FRANYÓ ZOLTÁN

HINDU EROTIKA

Uj Genius Kiadás
Budapest
1996
 Tartalom
ELŐSZÓ
A SZERELEM MŰVÉSZETE
AZ ÖLELÉSEK
A CSÓKOK
KARMOLÁS (NAKHACCHEDYA)
A KOITUSZ ELMÉLETE
A FÉRFI NEMISZERVÉNEK (PENIS) LEÍRÁSA
A NŐ NEMISZERVÉNEK (VULVA) LEÍRÁSA
A KOITUSZ ISMERTETÉSE
A MENSTRUÁCIÓRÓL
A TITKOS TUDOMÁNY
A VARÁZSSZEREK (TILAKA*) RECEPTJE
VARÁZSIGÉK
A MESTERSÉGES HIMVESSZŐ
A SZORGALMAS HEDONISTA
 ELŐSZÓ

Ez a könyv olyan intencióból jött létre, mely eleve

kizárja, hogy az “erotika” szóra essék a hangsúly. A
könyv fordítója és kiadója egy különös nép különös
kultuszát akarja megértetni az európai olvasóval, azt
a nekünk kétségtelenül idegen világot, melyben a
legrafináltabb testi szerelem leplezetlen kultusza
nem erkölcstelenség, hanem majdnem olyan szent
vallásos megnyilatkozás, mint Buddha imádata.
Az ó-ind népeknél a páratlanul gazdag erotikus
irodalom nem a léha és frivol bujálkodást szolgálja:
legnagyobb erotikus írói és művei, mint Vatsyayana,
a “Kámaszutra” szerzője, Amaru, a száz szerelmi vers
lírikusa, Bartrihari a nemiség filozófusa és Dandin a
szanszkrit nyelvű Boccaccio, nagyon távol állnak az
európai “irodalom” silány pornografusaitól és még a
legkényelmesebb dolgokról, helyzetekről, aktusokról
is oly szemérmes áhítattal tudnak beszélni, ahogy
csak egy keleti ember tud.
Azt a jelenséget, hogy a keleti népeknél általában
az erotika nagyobb szerepet játszik, mint teszem
Nyugat-Európában, azt nemcsak az éghajlati és
vérmérsékleti viszonyok különbözőségével lehet
magyarázni; hanem elsősorban azzal, hogy a földi és
túlvilági élet, a testiség és a spiritualizmus, a
tisztaság és a bűn fogalmainak egymáshoz való
viszonya és metafizikai feszültsége Keleten egy
egészen más ideológia síkjai közé projiciálódik, mint
nálunk Nyugaton.
Ennek előrebocsájtása után hiszem, hogy ezt a
könyvet senki sem a parázna motívumok mohó
kíváncsiságával, a frivolitások iránt érzett éhséggel,
az idegcsiklandozó aktusok fauni vigyorgásával veszi
a kezébe, hanem azért, hogy egy régi, nagy kultúrájú,
különös nép ismeretlen lelki életébe belelásson és
olvasás közben párhuzamot vonjon magában az
európai kultúra álszent romlottsága és a Kelet szűzies
ártatlanságú szókimondása között.
Lehet, hogy itt-ott természetesen olyan fejezetek
és kitételek is akadnak, melyek a sima, hazug és
kendőzött társadalmi érintkezés világában
szokatlanul hangzanak. Erre nézve az a
megjegyzésem, hogy ez a könyv nem azoknak készült,
akik - mint a káviárt és osztrigát - petyhüdt idegeik
ingeréül élvezik, hanem azoknak, akik sikamlós
megjegyzések és parázna grimaszok nélkül tudnak a
testi szerelemről olvasni, gondolkodni és beszélni. Ezt
a könyvet csak komoly kultúremberek kezébe
szántam. A többiek nem érdekelnek.

FRANYÓ ZOLTÁN
 A SZERELEM MŰVÉSZETE

A szanszkrit népek szerelmi szabályzata

hatvannégy művészi fogást sorol fel, melyeket a
szerelmeseknek alaposan meg kell tanulniok, mivel
ezek a nemi életnek és a szeretkezésnek igen fontos
alkatrészét képezik. Ez Pancala szerint a szerelem
hatvannégy művészete, mely a Kámasutrá-ban is
bennfoglaltatik.
 AZ ÖLELÉSEK

Az enyelgések sorát nyitják meg. Ezeket

nagyjában két csoportra osztják: olyanokra,
melyekkel a szerelmesek az egybekelés előtt és
olyanokra, melyekkel az egybekelés után becézgetik
egymást; az első esetre vonatkozik Vátsyáyana
következő mondása: “Azok, kik még nem keltek
egybe, négyféle öleléssel fejezhetik ki szerelmi
hajlandóságukat: az érintő (sprstaka), a fúró
(viddhaka), a dörzsölő (udghrstaka) és a szorító
(piditaka) öleléssel. Mindegyiknél már a nevében
bennfoglaltatik a kivitel mineműsége.”
Ratirahasya: “Mindenekelőtt a külső szeretkezés
gyönyörét kell előkészíteni, ez pedig az ölelésekkel
kezdődik. Aszerint, hogy a párzás játéka már
lejátszódott-e vagy sem, ezek két csoportra oszlanak;
(egészben véve azonban) tizenkétféle ölelést
ismerünk.”
Anangaranga: “Tapasztalt szerelmes kedvesével
csak akkor közösül, mikor a mellék-(külső)
élvezeteket már kimerítette. A tudósok első helyen az
ölelést említik, melynek nyolcféle változata van. (A
fentebb említett négyféle változat, s sprstaka stb. itt
hiányzik.!)”
Pancasayaka: “A szerelmes férfi hajában
koszorúval, pompás köntösben, pirosítótól ragyogó
nyakkal, különféle ékszerekkel díszítve, felajzott
szenvedéllyel, szájában illatos bétellel, fényes
lámpákkal lépjen be a szerelem istenének hajlékába
és szenvedélyes bujaságban mindenekelőtt öleléssel
becézze szíve hölgyét. Először a vrksarudhaka
(fáramászás) nevű ölelés, azután a latavestita
(liánölelés) következik és hozzáértők számára hátra
van még a jaghana (szeméremtájak ölelése), a
viddhaka (fúró ölelés) és a urupaghuda (combölelés);
továbbá az ölelés művésznőinél még a tilatandulá-t
(szezám és rizs) is tekintetbe kell venni; előtte a ksira
és nira-t (víz és tej), utána a lalatiká-t (homlokölelés)
szokás gyakorolni.
Az ölelések egyes változatainak leírása is ebben a
sorrendben történik.

1. AZ ÉRINTŐ ÖLELÉS (SPRSTAKA)

Ratirahasya: ”Ha a férfi nővel találkozván, más
ürüggyel közeledik hozzá, úgy hogy testével a nő
testéhez érjen, akkor a szerelem tudósai ezt érintő
ölelésnek nevezik.”

2. A FÚRÓ ÖLELÉS (VIDDHAKA)

Kandarpacudamani: “Ha a gazellaszemű nő
négyszemközt, előtte álló vagy ülő szeretőjét, kit
szívébe foglalt, kemény keblével (szinte)
keresztülfúrja, miközben valamilyen tárgyat
(közeléből) elvesz és az ifjú magához szorítja és fogva
tartja, akkor ezt fúró ölelésnek nevezzük.”
Pancasayaka: “Ha a nő szemét lehunyva, a
szerelemtől elbűvölt barátját, ki előtte áll vagy ül,
keblével keresztülfúrja, mely cselekedetnél
voltaképpen ezek a tettesek (?), akkor ennek fúró
ölelés a neve.

3. A DÖRZSÖLŐ ÖLELÉS (UDGHRSTAKA)

Kandarpacudamani: “Ha a szerelmesek kettesben
a sötétben, a tömegben, vagy mikor az emberek már
eltávoztak, lassan mendegélnek, miközben testük
egymáshoz dörzsölődik, ezt a szakértők dörzsölő
ölelésnek nevezik.”
Ratirahasya: “Ha két szerelmes körmenetben stb.
vagy sűrű sötétségben mendegél és eközben a két
test hosszabb ideig érintkezik, akkor ez dörzsölő
ölelésnek neveztetik.”

4. A SZORÍTÓ ÖLELÉS (PIDITAKA)

Kandarpacudamani: “Ha egyik szerető a másikat a
falhoz stb. szorítja, akkor ezt (a dörzsölő ölelést) a
szerelem tudósai szorító ölelésnek hívják. Ez is
kétféle lehet, mivel nyilvánvaló, hogy ölelés közben
hol a férfi, hol a nő lehet a cselekvő fél”
Ratirahasya: “Ha ellenben egyik szerelmes a
másikat (közben) a falhoz szorítja, annak szorító
ölelés a neve.”
Vatsyayana: “Ez a két utóbbi változata az
ölelésnek olyan szerelmeseknél alkalmaztatik, kik
egymás gondolatát már ismerik.”
“A liánölelés (latavestitaka), a fáramászás
(vrksadhirudhaka), szezám meg rizs (tilatandulaka)
és tej meg víz (ksiranirakara): ez a közösülés idején
gyakorlandó négyféle ölelés”
Jasodhara: “Az első két esetben, noha csak a nő
lehet a kezdeményező (tehát úgy az egyik mint a
másik cselekvő fél lehet), csak egyik lehet a cselekvő
fél, mert az ő természetének felel meg; a másik
kettőnél úgy a férfi mint a nő, mert bármelyikük
kezdeményező lehet.”

5. A LIÁNÖLELÉS (LATAVESTITAKA)
Kandarpacudamani: “Négyféle (ölelés lehet)
párzás közben. Ha a nő szeretőjét lelkesen átfonja,
mint a lián a sala-fát és arc-lótuszát lehajtja, hogy
megcsókolja és, ha megint felemelte, ott egy darabig
kitart, őt halk sit-hangjával elbűvölőn, miközben bájos
pillantást vet reá, akkor ezt lián-ölelésnek hívják.”
Anangaranga: “Ha a nő karcsú testének indáival a
férfit átkarolja, mint folyondár a fatörzset, miközben
a kéjes szenvedélytől halk sit-hangokat hallat, úgy ezt
a szakértők lián-ölelésnek nevezik.”

6. A FÁRAMÁSZÁS (VRKSADHIRUDHAKA)
Kandarpacudamani: “Ha a nő egyik lábával
(szeretője) lábára lép, a másikat combjára helyezi,
egyik karját a dereka köré fonja, a másik szép kar-
indával vállát lenyomja és, hogy megcsókolhassa,
felkúszik reá, miközben bensőjében halk turbékolást
és sóhajokat hallat, akkor ezt a fáramászás nevével
illetik.”
Vatsyayana: “Mindkét ölelést állva gyakorolják és
(Jasodhara szerint) az a rendeltetésük, hogy az
érzékiséget még szenvedélyesebbé fokozzák.”
 7. A “SZEZÁM ÉS RIZS” (TILATANDULAKA)
Kandarpacudamani: “Most tapasztalataink alapján
a “szezám és rizs” (ölelés) ismertetőjeleit soroljuk fel.
Ha a két szerelmes fekvőhelyén a karok vagy combok
váltogatásával öleli meg egymást, a szerelem tudósai
ezt a fönti névvel illetik, a rendkívül bensőséges
eggyéolvadás miatt.
Anangaranga: “Ha a szerelmesek egymást a karok
és a szeméremtájak váltogatásával ölelik, akkor a
bölcsek ezt a “szezám és rizs” névvel illetik.”

8. A “TEJ ÉS VÍZ” (KSIRANIRA)

Kandarpacudamani: “Ha mindketten szenvedélytől
elvakultan és testük sérülésére való tekintet nélkül
ölelik meg egymást, akkor ezt a szerelem
tankönyveiben a “tej és víz” ölelésének nevezik. Ha
mindketten féktelen szenvedéllyel és anélkül, hogy
testi sérülésekkel törődnének, valósággal
beleágyazzák magukat egymás testébe, miközben a
nő (a férfi) ölébe ül vagy az ágyon fekszik és arcát
feléje fordítja, akkor ezt a szakemberek a “tej és víz”
ölelésének nevezik.”
Pancasayaka: “Ha a szerelmesek egymás ölében
vagy az ágyon pihennek és az egyik (a másik) testébe
akar behatolni, miközben (eddigi tartózkodó)
magaviseletüket a szerelem mámorában levetik,
akkor ezt az ölelést “tej és víz”-nek nevezik.”
Suvarnanabha ezenkívül még négyféle ölelést
sorol fel és aszerint osztályozza, hogy a szerető
melyik testrésze dörzsölődik a párja megfelelő
testrészével.
 Ez a négyféle ölelés a következő: az urupaguhana
(combok ölelkezése), a jaghanopaguhana (a nemi
szervek ölelkezése), a stanalingana (keblek
ölelkezése) és a lalatika (homlokok ölelkezése).
Leírásukat itt közöljük: 9. A COMBÖLELÉS
(URUPAGUHANA)
Kandarpacudamani: “A combölelés akképpen
történik, ha szerelmesek egyike a másiknak mindkét,
vagy csak egyik combját a maga combjainak
kapcsával teljes erejéből összeszorítja.”
Pancasayaka: “Ha a férfi, kinek karcsú testét a
szerelem istene egészen felkorbácsolta, a fiatal nő
combjait a maga combjai közé szorítja, akkor ezt a
legkiválóbb szakértők combölelésnek nevezik.”

