Intraossealis út biztosítása

Indikációk
 Hagyományos vascularis behatolás késik, vagy lehetetlen, és gyorsan szükség volna rá, pl.:
o shock
o Szepszis
o Trauma
o Súlyos dehidráció
o Kiterjedt égés
o Status epilepticus
o Stb……
o …..” ha az intravénás behatolás nem kivitelezhető 90sec-on belül/2 próbálkozással, és az
endotrachealis gyógyszerbejuttatáson felül további gyógyszerbeadás szükséges”….
Kontraindikációk
 Beteg, vagy osteoporoticus csont
 Cellulitis vagy
 Abscessus vagy
 Égés az adott területen
 Azonos oldali csont törése
 Ugyanabba a csontba korábbi sikertelen próbálkozás relatív KI-t jelent
 Korábbi ortopédiai/traumatológiai beavatkozás, fémet tartalmazhat (szegecs, lemez, csavar,
prothesis)
 Nem azonosítható tájékozódási pontok (pl. obesitas miatt)
 Sternalis behatolás kontraindikációi
o < 50kg-os testsúly
o Kisméretűek, kis sternummal
o Veleszületett sternum malformatio, mellkasfal eltérés
o Tompa traumát szenvedett sérült, akinél gyanú van sternumtörésre, vagy sternum körüli
lágyrész sérülésre
o Korábbi sternotomia
o osteoporosis
Beavatkozási helyek
 proximalis humerus
 distalis femur
 proximalis tibia
 distalis tibia
 sternum
 clavicula
 csípőlapát
 csukló
 sarokcsont
Szükséges eszközök
 fertőtlenítő
 kesztyű
 intraossealis összekötő szerelék
  fecskendő
 IO fúró
 tű
Beavatkozás elvégzése
IO fúró
 (Szükség esetén) világosítsuk fel a beteget/szülőt, magyarázzuk el az indikációt és a beavatkozás
lépéseit.
 Húzzunk fel vizsgálókesztyűt (az ellátó védelme érdekében).
 Pozicionáljuk a beteget a kiválasztott szúrási pontnak megfelelően, vegyünk fel kényelmes, stabil
helyzetet.
 A szúrási pont felett becsüljük meg a lágyrészek vastagságát, ez alapján válasszuk ki a megfelelő
méretű tűkészletet.
 Készítsük elő a következőket: üres (5-10 ml-es) fecskendő, 0,9% NaCl-dal feltöltött 10 ml-es
fecskendő, légtelenített intraossealis összekötő szerelék, légtelenített háromágú csap, tűledobó, io.
kanülrögzítő.
 Határozzuk meg a fentiek szerint a fúrási pontot
 Tisztítsuk meg a bőrfelszínt, majd fertőtlenítsük a rendszeresített bőrfertőtlenítő szerrel (ezután már
ne tapintsuk meg a szúrandó felszínt). Stabilizáljuk a végtagot.
 Csatlakoztassuk a tűt a fúróhoz, távolítsuk el a védőkupakot.
 Helyezzük a tű hegyét az előzőleg azonosított fúrási pontra, majd szúrjuk át a bőrt és a lágyrészeket
(humerus esetén 45º-os, egyéb pontok esetén 90º-os szögben). A lágyrészek átszúrása és a csont
érintését követően (tehát még a befúrás előtt) minden tű esetén ki kell látszódni legalább az utolsó 5
mm-es beosztásnak.
 Finoman fúrjunk be, közben gyakoroljunk enyhe nyomást a csont felé. A tű kb. 1-2 cm előrehaladás
után a medulláris térbe ér, ilyenkor az ellenállás csökkenése érezhető, ekkor már ne fúrjunk tovább.
Ne húzzuk vissza a fúrót a ravasz elengedésekor.
 Tartsuk meg a tűt a kónuszánál fogva, és húzzuk le róla egyenesen a fúrót, majd az óramutató
járásával ellentétes irányban csavarjuk ki a nyársat a tűből. A tűnek stabilan, szilárdan kell állnia a
csontban. Egy fecskendő segítségével próbáljunk meg csontvelőt aspirálni–az aspirált csontvelőt NE
nyomjuk vissza! (Sikertelen aspiráció önmagában nem jelenti a tű rossz pozícióját, célszerű ilyenkor
folyadékbólus adását követően az aspirációs kísérletet megismételni) Helyezzük a tűt a piros
tűledobóba.
