Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én

Verselemzés

A vers 1906-ban jelent meg az Új versek c. kötetben, annak előhangjaként. A versnek nincs
címe, az első sorral szoktuk megkülönböztetni.

A "nagyvilágot" megjárt, Párizsból haza érkező s új szemléleti távlatokkal gazdagodott költő,

lírai vallomása ez a vers. Írói szándékainak összegzése:
- büszkeség
- hivatástudat
- hazaszeretet
- magyarságtudat

A vers ars poetica, melyben a költő saját magának jelöli ki a feladatokat: együtt kell képviselni
és fejleszteni a magyarságot és a haladást, a korszerűséget és a nemzeti jelleget. Ady szerint az
újdonság a legfontosabb egy ember vagy egy nemzet történetében is. Erre utal az, hogy 6-szor
szerepel az új szó a versben.
Fontos a nyitás, a változás, mindent vállal ezért, mert a bezárkózás, az elmaradás veszélyes,
mert kiszolgáltatottá teszi a magyarságot más népeknek.

Ezt a szándékát a költő szimbólumok sokaságával fejezi ki.

Az 1. versszakban Góg és Magóg szerepel.
A legenda szerint Góg és Magóg egy harcias északi nép királyai voltak, akiket a világhódító
Nagy Sándor kőfallal és érckapukkal zárt be a hegyek közé, hogy birodalmát megvédje tőlük.
A középkori fordítók idővel a szkítákkal azonosították őket, ezért Anonymus úgy vélte, hogy
ők a magyarok ősei.

A 2. versszakban Verecke a magyarok bejövetelét idézi.

Együtt szerepel az ősi magyarságtudat vállalása és az új dolgok bevezetésének felelőssége.
Dévény a kapu az Alpok és a Kárpátok között, ahol a nyugati szelek akadálytalanul betörhetnek
a Kárpát-medencébe. Ilyen határok, akadályok nélküli erőként jelenik meg Ady is újító
szándékaival.

A 3. versszakban Vazul szerepeltetése külön gondot jelentett az értelmezőknek: hogyan

képviselheti a pogány lázadó az újat - érveltek -, mikor Szent István király ellen lázadt, akinek
a magyarság fönnmaradását köszönheti? De Adyt nem a történelmi szerep érdekelte, hanem a
XX. század eleji következményei. A Szent Istvánra hivatkozó állam és egyház
rendíthetetlennek látszó, elnyomó hatalmával szemben önmagát is pogány - az ősi, romlatlan
magyarságot képviselő - lázadónak érezte.

A 4. versszakban Pusztaszer említése is jelképes. A hagyományok szerint a honfoglaló

magyarok itt álltak meg először, és itt tartották az első országgyűlésüket. Ilyen értelemben a
magyar országgyűlés a régit képviseli, amely tagad minden újat.

A vers tehát a költőnek célt ad, a költő által helyesnek vélt magatartást mutatja be. Minél
nagyobb a reménytelenség, annál nagyobb a küzdésvágy Adyban. A " mégis győztes" kifejezés
mutatja azt az elszántságot, amely költészetét jellemzi.