o Magyartanarok TK

SZÖVEGÉRTÉS–SZÖVEGALKOTÁS
Tanári útmutató 7
A kiadvány a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerõforrás-fejlesztési Operatív Program 3.1.1. központi program
(Pedagógusok és oktatási szakértõk felkészítése a kompetencia alapú képzés és oktatás feladataira) keretében készült.
SZAKMAI VEZETÕK P Á L A K Á R O LY S Z A K M A I I G A ZG AT Ó
PUSKÁS AURÉL F E J L E S Z T É S I I G A ZG AT Ó H E LY E T T E S
R Á P L I G Y Ö RG Y I , A P RO G R A M F E J L E S Z T É S I K Ö Z P O N T V E Z E T Ő J E
F E J L E S Z T É S I P RO G R A M V E Z E T Ő KORÁNYI MARGIT
VEZETŐ VEZETÕK A R AT Ó L Á S Z L Ó
KÁLMÁN LÁSZLÓ
S Z A K M A I B I ZOT T S Á G B Ó K AY A N TA L ELNÖK
B Á N R É T I Z O LT Á N
CSERHALMI ZSUZSA
GYÕRI JÁNOS
SCHEIN GÁBOR
A L K OT Ó S Z E R K E S Z T Ő MURÁNYI YVETT
S Z A K M A I L E K TO R O K A S Z A K M A I B I Z OT T S Á G TA G J A I
PE T H Ő N É N AG Y C S I L L A
FELELŐS SZERKESZTŐ N AG Y M I L Á N
TIPOGRÁFIA BÁRD JOHANNA
© S U L I N OVA K H T.
© MURÁNYI YVETT
A KIADVÁNY INGYENES, KIZ ÁRÓLAG Z ÁRT KÖRBEN, KIADJA A Z EDUCATIO TÁRSADALMI SZOLGÁLTATÓ KÖZHASZNÚ TÁRSASÁG
KÍSÉRLETI-TESZTELÉSI CÉLLAL HASZNÁLHATÓ. 1134 BUDAPEST, VÁCI ÚT 37.
KERESKEDELMI FORGALOMBA NEM KERÜLHET. A KIADÁSÉRT FELEL: KEREKES GÁBOR ÜGY VEZETŐ IGA ZGATÓ
MÁSOLÁSA, TERJESZTÉSE SZIGORÚAN TILOS! NYOMDAI MUNK ÁK: PÁTRIA NYOMDA ZRT., 2008
A K I S E PI K A
A L A K V Á LTO Z ATA I
Tanári útmutató
F e j l e s z t ő
Pethőné Nagy Csilla

TARTALOM
A K I S E P I K A A L A K V Á LTO Z ATA I
5 NÉVJEGY
9 A K I S E P I K A A L A K V Á LTO Z ATA I
NÉVJEGY
12. ÉVFOLYAM 7. FEJEZET
A KISEPIKA ALAKVÁLTOZATAI
Fejlesztő: Pethőné Nagy Csilla
A FEJEZET CÉLJA Krúdy Gyula, Mészöly Miklós, Örkény István, Mándy Iván és Bodor Ádám el-
beszéléseinek olvasásával és értelmezésével tapasztalat szerzése a tágan értett
modernség magyar rövidprózájának néhány jellegzetes alakváltozatáról, az elbe-
szélésmódok hasonló és eltérő vonásairól, a novellahagyományhoz való viszony
alakulásáról.
KÉPESSÉGFEJLESZTÉSI Tematikus fókusz:

FÓKUSZOK Betekintés a modern magyar kispróza világába.
Poétikai fókusz:
Hagyomány és újítás, történetszerűség és szövegszerűség, elbeszélésmódok, szö-
vegformálások (pl. fragmentáltság, utalástechnika) a modern kisepikában.
Szövegértési fókusz:
Az ok-okozati viszonyok fellazulása, metaforikus jelentések, a szintaxis és a nyelv-
használat jellemzői, filmszerűség, az utalás, a hiány, a töredékesség/vágás, az
ismétlés jelentésalkotó szerepe, a nyitott elbeszélés következményei az olvasási
stratégiákra, illetve a befogadói magatartásra.
Szövegalkotási fókusz:
Összehasonlítás, önálló szempontállítás, kérdésfeltevés, az érettségi szövegalkotá-
si feladataira való felkészülés.
A FEJEZETBEN LÉVŐ A kisepika alakváltozatai – elbeszélésmódok a tágan értett modernségben

MODULOK CÍME, (7 óra)
AJÁNLOTT ÓRASZÁ- Krúdy Gyula: A hídon; részletek: Szindbád, a hajós – Első utazás, Szindbád második
MA ÉS SZÖVEGBÁ- útja, Női arckép a kisvárosban – A harmadik út c. novellákból; Mészöly Miklós: Tér-
ZISA kép Aliscáról; részletek Esterházy Péter Mészöly Miklós tündöklése c. esszéjéből;
Örkény István: Leltár, Arról, hogy mi a groteszk, Hír, A termelés zavartalanul folyik,
Fiaink, Sír, Használati utasítás, In memoriam dr. K. H. G., Gondolatok a pincében;
Grádvolt Endre: Játék, Spleen, Magyar módra, Családtervezés, Művészet; Mándy
Iván: Diákszerelem, Bodor Ádám: Behavazott lábnyomok, Fodor Ákos: Idő, járás,
jelentés, Bodor Ádám: A krétaszag eredete
AJÁNLOTT 12. évfolyam (17–18 évesek)

KOROSZTÁLY
ELŐZŐ ÉS KÖVETŐ A modern világirodalom néhány meghatározó alkotása

FEJEZET Modern és késő modern magyar regények
6 S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S • 1 2 . É V F O L Y A M
TANTERVI MODUL- 9. évfolyam 1. fejezet 3–7. modul

KAPCSOLÓDÁSI 9. évfolyam 6. fejezet 2–3. modul
PONTOK 10. évfolyam 4. fejezet 4. modul
11. évfolyam 7. fejezet Mikszáth novellisztikája
12. évfolyam 6., 8. és 12. fejezet
KERESZTTANTERVI Történelem, művészettörténet: film- és fotóművészet

KAPCSOLÓDÁS
NAT • Érvelés, önreflexióra és önkorrekcióra való törekvés.

• Képesség a szöveg kapcsolatának és különbségének felismerésére és értelmezé-
sére (tematikus, motivikus kapcsolatok, utalások).
• Értékek, motivációk, magatartásformák felismerése, értelmezése.
• Érvek felkutatása, rendszerezése, vélemény, állásfoglalás kialakítása, tovább-
fejlesztése, logikus gondolatmenet kialakítása.
• A különböző olvasott vélemények összevetése, a különbségek és hasonlóságok
felismerése, értelmezése és kritikája szóban és írásban.
• Kortárs magyar epikai művek elemzése és értelmezése.
• Különböző korstílusokat, stílusirányzatokat, nyelvi stílusrétegeket reprezentáló
szövegek megismerése, sajátosságaik felismerése, értelmezése.
• Az idő- és térmegjelöléseknek vagy ezek hiányának értelmezése. Az elbeszélés
szerkezete és a történet időrendje közötti eltérés értelmezése.
• A jelentés és az időszerkezet összefüggésének bemutatása különböző epikai
művekben.
• A nézőpontok és a nézőpontváltások funkciójának értelmezése és ezek össze-
függése a műben megjelenő értékekkel.
• Az előreutalások, késleltetések és az elbeszélő művek motivikus-metaforikus
szintjének értelmezésére való törekvés.
• Felkészülés a nagyobb anyaggyűjtést, önálló munkát igénylő, terjedelmesebb
szövegek írására.
• Verbális és nem verbális információk együttes kezelése.
• Önálló jegyzetkészítés.
• Különféle beszédműfajok kommunikációs technikáinak alkalmazása és értéke-
lése.
• Önbecsülésen és mások megbecsülésén alapuló együttműködés csoportos be-
szélgetésben, vitában, az eltérő vélemény figyelmes és türelmes meghallgatása,
tisztelete, adott esetben tömör reprodukciója; saját vélemény megvédése vagy
korrekciója.
• A művek műfaji természetének megfelelő szövegfeldolgozási eljárások ismerete
és alkalmazása.
• A különböző olvasott vélemények összevetése, a különbségek és hasonlóságok
felismerése, értelmezése és kritikája szóban és írásban.
• Önkifejező és kreatív szövegalkotás.
• Verbális és nem verbális (hangzó és képi) információk célszerű gyűjtésének,
rendszerezésének és felhasználásának gyakorlása.
• Az összefoglalás eljárásának gyakorlása, önálló alkalmazása.
N É V J E G Y 7
KÖVETELMÉNYEK → A tanulónak legyen szövegismereten, olvasói-értelmezői tapasztalaton alapuló,

szintetizáló jellegű tudása a magyar modernség rövidprózájáról.
→ Legyen nyitott a modern, szövegelvű elbeszélésmódokra, tudjon kortárs epikai
művekhez olvasói stratégiát, termékeny szempontokat választani (szövegszer-
veződés, tér/idő játéka, elbeszélői nézőpontok, nézőpontváltások, utalástech-
nika, a hiány jelentésképző szerepe, nyelvi-szerkezeti redukció), a műveket
ezek mentén elemezni, értelmezni.
→ Legyen képes parabolikus olvasatok megalkotására.
→ Legyen képes a művekben megjelenő műfaji rájátszások, kapcsolatok azonosí-
tására és értelmezésére, ezek formai, nyelvi eszközeinek azonosítására és sze-
repének értelmezésére.
→ Tudjon szövegekben intertextuális utalásokat, vonatkozásokat azonosítani és
értelmezni, következtetéseket levonni.
→ Tudjon megadott vagy önálló szempontok figyelembevételével hosszabb terje-
delmű írásművet megtervezni, anyagot gyűjteni, elrendezni, kivitelezni.
→ Legyen képes saját és mások írásműveinek szövegkritikájára, (ön)korrekcióra és
(ön)értékelésre.
→ Legyen képes az olvasott szövegekkel kapcsolatban kérdéseket feltenni, véle-
ményt, udvarias kritikát formálni, többféle olvasatot kialakítani, illetve végig-
gondolni, érvekkel alátámasztani vagy cáfolni.
→ Törekedjen együttműködésre, gyakorolja az empátiát és a toleranciát.
→ Szóbeli megnyilatkozásaiban törekedjék határozottságra, világosságra, tartal-
masságra.
ÉRTÉKELÉS Folyamati:
A prezentációk értékelése, a megértést szondázó mintavétel a házi feladatokból
Kimeneti:
Egy Örkény-egyperces önálló értelmezése, választott és kötelezően beadott kis-
feladatok
MÓDSZERTANI A fejezet az együttműködésen alapuló tanulást (pármunka, csoportmunka) ré-

AJÁNLÁS szesíti előnyben, figyelmet fordít a differenciálásra a fejlesztésben. Módszer- és
eljáráskészlete az interaktív és reflektív tanulásra épül.
TÁMOGATÓ BÁRDOSSY Ildikó – DUDÁS Margit – PETHŐNÉ NAGY Csilla – PRISKINNÉ RIZ-
RENDSZER, NER Erika: A kritikai gondolkodás fejlesztése, PTE, 2002
SZAKIRODALOM PETHŐNÉ NAGY Csilla: Módszertani kézikönyv – befogadásközpontú és kompe-
tenciafejlesztő irodalomtanítás, Korona Kiadó, 2005
PETHŐNÉ NAGY Csilla: Irodalomkönyv 11., Korona Kiadó, 2004
PETHŐNÉ NAGY Csilla: Irodalomkönyv 12., Korona Kiadó, 2001
KULCSÁR SZABÓ Ernő: A magyar irodalom története, 1945–1991-ig, Argumen-
tum Kiadó, 1993
EISEMANN György: Az emlékezés ízei, Pannonhalmi Szemle, 1996/4.
GINTLI Tibor: „Valaki van, aki nincs”. Személyiségelbeszélés és identitás Krúdy Gyu-
la regényeiben, Akadémiai Kiadó, 2005
BALASSA Péter: Észjárások és formák, Korona Nova Kiadó, 1998
THOMKA Beáta: Mészöly Miklós, Kalligram Könyvkiadó, 1995
THOMKA Beáta (szerk.): Az irodalom elméletei I–V., Jelenkor Kiadó, 1997
THOMKA Beáta: A pillanat formái, Újvidék, 1986
POZSVAI Györgyi: Bodor Ádám, Kalligram Könyvkiadó, 1998
SÁGHY Miklós: A tekintet hatalma. A filmszakadás mint reflexív funkció Mándy Iván
Diákszerelem című novellájában, Tiszatáj, 2006/január – Diákmelléklet
ENDRŐDI Edit: Mándy Iván, Balassi Kiadó,1992
A pálya szélén. In memoriam Mándy Iván, Nap Kiadó, 1992
NAGY András: Magyar groteszk, Árgus, 2003/1.
BODOR Ádám-interjú,
http://www.korunk.org/oldal.php?ev=2001&honap=11&cikk=3466
SZABÓ Árpád Töhötöm: Miért él Bundás Rekk sivatagban? Helikon, 2006/4.
SZOLLÁTH Dávid: Kumria és Kártigám. Megjegyzések Grendel Lajos A tények má-
giája. Mészöly Miklós időskori prózája c. könyvéhez, www.iti.mta.hu/szollath.
html-6k
GRENDEL Lajos: A tények mágiája. Mészöly Miklós időskori prózája, Kalligram Ki-
adó, 2002
BALASSA Péter: Bodor Ádám novelláiról = Balassa Péter: A látvány és a szavak,
Magvető Kiadó, 1987
BERTHA Zoltán: A szellem jelzőfényei, Magvető Kiadó, 1988, 143–260. o.
TARJÁN Tamás: A sötétségről való tudás, Forrás, 1993/10.
HÓZSA Éva: A novella új neve, Mándy Iván novelláinak tipológiája és szövegközi
értelmezése, Újvidék, 2003
BÁNYAI János: Hagyománytörténés. Irodalmi tanulmányok, Újvidék, 1998
SÁGHY Miklós: Főszerepben Mándy Iván (Mándy Iván szövegeinek filmes kapcsola-
tairól) = Sághy-Tóth (szerk.:) Elmélet, irodalomtörténet, a komparatív megértés
lehetőségei, Szeged, 2004
SZÖVEGFORRÁSOK Szindbád-novellák: http://mek.oszk.hu/00700/00760

Mészöly Miklós: Volt egyszer egy Közép-Európa, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989
Örkény István: Egyperces novellák, Magvető Kiadó, 1977
Mándy Iván: Novellák I–III., Palatinus Kiadó, 2003
Bodor Ádám: Vissza a fülesbagolyhoz, Jelenkor Kiadó, 1997
7. A KISEPIKA ALAKVÁLTOZATAI
ELBESZÉLÉSMÓDOK A TÁGAN ÉRTETT MODERNSÉGBEN
7 óra
R ÁHANGOLÓDÁS
1. lépés: 1–2. feladat
T/1–2. 6. oldal
15 PERC Az otthoni, előkészítő-ráhangolódó feladatok közös megbeszélésére
Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : Az 1–2. feladat célja az elbeszélés otthoni olvasásának és órai értelme-

zésének előkészítése.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : kreatív és metaforikus gondolkodás, asszociativitás,
metakogníció, a meglévő tudás/olvasói tapasztalat mozgósítása
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze
M u n k a f o r m á k : egyéni, frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : házi feladat
A szépprózában a 19. század végétől visszaszorul a nagyepika, és egyre népszerűbbé válnak a rövi-
debb prózafomák: az elbeszélés, a novella, a rövidtörténet. Az is megfigyelhető, hogy a terjedelem
csökkenése mellett egyre kisebb szerepet játszik a történet, a cselekmény helyett fokozatosan a
szövegszerűség, a sűrítés (hiány, elhagyás), a jelképezés eljárásai és az elbeszélhetőség kérdései felé
fordul a szerzők figyelme. Ezek a prózapoétikai változások az olvasótól is másfajta befogadói maga-
tartást igényelnek.
A következő hét tanórában 20. századi magyar szerzők elbeszéléseit olvassuk és értelmezzük.
Elsősorban azt vizsgáljuk, hogyan kötődnek ezek a művek a korábbi magyar prózahagyományhoz, il-
letve miben újítják meg ezt a hagyományt. Milyen prózapoétikai sajátosságok mentén válnak maguk
is követhető hagyománnyá, hivatkozási alappá a modern magyar széppróza alakulástörténetében.
Megkülönböztetett figyelmet fordítunk az elbeszélésmódok tanulmányozására. Arra, hogy a törté-
netmondás mellett, illetve helyett hogyan alakul, milyen sajátosságokat mutat az elbeszélésnek mint
tevékenységnek a mikéntje, a diszkurzivitás.
AZ EMLÉKEZÉS MINT NYELVI STRUKTÚRA

KRÚDY GYULA: A HÍDON
1. Mnemoszüné – előzetes házi feladat
Ian Marke digitális képvariációiban (2006) ilyennek képzeli Mnemoszünét, az emlékezet istennő-
jét. Mnemoszüné a görög mitológiában Uranosz és Gaia lánya, titanisz. Zeusztól fogant gyerme-
kei a Múzsák.
a) Mi minden jut eszedbe az emlékezetről, az emlékezés természetéről a képek láttán? Képzettársí-

tásaidat rögzítsd a képek melletti jobb oszlopban!
b) Válassz néhányat az alábbi képekből, és írd le, miért lehetnének az emlékezés, illetve az idő me-
taforái!
Keress vagy rajzolj néhány további, az emlékezés, illetve az idő metaforájaként is olvasható ké-
pet!
c) Mire jó, miért fontos szerinted az emlékezet, az emlékezés, illetve a felejtés?

A K I S E P I K A A L A K V Á L T O Z A T A I 11
d) Tapasztalatod szerint hogyan működik, milyen tudati munkát végez az emlékezeted, ha egy ré-
gebbi emléket idézel fel vagy idéződik fel benned valaminek a hatására?
e) Mit gondolsz, hogyan lehet a próza közvetítő közege, médiuma az emlékezésnek mint a tudat
tevékenységének?
Szerinted milyen nyelvi eszközökkel lehetne megalkotni egy elbeszélés szereplőjének az emléke-
zését?
2. Szindbád, a hajós – előzetes házi feladat
a) Mit tudsz Szindbádról, a mesehősről?

Ha nincs vagy kevés a tudásod róla, nézz utána a világhálón vagy lexikonban!
Melyik mesevilágban szerepel?
Milyen jellegű, témájú történetekben?
Ki ő? Mi karakterének lényege?
Ki meséli a történeteket? Kinek és miért?
Kiket sorolnál „Szindbád rokonai” közé eddigi

olvasmányélményeid alapján? Miért?
b) Tegyél fel magadnak néhány előzetes kérdést a Krúdy-elbeszélésre vonatkozóan, annak a tudás-
nak a birtokában, hogy a főszereplőt ebben is Szindbádnak hívják!
c) Olvasd el az elbeszélést!
KRÚDY GYULA: A HÍDON
Negyedik út
Szindbád, a hajós, midőn közeledni érezte halálát, elhatározta, hogy még egy utolsó utazásra indul,
mielőtt elhagyná a sztambuli bazárt, ahol egy régi szőnyegen üldögélve, pipáját szívogatta. Eszébe
jutott fiatalkorából egy város – völgyben és piros háztetőkkel, ahol a barna híd ódon ívei alatt színes
kavicsok felett vágtat egy tiszta kis folyó, és Szindbád a híd kőpárkánya mellől álmodozva nézte a
messziségben alvó kék erdőket... Ide kívánkozott még egyszer Szindbád, mielőtt utolsó pipáját ki-
szívta volna a régi szőnyegen; a kék erdőket látni a messziségben és a híd lusta ívei alatt serényen
utazgató folyót. Egy kőszent áll valahol a hídon, látni lehet onnan a kis cukrászboltot dohányszínű
függönyeivel, valamint kopott aranyos betűivel. A. Marchali, mondják a töredezett betűk a boltocska
felett, ahol Szindbád egykor sarkantyúját pengette, és a háromlábú biliárdasztal felett dákójára tá-
maszkodva, kecsesen, könnyedén és ábrándosan álldogált, mert a cukrásznénak barna szeme volt,
barna haja volt. Sárgaborítékos regényt olvasott a kassza mellett, és midőn a tekegolyók futkározá-
sukban megcsörrentek a zöld posztón, álmodozva, szórakozottan felpillantott a cukrászné a regény-
ből. Ezért állott Szindbád dákójára támaszkodva minden délután a biliárd felett, és dús, puha haját
titkon megigazította a kassza tükrében.
– Vajon él-e még Amália? – kérdezte Szindbád a sztambuli bazárban, és nemsokára útra kelt a
piros tetők felé, ahol egy folyó szeli keresztül a várost, és a hídról álmodó erdőket látni.
A városka (amelyben Szindbád egykor katonáskodott) mintha mit sem változott volna. Némely
vidéki város, a hegyek között, völgyekben, mintha századokig aludna, ha egyszer elalszik. A régi kirá-
lyok okozták ezt, akik egyszer valamiért megharagudtak e helyre, és kegyes, termékeny pillantásukat
levették a városkáról. Mit csináljon a városka, ha a király többé nem néz rá? Bánatában elalszik, és
álomba merülve várja, amíg valamely királynak ismét odatéved a tekintete, hogy a városka megráz-
kódjon és felébredjen. A királyok még mindig haragudtak arra a városra, ahová Szindbád elutazott,
mert a toronyórák is megállottak itt. Valami olyan időt mutattak az órák, amilyen talán soha sincs.
A kapuk, amelyek többnyire a falba vésettek, az ajtók, amelyek halkan és csöndesen nyílnak sötétes
folyosókra: bezárva. A sárkányfejű esőcsatornák felmondták a szolgálatot, az esővíz másfelé csurog
alá az ereszekről, és a kis boltok előtt ugyanazon fakó ostornyeleket rázogatja a szél. Egy téren valahol
egy boltajtó nyikorgott, és egy kis csengő csilingelt, és Szindbádnak úgy tűnt fel, hogy huszonöt év
előtt sötét estéken ugyanígy sírdogált az ajtó, csengett a kis csengő gyertyákért, kőolajért járó cse-
lédleányok keze alatt. Majd ablakokra bukkant, amelyeken már akkor is – sarkantyús legény korában
– lezárt szemű zsalugáterek foglaltak helyet. Már akkoriban eltűnődött ezeken a halott ablakokon,
amelyeket sohasem nyit fel senki, és a por vastagon rakódik a zsalukra. Vajon mi lehet az ilyen abla-
kok mögött? Talán egy halott fekszik ott ravatalán, és sárga viaszgyertyák bágyadt, kékes párák köze-
pette lobognak a koporsó körül. Vagy egy asszony alszik odabenn csöndesen, és valakiről hosszasan
és édesdeden álmodik. Vagy talán egy kép függ a falon, a bezárt ablak mögött, valakinek a képe,
akinek kedvéért örökös homályba borult a szoba... Szindbád így bandukolt végig a csöndes városon,
és egy utcasarkon hirtelen megállott, mert a közelben megszólalt egy öreg, pohos toronyka harangja,
és mély hangon beleszólt a délutáni csöndbe. És mindjárt ezután valahol, valamerre katonák trom-
bitáltak, és Szindbád sétapálcáját, mint egy kardot, hóna alá kapta, és bokázó, friss lépésekkel indult
most már az A. Marchali-féle cukrászbolt felé, mint egykor hajdanában... Hátranézett, hogy miért
nem csörögnek sarkantyúk a sarkán.
A. Marchali... A betűk aranyozása persze lekopott régen, de a dohányszínű függönyök az ablakon
még a régiek. A sáros út a régi híd felé kanyarodik, és a hídon csöndesen gurul egy szamaraskordé.
Nagyfülű, kis szürke csacsi vékony lábszáraival serényen bandukol a kordé előtt és piros szalag van a
nyakában. Szindbád tűnődve áll a cukrászbolt előtt, vajon bemenjen-e dicsősége, boldog szerelme
színhelyére? Majd megnyomta a kilincset.
Szivarfüst és pörköltkávé szaga fogadja odabent. Biliárdgolyók koccanását hallja, mintha az ő
tiszteletére csörrentek volna össze a golyócskák, és egy fiatal tiszt nyurgán, hanyag előkelőséggel,
nyakánál kigombolt zubbonyban áll dákóra támaszkodva az asztal felett. Öreg, pápaszemes ember
hajlik egy kávéfoltos újságlepedő fölé, és kis kalitkában valamely fekete madár gunnyaszt az ablak
mellett. A kis kassza a régi helyén, és a Makart-csokrok ott állanak színes tartóikban, mintha azóta
emberi kéz sem nyúlt volna hozzájuk.
Szindbád csöndesen, szinte visszafojtott lélegzettel ült helyén, és csodálkozott, hogy a piros és
fehér golyócskák mily fürgén szaladoznak az új posztóval bevont biliárdasztalon. A görbe padlón
megcsörren a fiatal tiszt sarkantyúja, és a kályha mellett halkan ketyeg egy faházikóba rejtett óra.
– Most már csak Amália hiányzik – gondolta magában Szindbád.
És a kassza mellett a piros függöny mintegy varázsszóra szétnyílott, és Amália fekete kötényben,
kezében kávéscsészével a cukrászboltba lépett. A félcipőcskéje némileg kopott volt, de a szalagja
friss és széles, a köténye pirossal volt beszegve, és frissen fésült barna hajában egy ezüstfésű villogott.
Könnyed, alig hallható lépésekkel hozta a kávét Szindbád asztalához, és barna szemében kellemes
kíváncsiság csillant meg a furcsa idegen láttára. Halkan, kedveskedve, simulékony, mély hangon kér-
dezte Szindbádot:
– Nos és hogyan tetszik önnek városunk?

Szindbád csöndesen mosolygott, és kávéját kevergette. Igen, csakugyan ő az: Amália vagy leg-
alábbis a lánya...
A kassza melletti asztalkán kis kézimunkakosár áll, és amint a cukrászné elfoglalja helyét a kosár
mellett, a függöny mögül óvatos, hosszúkás lépésekkel jön elő egy nagy szürke macska, amely, mi-
után körülsétálta a biliárdasztalt, elfoglalta helyét úrnője lábánál, és bajuszát megpödörte.
– Igen, ő az! – ismételte Szindbád magában, és furcsa melegség szalad végig a mellén, és valami
diadalmas örömet érez a szívében, mit talán akkor érzett, midőn sarkantyút pengetett a lábán, és a
barna kis cukrásznét először keblére szorította.
A barna nőcske kezében piros és kék rózsákkal hímzett szövetdarab mozog, és a frissen fésült
hajból mintha valami könnyű illat áradna szerteszéjjel. A kicsiny és rózsaszínű fül mellett göndörkés
fürtöcskékben libeg a barna haj, míg a finom, fehér orr tájékán, a hosszúpillájú szemek mellett köny-
nyű kékes árnyék borong. A domború mell a selyemkötény alatt lágyan emelkedik, és a finom nyakon
vékony aranylánc látszik.
A nyurga tiszt széles mozdulattal öltötte magára bő köpenyegét, sarkantyús lépései elzörögnek.
A kopasz, pápaszemes emberke már előbb eltűnt észrevétlenül az újságlepedő mögül. Szindbád
egyedül marad a cukrásznéval...
– Asszonyom, nem mutatná meg nekem azt a medaillont közelebbről, amelyet a nyakában visel?
– kérdezte Szindbád egy darab idő múlva.
A cukrászné könnyen elpirult.
– Anyámtól örököltem, uram. Megboldogult édesanyámtól...
– Éppen azért kérem, mert Marchaliné asszony egykor nagyon jó ismerősöm volt.
Némi vonakodás után a Szindbád kezébe kerül a medaillon. Igen, megösmeri. Ez volt az, amit a
cukrásznénak egykoron ajándékozott. Vajon benne van-e a régi kép...
Az ujja reszket, midőn némi erőlködéssel felnyitja a medaillont. Odabent egy fakó arckép. Fiatal,
mosolygó katona arcképe...
– Az apám képe. Katona korából való képe – mondja a barna kis cukrászné.
Szindbád hosszasan, elmerengve, álmodozva nézte a saját képét a medaillonban. Nini, milyen
furcsa bajusza volt akkor, és a haja milyen hullámos, mint egy fodrászé...
– Kérem – mondja a cukrászné.
Szindbád egy másodpercig fogva tartja a kis barna nőcske puha, bársonyos kezét a kezében.
– Férjes már? – kérdi.
– Igen, és két gyönyörű gyermekem van.
Szindbád szeretné a gyermekeket látni, de nem merészeli. A barna nőcske idegenkedve, harago-
san húzódik az öreg idegentől, és borús homlokkal ül kézimunkája fölött.
Szindbád tehát ezután nemsokára elbúcsúzott A. Marchali cukrászboltjától, és a régi hídra ment,
ahonnan sokáig elgondolkozva nézte az alkonyatban álmodozó messzi erdőségeket.
A folyó fürgén futott a híd álmos ívei alatt.
1911
LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK
T/1.
a) egyéni, de pl.: becsukott szem, arc felé hajló kéz – befele fordulás, belső utak, belső képek,
az emlékezés képi természete; madár – könnyűség, időszimbólum; borostyán – örökzöld,
az emlék jelenvalósága a tudatban; gyöngy, tölcsérszerű virágok, csigavonal, hullámvonal:
mozaikosság, megszakítottság és folytonosság
b)–c) egyéni
d) Azt várjuk, hogy olyan jellemzők kerülnek elő, mint a tudatos vagy önkéntelen emlékezet, az
asszociatív kapcsolatok, a tudatnak az időben való mozgása stb.
e) Elsősorban azt várjuk, hogy legalább körülírás szintjén előkerül a tudatelbeszélés problémája,
illetve az emlékezésnek mint folyamatnak a nyelvi elbeszélhetősége.
T/2.
a) Az Ezeregyéjszaka meséiben.
Kalandos tengeri utazások történetei, meseszerű elemek (pl. a rukh madár).
Bagdadi kereskedő, nagy utazó.
Seherezád az életéért mesél Sahriár királynak.
Szindbád is mesél E/1.-ben (másodlagos elbeszélő).
Például: Odüsszeusz, Dante vagy mások. Olyan művek felidézését várjuk, amelyekben az
utazás szimbolikus-metaforikus értelemben szerepel.
b) Pl. Miben hasonlít a mesehőshöz? Miben különbözik tőle? Miért Szindbád a neve? Vajon
miért fordul a mesealakhoz Krúdy? Stb.
JELENTÉSTEREMTÉS
T/3–4. 10. oldal
50 PERC 30 perc a csoportmunkára, 20 perc a megbeszélésre, ami áthúzódik

a következő óra elejére
Ta n á r i i n s t r u k c i ó k
• T/3.
• A hídon értelmezésének célja, hogy a diákok megismerkedjenek a Szindbád-novellák elbe-
szélésmódjával és sajátos emlékezéspoétikájával, melyet a halál közelségének tapasztalatával
összekapcsolódó nosztalgia és a múltra irányuló vágy alakít. A prezentáció kapcsán érdemes
röviden kitérni az alterego-hős problematikájára, a regényként való olvashatóság kérdésére,
illetve felidézni Kosztolányi Esti-novelláit. Célunk, hogy a tanulók kutatásaik nyomán felfedez-
zék és megfogalmazzák, hogy Krúdy elbeszéléstechnikája a magyar prózának abba a vonula-
tába tartozik, amely különbséget tesz a történet és annak elbeszéltsége közt, hangsúlyozza a
szövegszerűséget.
• Alakítsunk 4 fős csoportokat úgy, hogy azonos számú A) és B) csoport legyen.
• T/4.
• A csoportok kutatási eredményének megosztására választhatunk.
• (1) Az A) és B) csoportok egyaránt párokra válnak szét. Egy A) és egy B) párosból új csoport
alakul, és a közzététel reciproktanítással történik. Ezt akkor választhatjuk, ha a csoportmunka
folyamatának nyomon követésekor meggyőződtünk arról, hogy nem szükséges frontális, a ta-
nár számára is „beavatkozási lehetőséget” biztosító közzététel, a tanulócsoportok boldogulnak
a feladatokkal, képesek érdemi eredményre jutni.
• (2) Frontális közzététel: egy A) és egy B) csoport összegzi kutatásai eredményét, a többi A) és
B) csoport feladatot kap. Pl. az egyik csoportnak tisztázó kérdést kell majd az elhangzottak
nyomán feltennie, a másik kiegészít vagy vitatkozik, a harmadik méltatja a prezentáló csoport
erényeit, a negyedik fejlesztő kritikai észrevételt tesz. Ezek a megjegyzések egyben a közös
értékelés alapját is képezhetik.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : a novella hagyományos értelmezési szempontjainak
adaptív, módosító alkalmazása, különbségtétel, árnyalt gondolkodás, nyelvi érzékenység, előadói
készség, kritikai reflexiós képesség
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : homogén csoportok
A) csoportok: a novella hagyományosabb műfaji-szerkezeti sajátosságait mint meglévő tudást a
különbségtétel igényével is alkalmazni, felhasználni képes tanulók
B) csoportok: az irodalmi szövegek nyelvi megformáltságára érzékenyebb, a szövegformálás sajá-
tosságainak vizsgálatában elmélyültebb munkára képes tanulók
M u n k a f o r m á k : csoport; csoport vagy frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaik, tanári kalauz, szemponttáblázat, reciproktanítás csoport-
párokban vagy közzététel
3. A hídon és más Szindbád-novellák
A) Hagyomány és újítás
a) Ki ebben az elbeszélésben Szindbád?