10. A SZEMÉREMTÁJAK ÖLELKEZÉSE

(JOGHANOPAGUHANA) Kandarpacudamani: “Ha a
nő kibomló konttyal szeméremajkát erősen
odaszorítja a férfi nemi szervéhez és hogy köröm-és
fogjelekkel, ülésekkel és csókokkal illethesse, föléje
kúszik, akkor ezt valóban a szeméremtájak
ölelkezésének nevezik.”
Pancasayaka: “Ha a nő kibomló ruhával és
hajfonattal, karjai indáival szeretője csípő-vidékét
erősen megszorítja és közben boldogan szürcsöli ajka
italát, akkor ezt a szerelem mesterei határozottan a
szeméremtájak ölelkezésének nevezik.”

11. A KEBLEK ÖLELKEZÉSE (STANALINGANA)

Kandarpacudamani: “Ha a nő két keblével
szeretője mellére ágyazza magát és (keblei) terhét
ráveti, akkor ezt a tudósok a kebelpár-lótusz-
ölelkezésnek hívják.”
Ratirahasya: “Ha a nő szenvedélyes szerelmében
szinte belefurakodik a férfi mellébe és az emlők
terhét ráhelyezi, akkor ez a keblek ölelkezésének
neveztetik.”

12. A HOMLOKOK ÖLELKEZÉSE (LALATIKA)

Kandarpacudamani: “A homlokok ölelkezésének
azt nevezik, ha (a nő) homlokát szeretője homlokához
üti, miközben száját annak száj-lótuszára, szemét
pedig annak szem-vizirózsájára nyomja.”
Ratirahasya: “Ha a nő ajkát a férfi szemére
nyomja, homlokát pedig a homlokához üti, akkor ez a
homlokok ölelkezésének neveztetik.”
Anangaranga: “Ha a szerelmes párok homlokukat,
szemüket, arcukat, szájukat, szívüket és karjuk indáit
a szenvedély őrületében némán egymáshoz szorítják,
akkor ezt a kitűnő tudósok a homlokok ölelkezésének
nevezik.”
 A CSÓKOK

Világszerte ismeretes, mondja Jasodhara, hogy

csókolni bimbószerűen csücsörített ajakkal szokás.
De hogy a mellett még miminden másra kell ügyelni,
azt csak a szerelmesek tudják és Vatsyayana, ki az
emberi test mindama pontjait felsorolja, melyeket
csókolni szabad:
Kandarpacudamani: “Ajkat, szájüreget és vállakat,
mellet, kebleket, homlokot, nyakat és orcát (szabad
csókolni); Lata vidékének bennszülötteinél az a
szokás, hogy a köldök alatti testrészt és a combok
tövét is megcsókolják. A szenvedélynek és a helyi
szokásoknak megfelelőn felsorolunk bizonyos
helyeket, melyek a csókra alkalmasak; de Vatsyayana
nyilatkozata szerint, ez nem mindenkire egyformán
mérvadó.”
Ratirahasya: “Szem, nyak, orca, foghús, szájüreg,
keblek és homlok: így nevezik a csókra alkalmas
helyeket; Lata lakói az országukban uralkodó szokás
szerint szívesen szerzik meg maguknak azt a
gyönyörűséget, melyet a szeméremtájak, a
köldökvidék és a hónalj buzgó nyaldosása okoz.”
Smaradipika: “A vállakon, a nyakon, az arcon, a
köldökön, a csípőkön, a kebleken, továbbá a fül tövén
és a nyakszirten virulhat ki a csók, melynek (eszerint)
tizenkét helye van.”

*
 Most sorba vesszük, mondja Jasodhara, a csók
különböző változatait, aszerint, hogy a sok-sok helyen
hogy hajtjuk végre az ajk műveletét. Mivel a csók
helyéül első helyen a száj jön tekintetbe, tehát
mindenekelőtt ezt ismertetjük. Itt Vatsyayana,
(főként) az alsó ajakra vonatkozólag, - mert ennek
tevékenysége a legkiadósabb, - azt mondja:
“A leány-csók háromféle lehet: a kimért
(nimitaka), a vonagló (sphuritaka) és a nyelvcsók
(ghattitaka).” Itt a “leány” fogalma alá minden olyan
nő beletartozik, ki még nem mutat hajlandóságot, bár
(a férfi) már közösült vele.
Ebben az esetben a nő a cselekvő fél. (A leány-
csók tehát az, melyet a leány ad!)

1. A KIMÉRT[1] CSÓK (NIMITAKA).

Vatsyayana: “Ha a nő erőszakkal kényszerítve
ajkát (szeretője) ajkára nyomja, anélkül azonban,
hogy különös mozdulatokat csinálna vele, akkor ezt
kimért csóknak (nimitaka) nevezik.” A nő
ildomosságból nem mozgatja ajkát, hogy a férfi ajkát
elkapja vele. Ez a csók tehát csak olyannak látszik,
mintha csók volna; innen a neve (Jasodhara).
Pancasayaka: “Ha a férfi ajkát erőszakkal kedvese
ajkára tapasztja, ez azonban haragjában nem csókolja
vissza, akkor ez a kimért csók nevét viseli.”

2. A VONAGLÓ CSÓK (SPHURITAKA).

Vatsyayana: “Ha a nő, nem nagyon buján, csak
szelíden, a szájába dugott férfiajkat el akarja kapni, s
eközben alsóajka megvonaglik, a felső azonban nem,
akkor ez vonagló csóknak neveztetik.”
Jasodhara kommentárja: “A szerelmes nő igyekszik
úgy elkapni a férfi ajkát, mint a samagrahana-csóknál
(lásd lejjebb!) de sokkal szemérmesebb, semhogy
meg merné tenni. Tehát mit csinál? Csak az alsó ajkát
mozgatja, de nem engedi, hogy a felső is vele
mozogjon. Mert ha ezt megtenné, akkor ez nem volna
más, mint a megvetett samagrahana-csók.”
Kandarpacudamani: “Ha a nő ajkát úgy mozgatja,
hogy a szájába dugott (férfi-) ajkat megfogja, de
felsőajka közben mozdulatlanul maradjon, akkor ezt
vonagló csóknak nevezik.”
Anangaranga: “Ha a nő ajkát kedvese szájába
dugja, miközben az alsóajkát csókolgatja, ő azonban
nem szívja a férfi száját, akkor ennek vonagló csók a
neve.”

3. A NYELVCSÓK (GHATTITAKA)
Vatsyayana: “Ha a nő szemét lehunyván és kezével
(szeretője) szemét befogván, ajkát a szájába veszi és
a nyelve hegyével belebök, akkor ezt nyelvcsóknak
nevezik.”
Jasodhara kommentárja: “Mivel a nő
szégyenkezése még nem múlt el egészen, az ajka
először csak egy kissé szorítja meg a férfi ajkát. Ha
ez kihívón és merészen történnék, akkor ez nem
volna más, mint a később ismertetendő samagrahana-
csók. A nő befogja kedvese szemét, hogy az ne
láthassa, miképpen kezdi a csókot.”
Ratirahasya: “Ha a nő a szájába dugott férfiajkat
gyengéden két ajka közé fogja és, miközben szeretője
szemét befogja, nyelve hegyével belülről
megcsiklandozza a száját, akkor ezt nyelvcsóknak
nevezik.”

Jasodhara szerint ezeket a csókokat előlről-hátra

haladó sorrendben alkalmazzák.
A Kámasutra ezután felsorolja a férfiak és nők
között váltott csókok egyéb változatait, aszerint,
ahogy’ adják és kapják.
“A többi csókokat négyféleképpen osztályozhatjuk:
az egyforma (sama), ferde (tiryak), bolygó
(udbhranta) és tapadó (piditaka) csókok csoportjába.”
-
Feltűnő, hogy Vatsyayana nem ismerteti
közelebbről e négyféle csókot, tehát Jasodhara
kommentárjaira vagyunk utalva. Ez a következőképen
foglalkozik velük: A szájbimbóval ötféleképpen
foghatjuk meg az alsó ajkat.
 KARMOLÁS (NAKHACCHEDYA)

Miután a szerelmesek csókolózni kezdtek, hogy

mihamarabb a fontosabbhoz, a párzáshoz
térhessenek át, a karmolás különféle változatait
fogjuk ismertetni.
Vatsyayana: “Ha a szenvedély fokozódott,
következik a karmolás, mely dörzsölés által történik.”
“A karmolás az első párzáskor, elutazás előtt,
hazatéréskor szokott történni, továbbá olyankor,
mikor a megbántott szerető kibékül vagy amikor
részeg; a kevésbé tüzeseknél ritkábban fordul elő.”
Ratirahasya: “Más pároknál is (nemcsak a
tüzeseknél) szerepe van a karmolásnak, úgymint
minden uj közösülés előtt, a duzzogás multával, a
menstruáció után, bormámorban, elutazáskor és
(másféle) válás alkalmával.”
Arra vonatkozólag, hogy miként kell karmolni,
Vatsyayana és Suvarnanabha ezt tanítja:
“A helyek ezek: a vállak, a keblek, a nyak, a hát, a
szeméremtájék és a combok.
Suvarnanabha azt mondja: Ha a kéj kereke
nekilendült, akkor a szerelmesek már nem ismernek
különbséget megengedett és meg nem engedett
helyek között.”
Ratirahasya: “A vállak, a kezek[2], a combok, a
szeméremtájak, a keblek, az oldalak, a hát, a mell és
a nyak azok a helyek, hol a tüzes vérmérsékletű
szerelmesek körömjelekkel sebzik meg egymást.
Mivel a karmolás a körmöktől ered, Vatsyayana
ezeket is részletesen leírja, miközben helyüket,
alakjukat, tulajdonságaikat és nagyságukat ismerteti.
Kandarpacudamani: “… A körmök legkiválóbb
tulajdonságai, hogy fénylenek, nem árulnak el
tisztátlanságot, rendesen nőnek, nem piszkosak,
fehérek és csillogók, nem látszanak rajtuk világos
sávok és nem recések.”
Anangaranga: “A szakértők a szerelem
tankönyvében a köröm hatféle jótulajdonságát
sorolják fel: hogy nem látszanak rajtuk feltűnő sávok,
tiszták és ragyogók, szabályosan nőnek, nem érdesek
és kissé puhák.”
 A KOITUSZ ELMÉLETE

Ha az ó-ind erotikusoknak a férfi és a nő nemi

viszonyára vonatkozó feljegyzéseit tanulmányozzuk,
az ott talált elvek, eszmék, ötletek, szokások és
szabályok könnyen azt a gondolatot kelthetik, mintha
ama keleti írók valahogy átvették volna a modern
népgyógyászat elveit, melyek szerint a nemi élet
fiziologiai folyamatának pontos és alapos ismeretét
nem lehet elég korán elsajátítani! Hiszen már
Vatsyayana művében határozottan kimondja, hogy a
férfiak a szerelem tanát és az ezzel összefüggő
tudomány-ágakat meg kell ismernie, persze anélkül,
hogy a Dharma és az Artha tanulmányozására
legalkalmasabb időpontot elmulasztaná, amit
Jasodhara úgy magyaráz, hogy a férfinek szabad
idejében a Kamasutrá-val olvasás és hallás után
(elméletben és gyakorlatban) kell foglalkoznia. A
nőnek ezt serdülő korában (vagyis: amíg a szülői
házban van) kell cselekednie; ha azonban
megházasodott, akár de juro, akár de facto, csak a
férfi engedelmével szabad megtennie, nehogy az idő
előtt felvilágosodottnak tartsa. Ám a szerelem
könyvének tudvalevőleg az a legfontosabb fejezete,
mely a koitusz folyamatával és számtalan változatával
foglalkozik, a képzelhető legalaposabb
részletességgel!
Persze, a régi keleti és modern nyugati népeknek
az ifjúságnak a nemi élet titkaira vonatkozó
felvilágosítás elvi különbözősége rögtön feltűnik:
nálunk a korai felvilágosítással, mint tanító és orvos,
üdvös eredményt akarunk elérni, míg ott az oktatás
főcélja az volt, lehetőleg mindazt megtanulni, ami a
nő nemi vágyait ingerli és kielégíti.
 A FÉRFI NEMISZERVÉNEK (PENIS)
LEÍRÁSA

Jasodhara: A “nyul” stb. csoportba beosztott

férfiak penis-ének nagysága háromféle, aszerint,
hogy hat, kilenc vagy tizenkét (hüvelyknyi) a hossza. -
Vastagsága mindenkor a hosszának felel meg;
némelyek azonban azt tanítják, hogy a vastagságára
nincs szabály.
Smaradipika: A penisnek az a két ismertető jele
van, hogy egyrészt olyan, mint a mozsárbunkó,
másrészt ő a játék hőse. - Mozsárbunkónak egy (ilyen
alakú) gyökeret nevezünk, az pedig, hogy a penis “a
játék hőse”, azt jelenti, hogy hosszúnak kell lennie.
 A NŐ NEMISZERVÉNEK (VULVA)
LEÍRÁSA

Anangaranga: A vérben keletkezett apró férgek,

melyeknek három fajtája van: a gyengék, közepesek
és az erősek, a nőknél a szerelem istenének lakában
erejüknek megfelelően heves viszketegséget okoznak.
Ratirahasya: A nőknél a szerelem istenének lakása
háromféle: az egyiknek belseje zsenge, mint a lótusz,
a másik ripacsos, a harmadik ráncos és van olyan,
mely a tehén nyelvéhez hasonló; és mindig az előző
fajta a rugalmasabb és finomabb.
Smaradipika: Olyan, mint a teknősbéka háta, mint
az elefánt lapockája, mint a lótuszkehely, mint a
nymphäa, szőrtelen és nem nagyon bő, - ez a vulva
hatféle jó tulajdonsága. - Hűvös, kissé ráncos,
kemény mint az ökörnyelv, érdes, - így nevezik a
szerelem könyvének ismerői a vulva négyféle fajtáját.
 A KOITUSZ ISMERTETÉSE

