Henok Első Könyve

Henok első könyve
Az etióp Henok-könyv 1
Fordította és a jegyzeteket készítette

D O B O S K Á R O LY D Á N I E L
1
A fordításhoz használt szövegkiadás: M. A. Knibb, The Ethiopic Book of Enoch, I–II, (Oxford: Clarendon
Press, 1978).
A fordító előszava Henok első könyvéhez
Henok könyve nem könnyű olvasmány. Mindazonáltal e több ezer éves alkotás
az olvasó mellett bizony a fordítót is igen nehéz feladat elé állítja. Ahhoz, hogy
megértsük a fordítás nehézségeit, s a fordító elé tornyosuló problémák halmazát,
érdemes néhány szó erejéig összefoglalni a mű rekonstruálható szövegtörténetét.
A Henok neve alatt fönnmaradt, hagyományosan öt részre tagolt1 szöveg egyes
részei a Kr. e. 3. századtól a Kr. u. 1. századig terjedő időszakban keletkeztek, va-
lószínűsíthetően Palesztinában.2 Sokáig vita tárgyát képezte a mű eredeti nyelve.3
Ma, a qumráni leletek felfedezése után, bizonyossággal állíthatjuk, hogy a henoki
szöveg eredetije arámi nyelven íródott.4 (Ám ez a tény önmagában még nem zárja
ki korábbi [héber nyelvű] források létezését.) Ugyanakkor fontos látnunk, hogy
e korai időperiódus nem ismerte az irodalmi kánon fogalmát. A szöveg „együtt
élt” az őt létrehozó közösséggel: ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy-egy
passzusnak több, eltérő változata is közkézen foroghatott, illetőleg a szöveg fo-
lyamatos továbbírásnak, értelmezésnek volt kitéve. Nem áll távol a valóságtól
(bár némileg leegyszerűsíti a mű létrejöttének bonyolultságát), ha a teljes henoki
korpusz keletkezését úgy próbáljuk meg elképzelni, hogy az egyes részletek szer-
zői a mindenkori jelen történéseire, illetőleg a (szerző és a mű címzettjei által
alkotott) közösség előtt álló (és időről időre változó) politikai és szociális kihí-
vásokra a henoki hagyomány bizonyos elemeinek (ismételt) fölhasználásával és
aktualizálásával kívántak válaszolni.
1
A mű arámi töredékeinek első kiadója, J. Milik még „henoki Pentateukhoszról” beszélt (Milik. p. 4), e
hipotézis mára tarthatatlannak bizonyult.
2
A henoki mű palesztinai eredete nem zárja ki a henoki alak babiloni (a keleti diaszpórában kialakuló)
eredeztetését. A részletekhez lásd a 93:3-hoz írt jegyzetet.
3
Létezett egy héber (a qumráni 1. barlangból két olyan héber nyelvű töredék [1Q 19 és 1Q 19bis] került
elő, amit néhányan a henoki korpusz egy-egy részletével azonosítottak), egy arámi és egy „vegyes”
(héber és arámi) „Urschrift”-et feltételező hipotézis is.
4
A mű második része, a Képes beszédek könyve esetében továbbra is vitatott a keletkezés nyelve. Né-
hányan a héber eredeti mellett érvelnek (lásd pl. Black 1980.). Ez a henoki korpusz egyetlen könyve,
amelyből mindeddig nem került elő Qumránban egyetlen részlet sem.
15
HENOK ELSŐ
Õ KÖNYVE
A szöveg legkorábbi periódusáról tanúskodnak a könyv Qumránban napvilágra

került, arámi nyelvű töredékei.5 Mindazonáltal az arámi szövegek tanúsága több
szempontból is igen korlátozott. Egyrészről az előkerült arámi kéziratok6 a könyv-
nek csak bizonyos részleteit tartalmazzák.7 Ugyanakkor töredékessége okán még
ez az anyag is számos filológiai és értelmezési nehézséggel terhelt. S bár az arámi
szövegek a henoki korpusz legrégebbi és legautentikusabb változatai, a kutatás
mai álláspontja ezt a variációt sem tekinti azonosnak a mű archetípusával.8
Az azonosítás ellen szól a henoki mű korai szövegtörténetének másik fontos
tanúja: a görög nyelvű töredékek sora. Henok könyvének (vagy legalább az írás
bizonyos részleteinek) görög nyelvű fordítása – az újszövetségi szövegben fel-
lelhető idézetekből,9 illetve az egyházatyák hivatkozásaiból ítélve10 – a Kr. u. 1.
évszázadra datálható. A ma elérhető (nagyobb terjedelmű, összefüggő részletek-
ből álló) görög nyelvű szöveg legkorábbi tanúi a Kr. u. 5–6. század között kelet-
keztek. A görög szöveg töredékei (együttesen) a teljes mű kb. 28%-át fedik le, és
sok helyütt jelentősen eltérnek az arámi szövegváltozattól.11
Az arámi és görög szövegeken keresztül jutunk el a henoki szöveg névadójá-
ig12 és legfontosabb tanújáig: a szöveg etióp13 fordításáig. Ez az egyetlen létező
szövegvariáns, amely a 108 fejezetből álló könyv teljességét megőrizte. A szöveg
etióp fordítása az ország krisztianizálása után nem sokkal, a 4–7. század közöt-
ti periódusban keletkezhetett. Máig nem tisztázott egyértelműen, hogy a legel-
ső etióp fordítás (versio antiqua) elkészítői arámi vagy görög nyelvű szöveg-
ből dolgoztak-e.14 A mára elfogadottabb verzió szerint a fordítás (a héber Biblia
más könyveihez hasonlóan) „egy erős sémi hatás nyomait magán viselő görög
5
Az arámi szövegeket elsőként J. T. Milik adta ki 1976-ban. Lásd: Milik. Az arámi szövegek javított
kiadásához lásd DSSR. III. pp. 454–543.
6
A részletekhez lásd: Nickelsburg 2001. pp. 9–11; Uhlig. pp. 479–482.
7
A becslések 5 és 20 % között mozognak, a „biztos olvasatok” és a hipotetikus kiegészítések arányainak
megítélésétől függően.
8
Vö. Uhlig. p. 487.
9
Például Szent Júdás levele a könyv egy versének fordítását tartalmazza. Vö. az 1:9-hez írt jegyzettel.
10
Így például Jusztinosz, Ireneusz, Tertullianus, Alexandriai Kelemen és Órigenész írásainak néhány rész-
lete a henoki mű ismeretéről tanúskodik. A részletekhez lásd: Nickelsburg 2004. pp. 71–108. Vö. még
J. C. VanderKam: ‘1 Enoch, Enochic Motifs and Enoch in Early Christian Literature’, in The Jewish
Apocalyptic Heritage in Early Christianity (eds. J. C. VanderKam – W. Adler; Assen – Minneapolis:
Van Gorcum – Fortress, 1996), pp. 33–101.
11
A görög szöveghagyománnyal mutat rokonságot a henoki mű szír nyelven ránk maradt töredéke is.
12
Henok első könyvét szokás „etióp Henokként” is aposztrofálni, szembeállítva a szöveget Henok máso-
dik (ószláv nyelven fennmaradt) változatával, illetve a henoki hagyománykörhöz lazábban kapcsolódó
3Henok (héber nyelvű és a rabbinikus irodalom tárgyköréhez tartozó) könyvével.
13
A szöveg az etiópiai sémi nyelvek északi ágához tartozó geez nyelven maradt ránk. Ez a nyelv volt az
etióp írásbeliség legelső irodalmi nyelve, s habár a 10. század tájékán megszűnt beszélt nyelvként létez-
ni, kulturális hegemóniáját (és liturgiai szerepét) mind a mai napig megőrizte. Helyzete a latin nyelvnek
a középkori Európában betöltött szerepéhez hasonlítható.
14
A vitához lásd: Knibb. 37–47. Bhayro meggyőzően érvel a görög nyelvű alap feltételezése mellett. Vö.
Bhayro. pp. 219–223.
16
nyelvű szövegből” készült.15 Ugyanakkor – a mai álláspont szerint – a fordítást

az eredeti alap szövegezéséhez szorosan kötődő, mindazonáltal azt bizonyos (a
korszak felfogására jellemző) exegetikai tendenciák bevonásával magyarázó,
„targumszerű”16 alkotásnak kell elképzelni, s ez okból nem lehetséges egyetlen
kéziratvariánst sem a fordítás eredetijeként azonosítani.
Ennél is nagyobb problémát jelent, hogy a henoki szöveg ma ismert 49 etióp
kéziratának17 legkorábbi darabjai is csak a 15. századig nyúlnak vissza. Ez azt je-
lenti, hogy a fordítás és a legelső szöveges emlék között durván 1000 év telt
el. Gondoljunk csak bele, ebbe a lakúnába beleférne az egész magyar nyelvű
írásbeliség! A közel ötven etióp kézirat két nagyobb csoportot alkot, melyek a
(hipotetikus ősszöveg = versio antiqua) két nagyobb recenziója után jöttek létre.
Az α-val (vagy I.-el) jelölt csoport 15–17. századi, míg a β-val (vagy II.-vel) je-
lölt csoport 17–19. századi kéziratokat foglal magában. A henoki szöveg, amely
mind a zsidó, mind a nyugati keresztény hagyományban marginalizálódott, az
etióp kereszténységben mindmáig töretlen népszerűségnek örvend. A könyvet az
etióp egyház kanonikus státusúnak ismeri el. (A kanonizálás folyamatával párhu-
zamosan meginduló, a szöveg egységesítésére és értelmezésére irányuló törekvés
hozta létre az előbbiekben β-val jelölt „koiné típusú” szövegvariánst.) Az eti-
óp szöveg „szabad felhasználásáról” tanúskodnak az etióp egyházi homíliákban
fennmaradt henoki idézetek is.
A jelentős eltéréséket (szövegromlások, utólagos javítások, magyarázatok stb.)
felvonultató etióp kéziratos hagyomány kiértékelését nehezíti, hogy a szövegnek
a mai napig nincs mértékadó kritikai kiadása.18
A szöveg történetének e vázlatos ismertetése is érzékeltet valamit a henoki kor-
pusz összetettségéből és a fordító előtt álló problémák komplexitásából. Elsőként
a fordítandó szövegváltozatról kell dönteni. Erre nézve két egymással versen-
gő koncepció létezik. A „minimalista” nézet a henoki szöveg egy meghatározott
(természetesen a könyv teljességét tartalmazó, ezért etióp nyelvű) szövegvari-
ánsát választja ki, ezt fordítja le, az eltérő szövegvariánsokkal (illetőleg a más
nyelven fennmaradt verziókkal) csak a szövegmagyarázat szintjén számol.19 Ez a
gyakorlat, minden fogyatékossága ellenére, a henoki korpuszt egy létező szöveg-
variánsára támaszkodva közvetíti. Ezzel szemben áll a „maximalista” koncepció,
melynek hívei – a különböző nyelveken fennmaradt töredékek lehető legszéle-
sebb választékának figyelembevételével – egy eklektikus, az eredetihez közelítő
15
Vö. Uhlig. 485.
16
Targumnak hívják a Biblia héber szövegének (a rabbinikus korszakban keletkezett) arámi nyelvű for-
dításait, melyek a szöveg idegen nyelvű tolmácsolásán túl a korszak szövegmagyarázó és teológiai
tendenciáit is híven tükrözik.
17
Ez az adat csak a 20. század előtt írt munkákra vonatkozik.
18
Csak a teljesség kedvéért említjük meg, hogy a szöveg néhány részletének létezik egy kopt, illetőleg
egy latin nyelvű töredéke is.
19
Ilyen Knibb vagy Isaac fordítása.
17
HENOK ELSŐ KÖNYVE
szövegvariáns létrehozásának szükségessége mellett teszik le a voksukat. Ez az

eljárás valószínűsíthetően közelebb kerül a henoki mű szerzőjének eredeti kon-
cepciójához, mindazonáltal mindig csak hipotetikus érvényű marad.20
Jelen fordításunkban mindkét módszer előnyeinek ötvözésére törekedtünk. A
szöveg fordításának vázát egy kéziratra21 támaszkodva készítettük el. A fordítás
elkészítése során végig az a cél lebegett a szemünk előtt, hogy a magyar szöveg
mindenütt érthető és logikusan követhető legyen, mindazonáltal a lehető legna-
gyobb fokban közelítse az olvasót a henoki szerző eredeti szándékának megér-
téséhez. Ez okból kifolyólag a szöveg számos pontján az etióp kézirat sorrendjét
felborító változtatásokat kellett végrehajtanunk.22 Ugyanígy a szöveg érthetőségét
és a lehetséges interpretációk pontosabb megközelítését szolgálják a jegyzetappa-
rátusban folyamatosan közölt szövegvariánsok (Var.) és kiegészítések (Kieg.) is.
Az előzményekben említett hosszú hagyományozástörténet eredményeképpen
az általunk használt kézirat néhány ponton értelmezhetetlennek vagy értelmet-
lennek tűnt. E pontokon bátran nyúltunk más kéziratos hagyományokhoz.23 A
szöveg értelmezéséhez és gördülékenységéhez nélkülözhetetlen kiegészítéseket
minden esetben (zárójel) használatával különítettük el az eredetitől.
Ugyancsak a szöveg elmélyültebb tanulmányozását és pontosabb megértését
szolgálják a szöveget kísérő, az eredetiben használt kifejezéseket, formai vagy
stiláris elemeket, irodalmi utalásokat és teológiai koncepciókat megvilágosító
jegyzetek, valamint az egyes könyvek, illetőleg nagyobb irodalmi egységek előtt
olvasható bevezetők, melyek tömör, ugyanakkor szakszerű eligazítást kívánnak
nyújtani a szöveg létrejöttének körülményeiről, a részletnek a henoki korpusz
egészében betöltött funkciójáról, illetőleg az értelmezők előtt álló legfontosabb
problémákról.
Korábban említettük már, hogy az előttünk álló, teljes henoki korpusz több év-
század exegetikai munkájának gyümölcse, melynek során az egyes részletek szer-
zői saját koruk kihívásaira, megoldhatatlannak látszó problémáira a henoki hagyo-
mány bizonyos elemeinek újraértelmezésével igyekeztek választ adni. Ez a folya-
mat hozta létre azt a henoki művet, melynek egyik legfontosabb jellegzetessége a
teljes korpuszt átszövő interdependenciák sora. Ezek ismerete nélkül a mű egyes
részei nem nyílnak meg az olvasó előtt. Így a henoki írás korábbi és későbbi szaka-
szaira történő folyamatos utalások ezek feltárását és megvilágítását szolgálják.
Ugyanilyen érthetetlen marad a henoki mű a szöveg szerzői és címzettjei szá-
mára háttérként és mindenkori hivatkozási pontként szolgáló ószövetségi köny-
20
Ez Nickelsburg és Uhlig módszere.
21
Rylands Ethiopic 23. A kézirat a későbbi, „textus receptus”-nak tekinthető β szövegcsoporthoz tartozik,
s a 18. században íródott. A kéziratot Knibb adta ki 1978-ban.
22
Ezeket a változtatásokat, amelyek legtöbbjét Nickelsburg javaslata alapján tettünk meg, minden esetben
jelöltük.
23
A máshonnan származó kisebb részleteket kurzív (dőlt) szedéssel jelenítettük meg, míg nagyobb egysé-
gek esetén megelégedtünk a jegyzetapparátusban való hivatkozással.
18
vek ismerete nélkül is. A szerző számára ez a hagyomány hol polemikus vita-
partnerül, hol inspirációul: képek, kifejezések, metaforák, sajátos konnotációk és
teológiai elgondolások forrásául szolgált. Ez okból hivatkozunk lépten-nyomon
a bibliai szövegre.24
E ponton érdemes néhány szót szólni az apokaliptikus szövegek nyelvi formáiról
is. E szövegcsoport jellegzetes képviselőit sokáig szigorúan az arisztotelészi logi-
kai hagyomány fényében kívánták értelmezni: a szöveg egymásnak ellentmondó
részleteit törölték, vagy kései interpolációnak minősítették, míg a szövegben fel-
lelhető utalásokat egyértelműen azonosítani kívánták.25 Ez a módszer mindazo-
náltal szem elől tévesztette szövegünk szándékolt titokszerűségét, s utalásainak
„többdimenziós játékosságát”. Ma már látjuk, hogy az apokaliptikus szövegek
az általunk használt kategóriák közül a poézis műfajához állnak a legközelebb,
s a lírai alkotások legjobbjaihoz hasonlóan egykor e szövegek is univerzális ér-
vényességre törekedtek; éppen ez okból válhattak időről időre újabb értelmezési
kísérletek kiindulási pontjává. E tendencia érzékeltetésére az egyes szövegrészek
elé írt bevezetőkben, illetőleg a jegyzetekben – amennyiben az általunk használt
szövegvariáns megengedte – több értelmezési javaslatot is felsoroltunk.
Még két megjegyzést kell tennünk a fordításban felbukkanó idegen nevek át-
írásáról, illetőleg a jegyzetelés gyakorlatával kapcsolatban.
1. A szövegben előbukkanó sémi (arámi, héber, etióp) nevek átírásában a Ma-
gyar Hebraisztikai Társaság által megfogalmazott irányelveket követtük.26
2. A lábjegyzeteket jelölő indexet a szövegben minden esetben a magyarázatra
szoruló szó, szóösszetétel, illetőleg tagmondat után helyeztük el. Ez a gya-
korlat a mondatok, illetőleg tagmondatok végén okozott némi anomáliát.
Az utolsó félmondatra, szóösszetételre vagy szóalakra utaló jegyzet számát
a mondatvégi írásjel előtt, míg a teljes mondathoz kapcsolódó megjegyzés
indexét a mondatvégi írásjel után helyeztük el.
Végezetül a fordító szeretne köszönetet mondani azoknak, akik munkáját nagy-

ban segítették. Köszönettel tartozom a PPKE BTK-n működő „Apokrif projekt”
vezetőjének, dr. Fröhlich Idának, aki évekkel ezelőtt megismertette velem Henok
könyvét, utóbb meghívott a programban való közreműködésre, és szakmai taná-
csaival hozzájárult a fordítás és a kommentár elkészítéséhez. Ugyanígy hálával
tartozom kedves kollégáimnak, Kövér Andrásnak és Tamási Balázsnak szakmai
és stiláris tanácsaikért.
DOBOS KÁROLY DÁNIEL
Budapest, 2008. augusztus 31.
24
A szerző által használt stiláris és tartalmi elemek egy másik jelentős hányada a kortárs újszövetségi
szövegekben bukkan fel. Ezeket is gyakorta idézzük.
25
Ez a tendencia jellemzi Charles szövegkiadásait.
26
Lásd: Lackó K. – Mártonfi A., Helyesírás (Budapest: Osiris, 2005), 261–266. pp. (Az ott megjelölt
gyakorlattól egy ponton – a khaf spiráns allofónja esetében – tértünk el.)
19
Virrasztók könyve
(1–36. FEJEZET)
A virrasztók könyve a Henok alakja körül kikristályosodó hagyomány egyik korai

részlete. A kutatás jelen állása szerint a könyv jelen formájában a Kr. e. 3. évszá-
zad közepén (Nickelsburg 2001. p. 7.) vagy legkésőbb a Kr. e. 3. sz. vége és Kr. e.
2. sz. közepe közti periódusban (Uhlig. pp. 494, 506.) keletkezhetett, mindez nem
zárja ki a központi hagyomány számos részletének a fent megjelölt időpontnál
korábbi datálását.
A könyv alaptémája (és címadó története) a 6–11. fejezetben előadott elbeszélés
az égi lények által szított lázadásról, majd ennek következményeként a bűn földi
megjelenéséről és az ezt követő ítéletről. A több forrásból összeállított narratívát
a 12–16. fejezet értelmezi tovább, melyben Henok az ítéletet meghirdető prófétai
funkciót nyer. A 17–19., illetve 20–36. fejezetek – Henok földi és égi utazásairól
szóló beszámolók – funkciója a teljes Henok-ciklus központi elemének, a közelgő
végítéletnek a „kézzelfoghatóvá tétele”. A kiválasztott Henok bepillantást nyer-
het az átlag földi halandó számára eszkhatologikus jövőként érzékelt végítélet
fizikális valóságába, s az erről szóló részletes beszámolók segítségével reményt
önt a megpróbáltatásoktól és igazságtalanságoktól szenvedő, megtört és elcsüg-
gedt hallgatósága szívébe. A virrasztók könyvét az 1–5. fejezetekre kiterjedő orá-
kulum nyitja meg.
Mindezeken túl a Virrasztók könyvének legfontosabb motívumai (az égi lények
bukása, Henok csodálatos utazásai stb.) a tradíció későbbi könyvei számára
alapvető fontossággal bírnak. E motívumok a Henok neve köré fonódó hagyo-
mány vissza-visszatérő elemeivé válnak, melyek ismeretét a későbbi részletek
helyes értelmezése minden esetben megköveteli és adottnak veszi. Ugyanakkor
a korábbi és későbbi részletek egymástól való függése nem kizárólag egyoldalú.
A Henok neve alatt fennmaradt mű egységét éppen ezek az interdependenciák
teremtik meg.
20
Virrasztók könyve (1–16. fejezetek)
BEVEZETŐ BESZÉD AZ IGAZAKRA ÉS A BŰNÖSÖKRE VÁRÓ ÍTÉLETRŐL

(1–5. FEJEZETEK)
A tulajdonképpeni könyv bevezetőjének szánt első fejezetek az ószövetségi pró-

fétai és bölcsességi tradíció tudatos felhasználásával és továbbfejlesztésével
vezetik fel a teljes henoki korpusz két alapvető fontosságú mondanivalóját: az
emberiség egészét érintő, küszöbönálló ítélet motívumát, illetőleg az univerzum
szabályos működéséből kiolvasható isteni rend létezését. Ugyanakkor a beveze-
tés tudatosan komponált irodalmi prológus is: Hartman. (pp. 139–141) elemzései
világosan megmutatták, hogy az 1–5. fejezetekben használt motívumok, szóképek
és frázisok mind-mind a 6–36. fejezet egy-egy további részletét előlegzik.
A könyv felirata és Henok bevezető sorai

(1:1–3B. VERSEK)
1. FEJEZET
1. Henok áldása, amellyel megáldotta a választottakat1 és az igazakat, akik jelen

lesznek2 a gyötrelem napján, a gonoszok és az istentelenek eltávolításának (ide-
jén).3 2. Majd (így) szólt és ezt mondta Henok – az igaz és Istentől való férfi –,
midőn szemei Istentől felnyittattak és egy szent égi látomást4 látott, amit az angya-
lok mutattak nekem:5 „Tőlük hallottam mindent, s meg is értettem mindazt, amit
láttam.6 Nem e nemzedék miatt (részesültem e kinyilatkoztatásban), hanem egy
1
A szó az Ószövetségben a teljes „választott népre” és őseire vonatkozik, idővel azonban az isteni szövet-
séget a maga eredeti tisztaságában őrző „maradék igazak” megnevezésévé vált. Ez a jelentés különösen jól
érzékelhető Izajás könyvének – a henoki mű szerzője számára paradigmatikus érvényű – 65. fejezetében.
2
Az etióp szubjunktívusz a szükségszerűség ideáját közvetíti, ez az árnyalat a görög fordításban hiányzik.
3
A címfelirat Mózes deuteronomiumi áldásának bevezetőjét idézi fel (vö. Deut. 33:1). A deuteronomiumi
reminiszcencia a teljes henoki könyv testamentumként való interpretációját valószínűsíti (vö. Nickelsburg
2001. pp. 22–25). (Kieg.) „…hogy eltávolítsák a gonoszokat és az istenteleneket. Az igazak azonban
megmenekülnek.”
4
Az etióp kéziratvariánsok, illetve a görög változat értelmezése szerint a szöveg e ponton a később emlí-
tésre kerülő prófétai trónvízióra utal előre (vö. 14–15. fejezetek).
(Var.) „…és a menny(béli) Szent látomásában volt része(m)…”
5
A vers sem az etióp, sem a görög változatban nem egyértelmű; tartalmi okok, illetve az etióp szövegre
(másutt is) jellemző személyváltás (E/3 → E/1) valószínűsítik a jelen interpretációt.
6
Utalás a főhős égi és földi útjait kísérő és a látottak jelentését értelmező „angelus interpres”-ek magya-
rázataira. Az „angelus interpres” a fogság utáni próféciák és apokaliptikus víziók gyakori szereplője (vö.
pl. Zak. 1:9).
(Var.) „A Virrasztók és az (égi) szentek szavaiból hallottam mindent, s mivel tőlük hallottam, mindezt
meg is értettem.”
21
HENOK ELSŐ KÖNYVE
eljövendő generáció miatt. 3. A választottak érdekében szóltam, és őértük beszél-

tem el e látomást.7
A teofánia
(1:3C–9. VERSEK)
Az 1:3c–9. versek az ítélet előtti teofánia (az ítéletre kivonuló isteni Király és
serege megjelenésének) képeit rajzolja meg. A szöveg deuteronomiumi (Deut.
33), illetve prófétai teofánia-leírások reminiszcenciáit tartalmazza (vö. még Iz.
24–26; Iz. 66; Jer. 25:30–31; Mik. 1:3–4), ugyanakkor az ismert motívumokat, az
ószövetségi hagyománytól eltérően, Isten jövendőbeli eljövetelére alkalmazva az
újszövetségi parúszia elképzelések egyik irodalmi előzményévé válik.
Mert eljön a Hatalmas és Szent lakhelyéről, 4. és az Örökkévalóság Istene8 a Sínai-

hegyére9 lép onnan, majd megmutatkozik seregével együtt, s feltárulkozik erejé-
nek teljében a mennyből. 5. (Erre) mindnyájukat félelem fogja el, a Virrasztók10
megremegnek,11 nagy félelem és reszketés lesz úrrá rajtuk egészen a föld széléig12.
6. A hatalmas hegyek megremegnek, a magas dombok megalázkodnak, és meg-
olvadnak, mint a viasz a lángban.13 7. Majd elsüllyed14 a föld, és elpusztul mindaz,
ami rajta van. Ítélet lesz (akkor) mindenen és az összes igazon.15 8. De az igazakkal
7
A fejezet 2–3b. versei (az ítéletet meghirdető orákulum bevezető szavai) formailag a bibliai Bileám
jóslatára emlékeztetnek (vö. Num. 24:15–17).
8
(Var.) „…a Világ Ura…”
9
Szövegünk e ponton utal a Sínai-hegyre, az ítélet feltételezett helyszínére, ugyanakkor a bibliai szöveg
szerint „az Úr a Sínai-hegyről jött” (Deut. 33:2), míg itt „lakhelyéről”. A bibliai hagyomány megváltoz-
tatása szándékolt: a henoki tradíció olykor a mózesivel polemizál. Vö. Collins. p. 48.
10
A teljes könyv címadó terminusa az arámiban az égi lények megjelölésére rendszeresen használt kife-
jezés. A név az arámi ‘wr gyökből („ébren lenni”) származik; az égi lények neve jellegzetes tulajdon-
ságukra („akik nem alszanak” [vö. 39:12], valamint alapvető funkciójára (ők felügyelik a teremtett
világot [vö. 82:10] és benne az igazakat [vö. 100:5]) utal. A kifejezés megtalálható Dániel könyvének
arámi részletében is (Dán. 4:10, 14, 20), de a gondolat eredete már a fogság alatti/utáni prófétáknál is
felbukkan (Ezek. 1. fej, Zak. 4:10). Vö. még J. J. Collins, ‘Watcher’, in DDDB. pp. 893–895., a terminus
babiloni eredeztetéshez lásd Bhayro. pp. 21–24.
11
(Kieg.) „…a Virrasztók hinni fognak, és rejtett dolgokról énekelnek majd a föld szélein, miközben a
föld szélei megremegnek.” Az angyalok énekét említő görög szövegvariáns (párhuzamát lásd Iz. 24:16)
– minden valószínűség szerint – egy félreértésen alapul. Vö. még 2Hen. 18. fejezet.
12
Az ókori keleti elképzelések szerint a föld a világóceán felszínén úszó, kör alakú, lapos korong. E
korongra mintegy boltívként borul rá az ég, mely kizárólag a széleken illeszkedik a földkoronggal; így
e szerzőnk által gyakran használt terminus a megzabolázatlan természeti erők lakóhelyére, s egyszer-
smind a földi és a transzcendens világ érintkezésének helyszínére is utal.
13
A most következő versek az isteni Bíró megjelenését kísérő totális pusztulás tipikus prófétai képei. E
hagyomány jelenléte a prófétai szövegekben folyamatosan kimutatható. Vö. Náh. 1:5; Iz. 40:4; Hab.
3:6; Zsolt. 22:15; 97:5; 2Pt. 3:7.
14
(Var.) „…szétszakad…”
15
Az utolsó félmondat a görög szövegben hiányzik, ezért több értelmező az etióp kéziratokba (a követke-
ző vers elejéről) átkerült dittográfiának tekinti és törli. Vö. Nickelsburg 2001. p. 142.
22
békét köt, a választottakat megőrzi, kegyelmet gyakorol felettük, és mindnyájan

az Úrhoz fognak tartozni. Sorsuk jóra fordul, áldást nyernek, és az Úr világossá-
ga ragyog majd nékik.16 9. És íme! Tízezer szentje17 élén közeledik, hogy ítéletet
mondjon felettük, hogy elpusztítsa az istenteleneket, s hogy perbe fogjon minden
testet – mindazért, amit a bűnösök és istentelenek tettek és elkövettek Ellene.”18
Vádbeszéd a bűnösök ellen

(2:1–5:4. VERSEK)
A most következő szakasz versei a bűnösökhöz intézett felszólítások, amelyek során

a szerző szembesíti engedetlenségüket a kozmosz Isten rendjét követő engedelmes
magatartásával. A téma előzménye felbukkan Jeremiásnál (5:20–29), és közked-
velt a kortárs bölcsességirodalomban (Vö. Sir. 16:24–30; Ps. Sol. 18:10–12).
2. FEJEZET
1. Szemléljétek19 az ég minden történéseit, (nézzétek,) hogy az égi fények egyike

sem változtatja meg útját, s hogy mindegyikük szabályosan kel fel, és nyugszik
a maga idejében. Egyikük sem hágja át a neki szabott törvényt. 2. Tekintsetek a
földre, s fogjátok föl (mindabból), ami rajta történik a kezdetektől egészen a vé-
gig20, hogy az Úr művei sosem változnak, ahogyan ez nyilvánvaló (számotokra).
3. Figyeljétek meg a nyarat és a telet21, hogyan telik el (télvíz idején) az egész föld
vízzel, felhőkkel és harmattal; s hogyan állapodik meg az eső rajta.
16
A béke az isteni áldás teljességének szimbóluma (egészség, bőség, Isten-ember kapcsolat zavartalan-
sága stb.). A kifejezés többször visszatér a henoki korpusz utolsó részletében, Henok levelében. Vö. pl.
94:6; 98:11; 99:13. A verset vö. még a Num. 6:24–26-ban szereplő „ároni áldás” ígéreteivel.
17
Az eredeti arámi qdyš terminust a szöveg jelen pontján az angyalokra használja (vö. pl. Dán. 4:10). A
kifejezés a későbbiekben olykor az „angyali létrendbe felemelkedő” választott igazakra utal.
18
Az újszövetségi Júdás-levél 14–15. verse e sor fordítását tartalmazza. A vers későbbi hatástörténetéhez
lásd Nickelsburg 2001. pp. 86, 87–95.
(Kieg.) „…és a gonosz és fennhéjázó szavak miatt, amelyeket a bűnösök Ellene szóltak.” Vö. Dán. 7:8.
19
A következő fejezetek élén álló igealakok perfektumát (a kontextus kívánalmai, illetőleg a szövegvari-
ánsok alapján) következetesen imperatívuszra módosítottuk.
20
(Kieg.) „…hogy mennyire múlandó minden…” Későbbi eredetű keresztény kiegészítés.
21
Azaz az esős, illetve a száraz évszakot.
23
HENOK ELSŐ KÖNYVE
3. FEJEZET
Szemléljétek és lássátok, hogy (télen) minden fa kiszáradni látszik, majd teljes

levélzetét leveti, tizennégy fa kivételével, amelyek nem hullatják el lombjukat,22
hanem megőrzik a régit egészen addig, amíg – két vagy három év elmúltával –
kisarjad az új.
4. FEJEZET
Ugyanígy tekintsétek a nyár napjait, melynek kezdetén a nap (merőlegesen) áll

(a föld) fölött. Árnyas menedéket kerestek a nap heve elől, de (még) a föld (is)
ég a perzselő forróságtól, úgyhogy lábatokkal nem bírjátok a földet tapodni, s a
kövekre sem (léphettek) a forróság miatt.
5. FEJEZET
1. Szemléljétek, hogyan borítják (nyáron) zöld levelek a fákat, s hogyan érlel-

nek gyümölcsöt.23 Értsétek meg mindezeket, és szívleljétek meg (belőle), hogy
miképpen alkotta számotokra mindezt az, aki Örökké Él, 2. s hogy művei évről
évre (megmaradnak) előtte.24 (Kezének) minden alkotása Őt szolgálja, és nem
változik. Minden úgy történik, amint az Úr megparancsolta. 3. Nézzétek, hogyan
teszik minden kötelességüket a tengerek – és a folyók velük együtt. 4. Ti ellenben
nem voltatok állhatatosak, és nem teljesítettétek az Úr törvényét25, hanem áthág-
tátok azt. Fennhéjázó és kemény szavakat beszéltetek tisztátalan szájatokkal az Ő
nagysága ellen. Ti keményszívűek! Nem lesz békesség számotokra!26
22
Általánosan elterjedt nézet a Mediterráneumban. Vö. Geoponica 11:1 (ed. H. Beck; Leipzig: B. G.
Teubneri 1895. p. 326).
23
(Kieg) „…és minden gyümölcsük gyönyörűséges dicséret.” E kiegészítés szerint a fák gyümölcsei nem
kizárólag élelemforrásul és dekorációul szolgálnak, hanem létük egyben a Teremtő dicsérete is.
24
„Valaki előtt állni” = szolgálni.
25
A (természet szabályos rendjét felölelő) „Úr törvénye” kifejezés a henoki szerző számára szélesebb
körű és univerzálisabb kategória, mint a mózesi törvény, melyet időben is megelőz. Vö. Nickelsburg
2001. pp. 58–59.
26
A megszólított bűnösök vétkét a szöveg e pontján nem lehet egyértelműen definiálni. A teljes henoki
korpusz figyelembevételével azonban valószínűsíthető, hogy az időszámítással kapcsolatos problémák
(a Henok nevéhez kapcsolódó tradíció egy jelentős része éppen ezzel foglalkozik, vö. pl. a szoláris és
a lunáris naptár közti különbségek tárgyalásával: 72–75., illetve 79. fejezetek) fontos részét teszik ki
az ostorozott „eltévelyedéseknek”. A részletek bizonytalanságán túl alapvető kontraszt érzékelhető a
tévelygő bűnösök és az isteni törvény helyes interpretációjának birtokában lévő (a szerző álláspontját
osztó) csoportok között.
24
Ítélet
(5:5–9. VERSEK)
A következő versek a közelgő ítélet következményeinek átok-, illetve áldásformu-

lákba rendezett előadását tartalmazzák. (A forma ismételten a Deuteronomium
záró fejezeteire emlékeztet.) Az áldások ószövetségi fogalomkészletből merítő leg-
fontosabb tartalmi elemei: az irgalom, a békesség és a hosszantartó evilági élet.
5. Akkor elátkozzátok majd napjaitokat, s éltetek évei szertefoszlanak. Megsoka-

sodik az örök átok, s nem találtok kegyelmet.27 6. Azokban a napokban28 örökké
(tartó) átok lesz a nevetek29 minden igaz számára. Örökre átkozni fognak titeket,
ó bűnösök – titeket, együtt a bűnösökkel.30 7. Ám a választottaknak fény, öröm és
békesség lesz az (osztályrészük). Ők öröklik a földet.31 De titeket, istentelenek,
átok fog sújtani. 8. Akkor majd bölcsesség32 adatik a választottaknak, mindannyi-
an élni fognak, és soha többé nem hágják át a törvényt, sem feledékenységből,
sem büszkeségből, hanem alázatosan élnek majd mind a bölcsek.33 9. Többé nem
vétkeznek, és nem esnek ítélet alá34 életük napjaiban. Nem (isteni) csapásoktól
vagy (égi) haragtól (sújtva) halnak meg, hanem kitöltik életük minden napját, és
békességben őszülnek meg. Vígságuk évei örömben és örök békében gyarapsza-
nak életük minden napján.
A VIRRASZTÓK LÁZADÁSA ÉS BUKÁSA

(6–11. FEJEZETEK)
A 6–11. fejezet narratívája a Virrasztók könyvének címadó elbeszélése, mely uta-

lásszerűen a henoki korpusz más részeiben is felbukkan. A kutatásban mindmáig
vitatott az itt következő, az angyalok lázadásáról szóló mitikus elbeszélés és a Gen.
27
(Var.) „Örök átokban követik egymást romlásotok évei; s nem leltek sem irgalmat, sem békét...”
28
Az időhatározói kifejezés a szöveg minden pontján a küszöbönálló eszkhatologikus ítélet idejére vo-
natkozik.
29
A gondolat Iz. 65:15–16 verseinek parafrázisa. Az elátkozottak nevének paradigmaszerű szerepeltetését
az átokformulákban vö. Jer. 29:22.
30
Az etióp szöveg e ponton erősen romlott. A görög verzió szerint: „…s veletek átkozódik majd az átkozó,
s a bűnösök és istentelenek rátok esküsznek majd. Ám az összes igaz örvendezni fog, irgalom, elnézés és
békesség lesz az (osztályrészük), és a bűnök bocsánata. Megváltást nyernek, és fényesség(ben időznek).
Ők öröklik a földet. De számotokra, bűnösök, nem lesz szabadulás, örök átok hatálya alatt időztök.”
31
Vö. Zsolt. 37:9, 4Q171 és Mt. 5:5.
32
A bölcsesség a szöveg e pontján (s általánosságban is az apokaliptikus szerzőknél) Isten új,
eszkhatologikus érvényű kinyilatkoztatását jelenti, mely egyszer s mindenkorra véget vet az engedet-
lenségnek. Szerzőnk így tekint a Henok-hagyomány különböző elemeire.
33
(Var.) „A megvilágosítottak fényeskednek majd, a bölcs pedig értelmet nyer.”
34
(Var.) „…és nem követnek el bűnt többé…”
25
HENOK ELSŐ KÖNYVE
6. fejezetében (Gen. 6:1–4) említésre kerülő, párhuzamos történetek egymáshoz

való viszonya. A kutatók többsége a henoki verziót a Genesis-elbeszélés bővített és
továbbértelmezett változatának tartja (így Nickelsburg 2004. pp. 168–69); mások
a két passzus viszonyát ezzel éppen ellentétes módon rekonstruálják. Szerintük a
henoki könyv őrzi a tradíció egy teljesebb változatát, melyet a Genesis szerzője – a
saját nézőpontjához igazítva – használt volna fel (Vö. Milik. p. 31; Black 1985. pp.
124–125; Sacchi. p. 43). S akad olyan értelmező is, aki a két verziót közös mezo-
potámiai előzményre visszavezethető párhuzamos fejleményeknek tekinti, melyek
folyamatosan hatást gyakoroltak egymásra (vö. Kvanvig 2004. p. 182).
A könyvben fellelhető tradíció azonban maga sem egységes.35 Az elbeszélés egy
korábbi változata az angyalok lázadását Semíhaza vezetésével beszéli el. E vari-
áns szerint a bűn az égi és a földi szféra tiltott szexuális keveredésében áll, mely
ellentétes az Isten által teremtett világ rendjével. E bűnös vágy és frigy gyermekei
azok a gigászok, akik később – a teremtett világ, majd egymás ellen fordulva –
pusztulásba taszítják a földet. A Semíhaza nevével fémjelzett hagyomány szerint a
földiek nem aktív részesei az eseményeknek, pusztán kiszolgáltatott áldozatok.
A fenti történetet több ponton egy későbbi eredetű, Aszáél (mint főhős) nevével
fémjelzett elbeszélés árnyalja és írja felül. Az Aszáél-hagyomány szerint – mely
néhány elemében Prométheusz történetére emlékeztet – egy rebellis égi lény az,
aki kiszolgáltatja a fémbányászat és -megmunkálás titkait az emberiség számára.
Itt a bűn inkább ezen „illetéktelen kinyilatkoztatás” következményeként terjed
el, melyben az emberiség – legalábbis – bűnrészes. A két elbeszélés szándékolt
egymásba játszásának utóhatásaként később Semíhaza környezetéhez kapcsol-
ják az okkult praktikák és mágiák elterjesztésének motívumát is. (Ugyanakkor
jól megfigyelhető, hogy az Aszáél-hagyomány már a henoki szövegkorpuszban
a Semíhaza-mítosz helyére lép. E tendencia a későbbi zsidó irodalomban tovább
erősödik.) A két elbeszélés keveredéséből létrejövő végső szövegváltozat szán-
dékosan „oszcillál” a bűn e két megjelenési formája között. E jelenség a bibliai
próféták írásainak fényében válik igazán értelmezhetővé; ezek a szövegek gyak-
ran az elítélendő szexuális kapcsolatok fogalmi készletének felhasználásával ér-
zékeltetik a vallási hűtlenség különféle fajtáit.
A henoki hagyomány néhány helyén, illetőleg a Henok-tradíciót feldolgozó
egyéb szövegekben (pl. Jubileumok könyve) az angyalok lázadásáról szóló elbe-
szélés egy harmadik változata is tetten érhető. Eszerint az égi lények eredetileg
pozitív szándékkal érkeznek a földre, s ők válnak a csábító asszonyok áldozatai-
vá. (Lásd a 8:1-hez tartozó kiegészítéseket.)
Mindmáig vita tárgyát képezi a kutatásban a Virrasztók nevével fémjelzett
hagyományok azonosíthatóságának kérdése. G. W. E. Nickelsburg álláspontja
szerint a Semíhaza nevével fémjelzett mitikus elképzelés kialakulásához vagy új-
rahasznosításához a Nagy Sándor halálát követő ún. diadokhosz-háború (Kr. e.
35
Bhayro e rövid részleten belül öt strukturális egységet különít el. Vö. Bhayro. pp. 11–20.
26
322–302) és az ezt követő (erőszakos) hellenizáció által kiváltott „sokkhatás”

szolgált motivációul,36 D. W. Suter a mitikus elbeszélést a jeruzsálemi papság
vegyes házasággai elleni polémiaként értelmezi,37 míg S. Bhayro a szakaszt alap-
vetően a babiloni fogságban megismert mezopotámiai jóslási eljárások elleni
„vádbeszédként” írja le.38 A konkrét azonosíthatóság ellen foglal állást J. J.
Collins.39 Szerinte a mítoszt olyan paradigmaként kell kezelnünk, amely mara-
déktalanul egyetlen konkrét történelmi periódussal vagy intézménnyel sem azo-
nosítható, ugyanakkor épp e jellegzetessége miatt számos krízishelyzet általános
érvényű leírásaként és megoldásaként interpretálható.
A részleteket övező bizonytalanság ellenére az elbeszélés funkciója egyértelmű:
a szerző a történelem viharainak kiszolgáltatott kortársai számára kíván reményt
és vigasztalást nyújtani, oly módon, hogy elbeszéli a (mindenkori despotikus ha-
talmakkal azonosítható) égi lények áldozatává váló, de Isten által megmentett,
történelem előtti emberiség sorsának példaértékű történetét.
Végezetül meg kell jegyeznünk, hogy a Virrasztók lázadásáról és bukásáról
beszámoló fejezetek (legalábbis egy részük) eredetileg egy Noé személye körül
kikristályosodó hagyomány részét képezték (vö. pl. 10:1), és csak később épültek
be a henoki korpuszba.
Az összeesküvés
(6:1–8. VERSEK)
6. FEJEZET
1. Történt, midőn az emberek fiai megsokasodtak, hogy gyönyörűségesen szép

leányaik születtek. 2. Meglátták őket az angyalok, az ég fiai, és megkívánták
őket.40 Majd így beszéltek egymás között: „Gyertek,41 válasszunk magunknak
feleséget az emberek leányai közül, és támasszunk utódokat magunknak.” 3.
(Erre) így szólt hozzájuk a vezérük, Szemjázá:42 „Félek, talán mégsem akarjá-
tok majd véghezvinni e cselekedetet, úgyhogy egyedül én fogom e nagy bűn
36
Vö. Nickelsburg 2001. p. 170.
37
Vö. Suter.
38
Vö. Bhayro. p. 27 és többször.
39
Vö. Collins. pp. 51–52.
40
Vö. Gen. 6:1–2.
41
A felszólítás a bibliai összeesküvések tipikus eleme. Vö. Gen. 11:3–4; 37:20, 27.
42
Az égi lények nevei az etióp szövegben romlottak, a nevek etimologizálásához a töredékes állapotban fen-
nmaradt arámi szöveghez kell fordulnunk. Az első név az arámiban Semíhaza (= „a Név vagyis Isten lát”
– a névalak írásképében fellelhető jod [itt és a listában szereplő többi alakban] „jod compaginis”, az archa-
ikus sémi esetvégződés maradéka, vö. Black 1985. p. 119.) Az angyali vezér neve a feltételezések szerint a
lázadás tényének előzetes isteni tudására való ironikus célzás. Feltételezhető azonban, hogy az arámi név-
alak maga is másodlagos: egy ősi sémi istenév átértelmezésével keletkezett. Vö. Bhayro. pp. 234–235.
27
HENOK ELSŐ KÖNYVE
terhét viselni.” 4. Erre mindnyájan válaszoltak neki, és ezt mondták: „Tegyünk

esküt mindannyian, és kössük meg magunkat átkokkal, hogy nem változtatunk
e terven, s hogy elhatározásunkat mindenképpen végrehajtjuk.” 5. Ezután mind
esküt tettek, és átkokkal kötelezték magukat. 6. Összesen kétszázan voltak (az
angyalok).43 Majd leszálltak az Ardiszra,44 ami a Hermon-hegy csúcsa, és azért
nevezték el a hegyet Hermonnak, mivel itt tettek esküt, és itt kötelezték el
magukat átkokkal.45 7. Ezek (voltak) vezéreik nevei:46 Szemjázá, ő volt a (fő)
vezérük, Urákiba,47 Ramiél,48 Kokábiél,49 Tamiél,50 Ramiél,51 Dániél,52 Ezékiél,53
Baraqiél,54 Aszáél,55 Armarosz,56 Batriél,57 Ananél,58 Zaqiél,59 Samsziél,60 Szartaél,61
43
Az angyalok lázadásának alábbi elbeszélése több ponton Absalom Dávid elleni akciójára emlékeztet.
Vö. 1 Kir. 15:7–12.
44
(Var.) „Összesen kétszázan voltak, akik Járed napjaiban leszálltak a Hermon-hegy csúcsára…” Az etióp
szövegben felbukkanó Ardisz névalak minden valószínűség szerint a Járed (= a bibliai genealógia szerint
Henok apja) forma torzulásával került a szövegbe. Henok apjának neve egy szójátékot rejt magában: a név
gyöke a héber „leszállni” igét tartalmazza. A szójáték arámiul nem értelmezhető. A szöveg vagy bilingvis
környezetben keletkezett, vagy az arámi szöveg már irodalmi toposzként örökölte a héber szójátékokat.
45
A hegy nevének etimológiája újabb szójáték: a földrajzi név gyöke az (arámiban és a héberben egyként
meglévő) „megátkozni” igével hozható összefüggésbe. A két szójáték az esemény térbeli és időbeli
lokalizációját szolgálja.
46
A most következő felsorolásban szereplő nevek formája, sorrendje, sőt a számuk is jelentős eltérést mutat
az egyes szövegváltozatokban, valamint a henoki korpusz későbbi helyein. Vö. még a 8:3-mal, ahol né-
hány angyal funkciójára is utalás történik, illetve a 69:2-vel. (Az arámi töredékekben minden nevet egy
sorszám követ, ez a gyakorlat az etióp szövegben a 69:2-ben jelenik meg.) A nevek jelentése kizárólag
az arámi töredékek felől értelmezhető, ezért utalunk a következőkben mindig az arámi szövegből kiol-
vasható vagy rekonstruálható formákra. A nevek általánosságban Isten bírói funkciójára, illetve a lázadó
angyalok szerepkörére utalnak. Ők a felelősek a nevükben fellelhető égi (asztronómiai, meteorológiai
stb.) vagy földi jelenségekért.
47
A második név az arámiban Arteqif (= „a föld erős” vagy „erősség” – polemikus utalás az első névre:
Isten látja a bűnt, a föld azonban erős menedéket nyújt).
48
Az arámiban Ramtél (= „Isten forró hamuja” – utalás a teofániát kísérő vulkáni tevékenységre) vagy
Remasél (= „Isten éjszakája”). Az etimológiához vö. Black 1985. pp. 119–120.
49
= „Isten csillaga”
50
Az ötödik vezér neve az arámiban hiányzik. A lehetséges emandációk: Urél (= „Isten fényessége, tüze”),
Armúmaél (= „Isten bölcsesség”), vö. Nickelsburg 2001. p. 180.
51
az arámiban Ramél = „Isten mennydörgése”
52
= „Isten bíró”
53
az arámiban Zíqél = „Isten hullócsillaga”
54
= „Isten villáma”
55
A tizedik angyalvezér nevének jelentése: „Isten alkotta” – utalás Isten teremtő tevékenységére. Ő a
bevezetőben említett Aszáél-tradíció főszereplője.
56
az arámiban Hermoni = „a Hermonról származó”
57
az arámiban Matrél = „Isten esője”
58
= „Isten fellege”
59
az arámiban Szitwaél = „Isten tele”
60
= „Isten napja”
61
az arámiban Szahrél = „Isten Holdja”
28
…,62 Turiél,63 Jomiél,64 Aráziél65. 8. Ők (voltak) a kétszáz angyal vezérei,66 s velük

(együtt voltak) a többiek.67
A tett és következményei
(7:1–6. VERSEK)
7. FEJEZET68
1. Majd feleséget vettek maguknak. Mindegyikük választott magának egyet69,

elkezdtek bejárogatni hozzájuk, és velük háltak. Mágiára és boszorkányságra ta-
nították őket, és feltárták előttük a gyökerek és fák vágásának70 (módját). 2. Az
(asszonyok) teherbe estek tőlük, és hatalmas óriásokat szültek71 – magasságuk
háromezer könyök volt. 3. Ezek felemésztették az emberek munkájának (gyü-
mölcsét), olyannyira, hogy a földiek nem tudták tovább etetni őket. 4. Erre az
óriások ellenük fordultak, hogy felfalják az embereket. 5. Majd a madarak, a
(vad)állatok, a csúszómászók és a halak ellen (is) vétkezni kezdtek. Egymás hú-
sát falták, és megitták a vért72. 6. Erre a föld vádat emelt a bűnösök ellen.73
62
Az etióp szöveg hiányos. Az arámiban Tummél = „Isten tökéletessége” vagy Tammél = „Isten tökéle-
tessé tesz”.
63
= Isten hegye
64
Az arámiban Jammél vagy Jomél = „Isten tengere” vagy „Isten napja”
65
Az arámiban Zehorél = „Isten fényessége” vagy Jehaddiél = „Isten vezet”.
66
(Var.) „Ezek voltak dekarcháik (= tíz felett álló).” E kiegészítés szerint a felsorolás eredetileg húsz nevet
tartalmazott.
67
Az utolsó félmondat lehet a 7. fejezet kezdő mondata is. „Majd feleséget vettek maguknak, ők és a
többiek velük együtt…”
68
A 7. és 8. fejezet görög és etióp szövegvariánsai jelentős eltéréseket mutatnak.
69
A számnév „néhányat” alakban is fordítható.
70
A terminusok pontos jelentése vitatott. Feltételezhető, hogy a vers növényi alapanyagokból előállított
orvosságokra és a gyógyítás során alkalmazott mágikus eljárásokra utal, de lehetséges, hogy a növények
oltásáról van szó. Ez a fajok keveredését eredményezi, amit a későbbi zsidó jog elítél.
71
Vö. Gen. 6:4. (Kieg.) „…majd háromféle utódot szültek: elsőként óriásokat. Az óriások pedig
Nefilimeket hoztak a világra, a Nefilimeknek pedig Eliud (a név az arámi „utód” forma torzulásaként
értelmezhető) született. Ezek pedig nagyságukkal arányban növekedtek.” Az óriások három generá-
ciójának értelmezése meglehetősen bizonytalan, ugyanakkor a triádra a könyv későbbi fejezeteiben
olvasható Állatszimbólum-apokalipszis is utal. Vö. 86:4.
72
Az etióp szövegben: „…és abból (egymás húsából?) itták a vért.” A mózesi törvény tiltja a vér fo-
gyasztását, vö. Gen. 9:5–6. Az óriások erőszakos tettei paradigmatikus érvényre tesznek szert a kortárs
hellenisztikus zsidó irodalomban. Vö. Sir. 16:7–8; 3Mak. 2:4; 1Bar. 3: 26–28.
73
A vers logikus folytatása a 8:4-ben következik. (A 8:1–3 az Aszáél-mítosz része, s mint ilyen későbbi
betoldás.)
29
HENOK ELSŐ KÖNYVE
A titkok feltárása
(8:1–4. VERSEK)
8. FEJEZET
1. Azázél74 kardok, kések, pajzsok és mellvértek készítésére tanította az embe-

reket.75 Ezután más dolgokat is mutatott nekik, elkészítésük módjával (egye-
temben): karpereceket, ékszereket, a szemhéjak (antimonnal való) festését és
díszítését, (majd) válogatott drágaköveket és mindenféle színes festéket (tárt fel
nekik).76 S a világ megváltozott.77 2. Nagy istentelenség (lett úrrá rajta), és el-
hatalmasodott a fajtalankodás; (az emberek) tévelyegtek, útjaik megromlottak.
3. Ámézárák78 tanította az összes varázslókat és a gyökérvágókat, Armárosz a
varázslatok elhárítását, Baraqiél az asztrológusokat,79 Kokabiél a csodajeleket,80
Tamiél81 a csillagok megfigyelésére oktatott, Aszrádél pedig a Hold járására.82 4.
Az emberek pusztulásuk idején felkiáltottak, és hangjuk az égig hatolt.83
74
A névalak a 6. fejezetben szereplő felsorolás tizedik angyalára, Aszáélre vonatkozik. Ezt igazolja a
következő szövegvariáció is: „Először Azázél, a tizedik vezér…”. Aszáélt a későbbi zsidó tradíció és
a henoki gyűjtemény más részei is Azázéllal, a (Leviticus könyvében is említett) pusztai démonnal, a
későbbi rabbinikus szövegek egyik legfontosabb démoni figurájával azonosítják. Vö. Lev. 16:8, 10, 26.
Ennek az azonosításnak egyik qumráni példája Azázélnek a „Történelem korszakairól szóló magyará-
zat”-ban való előfordulása, aki itt a Virrasztók vezetőjeként jelenik meg, vö. 4Q180–181:1. 7–8. Vö.
még B. Janowski, Azazel, in DDDB. pp. 128–131.
75
(Var.) „Megismertette velük a föld fémeit, hogy hogyan kell az aranyat megmunkálni, és hogyan le-
het ezüstből karpereceket és női ékszereket formálni. Megmutatta nekik az antimont és a szemfestést,
mindenféle drágakövekkel és festékekkel (ismertette meg őket). A földiek pedig gyakorolni kezdték e
mesterségeket önmaguk és lányaik javára, bűnbe estek, és bűnbe vitték a szenteket.” A 9. századi görög
kronográfusnál, Georgosz Szün Kellosznál megőrzött szövegvariáns a bevezetőben említett (az angya-
lok bukásáról szóló mítosz) harmadik változatára látszik utalni, vö. Nickelsburg 2001. pp. 188–196. A
Qumránból előkerült kéziratok tanúsága szerint (4Q202 = 4Q Enb 2:26–28, vö. DSSR. pp. 464–465.)
mind a görög, mind az etióp szövegben szövegromlással és utólagos továbbírással kell számolnunk.
76
Vö. De cultu femin. 1:2.
77
Az etióp szöveg romlott. A lehetséges javításokhoz vö. Bhayro. p. 147.
78
A név Semíhaza nevének variációja az etióp szövegben.
79
Az arámiban „…a villámok jeleit...”
80
Az arámiban „…a csillagok jeleit…”
81
(Var.) „Ziqél a hullócsillagok jeleit tanította, Arteqif a föld jeleit (pl. földrengések, születési és viselke-
dési anomáliák állatoknál vagy embereknél, madarak repülése; ezek és hasonlók a mezopotámiai ómen-
irodalom alapvető elemei), Samsiél a nap jeleit, míg Szahriél a hold jeleire oktatott.”
82
(Kieg.) „…és mindannyian elkezdték feltárni a titkokat feleségeik és gyermekeik előtt.”
83
(Kieg.) „Az emberek megfogyatkoztak a földön, s maradékuk az Éghez kiáltott, hogy megemlékezze-
nek gyalázatukról az Úr előtt…”
30
A négy angyal közbenjáró imája

(9:1–11. VERSEK)
A négy közbenjáró angyal imája logikus átmenetet biztosít a virrasztók története

és a (szöveg apokaliptikus beállítottságú szerzője számára példaértékű) vízözön-
elbeszélés között. Az angyalok szájába adott ima az elkeseredett emberiség ki-
áltásának kibővített és értelmezett változata. (Az angyaloknak tulajdonított köz-
benjáró szerep bibliai előzményeihez vö. Jób. 16; Zak. 1:12–17; Tób. 3:16–17
és 12:12–15.) A fejezet 4–11. versei a hellenisztikus kori zsidó ima formai jel-
legzetességeit követik. A klasszikus ima négy jól elkülöníthető részre oszlik: 1.
megszólítás; 2. doxológia; 3. az aktuális kérés; 4. záró fohász, vö. Tób. 3:11–15;
Jud. 9:2–14. Jelen esetben a kérés explicit megfogalmazása elmarad.
9. FEJEZET
1. Ezek után Míkáél, Gábriél, Szuriél és Uriél84 letekintettek az égből85, látták a

töméntelen kiontott vért és mindazt a gonoszságot, amit a földön elkövettek. 2.
Így szóltak egymáshoz: „A puszta föld (az emberek) jajszavával egészen az ég
kapujáig kiált.86 3. Hozzátok könyörögnek most, ó égi szentek, az emberek lelkei:
»Vigyétek peres ügyünket a Legfőbb elé«”.87 4. Majd ekképpen szóltak Urukhoz,
a Királyhoz: „Ó, Uralkodók Ura, Istenek Istene és Királyok Királya! Dicsőséged
trónja a világ összes nemzedékén át (fennmarad), Neved szent és dicső a világ
minden nemzedéke számára, áldott és dicsőített. 5. Te alkottál mindent, s minden
hatalom a tied. Minden nyilvánvaló és ismert Előtted. Te mindent látsz, és semmi
sem képes elrejtőzni előled. 6. Nézd most, mit tett Azázél, hogyan terjesztett el
mindenféle gonoszságot a földön, s hogyan fedte fel az örök titkokat, melyek az
égben készültek!88 7. Szemjázá a rontásokra tanított. Ő, akinek te adtál hatalmat,
hogy uralkodjék társain. 8. Majd mindannyian bementek az emberek lányaihoz,
velük háltak, tisztátalanná lettek,89 s megtanították őket ezekre a bűnökre90.
84
A négy arkangyal neve és sorrendje az arámi és görög töredékekből sem rekonstruálható teljes bi-
zonyossággal. A könyv más részeiben és egyéb forrásokban Szaríél helyett Uriél vagy Fánuél neve
szerepel. Vö. még 1QM 9:14–16, ahol Míkáél, Gábriél, Szaríél és Rafáél szerepel. A részletekhez lásd:
Bhayro. pp. 158–161.
85
(Var.) „…az ég szentélyéből…”
86
A kiontott vér és az ezért panaszt tevő föld motívuma a Virrasztók hagyományának kedvelt toposza (vö.
még 7:5–6; 8:4). A motívum szerepel a káini testvérgyilkosság bibliai elbeszélésében (Gen. 4:10–11) is.
87
(Kieg.) „…és pusztulásunk (hírét) a Hatalmas Dicsősége elé, az Uralkodók Ura elébe.”
88
(Kieg.) „… s melyek után az emberek fiai vágyakoztak.” A vers immár Azázél vétkét helyezi a bűn-
lajstrom elejére.
89
E versre utal később Jusztinosz mártír, vö. Apol. II. 4(5).
90
(Kieg.) „…és kioktatták őket minden gyűlöletkeltő bűbáj felől.” A szexuális vétség mellett a tanítás
motívuma e versben is csak másodlagos. Vö. a két hagyomány keveredéséről a szakasz bevezetőjében
elmondottakkal.
31
HENOK ELSŐ KÖNYVE
9. Az asszonyok óriásokat szültek, s a föld vérrel és gonoszsággal telt el általuk.

10. Íme,91 most a halottak lelkei kiáltoznak, panaszuk az ég kapujáig ér; felszáll
a jajszavuk, s nem szűnhet a gonoszság láttán, amely a földön történik. 11. Te
mindenről tudsz, mielőtt bekövetkezne. Ezt az (esetet) is (jól) ismered, (tisztában
vagy mindegyikük) ügyes-bajos dolgával. Mégsem szólsz semmit nekünk? (Nem
mondod meg), mit tegyünk velük mindezek miatt?”92
A négy arkangyal megbízatása

(10:1–11:2. VERSEK)
10. FEJEZET
Szaríél oktatja Noét
A Noéhoz intézett felszólítás az ítéletet megelőző teofánia félelmet keltő esemé-

nyeire vonatkozik. A 10. fejezetben a szöveg szerzője a történelem előtti vízözön
és a közelgő végítélet eseményeit szándékoltan egy képbe sűríti össze. (Az özön-
víz mint a küszöbönálló ítélet tipológiája a teljes henoki korpuszon végigvonuló
motívum.) Ahogy a vízözön idején is kizárólag egy kiválasztott csoport menekül-
hetett meg, úgy (az apokaliptikus beállítottságú szerző számára közeli) végíté-
let esetében is csak a választottak szűk csoportja szabadulhat meg. Ez utóbbiak
paradigmatikus képviselője Noé. Ugyanígy a bibliai vízözönt követő új teremtés
is párhuzamba állítható az ítéletet követő megújulással, melynek henoki képeit a
közismert trito-izajási szöveghely (Iz. 65–66) befolyásolta.
1. Ekkor szólt a Magasságos, a Hatalmas és Szent, és elküldte Arszjáláljurt93

Lámek fiához,94 és ezt mondta neki: 2. „Így beszélj vele a nevemben: »Rejtőzz
el!« Majd add tudtára a közelgő véget, mivel az egész föld elpusztul, özönvíz
zúdul rá, és elvész minden, ami rajta van. 3. Ezek után oktasd ki, hogy elmene-
küljön, hogy utóda fennmaradjon az egész föld javára.”95
91
A vers kezdete a petíció szokásos bevezetője.
92
A vers retorikailag a végletekig feszíti az isteni mindentudás és a látszólagos „be nem avatkozás” közti
feszültséget. Vö. Nickelsburg 2001. p. 213.
93
Az etióp szövegben szereplő névalak Iszráél, Szaríél és Uriél nevének torzulásával keletkezhetett.
Nickelsburg (2001. p. 215.) és Black (1985. p. 133) a nevet Szaríélre („Isten fejedelme”) javítja. A 9.
fejezet 1. versével összevetve ez a variáció tűnik a legelfogadhatóbbnak, ugyanakkor az is elképzelhető,
hogy itt egy más forrásból származó, önálló hagyományrészlettel állunk szemben.
94
Noé (vö. Gen. 5:28 skk.) Az egyik kézirat név szerint említi is: „Menj el Noéhoz, és szólj hozzá az én
nevemben:…”
95
(Var.) „Tanítsd meg azt az igaz embert, hogy mit tegyen; Lámek fiát, hogy megőrizhesse életét és örökre
megmeneküljön. Belőle származik majd (egy új) hajtás, és magja örök nemzedékekre fennmarad.”
32
Rafáél börtönbe veti Azázélt
4. Majd Rafáélhez is szólt az Úr: „Kötözd meg Azázél kezeit és lábait, és vesd
a sötétségbe! Nyisd meg a föld száját Dudáélnél96 a pusztába, és vesd őt oda! 5.
Hajíts rá durva és éles köveket97, és sötétséggel fedd be, majd hagyd ott örökre!
Az arcát (pedig) takard el, hogy ne lássa a fényt, 6. s hogy a nagy ítélet napján
(onnét) vessék a tűzbe! 7. (Ezután) gyógyítsd meg98 a földet, amit az angyalok
tönkretettek! Add hírül a föld megújulását, hiszen felélesztem azt, hogy ne pusz-
tuljanak el mind az emberek fiai mindazon titkok miatt, amelyeket a Virrasztók
tártak fel és tanítottak fiaiknak. 8. Ám Azázél tanítása az egész földet megrontot-
ta: (ezért) ellene jegyezz fel minden bűnt!”99
Gábriel elpusztítja az óriásokat
9. Gábrielhez így beszélt az Úr: „Menj a fattyak, az elvetettek és a paráznaság fiai

ellen; pusztítsd ki a paráznaság fiait és a Virrasztók ivadékait az emberek közül!
Ereszd őket egymás ellen, hadd pusztuljanak mind egymás kezétől, hiszen nem
adatik számukra hosszú élet!100 10. Könyörögni fognak hozzád, de atyáik irántuk
való (kérésének) nem lesz (foganatja), bár mindnyájan örök életet remélnek, és
azt (hiszik), hogy ötszáz évig fognak élni.”
Míkáél bebörtönzi Szemjázát és a társait
11. Míkáélhez ekképpen szólt az Úr: „Menj és add tudtára101 Szemjázának és

mindazoknak, akik vele vannak – akik asszonyokkal álltak össze, hogy velük
rontsák meg magukat mindenféle tisztátalanságukban –, …102 12. Ha (már) összes
fiaik széttépték egymást, és végignézték szeretteik pusztulását, (akkor) kötözd
meg őket hetven nemzedék idejére103 a föld dombjai alatt,104 egészen elítélésük
96
A név etimológiája bizonytalan. Dillmann (p. 100.) szerint „Isten katlana” = sivatag. Charles (APOT. p.
193.) a későbbi hagyományban Azázél alakjához (és az ehhez kapcsolódó bűnbánati szertartáshoz [vö.
Lev. 16]) kötődő Bét Hadudával (egy Jeruzsálem közeli helyiség) azonosította.
97
(Var.) „Tégy alá durva és éles köveket…”
98
Rafáél (a név jelentése: „Isten meggyógyít”) a zsidó hagyományban a gyógyítás angyala (vö. Tób. 3:17).
99
A magyarázatok a feljegyzés motívumát kétféleképpen értelmezik: vagy a sír (börtön) falára (a korabeli
gyakorlatot követve) vagy a végítélet számára készülő égi „jegyzőkönyve” kell feljegyezni a bűnöket.
100
Az emberek pusztulását okozó óriások büntetésképpen önmaguk pusztulását idézik elő.
101
(Var.) „…kötözd meg…”
102
A mondat vége romlott. (Var.) „…add tudtára…, hogy velük (ti. az asszonyokkal) együtt pusztulnak el
összes tisztátalanságukban.”
103
Az apokaliptikus hagyomány jellemzője a történelem periodizálása és a végidő kiszámíthatóságának
gondolata.
104
(Var.) „…a föld völgyeiben…” A völgyek mint a büntetés helyszíneinek elképeléséhez lásd a könyv
27. fejezetét.
33
HENOK ELSŐ KÖNYVE
napjáig, végzetük (idejéig) – amíg be nem teljesedik rajtuk az örök ítélet. 13.
Azokban a napokban105 egy tüzes szakadékba vezetik őket, és kínok közepette
börtönbe zárják őket örök időkig. 14. Akkor megég és elpusztul (Szemjázá), s
attól a naptól fogva együtt lesznek megkötözve az összes nemzedék elmúltáig.106
Míkáél megújítja a földet
15. Irts ki minden vágyakozó lelket s a Virrasztók gyermekeit, mivel megrontot-

ták az embereket! 16. Pusztíts el minden erőszakot a föld színéről, s minden go-
nosz cselekedet szűnjék meg! Az igazság és az igazságosság hajtása jelenjék meg,
és legyen áldássá rajta! Örök igazságot és igazságosságot ültetnek majd (nagy)
örömben. 17. Íme, minden igaz alázatossá válik majd,107 s oly sokáig fognak élni,
amíg ezer (utódot) nemzenek.108 Békében töltik el fiatalságuk minden napját és
szombatjaikat109. 18. Azokban a napokban az egész földet igazságban művelik
majd, mindent fákkal ültetnek be, és mindent betölt az áldás. 19. Mindenféle tet-
szetős fát ültetnek, és szőlőt plántálnak majd rajta.110 A szőlőtőke, amit elültettek,
bőséges termést hoz.111 Minden mag, amit elvetnek, ezerszeresét termi, és egy mé-
rőnyi olajbogyó tízkádnyi olajat ad.112 20. Te pedig tisztítsd meg a földet minden
erőszaktól, minden gonoszságtól, minden bűntől, minden istentelenségtől és min-
den tisztátalanságtól, amit elkövetnek rajta! Távolítsd el ezeket a földről! 21. Az
emberek fiai legyenek mind igazzá, s Engem hirdessen királyának minden nép!113
Mindannyian Engem áldjanak, és Előttem boruljanak le! 22. (Akkor) megtisztul
a föld minden romlástól és bűntől, minden csapástól és gyötrelemtől, s többé nem
küldök özönvizet114 egyetlen nemzedékre sem a világ végezetéig.
105
E mondatkezdő formula mindannyiszor az ítélet eszkhatologikus jövőjére utal.
106
A mondat az etióp kéziratban igen nehezen értelmezhető. (Var.) „S attól a naptól fogva, ha valakit a
vágy tüze hajt és romlottá lesz, velük lesz az megkötözve az összes nemzedék elmúltáig. S örökre
eltűnnek majd, midőn ítéletet hozok a végső napon.”
107
(Var.) „…megmenekül…”
108
Vö. Iz. 65:20.
109
A szombatra történő utalás későbbi szövegromlás. (Var.) „…fiatalságuk és idős koruk minden napját”.
110
Az új hajtás, az ültetvény, a szőlőtőke a teljes Izrael vagy az „igazi Izrael”, a választott igazak maradé-
kának tradicionális szimbólumai.
111
(Var.) „…minden egyes szőlőtőke ezer korsónyi bort ad majd…” A korszakból származó különféle
korsóleletek mérete 1,4-től 4,5 literig váltakozik.
112
A föld termékenysége mint az isteni áldás kísérőjelensége a prófétai irodalom gyakori toposza. A búza,
a szőlő és az olajbogyó (a korszak legfontosabb terményeiként) a mezőgazdasági tevékenység teljessé-
gét reprezentálják. Egy mérő = 47 liter.
113
A henoki szerző által meghirdetett boldog, eszkhatologikus jövő egyik jellemzője univerzális érvényes-
sége. Vö. Stuckenbruck.
114
(Var.) „…semmiféle büntetést…” Vö. Gen. 9:11.
34
11. FEJEZET
1. Azokban a napokban megnyitom az égi áldások tárházait, hogy leküldjem azo-

kat a földre, az emberek fiainak cselekedetére és munkájára.115 2. A béke és az
igazság együtt járnak majd örök időkre, minden nemzedék javára.116
HENOK KÖZBENJÁRÁSA A BUKOTT ANGYALOKÉRT

(12–16. FEJEZETEK)
Az előttünk álló fejezetek a Virrasztók történetének (6–11.) kiegészítéseként és

interpretációjaként értelmezhetők. E fejezetek ismeretlen szerzőjét elsődlegesen a
Virrasztók vétkének természete és e bűn konzekvenciái érdeklik. A szerző mindkét
(a Semíhaza, illetve Aszáél nevével fémjelzett) korábbról örökölt hagyományréte-
get megtartja, ugyanakkor a jelen értelmezés számára a szexuális visszaélésként
jellemezhető Semíhaza-mítosz tűnik hangsúlyosabbnak. A későbbi eredetű zsi-
dó jogrend szerint az egyesülés önmagában tisztátalanságot eredményez. Jelen
esetben azonban többről van szó. Az átértelmezett hagyomány számára a bűn
igazi mibenléte a teremtett (isteni) rend szabta határok áthágásában ragadható
meg. Az égi és földi szférák keveredéséből származó óriások, majd – ezek halá-
la után – a testükből kiszabaduló szellemeik a világban jelen lévő démoni erők
forrásai. Ugyanilyen tiltott határátlépésként értékelhető a mennyei titkok földi
„importálása” is. Az előttünk álló fejezetek ilyenformán a szerző környezetében
tapasztalható „démoni világ” aitiológiáját nyújtják.
Mindezek mellett a szövegben kimutatható módon jelen van a jeruzsálemi szen-
tély kultikus gyakorlatával szembeni polémia is, mely számos kortárs (vagy va-
lamivel későbbi) közösség (például a qumrániak) ideológiájának alapvető eleme
és önmeghatározásának egyik forrása. A Virrasztók több helyen is úgy állnak
előttünk, mint az égi szentélyben szolgálatot teljesítő papi rend tagjai (vö. 14:23;
15:3), akik vétkükkel mindörökre méltatlanná tették magukat e szent szolgálatra,
s a gondolat kiegészítéseként szövegünk (a henoki közbenjáró bemutatásával)
mintegy a földi kultuszhely alternatíváját is fölkínálja.
Az előttünk álló fejezetek azonban más szempontból is kulcsfontosságúnak bi-
zonyulnak a teljes henoki korpusz számára. Itt válik nyilvánvalóvá, hogy Henok
égi utazása során prófétai küldetést nyer. A 12–16. fejezet versei a bibliai „el-
hivatás- és küldetéselbeszélések” formai jellegzetességeit hordozzák. A bibliai
mintákat Ezékiél és Izajás szövegei szolgáltatják (vö. Ezék. 1–2; 40–44; Iz. 6.),
míg a henoki feldolgozás hatása kimutatható Dán. 7. fejezete esetében. E pró-
115
Vö. Deut. 28:12.
116
Vö. Zsolt. 85:11–14.
35
HENOK ELSŐ KÖNYVE
fétai beiktatás aktusa révén a henoki korpusz jelen passzusainak üzenete isteni
approbációt nyer. Ennek az üzenetnek az alapvető tanítása az, hogy a világ jelen-
legi, romlott állapota nem Isten műve; a korszak torzulásaiért a lázadó égi lények
és jelenlegi leszármazottaik, a gonosz szellemek (például a rituális kérdésekben
eltérő felfogást valló jeruzsálemi papság) a felelősek. A világban tapasztalható
igazságtalanság ellenére Isten ítélete már készen várakozik a bűnösökre, s az
isteni igazságosság erénye – minden látszat ellenére – érvényre jut.
Végezetül jelen fejezetekkel nyílik meg Henok kozmikus utazásainak sora (vö.
17–36. fejezetek), melyek ismeretét a henoki korpusz későbbi részei (91–105. fe-
jezetek) mindenütt feltételezik.
Szerkesztői bevezetés
(12:1–2. VERSEK)
12. FEJEZET
1. Mindezen dolgok előtt117 Henok rejtve volt, és senki sem tudta az emberek fiai
közül, hogy hol van elrejtve, hol található, vagy hogy mi történt (vele).118 2. Minden
cselekedetében a szentekkel és a Virrasztókkal (járt) együtt (abban) az időben.
Henok első küldetése a vétkes Virrasztókhoz és Azázélhez

