Zombori Gyula: A szociálpolitika alapfogalmai

I. A szociálpolitika fogalma:

Leíró közigazgatási felfogás: csak tételesen felsorolja a szociálpolitikához tartozó

ágazatokat és ezek együttesét nevezi szociálpolitikának. A ágazatok közös elemei,
hogy a szükséglet kielégítés nem csak piaci jelleg ű. Az állami újraelosztásból
(redisztribúcióból) fedezik, valamint a szükségletek lebonthatóak az egyén szintjére.

Funkcionalista megközelítés: a szervek azért jönnek létre, hogy a társadalmi

egyensúlyt biztosítsák. Az együttélés zavartalanságát hangsúlyozza oly módon, hogy
a társadalmi összhangot állítja a szemléletmód középpontjába.

Strukturális felfogás: a szociálpolitika szükségességét a strukturális feszültségek, és

konfliktusok oldaláról közelíti meg.

Ferge Zsuzsa elképzelése: a szociálpolitika történelmileg kialakult intézményrendszer,

amely a piaci kapcsolatok révén elégít ki bizonyos nem piaci módon kielégíthet ő
szükségleteket. Ezt elsősorban az állami újraelosztás eszközével teheti meg.
Voltaképpen Ferge szerint a szociálpolitika az állam és az állampolgárok közötti
viszony intézményesülése.

A szociálpolitikai gondolkodásnak két alapvető típusát különböztetik meg:

1. Leíró diszciplína: mindig objektív, tisztázza a fogalmakat és azt vizsgálja, hogy ha

valamint nem teszünk, illetve megteszünk akkor annak milyen pozitív és negatív
következményei lehetnek. A lehetséges következményeket értékítélet nélkül szemléli,
objektíven.

2. Normatív diszciplína: felrajzol egy kívánatos társadalomképet, és ennek

megvalósítására törekszik. Úgy kíván beavatkozni a társadalom m űködésébe, hogy
valamennyi társadalmi csoport jól járjon és a társadalmi egyenl őtlenségek, és
feszültségek csökkenjenek.

A szociálpolitikát különböző szinteken lehet megközelíteni:

Makroszint: a társadalom egészét átfogó az állam és a társadalom közötti viszonyra

és össztársadalmi intézményekre utal.

Mikro- szint: az egyének, illetve családok szintjét jelenti, els ősorban a szociális

1
munkánál valósul meg.

Mez- szint: a makro-mikro szint közötti szervezeteket és intézményeket fogja öszze.

Jóléti pluralizmus: az eltérő szintek és az ahhoz kapcsolódó szervezetek közötti

szociálpolitikai munkamegosztást jelenti. Különböz ő szervez ődéseket is magába foglal:

For-profit szerveződés: célja a minél nagyobb profit megszerzése, de másodlagosan

ennek érdekében szolgáltatásokat nyújt.

Non-profit szerveződés: elsődlegesen szükségletkielégítő szolgáltatásokat nyújt és

nem célja a profit megszerzése elsődlegesen, csak a további szolgáltatásnyújtások
tekintetében.

A szociálpolitika szereplői:

Alakítók: egyének, családok, formális és informális szervezetek, az állam, települési

és funkcionális önkormányzatok.

Alanyok: egyének és társadalmi szervezetek hálózata.

II. A szociálpolitikára ható értékek:

Szabadság: ide tartozik a kényszermentesség is, mindig vannak

korlátok, hisz ez a másik ember hasonló mérték ű szabadsága. Sokszor a
kényszerek hiányával azonosítják. Marshall: XVIII: századhoz köti a polgári
szabadságjogok kivívását. Ide tartozik a szólás, vallás sajtószabadság, valamint a
törvény előtti egyenlőség elismerése. A XIX: sz.: a politikai szabadságjogok
elismerése: választójog, politikai hatalomgyakorláshoz való jog. A XX: sz.: a jóléti
állam megjelenésével, a gazdasági, szociális jogok térnyerése és elismerése.

A modern szabadságfelfogás típusai:

Pozitív szabadság: szabadság valamire (szavazásra)

Negatív szabadság: szabadság valamitől (kényszertől).

