Magyar büntetés-végrehajtási jog II.

Ideiglenes jegyzet

kizárólag: belső, nem nyilvános használatra!

(a jegyzet a tudományos hivatkozásokat még NEM tartalmazza)

Pécs 2022

1
 Előszó

A büntetés-végrehajtási jog oktatása komoly hagyományokkal rendelkezik a Pécsi

Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán. Még a jogelőd intézmény (Janus Pannonius
Tudományegyetem) Büntetőjogi Tanszékének vezetője, FÖLDVÁRI József professzor hívta meg
VÓKÓ György legfőbb ügyészségi ügyészt Pécsre, hogy oktassa, az akkoriban újnak számító
tantárgyat. VÓKÓ tanár Úr – aki időközben Pécsett professzori kinevezést nyert a büntetés-
végrehajtási jog tanítására – sok éven át időt, energiát, fáradtságot nem kímélve utazott le
Budapestről Pécsre oktatni és adta át hallgatóinak a legfrissebb gyakorlati tudásanyagot.
Időközben Dr.VARGA-KORITÁR György c.egyetemi docens, megyei főügyész (Baranya Megyei
Főügyészség) is részt vállalt, majd átvette a tárgy oktatását. Hálás köszönet azoknak a
jogalkalmazásban szerepet vállaló ügyészeknek (Dr.TÓTH László megyei főügyészségi ügyész,
Baranya Megyei Főügyészség; Dr.NÉMETH Gábor városi vezető ügyész, Siklósi Városi
Ügyészség) és bíráknak (Dr.MAKAI Lajos ny. ítélőtáblai elnök, Pécsi Ítélőtábla), akik
lelkiismeretes és önzetlen munkájukkal segítettek a Karnak, a Kriminológiai és Büntetés-
végrehajtási Jogi Tanszéknek a tárgy oktatásában.

Pécs, 2022.augusztus.1.

2
7. A szabadságvesztés végrehajtása

7.1. A szabadságvesztés célja és elvei

A szabadságvesztés céljának fogalmi meghatározása a Btk. rendelkezéseivel összhangban

különbséget tesz a határozott idejű és az ún. tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés
között, ugyanakkor komplex módon jeleníti meg a jogintézmény kettős célját.
A Bv. kódex indokolása egyértelműen rögzíti azt a primer szakmai feladatot, amely a
személyiség olyan kedvező irányba való fejlesztését jelenti, amely elősegíti, hogy az elítélt
szabadulása után a társadalom jogkövető tagjává váljon; másrészt tükrözi, hogy operatív
feladatként jelenik meg az elítélt biztonságos megőrzése, amely az ítéletben meghatározott
joghátrány érvényesítésének szükségképpeni velejárója. A Bv. törvény adekvát célfogalmat
határoz meg a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés esetére, amely nem lehet más, mint a
társadalom védelme (BORY 2021, 153).

Bv. kódex 83. § (1) A szabadságvesztés végrehajtásának célja az ügydöntő határozatban meghatározott joghátrány
érvényesítése, valamint a végrehajtás alatti reintegrációs tevékenység eredményeként annak elősegítése, hogy az
elítélt szabadulása után a társadalomba sikeresen visszailleszkedjen és a társadalom jogkövető tagjává váljon.
(2) A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárásával kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés
végrehajtásának célja a társadalom védelme érdekében az ügydöntő határozatban meghatározott joghátrány
érvényesítése.
(3) Az elítéltek társadalmi beilleszkedését elősegítő reintegrációs tevékenységet a végrehajtásért felelős szerv –
önállóan vagy más szervezetekkel együttműködve – az elítéltek munkáltatása, munkaterápiás foglalkoztatása,
továbbá általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatása, felsőfokú tanulmányok végzése, szakképzése, szakmai
gyakorlat megszerzése, valamint egyéb reintegrációs programok által biztosítja. A végrehajtásért felelős szerv a
reintegrációs tevékenységet az elítélt személyéhez igazodó szakmai módszerekkel végzi.
(4) A szabadságvesztés végrehajtása során - a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a bv. intézet rendjére és
biztonságára figyelemmel - törekedni kell arra, hogy az elítélt életkörülményei közelítsenek a szabad élet általános
körülményeihez, és ezáltal a szabadságvesztés káros hatásai enyhíthetők, illetve ellensúlyozhatók legyenek.
(5) A szabadságvesztés végrehajtása során a végrehajtás rendjének megtartásához és a büntetés-végrehajtás
feladatainak ellátásához szükséges fegyelem érvényesül. Ezt lehetőleg az elítélt önkéntes jogkövetésével, vele
együttműködésben kell biztosítani.
(6) A szabadságvesztés végrehajtása során az elítéltet csak a büntetés céljának eléréséhez szükséges mértékben lehet
elkülöníteni a társadalom tagjaitól. Az elítélt számára biztosítani kell a büntetés céljával, valamint az intézet
rendjével és biztonságával nem ellentétes családi, személyes és társadalmi kapcsolatok létesítését, fenntartását,
illetve fejlesztését.
(7) A szabadságvesztés végrehajtása során biztosítani kell, hogy az elítélt önbecsülése, személyisége,
felelősségérzete fejlődhessen, és ezáltal felkészüljön a szabadulása utáni, a társadalom elvárásának megfelelő önálló
életre.
(8) Az elítéltet kizárólag a büntetés céljának eléréséhez szükséges legkisebb mértékű korlátozásoknak lehet alávetni.
A szabadságvesztés végrehajtása során a büntetés-végrehajtási szervezet az elítélt életébe csak a büntetés céljának
eléréséhez szükséges mértékben avatkozik be. Az elítélt szabadságvesztés alatti életvitelét – ha erre képesnek és
késznek mutatkozik – vele együttműködésben kell kialakítani.

A célok definiálásakor a szóhasználatban új szakmai nyelvezet (reintegráció) jelenik meg, amely

pontosabban lefedi a végrehajtási gyakorlatot, mint a szabadságvesztés céljának elérési módját.
A Bv. törvény a szabadságvesztés végrehajtásának célját és elveit az alábbiak szerint fogalmazza
meg: „A szabadságvesztés végrehajtásának célja az ügydöntő határozatban meghatározott
joghátrány érvényesítése, valamint a végrehajtás alatti reintegrációs tevékenység eredményeként

3
annak elősegítése, hogy az elítélt szabadulása után a társadalomba sikeresen visszailleszkedjen és
a társadalom jogkövető tagjává váljon” [Bv. tv. 83.§ (1) bekezdés].
A reintegráció új fogalomként került be a jogszabályba, ezért lényeges a fogalom tisztázása. A
reintegráció magában kell, hogy foglaljon minden olyan programot, tevékenységet, mely
elősegíti, támogatja a társadalomba történő visszailleszkedés hatékonyságát, a visszaesés
esélyének minimalizálását, akár kizárását is.
A reintegráció keretében nem szigorúan a büntetés-végrehajtási intézetben szervezett
tevékenységekre kell fókuszálni, hiszen a bv. szervek más szervekkel együttműködve
eredményesebben szolgálják a büntetés-végrehajtás céljának megvalósítását.
A reintegráció számos programot magában foglal. A leglényegesebbek azok, melyek a
társadalomban is a kiemelt jelentőségűek pl. a szakképzés, oktatás, valamint a munkavégzés. Az
elítélt szabadulása után várhatóan eredményesen tud alkalmazkodni a társadalmi elvárásokhoz, ha
fogvatartása idején képesítést szerez és munkát végez.
Valamennyi szabadságelvonás, de különösen a szabadságvesztés büntetés vonatkozásában elvi
éllel jelenik meg az a kritérium, hogy a büntetőelem, a valódi büntetés a szabad élettől való
megfosztásban, azaz a „bebörtönzésben” jelentkezik. Ez azt jelenti, hogy a személyi
szabadságtól való megfosztáson túl az elítélt életkörülményeiben bekövetkező és a büntetéssel
szükségszerűen együtt járó, az életrend meghatározottságából adódó körülményeket közelíteni
kell a szabad élet viszonyaihoz. E közelítés során a bíróság ítéletében meghatározott végrehajtási
fokozatra vonatkozó jogszabályok és a rendelkezésre álló szociálpolitikai adottságok
meghatározó jelentőségűek. Mindebből az következik, hogy a normalizáció elve
kiteljesedésének mértéke minden országban másként alakul. E tekintetben a nemzetközi
kötelezettségvállalásokból eredő minimális körülményeket azonban biztosítani kell.

„A normalizáció elvének kiindulópontja, hogy a személyi szabadság elvonása már önma-gában véve büntetés, ezért
ezt a büntetést és a bebörtönzéssel szükségszerűen együtt járó káros hatásokat nem szabad fokozni. Az alapelv
értelmében – annak érdekében, hogy a fogvatartottat további hátrányok ne érjék, a szabadságvesztés szükségszerű
káros hatásai enyhüljenek, a prizonizáció ellensúlyozható legyen – a végrehajtási életfel-tételeket, a végrehajtási
környezetet a lehetőségekhez mérten közelíteni kell a szabad élet körülményeihez, közegéhez. Nem arról van szó
ugyanakkor, hogy pontosan olyan körülményeket teremtsünk, mint a végrehajtási intézet falain kívüli életben,
hanem olyan feltételeket, amelyek ahhoz a legközelebb állnak. Tekintettel ugyanis arra, hogy a végrehajtási
közegben alapvető jelentősége van a rend, a biztonság fenntartásának, az ezt biztosító eszközök és intézkedések
alkalmazásának, a szabad élet reprodukálása, börtönkörnyezetbe átültetése teljes egészében nem kivitelezhető”
(JUHÁSZ 2018a, 15-16).

A büntetés-végrehajtási szervezet egyik fő feladata a társadalomba való beilleszkedés

elősegítése, amely azt jelenti, hogy a fogvatartott (elítélt) szabadulásakor olyan élethelyzetben
legyen, és olyan attitűddel rendelkezzen, hogy képes legyen, és belső meggyőződésből akarjon
is a társadalom hasznos tagjává válni. Ennek elérésére csak individualizált módszerekkel van
lehetőség annak érdekében, hogy a számára legmegfelelőbb és leghatékonyabb szakmai
protokoll legyen alkalmazható.
A végrehajtás egyéniesítésének elve – mint a szabadságvesztés végrehajtásnak alapelve – nem
jelentheti azt, hogy az intézet minden egyes elítéltet egyedi módon kezeljen, de szükségessé teszi
az elítéltek nemek és fokozatok szerinti elkülönítésén túl személyiség-adekvát életkori,
kriminológiai, biztonsági, nevelési és egészségügyi szempontok szerinti csoportképzését, azaz a
hatékony rezsimrendszer működtetését is.
Fontos motivációs tényezőként jelenik meg a fokozatosság elve, mert ezen alapelv tartalommal
való kitöltése teszi lehetővé egy pozitív értelemben vett „reintegrációs karrier” bejárását a

4
fogvatartott számára. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amennyiben a fogvatartott aktívan és
együttműködően részt vesz a számára felkínált reintegrációs programokban (szubjektív oldal),
azzal előkészítheti azt, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel összhangban (objektív
oldal) intézeten belüli életkörülményei differenciáltabbá válhatnak (NAGY 2016).
Gyakorlatilag a fogvatartott börtönön belüli sajátos és viszonylagos szabadságának változása a
jogkövető magaviseletének, illetve a jogszabályban meghatározott feltételek (meghatározott idő
eltelte) teljesülésének függvénye. (A mozgás lehetősége természetesen azt is jelenti, hogy adott
esetben az enyhébből a szigorúbb körülmények közé kerül a fogvatartott.) A progresszivitás és az
egyéni aktivitás szorosan összefügg, mert ez utóbbi a progresszív jogintézmények (pl. feltételes
szabadság, az új rezsimrendszerből adódó lehetőségek) alkalmazásának egyik kritériuma,
másrészről egyik támpontja lehet annak a szempontrendszernek, amely alapján az egyén
visszaesési kockázata és ezen keresztül a reintegrációs hajlandósága prognosztizálhatóvá válik.
Az elítélttől a jogalkotó nemcsak az intézet szabályainak megtartását várja el, hanem a
reintegrációs programokban való aktív részvételt is.
PALLO József szerint a határozott ideig tartó szabadságvesztés esetében kettős
hatásmechanizmusnak kell érvényesülnie: egyrészt a bírósági ítéletben meghatározott
joghátrány valósuljon meg, másrészt a büntetés kiállása után az elítélt társadalmi
visszailleszkedése sikeres legyen (PALLO, 2017).
A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek esetében a joghátrány érvényesítése és a
társadalom védelmi szerepe domborodik ki, de ezen felül további joghátrány alkalmazását mind
elméleti, mind gyakorlati megközelítésből indokolatlannak tartjuk. Még egy életfogytig tartó
szabadságvesztésre ítélt személy önbecsülését, emberi méltóságát is tiszteletben kell tartani.
Nem lehet és nem célszerű megvonni a „reintegrációs karrrier” esélyét, lehetőségét, hiszen –
ugyan ritka, de előfordulhat – a kegyelmi rendelkezéssel történő szabadulás.

A szabadságvesztés végrehajtásának elvei:

A normalizáció elve
Valamennyi szabadságelvonás, de különösen a szabadságvesztés-büntetés vonatkozásában elvi éllel jelenik meg az a
kritérium, hogy a büntetőelem, a valódi büntetés a szabad élettől való megfosztásban, azaz a „bebörtönzésben”
jelentkezik. Ez azt jelenti, hogy a személyi szabadságtól való megfosztáson túl az elítélt életkörülményeiben
bekövetkező és a büntetéssel szükségszerűen együtt járó, az életrend meghatározottságából adódó körülményeket
közelíteni kell a szabad élet viszonyaihoz. A végrehajtás során az elítélt elveszíti a személyi szabadságát, de az
alapvető jogai és kötelességei csak az ítéletben és a törvényben meghatározottak szerint szünetelnek, illetve
korlátozottak.
A nyitottság elve
A szabadságvesztés káros hatásainak enyhítése, ellensúlyozása fontos feladat a szabadságvesztés végrehajtás
céljának elérése érdekében. A bv. intézet rendjének és biztonságának szem előtt tartásával kell a lehetőségek szerint
nyitni a külvilág felé, amely történhet intézeten belül (pl. kapcsolattartási formák, televízió, rádió, újság) és intézeten
kívül is (pl. külső munkáltatás, eltávozás, kimaradás).
A felelősség elve és az együttműködés, egyéni aktivitás
A büntetés-végrehajtási szervezet egyik fő feladata a társadalomba való beilleszkedés elősegítése, amely azt jelenti,
hogy a fogvatartott (elítélt) szabadulásakor olyan élethelyzetben legyen, és olyan felfogással bírjon, hogy képes
legyen, és belső meggyőződésből akarjon is a társadalom hasznos tagjává válni. Ennek elérésére egyénre szabott
módszerekkel van lehetőség annak érdekében, hogy a számára legmegfelelőbb és leghatékonyabb szakmai protokoll
legyen alkalmazható. Az egyéni aktivitás továbbá az egyik támpontja lehet annak a szempontrendszernek, amely
alapján az egyén visszaesési kockázata és ezen keresztül a reintegrációs hajlandósága prognosztizálhatóvá válik. Az
elítéltek magatartására vonatkozó szakmai szemlélet és értékítélet újfajta értelmezési keretben jelenik meg, ahol nem
elég az, hogy az elítélt megtartja az intézet szabályait, hanem a kötelező és a szabadon választható reintegrációs
programokban való együttműködés elvárás vele szemben, amelyre ösztönözni kell.

5
Az egyéniesítés elve
A végrehajtás egyéniesítése szükségessé teszi az elítéltek nemek, fokozatok és egyéb szempontok szerinti
elkülönítésén túl a személyiség adekvát életkori, kriminológiai, biztonsági, nevelési és egészségügyi szempontok
szerinti csoportképzését, amely a hatékony rezsimrendszer működtetésének és a sikeres reintegrációnak az alapja.
A fokozatosság elve
Fontos motivációs tényezőként jelenik meg a fokozatosság, mert ezen alapelv tartalommal való kitöltése teszi
lehetővé egy pozitív értelemben vett „reintegrációs karrier” bejárását a fogvatartott számára. A gyakorlatban ez azt
jelenti, hogy amennyiben a fogvatartott aktívan és együttműködően részt vesz a számára felkínált reintegrációs
programokban (szubjektív oldal), azzal előkészítheti azt, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel
összhangban (objektív oldal) az intézeten belüli életkörülményei differenciáltabbá válhatnak. Gyakorlatilag a
fogvatartott bv. intézeten belüli sajátos és viszonylagos szabadságának változása a jogkövető magaviseletének,
illetve a jogszabályban meghatározott feltételek (meghatározott idő eltelte) teljesülésének függvénye. A mozgás
lehetősége azonban nemcsak a kedvezőbb, de a szigorúbb rezsimszabályok felé is biztosított. Így pl. az elítélt a
fokozatán belül az általános rezsimből kerülhet a szigorúbb vagy az enyhébbe is, amely jelentősen befolyásolhatja pl.
a kapcsolattartási lehetőségeket, többek között a telefonálás gyakoriságát és időtartamát (ILLÉS, 2015, 40-41.)

7.2. Intézkedés a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére

A szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére alapvetően háromféle módon kerülhet sor:

● azonnali foganatba vétellel,

● a végrehajtási sorrend érvényesítésével,
● a BVOP felhívásával (ILLÉS, 2015)

A jogerős szabadságvesztésre ítélt személyek büntetés végrehajtásának megkezdésére vonatkozó

felhívását a jogszabály a BVOP feladataként jelöli meg. Ezzel a büntetés-végrehajtási szervezet
ráhatást gyakorolhat a szabadságvesztések végrehajtásával kapcsolatos feladatok ütemezésére és
földrajzi elhelyezkedésére. A BVOP soron kívül hívja fel az ötévi, vagy azt meghaladó tartamú
szabadságvesztésre ítélteket, illetve a többszörös visszaesőket.
A törvényhez fűzött indokolás szerint a nem hosszú tartamú és/vagy többszörös visszaeső elítélt
szempontjából kimondottan előnyös, mivel a felhívás ezentúl nem szükségszerűen a területileg
illetékes megyei (fővárosi) büntetés-végrehajtási intézetbe szól, hanem közvetlenül a
szabadságvesztés végrehajtására kijelölt büntetés-végrehajtási intézetbe. Ezen információ
előzetes ismeretében tervezhetőbbé válik a kapcsolattartás, a befogadási eljárás a
szabadságvesztést végrehajtó bv. intézetben történik meg, s így szükségtelen a megyei és a
végrehajtásra kijelölt büntetés-végrehajtási intézet közötti szállítás.
Az indokolás még azzal a kedvező bv. intézeti működési opcióval számolt, hogy a felhívások
ütemezésével lehetővé válik bizonyos feladatok átdelegálása a bv. szervezeten belül, ezzel
érdemben csökkentve a jellemzően túltelített megyei büntetés-végrehajtási intézetek telítettségét.
(Sajnos a gyakorlatban mindez – gondoljunk csak a koronavírus okozta járványügyi helyzet
nehézségeire – nem teljesen tudott megvalósulni.)

A felhívásokon szereplő jelentkezési időpontok központi koordinációja lehetővé teszi a

programozott végrehajtási modellek bővítését, a szabad kapacitások eredményesebb
felhasználását, és a fogvatartottak foglalkoztatásának hatékony szervezését. Felhívási
tevékenysége során a BVOP nagyobb döntési szabadsággal rendelkezik.

6
A felhívás tartalmazza: a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére kijelölt bv. intézet nevét, címét; a
jelentkezés napját és időpontját; tájékoztatást arról, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra, aki a
szabadságvesztés letöltését önhibájából nem kezdte meg; tájékoztatást a jelentkezési kötelezettség elmulasztásának
egyéb következményeiről; általános tájékoztatást az elítélt által a bv. intézetnél bemutatandó iratokról és a
megjelenéssel kapcsolatos általános kötelezettségekről. Női elítélt esetén a tájékoztatást arról, hogy ha egy évnél
fiatalabb gyermekét gondozza, kérelmezheti az anya-gyermek részlegen az együttes elhelyezését

A felhívási tevékenységet hatékonyan kell szervezni és végrehajtani. A BVOP a

szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére kijelölt bv. intézet kiválasztásánál figyelembe
veszi: a kiszabott szabadságvesztés tartamát és végrehajtási fokozatát; az elítélt lakcímét; azt,
hogy az elítélt visszaeső-e, és a telítettséget.

Tekintettel arra, hogy a BVOP a kötelezően figyelembe vett szempontoknak megfelelő bármely intézetet
megjelölheti a felhívásában, erről intézetenként összefoglalót készít és küld meg, amelyhez mellékeli a bíróság által
korábban kiadott értesítőlapot is. Ezzel már a felhívást követő héten tudomást szerez az adott bv. intézet a várható
befogadási feladatokról, és alapvető információkhoz jut a végrehajtandó szabadságvesztésről is.

Minden elítéltet úgy kell felhívni, hogy a szabadságvesztést az azt kiszabó határozat jogerőre
emelkedését követően legfeljebb három hónappal megkezdje (A felhívást a jelentkezési
kötelezettség előtt legalább 15 nappal kell megkapnia az elítéltnek.)

A felhívás sikertelen kézbesítése, vagy az abban meghatározott jelentkezési időpont elmulasztása

esetén a szükséges intézkedések megtételére csak a bv. bíró jogosult. A Bv. kódex mind a
felhívást megküldő BVOP, mind a befogadásra kijelölt bv. intézet számára haladéktalan
intézkedés-kezdeményezési kötelezettséget ír elő. Az esetlegesen rendelkezésre álló
dokumentumok kötelező mellékelésének előírása a bv. bíró gyors és hatékony döntésének
támogatása miatt indokolt.
A Bv. törvény részletes szabályokat tartalmaz az elítélt sikeres azonosítása érdekében. E szerint
a kétséges esetekben a büntetés-végrehajtás jogosult a bűnügyi nyilvántartási rendszerben
rögzített arcképmás megismerésére és az azzal történő összevetésre, valamint a daktiloszkópiai
nyilvántartásban rögzített ujj- és tenyérnyomat meglétére vonatkozó információ megismerésére,
ezek alapján az összehasonlító vizsgálat kezdeményezésére az illetékes szakértői nyilvántartó
szervnél.

