7.

HALOGÉNEK, OXIGÉN, KÉN ÉS VEGYÜLETEIK

A halogén elemek a VII. főcsoport elemei. A halogén szó sóképzőt jelent, mivel fémekkel könnyen képeznek ionos
sókat.
A fluort először 1886-ban Moissan állította elő, vízmentes hidrogén-fluoridban oldott kálium – fluorid
elektrolízisével szobahőmérsékleten, platinából készült berendezésben.
A klórt elemi formában először Scheele nyerte ki 1774-ben úgy, hogy sósavat oxidált barnakővel (MnO2).
A brómot először 1825-ben Löwig különítette el. Nevét a görög bromosz szóból kapta, melynek jelentése bűz.
A jódot 1811-ben Courtis fedezte fel, nevét a görög, ioeides = ibolyaszínű szóból kapta.
Az asztácium nagyon ritka, radioaktív elem1940-ben fedezte fel Corson, MacKenzie és Segre.

Előfordulás:
A fluor gyakori elem; legnagyobb mennyiségben előforduló ásványa a folypát (CaF2, a kriolit ( Na3[AlF6]
), jelentős mennyiség van az apatitban, a topázban és a csillámokban. Az élő szervezetek is tartalmaznak fluort,
különösen a csontokban (0,1-2,7 g/kg), a fogzománcban, a vérben, a gyomornedvekben található, míg a hajban, a
szőrzetben, az izmokban gyakorlatilag nincs.
A klór legismertebb és egyik legkönnyebben hozzáférhető forrása a tengervíz, valamint a kősótelepek, ahol
NaCl vagy KCl (szilvin) formájában található nagy mennyiségben. Az élő szervezetekben számottevő
mennyiségben fordul elő, megtalálható minden élő sejtben, a vérben, a gyomorsavban.
A bróm a ritka elemek közé tartozik, önálló ásványai nem ismertek, a kősótelepek fedősó-rétegeiből nyerik
ki. A karnallit feldolgozás során oldható ki a karnallit mellől a MgBr2·KBr·6H20 összetételű brómkarnallit. A
tengervizek brómtartalma nem nagyon magas, legtöbb a Holt-tengerben található, kb. 1,5%.
A jód legfontosabb előfordulása a chilei salétrom, amelyben kísérőként kb.0,1 %-os mennyiségben
található meg a nátrium-jodát (NaIO3). Jódot a tengervíz is tartalmaz kis koncentrációban, ezt bizonyos növények,
pl. a tengeri algák felhalmozzák a szervezetükben, ahol a jód koncentrációja elérheti az 1,9%-ot is a szárazanyag-
tartalomra vonatkoztatva. A jód létfontosságú nyomelemként megtalálható az emberi szervezetben.
Az asztácium bomlékonysága miatt a legritkább elemek közé tartozik, sok rövid élettartamú izotópja
ismert. Úgy tartják, hogy a földkéregben kb. 30 g asztácium található.

Fizikai tulajdonságaik:
- A halogéncsoport könnyebb elemei szobahőmérsékleten gáz halmazállapotúak, a bróm folyadék, a jód pedig
alacsony olvadáspontú szilárd anyag.
- Kétatomos molekulákat alkotnak, a molekulák között másodlagos kötőerők hatnak.
- A molekulák polarizálhatósága, így a másodlagos kötőerők nagysága az oszlopban lefele haladva egyre
növekszik.
- Olvadáspontjuk, forráspontjuk és sűrűségük a csoportban lefelé haladva nő.
- Elektronegativitásuk nagy, ami a csoporton belül lefelé haladva csökken.
- A csoporton belül lefelé haladva csökken a kötési energia értéke is.

A fluor zöldessárga, a klór sárgászöld, a bróm vörösesbarna, a jód pedig szilárd állapotban sötétszürke,
fémesen csillogó, gőzállapotban ibolya színű anyag. A szín mélyülése szintén a polarizálhatóság növekedésével
függ össze.
Az asztáciumot ritkasága miatt még nem sikerült kézzelfogható mennyiségben előállítani, ezért fizikai
tulajdonságai is jórészt ismeretlenek. Úgy vélik, hogy tulajdonságait tekintve valószínűleg a jódhoz hasonlít a
legjobban.

Kémiai tulajdonságaik:
- A halogéncsoport elemeinek elektronszerkezete ns2np5, amiből az következik, hogy egy elektron felvételével
könnyen -1 oxidációs számú halogenid-ionokká alakulnak át.
- A halogéneknek (a fluor kivételével) ezen felül léteznek még a +l, +3, +5 és +7 oxidációs számú halogént
tartalmazó vegyületeik is.

A redoxipotenciálokból az következik, hogy a kisebb rendszámú halogénelem a nagyobb rendszámú halogenidiont

oxidálni képes, azaz vegyületéből felszabadítja.
Cl2 + 2 Br- = Br2 + 2 Cl-
Cl2 + 2 I- = I2 + 2 Cl-
Br2 + 2 I- = I2 + 2 Br-
 Az elemek közül a fluornak a legnagyobb az elektronegativitása, ennek következtében nagyon sok elemmel
már szobahőmérsékleten reakcióba lép. Nem reagál azonban szobahőmérsékleten a nitrogénnel és az oxigénnel. Az
elemek a maximális oxidációs számú vegyületeiket a fluorral képezik.
Az elemi állapotú halogének erős oxidáló tulajdonságuk következtében mérgezőek. Különösen a klórgáz,
de a többi gáz halmazállapotú halogén is veszélyes, mert a tüdőt roncsolják, fullasztó, rohamszerű köhögést,
rosszullétet, nehéz légzést okoznak. Nagy mennyiség belélegzése tüdővizenyőt okozhat, amely halálos kimenetelű
is lehet.
A bróm a bőrre kerülve súlyos marást, mély, fekélyes, nehezen gyógyuló sebet okoz, gőzei a klórhoz
hasonlóan mérgezőek.

A halogének hidrogénvegyületei:

A folyamatokban a megfelelő hidrogén-halogenidek keletkeznek. A hidrogén-halogenidek kovalens kötésű,

molekularácsos vegyületek, összetételük HX általános képlettel adható meg.
Színtelen, szúrós szagú, szobahőmérsékleten gáz halmazállapotú, könnyen cseppfolyósítható anyagok. A levegőbe
kikerülő hidrogén-halogenidek a levegő nedvességével ködöt képeznek, ezzel magyarázható, hogy pl. a tömény
sósavoldatot tartalmazó üveget kinyitva az üveg szája "füstöl".

