Brian Roberts, Mike G Harris, Tim A Yates (2005) The roles of inducer and distance in the

Ebbinghaus illusion (Titchener circles). Perception. 34(7):847-856

Az általam választott cikk az Ebbinghaus vizuális illúzió nagyságát potenciálisan befolyásoló

tényezők komplexitását igyekszik leegyszerűsíteni. Az illúziót Titchener népszerűsítette az
angol nyelvterületeken. Az illúzióban a középső cél látszólagos mérete megváltozik a körülötte
lévő induktorok gyűrűjének köszönhetően. Általában egy egyszerű méret-kontraszt hatás
szemléltetésére szolgál: a nagy induktorok kisebbnek, a kicsi induktorok pedig nagyobbnak
érzékeltetik a célt. A mértani illúzió azonban több folyamatból és tényezőből ered, amelyek
mindegyike kis mértékben hozzájárul az összhatáshoz. Ilyen tényező a középső cél és az
induktor közötti távolság nagysága, az indukáló gyűrű teljessége, az induktorok hasonlósága
önmagukhoz és célhoz. ... és a célhoz.

Az első kísérletben bebizonyították, hogy az induktor mérete és távolsága fontos meghatározó

tényező az illúzió nagyságára nézve. Mivel a próba kísérletnél a kitöltött és a nyitott elemek
mennyiségileg és minőségileg is hasonló eredményeket hoztak, Roberts és munkatársai a
kitöltött elemekkel dolgoztak végig. A kísérletek során az alanyokat arra utasították, hogy
jelezzék, hogy az izolált szondainger nagyobbnak vagy kisebbnek tűnik, mint a célinger, amit
nyolc egyenlő távolságra lévő induktor vesz körül. Három különböző induktor távolságot és öt
különböző induktor méretet vizsgáltak. Minden periódusban a kapott 15 feltétel közül ötöt
választottak véletlenszerűen. Mindegyiket kettő lépcsőházzal mutattak be: az egyik a célpontnál
véletlenszerűen kisebb próbával, a másik a célpontnál véletlenszerűen nagyobb próbával
kezdődött. A kísérletet egy sötét szobában végezték. Három posztgraduális hallgató vett részt,
akiknek normális látása volt és nem voltak tisztában a vizsgálat céljával. Az alanyok egy próba
után hat kísérleti szakaszban vettek részt. A legnyilvánvalóbb megállapítás az, hogy az
induktorok hatása mindegyik kísérleti körülményben az volt, hogy kisebbnek kicsinyítsék a cél
látszólagos méretét.
Az első, valamint korábbi kísérletekben is állandó számú induktorral dolgoztak. A második
kísérletben ezért a kisebb induktorok számát növelték úgy, hogy az induktor mindig a környező
kerület meghatározott hányadát foglalja el. A cél mérete és az induktorok távolsága állandó
volt. Az első kilenc 8 különböző sugarú induktorból állt. A fennmaradó négy körülményben
kisebb induktorok számát megnövelték, így a környezetének egy bizonyos, állandó területét
foglalták el. Továbbá egy induktorok nélküli kontroll is szerepelt a kísérletben. A 14 körülmény
közül hetet választottak véletlenszerűen, amiket kettő lépcsőházzal kontroláltak. Három
posztgraduális hallgató és az egyik szerző ismételte meg kétszer a teljes kísérletet. A
legérdekesebb eredmény azokból a körülményekből származott, amikor az induktorok számát
megnövelték. Ebből kiderült, hogy a környezet teljessége fontos tényező az Ebbinghaus illúzió
során.
A harmadik és egyben utolsó kísérletben igyekeztek az induktor távolságának hatását
részletesebben tanulmányozni. Ennek során két induktor mérettel dolgoztak – az egyik kisebb,
a másik megegyezett a cél méretével. Háromféle induktort tanulmányoztak: az első teljes gyűrű,
a másik kettő különböző sugarú körök. Az induktorok 8 különböző távolságban voltak
elhelyezve a kísérlet során (a nagyobb induktoroknál a legkisebb távolság nem volt
beszámítható). Nyolc véletlenszerűen választott körülményt vizsgáltak két lépcsőházzal hajtva.
A résztvevők megegyeztek a második kísérlet résztvevőivel. Ha az induktorok és a cél közötti
távolság nagyobb volt, akkor a cél kisebbnek tűnt, azonban kisebb távolságnál ennek az
ellenkezője történt, vagyis a cél nagyobbnak látszott. Mivel az induktorok számát úgy állították
be, hogy a körülményekben a kerület hasonló arányát foglalják el, az induktorok számának
hatása nem volt jelentős. Kisebb induktor-cél távolságnál, azonban van a méretnek hatása.
Megerősítették azt a felvetést, hogy a Delboeuf és az Ebbinghaus illúzió ugyanannak a hatásnak
a különböző hatása. A kapott adatok főként kettő komponensben értelmezhetők. Az egyik az
induktor távolsága, ha a cél és az induktor közel van egymáshoz, akkor a cél észlelt mérete
növekedett, ha a cél és az induktor távol van egymástól, akkor az észlelt célméret csökkent. A
másik pedig egy méreteffektus.
Minden alternatíva legegyszerűbb megközelítését vetették fel. Elsődleges tényező az
induktorgyűrű teljessége. A szabályozott, exponenciálisan csökkenő távolságfüggvény
magyarázat az Ebbinghaus illúzió mellett a Delboeuf illúzió alapját. Az illúzió egy méret-
kontraszt komponenst is tartalmaz, amely meghatározza a cél méretét meghatározott
konfigurációban a távolságtényezőtől függetlenül működve. A cél észlelt mérete az induktorok
távolságától és méretétől egyaránt függ. A cél és az induktorok polaritása nem tekinthető
elsődleges befolyásoló tényezőnek az illúzió kapcsán.

A második mondatot kezd új sorban.