(12:3–13:3. VERSEK)
3. Én, Henok éppen a hatalmas Urat és a Mindenség Királyát áldottam,119 midőn a

Virrasztók120 hívtak engem, Henokot, az írástudót. 4. Így beszéltek hozzám: „Henok,
igazság írnoka,121 menj, és szólj az égi Virrasztókhoz, akik elhagyták a magasságos
eget és az örök szentség helyét, beszennyezték magukat az asszonyokkal, és úgy
117
Az időhatározó utalhat a Virrasztók lázadása körüli eseménysorra (6–11. fejezet), az angyalok megbí-
zására (10. fejezet) vagy a „küszöbön álló” büntetésre. Vö. Black 1985. p. 141.
118
Utalás a Gen. 5:24-ben is megőrzött hagyományra. A főhős Genesis-béli „eltűnését” a könyv szerzője
az angyaloknál való tartózkodására vonatkoztatja. Henok ez idő alatt nyer beavatást az univerzum és a
végidő titkaiba, majd az így elsajátított tanítást adja tovább a későbbiek során utódainak. Ez a struktúra
(víziók, égi utazás → visszatérés → instrukciók) teremti meg a henoki korpusz (testamentumszerű)
egységét. Vö. 81–84., illetve 91–105. fejezetek.
119
Bibliai epifániák és prófétai elhívatások gyakori helyszínei és kísérői a szent helyek és/vagy cselekmé-
nyek. (Vö. pl. Ex. 3–4; Iz. 6; Lk. 1:5–23.)
120
A görög szöveg szerint: „a hatalmas Szent Virrasztói…”
121
Szövegünk több okból kifolyólag nevezi Henokot az igazság írnokának: 1. mert ő maga igaz ember
(15:1), 2. akinek (a szöveg későbbi részleteinek tanúsága szerint) bejárása volt az égi táblákhoz, a
történelem (rögzített) menetének, az eljövendő ítélet eredményének stb. feljegyzett tartalmához (vö.
81:1–2; 93:2), míg 3. a henoki hagyomány későbbi részei Henokot egyértelműen égi írnokként tartják
számon (vö. Jub. 4:22–23).
36
tettek, ahogyan az emberek fiai tesznek, feleséget vévén maguknak, s nagy rom-
lásba taszították magukat a földön.122 5. (Add tudtukra, hogy) nem lesz számukra
békesség a földön, sem bűnbocsánat, 6. mert nem lelnek örömet fiaikban.123 Végig
kell nézniük szeretteik halálát, s fiaik pusztulása miatt sóhajtoznak (majd). Örökké
könyörögni fognak, mégsem lesz számukra sem irgalom, sem béke.”
13. FEJEZET
A történet logikus előrehaladását megszakító, az Aszáél-mítoszra épülő követke-

ző két vers (13:1–2) valószínűsíthetően későbbi betoldás.
1. Így beszélt Henok midőn Azázélhez ment:124 „Nem lesz békesség a számodra!
Szigorú ítélet hozatott felőled, hogy megkötözve légy. 2. Nem lelsz nyugalmat,
s nem lesz számodra sem irgalom, sem közbenjárás, az erőszak miatt, ami ta-
nítottál, s mindazok miatt az istenkáromló, elnyomó és bűnös cselekedetek mi-
att, amit az emberek fiainak mutattál.” 3. Akkor elmentem és szóltam hozzájuk.
Mindnyájan igen-igen féltek. Félelem és reszketés fogta el őket.
A Virrasztók közbenjárásra kérik Henokot

(13:4–7. VERSEK)
4. Akkor arra kértek, írjak egy kérvényt érdekükben,125 hogy bocsánatot nyer-
jenek, és terjesszem kérésüket az Ég Ura elé, 5. mivel ők nem képesek többé
szólni Hozzá, s szemüket sem merik az égre emelni bűneik feletti szégyenükben,
amelyek miatt elítélték őket. 6. Ezután feljegyeztem beadványukat és könyörgé-
süket, mindegyikükért külön és minden cselekedeteiket egyenként, s mindazt,
amit kívántak,126 hogy bűnbocsánatban és elnézésben127 részesüljenek. 7. Majd
elmentem és leültem Dán vizeinél, Dán (földjén)128 – ez a Hermontól délnyugatra
fekszik –, s felolvastam kérvényüket, amíg el nem nyomott az álom.
122
(Var.) „…nagy rontással pusztítottátok el a földet…”
123
Az 5. és a 6. vers kapcsolata az etióp szövegben nem egyértelmű. (Var.) „…nem lesz számukra bé-
kesség a földön, sem bűnbocsánat. És mivel fiaikban lelik örömüket, szeretteik pusztulását kell majd
végignézniük…”
124
(Var.) „Te, Henok menj és mondd meg Azázelnek:…”
125
A kérés, ahogy ez a későbbiekből egyértelműen kiderül, ironikus. Az égi közbenjárás tipikus angyali
funkció.
126
(Kieg.) „…és fiaikért, akikért könyörögtek, hogy bűnbocsánatban…”
127
(Var.) „…hosszan tartó életben…”
128
A bibliai Izrael területének északi határvidékén fekvő, a tőle északkeletre tornyosuló Hermon-hegy
(2814 m) árnyékában elterülő Dán földje (Dán nevének jelentése: „ítéletet mondott”, „ítélt”) a
preizraelita időktől kezdve egészen a hellenisztikus korszakig fontos kultuszhelyként funkcionált.
37
HENOK ELSŐ KÖNYVE
Henok felkeresi a Virrasztókat

(13:8–10. VERSEK)
A Virrasztók kérésére válaszul az Úr az „égbe ragadja” Henokot, és megbízza a

Virrasztók ítéletének meghirdetésével. E prófétai elhívatás-történetet három (foko-
zatosan kibontakozó) lépésben ismerhetjük meg: 13:7–10-ben Henok a megbízás és
a feladat végrehajtásának körülményeit írja le, míg az ítéletet pusztán summázza. A
Virrasztók kérelmére adott égi választ, a tulajdonképpeni ítéletet 14:1–7-ben olvas-
hatjuk – az előzőnél ugyan bővebb, de még mindig vázlatos formában. Végezetül az
ítélet tartalmának legárnyaltabb kifejtését 14:8–16:4-ben találjuk, ahol a (Henok
személyét és küldetését legitimizáló) mennyei utazás részletei is feltárulnak.
8. Íme, álom jött a szememre, s látomások szálltak meg. A harag vízióját láttam:
(tudniillik, hogy nekem kell) szólnom az ég fiaihoz és megintenem őket. 129 9.
Fölébredvén elmentem hozzájuk; mind együtt ültek, és befedett arccal gyászoltak
Ubelszejáélben130, ami a Libanon és a Szenír131 között fekszik. 10. Majd elbeszél-
tem nekik mindazokat a látomásokat, amelyeket álmomban láttam, és elkezdtem
hirdetni (nekik) az igazság ezen szavait, és meginteni az égi Virrasztókat.
Az ítélet summája
(14:1–7. VERSEK)
14. FEJEZET
1. Ez az írás az Igazság szava és az örök(től) fogva létező Virrasztók megintése,132

amint azt a Szent és Hatalmas parancsolta az iménti látomásban. 2. Álmomban
A két részre szakadt izrael királyság idején Dán Jeruzsálemmel polemizált. A hellenisztikus korszakban
a dáni kultuszhelyhez kapcsolható Pán tisztelete, akinek a görög mitológiai hagyományban ismert sze-
xuális visszaélései hatással lehettek a Semiházá-ciklusra is. A régészeti feltárások a dáni kultuszhelyen
Nemeszisz istennő tiszteletét is egyértelművé tették. Nem elképzelhetetlen, hogy ezúttal is kapcsolatba
hozható egymással az ítélet feltételezett helyszíne és a görög mitológia ismert alakja. Kultuszhelyi
jelentőségén túl, Tel Dán a késői bronzkortól kezdve a palesztinai fémművesség egyik centruma is. Sőt
Dán területe (a Jordán egyik ágának forrásvidéke), illetve (általánosabban) a folyópart az ószövetségi
prófétai látomásokban is kedvelt és gyakori helyszín, vö. Ez. 1:1; Dán.10:2–12:11). Nickelsburg (2001.
p. 231.) a teljes szakasz (12–16. fejezet) eredetét a Jeruzsálemmel polemikus viszonyban álló felső-
galileai miliőbe helyezi.
129
(Var.) „A büntető ítélet vízióját láttam, és egy hang szólított: »Szólj az ég fiaihoz, és intsd meg őket…«”
130
A helynév az etióp szövegváltozatokban többféle romlott variációban maradt fenn. Nickelsburg
(Nickelsburg 2001. 250.) a dáni kultuszhelytől 7 kilométerre fekvő valamikori Abel-Májimmal (mo-
dern Tel Abil) azonosítja.
131
A Hermon-hegy másik neve (vö. Deut. 3:8–9; Ez. 27:5).
132
Ez a könyv címe, melynek parafrázisát a 13:10-ben hallhattuk. Az „Igazság szava” formula a henoki
vízió hitelességéért szavatol.
38
láttam (mind)azt, amit most elbeszélek e húsból való nyelvemmel és lélegzetem-

mel,133 melyet az Úr adott az emberek szájába, hogy vele beszéljenek, és hogy a
szívükkel134 értsenek.135 3. Amint embert alkotott az (Úr), és (úgy) formálta meg,
hogy megértse a bölcsesség szavait, úgy alkotott és jelölt ki engem (is), hogy meg-
feddjem az égi Virrasztókat. 4. Kérvényeteket leírtam (ugyan), de látomásomban
tudomásomra jutott, hogy kérésetek nem teljesül soha, hogy végérvényes ítéletet
(hoztak) felőletek, s hogy nem leltek békességet, 5. és hogy mostantól fogva soha
többé nem szállhattok fel az égbe. Az is elrendeltetett felőletek, hogy a földön
legyetek megkötözve az örökkévalóság minden napjáig. 6. Előbb azonban végig
(kell) néznetek szeretett fiaitok pusztulását, nem leltek örömet bennük,136 hiszen
kard által esnek el előttetek. 7. Kérésetek nem talál (meghallgatásra) sem értük,
sem magatokért; s midőn sírtok és könyörögtök, egyetlen szót sem ejthettek ki
abból az írásból, amit lejegyeztem.137
Henok égi útja és küldetése

(14:8–23. VERSEK)
A megelőző versekben (14:1–7) Henok a Virrasztók sorsára vonatkozó ítéletet

summázta, a most következő trónvízió ezen ítélet hitelességét szavatoló „doku-
mentált” égi utazás. A látomás formailag egy, a földi hasonmás alapján elképzelt
„égi szentélyben” tett utazásra hasonlít (külső fal, udvar, első ház, belső szentély
Isten trónjával). A vízió irodalmilag átmeneti formát képvisel a bibliai Ezékiel-
hagyomány és a jóval későbbi zsidó merkábá-misztika (az ezékieli szöveghely
rabbinikus exegézisére épülő misztikus tradíció) között. Különösen szembetűnő (s
a korábbiaktól eltérő) sajátosság a látnok aktív szerepe, valamint a látomás bete-
tőzése: a trónon ülő Isten víziója. A szöveg gyakran túlzó, ugyanakkor számtalan
ismétléssel terhelt: a szerző mindezzel inkább a „leírhatatlan” impressziójának
megteremtésére, nem pedig higgadt és szabatos „információközlésre” törekedett.
8. A következő látomás jelent meg nekem: íme, felhők szólítottak a látomásban,

s a köd hívott, a csillagok útjai138 és villámok siettettek és ösztökéltek; képze-
letben szelek139 repítettek, hajtottak és vittek fel az égbe. 9. Addig mentem, míg
133
(Var.) „…és szám lélegzetével…” A 2. és 3. vers tagolása nem egyértelmű.
134
A szív az ószövetségi és az ókori keleti antropológiában az értelem székhelye. Vö. H. W. Wolff, Az
Ószövetség antropológiája (Pápa: Harmat, 2001. pp. 62–84).
135
A 14. fejezet 2. és 3. verse Henok prófétai funkciójára utal. Az általa kimondott emberi szó egyben
isteni kinyilatkoztatás.
136
(Var.) „…nem tarthatjátok meg őket…”
137
A mondat végének értelmezése bizonytalan. Egy hipotetikus javítás szerint: „egyetlen szó sem valósul
meg abból az írásból (= a kérvényből), amit (érdeketekben) jegyeztem le.” Vö. Black 1985. p. 146.
138
(Var.) „…hullócsillagok…”
139
A felhők, a villámok és a szelek a prófétai látomások és epifániák gyakori kísérői. Vö. pl. Ex. 19:16;
39
HENOK ELSŐ KÖNYVE
elértem egy jégből épített falat, amelyet lángnyelvek vettek körül;140 s ez megré-
mített. 10. Beléptem141 a lángnyelvek közé, s egy hatalmas jégből épített házhoz
közeledtem. A fala olyan volt, mintha jégeső köveiből (összerakott) leheletvé-
kony mozaik142 lenne, a padlózata (szintén) jég volt. 11. A teteje, mint a csilla-
gok útja143 és a villámok, s közöttük tüzes Kerubok (álltak), akik fölött a menny
(olyan volt, mint) a víz.144 12. Falai körül tűz égett, s kapuja is tűztől lángolt.
13 Beléptem ebbe a házba, forró volt, mint a tűz, (ugyanakkor) hideg is, mint a
jég. Sem öröm(forrás)145, sem élet nem volt benne. (Nagy) félelem fogott el, és
reszketés kerített hatalmába. 14. Remegtem és reszkettem, majd arcra borultam.
146
(Ekkor) tovább folytatódott a látomás: 15. S íme, egy újabb ház147, mely még
nagyobb volt, mint az előbbi, tűznyelvekből épült, és ajtai tárva-nyitva (álltak)148
előttem. 16. (E ház) minden tulajdonságában – dicsőségében, nagyságában és
méretében – olyannyira kitűnt, hogy képtelen vagyok leírni nektek dicsőségét és
méretét. 17. Padlózata tűz, felette villámok és a csillagok útjai149, tetőzete pedig
égető tűz. 18. Felemeltem a tekintetem, és egy hatalmas trónt150 pillantottam meg
benne, melynek látványa, mint a jég, környezete151, mint a fényes Nap, s kerubok
hangjai152 (szóltak körülötte). 19. A hatalmas trón alól égő tűzfolyamok folytak
ki, így lehetetlen volt rápillantani. 20. A trónon a Nagy Dicsőség(ű) ült.153 Ruhája
fényesebb volt a napnál és fehérebb minden hónál. 21. Egyetlen angyal sem já-
rulhatott eléje, s egyetlen élő sem láthatta hatalmas és dicsőséges arcát.154 22. Égő
tűz vette körül, s előtte is hatalmas tűz (lobogott). Senki nem közeledett hozzá
Zsolt. 18:10–15. Lásd még 2Kir. 2:11, ahol Illést forgószél ragadja magával a mennybe. A henoki kor-
pusz második könyve, az ún. Képes beszédek könyvének egy részlete (70:1–2) a jelen passzust éppen
az Illés-hagyomány fényében fogja újraértelmezni.
140
E többször ismételt paradoxon a transzcendens „totális másságát” hivatott érzékeltetni. Csak itt képes
együtt létezni a tűz és a jég.
141
Henok nem csupán vizionál, hanem maga is aktív cselekvője az eseményeknek.
142
Így áll az etióp szövegben. Az eredeti a Templom belső, vékony falemezekből ácsolt burkolatára cé-
lozhatott. (Vö. 1Kir. 6:15)
143
144
A mondat második fele meglehetősen romlott, ezért nehezen értelmezhető. A gondolat eredetéhez lásd:
Ezék. 1:22, vagy talán „az ég feletti vizek” tárházairól van szó: vö. Gen. 1:7.
145
Vö. Sir. 14:17.
146
A trónoló Istenség víziójának egyetlen logikus kísérőemóciója a félelem és borzadás. Ez az attitűd
jellemzi majd a későbbi merkábá-szövegeket is.
147
Az új ház a képzeletbeli Templom szentélye, melynek építőanyagai között a jég már nem kap helyet.
148
A szentélybe Henok sem lép be, csak a nyitott ajtón keresztül nyer bepillantást e legbensőbb isteni
világba.
149
150
A most következő trónlátomás tartalmilag és formailag is oly közel áll a Dániel könyvében olvasható
vízióhoz (Dán. 7:9–10.), hogy a kettő közötti irodalmi kapcsolat tagadhatatlan. Ma a henoki szöveget
tartjuk korábbinak, Dániel szerzője ezt (vagy szövegünk egyik forrását) lerövidítve vette át.
151
(Var.) „…kerekei….” Vö. Dán. 7:9.
152
A mondat második fele nehezen értelmezhető. (Var.) „…s őrzői a kerubok…”
153
(Var.) „A trónon a Hatalmas Dicsősége ült.” Vö. Ez. 1:28.
154
(Var.) „Egyetlen angyal sem léphetett a házba, és az arcát sem láthatta a ragyogás és dicsőség miatt…”
40
azok közül, akik körülötte voltak. Tízezerszer tízezren (álltak) előtte,155 de nem
volt szüksége e szent tanácsra.156 23. A vele lévő szentek nem távolodtak el tőle
sem éjjel, sem nappal, s nem távoztak el színe elől.157
Az égi szentélyben
(14:24–16:4. VERSEK)
24. Mindeddig elfedett158 arccal reszkettem és remegtem, ekkor az Úr szólított

a saját szájával, és így szólt hozzám: „Gyere közelebb, Henok, és (figyelmezz)
szent szavaimra!” 25. Felemelt engem,159 és elvitt a bejáratig, én pedig a földre
sütöttem szemeimet.
15. FEJEZET
1. Így szólt hozzám és azt mondta nekem:160 „Figyelmezz, és ne félj, Henok, (te)
igaz férfiú, az igazság írnoka161, hanem jöjj közelebb, s halld hangomat! 2. Menj el
az égi Virrasztókhoz, akik elküldtek, hogy könyörögj érettük, és (ekképpen) szólj
hozzájuk: »Nektek kellett volna könyörögni az emberekért, nem az embereknek
értetek. 3. Miért hagytátok el a magasságos, szent és örök eget162, (miért) háltatok
az asszonyokkal, s az emberek lányaival miért szennyeztétek be magatokat? (Mi
végre) vettetek magatoknak feleséget, és miért tettetek úgy, mint az emberek, s
nemzettetek óriás fiakat? 4. (Jóllehet) szent és szellemi lények voltatok, örök
élettel bírók, de az asszonyok által beszennyeződtetek, (halandó) hús vére által
nemzettetek (gyermekeket); az emberek vérére áhítoztatok163, és hús-vér utódokat
nemzettetek, mint a halandók, akik ki vannak téve a pusztulásnak. 5. Nekik azért
adtam asszonyokat, hogy magjukat beléjük vethessék, s általuk szülessenek fiaik,
hogy e szerint történjék a dolog a földön164. 6. Ti azonban korábban örök életű,
szent és szellemi lények voltatok, akiket nem ér(het) el soha a halál. 7. Épp ezért
155
Vö. Dán. 7:10.
156
(Kieg.): „Minden parancsa megtétetett.”
157
A trónlátomás irodalmi utóéletéhez lásd még Jel. 4. fejezetét.
158
(Var.) „…leborulva…”
159
(Var.) „A szentek egyike hozzám lépett, felemelt, talpra állított, és a bejáratig vitt…”
160
(Kieg.) „…és én hallottam a hangját…”
161
A főhős igaz voltára való utalás (mint a Gen. 5:24 interpretációja) a henoki tradíciónak mindig is in-
tegráns részét képezte. A későbbi merkavá-irodalom értelmezésében éppen Henok különleges státusa
teszi alkalmassá személyét a trónvízióra.
162
(Var.) „…az örök szentélyt…”
163
Knibb (II. p. 100.) javítása: „az emberek lányaira áhítoztatok.”
164
(Var.) „…hogy (semmiben) ne szenvedjenek hiányt a földön.” Black (1985. p. 152.) javaslata: „hogy
ne szűnjék meg az élet továbbadása a földön.”
41
HENOK ELSŐ KÖNYVE
nem rendeltem asszonyokat számotokra, hiszen az égiek lakhelye az égben van.«

8. De mostantól fogva az óriásokat, akik testből és húsból születtek,165 gonosz
szellemeknek hívják a földön, és ott lesz a lakhelyük. 9. Húsukból ártó szelle-
mek származnak,166 mivel fentről valók, a szent Virrasztók az őseik, s tőlük van
eredetük.167 Rossz szellemek lesznek a földön, és gonosz szellemeknek fogják
őket nevezni. 10. A mennyei szellemek lakhelye az égben lesz, míg a földieknek,
akik ott születtek, lakhelyük a föld. 11. Az óriások szellemei erőszakoskodni
fognak,168 romlottak (lesznek), rombolnak, veszekszenek, megrohanják a földet,
és bánatot okoznak169; semmit sem esznek, nem éreznek szomjúságot, és észreve-
hetetlenek.170 12 Az emberek fiai és az asszonyok ellen fordulnak, mivel belőlük
(származnak).
16. FEJEZET
1. A romlás és pusztulás napjaiban, az óriások halálának idején, midőn a szellem

elhagyja őket, testüket ítélet nélkül adják át az enyészetnek; így lesznek kiszol-
gáltatva, amíg a borzasztó ítélet be nem végeztetik e korszakon, a Virrasztókon és
az istenteleneken.171 2. A Virrasztókhoz – akik azelőtt az égben voltak, s akik most
elküldtek, hogy könyörögj érettük – 3. (ekképpen) beszélj: »Korábban az égben
voltatok, de rejtelmei mégsem tárultak fel előttetek, csupán egy jelentéktelen tit-
kot ismertetek.172 Ezt árultátok el szívetek megátalkodottságában az asszonyok-
nak, s e titok birtokában sokasítják az emberek fiai és az asszonyok a gonoszságot
a földön.« 4. Mondd meg tehát nekik: »Bizony nem leltek békességet!«”
165
A szöveg romlott. (Var.) „…akik húsból és szellemből születtek…”
166
A passzus szerzője e ponton átértelmezi a könyv korábbi részleteit. Ott (10:9–10) arról hallottunk, hogy
a Virrasztók leszármazottai, az óriások megsemmisülnek, e helyütt viszont arról értesülünk, hogy az
óriások testi halála után szellemük kiszabadul, majd büntetlenül folytatja ártó tevékenységét egészen a
végső ítélet idejéig. Ők a mindenkori démoni erők a világban.
167
(Var.) „…mivel a földiektől származnak, de a szent Virrasztóktól vették eredetüket.”
168
(Var.) „…romlásba visznek…”
169
(Var.) „…betegséget okoznak…”
170
„Nem esznek semmit, hanem megtartóztatják magukat, szomjaznak és (csak) ártanak.”
171
Az 1. vers etióp változata meglehetősen romlott. (Var.) „Az óriások halálának, meggyilkolásának és
pusztulásának napjától kezdve, az ártó szellemek – akik az ő húsukból származnak – (bármiféle) fele-
lősségre vonás nélkül fognak rombolni és pusztítani egészen a nagy ítélet bevégzésének napjáig. Akkor
(majd) ítélet alá esik e korszak, és egyszerre fognak mindenkit megítélni.” A romlott szövegváltozatok
ellenére a vers mögöttes elképzelése körvonalazható: a szöveg különbséget tételez a Virrasztók és
leszármazottaik sorsa között. Előbbieket az ítélet napjáig elkülönítve őrzik, míg utóbbiak lelkei ártó
szellemekként működnek a világban egészen a végső ítéletig.
172
A Virrasztók csak jelentéktelen titkok ismerői, míg Henok előtt teljesen feltárulnak az ég titkai. Vö.
Collins. p. 52–53.
42
HENOK ÉGI ÚTJAI
(17–36. FEJEZETEK )
HENOK ÉSZAKNYUGATI ÚTJA

(17–19. FEJEZET)
Henok könyvének 17–19. fejezetei további kiegészítésekkel szolgálnak az előz-

ményekben meghirdetett, közelgő végítélet látomásához. A szövegrész három, jól
elkülöníthető részletre oszlik. Az első (17:1–8) és a harmadik (18:6–19:2) rész
Henok északnyugati irányban tett utazásait beszéli el, melyek során a főhős eljut
az Isten trónusához, majd – a szakasz csúcspontjaként – látogatást tesz a lázadó
angyalokra váró ítélet helyszínén. Ez utóbbit a szerző két (talán szándékoltan
oszcilláló) képpel érzékelteti: elsőként a lázadó angyalok ítéletének helyszínét
láthatjuk, ahonnan a törvényszegő csillagok büntetésének színhelyére jutunk. (Az
utazás későbbi, párhuzamos leírása [21. fejezet] egyértelműen két helyről tesz
említést. Ugyanakkor a könyv más részeiben [vö. 86:1–4; 104:2] a csillagok az
angyalok szimbólumai, így a két csoport és ezáltal a két helyszín végső soron
eggyé olvad. [Mindazonáltal a két helyszín szétválasztásához apróbb szövegmó-
dosítás szükséges. Lásd alább.])
A szövegrész második egysége (18:1–5) Henok kozmikus útjainak összefogla-
lását nyújtja.
A fent említett filológiai nehézségek ellenére a szakasz funkciója meghatároz-
ható. A teljes látomás alapvetően az ítélet térbeli elhelyezésére és ezáltal az ítélet
tényszerűségének megerősítése szolgál.
Az eddigi kutatás a fejezetek szerzője számára irodalmi modellül szolgáló szö-
vegeket több irányban kereste. 1. A 17–19. fejezetek utazásai rokon vonásokat
mutatnak a mezopotámiai mitológiai hagyományból ismert Gilgames-eposz né-
hány részletével, valamint több érintkezési pont is felfedezhető egy Kr. e. 600-ból
származó babiloni világtérképpel. 2. Egy másik elmélet a fejezetek előzményeit a
közel-keleti diplomáciai gyakorlat egy bevett momentumával azonosítja. Eszerint
az idegen királyságba érkező hivatalnoknak egy körutazás során mutatják meg
43
HENOK ELSŐ KÖNYVE
a királyság gazdagságát és hatalmát. 3. A harmadik – és mára talán a leginkább

elfogadottá váló – hipotézis szerint a leírás számára a görög mitológiai hagyo-
mányból ismert „neküia”-szövegek szolgáltak mintául. Ez a Homérosznál és
Platónnál egyaránt felbukkanó műfaj a főhős alvilági útjáról készült beszámoló.
A halál utáni büntetés színhelyére zarándokló hős koncepciója könnyen adaptál-
ható a henoki ítélet elbeszéléséhez. A szövegrész szerzője – minden látszat szerint
– legalább felületes ismeretekkel rendelkezett a görögök között népszerű földrajzi
elképzelésekről.
Az utazás kezdete
(17. FEJEZET)
17. fejezet
1. Akkor felemeltek és elvittek173 egy helyre: égő tűzhöz hasonlatos (lények)

voltak ott, (akik) – valahányszor úgy tetszett nekik – emberi (alakban) jelentek
meg.174 2. A vihar175 (lak)helyére vezettek engem, majd egy hegyre, melynek csú-
csa az égig ért. 3. Fényességes helyeket láttam a végeken176, és mennydörgést
(hallottam), s a mélyben egy tüzes íjat pillantottam meg, nyílvesszőket177 tegezes-
tül, valamint egy tüzes kardot178 és mind a villámokat.179 4. Majd elvittek engem az
élet vizéhez180, melyet (így) neveznek, (később pedig) a nyugati tűzhöz. Ez fogad-
ja be181 a lenyugvó napot. 5. (Innen) egy tűzfolyamhoz182 mentem, melynek tüze
úgy hömpölyög, akár a víz, s nagy tengerbe183 ömlik nyugaton. 6. Megnéztem az
összes nagy folyót184, elértem a hatalmas sötétséget, majd arra helyre jutottam,
173
Henok kísérői, az angyalok. Vö. pl. 19:1.
174
Az utalás tárgyai közelebbről meg nem határozható égi lények.
175
(Var.) „…a sötétség helyére…” A következő leírás képei, illetőleg eredeztetésük (görög mitológiai
vagy biblikus) rendkívül bizonytalan: a részletekhez lásd Coblentz Bautch. pp. 41–156.
176
Tudniillik a föld szélein, ahol az égbolt és a föld érintkezik.
177
A villámok „Isten nyílvesszei”. Vö. Zsolt. 7:13–14; Hab. 3:9.
178
A motívum a görög fordításban nem szerepel.
179
(Var.) „Láttam az égi fények lakhelyét, a csillagok és a mennydörgések tárházait; egészen a föld mé-
lyéig (elláttam), ahol egy tüzes íjat pillantottam meg…”
180
(Var.) „…élő vizekhez…” = folyóvizek. A mondat értelme bizonytalan, Black 1985. (p. 156.) a kifeje-
zést „föld alatti vizekre” módosítja.
181
(Var.) „Ez táplálja a lenyugvó napot.” Az értelmezés bizonytalan.
182
Elképzelhető, hogy a görög mitológia tűzfolyamáról, a Püriphlegethonról volna szó. Vö. még 1QH
11(3):28–36, ahol együtt szerepel e folyó, a henoki leírásban is említett szakadék, valamint az örök
büntetés helyszíne.
183
Valószínűleg a görög mitológiából ismert Okeánosz, a földkorongot körülölelő folyó.
184
Lehetséges, hogy az alvilág következő mitikus folyóiról van szó: Akherón, Kokütosz és Sztüx. Vö.
Black 1985. p. 157.
44
Henok égi útjai (17–36. fejezetek)
ahol minden hús bolyong.185 7. Láttam az esős évszak sötét hegyeit186 s a mély-
ségek vizeinek forrását. 8. Az összes folyó forrását megszemléltem és mind a
mélységek szájait.187
Exkurzus: Henok utazásainak rövid szinopszisa

(18:1–5. VERSEK)
A most következő néhány vers Henok későbbi utazásainak tömör, szinopszisszerű

összefoglalóját, a henoki korpuszhoz kapcsolódó asztronómiai hagyomány rövid
summáját nyújtja. A részlet másodlagos betoldás.
18. FEJEZET
1. Láttam az összes szelek tárházait, és hogy miképpen ékesítette fel188 velük az

egész teremtett világot; a föld alapjait189 is megszemléltem. 2. (Még) a föld sarokkö-
vét190 is láttam és azt a négy szelet191 (is), amelyek a földet és az égboltot hordozzák.
3. Megnéztem, hogyan terjesztik ki a szelek az ég magasságait, s hogyan állnak
meg ég és föld között. Ők az ég oszlopai.192 4. (Azokat) a szeleket is láttam, ame-
lyek az égboltot forgatják – ők okozzák a napkorong és a csillagok nyugtát.193 5.
Láttam azokat a szeleket is, amelyek a földön a felhőket tartják, s az angyalok útjait
(is) megnéztem. A föld szélén pedig megpillantottam az égboltot a (föld) fölött.
185
(Var.) „…ahol egyetlen hús sem járkál.” Az isteni trónus szent körzete vagy az azon túl elterülő bünte-
tés színhelye vagy a földet a transzcendens világtól elválasztó sötétség birodalma.
186
(Var.) „…a téli sötétség szeleit…”
187
Az ókori keleti és a görög kozmológiai hagyomány egyaránt ismeri azt az elképzelést, amely szerint az
összes folyó egy (közös) földalatti forrásból fakad.
188
(Var.) „…rendezte el…”
189
A föld alapjait a bibliai szöveg is többször említi: vö. Iz. 24:18; Zsolt. 18:15.
190
A föld sarokkövéhez, vö. Jób. 38:6.
191
A négy égtáj szelei, vö. a 76. fejezettel. Ezek a szelek tartják össze az univerzumot és hordozzák
alapzatát.
192
A képek forrásához lásd: Zsolt. 104:2–5, ahol a kozmikus szimbólumrendszer hol egy sátor, hol pedig
egy szilárd építmény képeit használja fel. A szelek támasztják alá az égboltot. A kifejezéshez vö. még
Jób. 26:11.
193
Szelek mozgatják az égitesteket is, vö. 72:5; 73:1.
45
HENOK ELSŐ KÖNYVE
Isten trónusa, a bukott angyalok és a pártütő csillagok büntetésének helye

(18:6–19:3. VERSEK)
6. Majd dél felé194 haladtam – (a hely) éjjel-nappal lángokban állt. Hét drágakő-
hegy volt ott:195 három kelet, három pedig dél felé. 7. A keletre néző hegyek színes
kövekből álltak: az egyik gyöngy (volt), a (másik) jáspis.196 A déliek rubintból
voltak. 8. A középső (hegy) az égig ért, mint az Úristen alabástromtrónusa,197 a
trónus csúcsa pedig zafír volt.198 9. Égő tüzet láttam és mindazt, ami a hegyeken
volt.199 10. A hatalmas földön túl megnéztem (azt a) helyet, ahol a vizek össze-
gyűlnek.200 11. Láttam a föld mélységes szakadékát az égi tűz oszlopaival tele,
közöttük zuhanó mennyei tűzoszlopokat201 pillantottam meg; sem a magasban,
sem a mélyben nem lehetett lemérni őket.202
A 19. fejezet első két versének áthelyezését már Dillmann (p. 118.) felvetette. Az
áthelyezés mellett több szempont szól. Nélküle a 18. fejezet 9–11. versei értelme-
zés nélkül maradnának, míg ellenkező esetben a következő szakasz (18:12–16)
verseire kétféle interpretáció is vonatkozna. Emellett szövegünk összevetése a
21. fejezet párhuzamos verseivel szintúgy az áthelyezés mellett tanúskodik. A 21.
fejezet különbséget tesz egyrészről a bukott angyalok, másrészről a pártütő csil-
lagok büntetési helye között.
19. FEJEZET
1. (Akkor) így szólt hozzám Uriél: „E helyütt fognak állni az angyalok szellemei
egészen a hatalmas ítélet napjáig, amikor is ítélet alá esnek, hogy beteljesedjék
(végzetük). Ők, akik asszonyokkal egyesülve, s többféle alakot felvéve megron-
tották az embereket, félrevezették őket, hogy úgy áldozzanak a démonoknak,
194
Az etióp szövegben olvasható iránymegjelölés – egyesek szerint – dittográfia a mondat végéről. A kon-
textus „Isten földi trónusának” északnyugati elhelyezkedését valószínűsíti. Vö. Iz. 14:13. Ugyanez a
szöveghely (Iz. 14:12–19) szolgálhatott forrásul az isteni trónus és a büntetés színhelyének egymáshoz
közeli lokalizálásához is. Vö. még a (párhuzamos) 24–25. fejezettel.
195
(Var.) „Majd továbbmenve egy helyet pillantottam meg, amely éjjel-nappal lángolt: hét drágakőhegy
volt ott…” Nickelsburg (2001. p. 286.) szerint a középső hegy Isten földi trónusa, a többi hat pedig az
égi kíséret számára van fönntartva. Vö. Coblentz Bautch. p. 114–115.
196
A szöveg romlott: (Var.) „A keletiek közül egy színes kövekből állt, a (másik) gyöngy volt, a (harma-
dik) pedig jáspis. A déliek lángszínű kövekből álltak.”
197
A hegyen lakó Isten elképzelése ősi toposz mind a babiloni, mind a kanaáni mitológiában.
198
A szövegben előforduló drágakövek azonosítása (akárcsak a szerző gemmológiájának forrása) megle-
hetősen bizonytalan. A képekhez vö. még Ez. 28:13.
199
(Var.) „S e hegyeken túl lobogó tüzet láttam.”
200
(Var.) „Ezeken a hegyeken túl található a hatalmas föld széle, ott érnek véget az egek.”
201
Az értelmezők szerint ezek a bukott angyalok, esetleg a tűz alakjában szimbolizált isteni büntetés.
202
Az 1Hen 21:7-ben szereplő párhuzamos szöveggel összevetve valószínűsíthető, hogy ez a megjegyzés
eredetileg a szakadék méreteire és nem a tűzoszlopokra vonatkozott.
46
mint az isteneknek (szokás).2032. De asszonyaiknak, akiket az angyalok tévesztet-

tek meg, nem lesz bántódásuk.”204
18. FEJEZET
12. E szakadékon túl egy olyan helyet pillantottam meg, amely fölött nem volt
firmamentum, alulról pedig nem volt a földnek alapja. Nem volt ott sem víz, sem
madarak, csak kietlen pusztaság. 13. Félelmetes dolgot láttam ott: hét csillagot,205
amelyek (úgy néztek ki), mint a lángoló hegyek. (Ekkor) így szólt egy angyal,
mint egy láthatatlan hang:206 14. „Ez a hely az ég és föld vége, az égi csillagok és
a mennyei erők börtöne. 15. Azok a csillagok pedig – amelyek (amott) a tűz fölött
forognak207 – felkelésük idejétől kezdve áthágták az Úristen parancsát, mivel nem
érkeztek pontosan.208 16. (Erre) megharagudott rájuk, és megkötözte őket egészen
addig, míg le nem telik büntetésük ideje209 a titok évében.”
19. FEJEZET
3. Egyedül én, Henok láttam ezeket a víziókat, a mindenség végét.210 Senki más
nem látta azt, amit én láttam.
203
A démonok itt a pogány istenek szimbólumai. Ezt a passzust az ókeresztény kor szerzői közül Jusztinosz
mártír (Apol. II. 5) és Tertullianus (De idol. 4,15) is felhasználja annak illusztrálására, hogy a bálvány-
imádás a Teremtő szándékának eltorzítása.
204
(Var.) „De asszonyaik… szirénekké lesznek.” A LXX a szirén szóval ad vissza egy héber madárnevet
(pl. Mik. 1:8). A közelebbről nehezen meghatározható bagolyfajta jellegzetes panaszos hangja miatt
volt ismert Palesztinában. Vö. Black 1985. p. 161. Nickelsburg szerint (2001. p. 288.) a csábító sziré-
nek szerepeltetése a 8:1 (görög kiegészítésében) említett motívumra utalna vissza.
205
A hét csillag Black szerint (1985. p. 160.) az ókorban is ismert hét bolygó, melyek látszólagos szabály-
talan mozgásuk (vö. még 21:6) miatt gyakran a hitehagyók szimbólumává váltak, míg Albani (idézi
Coblentz Bautch. pp. 147–148.) a Pleiádok csillagkép hét csillagával azonosítja őket, melyek szabály-
talan időben való megjelenését Babilonban negatív ómenként értelmezték. Vö. még Júd. 13.
206
Szó szerint: „…mint egy beszélő szellem…” (Var.) „Mikor erről érdeklődtem, így szólt hozzám egy
angyal:…”
207
(Var) „…égnek…” A szövegromlás a görög szövegben könnyen értelmezhető. Vö. 21:3.
208
A henoki korpusz szerzője nagy súlyt fektet a kozmosz rendszerszerű működésének leírására (vö.
2:1–5:4, illetve 72–82. fejezet), e rendszer működésének megsértése, akár az ember, akár a megszemé-
lyesített kozmikus világ részéről a szöveg szerzője számára kimeríti a bűn fogalmát.
209
(Var.) „…büntetésük ideje – tízezer esztendő.” Vö. 21:6. A pitagoreusok és orfikusok által is kedvelt
büntetési időtartam.
210
Black magyarázata szerint (1985. p. 161.): „…mindent, ami létezik.”
47
HENOK ELSŐ KÖNYVE
HENOK TOVÁBBI UTAZÁSAI

Henok további utazásának szövege kiegészíti, és számos ponton tovább árnyal-

ja a 17–19. fejezetek elbeszéléseit. (Lásd pl. a 21. illetve a 23–25. fejezeteket,
melyek korábbi részletek reinterpretációi.) Ugyanakkor az előttünk álló szakasz
a 12–16. fejezetek második újraértelmezéseként is felfogható (az elsőt a 17–19.
tartalmazta), melynek strukturális előképét a bibliai Zakariás könyve 1–6. feje-
zeteiben fedezhetjük föl.
A passzus felépítése szimmetrikus: 1. a nyugaton fekvő paradicsom, közepén az
eszkhatologikus időben centrális jelentőségre szert tevő élet fájával; 2. Jeruzsá-
lem a világ közepe, az új eszkhaton földi helyszíne; ide ültetik át az élet fáját; 3.
a keleten fekvő Éden, ahol a tudás fája áll.
Ugyanilyen tudatos kompozícióról tanúskodik a szakaszban fellelhető látomá-
sok egységes irodalmi formája is, az egyes víziók elemei szigorú sorrendet kö-
vetnek: 1. bevezetés („Onnan egy másik helyre mentem.”); 2. a látottak tömör
leírása, majd dialógus az angelus interpresszel; 3. doxologikus záróformula. Az
elkülönülő látomások között a szerző ismétlődő képek laza asszociációs láncával
teremt kapcsolatot.
A Virrasztók könyvének zárórészeként előttünk álló szövegrész elsődleges sze-
repe, hogy „térbeli” kiegészítésül szolgáljon az isteni igazságosság korábban
felvázolt koncepciójához. Ez a teremtett világ rendje, szimmetriája és szabályos
működése által is nyilvánvalóvá válik. E tény azonban nem evidens az átlagos
megfigyelő számára – ezért van szükség e „revelációra”.
Mindezeken túl a henoki „kinyilatkoztatás” integráns részét képezik azok a – ko-
rabeli bölcsességtradíció körébe tartozó – „természettudományos megfigyelé-
sek” is, melyek a szakasz utolsó fejezeteiben mitikus elemekkel, illetve a teológiai
értelmezés számára hasznosítható közléselemekkel keverednek.
Egyes feltételezések szerint Henok utazásának legutolsó szakasza a henoki kor-
pusz hányatott hagyományozása során elvált a főszövegtől. E részlet jelenleg Az
égi fények mozgásáról szóló könyv végén található (lásd 81:1–4).
Az arkangyalok nevei
(20:1–7. VERSEK)
A most következő fejezet kettős szerepet tölt be: 1. elhatárolja egymástól a bün-
tetés helyének kétféle leírását (18:6–19:2, illetőleg 21:1–10); 2. bemutatja azt a
hét angyalt, akik Henok kísérői és a látottak interpretátorai lesznek az égi utazá-
sok során. A lista a 6. fejezetben említett lázadó angyalok felsorolásának ellen-
tételezéséül szolgál.
48
20. FEJEZET
1. Ezek a szent, őrt álló angyalok nevei: 2. Uriél, a szent angyalok egyike, a menny-
dörgés és remegés (angyala).211 3. Rafáél, a szent angyalok egyike, az emberek szelle-
mének (angyala).212 4. Ráguél213, a szent angyalok egyike, aki bosszút áll a világon és
az (égi) fényeken214. 5. Míkáél215, a szent angyalok egyike, (őrködik) az emberek leg-
jobbjai fölött, ő (áll őrt) a nép fölött. 6. Szaráqáél216, a szent angyalok egyike, Éva azon
gyermekeinek szellemére ügyel, akik bűnbe viszik a (többi?) szellemet.217 7. Gábriél218,
a szent angyalok egyike, aki a kígyókért219, az (Éden)kertért és a kerubokért felelős.220
Az engedetlen csillagok büntetési helye

(21:1–6. VERSEK)
A fejezet témája és szövegezése alapján a 18:10–19:2 dublettje, mely fordított sorrend-

ben mutatja be a lázadó csillagok, valamint a bukott angyalok büntetésének színhelyét.
21. FEJEZET
1. Akkor tovább haladtam mindaddig, (amíg) egy (olyan) helyre (jutottam), ahol
semmi sem volt. 2. Rémisztő dolgot láttam ott. Nem láttam fent égboltot, sem
(szilárdan) megalapozott földet (odalent), csak kietlen221, borzongató pusztaságot.
3. Az ég hét csillagát láttam ott (szorosan) megkötözve,222 (olyanok voltak) mint a
211
(Var.) „… aki a világra és a Tartaroszra felügyel.” Uriél nevének jelentése „Isten fénye/tüze”. A mezo-
potámiai mitológiában a napisten (Samas) egyszersmind az alvilág bírája is. Uriél lesz Henok kísérője
későbbi égi utazásai során is. Vö. 72–82. fejezetek.
212
Rafáél legfontosabb tradicionális feladatköre a gyógyítás (vö. 10:6). A qumráni apotropaikus szövegek
rendszeresen említik a betegséget okozó démonok ellenfeleként. A következőkben (22:3, 6) viszont a
holtak „szellemének” felügyelőjeként mutatkozik meg, míg a 32:6-ban, Gábriél szerepét bitorolva, ő
vezeti körbe Henokot a Paradicsomban. Vö. Black 1985. pp. 162–163.
213
(Var.) „Reuél…” Ráguél funkciója rendkívül bizonytalan. Milik. (p. 219–220) a jelen vers és a 23:4 alapján
Ráguélt „a csillagok pásztorának” tartja, aki mintegy örökös mozgásban tartja őket. Vö. még Black 1985. p. 165.
214
(Var.) „…aki bosszút áll a(z égi) fények világán.” A mondat második felének értelmezése bizonytalan.
215
Míkáél a zsidó hagyomány számos művében szerepel Izrael patrónusaként. Vö. Dán. 10:13, ahol más
népek angyalaival együtt említik.
216
(Var.) „Szaríél…” A névalakhoz vö. 10:1. A fenti etióp forma máshonnan nem ismert.
217
(Var.) „… akik a szellem ellen vétenek.” A mondat vége az etióp kéziratokban nehezen értelmezhető.
218
Gábriél (= Isten ereje), akinek hagyományos funkciója az isteni üzenet közvetítése (vö. Dán. 8:16; Lk. 1:19,
26.), itt a Paradicsomkert őreként áll előttünk. Vö. még J. J. Collins, ‘Gabriel’, in DDDB. pp. 338–339.
219
Utalás Gen. 3:1-re.
220
A görög szöveg hét arkangyalról tud. (Kieg.) „Remiél, a szent angyalok egyike, akit Isten azok fölé rendelt,
akik (majd) felkelnek. Ez a hét arkangyal neve.” E hetedik angyal a záró látomásban, az eredeti helyéről
utólagosan elmozdított 81. fejezetben lép színre. (Vö. még a 81. fejezethez írott magyarázatokkal.)
221
(Var.) „…megzabolázatlan…”
222
(Kieg.) „…és a földre hajítva…”
49
HENOK ELSŐ KÖNYVE
hatalmas hegyek, és égtek, mint a tűz. 4. Ekkor így szóltam: „Mely bűn miatt kö-
tözték meg őket, és (mi végre) lettek ide kivetve?” 5. Így szólt hozzám Uriél, az
egyik szent angyal, aki velem volt (és) vezetett engem:223 „Miért kérdezősködsz,
Henok? Miért érdeklődsz, tudakozódsz és nyugtalankodsz? 6. Ezek az égnek
azon csillagai, akik áthágták a magasságos Úristen parancsát, és ide kötöztettek,
amíg el nem telik (felettük) tízezer idő, büntetésük napjainak száma.
A bukott angyalok büntetési helye

(21:7–10. VERSEK)
7. Onnan egy másik helyre mentem, mely még az előzőnél is félelmetesebb volt.
Valami borzalmas dolgot láttam: hatalmas tüzet, mely lángolt és lobogott. Volt
(azon a helyen) egy hasadék, amely a mélységig ért, tele hatalmas zuhanó tűz-
oszlopokkal; sem átmérőjét, sem nagyságát nem láthattam, s képtelen voltam
felfedezni az alapját.224 8. Ekkor így szóltam: „Milyen borzalmas ez a hely, még
rátekinteni is gyötrelem.” 9. Erre Uriél válaszolt nekem, az egyik szent angyal,
aki velem volt. Így beszélt, és azt mondta: „Miért félsz ilyen nagyon, Henok, és
miért remegsz ennyire e borzalmas hely és e kín látványa miatt?”225 10. Majd azt
mondta: „Ez a hely az angyalok börtöne, itt tartják őket fogva örök időkig.”
A holtak hegye
(22:1–14. VERSEK)
Az ítéletre várakozó holtak sorsát leíró fejezet többszöri átdolgozás nyomait vi-
seli magán. Erre utalnak a szöveg jelenlegi állapotában is fellelhető követke-
zetlenségek, illetve az etióp szöveg torzulásai. A szakasz legkorábbi részletét az
1–4. versek alkották, melyek eredeti formájukban még nem ismerték a földi életet
követő differenciált túlvilág képzetét. (E verzió a halottak végső tartózkodási he-
lyeként értelmezett [meghatározatlan számú] üregről beszélt.)
A szöveg revíziójára egy pontosabban meg nem határozható, későbbi periódusban
– a zsidó túlvilág-elképzelések árnyaltabbá válásával párhuzamosan – került sor. Az
új koncepció a 8–13. versekben bukkan fel, a szövegnek ebben a rétegében hallunk elő-
ször az üregek elhatárolásáról (világos-sötét), valamint a bennük lévők erkölcsi alapon
223
(Var.) „…Uriél, az egyik szent angyal, aki velem volt, (és) vezette őket (= az angyalok vagy a csillagok
vezére?)…”
224
E leírhatatlan méretek e ponton inkább a szakadékra, míg a párhuzamos 18:11–ben látszólag az osz-
lopokra vonatkoznak.
225
(Var.) „Erre Uriél válaszolt nekem, a velem lévő egyik szent angyal. Így beszélt, és azt mondta: »Miért
félsz ilyen nagyon, Henok?« Mire így válaszoltam: »E borzalmas hely és e kín látványa miatt.«” E
variáns látszólag jobban őrzi az (eredeti?) dialógus-sémát.
50
történő differenciálásáról. Eszerint négy fokozat és ennek megfelelően négy üreg léte-
zik: 1. az igazaknak [9b. vers]; 2. azoknak a bűnösöknek, akik vétke életük során bün-
tetlen maradt (10–11. vers); 3. azon bűnösöknek, akik szenvedéseikkel már törlesztettek
valamit (12. vers); 4. végül a bűnösök (nehezen differenciálható) negyedik csoportja
(valószínűleg a kollaboránsok, talán hellenizáló zsidók) számára (13. vers). A szöveg
későbbi redaktora ennek az értelmezésnek megfelelően alakította át a fejezet kezdő ver-
seit, illetve ekkor illesztette be az 5–7. verseket, a bosszúért kiáltó Ábel látomását is.
A görög szöveghagyomány további átdolgozáson esett át, itt a 12–13. verseket
összetartozóként interpretálták, és ezzel párhuzamosan a 9. vers elején szereplő
számot – a korábbi négyről háromra – módosították.
A fejezet jelen formájában két alapvető állítást közvetít: 1. az ember halála
után erkölcsi megítélésétől függő bánásmódban részesül; 2. ugyanakkor a végső
elszámolás csak az ítélettel válik teljessé.
22. FEJEZET
1. Onnan egy másik helyre mentem, majd nyugaton egy nagy és magas hegyet226,
kemény sziklákat és négy szépséges helyet227 mutatott nekem. 2. …belül mély volt
és tágas és nagyon sima… „Milyen sima ez a körbeforgó (valami), milyen mélysé-
ges és sötét a szemnek…”228 3. Ekkor így válaszolt Rafáél, a velem lévő egyik szent
angyal, s ezt mondta: „Ezek a gyönyörűséges229 helyek (azért vannak, hogy) bennük
gyűljenek össze a szellemek, a halottak lelkei. Nekik teremtették őket, (hogy) itt
gyülekezzenek össze mind az emberek fiainak lelkei. 4. Ezeket a helyeket (azért)
alkották, hogy ott tartsák (fogva) őket ítéletük napjáig, megszabott idejük (eljöve-
teléig) – milyen távoli is még megszabott idejük230 –, amíg el nem éri őket a nagy
ítélet.” 5. Láttam a halottak szellemeit, hangjuk az égig hatolva panaszkodott.231 6.
Ekkor megkérdeztem Rafáélt, az angyalt, aki velem volt: „Kinek a szelleme ez,
akinek hangja (az égig) érve panaszkodik?” 7. Így válaszolt nekem, és azt mondta:
„Ez az a szellem, mely Ábelből kijött, midőn a testvére, Káin megölte őt; s mind-
addig fog panaszkodni ellene, amíg ki nem irtják (Káin) magját a föld színéről, s
amíg el nem törlik magzatát az emberek utódai közül.”232 8. Tovább kérdezősköd-
226
A Biblia nem ismeri a nyugati hegyek között elhelyezkedő alvilág képzetét. Ez utóbbi idea – minden
bizonnyal – idegen (babiloni, görög, egyiptomi) eredetű. Black (1985. p. 165.) szerint a vers a 17:6
bővített kommentárja.
227
A szöveg romlott. (Var.) „…és négy üreget mutatott nekem.”
228
Az etióp szövegváltozat erősen romlott. (Var.) „Négy üreg volt benne: mélyek és sima (felületűek). Há-
rom sötét volt, az egyik viszont fényes, és egy vízforrás fakadt a közepén. Ekkor így szóltam: »Milyen
sima (felületűek) ezek az üregek, milyen mélyek és sötétek a szemnek.«”
229
(Var.) „…üreges…”
230
Glossza az etióp szövegben.
231
A mondat az arámiban egyes számban áll. A 6. vers jelenlegi formája is ezt a variációt hitelesíti.
232
Káin és Ábel történetének említése paradigmatikus érvényű: Ábel az első ártatlan áldozat és Káin az
első gyilkos.
51
HENOK ELSŐ KÖNYVE
tem felőle és mindenek ítélete felől,233 s azt mondtam: „Miért van elkülönítve az
egyik (hely) a másiktól?” 9. Így válaszolt nekem, és ezt mondta: „Ez a három
(üreg) azért készült, hogy elválassza (egymástól) a halottak szellemeit; s hason-
lóképpen234 az igazak lelkei235 is el vannak különítve: víznek forrása az (a hely), s
fény (ragyog) felette.236 10. Ugyanígy készült (egy hely azon) bűnösök számára
is, akik felett haláluk és temetésük idején (még) nem mondtak ítéletet. 11. Ott
különítik el lelküket e nagy gyötrelemre, egészen az örökké átkozódókra237 váró
ítélet, büntetés és gyötrelem hatalmas napjáig, a lelkükön vett bosszú idejéig.238
Itt kötözi meg őket örök időkig. Valóban ősidők óta létezik e hely. 12. Éppígy
külön lesznek a panaszos lelkek, akik feltárják (igaztalan) halálukat, midőn le-
gyilkolták őket a bűnösök napjaiban.239 13. Hasonlóképpen egy (külön) helyet
teremtettek azon lelkeknek, akik nem voltak igazak, hanem bűnösök; s a bűnben
elmerülvén a gonosztevőkkel lesznek egyenlővé. Lelküket ugyan nem ölik meg
az ítélet napján, de fel sem kelnek innen (többé)240. 14. Ekkor dicséretet mondtam
a Dicsőség Urának s így imádkoztam: „Áldott legyen241 Uram, a Dicsőség és
Igazság Ura, aki mindent irányít örök időkig.”
A nyugati tűz
(23:1–4. VERSEK)
A következő (23–25.) fejezetek szintén korábbi részletek dublettjei, illetve rein-

terpretációi. A jelen fejezethez lásd: 17:4–5.
23. FEJEZET
1. Innen egy másik helyre távoztam nyugat felé, a föld széleiig. 2. Lobogó tüzet lát-
tam ott, (mely szünet nélkül) futkosott, nem nyugodott meg, nem hagyta abba a futá-
sát sem éjjel, sem nappal, és nem is változott. 3. Így tudakozódtam: „Mi ez, ami nem
233
Bár az etióp szöveg jelen állapotában értelmes, a kontextushoz jobban illik a görög változat: „Tovább
kérdezősködtem felőle és az üregek felől.”
234
Black (1985. p. 167.) szerint: „amott az igazak lelkei vannak elkülönítve…”
235
A 9–13. versekben a görög szöveg és néhány etióp kézirat is következetesen szellemről beszél.
236
A fény és az életadó víz kombinációjához lásd Zsolt. 36:10.
237
(Var.) „…az örökké átkozottakra…”
238
Az eredeti bibliai gondolattól idegen a Seolnak (a bibliai alvilágnak) kizárólag a végső ítéletig tartó, a
büntetés átmeneti helyszíneként való értelmezése. (Kivétel talán Iz. 26:14–19.)
239
E csoport pontos meghatározása rendkívül bizonytalan. Black (1985. p. 167–168.) szerint itt ártatlan
áldozatokról, mártírokról (az ő előképük Ábel) van szó, ugyanakkor az áldozatoknak a bűnösökkel egy
helyen való szerepeltetése megmagyarázhatatlan.
240
A vers utolsó félmondatának értelmezése bizonytalan. Black (1985. p. 168.) Dán. 12:2-re és a „feltá-
madás hitére” utal.
241
(Kieg.) „Áldott legyen az igazság ítélete, és áldott legyen Uram…”
52
lel nyugalmat?” 4. Ekkor így válaszolt Ráguél242, az egyik szent angyal, aki velem
volt: „Ez az égő tűz, aminek mozgását láttad nyugaton, az összes égi fény (tüze).”243
A hét hegy, az Úristen trónusa és az élet fája

(24:1–25:7. VERSEK)
A következő versek az Isten trónusát bemutató szakasz (vö. 18:6–9.) reinterpretá-

ciójának tekinthetők. E ponton a (hetedik?) hegy egyértelműen Isten trónusaként
áll előttünk. A hegység leírásakor a drágakövek helyett a dús vegetáció a meg-
határozó. Ez Isten nyugati Paradicsoma. A szakasz végén külön hangsúlyt kap az
Élet fájának eszkhatologikus érvényű Jeruzsálembe telepítése. A látomás bibliai
forrásául Iz. 65. fejezete szolgált.
24. FEJEZET
1. Onnan a föld egy másik helyére mentem, (ahol) éjjel-nappal lángoló tűzhe-
gyeket mutatott nekem. 2. Közeledtem felé,244 és hét fenséges hegyet pillantottam
meg. Mindegyikük különbözött a másiktól, és (az összes) gyönyörűséges drága-
kövekből (állt); mind szépséges volt, látványuk lenyűgöző, megjelenésük pompás.
Három (hegy) kelet felé (magasodott), egyik a másikra helyezve, három pedig
délre, (szintúgy) egyik a másikon. (A hegyek között) mély és zegzugos völgyek
(húzódtak), egyikük sem érintkezett a másikkal. 3. Közöttük állt a hetedik hegy.
Mindegyikük magassága hasonlatos volt egy trónszékhez,245 s jó illatú fák vették
körül. 4. Volt a fák között egy, melyhez hasonlót még sohasem szagoltam; sem a
(hegy) többi fái, sem más fák között nem volt hozzá fogható.246 Minden illatszernél
illatozóbb volt. Levelei, virágai és fája nem fonnyadnak el sohasem. Gyümölcse
szépséges volt, mint a datolyapálma fürtje. 5. Ekkor így szóltam: „Nézd e gyönyö-
rűséges fát! Látványa szépséges, levele kellemes, gyümölcse pedig csodás megje-
lenésű”. 6. Erre így válaszolt nekem Míkáél247, az egyik szent és magasztos angyal,
aki velem volt – ő, aki mindezek fölé248 rendeltetett –, és azt mondta:
242
(Var.) „…Reuél…”
243
(Var.) „Ez a folyton mozgó tűz (nem más, mint) a nyugati tűz, amely az összes égi fényeket táplálja (ül-
dözi?, hajtja?).” Vö. 17:4. A jelenség funkciója (ahogyan a 17. fejezetben) itt is tisztázatlan marad.
244
(Var.) „Átkeltem rajta…”
245
Az etióp szöveg valószínűleg romlott. (Var.) „Közöttük állt a hetedik hegy, amely föléjük magasodott,
mint egy trónszék…” A szerző elképzelése szerint Isten trónusának talapzatát egymás fölé tornyosuló
hatalmas hegyek képezik.
246
Az élet fája. A Tudás fáját Henok később, keleti utazásai során írja le (32:3–6.). A henoki szerző a
bibliai hagyományoktól eltérő (ott mindkét fa Édenben áll) forrásokat használt.
247
Míkáél a választottak patrónusaként (vö. 20:5) beszéli el jövőbeli sorsukat. Vö. még 20:7, ahol Gábriél
a Paradicsom őre.
248
(Var.) „…föléjük…” (az angyalok fölé?)
53
HENOK ELSŐ KÖNYVE
25. FEJEZET
1. „Miért kérdezel engem, Henok, e fa illatáról,249 és miért igyekszel megtudni (az

igazságot)?” 2. Ekkor én, Henok, így válaszoltam neki: „(Mindenre kíváncsi va-
gyok,) és mindenről tudni szeretnék (valamit), de legfőképpen erről a fáról.” 3.
Ekkor válaszolt nekem (az angyal), és így szólt: „Az a magas hegy, amit (az imént)
láttál, melynek csúcsa hasonlatos az Úr trónusához, valóban az ő trónja. Ezen fog-
lal helyet a Szent és Hatalmas, a Dicsőség Ura, a Mindenség Királya midőn lejön,
hogy látogatást tegyen a föld javára. 4. Ezt a jó illatú fát – melyet senki sem érint-
het (egészen) a nagy ítélet napjáig, mikor is mindenen bosszút áll, s mindeneknek
véget vet örökre – az igazaknak és az alázatosaknak adják majd. 5. Gyümölcse ad
életet a választottaknak. (A fát) pedig északon250 fogják elültetni, egy szent helyen,
az Úr, a Mindenség Királya házának közelében. 6. Akkor nagy örömben fognak vi-
gadozni, és boldogok lesznek a szent helyen;251 csontjaikba szívják252 a (fa) illatát, s
hosszú életűek lesznek a földön, mint atyáid. Nem éri őket többé szomorúság, sem
kín, sem fáradozás, sem csapás.”253 7. Erre magasztalni (kezdtem) a Dicsőség Urát,
a Mindenség Királyát, hogy ilyen (gyönyörűséget) készített az igazaknak, hogy
ilyesmit teremtett, és hogy (mindezeket) nékik ígérte.
A FÖLD KÖZÉPPONTJÁBA VALÓ UTAZÁS

A föld középpontjába (Jeruzsálem) való utazás a 20–27. fejezetek csúcspontja, és

egyben a szakasz központi témájának lezárása. E ponton ér véget az ítélet földi
helyszíneinek bemutatása. A most következő szakasz az ítélet kettős kimenetelének
szimbolikus megjelenítésére is szolgál. A „vízben bővelkedő” Jeruzsálem az Élet
fájával és a belőle táplálkozó igazakkal erőteljes kontrasztot képez a bűnösök
ítéletének helyszínéül szolgáló kopár és száraz völgyekkel. A szerző leírását Iz.
66. fejezetének képei motiválták. Vö. még Iz. 47:7 és Jel. 22:2.
249
(Var.) „…és miért csodálkozol olyannyira…”
250
Jeruzsálemben
251
(Var.) „Akkor nagy örömben fognak vigadozni, boldogok lesznek, és belépnek a szentélybe…”
252
Magukba szívják. Az eredeti héber/arámi „csont” kifejezés visszaható névmásként is használatos.
253
Az élet fája jövőbeli áttelepítésének képével, valamint a boldogító eszkhaton látomásának leírásával
szerzőnk visszatér az apokaliptikus szerzők kedvelt „Urzeit = Endzeit” paradigmájához, melyet jelen
esetben Iz. 65. fejezetének értelmezése motivál.
54
Jeruzsálem és az elátkozott völgy leírása

(26:1–27:4. FEJEZETEK)
26. FEJEZET
1. Innen a föld közepére mentem, és egy áldott és vízben bővelkedő helyet láttam,
ahol ágak nőttek és sarjadtak egy kivágott fából. 254 2. Egy szent hegyet255 pillantot-
tam meg ott, és a hegy alatt keletre víz256 (tört elő), és dél felé folyt. 3. Kelet felé
(tekintve) egy másik hegyet257 láttam. Olyan magas volt, mint az előző. Közöttük
egy mély és szűk258 völgy259 (nyújtózott), melyben víz folyt (le) 260 a hegy mellett. 4.
Ettől nyugatra (volt) még egy hegy261, alacsonyabb az előzőnél, nem (túl) magas;
ez alatt (is) egy völgy262 húzódott, (a két hegy) között. A három hegy találkozásánál
további mély és száraz völgyek263 (húzódtak). 5. A völgyek mind mélyek és szűkek
voltak, mindegyikük (fala) kemény szikla, és fák nőttek bennük.264 6. Ámulatba
ejtettek e szikl(ák), és a völgy(ek) fölött elálmélkodva igen-igen elcsodálkoztam.
27. FEJEZET
1. Akkor így szóltam: „Mire való ez az áldott, fákkal teli vidék, és (mi célt szol-
gál) ez az elátkozott völgy a közepén?265 2. Erre így válaszolt nekem Rafáél266, az
egyik szent angyal, aki velem volt: „Ez az átokkal sújtott völgy az örökre átko-
zottaké. Itt gyűjtik össze mindazokat, akik illetlenségeket beszélnek szájukkal
az Úristen felől, s akik kemény (szavakkal illetik) az Ő Dicsőségét. Itt gyűlnek
össze, ez lesz ítéletük helyszíne267. 3. Az utolsó időben igazságos ítéletet tartanak
rajtuk az igazak jelenlétében,268 örök időkig és mindörökké. Itt dicsérik majd az
254
(Var.) „…ahol növekvő ágakkal teli, életerős fák álltak.”
255
A Sion-hegy.
256
A Gihon-forrás.
257
Az Olajfák hegyét.
258
Szó szerint: „…melynek nem volt szélessége…”
259
A Jósafát-völgy.
260
A Kidron-patak.
261
A Gonosz Tanács hegye.
262
A Hinnom-völgy (héberül: Gé Hinnom, innen ered a magyarban is meghonosodott „Gyehenna” név.)
263
A szövegvariánsok ingadozást mutatnak a völgyek számát illetően.
264
Az etióp szöveg romlott. (Var.) „Az összes völgy mély volt és szűk, kemény szikla a faluk, és egyetlen
fa sem nőtt bennük.”
265
A Hinnom-völgy az Ószövetségben a sokat kárhoztatott bálványimádás szimbóluma (vö. 2Kir. 16:3).
Ez a kép Henok könyvében új, szimbolikus jelentéssel gazdagodik. A völgy lesz az igazak jelenlétében
lezajló ítélet színhelye (vö. 62:12), melyben a bűnösök a testi büntetés mellett lelki szenvedéseknek is
ki lesznek téve (vö. 98:3). A kép retorikailag az igazak eszkhatologikus lakhelyeként jellemzett Sion és
az alatta nyújtózó Hinnom-völgy ellentétére épül.
266
Másutt Uriél áll, melyet Nickelsburg (2001. p. 319) Szaríélre javít.
267
(Var.) „…lakhelyük…”
268
Vö. Iz. 66:24.
55
HENOK ELSŐ KÖNYVE
irgalmasok269 a Dicsőség Urát, a Mindenség Királyát. 4. Megítélésük napjaiban

dicsőíteni fogják őt azért a kegyelemért, amit sorsukul juttatott. 5. Ekkor magam
is dicséretet mondtam a Dicsőség Urának, szólítottam Őt270, és illő módon meg-
emlékeztem nagyságáról.
ÚJABB UTAK A NÉGY ÉGTÁJ IRÁNYÁBA

A keleti utazás
(28:1–31:3. VERSEK)
A keleti utazás csúcspontját a 32:3–6 versek – a Tudás fájának leírása – képezi.

