I.

Dienes Zoltán Pál, a Dienes játékok elméleti háttere, pedagógiájának

alapjai

Dienes Zoltán Pál az Osztrák–Magyar Monarchiában született Dienes Pál (1882-

1952) matematikus-költő és Geiger Valéria (1879-1978) gyermekeként. Első éveit
Magyarországon, Ausztriában, Olaszországban és Franciaországban töltötte.
Középiskoláit Budapesten, Párizsban és Darlingtonban (Anglia) végezte, ahol 1934-
ben érettségizett is. 16 éves korában költöztek Angliába. A londoni University
College-ben hallgatott elméleti és alkalmazott matematikát, tanult németet és latint is.
1939-ben doktorált a londoni egyetemen (University of London), értekezésének címe:
„Constructivist Foundation of Mathematics According to Borel and Brouwer”.

Matematikatanárként dolgozott a Highgate Schoolban, majd Dartingtonban. 1944

után matematikát tanított Southampton, Sheffield és Manchester egyetemein, majd
1950-ben állandó állást kapott Leicesterben. Itt pszichológiai tanulmányokat is
folytatott; később kifejlesztette matematikatanulási elméletét, kidolgozta híres
taneszközeit, könyveket írt.

1961-ben az ausztráliai Adelaide-ben kezdett tanítani, ahol később személyes

katedrát kapott. Együtt dolgozott egy ideig Jerome Brunerrel a Harvardon, és Jean
Piaget-vel Genfben. Megalapította az International Study Group for Mathematics
Learning nevű szervezetet, és a nemzetközi Journal of Structural Learning című
folyóiratot.

1966-ban a kanadai Sherbrooke Egyetemén kinevezték egy új matematikaoktatási

kutatóközpont igazgatójává. 1978-ig itt dolgozott, kutatott, miközben a világot járva
tanítási kísérleti munkákat indított el szinte minden kontinensen. 1978 és 1980 között
több helyen is dolgozott Olaszországban, ahol olasz nyelvű elemi iskolai tantervet
állított össze.

1980-ban a devoni Totnesben vett egy házat, és az év egy részét ott töltötte
feleségével, miközben a devoni iskolákban dolgozott. Az 1980-as évek közepétől
kezdve Exeter egyetemén tiszteletbeli kutatótanárként tartott előadásokat és
bemutatókat. A személyi számítógépek megjelenésével könnyedén beletanult a
használatukba, számos oktató programot is írt.

Nyugdíjba vonulása után Kanadában élt, részidőben az Acadia Egyetem tanítóképző

karán oktatott.
Sokat publikált, még kilencvenéves korán túl is, köztük szakcikkeket, oktatási
anyagokat, 30-nál több könyvet, melyek közé önéletrajz és verseskötet is tartozott.
(Wikipédia)

A matematika tanulás Dienes féle alapelvei:

