Forrás: http://www.doksi.

hu

A monetáris rendszer működése

A monetáris rendszer funkciója a gazdaság likviditásának, pénzellátásának biztosítása. Ahogy

láttuk, a mai pénz a monetáris rendszer passzívája. A gazdasági szereplők pénzkeresletének és
a monetáris szektor által teremtett pénzmennyiség egyensúlyát semmilyen önszabályozó
mechanizmus nem biztosítja. E kényes egyensúly megteremtése, amely egyben a pénzstabilitás
feltétele is a monetáris politika feladata. A monetáris politika letéteményese a monetáris
hatóság, amelynek feladata, pozíciója a pénzügyi rendszer evolúciója során változik.

1. A monetáris rendszer intézményei

A monetáris rendszer intézményrendszere a kétszintű bankrendszer. . A rendszer csúcsán a

monetáris hatóság, alsó szintjén pedig a kereskedelmi, vagy betéti bankok és a nem monetáris
pénzintézetek vannak. . A privilegizált helyzetbe került jegybank kialakulását két tényező
segítette elő. Egyfelől az államadósságok finanszírozása, másfelől az aranyat helyettesítő
instrumentumok tömeges belföldi és nemzetközi kereskedelemben történt alkalmazása. Ez
utóbbi eset kapcsán utalunk arra, hogy a pénzhelyettesítők zavartalan funkcionálása,
különösen a nemzetközi forgalomban történő használata megkövetelte ezek keletkezésének
szabályozását.

1.2.Monetáris hatóság

A monetáris hatóság 1 hagyományosan rendelkezik a pénzkibocsátás ((emisszió)

monopóliumával. A jegybanki elnevezés is ebből a privilégiumból ered. Második funkciója az
ország nemesfém és devizatartalékainak kezelése. Harmadik funkciója, hogy vezeti a
monetáris és nem monetáris pénzintézetek számláját, átutalásokat hajt végre közöttük,
likviditási szolgáltatást nyújt. Negyedik funkciója, hogy a kormány bankjaként vezeti a
központi költségvetés számláját. Tipikus esetben a monetáris hatóság banki szolgáltatásokat
csak az előbb említett szereplőknek nyújt. . Egyszintű bankrendszerben, vagy az egy- és
kétszintű bankrendszer közötti átmeneti időszakban nem monetáris és nem kormányzati
szereplőkkel is kapcsolatban van a monetáris hatóság, mint szolgáltató intézmény: A nem
monetáris szereplőknek nyújtott banki szolgáltatások nem jegybanki funkciók.

A monetáris hatóság hagyományos feladata a hitel- és pénzkínálat, a kamatalakulás

befolyásolása. Devizahatóságként biztosítja a hazai fizetőeszköz stabilitását. Újabb keletű, de
növekvő jelentőségű feladata a pénzügyi szolgáltató rendszer stabilitásának biztosítása.

1
Magyarországion ez fogalmilag megegyezik a jegybankkal.
Forrás: http://www.doksi.hu

1. ábra A monetáris hatóság mérlege 2

Eszközök Források
KKc KP
KHc KDc
RH KTC
R

A külföld követelésének és tartozásának, illetve a kormányzati hitel és betét pozícióknak a

nettózásával a monetáris hatóság mérlege:

NKKc 3 +NKHc+RH=KP+R (1)

1.3.Kereskedelmi, betéti bankok

Azok az üzleti alapon működő bankok, amelyek fel vannak hatalmazva betétgyűjtésre,
hitelnyújtásra és folyószámla vezetésre. E három banki műveletre való felhatalmazással
alkalmasak pénzteremtésre 4 . Az általuk teremtett pénz a kereskedelmi banki pénz. Tipikus
esetben a kereskedelmi bankok vannak közvetlen kapcsolatban a nem monetáris szereplők
többségével. Ezek a szervezetek bonyolítják a háztartások, nem pénzügyi vállalatok, nem
monetáris pénzügyi szolgáltatók és a helyi önkormányzatok és speciális állami alapok
pénzforgalmát, gyűjtik megtakarításaikat (átmenetileg szabad pénzeszközeiket) és
finanszírozási szolgáltatásokat is nyújtanak nekik. A bankok megtakarítások összegyűjtésével
és kihelyezésével volumen és lejárati transzformációt hajtanak végre. Az egyes
megtakarítások nagysága, futamideje szükségszerűen eltér az igénylők finanszírozási
igényének pénzvolumenétől és a finanszírozás szükséges időtávjától. A megtakarítók
közvetlenül a betétgyűjtő intézménnyel állnak kapcsolatban, számukra közömbös a bank által
finanszírozott beruházás. A bankok a pénzteremtés mellett pénzügyi közvetítést is végeznek,
mint ilyenek a tőkepiac szereplői is.

2. ábra A kereskedelmi, betéti bankok mérlege

Eszköz Forrás
KKb DL
KHb DE
LVH PE
RC=KPB+R B

A kereskedelmi bankok külföldi követelései és tartozásai (betétei) különbségét, a kormányzati

szervekkel szembeni követelései és tartozásainak kiegyenlítése, nettózása után:

NKKb+NKHb+LVH+RH=DL+DE+PE+B (2)

2
A rövidítéseket ld. a függelékben, a jelölések forrása Szalkai((1995)
3
Ha a jegybank külföld felé eladósodik, akkor ez az érték negatív.
4
A devizaátváltáson alapuló pénzteremtésnek is feltételei e jogosítványok.
Forrás: http://www.doksi.hu

1.4.Nem monetáris pénzintézetek

A nem monetáris pénzintézeteknek két formája van. A bankszerűen és a nem bankszerűen

működő intézményeket különböztetünk meg. A bankszerűen működő nem monetáris
intézmények a takarékbankok, a jelzálogbankok és a befektetési alapok.

1.5.A monetáris szektor

A monetáris hatóság és kereskedelmi bankok együttesen alkotják a monetáris szektort. A nem

monetáris pénzintézetek ebből a szempontból határesetet jelentenek, besorolásuk az adott
pénzügyi intézményrendszer szabályozási környezetétől függ. A pénzügyi rendszer szereplőin
belül megkülönböztetjük a monetáris szereplőket.

!!!Vigyázzunk, a pénzügyi (financial) és monetáris (monetary) nem ugyanazt a határvonalat

jelenti. E határvonal azonban pénzügyi piacok deregulációja miatt egyre inkább elmosódik, a
határeset egyre több.!!!

A monetáris szektor terjedelmének, méretének meghatározásához végezzük el (1) és (2)

mérlegek összevonását.

!!! Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy itt stock változókról, vagyon mérlegekről van szó.!!!!

