5.

fejezet:

Az „elsődleges emlékezet” – a rövid távú emlékezés és a munkamemória

elméletei

I. Korai elképzelések a rövid távú emlékezetről:

- James: a primer emlékezet teszi összefüggővé a ránk zúduló élményáradatot
- társas modell: az infót az ismétlés tartja fenn és akár átkerül a hosszú távú emlékezetbe, akár
nem, előhívása a rövid távúval valósul meg
- verbális tanulási kísérletek: a rövid távú emlékezet verbális kódot használ; működési elvei a
nyomelhalványulás és ismétlés; egyéni különbségek vannak (számterjedelmi feladatok)

A továbbiakban a mai elméletekről van szó:

A Brown-Petrson paradigma: nyomelhalványulási hipotézis

- msh hármasok + köztes feladat (számok-> nincs interferencia)+ nincs ismétlés = gyors
felejtés => a rövid távú felejtés oka a nyomelhalványulás, nem az interferencia
- ez a szabad felidézési feladatok szeriális felidézési eloszlását is magyarázza: az
utolsóként elhangzott szavakra emlékszünk a legjobban (recencia) és viszonylag jól
megmaradnak az elsőként mondottak is (primácia)
- Kintz&Buschke szerint a szemantikai hasonlóságra alapuló primácia a rövid távú, a
fonológiai hasonlósághoz köthető recencia pedig a hosszú távú emlékezettel valósul
meg
- A két rendszer közötti kapcsolat Hebb szerint az ismétlés, melynek hatására
hosszútávú reprezentációk jönnek létre

’60: a nyomelhalványulás helyett az interferencia a felejtés oka

Melton kontinuitás elmélete

- retroaktív interferencia ( új elemek kiszorító hatása)
- mivel az ismétlés hosszú távú tanulást eredményez Melton egy emlékezeti rendszert
feltételez
- Keppel&Underwood: proaktív interferencia (a korábbi elemek szorítják ki a régieket)
mint az Wickens kiszabadulás a proaktív interferenciából- kísérlete bizonyítja(lásd a
továbbiakban)
- Velük szemben Peterson és Genrile szünet közbeiktatásával ki tudta küszöbölni a
proaktív interferenciát => a fonológiai hurok elhalványulása a felejtés oka

Waugh és Norman: kiszoruló emlékek

- a rövid távú emlékezeti kapacitást az új elemek kiszorító hatása (ami 9-10 elem után
következik be) és a hosszú távúvá váltak teljesítményjavító hatása határozza meg

Tárak és ismétlés – Atkinson&Shiffin

- inger-> szenzoros tár -> STS= rövid távú tár: recenciahatás, memória terjedelem -> LTS=
hosszú távú tár: ha elég sokáig volt az STS-ben
-kritikák: számos betegnek a sérült STS ellenére jól működik az LTS-e
Baddeley&Hitch: mivel a másodlagos feladat nem tünteti el a recenciahatást, nem
létezhet egységes STS
II. A standard munkamemória (WM) –modell: pufferek és kontrollrendszer
- Baddeley és Hitch tesztelte Atki&Shiffin modelljét, eredményeik szerint csak 6 elem felett
romlik a felidézési teljesítmény, tehát a felidézést és a tárolást eltérő komponensek végzik:
nagyobb szerepet tulajdonítnak az STS-nek a megismerésben, és alrendszerekre bontották
- WM jellemzői: időleges tárolás, egymástól független infók tárolása, korlátozott kapacitás
- szerveződése:

a) fonológiai hurok: a verbális info átmeneti megtartása

vizuális inger -> artikulációs frissítés -> fonológiai tár: fonéma szintű
 fonológiai hasonlósági hatás: a hasonló elemeket előbb elfelejtjük
 artikulációs elnyomás: artikulációval (hangos ismétlés)kiküszöbölhető a fonológiai
h. h.
 szóhosszúsági hatás: az inger hosszúsága a lényeges a megtartás szempontjából
Ellis&Henneley kís. a walesi gyerekek számterjedelme azért kisebb, mint az
amerikaiaké, mert náluk hosszabbak a számok elnevezései -> nyomelhalványulási
hipotézis
 nem figyelt beszédhatás: nem rontja le a felidézési teljesítményt
 irrelevánsbeszédhatás: csak a beszédszerű infó zavarja a megtartást
 a kapacitás hátterében az artikulációs frissítés áll: 4-5 éves kortól az ember
magában ismétel, ezáltal többet jegyez meg; 6 év felett eltér a fonológiailag
hasonló, ill. nem hasonló szavak felidézésének teljesítménye
 egyéni WM kapacitás: a 2 ms alatt elismételt szavak száma
 az álszóismétlési feladatban nyújtott teljesítmény (értelmetlen szavak) összefügg a
szókincs fejlődésével -> bejósolja az idegennyelv-tanulás ütemét is
 az átmeneti tárak kapacitása meghatározza a hosszú távú reprezentációk
kapacitását, ezen keresztül befolyásolják a lexikális fejlődést

