PEREMRŐL

PEREMRE
A Somlyó 33 tűzvész áldozatainak sorsa

Bodó Johanna
Közigazgatás,
2 év
 Peremről peremre

RÖVID ISMERTETÉS

2021. január 7-én tűzvész

ütött ki a Somlyó 33 alatt
lévő telepen. Bár a
szerencsétlenség
emberáldozatot nem
követelt, közel 250 személy
volt kénytelen az éjszakát az
Erős Zsolt Sportcsarnokban
tölteni. Dolgozatomban
bemutatom, hogy az eltelt
több mint egy évben, hogyan
alakult ezeknek az
embereknek a sorsa, illetve párhuzamokat keresek az órán elhangzottak és a történtek között.

Első sorban azért ezt a témát választottam, mert közelemben történt az esemény és az
önkormányzat döntései közvetett vagy közvetlen módon engem is érintenek. Több buktatója is
van az ilyen jellegű problémák megoldásának, kíváncsian várom, hogy végül milyen
intézkedésekkel orvosolják a helyzetet.

Célom, hogy ha valaha én kerülök szembe egy hasonló helyzettel tudjam milyen eszközök állnak
a rendelkezéseimre, miket kell elkerülnöm és milyen folyamatok mennek keresztül a városon.

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

A következő terminusok használata elengedhetetlen témám megértéséhez, ezért szeretném

alaposabban körüljárni őket.
Szegregáció

Szegregáció alatt nem mást értünk mint, amikor egy-egy településen belül a különböző társadalmi
rétegek, etnikai csoportok stb. lakóhelye erősen elkülönül egymástól. A szegregáció együtt jár a
jövedelmi viszonyok és a települési infrastruktúra lényeges egyenlőtlenségeivel. (Rudolf, 1997).
Persze szegregáció megjelenhet intézményesített keretek között is (például, ha az iskolában külön
osztályba járnak a más-más etnikumú diákok).

Amerikában a polgárháború után a volt konföderációs államokra erős, faji alapú szegregáció volt
jellemző: külön éttermet, mosdót, templomot stb. kellett használniuk a négereknek és a
fehéreknek. Bár mára jelentősen csökkent a szegregáció erőssége, még mindig sokat kell dolgozni
azon, hogy egyenlőség legyen.

Az urbanizáció miatti szegregációnak elsősorban gazdasági okai voltak, bár gyakran

tagadhatatlanul itt is közrejátszott az etnikai másság. Rácz Attila szerint a szegény szegregátumok
mellett léteznek az úgynevezett gazdagszegregátumok. Az itt élők általában magas társadalmi
státusban vannak, így az ezen a területen lévő ingatlanok ára jóval magasabb, elérhetetlen az
alacsony jövedelmű réteg számára (Rácz, 2014) . Ráadásul az expanzió sem éri el az amúgy is
leszakadóban levő városrészeket.

Összességében elmondható, hogy a szegregáció egyik legnagyobb problémája, hogy növeli a

társadalmi osztályok közötti szakadékot és akadályozza a mobilitást, így szinte lehetetlen a kitörés
az alacsony jövedelmű rétegből.

Diszkriminiáció

A diszkrimináció olyan tevékenységekben nyilvánul meg, amelyek valamely csoportot

megfosztanak a mások számára nyitott lehetőségektől: ilyen például, ha egy fekete brit
állampolgártól megtagadnak egy állást, amit csak fehérek számára tartanak fent. (Giddens, 2008).

Giddens is állítja, hogy diszkrimináció és előítéleteink között szoros kapcsolat van: ugyanis előbbi
esetén deduktív következtetéssel állítom egy személyről. hogy azért, mert valamilyen társadalmi,
etnikai, gazdasági, kisebbségi, stb. csoport tagja rendelkezik bizonyos negatív tulajdonságokkal.
(Giddens, 2008)
Ugyanakkor létezik pozitív diszkrimináció is- ilyen, ha például egy helyi tanácsosi szavazáson a
jelöltek listáján muszáj bejelölni legalább két nőt is, hogy érvényes legyen a szavazatunk. Így
érthető, hogy ha ugyan kevesebb nő indul a választásokon, de nagyobb esélyük van bejutni.

