4.

Színlátás
A jegyzetet készítette: Máté Boróka (bovorovo@hotmail.com)
(Ez a fejezet borzalmas! Tanuld a többit…)

A színlátás háromszín-elméletének kialakulása

-Ókor: megfigyelések felületek módosítják a beeső fényt, a fényvisszaverődés valamiféle

„szelektív árnyékolási” jelenségfelelős a tárgyak színéért (Gage 1993, Wade 1998,
Zemplén 2004)
-Newton: fehér fényt prizma segítségével alkotóelemeire bontott  színlátás modern elmélete
létrejötte
Optikai eszközökkel nem bontható tovább a fehér fény prizmával szétválasztott
komponenseiprizma a fehér fényt alapvető komponenseire bontja
7 spektrális színt különített el (vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó,
ibolya) ezek a színek egy körön belül elrendezve Newton-féle színkör
A színkör segítségével a színkeverés jelenségei jól értelmezhetőek
-Claude Boutet: 1708: Newton rendszerén alapuló színkör
-Sekuler-Blake: 2000: színkör továbbfejlesztett változata
-18. sz.: sok bizonyíték, hogy a 3 alapszínből valamennyi szín kikeverhetőellentmondás
Newtonnal, mert a 18. századig hiányzott a receptor (mint szelektíven hangolt érzékelő)
elgondolása
-Molon 2003: tévesen feltételezték azt, hogy a színkeverés 3szín-jellege a külvilág fizikai
törvényszerűségeiből fakad
-Thomas Young (19. sz.): -3 alapvető színérzéklet (piros, zöld, ibolyaszín)idegrendszer
elkülönült elmei, „rostjai”
- a köztes színek több érzékelőrendszert aktiválnak különböző
mértékben
- színkonstancia
- szimultán kontraszt: a színészleleteink a környező felületek
színétől is függnek, nemcsak a receptrorok aktivációs
szintjétől a retina adott pontján
-Ewald Hering: ellenszínek jelensége (míg bizonyos látott színek keverednek egymással,
addig mások nem)
 Receptorok, színegyezés, színkeverés