Ennek oka részben az ún. bérrab esetekre is visszavezethető. Mindössze néhány bérrab ügy derült ki, de rossz fényt
vetne a büntetés-végrehajtási szervezetre, ha ilyen esetek beárnyékolnák a büntetés-végrehajtási rezsim működését.
A bérrab ügyek esetében arról volt szó, hogy valaki más helyett leülte a büntetését. Elsősorban hasonló fizikai
adottságú (pl. termet, testalkat, azonos helyen viselt azonos tetoválás stb.) személyek esetében fordulhatott elő.
A bérrab-ügyek nem tévesztendő össze a bérrabtartással. A bérrabtartás – amint azt PÁLVÖLGYI Ákos leírja – egyes
honi politikusok által a közelmúltban felvetett javaslatot, „koncepciót” jelentené. „A bérrabtartást, mint bevezetendő
intézményt felvető politikus azt több aktuális jelenségre hivatkozva tekinti megoldásnak, melyek között elsősorban a
túlzsúfoltságot, a fenntartási költségek mértékét, a visszatartó erő mérsékeltebb jellegét tekinti kiemelten
megoldandó feladatnak. A túlzsúfoltság kérdésével a börtönök építése kapcsán fejtem ki álláspontomat, ehelyütt csak
annyit, hogy ez valóban élő, és sürgősen leküzdendő probléma. A fenntartással jelentkező költségek vonatkozásában
– amely inkább tekintendő gazdasági kérdésnek – a megoldást álláspontom szerint nem a büntetés-végrehajtás
helyének a megváltoztatásában kell keresni, tekintettel arra, hogy annak olyan kihatásai lehetnek, amelyek magukban
hordozzák a jogszabály vagy nemzetközi szerződés ellenes végrehajtás kockázatát. A fenntartással járó költségek
minimalizálásának megfelelő eszköze az önellátás és az elítéltek foglalkoztatása, amelynek jogszabályi hátterét a
jogalkotó az új, a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról
szóló 2013. évi CCXL. (a továbbiakban: Bvtv.) törvénnyel megteremtette. Sokkal izgalmasabb a kiemelt okok közül
a harmadik, vagyis a visszatartó erő kérdése, ugyanis az azzal kapcsolatban kifejtettek komoly aggódásra

7
késztethetnék a büntetőjog területén működő szakembereket. A bérrabtartást felvetőnek az a véleménye, hogy a
jelenlegi hazai börtönviszonyok – a súlyos vagy kiemelt tárgyi súlyú bűncselekmények elkövetőinek esetében – nem
jelentenek kellő visszatartó erőt, a büntetés nem jelent ténylegesen büntetést. Álláspontja szerint azt kell elérni, hogy
az elítélt nem akarjon még egyszer visszakerülni, és ezt a szigorúbb vagy rosszabb körülményű intézetbe küldéssel
megvalósítani. Utal például szibériai börtönökre” (PÁLVÖLGYI 215, 78).
A túlzsúfoltság problematikájához még érdemes megemlíteni JUHÁSZ Zsuzsanna gondolatait: „A túlzsúfoltság
problematikáját vizsgálva leszögezhető, hogy igen fontos, bár nem kizárólagos tényező a fogvatartottak számára
biztosított személyes élettér/mozgástér nagysága. Az egyik alapvető kérdésként fogalmazható meg tehát, hogy
mekkora legyen a fogvatartottak számára minimálisan biztosítandó élet-, illetve mozgástér mértéke ahhoz, hogy
elhelyezésük ne járjon az emberi méltóság sérelmével” (JUHÁSZ 2016, 59).

Amennyiben a befogadás alapjául szolgáló iratok hiányoznak, vagy a személy nem azonos az
iratokban megjelölt személlyel, a befogadást meg kell tagadni és ennek tényéről haladéktalanul
értesíteni kell az előállító, illetve a végrehajtást elrendelő hatóságot.

A befogadás alapjául szolgáló iratok: a jogerős ügydöntő határozatról szóló értesítőlap; az

elővezetésről szóló rendelkezés; az elfogatóparancs; a szabadságvesztés letöltésére vonatkozó
felhívás; a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételére vonatkozó ügyészi vagy bírói
rendelkezés, vagy az igazságügyért felelős miniszter külföldi bíróság által kiszabott
szabadságvesztés végrehajtásának átvételéről szóló értesítése.
A szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának
részletes szabályairól szóló 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet 14.§-a szerint: „(1) Ha a felhívásra az elítélt a bv.
intézet hivatali idejében jelentkezik, a bv. intézet megvizsgálja, hogy a Bv. tv. 88. §-a szerinti irat rendelkezésre áll-
e. (2) Ha az elítélt nem a számára kijelölt bv. intézetben jelentkezik, az érintett bv. intézet az elítéltet útba indíthatja a
végrehajtásra kijelölt bv. intézetbe. A bv. intézet zárt borítékban átadja az elítéltnek a végrehajtásra kijelölt bv.
intézetnek szóló – a befogadáshoz szükséges – iratokat és írásban tájékoztatja az elítéltet a jelentkezési
kötelezettségéről, továbbá a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről. Az iratok átvételét és a
tájékoztatás megtörténtét az elítélt aláírásával igazolja, vagy azt a Bv. tv. 12. § (8) bekezdésében foglaltak esetén
jegyzőkönyvbe kell foglalni. (3) Az útbaindítást úgy kell elvégezni, hogy az elítélt a végrehajtásra kijelölt bv.
intézetbe legkésőbb az útba indítást követő napon megérkezhessen.”
Megőrzésre kell befogadni az elítéltet, ha: a bv. intézet illetékességi területén – mint más bv. intézetből jogellenesen
távollévőt – a rendőrség elfogta és oda előállította; valamely hatósághoz történő előállítás, illetve gyógykezelés
céljából vagy a végrehajtás körében felmerült egyéb okból más bv. intézet adta át; az engedélyezett távollét után más
bv. intézetben jelentkezik, mint ahonnan elbocsátották. A megőrzésre befogadott elítéltet a megőrzés okának
megszűnését követően a bv. intézetek közötti legközelebbi heti rendszeres szállítással a végrehajtásra kijelölt bv.
intézetbe kell szállítani.
Ha a befogadásra kijelölt bv. intézetben az elítélt önként, határidőben nem jelentkezik, úgy a bv. intézet értesítése
alapján a BVOP intézkedik az elítélt elővezetése iránt. (Az elővezetés elrendeléséről a BVOP a lakóhely szerint
illetékes megyei (fővárosi) bv. intézetet értesíti. A megyei (fővárosi) bv. intézet a napszaktól függetlenül köteles
befogadni azt a rendőrség által elővezetett elítéltet, akinek bv. bíró a szabadságvesztés megkezdése vagy folytatása
végett, vagy a BVOP a szabadságvesztés megkezdése érdekében az elővezetését rendelte el.
A magyar bíróság által elítélt és európai vagy nemzetközi elfogatóparancs alapján, a külföldön elfogott személyt a
bv. intézet napszaktól függetlenül köteles befogadni. Szükség esetén a szabadságvesztés büntetés
végrehajthatóságának megállapítása érdekében a bv. intézet a BVOP-n keresztül megkeresi az igazságügyért felelős
minisztert

Fentiekből adódóan minden esetben meg kell vizsgálni mind tartalmilag mind alakilag a
megtestesítést megvalósító iratokat, különös figyelmet fordítva a fogvatartott és a szabadság
elvonásra vonatkozó adatokra, illetve az aláírásokra és a bélyegző lenyomatra.
Bizonyos esetekben a befogadás végrehajtását akadályozó olyan körülmények merülhetnek fel,
amelyek nem merítik ki a megtagadás eseteit. Ilyenkor lehetőség nyílik az ideiglenes befogadás
foganatosítására, mely az iratok pótlásában vagy javításában realizálódik. Ezen esetekben a bv.
8
szervek lehetőséget kapnak arra, hogy az okot adó körülmény megszűntéig ideiglenesen
befogadhatják a fogvatartott személyt, amelyhez a jogszabály határidőt is rendel, amely
maximum 30 napig tarthat.

A befogadást követően – az egészségügyi szakterület javaslatára – a bv. intézet parancsnokának írásbeli intézkedése
alapján az elítélt a befogadó részlegen tizennégy napra egészségügyi okból elkülöníthető.

A büntetés-végrehajtás hatékonyságának növelése megköveteli egy új, speciális célkitűzésű

intézet létrehozását, amelynek feladata a hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítéltek
diagnosztizálása, az őket befogadó intézetek kijelölése, reintegrációs programjuk kidolgozása
az ítéletben meghatározott végrehajtási fokozaton belül.
Ennek érdekében kerül kialakításra a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet (KKMI). A
központban elhelyezendő, tizennyolc hónapot meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítéltek
esetén a KKMI nemcsak az elítéltek kategorizálását végzi, hanem jelentős szerepet vállal a
végrehajtásban alkalmazott módszerek és eljárások kidolgozásában a pragmatizmus alapelvével
összhangban. Mindez azt jelenti, hogy standard módon alkalmazhatók a korszerű büntetés-
végrehajtási elvek. E rendszer működtetése teszi lehetővé az elítéltek kategorizálását, melynek
eredményeként a KKMI-ben történik meg az elítéltek bv. kockázati csoportba sorolása és a
feltárt szükségletekhez igazított kezelési igények meghatározása. A kategorizálás az elítéltek
megfigyelését, kapcsolódó iratok elemzését, a fogvatartott szakterület-specifikus szempontból
történő kivizsgálását és az azt követő véleményalkotást foglalja magában. Időtartama 30 nap,
amely szakmai szempontok alapján további 30 nappal meghosszabbítható.

HUSZÁR László szerint: „A különböző országokban eltérően határozzák meg, hogy pontosan mit is takar a
fogvatartási kockázatok köre. Ez függhet a fogvatartotti populáció jellegétől, szocioökonómiai helyzetétől, kulturális
hátterétől, a kriminalitás országspecifikus sajátosságaitól. Így például a szociális deprivációk, a migránsok száma és
viszonya a befogadó országhoz, a fogvatartottak kulturális és nyelvi sokfélesége, a gengesedés és a radikalizmus
jelenléte alapvetően határozhatják meg, hogy egy országban melyek, vagy legalábbis milyen természetűek lesznek a
fő fogvatartási kockázatok. A kriminológiai faktorok mellett a szakpolitikai irányvonalak is befolyásolják az egyes
országok prioritásait. Hazánkban például a szökés és az öngyilkosság tradicionálisan magas szakpolitikai és szakmai
figyelmet kap, míg más rendszerekben ennek jelentősége kisebb, ugyanakkor egyéb területek kapnak kiemelt
prioritást (az USA-ban például a szexuális bűnelkövetők visszaesése)” (HUSZÁR, 2015).

Ezen időszakot az ún. összegző jelentés zárja, amely pontokban vagy százalékos formában
határozza meg az elítélt befogadáskor mért általános (visszaesési) kockázatát. Az összegző
jelentés kötelezően javaslatot tesz a kockázat csökkentéséhez szükséges konkrét reintegrációs
programokra, azok prioritását is meghatározva. A KKMI jelentős szerepet vállal abban is, hogy
meghatározott, egyéb szakmai helyzetekben (pl. feltételes szabadságra bocsátás) elvégzi az elítélt
kockázatelemzését.

A modern kockázatelemzési rendszerek viszonylag új keletű terjedésének oka, hogy – a megfogalmazott szakmai
igények és a kutatási eredmények, tudományos ismeretek ellenére – a gyakorlati alkalmazásához szükséges
infrastrukturális feltételek, jogi szabályozók, és ezek alakításához szükséges szakpolitikai elvárások nem voltak
adottak. A szakpolitikai elvárások kapcsán elsősorban nem a börtön, vagy a büntetés funkciójával kapcsolatos
elgondolások azok, amik a kockázatelemzési rendszerek fejlődése kapcsán relevánsan hatottak. Sokkal inkább az
állam működésére vonatkozó közmenedzsment gondolatok, a piaci gondolkodásmód, így a piaci eszközök
közigazgatásba való beáramlása volt az a folyamat, ami a kockázatelemzés modern jogintézményeit meghatározta.
Elsősorban a hatékonyság, a számon kérhetőség, a működés és a döntések átláthatósága volt a folyamatok egyik, a
piaci kockázatelemzési megoldások elvi és gyakorlati technikáinak (például bankok és egyéb pénzintézetek elemzési,
minősítési metódusai) átültetése a másik iránya” (SOMOGYVÁRI 2018, 72 – 73).

9
A KKMI tevékenysége jellegéből adódóan koncentráltan jut olyan információkhoz, amelyek
mind a bűnmegelőzésben, mind a reintegrációs munkában értékes adatokat jelentenek,
melyeket elemezni és értékelni kell, továbbá megfelelő módon fel kell használni és hasznosítani
kell a mindennapokban.
Eddig nem voltak arra vonatkozó mérések és adatok, hogy a szabadságvesztését megkezdő
fogvatartottat milyen visszaesési kockázattal lehet jellemezni, és az sem volt mérhető, hogy a
fogva tartás során milyen fejlődésen, változáson megy keresztül, azaz reintegrációs
hajlandósága mely irányba változik.
Feladat egy egységes osztályozási és kezelési rendszer működtetése, amely a büntetés
megkezdésétől a befejezéséig végigkíséri az elítéltet, megfelelő információt szolgáltatva a
szabadságvesztés alatti és a szabadulást követő jogkövető magatartása valószínűségére
vonatkozóan. E rendszer előnyei abban mutatkoznak meg, hogy egyértelmű, szakszerű és
differenciált iránymutatást ad a fogvatartott veszélyességével kapcsolatban és a programok
kiválasztásához is alapvető támpontként szolgál.
A bv. intézetek Befogadási és Fogvatartási Bizottságot (a továbbiakban: BFB) működtetnek.
Az elítéltet a befogadást követően a kijelölt bv. intézetben a befogadó részlegen kell elhelyezni,
ahol legfeljebb tizenöt napig tartózkodhat. A befogadó részlegen való elhelyezés időtartamába
nem számít be az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI), a Központi
Kórházban vagy a más bv. intézetben megőrzésen töltött idő.
A bv. intézeti befogadást követően a kockázatértékelési összefoglaló jelentés alapján a
befogadó részleg vezetője az elítélt együttműködésével kialakítja és rögzíti az egyéniesített
fogvatartási programtervet, majd a BFB az elítélt személyes meghallgatását követő nyolc
napon belül dönt az elítélt rezsimbe sorolásáról és a bv. intézetben működő reintegrációs
programokon való részvételéről. (Ha az elítélt KKMI-ben elvégzett vizsgálatára és értékelésére e
törvény szerint nem kerül sor, az elítéltet a KKMI által kiadott módszertan alapján a BFB sorolja
be az adott fokozathoz tartozó megfelelő rezsimszabály alá.)
Az elítélt egyéniesítéséhez igazodó rezsimbe sorolásáról és annak megváltoztatásáról, valamint a
magas szintű biztonsági kockázati besorolásáról a BFB határozattal dönt.
Halaszthatatlan esetekben (pl. fogolyzendülés, terrorcselekmény) az elítélt rezsimkategóriájának,
illetve elhelyezésének módosításáról a bv. intézet parancsnoka is határozhat [(Bv. tv. 95.§ (1) –
(6) bekezdés].

A Bv. tv. 96.§ (1) bekezdése szerint a BFB elítéltekkel kapcsolatos feladatai:

● az elítélt befogadást követő elhelyezése,

● a rezsimbe sorolás és a besorolás megváltoztatása,
● a rezsimbe helyezés felülvizsgálata,
● a reintegrációs programba történő bevonás, ilyen programba történő helyezés vagy annak
megszüntetése, a programon való részvétel eredményességének értékelése,
● a biztonsági kockázati besorolás, a besorolás jogszabályban meghatározott időszakonkénti
felülvizsgálata és a besorolás megváltoztatása,
● a nem dolgozó és újonnan befogadott elítélt munkába állítása, a munkahely és a munkakör
kijelölése,
● a dolgozó elítélt más munkahelyre történő áthelyezése, munkahelyről történő leváltása,
10
● a bv. szerv orvosának javaslata alapján döntés a munkaterápiás foglalkoztatásról, annak
munkaidejéről és munkarendjéről,
● az oktatásra, a szakképzésre és a felnőttképzésre jelentkezők beiskolázása,
● átmeneti részlegre helyezésre javaslattétel,
● sajátos kezelési igényű elítéltek részlegén történő elhelyezés vagy annak megszüntetése,
● a társadalmi kötődés programba történő bevonás vagy annak megszüntetése,
● reintegrációs őrizet elrendelésére javaslattétel,
● jogszabályban meghatározott egyéb feladat.

Az elítéltet a bv. intézet parancsnoka és a BFB döntéseivel szemben e törvényben meghatározott

jogorvoslati jog illeti meg. Jogorvoslatnak a határozat, illetve a döntés végrehajtására nincs
halasztó hatálya. A BFB részletes feladatait, tagjait, eljárásrendjét az országos parancsnok
határozza meg.A BFB a KKMI részére az elítélt záró kockázatelemzési vizsgálatához véleményt
készít.
A büntetés-végrehajtási kódex indokolása szerint a szabadságvesztés végrehajtásának rendjét
továbbra is a Btk.-ban meghatározott végrehajtási fokozatokhoz igazodóan kell szabályozni.
Magyarországon az elítéltek elsődleges klasszifikációját a Btk. alapján a bíróságok végzik,
mivel az ítélet a szabadságvesztés mértékében tartalmazza a végrehajtási fokozatot (fogház,
börtön, fegyház) is, ugyanakkor a szabadságvesztés-büntetés végrehajtási rendszer megújítását
célozza az elítéltek besorolása körében a progresszív végrehajtást elősegítő, egyéniesítést
lehetővé tevő rendszer bevezetése (Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer).
Ez a hagyományos besorolásokhoz képest hatékonyabban segíti, segítheti elő az elítéltnek a
társadalomba való visszailleszkedését. A kockázatbecslési eszközök olyan strukturált, szilárd
empirikus alapokon álló kérdőívek, amelyek a bűnismétlés prediktorainak felmérése révén fontos
információkat nyújtanak arról, hogy az adott bűnelkövető milyen kockázati tényezők tekintetében
veszélyeztetett, és milyen valószínűséggel fog újabb bűncselekményt elkövetni.
E módszerek segítségével differenciáltabb kép nyerhető a fogvatartottakról, amely lehetővé teszi
a felmért kockázatokhoz és szükségletekhez leginkább igazodó preventív célú beavatkozás
kiválasztását és alkalmazását, illetve a bűnelkövetők ilyen szempontú osztályozását. Mindez a
honi büntetés-végrehajtás európaizálódását is fokozza.

A szabadságvesztést a büntetés-végrehajtási szervezet hajtja végre. A szabadságvesztést a bíróság

által meghatározott fokozatban – fegyházban, börtönben vagy fogházban –, a büntetés-
végrehajtási szervezet által – a jogszabály, illetve az országos parancsnok intézkedése alapján –
kijelölt, lehetőleg az elítélt lakcíméhez legközelebb eső bv. intézetben hajtják végre. A fegyház
a börtönnél, a börtön a fogháznál szigorúbb végrehajtási mód [(Bv. tv. 97.§ (1) bekezdés].

Amennyiben az elítélt a lakóhelyétől távol fekvő büntetés-végrehajtási intézetben tölti szabadságvesztés-büntetését,

akkor csökkenhetnek a kapcsolattartási esélyei. Egy nehéz anyagi helyzetben élő családtagnak olykor még arra sincs
elegendő pénze, hogy a megyeszékhelyre beutazzon tömegközlekedési eszközzel, nem hogy a lakóhelytől több száz
kilóméterre található bv. intézetbe.

A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának rendjét az elítélt egyéni körülményeinek

figyelembevételével – személyiségére, előéletére, életvitelére, családi körülményeire, a
szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett bűncselekményre, a
szabadságvesztés fokozatára és tartamára tekintettel – kell kialakítani.
A szabadságvesztés végrehajtása során az elítélt kockázati elemzése, magatartása és a

11
reintegrációs tevékenységben való részvétele függvényében az egyes fokozatokon belül a
végrehajtás rendje, az elítélt részére adható kedvezmények az egyes fokozatokhoz kapcsolódó
rezsimszabályok szerint eltérőek lehetnek.
Az elítélt az egyes végrehajtási fokozatokhoz kapcsolódóan általános, enyhébb és szigorúbb
rezsimszabályok alá sorolható be.
A végrehajtás biztonságának fenntartása érdekében az egyes fokozatokhoz tartozó
rezsimszabályokon belül az elítélt biztonsági besorolása alapján az elítélt őrzésére, felügyeletére,
ellenőrzésére, a zárkaajtó zárva tartására, bv. intézeten belüli mozgására, látogatónak biztonsági
fülkében vagy rácson keresztül történő fogadására, külső munkahelyen történő
foglalkoztatására, az intézet elhagyására, az elítélt előállítására, szállítására vonatkozó előírások
szigorúbbak lehetnek.

A szabadságvesztés végrehajtása során biztosítani kell az elítélt:

● őrzését, felügyeletét és ellenőrzését,

● elhelyezését, élelmezését, ruházatát,
● ha a Bv.tv. másként nem rendelkezika hatályos egészségügyi, társadalombiztosítási,
egészségbiztosítási jogszabályok, illetve a kötelező szakmai eljárásrend szerinti egészségügyi
ellátását,
● jogainak e törvény szerinti gyakorlását,
●oktatásához szükséges feltételeket,
●foglalkoztatásához szükséges feltételeket,
● társadalmi visszailleszkedését segítő egyéb reintegrációs programokhoz szükséges feltételeket.

A szabadságvesztés végrehajtásának egyes fokozataiban eltérő az elítélt:

●elkülönítése a külvilágtól,
● őrzése, felügyelete és ellenőrzése,
● bv. intézeten belüli mozgása,
●életrendje,
●személyes szükségleteire fordítható összeg,
● jutalmazása és fenyítése,
● részvétele a reintegrációs programokban.

Az egyik legnagyobb változást a rezsimrendszer bevezetése jelenti, mely alapján a végrehajtás

során 3 féle rezsimet különböztetünk meg:
● enyhébb,
● általános és
● szigorúbb.
Azt, hogy mely elítéltre mely rezsimszabályok lesznek irányadóak, azt a kockázati elemzés, a
magatartás és a reintegrációs tevékenységben való részvétel aktivitása fogja meghatározni. Ez
határozza meg tehát a végrehajtás rendjét, az elítélt részére adható kedvezmények körét s a rá
vonatkozó rezsimszabályokat.
A biztonság fenntartása érdekében azonban a rezsimszabályokon belül eltérés lehet az elítélt
biztonsági besorolása alapján (lehetnek szigorúbbak az őrzésre, felügyeletre, ellenőrzésre,
mozgásra, látogatófogadásra előállításra, szállításra, stb. vonatkozó szabályok).
12
Az azonos rezsimszabályok alá tartozó elítéltek tehát biztonsági csoportba sorolásuk alapján
lehetnek különbözőek, a biztonsági besorolás önmagában nem akadályozza a kedvezőbb
rezsimszabályok alkalmazását.

A szabadságvesztés végrehajtása során – a Bv. tv. eltérő rendelkezésének hiányában – az alábbi

elkülönítés alkalmazandó:

● a különböző végrehajtási fokozatba tartozókat egymástól,

● a férfiakat a nőktől,
●a fiatalkorúakat a felnőtt korúaktól,
● a katonákat a katonának nem minősülő elítéltektől,
● a dohányzókat a nem dohányzóktól,
● a fekvőbetegeket az egészségesektől,
●a fertőző betegeket a nem fertőző betegektől.