Társadalmi kirekesztettség

,,A társadalmi kirekesztettség azokat a módozatokat jelöli meg, amelyek révén az egyének el
vannak vágva attól, hogy a szélesebb társadalomban teljes értékűen vehessenek részt.” (Giddens,
2008). Dolgozatom szempontjából elsősorban a lakóhelyi kirekesztettség válik relevánssá:
elsősorban a gazdasági helyzet határozza meg hogy valaki milyen környéken, milyen lakást tud
megengedni magának. Emiatt azonban az a társadalmi réteg amelyik kevésbé kedvező lakhatási
feltételekkel rendelkezik számos szolgáltatásról is kénytelen lemondani. Emiatt egy népszerűtlen
lakónegyedben valószínűbb, hogy kevesebb élelmiszerbolt van és nehezebb hozzáférni olyan
alapvető szolgáltatásokhoz, mint az áram vagy a kanalizálás.

Shanty town

A szegregáció, s főként annak diszkrimináló hatására jönnek létre a hátrányos helyzetű társadalmi
kategóriák (szegények, etnikai- vagy faji kisebbségek) lakónegyedei: slumok, gettók,
bádogvárosok. (Pásztor,) A shanty town magyar fordításának a bádogváros felelne meg: keveredik
a slummal, ugyanakkor jellemző rá, hogy a házak/ viskók egymásra épülnek, nem léteznek utcák
vagy házszámok, emiatt a közigazgatási szerveknek szinte lehetetlen követni őket. A legtöbb
építmény illegálisan áll, emiatt gyakran nincs is minden lakrésznek szerződése víz- és áram
szolgáltatókkal.

CSÍKSOMLYÓ, MINT KÜLVÁROS

Csíkszereda Hargita megye székhelye, nagyjából 40.000 főt számlál. Csíksomlyó 1959-ben lett a
municipiumhoz csatolva, ma a külváros részét képezi, noha nem a klasszikus értelemben vett
szuburbia, hiszen nem feltétlen a túlzott városnövekedés vagy a középosztály kiköltözése
eredményezte. Csíksomlyó egykor önálló község volt, az évek során azonban összenőt
Csíkszeredával, ezért ma már egy közigazgatási egységként léteznek.
Csíksomlyó napjainkban főleg lakóházakból áll, elvétve néhány élelmiszerbolt, szálló. Középen
fut végig a forgalmas Szék utca, innen lehet kanyarodni a kisebb mellékutcákra. Könnyen
megközelíthető innen a város, azonban mégis csendes, ezért ma már nagyon magasak itt a
telekárak, csak a tehetősek engedhetik meg maguknak, hogy földet vásároljanak itt.

Ennek a már-már idillinek mondható városrésznek a szélén létezett egy roma telep, amit a helyiek
csak ,,Somlyó harmincháromnak” emlegettek. Az itt élőkre jellemző volt az alacsony
iskolázottság, a munkanélküliség, Somlyó többi lakosától elszigetelve éltek. A tűzvész előtt a telep
nagyjából 250 főt számlált.

Amerikával ellentétben Európára jellemzőbb, hogy az elszegényedett kisebbségek a város

peremén élnek (Pásztor, 2006). A fentebb említett fogalommeghatározásokból kiindulva
igazolható, hogy ezen telep lakósait erős szegregáció éri, hiszen lakóhelyük gazdasági és etnikai
tényezők miatt elkülönül, a lakókörzetük összetételében homogén. Az itteni gyerekek ráadásul
nagyjából mind ugyanabba az iskolába járnak, ahol viszont kevés a nem roma származású diák,
így már az intézményesített szegregáció nyomai is könnyen fellelhetőek.

Sajátosságaira támaszkodva a Somlyó 33 szegénynegyed viskó telepként (shanty town)

értelmezhető: egy házszám alatt több százan élnek ilyen- olyan megoldásokkal összeszerelt
kalibákban. Városhatáron helyezkedik el, nem képes hivatalos szerződéseket kötni a különböző
szolgáltatókkal. Nem léteznek utcák, házszámok, a szervezetlenül barkácsolt házak veszélyesek.

