politikai kiegyezés mellett megszülettek a gazdasági együttműködést szabályozó jogszabályok is. A
közös ügyek fedezésére kvótát állapítottak meg, amiből Ausztria 70%-ot Magyarország 30%-kal
részesedett.
A birodalmat egységes piaccá tették:

o vámszövetséget kötöttek
o közös valuta
o szabad tőke és munkaerő áramlása
A gazdasági megállapodást 10 évre kötötték, amelyet az osztrák és magyar törvényhozásnak egyaránt
el kellett fogadnia.

A horvát-magyar kiegyezés, a trializmus idején

Horvátország a magyarokhoz fűződő viszont perszonálunióra akarták redukálni, ezért követelték
függetlenségük elismerését. A magyarok azonban csak a horvátok tartományi különállását ismerték el.
A horvát-magyar kiegyezésben (1868) a horvátokat, elismerték politikai nemzetnek, beligazgatási
autonómiát kaptak. Horvátország élén a bán állt, akit a király nevezett ki a magyar miniszterelnök
beleegyezésével. A báni kormány a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és az oktatásügyben független
volt, valamint horvát lett a hivatalos nyelv
A kiegyezés értékelése

Deák és Kossuth álláspontjának összehasonlítása

Deák véleménye szerint a kiegyezés olyan alkotmányos változásokat biztosít, amivel Magyarország
helyzete megerősíthető, politikailag stabilizálható, az önállósága megőrizhető.
Kossuth Lajos egy héttel a kiegyezés becikkelyezése előtt írt Deáknak egy nyílt levelet, Cassandra-
levélnek is nevezik. Kossuth támadta a kiegyezést, mert szerinte feladta a teljes függetlenséget,
Kossuth szerint a kiegyezés megreformálhatatlan, s nem a magyar érdekeket szolgálja.

A kiegyezés értékelése
A dualizmus nem volt perszonálunió (Deákék annak tartották), a gyakorlatban inkább reálunióként
működött, ugyanis az uralkodó személye és erős jogkörei, a közös ügyek, valamint a Pragmatica
Sanctio szorosabb közjogi kötődést eredményezett a perszonáluniónál. A kiegyezés nem biztosított
teljes függetlenséget, ugyanakkor reális kompromisszum volt. A magyar vezetőréteg elvárásait
kevesebb áldozattal nem lehetett biztosítani.

A dunai Konföderáció
Kossuth már 1862-ben nyilvánoságra hozta – az utóbb a kiegyezés alternatívájaként emlegetett –
Dunai Konföderáció tervét. Célja a Habsburg Birodalom megszüntetése volt, s a helyén létrejövő
kisebb államok együttműködésének formáit dolgozta ki.
A Dunai Konföderáció tervét a magyar vezetőréteg döntő többsége elutasította, de a román és a szerb
vezetőréteg sem támogatta, mert ők is nemzetállam kiépítésre törekedtek.