H2 + F2 2 HF
H2 + Cl2 2 HCl
H2 + I2 2 HI

A hidrogén-fluorid kivételével erős savak, vizes oldatukban teljesen disszociálnak. Savi erősségük az oszlopban
lefele haladva nő. Oxidatív stabilitásuk az oszlopban lefele haladva csökken. A hidrogén-fluoridban a fluoridiont
semmilyen kémiai módszerrel nem lehet fluorrá oxidálni.
HCl és HBr esetén az oxidációhoz nagyon erős oxidálószerek szükségesek, míg a hidrogén-jodidban a jodidiont
már a levegö oxigénje is jóddá oxidálja, aminek következtében a hidrogén-jodid oldat lassan jódképződés miatt
megbarnul. A hidrogén-halogenidek nagyon jól oldódnak vízben.

A hidrogén-fluorid
A hidrogén-fluorid tulajdonságai jelentősen eltémek a többi
hidrogén-halogenidtől. Sokkal magasabb az olvadás- és a
forráspontja, mint az az összetétel alapján várható volna. Ez
az eltérés a HF-molekulák között kialakuló hidrogénkötés-
rendszer következtében jön létre. A fluor nagy
elektronegativitása miatt ugyanis a H-F kötés erősen poláris,
a hidrogén az elektronhiányát a fluor egyik nemkötő
elektronpárjának koordiná-lásával pótolja, ami szilárd
állapotban láncszerű, polimer szerkezet kialakulását eredményezi.

HF + F- HF2-
Ezzel az egyensúllyal magyarázhatjuk, hogy a hidrogén-fluoridnak -annak ellenére, hogy egyértékű sav -léteznek
MHF2 összetételű savanyú sói. A hidrogén-fluorid jellegzetes tulajdonsága az, hogy az üveget oldja, ezért csak
műanyag palackokban lehet forgalomba hozni, és csak műanyag edényekben vagy belülről paraffinnal bevont
üvegedényekben lehet vele kísérleteket végezni.

A halogének fémekkel képzett vegyületei:

A halogének közvetlenül reagálnak a fémekkel, a reakcióban vízmentes fém- halogenidek képződnek.

Fe + 3 Cl2 Fe2Cl6 (vas(III)-klorid)

Halogénekkel a reakciókörülményektől függően alacsonyabb és magasabb oxidációs állapotban is képződhetnek

halogenidek, ha azok stabilisak az adott körülmények között. Így pl. az antimon klórgázzal + 3 és +5 oxidációs
számmal is képezhet kloridot.

2 Sb + 3 Cl2 2 SbCl3
2 Sb + 5 Cl2 2 SbCl5
Ha egy fémnek több oxidációs számmal is képződhet halogenidje, akkor ezzel az eljárással az alacsonyabb
oxidációs számú fémiont tartalmazó vízmentes halogenid állítható elő.

2 Al + 6 HCl Al2Cl6 + 3 H2

A hidrogén-halogenidek közül a hidrogén-fluorid és a hidrogén-klorid (sósav) felszabadíthatók a sóikból náluk

erősebb tömény sav, pl. tömény kénsav segítségével.

CaF2 + H2SO4 CaSO4 + H2F2

2 NaCl + H2SO4 Na2SO4 + 2 HCl

A hidrogén-bromid és a hidrogén-jodid ezen az úton tiszta formában nem szabadíthatók fel, mert az erősen oxidáló
tulajdonságú tömény kénsav a halogenidiont brómmá illetve jóddá oxidálja és a keletkező hidrogén-halogenid
brómmal és jóddal szennyezett lesz.

A halogének oxidjai és oxosavai:

A halogének oxigénnel számos bomlékony vegyületet alkotna, ezeket összefoglalóan halogén-oxidoknak nevezzük,
a belőlük származtatható savakat pedig halogén-oxosavaknak.
A fluor oxigénvegyületeit nem oxidoknak, hanem oxigén-fluoridoknak tekinthetők. A fluor mivel nem rendelkezik
d pályákkal nem tud oxosavakat képezni.
A halogén-oxidok stabilitása a csoportban lefelé haladva egyre nő. A halogén-oxidokban a halogének csak pozitív
oxidációs számmal fordulnak elő.

Oxidációs szám
+1 +3 +4 +5 +6 +7
Az oxid XO3
X2O XO2 X2O5 X2O7
képlete (X2O6)
Az oxosav
HXO HXO2 HXO3 HXO4
képlete
Az oxosav hipohalogénessav halogénes-sav halogénsav perhalogénsav
neve
Példa : hipoklórossav klórossav klórsav,bórsav perklórsav,perjódsav
Oxoanion – – –
XO XO 2 XO 3 XO 4–
képlete
Az
oxoanion hipohalogenit halogenit halogenát perhalogenát
neve

Példa: hipoklorit klorit klorát perklorát

Halogén – oxidok:

A klór-dioxid (ClO2) gáz halmazállapotú, nagyon bomlékony vegyület, robbanásveszély nélkül tiszta formában
csak kis nyomáson tárolható. Nagyon erős oxidálószer, ugyanakkor a klórral ellentétben nem klórozó tulajdonságú.
Ennek alapján jól használható ivóvizek fertőtlenítésére, ugyanis az ivóvízben lévő szerves szennyezőkből klór-
dioxid hatására nem képződnek rákkeltő hatású poliklórozott aromás vegyületek. Bomlékonysága miatt a
helyszínen állítják elő kén-dioxidos vagy oxálsavas redukcióval alkálifém-klorátokból. Az oxálsavas eljárás előnye,
hogy széndioxid is képződik, ami hígítja a klór-dioxidot, ezzel csökkenti annak veszélyességét.

2 KClO3 + 2 H2C2O4 = 2 ClO2 + 2 CO2 + K2C2O4 + 2 H2O

A klór-dioxid valódi vegyes savanhidrid, vízzel reagáltatva klórsav és klórossav képződik. A folyamat lúgos
közegben különösen gyorsan lejátszódik kloritok és klorátok keletkezése közben.

2 ClO2 + 2 KOH = KClO2 + KClO3 + H2O

A dijód-pentaoxid (I2O5) a jód egyetlen stabilis oxigénvegyülete, a jódsav valódi anhidridje. Az analítikai
kémiában szén-dioxid meghatározására használjuk.

Halogén oxosavak:

A halogének oxosavaira általában az a jellemző, hogy stabilitásuk az oxigének számának növekedésévet nő.
A hipohalogénessavak nagyon bomlékony vegyületek, bomlásuk során oxigén képződik, erélyes oxidáló-
szerek. HXO = HX + 'O'

A hipohalogénessavak illetve a hipohalogenitek halogéneknek vízben illetve lúgoldatban való oldása során
keletkeznek.
X2 + H2O = HX + HXO

Stabilitásuk az oszlopban lefele haladva csökken, diszproporcionálódási hajlamuk növekszik. Ennek az a

következménye, hogy bróm esetén csak rövid ideig létezik hipobromition, jód esetében pedig már nem
számolhatunk hipojoditionok megjelenésével, helyette jodát és jodidionok találhatók az oldatban.

