A rejtélyes „Óriások fala“.

Keressük a titkokat többezer kilométer távolságban és sokszor panaszkodunk,

hogy számunkra milyen elérhetetlen távolságban vannak. Közben egy szép és nyilvánvalóan
nagy rejtély létezik Szlovákia területén. Kezdetnek bemutatjuk azokat az információkat,
amelyeket a szlovák kutató Ing. Ján Hurník gyűjtött össze. Tudomásom szerint kutatási
eredményeire nincs semmilyen visszajelzés. Szóval: Szlovákia területén létezik egy építmény
amelyet „Óriások fala“-ként neveznek. Mit tudunk róla mostanáig?

Elhelyezkedése:

A Sitno(Szitno) hegycsúcstól(1 009 m. t.sz. magasság) a Štiavnické pohorie

(Selmeci- hegység) -en lefelé halad dél felé Pečenice(Pecsenice)(magyar neve Hontbesenyőd,
ezelőtt 1891-ig Pecsenyicz, legrégebbi bejegyzés 1135-ben Sceleus, 1245-ben Zeleus,
ami egy szőlőtermelő vidéken megfelel a Ősszőlős, Szőlős elnevezésnek. Ha szőlővel
foglalkoztak, akkor bizony nem sok közük lehetett a besenyők, pecsenagok,
Πατζινακίται(Patzinakítai)-akhoz, akik patzinkató lótenyésztők voltak. A Hontbesenyőd
a magyar hozzánemértés elnevezése. A szőlészettel viszont kapcsolatba van a korábban
érvényben volt minőségi borkategória, az asztali boroknál tartalmasabb, értékesebb,
de nem "minőségi" bor, a pecsenyebor, ha pedig ilyennek a készítésével foglalkozott a falu,
akkor bizony lehetett a neve Pecsenyícz(ő).) és Dudince(Dugyince)(Gyűgy, ami szintén
a magyar hozzánemértés miatt kapta ezt a nevet, mert a legenda szerint a gyógyító tündér
neve volt Dudinka - Gyougyinka - Gyógyinka) községek területén egészen az Ipeľ(Ipoly)
folyóig. Ing. Hurník azt feltételezi, hogy a fal folytatódik felfelé északra(Žilinán(Zsolnán)
keresztül), vagyis nem ér véget Sitno(Szitno)-nál. Délre szintén folytatódott Magyarországra
az Ipeľ((Ipoly) folyón túlra. A falnak tisztán kivehető nyomai vannak a levice-i (lévai) és
zvolen-i (zólyomi) járások határvonalán, amelyik még bele van rajzolva minden iskolai
atlaszba, amelyik a Cseh-Szlovák Federatív Köztársaság felbomlása előtt készült.
Ezeken a helyeken állítólag a kövek összeolvadt (vagy lehet, hogy összecementálódott)
állapotban találhatók. A fal további nyomai a fürdővárosban Dudincé-n (Dugyince)(Gyűgy)
(krupina-i(korponai) járás), Levicé-től (Lévától) keletre) láthatók és Magyarországon
az Ipolyon túl. Ezt a két információt a község mára már elhúnyt lakosától tudjuk,
aki Dudince(Dugyince)(Gyűgy) élő krónikája volt.

Méretei

Ha a legrövidebb lehetséges változatot vesszük a Sitno(Szitno)- Szlovákia államhatár,

akkor ez légvonalban is 65km, természetben legalább 80km. A fal nagyon megrongálódott
állapotban van, de helyenként(a levicei)(lévai) és a žiar nad Hronomi(Garamszentkereszti)
(Garamszentkeresztet 1075-ben I. Géza király adománylevelében "Kerestur" alakban említik
először, 1955-ig Svätý Kríž nad Hronom(Szvetý Krízs nad Hronom)) elérte a 8m szélességet
is, ami ott még vélhetőleg látható.

A fal kora

Ing. Hurník a fal korát történelemelőtti korba helyezi és azt gondolja legkésőbben is ie. 5 000
évvel épült (nézetének indoklását lásd később). A falról az eddigi legkorábbi feljegyzés
a 13. századból származik, ahol a neve „Fossa giganteum“, vagyis az „Óriások fala“.
(Azt, hogy mi ez a „fossa giganteum“ azoknak, akik a „régi nyelv“ örököseinek nevezik
magukat, illene érteni. Értik, ha az állítólagos latinból lefordítják nekik. De kell-e fordítani?
„Foassza(vagy foaszas) ēgigānteumö“, ma „falaszas(falazás) égígállom-é“(az óriások,
pedig a mesék szerint az égig értek (álltak)). Nos, aki ezt érti, az a „réginyelvetbeszélő“ ősök
örököse!)