AZ ESEMÉNYEK KRONOLÓGIAI SORRENDBEN

A városvezetés számára nem

volt ismeretlen az ott élők
helyzete, azonban senki nem
foglalkozott ezzel a
problémával, egészen 2021
január 7-ig, amikor tűz ütött ki
a telepen: mivel a viskók
szorosan és szabálytalanul
egymásra voltak építve, így a tűz gyorsan terjedt, azonban emberi élet nem esett a lángok
áldozatául.

Azt az éjszakát 248-an töltötték az Erős Zsolt Sportcsarnokban (141 gyermek és 107 felnőtt). A
kormánytól és a civilektől származó segítséggel oldották meg a sportcsarnok lakóinak ellátását:
biztosítottak számukra meleg ételt, ágyakat, ruhákat, foglalkozásokat, stb.

Elmondható, hogy azon az estén példaértékű ahogyan a városlakók összefogtak és segítettek: noha
éjszaka gyulladtak ki a házak a segítség gyorsan érkezett és mindenki a maga erőforrásaihoz
mérten adott be a közösbe. Azonban ez a szolidaritás az idő múlásával arányosan csökkent.

Nemsokára lakossági felháborodással nézett szembe városháza: bizonytalan információk alapján

sokan, azt hitték, hogy a kormánytól kapott lakókonténereket Zsögödben kívánják elhelyezni
(Zsögöd, Csíksomlyóhoz hasonlóan Csíkszereda része, jellemzően inkább lakóházakból áll). Az
ott élők petíciót indítottak, melyben kifejezésre adták, hogy nem kívánják, hogy ott tegyék le a
konténereket, különböző okokra hivatkozva. Ennek nyomán január 15-én fórumot szerveztek,
melyen mindenki hangot adhatott véleményének és az ezt követő napokban kérdőívek
segítségével igyekeztek feltérképezni a város lakóinak javaslatait. Én is kitöltöttem ezt a kérdőívet,
arról kérdezték lakosságot, hogy hova szeretnék telepíteni a romákat, szerintük együtt kellene
maradniuk vagy inkább a város különböző pontjain legyenek a családok, stb.

Horváth István szociológus szerint, fontos, hogy a nyomorból kiemeljék ezeket az embereket és
integrálják a társadalomba, noha nem titok, hogy ez nem egy egyszerű feladat. A többségi
társadalom előítéletei nagyban nehezítik, hogy képesek legyünk segítséget nyújtani. Cáfolja, azt
is, hogy a romák nem dolgoznának: ugyan nem a többség által normálisnak tartott napi 8 órában,
de erdei gyümölcsök- és gombák gyűjtögetésével, napszámmal ők is igyekeznek jövedelmet
szerezni és meggondolatlanság azt állítani, hogy csak segélyből élnek. Kiemeli, hogy a többségi
társadalomnak általában nem tud mit kezdeni a roma vagy más szegény közösségekkel és ez
a zavar nehezíti, hogy nyitottak legyünk.

Január 19-én a sportcsarnokba menekítettek egy része, mintegy 25 család, visszatér a Somlyón
épen maradt viskókba. A városvezetés semmiképpen nem tarthatja erőszakkal ott őket azonban
kihangsúlyozták,
hogy nem építhetik
vissza otthonaikat,
hiszen- a shanty
townokra
jellemzően- a telek
jogi helyzete
megoldatlan.

Azoknak, akik ott

maradtak
felzárkóztató programokat biztosítanak és igyekeznek a gyerekeket elérni: a generációkon átívelő
szegénység megszűntetésének ők a kulcsfigurái, velük kezdődhet el valami más, valami jobb.
Alapvető higiéniai szabályokat tanulnak, az iskolából kihorzsolódottakat tanítják írni-olvasni,
segítséget kapnak a jogosítvány megszerzésében és az önkormányzat igyekszik munkát találni az
arra jelentkezőknek. Bár nem szokványos módon, de elindul egyfajta felzárkóztatás: nem volt kész
sem a roma közösség, sem a városvezetés, de a helyzetből mindent kihozva igyekeznek fejlődni.

Rengeteg civil felajánlás érkezik: egy magánvállalkozó varrógépeket biztosít, hogy egy tanfolyam
segítségével a nőknek legyen később szakmájuk, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes külön
előadásokat tart melynek teljes bevétele a tűzkárosultak megsegítésére ajánlják fel: a januári
nemtetszés mellett megjelenik a szolidaritás a városlakókban.