3 HXO = HXO3 + 2 HX

A halogénsavak vizes oldatban mindhárom elemnél léteznek, a gyakorlatban azonban csak az alkálifémsóik bírnak
jelentőséggel.
A kálium klorát (KClO3) fehér színű,kristályos anyag, amely hevítés hatására, oxigén leadása közben két lépésben
bomlik. A kálium-klorátot a pirotechnikában alkalmazzák.
A perklórsav az egyetlen számottevő gyakorlati alkalmazással rendelkező perhalogénsav. 70 %-os vizes oldatát
hozzák forgalomba. Orvosi laboratóriumokban a vérplazmában található fehérjék kicsapására azaz denaturálására
használják.
A halogének egymással is reakcióba léphetnek, ilyenkor kovalens kötésű, molekularácsos, nagyon reakcióképes és
korrozív úgynevezett interhalogének jönnek létre.

A halogének előállítása:

Laboratóriumi előállítás

2 KMnO4 + 16 HCl  2 MnCl2 + 2 KCl + 8 H2O + 5 Cl2

Az eljárás során a gázfejlesztő lombikban lévő kálium-permanganáthoz csepegtetünk tömény sósavoldatot. Nagyon
vigyázzunk, nehogy véletlenül sósavoldat helyett tömény kénsavat használjunk, mert akkor dimangán-heptaoxid
(Mn207) képződik, amely felrobbanva súlyos sérüléseket okozhat.

2 KMnO4 + 16 HBr  2 MnCl2 + 2 KCl + 8 H2O + 5 Br2

Ugyanezt a reakciót alkalmazva állíthatunk elő brómot ha hidrogén – klorid helyett hidrogén – bromidot
csepegtetünk a kálium-permanganáthoz.

5 I- + IO3- + 6 H+ = 3 I2 + 3 H2O
A jód laboratóriumi előállítása.

Ipari előállítás:

A brómot ipari méretekben a sótelepek bromidjaiból állítják elő valamilyen olcsóbb, a természetben is megtalálható
oxidálószerrel, így barnakővel (MnO2), hígitott kénsavas közegben.

2 NaBr + MnO2 + 2 H2SO4  Na2S04 + MnSO4 + 2 H2O + Br2

A nagy mennyiségben rendelkezésre álló klór, mint oxidálószer felhasználásával is kidolgoztak eljárást a bróm
előállítására.
2 NaBr + Cl2  2 NaCl + Br2

A jód előállítása a chilei salétrom anyalúgjából kinyerhető nátrium – jodátból történik, amely során nátrium-szulfit
ionokkal végzik a jodátionok redukcióját.
IO3- + 3 HSO3- = I- + 3 HSO3- + 3 H+ majd 5 I- + IO3- + 6 H+ = 3 I2 + 3 H2O
 A fluor egyetlen a gyakorlatban is alkalmazható nagyipari előállítási
módja Moissan eredeti eljárása, amely a vízmentes hidrogén-fluoridban
oldott kálium-fluorid elektrolízisén alapszik.

Anódfolyamat (+) :
2 F- - 2e- = F2 – Oxidáció

Katódfolyamat (-) :
2 H+ + 2e- = H2 – Redukció

A klórt az iparban változatlanul a kloridion oxidációjával állítják elő. A

természetes sós vizek vagy nátrium-klorid vizes oldatát azbeszt diafragmás
cellában vagy higanykatódos eljárással elektrolizálható, bár ez utóbbit egyre
kevésbé alkalmazzák környezeti és egyéb okok miatt. A nátrium-klorid
olvadék elektrolízisét szintén alkalmazzák ipari eljárásként. Ebben az
esetben a melléktermék a fém nátrium.

Anódfolyamat (+) :
2 Cl- - 2e- = Cl2 – Oxidáció

Katódfolyamat (-) :
2 H+ + 2e- = H2 – Redukció

A halogének felhasználása:

A klór felhasználásának három fő területe:

• Szerves vegyületek előállítása klórozással és/vagy oxiklórozással, ahol fluid réz-klorid-ágy katalizátor
(kiemelkedik ezek közül a monomer vinil-klorid és propilén-oxid, amelyet csak a USA-ban 9,0, illetve 2,0 millió
tonnás nagyságrendben termelnek). A klórozott szerves vegyületek előállítására a klórtermelés kb. 63%-át
használják fel.
• Fehérítésre (a papírgyártáshoz használt pépek és textíliák), a városi vizek és uszodák vizének fertőtlenítésére,
szennyvizek kezelésére, valamint a közegészségügyben alkalmazzák. Erre a előállított klórnennyiség kb. 19%-
áthasználják fel.
• Szervetlen vegyületek előállítása, nevezetesen: HCl, Cl2O, HOCl, NaClO3, klórozott izocianurátok, AlCl3 SiCl4,
SnCl4, PCl3, PCl5, POCl3, AsCl3, SbCl3, SbCl5, BiCl3, S2Cl2, SCl2, SOCl2 ClF3, ICl3, TiCl3, TiCl4, MoCl5, FeCl3,
ZnCl2, Hg2Cl2, HgCl2, stb. A termelt klór mennyiség kb. 18%-át szervetlen vegyületek gyártására fordítják.

A fluor, bróm és jód felhasználása:

Az elemi fluor legnagyobb gyakorlati felhasználását a nukleáris technikában használt 235U dúsításához szükséges
urán-hexafluorid (UF6) előállítása jelenti, a teljes előállított fluormennyiség mintegy 2/3-át erre a célra használják.
A maradék mennyiségből elektromos szigetelőként használt SF6-ot, fluorozószereket, valamint fluortartalmú
szerves vegyületeket állítanak elő.

A brómot az ólmozott benzinek adalékanyagának az előállításánál, műszálak lángmentesítésénél használt

vegyületek szintézisénél, valamint a talajfertőtlenítésre használt metil-bromid előállításánál alkalmazzák.

A jódot elemi formában az orvosi gyakorlatban sebfertőtlenítésre, a vegyiparban jódozott szerves vegyületek
előállítására használják. Fontos még megemlíteni a gyógyászatban vett fontosságát, hiszen mint radioaktív
nyomjelzőként használják a pajzsmirigy vizsgálatánál.

A hidrogén-halogenidek laboratóriumi előállítása:

CaF2 + H2SO4 CaSO4 + H2F2
2 NaCl + H2SO4 NaHSO4 + HCl
2 P + 6 H2O + 3X2 2 H3PO3 + 6 HX ahol X= Br, I

A hidrogén-halogenidek ipari előállítása:

Ca5(PO4)3F + 5 H2SO4 5 CaSO4 + 3 H3PO4 + 2 HF

H2 + Br2 HBr

2 I2 + N2H4 2 HI + N2

A SÓSAV (HCl)

A hidrogén – klorid vizes oldata a sósav. A HCl molekulában a H és a Cl atomot egy σ-kötés köti össze. A kötés
maga poláris, a molekula viszont dipólus.
Mivel a kötés poláris, ezért jól oldódik vízben. A tömény sósav 38 tömegszázalékos.