Az összevonásból, számviteli kifejezést használva konszolidációból a következő

mérlegösszefüggés adódik:

3. ábra A bankrendszer összevont mérlege

Eszköz Forrás
KPF
NKK DL
NKH DE
LVH PE
B

NKK+NKH+LVH= KPF+DL+DE+PE+B (3)

Vegyük észre, hogy a konszolidáció eredményeként a monetáris szektoron belül kereszt-

finanszírozások kiesnek. Az R a jegybank passzívája és a kereskedelmi bankok aktívája. Az
RH a kereskedelmi bankok passzívája és a jegybank aktívája. A KPB a jegybank passzívája és
a kereskedelmi bankok aktívája. A bankrendszer egésze tehát a kormányzati szektort, a
magánszektort és a külföldet finanszírozza. A magánszektor és a költségvetési szektor mindig
nettó hitelezői pozícióban van. A külföld lehet nettó hitelezői és nettó megtakarító pozícióban
is. Ez azt jelenti, hogy az NKK előjele negatív, vagyis az adott országnak külföldi adóssága
van.

Ha most áttekintjük a monetáris szektor forrás oldalát, akkor könnyen felfedezhetjük benne a
már megismert monetáris aggregátumokat. A mai pénz a monetáris szektor passzívája.
Forrás: http://www.doksi.hu

M 1 = KPF+DL
M 2 = M 1 +DE
M 3 = M 2 +PE

A pénzmennyiség alakulását döntően a monetáris szektor tevékenysége határozza meg. E

tevékenység technikai értelemben bankműveleteket jelent. A pénzmennyiség alakulására
pénzteremtő és pénz megsemmisítő bankműveletek hatnak. Az egyes műveletek részben
valamilyen központi elhatározás eredményei. Ilyenek a pénz emisszió, jegybank valutaátváltó
tevékenysége, külföldi hitelfelvétele, kereskedelmi bankok részére nyújtott refinanszírozási
hitelek. A bankműveletek másik része a profitorientált vállalkozásokként működő bankok
üzleti megfontolásai alapján jelentkeznek. Ilyen a hitelezés, valutaátváltás stb. A pénzteremtő
műveletek másik oldalán mindig nem monetáris gazdasági szereplők állnak. Ezek közül az
állam, pontosabban a központi költségvetés speciális szereplő, hiszen a kormányzati
szuverenitásba beletartozik kiadási többletének pénzkibocsátással történő finanszírozása.

2. Pénzteremtő bankműveletek

Két alapvető pénzteremtő bankműveletet különböztetünk meg. Az első a zárt gazdaság

feltételezésén alapul. Ekkor a pénzteremtés úgy történik, hogy a belföldi bankrendszer hitelt
nyújt a nem monetáris szereplőknek. A hitelnyújtás történhet hitelszerződés, vagy
hitelviszonyt megtestesítő értékpapír megvásárlása formájában. E bankművelet
eredményeként a nem monetáris szereplők bankbetétei játsszák közvetlenül a pénz szerepét.
Ezért kiegészíthetjük az előbbieket azzal, hogy a bankok betéti kamatfizetései is
pénzteremtést jelentenek.

A pénzteremtés másik alapvető módja a monetáris szereplők külföldi fizetőeszköz vásárlása.

A külföldi fizetőeszköz az adott országban nem tölti be a törvényes fizetőeszköz szerepét.
Határesetek itt is vannak, hiszen instabil pénz esetén más országok törvényes fizetőeszköze(i)
átvehetik részlegesen a pénzfunkciókat.

A monetáris szereplők külföldi fizetőeszköz vásárlásának szabadsága a nemzeti valuta

(törvényes fizetőeszköz) konvertibilitásának fokától függ. Két alapesetet különítsünk el! Az
egyik esetben külföldi fizetőeszközt csak a monetáris hatóság vásárolhat. A másik esetben ezt
a műveletet korlátozás nélkül bármelyik bank megteheti. Az elkülönítésből láthatjuk, hogy e
pénzteremtő művelet súlya függ az átváltás szabadságától. Amennyiben a nem monetáris
szereplők is szabadon rendelkezhetnek külföldi fizetőeszközzel, akkor a kereskedelmi
bankokkal szembeni átváltási igények is jelentősen nőnek. A devizavásárlással teremtett pénz
tulajdonképpen nem más, mint a külföldi fizetőeszközt kibocsátó monetáris intézmény fizetési
ígéretének elfogadása. Az így teremtett pénzek kötődhetnek különböző típusú tranzakciókhoz.
Ezek egy része mögött áru- és jövedelemmozgás, más része mögött különböző célokat
szolgáló tőkemozgás áll.

4. ábra Pénzteremtő bankműveletek

Banki aktíva Banki passzíva

+ Hitel + Pénz (bankszámlapénz, fizetésre alkalmas
+Deviza betét)
Forrás: http://www.doksi.hu

+Értékpapír (pl. állampapír)

Az ábra alapján látható, hogy a banki aktívák pozitív előjelű változása pénzteremtést, ezek
csökkenése pénz megsemmisülést jelent. A pénzmennyiség változása tehát közvetlenül
kiolvasható a bankrendszer összevont (konszolidált) mérlegéből.(3. ábra) Annak
mérlegfőösszeg változása bővülést, csökkenése szűkülést jelent. A reálpénzmennyiség
változását úgy számíthatjuk ki, ha a mérlegfőösszeg változást defláljuk az infláció értékével.
Amennyiben a banki aktívaállomány összértéke nem változik, csak megoszlása módosul, úgy
az nem eredményez változást a pénzmennyiségben. Nincs se pénzteremtés, se
pénzmegsemmisülés. Például a bank birtokában lévő devizáért állampapírt vásárol.

Mind a fenti aktívák, mind a passzívák tartozhatnak a monetáris hatósághoz. Jegybanki hitelt
nyújthat a kormányzatnak, vagy más bankoknak. Jegybank, vagy kereskedelmi bank egyaránt
vásárolhat állampapírt. A másik oldalon, pénzként funkcionál a jegybanknál lévő nem lekötött
kereskedelmi banki betét (tartalék), vagy a vállalat folyószámla egyenlege. Egyetlen kivétel
van, ez pedig a kormányzati szektor különböző szereplőinek betétei. A központi költségvetés
betétei nem számítanak bele a pénztömegbe (Száz (1989) 27. p.) A központi költségvetés
pénzköltése azonban igen. Ezzel szemben a helyi önkormányzatok betétei a pénztömeg részei.
Ennek magyarázata, hogy a központi kormányzat költségvetési korlátja puha, vagyis kiadásait
nem rendelkezésre álló pénzkészlete határozza meg. Annyi pénze van amennyit költ és nem
annyit költ, amennyi pénze van.

2.1.Egzogén és endogén pénzteremtés 5

Egzogén pénzteremtés

Tegyük fel, hogy a nem pénzügyi szereplők birtokában van egy adott pillanatban KP értékű
készpénz, amely kiindulásként azonos az összes pénzmennyiséggel 6 . A pénz egy részét a
gazdasági szereplők készpénz kímélő fizetési módok alkalmazása miatt bankba teszik. A
pénzforgalom készpénz hányada sok tényező (szokások, szabályozás, technikai feltételek,
várakozások stb.) függvénye. Ha a szereplők pénzük x-ed hányadát tartják készpénzben,
akkor a bankbetét (számlapénz) nagysága KP(1-x). A kereskedelmi bankok e betéteket azért
gyűjtik, hogy azokat, megfelelő haszon (marzs) fejében tovább kölcsönözzék. A bankok
óvatosak és arra az esetre, ha betétesek egy része készpénzhez kíván jutni y nagyságú
tartalékot képeznek. Kihitelezhető forrásaik a mindenkori betéteik (1-y)-szorosa. Az egyes
kereskedelmi bankok – úgy tűnik – nem teremtenek pénzt, pusztán tovább kölcsönzik a
betéteket. A kereskedelmi bankok KP(1-x)(1-y) hitelt képesek nyújtani. Hogy néz ki ebben az
esetben a gazdaságban lévő pénzmennyiség?