A színlátás receptorai és színegyezés

-A színlátás akkor lehetséges, ha legalább kétféle, eltérő hullámhossztartományra érzékeny
csaptípus van jelen a retinában
-A hullámhossz-érzékenység előfeltétele annak, hogy a látórendszer a szembe jutó fény
hullámhossz-összetételéről (spektrális összetételéről) információt nyerjen.
- Fotoreceptorok (élővilágban): bármilyen hullámhosszal/energiaszinttel rendelkező fotont
nyelnek el, ugyanolyan választ adnakunivarancia elve (Wandell 1995)
-A fotopigmentek abban különböznek egymástól, hogy milyen energiaszintű fotonokat
nyelnek el nagyobb valószínűséggel
- Emberi retina 3fajta csapjának érzékenységi görbéi a relatív érzékenységet fejezik ki a
hullámhossz függvényben
- Spektrális energiaelosztása a fénynek: hullámhossz szerint szokás ábrázolni
- Csaptípusok: H (hosszúhullám-érzékeny), K (közepeshullám-érzékeny), R (rövid
hullámhossztartományra érzékeny)
- Monokromatikus= szűk hullámhosszú = spektrálisan tiszta fényeket optikai szűréssel lehet
előállítani lézerek
- Az emberi retina a beeső fények spektrális összetételének csak durva felbontására képes 3
fotoreceptorral rendelkezünk
- Metamerek: Fizikaliag különböző, de színre megkülönbözhetetlen színingerek.
Metamerizmus lényege: bármely két fény, amely azonos választ vált ki a 3 csaptípusból,
megkülönböztethetelen színűnek látszik, függetlenül a fizika különbségektől színegyezés
vagy színillszekedés (color matching)jelenség
- trivariáns színlátás (trikromát, 3 csaptípuson alapuló) esetén színegyezést lehet elérni 3,
megfelelően megválasztott monokromatikus fény, ill összetett spektrumú fények egy nagy
tartomány között a 3 monokromatikus fény: primer fényúgy válasszuk, hogy ortogonális
bázist képezzenek (bármelyikük által kiváltott csapválaszok függetlenek legyenek a másik
kettő által kiváltott csapválasztól
-A színegyezés alapjául szolgáló folyamatok lineárisak kielégítik a homogenitás és
szuperpozíció kritériumait (Wandell 1995)
- Szuperpozíció elve (Grassmann-féle additivitási törv.): ha adott 2 egyező, tesztfény-
primerkombináció pár, akkor a két tesztfény összeges is egyezni foga 2 primerkombináció
összegével.
[Képletekkel: t1, t2 spektrálisan összetett fény
p1,p2,p3monokromatikus primerek
Ha t1=Ap1+Bp2+Cp3 és t2=A’p1+B’p2+C’p3 akkor t1+t2=(A+A’)p1+(B+B’)p2+
(C+C’)p3]
- Homogenitás elve: egy tesztfény egyezik egy primerkombinációval, akkor a tesztfény K-
szorosa (a spektrális energiaeloszlásnak K-val vett skalárszorzata) egyezni fog a
primerkombináció skalárszorzatával.
[Képletekkel:
Ha t1=Ap1+Bp2+Cp3, akkor Kt1= KAp1+KBp2+KCp3]
- Minden, primerfény-hármas alapján kapott színegyezési függvényben vannak negatív
értékek (Wandell 1995). Lehet olyan színegyezési függvényeket is konstruálni, melyeknek
egyetlen értéke sem negatívtechnikai célokra létrehozott színegyezési
függvényekvirtuális primereken alapulnak
- Baylor, Nunn, Schnapf (1987) makákómajmok érzékenységét mérték in vitro
mikorelektródás módszerrel, és a kapott görbéket a humán kísérletekből származó
színegyezési függvényekkel megegyezőnek találták.

Fizika színkeverés

- Fizikai színkeverés: fizikai ingerek keverése

- Pszichológiai színkeverés: az észlelési mechanizmusunk működéséből következő
színkeveredési jelenségek.
- Felületi visszaverődés (reflektancia)
- Fizikai keverés
1. Additív (összeadó) keverés: fényforrások fényének összeadása
2. Szubtraktív (kivonó) keverés: festékek keverésekor, ill. színszűrők kombinálásakor áll elő.
- Keveréskor a festékek kölcsönösen hígítják egymást.

Az átlagtól eltérő színlátás: színtévesztés, illetve tetrakromázia

- Színtévesztés: - protán zavar: a H csapok érzékenysége a rövidebb hullámhosszak felé, a
zöld csappigmentekhez közelebb csúszott. Protanomália (összecsúszás) mértékétől függ a
súlyossága. Protanópi: ha 2 görbe gyakorlatilag egybeesik.
- deután zavar: ha a K csappigment érzékenységi görbéje csúszik el a H
pigment érzékenysége felé. (deuteranomália, deuteranópia: teljes egybeesés)
- tritán zavar: R csapok érzékenysége csúszik felfelé, a másik két
csoporthoz közelebb.(trianomália, tritanópia)
- Pszeudo-izokromatikus táblák színtévesztés vizsgálata (Velhagen és Broschmann
könyve1992) változó világosságú és színű pöttyök alkotnak egy figura-háttér egységet. A
tritán személyek a kék-sárga kontrasztú figurákat nem látják, a protán és deután személyek a
zöld-piros kontrasztot.
- Anomaloszkóp: a személy vörös, ill. zöld primer fényekből kever ki egy sárga tesztfényt.
- Tetrakoromázia: az átlagosnál kismértékben jobb színlátást eredményez
- a H és K csapok az X-kromoszómákon találhatóak, tehát a nőknél, ahol két X-kromoszóma
van, ritkább a színtévesztés, mint a férfiaknál, ahol csak egy.
- Jordan-Mollon 1993: a retina egészében már 4féle csappigment található.
- Rejtett tetrakromázia: jelen van a négyféle csaposztály, a látórendszer a 2 leghasonlóbbat
nem különbözetei meg.
- Kifejtett tetrakromázia: agyunk képes feldolgozni mind a 4 csaposztály jelének
különbségeit. -Jameson(2001):a negyedik fotopigment nem okoz alapvető változást a
színlátásunk dimenzióiban.