I. A NEMISZERVEK NAGYSÁGA SZERINT

Fentebb láthattuk, hogy a férfiak és nők a
hímvessző és a szeméremajk nagysága szerint három-
három csoportba oszlanak, u. m.: nyúl, bika, csődör
és gazella, kanca, elefánttehén. Aszerint ahogy’ ez a
hatféle tipus egymással összeillik vagy nem illik
össze, a kombinációk egész sora adódik, mely az
erotikusok szerint többé-kevésbé kívánatos és amely
ekként alakul: Gajaskandha-Cassia alata vagy C. Tora
is lehet.
Ratirahasya: Gazellának nyúllal, kancának bikával
és elefánttehénnek csődörrel való közösülése mindkét
részről egyenlő szerelmi gyönyört vált ki. - Gazella és
bika, vagy kanca és csődör párzása a két felsőbb
gyönyört képezi. - Kanca és nyúl, valamint
elefánttehén és bika a két alantasabbat. - A két
legmagasabb és két legalacsonyabb gyönyört az
okozza, ha gazella a csődörrel vagy elefánttehén a
nyúllal élvez. Így tehát a szerelem gyönyörűsége
kilencféle, a nemiszervek nagysága szerint. - A két
egyforma típus kapcsolódását tartják legjobbnak, a
két felsőbbet és a két alantasabbat közepesnek, a két
legfelsőbbet és a két legalacsonyabbat pedig
silánynak. - Az alsóbbrendű párzás kábulatában a nők
nem lesznek nedvesek és nem élveznek; a csikló mit
sem érez, mert a penis nem dörzsöli belül. - A felsőbb
párzásnál sem nedvesednek át és nem elégülnek ki,
mert a zsenge vulva fájdalma a szívükbe nyilal: és a
szerelem elvégre mégis csak a szívből ered.
Anangaranga: Ha gazella nyúllal, bika kancával,
elefánttehén csődörrel közösül, a szerelmesek
harcában kölcsönös kielégülést okoz. - Gazella és
bika vagy kanca és csődör párzása magas szerelmi
kéjt vált ki; kanca és nyúl, elefánttehén és bika - ez a
kétféle párzás alacsony szerelmi gyönyörrel jár. -
Gazellának csődörrel való párzását rendkívül
magasrendű kéjnek mondják; elefánttehénnek nyúllal
való párzását pedig rendkivül alacsonynak. - Ezek
között az egyenlő tipusok kéje a legkülömb; a két
felsőt közepesnek mondják; a két alsót rossznak; a
rendkívül magast és a rendkivül alantast a mesterek
megvetendőnek tartják. -
Ha a penisnek nincs meg a rendes nagysága,
akkor a csikló nem tud megnyugodni: ezért a nők az
alacsony szerelmi kéjben nem tudnak kielégülni. - A
nők szeméremajkának belseje tudvalevően rendkivül
érzékeny: ezért a kelleténél nagyobb penis nem okoz
nekik élvezetet. - A megfelelő hosszúságú, vastag és
igen erős penisszel csillapítani kell a (vulva) mélyén
csiklandozó viszketegséget, amennyiben a férfi (a
kamasalila-t) ujra belefecskendezi - Aki a szerelmi
játék művészetét érti és a gazellaszemű nőnek
ismételt gyönyörökkel élvezetet szerez, könnyen
meghódíthatja, amennyiben az boldogan tűri majd,
hogy a szerelem istenének nedve beléje csorogjon.

II. A SZERETŐK VÉRMÉRSÉKLETE SZERINT

A vérmérsékletről (szanszkrit nyelven: bhava -
állapot), hogy a különféle egyéniségeknél koitusz-
közben miképpen mutatkozik meg, bővebben a
“Kámasutra”-ban olvashatunk.
Anangaranga: Úgy a férfinél, mint a nőnél
háromféle vérmérsékletet ismerünk: a tüzes, a
langyos és a hűvös vérmérsékletet. A koitusz közben
tanusitott magatartás is háromféle: fürge, közepes és
lassú. - Az időtartam szerint ez megint három
csoportra oszlik; eképpen a szeretkezésnek
huszonhétféle fajtáját ismerjük. A tüzes
vérmérsékletű férfiaknak minduntalan
megkeményedik a himvesszőjük, mindig szerelemre
szomjasak, érzékiek és buják; a lanyha
vérmérsékletűeknél fordítva van és e két véglet
között vannak a langyos vérmérsékletű férfiak.

III. AZ IDŐ SZERINT

A kielégülésig szükséges idő szerint úgy a férfiak,
mint a nők megint három osztályba soroztatnak.
Ratirahasya: A magömlés úgy a férfinél mint a
nőnél gyorsan, lassabban, vagy lassan következik be:
eszerint a párzás kéje az időtartam szempontjából is
háromféle, éppúgy mint a nemiszervek nagysága
szerint.
Itt meg kell még említenünk azt is, hogyan
képzelték a hinduk a szerelmi nedv (kamasalila)
kisülését a nőknél (visrsti).
Ratirahasya: Az első viszketegségnek a penis
heves lökései által való csillapítása és utána a kisülés
(kamasalila) következtében (a nők) a visrsti
gyönyörét élvezik, mely tulajdonképen nem egyéb,
mint a szerelmi nedv kiömlése.
- Kezdetben ez a folyás kellemetlen és csak kevés
élvezetet okoz; a végén azonban úgy ők, mint a
férfiak a magömlés következtében az ájulásig
fokozódó gyönyört éreznek. - E pillanatban a nő
felsikolt, sír, ide-oda vonaglik és egészen
megbolondul; azután elgyengül és behunyja a szemét.
Anangaranga: Az a nő, ki a párzás végén a
szerelem istenének nedvét befogadja, eleinte sírva-
sikoltva ide-oda hánykolódik, azután elgyengül, szép
szemét lehunyja és teljesen kielégülten többet már el
se bír.
A nő viselkedése koitusz közben. A “Kámasutra”
egyik legérdekesebb fejezete, hol arra a kérdésre
igyekszik megfelelni, hogy párzás közben mit érez a
nő; vajon ugyanazt a kéjt-e, mint a férfi, vagy ha nem,
akkor milyet? Az ifjabb erotikusok egyszerűen
átvették Vatsyayana véleményét; ez azonban
hosszadalmas idézetekbe bocsátkozik, hogy ellenfelei
állításait megcáfolja. Az ő módszere ez: először
leközli Auddalaki, azután Babhraoya fejtegetéseit és
csak miután ezeket megcáfolta, lyukad ki a maga
véleményére.
 A MENSTRUÁCIÓRÓL

A menstruáció (havibaj) a régi Indiában már azért

is fontos szerepet játszott, mert első jelentkezése
egyszersmind meghatározta azt az időpontot,
ameddig a leánynak okvetlenül férjhez kellett
mennie, különben az apának keményen vezekelnie
kellett hanyagságáért. Hogy ez az élettani jelenség az
ó-ind népek érdeklődését rendkívül izgatta, az
kétségtelen, ha nincs is módunkban a menstruáció
természetéről alkotott fogalmaikat megvizsgálni.
Feltűnő azonban, hogy Vatsyayana, az Upanishad-ban
közölt néhány recepttől eltekintve, melyekben a havi
tisztulásnál kiválasztott vér nagy szerepet játszik, a
menstruációt nem is említi; Jasodhara úgy véli, hogy
a havifolyást követő napok a fogamzásra különösen
alkalmasak. A szóbanforgó jelenséggel azonban annál
részletesebben foglalkozik a
DINALAPANIKA-SUKASAPTATI 44-IK MESÉJE:
“Midőn elérkezett a huszonnegyedik nap, a király,
mint máskor, megint elment a szolga házába és a
kerevetre ült. De alig, hogy belépett, a papagáj így
szólt a királyhoz: “Hallgasd meg, óh király, ezt a
történetet, mely annak, aki hallgatja, bűnbocsánatot
szerez; melyet a fenséges Vasistha mesélt
Ambarisának és amely a havifolyásos asszonyra
vonatkozóan a Bhavisyottara (purana)-ban is
bennfoglaltatik. Élt egyszer, óh király, az istenek
ligetében egy Galava nevű férfi, a Vedák és egyéb
tudományos könyvek tartalmának ismerője, a Paruna
és smrti mestere. Ennek az embernek egy minden
erénnyel és minden szerencsés tulajdonsággal
megáldott leánya született, kinek Silavati volt a neve.
Mikor megnőtt, egy hozzáméltó brahmanhoz adta
feleségül és a leány az atyai házban napról-napra
áldással gyarapodott. Történt, hogy gyermekkori
évei[3] folyamán megjött a havibaja; és midőn anyja
meglátta, hogy leánya vérzik, így szólt a férjéhez:
“Uram, te a szellem tudósa vagy, meséld el, hogy volt
az kezdetben, hogy mindmáig megmaradt. Ezt csak
te tudod híven, helyesen és részletesen elmondani.”
- Midőn a férfi felesége szavait hallotta, imígyen
szólt hozzá: “Gyere közelebb!” Egykor régen Indra
dörgedelmes démoni buzogányával párviadalban
megölte Visvarupát, a garabonciások öccsét, Tvastr
ivadékát. Azután visszatért házába, de dicsőséget
bezzeg nem aratott. Ellenben Brahmahatja[4]
láthatatlan alakban, összekulcsolt kezekkel és mély
alázattal eljött az istenhez; és Indra nagyon
megrémült tőle; félelmében minden öröme elillant. A
Föld és a többi lények a brahman gyilkosának
nevezték őt; és Indra szenvedő szívében azt kérdezte:
“Mit kell cselekednem, hogy e gyilkosság gyalázatától
megtisztuljak?”
- A garabonciás bűnös tehát elment a Földhöz. S
imigyen kérlelte meg a brahman-gyilkosságtól: Légy
irgalmas irántam, óh áldott kincstárnoknő! E
szavakkal mélyen meghajolt előtte. Midőn a
kincstárnoknő ezt meghallotta, nagy félelemmel így
szólt: “Óh menydörgős buzogányvivő, most nem áll
módomban egy brahman gyilkosság terhét elviselni.”
Hiszen oly gyenge vagyok: nem szabad így beszélned!
Indra azt felelte a Földnek: “Éppen neked kell
elbirnod! Mivel te minden élőlények és dolgok
viselője vagy, nincs a világon más, ki ezt
megtehetné.”
E szavakkal meghajolt a föld előtt és odaadta neki
(adóssága) egy részét. “Te ragyogó, ha az esős
évszakban talajod sóban gazdag: nem szabad
hozzányúlni; aki mégis megteszi: beszennyeződik.” E
szavakkal a várromboló gyorsan eltávozott és a
hatalmaskarú imígyen szólt a dúsvizű folyókhoz:
“Hogy a világnak szolgálatot tegyek, megöltem egy
brahmant; ez azonban szüntelen gyötör: ezért arra
kérlek, vegyétek le rólam (a bűn) egy részét. Mire a
folyók mind összekulcsolt kezekkel és mély alázattal
így szóltak: “Mi, akik ingatag vízből vagyunk, nem
birjuk el a gyilkosság terhét.” Midőn az ég ura e
szavakat hallotta, azt válaszolta: “Kik anyagyilkosok
és férfigyilkosok; kik visszaéltek a bizalommal és akik
gyakran megbántják urukat, azoknak cselekedeteit
bizonnyal lemoshatjátok!” E szavakkal a Méltóságos
odaadta nekik (bűne) második részét és aztán
mindnyájukhoz oly szavakkal szólott, amit az egész
világ megvetendőnek tart: “Ha az esős évszakban
tajték gyülemlik rajtatok: három napig nem szabad
hozzátok érni; de nem mindörökké.” E szavakkal a
facsoporthoz ment és a szilárdtörzsűekhez lerakta
(bűnei) harmadik részét; és miután a sziklákat és
fákat összehívta, így szólt méltányosan: “Ami
belőletek folyó alakjában kibuggyan, ha beköszöntött
az esős évszak, az havifolyásnak (menstruáció)
neveztetik izzadás alakjában; ezt sohasem szabad
megérinteni. A hegyeken pirosság képződik; ennek
pir a neve. Ezt meg szabad érinteni, de az érintés ne
legyen állandó.” - Miután ekképen három részét
lerakta volt, imigyen szólt a Szépekhez, összekulcsolt
kezekkel és mély alázattal: “Fiatok, fiatok (vagyok):
vegyétek át a negyedik részt; nem szabad hanyagnak
lennetek.” Mikor mindnyájan készségesen
beleegyeztek, e szavakat mondta a hosszúszemű
nőknek, miközben a negyedik részt elhozta nekik:
“Minden hónapban megkapjátok ti pompásak a
havibajt; ilyenkor három napig nem szabad
megérinteni titeket, de nem egyszerre és
mindenkorra, addig, amig teherbe estek és
gyermekeket szültök. Azután beteljesült az életetek.”
Miután az Ezerszemű kegyelmének jelével ekképen
elhalmozta őket, visszatért az égbe; a gyilkosságtól
megszabadulván, most már vidáman élt, te Széparcu.
Ettől fogva a nőknél minden hónapban bekövetkezik
a vérfolyás és éppen azért három napig minden
cselekedetében tisztátalan az asszony. Az első napon
candalinak, a második napon brahmaghatininak, a
harmadik napon rajakinak hívják, a negyedik napon
(megint) tiszta. A menstruáló asszony, ki (a havifolyás
megszünése után) megfürdött, a negyedik napon a
férje számára, az ötödik napon pedig az istenek és
ősök áldozatai számára is tiszta. Tizenhat éves koráig
bala (kisleány), harmincéves koráig yuvati (szűz),
ötvenötéves koráig prandha (érett), de azután már
varddhaki (öreg.) Ha leány a menstruáció végeztével
megfürdött és ujra megkapja a havifolyását, akkor az
a dolgok rendje, hogy a leány a tizenkettedik napig a
vizelet által tisztul. Ha szűz a menstruáció végeztével
havibaját ujra megkapja, a tizennyolcadik nap
elteltével ő se tisztátalan. Az az asszony, ki kor
szerint a fiatal nő után következik, tehát a prandha,
ki minden hónapban menstruál, se több, se kevesebb,
három éj után megtisztul. Az a tizenhárom vagy
tizennégy éves leány, ki a menstruáció végeztével
megfürödvén, havibaját ujra megkapja, egy napig, de
legfeljebb tizig tisztátalan. Az a huszonhárom vagy
huszonhét éves asszony, ki a menstruáció végeztével
megfürdött és havibaját megint megkapja, három
napon át, de legfeljebb huszonnyolc napig tisztátalan.
Azt a negyven-vagy negyvenhatéves asszonyt, ki a
menstruációja végeztével megfürdött és ujra
megkapja havibaját, három éjszakán át, de legfeljebb
húsz napig nem szabad megérinteni se az istenek, se
az ősök tiszteletére bemutatott áldozatoknál. Vagy az
az öregasszony, ki fürdés után ujra megkapja
havibaját, egy hónap alatt megtisztul, akár
alacsonyabb, akár pedig magasabbrangú nő legyen.
De ha mindezeknél a nőknél csak egy szemernyi
kétség támad, még egy éjszakát várni kell; második
éjszakára már megszünt. Ezután fürödjék meg, hogy
megtisztuljon; mert külömben bűnnel terheli lelkét. A
hingu (Asa foetida) vagy hasonló növények érintése
és a falak stb. tisztogatása által megered az
asszonyok havibaja; de ne feledjük el, hogy ettől
függetlenül is bekövetkezhet. (Ebben az esetben az
illető nő) megtisztul, mihelyt hajnalodik; külömben
(hosszabb ideig) tisztátalan.
 A TITKOS TUDOMÁNY