HCl(g) + H2O = H3O+ + Cl –

A sósav a negatív standard elektródpotenciálú fémeket jól oldja hidrogénfejlődése közben.

2Al + 6HCl = 2AlCl3 + 3H2
Fe + 2HCl = FeCl2 + H2
Zn + 2HCl = ZnCl2 + H2

Sósavban számos fém-oxid oldódik: 2HCl + CaO = CaCl2 + H2O

CO2
A sósav mészkőből szén-dioxidot szabadít fel: CaCO3 + 2HCl = CaCl2 + H2CO3 +
H2O
A sósav az emberi szervezetben jelentős mennyiségben megtalálható a gyomorsavban, annak Ph-ját 1,8-2,2 között
tartja, ugyanis ez az a pH tartomány, amelyen az emésztőnedvekben található pepszin optimálisan működik.

Előállítás:
Laboratóriumban: 2 NaCl + H2SO4 NaHSO4 + HCl
Iparban: H2 + Cl2 2HCl - Q (184 kJ/mol)

A H2 és Cl2 1:1 arányú elegyét klórdurranógáznak nevezzük.

Felhasználása:
Az iparban a hidrogén-kloridot többek között vízmentes ammónium-klorid gyártására használják fel, amelynek
során az ammóniagázt közvetlenül reagáltatják hidrogén-kloriddal, valamint vízmentes fém-kloridok előállítására is
alkalmazzák a megfelelő karbidok, nitridek, oxidok, esetleg maguknak tiszta fémeknek hidrogén-kloriddal való
reakcióiban.
A sósavnak számos további felhasználása van: a kerámiaipar számára szükséges finom kovaföld , (SiO2) tisztítása,
az olajok, zsírok, viaszok finomítása, a kloroprén gumik, PVC műanyagok, ipari oldószerek és szerves
köztitermékek gyártása.
Alkalmazzák még pH beállításra (szennyezett vizek, kifolyás vizek semlegesítésére stb.). Ércdúsításra, gumitej
koagulálására és az anilinnek nitro-benzolból történő előállítására, ez utóbbit a színezékekhez használják
segédanyagként. A zselatingyártás szintén nagy mennyiségben igényli a sósavat a nyersanyagként használt csontok
elroncsolásához. Ebben az esetben nagy tisztaságú sósavra van szükség, mivel a zselatin nagy részét
élelmiszerekhez használják, tehát emberi fogyasztásra.
Egyéb halogenidek és felhasználásuk:

A hidrogén-fluorid felhasználása:

• Korábban a hidrogén-fluoridot a hűtőegységekhez és aeroszolokhoz szükséges fluorozott és klórozott

szénhidrogén-származékok előállításához használták fel.
• Az alumínium gyártásában bekövetkezett óriási növekedés azt eredményezte, hogy párhuzamosan megnövekedett
az igény a hidrogén-fluorid előállítására is (szintetikus kriolit).
• További felhasználást jelent az alkilezési reakciókban katalizátorként és acél maratására, valamint a nukleáris
iparban való alkalmazás.
• A maradék megoszlik a hagyományos felhasználás (mint az üvegmaratás, matt bevonat készítése a
villanykörtéken és televíziós képcsöveken, valamint a fluoridsók gyártása) és az újabb alkalmazások (mint a rakéta-
hajtóanyagok stabilizálása, mikroelektronikai áramkörök gyártása, mosodákban fehérítés és folteltávolítás) között.

A hidrogén-bromid és jodid felhasználása :

• A fő ipari felhasználását a szervetlen bromidok gyártása és az alkil-bromidok szintézise jelenti; ez utóbbi vagy
alkoholokból vagy alkének közvetlen addiciójával történik. A hidrogén-bromid számos szerves reakciót is katalizál.
A hidrogén-bromid-oldatot (48% és 62%-os) korrózív, világossárga folyadék formájában nagy hordókban vagy
óriási tartályokban hozzák forgalomba.

• A hidrogén-jodidot gyakorlatilag csak a laboratóriumokban használják, ahol különböző jódozási reakcióhoz

alkalmazzák (a laboratóriumi üvegek 400g hidrogén-jodidot tartalmaznak). A közönséges oldatok 40-55 tömeg%-
osak hidrogén-jodidra nézve és ezek az oldatok termodinamikailag sokkal stabilisabbak, mint a tiszta hidrogén-
jodid, ami az oldódás nagy negatív szabadentalpiáját jelzi.

Az oxigéncsoport és elemei

A periódusos rendszer VI. főcsoportja az oxigéncsoport. Ebben az oszlopban található a csoport nevét is adó
oxigén, a kén, a szelén, a tellúr és a radioaktív jellegekkel bíró polónium is.

Előfordulás:
Az oxigén a Földön a leggyakoribb elem, óriási mennyiségben található a földkéregben és a természetes vizekben
vegyületei formájában, valamint a légkörben elemi állapotban. A levegőnek kb. 21 %(v/v)-a oxigén.
Legnagyobb mennyiségben a kőzetekben található, az összes oxigénmennyiségből kb. ezerszer annyi található a
kőzetekben, mint a természetes vizekben.
A napfény hatására a növényekben lejátszódó fotoszintézis oxigént állít elő.

A szelén a ritkább elemekhez tartozik, a tiszta szelénásványok is ritkák: ilyenek pl. a berzelianit (Cu2Se), a
naumannit (Ag2Se) és a tiemannit (HgSe). Szulfidos ásványokban kis mennyiségben előfordul.

A kén elemi állapotban és vegyületeiben is előfordul. Vulkáni vidékeken nagy kéntelepek találhatók, szulfidos
ércek pedig nagy mennyiségben fordulnak elő.

A tellúr nagyon ritka elem és nagyobb mennyiségű érce csak kevés helyen található. Ásványai a tellurit v.
tellúrokker (TeO2, a hessit (Ag2Te) és az altájit (PbTe).

A polónium a legritkább elemek közé tartozik, kis mennyiségben az uránszurokércben található. A természetes
bomlási sorokban képződik, összesen 34 radioaktív izotópja van. A 210Po az egyetlen a természetben előforduló
hosszabb (138 nap) felezési idejű izotópja. Olyan erősen radioaktív (a-sugárzó), hogy tiszta állapotban a sötétben
világoskék fénnyel világít, mert a levegőt gerjeszti maga körül .

