7.

tétel: Akik most álnak klasszikussá

Háy János

Életrajz:

 Háy János  eredeti neve: Horváth János

 1960-ban született
 Költő, regényíró
 A gimnáziumban erősen vonzotta az irodalom, azonban a rossz jegyek (irodalom kettes)
eltántorították attól, hogy később ebben az irányban folytassa felsőfokú tanulmányait.
 1981: Többszöri próbálkozás után 1981-ben felvételt nyert a Szegedi Tudományegyetem
Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai kar orosz-történelem szakára, ahova akkori szerelme,
későbbi felesége miatt adta be a jelentkezést, aki angolt tanult az
intézményben. Ugyanebben az évben Háy szegedi barátaival megalapította élete első és
egyben utolsó rockzenei együttesét, az Originál Lágert, azonban a zenekar 1 éven belül
néhány demo-felvétel után felbomlott. Felhagyott a zenéléssel.
 1985-ben végzett orosz-történelem szakon a szegedi Tanárképző Főiskolán
 1985–1988 között Budapesten általános iskolai tanár
 1989: Felhagyott a tanítással
 Háy nem hagyott fel a képzőművészettel, több ízben jelentek meg rajzai és festményei,
ezen felül maga illusztrálja könyveit, készíti el azoknak borítóit. Felnőtt fejjel, két
gyermekének megszületése után végezte el az ELTE esztétika szakát (1991), jelenleg
pedig szabadfoglalkozású íróként él Budapesten.
 1982 és 1992 között a Holnap Kiadó, 1993 és 1996 között a Pesti Szalon Könyvkiadó,
1997 és 2004 között pedig a Palatinus Könyvkiadó szerkesztője.

Művei:

 Vigyázat, humanisták. A növények hazája – 1990 (Az 1996-1998 között íródott verseket
tartalmazza.)

 Valami nehezék – 1998 (Az író 1994-1996 között született verseit foglalja magában a
kötet.)

 Istenek – 1998

 Kotródom el – 2002 (A kötet a költő 1998-2002 között született verseinek gyűjteménye.)

 Meleg kilincs. Válogatott versek – 2008 (Két és fél évtized költői munkásságát gyűjti
össze a verseskötet.)

 Egy szerelmes vers története – 2010 (Szerelem, fájdalom, boldogság, öröm, és bánat,
igazság és hamisság- ezek az örök, emberi, egymással ellentétes érzések állnak Háy
1
 legújabb verseskötetének középpontjában, és a kötet megidézi a szerelmi viszonyok
legtipikusabb figuráit is, úgy mint a házasságtörők és házasságfüggők.)

 Háyland; Palatinus, Bp., 2011

 Az öregtó felé; Európa, Bp., 2017

Vegyes kötetei:

 Gyalog megyek hozzád a sétálóúton - 1989 (Első megjelent kötete az 1976-1985 között
született verseit és képrajzait tartalmazza.)

 Welcome in Africa – 1991 (Versek és kisprózák az 1990-1991 közötti időszakból.)

 Marlon és Marion –1993 (Versek és novellák, melyekben igaz szerelmek, és a múltbéli

nagy korok hősei jelennek meg.)

 Holdak és napok – 1995 (Elbeszélések, versek, rajzok. A versek mind témájukban, mind
nyelvezetükben nagyon modernek, maiak, ugyanakkor a novellák esetében bár megmarad
a nézőpont aktualitása, de a török kor és a nagy korok hőseinek megjelenése miatt ez a
frissesség eltűnik a témavilágból.)

 A világ meztelen. Douglas Coupland, Fejtő Ferenc, Háy János, M. Nagy Miklós és Susan
Sontag írásai; főszerk. Mihályi Gábor, szerk. Bánki Judit; Új Világ–Antonin Liehm
Alapítvány, Bp., 2004 (Európai kulturális füzetek)

 Jézus bölcsessége. Szeretetről, igazságról, boldogságról, gazdagságról, jóról és

gonoszról; összeáll. Háy János; Palatinus, Bp., 2011

Drámák:

 A Gézagyerek - 2004 (A kötetben négy dráma és egy novella szerepel, a borítót maga a
szerző készítette. Eredetileg igazi hősökről akart írni, és miközben saját Lear királyát,
Machbethjét kereste két munkáskabátos srácot látott kijönni a kocsmából, akik a világ
rosszaságáról szerencsétlen Gézagyerekről beszéltek. Ősbemutatója a debreceni Csokonai
Színház Stúdiószínpadán volt, Pinczés Sándor rendezésében.)

