Kosztolányi Dezyő: Szegény kisgyermek panaszai

1910
Kötet: A szegény kisgyermek panaszai (1910)
Műfaj: versciklus, tulajdonképpen egy kötet
Hangnem: versenként változó, de általában áthatja a mindenre
rácsodálkozó gyermek misztikus hangütése
Előzmény: a gyermekkorral, a gyermeki léttel való foglalkozás
sokaknál felbukkan ekkoriban: Ady, Szép Ernő, Csák Géza
Kel.kör.: legelőször 1910-ben jelent meg, ő maga is a
legkedvesebb könyveként emlegette. A kritika nagy elismeréssel
nyilatkozott róla
Cím: Kosztolányi ebben a versciklusban (kötetben) a
gyermekkor érzésvilágához nyúl, és annak konfliktusait, gyakran
szorongással fűszerezett életérzését énekeli meg.
A gyermekkor értéktelített kor, melyhez képest a felnőtti lét
elszegényedett. Maga a gyermek pontosan (kora, tulajdonságai,
külső) nem rajzolódik elénk, de karaktere biztosan merít
Kosztolányi egykori szabadkai élményeiből. Nem múlt idejű
visszaemlékezés van, hanem jelen idejű reflexió.
A kötet egyik verse, a bevezető vers ,,Mint aki a színek közé
esett…”, ahol egy határhelyzetet mutat be a költő, melynek
segítségével más szemmel tekinthet vissza életére, létni kezd
igazán.
,,Mostan színes tintákról álmodozni”- lenyűgöző, impresszionista
színkavalkád, tobzódás a sokféle tintában, melyek közül más-más
színnel írna számára minden kedves személynek.
- Szerk.: tudatos, látványosan komponált ciklus
A ciklus kerete szimmetrikus: 2-2 vers indítja és zárja. Ezek a
keretművek nyíltan vállalják a nem gyermeki hangütést
 A kereten belüli versek önmagukban lezárták, nem egymáshoz,
hanem az egészhez kapcsolódnak.
A gyermeki lét, a teljesség érzékeltetésének igénye, Kosztolányi
szimbolizmusának teljességre törő világképét benne találja meg. A
gyermeklét nem kiindulópont, hanem állandó nézőpont, az
állandókezdeti életstádium érzete.
Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal
1916
Kötet: Kenyér és bor (1921)
Műfaj: komplex dal
Hangnem: összetett, a kezdeti pozitív képek optimizmusa után
hangváltás van, kétségbeesetté válik
Előzm.: a kenyér és bor jelképe bibliai eredetű ( a kenyér
Krisztus testét jelképezi, a bor pedig a vérét), de itt a versben
eltávolodik az eredeti jelentéstől, és immár egy teljesnek tűnő
jóllétet szimbolizál.
Kel.kör.: bár az 1916 végi vers, a Nyugatban 1917-ben már
megjelent, kötetbe foglalva a Kenyér és bor c. kötetben látott
napvilágot 1920-ban. Ekkor a költő már házas, gyermeknevelő,
tisztesen dolgozó ember. Ebben a kötetben a férfikorba lépő
ember tapasztalatait gyűjti csoportba. A felnőtté lett világot sötét
színekkel rajzolja meg, ez ellentétes. A szegény kisgyermek
panaszainak csodákkal telt, színes világával.
A z 1924-es A bús férfi panaszai, mely tulajdonképpen
testvérciklusa A szegény kisgyermekeknek, ugyanezt a
tendenciát folytatja, szintén felnőttséggel kapcsolatos érzelmeket
mutat be.
Cím: már a címben kifejeződik a mű tartalmi kettősége,
ambivalenciája. Egyszerre boldog és szomorú is. Ez a komplex
érzelmi elvileg ellentmond a dal műfaj tulajdonságainak, mely
egyszerű érzelmek kifejezésére szolgál.
Szerk.: a költemény egy tömböt alkot, 40 sorból áll. Két
szerkezeti egységre osztható, melyeket a ,,de” kötőszó választ
elegymástól.
Az elsőben a költő felsorolja a való világhoz, a felnőtt, polgári
életmódhoz kötődő értékeit, mintegy leltárként, érvekként a
boldogságra.