Ez nem más. Mint M 1 = KPx+KP(1-x)+KP(1-x)(1-y) (1).

A hitelnyújtás után a pénz csak kisebb része marad készpénzben, nagyobb része fizetésre
szolgáló betét, a kereskedelmi bank szempontjából kikölcsönözhető pénz. A kereskedelmi
bankok pénzügyi közvetítő tevékenysége eredményeként a pénzmennyiség
megsokszorozódik. Ezt pénz multiplikációnak nevezzük. Ennek működése az előbbi példa

5
Tarafás (2001) alapján.
6
Ebben a helyzetben KP= KPF= M 1 .
Forrás: http://www.doksi.hu

folytatásából a következőképpen mutatható be. Jelöljük a különböző időpontokat felső index-

szel. A kiinduló időpontban a pénzmennyiség azonos a kibocsátott készpénzzel.

M0 1 =KP
A következő időpontban az előbb már bemutatott hitelezési tevékenységgel – a készpénz
hányad és a kötelező tartalékráta függvényében megnő a pénzmennyiség.

M1 1 = KP+KP(1-x)(1-y)

A következő időpontban az M1 1 betétként lecsapódó része lesz alapja a további

pénzteremtésnek. Ezt a betétet kölcsönzi tovább a kereskedelmi bankrendszer.

M2 1 = KP+KP(1-x)(1-y)+ KP(1-x)(1-y)*(1-x)(1-y)= KP+ KP(1-x)(1-y)+ KP(1-x)2(1-y)2

Az n-edik lépésben a továbbkölcsönözhető betét a KP(1-x)n(1-y)n lesz. E multiplikációs

folyamat eredményeképpen a pénz állomány a következő nagyságú lesz:

Mn 1 = KP+ KP(1-x)(1-y)+ KP(1-x)2(1-y)2+… +KP(1-x)n(1-y)n

vagyis a mértani sorokra vonatkozó algebrai szabályt követve M 1 = KP/x+y-xy lesz.

Az 1/x+y-xy tört a pénz multiplikátor. E multiplikátor két tényőtől függ. Egyrészt az y, vagyis
a tartalékráta értékétől. A tartalék ténylegesen függ a jegybank által a különböző típusú
betétekre előírt tartalékráta nagyságától A gyakorlat az, hogy más-más tartalékolási
kötelezettségeket írnak elő a látra szóló, fizetésre azonnal használható és a határidős
betétekre. A bankok pénzteremtését korlátozza az önkéntes tartalékképzés. Ez utóbbit szabad
tartalékoknak nevezzük, amelyek nagysága az egyes kereskedelmi bankok döntéseitől függ.
Másrészt s készpénz hányadtól (x), vagyis attól, hogy az M 1 -en belül milyen a készpénz
aránya. E tényezők alapján látható, hogy a jegybank a kereskedelmi bankok pénzteremtését
csak korlátozottan képes befolyásolni.

A pénzteremtés e modelljét azért tekintjük exogénnek, mert az a pénz kínálatot nem a

gazdasági szereplők pénzkeresletéből, hanem külső tényezők megnyilvánulásaiból vezette le.
Ezen akarat konkrét megjelenése a monetáris politika. A modern pénzrendszerben a pénz
kínálata nem vezethető le közvetlenül piaci folyamatokból. A monetarista közgazdászok az
exogén pénzteremtés politikáját javasolják, ami azt jelenti, hogy véleményük szerint a
gazdasági növekedés természetes rátájával megegyező pénzmennyiség növekedés biztosítja a
pénzstabilitást.

Endogén pénzteremtés

Abból induljunk most ki, hogy a gazdaság szereplői M nagyságú hitelt igényelnek a
kereskedelmi bankoktól. Ha a bankok a hiteligényt teljesítik, akkor a pénzmennyiség éppen
ennyivel nő. Az új pénz kereskedelmi banki pénz formát ölt, technikailag számlapénz. A
kereskedelmi bank nem bocsáthat ki készpénzt. Ezen új pénz egy részét – továbbra is
fenntartva a pénzforgalom készpénz hányadára vonatkozó feltételezést – éppen Mx összeget a
finanszírozást igénylők készpénzben kérnek. A pénzteremtéshez a kereskedelmi bankoknak
készpénz tartalékra van szüksége (KPB). A gazdasági szereplők számára rendelkezésre álló
látra szóló számlakövetelés M(1-x) lesz. Ezzel a gazdasági szereplők bármely más gazdasági
szereplőnek fizetni kívánnak. Ha a másik szereplő számláját a pénztulajdonos bankja vezeti,
Forrás: http://www.doksi.hu

akkor e fizetést egyszerű bankon belüli jóváírással hajtják végre. Ha más banknál vezetik
partnerem számláját, akkor kereskedelmi banki pénzem a fizetési rendszeren keresztül jut el
az ő számlájára. E művelet biztonsága érdekében a monetáris hatóság minden kereskedelmi
bank számára tartalékolási kötelezettséget ír elő (R), amelynek rátája továbbra is y. A tartalék
funkciója, hogy rendelkezésre álljon likviditás a bankok közötti számlajóváírásra. Ez a
tartalékolási kötelezettség azt jelenti, hogy a fizetések lebonyolítására alkalmas betétek (1-y)
nagyságát a bank tovább hitelezheti, hiszen olyan tapasztalat van, hogy egy ilyen hitelezés
nem veszélyezteti a pénztulajdonosok (betétesek) felé felmerülő kötelezettségek teljesítését. A
multiplikáció alapja itt is a tovább hitelezhető kereskedelmi banki betét.

A kereskedelmi bankoknak M nagyságú új pénz teremtéséhez Mx+M(1-y) jegybankpénzre

van szükségük. Ebből Mx=KPB, M(1-y)= R ,vagyis a jegybankpénz igény egyszerre
készpénz és számlapénz formájú.

A pénzteremtésnek ez a módja a reálgazdaság finanszírozási igényeinek lecsapódása, olyan

helyzet, amikor a pénzmennyiség változását a reálfolyamatok váltják ki.