Az elkülönítést külön részlegen, ennek elkülönített részén, illetve külön zárkában vagy
lakóhelyiségben kell végrehajtani. A gyógykezelés érdekében a különböző végrehajtási fokozatú
elítéltek a kórteremben, a betegszobában, a fertőző elkülönítőben, illetve az e célra kijelölt
zárkában közösen helyezhetők el, valamint az orvosi vizsgálatra, illetve egészségügyi rendelésre
közösen várakozhatnak [(Bv. tv. 99.§ (1) – (3) bekezdés].
A különböző végrehajtási fokozatú elítéltek a munkahelyen együtt dolgozhatnak, az általános
iskolai, illetve középfokú iskolai oktatásban, a felsőoktatásban, a szakmai képzésben,
reintegrációs programon, a sport és a kulturális programon, a szállítás és az előállítás során,
valamint a vallásos szertartásokon és más rendezvényeken közösen vehetnek részt, továbbá a
szabad levegőn és a közös étteremben együtt tartózkodhatnak.
A bv. szerv jellegéhez, rezsim szabályokhoz igazodóan a bv. szerv vezetője határozza meg a
zárka vagy lakóhelyiség ajtók nyitva- illetve zárva tartásának rendjét.
A törvény a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának rendje tekintetében a hatályos rendszert
követi annyiban, hogy rögzíti: a szabadságvesztés büntetést a büntetés-végrehajtási szervezet
hajtja végre, a Btk. által meghatározott fegyház, börtön, fogház fokozat keretei között.
A fegyház fokozat a szabadságvesztés legszigorúbb végrehajtási módja, az új bv. törvény a
szabadságvesztés-büntetés végrehajtási rendszerének megújítását célozza az elítéltek besorolása
körében a progresszív végrehajtást elősegítő, egyéniesítést lehetővé tevő rendszer bevezetésével.
Ez a hagyományos besorolásokhoz képest hatékonyabban segítheti az elítélt reintegrációját. A
tényleges életfogytiglanra ítélt elítéltek esetében, elsősorban a társadalom védelme az elsődleges
cél.
A szabadságvesztés büntetés végrehajtásának rendjére vonatkozó rendelkezések körében az elítélt
életrendjét úgy kell szabályozni, hogy – az egyéniesítés érdekében – az életrend szigorúsága, az
elérhető kedvezmények, a szabad élet lehetőségeihez mért lehetőségek a szabadságvesztés
büntetés végrehajtásának fokozatai szerint, a fokozatokon belül, valamint a fokozatok között is
lépcsőzetesen bővüljenek.

A fegyház fokozat szabályai szerint az elítélt:

●eltávozása - a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kivételével - kivételesen

13
engedélyezhető, amelynek időtartama a szabadságvesztésbe beszámít,
●életrendje részleteiben is meghatározott, állandó irányítás és ellenőrzés alatt áll,
●a bv. intézeten belül a számára kijelölt területen biztonsági és rezsim besorolása alapján
engedéllyel és felügyelet mellett, felügyelet mellett, vagy felügyelet mellett, a kijelölt részlegen
ellenőrzéssel mozoghat,
●zárkája ajtaját éjszaka zárva kell tartani, nappal engedélyezhető a rezsimszabályokhoz igazodó
időszakos nyitva tartás,
● számára a rezsimszabályokhoz igazodóan engedélyezhető, hogy részt vegyen az elítéltek
csoportos kulturális és sportprogramjainak eltöltésében, illetve a bv. intézet által szervezett, bv.
intézeten belüli programokon,
●magánál tartható tárgyainak köre korlátozott, ami a rezsimszabályokhoz igazodóan bővíthető,
azonban a korlátozás a könyvtári és tankönyvekre, tanszerekre, valamint az engedélyezett
kegytárgyakra, családi fényképekre nem terjedhet ki,
●kapcsolattartásának gyakorisága, illetve tartama a rezsimszabályok szerint bővíthető, azonban
az e törvényben az egyes kapcsolattartási formákra meghatározott alsó határt biztosítani kell,
●a személyes szükségleteire fordítható összeg mértéke a rezsimszabályokhoz igazodóan változik,
● külső munkáltatásban kivételesen részt vehet, ha a külvilágtól a munkavégzés alatt is
elkülöníthető.

A börtönben fokozatban az elítélt:

● eltávozása kivételesen engedélyezhető, amelynek időtartama a szabadságvesztésbe beszámít,

külső munkáltatásban részt vehet,
● életrendje meghatározott, irányítás és ellenőrzés alatt áll,
● a bv. intézeten belül a számára kijelölt területen biztonsági és rezsim besorolása alapján csak
engedéllyel és felügyelet mellett/ felügyelet mellett, a bv. intézet kijelölt területén ellenőrzéssel,
vagy felügyelet mellett, a bv. intézet meghatározott területén ellenőrzéssel, illetve meghatározott
szervezett programokon szabadon mozoghat,
● zárkája vagy lakóhelyisége ajtaját éjszaka zárva kell tartani, kivéve, ha a tisztálkodáshoz
szükséges folyó vizet, illetve illemhelyet részlegenként biztosítják, nappal engedélyezhető a teljes
vagy az időszakos nyitva tartás,
● számára a rezsimszabályokhoz igazodóan engedélyezhető, hogy részt vegyen az elítéltek
csoportos kulturális és sportprogramjainak eltöltésében, illetve a bv. intézet által szervezett, bv.
intézeten belüli programokon,
● magánál tartható tárgyainak köre korlátozott, ami a rezsimszabályokhoz igazodóan bővíthető,
azonban a korlátozás a könyvtári- és tankönyvekre, tanszerekre, valamint az engedélyezett
kegytárgyakra, családi fényképekre nem terjedhet ki,
● kapcsolattartásának gyakorisága, illetve tartama a rezsimszabályok szerint bővíthető, azonban
az e törvényben az egyes kapcsolattartási formákra meghatározott alsó határt biztosítani kell,
● a személyes szükségleteire fordítható összeg mértéke a rezsimszabályokhoz igazodóan változik
[Bv. tv. 101.§].

A fogház fokozat a szabadságvesztés legenyhébb végrehajtási módja. A fogházban az elítélt:

● eltávozása engedélyezhető, amelynek időtartama a szabadságvesztésbe beszámít, külső

munkáltatásban részt vehet,
● életrendje részben meghatározott, a reintegrációs programokon kívüli szabad idejét belátása
14
szerint használhatja fel,
● a bv. intézeten belül a számára kijelölt területen biztonsági és rezsim besorolása alapján
felügyelettel, ellenőrzéssel, vagy szabadon járhat,
● zárkája vagy lakóhelyisége ajtaját éjszaka zárva, kivéve, ha a tisztálkodáshoz szükséges folyó
vizet, illetve illemhelyet részlegenként biztosítják, nappal nyitva kell tartani,
● számára a rezsimszabályokhoz igazodóan engedélyezhető, hogy részt vegyen az elítéltek
csoportos kulturális és sportprogramjainak eltöltésében, illetve a bv. intézet által szervezett, bv.
intézeten belüli programokon,
● magánál tartható tárgyainak köre korlátozott, ami a rezsimszabályokhoz igazodóan bővíthető,
azonban a korlátozás a könyvtári- és tankönyvekre, tanszerekre, valamint az engedélyezett
kegytárgyakra, családi fényképekre nem terjedhet ki,
● kapcsolattartásának gyakorisága, illetve tartama a rezsimszabályok szerint bővíthető, azonban
az e törvényben az egyes kapcsolattartási formákra meghatározott alsó határt biztosítani kell,
h) a személyes szükségleteire fordítható összeg mértéke a rezsimszabályokhoz igazodóan
változik [Bv. tv. 102.§ (2) bekezdés].

A rezsimek klasszifikálása természetesen más szempontok szerint in történhet. Az alábbiakban elméleti és gyakorlati
szempontokat is érvényesítő típusba sorolást készített FORGÁCS Judit: „A rendelkezésre álló elhelyezési formák,
reintegrációs programok és napirend kombinációjaként létrehozható rezsimek számát – az átláthatóság és
egységesség indokával – a büntetés-végrehajtás észszerű keretek között igyekszik tartani. Az intézetek elsősorban
azokat a rezsimformákat részesítik előnyben, amelyek a jogszabály által meghatározva, részletes szabályozással
rendelkeznek: − a jogszabályok által meghatározott rezsimeken belül megkülönböztetjük az úgynevezett standard
rezsimeket, amelyek különleges kezelést nem igénylő fogvatartotti csoportok számára lettek kialakítva. Ilyenek
lehetnek a különböző végrehajtási fokozaton belül meghatározott enyhe, általános és szigorú rezsimek, az enyhébb
végrehajtási szabályok (EVSZ), az átmeneti részleg, a befogadó részleg, a letartóztatottak számára létrehozott enyhe,
általános és szigorú rezsimek; − szintén a jogszabályok által meghatározott rezsimek csoportjába tartoznak azok a
speciális rezsimek, amelyek sajátos kezelési igényű fogvatartottak számára jöttek létre. Ebbe a csoportba tartozik a
gyógyító-terápiás részleg, a hosszú idős speciális rezsim (HSR), a drogprevenciós részleg, a pszicho-szociális részleg
és az alacsony biztonsági kockázatba sorolt fogvatartottak csoportja (ABE); − az intézet napi működését könnyítendő
és a helyi sajátosságokat mutató fogvatartotti csoportok részére az intézet parancsnoka saját hatáskörében további
rezsimeket hozhat létre. A dolgozó és nem dolgozó fogvatartottak elkülönített elhelyezését és a munkahely szerinti
közös elhelyezést szolgálja a gyakorlati szempontok által létrehozott rezsimek csoportján belül a napirend
szervezésének érdekében létrehozott rezsimek működtetése; − a gyakorlati szempontok által meghatározva további
rezsimek létrehozására adott lehetőséggel élve az intézetek működtethetnek helyileg fontosnak tartott speciális
fogvatartotti csoportok számára létrehozott rezsimeket is (például erőszakmentes részleg)” (FORGÁCS 2019).

7.3. Az átmeneti részleg végrehajtási rendje

A törvény a korábbi szabályozásból megtartotta az átmeneti részlegre helyezés lehetőségét. Az új

bv. kódex központi eleme a reintegráció, ehhez kapcsolódva a hosszabb tartamú
szabadságvesztés börtönpszichológia által közismert negatív hatásainak (prizonizáció) a
kiküszöbölése.
A hosszú időtartamú büntetések esetén gyengülnek a társadalmi kapcsolatok, ezért is fontos hogy
a társadalomba való beilleszkedés elősegítése érdekében megmaradjon büntetés-végrehajtás
lehetősége átmeneti részlegre helyezni azokat, akik a szabadságvesztés büntetésükből legalább öt
évet kitöltöttek. Az átmeneti részlegek egyfajta hidat jelentenek a börtönbüntetés és a szabad élet
között (NAGY, 2014).

15
Azt az elítéltet, aki büntetését fegyház- vagy börtönfokozatban tölti és a szabadságvesztésből
legalább öt évet kitöltött, a társadalomba való beilleszkedés elősegítése érdekében, a várható
szabadulása előtt legfeljebb két évvel átmeneti részlegre lehet helyezni.
Az átmeneti részlegen az elítéltre irányadó büntetés-végrehajtási szabályok enyhíthetők, így
különösen az elítélt: kimaradása, továbbá jutalomként eltávozása engedélyezhető; részt vehet a
bv. intézeten kívüli munkáltatásban; életrendjének a meghatározottsága csökkenthető; a bv.
intézet kijelölt területén szabadon mozoghat.
Fontos megemlíteni, hogy az eltávozás időtartama a szabadságvesztésbe beszámít (!).

7.4. Az enyhébb végrehajtási szabályok

Az 1993. évi XXXII. törvénnyel bevezetett enyhébb végrehajtási szabályok jogintézménye jól
szolgálja a társadalomba történő beilleszkedés elősegítését, illetve a börtön káros hatásainak
mérséklését. A szabadságvesztés célja a speciális prevenció révén az elítélt segítése a
társadalomba történő beilleszkedésben (NAGY 2000).
A nemzetközi kutatások azt támasztják alá, hogy a reintegrációs program önmagában hiábavaló a
külső támogatás nélkül, ezért nagyon fontos a családi és társadalmi kapcsolatok megőrzése. Az
enyhébb végrehajtási szabályok bevezetésének indoka pont a sikeres reintegráció érdekében
szükséges külső kapcsolatoknak a megőrzése volt.
A fogház, illetve a börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb végrehajtási szabályok
akkor alkalmazhatók, ha – különösen az elítélt személyiségére, előéletére, életvitelére, családi
körülményeire, a szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett
bűncselekményre, a szabadságvesztés tartamára tekintettel – a szabadságvesztés célja az enyhébb
végrehajtási szabályok alkalmazásával is elérhető, és az enyhébb büntetés-végrehajtási szabályok
alkalmazása a büntetés-végrehajtás biztonságát nem veszélyezteti változik [Bv. tv. 104.§ (1)
bekezdés].
Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása esetén az elítélt:

● huszonnégy órát, kivételesen negyvennyolc órát meg nem haladó időre havonta legfeljebb négy
alkalommal eltávozhat a bv. intézetből azokon a napokon, amelyeken nem végez munkát,
● a személyes szükségletére fordítható pénzt készpénzben is megkaphatja, és azt a bv. intézeten
kívül költheti el,
● a látogatóját a bv. intézeten kívül is fogadhatja,
● felügyelete mellőzhető, amikor a bv. intézeten kívül dolgozik.

Ha az elítélt az eltávozással vagy a bv. intézeten kívüli munkavégzéssel kapcsolatos magatartási

szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegi – így különösen, ha az eltávozásról önhibájából
nem az előírt időn belül tér vissza, vagy más, súlyos fegyelemsértést követ el –, a bv. intézet
parancsnoka felfüggeszti az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását, és előterjesztést tesz a
büntetés-végrehajtási bírónak az enyhébb végrehajtási szabályok megszüntetése iránt.

7.5 A biztonsági szempontok érvényesülése a büntetés-végrehajtási eljárásban, különösen a

biztonsági zárkába vagy részlegbe helyezésnél megjelenő speciális szempontokra

16
Bizonyos feltételek fennállása esetén, meghatározott fogvatartotti kör biztonsági zárkába vagy
biztonsági részlegre helyezhető. Ilyenkor vizsgálat tárgyát képezi, hogy a fogvatartott előélete,
bűncselekménye, büntetési ideje, magatartása, informális kapcsolati rendszere, az intézet
rendjéhez és biztonságához való viszonya, valamint személyi körülményei alapján alapos okkal
feltételezhető-e, hogy a bv. intézet rendjét és biztonságát súlyosan sértő cselekményt vagy
bűncselekményt készíthet elő, vagy ilyen cselekményt már megkísérelt vagy elkövetett. További
behelyezést megalapozó szempont lehet – ha prognosztizálhatóan – saját vagy mások életét testi
épségét, illetve vagyontárgyakat sértő vagy veszélyeztető magatartást fog tanúsítani, vagy ilyen
cselekményt már elkövetett, illetve nyíltan vagy rejtetten agresszív viselkedésű.
A fogvatartott biztonsági zárkába vagy részlegre helyezését a bv. intézet parancsnoka indokolt
határozattal legfeljebb három hónapra rendelheti el, amelyet alkalmanként három hónappal,
legfeljebb azonban egy év időtartamig meghosszabbíthat. Egy évet meghaladóan a biztonsági
zárkába helyezés – alkalmanként – legfeljebb hat hónappal való meghosszabbításáról, valamint a
fogvatartottnak legfeljebb hat hónapra biztonsági részlegre helyezéséről, vagy annak –
alkalmanként – legfeljebb hat hónappal való meghosszabbításáról az országos parancsnok
indokolt határozattal dönt. Garanciális szabály, hogy a biztonsági zárkába vagy részlegre
helyezésről való döntés, valamint annak felülvizsgálata során a fogvatartottat meg kell hallgatni.
Kivételes esetben az alkalmazásáról való döntés során a meghallgatás a bv. intézet biztonsága,
illetve bűncselekmény megelőzése érdekében mellőzhető. További jogállami biztosíték, hogy a
bv. intézet parancsnoka valamint az országos parancsnok határozata ellen a fogvatartott bírósági
felülvizsgálati kérelmet nyújthat be.
A biztonsági zárkába vagy részlegre helyezés meghatározott tartamába minden megkezdett nap
beszámít. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozó általános szabályok a biztonsági
zárkába vagy részlegre helyezés esetén annak végrehajtási rendjéhez igazodnak. A biztonsági
zárkába vagy részlegre helyezés esetén a fogvatartott állandó őrzés és felügyelet alatt állhat,
illetve az intézet területén csak engedéllyel és felügyelettel mozoghat. Zárkája zárva tartható,
zárkájában indokolt esetben belső biztonsági rács alkalmazható. A főszabály szerint látogatóval
biztonsági beszélőfülkében vagy biztonságtechnikai eszközön keresztül érintkezhet, ettől a
szabálytól eltérni csak a parancsnok engedélyével lehet. Munkavégzésre elsősorban a biztonsági
zárkában, illetve a biztonsági részleg területén belül van lehetőség, azonban a parancsnok ettől
eltérően is rendelkezhet. Az itt elhelyezett fogvatartott önképzést folytathat, de az intézet
csoportos művelődési, sportolási és szabadidő eltöltésének lehetőségeit csak a biztonsági
részlegen belül, illetve a parancsnok engedélyével veheti igénybe. A lelkészi gondozás
elsődlegesen egyénileg történik, viszont lehetőség van közösségi lelki gondozásra a parancsnok
engedélyével.
Lehetőség van a fogvatartottnál tartható tárgyak körének és mennyiségének korlátozására is. A
felsorolt korlátozó rendelkezések, valamint a szükséges további biztonsági intézkedések
együttesen vagy külön-külön alkalmazhatók, melyről a bv. intézet parancsnoka írásban dönt.
Garanciális eleme a rendszernek, hogy a fogvatartott a bv. intézet parancsnokának a biztonsági
zárkába helyezés elrendeléséről és meghosszabbításáról, valamint az országos parancsnok
biztonsági zárkába helyezés meghosszabbításáról vagy biztonsági részlegre helyezés
elrendeléséről és meghosszabbításáról szóló határozata elleni bírósági felülvizsgálati kérelmet
terjeszthet elő. A büntetés-végrehajtási bírónak az irat hozzá érkezésétől számított öt napon belül
elbírálási kötelezettsége van.

17
A jogalkotó még egy fogvatartotti kör részére lehetővé teszi a biztonsági zárkába vagy részlegre
helyezést. Ebben az esetben a fogvatartott kérelmére vagy hivatalból helyezhető biztonsági
zárkába vagy részlegre, ha személyes védelme érdekében más fogvatartottaktól való elkülönítése
szükséges, és más módszer nem vezet eredményre. (Itt gyakran olyan személyekről van szó, akik
büntetőeljárásban releváns adatokról adtak tájékoztatást a bűnüldöző hatóságoknak.
Feltételezhető, hogy egy szervezett bűnözői körről információt adó korábbi bandatag könnyen
életveszélybe kerülhetne a büntetés-végrehajtási intézetben. Közismert az is, hogy a pedofil
cselekményeket elkövetők komoly ellenszenvvel találkoznak az elítéltek világában.)

7.6. Sajátos kezelési igényű elítéltek számára kialakított részlegek

Az elmúlt időszakban végbemenő büntetőjogi, ítélkezési, valamint végrehajtási jogi változások

megteremtették annak a szükségességét, hogy megjelenjen egy olyan speciális fogvatartotti
csoport, ahol a hosszú ítélettel rendelkező fogvatartottaknak megfelelő bánásmódot, kezelést
alkalmaznak

NAGY Ferenc professzornak a témához illeszkedő gondolatait érdemes felidézni: „Az elmúlt időszakban és jelenleg
is válság, létbizonytalanság jellemzi az élet különböző területeit, így nem csupán a gazdasági, pénzügyi életet;
érzékelhetően értékválság, erkölcsi válság is van, de a kriminálpolitika is válságban van. Ezzel is összefüggésben
emelkedik a bűnelkövetések száma…egyes kereskedelmi tévécsatornák híradói nem a hagyományos értelemben vett
különböző jellegű hírszolgáltatást végeznek, hanem baleseti, botrány- és bűnügyi krónikát nyújtanak. E jelenségnek
alapvetően két irányban van hatása a lakosságra. Egyrészt megnő a bűnözéstől való félelem, másrészt szintén megnő
a biztonság (közbiztonság, rend) iránti igény, akár a szabadság/emberi jogok korlátozásával is. Ezt a helyzetet és
állapotot használja ki a politika, és ígéri, hirdeti a közbiztonságot, a rendet a szigorítások alkalmazásával a
büntetőjogban is, diszfunkcionális hatással” (NAGY, 2013).

Hosszúidős speciális részlegre (a továbbiakban: HSR) helyezhető az életfogytig tartó-, vagy

legalább tizenöt évi szabadságvesztés büntetését töltő elítélt, akinek magatartása, a
szabadságvesztés végrehajtása során tanúsított együttműködési készsége, az intézet rendjéhez és
biztonságához való viszonya, illetve egyéni biztonsági kockázatelemzése alapján különleges
kezelése és elhelyezése indokolt abból a célból, hogy a közösségbe helyezésre felkészítést, illetve
a közösségbe visszahelyezést nyerjen (LEKICS, 2015).
A HSR alkalmazására és megszüntetésére a BFB döntése alapján kerülhet sor, melyet
háromhavonta felül kell vizsgálni, illetve haladéktalanul meg kell szüntetni, ha feltételei már nem
állnak fenn. A HSR alkalmazásáról való döntés, illetve az elhelyezés felülvizsgálata során az
elítéltet meg kell hallgatni, a döntésről az elítéltet írásban tájékoztatni kell.
A szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozó általános szabályok a HSR alkalmazása
esetén annak végrehajtási rendjéhez igazodnak (LEKICS, 2015).

A HSR alkalmazása esetén az elítélt:

● állandó őrzés és felügyelet alatt áll,

● a bv. intézet területén engedéllyel és felügyelettel mozoghat, zárkáját zárva kell tartani,
● zárkájában indokolt esetben belső biztonsági rács alkalmazható,
● munkát a hosszúidős speciális részlegen belül, illetve a parancsnok által kijelölt helyen
végezhet,

18
● önképzést folytathat, az intézet csoportos művelődési, sportolási és szabadidő eltöltésének
lehetőségeit csak a hosszúidős speciális részlegen belül, illetve a parancsnok külön engedélyével
veheti igénybe,
● lelkészi gondozásban egyénileg, közösségi lelki gondozásban a parancsnok engedélye szerint
részesülhet,
● magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható [Bv. tv. 105.§ (4) bekezdés].

7.7 A pszichoszociális részleg

Amennyiben a gyógyító-terápiás részlegre helyezés feltételei nem állnak fenn, a

személyiségzavarban szenvedő, vagy mentális állapota miatt különleges gondozást igénylő elítélt
a BFB döntése alapján a pszichoszociális részlegre helyezhető.
Az általános elhelyezés és a gyógyító-terápiás részleg között átmenetet képező pszichoszociális
részlegnek a törvényben való megjelenését szakmai igények alapozták meg, mellyel a büntetés-
végrehajtási szervezet a lelki és más beilleszkedési problémákkal küszködő elítélteket segíti.
E részleg a gyakorlatban olyan elítéltek számára biztosít védett elhelyezést az általános közösségi
elhelyezésből járó kockázatok, hátrányok megelőzése érdekében, akik jellemzően személyi
körülményeik pl. öregkor, gyenge fizikum, betegszobai elhelyezést nem igénylő egészségi
állapot, vagy az elkövetett bűncselekmény miatt sajátos gondoskodást igényelnek, mely
értelemszerűen a pszichés és társadalmi kapcsolatot is befolyásolja.
A pszichoszociális részlegen elhelyezett elítélt reintegrációs tevékenységét komplex terápiás
program keretében kell megvalósítani, mely jellegében alapvetően hasonlít a gyógyító-terápiás
részlegben alkalmazott módszerekhez (LEKICS, 2015).