Régészeti leletek

Úgy tünik közvetlenül a falban kőbalta és kőeszközgyártóhely és raktár volt. Ezt mutatja
az ilyen kőeszközök nagymennyiségű lelete Pečenicén(Pecsenice)(Hontbesenyőd) (bizonyítja
a neve is, hogy itt valami „peklo = sült”, vagy „speklo = összeolvadt, zsugorít, hidegen
cementálódott”?) a helyi nyersanyagból és ezek „raktári“ készlete Malinovecen
(Hévmagyarád) Santovka (Szantovka) (Szántó) mellett. A leletek keletkezésének korát
ie. 5000-re teszik és a magyarádi kultúrába sorolják. (Ezzel a résszel is érdemes foglalkozni,
mert ezt nevezik „süket dumának“. Pečenicén(Pecsenice)(Hontbesenyődön) 7000 évvel
ezelőtt a falban kőeszközöket gyártottak és raktároztak, amikor betelt a raktár, akkor felrakták
kamionra és elvitték a nagyraktárba Santovka (Szantovka) (Szántó) mellé. Ja, hogy akkor nem
volt kamion? – akkor hátizsákban vitték.

Pečenice(Pecsenice)(Hontbesenyődön) és Santovka (Szantovka) (Szántó) közötti távolság

23,6 km. Az egészet csak azért kellett kitalálni, hogy Pečenicén(Pecsenice)(Hontbesenyődön)
kőbaltagyár legyen és a nevét összelehessen kapcsolni a „peklo = sült,sütni”, vagy „speklo =
összeolvadt, zsugorít kifejezéssel. Ha a szerző vette volna a fáradtságot és megnézi,
hogy Pečenice(Pecsenice)(Hontbesenyőd) első bejegyzése 1135-ben Sceleus, 1245-ben
Zeleus, ami megfelel Szőlős-nek (ennek pedig szlovákul Hroznáč, vagy Viničnának kellene
lenni), akkor nem beszél az égetésről, annál inkább nem, mert a fal nagyonsok helyen
megolvadt, nemcsak Pečenicén(Pecsenice)(Hontbesenyődön). Nézzük tovább a neveket,
mert tanulságos. A kőszerszám raktár Santovka (Szantovka) (Szántó) mellett van. A falu első
írásos említése 1245-ből a pilisi ciszterciták határkijelölő okleveléből származik. 1269-ben
"Zanthow" alakban szerepel, ekkor adta IV. Béla király a falut a cisztercita apátságnak.
1315-ben "Zanto" alakban említik. A „szólouvauk-ok“ Szāntouv, vagy kicsinyítve Szantouka-
nak nevezték, ennek mai „szlovák“ értelme „Oraučina - Oráčina(Orácsina) - Oráčinka
(Orácsinka)“. Maradt még Malinovec-Hévmagyarád, hogy miért keletkeztek ezek a nevek
azt kérdezzük meg mind a két oldalon azoktól, akik nem változtatják meg a történelmi
elnevezéseket. Szlovákul ennyi található: Malinovec (do roku 1948 nazývané Maďarovce),
podľa ktorej je pomenovaná maďarovská kultúra starej bronzovej doby – fordítás:
Malinovec(magyar értelme Málnás)(1948-ig Magyarovce), ami szerint az idősebb bronzkori
„magyarádi“ kultúra van elnevezve. Nézzünk valamit a magyar Wiki-ből: Hévmagyarád,
(szlovákul Malinovec, 1948-ig Maďarovce (olvasd Magyarovce)) Szántó településrésze,
egykor önálló község Szlovákiában. Folytassuk: A mai települést 1245-ben "Mogorod"
alakban említik először. Neve a mogyoró növénynévből származik, mely mogyoróbokrokkal
sűrün benőtt helyre utal. A Magyarád elé odateszik a hévet, a Maďarovceban nem mutatják
meg a „gy“-t, a Mogorodot, meg a mogyoróra vonatkoztatják, mert még véletlenül sem
szabad a „magyar” kifejezésre gondolni. Na az ilyen „tudós” leírásoktól szokott felfordulni
a gyomrom. Ezért történhet meg az, hogy a „magyarádi kultúra“ elnevezési helye eltünt,
mai neve Malinovce.