A pénzmegszűnés

A pénz a pénzteremtő műveletek inverzeivel szűnik meg. Pénz megsemmisítő műveletek a

hitel visszafizetés, a hitel kamatok kifizetése, illetve a kereskedelmi bankok deviza eladása. A
pénz megsemmisülés – hasonlóan a pénzteremtéshez – a pénzállomány nagyságát változtatja.
Abban az esetben, ha a bankok által nyújtott hitelek jelentős részét nem tudják visszafizetni a
magánszektor szereplői, akkor bankválság alakul ki. Ebben az esetben a multiplikációs
folyamat a visszájára fordul, mert a nem fizetés fertőzésszerűen terjed szét a bankrendszerben
és a magánszektorban. Amennyiben nincs betétbiztosítás, úgy a bankcsődök a kereskedelmi
banki pénzek hirtelen megsemmisülését eredményezik. Folytatva a fertőzés analógiát, ebben a
helyzetben egészséges pénzügyi helyzetben lévő gazdasági szereplők vesztik el vagyonuk egy
részét és lehetetlenülnek el.

2.4. A pénzmultiplikáció bizonytalanságai

A pénzmultiplikáció bemutatott összefüggései a pénzteremtés felső határát jelölik ki. A

pénzteremtés elindulásához és multiplikációjához a nem monetáris szereplők
pénzkeresletének (stock változó) és konkrét hiteligényének növekedése (flow változó) kell.

A magánszektor pénz kereslete három tényezőtől függ. Egyfelől a kibocsátás, a makroszintű

jövedelem alakulásától. Ezt a faktort tranzakciós pénzkeresletnek nevezzük. A tranzakciós
kereslet a reáljövedelem összegétől, a pénz forgási sebességétől és a különböző szereplők
bevételei és kiadásainak időbeli alakulásától függnek. Ez utóbbi vonatkozásban számos
szezonális hatás tapasztalható. A háztartások esetében van hónapon belüli, éven belüli
szezonalitás, amely bevételek és kiadások időbeni meg nem feleléséből adódnak. Ugyanígy
megfigyelhető szezonalitás a vállalatok pénzkeresletében is. Másfelől a magánszektor
gazdasági szereplőinek tartalékolási igényei befolyásolják a pénzkeresletet. Ezt óvatossági
faktornak nevezi az irodalom. Ez lényegében az azonnali fizetőképesség likviditás
képességének fenntartásával összefüggő motívum. Végül fontos tényező a spekulációs
pénzkereslet, amely a magánszektor szereplőinek likvid vagyon összetételére vonatkozó
preferenciáitól függ. Itt a lehetséges alternatívákat a kvázi pénzként működő kockázatmentes
instrumentumoktól kezdve a különböző hitelviszonyt és tulajdonosi jogviszonyt megtestesítő
Forrás: http://www.doksi.hu

értékpapírok, illetve ezekből származtatott instrumentumok tartása jelentik. A vagyon

összetétel (portfólió) függ a különböző vagyonelemek várható hozamától és a befektető
(megtakarító) kockázatvállalási attitűdjétől.

A hitelkeresletet közvetlenül befolyásolja a gazdaság állapota, konjunkturális helyzete, illetve

a magánszektor szereplőinek várakozásai. A hitelkereslet, még nem jelent hitelteremtést. A
kereskedelmi bankok megvalósult hitelnyújtásának mértékét a monetáris politika által kijelölt
mozgástéren belül meghatározza a bankok üzletpolitikája, várakozásai és a prudenciális
szabályozás. A „hitelszűkülés” az a helyzet, amikor van hitelkereslet, a bankrendszernek van
likviditása, mégsem hitelez. Ennek oka lehet az, hogy a bank önmaga tartja kockázatosnak az
adott hiteligény kielégítését. A másik ok az lehet, hogy a prudenciális szabályozás által előírt
tőkekövetelményeknek a bank nem tud megfelelni.

A pénzteremtés szabályozása sem tekinthető bizonytalanságoktól mentes mechanizmusnak. A

biztos szabályozás feltétele a már említett x és y koefficiensek stabilitása. A készpénzhányad
alakulását hosszú és rövid távon ható tényezők sora határozza meg. A hosszútávú tényezők
közé sorolhatók a tradíciók, a fizetési rendszer fejlettsége, a gazdaság szerkezete. Fontos
megfigyelés, hogy a fejlett idegenforgalmi iparral rendelkező országokban a készpénzhányad
magas. Hosszútávú tendencia, hogy csökken a pénzforgalom készpénz igénye. Ez azonban az
y, a kötelező tartalékolás mértékét is csökkenti, hiszen egyre kevésbé kell tartani a
bankszámla követelések készpénzre váltásának igényétől. Rövid távon a készpénz-tartást
befolyásolja a gazdasági és politikai helyzet, a bankrendszerrel kapcsolatos bizalom. Ilyen
véletlen tényező lehet egy bankválság kialakulása. De ilyen volt például a számítógépek
dátumváltási bizonytalanságával (YK2 probléma) kapcsolatos várakozás.

A kötelező tartalékolás sem pontosan érvényesíthető paraméter. A bankok jövedelmezőségi

céljaikat követve törekszenek a kötelező tartalékolás csökkentésére. Ennek az az oka, hogy
számukra a kötelező tartalék képzés sajátos implicit adóként jelentkezik.

2.3. A monetáris politika cél- és eszközrendszere

A monetáris politika meghatározott, időben, a pénzügyi rendszer egészével változó célok és e

célok elérését biztosító eszközök kombinációja. A monetáris politika alapvető küldetése, hogy
a gazdaság likviditásigényéhez igazítsa a pénzteremtést. E küldetés konkrét érvényesítése
függvénye a monetáris politika szűkebb környezetét alkotó pénzügyi rendszer állapotának és a
tágabb értelemben vett gazdasági környezetnek is. Más a monetáris politika mozgástere
alapvetően zárt és más nyitott gazdaságban. Eltérő feltételt jelent a növekvő, vagy éppen egy
tartós válságban lévő gazdaság. Más egy fejlett reálgazdasággal és tőkepiaccal rendelkező
gazdaság, mint egy elmaradott fejletlen intézményrendszerű ország. Végül, de nem utolsó
sorban más egy teljesen konvertibilis pénzzel, deregulált és liberalizált tőkepiaccal rendelkező
országban monetáris politikát csinálni, mint egy részlegesen konvertibilis valuta esetében.

A monetáris politika elvi szükségességét pénzteremtés endo és exogén változatánál látott

jelenség magyarázza, hogy tudniillik a pénz keletkezése és a likviditás igény korántsem együtt
mozgó változók. A kereskedelmi bankok pénzteremtési hajlandóságát a gazdasági szereplők
hiteligénye csak részben határozza meg. A bankok, különösen erős tulajdonosi nyomás alatt
és szigorú szabályozási környezetben nem követik hitelkínálatukkal a hitelkeresletet.
Tapasztalataik és az általános gazdasági helyzet függvényében bizonyos hitelkockázatnál
nagyobb esetén megtagadják a hitelfolyósítást. A másik ilyen faktor, hogy a kormányzati
szektor megnövekedett szerepe ellenére megmaradt „puha” költségvetési korlátja. A
Forrás: http://www.doksi.hu

költségvetés igényei mindig meghaladják lehetőségeit és ennek pénzteremtéssel kíván utat

biztosítani.