Ama furcsa, de az emberiség ismerőinek nem

éppen idegen szabályok, melyekkel az erotikusoknak
az Upanashadban összefoglalt írásaiban találkozunk
és amelyek tudományos művekben, pl. orvosi
tankönyvekben, a Yogaratnavaliban és a Bower-
kéziratban stb. is előfordulnak, azokhoz szólnak, kik -
mint Vatsyayana mondja - az eddigi szabályokkal a
kivánt célt nem érték el.

HAJNÖVESZTŐ-ÉS HAJFESTŐSZEREK
Anangaranga: Ha szezámvirágot goksurával
(Tribulus lanuginosus vagy Asteracantha longifolia)
tehéntejben kenőccsé dörzsölünk és azzal hét napig
kenjük a hajat, akkor hosszú és sűrű lesz,
Szezámmagvakból készült olaj, mely danti-val (Croton
polyandrum) és savara-val (Symplocos racemosa)
kenőccsé dörzsöltetik, ha bedörzsölés után
beszívódott, megnöveszti és sűrűsíti a hajat. A gnuja-
gyümölcs (Abrus precatorius) pora, ha mézzel
keverik, bedörzsölés útján meggátolja a hajhullást és
éppígy a haj növését is elősegíti. Ha elefántcsontot
szénné égetünk, porrá zúzunk és bedörzsöljük vele a
hajat, megszünik a hajhullás, sőt a haj sűrűbben nő ki
utána. Amra-virág (mango), a háromféle myrobalan
(Terminalia chebula, T. Bellerica és Phillantus
Emblica), a pandava-fa[5] kérge és pindaraka
kenőcséből készitsünk szezámolajat. Ezt fekete
olajnak hívják és a legjobb hajfestőszer; ha egy
hamsa-szárnyat dobunk bele, még az is megfeketedik.
Ha a hajat kisajtolt manju-gyümölcs[6], kana (Piper
longum), indigo és kősó, valamint sara-szárak[7]
keverékével bedörzsöljük, eléggé megbarnul. Ha egy
férfi egy hónapig állandóan palanimba-olajat
(Azaridachta indica) iszik, ősz haja lassankint olyan
(szinű) lesz, mint a méh. Ha gorocona-val[8], fekete
szezámmagokkal, kakamaci-val (Solanum indicum) és
satavarival (Asparagus racemosus) kenjük a hajat,
hamar megbarnul. Ha a hajat a szezámmagvakból
sajtolt olajnak és a snuhi (Euphorbia antiquorum)
tejének keverékével bedörzsöljük, olyan szinű lesz,
mint a kámfor. Ha dhatri-t (Emlica officialis) a vajri
(Euphorbia antiquorum) tejnedvével összekeverjük és
bekenjük vele a hajat, tüstént kihull.
Kamasutra: A Myrobalan-gyümölcs, ha a snuhi
(Euphorbia antiquorum) tejnedvével, soma-val és
arka-val (Calotropis gigantea) és a valguja
gyümölcsével (Vernonia anthelminthica) keverik,
fehérré szinteleníti a hajat. A madayantika (Jasminum
arabicum), kutaja (Wrightia antidysenterica),
kavanjanika, girikarnika (Clitoria Ternacia) és
slaksnaparni gyökeréből készült fürdő megnöveszti a
hajat. Ha a fenti gyökerek gondos kifőzése útján
nyert kenőccsel bedörzsölik a hajat, lassankint
megfeketedik és sűrűbb lesz.

A KEBLEK NÖVESZTÉSÉRE
ÉS SZÉPÍTÉSÉRE ALKALMAS SZEREK
Ratirahasya: Antimon és rizs-nedvvel való állandó
kezelés következtében a szűzek keble rendkívül
megnő és kiduzzad, hogy úgy elrabolja a szakértők
szívét, mint a rabló az aranyat. Tehén-és bivaly-
vajból, rajani-ból (Curcuma longa), krtaujali-ból (?),
yuvati-ból (sárgagyökér), vaca-ból (Acorus Calamus)
és katuka[9]-ból egyenlő arányban kevert olaj, ha
keblet háromszor hét éjszaka jól bedörzsölik vele,
még az érettebb korú nők keblét is naggyá,
keménnyé, duzzadtá és hegyessé növeszti. Aki a
kezét fehér házigalamb[10] váladékával bedörzsöli,
haritala-t (sárga arzén) friss vajjal evett, egy fogással
telt marokra fogja a kebleket. (?)

A POTENCIA FOKOZÁSÁRA ALKALMAS SZEREK

Kandarpacudamani: Cukrozott tejből és a bak meg
a kos herezacskójából készült ital - Vatsyayana
szerelmi szakkönyvében ezt a receptet ajánlja a
potencia fokozására. Éppígy a vidari (Batatas
paniculata vagy Hedysarum gangeticum) meg az
atmagurta (Mucuna pruritis) nedvének tejjel kevert
itala szintén alkalmas; valamint a ksirika-val (a
datolyafák családjához tartozik) főzött tej is.
Cukrozott tejjel összekevert srugata (Trapa
bispinosa), kaseru (Scirpus kysoor-gyökér), sáfrán és
madhuka (Bassia latifolia), ha ksirakakoli-val (?)
olvasztott vajban enyhe tűzön megfőzik: az a férfi, ki
ezt a szert beveszi, hatalmas erővel közösülhet a nők
megszámlálhatatlan tömegével. Ha lehántott szezám-
magokat cataka-val (a Piper longum gyökere) és
mósusz-szal (pézsma) jól összegyurjuk, aztán búza-és
bab-liszt, nijagupta-gyümölcs (Mucuna pruritis),
srnagataka (Trapa bispinosa), kaseru (a Scirpus
kysoor gyökere) tej, áldozati zsír és cukor
keverékéből tésztát főzünk és megesszük, nők
közelében olyanok leszünk, mint a bikák. Ha a férfi
vidari (Batatos panicula vagy Hedysarum
gangeticum), morata (édes tejnedvű növény) és
priyala-magvak (Buchanania latifolia) tejjel kevert
nedvét issza, rendkívüli erőt nyer a szerelemben. Ha
nijagupta-ból (Mucuna pruritis) és vidari-ból
cukorral, olvasztott vajjal, mézzel és búzaliszttel
kalácsot sütünk és megesszük, potenciánk egyszerre
felfokozódik. A cataka-nedvből és rizsből készült
tészta, mézzel és olvasztott vajjal keverten a koitusz-
hoz való képességet növeli. Két pala mennyiségű
méz, áldozati zsír és cukor, továbbá madhuka
(édesgyökér)[11], egy karsa madhurasa-val
(Sanseviera Roxburghiana) és egy prastha tejjel
keverve: ez a hatszoros nektár valóságos csodaszer,
fokozza a potenciát és meghosszabbítja az életet és
úgy Vatsyayana, mint Virabhadra kitünő italként
említi. Olvasztott kecskevaj, tehéntej, madhuká-ból és
pippali-ból (Piper longum) készült pép, gundra[12],
bhiru[13] és svadamstra (Asteracantha longifolia)
levében kifőzve: ha ezt naponta az első (?) menstrual-
vérrel isszák, ez a csodás, kitünő ital gyarapítja a
potenciát és meghosszabítja az életet: hiszen
Virabhadra is ezt mondjaJ! A sriparni (Gmelina
arboria) szétzúzott gyümölcse, továbbá bhiru és
svadamstra (Asteracantha longifolia): ha ezt vízben
péppé főzzük - de csak egy negyedrésze legyen a
víznek - és ha ezt mindennap kora reggel az első
mentrual-vérrel bevesszük, ennek a szernek bűvös
kitünő hatása lesz, amennyiben úgy a potenciát
fokozza, mint meghosszabítja az életet. Ha árpalisztet
egyforma mennyiségű svadamstraliszttel
összekeverünk és kalácsot sütünk belőle: aki naponta
kora reggel eszik belőle, bűvös gyógyszert lel ebben,
mely úgy a potenciára, mint az életkorra kitünő
hatást gyakorol.
Pancasayaka: A nő csak az erőben lel gyönyört, a
tehetetlen férfi sose lehet boldog. Ezért elsősorban a
spermáról beszéljünk, hogy a kéjre szomjas férfinak
erőt kölcsönözzünk. Ki olvasztott vajjal ismételten
leöntött masa-növény (Pheseolus radiatus) napon
szárítva és tejjel keverten megeszi, az roppant erőre
tesz szert és száz asszonyhoz is elmegy. Ki csak egy
pala nagyságu sitamasa-t (Colichos Catjang) szétaprit
és olvasztott vajjal, mézzel és cukorral keverten
beveszi és utána tejet iszik, erős lesz a szerelemben
és a kéj mohó vágya egész lényét betölti. Ki tejjel
elkészített bika-herét, hosszú borssal, olvasztott vajjal
és kősóval eszik, egész sereg asszonyt könnyű szerrel
legyőz a szerelem kéjes párviadalában. Az a férfi, ki
gnuja-gyümölcsöt (Abrus precatorius), goksura-t
(Asteracantha longifolia vagy Tribulus lanigunosus)
és kara-magvakat (?), továbbá uccata-t[14] tehéntejjel
kever és cukorral édesített olvasztott kecskevajat
iszik hozzá, egész éjjel tobzódhat a kéjben. Ki a vidari
(Batatas paniculata vagy Hedysarum giganticum)
porát ugyanennek a levével a nap verőfényében
összekever és mézzel meg áldozati zsírral gyorsan
beveszi, az tíz nőt is kielégíthet. Ki mamsi-t
(Nardostachys Jatamansi), vidari-t (Batatas
paniculata vagy Hedysarum gangeticum), továbbá
bala-t (Sida cordifolia) tehéntejjel, mézzel, olvasztott
vajjal és cukorral jól összekeverve iszik, az a férfi
egész éjszaka úgy kéjeleghet mint a seregély.
Olvasztott kecskevajjal kevert tejben tiszta port…(?)
kell gondosan kigyúrni… ki este masaporból
(Phascolus radiatus) készült pilulát vesz be olvasztott
vajjal, tüstént száz szépcsípőjüt is kielégíthet, még ha
élemedettebb korú férfi volna is. Továbbá: Ki az
amalaka (Myrobalane) porát ugyanennek a nedvében
feloldja és cukorral, áldozati zsírral és mézzel
keverten az éj kezdetén kiszürcsöli, bizonnyal friss
erőre tesz szert, (még akkor is) ha már öreg. Ki a
madhuka (édes gyökér) egy karsa mennyiségű porát
mézzel és olvasztott vajjal szürcsöli és utána tejet
iszik, addig közösülhet, ameddig egy csepp van a
gerincében. Ki éjszaka a satavari (Asparagus
racemosus), vanari (Carpopogon pruriens), goksura
(Asteracantha longifolia), goraksa (?), matangabala
(Uraria lagopodioides vagy Sida spinos) és bala (Sida
cordifolia) porát tejjel issza, könnyen megtöri a
szépek szertelen bujaságát. Ki a fürj, a laba (Perdix
chinensis), a tyúk vagy a házimadár (?) áldozati
zsírral és kősóval elkészített husából eszik,
férfierőben gyarapodik. Főzz satavari-csirákat
(Asparagus racemosus) és zsírt tízszerannyi jól
megcukrozott tejben és tégy bele madhu-húst (?):
nincs a világon még egy olyan szer, mely úgy növeli a
potenciát, mint ez. Ki naponta a fehér kapi-fa
(Emblca officinalis) és (a hatvan nap alatt érlelődő)
sastika rizsét mézzel és olvasztott vajjal keverten
szürcsöli, még ha egyébként gyengetestű volna is,
tucatszámra élvezheti a nőket, mielőtt még az ital a
hasába jutna. Ha tali-gyökeret (Corypha Taliera, C.
umbraculifera, Flacourtia cataphracta vagy Curculigo
orchioides) egy kis (-zsenge) salmali gyökérrel
(Salmalia malabarica) porrá dörzsölünk és ezt
olvasztott vajjal és tejjel keverten megisszuk, olyan
(kemények és) hegyesek leszünk a szerelemben, mint
a tövis. Igyátok az öreg salmali-gyökér cukrozott
levét: ettől a szertől hét napi használat után a
spermának egész tengere árad.