A szakemberek nézetei és más források.

Az „Óriások falára“ Dudince(Gyűgy) és Pečenice(Pecsenice)(Hontbesenyőd) községek

néprajzi gyűjteményeiben találhatók hivatkozások és valamit biztosan lehetne keresni
a levicei(lévai) múzeumban. A Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetében
Nitrán(Nyitrán) amelyet Ing. Hurník többízben személyesen is meglátohatott az „Óriások
faláról“ nem tudtak és nem is érdekelte őket. Van itt „kéznél“ egy nagyon szép rejtelmes
építmény. A főkérdésünk az kellene, hogy legyen - ki és miért építette? A hivatalos tudomány
erre a kérdésre a feleletet nem ismeri – a tények viszont azt mutatják, hogy Szlovákiában
létezik egy védőfal, amelyik ráadásul részlegesen megolvadt (cementálódott),
és ez a szakembereket nem érdekli. Mostanáig az egyedüli elméletet, hogy mikor, ki és miért
építette Ing. Hurník készítette. Ez egy eléggé bátor elmélet, de másikról idáig nem tudunk.:

További összefüggések

A földhányások és a falak kedvelt védekezési eszközök voltak a földgolyó nagyon sok táján.
Elég megemlíteni a kínai nagyfalat, vagy a perui nagyfalat. Ing. Hurník ezeket
a hasonlóságokat említi.

Biblia, Ószövetség - az egyiptomi fejedelmek fala- ezidáig sehol nem találták. Megszerettem
volna mutatni a pontos idézetet, de sajnos nem találtam az Ószövetségben.

Görög mitológia - beszélnek benne egy pontosabban nem meghatározott nagy falról, lehet,
hogy valami védőfalról van szó Atén és Pireusz között. Ezt idáig szintén nem találták.

Herodotosz – a szkítákkal kapcsolatban említi, hogy létezett egy „vakok fala“, amit a foglyok
építettek, akiket megvakítottak, hogy netudjanak elszökni.
Ing. Hurník elmélete

Az elmélet alapköve az a tény, hogy az emberiség legkorábbi történelméből maradtak hírek

Izlandon az „Edda énekek“-ben. Az óizlandi nyelvet, amelyiken az énekek fel vannak
jegyezve a hypotetikus ősnyelvnek tekinti, amelyhez nagyon közel áll a szlovák nyelv
(ha nincs még közelebb, mint az óizlandi). Ing. Hurník azt feltételezi, hogy az Edda énekek
történetei a mai Szlovákia területén játszódtak le és a himnikus énekek akkor kerültek
Izlandra(és tovább is), amikor az őslakosoknak el kellet hagyniuk őshazájukat. Ez abban
a korban játszódott le, amikor még nem ment végbe az újkőkori forradalom, mert az óizlandi
nyelv nem ismer semmilyen földműveléshez tartozó fogalmat. Ennek még az ie. 5000 előtt
kellett megtörténnie, mert ezután a kor után Szlovákia területén kimutathatóak a földművelést
bizonyító leletek. Az „Óriások fala“, amelyről az Edda beszél ezekszerint legkevesebb 7000
éves. Az Eddában, konkréten a Vaftrudním énekben ezt írják: Vingrid az a fal, ahol Szurtr
(ami óriást jelent) harcol az istenekkel, a hossza minden irányban százmérföld. Ing.Hurník
ebből arra következtet, hogy a falat az óriások építették, akik valamikor nagyon régen még
az Edda énekek történeteinek lejátszódásának idejében Szlovákia területén tényleg éltek.

