asdasdasd2.

tétel: Arany János balladaköltészete

1817-1882. Nagyszalontán született, a Debreceni Református Kollégium tanulója volt, Toldi című
műve után elismerték, később a Kisfaludy társaság igazgatója is lett, tüdőgyulladásban halt meg.
Aranyról szokás úgy beszélni, mint a „ballada Shakespearejé”-ről, amit az is bizonyít, hogy egész
pályáját végigkíséri a ballada.Arany ballada iránti érdeklődése és a kor balladakultusza
szerencsésen talál egymásra.

A ballada műfaja a népköltészetben is ismert, ám Arany világirodalmi szintre emelte. A

műballadák a romantikában váltak népszerűvé. Goethe, Schiller, Kölcsey, Vörösmarty is
próbálkozott vele, ám Arany mindegyikőjüket felülmúlja. A műballada a népköltészetből került a
műköltészetbe.

Ballada:

• 3 műnem határán helyezkedik el

• az epikai műnem műfaja – tragédia versben elbeszélve,
• epikai-lírai és drámai elemek is találhatók benne,
• szűkszavú párbeszédek és elbeszélő részek vált. benne,
• eszköze a sűrítés, tömörítés, kihagyás, elhallgatás, szaggatottság,
• balladai homály.

Aranyra hatottak a népballadák és a reformkori műballadák is. Arany János 1853 után kezdi el
írni balladáit Nagykőrösi tanársága idején.

Ágnes asszony
Az Ágnes asszony témája népéleti és lélektani egyben: a világosi fegyverletétel után Arany nehéz
anyagi helyzetbe kerülve Geszten nevelősködött, ott hallotta a versben megírt történetet. A
ballada a nagykőrösi balladái közé sorolható.

Szerkezet:
A mű három szerkezeti egységre osztható a helyszínek alapján: az 1–4. versszak helyszíne a
patak partja, az 5–19. strófáé a börtön és a tárgyalóterem, a 20–26.versszak pedig ismét a
patak partján játszódik.

Cselekmény:
A ballada az asszony megőrüléséről szól: A versszakok előrehaladtával lesz Ágnes asszony is
egyre tébolyultabb: az első versszakban még csak egy véressé lett fehér lepelről olvashatunk,
a későbbiekben az asszony igyekszik félrevezetni a falubelieket férjét illetően: a hajdúnak
viszont már könyörög. Ekkor világosodik csak meg számunkra az asszony eddig balladai
homályban maradt bűne: Szeretőjével együtt megölte férjét.
A következő szakaszban a megőrülés belső folyamatának lehetünk tanúi: a 7. versszakban az
őrülettől való riadalomról olvashatunk, majd a következő kettőben az őrület takargatásáért
való igyekezetről. Miután a bűn a bíróság és az olvasók előtt is nyilvánvalóvá válik, újra
visszatér a szerkesztésmód a vers eleji sorokhoz. Balladai homály fedi a bírák viselkedésének
okát is: Nem tudni pontosan, miért engedték haza az asszonyt, s miért ejtették el az
életfogytiglani börtönbüntetést, de sejtjük: Ágnes asszony büntetése – a teljes téboly – sokkal
nagyobb bármilyen letöltendő (és letölthető) fogságnál.
A záró strófákban észlelhető idő múlása a végtelenítésbe nyúlik: Ágnes asszony már
megöregedett, haja ősz, arca ráncos, a ronggyá mosott lepel elszakad, de ő még mindig látja
 rajta a véres foltokat – ez az ő büntetése, így bűnhődik ő bűnéért. Fokozza a téboly egyre
erőteljesebb átérzését a strófánként állandóan ismétlődő refrén: „Oh,irgalom atyja ne hagyj
el”, amely a mű végén már az őrült asszony gépies, üres motyogása.