JUHÁSZ Zsuzsanna arra hívja fel a figyelmet, hogy az ENSZ-közgyűlés állásfoglalása „a mentális betegségben
szenvedők védelméről és a mentális egészségügyi ellátás javításáról például egyebek mellett kimondja, hogy
mindenkinek joga van a mentális egészségügyi ellátáshoz, illetve a mentális betegségben szenvedőkkel
emberségesen és emberi méltóságuk tiszteletben tartásával kell bánni. A szabadságvesztés büntetésüket töltő vagy
más okból fogva tartott személyek esetén az előbb hivatkozott alapelvnek megfelelően a mentális egészségügyi
ellátást a lehető legteljesebb mértékben biztosítani kell, emellett csak a körülmények által szükséges korlátozott
módosítások és kivételek alkalmazhatók. A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-Egyezmény 25.
cikke alapján a részes államok arra kötelezik magukat, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára ugyanolyan
színvonalú ellátást nyújtsanak, mint mások számára, beleértve a szabad és tájékoztatáson alapuló hozzájárulás
alapján járó ellátást. Emellett általános kötelezettségüknek tekintik a fogyatékkal élő emberek számára biztosítani,
valamint elősegíteni valamennyi alapvető emberi jog és szabadság megvalósulását, mégpedig bármiféle hátrányos
megkülönböztetés nélkül. A Fogvatartottakkal Való Bánásmódra Vonatkozó ENSZ Minimum Standard Szabályok
22. pontja leszögezi, hogy minden büntetés-végrehajtási intézetnek rendelkeznie kell legalább egy elmegyógyászati
szaktudással rendelkező orvossal. Az ENSZ minimum szabályok alapján az egészségügyi ellátást úgy kell
megszervezni, hogy az szoros kapcsolatban álljon a társadalom vagy az állam általános egészségügyi igazgatásával.
Az ellátásnak tartalmaznia kell pszichiátriai ellátást is, egyrészről a diagnózishoz, másrészről adott esetben a
mentális rendellenesség állapotának megfelelő kezeléshez” (JUHÁSZ 2014).

7.8 A drogprevenciós részleg

A kábítószer-probléma kezeléséről szóló Nemzeti Stratégia (2010–2018) kifejezésre juttatja,

19
hogy a büntető-igazságszolgáltatás hatókörébe került egyének szabadon bocsátását megelőzően
olyan programok kimunkálására van szükség, amelyek a sikeres társadalmi beilleszkedést, az
életminőséget kedvezően befolyásoló készségek és jártasságok kialakítását segítik elő, ezáltal
teremtve védettséget a droghasználattal és általában az egészséget veszélyeztető
magatartásformákkal szemben (LEKICS, 2015).
Ennek során – LEKICS Tamás szerint – a helyi közösséggel, a civil-szakmai szervezetekkel,
munkaügyi központokkal, pártfogó felügyelőkkel való együttműködésre nagy szükség van. A
Stratégia szellemének megfelelően a bv. intézeteken belül folytatott prevenció elsősorban a
drogprevenciós részlegeben zajlik (LEKICS, 2015).
A törvény az elítéltek motiválása érdekében arról rendelkezik, hogy a részlegen elhelyezett
elítéltek számára a kapcsolattartás gyakorisága növelhető. A drogprevenciós részlegen az az
elítélt helyezhető el, aki írásban nyilatkozik arról, hogy a kábítószer-mentesség ellenőrzése
érdekében aláveti magát rendszeres vizsgálatoknak, és azokhoz vizsgálati anyagot (testváladékot)
szolgáltat. A nyilatkozattétel megköveteléséből adódóan a drogprevenciós részlegbe helyezés
során az elítélt önrendelkezési joga (kérelme) a hangsúlyos elem, mellyel összhangban az elítélt
írásbeli kérelmére a drogprevenciós részlegen történő elhelyezést meg kell szüntetni (LEKICS,
2015).
A drogprevenciós részlegen történő elhelyezés megszüntetésére hivatalból abban az esetben kerül
sor, ha a kábítószer-mentesség ellenőrzésére szolgáló vizsgálat eredménye pozitív (az elítélt
szervezetében kábítószert mutatott ki), az elítélt az intézetben vagy azon kívül súlyos
fegyelemsértést, illetve bűncselekményt követ el, vagy az együttműködési kötelezettségét nem
teljesíti (LEKICS 2015).
A drogprevenciós részlegen elhelyezett elítélt reintegrációs tevékenységét komplex terápiás
program keretében kell megvalósítani. A kábítószer-prevenciós részleg olyan tanuló közösség,
amely a csoportterápiára épül, amelyben kiemelt feladat a szenvedélybetegségekhez kapcsolódó
szociális és mentális deficitekkel való foglalkozás, az ártalmas következmények csökkentése. A
foglalkozások során kiemelt szerepet kapnak a prevenció alappillérei: a készség- és
személyiségfejlesztés, az ismeretközlés és az egészséges alternatívák gyakoroltatása. A
rehabilitációs közösség az együttműködésre épül, ugyanakkor nemcsak a betegek, hanem a
személyzet aktivitását is feltételezi (LEKICS 2015).

7.9 A szexuális bűncselekmények miatt elítéltek helyzete

A hazai büntetés-végrehajtási szervezet – CZENCZER Orsolya és SZTODOLA Tibor szerint – „

kiemelt figyelmet fordít olyan bűncselekmények elkövetőinek (sex offender) kezelésére, akik a
nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűntetteket követtek el. Az ilyen részlegre
elhelyezett fogvatartottak különleges reintegrációs programokat igényelnek. A részlegen
elhelyezettek eredményes reintegrációja a részleg reintegrációs tisztje, pszichológusa és általuk
kijelölt más személyek magas szintű szakmai tevékenységén és szoros együttműködésén alapul.
A részlegre való behelyezés tekintetében a befogadást végző bv. intézet nyilvántartási
szakterülete a befogadást követő 8 napon belül írásban tájékoztatja a bv. intézet pszichológusát,
amennyiben a befogadott esetében fennállnak a kezelésben való részvétel törvényi feltételei. A
kezelésben való részvétel törvényi feltételeinek fennállását az időközben jogerőre emelkedett
ítéletek, valamint a felülvizsgálatot követően érkező ítéletek vonatkozásában is vizsgálni kell.
Lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a pszichológus a nyilvántartási szakterület tájékoztatása
20
alapján az elítélt ítéletkiadmányát áttanulmányozza. Amennyiben megállapítható, hogy a
kezelésben való részvétel törvényi feltételei fennállnak, a pszichológus az értesítést követő 10
napon belül felkeresi a fogvatartottat, és tájékoztatja a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs
elleni bűncselekményt elkövetők kezelésének céljáról és lehetőségeiről. Ha letartóztatottról van
szó, aki az említett bűncselekmények valamelyikének megalapozott gyanúja miatt került
kényszerintézkedés hatálya alá, akkor őt is tájékoztatni kell a programról, és nyilatkoztatni, hogy
a visszaesés valószínűségét csökkentő foglalkozássorozaton részt kíván-e venni. Amennyiben
elítélti státuszban van már, úgy nyilatkoztatni kell arról, hogy a Budapesti Fegyház és Börtön
speciális – szexuális bűnelkövetők kezelésére létrehozott – terápiás részlegén való elhelyezését
kéri-e. Amennyiben az elítélt úgy nyilatkozik, hogy a részlegen való elhelyezést kéri, az erre
vonatkozó nyilatkozatot ki kell töltenie. Az elítélt szexuális bűnelkövetők kezelésére létrehozott
terápiás részlegen való elhelyezése az alábbi feltételek együttes fennállása esetén lehetséges:

● a bűncselekmény elkövetéséért legalább részlegesen képes felelősséget vállalni;

● motivációja a programban való részvételre megfelelő;
● esetében a csoportmunkát súlyosan nehezítő vagy kizáró pszichopatológia nem
diagnosztizálható;
● intellektuális színvonala a csoportmunkára alkalmassá teszi;
● egészségügyi szempontból a csoportba helyezésre alkalmas;
● a magyar nyelvet legalább társalgási szinten ismeri és használja szóban és írásban;
● írásbeli nyilatkozatban vállalja a programban történő részvételt.

7.10. Az elítélt jogai gyakorlásának és kötelezettségei teljesítésének általános szabályai

A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt elveszti a személyi szabadságát, köteles eltűrni

a végrehajtás tényéből eredően egyes alapvető jogainak és a jogszabályok által biztosított egyéb
jogosultságainak szünetelését, korlátozását, módosulását.
A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt az alapvető jogait és a jogszabályok által
biztosított egyéb jogosultságait a büntetés végrehajtása során is gyakorolhatja és jogszabályban,
vagy bírósági, illetve hatósági határozatban megállapított kötelezettségeit a büntetés végrehajtása
során is köteles teljesíteni, kivéve, ha azok szüneteléséről, illetve korlátozásáról az ügydöntő
határozat vagy törvény rendelkezik, vagy amelyek gyakorlásában, illetve teljesítésében az elítélt
akadályozva van.
A büntetés-végrehajtási szervezet biztosítja, illetve elősegíti az elítélt jogainak gyakorlását. Az
elítélt kötelezettségeinek teljesítése, illetve jogainak gyakorlása során a szabadságvesztés-
büntetés céljai teljesítése érdekében köteles a bv. intézettel együttműködni. Az elítélt jogait
személyesen vagy védője, illetve fiatalkorú esetén törvényes képviselője útján, a bv. intézet
rendjével és biztonságával összhangban gyakorolja.

A szabadságvesztés által nem érintett jogok:

Magyarország Alaptörvénye a Szabadság és Felelősség c. részében felsorolja azokat az alapvető és elidegeníthetetlen
emberi jogokat, amelyek mind az egyetemes, mind a regionális szintű nemzetközi egyezményekben megjelennek. E
jogok egy csoportjának közös jellemzője, hogy függetlenül a szabadságelvonás tényétől minden embert, minden
élethelyzetben megilletnek, és megsértésük a nemzetközi jog szabályaiba ütközik. E jogok tartalma és terjedelme
nem feltétlenül jelenik meg a Bv. tv.-ben, azonban kiemelkedő szerepük miatt mindenképpen érinteni kell ezeket az

21
elítéltek jogi helyzete vonatkozásában. Az ebbe a fogalomkörbe tartozó fontosabb jogokat a teljesség igénye nélkül,
elsősorban azok eszmeiségét hangsúlyozandó, az alábbiakban foglaljuk össze:
● a sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogok feltétlen tiszteletben tartása,
● az emberi méltóság sérthetetlensége,
● a kínzás, az embertelen, a megalázó bánásmód vagy büntetés tilalma,
● a személyi biztonsághoz való jog,
● a szabadságtól való megfosztás csak törvényes eljárásban lehetséges,
● az őrizetbe vétel a lehető legrövidebb ideig tartson,
● az alaptalan vagy törvénysértő szabadságelvonás utáni kártérítéshez való jog,
● a hátrányos megkülönböztetés minden szegmensének tilalma,
● az anyanyelv használatának követelménye,
● a hatékony jogorvoslathoz való jog.

Az Alaptörvényben nevesített jogok tekintetében a Bv. tv. 9. §-a általánosságban utal arra, hogy e jogokat a
szabadságvesztés alatt a bírósági ítélettel, vagy a bíróság és az ügyészség egyéb határozatában rögzített
korlátozásokkal és tilalmakkal kell gyakorolni, illetve teljesíteni. További feltétel, hogy a büntetés-végrehajtás
rendjéhez igazodóan kell mindezt érvényre juttatni. Ennek megfelelően itt jelenik meg:
● a védelemhez és a képviselethez való jog,
● az anyanyelv használatának joga,
● a tájékoztatáshoz való jog, valamint
● az irat betekintési és másolatkészítési jog.

Fontos, hogy e jogok tekintetében érvényesülnie kell a legalkalmasabb és legenyhébb eszköz igénybevétele elvének.
Ez azt jelenti, hogy a jogkorlátozás e tekintetben mindig célhoz kötött, de a cél elérése érdekében csak a legenyhébb
eszköz alkalmazható, azaz csak azokat a jogokat lehet elvonni, illetve korlátozni és olyan mértékben, amely a cél
elérése érdekében elkerülhetetlen.
A szabadságvesztés minden más szankciótól eltérően rendkívül összetett büntetés. A bebörtönzés hosszú időn
keresztül úgy élt a köztudatban, mint a teljes jogfosztottság jelképe és megtestesítője. A „rabjogok” fokozatos
elismerésén keresztül vezetett az út a ma már általánosnak tekinthető felfogásig, amely szerint a személyi szabadság
elvonása adja e büntetés tartalmát, és a végrehajtását, a börtönkörülményeket úgy kell kialakítani, hogy az elítélt
emberi méltósága, alapvető emberi, és általában a büntetéssel össze nem függő jogai ne csorbuljanak (PALLO, 2015,
67-68).

7.10.1. Az elítélt jogainak korlátozása, módosulása

A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt

● munkához és foglalkozása szabad megválasztásához való joga és a vállalkozáshoz való joga,
● művelődéshez való joga, illetve a tanulás és a tanítás szabadsága,
● önrendelkezéshez való joga,
● kegyeleti joga,
● szülői felügyeleti joga,
● közérdekű adatokhoz való hozzáféréséhez és azok terjesztéséhez való joga,
● véleménynyilvánítási szabadsága,
● egyesülési joga,
● tulajdonhoz való joga,
● a szabadidő eltöltéséhez való joga,
● ha munkát végez, az éves fizetett szabadsághoz való joga,
● magántitokhoz való joga,
● általános cselekvési szabadsága a szünetelő jogokra való tekintettel,
● lelkiismereti és vallási szabadsága

22
a Bv. törvényben meghatározott korlátozásoknak megfelelően gyakorolható.

Az elítélt véleményét – ellenőrzés mellett az e törvényben meghatározott korlátozás kivételével –

olyan formában nyilváníthatja ki, amely nem zavarja a bv. intézet rendjét és biztonságát.
A vélemény nyilvánosságra hozatala:

● a nemzetbiztonság védelme,
● a minősített adat közlésének megakadályozása,
● a bűncselekmény közvetlen veszélyének fennállása esetén, annak megakadályozása,
● a bv. intézet rendje és biztonsága,
● a bűnöző életmód népszerűsítésének megakadályozása, valamint
● az elítélt, vagy hozzátartozója számára a bűncselekménnyel kapcsolatos vélemény
nyilvánosságra hozatalából eredő vagyoni előny elérésének megakadályozása érdekében
korlátozható!

7.10.2. Az elítélt jogainak szünetelése

A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetel az elítélt joga:

● a szabad mozgáshoz,
● a tartózkodási hely szabad megváltoztatásához,
● a békés gyülekezéshez,
● a sztrájkhoz,
● a szabad orvosválasztáshoz,
● ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi és kisebbségi önkormányzati képviselők és
polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választható legyen,
● az elektronikus ügyintézéshez.

A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetelnek az elítélt azon jogai, amelyekre a közügyektől

eltiltás, illetve a bíróság ügydöntő határozatában meghatározott foglalkozástól eltiltás,
járművezetéstől eltiltás és kitiltás kiterjed.

7.10.3. Az elítélt büntetés-végrehajtási jogviszonyból eredő jogai

Az elítélt jogosult:

● a higiéniai feltételeknek megfelelő egészséges elhelyezésre, az egészségi állapotának és a

szabadságvesztés végrehajtása alatti tevékenységének megfelelő élelmezésre, egészségügyi
ellátásra, megfelelő ruházat biztosítására,
● a hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a bv. intézet által engedélyezett
személyekkel, szervezetekkel az e törvényben meghatározottak szerint kapcsolatot tartani,
● baleset esetén baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi szolgáltatásra,
● pihenésre, szabadidőre,
● testi és szellemi állapotának fenntartása, illetve fejlesztése érdekében
- naponta - a szabadságvesztés végrehajtási rezsimjeinél megállapított rendelkezések szerint, de
legalább egy óra - szabad levegőn tartózkodásra,
23
- önképzésre, sajtótermékek megrendelésére, a bv. intézet művelődési és sportolási
lehetőségeinek - a szabadságvesztés végrehajtási rezsimjeinél megállapított rendelkezések
szerinti - igénybevételére,
- tanuláshoz való jogát e törvényben meghatározottak szerint gyakorolni; általános iskolai,
középfokú, valamint felsőfokú tanulmányok megkezdésére, illetve folytatására, a vizsgákra való
felkészüléshez tanulmányi és vizsgaszabadságra,
● a bv. intézetben, illetve annak felügyeleti szerveinél és a büntetés-végrehajtástól független
szervhez közérdekű bejelentés, panasz, kérelem és jognyilatkozat előterjesztésére,
● a büntetés végrehajtása során jogorvoslati joggal élni,
● a rendelkezésére álló pénzből havonta meghatározott összeget személyes szükségleteire
fordítani, illetve azzal egyéb módon rendelkezni,
● a szabadságvesztés végrehajtása során keletkezett kárának megtérítésére,
● sajátos védelemre a nők, fiatalkorúak és a fogyatékkal élők a rájuk vonatkozó eltérésekkel,
● jogszabályban meghatározottak szerint saját ruha viselésére, illetve használati tárgyak tartására;
az elítélt magánál tartható tárgyainak köre a bv. intézet rendjére és biztonságára figyelemmel,
valamint az egyes rezsimszabályok szerint korlátozható,
● már megállapított, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényben
meghatározott valamely rendszeres pénzellátásának (e fejezetben a továbbiakban: rendszeres
pénzellátás) a meghatalmazott személy kezéhez vagy a bv. intézethez történő folyósítására,
továbbá a saját jogon járó családi pótléknak a letéti számláján való elhelyezésére,
● a szabadulást követő társadalomba való visszailleszkedés érdekében az ehhez szükséges
szociális feltételek megteremtésének segítségére,
● önkéntes vállalása alapján – a szabadságvesztés fokozatának és a rezsimre vonatkozó
szabályok szerint – oktatási, képzési, valamint reintegrációt elősegítő személyes fejlődését
biztosító programokon való részvételre,
● büntetés-végrehajtási szervezeten belüli fogvatartotti fórumon való véleménynyilvánításra.

Az elítélt a bv. intézet parancsnokának engedélye alapján – őrzéssel vagy anélkül –

meglátogathatja orvos által igazoltan súlyos beteg közeli hozzátartozóját, részt vehet közeli
hozzátartozója temetésén.
A bv. intézet parancsnoka a beteg hozzátartozó látogatása vagy a kegyeleti jog gyakorlásának
engedélyezése esetén elrendelheti mozgáskorlátozó eszközök használatát, kivételes esetben
megtagadhatja a látogatás, a temetésen való részvétel, illetve a kegyelet lerovásának
engedélyezését. (A „beteglátogatás” vagy kegyeleti jog gyakorlása miatti eltávozás az öt napot
nem haladhatja meg, annak tartama a szabadságvesztésbe beszámít. Ha az elítélt a temetésen nem
vett részt, a parancsnok a temetést követő harminc napon belül engedélyezheti, hogy az elítélt
lerója kegyeletét a közeli hozzátartozója temetési helyénél.)
Az elítélt jogosult nyilatkozatot tenni a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló
törvény szerinti műsorszámban vagy sajtótermékben, illetve az elektronikus hírközlésről szóló
törvény szerinti elektronikus hírközlő hálózat útján történő közzététellel. A nyilatkozattétel
engedélyezéséről vagy megtagadásáról az országos parancsnok a kérelem benyújtásától
számított három napon belül dönt. A nyilatkozattétel engedélyezése akkor tagadható meg, ha
alapos okkal arra lehet következtetni, hogy a nyilatkozattétel bizonyos speciális büntetés-
végrehajtási érdekeket sértene pl. a nemzetbiztonság védelme; a minősített adat közlésének
megakadályozása; a bűncselekmény közvetlen veszélyének fennállása esetén, annak
megakadályozása; a bv. intézet rendje és biztonsága; a bűnöző életmód népszerűsítésének
24
megakadályozása, valamint az elítélt, vagy hozzátartozója számára a bűncselekménnyel
kapcsolatos vélemény nyilvánosságra hozatalából eredő vagyoni előny elérésének
megakadályozása.

A bv. intézetben minden elítélt számára lehetővé kell tenni, hogy lelkiismereti és vallási
meggyőződését szabadon megválassza vagy megváltoztassa, vallását gyakorolhassa. A bv.
intézetben minden elítélt számára lehetővé kell tenni, hogy az egyházi személy, a vallási
egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagja, az egyházi jogi személy vagy a vallási
egyesület által megbízott más személy általi gondozásban részesülhessen.
Az elítélt magánál tarthatja a vallása gyakorlásához szükséges könyveket, írásos anyagokat és
kegytárgyakat. A kegytárgyak vallásgyakorláshoz való szükségességének megállapításához az
adott egyházi személy és vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagjának
állásfoglalása kérhető. Az elítélt eltiltható az istentiszteleten való részvételtől, ha az a bv. intézet
rendjét vagy a biztonságot veszélyezteti.

Az elítélt az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás során a bíróság, az ügyészség vagy a

nyomozó hatóság által elektronikus adathordozón átadott ügyiratokba vagy kiadott másolatba,
illetve az ellene folyamatban volt büntetőeljárásban keletkezett ügyiratokról elektronikus
adathordozón kiadott másolatba a büntetés-végrehajtási szervezet által biztosított
számítástechnikai eszköz igénybevételével jogosult betekinteni. Az ügyiratokba való betekintést
– kellő időben előterjesztett kérelemre – a védővel való személyes kapcsolattartás során is
biztosítani kell.
Az elítélt a vele szemben folyamatban lévő vagy folyamatban volt büntetőeljárás során
keletkezett ügyiratokról készült másolatot magánál tarthatja, vagy ha azok terjedelme a zárka
rendeltetésszerű használatát akadályozná, valamint az elektronikus adathordozón kiadott
másolatot a zárkán kívül rendelkezésre bocsátott tárolóhelyiségben tarthatja.

A várandós és a kisgyermekes elítélt nőnek az egészségét védő és a gyermek fejlődését

szolgáló, e törvényben nem szabályozott jogai nem korlátozhatók.
Ha a szülésre a szabadságvesztés végrehajtása alatt kerül sor, és az együttes elhelyezést kizáró ok
nem áll fenn, a gyermeket egy éves koráig az anyjával együtt kell elhelyezni. (Az anya és a
gyermek együttesen nem helyezhető el, ha: az anya a gyermek gondozását nem vállalja; a bíróság
a szülői felügyeletet az anya valamennyi gyermekével kapcsolatosan megszüntette; az anya ellen
a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt eljárás indult, vagy az anya egészségi
állapota miatt a gyermek gondozását, nevelését nem tudja ellátni.)
Együttes elhelyezés esetén a bv. intézet a gyermek részére teljes körű ellátást biztosít. A bv.
intézet az anya-gyermek részlegen elhelyezett gyermekre tekintettel járó családi pótlék
felhasználható részét a gyermek teljes körű ellátására vagy teljes körű ellátásának kiegészítésére
fordíthatja, így különösen tápszerrel, ruházattal, gyógyszerrel, pelenkával, játékhoz szükséges
eszközökkel való ellátására, valamint a gyermek fejlesztésére. Együttes elhelyezése esetén az
anya a gyermek felett a gondozás és a nevelés jogát gyakorolja.
A gyermek felett szülői felügyeletet gyakorló vagy a gyermekkel kapcsolattartásra jogosult másik
szülő, a testvér és a gyermekkel kapcsolattartásra jogosult nagyszülő, valamint a gyám részére
heti egy alkalommal a kapcsolattartást és a gyermek fejlődéséről a megfelelő tájékoztatást
biztosítani kell.
Ha az elítélt a vele együttesen elhelyezett gyermekét elhanyagolja, bántalmazza vagy fejlődését
egyéb módon veszélyezteti, a bv. intézet parancsnoka határozattal dönt az anya és gyermeke
25
együttes elhelyezésének megszüntetéséről, és erről haladéktalanul értesíti a gyámhatóságot.
Ilyenkor a bv. intézet – „kvázi-gyámhatóságként” – intézkedik a gyermeknek az anyától való
elkülönítése iránt, és a gyámhatóság intézkedéséig biztosítja a gyermek teljes körű ellátását az
anya-gyermek részlegen.