A HÍMVESSZŐ (PENIS) MEGNÖVESZTÉSÉRE

ALKALMAS SZEREK
Anangaranga: “A kis, vékony hímvessző nem
elégíti ki a nőket: ezért tehát az ő kedvükért
felsorolom a szereket, melyek a penis erősítésére
legalkalmasabbak. Ha bala-t (Sida cordifolia),
nagaba-t (Uraria lagopodioides vagy Sida spinosa),
kustha-t (Costus speciosus vagy arabicus), vaca-t
(Acorus calmus), dviradapippali-t (Pothos officialis
vagy Piper Chaba), vajigandha-t (Physalis flexuosa) és
hayaripu-t (Nerium odorum) egyenlő arányban porrá
dörzsölünk és friss vajjal keverten bekenjük vele a
penis-t, egy muhurta (48) mulva olyan lesz mint a
csődöré, ha mégoly vékony volt is azelőtt. Ha a penis-
t mirrha, vörös arzén, kustha (Anethum Soma) és
borax porának szezámolajjal való keverékével
bedörzsöljük, tüstént nőni kezd. Kősó, bors-ág,
kustha, brhati (Solanum; melongena?), karamanjari
(Achyranthes aspera), hayagandha (Physalis
flexuosa), árpa, masa (Phaseolus radiatus), pippali,
(Piper longum), sárga mustár és szezám: a bölcs
ember ezt mézzel a fülcimpán (?), a keblek és a penis
erősítő-szerévé keveri. A penis tüstént megnő, ha
brhati-gyümölcsök (Solanum; melongena?), bhallata
(Semacarpus Anacardium) és gránátalmák pépjével
kevert fehér mustárral bedörzsölik. Égess el bhallata-
t, fekete sót és egy nalini-levelet (Nelumbium
speciosum); a visszamaradó hamut öntsd le a brhati-
gyümölcsök nedvével és az egészet kend rá a
bivalytehén váladékával előbb jól bedörzsölt
hímvesszőre: abban a pillanatban olyan nagy és
kemény lesz, mint egy hatalmas bunkó. Szezám-
magokból sajtolt olaj, ha lodhra (Symplocos
racemosa), vasvitriol, matanga (Ficus religiosa) és
bala (Sida cordifolia) pépjével keverik, megnöveszti
úgy a hímvesszőt (penis), mint a női nemiszervet
(vulva).”
Pancasayaka: “Ha a vaka (Acorus Calamus,
asvagandha (Physalis felxuosa), gajapippali
(Scindapsus officialis[15], kustha (Costus speciosus
vagy arabicus), matangabala (Uraria lagopodioides
vagy Sida spinosa) és bala (Sida cordifolia) nedvét
friss bivalyvajjal keverjük, a penis olyan lesz tőle,
mint a bunkó. Mi van azon csodálnivaló, ha padma-
inda[16] (Nelumbium speciosum), továbbá vaca
(Acorus Calamus), asvagandha (Phisalis flexuosa) és
jalasukapor (?), az unmaka (Pterospermum
acerifolium) magva és a brhati-gyümölcs (Solanum;
melongena?) tüstént bunkóvá növeszti a penist? Ha
olyan olajjal, mely matangagandha-val[17], lodhra-val
(Symplocos racemosa), vasvitriollal és
turamgagnandha-val (Phytalis flexuosa) főzetett,
kenjük be a penist, oly gyorsan megnő, hogy láttán a
legszebb nők is elvesztik az eszüket. Ha vaca (Acorus
Calamus), bala (Sida Cordifolia), nagabala (Uraria
lagopodioides vagy Sida spinosa) és nakha (Unguis
odoratus) keverékét friss bivalyvajjal a peniszre
kenjük, tüstént olyan lesz, mint a vas; ez külömben
köztudomásu.”

A SPERMA VISSZATARTÁSÁRA ALKALMAS

SZEREK
Anangaranga: “Ha a szerelem nedve nagyon
hamar kifolyik, a szerelmesek nem nyernek teljes
kielégülést; azért, hogy a nászünnep minél jobban
sikerüljön, leírjuk, hogy kell (a spermát) visszatartani.
Ha a lajjalu (Mimosa pudica) gyökerét tehéntejjel
vagy a vajri (Euphorbia pentagonia) tejnedvével
keverjük és bedörzsöljük vele a hátunkat, a sperma
csak későn fog kisülni. Továbbá: az a férfi, ki lábait
safflor-olajjal vagy a varsabhu (Boerhavia
procumbens) porával keni be, annak spermája koitusz
közben nem fog oly hamar kifolyni. Ha a fehér
kakajangha (Leea hirta) gyökerét és a fehér lótusz
porzóját mézzel a köldökünkre kenjük, vissza tudjuk
tartani szeretkezés közben a spermát. Ki sampaka-t
(Cathartocarpus fistula), sambhu-magvakat (az
Asclepias egyik fajtája), és kámfort egyenlő arányban
mézzel a köldökére dörzsöl, az nem engedi, hogy a
sperma idő előtt kisüljön. Ha a sitakokila(?) nevű
növény magvait, melyeket akkor szedtünk, mikor a
hold a pusya jelében áll, piros zsinórral derekunkra
kötjük, könnyű szerrel visszatarthatjuk a spermát. Ha
a saptaparna (Alstonia scholaris) vasárnap szedett
magját a szánkba vesszük, közösülés közben sokáig
visszatarthatjuk a spermát. Vagy, aki a fehér
isupunkha (indigonövény) vasárnap, a pusya
jegyében szedett gyökerét egy szűzleány által font
zsinórral a derekára köti, sokáig élvez. A sitapika (?)
nevű növény magva, ha a vata (Ficus indica)
tejnedvével és karanja-magvakkal (Pongamia glabra)
összekeverjük és a szánkba vesszük, visszatartja a
spermát.”

Körülbelül ezek volnának azok a szerek, melyekkel

a férfi segítségére lehet a természetnek, hogy a
szerelem gyönyörűségeit fenékig kiélvezhesse és
párjának is tökéletes kéjt okozzon. De a nőnek a
maga részéről is mindent el kell követnie, hogy
esetleges fogyatékosságokat külsőleg vagy belsőleg
használt szerekkel megszüntessen, hogy szeretőjének
tökéletes gyönyört szerezzen: hiszen a szanszkrit
népek szemében a koitusz közben érzett tökéletes
harmonia a szerelem legmagasabbrendű célja,
melynek elérését minden - még a legutálatosabb -
eszközökkel is meg kell kisérelni.

A NŐI SZEMÉREMAJK (VULVA)

SZÉPÍTÉSÉRE SZOLGÁLÓ SZEREK
Ratirahasya: A vulvának fahéjjal (cimet),
kunkumával (Crocus sativus) és kunati-val
(Coriandrum sativum vagy vörös arzén) vagy gada-val
(?), fahéjjal, talisaval (Flacourtia cataphracta) és
tagara-levelekkel (Taberaemontana coronaria), vagy
fahéjjal, kerikesara-val (Mesua Roxburghii), mamsi-
val (Nardostachys Jatamansi), földi gyantával,[18]
saflorral és tagaraval vagy pedig rohita-val (sáfrány
vagy Andersonia rohatika), epével, kana-val (Piper
longum),[19] olvasztott vajjal, tiszta szemzsírral vagy
kősóval dörzsöli be: - ezzel a művelettel kétségtelenül
fokozza a vulva szépségét (és a nemi gyönyört.) Vagy
a fehér mustár olaja a gránátalmafa öt részével
(gyökér, kéreg, levél, virág és gyümölcs) vagy
malatika-virággal (Jasminus grandiflorum) keverten,
boldoggá tesz a szerelemben, ha titkos testrészeinket
bekenjük vele. A mustárolaj, ha egyenlő arányban
gada-val (?), padmakaval (Costus speciosus vagy
arabicus), kámforral, usira-val (Andropogon
muricatus-gyökér), puskara-val (kék lótusz) és
ambudhara-val (Cyperus partenius) keverve, a vulva
minden fogyatékosságát megszünteti. Ugyanilyen
hatással van, ha háromszor hét napig nimba-
dedoktummal (Azaridachta indica) öblögetjük, ha
tiszta szemzsír (Antimon) vagy nimba-héjjak gőzével
füstöljük, vagy pedig egy élő csiga nedével mossuk a
vulvát.
Anangaranga: “Mustárolajat lassú tűzön jati-
virágokkal (Jasminum grandiflorum, muskátdiófa
vagy Emblica officinalis) piríts; ha ezzel bekened az
asszony szeméremajkát, a szeretkezés kéjében
édesen fog illatozni. Suradaru-val (Pinus deodora),
szezámmal, arista-val (Sapindus detergens vagy
Azadirachta indica) gránátalmával, fekete
szemkenőccsel és kancana-val (Michelia Cahmpaca)
[20] kevert olaj, ha a vulvát bekenik vele, kellemes
illatot kölcsönöz neki.”

A VULVA BŐVÍTÉSÉRE ÉS SZŰKÍTÉSÉRE

SZOLGÁLÓ SZEREK
Anangaranga: A kifejlett nő petyhüdt vulvája, vagy
az olyané, ki csak imént szült, nem tetszik a
férfiaknak: röviden felsorolom tehát azokat a
szereket, melyekkel szűkíteni lehet. Dörzsölj szét egy
lótuszvirágot szárastól friss tejben, formálj belőle
pilulát és tedd egy pillanatra a vulvába; ettől még az
öregasszonyé is olyan lesz, mint a serdülő leányé. Ha
a szerelem istenének napernyőjét (-vulva) devadaru-
val (Pinus deodora), nisayugmával (Curcuma longa és
C. aromatica) és a lótusz porzójával bedörzsölik,
egészen összeszűkül. Ha a nő a szerelem istenének
hajlékát vízben szétdörzsölt pikaksa-magokkal
(Asteracantha longifolia) szorgalmasan kenegeti,
vulvája egészen összehúzódik.
Még az öregasszony is olyan lesz mint a szűzleány,
ha titkos testrészeit triphala-ból (a háromféle
Myrobalan), dhataki-szirmokból (Grislera tomintosa),
jambu-kéregből (Eugenia Jambolana), sabara-ból
(Symplocos racemosa) és mézből kevert péppel
bekeni. Még az a nő is, aki csak az imént szült,
egyszerre olyan lesz, mint a serdülő leány, ha a
szerelem istenének hajlékát a katutumbi (vad
ugorkafaj) magvával kevert lodhra-val (Symplocos
racemosa) bedörzsöli. A szerelem istenének háza
rendkívül összeszűkül, ha vízben szétdörzsölt
vajigandha (Physalalis flexuosa) bala (Sida
cordifolia), vyosa (fekete és hosszú bors), éji lótusz és
kustha (Costus speciosus vagy arabicus) keverékével
bekenik. Ha a vulvát a madhukafa (Bassia latifolia)
kérgének és puha méznek keverékével gondosan
megtöltik, teljesen bezárul.”
 Kamasutra: A kokilaksa (Atteracantha longifolia)
gyümölcséből készült kenőcs az elefánttehén vulváját
egy éjszakára összehúzza.
Ha a padma (Nelumbium speciosum), utpala (kék
lótusz) és sarjaka (Terminalia tomentosa)[21]
gyökérgumóinak illatos porát mézzel kenőccsé
dörzsöljük, kibővíti a gazella vulváját.

A TULBŐ HAVIFOLYÁS MEGSZÜNTETÉSÉRE

SZOLGÁLÓ SZEREK.
Pancasayaka: “Ha a nő a dhatri (Emblica
officinalis), pathya (Terminalia Chebula vagy citrina)
és rasanjana (Curcumával kevert rézvitriol) porát
vízzel hígítva issza, ez úgy megállítja a túlságos
vérfolyást, mint a gát az árvizet. Ha a kétféle (?) selu-
val (Cordia Myxa) kevert rizsből port készitünk: ez a
szer egészen biztosan megállítja a gazellaszeműek
vulvájában a vérzést.”
Anangaranga: “Az a nő, ki pathya-t (Terminalia
Chebula vagy citrina), rasanjana-t (Curcumával
preparált rézvitriol[22] és dhatri-t (Emblica officinalis)
vízzel kever és ezt megissza, hét nap mulva
megszüntetheti a túlságos havifolyást. Aki a kapittha
(Feronia elefantum) és a bambuszlevél egyenlő
arányban kevert nedvét hét napig mézzel
szürcsölgeti, a legmakacsabb vérfolyást is
megszüntetheti.”