Milyen korban, időben és milyen térben mozog?
Mi kölcsönöz énjének osztottságot?
b) Jellemezzétek az alaphelyzetet!
c) Milyen esemény, mozzanat hogyan billenti ki a nyugvópontról az alaphelyzetet?
d) Mennyiben követi A hídon a klasszikus novella szerkezeti konvencióit, miben különbözik tőle?
e) Olvassátok el az alábbi novellaindításokat, és hasonlítsátok össze A hídon című elbeszélésével! Mi

a közös bennük?
(1)
Szindbád, az ezeregyéjszakabeli hajós történetünk előtt körülbelül huszonöt esztendővel kis diák
volt a határszéli algimnáziumban, a Kárpát alatt, valamint a legjobb valcer-táncos a városka táncisko-
lájában. (…)
Szindbád – akinek ez az álneve még abból az időből eredt, midőn az algimnázium növendékei az
ezeregyéjszaka tündérmeséit olvasgatták, és maguknak hősöket választottak a rege alakjaiból – meg-
növekedett, széles vállú, deresedő férfiú lett, midőn egyszer eszébe jutott, hogy elmegy megkeresni
ifjúkora emlékeit.
Vonatra ült, éjjel-nappal utazott vasúti kocsiban, végül szánon, melyet három ló vont, mert hiszen
nem messzire volt ide az orosz határ. A csengők csörögtek a lovak szerszámján, amint az öles hóval
borított országúton, a széles fennsíkon Szindbáddal nyargaltak. (Szindbád, a hajós – Első utazás)
(2)
– Szindbád, Szindbád! – mondta a Hang egy éjszakán. – Voltál-e már azon a helyen, ahol a temető a
hegyoldalban van, és a temetőben valaki fekszik, akinek azt ígérted, hogy sohasem hagyod el?
Szindbád az álomtalan álomból felébredve, megdörzsölte a szemét, és nyomban tudta, hogy
kire céloz a múltból jövő hang. Szindbád ugyanis elérkezett életének ahhoz a korszakához, amidőn
körülbelül már mindent megpróbált, ami az életben kellemes vagy kellemetlen. Vitorlázott a messzi
tengereken, és érintett ismeretlen szigetországokat... (Szindbád második útja)
(3)
Esős tavaszi délután – a liget fái messzire ködben, árnyban úsznak, alkonyat felé Szindbádnak levelet
hozott a posta. Hegyes, apró betűk, mint megannyi kanárikörmök a borítékon, odabévül fehér kar-
tonlap, aranyozott sarkokkal, amilyen papiroson a grófnők vagy a nagyon szegény varrókisasszonyok
leveleznek. A madárkakörmök e szavakat jelentették: Kedves Szindbád, harmincadik születésnapja
alkalmából fogadja szerencsekívánatait Lenkének. – Szindbád kétszer-háromszor megforgatta kezé-
ben a levelet, megnézte a postabélyegzőt, egy felsővidéki városka neve a bélyegen, megnézte az
aláírást, és mert nem volt feledékeny ember, egyszerre mindenre emlékezett. Lenke tíz esztendő
előtt, lánykorában egyik szent és érintetlen szerelme volt az ifjú Szindbádnak. Fekete szemű, fekete
hajú és illatos szájú hölgy volt. De legelsőbben mégis inkább kis kezére emlékezett, amelyet esti sé-
tákon gyakran tartott a felöltője zsebébe dugva. Puha és finom ujjaival sokat játszadoztak Szindbád
ujjai, a kabátzseb sötétségében, sőt többször szájon is csókolta egy régi templom mögött (ahonnan a
ködbe borult temető látszott árnyékszerű kőoszlopaival), mielőtt az esti sétáról hazáig kísérte volna
Lenkét. (…)
Szindbád, a hajós abban az időben még nagyon szeretett utazgatni. Tehát aznap este vagy más-
nap – de semmi esetre sem későbben – vonatra ült, a hálófülkében lefeküdt, és éjfélig csendesen
aludt amaz ismeretlen, messzi városka felé utazva, ahol Lenke lakott. (Női arckép a kisvárosban –
A harmadik út)
f) Krúdy novellái jellemzően egy anekdotikus történetre épülnek rá. Melyik lehet, kihez, mihez
kapcsolódik A hídon című elbeszélés anekdotikus eleme?
g) Mit tud meg az olvasó, és mit nem tud meg erről az anekdotikus elemről?
h) Milyen anekdotikus elemre épül rá a három másik Szindbád-novella az olvasott idézetek alapján?
Húzzátok alá az anekdota lehetőségét rejtő mondatokat!
i) Válasszatok ki a három (tag)mondatból egyet, és írjátok anekdotává!
A VÁLASZTOTT, ANEKDOTÁVÁ ÍRHATÓ MONDAT:
KIVONAT
BETÁJOLÁS
A CSELEKMÉNY
BONYOLÍTÁSA
ÉRTÉKELÉS
EREDMÉNY VAGY
MEGOLDÁS
ZÁRLAT
j) Mennyiben más a szerepe Krúdy elbeszélésében az anekdotának a hagyományoshoz, a megszo-

kotthoz képest?
k) Megtalálható-e, újraélhető-e Szindbád számára az emlék?

Igazoljátok állításotokat szövegrészletekkel!
B) Toposzok, időszerkezet, identitás
a) Mit jelent, hányféleképpen értelmezhető az út-utazás toposz ebben az elbeszélésben? Melyik

jelentéshez milyen idősík társul az elbeszélt idő szempontjából?
b) Aláhúzással emeljétek ki az elbeszélésből az összes olyan szövegrészt, amelyben megismétlődik

a cím hídmotívuma!
c) A szövegkörnyezetet is figyelembe véve vizsgáljátok meg, melyik részletnek mi a szerepe az elbe-

szélés egészében! Milyen jelentései lehetnek a híd motívumának?
d) Milyen más, jelképesen is értelmezhető és ismétlődő-variálódó motívumok kapcsolódnak a ki-

emelt részletekben a hídhoz?
Emeljetek ki és értelmezzetek néhányat!
e) Vizsgáljátok meg, hogy a kiemelt részletekben milyen nyelvi eszközök hogyan alkotják meg az
emlékezés sajátos időszerkezetét!
AZ EMLÉKEZÉS IDŐSZERKEZETE
IDÉZET
ÉS ENNEK NYELVI ESZKÖZEI
Eszébe jutott fiatalkorából egy város
Ide kívánkozott még egyszer Szindbád
a híd kőpárkánya mellől álmodozva nézte a messzi-
ségben alvó kék erdőket
a kék erdőket látni a messziségben
a hídról álmodó erdőket látni
kőszent áll valahol a hídon, látni lehet onnan a kis
cukrászboltot
A sáros út a régi híd felé kanyarodik
a régi hídra ment, ahonnan sokáig elgondolkozva
nézte az alkonyatban álmodozó messzi erdőségeket
f) Olvassátok el a két értelmező-elemző szöveget, amely a Krúdy-szöveg eltérő emlékezésértelme-

zéseinek összjátékát világítja meg.
Vizsgáljátok meg az ezekben olvasottak segítségével az alábbi részleteket!
Figyeljetek a narrátor és a szereplő nézőpontjából kiolvasható válaszokra egyaránt!
(1)
„Az emlékezés egyik oldalról a múlt »megelevenedéseként«, változatlan visszatéréseként értelmezhe-

tő. Ez a sor mindenekelőtt a jelenbeli eseményeket a múltbeli történések változatlan ismétlődésként
elénk állító szövegegységekből hozható létre, illetve azokra a leíró szakaszokra támaszkodhat, melyek
a változatlanságot sugallják.”. Másik oldalról viszont az emlékezés „rálátást enged” az „Én két szituáci-
ója közötti különbözőségre”, ami megkérdőjelezi a múltbeli Én és a jelenbeli Én azonosságát.
(Gintli Tibor)
(2)
A jelen a múlt felől, a múlt a jelen felől, egymás tükrében tételezi magát, ismer magára, válik olvasha-
tóvá. „Szindbád tudata ezek nyomán úgy lép elő, mint a különbségek által lehetővé váló imaginatív
[képzeletbeli] önmegragadás, mely mindig egy másik jelentésre tekintve (vágyakozva) érzékeli ma-
gát.”
(Eisemann György)
ALÁHÚZÁSOK, KIEMELÉSEK ÉRTELMEZŐ MEGJEGYZÉSEINK
Egy téren valahol egy boltajtó nyikorgott, és egy kis

csengő csilingelt, és Szindbádnak úgy tűnt fel, hogy
huszonöt év előtt sötét estéken ugyanígy sírdogált az
ajtó, csengett a kis csengő gyertyákért, kőolajért járó
cselédleányok keze alatt. Majd ablakokra bukkant,
amelyeken már akkor is – sarkantyús legény korában
– lezárt szemű zsalugáterek foglaltak helyet. Már
akkoriban eltűnődött ezeken a halott ablakokon,
amelyeket sohasem nyit fel senki, és a por vastagon
rakódik a zsalukra. Vajon mi lehet az ilyen ablakok
mögött? Talán egy halott fekszik ott ravatalán, és sár-
ga viaszgyertyák bágyadt, kékes párák közepette lo-
bognak a koporsó körül. (…) Szindbád így bandukolt
végig a csöndes városon, és egy utcasarkon hirtelen
megállott, mert a közelben megszólalt egy öreg, po-
hos toronyka harangja, és mély hangon beleszólt a
délutáni csöndbe. És mindjárt ezután valahol, vala-
merre katonák trombitáltak, és Szindbád sétapálcá-
ját, mint egy kardot, hóna alá kapta, és bokázó, friss
lépésekkel indult most már az A. Marchali-féle cuk-
rászbolt felé, mint egykor hajdanában... Hátranézett,
hogy miért nem csörögnek sarkantyúk a sarkán.
– Most már csak Amália hiányzik – gondolta magá-

ban Szindbád.
És a kassza mellett a piros függöny mintegy va-
rázsszóra szétnyílott, és Amália fekete kötényben,
kezében kávéscsészével a cukrászboltba lépett. (…)
Halkan, kedveskedve, simulékony, mély hangon kér-
dezte Szindbádot:
Szindbád csöndesen mosolygott, és kávéját kever-
gette. Igen, csakugyan ő az: Amália vagy legalábbis
a lánya... (…)
– Igen, ő az! – ismételte Szindbád magában, és fur-
csa melegség szalad végig a mellén, és valami diadal-
mas örömet érez a szívében, mit talán akkor érzett,
midőn sarkantyút pengetett a lábán, és a barna kis
cukrásznét először keblére szorította.
g) A szövegkörnyezet elemzésével mutassátok be, hogyan vonják össze és választják szét a múlt és
a jelen idősíkját, illetve a múltbeli Én-t és a jelenbeli Én-t az alábbi motívumok ismétlődései!
A MÚLT ÉS A JELEN IDŐSÍKJAI- A MÚLT ÉS A JELEN IDŐSÍKJAI-

MOTÍVUM
NAK ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSA NAK SZÉTVÁLASZTÁSA
a betűk aranyozása
sarkantyú
biliárdasztal
cukrászné
medalion
saját példa (1)
saját példa (2)
h) Elemezzétek az alábbi részletet abból a szempontból, hogy mi a szerepe az érzékelésnek az em-

lék felidézésében, a jelen és a múlt időjátékában!
Miért mondhatjuk, hogy az emlékezés a szinesztéziához hasonlóan működik a szövegben?
Valaki valahol csiklandósan, hosszan, vígan felnevetett a félhomályban, mintha egérke szaladt volna
végig a combján...
A különös, izgató és titkos kacagás Szindbád füléhez ért, és a hajós meglepetten, csodálkozva
emelte fel a fejét. Ezt a kacagást ő már hallotta valahol, valaha... Igen, így kacagott Anna, a szép, teli-
keblű és kövérkés Anna, ott abban a szűk, csöndes utcácskában, amikor estenden a fiatal tanárokkal
sétálgatott. A félhomályos utcácskában ugyancsak így csendült fel az a régen hallott női viháncolás,
és Szindbád képzeletében megjelent két gömbölyű és fehér női térd, amelyet hajdanában a fehér
függöny mögül látott.
(Szindbád, a hajós – Első utazás)
i) Keressetek példákat A hídon című elbeszélésből a színeknek, illatoknak, hangoknak, ízeknek és a

tapintásnak az emlékezésben, az emlékezés nyelvi megalkotásában betöltött szerepére!
SZÍNEK HANGOK ILLATOK ÍZEK TAPINTÁS
j) Hogyan működik, milyen hatást kelt az e)–h) feladatban megvizsgált időkezelés?
k) Olvassátok el és saját meglátásaitokkal összefüggésben értelmezzétek Eisemann György tanul-

mányrészletét!
[N]em valamilyen meghatározott időpontnak, a régmúltban elszigetelt eseménynek „originális” tar-

talmú visszaidézéséről van szó, hanem az elbeszélésben az idő értelmezéseként előálló szemantikai
viszonyokról. Nem valamilyen eleve adott eredet és kései visszatekintés szilárd pontjainak kapcso-
latáról, nem a régmúltat a felidézésben uraló, izoláltan reflektáló jelenbéli pillanat önkényes gesztu-
sáról, hanem az időiség nyelvi létesüléséről. (…) A művészi beszéd időjelei nem leképezik, hanem
megalkotják e struktúrákat: a nyelv így ezúttal sem tükrözője, hanem hordozója, letéteményese és
felnyitója az időiség alapvető lét-tapasztalásának.
(Eisemann György: Az emlékezés ízei)
4. Reciproktanítás
a) Alakítsatok új csoportokat úgy, hogy minden csoportban legyen olyan pár, amelyik az A), és le-
gyen olyan, amelyik a B) feladatsoron dolgozott!
b) Osszátok meg egymással kutatásaitok eredményét!
c) A „tanított páros” reflektáljon az elhangzottakra:

• Tegyetek föl tisztázó kérdéseket, vagy ha szükséges, vitassátok az elhangzottakat!
• Fogalmazzatok meg a tanító páros munkájáról méltató véleményt!
• Éljetek fejlesztő célú kritikai észrevétellel!
T/3.
A)
a) 20. század eleji figura; a jelenben, a Monarchia terében/idejében, illetve a saját emlékező
tudatának terében: emlékező Én, valamint az emlékező Én múltjából felidézett, korábbi Én.
(A szcenika jellegzetességei: pl. csendes kisváros, nagyváros – sztambuli bazár, cukrászda,
biliárd, katonatiszt, olcsó regény.)
b) A szövegből nem lehet pontos időrendet megállapítani. Az emlékezés asszociatív természe-
tének megfelelően több lehetőséget megenged. Például: az idősödő, halálra készülő fősze-
replő elhatározza, hogy egy utolsó utazásra indul. Emlékeiből egy kisváros képei merülnek
fel (közelítő perspektíva), és egy barna szemű, barna hajú cukrászné alakja. Szindbád emlékei
nyomába indul. Vagy: Szindbádban felötlik egy Amália nevű hölgy emléke (késleltetés), vele
felidéződik az egykori szerelem kontextusa és élménye. Az idősödő, halálra készülő Szind-

bád elhatározza, hogy elutazik, felkeresi ifjúsága eme színhelyét.
c) Az emlék, az emlékezés aktusa, illetve a hiány, a múlt megtalálásának, az ifjúkori élmény
újraélésének a vágya. „Az emlékezést a múlt elsajátításaként felfogó megközelítés a mnemo-
technikához mint az ÉN történetének elbeszéléséhez, illetve reflexiójához közelíti.” (Gintli
Tibor)
d) Követi: alaphelyzet, a nyugalmi állapotot megbontó és az eseménysort elindító hiány, záró
helyzet, keretes szerkezet (híd).
Különbözik: az „eseménysor” nem (vagy alig) történetszerű, lényegi mozzanatai az emlékező
tudathoz kötöttek, az ok-okozati viszonyok helyett asszociatív és metaforikus kapcsolatok
mentén bomlik ki, a történet helyett az elbeszélés módjának, a szövegszerűségnek van na-
gyobb szerepe.
e) Mindegyikben van egy, az emlékezés folyamatát belülről vagy kívülről elindító mozzanat
(eszébe jutott, mondta a Hang, levelet hozott a posta). Az emlékezés összekapcsolódik az
érzékeléssel, valamilyen érzéklet (látás, hallás, tapintás) idézi fel, hozza elő, élesíti ki az em-
lékképeket. Pl.: „A csengők csörögtek a lovak szerszámján”, „a temető a hegyoldalban van”,
„Puha és finom ujjaival sokat játszadoztak Szindbád ujjai”. Mindegyik idézett novellában az
emlék, emlékezés Szindbád ifjúkorához, nőhöz, szerelmi kalandhoz kapcsolódik. A nő az
élet teljességének egyik szimbóluma is a Szindbád-novellákban (ilyen teljességjelkép pl. még
az evés, az étel és ital elfogyasztása, „bekebelezése” is).
f)–g) A szép, barna cukrászné és Szindbád szerelmi története. A medalionban lévő képből tudha-
tó, hogy a cukrászné számára a fiatal katona, Szindbád életre szólóan sokat jelentett, a kis
nőcske megjegyzéséből sejthető, de bizonyosan nem tudható, hogy Szindbád az apja. Ezen
kívül az olvasó fantáziájára van bízva minden. Nem ismerjük meg a szerelem történetét,
nem tudunk meg semmit a cukrászról, a viszony végéről stb.
h) „a legjobb valcer-táncos [volt] a városka tánciskolájában”
„a temetőben valaki fekszik, akinek azt ígérted, hogy sohasem hagyod el”
„Lenke tíz esztendő előtt, lánykorában egyik szent és érintetlen szerelme volt az ifjú Szind-
bádnak.”
i) csoportfüggő
j) A novella egy anekdotikus történetre épül rá, ugyanakkor eltávolodik az anekdotikus hagyo-
mánytól. Az anekdotikus elem hátérbe szorul, kifejtetlen marad. Szerepe eszköz jellegű, s
mint ilyen, arra korlátozódik, hogy az emlékezés problémáját az elbeszélés középpontjába
állítsa, elindítsa a múltbeli emlékek felidézésének folyamatát.
k) Egyéni. Ugyanakkor várjuk, hogy a tanulók észreveszik a „billegést” az újraélhető idill és an-
nak folytonos széttörése, ironizálódása közt, megfogalmazzák a hiány betölthetetlenségének
tapasztalatát.
Pl.: „a piros függöny mintegy varázsszóra szétnyílott, és Amália fekete kötényben, kezében
kávéscsészével a cukrászboltba lépett” – „félcipőcskéje némileg kopott volt”; „Nini, milyen
furcsa bajusza volt akkor, és a haja milyen hullámos, mint egy fodrászé...”; „A barna nőcske
idegenkedve, haragosan húzódik az öreg idegentől, és borús homlokkal ül kézimunkája fö-
lött.”
B)
a) Egyrészt tényleges utazás: Szindbád felkeresi ifjúságának egyik színhelyét, egy kisvárost, egy
cukrászdát, ahol 25 éve a cukrásznéval szerelmi kalandja volt. Ebből a szempontból az el-
beszélt időben előre haladunk. Másrészt metaforikus: a tudatban, az emlékek között való
utazás. Ebből a szempontból időben visszafelé, a múltba haladunk. Ez a kettősség a múlt
megragadásának, elevenné tételének szándéka a jelenben. Így az utazás tulajdonképpen az

emlékezés allegóriájává válik.
b) (1) Eszébe jutott fiatalkorából egy város – völgyben és piros háztetőkkel, ahol a barna híd
ódon ívei alatt színes kavicsok felett vágtat egy tiszta kis folyó, és Szindbád a híd kőpár-
kánya mellől álmodozva nézte a messziségben alvó kék erdőket... Ide kívánkozott még
egyszer Szindbád, mielőtt utolsó pipáját kiszívta volna a régi szőnyegen; a kék erdőket
látni a messziségben és a híd lusta ívei alatt serényen utazgató folyót. Egy kőszent áll
valahol a hídon, látni lehet onnan a kis cukrászboltot dohányszínű függönyeivel, vala-
mint kopott aranyos betűivel.
(2) – Vajon él-e még Amália? – kérdezte Szindbád a sztambuli bazárban, és nemsokára útra
kelt a piros tetők felé, ahol egy folyó szeli keresztül a várost, és a hídról álmodó erdő-
ket látni.
(3) A sáros út a régi híd felé kanyarodik, és a hídon csöndesen gurul egy szamaraskordé.
(4) Szindbád tehát ezután nemsokára elbúcsúzott A. Marchali cukrászboltjától, és a régi
hídra ment, ahonnan sokáig elgondolkozva nézte az alkonyatban álmodozó messzi er-
dőségeket.
A folyó fürgén futott a híd álmos ívei alatt.
c) Kétféleképpen jelenik meg: emlékképként (a múltbeli Én-hez kapcsolódva) és az újra felkere-
sett kisváros tereptárgyaként (a jelenbeli Én-hez kapcsolódva). A híd tereptárgyként összeköt,
átjárhatóvá, elérhetővé tesz helyeket, leküzdhetővé természeti akadályokat, ugyanakkor szét
is választ, ahogyan pl. a folyó is. Ez a szerepe metaforikusan is megnyilvánul: a múlt és a
jelen „összerántásának” ebben az elbeszélésben az egyik legfontosabb, a címben is kiemelt
motívuma, de metaforikus jelentésében is kettős funkciót hordoz. Nemcsak az azonosulást
teszi lehetővé múltbeli és jelenbeli Én közt, hanem a szakadást is. Például:
„Szindbád a híd kőpárkánya mellől álmodozva nézte a messziségben alvó kék erdőket”
„a régi hídra ment, ahonnan sokáig elgondolkozva nézte az alkonyatban álmodozó messzi
erdőségeket”
→ majdnem változatlanul ismétli a „szemlélődő-emlékező” helyzetet, melyben az emlékező
Szindbád a fiatal Szindbád helyzetét ismétli meg. Ennyiben a két idősík és a két Én össze-
kapcsolását hajtja végre. A két idősík és a két Én különbségeit jelzi viszont pl. a szövegbeli
eltérés: „kőpárkánya mellől nézte” (egykor!) és „a régi hídra ment” (most!), illetve a határozói
módosító változtatása: „álmodozva” (egykor!) és „elgondolkozva” (most!). Ez utóbbi (elgon-
dolkozva) az emlékező Én-nek az egykori Én-re (és helyzetre) vagy az emlékezésként értett
utazásra való reflexiójaként is olvasható (ugyanakkor Szindbád gondolatait nem ismerjük
meg, a hiány kitöltése az olvasóra marad).
Szerepe allegorikusan megfeleltethető az emlékező tudat szerepének (az emlékezés mint
jelen idejű tudati tevékenység és az emlék mint múlt).
d) Például: tiszta kis folyó – a gyorsan múló idő metaforájaként is olvasható; a piros háztetők
és a messziségben álmodó kék erdők – a város emlékképe a cukrászda, majd a cukrászné
alakjának emlékképei felé nyitnak, az álmodó erdők jelölhetik a fiatal Szindbád szerelmes
ábrándozását, álmodozását, az idősödő Szindbád múltkeresését, a múlt újraélésének, a tel-
jesség megragadásának illuzórikus voltát.
e)
Eszébe jutott fiatalkorából egy város Az elbeszélői tevékenységhez és a szereplő

Ide kívánkozott még egyszer Szindbád tudatához tartozó idő, a vágyódás ideje (E/3. és
a múlt idő jele)
a híd kőpárkánya mellől álmodozva nézte a Az elbeszélői tevékenységhez és a szereplő tu-

messziségben alvó kék erdőket datához tartozó múlt idő, az emlék ideje (E/3.
és a múlt idő jele)
a kék erdőket látni a messziségben Inkább a szereplő tudatához tartozó idő, az
a hídról álmodó erdőket látni emlék és az emlékezés együttes ideje (infinití-
vusz)
kőszent áll valahol a hídon, látni lehet onnan a A szereplő tudatához tartozó idő, az emlék
kis cukrászboltot és az emlékezés együttes ideje (jelen idő és
infinitívusz)
A sáros út a régi híd felé kanyarodik A szereplő tudatához tartozó idő, az utazás
ideje (jelen idő)
a régi hídra ment, ahonnan sokáig elgondol- A szereplő tudatához tartozó idő, az utazás
kozva nézte az alkonyatban álmodozó messzi végének ideje, egyben az elbeszélői tevékeny-
erdőségeket séghez tartozó múlt idő (E/3. és a múlt idő jele)
Fontos a nézőpontok és tudati egyidejűséget megalkotó idősíkok együttes játéka, billegése

(oszcillálása).
f) xx : a két idősík és a két Én összeolvadását erősíti
xx : a két idősík és a két Én közti különbséget erősíti
Egy téren valahol egy boltajtó nyikorgott, és egy kis csengő csilingelt, és Szindbádnak úgy
tűnt fel, hogy huszonöt év előtt sötét estéken ugyanígy sírdogált az ajtó, csengett a kis csengő
gyertyákért, kőolajért járó cselédleányok keze alatt. Majd ablakokra bukkant, amelyeken már
akkor is – sarkantyús legény korában – lezárt szemű zsalugáterek foglaltak helyet. Már akko-
riban eltűnődött ezeken a halott ablakokon, amelyeket sohasem nyit fel senki, és a por vas-
tagon rakódik a zsalukra. Vajon mi lehet az ilyen ablakok mögött? Talán egy halott fekszik ott
ravatalán, és sárga viaszgyertyák bágyadt, kékes párák közepette lobognak a koporsó körül.
(…) Szindbád így bandukolt végig a csöndes városon, és egy utcasarkon hirtelen megállott,
mert a közelben megszólalt egy öreg, pohos toronyka harangja, és mély hangon beleszólt a
délutáni csöndbe. És mindjárt ezután valahol, valamerre katonák trombitáltak, és Szindbád
sétapálcáját, mint egy kardot, hóna alá kapta, és bokázó, friss lépésekkel indult most már az
A. Marchali-féle cukrászbolt felé, mint egykor hajdanában... Hátranézett, hogy miért nem
csörögnek sarkantyúk a sarkán.
– Most már csak Amália hiányzik – gondolta magában Szindbád.
És a kassza mellett a piros függöny mintegy varázsszóra szétnyílott, és Amália fekete kötény-
ben, kezében kávéscsészével a cukrászboltba lépett. (…) Halkan, kedveskedve, simulékony,
mély hangon kérdezte Szindbádot:
Szindbád csöndesen mosolygott, és kávéját kevergette. Igen, csakugyan ő az: Amália vagy
legalábbis a lánya... (…)
– Igen, ő az! – ismételte Szindbád magában, és furcsa melegség szalad végig a mellén, és
valami diadalmas örömet érez a szívében, mit talán akkor érzett, midőn sarkantyút pengetett
a lábán, és a barna kis cukrásznét először keblére szorította.
E szerint a két Én (emlékező Én és felidézett Én) valamiféle idő feletti összeolvadása bizonyta-
lan, billegő mind a szereplő, mind a narrátor nézőpontjából. A nézőpontok a két pólus között
mozogva folytonosan változtatják pozíciójukat. (Gintli Tibor)
g) Például:
A MÚLT ÉS A JELEN IDŐSÍK-

A MÚLT ÉS A JELEN IDŐSÍK-
JAINAK ÖSSZEKAPCSOLÓ- MOTÍVUM
JAINAK SZÉTVÁLASZTÁSA
DÁSA
látni lehet onnan a kis cuk- a betűk aranyozása A betűk aranyozása persze
rászboltot lekopott régen
Hátranézett, hogy miért sarkantyú A görbe padlón megcsörren a
nem csörögnek sarkantyúk a fiatal tiszt sarkantyúja
sarkán.
diadalmas örömet érez a szí-

vében, mit talán akkor érzett,
midőn sarkantyút pengetett a
lábán
a háromlábú biliárdasztal felett biliárdasztal egy fiatal tiszt nyurgán, ha-
dákójára támaszkodva, kecse- nyag előkelőséggel, nyakánál
sen, könnyedén és ábrándosan kigombolt zubbonyban áll
álldogált dákóra támaszkodva az asztal
felett
a tekegolyók futkározásukban csodálkozott, hogy a piros és

megcsörrentek a zöld posztón fehér golyócskák mily fürgén
szaladoznak az új posztóval
bevont biliárdasztalon
Amália fekete kötényben, cukrászné A barna nőcske idegenkedve,
kezében kávéscsészével a haragosan húzódik az öreg
cukrászboltba lépett idegentől
Ez volt az, amit a cukrászné- medalion Anyámtól örököltem, uram.
nak egykoron ajándékozott Megboldogult édesanyámtól.
Odabent egy fakó arckép.
Fiatal, mosolygó katona arc-
képe...
h) Elindítja az emlékezést, egymáshoz rántja a két időt, a múltat és a jelent. Az emlékező moda-
litásban a két sík és jelentésréteg egymásra vonatkoztatását eredményezi, mint a szinesztézi-
ában a két érzékterület kapcsolata. Jelentéseik érintkeznek, egymásra utalnak, tükörhelyzetet
hoznak létre.
i)
SZÍNEK HANGOK ILLATOK ÍZEK TAPINTÁS
piros háztetők sarkantyúját pen- pipáját szívo- pipáját szívo- dús, puha haj,
barna híd gette, gatta, gatta, puha, bársonyos
színes kavicsok a tekegolyók szivarfüst és cukrászbolt kéz
kék erdők futkározásukban pörköltkávé,
dohányszínű füg- megcsörrentek, a frissen fésült
gönyök, kopott halkan és csönde- hajból mintha
aranyos betűk, sen nyíló ajtók, valami könnyű
a cukrászné bar- boltajtó nyikor- illat áradna
na szeme, barna gott,
haja, sárgaboríté- kis csengő csilin-
kos regény, gelt,
zöld posztó, öreg, pohos to-
Makart-csokrok ronyka harangja,
színes tartóikban, katonák trombi-
piros függöny, táltak,
a hosszúpillájú biliárdgolyók
szemek mellett koccanása,
könnyű kékes csörrenése,
árnyék borong, megcsörren a
fakó arckép fiatal tiszt sar-
kantyúja, halkan
ketyeg egy óra,
Halkan, kedves-
kedve, simu-
lékony, mély
hangon
REFLEK TÁL ÁS
3. lépés: 5. feladat
T/5. 18. oldal
10 PERC
Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : A feladat célja, hogy módot adjon személyes reflexiók, vélemények

megfogalmazására. Nem kell megbeszélni.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : reflexiós képesség
M u n k a f o r m á k : egyéni
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : írás saját magunk számára
5. Írás magamnak
a) A hídon, az olvasott részletek és az alábbi részlet alapján foglald össze, milyen világlátás és létta-
pasztalat állhat a Szindbád-novellák emlékezés-központúságának hátterében!
(…) Így múlott Szindbádnak, a hajósnak az élete, amíg végre elérkezett ahhoz az időszakhoz, midőn
sem a jelen, sem a jövő már nem izgatta gondolkozásra, álmodozásra, hanem a múlt, a régen elmúlt
ifjúsága. Mint a messzi tengereket bejárt hajós, nem találván többé ismeretlen országokat: kifeszíti
vitorláját, hogy hazájába visszatérjen – úgy indult el Szindbád keresni az ifjúkori emlékeit. Mintha
még egyszer akarná kezdeni élete regényét... Mintha új és ismeretlen érzéseket keresne...
(Szindbád második útja)
b) Szerinted milyen olvasóra „számítanak” a Szindbád-novellák?