Az ezt megelőző – az etióp kéziratokban meglehetősen romlott formában megőr-
zött – fejezetek az utazás dokumentációjának szerepét töltik be. Ezekben korabeli
földrajzi és botanikai ismeretek keverednek alapvetően mitikus elképzelésekkel,
illetőleg hagyományos teológiai nézetekkel. Így például a 28. fejezet képei a fű-
szerkereskedelem korabeli központjának számító Petra – és a városon átvezető
Tömjénút – ismeretéről tanúskodnak, míg más részletek (30. fejezet) a libanoni
Beqa-völgyben fekvő közismert ókori nádlelőhely ismeretét tételezik.
28. FEJEZET
1. Onnan kelet felé haladtam, a sivatag hegyeinek (kellős) közepébe, és nem lát-
tam mást, csak sivár pusztaságot, 2. telis-tele e magból sarjadó fákkal.271 Felülről
víz csörgedezett, 3. mely északnyugat felé folyva bővizű zuhatagnak tűnt. Minden
felől víz és harmat szállt fel.
269
(Var.) „….az istentelenek…” A fejezet 3–4. versei két, egymással ellentétes elképzelést megörökítő
szövegvariánsban maradtak ránk. Az általunk használt szövegkiadás a 3. versben egyértelműen a bű-
nösöknek (az igazak jelenlétében megtartott) elítéléséről, majd az igazak dicsőítő énekéről beszél. Ez
esetben csak az a kérdés, hogy a 4. vers két névmási utalása („megítélésük” és „sorsukul”) kire vonat-
kozik (a bűnösökre, akik ítélete felett az igazak örvendeznek, esetleg az igazak örömteli ítéletéről lenne
szó). A másik variáns szerint a bűnösök – bűneik súlyára ráébredvén – még az ítélet előtt az Úristen
dicséretébe fognak. Vö. 62:6, 9, illetve 63:2, 4.
270
(Var.) „…dicsőségét hirdettem…”
271
Az etióp szövegvariánsok romlottak. Az eredeti szöveg egy sivatagi oázishoz (Petrához?) vezető út
leírását tartalmazta.
56
29. FEJEZET
1. Majd a pusztaság egy másik helyére mentem, s a hegység keleti (oldalához)

közeledtem. 2. Ott láttam az ítélet fáit272, amelyek mintha tömjén- és mirhailla-
tot273 árasztó edények274 (lennének), (semmi máshoz) nem voltak foghatók.275
30. FEJEZET
1. Mindezeken túl, nem messze onnét, a keleti hegyek mögött egy másik helyet
láttam: ki nem apadó vizek völgyeit.276 2. Ott egy gyönyörű fát pillantottam meg:
illata, mint a masztix277 illata. 3. A völgyek oldalában illatozó fahéjfákat278 láttam.
Mindezen túl(haladva, továbbra is) kelet felé tartottam.
31. FEJEZET
1. Egy másik hegyet is láttam – rajta fák voltak. Víz tört fel ott, és (valami) nek-
tárhoz hasonló folyt ki, melynek sztürax és galbanum279 a neve. 2. E hegyen túl
egy másik hegyet vettem észre: aloéfák nőttek rajta. Mindegyik fa mandulához
hasonló, kemény gyümölccsel volt tele. 3. Amikor e gyümölcsöt szedik,280 illata
mindent túlszárnyal.
272
Knibb szerint (II. p. 117. korábbi magyarázókra hivatkozva) az arámiban „illatozó fák” szerepeltek.
273
A szövegben előbukkanó gyanta- és fűszerféleségek a korabeli kultusz alapvető kellékei voltak. A rész-
letekhez lásd Nickelsburg 2001. pp. 324–326.
274
Az eredetiben talán egy, a kultuszban használatos, illatozó gyökér neve szerepelt. Vö. Black 1985. p. 176.
275
A vers jelenlegi formájában igen nehezen értelmezhető. (Var.) „Vadon termő (jó illatú?) fákat láttam
ott, amelyek tömjén és mirha illatát árasztották. Fájuk a mandulafához hasonlított.”
276
(Var.) „E völgyeken túl(jutva) kelet felé tartottam. Ott egy másik helyet láttam: vizek völgyeit, melyek-
ben jó illatú nád nőtt.”
277
A masztixfa gyantája. Black (1985. p. 177.) szerint valószínűbb, hogy egyfajta édeskés illatot árasztó
nádféleség.
278
Cinnamonum zeylanicum. Fűszerként és illatanyagként egyaránt használták.
279
Az etióp szöveg kétséges. (Var.) „E völgyeken (átkelve) kelet felé tartottam. Ott is fákkal benőtt hegye-
ket láttam. A fákból sztürax és galbanum nevű nektár folyt...” A sztürax a sztüraxfa (Styrax officinalis)
gyantája, gyógyhatása közismert. A galbanum a Ferula gummosa gyantája. Mindkét anyag a tömjén
alkotórészeként ismert.
280
(Var.) „Ha e gyümölcs (héját) szétmorzsolják (elégetik?)…” Az aloének két formája ismert: az ún. ke-
serű aloé, az Aloe vera leveléből nyert olajféleség. Gyógyhatása már az ókorban is ismert volt, emellett
a holttestek balzsamozására is használták. A sötét aloé az Aquillaria agallocha szárának belsejéből
nyert illatanyag.
57
HENOK ELSŐ KÖNYVE
A Paradicsomkert
(32:1–7. VERSEK)
32. FEJEZET
1. E jó illatú (ligeteken)281 túljutva, átnéztem a hegyek fölött észak(kelet) felé. Hét

(másik) hegyet láttam (ott), finom nárdussal282, illatos cserjékkel, fahéjfákkal és bors-
sal benőve. 2. Majd átkeltem e távoli hegyek csúcsa fölött, s továbbra is kelet felé tar-
tottam. A Vörös-tenger283 fölött is átjutottam, s (a tengertől) eltávolodva Zotiél angyal
felett haladtam el.284 3. (Így) értem el az Igazság Kertjét285, ahol számtalan hatalmas
fát láttam nőni286 – túl azokon a fákon. A (fák mind) hatalmasak voltak és jó illatot
(árasztottak), (látványuk) gyönyörűséges és szemet gyönyörködtető (volt). A Tudás
fáját is láttam ott, melyből fogyasztva megismerték a bölcsességet.287 4. (Mérete)
szentjánoskenyérfához hasonlít, gyümölcse, mint a szőlő fürtje, nagyon szép; az illa-
ta messzire terjed és (mindenhová) elér.288 5. (Ekkor) így kiáltottam fel: „Milyen gyö-
nyörű ez a fa, milyen szépséges és kellemes az alakja!” 6. Így válaszolt erre Rafáél289,
az egyik szent angyal, aki velem volt, és ezt mondta: „Ez a fa a tudás fája, erről evett
ősapád és ősanyád, akik előtted (jártak. Akkor) megismerték a bölcsességet, kinyílt a
szemük, és felismerték, hogy mezítelenek; majd kiűzték őket a kertből.
UTAK A FÖLD SZÉLEIHEZ

A könyv lezárásának szerepét betöltő rövid fejezetek az Égi fények mozgásának

könyve bizonyos részleteire utalnak. Így a 33. fejezet a 75. fejezet témáját elő-
vételezi, míg a 34–36. fejezetek a 76. fejezet rövid summáját adják. A szakaszok
egymáshoz való viszonya nem egyértelmű, vö. Black 1985. p. 180.
A részlet funkciója kettős: 1. további kiegészítésül szolgál Henok utazásaihoz,
bővítve ezáltal az eddigiekben megismert (a henoki bölcsességtradíció integráns
281
Az etióp kéziratokban a szöveg meglehetősen romlott: „E jó illatokon túl…” (Var.) „E hegyeken túl…”
282
A nárdus a Nardostachys jatamansiból nyert olaj. Illatszerként és gyógyszerként egyaránt használták.
283
A Vörös-tenger elnevezés az ókorban – a mindenkori szerző földrajzi helyzetének függvényében –
utalhat a Perzsa- (Arab-)öbölre, vagy akár az Indiai-óceánra is.
284
(Var.) „…átkeltem a Vörös-tengeren, majd eltávolodtam tőle és áthatoltam a távoli sötétségen.” Az etióp szö-
vegben felbukkanó angyalnév más korabeli forrásból nem ismert. A szövegromlás – melynek során a sötétsé-
get jelentő névszót tulajdonnévnek értelmezték – valószínűsíthetően a görög fordításban következett be.
285
Éden
286
(Var.) „…és két fát láttam…” A görög szöveg e ponton (a többitől jól megkülönböztethető) két fára
tesz utalást.
287
(Var.) „A Tudás fáját is láttam ott, melynek gyümölcsét a szentek eszik, és megismerik a bölcsességet.”
288
(Var.) „Magassága, mint a ciprusfáé, levelei akár a szentjánoskenyérfáé…”
289
(Var.) „…Gábriél…”
58
részét képező) „természettudományos ismeretek” körét. 2. Alkalmas átvezetésnek

bizonyul az Égi fények mozgásának könyvéhez, mely a hagyományozás egy pont-
ján valószínűsíthetően a henoki korpusz e részéhez csatlakozott.
33. FEJEZET
1. Innen a föld széleiig mentem, ahol számtalan különféle vadállatot láttam, meg
változatos alakú, szépségű és hangú madarakat. Nem volt közöttük egyetlen egy-
forma sem. 2. Ezektől az állatoktól keletre megpillantottam a föld széleit, me-
lyeken az ég nyugszik, s az ég nyitott kapuit. 3. Láttam, hogyan mennek ki az
ég csillagai, megszámoltam a kapukat, melyeken át távoznak; felírtam az összes
kimenetelüket, mindegyiküknek külön-külön, számuk, nevük, együttállásuk, ide-
jük és hónapjaik szerint, (úgy) ahogy a velem lévő (szent) angyal, Uriél mutatta
nekem. 4. Mindent megmutatott és feljegyzett nekem, még a nevüket, törvényei-
ket és kötelességeiket is felírta.
A föld északi széle

(34:1–3. VERSEK)
34. FEJEZET
1. Onnan a föld északi széleihez mentem, s ott egy nagy és dicsőséges csodát lát-
tam, a föld legszélén. 2. Három nyitott mennyei kaput pillantottam meg az égben,
mindegyikből északi szelek jöttek elő. Amikor fújnak, hideg van; jég, dér, hó,
harmat és eső (hullik). 3. Az egyik kapuból áldást hozóan fújnak, de ha a másik
(két) kapun jönnek ki, (akkor) tépik és kínozzák a földet, s hevesen fújnak.290
A föld nyugati széle

(35:1. VERS)
35. FEJEZET
Innen a föld nyugati széle felé haladtam, s ott is három nyitott kaput láttam,
ahogy keleten291. Ugyanannyi kaput és ugyanannyi kijáratot.
290
Vö. 76:10, ahol a középső kapuból kilépő szelek áldáshozók, a két szomszédos kapun kilépők viszont
ártalmasak.
291
Charles (APOT. 208.) szövegromlásnak véli és javítja („északon”), illetőleg a szakasz áthelyezését
javasolja (36:3 után). Véleményünk szerint a szöveg javítása nem szükséges.
59
HENOK ELSŐ KÖNYVE
A föld déli széle

(36:1. VERS)
36. FEJEZET
1. Onnan a föld déli széléhez mentem. Ott (ismét) három nyitott mennyei kaput
láttam, melyekből a déli szél, harmat, eső és szél jött elő.
Visszatérés keletre
(36:2–4. VERSEK)
2. Innen kelet felé mentem, az égbolt (keleti) széleiig, ott az ég három kelet felé
nyíló kapuját láttam. Felettük kicsiny kapuk (nyíltak). 3. Ezeken a kis kapukon
keresztül mennek ki az ég csillagai és haladnak nyugat felé azon az úton, amit
mutattak nekik. 4. Amikor mindezt láttam, dicsőítettem – s örökké dicsérni fo-
gom – a Dicsőség Urát, aki azért alkotta e nagy és dicső dolgokat, hogy feltárja
művének nagyszerűségét angyalai és az emberi lelkek előtt, hogy azok dicsőítsék
művét; s azért, hogy minden teremtménye lássa erejének alkotásait, dicsérje ke-
zének nagy műveit és áldja Őt mindörökre.
60
Képes beszédek könyve
A Képes beszédek könyvének (a továbbiakban Képes beszédek) struktúrája nem

határozható meg egykönnyen: az alaptémát (a Választott mint bíró részvételével
lezajló eszkhatologikus ítélet látomását és a választott igazak sorsának alakulá-
sát) a szöveg szerzője három, egymást kiegészítő hasonlat avagy parabola által
fejti ki. Ugyanakkor a hasonlatok analógiák komplex sorára épülnek: analógia
figyelhető meg egyrészről az igazak és a gonoszok, másrészről az égi és a meny-
nyei „szentek” (= transzcendens lények, illetve a haláluk után hozzájuk haso-
nuló igazak) sorsa között, sőt bizonyos szinten a kozmosz rendje és az igazak
sorsa között (vö. 43:4) is. Ugyanakkor a téma egyenes vonalú kibontakozását
hosszabb-rövidebb bölcsességi vagy víziószerű részletek szakítják meg. A látszó-
lagos kuszaság egyik oka a könyv alapszövegébe kerülő későbbi interpolációk
nagy száma. (Lásd például a Noé alakjához és a vízözön elbeszéléshez kötődő
számos részletet: 54:7–55:2; 60; 65–69. fejezetek.)
A 19. századi kutatás, a kibontakozó Pentateukhosz-kritika hatásaként, meg-
próbált a henoki korpuszon belül is különböző forrásrétegeket feltárni. Ez az
irányzat mára háttérbe szorult. Ma inkább a szövegben fellelhető irodalmi egy-
ségek típusai állnak az érdeklődés középpontjában. G. W. E. Nickelsburg szerint
(1981. p. 214) a Képes beszédek négy alapvető irodalmi formát alkalmaz. 1. A
szövegek egy jelentős része a Virrasztók könyvéből megismert égi utazás, az ott
részletesen vázolt formai jellegzetességekkel (vízió – dialógus – interpretáció).
2. Ettől jól elkülönül a narratív anyag (pl. a vízözön-elbeszélés, 65–68. fej.). 3.
A harmadik formát Nickelsburg az ítélet leírásában kulmináló mennyei tablók
sorában jelöli meg, melyeket az ítéletre előremutató allúziók (4.) sora egészít ki.
A Képes beszédeket ugyanakkor szokás a 19. század óta önálló szövegegység-
ként, különálló henoki írásként is kezelni. A szöveg ténylegesen számos, kizáró-
lag e könyvre jellemző elnevezést, allúziót és toposzt tartalmaz. (Gyakran ezek
hordozzák a Képes beszédek könyvének sajátos, a henoki korpusz többi tagjától
legélesebben elhatárolható üzenetét.) Ilyenek például az ószövetségi „Seregek
61
HENOK ELSŐ KÖNYVE
Ura” kifejezés parafrázisának tekinthető „Szellemek Ura” elnevezés1 (több mint

száz alkalommal bukkan fel a teljes szövegben) vagy a Dán. 7:9-ből kölcsön-
zött „Ősöreg” cím. Különleges érdeklődést váltott ki (elsősorban krisztológiai
szempontból) a könyvben fellelhető messiási címek („Választott”, „Messiás”,
„Igaz”) vizsgálata, s máig nem tisztázott minden kétséget kizáróan (a szintén a
Képes beszédekben felbukkanó negyedik messiási cím) az „Emberfia” elnevezés
kapcsolata, egyrészről az ószövetségi előzményekkel (Dán. 7.), másrészről a ki-
fejezés evangéliumi és ókeresztény értelmezésével.
Nem kevésbé problémás kérdés a Képes beszédek datálása sem. A vélemé-
nyek a múltban két jól definiálható álláspont között mozogtak. Az egyik a Képes
beszédek szövegét alapvetően zsidó szerző művének tekintette, és a szöveget a
Hasmoneus-korszakból (a Kr. e. 2. sz. közepétől a Kr. e. 1. sz. közepéig) vagy az
ezt követő néhány évtizedből eredeztette. Egy másik csoport a keletkezés időpont-
ját a kora keresztény évtizedekre datálta (Milik [ p. 89–98.] a Kr. u. 3 évszázadból
való származás mellett érvelt), és a szöveget keresztény szerző alkotásának –
vagy legalábbis zsidó eredetű szöveg keresztény átdolgozásának – tartotta. A ma
leginkább elfogadott álláspont szerint2 a könyv zsidó szerző munkája, és végső
formájában a Kr. u. 1. évszázadra (de még a 66–70-es zsidó felkelés előtti idő-
pontra) keltezhető. Mindmáig vita tárgyát képezi a könyv két utolsó fejezetének
(70–71.) funkciója és eredeztetése. (A részleteket lásd a megfelelő helyen.)
Mivel a szöveg csak etióp fordításban maradt ránk, nem könnyű egyértelműen
állást foglalni a Képes beszédek eredeti nyelvével kapcsolatban sem. Milik (p.
92.) görög nyelvű alapot feltételezett, Black (1980. pp. 23–28.), a szöveg néhány
problémás helyére hivatkozva, a beszédek héber nyelvű „Urschriftje” mellett ér-
velt, míg mások3 – a korpusz többi darabjához hasonlóan – arámi ősszöveget
valószínűsítenek.
A fent vázolt filológiai és irodalomtörténeti nehézségek ellenére a szöveg funk-
ciója jól meghatározható. A könyv allegóriáinak sora bizonyosságot kíván önteni
hallgatói szívébe, hogy sorsuk biztosítva van a Szellemek Ura Választottjának,
a titokzatos Emberfiának a kezében. A választott igazak e bírája és sorsuk rep-
rezentánsa most még rejtetten él, de a beavatottak előtt (éppen a henoki könyv
által) feltárulnak titkai. Nekik nem kell mást tenniük, mint hinni létezésében és
bízni szabadító eljövetelében.
Végezetül érdemes még felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a Képes be-
szédek szövege – a henoki korpusz többi darabjával ellentétben – nem szerepelt
a qumrániak által hagyományozott szövegkorpuszban. Helyette a qumrániak a
Virrasztók mítoszához kapcsolódó, Óriások könyve címet viselő alkotást örökí-
tették tovább.
1
A kifejezés az „(égi) szellemek (seregeinek) Ura”-ként értelmezhető. A cím valószínűsíthető eredetéhez
vö. Black 1985. pp. 189–192.
2
Vö. Collins. p. 178.
3
Vö. Collins. p. 178.
62
Képes beszédek könyve (37–71. fejezetek)
BEVEZETŐ BESZÉD
(37. FEJEZET)
A bevezető beszédet is magába foglaló Első képes beszéd Nickelsburg (1981. p.

216.) szerint4 a Virrasztók könyvének struktúráját reprodukálja: 37. fej. = 1:1–3,
bevezető sorok; 38. fej. = 1:3–9, teofánia = epifánia; 39:1. vers = 6–7. fejezet, a
Virrasztók története; 39:2. vers = 14:1. vers, a trónvízió bevezetője; 39:3–40. fej.
= 14. fejezet, a trónvízió.
37. FEJEZET
1. A második látomás,5 amit látott. A bölcsesség látomása, melyet Henok, Járed

fia, Malálél fia, Kájnán fia, Enos fia, Szet fia, Ádám fia látott.6 2. Ez a bölcsesség
kezdete7, amelyet felemelt hangon beszéltem el8 és hirdettem a szárazföld lakói-
nak9. Halljátok, ti ősök10, és lássátok, ti utódok, a Szent szavait,11 amit a Szellemek
Ura12 előtt fogok előadni! 3. (Talán) jobb lett volna mindezt csak az ősök előtt
feltárni, de nem akarjuk megvonni a bölcsesség kezdetét az utódoktól13 sem. 4
Mind ez ideig senkinek sem adott a Szellemek Ura olyan bölcsességet, mint amit
én kaptam, értelmemnek és a Szellemek Ura kívánságának megfelelően, akitől az
örök életet is elnyertem.14 5. Három képes beszédet15 bízott rám, és én felemeltem
(szavamat), hogy elmondjam őket a szárazföld lakóinak.
4
Az összefüggésre Nickelsburg előtt mások is utaltak már. Vö. Black 1985. p. 188, 193.
5
Az első az 1:2-ben kezdődő Virrasztók könyve volt.
6
A genealógiához lásd: Gen. 5:1–24.
7
Az etióp kifejezés (ahogy a feltételezett sémi eredeti is) ambivalens, „summát” is jelenthet. Vö. Black
1985. p. 194.
8
A személyváltáshoz vö. 1:2.
9
A terminus a Képes beszédek mellett a Jelenések könyvében is felbukkan (vö. Jel. 14:6), ugyanakkor a
(Jelenések könyvétől eltérő módon) szövegünkben nem hordoz egyértelműen azonosítható pozitív vagy
negatív konnotációt.
10
A pátriárkák.
11
(Var.) „…e szentséges beszédet…”
12
Az elnevezéshez lásd az 1. jegyzetet.
13
Az eszkhatologikus ítélet előtti utolsó generációkról (a szöveg valós szerzőjének kortársairól) van szó.
14
Vö. 39:8; 48:7.
15
A képes beszéd vagy parabola eredendően prófétai forma, amely az olvasó számára a közlés kinyilat-
koztatott jellegét szavatolja.
63
HENOK ELSŐ KÖNYVE
ELSŐ KÉPES BESZÉD

Az első a legrövidebb képes beszéd. A szöveg a fokozatosan kibontakozó, szinte dráma-

ként értelmezett ítélet szereplőinek felvonultatásával és a cselekmény rövid, vázlatszerű
bemutatásával indul. A Virrasztók könyvét idéző részletek után következik a szakasz
csúcspontja, a választott igazak eszkhatologikus lakhelyének leírása (39:3–14).
Az előttünk álló versek értelmezése egy alapvető szövegkritikai problémát vet
fel. A Képes beszédek etióp szövege két, egymástól jól elkülöníthető szövegvari-
ánsban maradt ránk. Az egyik változat bizonyos (egyértelműen pozitív jelentés-
tartalmú) jelzőket kollektív fogalomként kezel (pl. választottak, igazak), míg a
másik ilyenkor egy individuális olvasatot (a Választott, az Igaz) preferál. A Vá-
lasztott (Igaz) a közösség transzcendens megfelelője, akinek sorsa mintegy elő-
revetíti a választott igazak sorsának jövőbeli alakulását, míg a kollektív olvasat
a szabadítóhoz hasonló tulajdonságokkal felruházott (és ez által hozzá [a szöveg
szintjén is] közel álló) csoport jellemzésére szolgál.16 Az egyes és többes számú
alakok váltakozása tehát gyakran szándékolt – a helyzetet csak tovább bonyolítja
az egyes kéziratok másolása közben fellépő hibák sora.
Az Első képes beszéd számos idegen eredetű részletet is tartalmaz. Így például
a 41:3–8 versek, valamint a 43–44. fejezet Az égi fények mozgásáról szóló könyv
párhuzamainak tekinthetők, míg a 42. fejezet egy önálló bölcsességi tradíció szö-
vegünkbe került részlete. E fejezetek jelenlegi pozíciójában betöltött funkciója
nem egészen világos.
A gonoszok feletti ítélet

(38:1–6. VERSEK)
38. FEJEZET
1. Az első képes beszéd. Ha majd láthatóvá válik az igazak gyülekezete17, és a bűnö-

söket elítélik bűneik miatt, és elűzik őket a szárazföld színéről, 2. midőn megjelenik
az Igaz18 azon igazak és választottak előtt, kiknek tetteit a Szellemek Ura mérte meg,19
és fény ragyog fel20 a szárazföldet benépesítő igazaknak és a választottaknak – hol
16
Vö. Collins. pp. 183–187.
17
A Képes beszédekre jellemző fordulat, vö. 53:6; 62:8. Az eredeztetéshez lásd: Black 1985. p. 194.
18
VanderKam (pp. 171–172.), az etióp kéziratok többsége által megőrzött változatra hivatkozva, a termi-
nus absztrakt olvasata („Igazság”) mellett érvel, ahogyan a szóalak egyéb (a bevezetőben leírt kétértel-
mű) felbukkanásainál is (47:1 és 4) következetesen a kollektív értelmezés (igazak) felé hajlik.
19
(Var.) „...akinek a tettei a Szellemek Urától származnak…”
20
Vö. Iz. 9:1.
64
lesz akkor a bűnösök lakhelye, és hol lelnek nyugalmat azok, akik megtagadták21 a
Szellemek Urát? Jobb lett volna meg sem születniük.22 3. Ha majd feltárulnak az iga-
zak titkai,23 (akkor) elnyerik (méltó) büntetésüket a bűnösök, az istenteleneket pedig
elűzik az igazak és a választottak színe elől. 4. Attól kezdve nem rendelkeznek többé
hatalommal a föld birtokosai,24 és nem övezi őket tisztelet; még arra is képtelenek
lesznek, hogy a szentek arcára tekintsenek, mivel a Szellemek Urának fénye25 ragyog
fel a szentek, igazak és választottak orcáján. 5. Megsemmisülnek abban az időben a
hatalmas királyok26, az igazak és szentek kezébe adatnak. 6. Attól fogva senki sem tud
többé kegyelmet kérni27 a Szellemek Urától, hiszen véget ér életük.
Az igazak és választottak lakhelye

(39:1–14. VERSEK)
39. FEJEZET
A fejezet első két verse, ahogy azt az etióp kéziratok eltérései egyértelműen mu-
tatják, a szöveghagyományozás során összekeveredett, jelenlegi formájában ér-
telmezésre szorul. Korábban a verseket interpolációnak tartva törölték, míg a
39:2b-t („Nem lesz számukra irgalom…”) a 38:6 záró gondolataként (a hatal-
masságok felett mondott ítélet részeként) értelmezték.
A jelenlegi megfogalmazás azonban (némi korrekció után) tartható. A szöveg
javítására két lehetőség kínálkozik. 1. Vagy Charleshoz (APOT. p. 210.) csatla-
kozva a mondatokat múlt idejűként kezeljük, s a szöveget a Virrasztók történetére
való utalásként értelmezzük (hasonlóan Nickelsburg 1981. p. 216.). 2. Vagy egy
másik etióp kéziratot („Úgy lesz majd azokban a napokban, hogy dicsőséges
[lények] szállnak le az ég magasából, hogy hasonuljanak a szentek és válasz-
tottak gyermekeihez, s magjuk egyesülni fog az emberek fiainak [magjával].”)
21
A Képes beszédek szerzője számára ez a legsúlyosabb bűn (vö. még 41:2; 45:2). A kifejezés ellentéte
„hinni a Szellemek Urában” (vö. 43:4) – az igazak legfőbb érdeme. Hinni – a könyv szerzőjének szó-
használata szerint – annyit tesz, mint evilági biztosítékok keresése helyett elfogadni az érzékelhetetlen
Szellemek Urának létezését, és szilárdan bízni jövőbeli szabadító tetteiben.
22
A forma közhelyszerű a biblikus és posztbiblikus írásbeliségben: Jób. 3:3; 2Bar. 10:6; Mt. 26:24.
23
A szöveg értelme nem egyértelmű. (Var.) „Ha majd feltárulnak titkaik (ti. a bűnösöké), az Igaz ítélet mond
felettük...” Ez a Tana-tó (Etiópia) környéki kolostorban talált korai etióp szövegvariáns látszólag jobban
illeszkedik a jelenlegi szövegkörnyezethez. (Var.) „Ha majd feltárulnak titkai (ti. a Messiásé) az igazak
előtt, akkor fog ítéletet mondani a bűnösök felett…” Az etióp szövegtanúk nagy része azonban az általunk
közölt variációt hozza. Ennek értelmezéséhez segíthet a könyv 58:5 verse, vö. még Black 1985. p. 197.
24
A teljes Képes beszédekre jellemző a bűnösöknek a földi hatalmasságokkal („királyok és hatalmassá-
gok”) való azonosítása, valamint az általuk megtestesített elnyomás közeli végének meghirdetése. A
hatalmasságok közelebbről nem azonosíthatók.
25
Az isteni fény a választottakat átformáló áldás része. Vö. 45:4.
26
(Var.) „…a királyok és a hatalmasságok…”
27
(Var.) „…könyörögni értük…” A közbenjárásnak csak az ítéletig van értelme.
65
HENOK ELSŐ KÖNYVE
és Black értelmezését (1985. p. 196.) követve szövegünket a Virrasztók mítoszá-

nak (a jövőre vonatkozó) sajátos újraértelmezéseként olvassuk. Mindenesetre a
Virrasztók-mítosz eredeti változatában is tetten érhető analógia az égi lények és a
(mindenkori) hatalmasságok sorsa között mindkét változatra alkalmazható.
1. (Úgy) lesz majd azokban a napokban, hogy szent és választott gyermekek28

szállnak le az ég magasából, s magjuk egyesül az emberek fiainak (magjával). 2.
Azokban a napokban kapta meg Henok a bosszú és harag könyveit, a zűrzavar és
a nyugtalanság írásait. „Nem lesz számukra irgalom” – mondta a Szellemek Ura.
3. Ez idő tájt felhő és forgószél ragadott el a föld színéről, és az egek szélénél tett
le engem.29 4. Ott egy másik látomást30 láttam: az igazak lakóhelyét s a szentek
lakását. 5. Látták szemeim lakhelyüket az angyalokkal31 együtt, s nyugvóhelyüket
a szentekkel közösen; könyörögtek, esdekeltek és imádkoztak az emberek fiaiért.
Úgy folyt előttük az igazság, mint a víz32 s az irgalom, mint a földet (borító) har-
mat33, és így lesz ez közöttük mindörökkön-örökké. 6. Azokban a napokban34 látták
szemeim az igazság és hűség Választottjának35 (lak)helyét; igazság uralkodik majd
napjaiban36, az igazak és választottak megszámlálhatatlan (sokasága) lesz Előtte
örökkön-örökké. 7. Láttam lakóhelyüket37 a Szellemek Urának szárnyai alatt.38 Úgy
ragyogott Előtte az összes igaz és (valamennyi) választott, mint a tűz fénye, szájuk
(szüntelen) áldással volt tele, s ajkaik a Szellemek Urának nevét39 dicsérték. Nem
távozik színe elől az igazság, s nem szűnik Előtte az igazságosság. 8. Ott kívántam
28
(Var.) „…a szentek és választottak gyermekei…”
29
Vö. 14:8.
30
Az első a Virrasztók könyvében előadott trónvízió. Az igazak lakhelyének leírása e korábbi látomás
átértelmezésével született, melynek végső formáját a 22. fejezet (az alvilág leírása) képei is árnyalták.
Vö. Black. 1985. p. 197.
31
(Var.) „…Igazságának angyalainál…”
32
Ám. 5:24.
33
A földet öntöző harmat a termékenység jelképe.
34
(Var.) „Azon a helyen…”
35
Habár az általunk használt kéziratban a kifejezés többes számban áll, a mondat második része az indi-
viduális olvasatot feltételezi.
A Választott a henoki parabolák központi figurája. Az elnevezés forrása: Iz. 42:1, a deutero-izajási „Is-
ten Szolgájáról” szóló fejezetek egyik alapvető fontosságú mondata. A henoki szövegben tizenöt vagy
tizenhat alkalommal előforduló Választott elnevezés egy eszkhatologikus személyt jelöl, akit a Szelle-
mek Ura a küszöbönálló ítélet bírájának, illetve az igazak és választottak (már felhívtuk a figyelmet a
két elnevezés individuális, illetve kollektív jelentésének folyamatos „egymásba játszására”) védőjének
nevezett ki. A Képes beszédek néhány helye a Választottat eltérő nevekkel jelöli („Igaz”, „Messiás”,
„Emberfia”), ugyanakkor az eltérő eredetű és konnotációjú címekhez tartozó személy azonossága min-
den kétséget kizáróan bizonyítható. Az elnevezések eredetéhez és összeolvadásuk történetéhez lásd az
Emberfia címhez írott jegyzetet (a 46. fejezet 2. versénél).
36
(Var.) A kéziratban „…napjaikban…”
37
(Var.) „…lakóhelyét…”
38
Vö. Zsolt. 91:4.
39
A posztbiblikus zsidó hagyomány egyre határozottabban kerüli Isten antropomorf megjelenítését. Ezért
beszél szövegünk gyakran Isten nevéről, dicsőségéről stb.
66
(én is) lakni, és lelkem ez után a lakhely után áhítozott. Itt volt korábban is örökré-
szem40, hiszen így határoztak felőlem a Szellemek Ura előtt. 9. Azokban a napok-
ban dicsértem a Szellemek Urának nevét, dicsőítő és áldó szavakkal magasztaltam,
mert áldásra és magasztalásra rendelt engem, a Szellemek Urának akarata szerint.
10. Sokáig nézték szemeim ezt a helyet, miközben dicsértem és áldottam Őt, és ezt
mondtam: „Áldott Ő, áldott és dicsőséges legyen kezdetektől fogva mindörökké.
11. Jelenlétében nincsen elmúlás. Tudta, még mielőtt létrejött volna a világ, hogy
mivé lesz, (ismerte) az összes eljövendő generáció (sorsát).41 12. A soha nem al-
vók42 (is) Téged áldanak, Dicsőséged előtt állnak, áldást mondanak, dicsérnek és
magasztalnak Téged, és ezt mondják: »Szent, szent, szent a Szellemek Ura, betölti
a földet szellemekkel.«”43 13. (Azt is) látták ott szemeim, amint az összes soha nem
szendergő előtte áll, és (e szavakkal) dicsőíti őt: „Áldott vagy, és áldott az Úr neve
mindörökké!” 14. Akkor arcom elváltozott44 úgy, hogy nem láthattam többé.
A négy angyal
(40:1–10. VERSEK)
40. FEJEZET
1. Majd ezerszer ezret és tízezerszer tízezret láttam,45 megszámlálhatatlan és

felmérhetetlen (sokaságot), akik a Szellemek Urának Dicsősége előtt álltak. 2.
Feltekintettem, és a Szellemek Urának négy oldalán négy alakot46 pillantottam
meg, akik különböztek az előtte állóktól47. A nevüket is megismertem, mivel
az angyal, aki velem jött, tudtomra adta nevüket, s megmutatott nekem min-
den titkot. 3. (Sőt) e négy alak hangját is hallottam, midőn dicséretet mondtak
a Dicsőség Urának48. 4. Az első hang a Szellemek Urát dicséri öröktől fogva
örök időkig. 5. Hallottam, hogy a második hang áldást mond a Választottra és
a választottakra, akik a Szellemek Urához tartoznak. 6. A harmadik hangot kö-
40
Black (1985. p. 198.) szerint Henok sorsa előre elrendeltetett.
41
(Var.) „Tudta, még mielőtt létrejött volna a világ, hogy mi (az, ami) örök, és hogy mi fog történni nem-
zedékről nemzedékre.” Vö. CD. 2.9–10.
42
A Virrasztók. Vö. az 1:5-höz írott lábjegyzettel.
43
A keresztény liturgiában is ismert ún. Triszhagion (Háromszor Szent) dicsőítés alapja Iz. 6:3. Szöve-
günk ezt a formát értelmezi át a Szellemek Ura elnevezéssel összhangban.
44
Az igét általában passzívumban fordítják (ti. elváltozott a félelemtől), ugyanakkor mediális jelentést
is hordozhat: „elfordítottam arcomat.” (Var.) „Akkor elfordítottam arcomat, mert nem bírtam tovább
(elviselni) e látványt…” Vö. a trónvízió párhuzamos részletével: 14:19.
45
Vö. 14:22; Dán. 7:10.
46
Az etiópban „…négy arcot…” Ők az „isteni jelenlét angyalai”, a kifejezés bibliai forrása: Iz. 63:9. Vö.
még C. L. Seow, ‘Presence’, in DDDB. pp. 322–323.
47
(Var.) „…akik különböztek a soha nem alvóktól.”
48
Vö. Zsolt. 29:3.
67
HENOK ELSŐ KÖNYVE
nyörögni és imádkozni hallottam a szárazföld lakóiért, s közbenjárásért esdekelni

a Szellemek Urának nevében. 7. Hallottam, hogy a negyedik hang elűzi a sátá-
nokat, és távol tartja őket a Szellemek Urától, hogy ne tudjanak vádaskodni49 a
szárazföld lakóira. 8. Ezek után megkérdeztem a velem lévő Béke Angyalát50, aki
minden rejtélyt megmutatott nekem: „Ki ez a négy alak, akiket láttam, s akiknek
a hangját hallottam és feljegyeztem?” 9. Így válaszolt: „Az első az irgalmas és
hosszan tűrő szentséges Míkáél, a második, aki az ember fiainak összes betegsé-
ge és sebe felett (őrködik): Rafáél51. A harmadik, aki minden erőnek (parancsol)52:
a szentséges Gábriél53; a negyedik, az örök élet várományosai számára reményt
adó bűnbánat felelőse, ő Fánuél54.” 10. Ők a Magasságos Úristen55 négy angyala,
s az a négy hang, amit azokban a napokban hallottam.
Az ég titkai
(41:1–2, 9. VERSEK)
Az égi fények mozgásának könyve néhány részletével párhuzamot mutató 41.,

valamint a 43–44. fejezetek sorrendje a hagyományozás során összekuszálódott.
A fordításban követett sorrend G. W. Nickelsburgtől (1981. p. 216.) származik.
41. FEJEZET
1. Ezek után az egek valamennyi titkát megszemléltem, (és azt is) hogyan osztják
fel a királyságot, s miképpen mérik meg az emberek cselekedeteit a mérlegen.56 2.
Láttam a választottak lakóhelyeit és a szentek lakásait, és látták szemeim, hogyan
űznek el onnan minden bűnöst, akik megtagadták a Szellemek Urának nevét.
Elvonszolják őket, s képtelenek továbbra (is ott) maradni a Szellemek Urának
büntetése miatt.
49
A Sátán alakja a fogság utáni kor irodalmában (az Ó- és az Újszövetségben, illetőleg az apokrif
irásokban) tűnik fel, és mint rágalmazó és vádló áll előttünk. Vö. Jób. 1–2; Zak. 1:2.
50
A Képes beszédek további részében a Béke Angyala lesz Henok állandó kísérője. Az elnevezés felbuk-
kan még a Tizenkét pátriárka testamentuma címet viselő kortárs szövegben. Vö. pl. T. Dán. 6:5.
51
Rafáél gyógyító szerepéhez lásd a 10:7-hez írt jegyzetet.
52
A transzcendens lények fejedelme.
53
A név jelentéséhez lásd a 20:7. vers értelmezését.
54
A név jelentése: „Isten arca (ti. jelenléte)”. Az isteni arc (elrejtése) és a bűnbánat a későbbi zsidó írás-
beliségben is egymással kapcsolatban álló kategóriák. Fánuel nevével (mint helynévvel) találkozhatunk
még Gen. 32:30-ban, Jákob történetében. Vö. még 3Bar. 2:5.
55
(Var.) „...a Szellemek Ura…”
56
Nehezen értelmezhető mondat. A felosztás tárgya lehet a messiási királyság, a földi hatalmak (talán
allúzió Dán. 5:26–28-ra) vagy a természeti elemek és jelenségek. A különböző variációkhoz lásd Black
1985. p. 201.
68
9. Sem angyal, sem más erő nem tudja ezt megakadályozni, hiszen a Bíró57 mind-
nyájukat látja, maga előtt ítéli meg az összeset.58
A Bölcsesség lakhelye
(42:1–3., 41:3–8. VERSEK)
A megszemélyesített Bölcsesség lakhelyére utaló részlet első látásra nehezen

illeszkedik a kontextusba. A részlet tradicionális bölcsességi szövegek (vö. pl.
Sir. 24. és 1Bar. 3:9–4:4.) apokaliptikus kritikájának tekinthető. Az apokaliptikus
szerző világképének megfelelően a bölcsesség (a gonoszság elhatalmasodása mi-
att) nem talál lakhelyet a földön, míg a hagyományos szövegekben a törvényben
önmagához illő szálláshelyre lel. Vö. Collins. pp. 179–180.
42. FEJEZET
1. A Bölcsesség nem talált magának helyet, ahol lakjék, (ezért) az égben vett lakást
magának. 2. Leszállt a földre, hogy az emberek fiai közt lakjon, de nem lelt hajlékot,
így visszatért helyére, s az angyalok között nyert elhelyezést. 3. Amikor a gonoszág
előjött tárházából, azokra talált, akiket nem is remélt. (Oly szívesen látott vendég-
ként) lakozott közöttük, mint az eső a pusztában, mint a harmat a szomjas földön.
41. FEJEZET
A most következő részletek – Az égi fények mozgásának könyvéhez, illetve a

Virrasztók könyvének bizonyos részleteihez hasonlóan – a szerző (világi témákat
is felölelő) bölcsességi érdeklődésének tanújelei.
3. E helyen szemlélték szemeim a villámlások és mennydörgések titkait és a sze-

lek59 rejtélyeit, hogy miképpen küldik őket szerteszét, hogy a földön fújjanak.
(Ugyanígy megnézhettem) a felhők és a harmat rejtelmeit (is). Azt is láttam, hogy
honnan gyűlnek oda, és hogy miként áztatják meg a föld porát. 4. Zárt tárházakat
is láttam ott: ezekből osztják szét a szeleket; a jégeső, a köd és a felhők tárházát
(is megnéztem)… Felhője60 a föld fölött nyugszik a világ kezdete óta. 5. A nap és
a hold tárházát is láttam, hogy honnan indulnak, és hová térnek vissza. (Láttam)
dicső61 hazatérésüket, (megtudtam), hogy az egyik több tiszteletnek örvend a má-
57
A Választott (Igaz) egyik feladata az ítélet meghirdetése.
58
(Var.): „…hiszen Ő nevez ki egy bírót mindnyájuk számára, és az Előtte ítéli meg az összeset.”
59
A szelek leírásához lásd a 76. fejezetet. Vö. még Jób. 38:22–38. versek.
60
Az etióp szöveg romlott. Lehetséges, hogy a felhő második szerepeltetése dittográfia (a köd felhője?).
Az utolsó félmondat a teremtéstörténetre emlékeztet. Vö. Gen. 1:2; 2:6.
61
Dillmann szerint (idézi Black 1985. p. 202.) „jól meghatározott útjaikat is láttam”.
69
HENOK ELSŐ KÖNYVE
siknál62, és (megszemléltem) dicsőséges útjukat. (Azt is megfigyeltem), hogy pá-

lyájukról nem térnek el soha, sem hozzáadva, sem csökkentve azt; esküjükhöz63
híven őrzik egymáshoz való igazodásukat. 6. Elsőként a nap megy ki,64 és ő teszi
meg útját a Szellemek Urának parancsa szerint – akinek a Neve örökkön-örökké
fennmarad. 7. Ezután (indul) a Hold65 hol rejtett, hol látható utazása, éjjel-nappal
(ugyan)azon a helyen végzi útját. Egyik a másikkal szemben áll a Szellemek Ura
előtt. Szünet nélkül áldják és dicsérik őt, hiszen a dicséret számukra pihenés.66
8. Mert a fényes nap körforgása hol áldást, hol átkot (hoz); a Hold körútja pedig
fény az igazaknak, de sötétség a bűnösöknek, az Úr nevében, aki különbséget tett
fény és sötétség között, két részre osztotta az emberek szellemét,67 s az igazak
szellemeit saját Nevének igazságában rögzítette.
Az ég további titkai
(43:1–44:1. VERSEK)
43. FEJEZET
1. Ismét villámokat láttam és az ég csillagait, hallottam, hogyan szólítja mind-

egyiket nevén, s ők hallgattak rá. 2. Láttam az „Igazság mérlegét”68, és hogy
hogyan mérik meg őket rajta fényük, kiterjedésük és megjelenésük napja szerint,
s hogyan okoz forgásuk villámlást.69 (Megfigyeltem) körforgásukat az angyalok
számának megfelelően,70 és hogy hogyan őrzik egymás iránti hűségüket. 3. Ekkor
megkérdeztem a velem lévő angyalt, aki megmutatta nekem a titkokat: „Mik
ezek?” 4. Így szólt hozzám: „Jelképes (tanítást)71 adott neked a Szellemek Ura
62
Talán utalás a szoláris és a lunáris időszámítás közötti polémiára.
63
Az égitestek szabályos mozgásának „oka” az isteni rend (ti. működésük törvényeinek) megtartása. Az
eskühöz lásd még a 69:20.
64
A nap útjához lásd a 72. fejezetet.
65
A hold útjához lásd a 73–74. fejezeteket.
66
Vö. 69:24.
67
Az emberek lelkének két ellentétes csoportra való felosztása a qumráni közösségre jellemző gondolat.
Vö. 1QS 3:13–4:26.
68
Az 51:1, illetve a 61:8. versek alapján az „Igazság mérlege” az emberi cselekedetek mérésére szolgál.
A szöveg itt az égitestekre használja, melyek kiegyensúlyozott, szabályos mozgása az isteni terv tö-
kéletességének megjelenítője. Az égitestek rendszerszerű mozgása a henoki tradíció követői számára
„morális” jelentősséggel bír. Vö. még a 18:15-höz írott jegyzettel.
69
(Var.) „…megjelenésük és körforgásuk napja szerint, és hogy hogyan kelt az egyik villám másikat.” Vö.
még a 44:1-hez írt jegyzettel.
70
A szerző köreiben elterjedt nézet szerint minden égitest (vagy csillag) külön (őt mozgató?) angyallal
rendelkezik, mellyel valamilyen formában azonosítható is. Erre az azonosításra épül a henoki szöveg
számos passzusa. Vö. a 17. fejezet előtti bevezetéssel, illetőleg a 46:7. 60:14. 86:1–4. és 104:2. versek-
kel. Vö. még Dán. 12:3.
71
(Az igazak szimbólumainak tekintett) csillagok törvényszerűségének megfigyelése révén Henok analo-
gikusan a választottak sorsáról is értesül.
70
általuk. Ezek (a csillagok) azoknak az igazaknak a nevei72, akik a szárazföldet

lakják, és mindörökre hisznek a Szellemek Urának nevében.”
44. FEJEZET
Mást is láttam (ám) a villámokkal kapcsolatban, (tudniillik) azt, hogyan válik

ki néhány a csillagok közül, s lesz villámmá, s (új) alakját nem képes (többé)
levetkőzni.73
MÁSODIK KÉPES BESZÉD

A Második képes beszéd az első parabolához hasonló, poétikus bevezetéssel indul

az ítéletről és a Választottról (45. fejezet). Ezt két tabló követi (46–47; 48. fejeze-
tek) – a Választott bemutatása és azonosítása. A Választott személyében egyesíti az
ószövetségi „üdvösségközvetítők” legfontosabb ismérveit. Alakjában felismerhetők a
dánieli Emberfia, a deutero-izajási Szolga és a Dávid házából várt Messiás vonásai.
Ezt a leírást egészíti ki a 49. fejezet a Választott egyik attribútumának, bölcsességé-
nek kihangsúlyozásával. (E részeket az ószövetségi bölcsességtradíció inspirálta). A
második látomás záró fejezeteiben a Virrasztók könyvére emlékeztető és a korábbi
hagyomány újraértelmezéseként felfogható víziók és „útirajzok” olvashatók.
A Választott. A bűnösök és igazak sorsa. Új ég és új föld

(45:1–46:8. VERSEK)
45. FEJEZET
1. Ez a második képes beszéd azokról, akik megtagadják a szentek lakhelyének és

a Szellemek Urának nevét.74 2. Nem szállnak fel az égbe, de a földön sem marad-
hatnak.75 Ez lesz (azoknak) a bűnösöknek a sorsa, akik megtagadták a Szellemek
72
(Var.) „…a szentek nevei….” Az igazak neveinek közlése eszkhatologikus jelentőségű: mindörökre
bejegyeztettek az Élet Könyvébe. Vö. CD. 2:13; Jub. 16:3.
73
A vers utalás a hullócsillagokra. A korabeli elképzelés szerint azok a csillagok, akik nem voltak képesek
lakhelyükön megmaradni (ti. áthágták a fennálló törvényeket), villámmá változva távoztak az égboltról.
74
A vers jelenlegi formája romlott. A fent olvasható változatot az értelmezők egy része a (halál utáni
létezést tagadó) szadduceus irányzat elleni polémiaként kezelte.
(Var.) „…akik megtagadják a Szellemek Urának nevét és az igazak közösségét.”
(Var.) „…akik megtagadják a szentek lakhelyének nevét és a Szellemek Urát.”
75
Az utolsó félmondat célzás az igazak jövőbeli lakhelyéül szolgáló, az Isten által átalakított „új földre”,
mely a bűnösök elől el lesz zárva. Vö. a fejezet 5–6. verseivel.
71
HENOK ELSŐ KÖNYVE
Urának nevét, akiket a nyomorúság és csapás napjaiig őrizetben (tartanak). 3.

Azon a napon a Választott a Dicsőség trónusára ül,76 megvizsgálja cselekedete-
iket, s ők számos lakóhelyet77 találnak maguknak. Szellemük megkeményedik78,
midőn látják Választottamat79 és azokat, akik szent és dicső nevemhez könyörög-
tek. 4. Akkor majd közöttük engedem lakozni Választottamat,80 és átformálom
az eget, örök áldássá és fénnyé téve azt. 5. A szárazföldet (is) átalakítom,81 és
áldássá teszem, oda telepítem választottaimat; de azok, akik bűnt és igazságta-
lanságot követnek el, nem léphetnek rá. 6. Mert láttam választottaimat, békesség-
gel árasztottam el őket, és jelenlétemben engedtem időzni (mindnyájukat). De a
bűnösök ítélete (is) készen áll már nálam, hogy eltöröljem őket a föld színéről.
46. FEJEZET
A most következő részlet nyitja meg az ítéletet szemléltető „állóképek” sorát. A

46. fejezet 4–8. versei a Harmadik képes beszéd csúcspontját, az ítélet legteljesebb
leírását (62–63. fejezet) elővételezik – ennek megrajzolásához a henoki szerző
Deutero-Izajás 52–53. fejezeteit az izajási könyv 13–14. fejezeteivel kombinál-
ta. A bibliai versek értelmezése további jelentéstartalommal gazdagodik azáltal,
hogy a szerző a 46–48. fejezetek számos versének inspirációját az Emberfia cím
és az ítélet leírásának egyik legfontosabb bibliai locusából, Dániel könyvének 7.
fejezetéből merítette.
Ott láttam az Ősöreget82 (is), haja akár a fehér gyapjú. Egy másik (lény is) volt
vele, emberhez hasonló arcú,83 (orcája) sugárzott a dicsőségtől, mint egy szent
angyalnak. 2. Megkérdeztem a velem lévő egyik szent angyalt, aki minden titkot
megmutatott nekem, erről a bizonyos Emberfiáról84, hogy ki ő, honnan való, és
76
Ez a legelső allúzió a Választott trónra lépésére. A bibliai párhuzamokhoz lásd: Jer. 17:12; Dán. 7:9;
Mt. 19:28.
77
A mondat második fele nehezen értelmezhető. Black (1985. p. 205.) két lehetőséget tart elfogadhatónak:
1. a vers (továbbra is) a bűnösökről szól, ez esetben az állítmányt tagadni kell („nem találnak lakóhe-
lyet”); 2. a vers interpoláció, és a választottakról szól.
78
Ismét kérdéses, hogy kiről szól a következő félmondat. Vö. Ex. 9:35.
(Var.) „Szellemük (ti. az igazaké) megerősödik….”
79
(Var.) „…választottaimat…” VanderKam (p. 172.) szerint ez esetben is a kollektív értelmezés köve-
tendő.
80
„Akkor majd választottaim körében engedem Őt lakni…”
81
Az apokaliptikus szerzők számára a végidő a föld megújulását jelenti. A gondolat biblikus forrása:
Iz. 65:17 és Iz. 66:22. Vö. még Mt. 5:5.
82
Az etióp szövegben a „Napok eleje”, értsd: az öröktől fogva létező. A magyar fordításban az inspiráció-
ul szolgáló dánieli szöveghely (Dán. 7:9) szövegezését vettük át. Vö. még Black 1985. pp. 192–193.
83
(Var.) „…emberhez hasonló alakban, arca dicsőséggel volt tele…”
84
Az Emberfia cím a teljes henoki korpusz legnagyobb hatástörténetű és talán legtöbbet vizsgált terminu-
sa. A szóösszetétel generikus jelentésben (ti. „emberi lény”, „valaki”) számtalanszor felbukkan a héber
Biblia szövegében. A fogalom jelentésváltozását Dániel 7. fejezete (a henoki Képes beszédek egyik leg-
72
miért kíséri az Ősöreget? 3. Így válaszolt nekem, és azt mondta: „Ez az Emberfia,
övé az igazság, (és) nála lakozik.85 Ő nyilatkoztatja ki az összes titkok kincseit,
mivel őt választotta86 a Szellemek Ura. Igazságosságban örökre túltesz minden-
kin a Szellemek Ura előtt.87 4. Ez az Emberfia, akit láttál, felállítja a királyokat és
a hatalmasokat88 fekvőhelyükről és az erőseket trónjaikról, megoldja az erősek
inait, és összetöri a bűnösök fogait.89 5. A királyokat elűzi trónjukról és király-
ságukból, mivel nem magasztalták és nem dicsérték Őt, és nem adóztak (Neki
kellő) tisztelettel, elismervén, honnan adatott nékik a királyság.90 6. Az erősek
arcát ellöki magától,91 szégyen tölti el őket, és a sötétség lesz lakhelyük. Férgek
szolgálnak fekvőhelyükül,92 és nem remélhetik, hogy felkelnek nyughelyükről,93
mivel nem dicsőítették a Szellemek Urát. 7. Ők azok, akik az ég csillagai felett
ítélkeznek,94 és kezeiket a Magasságos ellen emelik. Letapossák és betöltik a szá-
razföldet. Minden cselekedetük gonoszságról árulkodik.95 Gazdagságukban bíz-
nak, és kezük alkotta istenekben96 hisznek, miközben megtagadják a Szellemek
Urának nevét. 8. Elkergetik őket gyülekezetének házaiból és híveinek (lakhelyé-
ről), hiszen ezek a Szellemek Urának nevéhez tartoznak.97
fontosabb forrása) indítja el. A szóösszetétel itt egy égi lényre (angyal?), a szenvedő Izrael patrónusára
vonatkozik, akinek királyi hatalom adatik az Ősöreg (ti. Isten) jelenlétében. A henoki szöveg e pontról
lép tovább. Itt a dánieli Emberfia alakját a Dávid házából várt Messiás (az Úr felkentje és bírája [Zsolt.
2. vagy Iz. 11.]), valamint a deutero-izajási Szolga (Izrael megszemélyesítője, szenvedéseinek reprezen-
tánsa és a korábbi messiási vonal örököse [Iz. 42, 49, 52–53. fejezetek]) attribútumai és jellegzetességei
árnyalják tovább. A henoki Emberfia a közelgő ítélet igazságos bírája, az elnyomottak pártfogója, aki-
nek (valóságos, ám még rejtett) jelenléte reményt és bizalmat adhat a szerző üldözött kortársainak. (A
részletekhez és a cím további történetéhez lásd még: Nickelsburg 1992a. pp. 137–150.)
Az etióp szövegben a név három formája fordul elő. Ezek között azonban nem mutatható ki lényegi
jelentéseltérés. A terminus az etióp kéziratokban következetesen mutató névmással együtt fordul elő
(„az a [bizonyos] Emberfia”). A klasszikus etióp nyelv nem ismer határozott névelőt, így a kifejezésben
előforduló mutató névmás – minden bizonnyal – a görög határozott névelő fordításának tekinthető. (A
magyar szöveg gördülékenyebbé tétele kedvéért ezt a konstrukciót a fordításban leegyszerűsítettük.)
Az Emberfia néven nevezett személyt a Képes beszédek olykor a Választott, a Messiás vagy az Igaz
címekkel nevezik meg.
85
Vö. Iz. 9:6; 11:3–4.
86
Ezért ő a „Választott”.
87
Az etiópban: „Sorsa a Szellemek Ura előtt igazságosságban…”
88
Vö. Iz. 14:9.
89
Vö. Zsolt. 3:8.
90
Vö. Róm. 13:1.
91
(Var.) „Elváltozik (előtte) az erősek arcszíne…”
92
Vö. Iz. 14:11; Iz. 66:24.
93
Vö. 22:13 és a hozzá írott jegyzet.
94
(Var.) „…a földre vetik az ég csillagait…” Charles (APOT. p. 215.) a szövegünkben előforduló formát
szövegromlásnak tartja. Más vélemény szerint az ég csillagai itt is az igazak szimbólumául szolgálnak.
Vö. még 43:4.
95
(Var.) „Minden tettük gonoszságot hirdet, és minden cselekedetük igazságtalanság.”
96
(Var.) „…kezük cselekedeteibe vetik bizodalmuk…”
97
(Var.) „(A gonosztevők) üldözőbe veszik gyülekezetének házait és híveit, akikre a Szellemek Urának
nevében vigyáznak.” A kontextushoz jobban illik ez utóbbi variáció.
73
HENOK ELSŐ KÖNYVE
Az igazak imája és megmenekülésük

(41:1–4. VERSEK)
47. FEJEZET
1. Felszáll majd azokban a napokban az igazak vére és imája a földről a Szellemek

Ura elé. 2. Abban az időben a magasságos eget benépesítő szentek egy hangon
fognak könyörögni, imádkoznak, dicsérik, magasztalják és áldják a Szellemek
Urának nevét az igazak98 kiontott vére és az igazak imája miatt, hogy meg ne
szűnjék99 (az) a Szellemek Ura előtt, (és) hogy (végre) igazságot szolgáltassa-
nak nekik,100 és ne kelljen örökké várniuk.101 3. Ekkor láttam, amint az Ősöreg
Dicsőségének trónusára ült, feltárult előtte az Élők könyve102; és egész serege,
amely a magasságos egekben (lakozik), felállt körben előtte.103 4. Öröm töltötte el
a szentek szívét, mivel az igazság száma104 betelt, az igazak imája meghallgatást
nyert, és számon kérték az igazak vérét a Szellemek Ura előtt.
Az Emberfia, az Ősöreg és az Ítélet

(48:1–10. VERSEK)
A most következő második tabló az „Emberfia bemutatása” (vö. Dán. 7:13) a tró-
noló Ősöreg jelenlétében. A felhasznált motívumok és képek forrásai az „Emberfia”
henoki alakjának kialakításában és jellemzésében döntő fontosságú két bibliai locus:
1. a deutero-izajási Szolga elhívásáról szóló fejezet (Iz. 49), illetőleg a Dávid házából
származó Messiás leírásai (vö. Zsolt. 2:2, ez utóbbi reminiszcenciái 48:8, 10-ben
fedezhetők fel).
48. FEJEZET
1. Azon a helyen láttam az igazság kimeríthetetlen kútját,105 melyet a bölcsesség

számos kútja vett körül: ezekből ivott minden szomjazó, és eltelt bölcsességgel.
98
A kifejezés egyes számban áll (a 4. vers második feléhez hasonlóan), ugyanakkor kollektív értelmű.
Vö. Black 1985. p. 209.
99
(Var.) „…nehogy hiábavalónak bizonyuljon…”
100
(Var.) „…hogy ítéletet tartsanak felettük…”
101
Az igazak kiontott vére miatti bosszúért könyörgő angyali sereg kedvelt henoki toposz.
102
Vö. még 108:3 és Zsolt. 69:29.
103
(Var.) „…és egész serege, amely a magasságos egekben (lakozik) és tanácsosai (mind) felálltak előtte…”
104
Dillmann (p. 156.) időhatározóként értelmezi, míg más etióp kéziratok a szóösszetételt az igazak (elő-
re meghatározott) számának beteljesedéseként értelmezik. Ez utóbbi variáció a valószínűbb, annál is
inkább, hiszen a 47. fejezetet többen a Makkabeus-felkelés (a mártírium eszméje iránt fogékony) szel-
lemi miliőjéhez közel álló szerzőtől vagy szerzőcsoporttól eredeztetik. Vö. még Jel. 7:4.
105
Vö. 1QS 11:5–6.
74
Az igazak a szentek és a választottak között (nyertek) lakhelyet. 2. Abban az

órában nevén szólították azt a bizonyos Emberfiát a Szellemek Ura előtt, és nevét
(említették) az Ősöreg jelenlétében.106 3. Mielőtt megalkották volna a napot és az
(égi) jeleket, a mennybolt csillagainak teremtése előtt, neve már kimondatott a
Szellemek Ura előtt.107 4. Bot108 lesz ő az igazak és szentek számára, hogy rá tá-
maszkodjanak, és el ne essenek; a népek fényessége109 lesz, a megtört szívűek re-
ménye110. 5. Földre vetik magukat előtte mind a szárazföld lakói és leborulnak,111
áldják, dicsérik és énekszóval (dicsőítik) a Szellemek Urának nevét. 6. Ez okból
választották ki és rejtették el őt Előtte112 a világ teremtését megelőzően, egészen
örök időkig. 7. A Szellemek Urának bölcsessége azonban kinyilatkoztatta őt113 a
szenteknek és igazaknak. Ő114 őrködik majd az igazak sorsa115 felett, mert gyűlöl-
ték és megvetették a gonoszság világát,116 utálták minden cselekedetét és útját a
Szellemek Urának nevében. Az Ő Neve által maradnak fenn, és Ő kéri számon117
életüket.118 8. Azokban a napokban földre vetik magukat a föld királyai és az
erősek, akik a szárazföldet bírják kezük cselekedetei miatt, mert szorongatásuk
és nyomurúságuk napján nem menthetik meg lelküket. 9. Választottaim kezé-
be adom őket.119 Mint a szalma a tűzben120 (vagy) mint az ólom a vízben,121 úgy
semmisülnek meg az igazak színe előtt. Elsüllyednek a szentek szeme láttára,
nyomuk sem marad. 10. Szorongatásuk napján nyugalom költözik a földre. Arcra
106
Vö. Iz. 49:1, a Szolga elhívása. Valakit néven nevezni = egy (sajátos) feladattal felruházni. Vö. még Iz.
45:3–4 és Black 1985. p. 210.
107
A verset (62:7-hez hasonlóan) hagyományosan az Emberfia preexisztenciájára való utalásként értelmez-
ték. Ezen értelmezés hívei szerint a henoki Emberfia alakjának megrajzolásához (a korábban említett
forrásokon kívül) e ponton hozzájárult a bölcsességi hagyomány hiposztatikus „Bölcsesség” alakja is: a
preexisztens Bölcsesség részt vesz a teremtésben, később pedig a tórában és mindenkori magyarázata-
iban manifesztálódik vö. pl. Péld. 8; Sir. 24.). Mások az Emberfia preexisztenciájának gondolatát (mint
a szöveg Henok és az Emberfia későbbi azonosításával összeegyeztethetetlen részletet [lásd 71. fej.])
elvetették. Lásd pl. Vanderkam. (p. 179–182.). Vö. még 62:7, illetve a 71. fejezet elé írt bevezető.
108
Vö. még 61:3; Zsolt. 23:3.
109
Vö. Iz. 42:6; 49:6. A henoki szerzőtől távol áll a nacionalizmus, az eszkhatologikus jövőben a (pogány)
népeknek is része lesz. Vö. még 10:21; 90:38 és Stuckenbruck.
110
Vö. Iz. 61:2.
111
Vö. Iz. 49:7.
112
Az Emberfia az ítélet idejéig rejtetten él a Szellemek Ura előtt, aki csak választottainak nyilatkoztatja
ki létezését a henoki közvetítő által. Vö. Iz. 49:2.
113
(Var.) „…őt és a Szellemek Urának bölcsességét…”
114
Innentől kezdve a harmadik személyű névmások azonosítása nem egyértelmű (a Szellemek Ura vagy
a Választott). Vö. Black 1985. p. 211.
115
A sors a Képes beszédek szerzőjének szóhasználatában az igazak eszkhatologikus örökségét, az evilági
szenvedések jövőbeli kompenzációját jelenti.
116
Vö. 108:8–10.
117
Az etiópban: „bosszút áll.” A „bosszúálló” a korabeli zsidóságban egy a Messiás címei közül.
118
(Var.) „…és neki tetszően alakul életük.”
119
Vö. 38:5.
120
A kép forrásához lásd: Ex. 15:7; Iz. 5:24.
121
Vö. Ex. 15:10.
75
HENOK ELSŐ KÖNYVE
borulnak Előtte122, s többé nem kelnek föl. Senki nem nyújtja ki értük a kezét,
hogy felállítsa őket123, mert megtagadták a Szellemek Urát és az ő Felkentjét124.
Áldassék a Szellemek Urának Neve!
A Választott hatalma és bölcsessége

(49:1–4. VERSEK)
A Választott cselekedetei attribútumaiból fakadnak, ezek leírásául szolgál a kö-

vetkező fejezet. Legfőbb attribútuma: bölcsessége, melynek segítségével csalha-
tatlanul látja az igazságot, és igazságos ítéletet hoz.
49. FEJEZET
1. Mert szétárad a bölcsesség, mint a víz, és nem szűnik előtte125 a dicsőség öröktől
fogva mindörökké. 2. Mert hatalma (van) az igazság minden titka felett, és szer-
tefoszlik a gonoszság, mint az árnyék; nem lesz maradása.126 Mert a Választott a
Szellemek Ura előtt áll127, dicsősége örökké (megmarad), és ereje (nem hagyja
el) nemzedékről nemzedékre. 3. A bölcsesség lelke lakik benne, és az értelmet
adó lélek (is benne vett lakást).128 (Vele van) a tanítás és az erő lelke, és azoknak
a szelleme, akik igazságban aludtak el.129 4. Ítéletet mond (majd) a rejtett dolgok
felett, és senki sem beszélhet hiábavalóságot jelenlétében,130 mert ő lett kiválaszt-
va a Szellemek Ura előtt, az Ő tetszése szerint.
Irgalom és ítélet
(50:1–5. VERSEK)
A most következő fejezet tovább árnyalja az ítélet leírását. Az eddig tárgyalt két
szembenálló csoport (bűnösök és igazak) mellett egy harmadikat is bemutat: a
bűnbánat által megmenekülők táborát. (Vö. 100:6.) Charles (APOT. p. 218.) az
egész fejezetet későbbi interpolációnak tartja.
122
(Var.) „…előttük…” Valószínűsíthetően ismét a kollektív értelmezés a helyesebb.
123
Vö. 22:13 és a hozzá írott jegyzet.
124
A megnevezés összesen két helyen (még 52:4) fordul elő a Képes beszédek szövegében. Black szerint
(1985. p. 212.) a cím ekkora már a Dávid házából várt (politikai szerepet betöltő) Messiás személyéhez
kötődött, ezért kerüli használatát a szerző.
125
(Var.) „előttük” (ti. az igazak előtt).
126
Vö. Jób. 14:2.
127
Vö. az 5:2-höz írt jegyzettel.
128
A vers egy ismert messiási jövendölés parafrázisa (vö. Iz. 11:2). (Var.) „…és annak a lelke, aki belátást ad.”
129
Black szerint (1985. p. 212.) a szöveg e ponton romlott.
130
A hiábavaló beszéd hazugságot, hamis tanúságot, be nem váltott ígéreteket jelent. Vö. 62:3; 67:9.
76
50. FEJEZET
1. Változás köszönt131 (majd) azokban a napokban a szentekre és a választottak-

ra, nappali fény fog felettük lakozni,132 dicsőség és tisztelet fordul feléjük. 2. A
megpróbáltatás napján nyomorúság hull a bűnösök fejére, de az igazak győzni
fognak a Szellemek Urának nevében.133 (Igaz ítéletét) mások134 előtt (is) feltárja,
hogy bűnbánatot tartva felhagyjanak kezük (gonosz) cselekedeteivel. 3. (A bű-
nösöknek) nem jár tisztelet a Szellemek Ura előtt,135 mégis megmenekülnek az
Ő neve által, megkönyörül rajtuk, mert nagy irgalmú. 4. Igazságos Ő (minden)
ítéletében, Dicsősége előtt nem állhat meg a gonoszság, (nincs helye) döntései-
ben.136 Elpusztul mindenki, aki nem tart Előtte bűnbánatot. 5. „Mostantól kezdve
nem irgalmazok meg nekik”137 – mondja a Szellemek Ura.
A holtak feltámadása138
(51:1–5. VERSEK)
51. FEJEZET
1. Visszaadja majd a föld azokban a napokban, amit rábíztak, a Seol is kiszolgál-

tatja, amit (zálogba) kapott, és visszafizeti adósságát a pusztulás139. 2. Ő140 pedig
kiválasztja közülük az igazakat és a szenteket, mert elközelgett szabadulásuk nap-
ja. 3. Trónusára141 ül majd a Választott142 azokban a napokban, és kimondott ítéle-
131
Az apokaliptikus eszkhatológia egyik vezérgondolata az ítéletet követő igazságos (a realitáshoz igazo-
dó) világrend kialakulása.
132
(Var.) „…az Ősöreg fog felettük (ti. velük) lakozni.” Vö. Zak. 2:10.
133
(Var.) „A megpróbáltatás napján, midőn nyomorúság hull a gonoszok fejére, az igazak győzni fognak…”
134
Ti. a pogány népek előtt.
135
(Var.) „…a Szellemek Urának nevében…”
136
A vers tagolása nem egyértelmű. (Var.) „…Igazságos Ő ítéletében, Dicsősége előtte (áll), döntéseiben
nincs helye a gonoszságnak…”
137
Vö. 60:5.
138
A halál utáni történésekkel kapcsolatban többféle, egymással párhuzamba állítható (olykor egymásnak
ellentmondó) nézet létezett a második szentély időszakának zsidó gondolkodásában. A témát érintő szö-
vegek egy része a holtak (az eszkhaton idején bekövetkező, testi) feltámadásáról beszélt, míg másutt a
lélek halhatatlanságának hellenisztikus gondolata volt jelen. Nem volt egyetértés az érintettek körére néz-
ve sem. Voltak olyanok, akik szerint minden izraelita részesül a feltámadásban (Ps. Sal. 3:13–15), mások
szerint csak az igazak (pl. Dán. 12:1–3), mindezek mellett létezett egy univerzális irány (pl. Bölcs. 1–6.)
is, amely a feltámadást mindenki számára elérhető kategóriaként kezelte, ezenkívül tudunk a feltámadás
tagadóiról (pl. a szadduceus irányzat) is. A részletekhez lásd Nickelsburg 1992b. pp. 685–691.
139
(Var.) „…az alvilág….” Vö. LAB. 3:10; 4Ezd. 7:32.
140
A harmadik személyű névmás azonosítása itt sem egyértelmű (a Szellemek Ura vagy a Választott). Vö.
Black 1985. p. 214.
141
(Var.) „Trónusomra…”
142
(Var.) „Választottam…”
77
HENOK ELSŐ KÖNYVE
téből felragyog a bölcsesség minden titka, hiszen a Szellemek Ura nevezte ki,143
és dicsőítette meg őt.144 4. Akkor (majd) táncra perdülnek a hegyek, mint a kosok,
és a dombok ugrándoznak, mint a tejtől jóllakott báránykák.145 Angyalokká lesz-
nek mindnyájan a mennyben.146 5. Arcuk örömtől fog ragyogni,147 mert felkel148 a
Választottat azokban a napokban. Örvendezni fog a föld, igazak lakják (majd), és
a választottak fognak rajta járni-kelni.149
A nemesfém hegyek
(51:1–52:9. VERSEK)
A fejezet feltételezhetően két, eredetileg önálló tradíció összeolvadásából keletkezett.

Az egyik a Messiás hatalmi szimbólumaiként értelmezett égi titkokról tesz említést
(1–2a; 3–4), míg a másik az ószövetségi teofániák tipikus képeivel megrajzolt epifá-
nia kellékeiként értelmezi a (Henok égi útjai során említett) hét hegyet (2b; 6–7).
52. FEJEZET
1. Ezek után a napok után (ugyan)azon a helyen, ahol valamennyi rejtett dolog lá-
tomását láttam – ugyanis forgószél kapott fel és vitt nyugatra150 –, 2. látták szemeim
az ég titkait, mindazt, ami a földre vár:151 egy vashegyet, egy rézhegyet, egy ezüst-
hegyet, egy aranyhegyet, egy puha fémből való hegyet és egy ólomhegyet.152 3.
Ekkor megkérdeztem a velem lévő angyalt, mondván: „Mik ezek a dolgok, amiket
elrejtve láttam?” 4. Így válaszolt nekem: „Minden, amit láttál, Felkentjének hatal-
mát szolgálja, hogy hatalmas és erős legyen a földön.” 5. Majd így felelt nekem
a Béke Angyala, és azt mondta: „Várj egy kicsit, és látni fogsz. Feltárul előtted
minden, ami (most) rejtve van, (mindaz) amit a Szellemek Ura alkotott.153 6. Ezek
143
(Var.) „…hiszen a Szellemek Ura adta át neki (azokat), és dicsőítette…”
144
A vers a Választott trónra lépésének elővételezett meghirdetése.
145
A kép eredetéhez vö. Zsolt. 114:4, 6.
146
Vö. 1QH 3:19–23; Lk. 20:35–36.
147
A 4. vers vége és az 5. eleje az etióp kéziratban romlott. (Var.) „…mint a tejtől jóllakott báránykák. És
az összes égi angyalok arca örömtől fog ragyogni…”
148
Az etióp mondat fogalmazása jövőbeli, de bizonyosan bekövetkező cselekedetként (vö. az angol future
perfect jelentéstartalmával) kezeli a Választott érkezését.
149
Vö. Zsolt. 37:3, 11, 29. A választottak úgy járnak-kelnek majd a földön, ahogy egykor Izrael fiai az
Ígéret földjén.
150
Vö. 14:8; 39:3.
151
Ti. a jövőt. Vö. Dán. 2:30.
152
A korábbi értelmezők a most következő látomást a dánieli négy világbirodalom víziójának (Dán. 2)
mintájára értelmezték (vö. Black 1985. p. 215.). Eszerint a hegyek eljövendő birodalmak szimbólumai.
Nickelsburg (1981. p. 218.) inkább a Virrasztók könyvében említett (az Isten földi tartózkodási helyéül
szolgáló [18:6–19:3; 24. fejezet]) hegyek látomásával keres kapcsolatot.
153
(Var.) „Feltárul előtted minden, ami (most) rejtve van, (mindaz) amit a Szellemek Ura elzárt (a sze-
78
a hegyek, amiket láttál: a vashegy, a rézhegy, az ezüsthegy, az aranyhegy, a puha

fémből való hegy és az ólomhegy, mindezek olyanok lesznek a Választott előtt,
mint a viasz a tűz színe előtt, elfolynak a lába alatt, mit a víz, mely fölülről ömlik
ezekre a hegyekre.154 7. Úgy lesz azokban a napokban, hogy sem aranyon, sem
ezüstön nem szerezhet az ember szabadulást,155 nem menthetik meg magukat és
nem menekülhetnek. 8. Nem lesz (akkor) vas a háborúhoz, sem mellvértnek való,
mit sem ér majd a bronz, nem számít az ón, és ólom után sem fog senki kutatni.156
9. Eltörlik majd mindezeket a föld színéről, és odavesznek, midőn a Választott
megjelenik a Szellemek Urának színe előtt.”
Az ítélet völgyei
(53:1–56:4. VERSEK)
A most következő hosszabb részlet (53:1–56:4) – a 18–19. fejezet vízióihoz ha-

sonlóan – az ítéletet két párhuzamos szerkesztésű képben szemlélteti. Itt Azázél
és seregének elítélése szolgálhat(na) intő jelül a szerző korának elnyomó hatal-
masságai számára. Az ítélet leírását tovább színezik a Noé nevével fémjelzett, a
vízözön leírását tartalmazó hagyományrészletek (54:7–55:3 – A vízözön a közel-
gő ítélet tipológiája) szövegünkbe kerülő interpolációi.
Ítélet a hatalmasságok felett

(53:1–7. VERSEK)
53. FEJEZET
1. Egy mély és nyitott torkú völgyet157 (is) láttak ott szemeim. Mindenki, aki a
szárazföldön lakott, a tenger és a szigetek (lakói) (mindannyian) ajándékot, fel-
ajánlásokat és adományokat hoztak neki, de ez a mély völgy (még így) sem akart
eltelni…158 2. Kezeik bűnt követnek el, a bűnösök alávaló módon felemésztik az
(igazak) munkájának minden (gyümölcsét).159 A gonosztevőket azonban kiirtják a
mek elől).”
154
A vers a könyv bevezetőjében leírt teofániát idézi (1:6). Vö. még Zsolt. 97:5; Mik. 1:4.
155
A gondolat visszatér 53:1-ben és 63:10-ben. Vö. még Iz. 13:17; Szof. 1:18.
156
A vers az Aszáél-tradícióra emlékeztet.
157
A korábbi értelmezők a Jósafát völgyével, a pogány népek feletti ítélet (Joel. 3:2) helyszínével azono-
sítják a helyet. Black (1985. p. 216.) meggyőzően érvel az azonosítás ellen. Vö. még 26:3.
158
A bűnösök meg akarják nyerni maguknak a Választott Bíró jóindulatát. Vö. még Zsolt. 72:10.
159
Az etióp szöveg jelen formájában romlott. A legelfogadhatóbb magyarázat szerint a 2. vers az elsőt
értelmezi. A bűnösök (a Képes beszédekben mindig az elnyomó hatalmasságok) ajándékai azért elfo-
gadhatatlanok, mert vagyonukat az igazak megkárosítása révén szerezték.
(Var.) „Kezük bálványokat készít, de eltűnik (majd) az összes bűnös, aki igazságtalanságot cselekszik.”
79
HENOK ELSŐ KÖNYVE
Szellemek Urának színe elől, és örök időkre elűzik őket földjéről. 3. Mert láttam
a büntetés angyalait elmenni, hogy előkészítsék a Sátán mindenféle vasszerszá-
mát.160 4. Erre megkérdeztem a Béke angyalát, aki velem jött, mondván: „Kinek
készítik ezeket a vasszerszámokat?” 5. Így válaszolt: „Midezeket a föld királyai
és hatalmasai részére készítik, hogy ezekkel pusztítsák el őket.”
(54:2.) (És) hozták a királyokat és a hatalmasokat, és belévettették ebbe a bizo-

nyos völgybe.161
53. FEJEZET
6. Ezután az Igaz és Választott felragyogtatja gyülekezetének házát, s attól fogva

semmi sem akadályozza őket a Szellemek Urának nevében.162 7. Nem lesznek
képesek többé a (hatalmas) hegyek,163 (hogy oly szilárdan) álljanak előtte, mint
a föld. A dombok olyanok lesznek, mintha vízforrások lennének,164 s nyugalmat
találnak (majd) az igazak a bűnösök üldözésétől.
Azázél165 és seregének elítélése

(54:1–6. VERSEK)
54. FEJEZET
1. Feltekintettem, majd a föld egy másik pontja felé fordultam, s ott egy tűzben
égő, mély völgyet láttam.166 2. (…)167 3. (Azt is) látták ott szemeim, hogyan készí-
tettek vasszerszámokat a számukra – mérhetetlenül súlyos vasláncokat. 4. Ekkor
megkérdezetem a Béke Angyalát, aki velem jött, mondván: „Kinek készülnek
ezek a vasláncok168?” 5. Így válaszolt: „Azázél serege számára, hogy (szorosan)
összefogják, és a pusztulás helyének legmélyére169 vessék őket; pofájukat pedig
160
Vö. 54:4. (Var.) „Mert láttam alászállni a büntetés összes angyalát, hogy vasszerszámokat készítsenek
elő a Sátán számára.”
161
A vers áthelyezését (Nickelsburg javaslata, 1981. p. 218.) a két ítélet leírását tartalmazó szövegrész
párhuzamos szerkesztése indokolja. Vö. még Iz. 24:21–22.
162
(Var.) „Ezután felragyog az Igaz és Választott, s gyülekezetének házát többé semmi sem akadályoz-
hatja meg…”
163
Néhány etióp kéziratból hiányzik a tagadószó („A hatalmas hegyek is olyanná [ti. síkká] lesznek, mint
a föld.”). Az utalás az 52. fejezetben említett szimbólumokra vonatkozik, és eredetileg talán azon a
helyen is állt.
164
Hindley (p. 562.) a fenti mondatban utalást lát az Antiokhiát Kr. u. 115-ben sújtó földrengésre és az
azt követő áradásokra.
165
Vö. a 8:1-hez írott jegyzettel.
166
A magyarázatok szerint ez a Hinnom-völgy. Vö. 27:1–2.
167
A vers áthelyezése indokoltnak tűnik. Lásd 53:3 után.
168
(Var.) „…vasláncok és kínzószerszámok…”
169
Vö. Deut. 32:22.
80
érdes kövekkel fedik be a Szellemek Urának parancsa szerint. 6. Majd Míkáél,

Gábriél, Rafáél és Fánuél170 megragadja őket azon a nagy napon, és egy lángoló
kemencébe171 hajítja őket e napon – (így) áll bosszút a Szellemek Ura gonoszsá-
gukon, mivel a Sátán szolgái172 lettek, és tévútra vezették a szárazföld lakóit.
Azázél elítélésének elbeszélése az 55:3-ban folytatódik.
Az özönvíz
(54:7–55:3a. VERSEK)
A korábbi értelmezők szerint 54:7–55:2. versei a Henok-hagyományhoz közel

álló „Noé könyvéből” vett interpolációk a szövegben, Black ugyanakkor arra
figyelmeztet (1985. p. 219.), hogy a szerkesztés a Virrasztók könyvének párhuza-
mos részletére emlékeztet (ítélet 8:1–9:11, vízözön 10:2-től.)
7. Eljön azokban a napokban a Szellemek Urának büntetése, megnyílnak mind az

ég felett lévő víztartályok, az ég alatti kutak valamennyien173 és a föld alatti vizek
tárházai. 8. Akkor minden víz egyesül az ég feletti vizekkel, (hiszen) az ég fölötti
vizek hímneműek, míg a föld alatti vizek nőneműek.174 9. A szárazföld lakói és az
ég végeinek lakói mind megsemmisülnek. 10. Ekkor felismerik majd gonoszsá-
gaikat, amit a földön elkövettek, hiszen miattuk pusztulnak el.175”
55. FEJEZET
1. Mindezek után az Ősöreg magába szállt, és így szólt: „Hiába pusztítottam el

a szárazföld minden lakóját.”176 2. Majd esküt tett hatalmas Nevére: „Mostantól
fogva nem teszek ilyet a föld lakóival. Egy jelet helyezek az égre. Ez lesz Köztem
és közöttük a hűség záloga örök időkig, amíg csak az égbolt a föld fölött (ma-
rad).177 3a. Mindez parancsom szerint fog megtörténni.”178
170
Vö. 9:1.
171
Vö. Dán. 3:6, 11.
172
A Képes beszédek szerzője a bukott angyalokat a Sátán(ok) szolgáiként írja le. Az elgondolás a zsidó
démonológia kései korszakára utal. Vö. még: 69:4.
173
Az etióp szöveg romlott. Eredetileg – valószínűsíthetően – csak két kategória szerepelt: az ég feletti
és a föld alatti vizek.
174
Közismert toposz a mezopotámiai kozmológiai hagyományban. Vö. még jT. Berachot IX:2.
175
Ismerünk olyan etióp kéziratot, ahol az első félmondat tagadó alakban áll („Mivel nem ismerik el
gonoszságaikat…”).
176
Vö. Gen. 8:21.
177
Vö. Gen. 9:13.
178
Black (1985. p. 220.) az előző félmondatot már Azázél elítélésére vonatkoztatja: „Ez a parancsom
Azázélt és seregét illetően:…”
81
HENOK ELSŐ KÖNYVE
Itt folytatódik Azázél seregének elítélése.
Azázél és seregének ítélete (folytatás)