Az elítélt a jogszabályban meghatározottak és a rezsimszabályok szerint az intézetben tarthat

minden olyan tárgyat, amelynek elhelyezése:
●a zárka rendeltetésszerű használatát nem akadályozza, illetve
● az elítélt számára – ha ilyen az intézetben rendelkezésre áll – a zárkán kívül rendelkezésre
bocsátott tárolóhelyiségben megoldható.
Az elítélt magánál tartható tárgyainak köre a bv. intézet rendjére és biztonságára figyelemmel
korlátozható, valamint az az egyes rezsimszabályok szerint eltérhet.
Az elítélt nem tarthat az intézetben olyan tárgyat:
●amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik,
● amely az intézet rendjét, a fogvatartás biztonságát, a szabadságvesztés végrehajtásának rendjét,
vagy ezek fenntartását és ellenőrzését, illetve az elítélt vagy más személy testi épségét vagy
egészségét veszélyezteti, továbbá
● amely alkalmas arra, hogy használatával az elítélt önállóan vagy másokkal közösen
bűncselekményt kövessen el, vagy – ha ellene büntetőeljárás van folyamatban – a büntetőeljárás
eredményességét veszélyeztesse.

Pénzküldemény küldése és fogadása a jogcím igazolásához, az elítélt nyilatkozatához vagy

kapcsolattartói minőség – ideértve a védővel való kapcsolattartást is – fennállásához köthető.

A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt részére biztosítani kell, hogy a választójogát

gyakorolhassa. Az elítélt a fogvatartás helyén, a választási eljárásra vonatkozó jogszabályok
szerint jogosult szavazni, az elítélt személyazonosságát a fogva tartó bv. intézet nyilvántartása
alapján kell megállapítani. A bv. intézet köteles elősegíteni az elítélt választójogának gyakorlását,
az elítélt részére félbeszakítást lehet engedélyezni, amelynek tartama legfeljebb három nap.

7.10.4. Az elítélt kötelezettségei

Az elítélt jogszabályban meghatározott kötelezettségeit a szabadságvesztés végrehajtása

alapvetően nem érinti.
Az elítélt köteles – különösen –
● a szabadságvesztést a jogszabályban vagy az országos parancsnok által meghatározott bv.
intézetben tölteni,
● a büntetés-végrehajtás rendjét megtartani, illetve tűrni, a kapott utasításokat végrehajtani,
● a számára kijelölt munkát elvégezni,
● a reintegrációs foglalkozás rendjét, a bv. intézet biztonsági és higiéniai követelményeit
megtartani,
● a bv. intézet tisztántartásában, karbantartásában és ellátásában díjazás nélkül, alkalomszerűen
részt venni,
● alávetni magát a jogszabályban előírt kötelező vagy egészségi állapotának megítéléséhez
szükséges orvosi vizsgálatnak és a jogszabály szerint kötelező, gyógykezelésnek,
● fegyelemsértés, illetve bűncselekmény gyanúja esetén vizsgálati anyagot szolgáltatni az
alkohol, bódító-, illetve kábítószer fogyasztás ellenőrzéséhez,
26
● a végrehajtási fokozatnak és rezsimszabályoknak megfelelően előírt forma- és egyéb ruházatot
viselni,
● a tartására fordított költséghez hozzájárulni, kivéve ha önhibáján kívüli okból nem dolgozik és
nem részesül rendszeres pénzellátásban, illetve nem rendelkezik letéti pénzzel,
● a képességeinek és a bv. intézet adottságainak megfelelő képzésben, illetve oktatásban részt
venni.

A tartási költségekhez való hozzájárulás összegét az országos parancsnok normatív

utasításban határozza meg, az évente meghatározott napi összeg – teljes munkaidőben történő
foglalkoztatás esetén – nem lehet kevesebb, mint az egy havi alapmunkadíj egy százaléka.
Az elítélt keresményének és rendszeres pénzellátásának meghatározott részét a szabadulása
idejére tartalékolni kell. A fogvatartás megkezdésétől a tartalékolás havonta meghatározott
összege a fogvatartás első négy évében az egyhavi alapmunkadíj ötven százalékának
egytizenketted része, ezt meghaladó tartamú fogvatartás esetén havonta az egyhavi alapmunkadíj
huszonöt százalékának egytizenketted része.
A bv. intézet által kezelt letéti számlára az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények
miatti kártalanítás keretében kifizetett összeget az elítélt szabadulása idejére kell tartalékolni.
A bv. intézet parancsnoka az elítélt kérelmére jogszabályban meghatározott különös méltánylást
érdemlő körülmény esetén engedélyezheti a kártalanítás keretében kifizetett összegnek vagy egy
részének a kifizetését az elítélt hozzátartozója vagy kapcsolattartója részére.

Az elítélt köteles együttműködni a bv. intézet a pártfogó felügyelői szolgálat és a reintegrációs

tevékenységben részt vevő szervezet megbízottjával.

A dolgozó elítélt a munkadíjából köteles a tartására fordított költséghez hozzájárulni, abból a

hozzájárulás összegét és a szabadulás idejére tartalékolandó összeget közvetlenül le kell vonni. A
munkáltatásban részt nem vevő elítélt a tartására fordított költségekhez – ha azt a fogva tartó bv.
intézethez folyósítják – valamely rendszeres pénzellátásából, illetve – legfeljebb annak erejéig –
szabadon felhasználható letéti pénzéből járul hozzá, azokból a hozzájárulás összegét és a
szabadulás idejére tartalékolandó összeget közvetlenül le kell vonni. Ha a nyugellátásban,
korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban vagy magánnyugdíj-pénztár által nyújtott
járadékszolgáltatásban részesülő, illetve szabadon felhasználható letéti pénzzel rendelkező elítélt
dolgozik, a hozzájárulást és a szabadulás idejére tartalékolandó összeget a munkadíjból kell
levonni.

Az elítélt köteles a fogva tartó bv. intézet tisztántartását, karbantartását és ellátását szolgáló
munkában díjazás nélkül részt venni. A tisztántartást, karbantartást és ellátást szolgáló munkában
csak olyan elítélt vehet részt, aki egyébként munkáltatásra is alkalmas. A munkaköri
alkalmasság megállapításáig az elítélt nem vehet részt a munkavégzésben.
A tisztántartást, karbantartást és ellátást szolgáló munkavégzés ideje a napi négy órát, havonta
összesen a huszonnégy órát nem haladhatja meg. A bv. intézet orvosa (a továbbiakban: bv.
orvos) a munkavégzés idejét az elítélt egészségi és fizikai állapotára vagy életkorára tekintettel
csökkentheti.

A T/1837 számon benyújtott „Egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények
módosításáról” szóló törvényjavaslat 49.§-a a büntetés-végrehajtási intézet működtetéséhez
kapcsolódó tevékenység időtartamát felemeli havi 32 órára!
27
A tisztántartást, karbantartást és ellátást szolgáló munkavégzés idejére az elítéltet szükség szerint
el kell látni munkaruhával és lábbelivel, szakmai oktatásban kell részesíteni, balesetét a
munkabalesetre vonatkozó jogszabály szerint kell elbírálni. A tisztántartást, karbantartást és
ellátást szolgáló munkavégzés időpontjait és tartamát a bv. intézet a fogvatartotti nyilvántartásban
rögzíti.

A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt köteles tűrni – különösen –

● a más nemű és más végrehajtási fokozatú elítéltektől való elkülönítést, az életkori,
kriminológiai, kockázatelemzési és kezelési szempontú, foglalkoztatási és egészségügyi
szempontok szerinti csoportba sorolását,
● az egyes rezsimekre vonatkozó korlátozásokat,
● személyes tárgyainak átvizsgálását,
● a Bv. törvény szerinti kivételekkel (pl. védő) kapcsolattartásának ellenőrzését,
● életrendjének, bv. intézeten belüli mozgásának meghatározását, illetve korlátozását,
● a Bv. törvény szerinti biztonsági intézkedések végrehajtását (pl. biztonsági elkülönítés,
biztonsági zárkába vagy részlegbe helyezés, mozgáskorlátozó eszköz alkalmazása).

A bv. intézetet – amelyben az elítéltet fogva tartják – érintő katasztrófahelyzet esetén az elítélt
köteles közreműködni a katasztrófahelyzet elhárításához szükséges tevékenységben. Az
elítéltet megillető, e törvényben meghatározott jogok a katasztrófahelyzet elhárításához
szükséges mértékben a katasztrófahelyzet idejére korlátozhatók.
Az elítéltet a külön jogszabályok szerinti katasztrófavédelmi kötelezettség terheli, illetve
ideiglenes katasztrófavédelmi szolgálatra beosztható.

7.10.5. Kérelem, panasz és egyéb jogorvoslat

Az elítélt a jogorvoslat során jogairól, kötelezettségeiről bármikor tájékoztatást kérhet, a

felvilágosítást megfelelő időben kell megadni. Az elítélt jogorvoslati jogának érvényesüléséről a
bv. intézet gondoskodik.
Az elítélt a fogvatartásával összefüggő ügyben írásban, kérelemmel fordulhat a büntetés-
végrehajtási szervezet ügyintézésre jogosult tagjához.
Az elítélt személyes meghallgatást kérhet a bv. intézet parancsnokától, a bv. intézet szervezeti
egységének a vezetőjétől. Az elítélt a bv. intézet parancsnokához írásban, közvetlenül is
fordulhat. Az elítélt kérelmét a fogvatartotti nyilvántartásban rögzíteni kell, és a bv. intézet
által kezelt iratokhoz kell csatolni. A kérelemnek helyt adó döntésről az elítélt szóban is
tájékoztatható. A döntés lényegét és a közlés időpontját a nyilvántartásban rögzíteni kell, ezzel
egyidejűleg az írásba foglalt döntést az elítélt számára át kell adni. Amennyiben az elítélt az irat
átvételét megtagadja, akkor annak tényét az iraton fel kell tüntetni, vagy azt jegyzőkönyvbe kell
foglalni.
Az elítélt a bv. szerv ügyintézésre jogosult tagjának döntése – kivéve a kérelemnek helyt adó –
vagy az intézkedés ellen, illetve annak elmulasztása esetén, ha a törvény eltérően nem
rendelkezik, panasszal fordulhat annak a bv. intézetnek a parancsnokához, ahol a döntés, az
intézkedés vagy a mulasztás történt.
Ha a döntést vagy az intézkedést a bv. intézet parancsnoka vagy a BVOP kijelölt szervezeti
egységének a vezetője hozta vagy a mulasztás őt terheli, a panaszt az országos parancsnok; a
döntést vagy az intézkedést az országos parancsnok hozta vagy a mulasztás őt terheli, a panaszt a
büntetés-végrehajtásért felelős miniszter bírálja el.
28
Az elítélt kárigényét – kivéve, ha szabadult – annál a bv. szervnél terjesztheti elő, ahol a kár
bekövetkezett, más gazdálkodó szervezetnél végzett munkáltatás során annál a bv. szervnél,
amely a szerződést a gazdálkodó szervezettel megkötötte. Ha az elítélt társadalomba való
beilleszkedését elősegítő programban vesz részt, kárigényét annál a bv. szervnél terjesztheti elő,
amely a szerződést az ilyen szervezettel megkötötte. E kártérítés iránti igényt határozattal kell
elbírálni, amely ellen az elítélt a közléstől számított harmincnapos jogvesztő (!) határidőn belül,
a határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes bíróság előtt, illetve a munkáltatással
összefüggésben keletkezett kár megtérítése iránti igény esetén a munkaügyi perben eljáró bíróság
előtt keresetet indíthat.
Az elítéltet ért kárért a bv. szerv a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint felel. A munkával
összefüggésben okozott kárért, ha más gazdálkodó szervezetnél munkáltatták az elítéltet, az Mt.
irányadó azzal, hogy az elítéltet ért kárt a gazdálkodó szervezettel szerződésben álló bv. szerv
téríti meg. A társadalmi integrációs programban résztvevő elítéltnek okozott kárt a Polgári
Törvénykönyv rendelkezése értelmében az ilyen programot lebonyolító szervezettel szerződött
bv. szerv téríti meg.
Az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása során okozott kárért a Polgári Törvénykönyv alapján
felelős, a munkával összefüggésben okozott kárért fennálló felelősségére az Mt. értelemszerűen
irányadó.

29
8. Az elítéltek munkáltatása

A Bv. tv. az elítéltek munkáltatása kapcsán is meghatározó jelentőséggel rendelkezik, hiszen

maga a törvény szabályozza a munkáltatásra vonatkozó előírásokat (RAGÓ 2015).
A törvény reintegrációs céljainak megvalósítása érdekében a jogalkotó deklarálja, hogy az adó-
és járulékkedvezménnyel ösztönzi a civil munkáltatókat arra, hogy elítélteket foglalkoztassanak,
illetve a szabadulás után számukra munkalehetőséget biztosítsanak (CSOMA, 2015).

A rabmunka jelentőségéről érdemes KARAY Pál klasszikus munkájára hivatkozni: „A szabadságvesztésbüntetés

végrehajtása tekintetében kifejlődött különböző rendszerek mindegyike a munka nemesítő hatásától várja a bűntettes
megjavulását. A régi idők rabmunkája a büntetés szigorát, iszonyatosságát akarta éreztetni, rabszolgamunka volt,
amely a rab egészségére, életére tekintet nélkül, az emberi erő teljes kizsarolására törekedett. A rabmunka nemei a
legnehezebb, a legmegvetettebb munkák voltak, amelyekre szabad munkások általában nem vállalkoztak. A gálya, a
hajóvontatás és csatornaásás, a bánya-, vár- és sáncmunkák, melyekre a vasravert rabokat az idő viszontagságainak
kitéve sokszor étlen-szomjan, a legszigorúbb testi fenyíték mellett kényszerítették, — előbb-utóbb lassú
pusztulásukat idézték elő. Ezzel szemben a mai munkakényszer már nem egyedül a büntetés súlyát akarja kifejezésre
juttatni, hanem elsősorban a letartóztatott nevelésének, javításának és megmentésének eszközéül szolgál. Főcélja az,
hogy a henye, dologtalan bűntettes munkakedvét és szorgalmát felébressze, a munkát vele megkedveltesse s őt
munkás élethez szoktassa. Az egyes iparágakban való szakszerű kiképzés pedig lehetővé kívánja tenni, hogy a rab
szabadulása után munkájának keresményével magát és hozzátartozóit fenntarthassa” (Karay, 1927).
Ugyancsak megfontolandók FINKEY Ferencz gondolatai: „A börtönügynek legtöbbágú, épenezért legbonyolultabb s
legtöbb vitás kérdést tartalmazó részlete a rabmunka. A börtönügyi szakirodalom is ezzel a kétségtelenül hálás
kérdéssel foglalkozik legszívesebben. A rabmunka létjogosultsága ma már vitán felül áll. Efelett többé nem is
szükséges eszmét cserélni. …a modern felfogásnak megfelelően a börtönre elítélteket, akiknek nagy része ennek az
erkölcsi kötelességnek az elhanyagolása, a munkakerülés, lustaság, kényelemszeretet s az ebből származó egyéb
erkölcsi hibák miatt tévedt a bűnelkövetés útjára, ezen erkölcsi hibáikról való leszoktatás végett kell munkára fogni s
amennyiben képességeiknek megfelelő hasznos munkával cddigelé nem foglalkoztak, erre őket kitanítani, akik pedig
addig is foglalkoztak ilyennel, azokat ezen munkában gyakoroltatni és lehetőleg tökéletesíteni. A rendszeres hasznos
munka megszokása és megszerelése, a munkakedv és a szorgalom módszeres belecsepegtetése az elítélt leikébe,
egyfelől jótétemény az elítélttel szemben, mert rávezeti az illetőt saját képességeinek felismerésére és okos
felhasználására, tehát a börtönből való kiszabadulása esetére megélhetésének biztosítására, — másfelől a
legbiztosabb út az elítélt lelkületének, jellemének olyan átalakítására, hogy kibocsátás esetén ne kelljen többé a
bűnbe való visszaesésétől tartanunk” (FINKEY, 1933).
SZÖLLŐSY Oszkár – részben Franz von Liszt kutatási eredményeit is felhasználva – az alábbi megállapításokat teszi:
„A rabnevelés tényezői közül a munkához szoktatást illeti meg a legelső hely a büntetésvégrehajtás keretében. A
munka — mint szellemi és fizikai erőkifejtés az emberi boldogulás feltételeinek létesítésére, javak előállítására és
fenntartására — nemcsak eszköz, hanem cél is az életküzdelemben, melyet jövőjük biztosításáért folytatnak az
emberek. A rendszeres foglalkozás ugyanis technikai jelentőségén kívül döntő súlyú etikai érték is, mely a
haladásvágy ébrentartásával és folytonos kielégítésével elhallgattatja az elérhetetlen vágyakat s féken tartja a bűnös
hajlamokat. A szorgalom — a szokás folytán tartóssá erősödött munkakészség — úrrá lehet többé-kevésbbé a
legszilajabb indulatokon és szenvedélyeken is ; ilyen módon biztosítja a lelki erők egyensúlyát és az etikai vagy jogi
exigenciáknak megfelelő magatartást. Képessé teszi tehát erkölcsileg az egyént a társadalom szolgálatára és ezáltal
saját létfeltételeinek megszerzésére is. A morális züllés kezdete rendszerint a munkakerülés vagy a munkahiány
folytán beálló tétlenség; az erkölcsi fölemelkedés rugója a munkaalkalommal párosuló munkakészség” (SZÖLLŐSY,
1935).

A munkáltatás során – a kódex indokolása szerint – az abban részt vevőknek az általános polgári
jogi zsinórmércének, az általában elvárhatóság követelményének megfelelően kell eljárni. Ez
kiegészítésre kerül a munkáltatás szabályszerű végrehajtása érdekében az elítélt információs
kötelezettségével és azzal a követelménnyel, hogy az elítéltnek úgy kell a mindenkori
munkavégzési kötelezettségét teljesítenie, hogy a munkáltató gazdasági érdeke elsősorban
érvényesüljön.

30
Az elítéltek által végzett termelő munka szervezése során törekedni kell a büntetés-végrehajtási
szervezet önellátóvá és részben önfenntartóvá tételére.

VARGA Valéria szerint: „Demokratikus jogállamban mindig volt és lesz is törekvés arra, hogy az elítéltek
fogvatartásának költségeit, ellátásuk, elhelyezésük szükségleteit részben vagy egészben a büntetés-végrehajtási
szervezet, pontosabban a bennlévő fogvatartottak maguk termeljék meg, állítsák elő. A „hozzájárulás”
megvalósításának számtalan formája létezik, de mind közül a legmagasabb szintű, legkomplexebb rendszert az
„önfenntartó börtönök” jelentik. A kérdés az, hogy az önfenntartó börtönök megvalósíthatósága realitás vagy utópia.
Véleményem szerint az önfenntartó börtönök megvalósítása reális célkitűzés, de a feladatot önmagában csak a
büntetés-végrehajtás szervezet megoldani nem tudja. Ahhoz, hogy ez ténylegesen megvalósulhasson, a
nemzetgazdaság szereplőinek határozott, ha úgy tetszik formális döntést és összehangolt intézkedéseket kell hozniuk.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a megvalósítás alacsonyabb foka nem érhető el. Mi ezen az úton elindultunk.
Megítélésem szerint az elért eredményekre büszkék lehetünk, de sok még a tennivaló. Bízom benne, hogy az
előadás, a gondolatmenet végén a választ is megkapjuk, hogy miért” (VARGA, 2013).

Az elítélt a munkáltatás során nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos
gazdasági érdekeit veszélyeztetné.

8.1. A munkáltatáshoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek

A szabadságvesztés végrehajtása során a büntetés-végrehajtási szervezet adottságai szerint

biztosítani kell az elítélt munkáltatását. Az elítélt munkáltatása átmenetileg, a munkába állítását
akadályozó ok fennállásáig szünetelhet. Az elítélt munkába állításáról és annak módosításáról a
munkakör, a munkahely és a munkáltató megjelölésével a BFB dönt. A munkaköri alkalmasság
megállapításáig az elítélt nem állítható munkába. A munka kijelölésénél lehetőség szerint
figyelembe kell venni az elítélt szakmai képzettségét.
Az elítélt nem végezhet munkát olyan munkakörben, amely kapcsán jogerősen foglalkoztatástól
eltiltásra ítélték. A munka jellegének megfelelően az elítélteket szervezeti egységekbe lehet
beosztani azzal, hogy köztük alá-fölérendeltségi viszony nem hozható létre. Az elítéltek a
biztonság, a munkafegyelem és a rend fenntartása érdekében a munkahelyre vagy a munkakörre
utaló jelzés viselésére kötelezhetők.
Amennyiben az elítélt munkáltatása felügyelettel vagy ellenőrzéssel történik, az elektronikus
távfelügyeleti eszközök igénybevételével is megvalósítható.

GYŐRI Márk szerint: „A fogvatartottak munkáltatásának végrehajtására kialakított munkaterületeken a

foglalkoztatott fogvatartottakkal szemben alkalmazott biztonsági tevékenység módját (őrzés, felügyelet, ellenőrzés) a
fogvatartottak biztonsági kockázati besorolása alapján, ahhoz igazodóan kell meghatározni, továbbá gondoskodni
kell az ahhoz szükséges személyi feltételek megteremtéséről. A munkaterületeken alkalmazott személyi állomány
létszámát, összetételét, felszerelését a biztonsági körülmények figyelembe vételével kell szervezni. A munkáltatás
biztosítására kijelölt személyi állomány létszámát a fogvatartotti létszámhoz kell igazítani, ezt a bv. intézet
biztonsági rendszerének leírásában, illetve a gazdasági társaság munkáltatási szabályzatában kötelező rögzíteni”
(GYŐRI, 2020).

A munkáltató köteles:

• az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit a jogszabályokban

előírtak szerint biztosítani,

31
• a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni, az előírt oktatásokat
megtartani,
• a munka jellegének és a munkában részt vevő elítéltek és egyéb jogcímen fogvatartottak
összetételének megfelelő munkarendet kialakítani,
• a munkát folyamatosan szervezni,
• a végzett munkáért díjazást fizetni,
• a munkafolyamatokat, illetve a munkaköröket munkavédelmi szempontból veszélyességi
fokozatokba sorolni,
• a munkáltatásra vonatkozó jogszabályi előírásokat betartani,
• a munkába állítás előtt, vagy azt követően a jogszabály előírása szerint az elítéltet munkaköri
alkalmassági orvosi vizsgálatra küldeni, valamint
• az elítéltek számára a végzett feladatokra vonatkozó egyedi vagy csoportos munkaköri leírást
készíteni.

Az elítéltet megilleti:

• a Bv. törvény szerint megállapított díjazás,

•munkahelyi vagy üzemi baleset esetén baleseti ellátás és baleseti egészségügyi szolgáltatás,
• a rendszeresen végzett munka után fizetett szabadság.

A munkáltatás során az elítélt köteles:

• törvényben meghatározott kivételtől eltekintve munkát végezni,

a kijelölt munkát szakismereteinek és képességeinek megfelelően, fegyelmezetten ellátni,
a munkabiztonsággal és a környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokat megtartani,
•a munkát a kijelölt időben és helyen, a munkáltató utasítása szerint, az elvárható szakértelemmel
és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és technológiai utasítások szerint
elvégezni.
• megtéríteni a munka-alkalmassági vizsgálatok költségét, ha neki felróható okból vált az
szükségessé.