 A ,,nem többet az egykori köd-kép, részegje (?) a ködnek, a
könnynek” rész ebben a környezetben még pozitívnak tűnik, ám
a vers egészét olvasva ez megváltozik. A ,,de” szócskától
negatívba fordul a hang, tudatosul az értékvesztettség állapota.
Valami régi, megfoghatatlan, elvesztegetett varázs után kutat
kétségbeesetten.
Az első részben a ,,van” szócska ismételgetése, leltárszerű sort alkotva
a földi javakkal (telefon, takaró, úti bőrönd). Fő szervező erő a
konkrét javak megléte és az állam-javak hiánya közti ellentét, egy
olyan kínzó fájdalom, mely polgárszemmel érthetetlen.
Motívum: Kenyér és bor: ős keresztény jelkép. A ,,már sokszor
előre köszönek”, ,,énekes ifjú fiának/ vall engem a rész
Magyarország” ` ezek utalások arra, hogy a költő ekkor már
ismert, elismert embernek számított.
Stílusesz.: felsorolás: az anyagi javak listába szedése, itt a jó
takaró és a telefon a jómódú, fontos ember képzi; az úti bőrönd
pedig az utazás jelképe (tehát azt is megengedheti magának).
Bús Budapest: térbeli metonímia v. megszemélyesítés.
Ég: a szellemi értékek megszemélyesítője a versben.
 Számadás – ciklus versei
1935-ben jelent meg az Összegyűjtött költemények utolsó
ciklusaként
Ebben a versciklusban jut el Kosztolányi költészetének csúcsára
A halál közelségében születtek ezek az alkotások, hiszen 1933-
ban ínydaganatot állapítottak meg nála az orvosok, és a
gyógyulás bizonytalan volt.
Nagy költeményeit a halál biztos tudata és az elmúlástól való
félelem ihlette, a művek azonban mégsem a halálról, hanem az
élet szépségének dicséretéről szólnak
A költő súlyos beteg és tudomásul kell vennie a fenyegető
realitást: az elmúlást
A halált biológiai ténynek tartja, az ember teljes
megsemmisülésének.
Kosztolányi Dezső – Marcus Aurelius

1929
Kötet: Számadás
Műfaj: ars poétikus óda/filozófiai költemény
Hangnem: emelkedett
Kel.kör.: a mű a Számadás kötetben jelent meg 1935-ben, de
1929-ben egy római utazás során keletkezett.
1929 az éve az Ady-évfordulónak is, melyre Kosztolányi Az
Írástudatlanok árulása c. kemény hangú munkával reagált, mely
az egykori Ady által neki szóló kritikára válaszként születet –
ezáltal adta ki magából a megbántottságot. A Marcus Aurelius
vers is köthető e témakörhöz fejezi ki. Míg az Esti Kornél éneke
c. alkotás a költő ars poeticája, addig a Marcus A. magáé a
költőé, a költői magatartásé, mely Kosztolányi szerint
követendő.
Cím: a bölcs római császár a vers címzettje, aki uralkodói mi
volta mellett filozófus és író is volt. E művelt vezérnek a
legnagyobb tragédiája, hogy a birodalom helyzete miatt életének
nagy részét háborúsággal kellett tölteni. Elmélkedések című, 12
könyvből álló alkotása különféle erkölcsi aforizmák
gyűjteménye.
A versben az erkölcs és az emberi nagyság áll szemben a silány,
zavaros és divattá vált sikerhajhászással, a kiüresedett költői
magatartással.
A Marcus A. a költő viselkedésének kódexe. Nemcsak
viselkedésmintát ad, de eszményképet is állít. Szavai nem
szűkíthetők le egyetlen személyre, elvet mindent, ami nem
eredeti művészet.
Szerk.: a vers 8 versszakból és 72 sorból áll, emellett 4 részre
osztható.
Az 1.szakasz a ,,s és állok előtted” sorig tart, ebben olvasható a
helyzet leírása, rekonstrukciója (amint a költő Rómában, az
alkonyatban a császár szobrát nézi ás megszólítja.)
A 2.részben ( a ,,mindazt, mi hazugság” sorig tart) az uralkodó
emberi nagyságának méltatása szerepel.
A 3.részben mondja ki a költő saját hitvallását.
A 4.részben jön el a zárlat, melyben újra az egykori fenséghez, a
rokonlélekhez emelné magát a költő.