A csoportra általánosan jellemző fizikai tulajdonságok:

• Az oxigén és a kén egyértelműen nemfémes elemek, az oszlopban lefele haladva a fémes jelleg egyre erősödik. •
A szelén még inkább nemfém, a tellúr a félfémekhez, a polónium pedig már a fémekhez tartozik.
• Az oxigéncsoport elemeinek elektronegativitása mindig kisebb, mint az azonos periódusban mellettük lévő
halogéné. Az elektronegativitás a csoportban lefelé haladva csökken.
• A csoportban lefelé haladva nő a forráspont és az olvadáspont értéke.
• Az oxigén elektronegativitása a periódusos rendszerben a második legnagyobb érték, amiből az következik,
hogy az oxigén a fluorral alkotott vegyületeit kivéve minden más vegyületében negatív oxidációs számmal
fordul elő.

A csoportra általánosan jellemző kémiai tulajdonságok:

• Az ns2 np4 elektronkonfigurációból következőleg 2 elektron felvételével az elemek stabilis lezárt héjat hoznak
létre, ami azt jelenti, hogy a -2 oxidációs állapotú vegyületeik nagyon gyakoriak.
• A -2 oxidációs állapot stabilitása az oszlopban lefelé haladva egyre csökken.
• A kén, szelén és tellúr esetén pozitív oxidációs állapotok (+2, +4, +6) is léteznek, sőt a legstabilisabb
vegyületek éppen ilyen oxidációs számmal fordulnak elő.

AZ OXIGÉN: O2

Fizikai tulajdonságai:
• Az oxigén színtelen, szagtalan, nehezen cseppfolyósítható gáz.
• Az oxigén apoláris molekula, ezért a vízben gyengén, néhány szerves oldószerben sokkal jobban oldódik.
• A fizikai tulajdonságok nagyon eltérő volta a rácstípus és a rácstípuson belül a molekuláris összetétel
változásának a következménye.
• Elektronegativitása a fluor után a második legnagyobb érték. (∆EN= 3,5)
• Az oxigén nagy elektronegativitása és kis mérete miatt hajlamos kovalens vegyületek kialakítására, a
természetben elemi állapotban is kétatomos molekulákat alkot. Az oxigénmolekulában a kötéserősség kettős
kötésnek felel meg.

Kémiai tulajdonságai:

Nehezen magyarázható az egyszerű kötéselmélettel az oxigénmolekula paramágneses tulajdonsága, ezt a molekula

orbitál elmélettel tudjuk megfelelően értelmezni.
A kötésrend a következő módon számítható: 1 + 2 - 2 1/2 * = 1 + 1

Az oxigénmolekula paramágneses tulajdonságát jól

mutatja a kísérlet, amelyben folyékony oxigént
vezettek nagyon erős mágnes pólusai közé. A
paramágneses oxigén összegyűlt a mágnes pólusai
között. Diamágneses, azaz párosítatlan elektront nem
tartalmazó anyagok nem koncentrálódnának, hanem
ellenkezőleg, kimozdulnának a mágneses pólusok
közül.

Az oxigénmolekula disszociációs energiája nagy (479 kJ/mol), ezért szobahőmérsékleten az oxigén

reakciókészsége kicsi. A reakciók megindulásához jelentős aktiválási energiára van szükség, ugyanakkor a
reakcióhő általában olyan nagy, ami bőségesen fedezni tudja az aktiválási energiaszükségletet.

Az oxigénmolekula alapvető fontosságú a biológiai oxidációs folyamatokban, ott az oxigén aktiválását a biológiai
rendszerekben lévő enzimek, mint katalizátorok segítik, így az szobahőmérsékleten is lejátszódik. Az
oxigénmolekula lehetséges átalakulásai a következők:
Az oxigén általában fémekkel közvetlenül egyesül:
- oxidokká (-2es oxidációs számú) pl: 4Al + 3O2 = 2Al2O3
- alkálifém-peroxiddá (-1es oxidációs számú) pl: 2Na + O2 = Na2O2
- szuperoxidokká (ahol -1/2es oxidációs számú) pl: K + O2 = 2KO2

Az oxigénnek két allotrop módosulata létezik, az ózon és a tetraoxigén.

Ózon: O3

Az ózon (O3) gázállapotban is kékes árnyalatú, folyadékként sötétkék, szilárd

halmazállapotban pedig ibolyáskék színű, endotermás vegyület.
Az ózonmolekula V-alakú, benne a kötésrend 1 és 2 közé esik, amiből arra
következtetnek, hogy a nem kötő elektron párok bizonyos delokalizációja is
lejátszódik.
Nagyon labilis anyag, tiszta gázállapotban -75 °C fölött, kondenzált állapotban még
alacsonyabb hőmérsékleten robbanásszerűen bomolhat.
Az ózon ultraibolya sugárzás, villámlás, vagy elektromos kisülés hatására képzödik oxigénből.
A villámláskor fellépő magas hőmérsékleten megtörténik az oxigénmolekula homolitikus disszociációja, amely
során két oxigénatom keletkezik, majd a képződött atomos oxigén reagál egy-egy újabb oxigénmolekulával,
amelynek során ózon keletkezik.

O2 = 2O
O2 + O = O3

Az ózon nagyon reakcióképes anyag, a vele érintkező szerves, gyúlékony anyagokat nagy koncentrációban lángra
lobbantja, de még alacsony koncentrációnál is számottevő sebességgel oxidálja.
Erős oxidálószer, kénhidrogént kénsavvá, a kén-dioxidot kén-trioxiddá, a nitrogén-dioxidot dinitrogén-pentaoxiddá
oxidálja.
Az ózont a szerves kémiában a kettős kötések helyének meghatározására használják fel.

Élettani hatása:
A fénymásológépek müködése során is jelentős mennyiségű ózon képződik, jellegzetes illata hamar érződik.
Hosszabb időn át ózontartalmú levegőn tartózkodva a szemek és a nyálkahártyák átmeneti irritációja következik be
azért, mert az ózon az oxigénhez képest sokkal reaktívabb.

Az ózonréteg (ózonpajzs) nagyon jelentős szerepet játszik a Napból érkező, nagyenergiájú UV-sugárzás
kiszűrésében. A környezetszennyezés következtében az utóbbi évtizedben több esetben, főleg a déli sarkvidéken az
ózonréteg vastagsága nagyon nagy mértékben lecsökkent, gyakorlatilag egy ózonlyuk keletkezett. Így a káros, rövid
hullámhosszúságú uv sugarak elérik a földfelszínt, mérhetően károsítják a szemet.

A tetraoxigén (O4) alacsony hőmérsékleten képződik dioxigénből, nagyon labilis vegyület, csak cseppfolyós
oxigénben létezik.