Tudsz-e, szeretnél-e jó olvasójuk lenni?
c) Olvasd el jelöléstechnikával az alábbi ismeretközlő szöveget!
Krúdy Gyula (1878–1933) a modern magyar széppróza egyik legeredetibb forma-, stílus- és témate-
remtő alkotója.
Írói fellépése megelőzte a nyugatosokét, a folyóirat köréhez később sem csatlakozott, de nem
tartozott a konzervatív irodalmi csoportosuláshoz és a szerveződő avantgárdhoz sem. Rendkívül
termékeny szerző volt, teljes életművének feltárása napjainkban is tart. Prózaművészetét ma egyre
jelentősebbnek értékelik.
Azt a sajátos elbeszélésmódot, melynek központi problémája a felidéző emlékezet és ennek
elbeszéléstechnikai (nyelvi) megformálhatósága, az 1910-es években alakította ki. E prózapoétika
jegyében jelent meg Szindbád ifjúsága című novelláskötete (1911), melynek központi figurája az
Ezeregyéjszaka ismert hajósára utal, aki csillapíthatatlan kalandvágyból száll újra és újra hajóra. Ez
a nyughatatlanság Krúdy alterego-hősére is érvényes, de Krúdy Szindbádjának utazásai többnyire az
emlékezés hajóján, azaz időben visszafelé történnek. Szindbád alakja, hasonmás figurája végigkíséri
Krúdy prózáját. A Szindbád ifjúsága kötetet a Szindbád utazásai (1912), a Szindbád: A feltámadás
(1916), a Szindbád megtérése (1925) című novelláskötetek, majd a Purgatórium (1933) című kisre-
gény követi.
Krúdy prózapoétikai eljárásai azért is rendkívüli jelentőségűek a magyar epika alakulástörté-
netében, mert 19. századi epikánk jórészt olyan befogadói elvárással találkozott, amely elbeszélésen
nem pusztán fiktív történetalkotást értett, hanem valaminek a megörökítését, krónikáját is. Ezért
prózairodalmunkban olyan fikciós eljárások rögzültek, amelyekben sokkal inkább a világ- vagy a
mítoszszerűség (Jókai, Mikszáth, Móricz), mint a szövegszerűség vált meghatározóvá. (Kulcsár Szabó
Ernő)
Ezzel szemben Krúdy elbeszéléstechnikája a magyar prózának abba a vonulatába tartozik, amely
különbséget tesz a történet és annak elbeszéltsége közt, hangsúlyozza a szövegszerűséget. Ebből
fakad, hogy Krúdyt olvasva a befogadónak az elbeszélésmódra, illetve a szövegszerűségre figyelő
befogadói magatartást kell kialakítania.
R ÁHANGOLÓDÁS
T/6. 20. oldal
15 PERC
• A címhez Thomka Beáta kifejezését kölcsönöztük. A feladat célja az elbeszélés olvasásának elő-
készítése, prózapoétikai problémáinak fókuszba állítása nem szépirodalmi szövegek és hétközna-
pi tapasztalatok segítségével.
• Alakítsunk hatfős heterogén csoportokat, ezen belül 3 páros dolgozzon 1-1 szöveggel, majd is-
mertessék azt, és mondják el a másik két párosnak megbeszélésük eredményét.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : árnyalt gondolkodás, szövegtömörítés, problémaérzé-
kenység
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : szöveg szerint
M u n k a f o r m á k : pár, csoport
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaik
„EGYMÁSBA ÍRT HISTÓRIÁK”

MÉSZÖLY MIKLÓS: TÉRKÉP ALISCÁRÓL
6. Tájékozódás
Olvasd el a neked jutó szövegrészt!
Beszéljétek meg pároddal a kérdésekre adható válaszokat, majd ismertessétek a szöveget és gon-
dolkodásotok eredményét másik két, más-más szöveggel dolgozó párossal!
(1) A panorámakép
A panoráma elnevezés a görög pan („minden”) és horama („látvány”) szavakból származik, Robert
Baker nevezte el így azt az eljárást, aminek hátterében annak a sajátos látványélménynek a tapasz-
talata van, amikor egy magas tereppontról, például egy kilátóról 360 fokban körbetekintünk. Baker
miniatűr- és porcelánfestő volt, s 1787-ben szabadalmaztatta találmányát, ami egy körfestmény volt.
A körfestmény elhelyezésére épített speciális épületben a néző egy elsötétített folyosón és/vagy lép-
csőn jut fel az épület közepén lévő kilátó teraszra, ahonnan körbefordulva, körbejárva nézheti a
körfestményt. Erre példa Feszty Árpád Ópusztaszeren látható honfoglalási körképe. A panoráma
fényképezési stílus is. A panorámaképeket általában több darabból rakják össze. A panorámakép a
fényképezésben általános elnevezés azokra a képekre, melyek legalább kétszer olyan szélesek, mint
magasak, és amelyek nagy látószöget (360°-ig) igénylő témákhoz megfelelőek. Az általános panorá-
ma technológiával rendelkező digitális fényképezőgép fotózás közben körbefordul a saját tengelye
körül, majd összeilleszti a képeket. Alább Szekszárdról látható két panorámakép, melyet a Kálvária-
hegyről készített az alkotó.
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Panor%C3%A1ma és http://www.fotoonline.hu/dictionary.php?letter=P és
http://www.csatolna.hu/hu/panorama/kalvaria.htm felhasználásával)
a) Szerintetek milyen művészi szándék állhat a panorámafotó készítése mögött?
b) Miben valósághű és miben szükségszerűen „megcsinált” egy több darabból összerakott panorá-
mafotó?
Az egészet vagy az egymás mellé illesztett részeket mutatja?
c) Milyen benyomásokat szereztetek a fotók alapján Szekszárdról?
(2) Alisca–Szekszárd
Alisca római táborhely Alsó-Pannóniában, a Duna jobb partján. A Duna-parti limesút fontosabb
állomásait jelölő egyetlen fennmaradt római úttérkép, a Tabula Peutingeria minden közelebbi meg-
határozás nélkül helyezi Lugio (Duna Szekcső) és Alta Ripa (Tolna) közé ilyenformán: Alisca ad latus.
A legvalószínűbb, hogy Szekszárd helyén állott. Aliscában mint a pannóniai határszéli út mentére eső
városban erődítménye is volt az itt koncentrált katonaságnak. E római védmű feltehetően a mostani
Kálvária-hegy oldalán állt.
Szekszárd ma 36 ezer lakosával és otthonosságával a korszerű kisváros kényelmét nyújtja. Bár-
mely irányból közeledünk a városhoz, megkapó látvány a lankás domboldalakról lekúszó utcák, terek
képe. Tolna megye székhelye a Dunántúli-dombság és az Alföld találkozásánál fekszik. A Szekszárdi-
dombság és a Sárköz határolta település a Remete-patak (Séd-patak) völgyében indult növekedés-
nek. Története az I. Béla király által 1061-ben alapított bencés apátsághoz kötődik. Szekszárd az
1063-ban elhalt Béla temetkezési helye. A tatárjárás nagy pusztításai után ismét virágzásnak induló
apátság lassan kiemelte Szekszárdot a környező települések sorából. 1485 körül mezőváros rangot
nyert, öt híres vásárt tartott évente, ahova messze földről – Pozsonytól Szabadkáig – jöttek a jószág-
kereskedők.
A Tabula Peutingeria Pannóniát ábrázoló részlete

http://www.szekszard.hu/ – Kaczián János szövege alapján
a) Milyen célközönségnek szólhatna a fenti szöveg, milyen könyvkiadványban vagy internetes olda-
lon jelenhetne meg? Miért?
b) Milyen időrendben tárgyalja az ismertető a település történetét?
c) Milyen benyomásokat szereztetek a szöveg alapján Szekszárdról?
(3) A térkép
A térkép egy rajz, mely felülnézetből ábrázol egy

területet. A föld felszínének egyes tárgyait nem
eredeti alakjukban, hanem különböző, jellegük és
rendeltetésük szerint megállapított jelekkel ábrá-
zolja, ami könnyűvé teszi a tájékozódást és a tér-
kép olvasását. A térkép nélkülözhetetlen eszköze
a turistának. Mielőtt kimenne a természetbe, már
otthon leterítheti maga elé, és végigmehet gon-
dolatban azon az úton, melyen majd a valóság-
ban is végigmegy. Kiszámíthatja útjának hosszát,
elhatározhatja, hogy hol fog pihenni, kikeresheti
az útjához közel eső forrásokat, megkeresheti az
útjába eső menedékházat – szóval összeállíthatja
a túráját úgy, mintha már bejárta volna a terüle-
tet. A jó térképolvasó még ennél is sokkal többet
olvashat ki a térkép jeleiből. Meglepő dolgokat,
amiken elcsodálkozik az, aki nem ismeri a turis-
tának ezt a leghasznosabb útitársát.
(Zubor István: Levelek egy kezdő turistához,

http://www.fsz.bme.hu/mtsz/szakmai/
kezdo08.htm alapján)
Szekszárd térképe
http://www.vingis.hu/image/maps/
Szekszard_640.jpg
a) Milyen szerepet tulajdonít a fenti szöveg szerzője a térképnek a valóság és a képzelet szempont-
jából?
b) Mit tudtok leolvasni Szekszárd térképéről?
c) Milyen átvitt értelmű jelentéseket kapcsolnátok a térképhez, a térképolvasáshoz?
d) Mit vártok egy olyan szépirodalmi szövegtől, amelyik önmagát a címben térképként nevezi meg?
(1) Az emberi (természetes) látószögnél nagyobb, átfogó képet adni valamiről, megragadni a
teljességet, sajátos, másként meg nem tapasztalható látószögből láttatni valamit.
A részek önmagukban akár valósághűek, dokumentatív hitelességűek is lehetnek, de az ösz-
szeillesztés, a törések, törésvonalak szükségszerűen a megcsináltságot, a részekből való épít-
kezés érzetét keltik.
(2) Olyan olvasóknak, akik Alisca–Szekszárd történetéről szeretnének megtudni valamit, például
mert idegenként, turistaként fel szeretnék keresni a várost, és előtte tájékozódni szeretnének
róla. Pl. útikönyvben, útikalauzban, városi honlapon.
Kronologikus rendben tárgyalja.
(3) A térkép a valóság (terep, tereptárgyak) egyszerűsítő leképezése egyezményes jelekből is álló
információkkal. A valóságban való eligazodást segíti. Ugyanakkor lehetővé teszi a képzelet-
beli utazást is, például a célba jutás, az útvonal tervezését, elképzelését.
Pl. hegyes-dombos vidék, a város a hegy lábánál terül el, helyenként felkúszik a hegyre, kis-
város stb.
Megismerés, beavatás, megértés. Kalauz valaminek a megértéséhez.
JELENTÉSTEREMTÉS
T/7. 23. oldal
5 PERC Páros megbeszélésre
Az elbeszélést a tanulók otthon olvassák el, és a befejezendő mondatokkal csatolják vissza a
ráhangolódási feladatokhoz. A következő óra elején hagyjunk 5 percet a házi feladat páros meg-
beszélésére. Hívjuk fel a figyelmet az összpontosító, ráérős olvasás szükségességére.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : elmélyült olvasás, reflexiós képesség
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : házi feladat
7. Egy térképkülönlegesség
a) Olvasd el lassan, figyelmesen Mészöly Miklós elbeszélését!
MÉSZÖLY MIKLÓS: TÉRKÉP ALISCÁRÓL
Úgy lehetne elképzelni, ahogy a valóságban is volt – a keselyűsi gátőrháztól eperfás út vezet a
szekszárdi templomtérig (tizenegy kilométer), s ha már ott vagyunk, meg is érkezünk Aliscába, amit
még a rómaiak alapítanak, s csak később lesz Szegzárd a neve – rejtély, hogy miért. Persze, az se
világos, hogy miért Aliscát találják a legalkalmasabb névnek a rómaiak. Mégis, ez lehet a legottho-
nosabb név azoknak, akik akkoriban születnek a Bartinában, Kis-Bödőben, Lisztesben, kint a Re-
metén vagy a Baktában, vagy a Kálvária-domb alatt. A Kopasz-hegy azonban már akkor se hason-
lítható máshoz. Inkább farkasok tanyája sokáig, míg rá nem jönnek, hogy a nyíl gyorsabb, mint ők,
s akkor elköltöznek más erdőkbe, ahol kevesebb az ösvény; aztán onnét is továbbvándorolnak,
mikor rájönnek, hogy a golyó még gyorsabb, mint a nyíl. A rómaiak a Kopasz-hegy csúcsán gyújtják
meg a messze világító jelzőtüzeket. Az észak–déli hadiúton, amely a mai templomtéren vezet ke-
resztül, rézpikkelyes lovak húzzák a harckocsikat, a tankokból később itt fogy ki a gázolaj, itt gyújt-
ják meg a zsákmányt, ha hirtelen menekülni kell, itt eszik meg a saját lovaikat, ha éppen nincs más.
S közben mindvégig süt a nap és felkel a hold, ahogy azóta is. Ezt jó észben tartani, ha az ember a
templomtérről elindul a Kopasz-hegy felé, felkapaszkodik a Bati-keresztig, a gerincen balra fordul,
és lőtávolból szemügyre veszi a csatári síkságot. A véres ütközeteknek már nincs nyoma, bár a Por-
koláb-völgyben a víz még mindig csontokat mos ki, csupán megkülönböztetni nem lehet őket
egymástól. Azóta főképp rókák kölykeznek errefelé, s csak télen, mikor a hó eltorlaszolja a völgye-
ket és szurdikokat, s a présházakban tűz ég, csak akkor lehet az ablak alatt elügető ködkutyákat
újra összetéveszteni a farkasokkal. Ha Fekete hegypásztor élne még, ő biztos többet tudna a rész-
letekről, de már több mint negyven éve nem mutatkozik, így azzal kell megelégednünk, amit nél-
küle is tudni lehet. Ha Alisca városkapujából keletre fordulunk, a Duna felé, ahol még nincs gátőr-
ház és eperfás út, csak nádasok, fekete nyárfás szigetek, a folyó áthatolhatatlan árterülete – egy
keskeny földnyelvet követhetünk, amit a későbbi sárközi halászok emelnek, hogy a vizet elrekesz-
szék s a halakat befogják. Innét pedig már nincs messze az útkaparóház, ahonnét pár lépés a Para-
dicsom-pusztai téglaszárító. Nem nevezetes hely, de annyi mégis eszünkbe juthat, hogy Podrács, a
felsőiregi betyár több hetes bujkálás után itt pihen néhány napig, s mert túlságosan unja magát,
vályogból egy csikót tapaszt össze, s rátűz egy cédulát, hogy idáig ezen lovagolt, de most már gya-
log folytatja útját, mint a többi szegény, hiszen ő is az. A csikót még sokáig őrzik a községházán,
később a városházán, még később a vármegyeházán, de mire a városi múzeum fölépül, elporlad.
Azóta sincs lovas szobor Szekszárdon; s ami meg Alisca főterén állhatna (valamelyik császáré) – ar-
ról még ennyit se tudunk. IV. Béla királyról (véletlenül) már valamivel többet. Az egyik hadi útján
erre vonult át a csapataival – akiket hamarosan a mongolok öldösnek le, de ezt még nem tudják
most –, s a király az apátság épületében száll meg, és megdicséri a friss forrásvizet, amely azóta
kiapadt, a helyére sem emlékszünk. Csak Káldi, a másik csősz esküszik rá, hogy a Vár-közben le-
hetne ez a forrás, ha a víz csakugyan fölfakadna. Most jegelt halakkal van tele a keskeny köz, aho-
vá csak délben egy és kettő között süt be a nap. Ennyi forróság azonban kevés, hogy a nyálkás
jégmáz leolvadjon a harcsákról, sügérekről; csak a piacoló halászok izzadnak, és fönt hasalnak a
gyékénnyel letakart szekereken. S közben ide is áthallatszik a Rendás-műhelyből a szaggatott mo-
torzúgás. Ezerkilencszázharmincnégy augusztusában itt szednek apró darabokra egy kiöregedett,
piros Alfa Romeót. Rendás úr éjszaka újra visszamegy a műhelybe, s az udvaron újra számba veszi
a ponyvával letakart alkatrészeket. Ezek az éjszakai szemlék hozzátartoznak Rendás úrhoz, s nem
lehet véletlen, hogy még Pestről is érkeznek hozzá a beteg Fordok és Mercedesek. A műhely hátsó
udvara különben fontos ártéri kompkikötő a maga idejében, pontosan nem tudni, mikor; de ha a
Dunán emelkedik a víz, a talajvíz itt is azonnal feltör. Így az is bizonyos, hogy ez a hely már kívül
esik az egykori városkapun. Alisca lakói Lombardiából települnek ide, így az árvíz s az árterület
nekik se szokatlan látvány, a Pó azóta is kiönt évenként, elúsztatja a barmokat, azelőtt a faragott
járomfákat is, s a menyasszonyok fémtükreire ott is csak rászárad az agyag, mikor a víz partra dob-
ja őket. A Csörge-tótól északra pár éve szintén találnak néhány ilyen tükröt, de az utolsó, nagy
háború miatt abbamarad az ásatás; pedig ahonnét egy tükör előkerül, ott biztos több is hever.
Perczel úr, a múzeum portása azonban nem nyugtalan; s még tetszik is neki a gondolat, hogy a föld
tele van ilyen tükrökkel, és őrzik a menyasszony arcát. Mi egy másfajta tükörre emlékszünk a Ha-
rangi-féle cukrászdából; s ezt a következőképpen lehetne szavakkal leírni (ami egyébként úgyis
reménytelen) – azt a keskeny ajtót, például, ahonnét a habos tortát az ovális ezüsttálcán kihozzák.
Ezt az ajtót nemcsak egy példányban lehet látni, hanem legalább tíz változatban, aszerint, hogy
éppen hol ül az ember, s milyen szögből pillant fel a bolthajtásos mennyezetre, amelyet zöldeskék
tükörsor borít. Vagyis egyszerre tíz ajtón tíz habos torta tíz ezüsttálcán közeledik az asztalhoz, ha
az ember nem feledkezik meg a mennyezetről. Az ilyesmi azonban csak mellékes csoda, ami át-
menetileg tartozik hozzá egy város múltjához és jövőjéhez. (A jelenről nem is beszélünk, hiszen ki
tudja, hogy éppen most mi történik?) Fontosabb lehetne megemlíteni annak az ezernyolcszázhét-
ben kidőlt diófának a maradék fél törzsét, melyet az erre vándorló céhlegények – emlékezésül,
hogy erre jártak – nagy fejű szögekkel vernek tele. S a fából utóbb már nem is látszik semmi, a
szögfejek úgy elborítják. Zelenka matematikatanár úr egy alkalommal megszámoltatja a diákjaival
a szögeket, de nincs kettő, aki ugyanarra az eredményre jutna. Később bonyolult számításokat
végeznek a matekórán, hogy mi a valószínűsége a Szekszárdon megfordult céhlegények számának,
ha a különböző számolási eredményeket összehasonlítják; majd ugyanezeket a műveleteket a kö-
vetkező év diákjai is elvégzik. Figyelemre méltó, hogy soha nem jön ki ugyanaz az eredmény, ha-
nem mindig más. Aztán egy téli reggel Zelenka tanár úr is meghal, és végső akarata szerint a céh-
legények fáját is melléje szándékoznak temetni, miután előbb-utóbb úgyis ki kell vágni: ugyanis
épp azon a sarkon állítanak fel egy transzformátoros, magasfeszültségű villanyoszlopot, amelynek
másutt nem találnak helyet. (Az igazság persze az, hogy a fa és a tanár úr végül mégse kerülnek
közvetlenül egymás mellé, mert a tavaszi Sió-áradás már előbb kidönti a korhadt csonkot, és elso-
dorja, senki se tudja, hová.) A villanyoszlopot azonban baj nélkül betonbölcsőbe süllyesztik, s még
ma is a helyén áll. Persze, kérdés, hogy száz év múlva is ott fog-e állni, és emlékezni lehet-e rá, mint
Zelenka tanár úrra vagy a nagy fejű szögekre? De nem az a dolgunk, hogy olyasmit találgassunk,
amit nem tudunk eldönteni. Ami biztosabb, és a hangja is olyan, hogy Aliscában is hallani lehetne,
ha fölébrednének: az óriás-hegyi viharágyú. Szomju Mózes néhai nazarénus lakatos a megalkotója.
Maga a tömzsi ágyútest török eredetű kézimozsár, amely már rég több darabban fekszik a Bene-
dek-szurdikban, amikor Szomju Mózes rátalál, és megszerkeszti belőle a viharágyút. Helyét a váro-
si tanács jelöli ki az Óriás-hegyen egy bedőlt borospincében, amelyet újra kiköveznek, és dorong-
fa ajtóval látnak el. Ha Sárpilis, Sióagárd vagy Bonyhád felől jeges viharfelhő közeledik, a tanács két
embere kivonul Szomju Mózessel az Óriás-hegyre, megfelelő lőpormennyiséget tömnek a csőbe,
lefojtják, meggyújtják a kanócot, és célba veszik az eget, illetve a felhőket. Az eredmény csak akkor
marad el, ha valami okból késve érkeznek; különben nincs rá eset, hogy jég esne Szekszárdra,
legfeljebb Sárpilisre, Sióagárdra vagy Bonyhádra. Az Óriás-hegy egyébként háromszáz méter ma-
gas, s régebben se lehetett sokkal több (több ezer év alatt néhány méter a kopás, ha nagyobb
földrengés vagy földcsuszamlás nem jön közbe) – s ha így tart, továbbra se lesz alacsonyabb vagy
magasabb. A szurkozott gerendákból épített háromszögelési pont tehát – ami egyúttal alkalmi kilá-
tó is – még hosszú évekig megbízható támpontot nyújt azoknak, akik Pest-Budáról közelednek
Alisca felé, hogy a mezei ünnepségeket ne mulasszák el, és Mars Silvanus szent állatainak, az ökör-
nek, farkasnak és harkálynak a feláldozásánál jelen lehessenek. Ugyanakkor gondolni kell rá, hogy
az Óriás- és a Kopasz-hegy már akkor és azóta is farkasszemet néznek egymással, s már akkor is
ott terül el mindkettő mögött a sötét-völgyi erdő, ahol később a virágok és fák napján rendezik meg
a szokásos évi kirándulást és majálist. S minthogy éppen nyár jön (mondják), így valószínűleg most
is időszerű lesz egy ilyen kirándulás. Tanácsként a következőkre lehetne felhívni a figyelmet.
A Csurgó-forrás ugyan más irányba esik, de a kitérő megéri, hogy az üveget itt töltsük meg vízzel.
(IV. Béla is ennek a forrásnak a vizét dicsérhette meg; vagy esetleg egy másikét.) Utána a Kis-Bödőn
keresztül közelítjük meg a Kápolna teret a Remete-kápolnával, és nem térünk el jobbra, a Rövid-
völgy felé, ami csakugyan rövid, s a dombok annyira szorosan veszik körbe, hogy a televíziókészü-
lékek majdnem használhatatlanok, a csillagok viszont zavartalanul láthatók – tehát, nem fordulunk
el jobbra, hanem útba ejtjük a Kápolna-kertet, ahol ezerkilencszázharmincnégyben még él és dol-
gozik Balinkó Vendel takácsmester (más néven szövőiparos). Itt igazában nincs sok látnivaló, de
könnyű elképzelni Balinkót a maga készítette szövőszékkel a két diófa között, a kék nemez süvegét,
a háromlábú kutyáját, amelyik pontos szimattal ki tudja választani az összekuszálódott szálak közül
a megfelelőt; vagy a virágórát a kút mellett, ami után a ketyegős órát is nyugodtan be lehet állítani.
És csak ezután érdemes nekivágni a Kopasz-hegynek. Az út, amely fölvezet a csúcsra, legalább öt
szekérnyom széles, és inkább mélyút, két emeletmagas part között kanyarog. Ezek az agyagos falak
már az aliscai telek idején is jó szolgálatot tesznek, felváltva a farkasoknak és katonáknak: aki előbb
tud idemenekülni a hóvihar elől, az jár jobban. (Mint ahogy a csontok itt is árulkodó módon keve-
rednek egymással, emberé, állaté.) Fönt a csúcson, a Bati-keresztnél, nem vesszük figyelembe,
hogy az Óriás-hegy (átellenben) harminc méterrel magasabb; megelégszünk azzal a magassággal,
ahová felkapaszkodunk. S innét a sötét-völgyi erdőig már kevesebb szó fog esni, mint eddig. Pedig
úgy illenék, hogy virágok és fák napján vidám és beszédes legyen az ember, s tulajdonképpen azok
is vagyunk, csak valahogy mégis kevesebb szó esik már, mint eddig. Persze, igaz, hogy ez az erdő
tényleg sötét, és nem is hasonlítható a Duna-erdőkhöz, ahol a víz is beszél és a lombok is hango-
sabbak; de azért lehetőleg nem pihenünk meg az úticélunkig, s már délelőtt fél tízre elérjük az első
erdészházat, amelyet vastag vesszősövény véd a vaddisznók ellen. Az erdész szűkszavú, nem kér-
dezi, miért jöttünk, csak megmutatja a fegyvereit, a kitömött sasokat, héjákat, baglyokat, harkályo-
kat; s azt ajánlja, hogy lehetőleg kettesével vágjunk neki az erdőnek, ne egyedül, s majd a szé-
napadláson kerít nekünk szállást. Időnk van, semmi se sürget – mondja –, s bőven elég, ha hét
végére megyünk vissza Aliscába, csak akkor kezdődnek a nagy farkasáldozatok, érkeznek Rómából
is vendégek, Pestről a filléres gyorssal, mert éppen holdtölte várható, s lehet, hogy a jelzőtüzeket is
újra meggyújtják...
b) Fejezd be az alábbi mondatokat!
Az elbeszélésben szokatlan volt számomra, hogy

Az olvasásban, megértésben nehézséget okozott, hogy
A panorámaszerűség ebben az elbeszélésben szerintem úgy értelmezhető, hogy
Az útikalauzra emlékeztet engem az, hogy
Az elbeszélés címében szereplő térkép találó, mert
A legérdekesebbnek azt tartom, hogy
LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK:
egyéni
T/8–9. 26. oldal
15+15 PERC
• A feladat célja a Mészöly-kispróza 1970-es évek második felében és 1980-as évek első felében
meghatározó jellegzetességeinek feltárása, megismerése, értelmezése. Olyan prózapoétikai el-
járásokra fókuszálunk, mint a kisszerkezetekben való, mozaikos szerkesztés, a más-más idők és
terek párhuzamosságára épülő elbeszélői tudatműködés megalkotása vagy az alkotásmód kérdé-
seinek problémaköre.
• A feladatokat négyfős heterogén csoportokban végezzék a tanulók.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : narratológiai tudás kreatív alkalmazása, konceptuális
váltások, szövegtani tudás alkalmazása, nyelvi érzékenység, befogadói nyitottság
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : feladatok szerint
M u n k a f o r m á k : csoport, frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaik
8. Turistaútvonalak
A) Turistaútvonal sárga jelzéssel: Műfajok, szövegfajták

Példázzátok a szövegből és magyarázzátok meg, hogyan kapcsolódik az alábbi „műfajok” bizo-
nyos konvencióihoz Mészöly elbeszélése!
MŰFAJ PÉLDÁK MAGYARÁZAT
TÉRKÉP
ÚTIKALAUZ
HELYTÖRTÉNET
(ÉS/VAGY ANEKDOTASZERŰSÉG)
ESSZÉ
B/1) Turistaútvonal kék jelzéssel: Idősíkok, időjelek
a) Gyűjtsétek ki és nagyjából helyezzétek el az idődiagramon az Alisca–Szekszárd történetéből

megemlített történelmi időket, korokat!
b) Keressetek a szövegben példát az alábbi idővonatkozásokra!
TÖRTÉNELMI SZEMÉLYES (EM- TÁRGYAK AZ

MÍTOSZI IDŐ TERMÉSZETI IDŐ
IDŐ BERI) ÉLETIDŐK IDŐBEN
B/2) Turistaútvonal sötétkék jelzéssel: Idősíkok, időjelek
a) Vizsgáljátok meg, mi a szerepe az idő megformálásában az alábbi időjelöléseknek!
AZ IDŐJELÖLÉS
AZ IDŐJELÖLÉS NYELVI
IDÉZET SAJÁTOSSÁGA, JELENTÉSBELI
ESZKÖZEI
KÖVETKEZMÉNYE
akik akkoriban születnek a Barti-
nában
a Kopasz-hegy azonban már akkor
se hasonlítható máshoz. Inkább
farkasok tanyája sokáig, míg rá
nem jönnek
közben mindvégig süt a nap és fel-
kel a hold, ahogy azóta is
Ha Fekete hegypásztor élne még,
ő biztos többet tudna a részletek-
ről, de már több mint negyven éve
nem mutatkozik
Fontosabb lehetne megemlíteni
annak az ezernyolcszázhétben
kidőlt diófának a maradék fél tör-
zsét
(…)
előbb-utóbb úgyis ki kell vágni:
ugyanis épp azon a sarkon állíta-
nak fel egy transzformátoros, ma-
gasfeszültségű villanyoszlopot
b) Jellemezzétek a kiemelt mondatok időszerkezetét!
MONDATOK JELLEMZÉS, MAGYARÁZAT
Mégis, ez lehet a legotthonosabb név azoknak, akik akkoriban

születnek a Bartinában, Kis-Bödőben, Lisztesben, kint a Remetén
vagy a Baktában, vagy a Kálvária-domb alatt.
Az észak–déli hadiúton, amely a mai templomtéren vezet keresz-

tül, rézpikkelyes lovak húzzák a harckocsikat, a tankokból később
itt fogy ki a gázolaj, itt gyújtják meg a zsákmányt, ha hirtelen me-
nekülni kell, itt eszik meg a saját lovaikat, ha éppen nincs más.
Időnk van, semmi se sürget – mondja –, s bőven elég, ha hét végé-
re megyünk vissza Aliscába, csak akkor kezdődnek a nagy farkas-
áldozatok, érkeznek Rómából is vendégek, Pestről a filléres gyors-
sal, mert éppen holdtölte várható, s lehet, hogy a jelzőtüzeket is
újra meggyújtják...
c) Mi teszi lehetővé, hozza létre az idősíkok egyidejűsítését?
C) Turistaútvonal szürke jelzéssel: Valószerűség és képzelet
a) Keressetek a valószerűség hatását keltő és az elképzeltet hangsúlyozó példákat az elbeszélésből!
A VALÓSZERŰSÉG HATÁSÁT KELTI AZ ELKÉPZELTET HANGSÚLYOZZA
b) Foglaljátok össze, mi ennek a billegtetésnek a hatása, következménye!
c) A kettéosztott napló bal oszlopában olyan idézeteket olvashattok, amelyek az elbeszélhetőség

kérdéskörét érintik. Fűzzetek az idézethez a jobb oszlopba értelmező-magyarázó megjegyzése-
ket!
IDÉZET ÉRTELMEZŐ MEGJEGYZÉS

Azóta sincs lovas szobor Szekszárdon; s ami meg Alisca
főterén állhatna (valamelyik császáré) – arról még ennyit
se tudunk.
ezt a következőképpen lehetne szavakkal leírni (ami
egyébként úgyis reménytelen)
(A jelenről nem is beszélünk, hiszen ki tudja, hogy ép-
pen most mi történik?)
Persze, kérdés, hogy száz év múlva is ott fog-e állni,
és emlékezni lehet-e rá, mint Zelenka tanár úrra vagy
a nagy fejű szögekre? De nem az a dolgunk, hogy olyas-
mit találgassunk, amit nem tudunk eldönteni.
d) Értelmezzétek a múlt, a történelem megragadására való törekvés és az elbeszélhetőség közti

ellentét példázataként Zelenka tanár úr történetét!
D) Turistaútvonal zöld jelzéssel: Panoráma, mozaik, motívumismétlés
a) Keressetek érveket a mellett, hogy Mészöly elbeszélése törmelékekből, mozaikokból (frag-

mentumokból) építkezik, illetve hogy ennek ellenére a mozaikokból összeáll egy panoráma-
szerű, önazonosságot hordozó kép Alisca–Szekszárdról, Magyarországról, a közép-európai
térségről!
ÉRVEK A PANORÁMASZERŰSÉG
ÉRVEK A TÖREDÉKESSÉG MELLETT
(EGÉSZÉLMÉNY) MELLETT
b) Értelmezzétek az elbeszélt szöveg metaforájaként a Harangi-féle cukrászda tükréről szóló részt!
c) Aláhúzással kövessétek nyomon az elbeszélés néhány ismétlődő motívumát!