2.3.1. Célrendszer

A monetáris politika küldetését mérhető és operacionalizálható célrendszer kitűzésén, ehhez

rendelt adekvát eszközök alkalmazásán keresztül érheti el. A mérhető célok hierarchiájának
csúcsán a végső cél, ezalatt a közbülső célok (nominális horgonyok) a hierarchia alján pedig
az eszközökkel közvetlenül elérhető operatív célok állnak.

A cél és eszközrendszer kibontását tekintse át a Monetáris politika

Magyarországon www.mnb.hu 17-63. oldalain és a kiadványban szereplő
fogalomtárban.

A mai gazdaságpolitikai felfogások a monetáris politika végső célját az infláció

leszorításában, illetve kordában tartásában látják. Ezt tükrözik például a Maastrchti
konvergencia kritériumok és a Stabilitási és Növekedési Paktum célváltozói.

A közbülső célok között két nominális változót kell megemlíteni. Az egyik a pénz
mennyisége, a másik a valutaárfolyam. Az utóbbi kis nyitott gazdaságokban alkalmazott
horgony. A nominális horgony közvetett kapcsolatban van a végső célt megtestesítő
változóval és a monetáris hatóságnak konkrét eszközei vannak e célok hiteles
megvalósítására. A nominális horgony a gazdasági szereplők számára jelzi, hogy a monetáris
hatóság követi a végső célt.

Az operatív célok olyan célváltozók, amelyekre a monetáris hatóságnak konkrét hatása van.
Ilyen jellemzően a pénzpiaci hozamok

Olvasmány

Az USA monetáris hatósága, a FED döntéseit két rövid távú kamatláb meghatározása
keretében hozza. Meghatározza a leszámítolási kamatlábat, amelyet a FED a bankoknak
nyújtott rövidtávú kölcsönökre számít fel. A másik operatív cél a bankközi kamatláb a FED
általi befolyásolása a nyílt piaci műveletekkel. A leszámítolási kamatláb megváltoztatásához a
FED elnökét is magában foglaló 7 tagú Igazgatótanács többségi szavazatára van szükség. A
bankközi kamatlábbal kapcsolatos döntést a Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság (FOMC) hozza.
E bizottság tagjai az Igazgatóságon kívül a FED tagbankjainak, regionális bankjainak elnökei.
A Nyíltpiaci bizottságban 12 szavazati jogú tag van, akik között ott van az Igazgatóság összes
tagja és 5 regionális bankelnök. A FED az igazi befolyást a bankközi kamatláb
befolyásolásával éri el. Itt a döntéshozatal a piacok változékonysága miatt operatívabb.
Gyakran telefon konferenciákon döntenek. A rugalmas döntést segíti az ún. „szimmetrikus
irányelv” bevezetése, amely a FED elnöke számára ad felhatalmazást két FOMC ülés között
bankközi kamatláb változtatást kiváltó intervenció elrendelésére. Ezt a felhatalmazást a
spekuláció elkerülése érdekében előre nem jelentik be. (Woodward (2001) alapján)

Olvasmány vége.
Forrás: http://www.doksi.hu

A magyar monetáris politika operatív célja a három hónapos pénzpiaci kamatokra vonatkozik.
Ezt az MNB 2 hetes irányadó kamatával befolyásolja. A döntéseket a Monetáris Tanács
hozza.

2.3.2 Eszközrendszer

A célokhoz hasonlóan a pénzügyi rendszer fejlődésével az eszközök is változnak. A monetáris

politika eszközei azok az akciók, amelyekkel az operatív célok teljesülését és a közbülső
célok érvényesülését biztosítják. Az eszközöket két szempont szerint lehet csoportosítani. A
tradicionális csoportosítás az indirekt és direkt felosztást alkalmazza.

Indirekt eszközöknek nevezzük azokat, amelyek közvetlenül nem a pénzmennyiségre, hanem

a kamatlábakra hatnak és ezen keresztül történik a pénz mennyiségének szabályozása.
Indirekt eszköz a viszontleszámítolás és a nyílt piaci műveletek.

A viszontleszámítolás az a tranzakció, amikor a kereskedelmi bankok jegybankpénzhez jutnak

forgalomképes értékpapírok (jellemzően kereskedelmi váltók) jegybanknak történő eladással.
A váltó leszámítolás egy nem monetáris szereplő és egy kereskedelmi bank közötti
hitelügylet. A viszontleszámítolás arra utal, hogy a teremtett likviditás végső forrása a
jegybank, a váltó kibocsátója a jegybank adósa. Az ügyletek során diszkontot alkalmaznak,
azaz levonják a váltó névértékéből az esedékes kamatot. A jegybank által leszámítolásra átvett
értékpapírokat jegybank-képes értékpapíroknak nevezzük. A kereskedelmi bankok a kötelező
és önkéntes tartalékaik ezen instrumentumokban tarthatják. Mi a különbség a két
tartalékinstrumentum között? Az eltérő kamatozás. A kereskedelmi bank jövedelem érzékeny
szereplő, ezért az a kamat, amit a jegybank a viszontleszámítolásnál alkalmaz (rediszkontláb)
befolyásolja a bank jövedelmezőségét. E technika két feltételezésen alapul (Tarafás (2001) 20.
p.) A kereskedelmi bankok a viszontleszámítolás költségét áthárítják a hitelt igénybevevőre.
A másik feltételezés a nem monetáris szereplők hitelkereslete függ a kamatlábak változásától.
A valóságban, ha x és y értéke nagy, akkor a kereskedelmi bankok ráutaltak a jegybanki
refinanszírozásra, így érzékenyek a refinanszírozás költségére. Ha az x és y értéke alacsony,
akkor a kereskedelmi bankok függetleníthetik magukat a jegybanki kamatpolitikától. A
viszontleszámítolási technika jellemzően a bankorientált pénzügyi rendszerekben hatásos.

A nyílt piaci műveletek technikája nem a pénzteremtéshez szükséges jegybankpénz

megszerzésének költségeit igyekszik befolyásolni, hanem a kereskedelmi bankoknál meglévő
likviditás (jegybankpénz) állományának változtatására irányul. Ez az eszköz likvid
másodlagos értékpapír piacot feltételez.