 A Senák - 2004 (Istendrámák két részben, illetve kétrészes színmű, melynek a Nemzeti
Színházban volt az ősbemutatója- a darab a hatvanas évek szerveződő téeszvilágába,
budapesti agitátorok és vidéki ellenállók közé kalauzolja az olvasót.)

 A Pityu bácsi fia - 2005 (A kétrészes színjátékot, mely 1972-ben játszódik Budapesten a
kettes metró átadásakor először a Thália Színház és a beregszászi Illyés Gyula Színház
mutatta be közösen 2005-ben, Bérczel László rendezésében.)

2
  A Herner Ferike faterja - 2003 (A darabot már három nyelvre is lefordították – angol,
német, lengyel –, és 2005-ben Heidelbergben közönségdíjat nyert. Ősbemutatója a Pécsi
Harmadik Színházban volt, Vincze János rendezésében.)

 Haláli dumák. Erdős Virág, Háy János, Kukorelly Endre, Nényei Pál, Papp András,
Térey János, Toepler Zoltán drámáiból; összeáll. Háy János; Új Világ, Bp.,
2005 (Európai kulturális füzetek)

Prózai alkotások:

 Dzsigerdilen (a szív gyönyörűsége)- 1996 (A regény története a török idők kalandjait

dolgozza fel, a kilencvenes évek prózatermésének az egyik legjelentősebb darabja.)

 Xanadu. Föld, víz, levegő – 1999

 Közötte apának és anyának, fölötte a nagy mindenségnek – 2000 (Kilenc történet- kilenc
főhős. Mindannyian elindulnak, hogy szerencsét próbáljanak a világba, és meg akarják
tudni, hogy miért vannak ők a Földön – olyanok, akárcsak mi magunk.)

 Alfabéta és a nevennégy rabló – 2002 (Meseregény, „meseábécé”, melynek szerzőtársa

Faltisz Alexandra.)

 A bogyósgyümölcskertész fia – 2003 (Egy novellafüzér, melynek középpontjában a

címben megjelent fiú élete és mindennapjai állnak.)

 Dzsigerdilen (a szív gyönyörűsége)- Török korom (Elbeszélések) – 2004 (A kötet

érdekessége, hogy nem csak a Dzsigerdilen újrakiadása, hanem tartalmazza azokat az
elbeszéléseket is, melyek a regény megírása előtt születtek.)

 Budapest. Hídfőváros – 2005 (A kötetben megjelent írások Fejér Gábor fotóit

illusztrálják, és arra tesznek kísérletet, hogy a budapesti hidakon, és hidak körül zajló
életet jelenítsék meg.)

 Xanadu. Völgyhíd – 2005 (A regény egy velencei kereskedő és egy piránói lány szerelmét
állítja a középpontba, egyéb összetevői egy legenda, az angyalok, a Teremtő, a részeges
matrózok, a tenger, a tengerparti palota és a hajók.)

 Házasságon innen és túl – 2006 (Válogatás tíz év novellaterméséből. A gyűjteményben

megváltozik Háy írói nyelve, a meseszerűséget, leírásai képszerűségét pontosság és
szűkszavúság váltja. Olyan népszerű művei jelentek meg a kötetben, mint a Budapesti
tavasz, a Világörökség része, vagy a Szilveszter.)

 A gyerek – 2007 (A mindennapok és a közelmúlt meghatározó eseményei sorakoznak fel

a kivételesen meglepő, egyedi regényben. Háy olyan történéseket vett műve alapjául,
melyekről sorsdöntő voltuk ellenére még nem jelent meg irodalmi feldolgozás. Az

3
 időszerkezet közel ötven évet ölel fel, és lehetővé teszi, hogy egyszerre érezze magát a
cselekvés jelenében, múltjában, jövőjében - egyszóval minden olyan idősíkban, mely a
regényben megjelenik. Mindeközben ismerős, emberközeli sorsok villannak fel. A mű
hangvétele a 2006-os novellakötethez hasonlóan szikár, és mentes a szemléletes,
elburjánzó leírásoktól.)

 Egymáshoz tartozók – 2009 (Kisprózakötet, melynek középpontjában a családok és a

családtörténetek állnak, valamint megjelenik benne az író és irodalom viszonya is, hiszen
Háy ebben a könyvben a kapcsolatokat tárgyalja.)

 A mélygarázs – 2013 (Regény.)