Az elítéltet nem terheli munkavégzési kötelezettség, ha: tankötelezettsége áll fenn; a várandósság
a hatodik hónapot elérte, a szülést, illetve a várandósság egyéb okból bekövetkezett megszűnését
követő ötvenedik napig; gyermekével együttesen kerül elhelyezésre; munkaképtelen; a rá
irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte vagy a szükséges szolgálati időt megszerezte.
Az elítéltet munkával a bv. szerv foglalkoztatja és gyakorolja a munkáltatói jogokat.
Munkáltatásban kizárólag az az elítélt vehet részt, aki a tizenhatodik életévét betöltötte.
A munkáltató szerződése alapján az elítélt – írásban megadott hozzájárulásával – más gazdálkodó
szervezetnél is végezhet munkát. A szerződésben a munkáltatói jogok kizárólag azon része
ruházható át, amely az e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek gyakorlását, illetve az
elítéltek személyiségi jogait nem sérti. Az elítéltet egyévi munkavégzés után húsz munkanap
fizetett szabadság illeti meg.
Az elítélt alapmunkadíja a kifizetés évét megelőző év első napján a munkaviszonyban álló
dolgozókra megállapított kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegének legalább
egyharmada, az országos parancsnok által normatív utasításban, évente meghatározott összeg.

32
A munkadíjat a teljesítmény, a ledolgozott idő, valamint az előzőek kombinációja alapján lehet
megállapítani.
A bv. orvos javaslatára a BFB dönt az elítélt munkaterápiás foglalkoztatásáról, munkaidejéről,
munkarendjéről. A munkaterápiás foglalkoztatás időtartama nem haladhatja meg a napi hat és a
heti harminc órát, de el kell érnie a napi négy és a heti húsz órát. A munkaterápiás
foglalkoztatáson részt vevő elítélt rendszeres pénzbeli térítésre jogosult, amelynek legkisebb
összege napi hatórás foglalkoztatás esetén az alapmunkadíj egyharmada. A térítési díj összege az
országos parancsnok által normatív utasításban, évente meghatározott összeg.

A fogvatartotti munkáltatás hasznosságát FARSANG Tamás az alábbi szempontokban jelöli meg: „Reintegráció
elősegítése. Az elítéltek nevelése, önbecsülésük és felelősségérzetük fenntartása, fejlesztése, a társadalmi hasznosság
tudatának kialakítása a Büntetés-végrehajtási Szervezet feladata. Ennek eszközeként a reintegráció célja, hogy
elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését és azt, hogy tartózkodjék újabb
bűncselekmény elkövetésétől. • Lelki és fizikai egészség megőrzése. A fogvatartottak testi és szellemi képességei
fenntarthatók, fejleszthetők, melynek eszközeként a munkáltatás mellett megjelenik a képzés, oktatás rendszere. A
büntetés-végrehajtás kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a fogvatartottak az országban hiányszakmaként megjelenő
képzéseket sajátíthassák el, melyeknél gyakorlati képzőhelyként a gazdasági társaságok jelennek meg. •
Jövedelemszerzési lehetőség. A dolgozó fogvatartottak keresményükből támogatni tudják a családjukat, valamint a
jogszabály által részükre engedélyezett összeget a büntetés-végrehajtás gazdasági társaságai által üzemeltetett
kiétkező boltokban elkölthetik. A fogvatartotti keresmény a kiétkező boltok által a bevételi oldalon jelentkezik,
mintegy „visszaáramlik” a rendszerbe úgy, hogy a zárt rendszer alkalmazásával csökkenti a tiltott tárgyak
bejutásának lehetőségét is. • Belső biztonság fenntartása. A Bv. Szervezet számára jelentős szempont, hogy a
munkáltatás során a fogvatartottak energiája és figyelme le legyen kötve, amely a fogvatartás biztonságára és a
rendkívüli események megelőzésére is pozitív hatással bír. • Tartási díjhoz való hozzájárulás. A munkáltatás a
reintegrációs tevékenység egyik formája, amely szervezetten, a munka törvénykönyvében szabályozott
munkaviszonytól eltérő, jogszabályban meghatározott feltételekkel és díjazás ellenében történik. A tartási
költségekhez való hozzájárulás összege nem lehet kevesebb, mint a havi alapmunkadíj 1 százaléka, amely összeg
minden évben országos parancsnoki utasításban kerül megállapításra. A hozzájárulás tartalmazza a tartásra fordított
napi összeget, a gyógyszer, illetve az egészségügyi ellátások, a szükségleti cikkek vásárlására fordított összeget,
valamint a többletszolgáltatások díját is. • Központi ellátás biztosítása. A teljes körű foglalkoztatási igény
teljesítéséhez a Belügyminisztérium hatékony és korszerű eszközrendszert dolgozott ki, létrehozva a központi és a
belső ellátás rendszerét, amely a társaságok számára egy folyamatosan jelenlévő, biztos piacot teremtett” (FARSANG,
2019).

8.2. A kártérítési felelősség

Az elítélt a munkáltatásból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles

megtéríteni. A kártérítés mértéke nem haladhatja meg a négyhavi alapmunkadíj összegét.
Szándékos károkozás esetén a teljes kárt kell megtéríteni.
Az elítélt teljes egészében köteles megtéríteni a kárt a megőrzésre átadott, visszaszolgáltatási
vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dologban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket
állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel.

33
9. Az elzárás végrehajtása

A törvény szakít a hatályos korábbi szabályozási megoldással, és az elzárás egyes típusait a jobb
átláthatóság és könnyebb alkalmazhatóság érdekében külön fejezetekben szabályozza. A Btk.
szerinti elzárás szabályai tehát önállóan, a szabálysértési elzárástól elkülönítetten kerülnek
elhelyezésre.
Az elzárás a bíróság jogerős ügydöntő határozata alapján hajtható végre. Az elzárás
végrehajtásának megkezdése érdekében a bv. csoport intézkedik. Az elzárásra ítéltek és a
szabálysértési elzárást töltő elkövetők együtt helyezhetők el.
Az elzárás végrehajtása során az alábbi elkülönítés alkalmazandó:

• az elzárásra ítélteket a szabadságvesztésre ítéltektől és a letartóztatottaktól,

• a férfiakat a nőktől,
• a fiatalkorúakat a felnőtt korúaktól,
• a dohányzókat a nem dohányzóktól, és
•a fertőző betegeket a nem fertőző betegektől.

Az elzárásra ítélttel szemben biztonsági intézkedésként nem rendelhető el biztonsági zárkába,

vagy részlegre helyezés. Az elzárást kiszabó ügydöntő határozat jogerőre emelkedésekor
szabadságvesztést vagy javítóintézeti nevelést töltő vagy más ügyben letartóztatásban levő
elítélten az elzárást a szabadságvesztés kitöltését, a javítóintézetből történő elbocsátás vagy a
letartóztatás megszüntetését követően kell végrehajtani.

Az elzárásra ítélt köteles:

• az elzárást a bv. szervek által meghatározott helyen tölteni,

• a bv. intézet rendjét megtartani, a kapott utasításokat teljesíteni,
• a bv. intézet tisztán tartását és ellátását szolgáló munkában díjazás nélkül, alkalomszerűen részt
venni,
•a tartására fordított költséghez hozzájárulni, kivéve, ha önhibáján kívüli okból nem dolgozik, és
nem részesül nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban, illetve nem
rendelkezik letéti pénzzel,
a végrehajtás alatt okozott kárt megtéríteni,
• tankötelezettsége esetén általános iskolai tanulmányokat folytatni.

Az elzárásra ítélt: a saját ruháját viselheti; hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a bv.
intézet által engedélyezett személyekkel levelezhet; hetente legalább három alkalommal tíz perc
időtartamban távbeszélő használatára jogosult, ez ellenőrizhető, az ellenőrzés lehetőségéről az
elítéltet tájékoztatni kell; havonta legalább két alkalommal fogadhat látogatót; részére heti négy
óra kimaradás engedélyezhető, a kimaradás tartama az elzárásba beszámít; a külön jogszabályban
meghatározott összeget a személyes szükségleteire használhatja fel; csomagot hetente kaphat; a
bv. intézetben a rendelkezésre álló sport- és közművelődési lehetőségeket igénybe veheti;
naponta legalább egy óra szabad levegőn tartózkodásra jogosult; a bv. intézetben, illetve annak
felügyeleti szerveinél és a büntetés-végrehajtástól független szervhez közérdekű bejelentés,
panasz, kérelem és jognyilatkozat előterjesztésére jogosult [Bv. tv. 273 - 275.§.].
.

34
Az elzárásra ítélt: részt vehet a munkáltatásban és külső munkában; részére a szabadságvesztésre
ítéltekkel azonos mértékű munkadíj jár; együtt dolgozhat a szabadságvesztésre ítéltekkel;
munkáltatására egyebekben a szabadságvesztésre ítélt munkáltatására vonatkozó szabályok
irányadók.
Az elzárásra ítélt a következő jutalmakban részesíthető: dicséret; a személyes szükségletekre
fordítható összeg növelése; pénzjutalom; rendkívüli kimaradás, ami az elzárás tartamába
beszámít.
Az elzárásra ítélttel szemben alkalmazható fenyítések: feddés; a személyes szükségletekre
fordítható összeg legfeljebb ötven százalékkal történő csökkentése; a kimaradás legfeljebb három
alkalomra történő megvonása; öt napig terjedő magánelzárás, amelynek során engedélyezhető,
hogy az elzárásra ítélt dolgozzon [Bv. tv. 273 - 276.§.].

35
10. A közérdekű munka végrehajtása

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti

rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvénnyel
bevezetett újításokat a törvény átveszi, ennek megfelelően a közérdekű munka végrehajtásáról
továbbra is a pártfogó felügyelői szolgálat gondoskodik, más szervekkel (a munkahellyel, illetve
az állami foglalkoztatási szervvel) együttműködve.
Új elem azonban, hogy a helyi önkormányzati költségvetési szervek vagy ezek intézményei, a
helyi közszolgáltatást végző egyéb szervezetek, az önkormányzati tulajdon kezelésével és
fenntartásával megbízott vagy erre a célra az önkormányzat által létrehozott gazdálkodó
szervezetek a közérdekű munkavégzés helyét kötelesek biztosítani.
Ennek oka, hogy a munkahelyek együttműködési hajlandóságának a csökkenése az egyik
legnagyobb problémája a közérdekű munka végrehajtásának. A jelenleg hatályos jogszabályok
szerint egyetlen munkahely sem kötelezhető arra, hogy a közérdekű munka büntetés
végrehajtásában közreműködjön, viszont különösen fontos lenne ez olyan aprófalvas megyékben,
ahol a településeken a helyi önkormányzaton kívül nincs más foglalkoztató, így kijelölhető
munkahely hiányában az ítélet átváltoztatásra kerül letöltendő szabadságvesztésre. Ez a törvény
alapelveivel megy szembe, növelve a bv. intézetek telítettségét is, ezért a törvény bizonyos
szervekre kötelezettséget telepít a közérdekű munkavégzésre ítéltek fogadása tekintetében.
A törvény megállapítja továbbá az elítéltet a közérdekű munkavégzés során megillető
jogosultságokat és a napi munkaidő, illetve a heti munkavégzés minimális és maximális tartamát.
Külön hangsúlyozza a törvény, hogy a közérdekű munkát az elítélt nem munkaviszony, hanem
büntetés-végrehajtási jogviszony keretében végzi.
A közérdekű munka végrehajtására vonatkozó konkrét legfontosabb rendelkezéseket az
alábbiakban foglaljuk össze:

A közérdekű munka végrehajtásának célja, hogy az elítélt a köz érdekében álló munkát végezzen,
és hogy az az elítélt bűnismétlése megelőzésének és társadalmi beilleszkedésének az
elősegítését is szolgálja.
A közérdekű munka végrehajtásáról a pártfogó felügyelői szolgálat gondoskodik, amely
feladatát a központi vagy helyi önkormányzati költségvetési szervekkel vagy ezek
intézményeivel, helyi közszolgáltatást végző egyéb szervezetekkel, az állami és önkormányzati
tulajdon kezelésével és fenntartásával megbízott vagy erre a célra az állam vagy az önkormányzat
által létrehozott gazdálkodó szervezetekkel, az egyházi jogi személyekkel, a közhasznú jogállású
szervezetekkel, a civil szervezetekkel, valamint a gazdálkodó szervezetekkel (a továbbiakban
együtt: munkahely) és az állami foglalkoztatási szervvel együttműködésben látja el. Amennyiben
a Bv. törvény előírásainak megfelelő munkahely nem áll rendelkezésre, akkor a helyi
önkormányzati költségvetési szervek vagy ezek intézményei, a helyi közszolgáltatást végző
egyéb szervezetek, az önkormányzati tulajdon kezelésével és fenntartásával megbízott vagy erre
a célra az önkormányzat által létrehozott gazdálkodó szervezetek kötelesek a közérdekű
munkavégzés helyét biztosítani.
A kijelölt munkahellyel a közérdekű munka tartamára nem létesül munkaviszony, az elítélt a
munkát büntetés-végrehajtási jogviszony keretében végzi.
A közérdekű munka végrehajtása során a napi munkaidő legalább négy óra, legfeljebb tizenkét
óra. A közérdekű munkavégzés heti időtartama legalább négy óra, de a negyvennyolc órát nem
haladhatja meg. A letöltött közérdekű munkát órákban kell nyilvántartani.
36
A közérdekű munkát az első munkahely kijelöléséről szóló határozat jogerőre emelkedésétől
számított két éven belül végre kell hajtani. Ha két éven belül a közérdekű munkát az elítélt
önhibájából nem végzi el, a pártfogó felügyelő jelentést készít, és kezdeményezi az ügyészségnél
a közérdekű munka szabadságvesztésre való átváltoztatásának indítványozását.

A közérdekű munka végrehajtása során az elítélt jogosult:

• ha a munkakör jellege indokolja, a munkahely által biztosított munkaruházatra és egyéni

védőeszköz-ellátásra,
• munkahelyi vagy üzemi baleset esetén a külön törvény szerinti baleseti ellátásként baleseti
egészségügyi szolgáltatásra.

A közérdekű munka végrehajtása során az elítéltnek az általa okozott kárért való felelősségére,
vagy az elítéltet ért kárért a munkahely felelősségére az Munka Törvénykönyve. rendelkezéseit
kell alkalmazni azzal, hogy az elítélt anyagi felelősségének a mértékét a hasonló munkakörben
foglalkoztatott munkavállalók távolléti díjának figyelembevételével kell megállapítani.
A közérdekű munka végrehajtására szolgáló munkahelyet az elítélt lakcíme – ennek hiányában,
vagy az elítélt kérelmére a tényleges tartózkodási helye – szerint illetékes pártfogó felügyelői
szolgálat pártfogó felügyelője jelöli ki, a munkahely kijelölése előtt az elítéltet meghallgatja.
A munkavégzés helyeként elsősorban az elítélt lakcíme, ennek hiányában vagy az elítélt
kérelmére a tényleges tartózkodási helye szerinti munkahelyet kell kijelölni. Az elítélt legkésőbb
a meghallgatáson nyilatkozhat arról, hogy a közérdekű munka végrehajtási helyét a tényleges
tartózkodási helye szerint kéri kijelölni.
A munkahely kijelölése előtt a pártfogó felügyelő foglalkoztathatósági szakvélemény kiadása
érdekében kezdeményezi az elítélt foglalkoztathatósági vizsgálatát és az elítéltet a vizsgálaton
való megjelenésre hívja fel.
Az elítélt köteles a foglalkoztathatósági vizsgálaton megjelenni. A felhívásban az elítéltet
figyelmeztetni kell arra, hogy ha a vizsgálaton nem jelenik meg és távolmaradását nem igazolja,
akkor a pártfogó felügyelő a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatását
kezdeményezi.
A pártfogó felügyelő jelentést készít, ha:

• az elítélt a közérdekű munka elvégzését megtagadja

• az elítélt a foglalkoztathatósági vizsgálaton nem jelenik meg és távolmaradását nem igazolja
• a munkahely értesítése alapján vagy az ellenőrzések során megállapítja, hogy az elítélt
önhibájára visszavezethető okból a közérdekű munka megkezdésére megjelölt időpontban nem
jelent meg; a munkavégzési kötelezettségének az arra való felhívás ellenére nem tett eleget; a
munkafegyelmet súlyosan sértő magatartást tanúsított.

A közérdekű munka, vagy annak hátralévő része helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell
megállapítani, hogy négy óra közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg. Az
átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg.A
közérdekű munka szabadságvesztésre a munkahely kijelölését megelőzően is átváltoztatható, ha
annak elmaradása az elítélt felróható magatartására vezethető vissza [Bv. tv. 280 – 291.§.].

37
11. A kényszergyógykezelés végrehajtása

A törvény rögzíti, hogy a büntetés-végrehajtás szabályai a kényszergyógykezelt személyekre is

vonatkoznak. Kivételt képeznek azok a rendelkezések, amelyek a kényszergyógykezelés céljával
és természetével összeegyeztethetetlenek.
A beteg gyógykezelésével összefüggő jogait az egészségügyről szóló törvény általános és a
pszichiátriai betegek jogaira vonatkozó szabályai alapján a törvényben meghatározott
eltérésekkel kell biztosítani. Szakszerű ellátását az orvostudomány mindenkori lehetőségei szerint
kell végezni. A kezelések költségeit minden esetben az állam viseli.
A kényszergyógykezelést az IMEI-ben kell végrehajtani. Amennyiben a kényszergyógykezelés
elrendelésekor a beteg szabadlábon van, a bíróság az Országos Mentőszolgálat útján intézkedik a
beteg IMEI-be történő beszállítása iránt. A beteg ellenállása esetén a beszállításhoz a rendőrség
közreműködése igénybe vehető.
A befogadás során az IMEI a kényszergyógykezelt személyazonosságát ellenőrzi. A
kényszergyógykezelés végrehajtása alatt a beteg nem tarthat magánál olyan tárgyakat: amelynek
birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik; amely az IMEI rendjét és
biztonságát, valamint ezek fenntartását és ellenőrzését, saját vagy mások életét, testi épségét
veszélyezteti.
Az IMEI főigazgató főorvosa haladéktalanul előterjesztést tesz a bírósághoz a
kényszergyógykezelés megszüntetésére, ha ezt a beteg állapota indokolja. A
kényszergyógykezelést a bíróság megszünteti, ha megállapítja, hogy szükségessége már nem áll
fenn.
A kényszergyógykezelés végrehajtása során biztosítani kell a beteg:

• őrzését és felügyeletét,
• szakellátásához szükséges elhelyezését,
• anyagi és egyéb egészségügyi ellátását,
• jogi érdekeinek védelmét,
• életvitelszerű benntartózkodásához az IMEI rendjével összhangban lévő feltételeket.

A beteg megfelelő őrzésének és felügyeletének biztosításáról az IMEI főigazgató főorvosa

gondoskodik. A beteg őrzését más bv. intézet is elláthatja.
Amennyiben a betegnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan, teljes körűen
hiányzik, vagy belátási képessége tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben
csökkent és nem áll gondnokság alatt, az IMEI főigazgató főorvosa a gyámhatóság útján
kezdeményezi a gondokság alá helyezés iránti per megindítását. Ha nincs olyan személy, aki a
cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezett, vagy cselekvőképességében
részlegesen korlátozott beteg törvényes képviseletét ellátná, vagy személye nem ismert, vagy e
feladatának bármilyen okból nem tud eleget tenni, az IMEI főigazgató főorvosa haladéktalanul
megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek a beteg törvényes képviseletének biztosítása
érdekében szükségesek.
A betegnek az IMEI-be történő befogadása napjától számított harmadik hónap folyamán az IMEI
főigazgató főorvosa a beteg állapotára vonatkozó részletes kórrajzkivonatot megküldi a
kényszergyógykezelés felülvizsgálatának lefolytatása érdekében az illetékes büntetés-
végrehajtási bírónak. Ezt az eljárást a kényszergyógykezelés megszűnéséig vagy megszüntetéséig
hathavonta meg kell ismételni.
38
A beteg a higiéniai feltételeknek megfelelő egészséges elhelyezésre, az egészségi állapotának
megfelelő élelmezésre, egészségügyi ellátásra jogosult, a gyógyszerellátás térítés nélkül illeti
meg. A beteg a bíróság ügydöntő határozata szerinti, az IMEI-ben történő kezelést nem
utasíthatja vissza. Az egészségügyi ellátás visszautasításának joga csak a kezelés módozatai, az
ennek során alkalmazni kívánt beavatkozások tekintetében illeti meg. A beteg joga az ellátást
végző orvos megválasztásához az IMEI keretei között korlátozott. Önrendelkezéshez való jogára
egyebekben az egészségügyről szóló törvényben foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen
alkalmazni.
A beteg a saját ruháját viselheti. A beteg pénzletétjének jogszabályban meghatározott részét
havonta saját szükségleteire fordíthatja, az ezt meghaladó összegű felhasználást az IMEI
főigazgató főorvosa engedélyezheti. A beteg letétjéből az IMEI főigazgató főorvosa engedélyével
– a vagyoni ügyei vitelében korlátozottan cselekvőképes beteg gondnoka hozzájárulásával –
családjának vagy kapcsolattartójának pénzt küldhet.
A beteg a hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és az IMEI által engedélyezett
személyekkel való kapcsolattartás során jogosult: levelezésre, amelynek során a kapott és a
küldött levelek gyakorisága és terjedelme nem korlátozott; legalább hetenként látogató
fogadására; kétnaponként telefonkészülék használatára hívás céljából, továbbá hetenként
telefonhívás fogadására az intézet rendjére figyelemmel, alkalmanként legalább húsz perc
időtartamban; legalább hetenként csomag küldésére és fogadására.
A beteggel szemben az egészségügyi jogszabályokban meghatározott okok miatt és az ott
meghatározott módokon van helye korlátozó intézkedések alkalmazásának.
A beteggel szemben a szabadságvesztés végrehajtása során alkalmazható kényszerítő eszközök
közül kizárólag korlátozott testi kényszer alkalmazható, és csak abban az esetben, ha az IMEI-ből
vagy a felügyelet mellett az intézeten kívüli tartózkodása színhelyéről az engedély nélküli
távozását másként nem lehet megakadályozni. Korlátozott testi kényszernek minősül a megfogás
és a lefogás.
A beteg az IMEI-t csak vizsgálata, szűrővizsgálata, gyógykezelése, rehabilitációja érdekében,
orvosilag indokolt esetben, felügyelettel hagyhatja el.
Amennyiben a kényszergyógykezelés megkezdésétől hat hónap eltelt, a beteg gyógyulása
érdekében, a jogszabályban meghatározottak szerint felállított adaptációs bizottság javaslatára az
IMEI főigazgató főorvosának engedélyével adaptációs szabadságra bocsátható. Az engedély
megadásáról a törvényes képviselőt értesíteni kell.
Az adaptációs szabadság tartama legfeljebb harminc nap, amely egy alkalommal legfeljebb
harminc nappal meghosszabbítható. Adaptációs szabadság több alkalommal is engedélyezhető.