A direkt eszközök közvetlenül hatnak a pénzmennyiségre, és csak közvetett módon

befolyásolják a kamatokat. Ilyen eszköz a kötelező tartalékoltatás. Ez azt jelenti, hogy a
monetáris hatóság előírja, hogy a kereskedelmi bankok kötelezettségeik meghatározott
típusaira (pl. ügyfél betéteikre) milyen százalékban képezzenek a monetáris hatóságnál
vezetett számlájukon betétet. A kötelező tartalékokra stabil pénzek (alacsony infláció) esetén
nem fizetnek kamatot, magas infláció esetén fizetnek kamatot, de a kamatláb nem biztosít
pozitív reálkamatot. A kötelező tartalék a banknak üzemgazdasági költség, ezért igyekszik ez
alól kibújni. Például olyan forrásgyűjtő instrumentumokkal, amelyre nem vonatkozik e
kötelezettség. A tartalékoltatási politika és más gazdaságpolitikai cél elérését segíti, amikor
bizonyos értékpapírok (jellemzően állampapírok, vagy jegybank által kibocsátott kötvények)
a kötelező tartalék képzésre elfogadott instrumentumok lehetnek. E papírok hozama egyfelől
Forrás: http://www.doksi.hu

kompenzálja a bankot, másfelől a jegybank ezzel tudja támogatni a költségvetési hiány

finanszírozását. A kötelező tartalékoltatás, pontosabban a tartalékráta változtatása alkalmas
eszköz monetáris restrikció esetén. Az expanzív monetáris politikát azonban ezen eszköz
kevéssé tudja támogatni.
A kötelező tartalékráta emelése közvetetten hat a kamatokra is. Így ezen eszköz befolyásolja a
bankok üzleti tevékenységének jövedelmezőségét is. A jövedelmezőség oldaláról gyakorolt
hatás jelentős mértékben függ attól, hogy a tartalékráta változtatása nyomán megváltozott
kamatok miként befolyásolják a magánszektor hitelkeresletét. Gyorsuló, vagy tartósan magas
infláció esetén a magánszektor könnyen tovább képes hárítani a finanszírozás költségeinek
növekedését, így a tartalékráta emelése nem csökkenti a hitelkeresletet. Ennek kielégítésére a
kereskedelmi bankok likviditásukat megnövelhetik növekvő viszontleszámítolással. Ilyen
esetben veti be direkt eszközként a monetáris hatóság a viszontleszámítolási plafon előírását.
További direkt eszköz a hitelkontingensek alkalmazása. Ekkor a monetáris hatóság – büntetés
terhe mellett – előírja az egyes kereskedelmi bankok által nyújtható hitelek nagyságát. Az
1970-es évekig egyes országokban használatos volt az irányított hitelek rendszere
(Franciaország) és a betéti kamatok maximálásának előírása(USA). Az előbbi állami struktúra
politikát támogató monetáris eszköz volt, amely hitellel (esetleg államilag támogatott
kamatokkal kombinált módon) segítette a preferált ágazatok fejlődését. A betéti kamatok
maximalizálása a megtakarítások a tőkepiac felé terelését szolgálták, rontva ezzel a betéti
bankok forrásszerző esélyeit.

A magyar belföldi fizetési rendszer főbb jellemzői

Egy ország belföldi fizetési rendszere a különböző (monetáris, egyéb pénzügyi, kormányzati
és magánszektorbeli) szereplők közötti elszámolásokra vonatkozó jogszabályokból,
megállapodásokból és szervezetekből áll. A szervezetek típusai a pénzforgalmi közvetítők
(kereskedelmi bankok, posta stb.), elszámoló házak és a végső kiegyenlítő.

A fizetési rendszer a gazdaság vérkeringéséhez hasonlítható. E rendszerek potenciális

pénzügyi válságok közvetítői, illetve kiváltói lehetnek. A fizetési rendszer a monetáris
politika és a likviditás menedzselés szempontjából is kulcsfontosságú elem.

A hazai fizetési rendszer fenntartása, működtetése és szabályozása – egyéb más feladatai

mellett - az MNB feladata. A jegybank emissziós tevékenysége keretében forgalomba
bocsátott készpénzt, azaz a bankjegyek és érmék túlnyomó többségét a lakosság használja. A
gazdaság egyéb szereplői, a nem pénzügyi vállalatok, pénzügyi szolgáltatók, bankok,
valamint az államháztartás pénzforgalma főként bankszámlák közötti pénzmozgás útján
bonyolódik le. Az MNB – a jegybankról szóló törvény előírása szerint – a következő
szereplők elszámolási számláit vezeti:
- hitelintézetek (bankok),
- Országos Betétvédelmi Alap,
- Elszámoló házak,
- Befektetővédelmi Alap,
- Magyar Posta Rt.,
Forrás: http://www.doksi.hu

- Magyar Államkincstár,
- Államadósság Kezelő Központ Rt.,
- Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.
A magyar belföldi fizetési rendszerben a Jegybank a végső kiegyenlítő is.

A többi gazdasági szereplő, vagyis a lakosság, a nem pénzügyi vállalatok, a helyi

önkormányzatok és non profit szervezetek számlapénzforgalmát a hitelintézeteknél
(bankoknál) vezetett elszámolási számlák segítségével bonyolítják le. A bankok az ügyfelek
számláinak kiegyenlítését, az ügyfelek fizetési megbízásainak teljesítését részben saját belső
elszámolási rendszerének keretében, részben más hitelintézetek, illetve elszámoló házakkal
történő számlakiegyenlítéssel végzik.

A fejlett pénzügyi rendszerekben a fizetési rendszerek meghatározó eleme a bankközi fizetési

rendszer. A bankközi elszámolás-forgalomban keletkezett tartozások és követelések
kiegyenlítése a pénzintézetek jegybanknál vezetett elszámolási számláin történik. A
kiegyenlítést azonban megelőzi az elszámolás, azaz a fizetési megbízások célba juttatása, és a
kölcsönös tartozások és követelések kiszámítása, ami a bankközi elszámolás-forgalom
keretében történik.
A bankközi fizetési rendszer stabilitása, biztonságos működtetése alapfeltétele a teljes hazai
pénzügyi rendszer stabilitásának. Ezt tükrözi az Alkotmány és a jegybanktörvény is, mely
szerint az MNB feladata a fizetési és az elszámolás-forgalmi rendszer kialakítása és
zökkenőmentes működtetése.
Az MNB elnöke rendelkezést bocsát ki, amely hatálya a pénzforgalom tekintetében
magánszemélyekre is kiterjed. Jegybankelnöki rendelkezés állapítja meg a belföldi fizetési
forgalomban alkalmazható fizetési módokat és lebonyolításuk lényeges szabályait, így
egyebek között a teljesítés rendjét és határidejét.
Szabályozási jogkörén túl a jegybank felügyeleti tevékenységet is folytat, amelynek célja
elsősorban a pénzintézetek pénzügyi kapcsolatrendszereként működő elszámolási rendszerek
hatékonyságának és stabilitásának biztosítása, a fizetési kockázatok minimalizálása. A
jegybank engedélyezi a pénzintézeti elszámolóházak működését, és ellenőrzi
tevékenységüket.

A bankközi klíringrendszer jelenti a fizetési rendszer „lelkét”. A Giro Elszámolásforgalmi Rt.