A víz: H2O

A víz a hidrogén az oxigénnel alkotott egyik biner vegyülete, tudományos nevén dihidrogén-oxid.
A vízmolekula V -alakú, benne a kötésszög 104,5°. Erősen dipoláris molekula, ami a molekula alakjának és az O-H
kötés erős polározottságának a következménye. Mivel az egyik legpolárisabb oldószer, benne az ionos kötésű
vegyületek oldódnak.
A víz színtelen, szagtalan, íztelen, mindannyiunk által jól ismert anyag. Olvadáspontja és forráspontja sokkal
magasabb a relatatív molekulatömegből várható értéknél, ami a vízmolekulák között kialakult másodlagos
kötőerők, a hidrogénkötések következménye.
A víz termikusan rendkívül stabilis vegyület, csak 2000 oC fölött bomlik elemeire. Nagyon kicsi vagy nagyon nagy
elektronegativitású elemekkel (pl. alkálifémek vagy a fluor) reakcióba lép, a megfelelő reakciók ezeknél az
elemeknél találhatók.
Szilárd állapotban a jégben tetraéderes jellegű szerkezet alakul ki, amelynél a térkitöltés kissé rosszabb, mint a
vízben. Ezzel magyarázható, hogy a jég megolvadása térfogatcsökkenéssel jár.
A víz poláros O-H kötésének következtében autoprotolízisre képes. A jelenséggel a pH-számítás kapcsán már
találkoztunk.
H2O + H2O = H3O+ + OH –

A víz a természetben nagy mennyiségben előforduló anyag, amely az élet számára nélkülözhetetlen. A folyók vize
általában édes, iható, mert a folyók az esőkből táplálkoznak.
A tengerek vize sós, közvetlenül emberi fogyasztásra alkalmatlan. A tengervízben a periódusos rendszer szinte
minden eleme kimutatható, legnagyobb mennyiségben az alkálifémek és az alkáliföldfémek sói fordulnak elő.

A hidrogén – peroxid: H2O2

A tiszta hidrogén-peroxid színtelen, vízhez hasonló, de annál nagyobb sűrűségű és

viszkozitású folyadék. Vizes oldata igen gyenge sav.
A hidrogén-peroxidban (H2O2) az oxigénatomok egymáshoz egyszeres kovalens
kötéssel kapcsolódnak, oxidációs számuk -1.
A hidrogén-peroxid molekula alakja a látható az ábrán. A két sík egymásra 94°-os
szöget zár be, míg a H-O-O kötésszög 97°-os.
A hidrogén-peroxid a benne lévő oxigének -1 oxidációs számának következtében mind
oxidációs, mind redukciós folyamatokban részt vehet, attól függően, hogy milyen reakciópartnerrel találkozik.
Mind a víz, mind a hidrogén-peroxid redoxi tulajdonságai jelentős mértékben függenek a pH-tól.

A peroxokötés energiája viszonylag kicsi, ezért a hidrogén-peroxid könnyen bomlik. Bomlását nagy felületű
anyagok, fény, fémionok vagy fémek katalizálják, komplexképzők hozzáadásával a bomlási folyamat lassítható
vagy megállítható. Lúgos közeg szintén elősegíti a bomlását. Tömény oldatban is előállítható, de akkor nagyon
nehezen kezelhető, robbanásveszélyes, ezért max. 30%-os oldatát hozzák forgalomba. Műanyag edényben
viszonylag hosszú ideig eltartható. A gyógyszertári forgalomba kerülő hidrogén-peroxidot általában foszforsavval
stabilizálják.
Laboratóriumi előállítása:
A hidrogén-peroxid laboratóriumi előállítása bárium-peroxid kénsavas bontásával történik.

BaO2 + H2SO4 = BaSO4 + H2O2

A folyamat során vízben gyakorlatilag oldhatatlan bárium-szulfát válik ki, amelyet szűréssel eltávolítva a hidrogén-
peroxid vizes oldata marad vissza. Ipari méretekben hidrogén- szulfátionokat tartalmazó vizes oldatok
elektrolízisével állítják elő. Ez utóbbi esetben először peroxo-dikénsav képződik, amelynek bomlásával keletkezik
a hidrogén-peroxid.

H2S2O8 + 2 H2O = H2O2 + 2 H2SO4

A 30%-os hidrogén-peroxiddal végzett munkák során mindig viseljünk védőfelszerelést (kesztyű, szemüveg), mert
a bőrrel érintkezve csípő-égető érzést vált ki, a bőrön fehér színű felmaródást okoz, amely enyhébb esetben néhány
nap alatt magától elmúlik. Vigyázzunk, hogy szembe ne fröccsenjen, mert a szemet súlyosan károsíthatja. Erős,
fertőtlenítő hatású anyag. Híg, maximálisan 1-3%-os vizes oldatát sebfertötlenítésre, száj- és garatfertőtlenítésre,
hajszőkítésre használják. A karbamid kristályrácsába beépülve előállítható a hidrogén-peroxid zárványvegyülete,
ami szilárd halmazállapotú, szárazon eltartható anyag. Vízben feloldva a hidrogén-peroxid ismét felszabadul. A
tablettázott zárványvegyület "Hyperol" tabletta néven jelenleg is hozzáférhető a gyógyszertárakban.

A hidrogén – peroxid ipari előállítása:

A H2O2 a legrégebbi és ma is legnagyobb ipari felhasználási területét a textil, a cellulózpép, a bőr, a rostok, a zsírok
és olajok stb. fehérítése jelenti.
A hidrogén-peroxidot jelentős mértékben használják vegyipari termékek előállítására, nevezetesen nátrium-
perborát és nátrium-perkarbonát gyártására.
A H2O2 gyorsan növekvő felhasználási területét jelenti a környezetvédelem, többek között a háztartási és az ipari
hulladékok; pl. cianidok és kellemetlen szagú szulfidok kezelése vagy a szennyvizek oxigénháztartásának
helyreállítása.
A hidrogén-peroxid felhasználásának 1991-es megoszlása Észak-Amerikában a következő volt: papíripar
( cellulóz és papír) 49%, vegyipar 1 5%, környezetvédelem 15%, textilipar 8%, az összes többi 13%.

A KÉN: S

Fizikai tulajdonságai:
• Sárga színű, szilárd anyag.
• Apoláris anyag, tehát vízben nagyon rosszul oldódik, legjobb apoláris oldószere a szén-diszulfid (CS2)
• Háromféle allotróp módosulata van, ezek a rombos, a monoklin és az amorf kén.
• A kénnek a természetben több allotróp módosulatát is ismerjük, szobahőmérsékleten a rombos kén, 95 °C
fölött a monoklin kén a termodinamikailag stabilis módosulat. Mind a rombos, mind a monoklin kén
molekularácsos anyagok, gyűrű alakú S8 molekulákból épülnek fel, míg az amorf kén szabálytalan láncok
tömege.