(55:3b–55:4. VERSEK)
3b. „Ha majd a számonkérés és a kín napjaiban – angyalaim keze által – haragom
és ítéletem elé állítom őket, (akkortól kezdve) haragom és büntetésem (örökre)
rajtuk marad” – mondja az Úr, a Szellemek Ura. 4. „Ó, ti hatalmas királyok,
akik a szárazföldet lakjátok, arra lesztek kárhoztatva, hogy végignézzétek, amint
Választottam Dicsőség(em) trónusára ül, és ítéletet mond a Szellemek Urának
nevében Azázél felett, egész gyülekezete és egész serege felett.”179
A Virrasztók elítélése
(56:1–4. VERSEK)
56. FEJEZET
1. Láttam a büntetés angyalainak seregét: kezükben vas és bronz láncokat180 tartva

vonultak. 2. Ekkor megkérdezetem a Béke Angyalát, aki velem jött, mondván:
„Kihez mennek ezek (láncokat)181 cipelve? 3. Így válaszolt: „Mindegyikük a vá-
lasztottjához, a kedvencéhez,182 hogy a völgy mélységes szakadékába vessék őket.
4. Akkor majd eltelik az a völgy választottaikkal és kedveltjeikkel, életük napjai
véget érnek, nem számolják többé csalárdságuk napjait.”183
A pártusok és médek támadása a választottak földje ellen

(56:5–8. VERSEK)
A médek és perzsák támadására való hivatkozás a teljes henoki korpusz egyetlen

explicit történelmi utalása. A leírást a kutatók többsége a párthusok Kr. e. 40-ben
bekövetkezett inváziójával azonosítja. Ezzel ellentétes J. T. Milik véleménye (Milik.
p. 95.), aki az eseményeket I. Sápúr Szasszanida uralkodó Kr. u. 260-as hadjáratá-
nak emlékeként értékeli, míg J. C. Hindley (pp. 551–565.) a történéseket Traianus
császár korára (Kr. u. 110 körül) datálja. A datálás döntően befolyásolja a Képes
beszédek és áttételesen a teljes henoki korpusz kronológiai értékelését. Mások (pl.
Collins. p. 178.) a leírást nem történeti utalásként, inkább az eszkhatologikus kor-
szak kezdetét jelző szimbólumként értékelik.
179
Azázél ítéletének látványa intő jelül szolgálhat(na) a hatalmasok számára.
180
(Kieg.) „…korbácsokat, vas- és bronzláncokat…”
181
(Var.) „…korbácsokat…”
182
Utalás a Virrasztók gyermekeire, vö. 10:12.
183
Véget ér a bukott angyalok (és utódaik) tevékenységével szimbolizált korszak.
82
5. Azokban a napokban egybegyűlnek az angyalok, és keleten a pártusokra és

médekre vetik magukat. Felhergelik a királyokat,184 ártó szellem szállja meg őket.
Felkeltik őket trónjaikról. Előjönnek, mint az oroszlán a vackáról, mint az éhes
farkas (kiválik) a falkájából. 6. Felmennek és letapossák választottaim185 földjét,
szérűvé és (kitaposott) ösvénnyé lesz előttük választottaim országa186. 7. De igaza-
im városa187 akadályként tornyosul lovaik előtt. (Akkor) majd egymással szállnak
harcba, és jobbjuk önmaguk ellen fordul. A férfi nem ismeri (majd) fel a barátját,
sem a testvérét, a fiú (megtagadja) apját és anyját,188 amíg az öldöklésnek áldoza-
tul esett holttesteik száma betölti a mértéket.189 Büntetésük nem lesz hiábavaló. 8.
(Hatalmasra) tátja száját a Seol azokban a napokban, és elsüllyednek benne – ez
lesz a végzetük. Az igazak szeme láttára nyeli el a Seol a bűnösöket.190
A szekerek visszatérése
(57:1–3. VERSEK)
A most következő rövid részlet értelmezése szintén rendkívül bizonytalan. Egye-

sek szerint a diaszpórában élők végidőbeli összegyűjtésére, mások szerint a po-
gányok (eszkhatologikus) jeruzsálemi zarándoklatára utal. (Mindkét esemény a
messiási korszak előjeleként értelmezendő.) Vö. Iz. 11:10–16; Zak. 14:16–17.
57. FEJEZET
1. Ezek után történt, hogy újabb harci szekerek seregét láttam, melyen emberek
utaztak, s a szél (szárnyán) repültek keletről és nyugatról dél felé191. 2. Szekereik
csikorgásának hangja hallatszott. Midőn e sokadalom megjelent, felfigyeltek rá-
juk az égi szentek, a föld oszlopai kimozdultak helyükből,192 s a lárma a föld szé-
leitől az ég széleiig hallatszott egy egész napon keresztül. 3. (Ekkor) mindnyájan
földre vetik magukat és leborulnak a Szellemek Ura előtt.193
Ez a második képes beszéd vége.
184
Vö. Dán. 10:13–21.
185
(Var.) „…választottjai…” (ti. a Szellemek Uráé) vagy „…választottjaik…” (az angyaloké).
186
Izrael földje
187
Ti. Jeruzsálem. Utalás Zak. 12:3-ra.
188
Vö. 99:4–5; 100:1–3 és a hozzájuk írt jegyzetek.
189
A vers értelmezése bizonytalan. (Var.) „…amíg a pusztításban odaveszettek száma megszámlálhatatlan
sok lesz.”
(Var.) „…amíg a holttestek száma meghaladja a tízezret.” Vö. még Black 1985. p. 223.
190
Az etióp szöveg erősen romlott. Vö. még Black 1985. p. 223.
191
Az etióp szövegben: „a nap feléig”. Black (1985. pp. 223–224) ténylegesen időhatározóként kezeli,
míg mások helyhatározói értelműre javítják.
192
Vö. Ag. 2:6; Joel. 3:16.
193
Vö. Iz. 27:13.
83
HENOK ELSŐ KÖNYVE
HARMADIK KÉPES BESZÉD

A Harmadik képes beszéd szövege meglehetősen romlott. Az alaptémát, a meg-

dicsőült Emberfia ítéletének leírását időről időre a Noé hagyománykörből szár-
mazó (60:1–10; 60:24–25; 65–68. fejezetek és talán 69:1–25 is), illetőleg a koz-
mikus szféra leírásaira emlékeztető bölcsességi részletek (59. fejezet; 60:11–23)
szakítják meg. Ugyanakkor e részben találhatjuk a könyv csúcspontját, az ítélet
legrészletesebben kidolgozott tablóját (62–63. fejezet) is.
A választottak örök fénye

(58:1–6. VERSEK)
58. FEJEZET
1. (Akkor) belefogtam az igazakról és a választottakról szóló harmadik képes be-

szédbe. 2. Áldottak vagytok, ti igazak és választottak, mert dicsőséges lesz sor-
sotok194! 3. A Nap fényében fognak az igazak (ragyogni), a választottak pedig az
örök élet fényességében (tündökölnek majd), életük napjai nem érnek véget,195 és
számolatlan (lesz) a szentek napja. 4. A fényt fogják keresni, és igazságra lelnek a
Szellemek Uránál. Béke legyen a Világ Uránál lévő igazakkal!196 5. Aztán azt mond-
ják a szenteknek, hogy a mennyben keressék az igazság titkait, a hit örökrészét, mert
olyan világosság támadt a szárazföld felett, mint a Nap, a sötétség pedig (végleg)
tovatűnt.197 6. Örök fényesség lesz (akkoron), és napjaik száma nem ér véget, hiszen
a sötétség megsemmisült, a fény pedig állandóan (ragyogni fog) a Szellemek Ura
előtt. Az igazságosság fénye mindörökké megmarad a Szellemek Ura jelenlétében.
A villámok, mennydörgések és az égi jelenségek tárházai

(59:1–3., 60:11–23. VERSEK)
A most következő két fejezet származási helye és a szövegben betöltött funkciója

egyaránt bizonytalan. Charles szerint (APOT. p. 223.) az 59. fejezet kései betol-
dás a szövegben, mely eredetileg a 41. fejezet 3–8. verseihez tartozott. (A most
194
Amit jelen pillanatban még a Választott őriz. Vö. 48:7.
195
Vö. Zsolt. 56:14. (Var.) „A választottak örök életet nyernek…”
196
A vers fordítása, az etióp szöveg hiányos volta miatt, igen bizonytalan. (Var.) „Az igazaknak pedig a
béke lesz az osztályrésze a Világ Urának nevében.”
197
(Var.) „Azt mondják a mennyei szenteknek, hogy az igazság titkait keressék…” Az igazság titkai talán az
igazak (most még rejtett) jutalma. Vö. 38:3; 48:7. Black (1985. p. 224.) a következő módon javítja a szöve-
get: „Aztán azt mondják a szenteknek, hogy az Ő nevében keressék az igazság titkait, a hit örökrészét…”
84
következő szakaszban azonban hangsúlyosabb a kapcsolat a természeti jelensé-

gek és az emberiség sorsa között, mint az előzőekben.) Nem egyértelmű a versek
sorrendje sem. Fordításunkban Nickelsburg javaslatát követjük. Véleménye sze-
rint az 59. fejezet logikus folytatását a 60. fejezet 11–23. versei képezik (mindkét
szakasz bizonyos kozmikus, illetőleg meteorológiai jelenségek leírása), míg a 60.
fejezet első tíz, illetve két utolsó verse (60:1–10 és 24–25) későbbi interpoláció-
ként (a Noé nevével fémjelzett hagyományból) kerültek jelenlegi helyükre.
59. FEJEZET
1. Azokban a napokban látták szemeim a villámok és fények titkait és törvénye-

it.198 Áldásként vagy átokként villámlanak, ahogy a Szellemek Ura kívánja. 2.
Ott láttam a mennydörgések rejtelmeit, s hogy hogyan hallatszik hangjuk, midőn
eldördülnek fenn az égben. Megmutatták nekem a szárazföld lakhelyeit és a vil-
lámok hangját,199 (mely) hol békét és áldást (hoz), hol pedig átkot, a Szellemek
Urának parancsa szerint. 3. Ezután megmutatták nekem a fények és villámok
összes titkait, hogyan villámlanak áldásul és (mindenek) megelégedettségére.200
60. FEJEZET
11. Majd a másik angyal201 szólt hozzám, (ő,) aki velem jött, és titkos dolgokat
mutatott nekem: (hogy mi az) első és az utolsó202 a mennyben, a magasságban és a
szárazföld belsejében, a mélységben és az ég szélein, a menny alapjain203 és a sze-
lek tárházaiban. 12. (Meg azt), hogy miképpen osztják szét a szeleket204, hogyan
mérik meg őket,205 hogyan számolják meg a forrásokat és a szeleket206 erejük alap-
ján, valamint a Hold fényének mértékét207, és (hogy hogyan jön létre) az igazság
198
Az értelmezés bizonytalan, lehetséges, hogy az égi fények által gyakorolt ítéletről van szó. Vö. Jób.
36:31.
199
A vers nehezen értelmezhető. Knibb (II. pp. 141–142.) interpolációnak bélyegezve törli, Charles
(APOT. p. 223.) „a szárazföldön végrehajtott ítéletre” javítja. A legelfogadhatóbbnak Black javítása
(1985. p. 225.) tűnik: „Ott láttam a mennydörgések rejtelmeit, midőn eldördülnek fenn az égben, hang-
juk a szárazföld lakott helyein is hallatszik. Megmutatták nekem a villámok hangját, (mely) hol békét
és áldást (hoz), hol pedig átkot, a Szellemek Urának parancsa szerint.”
200
A mondat az 1. vers alternatívájaként is olvasható.
201
a Béke angyala
202
Vagyis minden feltárult a látnok előtt.
203
(Var.) „a föld alapjain”
204
Vagy a természéti jelenségeket kontrolláló erőket, szellemeket (vö. 14–21. versekkel, továbbá a 14.
vershez írt jegyzette.l)
205
Vö. Jób. 28:25.
206
(Var.) „…számolják meg a szelek forrását…” Flemming (p. 65.) a kifejezést „a szelek kapuira” (vö.
76:1) javítja.
207
Az etiópban többes szám. A szerző valószínűleg a Hold különböző fázisaira gondolt. Vö. 73:2.
85
HENOK ELSŐ KÖNYVE
ereje208, (meg) a csillagok csoportjait neveik szerint, (sőt azt is), hogyan állítják
össze ezeket a csoportokat. 13. (Megmutatta nekem mind) a mennydörgéseket, a
szerint a hely szerint, ahová becsapnak, és hogy mi módon csoportosítják a villá-
mokat, hogy lecsaphassanak; továbbá seregeiket209 – hogy milyen engedelmesek
–, 14. mert szünete(ke)t iktatnak a mennydörgések közé, helyet adva ezzel a dör-
gésnek. Hiszen a villámlás és a dörgés nem különállók, de nem is azonosak; egy
szellem210 tartja őket össze, és soha nem válnak el. 15. Amikor villámlik, a dörgés
is hallatja hangját, s a szellem állítja le a megfelelő időben (a dörgéseket), egyen-
lőképpen osztva szét őket. Hiszen a dörgések és villámlások készleteinek száma,
mint (a tengerpart) fövenye. Gyeplővel vezeti mindegyiket a megfelelő időben, a
szellem ereje tartja őket vissza, de ugyanígy ő is bocsátja ki őket a föld régióinak
száma szerint.211 16. A tenger szelleme hímnemű és hatalmas, nagy erejével megfé-
kezi (a vizet) egy gyeplővel, de ugyanígy ki is űzi (medréből), és szétszórja a föld
hegyei212 között. 17. A dér szelleme egy külön angyal213, a jég(eső) szelleme egy
jó angyal, 18. (amelyik) elhagyta a hó szellemét nagy ereje miatt,214 és (most ő is)
egy külön szellem. Ami felszáll belőle, és a füsthöz hasonlít, annak jeges köd a
neve. 19. A köd szelleme nem közösködött velük tárházukban, saját tárháza van,
hiszen jövetele dicsőséges215 fényben és sötétben, a száraz és az esős évszakban
egyaránt. Tárházában egy angyal (lakik)…216 20. A harmat szellemének az ég
szélén (van) a lakhelye, és ez összeköttetésben áll az eső tárházaival, érkezése
télen, nyáron (egyaránt lehetséges). Felhője a köd217 felhőjével jár együtt, s az
egyik a másiknak ad… 21. Amint az eső szelleme elindul tárházából, jönnek az
angyalok, kinyitják a tárházat és kivezetik (az esőt), majd amikor szétszóródik
az egész szárazföldön, egyesül a szárazföldön lévő vizekkel.218 Valahányszor a
208
Az értelmezés bizonytalan. Talán az égitestek közötti szabályos viszonyokról van szó. (Var.) „A Hold
fényének mértékét, (a fázisok fény)ereje szerint...”
209
A szövegből nem derül ki egyértelműen, hogy kire vonatkozik a birtokos szuffixum.
210
A szerző köreiben elterjedt felfogás szerint a különféle asztrológiai és meteorológiai jelenséget egy
angyal vagy szellem kontrollálja. Vö. még 43:2, továbbá a 69. és a 75. fejezettel.
211
E némiképp bonyolult leírás mögött meghúzódó elképzelés a következőképpen summázható: létezik
egy égi tárház, mely végtelen számú villámlást és dörgést tartalmaz. A megfelelő időben a szellem
kibocsát egy villámlást, és egyidejűleg hozzárendel egy dörgést, s mindezt egyenlő mértékben osztja
el a teljes földkerekségen.
212
Többen a „hegyeket” „határokkal” helyettesítik. A vers azonban jelenlegi formájában is értelmezhető.
A korabeli elképzelés szerint a tenger apálya és dagálya táplálja a hegyekben fakadó forrásokat.
213
Black (1985. p. 229.) „gonosz angyalra” javítja. Vö. még 2Hen. 5:1.
214
A mondat nem egyértelmű. (Var.) „…a hó szelleme elhagyta (tárházait)…” (Var.) „A hó szelleme so-
sem vall kudarcot nagy ereje miatt.
215
Knibb (II. p. 147.) szerint a „dicsőség” szó törlendő glossza, a szöveg értelme így a következőképpen
módosul: a köd bármikor képes megjelenni világosban és sötétben, a száraz és az esős évszakban
egyaránt. Black (1985. p. 229.) szerint a sémi eredeti nem ködről, hanem az isteni jelenlét (Dicsőség)
szimbólumaként elképzelt viharfelhőről és ennek szelleméről (angyal) beszélt. Vö. Ex. 20:21.
216
(Var.) „Ő maga egy angyal…”
217
Vö. Black iménti javításával.
218
Vö. 54:8.
86
szárazföld vizeivel egyesül…219 22. Hiszen a szárazföld lakóiért vannak a vizek,

táplálékul a szárazföld számára a Magasságostól, aki az égben van. Ezért van
mérték (szabva) az esőnek, amit az angyalok ismernek220. 23. Láttam mindezeket
a dolgokat, (egészen) az Igazak Kertjéig (bezárólag).
Töredékek Noé könyvéből

(60:1–10., 60:24–25. VERSEK)
60. FEJEZET
1. Henok221 életének ötszázadik évében, a hetedik hónapban, a hónap tizennegye-

dik (napján).222 Egy látomásban223 láttam, hogyan rázza meg egy hatalmas rengés
az egek egét, és hogyan remegnek meg borzalmas remegéssel a Magasságos erői
és angyalai – ezerszer ezer és tízezerszer tízezer. 2. Akkor megpillantottam az
Ősöreget Dicsőségének trónusán ülni, míg angyalai és az igazak körülötte álltak.
3. Nagy reszketés fogott el, és félelem kerített hatalmába, inaim meglazultak és
megoldódtak, és egész testem224 olvadozott, majd arcra borultam.225 4. (Akkor)
szentséges Míkáél egy másik szent angyalt226 küldött, aki felemelt engem. Amikor
felállított, szellemem visszatért (a testembe), mert (mindaddig) képtelen voltam
elviselni e seregek látványát, e (nagy) felfordulást és a menny megrendülését.227
5. Akkor így szólt hozzám szentséges Míkáél: „Miféle látvány az, ami ennyire
felzaklatott? A mai napig tartott irgalmának napja. Ez ideig könyörületes és hosz-
szan tűrő volt a szárazföld lakóival. 6. De elérkezik a nap, (és eljön majd) az erő,
a büntetés és az ítélet, melyet a Szellemek Ura készített azoknak, akik meghajol-
nak az igazságos ítélet előtt, meg azoknak, akik megvetik azt, vagy hiába veszik
Nevét.228 Készen áll ez a nap: szövetség az igazaknak, de a bűnösöknek (fájdal-
mas) számonkérés.” 7. Két szörnyeteget különítenek el azon a napon, a nőneműt
219
Az iménti félmondat vagy dittográfia, vagy töredékes (hiányzik a főmondat).
220
(Var.) „mérnek ki…”
221
A kutatás mai álláspontja szerint a következő szakasz valaha egy mára már rekonstruálhatatlan Noé
könyveként elnevezett hagyományanyag részét képezte. Így az eredeti szöveg e pontján – minden
valószínűség szerint – Noé neve állt. Vö. Gen. 5:32. Henok a bibliai beszámoló szerint „mindössze”
365 évet élt. Vö. Gen. 5:23.
222
A hetedik hónap tizenötödik napja a második szentély idején a szövetségkötés (és megújításának) em-
léknapja.
223
Az eredetiben „képes beszéd, parabola” szerepel. A szerkesztő talán e hagyományos henoki kifejezés
használata által kíván kapcsolatot teremteni az idegen eredetű anyag és új kontextusa között.
224
(Var.) „…veséim olvadoztak…” Vö. Zsolt. 69:23; Iz. 45:1.
225
Vö. 14:24.
226
a Béke angyalát
227
Vö. Mal. 3:2.
228
A vers értelmezése nem egyértelmű. (Var.) „…melyet a Szellemek Ura készített azoknak, akik nem szol-
gálják az Igaz Bírót és azoknak, akik megvetik Őt, vagy hiába veszik Nevét…” Vö. Black 1985. p. 226.
87
HENOK ELSŐ KÖNYVE
Leviátánnak229 hívják. Ez a tenger mélyén fog lakozni, a vizek forrása felett. 8.

A hímneműnek pedig Behemót (lesz a neve), ez mellkasát egy Déndájn230 nevű,
beláthatatlan sivatagon nyugtatja, annak a kertnek a keleti részén, ahol az iga-
zak és választottak laknak. Ide lett felvéve ősatyám231 is – ő, aki a hetedik volt232
Ádámtól, az első embertől számítva, akit a Szellemek Ura alkotott. 9. (Akkor)
arra kértem e másik angyalt, hogy mutassa meg nekem e szörnyek hatalmát, és
hogy miképpen választották szét őket egy napon, hogyan helyezték egyiküket a
tenger mélyére, a másikat meg a pusztaság földjére. 10. Így szólt hozzám: „Ó, te
emberfia,233 titok az, amit tudni kívánsz.”
24.234 (Akkor) így szólt hozzám a Béke angyala, aki velem volt: „Ezt a két ször-
nyeteget, amelyek az Úristen nagyságához illő módon készültek,235 megvendégelik
majd… azért hogy rajtuk nyugodjon a Szellemek Urának büntetése… és hogy ne
legyen hiábavaló a Szellemek Urának ítélete… Ha majd rájuk köszönt a Szellemek
Urának büntetése, anyjukkal együtt ölik meg a gyermekeket és apjukkal (együtt
pusztítják el) a fiakat. 25. Ezután irgalma és türelme szerint folyik (majd) az ítélet.
A Paradicsom felmérése
(60:1–5. VERSEK)
61. FEJEZET
1. Láttam azokban a napokban, hogy hosszú mérőköteleket adnak azoknak az an-

gyaloknak236, majd szárnyra kelnek,237 és észak felé238 szállnak. 2. Megkérdeztem az
angyalt, mondván: „Miért vettek magukhoz hosszú mérőköteleket, és (miért) men-
229
A két titokzatos szörnyeteg, Leviátán és Behemót feladata eredendően az volt, hogy a vízözönben
megtestesülő ítéletet teljessé tegyék: ők fogják felfalni (Leviátán a tengerben, Behemót pedig a száraz-
földön) az áldozatokat, vö. még 4Ezd. 6:49–52. A későbbi zsidó hagyomány ezt az eredeti elképzelést
jelentős mértékben átdolgozta, itt a két szörnyalak az eszkhatologikus lakomán az igazak táplálékául
szolgál majd. Vö. bT. Baba Batra 74a. A jelenlegi korrupt szöveg minden bizonnyal e két verzió egy-
máshoz igazításának eredményeként jött létre. Vö. Black 1985. pp. 225, 230–231.
230
A név etimológiája bizonytalan. Talán kapcsolatban hozható a 10:4-ben szereplő Dudáél elnevezéssel.
231
Henok. Az azonosítást az egyik etióp kézirat glosszaként meg is jegyzi.
232
Vö. 93:3.
233
A szöveg e pontján a megszólítás Noéra vonatkozik, jelentése egyszerűen: ember, emberi lény.
234
A következő két vers sorrendje, valamint a szöveg jelentése az általunk használt kéziratból nem re-
konstruálható. A fordítást Uhlig (pp. 609–610.) és Black (p. 57.) több kéziratvariánson alapuló, eklekti-
kus szövegvariánsainak és a hozzájuk tartozó értelmezéseknek a felhasználásával készítettük.
235
(Var.) „...akik az Úristen nagy napjára állnak készen…”
236
Az utalás tárgyai nehezen azonosíthatók. (Var.) „…adnak két angyalnak...”. Ez utóbbi variáció talán
Zak. 2:1–3 értelmezéseként keletkezett, ott ténylegesen két angyal méri fel az új Jeruzsálemet.
237
(Var.) „…majd feladatukat magukra véve észak felé szállnak…”
238
Tulajdonképpen északnyugatra, a Paradicsom irányába. Vö. 70:3; 77:3.
88
tek el?” Így felelt nekem: „Azért mentek, hogy mérjenek.” 3. Így szólt hozzám a
velem lévő angyal: „Az igazak számára viszik el az igazak kimért részeit239 és mérő-
kötelékeit,240 hogy örökkön-örökké a Szellemek Urának nevére támaszkodjanak241.”
4. A választottak a választottaknál kezdenek majd lakni242. Ezeket a kimért részeket
pedig a (kitartó) hit számára rendelték,243 (ezek) fogják megerősíteni az igazságot.244
5. Míg a mérőkötelek tárják fel a föld mélyének összes titkait245 és azokét, akik a
pusztában lelték végüket, meg azokét, akiket a tenger halai vagy a vadállatok nyel-
tek el, hogy (mind) visszatérjenek és a Választott napjára246 támaszkodjanak. Mert
senki sem pusztul el (örökre) a Szellemek Ura előtt, és senkit nem érhet enyészet.247
Az égiek dicsérete
(61:1–13. VERSEK)
6. Parancsot és hatalmat kapott mindenki fent a mennyben, egy hang és egy tűz-
höz hasonlító fény adatott nekik.248 7. Mindenek előtt Őt áldották,249 magasztal-
ták és dicsérték bölcsességben, bölcsnek mutatkoztak beszédükben és az élet
lelkében.250 8. A Szellemek Ura Dicsőségének trónjára251 ültette a Választottat, ő
fogja megítélni a szentek252 minden cselekedetét fent a mennyben, és ő méri meg
tetteiket a mérlegen.253 9. Midőn felemeli arcát254, hogy megítélje titkos útjaikat
a Szellemek Ura nevének szava255 szerint és ösvényeiket a Magasságos Úristen
igazságos ítéletének útja szerint, (akkor) mindannyian egy hangon fognak szó-
239
Vö. Jer. 13:25.
240
Egyes értelmezők szerint az igazak eszkhatologikus lakhelyének méreteiről van szó, mások szerint a kife-
jezések az egymással és a Szellemek urával ideális közösséget formáló gyülekezet szimbolikus arányaira
utalnak. A legelfogadhatóbbnak Black magyarázata tűnik. Szerinte (1985. pp. 231–232.) a szöveg az igazak
jövendő sorsáról, eszkhatologikus örökségének „számszerűsíthető” formáiról beszél. Vö. még 39:4; 48:7.
241
Támaszkodni valamire = bízni benne. Lásd még az 5. verset.
242
(Var.) „…járni…”
243
Az absztrakt „kimért rész” kifejezés (ugyanúgy, ahogy a szöveg egyéb pontjain a „sors”) a kitartó
bizalom jutalmára utal.
244
Az utolsó félmondat romlott. (Var.) „…és azoknak, akik (kitartóan) ragaszkodtak az igazsághoz.”
245
Az utalás az alvilágra (Seol) értendő.
246
az ítéletre
247
Utalás a feltámadásra.
248
Az égi lények belátást nyertek, hogy felismerjék és magasztalják a Választottat.
249
Nem egyértelmű, hogy Istenről vagy a Választottról van-e szó.
(Var.) „Áldották Őt, az Első Szót, magasztalták…”
(Var.) „…első szavukkal Őt áldották…”
250
A mondat vége nem világos. Black (1985. p. 233.) Ezékiél látomásával (1. fejezet) próbál kapcsolatot keresni.
251
(Var.) „…a Dicsőség trónjára…” Ismételt utalás a Választott trónra lépésére. Vö. 45:3.
252
(Var.) „…az igazak…”
253
(Var.) „…és tetteiket a mérlegen mérik meg.”
254
felemelni az arcát = kegyességet gyakorolni valakivel
255
parancsa
89
HENOK ELSŐ KÖNYVE
lani, áldani, dicsérni, és magasztalni fogják a Szellemek Urának nevét, és szent-

ségét hirdetik. 10. Ő pedig szólítani fogja azon a napon az ég egész seregét és
az összes szenteket odafent, az Úristen seregét, a kerubokat,256 a szeráfokat és
az ofanokat257, a hatalom angyalait, a tartományok fölé rendelt angyalokat,258 a
Választottat és a többi sereget, akik a szárazföld és a víz fölött (szolgálnak). 11.
Egy hangon emelkednek (majd szólásra), dicsérik, áldják, szentnek hirdetik és
magasztalják (Őt) a hit lelkében, a kitartás és a bölcsesség lelkében, az irgalom,
az ítélet, a béke és a jóság lelkében,259 s egy hangon hirdetik: „Áldott Ő, és áldott
legyen mindörökre a Szellemek Urának neve.” 12. Dicsőíteni fogja (Őt) a sosem
alvók egész (serege)260 fent az ég magasában és minden szentjei a mennyben, a
választottak, akik az Élet Kertjét lakják és a világosság minden szelleme261, akik
képesek szent Nevedet áldani, dicsőíteni, magasztalni és megszentelni, és min-
den hús, amely képességeit meghaladva dicséri és áldja Nevedet mindörökre. 13.
Mert nagy irgalmú a Szellemek Ura és hosszan tűrő, hiszen kinyilvánította az
igazaknak és a választottaknak minden alkotását és minden hatalmát, amit csak
alkotott a Szellemek Urának nevében.
Az uralkodók elítélése és az igazak dicsérete

(62:1–16. VERSEK)
A most következő két fejezet (62–63) – a megdicsőült Emberfia bíráskodásával

lezajló ítélet látomása – alkotja a könyv csúcspontját. E nagyméretű tabló meg-
rajzolásához szerzőnk a Bölcsesség könyvében található ítélet képeit kombinálja
az izajási hagyomány néhány részletével. Az izajási „Szolgát” (Iz. 52–53. feje-
zet) a Bölcsesség könyvének „elnyomott igazával” azonosítja, aki felmagasztalva
ítéletet mond (Bölcs. 4–5. fejezet) üldözői felett – őket szerzőnk Iz. 14. fejezeté-
nek leírására támaszkodva idézi elénk. Az ítéletre várakozó hatalmasságokat (Iz.
52–53 „ámuló királyait”) a továbbértelmezett hagyomány az igazak ellensége-
ivel azonosítja, akik az ítéletre érkező Választott alakjában felismerik az általuk
korábban üldözött és elnyomott választott igazakat.
256
A kerubok kezdetben az isteni jelenlét transzcendenciáját szimbolizáló alakok, később az angyalok egy
rendjének neve. Vö. még T. N. D. Mettinger, ‘Cherubim’, in DDDB. pp. 190–192.
257
Ezékiel látomásában az isteni trónszekér kerekei (vö. Ez. 1:15), később az angyalok egy rendjének
neve.
258
Vö. Róm. 8:38, amihez lásd Black (1985. p. 234.) vonatkozó megjegyzését.
259
A hét erényéről van szó. Vö. még Gal. 5:22.
260
A Virrasztók. Vö. az 1:5-höz írott lábjegyzettel.
261
A fény és sötétség szellemeinek dualisztikus szembeállításához lásd 1QS 3:25.
90
62. FEJEZET
1. Ezt parancsolta az Úr a királyoknak, a hatalmasoknak, a kivételezetteknek

és mindazoknak, akik a földet lakják:262 „Nyissátok ki szemeiteket, és emel-
jétek fel szarvaitokat,263 ha képesek vagytok felismerni a Választottat.264 2. A
Szellemek Ura ültette őt265 Dicsőségének trónjára, és az igazság szelleme áradt
ki rá. Kimondott szavával megöli a bűnösöket és a gonosztevőket, (mindnyájan)
elpusztulnak a színe elől.266 3. Azon napon felállnak mind a királyok, a hatalma-
sok, a kivételezettek és mindazok, akik a földet bírják, meglátják és felismerik,
amint Dicsőségének trónusán ül, és méltányosan ítélik meg előtte az igazakat.267
Hiábavaló szó nem hangzik el jelenlétében.268 4. Olyan fájdalom lepi meg őket,
mint a vajúdó asszonyt, akinek nehezen megy a szülés, midőn gyermeke eléri
méhének száját; kínok gyötrik szülés közben.269 5. Rémülten tekint az egyik a má-
sikra, lehajtják fejüket, és fájdalom járja át őket, amint megpillantják az asszony
szülöttjét270 Dicsőségének trónján ülve. 6. A hatalmas királyok271 és mindazok,
akik a földet bírják, dicsérni, áldani és magasztalni fogják (akkor) minden rejtett
dolgok Urát272. 7. Hiszen az Emberfia öröktől fogva rejtve volt, serege jelenlét-
ében őrizte őt a Magasságos, és (csak) választottainak fedte fel.273 8. (Magként)
vetik el a szentek és az igazak közösségét azon a napon,274 és minden választott
előtte áll majd. 9. Arcra borul előtte az összes hatalmas király275, a kivételezettek
és mindazok, akik a szárazföldet uralják, és imádni fogják őt; reményüket ebbe a
bizonyos Emberfiába vetik, hozzá könyörögnek, és őt kérlelik irgalomért. 10. Ám
a Szellemek Ura szorongatva sürgeti őket, hogy mihamarabb távozzanak színe
elől, arcukat szégyen tölti el, és orcájuk színe elsötétül276. 11. A büntető angyalok
262
(Var.) „…akik a földet bírják:”
263
A szarv a hatalom szimbóluma. Vö. Zsolt. 75:4. (Var.) „…emeljétek fel szemhéjaitokat…”
264
(Var.) „…ha el bírjátok viselni a Választott tekintetét.” Black szerint (1985. p. 59.) az egész mondat
ironikus felszólítás. „Nyissátok ki szemeiteket – ha tudjátok –, és emeljétek fel szarvaitokat, hogy
felismerjétek a Választottat!”
265
A Képes beszédek egyik nehezen értelmezhető helye. Az etióp kéziratok következetesen intranzitív
formájú igét („ül”, „leül”) hoznak, ennek ellenére a fordítások, néhány kivételtől eltekintve, a tranzitív
forma mellett (ültette őt = a Választottat) döntenek, melyet a kontextus igazol. Vö. pl. 61:8-cal.
266
A vers Iz. 11:4. skk.-ből, a henoki Emberfia alakjának egyik legfontosabb forrásából merít.
267
(Var.) „…és nem szűnik előtte az Igazság.”
268
Vö. a 49:4-hez írt jegyzettel.
269
Vö. Iz. 13:8; 21:3.
270
(Var.) „…Emberfiát…” A fordításban szereplő kifejezés (eredetéhez vö. Jób. 25:4) jobban illeszkedik
a szülési fájdalom képeit idéző előzményekhez, és irodalmilag erősebb kontrasztot teremt a hatalmas-
ságok és az őket megszégyenítő „gyermek” alakja között.
271
(Var.) „…a királyok és hatalmasságok…”
272
(Var.) „mindenek Urát, aki rejtve van.” Vö. 48:6, 7 és a következő (62:7) verssel.
273
Vö. a 48:3-hoz írt jegyzettel.
274
Vö. még 10:16, 10:19 (a hozzá tartozó jegyzettel), 38:1, 53:6, valamint Iz. 40:24.
275
(Var.) „…a királyok és hatalmasságok….”
276
Vö. Joel. 2:6.
91
HENOK ELSŐ KÖNYVE
kapják meg őket, hogy elégtételt vegyenek rajtuk, mivel bántalmazták gyermekeit
és választottait. 12. Látványosságul szolgálnak az igazak és választottai számára,
és (ők) örvendeznek majd (pusztulásukon), mert megállapodik rajtuk a Szellemek
Urának haragja, és az ő (vérüktől) részegül meg kardja.277 13. A szentek és vá-
lasztottak azonban megmenekülnek ezen a napon, és attól kezdve nem látják
többé a bűnösök és gonosztevők arcát. 14. A Szellemek Ura felettük marad278, és
ezzel a bizonyos Emberfiával fognak majd együtt lakni, (vele) étkeznek, (vele)
fekszenek279 és (vele) kelnek fel öröktől fogva örök időkig. 15. Felemeltetnek
majd a földről, többé nem kell (szégyenkezve) fejet hajtaniuk, és az élet ruháját280
öltik magukra. 16. Ruhátok a Szellemek Urától származó (örök)élet ruhája lesz.
Ruhátok nem kopik el281, és dicsőségetek nem szűnik a Szellemek Ura előtt.
A királyok és hatalmasok reménytelen pusztulása

(63:1–12. VERSEK)
63. FEJEZET
1. Könyörgőre fogják majd azokban a napokban a szárazföld urai, a hatalmas

királyok282 (az Úr) büntetésének angyalai előtt, akiknek átadattak, hogy így nyer-
jenek egy kis haladékot, hogy leborulhassanak a Szellemek Ura előtt, és meg-
vallhassák bűneiket jelenlétében. 2. Dicsérni és áldani fogják a Szellemek Urát,
és azt mondják: „Áldott a Szellemek Ura, a királyok, a hatalmasok és a gazdagok
Ura, a bölcsesség és a dicsőség Ura. 3. Nyilvánvaló (előtted) minden titok, ha-
talmad nemzedékről nemzedékre (megmarad), és Dicsőséged örökké tart. Mély
és számtalan minden titkod, igazságod mérhetetlen. 4. Most ébredtünk (csak) rá,
hogy dicsérnünk és áldanunk kell(ett volna) a királyok Urát, aki Úr minden ki-
rály felett.” 5. Azt (is) mondják: „Bárcsak némi haladékot kapnánk, hogy dicsér-
jük, magasztaljuk és áldjuk Őt, s hogy megvallhassuk (bűneinket)283 Dicsősége284
előtt. 6. Egy kis nyugalomra áhítozunk, de (sehol) sem leljük, kiűznek minket,
és nem nyerünk (megnyugvást)285; eltávozott tőlünk a fény, és a sötétség lesz
lakóhelyünk örökkön-örökké. 7. Mert nem vallottuk meg Előtte bűneinket,286
277
Vö. Iz. 34:5.
278
Velük marad.
279
A kép Szof. 3:13 messiási békéjét idézi.
280
Vö. Iz. 61:10; 4Ezd. 2:39. (Var.) „…a dicsőség ruháját…” Vö. Sir. 6:29–32.
281
Vö. Deut. 8:4.
282
(Var.) „…a királyok és hatalmasságok….”
283
Black (1985. p. 238.) szerint az utolsó félmondat értelme: „hogy hálát adjunk Dicsősége előtt.” Ugyan-
így fordítja a fejezet 7. versét is.
284
(Var.) „…Dicsőséged…”
285
(Var.) „…a (nyugalmat) üldözzük, de nem nyerjük el…”
286
(Var.) „…nem tettünk Előtte hitvallást…” Vö. még 63:5.
92
nem dicsértük a Királyok Urának287 nevét, és nem dicsőítettük minden tettéért az

Urat. Reményünket birodalmunk jogarába288 (vetettük) és (földi) dicsőségünkre (ala-
poztuk). 8. Büntetésünk és nyomorúságunk napján nem ment meg bennünket, és nem
kapunk haladékot, hogy megvallhassuk: hűséges az Úr minden289 cselekedetében,
ítéletében és igazságában, és nem személyválogató döntéseiben. 9. Cselekedeteink
miatt veszünk el színe előtt, pontosan számba vették bűneinket.” 10. Ekkor így szól-
nak egymáshoz: „Hamisság (árán szerzett) javakkal telt el a lelkünk, ezek azonban
nem (tudnak) megóvni attól, hogy leszálljunk a Seol kínjának lángjaiba290.” 11. Ezek
után sötétség és félelem tölti el arcukat ez előtt a bizonyos Emberfia előtt, és elűzik
őket színe elől.291 (Csupán) a kard fog közöttük lakozni jelenlétében. 12. Így szól a
Szellemek Ura: „Ez az ítélet és törvény vár a Szellemek Ura előtt a hatalmasokra, a
királyokra, a kivételezettekre és mindazokra, akik a földet bírják.”
A bukott angyalok
(64:1–2. VERSEK)
Charles (APOT. p. 229.) e fejezetet áthelyezte a Második képes beszédbe (54–55.

fejezet), míg Black (1985. p. 239.) szintetikus látásmódja szerint a részlet (bár ide-
gen eredetű) jelenlegi helyén az Alvilág újabb (az eddigieket kiegészítő) víziójaként
értelmezendő: a hatalmas királyok itt szembesülnek a bukott angyalok sorsával. (A
két névszó a héberben majdnem azonos alakú. Vö. 67:13-hoz írott jegyzettel.)
64. FEJEZET
1. Más alakokat is láttam e helyen292 elrejtve. 2. Az angyal hangját hallottam, amint

ezt mondja: „Ezek azok az angyalok, akik lementek az égből a földre, felfedték a
rejtett titkokat az emberek fiainak, és bűnre csábították az emberek fiait.”
Jóslat a vízözönről
A Képes beszédek könyvének 65–69:25 fejezetei egy valamikori Noé könyve”-

ként aposztrofált írás (átdolgozott?) részleteit tartalmazzák. Az elbeszélés a
henoki korpusz későbbi könyveiben is felbukkan (vö. 83–84., 106–107. fejezetek)
és alapvetően a vízözön és az ítélet közötti tipológia hasonlóságára épít.
287
(Var.) „…a Szellemek Urának…”
288
(Var.) „…trónusába…”
289
(Var.) „…és nem kapunk haladékot, hogy hálát adjunk; mert hűséges az Úr…”
290
A kifejezést Black (1985. p. 238.) a „Seol mélyé”-re javítja.
291
Vö. 62:10.
292
A Seolban, vö. 63:10.
93
HENOK ELSŐ KÖNYVE
65. FEJEZET
1. Azokban a napokban látta Noé,293 hogy megsüllyed a föld és közelít pusztulása. 2.

Felkerekedett onnan, elment a föld széleiig,294 és szólította ősapját, Henokot. S így
szólt Noé – háromszor (is), keserű hangon: „Hallgass meg engem, hallgass meg en-
gem, hallgass meg engem!” 3. Ezt mondta neki:295 „Áruld el nekem, mi történik a
földön, hogy ennyire megviselt és ilyen megtört, nehogy én is vele pusztuljak el.” 4.
Közvetlen ezután nagy remegés fogta el a földet, és hang hallatszott az égből. (Erre)
arcra borultam. 5. Eljött ősatyám, Henok, megállt mellettem, és azt kérdezte: „Miért
kiáltottál ilyen keserves kiáltással és jajveszékeléssel?296 6. Parancsot adtak az Úr szí-
ne előtt mindazok miatt, akik a szárazföldet lakják, hogy így érjenek véget. Mert el-
tanulták az angyalok összes titkait és mind a sátánok gonosz tetteit, minden titkos ha-
talmukat, a varázslók és a ráolvasások minden erejét és mindazok tudását, akik öntött
(bálványokat) készítenek az egész föld számára.297 7. Sőt azt is (megtanulták), hogyan
nyerjék az ezüstöt a föld porából, és hogyan készítsék a puha fém(ek)et.298 8. Mert az
ólom és az ón nem úgy készül a földből, mint amaz; egy forrás299 ontja őket, és egy
angyal300 osztja szét (azokat), aki (a forrásban) áll.301 9. Ekkor megragadott302 ősatyám,
Henok, felállított, és azt mondta: „(Most) menj, mert megkérdeztem a földre (váró)
pusztulásról a Szellemek Urát!” 10. Ő pedig így beszélt hozzám: „Gonoszságuk mi-
att beteljesedett rajtuk az ítélet, nem számítanak303 többé előttem; elpusztul a föld és
mindaz, ami rajta van varázslásaik miatt, amelyre áhítoztak, és amit eltanultak.304 11.
Ezek305 számára nem lesz soha menedék,306 mivel megmutatták nekik a rejtett titkokat.
Ők már ítéletet alá estek. De nem így számodra, fiam, mivel tudja a Szellemek Ura,
hogy te tiszta vagy és ártatlan az (égi) titkok (elárulásának) vádjával kapcsolatban.307
293
(Var.) „…láttam én, Noé…” A kéziratok egy részében az 1–3. versek következetesen egyes szám 1.
személyben állnak. Ez a variáció természetesebb átmenetet képez a 3. és a következő versek között.
294
Vö. a 17:3-hoz írott jegyzettel.
295
(Var.) „Ezt mondtam neki…”
296
Charles (APOT. p. 230.) szerint a szöveg sorrendje e ponton felborult. Itt a fejezet 9. és 10. verse következne.
297
A szöveg a Virrasztók könyvéből ismert Aszáél-hagyományra (8:1. skk.) utal .
298
Vö. Jób. 28:1–2.
299
Black szerint (1985. p. 240.) az eredetiben „gödör, bánya” szerepelt.
300
(Kieg.) „…és egy hatalmas angyal…”
301
Black (1985. p. 240.) a mondat végét javítja: „egy angyal tisztítja meg őket…”
302
(Var.) „…kézen fogott…”
303
Életük véget ér. Vö. 56:4.
304
Az etióp szöveg erősen romlott, a fordítás több hipotetikus érvényű javítást tartalmaz.
(Var.) „…ítéletük betelt, és nem számolnak többé előttem azok szerint a hónapok szerint, amiket ki-
kutattak. A föld sorsát kiismerték (ugyan), de elpusztul az és minden, ami rajta van.” Ez a variáns az
időszámítási kérdéseket érintő, eltérő álláspont kritikája.
Charles (APOT. p. 231.) javított szövegváltozata szerint: „Gonoszságuk miatt kiszabatott ítéletük, nem
tartom többé vissza azt…”
305
A névmás vonatkozhat a Virrasztókra és a bűnös emberiségre is.
306
(Var.) „…lehetőség a megtérésre/visszatérésre (a mennybe).”
307
Vö. 67:1.
94
12. Nevedet a szentek közé helyezte, és megtart téged a szárazföld lakói közül, utó-
daidat igazságban teszi királyokká, és nagy dicsőséget rendelt (a számukra). A te ma-
godból fog felbuzogni az igazak és szentek forrása308 vég nélkül (és) mindörökké.”
Az özönvíz angyalai
(66:1–3. VERSEK)
66. FEJEZET
1. Ezek után megmutatta nekem (Henok?) a büntetés angyalait, akik készen áll-
nak, hogy eljöjjenek, és szabadjára eresszék a föld alatti víz309 minden erejét,
hogy ítélet és pusztulás legyen mindenen, ami a szárazföldön lakik és él. 2. A
Szellemek Ura (éppen) parancsot adott a kilépő angyaloknak, hogy (még) ne
emeljék fel kezüket,310 hanem várjanak – mert azok az angyalok voltak a vizek
fölé rendelve. 3. Ekkor eltávoztam Henok színe elől.
Isten ígérete Noénak311

(67:1–3. VERSEK)
67. FEJEZET
1. Azokban a napokban szólt hozzám az Úristen, és azt mondta: „Nézd, Noé!

Íme, sorsod elébem jött312 – kifogástalan élet, a szeretet és a hűség példája. 2.
Most egy fá(ból ácsolt bárkát) készítenek az angyalok, és ha majd dolgukra men-
nek,313 ráteszem a kezemet (a bárkára), és megtartom azt. Belőle származik (egy-
kor) az élet magja, és megújul314 (a föld), hogy ne maradjon üres. 3. Utódaidat
megőrzöm színem előtt mindörökre, és elterjesztem a veled levőket a szárazföld
színén. Nem teszem többé próbára (őket) a földön315, hanem áldottak lesznek és
megsokasodnak a szárazon az Úr nevében.”
308
Vö. Deut. 33:28; Zsolt. 68:27.
309
E kép alapjául a föld alatt elhelyezkedő és földet körbevevő világóceán képzete szolgál. Vö. 17:7-hez
írt jegyzettel.
310
(Var.) „…hogy (még) ne engedjék szabadjára a vizeket…”
311
A passzus 10:1–3-mal és 84:5-tel mutat rokonságot.
312
Megismertem életmódodat. A földi sors az eszkhatologikus jövő feltétele és biztosítéka.
313
Az általunk használt kéziratban így szerepel. Az utalás a föld alatti vizeket felügyelő angyalokra vo-
natkozik (vö. a 66. fejezettel).
(Var.) „…ha majd bevégzik munkájukat…” ti. a bárkaépítést.
314
Szó szerint: „…megváltozik…”
315
A mondat pontos értelmezése bizonytalan. Vö. Black 1985. p. 241. (Kieg.) „…ne néptelenedjék el
többé a föld…”
95
HENOK ELSŐ KÖNYVE
A titkokat feltáró angyalok ítélete

(67:4–13. VERSEK)
A következő leírás (a Virrasztók könyvének 10:12–14. verseire, illetve a Képes

beszédek 52–53. fejezeteire építve) a lázadó angyalok ítéletét a földi hatalmassá-
gok megítélésének előképeként értelmezi. A fejezet egy részében (5–13. versek) a
kutatók többsége történeti utalást lát a despotaként számon tartott Nagy Heródes
(Kr. e. 37–4) király személyére. Heródes köztudottan szívesen időzött a Holt-ten-
ger keleti partvidékén fakadó gyógyító hőforrásoknál (Kallirhoe, Machaerus). Vö.
Ant. XVII. 6. 5. és Bell. Iud. VII. 6. 3. Ugyanakkor a vízió mesterien komponált
irodalmi egység, mely kontrasztok sorára (és az idősíkokkal való „játékra”) épül:
a hatalmasságok testi gyógyulását elősegítő hőforrások tulajdonképpen a Virrasz-
tók büntetésének helyszínéül szolgáló, kénköves bűzt árasztó tűzfolyamok, melyek-
nek intő jelül kellene szolgálni az elnyomó hatalmasságok számára, hiszen ez lesz
majd jövőbeli elítélésük (és ezt követő lelki szenvedéseik) színhelye.
4. Az angyalokat pedig, akik a gonoszságot feltárták, abba a lánggal égő völgybe

zárják316, melyet korábban ősatyám, Henok mutatott nekem, nyugaton, az arany-,
ezüst-, vas-, puhafém- és ónhegyeknél.317 5. Láttam azt a völgyet félelmetesen
morajlani, és vizek kavarogtak318 benne. 6. Midőn ez történt, az olvadozó fémből
(és a vizeket) rázó mozgástól kénköves319 szag tört fel azon a helyen, és összeke-
veredett azokkal a vizekkel. Az embereket tévedésbe taszító angyaloknak szánt
völgy a föld alatt lángolt.320 7. E (vidék) völgyeiben tűzfolyamok folynak. (Itt)
lesz azoknak az angyaloknak az ítélete, akik tévútra vitték a szárazföld lakóit. 8.
Azokban a napokban a test és a lélek gyógyulására, de a szellem pusztulására321
szolgálnak majd azok a vizek a királyok, a hatalmasok, a kivételezettek és mind-
azok számára, akik a szárazföldet lakják. Lelkük olyannyira telve van gyönyör-
rel, hogy (most még csak) testükben nyerik el ítéletüket,322 amiért megtagadták
a Szellemek Urát. Bár mindennap láthatják a saját ítéletüket,323 mégsem hisznek
Nevében. 9. Minél hevesebben égnek testi (vágyaikban), annál nagyobb árat fi-
zetnek majd lelkükért örök időkön át.324 Hiszen nem hangozhat el hiábavaló szó
a Szellemek Ura jelenlétében.325 10. Ítélet sújt rájuk, mert testük gyönyöreiben
316
(Var.) „…zárja majd…”
317
Vö. 52:1.
318
Az etióp szövegben használatos alak elsődlegesen a földrengésre és az ezt kísérő földmozgásokra utal.
319
A kénköves eső Szodoma megbüntetésének eszköze, vö. Gen. 19:24.
320
A korabeli elképzelések szerint a Hinnom-völgy mélyén kiapadhatatlan föld alatti tűz égett.
321
(Var.) „…a test gyógyulására, de a szellem ítéletére szolgálnak majd…”
322
Jelenlegi kivételezett állapotukban kizárólag testi csapások érik őket, ezeket még meggyógyítják a
hőforrások. A közelgő ítéletben azonban teljessé válik testi és lelki szenvedésük.
323
Az angyalok ítélete és szenvedései intő jelül szolgálhat(ná)nak számukra.
324
A következő fordítást Black (1985. p. 242.) javított szövege alapján készítettük.
325
Vö. 49:4-hez írott jegyzet.
96
hisznek, de az Úr szellemét megtagadják. 11. Azok a bizonyos vizek is változá-

son mennek át az idő tájt. Megváltozik a vízforrások hőmérséklete is azokban
a napokban, midőn az angyalok elnyerik büntetésüket. Miután az angyalok fel-
jönnek (a vízből), kihűlnek és elváltoznak a források (is).326 12. Hallottam, hogy
így válaszol szentséges Míkáél, és azt mondja: „(Szolgáljon) ez az ítélet – amely
alá az angyalok estek – bizonyságul a királyok és a hatalmasok számára, akik
a szárazföldet bírják. 13. Mivel az ítélet vizei (jelenleg) a királyok327 testének
gyógyulására és élvezetére (szolgálnak), nem látják be, és nem hiszik el, hogy
megváltoznak majd ezek a vizek, és örökké égő tűzzé lesznek.”
Míkáél és Rafáél párbeszéde az ítéletről

(68:1–5. VERSEK)
68. FEJEZET
1. Ezek után átadta nekem ősatyám, Henok minden titkok magyarázatát egy
könyvben, és a példabeszédeket, melyeket ő kapott, összeállította nekem a Képes
beszédek könyvének328 kijelentéseiben.329 2. Így szólt ezen a napon szentséges
Míkáél Rafáélhez,330 és ezt mondta: „Elragadott engem a lélek ereje, és remegésre
késztetett a titkok ítéletének szigora331 – az angyalok ítéletéé. Ki lenne képes elvi-
selni az örökre kiszabott ítélet szigorát, amelytől olvadoznak?” 3. (Ekkor) ismét
szólt szentséges Míkáél Rafáélhez: „Ki az, akinek nem olvadna meg a szíve emi-
att, és ne remegnének meg a veséi e szótól? Ítélet hozatott felőlük,332 azok által,
akiket tévútra vezettek.” 4. Majd történt, midőn a Szellemek Ura előtt állt, hogy
(megint csak) szólott szentséges Míkáél Rafáélhez: „Nem fogom pártjukat az Úr
előtt,333 hiszen haragszik rájuk a Szellemek Ura, mivel úgy cselekedtek, mintha
326
Vö. Órigenész, Contra Celsum, 5:52.
327
A szövegben „angyalok” szerepelnek, a legtöbb fordítás azonban az általunk is alkalmazott szövegja-
vítással él, melyet a kontextus megkövetel. Ugyanakkor a két szó írásképe a héberben/arámiban igen
közel áll egymáshoz, s a két alak „oszcillálása” szándékolt is lehet.
328
A Képes beszédek könyvére való utalás magában a műben egy már elkészült, önálló alapot feltételez,
melybe a későbbi redaktor(ok) különféle forrásból (pl. a Noé-hagyománykörből) származó részleteket
illesztett(ek).
329
(Var.) „Majd magyarázattal szolgált nekem (Míkáél?) mindazon titkok felől, melyek ősatyám, Henok
könyvében találhatók: a hasonlatok felől, amiket ő kapott, és amiket összeállított a Képes beszédek
könyvének kijelentéseiben.”
330
(Var.) „…e módon nekem (is) válaszolt Míkáél, miközben Rafáélhez beszélt…” Ez a fajta „szekunder
információközlés” nem idegen az apokaliptikus hagyománytól. Vö. Dán. 8:13.
331
Valószínűleg: „a titkok (kiszolgáltatása miatti) ítélet szigora”, de lehet a „titkos (ti. rejtett) ítélet szigora” is.
332
A névmás nem jelöli ki egyértelműen az utalás tárgyát. Vagy ismételten a bűnös angyalokról vagy az
elnyomó hatalmasságokról van szó.
(Var.) „…azok miatt, akik tévútra vittek.”
333
(Var.) „Nem lesz számukra irgalom az Úr előtt…”
97
HENOK ELSŐ KÖNYVE
istenek volnának.334 5. Mindezért (most) eléri őket a (mind ez ideig) rejtett ítélet
örök időkre. Sem angyalok, sem emberek nem osztoznak sorsukban335, egyedül
őket éri el az örök időkig (tartó) ítélet.
A bukott angyalok nevei és bűnei

(69:1–12. VERSEK)
69. FEJEZET
1. Ezután a (rájuk váró) ítélet félelemmel tölti el őket, és megremegnek, mert

feltárták ezeket a szárazföld lakóinak.336 2.337 Íme ezeknek az angyaloknak a nevei.
Ezek a neveik: az első Szemjázá, a második Arestiqifá,338 a harmadik Armén, a ne-
gyedik Kokábáél, az ötödik Turél,339 a hatodik Rumjál,340 a hetedik Dánél, a nyol-
cadik Nuqáél,341 a kilencedik Baráqjál, a tizedik Azázél, a tizenegyedik Armarosz,
a tizenkettedik Batarjál, a tizenharmadik Baszaszáél,342 a tizennegyedik Anánél, a
tizenötödik Turjál, a tizenhatodik Szimápészél, a tizenhetedik Jeterél,343 a tizen-
nyolcadik Tumáél, a tizenkilencedik Tarél, a huszadik Rumáél, a huszonegyedik
pedig Azázél. 3. Ezek az angyalok vezérei: százas, ötvenes és tízes (csoportjaik)
vezetőinek nevei. 4.344 Az első neve: Jekún345, ő az, aki tévútra vitte a szent an-
gyalok minden gyermekét, lehozta őket a földre, és félrevezette őket az embe-
334
Vö. Iz. 14:11–13. (Var.) „az Úr képmásait készítették…”
335
(Var.) „mert sem bálvány, sem ember nem érdemel az Övéhez fogható (tiszteletet)…” Vö. Ex. 20:4.
336
A mondat egyaránt értelmezhető a 68. fejezet zárszavaként vagy a 69. nyitó gondolataként is, hiszen
utalásai nem azonosíthatók. A szigorú ítélet látványa félelemmel tölti el angyalokat (királyokat?), mert
elárulták a titkokat (vagy szembesültek sorsukkal?).
337
Nem tudunk pontos számot adni az angyalok nevét tartalmazó alábbi lista eredetéről. Knibb (II. 69–75.
és 159.) szerint a vers kései betoldás a könyv szövegében, mely – minden valószínűség szerint – már a
Virrasztók könyve etióp fordításának felhasználásával készült. Erre utalnak az eredeti arámi formától
távol álló névalakok, illetve a kizárólagosan etióp formák használata által magyarázható (belső) torzu-
lások és hibás olvasatok. Black (1982. pp. 227–235.) nem fogadja el az iménti magyarázatot, ő a 69:2
esetében egy eltérő forrásból származó görög nyelvű listát feltételez.
338
(Var.) „…Artáqifa…”
339
E névalak, illetve különböző torzulásai három helyen fordulnak elő a listában.
340
(Var.) „…Ramiél…”
341
Talán Ziqél torzult formája.
342
Ez a névalak hiányzik a 6:7-ben előforduló listából. Talán Aszáél torzult változata.
343
Szartaél/Szatreél (néhány kéziratban ez utóbbi alakban) torzulása. Vö. 6:7.
344
A most következő lista (3–12. versek) eredete és funkciója ismét nem világos. Néhányan az előző
felsorolás alternatívájaként kezelik a most következő öt alakot, míg Black (1985. pp. 245–246.) szerint
itt egy későbbi korszak démonológiai elgondolásával állunk szemben: az alakok a „sátánok” (a Képes
beszédek szerzője számára a gonosz lények legmagasabb kategóriája), akik tévútra viszik a Virrasztó-
kat. Vö. 40:7; 54:6.
345
A név etimológiája bizonytalan: „lázadó” vagy „serkenjen fel (az Úr)!”
98
rek leányai által.346 5. A második neve: Aszbeél,347 ő az, aki gonosz tervet sugallt
az angyalok gyermekeinek, és rávette őket, hogy tisztátalanná tegyék testüket az
emberek lányaival. 6. A harmadik neve: Gádreél,348 ő az, aki (mindenféle) halálos
csapást mutatott az emberek fiainak, ő vitte tévútra Évát, ő mutatta meg a harci
eszközöket az emberek gyermekeinek: a pajzsot, a mellvértet, az öldöklő kardot
és mindenféle (egyéb) harci eszközt. 7. Az ő kezéből terjedtek el (a fegyverek) a
szárazföld lakói között, attól az időtől kezdve mindörökké. 8. A negyedik neve:
Penemué349. Ő mutatta meg az embereknek a keserűt és az édeset,350 ő adta tudtukra
bölcsességük minden titkát. 9. Ő tanította meg az embereket tintával pergamenre
írni. Sokan mentek tönkre ezáltal öröktől fogva örök időkig – és e mai napig.351
10. Mert nem arra lettek teremtve az emberek, hogy ily módon – tollal és tintával
– erősítsék meg a hitüket. 11. Hiszen olyannak teremtették az embereket is, mint
az angyalokat, hogy igazak és tiszták maradjanak, és hogy ne érintse őket a min-
dent megemésztő halál; de e tudásuk által pusztulást (szereznek), és emiatt nyel el
engem (is a halál). 12. Az ötödik neve: Kaszdejáé352, ő mutatta meg az emberek-
nek a szellemek és démonok összes gonosz csapását: az embriót az anyaméhben
megsemmisítő csapásokat, a lelket (érintő) csapásokat, a kígyómarást és a délben
fellépő csapásokat353, valamint a kígyó fiát, akinek Tabáet354 a neve.
A titkos eskü
(69:13–25. VERSEK)
A 13–25. versek (mind az előzményektől, mind a későbbiektől élesen elkülönülő,

ugyanakkor önmagukban is) nehezen értelmezhető részt képeznek a henoki könyv
szövegében: a szakasz alaptémája egy bizonyos isteni eskü. Ez az eskü – első látás-
ra – a teremtésben részt vevő isteni Bölcsességhez (Péld. 8:22–31) hasonló funk-
ciót lát el. A szakasz értelmezése mindezzel együtt sok problémát tartogat. Egyes
feltevések szerint itt is két, eredetileg különböző esküről szóló hagyományrészlet
346
Ez a megfogalmazás a Virrasztók-elbeszélés kapcsán említett harmadik szövegvariánst juttatja az
eszünkbe. Vö. a 6. fejezet bevezető jegyzeteivel.
347
A név etimológiája bizonytalan: „Isten gondolata”. Black (1985. p. 246.) a 13. versben említett
Keszbeéllel azonosítja.
348
A név etimológiája teljesen bizonytalan. Vö. Black 1985. p. 246.
349
Jelentése bizonytalan. Egyes feltételezések szerint a „tamrúr” (keserűség) alak torzulása. Vö. a követ-
kező mondattal.
350
(Var.) „Ő tanította az embereknek, hogy a keserű édes, és az édes keserű.” Vö. Iz. 5:20.
351
Egy alapvetően szóbeliségen nyugvó társadalomban az írás a degeneráció egyik jele.
352
A névalak feltételezhetően a káldeusok (Mezopotámia déli részének arámi nyelvű lakói az első évezred
közepén, a mezopotámiai asztrológiai és asztronómiai hagyomány letéteményeseinek) nevéből ered.
353
A napszúrás.
354
A névalak eredete ismeretlen. Az eddigi etimologizálási kísérletek nem vezettek kézzelfogható ered-
ményre. Knibb (II. 162) az egész utolsó félmondatot, marginális glosszának tartva, törli.
(Var.) „ a kígyó fiát, aki… hatalmas.”
99
HENOK ELSŐ KÖNYVE
összeolvadásának lehetünk a tanúi. A szöveg bizonyos pontjai (13–14. versek) a

földre szálló angyalok eskütételére (vö. 6:3–6) utalnak, míg másutt a teremtésben
megnyilvánuló, s később Míkáél felügyelete alá rendelt esküről van szó.
13. Ez Keszbeél355 feladata.356 Ő volt az eskü őre, (és ő) volt az, aki feltárta (azt)
a szenteknek, midőn dicsőségben időzött a magasságban. A neve: Biqá.357 14. Ő
tanácsolta szentséges Míkáélnek, hogy mutassa meg nekik358 a titkos nevet, hogy
lássák, és eskü(jük)ben említhessék azt, úgy hogy ennek a névnek és eskünek (hal-
latára) megremegjenek azok, akik felfedték a titkokat az emberek fiai előtt.359
15. Ez ennek az eskünek az ereje, mivel erős és hatalmas... Ezt az Akae-esküt360

szentséges Míkáél kezébe adta az (Úr). 16. Ezek eme eskü titkai: ez által az eskü
által nyernek erőt...361 Általa függesztették fel örök időkre az eget,362 még a világ
teremtése előtt. 17. Általa alapozták meg a földet a víz felett,363 és (általa) jön-
nek elő kellemes vizek a hegyek rejtett (zugaiból)364 a világ teremtésétől fogva
mindörökké. 18. Vele alkották a tengert. Fövenyt vetett alapjául a harag idejére,
és nem lépi túl (határait) a világ teremtésétől kezdve soha.365 19. Ez által az eskü
által szilárdultak meg a mélységek,366 megálltak, és nem mozdulnak többé a világ
(teremtésétől) örök időkig. 20. Általa járja égi útját a Nap és a Hold, és nem tér-
nek el parancsolt (útjukról) a világ (teremtésétől) örök időkig. 21. Általa futják
be pályájukat a csillagok, nevükön szólítja őket,367 s ők válaszolnak Neki a világ
(teremtésétől) örök időkig. 22. Éppígy (általa működnek) a vizek szellemei, a
szelek és a szellők útjai, szellemeik régiói szerint.368 23. Ott őrzik a mennydörgé-
355
A név talán a „ráolvasni” igével hozható összefüggésbe. Vö. még 69:5-höz írt jegyzettel.
356
Az etióp szövegben „szám” szerepel. A két névszó írásképe a héberben hasonlít egymásra.
357
Az általunk használt kéziratban nem világos, hogy a birtokos névmás kire vonatkozik, ugyanígy bi-
zonytalan a névalak jelentése is.
(Var.) „Ő volt az, aki kiszámolta az Ősöreg számát (ti. az istennév betűinek számértékét, mágikus
használat céljából lásd zsidó gemátria gyakorlata) Keszbeél számára, aki feltárta a számértéket, midőn
dicsőségben időzött a magasságban. A neve: Biqá.” Black (1985. pp. 247–248.) a Biqá és Akae (15.
vers) alakokat az istennév számértékével azonos értéket tartalmazó varázsformuláknak tartja.
358
Talán az embereknek.
359
(Var.) „Ő vette rá Mikáélt, hogy mutassa meg neki a titkos nevet, hogy kiejthesse azt esküjében, és hogy en-
nek a névnek és eskünek (hallatára) megremegjenek azok, akik felfedték a titkokat az emberek fiai előtt.”
360
Az értelmezés bizonytalan. Vö. a 69:13-hoz írt jegyzettel. Egy eltérő magyarázat a név mögött egy
névmási alak torzult változatát feltételezi: (Var.) „…ezt a másik esküt szentséges Míkáél kezébe adta az
Úr.” Vö. még a részlet elé írt megjegyzésekkel a kétféle szöveghagyományról.
361
A mondat alanya hiányzik. (Var.) „Ez által nyert alapozást (a föld), általa függesztették fel…”
362
Vö. Jób. 26:7.
363
Vö. Zsolt. 24:2.
364
Vö. Zsolt. 104:10.
365
Vö. Jer. 5:22.
366
Vö. Péld. 8:28.
367
Vö. 43:1.
368
A mondat értelme bizonytalan. Charles (APOT. p. 234.) a 22–24. verseket interpolációnak tartja.
100
sek tárházait és a villámok fényének (tartályait), ott őrzik a jégeső és a dér tárhá-
zait – a köd369, az eső és a harmat tárházaival egyetemben. 24. Ezek mind hálát
adnak, és dicséretet mondanak a Szellemek Ura előtt és dicsőítik őt képességeik
szerint, (hiszen) mindez a hálaadás az étkük.370 Dicsérik, dicsőítik és magasztal-
ják a Szellemek Urának nevét örökkön-örökké. 25. Ez az áldás pedig erősen (áll)
felettük, ő óvja őket; megőrzik útjaikat, és futásuk nem szenved zavart.
Az Emberfia a trónon
(69:26–29. VERSEK)
A 69. fejezet utolsó versei visszatérnek a Harmadik képes beszéd fő témájához, a

megdicsőült Emberfia ítéletéhez.
26. Nagy örömben volt részük, áldást, dicséretet és magasztaló szavakat mondtak,
mert feltárult előttük az Emberfia neve.371 27. Dicsőségének trónusára ült, és az
ítélet egésze neki adatott.372 Elpusztítja és eltörli a bűnösöket a föld színéről.373 28.
Láncokkal kötözik meg azokat, akik tévútra vitték a világot, és végzetük helyére
zárják őket, (majd) minden művük eltűnik a föld színéről. 29. Nem lesz többé
romlás attól (a naptól) kezdve, mert megjelent ez a bizonyos Emberfia, és dicsősé-
gének trónusára ült. Minden gonoszság eltűnik és eltávozik előle, de szava erősen
áll majd a Szellemek Ura előtt. Ez (volt) Henok harmadik képes beszéde.
FÜGGELÉK
(70–71. FEJEZET)
A most következő két fejezetet hagyományosan a Képes beszédek legkésőbb ke-

letkezett részeként, a könyvhöz később kapcsolt függelékként értelmezték. Ez az
álláspont az utóbbi időben ismét megkérdőjelezhetővé vált. E. Sjöberg (p. 164.) a
két utolsó fejezetet a könyv szerves részeként kezeli. Véleménye szerint ez a rész-
let Henok biográfiájának utolsó állomását, a transzcendens világba való (végső)
felvételét beszéli el három, egymást követő lépésben (1. belépés a paradicsomba
[70:2–4]; 2. „az alsó egek” [71:1–4]; 3.„a mennyei szentély” [71:5–16]). Ezt az
értelmezést támogatja J. C. Vanderkam is (pp. 177–179.).
369
Vö. 60:19.
370
Vö. 41:7.
371
Vö. 48:6; 62:7. Az igazak (a henoki hagyomány által) tudomást szerezhettek az Emberfia létezéséről,
aki „kinyilatkoztatja az összes titkok kincseit” (46:3), és „ítéletet mond a rejtett dolgok felett” (49:4).
372
Vö. Jn. 5:22.
373
(Kieg.) „…elpusztítja a bűnösöket és azokat, akik bűnbe vitték a világot, elűzi őket a föld színéről.”
101
HENOK ELSŐ KÖNYVE
Henok felvétele a mennybe

(70:1–1. VERSEK)
70. FEJEZET
1. Ezek után történt, hogy (Henok) neve374 még élőként felvétetett a szárazföld
lakói közül ehhez az Emberfiához375 és a Szellemek Urához. 2. A Szellem kocsi-
ján emelkedett fel,376 és neve eltűnt (az emberek) közül. 3. Attól a naptól kezdve
nem számítottam közéjük. Két szél377 közé tett le engem: észak és nyugat közé.378
Ott tartották az angyalok a mérőköteleket, hogy kimérjék nekem az igazak és
választottak (lak)helyét.379 4. Itt láttam az ősatyákat és az igazakat, akik öröktől
fogva e helyen éltek.
Henok mennybevétele és azonosítása az Emberfiával