A színek észlelése: az ellenszínelmélet

A színek észlelésével kapcsolatos alapvető jelenségek

- A látott színek vagy színélmények szerveződése már az idegrendszer működésén alapul.

- Az észlelt színeket általában 3 dimenzió mentén jellemezzük: színárnyalat, telítettség,
világosság. (a telítettség és a világosság lineárisak: fehér-szürke-fekete úton halad, az árnyalat
dimenziója körkörös)
- Színhasonlósági tér: a 3 dimenzióval lehet jellemezni
- Sternheim-Boyton1966, Izmailov-Sklov 1991, Sivik 1997: a színhasonlósági tér empirikus
vizsgálata.
- A spektrális színek fénye a legtelítettebb.
- Fekete, fehér: akromatikus szinek, többi: kromatikus szinek
- Ellenszín- szerveződés: a színárnyalatok egyes párjai olyanok, hogy a megfelelő arányban
keverve őket, kioltják egymás kromatikus összetevőjét és az eredmény valamely
szürkeárnyalat lesz. (vörös-zöld, kék-sárga) nincs olyan hogy vöröses-zöld vagy kékes-
sárga (csak fizikai szinten zöld a kékes-sárga, pszichológiai szinten nem)
- piros, zöld, sárga, kék: alapszínek, ezek segítségével írjuk le a kromatikus színeket
( Sterheim és Boyton (1966), Miller(1997))

Az ellenszínelmélet
- Ewald Hering írta le először (19. szd)
- mai formája Dorothea Jameson és Leo Hulvich nevéhez fűződik
- feltevése szerint a látórendszer a csapok kimeneteiből különbségeket számolva hozza létre a
színhasonlósági tér dimenzióit (pl: H és K csapok jelének különbözősége (H-K) adja a piros
zöld jelet – ha H csapok kimenete a retina adott pontján nagyobb mint a K csapoké (H-K>0) a
piros érzéklet jön létre)
-[H-K>0 :piros érzéklet, H-K<0 zöld érzéklet, H=K nincs piros, nincs zöld érzéklet
(zöldespiros érzéklet nem állítható elő), H+K>R sárga érzéklet, H+K<R kék érzéklet, H+K=R
nincs sárgás, nincs kékes érzéklet (sárgáskék érzéklet nem állítható elő)]
- a H és K csapok jelének összege a színérzéklet világosságának felel meg
- ha H+K= R és H=K akkor akromatikus színérzet keletkezik
- kevert színek négy nagy csoportja: narancssárgák (vörösessárga), lilák (kékesvörös),
sárgászöldek, kékeszöldek – a két kromatikus komponens és a telítettség fokától ezeken belül
számtalan árnyalat van
- a kontrasztszínek problémája: a két legjellegzetesebb kontrasztszín a barna és a fekete
-nem egyértelmű hogy a barna tiszta vagy keverék szín-e
-a barna jellegében a narancssárgához hasonlít (kísérlet a könyv 146. oldalán) 
összetet színnek kell lennie, mégis egységesnek látjuk
-nincsen sem barna, sem fekete színű fény: mindig csak adott kontextusban látszik
annak, önmagában sosem
- a részletes ellenszínelmélet: a fent leírt ellenszínelmélet jelentős egyszerűsítéseket
tartalmaz: a színhasonlósági tér dimenziói tényleg megkaphatóak-e csapválaszok lineáris
transzformációiból, vagy nemlineáris transzformációnak kell alávetni őket? (Werner és
Wooten hatványfüggvényt javasolnak)
- átfogó kritikák:
-a keverék szín / alapszín elkülönítés az észlelés szintjén ellentmondásos (Jameson-
D’Andrade 1997, Mollon-Jordan 1997)
-a színhasonlósági tér szerkezetére irányuló vizsgálatokkor nem egyszer jön ki az,
hogy a piros és a zöld nem foglalnak el pontosan opponens pozíciót a színtérben, ugyanez
igaz a sárga – kék dimenzióra (azaz a dimenziók nem teljesen egyenesek)
-két olyan fényt keverve, melyek egyike sem vált ki kékes vagy sárgás észleletet
(tisztán piros, vagy zöld) kapható sárgás szín észlelete
- a színészleletek kialakulása nem lineáris folyamatokon alapszik