1., A dinamika elve:
Gondoskodnunk kell előkészítő, struktúrált, gyakorló és/vagy tükröző típusú
játékokról. A rajtuk szerzett tapasztalatok alapján előbb-utóbb kialakulnak
matematikai fogalmak, feltéve, hogy minden játéktípust a megfelelő időben vezetünk
be. Bár ezek a tevékenységek kisebb gyermekeknél szükségképpen konkrét
tárgyakkal folynak, fokozatosan bevezethetünk gondolati játékokat is, hogy ízelítőt
adjunk a legvonzóbb játékról, a matematikai kutatásról.
2., A konstruktivitás elve:
A játékok konstruálásában a konstrukció mindig előzze meg az elemzést. Ez utóbbi
szakasz a gyerekek tanulásából 12 éves kor előtt majdnem teljesen hiányzik.
3., A matematikai változatosság elve:
Változókat tartalmazó fogalmakat olyan tapasztalatok alapján lehet eredményesen
kialakítani, amelyek a lehető legtöbb változót variálják.
4., A perceptív (észlelési) változatosság vagy többszörös konkretizálás elve:
Célszerű a fogalmi struktúrákat lehetőleg sok ekvivalens, de az eszlelés számára
különböző formában bemutatni a gyerekeknek, hogy a fogalmak kialakításában minél
jobban érvényesülhessenek az egyéni különbségek, és hogy a gyerekek egy-egy
fogalom absztrakt matematika tartalmát minél inkább megragadhassák.
Ezeket az elveket tovább lehet finomítani, a tanulás különböző szakaszaiban.
1. Szabad játszás
2. Játékok
3. Közös vonások keresése
4. Ábrázolás (reprezentálás)
5. Szimbolizálás (jelhasználat)
6. Formalizálás
Miben áll tehát Dienes újítása? Bár készséggel elismerte, hogy a matematika világa
absztraktságából kifolyólag nehezen megközelíthető a gyerekek számára, mégsem
tartotta lehetetlennek, hogy otthonosan mozogjanak benne, sőt, hitt abban, hogy a
gyerekek matematikai gondolkodásba való beavatása hasznos és kívánatos. Nem a
hagyományos értelemben vett tananyag megtanítása lebegett célként a szeme előtt,
annál sokkal mélyebb megértést ambicionált; ma úgy mondanánk, hogy
kompetenciafejlesztésben gondolkodott. Úgy vélte, ha sikerül a matematikai
struktúrák hiteles reprezentációját kialakítani a gyermeki elmében, akkor a gyermek
maga válik képessé arra, hogy érdeklődése és szükségletei függvényében szert
tegyen további tudásra a matematika bármely területén (DIENES, 2014). Dienes
szakított azzal a piaget-i dogmával, miszerint az absztrakt gondolkodás feltételei nem
adottak a serdülőkor előtt. Rámutatott, hogy az absztrakt struktúrák felbukkanása az
elmében nem életkortól függ, hanem adekvát tanulási stratégiák során
megszerezhető tapasztalatoktól (DIENES, 2014). Hangsúlyozta azonban, hogy bár a
gyerekek igen korán készen állnak az olyan konstrukciók szervezésére, mint
amilyenek a matematikai struktúrák, az elemző gondolkodásra (amit a hagyományos
matematikatanítás igen korán sürget) csak a serdülőkor táján válnak képessé
(DIENES, 1973, 2014:161-162). Konstruktivistaként azt vallotta, hogy a tanulásban a
gyermek aktivitása a döntő mozzanat, a tanár szerepe pedig az útmutatás,
segítségnyújtás, terelgetés, munkaszervezés. A tudás forrása nem a tanár, hanem a
gyermek tapasztalatai, amelyeket az előzetes tudás generálta elvárások szerveznek
és szűrnek meg. Hangsúlyozta, hogy a tanulást kívülről motiváló eszközöket (mint
amilyen a jutalmazás és a büntetés) fel kell váltania a gyermek belső motivációjára
építő tanári magatartásnak, és a tanulást mindinkább a felfedezés örömével kell
egyenlővé tenni a gyermekek számára. Ehhez olyan játékokat fejlesztett ki, amelyek
mind matematikai, mind pedig tanuláslélektani szempontból alkalmasak arra, hogy
beteljesítsék a dienesi küldetést. A matematikai struktúrák a maguk
absztraktságában kevéssé, a játék nyelvére lefordítva azonban könnyedén
hozzáférhetővé válnak a gyermekek számára. Dienes igyekezett a gyerekek
számára eleve vonzó, egyúttal releváns matematikai tartalmakat megtestesítő
játékokat megalkotni. Ezek egy része kézbe vehető, szabad és strukturált játék
keretében egyaránt manipulálható, más részük (főként idősebb gyermekek részére)
fejben játszható, vagy minimális eszközt igényel (pl. gyufaszálak, kavicsok,
kártyacsomag). A gyermek belső motivációjára építve, továbbá a fokozatosság elvét
szem előtt tartva Dienes hangsúlyozta, hogy az egyes játékokkal való ismerkedést
mindig szabad játékkal érdemes kezdeni.
Csak a szabad játék után következhet a játéknak az a strukturált formája, amely
irányított feltételek mellett teszi lehetővé, hogy a gyerekek lépésről lépésre
felfedezzék a játékba belekódolt szabályszerűségeket és strukturális
összefüggéseket, azaz, releváns matematikai tapasztalatokra tegyenek szert. E
játékok segítségével kívánta Dienes kikövezni, járhatóvá tenni a konkrét
tapasztalattól az absztrakt mentális struktúrákhoz vezető utat. Azt vallotta, hogy
matematikát „csinálni” kell, hogy a manipuláció és a játék során felhalmozott
tapasztalat végül tudássá strukturálódjon

II. A kurzus játékai, reflexiók:

03.29. péntek

- Melyik az a szám, ami hetedrészével elosztva hetet ad eredményül?

- Van két poharam. Az egyikben valamennyi víz van, a másikban valamennyi bor
van. Nem tudom pontosan mennyi, csak annyit, hogy valamennyi. Van egy kanalam,
amivel egy kanálnyi vizet kanalazok a borba és fordítva. A vízbe került bor hogy
viszonyul a borba került vízhez? Ki mit gondol? (Több a víz, mint a bor; kevesebb a
víz, mint a bor; ugyanannyi a víz, mint a bor; nem tudja.)

- Kieséses teniszverseny. 11 induló van. Hány mérkőzés kell, hogy eldöntsük ki a

győztes?

- Szűcs Éva: színező

- Kavics játék

- Van-van-van-nincs-nincs-van- nincs kártyajáték

- Triádok. Játék színes lyukas, lyuk nélküli geometriai formákkal

03.30. szombat

- Döntéshozói játék kifizetési tábla alapján, ahol a gazdasági helyzet bármikor

változhat és a döntés előtt megbeszélést, plenáris ülést lehet tartani.

- Résztvevők által hozott matematikai játékok bemutatása

- Ki jut el a várba? – játék

Sajnos ezeket a játékokat óvodai céljaimra, a gyermekek logikai gondolkozásának

fejlesztésre nem tudom felhasználni, nem illeszthetők a korosztály sajátosságaihoz.
Viszont inspirációt nyertem belőlük, hogy érdemes újításokat, új utakat keresni az
óvodai matematikai nevelés területén is.

III. Játék tervezet: annak a játéknak a részletes leírása, amelyet bemutattatok:

mi maga a játék, célközönsége - korosztály, célja alkalmazási lehetőségei,
fejlesztés területei, kapcsolódási pontok a Dienes életművel vagy
pedagógiai szemlélettel.

IV. Összegzés - vélemények, tapasztalatok, kitekintés.