Tintin atyja képregénybe foglalta a teljes XX.

századot – 115 éve született Hergé

BelgiumHergéképregényolvasásregényTintintörténelem

Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren Megosztás e-mailben

Az általános iskolai osztálytermünk nyugati falán volt egy polc, ahol a napközi alatt olvasható képregények
sorakoztak. Ezekhez csak akkor nyúlhattunk, amikor már elkészítettük a házi feladatokat, onnantól viszont
őrült járkálás és cserebelérés kezdődött a Hahota és Kockás magazinok, a Robotzsaru és a Pókember
képregények közt. A Kockás különösen kedves volt a számomra is, itt ismertem meg Mortimert, Rahant, Dr.
Justice-t, és kedvencemet, a környezetvédő kalandort, Cogant. Minden alkalommal fájt a szívem, amikor
Cogan kalandjai mindössze pár oldal után megszakadtak, de egy tavaszi napon érkezett egy képregény, mely
pótolta a hiányérzetemet.

Az egyszarvú titka című kötetet az Egmond Kiadó dobta piacra, és bár ha nem olvasom el felnőtt fejjel, nem
sok mindent tudnék visszaidézni belőle, az élmény, melyet nyújtott, most is hihetetlenül eleven. A bátor és
vakmerő riporterfiú kalandjaiban megtaláltam mindazt, ahogyan én magam elképzeltem a saját életemet
nyolc-kilenc éves koromban, és akkor még nem is tudtam róla, hogy ezzel nem csupán én voltam így, de
rajtam kívül számtalan gyerkőc, hiszen a világ egyik legnépszerűbb képregényét tartottam a kezemben.

Manapság is a legkelendőbb belga képregénynek számít

Manapság is a legkelendőbb belga képregénynek számít

Tintin atyja

A képregény egy bizonyos Georges Prosper Remi munkája volt, ám ezt a nevet kevesen ismerték, mert a
borítón csupán ennyi állt: Hergé. Minden idők talán leghíresebb belgája, és a valaha élt egyik legismertebb
képregényalkotó már jóval Jack Kirby és Stan Lee előtt megteremtette a maga igazán emberi szuperhősét, az
igazságot kérlelhetetlenül kutató, és megalkuvásra képtelen Tintin alakját, valamint hűséges segítőtársait,
akiknek fél világot átszelő kalandjaik ötven éven át adtak újabb és újabb olvasnivalót a felnövő generációknak.
Hergé 1907-ben látta meg a napvilágot, és egészen fiatalon beállt a cserkészek közé. Az itt tanult közösségi
szellem, a bajtársiasság, a természeti környezet és a hagyományok tisztelete lényegében a későbbiekben
Tintin minden egyes kalandjában visszaköszönt.

Hergé életében mindössze néhány rajzórán vett részt csupán, az alkotás módszertanát autodidaktika módon
sajátította el, ez az élménye szintúgy szoros összefüggésben áll a cserkészettel, hiszen első szárnypróbálgatásai
az ifjúsági szervezet iskolai lapjában kerültek publikálásra. Tizennyolc évesen már egy katolikus lap
újságírójaként dolgozott, és ekkoriban alkotta meg cserkészélményei és fantáziája keresztezésével első saját
képregényét, a Totor kalandjait. A kezdetleges, de reményteli debütálás felhívta a fiatal tehetségre a Le
Vingtième Siècle lap gyermekrovatának szerkesztői figyelmét, akik megbízták futó sorozataik illusztrálásával.

Miután a szériája írója kiszállt, Hergé szabad kezet kapott a már meglévő karakterek átgyúrásával, így aztán
felhasznált pár meglévő ötletet, majd azokat kibővítette saját tapasztalataival, és végül mindössze 27 évesen
megalkotta Tintint, aki aztán nem csupán saját pályáját, de a XX. század képregénytörténetét is meghatározta.

Hergé és Tintin

Hergé és Tintin

Tintin, a nemzeti kincs

Innen, Magyarországról nehéz világosan látni azt, mit is jelent Tintin alakja a belgák számára. Lényegében
kevés olyan újságot forgató fiatal akad a második világháború után születettek generációiban, aki ne a kis
újságíró kalandjain nőtt volna fel. Brüsszelben ma is hivatalos falfirkák, graffitik, szobrok állítanak emléket
Hergé hősének és munkásságának, a teljes, végül Hergé haláláig 24 teljes, és egy töredékes kötetet megélt
széria újranyomása pedig gyakorlatilag folyamatos. A képregények ugyanakkor nem csupán Belgiumot
hódították meg, de a belgával szoros rokonságot mutató francia és spanyol képregénypiacokat is, ahonnan
Tintin eljutott Ázsiába, Dél-Amerikába, és persze az Egyesült Államokba is. Máig megközelítőleg 110 nyelven
jelent meg a sorozat, és 250 millió példányt adtak el a kötetekből. Bár az első kilenc kötet kezdetben fekete-
fehérben jelent meg, később Hergé ezeket maga színezte ki, hogy illeszkedjenek a későbbi színes kiadások
sorába.

A Tintin kalandjai, bár elsőre ártalmatlannak tűnő ifjúsági kalandtörténeteknek tűntek, valójában sokkal
többet rejtettek magukba, és mintegy előfutárává is váltak a később az adott társadalmi közbeszédre
reflektáló amerikai társaiknak.

Hergé ugyanis olyan történelmi eseményeket szőtt bele a sztorikba, mint Ausztria náci bekebelezése, a kínai-
japán háború, a hidegháború, az ázsiai és amerikai maffia ténykedése, a Szovjetunió politikai berendezkedése,
vagy épp a belga gyarmatpolitika.