A két szabadságjog megkülönböztetése egy tudatos küls ő korlátozás tényéhez

kapcsolódik. Negatív: tudatos külső korlátozás mentesség, pozitív: mit tehet, illetve
nem tehet az egyén. (Berlin, Sen).

2
Egyenlőség: vannak természetes, fizikai és morális politikai egyenl őtlenségek.

Fizikai életesély: egy társadalmi csoport milyen valószín űséggel él meg egészségesen
egy kort.

Társadalmi életesély: milyen eséllyel választhatja meg saját sorsát az ember.

Esélyek egyenlősége: törvény előtti egyenlőség privilégiumok nélkül.

Feltételek egyenlősége: egyenlőtlen feltételek mellett az esélyek egyenl ősége a

kimenetelek egyenlőtlenségét hozza magával.

Kimenetelek egyenlősége: ha a társadalom annyira biztosítja a rosszabb helyzet űek

támogatását, hogy azonos valószínűséggel érjenek célba, ekkor igazságos egy
társadalom.

Kvótás (arányos) egyenlőség: voltaképpen lényegileg azonos a pozitív

diszkriminációval.

Bánásmódok egyenlősége: a jog véd a tudatos negatív megkülönböztetés ellen.

Szolidaritás: összetartozást fejez ki valamilyen közösen szervezett együttes cél

érdekében.

Tolerancia: a másság elfogadása, azzal szembeni türelmet jelent, amely az

individualizmus kiegészítőjeként fogható fel.

Igazságosság:

Procedurális igazságosság: formális szabályok elfogadása, a politikai demokrácia

alapja.

Szubszatantív igazságosság: az igazság az erények együttese. Ezen belül van az

elosztó (gazdasági javak elosztására vonatkozik) és a kommutatív igazságosság
(magáncserékre vonatkozik). Elosztó ig. belül: haszonelv ű (ami a társadalom
jólétéhez hasznos, ha nem változtatható meg úgy, hogy senki ne járjon rosszabbul)
és a társadalmi (egyéni szabadság alapján, ami a tulajdon, illetve az azzal
rendelkezés szabadságát jelenti) igazságot lehet megkülönböztetni.

III. Modern ideológiák és a jóléti állam:

3
Ideológia: erkölcsi, gazdasági, politikai, szociális és kulturális nézetek ötvözete,
amely mögött értékrendszer húzódik meg. Voltaképpen az ideológia a tudatos
politikai célok érdekében kollektíven megfogalmazott világnézetet jelent.

A liberalizmus, konzervatizmus és a szocializmus, mint ideológiák összehasonlítása:

Szempontok Liberalizmus Konzervativizmus Szocializmus

Kiváltó ok Feudalizmus ellen Liberalizmus ellen Kapitalizmus ellen
Viszony időhöz Jelen-jövőorientált Múltorientált Jövőorientált
Viszonyváltozáshoz Tudatos jogi reform Lassítás Demokratikus gyorsítás
Történelemfelfogás Dinamikus Statikus Dinamikus, szocdem.
Emberfelfogás Egyenlő, javítható Bűnös, nem javítható Egyenlő, nevelhető
Tradicionális Egyén és társadalmi
Társadalom alapja Egyén
közösség közösség
Személytelen Állami kontroll,
Hatalomfelfogás Személyes hierarchia
hierarchia szerepvállalás
Tradicionális. Politikai
Integráló intézmény Szabad piac
közösség intézményrendszer
Állam szerepe Minimális Lényeges Szükséges
Alapértékek Egyéni szabadság Harmónia Egyenlőség, szolidaritás
Piac állami
Piac szerepe Önszabályozó Korlátozható
beavatkozása
Egyenlőség Föltételek és
Esélyegyenlőség Semmilyen
értelmezése kimenetelek egyenlősége
Szolidaritás Paternalizmus és
Tolerálható Minden szinten fontos
értelmezése caritas
Általános, elvont Empirizmus, Általában elvont
Ráció szerepe
gondolkodás gyakorlati tudás gondolkodás

IV. Piac és redisztribúció:

Az önkéntes és kötelező biztosítás összehasonlítása:

Biztosítás formája Önkéntes Kötelező

Részvétel Önkéntes Kötelező
Írásbeliség Kötelező Nem kötelező
Valószínűség kalkulálása
Alapvető Másodlagos
szerződéskötés előtt

