Az Asperger-szindróma (ASD) egy átfogó fejlődési rendellenesség,

amelyet széles körben az autizmus enyhe formájaként írnak le. Az

ASD-vel küzdők általában sok szociális és érzékszervi problémával
küzdenek, mint azok, akik az autista zavar súlyosabb formáiban
szenvednek, de átlagos vagy átlag feletti IQ-juk és szókincsük
van. Gyakran nehézséget okoz a kommunikáció finom formáinak,
például a testbeszéd, a humor és a szarkazmus felfogása.

Az alábbiakban megtalálja az Asperger-szindróma (ASD) néhány

gyakori jelét:

 ha nehézségekbe ütközik az azonos korúak barátkozása, az

ASD-vel küzdő gyerekek jobban érzik magukat felnőttekkel
vagy sokkal fiatalabb gyerekekkel
 egyoldalú, elhúzódó beszélgetéseket folytat anélkül, hogy
észrevenné, ha a hallgató még mindig hallgat, vagy témát
próbál váltani
 szokatlan nonverbális kommunikációt mutat, mint például a
szemkontaktus hiánya, kevés arckifejezés vagy kínos
testhelyzetek és gesztusok
 nem érez együtt mások érzéseivel, vagy érzéketlennek tűnik
azokra, és nehezen „olvas” más emberekben, vagy nehezen
érti meg a humort
 nem érti a beszélgetés adok-kapok fogalmát, és nem vesz
részt „kis beszédben”
 egocentrikusnak vagy önelégültnek tűnik
 monoton, merev, szaggatott vagy szokatlanul gyors hangon
beszélhet
 lehet, hogy rendkívül szó szerinti, vagy nehezen érti meg a
nyelv árnyalatait, annak ellenére, hogy jó szókincsünk van

Bár minden ASD-vel küzdő gyermek más és más, szokatlan

szociális készségeik és megszállott érdeklődésük általában
megkülönbözteti őket társaitól. Közös lehet az alábbi tünetek egy
része vagy mindegyike:
 intenzív rögeszméje lehet egy vagy két konkrét, szűk téma
iránt
 erősen részesítheti előnyben az ismétlődő rutinokat vagy
rituálékat, és ideges lesz minden apró változtatástól
 könnyen megjegyezhet információkat és tényeket, különösen
az érdeklődési körhöz kapcsolódó információkat
 ügyetlen, koordinálatlan mozgása lehet, furcsa testtartása
vagy merev járása
 ismétlődő mozdulatokat hajthat végre, például kéz- vagy
ujjlebegtetést
 erőszakos kitöréseket, önkárosító magatartásokat,
dührohamokat vagy összeomlást okozhat
 túlérzékeny lehet az érzékszervi ingerekre, például fényre,
hangra és textúrára
 túlstimulálva "nappal álmodhat" vagy "kizónázhat".