Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták Budán a Mátyás templomba 1867.
júniusában. Létrejött az Osztrák Magyar Monarchia. Dualista állam lett a két független államból álló államszövetségéből. Két központja volt Pest-Buda és Bécs. Közös volt az uralkodó, aki Ferenc József volt. Magyarország államformája alkotmányos monarchia volt. Az Osztrák Magyar Monarchia közös ügyei voltak a hadügy, külügy és az ezekre fordított pénzügy. A közös ügyeket a közös minisztériumok irányítják. Volt 60 magyar és 60 osztrák képviselő, akit delegálhattak az országgyűlésbe és ők ellenőrzik a közös ügyeket. Ők nem tanácskoznak együtt csak írásban kommunikálnak. Közös volt a hadsereg, aminek a vezérnyelve a német. Mindkét országnak volt külön országgyűlése és kormánya. A magyar országgyűlés népképviseleti országgyűlés volt és kétkamarás. Volt egy főrendiház, akiknek a tagjai az arisztokraták és a főpapok voltak a másik a képviselőház volt, aminek a tagjai a választott képviselők voltak. Az uralkodónak voltak különleges jogai. A hadsereg főparancsnoka volt és ő dönt a hadsereg dolgairól. A legfontosabb joga az előszentesítési jog volt a lényege az volt, hogy még a tárgyalás előtt be kellett mutatni a törvényjavaslatokat az uralkodónak. A gazdaság kiegyezés 10 évre szólt az osztrákok és a magyarok között és 10 évente megújították. Meghatározó volt a kvóta, ami azt jelentette, hogy a közös pénzügyekből való részesedés. A közös költségek 70%-át Ausztria és 30%-át Magyarország fizette. Közös a valuta és közös a vámterület jön létre. Elöször az osztrák-magyar forintot vezették be utána 1892-től a korona lett a fizetőeszköz. Szabad a tőke és a munkaerő áramlás. A kiegyezés reális kompromisszum volt. A kiegyezés hátránya a dualista rendszer nem változható. A kiegyezés előnye az volt, hogy Magyarországon a gazdasági fellendülés megkezdődött. Kossuth Lajos ekkor megírta a Kasszandra-levelet Deáknak, ami arról szólt, hogy Deák ellenzi a kiegyezést és azzal vádolja, hogy feladta a magyar értékeket, azaz az áprilisi törvényeket.