 Napra jutni; Európa, Bp., 2014

 Hozott lélek; Európa, Bp., 2015

 Ország, város, fiú, lány. Útravaló; Európa, Bp., 2016

 Ottonunk könyve; Európa, Bp., 2017 (Európa zsebkönyvek)

A választott mű tartalma: A gyerek

A gyerek útnak indul a faluból, ahol évszázadokkal ezelőtt telepedtek meg ősei. Kilép az anyai
nagyapja házából, onnan, ahova beházasodott az apja, és akié így sosem lehetett a ház, hiába
építette újjá. A gyerek nagy dolgokra hivatott. Parasztfiúból városi értelmiségi lesz – ezt várják
tőle. Az apa egészen biztos abban, hogy a városban tudóst nevelnek a fiából, és így neki már nem
kell a földet túrnia. Az anya is minden vágyát a gyerekbe oltja, ő valósítja majd meg a felmenők
sosemvolt álmait.

A gyerek felmegy hát Pestre, hogy megcsinálja a szerencséjét. Elvégzi a gimnáziumot, majd
jelentkezik a bölcsészkar filozófia szakára. Az egyetemnek azonban nem kell ez a
„csodagyerek”, a város pedig nem fogadja magába. A szegedi tanárképzőt azért elvégzi, utána
pedig hazatér a faluba. A helyi általános iskola igazgatójává választják. Legyen vezető egy ilyen
kvalitású ember, aki mégiscsak közülük való. Lesz felesége, pedig nem valami szép legény, és
lesz gyereke is.

Megkap tehát minden esélyt a gyerek, hogy mégiscsak váljék belőle valaki, legyen több, mint az
apja, meg a nagyapja. A gyerek azonban az iskolaigazgatóságnál többre vágyik. Mert ahhoz
képest, hogy tudósnak kellett volna lennie, ez bizony semmi. Az ilyet pedig csak úgy lehet
elviselni, hogy kiül a verandára, és sűrűn töltöget a borral teli műanyagkannából. Éppen úgy,
ahogy az apja meg a nagyapja tette…

4
A regény címében szereplő gyerek nem az emberi élet korai szakaszára utal, hanem az emberi
lényeket meghatározó tudatszint milyenségét jellemzi. Háy János regényének szereplői
képtelenek felnőni a felelősséghez, amelynek birtokában meg tudnák hozni a sorsukat
befolyásoló döntéseket. Életfilozófiájuk szerint ami velük megtörténik, nem is történhet
másképp, csak ahogy végül megesik. Látszat csupán, hogy a sorsukat a számtalan lehetőség
közül választották ki. Az ő feladatuk más nem lehet: elfogadni a sorsot, ami eleve beléjük van
kódolva.

Háy a figurákat a lap síkjában rajzolja meg. Önálló döntések hiányában nincs kiterjedésük,
személyiségük. Az emberi akarat szabadsága csupán illúzió, nem kaptunk másra felhatalmazást,
csak sorsunk igazolására. Kizárólag szerepek léteznek, amelyeket el kell játszanunk, ahogyan
az adott karakter megkívánja. Nem véletlen, hogy lényegtelenek a szereplők nevei, az író csak
mintegy lehetőségként ad nevet nekik. A gyerekről is csak a regény utolsó lapjain jegyzi meg,
hogy Laci a neve – de ennek akkor már semmi jelentősége nincs.

Háy János maga illusztrálja könyveit, ezeket a dimenzió nélküli alakokat itt pálcikaszerű
lényekként ábrázolja, akiknek teste meghajlik egy hegyes állú fej súlya alatt. Él bennük a
remény, hogy az emberi élet nem feltétlenül boldogtalan, tapasztalatuk mégis folyamatosan
rácáfol reményeikre. Hiába próbálnak meg érvényesülni a világban, küzdelmük eleve
kilátástalan.

A regényben ez a sziszifuszi igyekezet ismétlődik meg az egyes emberi sorsokban. Háy epizódok
sokaságával szakítja félbe a központi történetet, amelyeket egy-egy mondatba ékelt gondolat hív
elő. Az egykori iskolaigazgató, a fiatal történelem-tanárnő, a szomszéd, a tanársegéd, a
kocsmabeli haverok történetei végeredményben nagyon hasonlítanak a fő szálra, a gyerek
életére. A bukások sorozatából pedig egy apáról fiúra szálló szenvedéstörténet, a másra
törekvés hiábavalóságának időtlen rendje rajzolódik ki.