Mi a szerepe az ismétlődésnek az egészélmény, illetve a töredékesség megteremtésében?
AZ ISMÉTLŐDÉS SZEREPE AZ EGÉSZÉLMÉNY AZ ISMÉTLŐDÉS SZEREPE A TÖREDÉKESSÉG

KIALAKÍTÁSÁBAN KIALAKÍTÁSÁBAN
9. Közzététel
Összefoglalóan tegyétek közzé elemzésetek-értelmezésetek eredményét!
T/8.
A)
Például:
Térkép – olyan, térben elhelyezkedő elemek pontos, tárgyszerű, dokumentatív hitelességű ábrá-
zolásához, leírásához utalja a szöveget, amelynek alapvető szerepe a tájékozódás, az eligazodás
megkönnyítése, valamilyen megértés elősegítése. Mintegy „felülnézetből” alkot meg egy világot,
térbeli tereptárgyakkal (földrajzi nevek), ugyanakkor az időket egymáshoz rántó, egyidejűségben
láttató tudat is egyfajta térbeliségként működik.
Útikalauz – terepismertetés, a nyelvi eszközök is felidézik az útikalauz fordulatait: térbeli elrende-
zettség, funkciók, adatok és településtörténet szerint. Olyan érzésünk van, mintha egy kirándulás,
városnézés útvonaltervét is adná a szöveg („a keselyűsi gátőrháztól eperfás út vezet a szekszárdi
templomtérig”, „csak később lesz Szegzárd a neve”, „ha az ember a templomtérről elindul a Ko-
pasz-hegy felé, felkapaszkodik a Bati-keresztig”, „Az Óriás-hegy egyébként háromszáz méter ma-
gas”, „megbízható támpontot nyújt azoknak, akik Pest-Budáról közelednek Alisca felé”, „de azért
lehetőleg nem pihenünk meg az úticélunkig, s már délelőtt fél tízre elérjük az első erdészházat”).
Általánosító mondatok, pl. „Tanácsként a következőkre lehetne felhívni a figyelmet.”
Helytörténet/anekdotaszerűség – a közösségi hagyomány emlékezetében őrzött vagy tudásunk
alapján elképzelhető, nem történelmi léptékű és fontosságú, helyi érdekű események és szerep-
lők, esetek, amelyek mégis jellemzői, „lenyomatai” az időnek, identitásképzők vagy identitáski-
fejezők. Pl. „könnyű elképzelni Balinkót a maga készítette szövőszékkel a két diófa között, a kék
nemez süvegét, a háromlábú kutyáját, amelyik pontos szimattal ki tudja választani az összeku-
szálódott szálak közül a megfelelőt” vagy „Ezerkilencszázharmincnégy augusztusában itt szednek
apró darabokra egy kiöregedett, piros Alfa Romeót.”
Esszé – laza, asszociatív gondolatmenet (látszata), többes szám első személy használata, feltéte-
lesség szerepe, közbeékeléses elbeszélői reflexiók, önreflexív alakzatok.
B/1)
a) Nagy vonalakban: az emberi település előtti kor (farkasok), lombardiai betelepülők, római
kor, középkor: tatárjárás – IV. Béla kora, sárközi halászok, török idők, a XIX. század: vándorló
céhlegények, betyárvilág, a XX. század első fele (Alfa Rómeó), a II. világháború, a modern
közelmúlt (transzformátoros, magasfeszültségű villanyoszlop), az elbeszélés „jelene”.
b)
TÖRTÉNELMI TERMÉSZETI SZEMÉLYES (EM- TÁRGYAK

MÍTOSZI IDŐ
IDŐ IDŐ BERI) ÉLETIDŐK AZ IDŐBEN
archaikus „Az észak–déli „S közben mind- Podrács, a felsői- török eredetű ké-
népszokásokra, hadiúton, amely végig süt a nap regi betyár, zimozsár, amely-
pogány eredetre, a mai temp- és felkel a hold, Rendás, nek darabjaiból
termékenységi lomtéren vezet ahogy azóta is.” Zelenka, Szomju Mózes
ünnepekre visz- keresztül” Szomju Mózes megszerkeszti a
szautaló (abban „egy keskeny stb. viharágyút, kidőlt
gyökerező, azt földnyelvet kö- diófa maradék
ismétlő) esemé- vethetünk, amit fél törzse, melyet
nyek, a kozmosz a későbbi sárközi a céhlegények
minden évben halászok emel- nagy fejű szögek-
megismétlődő nek” kel vernek tele,
pusztulásának és „az ezernyolc- végül a tavaszi
újjászületésének százhétben Sió-áradás ki-
a rítusain alap- kidőlt diófának” dönti és elsodor-
szanak, s ezzel a „a tankokból ja, a föld tele van
mitikus ősidőbe később itt fogy ki ilyen tükrökkel,
való visszaté- a gázolaj” és őrzik a meny-
rés lehetőségét asszonyok arcát
sugallják: „mezei
ünnepségek”,
„nagy farkasáldo-
zatok”, „madarak
és fák napja”
A különböző idővonatkozások mint a múlt időrétegei folytonosan „jelen vannak”, a tájakra és

tárgyakra kivetítve a jelen idő alkotórészeivé válnak. Így a lineáris idő élménye helyett a körkörös
időszemlélet lesz jellemző. A körkörösség, az ismétlés, az örök visszatérés képzete egyfelől meg-
nyugtató állandóság, másfelől végtelen monotónia érzetét is keltheti.
B/2)
a)–c) Az elbeszélői tudat különböző idősíkokban mozog, illetve különböző idősíkokat egyidejű-
sít. Az egymásba írt történetek egy időben érvényes mozaikokként tárulnak elénk. A leírás
(helyek) elbeszéléssé alakul, időbeli folyamatként bontakozik ki.
Eszközei például:
– Jelen idő általános használata.
– Többnyire bizonytalan jelentésű időindexek, az idősíkok elkülöníthetetlensége (a római
korban születők számára a Bartina mint helynév még nem létezik), a konkrét időmegha-
tározások nem igazítanak el jobban, egy következő időindex elbizonytalanítja.
– Infinitívusz gyakori használata.
– Különböző időkhöz tartozó elemek egy mondatban való szimultán összerakása.
– Montázsszerűség.
– Az időkezelés a film montázstechnikájához hasonlatos. Mészöly gyakran merít filmes
alkotók módszereiből, tanúsítják ezt filmeket, rendezői szemléleteket elemző esszéi is.
C)
a) A példa kedvéért:
A VALÓSZERŰSÉG HATÁSÁT KELTI AZ ELKÉPZELTET HANGSÚLYOZZA
keselyűsi gátőrháztól eperfás út vezet a szekszár- Úgy lehetne elképzelni, ahogy a valóságban is
di templomtérig (tizenegy kilométer) volt
ha az ember a templomtérről elindul a Kopasz- Mégis, ez lehet a legotthonosabb név azoknak,

hegy felé, felkapaszkodik a Bati-keresztig, a ge- akik akkoriban születnek a Bartinában, Kis-Bö-
rincen balra fordul, és lőtávolból szemügyre ve- dőben, Lisztesben, kint a Remetén vagy a Baktá-
szi a csatári síkságot. ban, vagy a Kálvária-domb alatt.
Ezerkilencszázharmincnégy augusztusában itt Inkább farkasok tanyája sokáig, míg rá nem jön-
szednek apró darabokra egy kiöregedett, piros nek, hogy a nyíl gyorsabb, mint ők, s akkor elköl-
Alfa Romeót. töznek más erdőkbe, ahol kevesebb az ösvény;
aztán onnét is továbbvándorolnak, mikor rájön-
nek, hogy a golyó még gyorsabb, mint a nyíl.
ha az ember a templomtérről elindul a Kopasz-

hegy felé, felkapaszkodik a Bati-keresztig, a ge-
rincen balra fordul, és lőtávolból szemügyre ve-
szi a csatári síkságot.
még hosszú évekig megbízható támpontot nyújt

azoknak, akik Pest-Budáról közelednek Alisca
felé, hogy a mezei ünnepségeket ne mulasszák
el, és Mars Silvanus szent állatainak, az ökörnek,
farkasnak és harkálynak a feláldozásánál jelen
lehessenek.
b)–c) A billegtetés eredménye „a tények mágiája”: a „valóság és a jelképiség” egybecsúsztatása

(Grendel Lajos).
Cím (dokumentatív hitelességű ábrázolást, objektív leírást helyez kilátásba) ↔ kezdő tag-
mondat („Úgy lehetne elképzelni, ahogy a valóságban is volt”): a tudatműködés újraalkotó
szerepét emeli ki. Azt, hogy a pontos valóságillúzió felkeltése a képzeletre támaszkodva jön
létre, emlékekre, felidézésre, képzeletre utalt. Az elbeszélői alaphelyzet így legfeljebb egy
pontosságra törekvő térkép utólagos megrajzolásának felel meg, ami eleve felveti múlt és
jelen kettősségét. (Thomka Beáta nyomán)
„A múlt narratív megalkotásában a Mészöly-szövegek a kilencvenes évek második feléig
rokontalanok maradnak a magyar prózában, ugyanakkor a mészölyi külön utat nem a rea-
lizmus megújításának, hanem a realista múltreprezentáció a kortárs »szövegirodaloménál«
talán rejtettebb, de nem kevésbé radikális kritikájának nevezném. (…) Az »úgy lehetne
elképzelni« nem a hajdan valóban létezett felidézésére, hanem egy múltfikció tudati-képi
megalkotására szólítja föl az olvasót. Ez a múltfikció azonban nem teljesen gyökértelen:
az elbeszélés ugyanis kijelöli a múltnak egy »valóságos« szintjét is. (…) Az elképzelhető
a nyitómondatban ironikusan felülírja a valóságost, miközben mégiscsak kölcsönöz valamit
a valóságos hitelesítő erejéből. (…) A valós szerepeltetése ezekben a példákban nem a
valószerűt, hanem az elképzeltet hitelesíti, az elbeszélés pedig nem megjeleníti vagy re-
konstruálja, hanem képviseli a múltat, azzal, hogy kiegészíti »valós« töredékeit a képzelet
fikcióival. A reprezentáció itt már nem magát a múltat, hanem a múlt tudati megalkotását
értelmezi számunkra. Az efféle ismeretelméletre alapozó poétika pedig nem a realizmus
hitelesebbé tételét célozza meg, hanem egy, a realizmusénál hitelesebb múltreprezentáció
megalkotását.” (Szolláth Dávid)
A megragadásra való törekvés és az elbeszélhetőség az elbeszélő megalkotásra vonatkozó
reflexiójában ellentmondásosnak minősül: „ezt a következőképpen lehetne szavakkal leírni
(ami egyébként úgyis reménytelen)”. Ez egyrészt jelöli a nyelv iránt érzett bizalmatlanságot,
másrészt kétkedően utal vissza a címben megjelölt műfajra, amennyiben nyomatékosítja a
pontos és tényszerű elbeszélhetőség nehézségeit. Az elbeszélő zárójeles, ironizáló közbe-
vetései többször jelzik magának a megismerésnek a bizonytalanságát is: „(A jelenről nem is
beszélünk, hiszen ki tudja, hogy éppen most mi történik?)”; „(IV. Béla is ennek a forrásnak a
vizét dicsérhette meg, vagy esetleg egy másikét.)”. Ez arra is utalhat, hogy bár múlt és jelen,
tér és idő a személyes létben és tudatban egyidejűleg jelenvaló és értelmezett viszony- és
jelentéshálózat, mégis csak törmelékekből, töredékekből és hiányokból rakható össze egy
sajátos önazonosságot és térségi (közép-európai) szemléletet is hordozó tablóvá. (Thomka
Beáta nyomán)
d) Egyéni, de az egzaktság, pontosság, illetve a valószínűség kérdéskörét érintő értelmezést
várhatunk.
D)
a)
ÉRVEK A PANORÁMASZERŰSÉG
ÉRVEK A TÖREDÉKESSÉG MELLETT
(EGÉSZÉLMÉNY) MELLETT
különféle idősíkok a térség történelmének ismerete, tapasztalata,
a linearitás helyett asszociatív kapcsolatok beleérző elképzelés
kistörténetek különböző téridők egymásra vetítése, átfogó
nincs az elbeszélésben megszokott célra tartás jelleg
éles vágások, montázsszerűség az ókori római jelenléttől a tatárjáráson, a kö-
motivikus ismétlődések zépkori halászok életén át a második világhábo-
rút követő személyes tapasztalatokig ível
a térség múltjának és jelenének a képzelet segít-

ségével való újraalkotása (egységesítő elbeszélői
tudat)
a „kulturális mintázat”, az elbeszélő és az olvasó
„közös” tudása, értelmező kerete
valójában nem múltról és jelenről van szó,
hanem az önazonosságról, a tudatban egyidejű-
sített történelemről
b) Egyéni, de megfogalmazódhat a tükör mint többszörözés, szétbontás, a jelen felől a múlt, a

múlt felől a jelen olvashatósága, a tükröződés, a fénytörés, az „egész” (torta) sokszorozódásá-
nak a problematikája. Az idő az emlékező-felidéző tudatban úgy sokszorozza meg önmagát,
ahogy a Harangi-féle cukrászda tükörsorában megsokszorozódik az ovális ezüsttálcán kiho-
zott habos torta.
c)
AZ ISMÉTLŐDÉS SZEREPE AZ ISMÉTLŐDÉS SZEREPE

AZ EGÉSZÉLMÉNY KIALAKÍTÁSÁBAN A TÖREDÉKESSÉG KIALAKÍTÁSÁBAN
A koherencia megteremtésének, illetve élmé- Mozgó látószög, térben és időben folytonosan
nyének az eszköze. közelítő-távolító, változó elem.
Az egyidejű érvényesség tapasztalatának az Fel-felbukkanó pillanatnyi helyzetek, látványtö-
egyik meghatározó eszköze. redékek ismétlődései, időbeli párhuzamosításai.
Hálózat (motivikus és jelentésbeli) jön létre
általa.
REFLEK TÁL ÁS
T/10–16. 30. oldal
10 PERC
Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : A 10–14. feladatból a tanulók válasszanak szabadon. A 15. feladatot

mindenki végezze el, ez otthoni áttekintésre is adható. A 16. feladat otthoni, szabadon választ-
ható.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : érvelés, cáfolás, kritikai gondolkodás, analógiateremtés,
reflexiós képesség, szintetizálás, kontextualizálás
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : feladat szerint
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : tanári kalauz
10. Érvelés
Válassz két állítást! Az elbeszélés alapján bizonyítsd vagy cáfold a választott állításokat!
a) A törmelékek, szilánkok számbavétele a teljesség megteremtésének vágyáról árulkodik.
b) A múlt maradandósága a táj változatlanságában mutatkozik meg.
c) Az idő térbeli kiterjedést nyer, az emlékezet együtt láttatja az időrétegeket az alig változó hely-
színen.
d) A megjelenő helyszíneket nem jelenkori látványuk, hanem múltjuk egymásra rétegződő képei és
eseményei jellemzik.
e) A motivikus ismétlődések egyrészt megteremtik a szerkezet egységét, másrészt a töredezettség,

a mozaikos szerkezet képszerű kifejezői a szövegben.
f) A valós szerepeltetése nem a valószerűt, hanem az elképzeltet hitelesíti, az elbeszélés pedig nem
megjeleníti vagy rekonstruálja, hanem képviseli a múltat, azzal, hogy kiegészíti „valós” töredékeit
a képzelet fikcióival.
(1)
(2)
11. Metonimikusság
A Térkép Aliscáról Mészöly Miklós Volt egyszer egy Közép-Európa című elbeszéléskötetének (1989)
nyitó darabja lett. Mészöly egyébként Szekszárd szülötte.
a) Az elbeszéléskötet címe és az életrajzi vonatkozás alapján mi indokolhatta szerinted Mészöly

Miklós választását?
b) Az én Pannóniám című visszaemlékezés-kötetének (1991) előszavában Mészöly Miklós ezt írja:
„Mindannyiunknak van egy kisajátíthatatlan belső »Pannoniája« – egy végső táj, ahol a dolgok tör-
ténnek, s egyáltalán meg tudnak történni. Mondják ezt hazának is, cédulázhatatlan szerelemnek.
Mondják sokféleképpen, ha a kimondhatatlant próbálják mégis szóba hozni.”
Hogyan tudnád kapcsolatba hozni Mészöly gondolatát a Térkép Aliscáról című elbeszéléssel?
12. Mészöly Krúdyról

Mészöly Miklós írja Krúdy időkezeléséről:
„A történés nála állandó lebegtetésben jelentkezik – egyidejűleg már-történt, most-történik, fog-
történni. Az időt radikálisabban függeszti fel, illetve relativizálja, mint Proust.”
A Térkép Aliscáról alapján mennyiben tartod érvényesnek az állítást Mészöly prózájára?
13. Kaleidoszkóp
A Volt egyszer egy Közép-Európa kötet értelmezői közül Mészöly elbeszéléseivel kapcsolatban
többen emlegetik a kaleidoszkópszerűséget is.
A kaleidoszkóp cső alakú optikai játék, amelyben tükörlapok között színes papír vagy üvegdara-
bok a cső forgatása által változó alakú, szimmetrikus képeket mutatnak. Átvitt értelemben válto-
zatos látványok, benyomások, események sorozata, együttese.
Milyen értelemben kaleidoszkópszerű szerinted a Térkép Aliscáról című elbeszélés?
14. A Nagy Testvér

Olvasd el Esterházy Péter Mészöly Miklós tündöklése című esszéjének alábbi részleteit!
„Kezdő író (nem kezdő) édesanyja olvassa az ellenőrző füzetben: Fia a pad alatt Mészölyt matatott.
Büntetésül írja le százszor Mészöly Miklós nevét! Kérem személyesen ellenőrizni! Írjuk le százszor
MM nevét, mintha jutalmul; ennyi ez.
Nem mintha egy pillanatra is elfelejtettem volna, illetve pillanatokra mindenkit elfelejtünk, csak
jelezni akartam, nem vagyok hűtlen. (…)
Álltam a könyvespolc előtt, odakeveredtem, s majdnem látatlanban levettem MM Sutting ezredes
tündöklését, s majdnem látatlanban belelapoztam. Egy vadász sokáig kergetvén egy madarat, a vadak
megölték, esztendő múlva a madár a koponyára szállván innya, megborította.
Szinte megijedtem a mondattól, visszahőköltem, mint amikor mondjuk tormába hajol az ember.
Ez a heves hatás, hűség ide vagy oda, meglepett, ennyire nem gondoltam mindig MM-re. Majd ösz-
szevissza lapozgatni kezdtem, belekaptam, továbbléptem, s mindenütt ugyanazt az elképesztő meg-
munkáltságot (és még többet) találtam. Te jó ég, sóhajtottam a könyvespolcba, mi minden kacatot,
hevenyészett jópofaságot és komolykodást merünk prózának nevezni emellett! – Én olykor szoktam
mondani, nem okvetlenül rá, hogy a lába nyomába se érek, szün, és főleg azért nem, mert én másfelé
megyek. És ugyan ez igaz lehet, de azért: csöndesebben. (…)
MM is változtatott a magyar mondaton. Nem szelídítette meg, mint a zseniálisan plump Mikszáth,
nem bontotta ki, mint Krúdy, nem nyeste meg, mint Kosztolányi, ennyi tér már nincs. Húzott rajta
egy kicsit. Megfeszítette (magát, hogy stb.). Lett egy kis hajlás a mondatban; mint egy íj, pattanás
előtt. Robbanás előtt. Valamit matatott ott belül a molekulák közt, amitől telitöltődött energiával a
mondat. (…)
Vannak, akik unják (már) ezt a mondatozást; ha akarom, értem, és akarom. Rendben is van, de
azért azt (majd) meg kell mondani, hogy mi van a mondatozás helyett, megmondani, ha nem is az
unóknak, de a mondataiknak vagy annak, ami a mondat helyett lesz.
Mészöly minden porcikájában arra figyelmeztet, hogy minden mondat mögé oda kell állni minde-
nestül: ez különbözteti meg az irodalmi szöveget minden mástól. Mindig, mindenestül. (…)
A Mészöly-szöveg, e big brother, figyel minket, s addig jó nekünk, míg ez így van.”
a) Válassz a Térkép Aliscáról című elbeszélésből néhány mondatot, amelyik szerinted példázhatja
Esterházy méltató véleményét!
b) Magyarázd meg, miért tartod olyan mondatoknak választott mondataidat, amelyek mögé Mé-
szöly „mindenestül odaáll”!
15. Összegzés
Olvasd el az alábbi ismertetőt, és példázd állításait az olvasott és értelmezett elbeszélés alap-
ján!
Mészöly Miklós (1921–2001) a jelenkori magyar irodalom egyik legkülönösebb és legértékesebb

prózavilágának megalkotója, de dráma-, mese- és esszéíróként is jelentős művész. Pályáját a késő
modern világtapasztalat határozza meg, és művészetében a hetvenes évektől e nemzedék irodal-
mának történetét alakítja tovább. Prózájában kerüli a megszólalás személyességét, poétikájában
különös jelentőséget nyer a megismerés és az elbeszélhetőség kérdésköre. Az elbeszélés időelveit
az észlelő-emlékező tudat működéséhez alakítja, szerkesztésmódját a töredékesség és mozaikos-
ság, illetve a befejezetlenség, nyitottság jellemzi.
A hetvenes évek második fele és a nyolcvanas évek Mészöly elbeszélésművészetének csúcsa,
a 20. század közép-európai irodalmának is jelentős vonulata. Műfajmegjelölései (térkép, album-
kép, terepismertetés, riport, képsor) hagyományt teremtők, a novellákat a kisszerkezetekben való,
mozaikos szerkesztés, a más-más idők és terek párhuzamosságára épülő elbeszélői tudatműködés
megalkotása és az alkotásmód kérdéseinek érintése (reflektálása) jellemzi (Térkép Aliscáról, Anno,
Szárnyas lovak). A nyolcvanas években megjelenő kötetei a Merre a csillag jár (1985), a Sutting ez-
redes tündöklése (1987) és a Volt egyszer egy Közép-Európa antológia (1989). Ez utóbbi a novellák
újrarendezésével világ- és művészetértelmezési modellt is sugall, amennyiben az életmű darabjait
a címmel és az elrendezéssel egyazon történethez és novellahelyzethez utalja. Thomka Beáta
kifejezésével az „egymásba írt históriák” egyfajta történelembölcseleti magatartás térségi tapasz-
talatának panorámáját adják.
16. Térkép lakóhelyemről

Írd meg saját szülőhelyed vagy lakóhelyed „térképét” vagy „térképrészletét”!
egyéni
R ÁHANGOLÓDÁS
T/17. 35. oldal
20 PERC
• A feladat célja az Egyperces novellák jellegzetes alkotás- és látásmódjáról való tapasztalatszerzés
egy végletekig vitt szerzői koncepciót reprezentáló alkotással.
• A b) és c) feladatot, valamint a d) feladat szempontjait osszuk meg a párosok között. Az e)–f)
megbeszélése frontális legyen, és itt visszatérhetünk a b)–c) érveire is. A g) feladat legyen egyéni,
kövesse rövid páros megosztás vagy frontális megosztás névlánccal.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : narratív kompetencia, kritikai gondolkodás, nyelvi ér-
zékenység, érvelés, kreatív szövegalkotás
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : feladatok szerint, illetve az osztály egésze
M u n k a f o r m á k : páros, frontális, egyéni

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaik, T-táblázat és szemponttáblázat, kreatív írás
A REDUKCIÓ MAXIMUMÁN
ÖRKÉNY ISTVÁN: EGYPERCES NOVELLÁK
17. Leltár, avagy mennyi hagyható el a szövegből, hogy a végeredmény még elbeszélés marad-
jon, és megőrizze epikus jellegét?
a) Olvassátok el az alábbi szöveget, majd végezzétek el a kapcsolódó feladatokat!
LELTÁR
Dombos táj (zivatar után)

3 gomolyfelhő
1 halastó
1 gátőrház
1 férfi (az ablakon kihajolva)
1 kiáltás
1 jegenyesor
1 sáros út
Kerékpárnyom (a sárban)
1 női kerékpár
1 kiáltás (az előbbinél hangosabb)
1 pár szandál
1 szoknya (a szélben lobogva, a csomagtartót csapkodva)
1 milflőrmintás blúz1
1 darab amalgámtömés2 (fogban)
1 asszony (fiatal)
1 kiáltás (még hangosabb)
Új kerékpárnyomok
1 becsukódó ablak
Csönd
1968
b) Mit olvastunk? Gyűjtsetek érveket, irodalmi alkotás-e a szöveg!
IRODALMI ALKOTÁS NEM IRODALMI ALKOTÁS
c) Mit olvastunk? Gyűjtsetek érveket, elbeszélés-e a szöveg!
1 apróvirág-mintás
2 feketés-fémes színű fogtömő anyag, fémkeverék, legfőbb alkotóeleme a higany
ELBESZÉLÉS NEM ELBESZÉLÉS
d) Vizsgáljátok meg részletesen a táblázat rátok jutó szempontját!
TÉRRE IDŐRE SZEREPLŐKRE TÖRTÉNETRE DIALÓGUSRA ELBESZÉLŐRE

VONATKOZÓ VONATKOZÓ VONATKOZÓ VONATKOZÓ VONATKOZÓ VONATKOZÓ
ELEMEK ÉS ELEMEK ÉS ELEMEK ÉS ELEMEK ÉS ELEMEK ÉS ELEMEK ÉS
HÍRÉRTÉKÜK HÍRÉRTÉKÜK HÍRÉRTÉKÜK HÍRÉRTÉKÜK HÍRÉRTÉKÜK HÍRÉRTÉKÜK
e) Fogalmazzátok meg saját szavaitokkal, mi ennek a szövegnek a legjellemzőbb poétikai eljárása!
f) Miben nyilvánul meg az olvasott szöveg groteszk jellege?
g) Dolgozd ki a két szereplő közti párbeszédet úgy, hogy a novella története zárt legyen!
b)–c) párfüggő, a lehetséges érvek a d) feladatból levezethetőek
d)
TÉRRE VO- IDŐRE VO- SZEREPLŐKRE TÖRTÉNETRE DIALÓGUSRA ELBESZÉLŐRE

NATKOZÓ NATKOZÓ VONATKOZÓ VONATKOZÓ VONATKOZÓ VONATKOZÓ
ELEMEK ÉS ELEMEK ÉS ELEMEK ÉS ELEMEK ÉS ELEMEK ÉS ELEMEK ÉS
HÍRÉRTÉKÜK HÍRÉRTÉKÜK HÍRÉRTÉKÜK HÍRÉRTÉKÜK HÍRÉRTÉKÜK HÍRÉRTÉKÜK
Dombos táj, 3 zivatar után, 1 férfi (gátőr?) kihajolva 1 kiáltás (zivatar után)
gomolyfelhő, 1 gomolyfelhő – 1 női kerékpár 1 kiáltás 1 kiáltás (az (az ablakon
halastó – nyári jelenség, 1 pár szandál 1 kiáltás (az előbbinél han- kihajolva)
Két elem meny- a nyár évszak- 1 szoknya előbbinél hangosabb) (a sárban)
nyiséget jelöl; toposzként a 1 milflőrmintás gosabb) 1 darab amal- (az előbbinél
a távolt mutatja kiteljesedést, a blúz 1 darab amal- gámtömés hangosabb)
be és függő- fülledt erotikát 1 asszony (fia- gámtömés 1 kiáltás (még (a szélben
leges, föntről is felidézheti. tal) – archeti- (fogban) hangosabb) lobogva, a
lefelé (vagy szandál és a pikus helyzetet 1 kiáltás (még Csönd – a férfi csomagtartót
lent – föl – le) milflőrmintás alkot: egy hangosabb) kiált, egyre csapkodva)
irányú tekintet- blúz – meg- férfi és egy nő Új kerékpár- hangosabban (fogban)
mozgást ír le. erősíti, hogy (hogy a nő fia- nyomok – a nő nem (fiatal)
nyár van. tal, feltehetően 1 becsukódó válaszol, csak
kívánatos a ablak nevet (hiszen
férfi számára) Csönd – „látszik a
1 gátőrház az ablakon Anekdotikus fogában a (még han-

– a látószög a kihajolva, be- mag: mi tör- tömés”). gosabb)
közelihez ér, csukódó ablak, ténhetett? Hogy a férfi – zárójelbe tett
és a tájban az előbbinél Pl. a férfi észre- mit kiált egyre kiegészítések: a
megjelenik az hangosabb kiál- vette, megkí- hangosabban, leltározó, vagy-
emberre utaló tás – pontosab- vánta, invitálta az az olvasóra is az elbeszélői
elem. ban megha- (többször is), van bízva. hang határo-
A mennyiségre tározhatatlan, évődtek, a zott jelenlé-
utalás az em- de rövid ideig nő kacagott, tére utalnak,
beri környezet- (pár perc) tartó továbbment ugyanakkor
re fókuszálás cselekményt vagy bement? hangsúlyozot-
része. feltételez. Mi történt, tör- tan jelzésszerű
1 jegenyesor tént-e valami az „előadás-
1 sáros út a hangosabb mód”.
Kerékpárnyom kiáltás és az
(a sárban) újabb kerék-
– helyszínvál- párnyomok
tás, a másik között? Egyálta-
szereplőre való lán kié az új
fókuszálást kerékpárnyom?
készíti elő. Jött még valaki?
A leírás ko- – Mindez az
rábbi, függő- olvasóra van
leges irányú bízva. Az is,
mozgását egy hogy a törté-
vízszintes sík netet kerekíti
keresztezi. ki csattanóra,
A két szereplő vagy magát a
közül az egyik- szöveget mint
nek (a férfi) a minimum-
tartózkodási novellát tartja
helye a gátőr- csattanónak.
ház, a másiké Parabolikus
(a fiatalasszony) jelentéslehe-
az út. tőségek: pl.
az életünk
leltárszerűsége,
eltárgyiasultsá-
ga, banális élet-
helyzeteink stb.
e) Gyökeres csökkentés, redukció az epikusság és a nyelv szintjén, névszók, névszói szerke-

zetek, jellemzően toldalék nélkül, a leltárnak megfelelően csak mennyiségjelölés és kataló-
gus + zárójeles kiegészítések, valójában ezek az elbeszélői gesztusok nyitják ki a szöveget.
Nyitottság: a közlés minimumával az olvasó maximálisan aktív társalkotói tevékenységére,
szöveg és befogadó dialógusára, illetve a befogadó önmagával való dialógusára épít.
f) Történet vagy nem történet, elbeszélés és elbeszéléstelenség, mű és befogadó, archetipi-
kusra építés és paródiaszerűség kettősségeiből fakad. A sztorit váró olvasó hoppon marad,
zavarba jön.
g) egyéni
JELENTÉSTEREMTÉS
T/18. 37. oldal
15 PERC
• A feladat célja az egypercesekre jellemző groteszk látásmód körüljárása, ezzel összefüggésben a
groteszkről tanultak felidézése.
• Az a) feladat egyéni, 1-2 percet szánjunk rá, és nem kell megbeszélni. Szerepe, hogy a 17/f) fel-
adatban elkezdett gondolkodáshoz hozzákapcsolja a meglévő tudást és továbbépítse azt. A c)–g)
feladat páros munkáját kövesse rövid frontális megbeszélés, a h) feladat ismét egyéni, nem kell
megbeszélni.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : tudásalkalmazás, látásmód, esztétikai minőség és nyel-
vi eszközeinek azonosítása
M u n k a f o r m á k : egyéni, páros, frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : pókhálóábra, tanári kalauz
18. Lent a hab, fent a sör
a) Gyűjtsd össze pókhálóábrával, mi mindent tudsz már arról, hogy mi a groteszk!
Groteszk
b) Olvassátok el Örkény egypercesét a groteszkről!
ARRÓL, HOGY MI A GROTESZK
Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt
hátratekinteni. Köszönöm.
Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról.
Íme, a világ fejtetőre állt. Férfilábak kalimpálnak a levegőben, visszacsúsznak a nadrágszárak, s a
lányok, ó, ezek a lányok, hogy kapkodnak a szoknyájuk után!
Ott egy autó: négy kereke a levegőbe, mintha egy kutya a hasát akarná vakartatni. Egy krizantém:
keljfeljancsi, vékony szára az égbe mered, ahogy a fején egyensúlyozza magát. Egy gyorsvonat, amint
füstcsóváján tovarobog.
A Belvárosi Plébániatemplom a két tornyán levő két kereszten levő két villámhárító hegyével érinti
csak a földet. És amott egy tábla a kocsma ablakában.
!RÖS TLOPASC NESSIRF
Bent egy dülöngélő vendég – fejjel aláfelé – elhozza sörét a söntésből. A sorrend: lent a hab, rajta a
sör, fent a pohár talpa. Egy csöpp nem sok, de annyi se csordul ki.
Tél van? Hát persze! Hiszen felfelé szállingóznak a hópelyhek, és az égbolt jégtükrén lóbálózva irin-
gálnak a korcsolyázó párok. Nem könnyű sport!
Keressünk most már vidámabb látványt. Ímhol egy temetés! Fölhulló hópelyhek közt, fölcsöpö-
gő könnyek fátyolán át végignézhetjük, amint a sírásók két vastag kötélen fölbocsátják a koporsót.
A munkatársak, ismerősök, közeli s távoli rokonok, továbbá az özvegy meg a három árva göröngyöt
ragadnak, s elkezdik a koporsót hajigálni. Jusson eszünkbe az a szívettépő hang, amikor a sírgödör-
be ledobált rögök megdobbannak és szétomlanak, az özvegy sír, jajonganak az árvák... Milyen más
érzés fölfelé hajigálni! A koporsót eltalálni mennyivel nehezebb! Először is jó göröngyökre van szük-
ség, mert a porhanyósabbja félúton szétesik. Van hát kapkodás, lótás-futás, taszigálódás a kemény
rögökért. És hiába a jó göröngy; a rosszul célzott rög visszahull, és ha eltalál valakit – pláne, ha egy
gazdag, előkelő rokont –, kezdődik a vihorászás, a káröröm egészséges kuncogása. De ha minden
stimmel – kemény a rög, pontos a célzás, s telibe találja a deszkakoporsót –, megtapsolják a dobót,
derűs lélekkel térnek haza, és sokáig emlegetik a nagy telitalálatot, a kedves halottat és ezt a mókás,
pompásan sikerült szertartást, melyben nyoma sem volt a képmutatásnak, a tettetett gyásznak, a
hazudott részvétnyilvánításnak.
Kérem, szíveskedjenek kiegyenesedni. Amint látják: a világ talpra állt, önök pedig emelt fővel,
keserű könnyekkel sirathatják kedves halottaikat.
c) Mi a novella legszembetűnőbb szerkezeti eleme? Keressetek az egypercesből néhány példát

erre!
d) Vizsgáljátok meg példáitokban, mi tárgyszerű és mi képtelen a szélsőségesen össze nem illő ele-
mekben!
e) Milyen érzéseket kelt, hatásokat vált ki mindez az olvasóból? Miért?
f) Kinek a szerepéből szólal meg az elbeszélő, miféle kommunikációs viszonyt épít ki, milyen látó-
szög felvételére kéri az olvasót?
Hogyan alakítja ez a látószög példa a groteszk értelmezési lehetőségét?
g) Értelmezzétek az Örkény-idézetet az olvasott egypercessel összefüggésben!