(71:1–17. VERSEK)
A könyv utolsó fejezete két víziót tartalmaz. Az elsőben (1–4.) Míkáél Henok meny-
nyei kísérője, míg a másodikban (5–17.) kerül sor Henok és az Emberfia azono-
sítására. E részlet a Virrasztók könyvének 14–16. fejezeteit a Képes beszédek 46.
fejezetének fényében értelmezi tovább. Henok korábban említett mennyei útja,
prófétai megbízatása, valamint az igaz ember paradigmatikus megtestesülése-
ként való értelmezése vezeti el e fejezet szerzőjét a főhősnek a megdicsőült Em-
berfia alakjával való azonosításra. (Mindazonáltal Henok és az Emberfia alakjá-
nak azonosítása számos problémát vet fel a szöveg korábbi szakaszainak [vö. pl.
48:3] interpretációjával kapcsolatban.)380
374
A név a személy megtestesítője.
375
Black (1985. p. 250.) szerint az Emberfia (= Henok) az, aki felvétetik a Szellemek Urához.
376
A kép előzményéhez lásd az Illés-hagyományt (2Kir. 2:11).
377
A szelek az irányok szinonimái a szöveg e pontján.
378
Vö. az északnyugati utazás során látott paradicsomkert képzetével (17–19. fejezet).
379
Vö. 61:4.
380
Henok és az Emberfia alakjának fejezetünkben szereplő azonosítása a Képes beszédek szövegének
egyik legnehezebben feloldható exegetikai problémája. A kutatók egy része az azonosítás ellen érvel
(vagy a szöveg önkényes megváltoztatásával [vö. a 14. vershez írt jegyzet] vagy az Emberfia cím
eszkhatológiai funkciójának elvitatásával a jelen passzusban [vö. a 60:10-hez írt jegyzet]). Azon ku-
tatók tábora, akik elfogadják a két alak azonosítását, szintén megoszlik. Egyesek szerint a két alak
„egymásba olvadása” nem áll ellentétben a Képes beszédek korábbi fejezeteivel, így a 71. fejezet a
szöveg szerves részeként és csúcspontjaként olvasható. Mások szerint a 71. fejezet későbbi eredetű
(a korábbi fejezetek tartalmával nehezen összeegyeztethető) részlet, mely talán az „Emberfia-hagyo-
mány” krisztológiai értelmezésével polemizál. Vö. Collins. pp. 187–191.
102
71. FEJEZET
1. Történt ezek után, hogy lelkem elragadtatott,381 és felszállt a mennyekbe. Láttam,

hogy a szent angyalok fiai tűzlángokon taposnak, ruhájuk fehér volt, köntösük és
arcuk fénye, mint a hó. 2. Két tűzfolyamot (is) megpillantottam, a tüzük úgy fény-
lett, akár a jácint. (Akkor) arcra borultam a Szellemek Ura előtt.382 3. De Míkáél,
az egyik főangyal megragadta jobbomat, felemelt, és elvezetett az irgalom és az
igazságosság titkaihoz. 4. Megmutatta nekem az ég széleinek valamennyi titkát és
az összes csillagok és fények tárházait, ahonnan (azok) a szentek elébe járulnak.
5. Akkor a szellem az egek egébe ragadta Henokot,383 és a fények közepében

egy jégből épült házhoz hasonló (valamit) láttam, és élő tűznek lángnyelveit384
a (jégből készült) kövek között.385 6. Lelkem egy tűzkört látott, ami körülvette
ezt a házat, négy oldaláról pedig élő tűzzel teli folyamok386 (fakadtak), és kö-
rülfolyták a házat. 7. Körös-körül szeráfok, kerubok és ofanok387 (álltak) – ők
azok, akik sosem alszanak, hanem (szüntelenül) őrzik Dicsőségének trónusát. 8.
Megszámlálhatatlanul (sok) angyalt láttam, ezerszer ezret és tízezerszer tízezret,
amint körülállták e házat. Míkáél, Rafáél, Gábriél és Fánuél, valamint a szent an-
gyalok, akik az egek magasában (lakoznak), ki- és bejárogattak ebbe a házba.388 9.
(Ekkor) kilépett a házból Míkáél, Rafáél, Gábriél és Fánuél és megszámlálhatat-
lanul (sok) szentséges angyal, 10. és velük (volt) az Ősöreg.389 Feje, mint a tiszta
fehér gyapjú, ruhája leírhatatlan.390 11. Arcra borultam, és egész testem olvado-
zott, szellemem elváltozott, s nagy hangon kiáltottam az erő lelkével.391 Áldottam,
dicsértem és magasztaltam Őt. 12. Az áldások, melyek számból folytak, tetszésre
találtak az Ősöreg előtt. 13. Az Ősöreg Míkáéllel, Gábriéllel, Rafáéllel, Fánuéllel
és számtalan – ezer, (sőt) tízezerszer ezer – angyallal együtt jött. 14. Majd hozzám
lépett az angyal,392 üdvözölt, és ezt mondta: „Te393 vagy az Emberfia, aki igazságra
született, veled marad az igazság, és nem hagy el téged az Ősöreg igazságossá-
381
Vö. 12:1.
382
Vö. 14:19, 25.
383
(Var.) „Akkor elragadott a szellem, és én, Henok az egek egébe jutottam…”
384
Black (1985. p. 251.) szerint: „élőlények tüzének lángnyelveit”, vö. Ez. 10:2, 6, 7.
385
E vers a végsőkig fokozza a 14. fejezetben megismert paradoxont a transzcendens világról, ahol a jég
és a tűz együtt létezik.
386
Több kéziratban egyes számban áll.
387
Vö. 61:10.
388
Vö. 14:22.
389
Több kéziratban az „Eskü őre” terminus szerepel.
390
Vö. 46:1.
391
Elképzelhető, hogy e helyen hiányzik az állítmányi rész a mondatból.
392
(Var.) „Majd hozzám lépett (az Ősöreg?), üdvözölt…”
393
Charles (APOT. p. 237.) és követői nem fogadják el Henok és az Emberfia azonosítását. Szerintük az
eredeti harmadik személyű névmásokat később változtatták volna második személyűvé.
103
HENOK ELSŐ KÖNYVE
ga.” 15. Így folytatta: „Békét hirdet neked az eljövendő világ394 nevében, hiszen
a világ teremtése óta onnan származik a béke, és birtokolni fogod (azt) örökre és
örökkön-örökké. 16. Mindnyájan (veled) lesznek, a te utadat fogják járni, mivel
nem távozik el tőled az igazság. Nálad lesz lakásuk,395 veled (egyesül) a sorsuk, és
nem szakadnak el tőled sohasem.” 17. Ekképpen lesz a napok hossza396 ezzel az
Emberfiával, az igazak békében részesülnek, és a hűség útja (lesz osztályrészük)
a Szellemek Urának nevében örökkön-örökké.”
394
Az eszkhaton világáról van szó. Charles szerint (APOT. p. 237.) ez a vers e (rabbinikus) kifejezés
legelső ismert felbukkanási helye.
395
Vö. 39:4, 7.
396
az örökkévalóság
104
AZ ÉGI FÉNYEK MOZGÁSÁNAK KÖNYVE
Az égi fényének mozgásának könyve címet viselő részlet korábban a henoki kor-
pusz többi részétől függetlenül hagyományozódott, legalábbis erre utalnak a szö-
veg Qumránban előkerült töredékei (4QEnastra – 4QEnastrd = 4Q208 – 4Q211).
Az ott talált arámi változat jóval terjedelmesebb volt a jelenleginél, az etióp for-
dítás az eredeti rövidített változatának vagy fragmentumának tűnik. A szöveg né-
hány asztronómiai, illetőleg meteorológiai jelenség leírása körül szerveződik: a
szoláris, a lunáris ciklusok ismertetésén túl bepillantást nyerhetünk a szélrózsa
világába, és megismerhetjük a szerző – jórészt mitikus elképzeléseken nyugvó –
világképét. A könyv talán legnagyobb hatású részlete a 364 napos (négy, egyen-
ként 91 napból álló periódusra [= évszakra] tagolódó) szoláris kalendárium
bemutatása, melyet a Kr. e. 2. évszázad közepén keletkezett Jubileumok könyve
is átvesz, ugyanakkor állandó polémia tárgyát képezi a (lunáris időszámítást pre-
feráló) hivatalos jeruzsálemi vezetéssel szemben.
Az égi ciklusok szabályosságának monoton (és a mai olvasó számára talán
fárasztó részletességű) bemutatása azonban nem öncélú. A szerző gondolatvilá-
gában az asztronómia, valamint az ezzel összefüggő időszámítási kérdések nem
pusztán szekuláris ismeretnek számítanak. Az égitestek és jelenségek szabályos-
sága mögött az isteni teremtés állandóságának, megváltoztathatatlanságának és
ezzel összefüggő „örök törvényszerűségének” gondolata áll. A szöveg szerzői köre
számára az égi szférák törvényeinek valós ismerete az isteni törvény integráns ré-
sze, és mint ilyen a vallásos hit sarokköve. E törvények akaratlagos eltorzítása, de
akár véletlenszerű félreismerése is az isteni rend, más formában Isten hatalma el-
leni lázadásnak minősül, és kimeríti a morális vétség fogalmát. (Vö. 80:1–82:8.)
Máig kérdéses e nem kifejezetten apokaliptikus beállítottságú könyvnek a henoki
korpusz többi részével való pontos kapcsolata és a két mű későbbi összekapcsolá-
sának motivációja, melyhez a természeti törvényszerűségek és a moralitás (mind-
két írásban fellelhető) párhuzamba állításán túl egyéb motívumok is hozzájárul-
hattak. Ilyen momentum lehetett Henok személyének a szoláris ciklus napjainak
számával való összekapcsolása, mely tény Henoknak a Genesis könyvében említett
életkorában is tükröződik: Henok 365 évet élt a földön (vö. Gen. 5:23).
105
HENOK ELSŐ KÖNYVE
A könyv keletkezéstörténetét illetőleg kevés biztos adattal rendelkezünk, annyi

azonban biztosan állítható, hogy a szöveg a henoki korpusz legidősebb részletei
közé tartozik, minden valószínűség szerint már a Kr. e. 3. században létezett írott
változata.
A könyv hatástörténete is érdekes, a keresztény ókorban való népszerűségét
Koszmasz Indikopleusztész 550 körül keletkezett írása bizonyítja, aki számos
ponton (különösen a Topographia Christiana V. és VI. fejezetében) e műre tá-
maszkodott. Ennél jelentősebb hatása volt az önálló utakon járó etióp keresz-
ténységre, ahol Zara Jákob (1434–1468) uralkodása alatt kanonizálták. A leg-
fontosabb etióp hagiográfiai gyűjtemény és ünnepi kalendárium, a Synaxarion
egy külön ünnepet is elrendelt a Henok előtt az égi fények titkát feltáró Uriél
arkangyal tiszteletére (hamlé 21. = július 28.).
A Napról
(72:1–7. VERSEK)
A fejezet alaptémája (8–32. versek) a nappalok és éjszakák hosszának növekedé-

se/csökkenése a szoláris ciklus tizenkét hónapja során. Ezt a leírást egy általános
bevezető (1–7. versek) és a záró megjegyzések (33–37. versek) foglalják keretbe.
72. FEJEZET
1. Az égi fények keringésének könyve. Mindegyikükről külön-külön: csoport-

jaik, uralmuk397 és idejük szerint, nevük, származási helyük és hónapjaik rendjé-
ben, amint megmutatta nekem a vezetőjük, a velem lévő szentséges Uriél angyal.
Ugyanígy pontosan tudtomra adta az összes előírásukat398 is a világ (fennállásá-
nak) minden évére, (egészen) az örök időkig, amíg el nem készül az új, örök-
ké fennálló teremtés.399 2. Ez a fények első törvénye: a Napnak (nevezett) fény
felkelésének helye az ég keleti kapuiban (van), míg nyugvóhelye az ég nyugati
kapuiban. 3. Hat kaput láttam, amelyekben kel a Nap és hat kaput, melyekben
lenyugszik. A Hold is ugyanezekben a kapukban kel fel és tér nyugodni, (éppígy)
a csillagok vezetői400, vezetettjeikkel együtt. Hat (kapu) keletre (van) és hat nap-
nyugatra. Egyik a másik mellett rendben;401 e kapuktól402 jobbra és balra számos
397
Vö. a 82. fejezet végén a csillagok közötti hierarchikus viszonyok ábrázolásával (vö. 75:1–3; 82:4–20).
398
Szó szerint: „…könyvüket…”
399
Az asztronómiai rend megértésével nem csupán a hónapok és évek körforgása válik érthetővé, de egy-
szersmind bepillantást nyerhetünk az „üdvtörténet” különböző korszakaiba is.
400
Vö. 82:4.
401
Ez a megjegyzés valószínűsíthetően a kapuk számozásra vonatkozik. Vö. a 8. skk. versekkel.
402
A kapukhoz lásd még a 6. vershez írott jegyzetet.
106
Az égi fények mozgásának könyve (72–82. fejezetek)
ablak van.403 4. Elsőként a nagy(obbik) világító, a Napnak nevezett jön elő, kerek-
dedsége, mint az ég kereksége404. Tűzzel van tele, mely fényeskedik és meleget ad.
5. A kocsikat, melyeken az égre hág, a szél hajtja. Majd alászáll az égről, és észak
érintésével visszatér, hogy (ismét) keletre érjen;405 és úgy vezetik,406 hogy ismét a meg-
felelő kapuban jöjjön elő és fényeskedjék az égen. 6. Ily módon az első hónapban407 a
nagy kapun408 keresztül kel fel, azaz a negyedikben a hat keleti kapu közül.409 7. Azon
a negyedik kapun, melyen át a Nap az első hónapban felkel, van tizenkét ablaknyílás.
Ezekből láng jön elő, amikor nyitva vannak, a nekik (rendelt) időben.
A szoláris év410
(72:8–36. VERSEK)
[ I.]411 8. Midőn a Nap felkel az égen, ezen a negyedik kapun jön ki harminc haj-
nalon át, és a napnyugaton lévő kapuk közül pontosan a negyedikben nyugszik
le. 9. Azokban a napokban a nappalok mindig hosszabbodnak, az éjszakák pedig
rövidülnek a harmincadik reggelig. 10. Azon a (harmincadik) napon a nappal két
(résszel) hosszabb, mint az éjszaka. A nappal pontosan tíz részből áll, az éjszaka
pedig nyolcból.412 11. A Nap ebből a negyedik kapuból kel és itt tér nyugovóra.
[ II.]413 Majd visszafordul az ötödik keleti kapuba harminc nap (idejére). Ott kel
fel, és ott tér nyugovóra. 12. Ekkor a nappal ismét hosszabb lesz két résszel414. A
nappal tizenegy részből áll, az éjszaka viszont rövidül, és hét rész marad.
403
A csillagok számára.
404
Neugebauer szerint (p. 394.) a Nap kereksége a Föld fölé boruló égbolt kerekdedségét idézi. Vö. az
1:5-höz írt jegyzettel. (Var.) „…korongja, mint az égbolt átmérője…”
405
A korabeli elképzelés szerint az égitestek a (lapos korongként elképzelt) föld nyugati szélén szállnak
alá, majd észak érintésével térnek vissza felkelésük helyére. Vö. még a 75:3-hoz írt jegyzettel.
406
A 82:4. vers szerint az égi fényeket angyalok vezetik.
407
Ez niszán, a kultikus időszámítás első hónapja.
408
Dillmann (p. 222.) szerint a kapu nagysága a később említésre kerülő ablakok méreteivel való össze-
hasonlításra utal.
409
Az imént vázolt (és az alábbiakban részletezésre kerülő) elképzelés szerint az égbolt kerülete egy teljes kört
alkot, amely két félre (keleti, illetve nyugati) osztható. Mindkét félkörön hat darab 30° kiterjedésű kapu
található. Így összesen tizenkét kapu van, hat keletre (a napkeltének) és hat nyugatra (a napnyugtának). A
Nap egy teljes ciklus (szoláris év) alatt kétszer kel fel és kétszer nyugszik ugyanabban a kapuban.
410
A szoláris év tizenkét hónapból áll. A hónapok 30 naposak. Három 30 napos hónap és egy szökőnap
(vö. a 75:1-hez írt jegyzettel) tesz ki egy évszakot (91 nap). A következőkben a hónapokat a versek elé
írott (római) számokkal jelöljük.
411
niszán = március/április
412
Egy nap összesen tizennyolc részre oszlik. A rendszer működése (az ún. lineáris cikcakk-képlet), vala-
mint a 18-as felosztás a mezopotámiai hagyománnyal (ún. Mul-Apin csillagászati traktátus tartalmá-
val) mutat rokonságot. Lásd: Neugebauer. pp. 394–395.
413
ijjár = április/május
414
Helyesen: „…egy résszel…”, vagy a 8. vershez viszonyítunk.
107
HENOK ELSŐ KÖNYVE
[III.]415 13. Majd visszatér keletre, és a hatodik kapuba jut. A hatodik kapuban kel
fel, és itt tér nyugovóra harmincegy napon át, e (kapu) jellegének megfelelően.416
14. Azon a napon417 a nappal (ismét) hosszabb lesz, mint az éjszaka. A nappal
kétszerese lesz az éjszakának. A nappal tizenkét rész lesz, az éjszaka viszont
csökken, és (csupán) hatrésznyi lesz.418 15. Aztán felemelkedik a Nap, hogy a
nappal csökkenjen, és az éjszaka növekedjék.
[IV.]419 Ezután visszatér keletre, és a hatodik420 kapuba megy, harminc napon át

abban kel fel és abban nyugszik. 16. Majd amikor eltelik harminc nap, a nappal
pontosan egy résszel csökken. A nappal tizenegy rész lesz, az éjjel pedig hét. 17.
A Nap (még) a hatodik kapuban nyugszik nyugaton,
[V.]421 majd keletre megy, és az ötödik kapuban kel fel harminc napon át, s nyuga-
ton ismét az ötödik nyugati kapuban nyugszik le. 18. Ezen a napon a nappal ismét
két résszel422 lesz rövidebb; a nappal tíz rész, az éjszaka pedig nyolc. 19. A Nap
ebben az ötödik kapuban kel fel, és az ötödik kapuban nyugszik nyugaton.
[VI.]423 Majd a negyedik kapuban kél, a (kapu) jellegzetessége miatt424 harmincegy

hajnalon, és nyugaton (is ott) tér nyugovóra. 20. Ezen a napon a nappal egyenlő
hosszúságú az éjszakával, egyforma hosszúak; az éjjel kilenc részt tesz ki, és a
nappal (hossza) is kilenc rész.425 21. A Nap ebben a kapuban kel, és (itt) tér nyu-
govóra nyugaton.
[VII.]426 Majd visszatér keletre, és (immáron) a harmadik kapuban jön elő har-
minc napig, és nyugat harmadik kapujában nyugszik. 22. Ezen a napon427 az
éjszaka hosszabb lesz, mint a nappal. Az éjszakák egyre hosszabbodnak, és a
nappal egyre fogy a harmincadik napig. Az éjszaka pontosan tíz rész lesz, míg
a nappal (csak) nyolc. 23. A Nap ebben a harmadik kapuban kél, és a harmadik
kapuban nyugszik le nyugaton,
415
szíván = május/június
416
Szó szerint: „…a kapu jele szerint…”, azaz hogy teljes legyen a napforduló és a következő napéjegyen-
lőség időpontjai között megkövetelt 91 nap.
417
Értsd: eddigre.
418
Ez a nyári napforduló ideje.
419
tammuz = június/július
420
A számozás innentől visszafelé halad.
421
áb = július/augusztus
422
Helyesen: „…egy résszel…”, vagy a 14. vershez viszonyítunk.
423
elúl = augusztus/szeptember
424
Vö. a 13. vershez írt jegyzettel.
425
Ez az őszi napéjegyenlőség ideje.
426
tisri = szeptember/október
427
Értsd: eddigre.
108
[VIII.]428 majd visszatér keletre, és a második keleti kapuban kel fel harminc reg-
gelen, és (ugyanígy a második) kapuban nyugszik nyugaton. 24. Az éjszaka tizen-
egy részből áll ezen a napon, míg a nappal hétből. 25. Ezen a napon a Nap (még)
ebben a második kapuban kel fel, és a második kapuban nyugszik nyugaton,
[IX.]429 majd visszatér keletre, az első kapuhoz harmincegy napra, és nyugaton is

az első kapuban nyugszik. 26. Azon a napon (ismét) hosszabb lesz az éj, a nappal
kétszeresét teszi ki. Az éjjel tizenkét részből áll, a nappal pedig hatból. 27. Ezzel
a Nap befejezte (útjának) szakaszait.430
[X.]431 Ekkor visszafordul (ugyan)ezeken a szakaszokon át. Harminc napon át ab-

ban a kapuban432 kél, és vele átellenben tér meg nyugaton. 28. (Ismét) egy résszel
rövidül az éjszaka azon a napon;433 tizenegy rész lesz, a nappal pedig hét.
[XI.]434 29. Majd visszatér a Nap, és a második keleti kapuba megy, miközben
újra végigjárja útjának e szakaszait,435 harminc napon át kel fel és nyugszik le
(így). 30. Azon a napon436 (megint) rövidül az éjszaka. Az éjjel tíz rész (marad),
a nappal pedig nyolc. 31. A Nap (még) ebben a második kapuban kel fel azon a
napon, és napnyugaton (is ott) tér nyugodni,
[XII.]437 majd visszatér keletre, és (immár) a harmadik kapuban kel fel harminc-
egy napig, és (ott is) nyugszik az ég nyugati (fertályán). 32. Ezen a napon438 ismét
rövidül az éj, kilenc rész lesz, és kilenc részből áll a nappal is. Egyenlő lesz az éj-
jel és a nappal.439 Az év napjainak száma pontosan háromszázhatvannégy nap.440
33. Az éjszaka és nappal hossza, illetve rövidsége a Nap járása szerint váltakozik.
34. Ezért nő441 napról napra útja, és (ezért) csökken éjszakáról éjszakára. 35. Ez a
Nap törvénye, útja és visszatérése, minden visszatérésére – hatvanszor tér vissza
428
marhesván = október/november
429
kiszlév = november/december
430
Ez a legtávolabbi deklináció, a téli napforduló ideje.
431
tebet = december/január
432
Az első kapura kell gondolni.
433
(Var.) „…azon az éjszakán…”, vagyis addigra.
434
Sebát = január/február
435
Kifejezés értelme e ponton nem világos (elképzelhető, hogy dittográfia a 27. versből, ahol ugyanez az
alak fordul elő), többen törlik.
436
Értsd: eddigre.
437
ádár = február/március
438
Értsd: eddigre.
439
Ez a tavaszi napéjegyenlőség időpontja.
440
Vö. még Jub. 6:32.
441
Azért, hogy az éjszaka és a nappal hossza változhasson.
109
HENOK ELSŐ KÖNYVE
és kel fel.442 Ez a nagy világító, melyet örökre és örökkön-örökké Napnak hívnak.

36. Az, ami felkel, az a nagy világító, melyet megjelenése miatt hívnak így, az
Úr parancsa szerint. 37. Ahogyan felkel, úgy tér nyugovóra, nem csökken (fény-
ereje)443 és nem nyugszik, hanem éjjel-nappal fut kocsiján. Fénye hétszer több444 a
(teli)hold fényénél, de kettejük mérete megegyezik445.
A Hold megvilágításának fázisai

(73:1–8. VERSEK)
A most következő leírás eredetileg az előző fejezethez hasonló elrendezést mutat-

hatott: középpontjában a Hold fázisait bemutató táblázat állt, melyet egy beve-
zető és talán egy általános záró rész követhetett. A szöveg jelenlegi alakja csak a
bevezetőt és a holdfázisok bemutatásának egy részét (a 2. napig) őrizte meg.
73. FEJEZET
1. Ezután egy másik törvényt (is) láttam, ami a kisebbik, Holdnak nevezett világító-
ra (vonatkozott). 2. Kerekdedsége, mint a napkorongé.446 Kocsiját, melyen ül, a szél
hajtja; és a fény szabályos mérték szerint adatik neki.447 3. Felkelésének és lenyugvá-
sának (helye) minden hónapban más. Napjainak (hossza), mint a Nap napjaié, s ha
fénye egyenletesen oszlik el (korongján),448 akkor a Nap fényének hetede az ő fénye.
442
Az adat értelmezése bizonytalan. Charles szerint (APOT. p. 239.) egy ciklus alatt hatvanszor (2×30)
kel fel egy kapuban, a 30+1 napos hónapokat nem számítva. Neugebauer korai kéziratokra hivatkozva
(p. 395.) törli e számot.
443
Szemben a Holdéval, vö. 73:3; 78:4.
444
Dillmann (226.) Iz. 30:26-hoz fűzött magyarázatnak tekinti ezt az arányt. Az eredeti izajási részlet
azonban nem tárgyilagos „természettudományos” leírás, hanem bizonyos eszkhatologikus változások
megjövendölésére szolgál.
445
Közhely az ókori asztronómiában, még Lucretius (Kr. e. 1. század) is így tanítja. Vö. De rer. nat. 564–591.
446
(Var.) „…mint az ég kereksége…” Neugebauer (p. 397.) ezt a variációt preferálja.
447
A Hold növekvő megvilágításának most következő leírása két párhuzamos adatsort tartalmaz. A két
elképzelés közös kiindulási pontja szerint a holdkorong egésze két félre tagolódik, míg mindkét fél
tovább oszlik hét kisebb részre (az egész 1/14 részére). Az első leírás (abszolút skála) a telihold fé-
nyéhez (ez az alapegység) viszonyít, és 1/14 és 14/14 (= 1) között változik. A másik leírásban (relatív
skála) a szerző a Hold megvilágítási arányát a Naphoz viszonyítva közli (a Nap fénye a Hold fényének
hétszerese), így az érték 1/98 (= 1/14×1/7) és 1/7 között alternál. A kéziratokban felbukkanó variánsok
sokasága azt bizonyítja, hogy ezt a részt a másolók nem értették.
448
Azaz teliholdkor.
110
4. Ekképpen kel föl:449 első része keleten jön fel450 a harmincadik napon451. Ezen
a harmincadik napon jelenik meg és lesz nektek újholddá.452 Együtt (kel) a
Nappal, abban a kapuban, ahol a Nap kél, 5. de egy félheted résznyi távolságra
(a Naptól).453 Korongja legnagyobb (része) üres és fénytelen, kivéve a (nap)fény
tizennegyed részének egy hetedét.454 6. Ezen a napon455 fénye felének egyhetednyi
részével lesz több,456 így fénye a heted hetedének fele lesz.457
7. A Nappal együtt tér nyugovóra,458 és amikor a Nap felkel, a Hold vele együtt
kel fel, és a fény egy részének felét459 kapja meg. Ezen az éjszakán, a Hold nappa-
lának elején,460 a hónap első napján, a Hold a Nappal tér nyugovóra. Láthatatlan
(marad) azon az éjszakán, (hiszen) a fénye az egyheted hetedének fele.461 8. Azon
a napon462 pontosan egyhetednyi résszel kel fel, majd kimegy, és eltávolodik a
napkelte (helye) elől,463 és a következő napokban felragyogtatja fényének (mara-
dék) hat plusz hét részét.464
A lunáris év
(74:1–17. VERSEK)
A következő fejezet első része (1–9. versek) a Hold megjelenését és lenyugvását

összefoglaló táblázat rövidített változata (az adatsort csak az első hónapra közli).
449
Így kezdődik a lunáris ciklus.
450
Ez az újhold érzékelhető megjelenése (ti. „legvékonyabb holdsarló”), a csillagászati újhold egy nappal
előbb kezdődik.
451
Az eredetiben: „…reggelen…” A szoláris hónap harmincadik napja értendő.
452
(Var.) „(A lunáris ciklus) akkor kezdődik, amikor a (Hold) kelet felé távolodik (a Naptól) a harmincadik
napon, és láthatóvá válik. Ez a harmincadik nap a holdhónap kezdete számotokra.”
453
Neugebauer (pp. 397–398.) szerint a szövegben fellelhető etióp terminus technicus az elongáció (vala-
mely égitestnek a Naptól való szögtávolsága a földi szemlélő számára) jelölésére szolgál. (A holdhó-
nap kezdetén a Hold kellő mértékben [a teliholdkor mért adathoz képest 1/14 résznyire] eltávolodott
a Naptól, ahhoz hogy láthatóvá váljék.) Korábbi fordítások a terminust nem értették és törölték, így a
vers értelme vagy teljesen megváltozott, vagy az egész mondat értelmezhetetlenné vált.
454
Vagyis a Nap fényének 1/98 része a Hold fénye.
455
A 6. vers még a lunáris ciklus első napjára vonatkozik.
456
Vagyis 1/14 résszel növekszik. A következő versekben (6–8) fellelhető számadatok bizonytalanok.
457
Ez az adat ismét a relatív skálát használja: 1/7×1/7×˝ = 1/98 rész.
458
(Var.) „A Nap nyugovóra tér…”
459
Azaz 1/14 részt.
460
Azaz a lunáris „nap” kezdetén.
461
Az utolsó félmondat Neugebauer szerint (p. 398.) dittográfia az előző versből.
462
A következő napon, a lunáris ciklus 2. napján.
463
A Naptól keleti irányban távolodik el.
464
A Qumránban talált arámi töredékek alapján feltételezhető, hogy eredetileg a Hold fázisainak leírása is
legalább olyan részletes lehetett, ahogyan azt a Nap esetében láthattuk, és egészen a teliholdig tartott.
Az etióp fordítás az arámi töredékeken szereplő szöveg kivonata lehetett.
111
HENOK ELSŐ KÖNYVE
A fejezet második (igen romlott állapotban fennmaradt) részlete a szoláris és a

lunáris ciklus harmonizálására hívatott (ún. octaetris) táblázat tökéletlen vázlata.465
74. FEJEZET
1. Egy másik utat és egy másik törvényt is láttam a (Hold) számára, e szerint a
rendelés szerint végzi havi útját. 2. Mindnyájuk vezére, a szentséges Uriél angyal
mindent megmutatott nekem. Felírtam állásukat,466 úgy ahogyan mutatta, felje-
gyeztem hónapjaikat is, amint voltak, (valamint) fényük megjelenését, amíg be
nem telik a tizenöt nap.467 3. Hetedek szerint468 lesz teljesen sötét, és hetedekben nő
meg a fénye teljesen, úgy keleten, mint nyugaton.469 4. Néhány hónapban megoszt-
ja lenyugvásának helyét (a Nappal), míg más hónapokban a saját útját járja.470 5.
Két hónapig a Nappal együtt tér nyugovóra, abban a két kapuban, amelyek közé-
pen vannak, (tudniillik) a harmadikban és a negyedikben.471 6. Hét napon keresztül
(itt) kel fel, majd megfordul, és visszatér abba a kapuba, amelyikben a Nap kél, és
itt lesz teljessé a fénye. Majd eltávolodik a Nap elől, és a nyolc nap alatt a hatodik
kapuba megy, ahol a Nap kél. 7. Amikor a Nap a negyedik kapuban kél, a (Hold)
hét napig (a hatodikban) kel fel, amíg vissza nem tér az ötödikbe, majd ismét hét472
nap alatt tér vissza a negyedikbe, teljessé teszi fényét, majd (ismét) eltávolodik, és
nyolc nap alatt visszatér az első kapuba. 8. Majd hét nap alatt ismét visszatér nap-
kelet negyedik kapujába.473 9.474 Ily módon láttam állásaikat, hogy miképpen kel fel
a Hold, és nyugszik le a Nap azokban a napokban, hónapjai(k) törvénye szerint.
10. (Ha) öt évet összeadunk, a Nap harmincnapos (előnyre tesz szert a Hold előtt).
A napok száma azonban, amely az öt év egyikére (jut) – ha teljes évekről van szó
– háromszázhatvannégyet tesz ki. 11. A Nap és a csillagok előnye hat napot475 ér
el (egy évben), ez öt év alatt – mindegyikükben hat (nappal számolva) – harminc
465
A részletekhez lásd: Neugebauer pp. 399–401.
466
A Holdnak a Naphoz viszonyított pozícióját és fázisait.
467
Ez a szövegrész a teliholdat a hónap tizenötödik napjával azonosítja. Vö. a 73. fejezettel.
468
Értsd: egyhetednyi részletekben.
469
(Var.) „Hetedek szerint éri el a teljes fényét keleten, és hetedek szerint tölti ki teljes sötétségét nyugaton.”
470
Azaz a Naptól eltérő utat jár be.
471
Ez a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség ideje.
472
A következő számadatok hibásak. Neugebauer (p. 400.) szerint ez az elmozdulás mindössze két napot
vesz igénybe.
473
Az iménti versek a Hold (Naphoz viszonyított) mozgását szemléltetik. A ciklus elején a Nappal azonos
(a szóban forgó hónapban a 4.) kapuban kelve teljes megvilágítást nyer, majd eltávolodván a Naptól
és a két szélső (1., illetve 6.) kapuba térve megfogyatkozik, míg végül ismét a Nappal azonos kapuban
megjelenve válik teliholddá. A szöveg e ponton hiányos, az eredeti – minden valószínűség szerint –
kiterjedt a Nap és Hold relációjának teljes éves ciklusára. Az etióp fordítás ebből csak az első hónapot
őrizte meg.
474
A következő részlet fordítása és a részletek értelmezése bizonytalan.
475
A 354 napos lunáris, illetve a 364 napos (vö. 10. vers) szoláris év különbsége tíz nap, ebből levonják a
négy szökőnapot (lásd 75:1), így jön ki az iménti adat.
112
nap. A Hold (tehát) harminc nappal marad el a Nap és a csillagok mögött. 12. A
Hold476 pontosan vezet minden évet, így sosem sietnek, de nem is késnek egy napot
sem az örökkévalóságig, hanem pontosan háromszázhatvannégy naponként változ-
tatják az éveket. 13. Három (nap)évben477 ezerkilencvenkettő nap van, öt évben pedig
ezernyolcszázhúsz, így nyolc évre kétezer-kilencszáztizenkét nap jut. 14a. A Holdnak
csupán ezerhatvankét napja van három év alatt, így öt év alatt ötven478 nappal marad
el…479 15. Öt évben ezerhétszázhetven nap(ja) van, úgyhogy nyolc évben kétezer-
nyolcszázharminckettő a napjainak (száma), 14b. mivel az előzőhöz480 ezerhatvankét
napot kell még hozzáadni. 16. Nyolc év alatt nyolcvan nap lemaradása van. Az összes
napok (száma), amelyekkel nyolc év alatt elmarad: nyolcvan nap.481 17. Az év ponto-
san a (Hold) és a Nap állomásai szerint fejeződik be, miközben (mindketten) abban a
kapuban kelnek fel, ahol a (Nap) kél harminc napon át.
A szökőnapok és a csillagok
(75:1–9. VERSEK)
75. FEJEZET
1. Vezetőik,482 az ezrek fejei, akik az egész teremtés és az összes csillag felügyelői

(is), a négy hozzáadott nap483 (fölött is rendelkeznek). Nem hagyják el helyüket
a teljes év számításának megfelelően. Ezek szolgálnak azon a négy napon, ame-
lyeket nem számítanak bele az évbe.484 2. Miattuk tévednek az emberek a számí-
tásban, pedig ezek a fények pontosan végzik szolgálatukat a világ állomásain,
egyik az első kapuban,485 a másik a harmadikban,486 egy a negyedikben487 és egy a
hatodikban,488 és a világ (folyásának) pontos harmóniája az év háromszázhatvan-
négy állomása által teljesül. 3. (Higgyétek el ezt mindnyájan), hiszen mindezeket
a jeleket, időket, éveket és napokat Uriél mutatta meg nekem – az az angyal, akit
476
Charles szerint (APOT. p. 241.) szövegromlás, helyén eredetileg a Nap és a csillagok álltak.
477
Egy évet 364 napnak számítva.
478
5×354 = 1770; 1820–1770 = 50
479
A mondat második fele helyesen a 15. vers után következik vagy glosszaként értelmezhető.
480
A öt holdév időtartamához (= 1770 nap).
481
A 16. vers két (redundáns) mondata közül valamelyik bizonyosan magyarázó glosszaként került a
szövegbe.
482
A csillagok ezres csoportjának elöljárói.
483
A szökőnapok. A henoki naptárban minden év négy évszakra tagolódott, míg egy évszak három darab,
egyenként harmincnapos hónapból állt, melyek után egy szökőnapot iktattak be.
484
Vö. a 74:11-hez írott lábjegyzettel.
485
A téli napfordulón. Vö. 72:25–27.
486
A tavaszi napéjegyenlőség idején. Vö. 72:31–32.
487
Az őszi napéjegyenlőségkor. Vö. 72:19–21.
488
A nyári napfordulón. Vö. 72:13–15.
113
HENOK ELSŐ KÖNYVE
az Örök Dicsőség Ura489 rendelt az égi fények fölé az égen és a világban. Azért,
hogy (ők) uralkodjanak az ég színén, és megjelenjenek a földön, és hogy a nappa-
lok és éjszakák vezetői legyenek, (tudniillik): a Nap, a Hold, a csillagok és mind-
azon égi teremtmények, akik a mennybolt kocsiján keringenek490. 4. Ugyanígy
megmutatott nekem Uriél tizenkét nyitott kaput az égben, a napkorong kocsiján.
Ezekből napsugarak áradnak ki és forróság a földre, midőn – a nekik rendelt idő-
ben – nyitva állnak.491 5. (Léteznek ilyen kapuk) a szelek és a harmat szelleme
számára is, …amikor nyitva vannak (a nekik rendelt időben),… nyitva az égben,
a föld szélein.492 6. Tizenkét kaput láttam az égben, a föld szélein.493 Ezekből jön
elő a Nap, a Hold, a csillagok és minden égi alkotás494 kelet és nyugat felé. 7. Sok
ablaknyílás (is) van (az égen) jobb és bal felé – egyikük495 mindig hőséget áraszt a
neki rendelt időben – azon kapuk számának megfelelően, amelyekben a csillagok
előjönnek, illetve lenyugszanak, az Ő parancsa szerint. 8. Kocsikat (is) láttam az
égben, amint a világban futottak azon kapuk felett és alatt496, melyekben a soha
le nem nyugvó csillagok497 mozognak. 9. Egyikük nagyobb volt a többinél,498 és
körben járt az egész világban.
A tizenkét szél
(76:1–14. VERSEK)
A most következő fejezet a szélrózsa leírása. A korabeli elképzelés szerint a 360°-os

körként elképzelt égbolt tizenkét 30°-ot bezáró szögtartományra oszlik, ezek al-
kotnak egy-egy kaput. Minden égtáj felé három kapu nyílik: a középső a fő égtáj
(pl. észak) felé, míg jobb és bal oldali szomszédja a mellékégtájak irányába (pl.
észak-északkelet, észak-északnyugat). Az irányok a tizenkét alapvető szélirány-
nak felelnek meg.
489
(Var.) „…akit a Dicsőség Ura rendelt örökre…”
490
Neugebauer a legutolsó igei alakot „visszatérnek” értelemben fordítja (p. 402.). Véleménye szerint a
mondatban szereplő „égi teremtmények” juttatják el az égitesteket lenyugvásuk helyszínéről (észak
érintésével) felkelésük helyére. Vö. a 72:5-höz írott jegyzettel.
491
A vers értelmezése bizonytalan, az arámi töredékekben nem találunk hasonló elképzelést. Lehetséges,
hogy a későbbiekben (a 6. vagy a 7. versben) említett kapuk zavarták meg a szerzőt vagy a másolót.
492
A vers romlott, erre mutatnak a kéziratvariánsok eltérései is. A második félmondat – minden valószí-
nűség szerint – glossza vagy dittográfia a 6. vers elejéről.
493
Vö. az 1:5-höz írt jegyzettel.
(Var.) „…midőn a föld szélein lévő mennyei kapuk nyitva állnak, belőlük jön elő a Nap…”
494
Neugebauer (p. 403.) szerint az utolsó kitétel különféle szezonális meteorológiai jelenségekre utalna.
495
(Var.) „…mindegyikük…”
496
Uhlig (p. 652.) és Neugebauer (p. 403.) a második helyhatározót, értelmetlennek bélyegezve, törli.
497
A sarkcsillagokról van szó.
498
A magyarázók szerint a Vénusz vagy a Nagymedve. Neugebauer (p. 403.) a mondatot a következő-
képpen adja vissza: „Az egyik körpálya (ti. az ún. sarki kör) nagyobb a többinél, és átfogja az egész
(látható) világot.”
114
76. FEJEZET
1. A föld végein tizenkét nyitott kaput láttam az összes szelek számára499. Belőlük
áradnak ki a szelek, hogy a föld felszínén fújjanak. 2. Három közülük az ég ar-
cán500 van nyitva, három nyugaton, három az ég jobbján501 és három a balján502. 3.
A három első kelet felé nyílik, három észak felé, a következő három503 – amelyek
balra (vannak) – dél felé, és három nyugatra.504 4. Négyükből az áldás és a béke
szelei fújnak,505 a többi nyolcból viszont a büntetés szelei jönnek elő. Ha ezeket
elküldik, elpusztítják az egész földet – a rajta lévő vízzel és mindazzal, ami a
(földön) él – és mindent, ami a vízben vagy a szárazon található.
5. Az első szél, amit keletinek hívnak, a kapuk közül az első – délkelet felé néző
– kapun506 lép ki; pusztulást, szárazságot, hőséget és romlást hoz. 6. A második
kapuból, ami pont középen (van),507 eső, termés, bőség és harmat származik. A
harmadik kapuból, mely északkeletre508 néz, hideg és szárazság jön elő.
7. Ezek után a déli szelek jönnek elő három kapun át. Az első (szél) az első kapun
át, amelyik délkeletre509 néz, (innen) forró szél tör elő. 8. A mellette lévő kapuból,
a középsőből, jó illat,510 harmat, eső, bőség és egészség származik. 9. A harmadik
kapun át, amely délnyugat511 felé van, harmat, zivatar, sáskahad és pusztulás jön.
499
(Var.) „…minden irányban…”
500
keleten
501
délen
502
északon
503
(Var.) „…a velük szemben lévő három…”
504
Nem világos az égtájak sorrendjében bekövetkezett változás oka, mely a szelek tulajdonképpeni is-
mertetésénél még egyszer megváltozik. A 2. versben található sorrend megfelel az arámi diplomáciai,
illetőleg jogi szövegekben fellelhető (valószínűsíthetően mezopotámiai eredetű) hagyománynak (vö.
Yadin. pp. 7–8.). Vö. még 77:1–3., illetve a 34–36. fejezetek eltérő sorrendjével.
505
A szélrózsa leírása jelenlegi formájában meglehetősen sematikus: a középső kapuk mindig „áldást ho-
zók”, még a kapukból előjövő jelenségek leírásai is szinte szó szerint ismétlődnek (eső, harmat, bőség
+ 1 változó). Eredetileg minden kapuhoz négy jelenség tartozhatott, míg az egy égtájhoz tartozó utolsó,
majd az őt követő égtáj első kapujából azonos jelenségek származnak (kivételt egyedül a 7. vers képez,
mely jelenlegi formájában romlott).
506
Szó szerint: „…az első kapuból, ami keletre néz, de dél felé hajlik…” Ez a kelet–délkeleti irány.
507
Az értelmezést a szövegben szereplő etióp terminus (rete) jelentésével és szintaktikai helyének megha-
tározásával kapcsolatos bizonytalanság nehezíti.
(Var.) „…a második kapuból, ami középen van, a (szél) egyenest jön elő…”, vagyis pontosan kelet–nyu-
gati irányban.
(Var.) „…a második kapuból, ami középen van, bőség árad: eső, termés…”
508
Ez a kelet–északkeleti irány.
509
Ez a dél–délkeleti irány.
510
Délhez a különféle (jó illatú) fűszernövények képzete kapcsolódik. Ezek egy része ténylegesen az
észak–dél irányú „Tömjénúton” jutott el Palesztinába.
511
Ez a dél–délnyugati irány.
115
HENOK ELSŐ KÖNYVE
10. Ezek után (következnek) az északi szelek. A hetedik, északkeletre512 néző ka-
puból, amit tengeri (kapunak is) hívnak, jön elő a harmat, a zivatar, a sáskahad és
a pusztulás.513 11. A pontosan514 középen fekvő kapuból egészség, eső, harmat és
bőség származik. A harmadik kapuból, ami északnyugat515 felé néz, köd, dér, hó,
eső, harmat és sáskák jönnek.
12. Utánuk, negyedikként (következnek) a nyugati szelek. Az első, északnyu-

gati516 kapun harmat, eső, dér, köd, hó és fagy jön ki. 13. A középső kapuból
harmat, eső, bőség és áldás jön elő. Az utolsó kapun, a délnyugatin517 át jön elő a
szárazság, a pusztulás, a forróság és a romlás. 14. Ezzel teljessé vált a négy ég-
táj tizenkét kapujának (leírása). Összes törvényüket, büntetéseiket és áldásaikat
megmutattam neked, fiam, Matuzsálem.518
MITIKUS „FÖLDRAJZ”
(77. FEJEZET)
A négy égtáj
(77:1–3. VERSEK)
A most következő szakasz szerzője a négy égtáj nevét héber/arámi etimológia

alapján magyarázza.
77. FEJEZET
1. Az első égtájat keletinek hívják, mivel ő az első;519 a másodikat délnek, mivel ott
száll le a Magasságos,520 ott lép a földre a Különösen Áldott521. 2. A nyugati égtájat
csökkenésnek nevezik,522 mivel ott fogyatkozik meg minden égi fény, és ott térnek
512
Ez az észak–északkeleti irány. (Var.) „…amelyik kelet felé fekszik, és délre néz…” Ez utóbbi variáció
valószínűsíthetően a szöveg egy korábbi részéhez íródott glossza.
513
Az egyes szelekhez tartozó jelenségek ismétlődése az eredetileg nyolc alapirányt tartalmazó szélrózsa
(későbbi) tizenkét részesre bővülésével magyarázható. Vö. Neugebauer. p. 405.
514
Vö. a 6. vershez írt megjegyzéssel.
515
Szó szerint: „…amelyik nyugat felé fekszik, és észak felé néz…” Ez az észak–északnyugati irány.
516
Ez a nyugat–északnyugati irány.
517
Ez a nyugat–délnyugati irány.
518
A mondat Az égi fények mozgásának könyve egy korábbi verziójának lezárásaként állt.
519
Az arámi nyelvben mindkét névszó ugyanarra a gyökre vezethető vissza.
520
E népies etimologizálás kiindulópontjául a héber „leszállni” (járád) vagy a „lakozni” (dúr – az arámi
töredékek inkább ezt igazolják) igealakból, illetőleg a Magasságos (Ram) névből képzett mondat, más-
felől a dél (derom) elnevezés fonetikai hasonlósága szolgál. Vö. Ex. 19:20.
521
E második félmondat glossza.
522
Bizonytalan az eredetiben szereplő alak.
116
nyugovóra. 3. A negyedik égtáj, amelynek észak a neve,…523 három részre osz-

lik524. Az egyik az emberek lakhelye, a másikat a tengerek vize, mélységek, erdők,
folyók, sötétség és köd (lepi). A harmadikban van az Igazság Kertje.
A hét hegy, a hét folyó és a hét sziget

(77:4–7. VERSEK)
4. Hét magas hegyet is láttam, amelyek magasabbak voltak a föld összes hegyé-
nél, hó származik róluk… Napok, idők és évek telnek-múlnak…525 5. Hét folyót
is láttam a földön, az összes folyónál hatalmasabbakat. Az egyik nyugatról526 jőve
a Nagy-tengerbe527 önti vizét. 6. Kettő közülük északról folyik a tengerig, és a
keleten fekvő Eritreai-tengerbe528 szállítja a vizet. 7. A maradék négy észak felől
folyik a tengerükig, (kettő) az Eritreai-tengerbe, kettő pedig a Nagy-tengerbe
ömlik. Mások azt mondják: „A sivatagba (folynak el).” Hét nagy szigetet (is)
láttam a tengerben és a földön,529 kettőt a földön és ötöt a Nagy-tengerben.530
A Nap és Hold nevei, a Hold fázisai

(78:1–17. VERSEK)
78. FEJEZET
1. A Nap nevei a következők: az első Orjárész,531 a második Tomászesz532. 2. A
Holdnak négy neve van: az első név Aszonjá,533 a második Ebla,534 a harmadik
523
A hiányzó etimológia az arámi töredékek felől fejthető fel: „…mert benne rejtőznek el az összes égi-
testek…” Ismételten a héber igealak (cáfán) és az észak elnevezés (cáfon) hasonló hangalakja szolgál
az etimologizálás alapjául.
524
Az arámi szövegben a három részre osztás az egész földre vonatkozik, míg az etiópban kizárólag az
északi irányra.
525
Nickelsburg (1981. p. 285.) szerint a hegyek említésével szerzőnk kapcsolatot teremt a Virrasztók
könyvének második részében (Henok utazásai során) említett hegyek leírásával. Ezzel ellentétes Uhlig
véleménye (p. 657.). Neugebauer (pp. 407–408.) a teljes mondatot a hegyek fölött átkelő és a napok,
illetve évek múlásáért felelős Nap mozgására vonatkoztatja.
526
Charles (APOT. p. 243.) a folyót a Nílussal azonosítja, és a hitelesség kedvéért a „nyugat” helymegje-
lölést a hozzá (fonetikailag) közel álló „sivatag” formára cseréli.
527
A Földközi-tenger elterjedt neve (Num. 34:6).
528
Vö. a 32. fejezet 2. verséhez írt jegyzettel.
529
Félszigetekre vagy a szárazföldhöz közel eső szigetekre kell gondolni.
530
A szövegben valódi geográfiai megfigyelések mitikus elképzelésekkel keverednek, ezért az adatok
bármiféle lokalizációja teljesen bizonytalan.
531
A név – minden valószínűség szerint – a héber „a Nap fénye” kifejezés torzulása.
532
A Nap egy másik (bibliai) elnevezésének torzulása. A Nap két elnevezése a két évszakkal (esős, száraz)
korrelálhatott.
533
Bizonytalan etimológia, valószínűleg egy akkád eredetű névszó torzulása.
534
A héber levána (fehér = a telihold bibliai neve, vö. Iz. 24:23) alakból.
117
HENOK ELSŐ KÖNYVE
Benászé,535 míg a negyedik Éráe536. 3. Ez a két hatalmas világító. Kerekségük,

mint az égbolt korongja, méreteikben megegyeznek.537 4. A Nap korongjában
hétrésznyi fénnyel van több, mint a Holdéban. Ebből (a fényből) mérték szerint
adatik a (Holdnak), amíg a Nap egyhetede ki nem merül. 5. Lenyugszanak, a
nyugati kapukba térnek, majd északon fordulva (ismét) keleten jönnek a föld
színére.538 6. Amikor a Hold (először) kel fel és jelenik meg az égen, (teljes) fénye
egyheted résznek csupán a felét bírja, majd tizennégy nap alatt kiteljesedik fénye.
539
7. Tizenöt résznyi fényt adnak neki, míg a tizenötödik napon teljessé lesz fénye,
az év540 jegye szerint, és tizenöt részt tesz ki. A Hold a heted rész feleként kezdi (pá-
lyáját). 8. Fogyásakor az első napon tizennégy részre csökken fénye, a másodikon
tizenháromra, a harmadikon tizenkettőre, a negyediken tizenegyre, az ötödiken tízre,
a hatodikon kilencre, a hetediken nyolcra, a nyolcadikon hétre, a kilencediken hatra,
a tizediken ötre, a tizenegyediken négyre, a tizenkettediken háromra, a tizenharma-
dikon kettőre, a tizennegyediken egész fénye egyheted részének felére csökken, míg
a tizenötödiken az összes maradék fénye541 elenyészik. 9. Bizonyos hónapokban a
Holdnak huszonkilenc napja van, egyszer pedig huszonnyolc542. 10. Egy másik sza-
bályt is mutatott nekem Uriél (arról), hogy hogyan adnak fényt a Holdnak, és hogy
melyik oldalon kapja azt a Naptól.543 11. Amikor a Hold növekszik, a fény a Nappal
szembeni (oldalához) járul tizennégy napon (keresztül), amíg ki nem teljesedik fénye
az égen, és midőn teljes megvilágítást kap, fénye teljében (pompázik) az égen. 12. Az
első napon újholdnak hívják, mert ezen a napon ragyog fel rajta a fény. 13. Pontosan
azon a napon lesz telihold, amikor a Nap nyugaton száll le, ő pedig (ugyanakkor) ke-
leten kél az éjszakában, és egész éjjel világít, egészen addig, amíg fel nem kel a Nap
vele szemben. A Hold a Nappal szemben látszik. 14. Azon az (oldalon) kezd csök-
kenni, ahol fénye (először) megjelent, mindaddig, amíg a teljes fénye eltűnik, napjai
véget érnek, korongja (pedig) üres és fénytelen marad. 15. Három hónapon keresztül
harminc napja van a Holdnak,544 és a számára meghatározott időben – fogyása idején
– három hónapig (minden) egyes (hónapban) huszonkilenc nap alatt végzi el fogyását
535
A héber Ben kesze (Elrejtőző) a fogyó Hold neve, vö. Zsolt. 81:4.
536
A Hold legáltalánosabb nevének torzult alakja. A Hold nevei az égitest négy alapvető fázisával (újhold,
telihold, fogyó, növekvő) függnek össze.
537
Vö. 72:37.
538
Vö. a 72:5-höz, illetve a 75:3-hoz írt jegyzetekkel.
539
A 6–8. versek a Hold növekedését/csökkenését írják le. A telihold/újhold e szövegben a hónap 15.
napjára esik. Vö. a 15. vershez írt jegyzettel.
540
Feltételezhetően a hónapok szerint.
541
Az 1/28 rész. A 15 napos ciklus esetén a kiindulási pont az 1/14 rész felével egyenlő. Vö. a 73:2-höz
írott jegyzettel.
542
Charles (APOT. p. 244.) szerint utalás Kalliposz (Kr. e. 370–310) ciklusára, melyben 76 évente egyszer
beiktatásra került egy huszonnyolc napos holdhónap is.
543
(Var.) „…és hogy honnan származik a (Hold) keleti felére érkező fény…”
544
A csillagászatilag 29,5 napos holdhónapokat praktikus okokból huszonkilenc, illetve harmincnapos
hónapokban számolták.
118
az (év) első idő(periódusában),545 az első kapuban, százhetvenhét napon keresztül. 16.

Növekedésének idején546 három hónapig harminc napon jelenik meg, három hónapig
pedig huszonkilenc napon. 17. Húsz547 napon keresztül (úgy) jelenik meg éjjel, mint
egy férfi548 és nappal, mint az égbolt549. Mert a fényén kívül nincs semmi rajta.
A holdév
(79:1–80:1. VERSEK)
79. FEJEZET
1. Most(anra) megmutattam neked mindent, fiam, Matuzsálem, és az ég csillagai-

nak törvényei teljessé váltak (előtted).550 2. Feltárta előttem551 azok összes törvényét:
minden napra, minden időre, minden uralmi (időszakra),552 minden évre, minden
kimenetelre,553 minden hónapra és hétre (az Ő) utasításai szerint. 3. Ugyanígy a
Hold (teljes) fogyását,554 amit a hatodik kapuban (végez be). Hiszen e hatodik ka-
puban nyeri el (a teljes) fényét,555 és ezután kezdődik az (újbóli) fogyása,556 4. amit
az első kapuban teljesít ki – a (számára előírt) időben –, amíg le nem telik százhet-
venhét nap, hetek szerint számolva huszonöt (hét) és kettő nap.557 5. (Aztán azt is
megmutatta), hogy hogyan marad le (a Hold) a Nap mögött – a csillagok törvénye
szerint – pontosan öt nappal egy idő(periódusban),558 és hogy mikor haladnak át (a
csillagok) azon a helyen, amit látsz. 6. Ehhez hasonló mindegyik világítótest meg-
jelenése és rendszere, amint azt vezetőjük, a hatalmas Uriél nekem megmutatta.
545
A szerző a holdévet is (minden bizonnyal a holdhónap csökkenő és növekvő fázisának mintájára) két
egyenlő részre osztja (2×177 = 354). A két egyenlő (szintén csökkenő, illetőleg növekvő névvel illetett)
részlet tovább tagolódik három harmincnapos és három huszonkilenc napos egységre.
546
A holdév második periódusában.
547
Ez áll a kéziratokban. A valóságban huszonkilencnek kellene szerepelnie. Vö. Neugebauer. p. 410.
548
Értsd: egy emberi arc.
549
Ti. láthatatlan.
550
Vö. a 76:14-hez írt jegyzettel.
551
Uriél Henok előtt.
552
Évszakra.
553
A korábban említett „kapukra” vonatkozóan. Uhlig (p. 662.) szerint nem világos, hogy a kifejezés
hely- vagy időmegjelölés.
554
A teljes holdperiódus első féléve. A következő két sor szövege romlott.
555
(Var.) „…hiszen e hatodik kapuban fogy el a fénye (teljesen)…”
556
A második holdperiódus. (Var. ) „…és ezután következik az (új) hónap.”
557
A 3–4. versek értelmezése és tagolása meglehetősen bizonytalan.
558
Egy félévben.
119
HENOK ELSŐ KÖNYVE
80. FEJEZET
1. Azokban a napokban így szólt hozzám Uriél: „Nézd, Henok, mindent megmu-
tattam neked, és mindent felfedtem előtted, hogy láthasd a Napot és a Holdat, az
ég csillagainak vezetőit és mindazokat, akik forgatják őket,559 (minden) tettüket,
idejüket560 és feljövetelüket.
A kozmikus rend jövendő változásai az emberek bűnei miatt

(80:2–8. VERSEK)
A következő versek (80:2–82:3) az asztronómiai könyv szövegébe ékelődött ide-

gen eredetű anyagok. A szerző a természet és kozmosz szabályszerűségeinek eltor-
zulásáról beszél, amit az emberi bűn következményének tekint. (Vö. a Virrasztók
könyvének 5. fejezetével.)
2. Ám a bűnösök napjaiban megrövidülnek az évek, vetésük késni fog földjükön

és szántójukon. Megváltozik minden (munkájuk) a földön, és (semmi) sem a szá-
mára kiszabott időben történik (majd) meg.561 Elmarad az eső, az ég fogva tartja. 562
5b. Szárazság köszönt majd be a Nagy Szekér563 legszélén, nyugaton…564 3. Késni
fog azokban az időkben a föld termése, nem nő idejében, (még) a fák gyümölcsei
is eltérnek idejüktől. 4. (Sőt) a Hold is megváltoztatja szokásait, és nem jelenik
meg (a szokott) időben.565 5a. Feltűnik majd az égen azokban a napokban…, és
fényesebben világít a megszokottnál.566 6. A csillagok számtalan parancsosztó ve-
zére is tévedésbe esik,567 megváltoztatják útjaikat és tetteiket, és nem jelennek meg
a számukra rendelt időben. 7. (Akkor) a csillagok járásának minden törvénye el
lesz zárva a bűnösök elől, a föld lakóinak568 nézetei tévesek lesznek felőlük, elfor-
dulnak útjaiktól, és – isteneknek tartva őket – tévelyegnek. 8. Megszaporodnak a
csapások, és büntetés zúdul rájuk, hogy mindegyiküket elpusztítsa.”
559
Vö. a 75:6-hoz írt jegyzettel.
560
(Kieg.) „…és azokat is, akik ezeket megváltoztatták…”
561
A mondat a korábban vázolt kozmikus szabályok megváltozására vonatkozik.
562
(Var.) „…és bezárul az ég.” A gondolathoz vö. Jer. 3:3; 5:25.
563
Vagy a Nagy Medve csillagkép.
564
A vers áthelyezését Black (1985. p. 69.) javasolta. A mondat a Föld északnyugati fertályain bekövetke-
ző szárazságot jósol, mely igen valószínűtlen jelenség lenne.
565
Vö. Joel. 2:10; Ám. 8:9.
566
A mondat nehezen értelmezhető. Knibb (II. p. 185.) a Holdra, míg Charles (APOT. p. 245.), több javí-
tással, a Napra vonatkoztatja. Az általa leírt szövegromlás azonban csak egy hipotetikus héber eredeti
feltételezésével fogadható el. Egy harmadik értelmezés az etióp szöveg jelenlegi állapotából indul ki:
(Var.) „Azokban a napokban láthatóvá válik az égen, hogy nagy szárazság fog pusztítani a nyugati
Nagy Szekér széléig, és hevesebbnek tűnik majd annál, mint amit az égi fények állása meghatározna.”
Vö. 76:13-mal, ahol a délnyugati kapun át érkező szárazságról van szó.
567
(Var.) „A csillagok vezérei (közül) számos tévedésbe esik (az Isten) parancsát illetően...”
568
Vö. a Képes beszédekben említett „szárazföld lakóival”.
120
Henok utazásainak befejezése

(81:1–82:3. VERSEK)
Nickelsburg (2001. pp. 335–337.) véleménye szerint a Virrasztók könyve, a most

következő részlet (81:1–82:4c), illetve a Henok leveleként aposztrofált utolsó
könyv bizonyos fejezetei (91:1–10 és 18–19; 93:1–10; 91:11–17; 93:11–94:5 és
104:10–105:2) eredetileg egy irodalmi egységet alkottak volna. Az így redukált
(„ős-Henok”) szöveg Henok égi utazásával venné kezdetét, melynek során a főhős
megismeri az égi táblák tartalmát, majd a földre való visszatéréssel, a mennyei
utazás során kapott kinyilatkoztatás írásba foglalásával és instrukciók kísérte
átadásával folytatódna, egészen az utolsó idők nemzedékéig – az ő feladatuk lesz
majd, hogy a henoki korpuszban foglaltaknak egyetemes érvényt szerezzenek.
E redukált szöveg, Nickelsburg szerint, a testamentumirodalom jellegzetességeit
viseli magán, s így e – később közkedvelt – műfaj egyik korai megjelenéseként ér-
telmezhető. E felfogás szerint jelen passzus logikai kapcsolatot teremt Henoknak a
Virrasztók könyvében elbeszélt mennyei útjai és a későbbiekben következő instruk-
ciói között. Ugyanakkor ez a szövegrész, narratív funkcióján túl, kiemelt jelentő-
ségű a teljes henoki korpusz értelmezése szempontjából is, hiszen itt válik először
explicitté a szöveg önértelmezése: tanúságtétel a jövő összes nemzedéke számára.
81. FEJEZET
1. Így szólt hozzám (az angyal): „Ó, Henok, nézd az égi táblákat569, olvass el
mindent, ami rájuk van írva, és jegyezz meg minden részletet!” 2. (Akkor) meg-
néztem mindent, ami az égi táblákon állt, elolvastam mindent, ami írva volt, és
mindent meg (is) jegyeztem. Elolvastam a könyvet és mindent, ami benne foglal-
tatott az emberek és a hús gyermekeinek összes tettei(ről), akik a földön örök idő-
kig születnek (majd).570 3. Akkor rögvest dicsőíteni (kezdtem) az Urat, az Örök571
Dicsőség Királyát, hogy megalkotta a világ minden művét; dicsértem Őt türel-
méért, és áldottam Ádám gyermekei miatt.572 4. Így beszéltem akkoron: „Boldog
569
Szó szerint: „…az égi táblák könyveit…” A táblák tartalmához lásd a következő verset, 103:1–4 és 104:1.
Az említett helyeken nyilvánvalóvá válik, hogy az égi táblák nem (kizárólag) asztronómiai feljegyzése-
ket tartalmaznak; a táblákon az emberiség múltja és eszkhatologikus jövője (is) rögzítésre kerül.
570
A jelenet hármas teológiai mondanivalót közvetít: 1. Az égi táblákon rögzített sorsszerűség az isteni
mindentudás hitét erősíti, ami (az apokaliptikus szerző világképe szerint) a hamarosan bekövetkező
igazságos ítélet elengedhetetlen feltétele, 2. ezzel párhuzamosan, a történelem determininált és teleo-
logikus voltát sugallva, vigaszt nyújt megtört szívű olvasóinak, 3. míg végül az égi táblákról szerzett
információk tanításával a szövegkorpusz egyéb helyein elhangzó állítások (pl. 93:1–2; 103:1–4) kinyi-
latkoztatott voltát is legitimizálja.
571
(Var.) „…dicsőíteni kezdtem az Urat, a Dicsőség Királyát, mindörökre…”
572
(Var.) „…csak Ádám gyermekei miatt siránkoztam.” Nickelsburg (2001. p. 336.) szerint a 81:1–4.
versek Henok mennyei útjának záró akkordjait beszélik el, a 20–36. fejezet végéről hiányzó hetedik
angyal vezetésével. Vö. a 20–36. fejezet elé írt bevezető jegyzettel.
121
HENOK ELSŐ KÖNYVE
az az ember, aki igazságban és jóságban hal meg, akiről nem írtak »Gonoszság
könyvét«573, és akiben nem találtatik vétek (az ítélet napján)574.” 5. (Ekkor) vissza-
hozott engem az a három szent575 a földre, letett a házam ajtaja elé, és azt mond-
ta nekem: „Adj tudtára mindent a fiadnak, Matuzsálemnek,576 és add értésére az
összes utódodnak, hogy egyetlen test sem igaz az Úr előtt,577 hiszen ő teremtette
őket. 6. Egy évig a gyermekeidnél578 hagyunk téged – ez (alatt az idő) alatt ismét
megerősödsz579 –, hogy tanítsad gyermekeidet, hogy felírjad nekik (mindezeket),
és hogy tanúságot tégy összes gyermeked előtt. Majd a következő évben felvesz-
nek téged közülük. 7. Szíved legyen erős, mert a jók fogják hirdetni az igazságot
a jóknak, az igaz az igazzal fog együtt örvendezni, és jókívánságokkal köszöntik
majd egymást. 8. De a bűnös a bűnössel együtt hal meg, és a pártütő a pártütő-
vel együtt száll alá. 9. Mindazok, akik igazságosságot gyakorolnak, a (gyarló)
emberek tettei miatt halnak meg, és az istentelenek cselekedetei miatt lesznek
összegyűjtve.”580 10. Azokban a napokban befejezték a velem való beszédet, én
pedig hazatértem a családomhoz, és a Világok Urát áldottam.
A következő versek két teológiai állítást közvetítenek. Egyrészről közvetlen össze-

köttetést teremtenek az írásba foglalt henoki korpusz és a kinyilatkoztatás forrása
között, másrészről az így létrejött szöveget a megváltás eszközeként értelmezik.
82. FEJEZET
1. Most, fiam, Matuzsálem, mindezeket elbeszélem és felírom neked. Igen,

mindent feltártam előtted, és könyveket adtam neked mindezekre vonatkozó-
lag. Őrizd meg, fiam, Matuzsálem, az atyád kezéből származó könyveket, hogy
átadhasd őket a világ (többi) nemzedékének.581 2. Bölcsességet adtam (általuk)
573
(Var.) „ akiről nem jegyeztek fel semmiféle igazságtalanságot…”
574
(Var.) „…és aki felett nincs ítéletnap.”
575
(Var.) „…az a hét szent…” Vö. a 20. fejezettel. Három angyalról az Állatszimbólum-látomásban hal-
lunk (87:3–4), és valószínűleg ez utóbbi hely szolgáltatott kiindulási alapot az eltérő olvasatnak.
576
Az itt olvasható elbeszélés a mennyei utazás végéről, a földre való visszatérésről és Matuzsálem meg-
jelenéséről logikus kapcsolatot teremt a feltételezett henoki testamentum következő szakaszával, a 91.
fejezet 1. versével.
577
Vö. Jób. 9:2, Zsolt. 143:2.
578
(Var.) „…fiadnál…”
579
(Var.) „…amíg ismét átadod (nekik) parancsaidat…” Black (1985. p. 253.) szerint Henok már első
„mennybevétele” előtt is adott instrukciókat családjának, míg Nickelsburg (2001. p. 341.) szerint az is-
mételt parancsadásra való utalás az instrukciókban előforduló ismétlésekre vonatkozna. Vö. pl. 91:3–4
és 91:18–19.
580
Vö. Iz. 57:1. Az igazakra a bűnösök keze által lesújtó halál mint kedvelt henoki toposz ismételten
megjelenik majd 102:4–104:8-ban is.
(Var.) „Nem halnak meg azok, akik igazságosságot gyakorolnak az emberek tettei miatt, és nem pusz-
tulnak el az istentelenek cselekedetei miatt.”
581
A helyre Tertullianus (De cultu fem. 1:3) is utal.
122
neked,582 fiaidnak és utódaidnak, hogy ők is (ugyanígy tovább)adhassák fiaiknak

nemzedékről nemzedékre, örök időkön át. (Olyan bölcsességet,) amely megha-
ladja (saját) gondolataikat583. 3. Akik megértik, nem alszanak (többé).584 Feléje
fordítják fülüket, hogy megtanulják ezt a bölcsességet, és ízletesebb lesz az a
legfinomabb tápláléknál585 mindazok számára, akik esznek (belőle).
A most következő részlet ismételten Az égi fények mozgásának könyvéből szár-

mazik.
A csillagok hierarchikus rendje

(82:4–20. VERSEK)
4. Boldogok mind az igazak! Boldogok, akik az igazság útján járnak, és nem

vétkeznek. (Nem) úgy, mint (a bűnösök) akik a napok teljességének kiszámítá-
sában tévelyegnek. (A napokra nézve,) melyekben a Nap az égen jár, harminc
napon át ki- és bejőve a kapukon, (együtt) a csillagok rendjének ezredeseivel
és a négy hozzáadott nappal,586 amelyek az évet négy részre tagolják. Meg ezek
vezetőivel,587 akik velük együtt jelennek meg (azon a bizonyos) négy napon.588
5. Miattuk589 tévelyegnek az emberek, mert nem veszik figyelembe őket az év
számításakor, hanem tévedésben leledzenek felőlük, és nem ismerik pontosan
őket.590 6. Mert ezek (bizony) hozzátartoznak az év számításához,591 és örök időkig
helyesen vannak oda feljegyezve; egyik az első kapuban (van), egy a harma-
dikban, egy másik a negyedikben és egy a hatodikban. Az év összesen három-
százhatvannégy nappal teljes.592 7. Az erről szóló beszámoló hű, és a lejegyzett
számítás pontos, hiszen a fényeket, a hónapokat, az ünnepeket, az éveket és a
napokat az az Uriél mutatta meg és tárta fel nekem, akit a világ egész teremtésé-
nek Ura bízott meg, hogy (okítson) engem a mennyei seregeket (illetőleg).593 8.
Övé a hatalom a mennyben az éjjel és a nappal felett, hogy fényt ragyogtasson
582
A szerző a könyveket (ti. a henoki kinyilatkoztatást) a bölcsességgel azonosítja.
583
Azaz isteni revelációt.
584
(Var.) „...hogy (tovább)adhassák fiaiknak nemzedékről nemzedékre, örök időkön át, azoknak, akik böl-
csek. S ünnepelni fogják majd a bölcseket. A bölcsesség elszenderül, de akik megértik, nem alszanak
(többé)…”
585
Vö. Zsolt. 19:11; 119:103.
586
A szökőnapokkal. Vö. 75:1.
587
A szökőnapok vezetőihez vö. 75:1; 82:11.
588
Nickelsburg (2001. pp. 343–344.) szerint e vers a 81:1-től 82:3-ig terjedő szakasz záró áldásául szol-
gált volna, s eredetileg jóval rövidebb volt.
589
A szökőnapok miatt.
590
Vö. 4Q 227; Jub. 6:34.
591
Szó szerint: „…a világ menetének kiszámításához…”
592
Vö. 75:2.
593
(Var.) „…akit az egész teremtés Ura rendelt a mennyei seregek fölé.”
123
HENOK ELSŐ KÖNYVE
az emberekre: a Napot, a Holdat, a csillagokat és az összes mennyei hatalmakat,

akik körútjukat járják.
A most következő, a négy évszak és a hónapok vezéreit felsoroló lista (9–20) az

eddigiektől elkülöníthető forrásból származik, mely a hosszas szöveghagyomá-
nyozás során sérült, így az eredeti sorrend felborult.
9. Ez a csillagok törvénye, amelyek (meghatározott) helyen, időben, ünnepeik és

hónapjaik (szerint) nyugszanak, 10. és ezek a vezetőik nevei, akik felügyelik, hogy
(megfelelő) időben,594 rendben, időszakban, hónapban, (uralmi) periódusban és he-
lyen jelenjenek meg. 11. Elsőként az évet négy részre osztó négy vezér jelenik
meg, utánuk a rend tizenkét vezére – ők azok, akik a hónapokat elválasztják. A
háromszázhatvannégy nap595 számára ezredesek vannak (kirendelve), ők tesznek
különbséget a napok között; (végül) a négy szökőnapnak (ugyan)azok a vezérei,
akik a négy évszakot elkülönítették. 12. Az ezredeseket két vezér596 közti pozíci-
óba iktatták be, de az (évszakok) felosztását a vezetők végzik.597 13. Ez azoknak
a vezéreknek a neve, akik a négy megszabott évszakot különítik el: Melkiél,598
Helemmélék,599 Méléjál600 és Nárél601. 14. Vezetettjeik neve: Adnárél,602 Ijászuszáél603
és Ijlumiél604, ez a három a rendek vezéreit605 követi… Egyikőjük606 pedig az évet
négy részre osztó vezérek után álló három ezredes után következik.607
15. Az év kezdetén elsőként Melkiél tűnik fel és uralkodik. Déli Napnak is hív-
ják. Uralkodásának teljes ideje kilencvenegy nap.608 16. Ezek azok a jelek, me-
594
(Kieg.) „… akik felügyelik, hogy megfelelő időben jelenjenek meg, és akik a saját helyükre vezetik
őket…”
595
(Var.) „…háromszázhatvan…” ti. a szökőnapok nélkül, hiszen azoknak külön vezérei vannak. A hi-
erarchikus sorrend tehát a következő: az évszakok vezetői (= a szökőnapok vezéreivel), a hónapok,
végül a napok vezetői.
596
(Var.) „…a vezető és a vezetettek közti pozícióba vannak beiktatva…”
597
A szöveg erősen romlott. A mondat valószínűsíthető jelentése: az évszakok vezéreit a napok vezetői
közé iktatták be, de az évszakok elkülönítését mégis ők végzik.
598
„Isten a király.” Vö. Gen. 46:17; Num. 26:45.
599
Bizonytalan etimológia. „Istenem a király” (Rút. 1:2) vagy a „Király ereje”.
600
Bizonytalan etimológia. Az „eltelni”, „tele lenni” igei alak és egy theoforikus elem összekapcsolásából
állhat.
601
„Isten világosság.”
602
(Var.) „Adernáél”, talán „Isten hatalmas.”
603
Bizonytalan etimológia, talán „Isten megmentett.”
604
(Var.) „Eluméél”, talán „Isten elrejtőzött.”
605
Az évszakok vezetőit.
606
(Var.) „Mindegyikük…”
607
A mondat értelme teljesen bizonytalan. Látszólag az eddigi három kategória (az évszakok, hónapok és
napok vezetői) mellé beiktatásra kerül egy negyedik, a hónapok vezéreinek alárendelt csoport.
608
A tavaszi napéjegyenlőség és a nyári napforduló közti periódus.
124
lyek uralkodásának idején a földön megjelennek: izzadás, meleg, szélcsend,609

minden fa termést hoz és levelet hajt, búzaaratás és rózsanyílás, az összes virág
pompázik a mezőn, de a téli fák elszáradnak. 17. Ezek alárendelt vezéreinek ne-
vei: Berkeél610, Zélebszeél611 és egy másik, egy hozzájuk csatlakozó ezredes, a neve:
Hélójászef612. Ezzel véget érnek e periódus napjai.
18. A második vezér utánuk613 Helemmélék, akit Fényes Napként is neveznek.