• A hőmérsékletet növelve a kén megolvad, majd viszkozitása a hőmérséklet függvényében szélsőértékeket mutat,
ami a kéngyűrűk felnyílásával, a képződött láncok összegabalyodásával, illetve magasabb hőmérsékleten a láncok
tördelődésével értelmezhetünk. Hirtelen lehűtött kénolvadék gumiszerű, puha anyaggá, ún. amorf kénné alakul, ami
szobahőmérsékleten állva hamarosan átkristályosodik.

Kémiai tulajdonságok:
• A kén a fémekkel fém-szulfidokká egyesül. Pl: Fe + S = FeS
• A kén kék színű lánggal ég. Égésekor kén-dioxid keletkezik. S + O2 = SO2
• Hidrogénnel is reagál. Ekkor hidrogén-szulfid keletkezik. H2 + S → H2S
• Szénnel magas hőmérsékleten szén-diszulfidot ad. C + 2 S → CS2
• Reagál halogénekkel is. Pl: 2S + Cl2 = S2Cl2 (dikén-diklorid), amely sárga színű, nagyon kellemetlen szagú,
mérgező folyadék.

A kén – hidrogén vagy hidrogén – szulfid: H2S:

A kén-hidrogén (H2S, hidrogén-szulfid) a kén legegyszerűbb biner hidridje. Színtelen, nagyon kellemetlen
záptojásszagú, gázhalmazállapotú, nagyon mérgező vegyület.
Mérgezést csak nagyon ritkán okoz, mert intenzív, kellemetlen szaga miatt már kis koncentrációban is észre lehet
venni.
A kén-hidrogénben már nincsenek a vízhez hasonló hidrogénkötések, így olvadás- és forráspontja a kis relatív
molekulatömegéből következően kis értékek.

Cseppfolyós állapotban öndisszociációra képes, ennek a folyamatnak az egyensúlyi állandója a vízénél nagyobb,
így a kén-hidrogén a víznél erősebb sav.
Vízben közepesen oldódik, kb. 0,1 mol/dm3 koncentrációjú oldat készíthető belőle. Vizes oldata gyengén savas
kémhatású.

Laboratóriumi előállítása:
Kén-hidrogént laboratóriumi körülmények között általában vas(II)-szulfid és sósav reakciójával állítunk elő, a
képződött kén-hidrogénből a savnyomokat és a vízcseppeket vizes mosással távolítjuk el.

FeS + 2 HCl = FeCl2 + H2S

A kén-hidrogénben a kén -2 oxidációs számmal szerepel, nagyon könnyen oxidálható, oxidációja a levegő
oxigénjével és több más anyaggal már szobahőmérsékleten lejátszódik.

2 H2S + O2 = 2 H2O + 2 S
Jelentősége:
A klasszikus analitikában kiemelkedő a kén-hidrogén jelentősége, ugyanis a közeg kémhatásától függően kén-
hidrogénnel sok (főként átmeneti) fémion fekete, vagy jellegzetes színű, vízben nagyon rosszul oldódó csapadékot
alkot. Ezek a reakciók felhasználhatók az egyes ionok azonosítására.

Gyakorlati szempontból jelentős lehet a kén-hidrogén oxidációja kén-dioxiddal. A folyamat vízgőz katalízissel
megy végbe és elvileg alkalmas arra, hogy a nagyon nagy környezeti károkozásért, a savas esőkért felelős kén-
dioxid mennyiségét a véggázokban lecsökkentsék.

2 H2S + SO2 = 2 H2O + 3 S

A kén oxidjai és oxosavai:

A kén szobahőmérsékleten nagyon lassan reagál oxigénnel, magasabb hőmérsékleten meggyújtva halványkék
lánggal kén-dioxiddá ég el.
S + O2 = SO2

A kén-dioxid molekulában a kötésrend 1,5. A molekula V -betű alakú. A kén-dioxid fullasztó, köhögésre ingerlő,
szúrós szagú, színtelen gáz.
Az emberre nézve kevésbé mérgező, 5 ppm koncentrációt még hosszabb ideig el lehet viselni, ugyanakkor
bizonyos növények, pl. a fenyőfélék már 1-2 ppm kén-dioxid koncentrációtól is súlyosan károsodnak, a levelük
megbarnul és lehull.
A széntüzelés során jelentős mennyiségü kén-dioxid kerül a levegőbe, ez vaskohókkal és hőerőművekkel
viszonylag sűrűn beépített országrészekben (pl. Csehországban, Lengyelországban, Németországban) nagyon
komoly környezeti károkat okoz(ott), nagy területeken elpusztultak a fák a savas esők következtében. Már történt
olyan, hogy az eső pH-ja 3-as volt.

A kén-dioxidban a kén oxidációs száma +4, ez közbülső értéket jelent, aminek következtében mind redukciós,
mind oxidációs folyamatokban részt vehet, de a gyakorlatban jórészt redukálószerként használatos.
A kén-dioxid csíraölő hatású fertőtlenítőszer, a növényi színezékek egy részét is elszínteleníti.
A kén-dioxid vízben jól oldódik, valódi savanhidrid, vízzel való reakciójában formálisan a H2SO3 képletű kénessav
képződik.
A kénessavról tudnunk kell, hogy disszociálatlan molekula formájában eddig nem sikerült kimutatni. Kétértékű
sav, a formális első disszociációs lépésben nagyjából középerős, a második lépésben gyenge savként viselkedik.

H2SO3 + H2O  H3O+ + HSO3-

HSO3- + H2O  H3O+ + SO32-
A belőle származtatható savanyú sók a hidrogén-szulfitok, a szabályos sók a szulfitok. Sóinak nagy a gyakorlati
jelentősége, általánosan használt, olcsó redukálószerek.

Közönséges körülmények között, egyszerű égetéssel nem lehet előállítani a +6-os oxidációs számú kenet
tartalmazó oxidot, a kén-trioxidot. Ezt a vegyületet iparilag a kén-dioxid magasabb hőmérsékleten lejátszódó
katalitikus oxidációjával állítják elő, katalizátorként vanádium-pentaoxidot használnak.

2 SO2 + O2  2 SO3

A monomer kén-trioxid (SO3) gáz halmazállapotú anyag, a kén elektronhiányos szerkezete következtében erös
Lewis-sav, az oxigének nemkötő elektronpárjai révén azonban Lewis-bázis is, így érthető, hogy könnyen
trimerizálódik és polimerizálódik, aminek következtében folyadék és szilárd halmazállapotú is lehet.

A kén-trioxid rendkívül hevesen, erős hőfejlődés közben reagál vízzel, a folyamat során kénsav keletkezik. A kén-
trioxid és víz reakciójában keletkező kénsav nagyon finom ködöt alkot, amit nagyon nehezen lehet kezelni, ezért a
gyakorlatban úgy járnak el, hogy a kén-trioxidot tömény kénsavban nyeletik el, majd az így kapott, óleumnak
nevezett anyagot hígítják meg a szükséges mennyiségű vízzel. Ezen az úton elkerülik a kénsavköd képződését.