4
 A felek megegyezése Állam, önkormányzat által
Szerződés tartalma
alapján megállapítva
Saját pénzügyi
Biztosító célja Társadalmi nyereség
nyeresége
Biztosítási esemény bekövetkezte Bizonytalan Sokszor előre látható
Biztosító jogi státusa Magánjogi Közjogi
Szerződő felek Biztosító, biztosított Biztosított, munkáltató
Egyéni kockázat
Biztosítási díj Függetlenül a kockázattól
alapján

V. Szociálpolitikai technikák és alapelvek:

Abszolút szociális biztonság: olyan fogyasztási szint, amely a társadalom minden

tagjának garantált, alanyi jogon.

Relatív szociális biztonság: egy társadalmi kockázat bekövetkeztekor jár annak

érdekében, hogy ne romoljon sokat az egyén korábbi életszínvonalához képest.

Prevenció: megelőzés- valamilyen módon megelőzzük, egy rossz helyzet

kialakulását.

Korrekció: Ha már bekövetkezett egy rossz helyzet, akkor ezt a negatív

következményt enyhíti, vagy visszaállítja az eredeti állapotot.

Integráció: beillesztés, beilleszkedés.

Szegregáció: elkülönülés, elkülönítés.

"Védett közösség": a szegregáció és integráció negatív hatásainak kiküszöbölését

célozza meg.

Normatívitás: amikor a támogatás mértékét, feltételeit és jogosultságát jogilag

szabályozzák.

Diszkrecionalítás: az odaítélő dönti el, hogy kinek ad, kinek nem. Azt jelenti, hogy
senki sincs kizárva, de biztosan senki sem jogosult e támogatás odaítélésére.

Ellátások jellemzői:

5
Ellátási forma Normatív Diszkrecionális
Döntéshozó Jogalkotó Jogalkalmazó
Jogszabályi feltételek Teljesüléskor jár Adható
Önkormányzat
Kalkulálhatóság Egyén számára
számára
Kikényszeríthetőség Nagy eséllyel Kicsi eséllyel

Támogatások formái:
Közvetett: pénzbeli jövedelem, ellátás biztosítása.
Közvetlen: termék, szolgáltatás, azaz természetbeli juttatások.
Univerzális elosztás: ha valamely termék, szolgáltatása minden állampolgárt alanyi
jogon megillet. Mindenkik jogosult, ha az adott ellátás révén kielégíthet ő szükséglettel
rendelkezik.

A hatásosság és hatékonyság összehasonlítása:

Forma Hatásosság Hatékonyság

Mutató Igénybevevő, jogosult Haszon eredménye
Nem minden jogosult Nem jogosult is
Hiba
kap kap
A hiba eredménye Téves elvetések Téves elfogadások
A hiba elnevezése Elsőfajú hiba Másodfajú hiba
A szociális rendszer
"Lyukas" a háló Rossz a "célzás"
hibája
Az eredmény Kielégítetlen szükségletek Források pazarlása

Magánfinanszírozás: a termék, szolgáltatás fogyasztója és finanszírozója ugyanaz a

személy, szervezet.

Közfinanszírozás: amikor a közösség a közpénz egy részét szükséglet kielégítésekre

fordítja.

Vegyes finanszírozás: a fenti kettő keveréke: a fogyasztó és a közfinanszírozó is

hozzájárul a szükséglet kielégítéséhez.

Szubszidiarítás elve: Az egyén ellátása elsősorban a család feladata, így ha ez

nem megfelelően működik, akkor lép be fokozatosan a segít ő szakemberek hálózata,

6
intézménye az egyén, család szociális problémáinak megoldásában.

Indexálás: a támogatás értékének megőrzése. Kiszámítható és rendszeres lesz,

ezáltal a rendszer. Alapja: a bérekhez kapcsolódik, ezáltal relatív meg őrzi értékét,
mértéke: a viszonyítási alap 100%-os figyelembevétele, gyakorisága: követnie kell az
infláció mértékét, biztonsága: a kompenzáció mennyire kalkulálható, illetve
kiszámítható az egyén számára.