Uralkodásának ideje kilencvenegy napot tesz ki.614 19. Ezek napjainak jelei a föl-
dön: forróság, aszály, a fák megérlelik és megszárítják gyümölcsüket, a juhok
párosodnak és vemhesek lesznek, begyűjtenek minden gyümölcsöt a földekről, a
mezőkről és a préskádakból. Ez történik uralma idején. 20. Ezek az ezredeseknek
alárendeltek615 nevei, rendjei, vezetői: Gedáéjál616, Kéél617 és Héél,618 a hozzájuk csatla-
kozó ezredes neve: Aszfáél619. Uralkodásának napjai véget érnek…620
609
(Var.) „…teher…” vagy „fárasztó munka”
610
Az „áldani” ige és egy theoforikus eleme összetétele.
611
Bizonytalan etimológia. Talán „Ez az Isten szíve.”
612
Talán szójáték. Jelentése: „Isten hozzáfűzött” ti. még egy nevet.
613
(Var.) „…utána…” ti. az évszakok vezetőinek sorrendjében.
614
A nyári napfordulótól az őszi napéjegyenlőségig terjedő időszak.
615
A mondat eleje romlott, az értelmezés teljesen bizonytalan. (Var.) „…az ezredesek nevei, rendjei, ve-
zetői…”
616
A három következő név etimológiája teljesen bizonytalan.
617
Talán „mint az Isten.”
618
Talán „Isten él.”
619
A „hozzáfűzni” ige és egy theoforikus elem összetétele. E vers alapján úgy tűnhet, hogy eredetileg
minden évszakhoz négy névalak tartozott: három a hónapok vezetőinek, illetve még egy a megfelelő
szökőnap vezérének. Ezek alapján a 17. vers is kiegészítésre szorul.
620
E ponton a szöveg megszakad. A Qumránban előkerült arámi töredékekben találunk még néhány, a
fejezet folytatásába illeszkedő részletet. Kérdéses azonban, hogy ezeknek a verseknek létezett-e valaha
etióp fordításuk.
125
Álmok könyve
(83–90. FEJEZET)
Az Álmok könyve a teljes henoki korpusz legegységesebb része. A könyv két jól el-
különíthető álomra tagolódik, melyek közül az első (83–84. fejezet) az apokalipti-
kus szemléletű henoki korpusz központi elemét, a közelgő ítéletet a Genesis elején
olvasható vízözön-történet szimbólumrendszerének felhasználásával interpretál-
ja. A második álom, az ún. Állatszimbólum-látomás (85–90. fejezet) az üdvtörténet
allegorikus ábrázolása Ádámtól az eszkhatologikus messiási ország eljöveteléig.
Mind ez ideig nem tisztázott megnyugtatóan az Álmok könyvének a henoki kor-
pusz többi eleméhez fűződő kapcsolata, sőt a könyv határainak meghúzása is kér-
déses. Uhlig (p. 67.4) elképzelése szerint a könyv a 83. fejezettel indul, míg a 91.
fejezet 1–10. és 18–19. versei teszik logikusan lezárt egésszé. E vélemény szerint
a Henok leveleként aposztrofált szakasz első fejezeteinek sorrendje a hosszú ha-
gyományozási idő alatt felborult, és ez az eredeti szöveg diszlokációihoz vezetett.
Nickelsburg korábban említett nézete szerint (vö. a 81. fejezet bevezető megjegy-
zésével) a henoki korpusz legkorábbi részletét egy testamentum formájú szöveg
képezte. Eszerint a 91. fejezet előbb említett szakaszai e korai testamentum szerves
részei, és ily módon elkülönülnek az Álmok könyve önmagában zárt egységétől.
Az álmok könyve végső alakját a Makkabeus-korszakban nyerte el. A Kr. e. 2.
évszázad közepén keletkezett Jubileumok könyve már egyértelműen utal rá. Ez
azonban nem zárja ki korábbi formák létezését (vö. az Állatszimbólum-látomás
elemzésével).
126
Álmok könyve (83–90. fejezetek)
AZ ELSŐ ÁLOM: AZ ELJÖVENDŐ VÍZÖZÖN

A 83–84. fejezetben elbeszélt látomás alapját a hajdani vízözön és a küszöbönál-

ló ítélet közötti tipológiai hasonlóság alkotja. Szövegünk, a Virrasztók könyvének
6–11. fejezeteihez hasonlóan, a vízözön képeit az elkövetkező ítélet paradigmá-
jaként interpretálja (ehhez Iz. 24-ből nyer inspirációt), azzal az elhanyagolha-
tatlan különbséggel, hogy itt az emberi faj nem kizárólagosan áldozat, hanem
bűnrészes. A fejezetek sorrendje itt sem követi szigorúan az események rendjét: a
83:10-ben említett ima szövegét a 84. fejezetben ismerhetjük meg, míg a látomás
pozitív végkifejletére, Henok imájának meghallgatására a 83:11-ből következ-
tethetünk. A kozmikus „katasztrófa” után ismét szabályos ciklikussággal megje-
lenő égitestek a reménynek, az isteni harag elcsitulásának, az ítélet utánra ígért
eszkhatologikus érvényű „új földnek” a jelei. (Vö. Gen. 8:20–9:17).
Nickelsburg véleménye szerint Henok első víziója – mely a korábbi hagyo-
mányhoz tartozó szövegrészek reinterpretációjával keletkezett – a második álom,
az ún. Állatszimbólum-látomás későbbi eredetű párhuzamaként és kiegészítő ér-
telmezéseként került jelenlegi pozíciójába. Így e részlet keletkezésének terminus
post quemje az Állatszimbólum-látomás szövegének (vagy legalább e szöveg első
változatának) datálásától függ. Vö. még a 85–90. fejezetek bevezető jegyzetével.
83. FEJEZET
1. Most, fiam, Matuzsálem, megmutatom neked az összes látomásokat, amelyek-

ben részem volt, és elmesélem neked őket. 2. Két látomást láttam, mielőtt meg-
nősültem volna,1 és egyik sem hasonlított a másikra.2 Az elsőt, midőn az írást
tanultam3, a másikat, mielőtt elvettem volna anyádat4. Rémisztő látomást láttam,
és miatta esdekeltem az Úrhoz. 3. Nagyatyám, Malalél5 házában feküdtem, és
egy vízióban láttam, hogy meginog az ég, lezuhan és a földre esik. 4. Amint
(az ég) a földre hullt, láttam, hogyan nyeli el a földet egy hatalmas szakadék;
hegy hegyre omlott, domb dombra zuhant, magas fákat szaggattak ki tövestül,
elhajították őket, és (azok) eltűntek a mélységben. 5. Erre szavak tolultak aj-
kaimra6, felemeltem (hangomat), és hangos kiáltásban törtem ki: „Elpusztult a
föld!” 6. Ekkor nagyatyám, Malalél felkeltett – hiszen a közelében feküdtem –,
1
A Gen. 5:21-ben megőrzött hagyomány szerint ez Henok 65. életéve előtt történt.
2
A bibliai próféciák gyakori formai eszköze, hogy a szerző két (eltérő szimbólumrendszerrel dolgozó)
látomást ugyanarra a tartalomra vonatkoztat, ugyanakkor a két vízió minden esetben kiegészíti, árnyalja
egymást. Vö. pl. a Dán. 2. és 7. fejezeteinek azonos tartalmú vagy az Ám. 8. fejezetében szereplő látomás.
3
Vö. Jub. 4:17.
4
Néhány kézirat nevesíti is: Ednát. Vö. még 95:3; Jub. 4:20.
5
Vö. Gen. 5:12.
6
Vö. Dán. 4:28. Henok kiáltásának akaratlan volta a mondandó revelatív jellegét hangsúlyozza.
127
HENOK ELSŐ KÖNYVE
és ezt mondta nekem: „Miért kiabálsz ennyire, fiam, és miért jajveszékelsz ilyen
(nagyon)?” 7. (Akkor) elbeszéltem neki az egész látomást, amiben részem volt.
Ő pedig azt mondta nekem: „Borzalmas dolgot láttál, fiam. Álomlátásod mély
értelmű a föld összes bűnének titkait7 illetően. (A földnek) el kell süllyednie a
mélységbe, és borzalmas pusztulással kell elvesznie. 8. Most pedig kelj fel, fiam,
és könyörögj a Dicsőség Urához – hiszen te hűséges vagy8 –, hogy megmaradjon
egy maradék9 a földön, és ne pusztítsa el (az Úr) az egész földet. 9. Az égből jön
mindez a földre,10 fiam, és borzalmas pusztulást lát majd a föld.” 10. Erre felkel-
tem, imádkoztam és könyörögtem. Imámat írásba (is) foglaltam11 az eljövendő
nemzedék számára, és (majd) mindent megmutatok neked, fiam, Matuzsálem.
11. Midőn odalent12 kiléptem, és láttam az eget meg a Napot felkelni keleten és a
Holdat lemenni nyugaton, néhány csillagot13 és az egész földet és mindent, amint
kezdetben ismerte14 (őket), akkor áldani kezdtem az Ítélet Urát, és dicsőítettem (a
Nevét). Mert Ő hozza elő a Napot kelet ablakából15, hogy felszálljon és felkeljen
az ég orcáján, felemelkedjék, és kijelölt útján haladjon.16
84. FEJEZET
1. (Ekkor) felemeltem kezeimet igazságban17, dicsőítettem a Szentet és Hatalmast,

és szólni (kezdtem) ajkam leheletével és a húsból való nyelvvel,18 amiket az Úr
adott az emberek hús-vér gyermekeinek, hogy azokkal beszéljenek. Ő adott nekik
lélegzetet, nyelvet és szájat, hogy azzal szóljanak.19 2. (Így beszéltem): „Áldott
vagy Te, Úr és Király, hatalmas és erős nagyságodban. Az ég egész teremtésé-
nek Ura.20 Királyok Királya, az egész világ Ura. Királyi uralmad, királyságod
és nagyságod örökké tart, hatalmad pedig minden nemzedéken át megmarad.
A menny teljessége a te trónusod örök időkig, és az egész föld lábtartó zsámo-
lyod mindörökké.21 3. Hiszen Te alkottál és uralsz mindent, semmi sem lehetetlen
7
Talán a bűnösök végzetét illetően.
8
Így jó okkal remélheti, hogy imája meghallgatásra talál.
9
E Gen. 7:23-ra építő, biblikus metafora a henoki korpusz más részein Noé személyére (pl. 10:3; 65:12),
illetve a Noé személye által szimbolizált választott igazak közösségére vonatkozik (pl. 10:16–19).
10
Azaz isteni rendelés.
11
Vö. 84:2–6.
12
A ház ajtaján.
13
(Var.) „…az eltűnő csillagokat…”
14
(Var.) „…amint kezdetben megalkotta őket…”
15
A szöveg sehol másutt nem használja ezt a kifejezést, máshol kapukról beszél.
16
Vö. 36:3.
17
Vö. Zsolt. 28:2.
18
Vö. 14:2.
19
A teremtés aktusában a beszéd képességével felruházott emberi személyhez illő tevékenység a Teremtő
megszólítása és dicsérete, az ima.
20
Vö. 82:7.
21
Vö. Iz. 66:1.
128
Számodra,22 nem hagy el a Bölcsesség,23 nem távozik el trónusodtól, sem színed

elől. Te mindent tudsz, (mindent) látsz és hallasz, semmi sem marad rejtve előt-
ted, hiszen Te mindent megfigyelsz. 4. Íme, most egednek angyalai vétkeznek, és
haragod megállapodik az emberi testek felett (egészen) a nagy ítélet napjáig. 5.
(Ezért) most, Isten(em), Úr és nagy Király, könyörögök és esdeklek Hozzád, hogy
teljesítsd imámat! Hagyj nekem utódokat a földön, ne veszíts el minden embert,
és ne hagyd üresen a földet, örökös pusztaságként! 6. Most pedig, Uram, pusztíts
el a földről minden testet, mely haragra ingerelt, de az igazság és hűség fiait örök
ültetvényként plántáld! Ne rejtsd el orcádat szolgád elől, Uram!”
A MÁSODIK ÁLOM: AZ ÁLLATSZIMBÓLUM-LÁTOMÁS

Nickelsburg (2001. p. 25–26.) véleménye szerint a henoki korpusz legkorábbi,

testamentumszerű váza a Kr. e. 2. évszázad közepén egészült ki a korábbi előz-
ményekre építő, ám attól elkülöníthető hagyományozó környezetből származó Ál-
latszimbólum-látomással. A látomás alapját a bűn-büntetés-szabadulás ciklikus
váltakozására épülő séma adja. Ez a struktúrateremtő (a deuteronomiumi teoló-
giára emlékeztető) elképzelés tagolja az emberiség történetét három egyenlőtlen
hosszúságú korszakra.
Az első korszak (85:3–89:8) a vízözön előtti emberiség történetét beszéli el,
melyben hangsúlyozott helye van a henoki korpusz alapvető elemeinek: a Vir-
rasztók lázadásának, a vízözön-motívumnak és a Noé személyén keresztül szim-
bolikusan megjelenített „új teremtésnek.”
A második korszak (89:9–90:27) Izrael történetének foglalatát nyújtja a pát-
riárkáktól a szerző saját koráig, a Makkabeus-felkelés idejéig, majd azon túl a
(szerző hite szerinti) küszöbönálló ítélet korszakáig. Az ismert bibliai események
előadásakor szerzőnk bizonyos elemekre fókuszál: a korszak legjellemzőbb ese-
ménye a bűn elterjedése, mely Manassze király (Kr. e. 687–642) kultikus eltéve-
lyedéseiben éri el csúcspontját, kiváltva ezzel a babiloni fogságot. A tévelygésnek
sem a jósiási reformok, sem az új Templom – szerzőnk által megvetett – kultikus
gyakorlata nem képes gátat vetni. A reményt egyedül a közelmúlt isteni revelá-
ciójától megvilágított vallási ébredése és e reformpárti csoport(ok) megjelenése
táplálja. A pogányok és Izrael közötti szakadatlan ellenségeskedés koraként meg-
rajzolt periódus az új ítélet képeivel zárul, melyben a pártütő csillagok mellett a
fogság korától Izrael felügyeletével megbízott „pásztorok” is helyet kapnak.
22
Vö. Jer. 32:17.
23
A szöveg az isteni trón környezetében helyet kapó (hiposztatikus?) Bölcsesség két hagyományos funk-
ciójára utal: a Bölcsesség fontos szerepet játszik a teremtés fenntartásában (vö. Bölcs. 9), ugyanakkor az
emberi cselekedetek tanúja az isteni ítélet idején (Bölcs. 1:6–10; 6:8–11; valamint a 21–22. fejezetek).
129
HENOK ELSŐ KÖNYVE
A harmadik korszak (89:28–38) a szabadulás kora, az Új Jeruzsálem eljöve-

telének ideje, a pogányok megtérésének, az igazak megjutalmazásának, a meg-
osztott emberiség egységesülésének eszkhatologikus időszaka, melyben fontos
szerepet tölt be egy fehér bika szimbólumával ábrázolt messiási alak.
A látomás datálása nem egyértelmű. Végső formájában – minden valószínűség
szerint – Makkabeus-kori, ám Nickelsburg (2001. p. 361.) egy korábbi, a Kr. e. 3.
évszázad utolsó évtizedeiben eredeztethető alapréteggel számol. (Vö. a 90:6–19
versekhez fűzött jegyzettel.)
A látomás szerzőjének (vagy szerzői körének) közelebbi meghatározását a szö-
veg szimbolikus nyelvezete, illetőleg a korszakról való egzakt ismereteink hiánya
teszi lehetetlenné. Mindazonáltal néhány dolgot nagy bizonyossággal állítha-
tunk. A szerző szemléletmódjának legjelentősebb eleme eszkhatologikus öntuda-
ta, amelyet az az alapvető meggyőződés táplál, hogy ő és környezete – a helyes
kultuszi gyakorlat elemeire is kiterjedő – új kinyilatkoztatás birtokosa (vö. 90:6).
Mindemellett a szöveg szerzője otthonosan mozog a látomásirodalom tartalmi és
formai eszközei között, ugyanakkor a szöveg megformálása a hagyomány kifino-
mult exegézisét is feltételezi. (A szerző rendelkezésére álló hagyomány egyrészről
a Biblia történeti könyveire[Gen.–2Kir.] terjed ki – melyet a szerző a prófétai
tradíció fényében [különösen fontosak: Ez. 34; Zak. 11; illetve Iz. 60. és 65–66.
fejezetei] értelmez át –, másrészről a henoki korpusz korábbi eredetű elemeit
öleli föl. Különösen jól érzékelhető például a Hetek apokalipszisének [93:1–10
+ 91:11–17] hatása). A szerző ideológiájának harmadik jellemző komponense:
militáns szemléletmódja.
A látomás egészének célja: a történelem menetének sematizált leírása (az apo-
kaliptikus szövegek egyik kedvelt irodalmi eszköze). A múlt periodizálása egy
(a kozmosz rendjéhez hasonlóan működő) determinált történelmi valóság képét
rajzolja az olvasó elé, melyben saját korát (és az aktuális krízist) könnyűszerrel
elhelyezheti, egyszersmind a korábbi krízishelyzetek tipizált megoldásai remény-
nyel tölthetik el a még ismeretlen jövőt illetően. Másrészről a régmúlt eseménye-
inek részletes (és a fikció szintjén az eseményeket megelőző) elbeszélése könnyen
elfogadhatóvá teszi a boldog jövő látomását is.
130
A történelem hajnala
(85:1–10. VERSEK)
85. FEJEZET
1. Ezek után egy másik álmot láttam, és az egészet meg akarom veled osztani,
fiam. 2. Henok felemelte (hangját), és így szólt fiához, Matuzsálemhez: „Hozzád
szólok most, fiam, hallgass szavaimra, és hajtsd füledet atyád álomlátása felé! 3.
Mielőtt elvettem volna anyádat, Ednát,24 álmot láttam fekvőhelyemen: Íme, egy
fehér bika25 jött elő a földből. Később előjött egy tehén26 is, két üsző volt vele, az
egyik fekete,27 a másik vörös28. 4. Az a fekete üsző megdöfte a vöröset, üldözőbe
vette a földön, és attól kezdve nem láttam többé azt a vörös üszőt.29 5. Majd fel-
nőtt ez a fekete üsző, és egy tehén30 jött hozzá,31 és láttam, hogy számtalan marha
jön elő belőle, amelyek hasonlítottak rá és követték őt32. 6. (Akkor) az első tehén
eltávozott az első bika elől, (még mindig) azt a bizonyos vörös üszőt keresve, de
nem találta, mire keserves jajveszékelésben tört ki.33 7. (Később) láttam, amint el-
jött hozzá az első bika34 és megvigasztalta, és attól kezdve nem kiáltozott (többé).
8. Azután egy másik fehér üszőt35 ellett, majd utána sok fekete bikát és tehenet36
hozott a világra. 9. Majd ezt a(z utóbbi) fehér üszőt láttam álmomban. (Láttam,)
hogyan nő fel és serdül nagy fehér bikává. Számos fehér bika jött elő belőle,
hozzá hasonlók. 10. (Ezek ismét) fehér marhákat kezdtek nemzeni, melyek ha-
sonlítottak rájuk. Egyik a másik után (született).
24
A név etimológiája bizonytalan. Némelyek az Éden nőnemű párjaként interpretálják, mások a „gyö-
nyör” névszóval hozzák kapcsolatba.
25
A bika az ókori keleti (és az ószövetségi) szimbólumrendszerben az erő megjelenítője, a henoki kor-
puszban az isteni áldásként értelmezett hosszú élet szimbóluma. A fehér a tisztaság és az igazság színe.
A fehér bika Ádám. A történelem előtti emberiség egy fajként való ábrázolása lehetőséget biztosít a
szerző számára a Káin és Szet ivadékai közötti kontraszt egyértelmű, „fekete-fehér” ábrázolására.
26
Éva
27
Káin
28
Ábel. A vörös szín Ábel mártíromságának előjele.
29
Vö. Gen. 4:8. Figyelemre méltó eltérés a bibliai elbeszéléshez képest, hogy szövegünk sehol nem szól
az ősszülők vétkéről. A henoki szerző számára a bűn első megjelenése Káin erőszakos cselekedetével
(az igazak méltánytalanul elszenvedett elnyomásának prototípusával) veszi kezdetét. Ettől kezdve a
szöveg a bűn két fajtáját ismeri: az izraelitákat különféle kultikus elhajlásokkal (ti. a helyes kultusz
elferdítésével) vádolja, míg a pogány népeknek különböző erőszakos cselekedeteket vet a szemére.
30
A Jubileumok könyve 4:1 alapján Avan volt a tehén neve.
31
(Var.) „…és egy tehénnel párosult…”
32
(Var.) „…őket.”
33
A Jubileumok könyve (4:7) szerint Ádám és Éva 28 évig gyászolják Ábelt.
34
(Var.) „…bement hozzá az első bika…”
35
Szet. Némely kézirat két üszőről, Szetről és lánytestvéréről (későbbi feleségéről) beszél. Vö. Jub. 4:8, 11.
36
A szerző számára egyértelmű választóvonal húzódik Szet leszármazottai (az igazak kicsiny csoportja)
és Éva többi gyermeke között. Vö. Gen. 5:4.
131
HENOK ELSŐ KÖNYVE
A lázadó angyalok és az óriások

(86:1–6. VERSEK)
86. FEJEZET
1. Majd ismét látomást láttam álmomban, és láttam fent az eget: s íme, egy csil-
lag37 lehullott az égről, megnőtt, majd együtt evett és legelt azokkal a marhákkal. 2.
Azután nagy, fekete marhákat láttam,38 és – lám – mind istállót, legelőt és nőstényt
cserélt, majd egyik a másik után kezdett bőgni39. 3. (Akkor) tovább álmodtam: fel-
néztem az égre, és íme, számos csillagot láttam, amint lejőnek, levettetnek40 az égről
az első csillaghoz azok közé a tehenek és marhák közé.41 Velük maradtak és közöttük
legeltek. 4. Rájuk tekintettem és néztem őket: és íme, mindannyian megnyújtották
hímtagjukat, mint a lovak,42 és elkezdték meghágni a bikák teheneit. Azok teherbe
estek, elefántokat, tevéket és szamarakat ellettek.43 5. A bikák44 megijedtek és rémü-
letbe estek ezektől (az állatoktól), amelyek harapni és marni kezdtek fogaikkal és
döfni agyaraikkal. 6. Azután nekiláttak, hogy felfalják a marhákat, és íme, a föld
minden gyermekét45 reszketés és remegés fogta el előttük, és elmenekültek.
Az ítélet
(87:1–88:3. VERSEK)
87. FEJEZET
1. Majd ismét láttam őket, (szemléltem,) hogyan kezdi el az egyik a másikat mar-
cangolni és elnyelni, és a föld kiáltásban tört ki.46 2. (Akkor) ismét az égre emel-
tem szemeimet, és (tovább) láttam a látomást: íme, fehér emberhez hasonló (lé-
nyek) jöttek elő a mennyből, négyen47 jöttek arról a helyről, és három (másik volt
37
Aszáél. Az Állatszimbólum-látomás az angyalok bukásáról szóló „alternatív elbeszéléssorok” közül
az Aszáél nevével fémjelzett tradíciót tekinti elsődlegesnek, a Semíhaza-mítoszt is ennek a fényében
értelmezi. Vö. a 6. fejezet bevezető jegyzetével. Vö. még 88:1-gyel.
38
(Var.) „…nagy és fekete marhákat láttam…” Ez utóbbi variáns különbséget tesz Szet (nagy) és Káin
(fekete) leszármazottai között. E szövegvariáns talán a két csoport közötti nemkívánatos keveredésben
látja a későbbi büntetés okát, ahogy több későbbi szerző interpretációja is ez irányban halad. A részle-
tekhez lásd még Nickelsburg (2001. p. 373.).
39
(Var.) „…és egyik a másiknak rontott.”
40
(Var.) „…levetik magukat…”
41
(Var.) „…és azok között a tehenek között bikákká váltak.”
42
A képhez lásd Ez. 23:20.
43
Vö. 7:2. verssel, amely – legalábbis a görög szöveg tanúsága szerint – az óriások három csoportjáról tud.
44
(Var.) „A tehenek…”
45
Úgy tűnik, hogy a szerző e ponton egy pillanatra kilép a szimbolikus leírás keretei közül, és az allegória
mögött álló valóságra utal.
46
Vö. 7:5–6.
47
Az általunk használt kéziratban egy áll. A szövegromlás könnyen magyarázható a két etióp számjegy
hasonlóságával. A kontextushoz azonban jobban illik a négyes szám, ami a 10. fejezetben szereplő négy
132
még) velük. 3. (Ekkor) a három később érkező kézen fogott, és felemelt a földiek48
közül,49 felvittek egy magas helyre, és egy föld fölé magasodó tornyot50 mutattak
nekem. A dombok mind alattuk nyújtóztak. 4. (Ekkor) az egyik így szólt: „Maradj
itt (mindaddig), amíg meg nem látsz mindent, ami azokra az elefántokra, tevékre
és szamarakra vár, meg a csillagokra és az összes marhára!”
88. FEJEZET51
1. Láttam, hogy a négy elsőként érkezett egyike52 előjön, megragadja azt az első
csillagot, aki lezuhant az égről,53 megkötözi kezeit és lábait, és egy szakadékba ha-
jítja. A szakadék pedig szűk volt, mély, félelmetes és sötét.54 2. A másik55 kihúzta
kardját, és az elefántoknak, tevéknek és szamaraknak adta. Akkor kaszabolni kezdte
egyik a másikat, és az egész földön remegés lett úrrá miattuk. 3. Amint (tovább)
láttam a látomást, íme, az (első) négy egyike56 ledobta (őket) az égből: összeszedte
és megragadta azokat a hatalmas csillagokat, akiknek szeméremteste, akár a lovaké,
mindet megkötözte a kezén és a lábán, és a föld (egyik) hasadékába vetette őket.
Noé és az özönvíz
(89:1–9. VERSEK)
89. FEJEZET
1. A négy (lény) egyike elment az egyik fehér bikához,57 és egy titokra tanította
őt. (A bika) reszketve (hallgatta)58. Ez bikának született ugyan, de emberré lett.59
főangyalra utal. Ezt a számot tekinti kiindulási pontnak a vers utolsó félmondata is a (20. fejezetben
megismert) hét arkangyal felidézésével. Vö. még Black 1985. p. 260.
48
Szó szerint: „…a földi generációk közül…”
49
Vö. 90:31.
50
Charles (APOT. p. 251.) értelmezése szerint ez a hely a Paradicsom, a torony pedig a Templom (vö.
89:50), jelen esetben a mennyei archetípus szimbóluma. Black (1985. p. 261.) szerint a szimbólumok
jelentése kevésbé konkretizálható.
51
A most következő fejezet a Virrasztók könyvében (10. fejezet) is említett angyali „megbízatás-elbeszé-
lések” variációja.
52
Vö. 10:4.
53
Aszáél
54
Vö. Júd. 13. vers és 2Pt. 2:17.
55
Vö. 10:9–10.
56
Vö. 10:11–12.
57
Az etióp kéziratokban (egy kivétellel) többes szám szerepel.
58
Az utolsó félmondat fordítása bizonytalan. (Var.) „…s a bika félelem (ti. remegés) nélkül hallgatta.”
59
Az Állatszimbólum-látomás allegorikus világában az ember minden esetben egy transzcendens lény
(angyal) szimbóluma. Tiller magyarázata szerint (p. 259; pp. 295–296.) Noé angyali transzformációja
– ami az arámi szövegből hiányzik – a fejezet 36. versének (Mózes transzformációjának) imitációjaként
került volna a szövegbe.
133
HENOK ELSŐ KÖNYVE
Majd ácsolt magának egy nagy járművet, és helyet foglalt benne; három bika60 volt
még vele ebben a járműben, (melyben) felülről fedve voltak.61 2. (Ekkor) ismét az
égre emeltem szemeimet, és egy magas tetőt láttam hét csatornával. A csatornák
sok vizet szállítottak egy ciszternába62. 3. Tovább néztem, és íme, források nyíltak
ennek a ciszternának az alján,63 és a víz elkezdett feltörni és a föld fölé emelkedni.
(Addig) néztem ezt a ciszternát, amíg egész földjét el nem lepte a víz.64 4. A víz, a
sötétség és a köd növekedett felette. Amint a víz magasságát szemléltem, (íme), a
ciszterna magassága fölé emelkedett, (sőt) túl (is) csordult a ciszternán, és szétterült
a földön. 5. A ciszternában (élő) marhák mind összezsúfolódtak, azután láttam őket
elsüllyedni, elnyelte őket a víz, és (mind) odavesztek. 6. A jármű azonban úszott
a vízen, míg az összes marha, elefánt, teve és szamár a mélybe süllyedt, így nem
láthattam (többé) egyiküket sem. Nem tudtak kijönni, elvesztek és elsüllyedtek a
mélységben. 7. Tovább szemléltem a látomást, amíg eltávolították azokat a csator-
nákat arról a magas tetőről, a föld mélységei pedig elzáródtak.65 Akkor újabb sza-
kadékok nyíltak, 8. és a víz elkezdett lefolyni bennük. Majd előtűnt a föld, a jármű
megállapodott a szárazon, a sötétség visszavonult és fény támadt. 9. (Akkor) az a
fehér bika, amelyik emberré lett, elhagyta a bárkát a három (másik) bikával egye-
temben.66 Az egyikük fehér volt, az (első) bikához hasonlóan, a másik vörös, mint a
vér, a harmadik pedig fekete.67 (Ekkor) eltávozott közülük az (első) fehér bika.
A vízözöntől az egyiptomi kivonulásig

(89:10–27. VERSEK)
10. (Akkor) elkezdtek vadállatokat és madarakat nemzeni, és mindegyikükből

többféle faj keletkezett:68 oroszlánok, tigrisek, farkasok, kutyák, hiénák, vaddisz-
60
Noé három fia, vö. 89:9.
61
Elképzelhető, hogy az utolsó félmondat szándékosan utal vissza a 10:2-re, ahol az elrejtőzés Isten
eszkhatologikus haragjával szembeni természetes viselkedési formaként értelmezendő.
62
Az etióp kifejezés körülkerített területet jelent, ami lehet egy zárt udvar, ház vagy akár egy fallal kerí-
tett város is. E szimbólum alapjául szolgáló elképzelés szerint a föld egy véges (zárt) terület, melynek
tetejéről és aljáról egyaránt vízfolyások törnek fel. A kép a 4. versben némileg inkonzekvens módon
tér vissza.
63
(Var.) „…megnyíltak a föld mélyében lévő kamrák…”
64
(Var.) „…amíg a víz láthatatlanná nem tette az egész ciszternát…”, ti. elöntötte és eltakarta.
65
Szó szerint „…kiegyenlítetté váltak…”
66
A bárkából való kijövetel egy új teremtés (az emberiség megújulásának) szimbóluma, melyet a szöveg
stiláris eszközökkel (a teremtéstörténet leírásához hasonlító igei és névmási formák szerepeltetésével)
is hangsúlyoz.
67
Noé és három fia. Sém (az izraeliták ősatyja) a fehér, Hám (az izraeliták által kiirtott kanaániták ősatyja)
a vörös, míg Jáfet (az északi, ismeretlen népek őse) a fekete.
68
Az új fajok keletkezése és egymás elleni harca az új teremtés korrumpálódására utal. Ugyanakkor e
képpel vezeti fel a szerző a látomás egyik meghatározó antagonizmusát: Izrael és a népek szembenál-
lását. Vö. Ez. 39:17.
134
nók, rókák, szirti borzok, disznók, sólymok, keselyűk, kányák, sasok és hollók.69
Igaz, született közöttük egy fehér bika70 is. 11. Azután (a vadállatok) nekifogtak
egymást marni. Az a fehér bika, amelyik közöttük született, egy vadszamarat71 és
egy (másik) fehér bikát72 nemzett. A vadszamarak (igen) megsokasodtak. 12. A
(második) fehér bika, amelyik az (előbbitől) született, egy fekete vaddisznót73 és
egy fehér kost74 nemzett. A vaddisznó sok disznót, a kos pedig (további) tizenkét
juhot nemzett.75 13. Amikor a tizenkét juh felserdült, egyiküket76 átadták a sza-
maraknak,77 ők pedig továbbadták a farkasoknak78. Így ez a juh a farkasok között
cseperedett fel. 14. Később elvitte az Úr79 a (maradék) tizenegy juhot, hogy nála
lakjanak és nála legeljenek a farkasok között. Megsokasodtak, majd több nyáj-
ra oszlottak. 15. Akkor szorongatni kezdték őket a farkasok, és addig gyötörték
őket, amíg elpusztították bárányaikat, és kicsinyeiket egy bő vizű folyóba ve-
tették. (Erre) a juhok kiáltozni kezdtek bárányaik miatt, és Urukhoz esedeztek.
16. De egy juh, amelyik megmenekült a farkasok elől,80 elszökött, és eltávozott
a vadszamarakhoz. Láttam, amint a juhok sóhajtoznak és kiáltoznak, és teljes
erejükből Urukhoz könyörögnek, amíg (juhainak) szavára leszállt a Juhok Ura81
egy magas(an fekvő) helyiségből82. Eljött hozzájuk, és legeltette őket. 17. Majd
szólította azt a juhot, amelyik elmenekült a farkasok elől, és beszélt vele a far-
kasok felől, hogy figyelmeztesse őket, hogy ne ártsanak (többé) a juhoknak. 18.
(Erre) az83 elment a farkasokhoz az Úr parancsa szerint. (Majd) egy másik juh84
találkozott ez (utóbbi) juhval, és csatlakozott hozzá. Együtt léptek be a farka-
sok gyülekezetébe, beszéltek velük és figyelmeztették őket, hogy attól kezdve ne
69
Ezek az állatok, melyek a Lev. 11. fejezete alapján mind tisztátalanok, a látomásban Izrael ellenségeinek
„megszemélyesítői.” A szöveg az egyes szimbólumok használatában meglehetősen konzekvens, így a
különböző állatfajok (néhány kivételtől eltekintve) mind azonosíthatók. A szimbólumok azonosítását az
egyes fajok állandósult bibliai konnotációi vagy a bibliai szöveg alkalmi utalásai teszik lehetővé. (A rész-
letekhez lásd Nickelsburg 2001. p. 358.) A szirti borzok, disznók és sólymok többé nem szerepelnek a
szövegben, így azonosításuk teljesen bizonytalan. A többi fajhoz lásd a későbbi előfordulási helyeket.
70
Ábrahám
71
Izmael. Vö. Gen. 16:12.
72
Izsák
73
Ézsau
74
Jákob. A szimbólumváltás (eddig marhák, mostantól juhok) a pátriárkák igen hosszú életkorában beálló
csökkenésre vonatkozik. A juh Izrael bevett metaforája (vö. pl. Zsolt. 74:1; Ez. 34).
75
a 12 pátriárka
76
Józsefet
77
a midianiták
78
az egyiptomiak
79
(Var.) „…elvitte az a juh (ti. Jákob)…”
80
Mózes
81
Az Állatszimbólum-látomásban ez lesz Isten neve.
82
Az égi szentély. Vö. 14:17–22.
83
Szó szerint: „…az a juh…” A magyar szöveg gördülékenységének kedvéért az etiópban lépten-nyomon
felbukkanó szóismétléseket és nyomatékosító utalásokat a következőkben némileg egyszerűsítettük.
84
Áron. Vö. Ex. 4:27.
135
HENOK ELSŐ KÖNYVE
érintsék a juhokat. 19. Később láttam, hogy ezután a farkasok – minden erejüket
(megfeszítve) – még durvábban bántak a juhokkal. A juhok pedig kiáltoztak. 20.
Akkor Uruk (ismét) eljött hozzájuk, és ütlegelni kezdte85 a farkasokat, akik jajgat-
tak. A juhok viszont elnémultak, és többé (már) nem kiáltoztak. 21. Majd láttam,
amint a juhok kivonultak a farkasok közül. A farkasok szeme azonban elvakult, s
minden erejüket megfeszítve üldözőbe vették a juhokat.86 22. A Juhok Ura (azon-
ban) velük vonult, vezette őket, és minden juha követte Őt. Arca dicsőséges volt,
megjelenése nagyszerű és félelmetes. 23. A farkasok üldözőbe vették a juhokat,
amíg utol nem érték őket egy náddal (borított) víznél. 24. (Akkor) szétvált a víz,
és erről is, arról is megállt a színük előtt. Uruk pedig, aki vezette őket, megálla-
podott közöttük és a farkasok között. 25. A farkasok nem látták ugyan a juhokat,
mégis belegázoltak a náddal (borított) víz közepébe. Üldözőbe vették őket, és
utánuk gázoltak abba a náddal (borított) vízbe. 26. Amikor meglátták a Juhok
Urát, megfordultak, hogy elmeneküljenek a színe elől, (ekkor azonban) a víz
visszatért, és hirtelen újból felvette eredeti alakját, megáradt és felemelkedett,
amíg elnyelte a farkasokat. 27. Láttam, ahogyan a juhokat üldöző összes farkas
elpusztult és elsüllyedt.
Az egyiptomi kivonulástól Kánaán elfoglalásáig

(89:28–40. VERSEK)
28. A juhok azonban megmenekültek attól a víztől, és egy víz és fű nélküli pusz-
taságba vonultak. (Itt) felnyitották szemeiket és látni kezdtek.87 (Később) láttam
a Juhok Urát, amint legelteti őket, vizet és füvet ad nekik, és (láttam) azt a bi-
zonyos uhot (is), ahogy (velük) vonul és vezeti őket. 29. Az a juh felment egy
magas szikla csúcsára,88 a Juhok Ura pedig elküldte őt hozzájuk. 30. Azután lát-
tam a Juhok Urát előttük állni. Látványa magasztos és félelmetes89 volt. A ju-
hok mind látták Őt, és féltek tőle.90 31. Mindnyájan féltek és remegtek Előtte, és
azután a juh után kiáltottak, aki velük (volt) és közöttük járt,91 ekképpen: „Nem
vagyunk képesek rá, hogy megálljunk Urunk előtt, és Reá tekintsünk.” 32. Ekkor
az őket vezető juh ismét felhágott annak a sziklának a csúcsára. A juhok pedig
elkezdték elveszíteni látásukat, és letértek arról az útról, amit mutatott nekik.92
85
(Var.) „…kezdték…” Vö. Ex. 7:14 skk. az egyiptomi csapások.
86
Vö. Ex. 13:17–14:31.
87
Utalás a márai tartózkodásra és az itt kapott kinyilatkoztatásra. Vö. Ex. 15:22–27.
88
A Sínai-hegy.
89
(Kieg.) „…magasztos, félelmetes és hatalmas volt…”
90
A henoki korpusz egészével összhangban a szerző nem tesz említést a mózesi törvényről.
91
(Var.) „…és az után a juh után kiáltottak, aki vezette őket, meg az után, aki közöttük volt.” A vers for-
dítása nem egyértelmű. Az általunk használt kéziratban a két jelzői félmondat látszólag egy személyre,
Mózesre vonatkozik, míg más kéziratvariánsok két személyről, Mózesről, illetőleg Áronról beszélnek.
92
A vakság (a csukott szem) a bibliai gondolkodás számára a morális vagy kultikus természetű vétkek
136
Az a juh azonban mit sem tudott (erről).93 33. (Ekkor) a Juhok Ura nagy ha-
ragra gerjedt ellenük. Később értesült (a dologról) az a bizonyos juh is, lejött a
szikla csúcsáról, és a juhokhoz ment; legtöbbjüket vakon és tévelyegve találta.
34. Amint meglátták őt, félelem és reszketés fogta el őket, és visszakívánkoztak
karámjaikba. 35. (Akkor) az a juh társakat vett maga mellé94, elment a tévelygő
juhokhoz, és öldösni kezdte őket. A juhok megijedtek tőle. Ezután visszavezette
az eltévelyedett juhokat, és ők visszatértek karámjaikba. 36. Majd tovább szem-
léltem a látomást, míg az a juh emberré lett,95 házat épített a Juhok Urának, és
az összes juhot (az Úr elé) állította abban a házban.96 37. Azt is láttam, ahogy
elaludt az a juh, aki a juhok vezetőjével találkozott, meg azt is, hogy elpusztultak
az idős juhok, és fiatalok támadtak helyettük.97 Majd egy legelőre értek, s egy
vízfolyáshoz98 közeledtek. 38. Akkor elvált tőlük az a juh – amelyik vezette őket,
és (később) emberré lett –, és elszenderedett.99 Az összes juh kereste őt,100 és nagy
kiáltozásban törtek ki. 39. (Később) láttam, ahogyan felhagytak a miatta való
siránkozással, majd átkeltek azon a bizonyos folyón. (Ebben az időben) mindig
másik101 vezetőjük támadt a helyett, aki elszenderült, és (ezek) vezették őket. 40.
(Addig) néztem őket, amíg a juhok egy gyönyörűséges helyre, jóféle és dicsősé-
ges földre érkeztek. Láttam, ahogyan a juhok eltelnek. Az a ház102 pedig közöttük
állt a gyönyörűséges földön103.
A bírák korától a Templom megépítéséig

(89:41–50. VERSEK)
41. Szemük olykor felnyílt, olykor elhomályosult, amíg egy újabb juh104 nem (tá-
madt), aki vezette őket, és mindnyájukat visszatérítette.105 (Ebben az időben) ismét
megnyíltak szemeik. 42. A kutyák, a rókák és a vaddisznók106 azonban marcan-
szimbóluma. E tradíció részeként a henoki szerző számára Izrael elpártolásai szinte kivétel nélkül kulti-
kus természetű vétségek, ahogyan jelen esetben, az aranyborjúra történő utalás esetében is.
93
Az első felmenetelhez lásd: Ex. 19:3–24, a másodikhoz: Ex. 24:1 skk.
94
Vö. Ex. 32:26 skk.
95
Vö. a 89:1-hez írt jegyzet.
96
Mózes felépíti a sátorszentélyt.
97
Áron és a pusztai generáció halála. Vö. Num. 20:26 skk.
98
A Jordánhoz.
99
Vö. Deut. 34:1–8.
100
(Kieg.) „…harminc napon át…” Vö. Deut. 34:8.
101
A szöveg romlott. (Var.) „..két másik…” = Józsua és Káleb vagy Eleázár, Áron fia.
102
Vö. a 36. verssel.
103
A szóösszetétel Izrael földjére utal, eredetéhez lásd: Dán. 11:16; 41.
104
Sámuel
105
Utalás a micpai kollektív bűnbánati aktusra. Vö. 1Sám. 7:3–17.
106
A magyarázatok szerint a kutyák a filiszteusok (vö. 1Sám. 17:43), a rókák az amalekiták vagy az
ammoniták (vö. Neh. 4:3), a vaddisznók pedig az edomiták szimbólumai.
137
HENOK ELSŐ KÖNYVE
golni kezdték a juhokat, amíg a Juhok Ura egy kost107 nem támasztott közülük, aki
az élükre állt. 43. A kos elkezdte felöklelni a kutyákat, rókákat és vaddisznókat itt
is, ott is, amíg mindnyájukat el nem pusztította.108 44. (Később) felnyíltak annak
a juhnak109 a szemei, és látta, hogyan tagadta meg a juhok között lévő kos (koráb-
bi) dicsőségét, és hogyan kezdte el döfködni a juhokat (is), megtiporta őket, és
helytelenül viselkedett.110 45. (Akkor) a Juhok Ura elküldte azt a juhot egy másik
juhhoz111, és kossá tette őt,112 hogy ő legyen a vezérük, a helyett a juh helyett, aki
(korábbi) dicsőségét113 megtagadta. 46. Elment hozzá, beszélt vele titokban, majd
felemelte ezt a kost, és a juhok bírájává és vezéréve tette. Mindeközben a kutyák
szünet nélkül nyomorgatták a juhokat. 47. (Erre) az első kos üldözőbe vette ezt
a másik kost, míg az felkelt, és elmenekült színe elől.114 (Aztán) láttam, amint a
kutyák elveszítik az első kost. 48a. (Később) felnőtt ez a másik kos (is), és vezet-
te a fiatal juhokat.115 49. A juhok azonban gyarapodtak és sokasodtak, a kutyák, a
rókák és a vaddisznók mind félni (kezdtek) tőlük, és elmenekültek előlük. Ez a
kos pedig felöklelte és megölte az összes (vad)állatot, így azok nem maradhattak
meg többé közöttük, és semmit sem vehettek többé el tőlük. 48b.116 Ez a kos sok
juhot nemzett, majd elszenderedett. (Ezután) egy fiatal juh117 lett kossá helyette, ő
lett a juhok bírája és vezére. 50. A ház118 pedig naggyá és tágassá lett, és minden
juhot befogadott. Építettek rá, és egy magas tornyot119 (is) a Juhok Ura számára.
A ház ugyan alacsony volt, de a torony kiemelkedett és magas volt,120 és e tornyon
állt a Juhok Ura.121 Ők pedig megrakott asztalt helyeztek122 eléje.
107
Saul
108
(Var.) „Az a kos öklelni és döfni kezdett szarvaival. Nekirontott a rókáknak, majd utánuk a vaddisznók-
nak, és sok vaddisznót megölt. Végül a kutyák ellen támadt.”
109
Sámuelnek. Az etióp szöveg egyes számot használ, ezzel szemben a görög (többes számú alak) Izrael
egészére utal.
110
(Var.) „…látta a juhok között lévő kost, amint megtagadta útját, és úttalan utakon kezdett járni.”
111
Dávidhoz. Vö. 1Sám. 16:1–13.
112
(Var.) „…hogy a kosok rangjára emelje őt…”
113
(Var.) „…elhagyta útját.”
114
Vö. 1Sám. 18–27. fejezetek.
115
Néhány kéziratban egyes számban áll.
116
A 48. vers első fele egyértelműen Dávid uralkodására vonatkozik, ahogyan a 49. vers is az általa
vezetett harcokról ad számot, ezzel szemben a vers második részében Salamon trónra lépéséről olvas-
hatunk. Mindezek miatt a vers szétválasztása (melyet mind Nickelsburg [2001. p. 366.], mind Uhlig [p.
691–692.] jóváhagy) megalapozottnak tűnik.
117
Salamon
118
A ház jelen esetben Jeruzsálem szimbóluma.
119
Ettől kezdve a torony a jeruzsálemi szentély szimbóluma. Vö. 1Kir. 8:10–11.
120
A mondat a város és a Templom-hegy kontrasztjára utal.
121
Ez a pont a második korszakot ábrázoló tabló csúcs- és fordulópontja, a transzcendens és a humán
szféra ideális koegzisztenciájának ideje. Az egységes királyság időszaka az egyetlen korszak Izrael
életében, amit nem szennyez be semminemű kultikus vétség.
122
Az áldozati kultusz.
138
A kettős királyság. Jeruzsálem pusztulása

(89:51–58.)
51. Később láttam, hogyan pártoltak el újból azok a juhok, más utakra tévedtek,
és elhagyták a házukat. A Juhok Ura azonban szólított néhány juhot közülük,123 és
elküldte őket a (többi) juhhoz. Ők azonban elkezdték leöldösni őket.124 52. Egyikük
azonban megmenekült, és nem ölték meg; elszökött, és a juhok ellen kiáltott, akik
meg akarták ölni. A Juhok Ura azonban megmentette őt a juhok kezéből, felhozta
hozzám,125 és (itt) tartotta. 53. Majd sok más juhot is küldött azokhoz a juhokhoz,
hogy tanúbizonyságot és panaszt tegyenek ellenük. 54. Ezután láttam, hogy (a ju-
hok) mindenben eltévelyedtek, és szemük elhomályosult, amint elhagyták a Juhok
Urának házát és tornyát.126 Majd láttam a Juhok Urát, amint nagy öldöklést hozott
rájuk legelőiken, amíg127 maguk a juhok kezdték el hívogatni a pusztulást, és el-
árulták (lak)helyét128. 55. (Akkor) kiszolgáltatta őket az oroszlánoknak, tigriseknek,
farkasoknak, hiénáknak, rókáknak és mindenféle vadállatnak.129 A vadak pedig el-
kezdték darabokra tépni a juhokat. 56. (Azután) láttam, amint eltávozott a házukból
és tornyukból, és mindnyájukat az oroszlánok karmai közé adta, hogy széttépjék
őket, és (kiszolgáltatta) őket az összes vadállatnak, hogy elemesszék őket.130 57.
Akkor teljes erőmből kiáltani kezdtem, és a Juhok Urát131 szólítottam, majd feltár-
tam előtte a juhok helyzetét, mivel felemésztették őket a vadállatok. 58. Ő azonban
néma maradt,132 bár látta, (ami történt,) és örvendezett azon,133 hogy felemésztették,
elragadták és elnyelték őket. Táplálékul adta őket valamennyi vadállat számára.
123
a prófétákat
124
Vö. 1Kir. 18:4.
125
Itt az Illés-tradíció egy ismert motívumára, Illés elragadására céloz a szöveg. Vö. 2Kir. 2:11.
126
Az 51–54. versek az 1Kir. 12-től a 2Kir. 21-ig terjedő részek rövid summáját adják. Az 54. vers az
elpártolás és vakság képeinek együttes felhasználásával Manassze kultikus vétkére (vö. 2Kir. 21. feje-
zet) utal, amely a bibliai elbeszélés és a posztbiblikus hagyomány szemében egyaránt a fogság kiváltó
okaként szerepel.
127
Egy, az etiópban könnyen elvégezhető szövegjavítás magyarázó értelmű „mivel”-t olvas.
128
(Var.) „…és elhagyták lakhelyét.”
129
A kommentárok szerint az oroszlánok és a tigrisek az asszírok, illetőleg a babiloniak szimbólumai, a far-
kasok az egyiptomiak (vö. II. Néko [Kr. e. 610–595] Jósiás elleni hadjáratával [2Kir. 23:28–35]), a hiénák
az egyiptomi XXV. dinasztia etióp származású elitjére (vö. Iz. 18:1–6), vagy más értelmezés szerint a
moabitákra (vö. 2Kir. 24:2–3) utalnak, a rókák pedig az arámiak vagy egyéb szomszédos népcsoportok
(ammoniták, amalekiták stb.) megszemélyesítői (vö. 2Kir. 24:2–3). Az 55–58. versek a független júdai ki-
rályság utolsó évszázadának legfontosabb eseményeit beszélik el, erősen tömörítve. A versek alapkoncepci-
ója: Izrael elhanyagolta Istenét, aki átengedte őket a pusztító fenevadaknak. Figyelemre méltó ebben az ösz-
szefüggésben, hogy a szöveg sehol sem utal a jósiási reformra, sem pedig Jeremiás próféta tevékenységére.
130
A vers a babiloni fogság leírása. Vö. Jer. 12:9; Iz. 56:9; Ez. 34:5. A versre utal az ókeresztény Barna-
bás-levél is (16:5).
131
(Var. ) „…az Oroszlánok Urát…”
132
Vö. Iz. 42:14.
133
Ez a némileg dehonesztáló kifejezés az isteni terv végérvényes és megváltoztathatatlan jellegét kívánja
hangsúlyozni.
139
HENOK ELSŐ KÖNYVE
A hetven pásztor megbízása és az angyali írnok kinevezése

(89:59–64. VERSEK)
59. (Ezután) hetven pásztort134 hívott, és eltaszította (magától) a juhokat, hogy ezek
legeltessék őket. Majd így szólt a pásztorokhoz és a szolgáikhoz: „Mostantól fogva
mindig egyikőtök legeltesse a juhokat, és azt tegyétek, amit parancsolok nektek!
60. Pontosan leszámolva adom át őket nektek, és (azt is) meg fogom mondani,
hogy melyiket pusztítsátok el közülük. Azt öljétek meg!” (Akkor) átadta nekik a
juhokat. 61. Majd egy másikat135 is szólított, és azt mondta neki: „Ügyelj, és tarts
számon mindent, amit a pásztorok tesznek ezekkel a juhokkal, mert többet fognak
elveszíteni közülük, mint amennyit parancsoltam nekik! 62. Jegyezz fel minden
kegyetlenkedést és minden pusztítást, amit a pásztorok elkövetnek, hogy hányat öl-
nek meg a parancsomra és hányat önkényesen! Írd minden pásztor kárára mindazt,
amit megsemmisít! 63. Olvasd föl előttem szám szerint, hányat pusztítottak el ön-
kényesen, és hányat adtak át nekik, hogy elpusztítsák! Ez legyen számomra a tanú-
bizonyság ellenük, hogy megismerjem a pásztorok összes tettét, hogy (pusztulásra)
adjam őket,136 és lássam, mit cselekszenek; vajon megteszik-e parancsomat, amit
nekik parancsoltam, vagy nem. 64. De erről ne tudjanak, és ne mutasd meg nekik
(a feljegyzéseket)! Ne (is) tégy nekik szemrehányást, csak írj fel minden vérontást
minden egyes pásztor ellen a maga idejében, és hozd fel hozzám mindezt!”137
134
A hetven pásztor azonosságának megállapítása a henoki korpusz egyik nehezen megoldható exegetikai
problémája. A legelfogadottabb magyarázat szerint a hetven pásztor (a pogány népek) angyali vezére-
inek szimbólumai (a Deut. 32:8–9. szerint a Föld hetven népe mind külön őrző angyallal rendelkezik,
míg Izraelre maga Isten felügyel). A hetvenes szám a jól ismert jeremiási jövendölés (Jer. 25:11–12 és
29:10) „hetven évének” (a fogság tradicionális időtartama) és e szövegrész dánieli újraértelmezésének
fényében válik értelmezhetővé. (Dániel könyvének szerzője a jeremiási jövendölést már nem kizáró-
lagosan a politikai körülmények megváltozására, a szó szoros értelmében vett fogság időtartamára vo-
natkoztatja, hanem teológiailag értelmezve a fogságot kiváltó bűn hatásának megszűnését próbálja – e
hagyományos szimbólum felhasználásával – megjövendölni. Így lesz a jeremiási „hetven év” Dániel
könyvében „hetven évhétté” [ti. hetven darab hét évből álló periódussá = 490 év]. Vö. Dán. 9.)
A hetven pásztor időszaka (Izrael szétszóratásának időszaka) négy periódusra oszlik: 1. periódus =
89:61–71. versek (12 pásztor); 2. periódus = 89:72–77. versek (23 pásztor); 3. periódus = 90:1–5. ver-
sek (23 pásztor); végül a 4. periódus = 90:6–17. versek (12 pásztor). Az egyes periódusok időtartama
mindazonáltal fiktív, kizárólag szimbolikus értékkel bír. (A korszakhatárok meghúzásához lásd az első
periódus bevezetőjét.) A pásztor és nyáj motívuma a biblikus irodalom bevett analógiája Isten és Izrael
kapcsolatának adekvát leírására (vö. pl. Zsolt. 23), ugyanakkor az isteni parancsot áthágó, engedet-
len pásztorok motívumának megformálásához Ez. 34. fejezete, illetve Zak. 11. fejezete szolgáltatta a
nyersanyagot a részlet szerzője számára.
135
Míkáél arkangyalt, Izrael patrónusát. Henok könyvének ószláv nyelvű változata szerint Henok és
Vreteél angyalok kapják e megbízatást [vö. 2Hen. 22:11–23:6], míg Ezdrás IV. könyvében maga
Ezdrás (4Ezd. 14:22–26).
136
(Var.) „…hogy megvizsgáljam őket, és lássam, mit cselekszenek…”
137
A hetven pásztor megjelenésével új viszony kezdődött Isten és Izrael kapcsolatában. Ettől kezdve Isten
már nem közvetlen „résztvevője” az eseményeknek, amelyekről csupán megbízottjának feljegyzései
révén értesül. Az események mostantól két színtéren zajlanak párhuzamosan: a földön és a mennyei
trónteremben. E kettős dimenzió minden egyes periódusban nyilvánvalóvá válik.
140
A pásztorok első periódusa: Tizenkét pásztor a babiloni fogság idejéig

(89:65–72. a VERSEK)
Az egyes periódusok – a szöveg szintjén több alternatívát is megengedő – ta-

golásában Nickelsburg (2001. pp. 392–393.) véleményét követjük. Szerinte egy-
egy szakasz a szolgálatot teljesítő pásztorok számának megemlítésével és nem a
mennyei trónteremben tartott felolvasással zárul. (Ez utóbbi Uhlig álláspontja
[p. 695–696.]) Mindazonáltal a pásztorok uralkodásával jellemzett időszak ab-
szolút kronológiáját jóval nehezebb megadni, mint a korábbi időszakokét.138 A pe-
riódus kezdőpontjául több dátum is kínálkozik (pl. Kr. e. 722 = Izrael asszír meg-
hódításának dátuma; Kr. e. 587 = Jeruzsálem eleste). Nickelsburg (2001. p. 392.)
szerint a hetven pásztor időszaka Manassze uralkodásának (Kr. e. 687–642) egy
közelebbről meg nem határozott pontjától Júdás Makkabeus idejéig (Kr. e. 163)
tart. Ez az időintervallum (479 és 524 év között) nagyjából megfelel a Dániel
könyvében említett 490 éves periódusnak (ti. „hetven évhét” = 70×7 év). E szim-
bolikus adatok elfogadásával (490 év és 70 pásztor) minden pásztorra egyenlően
7 évnyi uralkodási idő esik. Így az első, tizenkét pásztor uralmát átfogó periódus
84 évet (12×7 = 84) fogna át, ami az általunk használatos kronológia szerint
Kr. e. 671/661-től 587/577-ig terjedő időszakot jelentené, melynek meghatározó
eseménye a babiloni fogság volt.
65. Majd láttam a pásztorokat legeltetni, mindegyiket a maga idejében. (Megfi-

gyeltem, hogy) többet kezdtek leöldösni és elpusztítani, mint amennyire paran-
csot kaptak, és kiszolgáltatták a juhokat az oroszlánoknak. 66. Az oroszlánok és a
tigrisek pedig felfalták és elnyelték a juhok többségét, és velük lakmároztak a vad-
disznók139 is. Felgyújtották azt a tornyot, és lerombolták azt a házat.140 67. (Ekkor)
nagy szomorúság fogott el a torony miatt, mivel lerombolták a juhok házát, és
attól kezdve nem láttam többé, vajon mennek-e még be juhok abba a házba. 68.
A pásztorok és segítőik azonban átadták a juhokat a vadállatoknak, hogy (azok)
falják fel őket. Mindegyikük egy pontosan meghatározott számot kapott a neki
szabott időben,141 és egyikről a másik után jegyezték fel egy könyvbe, hogy meny-
nyit pusztítottak el belőlük…142 69. Mindegyikük többet ölt meg és küldött pusz-
tulásba az előírtnál.143 (Akkor) keserves sírásban és jajveszékelésben törtem ki a
juhok miatt. 70. Ugyanígy láttam egy látomásban azt (is), aki írt. (Megfigyeltem),
hogy minden nap mindenkit feljegyzett, akit ezek a pásztorok elpusztítottak, majd
138
Vö. Olson véleményével, aki a szöveget mértékadó történeti kronológiaként kezeli.
139
A vaddisznók az edomitákat szimbolizálják. Edom lakóit a bibliai szöveg is több helyen ostorozza Izra-
ellel szemben tanúsított negatív magatartásuk miatt. Vö. Zsolt. 137:7; Abd. 10–12. fejezet; Ez. 25:12.
140
Vö. Zsolt. 137:7.
141
(Kieg.) „…és mindegyikük e szám szerint adta tovább őket a társának…”
142
A szöveg erősen romlott. Vö. Black 1985. p. 272.
143
Izrael szenvedései messze túllépik az igazságos mértéket, s ezért a népek (vezérlő angyalai) a felelősek.
141
HENOK ELSŐ KÖNYVE
felvitte, letette144 és bemutatta az egész könyvet a Juhok Urának. (Megmutatott)

mindent, amit cselekedtek, (és megemlített) mindenkit, akit bárki közülük eltávo-
lított és az enyészetnek adott. 71. A könyvet pedig felolvasták a Juhok Ura előtt. Ő
megfogta, kezébe vette, elolvasta, lepecsételte, majd letette. 72a. Ezek után láttam,
hogyan őrizték (a nyájat) a pásztorok tizenkét órán keresztül.
Második periódus: Visszatérés a fogságból145

(89:72.B–90:1. VERSEK)
72b. (Majd) íme, felkerekedett három azok közül a juhok közül146 , elindult, vissza-
tért (földjére), és nekilátott, hogy felépítse mindazt, ami abból a házból leomlott,
de a vaddisznók megakadályozták őket,147 így kudarcot vallottak.148 73. Később
ismét építkezésbe fogtak, és felépítették azt a tornyot. Magas toronynak nevezték
el, majd ismét egy (áldozati) asztalt helyeztek a torony elé, de a rajta lévő összes
kenyér szennyes volt és tisztátalan.149 74. Mindezek ellenére a juhok és pásztoraik
szeme egyaránt vak volt, és nem láttak. Még több (juhot) adtak át (gyilkos) pász-
toraiknak, (akik) lábbal taposták és elemésztették őket. 75. A Juhok Ura azonban
néma maradt, mindaddig, amíg a teljes nyáj szétszóródott a pusztában, és összeke-
veredett a vadállatokkal,150 de (pásztoraik) nem szabadították ki őket a vadállatok
karmai közül. 76. Az pedig, aki a könyvet írta, felvitte, bemutatta és felolvasta
azt a Juhok Urának hajlékában.151 Majd könyörgőre fogta, és esedezett érettük.
Közben feltárta pásztoraik összes cselekedetét, és tanúságot tett Előtte mindegyi-
kőjük ellen. 77. Majd megfogta a könyvet, Elébe helyezte, és eltávozott.
144
(Var.) „…kiterítette…”
145
A huszonhárom pásztor uralmaként leírt második periódus a Kr. e. 587/577-től 426/416-ig tart, a peri-
ódus legfontosabb eseménye a szentély újjáépítése.
146
A személyek azonosítása kétséges: valószínűsíthető Zerubbábel és Józsua személyének mint a Szentély
építőinek (vö. Ezd. 5:2) a jelenléte, a harmadik szereplő talán valamelyik próféta (Aggeus, Zakariás)
mint a terv kezdeményezője (vö. Ezd. 5:1), de lehet, hogy Sésbaccárról, a visszatérők vezéréről van szó
(vö. Ezd. 1:8–10), ám az is lehet, hogy Ezdrásról vagy Nehemiásról (vö. Sir. 49:11–13).
147
Vö. Ezd. 4; Neh. 4.
148
(Var.) „…a vaddisznók ugyan megpróbálták megakadályozni őket, de nem tudták.”
149
Talán Mal. 1:7-re, illetve 1:12-re történő utalás. A szöveg szerzője egyértelmű rosszallásának ad hangot
a második szentély felépítésének ábrázolása közben (pl. a torony nem volt magas, csak úgy hívták; az
áldozat tisztátalan volt stb.). A Virrasztók könyvének bizonyos részeihez hasonlóan itt is nyilvánvaló
a kultusz és a kultuszi személyzet elleni polemikus magatartás. Mindezt tovább erősíti a juhok helyze-
tének pesszimista leírása (pl. a juhok vakok maradtak, a Juhok Ura néma szemlélője az eseményeknek
stb.). A fogság, a visszatérés és a szentély újbóli felépítése – úgy látszik – nem jelentettek döntő áttörést
az alapvető problémák megoldása terén. A henoki szerző szemében a helyzet mit sem változott. Ezt
érzékelteti a két korszak (a fogsághoz vezető, illetőleg a második szentély korának) leírásához használt
képek feltűnő hasonlósága.
150
Az utalás a környező népekkel keveredő zsidó csoportokra irányul.
151
(Var.) „felolvasta arrogáns tetteik (jegyzékét) a Juhok Ura előtt.”
142
90. FEJEZET
1. Majd láttam, hogy harmincöt152 pásztor őrizte őket hasonlóképpen, mindegyi-

kük kitöltötte a neki rendelt időt, a korábbiakhoz hasonlóan. Azután mások ke-
zébe adták őket, hogy azok legeltessék őket a maguk idejében, minden pásztor a
neki szabott időtartamig.
Harmadik periódus. A görög hódítás153

(90:2–5. VERSEK)
2. Azután azt láttam a látomásban, hogy eljön az ég minden madara: sasok, kese-
lyűk, kányák és hollók, élükön a sasok.154 (Majd) pusztítani kezdték ezeket a juhokat,
kivájták szemüket, és elfogyasztották húsukat. 3. A juhok kiáltásban törtek ki, mert
testüket tépdesték a madarak, és én is felkiáltottam és jajveszékeltem álmomban a
miatt a pásztor miatt, aki a juhokat pásztorolta.155 4. Majd láttam, hogy a kutyák,156 a
sasok és a kányák megemésztették ezeket a juhokat, sem húst, sem bőrt, sem ínt157
nem hagytak rajtuk, amíg csak a csontjaik maradtak. A csontok pedig a földre hull-
tak, és igen kevés juh maradt. 5. Láttam, hogy huszonhárom pásztor vette át a legel-
tetést. Mindegyikük kitöltötte az idejét, (összesen) ötvennyolc158 idő(periódust).
Negyedik periódus. a Makkabeus-felkelés

(90:6–19. VERSEK)
A most következő (6–19.) versek a küszöbönálló eszkhaton előtti évek (szövegünk

szerzője és címzettjei számára a közelmúlt és a jelen) történetének (kb. Kr. e.
152
A kéziratokban a harminchetes szám szerepel, ez az adat azonban nem áll összhangban a korábban
elmondottakkal. Ezzel szemben a harmincötös szám az első periódus tizenkét pásztorának, illetve a
második periódus huszonhárom pásztorának összegeként jól értelmezhető.
153
A harmadik periódus Kr. e. 426/416-tól 265/255-ig tart, és huszonhárom pásztor uralmát fogja át. A
legmeghatározóbb történeti esemény a makedón hódítók színre lépése, és a Kelet ezt követő „arculat-
váltása”, a hellenizmus megjelenése.
154
Míg a fogság előtti (és alatti) időszak külső ellenségeit vadállatokkal azonosította a szerző, a hellenisz-
tikus periódusban ragadozó madarak veszik át e szerepet, így a versünkben említett ragadozók közül
a sasok a hódító makedónokat, a keselyűk és kányák a Ptolemaidákat, míg a hollók a Szeleukidákat
jelképezik. Egy másik elképzelés szerint a sasok a Ptolemaidák „megszemélyesítői”, hiszen e dinasztia
pénzein gyakran felbukkan a sas címerállatként.
155
Dillmann a 3–4. versekben leírt eseményeket a Diadokhoszok Palesztina birtoklásáért folytatott had-
járataival (Kr. e. 322–302) azonosítja. A versben említett uralkodó kiléte tisztázhatatlan, Dillmann
Antigonoszra vagy Ptoleimaiosz Lagioszra gondol.
156
A leírás korábbi részleteiben a kutyák a filiszteusokat szimbolizálták (vö. 89:42-höz írt jegyzettel),
az ő említésük azonban anakronizmus ebben a történelmi időszakban. Black (1985. p. 275.) az etióp
szövegben bekövetkezett szövegromlást gyanít.
157
Vö. Mik. 3:2–3.
158
Ez a számadat az eddig eltelt három periódusban szolgálatot teljesítő pásztorok számának összegeként
értelmezhető.
143
HENOK ELSŐ KÖNYVE
265/255–181/171) összefoglalóját tartalmazzák. A passzus keletkezéstörténete

mind a mai napig tisztázatlan. A szövegben két réteg különíthető el, erre utal
egyrészről a többes számú (juhok) és egyes számú (a hatalmas szarvú kos) alakok
következetlen használata, másrészről bizonyos fokú ismétlődés a narratív elemek
között (13–15. és 16–18. versek). Charles (APOT. p. 258.) a narratíva ismétlődé-
seit egyértelműen dubletteknek bélyegezte, melyek alternatív végpontokat jelölnek
e történelmi korszak számára. Goldstein (pp. 40–42.) és Nickelsburg (2001. pp.
396–398.) magyarázatai szerint a szöveg két rétegével kell számolnunk: létezett
egy korábbi, a szír uralom elleni felkelést kollektív eseményként ábrázoló réteg
(6–9a; 11. és 17–19. versek), melyet egy későbbi redaktor Júdás Makkabeus sze-
mélyéhez kötődő hagyományokkal egészített ki (9b–10., illetve 12–16. versek).
6. Majd, íme, fiatal bárányok159 születtek azoktól a fehér juhoktól; nyitogatni

kezdték a szemeiket, és láttak,160 majd a juhokhoz kiáltottak.161 7. Az (idősebb) ju-
hok azonban nem viszonozták kiáltásukat, és nem hallgattak arra, amit mondtak
nekik. Süketek voltak, szemeik pedig vakok. 8. (Azután) láttam a látomásban,
hogy hollók szálltak azok fölé a bárányok fölé. Egyiküket megragadták162, a ju-
hokat pedig darabokra tépték és felemésztették. 9. (Azt is) láttam, amint szarvaik
nőttek azoknak a bárányoknak, a hollók azonban letördelték szarvaikat. Azután
észrevettem, hogy az egyik juhnak hatalmas szarva nőtt,163 és mindnyájuk szemei
felnyíltak. 10. Rájuk pillantott,164 és – lám – nyitva volt a szemük. Ekkor kiáltott a
juhoknak. Meglátták őt a kosok,165 és mind hozzá futottak. 11. Mindezek ellenére
a sasok, a keselyűk, a hollók és a kányák tovább tizedelték a juhokat, lecsaptak
rájuk, és felfalták őket. A juhok azonban némák maradtak, de a kosok166 jajgattak
és kiáltoztak. 12. A hollók azonban harcba szálltak vele és küzdöttek ellene, és
megpróbálták letörni a szarvát, de nem bírtak vele. 13. (Később) láttam, amint el-
jöttek a pásztorok, a sasok, a keselyűk és kányák, és (mind) a hollókért kiáltottak,
159
Az exegéták a haszidok csoportjával azonosítják őket. Mindazonáltal a korszakra vonatkozó forrása-
inkból nem dönthető el bizonyosan, hogy ez az elnevezés egy konkrét csoportra vonatkozik-e, vagy
gyűjtőnévként szolgál több – az idegen politikai és kulturális hegemóniával, illetőleg ezek belső támo-
gatóival szemben álló – csoport jelölésére.
160
Utalás az új (eszkhatologikus érvényű) kinyilatkoztatásra. Vö. a 89:28 (a sínai kinyilatkoztatás) azonos
szövegezésével.
161
Hogy távol tartsák őket az Antiokhusz Epiphanész uralkodása (Kr. e. 175–164) alatt különösen meg-
erősödő hellenista politika befolyásától.
162
(Var.) „vezetőjüket megragadták…” Talán III. Oniaszról (Kr. e. ?–175; vö. 2Mak. 4:33–35) vagy egy
Eleázár nevű írástudó meggyilkolásáról (vö. 2Mak. 6:18 skk.) van szó.
163
Célzás Júdás Makkabeus (megh. Kr. e. 160) vagy Johannész Hürkanosz (Kr. e. 135–104; Dillmann
álláspontját a negyedik periódus hossza motiválta) személyére. A szarv a bibliai szimbolikában a hata-
lom és az erő jelképe. Vö. még Dán. 8:9.
164
(Var.) „Rájuk pillantottam…”
165
A kosok (ti. a felserdült bárányok) itt a haszidok szimbólumai.
166
E helyen, majd a következő versben az egyes, illetve többes szám használata nem következetes. Ennek
okát a szöveg, a bevezetőben említett, újraértelmezésében jelölhetjük meg.
144
hogy azok törjék össze annak a kosnak a szarvait. (Erre a hollók) harcba szálltak
és megütköztek vele, ő is harcba bocsátkozott (velük),167 majd felkiáltott, hogy jöj-
jön már el a szabadítója.168 14. Akkor láttam, hogy eljött az a férfiú, aki a pásztorok
neveit felírta és a Juhok Ura elé terjesztette. Ő segített neki, és mindent megmutatott
neki; ő jött e fiatal kos segítségére.169 15. Aztán láttam, hogy a Juhok Ura haraggal
jött ellenük. Mindenki elmenekült, aki látta Őt, és mindnyájan sötétségbe borultak
színe előtt. 16. Az összes sas, keselyű, holló és kánya összegyűlt, és magukkal hoz-
ták a pusztaság összes juhát170 is. Együtt jöttek mind, és segítették egymást, hogy
összetörjék annak a kosnak a szarvát. 17. (Akkor) arra az emberre pillantottam, aki
az Úr parancsára a könyvet írta. (Íme,) felnyitotta annak a pusztításnak a könyvét,
amit az a tizenkét utolsó pásztor hajtott végre, és megmutatta a Juhok Urának, hogy
többet pusztítottak, mint az előttük járók. 18. Majd láttam, amint eljött hozzájuk
a Juhok Ura, kezébe vette haragjának botját, és rácsapott a földre úgy, hogy az
meghasadt. Minden állat és az ég összes madara leesett a juhokról, és elsüllyedt a
földben, ami bezárult felettük. 19. (Akkor) láttam, hogy egy hatalmas kardot171 adtak
a juhoknak, akik kimentek az összes vadállat ellen, hogy megöljék őket. (Erre) az
összes vadak és az ég (minden) madara elmenekült a színük elől.
A bukott angyalok, a pásztorok és a pártütők elítélése

(90:20–27. VERSEK)
A következő részlet a Virrasztók mítoszát a hetven pásztor (Izrael külső ellensé-

gei) elítélésére alkalmazza.
20. Láttam, amint egy trónszéket állítottak fel azon a jóféle földön172, és a Juhok
Ura ült rajta. Vették a lepecsételt könyveket, és felnyitották őket a Juhok Ura előtt.
21. Akkor szólította az Úr azt a hét fehér (lényt), és megparancsolta nekik, hogy
hozzák elé az első csillagot. Azt, aki elsőnek zuhant le, s aki azok előtt a csil-
lagok előtt járt, akiknek a szeméremtagja akár a lovaké.173 (Akkor) mindet eléje
hozták. 22. Majd így szólt ahhoz a férfihoz, aki előtte írt – ő a hét fehér egyike
167
A 13–15. verseket egyesek konkrét történeti utalásként értelmezik. A szöveg szerintük a Bét Cúr körüli
összecsapás (Kr. e. 164) eseményeit idézi. Vö. 2Mak 11:6–12.
168
A Bét Cúr-i ütközet előtt Júdás Makkabeus égi közbenjárásért imádkozik. A válasz nem marad el: a
csata közben megjelenik egy fehér ruhába öltözött, arany fegyvereket viselő lovas (Míkáél?), aki Izra-
elt győzelemre segíti. Vö. 1Mak. 4:30 skk. és 2Mak. 11:6 skk.
169
Az utolsó félmondat szövege romlott.
170
A hitehagyott zsidók.
171
Vö. a 91:11–12-vel és a versekhez írt jegyzetekkel.
172
Vö. a 89:40-hez írott jegyzettel.
173
A szöveg romlott. (Var.) „…és megparancsolta nekik, hogy hozzák elé az (összes csillagot) – kezdve az
elsővel, aki azok előtt a csillagok előtt járt, akiknek a szeméremtagja akár a lovaké – és azt a csillagot,
aki elsőnek zuhant le.”
145
HENOK ELSŐ KÖNYVE
volt: „Ragadd meg azt a hetven pásztort, akiknek a juhokat átadtam, és akik önké-
nyesen többet vettek el és öltek meg, mint ahányat parancsoltam nekik.” 23. Íme,
mindegyiket megkötözve láttam előtte állani. 24. Az ítélet a csillagokkal vette
kezdetét. Megítélték, és bűnösnek találták őket, majd eltávoztak a pusztulás he-
lyére, s egy lobogó tűzzel és lángoszlopokkal teli mélységbe taszították őket. 25.
Majd a hetven pásztor felett mondtak ítéletet, ők is bűnösnek találtattak, és őket is
abba tüzes szakadékba vetették. 26. Láttam, hogy megnyílt abban az időben egy
(másik) hasonló mélység is a föld közepén,174 (szintén) tűzzel teli. (Akkor) meg-
fogták azokat az elvakult juhokat, megítélték és bűnösnek találták őket, majd be-
lévetették őket abba a tűzszakadékba, (ahol) elégtek. Ez a mélység a háztól délre175
nyílt. 27. Láttam elégni azokat a juhokat, (még) a csontjaik is hamuvá lettek.
Az új Jeruzsálem, a pogányok megtérése, az igazak jutalma és a Messiás

(90:28–38. VERSEK)
28. (Akkor) felálltam, hogy lássam, hogyan csomagolja össze azt a régi házat176.
Minden oszlopot eltávolítottak. A ház minden gerendáját és díszítését vele együtt
csomagolták be, majd felemelték, és a föld egy déli pontján177 tették le. 29. Láttam,
amint a Juhok Ura egy új házat hozott, nagyobbat és magasabbat, mint az előző, és
felállította annak az elsőnek a helyén, amelyiket becsomagoltak. Minden oszlopa
új volt. Díszítményei vadonatújak voltak és nagyobbak, mint a régi (házé), amit
elvetettek. Közepében a Juhok Ura állt.178 30. (Ezután) láttam az összes életben
maradt juhot, a föld összes vadállatát és az ég madarait leborulni és meghajolni
azok előtt a juhok előtt. Hozzájuk könyörögtek, és hallgattak parancsaikra.179 31.
Ezek után (ismét megragadott engem) az a három fehérbe öltözött – azok, akik
(korábban) kézen fogtak és felemeltek engem. (Most ismét) felvettek, elvittek, és
leraktak a juhok között, még az ítélet (helyszíne) előtt,180 miközben az a bizonyos
kos181 (végig) fogta a kezemet. 32. A juhok egytől egyig fehérek voltak, gyapjuk
174
Vö. a 26. fejezettel.
175
Az eszkhatologikus büntetés színhelye, a Hinnom-völgy a Siontól délre található.
176
A régi és az új ház a földi, illetőleg az eszkhatologikus, új Jeruzsálem szimbólumai. Vö. Ez. 40–48.
fejezetek; Iz. 54:11–12; Agg. 2:7; 2Bar. 32:3; Jel. 21:2, 10.
177
A geográfiai utalás nehezen értelmezhető. Vélhetően dittográfia a 26. versből, ám az is elképzelhető,
hogy a vers egy Edom elleni invázió emlékét őrzi. Black (1985. pp. 278–279.) további magyarázatok-
kal is szolgál.
178
(Var.) „…és az összes juh benne volt.” Ez utóbbi variáns a pusztai vándorlás kapcsán említett, minden-
kit befogadni képes sátorszentély képét hívja az emlékezetbe. Vö. 89:36.
179
Vö. Iz. 2:2; Iz. 11:10.
180
Nem áll összhangban a kontextussal, ha az itt szereplő formát időhatározóként értelmezzük. Valószínűleg
szövegromlással kell számolnunk, ami az arámi hely- és időhatározói forma azonosságával magyarázha-
tó. A mondat – ezen értelmezés szerint (ti. helymegjelölésként) – az ítélet helyszíne előtti térre utalna.
181
A kép értelmezése nem egyértelmű. Talán Júdás Makkabeus vagy Illés, akit az 52. vers említ, és aki a
későbbi zsidó elképzelések szerint az eszkhatologikus események egyik kulcsfigurája lesz. Vö. Black
1985. p. 279.
146
dús és tiszta (volt). 33. Összegyűltek mindazok, akik elpusztultak és szétszóród-

tak,182 az összes vadállat és égi madár (összesereglett) abban a házban.183 A Juhok
Ura pedig nagy örömmel örvendezett,184 hiszen mindnyájan jók voltak és megtér-
tek házába. 34. Láttam, hogy letették azt a kardot, amit a juhoknak adtak, majd
visszavitték az Úr házába, és lepecsételték a színe előtt. Minden juh meghívást
kapott185 abba a házba, de az nem tudta befogadni őket.186 35. Szemeik felnyíltak,
és tisztán láttak,187 nem volt közöttük egy sem, aki ne látott volna. 36. Láttam,
hogy a ház nagy volt és tágas, és zsúfolásig megtelt. 37. (Később) láttam, hogy
egy nagy szarvú, fehér bika188 született. Minden vadállat és az ég összes madara
tartott tőle, és folyamatosan hozzá könyörögtek. 38. Majd láttam, amint az (álla-
tok) összes faja átváltozott, és mind fehér marhák lettek, élükön egy vadtehén189
állt. Hatalmas állat volt ez a vadtehén, a fején nagy fekete190 szarvakkal. A Juhok
Ura örvendezett felettük191 és minden marha felett.
182
(Var.) „Összegyűltek mindazok, akiket elpusztított és szétszórt a vadállat…”
183
A korszak zsidó szerzői általában világos különbséget tesznek Izrael és a népek eszkhatologikus sorsa
között, ugyanakkor néhány helyen (így a henoki korpuszban is) univerzális tendenciák látszanak ér-
vényre jutni. Vö. még Tób. 14:6; Ps. Sal. 17:30 és Stuckenbruck tanulmánya.
184
Vö. Iz. 65:19 skk.
185
(Var.) „…az összes juh össze volt zárva abba a házba…”
186
Vö. Iz. 49:19; Zak. 10.10.
187
(Var.) „…és jó dolgokat láttak….”
188
Ezt az alakot a hagyományos szövegmagyarázatok a Messiás személyével azonosítják. Charles szerint
(APOT. p. 260.) a Messiás a közösség tagjai közül nő ki, emberi lény, de a juhok szimbolizálta közös-
ség felett áll. Emberi formájában a próféták Messiás-elvárásainak folytatója és nem a Képes beszédek
transzcendens alakja.
G. W. E. Nickelsburg a szimbólumot némileg eltérő megközelítésből magyarázza. Szerinte (2001.
pp. 406–407.) a fehér bika egyrészről nem rendelkezik a Messiás király hagyományos attribútumaival,
ugyanakkor tökéletessége a pátriárkák korának tökéletességét idézi (ezért fehér bika ő is), és uralma
alatt az eddig megosztott emberiség visszatér a „paradicsomi” egység boldogító állapotába. Mindezen
megfontolások miatt ő inkább „új Ádámról” beszél és e – nehezen értelmezhető – részlet legközelebbi
párhuzamát a Szent Pál-i „két Ádám-teológiában” (vö. Róm. 5:12–21; 1Kor. 45–50) véli felfedezni.
189
Az etióp szövegben „szó” áll, ami az összes mértékadó exegéta véleménye szerint szövegromlás. Jelen-
leg három eltérő szövegjavítás létezik. Az első az általunk is használt „vadtehén” alak, a második „bá-
rányt” olvas, míg a harmadik (ez Nickelsburg álláspontja vö. 2001. pp. 402–403.) „vezért”, „vezetőt”.
(Var.) „Az első lett a vezetőjük, hatalmas állat volt ez a vezér, a fején nagy fekete szarvakkal.”
További (nehezen tisztázható) kérdés, hogy azonos-e ez az állat a 37. versben említett fehér biká-
val. Nickelsburg az azonosítás mellett érvel, míg mások valószínűbbnek vélik, hogy itt a – judaizmus
későbbi korszakára jellemző – „kettős Messiás-hit” (papi vezető, illetőleg politikai vezér) egy korai
megfogalmazásával találkozunk.
190
A szimbólum értelmezését tovább nehezíti e színmegjelölés. Vö. Black 1985. p. 280.
191
(Var.) „…felette…”
147
HENOK ELSŐ KÖNYVE
A látomás lezárása
(90:39–42. VERSEK)
A látomás záró része – minden valószínűség szerint – egy későbbi redaktor keze
munkája, aki az első és a második álom összekapcsolása révén az Állatszimbó-
lum-látomás idealizált felhangjait kívánta tompítani, visszavezetve ezzel olvasó-
ját a hétköznapok reális világába.
39. Közöttük aludtam, majd felébredtem, és (álmomban) mindent láttam. 40.