Márciusban már arról számolnak be az önkéntesek, hogy van már haladás az önállóság felé, de
cél, hogy egy esetleges kitelepítés esetén se ,,engedjék el a kezüket”, legyenek folyamatosan jelen
az életükben. Áprilisban érkezik egy nemzetközi felajánlás szociális lakások építésére, azonban
ehhez a városházának kell telket biztosítania és később a működtetésért is ő felel.

Viszonylag sok idő telik el, mire a városvezetés júliusban megfogalmazza, hogy krízisközpontot
kíván létrehozni, amely nem csak a tűzkárosultaknak nyújtana segítséget, hanem bármilyen
hasonló problémával küszködő rászorulónak helye lenne itt. Sajnálatos, hogy ezt a központot az
ipari zónában kívánják létrehozni, hiszen egyrészt félő, hogy nem oldják meg így a problémát,
csupán átköltöztetik, másrészt az iparzóna ismét távol fekszik a városközponttól, megjelenítve
fizikailag is a távolságot a városlakók és a kevésbe szerencsés sorsú családok között.

Ahogy telnek a hónapok úgy fejlődnek a sportcsarnok lakói és egyre több eseményen keresztül
kerülhet kapcsolatba velük a város egyszerű embere is. Magam is részt vettem a 6. Csíkszeredai
Könyvvásáron, mely akárcsak az eddigi években a sportcsarnokban kapott helyet. Kezdetben volt
némi hezitálás, hogy jó ötlet-e ott tartani a vásárt, lévén hogy több mint 100 roma lakja a csarnokot,
de az én tapasztalataim szerint ez sokkal inkább hozzátett. Nem volt kitüntetve sehol, hogy most
éppen mi történik a vásárral párhuzamosan, de lehetett érezni, hogy most valami más. És amint
kezdi felfedezni az ember, hogy ez a másság nem is rossz, úgy egyre nyitottabb lesz.

Végül november 26 a nap mikor is a

Hajnal utcai terület megvásárlására sor
kerül. Éppen ahogyan el volt tervezve: a
város szélén található a telek, többnyire
lerakatok, gyárak, elvétve néhány
lakóház veszi körül. Mivel szükség van
közművesítésre, illetve az ott található
épületek átalakítására 2022 tavaszának
végére van tervben az átadás. Az itt
létrehozandó központ a városháza tulajdonát képezi majd, lesznek szabályok és felügyelet alatt
lesznek az ottélők. Így elkerülhető, hogy újabb nyomortelep jöjjön létre és akik oda fordulnak
segítégért, valóban kapnak is valamit, a menedéken túl. (Felvétel a Hajnal utca mai állapotáról,
elhagyatott, szembemegy a kisvárosi idillel)

A téli ünnepek a csarnokban töltötték a családok.

Több mint egy év telt el a tűzeset óta. Akik visszamentek a telepre, azok élete sokat nem változott,
továbbra is nyomorban, rendezetlenül élnek. Ugyan a leégett házak helyére újakat nem építettek,
de helyettük valamilyen tákolmány- félék vannak, amikben mindenfélét tárolnak.
Akik maradtak azoknak továbbra is az Erős Zsolt Sportcsarnok ad otthont, remélhetőleg már nem
sokáig.

Elmondható, hogy sajnálatos, hogy szerencsétlenségnek kellett

bekövetkeznie azért, hogy a városvezetés foglalkozzon egy
ilyen problémával: kérdéses, hogy mi lenne ma a romatelepen,
ha 2021 január 7-én nem ég le egy része. Vajon akkor is kaptak
volna segítséget vagy továbbra is mindenki a homokba dugta
volna a fejét?

A jobboldali képen látható, hogy mind Somlyó 33, mind a

Hajnal utca messze fekszik a város központjától.

PATA RÉT ÉS SOMLYÓ 33

Mint friss kolozsvári egyetemista én is szembesültem azzal, hogy a kincses város is küzd megannyi
problémával és hasonlóságokat véltem felfedezni Pata-rét és Somlyó 33 között, noha kiemelendő,
hogy ugyanakkor sok mindenben különböznek.