39
12. A javítóintézeti nevelés végrehajtása

A javítóintézeti neveléssel kapcsolatos szabályok a gyermek mindenekfelett álló érdekeit

hivatott biztosítani jogainak védelme által. Rendezi a fiatalkorú törvényes képviseletének
szabályait, a szülő, illetve más törvényes képviselő tájékoztatáshoz való jogát és rögzíti
együttműködési kötelezettségét. A fiatalkorú érdekében szükség van a mind szélesebb körű
együttműködésre az állami és civilszervezetek, vallási közösségek között.
A javítóintézeti nevelés célja a fiatalkorú társadalmi beilleszkedésének elősegítése, leginkább a
hiányzó kompetenciák, készségek, képességek fejlesztése által.
A javítóintézeti nevelést, a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter felügyelete és
közvetlen irányítása alatt álló javítóintézetek hajtják végre. A javítóintézetek biztonságát érintő
kérdésekben a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter szakfelügyeletet gyakorol.
A javítóintézeti nevelés végrehajtása során a fiatalkorúval szemben emberi méltósága
tiszteletben tartásával, életkori szükségletei figyelembevételével kell bánni, és a törvényben
meghatározott korlátozások kivételével gondoskodni kell jogai megkülönböztetés nélküli
biztosításáról és védelméről.
A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt a törvényes képviselő gondozási és nevelési joga
szünetel, ez a jog a javítóintézet igazgatóját illeti meg.
A javítóintézeti nevelő egyéni nevelési tervet készít a fiatalkorú számára a befogadásakor
készített szakértői vizsgálatok megállapításai, családi kapcsolatairól beszerzett tájékoztatás, a
javítóintézetbe kerülése előtt készített pedagógiai, pszichológiai vélemények, valamint a
befogadást követően tapasztalt viselkedése és az egyéni beszélgetések során szerzett információk
figyelembevételével. Ha a fiatalkorúnak egyéni pszichológiai gondozásra is szüksége van, a
pszichológus egyéni gondozási tervet készít.
A javítóintézet rendjének fenntartása érdekében gondoskodni kell – az ébresztőtől a takarodóig –
a fiatalkorú folyamatos felügyeletéről, tevékenysége irányításáról, valamint éjszakai nyugalma
biztosítása érdekében a hálótermek rendszeres ellenőrzéséről.
A javítóintézet a befogadáskor a fiatalkorú adatait a gyermekek védelméről szóló törvény
rendelkezései szerint nyilvántartásba veszi és személyi adatlapot állít ki róla, valamint a
fiatalkorúról arcképmást készít, ami a ki- és belépés ellenőrzése érdekében kiállítandó
javítóintézeti azonosító kártyán használható.
A javítóintézeti nevelés végrehajtása során el kell különíteni a fiúkat a lányoktól. A fiatalkorúak
életkoruk, továbbá egészségügyi és nevelési szempontok szerint csoportosíthatók.
A fiatalkorú személyiségének, értelmi képességeinek, egészségi állapotának a feltárása érdekében
a javítóintézet – jogszabályban meghatározott működési rend szerint – szakértői csoportot
működtet, amelynek pszichológus, gyógypedagógus és orvos tagja végzi el a befogadáskor a
szükséges vizsgálatokat.
A szakértői csoport a vizsgálat eredményei alapján javaslatot tesz a javítóintézet igazgatójának a
fiatalkorú végleges csoportba helyezésére és jelzi, ha a fiatalkorú fogyatékossága miatt
gyógypedagógiai nevelésre szorul, vagy személyiségzavara, egészségi állapota miatt sajátos
nevelést, oktatást, gyógyítást igényel. A végleges csoportba helyezésről az igazgató vagy e
feladattal megbízott helyettese dönt.
A javítóintézet a fiatalkorú részére a gyermekek védelméről szóló törvény szerint teljes körű
ellátást biztosít és ellátja a fiatalkorú gondozását, nevelését és felügyeletét.
A fiatalkorú kérelmére gyermeke vele együtt helyezhető el a javítóintézetnek erre a célra
létrehozott részlegében, a kérelemről az igazgató dönt.
40
A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt a fiatalkorú az Alaptörvényben meghatározott alapvető
jogait és a jogszabályok által biztosított egyéb jogosultságait a javítóintézeti nevelés végrehajtása
során is gyakorolhatja, és kötelességeit a javítóintézeti nevelés során is köteles teljesíteni, kivéve,
ha azok szüneteléséről vagy korlátozásáról az ügydöntő határozat vagy törvény rendelkezik.
A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt szünetel a fiatalkorú:

• a szabad mozgáshoz való joga,

• a tartózkodási hely szabad megváltoztatásához való joga,
• a békés gyülekezéshez való joga,
•a sztrájkhoz való joga,
• elektronikus ügyintézéshez való joga.

A javítóintézeti nevelés alatt a fiatalkorú egyes jogai korlátozhatók pl. munkához való joga,
vagy a foglalkozás szabad megválasztásához való joga; művelődéshez való joga és
tanszabadsága; önrendelkezéshez való joga, és a szabad orvos és egészségügyi szolgáltató
megválasztásához való joga, egyesülési joga; tulajdonhoz való joga; magántitokhoz való joga.

A javítóintézeti nevelés végrehajtása során a fiatalkorú köteles:

• az intézkedés végrehajtásának rendjét, az intézet házirendjét, biztonsági és higiéniai

követelményeit megtartani,
• javítóintézetben az igazgató által kijelölt csoportban nevelkedni,
• a javítóintézet elhagyásához engedélyt kérni,
• tanulmányait a köznevelésről szóló törvényben meghatározott életkorig, vagy a köznevelésről
szóló törvényben meghatározott feltételek fennállása esetében azt követően is folytatni,
• alávetni magát a szükséges orvosi vizsgálatnak és gyógykezelésnek, az invazív eljárásra az
egészségügyi jogszabályokat kell alkalmazni,
• a gondozása és az eredményes nevelése érdekében a javítóintézet dolgozóival együttműködni,
• az általa okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríteni.

A fiatalkorú a nevelés keretében – a házirendben foglaltak szerint – köteles közreműködni a háló

és az egyéb közös helyiségek takarításában, környezete rendben tartásában. Ezt a tevékenységet a
fiatalkorú díjazás nélkül végzi.
Kapcsolattartásra jogosult a fiatalkorú a hozzátartozójával, szülői felügyeleti jogát gyakorló
szülőjével, más törvényes képviselőjével, ha a kapcsolattartást kizáró ok nem merült fel.
Ellenőrzés nélkül kapcsolattartásra jogosult a fiatalkorú: a védővel; hazája Magyarországon
akkreditált diplomáciai képviselőjével, konzuli tisztségviselőjével, ennek hiányában az érdekei
képviseletét ellátó állam képviselőjével; nevelésbe vétele esetén a gyermekvédelmi gyámmal; a
pártfogó felügyelővel; jogszabályok által az alapvető jogok védelmére feljogosított szervezet
tagjával, a nemzeti megelőző mechanizmus feladatainak teljesítésére felhatalmazott
munkatársával; vallásgyakorlás céljából a hitéleti szolgálatot ellátó egyházi személlyel és a
vallási tevékenységet végző szervezet vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagjával.
A fiatalkorú kapcsolattartásának formái: levelezés; csomagküldés; telefonbeszélgetés;
látogatás; kimenő; eltávozás; szabadság; családi konzultáció.
Kényszerítő eszköz a fiatalkorúval szemben akkor alkalmazható, ha: a javítóintézet rendjét,
biztonságát sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsít; bármely személy életét, testi épségét,

41
személyes szabadságát sérti vagy veszélyezteti; szökés vagy bűncselekmény megakadályozása
érdekében szükséges.
A kényszerítő eszköz alkalmazására az érintettet – ha az eset körülményei lehetővé teszik –
előzetesen figyelmeztetni kell. A fiatalkorúval szemben kényszerítő eszközként testi kényszer az
intézkedéssel szembeni ellenállás megtörésére alkalmazható. Testi kényszerként: megfogás,
lefogás, ellökés, elvezetés, önvédelmi fogás alkalmazható.
A fiatalkorú magatartásáért, vagy a tanulásban, a munkában elért eredményeiért, továbbá
rendkívüli helyzetben tanúsított helytállásáért jutalomban részesíthető.

A jutalmazás formái:
• nevelői dicséret,
•igazgatói dicséret,
• tárgyjutalom,
•korábban kiszabott fegyelmi büntetés elengedése vagy enyhítése,
•egyéni vagy csoportos kulturális vagy sportrendezvényen való részvétel engedélyezése,
•kimenő engedélyezése,
•eltávozás engedélyezése,
• szabadság engedélyezése.

42
13. A letartóztatás végrehajtása

Az előzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozó szabályokat az Európai Unió tagállamaival

folytatott bűnügyi együttműködésről szóló, valamint a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló
törvényben meghatározott kényszerintézkedések végrehajtásakor is alkalmazni kell.
A letartóztatás végrehajtására – a törvényben meghatározott eltérésekkel – a szabadságvesztés
végrehajtására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A letartóztatott a büntetőeljárási jogait korlátozás nélkül gyakorolhatja. A letartóztatást a
bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig az ügyészség, ezt követően a
bíróság (a továbbiakban: rendelkezési jogkör gyakorlója) rendelkezésének megfelelően kell
végrehajtani.
A végrehajtásért felelős szerv a letartóztatottat a bíróság végzése szerint kiállított értesítőlap
alapján fogadja be. A befogadás során a végrehajtásért felelős szerv a letartóztatott
személyazonosságát ellenőrzi.
A letartóztatást – a rendelkezési jogkör gyakorlójának vagy jogszabály eltérő rendelkezésének
hiányában – a rendelkezési jogkör gyakorlójának székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi)
bv. intézetben kell végrehajtani. Az országos parancsnok erre a célra – kivételesen – más bv.
intézetet is kijelölhet.
A letartóztatást az anya-gyermek részlegen kell végrehajtani annak a nőnek az esetében, akinek: a
gyermeke a letartóztatás végrehajtása alatt született, és az együttes elhelyezést kizáró ok nem áll
fenn, vagy a gyermekét a bíróság a letartóztatás elrendelésekor ideiglenes hatállyal az anya-
gyermek részlegen helyezte el.
Ha a letartóztatott pszichiátriai kezelése szükséges, de előzetes kényszergyógykezelésének
elrendelésére nincs alap, a letartóztatást – a bíróság rendelkezése alapján – az IMEI-ben kell
végrehajtani. A letartóztatás IMEI-ben történő végrehajtását a bíróság haladéktalanul
megszünteti, ha az az IMEI szakorvosának véleménye vagy igazságügyi pszichiátriai szakértői
vizsgálat alapján már nem indokolt.
A letartóztatott befogadására a bv. intézetben kerül sor.Ha a letartóztatottat – egészségi állapotára
figyelemmel – bv. egészségügyi intézetben vagy gyógyintézetben kell elhelyezni, erről a
rendelkezési jogkör gyakorlóját legkésőbb az elhelyezés megváltoztatásával egy időben értesíteni
kell. Ha az elhelyezés megváltoztatására orvosilag indokolt sürgős esetben kerül sor, a
rendelkezési jogkör gyakorlóját utólag haladéktalanul értesíteni kell. A rendelkezési jogkör
gyakorlójának (1) bekezdés szerinti rendelkezését ebben az esetben is be kell tartani.
A letartóztatás végrehajtása során el kell különíteni:

• a letartóztatottakat az elítéltektől és a többi egyéb jogcímen fogvatartottól,

• a férfiakat a nőktől,
• a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezésétől függően - az ugyanabban az eljárásban
letartóztatottakat egymástól,
• a dohányzókat a nem dohányzóktól,
• a fertőző betegeket a nem fertőző betegektől.

A letartóztatott fiatalkorúakat a felnőttektől el kell különíteni. A letartóztatott katonát a többi

letartóztatottól el kell különíteni.

43
A letartóztatottakat a zárkában egyedül vagy közösen lehet elhelyezni. Az együttes
elhelyezésnél figyelembe kell venni a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezését, a
letartóztatott előéletét és a bűncselekményt, amely miatt ellene büntetőeljárás van folyamatban.
A letartóztatást az általános szabályok szerint kell végrehajtani, de a parancsnok az enyhébb vagy
szigorúbb szabályok alkalmazását is elrendelheti.
Az általános rezsimszabályok alkalmazása során a letartóztatott:

• őrzését és felügyeletét fokozott gondossággal kell megvalósítani,

a fogva tartó intézet területén csak engedéllyel és felügyelet mellett mozoghat, zárkáját zárva kell
tartani,
• látogatóját az erre kijelölt helyiségben alkalmanként hatvan perc időtartamban fogadhatja,
• a letartóztatottak csoportos programjain kivételesen vehet részt,
magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható,
•saját ruháját viselheti.

Az enyhébb rezsimszabályok alkalmazása során a letartóztatott:

• fogvatartását őrzéssel és felügyelettel kell biztosítani,

• engedélyezhető, hogy a fogva tartó intézet kijelölt területén felügyelet nélkül mozogjon, ez
esetben zárkáját nappal nyitva lehet tartani,
•részére engedélyezhető, hogy látogatóját az erre kijelölt helyiségben alkalmanként legalább
hatvan perc, de legfeljebb kilencven perc időtartamban fogadja,
• részére – a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezéseit figyelembe véve –
engedélyezhető, hogy részt vegyen a letartóztatottak csoportos szabadidős, sport- és kulturális
programjain,
magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége a fogva tartó intézet rendjének megtartásával és
biztonságának megőrzésével bővíthető,
• saját ruháját viselheti.

A szigorúbb rezsimszabályok alkalmazása során a letartóztatott:

•fogvatartását a fokozott őrzés szabályira is figyelemmel, őrzéssel kell biztosítani,

• a fogva tartó intézet területén csak engedéllyel és felügyelet mellett mozoghat, zárkáját zárva
kell tartani,
• látogatójával biztonsági beszélőfülkében vagy biztonságtechnikai eszközökön keresztül hatvan
perc időtartamban érintkezhet,
• részére – a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezéseit figyelembe véve – kivételesen
engedélyezhető, hogy részt vegyen a letartóztatottak csoportos szabadidős, sport- és kulturális
programjain,
magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége a fogva tartó intézet rendjének megtartásával és
biztonságának megőrzésével korlátozható,
• saját ruházata viselésének joga a fogva tartó intézet területén biztonsági szempontból
korlátozható.

A fogva tartó intézet a letartóztatás lejártának idejét nyilvántartja.

44
A letartóztatott jogosult:

büntetőeljárási jogainak korlátozás nélküli gyakorlására, ennek során védőjével - és ha nem

magyar állampolgár, államának konzuli tisztviselőjével - szóban, írásban, telefonon ellenőrzés
nélkül érintkezhet;
•a rendelkezési jogkör gyakorlójának korlátozó vagy tiltó rendelkezése hiányában a
hozzátartozójával, más személlyel a rendelkezési jogkör gyakorlójának engedélyével
kapcsolattartásra, ennek keretében: levelezésre, a levelezés gyakorisága és terjedelme - ha a
rendelkezési jogkör gyakorlója másként nem rendelkezik - nem korlátozott; legalább havonta két
alkalommal látogató fogadására; kapcsolattartójával naponta, alkalmanként legalább tíz perc
időtartamban telefonbeszélgetés kezdeményezésére; legalább havonta csomag fogadására,
kéthetente a jogszabályban meghatározott összegért a letéti pénzéből való vásárlásra,
• kérelmére - a fogva tartó intézet lehetőségei szerint - munkavégzésre, a munka minőségével és
mennyiségével arányos díjazásra, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
munkakörülményekre,
• kérelmére – a fogva tartó intézet lehetőségei szerint – általános iskolai, illetve középfokú iskolai
oktatásban vagy szakképzésben való részvételre,
•választójoga gyakorlására a fogva tartó intézetben; ennek során a letartóztatott
személyazonossága a fogva tartó intézet nyilvántartása alapján állapítható meg.

A letartóztatott köteles:

• a fogva tartó intézet rendjét betartani,

• a letartóztatást a bíróság vagy az ügyészség döntése alapján a fogva tartó intézetben tölteni,
•az önként vállalt és kérelmére kijelölt munkát ismereteinek és képességeinek megfelelően,
fegyelmezetten, a munkahelyi és munkaköri szabályoknak megfelelően elvégezni, a
munkavégzéssel kapcsolatos előírásokat megtartani,
•ha munkát végez, jogszabályban meghatározottak szerint forma-, illetve munkaruhát viselni,
• munkadíjából, illetve a letéti pénzéből a tartására fordított költségekhez hozzájárulni,
• az intézet ellátásában, tisztán tartásában díjazás nélkül részt venni.

A letartóztatott a védőjével – és ha nem magyar állampolgár, államának konzuli

tisztségviselőjével – szóban, írásban és telefonon - a befogadás időpontjától -, ellenőrzés nélkül
érintkezhet.
A szóbeli érintkezésre a fogva tartó intézet hivatali idejében kerülhet sor, kivéve ha a védővel
való megbeszélés olyan eljárási cselekmény megtétele végett szükséges, amelynek
elmulasztásához jogkövetkezmény fűződik.
A letartóztatott a védőt a fogva tartó intézet által kijelölt telefonkészüléken hívhatja fel. A védő
hetente egyszer –
a letartóztatott büntetőeljárási jogainak gyakorlása érdekében – a fogva tartó intézet által a
házirendben megállapítottak szerint, egy óra időtartamban jogosult telefonbeszélgetés
kezdeményezésére.
A letartóztatott a büntetőeljárással kapcsolatban készített feljegyzéseit magánál tarthatja, azokat
védőjének ellenőrzés nélkül átadhatja. Ha alapos indok merül fel arra, hogy a letartóztatott
részére érkező, vagy a letartóztatott által küldött - büntetőeljáráshoz kapcsolódó levél - nem a
címzésben megjelölt védőtől származik, vagy nem a védőnek szól, azt a letartóztatott jelenlétében

45
- jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett - kell felbontani. Az ellenőrzés csak a feladó és a
címzett azonosítására szolgálhat.
A védő a letartóztatottal való megbeszélésről készített feljegyzést vagy hangfelvételt a fogva tartó
intézetből ellenőrzés nélkül kiviheti. A védő a kizárólag hangfelvétel rögzítésére alkalmas
technikai eszközt – a belépéskor történő bejelentés mellett – külön engedély nélkül viheti be az
intézetbe.
Amennyiben a terhelt ellen folyó büntetőeljárásban tolmács alkalmazása kötelező, a kirendelt
vagy a védő által biztosított tolmács intézetbe történő belépését – a rendelkezési jogkör
gyakorlójának előírásait figyelembe véve – engedélyezni kell.
A letartóztatottat – a rendelkezési jogkör gyakorlójának intézkedése alapján – a fogva tartó
intézet a büntetőügy ügyiratainak megismeréséhez való jog gyakorlása érdekében előállítja. Az
ügyiratok fogva tartó intézetben történő megismerésére felügyelet mellett kerülhet sor.
A letartóztatott jogosult az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás során a bíróság, az ügyészség
vagy a nyomozó hatóság által elektronikus eszközön átadott ügyiratokba vagy kiadott másolatba
történő betekintéshez a fogva tartó intézet által biztosított számítástechnikai eszközt igénybe
venni. Az ügyiratokba való betekintést – kellő időben előterjesztett kérelemre – a védővel való
személyes kapcsolattartás során is biztosítani kell.
A letartóztatott korlátlanul küldhet és fogadhat leveleket, ha a rendelkezési jogkör gyakorlója
másként nem rendelkezik. A levelezés költségeit a letartóztatott viseli. Ha vagyoni helyzete miatt
szükséges, a büntetőeljárással kapcsolatos levelezés költségeit az intézet megelőlegezi.
A letartóztatott levelezése az általános szabályok szerint ellenőrizhető vagy korlátozható. Nem
ellenőrizhető a hatóságokkal, nemzetközi egyezmény alapján létrehozott nemzetközi
szervezetekkel és a védővel, vagy nem magyar állampolgár letartóztatott esetén államának
konzuli képviselőjével való levelezés.
A letartóztatott – legalább havonta két alkalommal – felügyelet mellett látogatót fogadhat. A
látogatás időtartama alkalmanként egy óra.
A letartóztatottnak lehetővé kell tenni, hogy a letartóztatás elrendelésétől számított hetvenkét
órán belül látogatót fogadjon, és tőle csomagot vehessen át.
A letartóztatott telefonbeszélgetést kezdeményezhet. A telefonbeszélgetés kezdeményezése
korlátozható vagy ellenőrizhető.
A letartóztatott jogosult nyilatkozatot tenni a médiaszolgáltatásokról és a
tömegkommunikációról szóló törvény szerinti műsorszámban vagy sajtótermékben, vagy az
elektronikus hírközlésről szóló törvény szerinti elektronikus hírközlő hálózat útján történő
közzététellel.
A letartóztatott nyilatkozattétele vagy nyilatkozatának közzététele a bv. intézet rendje és
biztonsága, valamint a büntetőeljárás eredményessége érdekében korlátozható.
A letartóztatott munkára nem kötelezhető. A letartóztatott kérelmére munkát végezhet, erről a
BFB dönt. Ha a letartóztatott munkát végez, az elhelyezés kivételesen zárt körleten lévő
lakóhelyiségben is biztosítható.
A letartóztatottal szemben alkalmazható fenyítések:feddés; a személyes szükségletekre fordítható
összeg csökkentése legfeljebb három hónapig terjedő időre, legfeljebb havi ötven százalékkal; a
fogva tartó intézet által szervezett rendezvényektől, szabadidős és sportprogramokon való
részvételtől eltiltás, amely meghatározott alkalmakra vagy legfeljebb három hónapra
vonatkozhat; tizenöt napig terjedő magánelzárás.

46
14. Az őrizet végrehajtása

Az őrizet végrehajtására – a Bv. törvényben meghatározott kivételekkel – a letartóztatás

végrehajtására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az őrizetet főszabályként:rendőrségi
fogdán kell végrehajtani.
Az őrizetes büntetőeljárási jogait korlátozás nélkül gyakorolhatja. Meghatalmazás aláírása
érdekében az ügyvéd belépését a fogda területére hivatali időn kívül is biztosítani kell.
Az őrizet során a gyanúsított személyi szabadsága és egyéb alapvető jogai olyan mértékben
korlátozhatók, amilyen mértékben az őrizet célja és a fogda rendjének vagy biztonságának
megőrzése érdekében feltétlenül szükséges.
Az őrizetes a fogdában folytatott munkáltatásban vagy oktatásban nem vehet részt, a fogdában
házasságot nem köthet, bejegyzett élettársi kapcsolatot nem létesíthet.
Az őrizetessel szemben fegyelmi eljárás nem folytatható le. A fogvatartással kapcsolatos panaszt
a fogvatartásért felelős bírálja el.
A fogvatartásért: rendőrkapitányság fogdájában és a megyei (fővárosi) rendőr-főkapitánysági
(központi) fogdában a rendőrfőkapitány; a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda
fogdájában a Készenléti Rendőrség parancsnoka felelős.
A fogda az őrizetbe vett személyt a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság határozata
szerint a fogvatartásért felelős által kiállított rendelvény alapján fogadja be.
A rendelkezési jogkör gyakorlójának tiltó rendelkezése hiányában az őrizetbe vett személy az
általa megjelölt hozzátartozóval és törvényes képviselőjével kapcsolatot tarthat. Az őrizetes a
hozzátartozójával naponta egyszer tíz perc időtartamban telefonhívást kezdeményezhet. Az
őrizetbe vett személyt hozzátartozója naponta, hivatali időben – a fogda parancsnokával
előzetesen egyeztetett időpontban – meglátogathatja. Az őrizetbe vett személy a látogatás
alkalmával csak egy látogatót fogadhat; a látogatási idő harminc perc.
Az őrizetbe vett személy más személlyel – ide nem értve a védőt, államának konzuli tisztviselőjét
– csak a rendelkezési jogkör gyakorlójának engedélyével tarthat kapcsolatot.
A kapcsolattartás joga nem gyakorolható, ha az őrizetbe vett személlyel szemben eljárási
cselekményt folytatnak. A kapcsolattartás pótlását, ha arra még hivatali időn belül sor kerülhet,
engedélyezni kell.
Az őrizetbe vett személy letéti pénze terhére megvásárolhatja azokat a tárgyakat, amelyeket
birtokában tarthat, valamint ruházatát kiegészítheti.
Az őrizetbe vett személy letéti pénzéből történő vásárlásokat elsősorban hozzátartozója vagy
védője útján kell biztosítani. Ennek hiányában a vásárlást az őrizetbe vett személy írásos kérelme
alapján a fogvatartásért felelős megbízottja végzi a befogadás napján.
Az őrizetbe vett személyt – ha a bíróság a letartóztatását nem rendelte el – az őrizet tartamának
elteltével, vagy az őrizet megszüntetéséről hozott határozat fogdával való közlésének
időpontjában haladéktalanul szabadítani kell.