Szondi két apródja

Arany János legismertebb történelmi balladája a Szondi két apródja, melyet nagykőrösi
tanársága idején 1856-ban írt. A szabadságharc bukása mély fájdalommal töltötte el a költőt. Az
uralkodó osztrák hatalom azt várta a magyar költőktől, hogy az elnyomók dicséretét zengjék.
Arany ez ellen tiltakozik művében. A költemény műfaja ballada, az úgynevezett többszólamú
balladák csoportjába tartozik.

Az első két versszakban Arany helymeghatározást ad. Megtudjuk, hogy Drégely várának
területén játszódik a ballada. A mű tárgyát Arany Tinódi Lantos Sebestyén 16. Századi költő
költeményéből merítette, aki megörökítette Drégely elestét és a várkapitány hősi halálát, Arany
viszont két apród történetéhez fűzi az eseményt.

A balladát több részre tagolhatjuk:

I. szakasz (1.-2. versszak): Ebből a két versszakból megtudjuk, hogy az egykori Drégely vára egy
harc eredménye képen romossá vált, szemben vele a másik hegytetőn egy hadi zászló látható. A
sír mellett két férfi térdel, kezükben lanttal, a völgyben pedig az ellenség győzelmi ünnepe folyik.

II. szakasz (a 3. versszaktól a vers végéig tart): Ettől kezdve a páratlan versszakok főszereplője a
török sereg illetve a törökök hírnökei, a páros versszakok pedig a magyar seregről illetve a két
dalnokról szólnak. Miután a török hadvezér a hőskapitányt és katonáit megölette, azt várja
Szondi György két apródjától, hogy az ő dicsőségére és szórakoztatására énekeljenek. Aki
ígéretekkel akarja őket a török táborba csalogatni, de azok hajthatatlanok maradnak.
Az 5. versszaktól a múlt kap főszerepet, a csata jelenetét meséli el a költő a két dalnok
segítségével. Innentől végig párbeszédekben bontakozik ki a ballada cselekménye.
A 6. versszakban Ali hírnöke szólal meg, arra kéri az ifjakat, hogy ne sirassák tovább Szondit,
jöjjenek inkább a törökök táborába.
A 7. versszakban Szondi szólal meg. Alinak üzeni, hogy, hogy nem adja meg magát.
A 8. versszakban ismét a hírnök szavait halljuk, aki a lakoma leírásával próbálja átcsábítani a
dalnokokat. A következő versszaktól megtudjuk, hogy Szondi nem adta meg magát, ezért a
törökök támadást indítottak a vár ellen.
A 10. versszakban ismét a hírnök szólal meg, újabb érvvel akarja lecsalogatni a völgybe az
apródokat.
A 11. versszakban ismét a dalnokok története folytatódik, megtudjuk, hogy Szondi inkább
elpusztította minden kincsét és lovait, nehogy a törökök kezére kerüljenek.
A 12. versszakban a hírnök már egyre türelmetlenebb, és arra kéri a dalnokokat, hogy ma Ali
dicsőségét zengjék Szondié helyett. A következő versszakban az apródok saját sorsukról
énekelnek, és ismét Szondit dicsőítik.
A 14. versszakban a hírnök saját szavaival folytatja a történetet, szerinte Alihoz küldte Szondi az
apródokat, hogy a továbbiakban őt szolgálják. A hírnök szavai nem zavarják meg a dalnokok
történetmesélését, továbbra is Szondi hősiességét zengik.

A ballada egyik legérdekesebb pontja a 16. versszak. Itt fut össze a cselekmény két szála: Ali
küldönce az apródok szavainak hatására maga is önkéntelenül dicsőíti Szondit. Ő is látta, ahogy
ágyútól eltalálva is küzdött az utolsó leheletéig. Ugyanerről szól az apródok éneke is a 17.
versszakban. Szondit apródjai és ellensége is egyaránt hősnek tartják.

A 18. versszakban a hírnök már dühösen szól a dalnokokra. Szavai fenyegetésbe csapnak át:
vesszőzés, börtön várja őket, ha nem mennek Alihoz szépszerével. Az utolsó versszakban átkot
mondanak a dalnokok arra, aki megölte Szondit és kérik az Istent, hogy ne irgalmazzon meg a
gyilkosnak.