Szurtr óriás hazája

Akármilyen nehezen is hihető, de némelyik mai elnevezés nagyon jól kapcsolható az Eddabeli
kifejezésekhez. Az északi határpont az „óriások földje” kapujának elnevezése Varinsfjord-
a mai Varín(Várna), a fal azután Sitno(Szitno) felé, majd délre Šahy(Ipolyság, Ság) felé
folytatódott, amelyiknek régi neve Szaag( az Eddában Sagafjord).( A mai település 1235-ben
"Varna" néven bukkan fel először a forrásokban. 1254-ben, 1267-ben és 1321-ben "Warna"
alakban említik. 1325-ben "Varna", 1384-ben "Owar", 1414-ban "Varin", 1418-ban
"Warina", 1598-ban "Waryn" alakban szerepel a korabeli forrásokban. Ez a név bizony egy
kapura jó rá illik, mert ott várni szoktak. A székelykapukat is „várta-napvártának“ hívták,
ennek szláv formája a „vráta“, ahol régen a kapus a szlávoknak vartáš(vartás) volt, mára
vrátnik(vrátnyik), vagyis váratnok lett és egy Várna, Várén, Várény, Várony az, ahol
várakozhatott, szlávul čakal (csakal), vagyis ácsakált, ma ácsikált a Varinösöfajörödö-be,
érthetőbben a Váronyos falerőd- be. Amikor leérünk, akkor Sitno(Szitno) tetejéről szítnő(z),
szétné(z) - hetünk délfelé, mert ez a Štiavnické pohorie(Selmeci- hegység) legmagasabb
pontja. Ezután említődik Šahy (Ipolyság, Ság).Magyar Wikip: Ipolyság (szlovákul
Šahy, németül Eipelschlag) város Szlovákiában. Neve a régi magyar ság (= domb)
főnévből ered, de mások szerint egykor kabar törzsnév volt. Szlovák Wikip: Šahy
(v minulosti Ipoľské Šiahy, maď. Ipolyság, Ság, nem. Eipelschlag)[3] je pohraničné mesto
na Slovensku..... Názov mesta pravdepodobne pochádza od vlastného mena šachor, ktoré
označuje vodnú rastlinu, ktorá sa v bažinatom povodí rieky Ipeľ hojne nachádzala a pôvodní
slovenskí obyvatelia nížin ňou pokrývali strechy. Podľa inej hypotézy meno pochádza
zo staromaďarského ság (= kopec, zem), čo však nie je možné historicky doložiť. Iná
podobná nepodložené hypotéza hovorí o zhodnosti s menom kabarského kmeňa. Ipolyság
doslova znamená Poiplie. Fordítás: Šahy (a múltban Ipoľské Šiahy(Ipolyszké Siahy),
magy. Ipolyság, Ság, ném. Eipelschlag) határváros Szlovákiában.... A város neve
valószínűleg a šachor (sachor) főnévből származik, ez egy vizinövény elnevezése,
amelyik az Ipeľ(Ipoly) folyó mocsaras tájain gyakran található és az eredeti szlovák lakosság
gyakran ezzel borította a házak tetejét. Másik teória szerint a név az ómagyar ság (= domb)
főnévből ered, de ezt nem lehet történelmileg bizonyítani. Másik alaptalan teória pedig egy
kabar törzs nevével hozza össze. Ipolyság szószerint azt jelenti Poiplie = Ipolymente.
A kabar törzset úgy szép csendesen elfelejthetjük. Az álítólagos ómagyar ság = domb is
szintén az agymosás kategóriába tartozik, mert Ság nem dombon van! Meg kell nézni
a térképet ott csak kezdődik az emelkedés a Börzsöny hegység felé. Van viszont a közelben
egy a fallal kapcsolatba hozható községnév Drégelypalánk(Régen álítólag két község volt
Drégely és Palánk. „A népi hiedelem szerint valaha errefelé óriások is tanyáztak, s a környező
hegyekben, a várromoktól nem messze, az Óriás-kőnek nevezett sziklánál nyomaik is
felfedezhetők.“ Az úgynevezett mai „tudósokat“, viszont a népi hiedelem nem nagyon
érdekli.). Már csak a szláv šachor(sachor) maradt, ennek jelentése gyékény, vagy buzogány-
sás, sás, (mondják bambusznádnak is) . Ebben kereshetjük az összefüggést a régi nyelvvel.
A „ch“ cserélhető „k“-ra, „g“ –re és „h“-ra, „s“-re, de kettőshangzó is „c“ és „h“, vagyis
létezhet egy csomó változat, vegyünk csak egy példát, ami „régi” nyelven érthető a šachorból
lehet sásor - sáskōró - sáskaró“, fordítotja a rákos(rákosz), rákosie-rákosje(rákoszje),
ami fordítva ejöszkárö - éjeskáró - ma éleskóró. Végül nézzük a német nevet „régi“ nyelven
olvasva „Eipelschlag - Eipelsáslag - ma Ipolysáslak lenne. Mivel a sás németül segge(zegge)
az Eddában a Sásifalerőd, nyugodtan változhatott Seggafajerőd-nek, „a“-zósan meg
Sagafjord-nak.)