„A groteszk megingatja a végérvényest, de nem állít egy másik érvényességet a helyébe. Pont
helyett mindig kérdőjelet tesz, tehát nem lezár, befejez, hanem utat nyit, elindít.”
h) Egészítsd ki pókhálóábrádat a megbeszéltek nyomán!

Kiegészítéseidet írd más színnel!
c)–d) Az ellentét a mű elemeinek egymáshoz való viszonyában.
Egyéni, de pl.:
!RÖS TLOPASC NESSIRF – tükörírás
Keressünk most már vidámabb látványt. Ímhol egy temetés!
Jusson eszünkbe az a szívettépő hang, amikor a sírgödörbe ledobált rögök megdobbannak
és szétomlanak, az özvegy sír, jajonganak az árvák... Milyen más érzés fölfelé hajigálni!
e) A szélsőségesen össze nem illő elemek szokatlan társítása nevetséges és borzongató hatást
kelt, groteszk (a komikum egyik fajtája, nincs feloldódás, mint pl. a humor esetében, a hiba
feloldhatatlan).
f)–g) Az „író” tornatanár módjára szólítja fel olvasóját, a tornagyakorlat végzőjét egy sajátos
testpozíció felvételére, majd a természetellenes pozitúra megszüntetésére. A beszédmód
parodisztikus: a „szíveskedjenek”, „kérem”, „köszönöm” udvariassági formulák nem jellem-
zőek a tornatermekben (inkább pl. vezényszavak). Olyan látószögbe helyezkedésre kéri az
olvasót, amelyik száznyolcvan fokkal megfordítja a tekintetet. Így a világ fejtetőre áll, és a
jelenségek a fonákjáról szemlélhetők.
Örkény a groteszket mindent átfogó látószögként értelmezi. A világ olyan szemléleti for-
májaként, amelyben a valós jelenségek egy más, torzított viszonyrendszerben nyernek új,
a felszíni értelmezhetőség „alatti-mögötti” értelmezési lehetőségeket. Örkény szerint ez
a fonákjáról való, parodisztikus szemlélődés hitelesebb képet ad önmagunkról és a világ-
ról: „nyoma sem volt a képmutatásnak, a tettetett gyásznak, a hazudott részvétnyilvánítás-
nak”. Dialógushelyzetet alakít ki, elgondolkodásra késztet, a változtatás lehetőségét kínálja.
A „torna” tehát szellemi természetű, de cselekvésre ösztönöz. Ez a szándék különbözteti
meg a világ képtelenségét állító, de a cselekvésről lemondó abszurdtól.
T/19–24. 39. oldal
10 PERC
• A 19–20. feladat célja a műfaji utalások vizsgálata és az olvasói-befogadói magatartás körüljárá-
sa.
• A 21. feladat házi feladat, a piszkozat megbeszélésére a következő órán kerül sor. A kész esszét,
amely a fejezet értékelésének egyik eleme, a fejezet utolsó óráján kell majd a tanulóknak tisztá-
zatban leadniuk.
• A 22–24. feladatot nyugodtan társíthatjuk a 21. feladathoz, az ismeretközlő szöveg, illetve a ta-
nulmányrészletek a saját esszé megírásához háttértanulmányként funkcionálhatnak, de a tanulók
kutathatnak, hozzáolvashatnak a könyvtárban vagy a világhálón is.
• A 22. feladat összefoglalóját mindenki olvassa el, a 23–24. lehet fakultatív.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : tudásalkalmazás, kreativitás, elemzés, szövegalkotás,
szövegkritika
M u n k a f o r m á k : egyéni, frontális (19.), egyéni-páros (20.), egyéni (21–24.)
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : szemponttáblázat, levelezés irodalmi művekről
19. Műfaji rájátszások
a) Olvasd el az alábbi egyperceseket!
HÍR
Ágyában dohányzott borsodbányai lakásán Haris Márton vájár. Miután végigszívta cigarettáját, lám-
pát oltott, falnak fordult és elaludt.
A TERMELÉS ZAVARTALANUL FOLYIK
– Halló, gépterem?
– Skultéti, jelentkezem.
– Mennyi, Skultéti?
– Harminchárom.
– Mi harminchárom?
– Mi mennyi, főmérnök úr?
– Az, ami harminchárom.
– Nem annyinak kellett volna lennie?
– Mindegy, Skultéti, csak csinálja tovább.
FIAINK
Volt egyszer egy szegény özvegyasszony, s ennek az asszonynak két szép szál fiúgyermeke. Az egyik,
az idősebbik, elszegődött egy hajóra, melynek első útja mindjárt a Csendes-óceánra vezetett. Mi
történt vele, mi nem, nincs, aki megmondja, mert hűlt helye lett a tengereken.
A kisebbik otthon maradt. De egyszer, amikor az anyja elküldte gilisztacukorért (a patikába, ami a
hetedik ház), nem jött többé haza. Neki is örökre nyoma veszett.
Ez megtörtént eset. De a mesékben az özvegyasszonyoknak három fiuk szokott lenni. S mindig a
harmadik, aki boldogul.
SÍR
N
e
f
Jóéjt
l
j
a
z
e
l
a
l
vástól, mert amire sokszor
oly elborzadva gondolsz, nem más,
mint álmaid elcsöndesült örökkévalósága
és új sejtszövetbe épülése tested egykor volt molekuláinak
b) Válassz egyet közülük, és válaszolj a szemponttáblázat kérdéseire!
MIRŐL GONDOL-
MILYEN MŰFAJI RÁ-
MIÉRT OLVASHATÓ KODTAT EL TÉGED
JÁTSZÁSOKAT VESZEL
MŰFAJPARÓDIAKÉNT AZ EGYPERCES? ÍRJ
ÉSZRE AZ EGYPERCES-
IS A SZÖVEG? EGYMONDATOS REF-
BEN?
LEXIÓT!
HÍR
A TERMELÉS ZAVAR-
TALANUL FOLYIK
FIAINK
SÍR
20. Irodalmi levelezés
a) Írj 8-10 mondatos olvasói levelet a névsorban téged követő osztálytársadnak (a névsorban az
utolsó az elsőnek) az egyperces-olvasás előnyeiről!
b) Ha megírtad a levelet, hajtsd össze a papírt, írd rá a címzettet, és küldd el!
c) Olvasd el a Használati utasítás című egypercest, és az ebben olvasottakra is reflektálva válaszolj

a feladónak a levélre!
HASZNÁLATI UTASÍTÁS
A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások.

Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényelnek hosszú hetekre-hónapokra ter-
jedő figyelmet.
Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egy-
perces novellát.
Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és eső-
ben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető!
Fontos, hogy a címekre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmon-
dó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppily
fontos tartozékuk a cím.
Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg:
ez az egyetlen helyes használati mód.
Figyelem!
Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában van a
hiba.
Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!
21. Házi feladat – önálló értelmezés
a) Olvasd el a két egypercest, és válaszd azt, amelyikkel szívesebben foglalkoznál!
b) Értelmezd a választott egypercest, gyűjts anyagot egy elemző-értelmező esszéhez!
c) Készítsd el esszéd vázlatát gondolkodástérképpel!
d) Írd meg elemző értelmezésed másfél oldalas piszkozatát!
e) A következő óra elején alkossatok párokat az azonos szöveget választókból, olvassátok fel egy-
másnak esszétek piszkozatát, és fejlesztő kritikával (tisztázó kérdésekkel, megjegyzésekkel) bírál-
játok egymás írását!
f) Esszéd végleges változatát, tisztázatát a fejezet utolsó óráján kell majd beadnod tanárodnak érté-
kelésre.
IN MEMORIAM DR. K. H. G.
– Hölderlin ist Ihnen unbekannt? – kérdezte Dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
– Ki volt az? – kérdezte a német őr.
– Aki a Hyperiont írta – magyarázta Dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. – A német roman-
tika legnagyobb alakja. És például Heine?
– Kik ezek? – kérdezte az őr.
– Költők – mondta Dr. K. H. G. – Schiller nevét sem ismeri?
– De ismerem – mondta a német őr.
– És Rilkét?
– Őt is – mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte Dr. K. H. G.-t.
GONDOLATOK A PINCÉBEN
A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra.

Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos
levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek.
Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami.
– Cicus! – szólt oda a falábú házmesterkislány. – Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám?
Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele.
Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány – őt nézték cicának – meghökkent. Így még nem beszélt
vele senki.
Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek előle.
Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik.
Sőt – mert ilyen telhetetlenek vagyunk! – mindjárt továbbszőtte ábrándjait. Hát még ha falábú
házmesterkislánynak születik?
De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el se tudta képzelni.
22. Olvasd el jelöléstechnikával az alábbi összefoglaló ismertetőt!
Örkény István (1912–1979) igazi hangjára, a jellegzetesen közép-európai groteszkre csak pá-
lyája kései szakaszában talál rá. Műveit elsősorban az erkölcsi meggyőződés különbözteti meg
a reménytelenség tapasztalatával rendelkező, kortárs abszurdoktól. Drámaíróként is elismert
alkotó, művei az utánzó, világszerű színpadi jelrendszertől való eltávolodásukkal jelzik a magyar
színpadi nyelv megújulását. Prózájának legértékesebb darabjai a nyelvi-történetbeli lefokozott-
ságot mutató Egyperces novellák.
Az Egyperces novellákat ciklusként először a Jeruzsálem hercegnője (1966) című prózakötet
közli. Az egypercesek Örkény alkotásmódjának radikális megújulását: a dolgok, jelenségek lénye-
gének jelzésszerű megragadását és a történet példázatszerű sűrítését jelzik.
A rövidtörténet és a groteszk-ironizáló, lefokozó (redukciós) elbeszéléstechnika előzményei
Franz Kafkánál éppúgy megtalálhatók, mint a városi folklórban vagy a viccben. Jellemzőjük a
példázatosság vagy épp a példázat paródiája. Az egypercesek rövidek és jelzésszerűen sűrítet-
tek, ugyanakkor „kétszemélyesek”. Vagyis „az egyik oldalon a közlés minimuma áll az író részé-
ről, másikon a képzelet maximuma az olvasó részéről. (…) a szokásosnál jobban igénybe veszi
képzelőerejüket, cserébe azonban a passzív olvasás kényelmes öröme helyett a művészi alkotás
izgalmát kínálja fel nekik.” A szövegek belső feszültségét ellentétes minőségek hozzák létre: a
ráció és az irracionalizmus, az érzelmességre való hajlam és a kartéziánus (descartes-i) józanság,
a lételméleti megközelítés rejtett pátosza és a témák banalitása, a nyelvhasználat hétköznapisága.
Az ellentétes pólusok paradox együttállása hozza létre a jellegzetes örkényi világszemléletet és
írásmódot, a groteszket. Az egypercesek jelentős része mutatja ugyan a novella (lefokozott) epikus
jegyeit, más részük azonban a líra vagy a dráma törvényszerűségeinek engedelmeskedik, vagy épp
keverednek bennük a műnemi elemek. Bár Örkény célja a magyar prózahagyomány anekdotikus
elemeinek kiiktatása és a példázatszerűség érvényre juttatása, mégis szép számmal vannak az
egypercesek közt olyanok, amelyek anekdotikus magra épülnek. A rövidtörténetek nyelvezete
gyakran a köznapi beszéd határait súrolja, és van köztük olyan szöveg is, ami úgy került át a hiva-
talos stílus rétegéből az irodalmiságba, hogy a szövegeken semmit nem változtatott az író, amikor
„műalkotásként” beemelte őket a kötetbe (Kivégzési szabályzat, Mi mindent kell tudni). Az 1968-as
kiadásban Örkény hat ciklusba (Állapotok, Korképek, Arcképek, Visszájáról, Változatok, Példáza-
tok) rendezte egyperceseit. Ezzel egyrészt megteremtette a későbbi, bővülő kiadások szerkezetét,
másrészt tematikus csoportokba sorolta történeteit.
23. Az Egyperces novellákról

Olvasd el az alábbi kritika-, illetve tanulmányrészleteket!
Húzz alá mind a három részletben néhány számodra fontos gondolatot!
Reflektálj ezekre a kettéosztott napló jobb oszlopában!
RÉSZLETEK MEGJEGYZÉSEIM
(1)
Az Egyperces novellák olyan történeteket mesélnek el, melyeket az élet sosem írt
meg, mivel az életből hiányzik a költői merészség. Örkény azokra a szituációra
koncentrál, melyekben egyenesen „létünk matematikájára” ismer. (…) A szövegek
legtöbbjét hatvan másodperc alatt el lehet olvasni, és van közöttük néhány, me-
lyeket évekig őrzünk majd emlékezetünkben.
(Hubert Spiegel, Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2002. 10. 08.,

Fordította Sárossi Bogáta, Élet és Irodalom, 47. évf. 6. szám)
(2)
Ha az emberek hétköznapi életükben hozzászoknak a képtelenségekhez, akkor
ezek normális dózisban nem hatnak már. A szavak elvesztik eredeti jelentésüket,
de az új jelentéshez nem társul valóság. Ezért Örkény az Egyperces novellákban
felfokozta a szavak és jelentésük közt feszülő ellentmondást azáltal, hogy éles
fénybe állította őket. Vagyis intellektuálisan kiélezte ellentétüket, egyebek közt
oly módon, hogy lemondott minden elhagyható epikai és lírai elemről. Apró tör-
téneteket állított elő, mégsem anekdotákat, hanem ezek ellentétét. Az anekdota
végső kicsengésében kellemes, mert a poén, még ha meglepő is, harmonizál a
várakozásokkal. Örkény groteszk történeteit azonban nem epikai magjuk formálja
meg, hanem az ötlet, mely a szavak és jelentésük közti ellentétből meríti ener-
giáit, és többnyire kellemetlen szájízt hagy maga mögött. Az ember nevet, de
közben érzi, hogy az író titkon a halállal játszik, és ő nevetés helyett akár főbe is
lőhetné magát.
(Eörsi István, Élet és Irodalom, 47. évfolyam, 14. szám)

(3)
Amikor Örkény úgy határozza meg az általa teremtett műfaj „működési mecha-
nizmusát”, mint „a közlés minimuma az író részéről”, ennek megfelelően pedig
„a képzelet maximuma az olvasó részéről”, akkor itt avval – a hermeneutikában
pontosan leírt és meghatározott – jelenséggel szembesülünk, hogy az olvasó a
maga élményrendszerének elemeivel tölti ki a szöveg „kitöltetlen helyeit”, illetve
megértési horizontjára illeszti a művet. Ennek során pedig sokkal aktívabban kap-
csolódik a befogadás folyamatába, mintha egy úgynevezett „realista” alkotással
szembesülne, a szó teljes értelmében válik partnerré – szinte alkotótárssá: ese-
tünkben tehát beszélgetőtárssá, az olvasás során és révén. A dialógus folytatódik:
újabb és mélyebb értelemmel gazdagodva. (…) Örkény ugyanis pontosan tudta
– és az azonos címet viselő kötetből már mi is tudhatjuk –-, hogy ehhez a látás-
módhoz, a groteszk szemléletéhez a dialógussal jutunk legközelebb. (…) Ennek
jelentősége pedig éppen a magyar szellemi hagyományok között rendkívüli. Hi-

szen irodalmi tradícióink – némi könnyelmű általánosítást megengedve – nemigen
biztosítottak helyet efféle dialektikának. Évszázadokon keresztül a tiszta szubjek-
tivitás monologikussága: a líra volt irodalmunk reprezentatív műfaja, s társadalmi
szerepe szentesítette műnemi sajátosságait. (…)
(Nagy András: Magyar groteszk, Árgus, 2003/1.)
24. Olvasd el a további részleteket Nagy András írásából!
[L]létezésünk alkalmaként valamiféle párbeszéd részesei vagyunk, amely különféle formákat, köz-
vetítéseket és „médiumokat” keres, sajátos interakcióiban. (…) Amikor Örkény azt írja – és éppen a
groteszkről –, hogy annak lényege volna, „hogy az ember a világról valamilyen képtelenséget állít”,
akkor éppen ennek a dialógusnak sajátos természetére utal. Hiszen a képtelenség azért szükséges,
folytatja azután, mert az ember „ennek árán a világ valóságát jobban meg tudja közelíteni”. (…) Alig-
ha véletlen, hogy a párbeszéd eredeteként ott rejtőzik az utalás arra a műformára – és egyben annak
modern parafrázisára –, amely a világról való gondolkodás archaikus és mégis radikálisan személyes
„műfaja” volt: a dialógusra. Amely Platóntól kezdődően Galilein keresztül Descartes-ig és modern
követőikig a világról való elmélkedés bölcseleti keretét kínálta (…) Minderre természetesen azért van
szükség, hogy az állítás – az ábrázolás – „tárgya”, vagyis maga a világ még pontosabban megköze-
líthető legyen. (…) Azok a társadalmi rendszerek, amelyek Örkény életének történelmi terét adták,
különféle végleteket és „képtelenségeket” erőltettek a valóságra – ennek nyomán pedig maga a világ
lett képtelenségek koherens univerzumává. Akár az „élettér”, „fajelmélet”, a militárisan szervezett
társadalom lidércnyomása tett erőszakot életen és élőkön, akár az „osztályharc”, a „termelési erők és
termelési viszonyok” leegyszerűsített dialektikája, illetve a proletáriátus diktatúrájának nevezett ural-
mi forma. Minden alapvető eltérésük ellenére közös volt bennük, hogy torz dogmatika emelkedett
„totális” törvényerőre, (…) s a társadalmi-történelmi „valóság” több ponton mondott ellent magának a
józan, fellebbezhetetlen és mégis „érvénytelen” racionalitásnak. Kelet-közép-európai konkrét tapasz-
talatként. Hasonló szemléleti elvek alapján (…) értelmezhető az Egyperces novellák dialógus-sorozata
is. Nem feltétlenül a megformálásban (vagyis az epikán belüli párbeszédekben) – bár gyakorta ott is
–, hanem inkább a befogadás, az értelmezés szintjén. (…)
Távoli párhuzamnak tűnik, mégis fontos utalni arra a sokszor artikulálatlan, atavisztikus és egye-
temes érvényű művészi hagyományra, amelyet M. M. Bahtyin tárt fel legpontosabban és írt le a
groteszket megteremtő és folyamatosan továbbalakító népi tradíciók között. A plebejus, „karneváli
kultúra” különös eksztázisa, gyakran blaszfémikus és éppen ekként konvencionalizálódó társadal-
mi hagyománya, a vulgáris és bohóctréfaszerű elemek megemelkedése és betagozódása a sajátos
törvényszerűségekkel működő esztétikai „univerzumba”, a maga módján mind meghatározó volt
Örkény számára is. Hiszen az ő általa is alakított „népi nevetéskultúra”, az ennek révén biztosítható
lelki – és szociális, sőt: akár történelmi – katarzis műveiben és művei nyomán létrejött. Mégpedig
a groteszk különös tudása és ennek a tudásnak a közlése révén: felboruló arányokkal, szándékolt
elrajzoltsággal, a végletek összevillantásával, és így tovább – mindazzal, ami az ő írói világának
meghatározó részévé vált. Képes volt annak kifejezésére is, amit tradicionális keretek között nem
lehetett volna ezzel az expresszivitással, illetve ezzel a szellemi és művészi erővel megfogalmazni
– és ami mindezek híján a közönség számára sem jelentett volna efféle revelációt: döntő erejű,
művészi-szemléleti „sokkot”. (…)
Örkény nagysága talán abban – vagy abban is – állt, hogy képes volt sokféle, és olykor egymásnak
ellentmondó tradíció és konvenció között valamiféle radikálisan egyedi formát teremteni – éppen
olyat, amely a maga rugalmasságában, tömörségében, kimondatlanságában és komponáltságában

biztosított teret semmihez sem fogható élményei megörökítése számára. Ez volt az egypercesek so-
rozata, amely pedig nem egyszerűen új „hangot” jelentett, de gyökeresen új típusú szemléletet és en-
nek megfelelő kommunikációs lehetőségeket: nyelvet. Ezért is mondja egyik párbeszédében Örkény,
hogy talán „a groteszk nyelvén fogalmazzuk meg legjobban ennek a kornak az ellentmondásait”. Szá-
mára tehát ez a szemléletmód elsősorban nyelv, ekként tehát a legtágasabb kategória – voltaképpen
a nyelvfilozófia által feltárt egyedül érvényes univerzum –, amin belül természetesen az ő számára
szintaxis, grammatika, lexika kínálja a használat konkrét elemeit és kereteit.
(Nagy András: Magyar groteszk, Árgus, 2003/1.)
T/19.
b) Például:
Újsághír: röviden tájékoztat közérdekű eseményekről/nem közérdekű, és nem hír. Hír akkor
lenne, ha az ágyban dohányzásnak következménye lett volna/szenzációhajhászás, semmit-
mondó, üres hírek.
Telefonbeszélgetés, munkamegbeszélés: információcsere, a zavar kiküszöbölése, folyamatel-
lenőrzés/üres, értelmetlen, diszfunkcionális dialógus, hozzá nem értés, fejetlenség a terme-
lésben, selejtes termék. Olvasható a rendszer (szocializmus) parabolájaként?
Mese: ősi epikus műfaj, gyakran csodás, hihetetlen, valószerűtlen elemeket tartalmaz. Jelleg-
zetes vonása a szinte mindig pozitív főhős (legkisebb fiú) köré rajzolt egyszerű világkép. Sok
szállal kapcsolódik a megalkotó társadalomhoz./Mesére hajazó „megtörtént eset” a két fiú
eltűnése. Ha nem mese, van-e egyáltalán a történetben szereplő özvegyasszonynak még egy
fia (két szép szál fiúgyermeke), vagy csak a mesében szokott három fiú lenni? Olvasható-e az
egyperces modern történelmi parabolaként vagy létparabolaként?
Sírfelirat: epigramma, eredendően sírfelirat, az elhunyt nevén és születési, halálozási ada-
tain kívül valami személyeset is mond az elhunytról, itt képvers is/az élőt szólítja meg, aki
mulandóságának tudatában létezik, fél az elmúlástól (álom ~ örök álom, elalvás ~ elmúlás,
anyagelvűség, a lélek örökkévalósága helyett az öntudatlan anyagé).
T/21.
Lehetséges tartalmi elemek:
In memoriam dr. K. H. G.
– hátterében a második világháború, a létbizonytalanság, a fogolytábor, a diktatúra és az
erőszak modern történelmi alaptapasztalatai
– a történelmi tapasztalat mélységesen abszurd vonatkozásai
– a fegyveres erőszak és a szellemi fölény összecsapása
– groteszk látás- és közlésmód, fekete humor
– a cselekmény helye, ideje nem jelölt, a szituációt az első mondat időhatározói mellékmon-
data vázolja
– a szereplők alakja és helyzete jelzésszerű
– a „német őr” megnevezés nemzeti azonosságot és fölérendelt státuszt egyaránt jelölhet, a
„dr.” tudományos fokozatra utal, a nevet három kezdőbetű jelzi
– párbeszéd: az őr nem birtokolja saját kulturális hagyományát, ami az olvasóban újraren-
dezi az őr–rab viszonyt, a befogadó a rab intellektuális fölényét érzékeli, ami megkérdő-
jelezi az adott helyzet, a kettejük közötti viszonyt ésszerűtlennek, a hatalmat nevetséges-

nek érzékeli
– Dr. K. H. G. faggatózása is ésszerűtlen: fogolyként szembesíti a fegyveres őrt kulturális alá-
rendeltségével, mintha ennek nem lenne tudatában, nincs realitásérzéke
– tanárosan kérdez, magyaráz, kérdéseinek információs tartalma újabb szembenállásokat
hoz létre (pl. Hölderlin és Rilke az átlag német számára kevésbé, Heine és Schiller viszont
általánosan ismert, így a kérdések az őr teljes tájékozatlanságára világítanak rá)
– ha Hölderlint nem ismeri az őr, akkor nem informatív számára a Hölderlin-műre való hivat-
kozás/magyarázat sem
– Dr. K. H. G. maga is hibázik, nem méri fel a lélektani helyzetet
– az őr „paprikavörös” színe kevésbé a dühét, inkább a szégyenét, megalázottság-érzetét
jelzi, amit fegyverrel old fel
– formai, tartalmi, elbeszéléstechnikai redukció: az irodalmi vonatkozásokon kívül egyszerű,
az irodalmi nyelv alatti, a mindennapok szóbeliségének rétegéből építkező nyelvi anyag,
néhány soros terjedelem, tanító és érvelő szándéktól mentes elbeszélés, összetett példá-
zatosság, nyitottság (pl. a felelősség kérdésében), a szöveg befogadása, értelmezése a min-
denkori olvasó illetékességének függvénye
Gondolatok a pincében
– ősi epikus példázatok hagyományához kapcsolódik, ezek szereplője egy tárgy, növény
vagy állat volt (Örkény egyperceseinek hőseiként is gyakran szerepelnek növények: Egy
rizsszem panaszai, Egy meghasonlott tulipán; tárgyak: Ballada a költészet hatalmáról, Üveg-
halál; állatok: A félelem relativitása)
– a tanító célzatú fabulában a groteszk forrása az, hogy emberi sorsokról, vágyakról, lehető-
ségekről, létminőségekről van bennük szó
– a mű az értékek és helyzetek viszonylagosságát példázza, azt, hogy minden más értelmet
kaphat a világban a nézőpont szerint
– a házmesterék falábú kislánya a gyermekközösség értékhierarchiájában mássága (testi fo-
gyatékossága) következtében szorul az élet (játék) perifériájára
– a pincében lakó „öreg, csúnya és rossz szagú patkány” viszont minden létezők hierarchiájá-
ban helyezkedik el alul, az ember hozzá kapcsolódó archetípusos viszonyulását az undor,
a viszolygás határozza meg, így az élők világában az állatok ember által felállított rangsorá-
ban is leghátra kerül
– a pince, természetes lakóhelye metaforikusan a kivetettséget, a magányt is jelentheti, a
félhomály is jelképes értelmet nyerhet
– a történet abban mutatja fel a világ groteszkségét, hogy a többieknek labdát szedő kislány
és a patkány helyzete (kinek-kinek a maga világában) hasonlóan perifériális
– amikor a falábú kislány cicának nézi, és kedvesen szólítja meg („kiscicám”), az kiesve sze-
repéből fantáziálásba kezd: az ő világából (nézőpontjából) a falábú házmesterkislány léte a
vágyak netovábbjának tűnik
– a patkány nézőpontjából átrendeződik a létezők értékrendje, rangsora
– a példázat arra is utalhat, hogy a látszat (külső) és az érték (belső) nem feltétlenül egymás-
nak megfelelő fogalmak
– arra is, hogy mindenki a saját nézőpontjából vágyik többre, magasabbra, de a több, jobb,
magasabb szintén viszonylagos fogalmak
REFLEK TÁL ÁS
T/25. 45. oldal
15+10 PERC
• A reflektálási feladat előtt időt kell biztosítani az esszépiszkozatok páros szövegkritikájára. Ez
legalább 15 perc legyen. Ez alatt az idő alatt a tanár magához hívhat 3-4 percre olyan tanulókat,
akikről tudja, hogy intenzív segítségre van szükségük. Üljenek egymás mellé, és a fejlesztő érté-
kelés jegyében beszéljék meg a tanuló piszkozatát. A tanár inkább kérdezzen.
• A folyamat záró része feltehetően izgalomba hozza a diákokat, hiszen saját jelenük felől köze-
líthetnek az egyperces utóéletéhez, műfajához. A háromlépéses interjúra 10 percet szánhatunk.
Hagyjuk a folyamatot a saját lábára állni, a párokat beszélgetni, nem szükséges intenzív tanári
jelenlét.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : tanulói kérdezés, reflexió korjelenségekre, kritikai gon-
dolkodás
M u n k a f o r m á k : páros
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : kérdezzük a szerzőt
25. Kérdezzük a szerzőt!