SO3 + H2O = H2SO4

A kénsav: H2SO4
A kénsav a gyakorlat számára a legfontosabb kénvegyület, a világon évente mintegy 100 millió tonnát állítanak elő.
Sűrű, viszkózus, víznél nagyobb sűrűségű (1,84 g/cm3), olajszerű folyadék, vízzel minden arányban elegyedik.
Vízben történő oldódása során nagy mennyiségű hő szabadul fel.
Jegyezzük meg, hogy tömény kénsav hígításakor mindig a kénsavat öntjük a vízbe vékony sugárban, állandó kevergetés közben. Fordított
esetben a felülre kerülő víz a fejlődő hőtől felforr és szétfröcsköli a kénsavat, ami súlyos balesetet okozhat.

A tömény kénsav nagyon erős vízelvonó tulajdonságú anyag, a vizet még a vegyületekből is képes elvonni, ezért a
szerves anyagok egy része (különösen a szénhidrátok, amit nagy mennyiségben tartalmaznak a természetes
ruhaanyagok is) tömény kénsav hatására elszenesedik.

A tömény kénsav oxidáló hatású sav, ezért a hidrogénnél pozitívabb standardpotanciálú fémeket (pl. a rezet)
valamint egyes nemfémes anyagokat (pl. a kenet, finom eloszlású szenet, vörösfoszfort) kén-dioxid fejlődés közben
oldani tudja.

A szerves anyagokat a tömény kénsav elroncsolja, ezért vigyázzunk, hogy testünk ne érintkezzen tömény kénsavval. Ha
tömény kénsav a bőrünkre jut, akkor rövid ideig nem történik lényeges marás, így van időnk a kénsavat először száraz ruhával
letörölni, majd a bőrünket bő hideg vízzel, szappannal megmosni. Ha égéshez hasonló elváltozást, felmaródást tapasztalunk,
akkor orvoshoz kell fordulni. Óvakodjunk attól, hogy a kénsav a szemünkbe fröccsenjen, mert súlyosan károsíthatja a szemet,
ezért mindig viseljünk védőszemüveget! Ha mégis kénsav kerülne valakinek a szemébe, akkor azt azonnal nagyon sok vízzel ki
kell mosni, majd utána szakorvoshoz kell fordulni. Tiszta vízen kívül semmi mást ne juttassunk a szembe! Mivel a maró
anyagok szembe jutása nagyon erős fájdalommal jár, könnyen lehet, hogy a sérült önmaga nem képes a szükséges
intézkedéseket megtenni, ezért ilyenkor a környezetében lévőknek kell segítséget nyújtaniuk!

A kénsav kétértékű sav, de csak az első disszociációs lépésben tekinthető erős savnak, a másodikban már csak
középerős sav. Savanyú sói a hidrogén-szulfátok (HSO4-), szabályos sói a szulfátok (SO42-), mint példáula a
magnézium – szulfát vagy a nátrium – szulfát (Glaubersó).

H2SO4 + H2O  H3O+ + HSO4-

HSO4- + H2O  H3O+ + SO42-

Vannak a kénnek olyan oxosavai amelyek peroxokötést tartalmaznak , ezek a peroxox – kénsavak. Ilyen például a
Caro – féle sav. (H2SO5).

H2SO4 + H2O2 = H2SO5 + H2O

A Caro-sav a kénsavhoz hasonlóan erősen roncsoló tulajdonságú sav, de hatására még a tömény kénsavnak
ellenálló anyagok is elbomlanak.
A kénnek az S – S kötést tartalmazó oxosavait tiokénsavaknak mondjuk. Ezek közül a legnagyobb jelentőséggel a
tiokénsav (H2S2O3) bír. Sói a tioszulfátok. A legismertebb tioszulfát a fixírsó, azaz a nátrium-tioszulfát. (Na2S2O3).

Ezt nátrium – szulfit vizes oldatából és kénporból állítják elő.

Na2SO3 + S = Na2S2O3

A kénsav előállítása:

1. SO2 előállítása, kén égetésével. S + O2 = SO2

2. SO2 katalítikus oxidációja kén-trioxiddá. 2 SO2 + O2  2 SO3 (vanádium-pentaoxid katalizátor)
3. SO3 oldása kénsavban SO3 + H2SO4 = H2S2O7 (dikénsav= vitriol)
4. Majd a dikénsav vízzel való hígítása. H2S2O7 + H2O = 2 H2SO4

A csoport elemeinek előállítása:

• Az oxigént iparilag a cseppfolyós levegő frakcionált desztillációjával állítják elő.

A laboratóriumban azonban több lehetőség van az előállítására:

1.) Higany (II)-oxid hevítésével, melynek hátránya, hogy a képződött higany erősen mérgező.
2HgO = 2Hg + O2

2.) Kálium-klorátból mangán-dioxid katalizátor jelenlétében végzett hőbontással.

2KClO3 = 2KCl + 3O2

3.) Hidrogén-peroxid, kálium-dikromáttal kénsavas közegben végzett oxidációjával.

3H2O2 + Cr2O72- + 8H+ = 2Cr3+ + 7H2O + 3O2

• A kén vegyipari előállítására olyan vulkanikus vidéken, ahol kéntelepek találhatóak, nincs szükség, ekkor csupán
a kén kibányászását kell megoldani.
Kis mennyiségű, de nagy tisztaságú ként állíthatunk elő nátrium-tioszulfát híg kénsavas bontásával.
Na2S2O3 + 2H2SO4 = 2 NaHSO4 + S + SO2 + H2O

•A szelént az elektrolitikus rézfinomítás anódiszapjából állítják elő. Az anódiszapot szóda-salétrom keverékével

feltárják, pörkölik, amikor a nátrium-szelenát és nátrium-szelenit keletkezik. Ezekből vizes oldatban kén-dioxiddal
kiredukálják a szelént, amit desztillációval tisztítanak.
Na2SeO3 + 2SO2 + H2O = 2NaHSO4 + Se

• A tellúrt a szelénhez hasonlóan az elektrolitikus rézfinomítás anódiszapjából nyerik ki, ahol a nemesfémek
extrakciója során, mint melléktermék keletkezik.

• A polónium-210-et a 209-es tömegszámú Bi-ból állítják elő neutronbesugárzással.

A csoport elemeinek felhasználása:

Oxigén:
- széngidrogének oxidációjára, alkoholok, ketonok, karbonsavak előállítására
- a kohászatban acélok előállítására
- heggesztéshez, lángvágáshoz
- oxigénlándzsákban
- kéntartalmú ércek pörkölésénél

Kén:
- kénsavgyártáshoz
- gumik vulkanizálásához
- gyufagyártásban
- háztartásokban a hordók kénezésére
- lisztharmat elleni permetszerekben
- kozmetikábaN