Háy eközben eljátszik azzal a gondolattal is, hogy a történetek alakulhatnának akár jól is.
Hősei lehetnének sikeresek a munkájukban, boldogok a házasságukban, élhetnének teljes életet.
Valójában legfeljebb a remény délibábjával találkoznak. Az író cinikusan mosolyogva mutatja
fel ezeket a lehetőségeket, mert mindenki tudja, a dolgok csakis rosszra fordulhatnak.

A regény nyelvezete egyszerű, mintha a kocsmában mesélne valaki. Ugyanaz,

amelyet Háydrámáiból és novelláiból már ismerünk, de itt a stílus a mindenlátó elbeszélő
tárgyszerű szikárságával párosul. Háy módszeresen körüljárja a vizsgálat tárgyát, előszeretettel
nyúl a fekete humorhoz, amivel elidegenít, és még erősebben markol belénk komor világképe. És
hogy ne higgyük azt, amit az író leír, csak a messzelátón keresztül tapasztalt száraz
igazsághalmaz, egy váratlan húzással tanúvá teszi az elbeszélőt.

A cselekmény valamikor a hatvanas-hetvenes években indul, a kádári Magyarország

virágkorában. Felöleli a következő évtizedeket, eljut a rendszerváltásig, sőt azon is túl.

5
Mondanivalója napjainkban is érvényes, mert nemcsak sokat elmond a korszak társadalmának
lelkiállapotáról, a sorozatos kudarcélményeken felnőtt generáció nyavalyáiról, de végső soron
lételméleti kérdéseket feszeget.

Háy ráközelít az egyes életekre, majd a látványt kitágítva próbál egyetemes emberi igazságokat
megfogalmazni. A gyerek ugyanis lehetek én is, lehetsz te is. Bárkivel bármi megtörténhet. Hogy
a gyerekkel épp az esett meg, ami: tipikus történet.

Egészen kivételes a könyv időszerkezete. Mintha egyszerre lennénk benne a cselekmény épp
aktuális idejében, s minden egyéb időben, ami érintve van a regényben, tehát az elbeszélt teljes
negyven-ötven évben. Így a kötet a főhős életén túl egy egész tárházát adja a legkülönfélébb
sorsoknak, olyanoknak, amelyeket magunk is ismerünk, olyanoknak, amilyenekben könnyen
magunkra ismerünk.

Az elbeszélésmód, szemben a korábbi Háy-regényekkel, nélkülözi a dús, burjánzó leírásokat. Ez

a nyelvezet inkább a könyörtelen szikárságával hat. Nincsenek benne se nyelvi, se tartalmi
engedmények.

A történet cselekménye 40-50 évet ölel fel.

A gyerek nem tud szakítani a „hagyománnyal”, hogy apja és nagyapja is hasonló módon fejezte
be életét. Ebben a helyzetben a gyerek nevet akar szerezni úgy, hogy értelmiségi, filozófus akar
lenni. Már a felvételiken elbukik, hiszen többször is próbálkozik. Később egy vidéki város
tanárképzőjén köt ki. A városi életet már itt is nehezen tűri, majd pár év múlva a saját falujába
kerül vissza iskolaigazgatónak. Úgy tűnik, valamennyire javul a helyzete, hiszen ismerik,
elismerik a faluban, bár a családjáról nincs mindenki túl jó véleménnyel, mégis elfogadják, hogy
ő lett az igazgató, akinek fontos szerepe lenne a településen. Példát kellene mutatnia, felelősséget
kellene vállalnia.

Ehelyett egyre több időt tölt a kocsmában a régi cimborákkal és az apja korábbi ismerőseivel. A
gyerek megházasodik, fia születik, de a lehetőséggel nem él a főhős és többször hangsúlyozza,
hogy nem képes ezt a súly elbírni. Egyre több időt tölt a kocsmában, illetve már otthon is többet
iszik. Elindul a leejtőn, feleségével agresszív lesz és a mindennapi teendői is háttérbe szorulnak.
Délutánonként már csak a műanyag kannán keresztül szemléli a világot. Igazgatói pozíciójáról
lemond, felesége elhagyja, a falubeliek is kinézik már maguk közül. Magára marad és végül
életveszélyes állapotban találják meg.

Háy szerint a főhősnek asszimilálódnia kellett volna a felnőttvilághoz, és kompromisszumokat

kellett volna kötnie, ehelyett a gyerek feladta önmagát és visszalépett, nem mert konfrontálódni.
Az író a magyar társadalmat is jellemzi ezzel. Azt mondja, ez egy kicsi ország, kicsi
lehetőségekkel, a születésünk pedig eldönti életesélyeinket. Állandó hullámvölgyek jellemzik
ezeket az életeket: kis siker, majd nagyobb kudarc. Ezek jellemzik Háy művét és persze a már
megszokott szókimondó szöveg.