Az alábbi, jelenkori egypercesek szerzője a 30Y nevű zenekar gitárosa, Grádvolt Endre.
Beszélgessetek az alábbiak szerint az egypercesekről:
a) Haladjatok egyenként! Olvassátok el az első szöveget!
b) Fogalmazzatok meg olyan kérdéseket az olvasott szöveggel kapcsolatban, amit szívesen feltenné-
tek a szerzőnek! (A kérdések a szövegértésre, a szöveg elmélyültebb vizsgálatára, pl. háttérisme-
retekre, következtetésekre, nyelvi megformáltságra, műfaji vonatkozásokra, jelentéslehetőségek-
re, véleményre vonatkozhatnak.)
c) Mivel a szerző nincs jelen, az ő szerepét is ti, olvasók töltitek be, kíséreljétek meg tehát a felvetett
kérdések megválaszolását.
d) Ha úgy ítélitek meg, haladjatok tovább, olvassátok el és a fentiek szerint beszéljétek meg a követ-
kező szöveget, amíg elolvastátok és megbeszéltétek az összeset vagy a rendelkezésre álló idő le
nem telt.
(1)
(2)
SPLEEN
Eladó vagy kiadó garázst keresek a Kerecsényi utcában vagy környé-

kén, reális vagy nem reális áron.
(3)
MAGYAR MÓDRA
Budapest, Déli pályaudvar, november 23. 22:34

Értesítjük Kedves Utasainkat, hogy a Dombóváron át Pécsig közlekedő személyvonat a krakkói csat-
lakozás bevárása miatt előreláthatólag hat perces késéssel indul.
Dombóvár, november 23. 23:50

Értesítjük Kedves Utasainkat, hogy a Budapest–Déli pályaudvarról érkező személyvonat a Vartyaszeg
és Karnópuszta közötti útszakaszon történő felsőelektromosvezetékrendszer-javítás miatt előrelátha-
tólag harminc percet késik.
Pécs, november 24. 1:50

Értesítjük Kedves Utasainkat, hogy az órák őszi időszámításra történő
átállítása nem okoz változásokat a menetrendben.
(4)
CSALÁDTERVEZÉS
(XY+XX)t = (XY+XX)+xy
(XY+XX)2t = (XY+XX)+xy+xx
(XY+XX)nt = 0
t=9
n=?
(5)
MŰVÉSZET
(http://30y.infocomplex.hu)
egyéni
R ÁHANGOLÓDÁS
T/26. 48. oldal
20 PERC
• A fejezeten belül az 5. óra elején vagyunk, az első 25 perc az Örkény-egyperces szövegkritikájára
és a 25. feladat háromlépéses interjújára van szánva.
• A fennmaradó 20 perc a Mándy-elbeszélés ráhangolódási feladata, illetve a jelentésteremtési
szakasz eleje, a Diákszerelem egyéni olvasása. (Ne adjuk fel előre, otthonra, mert az értékelést
képező novellaelemzési feladatuk van a tanulóknak! Ha lassan olvasnak, inkább fejezzék be az 5.
órát követően otthon, a kapcsolódó feladatokkal való foglalkozás előtt.)
• Az óra végén adjuk házi feladatnak a részletesebb értelmezés szakértőicsoport-feladatait. A 6.
órán majd legyen 5-10 perces szakértői egyeztetés, így 20 perc marad a csoportok közzétételére
és a megbeszélésre, illetve a reflektálási feladatra. A 6. óra utolsó 10-15 perce már ráhangolódás a
Bodor-elbeszélés olvasására. (Ugyanakkor nyomatékosan kérjük meg tanulóinkat, ha A krétaszag
eredete c. mű feldolgozása mellett döntünk, hogy NE olvassák el előre az elbeszélést. Esetleg
szedjük be a tanulói munkatankönyveket a következő óráig.)
• Ha a tanulócsoport tempója nem engedi ezt a terhelést, vagy a Mándyt, vagy a Bodort hagyjuk
el, így lazább időbeosztással tudunk dolgozni. Esetleg differenciálhatunk, az érdeklődő, szívesen
olvasó, önállóan már jól értelmező tanulók elolvashatják a „kihagyott” elbeszélést, megoldhatják
a munkatankönyv vonatkozó feladatait és beadhatják. Természetesen ezt a munkát külön érté-
keljük, honoráljuk.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : előzetes tudás mozgósítása, megfigyelési képesség,
logikus gondolkodás, analógiateremtés, reflexív olvasás
M u n k a f o r m á k : páros, frontális megbeszélés, egyéni olvasás
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : képolvasás, reflexív olvasás
KÉP ÉS NYELV – KÖZVETÍTÉS ÉS BEFOGADÁS

MÁNDY IVÁN: DIÁKSZERELEM
26. Nézünk, mint a moziban
a) Nézzétek meg alaposan az alábbi képeket, és beszélgessetek a kérdések segítségével!
http://www.macarts.co.uk/images/Cinema_Audit1.jpg
http://www.tavistockwharf.com/images/photos/cinema-superman-500px.jpg
http://www.gyorikredit.hu/ujsagkepek/2005aprilis/mozi.JPG
http://www.magyar.fi lm.hu/_objectdata/72803550-64a8-4446-a7c4-eced07a2f345/mozi.jpg
http://mwave.irq.hu/kepek/fi lmek/72/t_72486_prakash_traveling_cinema_a.jpg
• Milyen fényviszonyok jellemzik a mozi termét vetítés előtt/után és vetítés alatt?

• Milyen kommunikációs és perspektivikus helyzetet alakít ki a mozi belső tere?
• Mi teszi lehetővé technikailag a nézői azonosulást, annak az érzetét, hogy a néző uralja a
látványt?
• Hogyan fejezi ki ezt a perspektívát metaforikusan a 4. kép?
• Hogyan fejezi ki ezt a perspektívát vetítés alatt a nézőtér és a vetítőkamra fényviszonya, a
közönség elhelyezése, testpozicionálása (3. kép)?
• Mi a szerepe a mozi mediális (közvetítő) sajátosságának abban, hogy a laikus néző a látványt
gyakran nem „megcsinált” produkcióként, fikcióként éli meg, hanem a dolgok természetes
megjelenési formájaként, valóságként („ahogy a dolgok valójában vannak”)?
Jegyzeteim:
b) Olvasd el a novellát, olvasás közben húzz alá számodra fontos részeket, írjál hozzá a margóra
rövid, értelmező megjegyzéseket, kérdéseket! Ha órán nem jutsz a végére, otthon fejezd be, és
csak utána foglalkozz az értelmező feladatokkal.
MÁNDY IVÁN: DIÁKSZERELEM
Norman Wilson finoman remegni kezdett, akárcsak szét akarna foszlani, mint
egy öreg felöltő, aztán egyszerre csak felpattant a levegőbe és eltűnt. Vele együtt
tűnt el a szőke Gloria is meg a kedves, öreg, kissé elhagyatott kert, ahol kart karba
fűzve sétálgattak.
Mindez eltűnt, és csak a mozi vászna világított bágyadt, derengő fénnyel.
Ők még csöndben maradtak. Nem kezdték el mindjárt a fütyülést, a kiabálást,
a székek nyikorgását. Csöndben maradtak, mint akik el se hiszik, hogy Norman
és Gloria így eltűnjön előlük. Nem, ez képtelenség! Vissza kell hogy térjenek. Egy
pillanat, és megint ott állnak majd az öreg kertben, ahol a diáksapkás Norman
éppen azt mondta Gloriának: „A diáksapkát katonasapkára cserélem fel, de senki
és semmi nem szakíthat el bennünket egymástól.” Gloria Colman közelebb húzó-
dott a férfihoz, de azért az arcán látszott a félelem. És aztán eltűnt a félelmével
együtt.
Vártak, még mindig vártak.
Talán, hogy Norman Wilson a vászon mögül bújik elő, kijön a kis színpad szé-
lére, és továbbjátssza a filmet. Gloria is megjelenik onnan hátulról meg a többiek,
és továbbjátsszák a filmet.
Alattomosan, váratlanul felgyulladt a villany. Vaksin hunyorgó, sápadt fény.
Ott ültek a fekete zsöllyében. Egy néni lelógatta kezét a mélybe, egy fiú átfog-
ta a lány vállát. Széles, lapos arc fordult hátra az első sorból.
Senki se szólt semmit. Ültek a sápadt fényben, szemben az üres vászonnal.
Egy jegyszedő surrant el a fal mellett, el is tűnt mindjárt, mint egy ijedt, meg-
riasztott kis állat.
Elöl felállt egy nő, végignézett az arcokon, aztán visszaült. Kövérkés férfi hát-
rahajtotta a fejét, akárcsak az orra vérezne és elbődült:
– Mi lesz?
Akkor aztán kitört a füttykoncert. Káromkodtak, szitkozódtak. (– Ebben a mo-
ziban mindig történik valami! Tudtam, hogy ide nem szabad jönni! – Egyszer
ülök be, és akkor is… Adják vissza a pénzt!) Dobogtak, a székeket nyikorgatták,
fütyültek. A kövér férfi pedig hátrahajtott fejjel bőgte, mint egy hajókürt:
– Mi lesz?!
Egy éles női hang az igazgatót követelte. Hogy maga az igazgató jöjjön ide, és
jelentse be, mi történt.
– Látni akarom! – sivította. – Látni akarom!
– Nem érdekel – mondta egy férfi. – Folytassák az előadást.
Tapsolni kezdtek. Surrogás hallatszott a fal mellől, de jegyszedőt nem lehetett
látni.
– Valaki menjen be az irodába!
– Ők jöjjenek ki…
– Legalább egy jegyszedő jöjjön!
De mintha már a jegyszedők is elhagyták volna a mozit. Eltűnt az igazgató, a
pénztáros és aztán a jegyszedők.
Üres, sötét lyuk a vetítőfülke.

Csak ők voltak.
Egy kockás sálas férfi fölkelt, és zsebre tett kézzel, elnyújtott léptekkel sétálni
kezdett a széksorok között. Volt, aki cigarettára gyújtott. Egy pillanatra se szűnt
meg a fütyülés és a dobogás.
– Mi lesz?!
Mintha csak a süllyesztőből emelkedett volna fel – egy fekete ruhás nő állt
elöl. Szőke nő, zavart mosollyal.
– Kedves vendégeink…
– Mi van, pofi?!
A nő elhallgatott, mint akinek papírgalacsint dobtak az arcába. Állt, és az ujjait
ropogtatta.
– Ki ez a nő? – kérdezte egy tiszta, átható hang.
– Abban a patikában láttam.
– Ezt? Dehogy! A Terike cukrászdában.
– Semmi esetre se az igazgató! Jöjjön ide az igazgató!
– Ő az igazgató.
– Mit képzel?! Az először is egy férfi, én nagyon jól ismerem.
A fekete ruhás nő újra próbálkozott. – Kedves vendégeink, azt a sajnálatos
eseményt kell közölnöm önökkel, hogy a film elszakadt…
Dühös nevetés: – Elszakadt! Ne mondja?!
– …a jegyek természetesen érvényesek a holnapi előadásra. – Elhallgatott.
Várakozva nézett a közönségre. „Még mit csináljak? Teát és süteményt osszak
szét közöttük?”
Tea és sütemény. Mintha ők is erre vártak volna. Nem mozdultak. Egy férfi a
tenyerébe dűtötte az állát, lábát előrenyújtotta.
– Adják vissza a pénzt – mondta a tenyeréből. Hátrafordult. – Holnap megint
lesz valami.
A fekete ruhás nő sértetten: – De kérem, itt még soha… – Nyelt egyet. – És
ilyesmi bárhol megtörténhet! Bárhol.
Lágy, dallamos fütyülés.
Egyre többen kiabáltak és egyre makacsabbul, hogy: adják vissza a pénzt!
– Ad-ják visz-sza! Ad-ják visz-sza!
Akárcsak a kedvenc csapatukat biztatnák. Senki se mozdult. Mintha azt vár-
nák, hogy ide helybe hozzák be a pénzt.
Egy idősebb férfi felállt, karonfogta a fekete ruhás nőt.
– Arról nem is szólva, hogy most már végképp lemaradunk erről a filmről.
– Csöndesen beszélt, de azért várható volt, hogy lekever egy-két családi pofont.
– Azt mondja, hogy a holnapi előadásra érvényesek a jegyek…
– A holnapira.
– Csakhogy holnap műsorváltozás van, ha nem tudná, kedves. – Ez már igen
szigorúan hangzott. Nem eresztette el a nő karját, ahogy a többiekhez fordult.
– Holnap műsorváltozás van.
Döbbent moraj.
– Ki tudja, milyen vacakot játszanak!
– Ezt pedig már nem adják sehol.
És akkor egy hang:
– Azért megtudhatják, hogy mi a vége.
– Minek a vége? – A férfi elengedte a nőt és megfordult.

– A film vége. – Kék köpenyes jegyszedőnő állt mögötte. Fölemelte szikár,
csontos arcát, ahogy azt mondta: – Én elmesélem.
Pillanatnyi csönd, aztán zajongás támadt. Valaki fölállt és előrehajolt.
– Mit akar a mamus?
– Mit mesél el?
– A film végét. – A férfi ott elöl szédülten megrázta a fejét.
– Hát ez jó! – nyerített valaki.
– Maga nekem ne meséljen semmit.
Csönd lett, a jegyszedőnőt bámulták. Most már csak ő állt előttük. A feketeru-
hás eltűnt, és az idősebb férfi is visszaült a helyére.
– Láttam már egypárszor a Diákszerelmet, és azt hiszem, el tudom mondani.
Még mindig nem szóltak egy szót se. Aztán egy szék nagyot reccsent!
– A pénzünkért!
– Az igaz! A pénzünkért akár kétszer is elmondhatja, meg hátulról visszafelé.
A jegyszedőnő középre jött. Kék köpenyében, akár egy tűpárna. Meg lehetett
volna rá esküdni, hogy tele van tűzdelve apró kis gombostűvel. Vajas kenyeret
húzott elő a zsebéből, beleharapott.
– Azt hiszem, ott hagytuk abba – kezdte csöndes, távoli hangon.
Nem folytathatta.
Egy férfi (talán a gépész) odaszaladt hozzá, és felvezette az emelvényre, a
vászon elé.
Széket is adott.
A jegyszedőnő a mozi vászna elé ült, és vajas kenyeret evett. Sötét lett. De
csak azért, hogy a következő pillanatban már reflektorfényben üljön.
– Ó!… – hallatszott egy elnyújtott hang.
A jegyszedőnő hunyorgott az éles fényben. Eltette a vajas kenyerét. Kicsit ki-
húzta magát.
Figyelték a hunyorgását, figyelték a kék köpenyét, a barna cipőjét, az arcát,
azt az elmosódott arcot, ahogy majd megelevenedik rajta a régi kert Norman
Wilsonnal és Gloria Colmannel.
Megelevenedett a régi kert és ott állt a kedves, derék fiú (Norman Wilson
alakítása), és átfogta a lány vállát (Gloria Colman alakítása), megnyugtatta, hogy
most ugyan be kell vonulnia csapattestéhez, de majd visszatér a háborúból, és
akkor ismét eljönnek ide, ebbe a kertbe. Még valami olyasfélét is hozzátett, hogy
nem kell félni, rossz pénz nem vész el.
„Azt pedig megtiltom neked, hogy kikísérj a vonathoz!”
– De meg lehet tiltani egy szerető szívnek? (A jegyszedőnő feje megrezzent.)
Lehet ilyet kívánni egy fiatal lánytól, hogy ne kísérje ki hadba vonuló kedvesét a
pályaudvarra? (A jegyszedőnő előrehajolt.) És ez lett a veszte, mert a pályaudva-
ron megismerkedett Walterral.
A közönség előtt megjelent Walter, a könnyelmű aranyifjú. Igen, mást aligha
lehetne rá mondani, mint hogy aranyifjú. Meg aztán kalandor, aki kábítószerek
csempészésével foglalkozik. Katonaruhában volt ő is, mint Norman. Úgy üdvözöl-
ték egymást, mint régi barátok.
– Régen láttalak, pajtás!
Az egyetem, ó, az egyetem! Walter persze abbahagyta tanulmányait, és most
hanyag fölénnyel néhány professzor után érdeklődött.
– Megvan még a vén sakál? – Nevetett. – Meddig nyúz még benneteket? No,
pajtás, hát annál aztán a háború is jobb!
Ilyeneket mondott Walter, és közben egyre csak a lányt nézte:
– Irigyellek, pajtás, szavamra, irigyellek.
Az a tekintet! Walter tekintete… A híres, ellenállhatatlan, szívtipró tekintete…
– Rabul ejtette a tekintete – ingatta fejét egy nénike az ötödik sorban.
Férfihang hátulról: – Egy ilyen lányt nem kell félteni.
A jegyszedőnő felemelte a fejét.
– A lány vergődött.
A jegyszedőnő száraz, lesikált arcán megjelent a lány, ahogy vergődött. „Tudta,
hogy a vőlegénye mellett a helye, de nem tudott szabadulni attól a tekintettől.”
Lent a széksorokban dermedten figyelték ezt a küzdelmet. A nénike az ötö-
dik sorban aprókat sóhajtott. Egy férfi gúnyosan bólogatott, hogy na, na, ezek a
viharzó érzések! – de azért majd leesett a székről, amikor Walter egyszerre csak
hazaérkezett a frontról, és beállított a lány otthonába.
– Üzenetet hoztam a vőlegényétől.
Walter éppen csak kidugta az orrát a frontra, és már otthon is volt. Bizonyos
összeköttetések révén egykettőre hazakerült, hogy London utcáin grasszáljon el-
lenállhatatlan uniformisában.
Egy asszony a balközépből: – Én nem vesztettem el a fejemet, amikor a férjem
kint volt a fronton.
Pisszegtek, de azért nem hagyta abba. A fűszeresről beszélt, aki mindenféle
ajándékokat küldözgetett neki.
– Nem érdekel a fűszerese.
– Annak is jó ízlése lehetett…
Aztán megint csak a jegyszedőnőt lehetett hallani.
– Legalább egy hétre hazajött volna a vőlegénye! Legalább egy napra! Hogy
erőt tudott volna meríteni azokból a jóságos szemekből.
Conrad Nagel! Egy öregasszonynak eszébe jutott Conrad Nagel, aki olyan
megnyugtatóan tudott nézni. És az is eszébe jutott, amit akkoriban olvasott róla.
„A mostanában feltűnt Conrad Nagel népszerűsége Rudolph Valentinóéval vetek-
szik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyszerre három film főszerepére
kapott szerződést.”
Mi lett Conrad Nagellel?
Rabnec bácsi kihúzta magát a széken. „Rongy dolog, hogy valaki éppen a ba-
rátja menyasszonyát akarja elcsábítani, és éppen akkor, amikor a barátja kint van
a fronton. Ha én akkor kikezdek Fiore Sárival…”
– A férjemet holttá nyilvánították, de én még mindig vártam.
– A temetőben ismerkedtünk meg.
– A temetőben… kivel?
– Azzal a lánnyal, amikor érettségire készültem…
– Aha.
Hallgattak és figyeltek.
A jegyszedőnő összekulcsolt kezét nézte, aztán lecsúszott a tekintete az emel-
vény porondjára. Még sosem látta ilyen közelről. Por… csupa por. A vékony repe-
dések tele porral, egy porréteg az egész. Egyszer itt lasszót dobtak egy nő nyaká-
ra. Cowboyruhában állt a nő, és egy férfi lasszót dobott a csuklójára, a derekára,
végül pedig a nyakára. A szünetben léptek fel…
– Mi az! Elaludt?!
A jegyszedőnő közben már folytatta… és a lány mindennap együtt volt Wal-
terrel. Walter színházba vitte, szórakozni jártak, és közben a lány anélkül, hogy
észrevette volna, elmerült az alvilági életben.
– Nem féltem. – De a hang most már aggodalmas volt.
A többiek se tudták, hogy mi lesz ezzel a lánnyal. Nem is válaszol a vőlegényé-
nek? Már fel se bontja a leveleket, amelyek a frontról érkeznek?!
– Majd hazajön a fiú, és akkor helyrerázza!
Ebben reménykedtek. Hogy majd egyszerre csak megjelenik a fiú, az igazi
(Norman Wilson, az az édes pofa!), és akkor majd megint úgy lesz, mint régen.
– Mit szív a lány?
– Ópiumot, egy barlangban.
– Barlangban?
– Hát ópiumbarlangban, de maradjon már csöndben!
A nénike nem is tudott volna szólni. Istenkém, az a lány egy ópiumbarlangban!
És ott csak ülnek, és szívják az ópiumot, és nagyon előkelően van berendezve a
barlang, mélyen a föld alatt, tompa fények jönnek a falból, csak suttogva szabad
beszélni, és ez a Walter a főnökük.
– Borzalmasak voltak az ébredések – mondta a jegyszedőnő. – A lány sokszor
már meg se ismerte azt, aki belépett a szobájába. Így történt aztán, hogy egy
napon…
A fejek előredőltek. Rémült suttogást lehetett hallani, mintha egymás közt be-
szélnék meg ezt az ügyet. Aztán a nénike kint állt a dobogó előtt. Ott állt félre-
billent fejjel, és azt mondta:
– Ez nem igaz.
A jegyszedőnő nem is vette észre, ahogy folytatta:
– A fiú az ágynál állt, és belebámult abba a megkínzott arcba. Katonaruhában
volt a fiú, úgy, ahogy hazajött a harctérről.
Igen, a fiúnak most már látni kellett, hogy a hírek, amelyeket a menyasszo-
nyáról kapott, nem túloztak. Ő már nem a régi, ő már elszakadt mindentől és
mindenkitől – egy szenvedély rabja.
– Nem igaz!
A jegyszedőnő elhallgatott, majd kissé csodálkozva leszólt a sötétbe.
– Mi nem igaz?
Az meg belekapaszkodott a színpad szélébe. A fejét pedig akárcsak fel akarta
volna tolni, mint valami batyut. – Olyat nekem ne mondjon, hogy azt a fiút nem
ismerte meg! Azt még elhiszem, hogy a leveleit nem bontotta fel, de amikor ott
áll az ágya előtt…
– De ugye a fiú magához térítette? – Ezt már egy férfi kérdezte.
Majd megint egy újabb hang: – És végül is kilökték azt a Waltert?
– …aztán később mind a ketten csak nevettek az egészen!
Már többen álltak a színpad előtt. Homályos, elmosódott arcok. A dobogó
szélét püfölték.
– Az esküvőt mondja el!
– Milyen esküvőt? – A jegyszedőnő hátradűtötte a fejét. – Nincs esküvő.
Csönd. Mélységes, döbbent csönd. Majd egy hang a terem végéből:
– De hát, amikor a lány meggyógyul…
– Nem gyógyul meg.
– Csak nem azt akarja mondani, hogy… – Székreccsenés, a férfi előrejött.

A jegyszedőnő kezét zsebre dugta, könyökét hátrafeszítette. Pusmogást hallott
odalentről. Mintha egymás közt tárgyalnának valamit. Aztán egy éles, támadó
hang:
– Én tudom, hogy nem hal meg.
– Honnan tudja? – A jegyszedőnő elképedve ingatta a fejét.
Ácsorogtak a széksorokban. Úgy ácsorogtak, mintha megint fütyülni és kiabál-
ni akarnának. De csöndben voltak.
– Kérem szépen – mondta egy öregember –, biztos, hogy ez ebben a film-
ben van?
Fáradt, szomorú hang. De mégis ez volt a jeladás. Ordítoztak, a székeket re-
csegtették, mintha szét akarnák verni a mozit.
– Nem is ezt a filmet mondta el!
– Pofára ejtett bennünket…
A jegyszedőnő olyan gyenge volt, hogy egy szót se tudott szólni. Dermedten
ült, várta, hogy felrohanjanak, és lerángassák a színpadról.
Csönd támadt körülötte. Majd egy-egy hang, könyörögve:
– …ugye, aztán a fiú beviszi valami kórházba?
– …és korcsolyáznak? Én láttam kint egy képet, ahol egymás karjába kapasz-
kodva korcsolyáznak.
Kérték, egyre csak kérték, hogy mondja el a film végét, az igazi végét.
– Mondja már!
– Mondja…
A jegyszedőnő lehetetlenül összezsugorodva ült a hatalmas, fehér vászon előtt
és hallgatott.
a) Szórt fény – fókuszált fény (a vetítőteremből a vászonra vetített kép). A vetítőgép/kamera
a néző pozitúrájának megfelelő, azonos a néző perspektívájával, kvázi a néző tekintete.
A nézők mint „egyes” látók ülnek a sötét nézőtéren.
A kamerával történő azonosulás a látottak feletti hatalmat kínálja a nézőknek a kameraoptika
által biztosított perspektivikus látásmóddal. A kamera a szem metaforájaként leginkább a kö-
zéppontos perspektívához hasonlítható. Ez a látószög az észlelőt egy olyan pontban tételezi,
ami kívül esik a világon. Így a világot olyan objektummá teszi, ami látszólag ellenállás nélkül
kiszolgáltatottja lesz a szemlélő/néző kénye-kedvének. Itt minden az emberi látásnak van
megfeleltetve és alárendelve. A középpontos perspektíva célja, hogy egy ábrázolt jelenetet
éppen olyannak mutasson, ahogyan az az emberi szem számára a valós világban megjelenik.
Ezen jellemvonásából következik, hogy az ilyen típusú megjelenítési technika azt a látszatot
(illúziót) kelti, hogy természetes megjelenése a világnak (megcsináltság/fikció – valóságos-
ság, ahogy a dolgok valójában vannak). A vetítőgépből – mint látványcentrumból – kivetülő
filmkép szinte kifogástalan metaforája az ilyen típusú megjelenítésnek. A filmnézői tekintet
a vetítőgép optikáján keresztül a vászonra vetülő fénysugárral mutat formai hasonlóságot.
A néző a geometriai projekció centrumába helyezkedve a látvány fölött uralkodó tekintet
birtokosává válik. (Sághy Miklós nyomán)
b) egyéni
JELENTÉSTEREMTÉS
T/27. 55. oldal
10+15 PERC 10 perc szakértői megbeszélés, 15 perc frontális közzététel
• A feladatok célja az elbeszélés párhuzamainak, egymásra utaló/mutató elemeinek vizsgálata, a
befogadói magatartásról, a médiumok és a befogadás természetéről való gondolkodás.
• Arányosan osszuk el a feladatot, nagyjából azonos számú A–C jelű tanuló legyen. A házi feladat
előkészíti a szakértői csoport munkáját. A következő órán adjunk módot az azonos feladattal
dolgozóknak az egyeztetésre, majd választott képviselőik foglalják össze a kutatott problémakört
és a kutatás eredményét. Egy-egy kérdéskör bemutatására kb. 3 perc jut. Itt nyílik mód rövid,
súlyozó tanári kiegészítésre. Ajánlhatjuk diákjainknak a következő tanulmány elolvasását: Sághy
Miklós: A tekintet hatalma, A Tiszatáj Diákmelléklete, 2006. január (interneten pdf formátumban
hozzáférhető).
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : történetek, kódok, közvetítő közegek azonosítása és
értelmezése, nem szöveg szerinti jelentések megfogalmazása, problémaérzékenység, párhuza-
mok azonosítása és értelmezése
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : feladat szerint
M u n k a f o r m á k : egyéni, csoport, frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : házi feladat, szakértői mozaik, szemponttáblázat
27. Házi feladat
a) Elemezd, értelmezd az olvasott elbeszélést a jelednek megfelelő szempontok segítségével!
A) A történet(ek)
HOGYAN
MI A MEGJE- MIÉRT VAN/
HOZHATÓ VAN/NINCS
LENÍTÉS NINCS ERED-
MI(K)NEK A MIRŐL SZÓL ÖSSZEFÜG- EREDMÉNYE
KÖZVETÍTŐ MÉNYE?
TÖRTÉNETE? A TÖRTÉNET? GÉSBE A A TÖRTÉNET-
KÖZEGE (BEFEJEZHE-
TÖRTÉNET MESÉLÉSNEK?
(MÉDIUMA)? TŐSÉG)
A CÍMMEL?
B) A pozícióváltozások párhuzama
(1)
NORMAN A KÉT HELYZET/TÖRTÉNET KÖZTI PÁRHUZAM LEHETŐSÉGE A FILM
POZÍCIÓJÁ- NÉZŐINEK
NAK VÁLTO- POZÍCIÓ-
ZÁSA PÉLDÁK A SZÖVEGBŐL VÁLTOZÁSA
(2)
WALTER PO- A KÉT HELYZET/TÖRTÉNET KÖZTI PÁRHUZAM LEHETŐSÉGE A JEGY-

ZÍCIÓJÁNAK SZEDŐNŐ
VÁLTOZÁSA POZÍCIÓ-
PÉLDÁK A SZÖVEGBŐL VÁLTOZÁSA
(3)
GLORIA A KÉT HELYZET/TÖRTÉNET PÁRHUZAMBA ÁLLÍTHATÓSÁGA A BEFOGA-

„TEKINTETE” DÓ „TE-
(POZÍCIÓ- KINTETE”
VÁLTOZÁS PÉLDÁK A SZÖVEGBŐL (POZÍCIÓ-
A MEGIS- VÁLTOZÁS A
MERÉSBEN, KÖZVETÍTŐ
FELISMERÉS- KÖZEGBEN
BEN) ÉS A BE-
FOGADÁS
TÉTELEZETT
IGAZSÁGÉR-
TÉKÉBEN)
Mi lehet az oka annak, hogy a nézők megkérdőjelezik a jegyszedőnő történetének, „a film végének”
igaz voltát, a történetmesélés hitelességét?
C) Egy lépéssel hátrébb: a belső történeteket összefogó narratív struktúra
A NARRÁTOR SZEREPE
A FILM TÖRTÉNETÉVEL KAPCSOLATBAN A NÉZŐI REAKCIÓKKAL KAPCSOLATBAN

PÉLDÁK A SZÖVEGBŐL
A NARRÁTOR LÁTÓSZÖGE, A LÁTÓSZÖG SZEREPE
A NARRÁTOR TUDÁSA, SZEREPE
Hogyan utal vissza az elbeszélés önmagára, miként olvasható a megértés, a jelentéstulajdonítás olva-
sói munkájának és természetének példázataként?
b) Alkossatok 4-5 fős, azonos feladattal dolgozó szakértői csoportokat, és beszéljétek meg otthon
végzett kutatásotok eredményét!
c) Válasszatok csoportképviselőt, aki összefoglalja, mit vizsgáltatok és mire jutottatok az értelmezés-

ben, válaszadásban!
A)
HOGYAN HOZ- MIÉRT VAN/

MI A MEGJELE- VAN/NINCS
HATÓ ÖSSZE- NINCS ERED-
MI(K)NEK A MIRŐL SZÓL A NÍTÉS KÖZVE- EREDMÉNYE
FÜGGÉSBE A MÉNYE?
TÖRTÉNETE? TÖRTÉNET? TÍTŐ KÖZEGE A TÖRTÉNET-
TÖRTÉNET A (BEFEJEZHE-
(MÉDIUMA)? MESÉLÉSNEK?
CÍMMEL? TŐSÉG)
A Diákszere- Szerelmi film Ez a film címe Nincs A film elszakad,
lem című film háromszög há- (nézők) a történet „képi
története borús kontex- (valójában formájában”
tusban persze nyelvi nem jön létre
eszközökkel)
A filmszakadás A mozgókép nyelv Az elszakadt Nincs Önmagában

története technikai (elbeszélő–ol- filmre utal, a ebből nem
széteséséről, vasók) hiba következ- képződhet meg
egészen bur- tében fellépő „történet”, a
leszkszerűen látványra, ill. a filmszakadás
látvány meg- az illúziót keltő
szűnésére „üres vásznat”
rajzolja ki,
tehát a hiányt
A film sztoriját A Diákszerelem nyelv A jegyszedőnő- Nincs A hiány pótlá-

befejező c. film végéről (szereplő nek a korábbi sának kísérlete
jegyszedőnő narrátor– filmélményei kudarcot vall,
története a hallgatók) (szubjektív, a hallgatóság
Diákszerelem c. befogadói nem tekinti
film végéről emlékképei) hitelesnek, a
alapján elő- jegyszedőnőbe
adott történe- belefojtják a
tére, „fordítási” szót
(kép → nyelv)
kísérletére utal
A Mándy-el- egy filmszaka- nyelv alkotó–mű– Van/Lehet Létrejön a tör-

beszélés (mint dás miatt meg- (elbeszélő–ol- befogadó ténet, az olvasó
műalkotás) hiúsult vetítés vasók) háromszögé- elolvashatja a
története története, vel és/vagy Mándy-elbe-
másként: a különböző szélést. De az
történet a mediális szintek értelmezés a
történetek egymásra uta- befogadónak
létrejöttének lásával van kiszolgál-
lehetetlenségé- tatva, tehát a
ről (paradox!), siker a megér-
a befogadás tés függvénye
természetéről,
fikció és való-
ság viszonyáról,
megértésről
B)
A három táblázatban tematizált párhuzamok egy lehetséges összefüggésrendszere:
Gloria „tekintete”
(„filmszakadás”)
Norman helyzete – elveszti Walter helyzete – megszer-

a lány feletti uralmat (a lány film(ben) zi a lány feletti uralmat,
nem ismeri meg) fogva tartja tekintetét
A filmnézők helyzete A jegyszedőnő helyze-

