CHARLES BOVIE: A FIÚK SZÍVE (Fordította: Babits Mihály)

A kis Isten, kin az egész világ csügg, s ki éjjel, nappal, egyre működik:
először csak piciny bimbó, virágrügy, s dús termést ígér, ha majd
elvirít.

Csupasz madár: nincs tolla, mégse fázik s hívogató egekbe szállni

kész; kupakos makk: rajta Ámor pipázik; csörgő: vígan cibálja játszi
kéz.

Tizenhat éves... A selyem gubóból szép, csapodár pillangó bujt eléd;

minden virágra szállni kedve kóbor: mint fürge ponty, forgatja víg
fejét. Kéjek palackja: torkából fehéren és fodrosan szökell a drága lé;
pisztoly, garázda csavargó kezében, ki véle tárt ablakokon belő.

Mikor húsz éves: tűzvész; fölparázsló máglya: eleven hús ég

lángtaván; szerelmi bárd, szüzek vérében ázó; hömpölygve zúgó
mérges óceán. Csatamén, mely kancáját szimatolván tombol, nyerít,
viháncol és kapál; mindent elnyelni akaró oroszlán; örökké éhes
bőszült kannibál.

De mikor harminc: kitűnő vadászeb, vagy józan, higgadt, meggondolt

vadász, ki minden vadat puskája elé szed, de ólmot, port soha el nem
potyáz. Madárfogó: jól ismeri a hálót, melyet Ámor a bugyogókba
rak; bölcs hadvezér: mindig talál bejárót a vitt erdőbe, s bizton tör
falat.

De negyven évvel e láng tovalebben: tiszteljétek a kimerült erőt!

Öreg faj-ló már, sokkal kényelmesebben kell gondolkozni s táplálni
mint előbb. Határkő, mely szép múlt után a kétes jövőt mutatja; vagy
bankár, aki bár csőd szélén áll, még mindig negédes: "Kis kölcsönnel
lehet még tartani!"

S mikor ötven: az ősz érett gyümölcse, mit megráz s földre ejt a

gyönge szél; ereje nincs, hogy mit ígér, betöltse, - mint vén csibész,
mindig csak szóbul él. Rokkant harcos: kezében tört a lándsa; kalász:
viharban meghajlik konyán; gyönyörü múlt derengő délibábja;
lenyugvó nap az élet alkonyán.

Hatvan: nagyító kell - szavamra mondom! - hogy észrevetted; nem e

földre való.

Újabb tíz év: és szilfid, tünde fantom, vagy régi hang, beteg és elhaló.
Nyolcvan: finom, tűnő barázda; ködben szálló madár vet ily árnyat
felém;

végre mikor száz éves: égbe röppen és elpihen az istenek ölén…