Ezt a látomást láttam álmomban, majd (amikor) felébredtem, dicsértem az
Igazságosság Urát, és dicsőségét hirdettem. 41. Azután hangos sírásra fakadtam,
és könnyeim folyása nem akart szűnni olyannyira, hogy képtelen voltam elvisel-
ni. Valahányszor csak kinyitottam szemeimet, patakzottak (könnyeim) mindazok
miatt, amit láttam. Mert mindez eljön és bekövetkezik… Feltárták előttem az
emberek minden tettét és (jövőbeli) sorsukat. 42. Azon az éjszakán felidéztem az
első álmomat (is), és amiatt is sírtam és nyugtalankodtam, mivel (ilyen rettentő)
látomásban volt részem.
148
Henok levele
Henok levele a korpusz egyik gazdagon dokumentált részlete: két arámi verzió1
mellett ismert egy görög nyelvű kézirat, ezeken kívül számon tartunk egy kopt
és egy latin nyelvű töredéket is. E gazdag dokumentáció ellenére is problemati-
kus a levél eredeti formájának és terjedelmének rekonstrukciója. Fordításunkban
Nickelsburg (2001. p. 335.) javaslatát követjük, véleménye szerint a tulajdonkép-
peni levél 94:6-tal indul, és 104:8-cal zárul. E szakaszhoz a későbbi redakció
illesztette hozzá a 92. fejezetet bevezetésül. (A 91., 93. és 94. fejezet első versei
(94:1–5) a henoki testamentum részét képezték. Vö. a 81. fejezet bevezetéseként
írt jegyzettel.) A levél jelenlegi formáját egy végső redakció alakította ki a Kr. e.
2. század első harmadában. A szöveg legutolsó átdolgozója a tulajdonképpeni
henoki episztolát az üdvtörténetként értelmezett történelem eseményeinek három,
párhuzamos leírásával foglalta keretbe. Ezek közül kettő a szöveg elején kapott
helyet: egyrészről a 91:5–1 rövid részlete, illetőleg a Hetek apokalipszise (93:1–
10 + 91:11–17), míg a levelet a Noé születéséről és a küszöbönálló ítéletről hírt
adó történeti beszámoló zárja le (106–107. fejezetek).
Az eredeti henoki levél hat hosszabb „beszéd”-re oszlik, ezek mindegyike koráb-
bi kanonikus vagy kánonon kívüli irodalmi műfajok felhasználásával és továbbfej-
lesztésével íródott. A három legfontosabb műfaj: a prófétai jajszavak imitációi, a
buzdítások, illetőleg a szöveg kinyilatkoztatott jellegét „bizonyító” formulák.
1. A klasszikus próféták által kedvelt jajszavak alapstruktúrája két részből áll.
Az első rész egy jól definiálható bűnre figyelmeztet, míg a második a bűnért járó
jogos büntetést határozza meg. A henoki levélben a bűn két legfontosabb kate-
góriája: a társadalmi igazságtalanság kirívó esetei és a hamis teológiai eszmék
propagálása. A jajszavak kettős struktúrája emellett szándékosan állandó feszült-
séget generál a jelen bűnös állapota és a jövőbeli büntetés ténye között.
1
4QEng és 4QEnc (= 4Q212 és 4Q204). Az igazság kedvéért azt is meg kell jegyeznünk, hogy a tulajdon-
képpeni henoki levélnek (94:6–104:8) nem létezik arámi változata.
149
HENOK ELSŐ KÖNYVE
2. A buzdítások formailag a jajszavak tükörképének tekinthetők. A szakasz első

fele az igazakhoz intézett reménykeltő biztatás, melynek valódi értelme szintén a
küszöbönálló ítélet kontextusában bontakozik ki, melyben Isten a transzcendens
lények, a kozmikus erők és az elnyomott igazak segítségével véget vet a jelenlegi
igazságtalanságnak. A buzdító szavak különösen két bibliai (alap)formát prefe-
rálnak. Egyrészről a (pusztai vándorlás és a honfoglalás idején vívott) szent há-
borúk kontextusában elhangzó ígéreteket (vö. pl. Num. 21:34, Deut. 3:2), illetve
az igazak eljövendő megdicsőülésének leírásait (vö. pl. Deutero-Izajás könyve).
3. Néhány rövid, sztereotip formula funkciója az őt követő részlet kinyilatkoz-
tatásként való igazolása: ilyenek a „tudni”, „megmutatni”, „feltárni” igék alak-
változatai (különösen az egyes szám első személyű alakok), valamint (a gyakran
előforduló) eskü-formulák.
A henoki levél szerzőjének világképe dualisztikus, (a qumrániakat jellemző de-
termináció gondolata nélkül, vö. A közösség szabályzatában az ún. ‘Két lélekről
szóló tanítás’ [1QS. 3:13–4:26]). A kortársi világot jól meghatározható kontrasz-
tok során át szemlélteti: az egyik ilyen alapvető ellentét a helyes és a helytelen,
az igaz és a hamis, a jó és a rossz között feszül. E dualitást időről-időre a kétfé-
le ültetvény, kétfajta épület és a két út metaforái szemléltetik. A másik alapvető
kontraszt a látszólagos és valóságos között áll fenn. Az igazak jelenlegi szenvedé-
sei és a bűnösök evilági jóléte paradoxon, melynek igazságos (reális) formáját a
transzcendens szférában már jelenleg is működő isteni ítélet állítja majd helyre.
Mindeközben a levél szerzője önmagát a valóság hiteles értelmezőjeként és a
szabadulás közvetítőjeként jellemzi.
Henok levelének számos teológiai elgondolása érintkezik a henoki korpusz ko-
rábbi darabjaival, így a Virrasztók könyvével vagy a henoki testamentumként
definiált részletekkel (Vö. a 81. fejezet bevezetéseként írt jegyzettel). A szövegek
egymáshoz való viszonya azonban nem egyoldalú, a részletek kölcsönösen kiegé-
szítik és értelmezik egymást.
A henoki levél szerzője több célt tűzött maga elé: egyrészről az általa közvetített
világképet kinyilatkoztatott igazságként kívánta prezentálni, másrészről a küszö-
bönálló végítélet szemléletes bemutatásával vigasztalást és reményt akart önteni
többszörösen kiszolgáltatott és megalázott hallgatóságának szívébe. Ugyanakkor
az állhatatosan kitartó igazak szerepének bemutatásával az általa képviselt ér-
tékrend melletti elkötelezett kiállásra buzdított.
150
Henok levele (91–105. fejezetek)
Henok intelmei gyermekeihez2

(91:1–10., 91:18–19. VERSEK)
Hosszú múltra visszatekintő, alapvetően elfogadott nézet a henoki korpusz kuta-

tásában, hogy az etióp fordítás 91–93. fejezeteinek sorrendje nem követi a könyv
eredeti struktúráját. E szempontból igen tanulságosnak bizonyult az arámi töre-
dékek (4QEng 1 2:13–26) vizsgálata. A Qumránban talált töredékekre támasz-
kodva három alapvető megállapítást tehetünk. 1. Bizonyítható, hogy az etióp
szöveg 91:11–17. versei, a Hetek apokalipszisének második fele, eredetileg nem
e helyen állt, hanem a 93. fejezet 10. versét követte. (Lásd az általunk követett
sorrendet.) 2. Igazolást nyer, hogy az etióp szöveg 91:18–19. versei + a 92. feje-
zet első két verse egy egységet képezett (bár az arámi szöveg nem egyezik meg szó
szerint az etióp fordítással). 3. Egyértelművé vált az is, hogy az arámi szöveg nem
tartalmazott az etióp 91:10-nek megfeleltethető részt. A szöveg – amennyire ez a
fennmaradt töredékekből rekonstruálható – e helyütt is (10:21–22-höz hasonló-
an) a bűn végleges megsemmisítését követő teljes megtérést és a föld megújulását
vizionálta. 91:10 jelenlegi formája – melynek legközelebbi párhuzamait 92:3-
ban és 93:10-ben lelhetjük meg – a szövegrészletek áthelyezése után, az etióp
fordítás 91:11 verséhez íródott átvezetésül került a szövegbe.
91. FEJEZET
1. Most, fiam Matuzsálem, hívd ide nekem összes fivéredet, és gyűjtsd össze hoz-
zám anyád összes gyermekét3! Íme, egy hang szólt hozzám és eltöltött a lélek4,
hogy megmutassak nektek mindent, ami az örökkévalóságig történni fog veletek.
2. Ezután Matuzsálem összehívta minden fivérét, és magához szólította rokon-
ságát. 3. (Akkor Henok) az igazságról (kezdett el) beszélni minden gyermeké-
nek5: „Hallgassatok, fiaim, apátok minden szavára, és hűségesen figyeljetek szám
hangjára! Mert tanúbizonyságot teszek (ma) előttetek, és azt mondom nektek,
szeretteim: ’Szeressétek az igazságot, és benne járjatok! 4. Ne közeledjetek hozzá
megosztott szívvel6, és ne társuljatok a megosztott szívűekkel,7 hanem igazságos-
ságban járjatok, gyermekeim! Jó utakra vezet majd titeket az Igazság8, és útitár-
satokul szegődik.’
2
A passzus tartalmilag a henoki testamentum folytatása, és nem a levél része. Vö. 81. fejezet bevezeté-
seként írt jegyzet.
3
Pszeudo-Philón Liber Antiquitatum Biblicaruma (1:17) Henok kilenc gyermekéről (hat fiú és három lány)
tud. Más nevek szerepelnek Henok könyvének ószláv nyelvű változatában (2Hen. 1:10; 57:2).
4
A prófétálás szelleme. Vö. Joel. 2:28–32.
5
(Var.) „…akkor így szólt az igazság minden gyermekéhez:...”
6
Vö. Zsolt. 12:3; Jak. 1:8.
7
Vö. 1QH 4:13–16.
8
Vö. a megszemélyesített Bölcsesség alakjával a Bölcs. 4:6–10-ben.
151
HENOK ELSŐ KÖNYVE
A fejezet 5–10. verseiben előadott (rövid) történelmi vázlat az emberiség történe-

tét a bűn-büntetés dichotómiája által sematizálja. A történelem előtti időszak (5.
vers) az özönvízzel ér véget, míg a gonoszság és a bűn megújulása utáni korszak
(ti. a szerző jelen ideje, 6–9. vers) a küszöbönálló ítéletben nyeri el büntetését.
A két korszak ábrázolásában tetten érhető aránytalanságok az olvasó figyelmét
egyértelműen a szerző saját kora felé irányítják. A második korszak bőbeszédű
jellemzése, a fogalmak halmozása a bűn elburjánzását és az első korszakban
tapasztalható gonoszág fokozott jelenlétét érzékeltetik. A szöveg mind terminoló-
giájában, mind struktúrájában a Virrasztók könyve 6–16. (különösképpen a 10.)
fejezeteit idézi, és közeli párhuzamosságot mutat a közeli Hetek apokalipszisének
szövegével (93:1–10 és 91:11–17), mellyel – részleteiben nehezen meghatároz-
ható – függő viszonyban áll.
5. Mert tudom, hogy elterjed az erőszak a földön, és nagy ítélet9 vár rá. Véget
vetnek (akkor) a gonoszságnak, gyökerestül tépik ki,10 írmagja sem marad (töb-
bé)11. 6. De azután másodszor is12 győzedelmeskedni fog a gonoszság a földön,
újból a bűn, az igazságtalanság és az erőszak cselekedetei kerekednek felül. 7.
Amikor fellángol a gonoszság, a bűn, az istenkáromlás, az erőszak és minden go-
nosz cselekedet, midőn megnövekszik a hitehagyás, a romlás és a tisztátalanság;
nagy büntetés jön (akkor) az égből mindezekre. Haraggal és csapásokkal jön el
a szentséges Úr, hogy ítéletet tartson a föld felett. 8. Gyökerestül tépik majd ki
azokban a napokban az erőszakot, a gonoszság és kétszínűség gyökerei (mind)
kivesznek az ég alól. 9. A népek feladják bálványaikat, a (pogányok) tornyai13
tűzben égnek majd, eltörlik őket az egész föld színéről. Tüzes ítélet alá vetik
őket,14 örökké tartó, súlyos ítélet és harag által pusztulnak el. 10. (Akkor) felébred
álmából az igaz,15 felkel a Bölcsesség, és az igazaknak adatik16...”
A 91:11–17 verseket lásd később, az ún. Hetek apokalipszise szövegében.
9
A vízözön.
10
Vö. még 8. vers és 91:11.
11
Szó szerint: „…egész építménye eltűnik.” Vö. 94:7; 99:12–13.
12
Black (1985. p. 281) szerint „kétszeresen is”.
13
A torony – csakúgy, mint az Álmok könyvében – itt is kultuszhely (jelen esetben pogány templomok)
szimbóluma.
14
A pogány népeket vagy a hamis isteneket.
15
Black szerint (1985. p. 282.) a vers a feltámadásra utal.
16
Vö. 92:3; 93:10.
152
91. FEJEZET
18. „Most, gyermekeim, elbeszélem nektek az igazság ösvényeit, és bemutatom

nektek az erőszak útjait.17 Ismét megmutatom nektek18, hogy tudatában legyetek
az eljövendőnek. 19. Hallgassatok most meg, fiaim: »Az igazság útjait járjátok,
és ne az erőszakét, mert örökre elpusztul mindaz, aki a gonoszság útjára lép.«”
Henok levelének kezdete

(92:1–5. VERSEK)
Henok episztolájának bevezetője – a levélforma sajátosságainak felhasználásával

– utal a szöveg (fiktív) szerzőjére, a teljes levél valódi és fiktív címzettjeire, majd
röviden összegzi a levél tartalmát (2–5. versek). A teljes henoki levél bevezetőjeként
értelmezhető passzus sikeresen egyesíti a buzdítás-forma (bevezetőnkben említett)
mindkét formáját (a szent háború kontextusában elhangzó ígéreteket, illetve az iga-
zak közelgő dicsőségét az események középpontjába állító jövendöléseket).
92. FEJEZET
1. A bölcsesség minden tudásának (könyve)19, amit a mindenki által dicsért írnok,

az egész föld bírája20, Henok írt összes gyermeke21 számára, akik a földet lakják és
az eljövendő generációknak22, akik (majd) igazságot és békét teremtenek.23 2. Ne
szomorodjék el lelketek e (gonosz) idők miatt, hiszen a Hatalmas Szent mindennek
17
A „két út” képe (és a rajtuk való előrehaladás, illetőleg tévelygés kifejezései) legalább a Kr. e. 6. évszá-
zad óta a helyesnek, illetve helytelennek tartott kultikus és etikai magatartás állandó metaforái a zsidó
irodalomban. Vö. pl. Péld. 1–8. fejezet; Zsolt. 119; Tób. 1:3–9. Bizonyos tartalmi kiegészítésekkel a
„két út” metaforája alapvető strukturáló eleme a qumráni közösség írásainak (vö. 1QS 3:13–4:26), aho-
gyan helyet kap az Újszövetségben is (vö. Mt. 7:13–14; Róm. 6:20–23), és három alkalommal fordul
elő a henoki korpusz utolsó részében (e helyen kívül lásd még: 91:3–4; 94:1–5).
18
(Var.) „…ismételten megmutattam nektek…” Uhlig szerint (aki több eltérő kéziratvariáns közül e helyütt
[p. 707] a perfektum alakokat tartalmazó formát választja) a befejezett alak nyelvileg is megerősíti, hogy a
szöveg eredetileg az Álmok könyve zárórészlete volt, míg Nickelsburg (2001. p. 415., aki eltérő kéziratos
hagyományt követ) értelmezésében az imperfectum a közeli Hetek apokalipszisének szövegére utal előre.
19
(Var.) „A bölcsesség kinyilatkoztatásának (könyve)…”
20
Az etióp kifejezés jelenthet még „vezért” vagy „uralkodót” is. Henok bíróként való megnevezése előké-
szítheti a (bírói szerepkörben leírt) Emberfiával való azonosítását. Vö. 71:13.
21
Szó szerint: „…gyermekeim számára…” A(z eredetiben szereplő) mondaton belüli személyváltás ne-
hézkessé tenné a magyar szöveget, ezért a fordításban elhagytuk.
22
A levél fiktív címzettjei Henok gyermekei, míg a valódi olvasóközönsége az apokaliptikus várakozás
szerinti utolsó napok igazai. Vö. még a 94. fejezet 1. és 3. verseivel.
23
A vers könyvcímként is azonosítható, így Charles (APOT. p. 260.) a 92. fejezetet az egész henoki levél
élére állítja. Vö. Black (1985. pp. 283–284.)
153
HENOK ELSŐ KÖNYVE
megszabta az idejét.24 3. Felébred az igaz álmából,25 felkel, és az igazságosság útjain

jár majd.26 (Attól fogva) mindörökké a jóság és az irgalom ösvényein vándorol. 4.
Irgalmasságot gyakorol az igazzal (az Úr),27 örök igazságban részelteti, és hatalmat
ad neki, igazságban és jóságban lesz (része),28 és örök fényességben jár majd. 5. A bűn
pedig sötétségben fog örökre elenyészni, és nem látják többé attól a naptól kezdve.29
A HETEK APOKALIPSZISE
(93:1–10., 91:11–17. VERSEK)
A Hetek apokalipszisének első része

(93:1–10. VERSEK)
A Hetek apokalipszise Henok ötödik könyvének legkorábbi részlete. Minden való-
színűség szerint önálló írásként keletkezett30 a Kr. e. 2 évszázad első harmadában
és csak egy későbbi redakció során vált a henoki korpusz (először a testamentum,
majd a jelenlegi teljesebb korpusz) részévé. A szöveg egy jól definiálható apoka-
liptikus irodalmi műfaj képviselője, mely a történelmet – annak egy tetszőlegesen
kiválasztott, távoli pontjától indulva a végidő küszöbén élő szerző idejéig – sema-
tizálva jellemzi (Vö. még. Dán. 8:10–12; 2Bár. 65–71. fejezet).
A Hetek apokalipszise jelenlegi pozíciójában hármas feladatot lát el: 1. sema-
tizálja, ezáltal beláthatóvá és célirányossá teszi a történelmet (hasonlóan, a szin-
túgy zsidó szerzőtől eredeztethető Szibülla-könyvekhez vagy bizonyos qumráni
szövegekhez [pl. 4Q180–181 „A történelem periódusairól szóló magyarázat”]).
2. Ezen túl felvilágosítást nyújt a közelgő ítélet (sehol máshol nem részletezett)
időbeli vonatkozásairól. 3. Végül, a teljes henoki korpuszhoz hasonlóan, figyel-
meztet a küszöbönálló ítélet közelségére és bizonyosságára.
A szöveg valamennyi etióp kéziratban két részre osztva található (első rész:
93:1–10; második rész 91:11–17), a rekonstruálható (eredeti) struktúra, valamint
a Qumránban előkerült arámi töredékek (4QEng) azonban bizonyítják az álta-
24
A mondat párhuzamos szerkesztése a jelen (sanyarúsága) és a reményteli jövő közötti feszültségre (a henoki le-
vél egyik alapvető jelentőségű mondanivalójára) irányítja a mindenkori olvasó figyelmét. Vö. még Jób. 24:1.
25
Az első félmondatban Black (1985. p. 284.) ismételten a feltámadástanára történő utalást lát (vö. 22:13;
51:1; 61:5), ám valószínűbb, hogy ez esetben a kinyilatkoztatás hatására az igazak közé megtérő sze-
mélyről van szó.
26
(Var.) „Felébred a Bölcsesség szendergéséből, felserken az Igazság, és előjön…”
27
A 3. vers vége, illetve a 4. vers eleje így is fordítható: „3. …örökké jóságban vándorol. 4. Örök irgalmá-
ban irgalmasságot gyakorol (az Úr) az igazzal…”
28
(Var.) „…és hatalmat ad neki, hogy igazságban és irgalomban ítéljen majd…” Ez utóbbi (csupán egy
kézirat által megőrzött) variáns azt a (későbbiekben explicit módon is kimondott) interpretációt is lehe-
tővé teszi, hogy az ítélő Úristen mellett az igazak is részt vesznek a büntetés kiszabásában és végrehaj-
tásában. Vö. 96. fejezet; Bölcs. 2–5. fejezet.
29
A végidőre jellemző a bűn teljes megsemmisülése. Vö. még 91:17.
30
Az érvekhez lásd: Black (1985. p. 288.).
154
lunk követett sorrend helytállóságát. (A diszlokációk az etióp szövegben jelentős

változásokat eredményeztek. Vö. a 91:10–11. versekhez írott jegyzetekkel.)
Az apokalipszis szövege szoros kapcsolatot tételez az Álmok könyvében szereplő Ál-
latszimbólum-látomással. Ugyanakkor mindmáig nem tisztázott elégséges módon, hogy
a Hetek apokalipszise az utóbbi kivonatának vagy éppen forrásának tekintendő-e.
93. FEJEZET
1. Ezek után Henok hozzáfogott, hogy előadja a könyvek31 tartalmát.32 2. Így szólt:
„Az igazság fiairól, a világ választottairól33, az igazságosság és hűség ültetvényé-
ről34 (akarok) beszélni nektek, és tudtotokra adni (e dolgokat), fiaim. Én, Henok,
úgy, amint egy égi látomásban megjelent nekem, és amint a szent angyalok sza-
vaiból tudom, valamint a mennyei táblákról megértettem.35” 3. Akkor hozzálátott
Henok, hogy a könyvekből beszéljen,36 és így szólt: „Hetediknek születtem37 az
első héten, amikor még az igazságosság38 és a hűség uralkodott.39 4. Utánam, a
második héten nagy erőszak és csalárdság40 üti fel a fejét, akkor jön el az első
31
Henok a most következő kinyilatkoztatás tartalmához a mennyei táblák tanulmányozása során jutott
hozzá. Vö. 81:1–4; 82:1–4.
32
Az etióp szöveg e mondatnál romlott. (Var.) „Ezek után Henok újabb beszédbe kezdett, mondván:…”
33
Az arámiban szereplő szóösszetétel fordítható „az örökkévalóság választottainak” is. A kifejezés több-
féle módon értelmezhető: jelentheti 1. az (eljövendő) örök élet várományosait, 2. egy örökké fennmara-
dó közösséget 3. vagy éppen a kezdetektől kiválasztott személyek gyülekezetét.
34
Az ültetvény (ahogyan a könyv más részeiben is [vö. 10:3; 16–17. fejezet]) Izrael szimbóluma. A vers
elején használt három kifejezés egyetlen csoport – az Izrael kebelén belül megmaradó igaz választottak
közösségének – leírására szolgál. Ők az apokalipszis hősei és egyben címzettjei.
35
(Var.) „(Minden) feltárult előttem egy égi látomásban, a Virrasztók és a szent angyalok szavaiból min-
dent megtanultam, és a mennyei táblákon mindent elolvastam és megértettem...” A triád a henoki tra-
díció három „forrására” utal.
36
(Var.) „Ezek után Henok belekezdett beszédébe, mondván:…”
37
Henok az Ádám utáni hetedik generáció tagja. (Vö. Gen. 5:1–24; Júd. 14.) A hetes szám már a mezopotámiai
kultúrában is a teljesség, a tökéletesség szimbóluma. (Endres-Schimmel. pp. 146–154.) Henok és a mezo-
potámiai hagyomány számos alakja között találunk figyelemre méltó párhuzamokat: Enmeduranki, Szippar
7. uralkodója az álomfejtők és látnokok csoportjának vezetője. Városa, Szippar a napisten kultuszának köz-
pontja. (Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy Henok életkora a bibliai hagyomány szerint 365 év,
a szoláris naptár alapegysége, továbbá hogy a henoki hagyomány jelentős részében kitüntetett helyet foglal
el a szoláris időszámítási ciklus.) További analógia kínálkozik Utnapistim/Atrahaszisz alakjával, akit – a
Gilgames-eposz elbeszélése szerint – az emberiséget elpusztító özönvíz után Enlil az egekbe emelve „istenné
tesz”. Vö. még Collins. pp. 45–46. A téma részletes ismertetéséhez vö. Kvanvig 1988.
38
Az első generációnak tulajdonított igazságosság a henoki levélben a legfőbb erény, az ideáltípus leg-
kézzelfoghatóbb jellemzője.
39
(Var.) „az én időmig késlekedett az igazság(os ítélet)…” Black (1985. p. 289.) szerint az emberiség
demoralizációja már Henok előtt (Járed napjaiban) kezdetét vette.
40
Az erőszak és a csalás a henoki levélben leginkább ostorozott két vétség prototípusának feleltethető meg:
az erőszak mindenfajta szociális igazságtalanság, a csalás az eltorzított, meghamísított tanítás summája.
155
HENOK ELSŐ KÖNYVE
végóra41, és (csak) egy ember42 fog megmenekülni. Miután véget ér (a pusztu-

lás, ismét) megszaporodik a gonoszság, és Ő törvényt43 szab majd a bűnösök-
nek. 5. Ezután, a harmadik hét végén egy embert választanak ki az igaz ítélet
ültetvény(ének letéteményeseként).44 Utána jön el az igazság ültetvénye45 örök
időkre.46 6. Később, a negyedik hét végén kinyilvánítják a szentek és igazak lá-
tomását,47 törvényt48 alkotnak az összes jövendő nemzedék számára, és egy (kö-
rülkerített) kertet49 adnak (majd) nekik50. 7. Mindezek után, az ötödik hét végén
mindörökre felépül a dicsőség és uralom háza51. 8. A hatodik héten csupa vakok
élnek majd, és bölcsesség híján istentelenségbe merülnek el mindahányan. Ezen
a héten egy férfi felszáll (az égbe),52 a hét vége felé a királyság háza tűzben ég
el, és ekkor szóródik szét a választott gyökér fajtája.53 9. Mindezek (bekövetkez-
te) után, a hetedik héten egy pártütő nemzetség emelkedik fel. Számos dolgot
cselekszenek, de minden tettük hűtlenség lesz.54 10. E hét végén kiválogatják
41
A vízözön büntetése. Vö. Gen. 6–9.
42
Noé
43
Utalás a vízözön után Noénak adott törvényekre. Lásd: Gen. 8:20–22 és 9. fejezet. Egy alternatív értel-
mezés (Black 1985. p. 290.) a törvényadást Noéra vonatkoztatja (vö. Jub. 6:8; 7:20).
44
A vers értelmezésére három alternatív magyarázat létezik: 1. Ábrahám – és a belőle származó Izrael – az
a „csatorna”, melynek révén az isteni igazság a világba behatolhat. Ezáltal személye a jövendőbeli isteni
ítélet nélkülözhetetlen előfeltétele, előkészítője és letéteményese. 2. Reese (p. 27) a helyet 2Bar. 57:2-vel
hozza kapcsolatba. Eszerint Ábrahám még életében az eljövendő ítélettel kapcsolatos kinyilatkoztatásban
részesült. 3. Dexinger (p. 178.) – aki a versben szereplő szóösszetételt „igaz törvény” alakban adja vissza – a
versben egy olyan hagyományra lát utalást, amely szerint Ábrahám már életében birtokolta a (később kinyi-
latkoztatott mózesi) törvény néhány alapvető részletét. Vö. pl. a Jubileumok könyvének szemléletével.
A részleteket övező bizonytalanság ellenére mindhárom interpretáció közös motívuma: Ábrahám
személyének kiválasztása és (egyfajta) kinyilatkoztatással való összekapcsolása párhuzamot tételez fel,
egyrészről az első generáció revelációjának választott címzettje, Henok és a későbbi pátriárka szemé-
lye között, másrészről Ábrahám és a hetedik hét végén kiválasztásra kerülő (és új kinyilatkoztatásban
részesülő) igazak közössége között.
45
A bálványimádásnak hátat fordító Ábrahámmal (és a belőle kinövő történeti Izraellel) jelenik meg ismét
a világban a Henok eltávozása óta hiányolt legfőbb erény: az igazság.
46
(Var.) „Utóda az igazság ültetvényeként jön el örök időkre…”
47
Talán Isten hatalmának megnyilvánulása Egyiptom felett. A szentek és igazak az angyalok. (A Jubileu-
mok könyvének értelmezése szerint az exodus eseményeiben jelentős szerep jut az angyaloknak.)
(Var.) „kinyilvánítják a szentek és az igazság látomását…”
48
Ez a mózesi törvény egyetlen említése a teljes henoki korpuszban.
49
Némelyek a palesztinai honfoglalásra, mások a sátorszentélyre vonatkoztatják. Ha a Qumránban talált
4Q247 valóban a Hetek apokalipszisének kommentárja, akkor ez utóbbi értelmezés a helytálló. Az etióp
névszó megegyezik az Állatszimbólum-látomásban használt kifejezéssel. (Vö. 89:2.)
50
(Var.) „…és egy sátrat építenek abban.” (Henok szövegének kopt fordítása alapján.)
51
A salamoni Szentély (és talán a dávidi dinasztia, vö. 2Sám. 7:16.). (Var.) „…a dicsőséges királyság temploma.”
52
Illés próféta, akinek elragadtatására (2Kir. 2:11) utal a szöveg (Var.) „…egy férfit a magasba emelnek.”
Noé, Ábrahám és Illés az eszkhatologikus periódusban kiválasztásra kerülő igazak előképei. Vö. 93:10-el.
53
A júdai állam és a dávidi királyság megszűnése Kr. e. 586-ban és az ezt követő áttelepítések, a babiloni
fogság ideje. (Var.) „...és ekkor szóródik szét az erős gyökér fajtája.”
54
Ez az időszak a fogságból való visszatéréstől a szerző jelenéig tart. A versben említett „hűtlenség” több
módon definiálható: idegen kultuszok, kulturális hatások, vegyes házasságok stb.
156
a választott igazakat az igazság örök ültetvényéről,55 hogy hétszeres tanításban

részesüljenek az Ő teremtő (művéről).56
A Hetek apokalipszisének második része

(91:11–17. VERSEK)
91. FEJEZET
11. Ezután kitépik a gonoszság gyökerét, és a bűnösök kard57 által vesznek el, az
istenteleneket mindenütt kigyomlálják, az erőszak kitervelőire és az istenkárom-
lókra pedig karddal sújtanak le.58 12. Majd újabb hét következik, a nyolcadik: az
igazság (hete).59 Egy kardot kap majd, hogy igaz ítéletet tegyen az erőszaktevő-
kön,60 a bűnösöket pedig az igazak kezébe adják. 13. E (hét) vége felé házakat
szereznek majd igazságosságuk miatt,61 és egy házat építenek a nagy királynak,
dicsőségben,62 örök időkre.63 14. Ezek után, a kilencedik héten feltárul az igazsá-
gos ítélet64 az egész világ előtt,65 az istentelenek minden tette véget ér a földön, a
55
A teljes Izraeltől („igazság örök ültetvénye”) elkülönül a választottak („igazi Izrael”) kicsiny csoportja
(haszidok?, qumrániak?). (Var.) „…az igazak elnyerik jutalmukat.”
(Var.) „E hét végén az igazság tanúinak választják az igazakat az igazság örök ültetvényéről…”
56
A 93. fejezet 10. és a 91. fejezet 11. verse az apokalipszis csúcspontja: az igazak kiválasztásának és az
új kinyilatkoztatásnak az ideje. (Ugyanakkor ez az írás szerzőjének jelene is.) Az új kinyilatkoztatásként
értelmezett tanítás magába foglalja a henoki korpusz legfontosabb elemeit: az isteni törvény partikuláris
értelmezését, a kozmoszról tudósító ezoterikus információkat és az elközelgő, eszkhatologikus érvényű
ítélet hírüladását. Black (1985. p. 291.) a mondat végét glosszának tekinti, melyet a szöveg (etióp) fordí-
tója illesztett volna szövegbe, mintegy átvezetésül az etióp változatban e helyütt olvasható természetes
teológiai (93:11–14) leírás elé, vö. még a 93:11–14 elé írt bevezetővel.
57
A kard a bibliai szimbolikában az isteni ítélet jele. Vö. Iz. 34:6.
58
E vers fennmaradt arámi töredékei jóval szűkszavúbban fogalmaznak, a bővítmények megjelenése az
etióp szöveg továbbírásával és az új kontextushoz igazításával magyarázható.
(Var.) „(Akkor) mind kiirtják (majd az igazak) a gonoszság alapjait és a csalárdság építményét azért
hogy meg lehessen tartani az ítéletet.”
59
Ez az időszak már az eszkhaton kezdete, ugyanakkor néhány részlet még történelmi utalásként kezel-
hető. Vö. 90:19 és 1Mak. 3:3.
60
(Var.) „Egy kard adatik az összes igaznak, hogy igaz ítéletet tegyenek az erőszaktevőkön…”
61
Az igazságosan szerzett vagyon az istentelenek becstelen meggazdagodásának (a prófétai irodalom és a
henoki panaszok többszöri tárgyának) ellentéte, eszkhatologikus viszonzás a jelen sanyarú helyzetéért.
Vö. még Mk. 10:29–31.
62
(Var.) „…a nagy király dicsőségére…”
63
(Var.) „E hét vége felé javakat szereznek igazságban, és felépül a Hatalmas királyságának temploma,
dicsőségének nagyságában, az örökkévalóság minden generációja számára.” Vö. még 90:28.
64
Nickelsburg (2001. p. 449.) az etióp névszót „törvény” értelemben interpretálja (vö. 93:5-höz írt jegy-
zett), és a verset egy egyetemes érvényű eszkhatologikus törvényre vonatkoztatja. (A választottak által
a hetedik és nyolcadik héten meghonosított igazság ekkortól egyetemes méreteket ölt.) Black (1985.
pp. 293–294.) szerint a Hetek apokalipszise a közelgő ítélet három fázisáról tud: 1. az Izrael feletti ítélet
(91:12–13), 2. ítélet az egész emberiség felett (14. vers), 3. a Virrasztók elítélése (15. vers.).
65
(Var.) „…melyben kinyilvánítják az igazság törvényét a föld minden gyermeke számára…”
157
HENOK ELSŐ KÖNYVE
világ fel lesz jegyezve a pusztulásra,66 és mindenki meglátja majd az igazság útját.
15. Mindezek után, a tizedik héten, a hetedik részben hozzák meg az örök ítéletet,
melyet a Virrasztókon és a hatalmas és örök mennyen hajtanak végre, (az elszámo-
lást), ami az angyalok között veszi kezdetét.67 16. Az első égbolt eltűnik és elenyé-
szik,68 egy új jelenik meg, és (attól kezdve) az ég összes erői hétszeres fénnyel fog-
nak világítani örök időkig.69 17. Ezek után megszámolhatatlanul sok hét következik
majd jóságban és igazságban,70 örök időkig, a bűnt pedig nem említik többé.71
Henok kinyilatkoztatásainak összefoglalása (töredék)

(93:11–14. VERSEK)
A korai exegetikai hagyomány nehezen tudott megbirkózni e retorikai kérdésso-

rozat értelmezésével. Különösképpen nehezítette az értelmezést az a tény, hogy
a passzus eredetileg a Tíz hetes apokalipszis szövegébe ékelődve (a hetedik és a
nyolcadik hét között) állt. A szöveg e pontján a passzus tartalmát az igazaknak
kinyilvánított „hétszeres bölcsesség”-gel azonosították. Ugyanakkor többen fel-
ismerték, hogy a versek számos ponton Henok korábbi látomásaira utalnak visz-
sza. Több kommentátor véleménye szerint a szöveg a henoki korpusz más pontjá-
ról (talán Az égi fények mozgásának könyvből) került volna jelenlegi helyére. A
henoki könyv arámi töredékeinek felbukkanása után e hipotézisek jelentős része
revideálásra szorult. Az arámi szövegváltozat tanúsága szerint a szakasz egy-
koron hosszabb lehetett (az arámiban 13 sorral), ugyanakkor bizonyíthatóan az
általunk is elfogadott helyen (tehát a teljes Tíz hetes apokalipszis után, illetőleg
94:1 előtt) állt.
Másrészről Stone (pp. 415–452) elemzése nyomán az is világossá vált, hogy e
töredékesen ránk maradt szövegrész egy nagyobb (a bibliai bölcsességirodalom-
tól a kései apokaliptikus hagyományig nyúló) hagyományos műfaj képviselője.
E szövegek az emberi tudás hatókörén túlmutató kozmikus jelenségek listaszerű
felsorolásait tartalmazták, melyek ismeretére csak az isteni „megvilágosítás” ál-
tal lehet szert tenni.
66
(Var.) „…az istentelenek minden tettét eltörlik a földről, és egy örök mélységbe vetik…”. A fennmaradt
arámi töredékek ez utóbbi olvasatot támogatják.
67
A mondat második része romlott. (Var.) „…a hetedik részben hozzák meg az örök ítéletet, melyet az
örök mennyei Virrasztókon hajtanak végre, és ami az angyalok között kezdődik.
(Var.) „…és elérkezik az égi szentekre váró nagy ítélet kitűzött ideje.”
(Var.) „…a nagy ítélet, melyben bosszút áll az angyalokon.”
68
Vö. Iz. 66:17; 66:22; Jel. 21:1.
69
Vö. Iz. 30:26.
70
(Var.) „…megszámlálhatatlanul sok hét, melyekben igazságot és irgalmat gyakorolnak…”
71
Vö. még 92:5-höz írt jegyzet. Black (1985. pp. 294–295.) egy arámi töredékre (4Q212 = 4QEng 1 ii
13–17) hivatkozva még egy verset (17b) feltételez e helyen. A versnek az etióp szövegben nincs nyoma,
ezért a fordításból kihagytuk.
158
Mindezek ismeretében Nickelsburg (2001. pp. 451–452.) szerint a passzus

funkciója az, hogy összegezze Henok kozmikus és földi utazásainak tartalmát (a
henoki kinyilatkoztatás egy jelentős részletét), melyet a főszereplő a földre visz-
szatérve megoszt közvetlen családtagjaival, majd az ő közvetítésükkel az igazak
minden nemzedékével. Ily módon a rész átmenetet képez a henoki korpusz koráb-
bi narratív darabja (A virrasztók könyve) és a henoki levél tárgyát képező etikai
tanítás között. Ezt az értelmezést látszik erősíteni a henoki hagyomány egy későbbi
változatának, az ószláv nyelven ránk maradt 2Henok könyvének hasonló struktu-
rális felépítése is. Black (1985. p. 286.) nem lát ilyen szoros összefüggést Henok
utazásai és a bibliai bölcsességirodalom (Iz. 40:12–13; Jób. 38:33 skk; Péld.
30:4; Bölcs. 7:15–21) keretei közé könnyűszerrel beilleszthető versek között.
93. FEJEZET
11. Van-e valaki az emberek fiai között, aki képes lenne a Szent hangját hallgatni
úgy, hogy nem remeg?72 Ki az, aki átláthatná gondolatait? Ki tekinthetné át az ég
összes alkotásait? 12. Mert ki az, aki fölfoghatná a menny cselekedeteit, (aki képes
lenne) meglátni egy lelket vagy egy szellemet,73 és beszélni tudna (róla). Vagy (aki)
az égbe szállhatna, hogy lássa és megértse annak összes széleit, és (olyat) tegyen,
mint ők?74 13. Akad-e olyan az emberek között, aki ismerhetné a föld széltét s hosz-
szát?75 Kinek mutatták meg mindezen méreteket?76 14. Vagy létezik e valaki, aki is-
meri az égbolt hosszát,77 hogy mekkora a magassága vagy azt, hogy min nyugszik,
vagy akárcsak a csillagok számát, és hogy hol térnek nyugovóra az égi fények?78
Henok figyelmeztető szavai a két ösvényről79

(94:1–5. VERSEK)
A két ösvényről szóló tanítás szövegünkben található legbővebb kifejtése teo-

retikus keretként és egyszersmind bevezetésként szolgál a következő, intésekből
és buzdításokból álló szakasz előtt. A szerző által közvetített világkép szerint az
ember mindig válaszúton áll. Az „igazság ösvénye” a bölcsek által helyesen in-
72
Vö. 14:24–16:3.
73
A bevett értelmezés szerint az utalás Henok alvilági útjára vonatkozik.
(Var.) „…(aki képes lenne) meglátni lelkét (Isten lelkét?) vagy szellemét…” Vö. Iz. 40:13. Black
(1985. p. 287) szerint a természeti jelenségekben megnyilvánuló numinózus elemről lenne szó, vö.
Iz. 30:33; 2Sám. 22:16.
74
Vö. Péld. 30:4.
75
Vö. 17–19., illetőleg 21–32. fejezetek.
76
Vö. Jób. 38:5.
77
A teremtett világ felmérhetetlensége az embert a transzcendencia felé irányítja. Vö. Jer. 31:37; Jób. 11:8.
78
Vö. 18., 32., 72–82. fejezetek.
79
Vö. 91:18-hoz írott jegyzettel.
159
HENOK ELSŐ KÖNYVE
terpretált (98:9–99:2) isteni akarat engedelmes megismerésén és elfogadásán

(99:10) keresztül vezet el az „életre”, miközben a jelen látszólagos reményte-
lenségei közepette is fenntartja a reményt Isten igazságosságában. Míg a má-
sik útnak, a sötétségbe és halálba torkolló „erőszak útjá”-nak, valamint a rajta
járók cselekedeteinek és örök büntetésének életteli képekkel megrajzolt leírásai
a negatív oldal jellemzőit próbálják meg érzékeltetni, a következő fejezetekben
elhangzó ígéretek és buzdítások a jelen passzusban megfogalmazott felszólítások
részletesebb kifejtéseként értelmezhetők.
A passzus minden valószínűség szerint a henoki testamentum és nem a levél
részét képezte. Vö. a 81. fejezet bevezetéseként írt jegyzettel.
94. FEJEZET
1. Most pedig azt mondom nektek, fiaim:80 „Szeressétek az igazságot és benne

járjatok, mert követésre méltók az igazság ösvényei, míg a gonoszság útjai ha-
mar elenyésznek és elpusztulnak. 2. Egy eljövendő nemzedék néhány tagjának81
feltárulnak az erőszak és a halál82 útjai.83 Ők azonban megtartóztatják magukat
tőle, és nem követik azt.” 3. Hozzátok szólok most, igazak: „Ne járjatok gonosz
ösvényeken, az erőszak és a halál útjain, ne közelítsetek hozzájuk, nehogy el-
pusztuljatok!84 4. Inkább az igazságot keressétek85, és az (Istennek) tetsző életet
válasszátok, a béke útján járjatok, hogy életben maradjatok, és boldogan élje-
tek!86 5. Őrizzétek meg szavaimat szívetek gondolataiban, és ne engedjétek, hogy
kitöröljék őket szívetekből! Mert tudom, hogy megkísértik az embert a bűnösök,
azért hogy megrontsák a bölcsességet87. Nem marad hely a számára88. A kísérté-
sek pedig nem szűnnek.”
80
A bölcsességirodalom tanítását bevezető jellegzetes formula.
81
A Henok után következő prófétáknak (Mózes, Áron stb.) vagy/és a szerző idejében élő választott kö-
zösség tagjainak.
82
A vers a bibliai poézis alapvető formai jellegzetességére, a gondolatritmusra épül. Ennek egyik válto-
zata a párhuzamos mondatrészek közötti ok-okozati összefüggésekre irányítja a figyelmet. Eszerint az
erőszak útjai a halálba vezetnek, míg az igazságos élet jutalma az élet (vö. a 4. verssel).
83
Vö. Deut. 30:15; Péld. 14:12; Jer. 21:8.
84
Vö. 91:4; 104:6.
85
A héber „keresni” ige ebben a kontextusban a kinyilatkoztatott isteni törvény interpretációját is jelent-
heti.
86
A vers a Mózes búcsúszavait idéző Deut. 30:19 bővített parafrázisa.
87
A bölcsesség megrontása jelentheti a kinyilatkoztatott hagyomány helytelen interpretációját (vö. 98:9–
99:2) vagy az igazak elnyomását. Az intelem szerzője számára ez a bűn két archetípusa, ami ellen a
következő fejezetek figyelmeztetései irányulnak.
88
A bölcsesség számára. Vö. 42. fejezet.
160
HENOK ELSŐ BESZÉDE

(94:6–96:3. VERSEK)
Henok első beszéde két szimmetrikus részre oszlik (94:6–95:3 [= jajszavak, ki-
egészítés, biztatás], illetőleg 95:4–96:3 [= jajszavak, biztatás, kiegészítés]). Az
első rész jajszavai a gazdagok által elkövetett erőszakos cselekedeteket ostoroz-
zák, míg az igazaknak címzett biztatás (a közeli végítélet reményében) kitartásra
ösztönöz. A részlet számos tartalmi és formai párhuzamot mutat a henoki levél
99:12–100:4. verseivel, ugyanakkor mindkét szakasz érezhetően egy korábbi,
jeremiási passzus (Jer. 22:13–19) hatása alatt áll.
A második részben a szerző ismételten bizonyos szociális igazságtalanságok
ellen emeli fel a szavát, míg az igazaknak biztonságot ígér az eljövendő ítélet
idejére. A teljes szakasz a közelgő ítélet témájának programadó bevezetéseként
jellemezhető.
Jajszavak a gazdagok és erőszaktevők felett

(94:6–95:2. VERSEK)
6. Jaj azoknak, akik a gonoszság és az erőszak építményét89 emelik, akik a csalás-

ra alapoznak; hamarosan pusztulást látnak, nem lesz békességük!90 7. Jaj azok-
nak, akik bűnben építik házaikat,91 mert minden alapjukról lerombolják őket,
és kard által vesznek el! Azok pedig, akik aranyat és ezüstöt szereznek, közeli
ítéletben lelnek pusztulást.92 8. Jaj nektek, gazdagok,93 mert gazdaságotokban
bíztatok,94 bizony (hamar) elváltok vagyonotoktól, mert nem emlékeztetek meg
a Magasságosról a jólét idején! 9. Istenkáromlást95 és gonoszságot műveltetek,
méltók vagytok a vérontás és a sötétség napjára, (rászolgáltatok) a nagy ítélet
idejére.96 10. Ezért mondom nektek és tudatom veletek, hogy elvet titeket Ő,
89
A henoki levél szerzőjének kedvelt metaforája a bűnt építményhez hasonlítani. A metafora használatá-
hoz vö. még 91:5; 99:12–13; Mt. 7:26–27.
90
Vö. Iz. 48:22; Iz. 57:21. Vö. még az 1:8-hoz írt jegyzettel.
91
Vö. Jer. 22:13.
92
(Var.) „Azok pedig, akik aranyat és ezüstöt szereznek az ítéletben, hamarosan pusztulást látnak!” Ez a
variáció a földi igazságszolgáltatás során elkövetett visszaélésekre utal. Vö. 95:6 és 100:10.
93
A vagyonosoknak címzett szemrehányások szétszórtan találhatók a teljes henoki levélben. E legelső
felbukkanás programadónak tekinthető, amennyiben ez az egyetlen hely, ahol a megfogalmazás explicit
módon a gazdagok ellen irányul.
94
Vö. Deut. 8:17–18; Péld. 11:28; Zsolt. 49:7; Mt. 6:19.
95
A jólét és az anyagi javak végső forrása (Isten) helyett a vagyonba vetett bizalom Isten hatalmát sérti és
tagadja, szerzőnk szerint tehát blaszfémiának minősül.
96
A szerző apokaliptikus világképe szerint a bűnösök mintegy „elő vannak jegyezve” a pusztulásra (vö.
még 98:10; 99:6). Ez az – isteni ítélet megmásíthatatlanságát sugalló – elképzelés vigaszul szolgálhat
az elnyomottak számára.
161
HENOK ELSŐ KÖNYVE
aki teremtett; nem könyörül bukásotokon, hanem örvendezni fog Teremtőtök97 a

pusztulástokon. 11. Tanúbizonyságul lesznek igazaitok98 azokban a napokban a
bűnösök és istentelenek ellen.
95. FEJEZET
1. Bárcsak esőfelhők lennének szemeim, hogy megsiratnálak titeket, felhőként önte-

ném könnyeim, hogy nyugalmat találjak szívem bújára!99 2. Ki engedte nektek, hogy
gyűlöletet és gonoszságot szítsatok? Bárcsak utolérne titeket az ítélet, ó bűnösök!100
Biztatás az igazaknak
(95:3. VERS)
3. Ne féljetek a bűnösöktől, ti igazak, mert ismét kezeitekbe adja101 őket az Úristen,

hogy szíveteknek tetsző ítéletet tartsatok felettük.
Újabb jajszavak
(95:4–7. VERSEK)
4. Jaj nektek, akik feloldhatatlan átkokat szórtok, bűneitek miatt távol lesz tőletek
a gyógyulás!102 5. Jaj nektek, akik gonoszsággal fizettek felebarátotoknak, mert ti-
teket is tetteitek szerint fizetnek majd ki!103 6. Jaj nektek, hamis tanúk, és azoknak,
akik gonoszságot mérnek;104 hamarosan elpusztultok!105 7. Jaj nektek, ó bűnösök,
mert az igazakat üldözitek, kiszolgáltatnak titeket, és magatok is üldözötté vál-
tok, ti igaztalanok! Rátok nehezedik majd az (igazak) igája.106
97
A vers Isten teremtő és szabadító cselekedeteinek elsőként Deutero-Izajásnál olvasható összefüggéseire
épít. Az ember teremtett státusának tudatosítása az emberi teremtmény kiszolgáltatottságát, az Isten
irgalmára való rászorultságát kell(ene), hogy felidézze a bűnösökben, függetlenségük fenomenális ta-
pasztalata helyett. A megfogalmazáshoz lásd: 89:58; Zsolt. 2:4; Zsolt. 37:13.
98
A közöttetek élő igazak.
99
Vö. Jer. 9:1.
100
A vers értelmezése bizonytalan. Az első félmondat óhajként is értelmezhető („gyűlölet és gonoszság
[legyen osztályrészetek]”), míg az utolsó félmondat néhány kéziratban kijelentő módban áll.
101
E mondat a bevezetőben vázolt buzdítósémák első fajtájának, a szent háborúk kontextusában elhangzó
biztatásnak egy gyakori elemét alkalmazza. Vö. pl. Num. 21:34.
102
A vers értelmezése bizonytalan. Charles (APOT. p. 266.) a mágikus gyakorlatokra való utalásként ér-
telmezi, míg Nickelsburg (2001. p. 464.) az „átkokat” egyszerűen ártalmas cselekedeteknek tartja.
103
Vö. 100:7; Péld. 17:13; Péld. 24:29; Róm. 12:17.
104
(Var.) „…akik a gonoszságot követik…”
105
A vers a földi igazságszolgáltatás visszásságait idézi fel. Vö. a 94:7-hez fűzött kiegészítéssel.
106
A vers nehezen értelmezhető, hiszen az egyes mondatrészek alanyai nem azonosíthatóak egyértelmű-
en. (Var.) „…kiszolgáltatjátok (ti. a bűnösök) (majd) őket (az igazakat), és igazságtalanul üldözőbe
162
Két újabb biztatás

(96:1–3. VERSEK)
96. FEJEZET
1. Reménykedjetek,107 ti igazak, hiszen hamarosan elpusztulnak előletek a bűnösök,

tetszésetek szerint rendelkeztek majd velük! 2. A bűnösök szorongatásának napjaiban
felemelkednek utódaitok, magasra szállnak, mint a sasok; fészketek feljebb lesz a
keselyűk (lakhelyeinél)108. Magasra hágtok, és eltűntök a föld repedéseibe és a sziklák
mélyére a bűnösök elől, mint a szirti borz.109 Sóhajtoznak és sírnak majd miattatok,
mint az éji madár110. 3. Ne féljetek, ti szenvedők, hiszen közeleg már az enyhülés,
mennyei fény ragyog majd rátok,111 és a megnyugvás hangját halljátok az égből!112
HENOK MÁSODIK BESZÉDE

(96:4–98:8. VERSEK)
Henok második beszéde (az előzőhöz hasonlóan) elsődlegesen az igazakat sa-

nyargató hatalmasok és tehetősek ellen irányul. Jólétük nem isteni kiválasztott-
ság jele, mint ahogyan gazdagságukba vetett bizodalmuk is hiábavalónak bizo-
nyul. Bűnös tetteikért maguk fogják viselni a felelősséget, hiszen a mennyben
összes vétkük feljegyzésével már kezdetét is vette az isteni ítélet, mely a jelenlegi
állapotok totális transzformációjához, az igazságtalanság megszűnéséhez ve-
zet. A szakasz (az előzőhöz hasonlóan) formailag két párhuzamos részre oszlik
(96:4–97:6, illetőleg 97:7–98:8.).
veszitek őket. Igájuk (az igazaké) rátok nehezedik majd.” Black (1985. p. 298.) az első félmondatot
a bűnösök tevékenységére vonatkoztatja, míg a másodikat (96:1-hez kapcsolva) az igazakhoz intézett
beszéd részeként kezeli: „Ami titeket illet (ó, igazak), kiszolgáltatnak majd, és igaztalanul üldöznek
titeket. Igájuk (a bűnösöké) rátok nehezedik majd.”
107
(Var.) „Örvendjetek…”
(Var.) „Ne féljetek…”
108
A képekhez vö. Iz. 2:19:21; Jer. 49:16; Jób. 39:30 skk.
109
E természetből kölcsönzött hasonlatok az isteni ítélet idején (rejtett magasságokban) biztonságot lelő
igazakra vonatkoznak.
110
Az etióp névszó (és ebből következően az utolsó félmondat) értelmezése bizonytalan. A fogalom elő-
fordul még: Iz. 13:21; 34:11 és 34:14, Jer. 50:39 etióp fordításában. Az alak egy (panaszos hangja
miatt) közismert madárféle (emlős?). Vö. még a 19:2-höz fűzött kiegészítéssel.
(Var.) „Sírni és sóhajtozni fognak miattatok a démonok.”
111
Vö. 38:2:4; 92:4.
112
Az első beszéd utolsó mondata a bevezetőben említett kontrasztok egyikének tipikus példája. A látszó-
lag sötét és fájdalommal teli világ (a küszöbönálló ítélet után) az ellentétébe csap át, örök enyhülést és
megnyugvást szolgáltatva az elnyomottaknak. A biztatás a bevezetőben említett kétféle buzdításforma
második változatát (az igazak eljövendő dicsőségének leírását) szemlélteti. Vö. Iz. 41:10; 43:1.
163
HENOK ELSŐ KÖNYVE
Jajszavak a gazdagok felett

(96:4–8. VERSEK)
4. Jaj nektek, bűnösök, mert gazdagságotok elhiteti veletek igaz voltotokat, de szíve-
tek bűnösnek hirdet titeket!113 Tanúbizonyságul szolgál ez a szó114 ellenetek, gonosz-
ságaitok emlékeztetőjéül. 5. Jaj nektek, akik a búza javával éltek,115 jóféle forrásvizet
isztok,116 és erőtök teljében a gyengéken tapostok! 6. Jaj nektek, akik bármikor ihat-
tok,117 mert hamarosan megfizetnek nektek, kimerültök és kiszáradtok, mert elhagy-
tátok az élet forrását118! 7. Jaj nektek, gonosztevők, akik csalárdságot és istenkárom-
lást műveltek, emlékeztető jelül lesz ez ellenetek!119 8. Jaj nektek, hatalmasok, akik
erőtök teljében elnyomjátok az igazat, közelít már pusztulásotok napja! Sok boldog
nap köszönt az igazakra azokban a napokban – ítéletetek idején.
Az igazaknak szóló biztatás

(97:4–2. VERSEK)
97. FEJEZET
1. Higgyétek el, ti igazak, hogy megvetés tárgyai lesznek a bűnösök,120 és elpusz-

tulnak a gonoszság napján121! 2. Tudjátok meg,122 (ti bűnösök), hogy eltávolításo-
tokra gondol a Magasságos, és romlásotokon örvendeznek123 az angyalok!
113
A vers a hagyományos deuteronomiumi teológiával (a jólét az isteni áldás jele) polemizálva teszi vizs-
gálat tárgyává a teodícea ősi kérdését.
114
Henok szavai tanúskodnak majd a bűnösök ellenében.
115
Vö. Deut. 32:13–14; Zsolt. 81:17.
116
Az etióp szövegben a mondat romlott. Black (1985. p. 299.) a mondatot a következőképpen javítja
„és új bort isztok”, míg Charles (APOT. p. 267.) a következő szövegjavítást tartja elfogadhatónak „…
és kratérből (nagyméretű, széles hasú, kétfülű, talpas edény, amelyben a lakomákon a bort és a vizet
vegyítették) isszátok a bort…” Vö. Ám. 6:6.
117
A vízforrásokhoz való korlátlan hozzáférés a jólét egyik leglátványosabb jele.
118
A víz (a jólét mellett) a törvény, a kinyilatkoztatott tan ősi jelképe is. Vö. pl. Sir 15:3; CD 6:4. A mon-
dat tartalma ironikus: a látszólagos jólétben dúskáló bűnösök éppen az élet forrását hagyták el, ezért
hamarosan kiszáradnak.
119
Vö. 94:6, 9.
120
(Var.) „Bátorság, ó igazak, hiszen megvetés tárgyai lesznek a bűnösök…”
121
A kifejezés értelmezése bizonytalan. Charles szerint (APOT. p. 289.) „a gonoszság eltörlésére kijelölt
nap” (az ítélet) rövidüléséből származna, egy alternatív magyarázat szerint – éppen ellenkezőleg – arra
utalna, hogy az ítélet a gonoszság legnagyobb elhatalmasodásának idején köszönt be.
122
A felszólítás (ahogy szinonimái is) a henoki levél kontextusában a kinyilatkoztatásként értelmezett
állítás valódiságáért szavatol.
123
A 2. vers címzettjei ismét nincsenek egyértelműen definiálva. Vagy (Blackhez társulva) személyvál-
tást tételezünk fel az 1. és a 2. mondat között, vagy Nickelsburgöt követjük, aki a teljes mondatot az
igazaknak szóló biztatás részeként értelmezi, és a szöveget a következő módon fordítja: „Tudjátok
meg, hogy (igazságtalan) pusztulásotokról (ti. az igazak haláláról) megemlékezik a Magasságos, és
(jogtalan) megsemmisítéseteket leleplezik az angyalok.”
164
Figyelmeztető szavak a bűnösökhöz az ítéletről

(97:3–6. VERSEK)
3. Mit akartok tenni, ti bűnösök, és hová (szándékoztok) menekülni az ítélet ama

napján, ha majd meghalljátok az igazak imáit124? 4. (Akkor már) nem lehettek
olyanokká, mint ők, tanúbizonyságul lesz ellenetek ez a szó: „Bűnösök társai
voltatok.”125 5. Azokban a napokban a szentek126 imája elér az Úristenhez, számo-
tokra viszont az ítélet napjai közelegnek el. 6. Összes gonosz tetteiteket felolvas-
sák majd az Szent és Hatalmas előtt, arcotok elsápad szégyenében, és megtagad-
nak (majd) minden gonoszságra alapozott cselekedetet127.
Jajszavak a gazdagok felett

(97:7–10. VERSEK)
7. Jaj nektek, bűnösök, a tenger közepén vagy a szárazföldön, emlékeztető (fel-

jegyzéseik) kárhozatul (szolgálnak) számotokra!128 8. Jaj nektek, akik törvény-
telenül gyűjtöttetek ezüstöt és aranyat, és így beszéltek: „Nagyon gazdaggá
lettünk,129 kincsekkel bírunk, megszereztünk mindent, amit akartunk.130 9. Most
pedig vigyük véghez, amit kiterveltünk, hiszen (sok) ezüstöt gyűjtöttünk, meg-
töltöttük magtárainkat, és annyi zsellérünk van, mint a víz!”131 10. Mint a víz132,
úgy folyik szét hazugságotok, mert vagyonotok nem marad a tietek,133 hanem
gyorsan elhagy benneteket, hiszen gonoszságban tettetek szert mindenre. Titeket
pedig kiszolgáltatnak az örök átoknak.134
124
A szerző teológiai álláspontja szerint az igazak imái siettetik az ítélet bekövetkeztét. Vö. 9:2; 47:1–4;
99:3; 104:3.
125
(Var.) „Az ő (ti. a bűnösök) sorsukban osztoztok ti is, ti, akik ellen ez a kijelentés felhangzik: „Bűnösök
társai voltatok.” Ez utóbbi variáció talán a hellenizáló zsidók elleni polémiaként értendő.
126
(Var.) „...az igazak…”
127
(Var.) „…és elvet (ti. Isten) majd minden gonoszságra alapozott cselekedetet.” Az utolsó félmondat a
bűn eszkhatologikus érvényű, teljes megsemmisítését jelenti. Vö. 10:16; 92:5; 91:17.
128
A tenger és a szárazföld is vádlóként vesz részt a bűnösök tetteinek megörökítésében. Vö. még 100:10;
104:8.
129
(Var.) „Kincseket gyűjtöttünk és szereztünk, és mindazt, amit kitervelünk, véghez is visszük…”
130
A szöveg szerzője két, explicit módon megfogalmazott „vádpontban” találja vétkesnek a gazdagokat:
1. vagyonukat igazságtalanul szerezték, 2. ugyanakkor elbizakodottan a földi javak mindenhatóságá-
ban hisznek. Egy további, kimondatlan vádpontra a többes szám első személyű alakok gyakori haszná-
latából, és a passzust jellemző gőgös hangnemből („…mindent, amit akarunk…”) következtethetünk:
ez a fajta önző, önközpontú életfelfogás nem talál tetszésre Isten előtt.
131
(Var.) „…sok ezüstöt halmoztunk fel kincseskamráinkban, és sok jószágot (gyűjtöttünk) házainkban,
úgy ömlik (elibénk mindez), mint a víz.”
132
A víz második szerepeltetése ironikus. Ami a gazdagok dicsekvő beszédében a bőség szimbólumának
tűnt, arról gyorsan kiderül, hogy a mulandóság leglátványosabb megjelenési formája.
133
(Var.) „Úgy öntik ki őket, mint a vizet. Félrevezettek titeket, hiszen vagyonotok nem marad meg soká-
ig…” A mondat elejéhez vö. Zsolt. 22:15.
134
Vö. Péld. 3:33.
165
HENOK ELSŐ KÖNYVE
Eskü a bölcseknek és a balgáknak

(98:1–3. VERSEK)
98. FEJEZET
1. Most pedig megesküszöm nektek, ti bölcsek és balgák,135 hogy sok mindent

tapasztaltok136 a földön. 2.137 Mert több ékszert akasztotok magatokra, ti férfiak,
mint az asszonyok, és több tarka holmit, mint egy hajadon a királyi méltóságban,
nagyságban és hatalomban. Az ezüst, az arany, a bíbor, a pompa és a (mindenféle
ízletes) étek úgy ömlik (elébük), mint a víz.138 3. Mégsem nyernek sem tudást,
sem bölcsességet mindezek miatt.139 (Sőt) általa pusztulnak el kincseikkel együtt,
dicsőségük és nagyságuk teljében. Lelküket gyalázatban, öldöklés és nagy sze-
génység közepette vetik a tüzes kemencébe.140
Két eskü a bűnösöknek: a bűn emberi eredetéről és az ítéletről

(98:4–8. VERSEK)
A következő, két részre osztható (4–5., illetőleg 6–8. versek) passzus a bűn okával
és következményeivel foglalkozik. Az első részben a Virrasztók könyvében felvá-
zolt determinista álláspont korrekciójára kerül sor. A bűn az emberi szabadság
(és nem külső okok) következménye. A bűnös felelősséggel tartozik tetteiért.
A második rész a 97:6-ban még csak utalásként felbukkanó kijelentés (a menny-
ben minden bűn feljegyzésre kerül) kiegészítése és továbbfejlesztése. A megsza-
kítás nélkül feljegyzésre kerülő emberi bűnök sora alapvető fontosságú az apo-
135
A bölcs és a balga terminusok a bölcsességirodalom alapvető típusai és lexikai elemei, akik a helyes,
illetve helytelen vallási és erkölcsi gyakorlatok követőit testesítik meg. A bölcs a henoki hagyomány
szerint kinyilatkoztatott isteni igazságban részeseül, és annak megfelelően cselekszik. Vö. 98:9. A bal-
ga ezt a tudást elutasítja és megtagadja. Vö. pl. 98:3.
A bölcs terminus a könyv későbbi fejezeteiben a henoki kinyilatkoztatást elfogadó eszkhatologikus
reményű választott közösség megnevezésére is szolgál.
(Var.) „…ti bölcsek, akik nem (vagytok) balgák…” Ezt a variációt követi Nickelsburg (2001. p. 468.),
aki a teljes szakaszt kizárólag a bölcsekhez intézett felszólításnak tekinti.
136
(Kieg.) „…hogy sokféle törvénytelenséget tapasztaltok…” A kiegészítés feltehetőleg glosszaként ke-
rült a görög szövegbe.
137
A fejezet 2–3. versei a 97:8–10-re utalnak vissza, az ott egyes szám első személyben elhangzó szavakat
a szerző itt harmadik személyben adja vissza.
138
A mondat vége az etióp szövegben bizonytalan. (Var.) „…ezüst és arany szolgál majd ételükül, s úgy
öntik mindezeket házaikban, mint (másutt) a vizet, hiszen nincsen tudásuk, sem belátásuk.” Black
(1985. p. 301.) a következő szövegjavítást indítványozza: „Az ezüst, az arany, a bíbor és az (egyéb)
drága dolgok sorsa a pusztulás. Értékeitek úgy folynak el, mint a víz.” Vö. 97:9.
139
A gazdagságukban elbizakodott bűnösök, akik nem hajlandók meghallani a henoki kinyilatkoztatás
szavát, és nem képesek felfogni tetteik következményeit (a következő versben meghirdetésre kerülő
ítéletet) a szakasz elején említett balgák.
140
Az ítélet itt is a jelenlegi igazságtalan helyzet megfordulását (pompa › gyalázat; gazdagság › szegény-
ség) eredményezi. A képi megjelenítéshez vö. Dán. 3:6, 11; Mt. 13:42.
166
kaliptikus beállítottságú szerző és olvasói számára. Mindez ugyanis azt sugallja,

hogy a transzcendens szférában már folyik az ítélet előkészítése (ezért jegyeznek
fel minden hasznosítható információt), csak idő kérdése, és mindez a földön is
nyilvánvaló lesz. A két esküformula és a tudás megszerzésére biztató felszólítás
ezen állítások kinyilatkoztatásként való értelmezését jelzik.
4. Esküszöm nektek, ti bűnösök, miként egy hegy sosem volt rabszolga, és nem is
válik azzá, s egy domb sem lesz sosem asszonynak lánycselédje, ugyanúgy a bűnt
sem küldték a földre; az ember teremtette azt önmagának. (Ezért) nagy átok lesz
elkövetőinek (osztályrésze). 5. (Ugyanígy) a terméketlenség sem (sorsként) adatik
az asszonynak, hanem kezeinek tettei miatt hal el gyermek nélkül.141 6. Esküszöm
nektek, ti bűnösök, a Hatalmas Szentre, hogy összes gonosztetteiteket ismerik az
égben, és erőszakos cselekedeteitek sem maradnak rejtve vagy elfedve.142 7. Ne
áltassátok magatokat, és ne mondjátok szívetekben, hogy nem tudjátok és nem lát-
játok, hogy minden nap minden bűn feljegyzésre kerül a mennyben a Magasságos
előtt! 8. Tudjátok hát meg mostantól kezdve, hogy mindennap feljegyzik mindazt
az erőszakosságot, amit csak műveltek, egészen ítéletetek napjáig!
HENOK HARMADIK BESZÉDE

(98:9–99:10. VERSEK)
Henok harmadik beszéde a korábban megismert kétrészes struktúrát folytatja: a

passzus egyik fele az isteni törvény (a szerző nézőpontjából) hibásnak tekintett
interpretációja, és ennek korabeli képviselői ellen emeli fel a szavát, míg a másik
rész a bálványimádás gyakorlatát ostorozza. (A két csoport között a 99. fejezet 9.
verse teremt kapcsolatot.) A szakasz záró versében a bölcsek szavára hallgatók
dicséretét olvashatjuk (99:10). E gondolat a szakasz kezdő versére (98:9) adott
feleletként mintegy keretbe foglalja a diskurzust.
141
A 4–5. vers a görög szövegvariánsban egy hosszabb, alternatív változatot tartalmaz. (Nickelsburg
[2001. p. 468.] és Black [1985. p. 91.] is ez alapján korrigálja a szöveget.) (Var.) „A szolgai státusz
nem eleve elrendelt az asszony számára, hiszen a rabnő sem szolgálónak született. Nem fölülről jött
mindez, csupán az elnyomás következménye. A törvénytelenség sem felülről adatott; a bűn következ-
ménye. (Ugyanígy) a terméketlenség sem (sorsként) adatik az asszonynak, gonosz tettei miatt hívják
terméketlennek, és valóban gyermek nélkül hal meg.”
142
Vö. 97:6; 100:10; 104:7–8; Jób. 22:13–14; Zsolt. 73:11.
167
HENOK ELSŐ KÖNYVE
Jajszavak a tévelygők felett

(98:9–99:2. VERSEK)
9. Jaj nektek, balgák, hiszen balgaságotok miatt ér el titeket a romlás; nem hall-
gattok a bölcsekre,143 és nem talál meg titeket a jó!144 10. Most hát tudjátok meg,
hogy a pusztulás napjára szánnak titeket. Ne reménykedjetek, hogy életben ma-
radtok, ó ti bűnös lelkek, eltűntök és elpusztultok, mert nincs mivel megváltani
titeket.145 A nagy ítélet és büntetés napját szánták (osztályrészetekül), és szörnyű
gyalázatot szellemeteknek. 11. Jaj nektek, keményszívűek,146 akik gonoszságot
cselekszetek, és vérrel táplálkoztok147! Vajon honnan ered (mindaz) a jóízű (táp-
lálék), amit esztek és isztok, és elteltek vele? (Nemde) mindazokból a jó dolgok-
ból, amivel Urunk, a Magasságos elhalmozta a földet. (Mindezek miatt) nem lel-
tek békességet!148 12. Jaj nektek, akik a gonoszság műveiben lelitek örömötöket!
Miért reméltek jót önmagatok számára? Tudjátok meg, hogy az igazak kezébe
adnak titeket, (ők) elvágják torkotokat, és irgalmatlanul leöldösnek titeket!149 13.
Jaj nektek, akik az igazak sanyarúságán örvendeztek, nem ásnak (majd) sírt szá-
motokra!150 14. Jaj nektek, akik kiforgatjátok151 az igazak szavait, nem remélhet-
tek életet.152 15. Jaj nektek, akik hazug szavakat írtok, és az istentelenek szavait
(jegyzitek), hiszen azért örökítik153 meg hazugságaikat, hogy hallják őket (az em-
berek), és ne feledjék balgaságukat.154 Nem nyernek békességet, hanem hirtelen
halállal múlnak ki.155
143
(Var.) „…a bölcsek megvetnek titeket…”
144
(Kieg.) „… inkább (mindenünnen) gonoszság vesz körül.”
145
(Var.) „Habár nem is sejtitek, a nagy ítélet és büntetés…”
146
A kifejezés az isteni parancsok előli tudatos elzárkózásra, illetőleg a törvénnyel szembeni hajthatatlan
ellenszegülésre utal.
147
Az utolsó félmondat értelmezése bizonytalan. A legelfogadhatóbb magyarázat szerint a mondat az
étkezési előírások megsértői (hellenizáló zsidók?) ellen irányul. Vö. a 7:5-höz írott jegyzettel.
148
(Var.) „Miből akartok enni, inni és jóllakni? Hiszen mindabból, amivel Urunk, a Magasságos a földet
elhalmozta, nem lesz részetek.”
149
A szöveg szerzőjének álláspontja szerint a közelgő ítélet igazságossága azáltal válik nyilvánvalóvá,
hogy a jelenben elnyomást szenvedő igazak maguk is részt vállalnak az ítélet végrehajtásában. Vö.
még 95:3, 7.
150
A holttest temetetlensége főbenjáró büntetés. Vö. Iz. 14:19; Jer. 8:1–2; 1Mak. 7:17.
151
A most következő néhány vers (98:14–99:2) a törvény értelmezéséről folytatott vita visszhangjaként
értelmezhető. Az egyes nézőpontok ma már – egyéb forrás híján – pontosan nem azonosíthatók.
152
(Var.) „…nem remélhettek szabadulást.”
153
A következő részben nem ritka a mondaton belüli többszöri személyváltás. Általában a többes szám
második és harmadik személyű alakok alternálnak.
154
(Var.) „…hogy azokat hallgassák az emberek, míg mást elfelednek.”
155
(Var.) „Jaj azoknak, akik hazug és félrevezető szavakat írnak, feljegyzik őket, és sokakat tévútra visz-
nek hazugságaikkal, ha meghallgatják őket (az emberek). (Ám nem ők, hanem) ti magatok fogtok
eltévelyedni, és nem lelitek örömötöket, hanem hirtelen halállal múltok ki.”
168
99. FEJEZET
1. Jaj nektek, akik istentelenséget cselekszetek, dicséritek és magasztaljátok a

hazug szavakat; elvesztek, és nem lesz részetek a jó életben!156 2. Jaj nektek, akik
meghamisítjátok az igazság szavait, és eltorzítjátok az örök törvényt, miközben
magatokat bűntelennek tartjátok157! A földön fogják széttaposni őket.158
Bátorítás az igazaknak, hogy imádkozzanak az ítéletért