Mindkettő shanty town, rendezetlenül összetákolt házokból áll, nincs utca, házszám és ezekben a
kaotikus telepeken több százan élnek. Mindkettő a város szélén található, aki csak vakációzni jár
arra, valószínűleg véletlenül sem botlik bele. Hosszú évekig egyikkel sem foglalkoztak
különösebben a hivatalos szervek, az itt élőknek a kitörés azt lehet mondani, hogy lehetetlen. Sok
az írás-olvasás tudatlan, az emberek többszörösen hátrányos helyzetűek.

Persze a kolozsvári sokkal nagyobb, ezt már az itt élők is felosztották negyedekre, noha ez ettől
még nem lesz hivatalos. Nagy különbség az is, hogy 2010 decemberében a Coastei utcában lakó
családokat tettlegesen költöztették ide- addig a somlyói telep lakóiról elmondhatok, hogy vagy ott
születtek, vagy önszántukból költöztek oda.

A Pata-Cluj program keretén belül igyekeztek visszailleszteni a többségi társadalom lakóhelyére

a Pata-rétre szorult roma közösség tagjait: ennek hála 35 család költözhetett el a szeméttelepről. A
program során itt is nagy hangsúlyt fektettek a gyerekekre, akárcsak Csíkszeredában: higiéniai
szabályokat tanítottak, biztosították mindenkinek, hogy iskolába járhasson, ismerkedtek a munka,
a tanulás, a felelősség fogalmaival. Mindkét helyen kiemelten fontos volt, hogy a következő
generáció tájékozottabb legyen, valamint, hogy legyen meg bennük a kitörni vágyás, tudjanak róla,
hogy az élet lehet másmilyen is.

A két helyszín továbbá összefonódik Márkos Tamás kolozsvári fotógráfus által. Mialatt
foglalkozásokat tartott az Erős Zsolt Sportcsarnokban képeket készített, melyekkel kiállítást
nyitottak a Bánffy-palotában ,,Tűzpróba” címmel.

ÖSSZEGZÉS

Nem igaz, hogy mindannyian egyenlő esélyekkel indulunk, hiszen láthatjuk, hogy már csak az is,
hogy egy városnak melyik részén élünk döntően befolyásolhatja életünk minden területét.

A Somlyó 33 romatelepen kitört tűz, illetve annak következményei fontos leckét adott
mindenkinek: a városvezetésnek fel kellett nyitnia a szemét és el kellett kezdenie foglalkozni a
problémával, a város egyszerű emberének meg kellett tanulnia nyitottnak lenni a másik felé, a
roma családok pedig hosszú úton vannak a függetlenség felé, de a legnehezebb első lépéseket már
megtették.

Saját tapasztalataimból kiindulva a legmegpróbálóbb saját magunk előítéleteit ledönteni. Én is

vettem már részt olyan programokon, amin árvaházi és roma gyerekek vettek részt: amíg feszült
voltam és nem tudtam elengedni magam addig olyan furcsának tűnt az egész, nem tudtam mit
kezdeni az ottani gyerekekkel. El kellett telnie bizonyos időnek mire elegendő nyitottsággal tudtam
a gyerekek felé fordulni. Ettől a ponttól kezdődően viszont biztos vagyok benne, hogy én sokkal
többet kaptam tőlük, mint ők tőlem: leckét kaptam arról, hogy nevetséges bárkit is ,,másként”
kezelni.

Noha szerencsétlenséggel indult a történet, de mégis lehet pozitív kimenetele, hiszen a csíkszeredai
önkormányzat egy évtizedek óta elhanyagolt problémát igyekszik megoldani. Ugyan az
eredményekre még sokat kell várni, de biztató, hogy van már megmozdulás a változás irányába.
IRODALOMJEGYZÉK

Giddens, A, Szociológia, Budapest 2008, Osiris Kiadó

Pásztor, Gy., Városszociológia. Elméletek és problémák, Kolozsvár, 2006, Presa Universitară

Clujeană

Rácz, A., Szegregáció a fejekben, Budapest, 2014, Központi Statisztikai Hivatal

Rudolf, A., Bevezetés a szociológiába, Budapest, 2006, Osiris Kiadó