által üzemeltetett bankközi klíringrendszer a giro elszámolási rendszer (Bankközi
Klíringrendszer – BKR). Az átutalásokat a rendszer bruttó módon kezeli, azonban nem
azonnal, a megbízás időpontjában küldi el az átutalásokat, hanem a tárgynapon egy
meghatározott időpontban történik meg ezek rendezése. A kereskedelmi bankok közvetlenül
tagjai az elszámolási rendszernek, az egyéb pénzintézetek, – mint például a
takarékszövetkezetek – a kereskedelmi bankokon keresztül, ún. levelező tagként
kapcsolódnak a giró elszámolás-forgalmi rendszerhez. A rendszer a bankközi
klíringforgalomban csak olyan megbízást fogad el, melynek fedezetét a megbízó hitelintézet
előzetesen biztosította. Ez a fedezet a jegybanknál vezetett elszámolási számla egyenlegéből
és a KELER Rt.-nél az elszámolás előtt a bank által zároltatott értékpapírokból áll. A giro
rendszer az adott napi forgalom után késő délután és éjszaka feldolgozza a beérkezett
átutalásokat. Amennyiben a zárolt összeg valamilyen oknál fogva nem nyújt fedezetet egy
pénzintézetnél az átutalások összegére, a rendszer sorba állítja ezeket az átutalásokat. A bank
Forrás: http://www.doksi.hu

vagy további – saját – likviditás felszabadításával nyújt lehetőséget a sor lebontására, vagy
különböző eszközök (hitellehetőségek) állnak rendelkezésére a jegybank részéről pótlólagos
likviditás felvételére. Az MNB-nek kettős szerepe van az elszámolási rendszerben:
egyrészről elszámolja és lekönyveli az éjszakai bankközi zsírórendszer működése során
keletkezett pozíciókat, másrészt napközben saját számlatulajdonosainak (pénzintézeteknek)
egymással szembeni fizetéseit közvetlenül rendezi és könyveli. A Giro Elszámolásforgalmi
Részvénytársaságot 1989-ben alapították azzal a céllal, hogy létrehozza és üzemeltesse a
bankközi klíringrendszert. A részvénytulajdonosok a pénzintézetek az MNB-vel együtt, amely
a legnagyobb részvénytulajdonos a részvénytőke 14,7 százalékának birtoklásával. A
pénzintézetek közötti elszámolás-forgalomhoz hasonló kockázatok adódhatnak az Állami
Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által felügyelt Központi Elszámolóház és Értéktár Rt. (KELER
Rt.) tevékenységében is, amely az értékpapírok és származékos tőzsdei ügyletek
pénzforgalmának feldolgozását végzi. A KELER Rt. esetében az MNB a részvények 50
százalékának tulajdonosa.

A fejlett pénzügyi piacokkal rendelkező országokban létrejöttek olyan intézmények, melyek

fő funkcióként – szolgáltatásként – látják el mindazokat a feladatokat, melyek a hatalmas
mennyiségű piaci értékpapír-állomány kezeléséhez és elszámolásához szükségesek. A tőzsdei
forgalom rohamos bővülésével Magyarországon is megfogalmazódott egy önálló
elszámolóház és értéktár létrehozásának az igénye, amely a szolgáltatások szélesebb körét
tudja hatékonyan, gyorsan és biztonságosan biztosítani a tőzsdei ügyletkötésben résztvevők
számára. 1993. október 12-én alapos szakmai előkészítő munka eredményeként megalapításra
került a Központi Elszámolóház és Értéktár (Budapest) Rt., rövidített nevén KELER Rt. A
KELER Rt.-t a Magyar Nemzeti Bank, az Árutőzsde Kft., valamint a Budapesti Értéktőzsde
alapította, s a tulajdonolja azóta is. Fő feladataként a magyarországi értékpapír-piaci ügyletek
biztonságos, gyors és olcsó elszámolásának és teljesítésének elősegítését jelölték meg, egy, az
elsősorban tőkepiaci közösség tagjai (értékpapír-forgalmazók, bankok) számára létrehozott,
azok piaci tevékenységét támogató szolgáltató központ működtetése révén. A KELER Rt.
tehát ellátja a központi értéktári funkciókat, és az ezzel kapcsolatos értékpapírszámla-vezetési
és egyéb szolgáltatásokat nyújtja. Elszámolóházi funkcióiban nemcsak a BÉT (Budapesti
Értéktőzsde) azonnali piacának nyújt szolgáltatásokat, hanem a BÉT és a BÁT (Budapesti
Árutőzsde) határidős piacának elszámolóházaként is működik. A legnagyobb kockázatokat ez
utóbbi szerepkörében vállalja magára, hiszen a határidős ügyletek esetében a nemzetközi
gyakorlathoz hasonlóan az elszámolóház szerződő félként lép be a vevő és az eladó közé, és
garantálja az ügyletek teljesítését. A KELER Rt. ezen túlmenően a tőzsdén kívüli
állampapírpiac (OTC) számára is elszámolási szolgáltatásokat nyújt, valamint egyre
kiterjedtebb banki jellegű funkciókat lát el (tőzsdeforgalmi számlavezetés: ki- és befizető
pénztár működtetése, kamatfizetés, elszámoláshoz kapcsolódó technikai hitelezés stb.;
Treasury tevékenység). A KELER Rt. létrejöttével és a fizetési rendszer fejlődésével egyre
szélesebb körben nyílik lehetőség a DVP (Delivery Versus Payment) elvű elszámolás 2
megvalósítására. A fizetési forgalomban felmerülő kockázat lényegesen mérsékelhető abban
az esetben, ha a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszer működése megfelel a szállítás
fizetés ellenében (DVP) elvnek, azaz olyan mechanizmust alkalmaz, amelyben az
értékpapírok szállítása csak és kizárólag abban az esetben történhet meg, ha az ellenérték
kifizetése is megtörténik. Az értékpapír-elszámolási rendszer (az azt végző intézmény), illetve
a monetáris politika (a jegybank) számos területen kapcsolódnak össze. A jegybank maga is
részt vesz olyan tranzakciókban, amelyek mögött fedezetül állampapírok állnak, illetve saját

2
DVP elv: értékpapírügyleteknél a teljesítés csak akkor történik meg, ha eladói oldalon az értékpapír, vevői
oldalon pedig a szükséges pénz rendelkezésre áll a megfelelő számlákon.
Forrás: http://www.doksi.hu

műveletei egy részének az elszámolását is a KELER Rt. végzi. Az értékpapírok pénzoldali

elszámolása pedig gyakran a jegybankoknál vezetett számlákon történik.

A VIBER
Az MNB, a hitelintézetek részére nyújtott szolgáltatásokat korszerűsítendő, 1999 őszén új
szolgáltatást vezetett be, a valós idejű bruttó elszámolási rendszert (VIBER). A valós idejű
bruttó elszámolás (Real Time Gross Settlement – RTGS) lényege, hogy a kiegyenlítés és az
elszámolás mozzanata időben nem válik el egymástól, a könyvelés tételenként, folyamatosan
és valós időben zajlik. A bruttó rendszerek általában jegybanki számlavezetési szolgáltatásra
épülnek. A VIBER is egy olyan bruttó elvű kiegyenlítési rendszer, amelyben a fizetési
megbízások feldolgozása és végleges kiegyenlítése folyamatosan zajlik az érintett résztvevők
valós idejű értesítése mellett. A teljesítésre beküldött fizetési megbízásokat – meglévő fedezet
esetén – az MNB azonnal teljesíti, és erről a rendszer értesíti a megterhelt és jóváírt bankokat.
Magyarországon a VIBER-t a sürgős, tipikusan nagy összegű, bankközi fizetési megbízások
elszámolása és kiegyenlítése érdekében hozták létre. A VIBER 2000 márciusától
opcionálisan, júliustól kötelezően teljesíti a bankok ügyfeleinek sürgős, nagy összegű
megbízásait is. A kisösszegű fizetések lebonyolítása továbbra is a BKR-ben fog történni,
azonban a VIBER és a BKR között nincs kötelező forgalomterelés értékhatár vagy egyéb
ismérv szerint. A VIBER üzenetközvetítő hálózata a SWIFT. (A SWIFT – Society for
Worldwide Interbank Financial Tele-communication – több országra kiterjedő,
üzenetközvetítő kommunikációs rendszer).

