Jelen tananyag a Szegedi Tudományegyetemen készült

az Európai Unió támogatásával. Projekt azonosító:

EFOP-3.4.3-16-2016-00014

2. TÉMA

3. Lecke
Geometrikus kor
(kb. 750/700-630)
Irodalom

„hanem örömnek és keservnek – jóban-rosszban egyaránt – / vess határt, s fogadd el hát az

emberélet ritmusát.” (Arkhilokhosz: Megnyugvás a sorsban)

• Az epika mellett megjelenik a líra.

lüra: gör. „lant”, többhúros hangszer, mellyel bizonyos műfajú költeményeket (pl.
iambosz, elégia) kísértek; ebből származik a „líra” átfogó műfaja (Arisztotelész
nyomán, aki megkülönböztet epikus, lírai és drámai műfajokat); személyes
hangvételű költemény, mely érzelmi állapotokat, vágyakat, stb. fejez ki.

• A líra mélyebb párhuzamokat mutat az orientalizáló kor vázafestészetében tettérhető

mozgalmas, nyugtalan, kiszámíthatatlan, időnként kaotikus ábrázolásmóddal:

„Semmi sincs, mi érthetetlen, nincs, mit esküvel tagadj,

nincs, amit csodálj, mióta Zeusz, Olümposz atyja fönt
déli fényből éjt varázsolt és a tündöklő napot
eltakarta, míg a népre fojtó rémület szakadt.
Nos hát, hinni kell ezentúl mindent, bármily meglepő,
az se ejtsen bámulatba már, ha tán a rengeteg

vadja vízi delfinekkel is cserélne lakhelyet
és a zúgó tenger árja jobban tetszenék neki,
mint a szárazföld, hol egykor oly vidáman kóborolt.”
(Arkhilokhosz: Napfogyatkozás) [648/47 április 6.]


• A kiszolgáltatottság és a kiszámíthatatlanság érzete (amékhania) az archaikus kori
görög líra jellemző témája:

• Arkhilokhosz (kb. 680-645)
• Mimnermosz (kb. 630-600)
• Alkaiosz (VII.-VI. sz.) Szapphó
• Szapphó (kb. 630-570)

• Szémónidész (VII. sz. közepe)

Alkaiosz és Szapphó Arkhilokhosz


 3

„Úgy mint fán a levél, ha virágba borulva tavasz jön,
zsendül, nő, mihelyst érik a napsugarak,
úgy mi arasznyi időn örülünk a drága napoknak
ifjan, az istentől hogy mi a jó, mi a rossz,
nem tudván. De elénk állnak feketében a Kérek,
egyik a vénséget tartva kezében elénk,

másik már a halált. Be hamar megfonnyad a hamvas
gyönge gyümölcs, hol a nap szórja a földre a fényt!
Ám ki a csúcsra felért, mindjárt megfordul a sorsa,
rögtön az életnél jobb neki már a halál.
Mert lelkére sok baj tör: kit a gondok emésztnek,
pusztul a háza, szegény lát szomorú napokat,
ezt a kívánság gyötri a gyermek után, de hiába,
Hádész háza felé sírba kiséri a vágy,
más meg a lélekölő kórságnak rabja, de nincsen
ember senki, kinek bajt ki ne osztana Zeusz.”
(Mimnermosz: Nannó)



• Az individualizmus megjelenése, a személyes félelmek, szorongások
ábrázolása;
• ugyanakkor az epikához hasonlóan jellemző rá az egyesből kiinduló
általánosítás, különféle személyiségek paradigmáinak megjelenítése;
• így az archaikus líra éppúgy a rend költészete, miként az eposz; ugyanakkor
inkább az elveszett rend keresésének költészete.



„Ó, te szív, te űzhetetlen gondok által meggyötört,
légy erős hát és a rosszal szembevetve melledet,
álld a harcot, tartva hűn a baj között is elveid,
rendületlen; s más szemének győztesen se légy kevély,
ám legyőzve, könnyeket titkon se hullass, csüggedőn,
hanem örömnek és keservnek – jóban-rosszban egyaránt –
vess határt, s fogadd el hát az emberélet ritmusát.”
(Arkhilokhosz: Megnyugvás a sorsban)

További olvasmányok:

Ritoók Zsigmond – Sarkady János – Szilágyi János György: A görög kultúra aranykora.
Homérostól Nagy Sándorig. Gondolat, Budapest, 1984, 87-101.

Ellenőrző kérdések:

1. Mikor alakult ki a líra műfaja és mi különbözteti meg az epikától? Soroljon fel legalább
három kiemelkedő lírikus költőt!
2. Mi rokonítja a lírát az orientalizáló művészettel?

Kiválósági kérdések, feladatok:

1. Milyen hangulat jellemző a görög lírai költészetre?
2. Hogyan reflektál erre Arkhilokhosz, és milyen „megoldást” javasol?