 Helyezzük a mellékelt rögzítőt a tűre.
 Csatlakoztassuk az előzőleg légtelenített toldalékot a kónuszhoz, az óramutató járásával megegyező
irányba csavarva
 Rögzítsük a bőrhöz a kanülrögzítőt.
 Öblítsük át a kanült 0,9%-ossóoldattal (5–10 ml felnőttek esetén; 2–5 ml csecsemőknek és
kisgyermekeknek).
 Csatlakoztassuk a légtelenített háromágú csapot és az infúziót a toldalékhoz, és kezdjük meg az
infundálást/gyógyszeradást (szükség lehet túlnyomásra ahhoz, hogy elérjük a kívánt adagolási
sebességet, ehhez javasolt lehet túlnyomást generáló infúziós zsák vagy perfúzor használata –az
állandó áramlási sebesség az infúziós tasak kézzel történő összenyomásával nehezebben érhető el).
BIG
  Helyezzük nyugalomba a beteget! Ez jelen esetben fekvő helyzetet jelent, a pungálandó végtag
alátámasztásával, térdben enyhén hajlított pozíciójával.
 Készítsük elő a szükséges eszközöket (belövő szerkezet, szerelék, infúzió, fecskendő)!
 Mérjük ki a behatolás helyét! Keressük meg a patellától disztális irányban elhelyezkedő
tuberositas tibiae-t, majd haladjunk ettől 2 harántujjal disztális irányba, illetve 1 harántujjal
mediális irányba (így a tibiális platóhoz jutunk)!
 Fertőtlenítsük a felületet! Egyes esetekben megtörténik a felület helyi érzéstelenítése, viszont
ennél érdemes figyelembe venni, hogy ezzel bár a bőrt tudjuk érzésteleníteni, de a csonthártyát
nem (pedig valójában az azon történő áthatolás jelentheti a fájdalmat a betegnek). A
fájdalomcsillapítás inkább a beavatkozás után indokolt, a feszítő érzés leküzdése miatt.
 Kommunikáljuk megfelelően a beteg felé a beavatkozás menetét és mondjuk el, hogy fájdalmas
lesz!
 Állítsuk be a megfelelő méretet a belövéshez!
 Helyezzük a belövő szerkezetet a beteg testfelszínére (a nyíl által jelölt helyzetben), majd
távolítsuk el a biztosító szeget (piros színű)!
 Határozottan tartva az eszközt lőjük be a kanült a csontvelőbe! Ezután a belövő szerkezetet
körkörös mozdulatokkal húzzuk le a tűről (nehogy kihúzzuk vele azt)!
 Húzzuk ki a tűt, majd csatlakoztassuk a szereléket a kanülhöz!
 Csatlakoztassuk a fecskendőt, majd végezzünk visszaszívást (ha csontvelőt tudunk visszaszívni,
akkor jó helyen van a kanül)!
 Adjunk folyadékot, gyógyszert (ami indikált)! Ne felejtsük el, hogy ez csak túlnyomás
alkalmazásával lehetséges!
Szövődmények
 Compartment-szindróma:általában súlyos extravasatio, vagy túl nagy nyomással történő adagolás
okozza, gondos monitorozással, megfelelő nyomás alkalmazásával elkerülhető.
 Epiphysis lemezek károsodása gyermekeknél: a fúrási hely pontos meghatározásával
kiküszöbölhető.
 Embolisatio: a lég-és zsírembólia előfordulási lehetősége megközelítőleg megegyezik az iv.
adagolásnál előforduló esetszámmal.
 Osteomyelitis: a bőrfelület megfelelő fertőtlenítésével és a sterilitási szabályok betartásával
megelőzhető. A legtöbb eset a 24 óránál hosszabb alkalmazás esetén fordult elő.
 Nem súlyos szövődmények lehetnek még: extravasatio, áteresztés, lassú áramlási sebesség, az
eszköz kimozdulása, bealvadás, az eszköz eltávolításának nehézségei, helyi gyulladás, felületes
abrasio. A szövődményeket általában megfelelő behelyezési technikával és az fúrási pont gyakori
ellenőrzésével lehet megelőzni.
Túlnyomás biztosítása
 Infúzió kézzel történő összenyomása
 Túlnyomásos zsák alkalmazása
 Vérnyomásmérő mandzsetta infúzión való felfújása
 Fecskendő alkalmazása (különböző gyógyszerek beadása esetén, vagy üveges infúzió
tartalmának beadásakor)