– elvesztik a látvány feletti te – mivel ismeri a film
uralmat, nézői pozíciójukat filmszakadás történetét, a nézőt uraló
(„Üres, sötét lyuk a vetítő- pozícióhoz jut („A jegysze-
fülke”) dőnő középre jött.”)
A nézők saját filmnézői történetükre ismernek, azaz a látványt uraló helyzetük elvesztésére Gloria
életének „filmszakadásában” (Norman → Walter). A film befejezésében valójában saját eredeti
helyzetüket (illetékességüket, identitásukat, centrális helyzetüket) akarják visszaállítani (Walter →
Norman).
szem ~ vetítőfókusz a jegyszedőnőt (beszélőt)

projektált fény a vásznon kódváltás = megvilágító reflektorfény a
(kép) pozícióváltás vászon előtt
LÁTÁS HALLÁS
a filmnéző „tekintete”
(a közvetítő közeg
változása)
Mindkét történetmesélés (film/jegyszedőnő) kudarcos, a film műszaki hiba miatt, a jegyszedőnőé

a nézők elégedetlenkedése miatt. A nézők megkérdőjelezik a jegyszedőnő által mesélt történet
végét, „a saját szememmel láttam” (referenciális) igazságértékét szembeállítják a „hallomásból
vett” (nem referenciális) információ bizonytalanságával. „Nincs látvány, ami megalapozza a nyelv
kijelentéseinek igazságát.” (Sághy Miklós)
„– Ez nem igaz.”, „– Nem igaz!”, „– Olyat nekem ne mondjon, hogy azt a fiút nem ismerte
meg! Azt még elhiszem, hogy a leveleit nem bontotta fel, de amikor ott áll az ágya előtt…”
Jellemző, hogy a történetmondást kísérő reakcióik is filmnézői reakciók:
„Figyelték a hunyorgását, figyelték a kék köpenyét, a barna cipőjét, az arcát, azt az elmosódott
arcot, ahogy majd megelevenedik rajta a régi kert Norman Wilsonnal és Gloria Colmannel.”
„Megelevenedett a régi kert és ott állt a kedves, derék fiú (Norman Wilson alakítása), és átfog-
ta a lány vállát (Gloria Colman alakítása)”
„A közönség előtt megjelent Walter”
„Az a tekintet! Walter tekintete… A híres, ellenállhatatlan, szívtipró tekintete…”
Szintén fontos a filmszínész és a filmszerep „összemosása”, a szerep a néző szemszögéből a
játszó színésszel azonosítódik ~ valóság–fikció.
C)
A narrátor, illetve a narráció a belső történeteket fogja össze, maga az elbeszélés mint szöveg
is megjelenítő médiumként tűnik föl. A narrátori pozíció kettős. Egyrészt az olvasónak „vetíti
tovább” az elmaradt filmet, másrészt szintén számára megjeleníti a mozinézői reakciókat. Mint
„vetítő” nézőpontja a vetítő kamera fókuszált fénynyalábjának felel meg mint a nézői reakciók
közvetítője a moziteremben uralkodó, pásztázó látószöget lehetővé tevő szórt fénynek. Ebben a
minőségében a nézőpontja vándorol emberről emberre, rálátása van a mozi közönségére: „Ott
ültek a fekete zsöllyében. Egy néni lelógatta kezét a mélybe, egy fiú átfogta a lány vállát. Széles,
lapos arc fordult hátra az első sorból.”
A mindentudó elbeszélői szerepkör hagyományait követi pl. abban, hogy belelát az emberek
gondolataiba is:
„Nem, ez képtelenség! Vissza kell hogy térjenek.
Vártak, még mindig vártak.
Talán, hogy Norman Wilson a vászon mögül bújik elő, kijön a kis színpad szélére, és tovább-
játssza a filmet.”
„Még mit csináljak? Teát és süteményt osszak szét közöttük?”
„A jegyszedőnő összekulcsolt kezét nézte, aztán lecsúszott a tekintete az emelvény porondjá-
ra. Még sosem látta ilyen közelről. Por… csupa por. A vékony repedések tele porral, egy porréteg
az egész.”
Viszont elbizonytalanító marad (nem foglal állást) a „mi az igazság?” kérdésében a film befe-
jezését illetően. Ezzel nyitottá teszi az elbeszélést, döntéshelyzet elé állítja az olvasót, bevonja a
játékba.
„[E]gy paradoxonnal kell számot vetnünk. Nevezetesen, hogy egy létrejött történetet olva-
sunk történetek létrejöttének lehetetlenségéről. És ezzel összefüggésben ellentmondásnak látszik,
hogy az ábrázolt világban a történetek megszakadását a tekintet hatalmi, átfogó erejének az
elvesztése idézi elő, miközben ezt a Mándy-novella narratív nézőpont formájában mintaszerűen
létrehozza. Hiszen ha novella van – kommunikációs helyzetéből adódóan –, annak fiktív beszé-
lője is kell, hogy legyen, narrátora, akinek a tekintete az eseményekre vetül. Mindez azt jelenti,
hogy a szöveg, amely – több szinten is – az uralkodó tekintet elvesztéséről szól, saját medialitásá-
ból nem tudja száműzni azt a beszélőt, aki – a projektív technikai eszközöket (vetítőgép, kame-
ra, reflektor fénysugara) metaforaként használva – a látványt létrehozó tekintet középpontjában

lokalizálható.”
„A vizsgált novellában a különböző mediális szintek egymásra utalásának, egymást felidézésé-
nek, de soha egymásba nem olvadásának egyik fontos funkciója meglehetősen jól kitapintható.
Nevezetesen, a szöveg saját olvasási, olvashatósági feltételeire mutat rá e különös szinteződéssel.
Az elbeszélő megnémul, mikor nyelvi kijelentéseit a látás igazságához akarják rendelni, mikor
referencializálhatatlanságát egy hozzárendelés-függvénnyel akarják megszüntetni. Az ellenőrző
aktust az emberi tekintet hatalma szavatolná, az a pozíció, mely a humán szemet a látvány cent-
rumaként jelöli ki. A Mándy-szöveg által bemutatott nézők, hallgatók – értelmezői és szubjek-
tumvédő stratégiáikat egy pillanatig sem kockára téve – ennek a tekintetnek a hatalmát szeretnék
kiolvasni a szövegből. A művet redukált egészként kívánják birtokolni, kívülről és egyben távolról
szemlélni. A szöveget tükörnek és nem beszélgetőtársnak tekintik; nem megismerésre, hanem el-
ismerésre törekszenek, mégpedig saját tárgyiasító törekvéseiknek az elismertetésére. Ám ameny-
nyiben a befogadói tekintet valóban a maga hatalmát akarja felismerni a szövegben, úgy jár, mint
Norman Gloriával az ópiumbarlangban. A szöveg ugyanis megragadhatatlan, tárgyiasíthatatlan és
maradéktalanul kiismerhetetlen entitásként jelenik meg a vizsgált novellában. »Megszelídítése«,
tárgyiasítása, amit a nézők követelnek a jegyszedőnőtől, a szubjektum-tükröző funkció visszaál-
lítására törekszik, és egyben a szöveget mint kérdést akarja megszüntetni. Az ilyen szándékkal
történő műfogyasztás nem találkozik az értelemadás dilemmájával, és ezért nem is kényszeríti
a szubjektumot, hogy önmagát kérdőre vonja. Amennyiben a befogadók – hiszen erre fizettek
be a mozijeggyel – csak saját humán én-pozíciójuk megszilárdítását akarják kilátni/kiolvasni a
művek világából, a jelenvalóvá tevő médium önmagába zárul. Nem láttat, hanem elvakít, nem
beszél, hanem süketté tesz. A türelmetlen nézők sürgetése (»Mondja már!«, »Mondja…«), egyben
a tükröző funkciót megtagadó szövegbe is beléfojtja a szót, és beszélője, akárcsak a jegyszedőnő
a pódiumon, még mindig reflektorfényben, vagyis a hatalomvágyó tekintetek kereszttüzében:
»lehetetlenül összezsugorodva« ül »a hatalmas, fehér vászon előtt«, és hallgat.”
(Sághy Miklós: A tekintet hatalma, A Tiszatáj Diákmelléklete, 2006. január)
REFLEK TÁL ÁS
T/28. 58. oldal
5 PERC
Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : A 28. feladatot nem kell megbeszélni, a cél a saját gondolatok, vélemény

előhívása és verbalizálása. A b) feladatot házi áttekintésnek adhatjuk.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : reflexivitás, metakogníció
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : írás saját magam számára
28. Írás saját magam számára
a) Írj folyamatosan öt percig arról, mit tanultál meg, mit értettél meg jobban vagy másként Mándy
Iván elbeszélésének elolvasásával, megbeszélésével!
b) Olvasd el az összefoglaló ismertetőt, ahol lehet, példázd állításait a magad számára az olvasott
elbeszélés alapján!
Mándy Iván (1918–1995) írásainak világát, hangulatát meghatározza a környezet, amelyben élt:
a Teleki és Mátyás tér környéke, az egyszerű emberek, a lecsúszottak, a társadalom elesettje-
inek kis világa. Alkotásmódja elszakad a közvetlen realitástól, a szürreális, az abszurd világér-
zékelés irányába tolódik, prózájában gyakori az álom, a látomás formateremtő szerepe. Az öt-
venes és hatvanas években írt regényeinek és kisregényeinek világa sajátos mítosszá kerekedik.
A régi mozik, presszók, uszodák, tribünök és futballpályák világa alkotja a „Mándy-univerzu-
mot”. A hetvenes évek végétől figyelme a tárgyak, a dolgok felé fordul, műveiben a modern
nagyvárosi ember szorongása, magánya, groteszk helyzete szólal meg. A film módszereit fel-
használva – vágások és áttűnések technikájának alkalmazásával – és a lírára jellemző önállósult
költői képekkel, látomásokkal, emlékképekkel, fantáziaképekkel újítja meg az elbeszélés hagyo-
mányos idő- és téralakítását.
egyéni
BODOR ÁDÁM (1936–) a mai magyar irodalom rangos prózaírója. Alkotásmódját elemző, lé-
tértelmező szemlélet és kísérletező kedv jellemzi. Novellái gyakran példázatszerűek, egy-egy
helyzetet, állapotot, gesztust nagyítanak ki. „A megvilágosodásszerű felismerésnek (…) a kettős-
ségével hatnak ránk (…): meghökkentenek, mintha sohasem tapasztaltunk volna hasonlót, és
megnyugtatnak, mintha csak visszaemlékeznénk valamire, amit elfelejtettünk.” (Pozsvai Györgyi)
A Bodor Ádám kisprózájára szánt órát két variációban kínáljuk. Az „A” variáció a Behava-
zott lábnyomok című elbeszélést dolgozza fel, a szöveg öröméért is olvasni tudó, az érettsé-
gi vizsgára készülve önálló szövegvizsgálattal már jól boldoguló csoportoknak szánjuk. A „B”
variációban feldolgozandó elbeszélés, A krétaszag eredete mégiscsak rendelkezik valamiféle
történettel, az anekdotára jellemző csattanóval, ezért a hagyományos, történetelvű olvasás szá-
mára is kínál lehetőséget. Válasszunk tanulócsoportunk képességének, várható érdeklődésének
megfelelően. Mindkét elbeszélés rövid, kínálja a tanári felolvasást, A krétaszag eredeténél ez
különösen szükséges. Idézzük fel, hogy Bodor-elbeszélést a Biblia-fejezetben olvastunk már,
az Egy rossz kinézésű ember címűt. Kívánatos lenne, hogy a tanulók otthon át is tekintsék ezzel
kapcsolatos jegyzeteiket.
A tanulási egység címét Szabó Árpád Töhötöm Miért él Bundás Rekk sivatagban? c. írásából
kölcsönöztük, alakítottuk át (Helikon, 2006/4.).
R ÁHANGOLÓDÁS
15. lépés: 29. feladat „A” variáció
Bodor Ádám: Behavazott lábnyomok
T/29. 60. oldal
15 PERC
• A címmeditáció kérdezős variációja feltárja az olvasók előzetes elvárásait, egyben az elbeszélés
alapvető kérdéseit is középpontba állítja. Néhány perc egyéni munka után röviden beszéljük meg
közösen a feltehető kérdéseket.
K i e m e l t ké s z s é g e k , ké p e s s é g e k: tanulói kérdezés, asszociációs képesség, jóslás, figyelem
M u n k a f o r m á k : egyéni, frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : pókhálóábra, felolvasás
(KI)NAGYÍTÁS, AVAGY
EGY EGYÉN, EGY ÍRÓ, AKI FIGYEL
„A” VARIÁCIÓ
BODOR ÁDÁM: BEHAVAZOTT LÁBNYOMOK
29. Kérdezzük a címet!
a) Bodor Ádám alábbi elbeszélésének címe: Behavazott lábnyomok. Írj néhány olyan kérdést a pók-
hálóábrába, amelyre szerinted az elbeszélésből választ kellene/lehetne kapni!
Behavazott lábnyomok
b) Hallgassátok meg az elbeszélést, majd beszéljétek meg, mely kérdéseitekre kaptatok választ,
melyekre nem!
BODOR ÁDÁM: BEHAVAZOTT LÁBNYOMOK
Délfelé nagy, barnás, lencse alakú felhők tűntek fel a Puzdra3 körül. Nagy komoran úsztak el mellette,
volt, amelyik súrolta. Ilyenkor egy-egy komolyabb gomolyag leszakadt, foszlányaival megkapaszko-
3 A Radnai-havasok – a Keleti-Kárpátok legimpozánsabb masszívuma – egyik hegye.

dott az ülő farkas alakú szikla tájékán, és áttetsző gyökereket eregetett a jeges hasadékok közé. Ott
sündörögtek, amíg pár óra alatt teljesen betakarták. Úgy látszott, odafönn újra beáll a havazás.
Nem volt ebben semmi szokatlan. Szokatlan esetleg a felhők szeszélye, amikor erre az egy hegyre
esett a választásuk, s a többi orom között fölényesen tovasiklottak. Máskor az ereszkedő felhő ta-
lálomra körülölel egész vonulatokat, megtapad a meredélyeken, kitölti a völgy zugait; belevonja az
égbe, amit elborít.
Most valamivel alázatosabban érkezett, egyszerűen ráidomult a hegyre, így kiérződött alóla annak
alakja. Kissé várakozóvá tette az embert, mint egy lepel alatti szobor.
Itt lenn, a Repedő-völgy kerítései tövében liszteszsáknyi darabokban aszalódott a múlt heti hó,
valamivel fönnebb a kecskeganés föld sötétlett liszteszsáknyi darabokban a hó között. A kőfejtés om-
ladékai után a hó hirtelen fehéren összecsapott.
Szinte egyenletes távolságra egymástól mélyedések sorakoztak, akkorák voltak, mint egy-egy
kincstári csajka4. Félig behavazott lábnyomok voltak, alattuk a meder öblös edényeiben fojtott han-
gon csobogott a patak. Alagúttá fagyott a patak fölött a hó, boltja elég jól bírta az ember súlyát, amíg
egy helyen aztán ijesztően döngött egyet, itt a léptek habozó topogás után meredeken bemenekül-
tek az irtás csutakjai5 közé. Valaki itt járt, és megijedt.
Késő délután volt, egyenletesen sötétedett, amíg az ülő farkas alakú szikla mögött elmozdult egy
felhő, szürke csóvája bekanyarodott a völgybe, helyén valamivel üresebb maradt az ég, és sárgás
fényt vetett a lábnyomok peremére. Nemsokára, ahogy a hónak ez a sárgás hamva elillan a dombo-
rulatokról, egy következő, kitartóbb felhő érkezésével egyszerre beesteledik.
A gerinc felől csöndes mordulással eloldódott a szél, hirtelen lila lett a völgy, mintha lila szél
seperte volna az oldalakat. A völgy torka felől oldalvást, fehéren kúszott fölfelé a köd, amint ma-
gasabbra ért, széllökésekben sodródó varjakkal találkozott, s ugyanazok a széllökések ráterítették
az erdőre. Mint egy elég nagy fátyol, ami beleakadt a föld tüskés szőrébe. Ahogy a szél kihagyott,
egy pillanatig lebbenetlen maradt, aztán lassú hullámzással besüppedt a gallyak közé, odahavazott
a fenyők tövére.
Egy másik felhő a gyanútlan Lóhavas felé tartott, a katlan fölött majdnem megállt, hasánál enyhén
behorpadt, majd lepényhalszerű mozdulatokkal kiterjeszkedett, és ráborult a három tó fennsíkjára.
Néha egy ilyen lencse alakú felhő váratlanul rátelepül egy hegyre, pár napig hull belőle csende-
sen a hó, közben körülötte a környéken kitavaszodik. Mégis, valahogy látszik, hogy odafönn történik
valami. A felhők rojtos széle mentén a magasba merészkedő varjak a szeszélyes áramlatban minden
igyekezetük ellenére hátrafelé repülnek.
(1978)
A Radnai-havasok Erdélyben
www.karpategyesulet.hu/.../RadnaiHavasok.html
4 többnyire szögletes fémedény, katonák isznak, esznek belőle, ételt melegítenek benne
5 erdős terület megritkított, kiirtott része, ahol a földben maradtak a tuskók, gyökerek, csonkok
a) Például:
Kinek a lábnyomai? Hol vannak a nyomok? Miért fontosak, mi a története a nyomhagyónak?
Mi a szerepe a behavazottságnak? Ki a nyomfejtő? Mit tud?
b) Egyetlen fontos kérdésre sem ad (pontos) választ az elbeszélés. Ebből is érzékelhető titokza-
tossága, metaforikussága, illetve hogy a szövegszerű olvasáson túl olyan parabolaként olvas-
ható, amelynek eleve többféle jelentés tulajdonítható.
JELENTÉSTEREMTÉS
T/30. 62. oldal
40 PERC
• Négyfős homogén csoportokat alakítsunk.
• Egy szempontra az osztály létszámától függően több csoport is alakulhat. A kérdésfeltevésre és
elemzésre 15 perc, az összegző közzétételre csoportonként kb. 2 perc jut. Az is elképzelhető,
hogy a csoportok a közzétételkor súlyoznak, a legfontosabbnak tartott kérdést és választ mutatják
be.
• Minden csoportprezentációt követően a tanár válasszon egy másik csoportot, amelyik a c) feladat
szempontjai szerint röviden reflektál az elhangzottakra. A tanár számára is ekkor van mód arra,
hogy olyan mozzanatokra rákérdezzen, amelyeket fontosnak tart, de a tanulók nem érintették,
továbbá hogy kiegészítő-magyarázó megjegyzéseit megtegye.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : tanulói kérdésfelvetés, önálló elemzés, súlyozás, tudás-
alkalmazás, problémaérzékenység
Célcsopor t – dif ferenciálás
A) akiknek az érettségi vizsga előtti időszakban szükségük van még műfaji ismereteik, tudásuk
elmélyítésére, memorizálására, az alkalmazás gyakorlására
B) akik fogékonyak mélyebb szövegelemzésre, az elbeszélés mikéntjének vizsgálatára
C) akiknek a rákereső (időjelölések, térjelölések) olvasást még gyakorolniuk kell
D) akiknek a toposzok észrevételében, hagyományos és aktuális jelentések megfogalmazásában
kell még fejlődniük
M u n k a f o r m á k : csoport, frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaik, szemponttáblázat
30. Nyomolvasás
a) Dolgozzatok csoportban!
Írjatok csoportotok szempontjának megfelelően 3 fontos kutatói kérdést, és próbáljátok megvá-
laszolni őket a szöveg elemzésével!
A) A műfaji konvenciókhoz vezető nyomok
AZ ELBESZÉLÉSBŐL VETT,
ÉRTELMEZÉSEINK,
KÉRDÉSEINK BIZONYÍTÓ-MEGVILÁGÍTÓ
VÁLASZAINK
ÉRVÉNYŰ PÉLDÁINK
(1)
(2)
(3)
B) Az elbeszélésmódhoz és a nézőponthoz vezető nyomok
ÉRTELMEZÉSEINK,
VÁLASZAINK
(1)
(2)
(3)
C) A tér-és időkezeléshez vezető nyomok
ÉRTELMEZÉSEINK,
VÁLASZAINK
(1)
(2)
(3)
D) A nyom és egyéb kapcsolódó toposzok olvasása
ÉRTELMEZÉSEINK,
VÁLASZAINK
(1)
(2)
(3)
b) Válasszatok csoportképviselőt, és két percben foglaljátok össze kutatásotok eredményét a többi

csoportnak!
c) Hallgassátok figyelmesen más csoportok beszámolóit, reflektáljatok röviden az összefoglalókra:

• egy tisztázó, a csoportszempontok közti kapcsolatra vonatkozó kérdésfeltevéssel,
• egy dicsérő megjegyzéssel,
• egy fejlesztő szándékú kritikai megjegyzéssel!
Kérdések lehetnek például:
A) Műfaji konvenciók
– Mi furcsa, szokatlan műfaji szempontból az elbeszélésben?
– Értelmezhető-e állapotváltozásként a Behavazott lábnyomok? Ha igen, mi a kezdő és záró
állapot, mi változik, mi a változás lényege, lehetséges jelentése?
– Milyen ellentétpárok szervezik a szöveget? Mi a szerepe az ellentétnek?
– Kik a szereplők? Hogyan értelmezhető az emberi jelenlét az elbeszélésben?
– Mi „történik” ebben a novellában? Jó vagy nem, hogy a hagyományos értelemben nincs
történet? Mi fontos, ha nem a történet? Miért?
– Milyen kapcsolat van a cím és a műegész között?
– Mik tekinthetők műfaji újításnak, mi a szerepük?
– Önmagát jelenti a szöveg, vagy társíthatunk hozzá metaforikus, átvitt értelmű jelentéseket?
Milyen fontos problémá(ka)t világít meg?
B) Elbeszélésmód, nézőpont
– Ki az elbeszélő, hogyan van jelen, milyen közlésformát használ?
– Mi derül ki az elbeszélőnek az elbeszélthez való viszonyáról?
– Mit hallgat el az elbeszélő? Vajon miért teszi (nem tudja vagy nem akarja elmondani, nem
tartja fontosnak)?
– Mi a leíró elbeszélésmód szerepe? Mi minden következik ebből?
– Milyen időrendben, tempóban mondja el az eseményeket, történéseket?
– Hogyan értelmezhető az elbeszélésmóddal összefüggésben a tanulási egység címe?
C) Tér-idő
– Melyek a tér jellegzetességei? Milyen nyelvi elemek jelölik? Hogyan (pl. mennyire ponto-
san, térben elképzelhetően)?
– A szó szerinti jelentésen túl milyen metaforikus jelentései lehetnek a térelemeknek vagy
magának a térnek?
– Mikor és mennyi ideig történnek az „események”? Milyen nyelvi elemek jelölnek időt?
Hogyan teszik ezt (pl. miben pontos, miben pontatlan)?
– A szó szerinti jelentésen túl milyen metaforikus jelentései lehetnek az időnek, az időt jelölő
kifejezéseknek?
– Mi a szerepe annak, hogy az elbeszélés végén az elbeszélő jelen időre vált?
– Milyen kapcsolat van a tér és az idő között?
D) Toposzok
– Milyen toposzok vannak az elbeszélésben?
– Miért különös, ellentmondásos (paradox) a nyom toposza? Mi minden olvasható ki a nyom-
ból, mi nem?
– Mely toposzok hogyan kapcsolódnak egymáshoz?
– Hogyan építenek hálót?

– Mennyiben hagyományos, mennyiben újszerű a jelentésük?
A kérdéscsoportokra adható értelmezések, válaszok lehetnek például:

A) Műfaji konvenciók
– Újszerű ebben a novellában, hogy nincs hagyományos értelemben vett történet, nincs
csattanó (poén) sem.
– A történetkonstrukcióban nem fejlődnek ki konfliktusok, nincs fordulat és ezt követő fe-
szültségoldás, nincs kibillenés egy kezdeti nyugalmi állapotból (a rend megbontása) és
nincs végső nyugvópont sem.
– Az ellentéteknek a szöveg, a motívumok szintjén fontos szerepük van.
– Újító vonás, hogy a kezdet és a zárlat egyaránt nyitott: továbbgondolkodtat, bizonytalan-
ságban hagy, újraolvasásra ösztönöz (titokfejtés).
– Érvényét veszti annak a képzete, hogy a történet egy cél felé tartana.
– A forma rövidsége és a szerkezet leegyszerűsítése csak egy helyzet felvázolására ad módot,
lehetőséget (lásd a címet).
– Az elbeszélés a parabola műfaji hagyományait követi abban, hogy benne a mindennapok
folyását megszakító váratlanság újszerű viszonylatok megmutatkozását teszi lehetővé.
– A parabolára jellemző vonása továbbá, hogy a szöveg nem mond ki örökérvényű igazságot,
metaforikus olvasata többrétegű és többféle jelentést kínál az olvasónak.
– A többértelműség miatt titokzatos és zavarba ejtő, találgatásokra ösztönöz, aktív befogadói
magatartást vár el.
– Parabolaszerű abban is, hogy rövid, szerkezetileg sűrített, stílusában szikár.
– A címből azt jósolhatjuk (ezt a szöveg is igazolja), hogy az elbeszélés egyetlen narratív mag,
illetve motívum köré szerveződik.
B) Elbeszélésmód, nézőpontok
– Hagyományos narratív elemek: egymásutániság, vonalszerű előrehaladás, a tájleírás pers-
pektivikus hagyományainak (közelítő–távolító, horizontális–vertikális) követése jellemzi.
– Az okszerűség (metonimikus elbeszélés) látszólagos, valójában nem ok-okozati rendben
halad előre a szöveg.
– Nincs grammatikai énnel azonosítható elbeszélő.
– Az elbeszélő szenvtelen, tárgyilagos hanggá lényegül.
– Az olvasó az elbeszélő jelenlétét abban a látószögben érzékeli, amelyből a táj történéseit
rögzíti.
– Az elbeszélő a valószerű teret aprólékos figyelemmel rajzolja meg.
– Az elbeszélő látószöge a magasból a mélybe, majd a lenti világból a fenti történésekre fó-
kuszál.
– A befejezésben az elbeszélői múlt (örök, végtelen) jelenre vált.
– Az elbeszélő tudása korlátozott, csak az érzékszervekkel fölfoghatót (láthatót, hallhatót)
mondja el. A jelenségek mögötti lényegről, a tapasztaláson túli jelentéslehetőségekről hall-
gat, legfeljebb sugall (módosítószavak, igekötők), ezzel elbizonytalanít, de ki is nyitja a teret
a befogadói értelmezés számára.
C) Tér-idő
– A novella tere érzékszervekkel felfogható (belső látás, hallás), valószerű, nyitott, természeti
tér.
– A hósivatag, a szikrázó fehérség (a lila és a sárga árnyalja) és a csönd (a szél, illetve a rop-
panó jég zaja töri meg) szorongást és fenségesség-érzetet, nyugalmat és félelmet egyaránt
kelthet.
– A térből mint statikus alaphelyzetből időbeli folyamatok bontakoznak ki.
– Az időbeli folyamatok csak látszólagosan keltik az okszerűség benyomását.
– A térbeli jelenségek időbelivé válnak, a tájban „történülő” dolgok elbeszélése kerül közép-
pontba.
– A táj, a természeti világ megszemélyesítődik (perszonifikálódik), az embert viszont csak
nyoma jelzi (még egy darabig), a világ középpontjából a perifériára kerül (nyom, semmi,
hiány).
– A történések ideje, illetve az idő múlása jelölt, de nem pontos, inkább határszerű, bizony-
talanságot kelt („délfelé”, „most”, „késő délután”, télutó vagy tavaszelő).
– Váratlanul és esetlegesen lép az olvasó a novella terébe és idejébe, és ugyanilyen váratlanul
lép ki belőle.
– A tér és az idő a nyom által a „levés” helyszíne, mint ilyen, képviseleti értékű: a végtelen
időben és térben jelzi a létezés behatároltságát.
– A hely (tér) elbeszéléssé (idő) szerveződik.
D) Toposzok
– A „nyom” paradox toposz: fizikailag jelenvaló, ugyanakkor hiány, mert egy korábbi ottlétre
utal: a jelen a múlt homályába vész. A nyom egy korábbi jelenlét, cselekedet származéka,
az idő átmenetiségére is felhívhatja a figyelmet: behavazódik, eltűnik, olvashatatlanná vá-
lik, a természet által eltörlődik a világból.
– Az ember egyetlen kikövetkeztethető, riadt gesztusra redukálódik, hiánya, távolléte, sem-
misége, mulandó volta nyomasztó (érdekes: a nyomaszt a „nyom” ősi igenévszónk szárma-
zéka).
– Az ember valahonnan valahová tartott, de sem az előzményekre, sem a következményekre
nem derül fény: bejárta a színteret, megtapasztalt valamit, majd eltűnt. Ez az indokától és
céljától megfosztott létállapot többértelművé válik.
– A nyomból megtorpanás, riadalom, menekülés olvasható ki, ez metaforikusan jelölheti
az emberi létezés elementáris szorongását, de valamilyen titok megértésének a folyama-
tát, valamiféle megvilágosodást is (például föloldódás a természetben, univerzumban, az
egészben).
– A „Valaki itt járt és megijedt” mondat bizonytalanságot, általánosító névmása rejtélyességet
teremt.
– Az emberi lét archetípusa a félelem.
– A hósivatag a nyom térbeli és időbeli „környezete”, a kettő együttesen fölkeltheti a puszta-
ság, kietlenség, idegenség, vándor–vándorlás, eltévedés, elhagyatottság, elveszés, megér-
tés megvilágosodás képzeteit.
– Az évszaktoposzok határhelyzetben tűnnek fel: tél és a tavasz átmenetisége, a télből ta-
vaszba forduló délutánban visszalopakodó tél (havazás).
– Ezeket a toposzokat olyan további, szintén paradox párok árnyalják, mint a fény (nap-
sugár)–árnyék, a lenti és fönti világ, az előtűnés–eltűnés mozzanatai, a valószerű (táj) és
valószerűtlen (a térben előrefelé igyekvő védtelen madarak hátrafelé repülnek).
– A metaforizáció a filozofikusság lehetőségét nyitja meg az értelmezésben: a szöveg olvas-

ható a modern ember létélményének, az „egész” széttöredezésének, az egyértelműségek
meghasadásának, a világ megmagyarázhatatlan, kiismerhetetlen idegenségének a tapasz-
talataként, illetve ezek parabolájaként.
(Pozsvai Györgyi értelmezése nyomán)
REFLEK TÁL ÁS
T/31–36. 64. oldal
5 PERC
• A 31. feladat zárja az órát.
• A 32–34. házi feladatból a tanulók szabadon válasszanak egyet, ezt adják is be, értékelése a feje-
zet egyik szummatív értékelési lehetőségét képezi.
• A 35–36. feladat is választható, de vagy az egyiket, vagy a másikat mindenkinek el kell készítenie,
ez szintén az értékelés részét képezi. A feladatokat nem kell külön-külön értékelni, a beadott
munkákra mint egy „mini portfólióra” adjunk összesített jegyet.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : kreativitás, reflexivitás, szintézisteremtés, kutatás, mű-
fajnak megfelelő írás (szócikk)
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : kilépőkártya, házi feladat
31. Kilépőkártya
Ebben az elbeszélésben az tetszett legjobban, hogy

Ebben az elbeszélésben idegen volt számomra az, hogy
A legfontosabb gondolatom:
Kérdésem, egyéb megjegyzésem:
HÁZI FELADATOK
32. A valószerű és a titokzatos
a) Válassz egyet az alábbi idézetek közül!

