Házi Feladat

Betűhű
Dücsöség Atyának &c.
XXXVII. Soltár

Meg fedgy engemet, Vram fel gereidet, Haragodnak tüzébé. Es meg ne very engem, Kér
nyomorúlt ingyem, bofzúság üzéfedben.
Mert meg febesítnek, Nyklai mérgednek, Szomorodot fziuemben.
Nincs épfég teftemben, Oly nagy rettegésfben, Haragod miat eftem.
Cfontaim veleiét, Ki vonták ereiét, Büneim, iól érzettem.
Mert feiemen fellyül Hatot fok vétkekül, Tifztán meg terheltettem.
Meg nylatkoztattak, Ifmét meg vyultak, Be forradot febeim.
Vgyan ki rodhattak, Es ki fakodofztak, Efz nelkül nyert fekélym.
Feiemet le sütuén, Kiért gyázban üluén, Könyuben úfztak izemei.
Ágyékom genyetfég, Teftem fok betegfégh, Kínnyaiual, vgy meg tölt.
Rr Hogy
Szöveghű
Dícsőség az Atyának
XXXVII Zsoltár
Meg ne vess engem Uram, felgerjedet, haragodnak tüzébe.
És meg ne verj engem ingyem bosszuság üzésedben.
Mert megsebesítnek, nyilai mérgednek, szomorodott szívemben.
Nincs épség testemben oly nagy rettegésb, haragod miat estem.
Csontjaim velejét, ki vonták erejét, bűneim jól éreztem.
Mert fejemen fejül hatot fok vétkekül, tisztán meg terheltettem.
Meg nyilatkoztattak, Ismét meg újultak, be forradt sebeim.
Ugyan ki rohadhattak, és ki fakadoztak, ész nélkül nyert fekélyim.
Fejemet le sütvén, kiért gyászban ülvén, könyvben úsznak szemeim.
Ágyékom genyetség, testem fog betegség, kínjával úgy meg tölt.
Rr Hogy