6
A gyerek megválaszthatja, hogy mit hoz ki az élethelyzetéből? Háy válaszol erre a kérdésre egy
interjúban: „Nem gondolom, hogy a regényem pesszimista, bármennyire behatároltak is a
körülmények, az egyéni adottságaink, a személyiségemnek mindig marad valamennyi
mozgástere. S ha van optimista üzenet, hát éppen az: nem mindegy, hogy a lehetőségeink alsó
vagy felső regiszterén éljük az életünket.”

Szakirodalom:

Horváth Csaba: Háy János

 A Kalligram Kiadó Tegnap és Ma monográfiasorozatában jelent meg ez a Háy Jánosról

szóló monográfia
 Folyamatos hivatkozási pont a monográfiában Háy egy 2001-es nagyinterjúja, melynek
egy passzusa különösen ironikus megvilágításba helyezi a kötet erős elméleti
receptúráját: „Csomó olyan elvi elvárást fogalmaznak meg [a fiatal irodalomelméletis
fiúk], aminek nem tudok eleget tenni, és nem is akarok. Mert én azon nem gondolkodom,
hogy omnipotens legyen a narrátorom, vagy mi a lófasz, az engem nem érdekel. Nekem
az a fontos, hogy a szöveg ne legyen impotens. Néha azt érzem - bocsánat, nem
rosszindulatú a kritika, amit megfogalmazok -, hogy annyira fogságban tartja az elmélet a
megközelítőt, hogy nem is tudja, hogy ez primer alkotás. Hogy a tétje nem az, hogy
valamely receptnek megfeleljen. A diskurzus a mű és a világ között van, és nem a mű és
Derrida között. Mert ki az a Derrida a világhoz képest? Ismerem egyébként ennek a
gondolkodásnak a nehézségét. Magam is »kiképzett« esztéta vagyok. Emlékszem azokra
a vitákra, amikor a tanult anyag uralta a gondolkodásomat, s az eredendőt letaszította
trónjáról a szerzett tudás. Ma már csak olyan gondolatokat használok, amelyeket képes
vagyok a magam számára domesztikálni.”
 Már az alapozó-bevezető fejezetben betekintést nyer az olvasó abba a széleskörű elméleti
apparátusba, amit a monográfus értelmezései, elemzései során könyvében működtet
(hivatkozik mások mellett Bahtyin, Barthes, Derrida, Foucault, Gadamer, Linda
Hutcheon megállapításaira), s rávilágít módszerének, az életművet vizsgáló
szempontrendszerének legfontosabb összetevőire. Közülük rögtön szembetűnő, hogy
stratégiáját a komparatív megközelítés határozza meg, amennyiben a kiemelt szövegeket
nem önmagukban analizálja, hanem bizonyos világirodalmi tendenciák hatósugarában
szemléli a Háy János-i gondolkodás- és írásmódot. Így elsősorban az amerikai
minimalizmus válik fontossá, de külön figyelmet kap Céline, aki – főként az Utazás az
éjszaka mélyére című regényében – „[m]egváltoztatta a szegénységről való beszédet: az
egzisztenciális létbe vetettséget, a nyelvi lecsupaszítottságot és az anyagi-művelődési
javaktól való megfosztottságot vegyítve lehetetlenné tette azt a beszédmódot, mely a
szentimentalizmus és a romantika óta a szegénységet egzotikumként mutatta be, s nem
léthelyzetnek tételezte fel”.

