Döntési mátrix

Sok döntési helyzetben érezzük azt, hogy egyenlő lehetőségek vannak és mindegy, hogy melyiket
választjuk; akár pénzfeldobással is eldönthetnénk. Ha azonban nem szeretnénk magunkat egy ilyen
típusú véletlen döntésre bízni, akkor mélyebben el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen tényezők és
kritériumok megfontolása támogatná döntésünket.
Ez a döntéshozatali technika szisztematikusan értékel minden szempontot és kritériumot, amely az
adott döntéssel kapcsolatban számításba jöhet, majd egy végső összeg alapján megállapíthatjuk, hogy
melyik opció kecsegtet a legnagyobb előnnyel. Az egyes szempontokhoz rendelt számszerű adatok
miatt a szubjektivitást a minimálisra csökkenthetjük.
Ha a döntési mátrixot alkalmazzuk, akkor a döntési folyamat teljesen átlátható és követhető lesz a
csapat minden tagja számára. A döntési mátrix használható bármennyi opció vizsgálatára, de
tekintettel az elvégzendő feladat nagyságára, érdemes már az előszelekciót követően csak a
legnépszerűbb lehetőségekre (maximum ötre) összpontosítani.
Lépések:
1. Az értékelendő lehetőségek kiválasztása (mátrix oszlopai).
2. Azon kritériumok közös kialakítása, amelyekkel az egyes lehetőségek értékelésre kerülnek (a mátrix
sorai). Ezek a kritériumok lehetnek mennyiségiek (költség, idő, HR) és minőségiek (hatás, hasznosság,
komplexitás, újdonság). A döntési mátrix egyik nagy előnye, hogy mennyiségi és minőségi
kritériumokat is használhatunk az értékeléshez.
Ezek a kritériumok gyakran nem egyenlő mértékben fontosak. Ilyen esetben szükség lehet súlyozásra.
A párhuzamos összehasonlítás módszerével is kialakíthatjuk a súlyokat, így az egyes lehetőségek
értékei a súlyozás után válnak véglegessé, mielőtt meghatározásra kerül az összérték.
3. Ki kell dolgozni az értékelő skálát, majd a csapattagoknak meg kell állapodni arról, milyen módon
kerülnek ezek alkalmazásra. Például alkalmazhatunk 1-től 5-ig tartó Likert-skálát, amiben az egyes
elemekhez intervallumokat rendelünk. Például a költség 1 = kevesebb, mint 1 millió, 2 = 1 és 5 millió
között stb.; vagy az 1 = elavult technika, 2 = nem tartalmaz újdonságot, stb.
Egyszerű értékelési skála:
- = rosszabb, mint a referencia érték; 0 = olyan, mint a referencia érték; + = jobb, mint a
referencia érték.
4. táblázat
Döntési mátrix (példa)

Kiválasztott Súly Értékelendő opciók

kritériumok Referenciaérték Opció 1 Opció 2
Költség 4 0 + 0
Forma 2 0 - +
Hasznosság 3 0 0 +
Összesen 4+; 2- 5+
Forrás: A szerző saját szerkesztése.
4. A mátrix elkészítése.
5. Értékelés elvégzése: lehet közösen, de egyenként megvitatva az egyes cellák értékelését, vagy
egyénenként, majd ezek összegzése után megvitatni az eltérések okait a pontozásnál.
A megvitatás során a referenciaértékek ebben a szakaszban gyakran előkerülnek. Az első opció
oszlopa a döntési mátrixban általában egy referenciaértéket tartalmaz, amihez képest az összes többi
opciót értékelik. Ilyen lehet például egy új termék értékelése egy meglévő termékhez viszonyítva. A
referenciamátrix általában a közösen elfogadott skála középértékét jelzi. Ahogyan a 4. táblázat
esetében látjuk, a referenciaérték minden esetben 0.
6. A végeredmény kiszámítása. A 4. táblázatban láthatjuk, hogy az első opció a költségre a súlyozással
4+ értékelést, a formára a súlyozással 2– értékelést, a hasznosságra pedig 0 értékelést kapott. A
második opció a költségre 0 értékelést, azonban a formára és a hasznosságra + értékelést kapott, így
súlyozással a forma 2+ és a hasznosság 3+. Így a második opció eredménye 5+, szemben az Opció 1
2+-os végeredményével.
7. Az eredmények megvitatása. A mátrix vizsgálatakor nem csak a győztes opcióra kell figyelni,
hanem fontos megvizsgálni azokat a megoldásokat, amelyek az összpontszámuk alapján elvetésre
kerültek, de adott kritérium mentén jobban szerepeltek, mint a kiválasztott opció. Érdemes átgondolni,
hogy van-e lehetőség az ötletek ötvözésére. Például megvizsgálhatjuk a 4. táblázatban szereplő példa
alapján, hogy az első opcióban alkalmazott költségmegoldások (vagy annak részei) alkalmazhatóak-e
a második opció esetében is.