Motívum: A ,,zagyva keletnek elmebetegje”, jósok, boncok:
utalás talán Ady művészetére, táltosságára.
A ,,híg dudaszó” korának felkapott, pozőr és üres divatembereire
is vonatkozhat.
A ,,Medusa-valóság kő-iszonyatját” a görög mondakör egy
vérfagyasztó elemére utal, a gorgókra(?), kiknek egyik tagja volt
Medusa. Ha valaki ezeknek a tekintett, menten kővé vált a
rémülettől. Kosztolányi itt a valóság meglátásának és
megtérésének döbbenetét érzékelteti így.
Stílus eszköz: hasonlat: „ lángol az alkony,/
Mint véres oroszlán”
Szinesztézia: „híg dudaszó”
Megszemélyesítés: Szőke Tisza, barna Duna
Kosztolányi Dezső halotti beszéd
1933
Kötet: számadás
Műfaj: halotti beszéd
Hangnem: emelkedett
Előzmény: halotti beszéd és könyörgés, melyre ez a vers is
tudatosan rájátszik, a legkorábbi magyar nyelvű
szövegemlékünk, kb. 1000 egyszáz 92 és 1000 egyszáz 95
közötti. Egy latin nyelvű egyházi könyvben, az úgynevezett
Pray-kódexben Maradt ránk. Az eredeti szöveg jelenleg az
országos Széchenyi könyvtárban található. 1950-ben Márai
Sándor is írt egy halotti beszédet, de az más jellegű, nem egy
személyes, hanem az emigránsok kultúrája is magyarság tudata
felett szól.
Kosztolányi műve Felfogható az emelkedett családi líra
darabjaként is, de az emberekkel vállalat általános közösség
vállalás műveként is (tehát értelmezhető közeli hozzátartozása,
de más, ismeretlenre is, hiszen a lírai én nem feltétlenül a költő
és az elhunyt sem feltétlenül családtag)
Keletkezési körülmény: az 1935-ös számadás kötetben jelent
meg, Kosztolányi kései korszaka ez, melyből a halál költői
vizsgálata valódi ékszerré nemesedik a versek képében.
Ez a mű nem a saját elmúlásáról, hanem egy másik ember, egy
másik Föld is osztása haláláról gondolkodik.
Cím: a meghatározását adja a műnek, de evokálja az első magyar
szöveg emléket, halotti beszéd és könyörgést.

Az emberi élet értékét fejezi ki azon keresztül, hogy minden

ember egyedi, soha meg nem ismételhető példány, és az élet nem
adható vissza semmiképp. Minden ember egy külön világlátás,
mely a halállal örökre elveszik. A halál legszörnyűbb
tulajdonsága emellett a visszavonhatatlanság. ,,Nem kelti fel se
könyv, se szó, se vegyszer.”
Szerk.: Öt versszakból és 52 sorból áll. A kezdés az Ómagyar
halotti beszéd és könyörgésre utal (,,Látjátok feleim”), akire
szeretetből emlékszik. A második versszakban figyelmeztet:
okulni kell az eretből (?) - az ember egyszeri és
megismételhetetlen. Kedves szavakkal illeti a holtak, leírva
személyiség tradicionális megszemélyesítőit, a fejet (arcot), a
szemet és a kezet (A kész lenyomatát, mely szintén az
egyediségre utal).
A következő részben az elhunyt kedves szokásait, életének
képeit mutatja be. A negyedik versszakban a
megismételhetetlenségről beszél, az élet visszaadásának
lehetetlenségéről - hogy mindaz, ami az a személy volt, örökre
elveszett. Az ötödik versszak a mű zárlata, meséi hangú tessék
megfoghatatlan távolba helyezi a holtak, akit már senki és
semmi nem érhet el.
Beszédje legjobb felépítés, ebben hasonlatos egy valódi halotti
beszédhez..
Motívum: jellegzetes mesei fordulat, ahol volt, hol nem volt
felhasználása. Az élet, mint fény és hű megjelenése.