Vannak még itt „jelek“, amikbe belekapaszkodhatunk - Szurtr óriás a „tűz földjén” élt,
ahonnan az a tűz jött, amelyik elpusztítja az egész világot. Valamikor a Yellowstonera
hasonlító vidék létezett Levicetől(Lévától) keletre. A régi, aktívabb tűzhányó tevékenységnek
a maradványai az ottani melegforrások, többek között a dudincei(dugyince)(gyűgyi) is.
Végül is az „Óriások fala“ is meg van jelölve a tűztől, még ha csak helyenként is,
de összeolvadtak a kövek. Nagyon érdekesek az Eddában gyakran említett kőbalták,
mint az akkori kereskedelem tárgyai. Ennek szintén megfelelnek a közelben feltárt régészeti
leletek.

Ing. Hurník átfogó elemzését azzal a kijelentéssel zárja, hogy a „szlovák“ „Óriások fala“
az első olyan építmény, amelyik le van jegyezve az irodalomban és öregebb,
mint az egyiptomi piramisok. Ha egengedünk az érvelésének, akkor azt mondhatjuk
7000 évnél öregebb. Tekintettel arra, hogy az egyiptomi piramisok datálása nem tisztázott,
nehéz azt megállapítani, hogy a két emlék közül, melyik az öregebb.

Elméletének igazolására Ing. Hurník még a következő tényt hozza fel. Szlovákia területén
tényleg találtak „óriásokra“ utaló leleteket, méghozzá az Ipeľ(Ipoly) melletti Želovce(Zsély)
(A középkori falu kezdetei a 13. – 14. századra tehetők, első írásos említése 1327-ben
"Zel,Zeel" alakban történt.) (Veľký Krtíšnél)(Nagykürtösnél). Bizonyítékként Pavel Dvořák
könyvéből idéz: Odkryté dějiny – Dávnoveké Slovensko, str. 205(A feltárt múlt - Az ókori
Szlovákia, 205. oldal: „Egymásután tárták fel a sírokat és egyik után a másikban tizesével
találtak hatalmas embereket, akiknek csontváza 205cm magas volt.“ A harcosok teljes harci
díszben, fegyvereikkel együtt voltak eltemetve. A legfiatalabb nem lehetett több ötévesnél.
A sírok nagyobbrészében viszont nők voltak eltemetve. A hivatalos történészek(legalábbis
csak nagy valószínűséggel) a leleteket az iu. 7.- 8. századba helyezik. A Régészeti
Enciklopédia tartalmazza a leleteket, mint a Szlovákia területén feltárt második legnagyobb
avarkori temetőt. A település amelyikhez tartozott valószínűleg őrhely volt. Az enciklopédia
az „őrök“ rendkívüli magasságáról mélyen hallgat. Persze, minek is kellene egy tudományos
művet ilyen szokatlan adattal terhelni, - nemigaz? Azt megengedni, hogy ezek az őrök,
vagy a mai szlovák kosárlabda csapat, vagy az ottani „junáci urostlí jako tatranské jedle =
olyan magasnövésű junákok, mint a tátrai fenyők", azoknak a régi óriásoknak az utódai,
akik az „Óriások falát“ építették, már csak egy spekulatív kérdésnek az igenlő válasza lehet.
( Itt még megnézhetjük, hogyan függ össze a magasnövésű „junák“ a régi nyelvvel. Junák -
junuak – junövak - jónövők, fordítva kaunuj - akünüj - aki nől, aki nagy.)

Ezekről a szokatlan elméletekről és spekulációkról a végtelenségig vitatkozhatnánk.

Mindezek azonban semmit sem változtatnak azon a tényen: Szlovákiában létezik egy rejtélyes
építmény, amelyikről jóformán semmit sem tudunk.

Jitka Lenková

Eredet honlap: http://www.ufo.sk/m_2.htm

Átvéve: http://tajomstva.org/

A cikket két írásból raktam össze feketével az „ismeretlen szerző“, és Jitka Lenková egyező
szövege, a zöld csak Jitka Lenkovánál, a barna, csak az „ismeretlen szerző“ -nél szerepel.

Fordította és a megjegyzéseket készítette: Varga István

2012 február 19., Fülek

Ráadásnak egy térkép. Merre kellene keresni Šahy(Ipolyság) után a fal folytatását?
Úgy, ahogy berajzoltam a Pilisben lévő objektumok, Dobogókő felé, de ha teljesen egyenes
lenne a vonal, akkor mondjuk Szentendre felé mutatna. Lenne min elgondolkodni!