A KIMARADT HAVIVÉRZÉS MEGINDÍTÁSÁRA

SZOLGÁLÓ SZEREK
 Anangaranga: “Az a nő, ki a yotismati
(Cardiospermum Halicacabum) pirított lombját és a
jaya[23] virágát vízbe keveri és megissza, azonnal
megkapja kimaradt havifolyását. Annak a nőnek, ki a
rizsmagvak, a devakastha (Pinus deodora) és
durnalevelek (Panicum dactylon) egyenlő arányban
kevert levét vízzel hígítva issza, kimaradt
menstruaciója tüstént megindul.
Pancasayaka: Ha a fiatal asszony a yotismati
(Cardiospermum Halicacabum) zsenge levelét tűzön
megpirítja, porrá zúzza és savanyú rizsnyálkával
keverve megissza, a szerelem istenének hajlékában
tüstént kiserked a piros virág. Végy durnalevelet
(Panicum dactylon), dörzsöld szét ugyanannyi rizzsel
vagy főzd meg az egészet: az a nő, ki iszik belőle,
azonnal visszakapja kimaradt menstruacióját, úgy
mint azelőtt volt.

A NŐ KIELÉGÜLÉSÉT (ORGASMUS)
ELŐIDÉZŐ SZEREK (DRAVANA)
Anangaranga: Ameddig a nő párzás-közben nem
elégül ki előbb, mint a férfi, addig a szerelem kéje
nem sokat ér: ezért a szerelem művészetében jártas
bölcseknek mindent el kell követniök, hogy a nő
kielégülése a férfiét megelőzze. Az egyes esetek
lényege nehezen ismerhető ki, főként az (egyeseknek
többekkel való) keveredése miatt; ezért, továbbá
mert ez a dolog rendkivül finom, éppoly
megfejthetetlen, mint a holdsarló (?). Ezért tehát az
emberiség hasznára és üdvösségére és a szerelmes
párok boldogságának fokozására, különféle
gyógyfüvek felsorolása mellett (gyakorlati)
útmutatást adunk (arra nézve), hogyan kell a
kielégülést elősegíteni. Ama karcsuderekúnál, ki
vulvájába mézzel kevert ghosaport (Anethum Soma)
csepegtet, a kielégülés előbb következik be, mint a
férfinél. Ha a Samkara (Asclepias gigantea) tisztított
magvát a jati[24] (Jasminum grandiflorum vagy
muskátdió) levében szétdörzsöljük és a vulvába
csepegtetjük, már koitusz közben kisülést idéz elő a
nőnél. Az a nő, aki mézzel kevert cinca-gyümölcsöt
(Tamarinda) tesz a szeméremajkai közé, hamarább
elégül ki, mint a férfi. Az a férfi, ki penisét egyenlő
arányban kevert és mézzel édesített kámforral,
borax-szal és sambhu-magvakkal (az Asclepias egyik
fajtája) dörzsöli be, szerelmeséből korai orgasmust
vált ki. Az a férfi, ki penisét méz, borax, áldozati zsír
és az agastyalevél (Agati grandiflora) nedvének
keverékével bedörzsöli, orgasmust vált ki a nőnél.
Régi melassz, cincinika (Tamarinda?) gyümölcse, a
ghosa virágpora egyenlő arányban mézzel keverve:
aki ezzel a kenőccsel lefekvés előtt penisét
bedörzsöli, azt éri el vele, hogy a nő petéi kiömlenek.
Az a férfi, ki penisét a marica (borsnövény)
magvának, kanaka-nak,* pippalinak (Piper longum),
lodhra-nak (Symplocos racemosa) és méznek
keverékével bedörzsöli, szerelmi párviadal közben
(még) a kihaló szenvedélyű, nehezen felizgatható nőt
is őrületbe viszi.
Smaradipika: “Higany, borax, ghosa (Anethum
Soma), kakamaci (Solanum indicum) és méz: az a
férfi, ki penisét ezzel bedörzsöli, minden nőnél gyors
kielégülést válthat ki.”
 FOGAMZÁST MEGHIUSÍTÓ ÓVSZEREK
Anangaranga: “Az a nő, ki félhónapig mindennap
egy pala mennyiségű háromesztendős malátát vesz
be, kétségtelenül örök életére terméketlen marad. Az
a nő, ki havibaja utolsó idejében három napig az agni-
fa (Semecarpus anacardium, Plumbago zeylanica
vagy Citris arida) gyökerének savanyú rizsnyálkával
főtt levét issza, meddő marad.”

A TERMÉKENYSÉGET ELŐSEGÍTŐ SZEREK

Ratirahasya: “A szerelmes nő, ki a menstruácio
befejezését követő napon a fiatal nagakesara (Mesua
Roxburghii) olvasztott vajjal kevert virágporát veszi
be, utána tejet iszik és szeretőjével közösül, biztosan
teherbe esik. Aki a laksmana (Hemionitis cordifolia
vagy Uraria lagopodioides) gyökerét sok olvasztott
vajban feloldva orrán át szürcsöli, (éppígy, aki)
jatamamsi-val (Nardostachys Jatamansi) kevert
rizslevest iszik, biztosan fiat szül. Még a meddő nő is
megtermékenyül, ha egyszinű tehén tejében a
kekesikha (?) vagy a putramjiva (Putranjiva
Roxburghii) gyökerét beáztatja és aztán megissza. Az
a nő, ki miután menstruációja végeztével megfürdött,
a laksmana gyökerével kevert tejet iszik és utána hét
vízben öblögetett táplálékot eszik, fiúgyermeket fog
szülni.”

AZ ELVETÉLÉST (GHARBASTAM-BHANA)
MEGGÁTLÓ ÓVSZEREK
 Anangaranga: “A fazekas kezére tapadó anyag, ha
mézzel keverik és kecsketejjel isszák, kétségtelenül
megerősíti a magzat életét. Az édesfa pora, sabara
(Symplocos racemosa) és dhatri (Emblica officinalis),
ha tejjel isszák, hét nap mulva okvetlenül jól
megerősíti a szabályos helyzetbe került magzatot. Az
a nő, ki a piros lótusz gyökérgumóját tejjel, áldozati
zsírral és mézzel összekeveri, azután megfőzi és
miután kihült, hét napig issza, kétségtelenül elejét
veszi az elvetélésnek, hányásnak, kólikának, a
háromféle folyadék[25] megzavarodása következtében
támadó görcsöknek és még sok más betegségnek is.”
Pancasayaka: “Kaseru (a Scirpus kysoor-gyökere),
srngataka (Trapa bispinosa), jivana-(?), magnak
mósusz (pézsma) és (Asparagus racemosus)
keverékével kezelt cukrozott tej megerősíti a
magzatot, melynek gyökere az anyaméhben már
megmozdult.”

MAGZATELHAJTÁST (ABORTUS)
ELŐSEGÍTŐ SZEREK
Ratirahasya: “Az a terhes nő, ki vasárnapi napon a
pusya holdháza alatt kiásott kharva- (Rosa moschata)
és sripuspa- (szegfűszeg)-gyökeret a derekára köti és
iszik belőle, azonnal megszabadul magzatától, ha
mégoly szilárdan ült is testében.”

A SZÜLÉS KÖNNYÍTÉSÉRE SZOLGÁLÓ SZEREK

Ratirahasya: “Az a nő, aki hét részre darabolt
gunja-gyökeret (Abrus precatorius) hét zsinórral a
csípő tájékán a derekára köt, ezáltal tüstént
megkönnyíti a szülést. Az a nő, aki a vajudás idején
igen nagy kínokat szenved, egyszerre megkönnyítheti
a szülést, ha egy fehér indiai kakuk szétharapdált
szemével és lábával betömi a füleit. Aki a fekete bala
(Sida cordifolia) gyökerét a fehér girikarni (Clitoria
Ternatea vagy Alhagi Maurorum) gyökértövével
porrá dörzsöli és a vulvájába teszi, megkönnyíti a
szülést még annál a nőnél is, ki különben nehezen
szülne. Ha a fehér bala (Sida cordifolia) gyökerét
vörös zsinórral a nő derekára kötik, megszünteti a
belek fájdalmát (?), éppígy az iksvaku (ugorkafaj)
gyökere is, ha a nő lábát bedörzsölik vele, gyors
hatással van.”
Anangaranga: “Az a nő, ki a matulunga (citromfa)
és madhuka (Bassia latifolia; édesgyökér is) porát
mézzel és olvasztott vajjal keverve issza,
kétségtelenül könnyen és gyorsan szül. Az a nő, ki
grhadhuma-t (füstölő) állott vízbe áztat és ezt
megissza, könnyen és gyorsan szül, ez biztos. Ha a nő
vasárnap szedett gunja-gyökeret (Abrus precatorius)
kék fonállal a derekára és a fejére kötöz, szülése
gyors és sima lefolyású lesz. “Om, szerelem istene!
rázd, rázd ki belőlem a magzatot; hagyd, hagyd, hogy
könnyen kibujjon; svaha!” Bölcs emberek e
varázsigével megszentelt vizet itassanak az
asszonyal; akkor, hála a varázsigék e
legkitünőbbikének, könnyen és gyorsan fog szülni.”
 A VARÁZSSZEREK (TILAKA[26])
RECEPTJE

Anangaranga: “Az a férfi, ki lajjalu-t (Mimosa

pudica), madhuka-t (Bassia latifolia), áldozati zsírt és
nalini-gyökeret (Nelumbium speciosum) a saját
magnedvével összekever és bájitalt készit belőle,
nyomban meghódíthatja a három világot; a bölcs
Vatsyayana ezt a receptet tartotta a legjobbnak. A
fehér arka (Calotropis gigantea), manjistha (Rubia
Munjista), vaca (Acorus Calamus), musta (Cyperus
rotundus) és kustha (Costus speciosus vagy arabicus)
gyökere: aki ezeket az asszonyi vulva vérével péppé
keveri és szép tilakát mázol vele a homlokára, az a
szakértő a három világot nyomban meghódíthatja és
igen sokáig boldog lesz e földön. Tagara
(Tabernaemontana coronaria), pippali-gyökér[27]
(Piper longum), mesasrugi (Oina pinnata) és kana-
gyökér* (Piper longum vagy kömény): aki ezt az öt
testrész egyenlő arányú váladékával okosan
összekeveri és a Föld fiának napján [28] mézzel tilakát
készít belőle, az a férfi kétségtelenül az egész világot
meghódíthatja. Az a nő, ki a marha epekövének és
mentruációs vérének keverékéből homlokára tilakát
csinál, férjét bizonnyal elbűvöli.”
Pancasayaka: “Aki manjisthá-t (Rubie munjista),
toyadá-t (Cyperus rotundus), vaca-t (Acorus calamus),
a fehér bhanu (Calotropis gigantea) gyökerét egyenlő
arányban a maga vérével és kustha-val (Costus
speciosus) összekever és homlokára tilakát csinál, ez
a tapasztalt férfi abban a pillanatban mind a három
világon erőt vehet.”

A SZENVEDÉLY FELKELTÉSÉRE SZOLGÁLÓ

SZEMKENŐCSÖK (AUJANA)
Pancasayaka: “Ha egy ügyes férfi a Devi nagy
ünnepnapján a siddhartha (fehér mustár) olajával
éjjel a hullamezőn egy emberi koponyába
lámpakormot gyűjt és ezt a szemére dörzsöli, az
egész világot meghódíthatja. Ha a fehér mustár
olajával átitatott erős szövésű mécsbelet kék
lótusszal, kusthával (Costus speciosus vagy arabicus)
és tagará-val (Tabernaemontana coronaria) bekenünk
és egy férfi (lámpául szolgáló) koponyaüregében
lerakodott kormot a szemünkre dörzsöljük, az egész
világ behódol. Az a nő, aki szemét vörös arzén-nel,
yuvatival (sárga gyökér), kesará-val és a
szarvasmarha epekövével kezeli és azután férje elé
járul, annak a férje úgy behódol, mintha a rabszolgája
volna.
Ez a szabály benne van a Haramekhalaban. Ha
vörös arzént, nalini-t (Nelumbium speciosum), a
szarvasmarha epekövét, a tagarát (Tabernaemontana
coroniria) és kesarát vasárnap a pusya-holdház alatt
péppé gyúrunk és szemkenőcsöt csinálunk belőle, ez
a nőt és szeretőt egyszersmindenkorra kezessé
bűvöli.”

SZERELMI POROK (CURNA)

 Anangaranga: “Kakajangha (Leea hirta), sita[29], a
méhecske két szárnya, kustha (Costus speciosus vagy
arabicus), utpala (kék lótuszvirág) és tagara-gyökér
(Tabenaemontana coronaria): ezeknek a dolgoknak
pora azt, akire rászórják, elvarázsolja. A széltől
elsodort levél, a férfi váladéka,[30] egy halott
koszorúja és egy méhecske mindkét szárnya: - ennek
a pornak, fejre hintve, bűvös hatása van.
Saptacchada (Alstonia scholaris) és sivaksa (az
Eleaocarpus Ganitrus bogyója), ha ugyanolyan
mennyiségű viasszal keverik: - ezeknek a dolgoknak
pora a fejre hintve varázsos hatással bír.”