Stílusesz.:
Metaforák: Kincstár (emberi személyiség, mint értékek tárolója,
az ember az általa lett kedvességek tárháza) ; .... Harcolt jelek
(az ujjlenyomatok); fény volt, hő volt (az egykor élő).
megszemélyesítés: ,,lepecsételt/ a csönd”
enjambementek: ,,lepecsételt/a csönd” ; ,,ködbe vász/
kővé meredve”;
Kosztolányi Dezyő Hajnali részegség
1933
Kötet: számadás 1935
Műfaj: Rapszódia
hangnem: ünnepélyes, bizalmas, személyes
Előzmény: az élet szeretett-e, akár pedig ilyen tanítása több mű
sajátja, különösen ókori szerzők jellemző: PL.: Anakreón több
verse is és Catullus: Éljünk Lesbia (?)
Keletkezési körülmény: a nő az 1935-ös számadás című kötetben
jelent meg, de már 1903-ban megszületett. Ahogy Babits írta
róla: az élet szeretett-e és a halálfélelmet, melyek egész
költészetét és látásmódját meghatározzák, az utolsó verseire,
élete végén költészetére értek meg igazán. Ezek a leg
megrázóbbak, mert a személyes közelség hangján beszélek a
halálról. 1933-ban derült ki a betegsége is, mert hosszú
szenvedés után, a többszöri kezelések ellenére is néhány évre rá,
1936-ban halálát okozta.
Cím: Meghatározta egyrészt a napszakot, mikor a költő
álmatlanul megfigyeli az égi csodákat, másrészt utál az extatikus
állapotra, Melyet a fáradtság részegységhez hasonlító érzése és a
látott bűbáj lenyűgöző varázsa okoz. Ez a részegség
természetesen csak metaforikus.
A mű fő mondanivalóját a*világos bál a costa elragadtatás
mondatja ki. A költő egyrészt bánja, hogy földi hiúságuk
elvonták a figyelmét erről a felfedezésről, másrészt rádöbben,
hogy az emberi lét a földön csupán vendégség, egy hatalmas
ajándék és szívesség, mellyel bölcsen és belátóan kell élni.
bár a költő konkrétan az ég csodáit emelte ki, de ezek a képek
helyettesíthetők az élet minden egyes apró szépségével,
kincsével, melyek értékét az ember általában nem képes időben
felmérni.
Szerk.: A mű kilenc versszakból áll, 141 sorból áll. A költő
végig egy elképzelt te-hez beszél, aki mi mindannyian vagyunk.
A vers képzeletbeli pályáján egy utat járt be: a minden napi lét
sivárságától (munka, élet kellékei, házak, polgári lét) eljut a
hajnali ez csodájáig, a csillagokig.
Három részre osztható:
—> Az elsőben a hétköznapi dolgok, az éjszakai lakás, a munka
leírása olvasható. Kiábrándult testére ez a mindennapi robottól
elcsigázva, vakon heverő társadalomnak.
A tisztes ház a polgári lét szimbóluma, de egyúttal ketrec is,
mely elzárja a csodától, a lelki szabadságtól.
—> A „de” Szócska hozza az ellentétet a második része: az ég,
majd a hajnal bemutatása, mint egy csoda szép bálként.
—> A harmadik részben jön a fő szentencia: időben rá, hogy
élete nagy részében észre sem vette ezt a csodát, és ön váddal
vallatja magát: milyen munka vagy feladat lehetett fontosabb
neki annyira, hogy elkerülhette a figyelmét az égi bál. Meg ha
jól az „ismeretlen úr „ nagysága előtt, kinek vendége volt,
egyszerre munkál benne a felismerés boldogsága és a közeli
elmúlás tragikuma.
Motívum: a műben utalást találunk Kosztolányi munkás, rohanó
életmódjára: ilyenek az éjjeli robot, a temérdek kávé, a napi
teendők. Utal a lakhelyére is (,,milyen szegényes,
elhagyott/ilyenkor innen a Logod-utca, / ahol lakom”). A
Kosztolányi-líra és életérzés olyan alapkörei találhatóak meg a
versben, mint az ég, a gyermekkor, az élet értéke és a halál
fenyegetése.
Stílusesz.: sok a soráthajtás, az ún. enjanbement.
Az E/2 alkalmazása a megszólításban intimitást kelt költő és
olvasó között. A csillagok megszemélyesülnek (ők, akik nézték
Hannibál hadát”) Az egész éjszakai fényjátékot egy bál
metaforájaként írja le.
 Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhítat

1935
Kötet: Kiadhatatlan költemények (1939)
Műfaj: himnusz
Hangnem: himnikus, fennkölt
Előzm.: az élet szépségére való rácsodálkozás ugyanúgy feltűnik
itt, mint a Hajnali részegségben, csak itt a nappal csodáit énekli
meg.