Kromatikus válaszfüggvények és a színlátás idegrendszeri alapjai

- színkioltás (Jameson-Hurvich 1995): zöldes árnyalat vörös fénnyel, vörös zölddel, kékes
sárgával, sárgás kékkel oltható ki, pl: 590 nm-es narancssárga fénynek a két kromatikus
összetevőjét az annak megfelelő színnel olthatjuk ki
- kromatikus válaszfüggvény: a teljes spektrumot hullámhosszonként végigvizsgálva a kioltó
fények színe és erőssége szerint ~-t kapjuk, bármely hullámhossz legfeljebb két kromatikus
árnyalat összetevőt tartalmaz (zöld-piros, kék-sárga egyikét)
- színmegnevezési kísérletek (Sternheim-Boynton 1966, Werner-Wooten 1979):
Százalékskálán kellett a ksz-nek megbecsülni a színingerek árnyalat összetevőjét (pl:
narancssárga: 50% piros, 50% sárga) összhangban voltak a színkioltási kísérletekkel
- majmokban a talamusz oldalsó kérgestestjeiben (CGL) olyan színopponens válaszokat
adnak, melyekből a kromatikus válaszfüggvényekhez hasonló görbék rajzolódnak ki
(DeValois-DeValois 1997)
- színlátás idegi alapjainak vizsgálata alapján: csaptipuspárok kimenetelének összehasonlítása
(retina ganglionsejtjei illetve a CGL végez): opponens kódolás ideig alapja
- ha a retina centruma néhány H csapból áll, a periféria túlnyomórészt K csapokból, akkor a
receptív mező ganglionsejtje a centrumba eső vörös fényre válaszolhat aktivitásnövekedéssel,
a perifériára eső zöld fényre aktivitáscsökkenéssel
- akromatopszia: színlátás elvesztése, egyéb látási teljesítmények megmaradnak

Színkonstancia és színkontraszt
- világosságkonstancia: a látómező teljes felületeket szegmentál, felosztja különböző
világosságú részekre és ezen belül viszonyítja egymáshoz a külnböző megvilágítású részeket:
a kontextus miatt láthatunk egy árnyalatot sötétebbnek egy másiknál, holott az valójában nem
sötétebb
- színkonstancia : Edwin Land nevéhez fűződik (ő retinexelméletnek nevezte)
Mondrian-ábrákat (színes alakzatok sokasága egy képen) három vetítőről világított meg:
liláskék (rövid hullám), zöld (közepes) és vörös (hosszú) színű fénnyel, a fények erősségét
állítani lehetett, de a színek a világítás nagymértékű változtatása ellenére is ugyanolyanok
maradtak
- színkonstancia mai elmélete (Maloney 2003, Maloney-Wandell 1986, Wandell 1995):
feltételezi, hogy a látórendszer egy független becslést végez a megvilágítás spektrális
összetételére vonatkozóan, ez a spektrális összetétel pedig nem a környezet tárgyairól
visszaverődő fény mértékétől függ
- szimultán kontraszt: egy felület észlelt színe nemcsak az adott felület reflektanciájától függ,
hanem az azt körülvevő, egyéb felületek színétől is (pasztellszinekkel ez a hatás erősebb lesz)
Magyarázatok: -világosságkonstancia és a világosságkontraszt egyidejű magyarázata
-három csaposztály bemenetének egymáshoz képest változó súlyozása
-színkonstanciáért felelős mechanizmusok mellékterméke
- színasszimiláció: kontraszttal ellentétes hatás (szürke alapon sárga csíkok a szürkét
sárgásnak, kék csíkok kékesnek láttatják)