BŰVÖS KENŐCSÖK
Anangaranga: “Aki a párzás végeztével a szerelem
nedvét bal kezével a nő bal lábára keni, annak ez
okvetlenül behódol. Az a nő, aki szeretője penisét
kielégülés előtt bal lábával megérinti, ezzel holta
napjáig rabjává teszi. Az a nő, kit a férfi kiélvezett,
miután penisét egyenlő arányban kevert
galambsárral, kősóval és mézzel bekente, örök időkre
behódol neki. Az a nő, kit a férfi úgy élvez, hogy
penisét előbb kámfor, medve-penis és méz
keverékével bekente, rabszolganője lesz. A
szarvasmarha peköve, arany, higany, kámfor és
szantál, - aki penisét ezzel bekeni, annak az a nő,
akivel közösül, örökre behódol.”
 VARÁZSIGÉK

1. A KAMESVARA-IGE
Anangaranga: “Először a szent szócska (om)
előrebocsátása után azt kell mondani: “o
Kamesvara!” Azután “hozd el nekem ezt meg ezt,
hozd el kívánságom szerint!”
Ezután következik a “klim”[31] kiáltás. Ez a
Kamesvara-ige, ha kadambavirágok (Neuclea
Cadamba) vagy palasavirágok (Butea froudosa) fölött
tizezerszer elismétlik, azonkívül egy tizedrész
áldozati ajándékkal együtt, mindenkor sikerrel
kecsegtet; azoknak a virágoknak stb. melyekre
ráolvasták, rendkívüli varázserejük van.”
Pancasayaka: “Örülj, örülj! kábítsd el, kábítsd el -
hrim - ezt meg ezt… svaha! Ezt az igét tízezerszer
kell elismételni. Az áldozati ajándék piros
virágokból[32], mézből és olvasztott vajból áll.
Mindent bal kézzel kell csinálni.
A fohász így szól:
“Aranyfénytermetű, ki ijjadat a fülbevalókig
feszíted és szemeidet mozdulatlanul a szűzek
szívének kellős közepére szegezed”: aki szívében
ilyen ájtatosan gondol a szerelem istenére, miközben
a varázsigét rebegi, az ennek befejeztével az egész
földkerekséget meghódíthatja.”
 2. A CAMUNDA-IGE
Anangaranga: “om, Camunda![33] Bűvöld el és
kerítsd hatalmadba ezt meg ezt! A mondat végén ez a
szó legyen “svaha!” így hangzik a pompás Camunda-
ige. Ha egy palasavirág fölött százezerszer
elismételjük, minden tekintetben sikerre
számíthatunk, ha a szabályos módon[34] tizedrésznyi
áldozati ajándékot adományoztunk. Ha ezzel az igével
hétszer megáldott virágot adunk kedvesünknek,
kétségtelenül meghódíthatjuk.”

3. A VISVESVARI-IGE
Pancasayaka: “om! Meghajlok, meghajlok,
Camunda! hili hili! Hódítsd meg ezt vagy azt nekem;
svaha! Ezt az igét százezerszer megismételni. Az
áldozati ajándék (madira-val kevert) palasa-
virágokból áll. Mindent bal kézzel kell csinálni.
Következik a fohász:
“Az ijjat arcod elé tartva, háromszeműen, jobb
kezedben a tövissel, bal kezedben a hurokkal;
melledig érő fejkoszorúval, hosszan lelógó combokkal
és keblekkel, borzalmas arccal, tűzfénnyel
körülragyogva: azoknak a férfiaknak, kik boldogulni
akarnak, mindig a Visvesvari-ra kell gondolniok,
miközben ezt az igét mormolják.”

4. A PADMINI VARÁZSIGÉJE
Anangaranga: Egy nagavali-levélre (Piper Betle)
sorba a következő mondást kell felírni: először az
“om” szócska előrebocsájtásával a “Kamesvara” szót;
azután a “mohayá”-t, végül pedig a “svaha”-t.[35] Ha
ezt egy mézzel bekent virágra vasárnap ráolvassák és
aztán a padmini-nak adjuk, meghódíthatjuk vele.”
Pancasayaka: “om, uram-királyom Kama, bűvöld el
(ezt vagy azt)! Ezt a varázsigét rebegjük el valamelyik
vasárnap bétellel és mézzel bekent jati-virág
(Jasminum grandiflorum vagy muskátdiófa) fölött és
adjuk a padmini kezébe.”

5. A CITRINI VARÁZSIGÉJE
Anangaranga: “Kétszer kell az “om” szócskát és
kétszer a “vihamgam[36]” szócskát mondani, azután
“a szerelem istenének svaha”. Dörzsöljünk szét egy
muskátdiót, áztassuk a rambha-gyökér (Musa
sapientum) levébe, száritsuk meg a napon és
göngyöljük nagavali-levélbe (Piper Betle). Miután a
fönt idézett varázsigét ráolvastuk, adjuk át egy
vasárnapon a citrini-nek: alighogy megette, teljesen
behódol.”
Pancasayaka: “om! Olvasd, olvasd![37] om! Légi
lény, légi lény, om! A szerelem istenének üdv! - Ezzel
a varázsigével valamelyik vasárnapi napon ötszázszor
megáldott bételt, a rambha levében szétdörzsölt
muskátdióval kell adni a citrini-nek.”

6. A SAUKHINI VARÁZSIGÉJE
Anangaranga: “om! Te vagy a varázsló, om! - A
régi mesterek ezt a két szót, melyet a “svaha” követ,
tartják annak, mely biztosan sikerre vezet. Ha ezzel a
varázsigével megáldott togaragyökeret, (Tabernae
montana coronaria) és egy sriphalá-t (az Aegle
marmelos gyümölcse) adunk a saukhini-nek:
földtétlenül behódol.”
Pancasayaka: “om! Hozd ide, hozd ide! om! Érleld
meg,[38] érleld meg! Káma istennek svaha! - Az ezzel
a mondással vasárnapi napon száznyolcszor
megáldott gyümölcsöt adjuk a saukhini-nak.”

7. A HASTINI VARÁZSIGÉJE
Anangaranga: “Az “om” szócska; kétszer dhuri,[39]
azután “a szerelem istenének svaha!” - A bölcsek
fejedelmei ezt a legkitünőbbnek tartják. Kenjünk be
mézzel egy galambszárnyat és olvassuk rá ezt a
varázsigét; ha azután odaadjuk a hastininak: rögtön
behódol.”
Pancasayaka: “om! ribi, ribi! (?) Hódítsd meg ezt
vagy azt nekem! A szerelem istenének svaha! - Ezzel
az igével vasárnapi napon száznyolcszor megáldott
(galambszárnyat) adjuk oda a hastininak.”
 A MESTERSÉGES HIMVESSZŐ

(APADRAVYAS)

Ahogy’ fentebb olvashattuk, az ó-ind népeknél

általános szokás volt, hogy a természet munkáját
mesterséges eszközökkel egészítették ki, vagy
helyettesítették. Erről csak Vatsyayana nyilatkozik
kimerítőbben, a Kamasutra 62 §-ában:
“Aki a tüzes vérmérsékletű asszonyt[40] nem tudja
kielégíteni, használjon mesterséges eszközöket. A
párzás kezdetén csiklandozzuk ujjal a vulvát és a
penist csak akkor dugjuk belé, ha a nő már vonaglik a
kéjtől. (Az anparistíká-nak az a rendeltetése, hogy a
bágyadt vérmérsékletű férfi szenvedélyét felizgassa;
azért, kinek ifjusága már odavan és azért, ki bár erős,
de ki van merülve.[41] Vagy használjunk mesterséges
hímvesszőt[42] (apadravyas). Ez aranyból, ezüstből,
rézből, vasból, elefántcsontból, bivalyszarúból, fából,
cinnből vagy ólomból készülhet; puha, hűvös, a
potenciát növelő és a célnak megfelelő kell, hogy
legyen. Így mondja Babhravya; Vatsyayana azt
tanítja, hogy az egyén testi sajátságainak
megfelelően fából kell készülnie; hossza rövidebb
legyen, mint a hímvesszőé (lingarramanantaram?…
“of the same size as the lingam”; “de la longueur du
linga audessous de sa téte”) és a szélén érdesnek és
ripacsosnak kell lennie. Két ilyet egy párnak
(samghati) nevezünk. Három, vagy több teljes
hosszában a karszalagot (cudaka) képezi.
Vastagságának megfelelőn tekerjünk egy zsinórt a
hímvessző köré: ez az egyetlen karszalag
(akacudaka). A csípőre erősített, a nagyságnak
megfelelő, mindkét oldalán nyitott, erős és érdes
rigolyákkal ellátott eszközt páncélnak (kaucuka) vagy
hálónak (jalaka) nevezzük. Ahol ez hiányzik, vegyünk
uborkaszárat, vagy bambusznádat, kenjük be olajjal
és illatos kenőcsökkel, kössük zsinórral a derekunkra,
vagy vegyünk egy jól csomózott sima fa-koszorút,
melyre sok-sok myrobalan-magot erősítünk.”
 A SZORGALMAS HEDONISTA

Séta a túlvilágon és evilágon Franyó Zoltánnal

ÍRTA: BODOR PÁL

Franyó Zoltán a világ legszorgalmasabb

hedonistája volt. Tág temesvári dolgozószobájában
tán hét íróasztal is állt: egy-egy a szellem minden
kontinensének. Múzsájának. Avagy a hét minden
napjának? Sosem mertem megkérdezni: melyik a
hétfői, melyik a csütörtöki asztala - de tudtam: van
szombati és vasárnapi is. Amikor megszülettem, már
negyvenhét éves volt, és sohasem öregedett tovább.
Amikor meghalt, 1978-ban negyvennyolc éves voltam,
és nálam fiatalabb volt. Esküszöm, semmit sem
változott haláláig, kilencvenegy éves koráig. A nőket
is épp úgy szerette, a nők is épp úgy szerették.
Életrajza csupa valószínűtlen tény, élete utolsó
szakaszában történelmi nevű, fejedelmi családból
származó román hercegnő szeretett belé - akinek Ő
volt az első szerelme.
Franyó ludovikás tiszt volt, az olasz fronton egy
Habsburg főherceg kedvenc kártyapartnere, a
Tanácsköztársaság idején a Vörös Lobogó
főszerkesztőjeként, Lukács György népbiztos mellett
működött. Az ötvenes évek elején fegyházban töltötte
sorsát, (úgymond, álnéven birodalmi náci lapokban
vezércikkeket írt - amit sosem lehetett rábizonyítani,
és én nem is hiszem) néhány év múlva Bécsben
átvette a Herder díjat. Dr. Kiss Géza professzor az
Utunk hasábjain leleplezte 1958-as Faust-fordítását:
párhuzamos hasábokon mutatta ki, hogy a temesvári
szerző Lajtha Géza 1951-ben megjelent tolmácsolását
plagizálta, valósággal ellopta - csakhogy nyomban
kiderült: Lajtha Géza nem más, mint Franyó álneve.
Ugyanis, mire Faustjának első változata elhagyta a
kolozsvári nyomdát, Ő éppen börtönben volt; dr. Tóth
Samu, a híres kolozsvári könyvművész mesélte. Gaál
Gábor nem volt hajlandó bezúzatni a kötetet, csak a
borítót, előzéklapot, címlapot cseréltette, odaíratta az
álnevét - se Goethe, se a romániai magyar olvasó, se
a magyar irodalom ne veszítse el az új Faust-ot, csak
azért, mert Franyó ül. S így neje, a hajdan igen szép
asszony, (állítólag egykor bécsi műlovarnő) is némi
pénzhez jutott. Noha németre s magyarra sokat
fordított kínaiból, azzal vádolták: egy szót sem tud e
bűvös nyelven. Az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztője,
Dimény (Herczka) István, aki karrierjét hajdan
Franyó lapjánál, a 6 Órai Újságnál kezdte, eldöntötte:
végére jár a dolognak, amikor a végül 1959-ben
kiadott Kínai verseskönyv (“Négyezer év
költészetéből”) című antológia szerkesztőségi
előkészületei zajlottak. Közölte Zoltán bácsival:
ilyenkor illik meglátogatni a kínai nagykövetséget,
bemutatni a tartalomjegyzéket, nehogy a
megjelenéskor majd valami ellen tiltakozzanak. D.
I. előre mulatott azon, és nem gonosz kajánsággal,
hogy miképpen bukik le egykori főnöke-gazdája a
követségen, s derül ki végre, hogy csak ki tudja,
milyen közvetítő nyelvek segítségével készítette
antológiáját. (Melynek párja a Frankfurtban 1940-ben
kiadott Chinesische Gedichte). Ámde a kínai
kultúrattaséval Franyó nyomban hosszas
beszélgetésbe fogott: ott, a követségi íróasztalnál,
írásban. Amit nekem azzal magyaráztak, hogy
kiejtésben nagyok a különbségek a különféle tájak és
korok kínai nyelvjárásai között, de írásukban
azonosak. (Egyébként az első világháború után, bécsi
emigrációja idején a Keleti akadémia hallgatója
volt…)
Mindig irigyeltem testi és szellemi erejét.
Nyolcvan fölött is diót tört félkezében. Teher-és más
gépkocsikon, azaz “autóstoppal” utazott Temesvárról
Sepsiszentgyörgyre, a színház évfordulós
ünnepségére - jó nyelvek szerint nagyon tetszett neki
a színház szépasszony, okos asszony igazgatónője,
Dukász Anna.
Franyó, a jó nyolcvanas egész nap zötykölődött
mindenféle alkalmi járművel Szentgyörgyig, majd
hajnalig ropta a csárdást.
Senkiről nem pletykáltak annyit, mint róla - és ma
már nem az az érdekes, hogy mi volt igaz, hanem az,
hogy mit hazudtak. Nem hazugság, hogy aradi
barátomat és kollegámat, Mózer Istvánt, a helyi lap
kulturális rovatának vezetőjét telefonon megkérte:
menjen el a szállóba, ahol látogatásakor lakott, és
hozza el ott felejtett pizsamáját. Csakhogy nem
pizsama volt, hanem csipkés női hálóing.
Zoltán bácsi csak arra ügyelt ingerülten, hogy a
megtalált hálóalkalmatosságot temesvári
viszontlátogatásakor nehogy a lakására vigye Mózer
Pityu.
 Diósy Menyhért, Léda állítólagos unokaöccse az
ötvenes években a Tudományos Akadémia kolozsvári
titkárságán dolgozott, és gyakori, meghitt vendége
volt Elvirának, szép szőke szomszédasszonyomnak.
Menyhért bácsi mesélte a következőket:
“Az első világháborúban a frontról a tiszteket
időnként, meg-és fölerősödni hazahozták, afféle
szanatóriumszerű üdülőkbe. Az egyik Csucsa
közelében volt.
Franyó rendszeresen eljárt a Boncza-kastélyba,
nem annyira Ady, mint inkább Bertuka, Csinszka
kedvéért. Egy alkalommal a parkban oly erőszakosan
udvarolt Csinszkának, a dulakodásig, hogy az
önvédelemből teljes erejével Franyó kezébe harapott.
El is öntötte nyomban a vér a zubonyát, mindenét. Az
eset azonban nemigen hozta zavarba Zoltánt,
másnap, igaz, felkötött karra, újra megjelent…”