Bár Hergé olykor a politikai közbeszéd tyúkszemére lépett – mint a Tintin Kongóban című epizódban, ahol az
újságírót a gyarmattartó európaiak prototípusaként ábrázolta – e tévedéseit később maga is elismerte, és az
újrakiadásokban korrigálta is őket.

A Tintin-sorozat

A Tintin-sorozat

Hergé, és az új formavilág
Nem csupán, a XX. századi történelem képregénybe foglalása, vagy a szuperhős mentalitás mintapéldájának
felállítása kapcsán bír életműve úttörő jelentőséggel. Hergé-re manapság úgy hivatkoznak, mint a ligne claire,
a tiszta rajzstílus megalkotójára. A forma lényege a részletesen ábrázolt háttér, és az azon mozgó
karikatúraszerű karakterek, mellyel a helyszínek, hátterek, és az ezzel kapcsolatos szimbólumok is jelentőséget
kaptak. Tintin sikerének titka talán éppen ez a közérthetőségre törekvés is, a hirtelen jött hatalmas siker
ugyanakkor – ahogy a legtöbb művész esetében – kényszerhelyzetet is teremtett Hergé számára. A kiadó a
zajos eladási mutatók miatt ugyanis sürgetni kezdte a folytatások elkészültét.

Sőt, Tintin az egyik olyan művészeti termék, melynek publikálása eredeti kiadója megszűnése, és Belgium náci
megszállása ellenére még a második világháború alatt is csak ritkán szünetelt.

Bár a propaganda figyelt rá, mit ad ki a kezéből, Hergé folyamatosan szem előtt tartotta, hogy a történeteknek
burkolt formában, vagy csak a legminimálisabb mértékben adjon a regnáló rendszerre nézve sértő tartalmat.

Ekkoriban hozta össze a sors egyik leghíresebb alkotótársával, Edgar P. Jacobs-szal 1943-ban, mely végül egy
hosszútávú és végül elmérgesedő együttműködést szült, ám Jacobs-nak elévülhetetlen érdemei mutatkoztak a
későbbi történetek ragyogó háttérábrázolásában.

Hergé és Andy Warhol egy párizsi kiállításon

Hergé és Andy Warhol egy párizsi kiállításon

Tintin és a nosztalgia

Belgium 1944-es visszafoglalása után Hergé-t nácinak bélyegezték, mert a hozzá hasonló alkotók közül talán ő
maradt az egyetlen, aki a világégés és a megszállás alatt is folyamatosan publikálhatott, és végül 1946-ig
eltiltották a megjelenéstől, ám mikor azon év szeptemberében a tiltást feloldották, és egy új albummal,
valamint újrakiadásokkal teli lappal újraindultak Tintin kalandjai, csak az első lapszám egy hét alatt, több mint
100 ezer példányban talált gazdára. A háborút követően, ha lehet, Hergé népszerűsége csak fokozódott, 1956-
ban már több mint 1 millió Tintin kötetet adtak el, Tintin kalandjait pedig elkezdték rádióra, tévére,
mozifilmre, és színházi színpadokra adaptálni. Hergé közben jogosultsági viták miatt megszakította a
munkakapcsolatot addigi leglelkesebb munkatársával, Jacobs-szal, majd két idegösszeroppanást is átélt, mely
alapjaiban formálta át az albumok keletkezését innentől egészen 1983. március 3-án bekövetkezett haláláig.

Kényszerű egészségügyi távolléte alatt a kiadó egy teljes szerkesztőséget állított fel asszisztensek, és rajzolók
egész hadával, akik kizárólag Hergé keze alá dolgozva munkálkodtak az instrukciói alapján a legújabb
történeteken.

Tintin kalandjai nekik is köszönhetően folytatódhattak egészen a művész haláláig. A vakmerő hősnek világhírű
rajongói is akadtak, köztük a két, Oscar-díjas hollywoodi rendező és producer, Steven Spielberg és Peter
Jackson, akik 2011-ben össze is hoztak egy animációs filmet az eredeti képregények hangulatát felhasználva,
és konvertálva azt a mai kor technikai megvalósításra szóló elvárásai köré. Itthon sajnos továbbra sem érhető
az összes eredeti Tintin kötet, az Egmont kiadó megszűnésével a széria félbeszakadt, így a magyar
képregénykiadásnak továbbra is megmaradt ez a súlyos adóssága. Én a magam részéről csupán várok, hátha
valaki felkarolja egyszer, hogy aztán az elejétől a végéig élhessem meg újra ugyanazt a nosztalgiát, amit ott a
napközben a 90-es évek közepén, egy Tintin képregény fölé borulva éreztem.

Tintin találkozása Neil Armstronggal

Tintin találkozása Neil Armstronggal

Kapcsolódó cikkek

Mucsi Zoltán /Fotó: Vörös Szabolcs/

Mucsi Zoltán: Aki erre a pályára adja a fejét, az legyen erős és kitartó

A Jancsó-filmek Kapája vagy épp Tóth János, a hivatalnok.

John Hoewer a könyvével (Freilich Magazin)

Ijesztő hiperrealizmus – Avagy Európa, a kirekesztés, és a irodalom sötét oldala?

Avagy jogos-e a félelem a szélsőjobbos könyvektől, és mi áll a háttérben?

Egy mágikus világ realista királya – 95 éves lenne Gabriel García Márquez

Érdekességek a világ legolvasottabb spanyol nyelvű írójának életéből.

Sarah Devos: Nahát, ezek az egyiptomiak!

Mumifikálás házilag, avagy nahát, ezek az egyiptomiak – Könyvkritika

Sarah Devos sorozata tökéletes választás kicsiknek.

Hírlevél feliratkozás