b) téri-vizuális vázlattömb: vizuális infó átmeneti megtartása

 Baddeley: egy téri feladat megoldását (ingakövetés) jobban lerontja egy párhuzamos
téri-, mint egy verbális feladat
 Téri WM: - Brooks mátrix: a téri mondatokra könnyebb emlékezni, mint a
melléknevesekre, de ha van egy párhuzamos feladat, akkor a különbség eltűnik m
ugyanazt a peifériát használják
- Corsi kocka: a kockák elhelyezkedését kell reprodukálni, a találatok száma
az egyén téri-vizuális memória kapacitása
 Vizuális WM: mintázat felismerés
 Wilson&Emmorey a jelbeszédben is megtalálta a vokális artikulációnak megfelelő
frissítest: az irreleváns kézmozdulatok lerontják a megértést
 Mi tartja fenn a téri információt?
- motoros folyamatok: Quinn&Robston: a Brooks mátrix teljesítményét szignifikánsan
jobban lerontja az inkompatibilis-, mint a random v kompatibilis mozgás
- a téri figyelem emelkedése: Smyth&Scoley: a Brooks mátriw felidézését csak a téri
terhelés rontja le, amozgásos nem
 A téri WM interferál a vizuális WM-val, pl.: a mozgásdiszkrimináció lerontja a téri
memóriát, a formadiszkrimináció pedig a formaemlékezetet
 Jelentőségét mutatja a topográfiai amnézia: a beteg nem tudja elsajátítani a téri
információkat, nem tud felvenni egy pulóvert, v megjegyezni a háza alaprajzát tehát a
téri-vizuális vázlattömb szintén alapvető az új infók elsajátításában
c) a központi végrehajtó: a kapacitást osztja el a 2 fenti alrendszer között
 Norman&Shallice: az automatikus viselkedést a sémák irányítják, míg a figyelmit (új
v komplex helyzetben) a SAS = ellenőrző figyelmi rendszer
 Ennek bizonyítéka a frontális lebeny sérülésekor fellépő felhasználási viselkedés(pl ha
ott van egy pohár víz, akkor is megissza, ha nem akarja), mert a SAS nem tudja
gátolni a sémát; és a neurológiai vizsgálatok is 2 WM alrendszer független működését
támasztják alá

III. A standard WM-modell alternatívái

Azért születtek, mert a kísérletek nem mindig igazolják Baddeley elméletét.
Eltérő számú alrendszereket feltételeznek, más okokat tulajdonítanak a kapacitáskorlátnak, és
más rendszerekhez kapcsolják a WM működését.

Figyelmi folyamatok szerepét hangsúlyozzák:

1) Engle: egységes WM-modell
- mindenért a kontrollált figyelmi rendszer a felelős
- Mivel az olvasóterfedelmi (emlékezet + feldolgozás) és számterjedelmi (csak
emlékezés) feladatok egyéni különbségeket mutatnak 2 komponenst feltételez: a
rövidtávú emlékezetet (a hosszú távú pillanatnyilag aktivált része) és a
WM-funkciót (végrehajtó)
- Tehát a WM kapacitása = az emlékezeti reprezentációk aktiválásának képessége és az
aktivált emlék figyelmi fókuszban tartása
- Bizonyítja: Thuloski, aki a műveleti terjedelem feladat (1 művelet+1 emlékezeti
feladat) alapján magas és alacsony kapacitású csoportokat különböztetett meg, de
közöttük csak 6 elem felett talált különbséget. Innét van szükség a kontrollált figyelmi
működésre, ebben lehetnek egyéni eltérések.
- Ellene szól Shallice&Miyake kutatási programja: a kontrollált figyelmi folyamatok
eltérő idegrendszeri aktivációval járnak

2) Nelson Cowan: aktivált emléknyomok és figyelmi fókusz

- nincs emlékezeti rendszer csak jelenségek:
- 1, a figyelem fókuszába került, aktiválódott hosszú távú reprezentációk -> idői korlát
- 2, a figyelem fókuszán kívüli, de aktiválódott emléknyomok -> kapacitás korlát
- 3, inaktív, hívóingerekkel rendelkező reprezentációk -> sebesség korlát
- az inger a figyelmi fókuszba kerül, majd a hosszú távú reprezentációba és ismételt
megjelenésekor az emlék újra aktiválódik
- egységes kapacitás: a verbális és téri-vizuális kapacitás eltéréseit csakis a feldolgozás
eltérései okozhatják, a tárolásé nem

3) Naine: hívóinger
- a nyomelhalványulásra nincs bizonyíték, helyette McGeah interferencia modelljét
fogadja el: tanulás = hívóinger-célemlék kapcsolat -> a felejtés oka a hívóinger
túlterheltsége, a kapcsolat gyengülése vagy a rossz hívóinger
- a frissítő mechanizmusok helyett hívóingerek működnek
- kapacitás kritériumai a hívóinger hatékonysága és a tárolt emléknyom
megkülönböztethetősége
- bizonyíték: kiszabadulás a proaktív interferenciából: az ugyanolyan kategóriájú szavak
visszamondása romlik, de egy új kategóriára való váltás az eredeti minőségre javítja a
teljesítményt
- kritika: Brown-Peters paradigma (az ismétlés megakadályozza a gyors felejtést),
Naine válasza szerint az ismétlődő msh-k között interferencia lép fel. Feladatában
minden msh-t csak egyszer használt és így valóban jobban teljesítettek.
- A hívóinger hipotézis további kutatása leránthatja a leplet a komplex dolgokra való
emlékezésről

Készítette: Hende Borbála