47
15. Záró gondolatok

A büntetés-végrehajtás várható reformjának a legtöbb országban a fogvatartottak

elhelyezésének javítása áll a középpontjában, a zsúfolt elhelyezés megszüntetése, mint ami
elősegítené a végrehajtási feladatok eredményesebb megoldását.
Vannak országok, amelyekben új börtönépítési programokat kívánnak megvalósítani,
emberibb fogvatartási körülményeket kialakítani (USA, Anglia). E mögött egy keményebb
büntetőpolitika intézményi hátterének a megalkotása is észrevehető, hiszen a társadalom az egyre
súlyosabb bűncselekményekre súlyosabb szankciókkal való reagálást vár el (NAGY 2002).
Napjaikban az egész világon a büntető igazságszolgáltatás rendszere a börtönök zsúfoltsága miatt
válságos helyzetbe került. Tény, hogy az USA-ban a börtönkapacitás növekedett, azonban nem
tartott lépést a szükséglettel. A közvélemény figyelme egyre inkább a börtönök zsúfoltságára
irányult. Ugyanakkor a börtönnel szembeni alternatívák keresésére zavarólag hatott, hogy a
közvélemény viszont szigorúbb és több büntetést követel. Sok szakember a börtönépítéssel
szemben foglalt állást azzal érvelve, hogy túl drága, kevés eredményt hoz a bűnözés
csökkentésében.

„Börtönkörnyezet esetén egyértelműen leszögezhető, hogy a zárt és egyúttal ingerszegény közeg, a kényszerű
összezártság – különösen huzamosabb időn át tartó fogvatartás esetén – önmagában véve rombolhatja az érintettek
testi és mentális egészségét, tulajdonképpen fokozhatja a zsúfoltság érzését. Stephen Shaw szerint egy jól
megtervezett végrehajtási intézet esetén az intézmény mérete és a biztonság után a következő számításba veendő
kritérium a megfelelő egyensúly megteremtése a biztonság, valamint a magánélet között, azaz minden
fogvatartottnak szüksége lenne egy olyan területre, ami csak az övé. Ezzel van összefüggésben, hogy a magánélet
hiányát gyakorta szokás a bebörtönzéssel együttjáró fájdalomként, büntetésként megfogalmazni. Ilyenformán a
zsúfoltság valós pszichológiai és fiziológiai jelenségként is leírható” (JUHÁSZ 2018b, 166-167)

Egyes pönalisták rámutattak arra, hogy a börtönépítés költségességéből téves kiindulni. Az

áldozat kára, az igazságosság és a társadalom rettegése mennyiségileg pontosan nem fejezhető ki,
az erről alkotott kép természetszerűleg nem lehet teljes. A kutatók e területekről is gyűjtöttek
adatokat, melyek nagymértékben a nagyobb börtönkapacitás szükségessége mellett szólnak, még
ha el is vetjük az említett érzelmi és pszichológiai „költségeket”. (Zedlewsky)
A bűn társadalmi költségeit kutatva elsőnek Gary BECKER vázolt fel egy analitikus keretet a
bűnözés elleni harc optimális költségeinek meghatározására. Felismerte, hogy a bűnözés
csökkentésére irányuló kiadások megcsapolják az állami forrásokat, a társadalomra más
kiadásokat is ró az igazságszolgáltatási rendszer működésének költségein kívül. A
vagyonbiztonsági rendszerek, az áldozatok veszteségei stb. éppúgy a bűnözés költségei, mint a
börtönök és a rendőrségi fizetések.
A bűnözés költségei ugyanis három fő komponensből tevődnek össze: az áldozatok kára, a
bűnüldözés és bűnmegelőzés, valamint az elkövetők megbüntetése. Ezek összege teszi ki a
bűnözés társadalmi költségeit. Az egyes elemek kölcsönösen függnek egymástól, mivel a
büntetés növekedése ugyanakkor növelheti a büntetés költségeit, de csökkentheti az áldozatok és
a megelőzés költségeit. Meg kell tehát találni azt az egyensúlyt az egyes elemek között, amely a
legkisebbé teszi a bűnözés egész számláját.
Mérlegre kell tenni a társadalom biztonságát a büntetés költségeivel szemben, s kiderül, hogy
ebben az értelemben egy társadalmi költséghaszon-kiegyenlítés működik. Fel kell tennünk száms
kérdést? Vajon a társadalom jobban jár-e, ha bizonyos elkövetők szabadlábon vannak? Vajon a

48
vádlottak hasznos termékeket fognak-e előállítani munkájukkal? A társadalom milyen mértékben
lesz védett a bűncselekményből származó kártól? Megtörténik legalábbis implicite a kétféle
„költség” összehasonlítása – a fogva tartás költségeié és a társadalomnak azáltal okozott
költségeké –, hogy ha az elkövető esetleg szabadon marad.
Az USA-ban egy szabadságvesztést kimondó ítélet mintegy 25 ezer dollárnyi évi költségét kellett
mérlegre tenni azzal a társadalmi költséggel szemben, amit egy szabadon hagyás vonna maga
után. Ezt a költséget durva megközelítéssel úgy lehet megállapítani, ha figyelembe vesszük a
bűncselekmények évi számát, amelyet egy bűnelkövető elkövetne, ha szabadon maradna és ezt a
számot megszorozzuk a bűncselekmény becsült átlagos társadalmi költségével. Annak a
bűncselekményszámnak a megállapításához, amelyet a szabadon lévő bűnözők valószínűleg
elkövetnének, a fogvatartottak kikérdezéseiből származó és az éves bűncselekményre vonatkozó
információkat használták fel. Végső értékelést a társadalomnak okozott kár nagysága jelenti.
Figyelembe vettek továbbá minden olyan bűncselekményt, amely kárt okozott, s amelyet meg
tudtak állapítani. Megállapították még, ha megdupláznák a fogva tartás évi költségeit, feleznék az
egy elkövető által elkövetett évi bűncselekmények számát, és feleznék az egy bűncselekményre
eső átlagos költséget, akkor is 50 millió dollár befektetés a fogva tartásra szemben állna 107
millió dollár társadalmi költséggel. Nem is szólva olyan hatásokról, hogy az üzletek működési
költségei csökkennek, mivel kevesebb lesz a lopás, a tömegközlekedés biztonságosabb és
népszerűbb lesz. Valószínűsítették a kutatók, hogy a társadalom a börtönberuházások
után lényeges megtérülési rátában részesedne.
Az adatokból természetesen nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. A több vagy
kevesebb bűncselekmény-megtakarítás attól függ, mekkora elrettentést teremt a börtönbüntetés
kockázatának a növekedése.
Vajon el lehet-e vetni a jelenlegi büntetőpolitikát, amely minimalizálja a szabadságvesztés
alkalmazását, vagy felül kell vizsgálni a szelektív ártalmatlanná tételtől várt feltételezett
bűnözéscsökkentést? A szabadságvesztés-büntetések tartamának növelése bizonyos elkövetés
tekintetében a férőhelyek csökkenésének számát jelenti más elkövetők részére. Valójában a
legtöbb elítélt bűnelkövető nem kerül börtönbe és aki börtönbe is kerül, nem tölti ki-le a teljes
büntetését. Jelentős arányukat feltételes szabadságra bocsátják.
Amennyiben a büntetéseknek nem a mennyiségileg nehezen meghatározható olyan
követelményeire támaszkodunk, mint a megtorlás vagy az igazságosság, hanem a költséghaszon
kilátását vesszük alapul a börtönök létjogosultságának vizsgálatához, másként megfogalmazva: a
a társadalom több pénzt költ-e büntetésre, mint a büntetésből származó nyereség, akkor rögtön
más választ kapunk. A fenti szempont alapján kapott válasz a közvélemény számára is
könnyebben „tálalható”, közérthetőbb és egyértelműbb, mint egy absztrakt igazságossági elvre
való hivatkozás.
Az eredmények tehát túlnyomórészt támogatják a börtönkapacitás növelésének
ügyét. Valószínűleg kevesebbe kerülnének a társadalomnak büntetési kiadásokban, ha a jelenlegi
helyhiány miatt a fogvatartási intézetekbe nem kerülő, de oda érdemes bűnelkövetők számára
megfelelő férőhely lenne.
Természetesen a legjobb, a legolcsóbb büntetés-végrehajtás a börtön különféle alternatívái
lennének. Ezek a szankciók viszont nem mindig és mindenkivel szemben alkalmazhatók,
valamint szükségeses az alternatív szankciók végrehajtási és ellenőrzési feltételeinek
megteremtése. is meg kell teremteni.
Amikor a büntetés-végrehajtás hatékonyságát vizsgáljuk, nem szabad megfeledkeznünk arról,
hogy a bűnözés társadalmi feltételeinek, okainak megszüntetése nem a büntető
igazságszolgáltatás, a büntetés-végrehajtás, hanem az attól elkülönült bűnmegelőzési rendszer
49
feladatát kell képeznie. A hatékony működés szempontjai mindig az adott szervezet
tevékenységét kifejező, az ellenőrző, felügyeletet végző, illetve külső szemlélő, az állampolgár, a
közvélemény számára is megragadható mutatókhoz igazodnak és a statisztika adataiban jelennek
meg.
A humanitásnak minden büntetőpolitikát megelőző tétele azt kívánja meg, hogy a
bűncselekmény elkövetője és a közösség között létrejött kapcsolatok a bűnt elkövető emberekért
való társadalmi felelősség alapján, valamint az elítélt bűnözők újbóli integrációjára vonatkozó
szociális segély, gondoskodás, az emberiséghez való tartozás alapján legyenek szabályozva.
Ebből következik, hogy le kell mondani minden olyan büntetésről, rendszabályról, amely
alkalmas az emberi személyiség megzavarására vagy lényeges életfunkciók súlyos károsítására.
A reformok szelleme a büntetés-végrehajtáshoz is eljut természetesen, bár sajátos jelleggel és
tartalommal.
A bűnügyi tudományok nagy klasszikusának, Alexander LACASSAGNE-nek felejthetetlen
mondatai állandóan a fülünkben kell csengeni: „a társadalmaknak olyan a bűnözői, amilyeneket
megérdemelnek.”
Egy nemzet megismeréséhez a börtönökön keresztül vezet az út – mondta a nagy emberi jogi
harcos, Nelson MANDELA. Nem az határozza meg egy társadalom minőségét, hogyan viszonyul a
legmagasabb rangú tagjaihoz, hanem az, miként viselkedik a legalacsonyabb szinten lévőkkel
szemben.

50
Felhasznált és ajánlott szakirodalom:

BELOVICS Ervin – VÓKÓ György (2014): A büntetés-végrehjatási törvény magyarázata. HVG-

ORAC Lap-és Könyvkiadó kft. Budapest.

BELOVICS Ervin – BORY Noémi – VÓKÓ György (2021): A büntetés-végrehajtási törvény

magyarázata. HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó kft. Budapest.

BENCZE Béla (2015): A fiatalkorúak reintegrációja. In: BENCZE Béla – BOGOTYÁN Róbert –
CSOMA László – CSORDÁS Dóra – HUSZÁR László – LEKICS Tamás – NÁDASI Béla – PALLO
József – RAGÓ Ferenc (SCHMEHL János – PALLO József szerk).: Korszakváltás a büntetés-
végrehajtásban – Útmutató a 2013.évi CCXL. (Bv.) törvény megismeréséhez. Börtönügyi
Tanulmányok 2. Büntetés-végrehajtás Tudományos Tanácsa, Budapest. 102 – 103.o.

BOLGÁR Judit – BÖNDE Zoltán Zsolt – FIÁTH Titanilla – FORGÁCS Judit – HEGEDŰS Judit –
LEHOCZKI Ágnes – RUZSONYI Péter – SOMOGYI Zsófia Borbála (2019): Büntetés-végrehajtási
reintegrációs ismeretek. RUZSONYI Péter – CZENCZER Orsolya (szerk.). Dialóg Campus Kiadó,
Budapest.

COYLE, Andrew (2009): A Human Rights Approach to Prison Management. Handbook for prison
staff. International centre for Prison Studies. London.

CSATSKÓ Imre (1870): A büntetési rendszerről általában, különösen a halálbüntetésről

Poroszországban. Eggenberger Ferdinánd M. Akad. Könyvárus, Pest.

CZENCZER Orsolya (2020): Őrizzük is meg nem is… A reintegrációs őrizet jogintézményének
hazai aspektusai. In: Madai Sándor – Pallagi Anikó – Polt, Péter (szerk.): Sic itur ad astra :
Ünnepi kötet a 70 éves Blaskó Béla tiszteletére. Ludovika Egyetemi Kiadó Nonprofit Kft.,
Budapest, 121 – 128.o.

CZENCZER Orsolya – SZENCZI Attila (2020): A reintegrációs őrizet jogi, technikai, biztonsági és
társadalmi aspektusai. BÖRTÖNÜGYI SZEMLE 39.évfolyam. 2.sz. 7 – 29.o.

CZENCZER Orsolya – SZTODOLA Attila (2019): A reintegrációs őrizet jogi, technikai, biztonsági
és társadalmi aspektusai. Dialóg Campus Kiadó, Budapest.

EÖTVÖS József – LUKÁCS Móricz (1842): Fogházjavítás. Kiadja: Heckenast Gusztáv, Pest.

FARSANG Tamás (2019): Munkáltatás a büntetés-végrehajtási szervezet gazdasági társaságainál.

BÖRTÖNÜGYI SZEMLE 38.évfolyam. 4.sz. 29 – 41.o.

FINKEY Ferencz (1933): Büntetéstani problémák. A M. Tud. Akadémia Jogtudományi

Bizottságának Kiadványsorozata 4.sz. Sylvester Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest.

FÖLDVÁRI József (1997): Magyar büntetőjog. Általános rész. Osiris Kiadó, Budapest.
51
GYŐRI Márk (2020): A fogvatartotti foglakoztatás hatásai a fogvatartás biztonságának
vetületében. BÖRTÖNÜGYI SZEMLE 39.évfolyam. 2.sz. 41 – 63.o.

HERKE Csongor (2002): A letartóztatás. Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs.

HORVÁTH Tibor (1977): A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának célja és a

büntetésvégrehajtási szervek feladazai. In Hazai Tibor szerk.. Büntetés-végrehajtási II. Főiskolai
jegyzet. Rendőrtiszti Főiskola, Budapest. 9 – 29.o.

HORVÁTH Tibor (1979): Az első magyar büntetőkódex száz év távlatából. JOGTUDOMÁNYI

KÖZLÖNY XXXIV. új évf.4. sz. 193 – 201.

ILLÉS Melinda (2015): A Bv. törvény (Bv. tv.) alapvető rendelkezései. In: BENCZE Béla –
BOGOTYÁN Róbert – CSOMA László – CSORDÁS Dóra – HUSZÁR László – LEKICS Tamás –
NÁDASI Béla – PALLO József – RAGÓ Ferenc (SCHMEHL János – PALLO József szerk).:
Korszakváltás a büntetés-végrehajtásban – Útmutató a 2013.évi CCXL. (Bv.) törvény
megismeréséhez. Börtönügyi Tanulmányok 2. Büntetés-végrehajtás Tudományos Tanácsa,
Budapest. 25 – 30.o.

JUHÁSZ Zsuzsanna (2016): A magyar börtönügy aktuális kérdései. JOGELMÉLETI SZEMLE 2.sz.
58 – 79.o.

JUHÁSZ Zsuzsanna (2018a): A büntetés-végrehajtás alapelve(i). MAGYAR RENDÉSZET

18.évfolyam 2. sz. 15 – 28.o.

JUHÁSZ Zsuzsanna (2018b): (Túl)zsúfoltság és börtönügy. Acta Iuridica et Poltica 8. 1. 165 –

179.o.

KÁDÁR András Kristóf (2002): Büntetőpolitika „társadalmi érzületből”. BESZÉLŐ 7.évfolyam/6.

sz. 55 – 68.o.

KABÓDI Csaba – MEZEY Barna: A büntetés históriája. Módszertani füzetek 1985/2. 46 – 47.o.

KARAY Pál (1927): A rabmunka. A letartóztatottak munkáltatása és munkájuk jutalmazása

tárgyában 1926.évi március hó 1.napján kiadott 10.600/1926. I.M. számú rendelet magyarázata
kapcsolatban a rabbiztosítással. A

KOOSNÉ MOHÁCSI Barbara – LŐRINCZ József – LUKÁCS Krisztina – PALLO József

(2017):Büntetés-végrehajtási jog. (KOOSNÉ MOHÁCSI Barbara: szerk.). ELTE Eötvös Kiadó,
Budapest.

LEKICS Tamás (2015): Az adatkezelésre vonatkozó rendelkezések. In: BENCZE Béla – BOGOTYÁN
Róbert – CSOMA László – CSORDÁS Dóra – HUSZÁR László – LEKICS Tamás – NÁDASI Béla –
PALLO József – RAGÓ Ferenc (SCHMEHL János – PALLO József szerk).: Korszakváltás a büntetés-
végrehajtásban – Útmutató a 2013.évi CCXL. (Bv.) törvény megismeréséhez. Börtönügyi
Tanulmányok 2. Büntetés-végrehajtás Tudományos Tanácsa, Budapest. 37 – 41, 57 – 61.
52
LŐRINCZ József – MEZEY Barna (2019): A magyar börtönügy története. Dialóg Campus Kiadó,
Budapest.

MEZEY Barna (2012): A fenyítőházak forradalma. A modern büntetés-végrehajtás alapvetése

Európában. Második kiadás, Gondolat Kiadó, Budapest.

MEZEY Barna (2018): A börtönügy a 17-19. században. A börtön európai útjai. Gondolat Kiadó,
Budapest.

NAGY Anita (2016): A reintegrációs őrizet története, szabályozása és európai fejlődési irányai.
BÜNTETŐJOGI SZEMLE 6.évf. 1-2.sz. 62 – 70.

NAGY Anita (2017a): A kegyelmi és a kötelező kegyelmi eljárás összehasonlítása. BÖRTÖNÜGI

SZEMLE 36.évf. 2. sz. 65 – 79.

NAGY Anita (2017b): Büntetés-végrehajtási jog európai kitekintéssel. Bíbor Kiadó, Budapest.

NAGY Ferenc (2000): Az elmúlt évtizedben: A büntetés-végrehajtási jog fejlődése, módosulásai.

BELÜGYI SZEMLE 19. évf. 3. sz. 24 – 32.

NAGY Ferenc (2002): Adatok és gondolatok a börtönnépesség alakulásáról. BELÜGYI SZEMLE 50.
évf. 2-3 sz. 68 – 84.

NAGY Ferenc (2003): Európai kihívások, magyar válaszok a büntetőjog és a büntetés-végrehajtás

területén. BÖRTÖNÜGYI SZEMLE 22. évf. 1. sz. 13 – 26.

NAGY Ferenc (2013): Gondolatok a hosszú tartamú szabadságvesztésről és az európai

börtönnépesség alakulásáról. BÖRTÖNÜGYI SZEMLE 33. évf. 1. sz. 1 – 16.

NÉMETH György (2016): A polisok világa. Bevezetés az archaikus és koraklasszikus kori görög
társadalomtörténetbe. Első magyar nyelvű digitális kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest.

PÁL László (1976): Nevelés a büntetés-végrehajtásban: Kriminálpedagógiai tanulmány.

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.

PALLO József (2014): Omnia mutantur…(A magyar börtönügy rövid kodifikációs historikuma).
BÖRTÖNÜGYI SZEMLE 33.évf. 1.sz. 23 – 31.o.

PALLO József (2017): Büntetés-végrehajtási jog. Szerk.: KOOSNÉ MOHÁCSI Barbara. ELTE
Eötvös Kiadó, Budapest.

PALLO József (2019): A kör négyszögesítése: a börtönügy jogi jellege 1945 és 1960 között.
MISKOLCI JOGI SZEMLE 14.évfolyam 2.Különszám. 286 – 301.o.

PALLO József (2021): Finkey Ferenc. az első magyar pönológus. ERDÉLYI JOGÉLET 4.évfolyam
1.sz. 125 – 141.o.
53
PÁLVÖLGYI Ákos (2015): Ez a megoldás? Bérrabtartás, börtönépítés a túlzsúfoltság ellen.
BÜNTETŐJOGI SZEMLE IV.évfolyam. 1 – 2 .sz. 74 – 81.o.

PULSZKY Ágost – TAUFFER Emil (1867): A börtönügy multja, elmélete jelen, állása különös
tekintettel Magyarországra. Az. M. K. Tud. Egyetem által 1866.évben első díjra érdemesített
pályamű. Emich Gusztáv kiadvány, Pest.

RAGÓ Ferenc (2015): A Bv. törvény (Bv. tv.) alapvető rendelkezései. In PALLO József szerk.:
Korszakváltás a büntetés-végrehajtásban – Útmutató a 2013.évi CCXL. (Bv.) törvény
megismeréséhez. Börtönügyi Tanulmányok 2. Büntetés-végrehajtás Tudományos Tanácsa,
Budapest. 127 – 135.

SOMOGYVÁRI Mihály (2018): Kockázatelemzési rendszerek a büntetés-végrehajtásban.

BÖRTÖNÜGYI SZEMLE 37.évf. 1.sz. 69 – 86.o.

SZEMERE Bertalan (1841): A büntetésről s különösen a halálbüntetésről. Koszorúzott

pályamunka, Budán.

SZŐLLŐSY Oszkár (1935): Magyar börtönügy. A büntetések és biztonsági intézkedések

végrehajtás vázlata. Második, bővített kiadás. Révai testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság,
Budapest.

VARGA Valéria (2013): Önfenntartó börtönök – realitás vagy utópia? BÖRTÖNÜGYI SZEMLE
32.évfolyam. 1. sz. 17-32.o.

VÓKÓ György (2004): A magyar büntetés-végrehajtási jog. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-
Pécs.

VÓKÓ György (2014a): A magyar büntetés-végrehajtási jog. Dialóg Campus Kiadó, Pécs.

VÓKÓ György (2014b): A büntetés-végrehajtási jog szerepe a jogállamban. BÖRTÖNÜGYI

SZEMLE 33.évf. 1.sz. 1 – 7.o.

VÓKÓ György (20120): Büntetés-végrehajtási jog és szabálysértési tételek. Hetedik, átdolgozott

kiadás. Jogi Szakvizsga Segédkönyvek. Dialóüg Campus Kiadó, Budapest.

WLASSICS Gyula (1904): Új irányok és börtönügy. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY

Harminczkilenczedik évf. 52.sz. 421 – 423.o.

54