7
 Amikor azonban fontos összefüggésekről beszélünk, nemcsak irodalmi szempontok
bizonyulnak relevánsnak, de más művészeti ágakra is érdemes kitekinteni. Annál is
inkább, mert Háy kezdettől fogva kiegészíti és értelmezi szövegeit saját rajzaival,
festményeivel. A kötet egyik figyelemre méltó mozzanata az a fejezet, amely az alkotó
képzőművészeti megnyilvánulásait mutatja be a Háyland kötet alapján. Sokkal többről
van szó, mint csupán illusztrációról, állapítja meg a monográfus, ugyanis ezek a rajzok
„nem a képek nyelvére fordítják le a szövegek világát, hanem (…) képi eszközökkel
teremtik meg az irodalmi szövegekből ismerős léthelyzeteket”. (147.) Lényegében olyan
minimalista alkotásokról beszélhetünk, melyek „a gyerekrajzok látszólagos naivitásával,
de egy felnőtt nézőpontjából mutatják fel a lecsupaszított vonalú világ keltette félelmet”.
 A szerző hangsúlyozza, hogy Háy János életművében a műnemek sohasem különültek el
élesen egymástól, sőt azt vehetjük észre, hogy az író dinamikus hálózattá építi össze
alkotásait, amelyek „tematikusan, tehát topográfiailag és szociológiailag, és a különböző
műnemek szövegfelépítését tekintve is átfedik és értelmezik egymást: felismerhetővé
válik bennük egy sokféleképpen elmondható, mégis ugyanannak megmaradó közös
történet”. Ugyanakkor „az egyes műnemek önállóan is autentikus világot hoznak létre: az
egyes művek a műnemeken belül is egymásra épülhetnek; a tudatosan szerkesztett
verskötetek folyamattá rendeződnek, az epikai művekben számos autotextus teremt igen
erős kohéziót, a szereplők, helyszínek több drámában is visszaköszönnek”.
 A művek nagy száma miatt az elemző válogatásra kényszerül, teszi ezt oly módon, hogy
bizonyos opusokat csomópontoknak feltételez a munkásságon belül, s ezek „esztétikailag
és tematikusan is meghatározzák a többi Háy-szöveg értelmezését, sőt egymáshoz való
kapcsolatát is”. Éppen ezért jó elgondolásnak bizonyul, hogy „a monográfia a műnemi
felosztást a kronologikus és a tematikus megközelítés keverékével árnyalja”.
 1. Elsőként a lírai alkotásokkal foglalkozik, főként azok időfelfogásának és
nyelvszemléletének jellegzetességeire, összefüggéseire fókuszál
 2008-as Meleg kilincs kötet
 Lírikusi szerepét tekintve nem áll tőle távol a romantikáig visszanyúló
magyar irodalmi örökség, „költői nyelve ugyanakkor az avantgárd
hagyományából eredeztethető”.
 2. A következő kötetegységben a drámák felé fordul Horváth Csaba
 Kétségtelen, hogy A Gézagyerek (2004) kötet négy drámája más
koncepciót tükröz, mint a Házasságon innen és túl, a Völgyhíd és a
Háromszögek, a Nehéz pedig a két változat szintéziseként is felfogható.
Horváth Csaba úgy látja, hogy a vizsgált drámai művek „egy
történethalmaz variációi, ahogyan a görög drámák is az epikus hellén
mondakör változatai”.
 S ha már ezt a párhuzamot említjük, s a görög drámaünnepekre
gondolunk, ahol a szerzők általában három tragédiát és egy komédiát
mutattak be, azt is látnunk kell, hogy Háy esetében a tragédia és komédia

8
 kettőssége leginkább a szövegek nyelvi rétegében érhető tetten: „A
szereplők saját létükre irányuló megértésvágyukkal és etikum iránti
fogékonyságukkal a tragikus hősök oldalára kerülnek, ám alacsonyabb
nyelvi szintjük a komédiát idézi.”
 Az író második drámakorszaka „a felemelkedés és a bukás íve helyett a
bukás pillanatából visszanézve idézi fel az életakarat kudarcát”. Az ide
sorolható opusok „a szerelem helyett a válást, karrier helyett a társadalmi
lecsúszást, az önazonosság illúziója helyett az én felmorzsolódását”
tematizálják.
 3. Ezután a prózai művekkel foglalkozik Horváth Csaba
 A korai novellák után hamar feltűnnek a regények, köztük előbb a
történelmi tematika, a történelmi regény parafrázisa kap hangsúlyt a
Dzsigerdilenben, majd a Xanaduban. Ez a prózavilág, a hozzá kötődő
meseszerűség azonban folytatás nélkül marad az életműben.
 Alapos elemzést kapunk a továbbiakban A gyerek (2007) című regényről,
illetve azokról a novellaciklusokról – így A bogyósgyümölcs-kertész fia
(2003) című kötetről –, melyeknek egyes darabjai regényfejezetekként
működnek, s a szerzői szándék szoros összeolvasásukat kezdeményezi.

A kötet felépítése igazodik a sorozat követelményeihez, s ennek megfelelően a művek

ismertetését, értelmezését előtérbe helyező főszöveget követően az utolsó blokkban találjuk az
író életrajzát, bibliográfiáját, az őt és családját ábrázoló fotókat, melyek szervesen kapcsolódnak
az alkotói pályaképhez.