Az akvarellfesték története

Az akvarellfesték eredete egészen a középkorig nyúlik vissza. Már az ősember is

használta a barlangok falára készített festményeihez. Ez volt a legegyszerűbb módja
ennek a technikának az alkalmazására, hiszen gyakorlatilag kötőanyag nélkül vitte
fel a barlang falára a leginkább vadászatot ábrázoló képeit. A földpigmenteket vízzel
keverve vitték fel az egyenetlen, rücskös felszínre az ábrákat, így könnyen meg
tudott kapaszkodni a festék a felületen. A barlang belső védettsége lehetővé tette,
hogy több évezred múltán is fenn tudtak maradni ezek a festmények.

Altamirai barlangfestmény

Aztán legközelebb Egyiptomban bukkant fel ez technika, ahol a hieroglifákat

nedvszívó papirusz tekercsekre rajzolták. De különösen Kínában alakult nagy
hagyománya az akvarellfestéknek, ahol olyan papírt találtak fel, amelyre főleg fekete
színnel, ecsettel vittek fel. A kínai több ezer éves történelmében szinte csak ezt a
technikát használták írásra. Pont ezért nagy tapasztalatuk van ezeknek a
festékeknek az előállításában még napjainkban is.

Kínai tájkép a Qing dinasztia idejéből

Európában a középkorban terjedt el a vízfesték, amit kódexek díszítésére

használtak, az íráshoz tustintát alkalmaztak. Viszont nem a hagyományos áttetsző,
hanem a nála jobban fedő gouache változata volt elterjedve. Az akvarell
festészetben fehéret nem alkalmaztak, ehelyett a fehér papír foltját kihagyták, vagy
különböző mennyiségű színpigmentet kevertek vízzel az árnyalatok ábrázolásához.

A modern akvarellfestészet gyökerei a reneszánsz korból származnak. Első neves

képviselője Albrecht Dürer magyar származású német művész volt, aki sokféle
akvarelltechnikával ábrázolt állat, növény, vagy tájképtanulmányokat.

Dürer kép
Dürer kép

A mai akvarell festészet alapjait viszont angol festők alapozták meg. Olyan nevek,
mint pl. Paul Sandby, Thomas Girtin. Ennek a festészetnek az aranykora a 18.
század végétől a 19. század közepéig tartott. Míg eleinte vázlatolásra használták a
vízfestéket, addig az aranykorban már a színek számos skáláját felvonultatták.
Kezdetben enyvekkel, mézgával dolgoztak, fokozatosan újabb festékrecepteket
állítottak elő. majd árulni is kezdték őket, szárított pogácsákként. A 19. század végén
viszont feltalálták tubust, melyben a festéket is forgalomba hozták.

Az akvarellfestés az európai kontinensre is átterjedt, ahol szélsebesen népszerűvé

vált. Ez a festékfajta terjedt el az iskolai oktatásban is.

Az akvarelltechinka legkitűnőbb hazai mesterei között szerepel Barabás Miklós,

Zichi Mihály Szőny István.
Szőnyi István – Akvarell tájkép, 1919.

Európában leginkább az olajfestés volt elterjedve. A mai napig ezt a technikát a

festészethez kevésbé értők becsülik inkább, viszont a hozzáértők inkább az akvarell
részesítik előnyben.

Manapság újra reneszánszát éli ez a technika, rohamosan nő az ezt alkalmazók

tábora.
Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Akvarell

https://kinva.hu/2021/07/23/az-akvarell-festeszet-tortenete/