(99:3–5. VERSEK)
3. Készüljetek, ti igazak, hogy azokban a napokban emlékeztető jelként emeljétek

fel imáitokat, és tanúbizonyságul tegyétek azokat az angyalok elé, hogy (ők) örök
mementóként tárják a bűnösök gaztetteit a Magasságos elé.159 4. Megzavarodnak
(majd) a nemzetek azokban a napokban, és a pusztulás160 napjaiban felkelnek
a népek családjai. 5. Eljönnek a várandósok161 azokban a napokban, idejekorán
világra hozzák magzatukat, (majd rögvest) eltaszítják maguktól gyermeküket.162
Előjön méhükből a csecsemő, de elűzik maguktól még mint csecsszopót, nem
térnek vissza hozzájuk, és nem könyörülnek szeretteiken.163
156
(Var.) „Jaj nektek, akik istentelenséget terjesztetek, és bűnös tetteitekkel dicsőséget és elismerést arat-
tok, elvesztek, és nem lesz részetek a jó életben!” Nickelsburg szerint (2001. p. 488) a vers eredetileg
a bálványimádókat ostorozó szakasz részét képezte, innen került később a törvény hamis értelmezőit
elítélő versek közé, eszerint az etióp szövegben felbukkanó hibákért is az áthelyezéssel együtt járó
tartalmi igazítás a felelős.
157
A mondat második fele az etióp szövegben meglehetősen romlott („…és olyanná teszitek magatokat,
amik [még] nem voltatok: bűnösökké…”), ezért a fordításban a görög változatot követtük.
158
(Var.) „A föld fogja elnyelni őket.” Ez utóbbi variációhoz lásd Koré fiainak történetét (Num. 16:32).
Koré fiai a papi „kaszt” tagjai voltak, így ez a verzió burkolt támadást intéz a jeruzsálemi papság (vagy
annak bizonyos körei) ellen.
159
A szerző álláspontja szerint az igazak imája sietteti az ítélet bekövetkezését. Vö. 97:3-hoz írt jegyzettel.
160
(Kieg.) „…és a bűn pusztulásának napjaiban…” A végidő politikai és társadalmi zavarait hasonlóan
jellemzi 4Ezd. 4:51–5:13. A téma bibliai előzményeihez vö. Iz. 19:2; 2Krón. 15:6.
161
Eredetileg: „akik szükséget szenvednek”. Az iménti variáns az etióp szöveg romlásával könnyen ma-
gyarázható, míg a kontextus az általunk választott fordítást igazolja.
162
Az eszkhatologikus időszak jellemzője a világ biológiai rendjének és az alapvető családi kapcsolatok-
nak a megsemmisülése is. Lásd: Deut. 28:53–57, ahol ugyanezek a hasonlatok a szövetség megszegő-
ire vonatkoznak. Vö. még Mt. 13:17.
163
(Var.) „Eljönnek a várandósok azokban a napokban, megszülnek, majd eladják és elhagyják gyerme-
küket, a terhes asszony meg elvetél. A szoptatós anyák (is) elvetik csecsemőjüket, nem térnek vissza
hozzá, sem a csecsszopóhoz. Nem dédelgetik szeretteiket.”
Avégidők borzalmainak szemléletes leírása Henok következő beszédeiben (100:1–2; 102:1–3.) folytatódik.
169
HENOK ELSŐ KÖNYVE
Újabb figyelmeztetés a tévelygőknek

(99:6–9. VERSEK)
6. Ismét esküt teszek nektek, ó bűnösök, hogy szünet nélküli vérontás napja készül
a bűnnek. 7. (Lesznek,) akik kövek előtt borulnak földre, mások aranyból, ezüst-
ből, fából vagy agyagból faragnak bálványképeket, (megint) mások tisztátalan
szellemeket, szörnyszülötteket és mindenféle bálványokat imádnak (majd) pogány
templomaikban.164 De semmiféle segítséget nem kapnak tőlük. 8. Istentelenségbe
süllyednek szívük balgasága165 miatt, szemük elhomályosul szívük szorongásai166
és (nyomasztó rém)álmaik miatt167. 9. Mindezek miatt168 istentelenné és szorongó-
vá válnak, hiszen minden tettüket hazugságban169 viszik véghez, és köveket szol-
gálnak. Elenyésznek egy szempillantás alatt.170
Boldogok, akik hallgatnak a bölcsek szavára

(99:10. VERS)
10. De boldogok lesznek azokban a napokban mindazok, akik befogadják és

megszívlelik a bölcsesség szavait, (akik) a Magasságos útjain haladnak és az
igazságosság ösvényein járnak,171 és nem közösködnek az istentelenekkel, mert
ők megszabadulnak.
HENOK NEGYEDIK BESZÉDE

(99:11–100:6. VERSEK)
Henok negyedik beszéde – az eddigiektől eltérően – nem tagolódik szembeöt-

lő módon két részletre. A bűnösökhöz címzett jajszavak után a végidő jeleként
(a harmadik fejezetben) megismert társadalmi és családi kötelékek megsemmi-
sülésének képeivel találkozunk, melyet a tanítás értő befogadóinak tett ígéretek
164
(Var.) „…szörnyszülötteket és mindenféle bálványokat imádnak (majd) – mindezt tudatlanságból. De
semmiféle segítséget…” E részletet Tertullianus is idézi. Vö. De idol. 4:22–28.
165
A balgaság a bálványimádás szinonimájaként bevett bibliai toposz. Vö. Deut. 32:6; Jer. 5:21.
166
A bibliai „antropológiában” a szív az értelem és akarat székhelye. A szív szorongása a hamis bálvá-
nyoktól való (megalapozatlan és balga) félelemre vonatkozik, ami vaksághoz (tévelygés) vezet.
167
(Var.) „…és álmotok látomásai tévelygésbe taszítanak benneteket.”
168
A rémálmok és szorongások miatt.
169
A bálványimádók „hazugságnak” nevezett irreális világképe és e torz rendszerre épülő, „a valóságot
szem elől tévesztő” cselekedeteik érzékletes és képszerű leírása teremti meg az összeköttetést a szakasz
által ostorozott másik vétséggel, a kinyilatkoztatás meghazudtolásával, és a szerző által elítélt hamis
interpretációk terjesztőinek csoportjával.
170
(Var.) „Ti és hazug alkotásaitok – amelyeket készítettetek és kőből faragtatok – egyként pusztultok el.”
171
Vö. még Péld. 8:32; Lk. 11:28. (Var.) „…a Magasságos törvényei szerint cselekszenek, és igazságának
ösvényein járnak…”
170
tesznek teljessé. A szakasz számos ponton 94:6–9-re emlékeztet, hiszen mindkét

részlet a jeremiási prófécia (Jer. 22:13–19) hatása alatt áll.
Jajszavak sora
(99:11–16. VERSEK)
11. Jaj nektek, akik rosszat forraltok172 szomszédaitok ellen, a Seolban ölnek majd
meg titeket! 12. Jaj nektek, akik a bűn és a csalárdság (építményét) alapozzátok,173
és akik keserűséget okoztok a földön,174 mert ez által értek véget! 13. Jaj nektek,
akik mások keze munkájának (árán) építitek házatokat,175 és összes építőanyaguk
bűnnek téglái és kövei. Azt mondom nektek: „Nem lesz békességetek!”176 14. Jaj
azoknak, akik megtagadják atyáik fundamentumát és örökérvényű hagyatékát,
lelkük pedig bálványok után lohol177! Nem lesz nyugodalmuk. 15. Jaj azoknak,
akik gonoszságot cselekszenek, az erőszakot pártfogolják,178 és embertársaikat
öldösik a nagy ítélet napjáig, 16. mert Ő elveti dicsőségetek, szívetekbe keserű-
séget önt, és felkelti haragja szellemét, hogy kard által pusztítson el benneteket.
Bűneitekről megemlékezik a szentek és igazak egész (serege).179
Az ítélet képei
(100:1–4. VERSEK)
A szakasz a 99:4–5-ben elkezdett eszkhatologikus tabló második szakasza. A záró

és összegző rész 102:1–3-ban következik majd.
100. FEJEZET
1. Egyazon helyen ütik agyon az atyát és a fiút180 azokban a napokban, a testvérek

együtt esnek el holtukban, amíg folyamként árad széjjel vérük.181 2. Mert senki nem
172
Szó szerint: „…kiterjesztitek a rosszat a szomszédaitokra is.”
173
(Var.) „…akik a bűn és az árulás mértékét készítitek…” A bűnösöket mértékhamisítókként emlegeti
Ám. 8:5; Péld 11:1. A bűn mint építmény metaforájához lásd a 94:6-hoz írt jegyzetet.
174
Black (1985. p. 306.) két etióp kéziratra támaszkodva, a szöveget a következőképpen javítja: „…és
akik dúskáltok a földön…”
175
A vers Jeremiás 22:13 parafrázisa. Ugyanennek a jeremiási helynek egy másik sorát Henok 94:7 hasz-
nálta fel.
176
(Var.) „Bolondok! Nincs irgalom számotokra!”
177
(Var.) „…és örökérvényű hagyatékát, s akiket a romlás szelleme hajt! Nem lesz nyugodalmuk.” Az
iménti variáció explicit démonológiája miatt lehet érdekes. A korszak zsidó irodalmában gyakran talá-
lunk utalásokat kísértő és csábító démonok jelenlétére és működésére. Vö. pl. T. As. 6:2; T. Lév. 3:3.
178
Vö. 100:4.
179
(Var.) „…mert dicsőségeteket a földre vetik, nyomorúságot ültet szívetekbe, felkelti haragját ellenetek,
és mindnyájatokat kard által veszít el. De bűneitekről megemlékezik az igazak egész (serege).”
180
Vö. Ag. 2:22; Ez. 38:21.
181
Vö. Deut.12:24; Zsolt. 79:3.
171
HENOK ELSŐ KÖNYVE
fogja vissza irgalmazón kezét, hogy meg ne ölje a fiát vagy fiának fiát. Nem tartja
vissza kezét a bűnöző tisztelet övezte testvérétől.182 Hajnaltól napszálltáig egymást
öldösik.183 3. Szügyéig gázol a bűnösök vérében a ló, és a (harci) szekér oldaláig184
merül benne. 4. Leszállnak majd az angyalok azokban a napokban a titkos helyek-
re,185 és összegyűjtik mindazokat, akik a bűnt pártfogolták186. A Magasságos pedig
ítéletre emelkedik187 azon a napon, hogy ítélkezzen az összes bűnös felett.
Áldott jövő
(100:5–6. VERSEK)
5. Őrséget állít majd a szent angyalokból minden igaz és szent fölé, amíg eltűnik
a gonoszság, és minden bűn (megsemmisül). Úgy vigyáznak majd rájuk, mint
a szemük fényére.188 Szenderegjenek bár hosszú álomban az igazak, nincs mit
félniük.189 6. Meglátják majd az igazságot a bölcsek, a föld fiai pedig megértik e
könyv190 minden szavát, és ráeszmélnek, hogy gazdagságuk nem képes megóvni
őket, midőn összeomlik a bűn.191
182
Charles (APOT. p. 271.) a mondatot történelmi utalásként I. Arisztobuloszra (Kr. e. 104–103) vonat-
koztatja, aki uralkodásának első évében meggyilkoltatta anyját és fivérét, Antigonoszt. (Vö. Ant. XIII.
11. 1, 2.)
183
Nickelsburg (2001. pp. 499–500.) az első két mondatot átrendezi: „1. Egyazon helyen ütik agyon az
atyát és a fiút azokban a napokban, a testvérek együtt esnek el holtukban. Hajnaltól napszálltáig egy-
mást öldösik, amíg vérük folyamként nem árad szét. 2. Mert senki nem fogja vissza irgalmazón kezét,
hogy meg ne ölje a fiát vagy barátját. Nem tartja vissza kezét a bűnöző tisztelet övezte felebarátjától,
sőt még (saját) testvérétől sem.”
184
Szó szerint: „…magasságáig…”. A görög szövegben „…tengelyéig…” áll.
185
A büntetés helyszíneire. Nickelsburg (2001. p. 510.) a verset a 102:3-ra hivatkozva magyarázza. A „titkos
helyek” szerinte a föld azon pontjai, ahová az emberek az isteni teofánia elől elrejtőznek. Vö. 102:3.
186
Vö. 99:15-el, ahol ugyanez a kifejezés fordul elő. (Var.) „Földre szállnak majd az angyalok azokban
a napokban, titokzatos helyekre tartva, és összegyűjtik mindazokat, akik a bűnt a földre hozták…”
Nickelsburg szerint (2001. p. 500.) az iménti vers utolsó félmondata a Virrasztók történetére utal visz-
sza. A két idősík (a történelem előtti mitikus idő és az ítélet közeljövőjének) egymásba csúsztatása itt is
szándékolt: a gonoszság mindenkori pártfogói a Virrasztók (távoli) leszármazottai.
187
A kifejezés ritkán jelenik meg a teofánia formális leírásaiban, annál gyakrabban találkozunk vele mint
imperatívusszal olyan könyörgésekben, melyek az isteni Bíró eljövetelét sürgetik. Vö. Zsolt. 7:7; Zsolt.
35:23.
188
A kifejezés a sémi nyelvekben is közmondásszerű. Vö. Deut. 32:10; Zsolt. 17:8.
189
(Var.) „És attól az időtől kezdve édes álmot alszanak az igazak, semmitől sem kell többé tartaniuk.”
190
(Var.) „…e levél…”
191
Az utolsó mondat három félmondata ok-okozati viszonyt leíró gondolatritmusként értelmezhető. Akik
megértik e könyv üzenetét (a szerző teológiai álláspontját), azok eljutnak az igazság ismeretére (és
ez által bölccsé válnak), és felismerik, hogy az ítélet beálltával megsemmisül az eddigi, igazságtalan
világrend. Ekképpen a vers burkolt felszólítás a megtérésre.
172
HENOK ÖTÖDIK BESZÉDE

(100:7–102:3. VERSEK)
Henok ötödik beszéde (az előzőhöz hasonlóan) a bűnösökhöz intézett felszólítás.

A szakasz elején olvasható néhány jajkiáltás általánosítva összegzi az eddig el-
hangzott vádpontokat. Ezt követi a beszéd központi témája: a küszöbönálló ítélet
ábrázolása. Ennek első lépéseként az önhitt és engedetlen bűnösöket kiszolgáltat-
ják azon elemeknek, melyek Teremtőjük akaratának engedelmes végrehajtóiként
mutatkoznak meg. A bűnösök reménytelen helyzetét a szerző ironikus leírásai
ragyogóan érzékeltetik. A teremtett világ azonban nemcsak a büntetés helyszíne
és egyben végrehajtója. A természet határtalanságának és az ember kiszolgál-
tatottságának helyes szemlélete a Teremtő félelmére vezet el, és ezzel – implicit
módon – az eddigi életszemlélet revíziójára szólít fel.
Jajok lánca
(100:7–9. VERSEK)
7. Jaj nektek, bűnösök, ha az igazakat gyötritek a rettenetes szorongás192 napján,

(ha) tűzben égetitek meg őket! Tetteitek szerint fizetnek (majd) ki titeket. 8. Jaj
nektek, megátalkodott szívűek, akik azért virrasztotok, hogy gonoszságot ötölje-
tek ki!193 Félelem száll meg titeket, s nem lesz, aki segítsen rajtatok. 9. Jaj nektek,
bűnösök, szátok beszédei és kezetek istentelen cselekedetei miatt,194 lobogó tűz-
lángokban égtek el195!
Isten a teremtett világ segítségével gyakorol ítéletet

(100:10–13. VERSEK)
A következő szakasz három alapvető megállapítást közvetít: 1. a bűnösök, akik

eddig ítéletet gyakoroltak az igazak felett a földön, most maguk is ítéletet szen-
vednek. 2. Az ítélet kozmikus méretű lesz (a teremtett világ az ítélet végrehajtója-
ként, vagy legalábbis annak színhelyeként viselkedik), 3. és a jelen igazságtalan
helyzetének reverziójában testesül majd meg. Az eddig teljhatalmú bűnösök re-
ménytelenül kiszolgáltatva állnak szemben az elemekkel.
192
A legtöbb exegéta szerint a kifejezés nem vonatkozhat az ítéletre, így a szöveg javításra szorul.
Nickelsburg (2001. p. 506.) a szóösszetételben az igazakat érő megpróbáltatások bibliai megnevezésé-
nek körülírását látja. Vö. pl. Zsolt. 50:15.
193
Vö. Iz. 29:20.
194
Az etióp kéziratok romlottak. (Var.) „…és kezetek cselekedetei miatt, melyekkel a Szent szolgálatától
eltértetek, lobogó tűzlángokban égtek el.”
195
(Var.) „…tűznél égetőbb lángokban égtek el!” A bűnösök büntetése a „quid pro quo-elv” alapján kerül
kiszabásra.
173
HENOK ELSŐ KÖNYVE
10. Tudjátok meg, most, hogy az angyalok az égben kikérdezik tetteitekről a

Napot, a Holdat és a csillagokat;196 (felkutatják) bűneiteket, mivel ítéletet gyako-
roltatok a földön az igazak felett.197 11. Az összes felhők és ködök, a harmat és az
eső mind-mind tanúságot tesznek ellenetek,198 hiszen mindegyiküket megtagadják
tőletek, hogy ne hulljanak le rátok; bűneitekről (mind) megemlékeznek. 12. Most
pedig járuljatok ajándékokkal az eső elé, hogy ne vonakodjon lehullani rátok, és
hogy a harmat – amennyiben elfogadja a (felkínált) aranyat és ezüstöt – leszálljon
rátok.199 13. Ha majd dér és hó hull rátok minden hidegével, és üvöltő szelek (tép-
nek) minden kínzásukkal, nem maradhattok talpon azokban a napokban.200
Figyelmeztetés az ítélet valóságára

(101:1–102:3. VERSEK)
101. FEJEZET
1. Nézzétek az égre mind, ti ég gyermekei, és (tekintsetek) a Magasságos minden

művére! Féljétek Őt, és ne tegyetek gonoszságot!201 2. Ha bezárja az ég ablakait,
és visszatartja az esőt és a harmatot, hogy ne hulljanak a földre miattatok; mit
akartok akkor cselekedni? 3. Ha elküldi haragját rátok és cselekedeteitekre, vajon
nem fogjátok-e könyörgőre? Nem lesz békességetek, mivel förtelmes és súlyos
dolgokat beszéltetek igazsága ellen. 202 4. Nem látjátok a hajók kapitányait,203 ho-
gyan remeg (bárkájuk) a hullámokon, és (hogyan) tépik hajóikat a szelek, és
(mennyi) veszélyeknek vannak kitéve? 5. Félelem lesz úrrá rajtuk, hiszen összes
vagyonuk velük együtt tengerbe vész.204 Semmi jót nem remélhetnek, hisz elnyeli
őket a tenger, és benne lelik vesztüket. 6. Vajon az egész tenger minden vizé-
196
Vö. 97:7; 98:6–8;104:8. (Var.) „Tudjátok meg most, hogy Ő kikérdezi gonoszságaitokról a mennybéli
angyalokat, (kifaggatja) bűneitekről az eget és a napot, a holdat és a csillagokat.”
197
Vö. 94:7; 95:6. Mindhárom vers az igazságszolgáltatásban elkövetett bűnök ellen emeli fel a szavát.
198
(Var.) „Az összes felhőket, ködöket, a harmatot és az esőt mind tanúként hívja ellenetek…” A tanú-
ságtétel egyúttal a büntetés végrehajtásában való részvételt is magába foglalja. Vö. a Deut. 28:22–24
szövegével, ahol a szövetség megtagadóit éri hasonló fenyegetés.
199
(Var.) „…adjatok aranyat a harmatnak, a felhőknek és ködnek, hogy leszálljon.” Az ironikus sorok
a megtévesztés és a vesztegetés eszközeivel élő bűnösök (vö. 94:7; 95:6) tehetetlenségét fejezik ki a
befolyásolhatatlan elemekkel szemben. Vö. még a 100:6-ban elhangzó figyelmeztetéssel.
200
Vö. Zsolt. 147:17. (Var.) „Ha majd a hó és fagy minden hidegével rátok ront, és a hideg szelek csapása-
ikkal (ostromolnak), akkor nem lesztek képesek megállni (többé) a hideg és a csapások miatt.”
201
(Var.) „Szemléljétek a Magasságos tetteit, ó emberek fiai, és óvakodjatok gonoszságot cselekedni előt-
te!”
202
Vö. 5:4. (Var.) „Midőn elküldi haragját rátok (gonosz) tetteitek miatt, már nem lesztek képesek Hozzá
könyörögni. Miért beszéltek fennhéjazó és súlyos dolgokat Nagysága ellen? Nem nyertek békességet!”
203
Az etióp szöveg e ponton királyokról beszél, míg a görögben tengerészek állnak. Knibb (II. p. 236.) az
etióp szövegvariánst a két arámi kifejezés hasonló írásképe által okozott tévedésnek tartja.
204
Az etióp szöveg romlott. (Var.) „A tenger csapásaitól félelemmel telik el a szívük, minden vagyonukat
és értéküket a tengerbe hányják.” Ez utóbbi variáns implicit felszólítás a (tehetős) bűnösöknek.
174
vel és mozgásával nem a Magasságos teremtménye-e? Vajon nem pecsételte-e

le minden cselekedetét, és nem kötözte-e meg (őt) mindenütt homokkal?205 7.
Fenyítésére megrémül (a nagy víz), és kiszárad. Odavész minden hal és mindaz,
ami benne van.206 Csak ti, bűnösök, akik a földet lakjátok, ti nem félitek Őt. 8.
Nem Ő teremtette-e az eget és a földet és mindazt, ami rajtuk létezik? Vajon ki
adott tudást és bölcsességet mindazoknak, akik a (száraz)földön és a tengerben207
mozognak? 9. Nem félik-e a hajóskapitányok208 a tengert? Csak a bűnösök nem
félnek a Magasságostól.
102. FEJEZET
A most következő sorok, az ítélet mindent átfogó dimenzióját és véglegességét

hangsúlyozva, a téma méltó lezárásának bizonyulnak. A vers a teofánia tipikus
képeit alkalmazza (tűz, félelem, reszketés, menekülés; vö. 1:5–7. versek).
1. Ha égető tüzet hoz rátok209 azokban a napokban, hová menekültök akkor, és

hová rejtőztök? Ha (majd) ellenetek fordítja szavát,210 nem fogtok-e félni és ré-
müldözni? 2. Az összes égi fények megremegnek a nagy félelemtől,211 megrémül
az egész föld, megrázkódik, és nyugtalanság fogja el. 3. Minden angyal teljesíti a
számára rendelt parancsot, és azon lesznek, hogy elrejtőzzenek a Nagy Dicsőségű
elől.212 A föld gyermekei megremegnek, reszketés fogja el őket. Ti pedig, bűnö-
sök, örökre átkozottak lesztek, és nem leltek békét.
205
E képek jól ismertek a bölcsességirodalomból. Vö. Jer. 5:22; Jób. 26:10; 38:8–11.
206
Vö. Iz. 50:2.
207
Néhány értelmező szerint itt a tengeri élőlényekről van szó, más etióp kéziratvariánsok a „tengeren”
mozgó lényekről beszélnek. Ez utóbbi variáció, illetve a szövegösszefüggés (vö. a 9. verssel) valószí-
nűsíti, hogy az eredeti példázat két embercsoport, a „tengeren mozgó” istenfélő hajósok és a szárazföl-
det uraló bűnösök kontrasztjára épült.
208
Vö. a 4. vershez írott jegyzettel.
209
(Var.) „Ha emésztő tűzfolyamot küld rátok…”
210
Vö. Zsolt. 68:34. (Var.) „Ha majd rátok lövelli szavát hatalmas kiáltással…”
211
Az ítélet kozmikus felfordulást okoz, így emlegeti a prófétai irodalom (Iz. 13:10; Ez. 32:7), és ilyennek
ismeri az újszövetségi szerző is (Mk. 13:25).
212
A mondat második része – melyben az angyalok elrejtőzéséről van szó – nehezen hozható összhangba
a mondat első felével. (A görög fordításból hiányzik is az angyalok elrejtőzésére utaló félmondat.) A
szövegromlásra több magyarázat született. Az egyik az elrejtőzést a föld gyermekeire vonatkoztatja
(így Nickelsburg [2001. pp. 504, 510], aki a 100. fejezet 4. versét is e helyre hivatkozva magyarázza).
Egy másik elképzelés a mondatot az etióp szöveghez később csatolt glosszának tartja, ami a kontextus
félreértéséből születhetett: a fordító a bukott angyalokra (és az ő elrejtőzésükre) gondolt. Black (1985.
p. 311.) a szöveget úgy rendezi át, hogy az elrejtőzés az égre és az égi fényekre vonatkozzon: „Minden
angyal teljesíti a számára rendelt parancsot. (Majd) az egek és mind az égi fények megremegnek a nagy
félelemtől, és azon lesznek, hogy elrejtőzzenek a Nagy Dicsőségű elől…”
175
HENOK ELSŐ KÖNYVE
HENOK HATODIK BESZÉDE

(102:4–104:8. VERSEK)
Henok hatodik beszéde képezi a henoki levél tartalmi csúcspontját. A párbeszéd-

szerűen előadott részlet látszólag a henoki kinyilatkoztatás alapgondolatát: az
isteni igazságosság meglétét kérdőjelezi meg. A világban tapasztalható tények
tagadni látszanak a transzcendentális igazság létezését. A passzus a látszólagos
és a valóságos szembeállításával, valamint a biológiai halálon túlmutató élet
tételezésével cáfolja az ellenérveket, és nyújt megnyugvást a teodícea híveinek.
(Vö. Bölcs. 2–4. fejezet.)
A szakasz mesterien komponált. A két fő rész (102:4–103:8, illetőleg 103:9–
104:8, az első az igazságban elszenderültekhez szól, míg a másikat azoknak cí-
mezték, akiket bűneikben ért el a halál) további két részre osztható (102:4–103:4;
103:5–103:8; illetve 103:9–104:6; 104:7–8). Ugyanakkor mind a négy szakasz
azonos (ABC szerkezetű) képletre épül, ahol az „A” a mindenkori megszólítot-
takhoz intézett felszólítás (általában egy bővített jajkiáltás vagy hasonló értelmű
buzdítás), a „B” az igazak vagy a bűnösök szájába adott idézet (a jelenlegi igaz-
ságtalan helyzet leírása), melyre a szerző a „C”-ben reményt sugalló választ ad.
E legutolsó formai elemet minden esetben egy kinyilatkoztatóformula vezeti be.
Buzdítás az igazságban elszenderültek számára

(102:4–103:4. VERSEK)
4. Ne féljetek, igaz lelkek! Reménykedjetek, (ti), akik igazságban hunytátok le

szemeteket! 5. Ne keseregjetek, hogy lelketek nagy megpróbáltatások, sírás, só-
hajtozás és szomorúság közepette szállt le a Seolba, és hogy testetek nem része-
sült jóságotokhoz illő (jutalmazásban) életetek folyamán, bizony létezésetek nap-
jai bűnösök ideje volt, átok és büntetés napjaiban éltetek213. 6. Amikor meghaltok
így beszélnek (majd) rólatok a bűnösök: „Mi hasznuk volt (jó) cselekedeteikből?
Ugyanúgy haltak meg az igazak (is), mint mi.214 7. Íme, sötétségben és szomorú-
ságban hunyták le a szemüket ők is, ahogyan mi. Mi előnyük van velünk szem-
ben? Mostantól fogva egyenlők vagyunk.215 8. Mi vár (még) rájuk, és miben lesz
213
Az etióp szöveg utolsó félmondata teljesen romlott, a fordításhoz a görög szöveget vettük alapul.
(Var.) „…csak várjatok türelemmel a bűnösök ítéletére, az átok és büntetés napjára.”
214
(Var.) „(Kiszabott) sorsuk szerint haltak el az igazak (is)…”
215
A 7–11. versek esetében mind az etióp, mind a görög szöveg romlott. A fenti részlet a két szövegvari-
ánsból különbözőképpen rekonstruálható. Az etióp fordítás 7–8. verse a bűnösök gúnyolódó beszédét
tartalmazza. Gúnyos megjegyzéseikre a szerző a 9–10. versekben válaszol, míg a 11. vers ismét a bűnö-
sök szájából hangzik el. A szövegrész a bűnösök és az igazak sorsa közötti (fenomenális) hasonlóságra
épít. (Szkeptikus szemlélete a szövegünkkel számos ponton érintkezést mutató Prédikátor könyvével
rokon, vö. Préd. 3:19.)
Black (1985. p. 96.) és Nickelsburg (2001. pp. 511, 519–520.) – a görög változathoz igazodva – a 6-tól
a 11-ig terjedő teljes passzust a bűnösök beszédeként interpretálja.
176
észük örök időkig?216 Hiszen kimúltak ők is, és mostantól fogva soha többé nem
látják a fényt”.217 9. Azt mondom nektek, bűnösök: „Ti akkor vagytok elégedet-
tek, ha esztek és isztok, elorozzátok embertársatok ruháit, raboltok és vétkeztek,
vagyont gyűjtötök, és jó napokat láttok.218 10. De láthattátok, hogy jó véget értek
az igazak, mivel semmiféle rosszat nem találtak bennük haláluk napjáig…219 11.
„Elpusztultak, és olyanok lettek, mintha (soha) nem is éltek volna, csapások kö-
zepette szállt alá lelkük a Seolba.”
103. FEJEZET220
1. Megesküszöm most nektek, igazak – nagy dicsőségére és magasztos (voltá-

ra), uralmának nagyságára és fenségére esküszöm –, 2. hogy ismerem a titkot,
olvastam a mennyei táblákat,221 láttam a szentek feljegyzéseit,222 és szemlélhet-
tem felírva és felvésve, 3. hogy mindenféle szépség, öröm és dicsőség van elő-
készítve és előírva azok számára, akik igazságban hunyták le szemüket. Nagy
dicsőség adatik nektek fáradozásotok jutalmaként, és osztályrészetek jobb lesz
az élőkénél. 4. Az igazságban elhaltak szelleme élni fog.223 Örvendezik (majd) a
lelkük és vigad,224 emlékük pedig örök időkig megmarad a Hatalmas színe előtt.225
Mostantól fogva ne féljetek gyalázkodásuktól!
Jajszavak az elhunyt bűnösökhöz

(103:5–8. VERSEK)
5. Jaj nektek, bűnösök, ha bűneitekben ér utol titeket a halál,226 és így beszélnek

rólatok a hasonszőrűek: „Boldogok227 (ezek) a gonosztevők, hiszen (hiánytalanul)
kitöltötték napjaikat,228 6. és most jólétben és gazdagságban múltak ki, csapást és
öldöklést nem láttak életükben. Dicsőségben haltak meg, és nem érte őket ítélet
216
(Var.) „Hogyan kelnek (majd) fel, és mit látnak majd az örök időkig?”
217
(Var.) „Keljenek csak fel, (ha tudnak), meneküljenek el, és (akkor talán) örökre látni fogják a fényt! De
hisz halottak! E naptól kezdve soha (többé) nem látnak világosságot.”
218
(Var.) „Elég nekünk, ha ehetünk és ihatunk, lophatunk, rabolhatunk és bűnözhetünk, ha vagyont gyűjt-
hetünk, és jó napokat látunk.”
219
(Var.) „Íme, nézzétek (csak) az igazakat – miféle végzet vár rájuk – hiszen nem találtatott bennük
igazságtalanság haláluk napjáig. Mégis elpusztultak, és olyanok lettek…”
220
A passzus a henoki testamentum elbeszélő részét (az égi táblák megtekintését) idézi fel.
221
Vö. 81:1–2; 93:2.
222
(Var.) „…a Sors könyvét…”
223
Az eredetiben a második és harmadik személyű igealakok és megszólítások olyan kavalkádja áll a
szöveg e pontján, ami a magyar fordítást meglehetősen nehézkessé tenné.
224
(Kieg.) „…és nem pusztul el…”
225
Vö. Bölcs. 3:1–6; Bölcs. 5:15–16.
226
(Var.) „…ha bűnös jólétetekben ér utol a halál…”
227
A bibliai szóhasználat szerinti „boldogok” az isteni áldás teljességének birtokosai.
228
Szó szerint: „…(végig)nézték összes napjaikat…”
177
HENOK ELSŐ KÖNYVE
életük folyamán.” 7. Tudjátok meg,229 hogy lelküket a Seolba küldik, (ahol) bor-
zasztó csapások várnak rájuk. 8. Sötétségben, láncokba (kötve) és égő lángok kö-
zött érkezik meg lelketek a nagy ítéletre, és a (kiszabott) ítélet örökké tart majd,230
az összes nemzedéken át. Jaj nektek, nem lesz békességetek!
Buzdítás és figyelmeztetés az igazaknak

(103:9–104:6. VERSEK)
A most következő passzus a henoki levél csúcspontja. Az elnyomottak látszólagos

balsorsa mesterien formált kontrasztot képez az (ígéretek szintjén megfogalmazó-
dó, reményteli) eszkhatologikus jövővel. A részlet egyértelmű módon ad számot az
apokaliptikus teológia motivációiról és a műfaj születését kísérő körülményekről.
A szakasz nyelvi és tartalmi megformálásához egyaránt a Deut. 28. fejezete
szolgált kiindulópontul. Az elnyomott igazak – hűségük jutalmaként – a szövetség
megtartóinak megígért áldások (Deut. 28:13) beteljesedését remélték, a valóság-
ban mégis a szövetség áthágóira kiszabott átkok teljesülését tapasztalták. Lásd
az idézetekre vagy parafrázisokra történő utalásokat.
9. Ne mondjátok az eltávozott igazakról és jókról:231 „Keményen dolgoztunk

munkás napjainkban,232 sokféle nehézséget láttunk, és sok gonoszsággal találkoz-
tunk. Megtörtünk233 és megfogyatkoztunk,234 szellemünk is összezsugorodott.235
10. Megemésztettünk, és nem volt senki, aki – akár szóval, akár tettel – a segít-
ségünkre siessen.236 Elgyengültünk, és semmi (biztatót) nem leltünk. Kínoztak
és pusztítottak, és nem remélhettük, hogy egyik napról másikra virradunk.237
11. Azt reméltük, hogy mi leszünk a fej, és végül farokká lettünk.238 Keményen
dolgoztunk, de munkánk gyümölcsét nem élvezhettük.239 Bűnösök eledelévé let-
tünk,240 és nyakukba rakták súlyos igájukat a gonosztevők.241 12. Gyűlölőink és
ütlegelőink kaptak hatalmat felettünk, fejet hajtottunk ellenségeink előtt, még-
229
Néhány kézirat a mondat kezdetét kérdésként formulázza.
230
A szerző számára az ítélet nem egyszeri aktus, hanem a következményeként kiszabott büntetéssel
együtt értelmezett permanens valóság.
231
(Var.) „Ne mondjátok, ti életben maradt igazak és jók:…”
(Var.) „Vajon nem így beszéltetek-e, ti igazak:…”
232
A következő részletben a kéziratok egy része harmadik személyt használ.
233
(Var.) „Megbetegedtünk és…”
234
Vö. Deut. 28:62.
235
A deuteronomiumi átok (Deut. 28:62) az igazak számának csökkenéséről beszél, melyet a szakasz
szerzője (egy későbbi verssel [Deut. 28:65] összhangban) internalizál.
236
Vö. Deut. 28:29, 31.
237
Vö. Deut. 28:66–67.
238
Vö. Deut. 28:13, 44.
239
Vö. Deut. 28: 30–31, 33, 38–40, 51.
240
(Var.) „Bűnösök eledelévé vált (ti. a munka gyümölcse)…”
241
Vö. Deut. 28:48.
178
sem irgalmaztak nekünk. 13. El akartunk futni előlük, hogy megmeneküljünk és

nyugalmat leljünk, de nem találtunk olyan helyet, ahová eltávozhattunk volna,
és megszabadulhattunk volna tőlük. 14. Szorultságunkban a hatalmasságoknál
tettünk panaszt, és azok ellen kiáltottunk, akik elnyelésünkre törekedtek;242 ám ők
figyelmen kívül hagyták kiáltásunkat, és szavunkra nem hallgattak. 15. (Inkább)
azokat segítették,243 akik ütlegeltek, elnyeltek és tizedeltek minket. Elfedték (a
bűnösök) erőszakosságát, és nem szabadítottak meg azoknak az igájától, akik
felemésztettek, szétszórtak és öldöstek minket. Meggyilkolásunkat eltitkolták és
elfelejtették, hogy a bűnösök ellenünk emelték kezeiket.”244
104. FEJEZET
A most következő sorok az előbbiekben vázolt igazságtalan helyzet pontról pont-

ra történő orvosolásáról biztosítják a hallgatóságot. A helyzet felülvizsgálata a
transzcendens szférában már kezdetét vette.
1. Esküszöm nektek, igazak, hogy az égben (már eljövendő) jó sorsotokat emle-

getik az angyalok245 a Hatalmas Dicsősége előtt, és nevetek feljegyzésre kerül a
Hatalmas Fensége előtt. 2. Reméljetek! Korábban gonoszságban és nyomorúság-
ban szégyenítettek meg titeket, de most úgy fogtok ragyogni, mint az égi fények;
láthatóvá váltok, és feltárul előttetek a menny kapuja.246 3. Ne hagyjatok fel az íté-
let utáni (sóvárgó) kiáltásotokkal, mert megmutatkozik az néktek.247 Hiszen szá-
mon kérik a hatalmasságokon nyomorúságotok, és (felelősségre vonják) mind-
azokat, akik ütlegelőiteket segítették. 4. Reméljetek, és ne adjátok fel a reményt,
hiszen oly nagy örömben lesz részetek, mint az ég angyalainak!248 5. Mit kívántok
akkor tenni? Nincs szükség rá, hogy elrejtőzzetek a nagy ítélet napján, hisz nem
242
(Kieg) „…és elnyomtak minket…”
243
(Var.) „Azokat segítettétek…”
244
(Var.) „Ám ők nem segítettek nekünk, és nem találtak semmi kivetnivalót azokban, akik elnyomtak
és felemésztettek bennünket. Azokat támogatták, akik megöltek és megtizedeltek minket. Nem tárták
fel bűneiket, és nem szabadítottak meg azoknak az igájától, akik felfaltak, szétszórtak és legyilkoltak
minket. Titokban tartották gyilkosainkat, és nem említették, hogy ellenünk emelték kezeiket.” A leírás
felidézi a Virrasztók megjelenése utáni kaotikus állapotokat.
245
Szó szerint: „…javatokra emlékeznek meg az angyalok….” (Vö. Neh. 5:19) Az eredeti formula gyak-
ran szerepel későbbi korokból származó zsinagóga-feliratokon.
246
Vö. Deut. 28:12.
247
A mondat a világ lászólagos jellege és a transzcendens szféra (érzékelhetetlen) realitása közti ellen-
tétre épül. A jajkiáltás, amit a földi hatalmasságok elengedtek a fülük mellett, meghallgatásra talál az
angyalok előtt.
(Var.) „Kiáltásotok meghallgatásra talál, és az ítélet, ami után kiáltoztok, (hamarosan) elérkezik.”
248
Vö. Mt. 22:30; Mk. 12:25.
179
HENOK ELSŐ KÖNYVE
találnak bűnösöknek titeket.249 Távol lesz tőletek250 az örök ítélet minden nemze-
déken át. 6. Most azért ne féljetek, ti igazak, midőn azt látjátok, hogy gyarapsza-
nak a bűnösök és sikereket érnek el, és ne társuljatok velük, hanem tartsátok távol
magatokat tőlük,251 mert az égi seregek társául kell szegődnötök.
A bűnösök érveinek cáfolata

(104:7–8. VERSEK)
7. Jóllehet azt mondjátok, ti bűnösök:252 „Egyetlen bűnünket sem vizsgálják ki, és

nem jegyzik fel.” Pedig minden nap feljegyzik (az angyalok) minden bűnötöket.
8. Most megmutatom nektek, hogy a fény és a sötétség, a nappal és az éj minden
bűnötöket látják.253
HENOK LEVELÉNEK ZÁRÓRÉSZE

(104:9–105:2. VERSEK)
A henoki levél záró része két kinyilatkoztatást közöl a végidőkről. Az első – Henok
harmadik beszédéhez csatlakozva (vö. 98:9–99:2) – arra figyelmeztet, hogy az
isteni törvény helytelen interpretációja az eszkhatonig folytatódni fog, míg a
második a bölcsesség summájaként értelmezett henoki korpusz végső sorsára
és funkciójára vonatkozik. A könyv lezárásában a teljes korpusszal azonosított
bölcsesség a választottak közösségének tulajdonává lesz. Ők hivatottak annak
tartalmát a teljes emberiség előtt feltárni.
A henoki korpusz egyetemes méretű elterjedésének látomása méltó befejezéséül
szolgál a teljes henoki testamentum számára.
9. Ne legyetek istentelenek254 szívetekben, ne hazudozzatok, ne ferdítsétek el az

igazság szavait, és ne hazudtoljátok meg a Hatalmas Szent igéit. Ne zengjetek
249
(Var.) „Nincs mit félnetek a nagy ítélet napján, hiszen nem találnak bűnösnek…” A vers talán a 100:4-re
és a 102:3-ra utal.
250
Az etióp szövegben szereplő kifejezés szó szerinti fordítása így hangzik: „…örök ítélet lesz rajtatok
minden nemzedéken át.” A görög szövegvariáns is ezt az olvasatot támogatja. Ugyanakkor ez a gon-
dolat tartalmilag nem illeszkedik az igazakhoz intézett beszédbe. Ezek után két megoldás lehetséges:
vagy kitartunk az eredeti szöveg mellett, így viszont a mondaton belüli (többszöri) személyváltással
kell számolnunk (az 5. vers felétől újból a bűnösökhöz szól a szöveg, majd a 6. verstől ismét az igazak-
hoz), vagy a fenti (javított) fordítás mellett döntünk.
251
(Kieg.) „…hanem tartsátok távol magatokat erőszakos cselekedeteiktől…”
252
(Var.) „Ne mondjátok, ti bűnösök…”
253
Vö. Jub. 4:6; 5:14.
254
(Var.) „Ne tévelyegjetek…”
180
dicséretet bálványaitoknak,255 mivel minden dicséretetekből és istentelensége-

tekből nagy bűn (származik), és nem igazság.256 10. Tudom a titkot, hogy sok
bűnös elcsavarja és megtagadja az igazság szavait. Gonosz dolgokat beszélnek
és hazudoznak. Nagy hazugságokat tervelnek ki, és saját szájuk íze szerint írnak
könyveket.257 11. Ám, ha minden szavamat hűségesen adják vissza nyelvükön,258
ha nem változtatnak rajtuk, és nem vesznek el belőlük, hanem hűen tolmácsol-
nak mindent, amiről korábban tanúbizonyságot tettem nekik, 12. (arra az esetre)
ismerek még egy titkot: (tudniillik, hogy) könyvek adatnak az igazaknak és böl-
cseknek.259 Mérhetetlen öröm, igazság és nagy bölcsesség (forrásai lesznek azok a
számukra). 13. Átadják nekik a könyveket, hinni fognak bennük, és örvendeznek
miattuk; és boldogságot lát minden igaz, aki belőlük tanulja az igazság útját.260
A ránk maradt görög szöveg a 104:13-mal végződik, így a korábbi értelmezések

a 105. fejezetet későbbi betoldásnak tartották. A Qumránban napvilágra került
töredékek alapján azonban egyértelműen bebizonyosodott, hogy a passzus már
az arámi szövegben is szerepelt, ugyanakkor a leletek igen töredékes állapota
miatt a szöveg tartalma az arámi részletekből nem rekonstruálható.
105. FEJEZET
1. „Azokban a napokban – mondja az Úr – szóljanak a föld gyermekeihez, és

tegyenek tanúbizonyságot (a könyvekben fellelhető) bölcsességről!261 Tárjátok
föl előttük (a bölcs tanításokat), hiszen ti vagytok vezetőik. Jutalom262 (vagytok
Ti), ami az egész földre vár! 2. Mivel én és a fiam263 mindvégig velük maradunk
életük folyamán az igazság útján. Békességre leltek, (és) örvendezzetek, igazság
fiai!” Ámen. Halleluja.
255
(Var.) „Ne hagyatkozzatok bálványképeitekre…”
256
Vö. 99:2; 99:10.
257
(Var.) „hatalmas bálványokat készítenek, és az ő szájuk íze szerint írnak könyveket…”
258
A mondat eleje óhajként is fordítható.
259
(Var.) „…hogy könyveim az igazaknak, a bölcseknek és jóknak adatnak…”
260
(Var.) „…és minden igaz megkapja (majd) a bérét, aki belőlük tanulta meg az igazság útját.”
261
(Var.) „Azokban a napokban szólni fognak a föld gyermekeihez, és tanúbizonyságot tesznek ellenük
bölcsességükben.”
262
Black (1985. p. 318.) az alakot szövegromlásnak tartja, s a sémi eredetiben a „vezető”, „vezér” szino-
nimáját rekonstruálja.
263
Charles (APOT. p. 277.) még messiási utalásnak tartotta e sorokat. Black (1985. p. 319.) és Nickelsburg
szerint (2001. p. 535.) a vers Henokra és Matuzsálemre mint az eszkhatologikus bölcsesség első le-
téteményeseire és közvetítőire (a mindenkori igazak vezetőire és patrónusaira) vonatkozik. Az arámi
szöveg rekonstrukciója szerint (vö. DSSR. 554.) azonban a legkorábbi szöveghagyomány egyáltalán
nem tartalmazott ehhez hasonló részletet, (ahogyan a görög fordításban sincs ehhez fogható részlet).
181
Noé születése
Noé születésének alábbi elbeszélése a bibliai küldetéstörténetek egy jól ismert

típusának megtestesítője. A bibliai előzményekhez hasonlóan az elbeszélés itt is
különös figyelmet szentel a gyermek nevének, amely szimbólumértékű. (A szöveg a
névalak többféle etimológiai magyarázatát hozza párhuzamosan.) A történet szá-
mos, vélhetően korábbi eredetű, s eredetileg a Noé-hagyományhoz tartozó elemet
dolgoz fel, némileg „ad hoc” módon. Az elbeszélés legközelebbi párhuzama, s
egyben szövegünk irodalmilag bővebb verziója a Qumránból (sajnos igen töredé-
kes állapotban) előkerült Genesis Apocryphon (1QapGen vagy 1Q20) szövegének
2–5. kolumnáiban olvasható. A szöveg keletkezési idejét a Kr. e. 2. évszázad első
fele és a Kr. e. 1. évszázad utolsó harmada közötti időszakra datálhatjuk.
A vízözön és az eszkhatologikus ítélet közötti tipológiai hasonlóság kiteljesí-
téseként1 (egyúttal a könyv záró részeként) a következő versek feladata, hogy
túlmutassanak az abszolút pusztulás képein, és Isten megújító ígéretének hangsú-
lyozásával reményt és megnyugvást közvetítsenek az olvasók felé.
106. FEJEZET
1. Néhány nap elmúltával fiam, Matuzsálem feleséget szerzett fiának, Lámeknek. Az

teherbe esett tőle, és fiút szült.2 2. (A gyermek) teste fehér volt,3 mint a hó és vörös,4
1
E hasonlóság különösen szembetűnő a 106:13–107:3-ban, ahol a bűn – ítélet – szabadulás ciklus kétsze-
res leírásával találkozunk.
2
A görög szövegvariáns az előzményekre is utalni látszik. (Var.) „1. Egy idő után feleséget szereztem
fiamnak, Matuzsálemnek, aki teherbe esett tőle, fiút szült, és Lámeknek nevezte el. Megvetett volt az
igazság az ő idejéig. (Az eredetiben Lámek nevének népies etimologizálására épülő szójáték.) Amikor
(Lámek) férfikorba serdült, feleséget vett magának, az fogant tőle, és fiút szült.” Az arámi töredék –
amennyire ez a szöveg jelen állapotából megítélhető – e hosszabb variáns mellett tanúskodik.
3
(Var.) „Midőn a gyermek megszületett, teste fehér volt…”
4
A henoki korpusz által megrajzolt transzcendens világ egyik alapvető jellemzője: az ellentétek harmo-
nikus egymás mellett élése. Vö. a 14. fejezetben szereplő égi szentély leírásával.
182
Noé születése (106–107. fejezetek)
mint a rózsavirág, haja és hajfonata, mint a fehér gyapjú,5 szemei pedig gyö-
nyörűségesek.6 Ha kinyitotta szemeit, úgy bevilágították az egész házat, mint a
nap, úgy, hogy az egész ház fénylett. 3. Amikor kivették a bába karjai közül,7
szólásra nyitotta ajkait, és az Igazság Urához beszélt. 4. Apja, Lámek megijedt
tőle. Elmenekült, és felkereste atyját, Matuzsálemet,8 5. és így beszélt hozzá:
„Különös fiút nemzettem, nem olyan, mint az emberek, inkább a mennyei angya-
lok gyermekeire emlékeztet. Kinézete furcsa, nem olyan, mint a miénk. Szemei,
mint a Nap sugarai, arca pedig dicsőséges.9 6. Úgy tűnik nekem, hogy nem tőlem
származik, hanem az angyaloktól. Félek, nehogy valami különös dolog10 történ-
jék a földön az ő idejében. 7. Most, jó atyám, könyörgök hozzád, és (arra) kérlek,
hogy menj el atyánkhoz, Henokhoz, és tudakozódj tőle az igazságról, hiszen ő az
angyalokkal együtt lakozik.”11 8. Amikor Matuzsálem meghallotta fia szavait, el-
jött hozzám a föld végére, mert úgy tudta, hogy ott vagyok. Szólított engem,12 én
meghallottam hangját, elmentem hozzá, és így szóltam: „Íme, itt vagyok, fiam,
hiszen kerestél.”13 9. Így válaszolt, és ezt mondta: „Baljóslatú ügyben jöttem el
hozzád, és egy szívszorító látomás miatt kerestelek föl. 10. Hallgass meg most
engem, atyám! Mert fiamnak, Lámeknek fia született, akinek kinézete és alak-
ja nem emberi. (Bőrének) színe fehérebb a hónál és vörösebb a rózsavirágnál.
Haja fehérebb a fehér gyapjúnál, a szemei pedig (olyanok), mint a nap sugarai.
Kinyitotta a szemeit, és az egész házat fénnyel töltötte el. 11. Amikor a bába
kezébe vette,14 felnyitotta száját és az Ég Urát dicsérte. 12. Apja, Lámek (igen)
megrémült, és hozzám menekült, mert nem hitte el, hogy tőle való a gyermek,
inkább a mennyei angyaloktól származónak vélte. Íme, (most) eljöttem hozzád,
hogy tudomásomra hozd az igazságot.”15 13. Ekkor én, Henok válaszoltam neki,
és így szóltam: „Új dolgokat készül az Úr véghezvinni a földön,16 ahogy egy
(előző) látomásban17 láttam, és el is meséltem neked, hogy atyámnak, Járednek
idejében néhányan az ég magasában megtagadták az Úr szavát.18 14. Bizony
5
E gyapjúszerű fehér haj a transzcendens lények attribútuma vö. Dán. 7:9; Jel. 2:14.
6
(Var.) „…haja teljesen fehér volt, mint a fehér gyapjú, és göndör. Arca pedig ragyogó…”
7
(Var.) „Mihelyst fölállt a bába karjai közül…”
8
Matuzsálem a henoki tradíció első számú letéteményese.
9
Vö. 1Q19. 3. töredék
10
(Var.) „…nehogy valami csoda történjék…”
11
Vö. 65:2; Jub. 4:21.
12
A görög szöveg ezúttal is bővebb, Matuzsálem szavait is idézi: „Hallgass meg, atyám, és jöjj el hozzám!”
13
(Var.) „Íme, itt vagyok, fiam, miért jöttél hozzám?”
14
Vö. a 3. vershez írott jegyzettel.
15
(Var.) „…hiszen te (tudomással bírsz) az angyaloktól a dolgok állásáról és az igazságról.”
16
Vö. Iz. 43:19. (Var.) „Megújítja parancsait az Úr a földön…” Black a mondatrészt máshogy rekonstru-
álja (vö. Black 1985. pp. 320–321.)
17
(Var.) „…még gyermekként láttam…” Vö. a 83. fejezettel.
18
Az etióp szöveg romlott. Knibb magyarázata szerint (II. p. 246.) az arámi változatban a mondat két
tárgyat tartalmazott („megtagadták a mennyei szövetséget és az Úr szavát…”), míg a jelenlegi forma az
első tárgy (az arámiban két betű megváltoztatásával elérhető) torzulása révén jött létre.
183
HENOK ELSŐ KÖNYVE
bűnt követtek el, áthágták a(z eredeti) rendet19. Asszonyokkal társultak, és velük
vétkeztek. Feleséget vettek közülük, és gyermekeket nemzettek általuk.20 17a.21
Óriásokat nemzettek a földön, nem szellem, hanem test szerint.22 15. (Mindezért)
nagy pusztulás köszönt az egész földre. Romlás és özönvíz lesz egy éven át.23 16.
Ez a fiú azonban, aki neked született, megmenekül a földön, és három fia24 vele
együtt megmarad. Amikor mindenki (más) elpusztul a földön, ő és gyermekei
életben maradnak. 17b. Nagy büntetés jön (akkor) a földre, ami eltöröl a föld-
ről mindenféle tisztátalanságot.25 18. Most pedig (menj, és) add tudtára fiadnak,
Lámeknek, hogy a (fiú), aki (az imént) született, valóban az ő fia, és nevezd el őt
Noénak, mivel ő marad meg nektek maradékul.26 Ő és a fiai megmenekülnek a
nagy pusztulástól, ami a földre vár, mindazon bűn és gonoszság miatt, amit az ő
idejében fognak elkövetni.27 19. (Ám) mindezek után (még) nagyobb gonoszság
(köszönt) a földre, (borzalmasabb,) mint amit valaha is elkövettek a rajta.28 (Hidd
el ezt nekem,) hiszen én ismerem a szentek titkait, mivel megmutatta és tudtomra
adta azokat az Úr, és magam is olvastam azokat a mennyei táblákon.29
19
(Var.) „…a szokásokat…” Vö. 2:1–2; 5:2–4; Apcsel. 6:14; 15:1.
20
(Var.) „…és nem szellemi, hanem hús-vér gyermekeket nemzettek általuk.” A vers vége megegyezik
az etióp szöveg 17a. versével.
21
A 17. vers szövege jelenlegi formájában romlott. Az általunk használt értelmezések a verset vagy két
részre tagolják, és az első részt a jelenlegi pozícióba helyezik át, vagy három részre osztják, és a 14.,
15., 16. versek kiegészítésének tekintik, vö. Black 1985. p. 322.
22
Vö. 15:9; 16:1. (Var.) „nem szellemi (ti. transzcendens), hanem testi (ti. emberi) gyermekeket nemzettek…”
23
A bibliai vízözön időtartama egy év (Gen. 7:11; 8:14). A hagyományt a nem kánoni irodalom művei is
megerősítik (4Q252–254, Jubileumok)
24
A latin töredék neveiket is közli. Vö. Gen. 5:32.
25
(Kieg.) „Ő (Noé) pedig megnyugvást hoz a földnek a rajta lévő összes visszásságtól.” A görög szöveg
(ahol ez a kiegészítés szerepel) egy héber szójátékra utal. A Noé nevében is felbukkanó gyök származ-
tatott (hifil törzsbéli) jelentése: „nyugalomba helyezni, megnyugtatni”.
26
Az előző lábjegyzetben említett példához hasonló szójáték Noé nevével, a név héber formája a „meghagyni”,
„hátrahagyni” jelentésű igéből származik. Ugyanez a jelentés azonban a kortárs arámi szövegekből nem iga-
zolható. Ezek szerint, Járed nevéhez hasonlóan (vö. 6:4–6), itt is bilingvis szójátékkal álunk szemben. Vö. még
Gen. 5:29, ahol a „vigasztalni” jelentésű igéből való (etimológiailag igazolhatatlan) levezetéssel találkozunk.
27
(Var.) „Most mondd meg Lámeknek: ő valóban a te fiad, aki igaz és bűntelen (az arámi alak ismét Noé
nevével játszik) lesz. Noénak nevezd, mivel ő marad meg neked, és általa nyersz megnyugvást. Ő és a
fiai megmenekülnek a földet elárasztó bűntől, és minden gyalázattól és gonoszságtól, amit az ő idejük-
ben követnek majd el a földön.”
28
Vö. 1Q 19:2–4.
29
(Var.) „…hiszen én ismerem az Úr titkait, amiket a szentek mutattak meg nekem és tártak fel előttem,
és amiket a mennyei táblákon (magam is) olvastam.”
184
Noé születése (106–107. fejezetek)
107. FEJEZET
1. Azt láttam feljegyezve rajtuk, hogy az egyik nemzedék a másik után fog vétkez-
ni,30 amíg csak egy igaz nemzedék31 nem támad. (Akkor majd) kipusztul a vétek, el-
tűnik a bűn,32 és mindenféle jó száll le a földre. 2. Most pedig, gyermekem, menj és
add tudtul fiadnak, Lámeknek, hogy ez a gyermek, aki született, valóban az ő fia, és
(mindez) nem hazugság. 3. Miután Matuzsálem meghallgatta apjának, Henoknak
szavait – hiszen az feltárt előtte minden titkot33 – visszatért,34 és Noénak nevezte el
a fiút,35 mivel ő fogja megvidámítani36 a földet mindezen pusztulás után.37
30
(Var.) „…hogy az egyik nemzedék gonoszabb lesz a másiknál…”
31
Szó szerint: „…az igazság nemzedéke….”
32
(Kieg.) „…megszűnik az erőszak a földön…”
33
(Var.) „…hiszen mindent megmutatott neki titokban…”
34
(Kieg.) „…visszatért, és megmutatott neki (ti. Lámeknek) mindent…”
35
(Var.) „…a fiú a Noé nevet kapta…”
36
Újabb, etimológiailag nehezen értelmezhető névfejtés. A legvalószínűbb magyarázat szerint a mondat
az arámiban szereplő igei forma félreértéséből vagy hibás másolásából eredeztethető. Eszerint az ere-
detiben a föld Noé általi megújításáról lenne szó. Vö. 106:13.
37
Az utolsó vers nem szerepel az arámi töredékben, ugyanakkor mind a görög, mind az etióp fordítás tartal-
mazza, és a vers első fele a Genesis Apocryphon párhuzamos helyén is megtalálható. Vö. 1QapGen. 5:24.
185
Henok utolsó könyve
(108. FEJEZET )
Henok utolsó könyve a teljes henoki korpusz summája és konklúziója. A fejezet

a korpusz számos korábban említett részletével mutat hasonlóságot, így a felirat
(1. vers) a 81–82. fejezetet idézi, valamint Matuzsálem közvetítő szerepére utal.
A 2–3. versek Henok levelének bevezetését (92. fejezet) hívják az emlékezetbe. A
3–6. versek a 18. és a 21. fejezet vízióit visszhangozzák, míg az igazak szenve-
déseit ecsetelő képek (7–10. versek) a Képes beszédek világképével, valamint a
103. fejezettel mutatnak rokonságot. Az ítéletet lefestő záró versek a 102–104.,
illetve a 62–63. fejezetre rímelnek. Mindezek fényében valószínűsíthető, hogy a
108. fejezetet egy olyan korpusz zárórészeként fogalmazták meg, amely már tar-
talmazta az általunk ismert henoki szövegek nagy részét, de legalábbis a 1–71.,
81:4–82:4. verseket és a 85–105. fejezeteket.
Külön említést érdemel a 7–10. versben található, az igazakat ábrázoló tabló,
mely egyedülálló a henoki korpuszban. A szerző által elénk állított igazak leg-
markánsabb jellemvonásai: az istenszeretet és az ebből fakadó törvénytisztelet,
az evilági vágyak megvetése az eljövendő kedvéért, végezetül a jelen szenvedé-
sei közepette sem gyengülő hit az isteni igazságban. E portré jellegzetességei
felbukkannak a korabeli zsidó bölcsességirodalomban (Bölcsesség könyve, Jób
testamentuma) éppúgy, mint a nem sokkal későbbi keresztény szövegekben (Mt.
5:3–12; 6:19–21; Lk. 6:20–23; 12:22–32; 1Pt. stb.) is.
Henok könyvének 108. fejezetét a kutatás a Kr. u. 1. évszázadra datálja.
108. FEJEZET
1. Egy másik könyv, amit Henok írt fia, Matuzsálem és mindazok számára, akik
utána jönnek és megőrzik a törvényt az utolsó időkben. 2. Ti, akik (jót) cseleked-
tetek, és arra vártok ezekben a napokban, hogy véget vessenek a gonosztevők-
nek, és a bűnösök ereje megsemmisüljön; 3. várjatok csak (türelemmel), amíg
186
Henok utolsó könyve (108. fejezet)
elenyészik a bűn, mert neveiket kitörlik a szentek könyveiből,1 magjuk örökre

megsemmisül, szellemüket megölik.2 Ők maguk pedig egy átláthatatlan3 pusz-
taságban fognak kiáltozni és jajveszékelni, és tűzben fognak égni, (egy olyan
helyen), ahol nincsen föld (alulról).4 4. Majd egy felhőhöz hasonló, leírhatatlan
(valamit) láttam – mélysége miatt képtelen voltam megismerni5 –, és egy éles
(fénnyel égő) tűzlángot pillantottam meg ott, és fényességes, hegyhez hasonló
(dolgok) forogtak és mozogtak ide-oda.6 5. Akkor megkérdeztem az egyik szent
angyalt, aki velem volt, mondván: „Mi ez a fényességes hely? Hiszen ez nem
az égbolt, csupán egy lobogó tűzláng. Kiáltozás, jajgatás, nyögés és keserves
fájdalom hangjai (hallatszanak).” 6. Így válaszolt nekem: „Ez a hely, amit (most)
szemlélsz – ide vetik a bűnösök, az istenkáromlók és a gonosztevők szellemét és
azokét, akik mindent megváltoztatnak, amit az Úr a próféták szája által az eljö-
vendőkből7 meghirdetett. 7. Hiszen könyvek és feljegyzések készülnek ezekről8
a mennyben, hogy elolvashassák9 azokat az angyalok, és megtudják, mi vár a bű-
nösökre és (mi) az alázatos szelleműekre,10 meg azokra, akik testüket sanyargat-
ták,11 és (ezért) jutalmat nyertek12 az Úrtól, és azokra, akiket a gonosztevők meg-
vetettek meg 8. (azokra), akik Istent szerették és nem az aranyat, az ezüstöt vagy
bármiféle földi jót, és testüket a kínoknak adták. 9. Meg azokra, akik nem vágya-
koztak földi táplálék után, amióta csak megszülettek. Akik nem tartották többre
magukat, mint a szellő,13 amely tovaszáll, és ennek megfelelően éltek.14 Sokszor
próbára tette őket az Úr, és lelkük tisztának találtatott,15 hogy az Ő szent nevét
dicsérje.” 10. A rájuk váró minden áldást feljegyeztem16 a könyvekbe. Jutalmat
készített számukra az Úr, mert úgy találta, hogy jobban szeretik a mennyet a
földi lét örömeinél.17 Midőn eltaposták őket a gonoszok, mikor gúnyolódásban és
1
(Kieg.) „…kitörlik az Élet könyvéből…”
2
Vö. Zsolt. 69:29; Dán. 12:1; Jel. 3:5.
3
Ez az etióp kifejezés szerepel a Gen. 1:2 (tohú va-bohú) fordításában is. Ebből kiindulva többen „kao-
tikusnak” fordítják.
4
Vö. 18:12; 21:1–2.
5
(Var.) „…árnyéka miatt láthattam…” Ez utóbbi szövegvariáns minden bizonnyal romlott.
6
A 4–6. versek tartalmi és formai párhuzamot mutatnak a 18–19. és a 21–32. fejezetekkel. Lásd külö-
nösen: 21:3.
7
Szó szerint: „…abból, ami meg fog történni…” vagy „…amit, meg kell tenni…”. Vö. még 99:2; 104:10, 11.
8
Az utalás tárgya bizonytalan: egyaránt vonatkozhat a bűnös lelkekre, a próféták szavaira vagy az eljö-
vendő cselekedetekre.
9
(Var.) „…írásba foglalhassák…”
10
Az igazak elismerő címe több qumráni iratban is. Vö. 1QH 2:34; 1QM 14:7.
11
A szerző talán a böjtölésre utal.
12
A perfektum (a 10. vershez hasonlóan) a jövőbeli esemény bekövetkeztének bizonyosságát szavatolja.
13
Vö. Jób. 7:7. (Var.) „…akik mindent csak tovaszálló leheletnek tartottak…”
14
A fogalmazás Bölcs. 2:2–5-öt idézi, ahol a gonoszok hasonló módon érvelnek az élet élvezete mellett.
15
Kortárs szövegek hasonló terminológiát alkalmaztak Ábrahámmal kapcsolatban, Izsák feláldozásának
említésekor. Vö. Sir. 44:20; 1Mak. 2:52.
16
A beszélő újra Henok.
17
Vö. 48:7.
187
HENOK ELSŐ KÖNYVE
gyalázatban volt részük, és megvető (megjegyzéseket kellett) hallgatniuk, akkor

is Engem áldottak.18 11. Most azonban (magamhoz) gyűjtöm a világosság nem-
zedékéhez19 tartozó jók szellemeit, és átváltoztatom a sötétségben születetteket,20
(mind)azokat, akik életükben nem nyerték el hitük szerint megérdemelt jutal-
mukat. 12. Tündöklő fénybe vezetem azokat, akik szent Nevemet szerették, és
mindegyiküket dicsőségének trónszékébe ültetem. 13. Ragyogni fognak21 szám-
talan időn keresztül, hiszen igazság(os) az Úr ítélete: hűséget gyakorol a hűsége-
sekkel22 az igazság útjának lakhelyén. 14. Látni fogják a sötétség szülötteit, amint
a sötétbe hajítják őket, miközben az igazak ragyognak. 15. Hozzájuk kiáltanak
majd a bűnösök, midőn látják őket fényesen ragyogni,23 de (mindegyiküknek)
arra a helyre kell távoznia, amit (számára) előírtak,24 hogy (ott töltse) el a (kisza-
bott) napokat és időket.
18
Az utolsó fejezet szerzőjének határozott véleménye szerint a henoki igaz legfőbb tulajdonsága, hogy
képes Isten nevét a szenvedések közepette is áldással említeni. Az áldás a henoki levélben központi
helyet elfoglaló remény és eszkhatologikus öröm doxológikus kifejeződése.
19
A kifejezéshez vö. 61:12; 1QS 3:14–4:26; Lk. 16:8; Jn. 12:36.
20
Nickelsburg (2001. p. 559) a fejezet záró verseit az igazak megdicsőülésének négy fázisaként értelmezi:
1. feltámadás; 2. transzformáció; 3. bemutatás; 4. felmagasztalás, és a verseket ezen iterpretációhoz
igazodva fordítja.
21
Az igazak megdicsőítésének két hagyományos metaforája a trónra ültetés (Bölcs. 3:8.) és az itt olvasha-
tó asztrális hasonlatok (vö. Dán. 12:3; T. Móz. 10:9).
22
A kifejezés (e helyen kívül) a teljes henoki korpuszban csak a Képes beszédekben fordul elő. Vö. pl.
39:6; 46:8; 58:3; 61:4.
23
A motívum eredetileg deutero-izajási (52–53. fejezet), melyet átvesznek a bölcsességi irodalom szöve-
gei is: Bölcs. 5:1–8; 2Bár. 51. fejezet. Vö. még 62–63. fejezet.
24
Az igazak jutalma és a bűnösök büntetése garantált, hiszen (megmásíthatatlanul) feljegyzésre került a
mennyei táblákon. Az égi táblákra való utolsó utalás méltó záradék egy olyan korpusz számára, amely
önmagát egy transzcendens utazás során elsajátított kinyilatkoztatásként értelmezi.
188

Henok Első Könyve

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Henok Első Könyve

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Henok első könyve

Fordította és a jegyzeteket készítette

A szöveg legkorábbi periódusáról tanúskodnak a könyv Qumránban napvilágra

nyelvű szövegből” készült.15 Ugyanakkor – a mai álláspont szerint – a fordítást

szövegvariáns létrehozásának szükségessége mellett teszik le a voksukat. Ez az

Végezetül a fordító szeretne köszönetet mondani azoknak, akik munkáját nagy-

A virrasztók könyve a Henok alakja körül kikristályosodó hagyomány egyik korai

BEVEZETŐ BESZÉD AZ IGAZAKRA ÉS A BŰNÖSÖKRE VÁRÓ ÍTÉLETRŐL

A tulajdonképpeni könyv bevezetőjének szánt első fejezetek az ószövetségi pró-

A könyv felirata és Henok bevezető sorai

1. Henok áldása, amellyel megáldotta a választottakat1 és az igazakat, akik jelen

eljövendő generáció miatt. 3. A választottak érdekében szóltam, és őértük beszél-

Mert eljön a Hatalmas és Szent lakhelyéről, 4. és az Örökkévalóság Istene8 a Sínai-

békét köt, a választottakat megőrzi, kegyelmet gyakorol felettük, és mindnyájan

Vádbeszéd a bűnösök ellen

A most következő szakasz versei a bűnösökhöz intézett felszólítások, amelyek során

1. Szemléljétek19 az ég minden történéseit, (nézzétek,) hogy az égi fények egyike

Szemléljétek és lássátok, hogy (télen) minden fa kiszáradni látszik, majd teljes

Ugyanígy tekintsétek a nyár napjait, melynek kezdetén a nap (merőlegesen) áll

1. Szemléljétek, hogyan borítják (nyáron) zöld levelek a fákat, s hogyan érlel-

A következő versek a közelgő ítélet következményeinek átok-, illetve áldásformu-

5. Akkor elátkozzátok majd napjaitokat, s éltetek évei szertefoszlanak. Megsoka-

A VIRRASZTÓK LÁZADÁSA ÉS BUKÁSA

A 6–11. fejezet narratívája a Virrasztók könyvének címadó elbeszélése, mely uta-

6. fejezetében (Gen. 6:1–4) említésre kerülő, párhuzamos történetek egymáshoz

322–302) és az ezt követő (erőszakos) hellenizáció által kiváltott „sokkhatás”

1. Történt, midőn az emberek fiai megsokasodtak, hogy gyönyörűségesen szép

terhét viselni.” 4. Erre mindnyájan válaszoltak neki, és ezt mondták: „Tegyünk

…,62 Turiél,63 Jomiél,64 Aráziél65. 8. Ők (voltak) a kétszáz angyal vezérei,66 s velük

1. Majd feleséget vettek maguknak. Mindegyikük választott magának egyet69,

1. Azázél74 kardok, kések, pajzsok és mellvértek készítésére tanította az embe-

A négy angyal közbenjáró imája

A négy közbenjáró angyal imája logikus átmenetet biztosít a virrasztók története

1. Ezek után Míkáél, Gábriél, Szuriél és Uriél84 letekintettek az égből85, látták a

9. Az asszonyok óriásokat szültek, s a föld vérrel és gonoszsággal telt el általuk.

A négy arkangyal megbízatása

Szaríél oktatja Noét

A Noéhoz intézett felszólítás az ítéletet megelőző teofánia félelmet keltő esemé-

1. Ekkor szólt a Magasságos, a Hatalmas és Szent, és elküldte Arszjáláljurt93

Rafáél börtönbe veti Azázélt

Gábriel elpusztítja az óriásokat

9. Gábrielhez így beszélt az Úr: „Menj a fattyak, az elvetettek és a paráznaság fiai

Míkáél bebörtönzi Szemjázát és a társait

11. Míkáélhez ekképpen szólt az Úr: „Menj és add tudtára101 Szemjázának és

Míkáél megújítja a földet

15. Irts ki minden vágyakozó lelket s a Virrasztók gyermekeit, mivel megrontot-

1. Azokban a napokban megnyitom az égi áldások tárházait, hogy leküldjem azo-

HENOK KÖZBENJÁRÁSA A BUKOTT ANGYALOKÉRT

Az előttünk álló fejezetek a Virrasztók történetének (6–11.) kiegészítéseként és

Henok első küldetése a vétkes Virrasztókhoz és Azázélhez

3. Én, Henok éppen a hatalmas Urat és a Mindenség Királyát áldottam,119 midőn a

A történet logikus előrehaladását megszakító, az Aszáél-mítoszra épülő követke-

A Virrasztók közbenjárásra kérik Henokot

Henok felkeresi a Virrasztókat

A Virrasztók kérésére válaszul az Úr az „égbe ragadja” Henokot, és megbízza a

1. Ez az írás az Igazság szava és az örök(től) fogva létező Virrasztók megintése,132

láttam (mind)azt, amit most elbeszélek e húsból való nyelvemmel és lélegzetem-

Henok égi útja és küldetése

A megelőző versekben (14:1–7) Henok a Virrasztók sorsára vonatkozó ítéletet

8. A következő látomás jelent meg nekem: íme, felhők szólítottak a látomásban,

24. Mindeddig elfedett158 arccal reszkettem és remegtem, ekkor az Úr szólított

nem rendeltem asszonyokat számotokra, hiszen az égiek lakhelye az égben van.«

1. A romlás és pusztulás napjaiban, az óriások halálának idején, midőn a szellem