Készíts tetszőleges technikával illusztrációt, amely kifejezi mind a tér-idő valószerűségét, mind az
ebbe befurakodó rejtélyest, titokzatost!
b) Írj illusztrációd mellé 10-15 soros esszét, melyben bemutatod az aprólékosan valószerű és a va-
lószerűtlen, szinte irracionális játékát Bodor Ádám elbeszélésében!
(1) Ilyenkor egy-egy komolyabb gomolyag leszakadt, foszlányaival megkapaszkodott az ülő farkas
alakú szikla tájékán, és áttetsző gyökereket eregetett a jeges hasadékok közé.
(2) Késő délután volt, egyenletesen sötétedett, amíg az ülő farkas alakú szikla mögött elmozdult egy
felhő, szürke csóvája bekanyarodott a völgybe, helyén valamivel üresebb maradt az ég, és sárgás
fényt vetett a lábnyomok peremére.
(3) A völgy torka felől oldalvást, fehéren kúszott fölfelé a köd, amint magasabbra ért, széllökésekben
sodródó varjakkal találkozott, s ugyanazok a széllökések ráterítették az erdőre. Mint egy elég
nagy fátyol, ami beleakadt a föld tüskés szőrébe.
(4) A felhők rojtos széle mentén a magasba merészkedő varjak a szeszélyes áramlatban minden igye-
kezetük ellenére hátrafelé repülnek.
33. A nyomozó rekonstruál: valószerű és elképzelt
a) Olvasd el és reflektáld kettéosztott naplóval az alábbi interjúrészletet! 3-4 bejegyzést tegyél!
ALÁHÚZÁS REFLEXIÓ
„Én csak akkor tudok valamit megírni, ha a »történetet« elejétől a

végéig és valamennyi kellékével egyetemben írás közben találom
ki. A fikció, a képzeletbeli táj, a kitalált helyzet fölfedezése által
válik tulajdonképpen izgalmassá az írás. Megtörtént dolgot előad-
ni már-már plágium, hiszen azt egyféleképp az élet már előadta,
én legfönnebb azt értelmezem, közvetítem, ez pedig számomra
kevés. Kész anyagból, amilyen például a saját életem, nem tudok
dolgozni, és képtelen is lennék élményeimmel egy novellisztikus
térségbe elrugaszkodni.”
(Bodor Ádám, http://www.korunk.org/oldal.

php?ev=2001&honap=11&cikk=3466)
b) Írd meg ötujjas elbeszélésben a lábnyomok képzelt történetét!
„Alagúttá fagyott a patak fölött a hó, boltja elég jól bírta az ember súlyát, amíg egy helyen aztán
ijesztően döngött egyet, itt a léptek habozó topogás után meredeken bemenekültek az irtás csutakjai
közé. Valaki itt járt, és megijedt.”
c) Szerinted jobb vagy rosszabb, hatásosabb vagy kevésbé hatásos lenne, ha az elbeszélésben sze-
repelne a lábnyomhagyás története? Érvelj!
34. Egy elbeszélés és egy vers

Hasonlítsd össze Fodor Ákos versének és Bodor Ádám elbeszélésének kérdésfelvetését, motivi-
káját!
FODOR ÁKOS:
IDŐ, JÁRÁS, JELENTÉS
aztán a hó,
megint a hó,
eljön a hó hava, évada:
hullhat önmagára másmaga.
Most jelentősebbek és
múlandóbbak
a lábnyomok. Aztán megint elolvad
a hó, a hó, a hó
35. Szócikk
a) Olvasd el az alábbi tanulmányrészleteket!

Készíts ezek és saját olvasói tapasztalataid alapján összefoglaló fürtábrát Bodor Ádám prózájának
jellemzőiről!
(1)
„Bodor Ádám novellisztikájában van valami a napnál világosabb rejtélyre hasonlító (…). Nem az a
rejtélyes, amit nem mond ki, illetve ilyen nincs, hanem az, ahogyan ez a világ él, működik, egyben
van, holott valójában elemeire széthullott. (…) Anélkül, hogy esetek, események, cselekvések puszta
leírásán kívül lélektani ábrázolási eszközökhöz nyúlna az író, mégis úgy hat ránk, mintha történetei
nem az időben zajlanának, mintha történeteinek éppen a közmegegyezéses lényege, tudniillik az
időhöz való viszony szűnne meg. Ez a megszűnés az igazán kelet-európai specialitás: itt vagyunk; a
történelem kétséges, nem evidens; ez az adottság a leghiggadtabb normalitásnak is valami lidérces
elmozdulást, torzószerűséget, olykor pedig rémálomszerű szuggesztivitást kölcsönöz. (…) ugyanakkor
Bodor irálya valószínűleg semmitől sem viszolyog jobban, mint bármiféle értelmezéstől, filozófiától,
reflexiótól; csak a világ képét adja, emberi reakciókat és működéseket. Novellisztikája éppen ezért
univerzumszerű – nem nyelvi, hanem atmoszférikus és tárgyi értelemben –, mert sikerül az elbeszé-
lés, az elmondás puszta, kopár fenntartásával, ezzel a pokoli malommal érzékeltetni a kelet-közép-
európai táj egyik fő jellegzetességét, hogy eredményes kísérletek folytak és folynak a történelemér-
tékelés megszüntetésére.”
(Balassa Péter)
(2)
„Az olvasót mindenekelőtt az alapállítás fokozatos leépítése bizonytalanítja el. (...) az elbeszélő a
kívülállók nézőpontjának szüntelen modulálása és ütköztetése által a talányos helyzet hipotetikus
és alternatív behatárolását adja (...) az olvasói pozíció ide-oda mozdul, hordozója pedig teljes
tanácstalanságban vergődik (...) a szituáció átláthatatlanságában és a folyamatok fölmérhetetlen-
ségében a megállapítások eleve kétségesek. Majd a váratlan evidenciává lényegül. Ezáltal az olva-
sói várakozások kielégítetlenek maradnak. A szövegben viszont elbeszélői magyarázatnak halvány
nyoma sincs. (...) Bodor novelláinak szövegvilága enigmatikusságában [titokzatosságában, megfejt-
hetetlenségében] romba dönti a nyelv mítoszát és a mitikus elemek, illetve a jelképek egyetemes
nyelvén szólal meg (...) A természet pedig kiismerhetetlen törvényeivel együtt minősül át, mint az
egyetemes lét szövevényes rendjének metaforája, miután egyszerre mutatkozik ellenségesnek és
barátainak.”
(Pozsvai Györgyi)
Bodor Ádám
prózájának jellemzői
b) Keress további anyagot az interneten vagy a könyvtárban!

Írj 10-12 mondatos szócikket Bodor Ádámról!
36. Alakváltozatok
Foglald össze az asztalterítőbe írt kulcsszavakkal, amit megtudtál, megértettél, megtanultál a
fejezetben olvasott elbeszélések értelmezésének folyamatában a modern kisprózáról, illetve az
egyes szerzők alkotásmódjáról! A közös jellemzőket középre írd!
KRÚDY MÉSZÖLY
ÖRKÉNY MÁNDY
BODOR
Bodor Ádám Az érsek látogatása című

regényéből Kamondi Zoltán rende-
zett fi lmet Dolina címmel (2007)
Bodor Ádám A részleg című kisregényéből

készült Gothár Péter fi lmje,
amely az 1995-ös Magyar Filmszemle fődíját kapta
egyéni
A z ér tékelési s zemp ontokhoz:
T/32.
– Az illusztráció megragadja a problémát (nem cél a rajzkészség értékelése).
– A megoldásban igényességre, kidolgozottságra törekszik.
– Az esszé tanúsítja, hogy a tanuló megértette a feladatot, példái, magyarázatai helytállóak.
– Írásának szerkezete koherens (tételmondat, kifejtés, konklúzió).
T/33.
– Reflexiói, szövegkiemelései lényegiek, igazolják a probléma megértését.
– Megalkotott története kapcsolódik az idézethez (megijedt valamitől), a történetnek van eleje,
közepe és vége.
T/34.
– Választott szempontjai termékenyek.
– Észrevételei relevánsak, értelmezése kiterjed a szövegek formanyelvére, motívumaira.
– Hasonlóságokra és különbségekre is képes figyelni.
T/35.
– A megalkotott szöveg megfelel a szócikk kritériumainak.
– A tanulmányrészletekben olvasottakat és a fürtábrában összegyűjtötteket nyersanyagként ke-
zeli.
– Képes lényeget kiemelni, szelektálni.
– Önálló kutatásait is beépíti.
T/36.
– A fejezet során szerzett olvasói tapasztalatokat, megértetteket és megtanultakat képes rend-
szerezni.
– Tud általános, az összes olvasott elbeszélésre érvényes jellemzőket kiemelni (pl. terjedelem,
szövegszerűség, nézőpontok játéka, metaforikusság, ok-okozati viszonyok fellazulása, asszoci-
atív kapcsolatok).
– Képes az egyes alkotásmódok sajátos jellemzőinek (pl. idő- és térkezelés, nyelvi redukció, pa-
rabolaszerűség, identitás stb.) kiemelésére, összegzésére.
R ÁHANGOLÓDÁS
18. lépés: 37. feladat „B” variáció
Egy elbeszélés, amelynek főszereplője Bundás Rekk
T/37. 69. oldal
10 PERC
Az elbeszélést szakaszos olvasással dolgozzuk föl. A címét ne közöljük, csak a szakaszos olvasás
folyamatának végén (ott szerepel is). Az adatlap egyetlen információt tartalmaz, a főszereplő ne-
vét. Kitöltése találgatásra, figurateremtésre ösztönöz, felkelti az érdeklődést. Tapasztalat: a diákok
(sokszor a felnőtt olvasók is) Bundás Rekket gyakran kutyának képzelik (Bundás mint állatnév).
A Rekk egyébként hangzásában hasonlít a drek (szleng) = ürülék, kosz jelentésű szó alakjához.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : fantázia, karakteralkotás
M u n k a f o r m á k : egyéni (a saját és a szövegbeli figura összevetésének eredményét lesz érdemes
megosztani, itt nem szükséges a megbeszélés)
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : karakterlap
„B” VARIÁCIÓ
EGY ELBESZÉLÉS, AMELYNEK FŐSZEREPLŐJE BUNDÁS REKK
37. Adatlap
a) Az elbeszélés főszereplőjét Bundás Rekknek hívják. Milyennek képzeled a karaktert a neve alap-
ján? Töltsd ki az adatlapját!
Neve: Bundás Rekk

Nevének eredete:
Kora:
Neme:
Testfelépítése:
Ruházata:
Kedvenc étele:
Kedvenc időtöltése:
Néhány fontosabb jellemvonása:
Lakókörnyezete:
b) Beszéld meg elképzeléseidet padtársaddal!
egyéni
JELENTÉSTEREMTÉS
T/38. 69. oldal
40 PERC
• Az időkereteket a tanári felolvasás irányítsa. Egy-egy részletet kövessen rövid, egyéni munka
páros, ill. ahol szükséges, frontális egyeztetéssel. Fontos, hogy hívjuk fel a tanulók figyelmét az
újraolvasásra, hogy a szétbontást követően az összerakás is megtörténjen.
• Tapasztalat: a diákok a történettől gyakran azt várják, hogy Bundás Rekk (1) magánya feloldódik,
befogadja a közösség, pl. Trenkóék, (2) valami nemes tettet hajt végre, így kiderül róla, hogy a
gondozatlan külső „nemes szívet takar”. Ilyenkor érdemes megbeszélni, hogy a mese ősi műfajá-
nak elvárásai működnek bennünk.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : jóslás, jóslásellenőrzés, értelmezés, hiányra kérdezés
M u n k a f o r m á k : egyéni, páros, frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : szakaszos olvasás, halmazábra, T-táblázat
38. Szakaszos olvasás

Az elbeszélést szakaszos olvasással dolgozzuk fel. Minden szakasz olvasása előtt meglévő tudá-
sunk birtokában előfeltevéssel fogunk élni a történet alakulásáról (a jóslástáblázat 1–2. oszlopa).
Minden szakasz olvasása után visszatérünk a jóslástáblázat harmadik oszlopához, és megvizs-
gáljuk, hogy előfeltevésünkhöz képest hogyan alakult a történet valójában. Vagyis folyamatosan
töltjük a jóslástáblázatot!
a) Írj egy-egy mondatot az első és a második oszlopba!

MIT GONDOLSZ, MI FOG

MIBŐL GONDOLOD? MI TÖRTÉNT VALÓJÁBAN?
TÖRTÉNNI AZ 1. RÉSZBEN?
b) Hallgasd meg az elbeszélés kezdetét, kövesd nyomon a szöveget!
Bundás Rekk, a magánzó6 lehunyt szemű házban lakik, utcára néző ablakát örökösen csukott zsalu-
gáter takarja. Kapuja zárva, a bádogkerítés mögött udvara kicsi és kopár, nem terem meg benne se
fű, se egyéb hitvány virágot hozó gyom, mert Bundás Rekk már a tavasz kezdetén különféle oldatok-
kal locsolja földjét; esőtlen, nyári heteken, amikor csak a falak alatt lomhán kavargó szél szikkasztja,
kiégett udvara olyan lesz, mint egy darabka kerítéssel védett sivatag.
Bundás Rekk, a csendes szomszéd az utcán – biztosra vehetően – kétszer látható. Egyszer kora
reggel, amikor kezében drótfogantyús, szutykos szatyorral elsétál a pékhez, és lezárt borítékkal fizet a
kenyérért. Aztán megint estefelé, amikor szennyvizes vedrével lép ki a kapuján, és az utcai lefolyóba
üríti. Ilyenkor vagy mindjárt visszatér sivatagos udvarára, vagy amúgy vedrestől elkószál valamerre.
Ő csak az „esti vedres ember”, alakja olyan mérhetetlen közönyt áraszt, hogy nemigen fordulnak
utána.
c) Térj vissza a jóslástáblázat harmadik oszlopához, és végezz korrekciót!

Írd be röviden, hogy az elképzelésedhez képest hogyan alakul az elbeszélés!
d) Hasonlítsd össze kitöltött adatlapodat az elbeszélés elején megformálódó karakterrel! Észrevéte-

leidet röviden oszd meg padtársaddal, hallgasd meg az övéit!
e) Folytasd a jóslástáblázat kitöltését, az eddig megismert rész alapján írd be elképzelésedet és

meglátásaidat az 1–2. oszlopba!
MIT GONDOLSZ, MI FOG MI ERRE A BIZONYÍTÉK?

MI TÖRTÉNT VALÓJÁBAN?
TÖRTÉNNI A 2. RÉSZBEN? MIBŐL GONDOLOD?
f) Hallgasd meg a folytatást, kövesd nyomon a szöveget!
Az utca túloldalán a mit sem sejtő Trenkó Vilmos lakik népes családjával. A két öreg: Trenkó és
Trenkóné; a gyerekek: három fiú és két lány, a vők és a menyek. Ezek az emberek egész udvarukat
befuttatták szőlővel és klematisszal, beültették dáliával, estikével és oroszlánszájjal, televetették sós-
kával, kaporral és petrezselyemmel, a falak tövétől az ereszig ösztövér mályvaszárak ágaskodnak.
Nagy közös asztalnál étkeznek a lugasban vagy éppen az udvaron, olykor hiányos öltözékben, lenge
6 magánzó (régies, hivatalos): foglalkozás nélküli, közelebbről meg nem határozható jövedelemből élő személy
alsókba, papucsokba bújva csoszognak és beszélgetnek. Gyakori vendégeik is ingujjra vetkőzötten

forgolódnak közöttük, mint meghitt családtagok. És beszélgetnek. Megszokták a szemközti ház poros
és száraz csöndjét, örökösen lehunyt szemét, megszokták, hogy udvarukba főként a nap süt be, nem
leselkedők tűző tekintete. Bundás Rekkre sosem gondolnak.
g) Térj vissza a jóslástáblázat harmadik oszlopához, és végezz korrekciót!

h) Gyűjtsd össze az első két rész alapján, mi mindenben képez ellentétet a szöveg Bundás Rekk és
Trenkóék között!
Észrevételeidet röviden oszd meg padtársaddal, hallgasd meg az övéit!
BUNDÁS REKK TRENKÓÉK
i) Folytasd a jóslástáblázat kitöltését, az eddig megismert két rész alapján írd be elképzelésedet és
meglátásaidat az 1–2. oszlopba!

TÖRTÉNNI A 3. RÉSZBEN? MIBŐL GONDOLOD?
j) Hallgasd meg a harmadik részt, kövesd nyomon a szöveget!
Pedig Bundás Rekk – hacsak nem éppen reggeli szatyros portyáján vagy esti szennyvizes-vedres sé-
táján tartózkodik házon kívül – egy magasított lábú széken ül naphosszat zsaluval lesötétített szobája
ablakában.
Ül egy lyuk előtt, amelyet akkor fúrt a zsalu deszkájába, amikor ablaktábláit végképp beszögezte.
A lyuk körül a deszka az orra érintésétől már megzsírosodott, leheletétől szivacsossá korhadozott, s
ha nem éppen tulajdon szagáról lenne szó, maga Bundás Rekk is érezhetné, hogy közelségétől meny-
nyire büdös. De Bundás Rekk nem ismeri a saját szagát, nem is érdekli őt. Inkább az, hogy mit eszik
a Trenkó család, és mire telik, mennyi hús marad a lerágott csontokon, s úgy mellékesen: hogy mi a
véleményük például a betevő falatról általában, az elnöki palástról, a Tudományos Akadémiáról és
a kiváló hajfestő szerekről.
Ő csak ül a deszkába fúrt lyuk mögött, ül és figyel nagy nyugodtan, és arra gondol: az idő neki
dolgozik.
k) Térj vissza a jóslástáblázat harmadik oszlopához, és végezz korrekciót!

l) Az eddig olvasott három részben húzd alá azokat a mondatokat, amelyek eltitkolnak valamilyen
információt, amelyeknek meghatározó jellemzője a hiány!
Tegyél fel olyan kérdéseket, amelyek a hiány megszüntetését célozzák!
Észrevételeidet röviden oszd meg padtársaddal, hallgasd meg az övéit!
m) Folytasd a jóslástáblázat kitöltését, az eddig megismert három rész alapján írd be a szerinted
lehetséges befejezést és indokaidat az 1–2. oszlopba!

TÖRTÉNNI A BEFEJEZÉSBEN? MIBŐL GONDOLOD?
n) Hallgasd meg a befejezést, kövesd nyomon a szöveget!
Egyszer aztán mégis berezel. Egyszer, amikor krétaszagot érez a szobában. Ez a tantermekből arány-
lag ritkán elkószáló szag nem az utcáról illant be réseken és repedéseken vagy éppen az általa fúrt
lyukon, forrása itt van valahol a homályos szobában. Bundás Rekk csak úgy forgolódik maga körül,
és nem bír szabadulni a krétaszagtól. Mint valami pimasz légy üldözi, és rátelepedik az orra hegyére.
Ott van, szagolni kell.
Akkor villanyt gyújt Bundás Rekk, látja is magát a nyitott ablak homályos tükrében, látja: krétás az
orra. Miközben krétás orrát törülgeti, megpillantja a kémlelőnyílás alá krétával írott üzenetet:
KRÉTÁS AZ ORROD NEKED.
„Krétás az orrom nekem.”
Döbbenetes. Aki ezt írta, igazat írt. Meg kell kapaszkodni valamiben. Igen bizony, mert attól a
krétától lett krétás az orra, amivel az ismeretlen jóslatot firkált a zsalu belsejére.
Döbbenetes. Egy valaki. Egy illető. Egy egyén. Aki talán most is a szekrény deszkájába fúrt lyuk
mögött kuporog egy polcon, és őt figyeli, milyen kapkodva vesz lélegzetet.
(A krétaszag eredete)
o) Térj vissza a jóslástáblázat harmadik oszlopához, és végezz korrekciót!

Írd be röviden, hogy az elképzelésedhez képest hogyan fejeződött be az elbeszélés!
p) Milyen metaforikus olvasata lehet (a címmel is összefüggésben) ebben az elbeszélésben a szagok-

nak?
q) Beszéljétek meg, milyen történelmi-emberi vagy léttapasztalat állhat az elbeszélés világa mö-
gött!
Minek a példázataként olvasható a történet? (Több lehetőséget is fontoljatok meg!)
Többnyire egyéni, folyamatfüggő, ezért a jóslástáblázatokhoz nem közlünk lehetséges megoldást,
néhány feladatnál tájoló megoldást adunk.
h)
Bundás Rekk, a magánzó lehunyt szemű házban Az utca túloldalán a mit sem sejtő Trenkó Vil-
lakik, utcára néző ablakát örökösen csukott zsa- mos lakik népes családjával. A két öreg: Trenkó
lugáter takarja. Kapuja zárva, a bádogkerítés mö- és Trenkóné; a gyerekek: három fiú és két lány, a
gött udvara kicsi és kopár, nem terem meg benne vők és a menyek. Ezek az emberek egész udva-
se fű, se egyéb hitvány virágot hozó gyom, mert rukat befuttatták szőlővel és klematisszal, beül-
Bundás Rekk már a tavasz kezdetén különféle ol- tették dáliával, estikével és oroszlánszájjal, tele-
datokkal locsolja földjét; esőtlen, nyári heteken, vetették sóskával, kaporral és petrezselyemmel,
amikor csak a falak alatt lomhán kavargó szél a falak tövétől az ereszig ösztövér mályvaszárak
szikkasztja, kiégett udvara olyan lesz, mint egy ágaskodnak. Nagy közös asztalnál étkeznek a lu-
darabka kerítéssel védett sivatag. gasban vagy éppen az udvaron, olykor hiányos
Bundás Rekk, a csendes szomszéd az utcán – öltözékben, lenge alsókba, papucsokba bújva
biztosra vehetően – kétszer látható. Egyszer kora csoszognak és beszélgetnek. Gyakori vendége-
reggel, amikor kezében drótfogantyús, szutykos ik is ingujjra vetkőzötten forgolódnak közöttük,
szatyorral elsétál a pékhez, és lezárt borítékkal mint meghitt családtagok. És beszélgetnek. Meg-
fizet a kenyérért. Aztán megint estefelé, amikor szokták a szemközti ház poros és száraz csönd-
szennyvizes vedrével lép ki a kapuján, és az ut- jét, örökösen lehunyt szemét, megszokták, hogy
cai lefolyóba üríti. Ilyenkor vagy mindjárt vissza- udvarukba főként a nap süt be, nem leselkedők
tér sivatagos udvarára, vagy amúgy vedrestől el- tűző tekintete. Bundás Rekkre sosem gondol-
kószál valamerre. Ő csak az „esti vedres ember”, nak.
alakja olyan mérhetetlen közönyt áraszt, hogy
nemigen fordulnak utána.
l)
a mit sem sejtő Trenkó Vilmos lakik Mit kellene Trenkó Vilmosnak sejtenie?
udvarukba főként a nap süt be, nem leselkedők Miért említi az elbeszélő a leselkedők tűző te-
tűző tekintete. Bundás Rekkre sosem gondol- kintetét?
nak. Miért kellene Trenkóéknak Bundás Rekkre gon-
dolniuk?
Pedig Bundás Rekk (…) egy magasított lábú szé- Miért ellentétes kötőszóval indul a mondat? Ho-
ken ül naphosszat zsaluval lesötétített szobája gyan függhet ez össze Trenkóékkal?
ablakában. Miért ül ott?
Ül egy lyuk előtt, amelyet akkor fúrt a zsalu Mikor szögezte be végképp?
deszkájába, amikor ablaktábláit végképp beszö- Miért szögezte be? Mi történhetett, amiért ezt
gezte. tette?
De Bundás Rekk nem ismeri a saját szagát, nem Miért érdekli Bundás Rekket a Trenkó család
is érdekli őt. Inkább az, hogy mit eszik a Trenkó életvitele, véleménye bizonyos dolgokról?
család, és mire telik, mennyi hús marad a lerá-
gott csontokon, s úgy mellékesen: hogy mi a vé-
leményük például a betevő falatról általában, az
elnöki palástról, a Tudományos Akadémiáról és a
kiváló hajfestő szerekről.
az idő neki dolgozik Miért dolgozik Bundás Rekknek az idő?
Az utolsó szövegrészt követően is térjünk vissza erre a problémakörre!

Vajon ki írta fel a zsalura krétával a leskelődőt leleplező, a leleplezést tudtára adó üzenetet?
Milyen szándékkal tette?
Az egyébként klasszikusan szerkesztett, csattanóra kihegyezett, ám nyitott zárlatú elbeszélés
legjellegzetesebb nyelvi sajátossága az elhallgatásokból fakadó hiány. Az elbeszélő fontos
információkra utal, de nem mondja el ezeket az olvasónak. Ezzel nyitottá teszi a szöveget,
beleviszi az olvasót a játékba.
„[M]intha lenne valahol egy első kötet, amelyben elmondja, hogy miért él Bundás Rekk, a
leskelődő egy maga csinálta sivatagban. De ilyen kötet nincs, ezeket az írásokat nekem kell
tovább írnom, csakhogy úgy kellene tovább írni, mint ahogy Bodor tette. Ezt pedig csak ő
tudja megtenni.” (Szabó Árpád Töhötöm: Miért él Bundás Rekk sivatagban?/Egy olvasó nap-
lójából/)
p) A bűz, a piszok hagyományosan az erkölcsi romlottság metaforája az irodalomban (lásd pl.
Hamlet), itt Bundás Rekk attribútuma: „szutykos szatyorral”, „szennyvizes vedrével”, „A lyuk
körül a deszka az orra érintésétől már megzsírosodott, leheletétől szivacsossá korhadozott, s
ha nem éppen tulajdon szagáról lenne szó, maga Bundás Rekk is érezhetné, hogy közelségé-
től mennyire büdös.”
A címmel összevetve: A krétaszag eredete: (1) eredendő helye az iskola → gyermek, tanulás,
tudás, gyermeki őszinteség, bátorság, leleményesség stb. (2) Bundás Rekk házában a kémlelő
nyílás alá írt üzenetről Bundás Rekk orrára kerül a kréta és a szag; (3) a krétához eredendően
a fehér szín (tisztaság) és tiszta, semleges szag tartozik, ironikus, hogy itt a bűzt zavarja meg;
(4) a krétaszag tényleges eredetéről, vagyis arról, hogy ki és miért írta oda, nem tudunk meg
semmit, a „leleplezéstörténetnek” épp a leglényegesebb elemét hallgatja el a szöveg, így
maga a leleplezés és hatása, vagyis a parabolaszerűség kerül fókuszba.
q) Például:
– az ember magánszférájába behatoló, azt megfigyelő diktatúrák, társadalmi rendszerek XX.
századi tapasztalata, meghatározóan a közép-kelet-európai társadalmi rendszereké, a ki-
terjedt besúgóhálózatoké, ahol a figyelőt is figyelik (lásd pl. Mészöly Saulus)
– az emberi kiszolgáltatottság, a biztonságérzet hiányának tapasztalata
– az üzenetírás, a leleplezés (üzenetíró) mint egyfajta belső emelkedettséget, erkölcsi tartást
képviselő magatartásforma példázata
REFLEK TÁL ÁS
T/39. 74. oldal
10 PERC
• Gyűjtsünk pár percig közösen ötleteket, majd a tanulók egyénileg dolgozzanak ki egy-egy válasz-
tott lehetőséget az értékelés részét képező házi feladatként.
• Az „A” variáció végén szereplő 35–36. házi feladatot akkor is adjuk fel, ha a „B” variációt válasz-
tottuk! Ez is a fejezet értékelésének részét képezi!
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : kreativitás, ötletesség, kommunikációs helyzetnek
megfelelő szövegtartás
M u n k a f o r m á k : frontális, egyéni
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : ötletbörze, RAFT
39. Egy témáról különböző szerepekben
a) Gyűjtsetek ötleteket: az elbeszélés világán belül milyen témában és milyen műfajban ki írhatna
(vagy mondhatna) valamit kinek? Egy lehetőséget a példa kedvéért közlünk.
FELADÓ CÍMZETT TÉMA MŰFAJ

gyerekek a településen Bundás Rekk piszkossága, csúfolódó
szutykossága
b) Házi feladat
Válassz egy lehetőséget, és dolgozd ki a kommunikációs helyzetbe helyezkedve a szöveget 10-15
sorban!
egyéni
Szemp ontok a z ér tékeléshez:
– A szöveg tartja a választott kommunikációs helyzet (feladó, címzett, téma, műfaj) tartalmi és
formai követelményeit
– Összefüggésben van, koherens az elbeszélés jelentéslehetőségeivel
– Kimunkált, kidolgozott
– Ötletes, egyéni, kreatív

o Magyartanarok TK

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

o Magyartanarok TK

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

SZÖVEGÉRTÉS–SZÖVEGALKOTÁS

TIPOGRÁFIA BÁRD JOHANNA

KÍSÉRLETI-TESZTELÉSI CÉLLAL HASZNÁLHATÓ. 1134 BUDAPEST, VÁCI ÚT 37.

Pethőné Nagy Csilla

KÉPESSÉGFEJLESZTÉSI Tematikus fókusz:

A FEJEZETBEN LÉVŐ A kisepika alakváltozatai – elbeszélésmódok a tágan értett modernségben

AJÁNLOTT 12. évfolyam (17–18 évesek)

ELŐZŐ ÉS KÖVETŐ A modern világirodalom néhány meghatározó alkotása

TANTERVI MODUL- 9. évfolyam 1. fejezet 3–7. modul

KERESZTTANTERVI Történelem, művészettörténet: film- és fotóművészet

NAT • Érvelés, önreflexióra és önkorrekcióra való törekvés.

KÖVETELMÉNYEK → A tanulónak legyen szövegismereten, olvasói-értelmezői tapasztalaton alapuló,

MÓDSZERTANI A fejezet az együttműködésen alapuló tanulást (pármunka, csoportmunka) ré-

SZÖVEGFORRÁSOK Szindbád-novellák: http://mek.oszk.hu/00700/00760

15 PERC Az otthoni, előkészítő-ráhangolódó feladatok közös megbeszélésére

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : Az 1–2. feladat célja az elbeszélés otthoni olvasásának és órai értelme-

AZ EMLÉKEZÉS MINT NYELVI STRUKTÚRA

a) Mi minden jut eszedbe az emlékezetről, az emlékezés természetéről a képek láttán? Képzettársí-

c) Mire jó, miért fontos szerinted az emlékezet, az emlékezés, illetve a felejtés?

2. Szindbád, a hajós – előzetes házi feladat

a) Mit tudsz Szindbádról, a mesehősről?

Melyik mesevilágban szerepel?

Milyen jellegű, témájú történetekben?

Ki meséli a történeteket? Kinek és miért?

Kiket sorolnál „Szindbád rokonai” közé eddigi

KRÚDY GYULA: A HÍDON

– Nos és hogyan tetszik önnek városunk?

T/3–4. 10. oldal

50 PERC 30 perc a csoportmunkára, 20 perc a megbeszélésre, ami áthúzódik

3. A hídon és más Szindbád-novellák

a) Ki ebben az elbeszélésben Szindbád?

c) Milyen esemény, mozzanat hogyan billenti ki a nyugvópontról az alaphelyzetet?

e) Olvassátok el az alábbi novellaindításokat, és hasonlítsátok össze A hídon című elbeszélésével! Mi

i) Válasszatok ki a három (tag)mondatból egyet, és írjátok anekdotává!

A VÁLASZTOTT, ANEKDOTÁVÁ ÍRHATÓ MONDAT:

j) Mennyiben más a szerepe Krúdy elbeszélésében az anekdotának a hagyományoshoz, a megszo-

k) Megtalálható-e, újraélhető-e Szindbád számára az emlék?

B) Toposzok, időszerkezet, identitás

a) Mit jelent, hányféleképpen értelmezhető az út-utazás toposz ebben az elbeszélésben? Melyik

b) Aláhúzással emeljétek ki az elbeszélésből az összes olyan szövegrészt, amelyben megismétlődik

c) A szövegkörnyezetet is figyelembe véve vizsgáljátok meg, melyik részletnek mi a szerepe az elbe-

d) Milyen más, jelképesen is értelmezhető és ismétlődő-variálódó motívumok kapcsolódnak a ki-

f) Olvassátok el a két értelmező-elemző szöveget, amely a Krúdy-szöveg eltérő emlékezésértelme-

„Az emlékezés egyik oldalról a múlt »megelevenedéseként«, változatlan visszatéréseként értelmezhe-

ALÁHÚZÁSOK, KIEMELÉSEK ÉRTELMEZŐ MEGJEGYZÉSEINK

Egy téren valahol egy boltajtó nyikorgott, és egy kis

– Most már csak Amália hiányzik – gondolta magá-

A MÚLT ÉS A JELEN IDŐSÍKJAI- A MÚLT ÉS A JELEN IDŐSÍKJAI-

saját példa (1)

saját példa (2)

h) Elemezzétek az alábbi részletet abból a szempontból, hogy mi a szerepe az érzékelésnek az em-

i) Keressetek példákat A hídon című elbeszélésből a színeknek, illatoknak, hangoknak, ízeknek és a

SZÍNEK HANGOK ILLATOK ÍZEK TAPINTÁS

j) Hogyan működik, milyen hatást kelt az e)–h) feladatban megvizsgált időkezelés?

k) Olvassátok el és saját meglátásaitokkal összefüggésben értelmezzétek Eisemann György tanul-

[N]em valamilyen meghatározott időpontnak, a régmúltban elszigetelt eseménynek „originális” tar-

b) Osszátok meg egymással kutatásaitok eredményét!

c) A „tanított páros” reflektáljon az elhangzottakra:

felidéződik az egykori szerelem kontextusa és élménye. Az idősödő, halálra készülő Szind-

megragadásának, elevenné tételének szándéka a jelenben. Így az utazás tulajdonképpen az

Eszébe jutott fiatalkorából egy város Az elbeszélői tevékenységhez és a szereplő

a híd kőpárkánya mellől álmodozva nézte a Az elbeszélői tevékenységhez és a szereplő tu-

Fontos a nézőpontok és tudati egyidejűséget megalkotó idősíkok együttes játéka, billegése