Összefoglalás

1. Az emberi színlátás három, különböző hullámhossztartományra érzékeny

receptortípus (csapok) működésén alapul. A csapok érzékenységi görbéi a színlátás
számos alapvető jelenségét megmagyarázzák, így a homogenitás, a szuperpozíció, a
színegyezés jelenségeit. A színegyezés legfontosabb elve, hogy azon felületeket látjuk
megkülönböztetett színűnek, melyek azonos mértékben hozzák működésbe a három
csaptípust. A fizikai színkeverés és a színtévesztés jelenségeinek megértése is
alapvetően a receptorok működésén alapul.
2. A színegyezésen és a hozzá kapcsolódó jelenségeken túlmutatnak azok az elméletek,
melyek a receptorok működése alapján a színészleletek létrejöttét írják le. Az észlelt
színek rendszerének elmélete az ellenszínelmélet, mely szerint a látható színek jól
 leírhatóak egy háromdimenziós tér – az úgynevezett színhasonlósági tér –
segítségével. A három dimenzió közül kettő a tiszta ellenszíneknek (piros-zöld, illetve
sárga-kék) felel meg, a harmadik pedig a világosságot jellemzi. E dimenziók a
feldolgozás szintjén a receptorok válaszainak függvényei – az egyszerűsített
ellenszínelmélet szerint a receptorválaszok lineáris kombinációi. Az ellenszínelmélet
számos, a színlátással kapcsolatos jelenséget magyarázni képes. Ez az elmélet
eredetileg egy absztrakt matematikai modell, melynek azonban idegrendszeri
megvalósulásáról is egyre több ismerettel rendelkezünk.
3. Az ellenszínelméleten is túlmutatnak a színlátás bizonyos jelenségei, elsősorban a
színkonstancia és a kontraszthatások. A színkonstancia jelenségének ma már egyre
kifinomultabb elméletei léteznek, melyek szerint ahhoz, hogy a változó megvilágítás
ellenére is azonos színűnek lássuk a tárgyakat, egyrészt a megvilágító fény spektrális
összetételéről kell a látórendszernek egyfajta becslést szereznie, másrészt bizonyos
beépített hipotézisekkel kell rendelkeznie a földi környezetben elvárható megvilágítási
és felületi reflektanciatípusokról.

Keretes szövegek
Alkalmazás/kitekintés: A színtévesztés korrekciója: a színtévesztés javítható szemüveggel
(Wenzel Klára és Ábrahám György fejlesztése: olyan áteresztési szűrők, melyek az
egymáshoz túl közel lévő H és K érzékenységi görbéket távolítják el egymástól)
Kurrens témák: A színlátás, mint esettanulmány a tudatos élmény kutatásában: az
érzékleti minőségek, s így a tudatos élmények neodualista elméletei (melyik szerint a mai
fizika világképét alapvetően meg kell reformálni, és új fogalmakkal bővíteni ahhoz, hogy az
érzékleti minőségek problémáját tudományos formában érthetővé tegyük) jelentős
eredményeket értek el a tudat problémájának tisztázásában. Ugyanakkor az elme dualista
elméleteit védők dolga azért is nehéz, mert az élményekkel kapcsolatos számos jelenség
érthetővé tehető a kognitív pszichológia fogalmai (pl: reprezentáció, feldolgozás stb..)
segítségével.

Én mondtam