"Kevésbé választhatóság" elve: Az ellátások rendszerét olyan szinten alakítják ki,

hogy azt minél kevésbé érje meg választani a többség számára. Ennek legf őbb
célja: a munkavállalási motiváció el őmozdítása és a szociális ellátások alacsony
szinten tartása.

VI. Jövedelmek elosztása, újraelosztása:

Jövedelem: a bevételek és a kiadások különbsége.

Transzfer jövedelem: A másodlagos elosztás során megszerzett jövedelem.

Elsődleges elosztás (transzferek előtti): színtere a gazdasági szervezetek, szerepl ői:

munkáltatók.

Másodlagos elosztás (transzferek utáni): színtere: parlament.

Interperszonális újraelosztás: egyének közötti átcsoportosítás.

Intertemporális újraelosztás: Az átcsoportosítás időben történik.

Horizontális – : hasonló jövedelmű, de eltérő helyzetű egyének, illetve csoportok

közötti átcsoportosítás.

Vertikális – : magasabb és alacsonyabb jövedelműek közötti átcsoportosítás.

Államháztartás alrendszerei:

költségvetés:
- központi
- Helyi önkormányzati
- Társadalombiztosítás

7
- Elkülönített állami pénzalapok.

Az államháztartás bevételei:

Adó: pénzben fizetendő fizetési kötelezettség ellenszolgáltatás nélkül.

Illeték: fizetési kötelezettség, ellenszolgáltatással, vagy a nélkül.

Vám: speciális termékadó, a vámáru után fizetend ő.

Járulék: egy címkézett elvonás, arra használható, amire beszedték.

Hozzájárulás: speciáliscímkézett adó.

Adóztatás funkciói:
- közkiadások fedezése (fiskális funkció)
- Politikai, társadalmi funkció
- Gazdasági funkció.

A TB finanszírozó rendszer típusai:

Felosztó-kirovó rendszer: a folyó kiadásokat, folyó bevételekből fedezi, általában

interperszonális újraelosztás valósul meg, az aktívak befizetéseib ől finanszírozzák az
inaktívak kifizetéseit és nincs címkézett t őke.

Várományfedezeti rendszer: korábbi, felhalmozott tőkéből fizeti a kifizetéseket,

általában intertemporális újraelosztás valósul meg és az inaktívak aktívak jövedelmei
nincsenek egymással összefüggésben.

Tőkefedezeti rendszer: a fenti kettő keveréke, de tartalékot is képes képezni.

VII. Szegénység, segélyezés:

Abszolút szegénység: akinek a minimális szintű szükséglet kielégítés is gondot okoz,

oly mértékben, hogy veszélyezteti fizikai és szellemi egészségét. Ezt els ődleges
szegénységnek is nevezik.

Relatív szegénység: ha valaki nem rendelkezik elegendő erőforrással ahhoz, hogy

olyan életszínvonalat biztosítson magának, ami az adott társadalom számára
elfogadott. Ezt objektív szegénységnek is nevezik, mert megítélése nem függ attól,

8
hogy az egyén magát ténylegese szegénynek érzi-e, vagy sem.

Szociálpolitikai eszközök és irányzatok a szegénység ellen:

Érvek a segélyezés mellett: gazdasági érvrendszer, hatékonyság, hisz terhet vesz le

az állam és a társadalom válláról. Gazdaságos, mert ha csak az kap segély, aki
arra érdemes, akkor így jelentőspénzösszeg szabadul fel.

Érvek a segélyezés nehezítése és szigorítása mellett: e mellett szintén gazdasági

érvek szólnak, munkaösztönző motiváció miatt, alacsonyabb mérték ű segélynek
szerintük takarékossági motivációja lehet.

Érvek a segélyezés ellen: vizsgálni kell az érdemességet, illetve érdemtelenséget, ami

maga után vonja a megnövekedő bürokratikus gépezetet és az állam kontrolláló
szerepét is. A segély nem jut el minden rászorulónak, így számos szükséglet
kielégítésére a gyakorlatban alkalmatlan eszköz. Szegénységi csapda: ha az egyén,
illetve a család erőfeszítéseket tesz saját helyzetük javítására, akkor kialakul, azaz
ellentmondásos helyzet, hogy minél több saját jövedelemre tesz szert, annál
kevesebb támogatást kap, így jelentős jövedelem kieséssel jár a munkavállalása.