Babits kései költeményei rokoníthatóak: az Ősz és a Tavasz
között, mely szintén őszi képeket emleget, de már biztos
elmúlással, vagy a Balázsolás, melynek fennkölt hangja az
életért könyörög. Az ősz idilli ábrázolása látható még.
Petőfi: Itt van az ősz, itt van újra c. versében is. Szintén tőle
azonban a Szeptember végén már a veszélyeztetett boldogságot
énekli meg, e vershez hasonlóan ugyanúgy utalva a költő
esetleges halálára.
Kel.kör.: a költő hátrahagyott versei között található, a
Nyugatban 1935 okt.-ben jelent meg. A vers születésekor
Kosztolányi már túl volt néhány súlyos műtéten,
rádiumkezelésen. Az elmúlás közeledtével még erősebben
átérezte az élet szépségét. Az irodalomtörténet hagyományosan
köti e vershez utolsó nagy szerelmének, Radákovich Máriának a
szerepét, aki okozott némi bonyodalmat családi élete utolsó
éveiben.
Cím: illeszkedik a művallásosan fennkölt, himnikus hangjához,
amint a költő határhelyzetbe kerülvén rácsodálkozik az élet apró
csodáira egy szeptemberi napon.
A halál közelsége és a szenvedések által elcsigázott lélek
határhelyzetbe kerül és átértékeli, máshogy látja az életét, egy kis
boldogságot nyer, akár új szerelmi érzés által is.
 Szerk.: 102 sor, 12 versszak, melyek különböző hosszúságúak.
A kezdet: szeptemberi nap himnikus, ódai hangú megszólítása,
könyörgés, mint szentekhez szokás. Jelzi, mindig hozzá fordult,
s hogy nem csak még túlzóan habzsolni akar, hanem csak még
egy kicsit örülni az életnek. Ezután a szeptemberi idill képei
következnek, melynek az életet dicsőítik. Aztán a békés, néma
délután képei, majd az est következik – a világ olyanná válik,
mint gyermekkorában: minden tárgy és mozzanat misztikussá,
sőt különlegessé. Ott jön el a kulcsmondat (,,Jaj, minden oly nép,
még a csúnya is, / a fájdalom, a koldusgúja is”), mely az élet
feltétlen igenlését fejezi ki.
Ebben az ámulatban jut el az estéig, a boldogság folytatódik.
Hirtelen kérdések törnek elő belőle megindultságában, melynek
e boldogság miértjét és okozóját kutatják.
A vers zárlatában bizakodva várja, a felismert értékkel dús élete
folytatódjon örömével, amíg lehet.
A szeptemberi képek ( kert, gyümölcsök, zongoraszó, naplemente,
takarítás) áhítattal telt, rajongó bemutatása, melyek derűs nyugalmat
árasztanak, s ez a költőben boldogságot kelt, felszítva az étvágyat. A
végén a kérdések ,,ki” kérdőszava mutatja, hogy a költő egy személyre
vezeti le ezt. Ez az egyetlen, szerelmi szálra utaló jelenség a versben.
Motívum: Beethoven: Sonata – utalás a műre,
Schumann: utalás a szerző betegségére.
A gyermekkor csodássága visszatérő motívuma Kosztolányi
költészetének, a versben utalás történik a régi, szabadkai
évekre: ,,mint hajdan a vidéken”.
Stílusesz.: - metafora: a virág , mint garázs
,, dőlj összenaptár, te rothadó gondoktól régi magtár”
-megszemélyesítés: a szeptemberi reggel, a szeptemberi
nap, mint személy, mint pártfogó megjelenése
-túlzás: ,,egy pincét kiinni, / vagy egy cukrászdát,
vendéglőt megenni”
 - enjambementek: ,, A felnőttek érthetetlenül beszélnek/
fénnyel”, ,, s mint a kissíkált (?) sárgarézedények/ a konyha
délutánján”.
E verse anélkül jelent meg a Nyugatban, hogy megmutatta volna
feleségének. Amióta ismerték egymást, ez az első írás, mely úgy ment
nyomdába, hogy Kosztolányi ne beszélt volna róla neki. Az asszony
nem is olvasta. Kímélte magát, mert tudta, ez a vers nem neki
született.