A VIBER résztvevői egyfelől a hitelintézetek, másfelől a KELER Rt., a napközbeni hitel

fedezetéül szolgáló értékpapírok kezelőjeként és értékpapír-forgalom elszámolójaként, a
Magyar Államkincstár, valamint az MNB mint számlavezető és levelező banki szolgáltatást
nyújtó, szabályozó és felügyelő szerv, a rendszer üzemeltetője.
A VIBER közvetlen tagjai azon bankok és egyéb intézmények, amelyek az MNB-nél számlát
vezetnek, és a fizetési megbízásokat saját interfészük segítségével fogadni és küldeni tudják.
A közvetlen VIBER-tagok levelezett ügyfelei nem tagjai a VIBER-nek, tehát VIBER-
számlájuk sincs.
A VIBER-t úgy alakították ki, hogy már indulásakor adottak voltak a jövőbeli csatlakozás
technikai feltételei a közös európai fizetési rendszerhez, a TARGET-hez. (Trans-European
Automated Real-Time Gross Settlement Express Transfer – a TARGET az EMU harmadik
szakaszában bevezetett közös európai fizetési rendszer, amelyet a nemzeti fizetési rendszerek
integrációja és harmonizációja érdekében hoztak létre.)
A VIBER megvalósulásával gyorsul a pénzforgalom, ezért várhatóan ugyanakkora fizetési
forgalom lebonyolításához kevesebb pénzre lesz szüksége a bankoknak.

Látható, hogy a VIBER egyrészt technikai változást, másrészt kockázat-csökkentést, nagyobb

hatékonyságot jelent a korábbi rendszerhez képest. Azok a tételek, amelyeket eddig a
zsírórendszer közbeiktatása nélkül közvetlenül könyvelt le az MNB a bankszámlán a délelőtt
vagy a kora délután folyamán, 1999 szeptemberétől valós időben, a VIBER-en keresztül
számolódnak el. Ezen műveletek közé tartoznak például az elszámolási számlával rendelkező
bankok közötti fizetési műveletek, az olyan értékpapír-műveletek, amelyekre a KELER DVP
elszámolást biztosít, az olyan beszedési megbízások, amelyek kötelezettje egy
számlatulajdonos bank, az MNB-vel kötött ügyletekből eredő fizetések (refinanszírozási
Forrás: http://www.doksi.hu

hitelek folyósítása és törlesztése, nyíltpiaci műveletek, devizaműveletek stb.), a Posta

közvetítésével lebonyolított készpénzforgalom kiegyenlítése, vagy egy kereskedelmi bank
számláját érintő készpénzforgalom.
A VIBER-ben (délelőtt 10 órakor) történik a bankkártya nettó elszámolások teljesítése is. A
VIBER-ben – mint eddig is – minden elszámolás fedezetvizsgálat mellett történik.

A fizetési rendszerrel kapcsolatban az MNB feladata és célja az, hogy a belföldi fizetési
rendszer működőképességét biztosítsa, és egy olyan országos fizetési és elszámolási rendszert
alakítson ki, amely minimális kockázattal működik. Az elszámolási rendszer és a pénzügyi
piacok hatékony működése között szoros kapcsolat van, ugyanis minél fejlettebb a fizetési
rendszer, annál likvidebbek a pénzügyi eszközök, annál jobban integrálódnak a pénzügyi
piacok, csökken a tranzakciós költség és a kockázat. Ezáltal és a gyorsuló adat, illetve
információáramláson keresztül javulhat a hatékonyság, amellyel a jegybanki lépések a
különböző piacok kamatlábain és változóin keresztül a végső kamatcélra hatnak.
Másrészt azonban a fizetési rendszer egy olyan csatorna is, amelyen keresztül a pénzügyileg
nem stabil hitelintézetek az egész fizetési rendszer stabilitását veszélyeztethetik. Ilyen
esetekben, a veszélyt elkerülendő, a központi bankok kénytelenek utolsó mentsvár
funkciójuknak eleget tenni.

Kulcsfogalmak

Monetáris intézmények,
Pénz-aggregátumok,
Emisszió és pénzteremtés,
Monetáris intézmények mérlege, a monetáris rendszer összevont mérlege,
Pénzkereslet, hitelkereslet,
Pénzkínálat,
Monetáris politikai célok,
Monetáris politikai eszközök,
Fizetési rendszer,
Bruttó és nettó fizetési rendszer,

Ellenőrző kérdések

1. Melyek a monetáris hatóság funkciói?

2. Mit jelent az az állítás, hogy a kereskedelmi bank monetáris pénzügyi közvetítő?
3. Vezesse le a bankrendszer összevont mérlegéből a különböző pénzügyi
aggregátumokat!
4. Mutassa be az exogén és endongén pénzteremtést!
5. Milyen tényezők határozzák meg a magánszektor pénzkeresletét és hitelkeresletét?
6. Mitől függ a pénz kínálat és a hitelkínálat?
7. Ismertesse a monetáris politika célrendszerét!
8. Mutassa be a monetáris politika eszközeit!
9. Mi a fizetési rendszer funkciója és milyen elemei vannak?
10. Mutassa be a magyar belföldi fizetési rendszert!
Forrás: http://www.doksi.hu

Irodalom:

Bánfi Tamás- Hagelmayer István (1998): Pénzelmélet és pénzügypolitika Közgazdasági és

Jogi Könyvkiadó Budapest

Bánfi Tamás- Sulyok Papp Márta (szerk.)(1999): Pénzügytan I. Egyetemi Tankönyv Tanszék
Kft.

Kohn, Meir (1998): Bank- és pénzügyek, pénzügyi piacok Osiris-Nemzetközi Bankárképző

Magyar Nemzeti Bank (2002)Monetáris politika Magyarországon

Pete Péter (1996): Bevezetés a monetáris makroökonómiába Osiris Kiadó

Szalkai István (1995): A monetáris irányítás Bevezetés a monetáris gazdaságtanba Második,

átdolgozott, bővített kiadás Bankárképző

Száz János (1989): Hitel, pénz, tőke. A hitelpénz és a pénztőke idődimenziója Közgazdasági
és Jogi Könyvkiadó

Tarafás Imre (2001): A monetáris politika a nagy válságtól az ingatag pénzpiacokig (Aula)

Woodward,B. (2001): A gazdaság karmestere. Greenspan és a FED. Perfekt Kiadó