Találkozom Franyó Zoltánnal. Mondom: “Zoltán

bácsi, sosem meséltél nekem flörtödről Csinszkával.
Mondd, hogy volt az, amikor megharapott?”
“Óh!” - mosolygott az öreg hamiskásan és ujjával,
simogató mozdulattal, az ajkára mutatott - “Óh, csak
itt, egy picit…”
“Karrieremet” rajta mérhettem le. Amikor
publikálni kezdtem, javasolta, hogy igyuk meg együtt
a kávénkat a Lloyd-sori preszóban. Vigyázat: nem
hívott meg kávézni, csak éppen egy asztalnál és
együtt ihattam meg vele a kávémat. Amikor a
kolozsvári Utunk című irodalmi hetilapnál
rovatvezető lettem, meghívott kávéra.
 Amikor a bukaresti Irodalmi Könyvkiadó
“kisebbségi” főszerkesztője lettem, villásreggelire
hívott a lakására. Tévéműsorok főszerkesztőjeként
lemérhettem: a tévé - nagyhatalom; taxit küldött
ugyanis értem, s a legelőkelőbb szálloda legelőkelőbb
éttermében voltam ebédvendége. Betoppant a csinos,
izgalmas Kadelaine Fortunescu, Páskándi Géza volt
felesége, a román világirodalmi folyóirat (Secolul 20)
szerkesztője, leült egy szomszéd asztalhoz. Franyó
Zoltánnak felcsillant a szeme. Be kellett számolnom:
ki a hölgy. Vezetéknevét töprengve mormolta maga
elé az öregúr, majd felkiáltott: “Megvan! Egy
Fortunescu nevű nyugdíjas öreg ezredes nyerte az
oldboy trappversenyt, amikor én a galoppot!” (Lehet,
hogy fordítva, vagy egészen másképp - nem értek
hozzá.) Odainvitáltam Madelaine-t - mert, persze, azt
hittem: képtelenség, hogy egy nyolcvan fölötti úr
nyeregbeszálljon s versenyezzen… Ám kiderült:
Franyó ezúttal is igazat mondott.
Első verse 1906-ban jelent meg (tizenkilenc éves
volt - Nyárutó volt a vers címe!, a Magyar Szemle
közölte), e nyárutót 72 aktív esztendővel élte túl. És
mert e soraimat egy műfordítás kötetében
olvashatják, - a halála óta az első, megjelenő
kötetében - nem szólok itt hallatlanul gazdag
publicisztikai és szerkesztői munkásságáról - csak a
műfordításairól. Régi arab költők mellett Baudelaire,
Louise Labé, Edgar Allan Poe verseit fordította
magyarra, kínai és ógörög költőket adott ki németül,
1946-ban jelent meg Görög líra c. kötete, Puskint
tolmácsolt magyarul - s 1958-1960-ban jelent meg
hatalmas magyar nyelvű műfordítói munkásságának
három kötetes válogatása (s egy szűkebb kötet, Lírai
világtájak címmel 1967-ben az Európa
Könyvkiadónál). Egy kötetnyit szánt az afrikai költők
bemutatásának. Rengeteget fordított románból
magyarra és németre, magyar költőket (például Adyt
és Petőfit) németre.
Élete utolsó évtizedében indította útnak műfordítói
munkássága mélyebbre markoló, érdekes, új
válogatását. Az I. kötet (Ősi örökség, 1973) ókori
egyiptomi, sumér, akkád, ógörög, római, arab,
perzsa, indiai, kínai verseket foglal magában. A II.
kötet az osztrák költészetet mutatja be, a III.
kötetben (mely Franyó halála évében jelent meg)
középkori latin, olasz, francia, provence-i, belga,
spanyol, angol, ír, holland, flamand, svéd, (a lexikon
szerint: svéd nyelvű finn!), valamint finn és norvég
versek tolmácsolását nyújtja át. (Dehát persze, e
kötet olvasóinak még néhány Franyó-fordításkötet
címét, megjelenése évszámát köteles vagyok ideírni:
Rainer Maria Rilke: Ének Rilke Kristóf zászlós
szerelméről és haláláról (1916), Baudelaire: Versek
(Bécs, 1921), Erotica mundi (Bécs, 1922), Régi arab
költők (Arad, 1924), Louise Labé: Szonettek
(Budapest, 1937), Frühgriechische Lyrik (Berlin,
1942)… és a román költőket fel sem soroltam, arról
sem szóltam, mit fordított Jakob Wassermann, Arthur
Schnitzler, Upton Sinclair, Cervantes, sőt, orosz írók
prózájából, Anatole France, Hofmannsthal drámáiból,
és - mint látható - sajtó alá rendezte a Hindu erotika
című, 1925-ben Aradon kiadott antológiát - miként
azt a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 1981-ben
megjelent I. kötetében a Dávid Gyulának köszönhető
szövegben olvashatjuk. (Csak tudnám, szerepel-e
valamiféle lexikonban a piros bőrkötésben megjelent
pompás, emlékezetem szerint Hétpecsétes könyv
című válogatása a világirodalom talán legerotikusabb
műveiből, melyet kamaszkoromban olvastam - avagy
ez jelent volt meg annak idején Bécsben Erotica
mundi címmel?).
Befejezésül hadd idézzek most halálakor közölt
nekrológomból, a kihagyásokat kivételesen nem is
jelezve:
“Persze lehetetlen. Mindannyian meghalhatunk,
de ez az életerős, fausti aggastyán, a halálával
cinkosan összejátszó, hajnalig csárdást ropó,
szépasszonyoknak kurizáló, agyondolgozott, vidám,
konyakozó, egymaga intézmények munkáját elvégző,
ezer kilométereket - és ezer éveket! - bebarangoló,
ősznek maszkírozott fiatalember, ez a nagy kópé, aki
közel hetvenévesen “ezen is túl leszünk!” felkiáltással
úgy vonult a börtönbe, mint egy ifjú betyár, ez a
zseniális szerkesztő és újságíró, aki ha megjelent
Bécsben vagy Lugoson, mintha valamelyik kínai
dinasztia korából, Óegyiptomból vagy csak innen ni,
Aretino buja hölgyeinek kerevetéről került volna elő -
Franyó Zoltán, ez a katonás hangú, titokzatos örök
életű, akiről évtizedek (évszázadok?) során mindig
bebizonyosodott, hogy épp a legvalószínűtlenebb
mondák az igazak - aki szenvedve vágyta az
akadémiai tagságot, akinek koporsója után magas
hazai és külföldi kitüntetéseket hordozunk, de ott
érezzük a sírnál óperzsa királyok és fáraók és ógörög
meg latin költők kimondatlan háláját - nos, (Neki) el
van intézve jó előre a beutalás az Esthajnalcsillagra,
és tudom, onnan Zoltán bácsi majd felhív hosszú
telefonbeszélgetésre, megtudakolja, hány hasábos
lesz a nekrológ, milyen fényképe jelenik meg, és
tovább szerkeszti onnan is életműve gyűjteményes
kiadását, elküldi borgisz és garmond betűmintáit, és
megkér, intézkedjem sürgősen az Irodalmi Alapnál,
mert a csillagokban magas a napidíj, drága az
injekció és a konyak…
Egy magyar író, aki sosem akart öngyilkos lenni,
mohón és fiatalosan szerette az életet, tudott
politizálni és pénzt keresni, életművet teremteni,
vidéken nem meghúzódni, szervezni, mulatni,
adminisztrálni, akarni…”
Azt hiszem, az alkotó kiváncsiság tartotta életben.
Nem csupán a hajdanvoltra, de a majdanjövőre is
kiváncsi volt. És talán csak azt sajnálta, hogy majdani
verseket nem lehet lefordítani.
 Jegyzetek

[1] Az angol fordító “the nominal kiss”-nek,

Lamairesse “le nominal”-nak nevezi.
[2] A kommentár szerint “karok.”
[3] Az 5-16 esztendő közötti időben.
[4] A brahman-gyilkosság megszemélyesítője.
[5] Az angol fordítás szerint: Pentaptera Arjuna.
[6] “Persian gall-vuts”
[7] “Sweet gruel of wheet”.
[8] A szarvasmarha epeköve.
[9] Katuka lehet: Trichosanthes dioeca, Calotropis
gigantea, Wrightia antidysenterica, Sinapis
dichotoma vagy ramosa.
[10] Dhavalajyestha ?
[11] Madhuka-Bassia latifolia és Jonesia asoka is
lehet.
[12] Cyperus partenius gyökere.
[13] Cukornád, Solanum Jacquini és Asparagus
racemosus.
[14] A Cyperus, fokhagyma, Abrus precatorius
vagy Flacourtia cataphracta egyik fajtája.
[15] Lehet, hogy “gajapippali” nem más, mint
karipippali (Pathos officialis vagy Piper Chaba)
synonim kifejezése.
 [16] Más kézirat szerint: vajravali (Heliotropium
indicum).
[17] Nyilván “nagagandha” (gümős növény)
synonim elnevezése.
[18] Antehum graveoleus és kősó is lehet.
[19] Lehet köménymag is; vagy az előző szóval
összekötve így fordítandó: “némi epével.”
[20] Vagy Mesua ferrea, Ficus glomerata,
Bauhinia variegata, Datura fastuosa és Rottleria
tinctoria.
[21] Kandarpacudamani a “sarjaka” szót
sarsapanak (mustár) olvassa, a “sughanda” szót
pedig nem “illatos”-nak, hanem egy növény nevének
tartja.
[22] Anangaranga angol fordításában ez a jegyzet
áll: “This collyrium is prepared by boiling together
calx of brass and oneeighth of Daru-haldi (Curcuma
xanthorrhizon), adding to the decoction an equal part
of goat’s-milk, and reducing (or evaporating) to
onefourth.
[23] Sesbania aegyptiaca, Premna spinosa, P.
longifolia, Terminalia Chebula és fekete durna-fű.
Némelyek szerint ez a szó “japa”-nak (Hibiscus rosa
sinensis) olvasandó.
[24] Mesua ferrea, Michelia Champaka, Butea
frondosa, Bauhinia variegata, Cassia Sophora
(Agallochum, szantál-fa és Bdellion).
[25] Epe, vér és nyálka.
 [26] A tilaka: a homlokra rajzolt jel, melynek az a
rendeletése, hogy egy szekta, rend stb. tagjai
könnyen megismerjék egymást.
[27] Vagy “kana és jata”-nak (Nordostachys
jatamansi. Flacourtia cataphracta, Asparagus
racemosus és rudrajata) olvasandó.
[28] A hónap sötét felének 14. napja, mely a
démonoknak van szentelve.
[29] Lehet aparajita (Clitoria ternatea, Marsilea
quadrifolia, Sesbania aegyptiaca), fehér kantakari
(Solanum Jaquini, Bombax heptaphyllum, Flacourtia
sapida), Vornonia anthelmintica, fehér durna-fű,
Ficus hederophylla, jázmin és vidari (Batatas
paniculata, Hedysarum gangeticum). Vagy pedig sita,
azt jelenti “fehérenvirágzó” és kakajangha-hoz
tartozik, ahogy a Pancasayaka megfelelő helyén
értelmezhető.
[30] Az angol fordítás így szól: a little of the man’s
own Kamasalila (Sperma).”
[31] Az egész varázsige tehát így hangzik: “om
Kamesvara amukim anaya anaya vasabam klim!”
[32] Az imént említett kadamba-és palasavirágok
pirosak.
[33] Siva isten feleségének egyik neve.
[34] T. i. “mindent bal kézzel”.
[35] Az egész mondat tehát így hangzik: “om
Kamesvara mohaya syaha, om, uram-királyom Káma,
bűvöld el (ezt vagy azt), svaha!”
 [36] Madár.
[37] A szanszkrit szövegben “patha” helyett
nyilván “paca” (érleld) olvasandó.
[38] Mint föntebb, úgy itt is “pathaj” helyett
nyilván “paca” olvasandó.
[39] A dolgok élén (állasz.)
[40] Az angol fordító a szanszkrit “candavega” szót
így adja vissza: “a Hastini, as elephant woman!”
[41] A zárjelben közölt mondat úgy az angol
fordításban, mint Lamairesse francia fordításában
hiányzik.
[42] ”thing which are put ou or around the lingam
to supplement its length or its thickness so as to fit it
to the yoni.”